Egészségügy | Felsőoktatás » Molnár Judit - Szentelj figyelmet a várandós nőnek, nincs semmi, ami olyan fontos lenne, mint ő

IV/2/1 2. Molnár Judit: „Szentelj figyelmet a várandós nőnek; nincs semmi, ami olyan fontos lenne, mint ő!’ (Uganda) Belső élmények, magzatvédő praktikák és szülési rítusok elemzése A születés előtti életről már a klasszikus pszichoanalitikusok (S. Freud, O Rank, G. Groddeck, K Horney, Ferenczi S, Hermann I) megfogalmazzák feltételezéseiket Két állításban valamennyien egyetértenek: a magzat bizonyos értelemben már rendelkezik pszichével, s az anya-magzat duálunió életünk legteljesebb egységélménye. Freud (1923) Az Ősvalami és az Én című munkája a prenatális pszichológia alapvetésének is tekinthető. O Rank (The trauma of Birth) 1924-ben dolgozza ki a születési trauma elméletét s pszichoterápiás megoldást is keres. Ferenczi Sándor már a magzati élet személyiségformáló hatásáról beszél. (Katasztrófák a 1924) A különböző terápiás tapasztalatok, a csecsemő megfigyelések (E. Bick), a korai kötődéskutatások

(Bowlby, M. Main, P Fónagy) s a fejlődés elméletek (A Freud, Winnicott, M. Klein, M Mahler) révén előtérbe került a korai anya-gyerek kapcsolat és ennek jelentősége. Winnicott (1956) Elsődleges anyai ráhangolódásnak nevezi azt a speciális állapotot, mely rendkívül fontos az anya és gyermeke kapcsolata szempontjából; e megnövekedett érzékenység a terhesség alatt alakul ki s a szülés után néhány hétig tart. Jellegzetessége, hogy emlékei nem felidézhetőek, elfojtódnak A humán imprinting meglétét feltételező kutatók a születés utáni 6 hét jelentőségét hangsúlyozzák. (Meltzoff, -Moore, 1983, Molnár P, 1997) A műszeres vizsgálatok fejlődésével az orvostudomány is mind korábbi időszakot választhat vizsgálódása tárgyául. A magzatfejlődés méhen belüli vizsgálata számos eredményt hozott az érzékelés fejlődéséről, a korai tanulásról, az emlékezetről (Chamberlain, 1988, Morooka). A modern pre- és perinatális

kutatások számos ponton igazolták a korábbi elméleteket, s így megváltozhatott az újszülöttről való korábbi elképzelés: a „kompetens csecsemő” fogalma mind elfogadottabbá vált. Az anyai oldal vizsgálata, a várandósság és a perinatális időszak pszichés történéseinek elemzése később, a ’80-as évektől kerül előtérbe, részben az alternatív szülészeti mozgalmakhoz kapcsolódóan. A XIX. sz végéig a szülés a modern társadalmakban is túlnyomórészt „női dolog” volt, kialakult szereposztással, hagyományokkal. Az USA-ban a századforduló idején már csökkent a bábák jogköre; az I. világháború után pedig mind elterjedtebbé IV/2/2 vált a kórházi gyakorlat: a várandósság és a szülés orvosi – nagymértékben férfi – kontroll alá került, az áldott – vagy esetenként áldatlan állapot a betegségek tartalmi körébe sorolódott. A nyugati orvoslás fejlődése valóban látványosan és megnyugtatóan

javította az objektív életesélyeket, hisz pl. Franciaországban e század végén is a nők, „ha közeledett a lebetegedés órája, a gyerek kelengyéjére rátűzték utolsó kívánságukat is, ha az Úr szülés közben mégis elszólítaná őket” (Yourcenar in: A születés művészete, 62.o) Racionális tudásunk szerint a szülés nem életveszélyes vállalkozás immár, ám mint pszichés élményhelyzet, ugyanaz maradt. A „csíramentes környezet” a fertőzésveszély elkerülését ígéri, a szakorvosi ellátás biztonságot ad, a gyógyszeres lehetőségek – az éter, a Dolorgan, az „alkonyi álom”, később az epidurális érzéstelenítés a fájdalom kihagyhatóságával kecsegtet. A ’10-es évek feministái a fájdalomcsillapításért, a ’30-as években a születésszabályozásért (gyógyszeres fogamzásgátlás, abortusz, stb.), a 70-es évektől a „természetes” szülés lehetőségéért és az újszülötthöz való jogért

harcolnak. A technikai megoldások fejlődésével a külső ellenőrzés fokozódott, s a fájdalomcsillapításából adódó emlékezetkiesésnek csak egyik következménye, hogy nincs MIT elmesélni a következő generációnak a szülésről. A „munkát” sokszor más végezte el; a vajúdó, szülő nő helyett a szükség esetén életmentő beavatkozások – pl. császárműtét, fogós szülésbefejezés – túlzottan gyakorivá váltak egy időben; a szülés után az egészséges gyerek is csecsemőosztályra került, hisz neki „megfigyelésre”, - és mivel szopni „úgyse tudna”, - táplálékra, az anyának pedig az egyedüllét nyugalmára van szüksége. Az első találkozásra 12-24 óra után kerülhetett sor, s a kórházban töltendő napok alatt (5-8 nap) is szigorúan szabályozták a közösen tölthető időt. A változtatás igénye a szülészorvosok között éppúgy megjelenik, mint a gyermeket váró nők körében. Lamaze (1956) doktor

pszichoprofilxis fájdalomcsillapító technikája és F. Leboyer (1974) „gyöngéd születés” néven ismertté vált nézetei új korszakot nyitottak. Az alternatív szülészeti mozgalmak a „természetesért” küzdenek: szülni bölcsen, a természet rendje szerint, a tudomány támogatásával. Egyre több az orvostudomány számára felvetődő, megválaszolhatatlan kérdés: miért rövidül le a szülés ideje közeli hozzátartozó jelenlétében? Miért szoptatnak könnyebben a nők rooming-in 1 rendszerben? Mi az oka – ha nincs organikus oka- a 1 Rooming-in: olyan kórházi elhelyezési forma, melyben az újszülött és az anya közös szobában, együtt marad. IV/2/3 funkcionális meddőségnek, habituális vetélésnek? Szükséges-e valóban a gyakorlat szerint mértékben, hisz a kórházak statisztikái jelentős eltéréseket is mutatnak - a műtéti szülésbefejezés? A várandósság idejének eseményei befolyásolhatják-e a szülést? Az anyaság

születése: folyamat. A legkorábbi magzati élmények, a kislánykori fantáziák és játékok, mesék és „hallomások”, s a női lét tapasztalatai építik ezt az utat. A várandósság, a szülés s az azt követő időszak az intenzív átalakulás ideje; a serdülőkorhoz hasonlóan fejlődési krízisnek tekinthető annak minden pozitív és negatív esélyével együtt. Az a kilenc hónap. A gyermek kihordásának normál ideje 38-40 hét. Ez alatt koraszülés, e fölött túlhordás a diagnózis. A szülészetben három trimeszterre tagolják ezt az időt, a nő test változásai, a „terhességi tünetek,” kockázatok, és a magzat fejlődése alapján. Háromszor 14 hét. Orvosi szempontból a 12 (14) hétig végezhető abortusz; a 28hétre született magzat életesélye kb. 40%, ez előtti időpontban még vetélésről beszélnek; a 42.hét utáni túlhordás már veszélyeztető a magzatra nézve A kilenc hónap három trimeszterre osztható a magzati

fejlődés és a várandós nő lelkében zajló változások szempontjából is. (Leff, J 1991) Párhuzamba állítva e három felosztást, megláthatjuk az érintkezési pontokat, s érthetőbbé is válnak a különböző síkok eseményei. Első trimeszter A beágyazódás és a szervfejlődés ideje ez. Az embriógenezis 8 hete alatt a törzsfejlődés útját végigjárva megformálódik a test és az embrióból magzat lesz. Orvosi szempontból a legesékenyebb periódus ez, a spontán abortuszok 75%-a ilyenkor történik. A korai ultrahangvizsgálatnak köszönhetően biztosan megállapítható a terhesség akár 2-3 hetes korban – ennek előnyei mellett azonban veszélyes is a „túl” korai bizonyosság. Pl Az UH révén vált ismertté, hogy igen jelentős az ikrek fogamzása, ám ezek túlnyomó többségéből egy gyerek jön világra. A túl korai tájékoztatás veszélye, hogy esetleg veszteségélményt tudatosít már a kihordás elején. A nők sok helyen

terhesség gyanújeleként tartják számon az émelygést, hányást, a fokozott nyálelválasztást, az ételek kívánását s az undort, a szagokkal szembeni érzékenységet. Orvosi IV/2/4 tankönyvekben is találkozunk ezzel. Figyelemreméltó tény, hogy az első kettő csak nzugati kultúránkban jellegzetes, melynek hagyományai szerint ez az első néhány hónap a rosszullétek ideje. A nő számára az első időszak közpoti témája a terhesség: ennek észlelésétől a magzatmozgás érzékelésének legkorábbi időpontjáig (14-20 hét között) tart. A vágyott vagy épp váratlanul fogant jövevényhez viszonyulni kell, s az elfogadás – vagy épp elutasítás ambivalens érzéseket kelthet. A nő tudja a tényt, ám amit érez, az sokszor felkavaró és érthetetlen.Van, aki érzékelte a fogamzás pillanatát, s a menstruáció elmaradása természetes számára, s van, aki a magzat megmozdulása után sem tud tudatosan „másállapotáról”. A

terhesség eltitkolása a magyarországi néphagyomány szerint súlyos következményekkel járhatott: halott vagy néma gyereke születhetett ilyenkor a hiedelem szerint a nőnek. A befogadáshoz a nőnek nyitottabbá kellett válnia – s a nyitottság sebezhetőséget, sérülékenységet is jelent. Megszokott érzékelésünkkel nem érzékelhető a „baba” – csak az új állapot következményei. Az orális regresszió jellemzi ezt az időszakot – párhuzamosan a magzat fejlődésével akinél a 9.-15hét között alakul ki a mozgás, tapintás, ízlelés, és szaglás képessége A nő testi változásai, a szaglás, ízlelés, tapintás kifinomulttá válása, az érzelmi elárasztottság és hullámzás megterhelőek. A mágikus gondolkodás éppúgy megfigyelhető, mint primitív szorongások, és archaikus fantáziák: – testvérféltékenység, szülőirigység reaktiválódhatnak. A „kettő helyett kell enned” oralitás hangsúlyú elve hangsúlyozza

azt is: a várandós nő teste nem kizárólagos sajátja többé. Változó szerepek, változó énkép, változó családstruktúra – a drasztikus testi változások folyamatában és az egyén élet-élményeiben gyökereznek e pszichés tapasztalatok. A trimeszter végére bizonyossá válik a döntés a gyerek kihordásáról, a vetéléstől való félelmek jelentősen csökkennek, a környezet számára tudhatóvá válik a tény, s a kezdeti kellemetlenségek – ha voltak – általában megszűnnek. Második trimeszter A magzat életében a 9.-22 hét az érzékelés-észlelés és mozgásfejlődés időszaka A 9.héten a száj már érzékeny az érintésre, a 12 héten működik a szopóreflex s a magzatvíz nyelését is regisztrálták már. A 15 héttől érzékeljük az ízeket, s a 20 hétre kifejlődik a hallás, (Mooroka, 1974, Brinholz, 1983) majd néhány hét múlva a szemek is aktívvá válnak. (Chambarlain, 1988) A 24 hetes magzat már érzelmileg

differenciáltan reagál, pl. egyértelműen preferálja az anyai szívhanghoz hasonló ritmust IV/2/5 A 13.héten kialakul a placenta, s ezzel egy olyan feoto-maternális egység, melyen keresztül a magzat anyagon keresztül értesül közvetlenül az anya aktuális állapotairól. A magzatvíz változásaiból megismerhető az anya ízlése – és pszichés állapota is, s a magzat válaszol: mozgásaiból s a keringési viszonyok műszeres regisztrálásából mindez jól követhető. Az anyai szorongás rossz a magzat pszichoszomatikus fejlődése szempontjából, létét is veszélyeztetheti! Az IUGR (Intrauterin Growth Retardation) syndroma ennek egyik látványos példája. (Genong, 1990, C Molnár Emma, 1996) „A második trimeszterben inkább a kiegyensúlyozottság, alkalmanként az eufória a jellemző. Ennek az emocionális állapotnak az oka ismeretlen” (Lampe, L 109 o) – véli a szülészeti tankönyv. Orvosi szempontból „nyugodalmasabb” időszak ez, a

1617heti szűrővizsgálat (AFP) negatív eredménye után „eseménytelen” A várandós nő számára ez időszak központi témája a magzat. Az állapot már kívülről is látható és fontosak a testséma változás pszichés vonatkozásai is. Sok mindent elárul e változások viselése: a hangsúlyozó vagy épp rejtegető öltözködés, stb. Intenzív fantáziálás jellemző a gyerekről, külső belső tulajdonságairól, szeretett vagy épp elutasított személyekhez való hasonlóságairól; a magzat „babává” formálódik, a jövendő anya osztozik vele, miközben átéli saját különvalóságát is. Az első magzatmozgásoktól kezdve közvetlenül is érzékelhető a baba, s ez állandó jelzés biztonságérzetet ad. A belső figyelem finomul, az introverzió fokozódik, a szuggesztiók iránti fogékonyság nő.(Mészáros, 1984) Intenzív álomélet jellemzi ezt az időszakot, gyakori motívum az állat (főként alacsonyabb rendűek, kétéltűek,

hüllők), a magány átélése, s az új női identitás keresése. A növekedő magzattal párhuzamosan az anya újra éli saját hajdani emlékeit, saját babaságát, anyjával való kapcsolatának teljes történetét. Anyja lányából jövendő gyermeke anyjának szerepére kell rátalálnia magában és a külvilágban egyaránt. Meg kell tapasztalnia, hogy egyszerre él meg omnipotens teremtő helyzetet, és alárendelődést, hisz testét átengedi egy másik, tőle bizonyos értelemben független lénynek. Női oldalról nézve a második szakasz vége az az idő, amikortól kezdve az anya életképesnek „tudja” jövendő gyermekét. Ez éppen a 27-28 hét, mely után már orvosi szempontból is szülésről, s nem vetélésről beszélnek. Harmadik trimeszter „Az utolsó harmadban (28.-40hét) újra a nyugtalanság, esetleg deprimáltság a IV/2/6 domináló. Ezt az újszülött egészségéért való aggódás, a szüléstől való félelem magyarázza.”

(Lampé L 109 O) A trimeszter végén már hetente ajánlott az orvosi kontroll. A magzat a 23.héttől az élményfeldolgozás idejét éli Teste megformálódott s már „csak” gyarapszik, érzékszervei működnek, élményeket, emlékeket gyűjt, melyeket – ma már egyértelműen igazolt – magával hoz. Intenzíven reagál különböző hangokra, zenékre, képes felismerni ezeket a szülés után, a 28.héttől alvásában REM fázis regisztrálható, mely álomtevékenységet valószínűsít. Mozgásain keresztül aktívan közöl, választott „emberei” tenyere alá hamar befészkelődik (Veldman-módszer), s belső beszéddel is megszólítható. A harmadik trimeszter fő témája a várandós nő számára maga a szülés. Előtérbe kerül a saját születés anyától, rokonoktól hallható története, a családi hagyományok és az ismerősök rémmeséi, az ismeretterjesztő könyvek leírásai és a kórházak felkészítő tanfolyamain begyűjthető

információk. A racionálisan is megválaszolható kérdésekre – mikor indul be a szülés, hogyan jön világra a gyerek, milyen beavatkozások lehetségesek és várhatók, mire lesz szükség a szüléskor, stb. – fontosak az objektív válaszok. Ám általánosan megjelennek – ha ritkán is válnak hangzóvá - archaikus fantáziák és szorongások. Ki jön a világra? Szörny vagy semmi? Lehet, hogy örökre terhes marad? vagy megsemmisül maga is a gyerekszülés után? A magzattal való szoros kapcsolat elvesztése is fenyegető lehet. A vajúdó nő sebezhető: félhet saját, és a kisbabája halálától, a kontrollvesztéstől, szégyentől, saját bensőjének megmutatásától, a fájdalomtól. Az orális születés fantáziája a vészes terhességi hányásban látványosan testet ölt. Evolúciós gyökereit is megtaláljuk: egy Ausztráliában élő békafajta lenyeli a petéit, gyomrában költ s világra köpi a békacsemetéket Az anális születéssel

kapcsolatos gyerekkorban nem ritkán megfogalmazódó elképzelések még ismertebbek. A szülészeti gyakorlat, mely a tolófájásokat a székelési ingerhez hasonlítja, „Nyomjon, mintha kakilna” – számos ok miatt elhibázott. A gyász – mint veszteségélmény folyamatosan jelen van a várandósság alatt: a régi életforma elvesztése éppúgy feldolgozandó, mint a magzattal való bensőséges kapcsolat végetérte. R. Leff (1991) a szülő nők két csoportját különíti el: facilitátor és regulátor típust. A facilitátor csoportba tartozók számára a szülés felüdítő élmény, amikor értelmet nyer majd a hosszú várakozás. A szülést közös munkának vélik, bíznak saját IV/2/7 testükben s a baba természetadta képességeiben, aggasztja őket, hogy esetleg mások beleavatkoznak az intim és természetes folyamatba. A regulátor nők számára a szülés orvosi esemény, mely szükségszerűen fájdalmas; ők orvosban hisznek, s minél

gyorsabban és kevesebb kellemetlenséggel akarnak túljutni rajta – ennek érdekében többféle eszközt, technikát, beavatkozást készek elfogadni. Szükség van a segítségre. S az idők kezdete óta minden közösség és kultúra megteremtette a saját eredet és teremtéstörténetét, születésről való elképzeléseit s azokat az eszközöket és módokat, melyek – ismerve a várandósság belső élményeit s a változásokat – segítséget, biztonságot és támaszt jelenthetnek a várandós nőnek, s így megkönnyítik a gyerekvárás időszakában oly nehéz belső átalakulást, s ismerőssé teszik a szülés eseményeit. A szülés körüli segítők célja – egy jobb szomatopszichés állapot elérése kell, hogy legyen. Kulturális tényezők is determinálják a nők szüléshez való viszonyát, ám a látszólag eltérő rítusok célja ugyanaz: az ellazulás fokozása, a szorongás csökkentése, a biztonságérzet, a transzállapot mélyítése. A

pszichológiai elemek, s az olykor mágikusnak tűnő praktikák – melyek pszichoterápiás gyakorlattal érthetőek – reményt adnak arra, hogy kontrollálhatóak a fiziológiai folyamatok. E hagyományoknak saját belső struktúrájuk van, mely mindig az adott társadalomban fontos értékhez kapcsolódik. A néprajzi, antropológiai kutatások gazdag anyagot halmoztak fel: a tapasztalati tudás számos ponton egybevág a műszeres vizsgálatok „egzakt” valóságával; a különböző helyekről, s időből való gyakorlatok megismerése sokat segíthet a várandósság és szülés belső élményeinek lényegi megismerésében. Felkészülés és prevenció A szülésre való felkészülés jellemzően akkor kezdődött, amikor a gyerek megmozdult: az anya biztosabbá válhat a jövőben, s a közösség is számon tartja innentől fogva a jövevényt. Különböző szempontok alapján gyűjthetjük csokorba azokat a praktikákat, amelyeket ilyenkor használtak. Mi

minden történhet az egészség óvásának érdekében? Japánban ismert és elterjedt szokás, hogy a magzat megmozdulásának idején a férj ruhájából övet készítenek a jövendőbeli anya számára. E széles, piros és fehér öv, amivel átkötik a nő hasát, a szülés idejéig viselendő; állandó testi közelséget, ölelő apai karokat teremtve biztonságot ad a növekedéshez. A szülés után ennek az anyagnak a fehér részét kékre IV/2/8 festik, s ebből a piros-kék anyagból készül a gyerek első ruhája. (A piros-kék anyag a világ, s a férfi-nő elv harmonikus egységnek szimbóluma is .) Erdélyi románoknál ugyanezt a szokást találhatjuk azzal a különbséggel, hogy itt a férj gatyamadzagját köti felesége derekára. Szibériában a mansiknál, amikor az anya először észleli a magzatmozgást, ezt a közvetlen, élményszerű kommunikációs lehetőséget a gyerekkel, meghatározott fajtájú fából egy babát, - kinek neve Sos –

készít el. Innentől kezdve a szülés idejéig az anya egy madzagon magára kötve hordja ezt, megteremtvén az állandó és folyamatos kapcsolatot és külsővé is téve az élményt: a köldökzsinóron növekvő magzatot. Ez a baba nem egészen az övé Ez a baba Sané, azé az istenasszonyé, aki a várandósságért és a szülésért felelős. A felajánlással megnyerhetők „kegyei”, így egészséges gyermeket és könnyű szülést remélhet a nő. Ha a babát képes elengedni és átadni az őt megillető istenasszonynak, saját gyerekét is képes lesz elengedni az elengedés idején. Hisz a harmonikus fejlődéshez fontos, hogy a nő földolgozza majd az elszakadással járó fájdalmakat, s gyermekét is segítse ebben. (Winnicott), 1956/Mahler 1987). Ennek az elengedésnek az első formája természetesen maga a megszületés, hiszen fizikailag az addigi egység ekkor oldódik kettőbe (gondoljunk csak a túlhordás pszichés jelentésére és okaira).

Magyarország számos vidékén ugyanebben az amulett funkcióban keresztet vagy agyagvulvát viseltek a nők a nyakukban. Fontos, hogy az új gyerek hírének megosztása milyen módon történik. Hogyan fogadják a jövendő szülők szülei a gyerek érkezését, hogyan fogadják az út körülvevő szűkebb szociális térben? Szudánban egy olyan családi szertartásra kerül sor ilyenkor, melyen tudomásul veszik a soron következő gyerek létezését, s ez kiemeli az anyát az addigi hétköznapi helyzetéből, szerepeiből és biztosítja a rokoni védelemről is. A zulu nő feladata az első magzatmozgástól kezdve, hogy reggel kilépve a kunyhójából, a Nap felé fordulva 3-4 mély belégzést végezzen, friss erőt adva ezzel gyermekének is, majd lassan, mélyen kell kifújnia a levegőt és így elereszteni az éjszakai álmokat, az előző napról maradt feszültségeket, fantáziákat. Relaxációs, meditativ és hipnózis technikákból ismerjük ezt a módszert.

Hónapok állnak a rendelkezésre így, hogy a légzéshez kapcsolódó feszültségcsökkentés kondicionálódjon, s a szülés idején ugyanilyen módon csökkenteni lehessen a félelmet, és a félelem következtében megjelenő fokozódó izomfeszülés miatt erősödő fájdalmat is. Hawaiiban azt mondják, hogy a várandós nő mozgassa sokat tengerben a hasát, hogy aztán könnyű szülése legyen. IV/2/9 Teszik mindezeket a magzatok egészséges fejlődéért és az anya védelmében. MI történik még? Az anya a második trimeszterben a gyerekről fantáziál. A tulajdonságokkal, melyeket befolyásolhatónak véltek, s így a hasonlóság elven számos tabut és hagyományt hívtak életre. Pl magyarországi példák, ha az abya csípős paorikát kíván a várandóság idején, vigyázzon, mert a mérges paprikától mérges természetű lesz a gyereke. Ne hazudjon a várandós nő, mert a gyereke hazudóssá válik Ne rakjon szemetet a kötényébe, mert könnyen

megkaphatja, hogy a gyereke kerülni fogja a tisztaságot. Ne fonjon, ne szőjön, ne bújjon át teregető kötél alatt, ugyancsak analógia alapján, hiszen a tekerő mozdulatoktól a köldökzsinór könnyen a nyakára tekeredhet a gyereknek. Az ókori Athénban – ma is látható ez a szikla -, a várandós nő, ha könnyű szülést akart és gyors elengedést, akkor e szikláról a tengerbe csúszott. A 18. sz-ban Jászkunságban megjelent egy rendelet (Deáky, 1996), mely „a viselős nők képzelő tehetségének magzataik képzésére tapasztaláson alapuló hatása miatt” kitiltja a megyei vásárból a torzszülötteket, fogyatékosokat. Az analógia elve mellett – új szempontot vehetünk észre: amit a nő lát, ha intenzív érzéseket vált az ki, megformálja gyermekén; az anya érzelmi-hangulati állapota közvetlenül hathat a magzatra? Ma már tudjuk, hogy a placentán keresztül a magzat az anya minden élményéről értesül. Kerülendő tehát az ijedés

a rácsodálkozás Egy századfordulón Magyarországon megjelent ismeretterjesztő könyvben az orvos jelenti ki (Bernhard, 1926), hogy a terhes nő ijedős és az ijedtség koraszüléshez vezethet. Kerülni kell azért is, mert a magzat „lát”. (Valóban érzékeli a fény-árnyék változásait, vizuális élményeket is gyűjt. (Chamberlain, 1988) Mit tesz tehát az anya, ha mégis megijed? Az anya ne nézzen oda, ha „veszélyes” vagy takarja el azt gyerek szeme elől – tanítja a népszokás. Göcsejben a várandós nő a kötényét háromszög alakban, - hogy a két szár keresztezze egymást – kötötte fel, hogy ez a takarás, árnyékolás még erőteljesebb legyen. Ha mégis megijedt valamitől, akkor tenyerét be kellett dugnia a köténye alá (a magyar népviseletben általános, hogy a kötény az amúgy nyitott szoknyahasítékot takarja, tehát itt közvetlen bőrkontaktusról van szó), megnyugtatva ezzel az akkor már mozgásában is érzékelhető,

válaszolni tudó magzatot, s természetesen magát is, hogy az ijesztőről, a külső tárgyról figyelmét visszafordította a gyerekre. A figyelem belsőre való fókuszálása az érzelmi áthangolódást is segíti A magzat hall. Kerülje tehát a várandós nő a veszekedést, a nagy hangoskodásokat, mert a külső zaj megzavarhatja a gyereket. Pontosabban: e tilalom is IV/2/10 a negatív indulat teli helyzetek elkerülését célozza, másrészről biztatja is a várandós nőt, hogy dalaival, szavaival már ekkor szóljon a gyerekhez. Ennek hatása már mérhető: az újszülött felismeri ezeket a dalokat, könnyebben megnyugtatható, stb. Számos helyen fontosnak tartják: kerülendő a várandósság idején a gyász. Magyarországi tilalmak: a várandós nő ne nézzen sírba, ne menjen temetésre, ne nézzen meg fölravatalozott halottat, stb. A postnatális depresszió kialakulásában komoly rizikófaktor a várandósság alatt megélt, és a korábbi

feldolgozatlan veszteségélmény. A legfontosabbak tán a pszichés értelemben „temetetlenül maradt” elvesztett magzat, gyerek, társ, és a szülők. Az anya szorongása rossz tehát a magzat szomatopszichés fejlődése szempontjából és létét is veszélyeztetheti. A busmanok tanításában: ha a nő retteg a szüléstől a várandósság idején, ezzel megölheti a magzatát és saját magát is. A szülés körülményei Széttekintve a világban pontosan megfogalmazható, hogy mik azok az általános, mindenhol megjelenő dolgok, amik fontosak a szülés idején, és melyek azok, amelyek gyakorlatilag bármilyenek lehetnek. Hol történik a szülés? Kongóban ambut törzsnél a szülés bárhol történhet, ahol elkezdődik a vajúdás ott is fejeződjék be. Ez számít ritkaságnak: általánosabb, hogy a szülés valamilyen szakrális helyen zajlik: lehet ez szülőház, mint Szibériában, az apa háza, mint a korai Egyiptomban, az anyós háza vagy épp a

gyerekkori otthon egy szülőotthon, egy ideális kórház szülőszobája vagy éppen a családnak az erre a célra felkészített, berendezett, feldíszített szobája – ez nagyon változó. Ami fontos azonban: hogy a vajúdó nő mindenikor tudja: hol van az a hely, kik lesznek jelen, mi fog ott történni, s hogy mindez a legideálisabban segíti majd őt. Ki legyen jelen? Kiemelt szerepe van itt a várandós nő saját anyjának és az anyósnak is. A kaduknál pl. sem az anya, sem az anyós nem lehet jelen A zuniknál viszont, DélNyugat-Amerikában éppen azt találjuk, hogy a szülés az anya házában történik, az anya jelenlétében. Ő ott kiemelt segítő szerepet kap, míg máshol akadályozónak találják Az anya-lánya kapcsolata minősége, és története sokrétű: a „nyitott szülőszoba” klinikai gyakorlatából is számos eset mutatja a „nagy- anyai” jelenlét segítő ill. korlátozó hatását. Ugyanilyen különbségeket találhatunk az új apa

szerepével kapcsolatban Tibetben az apa nem lehet a közelben, mert a gyerek olyan szemérmes, hogy ki sem bújna, ha az apját túl korán, esetleg elsőként kellene megpillantania. A kaduknál IV/2/11 Nigériában az apának el kell bújnia abban a pillanatban, amikor elkezdődik a vajúdás. Ugyanakkor vándor népeknél nem ritka, hogy az apa az elsődleges segítő, akár bába funkciója is van a szülés során, mint ahogy számos magyarországi, és erdélyi példa is szól ugyanerről. A férj ölében ülve történő szülés a kórházi apás szülések során is megfigyelhető ma már. Mi a helyzet a „közönséggel”? Milyen esemény a szülés? Az erdélyi románoknál azt tartják, hogy minél többen tudnak a szülésről, annál nehezebb lesz; nem kell szólni senkinek, csak akkor, amikor a gyerek világra jött, s anyjával együtt megpihent. A navajoknál a közösség egésze összegyűlik; Jemenben áthívják a szomszédokat is, a szomszédasszonyok

közvetlenül segíthetnek a biztatással, a férfiak pedig ugyancsak részt vesznek figyelmükkel, érzelmi jelenlétükkel; a térben egy körrel távolabb. A hangok A Chalbi sivatagban a gabra törzs minden asszonya némán szül, évszázadok óta. Szudánban azt tanítják, hogy a hangos szülés könnyebb Erdély bizonyos területein is úgy tartják, hogy a jajveszékelés segít a nőn. Erre kap instrukciókat, ehhez kap támogatást. Mik azok az általános „kellékek”, amiket mindenhol megtalálunk? Ez a biztonság, a hely ismerete, szeretett személyek jelenléte, a ritmus, javasolt testtartások, a meleg, a víz és az érintés. A születésnél kiemelt szerepe van a bábának. Milyen a jó bába? Délkelet-Ázsiában így összegzik: a jó bábának jó keze van, valódi segítő szándéka, fontos, hogy jó mágus legyen, értsen a szavakhoz és ismerje a szuggesztió titkait és jó, ha már vannak saját harmonikusan fejlődő gyerekei. Egy 1872-es Szabolcs megyei

anyák számára készült ismeretterjesztő füzet arra biztat: „Válassza pedig a nő azon bábát, ki iránt szívélyes vonzalommal viseltetik”. (Deáky, Z 41.o) Vajúdás „Azon a napon merész leszek-e? Fogok-e félni, fogok-e élni? Erős lesz-e a szívem a fájdalomhoz?” (busman ének) A vajúdás a megnyílás ideje. Nyelvünkben alapjelenségét „fájásnak” nevezte a szakma, akaratlanul szuggesztióként használva, s így erősítve: „fájdalommal szülöd” jóslatát. A IV/2/12 méhösszehúzódás, - mely a táguláshoz kapcsolódó élettani jelenség megnevezése – kifejezés általánosabb használatáért többen szót emeltek már. A szüléskor kummulálódó aggodalmak pszichésen blokkoló hatásúak lehetnek, s e nehéz „munka” (labouring) idején az érzelmileg nem megfelelően támogató környezeti hatások is lassítják ill. megakaszthatják a folyamatot D Read (1944) nevéhez fűződik a félelem, feszesség, fájdalom triász

megfogalmazása. A félelem, szorongás izomfeszüléshez vezet – így romlik a méh vérellátása, s az kevésbé tud ellazulni két összehúzódás között s a környéki izmok görcse csak tovább nehezíti ezt. A feszült, görcsös izmok fájdalmasabb érzetet keltenek, s újabb félelemforrásként is hatnak. Read úgy véli, hogy ha a nő bízik magában és ellazul, úgy félig tudatos, anamnesztikus állapotba kerül, s ahogy csökken a tudatosság szintje, úgy lesz egyre kevésbé fájdalmas a vajúdás. M Odent (1990) egy magzatkivető reflexről beszél, mely a hypotalamus működésével van kapcsolatban, s racionális kontroll helyett a „testagy” irányítása alatt áll. A meleg, meghitt sötét, az „odú” lehetősége, a zene, a víz s a nem háborító segítők jelenléte segíti ez állapot kialakulását. Így az ellazuló izmok, a szabadon engedett csípőmozgások szinte kicsúsztatják a gyereket. A csípőmozgásokhoz kapcsolódó szexuális

tartalmak a tudat számára „szemérmetlennek” minősítődnek, s így maga a mozgás is gátlódhat. S. Kitzinger (1987) hangsúlyozza, hogy a szülés pszichoszexuális esemény; a harmonikus testi-lelki működés kreatív élményéből egy eufórikus, felfokozott tudatállapot fakadhat. A szülés olyan élményt adhat, melyen keresztül nagyobb szellemi és lelki teljességhez jut a nő. Hipnóziskutatásokból ismert tény, hogy a várandósság alatt nő a szuggesztibilitás (Mészáros., 1984) Többféle megközelítésből kiindulva elfogadott álláspont, hogy a vajúdás és szülés módosult tudatállapotban zajló esemény. A néphagyományokban a vajúdás közben alkalmazott eljárások, praktikák célja, hogy segítsék ennek a jobb-félteke dominanciájú állapotnak a kialakulását, hogy a vajúdó nő át tudja engedni magát a „zsigeri agy” működésének, s így gyermekével együtt kevesebb fájdalommal és könnyebben jusson túl a

szülésen. Mikor indul be a szülés? Ha eljön az ideje. Kizárólagos választ nem sikerült még találni A szülés megindítása (a pathológiás esetek kivéltelével) – mely intézményes keretek között évtizedek óta gyakori esemény – a múlt - századi orvosi tankönyvek szerint helytelen magatartás, melynek súlyos következményei lehetnek. „A jól fekvő gyermeknek szülését mentől inkább a természetre bízzuk, mentől nagyobb vigyázással, okossággal, IV/2/13 és későbben folyamodunk ilyenkor a kézi segíttséghez, annál szerentsésebb a szülés, annál is jobban megmarad a szülő asszonynak erejemivel a természetnek kell a szülésre való utakat el-készitteni, és mivel minden, ami szükség nélkül erőszakkal történik, rosszul esik.” (Rácz Sámuel, 1801 Orvosi Praxis IIBuda 221o) Vajúdás során használt technikák 1. Egy félsivatagi növény, Jerikó rózsájának a használata több déli országban is fellelhető. A vajúdó

mellé vízbe helyezik e száraz kórónak tűnő növényt, mely órák alatt felpuhul, kizöldül, s kitágulva virágba borul az ember szeme láttára. Indiában lótuszvirágot nézve képzelik el a nők saját méhük megnyílását. Az immaginatív terápiák a vizualizálást, a belső képzeleti munkát hatékonyan használják napjainkban – számos testi betegségben is – a szomato-pszichés egyensúly helyreállítására. A modern szülésfelkészítésben a módszer egyre elterjedtebb s eredményesen alkalmazható. Maros megyében tojáshéjból itatták a vajúdó asszonyt. Négy tojáshéjnyi vizet kellett innia az ideális kitáguláshoz: a 4 tojás, mely egymás mellé rakva épp a „négyujjnyi méhszáj” mérete, összekapcsolja a külső és belső valóságot. Ráismerhetünk arra az ismeretre is, hogy a szájkörüli és a hüvelyizmok feszessége kapcsolatban van egymással – így a „felső” ellazulása önmagában is oldó hatású. A kórházi

szülészeti gyakorlatban általánosan tiltva volt az evés és ivás a vajúdás megindulásától kezdve, csökkentendő a műtéti altatás kockázatát, ha arra kerülne sor. A víziós, a folyadékpótlás igen fontosa jó erőnlét megtartásához A tojás, mint termékenységszimbólum használata általános jelenség. A feltört, egyben marad tojáshéj a kikelt csibéhez asszociálódik a paraszti létben: a születésen való túljutáshoz. 2. A zuluk légzőgyakorlatához visszatérve: a vajúdás alatt a zárt kunyhó tetején égre nyíló lyuk válik javasolt fixációs ponttá, ahol a kilégzéssel immár nem a rossz álmok, előző napi feszültségek, hanem az aktuális kellemetlen fizikai érzetek és emocionális élmények ereszthetők el a jól begyakorolt módon. Az autogén tréning, a jógából átvett légzéstechnikákat stb. eredményesen használják a légzést szorongás, pánikállapotok stb. oldására is A szülészetben is fontosnak tartják, a

légzéstechnikát elterjedtebben kívülről diktált, mélységet és ritmust vártak/várnak el a IV/2/14 nőtől. Lamaze már a fájdalomcsökkentés lehetséges eszközeként használja, Leboyer ismeri fel, hogy a belülről fakadó légzésritmus – akár a dallam segítette szabad mélylégzés – segíti a leghatékonyabban a tágulást-ellazulást. A kitolási szakaszban a baba haladását érzékelő nő mind mélyebb légzésével sérülésmentesen nyomhatja kifelé törekvő gyermekét. Mély légzéssel javul a méh vérellátása, melynek fontosságáról korábban szóltunk. 3. Szaúd-Arábiában a vajúdás intenzívvé válásakor a nőt körülveszik társai: hastáncba kezdenek megfelelő ritmusban, s a vajúdó hamarosan együtt lélegzik, együtt mozdul velük, átengedve magát a fodrozódó hullámzásnak ahelyett, hogy ellene feszülne teste történéseinek. Az aktív-éber hipnózis szülés közbeni alkalmazása évszázadok óta hatékony e tájon. A

közös légzés és ritmus kiemel a „magányból” is, hisz érzelmi összehangolódást is jelent, a terhek tudattalanul megoszthatóvá válnak; így a has tánca, a szabadon mozgó csípő pedig a baba aktív segítője lehet. 4. Szibériában a 10 év fölötti lányok jelen lehettek a szülőházban Átélhetik és megismerhetik így a születés sokféle útját, vajúdóként visszatérve már ismerős lesz számukra a hely. Szerepük, hogy segítsék és biztassák a szülő nőt „Engedelmeskedj anyádnak! Figyelj a fájdalomra, ami téged is a világra hozott.” – kántálják. A fájdalom fókuszba helyezése is a figyelem beszűküléséhez, s így a módosult tudatállapot mélyüléséhez vezethet. A vajúdó saját születés élményének hangsúlyozása – hisz ez az élmény tudattalanul jelen van! – folyamatosságot teremt az időben, s pozitív szuggesztiót is rejt: „az élet szent okokból élni akar” (Ady E.: A Tűz Márciusa), s az asszony

hajdanán maga is élve jutott túl ezen. Az analógia elve megjelenik a vajúdás alatt is, Pakisztánban vagy Magyarországon. Minden zárat, üveget kinyitottak, eleresztették a kikötött állatokat, stb. A nyitottság s az eleresztés külső tárgyi szuggesztiójaként működött – s hathatott. Elhúzódó szülés A vajúdás folyamata azonban időnként elakad. A bába, ha bevált eszköztárával nem tudja segíteni az előrehaladást, segítőt hív: varázslót, sámánt, orvost, a helyi szokásoknak megfelelően. Minden terhesség alatti szorongás és stressz – s számos egyéb ok, mint pl. a megváltozott testhez, családi helyzethez, nőiséghez való viszony – elhúzódóvá teheti a IV/2/15 szülést. „A gyerek harcolni fog ellened” – tanítják a nyimbák Kórházi viszonyok között az ismeretlen tárgyi és emberi környezet, a diktált külső döntések, a kiszolgáltatottság élmény, a sürgetés és türelmetlenség is szerepet játszhat

e gyakori diagnózisban. Dublin O’Driscall (1969) nevéhez fűződik, pl az „aktív szülésvezetés”, mely szerint a szülés időtartama max. 12 óra lehet, s ez önmagában számos „szükséges beavatkozást” indokol. Organikusnak tartott okok – s ezek száma nem jelentős – hiányában mi akasztja meg a természetes folyamatot, s hogyan segíthető annak visszaállása? Medicinánk sokféle eszközzel és gyakran beavatkozik, ám megválaszolatlanul hagyja e kérdést. A néprajzi, antropológiai adatokat elemezve két nagy irányzat különíthető el. Az elsőt nevezhetjük pszichoanalitikus koncepciójúnak is, hiszen alapja és lényege, hogy a szülés elakadását valamely elfojtott érzelem, indulat vagy bűntudat okozza. Hangsúlyos szerepet kap a titok, s az egyéni tudattalan és élménykör. Szibériában a voguloknál ilyen esetben először megnézik, van-e a faluban olyan másik várandós nő, aki haragosa a vajúdónak, s ily módon

„átküldhette” a bajt. Ezután a férjet hívják, akinek meg kell vallania, hogy megcsalta-e a közelmúltban feleségét. Ha nem kívánja asszonya halálát, igazat mond, s a szülőházban szimbolikusan kiegyenlítik ezt a „számlát”: ugyanannyi rovátkát vésnek a férjet és a feleséget megjelenítő botra. Új-Guineában még a szülés előtt a házasfelek meg kell vallják egymás iránti korábban titkolt haragjukat, sérelmüket. Guetamlában a vajúdó nő meggyónja, ha tabut szegett a várandósság alatt, s ugyanerre kérik az apát is, hogy feloldhatóvá váljon a bűntudat. Ha kettejük kapcsolata labilis volt, a férfi ágyékkötőjét a vajúdó köré tekerik, biztosítván, hogy jelen lesz a nő s a gyerek számára is a jövőben. Magyarországon halálhoz kötődő rítus, hogy a haldoklóhoz elvezetik haragosát, hogy kezet foghassanak még, s így elereszthetővé váljon az élet, feloldatlan harag ne kösse földhöz az elmenőt, s az itt

maradó gyászát se torzítsa a bűntudat. Megrekedt szülésnél Zala megyében a férjet hívták haza a mezőről, aki megöleli, megemeli, megrázza asszonyát. Aradon a férj megfürdeti ilyenkor feleségét; a társ segítő jelenlétét önmagában is oldó hatásúnak tapasztalták. A másik jelenségkör inkább az C.GJUNG analitikus pszichológiája alapján értelmezhető. Az alterált tudatállapot mélyítésén keresztül a belső energiák aktivizálása a cél, s a szülés, mint egy univerzális folyamat átélését tekintik. A szülés-születés IV/2/16 archetípus a kollektív tudattalanhoz tartozó; egyéni okkeresés helyett az egyetemes ismétlődő átélése válik hangsúlyossá. A buddhista tanítás szerint az életeket és halálokat a köztes lét állapota tagolja. A köztes lét megtapasztalható az életben: az álomban, a meditációban, a születésben és a halálban halál pillanatában. A születés és a meghalás: határállapot, mely

kiemel az élet megszokott működéséből, kereteiből, tapasztalataiból: köztes lét, módosult állapot, melyben a tudatos és tudattalan kapcsolata megváltozik, transzcendens pillanat, archaikus testi-lelki élmények ideje. Panamában a kuna indiánoknál normál vajúdásnál is férfikórust hívnak a ház köré, akik dob ritmusára mondát mesélnek a szülésről: arról, hogy az élet és a halál van jelen ilyenkor. A természet örök törvényét, a harmóniára törekvést hozva a figyelem középpontjába segítik a történések elfogadását s a tudattalan energiáinak mozgósítását. Elhúzódó szüléskor a sámánt hívják, aki speciális szertartásba fog. A hallottak alapján mesélni kezdi a szülés addigi történetét, amikor elér a jelen pillanatába, segítőtársait hívja elő, négy segítő szellemet, - a neleganokat -, akiket különböző előkészületek után beenged a nő testébe.- Azt tartják, hogy minden szervnek megvan a maga

szelleme, aki tulajdonképpen segítő szellem. Ilyen segítő szellem az anyaméh szelleme is, csak épp rosszul végzi a munkáját, nem akarja elengedni a gyereket. Hogy lehet erre rábírni? A segítő szellemek behatolnak a nő testébe, s e belső tájakon haladva leküzdik az ellenállókat, a méh szellemét és a nő saját fájdalmát, ami ugyancsak ellenére van a születés folyamának. A táj az élő test belső anatómiája s a psziché érzelmi geográfiája is egyben. A neleganok megérkeznek a méhbe és megkezdik visszaútjukat. Odafele libasorban haladtak, a visszaúton már négyen (négyujjnyi méhszáj) vállvetve jönnek kifelé, s ez indítja be a folyamatot, ők húzzák ki maguk után a gyereket. A dalok szerkezete értelmezi a vajúdó nő akadályoztatását és fájdalmát, s kifinomult, speciális módon kapcsolja mindezt a kozmikus rendhez. Malaysiában az érkező sámánnak is a bába itt is pontosan „adja át az esetet” – utána a sámán

énekelni kezd a vajúdásról. Az egyedi út eddigi történetét ismétli el – ekkor az aktuális érzékletek, a saját test van a fókuszban -, aztán keretet vált, s a teremtés előtti állapot leírásától halad a világ differenciálódásának útján: ez úton formálódik a női test maga is, mely képes lesz a teremtés csodáját újra ismételni majd: hisz ott a jelenben a dal úgy szól: az univerzum maga élettől terhes. A figyelemösszpontosítás tárgyának változtatása, a külső-belső, mikro-makro váltogatása IV/2/17 rendkívül hatékonyan mélyíti a módosult tudatállapotot. A folytatás újabb fókuszváltás: a gyerek belső fizikai-spirituális fejlődése hangzik el, míg végül ő maga szólíttatik meg: „te ismered anyád testét nyisd ki a szemed és indulj!” A vajúdás és a szülés a tanulás idejévé válik, olyan élményt ad, melyen keresztül nagyobb szellemi és lelki teljességhez juthatunk el, a személyiség mélyebb

átstrukturálódásához vezethet ez a tapasztalat. Az aztékok hős harcosként temették el a szülés közben meghalt asszonyaikat. Szülés közben a nő: a sámánizmus quitesszenciája. A szülés-születés: az élet és a halál kapuja Rámeredve a halál valóságára még nem tudja az utazó, élve kerül-e ki ebből, de ezen a mezsgyén keresztül érkezik el az új lélekhez; ha szembe tud nézni a halállal, ez megóvja őt, s át tudja hozni az új életet. Ez az az út, amit meg kell tanulnia a jövendő sámánnak is. Az ősi amerikai és samoai (Észak-Afrikas) törzsek inspirálják a férfiakat a szülő nő bátorságára. A születésen való részvételük fontos annak megtanulásában, hogy mit jelent teljességben és békében élni. Ez az élmény megtapasztalhatóvá teszi számukra is a teremtés csodáját, értékét és árát. IV/2/18 Felhasznált irodalom Amstrong-Feldman: A születés művészete. Alternatál, Bp 1995 Austen, H.I (1990): The heart

of the Goddess Wingbow Press, Berkeley, 1990 B. Bernhardt: A nő Novák és Társa, Bp 1926 Bálint A.: Anya és gyermek Pantheon, Bp 1941 Birth (ed. by Meltzer): North Point Press San Francisco, 1981 C. Molnár Emma: Az anyaság pszichológiája Akadémiai K, Bp 1996 Chamberlain, D.B (1988): The mind of the newborn In: Freybern, D.-Vogel, V, (ed) Prenataland Perinatal Deáky Zita: A bába a magyarországi népi társadalomban. Centrál Európa Alapítvány, Bp. 1996 Dvin, N.-Sutcliffe, I: Az orvoslás története Medicina, Bp 1993 Ferenczi Sándor : Katasztrófák a nemi működés fejlődésében (1924) FILUM,Bp. 1997 Freud titokzatos tárgya. Szerk Csabai-Erős Új Mandátum, Bp 1997 Freud, S. (1995): Totem és tabu In: Freud, S: Társasdalomnlélektani írások Cserépfalvi,Bp. Freud: A lélekelemzés legújabb eredményei XXXIII. A nőiesség Ampelos, Debrecen, 1943 Genong: Az orvosi élettan alapjai. Egyetemi tk Medicina, Bp 1990 Hagymásy László: Családközpontú szülészet

Signatúra, Nyíregyháza, 1994. Igézet ne fogja (1990) néprajzi gyűjtés (Fazekas-Székely). Magvető, Bp 1990 Kintzinger, S.: The Place of Birth New York, Oxford University Press, 1978 Kitzinger, S.: Ourselves as mothers Doubleday, 1988 Kitzinger, S.: The experience of childbirth New York, Penguin Books, 1987 Kitzinger, S.: The Place of Birth New York, Oxford University Press, 1978 Lamazeil: Painless childbirth Burke: London, 1958 Lampé László: Szülészet – nőgyógyászat. Medicina, Bp 1987 Leboyer, F.: A gyöngéd születés Twins, Bp 1994 Leff, I.R: Psychological Processes of Childbearing Chapman and Hall, 1991 Mahler: A korai lelki fejlődés egészséges útja MPT Pszichoterápiás szekciója, Bp. 1987 Mauzóleum-Halálirodalom Szerk: Adamik Lajos – Jelenczki István Bölcsész Index Centrál Könyvek Bp. 1987 Meltzoff A. Moore: Newborn infants imvitate adult facial gestures Child Develgoment, 54, 702, 1983. Mészáros István: Hipnózis. Medicina, Bp 1984 Mittford,

J. (1992): The American Way of Birth Penguin Books, 1992 Molnár Péter: Nagy Emese: A veleszületett racionalitás jelenségéről Dinasztia Kiadó Budapest, 1997. In: A megtermékenyítéstől a Társadalomig. 23o Szerk HidasGyörgy Molnár P, Hajdú J. Kiss S: A human imprinting jelenségvilága Szegedi Akadémiai Bizottság Ülése, Szeged, l989. X21 Morooka, H. (1974): Lulluby from the Wamb Toshiba EMI, Capital Nagy Olga: A törvény szorításában. Gondolat, Bp 1989 Odent, M.: Water and Sexuality Arkana, London, 1990 Odent, M: Birth Reborn Raffai Jenő: Megfogantam, tehát vagyok. Útmutató Kiadó, Pécs, 1997 Rank, O.: The trauma of Birth Dover Publications, INC New York, 1993 IV/2/19 Read, G.D: Childbirth withaut fear Honper Bross: New York, 1944 Róheim Géza: A csurunga népe. Leblang Kiadó, Bp 1932 Sagov-Feinbloom-Spindel: Otthonszülés. Alternatál, Bp 1984 Stern, D.: Motherhood Constellation Basic Books USA, 1995 Terhesség-szülés-születés (ed. Losonczi Ágnes)

MTA Szociológiai Kut. Int Bp 1998 Vígh Béla. Hogyan lesz a petesejtből ember Gondolat, Bp 1981 Vitebskí: A sámán. Helikon Kiadó, Bp 1996 Winnicott: Babies and their Mother’s. Free Association Books, London, 1988 Yourcenar: Souveniss Pileux Armstong-Feldman in: A születés művészete, 62.0