Biológia | Genetika » Az őssejt-kutatás etikai problémái

AZ ŐSSEJT-KUTATATÁS ETIKAI PROBLÉMÁI Őssejteknek azokat a sejteket nevezik, melyekből a szervezet kezdeti és későbbi stádiumaiban a különböző sejt-típusok (szövetek és szervek) kifejlődnek és amelyek a szervezet élete folyamán a megfelelő számú új sejtek létrejöttét biztosítják. Differenciálódásuk mértéke szerint több csoportba oszthatók. 1. Embrionális őssejtekből alakulnak ki a szervezet fejlődésének kezdeti stádiumában a később kifejlődő szövetek és szervek alap-sejttípusai A megtapadás előtti embriónak, a zigótának minden sejtje totipotenciális, ami azt jelenti, hogy egymástól szétválasztva sejtjeinek mindegyike képes a teljes szervezet, vagy bármely sejttípus kialakítására. Az ember esetében a hatodik-hetedik napig a hólyagcsíra, mintegy 20-30 belső sejtje is ugyanilyen sajátossággal rendelkezik. Ha nem történi meg a méhbe való visszaültetés, ezek a sejtek összegyűjthetők Az első ilyen sikeres

igyekezetről 1994-ben adtak hírt. Fejődésük további stádiumaiban fokozatosan elveszítik totipotencialitásukat és különböző sejtvonalak kialakítására differenciálódnak, ezt úgy is mondják, hogy pluripotenciálissá válnak. A felnőtt test differenciálódott sejtjeivel ellentétben az embrionális őssejtek megfelelő médiumban ma már aránylag könnyen szaporíthatók, és totipotencialitásuk jelenleg mintegy hat-hét hónapig megőrizhető; fagyasztva hosszabb ideig is tárolhatók. Embrionális ivarsejtek azok a primitív állapotban lévő (ős)ivarsejtek, melyekből a felnőtt állat vagy ember testében az ondó- és petesejtek képződnek. Abortált magzatok maradványából összegyűjtve ezek is szaporíthatók és totipotenciális embrionális őssejteket hoznak létre Hólyagcsírába beültetve chiméra-ősivarsejtekké alakulhatnak vissza Egerekből már a 80-az években sikerült embrionális ivarsejteket összegyűjteni, emberi testből pedig a

90-es évek második felében. Az embrionális őssejtek a kutatás számára fontos lehetőségeket biztosítanak, és bizonyos betegségek gyógyításában is feltehetően jelentős szerepük lesz Ezért nagy az igény öszszegyűjtésükre sejt-kultúrák létrehozására 2. Embrionális őssejtek összegyűjtésének forrásai A legkézenfekvőbb forrást azok a zigóták (embriók) biztosítják, melyek a testenkívüli sikeres megtermékenyítés után „fölöslegessé” váltak; az ivarsejtek adományozói nem szándékoznak több gyermeket szülni belőlük, és olyan házaspár sem található akik vállalkoznának megszülésükre és örökbe fogadásukra. Legtöbb jogrendszer lehetővé teszi, hogy az ivarsejtek adományozóinak engedélyével ezeket tudományos kutatás céljaira „fölhasználják” Zigótákat létre lehet hozni nemcsak a terméketlenség orvoslására, hanem kifejezetten a tudományos kutatás céljára is. Ez az eljárás azonban az előzőnél

jóval súlyosabb erkölcsi kifogás alá esik és az orvosjog legtöbb országban kifejezetten megtiltja. Amint már említettem, az embrionális ivarsejteket, aránylag kis számban és nem kis technikai nehézség árán, rendszerint abortált magzatok maradványából gyűjtik össze. Noha ezek a sejtek nem szándékosan elpusztított zigótákból származnak a terhesség-megszakítás legtöbb esetével kapcsolatos erkölcsi és az esetenként előálló jogi kifogások árnyékot vetnek erre az eljárásra is. Elvben lehetséges klónozott (azaz ivarsejtek egyesítése nélkül létrejövő) emberi zigótákat létrehozni a felnőtt testi-sejt magjának egy magtól megfosztott petesejtbe való átültetésével is. A Dolly létrejötte óta kidolgozott eljárásmód magasabb rendű emlősök esetében már aránylag megbízható eredményt biztosít. Ember esetében ilyen kísérletről nincsen megbízható értesülésem. Ha az így létrejövő zigótákat a méhbeültetés

helyett osztódni hagyják, a létrejövő hólyagcsírából embrionális őssejtek gyűjthetők össze és feltehetően ezek is ugyanúgy szaporíthatók és klónozhatók lesznek, mint a más módszerekkel létrehozott társaik. A reprodukciós technológiát szabályozó legtöbb jogrendszer tiltja a visszaültetésre szánt klónozott emberi embriók létrehozását. Terápiás célú kutatás céljaira való létrehozásuk általánosan elfogadott erkölcsi tilalom tárgya. Ennek az eljárásnak az lenne az előnye, hogy a belőlük összegyűjtött őssejtek, vagy azok származék sejtjei, szövetei vagy szervei a sejtmag adományozójába visszaültethetők 1 lennének a kilökődés minden veszélye nélkül. Állatokon végrehajtott kísérletek megerősítik ennek a megállapításnak a valószínűségét Létrejöttük módja ezen felül kissé nehezebbé teszi az emberi státuszukra való hivatkozásra alapított erkölcsi nehézségeket is. Ennek a módszernek egy

másik lehetséges variációja is elképzelhető. Elvben lehetséges a felnőtt-testi testi sejtmag beültetése olyan őssejtbe is, amelynek saját sejtmagját eltávolították Ha ez az eljárás is sikeresnek bizonyulna, az ember-klónozás ellen felhozható erkölcsi és jogi ellenvetések ettől az eljárástól még távolabb kerülnének. Az újszülöttben és a felnőtt testében is találhatók őssejtek. Az újszülött növekedését, valamint a felnőtt testi-sejtjeinek szükséges számban való fönnmaradását a különböző szervekben és szövetekben található felnőtt-testi őssejtek biztosítják. Az újszülött placentájában és köldökzsinórjában különösen nagy számban találhatók ezek a különböző sejttípusok létrehozására alkalmas sejtek, amelyek már nem az egész szervezet, hanem csak differenciálódásuk mértékének és a szervezetben elfoglalt helyzetüknek megfelelő sejttípusok kialakítására alkalmasak. Más szóval

pluripotenciális állapotban vannak Ezeknek tipikus példái a csontvelőben található vérképző ős-sejtek, melyek a vér-rendszer sejttípusainak megfelelő számban való folytonos jelenlétét biztosítják. Hasonló sejtek a bőrben a vékonybélben az agyban és más szervekben is találhatók. A vékonybélben például naponta száz milliárd testi sejt pótlását biztosítják Nem végérvényes kutatási eredmények arra utalnak, hogy a felnőt-testi őssejtekben is aktiválhatók olyan szunnyadó genetikus programok, melyek a helyzetük által meghatározott sejtvonalakon kívül más sejttípusok kialakítására is alkalmassá tehetik azokat. Az idegrendszerben található őssejteket, vagy az agyból szűrik ki meglehetősen kockázatos eljárással, vagy a terhesség 5-9-ik hetében végrehajtott terhesség-megszakítás után frissen elérhető magzati szövetekből gyűjtik össze ugyancsak korlátozott mennyiségben és meglehetősen fáradságos munkával. Ezek

az őssejtek, megfelelő mennyiségben összegyűjtve neurógeneratív rendellenességek gyógyításában kísérleti szinten már eredményesnek bizonyultak Egereken végrehajtott kísérletek azt bizonyítják, hogy képesek különböző egyedek szervezetébe beépülni a kilökődés veszélye nélkül. Tehát feltehetően olyan immunológiai sajátosságokkal is rendelkeznek, melyek alkalmassá tehetik arra, hogy bárkibe beültessék azokat. Az is feltehető, hogy a differenciálódást kiváltó tényező éppen a sérült idegrendszerrel való kölcsönhatás eredménye. Remélhetőleg különböző sejtvonalakat lehet majd belőlük kifejleszteni és így például dopamint termelő sejteket is ki lehet majd tenyészteni. Újabb kísérletekből az is kiderült, hogy idegrendszeri őssejtek képesek vérsejtekké válni olyan egerekben, melyekben a csontvelőt kiirtották. Képesek tehát olyan stimulációra is reagálni, melyek a megmaradt csontvelő-sejteket vérképzésre

stimulálják Ez különösen hasznos képességnek bizonyulhat a hematológiai rendellenességek gyógyításában A korai Parkinson kór kezelésében a substantia nigrába történő beültetésük mármár elfogadottá vált. A NEJM március 8-i számában egy közlemény arról értesít azonban, hogy egy gondosan ellenőrzött protokollból az derült ki, hogy a 40 résztvevő betegek mintegy 15%ában a beültetetett sejtek elburjánzottak és túl sok hatóanyagot termeltek, olyannyira, hogy a beültetés után egy évvel öt fiatalabb betegben kontrollálhatatlan remegés és vonaglás jelentkezett. Egy beteg esetében tápcső használata vált szükségessé. Ezen kívül az egy év elteltével az eljárás eredményességét tekintve a beültetésben és a placébó sebészeti eljárásban részesültek állapota között nem találtak kimutatható különbséget. A kutatók véleménye szerint tehát a magzati őssejtek egyszerű beültetése nem elegendő a komplex

rendellenesség kezeléséhez A csontvelőben található őssejtek nem-differenciálódott állapotban szaporíthatók és képesek kötőszövetek, izom-, zsír- vagy csont-sejtek és más sejtvonalak kialakítására ellenőrzött környezetben. A differenciálódást kiváltó stimuláció pontosabb meghatározása még megoldatlan probléma Még fontosabb és nehezebb feladat a szervek és az egész szervezet struktúráját kialakító genetikus tényezők megértése. 3. Hibrid embrióból kiválasztható őssejtek 2 Röviden meg kell említeni a Worchesterben 1998-ban bejelentett kísérletet is, amelynek keretében 1996-ban emberből, a kísérlet vezetőjének Jose Cibelli testi sejtjeiből kivett sejtmagokat magjuktól megfosztott tehén petesejtekkel egyesítettek elektromos impulzussal. Az így létrehozott 52 sejtből egy hibrid embrió jött létre, melyből 12 nappal később az emberéhez hasonló embrionális őssejteket gyűjtöttek össze. A kísérlet

végrehajtói (az Advanced Cell Technology nevű vállalat kutatói) megfigyelték, hogy az emberi sejtmag gyorsan átvette a folyamatok irányítását és a tehénből származó fehérjéket kiszorítva emberi fehérjéket kezdett előállítani. A kísérlet kizárólagos célja olyan embrionális őssejt-vonal létrehozása volt, amelyet esetleg terápiás célra lehet majd fölhasználni. A kísérlet eredményéről tudományos beszámoló nem látott napvilágot. Így annak független megismétlése vagy kiértékelése sem lehetséges 4. Terápiás alkalmazási lehetőségek Noha még nagyon sok megoldatlan probléma van, a felnőt-testi sejtmaggal (klónozott) embrióból összegyűjtött őssejtek lehetővé tehetik a beteg saját sejtjeivel, szöveteivel, vagy szerveivel való gyógyítását a kilökődés minden veszélye nélkül. Ezzel nem csak az gyógyszeres immunszuppresszió lehetne elkerülhető, hanem a xenotranszplantáció eddig ismeretlen veszélyei is.

Általános immunológiai kompatibilitással rendelkező sejtvonalak létrehozása is remélhető Ezek bárkibe beültethetők lesznek és például az autóimmun rendellenességek kezelésében nagy segítséget jelenthetnek Az emberi élet kezdeti fejlődése közvetlenül nem figyelhető meg. Embrionális ős- és ivarsejteken folytatott kísérletek sok olyan eddig elérhetetlen ismeret megszerzését biztosítják melyek birtokában például átörökölhető vagy születési rendellenességek, terméketlenség vagy például a spontán vetélés problémái érthetőbbé és kezelhetőbbé válnak majd. Ezeknek a sejteknek a segítségével a rákos megbetegedések kezelésével együtt járó toxicitás csökkenthető lehet Megfelelően manipulálva ezek a sejtek fölismerhetőbbé tehetik a rákos sejteket, csontvelő átültetés esetén a teljes immunrendszert gyorsan visszaállíthatják. Nem egy kísérlet utal arra is, hogy az idegrendszeri megbetegedések és

károsodások gyógyításában bizonyulnak majd leghasznosabbnak. A károsodott idegszövetekbe beültetve átvehetik azok funkcióit, vagy biztosíthatják a szükséges biokémiai anyagok előállítását Állati kísérletek arra utalnak, hogy idegrendszeri sérülések, epilepszia, agyvérzés, a Tay-Sachs rendellenesség szellemi fogyatékosság kezelésében az idegrendszer őssejtjeinek beültetésével nagyon jó eredményeket lehet majd elérni. Ős-sejtek farmakológiai kísérletekben való fölhasználása például új vegyületek vagy gyógyszerek toxicitásának vagy hatékonyságának megállapításában feleslegessé teheti a veszélyes és költséges emberkísérleteket. Felnőtt-testi őssejtek segítségével az adott beteg igényeinek pontosan megfelelő gyógyszerkezelés, vagy a gyógyszerek betegre gyakorolt hatásának a figyelembevételével történő adagolása válik majd lehetővé. Hasonlóan egy adott környezet szennyeződésének hosszabblejáratú

következményeit is pontosabban meg lehet majd állapítani. Felnőtt-testi őssejtekből kilökődés veszélye nélkül átültethető szervek is kifejleszthetővé válnak. Lehetségessé válik ugyanis szervek és szövetek laboratóriumi előállítása is. Kutyákon végrehajtott sikeres kísérletekben mesterségesen előállított húgyhólyagokat hoztak létre és ültettek be 1999-ben, melyek az eredeti szerv funkcióit 95%-os hatékonysággal átvették. 5. Erkölcsi problémák nem a terápiás vagy kutatási célok megvalósításával állnak elsősorban kapcsolatban, hanem az őssejtek összegyűjtésének jelenlegi lehetőségeivel, valamint az ember klónozásával és emberi embriók kutatás céljára való létrehozásával A Dolly létrehozásával felkeltett figyelem két területen hozott jogi és erkölcsi konszenzust. Az egyik az emberklónozás általánosan elfogadott erkölcsi és törvényes tilalma volt, a másik emberi embriók tudományos kutatás

céljából való létrehozására vonatkozó ugyanilyen tilalma. A második kérdés-területen egyenlőre nem figyelhető meg semmiféle változás, és az nem is várható Ezért most sincsen szükség arra, hogy ezzel az etikai kérdéssel foglalkozzunk. Amint már említettem a klónozás különféle lehetőségeinek gyors kialakulása azonban az etikai ítélet megalkotását és az eljárás törvényes szabályozását napjainkra már komplikáltabbá tette 3 Ezek után az embrionális ős- és ivarsejtek összegyűjtésével kapcsolatos erkölcsi problémákat ismertetem. Az egyszerűbb problémával kezdem Ez az ős-ivarsejteknek abortált magzatok holttestéből történő összegyűjtésével kapcsolatos erkölcsi ellenvetés. Ez a terhesség megszakítás erkölcsi tilalmára épül. Ez az álláspont csak spontán vetélés esetén fogadja el az ősivarsejtek összegyűjtésének lehetőségét, valamint olyankor amikor az anya életét fenyegető veszélyek, vagy a

szülés túlélésére való képtelenség, esetleg más elfogadható kivételes helyzet teszi szükségessé a terhesség megszakítását Ezektől a kivételes esetektől eltekintve mindazok aki összegyűjtik vagy fölhasználják ezeket a szöveteket vagy sejteket erkölcsileg elfogadhatatlan módón kapcsolatba kerülnek, pontosabban, együttműködnek a terhesség-megszakítás gyakorlatával. Ezt a megállapítást két érvvel támasztják alá Egyrészt az egyébként elérhetetlen szövetanyag hasznosítása könnyebbé teheti az abortusra vonatkozó döntés meghozatalát és ezzel okozati kapcsolatot teremt vele, másrészt egy szimbolikus kapcsolat is létrejön az erkölcsileg súlyos rossznak tekintett eljárással. Ezt a véleményt főleg konzervatív protestánsok és a Római Katolikus egyház „hivatalos” álláspontja, valamint annak leghűségesebb követői képviselik A terhesség megszakításával való okozati összefüggés azonban meg lehet akadályozni

bizonyos előfeltételek kötelező megvalósításával. A nő beleegyezése ugyan szükséges a sejtek és szövetek összegyűjtéséhez, de annak lehetőségét csak a terhesség megszakításához megadott beleegyezés után szabad ismertetni és első döntésétől teljesen függetlenné kell tenni az engedély megadását. Ezt egy olyan személy kérje ki tőle, akinek semmi köze nincsen az első eljáráshoz A szövetadományozásért nem szabad anyagi ellenszolgáltatást adni Az abortust végzők és a sejtek összegyűjtői két egymástól független érdekeltségnek legyenek a tagjai Például az egyik csoport egy kórház vagy klinika munkatársaiból álljon, másik pedig egy kutatóintézet tagjaiból. Az abortus időzítését és módszerét nem befolyásolhatja a szövet- vagy sejtanyag összegyűjtésére irányuló igyekezet Végül az adományozó ne jelölhesse meg a az átültetendő sejtek vagy szövetek befogadóját. A terhesség megszakítás és az

általa elérhetővé tett őssejt-anyaggal folytatott kutatás közötti szimbolikus kapcsolat nehezebben megragadható probléma. Lehetséges ugyanis orvosi hasznot húzni erkölcsileg és jogilag elítélendő cselekményekből is Az a tény például, hogy valaki rablógyilkosság áldozata lett nem akadályozza meg átültethető szerveinek felhasználását, föltéve, hogy ehhez megadta előzetes beleegyezését, vagy legalább nem tiltakozott ellene. A szimbolikus kapcsolat létrejötte tehát kétségbe vonható ezekben az esetekben is, mivel a két eljárás közötti okozati összefüggés létrejöttét meg lehet akadályozni. A sikeres testen-kívüli mesterséges megtermékenyítés után megmaradt zigóták fölhasználásának erkölcsi értékelése már nehezebb feladat. Amennyiben az ivarsejtek adományozói nem szándékoznak több gyermeket szülni és zigótáik örökbefogadásáról sem tudnak, vagy kívánnak gondoskodni, a fagyasztva tárolás időben

korlátozott lehetőségét figyelmen kívül hagyva, csak az elpusztulás vagy kísérletezésre való fölhasználás között lehet választani. A Római Katolikus hivatalos tanítás és szemléletmód szerint ezek az embriók az emberi nemnek ha nem is személyes, de élő tagjai. A kutatás szükségszerűen magába foglalja szándékos elpusztításukat Ez elítélendő, mivel az élet kezdete és vége között olyan folytonosság létezik, amely nem lényeges hanem csak tetszőleges határvonalak meghúzását teszi lehetővé. A konzervatív protestáns álláspont lényegében nem különbözik a katolikus szemléletmódtól Liberális protestáns vélemények is elismerik az emberi élet iránti tisztelet fontosságát, de lényeges nehézséget nem látnak az embrionális őssejtek mindkét forrásból való összegyűjtésében, mivel a lehetséges orvosi haszon biztosítását fontosabb kötelességnek tekintik, mint a kezdeti stádiumban lévő emberi élet védelmét.

A keleti ortodox egyház képviselői többségének véleménye szerint csak a spontán abortusok maradványából gyűjthető össze ez az anyag, de a már meglévő sejtvonalak megtarthatók, szaporíthatók bármely lehetséges módszerrel és fölhasználhatók kutatás és terápia céljaira, mivel ebben az esetben már egy lépéssel távolabb kerültünk az erkölcsileg tiltott cselekedettől. Ennek következtében a rosszal való együttműködés feltételei már nem valósulnak meg. 4 A zsidó erkölcsi szemléletmód szerint négy szempont kötelező figyelembe vételével kell ezt a kérdést elbírálni. Ezek: a magzat emberi státuszának és a terhesség megszakításának a kérdése, a rosszal való esetleges együttműködés, valamint a holttest tiszteletére vonatkozó bibliai parancs, és az embrió erkölcsi státuszának kérdése. A ortodox zsidó vélemény szerint a fogamzás utáni negyvenedik nappal kezdődik a magzat védelmére irányuló

kötelesség. A méhen kívül létrejövő emberi életnek sem lehet tehát emberi státuszt biztosítani a mózesi törvény alapján. A terhességet a 40 nap után csak az anya életének védelmében szabad megszakítani Előtte sem a magzat sem az embrió nem élvezi ezt a védelmet, ezért az őssejtek összegyűjtése nem jelent problémát, még akkor sem, ha forrásuk a 40. nap után abortált magzat teste A holttest Torában előírt tiszteletét ugyanis megelőzi az életmentés parancsa Ezért az életmentést szolgáló szervek és szövetek eltávolítása nem sérti meg a törvényt. Mindezzel a konzervatív zsidók is megegyeznek. Szerintük ugyanis a terhesség megszakítása a 40 nap után kevésbé nyomós okok esetében is megengedhető. Amíg a zsidó törvénymagyarázók általában elfogadják az őssejtek életmentő célú használatát közöttük sokan vitatják az eugénikus célú kutatásban való használatukat. Az iszlám erkölcshagyománya szerint a

terhesség negyedik hónapjában történő lélekadással kezdődik az emberi élet kötelező védelme. Ezért az emberi haladás és orvoslás érdekében megengedhető az embriók és még a törvénytelenül abortált magzatok sejtjeinek és szöveteinek a fölhasználása is Ez a szemléletmód elfogadja az embriók kutatás céljára történő fölhasználását is, amennyiben az így létrehozott zigótákat nem ültetik vissza A római katolikus álláspont kritikusai, köztük katolikus erkölcs-teológusok is, abból az ellenvetésből indulnak ki, hogy ez az álláspont azonosítja a homo sapiens fajához való tartozást az emberi személyek morális közösségébe való tartozással. Ők is elismerik, hogy az egyértelmű és döntő határvonal meghúzása a két állapot között nem lehetséges. E helyett azt állítják, hogy erre valójában nincs is szükség, mivel a személy hagyományos megfogalmazása alapján, ami Boetius szerint értelmes természettel

rendelkező egyedi szubsztancia, megállapíthatók olyan lényeges faji sajátságok, melyek megjelenése előtt nem lehet sem a személyes létezést sem a személyes életnek kijáró védelem szükségességét feltételezni. Legtöbbször két fontos kritériumra hivatkoznak Az egyik az ikresedés lehetőségének fönnállása, a másik a zigóta helyzete A személyes lét egyik lényeges feltétele az egyediség, az a sajátosság, amely megkülönbözteti a személyt minden más személytől. Ennek a sajátosságnak nemcsak genetikus komponensei vannak Ebben az esetben ugyanis az egypetés ikreket nem lehetne egymástól megkülönböztetni Az ikresedés genetikai lehetőségének megszűnte mégis fontos tényező, éppen azért mert ez a változás teremti meg az egyedi lét biológiai alapját. Az emberi faj tagja ezután csak egyetlen személylyé válhat A hagyományos keresztény felfogás több képviselője szerint egy olyan sajátosság alakul ki ezzel változással,

amely a faj minden más tagjában megtalálható; az általános minden ember számára közös természet egy meghatározó tényezőjének, az egyediségnek birtokosává válik a faj tagja. Ebből a tényből azonban még nem következik az, hogy az egyediség birtokba vétele előtt elpusztítható lenne az élete. Az emberré válásnak ugyanis vannak más lényeges feltételei is Ezek közül a legfontosabb az a szükséges környezet, mely az emberré válás további folyamatát és a születést biztosítja; ezt a környezetet csak az anyaméh tudja biztosítani. Ismereteink szerint az anyaméhbe való befogadás, a „fogamzás” nélkülözhetetlen feltétele az ember megszületésének. Nemcsak a testi fejlődés feltételeinek biztosítása teszi ezt szükségessé, hanem a legalapvetőbb is nagyon is formatív érzelmi kapcsolatok megteremtésének emberi igénye is. Azok a zigóták melyek számára a fogamzás ilyen értelemben vett lehetősége megszűnik rövid időn

belül elpusztulnak. Fagyasztással ugyan tárolhatók hosszabb rövidebb ideig, de a tárolás időtartamával fordított arányban van a befogadás lehetősége. Ebben a tényben rejlik a testen kívüli megtermékenyítés erkölcsi dilemmája A mesterséges tüsző érlelés eredményességét előre nem lehet pontosan kiszámítani. A sikeres fogamzáshoz nem mindig lehet az összes megtermé5 kenyített petesejtet visszaültetni, más befogadó gyakorlatilag nagyon nehezen biztosítható. Tehát az életadás mesterséges eszközökkel való biztosításával gyakran együtt jár a halál okozása is. A befogadó anyaméh hiányáért vagy annak elveszéséért azonban nem az őssejtek összegyűjtői és felhasználói a felelősek. Sokan ezt a termékenység biztosításához szükséges mellékterméknek tekintik és a természetes folyamatban lejátszódó szelekcióval hasonlítják össze Az őssejtek összegyűjtésének erkölcsi értékeléséhez azonban nem ez a

szempont adja meg az alapot. Inkább azt kell megvizsgálni, hogy pusztulásukat milyen értelemben okozza a befogadó anyaméh hiánya, és milyen szerepe van ebben az őssejtek összegyűjtésének. Az anyaméh hiánya fosztja meg a fölöslegessé vált embriókat az emberré váláshoz vetető fejlődés további lehetőségeitől és a születéstől is. A természetes továbbfejlődés lehetőségétől már korábbi döntés alapján megfosztott és halálra szánt embrió sejtjeinek szétbontása és az őssejtek összegyűjtése valójában hosszabb rövidebb ideig életben tartja a sejteket a nem-egyedi létezés szintjén. Ezen a szinten az embrió még nem tekinthető oszthatatlan egységnek. Ismert az a megfigyelt tény hogy a lombikban ezek néha spontán módon egybeolvadnak, máskor pedig szét válnak A halál szándékos okozásának a személyes emberi létezés szintjén elfogadott meghatározásai nem alkalmazhatók tehát egyértelműen a nem-egyedi emberi

létezés szintjére. Mondhatjuk ezt úgy is, ezek az őssejtek továbbélhetnek majd a befogadó szervezetekben A faj nem-egyedis szinten létező tagjainak kutatás okozta halála a faj érdekeit szolgálja, és nem jelenti azt a jogsérelmet, ami a személyes élet szándékos elpusztításával legtöbbször együtt jár. Ezért nem egy katolikus erkölcsteológussal egyetértésben én úgy vélem, hogy a fölöslegessé vált embriók őssejt kutatásra való használata nem sérti meg a személyes emberi élet iránti kötelező tiszteletet és védelmet. Ugyanez nem mondható azonban akkor, ha az embriókat kifejezetten kutatás céljaira hozzák létre. Az ilyen döntéstől ugyanis elválaszthatatlan a befogadó anyaméhben való emberré fejlődés és születés lehetőségének megtagadása Az ember testi sejtmagjának petesejtbe való átültetéséhez még sok ismeretlen kérdésre kell választ találni. Elvben lehetségesnek látszik az emberi élet esetében is a

klónozásnak ez a módja. Az eddig mondottak alapján azonban az erkölcsi vélemény formálás és esetleges ítélet kialakításához tudni kellene azt, hogy az ilyen módon létrehozott embriók visszaültethetők lennének-e egy befogadó anyaméhbe. Ugyanakkor minden ilyen igyekezetet egybehangzó általános jogi és erkölcsi tilalom teszi lehetetlenné, legalább is egyenlőre. Befejezésül röviden foglalkozni kell a Pápai Életvédő Akadémia 2000 augusztus 25-én közzétett fél-nyilatkozatával, amely erkölcsileg egyaránt tilosnak tekinti a fölösleges embriók őssejt kutatásra való fölhasználását és azoknak erre a célra való létrehozását. Ugyanakkor ajánlja a felnőtt-testi őssejtek használatára irányuló kutatást, mivel azok fölhasználásában nem mutatkoznak erkölcsi problémák, legalább is egyenlőre. De mi lesz a akkor, ha bebizonyosodik az, hogy ezek az őssejtek visszafejleszthetők a totipotencialitás állapotára, és új emberi

élet kialakítása is lehetőséget biztosítanak. A hagyományos fogalmak keretei között mozgó gondolkodás számára még súlyosabbá válik az erkölcsi dilemma, ha bebizonyosodik az, hogy a Dolly esetében kidolgozott eljárás emberekre is alkalmazható Ebben az esetben minden egyes testi sejtet potenciális őssejtnek kell tekinteni. Ebből vajjon milyen erkölcsi kötelességet lehet levonni akkor, ha a az anyaméhbe való befogadást nem tekintjük az emberré válás legfontosabb előfeltételének Ezért kell a Vatikáni Zsinat idevonatkozó megállapításának prófétikus jelentőséget tulajdonítani: az emberi életet a legnagyobb gonddal kell óvni a fogamzástól kezdve. Ez az esemény azonban csak az anyaméhben lehetséges, ezért nem lehet ezt a megállapítást egyértelműen átvinni a fogamzást megelőző helyzetek erkölcsi értékelésére. Megjelent: Sapientia Füzetek 2004, n.2, 53-71old 6