Környezetvédelem | Tanulmányok, esszék » A globalizációról

A GLOBALIZÁCIÓRÓL GLOBÁLIS PROBLÉMÁK Globális problémaként értelmezhetjük mindazokat a társi, gazdi és környezeti jelenségeket és folyamatokat, amelyeknek hatása nem szűkíthető le országos, regionális vagy térségi szintre, hanem a Föld egészére kiterjed, és az emberiség jövőjét katasztrófák sorával fenyegetheti, amelyek elhárítása, vagy kezelése is csak globális méretekben, a Föld egész népességének összehangolt, együttes cselekvési programjával valósítható meg. A globális problémák nem csupán térben kiterjedtek, hanem időben is, melynek káros hatásai évszázadokon, több nemzedéken keresztül veszélyeztetik az ökológiai egyensúlyt (pl a kemény freonok légköri tartózkodási ideje 200 év). Az, hogy a globális problémák jelentősége napjainkra igen megnőtt, döntően két okkal magyarázható:Az egyik tényező mennyiségi, míg korábban az emberiség létszáma és gazdasági tevékenysége elenyésző

méretű volt a bioszférához képest, addig manapság ez a helyzet megváltozott, az emberiség természetátalakító tevékenysége a bioszféra méreteihez képest is jelentőssé vált. A másik tényező minőségi: a termelési, közlekedési és hírközlési technika gyors fejlődésével, a nki munkamegosztás nagyarányú kiszélesedésével a világ országainak kölcsönös függősége, egymásrautaltsága rendkívüli mértékben megnövekedett, amit globalizációnak nevezünk. Ez azt jelenti, hogy a világ országai nemcsak környezetüket tekintve, de gazdi, társi és kulturális vonatkozásban is összefonódtak, és valamely nagyobb jelentőségű gazdi vagy természeti változás adott térségben a világ egészen távoli területein is sokkoló, erőteljes hatást gyakorolhat a gazdaságra, vagy a környezetre. /A technikai haladás lehetővé tette, hogy az ember erejét és termelési hatékonyságát megsokszorozza, egyúttal azonban a környezetre gyakorolt

gyakran negatív hatása is sokszorosára nőtt, nemcsak lokális, esetleg regionális, de globális környezeti hatásokat előidézve. Mindezek következtében a nemcsak helyi jelentőségű, de globális méreteket öltő problémák köre bővül, és a kezelésükre irányuló törekvések sikeressége egyre fontosabb az emberiség számára. /A globális problémák egyrészt társi, másrészt környezeti-ökológiai feszültségek formájában jelentkeznek, amit egyes kutatók ökológiai és humán világkrízisként, századunk civilizációjának mély válságaként emlegetnek. A humán világkrízis főbb elemei: a túlnépesedés, a népesség egyenlőtlen eloszlása a Földön, a szegénység, az éhezés, az analfabetizmus, az iskoláztatás hiánya, a menekültek növekvő tömege, (akik az ember által előidézett természeti katasztrófák, ill a gazdi ellehetetlenülés miatt kényszerülnek elhagyni szülőföldjüket), a gazdag és szegény népek közötti

szakadék, amely nem csökken, hanem egyre nő, és kevés az esély arra, hogy e folyamat sebessége csökkenjen. (A 90-es években a F összjövedelmének 85%-a a lakosság 23%-ához került, amelyet egyszerűsítve 80-20 aránynak is nevezhetünk). Bizonyos területen egyre nagyobb gondot okoz a lakosság egészségügyi állapotának romlása, a születéskor várható élettartam csökkenése és a középkori fertőző betegségek ismételt megjelenése (tífusz, TBC, hepatitisz, kolera, pestis stb.), valamint új kórokozók rohamos terjedése (pl. AIDS, ebola, Creuzfeld-Jakob kór) Rohamosan nő az alkohol- és drogfogyasztás, a dohányzás, a élvezeti szerek mértéktelen fogyasztása Az ökológiai világkrízis főbb elemei: a meg nem újuló természeti erőforrások kimerülésének veszélye, a fosszilis energiahordozók, az ásványi nyersanyagok véges készletei, a megújuló természeti erőforrások fokozódó szennyeződése és a túlhasználatból eredő

degradációja, a biológiai sokféleség veszélyeztetettsége, az édesvíz készletek korlátozottsága a termőföld eróziója, a vizek szennyeződése, az üvegházgázok mennyiségének növekedése, a savas esők pusztítása, az ózonréteg vékonyodása, az erdők gyors fogyatkozása, a bioszféra hulladék befogadó képességének korlátozottsága. A legfontosabb globális problémák: A túlnépesedés, szegénység, éhezés; Az élelmiszertermelés növekedésének lassuló üteme, ezen belül: az agrártechnológiák csökkenő tartalékai, a természeti erőforrások romló minősége; A termőföld eróziója, sivatagosodás; A vízkészletek szűkössége, szennyezettsége; A változó légkör és a globális éghajlat módosulás; A meg nem újuló természeti erőforrások elhasználódása; Az emberiség veszélyeztetett egészségi állapota. A GLOBÁLIS PROBLÉMÁK KIALAKULÁSÁNAK OKAI 1., A technológia kötöttségek: Technológiai kötöttségen azt

értjük, hogy ha egy adott szükséglet kielégítésére az alternatív lehetőségek közül valamely, a döntés idején egyértelműen leggazdaságosabb technológiai eljárást, újítást, találmányt kiválaszt a társadalom, akkor ez a technológia rövidesen minden más egyéb lehetőséget kiszorít és egyeduralkodóvá válik. Mivel a kiválasztott technológia adott időben a legelőnyösebb és a bevezetést követő visszajelzések igazolják a választás helyességét, gyarapodnak a technológiával kapcsolatos sikerélmények, amely fokozza a technológia további terjesztésére vonatkozó törekvéseket. Ezáltal egyre nő az adott technológia által lekötött anyagi és szellemi erőforrások volumene, végül egy szükséglet kielégítése idővel függővé válik az adott technológia alkalmazásától De az új technológiák bevezetésekor azok későbbi utóéletét, társi, gazdi, környezeti hatásait előre nem látják, ill ha számolnak is

bizonyos árnyoldalakkal, az előre fel nem mérhető, hogy a technológia teljes egyeduralmának kialakulásakor összességében mekkora környezeti vagy egyéb kárral kell szembenéznünk. Mire kiderülnek és nyilvánvalóvá válnak a technológia hátrányai, azok már széleskörűen elterjedtek, mélyen beágyazódtak a szükségletek szerkezetébe, a termelőerőkbe és masszív társi érdekek kötődnek a további fennmaradásukhoz. (hiszen a társi tőke jelentős része ekkorra már ebben a formában van lekötve, a kapcsolódó ágazatok is ennek a technológiának a kiszolgálására rendezkedtek be, a szaktudás is ehhez kapcsolódik). Mivel a termelési szerkezet és a társadalom legkülönbözőbb szférái alkalmazkodnak a termelés és a fogyasztás területén is választott technológiához az nélkülözhetetlennél válik, igazolódik és további megerősítést nyer, hogy az adott technológia kiválasztása helyes döntés volt Az ilyen kötött

technológiák egyre inkább kivonják magukat az emberi beavatkozás, a társi szabályozás hatóköréből, a technológia önálló életet kezd élni /A kötöttség oldásának érdekében állandóan újra kell értékelni azt a célt, amelyet az adott technológia szolgál. A változó körülmények közepette az adott cél nem veszített-e a fontosságából, nem kell-e más célokat kitűzni helyette. Figyelemmel kell kísérni, hogy adott termék, vagy technológia nem jár-e hasznosságával arányban nem álló károkkal vagy kockázatokkal. Talán a legfontosabb, hogy ki kell fejleszteni, vagy nem szabad megengedni elsorvadni az alternatív termékeket és technológiákat, amelyek ugyanazt a célt szolgálják. A sokszínűség fenntartása a termelési technológiák és eljárások tekintetében hosszú távon nemcsak ökológiai, de gazdi szempontból is előnyös, ugyanis a gazdaságosságot befolyásoló tényezők viszonylag gyorsan változhatnak, módosítva a

korábbi gazdaságossági várakozásainkat./ A technológiai kötöttségek kialakulásának megakadályozása érdekében el kell kerülni, hogy a technikailag lehetséges dolgok automatikusan teret nyerjenek a gyakorlatban és spontán módon terjedve vezéreljék az egyéni és társi célokat ahelyett, hogy a társadalom által megfogalmazott és kitűzött célokhoz megkeresnék az adekvát eszközöket és technológiákat. 2., A fogyasztói társadalom és a pazarló fogyasztás: Hogyan válhatott egy alapvetően pozitív értéktartalmat hordozó jelenség a fogyasztás kiterjesztése mára súlyos gazdasági, társadalmi és ökológiai krízis egyik előidézőjévé: A túlkapás miatt, a minden más értéket háttérbe szorító és pazarló jellege miatt. A fogyasztás rövid idő alatt az ipari országok központi dogmája, életelve, életük meghatározó lényege lett. A pazarlás a következőkben nyilvánul meg: Mindenekelőtt a silány minőség, az igen rövid

használatra készült tömegbóvlik, az eldobható termékek egyre bővülő köre, a nagy energiaigényű gépek, technológiák működtetése, az anyagigényes termelés jellemzi a pazarló fogyasztást. A gyenge minőségű, rövid ideig használható javak esetében nagyon lerövidül az az idő, amely alatt a nyersanyagból szemét lesz. A divat, a presztízs fogyasztás, a reklámok hatására javainkat sűrűbben cseréljük, egy sor termék esetében a csomagolás jóval drágább, mint a benne lévő áru, a csomagolóanyag pedig napok alatt a szemétre kerül. /A fogyasztói hitelek kiterjesztése, a közvélemény-kutatás és befolyásolás ipara, a reklám és az általa sugallt életforma révén már a szükségleteket is nagyipari módon termelik, permanens profit lehetőséget biztosítva a termelőknek A fogyasztás individualizálódik, majdnem minden szükségletet ki lehet elégíteni személyi vagy családi tulajdonú eszközökkel, természetesen sokkal nagyobb

egyéni és társadalmi költségekkel, mintha az erre alkalmas szükségleteket közösségi eszközökkel elégítenénk ki./ A pazarló fogyasztás „demokratizálódott”, míg korábban csak egy szűk elit, a földbirtokos arisztokrácia és bizonyos tőkés rétegek privilégiuma volt, mára a fejlett tőkés országokban az átlagos jövedelmű rétegek mindennapjaiba is mélyen beágyazódott. A kb. 1milliárt embernek ez a mesterségesen felfokozott fogyasztása rendkívüli tehertételként nehezedik a bioszférára, a források gyors felélésével, az erdők, a talaj, a víz, a levegő kimerítésével jár együtt, s jó né- hány területen visszafordíthatatlan változásokkal fenyeget. A pazarló fogyasztást úgy is értelmezhetjük, hogy rendkívül gyors ütemben használjuk fel a természet által évmilliók során átalakított és felhalmozott javakat (pl. fosszilis energiahordozókat, ásványkincseket) és ezeket rendkívül gyorsan hulladékká

alakítjuk, amellyel tovább szaporítjuk problémáink számát. 3., A növekedési kényszer: A gazdasági növekedés immanens eleme a mai társadalmaknak, mert az egyéni, vállalati és társadalmi célok megvalósulásának alapvető feltétele. A politikai stabilitást biztosító életszínvonal emelésnek és az állami feladatok ellátásának egyaránt a gazdasági növekedés biztosít anyagi alapot. A társadalmi célok megvalósulása a növekedés ütemének függvényévé válik, ezért annak szinte mindent alárendelnek, így a társadalmak nem tudnak igazán uralkodni a növekedés felett, inkább ki vannak szolgáltatva neki, mintegy a gazdasági növekedés uralkodik a társadalmak sorsa felett. Az a sajátos helyzet állt elő, hogy az ökológiai világkrízis fő okaként a gazdasági növekedés jelenlegi formáját jelölhetjük meg, és a terápia, amelyet a betegség gyógyítására adhatunk szintén a gazdasági növekedésben kereshető. A LÉGKÖR

KÖRNYEZETI PROBLÉMÁI A levegő a földi élet fontos része, hiszen: biológiai szempontból anyagcserénk egyik legfőbb összetevője, mely elengedhetetlenül szükséges az élet fenntartásához; Termelési szempontból is fontos, hiszen az ipar és a mezőgazdaság legfontosabb nyers- és üzemanyaga; A közlekedés területén a repülés közege. 1-1 ország levegőjének szennyezettsége függ az ország technológiai korszerűségétől, földrajzi adottságaitól valamint az ország méreteitől. Hazánk levegőtisztaság-védelmi szempontból kedvezőtlen adottságokkal rendelkezik, mert kevés a jó minőségű nyersanyag és energiahordozó, továbbá ezek feldolgozásából nagyarányú a légszennyezés; alacsony az erdők aránya (kicsi a természetes öntisztulás); a Kárpát-medence mély fekvésű, az uralkodó széljárások a szennyezett levegőt kevésbé képesek elszállítani. /A Föld légköre különféle gázok elegyéből áll A nagy mennyiségben

jelenlévő alapgázokon túl említést érdemel a szén-dioxid, amely a levegőben mintegy 0,034 térfogatszázalékban, azaz 340 ppm (parts per million) egységben van jelen. A szén-dioxidnak rendkívül fontos szerepe van a Föld sugárzási egyensúlyának megtartásában A rövid hullámhosszú napsugárzást elnyelés nélkül átengedi, de a felmelegített földfelszínről visszavert hoszszú hullámú hősugárzást jelentős mértékben elnyeli, így tehát a széndioxid „hőcsapdához” hasonlóan működik. Ezt nevezzük üvegházhatásnak Ha a légkörben növekszik a szén-dioxid aránya, akkor ez felmelegedéshez vezet A légkör összetételének változásában legnagyobb gondot éppen a széndioxid mennyiségének növekedése okozza A levegőben a gáz halmazállapotú anyagokon túlmenően szilárd és cseppfolyós részek is találhatók. A levegő egyik legfontosabb további alkotórésze a vízgőz, amely az egyenlítőnél 3-4%-ban, a mérsékelt égövön

1%-ban van jelen. A vízgőz a levegőben lévő szennyező gázok (pl kén-dioxid, nitrogén-oxidok) fontos oldószere lehet A vízgőz meghatározó szerepet játszik a légkör öntisztulásában is, mert a feloldott szennyező anyagokat mintegy kimossa a légkörből. Ezek savas esők formájában a talajra, illetve élővizekre hullanak, így a szennyeződés elsősorban ezeket érinti. A légkörbe nem csupán antropogén, emberi eredetű szennyeződések kerülnek, hanem a természetes, biológiai folyamatok eredménye is okozhat légszennyezést (pl az állattenyésztés metán termelése, a légköri villámlás és a vulkanikus folyamatokban keletkezett kén és nitrogén-oxidok). Ezek mennyisége azonban az emberi eredetűekhez viszonyítva alacsony Ózon (O3): Ha magasabb légrétegekben van jelen, akkor jelentősen hozzájárul a Föld energiaháztartásának egyensúlyához A napsugárzás ibolyántúli hullámhosszú részeit nagymértékben elnyeli, és ezzel védi az

élővilágot. Ha azonban ugyanez az ózon talaj-közeli rétegekben van jelen, akkor az jelentős károsító hatású (pl roncsoló hatás) A levegő járulékos anyagai közül megkülönböztetett figyelmet érdemelnek az aeroszolok, amelyek szilárd és cseppfolyós részecskék diszperz rendszerei. A légköri aeroszolok közvetlenül befolyásolják a légkör sugárzási viszonyait és a felhőrendszerek kialakulását A levegőt nem csupán kémiai összetétele jellemzi, hanem fizikai állapotjelzői is meghatározóak. A levegő egy meghatározott helyen mért pillanatnyi fizikai állapotjelzői összességét időjárásnak nevezzük. Az éghajlat (klíma) az időjárások összességét jelenti a földfelszín valamely nagyobb kiterjedésű területén Az időjárás és az éghajlat jellemzéséhez a levegő fizikai állapotjelzőit használjuk: A levegő hőmérséklete; A légnyomás; A nedvességtartalom; A felhőzet mennyisége és a látótávolság; A szélsebesség

és szélirány. A levegőben lévő szennyező anyagok koncentrációjának csökkenését a nagyobb sebességű szelek segítik elő, mivel ezek jelentős turbulens áramlással rendelkeznek. A turbulens légköri mozgások hígulást elősegítő hatása nagyságrendekkel nagyobb a diffúzos hatásnál. A szélcsend és az inverziós réteg kedvezőtlen a légszennyező anyagok tisztulása szempontjából Inverziós rétegnek nevezzük az a légréteget, amely relatíve melegebb az alatta fekvő légrétegeknél és ezáltal akadályozza meg a természetes levegőcirkulációt. Ha ez az inverziós réteg 700 méter alatt helyezkedik el, hatása veszélyes, 300 méter alatt pedig kritikus helyzetet teremt, jelentős mértékben elősegítve a szmog kialakulását. Földünket a levegőréteg több száz km vastagságban veszi körül A légkör szerkezetében több réteget különböztetünk meg. A Földhöz legközelebb eső réteget, amely az egyenlítő fölött átlagosan 18 km

vastagságú troposzférának nevezzük A troposzféra után, amely felhőövnek is tekinthető, következik a jelentős szerepű ózonréteg. A következő réteg a sztratoszféra, amely mintegy 50 km magasságig tart és ebben a magasságban hőmérséklete 0 fok körüli. A troposzféra a bioszféra részét alkotja, tehát az életfolyamatok itt zajlanak. A troposzféra a hőenergiáját a Föld felszínétől kapja, a hőmérséklete a felszíntől távolodva csökken Ez az átlagos csökkenés 6,5 fok/km A hőmérsékletcsökkenésnek környezetvédelmi szempontból nagy jelentősége van, ha ugyanis a hőmérsékletcsökkenés felfelé haladva nem éri el a szükséges értéket, akkor megszűnik a felszálló légáramlás és ez akadályozza a szennyeződések hígulását. A LEVEGŐ SZENNYEZŐDÉSEI A levegőt szennyező anyagoknak tekintjük a származásuktól és állapotuktól függetlenül azokat az anyagokat, amelyek olyan mértékben jutnak a levegőbe, hogy azzal

az embert és a környezetét kedvezőtlenül befolyásolják, vagy számszerűsíthető anyagi kárt okoznak. A legnagyobb gondot a mesterséges szennyező források kibocsátása jelenti, amelyek fő jellegzetessége, hogy leggyakrabban területileg koncentráltan jelennek meg. Ezek a koncentráltan szennyezők egy erősen korlátolt légtérbe bocsátják ki a nagy mennyiségű szennyező anyagot, így a természetes hígulás sokkal több időt vesz igénybe, amely gyakran a városok, országok határain túl valósul meg. A légszennyezés folyamata 3 fő szakaszból áll: a., Emisszió: A különböző típusú forrásokból időegység alatt a levegőbe bocsátott szennyező anyagok mennyiségét emissziónak (kibocsátásnak) nevezzük. Mértékegysége: kg/h A kibocsátás koncentrációja a légszennyező anyagoknak a hordozó gáz normál térfogatára vonatkoztatott mennyisége. b., Transzmisszió: a ~ a levegőbe került szennyező anyagok hígulását, ülepedését,

elkeveredését jelenti c., Immisszió: Az ~ a kibocsátott szennyező anyagok talajközeli levegőben kialakult koncentrációja Az ~ tehát egy meghatározott helyen a levegő minőségét jelenti, melyet a több forrásból származó szennyező anyagot terhelnek. A levegőt szennyező anyagokat több szempont szerint csoportosíthatjuk. A legkézenfekvőbb a természetes és mesterséges eredetű csoportosítás Hasonlóan egyszerű csoportosítás a halmazállapot szerinti, így megkülönböztetünk: szilárd, cseppfolyós, és gáz halmazállapotú szennyező anyagokat. A gáz halmazállapotú szennyezők koncentrációját ppm (parts per million) egységben adják meg, ami azt mutatja, hogy 1 millió részecske közül mennyi a vizsgált anyag. Csop Kibocsátó forrás típusa szerint: 1. Pontszerű: A pontszerű kibocsátást az jellemzi, hogy a légszennyező anyagok környezetbe kerülése egy adott területen nagyarányú.; pl: egy ipari üzem kibocsátása, egy erőmű

kéményénél A pontszerű forrás elnevezés arra utal, hogy a szennyező anyagok terjedése hígulási számítások szempontjából úgy vehető figyelembe, mintha egy pontban lépne ki a környezet szabad levegőjébe. 2. Diffúz: A diffúz vagy szórt kibocsátásokat az jellemzi, hogy a szennyező anyagokat kibocsátó felület nagysága ugyan meghatározó, de a levegőbe kerülő szennyező anyagok mennyisége már nehezen mérhető, illetve számítható. Ilyen diffúz források pl a gépjárművek, amelyeket az egyedi kibocsátás jellemez A nagy emissziójú, meghatározott paraméterű légszennyezést kibocsátók okozzák környezetvédelmi ellenőrzési szempontból a kisebb problémát. Ezeknél ugyanis az okozott kár könnyen mérhető, hiszen a technológiai paraméterek ismeretében a szennyezés pontosan kiszámítható és a megoldást is egyszerűbb megtalálni A szennyező anyagok immissziójának jelentős része azonban nem ilyen pontszerű forrásokból

származik, hanem szétszórtan keletkezik, és ezek kezelése környezetvédelmi szempontból lényegesen nehezebb (pl. közlekedés, lakások egyedi fűtése) A levegőben a légszennyező anyagok koncentrációja attól függ, hogy 1. Mekkora az emisszió, azaz mennyi légszennyező anyag kerül a levegőbe; 2 Mekkora a szennyezést befogadó levegő térfogata; 3. Mennyi légszennyező anyag távozik el a levegőből; 4 Milyen a befogadó már meglévő szennyezettsége. A légszennyező anyagok a levegőbe elsődleges kibocsátással, azaz emisszióval kerülhetnek, vagy pedig az elsődleges kibocsátásból származó anyagok reagálnak egymással, illetve a levegő természetes alkotóelemeivel és kémiai reakcióval jönnek létre. Ez utóbbit másodlagos légszennyezésnek nevezzük A levegő öntisztulása A levegőt és a vizet az jellemzi, hogy jelentős természetes öntisztuló képessége van. A tisztulási folyamatok három csoportra oszthatók: 1 A szennyezőanyag

eltávozik a légkörből; 2 A szennyezőanyag közömbös anyaggá alakul át; 3 A szennyezőanyag koncentrációja jelentősen csökken, azaz a szennyeződés felhígul a légtérben Az első csoportba tartozó lehetőségek egyike az ülepedés (szedimentáció), amely a szilárd és folyékony szennyeződések durva részecskéinek távozását jelenti a légkörből. Ezt idegen kifejezéssel kihullásnak is nevezik (fall out) Továbbá a levegőben lévő párában feloldódhat a szennyezőanyag (pl kén és nitrogén-oxidok) és savas esők formájában kimosódnak a légkörből. A második csoportba tartoznak azok a jelenségek, amelyek a szennyező anyagok egymáshoz ütközését illetve egymáshoz tapadását jelentik, és ily módon távoznak a légkörből. A részecskék egymáshoz történő tapadását kondenzációnak nevezzük A harmadik csoportba tartozó hígulási lehetőségek közül legfontosabbak a vízszintes és függőleges légmozgások, ezekhez képest

a diffúzió viszonylag lassú. A hígulás csak egy meghatározott szűk terület számára kedvező, az atmoszféra egészére nézve hatása nem ilyen pozitív, hiszen a szennyező anyagok abszolút mennyisége a légkörben nem változik. A légkör öntisztulási folyamata rendkívül fontos a levegő minőségének megőrzése tekintetében Az említett tisztulási folyamatok élesen nem határolható el egymástól, ezek együtt fordulnak elő. Napjainkban a légszennyező anyagok közül globális szempontból jelentős széndioxid asszimilációban a zöld növényi felületek, de ezen belül is az esőerdőknek (a Föld tüdejének) van jelentős szerepe. Fotoszintézissel megkötik a széndioxidot és helyette rendkívül értékes oxigént bocsátanak ki, amely a levegő öntisztulásának meghatározó folyamata Globális légszennyezések A légszennyezést okozó emberi tevékenység megváltoztatja a légkör összetételét. Ez jelentősen függ az ipari termelés

nagyságától és annak korszerűségétől, az energiatermelésben felhasznált tüzelőanyagok minőségétől, a gépjárművek számától és azok műszaki színvonalától, valamint az alkalmazható tisztítási eljárások korszerűségétől. Általánosan megállapítható, hogy a levegő szennyezését elsősorban égési folyamatok, oxidációk okozzák, amelyek alapvetően hőerőművekben, háztartásokban és gépjárművekben lezajló folyamatokra vezethetők vissza. Az energiahordozók közül a fosszilis tüzelőanyagok (kőszén, kőolaj, földgáz) okozzák a legnagyobb problémát Az égéstermékben jelenlévő füstgáz magas szén-dioxid tartalmú és szilárd szennyeződéseket is tartalmaz (pernye, korom, koksz, kátrány). A szénbányák szén és meddőpor kibocsátásával szennyezik a környezetet. A legnagyobb porszennyezést a cementgyárak okozzák. A kohászat füstgázai is nagy mennyiségben tartalmaznak légszennyező anyagokat Hasonlóan

kedvezőtlen a levegő tisztaságának szempontjából a timföldgyártás, az elektrolízis és a vegyi eljárások többsége. Ha a levegő összetétele tartósan megváltozik az emberi tevékenység hatására, akkor ez a bioszféra normális folyamatainak felborulásához vezet, globális környezeti problémák alakulnak ki. Jelenleg a legveszélyesebbnek tűnő légkörrel összefüggő globális probléma a légkör szén-dioxid tartalmának növekedése miatt bekövetkező légkörfelmelegedés. Tudományos kutatások bizonyítják, hogy a széndioxid koncentrációja folyamatosan emelkedik A szén-dioxid, mint háromatomos gázmolekula nagy jelentőségű a Föld hőháztartásában A Napról érkező rövid hullámhosszú sugarakat átengedi, míg a földfelszínről kilépő hosszú hullámhosszú sugarak nagy részét elnyeli illetve visszaveri, így a légkör felmelegedését okozza (üvegházhatás). Ez a légkör átlaghőmérsékletének az emelkedéséhez vezethet Ez

kedvezőtlen folyamat, hiszen a hőmérséklet emelkedése a jéghegyek olvadását okozhatja és így jelentősen csökken a Földédesvíz készlete, továbbá a tengerszint is nagy mértékben emelkedik További kedvezőtlen folyamat, hogy jelentős időjárás-változások következhetnek be, a termőterületek átrendeződnek és a csapadékeloszlási viszonyok is lényegesen megváltozhatnak. A tartós meleg hatására az óceánok vizének térfogata is növekedhet, ami szintén jelentős tengerszint emelkedést okoz Ez további termőterületek elvesztését eredményezheti Egyes kutatók arra hívhatják fel a figyelmet, hogy a növények fotoszintézise a szén-dioxid koncentráció emelkedése hatására felgyorsul és ez kiegyenlítheti a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó hatást. Mások az óceánokban feloldódó, megköthető szén-dioxid mennyiségében látják a megoldást. Habár az üvegházhatást korábban kizárólag a szén-dnak

tulajdonították, mai ismereteink szerint más gázok is közrejátszanak ebben. Sőt, amilyen kis mennyiségben vannak jelen ezek a gázok a légkörben, annál nagyobb kárt tudnak okozni Az 1 szén- és 4 hidrogánatomból álló metán általában a szén- és kőolajtelepek kísérője, nem különben a földgáz fő alkotórésze. Mocsarak fölött éppúgy észlelhető, mint szeméttelepek környékén, de a biomassza érésekor is keletkezik. Egy metánmolekula a széndioxidnál 21szer erősebben melegíti a Föld légkörét Igaz, gyorsabban el is tűnik a légkörből, molekulánként átlagosan 11 év alatt. A kéjgáznak is nevezett, altatásnál használt dinitrogén-oxidot a természetben baktériumok állítják elő a talaj nitrogéntartalmú anyagaiból. A levegőben valamelyest emelkedett a különben elhanyagolhatóan kicsi koncentrációja, amely elsősorban a nitrogénműtrágyáknak, valamint a szerves anyagok bomlásának, és mindenekelőtt az őserdők

égetésének „köszönhető”. Amiért pedig veszélyes az az, hogy az üvegházhatás szempontjából a szén-dioxidnál 200szor erősebb és a légkörben átlagosan 130-150 évig nem bomlik el. Az ózonról védőhatását a felső légkörben fejti ki elsősorban az UV-C sugárzás kiszűrésével. A 3atomos oxigén - jórészt természetes folyamatok, valamint a biomassza égetése következtében – az alsóbb légrétegekben is jelen van, ami viszont igen erősen üvegház hatású. A rövid élettartamú gáz 2000szer erősebben „építi” az üvegházat, mint a szén-dioxid. A növekvő autóforgalom miatt a mennyisége az alsó légkörben mintegy 3szorosára nőtt. A dezodorok hajtógázát, a hűtőszekrények hűtőközegét, a műanyagok habosító anyagát képező, valamint az elektronikus alkatrészek tisztítására használt klórozott fluor-hidrogének vagy freonok nemcsak a felső légköri ózonréteg rombolói. A talaj közelében a szén-dioxidnál

1000szer erősebb a hatásuk a földi hőmérséklet emelkedésére A 2 legveszélyesebb ilyen gáz, a FCKW 11 és 12 légköri koncentrációja az 50es évektől 1991-ig csaknem 300, ill 500szorosára, nőtt „Bűnös ötök”: széndioxid, metán, ózon, ditnitrogén-oxid, freonok. A második jelentős globális probléma az ózonréteg elvékonyodása, ill. a megfigyelt ózonlyuk az Antarktisz felett Az ózon (O3) a Nap károsító ultraibolya sugarait visszatartja, amelyek bőrrákot, a terméshozamok csökkenését okozzák, és egyéb más káros hatásuk is bizonyított A 70-es évek elején mutattak rá először a tudósok a freonok (fluorozott-klórozott-szénhidrogének) ama veszélyére, hogy az ózonréteget pusztítják. A freonok az atmoszféra felső rétegeibe hatolnak, ahol az intenzív napsugárzás hatására felbomlanak és aktív klór atomok válnak szabaddá Ezek láncreakcióban bontják fel az ózonréteget, helyette 2atomos oxigénmolekula jön létre A

freonok emissziója olyan klór koncentrációt eredményezett a sztratoszférában, amely a természetes szint duplája A freonokat betiltották vagy korlátozták a használatát a fejlett ipari országokban. A problémát azonban az jelenti, hogy az ún kemény freonok magas légköri tartózkodási ideje 150-200 év is lehet. Új lehetőség a lágy freonok alkalmazása, amelyek csökkentett halogén tartalmúak, így ózonkárosító hatásuk is kisebb mértékű. A zöld hajtógázok nem tartalmaznak klórt, illetve, fluort, tehát ózonkárosító hatásuk nincs, de általában üvegházhatásúak. A globális légszennyeződések kialakulásában jelentős szerepük lehet az aeroszoloknak. Az aeroszol a levegőben lévő folyékony vagy szilárd halmazállapotú apró szemcsés részek összességéből áll Ezek a ködök, illetve a füstök. Az aeroszolok jelentősen befolyásolják a sugárzási viszonyokat, az optikai körülményeket (pl. látótávolságot), a

felhőrendszerek kialakulását, és a csapadékeloszlást is Létrejöttük természetes és mesterséges folyamatokkal egyaránt elképzelhető. Az égési folyamatok végtermékei aeroszolok, de a talajművelés eredményeként is létrejöhetnek Jelentősen hozzájárulnak az inverziós réteg kialakulásához, amely azonban helyi, regionális jelentőségű. REGIONÁLIS LÉGSZENNYEZÉSEK A regionális vagy helyi légszennyezések csak egy meghatározott szűk körzetben éreztetik hatásukat, a szennyező anyagok időszakos feldúsulásával. A levegőszennyezés helyi legszélsőségesebb formája a füstöd vagy szmog (Redukáló füstköd) főleg őszi, téli időszakban a szén- és olajtüzelés következményeként magas relatív nedvességtartalom, általában –3 és +5 C átlagos hőmérséklet mellett jelentkezik, akár 4-5 napig is eltarthat. A légszennyeződést elsősorban a kén-dioxid, és egyéb kén-oxidok, szén-monoxid és korom okozza. A füstköd maximuma

általában reggel és este alakul ki, amikor rendszerint inverziós állapot lép fel Okozott tünetek: köhögés, nehézlégzés, torokfájás, rekedtség, nátha, könnyezés, nyálkahártya irritáció. Megnőhet a halálozás az idős, légzési-, keringési betegségben szenvedők között. A szakirodalom “London típusú füstköd”-ként is nevesíti. A füstköd másik formája, amelyet először Los Angelesben figyeltek meg és oka a nagy gépjárműforgalom, valamint az erős napsugárzás. A levegő ez esetben nitrogén-oxidokban és szénhidrogénekben erőteljesen feldúsul, amely a napfény katalizáló hatása mellett új vegyületekké alakulnak át. Az új vegyületek erősen mérgező, fojtó hatásúak, nagy mértékben izgatják a szem és az orr nyálkahártyáját és tartós ködöt képeznek Ez a szmogtípus ellentétben a londonival elsősorban nyáron és a déli órákban alakul ki. A légszennyezések helyi kárósító hatása elsősorban az

immissziótól függ, amelyet azonban az időjárási viszonyok is erőteljesen befolyásolnak. Budapest levegőjének nagyarányú szennyeződéséhez a következő tényezők járulnak hozzá: Ipari szenynyezések; Fűtésből származó füstgázok; Gépkocsi közlekedés nagy aránya. Az ipari eredetű szennyezésen túl jelentős problémát okoznak a gépjárművel kipufogó gázai, amelyek az egészségre és az élettelen környezetre is káros szén-monoxidot, nitrogén-oxidot és egyéb szerves vegyületeket tartalmaznak. Az Ottó-motorok főként szén-hidrogéneket, nitrogén-oxidot, szén-monoxidot, és ólomtartalmú benzin esetén ólomvegyületeket bocsátanak ki A dízelmotorok legfontosabb légszennyező anyagai a szénhidrogének és a policiklusos vegyületek A gépkocsikból származó szennyeződést befolyásoló tényezők: a forgalom nagysága, a sebesség, a gépjármű korszerűsége és a karbantartás minősége. Az ipari termelés jelentős

visszaesése automatikusan a levegő minőségének javulását is eredményezi (gratis effekt). Ahhoz, hogy pontos képet kapjunk hazánk levegőminőségének alakulásáról, szükségessé vált a monitoring (mérőmegfigyelő) hálózat kiépítése. A kiépített monitoring hálózat állomásai 2 csoportba sorolhatók: Települési; Településen kívüli hálózatok rendszere. Jelenleg közel 100 településen, 360 ponton mérik a levegő kén-dioxid és nitrogén-oxid koncentrációját, ill a koromtartamát, valamint további 770 helyen az ülepedő por mennyiségét is A telepítési helyek megfelelnek a WHO előírásoknak A mérési adatok a mintavételt követő 10-14 nap múlva állnak a felhasználó rendelkezésére, így a hálózat beavatkozások elrendelésére, veszélyjelzések kiadására nem alkalmas. A budapesti 8 mérőállomás a város belső területén került elhelyezésre: Baross tér, Erzsébet tér, Kosztolányi D tér, Laborc u, Széna tér, Déli Pu

Gergely u, IlosvaySelymes P tér Minden állomáson folyamatosan mérnek kén-dioxid, szén-monoxid, nitrogén-oxid koncentrációt, valamint a lebegő por mennyiségét, léghőmérsékletet, légnedvességet, szélirányt, és szélsebességet A LÉGSZENNYEZŐ ANYAGOK KÁROS HATÁSAI: A légszennyező anyagok káros hatása függ az anyagi minőségtől, az időjárási viszonyoktól, a koncentrációtól és az expozíciós időtől (a károsító tényező mennyi ideig fejtette ki a hatását). Nagyobb koncentrációjú szennyezés olyan akut hatásokat válthat ki, amelyek kisebb szennyezettségénél hosszabb idő után sem jelentkeznek. A rövid ideig ható nagyobb koncentráció azonban az érzékenyebb, beteg lakosságot erőteljesen megterheli A hosszantartó levegőszennyezés, amely az egész emberi életen végig hat, generációkon át a népesség minden tagjára folyamatosan fejti ki hatását. Ez a hosszantartó hatás megváltoztatja az élettani folyamatokat,

krónikus betegségeket hozhat létre, továbbá genetikai károsodásokat is előidézhet. A rendkívül sokféle légszennyező anyag közül hazánkban jelenleg cca 330 vegyület megengedett maximális koncentrációját határozza meg az érvényes rendelet A légszennyező anyagoknak egészségkárosító és gazdasági károkozó hatása is van. A legveszélyesebb és régóta ismert egészségkárosító hatású légszennyező komponens a szén-monoxid. A vér hemoglobinjához kötődve gátolja, illetve megakadályozza az oxigén szállítást. Végső soron a színtelen, szagtalan szén-monoxid fulladásos halált okoz. Káros hatása az öntudat tompulásában, a reakcióképesség csökkenésében is megnyilvánul. Egészségkárosító hatású továbbá a kén-dioxid, amely erősen izgatja, irritálja a nyálkahártyát, gyulladásos betegségek kialakulását teszi lehetővé, zavarja a fehérje anyagcserét és izgatja az idegvégződéseket. Kellemetlen, szúrós

figyelmeztető szaga miatt az akut mérgezés halálos kimenetele viszonylag ritka A nitrogén-dioxid a tüdőbe kerülve a szöveteket roncsolja és a szemé és a légutak nyálkahártyáját is izgatja. A gépkocsik kipufogógázaiból származó szénhidrogének nagy mennyiségben fordulnak elő a légtérben, és rákkeltő hatásuk bizonyított, így hosszú távon a legveszélyesebbnek tekinthetők. Legjelentősebb képviselőik a benzpirének További erőteljesen mérgező, roncsoló hatású légszennyező anyagok a klór, az ammónia és a hidrogén-fluorid A levegőben lévő szilárd részecskék (por, korom, pernye) is egészségkárosító hatásúak amely gyakran csak évek elteltével jelenik meg (pl. szilikózis) Az egészségkárosodások termeléskiesésben, magas gyógyszerfogyasztásban, ápolási ktgekben és munkabérkiesésben jelennek meg. Az élővilágot jelentősen veszélyezteti a környezetből kiülepedő por Sokkal jelentősebbek a növényzetben

okozott elváltozások illetve lerakódások Kiemelkedő a nagy forgalmú közlekedési utak mellett termelt növények jelentős szennyezése, amely a kipufogó gázból ered (elsősorban ólom-tetraetil maradványok). /Az egészségügyi károkon túl a gazdasági károk általában számszerűsíthetők Ide tartoznak a mezőgazdasági károk, pl. a növény és állatvilág pusztulása, a korrózió és az egészségügyi károg gazdasági vetületei. Bizonyos növények sokkal érzékenyebben a szennyeződésekre, mint az állatok és az emberek, pl meghatározott típusú zuzmókat a levegőszennyezés indikátorának is tekintik. Az utóbbi évtizedekben ismertté vált jelenség a termőtalajok elsavanyodása, aminek egyik fő oka a savas eső. A gazdasági károk jelentős csoportját az anyagi javak károsodása jelenti. Szennyezett légkörben a korrózió sebessége megduplázódik A műanyagok is jelentős mértékben károsodnak, az öregedési folyamatok felgyorsulnak

A gumi töredezése is sokkal gyorsabban megy végbe A szennyeződések hatására az épületek vakolata porlad, az épületek állaga gyorsabban és jelentős mértékben romlik. A szabad téren álló kőből, bronzból, acélból készült művészeti alkotások pusztulása is felgyorsul A LEVEGŐSZENNYEZÉS ELLENI VÉDEKEZÉS A levegő tisztaságának védelméről szóló rendelet szerint a hazai szabályozás célja az emberi egészség és környezet megóvása érdekében a káros légszennyezés megelőzésére, csökkentésére, illetve megszüntetésére vonatkozó szabályok megállapítása. A levegő minősége és az abban jelenlévő szennyező anyagok mennyisége között szoros összefüggés van, amely alapján meghatározható, hogy az adott levegőminőség biztosításához mennyi a levegőbe engedhető légszennyező anyagok maximális mennyisége A levegő minőségének romlását, azaz a légszennyezettséget a levegőben már adott, jelenlévő szennyező

anyagok koncentrációja, azaz az immisszió jellemzi. Az érvényben lévő hazai rendeletek az egyes anyagokra maximális megengedhető koncentrációkat, azaz levegőminőségi normákat állapítanak meg Az immisszió normákat több fokozatban határozzák meg aszerint, hogy az adott területen milyen szigorú követelményeket indokolt előírni Ennek megfelelően az ország területét levegőtisztaság-védelmi szempontból 3 kategóriába sorolták: A., kiemelten védett; B., Védett I; Védett II területek Kiemelten védett kategóriába tartoznak a természetvédelmi területek, a gyógy- és üdülőterületek (pl Sopron, szanatóriumi terület, Miskolc-Tapolca gyógyfürdő terület, Debrecen Egyetemi botanikus kert, Budapest Parkerdő terület). A védett I kategóriába sorolhatók az iskolák, óvodák, kórházak, tudományos intézmények, kényes műszaki berendezések (pl. telefonközpontok és nagy tisztaságot igénylő gyárak területei, gyógyszergyár,

élelmiszerüzem) Káros a légszennyezés, ha annak mértéke a megengedett immisszió határértéket meghaladja. Az immisszió normák azonban nem azonosak a légszennyezés küszöbértékével. Hazánkban az immisszió normák olyan határértékek, amelyeket az illetékes egészségügyi szervek állapítanak meg, mely szerint ezek tartósan elviselhetők krónikus és genetikai, biológiai ártalmak bekövetkezése nélkül. Az immisszió normaértékeket több változatban adják meg, amelyek lehetnek rövid idejűek (félórásak, vagy 24 órásak) és hosszabb idejűek, amelyek éves átlag alapján kerülnek meghatározásra és trendvizsgálatokra épülnek. Az immissziómérés lehet folyamatos, szakaszos és időszakos. A folyamatos mérést automata regisztráló műszerek végzik. A szakaszos mérés egy időtartamra vonatkozó átlagos szennyeződési értéket ad meg az időszakon belüli részleteredmények nélkül, de összefüggő sorozatban. A hazai gyakorlatban

többnyire 24 órás mintavételt végeznek és így napi átlagértékeket kapnak. Időszakos a mérés, amelyet rendszeresen vagy rendszertelen időnként ismételnek meg, ez a szennyeződés alakulásáról csak hézagos tájékoztatást ad. Az országos immissziómérő hálózatban a háromféle mérési eljárást kombináltan alkalmazzák. A légszennyezés csökkentésére többféle lehetőség van: pl. az energiahordozók struktúrájának megváltoztatása, a füstgázok tisztítása, magas kémények építése, zárt, korszerű környezetbarát technológiák telepítése, üzemek kitelepítése olyan területekre, ahol az immisszió alacsonyabb, a gépkocsi-közlekedés erőteljes szabályozása. A levegőtisztasági módszereket 2 csoportra bonthatjuk: Aktív (preventív) megelőző módszerek, amelyeknek lényege az emisszió csökkentés; Passzív (utólagos) módszer, amelyet az jellemez, hogy a kibocsátott szennyeződés koncentrációját az immisszió normák

szintje alatt tartja. A gyakorlatban ezeket kombináltan alkalmazzák Aktív módszerek: Az aktív védelem lényeges jellemzője, hogy a cél a szennyező anyagok keletkezésének megakadályozása. Olyan korszerű technológiai eljárások alkalmazásával valósul meg, ahol a szennyezőanyag-kibocsátás minimális. Ezeket összefoglaló néven környezetbarát technológiáknak is nevezzük, melyek általában olyan zárt rendszerű eljárások, ahol nem kerül szennyezőanyag a légtérbe, illetve a technológiai hulladékmentesnek tekinthető. Ide nem csupán komplett technológiák tartoznak, hanem pl üzemanyagok is (pl ólommentes benzin, vagy az áttérés a hagyományos széntüzelésről a gázra, hiszen itt a füstgázok lényegesen kevesebb káros anyagot tartalmaznak) Fizikai és kémiai eljárások, amelyekkel a légszennyezést csökkenteni lehet: 1. Száraz porleválasztás (mechanikus és elektrosztatikus porszűrés); 2 Nedves gáztisztítás; 3 Adszorpció

(felületi megkötés); 4 Abszorpció (oldódás); 5 Kémiai reakció (pl oxidáció); 6 Kéntelenítés; 7 Biológiai légtisztítás. Lényeges gazdaságossági tényező, hogy a tisztítás hatásfokának növelésével az eljárás ktgei nem lineárisan, hanem exponenciálisan nőnek. A tisztítási eljárás jellege szerint a következő esetek lehetségesek: 1 A szennyező komponensek a környezetre kevésbé ártalmas anyagokká alakulnak át (pl. szén-hidrogén elégetése széndioxiddá és vízzé); 2 A szennyező anyagokat megkötjük és hasznosítható anyaggá alakítjuk át (pl. hidrogén-fluorid visszanyerés kriolit alakban); 3 A tisztítás során a szennyező komponensek feldúsulnak, nem kerülnek a levegőbe és a keletkező szennyvíz, szilárd hulladék, iszap, elhasznált adszorbens vagy mosófolyadék további kezeléséről vagy elhelyezéséről gondoskodni kell. Gépkocsik emissziója: Meghatározó a motor konstrukciója (típusa), az üzemeltetési

körülmények és nem utolsó sorban a motorhajtó anyag, illetve a kenőanyag kémiai összetétele, minősége. Eltérő a benzinüzemű és a Diesel-motorok légszennyezésének mértéke is. Levegőtisztaság-védelmi szempontból a Diesel-motorok előnyösebbnek tekinthetőek az Ottó-motoroknál, mivel emissziójuk kedvezőbb. Csupán a korom és a nitrogén-oxid emissziója tekinthető problémásnak, amelynek csökkentésére azonban kiváló technológiai megoldások ismertek Az O-motorok legnagyobb problémája a szén-monoxid, szén-hidrogén és nitrogén-oxid kibocsátás. A hagyományos motorokban kedvezőtlen füstgázkibocsátás csökkentését és a motor hatásfok növelését egyidejűleg nem lehet megoldani. A kipufogó gázok káros emissziójának csökkentésére további lehetőség a katalizátorok alkalmazása, melyek az új motorok esetén kötelezőek. Ezek működésének lényege, hogy a kipufogó gáz nitrogén-oxid tartalmát nitrogénné redukálják

és a szén-monoxidot és a szénhidrogéneket pedig szén-dioxiddá oxidálják A katalizátorokban található nemesfémet az ólom erősen károsítja, ezért közismert, hogy a katalizátoros képkocsik csal ólommentes üzemanyaggal működhetnek. A katalizátor hatásfoka meghaladja a 90%-ot. Fővárosunk levegőjét lényegesen javítani lehetne: 1. Ha a gépjárművek műszaki állapota lényegesen jobb lenne; 2. Ha a 2ütemű szgkikat felszerelnék katalizátorral, vagy teljesen kiiktatnák a forgalomból; 3 Ha a lakosság a tömegközlekedést preferálná; 4. Ha a vezetési mód megváltozna (alacsony fordulatszám hirtelen gyorsulások nélkül); 5. Ha elterjedne a P+R rendszer (parkol és utazz tovább lehetőségek kialakítása); 6 Ha a nem motorikus közlekedést preferálnánk, (pl. kerékpározás, gyalogos-közlekedés); 7 Ha a gázüzemű gépjárművek közlekedési alkalmazása széles körben elterjedne; 8 Ha a fővároson átmenő teherforgalom jelentősen

lecsökkenne (M0-s körgyűrű teljes megépítése); 9 Ha széles körben leterjedne a földgázrendszerű energiatermelés és felhasználás (ipar, kommunális intézmények és lakosság körében egyaránt); 10. Ha megvalósulna a csúcsidőre eső forgalom időbeli széthúzása; 11 Ha biztosítható lenne a folyamatos haladás a zöldhullám megvalósításával; 12. Ha tovább drágulna a magánközlekedés (üzemanyagárak és parkolási díjak további emelkedése). Passzív módszerek: A különféle passzív módszeres közös jellemzője, hogy a keletkezett szennyeződések légkörbe jutását nem akadályozzák meg, a cél az, hogy a kibocsátást az immisszió-normák szintje alatt tartsák. Passzív védelem pl ha a szennyező anyagokat magas kéményen keresztül bocsátjuk a levegőbe, így az a felső légtérben jelentősen felhígul, tehát az adott területen lényegesen kisebb terhelést jelent. Ez az eljárás korszerűtlen, hiszen a magas kémény építés

meglehetősen ktges, továbbá látszat eredményeket hoz, hiszen a globális szennyeződést távolról sem csökkenti. További módszer lehet a zöldsávok telepítése, amelyek némiképp megszűrik a szennyeződést Passzív módszernek tekinthető a környezetvédelmi bírságokon alapuló szabályozórendszer is. NKI LÉGKÖRVÉDELMI EGYEZMÉNYEK – A KIOTÓI FOLYAMAT: 1824 - Jean-Baptiste Fourier francia matematikus, Napóleon köztisztviselõje hõtani jelenségeket vizsgálva megállapítja, hogy a Föld légköre egy edényt lefedõ üveglaphoz hasonlóan viselkedik: a bejövõ fényt átengedi, a kimenõ hõ egy részét visszatartja; megszületik az üvegház-hasonlat. 1896 - Svante Arrhenius, késõbbi Nobel-díjas svéd kémikus: az emberi tevékenység által a légkörbe juttatott széndioxid melegíti a földfelszínt. 1955 - Neumann János: az ember által az éghajlatra mért csapás az atomháború veszélyével állítható párhuzamba („Túlélhetjük-e a

technológiát?”, Fortune magazin). 1956 - A cikk nyomán kezdeményezik a légkör széndioxid-tartalmának rendszeres mérését. 1958 - Felállítják a Mauna Loa Obszervatóriumot Hawaiin, mely méri a légköri CO2-t. Megállapítják a gyors emelkedést. 1961 - Fritz Baade: a populáció az 1960-as 3 milliárdról 2000-re megduplázódhat („Versenyfutás a 2000. évig”, Közgazdasági és Jogi Kiadó) 1962 - Rachel Carson: „Néma tavasz” (A DDT növényvédõ- és rovarirtószer környezeti ártalmairól. „Az ember a természet része; harca a természet ellen harc önmaga ellen” – a környezetvédelmi mozgalom megszületése). 1968 - Huszontöt ország nyolcvan tudósa megalapítja a Római Klubot. 1970 - Balogh János akadémikus beszéde az MTA-ban: „Az elmúlt száz év során több mint 360 milliárd tonna széndioxid került a levegõbe, . ilyen módon rövid távon az a veszély fenyeget bennünket, hogy bolygónkat óriási üvegházzá változtatjuk;

hosszú távon pedig az, hogyha a folyamat valamilyen módon nem fékezõdik, mindnyájunkat hõhalál fenyeget.” 1972 - Megjelenik a Római Klub jelentése, „A növekedés határai”. Az emberiség extenzív ipari és népességi növekedése fenntarthatatlan; gyökeres irányváltás szükséges a szén- és fémalapú technológiáról egy zöld (környzetével egyensúlyi kölcsönhatásban élõ) gazdaság felé. 1972 - Felvetõdik a hirtelen klímaváltozás eshetõsége (S. Johnsen) 1972 - Stockholm: ENSZ Környezetvédelmi világkonferencia 1972 - Róma: az Európai Közösség kijelenti: „A gazdasági növekedés nem önmagáért való. Legfontosabb célja, hogy az életkörülmények különbségei csökkenjenek. A növekedés valamennyi társadalmi partner részvételével történhet. Európa szellemiségének megfelelõen különös figyelmet kell fordítani az olyan értékekre, mint amilyen a környezet megóvása” 1973 - Megjelenik a Gaia-hipotézis. A Föld

egységes organikus rendszer, melynek mûködési egyensúlyát az emberi technológia alapjaiban zavarja meg. 1973-76: Az Európai Közösség Elsõ Környezetvédelmi Akcióprogramja (Második: 1977-81, Harmadik: 1982-86, Negyedik: 1987-92, Ötödik: 1993-2000) 1980 - Az alternatív (egyensúlyi, ökológiai) közgazdaságtan alapmûve: E.F Schumacher: A kicsi szép 1982 - A hirtelen klímaváltozások múltbeli megtörténtének bebizonyulása (Dansgaard-Oeschger). 1983 - Becslések látnak napvilágot, melyek szerint a Föld ismert kõolajtartalékainak eltüzelése a légkör széndioxid-tartalmának megnégyszerezõdésére vezet. 1986 - Varga Domokos: Föld és ég (Móra Könyvkiadó): „A sok széndioxid miatt jobban megreked a meleg a Föld levegõburka alatt. ‘Mi lesz, ha olvadni kezdenek a sarki jégtömegek? Ha emelkedni kezd a tenger vize, s elönti a mélyebben fekvõ parti területeket? Ha sok más vidéket növekvõ szárazság, sõt elsivatagosodás fenyeget?’

Egyre több ilyen kérdést hallani. Mások ellenben cáfolják e rémképeket A lassú változás hozhat szerintük még jót is. Ha ugyan nem hoz mégis rosszat” 1987 - A Környezet és Fejlõdés Világbizottság ún. Brundtland-jelentése „Közös jövõnk” címmel bevezeti a fenntartható fejlõdés fogalmát: a jelenlegi gazdasági növekedés a Föld véges ökológiai rendszerében nem fenntartható. 1987 - Montreali jegyzõkönyv az ózonréteget pusztító anyagok tilalmáról. 1988 - A WMO (Meteorológiai Világszervezet) és az UNEP (United Nations Environment Program, ENSZ Környezeti Program) megalapítja az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületet (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC). Feladata, hogy „értékelje azokat a tudományos, technikai és társadalmi-gazdasági információkat, amelyek az ember által okozott éghajlatváltozás kockázatának megértéséhez szükségesek.” Az addigi legmelegebb esztendõ. 1989 - A Scientific

American különszáma: „Megõrizhetõ-e a Föld?” 1990 - Az IPCC 1. munkacsoportjának Elsõ helyzetértékelõ jelentése: a kockázat növekszik 1990 - A Greenpeace nemzetközi környezetvédõ szervezet jelentése a globális felmelegedésrõl (megjelenik az Oxford University Pressnél). 1992 - A Maastrichti Uniós Szerzõdés tartalmazza a fenntartható fejlõdés elvét és a környezetpolitikát, mint „a gazdasági és a környezeti érdekek közötti konfliktus feloldásának eszközét”. 1992 - Rio de Janeiro: Az ENSZ Környezet és Fejlõdés Világkonferenciája. Nyilatkozat; a Montreali jegyzõkönyv kiterjesztése az ott nem szabályozott (az ózont nem lebontó, de üvegházhatású) gázokra. Agenda 21: a fenntartható fejlõdés intézményrendszere a XXI. századra; az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC, Framework Convention on Climate Change) útnak indítása Megállapítják: „a Föld lakosságának csupán 20 %-a él a fejlett

országokban, mégis õk felelõsek az összkibocsátás 80 százalékáért. A 60 milliós Anglia légszennyezése akkora, mint az 1 milliárdos Indiáé”. 1995 - Berlin: COP-1 (Conference of Parties, a részt vevõ országok elsõ konferenciája). Helmut Kohl: „Rióban elfogadtuk, hogy az üvegház-hatású gázok kibocsátását 2000-ig az 1990-es szintre szorítjuk vissza” (Nem teljesült.) „Az ipari országok felelõssége, hogy 2000 után tartósan csökkentsék a kibocsátást Ez az elsõ, feltétlenül szükséges lépés.” 1996 - Genf: COP-2 (a részes felek második konferenciája). „Az üvegház-gázok légköri koncentrációinak az ipari forradalom elõtti szint kétszeresén való stabilizálása megköveteli, hogy a globális kibocsátás a jelenlegi szint 50 %-a alá csökkenjen.” „Ahhoz azonban, hogy a hõmérséklet-növekedés ne lépje túl a kritikusnak tekinthetõ 2 Celsius-fokot, a globális kibocsátás nem nõhet az 1990-es szint fölé Ahhoz

tehát, hogy országok tovább fejlõdhessenek és az elmaradott növelhessék kibocsátásukat, a fejlett ipari országoknak nagyarányú csökkentést kell végrehajtaniuk.” 1997 - Bill Clinton az ENSZ közgyûlésén: „Az elmúlt években országunk gazdasági növekedése gyors volt, s ezt az üvegház-gázok kibocsátásának növekedése kísérte, az új technológiák ellenére.” Egy hónappal késõbbi beszéde szerint „elegendõ tudományos tény mutatja, hogy a globális felmelegedés már nem elmélet, hanem valós tény. Amerikának felelõsségteljes magatartást kell tanúsítania, mert ha ezt nem teszi meg, unokáinkra katasztrófa vár” 1997 - Kiotó, COP-3 (harmadik konferencia), Kiotói Protokoll. A 2008 és 2012 közötti idõszakra az 1990es szinthez képest 5 % csökkentést ígér; ratifikációja azonban elmaradt Republikánusok az USA-ban: „a korlátozás tönkretenné az Egyesült Államok gazdaságát”. Tudósok: „5 százalék csökkentés

teljesen értéktelen, egy azonnali 50 százalékos visszafogás esetleg még megmenthetne minket” Greenpeace: „Kiotó egy hamarosan tragédiába torkolló bohózat újabb felvonása”. 1997 - A regisztrált emberi történelem addigi legmelegebb esztendeje. 1998 - Amerika, szenátusi meghallgatás: „Az USA a riói megállapodásban kibocsátása csökkentését vállalta. Ezzel szemben országunk emisszója jelentõsen növekedett” 1998 - Buenos Aires, COP-4. Vita az emisszió-kereskedelemrõl, megegyezés nélkül „A kibocsátási kvótákkal való üzérkedés kedvéért föláldozták a jövõt” (A Föld Barátai szervezet) 1998 - Újabb „legmelegebb év”. 1999 - A mérések meggyõzõen mutatják a múltban végbement gyors, pusztító éghajlati átalakulásokat. 1999 - Bonn, COP-5. A megállapodás elmarad CAN (Climate Action Network): Azonnali korlátozás és teljes technológiai irányváltás szükséges. 2000 - Angol és amerikai klimatológusok bejelentik:

a melegedés gyorsabb és veszélyesebb, mint gondolták. 2000 - Hága, COP-6: kudarc. Zöldek: a kapitalizmus megbukott, a növekedés téves társadalmi céltételezésnek bizonyult Globalizációja, további világméretû elterjesztése életveszélyes Pénzt vagy életet! 2000 - Rekordok sora dõl meg, erdõtüzek Amerikában, áradások Európában, Ázsiában. 2001 - Bonn, COP6bis. Megállapodás 52 %-os csökkentésrõl az 1990-es szinthez képest Egyezmény az ellenõrzésrõl, a megállapodást megszegõk elleni szankciókról ( + 30%-ot kell teljesíteniük). Az egyezmény értéke nem a vállalt százalék, hanem az egyetértés, a csatlakozások lehetõségnek megnyílása. 2001 - Marrakesh, COP-7: 165 ország négyezer delegáltja megállapodik: a kiotói jegyzõkönyv jogerõre emelkedhet, ha a szennyezés 55 %-át produláló, legalább 55 ország ratifikálja. EU: ratifikáció 2002-ben, akkor is, ha Ausztrália, Kanada, Japán nem írja alá. Formailag: 2012-ig 52

%-kal az 1990-es szint alá kell menni Tartalmilag ez alig 2 %-os csökkentés a kibocsátási kvóták kereskedelme és a szénnyelõk (erdõtelepítés, erdõállag-javítás, sõt: városi parkosítás!) beszámítása miatt. A HIDROSZFÉRA KÖRNYEZETI PROBLÉMÁI Hidroszférának nevezzük a Földön található szilárd, folyékony és gőz halmazállapotú víz összességét, amely tengerek, óceánok, szárazföldi vizek, sarki jéghegyek és a légköri pára formájában van jelen. A víz az ember számára is nélkülözhetetlen, hiszen: a., biológiai szempontból táplálkozásunk alapvető része, nemcsak ivóvízként, hanem szilárd táplálékaink jelentős hányadát is víz képezi; b., Higiéniai szempontból, tisztálkodásra, a szennyeződések eltávolítására használjuk; c., Az üdülés, a vízisportok és a gyógyászat jelentős tényezője; d, a közlekedés szempontjából nélkülözhetetlen; e, Az ipar és a mezőgazdaság fontos alapanyaga,

segédanyaga, szállítóeszköze, valamint energiaforrás és energiahordozó. VÍZIGÉNYEK ÉS VÍZGAZDÁLKODÁS A vízgazdálkodás foglalkozik a vízszükségletek mennyiségi és minőségi kielégítésével, valamint a vízkárok elhárításával. A víz a bioszféra körülményei között túlnyomórészt cseppfolyós halmazállapotban, ritkábban gáz és szilárd alakban is előfordul. A vízfelhasználás nemcsak a földi élet szempontjából lényeges, hanem rendkívüli jelentőségű az ipari termelésben felhasznált víz mennyisége is. Az ipar szinte minden területén nagy mennyiségben használ vizet; az élelmiszeriparban nagy mennyiségű a szállításra, tisztításra használt vízmennyiség (cukorrépa mosása, gyümölcsök tisztítása). Kiemelkedő jelentőségű az energiatermelés vízigénye is (pl atomerőművek hűtővízigénye) A víz iránti igény a gazdasági élet más területein is fokozatosan növekszik (pl mezőgazdasági öntözés,

kommunális vízfogyasztás) Rohamosan nő a lakosság vízszükséglete is Az élettani minimum napi 2-3 liter, ez azonban a korszerű városi lakásokban 300 literig is emelkedhet Az európai átlagos vízfelhasználás 150l/nap/fő, amely a következők szerint oszlik meg: ivásra és főzésre 2-5 l/nap; fürdésre, zuhanyozásra 20-60 l/nap; mosogatás 5-10l/nap; mosás 10-30l/nap; takarítás, autóápolás 3-5l/nap; WC öblítés 20-50l/nap. Magyarország felszíni vízkészleteinek mintegy 5%-a ered hazai forrásból, a többi külföldről érkezik, évről évre szennyezettebben. A vízgazdálkodás és a hajózás érdekeit figyelembe véve biztosítani kell, hogy a hazánkon áthaladó folyók mindenkori vízkészletének legalább az 50%-a a mederben maradjon A vízkészlet eloszlását időbeni egyenlőtlenség jellemzi (pl. nyári alacsony vízállás), amelyet még további aránytalanságok is súlyosbítanak (Tiszavölgy vízkészlete az országosnak 10%-a, holott itt

él a lakosság közel 40%-a) A felszíni vizek mellett hazánkban jelentősek a felszín alatti vizek (pl. parti szűrésű víz, talajvíz, karsztvíz, rétegvíz), amelyekből főleg az ivóvízszükséglet egy része fedezhető. A szükségletekhez képest rohamosan csökkenő vízmennyiség (talajvízszint csökkenés és folyók kiszáradása) mellett további probléma, hogy ipari, mezőgazdasági és háztartási forrásokból eredő szennyeződések miatt romlik élővizeink minősége. Tovább súlyosbítja a helyzetet az egyre szélesebbre nyíló közműolló, azaz az alacsony csatornázott területeknek az aránya Vízgazdálkodásnak nevezzük a természet vízháztartásának a társadalmi szükségletekkel való optimális kapcsolatának a megteremtését, mely tudományos, gazdasági és műszaki tevékenységek révén valósul meg. A tengerek és óceánok állapota is jelentősen romlik, hiszen a folyókból és a hajókból nagy mennyiségű szennyeződés kerül

az élővizekbe. Az óceánokban erőteljesen pusztuló planktonok nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a Föld oxigénmennyiségének az újratermelésében A halászatban folytatott rablógazdálkodás eredményeként az élővizek sokat vesztettek biológiai értékükből. VÍZFORRÁSOK A Föld vízkészletének jelentős része, azaz 97%-a a tengerekben és az óceánokban van jelen, amely magas sótartalma miatt nem alkalmas felhasználásra (sem ipari, sem mezőgazdasági célra, továbbá ivóvízként sem). A fennmaradó közel 3% az ún édesvízkészlet, amelynek 79%-a hó és jég formájában van jelen További 20%-a talajvízként nehezen hozzáférhető formában található meg, míg az édesvízkészlet 1%-a felszíni víz. A kémiai értelemben vett tiszta víz összetétele nem azonos a természetes vizek összetételével Korábban a csapadékvíz összetétele közel megegyezett a desztillált vízével, ma már azonban a csapadék a légkör- ből

rendkívül sok szennyeződést kiold (pl. savas kémhatású gázokat, port) A természetes vizekben idegen anyagok is találhatók, amelyek lehetnek: oldott gázok; oldott szerves és szervetlen anyagok; lebegő szenynyeződések. Felszíni vizek: A folyók, tavak, mesterséges tározók, vmint a tengerek vize képezi a felszíni vizek csoportját. A felszínen összegyűlő csapadékvízből, a talajból kiszivárgó és mesterségesen kiemelt vizekből tevődik össze a patakok és folyók vize. A folyóvizek mindig tartalmaznak szerves anyagot is, vmint oxigént A folyók vizét megfelelő szűrőberendezések alkalmazásával ipari célra közvetlenül fel lehet használni Az ivóvizet a part mentén létesített ún. parti szűrési eljárással lehet előállítani A lefolyástalan tavak, pl a Kaszpi tenger vize csak párolgás útján tud eltávozni, így a tengervízhez hasonlóan jelentős mennyiségű sót tartalmaz. A nagy menynyiségben rendelkezésre álló, azonban

mintegy 3,6% sót tartalmazó tengervizek felhasználása korlátozott A víz sótalanítása technológiailag megoldott, azonban rendkívül ktges (pl. desztilláció, kifagyasztás, ioncsere) Felszín alatti vizek: Talajvíznek nevezzük a felszín alatti vízkészletnek azt a részét, amely az első vízzáró réteg fölött helyezkedik el. Eredetét tekintve lehet a felszínről leszivárgott csapadékvíz, amely mindaddig lefelé halad, amíg vízzáró réteget nem ér el Vízminőségi szempontból veszélyes lehet a talaj szennyezettsége, hiszen az átáramló talajvíz ezeket a szennyező anyagokat kioldja. A rétegvíz (artézi vagy mélységi víz) általában 2 vízzáró réteg között, 20m-nél mélyebben helyezkedik el. A rétegvíz többnyire teljesen kitölti a víztartó kőzet pórusait A rétegvizek szennyezőanyagtól és fertőző mikroorganizmusoktól mentesek, oldott sótartalmuk magas Ide tartoznak az ásványvizek illetve termálvizek. Ez utóbbiak

hőmérséklete 30fok feletti A karsztvizek nagy keménységű mészkő- és dolomithegységekben található vizek, amelyeket a magas szén-dioxid tartalom is jellemez. Csapadékvíz: A csapadékvíz a levegő páratartalmából a fizikai állapotváltozás hatására jön létre, főleg a felszíni vízkészletet gyarapítja, de a felszín alatti vizek utánpótlása szempontjából is jelentős. A csapadékvízben jelentős mennyiségű oldott gáz van, főként szén-dioxid és egyéb más jól oldódó gázok (kén-dioxid, nitrogénoxidok). A csapadék a levegő szennyezőanyagait (port, radioaktív anyagokat, mikroorganizmusokat, kormot, pernyét, füstgázokat) is kioldja Mennyisége változó és bizonytalan, ezért teljes vízszükséglet fedezésére nem megfelelő A földfelszínre jutó csapadékvíz részben a talajra hull, részben pedig felszíni vízként folyik el. A hazai ivóvíz minőségű vízigény több mint 90%-át felszín alatti vízből elégítik ki, amely

világviszonylatban is nagyon magas arány Ennek a vízkészletnek a döntő utánpótlása a határainkon belül lehulló csapadékból származik. A VÍZ MINŐSÉGÉT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK: A víz minőségét fizikai, kémiai, biológiai és bakteriológiai vizsgálatokkal lehet meghatározni. A természetes vizek és az ivóvíz is nagy mennyiségű oldott anyagot tartalmaz, ami a víz kémiai jellemzőit határozza meg. A klasszikus komponensek közé tartozik a vizek sótartalma, amely a geológiai tényezőktől függően változik. A vizekben végbemenő biológiai folyamatokhoz nélkülözhetetlen az oldott oxigén, amelynek alacsony szintje az élővilág pusztulását okozza Az oxigén szükséges tovább a vizek tisztulásához is A szervetlen anyagokon túl a vizek szerves anyagot is tartalmazhatnak, amelyek már szennyeződésnek tekinthetők Különösen veszélyesek a fehérjék bomlásakor keletkező nitrogén-vegyületek, vmint a foszfor tartalmú anyagok. A

vízben található mikroszennyeződések rendkívül kis mennyiségben vannak jelen, azonban erőteljesen szennyező hatásúak Veszélyességüket fokozza, hogy többségük a hagyományos víztisztítási eljárással nem távolíthatók el Ilyenek pl a vas, a mangán, cink, az arzén, de különösen veszélyesek a higany, a kadmium és az ólom. Az oldott nehézfémek együttes mennyisége nem haladhatja meg a 0,5mg/liter mértéket Külön említést érdemelnek a fémek toxikusságát fokozó szinergetikus hatások: pl a réz és a higany együttes jelenléte növeli az egyedi mérgező hatást. A szerves mikroszennyeződések is mérgező illetve ízrontó hatásúak (pl. a víz felszínén úszó olajhártya) Az élővizekbe került szintetikus mosószerek is rendkívül súlyosan terhelik a vizeket A mezőgazdaság kemizálásával a nagy hatású növényvédő illetve gyomirtó szerek is bekerülhetnek a vizekbe, amelyek az emberi szervezetben is felhalmozódnak és

betegségek kiala- kulását okozhatják. Az ipari eredetű mikroszennyeződések is rendkívül károsak (pl fenol-vegyületek, klórfenolok, stb) A vizek minőségét a kémiai összetevőkön túl fizikai tulajdonságuk is jelentősen meghatározza Ezek közül lényeges a vizek hőmérséklete A víz élőlényei a természetes hőmérsékleti körülményekhez alkalmazkodtak, a felmelegedett hűtővizek azonban felborítják a kialakult ökológiai egyensúlyt Az élővizek radioaktív anyaggal történő szennyezése rendkívül veszélyes, mert érzékszerveinkkel azt nem észlelhetjük és ily módon biológiailag visszafordíthatatlan káros folyamatok mehetnek végbe. A biológiai vízminőség a víz azon tulajdonságainak összessége, amelyek a vízi ökoszisztémák életében fontosak; létrehozták, fenntartják és működtetik az említett ökoszisztémákat A vizek minősítése szempontjából lényeges a bakterológiai tisztaság. A szennyvizekkel kórokozó

(patogén) baktériumok is kerülhetnek a természetes vizekbe, amelyek járványokhoz vezethetnek. A legfontosabb emberre veszélyes patogén baktériumok a következők: szalmonella, tífusz, paratífusz, vérhas, kolera, és a kolibaktériumok bizonyos formái. A vízzel terjedő vírusok pl. a fertőző májgyulladás és a sárgaság okozója (hepatitisz A vírus), vmint gyermekbénulás és agyhártyagyulladás kórokozói is. A vizek bakterológiai tisztaságát a koli számmal jellemzik, amely a 100 ml vízből kitenyészthető baktériumtelepek száma. VÍZSZENNYEZŐDÉSEK Európai viszonyokban a vízszennyezés 50%-át az ipar adja, és a maradék 50%-ból közel egyenlő arányban részesedik a mezőgazdaság, illetve a háztartások. További jelentős tenger vízszennyezést jelenthetnek a közlekedésből eredő hatások, elsősorban az olajszállító tankhajók katasztrófái. A használt ipari vizek fő csoportjai: 1. Hűtővizek és gőzrendszerek kibocsátott vizei;

2 Technológiai használt víz; 3 Üzemi, szociális létesítmények használt vizei; 4 Az üzem területéről elvezetett csapadék vizek Legnagyobb az erőművek hűtővíz igénye, de jelentős a vegyipari és kohászati vízfelhasználás is. A szenynyező anyagok oldott vagy lebegő állapotban vannak jelen, amelyek mellett még mikroorganizmusokat is tartalmazhatnak. Vízszennyezők csop: A szennyezés jellege Káros hatás Fizikai Szín, zavarosság, hőmérséklet, hab, lebegő szennyeződések, rádióaktivitás Érzékszervi Íz, szag, zamat Kémiai Szerves és szervetlen szennyezők Biológiai Patogén mikroorganizmusok A különböző eredetű vízszennyezések közül a legfontosabbak: a., A vízszennyeződések közül kiemelkedő jelentőségű az elnitrátosodás, amely azt jelenti, hogy jelentős mértékben megnövekszik a víz nitrát/nitrit koncentrációja. Ennek elsődleges oka a túlzott műtrágya felhasználás, illetve az állattartásból származó nagy

mennyiségű hígtrágya talajba kerülése A talajban ezek a fölösleges anyagok nem bomlanak le, így csapadékvízzel a talajba juthatnak, amely végül az ásott kutak ivóvízében jelenik meg. A nitrát tartalmú vizek különösen csecsemőkre és terhes anyákra veszélyesek, mivel a vér hemoglobinjához kötődnek, így akadályozva meg a friss oxigén felvételét A túlzott mennyiségű nitrátos víz fogyasztása fulladásos halálhoz vezet, a szervezet nem kap elegendő oxigént. Különösen növeli a helyzet súlyosságát, hogy a fölösleges nitrát/nitrit eltávolítása csak bonyolult technológiai folyamatokkal valósítható meg, tehát forralással nem távolítható el. A talajvíz elnitrátosodása csökkenthető gondos műtrágya-felhasználással (túladagolás elkerülésével), csatornázással, azaz a közműolló zárásával, a vezetékes víz biztosításával, vmint biotechnológiai eljárásokkal. Ennek lényege, hogy mikrobiológiai úton

baktériumok bontják el a káros anyagokat (pl. denitrifikáló baktériumok) b., A víz elszennyezését jelentheti a tápanyag-túladagolás, amely az eutrofizációhoz (elmocsarasodáshoz, elalgásodáshoz) vezethet. Ezt elsősorban a mosószerekkel az élővizekbe kerülő foszforvegyületek okozzák, amelyek mint növényi tápanyagok a vízben élő növények, algák elszaporodását segítik elő. A felgyorsult algaszaporodás oxigénhiányt hoz létre, amely halpusztulásban jelenik meg. Ezáltal felborul az élővizek természetes egyensúlya, és a vízpusztulás egész odáig zajlik, hogy üdülésre, fürdésre, sportolásra, sőt ipari célú felhasználásra is alkalmatlanná válik a víz. A korábban használt kemény detergenseket, amelyek biológiailag nem bonthatók el és a vizekben nagy habhegyeket képeznek, ma már csak korlátozottan használják Szé- leskörűen a lágy detergensek alkalmazása terjedt el, amelyek természetes körülmények között

lebomlanak. Az eutrofizációt csökkenti a víz levegőztetése (buktatógátak, szökőkutak alkalmazása), vmint rendkívül fontos, hogy csak tisztított szennyvizek kerüljenek az élővizekbe, így az ökológiai egyensúly kevésbé veszélyeztetett. c., A savas esők is jelentős mértékben csökkentik a felszín alatti vizek minőségét A savas esők úgy jönnek létre, hogy a csapadék kioldja a légkörben található savas kémhatású alkotókat (elsősorban kén- és nitrogénoxidokat). Ez a savas eső a növényzetre erőteljesen káros hatást gyakorol, továbbá az élővizek és talaj kémhatása is a savas tartomány felé tolódik el. A savas kémhatással jelentős mértékben nő a fémek oldékonysága (pl. Al, Zn, Nikkel, kobalt) d., A savasodó közegű természetes vizekben egyéb, mezőgazdasági eredetű idegen anyagok is kerülhetnek Ide tartoznak a növényvédő szerek, továbbá a gyomirtó, ill. rovarölő szerek is Veszélyességük a természetes

biológiai körfolyamatban való felhalmozódásukban van Az édesvízi ökoszisztémák rendkívül bonyolult rendszerek, melyben a kagylóknak óriási szerepük van a víz tisztításában, hiszen naponta óriási mennyiségű vizet szűrnek meg. e., A víz kémiai összetételének megváltoztatásán túl a hőmérsékletnövekedés, azaz a hőszennyezés is jelentős szennyezést okoz Az ipari technológiákból származó hulladékhő jelentős mértékben növelheti a vizek hőmérsékletét, amely káros hatással van a víz ökoszisztémájára: 1. Magasabb hőmérsékleten kisebb a víz oxigéntartalma, ami a magasabb rendű élőlényekre nézve kedvezőtlen hatású; 2. Meleg vízben felgyorsulnak az életfolyamatok, nő az algák termelése és pusztulása, amely további oxigént emészt fel, (nő az anyagcsere-sebesség); 3 A sók oldékonysága általában a hőmérséklettek növekszik; 4 A vízben túlszaporodnak a magasabb hőmérsékletet kedvelő termofil

baktériumtörzsek; 5. A felmelegedés csökkenti a természetes öntisztulási képességet, tehát a rothadási, bomlási folyamatok túlsúlyba kerülnek; 6 A korrozív hatás is növekszik A hőszennyezés káros hatása csökkenthető, ha a felmelegedett hűtővizet átmeneti tározókba vezetik, ahol a víz lehűl és ezután történhet az élővizekbe visszavezetés vagy technológiai módosítással (pl léghűtés alkalmazása). f., Olajszennyezés a vizekbe, egyre gyakrabban a talajokba kerülő nagyobb mennyiségű kőolajtól származik, mely a növény- és állatvilágra károsító hatással van Általában tankhajó katasztrófák, ill csővezetékek meghibásodása folytán kerül a környezetbe, gyakran azonban emberi felelőtlenség, hanyagság okozza. A vizet és talajt károsító olaj irreverzibilis (megfordíthatatlan, végleges károsodást okozó) hatású, a szenynyezett területet olajmentesíteni kell. A kőolaj vagy származékai (benzin, kerozin) sérült

vezetékekből vagy tartályokból a felszín alatti vízrétegig eljutnak, majd az ásott kutakban is megjelenhetnek (elhagyott laktanyák problémái.) A felszínen úszó kiterjedt olajtáblák égetését jogszabályok tiltják Kedvező megoldás a gyűjtőhajók (lefölözőhajók alkalmazása, ill. olyan koagulálószerek használata (pl perlit), mely megkötik az olajat, így „csak” az olajjal átitatott szert kell a víz felszínéről lehalászni. Többféle közvetett, pontosan nem mérhető, nem számszerűsíthető kár is keletkezik: 1. Az élővilág pusztulása, a természetes környezet állapotának romlása; 2. Egészségügyi károsodások; 3 Halpusztulás, halászati lehetőségek csökkenése; 4. Fokozott korrózió; 5 Üdülési és sportolási lehetőségek csökkenése, a turizmus visszaesése; 6. A szennyezettebb víz felhasználásával készült áruk minőségének csökkenése; 7 A szennyvízzel elvesztett hasznos anyagokból eredő veszteségek. A

VÍZSZENNYEZÉS ELLENI VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGEI: Aktív módszerek: A., Technológiamódosítás: Bizonyos esetekben a gyártási technológia úgy módosítható, hogy kevésbé káros vagy könnyebben tisztítható szennyező anyagok keletkeznek, ill lényegesen csökkenthető a szennyvízbe kerülő mennyiségük Ez esetben a gyártási folyamat utolsó fázisába tisztítási eljárást iktatnak be. B., Víztakarékosság: A víztakarékosság a vízszennyezés csökkentésének egyik legkézenfekvőbb megoldása Ez nem csupán az ivóvíz minőségű víz pazarlásának megakadályozását célozza, hanem a gyengébb minőségű víz felhasználását is megengedi, ahol erre lehetőség van A víztakarékosság nagy lehetőségei valósíthatók meg a többszörös vagy ismételt vízfelhasználás esetén Ez azt jeleni, hogy a következő technológiai folyamatban felhasználják az előző folyamatban keletkezett, de még használható vizet. A recirkuláltatás feltétele,

hogy a vízminőség romlása ne legyen túl nagy, amit esetenként friss víz bevezetésével is csökkenteni lehet. Forradalmi megoldást jelent e területen a magyar származású tudósok világhírű technológiai megoldása a Heller-Forgó féle léghűtés, amelynek előnye, hogy a zárt hűtővíz körben nem lép fel vízveszteség. / Hígabb oldatból a szennyeződések eltávolítása lényegesen drágább, mint töményebb oldatokból C., Értékes anyagok visszanyerése: A szennyvízzel együtt a technológiai folyamat során értékes anyagok is távoznak a rendszerből. Megoldások Pl: A szennyvizek tisztításánál használt szénpor kinyerése és hőerőművekben tüzelőanyagként történő hasznosítása, a fényképészetben korábban használt fixir oldatból fémezüst visszanyerése, galván oldatokból nehézfémek hasznosítása. D., Szennyvíztisztítás: A vízszennyezés elleni védekezés egyik legelterjedtebb módszere a szennyvizek gyűjtése,

tisztítása és kezelése. Passzív módszerek: A passzív módszerek közül a leggyakrabban a szétszórást alkalmazzák, továbbá a hígítást. Ezek az eljárások a kibocsátott szennyezőanyag mennyiségét nem csökkentik, csak a természetes befogadó viszonylagos tehermentesítését szolgálják. A szennyvizek kezelése: A szennyvizek kezelése ált 2 lépcsőben zajlik le. Az első lépcsőben az ipari, lakossági vagy mezőgazdasági szennyezett vizeket össze kell gyűjteni, azaz el kell távolítani az emberi környezetből A második lépésben ezeket a szennyvizeket olyan mértékben kell megtisztítani, hogy a természetbe visszavezethetők legyenek, azaz ne tartalmazzanak az élővizekre, a talajra vagy az élővilágra veszélyes anyagokat A megtisztított szennyvizeket az élővizekbe vagy a talajba lehet visszajuttatni, így a természetes körforgásba ismételten bekapcsolhatók Mindkét közeg rendelkezik öntisztuló képességgel, azonban a növekvő

szennyvízmennyiséggel már nehezen képesek megbirkózni. A szennyvizek összegyűjtésének legmegfelelőbb módja a csatornázás, mivel a zárt csőrendszer megóvja a talajt és a talajból nyert ivóvizet a szennyezéstől és a fertőzéstől. Leggyakrabban egyesített rendszerű csatornahálózatot építenek ki a nagyvárosokban, ami azt jelenti, hogy a szennyvíz és a csapadékvíz egy rendszeren belül kerül összegyűjtésre Az elválasztó rendszerű csatornában a szennyvizet és a csapadékvizet külön hálózat vezeti el. Az egyesített rendszer előnye, hogy nehezen dugul el és az esőzések időről-időre átmossák a hálózatot. Hátránya, hogy a szennyvíztisztító és átterelő berendezéseket úgy kell méretezni, hogy az záport idején előforduló túlterhelések levezetésére is alkalmasak legyenek. A háztartásokból származó szennyvizeket a visszavezetés előtt tisztítani kell. Ezek a vizek nagy mennyiségű szerves anyagot tartalmaznak,

amelyek erjedésre, rothadásra hajlamosak. A szennyvizek ezen túlmenően többféle szennyeződést is tartalmaznak Ennek megfelelően a szennyvíztisztítás 3 lépcsőre tagolódik: a, Elsődleges, vagy mechanikai tisztítás; b, Másodlagos, vagy biológiai tisztítás; c, Harmadlagos, vagy kémiai tisztítás. A szennyvizek kezelésének másik hagyományos, környezetvédelmi szempontból erősen kifogásolható módja, hogy a háztartási szennyvizeket tisztítás nélkül a talajba vezetik. Erre a talaj öntisztuló képessége ad lehetősége, amely a talaj felszínén és az alsóbb rétegekben lezajló mechanikai, fizikai, kémiai és biológiai folyamatok eredménye Az öntisztulás lezajlásához meghatározott időre és megfelelő minőségű talajrétegre van szükség. Ennek hiányában a talajvíz patogén mikroorganizmusokkal és lebontatlan szerves anyagokkal szennyeződik. A talajban lezajló öntisztulási folyamatok rendkívül lassúak, ezért, ha

elkerülhetetlen ezen módszer alkalmazása, akkor nagy területen szétszórva kell a háztartási szennyvizet a talajba vezetni és el kell kerülni az ivóvizet adó kutak vízébe történő bekerülés lehetőségét. A hígtrágya jellegű mezőgazdasági szennyvizek előírásoknak megfelelő talajba való elhelyezésével nemcsak a súlyos szennyvíz problémákat lehetne megoldani, hanem az ökológiai egyensúly is visszaállítható lenne. A mesterséges levegőztetést is gyakrabban használják, mint a víz minőségét javító eljárást Buktató gátak építésével a víz feldúsul oxigénnel, amely jelentősen javítja a víz minőségét A hazai szabályozás rendszere: A kormányszintű vízgazdálkodás olyan hatósági jogkörrel rendelkező tevékenység, amely a vízigények kielégítése érdekében képes az élővizek kívánt minőségét is biztosítani./ Takarékos trükkök: 1. Az automata mosógépet akkor használjuk, ha megtelt ruhával, mert fél

adag ruhához uannyi vizet vesz 2 Italt, gyümölcsöt ne hűtsünk folyóvízzel, olcsóbb, ha erre a célra az amúgy is működő hűtőszekrényt választjuk 3 Figyeljünk a szerelvények műszaki állapotára, mert 24 óra alatt egy csöpögő csapból 36liter, egy szivárgó WC-szelepen 720liter, egy 2mm átmérőjű csősérülésen (átlagos nyomás mellett) 4500 liter víz is elfolyhat, amelyért feleslegesen fizetünk. Kádfürdő helyett zuhanyozással alkalmanként 100 liter vizet is megtakaríthatunk Pénzbe kerül a mosószer is A takarékos mosószer-adagolás érdekében ajánlatos figyelembe venni a csapunkból kifolyó víz keménységi fokát (szakszerűen német keménységi fok, 0NK). / A környezetbe káros szennyeződést kibocsátókat bírság fizetésére kötelezik A bírságot különböző módosító tényezőkkel szorozva kapjuk meg a fizetendő bírságot Ilyen módosító tényező lehet a kibocsátott szennyeződés koncentrációja, ill. az anyag

veszélyessége A módosító tényezőnél figyelembe veszik továbbá a befogadó vízhozamát, annak átlagos szennyezettségi arányát, azaz a hígítás mértékét, a szennyvíz bevezetésének módját és más vízgazdálkodási tényezőket is Egyéb vízgazdálkodási érdek lehet pl. a szennyvíz tisztíthatósága, a közegészségügyi ártalmasság és a befogadó vizének hasznosíthatósága is A szennyvízbírság progresszív, azaz a folyamatos bírságolás második évében kétszeres, harmadik évében háromszoros stb. összeget kell fizetni A szennyvízbírság progresszivitását mellőzni lehet, ha a káros szennyezés megszüntetésére az üzemeltető a szennyvíztisztító berendezés üzembe helyezését megkezdte. A bírságtételek megállapításánál a jogalkotót az a cél vezette, hogy a bírság összege a progresszivitást is figyelembe éve néhány év alatt elérje, sőt meghaladja a szennyvíztisztító berendezés létesítési, illetve

üzemeltetési költségeit. Hulladékinvázió és melyek kialakulásának okai? A hulladékok nagyarányú mennyiségi növekedését „hulladékinváziónak” is nevezik, amelynek fő okai: 1. Nagyobb volumenű termelés szinte szükségszerűen több mellékterméket, selejtet és hulladékot is jelent, 2. A lakosság nagyobb fogyasztásával együtt jár, hogy egyre több elhasznált fogyasztási cikket, szemetet, kiürült csomagolóeszközt dob ki, 3. A gyors ütemben korszerűsödő termelőberendezéseket is hamarabb selejtezik ki, 4. Az erkölcsileg elavult, de még fizikailag jó állapotban lévő termékek a hulladékok kategóriájába kerülnek, a fogyasztási cikkeknél a változó divat is gyorsítja ezt a folyamatot Az ALTERNATÍV KÖZGAZDASÁGTANI rendszer legfontosabb elemei, alapítói: Az alternatív közgazdaságtan a gazdálkodás teljes rendszerét vizsgálja, nemcsak az áruvilágot, és az ökológiai és humán értékek elsődlegességének

figyelembevételével törekszik új gazdálkodási minták és gazdaságszervezési formák feltárására. Az alternatív gazdaságtan képviselői tagadják a korlátlan gazdasági növekedés, a fogyasztás állandó és mértéktelen növelésének a lehetőségét Az alternatív közgazdaságtan szembenállása a hagyományos közgazdaságtannal: 1. Míg a hagyományos közgazdaságtan csak az áruk világával foglalkozik, csak azokat a tevékenységeket tekinti gazdaságiaknak, amelyek pénz közvetítésével bonyolódnak, addig az alternatív gondolkodók vizsgálódásaikat a gazdálkodás teljes rendszerére kiterjesztik, amelyben az ökoszisztémák, a szervezetek és az emberek szoros kölcsönhatásban állnak egymással. A rendszer egészének fontosságát egy matematikai tétel segítségével támasztják alá: miszerint ha egy rendszer valamely részére, töredékére figyelünk csupán, és azt próbáljuk optimalizálni, akkor biztos, hogy az egészre

vonatkozóan megoldásaink kifejezetten rosszak lesznek. 2. Az értékrend kialakításában is tükröződik ez a gondolkodásmód: míg a hagyományos közgazdaságtan a materiális fogyasztás növelését, a gazdasági növekedést helyezi preferenciái élére, addig az alternatív közgazdászok az ökologizáció, a humanizáció kettősét. 3 A hagyományos közgazdaságtan módszertana pozitivista Az alternatív közgazdaságtan ezzel szemben a konstruktív módszert alkalmazza A módszer, mint neve is tükrözi új lehetőségek feltárására törekszik, s a fennálló gyakorlat kritikájából indul ki. ALAPÍTÓK: ERNST SCHUMACHER, ERIC FROMM, H. DALY KÖZVETLEN (NORMATÍV) SZABÁLYOZÁS: A közvetlen szabályozás legfontosabb eszközei a normák. A környezeti normákat vizsgálva 4 egymásra épülő kategóriát különböztethetünk meg, mégpedig: a célokat; a kritériumokat; az immissziós normákat; emissziós normákat. 1. Célok: Egy közösség, vagy a

társadalom környezettel összefüggésben célokat tűz maga elé A célul tűzött környezeti minőség, társadalmi konszenzus eredménye, és azt tükrözi, mekkora anyagi áldozatot hajlandó és képes vállalni a társadalom a környezet tisztaságáért, és mennyire igényli a társadalom a környezeti minőség javítását. Egy ország által elérni kívánt környezeti cél tehát elsősorban politikai döntés kérdése, és nem természettudományos kritériumok alakítják 2. Kritériumok: Bizonyos műszaki paraméterek előírását jelenti meghatározott felhasználásra kerülő környezeti elemek esetében pl a víz akkor iható, ha bizonyos szennyezők koncentrációja nem halad meg egy bizonyos értéket és így megfelel az adott társadalom által kívánatosnak tartott egélszségügyi követelményeknek. 3. Immissziós vagy környezetminőségi normák: Adott térségre vonatkozóan azt írják elő, hogy az egyes környezeti elemek - a talaj, a levegő, a

vizek - milyen mennyiségeket tartalmazhatnak a különböző szennyező anyagokből - meghatározott ideig vagy tartósan - anélkül, hogy az élővilágot veszélyeztetnék, vagy kedvezőtlen ökológiai hatást váltanak ki. Magára a térségre írja elő a környezeti normát függetlenül attól, hogy a térségben működő szennyezők hogyan képesek teljesíteni ezt a követelményt Az immissziós normák természettudományos megalapozottságúak. A fő céljuk: az irreverzibilis ökológiai változások megakadályozása Az immissziós normákat koncentráció egységekben adják meg Ezekhez kapcsolják pl a szmogriadó vagy más katasztrófák miatti vészintélzkedések elrendelését. 4. Emissziós vagy kibocsátási normák: Az egyes szennyező forrásokra kéményenként, vagy üzemenként írják elő a kibocsátható szennyezőanyag mennyiségét. A környezetminőség valójában az emissziós normákon keresztül szabályozható A gyakorlatban a technológiai

lehetőségeket veszik figyelembe, amikor az emissziós normákat előírják. A normák kialakításakor meghatározott "megengedhető környezetszennyezés" és annak egységes, vagy területenként eltérő nagysága sok vitára ad alkalmat. A kialakított normarendszer országonként eltérő A NORMATÍV SZABÁLYOZÁS ESZKÖZEI: A normákon alapuló hatósági szabályzásnak többféle változata terjedt el: a., Nyílt tiltás: Gyakorlatilag tisztán hatósági szabályozóeszköz, amely a norma szintje feletti szennyezést jogtalannak tekinti, és a termelő személyt vagy szervezetet tevékenységének megszüntetésére kötelezi. Léteznek esetek, amikor a nyílt tiltás alkalmazása a legelőnyösebb módszer Ilyen, ha az adott te- vékenység vagy termék megszüntetése a cél, mint pl a felhalmozódó szennyezések miatt a DDT vagy a lindán esetében; vagy akkor, ha a tiltott, ártalmas mellékhatásokat okozó terméknek megfelelő helyettesítője akat (pl

a freont tartalmazó spray-nek a roll deok). Jogos a tiltás akkor is, ha olyan tevékenységet tilt, amely egy potenciálisan kisebb környezeti kárt okozó tevékenység folytatását akadályozza. b., Engedélyeztetési eljárás: A hatósági szabályozás másik formája amikor az új vállalatok létesítésekor a kivitelezési terveket, az alkalmazni kívánt technológiákat engedélyeztetni kell a megfeleő szakhatósággal, amelyik ha szükségesnek tartaja, a kivitelezésre és a későbbi működésre kiterjedő környezeti hatásvizsgálat (KHV) készíttetését írhatja elő, és a működést a környezeti hatások figyelembevételével engedélyezik, vagy nem. Esetenként feltételekhez kötik a működési engedély kiadását. c., Normák állítása: A közvetlen szabályozás leggyakrabban használt eszköze a normaállítás Ez a szabályozási forma a következő lépésekből áll: A levegő és vízminőségi normák vagy célok kitűzése, az immissziós

normák meghatározása; Az emissziós normák, termékegységre vagy technológiára vonatkozó normák megállapítása; A norma betartását ellenőrző monitoring rendszer kifejlesztése; A norma betartásának kikényszerítése, a normát megsértők szankcionálása (leggyakrabban bírságolás). A szennyező anyagok kibocsátásának normákkal történő korlátozására kétféle megközelítés alakult ki: az egyik az emissziós normák, a másik az emissziós normák alapján. Az emissziós normák előírása igen elterjedt, nagyon népszerű irányzat, azonban önmagában zsákutcába vezet, mert alapvetően gátolja az innovációs lehetőségek feltárását és alkalmazását a szennyezés csökkentése terén a termelők ellenérdekeltsége miatt Mihelyt ugyanis a szennyezés csökkentésére új, korszerűbb eljárás alkalmazható, kibocsátási normákat rendszerint a hatóságok a tömegek nyomásának engedve szigorítják Így könnyen kialakulhat a

„főmérnökök hallgatási kartellje”, ami azt jelenti, hogy a termelők eltitkolják a technikai újításokat és fejlesztéseket, nehogy szigorúbb normákat és így magasabb ktgeket idézzenek elő. Az immissziós normákon alapuló szabályozás szerint a szennyezés maximálisan megengedhető mértékét kell rögzíteni, s az egyes létesítményekre vonatkozó korlátozásokat úgy kell megszabni, hogy a keletkezett össz-szennyezés a határértéken belül maradjon. Tehát nem kell az egyes források kibocsátását külön-külön szabályozni Valójában az immissziós norma sokkal radikálisabb, mert kizárólag a kialakuló szennyeződésre koncentrál, és nem foglalkozik a korlátozás gyakorlati megvalósításának lehetőségeivel, a technikai színvonal kérdésével, amelyet az emissziós normák esetében általában nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az immissziós normákon keresztül történő szabályozás gazdasági és ökológiai értelemben is

számos előnnyel járna, így pl. jobban ösztönözné az innovációt és értelmetlenné tenné a szennyezés-csökkentési lehetőségek eltitkolását, segítene alkalmazkodni az adott környezeti feltételek változásához. Ugyanakkor a vállalatvezetők számára kiszámíthatatlansága miatt sokszor kockázatos is volna. Az emissziós normák gyakorlati változatai: 1. Egy szennyezőforrás (pl egy kémény, vagy 1 csatornanyílás) megengedhető kibocsátásának meghatározása tonna/év vagy kg/óra és más hasonló egységekben; 2 A szennyezés elhárítás adott fokának meghatározása (pl. az összes porszennyezés hány %-át kell eltávolítani); 3. Az alkalmazható legjobb megoldás, vagy az eltérő legjobb szennyezéselhárítási technológia alkalmazásának előírása; 4 A kibocsátásra vonatkoztatva szennyezőanyag koncentráció előírása (pl a kipufogógáz megengedhető CO tartalma .%); 6 A kibocsátási korlátok termelési inputhoz, vagy outputhoz

kötött rögzítése olyankor, amikor a felhasznált input és a kibocsátott szennyezés között nyilvánvaló a kapcsolat; 7 A kibocsátás megtiltása a koncentrációhoz, vagy a kárktghez kötötten. A normák betartásának ellenőrzése állami szerepkör. Az ellenőrző hálózat (monitoring rendszer) kiépítése, és működtetése meglehetősen költséges, és a mégoly jó rendszer is esetenként kijátszható Az ellenőrzés többnyire szúrópróbaszerűen történik, nagyrészt az önbevallás adatainak az ellenőrzése érdekében Sajátos ellenőrzési feladatot jelent az ún „feketelistán” („vöröslistán”) szereplő, mérgező és bioakkumulációra hajlamos anyagok sokkal szigorúbb normák szerinti emissziójának ellenőrzése, vagy a kibocsátás tiltása. A feketelistán szereplő anyagok köre országonként eltéréseket mutat, és mennyisége idővel gyorsan bővül. d., Szankcionálás: A határértékeket túllépő szennyezők illetve egyéb

kötelező szabályok megsértői bírságot fizetnek. Bírságot azonban csak annak kell fizetni, aki a norma alapján megengedett szennyezési szintet túllépi. Így semmi sem ösztönzi a termelőt arra, hogy a szennyezéskibocsátást ennél nagyobb mértékben visszaszorítsa. Sőt, mivel a bírságok általában messze alacsonyabbak, mint az okozott kár, vagy a megszüntetéséhez szükséges eszközök értéke, sok esetben a bírság a norma feletti szennyezés csökkentésére sem ösztönöz kellően. Ebből következően lényegesen egyszerűbb és olcsóbb szennyezni, mint környezetkímélő beruházásokat eszközölni. (A normatív szabályozás előnyei:Mivel döntően adminisztratív jellegű, korlátozásokon, tilalmakon alapul, ezáltal segíti a környezetre káros tevékenységek megakadályozását illetve korlátozását.) A környezetvédelmi szabályozás hőskorának tekinthető hatvanas években a közvetlen, vagy normatív szabályozás volt az

általános, kizárólagosan használt módszer, így ebben az időszakban bizonyára rengeteg előnyét látták ennek a környezetvédelmi szabályozási formának. Azóta a hátrányok felismerése miatt kizárólagossága megszűnt, a gazdasági szabályozó eszközök fokozatosan teret nyertek. A normatív szabályozás hátrányai: 1. A normák mértékének megállapításával kapcsolatos nehézségek 2. A viszonylag magas adminisztrációs költségek Pl nagyszámú engedély kiadása különösen a normák változásakor hosszabb időbe telhet, ami gazdasági hátrányt okozhat a vállalatoknak 3. A szabályozás elfogadtatásával kapcsolatos társadalmi-politikai problémák Társadalmi- politikai problémákat okozhat éppen a normák változtatásakor (szigorításakor) az, hogy a korábbi gazdaságossági megfontolások érvényüket vesztik, és csődbe juttatnak vállalkozásokat A szabályozásnak ez a formája olyan tisztán műszaki szempontokon alapuló, túlzott

biztonságra törekvő védekezést követel meg, amelynek költségei magasak. 4. A környezetvédelmi tevékenység fejlesztésére vonatkozó ösztönzés hiánya 5. Mivel a megállapított normák általában minden szennyezőre egyformán érvényesek, nem ösztönöznek ara sem, hogy a szennyezés mértékét ott csökkentsék legjobban, ahol az a legolcsóbb. 6. A környezet használatát ingyenesen biztosítja azok számára, akik a megszabott norma alatt szennyeznek