Pszichológia | Felsőoktatás » A személyiség fogalma, átfogó személyiségelméletek

A személyiség fogalma, átfogó személyiségelméletek − Egyén: − az emberi nem egy tagja, egyedi képviselője − minden emberre érvényes, általános jellemzőkkel rendelkezik − Egyéniség (individuum): − emberek közötti kapcsolatokban megnyilvánuló egyéni, egyik embert a másiktól megkülönböztető vonások (individuális vonások) − minden embernek van egyénisége; jobban kiütköző eltérések – „van egyénisége” − Jellem (karakter): − az emberek cselekedeteiben, tetteiben, életstílusában megmutatkozó tartós személyiségvonások együttese − Rubinstein: a cselekvések generalizált (általánosult) indítékrendszere A személyiség fogalma − a latin eredetű persona szóból származik; eredetileg színpadi álarcot, majd szerepet, színészt jelentett − mindaz, amit egyéniségen, karakteren értünk − az, ami az ember valójában és ahogyan mások látják őt, stb. − definíció: A személyiség külső hatásokra

kialakult belső feltételeknek és öröklött diszpozícióknak (adottságoknak, lehetőségeknek) az egyénen belül kialakult olyan egyedi, egyszeri, megismételhetetlen integrációja, amely meghatározza a viszonyulást, alkalmazkodást a környezethez. − viszonyulás: aktív ill. passzív − alkalmazkodás: önálló (autonóm) ill. önállótlan (konformista) − a személyiség öröklött és szerzett; az egyéni élet során kialakult tulajdonságok, vonások sajátos egysége A személyiség strukturális megközelítése − felfogás: személyiség, mint működő szervezet (funkcionális struktúra) − lényeg: hogyan biztosítja ez a struktúra az egyén pszichikus egyensúlyát, társadalomba való beilleszkedését A pszichoanalitikus (lélekelemző) személyiségmodell (Sigmund Freud) A személyiségmodell három részből áll: Ösztön-én (id) − − − − − − − vele születik az emberrel, genetikusan meghatározott a személyiség benne

gyökerezik (Freud) tartalmazza az ösztönöket a testi és pszichikus működésekben felhasználható valamennyi energia gyűjtőhelye funkciója, hogy az embert hajtó erőket egyensúlyban tartsa közvetlen kielégülésre törekszik – az ún. örömelv vezérli késztetéseinek legfőbb hajtóereje a libidó Én − az ösztön-Én elágazása, de tőle függetlenül működik − funkciója az ösztön-Én késztetéseinek társadalmilag elfogadható formákba terelése; kompromiszszum keresése a belső hajtóerők és a külvilág korlátai között − különböző technikák, pl. áttolás (pl az apa elleni agresszív indulatokat nem engedi érvényesülni, helyette a hatalmat képviselő személyekre tevődik át az indulat) − ha nem tudja szabályozni az ösztönkésztetéseket – belső feszültség, szorongás − ha a feszültség nagyon megnő – az ÉN énvédő (elhárító) mechanizmusokat hoz működésbe: − Tagadás − legkorábbi, legkevésbé

válogató elhárítás − kisgyermekeknél gyakori − a fenyegető tartalom teljesen kiszorul a tudatból − pl. a gyerek elköveti a tiltott dolgot a felelősségre vonásnál azt feleli, nem ő tette; nem hazudik, élmény szintjén úgy érzi, nem követte el − Elfojtás − későbbi években, erős szorongás esetén − tagadás sajátos formája − fenyegető tartalmú emlékek, érzések elfelejtődnek, lesüllyednek a tudattalanba (bár energiájuk megmarad) − részleges felejtés, mivel a kínos élmény és a hozzá kapcsolódó szavak, tárgyak elfelejtődnek − pl. kudarcélmény, megszégyenülés − Reakcióképzés − szorongáskeltő késztetések olymértékű legátolása, ami a késztetéssel éppen ellenkező cselekvést vált ki − pl. erős szexuális késztetés esetén az illető szélsőségesen tiltakozik a szexualitás művészi ábrázolása ellen − Regresszió (visszaesés) − az egyén a fenyegető helyzet megoldásának egy korábbi

módjára tér vissza − pl. kisiskolás újra bepisil vagy az ujját szopja − Projekció (kivetítés) − egyén érzelmeit másra vetíti − pl. fél valakitől, ezért azt mondja, hogy az üldözi, gyűlöli őt − Izolációs elhárítás − kínzó tudattartalom elszigetelődése más tudattartalom kényszeres felszínen tartásával − pl. házastársi konfliktusokkal való szembenézés helyett valaki munkahelyi gondjait nagyítja fel, ezzel magyarázza kiegyensúlyozatlanságát − Meg nem történtté tevés − feszültséget okozó viselkedést egy másik cselekvés semlegesíti, érvényteleníti − pl. felnőtt megbánt valakit, aztán ajándékot vesz neki, gyónás feloldó szerepe Felettes-én − Énből fejlődik ki − normák, szabályok, erkölcsi értékek, amelyek a társadalommal (főleg szülőkkel) való érintkezés során elsajátítódnak − ideálokat, lelkiismereti funkciót testesít meg − túlzott követelményeket állít az Énnel

szemben, az ÉN ezeket a valóság szintjére próbálja szállítani − Konklúzió: az ÉN az ösztön-Énnel és a felettes-Énnel is konfliktusban van: kompromisszumok keresése közben próbálja a lelki egyensúlyt fenntartani. − a személyiségmodell hármas tagolódása nem azonos a tudatszintek hármas tagolódásával − a lelki jelenségek tudatos, tudatalatti, tudattalan szinten zajlanak − tudatalatti (tudatelőttes) − jelenségei felidézhetők, tudatossá tehetők − tudattalan − két csoport: sohasem volt tudatos és ami tudatos volt, de elfojtásra került − feltárására szolgál a pszichoanalízis, mint gyógymód − a tudattalanba süllyesztett vágyak, fantáziák, indulatok ki akarnak törni, ezt mutatják: nyelvbotlás, elírás, vicc, álom (leginkább tudatközelben) − túlzott elfojtások; lelki v. lelki eredetű testi megbetegedés (neurózis, gyomorfekély) Az interperszonális személyiségmodell − fő képviselő: Carl Rogers (amerikai

pszichiáter) − a személyiség személyközi kapcsolatban való értelmezése − teljes személyiség részei: − organizmus (a személy maga) − énkép (self) (ahogyan az ember magát megítéli) − énideál (ami lenni szeretne) − késztetések az önmegvalósításra − énkép – énideál eltávolodása: személyiség zavarok (pl. kisebbrendűségi komplexumok) − organizmus és énkép ellentmondása: interperszonális kapcsolatokban jelenik meg, ha a környezet visszajelzése ellentmond az énképnek, az összhang érdekében az ember vagy megváltoztatja viselkedését, vagy módosítja énképét. − inkongruencia − az elemek ellentmondásossága esetén inkongruens (őszintétlen, hitetlen) a személyiség − ha az inkongruencia nem tudatosul: ellentmondó visszajelzések miatt szorongás, konfliktus keletkezhet, a személy mereven ragaszkodhat énképéhez, elhárító mechanizmusokkal védekezhet egyensúlya felbillenése ellen, elveszti kapcsolatait a

külvilággal, nem tud alkalmazkodni − elemek összhangja esetén: kongruens (őszinte, hiteles) a személyiség