Pszichológia | Felsőoktatás » Soltész Krisztina - Meddő párok párkapcsolati dinamikájának vizsgálata

Adatlap

Év, oldalszám:2008, 73 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:55
Feltöltve:2013. március 23
Méret:642 KB
Intézmény:Elte

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

MEDDŐ PÁROK PÁRKAPCSOLATI DINAMIKÁJÁNAK VIZSGÁLATA − A NŐK ÖN- ÉS TÁRSMEGÍTÉLÉSE ALAPJÁN SZAKDOLGOZAT Készítette: Soltész Krisztina Témavezető: Dr. Kapusi Gyula ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Pszichológia szak 1 TARTALOMJEGYZÉK I. BEVEZETÉS . 5 II. ELMÉLETI HÁTTÉR . 7 1. A MEDDŐSÉGRŐL ÁLTALÁBAN . 7 1.1 A meddőség . 7 1.2 Életkor és a fertilitás közötti összefüggés. 8 1.3 Meddőség történelmi távlatokban . 8 2. A MEDDŐSÉGKUTATÁS 9 2.1 Pszichogenikus hipotézis paradigma . 9 2.2 A pszichogenikus hipotézis kritikája . 10 2.3 Pszichológiai következmény hipotézis . 10 2.4 Meddőség, mint szociális konstruktum . 11 3. ISMERETLEN EREDETŰ MEDDŐSÉG 13 3.1 Ismeretlen eredetű meddőség kutatások. 13 3.2 A funkcionális meddőség analitikus elmélete . 15 4. A SZÜLŐI BÁNÁSMÓD 17 4.1 A rossz bánásmód . 17 4.2 A családi környezet és nevelés hatása a gyermekek fejlődésében . 23 4.3 Felnőttkori

kötődéskutatás . 24 4.4 Kötődés és reprodukció. 26 4.5 Szülői bánásmód . 27 4.6 A nemi identitás elsajátítása . 28 5. PÁRKAPCSOLATI ELMÉLETEK 31 5.1 A párválasztást befolyásoló lélektani tényezők (Buda, Szilágyi 1988). 31 5.2 A kötődés és intimitás kapcsolata . 31 5.3 Mélylélektani párkapcsolati elméletek . 33 5.4 Jürg Willi kollúzió modellje . 34 5.5 Funkcionális meddőség esetén fennálló párkapcsolati dinamikák . 35 6. A SZÜLŐI BÁNÁSMÓD, A NEMI SZEREP ÉS A FELNŐTT SZEREP ÖSSZEFÜGGÉSEINEK VIZSGÁLATA 36 6.1 Az apa szerepe a lány nőiességének alakulásában . 36 6.2 A személyiségfejlődés elakadása, azaz felnőttként - gyerekszerepben . 38 7. A SZUBJEKTÍV JÓLLÉT 40 8. AZ ISMERETLEN EREDETŰ MEDDŐSÉGGEL EGYÜTTJÁRÓ PSZICHOSZOCIÁLIS VÁLTOZÓK FELTÁRÁSÁRA HASZNÁLT MODELL. 0 8.1 Feltételezett összefüggéseim . 0 9. HIPOTÉZISEK: 1 9.1 A szülői bánásmód kapcsolata a felnőtt és nemi szerepekkel . 1

9.2 A családi diszfunkcionalitás kapcsolata a felnőtt és nemi szerepekkel . 1 9.3 A Szülői bánásmód és Családi diszfunkcionalitás kapcsolata a Párkapcsolati minőséggel . 1 9.4 A párkapcsolati minőség kapcsolata a WHO jóléttel. 2 9.5 A meddőség hátterének vizsgálata . 2 III. MÓDSZEREK . 3 1. FELHASZNÁLT KÉRDŐÍVEK 3 1.1 Szülői Bánásmód Kérdőív – H-PBI . 3 1.2 Családi Diszfunkcionalitás Kérdőív. 3 1.3 Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív − Elővizsgálat . 4 1.4 Bem-féle Nemi Szerep Kérdőív . 7 1.5 Párkapcsolati Minőség Kérdőív. 8 1.6 WHO Jóllét Index. 9 2. MINTA 9 3. VIZSGÁLATI ELRENDEZÉS 10 4. STATISZTIKAI PROGRAM 11 5. STATISZTIKAI VIZSGÁLATOK 11 2 5.1 Kor hatása . 11 5.2 A szülői bánásmód kapcsolata a felnőtt és nemi szerepekkel . 12 5.3 A családi diszfunkcionalitás kapcsolata a felnőtt és nemi szerepekkel . 12 5.4 A szülői bánásmód és családi diszfunkcionalitás kapcsolata a párkapcsolati

minőséggel . 12 5.5 A felnőtt és nemi szerep kapcsolata a Bem-féle nemi szereppel módszer . 12 5.6 A párkapcsolati minőség kapcsolata a WHO jóléttel. 12 5.7 A meddőség vizsgálata . 13 IV. EREDMÉNYEK . 14 1.1 Leíró statisztikák . 14 1.2 Kor hatása . 14 1.3 A szülői bánásmód kapcsolata a felnőtt és nemi szerepekkel . 15 1.4 A családi diszfunkcionalitás kapcsolata a felnőtt és nemi szerepekkel . 15 1.5 A szülői bánásmód és családi diszfunkcionalitás kapcsolata a párkapcsolati minőséggel . 16 1.6 A Felnőtt és Nemi szerepek kapcsolata a Bem-féle nemi szereppel . 17 1.7 A párkapcsolati minőség kapcsolata a WHO jóléttel. 18 1.8 A meddőség hátterének vizsgálata . 18 V. MEGBESZÉLÉS . 21 1.1 A szülői bánásmód kapcsolata a felnőtt és nemi szerepekkel . 21 1.2 A családi diszfunkcionalitás kapcsolata a felnőtt és nemi szerepekkel . 21 1.3 A szülői bánásmód és családi diszfunkcionalitás kapcsolata a párkapcsolati

minőséggel . 22 1.4 A párkapcsolati minőség kapcsolata a WHO jóléttel. 23 1.5 A meddőség hátterének vizsgálata . 23 1.6 Korlátok . 25 VI. IRODALOMJEGYZÉK . 27 3 Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik egyetemi tanulmányaim során segítségemre voltak, valamint azoknak, akik segítettek a szakdolgozat elkészítésében. Köszönetemet szeretném kifejezni témavezetőmnek, dr. Kapusi Gyulának a dolgozat megírásával kapcsolatos tanácsaiért. Köszönettel tartozom Szabó Gábornak a statisztikai kiértékelésben nyújtott segítségéért. Külön köszönettel tartozom dr. C Molnár Emmának a közös gondolkodásért, dr Murber Ákosnak és dr. Fülöp Istvánnak a kérdőívek kitöltetésében nyújtott segítségükért valamint mindazoknak, akik vállalták a kérdőívek kitöltését. 4 I. BEVEZETÉS Hazánkban az elmúlt 44 évben az élve születések száma 65 %-kal csökkent (az élveszülések

száma 1960-ban 146.461 2004-ben pedig 95137), a halálozási arány pedig 31 %-kal nőtt (a halálozások száma 1960-ban 101.525 2004-ben pedig 132392) Magyarországon 2004-ben a termékenységi arányszám 1,28 (Bernard és Krizsa, 2006) míg a népesség egyszeri reprodukcióját a 2,1-2,2 körüli érték jelentené. (A termékenységi arányszám egy demográfiai mutató, amely azt a számot jelenti, ahány gyereknek átlagosan egy nő életet adna, ha élete során az adott évi arányszámnak megfelelően szülne.) A 2004 évi természetes szaporodás/fogyás -37.355 fő, azaz ennyivel csökkent 2004ben Magyarország lakóinak száma (Demográfiai Évkönyv-KSH, 2005; idézi Bernard és Krizsa, 2006). A meddőség előfordulási gyakorisága ugyanakkor folyamatosan nő, a WHO szerint világszerte a reproduktív időszakban lévő lakosság 10-15%-át érinti. Kiemelten fontos területe tehát az orvostudománynak a meddőség kezelése, az újabb és újabb módszerek

kidolgozása. Egyre sűrűbben fordulnak orvosi segítségért olyan párok is, akik évek óta gyermeket szeretnének, a várva várt gyermekáldás mégis elmarad, annak ellenére, hogy orvosaik organikus okot nem találnak problémájuk hátterében. Esetükben nincs meg az orvosi diagnózis szorongató, ám mégis felszabadító élménye. Nem tudják, mit kellene tenni, min kellene változtatni, s ez a „ködszurkálás” próbára teszi mind a férfit, mind a nőt és a párkapcsolatot. Logikusnak tűnik a gondolat, hogy az ismeretlen eredetű meddőség hátterében lelki okokat keressünk. Ezen lelki okok gyökerét hagyományosan gyermekkorban keressük, a szülőkkel való kapcsolatban, kötődésben, szülői bánásmódban. Számos kutatás született az anyával való kapcsolat következményeinek feltárására, azonban a pszichológia méltatlanul elhanyagolt területe az apa-lány kapcsolat vizsgálata. „Pedig a nehézségek kezelése, a konfliktusok megoldási

módjainak megtalálása, a szolidaritás, versengés, izolálódás, ideálképzés, reális jövőre irányultság szempontjából jelentős szerepet tölt be az apa és az apával való kapcsolat. Sőt nő esetében az apai biztonság eredménye: „értékelve vagyok, elengedhetem magam, átadhatom magam” belső engedékenysége, képessége. Ezzel szemben a megzavart apakép a felnőttség 5 görcsös igyekezetét, a felnőttség, mint szerepbetöltés teljesítmény-orientációját, a létezés evidenciája helyett a létezéshez való jog kételyét és folyamatos bizonyítását alapozza meg. ” (C Molnár, 1989) Néha hallunk olyan „csodás” történeteket, hogy egy pár évekig próbálkozott nem sikerült a gyermekáldás, aztán szakítottak, új kapcsolatra léptek, s az új kapcsolatban nagyon hamar teherbeesett a lány, a fiúnak pedig gyermeke lett új párjától. Az ilyen esetek arra engednek következtetni, hogy akár a párkapcsolatuk dinamikája is

hozzájárulhatott ismeretlen eredetű meddőségük kialakulásához. Dolgozatomban azt veszem vizsgálat tárgyává, hogy az ismeretlen eredetű meddőség vajon nem a párkapcsolati dinamika eredménye-e, azaz vajon nem a kapcsolat dinamikája miatt, a funkcionálisan meddő pár – tudatos vágya ellenére tudattalanul akadályozza meg a gyerek megfoganását. Hiszen a családdá szerveződés pszichológiai értelemben, mint krízisszituáció jelenik meg a pár életében, a terhesség, gyermekvárás egy változás előjele, életkrízis, szerepváltást is jelent, amelyet nehéz felvállalni. Ha nem fogan meg a gyerek, mehet minden a megszokottak szerint, nincs szükség változtatásra. Ilyen esetben a párkapcsolatra hárul a feladat, hogy a tényleges gyermek megszületése előtt a megzavart kötődésből-kapcsolatból a tényleges családdá váláshoz szükséges harmonikus, támogató, együttműködő kapcsolati formát alakítsanak ki. 6 II. ELMÉLETI HÁTTÉR

1. A MEDDŐSÉGRŐL ÁLTALÁBAN 1.1 A meddőség Meddőnek (infertilisnek) nevezünk egy házaspárt (párt), ha fogamzásgátlás nélküli rendszeres szexuális élet ellenére egy éven belül nem következik be terhesség (Bernard és Krizsa, 2006.), illetve a pár nem képes ezen idő alatt a gyermeknemzésre „A definíció pontosítása azért lényeges, mivel a modern meddőségkutatás álláspontja szerint a meddőség nem az individuum (főként nem a nő) betegsége, hanem a pár, mint egység biopszichoszociális kontextusban értelmezhető működészavara, s ez a működészavar individuális, párkapcsolati, és társas színtereken egyaránt kifejti hatását.”(Bánki, 1980; idézi Pápay 2007) Menning (1988; idézi Kikendall 1994) szerint a meddőség akkor áll fenn, idézi Kikendall (1994), ha fogamzásgátlás nélküli rendszeres nemi élet ellenére 1 éven belül nem következik be teherbeesés, vagy a nő nem képes a csecsemő kihordására és

élveszülésre. A pontos adatok meghatározása azért is nehézkes, mert a meddőség fogalom mögött definiálási nehézségek mutatkoznak illetve nem mindegy, hogy milyen szemszögből nézzük a meddőséget. Lehet, hogy a pár nem akar gyermeket, mert egyéb célok kapnak prioritást terveikben. A demográfus szemszögéből ők is meddőnek számítanak Sok esetben szexuálisan diszfunkcionális párok is meddő párok számát szaporítják (Nene és mtsai, 2005). Ugyanakkor a meddőség nem jár feltétlenül gyermektelenséggel, hiszen a pár nevelheti valamelyikük előző kapcsolatából származó gyermeket, avagy örökbe is fogadhattak. Klinikai értelemben tehát a meddőség olyan reproduktív korban lévő párra vonatkozik, aki gyermeket szeretne vállalni, rendszeres szexuális életet él, nem használ fogamzásgátlást, a terhesség mégsem valósul meg illetve a terhességet nem sikerül élveszüléssel kihordani (Savitz és mtsai, 2002, Homburg, 2005).

Primer, elsődleges meddőségről akkor beszélünk, ha a kórelőzményben terhesség nem volt, míg szekunder, másodlagos meddőség esetén a kórelőzményben szerepel terhesség. 7 A meddőség oka 45-50 %-ban női 40-45 %-ban férfi eredetű, 15-20 %-ban mindkét félben előforduló változások játszanak szerepet. Ismeretlen eredetű (funkcionális) meddőségről, idiopathiás sterilitásról akkor beszélünk, amikor a meddőség oka nem ismert, kimutatva egyik fél esetében sincs organikus elváltozás, amely befolyásolná a termékenységet. Az ismeretlen eredetű meddőség gyakoriságáról megoszlanak a vélemények: 5-15 % -ra tehető. A kívánt reprodukció elmaradása esetén elsődleges a szomatikus okok keresése. A lelki tényezőkre akkor fordul a figyelem, ha az organikus okok kizárhatók, holott a meddőséget okozó néhány szomatikus eltérésnek is lehet lelki eredete (C. Molnár 2006), pl. a tuba motilitásának zavarai, immunológiai tényezők,

hypersecretio, hypogonadismus, vaginizmus, secunder amenorrhoea, anovulatio, szokványos vetélés, étkezési zavarok vagy csökkent libidó esetén. 1.2 Életkor és a fertilitás közötti összefüggés Magyarországon is – sok más fejlett országhoz hasonlóan - megfigyelhető az a tendencia, hogy az első szülés időpontja kitolódik. 1960-ban az első szülő nők átlagéletkora 22,8 év volt, 2004-ben már 26,5 (Bernard és Krizsa, 2006). Észrevehető, hogy a mind későbbi gyerekvállalás időpontjával emelkedik az életkorral összefüggő meddőségi gyakoriság. Amerikai adatok szerint a 25 év alatti nők 4 %-ának, 25-34 közöttiek 13 %-ának, 3544 közöttiek 30 %-ának vannak meddőségi gondjai (Bernard és Krizsa, 2006). 1.3 Meddőség történelmi távlatokban A meddőség hagyományosan „női problémaként” kezelték, s a nők jóval magasabb mértékben szendvednek az ezáltal okozott distressztől (Berg és mtsai, 1991). Már a Bibliában is isteni

büntetésként említődik (Jákob és Ráhel története), stigmatizál. Sok esetben megvesszőzték a meddő nőket. A XX. Századtól kezdve a bűnösség elméletet felváltotta a betegség keresése, azaz elindult a meddőséget érintő medikalizációs folyamat. Ma Magyarországon már 14 meddőségi központ várja különböző asszisztált reprodukciós eljárásokkal a meddő párokat. 8 2. A MEDDŐSÉGKUTATÁS Hagyományosan a meddőséggel foglalkozó szakirodalom két, újabban három részre oszlik (Greil 1997). 2.1 Pszichogenikus hipotézis paradigma A pszichogenikus hipotézis, mely szerint a meddőség kialakulásában számos pszichológiai faktor oki szerepet tölt be, a ’80-as évekig uralkodott a meddőség szakirodalmában. Ide soroljuk a pszichoanalitikus iskolák, valamint a biomedikális perspektíva meddőséget magyarázó modelljét. Bár a két megközelítés alapjaiban különbözik, abban mégis hasonlóak, hogy a meddőséget ok-okozati

sémában magyarázzák. Pszichoanalitikus iskolák Ez a modell számos - elsősorban a nem organikus, azaz ismeretlen eredetű meddőség – esetben a meddőség okát a női pszichében keresi, s azzal magyarázza, hogy a meddő nő tudattalanul elutasítja az anyaságot, női szerepet. A freudi analitikus elmélet szerint az elfojtások pl. a női szereptől, a túlzott függéstől és attól való félelemben manifesztálódhatnak, hogy veszélyt jelenthetnek a gyermekre (Kikendall 1994). Epstein (2003) szerint ezen a ponton a pszichoanalitikus magyarázó modell felelőssé tehető a meddőség bűnösség-elméletének kulturális átörökítéséért, s e rejtett kulpabilizáció az egyébként is igen nehéz élethelyzetben lévő nők társadalmi megbélyegzését, illetve az ehhez társuló bűntudatát is maga után vonta. Ez a negatív társadalmi kontextus számos intrapszichés és interperszonális nehézséget implikált, melyek bizonyos formái mind a mai napig

kifejtik hatásukat (Pápay, 2007). A biomedikális perspektíva XX században jelent meg és vált uralkodóvá a biomedikális magyarázó modell, mely a meddőségre organikus, fiziológiai magyarázatot keres. A meddőségért közel azonos arányban felelős a nő illetve a férfi, illetve ezzel megegyező arányban a meddőség mindkét féltől ered vagy ismeretlen az oka. Bánki (1980) értelmezésében a meddőség mértéke a két fél fertilitásának eredőjétől függ, vagyis a két félnél tapasztalt vulnerábilitás összeadódhat, sőt hatványozódhat is. Ez az elképzelés összhangban van a modern meddőségkutatás azon tézisével, mely 9 szerint a meddőséget nem az egyén, hanem a pár problémájaként szükséges kezelni (Pápay 2007). 2.2 A pszichogenikus hipotézis kritikája Számos kutatás azt az eredményt hozta, hogy a személyiségfaktorok alapján képtelenség különbséget tenni a meddő és nem meddő populáció között.

Személyiségfaktorok és pszichés distressz alapján szintén képtelenség megkülönböztetni az organikus és ismeretlen eredetű meddő párokat, melynek oka az is lehet, hogy maga a kívánt reprodukció elmaradása distressz reakciókat eredményez. Sőt, személyiségfaktorok alapján képtelenség különbséget tenni azon meddő párok között, akik végül teherbe estek és akik nem. (Greil 1997) Egyre inkább úgy tűnik, hogy a meddőség egy komplex fiziológiai és pszichoszociális komponensekből álló probléma, hiszen pl. sokszor előfordul, hogy az asszisztált reprodukciós technikák az organikus ok ismerete ellenére sem sikeresek. Talán, mert a biomedikális perspektíva látóterén kívül esik néhány pszichoszociális faktor. Sőt! A meddőség esetében számos interperszonális kölcsönhatással is számolni kell, amelyek sok esetben nem biológiai eredetűek, így medikálisan nem számszerűsíthetők. A pszichés mechanizmusok

elsőbbségét hangsúlyozó modell ugyanakkor, a maga oldaláról, szintén egyszerűsített módon közelíti meg a meddőség problematikáját, amikor annak hátterében kizárólag mélylélektani történéseket feltételez. Ez a megközelítés is több szempontból problematikus: okozhatja a meddőséggel küzdő nők bűntudatának és kulpabilizálásának individuális és társadalmi megalapozását anélkül, hogy mindezekhez megfelelő mértékű empirikus megalapozottsággal rendelkezne, hiszen a pszichodinamikus elmélet alapvetően a klinikusi tapasztalaton nyugszik, s egyegy konkrét esetleírásból nem vonhatunk le általános következtetéseket a teljes meddő populációra vonatkozóan (Pápay 2007). Másrészt az általuk javasolt terápiás megoldás hosszú folyamat, miközben az időtényező e problematika esetében kiemelten fontos. 2.3 Pszichológiai következmény hipotézis A pszichológiai következmény hipotézis szerint a meddőség sokkal inkább

forrása, mint okozata a pszichológiai distressznek. A pszichoszociális faktorokat a meddőséggel együtt járó negatív pszichés következményként vizsgálja. Ezt a hipotézist az irodalom két szempontból tárgyalja: a klinikai, leíró és az empirikus megközelítés szerint – írja 10 Greil (1997) áttekintő tanulmányában. Klinikai, leíró megközelítés Induktív módszerek segítségével jellemzik a meddőséggel járó tapasztalatok természetét, és ez által próbálják tesztelni azt a hipotézist, amely szerint a meddőség következménye a pszichológiai distressz. Nagyrészt kvalitatív jellegű vizsgálatokat alkalmaznak: félig-strukturált interjúkat vesznek fel meddő nőkkel vagy párokkal. A deskriptív tanulmányok többek között a következő, meddőség mellett felbukkanó pszichoszociális tényezőkkel foglalkoznak: a meddőség vizsgálata középpontban a női identitásfejlődéssel; a kontroll érzésével kapcsolatos problémák; a

kompetencia hiányának érzése; a presztízsvesztés és csökkentértékűség érzése, párkapcsolati és szexuális problémák; stigmatizáció és elidegenedés érzése; a kezelési eljárás okozta stressz. A leíró tanulmányok tehát egy szociális kontextuson belül elemzik a meddőséget, különös tekintettel a nemi szerepekre, párkapcsolatra, a család szerkezetére és a gyógyító folyamatra (Greil, 1997). Empirikus megközelítés A meddőségből vagy a meddőség kezeléséből fakadó pszichológiai következmények (distressz, partnerkapcsolattal való elégedettség alakulása) hipotézisét kvantitatív eszközökkel tesztelik: a meddőséggel küzdők csoportjának jellemzőit hasonlítják össze a populáció normatív értékeivel vagy a nem meddő kontrollcsoport jellemzőivel (Greil, 1997). 2.4 Meddőség, mint szociális konstruktum Újabban felmerült azonban egy harmadik megközelítés is a meddőség, mint szociális konstruktum (Greil, 1997),

amely szociális kontextusba helyezvén integrálja az előbbieket. A két megközelítés kibékítése A két szempont által kapott eredmények ellentmondásosak. Egyes kutatók szerint a kvantitatív vizsgálatok nem erősítették meg a deskriptív irodalom felvetéseit, azaz nem találtak szignifikáns eltérést a distressz tekintetében a vizsgált csoportok között (Dunkel Schetter és Lobel, 1991; idézi Greil, 1997), míg mások úgy vélik bebizonyosodott, 11 hogy a meddő csoportban nagyobb a distressz, mint a normál populációban (Wright, Allard, Lecours és Sabourin, 1989; idézi Greil, 1997). Előbbiek azt emelik ki, hogy a legtöbb distresszt mérő eszköz nem mutat szignifikáns különbséget a meddő és nem meddő személyek között, míg az utóbbi kutatócsoport arra hívja fel a figyelmet, hogy majdnem minden tanulmány talált eltérést a két csoport között legalább egy tényező tekintetében. Greil (1997) metaanalízisében úgy próbálja

feloldani ezeket az ellentmondásokat, hogy egységes keretben értelmezi az eredményeket. A két megközelítés szerinte csak látszólag áll szemben egymással, és ennek hátterében az húzódik meg, hogy míg a deskriptív tanulmányok az egyedi tapasztalatokra fókuszálva a meddőséget stresszteli eseménynek látják, az empirikus kutatásokban csoportokat hasonlítanak össze, és mérőeszközeikkel nem tudtak összességében nagyobb általános jellegű distresszt vagy párkapcsolati konfliktust kimutatni az infertil csoportnál. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azok a negatív pszichés következmények, amelyekről a meddőséggel küzdő személyek például az interjúkban beszámoltak, ne léteznének. Emellett Greil (1997) jó néhány olyan tényezőt kiemel az empirikus kutatás módszertanával kapcsolatban, amelyek szintén magyarázhatják az ellentmondó következtetéseket. Például: − Több probléma is felmerült a mintaválasztással kapcsolatban:

előfordult a túl kicsi minta, a leginkább nőkből álló minta, ezen kívül a meddőségi központokban megjelenő – főleg fehér, középosztálybeli - személyekből álló minta nem tekinthető reprezentatívnak. − A legtöbb vizsgálat keresztmetszeti elrendezésű és nem longitudinális, holott a meddőség nem egy stabil vonás, hanem folyamat, ezért az idő szerepét is figyelembe kellene venni. − Sokszor nem megfelelőek a mérőeszközök, általánosságban mérik a pszichés tényezőket, nem az infertilitásra specifikusan. Konceptuális hiányosságokra is felhívja a figyelmet Greil (1997), amelyek legalább olyan fontosak, mint a fenti módszertani problémák. A pszichológiai distressz irodalma általában ritkán tekint a meddőségre úgy, mint egy szociális konstruktumra, pedig a pszichés változások nagymértékben a pszichoszociális környezettől is függnek. A tanulmányok gyakran a társas helyzet jellemzőit egyéni vonásokká

transzformálják át, így lesz a „Vajon a meddőség stresszteli életesemény-e?” kérdésből a következő: „Vajon a meddő személyek átélnek-e distresszt?” Így a pszichológiai distresszt 12 beemelik a biomedikális modellbe, a többi kezelésre váró tünet mellé. A medikalizált megközelítés arra a gondolkodásra reflektál, mely szerint a meddőség inkább egy fiziológiai és nem egy szociális állapot. Mindez érinti azt a problémát is, hogy a különböző etnikai csoportok és szociális státuszú osztályok kimaradnak a vizsgált meddő csoportokból. Ha nem feltételezzük a meddőség szociális konstruktum jellegét, arra sem fogunk gondolni, hogy a különböző csoportok számára eltérő jelentéssel bírhat ez a helyzet. 3. ISMERETLEN EREDETŰ MEDDŐSÉG 3.1 Ismeretlen eredetű meddőség kutatások Sok olyan párnál bekövetkezik a gyermekáldás, akik látszólag súlyos lelki problémákkal küzdenek, ugyanakkor számos alkalommal

azzal szembesülhetünk, hogy párok, akiknek látszólag nincsenek lelki problémáik, hiába várnak a teherbeesésre. Vajon hogyan függ össze a lelki tényező és a meddőség? A vizsgálatok többsége nem talált összefüggést a lelki tényezők és a meddőség között. Brand, Roos és Merve (1982) pl. nem talált összefüggést a funkcionális és organikus okokból meddő nők MMPI eredményei és mérhető személyiségváltozói tekintetében. Apfel és Keylor (2002) nem talált összefüggést a meddőség és a lelki komponensek között. Más kutatási eredmények ugyanakkor megerősítették, hogy a funkcionális meddő nők neurotikusabbak a kontrollcsoportnál és nehezebben fogadják el női szerepüket (Kipper és mtsai 1977, Ford és mtsai 1983) vagy ambivalensen viszonyulnak hozzá. Fassiono és mtsai (2002a) azt találták, hogy az ártalomkerülés (Harm Avoidance) fontos előjelzője a funkcionális meddőségnek mind férfiak, mind nők esetében

(az ártalomkerülők óvatos, passzív, félelemteliek, bizonytalanok). Kutatásuk szerint a funkcionális meddő nők alacsonyabb mértékben önirányítottak (Self-directedness) és együttműködők (Cooperativeness), mint az organikus meddő nők vagy a kontrollcsoport. Az alacsony szintű önirányítottság együtt jár éretlenséggel, másokra irányuló erős kritikai hozzáállással, felelősségvállalási és önelfogadási nehézségekkel. Funkcionális meddő nők esetében ez mutathat egy ellenállást az anyaság felé, amelyet egy olyan felelősségvállalási helyzetnek értékelhetnek, amellyel nem tudnak szembenézni. Az alacsonyabb szintű Együttműködés és Önirányítottság funkcionális meddő nők esetében együtt jár a mások szükségleteire való érzelmi ráhangolódás és a pszichológiai - kapcsolati háttér változásaival való szembenézés nehézségeivel. A 13 karakter éretlensége erősíti a kapcsolati stressz

szituációt, de ugyanakkor erősíti az ártalomkerülést is a stresszel szemben. Fassino és mtsai (2002b) azt találták, hogy sajátos pszichopatológiai és pszichológiai jellemzői vannak az ismeretlen eredetű meddőknek, amelyek függetlenek attól, a stressztől, amely meddőségük ismeretlen eredet miatt érte őket (double-blind vizsgálat). Szendi (2007) szerint a meddőségi esetek minimum 40%-a (azaz az ismeretlen eredetű meddőségek) valószínűleg olyan problémákra vezethető vissza, melyek evolúciós értelmezési keretben nem megmagyarázatlan, hanem indokolt meddőségek. (A szakirodalom szerint, mint már említettem 5-15% az ismeretlen eredetű meddőség aránya.) Az evolúciós magyarázatok szerint minden organizmus eredendő célja önmaga minél nagyobb számú reprodukciója. Emlősöknél alapvetően két szaporodási stratégia megkülönböztethető: az R stratégia, amely sok utód létrehozását jelenti kis szülői ráfordítással (pl.

rágcsálók) valamint a K stratégia, amely szerint kevés utód születik, de nagy a szülői ráfordítás. A gazdaságilag fejlett országokban, ill a felsőbb osztályok inkább a K stratégia szerint vállalnak utódot, a gazdaságilag elmaradott országokban és az alacsonyabb osztályok pedig az R szaporodási stratégia alapján. (A két stratégia a gyermekhalandóságbeli különbségből is adódik.) Azonban bármelyik stratégiát vizsgáljuk, a szülői ráfordításnak arányban kell lennie a várható evolúciós nyereséggel (Barash 1980; idézi Szendi 2007). Az összesített (kiterjesztett) rátermettség az ún inkluzív fittness az egyed sikerességét méri, hogy génjei milyen mértékben terjedtek el az adott populációban. Nem mindegy tehát az sem, hogy az utód mennyire sikeresen szaporodik. Sőt az sem mindegy – és itt értünk el a meddőség témaköréhez – hogy a szülők mennyire optimális körülmények közt hoznak létre utódokat. Az

utódgondozás ugyanis kockázatos dolog és sok idő-, energiaráfordítással jár. Néha még veszélyekkel is meg kell küzdeni az utód érdekében. Egy rossz időpontban vállalt evolúciós szempontból fölösleges kockázat, hiszen a mostoha körülmények közt a magzat vagy az utód elpusztulhat, a terhesség alatti fokozott stressz miatt kevésbé lesz életképes, s bár felnevelése sok energiaráfordítással jár, esetleg nem lesz sikeres a további szaporodásban. A funkcionális meddőség elemzése szempontjából két rendszer vizsgálata kiemelt fontosságú, mert alapvetően meghatározza a szaporodási sikerességet. Az egyik fontos szempont a szaporodáshoz szükséges környezeti feltételek fiziológiai közvetítő mechanizmusainak vizsgálata (táplálkozás, zsírszövet/testsúly arány illetve stressz). 14 A másik fontos kutatási terület az un. kötődési viselkedés és a szaporodási sikeresség kapcsolatának vizsgálata. Draper és Belsky

(1990; idézi Kulcsár, 1995) a kétfajta reproduktív stratégia kialakulását a gyerekkori családi környezettel, ezen belül is az apának a kora gyermekkorban való jelenlétével vagy hiányával kapcsolják össze. Az apa jelenléte nyomán a gyermekkorban a K-stratégiára emlékeztető reproduktív stratégia alakul ki, amelynek jellemzője a késleltetett pubertás, a szexuális aktivitás viszonylag késői megjelenése, a felnőtt párkapcsolatok stabilitása, valamint a magas kooperativitás. Egy másik alternatíva jelenik meg viszont az apa távollétével jellemezhető környezetben: korai pubertás és szexuális aktivitás, a felnőtt párkapcsolatok instabilitása, alacsony szülői ráfordítás és magas fokú agresszivitás – az R-stratégiához hasonló módon. 3.2 A funkcionális meddőség analitikus elmélete Identifikációs probléma A pszichoanalitikus elmélet szerint a korai anya-gyerek kapcsolat sérülése miatt áll fenn a funkcionális meddőség

(Deutsch, idézi Bakó 2002). Más analitikus elméletalkotók, pl. Kroger (1952) és McLeod (1964) (Friday 1977 idézi Bakó 2002) szerint a funkcionális meddő nő édesanyja tudattalanul elutasította nő- és anyaszerepét, vagy legalábbis ambivalensen viszonyul hozzá, így lánya, akire negatív érzéseit kivetíti internalizálja a női szerep iránti elutasító attitűdöt, így nehézségekkel küszködik női és anyaszerepében. Benedek (1952) szerint az általános érzelmi feszültség manifesztálódik neurotikus tendenciák formájában, s a meddőség énvédelem, a női szereppel, gyermekvállalással kapcsolatos intrapszichés konfliktusokra adott válasz. A meddő nő, a potenciális anya kettőzve van jelen: ő a várandós, aki „fogad” és ő a magzat, akit fogadnak. Így mintha szimbiózisban élne saját fantázia magzatával (Bakó 2002). Christie (1998) szerint az okozza funkcionális meddőséget, ha az ambivalencia negatív oldalát a terhesség

idealizálásával hárítják el. Dinora Pines (1990) is a lélek konfliktusát teszi meg a testi zavar okának, s kiemeli az anyává válás és a szülőkről való leszakadás életszakaszának fontosságát. C. Molnár (2006) szerint a funkcionális meddőség hátterében lévő intrapszichés 15 konfliktusok közé tartozik a nőiség nárcisztikus jellege is, amikor a nő terhesség, szülés nélkül kívánna gyermeket. Nem anya szeretne lenni, hanem nő, akinek gyereke is van Bydlowski pszichoanalitikus nézőpontból vizsgálja az ismeretlen eredetű meddőséget, különös tekintettel arra a másodlagos betegség-nyereségre, amelyben a meddő nő részesül. A meddő nő anyjához illetve anyai identifikációhoz fűződő konfliktusos viszonyát és az ödipusz konfliktust külön tárgyalja. Ödipális tematika A kislány tudattalanja vérfertőző reprezentációkat tartalmaz, ha az apa csábító vagy szexuálisan bántalmazó (lehet szó bátyról, vagy

más rokonról is). A meddőség az a pszichés stratégia, amely megmenti az incesztustól. Hiszen a teherbeesés megtestesítene egy olyan gyerekkori rémképet, hogy a leánygyermek egy napon megkívánja az apját (vagy annak lelki reprezentánsát). Ha az anyával való elégtelen kapcsolat felelős a meddőségért, akkor összetettebb a probléma. Az anyai kép idealizációja és a saját erős anya képének elengedése fontos a fiatal nőnek ahhoz, hogy a terhességet ki tudja hordani. A jövőbeli nagymama megszűnik nagyhatalmú dominának lenni, azért hogy meggyengülve beléphessen az öregkorba. Az anyáról leválás fontossága megjelenik a görög mitológiában Perszphoné és Déméter történetében. Ha a lány anyjáról időszakosan leválik, akkor lesz termékenység a földön. A terhesség alatt az anya képének természetes változási folyamata nem elérhető azok számára, akik már kiskoruktól fogva elveszették az anyához fűződő gyengéd

kapcsolatot. Akik Bydlowski szerint olyanok, mint az „anyaföld nélküli gyökértelenek”. Számukra a meddőség azt a pszichés előnyt biztosítja, hogy kapcsolatot tarthatnak fent az anyáról gyerekkorban kialakult belső reprezentációjukkal, és az idők végeztéig anyjuk dühös lányaik maradhatnak. Egy gyermeket világra hozni azt feltételezi, hogy az ember kiegyenlíti számláját a saját anyjával szemben. Ez az adósság sok népmesében megjelenik, amikor a meddő nő csoda folytán meggyógyul. A mese mindig tartalmaz egy olyan szálat, hogy cserébe adni kell a varázslónak vagy boszorkánynak, aki ezt a csodát létrehozta. A mesében általában a nő elfelejti ezt a szerződést, nem adja meg adósságát, mint ahogy azok a nők sem, akik az orvosi segítségben bíznak csupán. A mesék bölcsek, hiszen az esetleg megszülető gyereket terheli ha az anya nem oldja meg a saját konfliktusát, hanem 16 csupán a medikalizációban hisz és

bízik. Bydlowsky szerint mind az ödipális problematika mind pedig az anyai identifikáció problémája esetében fontos a pszichoterápia. Hiszen bár az orvostudomány fejlettsége legyőzheti a pszichés védelmet, a nő teherbe eshet, a leendő anya saját gyermekével való bánásmódját azonban nem gyógyítja meg. Sétan (2001) szintén pszichodinamikus szempontból vizsgálja a meddőséget. Visszautasítja a megkülönböztetést az organikus és a funkcionális meddőség között. Az anyai imágó, az anyai identifikáció, a megoldatlan konfliktusok valamint azon hamis fantáziák szerepét hangsúlyozza, hogy az ember bármit tehet a saját testével. 4. A SZÜLŐI BÁNÁSMÓD 4.1 A rossz bánásmód Rossz bánásmód alatt a bántalmazást/abúzust és az elhanyagolást/neglectet értjük. A bántalmazás lehet fizikai, emocionális és szexuális jellegű (Kökönyei, 2005a). Az elhanyagolás olyan gondozói viselkedés, amely során az adott társadalom

kulturális elvárásainak megfelelő, a gyerek szükségleteihez igazodó viselkedés nem valósul meg, pedig azt a gondozónak kelleni biztosítania (Straus és Kantor, 2005; idézi Kökönyei, 2005b). Öt fajtáját különböztetjük meg (Kökönyei, 2005a és Kökönyei, 2005b): 1. Fizikai elhanyagolás: a gyermek nem megfelelő táplálása, öltöztetése, felügyelete, és a nem megfelelő higiénia biztosítása. 2. Emocionális elhanyagolás: a támogatás és figyelem hiánya, valamint az erőszaknak való kitettség meg nem akadályozása. 3. Egészségügyi vagy orvosi elhanyagolás: a szükséges orvosi ellátás keresésének hiánya. 4. Oktatási elhanyagolás: intézményes nevelés biztosításának hiánya 5. Kognitív elhanyagolás: a megfelelő információk biztosításnak hiánya A rossz bánásmód általános alkalmazkodási zavarokat eredményezhet. Az elhanyagolás negatívan befolyásolja a gyerek testi és értelmi fejlődését, valamint a tartós és

közeli kapcsolatok kialakításának képességét (Kökönyei, 2005a). A bántalmazás hatása rontja az önkontroll folyamatokat, a konfliktuskezelést, a kötődést, az empátiát és a mentalizációt. Mindezek következménye lehet az alacsonyabb szociális kompetencia, az interperszonális történések hiányos megértése és a gyenge viselkedési 17 flexibilitás, melyek pedig externalizációs problémákhoz vezethetnek (pl. agresszióhoz) (Kökönyei, 2005b). A bántalmazott gyerek nem tud belső biztonságérzést kialakítani, ezért sokkal inkább rászorul a vigasz külső forrásaira. Így jöhet létre az a paradoxon, hogy ragaszkodik szüleihez, mindenáron próbál nekik megfelelni, és védekező mechanizmusok sorát veti be, hogy a bántalmazás tényét kizárja az emlékezetéből: mentségek keresése, minimalizálás, racionalizálás, tagadás, elfojtás, önvád, és minél súlyosabb a bántalmazás, annál inkább előfordul a disszociáció, vagyis a

fájdalmak, emlékek tudatállapotbeli módosulással történő kizárása (Herman, 2003). A megfelelő fejlődéshez jó környezetre, bejósolható világra van szüksége a gyereknek, azaz konzisztens, ismétlődő és mintázott ingerekre, fizikai, érzelmi, szociális és kognitív téren egyaránt (Perry, 2001; idézi Kökönyei, 2005a). Mi történik azonban akkor, ha a szülők negatív hangulatban vannak és/vagy nem harmonikus a közöttük lévő viszony és nem tudják ezt az optimális környezetet biztosítani a gyerekük számára? A szülői depresszió és diszharmónia A depressziós anya negatív érzelmi stílusban kommunikál, ellenséges és türelmetlen a gyermekével, sokszor mutat negatív érzelmeket, de érzelmi kommunikációba nem bocsátkozik, főként a pozitív érzelmek okát nem magyarázza, és kevéssé tudja a gyermeke negatív érzelmeit szabályozni. Ezek a gyerekek több szomorúságot, haragot és kevesebb pozitív érzelmet mutatnak; uralkodó

érzelem lesz náluk a bűntudat, még felnőttkorukban is. A depressziós epizód alatt az anya elérhetetlensége a bizonytalan kötődés táptalaja lehet (Kökönyei, 2005b). Az első életévekben még nehéz különbséget tenni az okozott és megfigyelt problémák között, ezért a gyerek sokszor önmagát érzi bűnösnek és együtt érezve a depresszív szülőkkel túl sok szenvedést él meg. Az ilyen tapasztalatok súlya gátolhatja az önállóság és a kortársakkal való érett társas interakciós minta kialakulását (ZahnWaxler és Radke-Yarrow, 1990). A depressziós szülők gyerekei túlzottan empatikusak és felelősségteljesek lehetnek, és ez a későbbi életévekben nemcsak túlzott érzékenységet válhat ki a mások problémáival szemben, hanem ellenállást, ambivalenciát, mások szenvedésének elkerülését is (Zahn-Waxler és Kochanska, 1990; idézi Zahn-Waxler és Radke-Yarrow, 1990). 18 A szülők depresszív hangulata és a gyerek

magatartás-problémái között szoros összefüggés található, különös tekintettel az anyai hangulat és a lánygyermekek viselkedés-jellemzőinek és pszichés állapotának összefüggéseire. Hajnal és munkatársai fiatalok körében vizsgálták többek között az egészségi kockázatot jelentő magatartásformákat (alkohol- és drogfogyasztás, dohányzás), a szomatizációs tünetek jelenlétét, szorongást és negatív hangulati állapotot, öngyilkossági gondolatokat. A vizsgálatban a lányok nagyon szenzitíven reagáltak az anya hangulatára, miközben a fiúkra kevésbé hatott a szülői hangulat általában, és az apákra reagáltak érzékenyebben – valószínűleg a serdülőkori erősebb érzelmi azonosulás miatt. (A szülők hangulatára a 15-19 éves korban lévő gyerekeik megítéléséből következtettek.) (Hajnal, Susánszky, Szántó és Csoboth, 2004). Szoros kapcsolatot találtak az anyák és lányaik depresszív tünetei között,

főleg, ha az anyai depresszió mellett a konfliktusos családi háttér is kimutatható volt. Az apai szorongás és depresszió szignifikánsan határozta meg a lányok internalizációs viselkedési problémáit, valamint az alacsonyabb apai elfogadás és emocionális támasz érzése és az apa negatív észlelése is növelte az internalizációt. A szülői konfliktusok, a trianguláció és az apai pszichopatológia a lányok externalizációs problémáira is hatást gyakorolt, míg az anyai pszichopatológia nem (Hajnal és mtsai, 2004). A szülői depresszió gyakran együtt jár a szülők diszharmonikus kapcsolatával, mely szintén kihat arra, milyen mértékben involválódik a gyerek mások problémáiba. A szülői depressziót és diszharmóniát vizsgáló kutatások eredményei azt írják le, hogyan ismétlődik egyik generációról a másikra a boldogtalanság, a kiegyensúlyozott kapcsolat fenntartására és a problémák megoldására való képtelenség. A

gyerekek is átélik a felnőttek depresszióját kísérő tehetetlenséget és fokozott felelősségtudatot. Ha ez a mintázat hosszú időn keresztül fennáll és más kapcsolatokra is átterjed, akkor konfliktusmegoldási és emocionális zavarok alakulhatnak ki (Zahn-Waxler és RadkeYarrow, 1990). A családi kapcsolatok rendszere A család egy rendszer, egymással kölcsönösen kapcsolatban álló emberek csoportja, ahol mindenki mélyreható és gyakran rejtett befolyást gyakorol a többiekre (Forward, 2000). A toxikus családi rendszert Forward egy tömeges karambolhoz hasonlítja az autópályán: a sérülések, továbbadott érzelmek, szabályok, interakciók és hiedelmek 19 generációról generációra öröklődnek benne. Toxikus család alatt azt a családot érti, ahol a szülők – a mérgező szülők - negatív viselkedési formái állandóan és túlnyomórészt jelen vannak a gyerek életében, s az így okozott érzelmi károsodás hatása még

felnőttkorban is érezhető. A mérgező szülői viselkedéshez sorolja pl az alkoholizmust, a túlzottan irányító-manipuláló magatartást, a testi és érzelmi bántalmazást, a szexuális erőszakot. Forward (2000) szerint a családi rendszer csontvázát a hiedelmek alkotják, testét a szabályok, az egészet (az izmokat) pedig a vak engedelmesség mozgatja. A hiedelmek határozzák meg attitűdjeinket, ítéleteinket és látásmódunkat, azt hogy mit tartunk jónak és rossznak. A szülői hiedelmekből szülői szabályok keletkeznek, amelyeknek kényszerítő erejük van: megszabják, hogy mit szabad és mit nem. Vannak kimondott és kimondatlan hiedelmek és szabályok, és főleg a kimondatlan szabályok követelnek vak engedelmességet a családtagoktól (pl. „ne legyen önálló életed”, „ne hagyj el”, „ne legyél boldogabb az anyádnál”). A szabályokhoz való hűség az, ami köti az embert a családi rendszerhez, a szülőkhöz – ezért nehéz

megváltoztatni. Ha a szabályok ésszerűek, akkor megfelelő keretet – azaz egy bejósolható világot – biztosítanak a gyerek fejlődéséhez. Azonban a toxikus családban a szabályok eltorzult családi szerepeken és a valóság bizarr felfogásán alapulnak, ezért destruktív és önkárosító viselkedéshez vezethetnek (Forward, 2000). Minden család kialakít egy egyensúlyt. Amíg a családtagok kiszámíthatóan viselkednek, a stabilitás biztosított. A mérgező családokban azonban az egyensúly fenntartása nagyon nehéz, és legtöbbször a szülők viselkedésformái ennek a kényes egyensúlynak beágyazott részei. A jól funkcionáló családok többnyire fel tudják dolgozni a problémákat: nyíltan megbeszélik, mérlegelik a lehetőségeket, és szükség esetén tudnak segítséget kérni. A diszfunkcionális családban probléma esetén inkább elhárítják a félelmeiket, továbbra is a megszokott szabályokat és módszereket alkalmazzák, mint

például az alábbiakat (Forward, 2000): - a tagadás, a probléma átcímkézése: „nincs semmi baj”, „nem vagyok alkoholista, csak társaságban iszom”; - projekció: a szülő olyasmiért hibáztatja a gyereket, amitől ő maga szenved, pl. a sikertelen, munkanélküli apa a fiát vádolja azzal, hogy lusta; - szabotázs: olyan családban, ahol súlyosan működésképtelen szülő él (pl. beteg, erőszakos), ott a többi családtag magára veszi a megmentő és a gondoskodó szerepét, így teremtve meg az egyensúlyt. Ha a problémás szülő állapota javulni kezd, az 20 súlyosan veszélyezteti a kialakított családi egyensúlyt, ezért a többi családtag tudattalanul is akadályozhatja a gyógyulást, az addigi szerepek fenntartása érdekében. - háromszögalkotás (triangulum): a nem jól működő családokban gyakran előfordul, hogy az egyik szülő szövetségesévé teszi a gyereket a másik szülővel szemben. Így egyrészt állandó meghasonlást okoz

a gyereknek, hiszen ő lesz a mérleg nyelve, másrészt a szülők vitáiban így a gyerek érzelmi levezetőként funkcionál, elmondhatják neki a problémáikat, anélkül, hogy valójában szembesülniük kellene azokkal. Ápolásra szoruló beteg gyerek esetén a szülők között alakulhat ki ilyen szövetség, így a valódi konfliktus elterelődik. - titkolózás: ez teheti nagyon zárttá, elszigeteltté a családot és tarthatja egyben a kötelékeket. Kerezsi (1995) egy vizsgálatban a családon belül elkövetett bűncselekmények elkövetőivel és áldozataival foglalkozott. A bűncselekmények túlnyomó többsége a kiskorú veszélyeztetése (72,8%) volt, melyet az erőszakos közösülés (10,8%) követett (Veszélyeztetés alatt Kerezsi a gyerek fizikai, egészségi fejlődésének, társadalmi integrációjának és morális fejlődésének veszélyeztetettségét érti.) Az esetek 64,2%ában voltak jelek arra, hogy a család diszfunkcionálisan működik, s e

jeleket a külvilág is érzékelte. E tünetek nagyrészt az elkövető(k) személyéhez vagy a család működéséhez kapcsolódtak. Az elkövetők 52,1%-át érintette az alkoholizmus Az esetek 24,4%-ában a családtagok (feleség, gyermekek) rendszeres bántalmazásáról vagy elhanyagolásáról korábban is volt információja a környezetnek. A vizsgált büntetőügyekben 259 szülő, gondozó elkövető szerepelt. Az eljárás alá vont személyek 71,4%-a férfi, 28,6%-a nő volt. A sértettek nemenkénti megoszlása közel egyenletes. A vizsgálatban szereplő családokra általában az átlagosnál nagyobb családnagyság, bizonytalan szociális körülmények, atipikus, labilis családi struktúra, inkongruens családi állapot és a családon belüli erős személyi fluktuáció volt jellemző, ezért nem tudtak támogató rendszerként működni, hiányzott belőlük a családi közösség gyermeket védelmező funkciója. Miután a sértettek 87%-ának sérelmére

elkövetett bűncselekményt a hosszú időn át tartó elkövetés jellemezte, ezért Kerezsi (1995) szerint joggal feltételezhető, hogy a gyerekek viselkedését az elkövetők folyamatszerű magatartásukkal döntően befolyásolták. A gyermekek predeviáns vagy deviáns magatartása (pl csavargás, osztályismétlés, hiányzás, bűncselekmény elkövetése, agresszivitás, tanulmányi eredmény romlása, zárkózottság) csak a helyzetükre adott természetszerű reakcióként 21 fogható fel. Kerezsi (1995) a gyermeksértettek utóéletét is megvizsgálta; l7-l9 évvel ezelőtt sértetté vált személyekkel készített interjút. A húsz vizsgálati személy közül 8 férfi, és 12 nő volt. Az intejúkészítés időpontjában átlagéletkoruk 29 év volt, a bűncselekmény elkövetésekor pedig 9. (7 esetben az apa/nevelőapa, 13 esetben az anya/nevelőanya követte el sérelmükre a bűncselekményt.) A vizsgálat eredményei szerint az érintettek a

legnagyobb hiányt a szakmára történő felkészítésben és a tanulás segítésének elmaradásában érezték. A szülők közötti kapcsolat visszatekintő értékelése során a sértettek egy része a szülők közötti szeretetre, megértésre emlékezett vissza, és a családi légkör kiszámíthatatlanságát a szülők alkoholizmusára vezették vissza, amit külső oknak tekintettek. Az érintettek másik csoportja, akik kamaszodó gyerekként élték át a család széthullását, a szülők közötti kapcsolat problémáiról, kiegyensúlyozatlanságáról számoltak be. A vizsgálat érdekes eredménye a felnőttkori családi kapcsolatokkal összefüggésben, hogy a jelenleg kiegyensúlyozott családban élőknél a férjek idősebbek a feleségeknél, mintha apapótlók lennének (4 fő). Ezek a sértettek megtalálták a helyüket, életvitelük rendezett, kiegyensúlyozott. Ez azt jelzi Kerezsi (1995) szerint, hogy akkor lehet megtörni a diszfunkcionalitás

generációkra való átörökítését, ha az érintettek a sértett helyzetét elfogadó, biztos családi hátterű házastársra találnak – ez azonban elég ritka. Sokkal jellemzőbb, hogy a sértetteknek nem sikerült túljutni a megörökölt hibás családi mintákon és emiatt nem tudtak kiegyensúlyozott családi életet kialakítani. Az interjúalanyok problémamegoldásaikban ugyanolyan eszköztelenek, mint a szüleik voltak. Ha most, felnőttként szembesülnek egy problémás család helyzettel, ugyan hamarabb kilépnek belőle, de ez sem valódi problémamegoldás, hanem elkerülés. Ezek a sértettek olyan felnőttek, akik nem zárták le gyermekkorukat, nem dolgozták fel gyermekkori problémáikat, és így, átmenet nélkül kerültek a felnőttek világába (Kerezsi, 1995). Sok bántalmazott gyerek gondolja úgy, hogy a felnőtté válás jelenti majd számára a menekülést és a szabadságot, de valójában gyermekkoruk foglyai ők. A kényszerítő kontroll

alatt fejlődött személyiségnek olyan hiányosságai vannak az alapvető bizalom, az autonómia, a kezdeményezőkészség, az önmagával való törődés, az identitás, valamint a stabil kapcsolatok kialakításának képessége terén, hogy csak kevéssé képes a felnőtt életre (Herman, 2003). 22 4.2 A családi környezet és nevelés hatása a gyermekek fejlődésében Bár egyre szélesebb azon kutatások köre, amely a neveléssel szemben a genetikai adottságok szerepét emelik ki a gyermek fejlődésében (Rowe, 1994) a szülők és a gyermek közötti kapcsolat fontossága általánosan elfogadott. Harlow majomkísérletéből vagy Spitz hospitalizált gyerekek leírásából is megtudhattuk, a társas kapcsolataink hatással vannak személyiségünk fejlődésére. A kötődés elmélete a társak szerepe és hatása felől közelítik a személyiséget, alapul véve a gondozó-gyermek diádot (Ainsworth, Blehar, Waters, Wall, 1978 idézi Simpsons és mtsai 2003).

A gyermek kötődésének vizsgálatára kifejlesztett eljárás az Idegen Helyzet Teszt (Ainsworth), melyben azt figyelik meg, hogy stresszes helyzetben hogy reagálnak a gyerekek a szülővel való újbóli találkozásra. Ez alapján először három majd négy csoportot találtak: a biztosan, az ambivalensen, az elkerülő módon és a végül a dezorganizáltan kötődő gyermekekét (Mead). Sonkin és Dutton szerint a kötődési figura válaszkészsége, figyelme alakítja a róla kialakuló reprezentációt (idézi Tóth, 2004). A kötődéselmélet több pszichológiai megközelítést emel közös platformra. A pszichoanalitikus megközelítésre jellemző, hogy a korai tapasztalatok szerepét tartja fontosnak. Bowlby evolúciós megközelítés alapján magyarázta, miszerint a csecsemő életben maradásához alapvetően szükséges, hogy maga mellett tartsa gondozóját. Bowlby modelljének lényege, hogy minden egészséges csecsemőben kb. 8 hónapos kor körül kialakul

egy biológiailag megalapozott erős kötődés az állandó gondviselő felé. Ezt a kapcsolatot az jellemzi, hogy a gondviselőtől való szeparáció intenzív szorongást vált ki, a gyerek keresi a gondviselő közelségét, s biztonságos menedéknek tekinti őt minden fenyegetéssel szemben. A szociális tanuláselmélet azt emeli ki, hogy a kötődés mentális reprezentációja alakul ki a különböző tapasztalatok hatására. Kagan szerint (idézi Karen 1990) a szülők értékeinek átvételére irányuló motiváció alapfeltétele a kötődés. A gyermekkori kötődéskutatás megvizsgálta az időbeli stabilitás kérdéskörét, Vaughn és mtsai (idézi Tóth, 2004) rámutatnak arra, hogy Bowlby belső működési modell koncepciójában a stabilitást és a változást egyaránt előrejelzi. Waters és mtsai (2000) megállapították, hogy a gyerekkori biztos kötődés szignifikáns kapcsolatban áll a felnőttkori biztos kötődéssel. 23 4.3 Felnőttkori

kötődéskutatás A felnőttkori intim kapcsolatokat fenntartó érzelmek (szeretet, szerelem) és a gyerekkori kötődés azonosak funkciójukat, dinamikájukat és típusaikat tekintve is (Bányai, 2004). Közös funkcióik: a közelség keresése és a szeparáció elkerülése; biztos alapot szolgáltatnak az explorációhoz, a világ felfedezéséhez; és biztos támaszt nyújtanak a megnyugváshoz. Mind a felnőtt kapcsolatok, mind a gyerekkori kötődés dinamikájára jellemző, hogy ha a kötődési személy hozzáférhető és érzékeny, akkor biztonságban érzi magát az ember, képes szeretni és bízik önmagában. Ha a két ember közötti kötődés bizonytalan, akkor ambivalens kötődés esetén félelem és szorongás, elkerülő kötődésnél pedig védekezés alakulhat ki. Hazan és Shaver vizsgálták először a romantikus szerelmet kötődési folyamatként. Szerintük a kötődés típusai és kategóriánkénti megoszlásai is azonosak mindkét életkorban

(Hazan és Shaver, 1987; Shaver és Hazan, 1988): - Biztonságosan kötődő: viszonylag könnyen kerül közel másokhoz. Jól érzi magát az intim kapcsolatokban, nem aggódik amiatt, hogy partnere elhagyja, vagy túl közel kerül hozzá (kb. 60%) - Elkerülő: rosszul érzi magát az intim kapcsolatokban, nehezen bízik meg a másikban, és idegesíti, ha valaki túl közel kerül hozzá (kb. 20%) - Ambivalens: úgy érzi, hogy mások nem akarnak olyan közel kerülni hozzá, amennyire ő szeretné. Aggódik, hogy partnere nem szereti igazán Túlzottan közel akar kerülni partneréhez, és ezzel olykor elijeszti az embereket. Könnyen dühbe jön, ha kötődési szükségletei nem elégülnek ki (kb. 20%) Hazan és Shaver felosztásában nem szerepel, Jakobvitz és Hazen viszont megemlíti a dezorganizált kötődésű gyermek felnőttkori kötődési mintáját. A dezorganizált kötődésű gyermek nem épít ki önmagáról kompetens képet, így felnőttként a kisebb

önhatékonyság kisebb fokú megküzdést eredményezhet. Hiányoznak a megküzdéshez szükséges technikái, és azok a szociális készségei is, amelyekkel kapcsolatokat tudna kialakítani. Nincsenek jó önmegnyugtató stratégiái, így megnő a maladaptív viselkedés veszélye (pl. szerhasználat) (Jakobvitz és Hazen, 1999; idézi Kökönyei, 2005a) Inkompatibilis figyelmi stratégiái (tudatosság átmeneti felfüggesztése) és ellentétes viselkedési stratégiái (közeledik az ingerhez, majd távolodik, hezitál, ledermed) a megküzdő képességet aláássák, és negatívan befolyásolják a szociális kapcsolatokat is 24 (Main és Hesse, 1992; idézi Kökönyei, 2005a). Hazan és Shaver (1987) szerint a gyermek–gondozó és a felnőtt partnerkapcsolatokban közösek az alábbi jellemzők is: - a másik közelében biztonságban érzik magukat, - keresik egymás közelségét, az intimitást és testkontaktust, - amikor a másik nem elérhető,

bizonytalanul érzik magukat, - felfedezéseiket megosztják a másikkal, - egymás arckifejezéseivel játszanak, és kifejezik egymás iránti elragadtatásukat vagy aggodalmukat, - gyerekes beszédet használnak. Gondoskodás, szexualitás és kötődés kapcsolata Shaver és Hazan (1988) azt feltételezték, hogy a reprodukciós mechanizmusok három fő viselkedéses rendszert érintenek - kötődést, gondoskodást, szexualitást -, és ezek integrációja valósul meg a párkapcsolatokban. Elsőként a kötődés viselkedéses rendszere alakul ki: mint arról már esett szó, a kötődési funkciók lényegében ugyanazok gyermek és felnőttkorban. Ezután következik a gondoskodás viselkedéses rendszere, az elsődleges kötődési figura viselkedését modellálva. A szexualitás viselkedéses rendszere pedig fiatal felnőtt korban fejlődik ki Amikor az utóbbi két rendszer kifejlődik, a személy szociális világára vonatkozó, kora gyerekkorban kialakuló belső

működési modellek nagy valószínűséggel aktiválódnak. Így a felnőtt személy párkapcsolati működésmódja részben a korai kötődés által meghatározva alakul ki. A három felnőttkori kötődési stílus a következőképpen jellemezhető a gondoskodás és a szexualitás szempontjából (Shaver és Hazan, 1988): - Biztonságosan kötődő: könnyen gondoskodik és el is fogadja a gondoskodást; kölcsönös intimitásra és gyönyörre törekszik. - Elkerülő: képtelen vagy nem akar gondoskodást adni vagy kapni; szexuális magatartására jellemző, hogy emocionális távolságot tart, promiszkuitás jellemezheti. - Ambivalens: önfeláldozó megszállottsággal gondoskodik másokról, elégedetlen a kapott gondoskodással; biztonság- és szeretetigényét szexuális érintkezés útján próbálja kielégíteni. A partnerkapcsolatban átélt szorongás és elkerülés intenzitása különböző viselkedéses 25 stratégiákhoz vezethet az egyes kötődési

orientációkban (Schachner és Shaver, 2002). A kötődéselmélet és a partnerkapcsolatok jellemzőinek összefüggését kutatók szerint, amíg a biztonságosan kötődők (akik alacsony értékeket érnek el a szorongás és elkerülés dimenzióin) stabil, kielégítő partnerkapcsolatokról számolnak be, azok, akik inkább szorongók, megszállottá válhatnak partnerükkel kapcsolatosan, túlságosan függővé tehetik magukat, félnek az elhagyatástól, és így kevesebb elégedettséget élnek át. Az elutasító személyek kevésbé érdekeltek a kapcsolatokban, különösképpen a hosszabb távúakban, és elfogadóbbak az alkalmi szexuális kapcsolatok terén. A szorongás és az elkerülés dimenziókon mutatkozó egyéni különbségek tehát eltérésekhez vezetnek abban, hogy az emberek miként élik át intim kapcsolataikat. A kötődésben megjelenő szorongás adaptív is lehet, legalábbis ami a reprodukciós stratégiákat illeti. A párkapcsolatban ha

szorongunk a szeparációtól, attól hogy a szeretett személy elhagy bennünket, akkor a kapcsolat reprezentációja erősödik bennünk. Amikor pedig a túl szoros, függő viszony miatt keletkezik szorongás, valószínű, hogy a partnerkapcsolatok számossága növekszik. A biztonságos kötődésben a szorongás feltételezhetően a partner elvesztése miatt lép fel, az ambivalens kötődési stílusnál viszont a partnerrel kapcsolatban átélt elégedetlenség lehet a kiváltó ok. Ha ez a kielégítetlenség és magas szorongás nem csökken a partnerkapcsolatban, levezetődhet párkapcsolatokon kívüli kapcsolatokban is. Az intenzívebb szorongás másrészt eredményezheti azt is, hogy aktívabban bevonódva az adott párkapcsolatba, a partnerünk számára támaszt nyújtsunk, így növelve a kapcsolattal való elégedettséget és elkötelezettséget (Tóth, 2004). 4.4 Kötődés és reprodukció A sikeres reprodukcióhoz szükséges, hogy a monogám pár közt szilárd

kötődés alakuljon ki, a nő hűséges legyen, a férfi pedig hajlandó legyen invesztálni az utódnevelésbe (Szendi 2007). Kramer és mtsai (1998; idézi Szendi) vizsgálata szerint a nem házasságban élő nők körében másfélszer gyakoribb a koraszülés. A reprodukciós zavarok és a kötődési problémák kapcsolatát több vizsgálat is alátámasztja. Bereczkei és Csanaky (2001) vizsgálatában az apa nélkül felnőtt, elvált anyák leánygyermekei körében kétszer gyakoribb a spontán vetélés és a koraszülés. Salvatore és mtsi. (2001; idézi Szendi, 2007) IVF programban résztvevő nőket 26 hasonlítottak össze nem meddő nőkkel pszichológiai és házassági jellemzőik alapján. A meddő nők erősebb dependenciával, manipulatívabb stílussal, a partnerra irányuló idealizálási hajlammal ugyanakkor vele való rejtett elégedetlenséggel, az emóciók intenzív kifejezésével, pregenitális szexuális szükségletekkel, és fokozott

szimbiotikus vágyakkal voltak jellemezhetők, ami az ambivalens kötődési stílusra jellemző. Szendi (2007) írja saját terápiás tapasztalata alapján, hogy a meddőséggel kezelt páciensei visszatérően megfogalmazták félelmeiket saját anyaságukkal kapcsolatban; attól féltek, hogy majd akaratlanul is "eljár a kezük", vagy éppenséggel azt hangsúlyozták, hogy „nem jó elkényeztetni a gyereket”. Elkerülő stílust mutató személyek leendő gyermekükkel kapcsolatban általában kifejezik a várható nehézségeket, hangsúlyozzák, hogy szigorúak és következetesek lesznek, úgy vélik kapcsolatuk nem lesz túl meleg (Simpson, 1999 idézi Szendi 2007). A sikertelen reprodukció oka sok mindennel lehet kapcsolatban; például a szorongásos-depresszív állapotokkal. Ugyanakkor sok egyéb pszichobiológiai közvetítője is lehet a házaspárok közti bizalmatlanságnak, szexuális össze nem illésnek, a gyermek rejtett elutasításának,

amely kötődési zavarokban teljesen jogosan feltételezhető (Szendi 2007). 4.5 Szülői bánásmód A gyerekkori tapasztalatok hatása azonban nem csak a szülőhöz való kötődés mentén mérhető. Számos elmélet szerint a szülői bánásmód, a szülői viselkedés meghatározó a későbbi pszichopatológiák illetve pszichoszociális faktorok szempontjából. Worell és Kelly (Parental Behaviour Form, PBF, 1976) a szülői viselkedés milyenségét az alábbi faktorok mentén azonosították be: melegség, aktív bevonódás, egyenlőség, kognitív függetlenség, kognitív kíváncsiság, kognitív kompetencia, konformitás, teljesítmény (achievement) kontroll, szigorúság, büntetés, ellenségesség, visszautasítás. Parker, Tuplin és Brown (A Parental Bonding Instrument, PBI, 1979) a Szülői Bánásmódot a Szeretet- törődés (Care) és Túlvédés (Overprotection) faktorokban vizsgálta. Tóth és Gervai (1999) azért változtatta a magyar változat

(H-PBI) elnevezését a tükörfordítás „Szülői Kötődés Kérdőív” helyett Szülői Bánásmód Kérdőívre, mert szerintük ez a Bánásmód elnevezés közelebb áll a tételek tartalmához, inkább a szülői27 nevelői viselkedést méri, az attitűdök helyett a szülő konkrét viselkedésformáira kérdez rá. 4.6 A nemi identitás elsajátítása A nemi identitás kialakulásához két tényezőre mindenképpen szükség van – ebben a legtöbb elmélet egyetért (Cole és Cole, 2002): egyfelől mentális összemérésre, hogy a gyerekek ki tudják emelni azokat a jellemzőket, amelyekben másokkal osztoznak; másfelől kategorizálási, megfigyelési és utánzási képességre. Amíg azonban a freudi elképzelés szerint a nemi identifikációt és a nemi szerepeket csak drasztikus környezeti hatások befolyásolhatják, addig a szociális tanuláselmélet a nemi identitás sokkal nagyobb kulturális meghatározottsága mellett érvel. E nézet alapján az

azonosulás megfigyelés és tanulás által megy végbe (nem vezérlik belső konfliktusok, mint a pszichoanalitikus elméletben), és a modellek és jutalmak megváltoztatásával módosítható. A fejlődési változásokat az ingeresemények terén bekövetkező változások tükröződésének tekinti, és nem előre meghatározott időben egymást követő lépcsőkben gondolkodik, mint Freud vagy Erikson fejlődési szakaszokat leíró elmélete (Bandura, 1962). Bandura (1962) a szociális tanuláselméletben az obszervációs vagy utánzásos tanulás szerepét azért hangsúlyozza, mert szerinte az operáns kondicionálással nem magyarázható meg minden tanulás. Számos dolgot akkor is utánzunk, ha nem kapunk érte megerősítést. Bandura az utánzás alatt összemérő viselkedést ért, az egyénnek azon törekvését, hogy a viselkedését és attitűdjeit valódi vagy szimbolikus modellek viselkedésének megfeleltesse. A tanulás lerövidíthető az utánzással, a

modell viselkedése pedig megkönnyíti azt. Az utánzáselmélet feltevése szerint a tanulási forma lényegében lappangó instrumentális tanulási folyamat, amelyben a megfigyelő a modell viselkedésének látens gyakorlása révén sajátítja el az utánzásos válaszokat. Ennek a tanulásnak szükséges előfeltétele, hogy a modell válaszai pozitív megerősítést kapjanak: amilyen mértékben a megfigyelő a modell megerősítéseit behelyettesítő módon éli át, oly mértékben erősödnek majd a megfigyelő rejtett utánzásos válaszai (behelyettesítéses megerősítés). Egy vizsgálatban például az agresszióért jutalmazott modellt figyelő gyerekek szignifikánsan több agresszív viselkedést hajtottak végre, mint azok, akik agresszióért büntetett vagy nem agresszív modellt figyeltek meg (Bandura, 1962). Ha az egyén az utánzásos válaszokat már megtanulta, azok könnyen válhatnak 28 mások által szolgáltatott pozitív megerősítésként (a

szülő dicsér, ha a gyerek az ő viselkedésmintáját követi). A nemi különbségeket az hozza létre, hogy a gyerekek megtanulják, a fiúkat és a lányokat a környezet különböző viselkedésért fogja jutalmazni, így nemüknek megfelelő viselkedést választanak, amiért jutalom jár (Cole és Cole, 2002). A férfiaknak hagyományosan instrumentális módon kell működniük (Kelly és Worell). Aki birtokolja a célorientáció, a kognitív és szociális teljesítmény és dominancia értékeit, hagyományosan maszkulinnak van értékelve, a nő pedig expresszív jellemzőkkel, érzelmi, érző, támogató és nem versengő komponensekkel bír (Johnson 1963 idézi Kelly és Worell 1976). C. Molnár (1989) szerint pedig az apának instrumentális az anyának pedig expresszív funkciója van a gyereknevelésben. Összehasonlító vizsgálat a státusirigység, a szociális hatóerő és az utánzásos tanulás másodlagos megerősítésének tanulmányozására Whiting

(1959; idézi Bandura, 1962) státusirigység elméletében azt feltételezi, hogy ha a gyerek hasztalan küzd a felnőttel a szeretetért, figyelemért, mert a rivális felnőtt kapja a gyermek által kívánt jutalmakat, akkor vele azonosul a gyerek, tehát a jutalmazottat és nem a jutalmazót utánozza inkább. Az utánzás szociális hatalomelmélete (French és Raven 1959, idézi Bandura, 1962) szerint a szociális hatalom egy olyan képesség, amellyel egy személy a pozitív és negatív megerősítések ellenőrzése és közvetítése révén képes mások viselkedését befolyásolni. Öt formája létezik, melyek kölcsönhatásban vannak egymással: szakértelem, vonzerő, legitimitás, korlátozóképesség, jutalmazóképesség. Bandura és mtsai (1962) alátámasztották az utóbbi elméletet a jutalmazó hatalom kapcsán (a státusirigység elméletével szemben). Kis családhoz hasonló, 3 tagú, különböző azonosulási elven nyugvó csoportokat állítottak fel.

Kétféle helyzetben figyelték meg, hogyan hat a modell viselkedése a gyerekre. (Az első kísérleti feltétel: 1 felnőtt ellenőrzi a javakat, 2. felnőtt fogyasztja, gyermek mellőzve megfigyel Második kísérleti feltétel: 1. felnőtt ellenőrzi a javakat, gyermek fogyasztja, 2 felnőtt mellőzve megfigyel.) A gyerekek a jutalmazó erővel rendelkező felnőttet nagyobb számban utánozták, mint a versengő vagy a mellőzött modellt, függetlenül attól, hogy a jutalmakat a 29 versengő felnőtt vagy maga a gyerek kapta. Az eredmény ellentmond a státusirigység hipotézisének, mert nem a rivális felnőttet választották azonosulási tárgyként, még akkor, sem ha az a gyereket közvetlenül megerősítette. A jutalmazó nemének azonban nagy szerepe volt: ha nő a jutalmazó, a fiúk inkább a rivális férfit utánozzák, még abban az esetben is, ha a férfi a mellőzött modell, és a nőt hibáztatták, fukarnak tartották. A tanulási elvek tehát a

szociális változók hatására megváltozhatnak. A gyerekek nem szolgai módon utánozzák a modellszemélyeket, hanem újszerűen kombinálják az elsajátított elemeket, az utánzott választöredékeket összetett, egyéni, új mintákba szervezik (pl. az előbbi vizsgálatban, az alárendelt személy néhány viselkedéselemét is átvették). Ilyen módon új válaszmintákat lehet kialakítani utánzással (Bandura, 1962) A fiúk is és a lányok is örülnek két éves korukban, ha egy babát kapnak ajándékba, de a négy éves kisfiú már elfordul az „ilyen lányos dolgoktól”. A szociális tanuláselmélet nem tudja kellően megmagyarázni azt a jelenséget, hogy a gyerekek honnan tudják, mi a megfelelő jutalom a fiúk, ill. a lányok számára, honnan származik az erről alkotott fogalmuk (Cole és Cole, 2002). A kognitív elméletek viszont fontos szerepet tulajdonítanak a gyerek saját fogalomalkotásának a nemi szerepek kialakulásában. Sandra Bem (1981;

idézi Cole és Cole) kognitív nézőpontja szerint a gyerekek az elsajátított nemi séma segítségével rendszerezik tapasztalataikat és irányítják viselkedésüket. A nemi séma a kultúra nemi szerepekről alkotott asszociációs hálózata. Az adott nemnek megfelelő viselkedést megfigyeléssel, és aktív részvétellel, sémák és forgatókönyvek segítségével tanuljuk meg. Sandra Bem (1974) szemben az addigi bipoláris nemi szerep viselkedéssel azt vetette fel, vajon nem lehetséges-e, hogy bizonyos személyek egyszerre lehetnek jelen maszkulin és feminin viselkedésjegyek a repertoárjában. Szerinte az ilyen személyek pszichológiai androgünök. Kagan (1964) és Kohlberg (1966; idézi Bem, 1974) teóriája szerint az egyének nemi szerepüknek és az internalizált nemi szerep sztenderdeknek megfelelően viselkednek. Elméletüket Bem kiegészíti azzal, hogy azon egyének, akik internalizálták mindkét nemi szerepet, azaz androgünök, szabadon

viselkedhetnek mindkét nemi szerepnek megfelelően: nőiesen és férfiasan is. A Bem-féle Nemi Szerep Kérdőív (BSRI 1974) férfiasság/maszkulinitás skálája tartalmaz pozitív és negatív jelzőket is. A „van önbizalma, kiáll nézeteiért, szívesen foglal állást” állítások pozitívak, az „agresszív, saját érdekével törődik” bizonyos mértékig negatív tartalmúak. Ugyanez vonatkozik a nőiesség/feminitás skálára is A 30 „szeretett-teljes, érzékeny mások igényeire, szereti a gyerekeket” állítások pozitívak, az „hiú, félénk, hiszékeny” bizonyos mértékig negatív tartalmúak. Valamint észrevehető, hogy a férfiasság skála inkább tartalmaz aktív, a nőiesség skála pedig passzív jelzőket. 5. PÁRKAPCSOLATI ELMÉLETEK 5.1 A párválasztást befolyásoló lélektani tényezők (Buda, Szilágyi 1988) Egy intim kapcsolattól olyan szükségletek kielégítése várható, mint az intimitás, önfeltárás, biztonság

igénye (Szilágyi 2006). Az egyéni igények persze szorosan kapcsolódnak az egyén értékrendjéhez, azaz milyen értékeket tart fontosnak és elérendőnek. A Kiegészítő szükségletek elmélete (R.F Winch (1958) idézi Buda, Szilágyi 1988) szerint erős tartós érzelmi kapcsolatokban olyan személyiségek találnak egymásra, akik ellentétei egymásnak és kiegészítik egymást, melynek révén mindkét személyiség erősödik. A vágy arra irányul, hogy a személyiség a hiányzó tulajdonsággal rendelkezzen, s így egy új egyensúlyi állapot jöjjön létre, amely összekötő kapocsként is funkcionál. A Sajátos igények elmélet (R.F Winch (1958) idézi Buda, Szilágyi 1988) szerint létezik egy igény, amely gyermekkorban kielégületlen maradt vagy éppen hogy nagyon kielégült, fixálódott, fennmaradt, s a személyiség ennek az igénynek a kielégítését remélheti vagy tapasztalja az adott párkapcsolatban. A Szülőimágó (vagy ellentétjének)

keresésésének elmélete (R.F Winch (1958) idézi Buda, Szilágyi 1988) szerint a fiatal a szülőktől kapott mintát a párkapcsolatok mentén is követi. Az is előfordul, hogy a szülővel való rossz kapcsolat miatt a fiatal partnerében éppen az ellenkező nemű szülő mintájának az ellentétét keresi. A Kompenzáló személyiségzavar elmélete (R.F Winch (1958) idézi Buda, Szilágyi 1988) a Kiegészülő szükségletek teóriáját és a Szülőimágó keresését foglalja magában. Eszerint a személyiség konfliktusa szorongást tart fenn, amely megszűnik, ha olyan partnert talál, amely alkalmas a szorongás elfojtására pl. függési igény elfojtható ha olyan partnert talál, aki még nála is függőbb. 5.2 A kötődés és intimitás kapcsolata Fonagy (1998; idézi Bányai, 1999) szerint a kötődés szükséges, de nem elégséges 31 feltétele az intimitásnak. Az intimitás ugyanis már egy mentalizációs folyamatot feltételez, interszubjektivitáson

alapul, vagyis azon a tudáson, hogy az adott személynek olyan tudata van, mint másoknak, különösen a hozzá közel állóknak. Az intimitás kialakulásának alapja az, hogy a gyerek képes legyen másoknak mentális állapotokat tulajdonítani. A mentalizáció, mások szubjektív élményeinek megértése az anya-gyerek interakcióban fejlődik ki, ahol a gyerek saját és mások tudatáról azáltal tanul, hogy belső állapotait a gondozó megértésén keresztül ismeri meg. Ez a képesség hozzájárul ahhoz, hogy a gyerek el tudjon szakadni egy időre a gondozó közvetlen közelségétől. A felnőttekre is igaz, hogy a túl erős kötődés, a másikhoz való túl erős ragaszkodás ugyanúgy gátolja az intimitást, mint az ellentéte. Intimitás a párkapcsolatokban Az intimitás vagy pszichológiai közelség a közeli kapcsolatok egyik legfontosabb jellemzője (Sternberg, 1986; Hatfield, 1988; idézi Smith és Mackie, 2001). Sokféle értelmezése létezik, de abban

számos kutató egyetért, hogy az intim kapcsolatot nem csupán a pozitív érzések alapján kellene meghatározni, hiszen az emberek közötti viszony ezen formája is lehet konfliktusokkal teli. Az intim kapcsolat tehát erős és gyakori kölcsönösséggel jellemezhető kapcsolat az élet számos területén, vagyis a felek érzelmei, gondolatai és viselkedése kölcsönösen és nagy mértékben befolyásolják egymást (Kelley és mtsai, 1983; idézi Smith és Mackie, 2001). A párkapcsolat minőségét meghatározó tényezőket kutató elméletek közül Sternberg (1986; idézi Smith és Mackie, 2001) nézete az egyik legismertebb. A szerelmet modellező háromszög-elmélete szerint három összetevő – az intimitás, a szenvedély és az elköteleződés – együttesen határozza meg a szerelmi kapcsolat típusát és minőségét. Ennek ellenére az intimitás mégis valamivel dominánsabb a másik két tényezővel szemben a kapcsolaton belül (Urbán, 1994). Napier

(1988) az előbbieknél differenciáltabban látja a párkapcsolatokat, sőt úgy véli, a párválasztás annyira összetett folyamat, hogy teljesen nem is lehet feltérképezni. Hat értékelő szempontot határoz meg (mélység, közelség-távolság, hatalom, érzékenység, egyenlőség és rugalmasság). Ezeken kívül azonban befolyásoló szerepet tulajdonít a családszerkezetnek, a családban betöltött gyerekkori szerepeknek is, melyek kihatnak a későbbi párkapcsolat alakulására. A gyerekre kétféle erő hat a családban: az ún. centrifugális és centripetális erők (kifelé és befelé húzó erők), amelyek normális esetben keverednek. Ha azonban az egyik dominánssá válik, 32 megmerevedett gyerekszerepek alakulhatnak ki, hátterét képezve például a későbbi párkapcsolati problémáknak, pl. a kapcsolatfüggőségnek Erikson (1957) pszichoszociális fejlődésről szóló elméletében a fiatal felnőttkor az intimitás és a szolidaritás iránt

igény kialakulásának időszaka. Ahhoz azonban, hogy valaki képes legyen egy elkötelezett párkapcsolatra, elég erős énre kell szert tennie serdülőkorában, rendeznie kell önazonosságát. Erikson ezen feltételezését a későbbi kutatások igazolták is: Kahn, Zimmerman, Csíkszentmihályi és Getzels (1985; idézi Carver és Scheier, 2001) például egyetemi hallgatók identitása és a tizennyolc évvel későbbi intimitási viszonyaik közötti összefüggéseket vizsgálták. Az intimitást az alapján határozták meg, hogy a vizsgálati személyek házasok voltak-e, és ha igen, elváltak-e. Az eredmények alapján ugyan találtak nemi különbségeket, de az identitás erőssége és az intimitásra való későbbi képesség között kimutatható volt a kapcsolat. (Az erősebb identitású férfiak nagyobb arányban kötöttek házasságot. A nőknél az identitás nem jelezte előre, hogy férjhez mennek-e, de a házasságban élő asszonyok kisebb arányban

váltak el, ha erős volt az identitásuk.) Ha ebben a pszichoszociális fejlődési szakaszban nem sikerül az intimitással járó konfliktusokat megoldani, ha a fiatal az énvesztéstől való félelmében kikerüli a közeli kapcsolatokkal járó élményeket, izolálódik, elmagányosodik (Erikson, 1957). Bartolomew (1990) az intimitás kapcsán azoknak a modelleknek a minőségét tartja fontosnak, melyeket magunkról és másokról alkotunk. Mindkét modelltípus pozitív minőségű kell legyen, hogy létrejöhessen a biztonságos kötődési stílus. Ez a selfről kialakított modell esetében azt jelenti, hogy alacsony mértékű a személy függősége, a másokról kialakított modellben pedig az elkerülés mértéke alacsony. Bartolomewnél tehát a biztonságos kötődés azt jelenti, hogy az ember jól érzi magát az autonómiában és az intimitásban is. Mind Erikson, mind Bartolomew úgy vélik tehát, hogy az önazonosság átélésére való képesség, valamint a

bizalom és önbizalom egyaránt szükségesek a kielégítő intim kapcsolat kialakításához (Urbán, 1994). Erikson szerint ha nem alakul ki a serdülőben az erős identitás, az akadálya lehet a felnőttkori intimitásnak is (1957). 5.3 Mélylélektani párkapcsolati elméletek Freud szerint a párkapcsolati választás azon múlik, hogy az ösztönenergia, a libidó milyen ellenállásra talál kielégülési törekvése során (é. n; idézi Szilágyi, 2006) Freud 33 négyféle ösztönsorsot különböztetett meg: ellentétbe átcsapás (pl. szeretetből a gyűlöletbe), önmaga ellen fordulást (pl. a mazochizmus), elfojtást (amely neurózishoz vezet) és a szublimálást. Freud a felnőttkori házassági és szexuális problémákat kisgyerekkori lelki traumákra vezette vissza. Jung (1927; idézi Szilágyi, 2006) szerint a szülőkhöz kötöttség foka befolyásolja nem tudatosan a párválasztást, s a házasság harmóniája bizonyos archetípusok projekcióján

alapul, azaz a férfi szerelmes lesz az animáját szimbolizáló nővel, a nő pedig az animusát szimbolizáló férfiba. A lényeg tehát a partnerideál projekciója, amelyet az együttélés megingat, s ez belső konfliktusokkal jár. Szerinte a lelki összhang feltétele, hogy a nem tudatos motívumok tudatosodjanak, s a kezdeti azonosuláson alapuló látszatazonosság megszűnjön. Adler (1927; idézi Szilágyi, 2006) szerint az igazi közösségé válás a házassági együttélés feladata. Szerinte a házastársaknak le kell győzniük a személyes felülkerekedésre való törekvésüket, amely a fel nem ismert csökkentértékűség érzéséből ered. 5.4 Jürg Willi kollúzió modellje A kollúzió modellt a ’70-es években dolgozta ki Jürg Willi zürichi pszichiáter és párterapeuta, amelyben a korábbi családterápiás rendszerszemléletet, a kommunikációelméleti megközelítést, valamint a pszichoanalízisből továbbfejlesztett pszichodinamikai

szemléletmódot ötvözte egységessé (Bagdy 2002). A modell szerint az egyén párkapcsolaton belüli életét befolyásolja előélete, tapasztalatai. A pár hatása az egyénre lehet fokozó vagy tompító, amely viselkedést személyes indítékok motiválnak. A párkapcsolat, házasság szakaszosan fejlődő folyamat, amely fejlődés a krízisek hatékony problémamegoldását igényli. A világos feminin és maszkulin szerepek, a kölcsönös alkalmazkodás, együttműködés teszi sikeressé a krízisekkel való megküzdést. A tagok közös eredetű megoldatlan konfliktusa, a „közös achillesi sérülés” (Bakó, 2002) megakadályozhatja az egyéni fejlődési folyamatokat, lebéníthatja az érést. Egyikük patológiája a másikra súlyosbítóan hathat, s egy tudattalan összejátszást hívhat elő. A kollúzió tehát azonos konfliktus, s a remény, hogy konfliktusukat a párkapcsolatban megoldják, a valóságban azonban kioltják egymásból a neurotikus

mechanizmusokat. 34 5.5 Funkcionális meddőség esetén fennálló párkapcsolati dinamikák Bakó (2002) a funkcionális meddő párok esetében jellemzőnek találta a szegényes együttműködést, a személytelen kommunikációt, az interakció kényszeredettségét, továbbá azt figyelte meg, hogy a gyermekvállalással járó közös felelősségérzet, az egymásra hagyatkozás, a bizalom légköre nem adott, illetve egyfajta kollúzióra épül. A kollúzió központi témája a „mintha” jelleg: mintha felnőttek lennének, mintha önálló családjuk lenne, mintha szülővé akarnának válni, amellyel átmeneti érzelmi állapotot, „köztes létet” hoznak létre. Manifeszt szinten a beteljesedés (gyermekáldás) felé törekednek, tudattalan szinten azonban ennek meghiúsítását remélik. A pár tagjainak személyes fejlődésében közös eredetű ödipális konfliktust talált jellemzőnek, amely ödipális dinamikát eredményez: a vágy és a

beteljesedés elmaradása. A vágyakozás ezen ismétlődése jellemzi a meddőség lélektani dinamikáját is. C. Molnár (2006) szerint a funkcionális meddőség oka a párkapcsolat pszichodinamikájában rejlik. Szerinte sok esetben a lélektani elemzés arra világít rá, hogy a kapcsolatuk olyan stabilitást mutat, amelyben a valóságban nincs is helye a gyermeknek. Az ilyen kapcsolati pszichodinamikák a következők lehetnek: 1. a partnerek szülő-gyerek kapcsolatban élnek: A házastársi kapcsolatban működik egy egyensúlyteremtő erő, elsősorban a kompetencia vonatkozásában: ki miben kompetens. Ez helyzettől függően változik, amely szükségszerűen megoldható konfliktusokat is jelent. Funkcionális meddő párkapcsolatok esetében gyakran megfigyelhető, hogy az ilyen „erőpróbáktól” mentesülni kívánnak (C Molnár, 2006). Ilyen esetben már a párválasztás is azt a célt szolgálja, hogy egyik fél alárendelődhessen a másiknak, mint egy

gyermek. A szülőszerepet viselő fél a gyerekstátuszba szoruló felet tudattalanul alkalmatlannak ítéli a szülőszerepre. Ugyanakkor a valódi gyermek pedig fenyegetettséget jelent a gyermek státuszban megrekedt félnek, hiszen az riválisa lenne, kétségesség tenné addigi helyzetét. Szülő-gyerek kapcsolati mintában a következő mintázatok lehetségesek: − Az asszony „anya” szerepet tölt be férje mellett: − A férj a feleségnek érzelmileg fontos, de kiskorúként kezeli, dédelgeti, gondoskodik róla. Asszony a férjét szelídnek értékeli, a kapcsolatban a szexualitás szinte teljesen háttérbe szorul. − Az asszony „apa” szerepet tölt be férje mellett: 35 − Feleség a férjét irányítja, leértékeli, mihasznának, szerencsétlennek önállótlannak tartja. − A férj „anya” szerepet tölt be felesége mellett: − A férj szerető, meleg érzelmeket táplál felesége irányában, elégedett vele. A feleség viszont

teljesen férjére van utalva, sok esetben még a háztartás tekintetében is. Tényleges gyermek szintén veszélyeztetné ezt a kényelmes helyzetet amelyben élnek. − A férj „apa” szerepet tölt be felesége mellett − Férj magas követelményeket állít felesége elé, nemcsak a családi élet szervezése tekintetében, hanem munkája, társadalmi szerepe tekintetében egyaránt. Mindkét fél erősen perfekcionista, a gyermek is mint „produktum” jelenik meg életükben. A gyermektelenség ilyen tekintetében a teljesítményük kudarca. 2. A partnerek „testvéri” kapcsolatban élnek: Ilyen esetben a felek egymást, mint két segítő barátot jellemzik. A szülői otthont a hideg, kontrolláló attitűd jellemezte, ezért sok esetben menekültek onnan, s a házassággal és a gyerekkel próbálják bizonyítani a világnak, hogy felnőttek. Mint látható C. Molnár szerint a funkcionálisan meddő párkapcsolatban az egyik, vagy mindkét fél

gyerekszerepben van, és a saját nemi szereppel ellentétes attitűd és viselkedés is megnyilvánulhat. C Molnár kiemeli, hogy fenti esetekben nem feltétlenül az a siker, ha a házaspár gyermek iránti vágya asszisztált reprodukciós technikákkal teljesül, hanem szükséges lenne a párkapcsolat szerepzavarának oldása is pszichoterápiás beavatkozással. 6. A SZÜLŐI BÁNÁSMÓD, A NEMI SZEREP ÉS A FELNŐTT SZEREP ÖSSZEFÜGGÉSEINEK VIZSGÁLATA 6.1 Az apa szerepe a lány nőiességének alakulásában A szakirodalomban olyan kutatást nem találtam, amely az apa szerepét vizsgálta volna az ismeretlen eredetű meddőség esetében. Lamb (1975) kutatása kiemelte az apa szerepét a gyermekek fejlődésében, számos kutatás kimutatta az apa befolyását a lánya önbecsülésére (Down’s and Miller 1998, Jacobvitz and Bush 1996, idézi Mori 1999). 36 Mori (1999) kutatása pedig kimondottan az apa lányával való kapcsolatának és a lány nemi szerepének,

nőiességének (Feminity lásd Bem, 1974) befolyását vizsgálta a lány önbecsülésére (self-esteem). Mori az apai túlvédés (Overprotection) és a lány nőiessége és önbecsülése között szignifikáns negatív korrelációt talált. Greil idézi, hogy a tanulmányok, melyek a női önbecsülést vizsgálták meddő nőknél, kettéoszlanak: a kutatások egy része (Hynes J. Callan VJ, Terry DJ, Gallons C (1992), Kedem P., Mikulincer M, Nathanson YE (1990), Callan VC (1987), Abbey A., Andrews, Halman LJ (1991), Show P, Johnston M, Show R (1988) azt találta, hogy a meddő nők alacsonyabb önbecsülésűek, mint a nem meddők. Számos más vizsgálat azonban ezt nem tudta megerősíteni. A vizsgálat sajnos nem tett különbséget funkcionális és organikus meddők között. Matsubayashi és mtsai (2004) azt találták, a meddő nők emelkedett szorongása és depressziója a férj támogatásának hiányával is összefügg. A nő önbecsülése összefügg

nőiességével (Mori 1999), a funkcionális meddő nők anyával való identifikációs problémáit pedig a pszichoanalitikus elméletalkotók taglalták (Kroger (1952) és McLeod (1964) (idézi Friday, 1977; idézi Bakó 2002). Worell és Kelley (1976) azt találta, hogy a maszkulin típusú nőket apjuk inkább önállóságra, függetlenségre és a szociális nonkonformitásra nevelte, illetve „a független, nonkonform nőket a társadalom maszkulinnak értékeli” (Pápay 2007). Szerintük nincs arra semmiféle bizonyíték, hogy a maszkulin típusú nőket bármelyik szülője is ellenségesen nevelte vagy visszautasította. A maszkulin típusú nőket összehasonlítva az androgünökkel (PRF ANDRO Scale Berzins (1975) idézi Kelly és Worell 1976) azt találta, hogy az androgünök nagyobb anyai involválódásról és kisebb apai engedékenységről számoltak be. Az androgünök anyjukat, női mintaként úgy írták le, mint akinek a viselkedése azt demonstrálta, hogy

az érdeklődés és kognitív kihívások behelyettesíthetők a szokásos anyai melegséggel és involválódással. Worell és Kelley azt állítja, hogy eredményeik konzisztensek a szociális tanuláselmélet nemi szerep tanulás elméletével (Bandura, Walters 1963 és Heilbrun 1973 idézi Worell és Kelly 1976), mely szerint a nem tradicionális nemi szerep együtt jár magasabb szülői érzelmi kifejezéssel férfiak és magasabb szülői intellektuális teljesítmények elérésére való bátorítással nők esetén. Ugyanakkor az androgün jellemzők jelenlétének valószínűsége akkor a legnagyobb, ha az azonos nemű szülőnek nemi szereppel ellentétes típusú viselkedése van. 37 6.2 A személyiségfejlődés elakadása, azaz felnőttként - gyerekszerepben Bárkivel előfordulhat, hogy bizonyos helyzetben nem felnőtt módon, nem a feladatokkal arányosan és felelősen viselkedett, és elmenekült a cselekvés elől. Néhány embernél azonban állandósulnak

ezek a magatartásformák. Gyakran megesik velük, hogy hevesen és meggondolatlanul döntenek, vagy ugyan tudják, mi lenne a megfelelő cselekedet, mégis tétován várnak valakinek a tanácsára. Elképzelnek egy számukra fontos személyt, akinek viselkedése mintául szolgálhatna az adott helyzetben. Bizonytalanok, mintha megrekedtek volna a serdülőkorban, elakadt náluk a felnőttség kiteljesedése. Ez az állapot súlyos zavarokat jelenthet az egyén számára, és ha egyébként egészséges is, általában különféle tünetekkel, panaszokkal, meghatározatlan elégtelenségérzéssel küszködve kér segítséget. Meg kell különböztetni a fejlődés elakadásának két lehetséges formáját: az „örök gyermeket”, más néven „Pán Péter-szindrómát”, és az elhúzódó serdülőkort avagy a felnőtt korú serdülők krízisét. A két típus eltér abban, hogy mely életkorban akad el a személyiség fejlődése (Túri, 1999). Az egyik típus az

„örök gyermek” vagy „Pán Péter-szindróma” a gyerekkor fejlődési szintjén megrekedt felnőtt ember jellemzője, aki nem vállal az életkorának megfelelő tevékenységeket. Sokszor talál létmódja igazolására olyan hivatást, amelyben elfogadott a gyermeki viszonyulás kiélése, de valójában nem a tevékenységei lényegesek a szindróma felismerésében, hanem az a mód, ahogyan megéli identitását. Az a közös az ilyen személyekben, hogy nem tudnak felnőni. A tranzakcióanalízis nézőpontja szerint a sorskönyvi tudattalan döntés értelmében a Pán Péter típusú ember úgy döntött, hogy örök gyerek marad. Nem vállalja a felnőttség kihívásait, örömei gyermeki örömök lesznek, s mindenekelőtt az elköteleződéseket kerüli. Fel sem merül benne, hogy szeretne felnőtté válni. A Berne-féle „Ne nőj fel!” gátló parancsot testesíti meg, amely konzerválja a jól ismert, biztonságos gyermeki létet. A másik típushoz tartoznak

az elhúzódó serdülőkori krízisben lévő személyek, akik az előbbiekhez képest a fejlődés megakadásának egy másik típusát képviselik: ők önazonosságuk problémái miatt fordulnak szakemberhez. Ezt az állapotot egy ellentmondás jellemzi: a felnőtt korú serdülők vágyakoznak a változás iránt, miközben ellenállnak neki. Kifejezetten szeretnének megszabadulni a Pán Péter-jelenségtől, sőt, már túl is léptek azon, de felnőttségük valódi kiteljesedése megrekedt. Nem az örök gyermek állapotában léteznek, hanem lélekben már eljutottak a serdülőkorba – 38 felnőttként. Az elhúzódó serdülőkor nem akadálya annak, hogy az érintettek látszólag felnőtt életmódot folytassanak: van munkájuk, családjuk, gyermekeik, de a terápiában mégis az derül ki, hogy nem hiszik el önmagukról, hogy felnőttek. Egy „ál-Felnőtt” szerepben védik valódi sérülékeny énüket. A tranzakcióanalízis szerint az érintetteknél

kettős, ellentmondásos korai programozás figyelhető meg. Egyfelől a „Ne nőj fel!” gátló parancs náluk is megfigyelhető, de ehhez engedély társul: bizonyos feltételek mellett mégis fel lehet nőni, azaz „Lehetsz a korodnak megfelelő, ha”. Ezek a feltételek valójában olyan tilalmakat tartalmaznak, amelyek egyenesen megakadályozzák azt, hogy a serdülő felnőjön. A gyerek a korlátokat úgy oldja fel, hogy kialakít egy hiedelmet, mely szerint mégis felnőtté válhat, ha nem mutatja ki az érzéseit, ha nem tartozik sehova, vagy ha nem kerül bensőséges viszonyba másokkal. Miközben a fejlődés megreked, az egyént az „élteti”, hogy egyszer majd csak sikerül úgy élnie és éreznie, mint azt a többi ember teszi. Ingadozik az önbizalom és a reménytelenség között Ezekben a felnőtt emberekben folyamatosan az Erikson által leírt serdülőkori identitáskrízis munkál. Érzelmi labilitásuk gyökere a „Ki vagyok én?”, vagyis az

önmeghatározás megoldatlan és feszítő kérdése. Marcia identitásstátusai közül a pszichoszociális moratórium írja le ezt az állapotot, mely felfüggesztett elköteleződést jelent, miközben a serdülő folyamatos keresésben van. A terápiában megjelenő felnőtt serdülők már nagyjából elszakadtak attól a sorskönyvi döntéstől, hogy nem fognak felnőni, de még nem határozták el magukat arra, hogy fel fognak nőni, ezért a folyamatos krízis állapotában élnek. Jellemző rájuk, hogy nehezen köteleződnek el, hiányoznak az életükből a valódi kötődések. Alig vállalják az intimitást, ezért kapcsolataik szegényesek, felszínesek. Néha azonban előfordul a korai elköteleződés is, amelyben az Alávetett Gyermek engedelmeskedett a külső késztetésnek. A jelenben átélt identitásproblémák sokszor hasonlóak azokhoz, melyeket a személy serdülőként és gyerekként is átélt. A jelen és a múlt egyetlen folyamatos jelenné olvad

össze az érintetteknél, és a serdülőkori vagy gyermeki identitásukkal állnak szemben a jelen valóságával (Túri, 1999). 39 7. A SZUBJEKTÍV JÓLLÉT A Szubjektív Jóllétet csak a Párkapcsolati minőséggel való összefüggéseinek feltérképezése miatt vizsgálom. A személy kognitív és affektív értékelése saját életével kapcsolatban egy átfogó fogalom, mely a kellemes élmények megtapasztalását, a negatív hangulatok alacsony, és az élettel való elégedettség magas szintjét egyaránt magában foglalja (Diener, Lucas és Oishi, 2002). Az, hogy a különböző demográfiai változók (pl. kor, jövedelem, végzettség, családi állapot) növelik-e a szubjektív jóllétet, függ a személyek értékeitől, céljaitól, személyiségétől és a kultúrától, amelyben élnek (Diener, és mtsai, 2002). A családi állapot pozitívan korrelál a szubjektív jólléttel, de a házasság hatása nemek közötti eltérést mutat (Diener és mtsai,

2002). Több hazai és nemzetközi vizsgálat is arra az eredményre jutott, hogy a férfiak többet profitálnak a házasságból, mint a nők; nagyobb arányban tartják jónak a házasságukat, szemben a nőkkel. Ennek valószínűleg az egyik oka az, hogy a nőkre nagyon sok feladat hárul a munkahelyük mellett otthon, a családban is és ez negatívan befolyásolja a boldogság-szintjüket. A párkapcsolat ilyen típusú védőfaktor-szerepe a férfiaknál az élettársi kapcsolatokra már nem vonatkozik, csak a házasságra. Az eltérő kulturális normák nagymértékben befolyásolják a szubjektív jóllét meghatározóit. A házasság nélkül együtt élő személyek az individualista társadalmakban boldogabbak a házas vagy egyedül élő társaiknál. A kollektivista kultúrákban viszont a házasság nélkül együtt élő párok boldogtalanabbak, mint a házaspárok vagy az egyedül élők. Ez utóbbi esetben valószínűleg a házasság szociális

elfogadása és preferálása nagyban befolyásolja a jóllétet, míg az individualista kultúrákban ez annyira nem jellemző (Diener, Gohm, Suh és Oishi, 2000; idézi Diener és mtsai, 2002). 40 8. AZ ISMERETLEN EREDETŰ MEDDŐSÉGGEL EGYÜTTJÁRÓ PSZICHO- SZOCIÁLIS VÁLTOZÓK FELTÁRÁSÁRA HASZNÁLT MODELL 8.1 Feltételezett összefüggéseim Az ismeretlen eredetű meddőségről és a mögötte álló tényezőkről feltételezett összefüggéseimet szemlélteti az alábbi l. ábra A szakirodalmi kutatások nagyon felkeltették érdeklődésemet a Felnőtt- és Nemi szerep valamint a Meddőség fennállásának illetve típusának kapcsolataira. Kutatásomban megvizsgálom a Szülői Bánásmód és a Családi Diszfunkcionalitás együttjárását a Felnőtt- és Nemi szerepekkel, valamint a Szülői Bánásmód és a Családi Diszfunkcionalitás Meddőséggel (meddő - nem meddő) és a meddőség típusával (ismeretlen eredetű avagy organikus) való kapcsolatát.

Kíváncsi vagyok arra is, milyen a Felnőtt- és Nemi szerep és a Párkapcsolati Minőség valamint a WHO Jóllét index kapcsolata. Az általam készített Felnőtt- és Nemi szerepkérdőívet összehasonlítom a már nemzetközileg is sokszor használt Bem-féle Nemi szerep Kérdőívvel (BSRI). Megvizsgálom a Szülői Bánásmód és a Családi Diszfunkcionalitás összefüggéseit a Párkapcsolati Minőséggel. 1. ábra Az Ismeretlen eredetű meddőséggel együttjáró pszichoszociális változók feltárására használt modell 9. HIPOTÉZISEK: 9.1 A szülői bánásmód kapcsolata a felnőtt és nemi szerepekkel − Azok a nők, akik kevesebb szeretet-törődést kaptak az anyuktól, illetve az apjuktól, kevésbé lesznek nőiesek, és társnak is olyan férfit választanak, akiben a nőiesség alacsonyabb, vagy legalábbis alacsonyabbnak látják. − Azok a nők, akiknek az apjuk magasabb Túlvédést mutatott feléjük, olyan társat választanak, akik

férfiasabbak, vagy legalábbis férfiasabbnak látják őket. − Feltételezésem, hogy akik gyerekkorukban kevés szeretetet és fokozott apai korlátozást vagy túlvédést éltek meg, azok felnőttkorukban jellemzően „szülőgyerek kapcsolatban” illetve „házastársi testvéri kapcsolatban” élnek házastársukkal/élettársukkal. 9.2 A családi diszfunkcionalitás kapcsolata a felnőtt és nemi szerepekkel − Feltételezésem szerint a Szülői elhanyagolást és a Lelki bántalmazást átélt nők kevésbé válnak Nőiessé és inkább gyerekszerepbe szorultak, így párkapcsolatukban is gyerekszerepben vannak. − Feltételezem, hogy a szülőkkel való jó kapcsolat (azaz nem jellemző a Családi Diszfunkcionalitás) eredményeképpen a nők Felnőttesek, mind Férfi, mind Női, mind Felnőtt szerepükben magasabbak értékeket érnek el. − A férfiakra vonatkozóan: feltételezésem szerint azok a nők, aki több lelki és fizikai bántalmazást

éltek át gyerekkorukban, férfiasabb társat választanak, vagy legalábbis férfiasabbnak látják őt. 9.3 A Szülői bánásmód és Családi diszfunkcionalitás kapcsolata a Párkapcsolati minőséggel − Feltételezésem szerint mind az anyai, mind az apai Szeretet-törődés csökkenti a későbbi párkapcsolati feszültséget azáltal, hogy együttjár a Jelenlegi párkapcsolattal való fokozottabb elégedettséggel. − Feltételezem, hogy az anyai Túlvédés együttjár a fokozott párkapcsolati feszültséggel, és a mérsékeltebb Jelenlegi párkapcsolattal való elégedettséggel. − Feltételezésem szerint a Szülői elhanyagolás valamint a Lelki bántalmazás és általában a Családi diszfunkcionalitás együttjár a későbbi fokozott párkapcsolati feszültséggel és mérsékeltebb Jelenlegi párkapcsolattal való elégedettséggel. 1 − Feltételezésem szerint a gyerekkorban megélt fizikai bántalmazás együttjár a későbbi fokozott

párkapcsolati feszültséggel és mérsékeltebb Jelenlegi párkapcsolattal való elégedettséggel. 9.4 A párkapcsolati minőség kapcsolata a WHO jóléttel − Feltételezésem szerint a magasabb életminőségű párok esetében alacsonyabb a párkapcsolati Feszültség, azáltal, hogy Jelenlegi párkapcsolattal való elégedettség magasabb. − Mindemellett azt is feltételezem, hogy a magasabb életminőséggel rendelkezők Vágyott párkapcsolati minősége is magasabb. 9.5 A meddőség hátterének vizsgálata − A meddőség kapcsolata a szülőcsaláddal − Feltételezésem szerint az Ismeretlen eredetű meddők nagyobb apai és anyai túlvédést és korlátozást éltek át gyerekkorukban, mint az Organikusan meddők vagy a Spontán teherbeesettek, azaz a kontrollcsoport. − Feltételezem, hogy az Ismeretlen eredetű meddők kisebb mértékben részesültek a Szeretet-törődésben, mint az organikus meddők vagy a kontrollcsoport. − A meddőség kapcsolata a

jelenlegi felnőtt és nemi szerepekkel − Feltételezem, hogy az Ismeretlen eredetű meddő nők jobban tagadják nemi szerepüket, azaz alacsonyabb értéket mutatnak nőiességben, mint azok a nők, akik spontán állapotosak lettek vagy organikus meddők. − Feltételezem, hogy az Ismeretlen eredetű meddő nők gyakrabban élnek házastársi szülő-gyerek vagy testvéri kapcsolatban, azaz gyakrabban szerepelnek gyerekszerepben ők vagy társuk, mint az organikus meddők vagy a spontán teherbeesettek, azaz a kontrollcsoport. − A meddőség kapcsolata a jelenlegi párkapcsolati és életminőséggel − A feltételezésem szerint az Ismeretlen eredetű meddők elégedettebbek párkapcsolatukkal, mint az organikus meddők vagy a kontrollcsoport. 2 III. MÓDSZEREK 1. FELHASZNÁLT KÉRDŐÍVEK 1.1 Szülői Bánásmód Kérdőív – H-PBI A Szülői Bánásmód Kérdőív magyar változatát (lásd 7. sz melléklet) (Tóth, 1999) használtam a szülői háttér

feltérképezésének érdekében. A kérdőív eredeti változatát a Parental Bonding Instrument-et 1979-ben publikálta Parker és mtsai. Az eredeti kérdőív a gyermekkori szülői bánásmód percepcióját mérte a szülő-gyerek kapcsolat szempontjából fontosnak tartott szeretet-elutasítás, függetlenség bátorítása-korlátozás dimenziókban. A magyar változat kidolgozói úgy találták, hogy az eredetileg bipoláris „Overprotection” faktor két külön faktorra vált szét. Az új faktorokban nagy súllyal szereplő tételek tartalmát figyelembe véve adták a skáláknak a Túlvédés és Korlátozás nevet. A 3 faktoros struktúrát megerősítette Heider és mtsai (2005) 6 országra kiterjedő kutatása is. A kérdőívet a vizsgálati személyeknek az anyjára és az apjára vonatkozóan is ki kellett tölteniük. A kérdőívben szereplő 4-fokú Lickert-skálán (1-4-ig) megítélendő 25 tétel 3 skálát képzett: a Szeretet-törődés (12 tétel), a

Túlvédés (7 tétel) és a Korlátozás (6 tétel) (lásd 11. sz melléklet) dimenziókat. A skálákat nemzetközi és hazai összehasonlítás megkönnyítése érdekében 0 minimumértékre transzformáltam. Így az alskálák rendre 0−36, 0−21, 0−18 értékeket vehettek fel. A kérdőív megbízhatóságát Cronbach-alfával és item-maradék analízissel vizsgáltam. Szeretet-törődés - anya Túlvédés - anya Szülői Bánásmód Korlátozás - anya Szeretet-törődés - apa Túlvédés - apa Korlátozás - apa 0.8941 0.7990 0.8359 0.9290 0.8159 0.8599 1. táblázat A Szülői Bánásmód Kérdőív megbízhatóságának vizsgálata A megbízhatóság-vizsgálat eredményeképpen megállapítottam, hogy a Szülői Bánásmód Kérdőív skálái jól használhatóak a további elemzésekben. 1.2 Családi Diszfunkcionalitás Kérdőív A vizsgálat során figyelembe vettem a vizsgálati személy szülőcsaládjában előforduló 3 diszfunkcionalitásokat. A

Családi Diszfunkcionalitás Kérdőív összeállításakor a Kozma (2004) által kifejlesztett kérdőívet vettem alapul, amely a pszichopatológia által tárgyalt diszfunkcionális kötődés és az érzelmi szabályozás zavarának hátterében álló nem megfelelő szülői bánásmód körébe tartozó tényezők vizsgálatára épült, valamint a párválasztást befolyásoló Napier (1988) által is említett gyerekszerepek közül rákérdez azokra, amelyek hajlamosíthatnak a gondoskodást és kontrollt igénylő partner választására. A kérdőív (lásd 9. sz melléklet) a következő pszichés károsító tényezőket vizsgálta: A 17 tétele között 4 a Szülői elhanyagolásra, 1 a Fizikai bántalmazásra, 10 a Lelki bántalmazásra és 2 a Szüleivel való kapcsolatra vonatkozott (lásd 13. sz melléklet), amelyeket a vizsgálati személyek egy 4-fokú Lickert-skálán értékeltek. Az alskálák mellett kiszámítottam az összesített Családi diszfunkcionalitás

értékét is, amelyben természetesen a Szüleivel való kapcsolat tételei fordított itemként szerepeltek Elérhető minimum pontszám: 17, maximum pontszám: 68. A főskála és az alskálák megbízhatóságát Cronbach-alfával és item-maradék analízissel vizsgáltam. Kérdőív Skála/alskála Cronbach-alfa 0,8973 0,8912 0,6625 0,9323 Szülői elhanyagolás Családi Lelki bántalmazás diszfunkcioSzüleivel való kapcsolata nalitás Családi diszfunkcionalitás 2. táblázat A Családi Diszfunkcionalitás Kérdőív megbízhatóságának vizsgálata A megbízhatóság-vizsgálat eredményeképpen megállapítottam, hogy a Családi Diszfunkcionalitás Kérdőív főskálája és alskálái jól használhatóak a további elemzésekben. 1.3 Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív − Elővizsgálat Hipotéziseim közé tartozott az a feltételezés, hogy az Ismeretlen eredetű meddők inkább szülő-gyerek vagy infantilis gyermeki kapcsolatban élnek

(házas)párjukkal, mint az Organikus okból meddő vagy Spontán teherbeesett nők. Azt is feltételeztem, hogy az Ismeretlen eredetű meddők tagadják nemi szerepüket, azaz kevésbé nőiesek, mint az Organikus okból meddő vagy Spontán teherbeesett nők. Ennek vizsgálatára készítettem a Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőívet (lásd. 8 sz melléklet) Módszerek Minta: A kérdőívet 18. életévüket betöltött magyar állampolgárok töltötték ki Összesen 134 4 személyt kértem fel a kérdőív kitöltésére. Hólabda módszerrel haladva először a saját ismeretségi körömben vettem fel a kérdőíveket, majd ismerőseim ismerősei körében is, így bővítve a megkérdezettek körét. A válaszadók közül mindenki nyilatkozott a neméről, a nemek megoszlása az alábbi: 88 fő vett részt az elővizsgálatban, 42 férfi és 46 nő. nem nő férfi N százalék 46 42 52,0 48,0 3. táblázat Nemi eloszlás a teljes mintában A születési évét is

mindenki megválaszolta. Ezek szerint a legidősebb válaszadó 61 éves, a legfiatalabb 17 éves. A válaszadók átlagéletkora: 34 év volt Vizsgálati elrendezés: az 1 oldalas tulajdonságlistát (2. sz Melléklet) személyesen vagy email-en juttattam el a vizsgálati személyekhez, akik személyesen vagy postán (anonim módon) juttatták vissza hozzám a kitöltött anyagot. A tulajdonságlista megítélése és kitöltése kb. 10 percet vett igénybe Összesen 88 kitöltött kérdőív érkezett vissza, melyből mind értékelhető volt. A vizsgálat menete Saját megítélésem szerint összegyűjtöttem 28 számú jelzőt, amelyet nőiesnek, férfiasnak avagy gyerekesnek, felnőttesnek tartottam. Az összegyűjtött tulajdonságlista tételeit a vizsgálati személyeknek 1−10-ig kellett értékelniük: mennyire tartják gyerekes vs. felnőttes, férfias és nőies tulajdonságnak azokat. Az eredeti elképzelés szerint a gyerekes és a felnőttes tulajdonságokat egymás

ellentéteinek tartottam. Ugyanakkor a férfias és a nőies tulajdonságokat külön skáláztattam, megadva ezzel azt a lehetőséget, hogy olyan tulajdonságokat is találjak, amelyek egyben férfias és nőies tényezőket is magunkban foglalnak (Bem, 1974). A tulajdonságlistából első körben azokat a tételeket hagytam meg a kialakítandó Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív Gyerek/felnőtt skálájában, amelyek negatív vagy pozitív irányban szignifikánsan különböztek az 5,5-ös átlagértéktől. A statisztikai elemzéseket egymintás tpróbával hajtottam végre A negatív, illetve pozitív irányú eltérést mutató tételek egyenes, illetve fordított tételként kerültek be a skálába. A férfias és nőies tulajdonságokból szintén a szignifikánsan átlagérték fölött levőkkel dolgoztam. 5 Eredmények Gyerek/felnőtt szerep skálába 6 pozitív itemként szereplő gyerekre jellemző, míg 13 felnőttre jellemző fordított tétel maradt bent. A 89

fővel elvégzett későbbi Meddő Párok Párkapcsolati Dinamikájának Vizsgálata alapján tovább finomítottam ezt a skálát. Az item-maradék analízis kimutatta, hogy 4 felnőttjellemzőt mutató tétel gyengébben illeszkedik a skálába. Ezek voltak azok a tételek, amelyek legkevésbé tértek el a pilot-vizsgálatban az átlagértékektől. Így ezt a 4 tételt a végső skálából kihagytam. Így a Gyerek/felnőtt skála 6 egyenes és 9 fordított tételt tartalmazott. A férfias és nőies tulajdonságokból a 7,0 feletti átlagértékkel rendelkező tételek maradtak bent. Így a Férfiasság skálában 8, míg a Nőiesség skálában 13 tétel szerepelt Férfias alskálába tartozó tételek: határozott, döntéshozó, kemény, felelősségteljes, domináns, szigorú, erőszakos, elvárásokat támasztó Nőies alskálába tartozó tételek: gondoskodó, szexi, melegszívű, szeretetteli, kedves, segítőkész, finom, szorgos, felelősségteljes, engedékeny, szelíd,

dédelgetnivaló, aranyos Gyermek/felnőtt alskálába tartozó tételek: - Egyenes tételek: áldozat, gyerekes, puha, önállótlan, aranyos, kiszolgáltatott, dédelgetnivaló. - Fordított tételek: szexi, felelősségteljes, döntéshozó, szigorú, kemény, gondoskodó, domináns, határozott, elvárásokat támasztó. Megbeszélés Bár a Férfiasság és a Nőiesség tételeit elméleti megfontolások alapján az elővizsgálatban szándékosan külön dimenzióként teszteltem és nem mint egymás ellentéteikét kezeltem, mégis az derült ki, hogy döntő többségben a két nemre jellemző itemek elkülönültek, azaz amelyik tétel jellemző volt a nőkre, az a vizsgálat alapján nem bizonyult jellemzőnek a férfiakra. Érdekes volt továbbá, hogy azok a tételek, amelyeket valamelyik nemnél és a Gyerek/felnőtt szerepnél is szerepeltek sajátságos mintázatot mutattak. Általában elmondható, hogy ezeknél a közös tételeknél a férfias tulajdonságokat

felnőttesnek, a nőieseket gyerekesnek minősítették. Az elővizsgálat alapján kialakított Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív Az elővizsgálat eredményeképpen kialakított Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív 3 dimenzióban mér: a Gyerek/felnőtt szerepet, a Férfiasságot és a Nőiességet. A kérdőív 36 tételét a vizsgálati személyeknek mind saját magukra, mind társukra vonatkozóan egy-egy 7-fokú 6 Lickert-skálán kellett értékelniük. A Gyerek/felnőtt szerep 15 tétele közül 6 vonatkozott a gyerek szerepre és 9 a felnőtt szerepre. Így ez a skála 15 és 105 között mért A Férfiasság dimenzióba 8, míg a Nőiesség dimenzióba 13 tétel került, így ezek 8 és 56. illetve 13 és 91 közötti értékeket vehetett fel. A 3 skála megbízhatóságát Cronbach-alfával és item-maradék analízissel vizsgáltam. Kérdőív Skála Cronbach-alfa Gyerek/felnőtt szerep - önmaga Férfiasság - önmaga Felnőtt és Nőiesség - önmaga Nemi Szerep

Gyerek/felnőtt szerep - társ Kérdőív Férfiasság - társ Nőiesség - társ 0,7173 0,7818 0,8700 0,7704 0,8425 0,8691 4. táblázat A Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív megbízhatóságának vizsgálata A megbízhatóság-vizsgálat eredményeképpen megállapítottam, hogy a Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív mindhárom skálája − a Gyerek/felnőtt szerep, a Férfiasság és a Nőiesség − jól használhatóak a további elemzésekben. 1.4 Bem-féle Nemi Szerep Kérdőív Az eredeti nemi szerep teszt annak felmérésére készült, hogy az egyén személyisége mennyiben igazodott biológiai neméhez, azaz mennyire tette belsővé a nem-specifikus elvárásokat, mennyire fogadja el azokat magára vonatkozónak. Bem (1974) szerint a feminitás és maszkulinitás nem egyetlen bipoláris, hanem két független dimenzió. Az androgünök esetében az énsémájuknak van nőies és a férfias része is, a differenciálatlanok esetében pedig az én-sémának nincs nemi

séma része. A Bem Sex Role Inventory 60 tulajdonságból álló lista (lásd 6 B sz. melléklet), amely 20 nőknek és 20 férfiaknak kívánatosnak tartott jellemzőt tartalmaz, valamint 20 nemre nem jellemző, semleges jellemzőt, amelyekkel a társadalmi elvárásoknak való megfelelési hajlam mérhető. Bem koncepciója az volt, hogy pszichológiailag egészségesebbek az androgünök, akik nem ragaszkodnak a férfias illetve nőies elvárásokhoz. Ezt azonban a későbbi kutatások nem tudták bebizonyítani (Lubinski és mtsai 1983). A pszichológiai és funkcionális meddőség háttértényezői között számba vettem a saját és ellenkező nem szerepével való azonosulást. A kérdőív 60 tételét a vizsgálati személyeknek mind saját magukra, mind társukra vonatkozóan egy 7-fokú Lickert-skálán kellett értékelniük. 7 A Bem-féle Nemi Szerep Kérdőív 3 dimenziót mér: a Maszkulinitást, a Femininitást és a Társadalmi kívánatosságot (lásd 12. sz

melléklet) A 20-20 tételt tartalmazó skála mindegyikének elérhető minimumértéke 20, maximumértéke 140. A BSRI-vel az általam készített Felnőtt és Nemi szerep kérdőívet is ellenőriztem egy nemzetközileg is sokszor használt kérdőívvel. A kérdőív megbízhatóságát Cronbach-alfával és item-maradék analízissel vizsgáltam. Kérdőív Skála Cronbach-alfa Maszkulinitás - önmaga Femininitás - önmaga Bem-féle nemi Társadalmi kívánatosság - önmaga szerep Maszkulinitás - társ Femininitás - társ Társadalmi kívánatosság - társ 0,8709 0,7591 0,7958 0,8850 0,7895 0,8592 5. táblázat A Bem-féle Nemi Szerep Kérdőív megbízhatóságának vizsgálata A megbízhatóság-vizsgálat eredményeképpen megállapítottam, hogy a Bem-féle Nemi Szerep Kérdőív skálái jól használhatóak a további elemzésekben. Tekintettel arra, hogy a Társadalmi kívánatosság dimenzió csak töltelékskálaként szolgált a nemi szerepek tesztelésében,

ezért ezt a skálát a későbbiekben nem használtam. 1.5 Párkapcsolati Minőség Kérdőív A párkapcsolati minőség mérésére olyan magyar populáción bemért kérdőívet (10. sz melléklet) használtam (Kozma, 2004) amely az intimitás, a szenvedély, az elköteleződés, a hatalom, az egyenlőség, a rugalmasság és a kölcsönösség dimenzióit térképezi fel. A kérdőívet a vizsgálati személyeknek a jelenlegi és a vágyott kapcsolatukra vonatkozóan is ki kellett tölteniük. A kérdőívben szereplő 5-fokú Lickert-skálán megítélendő 30 tételből egyetlen egy fordított item szerepel: az „Egyedül döntök nagy kérdésekben”. Kiszámítottam a jelenlegi és a vágyott párkapcsolat minőségét, amely 30 és 150 pont között mért. Minden tételnél külön-külön vizsgáltam a jelenlegi és vágyott érték különbségének abszolút értékét, amely egyfajta a párkapcsolattal kapcsolatos feszültséget jelzi. Az így képzett értékek

összege adta a Párkapcsolati minőség − Feszültség skáláját, amely 0 és 120 közötti értéket vehetett fel. A kérdőív megbízhatóságát Cronbach-alfával és item-maradék analízissel vizsgáltam. 8 Kérdőív Skála Cronbach-alfa 0,9448 0,8443 0,9507 Jelenlegi kapcsolat Párkapcso-lati Vágyott kapcsolat minőség Feszültség 6. táblázat A Párkapcsolati Minőség Kérdőív megbízhatóságának vizsgálata A megbízhatóság-vizsgálat eredményeképpen megállapítottam, hogy a Párkapcsolati Minőség Kérdőív mind Jelenlegi és Vágyott kapcsolati minőség, mind a kettő között húzódó Feszültség dimenziója jól használhatóak a további elemzésekben. 1.6 WHO Jóllét Index Kíváncsi voltam, hogy az önbeszámolás alapján értékelt életminőség együttjár-e a párkapcsolati minőség változásával. A vizsgálati személyek jelenlegi életminőségének vizsgálatára a WHO Jóllét Index magyar mintán bemért rövidített

változatát használtam (Kopp, 2002 6. sz melléklet idézi Rózsa és mtsai 2006) A rövidített kérdőív 5 tételt tartalmazott. A kérdőív megbízhatóságát Cronbach-alfával és item-maradék analízissel vizsgáltam. A Cronbach-alfa értéke 0,7373 volt, így a kérdőívet jól használhatónak értékeltem a további vizsgálataimhoz. 2. MINTA Vizsgálati minta: a kérdőíveket (1. melléklet) a SOTE I Sz Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Asszisztált Reprodukciós Osztályának és a Róbert Károly Magánklinika Meddőségi Centrumának páciensei töltötték ki. 26 organikus meddő 16 funkcionális meddő nő vett részt a vizsgálatban. Eredetileg 65 nőt kértem fel a vizsgálatra, ebből összesen 50-en töltötték ki a kérdőíveket, de 8-an nem nevezték meg, hogy mi meddőségük oka, így adataik csak ott szerepelnek a vizsgálatban, ahol a meddő nem meddő populációt hasonlítom össze. A 8 fő adata nem szerepel a vizsgálat azon részében,

ahol az organikus illetve funkcionális meddő csoportok összehasonlítását nézem, illetve ahol a funkcionális meddőket vizsgálom nem meddőkkel kapcsolatban. A meddőséget a következőképpen határoztam meg vizsgálatomban: nem volt spontán terhes, vagy ha volt, elvetélt vagy önkéntesen abortálta (nem történt élveszülés), és azóta legalább 1 éve tartó fogamzásgátlás nélküli aktív szexuális kapcsolatban nem történt teherbeesés. Ismeretlen eredetű meddő az, aki a fenti kritériumnak megfelel és a meddőség okaként 9 megnevezte az ismeretlen eredetet. Organikus meddő a vizsgálatomban az, aki a fenti kritériumnak megfelel és a meddőség okaként megnevezte az organikus vagy hormonális eredetet. Kor tekintetében a vizsgálati személyek közül 9-an 18-30 év közöttiek, 26-en 30-35 év közöttiek, 15-an 35-42 közöttiek. Normatív minta: a kontroll személyeket (39 fő) ismerőseimen keresztül kerestem meg a vizsgálati részvételre

való felkéréssel. Kontrollcsoportba azokat vettem, akik spontán teherbe estek és egészséges csecsemőt szültek. A kontrollcsoportban való részvételre 67 nőt kértem fel, ebből 39-en töltötték ki a kérdőívet, melyek feldolgozhatóak voltak. A kontrollcsoport választásában az vezérelt, hogy biztosan kiszűrjem az esetleges meddőséget: azaz már szültek, spontán estek teherbe, nem vetéltek el és az orvos sem állapított meg semmiféle meddőségre utaló jelet esetükben. Kor tekintetében a kontrollcsoport tagjai közül 29-en 30-35 év közöttiek, 9-en 35-42 közöttiek és 1 fő több, mint 42 éves. A lakóhely tekintetében a fővárosiak túlnyomóan szerepeltek a mintában (62,9%). lakóhely Főváros Nagyváros Kisváros Község Falu Total gyakoriság százalék 56 10 10 7 6 89 62,9 11,2 11,2 7,9 6,7 100,0 7. táblázat A vizsgálati minta lakóhely szerinti megoszlása 3. VIZSGÁLATI ELRENDEZÉS Vizsgálati minta: A kérdőívet a vizsgálati

személyek borítékban kapták meg orvosuktól, azt a meddőségi vizsgálatokra várakozva kitöltötték. A kérdőívek kitöltése kb 45 percet vett igénybe. Eredetileg a meddő párt szerettem volna Közös Rorschach-hal is vizsgálni, de a férfiak olyan kis számban mutatkoztak hajlandónak erre, hogy végül kérdőíveket alkalmaztam, s a pár nőtagjának nézőpontjából vizsgáltam: a nő hogyan ítéli meg magát és párját a különböző paraméterek mentén. A borítékokat lezárva hozták vissza az orvosnak, vagy (az anonimitás biztosítása 10 érdekében) dobták be a Meddőségi Centrumban lévő dobozba. Normatív minta: A kérdőívet borítékban adtam át nekik, hazavitték és lezárva adták vissza nekem személyesen, illetve néhány esetben postai úton (anonim módon). A meddőség elemzésére három szempont szerint képeztem csoportokat a vizsgálati mintából. Az első felosztás szerint a Spontán módon teherbe esettek csoportját

hasonlítottam össze azokkal, akik még Nem voltak spontán módon állapotosak. Ebbe a második csoportba soroltam azokat a személyeket, akik megfelelnek a meddőség kritériumának: azaz fogamzásgátlás-mentes legalább 1 éve tartó nemi élet ellenére nem voltak még állapotosak, vagy csak művi úton, illetve azokat a nőket, akik bár voltak spontán állapotosak, de elvetéltek. A második felosztás szerint a Spontán módon teherbe esetteket csak azokkal a nőkkel hasonlítottam össze, akiknél meddőségük hátterében sem hormonális, sem szervi eredetű okot nem találtak. s a kérdőívemben meddőségük hátterében megjelölték az Ismeretlen eredetet. Ez utóbbiakat Ismeretlen eredetű meddőnek hívom a továbbiakban A harmadik felosztásban csak a meddő nőket vizsgáltam. Az első csoportba az előbb említett Ismeretlen eredetű meddő nők kerültek, míg a másik csoportba az Organikus okok miatt meddők, vagyis azok a nők, akiknél meddőségük

hátterében találtak hormonális vagy szervi eredetű okot és ezt a kérdőívben megjelölték. Ha a meddőségük hátterében nem jelöltek meg semmit, kihagytam az elemzésből (8 fő, lásd fentebb). Bár sok esetben a hormonális eltéréssel „rendelkezőket” az Ismeretlen eredetű csoportba sorolják, én ki szerettem volna szűrni a stressz okozta meddő állapotot, hiszen ez esetben nehéz differenciálni, hogy a stressz a meddőség oka avagy eredménye. 4. STATISZTIKAI PROGRAM Az adatok statisztikai feldolgozásához SPSS 11.0 programot használtam 5. STATISZTIKAI VIZSGÁLATOK 5.1 Kor hatása Megvizsgáltam, hogy van-e szignifikáns különbség kor szerinti eloszlásban a képzett csoportok között. Tekintettel arra, hogy a kor hatása torzíthatja eredményeimet, megvizsgáltam, hogy a felhasznált kérdőíveim és a kor között ki tudok-e mutatni összefüggést. Mivel a vizsgálati személyek korcsoportjáról volt csak információm, amely ordinális

skálának minősül, ezért a kor és a felhasznált kérdőívek közötti kapcsolatot Spearman-féle rangkorrelációs eljárással vizsgáltam. 11 5.2 A szülői bánásmód kapcsolata a felnőtt és nemi szerepekkel Érdekes kérdésnek mutatkozott, hogy a nők és szüleik viszonya mennyiben határozza meg a későbbiekben a saját családjukban betöltött szerepüket. Van-e befolyása arra, hogy milyen mértékben működik a társával felnőtt, illetve gyerekszerepben, valamint, hogy mennyire viszi nemének megfelelő nőies, illetve az ellenkező nemre jellemző férfias mintázatot. Ennek érdekében elemeztem a Szülői Bánásmód Kérdőív és az általam készített és pszichometriai szempontból tesztelt Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív kapcsolatát a vizsgálati mintában a nők között. A kapcsolat vizsgálatára Pearson-féle korrelációszámítást használtam 5.3 A családi diszfunkcionalitás kapcsolata a felnőtt és nemi szerepekkel Hasonlóan fontos

kérdésnek mutatkozott, hogy a családon belüli fizikai és lelki elhanyagolás, esetleg bántalmazás befolyásolja-e kimutatható módon a későbbi társkapcsolatában betöltött szerepeket. Ezért megvizsgáltam a családi diszfunkcionalitás és az általam készített Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív kapcsolatát a vizsgálati mintában a nők között. A kapcsolat vizsgálatára Pearson-féle korrelációszámítást használtam. 5.4 A szülői bánásmód és családi diszfunkcionalitás kapcsolata a párkapcsolati minőséggel Megvizsgáltam, hogy a nők jelenlegi párkapcsolati minőségét mennyire befolyásolják a gyermekkori élmények: a szülők bánásmódja, valamint a családon belüli fizikai és lelki elhanyagolás, esetleg bántalmazás. A párkapcsolati minőség Jelenlegi, Vágyott és Feszültség dimenzióinak összevetését a szülői bánásmóddal és a családi diszfunkcionalitással Pearsonféle korrelációszámítással végeztem el. 5.5 A

felnőtt és nemi szerep kapcsolata a Bem-féle nemi szereppel módszer Az általam kifejlesztett Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív kongruens validitásának tesztelésére megvizsgáltam a Gyerek/felnőtt, Férfiasság és Nőiesség skálák kapcsolatát a Bem-féle nemi szerepekkel. Az elemzést Pearson-féle korrelációvizsgálattal végeztem el 5.6 A párkapcsolati minőség kapcsolata a WHO jóléttel Feltételeztem, hogy a párkapcsolati minőség Jelenlegi, Vágyott és Feszültség dimenziója összefügg az életminőség jelzésére szolgáló WHO Jóllét Indexszel. A kapcsolatot Pearsonféle korrelációszámítással ellenőriztem 12 5.7 A meddőség vizsgálata A meddőség kapcsolata a szülőcsaláddal A szülőcsalád hatásának mérésére a Szülői Bánásmód Kérdőívet és a Családi Diszfunkcionalitás Kérdőívet használtam. Meddőség oki hátterének vizsgálatában ezeknek a skáláknak az értékeit hasonlítottam össze, a különböző

szempontok szerint két csoportba osztott vizsgálati személyeknél: spontán módon teherbe esettek vs. nem voltak spontán módon állapotosak; spontán módon teherbe esetteket vs. Ismeretlen eredetű meddők; Ismeretlen eredetű meddők vs. organikus okok miatt meddők Tekintettel arra, hogy a harmadik felosztás szerint különbséget tudtam kimutatni a két csoport átlagéletkorában, valamint a kor több használt változónkkal is korrelációt mutatott, ezért indokolt volt a csoportok összehasonlításának statisztikai vizsgálatában a kor hatását is figyelembe venni. Mindhárom esetben a két csoportot a függetlenmintás t-próba általánosításaként adódó egyváltozós varianciaanalízissel vizsgáltam, ahol a kort kovariánsként szerepeltettem a modellben. Így a csoportba tartozás korral való korrigálás után maradt hatását tudtam elemezni. A meddőség kapcsolata a Felnőtt és Nemi szerepekkel Dolgozatom alapvető hipotézisei közé tartozott a

Gyerek/felnőtt, valamint a Nemi szerepek összefüggése a meddőséggel. A Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív átlagértékeit mindhárom felosztás szerint itt is egyváltozós varianciaanalízissel hasonlítottam össze a kor hatásának kiszűrésével. A meddőség kapcsolata a jelenlegi párkapcsolati és életminőséggel Hasonlóan fontos kérdésként merült fel, hogy mennyiben függ össze a meddőség a párkapcsolati és életminőséggel. Ezért a Párkapcsolati Minőség Kérdőív és a WHO Jóllét Index átlagértékeit is összehasonlítottam a meddőség szempontjából 3 különböző módon két csoportba osztott vizsgálati személyre. Az összehasonlítást varianciaanalízissel végeztem el a kor hatásának kiszűrésével. 13 itt is egyváltozós IV. EREDMÉNYEK 1.1 Leíró statisztikák Arra a kérdésre, hogy volt-e spontán állapotos 50 fő válaszolt igennel. A további számítások szerint azonban 11 fő esetében az orvos

megállapított meddőségi okot, így ők a meddő minta csoportjába tartoznak. Tehát a spontán terhes, azaz kontrollcsoportba 39 fő maradt, a meddő csoportba pedig 50 fő lett. Azonban az 50 meddő nő közül 8 nem jelölte meg meddőségének fajtáját (azaz arra a kérdésre, hogy „Mit mondanak az orvosok, mi meddőségük oka” semmit sem jelöltek meg.) Így a meddő (funkcionális és organikus) csoportba 50 fő tartozik, azonban a meddőség típusa szerinti csoportosításnál csak 42 fő, 16 funkcionális és 26 organikus meddő. Kiszámítottam a meddőség vizsgálatára különböző szempontok szerint létrehozott csoportok gyakorisági táblázatát, valamint a kor szerinti eloszlás különbségnek tesztelésére elvégzett Mann-Whitney rangkorrelációs tesztet. Korcsoport Teljes Igen 18-30 30-35 35-42 Több, mint 42 Összesen Spontán állapotos/ Funkcionálisan meddő Volt-e élveszüléssel spontán állapotos? 9 55 24 1 89 29 9 1 39 Nem

Meddőség tipusa Spontán állapotos funkcionális meddő funkcionális m. Organikus 29 9 1 39 8 8 8 8 8 13 5 16 16 26 9 26 15 50 8. táblázat A meddőség vizsgálatára létrehozott csoportok kor szerinti gyakorisági táblázat Meddőség vizsgálatára létrehozott csoportok Volt-e spontán állapotos élveszüléssel? Spontán állapotos/ ismeretlen eredet meddő Meddőség tipusa indexátlag 47.4 26.2 27.5 43.1 32.5 17.8 Mann-Whitney Uérték 240.0 240.0 112.0 Mann-Whitney U-teszt szign. 0.360 0.102 0.007 9. táblázat A meddőség vizsgálatára létrehozott csoportok kor szerinti homogenitásának tesztelése A Mann-Whitney U-teszt eredményeként látható, hogy az Ismeretlen eredetű meddők életkora a vizsgált populációban magasabb, mint az Organikus okokból meddőkké. Nem látható ugyanakkor szignifikáns különbség a Spontán állapotosok életkora és a Nem spontán állapotosoké, valamint Spontán állapotos és az Ismeretlen eredetű

meddő csoportoké között. 1.2 Kor hatása Használt skáláim többsége nem volt érzékeny a korra. A Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív Férfiasság skálájának, valamint a Bem-féle Nemi Szerep Kérdőív Maszkulinitás skálájának 14 értéke a kor emelkedésével növekszik (rho=0,31, p<0,01; rho=0,30, p<0,01), míg a Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív Felnőtt szerep skálájának értéke csökken (rho=−0,40, p<0,001), így Gyerek szerep skálája növekszik a korral. Korcsoport Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív Bem-féle nemi szerep Felnőtt/gyerek szerep - önmaga Férfiasság - önmaga Maszkulinitás - önmaga -0,40* 0,31* 0,30* 10. táblázat A kor hatása és a vizsgált skálák közötti szignifikáns korrelációk (*: p<0,01; : p<0,001) Különbséget találtam az Ismeretlen és az Organikus meddők életkori eloszlása között. Ezért a továbbiakban, amikor e két csoportot összehasonlítjuk, különösen figyelemmel kell

kísérni, hogy az eredményeimet a kor hatása is befolyásolhatja. Különösen tekintettel kell lenni azoknál skáláknál, amelyeknél összefüggést találunk a korral. 1.3 A szülői bánásmód kapcsolata a felnőtt és nemi szerepekkel A nőkre és társukra vonatkozólag is kimutattam, hogy mind az apai, mind az anyai szeretettörődés növeli a későbbi Nőiességet (r=0,23, p<0,05; r=0,31, p<0,01; r=0,28, p<0,01; r=0,31, p<0,01). Vagyis azok a nők, akik kevesebb szeretet-törődést kaptak az anyuktól, illetve az apjuktól, kevésbé lesznek nőiesek, és társnak is olyan férfit választanak, akiben a nőiesség szerepe alacsonyabb, vagy legalábbis alacsonyabbnak látják. A Férfiasság dimenzióban csak a társra vonatkozóan találtam szignifikáns hatást. Azok a nők, akiknek az apjuk magasabb Túlvédést mutatott feléjük, olyan társat választanak, akik férfiasabbak, vagy legalábbis férfiasabbnak látják őket (r=0,25, p<0,05). Nemi és

Felnőtt Szerep Kérdőív Önmaga Anya Szeretet-törődés Túlvédés Korlátozás Szeretet-törődés Apa Szülői Bánásmód Gyerek/Felnőtt szerep Túlvédés Korlátozás -0,10 0,17 0,13 -0,05 0,14 0,05 Társ Férfiasság Nőiesség -0,04 -0,04 -0,10 0,08 -0,09 -0,02 0,23* 0,05 0,03 0,31* -0,13 -0,19 Gyerek/Felnőtt szerep -0,06 0,00 0,08 0,08 -0,17 -0,11 Férfiasság Nőiesség -0,02 0,17 0,04 -0,12 0,25* 0,11 0,28* -0,07 -0,08 0,31* -0,04 -0,09 11. táblázat A Szülői bánásmód és a Felnőtt és nemi szerep közötti korrelációk (*: p<0,05; : p<0,01) 1.4 A családi diszfunkcionalitás kapcsolata a felnőtt és nemi szerepekkel Eredményeim szerint a családi diszfunkcionalitás sokkal több skálában is kimutatható hatással 15 bír a későbbi felnőtt és nemi szerepekre. Úgy tűnik, a Fizikai bántalmazásnak nincs hatása a felnőtt és nemi szerepekre. Ugyanakkor a Szülői elhanyagolás és a Lelki bántalmazást átélt nők

kevésbé válnak Nőiessé (r=−0,27, p<0,05; r=−0,29, p<0,01) és inkább gyerekszerepben vannak párkapcsolatukban (r=0,25, p<0,05; r=0,25, p<0,05). A szülőkkel való jó kapcsolat eredményeképpen a nők Felnőttesek mind Férfi, mind Női, mind Felnőtt szerepükben magasabbak értékeket érnek el (r=0,22, p<0,05; r=0,33, p<0,05; r=0,24, p<0,05). A férfiakra vonatkozóan csak a (társuk által megítélt) Férfiasság függött össze a nők által átélt Lelki bántalmazással. Vagyis azok a nők, aki több lelki bántalmazást éltek át gyerekkorukban, férfiasabb társat választanak, vagy legalábbis férfiasabbnak látják őt (r=0,23, p<0,05). Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív Családi diszfunkcionalitás Önmaga Szülői elhanyagolás Fizikai bántalmazás Lelki bántalmazás Szüleivel való kapcsolata Családi diszfunkcionalitás Társ Gyerek/felnőtt szerep Férfiasság Nőiesség 0,25* -0,04 0,25* -0,24* 0,26* -0,17 0,02

-0,14 0,22* -0,17 -0,27* -0,08 -0,29* 0,33* -0,31* Gyerek/felnőtt szerep 0,04 -0,12 -0,10 -0,10 -0,04 Férfiasság 0,08 0,06 0,23* -0,01 0,17 Nőiesség -0,11 -0,02 -0,14 0,15 -0,14 12. táblázat A családi diszfunkcionalitás és a felnőtt és nemi szerep közötti korrelációk (*: p<0,05; : p<0,01) 1.5 A szülői bánásmód és családi diszfunkcionalitás kapcsolata a párkapcsolati minőséggel Megvizsgáltam a szülőcsalád hatását a későbbi párkapcsolatra. A Párkapcsolati minőség legfontosabb mutatója vizsgálatunkban a Feszültség skála. A Jelenlegi és Vágyott dimenziók csak magyarázatul szolgálnak, hogy miből adódik valójában a Jelenlegi és Vágyott párkapcsolat közötti Feszültség. Mind az anyai, mind az apai Szeretet-törődés csökkenti a későbbi párkapcsolati feszültséget (r=−0,22, p<0,05; r=−0,26, p<0,05) azáltal, hogy növeli a Jelenlegi párkapcsolattal való elégedettséget (r=0,35, p<0,01; r=0,34,

p<0,01), míg az anyai Túlvédés növeli a párkapcsolati feszültséget (r= 0,31, p<0,01) azáltal, hogy csökkenti a Jelenlegi párkapcsolattal való elégedettséget (r=−0,37, p<0,001). A Szülői elhanyagolás valamint a Lelki bántalmazás és általában a Családi diszfunkcionalitás növeli a későbbi párkapcsolati feszültséget (r= 0,23, p<0,05; r= 0,37, 16 p<0,001; r= 0,31, p<0,01) azáltal, hogy csökkenti a Jelenlegi párkapcsolattal való elégedettséget (r=−0,30, p<0,01; r=−0,45, p<0,001; r=−0,40, p<0,001). Megint csak az látható, hogy a Fizikai bántalmazásnak nincs szignifikáns hatása a későbbi párkapcsolati minőségre. Anya Szeretet-törődés Túlvédés Korlátozás Szeretet-törődés Apa Szülői Bánásmód Párkapcsolati minőség Túlvédés Családi diszfunkcionalitás Korlátozás Szülői elhanyagolás Fizikai bántalmazás Lelki bántalmazás Szüleivel való kapcsolata Családi

diszfunkcionalitás Jelenlegi Vágyott Feszültség 0,35* -0,37* -0,18 0,34* -0,09 -0,08 -0,30* 0,02 -0,45* 0,21 -0,40* 0,22 -0,13 -0,23* 0,11 -0,27* -0,11 -0,16 0,02 -0,27* 0,19 -0,24* -0,22* 0,31* 0,12 -0,26* -0,03 0,03 0,23* -0,08 0,37* -0,14 0,31* 13. táblázat f A családi diszfunkcionalitás valamint a szülői bánásmód és a párkapcsolati minőség közötti korrelációk (*: p<0,5; : p<0,01; : p<0,001) 1.6 A Felnőtt és Nemi szerepek kapcsolata a Bem-féle nemi szereppel Megvizsgáltam a Bem-féle nemi szerepek és az általam kifejlesztett Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív skáláinak kapcsolatát. Ez az elemzés egyben a kongruens validitás vizsgálatának is minősül. A korrelációs mátrixból látható, hogy a Bem-féle Maszkulinitás és a saját kérdőív Férfiasság szerepe, valamint a Bem-féle Femininitás és a saját kérdőív Nőiesség szerep skálája mind a nőknek saját magukra, mind a társukra vonatkozóan erős összefüggést

mutatnak (r=0,79, p<0,001; r=0,78, p<0,001; r=0,77, p<0,001; r=0,71, p<0,001). Úgy tűnik, hogy a Felnőtt szerep a Bem-féle Maszkulinitással (r=−0,72, p<0,001; r=−0,78, p<0,001), míg a Gyerek szerep a Bem-féle Femininitással mutat egyértelmű kapcsolatot (r=0,24, p<0,05; r=0,43, p<0,001). Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív Bem-féle nemi szerep Önmaga Ön- Maszkulinitás maga Femininitás Társ Maszkulinitás Femininitás Gyerek/felnőtt szerep Férfiasság -0,72* 0,24* 0,04 -0,14 0,79* -0,14 0,00 0,07 Társ Nőiesség -0,09 0,78* 0,18 0,26* Gyerek/felnőtt szerep Férfiasság 0,05 -0,16 -0,78* 0,43* -0,10 0,13 0,77* -0,43* Nőiesség 0,02 0,15 -0,23* 0,71* 14. táblázat A Bem-féle nemi szerep és a saját kérdőívvel mért felnőtt és nemi szerepek közötti korrelációk (*: p<0,05; : p<0,001) 17 1.7 A párkapcsolati minőség kapcsolata a WHO jóléttel Az életminőséget mérő kérdőíveket összevetve azt

találtam, hogy a WHO Jólléttel mért magasabb életminőség tetten érhető mind a Jelenlegi párkapcsolati minőség magasabb voltában (r=0,38, p<0,001), mind a párkapcsolati Feszültség alacsonyabb értékében (r=−0,24, p<0,5). Mindemellett az is látszik, hogy a magasabb életminőséggel rendelkezők igényei is megnőnek, a Vágyott párkapcsolati minőségük is magasabb (r=0,27, p<0,5). WHO Jóllét Jelenlegi 0,38* 0,27* -0,24* PárkapcsoVágyott lati minőség Feszültség 15. táblázat A párkapcsolati minőség és a WHO jóllét közötti korrelációk (*: p<0,05; : p<0,001) 1.8 A meddőség hátterének vizsgálata A meddőség kapcsolata a szülőcsaláddal A szülőcsalád hatásának vizsgálatában csak a Szülői Bánásmód Kérdőív apára, illetve anyára vonatkozó Túlvédés skálája mutatott szignifikáns különbséget. Az anyai túlvédésben a Spontán és Nem spontán állapotosok között (F(1,87)=7,440, p<0,001), és a

Spontán állapotos és az Ismeretlen eredetű meddők csoportja között volt különbség (F(1,53)=6,249; p<0,05). Az Ismeretlen eredetű meddő nőket és általában azokat, akik nem lettek spontán állapotosak gyerekkorukban anyjuk kevésbé féltette túl, mint az Spontán teherbe esetteket. Az apai túlvédésben a Spontán állapotos és az Ismeretlen eredetű meddők (F(1,53)=4,425, p<0,05), valamint az Ismeretlen eredetű és Organikus meddők csoportja között találtam szignifikáns különbséget (F(1,40)= 5,559, p<0,05). Az Ismeretlen eredetű meddő nők gyerekkorára − mind a spontán módon teherbe esettek, mind az organikus okokból meddőkhöz képest − kevésbé volt jellemző az apai túlvédés. A meddőség kapcsolata a jelenlegi felnőtt és nemi szerepekkel A Felnőtt és Nemi Szerep Kérdőív, valamint a Bem-féle Nemi Szerep Kérdőív skálái közül a Férfiasság (F(1,87)=8,323, p<0,01), illetve a Maszkulinitás (F(1,87)=6,668,

p<0,05), mutatott szignifikáns eltérést a vizsgált alcsoportokban. Azok a nők, akik voltak spontán állapotosak magasabb Férfiasság és Maszkulinitás értékeket értek el, mint azok a nők, akik nem voltak. Azt a hipotézisemet, miszerint az Ismeretlen eredetű meddők gyakrabban élnek szülő-gyerek 18 avagy infantilis testvéri kapcsolatban, a vizsgálatom nem tudta megerősíteni. A meddőség kapcsolata a jelenlegi párkapcsolati és életminőséggel Nem találtam különbséget egyik csoportosítás szerint sem abban, hogy milyen kapcsolatra vágynak a nők. Eredményeim szerint ennek a dimenziónak nincs kimutatható összefüggése a vizsgálati személyek a meddőséghez való viszonyával. Ugyanakkor azoknak a nőknek a Jelenlegi párkapcsolati minőségük, akik voltak spontán állapotosak szignifikánsan rosszabb (F(1,87)= 4,184, p<0,05), és ebből származóan a párkapcsolatukban megjelenő Feszültségük is nagyobb (F(1,87)=4,753, p<0,05). A

meddőség vizsgálatának összefoglalása Azokat a nőket, akik voltak spontán állapotosak, szemben azokkal, akik nem, gyermekkorukban jobban jellemezte az anyai túlvédés (F(1,87)= 7,440, p<0,001), jelenleg pedig férfiasabbak (F(1,87)= 8,323, p<0,01), maszkulinabbak (F(1,87)= 6,668, p<0,05) és rosszabb a párkapcsolati minőségük (F(1,87)=4,184, p<0,05; (F(1,87)=4,753, p<0,05). Volt-e spontán állapotos? Kérdőív Skála Nem F-érték ANOVA korral korrigálva 7,9 5,4 7,440 0,008 37,7 33,0 8,323 0,005 86,6 77,1 6,688 0,011 117,4 23,5 39 125,1 16,1 50 4,184 4,753 0,044 0,032 Igen Átlag Szülői Túlvédés - anya (0-21) Bánásmód Nemi és Felnőtt Szerep Kérdőív Férfiasság - önmaga (8-56) Bem-féle Maszkulinitás - önmaga (20-140) nemi szerep Párkapcso- Jelenlegi (30-150) lati minőség Feszültség (0-120) N 16. táblázat A spontán és a nem spontán állapotosok varianciaanalízissel történő összehasonlítása a kor

figyelembevételével A spontán állapotos és az Ismeretlen eredetű meddő nők csoportja között a gyermekkori szülői túlvédésben találtam különbséget, méghozzá az ismeretlen eredetű meddőkre kevésbé volt jellemző mind az anyai (F(1,53)=6,249; p<0,05), mind az apai túlvédés (F(1,53)=4,425, p<0,05). 19 Spontán állapotos/ Pszichésen meddő Kérdőív Skála Túlvédés - anya (0-21) Szülői Bánásmód Túlvédés - apa (0-21) N Spontás állapotos Psziché-sen meddő Átlag 7,9 5,3 39 4,5 2,6 16 F-érték ANOVA korral korrigálva 6,249 4,425 0,016 0,041 17. táblázat A spontánállapotos és a pszichésen meddők varianciaanalízissel történő összehasonlítása a kor figyelembevételével Az Ismeretlen eredetű meddő nők szülőcsaládjában az Organikus okokból meddő nőkhöz képest kevésbé volt jellemző az apai túlvédés (F(1,40)=5,559, p<0,05). Meddőség oka Kérdőív Skála Organikus F-érték ANOVA korral

korrigálva 2,6 5,5 5,559 0,024 16 26 Pszichés Átlag Szülői Túlvédés - apa (0-21) Bánásmód N 18. táblázat Az ismeretlen eredetű és az organikus okokból meddő nők varianciaanalízissel történő összehasonlítása a kor figyelembevételével 20 V. MEGBESZÉLÉS 1.1 A szülői bánásmód kapcsolata a felnőtt és nemi szerepekkel A nőkre és társukra vonatkozólag is kimutattam, hogy mind az apai, mind az anyai szeretet-törődés növeli a későbbi Nőiességet. Azok a nők, akik kevesebb szeretet-törődést kaptak az anyuktól, illetve az apjuktól, kevésbé lesznek nőiesek, és társnak is olyan férfit választanak, akiben a nőiesség alacsonyabb, vagy legalábbis alacsonyabbnak látják. A nőiesség skála egy sor olyan jelzőt tartalmaz, amely a szeretet-törődéssel párhuzamban van. A gyermekkorában szeretettel körülvett nő felnőttként ezen értékeket a mintakövetés, interiorizáció mentén képviseli, birtokolja. Aki

gyermekkorában alacsony fokú szeretettörődésben részesült nem választ társául sem olyat, akiben a nőiesség magas fokú, hiszen valószínűleg saját apjában sem volt, így „apaválasztás” (apa mintájára történő választás) lehet a háttérben. Ráadásul ő maga sem birtokolja ezen jellemzőket, hiszen nem volt kitől elsajátítani a fenti értékeket. A Férfiasság dimenzióban csak a társra vonatkozóan találtam szignifikáns hatást. Azok a nők, akik irányában az apa erősebb Túlvédést mutatott, olyan társat választanak, akik férfiasabbak, vagy legalábbis férfiasabbnak látják őket. Túlvédő apa lányának talán éppen a túlvédés miatt (Túlvédő skála iteme pl. „Úgy bánt velem, mintha egészen kisgyerek volnék”), nem alakult ki kompetencia-érzete, önirányítottsága, így olyan férfit választ, aki őt irányítja, dönt helyette. A férfiasság skála tételei erre utalnak: határozott, döntéshozó, kemény,

felelősségteljes, domináns, szigorú, erőszakos, elvárásokat támasztó. A rendszerszemléletű családterápia szerint a felnőtt a gyerekként megszokott egyensúlyt keresi, mivel mást nem ismer és nem tud más viszonyokhoz alkalmazkodni. Ugyanazt a triangulumot igyekszik kiépíteni felnőttként, mint amiben gyermekként része volt. 1.2 A családi diszfunkcionalitás kapcsolata a felnőtt és nemi szerepekkel Eredményeim szerint a családi diszfunkcionalitás több skálában is kimutatható hatással bír a későbbi felnőtt és nemi szerepekre. Vizsgálatomban nem találtam összefüggést a Fizikai bántalmazás és a Felnőtt és nemi szerepek között. Ezt Forward (2000) álláspontjával magyarázom, miszerint a bántalmazott gyerek felnőttként nem tudja kiegyensúlyozott felnőtt identitását kialakítani, mivel fixálódott, „benneragadt” gyerekkori megoldatlan problémáiba. Ugyanakkor fizikai bántalmazás esetén a pótszülő szerepébe is

kényszerül, hiszen az erőszakos, fizikailag bántalmazó szülők 21 gyermekeiket pótszülőnek tekintik, akik majd ellátják érzelmi szükségleteiket. Ha a gyerek erre nem képes, akkor fizikailag bántalmazza, amikor is a gyerek méginkább pótszülő, hiszen az erőszakos szülő valójában saját szülei iránt érez haragot. A gyerek ilyenkor egy ál-felnőtt szerepet (Túri 1999) visel: felelősnek látja önmagát, miközben lehet, hogy megrekedt az érzelmi fejlődése. A fizikai bántalmazó szülőnek ráadásul vannak érzelmileg melegebb pillanatai: viccel, szeretetet ígér. Az is lehet, hogy a bántalmazó családokban jelen lévő titkolózás (Forward 2000) még mindig befolyásolja válaszadásukat, vagy lehet hogy tudattalan szinten állnak ellen, azzal, hogy még mindig nem tudnak rosszat mondani a szüleikről, még mindig ragaszkodnak, szeretetet remélve. A Szülői elhanyagolás és a Lelki bántalmazást átélt nők kevésbé válnak nőiessé, és

inkább gyerekszerepben vannak párkapcsolatukban. Ennek hátterében lehet egy regresszíó, nőiességében is megrekedt személyiségfejlődés. A kielégületlen „gyámolításigény”, melyet felnőttkorban párkapcsolatában kíván kárpótolni. Nem érzi kompetenciáját, énje nem erősödött meg, nem érzi önirányítottságát ( a Felnőtt- és Nemi szerep kérdőív kérgyerek skálája többször tartalmaz erre utaló jelzőket: áldozat, önállótlan, kiszolgáltatott). Az eredmény összhangban áll a korábban idézett elméletekkel, melyek szerint a bántalmazás rontja a a kötődést és a szociális kompetenciát is. A gyerekszerep pedig rímel arra a gyerekkori állapotra, hogy biztonságos kötődés híján a gyerek mindig külső kapaszkodót keres, hogy szeretetet, nyugalmat találjon. A szülőkkel való jó kapcsolat eredményeképpen a nők Felnőttesek, mind Férfi, mind Női, mind Felnőtt szerepükben magasabbak értékeket érnek el, amely

mögött valószínűleg a kötődésük biztonságos volta húzódik meg. A férfiakra vonatkozóan csak a (társuk által megítélt) Férfiasság függött össze a nők által átélt Lelki bántalmazással. Vagyis azok a nők, aki több lelki bántalmazást éltek át gyerekkorukban, férfiasabb társat választanak, vagy legalábbis férfiasabbnak látják őt. Ezen eredményt magyarázhatunk azzal, hogy aki lelki bántalmazást élt meg gyermekként és gyerekszerepben maradt, olyan társat választ, aki nem csak felnőtt, de még ráadásul erős és irányító is, azaz a férfiasság skálán magas értéket képvisel. Az is lehet, hogy csak a nő értékeli férfiasnak, mert szüksége van arra, hogy erősnek lássa párját, aki képes megvédeni őt. Az ilyen személy törékenyebb, s egy erős férfiben véli felfedezni a számára szükséges stabilitást. 1.3 A szülői bánásmód és családi diszfunkcionalitás kapcsolata a párkapcsolati minőséggel Mind az anyai,

mind az apai Szeretet-törődés csökkenti a későbbi párkapcsolati 22 feszültséget azáltal, hogy növeli a Jelenlegi párkapcsolattal való elégedettséget. Hazan és Shaver (1987) szerint a gyerekkori kötődés mintázata párhuzamot mutat a felnőttkori párkapcsolati dinamikával. Ennek alapján valószínűsíthető, hogy az apai-anyai szeretet törődés biztonságos kötődést eredményezett, melynek következménye egy elégedettség a párkapcsolati értékelésben. Ennek hátterében az is lehet, hogy ha a lányt gyermekkorában szeretet vette körül, felnőttkorában valós igényeinek megfelelően választ párt, nem pedig az érzelmi hiány pótlására reagál irreális (lásd „sajátos igények elmélete”) párválasztással. Az anyai Túlvédés növeli a párkapcsolati feszültséget azáltal, hogy csökkenti a Jelenlegi párkapcsolattal való elégedettséget. A gyermekkorában anyja által túlvédett nő felnőttként is vágyik az

irányítottságra, hiszen kompetenciaérzete nem alakult ki. Ugyanakkor a külső irányítottság hatására nem változik meg tartósan semmi, igazából függő helyzetben marad, amivel való elégedetlenség megnyilvánulhat a jelenlegi párkapcsolat bizonyos mértékű leértékelésében. Talán párja nem akar megoldani mindent helyette, így úgy érzi, hogy párja magára hagyja, nem segít neki. A Szülői elhanyagolás valamint a Lelki bántalmazás és általában a Családi diszfunkcionalitás növeli a későbbi párkapcsolati feszültséget azáltal, hogy csökkenti a Jelenlegi párkapcsolattal való elégedettséget. Ebben az esetben az elégedetlenség mögött megjelenhet az, hogy a párválasztás érzelmi hiány pótlására, irreálisan, a valós személyiségnek nem megfelelő módon történt meg, így az elégedettség nem jelenik meg, hiszen érzelmi hiányt tartósan nem pótolhat még a házastárs sem. 1.4 A párkapcsolati minőség kapcsolata a WHO

jóléttel Az életminőséget mérő kérdőíveket összevetve azt találtam, hogy a WHO Jólléttel mért magasabb életminőség tetten érhető mind a Jelenlegi párkapcsolati minőség magasabb voltában, mind a párkapcsolati Feszültség alacsonyabb értékében. Mindemellett az is látszik, hogy a magasabb életminőséggel rendelkezők igényei is megnőnek, a Vágyott párkapcsolati minőségük is magasabb. 1.5 A meddőség hátterének vizsgálata A meddőség kapcsolata a szülőcsaláddal Az Ismeretlen eredetű meddő nőket és általában azokat, akik nem lettek spontán állapotosak (azaz vizsgálatomban a meddők) gyerekkorukban anyjuk kevésbé védte túl, mint 23 az Spontán teherbe esetteket. Az Ismeretlen eredetű meddő nők gyerekkorára − mind a spontán módon teherbe esettek, mind az organikus okokból meddőkhöz képest − kevésbé volt jellemző az apai túlvédés. Mindez magyarázatául említeném, hogy Fassino és mtsai kutatása (2002)

szerint az ismeretlen eredetű meddőség előjelzője lehet az alacsony fokú önirányítottság (Self-Directedness), amely egy fokú gyerekszerepet is feltételez. Azt gondolom, hogy az ismeretlen eredetű meddők igénye nagyobb az irányításra, túlvédésre. Mivel a szülői bánásmódról retrospektíven számoltak be, az emlékezet torzító hatása révén, feltételezem, hogy az ismeretlen eredetű meddő nők természetesebbnek találják a túlvédést, így arról alulértékelve számolnak be, a kontrollcsoport tagjai pedig éppen önirányítottságuk, már serdülőkorban megjelent leválási hajlamuk révén fokozottan emlékeznek és számolnak be a szülői túlvédésről. Fassino és mtsai (2002) jelzik, hogy a karakter éretlensége erősíti a kapcsolati stressz szituációt, de ugyanakkor erősíti az ártalomkerülést is a stresszel szemben. Azaz talán már az is stressz szituációnak bizonyulna, ha szembenézne szülei túlvédő magatartásával, azért

alulértékeli azt az önkitöltős kérdőívben. A meddőség kapcsolata a jelenlegi felnőtt és nemi szerepekkel Azok a nők, akik voltak spontán állapotosak magasabb Férfiasság értékeket értek el, mint azok a nők, akik nem voltak, azaz vizsgálatomban a meddők. Ezen eredmény mögött azt gondolom, a vizsgálati és normatív minta különbözősége áll. A normatív minta tagjai (gyakran több éve) már gyereket nevelnek, így az ő esetükben a gyerekneveléssel járó tapasztalatok fokozhatják a férfiasság skála magasabb értékét, amely pl. a határozottságot, döntésképességet is tartalmazza. Mint azt korábban jeleztem a Férfiasság skála tételei ráadásul inkább jártak együtt a Felnőtt skála tételeivel a Felnőtt- és Nemi szerep kérdőívben. Kutatásom nem talált összefüggést az Ismeretlen eredetű meddőség és a szülő-gyerek illetve infantilis testvéri párkapcsolati dinamika között. A meddőség kapcsolata a jelenlegi

párkapcsolati minőséggel Azok a nők, akik voltak spontán állapotosak a Jelenlegi párkapcsolati minőségüket szignifikánsan rosszabbnak érékelik, és ebből származóan a párkapcsolatukban megjelenő Feszültségük is nagyobb. Mindennek hátterében lehet, hogy a meddők gyakran idealizálják a kapcsolatukat, másrészt a gyerekes családokban adódhatnak feszültségek a gyereknevelés miatt is. A gyerekes családokban a férfi-nő, férj-feleség egyszercsak apa-anya lesz, s a szerepváltozásból adódó nehézségek is megterhelhetik a párkapcsolatot. Abbey és mtsai (1994) azt találták, hogy a gyereket nevelők rosszabbul ítélik meg párkapcsolatukat, mint a 24 meddők. Ráadásul az ismeretlen eredetű meddő párok idealizálják párkapcsolatukat, egyrészt a kollúzió (Jürg Willi) másrészt a közös ellenség, a meddőséggel valamint a mögötte való ismeretlen tényezőkkel szemben mintegy szövetségre is lépnek (Bagdy 2002). Kutatásomban

tehát az Ismeretlen eredetű meddő nők apai vonatkozásban alacsonyabb szintű túlvédésről számoltak be mint a kontrollcsoport vagy az organikus meddők. Anyai vonatkozásban a meddő csoportok (ismeretlen eredetű és organikus) általában alacsonyabb szintű túlvédésről számol be, mint a kontrollcsoport. Mindennek hátterében azonban lehet egy nagyobb túlvédés igény, így a retrospektív beszámoló alapján született eredmény torzíthat. A nem meddők vizsgálatomban férfiasabbnak bizonyultak, mint a meddők, azonban emögött állhat a gyereknevelési tapasztalat miatti következményes változás. A gyerekesek ráadásul nagyobb párkapcsolati feszültségről számolnak be, amely valószínűleg szintén inkább a gyermek és az emiatt megváltozott szerepváltás következménye. 1.6 Korlátok Mindenképpen meg kell említenem a vizsgálati minta, elsősorban az Ismeretlen eredetű meddő minta (16 fő) kis létszámát, nem reprezentatív jellegét.

„Boivin (2003; idézi Pápay, 2007) meddőség-specifikus vizsgálatokon végzett metaanalízisének eredményei alapján, közepes hatásméret esetén, a megfelelő power (80%) eléréséhez, 0,05 szignifikanciaszint mellett, minimum 65 fős mintára van szükség (csoportonként!) ahhoz, hogy elérjük a megfelelő mintaelemszámot.” A vizsgálat nem tért ki számos egyéb háttérváltozó kiszűrésére. Nem számoltam a szocioökonómiai státusszal, meddőség fennállásának idejével, eddigi kezelések számával, az átélt stressz mértékével, pszichopatológiai változókkal (pl. depresszió, szorongás, evészavar), egyéb egészségmagatartással kapcsolatos változókkal (mint például testtömegindex, cigaretta, alkoholfogyasztás.stb) Másrészt csak azok szerepelnek vizsgálati a mintaként, akik aktívan keresték az orvosi segítséget, asszisztált reprodukciós eljárásokat meddőségük miatt, valamint közülük is csak azok, akik önkéntesen

kitöltötték a kérdőívemet. A kontrollcsoportba ismerőseim és ismerőseim ismerősei révén kerültek a személyek, mégpedig azon kritériumnak kellett, hogy megfeleljenek, hogy élveszülésük volt és az orvos nem állapított meg semmiféle meddőségi kritériumot esetükben. Azonban a normatív minta nagy részének nagyobb gyereke van. A vizsgálati módszer nem tért ki a gyereknevelés által 25 megváltozott pszichoszociális faktorokra. A kérdőívek gyerekkorra vonatkozó részei retrospektív jellegűek, így az emlékezet torzító hatását nem lehet kizárni. Az eredmények alapján azt gondolom, hogy a Szülői Bánásmód mellett hasznos lett volna a felnőttkori kötődést is mérni pl. Felnőttkori Kötődés Interjúval (M Steele, J Kaniuk, J Hodges, C. Haworth, and S Huss) illetve a női önbecsülést pl a Coopersmith Self-Esteem Inventory-val (Coopersmith, 1967). A gyerek-felnőtt szerep mérésére az általam készített Felnőtt- és Nemi

szerep kérdőív mellett érdemes lett volna használni az önirányítottság (Self-directedness) mérésére a Fassino és mtsai által is alkalmazott Temperament and Character Inventory-t (TCI – Cloninger és mtsai, 1993). Tekintettel a retrospektív önbeszámolók torzító hatására érdemes lett volna mélyinterjút és projektív teszteket is használni, valamint a nők ön- és társmegítélése helyett a férfit és a nőt is vizsgálni. A „szinte bizonyosan” ismeretlen eredetű meddő csoport meghatározása érdekében érdemes lenne olyan párokat is vizsgálni, akiknek már született egy egészséges gyerekük, tehát esetükben az organikus okokat valószínűleg ki lehet zárni. Persze ezesetben a gyereknevelés illetve az első gyerek által megváltozott dinamikára érdemes a fókuszt tenni. Mindezek figyelembevétele mellett ezt a kutatást pilot-ként kezelem és további tervem, hogy az eredmények finomításának tükrében folytassam. 26 VI.

IRODALOMJEGYZÉK 1. Abbey, A, Andrews, F M, Jill, H L (1994): Infertility and parenthood: Does becoming a parent increase well-being? Journal of Consulting and Clinical Psychology, 62 (2) 398403. 2. Apfel, R J, Keylor, R G (2002): Psychoanalysis and Infertility: Myths and Realities International Journal of Psychoanalysis 83, 85-104. 3. Bagdy E (2002): A tudattalan összejátszástól az együtt fejlődésig - Kollúzió-koevolúció: Jürg Willi párdinamikai koncepciója. In Bagdy E (szerk) Párkapcsolatok dinamikájaInterakciódinamikai vizsgálatok Közös Rorschach teszttel Animula kiadó 34-50 4. Bakó T (2006): A funkcionális meddőség intrapszichés vonatkozásai egy eset kapcsán Thalassa (17) 2-3, 207-216. 5. Bakó T, Kulcsár É (2005): Funkcionális meddő házaspárok kapcsolati kollúziójának vizsgálata Közös Rorschach teszttel. Psychiatria Hungarica 20 (2), 112-125 6. Bandura, A (1962): Szociális tanulás utánzás útján In Pataki F (szerk) (1976) Pedagógiai

szociálpszichológia. Gondolat, Budapest 84-123 7. Bányai É (2004) Általános pszichológia 3: motiváció, emóció, mozgás Egyetemi előadások pszichológus hallgatóknak. 2004 őszi félév ELTE-PPK, Budapest 8. Bartolomew, K (1990) Avoidance of intimacy, an attachment perspective Journal of Social and Personal Relationship, 7, 147-178. 9. Bem, S L(1974): The Measurement of Psychological Androgyny Journal of Consulting and Clinical Psychology, 42, 155-162. 10. Bem, S L(1981): The BSRI and Gender Schema Theory: A Reply to Spence and Helmreich. Psychological Review, 88 (4), 369-371 11. Benedek, T, Ham, G C, Robbins, F P, Rubenstein, B B (1953): Some Emotional Factors in Infertility. Psychosomatic Medicine 1953 Vol XV, No 5, 485-498 12. Bereczkei, T, Csanaky, A (2001): A szocializáció evolúciós pályái: az apa nélkül felnövő kamaszok és felnőttek viselkedésének fejlődése. Pléh, Cs, Csányi, V, Bereczkei, T (szerk.) Lélek és evolúció Osiris, Budapest, 211-228

13. Berg, B J, Wilson, J F, Weingartner, P J (1991): Psychological sequelae of infertility treatment: The role of gender and sex-role identification. Social Science & Medicine vol 33. Issue 9, 1071-1080 14. Bernard, A, Krizsa, F (2006): A meddőségről általában In SG Kaáli (szerk): A 27 meddőség korszerű diagnosztikája és kezelése. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 13-23 15. Brand, H I, Roos, S S, Merve, A B (1982): Psychological Stress and Infertility Part 1 Psychophysiological reaction patterns. British Journal of Medical Psychology, 55, 379384 16. Buda B, Szilágyi V (1988): Párválasztás 4 fejezet Gondolat Kiadó, Budapest 17. Bydlowski, M (2003): Facteurs psychologiques dans l’infertilité féminine Ginécologie Obstétrique Fertilité 31, 246 251. 18. C Molnár E (2006): A női önértékelés konfliktusai In: C Molnár E, Füredi J, Papp Z (szerk.) Szülészet-nőgyógyászati pszichológia és pszichiátria Medicina Könyvkiadó, Budapest, 19-41. 19. C

Molnár E (2006): Reprodukciós zavarok In: C Molnár, E, Füredi J, Papp Z (szerk) Szülészet-nőgyógyászati pszichológia és pszichiátria. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 145-150. 20. C Molnár E (1996): Anyaság és társadalmi adaptáció: A GYES alatt neurotikusságot mutató anyák vizsgálata. Kandidátusi disszertáció, kézirat 21. C Molnár E (1989): Neurózisszűrés GYES alatt, Sorsfordulók, életfordulók Losonczi Ágnes (szerk.) MTA Szociológiai Intézet 22. C Molnár E (2007): A nő ezer arca Akadémiai Kiadó 23. Carver, C S, Scheier, M F (2001) Személyiségpszichológia Osiris Kiadó, Budapest 24. Christie, G L (1998): Some socio-cultural and psychological aspects of infertility Human Reproduction Vol.13, No 1, 232-241 25. Cole, M, Cole, S R (2002): Fejlődéslélektan Osiris Kiadó, Budapest 26. Diener, E, Lucas, R E, Oishi, S (2002): Szubjektív jóllét – A boldogság és az élettel való elégedettség tudománya. Kéziratos fordítás ELTE-PPK,

Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék. (Subjective well-being: The science of happiness and life satisfaction. In Snyder, C R, Lopez, S J (eds): The handbook of positive psychology Oxford University Press, New York. 63-73) 27. Draper, P, Belsky J (1990) Personality development in evolutionary perspective Journal of Personality, 58, 141-161. (idézi Kulcsár, 1995) 28. Dunkel Schetter, A C, Lobel, M (1991): Psychological reactions to infertility In Dunkel Schetter, A. C, Stanton, A L (eds) Psychological Adjustment to Infertility Plenum Press, New York, 29-57. (idézi Greil, 1997) 29. Erikson, E H (1957) Az emberi fejlődés nyolc szakasza In: Szakács F, Kulcsár, Zs (szerk.) (1991) Személyiséglélektani Szöveggyűjtemény Tankönyvkiadó, Budapest 10628 175. 30. Fassino, S, Garzaro, L, Peris, C, Amianto, F A, DagaG A (2002a): Temperament and character in couples with fertility disorders: a double blind, controlled study. Fertility and Sterility Vol.77 No6 1233-1240

31. Fassino, S, Piero, A, Boggio, S, Piccioni, V, GarzaroL (2002b): Anxiety, depression and anger supression in infertile couples: a controlled study. Human Reproduction Vol.17 No11 2986-2994 32. Ferber, G M (1995): An empathy-supporting approach to the treatment of infertile women. Psychoteraphy: Theory, Research, Practice, Training 1995 Fal Vol 32 (3) 437 33. Ford, E S C, Forman, I R, Char, W, Wilson, W T, Scholtz, C (1983): A Psychodynamic Approach to the Study of Infertility. Fertility and Sterility 4, 456-465 34. Forward, S (2000) Mérgező szülők Háttér Kiadó, Budapest 35. Greil, A L (1997): Infertility and psychological distress: A critical review of the literature. Soc Sci Med Vol 45, No 11, 1679-1704 36. Hajnal Á, Susánszky É, Szántó Zs, Csoboth Cs (2004) A szülő depresszív hangulatának és a gyermek magatartás-problémáinak összefüggése. Lege Artis Medicine, 14 (12), 878886 Letöltve: 2008 április 18

http://www.lamhu/indexcgi?c=http://wwwlamhu/folyoiratok/lam/0412/tarthtm&k=alap 000&v=12764109004&r=699299541 37. Hatfield, E (1988) Passionate and companionate love In Sterberg, R, Barnes, M (eds) The psychology of love. CT: Yale University Press, New Haven 191-217 (idézi Smith és Mackie, 2001) 38. Hazan, C, Shaver P R (1987): Romantic love conceptualized as an attachment process Journal of Personality and Social Psychology, 52(3), 511-524. 39. Heider, D, Matschinger, H, Bernert, S, Vilagut, G, Martínez-Alonso, M, Dietrich, S, Angermeyer, M. C (2005): Empirical evidence for an invariant three-factor stucture of the Parental Bonding Instrument in six European countries. Psychiarty Research 135 (2005) 237-247. 40. Herman, J L (2003) Trauma és gyógyulás Háttér Kiadó – Kávé Kiadó – NANE Egyesület, Budapest. 41. Homburg, R (2005): Toward confusing terminology in reproductive medicine A counter proposal. Human Reproduction, Vol 20, No 2, 316-319 42. Jacobvitz, D

B, Bush N F (1996): Reconstruction of family relationships: Parentchild alliences, personal distress, and self-esteem. Developmental Psychology 32 (4), 732-743 29 43. Kahn, S, Zimmerman, G, Csikszentmihalyi, M, Getzels, J W (1985) Relations between identity in young adulthood and intimacy at midlife. Journal of Personality and Social Psychology, 49, 1316-1322. (idézi Carver és Scheier, 2001) 44. Karen, R (1990) Becoming Attached The Atlantic Monthly February, 13 45. Kelley, H H, Berscheid, E, Christensen, A, Harvey, J H, Huston, T L, Levinger, G, McClintock, E, Peplau, L. A, Peterson, D R (eds) (1983) Close relationships San Francisco: Freeman. (idézi Smith és Mackie, 2001) 46. Kelly, J A, Worell, L (1976): Parent Behaviours Related to Masculine, Feminine and Androgynous Sex Role Orientations. Journal of Consulting and Clinical Psychology Vol 44, No. 5, 843-851 47. Kerezsi K (1995) A védtelen gyermek Erőszak és elhanyagolás a családban Közgazdasági és jogi Könyvkiadó,

Budapest. 48. Kikendall, K A (1994): Self-Discrepancy as an Important Factor in Addressing Women’s Emotional Reactions to Infertility. Professional Psychology: Research and Practice Vol 25, No.3, 214-220 49. Kipper, D A, Zadik, H (1996): Functional infertility and feminity: a comparison of infertile women and their mothers. Journal of Clinical Psychology Vol52, Issue 4375382 50. Kipper, D A, Zigler-Shani, Z, Serr, D M, Insler, V (1977): Infertility, Neuroticism and the Feminine Role – A methodological inquiry. Journal of Psychosomatic Research 21, 353-358. 51. Kovács M (2004): Nemi ideológiák és karrier-aspirációk különböző felsőoktatási intézményekben tanuló diákok körében. Doktori disszertáció ELTE-PPK, Budapest 52. Kozma N (2004): Kodependencia megjelenése szenvedélybetegek partnerei körében Szakdolgozat. ELTE-PPK, Budapest 53. Kökönyei Gy. (2005a) Személyiségpatológiák. Kézirat. ELTE, Egészség- és Személyiségpszichológiai Tanszék,

Budapest. 54. Kökönyei Gy (2005b) Személyiségpatológiák Egyetemi előadások pszichológus hallgatóknak. 2005 őszi félév ELTE-PPK, Budapest 55. Kulcsár Zs (1995): Evolúciós szemlélet a személyiségpszichológiában: önkontroll, reprodukció és altruizmus. Magyar Pszichológiai Szemle, 51, 26-36 56. Lamb, M (1975): Fathers: forgotten contributors to child development Human Development 18, 245-266. 57. Lubinski, D ,Tellegen, A, Butcher, J N (1983): Masculinity, Feminity and Androgyny 30 Viewed and Assessed as Dintinct Concepts. Journal of Personality amd Social Psychology, 44 (2) 428-439. 58. Matsubayashi, H, Hosaka, T, Izumi, S, Suzuki, T, Kondo, A, Makino, T (2004): Increased depression and anxiety in infertile Japanese women resulting from lack of husband’s support and feelings of stress. General Hospital Psychiatry 26 (2004) 398-404 59. Mindes, E J, Ingram, K M, Kliewer, W, James, C A (2003): Longitudinal analyses of relationship between unsupportive social

interactions and psychological adjustment among women eith fertility problems. Social Science and Medicine 56, 2165-2180 60. Mori, M (1999): The influence of father-daughter relationship and girls’ sex-roles on girls’ self-esteem. Archives of Women’ Mental Health 2, 45-47 61. Morrow, K A, Thoreson, R W, Penney, L L (1995): Predictors of psychological distress among infertility clinic patients. Journal of Consulting and Clinical Psychology 1995 feb Vol 63 (1) 163-167 62. Napier, A Y (1988): A törékeny kapcsolat Animula Kiadó, Budapest 63. Nene, U A, Coyaji, K, Apte, H (2005): Infertility: A label of choice in the case of sexually dysfunctional couples. Patient Education and Counselling 59:234-238 Letöltve: 2008. 03 26, wwwelseviercom/locate/pateducou 64. Pápay N (2007) A meddőség biopszichoszociális kontextusa Szakdolgozat ELTE-PPK, Budapest. 65. Parker, G, Tupling, H, Brown, L B (1979): A Parental Bonding Instrument British Journal of Medical Psychology 52, 1-10. 66.

Perry, B. D. (2001) The neuroarceology of childhood maltreatment: the neurodevelopmental costs of adverse childhood events. In Franey, K, Geffner, R, Falconer, R. (eds) The cost of maltreatment: who pays? We all do Family Violence and Sexual Assault Institute, San Diego, 15-37. (idézi Kökönyei, 2005a) 67. Pines, D (1990): Emotional aspects of infertility and its remedies The International Journal of Psychoanalysis 71, 561-568. 68. Rózsa S, Réthelyi J, Stauder A, Susánszky É, Mészáros E, Skrabski Á, Kopp M (2006) A Hungarostudy 2002. Országos reprezentatív felmérés tervezése, statisztikai módszerei, a minta leíró jellemzői és az alkalmazott kérdőívek. In Kopp M és mtsai (szerk.) A magyar népesség életminősége az ezredfordulón Budapest 70-82 69. Savitz, D A, Hertz-Picciotto I, Poole, C, Olshan, A F (2002): Epidemiologic measures of the course and outcome of pregnancy. Epidemiol Rev 24, pp 91-101 70. Schachner, D A, Shaver, P R, (2002) Attachment

Theory and Human Mate Poaching 31 New Review of Social Psychology 1. 122-129 71. Sétan, A K, Theis, A, de Tychey, C (2001): Réflexions sur l’approche psychdynamique des stérilités feminines. L’Évulotion Psychiatrique Vol 66 Issue (1) 61-74 72. Shaver P R, Hazan, C (1988) A biased overview of the study of love Journal of Social and Personal Relationships, 5, 473-501. 73. Simpson JA, Rholes WS, Campbell, L, Wilson, C L, (2003): Adult Attachment, the Transition to Parenthood, and Depressive Symptoms. Journal of Personality and Social Psychology, 84 (6), 1172-1187. 74. Smith, E R, Mackie, D M (2001) Szociálpszichológia Osiris, Budapest 75. Sternberg, R J (1986) A triangular theory of love Psychological Review, 93, 119-135 (idézi Smith és Mackie, 2001) 76. Szendi G (2007): A női funkcionális meddőség evolúciós értelmezése Mentálhigiéné és pszichoszomatika 2007. 8 évf 1 sz, 5-48 77. Szilágyi V (2006): Szexuálpszichológia Medicina, Budapest Letöltve: 2008

április 10, http://mek.oszkhu/03600/03600/03600pdf 78. Tóth E (2004) Kötődési típusok szerepe felnőttkori párkapcsolatokban Szakdolgozat ELTE-PPK, Budapest. 79. Tóth I, Gervai J (1999): Szülői bánásmód kérdőív (H-PBI): A Parental Bonding Instrument (PBI) magyar változata. Magyar Pszichológiai Szemle 1999 LIV 4, 551-566 80. Túri Z (1999): Az elhúzódó serdülőkor In Járó K (szerk) Játszmák nélkül Tranzakcióanalízis a gyakorlatban. Helikon Kiadó, Budapest, 178-198 81. Urbán R (1994) Az intimitásról Magyar Pszichológia Szemle, 34 (1-2), 84-98 82. Waters, E, Merrick, S, Treboux, D, Crowell, J, Albersheim, L (2000) Attachment Security in Infancy and Early Adulthood: A 20-Year Longitudinal Study. Child Development, May / June 2000, Volume 71., Number 3, 684-689 83. WHO The epidemiology of infertility (1975) World Health organization Technical report Series, No 582. Geneva:WHO 84. Wright, J, Allard, M, Lecours, A, Sabourin, S (1989): Psychological distress

and infertility: a review of controlled research. International Journal of Fertility, 34, 126-142 (idézi Greil, 1997) Zahn-Waxler, C., Radke-Yarrow, M (1990) Az empátiás törődés eredete In Kulcsár Zs (szerk.) Morális fejlődés, empátia és altruizmus Szöveggyűjtemény Eötvös kiadó, ELTE, Budapest. 71-91 32