Történelem | Tanulmányok, esszék » Farkas Mária - A Római Birodalom

A Római Birodalom I. Róma jelentősége: • Az antik világ, a görög, ill. hellenisztikus kultúra Róma közvetítésével vált az európai civilizáció egyik szerves alapjává – ez legnagyobb érdeme és legfontosabb tette. • Igazi sikertörténet: a Tiberis melletti kis falvakból kialakuló Róma néhány évszázad alatt világbirodalommá lett. • A kelta és germán népvándorlás között történik meg a rómaiak felemelkedése, világhódítása • Ütközőnépeik: etruszkok, görögök, gallok, karthágóiak • Ők maguk: az indoeurópai italicus nyelvcsaládba tartozó latin népek II. Alapkérdés: Miért éppen Róma? • antik válasz: Polübiosz (egy akháj görög, i. e 200–126) megírta a rómaiak felemelkedését – túsznak vitték Rómába, műve a görög kultúra rómabeli továbbélésének mintegy jelképe – felteszi a kérdést: Miért éppen Róma? – hiszen vetélytársaik is ismerik az abécét, azoknál sem kulturálisan, sem

technikailag nem fejlettebbek – a válasz szerinte: a rómaiak helyesen becsülték fel képességeiket és lehetőségeiket; továbbá a római katonák rendkívüli bátorsága • mai válasz: – Róma alkotmány- és intézményrendszere, amelynek vannak monarchikus (király, konzulok), arisztokratikus (szenátus) és demokratikus (nép) elemei – kritikus helyzetben és időben a három hatalmi tényező teljes egységben és erővel tud fellépni – a római hódítás sokáig tartott – a birodalom keretén kívül maradt népek is római hatás alá kerültek a kereskedelem és a népvándorlás révén – a stabilitás további héttere a római írásbeliség a létező legegyszerűbb ábécét állítják össze (írásbeliségen alapuló irodalmat hoznak létre, ezt veszik át gallok, germánok) – a görög–római kultúra óriási asszimilációs szerepe (pl.a filozófus Seneca vagy a költő Lucanus Hispaniából származnak, de ennek nincs jelentősége): az

i. e 4 századtól Rómát „megfertőzi” a görög civilizáció az i. e 1 századtól kibontakozó latin kultúra görög példaképekből táplálkozik – a római nevelés: igyekeznek nemcsak ifjú arisztokratákat nevelni, de minél több ifjút megtanítani írni-olvasni a nevelésügy átalakítása görög mintára (Görögországba küldik a gyerekeket nevelésre, „importált” házi tanítók – a tanár vagy tanult férfi, aki maga alapít iskolát, vagy rabszolga) – iskolák: írás, olvasás, hazaszeretet, az előkelők számára magasabb szintű képzés: nyelvtan, matematika, auktorok tanulmányozása, szövegmagyarázat, metrika, retorika „Lépten -nyomon gimnáziumokkal, szökőkutakkal, oszlopcsarnokokkal, templomokkal találkozik az emeber” – i. e 2 sz, Helianus, író – a római közigazgatás: alapja a res publica = morális személy, átfogó államszervezet, ezt testesíti meg a köztársaság, ami az utolsó zsarnok király elűzésétől

(510) Augustus hatalomra kerüléséig tartott (i. e 31/27), de ezt irányítják az istenek támogatásával a császárok intézményei: o római jog:  a jogot összefüggő egésznek tekintik, ésszerű rendszerbe foglalják, célját az igazságszolgáltatásban látják 1  jellemző: pontosság, határozottság, kizárja az önkényes ítélkezés lehetőségét, garantálja a szabadságot  érvénye a teljes jogú római polgárokra terjed ki (férfi, családfő, szabad ember, római polgár) – ezek száma és aránya folyamatosan növekszik  fontos: tulajdon biztonsága, a korlátlan tulajdon joga: állampolgári jogon birtokolhat ki-ki, amennyit tud (Napóleon Code civile-je részben erre épít) – kivétel: hódítással szerzett köztulajdonú földek, kommunális földek  első foglalata: az i. e 450 körüli „tizenkét táblás törvények” – nem maradt fenn a jogi kodifikáció: 438: II. Theodosius császár jogi kódexe 529: Justinianus

Corpus Iuris Civilis-e  Család és jog: a személyek különböző jogi helyzetűek: rabszolga: nem jogi személy, meg is ölhetik, nem lehet tulajdona, bíróság elé nem járulhat; nem rómaiak közül a latinok házasodhatnak rómaiakkal, a peregrinusok nem; nem jogi személyek a nem családapák sem (a nők sohasem kapják meg a jogot, apjuknak, apa v. anya fivéreinek, férjüknek taroznak engedelmességgel  hatása: először a germán népek „törvényeinek” rovására terjed; Európában a középkorban az egyetemek és a „hivatalos” tudomány ezt tekinti mintának, jóllehet a gyakorlatban a szokásjog uralkodik (Angliában nem jön soha használatba) o állandó hadsereg: hódít és véd  hivatásos katonák (Marius hadseregreformja, i. e 108)  fegyelem, küzdelem, állóképesség, példamutató bajtársiasság, hazafiasság szelleme (nagy erkölcsi erő, példa a 19. század nemzeti hadseregei számára)  katonák statusa – szerepük békeidőben

(építkezések) o állandó adórendszer  Egyenes adó: földadó, fejadó (jövedelemből) + vagyonadó (az örökség huszad része)  közvetett adók: vám, kereskedelem adóztatása III. Az intézményi keretek kialakulása, Róma történetének fő korszakai 1. Az eredetről: ♦ Romulus és Remus története (Aeneas leszármazottja, Silvius alapította Alba Longa városát, itt volt király Numitor, akit gonosz tetvére Amulius megfosztott hatalmától, s Numitor leányát, Rhea Silviát kolostorba záratta, Mars hadisten azonban megszerette, s tőle fogant az ikerpár, akiket Amulius meg akart öletni, ám megmenekültek, s ahol a farkas táplálta őket, új várost alapítottak: Rómát. (a hagyomány szerint: 753-ban, ez a római időszámítás kezdete – ab urbe condita; Spártát pl. 760-ban) ♦ A trójai eredet – Aeneas (Venusz fia), Homérosz szerint a trójaiak legvitézebb harcosa Hektor után, Trója bukása után hét esztendeig bolyongott a

Földközi-tenger körül, végül Latiumban királyságot alapított (ld. Vergilius) 2. A terjeszkedés fontosabb állomásai (lásd térkép) ♦ Itáliában – i. e 396: területek annektálása a latin városok rovására – i. e 290: Róma egész Közép-Itália ura – i. e 275/272: Dél-Itália megszerzése ♦ A Földközi-tenger térségében (a nyugati és keleti medence) – i. e 264–241: az első pun háború: Szicília és a környező szigetek megszerzése (provinciává alakul) Provincia: a köztársaság korában Itálián kívül fekvő terület, amelyet a római nép tulajdonának tekintettek, pontos határa volt, közvetlenül római magistratus kormányozta, római adózás alá esett; a császárkorban kétféle 2 forma: senatusi (e testület felügyelete alá tartozik) és császári (közvetlen császári fennhatóság alatt). – – – – – ♦ 3. i. e 219–202: a második pun háború (Hamilkar Barkasz, Hannibal ↔Scipio) – súlyos római

vereség Cannae mellett i. 216-ban, 202-ben Hannibal ante portas, de Karthágó veresége, kiesik a jelentős hatalmak közül Hispania megszerzése i. e 191: Gallia Cisalpina (Pó völgye) megszerzése 1. e 149–146: harmadik pun háború (Cato: Ceterum censeo Chartaginem delendam esse – Karthágó pusztulása) Afrika provincia megszervezése i. e 2 század: Makedónia provincia i. e 133: Kis-Ázsia (Pergamon királyának hagyatéka) Az imperium kiépítése Az államforma változásai, a római történelem fő korszakai: a) első szakasz: ez időben Róma, a hagyomány szerint királyság (dátumok: i. e 753. a monda szerint Romulus megalapítja Rómát); i e 616–510/509: etruszk királyok (Tarquinus Superbus elűzése) b) szakasz: a köztársaság kora (i. e 510–i e 27: Augustus principátusáig) • e. 3 századig inkább a helyi arisztokrácia, a patríciusok által irányított oligarchikus berendezkedés, ők irányítják a magisztratúrát és az államvallást •

i. e 3 sz közepére Róma kiterjeszti uralmát az egész itáliai félszigetre, s közben demokráciává fejlődik a terjeszkedés belső egységet követelt, levezetési lehetőséget jelentett a belső feszültségek levezetésére ♦ a hatalom működése: két consul, évente választják (eleinte patríciusok – i. e 366: az első plebejus consul) szenátus: elvileg tanácsadó szerep, erkölcsi tekintélye azonban nagyobb hatalmat ad népgyűlés: változó formák, elnevezések és hatáskör:  comitia curiata: 30 osztályra vagy curiára (a nemzetségek alkották a 30 curiát) oszlott, korlátozott hatalom, klienseik révén a patríciusok irányítják (a kliensek a nemzetségbe tartoztak, szabad emberek voltak, de egy patrícius oltalma alá helyezték magukat)  comitia tributa: tribusok (a 30 curia 3 tribusba tömörült) szerinti népgyűlés, vezetői az évente választott tribunusok, akik végül vétójogot szereztek bármilyen magisztrátus döntéseivel

szemben  comitia centuriáta: létrejötte a hadseregszervezés reformjával függ össze, még a királyság korában: az újoncokat vagyonuk szerint osztályozták centuriákba (századokba) – a származás helyett a vagyoni helyzet válik a társadalmi hovatartozás alapjává – plebejusok kerülnek a magasabb magisztratúrákba, sőt a szenátusba  a nemzetségen kívüliek, a vagyontalanok, a plebejusok, akik csak utódokkal proles) rendelkeznek, nem katonáskodnak, de jogaik sincsenek  ez a berendezkedés alkalmas volt a városállam, sőt Itália irányítására, de az i. e. 264 és 133 között bekövetkező területi növekedés megkövetelte erőfeszítések szétfeszítették e kereteket c) polgárháborúk kora i. e 31-ig (a területi növekedéssel a hadsereg egyre jelentősebb szerepet kap, akié a hadsereg, azé a hatalom) világossá válik, hogy a megnövekedett terület kormányzásának feltétele: a tartósan viselt és hadsereggel alátámasztott

hatalom d) A császárság – fokozatosan épül ki az egyeduralom 3   az első triumvirátus (i. e 60–49): Pompeius, Caesar, Crassus e. 44: Caesar megkapja az örökös diktáror címet – meggyilkolása Acta diurna – a világ első politikai napilapja, Iulius Caesar idején a Forumon naponta kifüggesztették a szenátusban és a városban történt események jegyzékét  utóda: Octavianus (Augustus) i. e 44–i sz 14 – a köztársasági intézmények megőrzésére hivatkozva alakítja ki egyeduralmát (Imperator Caesar Augustus divi filius)  a Iulius Claudius dinasztia: 14–68. (Tiberius, Caius Caesar – Caligula, Claudius, Nero)  a Flaviusok, 69–96: (Vespasianus, Titus, Domitianus) a „jó császárok”,  az Antoniusok, 96–192: (Nerva, Traianus, Hadrianus, Antonius Pius, Marcus Aurelius, Commodus – ő már Neróhoz hasonló zsarnok)  a katonacsászárok, 192–284) e) a dominatus kora (Diocletianus)  a 4. századra a birodalom

átalakult (3 század gazdasági és katonai nehézségei + barbár támadások + tartományok önálló védelmi törekvései összeomlás veszélye  Diocletianus reformjai állítják meg (284–305): új közigazgatási rend és hadseregfejlesztés + nagyarányú adók, kelet és nyugat külön kormányzása (330: Konstantinápoly felépítése)  állandó emberhiány hadsereg rászorul a barbárokra (toborzás, törzsek befogadása, 4. századra barbárok már magas katonai pozíciókba is kerülnek, pl. a frank Arbogostes, a félig vandál Stilicho tipikus jelenség, hogy egyik barbár törzset hívják segítségül a másik ellen (pl. a Gallia közepén uralkodó Aëtius a hunok segítségével szilárdítja meg hatalmát, Honorius császár ellen, de a frankok, vizigótok ellen, sőt helyi parasztlázadások ellen is, később ugyanők segítik legyőzni Troyes-nál Attilát 451-ben  római és barbár együttélés: a rómaiak egy része utánozza a barbárokat:

ruházat, modor – időnként erőszak; tipikus: rómaiak mogorva beletörődése a helyzetbe barbárok célja végül, hogy maguk is részesüljenek a római civilizáció áldásaiból és nem a rombolás barbár inváziók pusztítóak, a betelepülés nem  átalakult életmód: a birtokokat, házakat erődök és falak védik  a középosztály, a hivatalnokréteg érdekei a birodalom bomlásával helyi érdekek lettek fokozatos hanyatlás, feudalizálódás Róma és a meghódítottak viszonya • asszimilációs törekvések – befogadás • rómaiak és barbárok 4