Alapadatok

Év, oldalszám:2002, 22 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:600

Feltöltve:2006. augusztus 05.

Méret:284 KB

Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

A GLOBALIZÁCIÓRÓL GLOBÁLIS PROBLÉMÁK Globális problémaként értelmezhetjük mindazokat a társi, gazdi és környezeti jelenségeket és folyamatokat, amelyeknek hatása nem szűkíthető le országos, regionális vagy térségi szintre, hanem a Föld egészére kiterjed, és az emberiség jövőjét katasztrófák sorával fenyegetheti, amelyek elhárítása, vagy kezelése is csak globális méretekben, a Föld egész népességének összehangolt, együttes cselekvési programjával valósítható meg. A globális problémák nem csupán térben kiterjedtek, hanem időben is, melynek káros hatásai évszázadokon, több nemzedéken keresztül veszélyeztetik az ökológiai egyensúlyt (pl a kemény freonok légköri tartózkodási ideje 200 év). Az, hogy a globális problémák jelentősége napjainkra igen megnőtt, döntően két okkal magyarázható:Az egyik tényező mennyiségi, míg korábban az emberiség létszáma és gazdasági tevékenysége elenyésző

méretű volt a bioszférához képest, addig manapság ez a helyzet megváltozott, az emberiség természetátalakító tevékenysége a bioszféra méreteihez képest is jelentőssé vált. A másik tényező minőségi: a termelési, közlekedési és hírközlési technika gyors fejlődésével, a nki munkamegosztás nagyarányú kiszélesedésével a világ országainak kölcsönös függősége, egymásrautaltsága rendkívüli mértékben megnövekedett, amit globalizációnak nevezünk. Ez azt jelenti, hogy a világ országai nemcsak környezetüket tekintve, de gazdi, társi és kulturális vonatkozásban is összefonódtak, és valamely nagyobb jelentőségű gazdi vagy természeti változás adott térségben a világ egészen távoli területein is sokkoló, erőteljes hatást gyakorolhat a gazdaságra, vagy a környezetre. /A technikai haladás lehetővé tette, hogy az ember erejét és termelési hatékonyságát megsokszorozza, egyúttal azonban a környezetre gyakorolt

gyakran negatív hatása is sokszorosára nőtt, nemcsak lokális, esetleg regionális, de globális környezeti hatásokat előidézve. Mindezek következtében a nemcsak helyi jelentőségű, de globális méreteket öltő problémák köre bővül, és a kezelésükre irányuló törekvések sikeressége egyre fontosabb az emberiség számára. /A globális problémák egyrészt társi, másrészt környezeti-ökológiai feszültségek formájában jelentkeznek, amit egyes kutatók ökológiai és humán világkrízisként, századunk civilizációjának mély válságaként emlegetnek. A humán világkrízis főbb elemei: a túlnépesedés, a népesség egyenlőtlen eloszlása a Földön, a szegénység, az éhezés, az analfabetizmus, az iskoláztatás hiánya, a menekültek növekvő tömege, (akik az ember által előidézett természeti katasztrófák, ill a gazdi ellehetetlenülés miatt kényszerülnek elhagyni szülőföldjüket), a gazdag és szegény népek közötti

szakadék, amely nem csökken, hanem egyre nő, és kevés az esély arra, hogy e folyamat sebessége csökkenjen. (A 90-es években a F összjövedelmének 85%-a a lakosság 23%-ához került, amelyet egyszerűsítve 80-20 aránynak is nevezhetünk). Bizonyos területen egyre nagyobb gondot okoz a lakosság egészségügyi állapotának romlása, a születéskor várható élettartam csökkenése és a középkori fertőző betegségek ismételt megjelenése (tífusz, TBC, hepatitisz, kolera, pestis stb.), valamint új kórokozók rohamos terjedése (pl. AIDS, ebola, Creuzfeld-Jakob kór) Rohamosan nő az alkohol- és drogfogyasztás, a dohányzás, a élvezeti szerek mértéktelen fogyasztása Az ökológiai világkrízis főbb elemei: a meg nem újuló természeti erőforrások kimerülésének veszélye, a fosszilis energiahordozók, az ásványi nyersanyagok véges készletei, a megújuló természeti erőforrások fokozódó szennyeződése és a túlhasználatból eredő

degradációja, a biológiai sokféleség veszélyeztetettsége, az édesvíz készletek korlátozottsága a termőföld eróziója, a vizek szennyeződése, az üvegházgázok mennyiségének növekedése, a savas esők pusztítása, az ózonréteg vékonyodása, az erdők gyors fogyatkozása, a bioszféra hulladék befogadó képességének korlátozottsága. A legfontosabb globális problémák: A túlnépesedés, szegénység, éhezés; Az élelmiszertermelés növekedésének lassuló üteme, ezen belül: az agrártechnológiák csökkenő tartalékai, a természeti erőforrások romló minősége; A termőföld eróziója, sivatagosodás; A vízkészletek szűkössége, szennyezettsége; A változó légkör és a globális éghajlat módosulás; A meg nem újuló természeti erőforrások elhasználódása; Az emberiség veszélyeztetett egészségi állapota. A GLOBÁLIS PROBLÉMÁK KIALAKULÁSÁNAK OKAI 1., A technológia kötöttségek: Technológiai kötöttségen azt

értjük, hogy ha egy adott szükséglet kielégítésére az alternatív lehetőségek közül valamely, a döntés idején egyértelműen leggazdaságosabb technológiai eljárást, újítást, találmányt kiválaszt a társadalom, akkor ez a technológia rövidesen minden más egyéb lehetőséget kiszorít és egyeduralkodóvá válik. Mivel a kiválasztott technológia adott időben a legelőnyösebb és a bevezetést követő visszajelzések igazolják a választás helyességét, gyarapodnak a technológiával kapcsolatos sikerélmények, amely fokozza a technológia további terjesztésére vonatkozó törekvéseket. Ezáltal egyre nő az adott technológia által lekötött anyagi és szellemi erőforrások volumene, végül egy szükséglet kielégítése idővel függővé válik az adott technológia alkalmazásától De az új technológiák bevezetésekor azok későbbi utóéletét, társi, gazdi, környezeti hatásait előre nem látják, ill ha számolnak is

bizonyos árnyoldalakkal, az előre fel nem mérhető, hogy a technológia teljes egyeduralmának kialakulásakor összességében mekkora környezeti vagy egyéb kárral kell szembenéznünk. Mire kiderülnek és nyilvánvalóvá válnak a technológia hátrányai, azok már széleskörűen elterjedtek, mélyen beágyazódtak a szükségletek szerkezetébe, a termelőerőkbe és masszív társi érdekek kötődnek a további fennmaradásukhoz. (hiszen a társi tőke jelentős része ekkorra már ebben a formában van lekötve, a kapcsolódó ágazatok is ennek a technológiának a kiszolgálására rendezkedtek be, a szaktudás is ehhez kapcsolódik). Mivel a termelési szerkezet és a társadalom legkülönbözőbb szférái alkalmazkodnak a termelés és a fogyasztás területén is választott technológiához az nélkülözhetetlennél válik, igazolódik és további megerősítést nyer, hogy az adott technológia kiválasztása helyes döntés volt Az ilyen kötött

technológiák egyre inkább kivonják magukat az emberi beavatkozás, a társi szabályozás hatóköréből, a technológia önálló életet kezd élni /A kötöttség oldásának érdekében állandóan újra kell értékelni azt a célt, amelyet az adott technológia szolgál. A változó körülmények közepette az adott cél nem veszített-e a fontosságából, nem kell-e más célokat kitűzni helyette. Figyelemmel kell kísérni, hogy adott termék, vagy technológia nem jár-e hasznosságával arányban nem álló károkkal vagy kockázatokkal. Talán a legfontosabb, hogy ki kell fejleszteni, vagy nem szabad megengedni elsorvadni az alternatív termékeket és technológiákat, amelyek ugyanazt a célt szolgálják. A sokszínűség fenntartása a termelési technológiák és eljárások tekintetében hosszú távon nemcsak ökológiai, de gazdi szempontból is előnyös, ugyanis a gazdaságosságot befolyásoló tényezők viszonylag gyorsan változhatnak, módosítva a

korábbi gazdaságossági várakozásainkat./ A technológiai kötöttségek kialakulásának megakadályozása érdekében el kell kerülni, hogy a technikailag lehetséges dolgok automatikusan teret nyerjenek a gyakorlatban és spontán módon terjedve vezéreljék az egyéni és társi célokat ahelyett, hogy a társadalom által megfogalmazott és kitűzött célokhoz megkeresnék az adekvát eszközöket és technológiákat. 2., A fogyasztói társadalom és a pazarló fogyasztás: Hogyan válhatott egy alapvetően pozitív értéktartalmat hordozó jelenség a fogyasztás kiterjesztése mára súlyos gazdasági, társadalmi és ökológiai krízis egyik előidézőjévé: A túlkapás miatt, a minden más értéket háttérbe szorító és pazarló jellege miatt. A fogyasztás rövid idő alatt az ipari országok központi dogmája, életelve, életük meghatározó lényege lett. A pazarlás a következőkben nyilvánul meg: Mindenekelőtt a silány minőség, az igen rövid

használatra készült tömegbóvlik, az eldobható termékek egyre bővülő köre, a nagy energiaigényű gépek, technológiák működtetése, az anyagigényes termelés jellemzi a pazarló fogyasztást. A gyenge minőségű, rövid ideig használható javak esetében nagyon lerövidül az az idő, amely alatt a nyersanyagból szemét lesz. A divat, a presztízs fogyasztás, a reklámok hatására javainkat sűrűbben cseréljük, egy sor termék esetében a csomagolás jóval drágább, mint a benne lévő áru, a csomagolóanyag pedig napok alatt a szemétre kerül. /A fogyasztói hitelek kiterjesztése, a közvélemény-kutatás és befolyásolás ipara, a reklám és az általa sugallt életforma révén már a szükségleteket is nagyipari módon termelik, permanens profit lehetőséget biztosítva a termelőknek A fogyasztás individualizálódik, majdnem minden szükségletet ki lehet elégíteni személyi vagy családi tulajdonú eszközökkel, természetesen sokkal nagyobb

egyéni és társadalmi költségekkel, mintha az erre alkalmas szükségleteket közösségi eszközökkel elégítenénk ki./ A pazarló fogyasztás „demokratizálódott”, míg korábban csak egy szűk elit, a földbirtokos arisztokrácia és bizonyos tőkés rétegek privilégiuma volt, mára a fejlett tőkés országokban az átlagos jövedelmű rétegek mindennapjaiba is mélyen beágyazódott. A kb. 1milliárt embernek ez a mesterségesen felfokozott fogyasztása rendkívüli tehertételként nehezedik a bioszférára, a források gyors felélésével, az erdők, a talaj, a víz, a levegő kimerítésével jár együtt, s jó né- hány területen visszafordíthatatlan változásokkal fenyeget. A pazarló fogyasztást úgy is értelmezhetjük, hogy rendkívül gyors ütemben használjuk fel a természet által évmilliók során átalakított és felhalmozott javakat (pl. fosszilis energiahordozókat, ásványkincseket) és ezeket rendkívül gyorsan hulladékká

alakítjuk, amellyel tovább szaporítjuk problémáink számát. 3., A növekedési kényszer: A gazdasági növekedés immanens eleme a mai társadalmaknak, mert az egyéni, vállalati és társadalmi célok megvalósulásának alapvető feltétele. A politikai stabilitást biztosító életszínvonal emelésnek és az állami feladatok ellátásának egyaránt a gazdasági növekedés biztosít anyagi alapot. A társadalmi célok megvalósulása a növekedés ütemének függvényévé válik, ezért annak szinte mindent alárendelnek, így a társadalmak nem tudnak igazán uralkodni a növekedés felett, inkább ki vannak szolgáltatva neki, mintegy a gazdasági növekedés uralkodik a társadalmak sorsa felett. Az a sajátos helyzet állt elő, hogy az ökológiai világkrízis fő okaként a gazdasági növekedés jelenlegi formáját jelölhetjük meg, és a terápia, amelyet a betegség gyógyítására adhatunk szintén a gazdasági növekedésben kereshető. A LÉGKÖR

KÖRNYEZETI PROBLÉMÁI A levegő a földi élet fontos része, hiszen: biológiai szempontból anyagcserénk egyik legfőbb összetevője, mely elengedhetetlenül szükséges az élet fenntartásához; Termelési szempontból is fontos, hiszen az ipar és a mezőgazdaság legfontosabb nyers- és üzemanyaga; A közlekedés területén a repülés közege. 1-1 ország levegőjének szennyezettsége függ az ország technológiai korszerűségétől, földrajzi adottságaitól valamint az ország méreteitől. Hazánk levegőtisztaság-védelmi szempontból kedvezőtlen adottságokkal rendelkezik, mert kevés a jó minőségű nyersanyag és energiahordozó, továbbá ezek feldolgozásából nagyarányú a légszennyezés; alacsony az erdők aránya (kicsi a természetes öntisztulás); a Kárpát-medence mély fekvésű, az uralkodó széljárások a szennyezett levegőt kevésbé képesek elszállítani. /A Föld légköre különféle gázok elegyéből áll A nagy mennyiségben

jelenlévő alapgázokon túl említést érdemel a szén-dioxid, amely a levegőben mintegy 0,034 térfogatszázalékban, azaz 340 ppm (parts per million) egységben van jelen. A szén-dioxidnak rendkívül fontos szerepe van a Föld sugárzási egyensúlyának megtartásában A rövid hullámhosszú napsugárzást elnyelés nélkül átengedi, de a felmelegített földfelszínről visszavert hoszszú hullámú hősugárzást jelentős mértékben elnyeli, így tehát a széndioxid „hőcsapdához” hasonlóan működik. Ezt nevezzük üvegházhatásnak Ha a légkörben növekszik a szén-dioxid aránya, akkor ez felmelegedéshez vezet A légkör összetételének változásában legnagyobb gondot éppen a széndioxid mennyiségének növekedése okozza A levegőben a gáz halmazállapotú anyagokon túlmenően szilárd és cseppfolyós részek is találhatók. A levegő egyik legfontosabb további alkotórésze a vízgőz, amely az egyenlítőnél 3-4%-ban, a mérsékelt égövön

1%-ban van jelen. A vízgőz a levegőben lévő szennyező gázok (pl kén-dioxid, nitrogén-oxidok) fontos oldószere lehet A vízgőz meghatározó szerepet játszik a légkör öntisztulásában is, mert a feloldott szennyező anyagokat mintegy kimossa a légkörből. Ezek savas esők formájában a talajra, illetve élővizekre hullanak, így a szennyeződés elsősorban ezeket érinti. A légkörbe nem csupán antropogén, emberi eredetű szennyeződések kerülnek, hanem a természetes, biológiai folyamatok eredménye is okozhat légszennyezést (pl az állattenyésztés metán termelése, a légköri villámlás és a vulkanikus folyamatokban keletkezett kén és nitrogén-oxidok). Ezek mennyisége azonban az emberi eredetűekhez viszonyítva alacsony Ózon (O3): Ha magasabb légrétegekben van jelen, akkor jelentősen hozzájárul a Föld energiaháztartásának egyensúlyához A napsugárzás ibolyántúli hullámhosszú részeit nagymértékben elnyeli, és ezzel védi az

élővilágot. Ha azonban ugyanez az ózon talaj-közeli rétegekben van jelen, akkor az jelentős károsító hatású (pl roncsoló hatás) A levegő járulékos anyagai közül megkülönböztetett figyelmet érdemelnek az aeroszolok, amelyek szilárd és cseppfolyós részecskék diszperz rendszerei. A légköri aeroszolok közvetlenül befolyásolják a légkör sugárzási viszonyait és a felhőrendszerek kialakulását A levegőt nem csupán kémiai összetétele jellemzi, hanem fizikai állapotjelzői is meghatározóak. A levegő egy meghatározott helyen mért pillanatnyi fizikai állapotjelzői összességét időjárásnak nevezzük. Az éghajlat (klíma) az időjárások összességét jelenti a földfelszín valamely nagyobb kiterjedésű területén Az időjárás és az éghajlat jellemzéséhez a levegő fizikai állapotjelzőit használjuk: A levegő hőmérséklete; A légnyomás; A nedvességtartalom; A felhőzet mennyisége és a látótávolság; A szélsebesség

és szélirány. A levegőben lévő szennyező anyagok koncentrációjának csökkenését a nagyobb sebességű szelek segítik elő, mivel ezek jelentős turbulens áramlással rendelkeznek. A turbulens légköri mozgások hígulást elősegítő hatása nagyságrendekkel nagyobb a diffúzos hatásnál. A szélcsend és az inverziós réteg kedvezőtlen a légszennyező anyagok tisztulása szempontjából Inverziós rétegnek nevezzük az a légréteget, amely relatíve melegebb az alatta fekvő légrétegeknél és ezáltal akadályozza meg a természetes levegőcirkulációt. Ha ez az inverziós réteg 700 méter alatt helyezkedik el, hatása veszélyes, 300 méter alatt pedig kritikus helyzetet teremt, jelentős mértékben elősegítve a szmog kialakulását. Földünket a levegőréteg több száz km vastagságban veszi körül A légkör szerkezetében több réteget különböztetünk meg. A Földhöz legközelebb eső réteget, amely az egyenlítő fölött átlagosan 18 km

vastagságú troposzférának nevezzük A troposzféra után, amely felhőövnek is tekinthető, következik a jelentős szerepű ózonréteg. A következő réteg a sztratoszféra, amely mintegy 50 km magasságig tart és ebben a magasságban hőmérséklete 0 fok körüli. A troposzféra a bioszféra részét alkotja, tehát az életfolyamatok itt zajlanak. A troposzféra a hőenergiáját a Föld felszínétől kapja, a hőmérséklete a felszíntől távolodva csökken Ez az átlagos csökkenés 6,5 fok/km A hőmérsékletcsökkenésnek környezetvédelmi szempontból nagy jelentősége van, ha ugyanis a hőmérsékletcsökkenés felfelé haladva nem éri el a szükséges értéket, akkor megszűnik a felszálló légáramlás és ez akadályozza a szennyeződések hígulását. A LEVEGŐ SZENNYEZŐDÉSEI A levegőt szennyező anyagoknak tekintjük a származásuktól és állapotuktól függetlenül azokat az anyagokat, amelyek olyan mértékben jutnak a levegőbe, hogy azzal

az embert és a környezetét kedvezőtlenül befolyásolják, vagy számszerűsíthető anyagi kárt okoznak. A legnagyobb gondot a mesterséges szennyező források kibocsátása jelenti, amelyek fő jellegzetessége, hogy leggyakrabban területileg koncentráltan jelennek meg. Ezek a koncentráltan szennyezők egy erősen korlátolt légtérbe bocsátják ki a nagy mennyiségű szennyező anyagot, így a természetes hígulás sokkal több időt vesz igénybe, amely gyakran a városok, országok határain túl valósul meg. A légszennyezés folyamata 3 fő szakaszból áll: a., Emisszió: A különböző típusú forrásokból időegység alatt a levegőbe bocsátott szennyező anyagok mennyiségét emissziónak (kibocsátásnak) nevezzük. Mértékegysége: kg/h A kibocsátás koncentrációja a légszennyező anyagoknak a hordozó gáz normál térfogatára vonatkoztatott mennyisége. b., Transzmisszió: a ~ a levegőbe került szennyező anyagok hígulását, ülepedését,

elkeveredését jelenti c., Immisszió: Az ~ a kibocsátott szennyező anyagok talajközeli levegőben kialakult koncentrációja Az ~ tehát egy meghatározott helyen a levegő minőségét jelenti, melyet a több forrásból származó szennyező anyagot terhelnek. A levegőt szennyező anyagokat több szempont szerint csoportosíthatjuk. A legkézenfekvőbb a természetes és mesterséges eredetű csoportosítás Hasonlóan egyszerű csoportosítás a halmazállapot szerinti, így megkülönböztetünk: szilárd, cseppfolyós, és gáz halmazállapotú szennyező anyagokat. A gáz halmazállapotú szennyezők koncentrációját ppm (parts per million) egységben adják meg, ami azt mutatja, hogy 1 millió részecske közül mennyi a vizsgált anyag. Csop Kibocsátó forrás típusa szerint: 1. Pontszerű: A pontszerű kibocsátást az jellemzi, hogy a légszennyező anyagok környezetbe kerülése egy adott területen nagyarányú.; pl: egy ipari üzem kibocsátása, egy erőmű

kéményénél A pontszerű forrás elnevezés arra utal, hogy a szennyező anyagok terjedése hígulási számítások szempontjából úgy vehető figyelembe, mintha egy pontban lépne ki a környezet szabad levegőjébe. 2. Diffúz: A diffúz vagy szórt kibocsátásokat az jellemzi, hogy a szennyező anyagokat kibocsátó felület nagysága ugyan meghatározó, de a levegőbe kerülő szennyező anyagok mennyisége már nehezen mérhető, illetve számítható. Ilyen diffúz források pl a gépjárművek, amelyeket az egyedi kibocsátás jellemez A nagy emissziójú, meghatározott paraméterű légszennyezést kibocsátók okozzák környezetvédelmi ellenőrzési szempontból a kisebb problémát. Ezeknél ugyanis az okozott kár könnyen mérhető, hiszen a technológiai paraméterek ismeretében a szennyezés pontosan kiszámítható és a megoldást is egyszerűbb megtalálni A szennyező anyagok immissziójának jelentős része azonban nem ilyen pontszerű forrásokból

származik, hanem szétszórtan keletkezik, és ezek kezelése környezetvédelmi szempontból lényegesen nehezebb (pl. közlekedés, lakások egyedi fűtése) A levegőben a légszennyező anyagok koncentrációja attól függ, hogy 1. Mekkora az emisszió, azaz mennyi légszennyező anyag kerül a levegőbe; 2 Mekkora a szennyezést befogadó levegő térfogata; 3. Mennyi légszennyező anyag távozik el a levegőből; 4 Milyen a befogadó már meglévő szennyezettsége. A légszennyező anyagok a levegőbe elsődleges kibocsátással, azaz emisszióval kerülhetnek, vagy pedig az elsődleges kibocsátásból származó anyagok reagálnak egymással, illetve a levegő természetes alkotóelemeivel és kémiai reakcióval jönnek létre. Ez utóbbit másodlagos légszennyezésnek nevezzük A levegő öntisztulása A levegőt és a vizet az jellemzi, hogy jelentős természetes öntisztuló képessége van. A tisztulási folyamatok három csoportra oszthatók: 1 A szennyezőanyag

eltávozik a légkörből; 2 A szennyezőanyag közömbös anyaggá alakul át; 3 A szennyezőanyag koncentrációja jelentősen csökken, azaz a szennyeződés felhígul a légtérben Az első csoportba tartozó lehetőségek egyike az ülepedés (szedimentáció), amely a szilárd és folyékony szennyeződések durva részecskéinek távozását jelenti a légkörből. Ezt idegen kifejezéssel kihullásnak is nevezik (fall out) Továbbá a levegőben lévő párában feloldódhat a szennyezőanyag (pl kén és nitrogén-oxidok) és savas esők formájában kimosódnak a légkörből. A második csoportba tartoznak azok a jelenségek, amelyek a szennyező anyagok egymáshoz ütközését illetve egymáshoz tapadását jelentik, és ily módon távoznak a légkörből. A részecskék egymáshoz történő tapadását kondenzációnak nevezzük A harmadik csoportba tartozó hígulási lehetőségek közül legfontosabbak a vízszintes és függőleges légmozgások, ezekhez képest

a diffúzió viszonylag lassú. A hígulás csak egy meghatározott szűk terület számára kedvező, az atmoszféra egészére nézve hatása nem ilyen pozitív, hiszen a szennyező anyagok abszolút mennyisége a légkörben nem változik. A légkör öntisztulási folyamata rendkívül fontos a levegő minőségének megőrzése tekintetében Az említett tisztulási folyamatok élesen nem határolható el egymástól, ezek együtt fordulnak elő. Napjainkban a légszennyező anyagok közül globális szempontból jelentős széndioxid asszimilációban a zöld növényi felületek, de ezen belül is az esőerdőknek (a Föld tüdejének) van jelentős szerepe. Fotoszintézissel megkötik a széndioxidot és helyette rendkívül értékes oxigént bocsátanak ki, amely a levegő öntisztulásának meghatározó folyamata Globális légszennyezések A légszennyezést okozó emberi tevékenység megváltoztatja a légkör összetételét. Ez jelentősen függ az ipari termelés

nagyságától és annak korszerűségétől, az energiatermelésben felhasznált tüzelőanyagok minőségétől, a gépjárművek számától és azok műszaki színvonalától, valamint az alkalmazható tisztítási eljárások korszerűségétől. Általánosan megállapítható, hogy a levegő szennyezését elsősorban égési folyamatok, oxidációk okozzák, amelyek alapvetően hőerőművekben, háztartásokban és gépjárművekben lezajló folyamatokra vezethetők vissza. Az energiahordozók közül a fosszilis tüzelőanyagok (kőszén, kőolaj, földgáz) okozzák a legnagyobb problémát Az égéstermékben jelenlévő füstgáz magas szén-dioxid tartalmú és szilárd szennyeződéseket is tartalmaz (pernye, korom, koksz, kátrány). A szénbányák szén és meddőpor kibocsátásával szennyezik a környezetet. A legnagyobb porszennyezést a cementgyárak okozzák. A kohászat füstgázai is nagy mennyiségben tartalmaznak légszennyező anyagokat Hasonlóan

kedvezőtlen a levegő tisztaságának szempontjából a timföldgyártás, az elektrolízis és a vegyi eljárások többsége. Ha a levegő összetétele tartósan megváltozik az emberi tevékenység hatására, akkor ez a bioszféra normális folyamatainak felborulásához vezet, globális környezeti problémák alakulnak ki. Jelenleg a legveszélyesebbnek tűnő légkörrel összefüggő globális probléma a légkör szén-dioxid tartalmának növekedése miatt bekövetkező légkörfelmelegedés. Tudományos kutatások bizonyítják, hogy a széndioxid koncentrációja folyamatosan emelkedik A szén-dioxid, mint háromatomos gázmolekula nagy jelentőségű a Föld hőháztartásában A Napról érkező rövid hullámhosszú sugarakat átengedi, míg a földfelszínről kilépő hosszú hullámhosszú sugarak nagy részét elnyeli illetve visszaveri, így a légkör felmelegedését okozza (üvegházhatás). Ez a légkör átlaghőmérsékletének az emelkedéséhez vezethet Ez

kedvezőtlen folyamat, hiszen a hőmérséklet emelkedése a jéghegyek olvadását okozhatja és így jelentősen csökken a Földédesvíz készlete, továbbá a tengerszint is nagy mértékben emelkedik További kedvezőtlen folyamat, hogy jelentős időjárás-változások következhetnek be, a termőterületek átrendeződnek és a csapadékeloszlási viszonyok is lényegesen megváltozhatnak. A tartós meleg hatására az óceánok vizének térfogata is növekedhet, ami szintén jelentős tengerszint emelkedést okoz Ez további termőterületek elvesztését eredményezheti Egyes kutatók arra hívhatják fel a figyelmet, hogy a növények fotoszintézise a szén-dioxid koncentráció emelkedése hatására felgyorsul és ez kiegyenlítheti a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó hatást. Mások az óceánokban feloldódó, megköthető szén-dioxid mennyiségében látják a megoldást. Habár az üvegházhatást korábban kizárólag a szén-dnak

tulajdonították, mai ismereteink szerint más gázok is közrejátszanak ebben. Sőt, amilyen kis mennyiségben vannak jelen ezek a gázok a légkörben, annál nagyobb kárt tudnak okozni Az 1 szén- és 4 hidrogánatomból álló metán általában a szén- és kőolajtelepek kísérője, nem különben a földgáz fő alkotórésze. Mocsarak fölött éppúgy észlelhető, mint szeméttelepek környékén, de a biomassza érésekor is keletkezik. Egy metánmolekula a széndioxidnál 21szer erősebben melegíti a Föld légkörét Igaz, gyorsabban el is tűnik a légkörből, molekulánként átlagosan 11 év alatt. A kéjgáznak is nevezett, altatásnál használt dinitrogén-oxidot a természetben baktériumok állítják elő a talaj nitrogéntartalmú anyagaiból. A levegőben valamelyest emelkedett a különben elhanyagolhatóan kicsi koncentrációja, amely elsősorban a nitrogénműtrágyáknak, valamint a szerves anyagok bomlásának, és mindenekelőtt az őserdők

égetésének „köszönhető”. Amiért pedig veszélyes az az, hogy az üvegházhatás szempontjából a szén-dioxidnál 200szor erősebb és a légkörben átlagosan 130-150 évig nem bomlik el. Az ózonról védőhatását a felső légkörben fejti ki elsősorban az UV-C sugárzás kiszűrésével. A 3atomos oxigén - jórészt természetes folyamatok, valamint a biomassza égetése következtében – az alsóbb légrétegekben is jelen van, ami viszont igen erősen üvegház hatású. A rövid élettartamú gáz 2000szer erősebben „építi” az üvegházat, mint a szén-dioxid. A növekvő autóforgalom miatt a mennyisége az alsó légkörben mintegy 3szorosára nőtt. A dezodorok hajtógázát, a hűtőszekrények hűtőközegét, a műanyagok habosító anyagát képező, valamint az elektronikus alkatrészek tisztítására használt klórozott fluor-hidrogének vagy freonok nemcsak a felső légköri ózonréteg rombolói. A talaj közelében a szén-dioxidnál

1000szer erősebb a hatásuk a földi hőmérséklet emelkedésére A 2 legveszélyesebb ilyen gáz, a FCKW 11 és 12 légköri koncentrációja az 50es évektől 1991-ig csaknem 300, ill 500szorosára, nőtt „Bűnös ötök”: széndioxid, metán, ózon, ditnitrogén-oxid, freonok. A második jelentős globális probléma az ózonréteg elvékonyodása, ill. a megfigyelt ózonlyuk az Antarktisz felett Az ózon (O3) a Nap károsító ultraibolya sugarait visszatartja, amelyek bőrrákot, a terméshozamok csökkenését okozzák, és egyéb más káros hatásuk is bizonyított A 70-es évek elején mutattak rá először a tudósok a freonok (fluorozott-klórozott-szénhidrogének) ama veszélyére, hogy az ózonréteget pusztítják. A freonok az atmoszféra felső rétegeibe hatolnak, ahol az intenzív napsugárzás hatására felbomlanak és aktív klór atomok válnak szabaddá Ezek láncreakcióban bontják fel az ózonréteget, helyette 2atomos oxigénmolekula jön létre A

freonok emissziója olyan klór koncentrációt eredményezett a sztratoszférában, amely a természetes szint duplája A freonokat betiltották vagy korlátozták a használatát a fejlett ipari országokban. A problémát azonban az jelenti, hogy az ún kemény freonok magas légköri tartózkodási ideje 150-200 év is lehet. Új lehetőség a lágy freonok alkalmazása, amelyek csökkentett halogén tartalmúak, így ózonkárosító hatásuk is kisebb mértékű. A zöld hajtógázok nem tartalmaznak klórt, illetve, fluort, tehát ózonkárosító hatásuk nincs, de általában üvegházhatásúak. A globális légszennyeződések kialakulásában jelentős szerepük lehet az aeroszoloknak. Az aeroszol a levegőben lévő folyékony vagy szilárd halmazállapotú apró szemcsés részek összességéből áll Ezek a ködök, illetve a füstök. Az aeroszolok jelentősen befolyásolják a sugárzási viszonyokat, az optikai körülményeket (pl. látótávolságot), a

felhőrendszerek kialakulását, és a csapadékeloszlást is Létrejöttük természetes és mesterséges folyamatokkal egyaránt elképzelhető. Az égési folyamatok végtermékei aeroszolok, de a talajművelés eredményeként is létrejöhetnek Jelentősen hozzájárulnak az inverziós réteg kialakulásához, amely azonban helyi, regionális jelentőségű. REGIONÁLIS LÉGSZENNYEZÉSEK A regionális vagy helyi légszennyezések csak egy meghatározott szűk körzetben éreztetik hatásukat, a szennyező anyagok időszakos feldúsulásával. A levegőszennyezés helyi legszélsőségesebb formája a füstöd vagy szmog (Redukáló füstköd) főleg őszi, téli időszakban a szén- és olajtüzelés következményeként magas relatív nedvességtartalom, általában –3 és +5 C átlagos hőmérséklet mellett jelentkezik, akár 4-5 napig is eltarthat. A légszennyeződést elsősorban a kén-dioxid, és egyéb kén-oxidok, szén-monoxid és korom okozza. A füstköd maximuma

általában reggel és este alakul ki, amikor rendszerint inverziós állapot lép fel Okozott tünetek: köhögés, nehézlégzés, torokfájás, rekedtség, nátha, könnyezés, nyálkahártya irritáció. Megnőhet a halálozás az idős, légzési-, keringési betegségben szenvedők között. A szakirodalom “London típusú füstköd”-ként is nevesíti. A füstköd másik formája, amelyet először Los Angelesben figyeltek meg és oka a nagy gépjárműforgalom, valamint az erős napsugárzás. A levegő ez esetben nitrogén-oxidokban és szénhidrogénekben erőteljesen feldúsul, amely a napfény katalizáló hatása mellett új vegyületekké alakulnak át. Az új vegyületek erősen mérgező, fojtó hatásúak, nagy mértékben izgatják a szem és az orr nyálkahártyáját és tartós ködöt képeznek Ez a szmogtípus ellentétben a londonival elsősorban nyáron és a déli órákban alakul ki. A légszennyezések helyi kárósító hatása elsősorban az

immissziótól függ, amelyet azonban az időjárási viszonyok is erőteljesen befolyásolnak. Budapest levegőjének nagyarányú szennyeződéséhez a következő tényezők járulnak hozzá: Ipari szenynyezések; Fűtésből származó füstgázok; Gépkocsi közlekedés nagy aránya. Az ipari eredetű szennyezésen túl jelentős problémát okoznak a gépjárművel kipufogó gázai, amelyek az egészségre és az élettelen környezetre is káros szén-monoxidot, nitrogén-oxidot és egyéb szerves vegyületeket tartalmaznak. Az Ottó-motorok főként szén-hidrogéneket, nitrogén-oxidot, szén-monoxidot, és ólomtartalmú benzin esetén ólomvegyületeket bocsátanak ki A dízelmotorok legfontosabb légszennyező anyagai a szénhidrogének és a policiklusos vegyületek A gépkocsikból származó szennyeződést befolyásoló tényezők: a forgalom nagysága, a sebesség, a gépjármű korszerűsége és a karbantartás minősége. Az ipari termelés jelentős

visszaesése automatikusan a levegő minőségének javulását is eredményezi (gratis effekt). Ahhoz, hogy pontos képet kapjunk hazánk levegőminőségének alakulásáról, szükségessé vált a monitoring (mérőmegfigyelő) hálózat kiépítése. A kiépített monitoring hálózat állomásai 2 csoportba sorolhatók: Települési; Településen kívüli hálózatok rendszere. Jelenleg közel 100 településen, 360 ponton mérik a levegő kén-dioxid és nitrogén-oxid koncentrációját, ill a koromtartamát, valamint további 770 helyen az ülepedő por mennyiségét is A telepítési helyek megfelelnek a WHO előírásoknak A mérési adatok a mintavételt követő 10-14 nap múlva állnak a felhasználó rendelkezésére, így a hálózat beavatkozások elrendelésére, veszélyjelzések kiadására nem alkalmas. A budapesti 8 mérőállomás a város belső területén került elhelyezésre: Baross tér, Erzsébet tér, Kosztolányi D tér, Laborc u, Széna tér, Déli Pu

Gergely u, IlosvaySelymes P tér Minden állomáson folyamatosan mérnek kén-dioxid, szén-monoxid, nitrogén-oxid koncentrációt, valamint a lebegő por mennyiségét, léghőmérsékletet, légnedvességet, szélirányt, és szélsebességet A LÉGSZENNYEZŐ ANYAGOK KÁROS HATÁSAI: A légszennyező anyagok káros hatása függ az anyagi minőségtől, az időjárási viszonyoktól, a koncentrációtól és az expozíciós időtől (a károsító tényező mennyi ideig fejtette ki a hatását). Nagyobb koncentrációjú szennyezés olyan akut hatásokat válthat ki, amelyek kisebb szennyezettségénél hosszabb idő után sem jelentkeznek. A rövid ideig ható nagyobb koncentráció azonban az érzékenyebb, beteg lakosságot erőteljesen megterheli A hosszantartó levegőszennyezés, amely az egész emberi életen végig hat, generációkon át a népesség minden tagjára folyamatosan fejti ki hatását. Ez a hosszantartó hatás megváltoztatja az élettani folyamatokat,

krónikus betegségeket hozhat létre, továbbá genetikai károsodásokat is előidézhet. A rendkívül sokféle légszennyező anyag közül hazánkban jelenleg cca 330 vegyület megengedett maximális koncentrációját határozza meg az érvényes rendelet A légszennyező anyagoknak egészségkárosító és gazdasági károkozó hatása is van. A legveszélyesebb és régóta ismert egészségkárosító hatású légszennyező komponens a szén-monoxid. A vér hemoglobinjához kötődve gátolja, illetve megakadályozza az oxigén szállítást. Végső soron a színtelen, szagtalan szén-monoxid fulladásos halált okoz. Káros hatása az öntudat tompulásában, a reakcióképesség csökkenésében is megnyilvánul. Egészségkárosító hatású továbbá a kén-dioxid, amely erősen izgatja, irritálja a nyálkahártyát, gyulladásos betegségek kialakulását teszi lehetővé, zavarja a fehérje anyagcserét és izgatja az idegvégződéseket. Kellemetlen, szúrós

figyelmeztető szaga miatt az akut mérgezés halálos kimenetele viszonylag ritka A nitrogén-dioxid a tüdőbe kerülve a szöveteket roncsolja és a szemé és a légutak nyálkahártyáját is izgatja. A gépkocsik kipufogógázaiból származó szénhidrogének nagy mennyiségben fordulnak elő a légtérben, és rákkeltő hatásuk bizonyított, így hosszú távon a legveszélyesebbnek tekinthetők. Legjelentősebb képviselőik a benzpirének További erőteljesen mérgező, roncsoló hatású légszennyező anyagok a klór, az ammónia és a hidrogén-fluorid A levegőben lévő szilárd részecskék (por, korom, pernye) is egészségkárosító hatásúak amely gyakran csak évek elteltével jelenik meg (pl. szilikózis) Az egészségkárosodások termeléskiesésben, magas gyógyszerfogyasztásban, ápolási ktgekben és munkabérkiesésben jelennek meg. Az élővilágot jelentősen veszélyezteti a környezetből kiülepedő por Sokkal jelentősebbek a növényzetben

okozott elváltozások illetve lerakódások Kiemelkedő a nagy forgalmú közlekedési utak mellett termelt növények jelentős szennyezése, amely a kipufogó gázból ered (elsősorban ólom-tetraetil maradványok). /Az egészségügyi károkon túl a gazdasági károk általában számszerűsíthetők Ide tartoznak a mezőgazdasági károk, pl. a növény és állatvilág pusztulása, a korrózió és az egészségügyi károg gazdasági vetületei. Bizonyos növények sokkal érzékenyebben a szennyeződésekre, mint az állatok és az emberek, pl meghatározott típusú zuzmókat a levegőszennyezés indikátorának is tekintik. Az utóbbi évtizedekben ismertté vált jelenség a termőtalajok elsavanyodása, aminek egyik fő oka a savas eső. A gazdasági károk jelentős csoportját az anyagi javak károsodása jelenti. Szennyezett légkörben a korrózió sebessége megduplázódik A műanyagok is jelentős mértékben károsodnak, az öregedési folyamatok felgyorsulnak

A gumi töredezése is sokkal gyorsabban megy végbe A szennyeződések hatására az épületek vakolata porlad, az épületek állaga gyorsabban és jelentős mértékben romlik. A szabad téren álló kőből, bronzból, acélból készült művészeti alkotások pusztulása is felgyorsul A LEVEGŐSZENNYEZÉS ELLENI VÉDEKEZÉS A levegő tisztaságának védelméről szóló rendelet szerint a hazai szabályozás célja az emberi egészség és környezet megóvása érdekében a káros légszennyezés megelőzésére, csökkentésére, illetve megszüntetésére vonatkozó szabályok megállapítása. A levegő minősége és az abban jelenlévő szennyező anyagok mennyisége között szoros összefüggés van, amely alapján meghatározható, hogy az adott levegőminőség biztosításához mennyi a levegőbe engedhető légszennyező anyagok maximális mennyisége A levegő minőségének romlását, azaz a légszennyezettséget a levegőben már adott, jelenlévő szennyező

anyagok koncentrációja, azaz az immisszió jellemzi. Az érvényben lévő hazai rendeletek az egyes anyagokra maximális megengedhető koncentrációkat, azaz levegőminőségi normákat állapítanak meg Az immisszió normákat több fokozatban határozzák meg aszerint, hogy az adott területen milyen szigorú követelményeket indokolt előírni Ennek megfelelően az ország területét levegőtisztaság-védelmi szempontból 3 kategóriába sorolták: A., kiemelten védett; B., Védett I; Védett II területek Kiemelten védett kategóriába tartoznak a természetvédelmi területek, a gyógy- és üdülőterületek (pl Sopron, szanatóriumi terület, Miskolc-Tapolca gyógyfürdő terület, Debrecen Egyetemi botanikus kert, Budapest Parkerdő terület). A védett I kategóriába sorolhatók az iskolák, óvodák, kórházak, tudományos intézmények, kényes műszaki berendezések (pl. telefonközpontok és nagy tisztaságot igénylő gyárak területei, gyógyszergyár,

élelmiszerüzem) Káros a légszennyezés, ha annak mértéke a megengedett immisszió határértéket meghaladja. Az immisszió normák azonban nem azonosak a légszennyezés küszöbértékével. Hazánkban az immisszió normák olyan határértékek, amelyeket az illetékes egészségügyi szervek állapítanak meg, mely szerint ezek tartósan elviselhetők krónikus és genetikai, biológiai ártalmak bekövetkezése nélkül. Az immisszió normaértékeket több változatban adják meg, amelyek lehetnek rövid idejűek (félórásak, vagy 24 órásak) és hosszabb idejűek, amelyek éves átlag alapján kerülnek meghatározásra és trendvizsgálatokra épülnek. Az immissziómérés lehet folyamatos, szakaszos és időszakos. A folyamatos mérést automata regisztráló műszerek végzik. A szakaszos mérés egy időtartamra vonatkozó átlagos szennyeződési értéket ad meg az időszakon belüli részleteredmények nélkül, de összefüggő sorozatban. A hazai gyakorlatban

többnyire 24 órás mintavételt végeznek és így napi átlagértékeket kapnak. Időszakos a mérés, amelyet rendszeresen vagy rendszertelen időnként ismételnek meg, ez a szennyeződés alakulásáról csak hézagos tájékoztatást ad. Az országos immissziómérő hálózatban a háromféle mérési eljárást kombináltan alkalmazzák. A légszennyezés csökkentésére többféle lehetőség van: pl. az energiahordozók struktúrájának megváltoztatása, a füstgázok tisztítása, magas kémények építése, zárt, korszerű környezetbarát technológiák telepítése, üzemek kitelepítése olyan területekre, ahol az immisszió alacsonyabb, a gépkocsi-közlekedés erőteljes szabályozása. A levegőtisztasági módszereket 2 csoportra bonthatjuk: Aktív (preventív) megelőző módszerek, amelyeknek lényege az emisszió csökkentés; Passzív (utólagos) módszer, amelyet az jellemez, hogy a kibocsátott szennyeződés koncentrációját az immisszió normák

szintje alatt tartja. A gyakorlatban ezeket kombináltan alkalmazzák Aktív módszerek: Az aktív védelem lényeges jellemzője, hogy a cél a szennyező anyagok keletkezésének megakadályozása. Olyan korszerű technológiai eljárások alkalmazásával valósul meg, ahol a szennyezőanyag-kibocsátás minimális. Ezeket összefoglaló néven környezetbarát technológiáknak is nevezzük, melyek általában olyan zárt rendszerű eljárások, ahol nem kerül szennyezőanyag a légtérbe, illetve a technológiai hulladékmentesnek tekinthető. Ide nem csupán komplett technológiák tartoznak, hanem pl üzemanyagok is (pl ólommentes benzin, vagy az áttérés a hagyományos széntüzelésről a gázra, hiszen itt a füstgázok lényegesen kevesebb káros anyagot tartalmaznak) Fizikai és kémiai eljárások, amelyekkel a légszennyezést csökkenteni lehet: 1. Száraz porleválasztás (mechanikus és elektrosztatikus porszűrés); 2 Nedves gáztisztítás; 3 Adszorpció

(felületi megkötés); 4 Abszorpció (oldódás); 5 Kémiai reakció (pl oxidáció); 6 Kéntelenítés; 7 Biológiai légtisztítás. Lényeges gazdaságossági tényező, hogy a tisztítás hatásfokának növelésével az eljárás ktgei nem lineárisan, hanem exponenciálisan nőnek. A tisztítási eljárás jellege szerint a következő esetek lehetségesek: 1 A szennyező komponensek a környezetre kevésbé ártalmas anyagokká alakulnak át (pl. szén-hidrogén elégetése széndioxiddá és vízzé); 2 A szennyező anyagokat megkötjük és hasznosítható anyaggá alakítjuk át (pl. hidrogén-fluorid visszanyerés kriolit alakban); 3 A tisztítás során a szennyező komponensek feldúsulnak, nem kerülnek a levegőbe és a keletkező szennyvíz, szilárd hulladék, iszap, elhasznált adszorbens vagy mosófolyadék további kezeléséről vagy elhelyezéséről gondoskodni kell. Gépkocsik emissziója: Meghatározó a motor konstrukciója (típusa), az üzemeltetési

körülmények és nem utolsó sorban a motorhajtó anyag, illetve a kenőanyag kémiai összetétele, minősége. Eltérő a benzinüzemű és a Diesel-motorok légszennyezésének mértéke is. Levegőtisztaság-védelmi szempontból a Diesel-motorok előnyösebbnek tekinthetőek az Ottó-motoroknál, mivel emissziójuk kedvezőbb. Csupán a korom és a nitrogén-oxid emissziója tekinthető problémásnak, amelynek csökkentésére azonban kiváló technológiai megoldások ismertek Az O-motorok legnagyobb problémája a szén-monoxid, szén-hidrogén és nitrogén-oxid kibocsátás. A hagyományos motorokban kedvezőtlen füstgázkibocsátás csökkentését és a motor hatásfok növelését egyidejűleg nem lehet megoldani. A kipufogó gázok káros emissziójának csökkentésére további lehetőség a katalizátorok alkalmazása, melyek az új motorok esetén kötelezőek. Ezek működésének lényege, hogy a kipufogó gáz nitrogén-oxid tartalmát nitrogénné redukálják

és a szén-monoxidot és a szénhidrogéneket pedig szén-dioxiddá oxidálják A katalizátorokban található nemesfémet az ólom erősen károsítja, ezért közismert, hogy a katalizátoros képkocsik csal ólommentes üzemanyaggal működhetnek. A katalizátor hatásfoka meghaladja a 90%-ot. Fővárosunk levegőjét lényegesen javítani lehetne: 1. Ha a gépjárművek műszaki állapota lényegesen jobb lenne; 2. Ha a 2ütemű szgkikat felszerelnék katalizátorral, vagy teljesen kiiktatnák a forgalomból; 3 Ha a lakosság a tömegközlekedést preferálná; 4. Ha a vezetési mód megváltozna (alacsony fordulatszám hirtelen gyorsulások nélkül); 5. Ha elterjedne a P+R rendszer (parkol és utazz tovább lehetőségek kialakítása); 6 Ha a nem motorikus közlekedést preferálnánk, (pl. kerékpározás, gyalogos-közlekedés); 7 Ha a gázüzemű gépjárművek közlekedési alkalmazása széles körben elterjedne; 8 Ha a fővároson átmenő teherforgalom jelentősen

lecsökkenne (M0-s körgyűrű teljes megépítése); 9 Ha széles körben leterjedne a földgázrendszerű energiatermelés és felhasználás (ipar, kommunális intézmények és lakosság körében egyaránt); 10. Ha megvalósulna a csúcsidőre eső forgalom időbeli széthúzása; 11 Ha biztosítható lenne a folyamatos haladás a zöldhullám megvalósításával; 12. Ha tovább drágulna a magánközlekedés (üzemanyagárak és parkolási díjak további emelkedése). Passzív módszerek: A különféle passzív módszeres közös jellemzője, hogy a keletkezett szennyeződések légkörbe jutását nem akadályozzák meg, a cél az, hogy a kibocsátást az immisszió-normák szintje alatt tartsák. Passzív védelem pl ha a szennyező anyagokat magas kéményen keresztül bocsátjuk a levegőbe, így az a felső légtérben jelentősen felhígul, tehát az adott területen lényegesen kisebb terhelést jelent. Ez az eljárás korszerűtlen, hiszen a magas kémény építés

meglehetősen ktges, továbbá látszat eredményeket hoz, hiszen a globális szennyeződést távolról sem csökkenti. További módszer lehet a zöldsávok telepítése, amelyek némiképp megszűrik a szennyeződést Passzív módszernek tekinthető a környezetvédelmi bírságokon alapuló szabályozórendszer is. NKI LÉGKÖRVÉDELMI EGYEZMÉNYEK – A KIOTÓI FOLYAMAT: 1824 - Jean-Baptiste Fourier francia matematikus, Napóleon köztisztviselõje hõtani jelenségeket vizsgálva megállapítja, hogy a Föld légköre egy edényt lefedõ üveglaphoz hasonlóan viselkedik: a bejövõ fényt átengedi, a kimenõ hõ egy részét visszatartja; megszületik az üvegház-hasonlat. 1896 - Svante Arrhenius, késõbbi Nobel-díjas svéd kémikus: az emberi tevékenység által a légkörbe juttatott széndioxid melegíti a földfelszínt. 1955 - Neumann János: az ember által az éghajlatra mért csapás az atomháború veszélyével állítható párhuzamba („Túlélhetjük-e a

technológiát?”, Fortune magazin). 1956 - A cikk nyomán kezdeményezik a légkör széndioxid-tartalmának rendszeres mérését. 1958 - Felállítják a Mauna Loa Obszervatóriumot Hawaiin, mely méri a légköri CO2-t. Megállapítják a gyors emelkedést. 1961 - Fritz Baade: a populáció az 1960-as 3 milliárdról 2000-re megduplázódhat („Versenyfutás a 2000. évig”, Közgazdasági és Jogi Kiadó) 1962 - Rachel Carson: „Néma tavasz” (A DDT növényvédõ- és rovarirtószer környezeti ártalmairól. „Az ember a természet része; harca a természet ellen harc önmaga ellen” – a környezetvédelmi mozgalom megszületése). 1968 - Huszontöt ország nyolcvan tudósa megalapítja a Római Klubot. 1970 - Balogh János akadémikus beszéde az MTA-ban: „Az elmúlt száz év során több mint 360 milliárd tonna széndioxid került a levegõbe, . ilyen módon rövid távon az a veszély fenyeget bennünket, hogy bolygónkat óriási üvegházzá változtatjuk;

hosszú távon pedig az, hogyha a folyamat valamilyen módon nem fékezõdik, mindnyájunkat hõhalál fenyeget.” 1972 - Megjelenik a Római Klub jelentése, „A növekedés határai”. Az emberiség extenzív ipari és népességi növekedése fenntarthatatlan; gyökeres irányváltás szükséges a szén- és fémalapú technológiáról egy zöld (környzetével egyensúlyi kölcsönhatásban élõ) gazdaság felé. 1972 - Felvetõdik a hirtelen klímaváltozás eshetõsége (S. Johnsen) 1972 - Stockholm: ENSZ Környezetvédelmi világkonferencia 1972 - Róma: az Európai Közösség kijelenti: „A gazdasági növekedés nem önmagáért való. Legfontosabb célja, hogy az életkörülmények különbségei csökkenjenek. A növekedés valamennyi társadalmi partner részvételével történhet. Európa szellemiségének megfelelõen különös figyelmet kell fordítani az olyan értékekre, mint amilyen a környezet megóvása” 1973 - Megjelenik a Gaia-hipotézis. A Föld

egységes organikus rendszer, melynek mûködési egyensúlyát az emberi technológia alapjaiban zavarja meg. 1973-76: Az Európai Közösség Elsõ Környezetvédelmi Akcióprogramja (Második: 1977-81, Harmadik: 1982-86, Negyedik: 1987-92, Ötödik: 1993-2000) 1980 - Az alternatív (egyensúlyi, ökológiai) közgazdaságtan alapmûve: E.F Schumacher: A kicsi szép 1982 - A hirtelen klímaváltozások múltbeli megtörténtének bebizonyulása (Dansgaard-Oeschger). 1983 - Becslések látnak napvilágot, melyek szerint a Föld ismert kõolajtartalékainak eltüzelése a légkör széndioxid-tartalmának megnégyszerezõdésére vezet. 1986 - Varga Domokos: Föld és ég (Móra Könyvkiadó): „A sok széndioxid miatt jobban megreked a meleg a Föld levegõburka alatt. ‘Mi lesz, ha olvadni kezdenek a sarki jégtömegek? Ha emelkedni kezd a tenger vize, s elönti a mélyebben fekvõ parti területeket? Ha sok más vidéket növekvõ szárazság, sõt elsivatagosodás fenyeget?’

Egyre több ilyen kérdést hallani. Mások ellenben cáfolják e rémképeket A lassú változás hozhat szerintük még jót is. Ha ugyan nem hoz mégis rosszat” 1987 - A Környezet és Fejlõdés Világbizottság ún. Brundtland-jelentése „Közös jövõnk” címmel bevezeti a fenntartható fejlõdés fogalmát: a jelenlegi gazdasági növekedés a Föld véges ökológiai rendszerében nem fenntartható. 1987 - Montreali jegyzõkönyv az ózonréteget pusztító anyagok tilalmáról. 1988 - A WMO (Meteorológiai Világszervezet) és az UNEP (United Nations Environment Program, ENSZ Környezeti Program) megalapítja az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületet (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC). Feladata, hogy „értékelje azokat a tudományos, technikai és társadalmi-gazdasági információkat, amelyek az ember által okozott éghajlatváltozás kockázatának megértéséhez szükségesek.” Az addigi legmelegebb esztendõ. 1989 - A Sc