Jogi ismeretek | Gazdasági jog » A szellemi alkotások jogának fő területei és elméleti alapjai, nemzetközi együttműködés

C C.1 A SZELLEMI ALKOTÁSOK JOGÁNAK FŐ TERÜLETEI, ÉS ELMÉLETI ALAPJAI. NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS 1.1 A SZELLEMI ALKOTÁSOK JOGÁNAK FŐBB TERÜLETEI A szellemi alkotások joga a polgári jog viszonylag önálló, sajátos területe. A Ptk. 86-87 § általános jelleggel, de bekapcsolja a polgári jogba ezt a területet A Ptk VII fejezete azt a címet viseli, hogy a Személyek és a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok. A 86-87.§ felsorolja a legfontosabb jogvédelmi területeket ill azt, ha valakit megsértenek a szellemi alkotáshoz fűződő jogában, milyen jogvédelmi eszközöket vehet igénybe. A tárgy önálló, ez azt jelenti, hogy egy alkotáscentrikus területről van szó. A szellemi alkotások joga az alkotó embert védi az alkotáson keresztül. Az alkotó rendelkezik az alkotása felett A szellemi alkotások sajátos vonásai A szellemi alkotásokon belül két főbb részterület különböztethető meg a szerzői jog és az iparjogvédelem. A szerzői jog

főleg a művészet területén létrehozott alkotások védelmére hivatott, s jobban épít az individuális, szubjektív mozzanatokra. Az iparjogvédelem intézményeivel oltalmazott alkotásoknál kevésbé szoros az alkotóhoz kötődés, a jogi szabályozás objektívabb értékelésre alapít, jobban gyakorlatra orientál. A szerzői jogvédelem és az iparjogvédelem szorosan kapcsolódik egymáshoz. - adott alkotást egyszerre védhetik a szerzői jogvédelem és iparjogvédelem előírásai. Ugyanaz a grafikai ábrázolás lehet képzőművészeti alkotásként a szerzői jogvédelem és védjegyként, vagy formatervezési mintaként az ipari tulajdon körébe tartozó védett tárgy. A szellemi alkotások általános közös vonásai 1. Mind az iparjogvédelmi tevékenység tárgyai, mind a szerzői alkotások elvileg kizárólagos jogot biztosítanak a jogosult részére. Az iparjogvédelem tárgyait és a szerzői alkotásokat abszolút jellegű negatív tartalmú

jogosultságok hatékonyan védik. 2. Mind az iparjogvédelem tárgyait, mind a szerzői alkotásokat jogi monopólium védi, e jogi monopóliumból elvileg gazdasági monopólium építhető ki. 3. Mind az iparjogvédelem körébe tartozó tárgyak, mind a szerzői jogi alkotások oltalma időben korlátozott. 4. A szellemi alkotások használata terén mindkét vonatkozásban számos közérdekű korlátozás érvényesül, pl. előhasználat, kényszerengedély (szabadalmaknál), illetve szabad felhasználás (a szerzői alkotásoknál). 5. A szellemi alkotásoknak kiemelkedő a gazdasági jelentősége, az ipari tulajdon tárgyainak elsősorban a szabadalmak és védjegyek vonatkozásában, a szerzői alkotásoknak pedig főként az informatika, továbbá film, szoftver, hangfelvételben rögzített zene révén. Az ipari tulajdon tárgyai és a szerzői alkotások eltérő vonásai 1. Az iparjogvédelem területén a jogi oltalom elengedhetetlen feltétele a központi

nyilvántartásba-vétel, azaz a lajstromozás. A szerzői alkotások ezzel szemben automatikusan, létrehozásuk pillanatától minden alakszerűség nélkül oltalomban részesülnek. Az iparjogvédelem tárgyainál (szabadalmak, használati minták) a minőségi követelményt az újdonság, a szerzői alkotásoknál pedig az eredetiség és egyéni jelleg megkövetelése jelenti az alkotó tevékenység értékelésénél. 3. Az iparjogvédelem alkotásainál a szerző egyéni személyiségjegyei, tulajdonságai kevésbé játszanak fontos szerepet, vagy egyáltalán szóba sem jöhetnek mint az árujelzőknél. A szerzői alkotások jobban függnek az alkotó személyiségétől, azaz az adott szerzőtől elválaszthatatlanok. 4. Az iparjogvédelmi alkotások oltalmi ideje viszonylag rövid, 5, 10, illetve 20 év, kivételesen 25 év a bejelentés napjától számítva. A szerzői alkotások oltalmi ideje lényegesen hosszabb. Ezek a szerző életében és halálát követően

70 évig oltalomban részesülnek. 5. Az iparjogvédelmi tárgyaknak behatárolt számú fajtája létezik A szerzői alkotások lényegesen nagyobb fajtagazdagságot mutatnak. 6. Az iparjogvédelem alkotásainál nincs szükség a közönséghez való eljuttatásra, ezzel szemben a szerzői művek közönséghez való eljuttatása elengedhetetlen, és e tevékenység bizonyos műfajok esetén különleges közreműködők és számukra biztosított jogosultságok, szomszédos jogok (hangfelvétel, sugárzás, előadóművészek, filmjogok) révén valósulhat csak meg. 2. 1.11A szellemi alkotások jogának területei: 1.111 Szerzői jog: - a művészeti alkotásokkal foglalkozó jogterület (homogénebb az iparjogvédelemnél) - ide tartoznak a - szomszédos jogok is - e terület jellemzői, hogy a művek szorosan kapcsolódnak az alkotóhoz. 1.112 Iparjogvédelem: - tudományos és technikai alkotásokkal kapcsolatos jogterület - heterogénebb, nem kapcsolódik szorosan az

alkotóhoz. - találmány, szabadalom jobban elválik az alkotótól, mint a szerzői jog esetében - ide tartozik: - műszaki alkotások védelme - vállalat és árujelzőjog védelme (védjegyjog) - régen ide tartozott még a versenyjog is (ma ezt a kereskedelmi jog keretei között tárgyalják). 1.2 TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS Az ókorban és a középkorban kényelmes helyzettel állunk szemben, mert nem léteznek gyökerei a szellemi alkotásoknak. A szellemi alkotásokkal kapcsolatos kérdések ezekben a korokban jogon kívüli kategóriát jelentenek. Nem találunk olyan jogszabályt, joggyakorlatot, elméleti munkát, amely ezt a területet boncolgatná. Természetesen voltak nagy alkotóművészek és nagy alkotások, de a szerzőknek alapvetően erkölcsi elismerést adtak és honoráriumot, ami rendkívül busás volt, de az összeg nem volt jogszabályban rögzítve. A neves, kiemelkedő művészek uralkodóknak, pápáknak, hűbéruraknak a környezetében éltek, itt

alkottak. A görög szobrokon Kr. előtt 500 körül már feltüntetik a szerzők nevét A római jogban megjelennek ugyan csírái a szellemi alkotások jogának, de ez nagyon kezdetleges volt, úgy tekintették, mintha a művésznek tulajdonjoga volna azon a tárgyon, amelyet megalkotott, adott esetben eladta ezt. Felismerik a bitorlások veszélyességét a Római Birodalom írói körében. Megjelennek a földrajzi árujelzők (Ciprusi bor, Damaszkuszi penge.) Az áttörés végül a nyomdászcégeknél történt meg: a könyv sokszorosítható lett, ill. a műszaki termékek esetében lezajlott az ipari forradalom, ami árutermeléssel járt. Kialakultak a gyárak, a nagyobb üzemek, amelyek kifejezetten tömegtermelésre tértek át, szélesebb kör számára termeltek. A könyvnyomtatással és az ipari forradalommal jelent meg tehát a szellemi alkotások terén az árujelleg. Komolyabb fejlődés a XVIII-XIX.sz körül kezdődik pl Stuart Annának az 1709-es statutuma a

szerzői jogról. Ez tekinthető a polgári szerzői jog alapjának De 1474-ben született már egy velencei dekrétum is, amely a szabadalmi jognak a kiindulópontja. Ennek több eleme érvényes ma is Ezek jelentik tehát a gyökereket. Az áttörések a polgári forradalmak után zajlottak le, ekkor alkották meg minden államban a szerzői jogi törvényeket, szabadalmi törvényeket, pl. az USA-ban 1790-ben, a világon először alkottak szerzői jogi tv-t és szabadalmi tv-t, Franciaországban 1793-ban szerzői jogi tv-t alkottak, ez kifejezetten tulajdonnak tekintette a szerzői alkotást és a szerző tulajdonában rendelkezhetett vele. Poroszország kissé megkésve 1837-ben alkotta meg szerzői jogi tv-ét, 1870-ben született meg az össznémet szerzői jogi tv., 1877-ben született meg a német szabadalmi tv Magyarországon szintén a nyomdaipar kialakulásával van összefüggésben ennek a területnek a fejlődése. Itt is kiindulópont, hogy a fejedelmek, királyok

privilégiumokat adtak a nyomdászcéheknek adott tevékenység végzésére (ez Nyugat-Európában is megvolt). Pl Hess András nyomdája 1793-ban kapott privilégiumot. A magyar törvények német mintára születtek meg, ilyen volt: - 1810 A szabadalmakról szóló első osztrák császári pátens hatályának kiterjesztése Magyarországra - 1852 Az osztrák szerzői jogi törvény hatályának kiterjesztése Magyarországra - 1858 Az osztrák védjegypátens hatályának kiterjesztése Magyarországra - 1858 Az osztrák ipari minta pátens hatályának kiterjesztése Magyarországra - 1884:16.tc Az első magyar szerzői jogi tv (Apáthy István nevéhez fűződik) - 1890:2:tc.Az első magyar védjegytv - 1895:37.tcAz első magyar szabadalmi tv - 1907 Az ipari minták első önálló szabályozása 1.3 NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS 1.31 Nemzetközi egyezmények a szerzői jog területén Ezen a területen már 1886-ban megkötötték az ún. Berni Uniós Egyezményt, amely a mai

napig hatályban van hét fontos módosítással. A berni egyezmény az irodalmi és a művészeti művek védelméről szól. Magyarország 1922-ben csatlakozott Alapelvei: - Az alkalmazandó nemzeti jog Abban a körben, amelyet a BUE anyagi jogi szabályai közvetlenül nem rendeznek, annak az országnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a szerző jogát megsértették. A kapcsoló elv e vonatkozásban a „lex loci protectionis” (A védelem helyének, országának joga) - A belföldiekkel való egyenlő elbánás elve Egyezmény által védett művek tekintetében a szerzők - a mű származási országa kivételével az Unió valamennyi országában azokat a jogokat évezik, amelyeket a vonatkozó törvények a belföldieknek most vagy a jövőben biztosítanak. - A védelem alakszerűtlenségének elve Egyezményben biztosított jogok élvezete és gyakorlása nincs kötve semmiféle alakszerűséghez. - A védelem függetlenségének elve A BUE által

biztosított szerzői jogi védelem attól függetlenül megilleti a szóban forgó alkotást, hogy a mű származásának országában védelem alatt áll vagy sem. - A védelmi minimum elve A BUE államaiban az Egyezmény által megfogalmazott előírásokat minimumként be kell vezetni és be kell tartani. Az egyezmény gyengéje, hogy a két nagyhatalom: az USA és a Szovjetunió nem csatlakozott hozzá. A másik jelentős egyezmény ezen a területen az ún. Genfi Egyezmény (Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény 1952.), amelyet az ENSZ égisze alatt kötöttek meg Ez párhuzamos az előző egyezménnyel. Hetven tagja van, köztük az USA és Szovjetunió is Ezen kívül további fontos szerzői jogi megállapodások: A) Az előadóművészek a hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló 1961. évi Római Egyezmény B) A hangfelvételek előállítóinak védelmére, hangfelvételek engedély nélküli sokszorosítása ellen Genfben, 1971-ben

létrejött Egyezmény C) Az audiovizuális művek nemzetközi nyilvántartásáról szóló Genfben 1989-ben létrejött szerződés D) WIPO Szerzői Jogi Szerződés - 1996 - (WCT Szerződés) E) WIPO Szerződés az előadásokról és hangfelvételekről - 1996 - (WPPT Szerződés) 1.32 Nemzetközi egyezmények az iparjogvédelem területén Az iparjogvédelem Magna Chartája - Az ipari tulajdon oltalmáról szóló Párizsi Uniós Egyezmény - 1883 (PUE). A PUE 1883-ban jött létre Magyarország 1909-ben csatlakozott a PUE-hoz. 2003-ban 164 tagállama voltA PUE jelenleg hatályos szövegét az 1970 évi 18 tvr hirdette ki. Az Egyezmény 1. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy az Egyezmény hatálya alá tartozó országok uniót alkotnak az ipari tulajdon oltalmára. A) Az ipari tulajdon tárgyának meghatározása amelyek az alábbiak: szabadalmak, használati minták, ipari minták, védjegyek, eredetmegjelölések, származási jelzések, kereskedelmi nevek és védekezés a

tisztességtelen verseny ellen. B) Nemzeti elbánás (egyenlő elbánás) Az Unió hatálya alá tartozó külföldi az iparjogvédelem terén a belföldivel azonos jogokat élvez. C) Az uniós elsőbbség A PUE hatálya alá tartozó személy (vagy jogutódja), aki a találmány, használati minta, védjegy, ipari minta vonatkozásán, az oltalom elnyerése érdekében - az Unió valamely országában szabályszerű bejelentést tesz, elsőbbségi jogot élvez az ugyanolyan tárgyú bejelentés tételére; - ha a többi uniós országban meghatározott időn belül (találmányoknál és használati mintáknál 12 hónap, védjegyeknél és ipari mintáknál 6 hónap) az uniós elsőbbségre hivatkozva a bejelentést megteszi; További jogegységesítést elősegítő nemzetközi oltalmat biztosító megállapodások: - Az áruk hamis vagy megtévesztő származási jelzésének megakadályozásáról szóló Madridi Megállapodás - 1891. - Magyarországon kihirdette az 1970 évi

18 tvr; 2003-ban 33 tagja volt - Az olimpiai jelkép oltalmáról - Nairobi Szerződés -1981. Magyarország nem tagja; 2003-ban 40 tagállama volt. - Védjegyjogi szerződés - 1994. - Magyarországon kihirdette az 1999 évi LXXXII tv; 2003-ban 31 tagállama volt. - Az új növényfajták oltalmára létesült Nemzetközi Egyezmény (UPOV Egyezmény) - 1961. Genfben 1991 május 19-én felülvizsgált szövegét kihirdette a 2002 évi LI törvény; 2003-ban 52 tagja volt. Nemzetközi lajstromozási megállapodások A nemzetközi lajstromozási eljárások az adott iparjogvédelmi objektumok terén hivatalos nyilvántartásba vételt tesznek lehetővé. - A védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodás - 1891. - Magyarországon kihirdette az 1973. évi 29 tvr, amely közös rendszert alkot az un „Madridi Protokoll” rendszerével - Az ipari minták nemzetközi letétbe helyezésérő szóló Hágai Megállapodás - 1925. - Magyarországon kihirdette az

1984. évi 29 tvr; 2003-ban 30 tagja volt - Az eredetmegjelölések oltalmáról és nemzetközi lajstromozásáról szóló Lisszaboni Megállapodás 1958. Magyarországon kihirdette az 1982 évi 1 tvr; 2003-ban 20 tagállama volt - Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT Szerződés) -1970. - Magyarországon kihirdette az 1980. évi 14 tvr; 2003-ban 118 tagja volt - Budapesti Szerződés a mikroorganizmusok letétbe helyezésének nemzetközi elismeréséről. Magyarországon kihirdette az 1981 évi 1 tvr; 2003-ban 55 tagállama volt A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) létesítő megállapodása A WIPO létesítésére irányuló nemzetközi egyezményt 1967. július 14-én írták alá WIPO (World Intellectual Property Organisation) több mint három évtizede működik. A WIPO államközi szervezet, egyike az ENSZ 16 szakosított nemzetközi szervezetének, székhelye Genfben van. Tagállamainak száma 2003-ban 179 volt Magyarország 1970-ben csatlakozott a WIPO-t

létesítő egyezményhez, amelyet az 1970. évi 18 tvr hirdetett ki A WIPO nemcsak az ipari tulajdon, hanem a szerzői jogi tevékenység területén is szervezi és koordinálja a nemzetközi együttműködést. A TRIPS Egyezmény A szellemi tulajdon kereskedelmi vonatkozásaival foglalkozó egyezmény rövidített neve: TRIPS Egyezmény. A Megállapodásnak 2003-ban 145 tagja volt A TRIPS Egyezmény a GATT Uruguay fordulóját lezáró 1993-ban kötött Marrakesh-i Egyezmény része. A Marrakesh-i Egyezményt az 1998 évi IX törvény hirdette ki Magyarországon A TRIPS Egyezmény fő rendelkezései: a) Az Egyezmény valamennyi résztvevője számára kötelező jelleggel minimum szabályokat állapít meg. Azonban szélesebb körű oltalom biztosítását nem tiltja b) Kiemelkedő jelleggel bír a legnagyobb kedvezmény elve. c) A TRIPS Egyezmény részletes előírásokat tartalmaz az ipari tulajdon legfontosabb fajtái, így a védjegyek, földrajzi árujelzők,

boreredet-megjelölések, ipari minták, szabadalmak, félvezető áramkörök térbeli elrendezése (topográfiája), valamint a nyilvánosságra nem hozott adatok (know-how) vonatkozásában. d) A szerzői alkotások közül a TRIPS a gazdaságban kiemelt szerepet játszó alkotásokra fekteti a súlyt, így a számítógépi programokra, adatbázisakra, filmekre, és a szomszédos jogokra. e) Külön meg kell említeni a szerzői és szomszédos jogok oltalmi idejének minimálisan 50 évben való meghatározását. f) A szabadalmak vonatkozásában elrendeli, hogy a vegyszerek, élelmiszerek, gyógyszerek, mint termékek részesüljenek szabadalmi oltalomban (termékoltalom). g) Az Egyezmény különleges figyelmet fordít a szellemi alkotásokkal kapcsolatos bitorlások, kalózkodások visszaszorítására. h) A TRIPS Megállapodás jelentős súlyt fektet, továbbá a szellemi alkotásokkal kapcsolatos eljárási kérdésekre. 1.4 A SZELLEMI ALKOTÁSOK VÉDELMÉNEK ELMÉLETI

ALAPJA 1.41 Tulajdoni elméletek Természetjogi megalapozású elmélet, Angliában és Franciaországban a mai napig élnek ezek az elméletek. Lényege, hogy a szerző tulajdonosnak tekinthető az alkotással kapcsolatban és úgy is védik, mint egy tulajdonost. Ennek érdekében tulajdonvédelmi eszközöket alkalmaznak Ennek kapcsán beszélünk szellemi- és ipari tulajdonról. 1.42 Immateriális jogok elmélete (Kohler - 1894) Szembeáll az előző elmélettel, mert azt mondja, hogy ezen a területen nem a fizikai dolgok a meghatározók. Egy könyvet nem a fizikai minőségén értékelünk, és nem úgy árusítjuk, mint egy fizikai tárgyat, hanem a személyiséghez fűződő jogok dominálnak, ezek az immateriális jogok és vannak még vagyoni jogok is. A személyiséghez fűződő érdekeket ez az elmélet hangsúlyozza, de nem tudja sikerrel beépíteni, s így - hasonlóan a tulajdoni elmélethez - a személyiségi jogok oltalmát csak a párhuzamos Individualrecht

kiépítésével, azaz a dualista koncepció fenntartásával képes megoldani. 1.43 Személyiségi jogok elmélete (Gierke - 1895) Gierke elmélete a személyiségi oldal elsődlegességét vallja, és a vagyoni oldalt nem csupán másodlagosnak, de esetlegesnek is tekinti, nem a szellemi alkotáshoz fűződő jog szükségképpeni elemének. Ebben annyi igazság van, hogy az ilyen művek többségénél nem kell a vagyoni jogok védelmét előírni, mert azok szerződésszerűen lebonyolódnak, ugyanakkor a személyi jogok védelmére nagyobb hangsúlyt lehet helyezni. 1.44 kombinációs elmélet (Ulmer - 1965) A jogviszonyban szétválaszthatatlanok a személyi és a vagyoni elemek, egyik sem kerülhet előtérbe. 1.45 Versenyjogi elmélet (Elster - 1920) A szerzői műnek alapvetően versenyjogi funkciója van, a gazdasági versenyben kell helytállnia, ezért a versenyjog szabályai érvényesek rá. 1.46 A szellemi alkotásokra vonatkozó elméletek - magyar megközelítései

Grosschmidt 1900-ban a szerzői jogot, védjegyjogot és a szabadalmat elhatárolja a tulajdonjogtól. Ezeket nem dologi jogi, ám abszolút szerkezetű jogoknak minősítette A szellemi alkotásokra vonatkozó jogokat vagyoni jogi kategóriának tekinti, megengedve azok örökölhetőségét. Szladits 1917-ben a szellemi alkotásokhoz fűződő jogokat tulajdonhoz hasonló kizárólagos jognak minősítette. Balás P. Elemér 1934-ben leszögezte, hogy a szerzőnek a törvény és mások jogai tiszteletben tartásával joga van arra, hogy személyiségét alkotására vonatkozóan szabadon érvényesítse. Véleménye a szerzői jogról az, hogy gyökere a személyiségi jogba nyúlik le, viszont kidolgozott szabályai a dologi joggal rokon vonásokat mutatnak. C.2 SZELLEMI ALKOTÁSOK VÉDELME A MAGYAR JOGRENDSZERBEN. JOGFORRÁSOK 2.1 A SZELLEMI ALKOTÁSOK VÉDELME A MAGYAR JOGRENDSZERBEN Hasonlóan a hagyományos megoldáshoz és a külföldi jogrendszerekben is szinte

kizárólagosan érvényesülő koncepciókhoz, a szellemi alkotásokra vonatkozó szabályanyagot nem a jogágazat átfogó kódexének, azaz a Ptk.-nak a keretében szabályozza a magyar jog, hanem önálló, külön jogszabályokban. Ez a kodifikációs megoldás is kifejezésre juttatja azonban - összhangban a tudomány álláspontjával - a jogterület polgári jogi jellegét. Így mindenekelőtt maga a Ptk. is kifejezetten rögzíti 86 § (1) bek-ében, hogy a szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll. Egyúttal utal az egyes részterületekre vonatkozó külön szabályokra, rögzíti a know-how (10. § 3) védelmét és leszögezi az általános polgári jogi szabályok (szankciók) alkalmazhatóságát. Az egyes részterületeket érintő jogszabályok maguk is - általában visszautalnak a Ptk-ra mint mögöttes területre Magyarországon nem a Ptk. előírásai határozzák meg a szellemi alkotásokra vonatkozó előírások részletes tartalmát, hanem törvények

(Védjegytörvény, Szabadalmi törvény, Szerzői jogi törvény) és más jogszabályok. A szellemi alkotások szabályozását a polgári jogi szabályozás területére eső átfogó komplex rendszernek tekinthetjük. A szellemi alkotások alapintézményeinek védelme törvényekben (Szjt., Vft, Szt stb), de kormányrendeletekben (ld. például a csoportmentesítésekről szóló kormányrendeleteket) és miniszteri rendeletekben levő előírások is fontos szerepet játszanak. A szellemi alkotások szabályozásának jellemzői: A) A versenyjoggal való összefüggés A szellemi alkotások joga közvetlen összefüggést mutat a versenyjoggal, amelyet a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozások tilalmáról szóló 1997. évi LVII törvény szabályoz Azokban az esetekben, amelyeknél a szellemi alkotások eszköztára a szerző jogi oltalom, szabadalmi oltalom, és az iparjogvédelem nem biztosítanak hatékony védelmet, lehetőség van fellépésre, és a

jogosult érdekei megvédésére a tisztességtelen verseny joga alapján, másrészt pedig a versenykorlátozások tilalma azt hivatott megakadályozni, hogy a szellemi alkotásokhoz fűződő kizárólagos jogok ne legyenek versenykorlátozóak. B) A szellemi alkotások Ptk.-ban meghatározott köre A Ptk. 86 § (2) bekezdése kijelöli, hogy a szellemi alkotások védelmét külön jogszabályok határozzák meg. E körben utal a szerzői jogok és az azzal kapcsolatos rokonjogok védelmére, valamint a hangfelvételek előállítóit megillető jogokra, az iparjogvédélmi szabályozásra, mely a szabadalmakra, védjegyekre, eredetmegjelölésekre, származásijelzésekre, mintaoltalomra, valamint a hangfelvételek előállítóit védőjogszabályokra, valamint a Ptk. 86 § (3) és (4) bekezdései értelmében a know-how különböző fajtái is ide sorolhatók. A rokonjogok oltalmát az Szjt. már megszüntette, ugyanakkor a Ptk nem említi a szomszédos jogokat, amelyeknek a

jelentősége mind nagyobbá válik. Az iparjogvédelem tárgyai között nem nyernek említést sem a használati minták, sem a kereskedelmi nevek, sem az integrált áramkörök, sem a formatervezési minták. C) A szellemi alkotások jogviszonyai A szellemi alkotások jogviszonyánál három szakaszt különböztetünk meg. 1. szakasz: A szellemi alkotás létrehozásáig terjed. A jogalkotó célja, hogy ösztönözzön, elősegítsen minél több szellemi alkotást a létrejövetelben. 2. szakasz: A létrejött alkotásnak megadják a jogvédelmet. 3. szakasz: A létrejött és kellően oltalmazott alkotások széles körű felhasználásának és elterjesztésének időszaka. A második szakasz egy abszolút szerkezetű jogviszony: a jogi oltalom szakaszában csak a jogosult meghatározó, vele szemben mindenki más kötelezett. Az első és harmadik szakaszban relatív szerkezetű jogviszonyok vannak, szerződéses kapcsolat van az alkotó és a felhasználó között:

megbízások, kiadói szerződések, felhasználási szerződések. D) A párhuzamos oltalom elve Eszerint akinek szellemi alkotáshoz fűződő jogát megsértik - a külön jogszabályban meghatározott védelmen kívül - a személyhez fűződő jogok megsértése esetén irányadó polgári jogi igényeket támaszthatja. A szellemi alkotásokat - egymástól függetlenül - egyszerre több más jogintézmény és jogszabály is védi. A párhuzamos oltalom elve szerint másrészt ugyanazt az alkotást egyszerre, egymástól függetlenül a szellemi alkotások több intézménye is védheti, a jogosult szándékától függően. E) A hézagmentes oltalom elve Egyre több olyan alkotással számolhatunk, amely nem illeszkedik be pontosan sem a szerzői jogvédelem, sem az iparjogvédelem rendszerébe. Az iparjogvédelem területén a hézagmentes oltalom biztosításának fő eszköze a know-how oltalom, melyet a Ptk. 86 § (4) bekezdése ír elő Eszerint a személyeket védelem

illeti meg vagyoni értékű gazdasági műszaki és szervezeti ismereteik, és tapasztalataik tekintetében is. Ezért a hézagmentes oltalom biztosítása érdekében a Ptk 86. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a törvény védi azokat a szellemi alkotásokat is, amelyekről jogszabályok nem rendelkeznek, de amelyek társadalmilag széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak. (edzésmódszerek, fogyókúrás módszerek, természetes gyógymódok) 2.11 A szellemi alkotásokkal kapcsolatos sajátos érdek Négy féle érdeket kell a jogalkotónak figyelembe vennie: Az alkotó ember érdekét, személyi-, erkölcsi-, vagyoni jogait és érdekeit, azt a kört kell átfogni, hogy az alkotó ember hogyan rendelkezzen a szellemi alkotásról A felhasználó érdekét, hogy akadálytalanul fel tudja használni a szellemi alkotást, minél kevesebb korlát álljon vele szemben és anyagi haszna legyen a felhasználásból A közérdeket Minden közösség

érdeke, hogy a szellemi alkotások magas színvonalon és minél szélesebb körben álljanak az emberek rendelkezésére. Országcsoportok, országok, régiók és Európa érdeke Minél szélesebb együttműködés valósuljon meg a szellemi alkotások terén és minél szabadabban tudjanak áramlani az egyes szellemi alkotások, ugyanakkor védjék a nemzeti érdekeket is. A szellemi alkotások védelménél különböző szakaszokat különböztetünk meg, az egyes szakaszokban különböző jogviszonyok vannak: 2.2 A TERÜLET HATÁLYOS JOGSZABÁLYAI 2.21 A szerzői jog területén - A szerzői jogról szóló 2001. évi LXXVII törvénnyel módosított 1999 évi LXXVI törvény, ismét módosították 2003-ban; - 156/1999. (XI3) Korm r a Szerzői Jogi Szakértő Testület szervezetéről és működéséről, - a szerzői és szomszédos jogok közös kezelését végző szervezetek nyilvántartásáról szóló 16/1999. (XI.19) NKÖM r, - 158/2000. (IX 13) Korm r a

reprográfiára szolgáló készülékek körének meghatározásáról 2.22 A találmányok szabadalmi oltalma - a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 2002. évi XXXIX törvénnyel módosított 1995 évi XXXIII. törvény - az igazságügy-miniszter 20/1995. (XII26) IM rendelete a szabadalmi bejelentés részletes alaki szabályairól, - az ipari és kereskedelmi miniszter 77/1995. (XII29) IKM rendelete a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjáról, - az ipari és kereskedelmi miniszter 79/1995. (XII29) IKM rendelete a Találmányi Szakértői Testületről, - a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII törvény, - a használati minta oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII törvény 2.23 Az ipari mintajog és a topográfia oltalma területén - az ipari minták oltalmáról szóló 1978. évi 28 tvr, módosította az 1994 évi VII törvény, - a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának

oltalmáról szóló 1991. évi XXXIX törvény. - a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII törvény 2.24 A védjegyjog területén - a védjegyről és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI tv A védjegytörvény 5 rész XVI. Fejezete vonatkozik a földrajzi árujelzőkre Módosítására 2003-ban került sor - A védjegybejelentés és a földrajzi árujelzőkre vonatkozó részletes alaki szabályairól szóló 19/1997. (VII 1) IM rendelet további fontos előírásokat tartalmaz e vonatkozásban - az 1/1998. (I 12) FM rendeletet a kiváló minőségű és hagyományos különleges tulajdonságú élelmiszerek megfelelőségének tanúsítójáról, továbbá - a 87/1998. (V 6) Kormányrendeletet A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozó részletes szabályokról. 2.25 A szellemi alkotások szabályozását kiegészítő más területen hozott törvények - a Fogyasztóvédelmi

törvény, azaz a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV törvény; - a Versenytörvény, azaz tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény; - a Reklámtörvény, azaz a gazdasági reklámtevékenységről szóló, módosított 1997. évi LVIII törvény C.3 A SZERZŐI MŰ FOGALMA, FAJTÁI 3.1 Szerzői mű fogalma Az Szjt. nem adja meg a szerzői mű fogalmát, csak annyit mond, hogy: "ez a tv védi az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat". Ezt az űrt a bírói gyakorlat és az elmélet töltötte ki, amikor meghatározta a szerzői mű fogalmát. Nem bármely alkotás minősül szerzői műnek, hanem csupán az, amely a társadalmi tevékenység meghatározott területein, azaz az irodalom, a művészet és a tudomány területén jön létre. A szerzői alkotás, a mű tulajdonképpeni differencia specifikája annak sajátos, egyéni-eredeti jellege. A szerzői műtől tehát azt kívánjuk

meg, hogy más alkotásoktb1 megkülönböztethető, a szerzőhöz fűződő individuális kapcsolatot tükröző legyen. Tehát a szerzői műnek nem objektíven kell újnak lennie, hanem szubjektíven, a mű alkotója szemszögéből. Ezt fejezi ki az Szjt. 1 § (3) bekezdés első mondata is: „A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg.” A szerzői mű fogalmát úgy határozhatjuk meg, mint az irodalom, a művészet vagy a tudomány területén kifejtett alkotó szellemi tevékenység egyéni-eredeti jelleget viselő, megformált gondolatot kifejező, mások számára felfogható és rendszerint rögzített formában megjelenő eredményét. A bírói gyakorlat és az elmélet által kialakított szerzői mű fogalom: • az alkotás egy magasrendű szellemi tevékenység eredménye. Ez a jogi szabályozásban nem jelentkezik. A szellemi műnek értéknek kell lennie, ez ma a társadalmi

felhasználásból derül ki Ha ezt jogszabályban előírnák, akkor a jogalkalmazóknak cenzornak kellene lenniük: az első eldöntendő kérdés az lenne, hogy az adott alkotás méltó-e, vagy sem a védelemre. Erre persze nincs lehetőség, de az elmélet és a gyakorlat általában elvárja ezt. • a szerzői műnek az irodalom, a tudomány és a művészet területén kell jelentkeznie • a szerzői műnek egyéni, eredeti jellegének kell lennie: más alkotásoktól megkülönböztethető és individuális kapcsolatban van a szerzővel. Ugyanakkor ez az egyéni eredeti jelleg nem jelenti azt, hogy teljesen új műnek kell lennie. Szerzői jogvédelem alatt áll az átdolgozás is A LB ítéletében kimondta, hogy a népmesének nincs szerzője, ill. a szerző nem áll szerzői jogvédelem alatt. Ennek az a magyarázata, hogy a népmese a LB szerint egy kollektív kulturális alkotás, amelynek szerzője ismeretlen. Ugyanígy az ötlet és a gondolat nem áll szerzői

jogvédelem alatt, védelem alá akkor kerül, ha valamilyen írásos formát ölt. A bírói gyakorlat szerzői jogvédelmet adott a következő területeknek: bohóctréfa, népművészeti baba, szerkesztői tevékenység, népdalgyűjtők. • a szerzői műnek rögzítettnek kell lennie. Csak azt lehet védelemben részesíteni, ami valamilyen formában rögzítve van. Ez alól vannak kivételek, pl a művészi tánc, improvizáció Ha nincs rögzítve, akkor feltétel, hogy mások számára felfogható és megérthető legyen. Ebből látszik, hogy a szerzői védelemnek nem feltétele a műnek az értéke, esztétikai színvonala, de ugyanakkor a bírói gyakorlat kialakította azt, hogy kell egy minimális színvonal. 3.2 SZERZŐI MŰ FAJTÁI A jogszabály példálózó - tehát nem taxatív - felsorolása segítséget kíván adni a gyakorlatnak arra nézve, melyek a leggyakrabban előforduló fajtái a szerzői műnek. Szerzői művek különösen: a ) az irodalmi (pl.

szépirodalmi, szakirodalmi, tudományos, publicisztikai) művek, b) a nyilvánosan tartott beszéd, c) a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (a továbbiakban: szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is, d) a színmű, a zenés színmű, a táncjáték és a némajáték, e) a zenemű, szöveggel vagy anélkül, f) a rádió- és a televíziójáték, g) a filmalkotás és más audiovizuális mű (a továbbiakban együtt: filmalkotás), h) a rajzolás, festés, szobrászat, metszés, kőnyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott alkotás és annak terve, i) a fotóművészeti alkotás, j) a térképmű és más térképészeti alkotás, k) az építészeti alkotás és annak terve, valamint az épületegyüttes, illetve a városépítészeti együttes terve, l) a műszaki létesítmény terve, m) az

iparművészeti alkotás és annak terve, n) a jelmez- és díszletterv, o) az ipari tervezőművészeti alkotás. Bizonyos megkülönböztetéseket tehetünk a szerzői művek között: eredeti és származékos szerzői művek közötti megkülönböztetés. A származékos mű valaminek a feldolgozását jelenti, pl megzenésítés, megfilmesítés, fordítás. Szerzői jogunk szerint a másodlagos műveket is szerzői jogi oltalom illeti meg, amennyiben kielégítik az oltalmat érdemlő művekkel szemben támasztott általános követelményeket, azaz egyéni-eredeti jellegűek. A másodlagos alkotás nem sértheti az eredeti mű alkotójának jogait. 3.3 A SZERZŐI JOGVÉDELEM ALÓL KIZÁRT TERÜLETEK A törvény az oltalmazható művek köréből - noha azok az irodalom, a tudomány vagy a művészet területére esnek - bizonyos „alkotásokat” kizár. Ilyen kizárt „alkotás” a nyersfordítás, illetőleg bizonyos ügyiratok. Nem tartoznak a törvény védelme alá a

jogszabályok, nyilvános határozatok, hatósági közlemények, rendelkezések, vagyis mindaz, ami a hatósági munka során keletkezik. De a jogszabályok fordítása már védelmet élvez. Nincs védelme a nyersfordításnak sem, ebben az esetben a fordító stilisztikai beavatkozás nélkül szóról-szóra lefordít egy művet és ezután következik a műfordító. A nyersfordító esetében hiányzik az egyéni eredeti jelleg (érdekes szerzői jogi per volt: Gárdonyi Gézának volt egy titkos írásos műve, sokáig kísérleteztek a megfejtéssel, végül valakinek sikerült, de nem kapott szerzői jogi védelmet, mert hiányzott az egyéni eredeti jelleg). Vannak bizonyos határesetek, ahol megint kérdéses, hogy van-e szerzői jogvédelem, ilyen pl. a szakdolgozat. C.4 A SZERZŐI JOGVISZONY ALANYAI, A JOGVISZONYOK KELETKEZÉSE, A SZERZŐ SZEMÉLYÉHEZ FŰZŐDŐ JOGAI 4.1 SZERZŐI JOGVISZONY ALANYAI A szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta, ez csak természetes

személy lehet. Nem tekinthető szerzőnek: megrendelő, szponzor, zeneszerzőgép, múzsa, lektor, ötletadó. Szerzői alkotás létrejöhet több személy alkotó együttműködésének eredményeként. Ekkor beszélünk közös műről. Az együttműködő személyek között szerzői jogilag értékelt kapcsolat csak akkor jön létre, ha valamennyien alkotó jellegű tevékenységgel vesznek részt a mű létrehozásában. A közös mű szerzőit akár szerzőtársnak, akár társszerzőnek is nevezhetjük. (Korábbi szerzői jogunkban a két fogalom egyben jogi minősítést is jelölt.) Társszerzők esetén a művek szétválaszthatók, ekkor minden szerzőt megillet a védelem a saját művel kapcsolatban. A szerzőtársak tevékenysége oszthatatlan. Ez azt jelenti, hogy a szerzői jog közösen illeti meg őket, a közös tulajdon szabályai érvényesek az ilyen szerzői műre. A gyűjteményes művek esetében meg kell jegyezni azt, hogy itt mindig van egy

szerkesztő, aki összeszerkeszti a művet és vannak az egyes szerzők. Itt a szerkesztőt illeti meg a jogvédelem a mű egésze tekintetében, ill. a szerzők önállóan érvényesíthetik jogukat saját részük tekintetében Ha a közös mű részei önállóan nem használhatók fel: - a szerzőtársakat megillető szerzői jog egységes, a szerzők jogaikat csak együttesen gyakorolhatják, - a szerzői jog megsértése ellen bármelyik szerzőtárs önállóan felléphet, a jogkövetkezmények azonban a többi szerzőtársra is kihatnak, - a szerzőtársak belső jogviszonyára a közös tulajdoni analógia alkalmazható, a hányadokat illetően a törvény kétség esetére az egyenlőséget vélelmezi. Ha a közős mű részei önállóan is felhasználhatók (pl. megzenésített vers): - a közös művet összekapcsolt művekből álló közös műnek nevezzük, és az egyébként önállóan is megálló, felhasználható összekapcsolt művek a közös mű felhasználása

szempontjából a közös mű részeinek minősülnek, - a közös művel kapcsolatban a szerzőtársak jogállása megegyezik az előző bekezdésben felsoroltakkal (együttes jogosultság, önálló fellépés a jogsértéssel szemben, a belső viszonyban a közös tulajdoni analógia alkalmazása), - a saját összekapcsolt mű (a közös mű része) tekintetében mindegyik szerzőt önálló szerzői jog illet meg, - ha azonban az összekapcsolt művekből álló közös művet a szerzőtársak együtt, egymásra tekintettel alkották (pl. szöveges könnyűzenei mű - adott esetben Fényes Szabolcs és Szenes Iván slágerei a szerzőtársak nyilatkozatai szerint így készültek), és ebben az esetben az összekapcsolt művet más művel kívánnák közös műbe összekapcsolni, ehhez az eredeti közös mű valamennyi szerzőtársának hozzájárulása szükséges. Új, az Szjt. által bevezetett közös műfajta az együttesen létrehozott mű [Szjt 6 §] Ebben az esetben több

szerző műve egyesül egy egységes műben, és az egységesülés olyan fokú, hogy az összeolvasztott művek szerzői jogaikat egyénileg nem tudják alkotó hozzájárulásaik tekintetében gyakorolni [Szjt. 6 § (2) bekezdés]. Jellemzője az ilyen kollektív munkának, hogy a beruházó szervezet kezdeményezi és irányítja az együttesen létrehozott közös mű megalkotását. Az együttesen létrehozott művé minősítés nem a felek elhatározásától függ. A szerzőség, a szerzőt illető jogok tekintetében a törvény kogens. Csak a szerződések körében vannak diszpozitív szabályok, de az engedő jelleg nem terjed ki a szerzők „jogállásának” minősítésére. A felek tehát nem rendelkezhetnek úgy összekapcsolt művekből álló közös mű esetén, hogy együttesen alkotott műről van szó. Csak akkor lehet a 6 §-t alkalmazni, ha az alapul fekvő tényállás megfelel az előző bekezdésben meghatározott feltételeknek. A törvény a vagyoni

jogok jogutódlással történő átszállásának egyik kivételes esetét hozza létre az együttesen létrehozott művekre. E művek szerzői a megalkotásban részt vevő természetes személyek, a vagyoni jog azonban - a befektetésre, a kezdeményezésre, irányításra tekintettel - az e tevékenységet végző szervezetet illeti meg. Gyűjteményes művek létrehozásakor önálló művek közös felhasználására kerül sor; itt az egyes szerzők között semmilyen szerzői jogi jogviszony nem jön létre. 4.2 A SZERZŐI JOGVISZONY KELETKEZÉSE A szerzői jogi védelem, amint ez a szellemi alkotások tekintetében általános jelleggel érvényesül, kizárólagos jellegű, tehát abszolút szerkezetű jogviszonyt alapoz meg. Ebből folyik, hogy e jogviszonynak csak a jogosultja meghatározott személy (szerző, szerzőtársak, adott vonatkozásban a szerző jogutódja), a kötelezetti pozícióban a szerzőn kívül bárki lehet, akinek kötelezettsége negatív

tartalmú, a szerző jogilag védett érdekeit, az alkotásához fűződő kapcsolatot tiszteletben tartani, annak megzavarásától tartózkodni köteles. A szerzői jogi védelem a mű létrejöttével egyszerre keletkezik. A szerzői jogviszony tartalmát a jogosultat megillető jogosultságok, illetőleg az őt terhelő kötelezettségek képezik. Ez utóbbiakkal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy szoros értelemben vett szerzői jogi kötelezettség a szerzőt nem terheli (mint pl. a szabadalmast terhelő fenntartási illetékfizetési vagy hasznosítási kötelezettség. „Kötelezettségeit” tulajdonképpen az oltalom korlátainak (5.§) tiszteletben tartása, adott esetben a szolgálati jellegből (5. § 3) folyó kötelezettségek, vagy mások jogainak (pl fénykép vagy portré esetén a modell személyhez fűződő jogainak) tiszteletben . tartása képezik A törvény kimondja: „A szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok - a személyhez

fűződő és vagyoni jogok összessége” [Szjt. 9§ (1) bekezdés] 4.3 A SZERZŐ SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGAI A személyhez fűződő jogosultságok közös sajátossága, hogy forgalomképtelenek, személyhez kötöttek. A személyiségi jogok nem szállhatnak át, nem ruházhatók át, azokról nem lehet lemondani sem [Szjt. 9 § (2) bekezdés] A személyhez fűződő jogok a szerzőt életében illetik meg, de a védelmi idő elteltéig (4. § 5) gyakorolhatók. Halálával ezek a jogok nem szállnak át, nem örökölhetők, nyomós érdek fűződik azonban ahhoz, hogy ezek a jogosultságok a szerzőt „túléljék”. Mint a személyiségi jogok esetén általában, a szerzőt megillető személyhez fűződő jogok esetén is az a helyes felfogás, amely ezeknek a jogoknak a gyakorlására - a szerző hírnevéhez, emlékeihez fűződő érdekek oltalmára irányuló „kegyelet” alapján - más személyeket jogosít fel. Ez egyben arra is mutat, hogy a halállal a

személyhez fűződő szerzői jogok - változatlan tartalommal - valójában egy sajátos kegyeleti joggá alakulnak át. A kegyeleti jogok gyakorlása tekintetében elsősorban a szerző akarata az irányadó. A személyhez fűződő jogosultságok érdekében elsősorban tehát az jogosult fellépni, akit erre a szerző még életében (pl. végintézkedéssel) kijelölt mint „szellemi hagyatékának” gondozóját. Ilyen személy hiányában, vagy akkor, ha a megbízott nem intézkedik, a személyhez fűződő kegyeleti jogok gyakorlására az jogosult, aki a szerzői vagyoni jogosultságokat öröklési jogcímen megszerezte, a vagyoni jogokra vonatkozó védelmi időn (4. § 5) belül A vagyoni jogokra vonatkozó védelmi idő letelte után a személyhez fűződő jogok közül - a névjog és az ebbe beleértendő szerzői minőséghez való jog védelme érdekében a szerző emlékének megsértése címén - elsősorban a megfelelő közös jogkezelő szervezetek vagy a

szerzők érdekeinek képviseletére hivatott szervezetek léphetnek fel. 4.31 Névjog A létrehozó, a szerző igényelheti azt, hogy a nevét szerzői minőségének feltűntetésével jelezzék a felhasználás során. A névjog érvényesül az idézésnél is A névjognak ez a pozitív megfogalmazása, de van egy negatív megfogalmazás is. Ez azt jelenti, hogy a szerzőnek joga van névtelenül nyilvánosságra hozni művét és joga van álnevet használni. Ezt meg is változtathatja Ha álnéven, vagy névtelenül hozza nyilvánosságra a művét, akkor ezt be kell jelenteni a Szerzői Jogvédelmi Hivatalnál. Az álnéven való publikálásnak az a feltétele, hogy más személyi jogait nem sértheti A szerző névjogához hozzátartozik az is, hogy jogosult fellépni akkor, ha szerzői jogát sértik, vagy szerzői minőségét kétségbe vonják. 4.32 Nyilvánosságra hozatal joga Ez azt jelenti, hogy a szerző titokban tarthatja a művét (pl. Széchenyi naplója) Ez

akkor is megilleti a szerzőt, ha munkaviszony keretében hozta létre a művet megbízás alapján. A nyilvánosságra hozatal joga a részekre is vonatkozik, a mű vázlatát sem lehet nyilvánosságra hozni. A műről tájékoztatást csak a szerző adhat, ill. tájékoztatás adható, ha a szerző ehhez hozzájárult Ha a szerző megadta a felhasználási engedélyt a kiadónak, akkor ez magában foglalhatja, hogy a kiadó tájékoztatást adhat. Ha a szerző halála után találják meg művét, akkor főszabály, hogy ezt a nyilvánosságnak szánta a szerző, kivéve, ha a jogutód valamilyen okból ezt megtiltja. A nyilvánosságra hozatal jogával párhuzamos a visszavonás joga. Ez azt jelenti, hogy a nyilvánosságra hozott művet a szerző valamilyen okból már nem tartja megfelelőnek és visszavonja. Ez akkor is megilleti a szerzőt, ha műve már a nyomdában van, tehát egész a forgalomba hozatalig megilleti a szerzőt a visszavonás joga, feltéve, ha a szerzőnek

erre alapos oka van, amit írásban kell rögzíteni ill. kártalanítást is tartozik fizetni a szerző A visszavonás jogába az is beletartozik, hogy a szerző utóbb a művön módosításokat hajthat végre. Az új törvény vagyoni jellegű korlátokat állított a visszavonási jog gyakorlása elé. A szerződésen alapuló felhasználási jogot ugyanis a visszavonási jog gyakorlása automatikusan nem szünteti meg, hanem ahhoz a felhasználási szerződés felmondása is szükséges. Más szóval a visszavonási jog gyakorlása törvényes felmondási ok [Szjt. 53 §] A korlátot az jelenti, hogy a felmondási jog csak akkor gyakorolható, ha a szerző biztosítékot ad a kártalanítási kötelezettség teljesítésének fedezetéül. Másrészről pedig, ha a szerző a visszavonási jog gyakorlását követően ismét hozzá kíván járulni a felhasználáshoz, a korábbi felhasználót az elővásárlási jog analógiája alapján működő előfelhasználási jog illeti

meg. 4.33 Az integritáshoz való jog (torzításmentességhez való jog) A szerzőnek joga van arra, hogy jogosulatlan változtatásokat a művén ne hajtsanak végre. Szélsőséges álláspont szerint a kiadónak egyáltalán nem lehet hozzányúlnia a szerzői műhöz. Ez a gyakorlatban nem érvényesül, mert az előnyre szolgáló korrekció megengedett. Ez a jog alapvetően szerzőcentrikus, tehát a művön változtatásokat alapvetően csak a szerző hajthat végre, viszont a szerző az elengedhetetlen és szükséges javításokat köteles végrehajtani. A szerzőnek meg kell kapnia az ún. korrektúrát a szerzői műről A kiadó a nyilvánosságra hozatal előtt a kefelevonatot átadja a szerzőnek. Az integritáshoz fűződő jog sajátos vetülete az irodalmi mű szerzőjének az a joga, hogy eldöntse, műve kiadása során képek, illusztrációk alkalmazhatók-e. Ha azonban ehhez hozzájárult, az egyes képek felhasználásához történő hozzájárulását csak

alapos okból tagadhatja meg [Szjt. 57 §] Ez a jog megvan az ún szolgálati művek esetén is, ha munkaviszony keretében vagy megbízásra készítették a művet. Ez a jog a gyakorlatban sérülni szokott. C.5 A SZERZŐ VAGYONI JOGAI A VÉDELMI IDŐ 5.1 KIZÁRÓLAGOS RENDELKEZÉS A szerzőt a művével kapcsolatosan megillető oltalom abszolút szerkezete az alapja a szerző vagyoni érdekei kielégítésének, a vagyoni jogoknak is. A szerzői jogok legfontosabb beszámítási pontja, amihez képest, amire nézve e jogok létének értelme van, a szerzői jogi értelemben vett felhasználás. A felhasználás tulajdonképpen a mű érzékelhetővé tétele, vagyis a szellemi szükséglet-kielégítés. A szerzőt a mű felhasználását illetően kizárólagos rendelkezési jog illeti meg. Ezt fejezi ki elsősorban a felhasználás jogának generálklauzulája. Ennek egyik esete, hogy a szerző kizárólagos joga, hogy művét anyagi, vagy nem anyagiformában bármilyen

módon felhasználja. A kizárólagos rendelkezési jog (a generálklauzula) másik esete az, hogy a szerzőnek kizárólagos joga van arra, hogy minden egyes felhasználást más személynek engedélyezzen. Ezért is tekintjük a szerzői kizárólagos jog leglényegesebb elemének az engedélyezési jogot. Hatályos szerzői jogunk, szemben az 1969-es szabályozással, rögzíti - példálózó módon azokat a konkrét felhasználási módokat, amelyek esetén a szerzőt díjazás, ellenszolgáltatás illeti meg. Az ilyen megoldás veszélyei, - a felhasználás fogalom generálklauzulája nélkül - kézenfekvők, hiszen a technikai fejlődés lehetővé tehet olyan felhasználási módokat (p1. rádió- és televízióműsorok internetes platformon keresztül történő nyilvánossághoz közvetítése, idegen szóval webcasting), amelyek a jogalkotás időpontjában ismeretlenek voltak. A generálklauzula és a példálózó felsorolás együtt viszont kielégíti a modern

szerzői jogi törvényekkel szemben támasztott követelményeket, elég absztrakt, és egyben támaszt ad a bírói jogértelmezéshez is. A felhasználási módok példálózó felsorolása a következő, aszerint csoportosítva, hogy a mű anyagi formában (vagyis hogy testi, anyagi rögzítéssel = műpéldánnyal, vagy annak másolatával és/vagy ennek a közönséghez közvetítésével) vagy nem anyagi formában való hasznosítását jelenti-e. 5.11 Anyagi formában való felhasználás a törvény csoportosítása [Szjt17 § a),b), g)] - Többszörözés - Terjesztés - A forgalomba hozatali céllal történő behozatal - Kiállítás. A terjesztés (= forgalomba hozatal, vagy erre való felkínálás), ezen belül főként tulajdonjog átruházása, bérlet, amelyhez egyes esetekben méltányos díjigény kapcsolódik, nyilvános haszonkölcsön, amely egyes, alább tárgyalt esetekben nem engedélyezési jogként, hanem díjigényként érvényesül, A műpéldány

tulajdonjogának átruházása nem jelenti a szerzői jogosultságok átruházását. A fizikai dologra és a benne megtestesült műre vonatkozó rendelkezési jogok tehát elválhatnak, sőt rendszerint el is válnak. (A kereskedelmi forgalomban értékesített szoftverpéldánymásolat vevője a program hordozóján és a csomagoláson, tehát a dolgon tulajdonjogot szerez, de semmiféle szerzői vagyoni joga a megvétellel együtt ráutaló magatartással, vagy szóban is köthető felhasználási szerződés alapján felhasználható szoftveren nem keletkezik.) Szintén a terjesztési jog egyik részjogosítványához, a műpéldány vagy másolat tulajdonjogának átruházásához kapcsolódik a szerzői jogi jogkimerülés jogintézménye. Indoka, hogy a szerzői kizárólagos jog ne akadályozza a művek jogszerű kereskedelmét. Ha belföldön megtörtént a jogosult engedélye alapján a tulajdon-átruházással a forgalomba hozatal, a forgalomba hozott példány (másolat)

tekintetében a szerzői vagyoni engedélyezési jog a további tulajdon-átruházások tekintetében már nem gyakorolható, azaz az első tulajdonátruházással a jog „kimerül”, elhasználódik. A jogkimerülés - csak belföldön - csak a tulajdon átruházással megvalósult forgalomba hozatallal kapcsolatban, - csak a forgalomba hozott példányok tekintetében érvényesül, tehát - a szerző egyéb vagyoni jogait (köztük a terjesztés egyéb részjogosítványait) a kimerülés nem érinti. A jogkimerülés az alapja pl. a könyvek, hangfelvételek jogszerű antikvár kereskedelmének Képzőés iparművészeti alkotások esetében a jogkimerülés nem teljes, mert a szerzői vagyoni jog díjigénnyé alakul. 5.12 Nem anyagi formában való felhasználás a törvény alapján [17 § c)-f)] - nyilvános előadás, - nyilvánossághoz közvetítés kódolt vagy kódolatlan sugárzással (földi adóállomás vagy műhold útján), műsornak a nyilvánossághoz

vezeték útján való elsődleges átvitelével, továbbá művek számítógépes hálózat segítségével megvalósuló lehívásra történő hozzáférhetővé tételével, - sugárzott vagy vezetéken átvitt műveknek az eredetihez képest más szervezet által végzett másodlagos, egyidejű, változatlan, a nyilvánossághoz történő továbbközvetítése, - mű megváltoztatása, megfilmesítése, átdolgozása, feldolgozása, fordítása. A nyilvános előadás Az előadás a mű jelenlévők számára való hozzáférhetővé tételét jelenti, amely megvalósulhat élő előadással, azaz előadóművészi teljesítménnyel vagy valamely technikai eszköz használata útján (filmvetítő stb.) A nyilvánosság feltétele két esetben valósul meg Ha az előadás bárki számára hozzáférhető helyen történik, vagy pedig bárhol másutt, ahol a családon, és annak a közelfogás szerint, elfogadható társasági, ismerősi körén kívül álló személyek

gyűlhetnek össze. A nyilvánossághoz közvetítés a művek távoltévők számára történő érzékelhetővé tétele. - a sugárzás, - a törvényben sugárzásnak minősített nyilvánossághoz közvetítés, - és a lehívásra hozzáférhetővé tétel. 5.2 A DÍJAZÁS VÉLELME A szerző hozzájárulása a felhasználáshoz mindig visszterhesen történik. Ehhez képest kivételes az ingyenes felhasználás és ehhez a szerzőnek külön nyilatkozata kell. A díjazás vélelme fennáll a jogosulatlan felhasználóval szemben is, tehát jogbitorlás esetén is. Ezek ún keret- v felhasználási szerződésekben jelennek meg. A díjazásra különböző tarifák vonatkoznak, amelyek többé-kevésbé kötik a felhasználót és a szerzőt. 5.21 Díjigény engedélyezési jog nélkül A szerzői vagyoni jogok sajátos csoportja a művek bizonyos tömeges - ezért egyenként, előre nehezen vagy nem jogosítható, engedélyezhető - felhasználásai esetében fennálló

méltányos díjigények, amelyeket szükségszerűen csak közös jogkezelés útján lehet érvényesíteni. Ilyenkor a kizárólagos engedélyezési jog engedélyezési jog nélküli díjigénybe fordul át, amelyről a jogosult nem rendelkezhet, így arról le sem mondhat [Szjt.16 § (5) bekezdés] E tilalom indoka az, hogy a szerző számára biztosítsa a szóban forgó, előre nem látható mértékű tömeges felhasználások esetére a díjazást még akkor is, ha a szerző egyébként a műre széles körű, minden lehetséges felhasználási módra vonatkozóan felhasználási jogot engedett, vagy - ahol ez lehetséges, például a filmalkotások esetén - vagyoni jogát is átruházta. A törvényben meghatározott szerzői díjigények a következők: - „üres kazetta” jogdíj, - reprográfiai jogdíj, - egyes műpéldány-másolatok bérbeadására tekintettel fennálló, elsősorban video és hangfelvételbérbeadással kapcsolatos jogdíj - egyes műfajták

példányainak nyilvános haszonkölcsönbe adására tekintettel fennálló jogdíj - követő jog. 5.211 ,, Üres kazetta” jogdíj A rádióban, televízióban sugárzott, vagy sugárzásnak minősített egyéb módon a nyilvánossághoz közvetített, kép- vagy hanghordozón terjesztett művek szerzőit művek elektronikus magánmásolására tekintettel díjazás illeti meg [ún. „üres kazetta” jogdíj, Szjt 20 §] A kompenzációt, a díjat, amelyet az „üres”, másolásra szolgáló hordozók gyártója, importőre (a vám fizetésére is kötelezett személy) fizet. 5.212 Reprográfiai jogdíj - a reprográfiával (= fénymásolással vagy más hasonló módon, papíron, vagy más hasonló hordozón) többszörözött művek - magáncélú másolására tekintettel - a reprográfiai készülékek gyártóját, illetve importőrét (a vám fizetésére kötelezett személyt), és az ilyen készüléket ellenérték fejében üzemeltető személyt terheli, és - a

reprográfiával többszörözhető művek szerzőit és kiadóit illeti meg. Itt is „közvetett” azaz törvényi engedéllyel, a felhasználásban, azaz a magánmásolásban közreműködő személyt terhelő díjigénnyel állunk szemben 5.213 Video - és hangfelvételbérlet jogdíja Ez az új jogdíjigény a videokazetta-,,kölcsönzési” üzlet elterjedésének köszönhető, hazai bevezetése az európai ún. „bérleti és haszonkölcsön” irányelvvel való harmonizáció teljessé tételének eredménye. (Ez egyébként a mozibemutatást mindig olyan időtartammal követi, hogy ne rontsa le a filmszínházi jegybevétel üzletét. A televíziós sugárzás az időben és üzleti szempontból utolsó ma még tipikus filmértékesítési mód, hiszen a filmről ekkor mar magáncélú másolat is készíthető, l. az üres kazetta jogdíjnál) Emiatt - a filmalkotások szerzőit (és előadóművészeit) - a videokazetta-bérbeadásra tekintettel - a filmelőállítóval

szemben - a vagyoni jogok átruházása ellenére is jogdíjigény illeti meg. 5.214 Nyilvános haszonkölcsönbe adásra tekintettel fennálló jogdíjigény A haszonkölcsönzési jog csak akkor tárgya a szerző vagyoni jogának, ha a haszonkölcsön nyilvános, azaz bárki számára hozzáférhető. Azon műfajták esetében, ahol a nyilvános haszonkölcsönbe adás gazdasági szempontból is jelentős, az a szerzői jogosult kizárólagos engedélyezési jogába tartozik (szoftver, filmalkotás, hangfelvételbe foglalt mű, lásd. a terjesztési jognál). Minden egyéb míífajta szerzőjét méltányos, csak közös jogkezelés útján érvényesíthető díjigény illeti e felhasználásra tekintettel. 5.215 Követő jog Ennek a néhány jogrendszerben szabályozott intézménynek az indokoltságát az az ismert jelenség adja, hogy bizonyos műalkotások értéke a forgalomban eredeti vételárának többszörösére növekszik (növekedhet), s ennek hasznát a műkereskedő

fölözi le, míg a művésznek, aki kezdő alkotóként, megszorult helyzetében „fillérekért” kótyavetyélte el később klasszikussá váló alkotását, ebből mi sem jut. Amennyiben a képző- vagy iparművészeti alkotás tulajdonjogát az első, a szerző által történt értékesítést követően közvetítő, kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet közreműködésével ruházzák át, a vevő köteles a vételár 5%-át kitevő összeget szerzői díjként a szerzőnek vagy jogutódjának megfizetni. (Ha a mű tulajdonjogát múzeum vagy muzeális közgyűjtemény szerzi meg, a szerző jogutódját ez a díj nem illeti meg.) A vagyoni jogok védelmi idejének lejárta után azonos százalékú járulék fizetésére köteles a vevő (ugyancsak a múzeumok és muzeális közgyűjtemények kivételével), ennek rendeltetése az alkotói tevékenység támogatása, illetőleg alkotóművészek jóléti és szociális céljainak

előremozdítása. 5.3A SZERZŐI VAGYONI JOGOK FORGALOMKÉPESSÉGE A szerzőt megillető vagyoni jogosultságok élők között főszabályként nem forgalomképesek, azok nem idegeníthetők el, és azokról lemondani sem lehet [Szjt. 9 § (3) bekezdés], hiszen mint láttuk, a vagyoni engedélyezési jogok összefonódnak a személyhez fűződő jogokkal. A méltányos díjigények elidegeníthetetlenségét, az azokról való lemondás tilalmát is külön kimondja a törvény. A művek hasznosítása így döntően nem jogátruházási, hanem felhasználási engedélyezéssel (licencszerződésekkel) történik. Az egyes felhasználásokra vonatkozó engedélyek alapján keletkező felhasználási jog azonban - a szerző hozzájárulása alapján - részben vagy egészben tovább engedélyezhető, forgalomképes („allicenc”/alfelhasználás, illetve a felhasználási jog átengedése). Az új törvény a művek forgalomképességének a fokozása érdekében kivételesen

megengedi egyes műfajták esetében élők között a vagyoni jogok átruházását, illetve átszállását [Szjt. 9 § (6) bekezdés]. A szoftverre, az adattárra, a filmalkotáshoz felhasznált művekre (kivéve a zeneműveket), a reklám céljára alkotott művekre vonatkozó vagyoni jogok átruházhatók, az együttesen (3. § 4), és a munkaviszonyban alkotott (5§ 3) művekre vonatkozó vagyoni jog pedig a törvény alapján az alkotást kezdeményező, irányító szervezetre, illetve a munkáltatóra – ellenkező megállapodás híján – átszáll. A jogátruházás/jogátszállás hatása alapvetően abban különbözik az akár legszélesebb, korlátozás nélküli felhasználási jogtól, hogy a vagyoni jogot megszerző személy nemcsak felhasználási engedélyt kap, hanem magát az engedélyezési jogot is megszerzi, így a vagyoni jogokkal a továbbiakban rendelkezhet [Szjt. 9 § (6) bekezdés]. Mindazonáltal a megszerzett vagyoni jog nem tulajdonjogszerű

jogosítvány, azt több, a szerzői jog jellegéből folyó korlátozás terheli. A megfelelő műfajtáknál érvényesülő, a szerzőnél maradó elidegeníthetetlen méltányos díjigényekre (pl. filmhez alkotott irodalmi mű szerzőjénél maradó üres kazetta jogdíjigény), és a szerző személyhez fűződő jogaiból adódó korlátokra (pl. külön engedély nélkül a jogszerző a művön lényeges változtatást nem végezhet) utalunk. Öröklési jogcímen a vagyoni jogok megszerezhetők, és azokról halál esetére korlátozás nélkül rendelkezni lehet [Szjt. 9 § (4) bekezdés] Tehát az örökösök a szerzői vagyoni jogról egymás javára szabadon rendelkezhetnek.(osztályos egyezség, egymás javára történő „ingyenes lemondás”) 5.4 A VÉDELMI IDŐ A vagyoni jogok időben korlátozottak. Az érvényesítésükre megállapított ún védelmi (más bevett kifejezéssel: oltalmi) időt a törvény akként határozza meg, hogy a z a szerző életére, a

jogutódokat illetően pedig a szerző halálát követő (közkeletű rövidítéssel: p. m a - post mortem auctoris) 70 évre terjed ki. A 70 éves tartam a szerző halálának évét követő év első napjától számítódik. Bizonyos esetekben a védelmi idő kezdetét nem a szerző halálától kell számítani. Így szerzőtársi kapcsolat esetén az utoljára elhunyt szerzőtárs halálától számít a védelmi idő minden szerzőtárs szempontjából. A filmalkotás (mint sajátos közös mű) esetében is az utoljára elhunyt filmszerző halálát követő év első napjától számít a védelmi idő, míg a korábbi, logikusabb szabály szerint a bemutatás időpontja volt a védelmi idő kezdete. A védelmi idő kezdetét a nyilvánosságra hozatal időpontjától kell számítani, együttesen létrehozott művek esetén. A szerző személyének ismeretlensége esetén a védelmi időt ugyancsak a nyilvánosságra hozatal időpontjától kell számítani (ha az így

számított védelmi időn belül a szerző ismertté válik, az általános szabályok kerülnek alkalmazásra). Ha a védelmi időt a nyilvánosságra hozataltól kell számítani, és a művet a megalkotásától számított 70 éven belül nem hozzák nyilvánosságra, a szerzői vagyoni jogok ezt követően nem érvényesíthetők, vagyis a mű közkinccsé válik. Ez gyakorlatilag csak az ismeretlen szerző művére vonatkozik) Új rendelkezés az ún. hátrahagyott művek védelméről szóló, európai harmonizáció nyomán (védelmi idő irányelv) megjelent szabály is. Hátrahagyott műveknek hívjuk a megalkotott, de vagyoni jogok védelmének fennállása alatt nyilvánosságra nem hozott műveket. Akár ismert, akár ismeretlen szerzőjű hátrahagyott mű első jogszerű nyilvánosságra hozója - e teljesítményére tekintettel - 2 5 éves tartamú, a szerzői vagyoni joggal azonos terjedelmű, de tulajdonképpen szomszédos jogi jellegű, személyhez fűződő

jogokat egyáltalán nem tartalmazó védelemben részesül. A védelem három feltétele: - olyan műre állhat csak fenn, amelyet még nem hoztak nyilvánosságra, - a védelmi idő, illetve ismeretlen szerző esetén a mű megalkotásától számított 70 év elteltét követően, - jogszerű (nem szerzői jogi, hanem általános jogi értelemben, hiszen a nyilvánosságra hozatali engedély szóba sem jöhet) nyilvánosságra hozatal esetén keletkezhet. C.6 A SZERZŐI JOG KORLÁTAI 6.1 A SZERZŐI JOG KORLÁTAINAK JELLEGE ÉS FAJAI A szerzői alanyi jog - a jogviszony abszolút szerkezete folytán - kizárólagos jog, ez azonban nem jelent korlátlan jogot. A szerzői jog csak a jogszabályban rögzített - közérdeket és jogos magánérdeket szolgáló - korlátok között gyakorolható, ezek jelölik ki a szerzői jog társadalmi rendeltetésének határait A jogi szabályozásnak nem csupán a szerző személyiségi és vagyoni érdekeinek garantálására,

körülbástyázására kell törekednie, hanem arra is, hogy az értékes művek minél szélesebb körű zavartalan társadalmi felhasználásához is megteremtse a lehetőségeket. A szerzői jog jogszabályi korlátai alapvetően és elsősorban a szerzőt megillető vagyoni természetű jogosultságokra vonatkoznak. Szerzői jogi törvényünk a vagyoni jogosultságok vonatkozásában azt a szabályozási megoldást választotta, amely általános elvként a bármilyen felhasználáshoz a szerzői hozzájárulás szükségességét, illetőleg a díjazás vélelmét rögzíti. Az ez alóli kivételek kerülnek kimerítő (taxatív) szabályozásra. A korlátozások részletesen kiépített rendszere részben közérdekek, részben jogos magánérdekek oltalmát szolgálja. Az Szjt. szerinti vagyoni jogok és az azokat korlátozó szabadfelhasználások; mint kivételek együtt adják ki a vagyoni jogok valódi, ténylegesen érvényesülő terjedelmét. A legszélesebb, egyben

leegyszerűsítő értelemben véve a védelmi idő (3. § 5) és a jogkimerülés (4 § 4., a terjesztési jognál) is a szerzői vagyoni jog korlátjait jelenthetik, bár helyesebb ezeket a védelem határainak tekinteni. A korlátok e határokon belül érvényesülnek A szerző vagyoni jogosultságait érintő - korlátozásokra általánosan érvényesülő elv, hogy az ilyen felhasználás nem sértheti a szerző személyhez fűződő jogait. Így valamennyi jogszabályon vagy bírói döntésen alapuló, a szerző hozzájárulásától független felhasználási mód csak a már nyilvánosságra hozott művek esetén gyakorolható, nem sértheti tehát a szerzőnek a titokban tartáshoz fűződő jogát. Tiszteletben kell tartania továbbá a szabad felhasználónak a szerzői minőséghez, névhez és a mű integritásához fűződő jogokat is. 6.2 A SZABAD FELHASZNÁLÁS 6.21 A szabad felhasználás lényege, szabályozása, általános szabályai A szerzői mű szabad

felhasználásán olyan felhasználási módokat kell érteni, amelyeknél nincs szükség a szerző hozzájárulására és a szerzőt díjazás sem illeti meg. A szabad felhasználás eseteit a törvény taxatív jelleggel állapítja meg alapvetően - közoktatási és közművelődési, - tudományos kutatási, - magán- és egyéb belső intézményi felhasználási, - tájékoztatási, - kulturális ipari, az igazságszolgáltatáshoz és a közbiztonsághoz fűződő érdekek, - a társadalmi esélyegyenlőség, és - az információs szabadság szolgálatában, az utóbbi szemponthoz értve a digitális technika alkalmazásából eredő sajátosságokat is. A szabad felhasználás általános jellemzője, hogy az üzletszerűségnek, a felhasználásból eredő haszonnak, nyereségnek nem lehet szerepe, továbbá hogy csak már nyilvánosságra hozott mű tekintetében lehet helye és a szerzői minőséghez, valamint a torzításmentességhez fűződő jogokat nem sértheti. A

szabad felhasználások körének meghatározásában a jogalkotót kötik egyrészt a nemzetközi kötelezettségvállalások, másrészt a szellemi alkotás, mint az alkotmányos értelemben vett tulajdonvédelem tárgyából folyó garanciák is. A nemzetközi kötelezettségvállalások szerint a lehető legszűkebben, a legszükségesebb körben lehet csak korlátozni a szellemi alkotáshoz fűződő jogokat. Ahol az egyedi joggyakorlás nem lehetséges, közös jogkezelés keretében kell a jogot gyakorolni (pl. műsorok vezetékes továbbközvetítése) Ahol az engedélyezés gyakorlatilag lehetetlenül (pl. elektronikus magánmásolás), de a védendő jogosulti érdek jól körülhatárolható, a felhasználó szempontjából közvetett törvényi engedélyként hatályosuló, a jogosult szempontjából díjigényként jelentkező formában kell megtartan i a j o g o t . A digitális technika szülte sajátos konfliktus keletkezik a művekhez (és szomszédos jogi védelemben

részesülő teljesítményekhez) való hozzáférést gátló eszközök [ún. hatásos műszaki intézkedés, Szjt. 95 §] alkalmazása (gyakorlatilag: kódolás) és a törvény által biztosított szabad felhasználások között. A törvény e konfliktust jelenleg úgy oldja fel, hogy a műszaki intézkedést (kódolást) alkalmazó jogosult műveire/szomszédos jogi teljesítményeire nézve a szabad felhasználás nem gyakorolható, és ez beleillik az abszolút jog főszabály, szabad felhasználás - kivétel elv érvényre juttatásába, és tükrözi a szabad felhasználás általános, korlátozó szabályait is. A szabad felhasználás célhoz kötött, csak rendeltetésszerűen gyakorolható. Ez aprópénzre váltva annyit jelent, hogy a szabad felhasználás - nem lehet sérelmes a mű rendes felhasználására, - indokolatlanul nem károsíthatja a szerző jogos érdekeit, - csak a tisztesség követelményeinek megfelelő magatartással (joggyakorlással) valósulhat

meg, és - nem irányulhat a rendeltetésével össze nem férő célra. - A szabadfelhasználást engedő rendelkezések nem értelmezhetők kiterjesztően. 6.22 A szabad felhasználás egyes esetei 6.221 Az idézés joga Nyilvánosságra hozott mű részletét - az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven - forrás, valamint a megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti. 6.222 Az átvétel Nyilvánosságra hozott irodalmi vagy zenei mű részlete vagy kisebb terjedelmű ilyen önálló mű, iskolai oktatás vagy tudományos ismeretterjesztés céljára a forrás és a szerző megnevezésével átvehető. 6.223 Magáncélú másolatkészítés A szabad felhasználás körébe tartozik, ha a műről jövedelemszerzés-vagy fokozás célját közvetve sem szolgáló magáncélra másolatot készítenek. Az közömbös, hogy a másolatot ki készíti, tehát az mással is készíttethető. A másolat bármilyen eszközzel vagy

módon készíthető, beleértve ebbe az elektronikus másolatot is. Ha azonban a másolatot más számára készítik elektronikus hordozóra, illetve számítógéppel, az kivételt jelent a szabad felhasználás alól. Ennek oka az, hogy még az ingyenes szolgáltatásként végzett elektronikus másolatkészítés is tönkreteheti a művek hagyományos értékesítését, gondoljunk csak a zeneművek CD-ről írható CD-re másolására. A magán-másolatkészítés joga alól vannak közvetlenül és közvetetten érvényesülő kivételek. Közvetlenül érvényesülő kivételek a jogosult engedélyéhez kötött magánmásolási esetek: - Építészeti műről, műszaki létesítményről, a mű nyilvános előadásáról, szoftverről és elektronikus eszközökkel működtethető adattárról csak a jogosult engedélyével készíthető másolat. - Teljes könyvről, folyóiratról, napilapról csak kéz- vagy gépírással készíthető másolat. A közvetetten

érvényesülő kivételek közé a magánmásolási, nevezetesen az „üres kazetta” és a reprográfiai jogdíjigény tartozik Ezekben az esetekben (4. § 4 pont: díjigény engedélyezési jog nélkül) a másolatot készítő, illetve készíttető számára a felhasználás „szabad” olyan értelemben, hogy arra a törvény közvetetten engedélyt ad, de vagy a másolat hordozójának (üres kazetta jogdíj), vagy a másolat készítéséhez szükséges eszköznek, illetve az eszköz üzemeltetésének (reprográfiai jogdíj) az árába be van építve a méltányos jogdíj. A saját magánmásolási célszervezetek esetén lehet valamely intézmény vállalkozási tevékenységen kívül eső belső célja is, a kővetkező megkötésekkel: Akár teljes műről, folyóiratról, napilapról is készíthető másolat - tudományos kutatás céljára; vagy - saját példányról tudományos célra archiválás keretében, vagy - nyilvános könyvtári ellátás céljára. 6.23

Kivételek a nyilvános előadási jog alól (szabad előadás) A már nyilvánosságra hozott mű - iskolai ünnepélyeken és más iskolai oktatási célra (kivéve az iskolai táncmulatságot), - szociális és időskori gondozás keretében, - nemzeti ünnepek alkalmából tartott ünnepségeken, - egyházi szertartások és ünnepségek alkalmával, - magánhasználatra (pl. családi zenélés), illetőleg - alkalomszerűen (azaz nem rendszeresen, mintegy sorozatszerűen) csak a szervezethez tartozó tagok, illetve munkavállalók, tisztségviselők számára tartott zártkörű (azonban a „családiasság” körénél szélesebb) összejövetelen. Szabadfelhasználás a társadalmi esélyegyenlőség, valamint az igazságszolgáltatáshoz és a közbiztonsághoz fűződő érdekek szolgálatában A fogyatékos személyek igényeinek kielégítésére a művek nem üzletszerű alapon és csak a célnak megfelelő módon többszörözhetők és terjeszthetők [Szjt. 41 § (1)

bekezdés] C.7 A SZERZŐI ALKOTÁS ÉS MUNKAVISZONY A szerzői mű kizárólag munkaviszony és ezzel egyenértékű közalkalmazotti, köztisztviselői, fegyveres testületi szolgálati viszony, valamint szövetkezeti tag munkaviszony jellegű foglalkoztatása alapján minősíthető munkaviszonyban létrehozott műnek. A munkaviszony fennállása önmagában természetesen nem alapozza meg a mű szolgálati jellegét. Ehhez az is szükséges, hogy a szerzőnek a mű létrehozása kifejezetten munkaköri kötelezettségét képezze. 7.1 SZEMÉLYISÉGI JOGOK Szolgálati jelleg esetén a szerző személyéhez fűződő jogosultságok csak bizonyos korlátok között érvényesülnek. 7.11 Névjog A szolgálati jellegű tervek esetén a munkáltató jogosult meghatározni, hogy a terven, illetőleg létesítményen szerzőként kiknek a nevét kell feltüntetni (pl. egy tervező kollektívából nem feltétlenül mindenkiét). 7.12 A nyilvánosságra hozatalhoz fűződő szerzői jog

A munkaviszonyban alkotott művek tekintetében - módosult tartalommal érvényesül. A titokban tartáshoz való jog vonatkozásában az általános szabályok az irányadók. (Ha pl a tervező úgy dönt, hogy munkaköri kötelezettség során létrehozott műve nem elég érett, sértené művészi, alkotói jó hírét, megtagadhatja az elkészült mű átadását. Amennyiben ezzel munkaköri kötelezettségét megsértette, munkajogi szankciók természetesen érvényesíthetők vele szemben, de nem kötelezhető a mű átadására.) Amennyiben azonban a művet munkáltatójának átadta, ezzel a nyilvánosságra hozatalhoz hozzájárult, s a továbbiakban ebben a vonatkozásban a döntés a munkáltatót illeti meg (aki dönthet úgy is, hogy a művet nem hozza nyilvánosságra). Hasonlóan hatálytalan a munkáltatóval szemben a szerzői visszavonó nyilatkozat. Amennyiben a munkáltató - a szerző visszavonása ellenére eltávolítását) követelheti. 7.13 A mű

integritásához fűződő jogosultsága Ugyancsak korlátozottan érvényesül a szerzőnek. Az átadott művet a munkáltató a felhasználás kapcsán indokoltnak ítélt módon és mértékben megváltoztathatja. (Pl az egyébként színvonalas hídtervet - a műszaki vagy pénzügyi feltételekre tekintettel - módosítja, egyszerűsíti stb.) A szerző végső, személyiségi érdekeit védeni alkalmas „fegyverét” ebben az esetben is a név mellőzésének követelése jelenti. 7.2 A VAGYONI JOGOK A munkaviszonyban létrehozott jellegű műre a szerző és a munkáltató érdekeinek egyensúlyát a jogszabály úgy alakítja ki, hogy a műre vonatkozó vagyoni jogokat a mű átadásával - ha a felek eltérően nem állapodnak meg - a munkáltató az eredeti szerző jogutódjaként a törvény alapján megszerzi. E jogszerzés azonban nem teljes körű A munkáltató az általa megszerzett szerzői vagyoni jogokkal szabadon rendelkezhet. A művet - titokban tarthatja,

vagy felhasználhatja, - másnak bármilyen terjedelmű felhasználást engedhet, vagy - a vagyoni jogot magát is átruházhatja. A munkavállalónak csak az utóbb említett két esetben van külön méltányos, megfelelő díjazás iránti igénye, amelynek mértéke a munkavállalók és a munkáltatók egyedi vagy kollektív jellegű megállapodásától függ. A díjigény érvényesen ki is zárható Mivel azonban a főszabály a díjigény, a kizárás hallgatólagosan nem, csak írásban és kifejezett nyilatkozattal érvényes. Bizonyos műfajták esetére a törvény maga kizárja a munkavállaló-szerző díjigényét (film, szoftver, adattár). A munkáltató jogszerzése nem terjed ki a munkavállaló szerző javára fennálló, csak kötelező közös jogkezelés útján érvényesíthető elidegeníthetetlen díjigényekre (üres kazetta, reprográfiai, kép- és hangfelvétel bérbeadási, nyilvános haszonkölcsön jogdíj, követő jog). E díjigények tehát a

munkáltató jogszerzése esetén is a munkavállaló-szerzőt illetik meg. A szolgálati művekkel kapcsolatos nyilatkozatokat érvényesen csak írásbeli alakban lehet megtenni. C.8 A SZERZŐI JOG MEGSÉRTÉSE 8.1 A SZERZŐI JOGSÉRTÉS FOGALMA ÉS FAJAI ELJÁRÁSI SZABÁLYOK A szerző művéhez kapcsoló érdekeinek védelmét abszolút szerkezetű jogviszony biztosítja, aminek alapján mindenki köteles tartózkodni attól, hogy a szerzőt megillető jogosultságok gyakorlását megsértse. Ennek a negatív tartalmú kötelezettségnek a megszegését - aminek következtében a abszolút jogviszony a szerző és a jogsértő kapcsolatában relatívvá válik a hagyományos magyar jogi terminológia a szerzői jog bitorlásának, szerzői jogbitorlásnak nevezte. A szerzői jogsértés körébe minden olyan magatartás (cselekvés vagy mulasztás) beletartozik, amely a szerző jogát megsérti. A szerző személyéhez fűződő jogosultságok legdurvább megsértése a szerzői

minőség „elorzása”, a plágium, amikor valaki jogtalanul magát tünteti fel a mű szerzőjeként. A személyhez fűződő jogok ugyanúgy sérülhetnek a törvény által engedélyezett szabad felhasználások esetén, mint a szerződés alapján történő során. Jogsértéssel a gyakorlatban leginkább a vagyoni jogosultságok megsértése esetén találkozunk. A szerzői jogi perekben a felperes perbeli helyzete a szokásosnál nehezebb: a szerzői művek a felhasználók számára könnyebben hozzáférhetők, mint a dolgok és azonosításuk is bonyolultabb. A felperes nincs a jogsértés bizonyítékainak birtokában, ugyanakkor az alperes ezeket egyszerűen eltüntetheti (pl. számítógépi program törlése a hordozóról) Ezért a TRIPS Egyezménnyel összhangban az Szjt. egyrészt az általánosnál[Pp 156 § (1) bekezdés] enyhébb feltételeket szab az ideiglenes intézkedés (előrehozott, általában részleges, érdemi határozat) elrendelésére: hatvannapos

szubjektív, és hat hónapos objektív határidőn belül a jogvédte érdek megsértésével szembeni védelem szükségesnek tekintendő, a jogsértéssel érintett mű szerzői jogi védelmének, valamint a szerzőségnek, illetve a rendelkezési jognak a fennállását a felperes valószínűsíti. A szerzői jogok sérelme esetén a jogsértővel szemben különböző jogkövetkezmények, szankciók kerülhetnek alkalmazásra. A szerzői jog megsértéséhez a szerzői jogszabály egyrészt objektív alapú, másrészt szubjektív alapú szankciókat fűz. 8.2 A SZERZŐI JOGSÉRTÉS OBJEKTÍV ALAPÚ SZANKCIÓI A jogsértés objektív alapú szankcióit a törvény lényegében a Ptk. 84 §-ban szabályozott jogkövetkezményekkel összhangban állapítja meg. Ezek a jogkövetkezmények pusztán a jogsértés tényére alapítva érvényesíthetők, ebből a szempontból közömbös, hogy a jogsértő magatartása vétkes vagy vétlen volt-e. Az objektív alapú szankciók

elsősorban a személyhez fűződő jogosultságok oltalmára hivatottak, de jelentős szerepük van a szerző vagyoni jellegű jogosultságainak védelmében is. 8.3 A SZERZŐI JOGSÉRTÉS SZUBJEKTÍV ALAPÚ SZANKCIÓI Amennyiben a jogsértő magatartás felróható, vétkes, a szerző objektív alapú szankciókérvényesítése mellett kártérítést is követelhet. A kártérítési felelősség feltételeit és következményeit illetően a Ptk. általános felelősségi szabályai kerülnek alkalmazásra, ide értve tehát a jogsértés vétkességének vélelmét, a bitorlót terhelő kimentést is. Hasonlóképpen a jogsértés vétkes szerződésszegésként történő megvalósulása esetén a kártérítés, mint tetéző szankció érvényesíthető. A szerzői jogsértés folytán bekövetkezett kár jellegénél és mértékénél az átlagosnál nagyobb gyakorisággal kell alkalmazni a nem vagyoni károk megtérítésének lehetőségét, illetőleg az általános

kártérítés intézményét. 8.4 A SZERZŐI JOGSÉRTÉS BÜNTETŐJOGI SZANKCIÓI 8.41 Bitorlás A szerzői jogi jogsértés legsúlyosabb eseteit a törvény bitorlásként bűntetté minősíti és három évig terjedő szabadságvesztés-büntetéssel fenyegeti. Bitorlásról van szó, ha valaki más szerzői alkotását sajátjaként tünteti fel, és ezzel a jogosultnak vagyoni hátrányt okoz. Ugyanígy bitorló, aki gazdálkodó szervezetnél betöltött munkakörével, tisztségével, tagságával visszaélve az előbb említett szellemi alkotások hasznosítását, érvényesítését attól teszi függővé, hogy annak díjaiból, hasznából, nyereségéből részesítsék. Az első esetkör a vagyoni hátrányt is eredményező plágium. A vagyoni hátrány tényleges kár vagy elmaradt vagyoni előny lehet A második esetkörben haszonszerzési célzattal élnek vissza a szellemi alkotás hasznosításával kapcsolatos pozícióval. A bitorlás bűncselekményét csak

szándékosan lehet elkövetni Sajátos és érthetetlen - minden bizonnyal jogalkotói elnézés az oka -, hogy a bitorlást nem lehet szomszédos jogi teljesítmények tekintetében (7. §) elkövetni „Sajátjakénti feltüntetés” ugyanúgy elkövethető, mint szerzői művek esetében. Névjoga ugyanis mind a szerzői, mind a szomszédos jogi jogosultaknak van. 8.42 A szerzői és szomszédos jogok megsértés Ezt a bitorlás első fordulatától (tényállásától) az különbözteti meg, hogy itt hiányzik a plágium eleme. A jogsértésen túlmenően vagy haszonszerzési célzat vagy vagyoni hátrány okozása szükséges a tényállás megvalósulásához. Alapesete vétségi alakzat (két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő). Gondatlanság esetén csak ez az alakzat valósulhat meg, s a büntetés legfeljebb egyévi szabadságvesztés lehet. A minősített esetekben - jelentős vagyoni hátrány,

üzletszerűség, különösen nagy vagyoni hátrány, illetve különösen jelentős vagyoni hátrány - már bűntettről van szó, a legsúlyosabb esetben kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés szankcióval Fontos jogkövetkezmény, hogy kötelezően el kell kobozni azt a dolgot, amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy arra szántak, amely a bűncselekmény elkövetése útján jött létre (pl. jogsértéssel többszörözött „kalóz” hangfelvételek) Pusztán a személyhez fűződő jogok megsértése nem bűncselekmény, viszont ha valamilyen vagyoni hátrány keletkezett, a továbbiakban nem feltétel az annak okozására (a másik oldalról: saját bevétel, nyereség elérésére) irányuló célzat. C.9 SZOMSZÉDOS JOGOK 9.1 ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS Nevezték ezt a jogterületet „rokonjognak”, arra utalva, hogy a jogi oltalomban részesülő „tárgy” rokonságban van ugyan az „igazi” szerzői művekkel, de

mégsem az, mintegy kvázimű. Használatos a szomszédos jog, azaz a szerzői művel, ha nem is rokonságban, de szomszédi viszonyban álló teljesítményre utaló kifejezés is. Nem „alkot”, hanem reprodukál, közvetít, a közönséghez juttat az előadóművész. Teljesítményében a személyiség vonzásai is megmutatkoznak. 9.2 A SZERZŐI JOGGAL SZOMSZÉDOS JOGOK VÉDELME 9.21 Az előadóművészek személyhez fűződő és vagyoni jogai A szerző művet, egyéni-eredeti alkotást hoz létre, az előadóművész pedig ezt csupán közvetíti, reprodukálja, nem tesz hozzá olyan „többletet”, amit megformált tartalomnak, egyéni-eredeti „gondolatszövedéknek” minősíthetünk. Előadóművész az a személy, aki az irodalmi vagy művészeti műveket, szellemi alkotásokat más személyek számára élvezhetően megjeleníti (pl. prózai színész, énekes, hangszeres zeneművészek, karmester, táncos). Az előadó-művészet tárgya más műve vagy saját

alkotás is lehet, sőt nemcsak a védett vagy már nem védett szerzői alkotások megjelenítése „előadóművészet”, hanem a folklór vagy egyéb műsoroké is. Nem előadóművész viszont a sportoló, a mégoly népes közönséget szórakoztató labdajátékok esetében sem. A szomszédos jogi védelem alapegyezménye, az 1961-es Római Egyezmény szerint (1999:XLIV. tv) szűken kell az előadóművész fogalmát felfogni: „előadóművészek: színészek, énekesek, zenészek, táncosok és más olyan személyek, akik irodalmi vagy művészeti műveket, megjelenítenek, énekelnek, elmondanak, szavalnak, eljátszanak vagy bármely más módon előadnak”. Számos olyan szerzői alkotás van azonban, amelyek előadása együttest igényel (színpadi mű, szimfonikus zenemű stb.), s ilyen esetben a jogok gyakorlása, az együttes minden tagjával kötendő megállapodás - az együttes tagjainak eltérő döntéséből adódó esetleges nehézségekre is figyelemmel -

nehézkes, nem életszerű megoldás lenne. Ezért ilyenkor a közreműködők jogaikat képviselőjük útján gyakorolhatják. Noha a képviselő közreműködését a törvény írja elő, még sincs szó törvényes képviseletről, hiszen ahhoz a képviselő személyét, pontosabban jogállását is meg. kellene határozni (pl az együttes vezetője). A képviselet kötelező igénybevétele azt jelenti, hogy a felhasználó követelheti, hogy az együttes tagjai hatalmazzanak meg képviselőt, akinek a cselekménye kifelé köti az együttes tagjait, de a belső jogviszonyokat (elsősorban díjelszámolás) nem érinti. Az előadóművészek vagyoni jogosultságai körül kizárólagos engedélyezési jellegűek a következők: a) Az élő (rögzítetlen) előadás rögzítése akár forgalomba hozatal, akár nyilvános előadás (pl. film), akár sugárzás céljára. b) A már rögzített előadás többszörözése. c) A már rögzített előadás terjesztése d) Az előadás

sugárzása vagy más módon közönséghez közvetítése e) A rögzített előadás lehívásra hozzáférhetővé tétele f) Ugyancsak az előadóművész joga, hogy a már kereskedelmi forgalomba hozott hangfelvétel nyilvános haszonkölcsönbe vagy bérbeadását (a szerzővel és az előállítóval együtt) engedélyezze A törvény az engedélyezési jogok kapcsán kifejezetten rögzíti a díjazás vélelmét. Az előadóművész további vagyoni jogai az ún. másodlagos felhasználások bizonyos eseteiben járó megfelelő díjazás igényei. Így díjazás jár a kereskedelmi célból kiadott hangfelvételek, illetve ezek másolatai rádiós, televíziós sugárzásáért és bármilyen más módon nyilvánossághoz közvetítéséért. Méltányos díjazásként a törvényben meghatározott rész jár a szerzői jogoknál tárgyalt (4.§ 4) ún üres kazetta jogdíjból és a már a közönséghez közvetített rádió-televízió műsorok vezetékes vagy más

egyidejű továbbközvetítése (ún. kábeltévéjogdíj) esetén is Az előadóművészt személyhez fűződő jogként megilleti a n é v j o g és a teljesítménye integritásához valójog. Emellett természetesen megilletik az előadóművészeket a Ptk általános szabályaival oltalmazott egyéb személyiségi jogok is. Az előadóművész vagyoni és személyhez fűződő jogai a hangfelvételben rögzített előadásokra az első forgalomba hozatal évének végétől számított 50 évig állnak fenn. Ha ezalatt nem hozták forgalomba a felvételt, a kezdő időpont az elkészültének éve, illetve annak vége. A nem rögzített előadásokra az ötvenéves védelem a sugárzás, illetve az átvétel évének végétől kezdődik. 9.22 A hangfelvételek előállítóinak védelme Szomszédos jogi oltalomra azoknak az érdeke is, akiknek tevékenysége a szerzői alkotások és előadóművészi teljesítmények felhasználását szolgáló gyártásra és forgalmazásra,

közvetítésre irányul. Ilyenek elsősorban a hangfelvétel-előállítók (hanglemezgyártók) Ezeknek érdeke önállóan, de nem függetlenül a szerzők és az előadóművészek érdekeitől -, hogy az általuk előállított (forgalmazott, sugárzott stb.) alkotáshordozókat más jogosulatlanul, hozzájárulásuk nélkül ne használhassa fel. A törvény szerinti „hangfelvétel előállítója” az általános terminológiában nálunk a hangfelvétel kiadója. Szerzői hangfelvétel-kiadásról van szó, ha a szerző a saját kezdeményezése, szervezése és ellenőrzése/felelőssége mellett állíttatja elő a hangfelvételt. A törvény a hangfelvétel első előállítója javára is egyenként kizárólagos engedélyezési jogokat, másrészt az ún. másodlagos felhasználásokra - ilyen jog nélkül - megfelelő díjazásra vonatkozó jogokat állapít meg. Az engedélyezési jogok a következő felhasználásokra vonatkoznak. a) A hangfelvételről közvetlenül

vagy közvetve másolat készítése (a törvény szóhasználatában: többszörözési jog). b) A hangfelvétel másolatának forgalomba hozatala, ideértve a hangfelvételnek az országba ilyen céllal történő behozatalát is (a törvény szóhasználatában: terjesztési jog). c) A hangfelvétel lehívásra hozzáférhetővé tétele d) A hangfelvétel forgalomba hozott példányainak nyilvános haszonkölcsönbe, bérbeadása. Ezek a jogok nem merülnek ki, szűnnek meg a belföldi forgalmazással. Minthogy erre a felhasználásra a szerzőknek és az előadóművészeknek is párhuzamos engedélyezési jogaik vannak, e jog a valóságban csak együtt gyakorolható. Ma a hangfelvételelőállítók döntése miatt ilyen joggyakorlás nincs (a hangfelvétel-előállítói jogok mintegy kioltották a másik két csoport jogait), de ha lenne, a törvény szerint a díjazásban az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók - ellenkező megállapodás hiányában -

fele-fele arányban részesülnének. Az engedélyezés visszterhességének törvényi vélelmét itt is megtaláljuk. Az engedélyezési jog nélküli külön díjazási igények másodlagos felhasználások esetén állnak fenn, így a - kereskedelmi célból kiadott hangfelvétel, vagy az arról készült másolat nyilvános előadása és sugárzása esetén (együtt az előadóművészekkel, ld. 7 § 2 1), - hangfelvétel magáncélú másolása esetén (ún. üres kazetta jogdíj, a szerzőkkel és az előadóművészekkel együtt, (7. § 2 1) {Az előadóművészekkel szemben a hangfelvételelőállítókat nem illeti meg részesedés a rádió- és televízió műsorok egyidejű továbbközvetítése [Szjt. 28 § (2)-(5) bek] szerzői engedélyezése alapján befolyó díjból) A hangfelvétel előállítóját (kiadóját) a vagyoni jogok mellett az is megilleti, hogy nevét a hangfelvétel másolatain feltüntessék. A vagyoni jogok és a névjog is ötven évig állnak

fenn. Ezt a védelmi időt annak az évnek a végétől kell számítani, amelyben a felvételt először hozták forgalomba, -ha pedig nem hozták forgalomba, a védelmi időt a készítés évének végétől kell számítani. 9.23 A rádió- és televíziószervezetek védelme A rádió- és televíziószervezetek (ideértve a saját műsort vezetéken nyilvánossághoz közvetítők, átvivők is) hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy műsorát a) más rádió- vagy televíziószervezetek, kábeltelevíziós hálózat sugározza, illetve a nyilvánossághoz közvetítse, b) bárki rögzítse, c) bárki rögzítés után többszörözze, ha a rögzítés hozzájárulás nélkül vagy szabad felhasználás keretében történt, d) a közönség részére közvetítsék olyan helyiségben, amely beléptidíj ellenében hozzáférhető a közönség számára. A névjog a műsorok kapcsán a rádió-televízió szervezetet és a saját műsort eredeztető

kábeltelevízió-szervezetet is megilleti. A fenti jogok védelmi ideje a szomszédos jogoknál általános ötven év, amit a sugárzás, illetve vezetékes átvitel évének végétől kell számítani. 9.24 A filmelőállítók szomszédos jogi védelme Az európai jogközelítés eredménye az új törvényünk által bevezetett szomszédos jog, amely a törvény által szintén újonnan meghatározott filmelőállítót [producert = a film megvalósítását saját nevében kezdeményező és megszervező természetes személyt vagy bármely jogi formájú szervezetet - Szjt. 64 § (3) bek] illeti meg A filmelőállító a filmalkotásra vonatkozó vagyoni jogokat a film szerzőitől - ellenkező megállapodás híján - a velük kötött megfilmesítési szerződés alapján - megszerzi [Szjt. 66 § (1) bekezdés], ennek alapján a szerzői vagyom jogok alanya lesz [Szjt. 9 § (6) bek, 106 § (1) bek] A filmelőállító szomszédos jogai csak kizárólagos engedélyezési

jogokból állnak: a) többszörözési, b) a nyilvános haszonkölcsönzési jogra is kiterjedő terjesztési, c) a szerzőkkel, előadóművészekkel és hangfelvétel-előállítókkal azonos tartalmú lehívásra hozzáférhetővé tétel engedélyezésére vonatkozó jog illeti meg e jogosultakat, és érvényesül a díjazás vélelme is. C.10 A SZERZŐI JOGOK KÖZÖS KEZELÉSE 10.1 A SZERZŐI ÉS SZOMSZÉDOS JOGI KÖZÖS JOGKEZELÉS FOGALMA ÉS TÁRGYA A szerzői jogi közös jogkezelés alapja az a körülmény, hogy a szerzői művek és a szomszédos jogi teljesítmények minden fajtájának minden egyes felhasználását nem lehetséges külön-külön jogosítani a szerző, a szomszédos jogi jogosult és másrészt a mű leendő felhasználója által aláírt egyedi szerződésekkel. Ha nagyszámú felhasználó használ egy adott művet, előadást, gyakorlatilag azonos időben, akkor az engedélyezési jogok vagy díjigények érvényesítésének gyakorlati

nehézségek állják útját. Sem a szerző, előadó nincs abban a helyzetben, hogy megállapíthassa, ki mikor és hol fogja használni a művet, teljesítményt, továbbá nem képes külön-külön tárgyalni a felhasználókkal és behajtani a kikötött jogdíjat. Sem pedig a felhasználótól nem lehet elvárni, hogy felkutassa mindazon művek szerzőinek, előadóinak a címét. E körülményeket felismerve a szerzők (már 150 éve) és újabban az előadóművészek, hangfelvétel-előállítók önkéntes társulással szervezeteket hoztak létre bizonyos vagyoni jogok érvényesítésére. E szervezetek kizárólagos jogot kapnak a szerzői jogi szabályozás jellegétől függően jogátruházás vagy megbízás alapján a szerző, előadó azonos kategóriájú művei, teljesítménye tekintetében bizonyos típusú jogok érvényesítésére. E jogérvényesítés tartalma: - szerződéskötés és jogdíjbeszedés a jogosultak egyenkénti előzetes konzultációja

nélkül, közzétett tarifák szerint, - jogdíjfelosztás a művekről, teljesítményekről, szerzőkről, jogosultakról vezetett dokumentációk alapján a játszottság, előfordulás szerint névre szólóan, - a jogérvényesítés nem nyereségszerzési célja a szervezetnek, amely csak a működéséhez szükséges kezelési költségeket vonja le a befolyó jogdíjakból, a többi bevételt kifizeti, - a tevékenység a külföldi hasonló szervezetekkel kötött kölcsönös képviseleti szerződések alapján kiterjed a külföldi művekre, teljesítményekre is, - szerzői jogi érdekvédelem, az alkotótevékenység támogatása, szociális támogatás. A közös jogkezelés mindazon esetekben kötelező a jogosultak számára, amikor nem engedélyezési jogokat, hanem csak megfelelő díjazásra való jogokat (önálló díjigényt) kaptak. - szerzőknél - előadóművészeknél - hangfelvétel-előállítóknál A kötelező, a törvény által előírt közös

jogkezelés esetein kívül létezik önkéntes közös jogkezelés is. A közös jogkezelésbe került igényekről a szerző, előadóművész, hangfelvétel-előállító (kiadó) előzetesen nem mondhat le, az ezekből eredő jogdíjkövetelésekkel csak a jogdíjak személyre szóló felosztása után rendelkezhet. A közös jogkezelő szervezet a saját nevében érvényesíti a közös jogkezelésbe tartozó igényeket. 10.2 A KÖZÖS JOGKEZELŐ SZERVEZETEK MŰKÖDÉSE 10.21 A közös jogkezelő és a felhasználó közötti viszonyban először is a jogkezelőt az a kőtelezettség terheli, hogy szerződést kössön bármely felhasználóval, különbségtétel nélküli feltételekkel. Ehhez rendszeres időközönként köteles megállapítani és közzétenni díjszabását (ún. jogdíjtarifáit) és a felhasználás egyéb feltételeit. A m a g y a r j o g a l k o t ó a z S z j t . - b e n a z t az utat választotta, hogy a közös jogkezelő egyesületek által

megállapított díjak megállapítását miniszter jóváhagyásához kötötte. Ez kiegészül azzal a követelménnyel, hogy a miniszter a jóváhagyás előtt „véleményt kér a jelentős felhasználók érdekképviseleti szerveitől”. A közös jogkezelő szervezetek által kötött, engedélyt tartalmazó felhasználási szerződések a leírt elvek és kötelezettségek fényében bizonyos általános sajátosságokkal rendelkeznek: - Utalniuk kell arra, hogy a közös jogkezelő szervezet bejegyzés révén jogosult a szerződést saját nevében megkötni, ez egyben a szerződéskötési szabadság korlátozásának szerződési kifejeződése; - Rendelkezniük kell arról, hogy a közös jogkezelő szervezet a saját nevében jár el, azaz a szerződés tárgyaként megjelölt vagyoni jogot mintegy sajátjaként gyakorolja; - Nem határozhatják meg a szerződés közvetett tárgyát jelentő műveket egyenként, hanem bejegyzésükre hivatkozva utalnak arra, hogy mi az

a repertoár (művekből, illetve teljesítményekből álló repertoár), amelynek felhasználására jogot szerez a felhasználó - A közös jogkezelő szervezet nyilvántartásba vételét elrendelő határozatnak megfelelően kell a felhasználás módját és az átengedett felhasználási jogot körülhatárolni célszerűen azzal, hogy a jogszerzés feltétele a szerződés szerinti jogdíj megfizetése; - A felhasználó kötelezettségéül elő kell írniuk a szerződés alapján felhasznált művek adatainak közlését (kivéve nyilvános előadás technikai eszközzel); - Utalniuk kell a kiterjesztett közös jogosításra, és ennek kapcsán jogszavatossági nyilatkozatot kell tartalmazniuk; - Rendelkezniük kell arról, hogy a szerzők személyhez fűződő jogainak tiszteletben tartásáért a felhasználó a szerzők irányában felel; - Célszerűen rendelkezniük kell olyan adatszolgáltatásról, illetve ellenőrzési jogról, amely lehetővé teszi a fizetendő

jogdíj számítása helyességéről való meggyőződést. 10.22A közös jogkezelő és a jogosult kapcsolatrendszere az egyesületi tagsági jogviszonyon, az annak keretében adott, bizományhoz közel álló megbízáson alapuló kizárólagos képviseleten (ügyleti képviseleti elém) és a fent említett „kiterjesztett közös képviseleten” (törvényes képviseleti elem) alapszik. A tagok és a közös jogkezelő egyesület között létrejött szerződést, tehát a bizományi jellegű ügyleti képviselet jogcímét a leghelyesebben tagsági szerződésnek hívhatjuk. A közös jogkezelést ellátó egyesületek egyik fő feladata a befolyt jogdíjak felosztása a bel- és külföldi jogosultak között. 10.23 Az állam feladatai a közös jogkezelésben Az állam alkotmányos és nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettsége az anyagi jogi szabályokban - adott esetben a szerzői jogban - megállapított alanyi jogok gyakorlásához a jogi környezet

megteremtése, a működőképes szerzői jogi infrastruktúra létrehozása. Ezért a joghatályos közös jogkezelés megkezdésének feltétele a miniszter általi nyilvántartásba vétel. Az állam felelőssége az infrastruktúra létrehozásán túl kiterjed a közös jogkezelő szervezetek működésének folyamatos ellenőrzésére is. C.11 A SZERZŐI JOG FELHASZNÁLÁSI SZERZŐDÉSEI 11.1 A FELHASZNÁLÁSI SZERZŐDÉS FOGALMA ÉS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI - Felhasználási jog szerződés nélkül; - a felhasználási szerződés szabályozása és típusmeghatározása; - a felhasználási szerződés fogalma; - a felek; - a felhasználási szerződés létrejötte és értelmezése; - a felhasználási szerződés érvénytelensége; - a felhasználási szerződés tartalma; - a teljesítés módja; - a felhasználási szerződés bírósági módosítása - a bestseller klauzula; - a szerződésszegés szabályai; - a felhasználási szerződés megszűnése; - a

jövőben alkotandó művek felhasználására kötött szerződések különös szabályai (életműszerződés érvénytelensége, felmondási jog, szerzői hibás teljesítés). 11.11 Felhasználási jog szerződés nélkül A szerzői jogilag védett mű jogszerű közönséghez juttatásának egyéb jogintézménye például a szabad felhasználás vagy a törvényi engedély 11.12 A felhasználási szerződés szabályozása és típusmeghatározása A szerzői művek jogszerű felhasználását biztosító legtipikusabb jogcím a felhasználási szerződés. Szerzői jogunk általános szabályozási koncepciójával összhangban, az Szjt tartalmazza a valamennyi felhasználási szerződésre irányadó általános jellegű előírásokat (első szint), majd ugyancsak az Szjt.-ben megfogalmazza a kiadói, a megfilmesítési, a reklámműre vonatkozó és közvetetten a szoftver és az adattár felhasználására kötött szerződések egyes specifikus szabályait (második

szint) alapvetően a műfaji sajátosságok figyelembevételével. Végül mindazokra a szerződési feltételekre nézve, amelyekre sem a felhasználási szerződések általános, sem a műfaj specifikus szabályai nem tartalmaznak megoldást, alkalmazásra kerülnek a Ptk. valamennyi szerződésre irányadó általános előírásai (harmadik szint). 11.13 A felhasználási szerződés fogalma Olyan szerződés, amelynek alapján a szerző vagy jogutódja védett szerzői mű érzékelhetővé tételére (tipikusan többszörözésre, terjesztésre, nyilvános előadásra, nyilvánossághoz közvetítésre) vonatkozó jogi felhatalmazást (engedélyt, licencet) ad, és a jövőben létrehozandó művek esetében a mű(vek) rendelkezésre bocsátását is vállalja. A felhasználó díjfizetésre köteles, és rendszerint vállalja a mű felhasználását is, bár erre a szerződés fogalma alapján nem kötelezett, csak jogosult. A felhasználás jogát a szerződésbe foglalt

engedély keletkezteti. 11.14 A felhasználási szerződés alanyai A felhasználási szerződés alanyai egyrészről a szerző, illetőleg az, aki a mű vagyoni jogai tekintetében a szerzőtől származó rendelkezési joggal bír, másrészt a felhasználó. 11.15 A felhasználási szerződés létrejötte és értelmezése Sajátos szabályai is vannak. A szerződés létrejötte szempontjából lényeges kérdések: a mű(vek), a felek, a felhasználási engedély és az ellenérték (vagy kifejezett díjlemondás) meghatározása. Ezek az elemek kiegészülnek a szerzői engedély terjedelmével és közvetlen tárgyával (a felhasználás módjával és mértékével). A törvény azonban értelmező jellegű rendelkezéseket tartalmaz arra az esetre, ha a felek nem vagy nem kielégítően határozták meg a felhasználó jogszerzésének terjedelmét és/vagy a felhasználás módját és mértékét. Más szóval, ha e kérdésekben a felek nem állapodnak meg, a

törvény, illetve vita esetén a bíróság határozza meg a jogszerzés terjedelmét, gyakorlatilag a szerződés tartalmát. A felhasználási jog terjedelmét a. következő elemekből lehet megállapítani: a felhasználási jog időtartama (határozott vagy határozatlan), az engedéllyel érintett terület (pl. az EU területe), a jog kizárólagossága vagy nem kizárólagossága, és a jog harmadik személynek átengedhető vagy át nem engedhető volta (személyhez kötöttsége). Megállapításához nyújt segítséget az az általános értelmezési szabály, hogy a szerződést a szerző, mint tipikusan gyengébb fél számára kedvezőbben kell értelmezni. 11.16 A felhasználási szerződés érvénytelensége A felhasználási szerződéshez sajátos érvénytelenségi, mégpedig semmisségi okok kapcsolódnak. Ezek egyrészt az akaratnyilatkozat tartalmára, másrészt alakjára vonatkoznak. Semmis a szerződés megkötésekor ismeretlen felhasználási módra

vonatkozó engedélyt tartalmazó kikötés. A felhasználási szerződés alakiságait illetően az Szjt. az írásbeli formát főszabályként érvényességi feltételként írja elő. 11.17 A felhasználási szerződések tartalma A felhasználási szerződések tartalmát érintő legfontosabb általános előírások a következők: A felhasználási szerződés felek által meghatározott tartalmán a szerződéssel érintett felhasználási módra vonatkozó jog terjedelmét és a felhasználó díjfizetési kötelezettségét meghatározó szerződési kikötéseket, illetve az eltérő kikötések híján érvényesülő diszpozitív szabályokat értjük. (Emellett a szerződési tartalom részét jelentik a félretehetetlen kogens szabályok is.) A törvény a szerződési tartalom elemei közül a felhasználási módra és a felhasználási jog terjedelmére tartalmaz diszpozitív rendelkezéseket. A felhasználási jog terjedelme körében a jog kizárólagossága és a

felhasználási jog személyhez kötöttsége a szabályozás tárgya. A felhasználás nem kizárólagosságának vélelme Szerzői jogi törvényünk a felhasználási engedély egyszerű, nem kizárólagos jellege mellett állít fel törvényi vélelmet. 11.18 A felhasználás és a teljesítés módja A felhasználás módját az egyes vagyoni jogokkal fedett, a szerződésben adott engedéllyel jogosított cselekmények jelentik (4. §4, pl többszörözés), mértékét esetenként lehet megállapítani, pl. többszörözés és terjesztés esetén az engedélyezett példányszám, előadás esetén az előadások, szoftver felhasználásánál a végfelhasználók (képernyők) száma alapján. Ha a felhasználás módjának és mértékének meghatározása kétséges a szerződésben, a felhasználó csak a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódó felhasználási jogot szerez. A szerző

teljesítésének módja. Ha a szerző a felhasználást engedélyezte, és elengedhetetlen, vagy a felhasználáshoz nyilvánvalóan szükséges, a mű lényegét nem érintő változtatásokat kell végrehajtani, erre a szerző köteles, és ha e kötelezettségét elmulasztja, a felhasználó maga végezheti (végeztetheti) el ezeket a változtatásokat. 11.19 A felhasználási szerződés bírósági úton történő módosításának szabálya az ún. „bestsellerklauzula” Helye van bírósági szerződésmódosításnak, ha a szerződés megkötéséhez képest beáll az a körülmény, hogy a mű felhasználása iránti igény jelentősen megnő, és ennek következtében megbomlik a felek szolgáltatásainak a szerződéskötéskor még fennállt egyenértékűsége, azaz feltűnő értékkülönbség keletkezik a szolgáltatások között. Más szóval a kikötött jogdíj mértéke a szerződéskötés időpontjában történő meghatározására nem felel meg. A

bestsellerklauzula szerint a feltűnő értékkülönbség nem a szerződéskötéskor áll fenn, hanem később keletkezik. A gyakorlatban csak fix összegű jogdíj meghatározáshoz kapcsolódhat a bestsellerklauzula alkalmazása. 11.110 A szerződésszegés szabályai Ha a kizárólagos jogot szerzett felhasználó e jogát nem gyakorolja a szerződésben meghatározott vagy az adott helyzetben általában elvárható időn belül, a szerzőt rendkívüli felmondási jog illeti meg. Ennek oka a felhasználási jog kizárólagossága, amelyből a felhasználó javára erőfölényes helyzet keletkezik. E jogosultsággal való visszaélés sajátos, szerzői jogi szerződéses szankciója a felmondási jog. A felhasználói szerződésszegés egy esetét nevesíti a törvény akkor, amikor a felhasználás célhoz kötöttsége megsértéséhez, valamint a rendeltetésellenes felhasználói joggyakorláshoz is a szerzői felmondás jogkövetkezményét fűzi. A rendszerint gyengébb

fél védelmében született a szerzői felmondási jogról való lemondást tiltó szabály. A szerző tehát az őt illető, említett felmondási jogról kogens szabály alapján nem mondhat le, ugyanakkor a felmondási jog gyakorlása meghatározott időre, mégpedig a szerződés megkötésétől, illetve - ha ez az időpont későbbi - a mű átadásától számított 5 évre kizárható. Sajátos választási jog illeti meg a szerzőt: ha egyébként megnyílna, a fentiek szerinti felmondási joga, választhatja azt is, hogy megvonja a felhasználótól a jog kizárólagosságát. E jog megléte csak a díj arányos csökkentése mellett gyakorolható. 11.111 A felhasználási szerződés megszűnése A felhasználási szerződés megszűnésének vannak szerzői jogi különös szabályai. Megszűnik a felhasználási szerződés a szerződésben megállapított idő elteltével vagy megszüntető feltétel/körülmény bekövetkeztével. A szerződés a törvény alapján az

időmúlás, nevezetesen a védelmi idő lejárta miatt is megszűnhet. Ekkor a felhasználó - immár nem a szerződés, hanem a törvény alapján - jogosult marad a mű bármely felhasználására, hiszen a mű közkinccsé válik. Egyoldalú felmondási jog illeti meg a szerzőt arra az esetre, ha személyhez fűződő jogai közül gyakorolja a nyilvánosságra hozatalhoz adott engedély visszavonásának vagy a további felhasználás megtiltásának jogát. 11.112 A jövőben alkotandó műre vonatkozó felhasználási szerződés Sajátosan alakul a helyzet a jövőben elkészítendő műre vonatkozó felhasználási szerződés esetén. E körben még a felhasználási szerződés általános szabályaihoz képest is különös érvénytelenségi, ehhez kapcsolódó felmondási és szerződésszegési szabályok vannak. 11.1121 Az érvénytelenségi szabály Az ún. „életműszerződés” semmis Ez annyit jelent, hogy meghatározatlan számú, közelebbről meg nem

határozott, jövőben elkészítendő mű felhasználására nem lehet érvényesen szerződést kötni. Az érvénytelenségi ok az akaratnyilatkozat tartalmára vonatkozik 11.1122 A felmondás joga Ha a felek „életműszerződéshez hasonló” felhasználási szerződést kívánnak kötni, azt érvényesen úgy tehetik meg, ha meghatározzák legalább a megalkotandó művek fajtáját vagy jellegét. Ekkor akár határozott, akár határozatlan időre, és akár meghatározott, akár meghatározatlan számú műre szól a szerződés - a feleket ötévenként, előszőr a szerződés megkötésétől számított 5 év elteltével hat hónapi felmondási idővel rendes felmondási jog illeti meg, amelyről eldzetesen nem lehet érvényesen lemondani. Értelemszerűen csak a legalább öt év és hat hónapra (66 hónapra) kötött szerződések esetén gyakorolható az említett felmondási jog, ebből az is következik, hogy a rövidebb tartamú „életműszerződéshez

hasonló szerződések” a felmondási jog „korlátja” nélkül megköthetők. 11.1123 A szerzői hibás teljesítés sajátos szabálya Kockázatot jelent annak a lehetősége is, hogy a szerződés alapján létrehozott mű a felhasználásra alkalmatlan lesz. A szerző számára biztosíték, hogy a megalkotott mű (a teljesítés) megfelelőségéről a felhasználó határozott időn - a mű átadásától számított két hónapon - belül köteles nyilatkozni. A rendelkezés - helyes értelmezés szerint „egyoldalúan” kogens, vagyis a határidő lehet rövidebb, de nem hosszabbítható meg. Ha a felhasználó úgy ítéli meg, hogy az elkészült mű a szerződés szerinti felhasználási célra alkalmatlan, jogosult azt a szerzőnek - kijavítás végett, megfelelő határidő kitűzésével ismételten is visszaadni. Amennyiben a szerző a kijavítást alapos ok nélkül megtagadja, vagy határidőre nem végzi el, a felhasználó elállhat a szerződéstől (ez a

szerzői teljesítésmegtagadás, illetve késedelem sajátos jogkövetkezménye), és díjfizetési kötelezettség sem terheli. Ha a szerző megkísérli a mű kijavítását, átdolgozását, ez azonban nem vezet eredményre, azaz a mű felhasználásra továbbra sem alkalmas, a szerzőt mérsékelt összegű díjazás illeti meg. C.12 KIADÓI SZERZŐDÉS, SZOFTVER FELHASZNÁLÁSI SZERZŐDÉS 12.1 A KIADÓI SZERZŐDÉS A kiadói szerződés a felhasználási szerződések „prototípusa”, történetileg is a legrégibb hagyományokkal rendelkező szerződéstípus. A kiadás olyan felhasználási mód, amely a szerzői alkotás példányainak bizonyos technikai módszerrel (nyomtatás, fénymásolás stb.) történő előállítását, többszörözését és értékesítését, forgalmazását (azaz a terjesztési jogon belül a kereskedelemi forgalomban történő tulajdonátruházóst) jelenti. A kiadói szerződés tárgyát képező szerzői művek elsősorban az irodalmi

alkotások, de lehet más olyan mű is, amely az ilyen módon történő többszörözésre alkalmas (fényképalbumok, grafikai művek, zeneművek, ezek kottái, szövegei, hangfelvételei stb.) A kiadói pozícióban bármely olyan (általában jogi) s z e m é l y felléphet, amely kiadói tevékenységet folytat. A kiadói szerződés törvényi fogalma szerint ez olyan szerződés, amelynek alapján a szerző köteles a művet a kiadó rendelkezésére bocsátani, a kiadó pedig jogosult a művet kiadni, valamint forgalomba hozni, és köteles a szerzőnek díjat fizetni. Az írásbeli alakot érvényességi feltételként rögzítő szabály a kiadói szerződések terén azzal a kivétellel érvényesül, hogy a napilapokban vagy folyóiratokban történő megjelentetésre irányuló szerződés esetén az írásbeliség nem érvényességi kellék A mű kiadása, megjelentetése és forgalmazása a fentiek szerint a kiadónak nem kötelezettsége, hanem joga. A kiadó ezt a

jogát értelemszerűen nem csupán személyesen gyakorolhatja, hanem ennek a tevékenységének gyakorlásához közreműködőket (nyomda, kereskedelmi szervezet) is igénybe vehet. Szemben a felhasználási szerződésekre vonatkozó általános szabályokkal, a kiadó felhasználási joga kizárólagos. - Nem érvényesül a kiadói kizárólagosság a napilapok, folyóiratok részére készült művek tekintetében. - A kiadó kizárólagos felhasználási joga csak a meghatározott célú felhasználásra terjed ki. A kiadó alapvető kötelezettsége a díj megfizetése. A szerző - ha jövőben megalkotandó mű kiadására kötik a felek a szerződést - a mű szolgáltatására, rendelkezésre bocsátására, továbbá a kiadást elősegítő közreműködésre köteles. 12.2 SZOFTVER FELHASZNÁLÁSI SZERZŐDÉS 12.21 A szoftver jogvédelme A magyar jogi szabályozásban a szoftverek 1983 óta védelemben részesülnek. Lényegében a számítógépes programalkotás és

a hozzá tartozó dokumentáció minősül szoftvernek. Nem képezik az oltalom tárgyát: - a programnyelvek alapját képező gondolatok, - matematikai műveletek, ideértve az algoritmusokat. Sajátos szerepet töltenek be az un. csatlakozó felületek (interface) Feladatuk, hogy biztosítsák egy vagy több programegyüttes egy gépén ugyanazon környezetben való zavartalan működését. A szoftver csatlakozó felületének alapját képező ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer, vagy matematikai művelet - önmagában - nem részesíthető szerzői jogi oltalomban. (Szjt 58 § (2) bek.) 12.22 A szoftver felhasználásával kapcsolatos szerzői jogi előírások A szoftverre vonatkozó vagyoni jogok átruházhatók az Szjt. 58 § (3) bekezdése értelmében A szoftvefelhasználó javára a szerzői jog további kivételeket engedélyez az Szjt. 59 § (1) bekezdése értelmében. A többszörözés, átdolgozás, feldolgozás, fordítás, vagy a szoftver

bármely módosítása - ideértve a hiba kijavítását, valamint ezek eredményének többszörözését is - nem képezi a szerző kizárólagos jogát, ha e cselekményeket - a szoftvert jogszerűen megszerző személy, - a szoftver rendeltetésével összhangban végzi és - a felhasználási szerződés ezt kifejezetten nem zárja ki. A szintén speciális a szoftverfelhasználás körében a sokszorozás engedélyezése. Az Szjt 59 § (2) bekezdése alapján a felhasználási szerződésben nem zárható ki, hogy a felhasználó egy biztonsági másolatot készíthessen a szoftverről, ha az a felhasználáshoz szükséges. 12.23 A visszafejtés Abban az esetben, ha a jogosult együtt kívánja működtetni saját szoftverét más szoftverrel, ennek megvalósítása más jogosult szoftveré felépítésének a megismerését, sőt másolását és átírását - vagyis visszafejtését - követeli meg. E felhasználási cselekmények nem sértik a szoftverjogosultjának a jogait

A visszafejtés szempontjából a forráskódnak van gyakorlati jelentősége. Tehát a szerző engedélye nélkül többszörözhető vagy fordítható a kód abban az esetben, ha olyan információ megszerzéséhez szükséges, amely elengedhetetlen egy önállóan alkotott szoftvernek más szoftverekkel való együttes működtetéséhez. Ezekre a cselekményekre jogosult: - a szoftvert jogszerűen használó személy, - a szoftverpéldány használatára jogosult személy, valamint - aki a cselekményt az ő megbízatásukból hajtja végre. 12.24 A szoftverfelhasználási szerződések A szerzői jogi felhasználási szerződések általában írásbeli formában jönnek létre. Az Szjt. 60 § (5) bekezdése értelmében nem kötelező a szoftver felhasználására vonatkozó szerződés írásba foglalása a szoftver műpéldányának a kereskedelmi forgalomban történő megszerzése esetén. A szoftver felhasználási szerződések tipikus kellékei: A szerződés tárgya

általában a szoftverre vonatkozó szerzői jogok átruházására, a rendszer üzembe helyezésére, a szoftverek és programok karbantartására irányul. A tárgy meghatározásakor célszerű megjelölni, hogy a megrendelő jogosult a saját hardver hálózatában a szoftver - képernyőn történő megjelenítésére, - programok futtatására, működtetésére, - a program biztonságos üzemeléséhez szükséges tárolására és többszörözésére. - Tulajdonjog átruházása Az elkészítendő szoftverek forráskódjai értelemszerűen a megrendelő tulajdonába kerülnek. Fontos kikötés, hogy a megrendelő kizárólag saját célra használhatja fel a szoftvert a rendelkezésre álló hardver környezetben. - Átadás, és az ehhez szükséges tárgyi és személyi feltételek. - Ellenérték fizetése - Kellékszavatosság - Átadott mű elfogadása A jövőre alkotandó szoftver esetén az átadott mű elfogadásáról a felhasználó a mű átadásától számított

4 hónapon belül köteles nyilatkozni. - Karbantartás A karbantartás a szoftverszerződések speciális előírása. Azt jelenti, hogy a vállalkozó a megrendelő hibarögzítése alapján köteles a rendszerben jelentkező különböző hibákat, így a rendszer működését teljesen megakadályozó és gátló hibákat egyaránt megfelelő határidővel kijavítani. A szoftver felhasználási szerződések további kellékei: - a szerződés előzményeinek felsorolása, - a szoftver harmadik személy számára történő átadása, - alvállalkozó igénybevétele, - kötbérkikötés késedelem esetére, - az átadás jegyzőkönyvezése, - a megrendelő észrevételei a teljesítésre, azok elintézése, - titoktartási kötelezettség, - irányadó jogszabályok. 36 C.13 A SZABADALMI JOGVISZONY TÁRGYA ÉS ALANYAI A KNOW-HOW 13.1 AZ IPARJOGVÉDELEMRŐL ÁLTALÁBAN A találmányok legrégibb hagyományokkal rendelkező jogi oltalmi formája a szabadalom. A szabadalom

jogintézménye a találmány alkotója, a feltaláló részére időleges és kizárólagos jellegű jogosultságot, „jogi monopóliumot” nyújt a találmány feletti rendelkezésre, s egyidejűleg nyilvánosságra hozza a találmányt. A szabadalmi jogviszony tehát - mint a szellemi alkotásokra vonatkozó alapjogviszonyok általában - abszolút szerkezetű jogviszony. Hazánkban a jogalkotó a találmányok oltalmának egyetlen formáját, a szabadalmat kodifikálta. Néhány szocialista és fejlődő ország jogrendszere ismerte a találmányok jogi oltalmának a szabadalommal párhuzamos - másik formáját is, az ún. szerzői (helyesebben feltalálói) tanúsítványt. A jogosultság alanyára vonatkozó szabályozás azonban eltér a szabadalmi oltalométól A szerzői tanúsítvánnyal oltalmazott találmány tekintetében az állam a kizárólagos rendelkezési jog alanya a külső, nemzetközi kapcsolatokban (elsősorban erre kialakított speciális szervezetein

keresztül), míg az adott államon belül az így oltalmazott találmányokhoz elvileg bárki korlátlanul (engedély nélkül) és ingyenesen hozzáférhet, sőt a találmányok felhasználására - igazgatási módszerekkel is - kötelezhető. 13.2 A SZABADALMI JOGVISZONY ALANYAI A szabadalmi jogviszony alanyai egyrészt a szabadalom jogosultja, másrészt – személy szerint meg nem határozottan - mindenki más, aki köteles a szabadalom által oltalmazni kívánt jogosulti érdekeket tiszteletben tartani, megzavarásuktól tartózkodni. A szabadalom jogosultja elvileg és eredeti jogcímen a találmányt létrehozó alkotó ember, a feltaláló, a két kategória azonban nem esik szükségképpen egybe. A szabadalom jogosultja elvileg a feltaláló, de lehet más is. Nem csupán a szabadalom, hanem már a szabadalmi igény is átruházható, vagy pl. öröklés folytán átszállhat Feltaláló az, aki a találmányt megalkotta. Nagyobb az esély arra, hogy ugyanazt a

találmányt egymástól függetlenül - többen is megalkotják A szabadalmi oltalom kizárólagos jellege, az ehhez fűződő jogbiztonság követelménye szükségessé teszi, hogy szabadalmi jogi szempontból a feltaláló személyére nézve jogszabályi vélelmet állítson fel a jogalkotó. Az Szt. 7 § (2) bek-e szerint amíg jogerős bírósági ítélet mást nem állapít meg, azt a személyt kell feltalálónak tekinteni, aki a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott korábbi elsőbbségű bejelentésben feltalálóként szerepel. Szerzői jogi analógiára támaszkodva megalapozott az a nézet, amely szerint a műszaki alkotások esetén a tipikus a szerzőtársi kapcsolat, azaz az alkotás önálló részekre általában nem bontható. A szabadalom a feltalálótársakat, illetőleg jogutódjaikat közösen illeti meg, továbbá, hogy a szerzőség, illetőleg a szabadalmi igény arányait - ellenkező megjelölés hiányában - egyenlőnek kell tekinteni [Szt. 8 § (3)

bek] A szabadalmastársak kapcsolatának jogi tartalma nagymértékben támaszkodik a közös tulajdon kapcsán kialakult megoldásokra, ezt tükrözi a szabadalmi törvényben adott szabályozás is. Meg kell különböztetnünk a szabadalmastársak belső- és külső jogviszonyait. Az Szt. 26 §-a szerint a találmányt mindegyik szabadalmastárs jogosult önállóan is hasznosítani, de köteles szabadalmastársait az így elért előnyből részesíteni, részesedési hányaduk arányában nekik díjat fizetni. Ugyancsak jogosult bármelyik szabadalmastárs a szabadalom megszerzése, fenntartása, oltalma érdekében önállóan is eljárni, s az ezzel kapcsolatosan felmerült költségeket jogosult szabadalmastársaitól - részesedési hányadukhoz igazodó arányban - követelni. A szabadalmastársak saját hányadukkal önállóan rendelkeznek 37 (átruházhatják, megterhelhetik), visszterhes elidegenítés (adásvétel) esetén azonban a szabadalmastársakat

elővásárlási jog illeti meg, amire a fizikai dolgok adásvételére vonatkozó polgári jogi szabályok értelemszerűen alkalmazást nyernek. A szabadalmazott találmány egészének hasznosítására kötött licenciaszerződés megkötése vagy az egész szabadalom átruházása természetesen csak valamennyi szabadalmastárs egyetértésével lehetséges. A szabadalmastárs saját hányadáról le is mondhat. A lemondó hányadára a többi szabadalmastárs joga - részesedési hányaduk arányában - kiterjed (szabadalmi„növedéki jog”). 13.3 A KNOW-HOW A know-how olyan műszaki megoldás, információ, amely használati értékkel, s erre támaszkodva csereértékkel bír, forgalomképes. • • 13.21 Elméletek Az ún. maradékelmélet szerint nem tekintendő know-how-nak az a műszaki megoldás, amely speciális, intézményesített oltalomban (szabadalom, mintaoltalom stb.) részesül Az ún. absztrakciós elmélet szerint a know-how szélesebb körű fogalom,

minden forgalomképes műszaki megoldást ebbe a körbe kell vonni, függetlenül annak esetleges nevesített oltalmától. A know-how tulajdonképpen nem az alkotásfajták „hierarchiájába” besorolható, hanem azokon „keresztülfekvő” kategória. Egyedülálló kodifikációs kísérletként az 1977. évi reform során a Ptk - a világon először elvileg rögzítette a know-how védelmét A Ptk. 86 § (3) bek-e szerint ,,a törvény védi azokat a szellemi alkotásokat is, amelyekről a külön jogszabályok nem rendelkeznek, de amelyek társadalmilag széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak.” A 86. § (4) bek-e szerint ,,a személyeket védelem illeti meg a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismereteik és tapasztalataik tekintetében is. A védelmi idő kezdetét és tartalmát jogszabály határozza meg.” A Ptk. 4 § (1) bek-e ez utóbbi tekintetében kimondja, hogy a védelem ,,a megkezdett vagy tervbe vett

hasznosítás esetén a közkinccsé válásig .” illeti meg a jogosultat A törvény védi azokat a szellemi alkotásokat, amelyekről külön jogszabályok nem rendelkeznek, és amelyek társadalmi széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak. A Ptk. nagymértékben támaszkodott a fent hivatkozott definíciókísérletek eredményeire Mint látjuk, alapvető fogalmi elemnek az ismeretek és tapasztalatok használhatóságát és ehhez kapcsolódó vagyoni értékét tekinti, utal továbbá a relatív titkosságra is, az oltalom hatályát a közkinccsé válástól téve függővé. A Ptk. tulajdonképpen kétféle know-how-t szabályoz A (3) bek-ben megjelölt know-how olyan alkotás, amelynek alkotói ismertek, tehát egyedi jellegű, amelynek tekintetében azonban a jogosult a nevesített oltalmi formák mellőzése és a know-how-kénti rendelkezés, hasznosítás mellett döntött. A (4) bek-ben felhívott kategória magába foglalja az olyan

akkumulált, hosszú évek gyakorlata és tapasztalatai alapján kialakult ismeretanyagot is, amelynél az „alkotó” személye kideríthetetlen (vagy legfeljebb egyes elemeit, de nem öszszességét illetően), amely tehát önálló (rendszerint vállalati) „szellemi vagyont” képez, anélkül, hogy a jogszerzés eredeti vagy származékos jellege vitássá lenne tehető. A know-how ilyen fajtája az iparjogvédelem „folklórjoga”, csak hatékonyabb védelemmel. A Ptk hivatkozott szabálya elsősorban a know-how fogalmát határozza meg, jogi oltalmát 38 csupán deklarálja, de nem részletezi az oltalom jellegét, tartalmát. Az oltalom jellegét és tartalmát illetően a Ptk. szűkszavú: a 86 § (3)-(4) bek-eiben rögzített tényállások esetére előírja, hogy „ a jogosult azt is követelheti, hogy az eredményeit elsajátító vagy felhasználó személy részeltesse őt az elért vagyoni eredményben.”, Összefoglalóan leszögezhetjük, hogy a know-how

az iparjogvédelem, közelebbről a műszaki alkotások jogterületére tartozó „intézmény”, amely mégis inkább az adott műszaki (vagy ennél szélesebb körű) alkotások oltalmának sajátos formáját jelenti, mint bizonyos alkotásfajták jelölésére szolgál. C.14 TALÁLMÁNY ÉS SZABADALOM A SZABADALMAZTATÓ TALÁLMÁNY KRITÉRIUMAI 14.1 TALÁLMÁNY ÉS SZABADALOM A találmány metajurisztikus, jogelőtti kategória. A találmányi-szabadalmi törvényekben nem a találmány, hanem az oltalmazható (szabadalmazható) találmány kritériumait határozza meg a jogalkotó. A találmány a műszaki alkotások egyik fajtája, tehát műszaki jellegű és alkotó, a rutintevékenységet meghaladó tevékenység eredménye. A szabadalmazható találmány fogalmánál egyrészt pozitív, általános jellegű feltételeket fogalmaz meg a törvény, másrészt negatív, kizáró okokat is szabályoz. Az Szt. 1 §-a szerint szabadalmazható minden új, feltalálói

tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány. Nem minősül találmánynak különösen a felfedezés, a tudományos elmélet és a matematikai módszer, az esztétikai alkotás, a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, valamint a számítógépi program, az információk megjelenítése. Új találmány, ha nem tartozik a technika állásához. A technika állásához tartozik mindaz, ami az elsőbbség időpontja előtt írásbeli közlés, szóbeli ismertetés, gyakorlatba vétel útján vagy bármilyen más bárki számára hozzáférhetővé vált. Feltalálói tevékenységen alapul a találmány, ha a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló. Iparilag alkalmazható a találmány, ha az ipar vagy a mezőgazdaság valamely ágában előállítható, illetve használható. Nem tekinthetők iparilag alkalmazhatónak különösen az emberi vagy állati test kezelésére szolgáló

gyógyászati vagy sebészeti eljárások, valamint az emberi vagy állati testen végezhető diagnosztikai eljárások. A szabadalmazható találmánynak ún. abszolút újdonsággal kell rendelkeznie Az újdonság követelményének abszolút jellege időbeli és térbeli korlátozás nélkül érvényesül, azaz az elsőbbségi időpont előtt bárhol a világon és bármikor nyilvánosságra jutott információt a technika és a tudomány „adott állásához” tartozónak, s így újdonságrontó ténynek kell minősíteni. Újdonságrontó tény elvileg bármi lehet, azaz írásbeli közlés (tudományos cikk, szabadalmi leírás stb.), nyilvános használat (forgalomba hozott termék; kiállított műszer, berendezés stb.) vagy pl tömegkommunikációs eszközök (rádió, televízió) útján nyilvánosságra hozott információ. Az adott információ akkor újdonságrontó, ha az elvileg bárki számára hozzáférhető. Nem tekinthető azonban újdonságrontónak az

emberek akár viszonylag széles körének tudomására jutott olyan tájékoztatás, amely bizalmi jellegű, a tájékoztatás címzettjei tehát nem jogosultak azt továbbadni (pl. zártkörű szakmai megbeszélés, munkaviszony folytán hozzáférhető tények stb.) A feltalálói tevékenység szempontjából pedig az a lényeges, hogy a nyilvánosságra jutott tájékoztatás a szakember számára ne 39 nyújtson kellő alapot ahhoz, hogy szakértelme által biztosított ismereteit is felhasználva, de további alkotó jellegű, „feltalálói” tevékenység nélkül - a találmány szerinti megoldást elsajátíthassa, megvalósíthassa. Összefoglalóan megállapítható, hogy a szabadalmi oltalom tárgyaként (a szabadalmi jogviszony közvetett tárgyaként), szabadalmazható találmányként azt a tág értelemben vett technika területére eső és abszolút újdonsággal rendelkező iparilag alkalmazható megoldáshoz vezető gondolatot (gondolatszövedéket)

tekintjük, amely a tudományos technika adott szintjét jelentős mértékben gazdagítja és feltalálói-alkotói tevékenység eredménye. 14.2 A SZABADALMAZHATÓ TALÁLMÁNY KRITÉRIUMAI A legtöbb jogrendszerhez hasonlóan a magyar szabadalmi jog is ismer olyan megoldásokat, amelyeket kizár a szabadalmazhatóság köréből. Adott megoldás szabadalomképességének vizsgálatánál tehát nem csupán a pozitív tartalmú szabadalmazhatósági feltételekre kell tekintettel lenni, hanem - mintegy negatív tartalmú megközelítéssel - a kizáró feltételek hiányára is. 1. § „Szabadalmazható minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány.” 14.21 Újdonság - abszolút újdonságnak kell lennie - akkor új, ha nem tartozik a technika állásához - újdonságrontó körülmény bármi lehet - az újdonság lehet - termékszabadalom: adott termékre, függetlenül hogy állították elő - eljárási szabadalom: csak egy

meghatározott eljárást oltalmaz 14.22 Feltalálói tevékenységen alapul a találmány - ha a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló - a találmánynak alkotó jellegűnek kell lennie - ki a szakember, arra az Szt. nem ad útmutatást - a gyakorlatban a jó szakember nem az átlagos, hanem a saját területén "jó" szakember 14.23 Iparilag alkalmazható a találmány - ha az ipar, vagy mezőgazdaság bármely ágában előállítható, ill. használható - a törvény a találmány reprodukálhatóságát kívánja meg Nem tekinthető iparilag alkalmazhatónak - emberi, vagy állati test kezelésére szolgáló gyógyászati, vagy sebészeti eljárások - emberi, vagy állati testen végezhető diagnosztikai eljárások - kivéve az ilyen eljárásban alkalmazott termékek (anyagok, vegyületek,) Nem minősül találmánynak (Szt. 1 § (2) - felfedezés, tudományos elmélet és matematikai módszer - esztétikai alkotás - szellemi

tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály, vagy eljárás - a számítógépi program 40 - információk megjelenítése Nem részesül szabadalmi oltalomban (Szt. 6 §) - ha a találmány közzététele, vagy hasznosítása közrendbe, vagy közerkölcsbe ütközne Értelemszerűen kizárt - azonos, korábbi elsőbbségű szabadalom tárgya Növényfajták külön szabályozása (Szt. 105 §) - megkülönböztethető (határozottan eltér más fajtáktól) - egynemű (egyedeinek lényeges fajtajellemzői azonosak) - állandó (szaporítás után a lényeges fajtajellemzők változatlanok) - új (ha eladásra még nem kínálták fel, kereskedelmi forgalomba nem hozták) - belföldön az elsőbbségi napot megelőző egy évnél korábban - külföldön - szőlő és fa esetén 6 év - más növény esetén 4 év - lajstromozható fajtanév (a név alkalmas a fajta azonosítására) Állatfajták külön szabályozása (Szt. 110 §) -

megkülönböztethető (ha jellemző tulajdonságait több generáción át megőrzi) - új (ha eladásra még nem kínálták fel, kereskedelmi forgalomba nem hozták) - reprodukálható (ha jellemző értékmérő tulajdonságait több generáción át megőrzi) - fajtanévvel ellátott - fajtanév nem lehet - szám - megtévesztésre alkalmas - közrendbe, vagy közerkölcsbe ütköző. C.15 A SZABADALMAS SZEMÉLYI ÉS VAGYONI JOGAI 15.1 A FELTALÁLÓ SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGAI Az Szt. 7 §-a szerint megilleti a feltalálót a névjog, a feltalálói minőségének elismeréséhez való jog. Szabadalmi törvényünk - ez egyébként a Párizsi Uniós Egyezmény 4 ter cikkén alapuló kötelezettsége is - leszögezi, hogy a feltalálót megilleti az a jog, hogy őt e minőségében a szabadalmi iratok feltüntessék. Ez a személyhez fűződő jog a feltalálót akkor is megilleti, ha nem ő a szabadalmas, tehát pl. szolgálati találmányok esetén, vagy ha a szabadalmi igényt

jogutódja érvényesíti. Értelemszerűen megilleti a névjog a feltalálót negatív értelemben is, tehát követelheti neve feltüntetésének mellőzését is. Alapvetően személyhez fűződő, de a vagyoni jogosultságokat megalapozó jogosultsága a feltalálónak abban a kérdésben dönteni, titokban tartja-e vagy nyilvánosságra hozza-e találmányát. A titokban tartás melletti döntésnek különböző indokai lehetnek, leggyakrabban az, hogy a feltaláló a találmány hasznosítása előnyösebb módjának ítéli, ha nem hozza nyilvánosságra annak lényegét, hanem know-how-ként, bizalmasan kezelve hasznosítja azt gazdasági tevékenysége során. A nyilvánosságra hozatali jog vegyes (személyiségi-vagyoni) jellegéből folyik, hogy ez a jog a feltalálón kívül mást (jogutódját, szolgálati jogosultat) is megillethet. A találmányoknak a szerzői alkotásoktól eltérő, már hivatkozott sajátosságaiból folyik, hogy az 41 integritáshoz való

jog némiképp háttérbe szorul, illetőleg korlátozottan érvényesül. (pl a feltaláló - e jogára hivatkozva - nem gátolhatja meg a találmány továbbfejlesztését, módosítását.) A személyhez fűződő jogok forgalomképtelenek és elvileg időbeli korlátok nélkül érvényesíthetők. A feltalálói minőség elismerése elvileg időbeli korlát nélkül, a feltaláló halála után „kegyeleti alapon” érvényesíthető. A személyhez fűződő jogok, elsősorban a névjog, forgalomképtelenek, nem szállhatnak át és nem ruházhatók át, illetőleg ezek szerződéses átruházása semmis. 15.11 A szabadalmas (feltaláló) személyi jogai - a névjog - feltalálói minőségének elismerési joga - szabadalmi iratok a feltaláló nevét ilyen minőségben feltüntessék - névjog negatív értelemben: feltaláló nevét mellőzni kell, ha ezt kéri - titokban tartáshoz való jog (főleg ha know-how). - alkotói integritáshoz való jog korlátozott (lényeg:

torzításmentes közlés) Ezek a jogok forgalomképtelenek és időbeli korlátok nélkül érvényesíthetőek. 15.2 A FELTALÁLÓ ÉS A SZABADALMAS VAGYONI JOGAI A szabadalmas vagyoni jogai abszolút szerkezetű jogviszonyra épülnek. A szabadalommal oltalmazott találmány felett a szabadalmas kizárólagos jellegű hasznosítási és rendelkezési joggal bír. A szabadalmast megillető kizárólagos hasznosítási jog feltételezi, hogy ez a hasznosítás rendszeres gazdasági tevékenység keretében, azaz iparszerűen történjék. Nem sérti a szabadalmas jogait a találmány tárgyának magán- (személyi, családi) szükségletek kielégítése végett, vagy oktatási-tudományos célokból történő előállítása vagy használata. Ez a szerzői jogban ismert szabad felhasználás analógiájára épülő - felhasználási mód természetesen feltételezi tehát az üzletszerűség hiányát. Kizárólagosan jogosult a szabadalmas a találmány tárgyát képező

terméket rendszeresen, iparszerűen előállítani, illetve használni. Az eljárásra engedélyezett szabadalom hatálya kiterjed az eljárással közvetlenül előállított termékre is, a nem szabadalmazott eljárással előállított azonos termék esetén a vélelem a szabadalmas javára áll fenn, az ellenkező eljárás alkalmazásának bizonyítása általában a szabadalom hatályának hiányát állító felet terheli. Sajátosan alakul a szabadalmas kizárólagos hasznosítási joga a szabadalmazott növény- és állatfajták tekintetében (Szt. 106, 111 §) A szabadalmas kizárólagosan jogosult: a növényfajta szaporítóanyagát kereskedelmi forgalomba hozni, illetőleg kereskedelmi forgalomba hozatal céljára előállítani vagy vételre felkínálni; a szabadalmazott növényfajtát más növényfajta - ez utóbbi kereskedelmi forgalmazása céljából történő - előállítására ismételten (rendszeresen) felhasználni; a nem szaporítóanyagként forgalomba

hozott dísznövényt kereskedelmi forgalom céljaira - szaporítóanyagként felhasználni. Két alapvető kritérium a szaporítóanyag-jelleg és a kereskedelmi forgalomra irányultság. Szemben a személyhez fűződő jogosultságokkal, a feltalálót, illetőleg szabadalmast megillető vagyoni jogok egyrészt időben korlátozottak (14. § 1), másrészt forgalomképesek Élők közötti ügyelettel átruházhatók, megterhelhetők. 15.3 A SZABADALMAS ALAPVETŐ KÖTELEZETTSÉGEI A szabadalmas alapvető kötelezettségei: a találmány feltárása és hasznosítása, valamint az oltalom fenntartása. Ennek a kötelezettségnek a szankciója lényegében az, hogy annak megsértése, a megfelelő feltárás hiánya esetén a bejelentő nem kap szabadalmi oltalmat. A szabadalmasnak az a kötelezettsége, hogy a találmányt az ország területén, a belföldi kereslet kielégítése érdekében hasznosítsa. A hasznosítási kötelezettség megsértésének szankciója - közvetett

jellegű, kényszerengedély 42 megadásához vezethet. Ennek részleteit a 14 § 4-ben tárgyaljuk Ha a szabadalmas az esedékes díj befizetését elmulasztja, és mulasztását az erre előírt 6 hónapos türelmi időn belül sem pótolja, ez a szabadalmi oltalom megszűnéséhez vezet. Az állat- és növényfajták szabadalma esetén - a szabadalom tárgyának sajátosságára figyelemmel - a szabadalmast egy további kötelezettség is terheli. A szabadalmas köteles a fajtát a szabadalmi oltalom fennállása alatt fenntartani. C.16 SZOLGÁLATI ÉS ALKALMAZOTTI TALÁLMÁNY 16.1 A TALÁLMÁNY SZOLGÁLATI ÉS ALKALMAZOTTI JELLEGE A jelentős találmányok tipikusan szolgálati jellegűek. Szabadalmi törvényünk szerint „ szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe eső megoldásokat dolgozzon ki”[Szt. 9 § (1) bek] Konjunktív feltételei: - fennálló jogviszony a szolgálati jogosult

és a feltaláló között. - a feltalálót a jogviszonyból folyóan éppen az a kötelezettség terhelje, - hogy új műszaki megoldásokat dolgozzon ki. - hogy a jogosult tevékenységi köréhez, „profiljához” tartozzék az adott találmány létrehozatala, felhasználása, illetve hasznosítása. A találmány szolgálati jellegének megállapításához szükséges fenti feltételeknek a találmány megalkotásának időpontjában kell együttesen fennállniuk. Alkalmazotti találmány - az Szt. 9 §-ának (2) bekezdése szerint - annak a találmánya, aki anélkül, hogy ez munkaviszonyból eredő kötelessége lenne, olyan találmányt dolgoz ki, amelynek hasznosítása munkáltatója tevékenységi körébe tartozik. 16.2 RENDELKEZÉS A SZOLGÁLATI ÉS ALKALMAZOTTI TALÁLMÁNNYAL ,,. a szolgálati találmányra a szabadalom a feltaláló jogutódjaként a munkáltatót illeti meg A feltaláló köteles a szolgálati találmányt - megalkotását követően -

haladéktalanul ismertetni a munkáltatóval”. A szolgálati jogosult nem csupán arra nyer jogot, hogy a szolgálati találmányt szabadalmazásra bejelentse, hanem arra is, hogy azzal más módon rendelkezzék. Jogosult a szabadalmazás mellőzésével a találmányi megoldást know-how-ként; titkosan kezelni, s ily módon hasznosftani vagy éppen a hasznosítástól tartózkodni. Ha a munkáltató nem tart igényt a szolgálati találmány feletti rendelkezésre, kifejezett nyilatkozatával hozzájárulhat ahhoz, hogy a találmánnyal a feltaláló rendelkezzék, s ha a feltaláló ezt az „ajánlatot” elfogadja, a szabadalmi igény, illetőleg a szabadalmi jog a feltalálóra száll át. Kifejezett munkáltatói nyilatkozat nélkül is megszerezheti a feltaláló a rendelkezési jogot. Ha a munkáltató attól az időponttól számított 3 hónapon belül, amikor őt a feltaláló tájékoztatta a találmány létrejöttéről, nem tesz szabadalmi bejelentést, a

bejelentésre a feltaláló jogosult. A feltaláló másodlagos igénye az eljárás későbbi szakaszaiban is keletkezhet, nevezetesen a találmány ideiglenes oltalmát (15. § 4) a szolgálati jogosult bejelentő lemondással vagy a fenntartási illeték befizetésének mellőzésével csak akkor szüntetheti meg, ha a feltaláló nem tart igényt a bejelentésre. Amennyiben igen, az ideiglenes oltalom jogosultjává válik A munkáltató az alkalmazotti találmányt csak a feltalálónak a találmány nyilvánosságra hozatalához való jogával összhangban hasznosíthatja. Az alkalmazotti találmányra a szabadalom a feltalálót illeti meg, a munkáltató azonban 43 jogosult a találmány hasznosítására. A munkáltató hasznosítási joga nem kizárólagos, a munkáltató hasznosítási engedélyt nem adhat. A hasznosítási jog a munkáltató megszűnése vagy szervezeti kiváltása esetén a jogutódra száll át, egyébként másra nem szállhat, illetve nem

ruházható át. Az alkalmazotti találmányra a szabadalom a feltalálót a munkáltató hasznosítási jogának terhe nélkül illeti meg, ha a munkáltató ehhez hozzájárul, vagy ha a munkáltató a nyilatkozat megtételét elmulasztja. 16.3 A SZOLGÁLATI ÉS AZ ALKALMAZOTTI TALÁLMÁNY FELTALÁLÓJÁNAK JOGAI Szolgálati és alkalmazotti találmány esetén sajátosan alakulnak a feltaláló személyhez fűződő és vagyoni jogai. - - - 16.31 A személyhez fűződő jogok a névjog, a feltalálói minőséghez való jog a szolgálati és alkalmazotti találmány feltalálóját az általános szabályok szerint illetik meg. az integritáshoz fűződő joga értelemszerűen módosul, a szolgálati jogosult ugyanis nyilvánvalóan jogosult a találmányi megoldás módosítására, kiegészítésére. Ha a feltaláló ennek folytán nem vállalja a találmány „apaságát”, jogosult követelni, hogy a találmány ismertetése során a rá mint feltalálóra történő

utalást mellőzzék. módosul a titokban tartás és, nyilvánosságra hozatal tekintetében megillető döntési. joga Mihelyt ugyanis a találmányt a szolgálati jogosulttal ismertette, a titokban tartás és a nyilvánosságra hozatal közötti választás joga ez utóbbira száll át. 16.32 A feltalálót megillető vagyoni jogosultságok amennyiben „másodlagosan” megszerezte a találmány feletti rendelkezési jogot, jogi helyzete azonos bármely más szabadalmaséval, vagyoni érdekei oltalmát a szabadalom kizárólagos jellege garantálja. amennyiben a találmány felett a munkáltató gyakorolja a rendelkezési jogot, a feltalálónak megfelelő díjazásra van igénye. a szolgálati jogosult és a feltaláló a díjazást illetően - főszabályként - szerződésben állapodnak meg. Szerződés hiányában is jogosult a munkáltató a találmány hasznosítására, ilyenkor a díjat a bíróság állapítja meg. A díjazás feltétele, hogy a találmány

értékesítésre kerüljön, a díjazás mértékét pedig licenciaanalógia alapulvételével a felek szabadon állapíthatják meg. A jogviszony a feltaláló és a szolgálati jogosult között áll fenn, lehetséges azonban, hogy a hasznosító (licenciavevő) a feltalálót illető díjazás kötelezettségét átvállalja, ehhez azonban - a tartozásátvállalás szabályai szerint - a feltaláló hozzájárulása is szükséges. 16.33 Az alkalmazotti találmány Az alkalmazotti találmány hasznosítására való jog ellenében járó díjat a munkáltató, több munkáltató esetén a hasznosító munkáltató köteles megfizetni. A feltaláló díjazására a munkáltatóval kötött szerződése az irányadó. C.17 A SZABADALMI OLTALOM KORLÁTAI, HATÁLYA 44 17.1 A SZABADALOM TÁRGYI, TERÜLETI ÉS IDŐBELI HATÁLYA Az oltalmi idő tartama 20 év és kezdete a bejelentés időpontja. Sajátos szabályok irányadók a növényfajták oltalmi idejére. Összhangban a

vonatkozó nemzetközi megállapodásban aláírtakkal az oltalmi idő a szabadalom megadásával és a megadástól (tehát nem a bejelentés időpontjára visszahatva) keletkezik, tartama pedig általában 15, szőlők és fák esetén 18 év. (Az állatfajták tekintetében az általános szabályok nyernek alkalmazást, azaz az oltalmi idő a bejelentéstől számít és 20 éves tartamú.) 17.2 A SZABADALOM KORLÁTAIRÓL ÁLTALÁBAN A szabadalom kizárólagos, de nem korlátlan jogot nyújt jogosultjának. A legáltalánosabb, elvi korlátozást az alanyi jogok, illetőleg gyakorlásuk vonatkozásában a társadalmi rendeltetéshez kötöttség jelenti, tehát társadalmi rendeltetésük céljával, tartalmával ellentétes módon, illetőleg az ilyen joggyakorlás joggal való visszaélésnek minősül, ennek általános polgári jogi szankcióival. Felállít a szabadalmi jog sajátos, a jogintézmény jellegéhez igazodó további korlátokat is. Célja: - a méltánylandó

magánérdek védelme (előhasználati jog), - a nemzetközi kapcsolatok megkönnyítése (tranzitforgalom), - jelentős csoportérdek (a szolgálati találmányok szabályozása), valamint - a szabadalmast terhelő kötelezettségek megszegésének szankciója (kényszerengedély, az oltalom megszűnése). 17.21 Tranziteszközök és -áruk; előhasználati jog 17.211 Tranziteszközök és áruk A szabadalom territoriális hatálya következtében a szabadalmas jogait elvileg sérthetik azok a termékek és eljárások, amelyek - ha csak ideiglenesen is - az ország területén találhatók vagy folynak, amennyiben azonosak a szabadalmazott megoldással. Másrészt azonban jelentős érdek fűződik a nemzetközi áruforgalom, közlekedés akadálytalanságához, zavartalanságához, ennek megkönnyítése elősegíteni alkalmas a nemzetközi gazdasági (ideértve a növekvő jelentőségű idegenforgalmi) együttműködést. A tranzitforgalomban átmenő eszközök és áruk

tartalmazhatnak olyan megoldást, amely egy magyar szabadalomba ütközik, az ebből fakadó szabadalmasi érdeksérelem azonban egyrészt jelentéktelen, másrészt az ilyen irányú ellenőrzés gyakorlatilag megbéníthatná a tranzitforgalmat. Ezért a magyar szabadalmi jog - összhangban uniós kötelezettségeinkkel - kiveszi a szabadalom hatálya alól az olyan közlekedési és szállítási eszközöket (légi, vízi, szárazföldi járműveket egyaránt, ideértve tartozékaikat is), amelyek csak átmenőben, időlegesen vagy esetlegesen vannak az ország területén, s ugyanígy azokat a külföldi eredetű árukat, amelyek belföldön nem kerülnek forgalomba. A feltétel tehát az átmenő, tranzitjelleg, a belföldi gazdasági felhasználásra irányuló rendeltetés hiánya. A Párizsi Uniós Egyezmény 5 ter cikkében meghatározott tranzitkedvezmény feltétele a viszonosság. 17.212 Előhasználati jog Az előhasználati jogot (vagy tartalmilag azonos jogintézményt)

lényegében minden szabadalmi rendszer ismeri. Ennek indoka alapjában a párhuzamos találmányok lehetősége és a szabadalom kizárólagossága közötti konfliktus méltányos feloldására törekvés. Ugyanazt a találmányt párhuzamosan, egymástól függetlenül többen is létrehozhatják. A független feltalálók közül azonban csak egyikük szerezhet szabadalmi oltalmat, jogunk szerint az, aki korábban nyújtja be szabadalmi bejelentését. Ez utóbbi nem feltétlenül azonos a korábbi feltalálóval, aki - vagy a szabadalmi lehetőség 45 ismeretének hiányában, vagy a találmány know-how jellegű hasznosítása melletti tudatos döntés következtében, vagy bármely más meggondolásból - nem nyújt be bejelentést. Méltánytalan lenne az időben esetleges korábban megalkotott találmányhoz fűződő érdekeket mindennemű oltalom nélkül hagyni. Ha a korábbi feltaláló találmányát hasznosította, s ez a használat nyilvános volt, a későbbi

bejelentővel szemben erre (észrevétel vagy megsemmisítési kérelem formájában) újdonságrontó tényként sikerrel hivatkozhat. Ha erre nincsenek meg a feltételek (a korábbi használat nem volt nyilvános), részére a szabadalmi törvény előhasználati jogot biztosít. Az előhasználati jog feltétele, hogy annak jogosultja a találmány tárgyát - az elsőbbségi időpontot megelőzően - belföldön iparszerűen (tehát gazdasági tevékenysége körében rendszeresen) előállította vagy használta, illetőleg annak érdekében komoly előkészületeket tett - és az előhasználó j ó h i s z e m ű . Az előhasználó által történő hasznosítás kezdetének kell az elsőbbségi időpontot megelőznie. Az előzőhöz hasonló helyzet alakulhat ki akkor, ha valaki abban bízva, hogy a szabadalom megszűnt, már nincs hatályban, kezdi meg az előállítást vagy használatot, illetőleg teszi meg az előkészületeket. A megszűnt szabadalom azonban újra

érvénybe helyezhető (15 § 4) Ekkor tehát a szabadalom hatálya „feléled”, de a közbenső időben megkezdett, a szabadalom megszűnésében bízó, jóhiszemű tevékenységet is védeni indokolt a továbbhasználati jog révén. Az előhasználó jóhiszeműségét vélelmezni kell, ennek megdöntésére annak bizonyítása alkalmas, hogy az előhasználat a (későbbi) szabadalommal védett találmányt létrehozó feltalálói tevékenységen alapszik. Az előhasználótól tehát azt kívánjuk, hogy a szabadalmazott megoldással azonos találmányt önállóan, a szabadalommal védettől függetlenül hozza létre. Az előhasználati jog alapján kifejtett tevékenység nem esik a szabadalomból folyó - mindenkit terhelő tartózkodási - kötelezettség hatálya alá, nem minősül bitorlásnak. Terjedelmét illetően az előhasználat jogosultja tevékenységét az elsőbbség időpontjában megállapítható mértékben folytathatja, azt azonban nem bővítheti,

legfeljebb a komoly előkészülettel bizonyíthatóan célzott mértékig. Az előhasználati jog személyhez kötött jogosultság, önállóan nem forgalomképes. A vállalattal, illetőleg üzemrésszel együtt azonban, amelynek keretében az előhasználatnak minősülő tevékenység folyt, átruházható. 17.22 Szabadalmi kényszerengedély A szabadalmast kötelezettség terheli, hogy a szabadalmazott találmányt az ország területén a belföldi kereslet kielégítése érdekében, annak szükségleteinek megfelelő módon és mértékben hasznosítsa. A hasznosítási kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezménye a kényszerengedély (kényszerlicencig) kérésének, illetve megadásának a lehetősége. A hasznosítási kötelezettség megszegésére alapozó kényszerengedély megadásának feltételei: - Feltétele a kényszerengedélynek, hogy a szabadalmas a találmányt egyáltalán ne, illetőleg ne a szükséges módon és mértékben hasznosítsa. - A

jogszabály ésszerű türelmi időt biztosít a szabadalmasnak a hasznosítás előkészítésére. Ugyancsak a Párizsi Uniós Egyezménnyel összhangban (5/A. cikk) ezt a türelmi időt a bejelentéstől számított 4, illetőleg a szabadalom megadásától számított 3 évben jelöli meg, a szabadalmasra nézve kedvezőbb számítást alkalmazva, sőt még ennek eltelte után is elhárítható a kényszerengedély, ha a szabadalmas mulasztását kellően igazolja. - A szabadalmas a kérelmezőnek önként nem volt hajlandó hasznosítási engedélyt adni, azaz vele licenciaszerződést kötni. A fenti feltételek esetén kényszerlicencia 46 megadását lehet kérni. A kényszerengedély megadása a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékességébe tartozik. A megadott kényszerengedély főbb tartalmi elemei: - A kényszerengedély mindig egyszerű licencia (26. § 3) Ez azt jelenti, hogy a szabadalmas maga is hasznosíthatja a találmányt és

másnak is adhat hasznosítási engedélyt. - Nem jelent ingyenes jogszerzést, kényszerengedélyest díjazási kötelezettség terheli, - A kényszerlicencia személyhez kötött. - A kényszerengedélyest is hasznosítási kötelezettség terheli. Amennyiben az engedély megadásától számított egy éven belül nem valósítja meg, nem hasznosítja a találmányt, a szabadalmas kérheti a kényszerengedély visszavonását vagy módosítását (korlátozását). - A kényszerengedély hatálya a szabadalom fennállásához kötött, járulékos jellegű. Ha tehát a szabadalom megszűnik (15. § 4), megszűnik a kényszerengedély is (a szabadalom megszűnése esetén természetesen bárki, így a kényszerengedélyes is, hasznosíthatja a találmányt). - A kényszerengedélyes is jogosult - függetlenül a szabadalmastól – olyan aktusok megtételére, amelyek a szabadalmi oltalom fenntartására vagy oltalmára irányulnak. Így jogosult a fenntartási illeték

befizetésére vagy a bitorló elleni fellépésre. Ezeknek a jogoknak a gyakorlását is szolgálja az az előírás, amely szerint kényszerengedélyt be kell vezetni a szabadalmi lajstromba. C. 18 A SZABADALMI OLTALOM KEZELÉSE ÉS MEGSZŰNÉSE A SZABADALMI ELJÁRÁS 18.1 A SZABADALMI OLTALOM KELETKEZÉSE ÉS MEGSZŰNÉSE 18.11 A szabadalmi igény; az elsőbbség A találmányra szabadalmi oltalom úgy nyerhető, hogy a jogosult bejelentése alapján meginduló eljárás során a hatóság megvizsgálja, megvannak-e a szabadalmazhatóság feltételei és amennyiben a vizsgálat kedvező eredményre vezet - a szabadalmat megadja. (A hatósági eljárás a szabadalmi oltalom létrejöttéhez szükséges, amint láttuk, a személyhez fűződő jogok, sőt bizonyos rendelkezési jogok már a szabadalmazás előtt, illetőleg attól függetlenül is fennállnak.) A szabadalom megadása konstitutív jellegű hatósági döntés, a szabadalmi oltalom tehát ezzel a döntéssel keletkezik,

azonban nem diszkrecionális. A hatóság nem mérlegelheti az oltalom megadásának indokoltságát, célszerűségét, hanem amennyiben eljárása során megállapítja a szabadalmazhatóság feltételeinek fennállását, a szabadalmat köteles. A szabadalom megadására irányuló bejelentési eljárást az kezdeményezheti, akinek erre anyagi jogi alapja van. Ezt az anyagi jogi jogosultságot nevezzük szabadalmi igénynek A szabadalmi igény érvényesítésének anyagi (alanyi és tárgyi) és alaki feltételei vannak. Feltétele a szabadalmi igénynek a találmány szabadalomképessége (ideértve mind a szabadalmazhatóság általános kritériumainak fennállását, mind az esetleges kizárási okok hiányát), illetőleg az, 47 hogy a bejelentő a találmány felett rendelkezési joggal bíró személy (a feltaláló, jogutódja, szolgálati jogosult) legyen. Alaki feltétele a szabadalmi igény érvényesítésének a bejelentés törvényben előírt formában

történő benyújtása. Az MSZH a bejelentési eljárás során a tárgyi és alaki feltételek meglétét vizsgálja. A bejelentési eljárás célja tehát annak vizsgálata és megállapítása, megvannak-e a szabadalmazhatóság feltételei. Ezeknek a feltételeknek egy meghatározott időpontban, illetőleg időpont előtt kell fennállniuk, amit a szabadalmi jog elsőbbségi időpontnak nevez. Így az elsőbbség időpontja az irányadó az újdonságrontó tények hatálya, továbbá a szabadalmi igény alanyi feltételei szempontjából. Az általános elsőbbségi időpont a szabadalmi bejelentés benyújtásának időpontja (bejelentési elsőbbség). Két kivétel: 1. Az uniós elsőbbség a Párizsi Uniós Egyezmény rendelkezésein (4.cikk) alapul Bárki, aki valamely uniós tagországban szabadalmi bejelentést nyújtott be, ennek időpontjától számított egy éven belül bármely más tagországban azonos találmányra nézve benyújtott bejelentése esetén

igényelheti, amennyiben az uniós elsőbbségre kifejezetten hivatkozik és ezt igazolja, hogy későbbi bejelentésére indult eljárás során a szabadalmazhatóság feltételeinek fennállását ne a tényleges bejelentés, hanem az első (eredeti) bejelentés időpontjának figyelembevételével vizsgálják. Az uniós elsőbbség igénylésének a bejelentés napjától számított két hónapon belül kell megtörténnie. 2. A belső elsőbbség a bejelentő azonos tárgykörű korábbi, folyamatban lévő szabadalmi bejelentésének tizenkét hónapnál nem korábbi bejelentési napja, ha azzal kapcsolatban más elsőbbséget nem érvényesítettek. A belső elsőbbség a későbbi szabadalmi bejelentés kapcsán ugyancsak két hónapon belül érvényesíthető; a korábbi bejelentést pedig visszavontnak kell tekinteni. 18.2 A BEJELENTÉSI ELJÁRÁS A bejelentési eljárás az MSZH előtt folyó olyan hatósági eljárás, amely arra irányul, hogy meghatározott

találmányra nézve a szabadalmi oltalmat megadják. Ez az eljárás alapvetően államigazgatási eljárás, olyan eltérésekkel, amelyeket részben tárgyának sajátossága, részben bizonyos tradíciók is indokolnak. A bejelentési eljárás kizárólag az érdekelt ügyfél kérelmére indulhat meg, hivatalból nem. A bejelentési eljárás megindítását az kezdeményezheti, aki szabadalmi igénnyel rendelkezik. A szabadalmi bejelentés tekintetében a törvény különböző tartalmi és alaki feltételeket ír elő. A bejelentés a kérelemből, a találmány leírásából, továbbá egyéb mellékletekből áll. A kérelem legfontosabb tartalmi elemei: a bejelentő adatai, a feltaláló(k) adatai és szerzőségi arányaik, a találmány címe, a szabadalmi igény jogcíme (feltalálói jelleg, jogutódlás, szolgálati jelleg), a szabadalom megadására irányuló határozott kérelem. A leírás lényeges tartalmi elemei: a találmány tárgya és alkalmazási

területe, a technika adott állása, a találmánnyal megoldani kívánt feladat és a megoldás módja, a találmányi megoldáshoz fűződő előnyős hatások. Meghatározza a törvény azokat a minimális feltételeket, amelyeket a bejelentésnek 48 feltétlenül tartalmaznia kell ahhoz, hogy bejelentési napját el lehessen ismerni. Ezek egyrészt a bejelentő adatainak (nevének és címének) közlése, illetőleg a találmánynak leírása, és az abban hivatkozott rajzok benyújtása, valamint a szabadalmi igényre való utalás. Az egyéb előírt adatok pótolhatók, ha azonban a bejelentés a fenti minimális feltételeknek nem felel meg, tulajdonképpen szabadalomjogi szempontból „nem létezőnek” kell tekinteni. A hatályos szabadalmi törvény alapján az MSZH a bejelentést először a bejelentési nap elismeréséhez szükséges minimális követelmények megléte szempontjából vizsgálja meg. E vizsgálat eredményétől függően az MSZH a bejelentett

találmánybibliográfiai adatairól hivatalos lapjában hatósági tájékoztatást közöl. Az adatközlés nem azonos a közzététellel, csupán tájékoztatja az érdekelteket, nevezetesen közli a találmány címét, a bejelentés ügyszámát, a bejelentő (és képviselője) adatait, a bejelentés (vagy más elsőbbség) napját, a korábbi bejelentés országát és az ottani bejelentés számát, vagy nemzetközi (PCT) bejelentés esetén a nemzetközi közzététel számát. A vizsgálat második része, az alaki vizsgálat, amit a technika állásának feltárása, az újdonságkutatás követ. Jelentős joghatások fűződnek a bejelentés közzétételéhez. A közzétételnek tartalmi tájékoztató funkciói vannak, de még nem jelenti kifejezését annak, hogy a szabadalmi hatóság a maga részéről szabadalmazhatónak minősíti a bejelentett találmányt. Ezzel az aktussal megszűnik a jogosult titokban tartáshoz fűződő joga, a bejelentést bárki

megtekintheti, a szabadalmi iratokról másolatot kaphat. A közzétett bejelentéssel kapcsolatban bárki észrevételt tehet, és a közzététellel keletkezik a találmány ideiglenes oltalma is Az MSZH a bejelentő külön kérelmére végzi el a közzétett szabadalmi bejelentés érdemi vizsgálatát. Az érdemi vizsgálat az összes szabadalmazhatósági követelmény és a kizáró ok, valamint minden egyéb tárvényi feltétel szempontjából történő értékelést jelent. Az érdemi vizsgálatot a bejelentő már az újdonságkutatás eredményének ismeretében, az arról közölt hatósági tájékoztatás napjától számított hat hónap elteltéig kérheti. Lényeges szabály, hogy a bejelentést csak olyan körülmény alapján lehet elutasítani, aminek tekintetében a bejelentőt hiánypótlásra vagy nyilatkozattételre felhívták; a szükséghez képest a felhívást meg kell ismételni. Sor kerülhet a bejelentés módosítására, az oltalmi kör

szűkítésére vagy a bejelentés megosztására is. Az oltalmi kör bővítését eredményező módosításra, „új tartalom bevitelére” szabadalmi jogunk nem ad lehetőséget, a bővítményt külön bejelentésbe lehet foglalni. Az érdemi vizsgálat befejezésének eredményéhez képest hoz döntést az MSZH a szabadalom megadása tárgyában. Az MSZH-nak a bejelentés érdemét érintő döntései bírósági eljárás során felülbírálhatók. 18.3 A SZABADALOM MEGADÁSA; A SZABADALMI LAJSTROM Az érdemi vizsgálat alapján az MSZH a következő határozatokat hozhatja: a szabadalmi bejelentést elutasítja; a szabadalmat - a bejelentéshez képest - korlátozottan adja meg; a szabadalmat - korlátozás nélkül - megadja. Az ideiglenes szabadalmai oltalom a szabadalmat megadó határozat jogerőre emelkedésével - de a bejelentés időpontjára visszaható hatállyal - végleges szabadalmi oltalommá alakul át. A megadott szabadalomról a szabadalmasnak szabadalmi

okiratot kell kiadni, amihez hozzá kell fűzni a kinyomtatott szabadalmi leírást és rajzot, továbbá be kell vezetni a szabadalmi lajstromba és meg kell hirdetni az MSZH hivatalos lapjában. A szabadalmi oltalom a megadó határozat 49 jogerőre emelkedésével keletkezik, konstitutív hatályú. Az MSZH a megadott szabadalmakról szabadalmi lajstromot vezet. A szabadalmi lajstromba történő bejegyzésnek legitimáló és közbizalmi - de, nem konstitutív hatása van. (igazolásul szolgál) Közbizalmi hatása abban áll, hogy a jóhiszeműen és visszterhesen jogot szerző személlyel szemben a szabadalommal kapcsolatos bármely jogra csak akkor lehet sikerrel hivatkozni, ha ez utóbbit a szabadalmi lajstromba bejegyezték. 18.4 A SZABADALMI OLTALOM MEGSZŰNÉSE Meg kell különböztetni az ideiglenes és a végleges oltalom megszűnését. Egyes esetekben az oltalom ex tunc, máskor ex nunc hatállyal szűnik meg. Megszűnik az ideiglenes oltalom: - a bejelentés

jogerős elutasításával. - a bejelentő lemondásával, - ha a fenntartási díjat a türelmi idő alatt sem fizetik meg. Az ideiglenes oltalom megszűnése minden esetben keletkezésére visszaható (ex tunc) hatályú. Az utóbbi két esetben - szolgálati találmány esetén - a szolgálati jogosult bejelentő az ideiglenes oltalmat csak akkor szüntetheti meg, ha a bejelentésre a feltaláló nem tart igényt. A végleges szabadalmi oltalom megszűnhet : a bejelentésre visszaható (ex tunc) hatállyal vagy a jövőre nézve (ex nunc hatállyal). - az oltalmi idő (14. § 1) lejártával, („normális” megszűnési mód) - a jogosult elmulasztja a fenntartási díj megfizetését. (ex nunc) - a szabadalmas lemondásával, amit írásbeli formában kell az MSZH-val közölnie (ex nunc) azonban nyilatkozatában ettől eltérő korábbi időpontot is megjelölhet, akár a bejelentésre visszaható hatályt is adva a lemondásnak (ex tunc). A lemondás visszavonása hatálytalan

- a szabadalom megsemmisítése (ex tunc) A megsemmisítési eljárás kezdeményezésére bárki jogosult. Sajátos megsemmisítési okot állapít meg a jogszabály a növényfajtákra megadott szabadalom tekintetében. Ha a szabadalmas elmulasztja a fajta fenntartását, a szabadalom ex nunc hatállyal megsemmisíthető. Maradék joghatások. A szabadalmas és a feltaláló által jóhiszeműen felvett díjaknak csak azt a hányadát kell visszafizetni, amit a találmány hasznosításából származó gazdasági előnyök nem fedeztek. C. 19 TALÁLMÁNYHOZ ÉS SZABADALOMHOZ FŰZŐDŐ JOGOK 50 VÉDELME. BITORLÁS 19.1 TALÁLMÁNYBITORLÁS ÉS SZABADALOMBITORLÁS 19.11 Tág értelemben vett találmánybitorlás Ha a feltaláló személyhez fűződő jogait éri sérelem. Ilyen: - a feltalálói jelleg kétségbe vonása, - a torzító jellegű ismertetés, - a feltaláló felhatalmazása nélkül vagy ellenére történő nyilvánosságra hozatal - a találmány jogosulatlan

felhasználása vagy afelett történő jogosulatlan rendelkezés 19.12 A találmánybitorlás szűkebb értelemben Ha a feltaláló találmányával lényegében egyező, s a feltaláló találmányából jogosulatlanul átvett megoldást valaki sajátjaként szabadalmazásra jelent be, illetőleg erre szabadalmat szerez. három fontos tartalmi eleme: A feltaláló találmányának és a bitorló által bejelentett találmánynak lényegi azonossága. A bejelentett találmányt, illetőleg az annak lényegét képező gondolatot a bejelentő nem önállóan, a feltalálótól függetlenül alkotta, hanem azt jogosulatlanul, jogellenesen a feltaláló találmányából merítette. az „elkövetési mód” szabadalmi bejelentésben nyilvánuljon meg. A szabadalombitorlás miatti fellépés feltétele, hogy szabadalmi oltalom álljon fenn. Szabadalombitorlásnak minősül - a szabadalommal oltalmazott találmány jogosulatlan hasznosítása. Nem követ el szabadalombitorlást az, aki

szoros értelemben vett személyi használatra, oktatási, kutatási célra használja fel a találmányt. Nem bitorló a kényszerengedélyes, az előhasználó, a licenciavevő stb. 19.2 A BITORLÁS OBJEKTÍV ÉS SZUBJEKTÍV ALAPÚ SZANKCIÓI A bitorláshoz részben objektív alapú, pusztán a bitorlás tényére épülő jogkövetkezményeket, szankciókat, részben - felróhatóság esetén - szubjektív alapú, azaz kártérítési következményeket fűz a szabadalmi jog. 19.21 A szűkebb értelemben vett találmánybitorlás A szabadalombitorláshoz a törvény - a személyiségi jogok védelmét szolgáló általános polgári jogi szankciókkal nagyfokú rokonságot mutató - alábbi objektív alapú szankciókat fűzi: a szabadalmas kérheti a szabadalombitorlás megtörténtének bírósági megállapítását; követelheti a szabadalombitorlás abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől; követelheti; hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más

megfelelő módon adjon elégtételt, szükség esetén megfelelő nyilvánossággal; követelheti a bitorlással elért gazdagodás visszatérítését; követelheti a bitorlásra felhasznált eszközök, illetőleg a bitorlással előállított termékek lefoglalását, illetőleg jogsértő jellegüktől való megfosztását. 19.22 A tágabb értelemben vett találmánybitorlás illetőleg a szabadalombitorlás során a jogokat ért sérelem esetén az általános polgári jogi szankciók alkalmazására kerülhet sor. Amennyiben a találmány- vagy szabadalombitorló magatartás felróható, vétkes, a fenti jogkövetkezmények szubjektív alapú- szankcióval, kártérítési felelősséggel is tetéződnek. Mint a szellemi alkotások területén 51 általában, fokozott szerepet játszik találmány és szabadalombitorlás esetén az általános kártérítés, illetőleg a nem vagyoni károk megtérítésének lehetősége. 19.3 A NEMLEGES MEGÁLLAPÍTÁSI ELJÁRÁS A

bitorlás „vádja” ellen történő sajátos védekezés lehetőségét teremti meg a szabadalmi törvény a nemleges megállapítási eljárással. Amennyiben az alkalmazandó műszaki megoldást, csupán alkalmazni kívánja, de azt szabadalmaztatni nem kívánja, célszerű ún. szabadalomtisztasági vizsgálat elvégzése vagy elvégeztetése. A szabadalmi törvény szerint aki attól tart, hogy ellene szabadalombitorlás miatt eljárást indítanak, ennek megindításáig kérheti annak megállapítását, hogy az általa előállított vagy előállítandó termék, illetve alkalmazott vagy alkalmazni kívánt eljárás nem ütközik valamely általa megjelölt szabadalomba. 19.4 BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS SZABADALMI ÜGYEKBEN Az MSZH-nak azok az érdemi döntései, amelyeknek a megváltoztatása kérhető a bíróságtól, az alábbiak: - a szabadalom megadása vagy elutasítása (a korlátozás is részleges elutasításnak minősül); - a szabadalmi oltalom megszűnésének

megállapítása, illetőleg újra érvénybe helyezése; - a szabadalom megsemmisítése; - a nemleges megállapítás kérdésében hozott döntés. A szabadalmi ügyeknek az a csoportja, amelyekben az érdekelt érdekei védelmében közvetlenül a bíróságtól kérhet döntést, az alábbiak (ún. szabadalmi perek): a kényszerengedély megadása, módosítása és visszavonása; az előhasználati és a továbbhasználati jog fennállásával kapcsolatos jogvita; találmányi és a szabadalombitorlás miatti ügyek. C. 20 A HASZNÁLATI ÉS AZ IPARI MINTA OLTALMA 20.1 A HASZNÁLATI MINTA OLTALMA 20.11 A használati minta fogalma Használati mintaként az intézményt szabályozó jogrendszerekben általában olyan műszaki alkotások oltalmazhatók, amelyek az igazi találmányokéhoz képest alacsonyabb műszaki színvonalat mutatnak, sőt körük általában leszűkül bizonyos megoldásterületekre (szerkezeti elrendezés, kialakítás). Tipikusnak mondható a kevésbé

igényes vizsgálati rendszer (pl. bejelentési rendszer) alkalmazása, továbbá általában az oltalmi idő is rövidebb, mint szabadalom esetén. A használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII törvény szerint használati mintaoltalomban részesülhet valamely tárgy kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó megoldás, ha új, ha feltalálói lépésen alapul és iparilag alkalmazható. Új a minta, ha nem tartozik a technika állásához, azaz mindaz, ami az elsőbbségi időpont előtt írásbeli közlés vagy belföldi gyakorlatba vétel révén nem volt bárki számára hozzáférhető. Feltalálói lépésen alapul a minta, ha a technika állásához képest a mesterségben járatos személy számára nem nyilvánvaló. Iparilag alkalmazható a minta, ha valamely iparágban - ideértve a mezőgazdaságot is előállítható vagy használható. A minta feltalálója az, aki a mintát megalkotta. A mintaoltalom a bejelentés

napjától számított tíz évig 52 tart. A mintából és a mintaoltalomból eredő jogok a feltaláló személyhez fűződő jogai kivételével - átszállhatnak, átruházhatók és megterhelhetők. 20.12 A minta és a mintaoltalom bitorlása A mintaoltalom bitorlását követi el, aki az oltalom alatt álló mintát jogosulatlanul hasznosítja. 20.13 A mintaoltalom megszűnése A mintaoltalom megszűnik, ha az oltalmi idő lejár, az azt követő napon, a fenntartási díjat nem fizették meg, az esedékességet követő napon, a mintaoltalom jogosultja az oltalomról lemondott, a mintaoltalmat megsemmisítették, a bejelentés napjára visszaható hatállyal. 20.2 AZ IPARI MINTA OLTALMA 20.21 Az ipari minta fogalma Ipari mintán olyan alkotást értünk, amely valamely dolog, termék külső - tetszetős, vonzó kialakításában testesül meg. Ez a sajátos, megkülönböztethető megjelenés jelentkezhet a felület sajátos kiképzésében, alakításában, plasztikai

formájában, színek sajátos kombinációjában stb. Jellegzetes területei: a divatcikkek, de autókarosszériák, munkaeszközök, lakberendezési tárgyak stb. A termékek ilyen sajátos külső kialakítása a formatervezői (design) tevékenység eredménye, alkotás, amely megfelelő jogi oltalmat érdemel. Ipari mintaként tehát a termék sajátos külső alakítása oltalmazható, ahol a műszaki megoldás (pl. az előállítási eljárás, felhasznált anyag stb) - ha nem is közömbös, de az oltalom szempontjából - másodlagos jelentőségű. A mintaoltalom sajátos, a szerzői jog és az iparjogvédelem határán elhelyezkedő jogintézmény. A hatályos jogszabály a mintaoltalom materiális feltételeként a külső kialakítás abszolút újdonságát kívánja meg. Hasonlóan a találmány szabadalmazhatóságának feltételeihez, itt is bármiféle - belföldi vagy külföldi, akár az alkotó hozzájárulásával vagy általa történő nyilvánosságra hozatal

újdonságrontó. Két kizáró körülmény ha a minta hasznosítása jogszabályba vagy társadalmilag elfogadott erkölcsi szabályba ütközik, kivéve, ha a jogszabály csak a termék forgalmát korlátózza. amennyiben a külső kialakítás a termék rendeltetésszerű használatát hátrányosan befolyásolja (átlátszatlan ablak, balesetveszélyes karosszéria stb.) 20.22 Az ipari mintához fűződő személyiségi és vagyoni jogok Az ipari minta oltalma kizárólagos jellegű, azaz a jogviszony abszolút szerkezetű. 20.221 A személyhez fűződő jogosultságok a névjog, szerzői minőségének elismeréséhez fűződő jog, joga van dönteni alkotása nyilvánosságra hozatala vagy titokban tartása tekintetében, az integritáshoz való joga elvileg fennáll, ennek jelentősége a szerzői alkotásokéhoz viszonyítva alacsonyabb, de magasabb, mint a találmányok esetén: 20.222 Vagyoni jogosultságok - kizárólagos joga van a minta szerinti ipari termék rendszeres,

iparszerű előállítására és 53 forgalmazására, - A szellemi alkotásokkal kapcsolatos szokásos korlátozások közül a jogszabály csak a tranziteszközöknek és a tranzitáruknak az oltalom hatálya alól - viszonosságot feltételezve - történő mentesülését rögzíti. Sajátos szabályok vonatkoznak a szolgálati jellegű mintákra. Az oltalmi igényt ex lege a munkáltató (szolgálati jogosult) szerzi meg. A szerző személyhez fűződő jogai - a szolgálati találmányok esetén is ismert módosulásokkal - fennmaradnak, névjoga, a titokban tartáshoz fűződő joga (a szolgálati jogosultnak történő átadással ez a döntési jog ez utóbbira száll át). Vagyoni jogosultsága kettős; egyrészt díjazási igénye van (ha a minta egyben szerzői alkotásnak is minősül, kettős jogcímen is jogosult díjazásra), másrészt másodlagosan az oltalmat, illetőleg oltalmi igényt is megszerezheti. Ha ugyanis a szolgálati jogosult a mintaoltalomra nem

tart igényt, vagy a szerző írásbeli megkeresésére 60 napon belül nem nyilatkozik, az igény a szerzőre száll át. 20.23 Az ipari mintaoltalom keletkezése és megszűnése A mintaoltalom az oltalom megadásával keletkezik, a lajstromozás konstitutív jellegű. Az oltalom megadására irányuló eljárás csak kérelemre, a bejelentés benyújtásával indul meg. Az oltalom megadása, a lajstromozás iránti eljárásra a szabadalmi bejelentési eljárásra vonatkozó szabályok - értelemszerűen kisebb eltérésekkel - az irányadók. Az ipari minta oltalma megszűnhet az oltalmi idő lejártával, lemondással és megsemmisítéssel (a fenntartási díj nem fizetésére épülő megszűnési ok itt nem kerül szóba, mivel évi fenntartási díj nem fizetendő). Az oltalmi idő a bejelentéstől számított 5 év, amit egy ízben - további 5 évre – meg lehet hosszabbítani. C.21 SZERZŐI JOGI TÖRVÉNY ÉS INTERNET Az internet adattovábbító hálózatra kapcsolt

számítógépekből áll, amelyek legtöbbször a TCP/IP adatátviteli szabványt támogatják. Ez a szint, az információ felhasználóbarát terjedése, a két gép fizikai összehuzalozásából kiindulva fejlődött ki. A másik elem az adattovábbító hálózat, távadatátviteli hordozó eszközök sebességnövekedése. A harmadik elem a nagy adattárral és az új típusú vezetékkel összekapcsolódó fejlett számítógép hálózat kezelő programok. 21.1 SZERZŐI JOGI TÖRVÉNYÜNK ÉS AZ INTERNET Az Szjt. kidolgozásánál az alapkoncepció az volt, hogy ne dolgozzanak ki külön jogi szabályozást a digitális technika, az internetes felhasználás problémáira, hanem hogy az Szjt. rendelkezéseit olyan tág és széles körben értelmezhető módon fogalmazzák meg, amely alkalmas legyen a technikai fejlődés által felvetett problémák megválaszolására, ugyanakkor az Szjt. szövege egyaránt vonatkoztatható legyen a hagyományos (könyvkiadás), a modern

(hangfelvétel előállítás, sugárzás) és a legújabb (interaktív, számítógépes hálózati szolgáltatások) után történő felhasználások követelményeire. Az internetes felhasználás legfontosabb kapcsolódási lehetőségét a szerzői jogi törvény 26. § (8) bekezdése teremti meg a szerzői mű nyilvánossághoz való közvetítése szabályozásának az internetre történő specializálásával. Az Szjt. itt jelentős újdonságként megfogalmazza az interaktív, un lehívásos mű terjesztésnek azt 54 a módját, amelynél a nyilvánosság tagjai az általuk élvezni kívánt művet a kínálatból egyénileg választják ki tetszőleges időben és sorrendben. Ilyennek tekinthető a mű internet útján való nyilvánossághoz közvetítése is. A törvény nem a nyilvánosság fogalmát értelmezi újra ehhez a felhasználási módhoz, hanem megállapítja, hogy az a közönség, amelyhez ezen módon jut el a mű, ugyanúgy nyilvánosságnak (tehát

nem magánszférának) tekinthető, mint akár a nyilvános előadás, akár a sugárzás közönsége. Az interneten történő felhasználás a szerzői jog valamennyi részterületet érint, így: - a szerző személyiségi és vagyoni jogait, - a felhasználást, - a szabad felhasználást, - a szomszédos jogokat, - a közös jogkezelést, - a szerzői jog megsértését. 21.2 AZ INTERNETEN VALÓ FELHASZNÁLÁS SAJÁTOSSÁGAI Az interneten való felhasználás több technikai szakaszból áll, azonban a szakaszok mind a felhasználást segítik elő: - a mű betöltése a kiszolgáló fizikai háttértárolójából a memóriájába; - a memóriából áttöltés a hálózatra csatoló adóberendezésbe. - az egyes, a csomag útvonalán található számítógépek memóriájában történő ideiglenes tárolás; - a célszámítógép hálózati vevőkártyáján keresztül a csomagok ismételt összeillesztése; - a célszámítógép memóriájában való tárolás; -

célszámítógép háttértárolóján történő (esetleg ideiglenes) tárolás; - a célszámítógép képernyőjén való megjelenítés. 21.3 FELHASZNÁLÁS - TÖBBSZÖRÖZÉS - AZ INTERNETEN A WIPO Szerzői Jogi Szerződés (WCT) előírásai értelmében az interneten megvalósított felhasználás egyik eleme többszörözésnek tekinthető. A WCT 1. cikk (4) bekezdése értelmében a védett mű tárolása digitális formában elektronikus eszközön többszörözésnek minősül. A szerzőket megilleti az a kizárólagos jog, hogy műveikről bármely módon és formában csak az ő engedélyükkel készüljön másolat. Az internetről való többszörözés az alábbiak szerint értelmezhető. Engedélyköteles felhasználásnak minősül a mű tárolása digitális formában elektronikus eszközön, valamint a számítógépes hálózaton átvitt művek anyagi formában való előállítása. Példák a digitális többszörözésre: - írásmű beszkennelése

számítógépbe, vagy - elektronikus szöveg digitális kimásolása CD-re a könyvtár által, vagy - MP 3-as módon sűrített zenének az internetről az erre alkalmas hordozható készülékre való kimásolása, vagy - mágneslemezen, optikai lemezen, merevlemezes tárolón való rögzítés. Tény- és híranyagot tartalmazó közlemények a forrás megjelölésével szabadon átvehetők az Szjt. 36 § (1) bekezdése értelmében. Vizuális művek digitális példányokon bemutathatók. Az Szjt 37 § (2) bekezdése értelmében nyilvánosan kiállított képzőművészeti, fotóművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti műveket mind a napilapok és a folyóiratok, mind a műsorszolgáltatók híradói és más időszerű műsorszámai bemutathatnak. A digitálisan rögzített példányokon (CD stb) terjesztett folyóiratokra és az internetre is vonatkozik ez a szabad felhasználás. 55 21.4 SZABAD FELHASZNÁLÁS AZ INTERNETEN A szabad

felhasználás, vagyis a szerzői művek díjtalan és szerzői engedélyhez kötött felhasználása az interneten is jelentős méreteket ölt. Csak nyilvánosságra hozott művek használhatók fel az Szjt rendelkezései szerint. Az Szjt. 35 § (1) bekezdése szabályozza a magáncélú másolások kérdését Az internetről MP-3 készülék tárolójába való magáncélú kimásolás csak abban az esetben szabad felhasználás, ha az interneten levő zeneművet jogszerűen nyilvánosságra hozták. Az Szjt. 35 § (2) bekezdésébe foglalt tilalmat, amely a teljes könyv, folyóirat, napilap számítógépes másolását tiltja, az indokolja, hogy ez a legális felhasználást, könyvkiadást veszélyezteti. Ideiglenes többszörözés interneten, mint szabadfelhasználás Az ideiglenes többszörözés szabad felhasználásnak minősül az Szjt.35 § (6) bekezdése értelmében a mű ideiglenes többszörözése, ha kizárólag az a célja, hogy megvalósulhasson a műnek a

szerző által engedélyezett, illetve a törvény szerint megengedett felhasználása, feltéve, hogy az ideiglenes többszörözés az ilyen folyamatnak elválaszthatatlan része, amelynek nincs önálló gazdasági jelentősége. A szabad ideiglenes többszörözés esetkörébe tartoznak: - interaktív (lehívásos, Internet típusú on line) nyilvánossághoz közvetítés. - internethasználók által végzett böngészés, keresés (browsing). - kutatás szoftverekkel (search engine) megkönnyítése, vagy - a gyorsító tárolás egyes automatikus fajtái. 21.5 AZ INTERNET TARTALOM SZABÁLYOZÁSA Az interneten különös problémát jelent a jogellenes tartalomszolgáltatás, amelyek egy része (p1. személyiségsértő tartalmak) magánjogi, más része (kiskorú számára pornó és horror tartalomszolgáltatás) közjogi jellegű. A magánjog területén az elektronikus kereskedelmi törvény a szerzői és szomszédos jogok esetén kielégítő mélységű szabályozást

adva rendezi a felek által követendő eljárási szabályokat. C. 22 VÁLLALAT ÉS ÁRUJELZŐK JOGA (kereskedelmi név, földrajzi jelzések oltalma) 22.1 A VÁLLALAT - ÉS ÁRUJELZŐK FAJAI A megkülönböztető jelzések gazdasági funkciói közül az alábbiak érdemelnek kiemelést: a megkülönböztető funkciója, (ki az, aki az adott gazdasági tevékenységet folytatja) az adott gazdasági tevékenység jellegére, természetére, illetőleg az áru fajtájára, sajátosságaira nézve tartalmazzon tájékoztatást. felhasználhatóságuk a reklám (propaganda)-tevékenység során. az adott áru (szolgáltatás) színvonalára, minőségére, stabilitására nézve is tájékoztatást ad. A vállalatra utaló megkülönböztető jelzők között a legismertebb, a legnagyobb tradíciókkal rendelkező jogintézmény a kereskedelmi név (cég) oltalma. Az áruk megkülönböztetésére építő és megfelelő jogi oltalmat nyújtó jogintézmény a védjegy, és a

származási megjelölés a földrajzi árujelzők. 22.2 A KERESKEDELMI NÉV VÉDELME 22.21 A kereskedelmi név fogalma A kereskedelmi néven, másképpen cégen (firmán) azt a nevet, megjelölést értjük, ami alatt adott 56 gazdasági szervezet vagy személy gazdasági tevékenységét folytatja, amely más - hasonló gazdasági tevékenységet folytató személyektől való megkülönböztetését szolgálja és arra alkalmas. Oltalmát abszolút szerkezetű jogintézmény, a cég kereskedelmi név használatára való kizárólagos jogosultság biztosítja. 22.22 A vállalati nyilvántartások; a cégjegyzék A jogi személyek általában, így a gazdálkodó jogi személyek is, jogképességüket az állami elismeréssel nyerik. A nyilvántartásba vétel konstitutív hatálya A kereskedelmi nevek nyilvántartására a cégjegyzék szolgál. A cégjegyzékbe történő bejegyzések tartalmát illetően érvényesülő alapvető elvek: 1. a cégvalódiság elve (a

cégszövegbe csak a valóságnak megfelelő adatok vehetők fel); 2. a cégszabatosság elve (a bejegyzésre került adatok pontossága, megalapozottsága); 3. a cégkizárólagosság elve (a bejegyzett cégneveknek egymástól különbözniük kell) 22.23 A jogosulatlan céghasználat és szankciói Aki jogosulatlanul a kereskedelmi névvel azonos vagy azzal az összetéveszthetőségig hasonló nevet használ gazdasági tevékenység során, cégbitorlást követ el. A cégbitorlás, a jogosulatlan céghasználat jogkövetkezményeire a Ptk. szerinti szabályozás az irányadó. A jogforrás alapján abbahagyás, illetőleg eltiltás, továbbá - amennyiben ennek feltételei fennforognak - kártérítés követelhető. 22.3 A FÖLDRAJZI JELZÉSEK OLTALMA 22.31 A földrajzi jelzések oltalmáról általában A földrajzi jelzések használata is az áruk megkülönböztetésére szolgál. A földrajzi jelzések az árunak egy földrajzi egységhez (ország, régió, város) való

kapcsolódását jelzik, onnan való származására utalnak, anélkül, hogy meghatároznák közelebbről, kik azok, akik ezeknek a jelzéseknek a használatára jogosultak. Ez utóbbiak mindazok, akik az adott területen fejtik ki az áru-előállításával vagy forgalmazásával kapcsolatos gazdasági tevékenységüket. A földrajzi jelzések egyes fajtáit részben azon az alapon különböztethetjük meg, hogy milyen széles az adott földrajzi egység területe, másrészt azon az alapon, hogy a jelzés csupán a kérdéses földrajzi egység területéről való származásra utal, vagy az áru sajátos jellegére, minőségére is. 22.32 A származási jelzés Származási jelzés lehet minden olyan megjelölés, amely meghatározott földrajzi területről való származásra utal. (pl Made in Hungary, Swiss made stb) A származási jelzés pusztán a földrajzi kapcsolatra utal, nem pedig az áru bizonyos sajátosságaira, minőségére. 22.33 Az eredetmegjelölés Az

eredetmegjelölés szűkebb kört fog át, mint a származási jelzés. Minden eredetmegjelölés egyben származási jelzés is, de fordítva nem áll. Az eredetmegjelölés egyrészt mindig országon belüli meghatározott tájegységre, helységre utal, másrészt az onnan származó áru sajátos minőségére is. A magyar bor pl származási jelzés, de már a tokaji vagy Balaton környéki bor eredetmegjelölés. Az eredetmejelölésekhez fűződő érdekek oltalmát, a jogosulatlan használat megakadályozását jogunk ugyancsak közvetett módon biztosítja. 22.34 A földrajzi árujelzők hazai oltalmi rendszere 57 Földrajzi árujelzőként oltalomban részesülhet a kereskedelmi forgalomban a termék földrajzi származásának feltüntetésére használt földrajzi jelzés és eredetmegjelölés. A földrajzi árujelző oltalma a bejelentés napjára visszaható hatállyal a lajstromozáskor keletkezik. A földrajzi árujelző oltalma korlátlan ideig tart C. 23

VÉDJEGYJOG 23.1 A VÉDJEGY FUNKCIÓI; FOGALMA ÉS FAJAI A védjegy áruk vagy szolgáltatások megkülönböztetésére szolgáló olyan jelzés, amelynek használata kizárólagos jelleggel a védjegyoltalom jogosultját illeti meg. Alapvető, közvetlen funkciója a védjegynek, hogy adott áruknak vagy szolgáltatásoknak más, hasonló rendeltetésű áruktól vagy szolgáltatásoktól történő megkülönböztetésére szolgáljon. (individualizál) és ne csupán az árura, d e a ,,vállalatra”, azaz az áru előállítójára vagy forgalmazójára, illetőleg a szolgáltatás nyújtójára is utaljon. A védjegyek egyes fajtái áruvédjegyről és  gyári és  kereskedelmi védjegy szolgáltatási 23.2 A VÉDJEGYKÉNT OLTALMAZHATÓ JELZÉSEK; ABSZOLÚT ÉS RELATÍV GÁTLÓ OKOK A törvény szerint védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások

áruitól vagy szolgáltatásaitól. Ilyenek lehetnek a szavak, szóösszetételek, jelmondatok, betűk, számok, ábrák, képek, színkombinációk, sík vagy térbeli alakzatok, hang- vagy fényjelek, illetőleg ezek kombinációi. A védjegykénti felhasználásra elvileg alkalmas jelzésfajták széles köréből a jogszabály bizonyos jelzéseket kizár az oltalomból. A kizárások jelentős része fogyasztóvédelmi célokat (is) szolgál A kizárások között szokás azon az alapon is különböztetni, hogy az adott jelzés védjegykénti oltalma elvileg és általában kizárt, vagy csak azonos vagy hasonló áruk (szolgáltatások) tekintetében. Ezen az alapon különböztetünk az ún abszolút és relatív gátló okok között, s az alábbiakban ennek a csoportosításnak az alapulvételével mutatjuk be az egyes, az oltalomból való kizáráshoz vezető gátló okokat. 23.21 Abszolút jellegű gátló okok - Nem kaphat védjegyoltalmat a megjelölés, ha hiányzik a

megkülönböztető jellege. [az ún fajtanév, (vaj, bor, gépkocsi stb.)] - ha a megjelölés jogszabályba vagy erkölcsi normákba ütközik, - amely megtévesztésre alkalmas. - amely másnak személyhez, fűződő jogát sérti. (a név, a képmás stb) - ha valamely vallási vagy egyéb meggyőződést erőteljesen kifejező jelképből áll. - amelyek kizárólag valamely állam vagy hatóság, nemzetközi szervezet megnevezéséből, rövidítéséből, zászlójából, címeréből, jelvényéből vagy ezek utánzatából állnak. Az érintett szervek hozzájárulásával azonban ezek a jelzések a védjegy elemeként (tehát nem kizárólagos jelleggel) szerepelhetnek. 23.22 relatív gátló okok Nem általában érvényesülnek, csupán azonos vagy hasonló áruk tekintetében. - Kizárt az olyan megjelölés oltalmazása, amely azonos más javára korábban oltalmazott, de megszűnt oltalmú védjeggyel, amennyiben az oltalom megszűnése lemondás vagy az 58 oltalmi

idő lejárta folytán következett be, és a megszűnés óta 2 év nem telt még el. - amely azonos másnak védjegyként ugyan nem oltalmazott, de ténylegesen használt megjelölésével, ha ez a használat egyéb jogszabályt is sértene. Ki van zárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha azt a képviselő, illetve az ügynök - a jogosult engedélye nélkül - saját nevében jelentette be lajstromozásra. Kizárt a védjegyoltalomból - az oltalmak tartalmának és funkcióinak eltéréséből adódó esetleges ütközések elkerülése érdekében - a szabadalmazott növény- vagy állatfajta neve, továbbá az oltalom alatt álló földrajzi árujelző is. 23.3 A VÉDJEGYJOGVISZONY TARTALMA; A VÉDJEGYOLTALOM HATÁLYA A védjegyoltalom alapján keletkező védjegyjogviszony abszolút szerkezetű. A védjegy árujelző funkciójából folyik, hogy a kizárólagos jogosultság alapvetően vagyoni természetű. A védjegyjogviszony jogosultját kizárólagos jelleggel illeti

meg az, hogy a védjegyként oltalmazott megjelölést árukon, csomagoláson, üzleti levelezésben és reklámtevékenységben, azaz gazdasági tevékenysége során felhasználja, alkalmazza, illetőleg hogy másnak a használatra engedélyt (licenciát) adjon. Ezek a vagyoni természetű jogok elvileg forgalomképesek, átruházhatók, megterhelhetők, átszállhatnak. A védjegyoltalommal kapcsolatban is beszélünk az oltalom területi, időbeli és tárgyi, terjedelmi hatályáról. A védjegyoltalom oltalmi ideje a bejelentéstől számított tíz év - tetszés szerint újabb 10-10 évre megújítással meghosszabbítható. A területi hatály az adott ország területén biztosít kizárólagos használati és rendelkezési jogot. Univerzális jellegű nemzetközi oltalom megszerzése is lehetséges a Madridi Megállapodás alapján. A védjegy tárgyi hatályát, oltalmi körét nem igénycsoportok, hanem a jelzés vizuális összképe határozza meg, s az csak az

árujegyékbe felvett áruk tekintetében érvényesül. A védjegy territoriális hatálya alóli kivételként kerül szabályozásra - hasonlóan a szabadalmi oltalomhoz - a tranziteszközök és tranzitáruk esetére vonatkozó előírás. 23.4 A VÉDJEGYOLTALOM KELETKEZÉSE ÉS MEGSZŰNÉSE; ELJÁRÁS VÉDJEGYÜGYEKBEN A védjegyoltalom a bejelentés időpontjára visszaható hatállyal - a lajstromozással keletkezik, a lajstromozásnak tehát a védjegyoltalom vonatkozásában konstitutív jogi hatása van. Az oltalmi igény azt illeti meg, aki a védjegy materiális törvényi kritériumainak megfelelő megjelölést korábbi elsőbbséggel jelenti be. A bejelentés alapján az MSZH azt mind az alaki előírások, mind az anyagi jogi feltételek szempontjából megvizsgálja. A vizsgálat érdemi elővizsgálatot jelent, mind az abszolút, mind a relatív gátló okok tekintetében, ideértve más korábbi elsőbbségű bejelentéseket is. A bejelentés módosításának csak

szűk körben van helye. A védjegy lajstromozását elrendelő határozat alapján az MSZH védjegyokiratot ad ki és a védjegyet - a védjegylajstromba történő bejegyzésen kívül - hivatalos lapjában meg is hirdeti. A lajstromozási eljáráson kívül az MSZH hatáskörébe tartozik a védjegy. megújításával, megszűnésének megállapításával, törlésével kapcsolatos eljárás. A védjegyoltalom megújítása legkorábban a lejárat előtt 12 hónappal, legkésőbben a lejárat után 6 hónappal kérhető. A védjegyoltalom a következő okokból szűnhet meg: - a z oltalmi idő lejártával, amennyiben megújítására nem kerül sor; - a jogosult lemondó nyilatkozatával; - a védjegy törlésével; 59 - a használat elmulasztása miatti megszűnés megállapításával; valamint a megkülönböztető képesség elvesztésével, illetve a megjelölés megtévesztővé válásával. A lejárat és a lemondás esetén a megszűnés ex nunc hatályú.

Megszűnhet a védjegyoltalom szankciós jellegű következményként is. Amennyiben a védjegyjogosult használati kötelezettségének 5 éven át nem tesz eleget, s mulasztását kimenteni nem tudja, az MSZH - bárkinek a kérelmére - megállapíthatja a védjegy megszűnését. Ugyancsak szankciós jelleggel kerülhet sor a védjegy törlésére. (a szabadalom megsemmisítésével analóg megszűnés ex tunc) 23.5 A VÉDJEGYBITORLÁS ÉS JOGKÖVETKEZMÉNYEI A védjegybitorlás is felfogható tágabb és szűkebb értelemben. Bitorlás, ha valaki adott jelzés tekintetében azt állítja, hogy az nem védjegy, vagy hogy nem a jogosultat illeti meg. Szoros értelemben vett védjegybitorlásról akkor beszélünk, ha valaki a védjegyet azonos vagy hasonló áruk (szolgáltatások) tekintetében gazdasági tevékenysége során anélkül használja, hogy erre a védjegyjogosulttól engedélyt kapott volna. A védjegybitorláshoz objektív és szubjektív alapú szankciók fűződnek.

Objektív szankciók (függetlenül a bitorló felróhatóságától) - követelheti a védjegybitorlás megtörténtének megállapítását; - követelheti a bitorlás abbahagyását, illetőleg attól való eltiltást; - elégtétel adását és ennek megfelelő nyilvánosságát követelheti; - követelheti a gazdagodás visszatérítését; - követelheti a bitorlásra használt eszközök, illetőleg jogosulatlanul ellátott termékek lefoglalását. a védjeggyel Szubjektív szankciók (a bitorló magatartását kimenteni nem tudja) Az objektív jogkövetkezményeken felül a védjegyjogosult kártérítést is követelhet. 23.6 AZ EGYÜTTES ÉS A TANÚSÍTÓ VÉDJEGY 23.61 Az együttes védjegy olyan védjegy, amely valamely társadalmi szervezet, köztestület vagy egyesülés tagjainak áruit vagy szolgáltatásait különbözteti meg mások áruitól vagy szolgáltatásaitól, az együttes védjeggyel megjelölt áruk vagy szolgáltatások minősége, származása vagy

egyéb tulajdonsága alapján. Együttes védjegy esetén a megjelölés védjegyoltalomban részesülhet akkor is, ha kizárólag az áru vagy a szolgáltatás földrajzi származásának feltüntetéséből áll. Az együttes védjegy oltalma a társadalmi szervezetet illeti meg, használatára a társadalmi szervezet tagjai jogosultak. A megjelölés akkor részesülhet együttes védjegyként oltalomban, ha használatáról szabályzat rendelkezik. Az együttes védjegy különleges jellegéből következik, hogy az általános megszűnési okokon túlmenően az együttes védjegy oltalma akkor is megszűnik, ha a védjegyjogosult jogutód nélkül megszűnik. 23.62 Tanúsító védjegy A termékek és szolgáltatások minőségét tanúsító megkülönböztető megjelölésekre számos országban speciális védjegyintézmény szolgál, a tanúsító védjegy intézménye. A tanúsító védjegyet az különbözteti meg az együttes védjegytől, hogy míg az együttes védjegy

60 használata tagsági viszonyon alapul, a tanúsító védjegy nem feltételez szervezetben való tagságot, hanem egy szervezet, a védjegy tulajdonosa tanúsítja az áru vagy szolgáltatás minőségét. A tanúsító védjegy olyan védjegy, amely meghatározott minőségű, vagy egyéb jellemzője árukat vagy szolgáltatásokat azzal különböztet meg más áruktól vagy szolgáltatásoktól, hogy e minőségüket vagy jellemzőjüket tanúsítja. A tanúsító védjegy akkor részesülhet oltalomban, ha ahhoz szabályzat is társul. C. 24 SZERZŐDÉSEK AZ IPARJOGVÉDELEM TERÜLETÉN (LICENCIASZERZŐDÉSEK, STB.) 24.1 AZ IPARJOGVÉDELMI SZERZŐDÉSEKRŐL ÁLTALÁBAN A műszaki szellemi alkotások tekintetében is három lényeges fázist különböztetünk meg: - az alkotás létrehozásának, - az oltalom biztosításának, illetőleg - az alkotás gyakorlati bevezetésének, elterjesztésének, hasznosításának szakaszát. A jogi szabályozás hagyományosan a második

szakaszt, az oltalom jogi feltételeinek részletes szabályozását tartja szem előtt. Az iparjogvédelem területén előnyösen felhasználható szerződésfajták néhány sajátos vonást mutatnak. - a szerződések tárgyának „immateriális” jellegéből fakad, (elvileg időben és térben korlátlanul felhasználhatók). - az átlagost meghaladó - magas fokú kockázat, bizonytalanság. 24.2 AZ IPARJOGVÉDELMI SZERZŐDÉSEK FAJAI Megkülönböztethetjük attól függően, hogy az alkotás folyamatának milyen fázisát hivatott szabályozni, az alkotás létrehozásához vagy elterjesztéséhez kíván segítséget nyújtani. Két szerződésfajta: - az alkotások létrehozására irányuló kutatási szerződések és - az alkotások elterjesztését - bevezetését szolgáló licenciaszerződések 24.3 SZABADALMI LICENCIASZERZŐDÉSEK A szabadalmi licenciaszerződések azért játszanak kiemelkedő szerepet, mert az ezekre vonatkozó szabályozást analóg módon

alkalmazni kell a know-how hasznosítási megállapodásokra, továbbá a használati minta licencia szerződésekre, valamint formatervezési minták szerződéseire. Az Szt. 27 § (1) bekezdés értelmében hasznosítási szerződés (szabadalmi licenciaszerződés) alapján a szabadalmas engedélyt ad a találmány hasznosítására, a hasznosító köteles ennek fejében díjat fizetni. A lajstromozott iparjogvédelmi alkotásokra vonatkozó licenciaszerződésekben a használati engedély megszerzőjének, az átvevőnek arra van joga, amit a szerződés kifejezetten megenged. A szabadalmi licenciaszerződések nem tipizált, nem nevesített, hanem un. sui generis (= sajátos) szerződések, amelyekre hazánkban az Szt. 27-30 §-ai mellett alapjában véve a Ptk kötelmi jogra vonatkozó rendelkezései irányadók. A szabadalmi licenciaszerződés tárgya egy adott szabadalomra hasznosítási engedély adása a licenciavevő részére. Meghatározandó benne: a felek megnevezése,

az ügylet tárgya a szabadalom, a használat jellege, időtartama és az ellenérték. A hasznosítási szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. Az Szt. 27 § (2) és (3) bekezdései fontos előírásokat tartalmaznak a versenykorlátozások tilalma és a licenciaszerződések kikötései kolliziója megoldására. Eszerint semmis az a kikötés, amely a 61 gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmába ütközik, vagy egyébként a szabadalmi oltalomból eredő jogok társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul. Semmis pl. a licencadó és licencvevő között a versenytárs kiszorítására irányuló kikötés, továbbá az olyan kikötés, amely a licencia alapján gyártott termékek árszínvonalának indokolatlanul magas szinten tartására irányul. Fontos viszont az a rendelkezés, amely kimondja, hogy önmagában a hasznosítási szerződés megkötésétől való elzárkózás nem minősül gazdasági erőfölénnyel

való visszaélésnek. 24.31 A felek jogai és kötelezettségei A szabadalmas fő kötelezettsége, hogy hasznosítási engedélyt adjon, a licencvevő ennek fejében köteles díjat fizetni. A hasznosítási szerződés egész tartama alatt a szabadalmas szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a szabadalomra vonatkozó olyan joga, amely a-hasznosítást akadályozza, vagy korlátozza. A szabadalmas kellékszavatossággal is tartozik a találmány műszaki megvalósíthatóságáért. A szabadalmas elvileg csak a találmány műszaki megvalósíthatóságáért szavatol, a licencvevőnél folyó hasznosítás gazdaságosságáért és nyereségességéért nem köteles helytállni. A szabadalomra adott licencia lehet kizárólagos, nem kizárólagos és egyedüli. - Kizárólagos licencia alapján a szabadalmat kizárólag a licencia vevője hasznosíthatja, a szabadalmas maga nem, - Nem kizárólagos licencia esetén a szabadalmason kívül tetszés szerinti több

hasznosító is hasznosíthatja nem kizárólagos joggal a szabadalmat, Egyedüli licencia esetén a szabadalmas és kizárólagos hasznosító egyaránt hasznosíthatja a szabadalmat, rajtuk kívül más nem. A hasznosítás a lincencia vevőjének nemcsak joga, hanem kötelezettsége is. A szabadalmas - a licencdíj arányos csökkenése mellett - megszüntetheti a hasznosítási engedély kizárólagosságát, ha a hasznosító az adott helyzetben általában elvárható időn belül nem kezdte meg a hasznosítást. A szabadalmas kötelezettségei közé tartozik, hogy értesítse a hasznosítót a szabadalomra vonatkozó esetleges fontos jogokról és kötelezettségekről, többek között: a szabadalom bitorlásáról, vagy a szabadalom továbbfejlesztéséről. A szabadalmas kifejezett engedélye hiányában - tilos: - a hasznosítási engedély harmadik személyre történő átruházása, továbbá - allicencia adása, vagyis azt, hogy a hasznosító amellett, hogy ő maga

hasznosítja a szabadalmat, további harmadik személy részére is hasznosítási engedélyt adjon. A hasznosítási szerződés megszűnik - a szerződésben megállapított idő elteltével, - a szerződésben meghatározott körülmények bekövetkeztével (pl. felmondás), valamint, - ha a szabadalmi oltalom megszűnik. 24.4 A KNOW-HOW LICENCIA SZERZŐDÉSEK A know-how licencia szerződés is a sui generis szerződések kategóriájába tartozik. Az ilyen szerződésekre nem az Szt., hanem a Ptk kötelmi jogra vonatkozó rendelkezései irányadók A know-how szerződés alapján a know-how átadója vagyoni értékű műszaki, gazdasági, szervezési ismereteket bocsát a know-how átvevője részére -díjazás fejében. A know-how szerződés nem önálló szerződésfajta, nincsenek típusszabályai. Mivel a hasznosítási engedély nem lajstromozott ipari jogokra vonatkozik, ezért lényegesen részletesebben kell meghatározni a szerződés tartalmát, amelybe az alábbiak

tartoznak: - az átadott ismeretek meghatározása, - az ismeretek átadásának (dokumentáció, betanítás,. vagy más módon) módja, - a titoktartásról szóló rendelkezések, 62 - ellenérték fizetése, - a know-how hasznosításának lehetősége a szerződés lejárta után, - a licencia kizárólagossága, egyedülisége, nem kizárólagossága, - kellék-, és jogszavatosság, - a felhasználás tárgyi, területi, időbeli paraméterei. 24.5 VÉDJEGYLICENCIA SZERZŐDÉS A Vft. 23 § (1) bekezdése szerint a védjegyhasználati szerződés (védjegylicencia szerződés) alapján a védjegyoltalom jogosultja engedélyt ad a védjegy használatára, a használó pedig köteles díjat fizetni. Semmis a használati szerződés, ha annak teljesítése a fogyasztók megtévesztését eredményezné. A szerződés alanyai: a licenciaadó és az engedélyes. Létezik egyszerű, kizárólagos és egyedüli licencia. Egyszerű licencia esetén a licenciaadó a megoldást maga

is hasznosíthatja és egyidejűleg másnak (akár egyszerre több használónak) is adhat nem kizárólagos hasznosítási engedélyt. Kizárólagos licencia esetén viszont a licenciaadó nem jogosult a szerződés hatálya alatt másnak hasznosítási engedélyt adni és a szerződés tárgyát képező megjelölést maga sem használhatja. Egyedüli licencia szintén kizárólagos, azaz a védjegyjogosult és egyetlen használó használhatja a védjegyet. A védjegyjogosult a licencdíj arányos csökkentése mellett megszüntetheti a használati engedély kizárólagosságát, ha a használó az adott helyzetben elvárható időn belül nem kezdi meg a védjegy használatát. A szerződés tárgya maga a védjegy A licenciaadó fő kötelezettsége, hogy biztosítsa az engedélyes számára a védjegy használatához fűződő jogosultságot. A licenciaadónak a védjegyoltalmat fenn kell tartania, alapvetően jogszavatossági kötelezettség terheli. A licenciaszerződés

megszűnik az oltalmi idő leteltével, a szerződésben meghatározott idő elteltével vagy más körülmények bekövetkeztével. - 24.51 A felek jogai és kötelezettségei A licenciavevő alapvető kötelezettsége egyfelől a védjegy használata, másfelől az ellenszolgáltatás (licenciadíj) megfizetése. Fontos a minőség kikötése. Az engedélyes által elő"állított áruk minőségének meg kell felelnie a licenciaadó által előállított áruk minőségének. A licenciaszerződésekben rendszerint részletesen szabályozzák a szerződő felek együttműködésének módozatait, ideértve elsősorban a kölcsönös tájékoztatási kötelezettséget. 24.6 A FRANCHISE SZERZŐDÉSEK A franchise fontos szervezési és értékesítési rendszer, vállalkozási forma, amely a teljeskörű knowhow átadására és védjegyhasználat biztosítására tekintettel kettős iparjogvédelmi kötődést mutat. A franchise olyan védjegyhasználati megállapodást jelent,

ahol legkülönfélébb termékek és szolgáltatások sajátos értékesítési rendszere valósul meg a teljes üzleti know-how átadása alapján, és amelynek a keretében független vállalkozók arra szereznek jogot, hogy üzleteiket egy adott rendszerben működtessék. (McDonalds, Burger King, Pizza Hut, Wendy és mások). A franchise-t rendszerként is értelmezhetjük Ebben az értelemben a franchise jogilag önálló vállalkozásoknak egy központ köré rendeződő, együttműködő értékesítési, szolgáltatási rendszere, amely az üzleti arculat szigorúan meghatározott külső kialakításán és tartós szerződéses kötelezettségek kölcsönös vállalásán alapul. A fejlődés során a franchise-nek több kategóriája alakult ki: - A master franchise szerződés (fő franchise szerződés) alapján a franchise adó a f ő franchise vevővel köt szerződést az adott franchise terjesztése céljából. 63 - Szolgáltatási franchise szerződés

keretében a franchise átadó üzleti, kereskedelmi neve, vagy védjegye alatt a franchise átadó útmutatása mellett valamilyen szolgáltatási tevékenységet nyújt (pl. Mister Minit, Renault gépkocsiszervízek stb) A termelési franchise szerződés alapján a franchise átvevő a franchise átadó útmutatásai alapján meghatározott árut állít elő és azt a franchise átadó áruvédjegye alatt értékesíti (pl. Flamand Pékség). Működtetési franchise, amelynél a franchise átvevő szerepe meghatározott áruknak a franchise átadó üzleti neve alatti értékesítésre korlátozódik. (Pl benzinkutak üzemelése: Shell, Mol, British Petrol) 24.61 A franchise-szerződés Önálló szerződésfajta hiányában a franchise-szerződésekre értelemszerűen a Ptk. Kötelmi jog Általános részének szabályai az irányadóak. Egyes esetekben alkalmazhatók további analóg módon egyes különös szerződéstípusok szabályai, így például a licenciaszerződések,

a knowhow szerződések, a vállalkozási szerződések, vagy a haszonbérleti szerződések szabályai. A szerződés alanyai: a franchise adó és a franchise vevő. Ahhoz, hogy az adott értékesítési rendszert, vállalkozási formát franchise-nek minősíthessük, az alábbi minimális feltételeket kell figyelembe venni: - Az átadó a szolgáltatás nyújtásának megkezdése, vagy az üzlet megnyitása előtt átadja a speciális ismereteket, gépeket és eszközöket; - Az átadó engedélyezi a piacon már bevezetett név védjegy külső formai kialakítások használatát; - Az átvevő tulajdonában marad az üzlete, illetve egyéb korábban beruházott eszközei, azokkal önállóan rendelkezik. - Az átvevő fizet az átadónak minden átadott jogért, ismeretanyagért és szolgáltatásért; - Az átadó folyamatosan ellenőrzést gyakorol az átvevő tevékenysége felett; - Az átvevő a számára biztosított területeken önállóan, saját kockázatára fejti ki

tevékenységét. A szerződés tartalmi elemei: - a szerződő felek megnevezése; - a franchise-jogok ismeretanyagának átadása (nem jogok átruházásáról van szó); - a franchise-adó azon kötelezettsége, hogy a megállapodás ideje alatt kereskedelmi, illetve műszaki támogatást nyújt és biztosítja a franchise-vevő és alkalmazottainak alapképzését és/vagy továbbképzését; - az ellenszolgáltatás, amely áll: induló díjból, amely egy fix összeg és amelyet az átvevő egy összegben vagy részletekben fizet ki; folyamatos díjból - az átadó folyamatos szolgáltatásaiért. - reklámdíj, amellyel az átvevő hozzájárul az átadó marketing költségeihez. - részletezés, amely átfogóan meghatározza az átvevőnek az átadó által rendelkezésre bocsátott rendszer elemeit és rendelkezési jogát. - a szerződés időtartama, amely lehet határozott, illetve határozatlan. - területi jogok rendezése. 24.7 MERCHANDISING SZERZŐDÉSEK „A

merchandising szimbólumon védjegyek, szerzői jogi alkotások része, valódi vagy képzeletbeli személyek külső megjelenésének felhasználását jelenti abból a célból, hogy az áruk értékesítését, szolgáltatások nyújtását ösztönözzék, feltételezve, hogy a kérdéses jelzéseket nem eredeti funkcióiknak megfelelően, hanem áruk és szolgáltatások értékesítésére használják fel a kérdéses figurák általános ismertsége, vonzereje alapján.” A merchandising vonatkozhat: - élő személy neve, képmása és hangja (Alain Delon, Gabriella Sabatini) felhasználására; 64 - képzeletbeli személyek (James Bond, Kojak, Batman) nevére és ábrázolására; ismert könnyűzenei együttesek nevének (Napoleon Boulevard, Bonanza Banzai, stb) felhasználására és más megjelölésekre. Magyarországon nem létezik a merchandising önálló jogi szabályozása azonban a merchandisingre számos jogterület tartalmaz előírásokat, így - a Ptk.

személyiségvédelmi szabályozása (Ptk 75-87 §-ai), - a Sajtótörvény - a sajtóról szóló 1996. évi II törvény, - a Reklámtörvény - a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII-törvény, és mások A merchandising legtöbb esetben valamely árujelző vagy szerzői alkotás felhasználására irányul, e terület evidens módon a szellemi alkotásokhoz áll legközelebb. A merchandising tekintetében a szakemberek egységes véleménye szerint a védjegyoltalom a legalkalmasabb a hatékony jogvédelem megvalósítására. A szerzői jog nem alkalmas a merchandising figurák védelmére a kereskedelemben. 24.71 A merchandising szerződés A merchandising figurák kereskedelmi felhasználásának jól bevált szerződése a védjegyhasználati szerződés. A merchandising felhasználását biztosító védjegyhasználati szerződések alapvetően fontos feltétele a felhasználandó megjelölés védjegyként bejelentése és védelme. A védjegyoltalom

átengedése megállapodás keretében többféle módon történhet: - A jogosult maga jelenti be a védeni kívánt megjelölést és erre védjegyhasználati szerződést köt a merchandising engedélyessel; - A jogosult meghatározott áruk és szolgáltatások vonatkozásában már eredetileg is rendelkezett védjeggyel, jó hírnevéből más területeken is profitálni tud. - A jogosult engedélye alapján a merchandising engedélyes bejelentheti a szóban forgó megjelölést védjegyként. A merchandising arculatátvitel legalkalmasabb módja tehát a védjegylicencia szerződés, de más szerződéses típusok is alkalmasak meghatározott mértékben a merchandising megjelölések, figurák oltalmára: reklámszerződések, szponzori szerződések és névhasználati szerződések