Jogi ismeretek | Gazdasági jog » Dr. Király Miklós - A belső piac joga

A jegyzet Dr. Király Miklós és Dr Papp Mónika a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nappali tagozatának európajog tárgykörében tartott előadássorozata alapján készült a belső piac joga, a társasági jog, és versenyjog témaköröket feldolgozva. A sikeres vizsgához azonban elengedhetetlen a tankönyv anyagának elsajátítása, a vonatkozó részek összevetése és feldolgozása. A jegyzet tanulmányozása mind a nappali, levelezős és számtávos hallgatók részére ajánlott. A jegyzet elkészítésében közreműködtek: Traser Júlia és Bézsenyi Balázs 2001. december 14 DR. KIRÁLY MIKLÓS: A belső piac joga 2001. március 23 Gazdasági integrációk: 1 A.) A KÖZÖSSÉGI JOG SZABÁLYOZÁSI TERÜLETEI: - a jogrendszer általános kérdéseivel foglalkozó "quasi alkotmányjog": az Európai Közösség intézményi joga. - a Közösség anyagi (vagy gazdasági) joga: a belsőpiac, versenyjog szabályozása, gazdaságpolitikák stb., azaz a

közösségi célok elérése érdekében megalkotott joganyag. - modern, egységesülő gazdaság szempontjából jelentős; jogszabályi formában megjelenő, de tartalmukban technikai, műszaki jellegű normák. B.) A GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓK TIPIZÁLÁSA: Szabadkereskedelmi övezet: a gazdasági integráció ezen -legalacsonyabb- szintjén a legfontosabb kereskedelmi korlát, a belső vámok kerülnek eltörlésre. A szabadkereskedelemben részt vevő államok ennél egy lépéssel előbbre jutnak, amennyiben egymás közt a mennyiségi korlátozásokat is megszüntetik. Ilyen társulás a közép-európai országokat tömörítő CEFTA (Central-European Free Trade Association); és ennek előképe, a Nagy-Britannia dominanciájával jellemezhető, és az EK megerősödésével csökkenő jelentőségű EFTA is. Vámunió: nincsenek belső vámok, és közös külső vámokat építenek ki - a tagállamok harmadik országok termékeire azonos mértékű vámot vetnek ki. Közös

piac: belső vámok nincsenek, közös külső vámokat határoznak meg, ezen felül a termelési tényezők szabad áramlását is biztosítják (áru, tőke, szolgáltatás, munkaerő). Ezen a szinten jelennek meg a különböző gazdaságpolitikák - távlati célkitűzésként a közös pénz bevezetése is felmerülhet. Gazdasági és pénzügyi unió: az előbb említett közös pénz ténylegesen bevezetésre kerül és felállítanak közös bankokat is. Politikai unió létrejötte esetén az integráció intézményrendszere már az államiság jegyeit mutatja - azaz a politika klasszikus területein az együttműködés akár a föderációt is elérheti. A fentebb ismertetett -nem kizárólag Európát jellemző- gazdasági integrációs szintek eredményességi foka változó. A Közösség már eljutott a gazdasági és pénzügyi unió megvalósításáig (ld. EURO bevezetése), és már a politikai unió bizonyos vonásait (ld közös kül- és védelmi politika) is

magán hordozza. C.) A GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓ ALAPFOGALMAI: - "négy gazdasági szabadság": áruk, szolgáltatások, személyek, tőke szabad áramlása; - közös piac (common market): a közös gazdaságpolitikákat és a termelési tényezők szabad áramlását magában foglaló, a Római Szerződés (1957) által bevezetett kategória; - belső piac (internal market): (nem azonos az előbbi fogalommal!) az EK Szerz. 3 és 14 cikkének meghatározása szerint a belső piac olyan belső határok nélküli térséget jelent, melyben eltörlik az áruk, szolgáltatások, személyek és a tőke szabad áramlására vonatkozó korlátozásokat. A belső határok megszüntetése a tagállamok gazdasági relevanciájának megszűnésével jár (pl. nem határozhatja meg a vámokat). - egységes/egyetlen piac (single market): a bizottsági dokumentumok és a bírósági ítéletek a belső piac szinonímájaként használják, tehát azzal egyenértékűnek tekinthető. 2

I., A közös piac és a belső piac összehasonlítása: A közös piac (1957-től létező fogalom) megvalósítja a négy szabadságot, végrehajtja a legteljesebb mértékű liberalizációt. Minthogy nem irányoz elő közös politikákat, így a belső piacnál szűkebb kategória, hiányosságai a belső piac létrehozását tették indokolttá. Ez utóbbi integrációs formát az 1985-ben kiadott "A belső piac megvalósításáról" szóló Fehér Könyv említi először; alapszerződés-szintű megfogalmazására az 1987-es SEA (Single European Act=Egységes Európai Akta) módosításaival került sor. II., A gazdasági integráció fázisai: - negatív integráció során dereguláció, azaz a korlátozások leépítése történik (kereskedelemkorlátozó nemzeti jogszabályok hatályon kívül helyezése). Ez az első időszakban, a vámunió megvalósulásáig volt jellemző. - a pozitív integráció egy egységes szabályozási térség megvalósítása

érdekében a dereguláció eredményeit regulációval; másnéven új, érdemi szabályozással egészíti ki (pl.: társasági jogi szabályok) Felmérések szerint az integráció magasabb fokát képviselő pozitív integráció során a közösségi joganyagnak már mintegy 80%-a átalakításra került. III., A közös piac megvalósításának eszköze: Az állampolgárságon alapuló diszkrimináció tilalma (EK Szerz. új számozás szerint 12 cikk), melyt az Európai Bíróság gyakorlata -szélesen értelmezve azt- olyan esetekre is kiterjesztett, melyek már a kereskedelemkorlátozó intézkedések általános tilalma felé mutatnak. D.) AZ EK SZERZŐDÉS JELLEMZŐI: Vissza- és továbbutalás: az EK Szerz. fogalmai egymásra utalnak, egymást kiegészítik pl: a szolgáltalásokra vonatkozó rendelkezések hátterát a letelpedés szabadsága adja meg. Határozatlan jogfogalmak: a Szerződésben nem teljesen pontos kategóriák vannak jelen pl.: a "mennyiségi

korlátozással azonos hatású intézkedések" szerződési definíciójának hiányában annak értelmét a közösségi intézmények fejtik ki - különösen az Európai Bíróság jogértelmezési gyakorlata nyomán. A szabályozás egyensúlytalanságai: az egyes termelési tényezők szabadságát a Szerződés nem azonos fokon és nem azonos szintű liberalizásással biztosítja. Pl: 1957-ben amíg a liberalizálás az árukra feltétlenül kiterjedt, addig ugyanez a tőke vonatkozásában csak feltételesen valósult meg. A közösségi jog "túlcsordulása", vagy "hólabda-hatás" (spill-over effect): ez azt jelenti, hogy a közösségi szabályozás -belső dinamikája folytán- mindig újabb és újabb területekre terjed ki. A belső piac az alapszerződések aláírásakor még előre nem látható területeken is szabályozást követel, sőt a tradícionális jogterületek szabályai is közösségi jogi szempontból értelmezendők. Pl.:

polgári jogban a fogyasztói ügyletek szabályozását bonyolítja, hogy az egyik tagállamban élő állampolgár egy másik államban vásárol ("körbevásárolják a Közösséget"), ahol pl. az érvényesíthető szavatossági jogok számára nem jelentenek elegendő garanciát, így elbátortalanító hatása miatt a vásárlási szokásokra lehet kihatással. Ez indokolja a fogyasztóvédelem közösségi szintű szabályozását Pl. a belső határok megszüntetésével adott esetben a jogellenesen szerzett pénzek szabad áramlását is elősegíti a Közösség, így a pénzmosás büntetőjogi szabályozásakor közösségi garanciákat is figyelembe kellett venni. Érzékeny társadalmi, erkölcsi, valláserkölcsi kérdéseket is szem előtt kell tartani pl.: konkrét jogeset kapcsán (Írország v. Nagy-Britannia) az abortusz egyfelől minősülhet orvosi "szolgáltatás igénybevételének" (GB); másfelől lehet tiltott cselekmény is (Íro.) Az

áruk szabad áramlása: 3 Területei: 1., vámok eltörlése 2., mennyiségi korlátozások és azzal azonos hatású intézkedések eltörlése 3., megkülönböztető adózás 4., jogharmonizáció (klasszikus anyagi jogra, polgári jogra, műszaki és technikai előírások közelítésére vonatkozik) 1., vámok eltörlése: Erről az EK Szerz. új számozása szerinti 31 cikk (megelőzően: 3, 14 cikkek) rendelkezik; a 23 cikk (régen 9.) pedig deklarálja: "A Közösség vámunión alapul, mely a teljes árukereskedelemre kiterjed, és amely magában foglalja a behozatali és kiviteli vámok, valamint a vámmal egyenlő hatású díjak tilalmát a tagállamok között, valamint egységes vámtarifa elfogadását a harmadik országokkal szemben." Az EK Szerz. aláírásakor megadták a belső vámok eltörlésének részletes menetrendjét és módját Ezek szerint a "standstill klauzula" alapján (= a pillanatnyi állapotot befagyasztó rend, ha le

akarnánk fordítani, azt mondhatnánk: "ahogy fekszik, úgy nyugszik") nem lehetett emelni az 1957-ben a tagállamokban alkalmazott vámokat, az árukat magasabb vámkategória alá nem lehetett átsorolni. A tagállamok számára eredetileg egy 12 éves periódust irányoztak volna elő a belső vámok leépítésére, azonban már 1968-ra (11 év alatt) eltörölték a vámokat és a kereskedelmi forgalom számára extra terhet jelentő vámpapírokat is. Minthogy a vámok és a vámellenőrzés statisztikai adatgyűjtésre is szolgált, így megszüntetésük nyomán e célból más eszközöket kellett igénybe venni. Ugyanígy: az illegális határforgalom megakadályozására pl. a rendőségek közti fokozottabb együttműködést kellett kiépíteni, melynek nyomán -egyelőre kezdetleges formában- jött létre az európai rendőri szerv, az EUROPOL. Ami a vámunió külső oldalát, azaz a külső vámrendszert illeti, ennek előzménye az ún.

"kezdővám" megállapítása volt, melyet aztán harmadik országokkal szemben alkalmaztak. Az említett vámtételt a négy vámterületre osztott Közösség egyes részeiben alkalmazott vámok számtani átlagából képezték. (Ez azonban nem válhatott a harmadik országokkal folytatott kereskedelem kizárólagos alapjává, hiszen befolyásolták azt pl.: a GATT vámcsökkentő terhei is) A harmadik országokkal szemben mindenkor alkalmazott vámtételek az Európai Közösség 21 árukategóriát tartalmazó egyesített vámnómenklatúrájából (CN= Combined Nomenclature) ismerhetők meg. Egyébiránt a Közösség szerződéses vagy autonóm vámtételeket alkalmaz. Az előbbi, mennyiségileg is túlsúlyban levő kategória nemzetközi szerződési kötelezettségből fakad; ezzel szemben (a kevésbé gyakori) autonóm vámok esetén azok meghatározására az EK jogosult. Egyságes vámtételeken kívül egységes vámeljárásról is beszélhetünk. A 2913/1992

számú Rendelet határozza meg az EK harmadik országokkal szemben alkalmazandó Általános Vámeljárási Szabályait, egyúttal tisztázza az alapvető vámjogi fogalmakat, az EK pontos vámterületét stb. (Ez a kategória nem fedi teljes egészében tagállamok területét, mert Németország újraegyesítését megelőzően pl. az EK vámterületébe az NDK is beletartozott; az EK-ban nem tag miniállamok /Andorra, Lichtenstein stb./ bilaterális megállapodás alapján szintén a közösségi vámterülettel esnek egy tekintet alá - viszont pl Grönland ennek nem tagja.) Annak ténye, hogy a Közösség joghatósága kiterjed a vámtételek megállapítására is, az EK igen erős kompetenciáját jelzi - közösségi szerv hiányában a Rendelet szükségképpeni végrehajtói ellenben a tagállami vámhatóságok. A bizonytalan jogfogalmak egységes vámkódex ellenére is értelmezési kérdéseket vetnek fel. 4 A legelső probléma a "vámmal egyenértékű

díjak" kapcsán merült fel a Bizottság v. Belgium és Luxemburg ügyben (C-2-3/62); melyben a perelt államok a belga és luxemburgi gyártók érdekében extra adót vetettek ki a külföldről behozott gyömbéres mézeskalácsra. Indoklásukban arra hivatkoztak, hogy mivel náluk drágább a rozs, mint az importáló országokban, így a hazai gyömbéres mézeskalács drágábban állítható elő. Az Európai Bíróság állásfoglalása szerint a fenti intézkedés vámmal egyenértékű díjnak minősül, minthogy azt kizárólag importtermékekre -bár más néven- vetették ki. A Diamantarbeiters v. Brachfeld-ügyben (C-2-3/69) a Belgium által a behozott gyémántra kivetett adó a gyémántipari dolgozók szociális alalpjának feltöltését szolgálta - minthogy az országban nem voltak gyémántlelőhelyek, így a korlátozást első ránézésre nem tekinthették protekcionista intézkedésnek. Mindezek ellenére a Bíróság kimondta, hogy nevétől,

céljától, alkalmazási módjától függetlenül bármely, a különböző termékekre a határátlépés tényénél fogva kivetett, vámnak nem minősülő pénzügyi teher protekcionista intézkedésnek tekintendő, minthogy hatása egyértelműen korlátozza a tagállamok közötti kereskedelmet. Kétség merülhet fel egyes díjak megítélése esetén is, így pl. a statisztikai adatgyűjtés költségeit, az egészségügyi ellenőrzési díjat, vagy egyéb, a szállítót terhelő díjakat a gazdasági racionalitás akkor igazolja -azaz ilyen díj akkor szabható ki- amennyiben azok a szállító számára közvetlen előnyt nyújtó szolgáltatás ellenértékének minősülnek. Mivel az első két díj a szállítót csak közvetetten juttatja előnyhöz, így azokat vámmal egyenértékű díjként kell kezelni. A határátlépés tényénél fogva kiszabott pénzügyi teher elfogadható, amennyiben az közösségi jogszabályból folyik, vagy a tagálamokra kötelező

nemzetközi szerződés írja elő. "Az áruk szabad mozgása", mint alapvető szabadság biztosítása az "áru" fogalmának pontos meghatározását teszi szükségessé, melyet ismételten a Bíróság esetjogán keresztül tekintünk át. A Bizottság v. Olaszország-ügyben (C-7/68) került sor a műkincseknek az "áru" kategóriába történő besorolására. Olaszország a műkincsekre -az Európai Bíróság által vámmal egyenértékű díjnak minősített, s ebből kifolyólag tilalmazott- adót vetett ki. Az EK Szerz. szerint minden kereskedelmi forgalomban részt vehető, pénzbeni értékkel kifejezhető tárgy árunak minősül; így amikor a Bíróság ennek alapján a műkincsek áru-jellegét deklarálta, azzal egyben a fogalom feldarabolásának megakadályozásához járult hozzá. (A Bíróság kiterjesztő értelmezésében az energiáról, hulladékról, szellemi alkotásokról stb. is kimondta az "áru-jelleget".) A

"harmadik országokból érkező áruk forgalma" az adott országban előállított, s az EK területére legálisan behozott árukra vonatkozik, melyek szabad áramlását a Közösség területén belül a továbbiakban biztosítani kell - azaz a feltételek fennállta esetén azokra a továbbiakban vámot kiszabni tilos. (E szabályozásnak természetesen csak egy vámuniót már megvalósított gazdasági integrációban van létjogosultsága, csak ez esetben áll fenn a belső és külső oldal egyensúlya.) Szintén a vámunió vetette fel közvetlen hatály kérdését (a gadasági élet szereplői tagállami bíróságok előtt hivatkozhatnak-e a közösségi joganyagra) - ld. Van Gend en Loos-ügy! 2., a mennyiségi korlátozások és az azzal azonos hatású intézkedések eltörlése: Az EK Szerződés 28., 29 cikke (régi számozás: 30, 34 cikk) mind az export, mind az import vonatkozásában megtiltja a tagállamok számára mennyiségi korlátozás

alkalmazását. A 30 cikkben megfogalmazott kivétel efféle intézkedéseket is jogossá tehet - de magának a mennyiségi korlátozással "azonos hatású" intézkedések körülhatárolása teremt bizonytalanságot. 5 Az EK Szerz. nemzetközi jog által is bevett gyakorlatnak minősülő mennyiségi korlátozások fokozatos eltörlését irányozta elő méghozzá első lépésben a bilaterális kvóták globális kvótákká alakítása révén. (Pl adott ország adott termékéből X darabot hozhatok be - globális kvóta esetén: exportáló országtól függetlenül az adott termékből az importom Y db. lehet) A kvóták felső határait aztán egyre feljebb emelve olyan szintet értek el, ahol az már nem is volt kitölthető, azaz funkcióját vesztette. (A valóságban az intézkedés a kereskedelmet nem érintette drasztikusan.) Az "azonos hatású intézkedések" tartalmát pontosítva az Európai Bíróság a Regina v Henn és Darby-ügyben

(C-34/79) amellett foglalt állást, hogy egy termék behozatalának kategórikus tilalma is a "korlátozás" szűkebb fogalma alá esik. A Bíróság elé került ügy tárgya szerint Nagy-Britanniába pornográf újságokat hoztak be Dániából, melyet az 1839-es angol Customs Consolidation Act kategórikusan tiltott. Ez a -kontinentális jogászok számára triviális kérdés- a jogi kultúrák differenciáinak, s a common law-hagyománynak köszönhetően okozott problémát. Amint az várható volt, a Bíróság megállapította, hogy a törvény szövegében található "tiltás" is korlátozás, tehát közösségi jogba ütköző rendelkezés. A 70/50-es számú Irányelv két lépésben határozza meg, hogy a tárgyalandó kategória pontosan mit is takar. Ezek szerint: 1,) intézkedés: a jogszabály; rendelkezés; közigazgatási előírás; minden, hatóság által kibocsátott aktus ideértve az ajánlásokat is. (Az irányelv kísérletet tesz e

segédfogalmak meghatározására is, ez a felsorolás azonban akkor sem kimerítő; pl. a közigazgatási előírásokat az állandóan folytatott, megfigyelhető praxis definiálná.) 2.) mennyiségi korlátozással azonos hatás: ide tartoznak a diszkriminatív intézkedések (belföldi és külföldi termékekre alkalmazandó eltérő szabályok) kereskedelemkorlátozó hatással. 2001. március 30 A mennyiségi korlátozások és az azokkal azonos hatású intézkedések megítélése az Európai Bíróság gyakorlatában A 70/50 számú irányelv meghatározásában szereplő "intézkedések" közül az "ajánlások" tilaltására lehet példa a Bizottság v. Írország (C-249/81), közkeletűbb nevén a "Buy Irish!"-ügy Az ír áruk propagálására a 70-es években indított átfogó reklámhadjárat (reklámok a tévében, külön embléma, üzletlánc az ír áruk értékesítésére stb.) kereskedelemkorlátozó hatásának elbírálása várt

a Bíróságra. A kampányt folytató gazdasági társaságot az ír kormány támogatta, az igazgatótanács tagjainak kinevezésébe is beleszólással bírt. A Bizottság az EK Szerz. 28 (megelőzően: 30) cikkére hivatkozott Az idézett rendelkezés szerint: "A tagállamok között tilos a behozatal mennyiségi korlátozása, valamint bármilyen ezzel egyenértékű hatású intézkedés." A Bizottság ezt abban látta megvalósulni, hogy az ír áruk vásárlására buzdító hirdetések lebeszélnek a többi tagtagállam termékeiről - azokból kevesebbet hoznak be, azaz Írország mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedést foganatosít. A kormány álláspontja szerint pusztán reklámmal egy fogyasztót sem köteleznek semmire. Az integrációpárti Bíróság ezt az érvet nem találta meggyőző erejűnek, így a közösségi jog hatékonysága 6 érdekében megállapította, hogy a kampány a fogyasztók vásárlási szokásait befolyásolta. A

közösségi jog értelmében tehát nem domborítható ki az áruk nemzeti jellege - de nem tartozik ide az az eset, ha egy termék a jellegénél fogva köthető egy adott régióhoz (pl.: pármai sonka), vagy, ha "kiváló áru" minősítésben részesül. Mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésre vezető közigazgatási gyakorlatot állapítot meg a Bíróság a Comission v. France-ügyben (C-21/84), mikor a francia hatóságok elhúzódó eljárásukkal megakadályoztak egy angol vállalatot abban, hogy a postai bérmentesítő gépek francia piacán megjelenhessen, ugyanis az indokoltnál hosszabb ideig nem válaszoltak az angol cég ajánlatára, végső soron pedig elutasították azt. A Bíróság megállapította , hogy céljuk ezzel a cég elriasztása volt, mivel az ilyen -konzekvensen folytatott- negytív gyakorlat kisszámú piaci szereplő esetén könnyen vezethez diszkriminációhoz. Adott esetben egy nem alkalmazott jogszabály is

ellentétes lehet az EK Szerz. 30 cikkével például, ha a külföldi kereskedőket elriasztó törvény mellett létezik egy számukra kedvezőbb szabályozást tartalmazó, s így alkalmazásra kerülő pl. kormányrendelet; az intern aktus (kormányrendelet) ellenére a nem alkalmazott törvény mégis közösségi jogba ütköző lesz, mert jogszabályi formájánál fogva ez az, ami tipikusan mindenki számára megismerhető, s nem a belső szabályozás. Ilyenkor a tagállam nem hivatkozhat arra, hogy nem alkalmazza a kérdéses törvényt, de meg is kell változtatnia azt. A C-8/74 számú, Dassonville-ügy nyomán Dassonville-formulának keresztelt legátfogóbb megfogalmazás szerint: "mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül minden olyan, tagállamok áltat alkotott kereskedelmi szabály, mely alkalmas arra, hogy, a tagállamok közötti kereskedelmet ténylegesen vagy potenciálisan, közvetve vagy közvetlenül korlátozza." Azaz nem

szükséges a konkrét kereskedelemkorlátozást bizonyítani, elegendő, ha ez a hatás áttételesen (közvetve, potenciálisan) fennáll. Főként az élelmiszerekre és alkoholtermékekre a nem diszkriminatív, de kereskedelemkorlátozó intézkedések is elfogadhatók lehetnek. A Cassis de Dijon néven elhíresült Rewe v. Bundesmonopolverwaltung für Branntwein-ügyben (C-120/78) a német hatóságok a francia feketeribizli-likőrt nem engedték forgalmazni Németországban, mondván, hogy az nem éri el a likőrökre az égetettszeszekről szóló német törvényben előírt alkoholfokot. Amint az várható volt, a Bíróság közösségi jogba ütközőnek minősítette a jogszabályt -az egyik legnagyobb hatású elvre- a "kölcsönös elismerés elvére" (mutual recognition) hivatkozva. Ugyanis más tagállamban sem lehet megakadályozni azon termék forgylmazását, melyet az egyik tagállamban jogszerűen vezettek be a piacra. A kölcsönös elismerés elvének

alkalmazásával a jogalkotó jelentős jogharmonizációs tehertől is szabadul, minthogy a termékeket nem kell "uniós szempontból" definiálni. Maga a Bizottság is az elv érvényre juttatásának elkötelezett híve: 1996 és 1998 között a tagállamok ellen 228 esetben indított eljárást (ebből 105 már az előzetes eljárás során befejeződött) - 52 esetben indult eljárás Franciaország ellen, 33 Németországgal, 23 Olaszországgal szemben; az ellentétes póluson Írország képviselteti magát 1 üggyel, Luxemburg ellen pedig egy eljárás sem indult. A német hatóságok a közegészségügy védelmét hozták fel ellenérvként: a feketeribizli-likőr alkoholfoka oly csekély, hogy a fogyasztó arra könnyedén rászokhat. A Bíróság szerint az EK Szerz 30 (megelőzően 36. - ld később) cikkében megfogalmazott kölcsönös elismerés elve alóli kivételek viszont ezt nem igazolják Két közösségi jogszabály biztosítja, hogy új akadályok ne

rontsák le az elv érvényesülését: - a 83/189 sz. EGK irányelv generálisan alkalmazandó műszaki szabványok kibocsátása esetén a tagállamok számára előírja, hogy a többi tagállamot és a Bizottságot tájékoztassák a bevezetendő 7 szabványról, akik -amennyiben kereskedelemkorlátozó hatástól tartanak, vagy a kérdés közösségi szintű szabályozását látják indokoltnak- a bevezetés elhalasztását kérhetik; - 3052/95 sz. EK határozat pedig az áruk szabad áramlása elvétől eltérő nemzeti intézkedések nyilvántartásba vételére létrehozandó információs eljárásról szól. A határozat 1. cikke szerint: "ha egy tagállam intézkedéseket hoz azért, hogy egy bizonyos árutípust -annak ellenére, hogy azt valamely tagállamban jogszerűen állítottak elő vagy hoztak forgalomba- kizárjon piacáról, arról a Bizottságot értesíteni köteles." (A megvalósítás kissé problémás, hiszen a bejelentés célja a

monitoring, de jogsértés esetén az bírósági eljárás alapjául is szolgálhat.) A bejelentési kötelezettség természetesen nem áll meg akkor, ha az árut nyomozás miatt foglalták le, vagy a közrend, közerkölcs védelme indokolta kitiltását; továbbá a határozat nem érinti a használt árucikkek körét sem. (Az Európai Bíróság számos esetben foglalt állást: pl. a kizárólag durumlisztből készíthető olasz spagetti, a kizárólag kocka alakú német margarin, a kizárólag víz-komló alapanyagból előállítható német sör stb. kereskedelemkorlátozó intézkedéseinek tárgyában A Comission v. Germany-ügyben (C-178/84) a német sörtisztasági törvény alapján a francia gyártók kívülrekedtek a német piacon. Minthogy nyilvánvaló jogsértés történt, az intézkedés és a gyártókat ért kár között okozati összefüggés állt fenn, így ez is mennyiségi korlátozásnak volt tekinthető.) A közösségi jog alkalmazásánál fogva

"fordított diszkrimináció" is előállhat, azaz, a nemzeti előírás szigorúbb követelményeket támaszt, mint a közösségi, így a külföldi termelő kedvezőbb elbánásban részesül. Mivel a mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések fogalma nehezen határozható meg, ezért a termelők a számukra kicsit is kedvezőtlen intézkedések esetén előszeretettel hivatkoztak rá, mint a nemteljesítés alapjára. Ennek a gyakorlatnak vetett véget a Sundays trading-ügyben hozott döntés. Az Egyesült Királyságban az 50-es évek óta volt hatályban a vasárnapi kereskedelmet tiltó törvény; melyet a vasárnap is forgalmazható áruk körének listája egészített ki (pl.: friss tej árusítható, tartós tej nem) A nagy bevásárlóközpontok megjelenésével a kereskedők nagy része ezt figyelmen kívül hagyta, mondván, hogy az kereskedelem-korlátozás, s mint ilyen az EK Szerződésbe ütközik: így kevesebb áru adható el,

következésképpen kevesebb áru hozható be külföldről is. Az Európai Bíróság azonban nem állapította meg az árusítási tilalom 30. cikkbe ütközését, mert az "nem lépi túl azt a mértéket, mely a közösségi szabályok alkalmazásából következik." (Ez a deklaráció ismételten kaotikus gyakorlatot eredményezett.) A Keck és Mithouard-ügyben (C 267, 268/91) a hatályos francia jogszabály a kereskedőknek megtiltotta a veszteségre történő eladást (ez annyit jelent, hogy a kereskedő a beszerzési árnál olcsóbban adja el az árut, ami azért jár kizárja a versenyt, mert az alacsony áraival monopóliumot szerzett vállalkozás azt követően maga határozhatja meg az árakat), amit a két büntető eljárás alá vont személy megsértett. A Bíróság ezt a jogszabályt sem minősítette az EK Szerz. 28 cikkébe ütközőnek, sőt a kereskedőket megdorgálta a kialakuló gyakorlat miatt, melyben egyre több állami intézkedést

kérdőjeleznek meg. Amint azt a Bíróság már előzőleg is megállapította, az értékesítés bizonyos formáit szabályozó tagállami szabályozások nem korlátozzák feltétlenül a kereskedelmet. Jogsértésről ugyanis akkor beszélhetünk, ha a szabályozás rejtett diszkriminációt valósít meg. A mennyiségi korlátozás alóli kivételek 8 A "feltétlen érvényesülést kívánó követelmények" (mandatory requirements) nem diszkriminatív, de kereskedelemkorlátozó intézkedést indokolhatnak ezek: a fogyasztók érdeke; a kereskedelem tisztasága; a környezetvédelem; azaz ezek a szempontok a kölcsönös elismerés elvétől való eltérést igazolhatnak. Ezzel szemben a 30. cikkben foglalt kivételek: "A 28-29 cikk rendelkezései nem zárják ki a behozatalra, kivitelre vagy az árutranzitra vonatkozó olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket a közerkölcs, a közrend vagy a közbiztonság, az emberek, állatok életének,

egészségének védelme, a növények védelme, a művészeti, történelmi vagy régészeti értékű kincsek megóvása, az iparjogvédelem és a kereskedelmi tulajdon védelme indokol. Ezek a tilalmak vagy korlátozások azonban nem lehetnek sem önkényes hátrányos megkülönböztetés, sem álcázott korlátozás eszközei a tagállamok közti kereskedelemben." A fenti körülmények fennállása esetén diszkriminatív jellegű szempontokat is figyelembe vehet a jogalkotó, így pl.: áruk eredetén, állampolgárságon alapuló szempontokat I.) A közrend, közerkölcs és a közbiztonság fogalmait a Bíróság kumulatíve használja, szétválasztásuk meglehetős nehézségükbe ütközne, így együttes alkalmazásuk inkább "túlbiztosításnak" tekinthető. A három kategória közül a legátfogóbb jelentéssel talán a "közrend" bír, ez egy ország alapvető erkölcsi, politikai, gazdasági értékrendjét testesíti meg. A

"közerkölcs" fogalmának meghatározása a nemzeti hatóságokra marad - e téren a kölcsönös elismerés elve nem érvényesül. A Bíróság kikötése szintén az, hogy arra a tagállamok ne diszkriminatíve, rejtett visszaélési célzattal hivatkozzanak. Írország hivatkozott a közbiztonságra a Campus Oil-ügyben (C-78/83). A tényállás szerint a külföldi tulajdonban lévő egyetlen ír kőolajfinomítót veszteséges működése miatt kellett volna bezárni. Ezt megakadályozandó az ír kormány megvásárolta a finomítót, nyereségessé tételét pedig a továbbiakban kényszer-kereslettel kívánta biztosítani, vagyis a forgalmazóknak a kőolajtermékek 20%-át a nemzeti finomítótól kellett beszerezniük. A Bíróság előtt az ír kormány az üzemanyag és a közbiztonság összefüggésére hivatkozott hiányában az állam nem tudja ellátni jóléti funkcióit. A bírósági döntés meghozatalát megelőzően két lépésben annak

elbírálása történik, hogy: - mennyiségi korlátozásról ill. azonos hatású intézkedésről van-e szó? - ha ez bizonyítást nyer, vajon van-e olyan körülmény, mely legitimálja azt? A Campus Oil-ügyben a Bíróság úgy látta, hogy Írország megalapozottan hivatkozott a közbiztonságra. II.) Az önkényes, megkülönböztető hivatkozás tilalmára hozható példának a Regina v Henn and Darby-ügy (34/79), melyben pornográf újságok behozatalának kategórikus tilalmáról lévén szó, az Egyesült Királyság a közerkölcsre hivatkozott. Elegendő, ha a Bíróság előtt a tagállam a romboló hatásra hivatkozik, azt bizonyítania nem kell - azonban a Bíróság vizsgálja, hogy tagállam belföldi termékekkel szemben is annyira "védi-e erkölcseit", mint azt a külföldiekkel szemben teszi. Az Egyesült Királyság minden területén a korlátozás, visszaszorítás tendenciája volt megfigyelhető (valahol csak a postai úton történő

kézbesítés volt tilos, valahol oktatási intézmények közelében nem lehetett értékesíteni stb.), mindazonáltal diszkrepancia mutatkozott a kategórikus tilalom és a megengedő szabályozás közt. A Bíróság mégis azt monta, hogy nincs szó önkényes diszkriminációról, mivel a szabályozás belföldön is a korlátozás szándékát mutatja - így a közerkölcsre hivatkozás elfogadható. A Conegate v. HM Customs and Excise-ügyben (C-121/85) szintén pornográf termékek behozatalát tiltották, szintén közerkölcsre hivatkozva. A Bíróság rámutatott, hogy belső jogában az Egyesült Királyság nem védi olyan intenzíven a forgalmazást, mint import esetén - így ez esetben a mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedés ténye megállapítható volt. 9 Az Európai Bíróság folytonosságra törekvő joggyakorlata, melyet a jogbiztonság követelménye is megerősít, nem feltétlenül jelenti, hogy a Bíróság korábbi álláspontjától

ne térhetne el. (A common law országok hagyományos precedensrendszere egy ilyen eltérésre sokkal nehezebben adna lehetőséget.) 3., megkülönböztető adózás: A negatív integráció eszköze, az EK Szerz. 90 (megelőzően: 95) cikkén alapul; az (1) bekezdés szerint: "Egyetlen tagállam sem vethet ki a más tagállamból származó árukra sem közvetve, sem közvetlenül semmiféle olyan belföldi adót, amely magasabb, mint a hasonló jellegű hazai árukra kivetett adó." A tagállam tehát nem alkalmazhat olyan adót, mely a hazai termékek közvetett védelmére alkalmas. E védelem nem kell feltétlenül a hasonló árukra irányulnia - bármely termékre alkalmazott védő jellegű adóztatás közösségi jogba ütközik. 2001. április 6 Az áruk szabad áramlása, a megkülönböztető adózás - folyt. Az EK SZerz. 90 cikk (1) bekezdés alkalmazhatósága a Commission v Italy ügyben (C-21/79) az olajtermékek adóztatása kapcsán merült fel.

Olaszország az import kőolajat arra hivatkozva sorolta magasabb adózási kategóriába, hogy annak eredetmeghatározása a behozatal miatt szinte lehetetlen. Az ügyben az újrahasznosított és az újra nem hasznosított olaj különbségéről is állást foglaló Bíróság ezt az érvet elutasította; egyúttal megállapította, hogy az eredtetmeghatározás valóban az importőr számára jelent plusz költséget, de e kiadásokat az olasz hatóságok csak ésszerű határokon belül állapíthatják meg. A Commission v Ireland ügy (C-55/79) nem hátrányos adóztatásról, hanem megkülönböztető adóbeszedési módról szólt. Az importőröket ugyanis a határ átlépésekor azonnali adófizetésre kötelezték, míg a hazai szállítók ugyanerre pár hónapos haladékot kaptak. Az adó kivetéséhez kapcsolódó mögöttes körülmények is eredményezhetik a közösségi jog megsértését, mint amint azt a Schattle v Finanzamt Freudenstadt ügy (C-20/76) példázza. A

német hatóságok a nagy belföldi távolságokon szállító gépjárműveket úthasználati adóval terhelték meg (a rövid távolságra törtánő szállítást nem) azon megfontolásból, hogy közvetve az adóztatással -a vízi és vasúti közlekedést serkentésével- környezetvédelmi célokat is szolgálnak. A probléma abból adódott, hogy a külföldi szállítókat az adó rövidtávon is sújtotta - azaz kizárólag belföldi árukra adtak mentességet, mely amint az várható volt, irracionális különbségtételt jelentett. A Commission v France ügyben (C-112/84) a francia gépkocsik súlyadózása minősült rejtett diszkriminációnak. A szóban forgó súlyadót nem a gépjárművek súlyához, hanem teljesítményéhez igazították, mely adózási skála 160 lóerőig progresszíven emelkedett (ez a kategória egy évre 1100 Frcs súlyadót fizetett), ott azonban a táblázat drasztikusan nagyot ugrott: a következő kategória évente már 5000 Frcs

fizetésére volt köteles. Az ügy közösségi természetét az a körülmény adta, hogy 160 lóerő felett csak külföldi, az alatt csak francia gyártmányú kocsik szerepeltek. Rejtett volt a diszkrimináció, minthogy nem az autó behozatali, hanem fenntartási költségeit emelték meg. 10 A Bíróság a 90. cikk (1) bek sérelmét, azaz a rendelkezés közösségi joggal összeegyeztethetetlen voltát állapította meg - azonban még számos bírósági döntés kellett ahhoz, hogy a francia adórendszerből kikerüljenek a diszkriminatív rendelkezések. Hasonló tényállásból ellentétes konzekvenciát vont le a Bíróság a C-132/83 számú Commission v Greece ügyben. A görög rendszer a gépkocsikat hengerűrtartalom szerint adóztatta, ahol a progresszív adózási skála ugyan nem mutatott drasztikus törést, magasabb adósávba mégis csak az importált adók estek. Minthogy a rendszer logikája nem tört meg (a skála folytonos volt), az intézkedés a

Bíróság szerint nem minősült diszkriminatívnak. Az EK Szerz. 90 cikke (2) bekezdésének kulcsszava a "közvetett védelem": "egyetlen tagállam sem vet ki egy másik tagállamból származó árukra olyan belföldi adókat, melyek alkalmasak arra, hogy közvetve más termékeket védjenek." Ezt a bekezdést továbbgondolva jutott el a Bíróság arra az álláspontra, hogy tilos minden olyan adó is, mely valamely nem hasonló hazai és külföldi termékre vonatkozik, de összefüggéseit tekintve mégis diszkriminatív lehet. Pl: a gázkonvektor és a villanykályha eltérő energiahordozót használnak fel, mégis rokon szükségletet elégítenek ki, tehát két nem hasonló termék áll egymással versenyben. Azt, hogy a "hasonlóság" az égetett szeszek vonatkozásában mit jelent, a Bíróság a C-168/78 számú Commission v France ügyben nem adta meg egyértelműen. Franciaországban a gabona-alapú égetett szeszek adója a

gyümölcs-alapúakhoz képest kiugróan magas volt; holott a franciák gabona-alapú égetettszesz gyártása a jelentős mennyiségű gyümölcs-alapú alkoholhoz képest szinte elhanyagolható volt. Az intézkedés nyilvánvalóan diszkriminatív, de vajon a 90. cikk (1), vagy a (2) bekezdés alapján lesz Franciaország elmarasztalható? Az első esetben a "versenyben álló termékek", a második esetben a "hasonlóság" lehetne a felelősségrevonás alapja. Mindkét álláspont alátámasztható, de a Bíróság nem bonyolódott bele a kérdés megoldásába. A Commission v UK (C-170/78) ügyben a sör alacsony, és a bor magas adóterhelése ugyanezt a tényállást eredményezte. Angliában a sörgyártás és sörfogyasztás a domináns; a bor diszkriminálása a Bíróság megítélésében a két termék hasonlósága tényében érhető tetten. Adott esetben nehezen dönthető el, hogy valamely ügy az EK Szerződés vámmal egyenértékű díjakról

szóló 25. cikke, vagy a megkülönböztető adózás tilalmáról szóló 90 cikke hatálya alá esik-e - az viszont kétségtelen alapelv, hogy az említett cikkekre a Bíróság kumulatíve nem hivatkozhat azon ténynél fogva, hogy a rendelkezések minden vitás esetet besorolhatóvá tesznek. (A 90. cikk közvetlen hatályát a Bíróság a később tárgyalandó Lütticke-ügyben mondta ki) A Közösségek a technikai és biztonsági előírások terén is megkísérelte a szabályozás összehangolását; első lépésként jogszabályi formában, részletekbe menőkig szabályozott, műszaki tartalmú rendelkezések kibocsátásával. Az új szemléletű harmonizáció jegyében az irányelvek a továbbiakban már csak a szabályozás alapelveit tisztázzák, a részletezés a Nemzeti Szabványügyi Hivatalok kompetenciájába tartozik. Így például az új generációs szabályozás első eredményeként született, gyermekjátékokra vonatkozó irányelv csak arra

szorítkozott, hogy meghatározza a "gyermekjáték" fogalmát, továbbá pl. a biztonságos használat kritériumait A letelepedés szabadsága a munkavállalók szabad mozgása Az EK Szerz. 39 cikke (1) bek alapján: "A Közösségen belül biztosított a munkavállalók szabad mozgása." A korábban hatályos, régi számozás szerinti 48 cikk ezt még úgy fogalmazta meg, hogy "A munkavállalók szabad mozgása a Közösségen belül legkésőbb az átmeneti időszak végéig megvalósul." 11 értve azt a bérezés, foglalkoztatás stb. terén megjelenő, az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés megszüntetésére. Az EKSzerz. által ténylegesen megfogalmazott, a munkavállalókra háramoltatott jogok a (3) bek szerint a következők: "A szabad mozgás magában foglalja azt a jogot, hogy a munkavállaló a közrend, közbiztonság és a közegészség által indokolt korlátozások fenntartásával: a.) a tényleges

állásajánlatokra jelentkezzen, b.) ebből a célból a tagállamok területén szabadon mozogjon, c.) valamely tagállam területén tartózkodhasson abból a célból, hogy ott munkát végezzen az adott tagállam állampolgárainak foglalkoztatására vonatkozó törvényeknek, rendeleteknek és közigazgatási előítrásoknak megfelelően, d.) a foglalkoztatás megszűnését követően, annak a tagállamnak a területén maradjon, ahol foglalkoztatták, a Bizottság végrehajtási rendeletében meghatározott feltételek szerint." Amint az látható, a közbiztonság, közrend és közegészségügy korlátozást tehet indokolttá; tehát magát a diszkriminációt általánosságban nem fogalmazhatjuk meg, mert a munkavállalást, munkaszerződést, a munkavállalás egészségügyi feltéleit stb. a tagállamok határozzák meg Ami a rejtett, azaz közvetett, állampolgárságon alapuló diszkriminációt illeti, különösen nehezen bizonyítható ez pl. akkor, ha egy

állás betöltését az állam nyelvtudáshoz köti A Groener-ügy tanulsága szerint egy holland tanárnő Írországban szándékozott festészetet tanítani; az őt alkalmazó egyetem azonban elbocsátotta a hölgyet, mert az -bár az Írországban szintén hivatalos nyelvnek számító angolt kiválóan beszélte-, de írül nem tudott. A Bíróság megítélése szerint, az oktatás nyelve hiába volt az angol, az ír nyelv tudásának megkövetelése mégsem minősült diszkriminatív intézkedésnek; jóllehet, az irányadó 1612/68-as, a nemzeti nyelv tiszteletbentartásáról szóló direktíva nem nyújtott kellő formáljogi alapot az eset eldöntéséhez. Valószínűbb, hogy az Írország számára kedvező ítélet meghozatalát inkább metajurisztikus elemek segítették, mint pl. az, hogy a többi tagállam Írországot támogató nyilatkozatot nyújtott be a Bíróságon, vagy, az hogy a referáló bíró, görög nemzetiségénél fogva maga is szimpátiával

viseltetett az írek iránt. Az EK először a munkavállalók szabad áramlásának megfogalmazásával lépett túl a vámunió nyújtotta együttműködés keretein; ami a XX. századi Európában egyáltalán nem minősült általánosnak, hiszen a nemzetállamok általában maguknak vindikálták a munkavállalói kör meghatározásának jogát. Ehhez képest az EK-ban Római Szerződés a más tagállamok állampolgárait, hagyományos értelemben a külföldieket feljogosította arra, hogy az adott tagállam munkavállalóival megegyező feltételek mellett vállaljanak munkát. A Társulási Megállapodást aláírt, s így tagjelölt országok -így Magyarország is- további kétoldalú megállapodásokban határozhatták meg azt a munkavállalói létszámot, akiket a társulás ideje alatt az EK tagállamaiban alkalmazhatnak, tehát ebben az időszakban a munkavállalók szabad mozgása még nem érvényesül. A Nyugat félelme a külfödi munkaerő beáramlásától

hazánk esetében kevéssé reális, minthogy a magyar munkaerő az országon belül is kevéssé mobilis, a munkanélküliséggel pedig, mint csökkenő tendenciával számolhatunk. Az viszont ténykérdés, hogy az EK bővítése során, a déli országok belépésekor az akkori tagok hasonló derogációkat alkalmaztak. Ma, a munkavállalás szabadsága nem illeti meg azokat, akik az EK területén illegálisan tartózkodnak - tehát a szabadság gyakorlásának feltétele tagállamok valamelyikének állampolgárságát birtokolni. E témakörben alapvető fontosságú másodlagos jogforrások: - 1612/68 sz. rendelet a munkavállalók szabad áramlásáról - 68/360 sz. irányelv a munkavállalók tartózkodásáról 12 - 64/221 sz. irányelv a közrend, közbiztonság, közszolgálat, társadalombiztosítás kérdéséről, a nemzeti társadalombiztosítási rendszerek együttműködéséről. Ami az egyetemisták tartózkodási jogát illeti, a szabályozás nem

differenciált köztük és a munkavállalók között, ma viszont egyetemistaként azok tartózkodhatnak a Közösség területén, akik nem állnak alkalmazásban más tagállamban, de a megélhetéshez szükséges fedezettel, egészségügyi biztosítással rendelkeznek (ugyanezek a kritériumok egyaránt vonatkoznak a nyugdíjasokra is!). Az uniós polgárság fogalmát az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés vezette be, megelőzően ezt a problémát az EK Szerz. 8-8/e cikke kezelte Ma a kérdésre a módosított Szerződés 1722 cikke irányadó "Az Unió állampolgára minden olyan személy, aki egy tagállam állampolgára Az uniós állampolgárság kiegészíti a tagállami állampolgárságot, és nem helyettesíti azt." Ennek alapján minden polgárnak szabad joga, hogy az Unió területén szabadon tartózkodjon, kiegészítő politikai alkotmányos jogosítványként pedig részt vehet a tartózkodási helye szerint illetékes helyhatósági-, és

az Európai Parlamenti választásokon; veszély esetén harmadik államban, amennyiben ott saját államának konzuli képviselete nincs, bármely tagállamtól igényelhet konzuli védelmet, stb. KÖZSZOLGÁLAT (public service): Az állampolgárságon alapuló diszkrimináció tilalma az EK Szerz. 39 cikke (4) bek szerint nem érvényesül a közigazgatásban való foglalkoztatottságra - azaz a közszolgálati szférában támaszthatók olyan követelmények, amellyel az állam saját állampolgárait favorizálja; a problémát természetesen itt is az jelenti, hogy mit minősítünk közszolgálatnak, hiszen erre definíciót a Római Szerződésben nem találunk. Az Európai Bíróság gyakorlatában kristályosodó fogalom szerint közszolgálatnak tekinthető az a beosztás, amely a közhatalom gyakorlásában való közvetett és közvetlen részvételt és az állam vagy más hivatalos szerv általános érdekeinek védelmét foglalja magában. A pusztán körülírásnak

minősülő "definíció" szerint e kategóriába tartozhatnak a köztisztviselők (akik ügydöntő feladatokban vesznek részt), a bírák, a fegyveres erők tagjai, a közalkalmazottak közül a közoktatásban, közegészségügyben dolgozók. A közszolgálat fogalmát szemlélhetjük intézményi és funkcionális megközelítésből is; az előbbi feltételezésünk szerint pl. egy minisztérium egyész épülete, azaz az ott dolgozó összes alkalmazott a közszolgálati szférában dolgozik; funkcionális aspektusból viszont a személyes kompetencia válik döntő momentummá (ez utóbbi vélekedéssel ért egyet a közösségi jogászok nagy része is). Az Európai Bíróság a munkavállalók szabad áramlásával összefüggésben ítéleteiben a következőket konstatálta: 1.) a munkavállaló fogalmát, annak körét a Római Szerződés nem határozza meg, 2.) felmerülhet a "fordított diszkrimináció" problémája is, azaz a belföldi dolgozó

szigorúbb elbírálás alá vonása is, 3.) a tagállami gyakorlat a közrend, közbiztonság kritériumai kapcsán számos kivételt eredményezhet ad 1.) a munkavállalói kategória nem függhet valamely tagállam önkéntes meghatározásától, nem tehető függővé az egyéni jövedelemszinttől - tehát ez egy széles értelmezésnek teret engedő közösségi fogalmat takar. ad 2.) a munkavállalókra irányadó egyszer saját nemzeti jogrendszerük, másrészt amennyiben más tagállamban vállalnak munkát, úgy a közösségi jog is, adott esetben speciális kedvezményeket téve lehetővé, hiszen az EK Szerz. a munkavállalók számára abszolút jogokat fogalmaz meg, amilyen pl a szabad mozgás, vagy a szabad tartózkodás is. Az idevágó jogesetek a következők: 13 Sanders-ügy (C-175/78): egy észak-ír állampolgár az Egyesült Királyság területén többször követett el kisebb lopásokat, melyet az angol bíróság többek között Anglia és Wales

területéről történő kitiltással szankcionált. Az érintett a közösségi jogot hívta segítségül, amikor azzal érvelt, hogy mellékbüntetése az EK Szerz. 39 cikkét, azaz a szabad munkavállalás rendelkezéseit sérti A Bíróság ezzel szemben kifejtette, hogy az Egyesült Királyság az elkövetőt a közrendi záradékra hivatkozással nem tilthatja ki területéről, hiszen az illető személye az állam rendjére nem jelent nyilvánvaló, alapvető és súlyos veszélyt; azonban maga a közösségi jog sem invokálható, minthogy pusztán belföldi tényállásról van szó. (A kitiltást külföldi állampolgárokkal szemben biztosan nem lehetett volna foganatosítani) A Morson-ügyben (C-35-36/82) a vita tárgyát az a tény képezte, hogy egy tagállam területén nemcsak a munkavállalók, de azok családtagjai is szabadon tartózkodhatnak. Az ügyben Hollandiában élő, holland állampolgárok, tagállami állampolgársággal nem rendelkező szüleiket

kívánták az adott országban letelepíteni - mely törekvésük kudarcba fulladt. A Bíróság mégsem ítélt meg josértést, hiszen ismételten nemzeti ügyről volt szó, a Római Szerződés hiába biztosítja a családtagoknak is a tartózkodás szabadságát, ha az adott körülmények között a közösségi tényálláshoz szükséges kapcsoló tényező, a közösségi elem hiányzott. (Ha a szülőket valamely tagállam állampolgáraként akadályozták volna meg a letelepedésben, a holland gyakorlatot elmarasztalta volna a Bíróság!) A Moser-ügy (C-115/78) felperese korábban a Német Kommunista Párt tagja volt, lakhelyének, Baden-Würtenberg tartománynak joga előírta, hogy a tanári diploma megszerzésének feltétele az NSZK alkotmányos rendjének tiszteletben tartásáról szóló nyilatkozat megtétele. Ezt Moser úr ideológiai okokra hivatkozva megtagadta, így tanári diplomát sem szerezhetett. Az Európai Bírósághoz fordulva azzal érvelt, hogy

azzal, hogy akadályozzák diplomája megszerzésében, egyúttal elveszik tőle annak lehetőségét is, hogy a későbbiek során akár más tagállamban is munkát vállalhasson. A Bíróság az érvelést elutasította, hiszen a külföldi munkavállalás pusztán teoretikus feltételezése a közösségi jog alakalmazását nem eredményezhei. 2001. április 20 A letelepedés és szolgáltatás szabadsága A letelepedés szabadsága érinti a személyeket, munkavállalókat, kapcsolódik a tartós gazdasági jelenléthez (ld.: EK Szerz 43, 48 cikk) A szolgáltatások szabadsága (ld: EK Szerz 49 cikk) egyrészről -az átmeneti jelleggel- a székhelytől eltérő tagállamban szolgáltatást nyújtó vállalkozásokat, másrészről a szolgáltatást nem a saját tagállamban igénybe vevő állampolgárokat illeti meg. ÜGYVÉDEK ÉS GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK: 1.) ügyvédek Minthogy az egyetemek jogi oktatása keretében általában csak a nemzeti szabályozás

tanulmányozására nyílik mód, így a diplomák egyenértékűségének hiánya miatt a letelepedés szabadsága a jogvégzettek, pl. az ügyvédek tekintetében nehezen tölthető meg tényleges tartalommal Helyzetüket az is nehezíti, hogy az eljárásban közreműködő személyeket a nemzeti igazságszolgáltatás nem szívesen választja külföldiek közül. 14 A 77/249 sz. irányelv -az ügyvédi szolgáltatás szabad áramlásának biztosításáról- jelentette első áttörést: tevékenységük határon átnyúló szolgáltatássá válhatott annak ellenére, hogy nem rendelkeztek a másik ország képesítésével. Az irányelv felsorolta, hogy kik, ill milyen címek minősülnek "ügyvédnek"; így pl.: avocat= advocate= avvocato= rechtsanwalt stb A direktívában felsorolt személyek jogosultak más ország területén ügyvédi tevékenység folytatására. Az elmondottakból következik, hogy a fogadó állam a szolgáltatás gyakorlását nem kötheti

állandó lakhelyhez, kamarai tagsághoz stb. A szakmai, etikai követelmények tekintetében az irányelv leszögezi, hogy az ügyvédi képviseletből fakadó feladatokat a honosság szerinti állam szabályait meg nem sértve kell ellátni. Ez önmagában nem elegendő a rendelkezésekben rejlő ellentmondások feloldására, hiszen míg pl. az angol jogban a sikerdíj megengedett, addig ugyanez a francia jog szerint tilos. Az ilyen és hasonló érdemi kérdések rendezését könnyítendő, az Európai Ügyvédi Kamarák egyesülete egy kötelező erővel nem rendelkező etikai kódexet fogadott el a tagországok szabályainak közelítése érdekében. Az ügyvédi képviseleten kívül ellátandó egyéb ügyvédi tevékenységre pl. a tanácsadásra a honosság szerinti állam rendelkezései az irányadók (itt is érvényes a kikötés: amennyiben az a fogadó ország jogrendjét nem sérti). A külföldi ügyvédek végrendelet készítéséből és ingatlanügyek

intézéséből kizárhatók; ill. a fogadó ország előírhatja az Ügyvédi Kamara elnökénél történő bemutatkozási kötelezettséget vagy egyes ügycsoportoknál helyi ügyvéd közreműködési kötelezettségét is. A Commission v. Germany (C-427/1985) ügyben vitatott német jogszabály az "igazságszolgáltatás érdekeire" hivatkozva a teljes per során kötelezővé tette nemzeti ügyvéd közreműködését is - természetesen az Európai Bíróság ez esetben is a szolgáltatás szabadságának aránytalanul nagy korlátozását látta megvalósulni. A C-292/1986 sz. Gullung-ügy az etikai szabályok "betartása" kérdését járta körül Az érintett francia közjegyző az általa elkövetett etikai hiba következtében a jogászi praxisból több évtizedre kizárta magát. A továbbiakban -székhelyét Németországba áttéve- német ügyvédként vállalt jogi képviseletet Franciaországban; ahol múltjára tekintettel az ügyvédi

tevékenységtől eltiltották. A Bíróság a határozatokat megtámadó Gullunggal szemben a francia hatóságoknak adott igazat, minthogy a szakmai etikai szabályok betartásának vizsgálatakor a múltbeli tevékenységet is figyelembe vehető. Ami az ügyvédek letelepedési szabadságát illeti, itt az a kérdés merülhet fel, hogy vajon elegendő-e az ügyvédnek egy másik államba átteni a székhelyét, vagy pedig ott is külön irodát kell-e nyitnia? A Rainers-ügyben (C-2/1974) a Bíróság arra mutatott rá, hogy bár az állam a hazai munkavállalókat közszolgálati funkció betöltése esetén előnyben részesítheti; azonban az ügyvédek munkája nem minősíthető a közhatalom gyakorlásában való részvételnek. (Ezzel ellentétben a bíráknál ill bizonyos feladatköreik tekintetében a közjegyzőknél a "public service" hivatkozható!) A C-71/76 sz. Thielly-ügyben a felperest a Párizsi Ügyvédi Kamara egy -a párizsi egyetem által

egyenértékűnek elismert- belga jogi diploma és egy francia ügyvédi szakvizsga birtokában sem vette fel soraiba. Az Európai Bíróság az eljáró francia bíróság kérésére adott előzetes véleményében kijelentette, hogy az Ügyvédi Kamara Thilley úr esetében indokolatlanul korlátozta a letelepedés szabadságát. A Klapp-ügyben (C-107/83) érintett düsseldorfi ügyvéd Párizsban szerzett PhD-t, majd tíz év elmúltával a francia ügyvédi szakvizsgát is letette. A hatályos francia szabályozás miatt ("párizsi ügyvédnek a régión kívül ügyvédi irodája nem lehet") azonban a francia fővárosban nem nyithatott irodát. A Bíróság ítélete szerint -közösségi szabályozás hiányában- a tagállamok megállapíthatják az ügyvédi hivatás gyakorlásának feltételeit, ez azonban nem jelenthet olyan kikötést, hogy kizárólag egy iroda tartható fenn. Ekkor ugyanis kötelezővé válna a másik iroda felszámolása, ami már kétség

kívül ellentétes a letelepedés szabadságával. A Gebhard-ügy felperese egy német ügyvéd, olasz diploma nélkül dolgozott egy milánói cégnél, ami mellett önálló tevékenységet is folytatni kívánt. Ezzel kapcsolatban a Bíróságnak többek közt azt a kérdést kellett eldöntenie, hogy itt vajon a szolgáltatás, vagy a letelepedés szabadsága veendő-e 15 figyelembe. Támpontot a tevékenység átmeneti vagy tartós jellege adhat - ez esetben a "szolgáltatás" kategóriája felé billentve a mérleget. A következő problémakör az elsőfokú képzésben szerezhető diplomák egyenértékűségéről a 82/48 sz. irányelv kapcsán merül fel Főszabály szerint az elv a diplomák kölcsönös elismerése; kivéve, ha a fogadó állam bizonyítani tudja, hogy a saját- és az elfogadásra váró diploma megszerzésének feltételei jelentősen eltérnek egymástól. Ilyenkor adaptációs mechanizmus előírására (pl különbözeti vizsga)

lehetőség van - valójában a jog oktatása annyira különböző, hogy a kivétel válik főszabállyá. Ennek illusztrálására álljon itt a C-340/89 sz. Vlassopolou-ügy, melyben egy német diplomával nem rendelkező görög ügyvéd szándékozott Németországban dolgozni, de kérelmét automatikusan elutasították. A Bíróság döntése az automatikus elutasítást minősítette jogsértőnek, hiszen a pályázó ügyvéd kérelmét és képzettségét érdemben kellett volna megvizsgálni. A 98/5 sz. irányelv az ügyvédek letelepedését nem köti a fogadó ország diplomájának megszerzéséhez; felsorolja az ügyvédi tevékenység gyakorlására jogosító szakmai címeket, melyek birtokában az ügyvéd: a.) hazai szakmai cím alapján praktizálhat, vagy b.) feltételekhez kötötten, de a fogadó ország szakmai címe alatt végezheti munkáját ad. a) pl: az olasz ügyvéd Bécsben az olasz címe ("avvocato") alatt alanyi jogon praktizálhat Az

osztrák ügyvédi kamara nyilvántartásában szerepelni fog, de különbözeti vizsgát stb. nem kell tennie Foglalkozhat olasz és osztrák joggal is. ad. b) pl: elnyeri az osztrák ügyvédi címet ("rechtsanwalt"), ha igazolni tudja, hogy meghatározott ideig (pl. 3 évig) rendszeresen és hatékonyan, a fogadó ország jogával is foglalkozott Ez esetben betagozódhat az osztrák ügyvédek közé. (El lehet tekinteni a 3 éves kitételtől, ha igazolja a fogadó ország jogi ismereteiben való jártasságát - pl. továbbképzpsekre járt) (A fenti /98/5 sz./ irányelvet a tagállamoknak 2000 márciusáig kellett implementálniuk, a dátum közelsége miatt ezzel kapcsolatos ügy még nem került a Bíróság elé.) 2.) gazdasági társaságok: A letelepedés szabadsága a természetes és jogi személyeket egyaránt megillető jog. Jogi személynek számít az adott tagállam joga szerint alapított és ott székhellyel rendelkező minden gazdasági társaság; azaz a

polgári és kereskedelmi jogban ismert gazdasági társaságok, a szövetkezetek, egyéb közés magánjogi -kivéve nonprofit- szervezetek. A társaságok "négy szabadsága" a következő: 1.) az alapítók a Közösség minden tagállamában létrehozhatnak ilyen társaságokat; 2.) a tulajdonosok az adott tagállamban gazdasági tevékenységüket akár hazai, akár külföldi társaság útján gyakorolhatják; 3.) a társaság szabadon dönthet arról, hogy tevékenységét egy másik tagállamban leányvállalaton (gazdasági társaság), vagy fióktelepen (nem gazdasági társaság, de hatékony gazdasági jelenlét) keresztül gyakorolja; 4.) a társaság és annak tulajdonosai az adott tagállamban nemzeti elbánást élveznek (ugyanolyan helyzetbe kerülnek, mint a hazai jogalanyok). Seegers-ügy: egy holland vállalkozó az angliai vállalkozását egyszemélyes kft-vé alakította át, Hollandiában pedig létesített egy fióktelepet. A későbbi betegsége

kapcsán a holland állammal szemben táppénzre tartott igényt, melyet azonban -mint a külföldi vállalat igazgatója-, nem kapott meg. A Bíróság döntése szerint ez Hollandia részéről diszkriminációnak minősült. 16 Az 1999-es Centors-ügyben egy dán tulajdonban lévő angliai kft. a kedvezőbb alaptőkekövetelményektől vezetve Dániában akart fióktelepet létrehozni A motivációt hitelezővédelmi szempontokból jogellenesnek nyilvánító dán hatóságok eljárását a Bíróság ez esetben is elmarasztalta. 2001. május 4 A társaságok letelepedési szabadsága - folyt. Az adóztatás, az adóvisszatérési jogosítványok problémája merült fel a Commission v. Franceügyben (C-270/83) a francia hatóságok természetes és jogi személyek (így gazdasági társaságok és leányvállalatok) esetében eltörölte; külföldi vállalatok fióktelepeire azonban fenntartotta a kettős adóztatás szabályait azon az alapon, hogy minden társaság

elkerülhetné a kettős adóztatásból eredő hátrányokat, amennyiben működéséhez más jogi formát választana. Az Európai Bíróság döntését az EK Szerz. 43 cikkére alapítva kimondta, hogy a közösségi jogszabályok diszkrimináció nélkül, bármely formában biztosítják a letelepedés szabadságát. A német Commerzbanknál (C-330/91) az jelentett problémát, hogy a német bank londoni fióktelepe amerikai cégeknek nyújtott hiteleket; s a német szabályok szerint a törlesztett hitelek után is adót fizetett - ami az Anglia és az Egyesült Államok közt érvényben levő egyezmény szerint teljesen fölöslegesnek bizonyult. Az indokolatlan adóbefizetések mellett a bank a befizetések kamatait is követelte az angol adóhatóságtól. Az előbbit visszakapta, viszont Angliában a kamatok csak természetes személynek vagy gazdasági társaságnak fizethetők ki. (Leányvállalat esetén itt sem lett volna probléma) A Bíróság ezen ügy kapcsán is a

leányvállalatok és a fióktelepek jogilag egyenlő kezelésének alapelvét erősítette meg. A C-101/94 sz. Commission v Italy ügyben az inkriminált olasz szabály az értékpapírkereskedelmet csak bizonyos társasági formák számára tette lehetővé - név szerint itt is a fióktelepek kizárásáról volt szó. A Bíróság a diszkrimináció-ellenes gyakorlatához hűen, ezt a nemzeti rendelkezést is közösségi joggal ellentétesnek nyilvánította. A három jogkérdést tárgyaló C-221/89. számú Factortame-ügy központi eleme azon közösségi rendelkezést érintette, miszerint az EK-ban tagállamonként halfajtákra lebontott halászati kvóta kerül meghatározásra. A kérdéses ügyben spanyol halászok az Egyesült Királyság területén gazdasági társaságot alapítottak, ahol túlnyomórészt spanyolokat alkalmaztak. (Quasi a spanyolok "lehalászták" az angol kvótát.) Ezen előzmények nyomán az angol parlament egy olyan törvényt fogadott

el, mely kikötötte, hogy az Egyesült Királyság területén kizárólag angol állampolgár tulajdonában lévő hajók jegyezhetők be ill. a gazdasági társaság igazgatói, tulajdonosai között az angol állampolgároknak kell többségben lenniük. (Nem minősült elegendő feltételnek az, ha az illető az Egyesült Királyság területén lakott.) Többek közt az Európai Bíróságnak abban a kérdésben is döntenie kellett, hogy kifejezetten a gazdasági tevékenység folytatása, vagy pusztán a társaság bejegyzése minősül-e egy adott országban "letelepedésnek". A bejegyzés, mint feltétel túl szűk kategóriának minősült, ehelyett a Bíróság "átszakította a társasági jogi fátylat" és a társaságok jogi személyisége helyette a tulajdonosok személyét tette vizsgálat tárgyává - a "kontroll-elméletet" elevenítve ezzel fel. 17 A másodlagos letelepedés az EK Szerz. 43 cikke vizsgálata során tehát azt

jelentette, hogy a valamely tagállamban működő gazdasági társaság egy másik tagállamban szabadon hozhat létre fióktelepet, vagy leányvállalatot. Ezzel szemben az elsődleges letelepedés a gazdasági társaság székhelyánek, azaz az anyavállalatnak más államba történő "áttelepítéséről" szól. Ez esetben a társaság két dolgot tehet: - a régi székhelyét felszámolja, s a másik tagállamban újjáalakul, vagy - jogi személyisége megtartása mellett áthelyezi székhelyét. Ez felveti a társasági jog differenciájának kérdését, pl. egy angol részvénytársaság átteheti-e székhelyét Franciaországba, ha belső struktúrája értelemszerűen nem a francia jogot követi? A Daily Mail (C-81/87)-ügy példája szerint az adójog eltérése is megnehezíti a letelepedési szabadság maradéktalan érvényesülését. A lapkiadó londoni székhelyét -jogi személyiségének megtartása mellett- az adózási szempontból jóval kedvezőbb

Hollandiába kívánta áthelyezni, melyet az angol adóhatóság nem engedélyezett. A döntés ellen fellebbező Daily Mail ügyében eljáró angol bíróság előzetes döntést kért az Európai Bíróságtól, hogy a közigazgatási szerv határozata sérti-e a letelepedés szabadságát. A 73/148 sz. irányelv természetes személyek vonatkozásában alanyi joggá nyilvánította az eredeti honosság szerinti ország elhagyását és egy másik államban való letelepedést és ott a gazdasági tevékenység folytatását. Ismét az a kérdés, hogy analógia útján kiterjeszthető-e ez a felhatalmazás gazdasági társaságokra is? Az Európai Bíróság az analógia lehetőségét elutasította, egyúttal deklarálta, hogy mivel a gazdasági társaságok a nemzeti társasági jogok kreatúrái, így a székhelyáttétel szabályit is a székhelyország jogának kell meghatároznia. Az EK Szerz. 239 cikkének (megelőzően 220) megvalósulása esetén a probléma nem

merülhetettt volna fel, hiszen a Szerződés úgy rendelkezett, hogy: "A tagállamok -szükség szerinttárgylásokat folytatnak egymás között annak érdekében, hogy állampolgáraik javára biztosítsák.a 48 cikk (2) bek. értelmében vett társaságoknak kölcsönös elismerését, a jogi személyiség megtartását a székhelynek egyik államból a másikba történő áthelyezésekor, valamint a különböző tagállamok joga szerinti társaságok egyesítésének lehetőségét." Egyezmény e tárgyban ellenben nem született, így az sem bizonyos, hogy egyes tagállamok mit tekintenek a gazdasági társaságok személyes jogának. A személyes jogra, azaz a jogképességre, szervezeti felépítésre stb. irányadó szabályok tekintetében a székhely és az inkorporáció (bejegyzés) elve lehet meghatározó. A társaság székhelye a központi ügyintézés, ügyvezetés helye; a bejegyzés helye pedig a cégnyilvántartásba vétel tényétől függ - ami a

nem kontinentális jogrendszerekben nem feltétlenül jelenti, hogy a társaság székhelye is ott található. A "székhely-elvet" követő (pl. francia) államokban csak az adott ország joga szerint alapított társaságok rendelkezhetnek székhellyel, s így a társasági struktúra, a működés, a hitelezők, részvényesek védelmére is a saját jogot alkalmazzák. A "bejegyzési-elven" működő jogrendszerk eleve a társaságok határon átnyúló mozgását veszik figyelembe. (Részletesen ld tk: "Társasági jogi szabályok az EK-ban" c fejezetét) A közösségi társasági jog kettős célja, hogy az államokban hasonló jogi szabályozást teremtsenek, azaz relatíve homogén szabályozási területet (level playing field) hozzanak létre. Az eddig elért eredmények között tarthatjuk számon a fúzió, a társaságok szétválása, a fióktelepek nyilvánosságra hozatalának körülményei stb. területeken 1968 óta elfogadott

irányelveket Másrészről cél a társaságok határon átlépő mozgásának megkönnyítése is; ennek keretében "sui generis", a közösségi jogban gyökerező társasági formák születtek, mint az Európai Gazdasági Érdekcsoport (European Economic Interest Grouping= EEIG), Közösségen belüli szabad 18 székhelyáthelyezési joggal; ill. ilyen az Európai Részvénytársaság (Societas Europae), melyre szintén külön közösségi jogi szabályozás vonatkozik. Az EK jogának hatása a magánjogra különös tekintettel a szerződési jogra; a harmonizáció határai A szerződési jog nem maradt érintetlen a közösségi hatásoktól, a 80-as, 90-es években több irányelv is született a kötelmi jog egységének biztosítása végett, így pl.: fogyasztóvédelmi jogból (házaló kereskedés, a távollevők közt kötött szerződések, a tisztességtelen szerződési feltételek stb. tárgyában); a pénzügyi szolgáltatásokra; kereskedelmi

ügynöki szerződésekre, munkaszerződésekre, versenyjogi szabályokra vonatkozóan. Ilyen előzmények után magától értetődő a kérdés, vajon lehetséges-e olyan szintű harmonizáció, hogy elérhető közelségbe kerüljön egy Európai Polgári Törvénykönyv megalkotása? Az összehasonlító jog válasza szerint első lépésben azt kell megvizsgálni, hogy az egyes tagállamok milyen szabályozást képviselnek pl. az adásvétel tekintetében; majd a következő feladat az elméleti közös nevező felkutatása. Közösségi jogi megközelítésben az alapkérdés egészen más, ti., hogy a harmonizációra mennyire ad lehetőséget a közösségi jogrendszer? Egyáltalán az európai integráció szükségessé tesz-e ilyen szintű egységesítést? A harmonizációs feladatokat a szerződési jogra szűkítve, a következő érvekkel igazolhatjuk egy európai szerződési jog létrehozásának szükségességét: 1. hivatkozhatunk a belső piacra, mondván, hogy a

szerződési jog nemzeti változatai a négy szabadság megvalósulását akadályozzák. Erre ellenpéldaként hozhatjuk fel annak a pár évvel ezelőtti felmérésnek eredményét, mely arra kereste a választ, hogy mi akadályozza a határon átnyúló kereskedelmet. A közvéleménykutatásból kiderült, hogy a gazdasági élet szereplői a nemzeti jogok eltéréseit csak kevéssé érzékelik. Hátráltató tényezőnek inkább a műszaki-technikai előírások; a szokatlan engedélyezési eljárások; a megkülönböztető állami támogatások; a forgalmi adórendszerek eltérései stb. minősültek 2. hivatkozhatunk a fogyasztókra is, akik szinte "körbevásárolják" a Közösséget - a homogén szabályozási tér kialakítására ez azonban önmagában még szintén nem elegendő érv, hiszen nem mutatható ki, hogy a fogyasztót az mennyire tartja vissza a vásárlástól, hogy eltérő nemzeti szerződési szabályok lesznek irányadók a vásárlásaira. Ami

valójában akadálya a határon átnyúló vásárlás népszerűsödésének, az inkább a szavatosság érvényesítésének nehézsége, ill. a nyelvi akadályok 3. indokként hívhatjuk az ügyleti/tranzakciós költségek csökkenésének előnyét, hiszen a nemzeti szerzői jogok különbsége plusz költségeket indukál - különösen sokba kerülhet az ismeretlen jogrendszer felderítése, ami egyes kisvállalkozásokat a kereskedelemből kizárhat. Ez utóbbi érvünk azzal támadható, hogy a harmonizáció -pont részlegessége miatt- a szabályozást még átláthatatlanabbá teszi. Egyelőre tehát a tranzakciós költségek radikális csökkenése nem várható 4. a legvalószínűbb az, hogy a piacgazdaság uniformizáló követelményei indokolják leginkább a harmonizációt. A jogösszehasonlítás és a közösségi jog saját aspektusa után lássuk, miként vélekednek a harmonizációról a jogtörténészek! 19 Az ő megállapításuk szerint az európai

magánjog egységesítése nem más, mint a korábban létezett egységes európai magánjog visszaállítása. (Itt elegendő pl a XVIII század közepéig "ius commune-"ként ható, a jogviták eldöntésének alapjául szolgáló római jogra.) A vélemények e körben is megoszlanak, minthogy a római jogot a helyi szokások, a városi jog, a kereskedelmi jog stb. területenként módosította, így az közös jogi hagyomány létezése is puszta hipotézisnek bizonyulhat. A Római Szerződésben a közös ill. a belső piac megvalósítása érdekében jogharmonizációra a 94-95. cikkek (régi számozás szerinti 100; 100/a) teremtenek jogi alapot A 94. cikk a következőkről rendelkezik: "A Tanács -a Bizottság javaslatára az Európai Parlamenttel és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal való konzultáció után- egyhangúsággal irányelveket bocsát ki a tagállamok azon törvényeinek, rendeleteinek és közigazgatási előírásainak közelítésére,

amelyek közvetlen hatással vannak a közös piac létrehozására vagy működésére." Egy meglehetősen friss Bírósági döntés szerint (2000. okt), a C-376/98 sz Németország v Európai Parlament-ügyben a német kormány azt kérdőjelezte meg, hogy a dohánytermékek reklámozásáról (ill. annak quasi betiltásáról) szóló irányelv elfogadására volt-e joga a Parlamentnek és a Tanácsnak. Az említett két közösségi intézmény az irányelv alapjául a belső piac támasztotta követelményekre, ennek hátterében pedig a 95. cikk rendelkezéseire hivatkozott Természetesen a probléma forrása ismételten egy értelmezési kérdés, ti., hogy a 94-95 cikkre hivatkozással a jogi szabályozások mely köre legitimálható? Az Európai Bíróságnak a Bizottságra nézve meglehetősen szigorú értelmezése szerint nem elégséges azt állítani, hogy a nemzeti jogok harmonizálása a tagállamok egységét mozdítja elő, hanem azt is bizonyítani kell, hogy

miért! A dohányáruk reklámozásáról szóló közösségi irányelv elfogadása esetében a jogalkotó a jogközelítés indokoltságának vizsgálatát elmulasztotta - tehát az általunk feltett alapkérdésre (a belső piacra hivatkozás mikor legitimálhat egy jogszabályt) az a válasz, hogy a belső piac, mint kritérium, a magánjog területén sem hivatkozható korlátlanul. A jogharmonizáció eszközei Az irányelvek, rendeletek elfogadása még nem elegendő a jogharmonizációhoz, hiszen azok egységes értelmezését, nemzeti jogba történő átültetését is biztosítani kell. Álljon itt pélldaként a 93/13 sz. irányelv, melyet 2000-ben 5 tagállam még nem vett át, sokan pedig még nem teremtették meg a teljes szabályozási összhangot. A fogyasztói szerződések és a tisztességes szerődési feltételek közösségi jogi szabályozásán kívül ugyanilyen sorsra jutott pl. a termékfelelősségről szóló irányelv is. Az egységes értelmezés

nehézségeit illusztrálja a német joggyakorlat, mely megtagadta a saját nemzeti szabályozásuk (általános szerződési feltételekről szóló törvény) közösségi jogi konformitásának vizsgálatát. Általánosságban elmondható, hogy a nemzeti magánjogokban a közösségi joggal és az Európai Bíróság értelmezési jogosultságával szemben erőteljes ellenállás mutatkozik. A harmonizáció buktatója a közösségi jogszabályok elfogadásának nehézkes mechanizmusa is. Így pl. ha a Bizottság egy irányelv elfogadására tesz javaslatot, úgy elsősorban a harmonizáció szükségességét kérdőjelezik meg, valamint az elfogadott szabályok a tagállami kompromisszumok eredményeképpen sok alternetívát, "visszautalást" tartalmaznak. 20 Ezt követi a hosszadalmas nemzeti implementáció; esetenként a közvetlen hatály tételének Európai Bírósági megtagadása; legrosszabb esetben a tagállami bírák passzivitása, amikor eltekintenek

"preliminary ruling", azaz a Bíróság előzetes véleményének kikérésétől. 2001. május 18 A tőkemozgások szabadsága A Római Szerződés az áruk, szolgáltatások és a személyek szabad áramlása körében erőteljesebb és határozottabb lépéseket tett, mint a tőkemozgások liberalizációja terén. Az Amszterdami Szerződésben már hatályon kívül helyezett, de előzőleg érvényben lévő 67. cikk rendelkezései szerint "Az átmeneti időszak alatt és a közös piac zavartalan működésének biztosításához szükséges mértékben, a tagállamok fokozatosan eltörölnek egymás között minden, a tagállamokban lakóhellyel rendelkező személyekhez kötődő tőkemozgásra vonatkozó korlátozást, és megszüntetnek a felek állampolgárságán vagy lakóhelyén vagy a tőkebefektetés helyén alapuló bármilyen megkülönböztetést." Az idézett rendelkezés csak a tagállamok "törekvését" rögzíti, de tételes

kötelezést, feltétlen jogi parancsot nem tartalmaz, ennek értelmében pedig számonkérést sem helyezhet kilátásba. A tőkemozgások liberalizációjának eltérő természetét igazolja, hogy a tagállamok fizetési mérlegét közvetlenül érintő tranzakciókról van szó - az alapító szerződés a MUSZ-ig különböztetett fizetések (egy alapügylethez kötődő, járulékos természetű, határon átnyúló művelet) és tőkemozgások (önálló pénzmozgás, az önmagából termelődő profitért van) közt, mára egységesen a tőkemozgások szabadságáról beszélhetünk. A fokozatos liberáció a 60-as évektől, irányelvek (pl.: közvetett befektetésekre, ingatlanbefekteésekre, biztosítási szerződések pénzmozgásaira stb.) nyomán valósult meg, de a közösségi jog pl. a készpénzforgalommal kapcsolatos devizajogi korlátokra nem írt elő liberalizációt Az erre utaló igényeket az Európai Bíróság a 67. cikk feltételes természetére hivatkozva

módszeresen elutasította (a joggyakorlatra vonatkozóan: ld. tk) A tőkemozgások szabályozásában fordulópontot az 1985-ös Fehér Könyv, az igazi belső piac megteremtése érdekében elfogadott jogalkotási program jelentett, amely már e körben is teljes liberalizációt irányzott elő. A 88/361 sz. irányelv a tagállamoknak általánosságban előírta a tőkemozgások liberalizációját ami azért érdekes, mert ekkor még maga a Római Szerződés is csak a liberalizációra vonatkozó felhatalmazást tartalmazott, s nem előírást. Az irányelv 1. számú melléklete példálózó felsorolásban a tőkemozgások fajtáit határozza meg, így tőkemozgás a: - közvetlen befektetés - vállalkozás, fióktelepek létesítése, részesedésszerzés - ingatlanbefektetés (haszonélvezet, szolgalom) - kollektív befektetési vállalkozás - takarék- és folyószámla - hitel, kölcsön, kezesség, zálogjog - személyhez fűződő tőkemozgás - pénzügyi eszközök

fizikai exportja - egyéb. 21 A monetáris és pénzügyi politikában előálló zavarok védelmi intézkedések meghozatalát tehetik szükségessé. Egy-egy ilyen intézkedés a Bizottság felhatalmazása alapján, max hat hónapig tartható fenn a tagállam által; kivételes esetben a Bizottság utólagos engedélye is elegendő lehet (feltétel, hogy ne önkényes diszkriminációról legyen szó!). A tagállamok jogkörébe tartozik a pénzintézetek felügyelete, statisztikai adatgyűjtés céljából nyilatkozatkérés a tőkemozgásokról - és egyébként harmadik országokkal szemben is olyan mértékű liberalizációt kell végrehajtaniuk, mint azt a Közösségen belül teszik. A Bordessa és tsi. (C-358/93) ügyben egy 1992-es spanyol, készpénzkivitelre vonatkozó rendelet képezete az ügy tárgyát, mely egymillió pesetát meghaladó, de az ötmilliót el nem érő pénzkivitelre nyilatkozattételi kötelezettséget írt elő; az ötmillió peseta feletti

kivitelt engedélyhez kötötte. A Bíróság ítélete szerint a nyilatkozattételi kötelezettség nem, de az engedélyezési eljárás közösségi jogba ütözik, azaz nem megengedhető. A Bíróság egyúttal a 88/361 sz irányelv 1 és 4 cikkeinek közvetlen hatályát is megállapította. A C-48493 sz. Svensson v Gustawsson-ügyben a Belgiumban, Luxemburgból lakásépítésre felvett hitel kamatainak törlesztésére egy luxemburgi kormányrendelet szerint csak nemzeti bankoktól lehetett hitelt felvenni. A hitelfelvétel az irányelv 1. sz mellélkletének felsorolásában külön szerepel, így egészen biztos, hogy a hazai bankokat preferáló luxemburgi szabályozás közösségi joggal ellentétes - hiszen közvetve lebeszélt a határon átnyúló tőkemozgások igénybevételéről. A hazai kormány azzal érvelt, hogy a saját bankjaitól nyereségadót szedett, eljárása azonban még így sem legitimált, a közösségi jog negligálásának gazdasági típusú

érveit a Bíróság is visszautasítja. A 85-ös Fehér Könyv szellemében a Római Szerződés 67-73. cikkeinek tartalmát megőrizve, a számozás Maastrichtban 73/b-g cikkre módosult. A tőkemozgást érintő rendelkezéseket az Amszterdami Szerződés ismét újraszámozta, így azok ma a 56-60. cikkek alatt találhatók Eszerint tilos a tagállamok egymás közötti, és a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgások és fizetések mindennemű korlátozása - ami harmadik országok vonatkozásában az 1993. dec. 31-én a köztük fennálló korlátozások érvényben tartását jelenti A liberalizáció alóli kivételt jelenthet a közrend, közbiztonság védelme; a tagállam felhatalmazást kaphat differenciálásra az adóalany lakhelye szerint; továbbá lehetőség van a pénzintézetek és a tőkemozgások felügyeletére is. Az elvekkel ellentétben, ahogyan azt a Bizottság 1997-es EU-n belüli befektetések jogi vonatkozásait vizsgáló közleményben

(Communication of the Communities on certain legal aspects of intra-EU investments) is megállapította; a tagállamok előszeretettel korlátozzák a tőkemozgást, pl.: a más tagállami állampolgárok által szerezhető részvényarányok maximálásával; vagy azáltal, hogy a tagállami hatóságoknak vezető tisztségviselők kinevezésében speciális előjogokat biztosítanak; vagy egészen egyszerűen általánosságban a nemzeti érdekekre való hivatkozással stb. Ami a közrende és közbiztonság tényállásait illeti: a tőkemozgások teljes felszabadítása azt is jelenti, hogy a pénzmosásból, bűncselekményből származó vagyon eredetének "elfedése" ellen közösségi szinten kell fellépni. Az említett megfontolásból kifolyólag egy, a 80-as évek végén elfogadott irányelv a tagállamoknak előírta, hogy a pénzmosás büntethetővé tételét törvényi szinten garantálják; továbbá úgy változtassák meg a pénzintézetek működésének

rendjét, hogy ott ne lehessen anonim bank- és folyószámlát vezetni. (Ehhez kapcsolódóan az azonosításra alkalmas dokumentumokat meg kell őrizni, ha pénzmosás gyanúja áll fenn, azt a pénzintézet a rendőrségnek jelenteni köteles.) A tőkemozgás szabadságához kapcsolódó legújabb jogesetek 22 Az Association de lÉglise de la Scientologie de Paris "International Reserve Trust" and the Prime Minister (C-54/99) ügyben a francia állam nemzeti pénzügyi érdekeit kívánta védelemben részesíteni - amire egy 1966-os törvény harmadik országokkal szemben felhatalmazást is adott. A nemzeti érdekek védelme külföldi befektetésekkel kapcsolatban akkor áll fenn, ha az az országot érzékenyen érintő területen valósulna meg (pl. közhatalom gyakorlása, fegyverkezés) Ilyen esetben a befektetés amennyiben azt a közrend, közegészségügy, közbiztonság megkívánja- megtagadható A gyakorlatban ez úgy működött, hogy a befektetőnek a

francia hatóságoknál a befektetés előtt előzetes nyilatkozatot kellett tennie, melyre a hivatal egy hónapon belül reagál - amennyiben nem, úgy az engedély megadottnak tekinthető. A Bíróság elé került ügyben nem konkrét befektetésről volt szó, hanem a Szcientológia Egyház nemzetközi befektetéseket koordináló irodája ezt a "kiszűrő eljárást" sérelmezte, egyúttal felszólította a francia miniszterelnököt, hogy módosítsa a befektetési eljárást. A számukra nem kielégítő módosítások eszközlését követően a Szcientológia Egyház az Államtanácsnál közösségi jogsértés miatt beperelte a miniszterelnököt. Az Államtanács áltat a Bíróságtól kért előzetes határozat központi problémáját a "közrend védelmének" meghatározása jelentett. Az Európai Bíróság újra megerősítette a közrendre hivatkozás lehetőségét, azonban kikötötte, hogy az szűken értelmezendő, és hivatkozása esetén is

csak a legkevésbé súlyos intézkedés foganatosítható. Ezen értékrend szerint a nyilatkozattételi eljárás indolokatlanul súlyos korlát, ráadásul a francia törvények a "közrend" fogalmát sem határozzák meg kellő pontossággal. (Jóllehet, e kifejezést maga az EK Szerz. is definíció nélkül használja! Elvileg tehát, ha a franciák tételesen megadnák, hogy bizonyos tevékenységek mely körülmények közt engedélyezhetők, a tilalom megállná a helyét.) M. Trummer és P Mayer (C-222/97) ingatlan adásvételi és zálogjogi esete arról szólt, hogy a német Trummer úr részletre vett egy házat Ausztriában. Az eladott ingatlanon az eladó javára a törlesztés idejére zálogjogot kívántak bejegyezni, minthogy azonban a vételárat is német márkában határozták meg, célszerűnek látszott a zálogjog márkában történő bejegyzése is. A jogvita abból adódott, hogy egy 1940-es törvény értelmében az osztrák

ingatlannyilvántartásba zálogjogot csak nemzeti valutában (értsd: schilling), vagy finomaranyban lehetett bejegyezni - azaz Mayer úr vevőjével szemben törvényes biztosíték nélkül maradt volna. Az osztrák szabály megcáfolható azzal, hogy a 88/361 sz. irányelv a tőkemozgások között a zálogjogot kifejezetten említi; a nyilvántartás alapelvei közé tartozik a "transzparencia", amit a finomaranyban történő kifejezés lehetősége maga is bizonytalanná tesz -mindent egybevetve osztrák szabály közösségi polgárok vonatkozásában nem támaszthat hasonló elvárásokat. A C-478/98 sz. Commission v Belgium-ügy euro-kötvények (levonással nem terhelt, nagy közhozamot biztosító értékpapír) kibocsátásával kapcsolatos. A belga pénzügyminiszter 1 milliárd márka értékben bocsátotta ki fent nevezett kötvényeket, azonban az értékpapírt belga állampolgárok nem vásárolhatták olyan megfontolásból, hogy nehogy adómentes

jövedelemre tegyenek szert. A belga kormány adórendszere, pénzügypolitikája koherenciájájára hivatkozással tiltotta meg a vásárlást. Indoka, tilalma hatékonysága azon bukott meg, hogy belga állampolgár, amennyiben más tagállamban vásárol euro-kötvényt, úgy ugyanúgy adózatlan jövedelemre tehet szert. A tényállás nem minősíthető pusztán belföldi ügynek sem, mert a kormány a kötvényeket a nemzetközi pénzpiacon, német bankokon keresztül bocsátotta ki, kifejezetten külföldi befektetők részére. Ezen felül a 88/361 sz. irányelv felsorolásában is szerepelnek az értékpapírok, mint a tőkemozgások kötelezően felszabadítandó területe; így nem kétséges, hogy a Bíróság az EK Szerz. 56 cikkébe ütközőnek találta a rendelkezést. 23 A C-302/97 sz. Klaus Konle Osztrák Köztársaság elleni ügyében egy német állampolgár árverésen feltételesen szerzett tulajdont egy tiroli ingatlanon. A feltétel a földhivatal

adásvételt engedélyező határozatától függött. A Tirolra irányadó 1993-as tartományi ingatlanszerzési szabályt az Alkotmánybíróság később alkotmányellenesnek nyilvánította; hiszen az osztrák állampolgároknak egy nyilatkozatot tett kötelezővé arról, vajon a megvásárolni kívánt ingatlan nem a "másodlagos tartózkodási helyként" (secondary residence) szolgál-e majd a jövőben. A szimpla nyilatkozattételhez képest a külföldiek engedélyezési eljárással kerültek szembe. Ezt a szabályt az Alkotmánybíróság úgy módosította, hogy egységesen -osztrák állampolgárra, külföldireengedélyezési eljárást írt elő. A gyakorlatban ez az osztrákok számra a gyorsított eljárás kedvezményét jelentette. A tényállást tovább bonyolította, hogy az EK Szerz. 56 cikke nem hivatkozható, minthogy az osztrák csatlakozási okmány 70. cikke a másodlagos tartózkodási helyet illetően egy, a csatlakozástól számított ötéves

periódusra derogációt engedélyezett - azaz Ausztria további öt évig alkalmazhatta az akkor hatályban lévő szabályait. Az Európai Bíróság a 93-as törvényt diszkriminatívnak minősítette az EK Szerz. 56 cikke alapján - a rendelkezés alkotmányellenessége azonban belső ügy. A releváns szabályozás tehát a 96-os jogszabály, mellyel kapcsolatban az a kérdés, vajon érvényesül-e rá a derogáció, vagy sem? A Bíróság kimondta, hogy ez a jogszabály sincs összhangban az 56. cikkel, mert szintén a tőkemozgás elé állított -ráadásul diszkriminatív- korlátnak minősül. (Annak kérdése, hogy Konle úr ténylegesen megszerezheti-e a tiroli ingatlant az kizárólag az osztrák jog nyújtotta jogorvoslati utaktól függ.) 24 Dr. Király Miklós Az EK társasági joga I. 2001. szeptember 03 A társasági jogi szabályozás keretében az 1., 2, 11 számú társasági jogi irányelv tárgyalására kerül sor 1) 68/ 151. számú irányelv

68/151/EEC: First Council Directive of 9 March 1968 on co-ordination of safeguards which, for the protection of the interests of members and others, are required by Member States of companies within the meaning of the second paragraph of Article 58 of the Treaty, with a view to making such safeguards equivalent throughout the Community Hatálya kiterjed a Részvénytársaságra, a Korlátolt Felelősségű Társaságra és a Betéti Részvénytársaságra. A szabályozás tárgyköre a közzétételt, a vállalt kötelezettségek érvényességét, az érvénytelenségi okokat és az érvénytelenség jogkövetkezményeit jogkövetkezményeket öleli fel. Közzététel esetén merül fel a kérdés: milyen dokumentumokra, tényekre terjed ki? A közzététel kifejezés alatt a - hivatalos lapban való megjelentetést, - valamint a releváns tényeken nyugvó cégnyilvántartási bejegyzést kell érteni. Részvénytársaság esetében a társasági szerződés minden módosítása

után a teljes, hatályos szöveget újra meg kell jeleníteni. A közzétételi kötelezettség továbbá magában foglalja a mérleget, a nyereség-veszteség kimutatást, bizonyos gazdasági adatokat. Jogkövetkezmény: harmadik személlyel szemben csak a megfelelően nyilvánosságra hozott (published) okiratokra és tényekre lehet hivatkozni, kivéve ha a társaság bizonyítja, hogy a harmadik személyeknek tudomásuk volt a mondott dokumentumokról és körülményekről. A nyilvánosságra hozatalt követően a 16. napig köttetett ügyletek tekintetében harmadik személy hivatkozhat arra, hogy ezen idő alatt a közzétett tények megismerése lehetetlen volt számára. (Magyarországon ez 15 nap.) Ez egy kimentési lehetőség a számára A határidő a szerződés megkötésére vonatkozik, a megtámadást a későbbiek folyamán is lehet eszközölni. Amennyiben eltérés mutatkozik a közzététel két módja között, akkor harmadik személlyel szemben nem lehet a

hivatalos lapra hivatkozni, őket viszont megilleti ez a jog. 25 A közzététel egy sajátos, harmadik formája az üzleti dokumentum: a társaság üzleti levelezésén, rendelési nyomtatványain is utalni kell a cégformára, nyilvántartási számra, székhelyre.stb A társaság által vállalt kötelezettségek érvénye Az EK társasági jogában a képviselők vonatkozásában utólag nem lehet érvénytelen kinevezésre hivatkozni, amennyiben a társaság képviseletére jogosult személyek adatait megfelelően közzétették. Ultra vires felelősség érvényesül abban az esetben, ha az alapító okiratban megjelölt célokon a társaság túlterjeszkedik. Ebben az esetben azokért a kötelezettségvállalásokért is felel Magyarországon a Ptk. tartalmazza (1977 óta) az ultra vires felelősséget, így nem volt nehéz a harmonizáció. A társasági szerződés érvénytelensége és semmissége Megközelítési módok: Egyrészt csak jogszerűen létrehozott

társaságok működhessenek, a nem szabályosan alapított társaságok a forgalom biztonsága szempontjából veszélyesek. Másrészt a forgalom biztonsága érdekében az érvénytelenségi/semmisségi feltételeket szigorú taxáció tartalmazza az 1. Társasági jogi irányelvben (bírói/felügyeleti eljárás megsértése; társaság működése törvénybe ütközik, nincs tárgy, tőkemegjelölés; nem tettek eleget az alaptőke befizetésnek; alapító tag cselekvőképtelen; egyszemélyes társaságot hoznak létre ott, ahol nem lehetne.stb) Az érvénytelenség jogkövetkezménye korlátozott, mert az érvénytelenség megállapítása önmagában nem érinti a társaság által vállalt kötelezettségeket. Az alaptőke védelméről szóló 77/91.sz irányelv (2társasági jogi irányelv) Second Council Directive 77/91/EEC of 13 December 1976 on coordination of safeguards which, for the protection of the interests of members and others, are required by Member States of

companies within the meaning of the second paragraph of Article 58 of the Treaty, in respect of the formation of public limited liability companies and the maintenance and alteration of their capital, with a view to making such safeguards equivalent Az irányelv hatálya eredetileg csak a részvénytársaságokra terjed ki, azonban találunk példákat arra, hogy egyes tagállamok önkéntes harmonizáció keretében a korlátolt felelősségű társaságra is 26 alkalmazzák ezen szabályokat. Az irányelv rendelkezései szerint a társaság alapító dokumentumának tartalmaznia kell bizonyos nélkülözhetetlen elemeket, egyes adatoknak kötelező megjelenni a társasági szerződésben. Az egyik ilyen nélkülözhetetlen elem a társaság alapításának költségei. Ennél a pontnál minden olyan kiadást fel kell tüntetni, amely a társaság alapításánál felmerült, amelyek a terhére számlázhatók, abban az esetben is, ha a működés megkezdése előtt

keletkeztek. Ilyen jellegű kiadás pl. a részvényesek toborzására szánt kiadás A második kötelező tartalmi elem, az alapítókat illető előnyök részletezése. Itt kell megjelölni minden olyan, az alapítási folyamatban részt vevő személyt, aki valamilyen módon részt vesz az alapítási folyamatban, és ezáltal részesül az előnyökből. (Szó lehet akár ügyvédről is!) Ha nincs pénzbeli betét, a nem pénzbeli hozzájárulások részletes feltüntetése kötelező, különös tekintettel az értékelési eljárás részleteire. Fel kell tüntetni, hogy az apport megfelel a részvények értékének. Nem nélkülözhető az alapítóktól utólagos vagyonszerzés révén bekövetkező vagyongyarapodás (német kifejezéssel: Nachgründung) szabályozása. Ilyen történik, ha a társaság működése közben az alapítóktól utólag vagyont szerez. (Alkalom a spekulációra, ha az Rt drágán, csekély értékű áruhoz jut az alapítóktól.) A

részvényesek védelme megkívánja, továbbá ha az ügylet az alaptőke 1/10-ét érinti a vagyonmérleg közzététele kötelező. Az osztalékfizetéssel kapcsolatos szabály, hogy az nem haladhatja meg a nyereséget, és nem vezethet veszteséghez sem. A kamatozó részvények estében felmerülő probléma, hogy a kamatfizetési kötelezettséget teljesíteni kell, azonban csak akkor, ha a nyereség megfelelő fedezetet nyújt ehhez. Tehát ha a társaság veszteséges vagy nem rendelkezik megfelelő nyereséggel, nem tudja teljesíteni az alapszerződésben vállalt kötelezettségeit. A saját részvények felvásárlásához kapcsolódó szabály, hogy az irányelv vagy tiltja, korlátozza vagy sajátos biztosítékhoz köti az ilyen jellegű ügyleteket. Saját részvények megszerzéséhez a Közgyűlés – meghatározott időre szóló – felhatalmazása szükséges. A birtokolt saját részvények értéke nem haladhatja meg a jegyzett tőke 1/10 részét. Kivételt

képez az a szabály, ha egy részvényes 10%-nál nagyobb részesedést szerez, 3 éven belül el kell idegenítenie a többletet. A gazdasági társaság nem adhat kölcsönt, nem hitelezhet senkinek a saját részvény megvásárlásához. Konszernkapcsolatok. Sajátos keresztrészesedés jön létre abban az esetben, ha például egy részvénytársaság üzletrészt szerez egy korlátolt felelősségű társaságban, amely Kft. a szavazati 27 jogok többségét birtokolja az Rt.-t közgyűlésében E kérdéskört részletesen szabályozza a 2 Társasági irányelv 24.a cikke Az alaptőke felemeléséhez ill. leszállításához a közgyűlés felhatalmazása szükségeltetik Ebben az esetben is csak öt évre érvényes, és a határozat hivatalos lapban való közzététele kötelező. A már meglévő részvényeseket elővásárlási jog illeti harmadik személyekkel szemben. A Sindesmos Melon v. Karella ügyben (C-381/89) a görög társaság alaptőkéjét hatósági

határozattal felemelték, a részvényesek nem éltek elővásárlási jogukkal, majd újra felemelték, azonban nem ajánlották már fel az elővásárlási jog gyakorlásának lehetőségét sem. A Bíróság határozatában kimondta, hogy a konstrukció ugyan a vállalat megmentése érdekében történt, ez azonban nem indokolhatja a szabálytalan eljárást, nem ment fel az irányelv rendelkezéseinek alkalmazása alól. A fióktelepek közzétételi kötelezettségéről, felelősségéről szóló 89/666.sz rendelet (11 irányelv) Eleventh Council Directive 89/666/EEC of 21 December 1989 concerning disclosure requirements in respect of branches opened in a Member State by certain types of company governed by the law of another State Főszabályként az anyavállalat felelőssége érvényesül, mivel a fióktelep tipikusan nem gazdasági társaság formájában működik. Eltérő szabályok vonatkoznak a Közösség területén működő társaságokra, valamint ha az

anyatársaság Közösségen kívüli székhellyel rendelkezik. 1) Közösségi területen működő anya és leányvállalat A hivatalos nyilvántartásban szerepeltetni kell a címet, tevékenységi kört, anyavállalat cégnyilvántartási számát, nevet, a képviseletre jogosultak körét, a számvitelre vonatkozó dokumentumokat, a fióktelep bezárására vonatkozó döntést. A hitelezővédelem elsődleges fontosságú – összhangban a R.Sz letelepedés szabadságáról szóló cikkelyével Rt esetében a tagállamok egyéb szabályokat is megfogalmazhatnak. Pl aláírásminták; alapszabály közzététele; az anyavállalattól származó hitelesítés a társaság létezéséről; a társaság vagyonát milyen biztosítékok terhelik; az alapító okirat idegen nyelvűre történő fordítása.stb Könnyítés, hogy több fiók esetében elegendő egy alkalommal megfelelni a közzétételi kötelezettségnek. 28 2) Ha az anyavállalat Közösségen kívüli A

közzétételi kötelezettség mindenre, a kötelező és nem kötelező listákra is vonatkozik. Fel kell tüntetni az anyavállalat jogait, az üzletvezetés szempontjait, céljait, a jegyzett tőke nagyságát, a képviseleti meghatalmazás mértékét, terjedelmét (önálló, együttes), számviteli adatokra vonatkozó kötelezettségeket. A tagállamok felé jelentkező követelmény a megfelelően szigorú büntetés igénye, amennyiben követelmények sérülnek. Tagállami szinten kerül meghatározásra, hogy kit terhel a közzétételi kötelezettség. Az irányelv szabályai nem vonatkoznak pénzügyi-, hitel-, és biztosítóintézetek fiókjaira. 29 Az EK társasági joga II. 2001.1008 A társasági jogi irányelvek és a bírói gyakorlat /folytatás/ 1) A gazdasági társaságok összeolvadásáról szóló 3.számú irányelv (78/855) Third Council Directive 78/855/EEC of 9 October 1978 based on Article 54 (3) (g) of the Treaty concerning mergers of public

limited liability companies Az irányelv szabályozásának elsődleges célja a kisrészvényesek védelme. Ezen jogforrás csak részvénytársaságokra vonatkozik. Az egy tagállamon belül megvalósuló fúziók tekintetében kétfajta kérdést tárgyal, a beolvadást és az új társaság létrehozását (két társaságból létrehoznak egy részvénytársaságot). Az irányelv kötelezővé teszi a részvénytársaság számára fúziós terv készítését. Ezen dokumentum kötelező tartalmi elemeként szerepel részvénycserék esetében az átváltási arány megjelölése; a részvényesek kapnak-e készpénzt, milyen időponttól gyakorolhatják részvényesi jogaikat; mikor részesednek a nyereségből és a vezetés milyen előnyökkel rendelkezik a többi részvényeshez képest. A fúzióról csak a közgyűlés jogosult dönteni (általában 2/3-os többséggel, de tagállami szabályok tartalmazhatnak eltérő rendelkezéseket is), és a fúziós terv

közzététele kötelező az 1.sz irányelvben foglaltaknak megfelelően. A fúziós tervet részletesen meg kell indokolni mind az ügyvezetés, mind külső szakértő részéről. Így valósulhat meg 3 személy védelme a leghatékonyabban Az irányelv foglalkozik még a szakértők irat-betekintési jogával, valamint a részvényesek évi mérleghez fűződő ellenőrzési, továbbá az ingyenes másolatokhoz fűződő igényével. Történik utalás A cégek, üzletrészek átruházása során a munkavállalók érdekvédelmével foglalkozó 77/187.számú irányelvre A rendelet kimondja, hogy a fúzió eredményeként a hitelezők nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe, mint a beolvadás kezdetén, valamint rendelkezik további értékpapírok kibocsátása esetében (kötvény, adóslevél) a részvényeseket terhelő kötelezettségek alakulásáról. A fúzió ellenőrzéséhez megfelelő bírói, közigazgatási kontrollra van szükség. Ez tipikusan cégbírósági,

közigazgatási szervek hatáskörében valósul meg, de vannak tagállamok, ahol ilyen ellenőrzés nincs, hanem közjegyző által történik a fúziós döntés közokiratba foglalása. A beolvadó 30 társaság vagyona, jogai átszállnak a fennmaradó társaságra, a részvényesek az új társaságnak lesznek részvényesei, a régi társaság megszűnik létezni. A semmiség megállapítására csak a bíróságnak van hatásköre. A semmisségi okokat korlátozza az irányelv, ennek alapján akkor állapítható meg: ha nincs megfelelő előzetes ellenőrzés, nem volt közjegyzői közreműködés; az irányadó nemzeti jog szerint a részvénytársaság közgyűlésének határozata semmis. A semmisségre hat hónapon belül lehet hivatkozni, és vele szemben van helye jogorvoslatnak. (Anglia 5 évet kapott az irányelv rendelkezéseinek átvételére) 2) A gazdasági társaságok szétválásáról szóló 82/891.számú társasági jogi irányelv Az irányelv a

lehetséges változásokat egy tagországon belül értelmezi, és a következő módozatokat különbözteti meg. A társaság szétválhat beolvadással, vagyis a társaság egy része úgy válik szét, hogy működő társaságba olvad bele. A szétválás történhet új társaság alapításával; valamint lehetséges vegyes megoldásként, részint létező társaságba történő beolvadással, részben új társaság létrehozásával. A gazdasági társaságok szétválására megfelelően alkalmazni kell az összeolvadás keretében tárgyalt, a tervre, közzétételre, közgyűlés döntésére, írott jelentésekre (menedzsment, szakértők), részvényesek betekintési jogára, másolatok készítésére, és a megfelelő biztosíték adására vonatkozó szabályokat. 3) A vállalkozások, cégek, üzletrészek átruházása során a munkavállalói érdekvédelemről szóló 77/187.számú társasági jogi irányelv Az irányelv kiváló példája a társasági jog és

a munkajog érintkezésének. Önmagában véve a vállalkozások átvétele, fúziója, szétválása nem érinti közvetlenül a munkavállalókat, mivel a jogok és kötelezettségek átszállnak az alkalmazóra. Ugyanez a helyzet a kollektív szerződések esetében, mivel azok folyamatosan hatályban maradnak. Ez alól található egy kivétel, amikor a volt alkalmazott nyugdíjtámogatása vagy a speciális társaságon belül megállapított nyugdíj nem él tovább a kollektív szerződésben vagy az adott tagállam lehetőséget biztosít a korlátozásra. Fontos szabály, hogy önmagában az üzletrésszel kapcsolatos tulajdonváltozás nem adhat okot a munkaviszony megszüntetésére a munkáltató részéről. Ha a munkavégzés feltételei jelentősen terhesebbé válnak, lehetőség van a munkaviszony megszüntetésére a munkavállaló részéről, úgy, hogy az a munkaadó által kezdeményezettnek minősül. A munkavállalói érdekképviseletek tekintetében is a

továbbélés jelenti a főszabályt. A munkavállalókat tájékoztatni kell a vállalatok állapotváltozásáról, ennek 31 következményeiről, az ennek következtében tervezett intézkedésekről, továbbá az alkalmazottak igényt tarthatnak konzultációra, szempontjaik előterjesztésére is. (Ez nem terjedhet ki a vétójogra!) Ezen irányelv is minimumszabályokat tartalmaz, tehát ezeknél kedvezőbb szabályok megállapítására van lehetőség a tagállamok szintjén, azonban a munkavállalókra terhesebb rendelkezéseket nem hozhatnak. (Belgium tett kísérletet szigorúbb szabályok megállapítására, mégpedig egyes munkavállalói kategóriák esetében – diák, próbaidős, nyugdíjas korú – megszüntethetőnek tartotta volna a munkaviszonyt a fenti szabályok mellőzésével.) A tagállamok meglehetősen gyorsan alkalmazkodnak az új szabályokhoz, derogációra is van lehetőségük. Létezik azonban egy olyan közösségi jogi törekvés is, amely

nem a nemzeti jogok közelítéséről szól, hanem új formációk kialakítására törekszik. Ilyen jellegű a továbbiakban tárgyalandó Európai Gazdasági Érdekcsoportról vagy Érdekegyesülésről (EEIG) szóló rendelet (2137/85) Maga a rendeleti minőség (közvetlen alkalmazandóság, megtervezett felépítés, határokon átnyúló rendelkezések) sokat elárul a fontosságról. Kis- és középvállalkozások tömegesen hoztak létre ilyen jellegű érdekegyesüléseket ( pl. ügyvédi irodák) A rendelet két követelményt fogalmaz meg. Egyrészt a tagoknak tagállami székhellyel kell rendelkezniük, valamint legalább két tag eltérő tagállamból kell, hogy származzon. (következésképpen magyarországi cégek jelenleg nem vehetnek részt ilyen jellegű szerveződésben.) Az alapítás feltételei, kellékek: A) Alapító szerződés Az alapító okiratot nyilvánosságra kell hozni, és közzé kell tenni az EK hivatalos lapjában (ezzel segítve az európai

kooperációt). Ahol nem fedi le a közösségi iránymutatás a teljes szabályozást, ott a nemzeti társasági szabályokat kell alkalmazni. A jogi személyiséggel nem foglalkozik az irányelv, azonban ezen konstrukció jogok és kötelezettségek alanya, perelhet, perelhető - jogi személyiségre utal. Adójogi kérdések merülnek fel abban a tekintetben, hogy a megjelenő profit után lesz-e adózási kötelezettség a tagok viszonylatában is? B) Alapítók lehetnek: természetes személyek, jogi személyek, non profit szervezetek. C) A semmisségi kérdések tekintetében a társaság székhelye szerinti nemzeti jogok az irányadók. A kisés középvállalkozásokat célzó forma jelenik meg azon általános szabályban is, hogy az alapítók száma maximum 20 fő lehet. Különös szabály, hogy a munkavállalók száma nem haladhatja meg az 500 főt 32 Ilyen jellegű érdekegyesülés bármilyen gazdasági szektorban létrejöhet, de tipikusan a szolgáltatási

szektorra jellemző. D) Az EEIG és a tagok viszonya Alapvető jellemzője a kooperációs forma. Nem gyakorolhat irányítási vagy ellenőrzési hatalmat a tagok tevékenysége felett. Nem képezhet önállóan nyereséget, annak vissza kell szállni a tagokra, akik egyenlő arányban részesednek a nyereségből és a veszteségből. Adójogi kérdés, hogy a tagok önállóan adóznak Az egyesülés jellemzője, hogy nem rendelkezik önálló alaptőkével, hanem például a tagok részéről biztosított folyamatos pénzügyi feltöltés adja az anyagi hátteret. Az alaptőke hiányából következik, hogy a tagok egyetemlegesen felelnek a hitelezők felé vállalt kötelezettségeikért. E) Szervezeti felépítés A szervezeti felépítésben érvényesül a szerződési szabadság elve. Lehetőség van egy vagy több igazgató (menedzsment), közgyűlés (közösen eljáró tagok) választására. Nem szól a rendelet a többletszervekről (felügyelő bizottság) – annak

létrehozását a tagok autonómiájára bízza. F) Döntéshozatali eljárás. Bizonyos esetekben érvényesül az egyhangú döntéshozatal, úgy mint az érdekcsoport székhelyének áthelyezése; kötelezettségvállalások módjának megváltoztatása; az érdekcsoport fennállási idejének kiterjesztése. Egyhangú döntés szükségeltetik továbbá új tag felvételéhez; kilépés tudomásul vételéhez; és az öröklés útján való tagságszerzéshez is. A Gazdasági Érdekcsoport közelebb áll a személyegyesítő társaságokhoz a messzemenő jogosítványai valamint a részesedés átruházás tekintetében. G) A székhelyáthelyezéshez fűződő szabályozás. Javaslatot kell tenni az új székhelyre, ezután egy két hónapos moratórium következik, ha nincs újabb döntés, ezután be kell jegyezni az új tagországban, biztosítani kell a közzétételt, majd ezután lehet törölni az eredeti székhely szerinti ország cégjegyzékéből. H) A tagállami belső

szabályok rendelkeznek a hitelfelvételről, valamint a cégjegyzési eljárás sajátosságairól. 33 Létezik egy gondolat a nagyvállalatokat tömörítő együttműködésére, az Európai Részvénytársaságé, amely létrehozására 35 évvel ezelőtt készült egy tervezet, s úgy tűnik, hogy számos módosítás után még 2001-ben megjelenik az erről szóló rendelet. 34 Az EK társasági joga III. 2001.1015 Társasági jogi irányelvek és a bírói gyakorlat (folyt.) Az 1.társasági jog irányelvvel kapcsolatos esetek: C-32/72 Judgment of the Court of 30 November 1972. Wasaknäcke Knäckebrotfabrik GmbH v Einfuhrund Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel Reference for a preliminary ruling: Bundesverwaltungsgericht - Germany. Case 32-72 European Court Reports 1972 page 1181 Danish Special Edition 1972 page 0291 Greek Special Edition 1972 page 0275 Portuguese Special Edition 1972 page 0399 A tárgyalandó eset az 1. irányelvvel kapcsolatos, azon belül

is a közzététel és képviselet szabályaival. A társasági szerződésben a képviselők nevét közzé kell tenni és a felhatalmazás mértékéről is rendelkezni kell. A jogesetben a gazdasági társaság képviselőjeként egy személy, az igazgató van megjelölve. A társasági szerződésben azonban nem történt utalás az egyszerű képviselettel kapcsolatos meghatalmazásra, a társaságot ezért kötelezni akarták a két funkció elhatárolására, az ezzel kapcsolatos nyilatkozattételre. A GmbH álláspontja szerint a szerződésben megjelölt egy igazgató képviseleti jogosultsága teljes, összhangban a német jogi gyakorlattal és az irányelv rendelkezéseivel. Meg kell azonban jegyezni, hogy az irányelv szóhasználata („képviselők”) többes számot sugall! Az Európai Bíróság álláspontja szerint az irányelvben foglalt rendelkezés grammatikai többes számot jelent, amelyet jogszabályszerkesztésnél használnak. Ez nem zárja ki, hogy az egyes

számra utaljon!! Fontos azonban, hogy harmadik személy a hivatalos lapból minden lényegi információt meg tudjon szerezni (még ha nem is ismeri a német gyakorlatot). A Bizottság eddigi gyakorlatából is megállapítható, hogy ritkán gondolkozik kizárólag szövegszerűen, inkább a célkutató jogértelmezést részesíti előnyben! Bizottság v. Néo (C-191/95) Judgment of the Court of 29 September 1998. Commission of the European Communities v Federal Republic of Germany. Failure by a Member State to fulfil its obligations - Reasoned opinion Principle of collegiality - Company law - Directives 68/151/EEC and 78/660/EEC - Annual accounts - Penalties for failure to disclose. Case C-191/95 European Court Reports 1998 page I-5449 Az ügy a közzététellel, a harmadik személy számára történő mérlegbetekintéssel kapcsolatos. Az 1. irányelvbe foglaltak szerint közzé kell tenni az éves mérleget, a nyereség és veszteségkimutatást Korlátolt Felelősségű

Társaság esetében azonban csak akkortól lesz érvényes, amikor megalkotják a mérlegkészítésre vonatkozó egységes szabályokat. Ez időközben megvalósult (4szirányelv) Azonban a német korlátolt felelősségű társaságok 90%-a nem tette közzé az éves mérlegének, nyereség és veszteség alakulásának mutatóit. Akik nem tesznek eleget ezen kötelezettségeiknek, a német törvények szerint ismételt pénzbüntetés kiszabására van lehetőség velük szemben. Ezt azonban nem lehetett hivatalból kezdeményezni, hanem egy meghatározott személyi kör tehette meg 35 a lépéseket. Ennek alapján jogosultak voltak: a hitelező, a részvényes, a társaság tagjai, a munkavállalók tanácsa és a Német Központi Munkavállalói Tanács. A Bizottsági vizsgálat tárgya, hogy a német jog megfelelő szankciókat alkalmaz-e? A német kormány védekezésében kifogásolta, hogy nem volt teljesen megtárgyalt bizottsági szöveg, pontosabban a Bizottság nem

tárgyalta az Európai Bírósághoz benyújtott kereset szövegét, csak a keresetindítás okait, ezért sérült a testületiség elve. (Német vélekedés szerint a Bizottság hiányosan volt informálva.) A másik kifogását arra alapozta a társaság, hogy a Bizottság korábban hivatkozott az irányelv 3. §-ra is, azonban a Bírósági keresetben már nem említette ugyanezt Ezzel önkényesen megváltoztatta a keresetet. A Bíróság álláspontja szerint a német jog csak részben eleget tett az irányelvből fakadó követelményeknek, a kötelező közzétételnek, és a Cégbíróság ugyanis nem szankcionálhat hivatalból, bár ez az út széles jogosulti kör számára elérhető. Az Európai Bíróság szerint nem sérült a testületiség elve a Bizottság döntéshozatala során. A Bíróság ezen ítéletében fejtette ki a lényeges pertárgy-módosítás fogalmát. Azzal, hogy a Bizottság nem hivatkozott keresetében a 3. §-ra, a jogi indoklás lett csupán egy

elemmel szegényebb, a hivatkozási alapok szűkültek, azonban Németország ez által nem szenvedett érdeksérelmet. Az ügy érdemét tekintve a német szabályozás nem hatékony, nem valósítja meg a célkitűzést, és megfelelő szankciókkal sem szolgál. Németország nem hivatkozhat a belső jogalkotási problémáira Ubbink - Dak-en (Nandtechnik Bt.) 136/87ügy Judgment of the Court (Sixth Chamber) of 20 September 1988. Ubbink Isolatie BV v Dak- en Wandtechniek BV. Reference for a preliminary ruling: Hoge Raad - Netherlands Company law First harmonizing directive of the Council - Rules on the nullity of companies Case 136/87 European Court reports 1988 Page 4665 Központi kérdés: milyen létszaktól kezdve érvényes a semmisségi kikötés? Egy a holland cégbíróságon bejegyeztetni kívánt társaság elakadt a megalakulás fázisában. Az üzletkötései alkalmával azonban elhallgatta ezen státusát, és magát teljes értékű társaságként tüntette fel. A

fórumok szempontjából létezik-e? Hollandia szerint perviteli szempontból igen, de az alapító okirat hiányzik. A Bíróság kimondta, hogy az irányelv védelmezi 3. személy várakozásait, de nem azokat, amelyeket egy félrevezető dokumentum kelt, hanem azokat, amelyek már az előzetes közzétételen nyugszanak (hivatalos lap, Cégbíróság). Ezek szerint itt nem kell alkalmazni az 1irányelv rendelkezéseit – ennél érdemibb álláspontra azonban a Bíróság nem helyezkedett. A 2.társasági irányelvvel kapcsolatos esetek: 36 Meilicke C-83/91. . Judgment of the Court of 16 July 1992 Wienand Meilicke v ADV/ORGA F A Meyer AG Reference for a preliminary ruling: Landgericht Hannover - Germany. Company law - Directive 77/91/EEC. Case C-83/91 European Court reports 1992 Page I-4871 Swedish special edition 1992 Page 2/I0105 Az ügy azon kérdés vizsgálatához kapcsolódik, vajon a Bíróság köteles-e minden esetben megválaszolni az előzetes határozat iránti

kérelmet, helyezkedhet-e elutasító álláspontra? Volt idő, amikor a kis ügyforgalom miatt ez nem jelentett gondot, a jelenleg évi 4-500 kérelem azonban joggal vet fel aggályokat. Az Európai Bíróság elvben köteles dönteni, együtt kell működnie a tagállami bíróságokkal, és vizsgálandók a körülmények, amelyek megakadályozták a tagállami szintű döntéshozatalt. Tisztán hipotetikus, elméleti problémák megválaszolására, amelyek nem kapcsolódnak a peres felek közötti jogvitához, azonban nem köteles. Siemens v. Nold C-42/95 Judgment of the Court of 19 November 1996. Siemens AG v Henry Nold Reference for a preliminary ruling: Bundesgerichtshof - Germany. Company law - Increase in capital Consideration in kind - Shareholders right of pre-emption - Withdrawal Case C-42/95 European Court Reports 1996 page I-6017 A Siemens alaptőke-emelést hajtott végre, hogy a munkavállalóinak dolgozói részvényeket juttasson. Ehhez azonban egy sajátos

megoldást választott, mégpedig az alaptőke apport útján történő megemelését. Az Rt közgyűlése ez alatt megvonta a korábbi részvényesek elővásárlási jogát, amelyet Nold úr sérelmezett. Az elővásárlási jogot ritkán, kivételes esetekben lehet korlátozni Itt azonban nincs szó ilyen feltétlen érdekről. Az irányelv ugyanakkor hallgat a nem pénzbeli alaptőkeemelésről Mivel a 2 irányelv alapvető célja a részvényesek védelme, ezért az elővásárlási jog alapvető jognak minősül. Az irányelv azonban azért hallgat, mivel a nem pénzbeli apport útján megvalósuló alaptőke-emelés egy sajátos német konstrukció, ezért a belső jog keretében kell megoldást találni rá. Ezek alapján nem ellentétes az irányelvvel, ha a német jog ilyen esetben is biztosítja a részvényesek elővásárlási jogát. Sindesmos Melon v. Greek State C-381/89 Judgment of the Court of 24 March 1992. Syndesmos Melon tis Eleftheras Evangelikis Ekklissias and

others v Greek State and others. Reference for a preliminary ruling: Polymeles Protodikeio 37 Athinan - Greece. Company law - Direct effect - Primacy Case C-381/89 European Court Reports 1992 page I-2111 Görögországban sajátosan széles jogosítványokkal rendelkezik a gazdasági miniszter. Ha egy gazdasági társaság indokolt kérelmet terjeszt elő, engedélyezheti annak szanálását, elrendelheti gazdasági társaság alapítását, alaptőkéjének felemelését vagy leszállítását. A Sindesmos Melon v Karella ügyben a görög társaság alaptőkéjét felemelték 900 millió drachmára, ekkor a részvényesek nem éltek elővásárlási jogukkal, majd újra felemelték, azonban nem ajánlották már fel az elővásárlási jog gyakorlásának lehetőségét, amelynek következtében a kisrészvényesek jogai elenyésztek. A szanálásért felelős görög ügynökség a közgyűlés felhatalmazása nélkül emelte fel a társaság alaptőkéjét, így

megakadályozva a társaság csődjét. A Bizottság határozatában kimondta, hogy a konstrukció ugyan a vállalat megmentése érdekében történt, ez azonban nem indokolhatja a szabálytalan eljárást, ne ment fel az irányelv rendelkezéseinek alkalmazása alól. Dance Hall C-324/86 Judgment of the Court (Third Chamber) of 10 February 1988. Foreningen af Arbejdsledere i Danmark v Daddys Dance Hall A/S. Reference for a preliminary ruling: Højesteret - Denmark Safeguarding of employees rights in the event of transfers of undertakings. Case 324/86 European Court reports 1988 Page 0739 Swedish special edition 1988 Page 0357 Finnish special edition 1988 Page 0361 A jogesetben arról van szó, ha a „A” vállalat átadja üzletrészét, cégben való részesedését „B” vállalatnak, amelyik visszaadja „A”-nak, „A” pedig továbbadta „C”-nek lízingügylet formájában, a munkavállalók kollektív szerződésben lefektetett jogai tovább élnek, függetlenül a

tulajdonosi szerkezetben bekövetkező változásoktól. Mészárszék-ügy C-24/85 Judgment of the Court (Fifth Chamber) of 18 March 1986. Jozef Maria Antonius Spijkers v Gebroeders Benedik Abattoir CV et Alfred Benedik en Zonen BV. Reference for a preliminary ruling: Hoge Raad - Netherlands. Safeguarding of employees rights in the event of transfers of undertakings. Case 24/85 European Court reports 1986 Page 1119 A tényállás szerint tulajdonosi csőd folytán be kellett zárni egy mészárszéket, amelyet egy vállalat megvásárolt, majd ismételten folytatta az üzemeltetést. Az a kérdés merül fel, vajon tovább kell-e foglalkoztatni a dolgozókat, érvényesül-e a transzfer-elv? A Bíróság csak szempontokat adott, amelyek érvényesülése esetén alkalmazhatóvá válnak az egyes irányelvi rendelkezések. Pl Van-e kontinuitás? Megőrizte-e a vállalat a good-will-jét, korábbi vásárlóit? Ha igen, alkalmazható a munkavállalókat védő rendelet is! 38 Dr.

Papp Mónika: Az Európai Közösség versenyjoga 1. Az EK versenyjog elsődleges jogforrásai Az EK versenyfelfogása- az alapelvek szintjén: A Szerződés 4.cikk (3/A cikk) (1) bekezdése szerint: " a Közösség és a tagállamok tevékenysége a jelen Szerződésben előírt feltételekkel és időrendben magában foglalja egy olyan gazdaságpolitika kialakítását, amelyet a nyitott szabadversenyes piacgazdaság elvének tiszteletben tartásával alkalmaznak." A 3. Cikk (1) g pontja szerint " a Közösség tevékenységemagába foglalja: egy olyan rendszer kialakítását, amely biztosítja, hogy a belső piac területén folyó verseny ne torzuljon." Hogyan nyilvánulnak meg ezek az általános elvi rendelkezések konkrét anyagi jogi tilalmakban? 1. A VERSENYKORLÁTOZÓ MEGÁLLAPODÁSOK TILALMA- KARTELLTILALOM RSZ 81. (85) (1) A közös piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden vállalatok közötti megállapodás, vállalati társulások döntése

és összehangolt magatartás, amely alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny akadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen azok, amelyek " Tipikus versenykorlátozó megállapodások: árrögzítés, piacfelosztás, közös vállalatok alapítása, azonos ügyletek esetén eltérő feltételek biztosítása, árukapcsolás 2. A GAZDASÁGI ERŐFÖLÉNNYEL VALÓ VISSZAÉLÉS TILALMA RSZ 82. (86) cikk: A közös piaccal összeegyeztethetetlen és tilos a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés a közös piac terültén vagy annak jelentős részén akár egy, akár több vállalat által, amennyiben ez alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására. Ez a visszaélés különösen a következőket jelenti. 39 Tipikus gazdasági erőfölénnyel való visszaélések: szerződéskötés megtagadása, felfaló árazás, diszkriminatív árak

alkalmazása, túlzott ár alkalmazása, vásárlók lekötése, árukapcsolás 3. A VÁLLALATOK KÖZÖTTI KONCENTRÁCIÓK ELLENŐRZÉSE Konkrét szabályozást a Római Szerződés szövegében nem találhatunk, mégis a 81. és 82 Cikkelyekből vezette le a Tanács és a Bizottság ezen jogosítványát. Fő jogforrási alapja a 4064/89-es Tanácsi Rendelet, amelyet legutóbb az 1310/97-es számú 1997. június 30-i Tanácsi Rendelet módosított. A Tanácsi Rendelet legfontosabb rendelkezése megadja a vállalatok közötti koncentrációk kontrolljának lényegét: Az a koncentráció, amely olyan gazdasági erőfölényt hoz létre vagy erősít meg, amelynek eredményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozottá válik, a közös piaccal összeegyeztethetetlen. 4. ÁLLAMI VÁLLALATOKRA, KÜLÖNLEGES ÉS KIZÁRÓLAGOS FELRUHÁZOTT VÁLLALATOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOZÁS JOGOKKAL RSZ. 86(90) Cikke (1) Az állami

vállalatokra és a különleges vagy kizárólagos jogokkal felruházott vállalatokra vonatkozóan a tagállamok nem hoznak, vagy nem tartanak hatályban olyan intézkedéseket, amelyek a jelen Szerződéssel, különösen annak 12, valamint 81-82. cikkeivel ellentétesek A bekezdés megfogalmazza az az alapvetést, hogy a közösségi versenyjogi szabályok tulajdon semlegesek, azaz nemcsak a magánvállalatokra, hanem az állami vállalatokra is vonatkoznak. A (2) bekezdés kivételt állapít meg a főszabály alól: (2) Az általános gazdasági érdekek szolgálatát ellátó, illetve a pénzügyi monopólium jellegű vállalatok alá vannak vetve a jelen Szerződés szabályainak, különösen a versenyszabályoknak, azzal a korlátozással, hogy ezeknek a szabályoknak az alkalmazása a rájuk ruházott különleges feladatok teljesítését jogilag vagy ténylegesen nem akadályozza. A kereskedelem fejlődése nem befolyásolható olyan mértékben, amely a Közösség

érdekeivel ellentétes. 5. ÁLLAMI TÁMOGATÁSOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOZÁS Az RSz 5. Címének 1 Fejezet 3 Szakaszában található RSZ 87(92) cikke (1) bekezdése alapján: " Ha a jelen Szerződés másként nem rendelkezik, összeegyeztethetetlenek a közös piaccal azoka a bármilyen formájú állami vagy állami forrásokból biztosított támogatások, amelyek bizonyos vállalatoknak vagy egyes áruk termeléséhez nyújtott kedvezményekkel a versenyt eltorzítják, vagy annak letorzításával fenyegetnek, feltéve, hogy a tagállamok közötti kereskedelmet befolyásolják." Az általános tilalom alól maga a Szerződés több kivételt rögzít. 6. A KERESKEDELMI JELLEGŰ ÁLLAMI MONOPÓLIUMOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOZÁS A versenyjogi szabályozáshoz lazábban kapcsolódó tilalom a következő, amely a RSZ Áruk szabad mozgása 1. Címben található A szabályt annak viszonylag kevés jelentősége miatt külön nem tárgyaljuk RSZ 31. (37) cikke: 40 (1)

" A tagállamok kiigazítanak minden kereskedelmi jellegű állami monopóliumot, oly módon, hogy ne legyen megkülönböztetés az áruk beszerzési és eladási feltételei tekintetében, és biztosított legyen a tagállamok állampolgárai közötti minden megkülönböztetés kizárása. Jelen cikk rendelkezései minden olyan szervre vonatkoznak, amelyek által valamely tagállam a tagállamok közötti kivitelt vagy behozatalt közvetlenül vagy közvetve, de iure vagy de facto ellenőrzi, irányítja, vagy érzékelhetően befolyásolja. Ezen rendelkezések az állami monopóliumokra is vonatkoznak. (2) A tagállamok minden olyan új intézkedéstől tartózkodnak, amely az (1) bekezdésben megfogalmazott elvekkel ellentétes vagy a tagállamok közötti vámok lés mennyiségi korlátozások tilalmára vonatkozó cikkelyek hatályát leszűkíti. A 4-6. pontokban található szabályok az államnak a gazdasági szerepvállalására vonatkozóan írnak elő szabályokat. A

Bizottság, mint elsőfokú jogalkalmazó által lezárt ügyek számából következtetést vonhatunk le arra, hogy a gyakorlatban mely ügyek fordulnak elő gyakrabban: Az új ügyek, lezárt ügyek megoszlása 3 évre visszamenőleg a következőképpen alakul: Új ügyek száma Összes: Ebből antritröszt 1: Koncentráció: Állami támogatás: 1198 1998 1201 509 245 444 1999 1206 388 301 512 2000 297 345 564 A táblázatból látható, hogy az antitröszt ügyek száma folyamatosan csökken, amely főként az ún. csoportmentesítő rendeletek növekvő alkalmazásával indokolható, a koncentrációs és állami támogatások bejelentéseinek száma nő. Lezárt ügyek Összesen: Ebből antitröszt: Koncentráció: Állami támogatás: 1998 1289 581 248 460 1999 1273 582 279 412 2000 1209 379 355 475 2. Az EK versenypolitika és versenyjog sajátosságai Az EK versenypolitika is a nemzeti versenypolitikai célok elérését tűzi ki maga elé, azonban az

integráció sajátosságai, az egységes belső piac miatt azoktól eltérő, sajátos jellemezőkkel is rendelkezik. Mint minden versenypolitika, az EK-é sem csak a közgazdasági célszerűségen nyugszik, más össztársadalmi jellegű vonatkozások is meghatározhatják annak aktuális tartalmát. A versenypolitikák másik sajátossága is ebből adódik, nevezetesen, hogy az időben változik, mindig a gazdasági és társadalompolitikai közeg határozza meg, amelyben alkalmazni kell. 1 81.,82,86és 31 Cikkek együttesen 41 A versenypolitika első és egyben legfontosabb célja a fogyasztók védelme. Ennek a célnak az elsődlegességében egyetértés alakult ki a versenypolitika alakítói között. Ezen kívül azonban számos más elérendő cél létezhet, amelyeknek összehangolása, összekovácsolása egy versenyjogi szabályozási rezsimen belül nem működik mindig zökkenőmentesen. 1. A fogyasztók védelme a monopóliumoktól és versenykorlátozó

megállapodásoktól A fogyasztóknak nemcsak az alacsony árszínvonal kialakítása és fenntartása áll érdekükben, hanem az is, hogy versenyjogi szabályozással védjük azon szabadságukat, hogy fogyasztói döntésüket szabadon határozzák meg. A gyártó vagy a forgalmazó ne legyen abban a helyzetben, hogy saját döntésével helyettesítse a fogyasztó döntését, annak autonóm kialakítását. Az autonóm döntés meghozatalához azonban többek között szükséges az, hogy legyen megfelelő termékkínálat, amelyből a fogyasztó válogathat, legyenek egymással helyettesíthető termékek, amely előfeltételezi azt, hogy a helyettesíthető termékeknek nagyszámú gyártója és forgalmazója van. Ennek az ideális állapotnak az eléréséhez, megvalósításához tehát szükségszerűen kapcsolódik a következő versenypolitikai cél: 2. Egészséges piaci struktúra kialakítása Ez lényegében a monopolisztikus piacszerkezetek létrejöttének

megakadályozását, a meglévők lebontását foglalja magában. A piaci versenynek a tökéletes verseny minél több jegyét kell magán viselnie Annak megállapítása, hogy egy termék esetén mikor áll fenn egészséges piaci szerkezet, igen nehéz feladat. A Bizottság szakértőinek figyelembe kell venniük rengeteg közgazdasági megfontolást; többek között a termék jellemzőit, a piacra lépés lehetőségét, a meglévő fogyasztói szokásokat, a piac szereplőinek jellemzőit, a piacon fennálló versenyt. 3. A 2 Pontban meghatározott versenypolitikai cél ismét magával vonz egy harmadikat, amely a nemzeti versenypolitikákat is nagymértékben befolyásolja, ez pedig a kis-és középvállalkozások védelme. Az egészséges piacszerkezet kialakításához, mint említettük a sokszereplős piac tartozik hozzá, azaz mind a keresleti oldalon, mind a kínálati oldalon sok piaci résztvevő tevékenykedik. A tőkeerősebb nagyvállalkozások a piaci monopóliumhoz

közeli helyzethez is juthatnak a releváns termék vonatkozásában, ezért a kis-és középvállalkozások versenyhelyzetének javításához a versenypolitika is hozzájárul a maga eszközeivel. A közösségi politikák sorában a kis-és középvállalkozások támogatása a közösségi iparpolitika részét képezi. A versenypolitikában a kis-és középvállalatok versenypozíciójának támogatása tipikusan akkor merül fel, amikor a gazdasági erőfölényben lévő vállalkozás visszaél előnyével a kisebb hátrányára, így célozva annak kiszorítását a piacról. 4.A kis-és középvállalkozásokkal kapcsolatban már említettük egy közösségi politikát, amely a versenypolitikára is ráhatással van. Ugyanezt mondhatjuk el a közösségi kereskedelempolitikáról, regionális vagy a foglalkoztatási politikáról. Mivel a közösségi versenyjog csak egy a közösségi politikák között, a koherens közösségi fellépés feltétele az, hogy a

különböző politikák ne oltsák ki egymás hatásait, hanem azt erősítsék. Például a Közösségen belül, a Szerződésben is rögzített magas szintű foglalkoztatottság célja, a munkanélküliség elleni küzdelem nehezen érhető el úgy, ha a versenypolitika be nem avatkozása miatt több piaci szereplő menne tönkre és lépne ki a piacról, elbocsátva foglalkoztatottjait. A más közösségi politikák kapcsán megfogalmazott célok azonban nem válhatnak a versenypolitika elsődleges céljaivá. 5. Mint korábban említettük, a közösségi versenypolitika a nemzeti versenypolitikai célkitűzésekhez hasonló, azonban az alábbi sajátossággal rendelkezik: A közösségi versenypolitikának- ha egyáltalán lehet a célok között prioritásokat megfogalmazni- akkor a fogyasztók védelmével egyenértékű célkitűzése a közös piaci integráció elősegítése. 42 A közös piaci szabályok (áruk szabad áramlása, szolgáltatások szabad áramlása,

stb.) mint tudjuk a kereskedelem útjában álló állami akadályok felszámolását tűzi ki célul. A vállalkozások kinövik saját nemzeti piacuk dimenzióit és egy sok szempontból egységes közösségi játéktéren tevékenykedhetnek. A versenyjog szerepe az integráció elősegítésének szempontjából kettős. Egyrészt negatív funkciót tölt be: A nemzeti piacok izolálását jelentő vagy azt veszélyeztető magánvállalati magatartások tiltása Pl. nemzeti kartellek, export tilalmak, piac felosztó megállapodások tilalma. Másrészt a versenyjognak van egy pozitív funkciója is: egységes játékteret biztosít a vállalkozások számára, ez a tagállamok közötti kereskedelmet tovább ösztönzi, a határon átnyúló tranzakciókat tovább növeli, azaz az integrációt maga is elősegíti. A Római Szerződésben a kitűzött gazdasági integrációs forma a közös piac volt, amelyet a Szerződés szövege nem határozott meg. Az Egységes Európai

Okmányban már a belső piac kifejezéssel találkozunk, amely a Szerződés szövege szerint olyan belső határok nélküli térséget jelent, amelyben az áruk, személyek, szolgáltatások, tőke tagállamok közötti szabad áramlását akadályozó tagállami előírások eltörlése jellemez. Az egységes belső piacnak, a kereskedelmi akadályok eltörlésének a következménye az, hogy a vállalkozások közötti verseny erősödik. Ilyen környezetben a cégek nagyobb késztetést éreznek arra, hogy versenykorlátozásokhoz folyamodjanak versenypozíciójuk megőrzése céljából. Egyébként a nem versenyképes cégeknek vagy ki kell lépniük a piacról vagy nagyobb gazdasági egységekké koncentrálódnak, megindulnak a vállalatfelvásárlások. A gazdasági és monetáris unió létrejötte ezeket a folyamatok intenzitását még jobban felerősíti, a belső piac hatásait még jobban felerősíti, segít a még meglévő gazdasági korlátok felszámolásában. A

gazdasági és monetáris unió mögött álló felismerés ugyanis a versenypolitika szempontjából kétirányú: Az egységes pénz bevezetése rávilágít a tagállami piacok között még mindig meglévő árkülönbségekre. Amennyiben az árak euroban lesznek feltüntetve, ez az árak átláthatóságát növel a fogyasztók számára és a racionális fogyasztó az olcsóbb terméket fogja beszerezni. A kereskedők számára az euro bevezetése azt jelenti, hogy a valuta átváltások feleslegessé válnak, ezáltal a Közösségen belüli kereskedelem költségei csökkennek, így erősödik a verseny. Az EK versenypolitikai céljainak bemutatása után felhívjuk a figyelmet arra, hogy magának a Római Szerződésnek a szövege is alátámasztja azt, hogy a közös piaci integráció védelme és elősegítése az EK versenyjog kiemelt céljai közé tartozik. A Szerződés 3 Cikk (1) g pontja szerint a Közösség olyan rendszert épít ki, amely biztosítja azt, hogy a

belső piac területén a verseny nem torzul. A Szerződés 81 Cikke és 82. Cikke a közös piaccal összeegyeztethetetlennek és ezért tilosnak deklarálja a versenykorlátozó megállapodásokat és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést. A Közösségen belül nincsen egységes versenydefiníció, a Bizottság felváltva használja a normális verseny, torzítatlan verseny, működőképes verseny, hatékony verseny, egészséges verseny, reális verseny kifejezéseket, anélkül, hogy megadná a fogalmak tartalmi különbségét. A Bizottság és a Bíróság is ezeken a kifejezéseken túl használja a verseny szabadságának ( freedom of competition) koncepcióját is. A szabadság fogalma azonban már tágabb, mint egyes versenykorlátozó vállalati magatartások megtiltása. Tartalmazza az egyének azon jogát, hogy új gazdasági-kereskedelmi tevékenységbe kezdjenek, új földrajzi és termékpiacokra hatoljanak be és más vállalkozásokkal versenybe

kerüljenek, versenybe szálljanak. A Bíróság terminológiája szerint az egyének számára biztosítani kell a verseny szabadságát, a verseny lehetőségét és jogát. Ez felveti azt a kérdést, hogy a verseny szabadsága lenne az 5 szabadság az Európai Közösségben? A Bíróság a szabadságok jelentőségét és kapcsolatát így írja le egy jogesetben: Az áruk szabad mozgásának és a verseny szabadságának elvei, együtt a kereskedelem szabadságával mint alapvető joggal, a közösségi jog általános elvei. 43 Az integrációt gátló, akadályozó versenykorlátozásokat és a tagállami piacokat egy közös piacba kovácsolását korlátozó vállalati magatartások ellen a Bizottság és a Bíróság is szigorúan lép fel. Az integrációt gátló vállalati versenykorlátozó magatartásokat olyannak tekintik, amelyek a versenykorlátozás célját hordozzák magukban. A versenykorlátozó megállapodások és egyeztetett gyakorlatok tilalma Vázlat:

1. Vállalkozás fogalma az EK versenyjogban 1.1 A gazdasági egységek- mint a versenyjogi tilalom alanyai 1.2 A vállalkozások társulásai 2. Az elkövetési magatartások 2.1 A megállapodás 2.2 A vállalati társulások döntése 2.3 Az egyeztetett gyakorlat vagy összehangolt magatartás 3. Alkalmasság a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására 4. A közös piaci verseny akadályozása, korlátozása vagy torzítása, mint cél vagy hatás 5. A csekély jelentőségű megállapodások, egyeztetett gyakorlatok és vállalati társulási döntések 6. A semmisség -81(85) 2 Bekezdése 7. Mentesítések 7.1 Egyedi mentesítés- 81 (85) (3) 7.2 Csoportmentesítő rendeletek 1. A vállalkozás fogalma az EK versenyjogban Az EK versenyjogban a vállalkozásnak sui generis fogalma, értelme van, amely elszakad a tagállamok polgári, társasági jogától. Az Európai Bíróság értelmezése szerint minden természetes személy vagy szervezet vállalkozásnak minősül,

amely/aki valamilyen kereskedelmi vagy gazdasági tevékenységet fejt ki, függetlenül attól, hogy milyen jogi formában működik, és hogyan finanszírozzák tevékenységét. 2 A vállalkozás alatt tehát nem 1.1 A gazdasági egységek, mint az EK versenyjog alanyai A vállalatcsoportok esetében egy vállalkozás felett egy másik vállalkozás vagy természetes személy gyakorolja a kontrollt. Bár ezek az anya és leányvállalatok önálló jogi személyiséggel rendelkeznek, azonban sok esetben a gazdasági kapcsolat olyan szoros közöttük, hogy egy gazdasági egységként kezeljük őket. A Bíróság is egy vállalkozásnak tekinti az egy gazdasági egységet képező vállalatcsoportot. A Centrafarm v. Sterling Drug 3ügyben fogalmazta meg a Bíróság igen világosan azt, hogy miért is kezelendők a vállalatcsoportok egy vállalkozásnak a 81. cikk alkalmazása során: Ha az ugyanahhoz az érdekeltséghez, konszernhez tartozó anya-és leányvállalatok olyan

gazdasági egységet alkotnak, hogy a leányvállalat nem határozhatja meg szabadon a piaci magatartását és a megállapodás vagy összehangolt magatartás pusztán a vállalkozások közötti feladatok belső elosztásával kapcsolatosak, akkor a 81. cikkely nem alkalmazható. A Bíróság ebben az ítéletében fejtette ki tisztán a gazdasági és funkcionális egység tanát. Jelentősége az, hogy amennyiben a vállalatcsoporton belüli vállalkozások gazdasági és funkcionális egységet alkotnak, 2 3 C-41/90 Höfner & Elser v. Macrotron [1991] I ECR 1979 15/74 Centrafarm BV és mások v. Sterling Drug Inc [1974] ECR 1147, para 41 44 akkor a közöttük létrejött versenykorlátozó megállapodás nem fog beleütközni a 81. cikkbe, mivel nincsen a cikk értelmében vett legalább 2 vállalkozás, amelyre a tilalom vonatkozna. A Bíróság később gyengíti a gazdasági és funkcionális egység tanát, elhagyja a funkcionalitás követelményét (azaz hogy az

anya és leányvállalatának kapcsolatában a belső feladatok is megosztottak) és kizárólag gazdasági egységről beszél. Amennyiben az anyavállalat és leányvállalat egy gazdasági egységet alkotnak és a leányvállalatok nem élveznek tényleges autonómiát a piaci tevékenységük meghatározásában, hanem az anyavállalat üzleti utasításait követik, akkor a közöttük létrejött megállapodás nem minősül a 81. Cikk értelmében vett két vállalkozás között létrejött megállapodásnak. 4 A vállalkozás akkor nem határozhatja meg önállóan a piaci magatartását, amennyiben az anyavállalat meghatározó befolyás lehetőségével rendelkezik a leányvállalat működése felett. A meghatározó befolyás legtipikusabb esete, amikor az anyavállat a leányvállalat döntéshozó testületeiben a szavazati jogok több mint 50 %- val rendelkezik, a leányvállalt részvényeinek több mint 50%-ban tulajdonosa, vagy más egyéb módon képes

meghatározni a leányvállalat döntéseit (pl. vétójoggal rendelkezik) A gazdasági egység tana nemcsak abból a szempontból fontos, hogy a 81. cikkbe ütközik – e az egységen belüli versenykorlátozó megállapodás, hanem a jogsértésért viselt felelősség, a pénzbírság kiszabása szempontjából is. Ezen túlmenően arra már láttunk példát, hogy a Bíróság egy leányvállalat versenyjogba ütköző magatartása alapján az EK-n kívüli anyavállalat feletti joghatóságot is megállapíthatja. A felelősség problémájának egyes kérdéseit célszerűbb a tilalom alanyainál, a vállalkozás fogalmánál tárgyalni, mivel a felelősséget a gazdasági egység tana is meghatározza. A kérdés ugyanis az, hogy ha a gazdasági egység köt egy kívülálló vállalkozással versenykorlátozó megállapodást és a Bizottság kiszabja a negatív jogkövetkezményt, a pénzbírságot, akkor a vállalatcsoporton belül melyik önálló jogi személyiségű

vállalkozás viseli a felelősséget. Ha a csoporton belüli leányvállalat követi az anyavállalatnak olyan utasítását, amelynek eredményeként közösségi versenyjogsértést követ el a leányvállalat, akkor az utasítást kibocsátó anya és az utasítást végrehajtó leány egyetemlegesen is kötelezhető a pénzbírság megfizetésére. Amennyiben az anyavállalat meghatározó befolyást gyakorol a leányvállalat működésére, a leányvállalt jogsértést követ el és az anya bizonyítottan felhívta a leányt a jogsértés megszüntetésére, akkor az anyavállalat felelőssége nem áll fenn. Ez fordítottan is igaz, azaz amennyiben a leányvállalatnak nincs tudomása az anyavállat versenyjogba ütköző megállapodásáról, akkor kizárólag az anyavállalt sújtható pénzbírsággal. 1.2 A vállalkozások mellett speciális alanya a kartelltilalomnak a vállalati társulás is Ezek általában a vállalkozások kereskedelmi szövetségei,

érdekképviseleti tömörülései. 2. Az elkövetési magatartások 2.1 A megállapodás- kiterjesztően értelmezett fogalom (ld tankönyv) 2.2 A vállalati társulások döntései Általában kereskedelmi szövetségek alapokmánya, határozata, akár nem kötelező jellegű ajánlása tartozik bele ebbe a kategóriába. Pl amennyiben egy szövetség azt ajánlja a tagjainak, hogy emeljenek árat, bojkottáljanak egy bizonyos terméket, akkor az a társulás döntésének tekinthető, még akkor is, ha ezt nem kötelesek a tagok végrehajtani. A kereskedelmi szövetséget felelőssé lehet tenni tagjai magatartásáért is, ezt a Bizottságnak sokszor könnyebb bizonyítania, mint azt, hogy a felek egyeztetett gyakorlatot folytatnak. 2.3 Az egyeztetett gyakorlat vagy összehangolt magatartás 4 C-73/95 P Viho Europe BV v. Bizottság [1996] ECR I-5457, para 51 45 Az egyeztetett gyakorlat a Bíróság ítéletei 5szerint a vállalkozások közötti koordináció egyik formája,

amely anélkül, hogy elérné a tulajdonképpeni megállapodás szintjét, az egymással való együttműködéssel tudatosan helyettesíti a versennyel járó kockázatokat. Ellentétes az a versenyjogi rendelkezésekkel, hogy a termelő a versenytársaival bármilyen módon együttműködjön abból a célból, hogy meghatározzák a koordinált tevékenységüket az áremelésekre vonatkozóan, és hogy az áremelés sikerét biztosítsák azzal, hogy megszüntetnek minden olyan bizonytalansági tényezőt, amely a versenytársaknak az áremeléssel kapcsolatos tevékenységük lényeges részét képezik, azaz az áremelés összegét, mértékét, időpontját és helyét. Egy másik jogesetben 6adott értelmezés szerint a 81. Cikk kizár a gazdasági szereplők közötti minden olyan közvetlen vagy közvetett érintkezést, amelynek célja vagy hatása egy aktuális vagy potenciális versenytárs piaci magatartásának befolyásolása. Tilos közölni a versenytársakkal azt a

magatartást, amelyet az egyeztetett gyakorlatban részt vevő felek elfogadtak, vagy elfogadni szándékoznak. Az egyeztetett gyakorlat fogalmát a Szerződés versenyjogi rendelkezéseinek értelmében kell megadni, amely szerint minden gazdasági szereplőnek függetlenül kell meghatároznia azt a politikát, amelyet a közös piacon alkalmazni kíván. Ennek a függetlenségnek a követelménye nem fosztja meg a gazdasági szereplőt attól a szabadságától, hogy intelligensen alkalmazkodjon a versenytársai létező és várt magatartásához. Azonban ez a függetlenség kizár a gazdasági szereplők közötti minden olyan közvetett vagy közvetlen magatartást, amelynek célja vagy hatása a tényleges vagy potenciális versenytársak magatartásának befolyásolása. Tilos az is, hogy közöljék egy ilyen versenytárssal azt, hogy ők maguk milyen magatartás tanúsítására határozták el magukat, milyen magatartás szándékoznak tanúsítani. Egyeztetett gyakorlatot

jelent az, ha a vállalat részt vesz egy olyan, vállalkozások által megtartott ülésen, ahol rögzítik az árakat, az eladási mennyiségeket, ahol a versenytársak információt cserélnek arról, hogy milyen árakat kívánnak megszabni, milyen profitrátával értékesítenek. Az ilyen információk cseréje mindmind egyeztetett gyakorlat, mivel a vállalkozások az így megszerzett információkat figyelembe fogják venni akkor, amikor a piaci magatartásukat kialakítják. 7 Az egyeztetett magatartásoktól igen nehéz elhatárolni a spontán párhuzamos magatartást, amely az oligopolisztikus piacokat jellemzi. Bár a párhuzamos magatartás önmagában nem azonosítható az egyeztetett gyakorlattal, azonban fontos bizonyítéka lehet annak, amennyiben a versenynek olyan feltételeit, körülményeit eredményezi, amely a piac természetes feltételeinek nem felel meg. Figyelembe kell venni a termék jellegét, a vállalkozások méretét és számát, valamint az adott

piac nagyságát. Nem lehet azonban vélelmet felállítani arra vonatkozóan, hogy a párhuzamos magatartás egyeztetett gyakorlatot jelent, mivel lehetnek olyan egyéb magyarázatok is, amelyek indokául szolgálhatnak a párhuzamos viselkedésnek. A Bíróság a konkrét ügyben 8azt az indokot minősítette elfogadhatónak, hogy a gyártók azért szüntették be a szállításokat egyidejűleg ugyanazon fogyasztó számára, mivel az nem fizette számláit, és ezért nem bizonyított az, hogy ők egy kollektív bojkottot hirdettek meg a fogyasztó ellen. Mivel a Bizottság nem vizsgálta meg ezt az objektív, menthető indokot, hanem a szállítók párhuzamos magatartását automatikusan összehangolt magatartásnak minősítette, ezért a Bíróság megsemmisítette a Bizottság határozatát. A jogi meghatározás után azt kell megvizsgálni, hogy hogyan lehet bizonyítani egy egyeztetett gyakorlatot. Ez azért nagyon fontos kérdés, mivel a Bizottságot terheli a

bizonyítási kötelezettség 5 48/69 Imperial Chemical Industries Ltd ( ICI) v. Bizottság (Dyestuffs) [1972] ECR 619 40/73. Coöperatieve Vereniging Suiker Unie AU és mások v Bizottság [1975] ECR 1663 7 T- 7/89. SA Hercules Vhemicals NV v Bizottság [1991] ECR II-1711, kivonatos fordítás 8 29/83 Rheinzink GmbH v. Bizottság [1984] ECR 1679 6 46 Már említést tettünk arról, hogy a Bíróság szerint a párhuzamos magatartás közvetett bizonyíték lehet az egyeztetett gyakorlatra, azonban ez nem döntő bizonyíték, hiszen egyéb okok is magyarázhatják a párhuzamos viselkedést. Legfontosabb bizonyítéka egy egyeztetett gyakorlat fennállásának a felek közötti előzetes egyeztetésre utaló bizonyítékok( megbeszélés, tanácskozás, információcsere). Amennyiben ilyen megbeszélésre, tanácskozásra sor került és a Bizottságnak bizonyíték áll a rendelkezésére arról, hogy mi volt a tanácskozás tárgya (általában árkartell, piacfelosztás,

fogyasztók felosztása, kibocsátás meghatározása) bizonyítéka van arról is, hogy egy vállalkozás képviselője részt vett egy ilyen ülésen, akkor a vállalkozás már nem hivatkozhat arra, hogy ő nem vett részt a versenykorlátozó döntés meghozatalában vagy végrehajtásában. A Bizottság gyakorlata szerint rendszeres kartellüléseken részt vevő vállalkozásoknak kell bizonyítaniuk azt, hogy a döntés ellen szavaztak. A Bizottság versenyjogsértést vélelmez abban az esetben is, ha a vállalkozások által megtartott megbeszélés tényéről van, azonban a megbeszélés tárgyáról nincsen bizonyítéka. Ilyen esetben, ha a részt vevők semmilyen konzisztens magyarázattal nem tudnak szolgálni a megbeszélés céljára, tárgyára vonatkozóan, a Bizottság vélelmezi, hogy a vállalkozások versenyjogsértést követtek el 9. Amennyiben nincsenek bizonyítékok a vállalkozások "összebeszélésére", akkor ennek hiányéban a gazdasági,

piaci körülményekből is következtetést lehet levonni az egyeztetett gyakorlat fennállására. Ha a piac oligopolisztikus, a termék homogén, ez a párhuzamos magatartás fennállását erősíti. Ha a verseny a piacon erős, a piac nem oligopolisztikus akkor nagy valószínűséggel egyeztetett gyakorlat folyt. Ezt a feltételezést erősíti meg az is, ha a vállalkozások egy egyidejű, ugyanolyan mértékű áremelést hajtottak végre. A jogsértést támasztja alá, ha a vállalkozások korábban sem versenyeztek egymással vagy már korábban is egyeztetett gyakorlatot folytattak. Az áremelés egyidejűségét, azonos mértékét magyarázhatja azonban olyan objektív tény is, hogy a gyártáshoz felhasznált nyersanyag emelkedett és a vállalkozások ezt hárítják át a fogyasztókra. Az egyeztetett gyakorlat nemcsak horizontális megállapodások esetén merül fel, hanem vertikális megállapodások esetén is. Pl a Pioneer ügyben 10 párhuzamos

importkorlátozáshoz vezetett az, hogy a kizárólagos forgalmazók közötti információáramlást maga az importőr elősegítette, és nyomást gyakorolt az alacsonyabb árszínvonalú tagállamokban értékesítő forgalmazóira, hogy párhuzamos importőrök számára a termékét ne értékesítsék. A Bíróság szerint az importőr központi pozíciójánál fogva köteles lenne fokozott éberséget tanúsítani azon célból, hogy megakadályozza az olyan egyeztetett gyakorlatokat, amelyek a közösségi joggal ellentétesek. Ad. 3 Alkalmasság a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására A 81. cikkely ezen tényállási elemének megvalósulásához- mint ahogy az a Szerződés szövegéből is kitűnik- nem szükséges az, hogy a versenykorlátozó cselekménynek aktuális hatása legyen a kereskedelemre, az potenciális is lehet, azaz a versenykorlátozó magatartás alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására. Az Európai Bíróság

1966-ben, egyik korai, de azóta is egyik legtöbbet idézett ügyében, a ConstenGrundig ügyben 11úgy fogalmazott, hogy ebbe a kategóriába tartozik minden olyan magatartás, amely alkalmas arra, hogy ténylegesen vagy potenciálisan, közvetve vagy közvetlenül a tagállamok közötti kereskedelem szabadságát befolyásolja. Egy másik ügyben a Bíróság úgy fogalmaz, hogy a jogi és ténybeli objektív tényezők alapján a valószínűség megfelelő mértékével előrelátható az, hogy 9 A Bizottság 80/256/EEC sz. határozata ( Pionner) OJ L 60, 19800305, 21 oldal C- 100/80 SA Musique Diffusion Francaise és mások v. Bizottság [1983] ECR 1825, para 75 11 56 és 58/64. 10 47 a megállapodás befolyásolhatja közvetve vagy közvetlenül, aktuálisan vagy potenciálisan a tagállamok közötti kereskedelem rendjét. 12 A konkrét ügyben az EB kimondta, hogy a közösségi jog tiltja az olyan megállapodásokat vagy gyakorlatokat, amelyek alkalmasak arra, hogy a

tagállamok közötti kereskedelem szabadságát oly módon veszélyeztessék, hogy csorbulhat a tagállamok közötti egységes piac megvalósítása, különösen azáltal, hogy válaszfalat emelnek a nemzeti piacok közé vagy hogy a közös piaci verseny struktúrájára fejtenek ki hatást. A versenykorlátozó megállapodást kötő felek egyik védekezése az volt, hogy a tagállamok közötti kereskedelem volumene nem csökkent, hanem egyes statisztikák alapján még nőtt is. Az EB viszont kimondta, hogy ez nem zárja ki a 81 cikkely alkalmazását, mivel a Szerződés szövege a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolásáról szóló, amely befolyás lehet akár negatív, akár pozitív. 13 A széles, teleológikus értelmezés célja az EK versenyjog alkalmazási területének tág meghatározása. Az EB maga is kimondja ítéletében, hogy ez a tényállási elem arra szolgál, hogy megvonjuk az EK versenyjog és a nemzeti versenyjog alkalmazása közötti

határvonalat, tehát ún. hatáskörelosztó normának tekinthető, ugyanis kijelöli a versenyhatóságok hatáskörét. Mivel az EB jogosult egyedül autentikusan meghatározni azt, hogy mi alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, ezért a fogalom tág értelmezése a közösségi versenyjog alkalmazásának körét bővíti tovább. Ezáltal az Európai Bizottság hozza meg a versenypolitikai döntéseket az ügyek nagy részében az Európai Bíróság kontrollja mellett. Nem csak olyan megállapodások esnek bele ebbe a fogalomba, amelyben az egyik fél egy másik tagállami vállalkozással köt megállapodást, vagy a megállapodás érinti a tagállamok közötti exportot, importot, hanem az egy tagállamon belüli vállalkozások által kötött megállapodások is ide tartozhatnak, amennyiben közvetlenül vagy közvetve, potenciálisan vagy aktuálisan a tagállamok közötti kereskedelmet befolyásolják. Ad 4. A közös piaci verseny

akadályozása, korlátozása vagy torzítása, mint cél vagy hatás Bevezetés: valamilyen mértékben minden kereskedelmi szerződés korlátozza a szerződéskötő felek és kívülállók cselekvési szabadságát. Vegyünk egy egyszerű adásvételi szerződést példaként: Mivel A eladja a termékét B-nek, ezért A már nem adhatja el a terméket másnak és B már nem érdekelt abban, hogy máshonnan beszerezze a terméket. A versenykorlátozásnak ezt az igen tág értelemben vett felfogását az EK versenyjogban nem használjuk. A közösségi versenyjogban annak eldöntése, hogy egy megállapodásnak vagy gyakorlatnak célja vagy hatása-e a közös piaci verseny akadályozása korlátozása vagy kizárása, mindig csak a közösség versenypolitikai céljaira való visszautalással dönthető el. Meg kell tehát vizsgálni, hogy veszélyezteti, sérti –e a versenypolitika 3 legfontosabb célkitűzését: a fogyasztók védelmét, az egészséges piaci struktúra

létrehozását és fenntartását, illetve a közös piaci integrációt. Amennyiben ez megállapítható, tehát versenykorlátozó hatása vagy célja van egy megállapodásnak, akkor a 81. cikkely (3) bekezdése alapján még egyedileg vagy csoportmentesítés alapján a Szerződés 81 (1) bekezdésének alkalmazásától el lehet tekinteni. 1289/85Ahlström Osakeyhtio és mások v. Bizottság ( Wood Pulp) [1993] ECR I-1307 Possible to foresee with a sufficient degree of probability, on the basis of a set of objective factors of law or fact, that the agreement may have an influence, direct or indirect, actual or potential, on the pattern of trade between Member States. 13 a gyakorlatban természetesen inkább a negatív befolyás a jellemző. Az EB ezen értelmezésének meghozatalakor figyelmen kívül hagyta azt, hogy a Szerződés különböző hivatalos fordításai között e tekintetben eltérés volt és pl. a német fordítás egyértelműen csak negatív befolyást

tartalmazott 48 A 81. (3) bekezdésben felsorolt kritériumok teljesedése esetén ugyanis a megállapodás bár formálisan beleütközik a generáltilalomba, mégis hozzájárul az árutermelés vagy a forgalmazás javításához vagy a műszaki, illetve gazdasági haladás előremozdításához. Egy példa a versenykorlátozó célú megállapodásra: A Consten- Grundig ügyben 14 (1966) a következő volt a tényállás: Grundig rádiókat, TV-ket, diktafonokat gyártó német cég. Termékeinek Franciaországban történő kizárólagos forgalmazójaként Constent egy francia vállalkozást jelölte ki. Consten a Grundiggal megkötött szerződésekben kötelezettséget vállalt többek között arra, hogy a Grundig termékekkel versenyző termékeket nem fog forgalmazni, valamint arra is, hogy Franciaországon kívüli területekre nem fog szállítani. A Grundig más forgalmazóival megkötött szerződéseiben is szerepeltette azt a kötelezettséget, hogy a forgalmazó a

saját területén kívüli területre nem szállíthat a Grundig termékekből. Ezen túl Grundig felhatalmazta Constent, hogy, hogy a GINT ( Grundig International) elnevezést védjegyként regisztráltassa Franciaországban és a Franciaországban forgalmazott termékeke ezért Grundig GINT védjeggyel ellátva kerültek forgalomba. Consten egyik francia versenytársa Németországban be tudta szerezni a termékeket és azokat Franciaországba szállítva jóval olcsóbban árusította, mint Consten. Consten ezért eljárást indított ellene egy francia bíróságon a francia védjegyjogai megsértése miatt. A versenytárs panaszt tett a Bizottságon Consten és Grundig ellen. A Bíróság ebben az esetben mondta ki először, hogy nemcsak azok a megállapodások tiltottak a 81. cikkely alapján, amelyek a felek közötti versenyt korlátozzák, hanem azok is, amelyek korlátozzák az egyik fél és kívülálló harmadik személy között a megállapodás hiányában létrejövő

versenyt. A 85. cikk (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából nincsen szükség arra, hogy a megállapodás konkrét hatásait figyelembe vegyük, amennyiben annak célja a verseny akadályozása, korlátozása, vagy torzítása. A gyártó és a független engedélyes között kötött egyedüli forgalmazói szerződések nem szükségszerűen esnek a 85. cikk (1) bekezdésének tilalmi körébe Azonban a gyártó és forgalmazó közötti olyan megállapodás, amely a tagállamok között a kereskedelem nemzeti felosztását visszaállíthatja 15, meghiúsíthatja a Közösség legalapvetőbb céljait. A Bíróság tehát megállapította azt, hogy a kizárólagos forgalmazói szerződés, mivel abszolút területi védelemmel párosul, tilos, mert versenykorlátozó célú, a versenypolitika közös piaci integrációs célkitűzését nagyban veszélyezteti. Két jogeset a versenykorlátozó cél nélküli megállapodásra: • A Delimitis esetben (1991) 16a Bíróságnak

egy olyan kizárólagos beszerzési megállapodást kellett vizsgálnia, amelyet egy sörgyártó kötött egy forgalmazó sörözővel. A Henninger Brau német sörgyár és Delimitis úr, aki Frankfurt am Mainban működtett egy sörözőt olyan tárgyú szerződést kötött, miszerint a sörözőnek minimum évi X hektoliter sört kellett egy évben a sörgyártól beszereznie. A sörözőnek lehetősége volt arra a szerződés alapján, hogy más gyártóktól is beszerezzen a szükséglet kielégítéséhez sört vagy üdítőitalokat. 14 56 és 58/64 might tend to restore 16 C-234/89 15 49 Az EB ítéletét azzal kezdi, hogy mindkét félre előnyös egy ilyen megállapodás, a gyártónak van egy garantált forgalmazási helye, így jobban tudja az eladásait és a gyártását is tervezni. A forgalmazó számára az az előny, hogy egy bevett és reklámozott sörmárkát forgalmaz, amelynek minőségét garantálja a gyártó személye. Mindezen megállapítások

után az EB leszögezi, hogy versenykorlátozó célja a megállapodásnak nincsen. Ezek után a hatásvizsgálat szempontjaként rögzíti azt az EB, hogy meg kell vizsgálnia a referenciát kérő nemzeti bíróságnak azt, hogy a piacon más kocsmák, forgalmazók rendelkeznek –e kizárólagos beszerzési megállapodásokkal, ettől függ ugyanis az, hogy más tagállamból származó gyártóknak vagy más nemzeti gyártóknak lehetőségük van-e a piacra behatolni vagy a piacon meglévő részesedésüket növelni. • A Pronuptia ügyben 17egy franchise szerződést ítélt meg a Bíróság. A franchiseba adó egy Pronuptia de Paris nevű francia vállalat volt, amely esküvői ruhák, estélyi ruhák kölcsönzésével és forgalmazásával foglalkozott. A franchiseba vevő a franchiseba adótól megszerezte a jogot arra, hogy Hamburgban és még másik két német városban ő forgalmazza a Pronuptia ruhákat. A franchise szerződés a következő- első ránézésre

versenykorlátozó, ugyanis a franchiseba vevő cselekvési szabadságát nagyban korlátozó rendelkezéseket tartalmazta. Az EKB ítéletének megfelelően nem esnek a 85. cikk (1) bekezdésének versenykorlátozó tilalma alá a következő célokat szolgáló rendelkezések: 1. Azon rendelkezések, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a szolgáltatott know-how-ból és a franchiseba adó által nyújtott segítségből a versenytársak ne szerezzenek előnyt 1.1 Tilos a franchiseba vevőnek a szerződés érvényességének ideje, valamint megszűnésétől számított 1 éven belül az, hogy bármilyen hasonló üzleti tevékenységet folytasson – közvetve vagy közvetlenül – ugyanazon területen vagy bármilyen olyan területen, ahol versenyezne más Pronuptia üzlettel. A szerződés érvényességének idején a versenykorlátozás szükséges a know-how és a franchiseba adó által szolgáltatott segítség védelméhez. Azon veszély, hogy ezekből a

versenytársak akár közvetve is profitálnak, más módon nem lenne ilyen hatékonyan megelőzhető. Az 1 éves periódus a jelen esetben ésszerűnek tekinthető a Bíróság ítélete alapján, illetve azon célból, hogy Pronuptia egy korábbi franchiseba vevő területén új üzletet alapítson, amelyet nem tehet meg a szerződés fennállása idején a franchiseba vevő kizárólagos jogai miatt. Az utólagos versenykorlátozás tilalmát néhány esetben maga a szerződés enyhíti. 18 Ezért ebben az adott esetben ezen rendelkezést nem lehet a 85. cikk (1) bekezdése szerinti versenykorlátozásnak tekinteni. A kérdéses rendelkezés megítélése nem zárja ki, hogy a franchiseba vevő a szerződés megszűnésekor a nemzeti jog alapján felmentést kapjon. 1.2 Tilos a franchiseba vevőnek – a szerződés felmondásának terhével - a franchise üzleti tevékenységet eladnia vagy az üzletvezetést más személynek átengednie. 2. Azon rendelkezések, amelyek

nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a franchisebe adó üzleti neve alatt futó hálózat egységét és reputációját fenntartsák 2.1 A franchiseba vevő azon kötelezettsége, hogy a Pronuptia által előírt módon folytassa a franchise üzleti tevékenységet és az általa szolgáltatott know-how-t és tapasztalatot hasznosítsa. 17 161/84 (1986) A szerződés 12. szakaszának második bekezdése szerint a franchiseba vevő folytathatja üzleti tevékenységét a kijelölt területen a szerződés megszűnése után is, ha a franchiseba vevő a szerződéses kötelezettségeinek eleget tett. 18 50 2.2A franchiseba vevő azon kötelezettsége, hogy a franchiseba adó által jóváhagyott és az utasításai szerint felszerelt és dekorált üzlethelyiségekben folytatja az üzleti tevékenységét. 2.3A franchiseba vevő azon kötelezettsége, hogy a helyi reklám tevékenységéhez be kell szereznie a franchiseba adó jóváhagyását. Meg kell jegyezni azt, hogy ez az

ellenőrzés csak a reklám jellegére vonatkozik és azt biztosítja, hogy a Pronuptia hálózat termék image-nek a reklám megfeleljen. 2.4 A franchiseba vevő azon kötelezettsége, hogy - az árusított termékek jellege és minősége miatt és azért, hogy a termék image konzisztenciáját fenntartsa - a franchise üzleti tevékenysége lényeges tárgyát képező árukat kizárólag a franchiseba adótól, illetve az általa megnevezett szállítóktól szerzi be. Hangsúlyozni kell, hogy a franchiseba vevő ilyen termékeket más, a lánchoz tartozó franchiseba vevőktől is beszerezhet. 2.5 A franchiseba adó azon joga, hogy utólag ellenőrizze azon termékek minőségét, amelyek a franchise tevékenység lényeges tárgyát nem képezik és amelyeket a franchiseba vevő a saját választása szerinti szállítóktól szerez be. A franchiseba adó megtilthatja ezen termékek árusítását, amennyiben azok a termék image-t sértik. 2.6 Tilos a franchiseba vevő

számára, hogy a szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket más személy részére átengedje a franchiseba adó írásbeli belegyezése nélkül. Az ítélet: (1) a termék forgalmazásra vonatkozó franchise szerződéseknek a 85. cikk (1) bekezdésével való összeegyeztethetősége függ a szerződés rendelkezéseitől és a gazdasági környezetétől, (2) azon rendelkezések, amelyek szigorúan elengedhetetlenek ahhoz, hogy a franchiseba adó által biztosított know-how-ból és segítségnyújtásból a versenytársak ne szerezzenek előnyt, nem jelentenek a 85. cikk (1) bekezdése értelmében versenykorlátozást, (3) azon rendelkezések, amelyek szigorúan elengedhetetlenek ahhoz, hogy a közös név és szimbólum által beazonosított lánc egységét és reputációját fenntartsák, nem jelentenek a 85 cikk (1) bekezdése értelmében versenykorlátozást, Az ügy legnagyobb jelentősége, hogy a Bíróság a franchise rendszernek a versenyre gyakorolt

előnyeit figyelembe véve a rendszer működéséhez szükséges rendelkezéseket nem tartja az EK versenyjogába ütközőnek és ezen vizsgálatot a 85. cikk (1) bekezdése alatt végzi el Tehát ezen rendelkezések önmagukban jogszerűek, mivel nem ütköznek bele a 85. cikk (1) bekezdésébe Ezt nevezhetjük rule of reason- nek, illetve szükséges és arányos versenykorlátozásoknak is 19. Azok a rendelkezések, amelyek korlátozzák a franchiseba vevő cselekvési szabadságát, mégsem esnek a tilalom alá, mivel szükségesek és arányosak a know- how védelméhez, valamint a kereskedelmi lánc jó hírnevének megőrzéséhez. Összefoglalás versenykorlátozás tényállási elemének vizsgálatához: 1. Meg kell vizsgálni, hogy van-e versenykorlátozó cél Ez a kérdéses megállapodás, gyakorlat céljainak objektív vizsgálatát jelenti és a nem a felek szubjektív célját, szándékait. Ezek olyan megállapodások, amelyek a Bizottság és a Bíróság szerint

természetüknél fogva ( by its nature) versenykorlátozóak. Ld az amerikai terminológiával per se tilalmak Ilyenek a Bizottság és Bíróság gyakorlatából kiszűrve például a horizontális árkartellek, piacfelosztó megállapodások, a vertikális megállapodások közül az exporttilalom. A közösségi versenyjog integrációs célkitűzését ( közös piaci integráció védelme és elősegítése) veszélyeztető megállapodások, gyakorlatok szinte mindig ebbe a csoportba sorolhatóak. 19 lsd Valentine Korah: An Introductory Guide to EC Competition Law and Practice, Hart Publishing, Oxford, 1997. 65. oldal, 316-318 oldal 51 Amennyiben egy megállapodásnak versenykorlátozó célja van, akkor ennek érzékelhetőnek kell lennie. Ahhoz azonban, hogy a Bíróság megállapítsa azt, hogy a versenykorlátozás érzékelhető és a tagállamok közötti kereskedelemre is érzékelhető hatást gyakorol, valamilyen szintű hatásvizsgáltra mégiscsak szüksége van.

Az Italian Flat Glass ügyben a Bizottság kimondta a határozatában, hogy az árkartell és a piafelosztó megállapodásra írásbeli bizonyítékokat találtak, ezért a versenykorlátozó cél megállapítása miatt minden egyéb piaci hatásvizsgálat szükségtelen. Az Elsőfokú Bíróság 20 nem osztotta a Bizottság ezen álláspontját és kimondta, hogy szükséges előfeltétele minden versenykorlátozó megállapodásnak a piac meghatározása. 2. A hatásvizsgálat esetében azt vizsgáljuk, hogy milyen aktuális, illetve potenciális hatásai vannak, lehetnek a megállapodásnak. Itt azt kell elemezni, hogy milyen lenne a verseny a megállapodás hiányában- ezt döntően arra alapozva lehet eldönteni, hogy milyen volt a verseny a megállapodás megkötése előtt. 3. A megállapodásnak nem csak az aktuális versenyre gyakorolt hatását kell vizsgálni, hanem a potenciális versenyre gyakorolt hatását is- azaz, hogy vajon a megállapodás valószínűleg

befolyásolta-e a potenciális versenyt, amely egyébként, a megállapodás hiányában fennállt volna. 4. A versenykorlátozó hatás vizsgálatakor a megállapodásnak nemcsak a versenytársakra való hatását, hanem a harmadik személyekre gyakorlat hatást is figyelembe kell venni. Például azt, hogy harmadik személy, vállalat nem tud hozzájutni a terméket a megállapodás következtében, a párhuzamos importőröket kizárja a megállapodás, a független szállítók száma csökken, megfoszt harmadik személyeket a verseny lehetőségétől, 3. személyeknek megnehezíti a megállapodást kötő felekkel a versenyt. 5. Csekély jelentőségű megállapodások, egyeztetett gyakorlatok, vállalati társulások döntése Az Európai Bíróság az 5/69-es Völk v. Vervaecke esetben kimondta azt, hogy egy megállapodás a 85 Cikkely tiltásán kívül esik, amennyiben csak jelentéktelen hatással van a piacra annak következtében, hogy a kérdéses árut illetően a

vállalkozások piaci helyzete gyenge. Ebben az ügyben egy német mosógépgyártó cég belga forgalmazójának kizárólagos forgalmazási jogot biztosított és megakadályozta a párhuzamos importot Belgium területére. Ezzel abszolút területi védelem jött létre, a megállapodásnak már a versenykorlátozó célja megállapítható volt és a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására is alkalmas volt a megállapodás. A forgalmazási jogot biztosító német vállalkozás Völk piaci részesedése a német piacon azonban 0.5 % alatt maradt A Bizottság először 1986-ban bocsátott ki egy nem kötelező jellegű közleményt a csekély jelentőségű versenykorlátozó megállapodásokról, majd azt többször módosította. A hatályos szabályozás 1997 12 7én került kibocsátásra: Közlemény a csekély jelentőségű megállapodásokról, amelyek nem esnek a 85 (1) bekezdése alá. 21 A Közlemény nem kötelező jellegű jogforrás, a Bizottság ebben a

közleményben konkrét, mennyiségi tartalmat ad annak a kategóriának, amelyet a Bíróság a verseny és a tagállamok közötti kereskedelem érzékelhető korlátozásának tart, azon célból, hogy képes legyen megítélni azt, hogy a megállapodás a 85. (1) tilalma alá tartozik-e. A közlemény csak egyfajta iránymutatás, amely nem tartalmazza kimerítő leírását azon versenykorlátozásoknak, amelyek nem esnek a 85. (1) bekezdése alá 20 21 T-68/89 OJ C 372, 9/12/1997 52 A közlemény eljárásjogi jelentősége az, hogy a Bizottság sem kérelemre, sem hivatalból nem fog eljárást indítani az ilyen bagatell kartellt kötő vállalkozásokkal szemben. Az ilyen megállapodásokat nem is kell notifikálni, azaz bejelenteni a Bizottságnak. A vállalkozások mégis megtehetik azt, hogy notifikálják a Bizottságnak a csekély jelentőségű megállapodásukat, kérve azt, hogy a Bizottság vizsgálja meg, hogy megállapodásuk a közlemény értelemében

csekély jelentőségű. A felek tehát egy nemleges megállapítást kérnek a Bizottságtól (lsd eljárási rész). A Bizottság ilyen kérelem esetén általában informálisan tájékoztatja a kérelmezőket arról, hogy a birtokában lévő információk alapján a megállapodás kimeríti a közlemény feltételeit és ezért nem esik a 85(1) tilalma alá. Egy ilyen nemleges megállapítással a vállalkozások "bebiztosítják magukat". Amennyiben ugyanis rosszul értelmezték a közleményt és úgy kalkuláltak, hogy az ő megállapodásuk csekély jelentőségű, azonban a Bizottság szerint már érzékelhető korlátozást jelent, akkor a megállapodás megtiltható. Amennyiben azonban a vállalkozás jóhiszeműen kalkulálta félre a közlemény alapján a piaci részesedését és így megállapodása jelentőségét, ebben az esetben a Bizottság nem szab ki az érintett vállalkozásokra pénzbírságot. A közlemény legfontosabb rendelkezése az, hogy a

megállapodás akkor nincsen érzékelhető korlátozással a versenyre, illetve a tagállamok közötti kereskedelemre, amennyiben a megállapodást kötő felek vagy egyeztetett gyakorlatot folytató felek együttes piaci részesedése a releváns földrajzi piacon csekély. Az érzékelhető hatásnak tehát mind a versenykorlátozás, mind a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolása esetén aktuálisan vagy potenciálisan fenn kell állnia. A csekély jelentőség meghatározásánál először meg kell határozni a releváns termékpiacot és releváns földrajzi piacot a következő definíciók alapján: A közlemény meghatározza a releváns termékpiac fogalmát: Ez tartalmaz minden olyan terméket, vagy szolgáltatást, amelyeket a fogyasztók helyettesíthetőnek vélnek áruk, jellemzőik, vagy szándékolt felhasználásuk szempontjából. A releváns földrajzi piac az a terület, ahol a vállalkozások a releváns termékeket vagy szolgáltatásokat

kínálják, valamint ahol a verseny feltételei megfelelően homogének, és amely földrajzi területet meg lehet különböztetni olyan szomszédos földrajzi területektől, ahol a verseny feltételei már érzékelhetően különbözőek. A releváns piac meghatározásáról szóló bizottsági közleményt a csekély jelentőségű kartellek esetében is alkalmazni kell. Nem esik a 85 (1) bekezdése alá a megállapodás, amennyiben az összes résztvevő fél együttes piaci részesedése a releváns piacok egyikén sem • haladja meg az 5%-ot- horizontális megállapodás esetén, • haladja meg a 10 % ot- vertikális megállapodás esetén. Amennyiben vegyes jellegű a megállapodás, azaz vannak benne horizontális és vertikális versenykorlátozások is, vagy nehéz beazonosítani, hogy milyen jellegű a versenykorlátozás, ott a szigorúbb 5 %-os szabály érvényesül. A horizontális versenykorlátozó megállapodásokra azért határoz meg a Közlemény egy

alacsonyabb, azaz szigorúbb küszöböt, mivel azok veszélyesebbek a versenyre. 53 Enyhítő szabály: Amennyiben 2 egymást követő pénzügyi évben a piaci részesedés az 5%-ot, illetve a 10 %-ot csak egytizedével lépi túl, akkor szintén nem esik a 85. Cikk tilalma alá 6.Semmisség 7. Mentesítések 7.1 Egyedi mentesítés- ld 81 Cikk (3) bekezdését 7.2 A csoportmentesítések A 81. Cikk végrehajtására vonatkozó közösségi szabályok meghozatalára az RSz alapján a Tanács jogosult, amely viszont rendeleti úton delegálja ennek a hatáskörnek egy nagy részét a Bizottságra. A hatályos csoportmentesítő rendeletek közül hármat részletezünk ebben a fejezetben, mivel ezek a rendeletek a legáltalánosabb és gyakorló jogászok által is legtöbbet használt jogforrások. A csoportmentesítő rendeletek jellegzetessége, hogy a preambulumban meghatározza, hogy az egyes megállapodás típusok mennyiben felelnek meg a 81. (3) feltételeinek. Ezek után

a rendelet szerkezetében egy fogalmi meghatározás következik a megállapodás típusra, a csoportmentesítés feltétele ( amely piaci részesedés küszöb), a fekete lista ( a mentesítést kizáró szerződéses rendelkezések), majd a mentesítés visszavonásának lehetőségére utalás és a hatályba léptető rendelkezések. 1. A SZAKOSODÁSI MEGÁLLAPODÁSOK 2658/2000 (2000. nov 9-i) Bizottsági Rendelet a Szerződés 81 (3) bekezdésének alkalmazásáról a specializációs (szakosodási) megállapodások egyes csoportjaira vonatkozóan OJ L 304, 2000. 12 05 3-6 oldal. Felváltotta a 417/85 (1984. dec 19-i) csoportmentesítő rendeletet, amelynek hatálya 1999 dec 31-én lejárt. Új Rendelet preambuluma: 2821/71 Tanácsi Rendelet felhatalmazza a Bizottságot többek között arra, hogy a szakosodási célú megállapodásokra vonatkozóan rendeletet adjon ki. Szabályozás céljai: - a verseny hatékony védelme és - megfelelő jogbiztonság érvényesítése a

vállalkozások számára figyelembe véve az adminisztrációs ellenőrzés és jogi szabályozás egyszerűsítésének szükségességét is. Egy bizonyos piaci hatalom (market power) alatt általában védelmezni lehet azt, hogy a szakosodási megállapodás pozitív hatásai a versenyre gyakorolt negatív hatásokat ellensúlyozzák. Szakítani kell azzal a megközelítéssel, hogy a mentesített szabályok listáját adja meg a Bizottság, azokat a korlátozásokat és rendelkezéseket kell a Rendeletnek tartalmaznia, amelyeket a megállapodások nem tartalmazhatnak. Ez összeegyeztethető egy közgazdasági alapokra helyezett megközelítéssel. Mennyiben felelnek meg a szakosodási megállapodások a 81 (3) bekezdésnek? A termelési szakosodási megállapodások általában hozzájárulnak a termékek és szolgáltatások termelésének és forgalmazásának javításához, mivel a vállalkozások hatékonyabban tevékenykednek, és a terméket olcsóbban kínálják.

Amennyiben a részes vállalkozások piaci részesedése a releváns piacon nem haladja meg a 20%-ot, a szakosodási megállapodások általában gazdasági előnyöket eredményeznek, ( például 54 méretgazdaságossági előny, jobb termelési technológia) miközben az előnyök méltányos része a taghoz jut. A Rendelet szövege: 1. cikk: A 81 (1) nem alkalmazható olyan 2 vagy több vállalat által megkötött megállapodásra, amelyek rendelkezései szerint a vállalkozások a termékek termelésére szakosodnak: 3 formája lehet a megállapodásnak: 1.) egyoldalú: egyik fél beleegyezik abba, hogy bizonyos termék gyártását megszünteti vagy tartózkodik ezen termék gyártásától és kötelezettséget vállal arra, hogy ezeket a termékeket egy versenyző vállalkozástól vásárolja meg, a versenyző vállalkozás pedig kötelezettséget vállal arra, hogy gyártja és szállítja ezen termékeket. 2.) kölcsönös megállapodás: bizonyos, de különböző

termékek gyártására szakosodnak és kötelezettséget vállalnak arra, hogy a másik féltől szerzik be a terméket. 3.) közös termelésre vonatkozó megállapodás, amelynek értelmében 2 vagy több fél megállapodik abban, hogy bizonyos termékeket közösen gyártanak. A mentesítés azzal a feltétellel alkalmazható, hogy a résztvevő vállalkozások együttes piaci részesedése a 20%-ot nem haladja meg a releváns piacon. Fekete lista: 1. bekezdés: A mentesítés nem vonatkozik olyan megállapodásokra, amelyeknek közvetve vagy közvetlenül, egyedül, vagy más, a felek kontrolja alatt lévő tényezőkkel együtt a célja a következő: a.) a terméknek 3 fél számára történő értékesítése esetén az ár rögzítése b.) a kibocsátások vagy az eladások korlátozása vagy c.) a piacok vagy fogyasztók felosztása 2. bekezdés: Az 1. bekezdés nem vonatkozik (tehát mentesül): a.) azokra a rendelkezésekre, amelyek termékmennyiséget határoznak meg az

egyoldalú vagy kölcsönös szakosodási megállapodásokban, vagy kapacitás és termelési mennyiséget határoznak meg egy közös termelési megállapodás esetében; b.) a termelési közös vállalat esetében az eladás célzott mennyiségének meghatározása, vagy a közvetlen vásárlók számára az ár meghatározása. A Bizottság visszavonhatja az ezen rendelet által nyújtott mentesítést hivatalból, egy tagállam vagy jogi érdekekkel bíró természetes vagy jogi személy kérelmére indított eljárásban, amennyiben a megállapodásnak mégis vannak olyan hatásai, amelyek összeegyeztethetetlenek a 81 (3)-ban foglalt feltételekkel, különösen amennyiben: a.) a megállapodásnak nincsenek a racionalizációban jelentős eredményei vagy, b.) a szakosodás tárgyát képező termékekre vonatkozóan a közös piacon vagy annak jelentős részén nem áll fenn hatékony verseny ugyanolyan termékekkel szemben vagy olyan termékekkel szemben, amelyet a

fogyasztók a termék jellemzői, ára és célzott felhasználása tekintetében egyenértékűnek tekintenek. Átmeneti és hatályba léptető szabályok: 2001. január 1-től hatályos a Rendelet A 2000. december 31-én hatályban lévő megállapodásokra 2002 június 30-ig a tilalmat nem kell alkalmazni, amennyiben a 417/85 sz. rendelet mentesítési feltételeit teljesíti a megállapodás 55 2. A KUTATÁSI ÉS FEJLESZTÉSI MEGÁLLAPODÁSOK 2659/2000. (2000 nov 29-i) Bizottsági Rendelet a Szerződés 81 (3) bekezdésének a kutatási és fejlesztési megállapodások csoportjaira történő alkalmazásáról Felváltotta a 418/85 (1984. dec 19-i) csoportmentesítő rendeletet Preambulum: - 2821/71 sz. Tanácsi Rendelet felhatalmazza a Bizottságot kutatási és fejlesztési megállapodás mentesítésére szolgáló Rendelet kibocsátására. - EK Szerz. 163 (2) cikkelye: A Közösség feladata ösztönözni a vállalkozásokat a magas színvonalú K+Fi tevékenységükben

(ideértve a kis- és középvállalkozásokat) és támogatni az együttműködésre tett erőfeszítéseiket. - Szabályozási célok: 1.) verseny hatékony védelme, 2) megfelelő jogbizottság biztosítása a vállalkozások részére, 3.) közigazgatási ellenőrzés egyszerűsítése, 4) tv-i szabályozás egyszerűsítve Meghatározott piaci hatalom adott a K+F megállapodások pozitív hatásai felülmúlják a versenyre gyakorolt negatív hatásokat. - 81 (3) bekezdés alapján milyen előnyökkel jár egy K+F megállapodás? Általában hozzájárul a technikai és gazdasági haladáshoz azáltal, hogy a felek között a know-how szétterjedését növeli, azáltal, hogy a K+F munka duplikációja megelőzhető, ösztönzi az új előnyök megszerzését a kiegészítő know-how kicserélése révén, a K+F eredményeként létrejövő termék termelését vagy eljárás alkalmazását ésszerűsíti. A fogyasztók előnyhöz jutnak az új vagy továbbfejlesztett termékek

vagy szolgáltatások bevezetéséből vagy az új vagy továbbfejlesztett eljárások eredményeként bekövetkező árcsökkentésekből. 1. cikkely: A 81 cikkely (1) bekezdése nem alkalmazható olyan 2 vagy több vállalat által kötött megállapodásra, amely a.) termékek vagy eljárások közös K+F-re és ezen K+F eredményeinek közös hasznosítására, b.) ugyanazon felek között korábban létrejött megállapodás alapján létrejött termékek és eljárások közös hasznosítására, c.) termékek és eljárások közös K+F-re vonatkozik, az eredmények közös hasznosítása nélkül Mit jelentenek ezek a fogalmak? - K+F = termékekhez vagy eljárásokhoz kapcsolódó know-how megszerzése és elméleti alkalmazása, rendszeres tanulmány elkészítése vagy kísérlet (beleértve a kísérleti termelés, technikai teszt elvégzése) és a szükséges berendezések létrehozása / establishment of necessary facilities/ , valamint az eredményekre vonatkozóan

szellemi tulajdonjogok megszerzése. - az eredmények hasznosítása = a szerződéses termékek termelése vagy forgalmazása, a szerződéses eljárások alkalmazása, a szellemi tulajdonjogok gyakorlása és gyakorlására történő felhatalmazás (licenc) adása. - szellemi tulajdonjog /szellemi alkotások joga/ = ipari tulajdonjogok, szerzői jog és szomszédos jogok - know-how = nem szabadalmazott gyakorlati információk egy csomagja, amely a tapasztalat és tesztelés eredménye, és amely titkos, lényeges és beazonosítható. (titkos = a know-how nem általánosan ismert vagy nem könnyen hozzáférhető, lényeges = a know-how olyan információt tartalmaz, amely elengedhetetlen a termék gyártásához vagy eljárás alkalmazásához, azonosítható = a know-how olyan megfelelő módon van leírva, hogy lehetővé teszi a titkosság és lényegesség követelmény teljesítésének igazolását.) - Közös K+F vagy közös hasznosítás formái lehetnek: a.) közös

csapat, szervezet vagy vállalkozás 56 b.) közösen egy 3 személy megbízása vagy c.) a felek közötti szakosodás a kutatásban, fejlesztésben, gyártásban vagy forgalmazásban. 3. cikkely: Az 1 cikkelyben foglalt mentesség feltételei a következők: 1.) Minden félnek hozzáférési lehetősége van a közös K+F eredményeihez a további kutatás vagy felhasználás céljából. 2.) Amennyiben a felek kizárólag közös K+F-ben (és közös hasznosításban nem) állapodtak meg, akkor mindegyik félnek lehetősége van az önálló hasznosításra és a hasznosításhoz szükséges korábban meglévő know-how felhasználására. 4. cikkely: Amennyiben a részes vállalkozások nem versenyző vállalkozások, az 1 cikkelyben foglalt mentesség a K+F időtartamára vonatkozik. Amennyiben az eredményeket közösen hasznosítják, akkor a mentesítés a szerződéses terméknek a közös piacra történő első helyezésétől számított 7 éven keresztül is

érvényesül. Amennyiben a részes vállalkozások versenyző vállalkozások, a mentesség csak akkor vonatkozik az előbbiek szerint meghatározott időtartamra, amennyiben a részes vállalkozások együttes piaci részesedése nem haladja meg a 25%-ot a megállapodás megkötésének időpontjában a releváns piacon. A 7 éves periódus letelte után a mentesség folytatódik (akár versenyző vállalkozások, akár nem), amennyiben együttes piaci részesedésük nem haladja meg a 25%-ot. Kommentár: A Preamtulum leszögezi azt, hogy a 7 éves periódus azért szükséges, hogy a beruházások megtérülésének minimális időtartamára garantálják, a piaci részesedések stabilizálódását megvárják. Kommentár: A nem versenyző gyártók által közös K+F megállapodások csak kivételes körülmények között szüntetik meg a hatékony versenyt. Ezért itt a mentesítés feltételéül nem kell piaci részesedést megszabni, a csoportmentesség visszavonásával

ezeket a kivételes szituációkat lehet kezelni. 5. cikkely: Fekete lista, azon megállapodások, amelyek nem tartoznak a mentesítés körébe Amennyiben a megállapodás célja, közvetve vagy közvetlenül: a.) a részes vállalkozások azon szabadságának korlátozása, hogy önállóan vagy 3 személyekkel együttműködve fejtenek ki K+F tevékenységet olyan területen, amely nem kapcsolódik a K+F területéhez vagy a K+F befejezése után olyan területen, amelyre vonatkozik a kutatás vagy egy ahhoz kapcsolódó területen, b.) a K+F befejezése után azon a tilalom, hogy annak a szellemi alkotás jogának az érvényességét kérdőjelezzék meg, amellyel a felek a közös piacon rendelkeznek, c.) a kibocsátás vagy eladások korlátozása, d.) a termék 3 személy részére történő eladása esetén az ár meghatározása, e.) 7 éves periódus után azon korlátozás, hogy a résztvevő vállalkozás mely fogyasztókat szolgálhatja ki, f.) korlátozása a passzív

eladásoknak olyan területeken, amelyeket más feleknek tartottak fent, g.) azon tilalom , hogy a 7 éves perióduson túl a terméket piacra helyezzék vagy aktív eladási politikát folytassanak olyan területen, amelyet más feleknek tartottak fent, h.) olyan követelmény támasztása, hogy nem adható licenc 3 személyeknek, abban az esetben, ha az eredményeket a felek legalább egyike sem hasznosítja, i.) a vonatkozó területeken lévő fogyasztók vagy viszonteladók azon igényének visszautasítása, hogy a terméket a közös piacon belüli más területeken értékesítsék (párhuzamos import korlátozása) vagy j.) olyan követelmény, amely megnehezíti a fogyasztók vagy felhasználók számára a termék beszerzését a közös piacon belüli más viszonteladóktól. 57 7. cikkely: A Bizottság visszavonhatja a Rendelet által nyújtott mentesítés kedvezményét, ha a megállapodásnak mégis vannak olyan hatásai, amelyek a 81 (3) bekezdéssel

összeegyeztethetetlenek. 8. cikkely: Átmeneti időszak 2002 június 30-ig terjed 9. cikkely: 2010 dec 31-ig hatályos a rendelet 3. A VERTIKÁLIS MEGÁLLAPODÁSOK A vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentesítő rendeletek rendszere megváltozott az elmúlt évek során. Fennmaradt a technológia transzfer csoportmentesítő rendelet ( a szabadalom és a know-how licencére vonatkozóan), valamint a gépjármű forgalmazásra és szervízelésre vonatkozó csoportmentesítő rendelet, de már mindkét rendelet felülvizsgálata napirenden van a Bizottságban. A kizárólagos értékesítésre, kizárólagos beszerzésre és a franchise megállapodásokra vonatkozó csoportmentesítő rendeletet felváltotta egy egységes rendelet, amelyet már a szelektív értékesítésre is alkalmazni kell (erre eddig csoportmentesítő rendelet nem létezett, csak néhány bizottsági határozat és bírósági ítélet adta meg az értékelés szempontjait). Az új

csoportmentesítő rendelet kibocsátását élénk vita és egyeztetés előzte meg. A Bizottság 1996-ban kibocsátotta a Zöld Könyvet, amelyre az érdekeltek ( vállalkozások, tagállami versenyhatóságok, közösségi intézmények, stb.) észrevételt tettek és amely észrevételeket a Bizottság egy későbbi ún. follow-up paper formájában adta ki Ebben leírják a korábbi rendszer hátrányait, kritikáját: • A jelenlegi rendszer túlságosan jogi megközelítésű, a közgazdasági megfontolásokat figyelmen kívül hagyja. • A piacra és a versenyre ugyanolyan hatással lévő, de különböző formájú forgalmazási rendszerek között a csoportmentesítő rendeletek indokolatlan megkülönböztetést tesznek. Az azonos hatást kifejtő különböző forgalmazási megállapodásokat ugyanúgy kell versenyjogi szempontból megítélni. • A jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozások is mentesülnek a csoportmentesítő rendeletek alapján és az egyes

csoportmentesítő rendeletekben biztosított bizottsági hatáskör a mentesítés kedvezményének visszavonására, nem működőképes a gyakorlatban • A rendeletek fekete és fehér listákat tartalmaznak, amely egy "kényszerzubbony" jelleget ad a megállapodások szövegének. A jövőben kizárólag fekete listát kellene megalkotni és követni azt az elvet, hogy minden, ami nem tilos, az megengedett. • A rendeletek nem vonatkoznak a félkész termékekre és az alkatrészek forgalmazására, kizárólag a végtermékek forgalmazására. • A mentesítés nem vonatkozik több vállalkozás által kötött megállapodásokra, csak 2 vállalat által kötött megállapodásokra (eddig csak ilyen felhatalmazással rendelkezett a Bizottság a Tanácsi Rendeletekből kifolyóan). • Decentralizálni kell a jogalkalmazást, azaz a nemzeti versenyhatóságoknak és bíróságoknak nagyobb szerepet kell juttatni. 2790/1999 (1999. 12 22) Bizottsági Rendelet a 81(3)

bekezdésének alkalmazásáról a vertikális megállapodások és egyeztetett gyakorlatok egyes csoportjaira történő alkalmazásáról Preambulum: A vállalkozások közötti jobb koordináció elősegítésével a termelési vagy forgalmazási láncon belüli gazdasági hatékonyságot növelik a vertikális megállapodások, különösen azáltal, hogy a tranzakciós és forgalmazási költségeket csökkentik, az eladások és befektetések optimalizálásához vezetnek. 58 A 30%-ot meg nem haladó piaci részesedéssel rendelkező vállalkozások esetében a közgazdasági elemzések azt mutatják, hogy általában a termelés, forgalmazás javításához vezetnek, a fogyasztók az előnyökből méltányos részt kapnak. Fogalmak: Nagyrészt megegyeznek az előbbi két rendeletnél írottakkal. A versenytől való tartózkodás kötelezettsége: amelynek eredményeként a vevő nem gyárthatja, nem vásárolhatja, nem adhatja el vagy nem adhatja tovább azokat a

termékeket vagy szolgáltatásokat, amelyek a szerződés tárgyával versenyeznek vagy olyan kötelezettség, hogy a vevő köteles a szerződéses termékből teljes beszerzéseinek több mint 80 %-át a szállítótól vásárolni vagy a szállító által kijelölt másik vállalkozástól. 2. cikkely: A 81 (1) bekezdése nem alkalmazható olyan megállapodásokra vagy egyeztetett gyakorlatokra, amelyek 2 vagy több olyan vállalkozás között jöttek létre, amelyek mindegyike a termelési vagy értékesítési lánc különböző szintjén tevékenykedik, és amely megállapodások, egyeztetett gyakorlatok azon körülményekre vonatkoznak, hogy a felek milyen feltételek mellett adhatnak el, vásárolhatnak vagy adhatnak tovább bizonyos termékeket vagy szolgáltatásokat. A mentesítés nem vonatkozik olyan vertikális megállapodásokra, amelyeket versenyző vállalakozások kötöttek meg. A Rendelet nem vonatkozik olyan vertikális megállapodásokra, amelyek egy másik

csoportmentesítő rendelet hatálya alá esnek. 3. Cikkely: a mentesítés azzal a feltétellel érvényesül, hogy a szállító piaci részesedése azon a releváns piacon, ahol a szerződéses terméket vagy szolgáltatást árusítja, nem haladja meg a 30%-ot. Amennyiben egy vertikális megállapodás kizárólagos szállítási kötelezettséget tartalmaz, úgy a vevő piaci részesedése nem haladhatja meg a 30 %-ot azon a releváns földrajzi piacon, ahol a terméket / szolgáltatást megvásárolja. Kommentár: Az egész megállapodás kikerül a rendelet hatálya alól és nem mentesülhet, ha a 4. Cikkelyben felsorolt fekete listás rendelkezést tartalmaz vagy eredményez. Ilyen esetekben az egyedi mentesítés megadása is valószínűtlen. A rendelet fehér listát nem tartalmaz, tehát minden megengedett, ami nem tilos. 4. cikkely: nem vonatkozik a mentesítés, ha a megállapodás célja közvetve vagy közvetlenül 1. A vevő ármeghatározásának szabadságát

korlátozza, kivéve az olyan ajánlott ár és az ármaximum meghatározása, amennyiben azok nem eredményeznek fix árat vagy minimum árat. Kommentár: Hogyan lehet közvetett módon elérni árrögzítést vagy minimum árat? Pl. A szállító rögzíti azt a kereskedelmi árrést, amelyen a vevő továbbforgalmazhatja a terméket, a szállító rögzíti annak az árengedménynek a maximumát, amelyet egy forgalmazó egy meghatározott árszintből adhat, vagy pl. a szállító a szállítások beszüntetésével fenyegeti meg a kereskedőt, ha nem tartja be az ajánlott árat. 2. Szelektív értékesítés rendszer esetén a végfelhasználók részére a rendszer tagjai általi aktív vagy passzív eladások korlátozása Kommentár: tehát a forgalmazó reklámozhatja a terméket, eladhatja pl. az Interneten A szelektív értékesítést a szállító kombinálhatja a kizárólagos értékesítéssel is, akkor ha az aktív és passzív eladást sehol nem korlátozza. Így a

szállító kötelezettséget vállalhat arra, hogy egy területen belül csak 1 forgalmazónak vagy korlátozott számú kereskedőnek ad forgalmazási jogot. 59 A szállító korlátozhatja a forgalmazó szabadságát abban, hogy hol van az üzlethelyisége. Így a forgalmazókat megakadályozhatja abban, hogy különböző üzletekből árusítsanak, vagy egy másik helyen új üzletet nyissanak. 3. Szelektív értékesítés esetén a forgalmazók közötti szállítások korlátozása Kommentár: A forgalmazók közötti szállítások korlátozása, akár azonos, akár különböző szinten elhelyezkedő forgalmazók között tilos. A szelektív forgalmazás így nem kombinálható pl a kizárólagos beszerzési megállapodással. 4. Egy alkatrészszállító és egy alkatrészeket beépítő vevő közötti olyan megállapodás, amely korlátozza a szállítót abban, hogy az alkatrészeket, mint pótalkatrészeket a végfelhasználók számára eladja, vagy olyan javítók

vagy más szolgáltatásnyújtók részére adja el, akiket a vevő nem bízott meg a termékeinek javításával vagy szervízelésével. 5. Területfelosztása vagy fogyasztók felosztása Kommentár: Hogyan lehet közvetett módon a területet vagy a fogyasztókat felosztani? Pl. a szállító megtagadja a szállítást retorzióként, csökkenti a vevő vásárlásainál az esetleges árkedvezményeket, a szállított mennyiséget csökkenti a meghatározott területen jelentkező keresletnek megfelelő szintre. Abból is adódhat, hogy a szállító nem nyújt egész Európára érvényes garanciális szervizt az eladott termékekre vonatkozóan. Pl minden forgalmazót kötelez arra, hogy garanciális szerviz szolgáltatást nyújtson, majd ezen szolgáltatás ellenértékét a szállító megtéríti, még olyan termékek esetében is, amelyeket más forgalmazók adtak el az adott területen lévő fogyasztók számára. Még valószínűbb, hogy ez a vevő eladásait

korlátozza, ha például ezt egy monitoring rendszer segítségével figyelemmel kíséri a szállító. Mely forgalmazó milyen területen lévő fogyasztók számára ad el? Pl különböző szériaszámmal ellátott termékeket szállít le a különböző forgalmazók részére. Megkülönböztető címkét használ A területfelosztás és a fogyasztók felosztásának tilalma alól 4 kivétel létezik: 1. az aktív eladások korlátozása olyan kizárólagos területre vagy kizárólagos fogyasztói csoport számára, amely / akik a szállító részére vannak fenntartva vagy a szállító egy másik vevő részére tartja fenn őket / azokat. Kommentár: A Közlemény meghatározza az aktív eladást A. egy egyéni vásárló aktív megközelítése, "megkörnyékezése" egy másik forgalmazó kizárólagos területén belül vagy kizárólagos fogyasztói csoportján belül, például látogatás vagy közvetlen posta útján. B. Aktív megközelítése egy

speciális fogyasztói csoportnak vagy egy speciális területen lévő fogyasztóknak, amely kizárólagos területe egy másik forgalmazónak, a médiában történő reklámozás által vagy más promóciós forma által, amely speciálisan őket célozza C. Raktár, forgalmazási lerakat létesítése Passzív eladás: Kéretlen, egyéni fogyasztóktól származó igényekre történő válasz. Ilyen az általános reklámok leadása vagy promóció a médiában vagy az Interneten, amely eléri a más forgalmazók kizárólagos területén lévő fogyasztókat vagy kizárólagos fogyasztói csoportokat, de amely ésszerű módja annak, hogy olyan területen lévő fogyasztókat érjenek el, akik nem tartoznak egy kizárólagos területhez vagy elérjék a saját területükön lévő fogyasztókat. Az Internet ésszerű módja annak, hogy minden fogyasztót elérjenek. De például kéretlen E-mail vagy katalógus küldése már aktív eladás 2. Egy nagykereskedelmi szinten

tevékenykedő vevő korlátozza a végfelhasználók részére történő továbbeladásokat. 3. Szelektív értékesítési rendszer esetén a rendszer tagjait korlátozzák, hogy fel nem hatalmazott forgalmazók számára értékesítsenek. 60 4. A szállító alkatrészeket ad el a vevő részére azon célból, hogy a vevő azokat beépítse, ebben az esetben korlátozhatja a szállító a vevőt abban, hogy olyan vásárlók számára adja el az alkatrészeket, aki olyan hasonló típusú termékeket gyártana belőle, mint amit a szállító gyárt. 5. Cikkely: Fekete lista- csak az adott rendelkezés nem mentesül, amennyiben az elkülöníthető a szerződés többi rendelkezésétől. Elkülöníthetőség esetén a szerződés többi rendelkezése (amely természetesen nem lehet a 4. Cikkely alá eső) a csoportmentesség kedvezménye alá esik 1. olyan közvetlen vagy közvetett kötelezettség vállalása, hogy nem versenyeznek egymással a felek és ezen

kötelezettség határozatlan időre szól vagy meghaladja az 5 évet. 2. Szelektív értékesítés esetén az a kötelezettség, hogy a rendszer tagjai meghatározott versenyző szállítók márkáit nem árusíthatják. Kommentár: Szelektív értékesítés esetén megengedett az, ha a szállító kizárja, hogy versenyző terméket egyáltalán nem forgalmazhat a forgalmazó. Ha azonban egyes versenytársakat akar kizárni, akkor az tilos, mivel ún. kollektív bojkotthoz vezethet 3. A szerződés megszűnése után azon kötelezettség, hogy a vevő nem gyárthat, vásárolhat, adhat el, vagy adhat tovább termékeket vagy szolgáltatásokat. 6. cikk: A Bizottság visszavonhatja a rendelet által biztosított mentesítési kedvezményt, ha a megállapodásnak mégis vannak a 81 (3.) bekezdéssel összeegyeztethetetlen hatásai és különösen, ha a releváns piacra való belépés vagy a verseny jelentősen korlátozott hasonló vertikális megállapodások párhuzamos

hálózatának kumulatív hatása által. 7. Cikk: A tagállami versenyhatóság is visszavonhatja a rendelet által nyújtott mentesítési kedvezményt, amennyiben a versenykorlátozó hatások állama egész területén, vagy jelentős részén érvényesülnek, és ennek a tagállamnak a területe elkülönült földrajzi piacot alkot. 8. Cikk: A régi csoportmentesítő rendeletek hatályosak maradnak 2000 május 31-ig Az új rendeletet 2000. június 1-től kell alkalmazni, azonban 2001 december 31-ig átmeneti időszak: ha a régi rendeletek alapján mentesült, akkor még átmenetileg mentesül 2001. december 31-ig Ez után a határidő után minden megállapodásnak meg kell felelnie az új rendelet követelményeinek. Ha a megállapodás nem esik a rendelet hatálya alá, akkor még mindig lehet egyedi mentesítésért folyamodni. Nincsen vélelem a 30 %-os piaci részesedés feletti vállalkozások esetében sem arra vonatkozóan, hogy nem felelnek meg a 81. (3)

bekezdésének, de a bizonyítás kötelezettség a vállalkozást terheli. A Bizottság kibocsátott egy közleményt a vertikális korlátozásokról szóló irányvonalak címmel, amely 3 vonatkozásban tartalmaz fontos rendelkezéseket: A Bizottság foglalkozik olyan kérdésekkel, hogy mely vertikális megállapodások esnek kívül a 81. (1) tilalmán- csekély jelentőségűek vagy az ügynöki megállapodások, foglalkozik a rendelet értelmezésével, illetve az egyedi mentesség elbírálásának szempontjait is rögzíti. A vertikális megállapodásokra vonatkozó reformnak igen nagy jelentőségű része az, hogy az eljárásjogot szabályozó 17. Sz Tanácsi Rendeletet úgy módosították, hogy az egyedi mentesítést a vertikális megállapodások esetén a szerződés hatálybalépésére visszamenőleg is meg lehet adni, nemcsak a bejelentés időpontjára visszamenőleg. Ez az intézkedés nagymértékben lecsökkenti a vertikális megállapodások bejelentését a

Bizottság számára, és kezeli azon problémát, hogy a nemzeti bíróságok előtt a közösségi versenyjogi szabályokra nem megalapozott okból hivatkozzanak a felek. Az állami vállalatok 61 A Szerződés 86. (90) cikke szerint (1) Az állami vállalatokra és különleges vagy kizárólagos jogokkal felruházott vállaltokra vonatkozóan a tagállamok nem hoznak, vagy nem tartanak hatályban olyan intézkedéseket, amelyek a jelen Szerződéssel, különösen annak 12, valamint 81-89. Cikkeivel ellentétesek (2) Az általános gazdasági érdekek szolgálatát ellátó, illetve pénzügyi monopólium jellegű vállalatok alá vannak vetve a jelen Szerződés szabályainak, különösen a versenyszabályoknak, amennyiben ezeknek a szabályoknak az alkalmazása a rájuk ruházott különleges feladatok teljesítését jogilag vagy ténylegesen nem akadályozza. A kereskedelem fejlődése nem befolyásolható olyan mértékben, amely a Közösség érdekeivel ellentétes. (3)

A Bizottság biztosítja a jelen cikk rendelkezéseinek alkalmazását, és szükség esetén megfelelő irányelveket vagy határozatokat hoz a tagállamoknak címezve. A 86. Cikk (1) egy utaló szabály, amely egyértelművé teszi azt, hogy a versenyszabályok tulajdon semlegesek, azaz ugyanúgy vonatkoznak állami vállalatokra, mint a magánvállalatokra. A 1. bekezdés az állami vállalatokra, valamint különleges és kizárólagos jogokkal felruházott vállalatokra vonatkozik, így először azt szükséges tisztázni, hogy mit értünk ezalatt. Az állami vállalatnak tekintünk minden olyan vállalkozást, amely felett az állam közvetve vagy közvetlenül meghatározó befolyás lehetőségével rendelkezik. Ezt a meghatározó befolyást vélelmezni kell, ha az állami szervek közvetve vagy közvetlenül a vállalat jegyzett tőkéje több mint felének tulajdonosai, a szavazatok többségével rendelkeznek vagy az igazgatási testület, a menedzsment vagy felügyelő

testület tagjai több mint felének kinevezési jogával rendelkeznek. A 86 Cikknek a Szerződés rendelkezései közé való beillesztését az a befolyás indokolja, amelyet az állami szervek az állami vállalatok piaci döntései felett képesek gyakorolni. 22 A fogalom tehát megegyezik a koncentrációk ellenőrzésénél már jelzett meghatározó befolyás gyakorlásának a lehetőségével. A különleges és kizárólagos jogokkal rendelkező vállalatoknak az állami vállalatokkal egy sorba való helyezését az indokolja, hogy amennyiben az állam ilyen jellegű jogokat biztosít egyes vállalkozásoknak, akkor ezzel szándékosan beavatkozik azzal a célból, hogy ezeket a vállalkozásokat részben vagy egészben felmentse a verseny kötelezettsége alól. Ezért a beavatkozásért pedig az államnak viselnie kell a felelősséget. 23 Ilyen jogokkal felruházott vállalkozásokra példa lehet az olyan állami vállalat, amelyet már privatizáltak, de egy adott

tevékenység tekintetében még mindig védett monopolhelyzetben van, vagy meghatározott kedvezményekkel rendelkezik. A gyakorlatban azzal is találkozunk, hogy egy állami vállalat rendelkezik különleges vagy kizárólagos jogokkal. 24 Miután körülírtuk azt, hogy mi tartozhat az első bekezdésben említett kategóriákba és hogy ezen kategóriák szigorú elkülönítése nem mindig szükséges, azt kell megvizsgálnunk, hogy a tagállamok ezekre a vállalkozásokra vonatkozóan milyen jellegű intézkedést nem hozhatnak vagy nem tarthatnak hatályban. A 86 Cikk szerint a tagállamoknak tilos minden intézkedés meghozatala/hatályban tartása, amely a Szerződés bármely rendelkezésével ellentétben áll, különösen a 12 és 81-89. Cikkekkel A 12 Cikk az állampolgárságon alapuló bármilyen hátrányos megkülönböztetést tiltja meg a 81-89. Cikkek pedig a Közösség versenyszabályait tartalmazzák. A tiltott tagállami intézkedés származhat közvetlenül

az államtól (állami jogszabály), annak bármelyik szervétől, helyi önkormányzatától 25. 22 C-188-190/80 France, Italy and the United Kingdom v. Commission [1982] ECR 2545, para 25-26 Craig-de Burca 1063. oldal 24 155/73 Sacchi [1974] ECR 409. A RAI olasz TV társaság állami vállalatként a sugárzás törvényes monopóliumával is rendelkezett. 25 30/87 Bodson v. Pompes Funébres des Régions Libérées SA [1988] ECR 2479 23 62 Az állami vállalatok létrehozása, különleges, kizárólagos jogok létesítése, hatályban tartása önmagában nem versenykorlátozó. A 86 Cikk tilalma akkor lép működésbe, ha egy állami intézkedés nyomán ezek a vállalatok közösségi versenyjogsértést követnek el (vagy állampolgárságon alapuló hátrányos diszkriminációt alkalmaznak). Ha az állam maga a szabályozással nem sérti meg a 86 Cikket és a különleges, kizárólagos jogokkal rendelkező vállalkozások sem gyakorolják úgy jogaikat, hogy azzal

megsértenék (tipikusan) a Szerződés 81. vagy 82 Cikkét, akkor az állam szabályozása jogszerű A Bíróság többször rögzítette ítéletében, hogy a kizárólagos, különleges jog létesítése önmagában a közösségi joggal összeegyeztethető, a 86. Cikkből csak az következik, hogy a monopólium megszervezése és gyakorlása ütközhet bele a Szerződés rendelkezéseibe. Mégis egyes konkrét ügyek kapcsán eljut addig a következtetésig, hogy amennyiben a vállalkozást jogsértésbe kényszeríti a kizárólagos, különleges jog által biztosított pozíciója, akkor már önmagában a jog garantálása, a vállalkozás által elkövetett versenyjogsértés hiányában is a 86. Cikk tilalmába ütközik Az Európai Bíróság vonatkozó ítéletei a következők: A Höfner ügyben 26 a Bíróság kimondta, hogy az állam megsérti a 86. Cikk (1) bekezdését, ha vállalkozást egy olyan gazdasági erőfölényes helyzetbe hoz, amelyben a kizárólagos jogok

léte folytán a vállalkozás nem tudja elkerülni a visszaélés elkövetését. Az eset több vonatkozásban is érdekes, ezért érdemes megismerkedni a részleteivel is. Németország törvényi szabályozással kizárólagos jogot biztosított a Német Munkaügyi Hivatal számára a munkaerő közvetítés feladatának ellátására. Ez a kizárólagos jog minden fajta munkaerő közvetítési tevékenységre kiterjedt, kezdve a munkanélküliek kiközvetítésétől, a vállalati felső vezetők rekrutálásáig. Magánvállalatok ilyen tevékenység folytatásától el voltak tiltva és az általuk megkötött szerződések a német polgári jog szerint semmisek voltak. A Német Munkaügyi Hivatal nem rendelkezett szakmai hozzáértéssel olyan jellegű alkalmazottak közvetítésére, akik magasan kvalifikáltak voltak. Az ügy tényállása szerint egy, a törvényi tilalom ellenére működő munkaerő közvetítő cég egy felső vezetőt közvetített ki a Macrotron

vállalkozásnak, aki minden tekintetben megfelelt a felkínált állás feltételeinek, azonban a vállalkozás mégsem őt alkalmazta. Macrotron megtagadta a "fejvadász" cég közvetítői díjának kifizetését, arra hivatkozva, hogy az általuk megkötött szerződés a német jog alapján semmis. Az eljáró bíróság az ügy eldöntéséhez szükségesnek tartotta kikérni a Bíróság értelmezését arról, hogy a kizárólagos jog biztosítása nem ütközik-e bele a Szerződés 86. Cikkébe A Bíróság azzal kezdi a vizsgálatot, hogy a Német Munkaügyi Hivatalt a 82. Cikk értelmében vett vállalkozásnak lehet-e tekinteni, amely visszaélhet gazdasági erőfölényével. A Bíróság azon az alapon ad igenlő választ erre a kérdésre, hogy mivel a munkaerő közvetítés gazdasági tevékenység, ezért az ilyen tevékenységet kifejtő hivatal is a 82. Cikk hatálya alá tartozik, függetlenül jogi formájától és attól, hogy ki és hogyan

finanszírozza a tevékenységét. A Bíróság ítélete szerint a tagállam által elfogadott minden intézkedés, amely hatályban tart egy törvényi rendelkezést, amely olyan helyzetet hoz létre, amelyben a vállalkozás nem tudja elkerülni a 82. Cikk megsértését, a közösségi joggal összeegyeztethetetlen. 27 A Szerződés 82 Cikke (b) pontja értelmében a szolgáltatásnyújtásnak a fogyasztók hátrányára történő korlátozása gazdasági erőfölénnyel való visszaélést valósít meg. A tagállam ilyen helyzetet teremt, amikor a szolgáltatásnyújtást a kizárólagos jog létesítésével korlátozza, úgy hogy a jogosult nyilvánvalóan nincsen abban a pozícióban, hogy a vezetők munkaerő közvetítésének 28 piacán fennálló keresletet kielégítse, és amikor egy ilyen tevékenység hatékony ellátása magánvállalkozások által azért lehetetlen, mert törvényi szabály folytán a tevékenység tiltott és a szabály be nem tartása esetére a

törvény az e tárgykörben létrejött megállapodásokat semmissé nyilvánítja. 29 26C- 41/90 Klaus Höfner and Fritz Elser v. Macrotron GmbH [1991] ECR I-1979 Para 27. 28 Executive recruitment 29 Para 31. kivonatos fordítás 27 63 Németország tehát olyan helyzetet termet, amelyben a hivatal nem tudja elkerülni a 82. Cikk megsértését 30. Ez a megállapítás igaz, különösen mivel • a kizárólagos jog kiterjed a vezetők közvetítésére, • a kizárólagos jog jogosultja egyértelműen képtelen az ezen tevékenység piacán fennálló kereslet kielégítésére, • az ilyen jellegű tevékenység más tagállamok állampolgáraira is kiterjedhet vagy más tagállamok területére. 31 Az esetet feldolgozó jogirodalom azonban kritizálja a bírósági ítéletet, mivel a Német Munkaügyi Hivatal nem követett el ténylegesen visszaélést, sőt magánjellegű munkaerő közvetítő cégek ténykedését a piacon de facto megtűrte. A 86 Cikk megsértése

ebben az ügyben tehát akkor következik be, amikor a kizárólagos jogot az állam megadja a Munkaügyi Hivatal számára, hiszen a Bíróság szerint a döntő érv a jogsértés elkövetésére az volt, hogy a vállalkozás nem tudta kielégíteni a piaci igényeket 32. A 86. Cikk (2) bekezdésének tilalma A bekezdést megszorítóan kell értelmezni, mivel egy főszabály alóli kivételt fogalmaz meg. Az elemzés első lépcsője, hogy megállapítsuk, mely vállalkozások végeznek általános gazdasági érdekű szolgáltatást és melyek a pénzügyi jellegű monopóliumok. Nem lényeges az, hogy ezek a vállalkozások az (1) bekezdés értelmében állami vállalatnak minősülnek-e vagy sem, mivel ha egy közhatalmi szerv egy cselekményével az általános gazdasági érdekű szolgáltatás ellátását a vállalkozásra ruházták, ez már elég ahhoz, hogy e bekezdés alá tartozzon. Ilyen vállalkozások a közüzemek: villamos energia, gáz szolgáltatását, víz,

csatorna szolgáltatást nyújtó vállalkozások. Egy ügyben 33a Bíróság olyan légi társaságot minősített ebbe a kategóriába tartozónak, amelyet az állami szervek köteleztek arra, hogy olyan légi útvonalakon üzemeltessen járatokat, amelyek gazdaságtalanok voltak, de amelyeket a közérdekből szükséges volt fenntartani. A vizsgálat másik része, hogy a versenyszabályokat annyiban nem lehet alkalmazni rájuk, amennyiben a rájuk ruházott különleges feladatok teljesítését akadályozza. A tagállamnak kell bizonyítania azt, hogy a különleges feladatát a versenyszabályok alkalmazása által nem tudná teljesítni a vállalkozás. A kivétel akkor érvényesül, ha a tagállam bizonyítja, hogy az adott szerződési rendelkezések összeegyeztethetetlenek a vállalkozásra ruházott feladatok ellátásával. 34 Más ügyekben a Bíróság enyhébb álláspontot követ. A Corbeau ügyben 35 a Bíróság elfogadta azt, hogy a belga postai szolgáltatást

végző vállalkozás általános gazdasági érdekű szolgáltatást végez és hogy néhány versenykorlátozás szükséges lehet a feladatai teljesítéséhez, mivel ezen korlátozások nélkül más cégek a tevékenység jövedelmező ágait lefölözték volna, és a veszteséges tevékenysági ágakat nem látták volna el, mivel erre nem volt kötelezettségük. Nem szükséges az, hogy a versenyszabályok alkalmazása vállalat létét fenyegesse, elég annak bemutatása, hogy a vállalat a rá ruházott különleges feladatait nem tudná ellátni. Az ügy tényállása a következő: Belgium kizárólagos jogot biztosított a belga posta számára, hogy az állam területén begyűjtse, továbbítsa és kikézbesítse a postát. 30 creates a situation in which that agency cannot avoid infringing Art. 86 Para 34. 32 Kelyn Bacon: State Regulation of the Market nad E.C Competition Rules: Articles 85 and 86 Compared, [1997] 5 European Competition Law Review 283., 285 oldal 33

66/86. Ahmed Saeed Flugreisen and Silver Line Reisebüro GmbH v Zentrale zur Bekampfung unlauteren Wettbewerbs e.V [1989] ECR 803 Para 55 34 155/73 Giuseppe Sacchi [1974] ECR 409., para 15 35 C-320/91 Criminal proceedings against Paul Corbeau [1993] ECR I-2533. 31 64 Corbeau egy magánvállalkozás tulajdonosa, aki a feladóktól begyűjti a postát és körzeten belüli címzett számára a következő nap délig kikézbesíti azt. Körzeten kívüli címzett esetén kötelezettséget vállal arra, hogy postára adja a küldeményt. A Bíróság szerint a postai szolgáltatás azért tekinthető általános érdekű gazdasági szolgáltatásnak, mert mindenkitől egyenlő áron és hasonló minőségi feltételek között gyűjti be a postát a kizárólagos jog jogosultja és továbbítja azt, függetlenül attól, hogy egyes területek milyen speciális helyzetben vannak, vagy az egyes műveletek gazdasági jövedelmezősége milyen. A Bíróság szerint az általános

gazdasági érdekű szolgáltatást végző cégek korlátozhatják a versenyt, sőt, ki is zárhatják azt, ha ez szükséges a speciális feladataik ellátásához. Az a kérdés, hogy mennyiben szükséges a verseny korlátozása vagy kizárása abból a célból, hogy a jogosult a közérdekű szolgáltatást kifejtse, és különösen hogy abból előnye származzon gazdaságilag elfogadható feltételek mellett. A gazdasági érdekű szolgáltatást végző vállalat kötelezése a gazdasági egyensúly körülményei mellett azt feltételezi, hogy lehetőség van a kevésbé jövedelmező tevékenységek ellensúlyozására a jövedelmező tevékenység ellátása folytán és így igazolható az, hogy az állam a jövedelmező szektorban működni kívánó más vállalatokkal szemben a versenyt korlátozza. Ha ugyanis a vállalkozások a választásuk szerinti szektorban működnének, akkor a gazdaságilag jövedelmező tevékenységet elvégeznék, a többit nem (pl. ritkán

lakott területekről a levelek begyűjtése). Az ügy azonban tovább bonyolódik azáltal, hogy Corbeau speciális szolgáltatást végez a hagyományos postai tevékenységhez képest. Ha az általános érdekű szolgáltatásoktól elkülöníthető speciális szolgáltatásokat ajánl fel a vállalkozás (amelyek gazdasági szereplők speciális igényeit kielégítik, és amelyeket a hagyományos postai szolgáltatások között nem találhatók meg), akkor ezek a speciális szolgáltatások a jellegüknél fogva és a felajánlásuk feltételeinél fogva nem veszélyeztetik a kizárólagos jog jogosultja által ellátott általános gazdasági érdekű szolgáltatás gazdasági egyensúlyát. 36 Corbeau tehát a belga posta kizárólagossága mellett is folytathatta működését, mivel speciális szolgáltatásokat nyújtott a fogyasztók számára. A tagállamnak bizonyítania kell azt, hogy a vállalat a rá ruházott különleges feladatait nem tudná ellátni a

versenyszabályok alkalmazása folytán, de ez a bizonyítási kötelezettség nem terjed odáig, hogy a tagállamnak részletesen kellene bizonyítnia, hogy más egyéb elképzelhető intézkedések által a faladatokat el lehetett volna látni ugyanolyan feltételek mellett. 37 A Bíróság szerint ugyanis a Bizottságot terhelte annak bizonyítása, hogy az áramimport kizárólagos jogának biztosítása helyett más megfelelő tagállami intézkedéssel ki lehetett volna elégíteni az általános gazdasági érdekű szolgáltatás ellátását, amely a konkrét ügyben az állam zavartalan, folyamatos áramellátásának biztosítása az egész állam területén, egységes tarifa mellett, elégséges mértékben. A (2) bekezdés körében mérlegelendő utolsó kérdés az, hogy a kereskedelem fejlődése nem befolyásolható olyan mértékben, amely a Közösség érdekeivel ellentétes. Ez a feltétel mutatja meg világosan azt, hogy a szabály megpróbálja összeegyeztetni a

tagállamoknak abban meglévő érdekét, hogy bizonyos vállalatokat gazdasági, pénzügyi politikájuknak a megvalósítására használjanak, azzal a Közösségi érdekkel, hogy a versenyszabályok alkalmazását nyerjenek és a közös piac egysége biztosítva legyen. Az állam és a 10., 81,82 és 28 Cikkek Az állam a szabályozásával nemcsak az állami vállalatokon, gazdasági érdekű szolgáltatást végző vállalkozásokon keresztül befolyásolhatja a versenyt, hanem közhatalmi tevékenysége alapján a "magánvállalkozások" felett is. A Szerződés kifejezetten nem szól erről a tilalomról, a Bíróság azonban 36 37 Az ítélet 16-19. pontjának kivonatos fordítása C-157/94 Commission v. Netherlands [1997] ECR I-5699 65 több szerződési tilalom együttes értelmezésével arra a megállapításra jutott, hogy az állam a Szerződés 3. (g), 10 (5) és 86. (90) cikkének együttes értelmezése alapján nem fogadhat el és nem tarthat

hatályban olyan intézkedést, amely megfosztaná ezen cikkeket a hatékonyságuktól vagy a teljes és egységes alkalmazásukat károsítaná 38. Leclerec ügyben 39például a Bíróság arról határozott, hogy tilos az olyan nemzeti szabályozás, amely a 81. Cikkel ellentétes meglévő megállapodások hatásait erősíti meg, vagy amely szabályozásban az állam megfosztja saját szabályozását annak tagállami jellegétől, azáltal, hogy magánkereskedőkre delegálja a felelősséget. Van Vlamsee ügyben 40 a Bíróság bár elismeri azt, hogy a Szerződés 81. és 82 Cikkei a vállalkozások felé fogalmaznak meg tilalmakat, de a tagállamok nem foszthatják meg a cikkeket hatékonyságuktól. Ez történne meg különösen akkor, ha a tagállam megkövetelné vagy támogatná a 85. Cikkbe ütköző megállapodások megkötését vagy a hatásaikat megerősítené. A Szerződés 10 Cikke együtt a 81 Cikkel kizárja azt, hogy a tagállam saját jogrendszerével

támogassa a kartellek létrehozását. A konkrét ügyben egy utazási ügynököt vádoltak meg azzal, hogy megsértette azokat a szakmai szabályokat, amelyeket a belga jogrendszerbe is inkorporáltak, és amelyek tulajdonképpen horizontális árkartellt tartalmaztak. A Van Eycke ügyben 41 a Bíróság úgy fogalmazott, hogy az is a versenykorlátozó hatás megerősítését jelenti, ha a tagállam pusztán beilleszti nemzeti szabályozásába a meglévő versenykorlátozó megállapodást és ösztönzi a vállalkozásokat az ennek való megfelelésre. Meng, Ohra és Reiff ügyekből 42 összefoglalóan megállapítható, hogy vagy bizonyítani kell azt, hogy a 81. Cikk értelmében vett kartell létrejött és ezt a kartellt a tagállam megkövetelte, támogatta vagy hatásait felerősítette, vagy azt kell bizonyítani, hogy a tagállam delegálta a hatáskörét és így kötötték meg a vállalkozások a kartellt. Ha nem jött létre kartell, de a tagállami

szabályozásnak ugyanolyan hatásai vannak, mint egy kartellnek, ettől a tagállami szabályozás még jogszerű marad. A Szerződés 81. és 82 cikkelyével kapcsolatos eljárás Vázlat: 1. A közösségi versenyjog centrális, közösségű szintű alkalmazása 1.1 Az Európai Bizottság eljárása (ld összefoglalóan az 1 és 2 számú mellékleteket is) 1.2 Az Európai Bizottság határozatai elleni jogorvoslati lehetőség az Elsőfokú Bíróság előtt Semmisé nyilvánítási eljárás a 230. Cikkely alapján 1.3 Az Elsőfokú Bíróság ítélete elleni fellebbezés lehetősége az Európai Közösségek Bírósága előtt (Ld. 3 számú mellékletet is) 2. A közösségi versenyjog decentralizált, tagállami szintű alkalmazása 2.1 A nemzeti bíróságok, mint a közösségi versenyjog alkalmazói 2.2 A nemzeti versenyhatóságok, mint a tagállami versenyjog és a közösségi versenyjog alkalmazói 3. Az eljárás modernizálására vonatkozó javaslat 1. A

Közösségi versenyjog centrális, közösségi szintű alkalmazása 38 39 1. 13/77 Inno v. ATAB [1977] ECR 2115 Association des Centres distributeurs Edouard Leclerc and others v. SARL " Au blé vert" and others [1985] ECR 40 311/85. Van Vlamsee [1987] ECR 3801 267/86. Pascal van Eycke v ASPA NV [1988] ECR 4769 42 C-2/91 Wolf Meng [1993] ECR I-5751., C-185/91 Bundesanstalt für den Güterfernverkehr v Gebrüder Reiff [1993] ECR I-5801., C-245/91 Ohra Schadeverzekeringen [1993] ECR I-5851 41 66 A KÖZÖSSÉGI VERSENYJOG CENTRÁLIS SZINTŰ ALKALMAZÁSA AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG VERSENYJOGI ELJÁRÁSÁNAK VÁZLATA melléklet ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSA ELJÁRÁS HATÁROZAT HOZATAL A bejelentést közzéteszik A Hivatalos Lap C sorozatában és 2. panaszra az érdekelteket felhívják 3.bejelentésre észrevételeik (nemleges megállapításért vagy megtételére egyedi mentességért) kb. 20 napos határidő tűzésével A/B formanyomtatvány on kell megtenni a

bejelentést 1. A BIZOTTSÁG VIZSGÁLATI HATÁSKÖRE: 1.A Bizottságon belüli egyeztetés( más főosztályokka l) IDIGLENES INTÉZKEDÉS ALKALMAZÁSÁN AK LEHETŐSÉGE 4. A FELEK JOGAI AZ ELJÁRÁS SORÁN: 1. hivatalból KÖZZÉTÉTEL 1. sz 1. információ kérése 2. helyszíni vizsgálat 2. KIFOGÁSOLÓ NYILATKOZAT statement of objections- ált. 2 hónap áll a felek rendelkezésére a válaszadásra 3. SZÓBELI MEGHALLGATÁS 1. a tények megismeréséhez való jog - iratbetekintési jog - kifogásoló nyilatkozat megismerése 2. meghallgatáshoz való jog az álláspont kifejtése 3. a védelemhez való jog 4. önvád korlátozott tilalma 5. titokvédelem 6. jogorvoslathoz való jog 2. Korlátozó Gyakorlatok és Monopóliumo k Tanácsadó Bizottságával történő egyeztetés ( tagállamok képviselői) 3 versenyjogi biztos ( jelenleg Mario Monti )a Bizottság elé terjeszti a javaslatot 4. KÖZZÉTÉTEL Nemleges megállapítás vagy mentesség megadása előtt 5. Az

Európai Bizottság HATÁRO 67 ZATA 68 2. sz melléklet ÉRDEMI BIZOTTSÁGI HATÁROZATOK POZITÍV DÖNTÉSEK NEGATÍV DÖNTÉSEK A. formális határozatok A. formális határozatok 1.Nemleges megállapítást adó bizottsági határozat 2. Egyedi mentesítést adó határozat 1. a jogsértés megállapítása 2. jogsértés megszüntetésére felhívás 3.pénzbüntetés alkalmazása B. informális határozatok 1. vitás kérdések kompromisszumos megoldása 2. Megerősítő levél ( comfort letter) • nem esik a 81. (1) vagy a 82 tilalma alá ( nemleges megállapítást tevő megerősítő levél) (pl. tényállási elemek hiányoznak, pl. 81 esetén csekély jelentőségű a megállapodás) B. informális határozatok 1. Amegállapodás beleütközik a 81. cikkelybe, de a Bizottság nem kíván formális eljárást indítani (ld. Automec II ügy ( discomfort letter) • a 81. cikkely (1) tilalma alá esik, de a 81 (3) feltételei teljesülnek a Bizottság

birtokában lévő információk szerint ( egyedi mentesítést adó megerősítő levél) 69 3. sz melléklet JOGORVOSLAT Elsőfokú Bíróság Európai Közösségek Bírósága Római Szerződés 230. (173) cikke szerinti semmissé nyilvánítási eljárás A Bíróság Statutumának 49. cikkén alapuló fellebbezés az Elsőfokú Bíróság ítéletével szemben a közléstől számított 2 hónapon belül jogalapja lehet akár jogkérdés, akár ténykérdés jogalapja kizárólag jogkérdés lehet 70 Az Európai Bizottság eljárásának fő szabályait a Tanács által 1962-ben kibocsátott 17. számú rendelet tartalmazza 43. A Bizottság is számos esetben bocsátott ki rendeletet vagy nem kötelező jellegű közleményt az eljárás részletes szabályairól. Ezen kívül a Bíróság esetjoga is meghatározó jelentőségű A Bizottság eljárása háromféleképpen indulhat meg a jelenleg hatályos szabályok szerint: 1. Hivatalból, 2. Bejelentésre 3.

Panaszra Az eljárás megindulását tekintve a következő táblázat tartalmazza az előző 3 év adatait. 1998 1999 2000 Hivatalból: 101 77 84 Bejelentésre: 216 162 101 Panaszra: 192 149 112 Látható, hogy a hivatalból való eljárások száma az előző évhez képest nőtt, a bejelentések száma drasztikusan csökkent (főként a közelmúltban kibocsátott új vertikális csoportmentesítő rendelet hatására), a panaszok száma csökkent. A panaszok száma nagyban változik az egyes években, ezért ezekből a számokból még messzemenő következtetést levonni nem lehet. 2000-ben a hivatalból történő eljárás tette ki a Bizottság eljárásainak majdnem 30 százalékát. Ad 1. Az eljárásnak a hivatalból való megindítása történhet az Európai Parlament képviselőinek felszólalása alapján, a Bizottság újság figyelése útján, illetve a 17. számú tanácsi rendelet által is említett szektorális vizsgálat útján. Ad 3. Panasz alapján is

elindulhat az eljárásA rendelet értelmében panaszos az lehet, akinek törvényes érdeke fűződik a panasz benyújtásához. A panaszok száma nő, a Bizottság mind több ügyben panaszra indítja meg az eljárást. A panaszos törvényes érdekének bizonyítása sokkal könnyebb, mint a 230(173) cikk szerinti eljárásban a közvetlen és egyedi érintettség bizonyítása. Az Elsőfokú Bíróság ítéletei szerint az aktuális vagy potenciális versenytársak, akiket kiszorítanak a piacról, vagy piacra lépésüket korlátozzák, bizonyosan rendelkeznek törvényes érdekkel a panasz benyújtására. Ugyanígy a fogyasztóvédelmi szervezetek törvényes érdekét is számos ügyben elismerte a Bíróság. A panaszos törvényes érdekének megállapítása után a Bizottság mérlegeli, hogy eljárást indítson-e a panasz alapján. A panaszost általában egy levélben értesítik arról, hogy megindítják-e a panasza alapján az eljárást. Amennyiben az eljárás nem

indul meg a panasz alapján, akkor is tájékoztatáshoz van joga a panaszosnak, a Bizottság köteles levelében a panasz elutasítását megindokolni. Erre az elutasító bizottsági levélre a panaszos meghatározott időn belül válaszolhat, észrevételt tehet. A levél ellen nincsen helye jogorvoslatnak. Amennyiben a Bizottság a panaszos további észrevételeinek megismerése után sem határozza el az eljárás megindítását, akkor ismét közli álláspontját a panaszossal, aki ezt a bizottsági aktust (akár egy formátlan levél, akár egy hivatalos bizottsági határozat formájában kiadott aktus) már megtámadhatja. A panaszosnak joga van ahhoz az információhoz, hogy a Bizottság milyen indokok alapján utasítja el a panasza kivizsgálását. Egy ilyen bizottsági indoklást akár a 232 (175) Cikk alapján- a közösségi intézmények mulasztása esetére alkalmazható bírósági eljárás- kikényszerítheti. A panaszos a panaszt véglegesen elutasító

bizottsági aktust (legyen az formális vagy formátlan) megtámadhatja az Elsőfokú Bíróság előtt. A Bíróság a felülvizsgálat során kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a Bizottság megfelelően megindokolta-e a panasz végleges elutasítását. A Bíróság azonban nem vizsgálja felül a Bizottságnak az érdemi döntését, azaz nem kötelezheti az eljárás lefolytatására, hacsak az eljárás lefolytatása nem a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik. 43 Regulation No 17 First Regulation implementing Articles 85 and 86 of the Treaty, OJ 1962 No 13., 1962 0221 204. oldal Többször módosított szöveg 71 A Bizottság nem köteles eljárni a panasz alapján. Ezt megerősítette az Elsőfokú Bíróság is az Automec II ügyben (T-24/90) hozott ítéletében 44: A panaszos joga nem foglalja magában azt, hogy joga van egy olyan bizottsági határozathoz, amelyben megállapítják a közösségi versenyjog megsértését. A Bizottságot nem lehet

kötelezni arra, hogy ilyen határozatot hozzon, hacsak a panasz nem a 85. (3) alapján megadott egyedi mentesség megadására vagy visszavonására vonatkozik, mivel az kizárólagos bizottsági hatáskör. Egy közhatalom gyakorlásával megbízott intézménynek jogában áll, hogy minden olyan szervezeti intézkedést, szabályt alkalmazzon, amelyek feladatának teljesítéséhez szükséges. Ebbe beletartozik az is, hogy a jog keretei között prioritásokat állítson fel. Ez különösen igaz a közösségi versenyjog esetében, amelyre vonatkozóan a Bizottság igen kiterjedt és általános ellenőrző és szabályozó feladattal rendelkezik 45. A Bizottságnak tehát jogában állt ezen esetben az ügyet vizsgálat nélkül lezárni, azonban a Bíróság felülvizsgálhatja ezt a határozatot abból a szempontból, hogy a Bizottság a panasz ténybeli és jogi érvelését értékelte-e és hogy a Bizottság megfelelően megindokolta-e azt, hogy miért zárta le az ügyet a

hivatalos eljárás megindítása nélkül. A panasz elutasítása tehát, amennyiben az a Bizottság végső határozatának tekinthető- legyen bármilyen formátlan levél is - felülvizsgálat tárgya lehet az Elsőfokú Bíróságon. Van olyan bírósági ítélet, amely a panaszt végelegesen elutasító bizottsági aktust semmissé nyilvánította, mivel a Bizottság nem indokolta meg kellőképpen, hogy miért nem fűződik az ügy kivizsgálásához közösségi érdek. A Bizottság a nemzeti bíróságokkal való együttműködést szabályozó 1993-as Közleményben kifejti, hogy az a szándéka, hogy olyan panaszokra, bejelentésekre és hivatalból megindított eljárásokra koncentráljon, amelyeknek kiemelkedő politikai, gazdasági vagy jogi jelentősége van a Közösség számára. Amennyiben ezek az elemek hiányoznak egy tényállásból, akkor a bejelentéseket csak egy megerősítő levéllel fogja lezárni és a panaszokat a nemzeti bíróságok, és nemzeti

versenyhatóságok fogják kivizsgálni.46 Egy későbbi, 1997-es, a nemzeti versenyhatóságokkal való együttműködésről szóló közleményben 47 azonban a Bizottság ettől eltérően fogalmaz: Amennyiben új jogkérdés merül fel, amely eddig nem volt Bizottsági határozat, vagy az Elsőfokú Bíróság, Európai Közösségek Bírósága ítéletének tárgya az kiemelkedő jelentősséggel bír a Közösség számára. Ugyanilyenek az állami vállalatokkal, különleges vagy kizárólagos jogokkal felruházott vállalatokkal, a közüzemekkel, vagy pénzügyi jellegű monopóliumokkal kapcsolatos ügyek. Ad 2. A bejelentés A bejelentés két kérelmet tartalmazhat: A megállapodást kötő felek kérik annak megállapítását a Bizottságtól, hogy magatartásuk nem esik a 81. (1) vagy 82. Cikk hatálya alá Ezt nemleges megállapításnak nevezzük A Bizottság formális határozatot bocsát ki vagy informális módon egy levélben tájékoztatja a feleket arról, hogy

a birtokában lévő információk alapján nincsen ok arra, hogy a 81 cikk (1) vagy 82. Cikk alapján eljárást indítson a felek ellen. A kérelem másik iránya az lehet, hogy a felek kérik a Bizottságtól, hogy a 81 (1) bekezdésbe 44 T-24/90 Automec Srl. v Commission [1992] ECR II-2223 Az ítélet egy szakaszainak kivonatos fordítása 46 Commission Notice on cooperation between national courts and the Commission in applying Articles 85 and 86 of the EEC Treaty. Közlemény a nemzeti bíróságok és a Bizottság közötti együttműködésről az EGK Szerződés 85 és 86. Cikkének alkalmazásáról OJ 1993 C 39/6 14 Pont 47 Commission Notice on cooperation between national competition authorities and the Commission in handling cases falling within the scope of Articles 85 and 86 of the EC Treaty. Bizottsági Közlemény a nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság közötti együttműködésről az EK Szerződés 85 és 86 cikkei hatálya alá tartozó ügyek

elintézéséről OJ C 313, 1997.1015, 3 oldal 45 72 ütköző megállapodásukat a 81. Cikk (3) bekezdése alapján egyedi mentességben részesítse Ez az ún .notifikáció A két kérelmet egy bejelentésben is lehet kombinálni a 81. Cikkbe ütköző megállapodások esetén, azaz a felek elsődlegesen nemleges megállapítást kérnek, azonban ha a Bizottság ezt elutasítja, akkor egyedi mentességet kérelmeznek. A bejelentés vonatkozhat egy olyan megállapodásra is, amely a tagállam csatlakozási szerződésének hatályba lépése előtt már létezett. Ezekre a megállapodásokra külön szabályok vonatkoznak 48 A rendelet 4 cikke értelmében, ha a felek egyedi mentességben kívánnak részesülni, akkor megállapodásukat be kell jelenteni a Bizottság számára. Az egyedi mentesség kizárólag a bejelentés időpontjára visszamenőlegesen adható meg. Az előbb említett két szabály alól több kivétel van, a két legfontosabbat idézzük 49.: Bejelentés

nélkül is mentességet lehet szerezni, a megállapodás hatályba lépésének időpontjára visszamenőlegesen): 1. Egy tagállamon belül működő vállalkozások által kötött megállapodás esetén, ami nem vonatkozik sem az áru exportjára, sem az áru importjára 2. a megállapodást vagy egyeztetett gyakorlatot két vagy több olyan vállalkozás kötötte meg/ folytatja, amelyek mindegyike a megállapodás céljaira a gyártás vagy forgalmazás különböző szintjein tevékenykedik, és amely megállapodás/egyeztetett gyakorlat arra vonatkozik, hogy a felek bizonyos termékeket vagy szolgáltatásokat milyen feltételek mellett vásárolhatnak meg, adhatnak el vagy adhatnak tovább. (vertikális forgalmazási megállapodások) A 2. pontba foglalt mentességet az az 1216/1999-es tanácsi rendelet 50 vezette be, amelyet a vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentesítő rendelet kapcsán már említettünk. A kivétel gyakorlati jelentősége az, hogy a

vállalati megállapodást nem kell előzetesen bejelenteni a Bizottság számára, ezáltal a bejelentések száma csökken. Amennyiben a megállapodás alkalmazásában vita merül fel a felek között vagy egy 3. fél vonja kétségbe a Szerződés 81 Cikk (2) bekezdése alapján, akkor a Bizottság a megállapodást egyedileg is mentesítheti a szerződés hatálybalépésnek időpontjára visszamenőlegesen is. Ezáltal a bejelentések többsége elkerülhető és a Bizottság csak azon megállapodások egyedi mentesítésével fog foglalkozni, amelyek a gyakorlatban is problémákat vetnek fel. A megállapodást kötő felek ugyanis a jogszabály módosítása előtt minél előbb bejelentették vertikális megállapodásaikat, hogy egyedi mentességet szerezzenek a bejelentés időpontjára visszamenőleges hatállyal. A 17-es számú tanácsi rendelet szabálya alapján az egyedi mentesség megadása kizárólagos bizottsági hatáskör 51. A versenykorlátozó megállapodások

és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés bejelentésére nincsen kötelezettség az EK versenyjogban. A vállalkozások egyedi mentességben való részesedés céljából vagy azért adják be a bejelentést, hogy biztosak legyenek abban, a 81., 82 Cikkekkel összhangban van magatartásuk. A bejelentés így a vállalkozások mérlegelésén múlik. Milyen szempontokat kell mérlegelni a bejelentés megtétele előtt, milyen előnyökkel jár a bejelentés? 48 Ld részletes kifejtését Bellamy & Child: Common Market Law of Competition ( fourth ed., London, Sweet & Maxwell, 1993. ) 683-699 oldal 49 Ld. a rendelet 4 Cikk (2) bekezdését 50 Council Regulation (EC) No 1216/1999 of 10 June 1999 amending Regulation No 17: first regulation implementing Articles 81 and 82 of the Treaty, OJ (1999) L 148, p.5-6 51 A rendelet 9. Cikke Kizárólagos bizottsági hatáskörbe tartozik az egyedi mentesség megújítása, visszavonása és módosítása is. Meg kell azonban

jegyezni azt, hogy a kizárólagos hatáskör nem jelenti azt, hogy a nemzeti bíróságok ne értelmezhetnék ezt a bekezdést. Ld bővebben a 21 pont alatt 73 1. Mentességet jelent a pénzbüntetés kiszabása alól A versenyjogsértés megállapítása esetén ugyanis a Bizottság a jogsértés súlya és időtartama alapján kalkulálja ki a pénzbírság pontos összegét. Amennyiben a magatartást a vállalkozások önként bejelentették, úgy a helyes és teljes bejelentéstől a vizsgálat lezártáig (a jogsértés megállapító Bizottság határozatig) tartó időszakot nem lehet a jogsértés időtartamába beszámítani. Fontos megjegyezni, hogy a nemleges megállapítás iránt benyújtott kérelem nem mentesít a pénzbírság kiszabása alól. A Bizottság az egyedi mentességet kérő bejelentés esetén ezt a mentességet feloldhatja. Ha a bejelentés utáni előzetes vizsgálat során a Bizottság azt állapítja meg, hogy nemleges megállapításra nincsen

mód és az egyedi mentesség megadása sem valószínű, akkor erről a véleményéről értesíti a bejelentőket. Ezen értesítés kézhezvételétől tovább folytatódik az az időszak, amely beszámítható a jogsértés időtartamába, azaz az értesítés kézhezvétele után tovább folytatott jogsértés időtartama is figyelembe vehető a pénzbírság összegének megállapításakor. 2. A vállalkozások kizárólag így juthatnak egyedi mentességhez ( Ld a fent említett kivételeket is) Az egyedi mentesség jogbiztonságot jelent, mivel a vállalkozások tisztában vannak azzal, hogy megállapodásukra nem vonatkozik a negatív jogkövetkezmény, a semmisség. 3. Ha a Bizottság panasz vagy hivatalból megindított eljárás során állapítja meg, hogy a vállalkozások versenyjogsértést követtek el, akkor a pénzbírság összege is magasabb lesz. A bejelentés hátrányai: 1. A bejelentés bonyolult, a piac és a közösségi versenyjog ismeretét is

megköveteli, specializált jogászra van szükség az eljárás folyamán. 2. A Bizottság évente elenyésző számú formális határozatot hoz meg, az eljárást általában megerősítő levéllel zárja le (comfort letter). A megerősítő levél nem kötelező erejű közösségi jogforrás, nem köti a Bizottságot, a tagállami versenyhatóságokat és bíróságokat sem. (ld később) 3. A Bizottság munkaterhe nagy, a felhalmozott ügyhátralék jelentős és évekbe is telhet, amíg a Bizottság formális határozatot hoz az ügyben A bejelentésnek a 3385/94. számú Bizottsági rendelet 52által megszabott információkat kell tartalmaznia, amelyet a felek az ún. A/B nyomtatványon tesznek meg Az ideiglenes intézkedések: Bár a 17. Számú rendelet nem hatalmazza fel a Bizottságot arra, hogy speciálisan a versenyjogi eljárásban ideiglenes intézkedést alkalmazhat, azonban a Bíróság teleológikus értelmezésével megállapította, hogy bizonyos feltételek

fennállta esetén a Bizottság hozhat ideiglenes intézkedést 53. Ezek az anyagi jogi feltételek a következők: • Prima facie jogsértés történt • Bizonyítottan sürgősség esete áll fenn, amely megkívánja, hogy a Bizottság az olyan helyzet bekövetkezését megelőzze, amelyben valószínűleg más vállalat komoly, visszafordíthatatlan, vagy a közérdek 54 nem tolerálható kárt szenvedne. Ezen kívül 52 Commission Regulation (EC) No 3385/94 of 21 December 1994 on the form, content and other details of applications and notifications provided for in Council Regulation No 17. 1994 december 21-i 3385/94. Számú Bizottsági rendelet a 17-es számú tanácsi rendelet alapján benyújtott kérelmek és bejelentések formájára, tartalmára és egyéb részletszabályaira vonatkozóan OJ L 377 /28., 1994 1231 53 792/79R Camera Care Ltd. v Commission [1980] ECR 119 para 19 és T-44/90 La Cinq v Commission [1992] ECR II-1. para 28 54 A tagállamok vagy állampolgáraik

érdeke, vagy versenypolitikai érdekek védelme 74 • • • • Az intézkedésnek konzerváló jellegűnek kell lennie Kizárólag időleges lehet, amíg a Bizottság érdemi döntést nem hoz Előtte a vállalat számára biztosítani kell a meghallgatás jogát Az ideiglenes intézkedés olyan formában megalkotott legyen, hogy jogorvoslati lehetőség álljon fel ellene. Az eljárás megkezdése után a Bizottság vizsgálódik. A Bizottságnak két vizsgálati jogosítványa van a 17 Sz. tanácsi rendelet alapján Az egyik az információ kérése, a másik a helyszíni vizsgálat Az információ kérése: A Bizottság információt kérhet az eljárása során a tagállamok kormányától, versenyhatóságaitól, vállalkozásoktól és azok szövetségeitől. Amennyiben a vállalkozásokhoz fordul információért, a Bizottságnak egyidejűleg meg kell küldenie a kérelmét annak a versenyhatóságnak is, amelynek a területén a vállalkozás székhelye van.

Amennyiben a vállalkozás nem adja meg a határidőn belül a kért információt, vagy helytelen információt közöl, akkor a Bizottság kötelező erejű határozatot hoz az információ kéréséről. Ez a határozat megtámadható az Elsőfokú Bíróság előtt. A bizottsági határozatban a vállalkozásra pénzbírságot szabnak ki, amely periódikus jellegű, mindaddig fizetendő, amíg a kért helyes információt a vállalkozás nem szolgáltatja. A Bíróság értelmezése szerint kapcsolatnak kell fennállnia a kért információ és a vizsgálat között, valamint az információ kérése nem jelenthet aránytalan terhet a vállalkozás számára. A válaszadás nem kényszerítheti arra a vállalkozást, hogy bevallja a Szerződés megsértését, mivel ennek bizonyítása a Bizottság feladata. Más szóval a vállalkozás nem kényszeríthető önvádra 55 Az információk begyűjtése, a vizsgálati jogosítványok közül a helyszíni vizsgálat jelenti a

leghatékonyabb módszert. A 17. Számú rendelet szerint a Bizottság helyszíni vizsgálatot folytathat le és ennek keretében • Beléphet az eljárás alá vont vállalkozás bármilyen üzlethelyiségébe, irodájába, földjére, megvizsgálhatja a vállalkozás közlekedési eszközeit • Megvizsgálhatja a vállalkozás könyvelését és egyéb üzleti iratait • Azokról másolatot készíthet • A helyszínen lévőktől szóbeli magyarázatot kérhet. A helyszíni vizsgálat lefolyhat a rendelet 14. Cikk (1) bekezdése alapján, akkor a Bizottság alkalmazottja megérkezik a helyszínre és bemutatja az írásbeli meghatalmazását, amely tartalmazza a vizsgálat tárgyát, célját, a hiányos adatok szolgáltatásáért kiróható jogkövetkezményre (100-5000 euróig terjedő egyösszegű pénzbírság) felhívja a figyelmet. A Bizottság előre értesti azt a versenyhatóságot, amelynek területén helyszíni vizsgálatot végez. A vállalkozás nem köteles

beengedni az írásbeli meghatalmazással érkező bizottsági tisztségviselőt a vizsgálandó helyszínre. A Bizottság a 14. Cikk (3) bekezdés alapján is elrendelheti a vizsgálatot, ilyen esetben a Bizottság kötelező határozatot hoz erről, amelyben meg van jelölve a vizsgálat kezdő időpontja és a hiányos vagy helytelen adatok szolgáltatásáért kiróható pénzbírságra történő figyelmeztetés. A határozattal érkező bizottsági tisztségviselőt a vállalkozás köteles beengedni a vizsgálni kívánt helyszínre és köteles együttműködni vele. Amennyiben a vállalkozás a határozatnak nem tesz eleget, akkor periódikus (napi) pénzbüntetés szabható ki, amely minden egyes nap, amíg a határozatnak nem tesznek eleget, kumulálódik. A Bizottsági határozat erre is kioktatja a feleket. A határozat felülvizsgálata céljából az Elsőfokú 55 374/87 Orkem v. Commission [1989] ECR 3283 75 Bírósághoz lehet fordulni, a helyszíni vizsgálatot

elrendelő határozatot az illetékes tagállami versenyhatósággal való konzultáció után hozza meg a Bizottság. Amennyiben a vállalkozás a kötelező bizottsági határozatnak sem tesz eleget, úgy felmerül a kérdés, hogy a napi pénzbírsággal történő sújtása mellett hogyan kényszeríthető ki a vizsgálat lefolytatása. A Hoechst AG v. Bizottság elleni ügyben 56 a Bíróság kimondta, hogy amennyiben a helyszíni vizsgálatot elrendelő kötelező bizottsági határozat ellenére nem engedik be a Bizottság tisztségviselőit a vizsgálni kívánt helyszínre, úgy a Bizottságnak nincsen a közösségi versenyszabályok alapján joga az erőszakos bemenetelre. Ilyen esetekben a Bizottságnak be kell tartania a nemzeti jog vonatkozó szabályait Azaz ha a nemzeti jog hasonló esetre egy előzetes bírósági házkutatási engedélyhez köti az erőszakos bemenetelt, akkor azt a Bizottságnak is be kell szereznie. A nemzeti jog alapján folyó házkutatási

engedély kiadására irányuló eljárással kapcsolatban azonban a közösségi jog bizonyos korlátokat szab meg. A Hoechst ügyben kifejtettek szerint a nemzeti bíróság/hatóság nem helyettesítheti saját értékelésével a Bizottság kötelező határozatát abban a kérdésben, hogy a helyszíni vizsgálat lefolytatása szükséges-e. A Bizottság határozatát ilyen szempontból csak az Európai Bíróság vizsgálhatja felül. A nemzeti bíróság/hatóság azt ellenőrizheti, hogy a határozat autentikus-e, a kényszerintézkedések nem önkényesek vagy túlzottak a vizsgálat tárgyához képest és biztosíthatja azt, hogy a nemzeti szabályok érvényesüljenek a kényszerintézkedés alkalmazása során. A tagállami versenyhatóság köteles a Bizottság kérésére a Bizottság tisztségviselőinek segédkezni. Ez kiterjed a nemzeti házkutatási parancs kiadására vonatkozó eljárás lefolytatására is. Felmerül az is, hogy amennyiben egy nemzeti bíróság a

Hoechst ügyben értelmezést nem tartja be (pl. megkérdőjelezi a vizsgálat szükségességét, és nem adja ki az engedélyt) akkor a tagállam ellen indítható-e 228. Cikk szerinti eljárás, azaz a Bizottság beperelheti-e a tagállamot a nemzeti bírósága által elkövetett közösségi jogsértése miatt. Ez a lehetőség mindenképpen fennáll, hiszen a nemzeti bíróság, mint államhatalmi ág része által elkövetett közösségi jogsértésekre is kiterjed az állam felelőssége, azonban a gyakorlatban a tudomásom szerint nem találkozunk olyan esettel, amikor az ügy eljutna a bírósági szakig. Olyan eljárásokról van csak információnk, amikor a jogsértés és az ügy az informális szakaszban megoldódott57. Az információkérés és a helyszíni vizsgalat alapján begyűjtött adatok alapján a Bizottság elkészíti a vállalkozás versenybeli magatartásával szembeni kifogásait. A kifogásoló nyilatkozat tartalmazza mindazon tényeket és jogi

érvelést, amely a vállalkozás/ok versenyjogsértését bizonyítják 58. A kifogásoló nyilatkozathoz a Bizottság egy listát csatol, amelyben feltünteti az összes dokumentumot, amely a Bizottság birtokában áll, és amelyre a kifogásoló nyilatkozatot alapítják. Az eljárás alá vont vállalkozásoknak joguk van ezeket a dokumentumokat megismerni, mielőtt a kifogásoló nyilatkozatra választ adnak. Amennyiben a vállalkozásnak nem volt lehetősége valamilyen iratba betekinteni, akkor ezt a Bíróság előtt kifogásolhatja, de a határozat megtámadása csak akkor lesz sikeres, ha a vállalkozás bizonyítani tudja azt, hogy az a tény, hogy nem tudott valamilyen bizonyítékról, a határozat meghozatalát befolyásolta. A kifogásoló nyilatkozatnak nemcsak a jogsértést bizonyító tényeket (terhelő adatok és súlyosító körülmények) kell tartalmaznia, hanem a vállalkozás magatartását mentő körülményeket (enyhítő körülmények) is tartalmaznia

kell. A dokumentumban a Bizottság jelzi azt is, hogy pénzbírság kiszabását szükségesnek tartja-e az ügyben. A kifogásoló nyilatkozat tartalma döntő fontosságú a Bizottság érdemi határozatának meghozatalakor. A Bizottság ugyanis kizárólag olyan tények és jogsértés alapján hozhatja meg érdemi határozatát, amelyet a kifogásoló nyilatkozat már korábban tartalmazott. Ha a kifogásoló nyilatkozat meghozatala után új tények merülnek fel, akkor új kifogásoló nyilatkozat kibocsátása kötelező. 56 46/87, 227/88. R Hoechst AG v Commission [1989] ECR 2859 Kapteyn idézi éppen a Hoechst esetet, amelyben a nemzeti bíróság közösségi jogsértése miatt a Bizottság eljárást indított Németországgal szemben, de az eljárás az indokolt vélemény kibocsátása után és a nemzeti házkutatási engedély megadása után befejeződött. PJG Kapteyn and P VerLoren van Theemat: Introduction to the Law of the European Communities, Third edition,

Kluwer Law 1998., 456 Oldal és 39 lábjegyzet 58 Statement of objections 57 76 Bizottság megküldi kifogásait az eljárás alá vont vállalkozások számára, amelyre azok a Bizottság által meghatározott határidőn belül (általában 2 hónap) írásban válaszolhatnak. Az álláspontjuk kifejtésére a vállalkozások szóbeli meghallgatást is kérhetnek. A szóbeli meghallgatást a kifogásoló nyilatkozatra adott válasz megküldése utáni időpontra hívják össze. A szóbeli meghallgatás kötelező, ha a Bizottság pénzbírság kiszabását, nemleges megállapítás megadását, egyedi mentesség megadását, egyedi mentesség visszavonását és módosítását vagy jogsértés megállapítását javasolja a kifogásokban. Egyéb esetekben a Bizottság mérlegeli a szóbeli meghallgatás szükségességét A meghallgatást az ún. meghallgatási tisztségviselő készíti elő és bonyolítja le A tisztség 1982 óta létezik és arra a helytálló panaszra

történő reakcióként állították fel, hogy a meghallgatás pártatlanságát megkérdőjelezi, ha ugyanaz a szerv ( a Bizottság) folytatja le a vizsgálatot és a meghallgatást. A meghallgatási tisztségviselő pártatlanságát biztosítja, hogy bár a versenyjogi főosztály keretei között működik, azonban közvetlenül fordulhat észrevételeivel a Bizottság versenyjogi ügyekért felelős biztosához. A feleknek az eljárás folyamán érvényesülő jogait már érintőlegesen tárgyaltuk, álljon itt most összefoglalásuk is: 1. Tények megismeréséhez való jog 1.1 Iratbetekintési jog 1.2 Kifogásoló nyilatkozat megismeréséhez való jog 2. Álláspont kifejtéséhez való jog 3. Védelemhez való jog 4. Önvád tilalma 5. Titok védelem 6. Jogorvoslathoz való joga A Bizottságot köti a szakmai titok védelme. A Szerződés 287 (214 ) cikke szerint a Közösség intézményei és hivatalnokai nem tehetnek közzé szakmai titkot tartalmazó információt. A

17 Számú tanácsi rendelet ezt úgy specializálja a versenyjogot alkalmazó Bizottságra, hogy a Bizottság és hivatalnokai, valamint a tagállamok illetékes hatóságai és hivatalnokai nem tehetik közzé azokat az információkat, amelyekhez a Rendelet alkalmazásának eredményeképpen jutottak hozzá. 59 A Bíróság is megerősítette ítéletében, hogy a nemzeti versenyhatóság nem használhatja fel saját eljárásában (akár a közösségi versenyjogot alkalmazza a nemzeti versenyhatóság, akár a nemzeti versenyjogát) azt az információt, amit a Bizottság gyűjtött össze 60. A hivatalos eljárás lefolytatása az eljárás különböző lépcsőinek betartása (információkérés, helyszíni vizsgálat, kifogásoló nyilatkozat, szóbeli meghallgatás) több hónapot, éveket vehet igénybe. Ezért a Bizottság kidolgozott olyan informális aktusokat, amelyek az eljárás hosszát lerövidítik, amennyiben az üggyel kapcsolatban a Bizottság nem lát

versenyjogi problémát. Egyrészt a Bizottság rugalmas a tekintetben, hogy a felekkel az eljárás során is felveszi a kapcsolatot és a vitás kérdések megoldására tesz javaslatot. Ha a felek a Bizottság "tanácsának " megfelelően módosítják megállapodásukat vagy piaci magtartásukat, akkor a Bizottság a hivatalos eljárást nem folytatja le. Az informális aktusok másik része a már említett megerősítő levélek kibocsátása jelenti. A Bizottság nem folytatja le a hivatalos eljárást, annak összes fázisával együtt, hanem megerősítő levelet ad ki a felek részére. 59 20. Cikk (2) bekezdés 67/91 Dirección General de Defesa de la Competencia v. Asociación Espanola de Banca Privada ( AEB) et al [1992] ECR I-4785 (Spanyol bankok ügye) 60 77 A megerősítő levélnek a következő fajtái alakultak ki 61: 1. A Bizottság egy nemleges megállapítást ad ki megerősítő levél formájában A. Nem esik a 81 vagy 82 cikkely tilalma alá

(mert pl nem alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, vagy a versenykorlátozó megállapodás egy gazdasági egységen belül született meg, így nincsen a 81. Cikkely értelmében vett minimum 2 vállalat, amely megállapodást köt) B. A másik lehetőség az, hogy a 81 Cikkely alkalmazásánál bár az összes tényállási elem fennáll, azonban a megállapodás csekély jelentőségű, azaz csekély hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre és a közös piaci versenyre. Az ilyen csekély jelentőségű megállapodások nem esnek a 81. (1) alkalmazása alá 2. A Bizottság egy egyedi mentesítést ad ki megerősítő levél formájában Ilyenkor a Bizottság azt közli, hogy a birtokában lévő információk alapján a megállapodás a 81. Cikkely (1) tilalma alá esik, de az mentesül a (3) bekezdés alapján. Langnese-Iglo ügyben 62 a Bizottság egy ilyen megerősítő levelet küldött a vállalkozásoknak miszerint a megállapodásuk a

85. (1) tilalmába ütközik, azonban a Bizottság birtokában lévő információk alapján kimeríti a 85. (3) bekezdését Ezt a megerősítő levelet később a Bizottság visszavonta és tiltó határozatot hozott meg. A felek a Bíróság előtt a jogos elvárások sérelmére hivatkoztak A Bíróság szerint azonban a Bizottság jogosult eltérni a megerősítő levéltől abban az esetben, ha a jogi vagy ténybeli helyzet megváltozott a levél kibocsátása után, illetve abban az esetben is, ha a Bizottság olyan tények birtokába jut, amelyek már a levél kibocsátása előtt is fennálltak, de csak a levél kibocsátása után jutottak a Bizottság tudomására 63. Ezzel a megerősítő levél jogi ereje nagyban gyengül, hiszen maga a kibocsátó Bizottság is eltérhet saját korábbi álláspontjától ezen két meghatározott esetben. 3. A megerősítő levél harmadik formája az, amikor a Bizottság nem kíván formális eljárást indítani egy 81. Cikkelybe

ütköző megállapodást kötő vállalkozásokkal szemben, mivel nem tartozik prioritásai közé az ügy elbírálása. Lsd Automec II ügy Ez tulajdonképpen egy "meg nem erősítő levél" vagy discomfort letter, amely a negatív határozatok közé számítandó. Nem lehet azonban minden ügyet kompromisszumos megoldással vagy megerősítő levéllel lezárni. Az egyedi mentesség megadásának tipikus formája a kötelező jellegű határozat, hiszen kizárólag ez nyújt jogbiztonságot a felek részére. Mivel a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik ennek kibocsátása, ezért célszerű lenne, ha minden egyedi mentességet határozat formájában adna meg. Az egyedi mentességet megadó kötelező erejű bizottsági határozat csak meghatározott időre mentesíti a vállalakozásokat a tilalom alól 64. A mentességet a Bizottság feltételekhez is kötheti, vagy a felek által felajánlott kötelezettségvállalásokkal fogadja el. Amennyiben a

feltételt a felek nem teljesítik, úgy a határozat hatálya nem áll be, a kötelezettség nem teljesítése esetén pedig a határozatot visszavonhatja a 61 A témára vonatkozóan ld. Borys Wódz: Comfort Letters and other Informal Letters in EC Competition Proceedings- Why is the Story not over? 2000 European Competition Law Review 159-169.oldal 62 279/95 P Langnese-Iglo GmbH v. Commission [1998] ECR I-5609 631992 december 23-i 93/406/EEC számú Bizottsági Határozat IV/34.072, OJ 1993 L 183, 19 Oldal, T-7/93 Langnese-Iglo v. Bizottság [1995] ECR II-1533, 279/95 P Langnese- Iglo GmbH v Commission [1998] ECR I5609 64 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja szerint az egyedi mentesség időtartamát két kritérium alapján kell megállapítani: A mentesség időtartamának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a fogyasztók az előnyökből részesedjenek, valamint ha a mentesített megállapodás jelentős beruházással jár, akkor a beruházás megtérülésének kellő

időtartamát is figyelembe kell venni T- 371/94. European Night Services Ltd et al v Commission [1998] ECR II-3141 78 Bizottság. A kötelezettségvállalások általában azt biztosítják, hogy a Bizottság ellenőrizni tudja a felek magatartását (pl. kötelezettséget vállalnak információ szolgáltatására, időszakosan beszámolnak a piacon kifejtett tevékenységükről.) A mentesítés feltétele lehet pl az, hogy a felek közötti engedélyezett együttműködést és információcserét a Bizottság egy tevékenységi körre korlátozza, vagy gyártókat arra kötelez, hogy önálló forgalmazási láncot tartsanak fenn, ezzel biztosítva azt, hogy az általuk gyártott termékeke árát nem egyeztetik. A Bizottságnak nemcsak az egyedi mentesség megadása, hanem visszavonása és módosítása is kizárólagos hatáskörébe tartozik. Amennyiben a Bizottság az eljárás során megállapítja azt, hogy a felek magatartása beleütközik a Szerződés 81 vagy 82.

Cikkébe, akkor negatív jellegű kötelező határozatában megállapítja a jogsértés tényét, annak abbahagyására szólítja fel a feleket, illetve eltilthat a jövőbeli jogsértéstől is. A negatív határozathoz közigazgatási jellegű szankció is társulhat, ez a pénzbírság. 65 A pénzbírság kiszabása: 17-es számú Tanácsi Rendelet szerint maximum a vállalat előző évi forgalmának 10 %-a lehet a pénzbírság, amely tartalmazza a leányvállalat(ok) és az anyavállalat forgalmát is. Ez maximum összegen belül a 17-es számú Tanácsi Rendelet alapján a jogsértés súlya és időtartama alapján kell meghatározni a pénzbírság pontos összegét. Statisztika 66: A Bizottsághoz beérkezett új antitröszt ügyek 67 számában csökkenés figyelhető meg. 1998: 509 1999: 388 2000: 297 A lezárt ügyek száma a következő: 1998:581 1999:582 2000: 379 A lezárt ügyek számából a formális döntéssel lezárt ügyek a következőképpen részesednek, az

évvégi ügyhátralékot a harmadik sor tartalmazza. Formális Informális Határozatok száma Évvégi ügyhátralék: 1993 14 792 1994 33 495 1995 14 403 1996 21 367 1997 27 490 1998 42 539 1999 68 514 2000 36 343 n.a 1 117 1 221 1 280 1 262 1 204 1 013 931 1.2 és 13 Az Elsőfokú Bíróság és az Európai Közösségek Bírósága előtti eljárás 65 Az eljárásjogi jellegű jogsértésekért kiszabott pénzbírságról már szóltunk, itt most kizárólag az érdemi jogsértésért kiszabott pénzbírság megállapítása a tárgy. 66 Adatok a következő forrásokból származnak: XXIXth Report on competition policy, 1999. European Commission, Directorate-General for competition SEC (200) 720 final, XXXth Report on competition policy ,2000, Brussels, 2001.0507 SEC (2001) 694 final 67 antitröszt ügyekhez számítja a Bizottság a Szerződés 81., 82, 86 és 31 Cikkei alapján indított ügyeket 79 A Bizottság aktusai ellen - legyenek akár formálisak,

akár informálisak- általában jogorvoslatnak van helye. Ez alól a legfontosabb kivételek a következők: 1. Nem lehet jogorvoslattal élni a megerősítő levél ellen 2. Az eljárás megindítását elrendelő Bizottsági aktus ellen 3. Kifogásoló nyilatkozat ellen Az Elsőfokú Bírósághoz kell a jogorvoslatot benyújtani, amely a 230. Cikk szerinti semmisség nyilvánítási eljárásban jár el. Az Elsőfokú Bíróság ítélete ellen a Bíróság statútuma szerint fellebbezésnek van hely, amelyet kizárólag jogkérdésre lehet alapítani. Már említettük azt, hogy mely bizottsági aktusok ellen nincsen helye jogorvoslatnak, illetve azt is, hogy az eljárás tipikusan a 230.(173) alapján folyik le (ld 3 számú melléklet) A Bizottság aktusának megsemmisítése alapulhat lényeges eljárási szabálysértésen, hatáskör hiányán, hatalommal való visszaélésen és a Szerződés vagy alkalmazására vonatkozó szabályok megsértésén. Az eljárást

kezdeményezhetik a tagállamok és közösségi intézmények is, de tipikusan a címzettek és a közvetlen és egyedi érdekeltséggel rendelkező magánszemélyek nyújtanak be keresetet a Bíróság elé. A közvetlen és egyedi érdekeltség bizonyítása a versenyjogi ügyekben könnyebb, mint más ügyeknél, A Bíróság elismerte azt, hogy ezzel rendelkezik pl. a versenytárs, a piacról a vállalkozások magatartása miatt kizárt vállalkozás, a Bizottság eljárását megindító panaszos. A Bíróság természetesen nemcsak 230. Cikk alapján járhat el versenyjogi ügyekben, hanem a Szerződés 234. (177) cikke előzetes döntéshozatali eljárás, 232 (175) cikke, mulasztásos jogsértés esetén alkalmazandó eljárás vagy 229 (172). Cikke alapján is A 229 Cikk szerint a Bíróságnak korlátlan jogköre van a kiszabott szankciók felülvizsgálatára. A 17 számú rendelet pedig felhatalmazza a Bíróságot, hogy a Bizottság határozatát a pénzbírság

tekintetében megváltoztassa. A 242 (185) és 243.(186) Cikkek alapján a Bírósághoz benyújtott kereseteknek nincsen felfüggesztő hatályuk, a Bíróság azonban elrendelheti a megtámadott aktus végrehajtásának felfüggesztését, valamint ideiglenes intézkedéseket írhat elő. 2. A közösségi versenyjog decentralizált, tagállami szintű alkalmazása 2.2 A nemzeti bíróságok, mint a közösségi versenyjog alkalmazói 1993-ban a Bizottság közleményt adott ki a nemzeti bíróságokkal való együttműködésről 68. A Bizottság a jogforrásban különbséget tesz a nemzeti bíróságok és a Bizottság szerepköre, céljai között. Eszerint a Bizottság a közérdek céljából, a Közösség általános érdekében eljáró közösségi intézmény, amely a közösségi eljárásjogi szabályok alapján jár el, a nemzeti bíróságok pedig a magánszemélyek alanyi jogainak a védelmére hivatottak a saját tagállami eljárásjogi szabályaiknak megfelelően.

A nemzeti bíróságok hatásköre a két cikk alkalmazására az Európai Bíróság BRT v. Sabam ügyben hozott ítéletén alapul 69, ebben az ügyben rendelkezett ugyanis úgy az Európai Bíróság, hogy a Szerződés 81 (85) (1) és 82 (86) cikk közvetlen hatállyal rendelkezik. Így a nemzeti bíróságok hivatalból vagy a felek kérelmére alkalmazzák a közösségi versenyjog ezen szabályait, valamint a 81. Cikk (2) bekezdésének alkalmazása is hatáskörükbe esik. A hatályos jog szerint 70azonban kizárólag a Bizottságnak van hatásköre arra, hogy a 81. Cikkben foglalt tilalom alól mentesítést adjon A nemzeti bíróságok a Bizottság, valamint a Tanács 68 Notice on cooperation between national courts and the Commission in applying Articles 85 and 86 of the EEC Treaty, OJ 1993 C 39/6. 69 127/73 Belgische Radio en Televisie et al v. SV SABAM and NV Fonier [1974] ECR 51, para 16 70 17. számú Tanácsi Rendelet 9 Cikke Council Regulation No17 of 6 February 1962:

First Regulation implementing Articles 85 and 86 of the Treaty, OJ 1962 13, 204/62, Special edition 1959-62., p 87 80 rendeleteinek, határozatainak alkalmazására is jogosultak, azok a tagállami jogban közvetlenül alkalmazhatók és általában közvetlenül hatályos rendelkezéseket tartalmaznak. Ezek a jogforrások kötik a közösségi jogot alkalmazó nemzeti bíróságokat. A nemzeti bíróságok kötelesek a közösségi versenyjogi szabályok megsértésének orvoslása céljából a nemzeti jog által biztosított jogorvoslati lehetőségeket alkalmazni ugyanolyan feltételek mellett, mint ami egy hasonló nemzeti jogsértés esetén állna a bíróság rendelkezésére. A nemzeti bíróság nem alkalmazhatja azt a nemzeti eljárási szabályt, amely lehetetlenné vagy nagymértékben nehézzé teszi a magánjogi jogalanyok számára a közösségi jogcímen fennálló igényeik érvényesítését 71. A nemzeti bíróságok természetesen nemcsak a közösségi

versenyjog alkalmazói, hanem a nemzeti versenyjogé is. A nemzeti versenyjogot azonban úgy kötelesek alkalmazni, hogy azzal a közösségi jog hatékony és egységes alkalmazását ne rontsák le. A Bizottság közleménye szerint a nemzeti és közösségi jog közötti minden konfliktust a közösségi jog elsődlegességének elve alapján kell feloldani. A Bizottság, mivel a Közösség érdekét tartja szem előtt, ezért olyan ügyek lefolytatására kívánja koncentrálni a tevékenységét, amelyeknek kiemelkedő politikai, gazdasági vagy jogi jelentősége van a Közösség számára. A Bizottság álláspontja szerint nincsen megfelelő közösségi érdek egy eljárás lefolytatására, amennyiben a felperes a jogait megfelelően biztosítani tudja a nemzeti bíróságok előtti eljárásban. Felsorolhatók azok az előnyök, amelyek a nemzeti bíróságok előtti eljáráshoz társulnak Így: • A Bizottságnak nincsen hatásköre arra, hogy a közösségi

versenyjogsértés következtében kárt szenvedett fel számára kártérítést ítéljen meg. • A nemzeti bíróságok gyorsabban hozhatnak meg közbenső intézkedéseket és az eljárást lezáró érdemi határozatokat, mint a Bizottság. • A nemzeti bíróság előtt a nemzeti jog és a közösségi jog alapján fennálló jogcímet kombinálni lehet egy eljárásban. • A tagállamok jogszabályaitól függően a pernyertes fél perköltségei megtérítését követelheti. • Ezekhez az előnyökhöz még hozzá tehetjük azt is, hogy a felperes a per "ura", azaz keresetét visszavonhatja, a Bizottságnak bejelentett panasz esetén a panaszos jogai korlátozottak. A nemzeti bíróság előtti jogalkalmazásnak azonban vannak hátrányai is, amelyről a jogforrás nem szól 72. • A felperest terheli a bizonyítás, a bizonyítékokat neki kell a bíróság elé terjesztenie, ez egy több államban hatással lévő versenykorlátozó megállapodás esetén igen

nagy költségekkel járhat 73. A Bizottság eljárásának kezdeményezése és lefolytatása ezzel szemben ingyenes. • Nem minden nemzeti bíróságnak van meg az a speciális szakértelme, amely egy ilyen ügy eldöntéséhez szükséges. • A panaszos kiléte a nemzeti bíróság előtti eljárásban nem marad titokban, míg a Bizottság azt bizalmas információként kezeli. A panaszos retorzióktól való félelmében elállhat a keresetétől • A nemzeti bíróságok nem adhatnak egyedi mentességet, az eljárás felfüggesztése pedig kitolja az érdemi döntés meghozatalának időpontját. 71 158/80 Rewe v. Hauptzollamt Kiel [1981] ECR 1805 Ld erről is Annika Waller: Decentralization of the Enforcement Process of EC Competition Law-The greater role of national courts, Legal Issues of European Integration 1996/2. 1-34 oldalig 73 Nicholas Green jegyzi meg azt, hogy a nemzeti bíróságok előtti eljárások legnagyobb korlátját az Egyesült Királyságban az képezi,

hogy az angol bíróságok számára nehéz bizonyítani azt, hogy a megállapodás, gazdasági erőfölénnyel való visszaélés alkalmas a tagállamok között kereskedelem befolyásolására. ( FIDE, XVIII Congrés Fide-Stockholm 3-6 Juin 1998 [II] Application Nationale de Droit Europeen de la Concurrence,Rapport Britannique) 58. Oldal 1998-ban a 81., 82 Cikk alkalmazásával járó, brit nemzeti bíróságok előtt folyamatban lévő ügyek számát mégis elég magasra 300-400 körülire becsülték. (60 Oldal) 72 81 • • A versenyjogi tárgyú ügyeknek a nemzeti bíróságok előtti megítélése ún. forum shopping-hoz vezethet, azaz, hogy a több, joghatósággal rendelkező tagállam közül a felperes abban az államban fogja megindítani az eljárást, amelyben kedvezőbbek a bizonyos anyagi és eljárásjogi szabályok. Így a tagállamok releváns jogszabályainak összevetése után abban az államban célszerű eljárást indítania, amelyben pl. a

bíróságok mérlegelési lehetősége a bizonyítékok beszerzésére, értékelésére széles, 81 Cikkbe ütköző megállapodás semmissége abszolút mértékben érvényesül, a bíróságnak joga van a nemzeti jogszabályok alapján a kárt okozó felet kártérítés fizetésére kötelezni, ahol a perköltségek nem túl magasak, stb. A bíróság ítéletének elismerése és kikényszerítése más államokban külön problémát vethet fel. A Bizottság a közleményben felajánlja a közösségi versenyjogot alkalmazó nemzeti bíróságok számára azt, hogy segítséget nyújt számukra a jogalkalmazásban. Ez állhat olyan kérésből, hogy a Bizottság jelölje meg a nemzeti bíróság előtti eljárás tárgyában már korábban meghozott bizottsági határozatokat, bírósági ítéleteket, eljárási kérdésekben információt adhat (volt-e bejelentés, mikorra várható az ügy érdemi elbírálása). A Bizottságtól olyan információt is lehet kérni, hogy

valószínű-e ebben az ügyben az egyedi mentesség megadása. Az együttműködés ténybeli adatok megadására is irányulhat (főként, amelyek a releváns piac megállapításához szükségesek). Az együttműködést korlátozó tényezőkről is említést kell tennünk. A Bizottság szakmai és üzleti titkokat nem adhat át a bíróságok részére, a nemzeti bíróságok függetlensége pedig megkérdőjeleződik, amennyiben például egy nem kötelező bizottsági aktusra, információra alapozzák meg ítéletüket. A bíróságok előtti eljárást szabályozó nemzeti jogszabályok általában korlátozzák azt, hogy a bíróság egy kívülálló közigazgatási szervtől kérjen véleményt, vagy olyan információkat használjon fel, amelyekre a felek nem hivatkoztak. 2.3 A nemzeti versenyhatóságok, mint a tagállami versenyjog és a közösségi versenyjog alkalmazói 74 A Bizottság 1997-ben közleményt bocsátott ki a nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság

közötti együttműködésről az EK Szerződés 85 vagy 86. Cikkelyébe eső ügyek intézéséről 75 A Közleményben a Bizottság az elég csekély bírósági esetjogot és a saját gyakorlatát, felfogását próbálja egy alkalmazható és konfliktusoktól mentes versenyjogi együttműködéssé gyúrni. Kifejezett célja még a jogforrásnak a kettős ellenőrzés megelőzése, az hogy amennyire ez lehetséges, az ellenőrzést egy hatóság végezze el. A közösségi jogot a Bizottság, a nemzeti versenyhatóságok és a nemzeti bíróságok alkalmazzák a közösségi törvényhozás, az Európai Közösségek Bírósága és az Elsőfokú Bíróság által kialakított elvekkel összhangban. Míg a nemzeti bíróságok feladata a magánszemélyek egymás közötti kapcsolatában a jogok védelme (közvetlen hatály), addig a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok a közérdek alapján járnak el, amikor a közösségi versenyszabályok alkalmazásának ellenőrzése

és kikényszerítése általános feladatát látják el. 74 versenyjognak a nemzeti bíróságokon történő korai alkalmazásáról jó összefoglalást ad Annika Waller: Decentralisation of the Enforcement Process of EC Competition Law- The Greater Role of National Courts, Legal Issues of European Integration 1996/ 2. szám 1-34 oldal 74 A Szerződés 85 és 86. Cikkeinek a nemzeti versenyhatóságokon történő alkalmazásáról ld Ute Zinsmeister, Evelyne Rikkers and Tim Jones: The Application of Articles 85 and 86 of the E.C Treaty by National Competition Authorities [1999] 5 European Competition Law Review 275- 280. A közösségi versenyjog nemzeti bíróságokon és nemzeti versenyhatóságokon történő alkalmazásáról ld. FIDE XVIII Congrés Fide- Stockholm 3-6 Juin 1998 [II] Application Nationale du Droit Europeen de la Concurrence. A közösségi versenyjognak a nemzeti bíróságokon történő korai alkalmazásáról jó összefoglalást ad Annika Waller:

Decentralisation of the Enforcement Process of EC Competition Law- The Greater Role of National Courts, Legal Issues of European Integration 1996/ 2. szám 1-34 oldal 75 OJ 1997 C 313/3. (1997 10 15) 82 Kérdéses az, hogy a tagállami versenyhatóságok hatásköre a 81. és 82 Cikkek alkalmazására folyik-e a közösségi versenyjogból. A Szerződés 84 (88) cikke szerint a 83 Cikk alapján hozott rendelkezések hatálybalépéséig a tagállamok hatáságai a megállapodások, döntések és az összehangolt magatartások engedélyezéséről, valamint a közös piac területén a gazdasági erőfölénnyel való visszaélésről a saját jogszabályaikkal, illetve a 81. Cikk, különösen annak (3) bekezdése és a 82 Cikk rendelkezéseivel összhangban döntenek. Ennek a cikknek a gyakorlati jelentősége az integráció folyamán fokozatosan csökkent, mivel a Tanács jogforrásaival lefedte a 81 és 82. Cikkek alkalmazását A tagállamoknak a Szerződés 84. Cikkéből

következő hatásköre a tagállami versenyjog alkalmazására tehát igen csekély 76 Kérdés az, hogy a tanácsi végrehajtó szabályok által lefedett területen a nemzeti versenyhatóságok rendelkeznek-e jogosítvánnyal. A Szerződés 83. Cikkéből és a 17 számú tanácsi rendelet egyes szabályaiból 77kiértelmezhetjük ugyan a nemzeti versenyhatóságok hatáskörét a Szerződés 81. és 82 Cikkeinek alkalmazására, azonban ez még nem teremti meg a feltételeit a közösségi versenyjognak a tagállami versenyhatóságokon történő gyakorlati alkalmazásához. Ehhez ugyanis egy nemzeti jogforrásban meghatározott jogosítványokkal kell felruházni a versenyhatóságot, mivel a tanácsi rendelet kizárólag a Bizottságra vonatkoztatja a jogköröket (pénzbírság kiszabása, vizsgáltai jogkörök, stb.) 78 A tagállami versenyhatóságok tehát egy nemzeti felhatalmazás alapján alkalmazhatják hatékonyan az EK versenyjogot. Ez a felhatalmazás általában a

nemzeti versenytörvényben jelenik meg 79 A Bizottság és a versenyhatóságok közötti együttműködés korlátját képezi az, hogy néhány tagállam nem adott felhatalmazást a versenyhatóságának. Amennyiben a versenyhatóság nem jogosult a közösségi versenyjog alkalmazására, akkor csak a nemzeti versenyjogát alkalmazhatja az adott esetre vonatkozóan. Jelenleg a 15 tagállamnak csak 8 versenyhatósága rendelkezik ilyen felhatalmazással. 80 A kifejezett felhatalmazással nem rendelkező tagállamok antitröszt szabályozása is nagyban hasonló a közösségi szabályokra és egyes tagállamokban kötelező a nemzeti versenyjogot a közösségi versenyjoggal összhangban értelmezni. 81 76 Megjegyzendő azonban, hogy a tagállamoknak kötelezettsége a 84. Cikk alapján eljárni 83. Cikk A Tanács rendeleteket és irányelveket fogadhat el a tagállamok belföldi jogszabályai, valamint a közösségi versenyjog szabályai viszonyának meghatározása céljából.

17 Számú tanácsi rendelet 9 Cikk (3) bekezdése: Amíg a Bizottság nem indított eljárást, a tagállamok hatóságainak fennmarad a hatásköre a 85. Cikk(1) és 86. Cikk alkalmazására Ez előfeltételezi azt, hogy a tagállamok hatóságai hatáskörrel rendelkeznek a közösségi versenyjog ezen két cikkének alkalamzására. 78 John Temple Lang a Bizottság IV. főosztályának egykori igazgatója ezt így fogalmazza meg: Elvileg a nemzeti hatóságoknak nincsen szükségük nemzeti jogszabályra ahhoz, hogy a közösségi jogot alkalmazzák, amennyiben a nemzeti eljárásuk során ezt megtehetik, mivel elvben a Szerződés és a 17 sz. tanácsi rendelet ezt a hatáskört megadja számunkra. Azonban ezt a hatáskört nem használhatják a gyakorlatban egy nemzeti végrehajtási jogszabály hiányábanA jogbiztonság a nemzeti végrehajtási rendelkezések meghozatalát kívánatossá teszi. ( FIDE, XVIII Congrés Fide- Stockholm 3-6 Juin 1998 [II] Application Nationale du

Droit Europeen de la Concurrence, Rapport Général par John Temple Lang, 273-274. Oldal) 79 Érdekes megjegyezni, hogy a Bizottság és néhány tagállam álláspontja eltér abban a kérdésben, hogy nemzeti felhatalmazás szükséges-e a 81. és 82 Cikk alkalmazásához Ld Zinsmeister: The Application of Articles 85 and 86 of the E.C Treaty by National Competition Authorities [1999] European Competition Law Review 275, 276oldalon 80 Belgium, Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország, Hollandia, Portugália, Spanyolország. Az Egyesült Királyságban a felhatalmazás csak a 84. (88) cikk alapján áll fenn Ahol tehát nincsen közösségi versenyjog végrehajtási szabály (pl. a 3 Országok és közösségi tagállamok közötti légi közlekedési szolgáltatások piacán), ott az Egyesült Királyság illetékes hatóságai kötelesek eljárni. Ezen kívüli területen azonban felhatalmazással nem rendelkeznek. 81 Például Svédországban 77 83

Amennyiben azonban felhatalmazással rendelkező tagállami versenyhatóságról van szó, ilyen esetekben el kell kerülni azt, hogy a Bizottság és a versenyhatóság a közösségi jogot alkalmazva ellentétes eredményre jusson, illetve azt, hogy a közösségi jogot alkalmazó Bizottság és tagállami jogot alkalmazó versenyhatóság ugyanazt a vállalati magatartást eltérően ítélje meg. A konfliktusok feloldására és kezelésére találunk néhány normatív szabályt is. A 17. Sz Tanácsi Rendelet 9 Cikk (3) bekezdése szerint, amíg a Bizottság nem indított eljárást, addig a tagállami versenyhatóságok hatáskörében marad a 85. (1) és 86 Cikkelyek alkalmazása Az a kérdés vetődik fel, hogy a Bizottság eljárása mikor tekinthető megindítottnak. A Bíróság ítélete szerint nem tekinthető az eljárás megindítottnak akkor, amikor a Bizottság megkapja a bejelentést vagy panaszt, hanem ez egy olyan bizottsági hatósági aktust jelent, amely

bizonyítja, hogy szándékában áll a 81., 82 cikkek alapján határozatot hozni 82. Ilyen aktusnak tekintjük a kifogásoló nyilatkozatot Ugyanezen jogforrás 9. Cikk (1) szerint a Bizottságnak kizárólagos hatáskörébe tartozik az egyedi mentesség megadása. A Bizottság által kibocsátott egyedi mentesítő határozatok és a Bizottság által kibocsátott rendeletek (tipikusan a csoportmentesítő rendeletek) kötik a nemzeti versenyhatóságokat. A kötelező közösségi jogforrások, a rendeletek és határozatok közvetlenül alkalmazhatóak. A tagállami versenyhatóságok figyelembe vehetnek más, a Bizottság által elfogadott aktusokat is, mint ténybeli bizonyítékokat, különösen igaz ez a megerősítő levélre. 83 Végezetül szólnunk kell a tagállami versenyjogot alkalmazó a nemzeti versenyhatóságról és nemzeti bíróságról is. Kevés európai bírósági ítélet tárgya ez az egyébként igen fontos kérdés A közösségi versenyjog és a

nemzeti versenyjog alkalmazása közötti konfliktusok feloldásának módszerére vonatkozóan ma is az Európai Bíróság egyik korai jogesete szolgáltat kötelezően alkalmazandó iránymutatást, az ítélet szövegét ezért érdemes egy kicsit hosszabban is idézni 84. A nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatali eljárás keretében feltett értelmezési kérdés az volt, hogy amennyiben a Bizottság más eljárást indított egy ügyben, akkor összeegyeztethető-e a közösségi joggal, ha a nemzeti versenyhatóság a tagállami versenyjogát alkalmazza ugyanarra a tényállásra. A Bíróság először a közösségi és tagállami versenyjog alkalmazási köre közötti különbségeket mutatja be: 3. pont: A közösségi és nemzeti kartelljog a kartelleket különböző nézőpontból ítéli meg Míg a 85 Cikk abból a szempontból, hogy a tagállamok közötti kereskedelemben milyen akadályokat hozhatnak létre, addig a nemzeti jogszabályok alapján

felállított minden szerv a számukra sajátos indokok és összefüggések alapján értékelik ezeket Ebből az következik, hogy egy és ugyanazon megállapodás elvileg párhuzamos eljárásoknak lehet a tárgya, az egyik az EGK Szerződés 85. Cikke alapján eljáró közösségi intézmények, a másik a nemzeti jog alapján eljáró nemzeti hatóságok. 4. pont:Azonban ahhoz, hogy a Szerződés végső általános célját tiszteletben tartsuk, a nemzeti rendszernek ez a párhuzamos alkalmazása kizárólag akkor engedhető meg, amennyiben a közösségi kartellszabályok közös piacon belüli egységes alkalmazását és ezen szabályok végrehajtására elfogadott intézkedések teljes hatásait nem rontja le. 82 48/72 SA Brasserie de Haecht v. Wilkin-Janssen ( Haecht II ügy ) [1973] ECR 77 A Bíróság az Estee Lauder ügyben azt is megállapítja, hogy a megerősítő levél kiadása nem tekinthető az eljárás megindításának.( 37/79 Anne Mary SA v. Estée Lauder SA

[1980] ECR 2481 ) 83 253/78 és 1-3/79 Procureur de la République an others v. Bruno Giry and Guerlain SA ügy [1980] ECR 2327 84 Az ítélet kivonatos fordítása 84 5. Pont: A Szerződés 87 cikk (2) bekezdés (e) pontja 85 is megerősíti a közösségi jog elsőbbségét azáltal, hogy egy közösségi intézményre olyan hatáskört ruház, amellyel a nemzeti és közösségi versenyszabályok kapcsolatát meghatározhatja. 6. Pont: Az EGK Szerződés a tagállamok jogrendjébe integráltan létrehozta saját jogrendjét, amelyet a nemzeti bíróságok is kötelesek alkalmazni. Egy ilyen rendszer jellegével ellentétes lenne, ha a tagállamok bevezethetnének vagy fenntarthatnának olyan intézkedéseket, amelyek alkalmasak a Szerződés gyakorlati hatékonyságának lerontására.Ebből következően a nemzeti kartelljogi és közösségi kartelljogi szabályok konfliktusát a közösségi jog elsőbbségének elve alapján kell feloldani. 8. pont:Amennyiben a nemzeti

eljárás során azt látszik lehetségesnek, hogy a Bizottság által a még folyamatban lévő eljárása végén hozott határozat konfliktusban állhat a nemzeti hatóságok határozatának hatásaival, az utóbbi köteles megtenni a megfelelő intézkedéseket 86. A közösségi versenyjog és a tagállami versenyjog alkalmazása között a gyakorlatban azért lép fel ritkán konfliktus, mert a nemzeti szabályozás már olyan anyagi jog és/vagy eljárásjogi rendelkezéseket tartalmaz, amellyel a jogalkalmazási konfliktus felmerülése megakadályozható. Pl. 1990-es belga versenytörvény szerint a közösségi mentesítések (legyen akár egyedi, akár csoport) a belga hatóságok eljárásának akadályát képezik, továbbá az ilyen módon mentesített megállapodásokat nem szükséges a nemzeti jog alapján bejelenteni a nemzeti versenyhatóságoknak. A dán versenyjogban a nemzeti tilalom alól kivételt képeznek a közösségi csoportmentesítő rendeletek által

lefedett gyakorlatok. Hasonló szabályozást találunk Spanyolországban és az Egyesült Királyságban is. Olaszország még ennél is tovább megy a konfliktusok megelőzésében, ugyanis az összes közösségi versenyjogi ügy formálisan az olasz versenytörvény alkalmazási körén kívül esik. Az újabban megalkotott nemzeti versenyjogok szinte szó szerint megegyeznek a 81. és 82 Cikk szövegével. 87 A 3.: Az eljárás modernizálására vonatkozó javaslat 88 A Bizottság 1999. április 28-án kiadott egy Fehér Könyvet az EK Szerződés 85 és 86 Cikkei végrehajtási szabályainak korszerűsítéséről 89. A Fehér Könyv azóta szakmai vitán ment keresztül és az érintettek kifejtették a Bizottság javaslatára észrevételeiket. Ezeket a Bizottság egy rendelettervezetté formálta át. 85 Hatályos 83. Cikk (1) szerint a Tanácsminősített többséggel meghoz minden olyan rendeletet vagy irányelvet, amely a 81. és 82 Cikkben foglalat elvek

megvalósításához szükséges (2) bekezdés e) pontjának megfelelően az (1) bekezdésben előírt rendelkezések célja különösen:egyfelől a tagállamok belföldi jogszabályai, másfelől a jelen szakaszban foglalt vagy jelen cikk alkalmazására hozott rendelkezések közötti viszony megállapítása. 86 A Walt Wilhelm ügyről, valamint a közösségi versenyjog elsőbbségéről a tagállami versenyjog felett ld. Robert Walz: Rethinking Walt Wilhelm, or the Supremacy of Community Competition Law over National Law (1996) 21 European Law Review 449-464. 87 Kivéve természetesen a közös piaci verseny, valamint a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolásának tényállási elemeit. 88 Ld. a témába vágó irodalomból: Rein Wesseling: The Commission White Paper on Modernisation of EC Antitrust Law: Unspoken Consequences and Incomplete Treatment of Alternative Options [1999] 8 European Competition Law Review 420-433., AO Salord: Concurrent Application, the April

1999 White Paper and the Future of National Laws [2000] 2 European Competition Law Review 128-141., Claus Dieter Ehlermann: The modernization of EC antitrust policy: A legal and cultural revolution, 37 Common Market Law Review (2000) 507590. 89 99/027 sz. Bizottsági program, 1999/C 132/01 85 A Fehér Könyv leírja a jelenlegi rendszer előnyeit, hátrányait, majd a reform néhány elképzelhető módjának felvázolása után áttér a Bizottság szerint javasolt, kívánatos versenyjogi eljárás bevezetésére. A Fehér könyv szerint a reform időszerű, mivel a Bizottság már 35 éve alkalmazza a 17-es számú Tanácsi Rendeletet. A mentesítési rendszer bevezetetése szükséges volt ahhoz, hogy az európai versenykultúra létrejöjjön a tagállamokban. Mára már sok tagállam van, az egységes belső piac többé-kevésbé megvalósult és a Gazdasági és Monetáris Unió időszakát éljük. Az Unió bővítés előtt áll, a csatlakozó államoknak a piac és a

szabad vállalkozás koncepciójával nem teljesen rokon közigazgatási struktúráikkal a közösségi jogot kell alkalmazniuk 90. A jelenlegi rendszer hátrányai: • • • ex ante ellenőrzés valósul meg ( azaz előzetes ellenőrzés) az ügyhátralékot csökkenteni kell az eddigi próbálkozások az ügyhátralék csökkentésére (csoportmentesítő rendeletek, megerősítő levelek nem elég hatékonyak) A reformot az alábbi célok vezérlik: 1. Hatékony felügyelet biztosítása: A Bizottság szerint a bejelentési és engedélyezési rendszer elvonja a Bizottságot valódi feladatától, azáltal, hogy túlterheli adminisztratív teendőkkel, amelyek megakadályozzák a vállalkozások közötti megállapodások és azoka valós hatásainak komoly és mélyreható vizsgálatát. 2. Decentralizáció Továbbra is a Bizottság határozza meg a versenypolitikát, de a 81.(3) bekezdésének közvetlenül alkalmazhatóvá tételével a nemzeti bíróságok és nemzeti

versenyhatóságok is alkalmazhatják azt. A nemzeti versenyhatóságokat felhatalmazzák továbbá, hogy egyes esetekben visszavonhatják a csoportmentesítő rendelet által adott mentesítési kedvezményt. 3. Az adminisztrációt egyszerűsíteni kell • szükségtelen a bejelentési és engedélyezési rendszer, a 81. cikket egy egységként kell kezelni (Ezt alátámasztja az a tény is, hogy a 17-es sz. Rendelet 35 évének alkalmazása során csak 9 olyan határozat volt, amelyben a Bizottság anélkül tiltott meg egy bejelentett megállapodást, hogy panaszt is benyújtottak volna ellene. Tehát a jövőben a Bizottságnak elég panasz alapján eljárnia vagy hivatalból). Ez azt is eredményezi, hogy a vállalkozásoknak maguknak kell értékelni saját magatartásukat, a Bizottsági ellenőrzés csak ex post jellegű, azaz utólagos lesz. • a vállalkozásokra nehezedő terheket enyhíteni kell, és egyidejűleg jogbiztonságot kell nyújtani a számukra A Fehér Könyv

több lehetőséget vázol fel röviden ezen célok elérése, a rendszer modernizációja érdekében: 1. Az első az engedélyezési rendszer fenntartására és annak javítására irányul A modernizáció 4 féleképpen valósulhatna meg. • A 81. Cikk értelmezésének megváltozatása, a rule of reason alkalmazás által • A 81. Cikk (3) bekezdésnek decentralizációjával • A bejelentési kötelezettség alól kivett (4. Cikk (2) bekezdése)megállapodások körének szélesítésével • Az eljárás egyszerűsítésével 2. A modernizáció másik lehetséges iránya a közvetlenül alkalmazható kivételi rendszerre történő átállás, amely alapján a nemzeti bíróságok és nemzeti versenyhatóságok is mérlegelhetnék és 90 A Fehér Könyv 7. pontja 86 megállapíthatnák nemcsak a 81. Cikk (1) bekezdésének megsértését, hanem a 81 (3) bekezdésben lévő feltételek fennállását. Az ellenőrzés ezzel ex post jellegűvé válna, megszüntetnék a

bejelentési és engedélyezési rendszert. Már a Fehér Könyvben és a később kibocsátott rendelettervezetben a Bizottság a 2. módosítási javaslat mellett tette le a voksát. A Fehér Könyv elképzelései mára ugyan rendelettervezet formáját öltötték91, de még a mai napig igen kétséges, hogy közvetlenül alkalmazható rendszerben hogyan lehetséges majd az ügyeket megosztani a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok között, valamint hogy a decentralizáció után hogyan biztosítható a közösségi versenyjog egységes és teljes alkalmazása. A Bizottság fent kívánja magának tartani a versenypolitika meghatározásának a jogát is. A rendelettervezet lényegi rendelkezési röviden az alábbiak: A 81.(1) bekezdésébe ütköző megállapodások, döntések és egyeztetett gyakorlatok, amelyek nem merítik ki a 81.(3) bekezdésében foglalt feltételeket, valamint a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilos, minden előzetes döntés

meghozatala nélkül. Ezt azt jelenti, hogy a 81.(3) bekezdését is közvetlenül alkalmazhatóvá teszi a Rendelet (azaz a nemzeti bíróságok és versenyhatóságok is alkalmazhatják azt) és eltörlik az engedélyezési és bejelentési rendszert is. Ez azt eredményezi, hogy a 81. cikkely (1) bekezdésének tilalmába ütköző és a (3) bekezdés feltételeinek meg nem felelő megállapodások, döntések és egyeztetett gyakorlatok ab initio tilosak és semmisek. A (3) bekezdés feltételeinek megfelelő megállapodások, döntések és egyeztetett gyakorlatok ab initio érvényesek, ezen érvényesség beállásához semmilyen előzetes adminisztratív határozat nem szükséges. A jogsértés bizonyítása azt a felet terheli, aki hivatkozik a jogsértésre. Az a fél, aki arra hivatkozik, hogy a 81.(3) mentesítés feltételeinek megfelel, magának kell ezt bizonyítania Azon megállapodásokra, egyeztetett gyakorlatokra, vállalati társulások döntéseire, valamint azon

gazdasági erőfölénnyel való visszaélésekre, amelyek alkalmasak a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, a közösségi versenyjogi szabályokat kell alkalmazni, a tagállami versenyjog alkalmazása ebben a körben kizárt. A rendelettervezet tehát megszünteti azokat a problémákat, amelyek a közösségi jog, nemzeti jog alkalmazása közötti konfliktus generál, de nagymértékben szűkíti a tagállamok szuverenitását a versenyjog terén. A nemzeti versenyhatóságoknak joguk van arra, hogy egyéni esetekben a 81.(1) tilalmát alkalmazzák, amennyiben a 81.(3) bekezdés feltételei nem teljesülnek és joguk van a 82 cikk alkalmazására is Ezen célból, akár hivatalból, akár egy panasz alapján eljárva olyan döntést hozhatnak, hogy egy jogsértést meg kell szüntetni, közbenső intézkedéseket hozhatnak, a vállalatok részéről felajánlott kötelezettségvállalásokat elfogadhatnak, pénzbírságot és más egyéb bírságokat szabhatnak ki

a nemzeti joguk alapján. Amennyiben a birtokukban lévő információk alapján a tilalom feltételei nem teljesülnek, úgy határozhatnak, hogy nincsen alap az eljárás megindítására. Azon nemzeti bíróságok, akik a 81.(1) tilalmát alkalmazzák, hatáskörrel rendelkeznek a 81(3) bekezdésének alkalmazására is. 91 Brussels, 2000.0927, COM (2000) 582 final, 2000/0243 (CNS) Proposal for a Council Regulation on the implementation of the rules on competition laid down in Articles 81 and 82 of the Treaty and amending Regulations (EEC) No 1017/68, (EEC) No 2988/74, (EEC) No 4056/86 and (EEC) No 3975 /87. OJ (2000) C 365. 284-296 oldal 87 A Bizottsági határozatok Ha a Bizottság egy panasz vagy hivatalból való eljárás alapján úgy találja, hogy a 81. vagy 82 cikkely megsértése történt, akkor határozatával kötelezheti a vállalkozásokat ezen jogsértés megszüntetésére. Ezen célból bármilyen megfelelő kötelezettséget előírhat a vállalkozás

számára, beleértve a strukturális jellegű változtatásokat is. A Közösségi közérdek céljából eljárva a Bizottság hivatalból vagy panaszra eljárva olyan határozatot hozhat, hogy a birtokában lévő információk alapján a 81. cikk nem alkalmazható a megállapodásra, vagy azért, mert a 81.(1) feltételei nem teljesülnek vagy azért mert a 81(3) bekezdés feltételei teljesülnek A Bizottság a 82. cikkellyel kapcsolatban is hozhat ilyen döntést Amennyiben a Bizottság eljárást indít a 81. vagy 82 cikkek alkalmazására vonatkozóan, a tagállami versenyhatóság hatásköre megszűnik ezen cikkelyek alkalmazására. A tagállami versenyhatóságok, illetve a Bizottság felfüggesztik vagy megszüntetik eljárásukat, amennyiben egy másik hatóság már eljárást indított ugyanabban az ügyben. A közösségi közérdek védelmében eljárva a Bizottság hivatalból írásbeli vagy szóbeli előterjesztést tehet a közösségi versenyjogot alkalmazó

nemzeti bíróságok felé. A nemzeti versenyhatóságok ugyanezzel a jogosítvánnyal rendelkeznek a saját bíróságaik folyó versenyjogi eljárásokkal kapcsolatban. A nemzeti versenyhatóságoknak és bíróságoknak minden eszközzel el kell kerülniük azt, hogy a Bizottság határozatával ellentétes határozatot hozzanak. A Bizottságnak új eljárásjogi jogosítványa lesz az, hogy helyszíni eljárást folytasson le a vállalat vezetőinek vagy alkalmazottainak magánlakásán is, a nemzeti jog szerint illetékes hatóság / bíróság által kibocsátott házkutatási parancs alapján járva el. A Tanácsi Rendelet hatálybalépésével a Bizottságnak a már bejelentett megállapodásokat sem kell elbírálnia, hanem azok érvényüket vesztik. A tagállamoknak a rendelet egyik cikkelye szerint fel kell hatalmazniuk versenyhatóságukat arra, hogy a rendelet értelmében eljárjon, valamint a tagállamoknak meg kell hozniuk minden olyan nemzeti szabályt, amely

szükséges a hatékony eljárás lefolytatásához. A rendelet tehát nem irányoz elő harmonizációt az eljárási szabályok vonatkozásában, a Bizottság a rendeletben meghatározott jogosítványai, és kötelezettségei alapján jár el, a közösségi versenyjog anyagi jogi szabályait (81. és 82 cikkelyek, csoportmentesítő rendeletek kötelező alkalmazása, nem kötelező jellegű jogforrások figyelembe vétele) alkalmazó nemzeti versenyhatóságok pedig nemzeti versenyjogi eljárási szabályaik alapján. Az alkalmazandó szankciók tekintetében sincsen jogharmonizáció, de a közösségi jog általános elvei azt kívánják, hogy a nemzeti szankciók is a hatékony jogalkalmazás követelményének feleljenek meg. A rendelet meghozatalára nincsen kötelező határidő megszabva, a tagállamok folyamatosan egyeztetik álláspontjukat az eljárásjog ilyen mértékű radikális reformjáról. A rendelet bevezetésével azonban a Bizottság, nyilvánvalóan a

csatlakozni kívánó államok belépésével is számolva, tovább kívánja csökkenteni a közösségi versenyjog alkalmazásából rá nehezedő terhet. Az irodalom, bár üdvözli az új elképzeléseket, túl gyorsnak és túl mélynek és kidolgozatlannak tekinti a javaslatot. 88 A változtatás szükségességének elismerése mellett nem mindenki ért egyet annak módjával, irányával. Elsősorban azt hangsúlyozzák, hogy a nem elég "érettek" a nemzeti bíróságok, és egyes nemzeti versenyhatóságok sem a közösségi versenyjog ilyen széles körű alkalmazására. A másik kritika az az, hogy a javaslatok alig tartalmaznak konkrét szabályokat arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet elkerülni az ellentétes döntéseket, és hogyan tartható fenn a közösségi versenyjog egységes és teljes alkalmazása. A kritika másik irányát az jelenti 92, hogy önmagában a 17. számú tanácsi rendelet reformjával nem oldható fel az eddigi bejelentési és

engedélyezési kötelezettség, ugyanis az elsősorban a Szerződés szövegösszefüggéseiből adódik és nem a rendeletből. A közvetlenül alkalmazható rendszerben a vállalkozásoknak jogászaik segítéségével maguknak kell értékelni magatartásukat, amely nem nyújt kellő jogbiztonságot, valamint a közérdek érvényesülését, az elrettentést sem szolgálja kellően. 93 Egyes kommentátorok azt is kifogásolják, hogy a Fehér Könyvben lefektetett választási lehetőségek közül a Bizottság a legradikálisabb módosítási elképzelését választotta ki és nem értékelte megfelelően más opciók bevezetésének lehetőségét. A vállalkozások közötti koncentrációk közösségi ellenőrzése 94 A koncentráció kontrollját a Tanács által kibocsátott 4064/89. számú rendelet szabályozza, amelyet lényegesen módosított 1997. 07 09-én az 1310/96-es számú Tanácsi Rendelet 95 A rendelet legfontosabb anyagi jogi szabályait az alábbiakban

összegezzük: 1. A koncentráció fogalma: ld tankönyv A rendelet hatálya alá tartozik a koncentrációk összes fajtája. Így koncentráció jön létre akkor, amikor a. két vagy több előzőleg független vállalat egybeolvad, b. legalább egy vállalkozást már előzőleg ellenőrző egy vagy több személy, vagy egy vagy több vállalat akár értékpapírok vagy vagyontárgyak megvásárlása révén, akár más módon egy vagy több vállalat fölött közvetlen vagy közvetett ellenőrzést szerez. Ellenőrzés alatt kell érteni a jogok, szerződések vagy más úton teremtett meghatározó befolyás gyakorlásának a lehetőségét. A rendelet szöveg szerint meghatározó befolyás gyakorlásának a lehetősége létrejön különösen a vállalkozás tulajdonlása által vagy olyan jog által, hogy a vállalkozás egyes vagyontárgyaival vagy összes vagyonával egy másik vállalkozás rendelkezik, valamint olyan jogok és szerződések által, amely meghatározó

befolyás jelentenek egy vállalkozás testületeinek összetételére, szavazatára vagy határozataira tekintettel. A rendelet hatálya így lefedi az egyesüléseket, beolvadásokat és vállalat felvásárlásokat is 92 Ld erre vonatkozóan már magyarul is: Wernhard Möschel: A koncepcióváltás problémái az európai versenyjogban, Jogtudományi Közlöny 2001. március 132-136-ig 93 Wernhard Möschel: A koncepcióváltás problémái az európai versenyjogban, Jogtudományi Közlöny, 2001. március 1333.,134 oldalak 94 C.J Cook and CS Kerse: EC Merger Control,(third edition) Sweet & Maxwell, London, 2000, James T Halverson: EC Merger Control: Competition Policy or Industrial Policy? Views of a US Practitioner. Legal Issues of European Integration 1992/2. 49-66oldal, TA Downes: Significantly impedig Effectice Competition: Subtantive Appraisal under the Merger Regulation, 1994 European Law Review 19. 286-303 oldal 95 OJ L 395,1989.1230 ,OJ L 257, 19900921, 1997-es

módosítása: OJ L 180, 1997 0709, 1 oldal 89 A Bizottság egy 1998-ban kibocsátott közleményében 96részletesen foglalkozik a koncentráció fogalmával. A koncentráció az érintett vállalkozások struktúrájában tartós változást eredményez A koncentráció bekövetkezhet jogi alapokon, vagy de facto alapon is. 2. A közösségi dimenziójú koncentráció: A közösségi dimenzió főszabálya a koncentrálódó vállalkozások által elért együttes árbevételhez kapcsolódik. A közösségi dimenzió azért nagyon fontos, mivel a közösségi dimenzióba tartozó koncentrációk mindig alkalmasak a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, ezért a koncentrációkontrollnál hiányzik ez a tényállási elem. Amennyiben koncentráció valósul meg és az közösségi dimenziójú, akkor arra kizárólag a közösségi jogforrások alkalmazhatók, a koncentrációt ellenőrző szerv a Bizottság lesz. A 4064/89. számú Tanácsi Rendeletben

lefektetett küszöböt 1997-ben kiegészítették egy alacsonyabb küszöböt meghatározó szabállyal. Az 1997-es kiegészítést eredetileg a rendelet hatályát jelentősen tágító küszöbnek szánták, a tagállamok közötti egyeztetések során azonban a javaslat elvérzett és a módosítással bevezetett új küszöb alapján érdemben sok koncentráció nem esik közösségi dimenzióba. Közösségi dimenziójú koncentráció jön létre, ha: a. az érintett vállalatok világszerte lebonyolított összesített teljes forgalma több mint 5 milliárd Euro és b. az érintett vállalatok közül legalább kettőnek a Közösségen belül lebonyolított teljes forgalma egyenként több mint 250 millió euro, c. kivéve, ha az érintett vállalatok mindegyike a Közösségen belüli teljes forgalmának több mint kétharmadát egy és ugyanazon tagállamban bonyolítja le. A módosítással bevezetett alacsonyabb küszöb a következő: Akkor is közösségi dimenzióba

tartozik a koncentráció, ha 1. Az összes érintett vállalat együttes, világszerte lebonyolított teljes forgalma több mint 2 és fél milliárd Euro és 2. legalább 3 tagállam mindegyikében az összes érintett vállalkozás együttes teljes forgalma több mint 100 millió Euro és 3. ugyanezen legalább 3 tagállam mindegyikében legalább 2 vállalkozás mindegyikének a teljes forgalma a 25 millió Eurot meghaladja és 4. az érintett vállalkozások közül legalább 2 vállalkozás esetében a teljes Közösségen belüli forgalom több mint 100 millió Euro, 5. hacsak az érintett vállalkozások mindegyike a Közösségen belüli teljes forgalmának kétharmadát nem egy és ugyanazon tagállamon belül éri el. A koncentráció által érintett vállalatoknak kell tekinteni nemcsak a koncentrálódó vállalatokat, hanem az azokkal egy gazdasági egységben álló vállalkozások is. Az árbevétel kalkulálásról, valamint a koncentráció által érintett

vállalkozások fogalmáról szóló részletszabályok szóló megtalálhatók a rendeletben és az ahhoz kapcsolódó bizottsági közleményekben97. 96 Bizottsági Közlemény a vállalkozások közötti koncentrációk ellenőrzéséről szóló 4064/89-es számú Tanácsi Rendelet értelmében vett koncentráció fogalmáról OJ C 66, 1998. 0302 A Bizottság közleményt bocsátott ki az árbevétel kalkulálásáról, valamint az érintett vállalkozások fogalmáról is. Lsd OJ C 66, 1998 0302 97 A rendelet 5. Cikke, a Bizottság közleménye az árbevétel számításáról OJ C 66, 1998 03 02 , a Bizottság közleménye az érintett vállalkozások fogalmáról, OJ C 66, 1998. 03 02 90 3. A közösségi dimenziójú koncentrációk megítélésének szempontjai A rendelet 2. Cikke meghatározza, hogy a Bizottságnak milyen tényezőket figyelembe véve kell a koncentrációkat megítélnie, azaz meghatározzák az engedélyezés, tiltás kritériumait: A Bizottságnak

figyelembe kell vennie azt az elvárást, hogy a közös piacon a hatékony verseny fennmaradjon és erősödjön, szem előtt tartva, többek között, az összes érintett piac szerkezetét és a Közösségen belüli vagy kívüli vállalkozások által támasztott aktuális valamint potenciális versenyt, az érintett vállalkozások piaci pozícióját, gazdasági és pénzügyi erejét, a fogyasztók és szállítók részére rendelkezésre álló alternatívákat, hozzáférésüket a szállításokhoz és a piacokhoz, bármilyen jogi vagy egyéb piacra lépési korlátot, keresleti és kínálati trendek alakulását a releváns termékek és szolgáltatások vonatkozásában, a közbenső és a végső fogyasztók érdekeit, a technikai és gazdasági fejlődés alakulását. A Bizottság mindezek alapján hozza meg döntését arról, hogy a koncentráció összeegyeztethető-e a közös piaccal vagy sem. A közös piaccal összeegyeztethetőnek kell nyilvánítani azokat a

koncentrációkat, amelyek nem hoznak létre, vagy nem erősítnek meg olyan gazdasági erőfölényt, amelynek eredményeként a közös piacon vagy annak jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozottá válna. Ezzel szemben azok a koncentrációk, amelyek olyan gazdasági erőfölényt hoznak létre vagy erősítenek meg, amelynek eredményeként a közös piacon vagy annak jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozottá válna, a közös piaccal össze nem egyeztethetőnek kell nyilvánítani. 4. Eljárásjogi kérdések: A közösségi dimenziójú koncentrációkat engedélyezés végett be kell jelenteni a Bizottság számára 98. A bejelentésnek a megállapodás megkötésétől, a nyilvános ajánlattétel közzétételétől vagy a meghatározó részesedés megszerzésétől számított 1 héten belül meg kell történnie. Egyesülés és beolvadás esetén a feleknek együttesen kell a bejelentést megtenniük, és a közösen

ellenőrzést szerző vállalkozások esetén is. Minden más esetben a kontrollt szerző köteles a bejelentésre. A rendelet hatálya alá tartozó (közösségi dimenziójú) koncentrációkat kizárólag a Bizottság számára szükséges bejelenteni. Ez a rendelkezés kiszűri azt lehetőséget, hogy több hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nemzeti versenyhatóság bírálja el ugyanazt a koncentrációt és így esetleg egymással ellentétes döntést hozzon. Ezt nevezzük a "one stop shop" elvének, azaz, hogy kizárólag a Bizottság jár el a közösségi dimenziójú koncentrációk megítélésében, azaz kizárólagos hatáskörébe tartozik az engedélyezésük, vagy megtiltásuk. Ezt a főszabályt maga a rendelet töri át 3 esetben 1. A Bizottság a tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának kérelmére, az ügyet kivizsgálásra hozzá utalhatja. A tagállami hatóságnak a kérelmet attól a naptól számított 3 héten belül kell

előterjesztenie, hogy megkapta a Bizottságtól a bejelentés egy másolati példányát. A tagállami hatóság kérelmének indoka a rendelet szövege szerint lehet az, hogy • fennáll a veszélye annak, hogy a koncentráció olyan gazdasági erőfölényt hoz létre vagy erősít meg, amelynek eredményeként a hatékony verseny a tagállam területén lényegesen korlátozottá fog válni és ez a tagállami piac egy különálló piac jellegzetességeit mutatja vagy • a koncentráció ezen tagállam piacán belül van hatással és ez a piac egy különálló piac jellegzetességeit mutatja, valamint nem jelenti a közös piac egy jelentős részét 99. 98 A bejelentés részletes szabályait a 447/98. számú (1998 március 1-i) Bizottsági rendelet tartalmazza: 447/98 Commission regulation of 1 March 1998. on the notifications, time limits and hearings provided for in Council Regulation (EEC) No 4064/89 on the control of concentrations between undertakings OJ 1998 L61/1.

99 kiemelés tőlem 91 A kérelem megalapozottsága esetén az első esetben a Bizottság mérlegelheti, hogy az ügyet átadja-e elbírálásra a tagállami versenyhatóságnak vagy sem. Amennyiben átadja, akkor a tagállami versenyhatóság a nemzeti versenyjogát alkalmazva fog eljárni. A második variációnál azonban a Bizottság köteles az egész ügyet vagy az ügynek egy részét átadni a tagállami versenyhatóság számára, amennyiben az elkülönült piacra a koncentráció hatással van, mivel a Bizottság azon koncentrációkat nem tilthatja meg, amelyek nem jelentenek versenykorlátozást a közös piacnak legalább egy jelentős részén. Ezt a rendelet 1997-es módosítása vezette be A Rendelet 9. Cikke tartalmazza ezt a lehetőséget, kötelezettséget, amely német javaslatra került bele a szövegbe, ezért csak "német klauzulának" nevezzük. A klauzula növekvő szerepét mutatja a versenyhatóságokhoz utalt ügyek száma, 2000-ben összesen

6 ügyben határozott úgy a Bizottság, hogy az egész ügyet vagy az ügy egy részét tagállami versenyhatóságok számára engedi át. 2. A Bizottság hatáskörét befolyásoló másik szabály az angol klauzula, amely alapján a tagállamok megfelelő intézkedéseket hozhatnak azon jogos érdekek védelme érdekében, amelyet a rendelet nem véd, és amelyek a közösségi jog általános elveivel és egyéb rendelkezéseivel összeegyeztethetők. Ilyen jogos érdekek lehetnek: közbiztonság, a média pluralitása, valamint prudenciális szabályok. Egyéb közérdeket a tagállam köteles a Bizottság számára bejelenteni. A Bizottság dönt ezen érdekeknek a Közösség általános elveivel, valamint egyéb rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségéről. 3. A holland klauzula nem szűkíti, hanem bővíti a Bizottság hatáskörét Eszerint amennyiben egy tagállam vagy több tagállam közös kérelmére a Bizottság azt állapítja meg, hogy a koncentrációnak

nincsen közösségi dimenziója, de olyan gazdasági erőfölény kialakulásához vagy megerősödéséhez vezet, amely nem eredményeként a hatékony verseny a tagállam, vagy a közös kérelmet benyújtó tagállamok területén lényegesen korlátozottá válna, akkor a Bizottság hatáskörrel rendelkezik a koncentráció megítélésére, amennyiben a koncentráció a tagállamok közötti kereskedelmet befolyásolja. Ebben az esetben tehát a közösségi dimenziót el nem érő, de tagállamok közötti kereskedelmet befolyásoló koncentrációk megítélésére szerez hatáskört a Bizottság. Ezeket a koncentrációkat egyébként nemzeti versenyszabályok alapján kellene elbírálnia a nemzeti versenyhatóságnak. A Bizottság hatásköre kiterjesztésének indoka az, hogy egyes tagállamok nem rendelkeznek nemzeti koncentrációkontroll szabályozással. A Bizottság kizárólag a tagállam vagy tagállamok közös felkérésére járhat el. A Bizottság csak olyan

intézkedéseket hozhat meg, amelyek szigorú értelemben véve szükségesek a tagállam vagy tagállamok területén a hatékony verseny fenntartásához vagy helyreállításához. A koncentráció felfüggesztésére vonatkozó szabályok csak attól az időponttól alkalmazhatók, amikor a Bizottság értesíti a feleket, hogy a tagállam(ok)nak a kérelmét az eljárás lefolytatására való felkérésről kézhez kapta. A koncentrációt tehát ettől az időponttól kezdve nem lehet hatályba léptetni. Miután áttekintettük a hatásköri kérdéseket, nézzük meg, hogy hogyan folyik az eljárás. A Bizottság hatáskörrel rendelkező főosztálya vizsgálja ki a bejelentést. Ez a IV számú Főosztály ( Directorate- General ) keretei között működő Merger Task Force 100 feladata. A vizsgálat két részre osztható fel. Az ún I fázisban a Bizottság egy előzetes gyorsvizsgálatot végez Ez az I. fázis a bejelentéstől számított 4 vagy 6 hét A gyorsvizsgálat

után a következő tartalmú határozatokat hozhatja meg a Bizottság: 1. A bejelentett koncentráció nem tartozik a rendelet hatálya alá, ezt határozatban állapítja meg 2. A bejelentett koncentráció a rendelet hatálya alá tartozik, de nem merülnek fel komoly kétségei a Bizottságnak a koncentrációnak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően. Ekkor a 100 Fúziós Akciócsoport 92 Bizottság határozattal rögzíti, hogy a koncentráció a közös piaccal összeegyeztethető. Egy ilyen jellegű határozat hatálya alá tartoznak (azaz engedélyezettek) azok a korlátozások is, amelyek közvetlenül kapcsolódnak és szükségesek a koncentráció végrehajtásához. 3. A Bizottságnak komoly kétségei merülnek fel, ekkor eljárást indít Ezt nevezzük a II fázist megindító bizottsági határozatnak. Határidő: Az 1-3 pontok alatti határozatot a Bizottság 1 hónapon belül köteles meghozni. A határidő kezdő napja a bejelentés utáni

nap vagy amennyiben a bejelentés hiányos, a hiánytalan információ megadást követő nap. A határidő jogvesztő jellegű (Kivétel az 1 Pont, ugyanis azt határidő nélkül meg lehet állapítani, hogy a koncentráció nem tartozik a rendelet hatálya alá). Amennyiben a Bizottság határidőn belül nem hozott határozatot, akkor úgy kell tekinteni, hogy a koncentrációt a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította. 4. A Bizottság feltételekkel és kötelezettségvállalásokkal engedélyezi a koncentrációt 5. Amennyiben a Bizottság azt állapítja meg, hogy a vállalkozások általi módosításokkal a bejelentett koncentráció már nem vet fel komoly kétségeket, akkor úgy határozhat, hogy a közös piaccal való összeegyeztethetőségét megállapítja. Határidő: Az 4-5. Pontban foglalt határozatot a Bizottság 6 héten belül köteles meghozni A 6 hetes határidő köti a Bizottságot a német klauzula alkalmazása idején is, azaz ilyen

határidőn belül köteles dönteni arról, hogy az ügyet a nemzeti hatóság számára átadja-e kivizsgálásra. Amennyiben a Bizottság a 6 hetes határidőn túllép, a koncentrációt nem lehet automatikusan engedélyezettnek tekinteni, mivel a felek által beterjesztett módosítások miatt nem tartható a határidő. A Bizottság az 1. és 2 Pontokban jelzett határozatát visszavonhatja, amennyiben a) a határozatott helytelen információra alapozta, amelyért valamelyik vállalkozás a felelős, vagy amennyiben a határozat meghozatalakor a Bizottságot megtévesztették vagy b) az érintett vállalkozások a határozathoz csatolt kötelezettségvállalásukat megszegték. A koncentrációt nem lehet hatályba léptetni a bejelentés előtt, valamint addig, amíg a Bizottság nem hozott olyan határozatot, amellyel a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította a koncentrációt. (Akár az I., akár a II fázisban) A felfüggesztés egy nyilvános ajánlattétel

eredményeként létrejövő koncentrációnál azt jelenti, hogy a részvényeket megszerző társaság nem gyakorolhatja a részvényekhez kapcsolódó szavazati jogait, illetve kizárólag olyan mértékben gyakorolja, amennyiben ez befektetése teljes értékének megóvása érdekében feltétlenül szükséges és a Bizottság ezt engedélyezte számára. A felfüggesztés alól mentességet kizárólag a Bizottság adhat a felek indokolt kérelme esetén. A Bizottságnak egy ilyen döntése során figyelembe kell vennie a felfüggesztésnek a felekre, valamint harmadik személyekre gyakorolt hatásait, valamint azt, hogy a koncentráció milyen veszélyt jelent a versenyre. A vizsgálat II. fázisa II. fázisú vizsgálat során a Bizottság a 17-es számú Tanácsi Rendeletben szabályozott vizsgálati hatáskörökkel rendelkezik. Információt kérhet, helyszíni vizsgálatot folytathat le, a feleket és harmadik személyeket meghallgathat. Ebben a fejezetben kizárólag az

eltérésekre hívjuk fel a figyelmet A Bizottság információt kérhet a tagállamok kormányától, hatáskörrel rendelkező szerveitől, a kontrolt gyakorló személyektől, valamint vállalkozásoktól és vállalkozások szövetségeitől. Amennyiben a vállalkozás a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatnak nem tesz leget, úgy a tagállam illetékes hatóságainak minden szükséges segítséget meg kell adniuk a Bizottság tisztségviselőinek, hogy a vizsgálatot elvégezzék. A tagállamok ezen cél eléréséhez szükséges intézkedéseket kötelesek voltak biztosítani a rendelet hatályba lépésétől számított 1 éven belül. 93 A felek és harmadik személyek meghallgatása: A Bizottság köteles az érintett személyeket, vállalkozásokat és a vállalkozások társulásai számára lehetővé tenni az álláspontjuk kifejtését a következő esetekben: • • • • Mielőtt a Bizottság feltételekkel vagy kötelezettségvállalással

jóváhagyná a koncentrációt, A koncentráció engedélyezésének elutasítása előtt, A hatályba helyezett koncentrációt reparációját elrendelő határozat meghozatala előtt A Bizottság II. fázisban meghozott határozatainak visszavonása előtt Amennyiben a Bizottság vagy a tagállamok szükségesnek tartják, a Bizottság más természetes vagy jogi személyeket is meghallgathat. Azok a személyek, akik megfelelő érdekeltségüket bizonyítják és különösen az érintett vállalkozások igazgatásának tagjai és menedzsmentjének tagjai vagy a munkavállalók elismert képviselői jogosultak a meghallgatásra. A Bizottság a határozatát csak olyan kifogásokra 101 alapozhatja, amelyre a feleknek lehetősége volt észrevételeik kifejtésére A II. fázist lezáró határozatok a következők lehetnek: a) Ha a Bizottság úgy találja, hogy a koncentráció, amennyiben szükséges, az érintett vállalkozások által bevezetett módosításokkal a közös

piaccal összeegyeztethető, akkor azt engedélyezi. Ugyanez vonatkozik a koordinatív közös vállalkozások megítélésére is, itt ugyanis a Bizottság megítéli a 85. Cikk (3) bekezdésével való összeegyeztethetőséget. b) A koncentrációt feltételekkel és kötelezettségvállalásokkal is engedélyezheti. Az engedélyező határozat hatálya alá tartoznak azok a korlátozások is, amelyek közvetlenül kapcsolódnak és szükségesek a koncentráció végrehajtásához. c) Amennyiben a Bizottság azt állapítja meg, hogy a koncentráció olyan gazdasági erőfölényt létesít vagy erősít meg, amelynek eredményeként a közös piacon vagy annak jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozottá válik, úgy a koncentrációt a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja. Amennyiben a koordinatív közös vállalkozások a Szerződés 85 Cikk (3) bekezdésben foglaltakat nem elégítik ki, úgy azokat a Bizottság szintén a közös

piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja. Az ilyen határozatot a Bizottságnak a II fázis megindításától számított 4 hónapon belül kell meghoznia. Határidő: Az A)-C) pontokban jelzett határozatok meghozatalára a Bizottság az II. fázis megindításától számított 4 hónapon belül köteles. Amennyiben a Bizottság határidőn belül nem hoz döntést, akkor a koncentrációt engedélyezettnek kell tekinteni. Az I. és II fázisban megállapított határidőkkel kapcsolatban még annyit tartunk említésre méltónak, hogy azokat kivételesen a Bizottság felfüggesztheti, olyan okból, amiért a felek felelősek, vagy ha információkérésre vagy helyszíni vizsgálatra kerül sor. Amennyiben a koncentrációt már hatályba léptették, a Bizottság olyan határozatot bocsáthat ki, amelyben felhívja a feleket a vállalkozások, vagyontárgyak elkülönítésére, vagy a közös kontroll megszüntetésére vagy más olyan cselekményre, amely megfelelő a

hatékony verseny feltételeinek helyreállítása céljából. A Bizottság az engedélyező határozatát ugyanazon az alapon vonhatja vissza, mint az I. fázisban 101 objections 94 Az érdemi jogsértésért kiszabott bírság nem büntetőjogi jellegű pénzbüntetés. A pénzbírság összege nem haladhatja meg az érintett vállalkozások összesített árbevételének 10 %-t, amennyiben szándékosan vagy gondatlanul: a) Nem tartják be azokat a feltételeket vagy kötelezettségeket, amelyeket a II. fázist lezáró bizottsági határozat tartalmaz b) Nem tartják be a koncentráció elfüggesztő hatálya alóli mentességet feltételekkel megadó bizottsági határozatot c) Koncentrációt hatályba léptetik a rendeletben meghatározott tiltott időtartamon belül, d) Hatályba léptetnek egy olyan koncentrációt, amelyet a Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított e) Nem tesznek eleget a Bizottság reparációt elrendelő határozatának a

rendelet szabályaival ellentétesen hatályba helyezett koncentráció esetén, amelyet a Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított. Az érdemi jogsértésért a Bizottság 100 000 Euro napi tételig terjedő pénzbírsággal sújthatja a vállalkozást, természetes személyt, hogy arra kényszerítse, hogy a) tegyen eleget egy olyan kötelezettségvállalásnak, amelyet a felfüggesztő hatály alóli kivétel körében rögzítse bizottsági határozat, b) a II. fázist lezáró engedélyező határozatba foglalt kötelezettségvállalásnak tegyen eleget, c) a hatályba helyezett tiltott koncentráció reparációját elrendelő bizottsági határozatnak tegyen eleget. A koncentrációs eljárást lezáró határozatok döntő többsége a koncentrációt feltételekkel, kötelezettségvállalásokkal engedélyező határozat. Az 1997-es módosító rendelet nagyobb teret enged a felek és a Bizottság közötti egyeztetésnek az eljárás során is,

hiszen a felek mind az I. ,mind a II fázisban a koncentrációt módosító szabályokat ajánlhatnak fel a Bizottság számára. A tiltó határozatok száma ezért elenyésző az engedélyező határozatok számához viszonyítva. Ez tette szükségessé azt, hogy a Bizottság közzétegye azokat a szempontokat, amelyeket a koncentráció módosításaként elfogad, illetve a feltételek és kötelezettségvállalások természetét, jellegét is tisztáznia kellett. 2000 decemberében ezért egy Közleményt bocsátott ki 102, amelyben részletezi azt, hogy milyen módosításokat fogad el az I vagy II. fázis során, amelyek a koncentráció által keletkező verseny problémát orvosolják. Statisztika: 1999-hez képest 28%-kal több ügyben kérték a Bizottságot egy koncentráció engedélyezésére. Bejelentések száma: Formális határozatok száma: 1998 1999 2000 235 238 292 270 345 345 A II. fázis megindítására 1999-ben 20 ügyben, 1998-ban 12 ügyben került

sor A II fázis megindítása tehát elenyésző mértékű az ügyek összes számához képest. 1999-ben a II. fázist lezáró határozatokból 8 feltételekkel engedélyezett, 1 nem engedélyezett, 5 ügyben visszavonták a felek kérelmet és 9 ügy áthúzódott 2000-re. 102 Commission Notice on remedies acceptable under Council Regulation ( EEC ) No 4064/89 and under Commission Regulation ( EC) No 447/98, (2000) OJ C 68. 95 A rendelet alkalmazása óta eltelt több mint időszakban a Bizottság mintegy 1500 bejelentett ügyből 14 esetben tiltotta meg a koncentrációt 103. A Bizottság elbírálása alá tartozó koncentrációk 1993 és 2000 között 46 %-ban közös vállalatok alapítása, közös irányítás megszerzése volt, 39%-ban többségi tulajdonszerzés. 5.Az együttes erőfölényes helyzetek (kollektív dominancia) kialakulásának megelőzése Kollektív vagy más szóval oligopolisztikus erőfölény akkor jön létre, ha egy piacon több vállalat

együttesen van olyan helyzetben, hogy az árakat a monopólium szintjére tudják emelni az ár vagy kibocsátás meghatározására vonatkozó együttműködésük révén. A koncentráció kontrollnak tehát nemcsak az együttes erőfölény létrejöttének, hanem a kartellek kialakulásának a megelőzése is a célja. Ezért a releváns kérdés az, hogy vajon a koncentráció az összejátszást megkönnyíti -e. 104 Sokáig kétséges volt az, hogy a Bizottság rendelkezik-e hatáskörrel arra, hogy az olyan koncentrációkat tiltsa meg, amelyek eredményeként nem egy vállalkozás, hanem több vállalkozás együttes erőfölénye jönne létre. Először az olasz síküveg ügyben utalt rá a Bíróság, hogy az együttes erőfölény is a Szerződés hatálya alá tartozik Ebben az ügyben viszont kifejezetten a 82. Cikket alkalmazta a Bíróság, amelynek szövege is alátámasztja, hogy az egy vagy több vállalat által elkövetett gazdasági erőfölénnyel való

visszaélés tilos " Elvileg semmi sincs, ami megakadályozná, hogy két vagy több független gazdasági egységet egy speciális piacon olyan gazdasági kapcsolat egyesítsen, amelynek eredményeként ők együtt vannak gazdasági erőfölényben ugyanazon piac más szereplőivel szemben. Ilyen eset állhat elő, amikor két vagy több független vállalat megegyezéssel vagy licencszerződéssel olyan technológiai előnyre tesz szert, amely versenytársaitól, üzletfeleitől és végül a fogyasztóktól nagymértékben független magatartást tesz lehetővé számukra. " 105 A 82. Cikkben foglalt kifejezett tiltásból azonban még nem következik az, hogy a kollektív erőfölényes helyzetek kialakulását a Bizottság megtilthatná a koncentráció kontroll eljárást felhasználva. Az irodalom is sokáig megosztott abban a kérdésben, hogy a Bizottság a fúziókontroll rendeletben adott kifejezett felhatalmazás hiányában rendelkezik-e ilyen hatáskörrel. A

választ a kérdésre a Bíróság adja meg az első felmerülő ügyben. A Bizottság a kollektív dominanciához vezető koncentrációra a Kali und Salz ügyben106 állapítja meg hatáskörét, amikor is csak feltételekkel engedélyezi a koncentrációt. A Bizottság tiltó határozatát azonban a felek megtámadták a Bíróság előtt, aki elfogadta azt, hogy a Bizottság megtilthatja azokat a koncentrációkat, amelyek kollektív erőfölény kialakulásához vezetnének. A Bíróság szerint a kollektív erőfölényhez vezető koncentráció engedélyezése nem esik a koncentrációs rendelet hatályánál kívül 107. Kali und Salz valamint MdK vállakozások koncentrációja révén létrejövő vállalkozás, valamint egy tőlük független SCPA nevű vállalkozás együttesen kb. 60 %-os piaci részesedéssel rendelkezett volna a piacon A duopólium létrejöttét valószínűsítette az is, hogy a duopóliumon kívüli vállalkozások szállításai elenyészők voltak,

valamint olyan szállítókat jelentett, akiknek nem volt reális esélyük arra, hogy a versenyben nyomást gyakoroljanak a duopóliumra. A kollektív erőfölény létrejöttét az is alátámasztotta, hogy K&S/MdK, valamint SCPA-át korábban már kereskedelmi kapcsolatok fűzték egymáshoz, egy kanadai közös vállalt tulajdonosai voltak, export kartellben vettek részt, valamint forgalmazási szerződésük volt egymással A Bizottság 4 kritériumra alapította a kollektív erőfölény létrejöttét: 103 Competition Policy Newsletter, Office for Officail Publications of the European Communities, Luxembourg, 2001. No2 June, 44oldal 104 Johan Ysewyn and Cristina Caraffa: Twos Company, Threes a Crowd: The Future of Collective Dominance After the Kali & Salz Judgment [1998] European Competition Law Review 469., 469oldal 105 T-68,77, 78/89 Societá Italiana Vetro [1992] ECR II-1403. para 358 106 Case No IV/M. 308- Kali& Salz/MdK/Treuhand, 1994 OJ L 186/38 107 68/94

és 30/95 France et al v. Commission [1998] ECR I-1375 96 • • • • Az oligopólium tagjai piaci részesedésének stabilitása, arra a tényre, hogy a koncentráció eredményeként a piaci részesedés növekedni fog, a termék jellege és a piac strukturális jellemzői ( homogén termékek, nahgy piacra lépési akadályok, tagállamok közötti korlátozott kereskedelem), valamint a két vállalkozás közötti strukturális kapcsolatok megléte( forgalmazási szerződés, stb.) 108 A Bizottság a koncentrációt csak feltételekkel engedélyezte, azonban a jogorvoslat során a határozatot a Bíróság megsemmisítette, mivel álláspontja szerint a Bizottság helytelenül állapította meg a kollektív erőfölény létrejöttét. A Bizottság ugyanis nem állapította meg a strukturális kapcsolat, valamint a versenykorlátozó magatartás közötti összefüggést, valamint annak tényét is figyelmen kívül hagyta, hogy voltak más olyan versenytársak a piacon,

akik hatékonyan ellensúlyozni tudják a kollektív erőfölénybe kerülő vállalkozást. A kollektív dominanciát a Bíróság egy későbbi esetében (Cewal) így írja le:" Két vagy több jogilag független gazdasági egység, amely gazdasági szempontból egy speciális piacon egy kollektív egységként együtt lép fel vagy együtt cselekszik" 109 A Bíróság szerint a kollektív dominancia bizonyítéka a gazdasági kapcsolatok vagy tényezők vizsgálatából adódhat és hogy ezek a vállalkozásokat képessé teszik-e arra, hogy együttesen függetlenül viselkedjenek a versenytársaiktól, a vásárlóiktól vagy a fogyasztóiktól. Egy korábbi jogesetben az Elsőfokú Bíróság is megállapította, a vállalkozások közötti struktúrális kapcsolatok hiányában is létrejöhet kollektív erőfölény, a Bizottság pedig egyre több ügyben alkalmazza a hatáskörét a kollektív erőfölény létrejöttének kontrolljára 110. Az előbb említett

Elsőfokú Bírósági ügy, a Gencor ügy 111 nemcsak a kollektív dominancia megállapítására jó példa, hanem arra is, hogy a koncentráció kontrollt szabályozó rendeletet milyen területi hatállyal kell alkalmazni. Az ügy szereplői Gencor Ltd és Lonrho plc. Gencor egy Dél-Afrikában bejegyzett vállalkozások, amely a tevékenységét Implats nevű leányvállaltán keresztül fejti ki, amely szintén Dél-Afrikában bejegyzett vállalkozás. A cég tevékenységi köre platina valamint ródium bányászata és feldolgozása Az ügy másik szereplője Lonrho angol cég, amely a 73%-ban Lonrho, 27%-ban Implats tulajdonában lévő Lonrho Platinum Division (LPD) elnevezésű cégen keresztül folytatja tevékenységét. A tervezett koncentráció abból állt, hogy Gencor és Lonrho közös ellenőrzés szereznek Implats felett, amely azután egyedüli ellenőrzést szerez LPD-ben. Ennek eredményeként Lonrho és Gencor együttesen kontrollálják a közös platina

üzletet. A Bizottság a vizsgálatot lefolytatva arra a kérdésre kereste a választ, hogy a koncentráció eredményként nem jön-e létre duopólium Implats/LPD valamint a vállalkozásoktól független, a 108 Johan Ysewyn and Cristina Caraffa: Twos Company, Threes a Crowd: The Future of Collective Dominance After the Kali & Salz Judgement [1998] European Competition Law Review, 468., 470 oldal 109 two or more economic entities legally independent of each other, provided that from an economic point of view they present themselves or act together on a particular market as a collective entity. Joined cases C-395 &396 /96P, Compagnie Maritime Belge Transports SA and others v. Commission ( Cewal) 2000 március 16-i ítélet, para 36 110 Ld a XXX. Versenypolitikai jelentésben 72-73 Oldalon: VEBA/VIAG, Alcan/Pechiney/Alusuisse, Outokumpu /Avesta Sheffield ügyeket. Ez utóbbi ügy kapcsán a Bizottság megjegyzi, hogy nem alkalmazza automatikusan a kollektív dominanciára

utaló tényezőket minden ügyben. Ebben az ügyben az elég jelentős piacralépési korlátok egy a relatíve átlátható piacon, amelyen a piaci szereplők száma 6-ról 5 re csökkent a koncentrációt engedélyezte, mivel a Bizottság a piacon nagy növekedési ütemét állapította meg. Ebből, valamint abból a tényből, hegy a vállalkozások különböző költségstruktúrával rendelkeznek, a Bizottság azt a következtetés szűrte le, hogy nem járulnának hozzá a koordinált piaci magatartás megvalósulásához. 111 T-102/96 Gencor Ltd v. Commission,ECR 1999 március 25-i Elsőfokú Bírósági ítélet, Commission Decision 97/26/EC of 24 April 1996 No IV/M.619 Gencor/Lonrho OJ 1997 L 11, p30 97 világpiacon vezető cég, Amplats között. A koncentrálódó vállalkozás együttesen Amplats-sal 70%-os piaci részesedéssel rendelkezett volna. A Bizottság a koncentrációt megtiltotta, amelyet a felek az Elsőfokú Bíróság előtt támadtak meg. Az első

kereseti kérelmük az volt, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Bizottságnak nem volt hatásköre a koncentráció megítélésére, mivel nem az EK-ban székhellyel rendelkező cégek közötti koncentrációt tiltotta meg. Gencor szerint a joghatóság megállapítása jogszerűtlen, sérti a nemzetközi közjogban bevett területiség elvét. Az Elsőfokú Bíróság azonban a kereseti kérelmet elutasította azzal, hogy a rendelet 1. Cikke alapján a koncentrációt minden közösségi dimenziójú koncentrációra alkalmazni kell. Eszerint nem szükséges, hogy a vállalkozások az EK területén bejegyzett vállalkozások legyenek, a közösség dimenzió szabálya szerint a vállalkozások forgalma alapján az EK joghatósága megáll. A feleknek azon felvetésére, hogy a rendelet preambuluma szerint csak azon vállalkozások koncentrációjára alkalmazható a jogforrás, amelyek lényeges tevékenységet fejtenek ki a Közösségben, az Elsőfokú Bíróság azzal

válaszolt, hogy elegendő, ha eladnak az EK területén, ezzel ugyanis a megállapodásuk a Woodpulp ügyben lefektetettek szerint a Közösségben végrehajtottá válik 112. Az Elsőfokú Bíróság szerint a fúziós rendelet alkalmazása a nemzetközi közjog alapján jogos, amennyiben előrelátható az, hogy a tervezett koncentrációnak azonnali és lényeges hatása lesz a Közösségben. 113 Mindezek alapján az Elsőfokú Bíróság megállapította a Bizottság hatáskörét az ügy kivizsgálására. 114 A felek másik kereseti kérelme az volt, hogy a Bíróság állapítsa meg, a Bizottság tévesen vonta le azt a következtetést, hogy kollektív dominancia jönne létre a koncentrációval. Hivatkozott arra is, hogy az olasz siküveggyár ügyben lefektetett elvek szerint csak akkor jön létre kollektív dominancia, ha vannak strukturális/ szerkezeti kapcsolatok a felek között. A Bíróság azonban visszautasította, hogy csak ezek alapján állhatna fenn a

kollektív dominancia: " Nincsen semmilyen jogi vagy gazdasági indok arra, hogy a [ felek között fennálló ] gazdasági kapcsolatok fogalmából kizárjuk egy szoros oligopóliumban részt vevő felek kölcsönös függőségi kapcsolatát, amelynek keretei között egy megfelelő jellemzőkkel rendelkező piacon, ilyen különösen a piac koncentráció, a piac transzparenciája és a termék homogenitása- a felek abban a helyzetben vannak, hogy számítanak a másik magatartásával és ezért komoly késztetést éreznek a piaci magatartásuk egymáshoz történő igazítására, különösen olyan módon, hogy a közös profitjukat maximalizálása érdekében a termelést korlátozzék és a jövőben az árakat megemelik. Ebben az összefüggésben minden kereskedő tisztában van azzal, hogy a maga részéről kifejtett versenyszerű magatartás, amelyet a piaci részesedés növelésének célja vezet, azonos magtartást provokál ki mások részéről, és ezért nem

származna ebből a kezdeményezésből semmilyen előnye." 115 A strukturális kapcsolatok ( pl. korábbi megállapodás, vagy árkartell) hiánya ellenére a Bíróság a Bizottság határozatát jóváhagyta, mivel a fenti szoros oligopólisztikus piac kialakulását bizonyító tények fennálltak az ügyben. 112 Joined cases C-89,104,114,116-117&125-129/85, Ahlström and others v. Commission [1988] ECR 5193 Para 90. 114 A fúziós rendelet extraterritoriális alkalmazására ld. Ariel Ezrachi: Limitations on the Extraterritorial Reach of the European Merger Regulation [2001] European Competition Law Review 137-146., az EK és USA gyakorlatáról ld. Paul Torremans: Extraterritorial Application of EC and US Competition Law (1996) European Law Review280 115 Az ítélet276. Pontja: " there is no reason whatsoever in legal or economic terms to exclude from the notion of economic links the relationship of interdependence existing between the parties to a tight oligipoly

within which, in a market with the appropriate characteristics, in particular in terms of market concentration, transparency and product homogeneity, those parties are in a position to anticipate one anothers behaviour and are therefore strongly encouraged to align their conduct in the market, in particular in such a way as to maximise their joint profits by restricting production with a view to increasing prices. In such a context, each trader is aware that highly competitive action on its part designed to increase its market share ( for example price cut ) would provoke identical action by the others, so that it would derive no benefit from this initiative. 113 98 Az állami támogatások közösségi jogi megítélése 1. Az Európai Közösséget alapító Szerződésnek az állami támogatások tilalmára vonatkozó rendelkezései 2.1A támogatás az államtól származik 2.2 A támogatás fogalma 2.3A szelektivitás követelménye 2.4 Az állami támogatás a versenyt

korlátozza 2.5 Az állami támogatás a tagállamok közötti kereskedelmet befolyásolja 2.6 A de minimis állami támogatások 3. A megengedhető állami támogatások 3.1 A Szerződés erejénél fogva jogszerű állami támogatások 3.2 A Bizottság döntésénél fogva jogszerű állami támogatások 4. Eljárásjog 5. Statisztika 2. Az Európai Közösséget alapító Szerződésnek az állami támogatások tilalmára vonatkozó rendelkezései A Szerződés 11687. Cikke (1) bekezdése szerint " Ha a jelen Szerződés másként nem rendelkezik, összeegyezhetetlenek a közös piaccal azok a bármilyen formájú állami vagy állami forrásból biztosított támogatások, amelyek bizonyos vállalatoknak vagy egyes áruk termeléséhez nyújtott kedvezményekkel a verseny eltorzítják, vagy annak eltorzításával fenyegetnek, feltéve, hogy a tagállamok közötti kereskedelmet befolyásolják. " A (2) bekezdés alapján a "közös piaccal összeegyeztethetők: a)

Az egyes fogyasztóknak nyújtott szociális jellegű támogatások, feltéve, hogy azokat nem az érintett áruk eredetén alapuló hátrányos megkülönböztetéssel nyújtják; b) a természeti katasztrófák vagy egyéb rendkívüli események következtében keletkezett károk elhárítására nyújtott segélyek; c) a Német Szövetségi Köztársaság bizonyos - Németország megosztása által érintett -régiói gazdasága számára nyújtott támogatások, olyan mértékben, amennyiben azok a megosztás által okozott gazdasági hátrányok kiegyenlítéséhez szükségesek. (3) A közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetők: a) a szokatlanul alacsony életszínvonalú vagy súlyos foglalkoztatási gondokkal küzdő területek gazdasági fejlődésének előmozdítására adott támogatások; b) a közös európai érdekű fontos tervek megvalósítására vagy egy tagállam gazdaságában bekövetkezett súlyos zavarok kiküszöböléséhez nyújtott támogatások;

c) a bizonyos gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődésének elősegítésére nyújtott támogatások, amennyiben a közös érdekkel ellentétes mértékben nem módosítják a kereskedelmi feltételeket; d) a kultúra és a kulturális örökség megóvásának előmozdítására nyújtott támogatások, amennyiben a közös érdekkel ellentétes módon nem befolyásolják a kereskedelmi és versenyfeltételeket ; e) egyéb támogatási csoportok, amelyeket a Tanács - a Bizottság javaslatára- minősített többséggel hozott határozatával megjelöl." 2.1 A támogatás az államtól származik 116 Harmadik rész, VI. cím 1 Fejezeten (Versenyszabályok) belüli 2 szakasz 99 A Szerződés megfogalmazásából közvetkezően a közvetlenül az állam által nyújtott vagy nem az állam által közvetlenül nyújtott, de állami forrásból finanszírozott kedvezmények állami támogatásnak minősülnek. Az előbbire legtipikusabb példa a

tagállami költségvetésből, illetve azon belül egy minisztérium költségvetéséből eredő támogatás lehet. Állami forrásból származónak kell tekinteni a kedvezményt akkor is, ha azt a helyi önkormányzatok nyújtják. A közvetetten állami forrásból származó kedvezmény fordulatra sok jogeset világít rá. Így ilyenek lehetnek olyan közhatalmi jellegű testületek vagy vállalatok által nyújtott támogatás, amely állami forrásból származik. Ezeket a testületeket vagy vállalatokat a támogatás nyújtása céljából hozza létre az állam vagy meglévőket bíznak meg a támogatásnyújtás technikai- adminisztratív lebonyolításával. Egy kedvezménynek az állami forrásból származó jellegét nem szünteti meg az sem, ha részben a vállalatok is hozzájárultak azon összeg "újraelosztásához", amely a támogatás tárgyát képezi. A Bíróság egy jogesetben egy nemzeti mezőgazdasági hitel alap által a tagok által

felhalmozott befizetésekből keletkezett működési többletből finanszírozott, a legszegényebb farmereknek juttatott kedvezményt minősített állami támogatásnak, mivel a kifizetés, bár nem az állami költségvetést terhelte, az állam kezdeményezésére és jóváhagyásával jött létre. 117 A Bíróság szerint ahhoz, hogy egy kedvezményt állami támogatásnak minősítsünk, a támogatásnak nem szükségszerűen állami forrásból kell származnia. Amennyiben a támogatás nyújtását egy köztestület (nemzeti mezőgazdasági hitel alap) határozza el és finanszírozza, valamint a támogatás végrehajtása közhatalmi szervek jóváhagyásával valósul meg, a támogatás államinak minősül, még akkor is, ha nem állami forrásból származik. 118 Hasonló helyzettel találkozunk a francia állam által támogatott Air France ügyben.119 A légitársaságot nem közvetlenül az állam segítette ki a pénzügyi válságából, hanem egy olyan

köztestület, amelyet francia törvénnyel hoztak létre, a törvényhozás felügyelete alatt állt, a feladatait és működését jogszabályok határozták meg, a vezetőit a kormány nevezte ki. Ez a köztestület finanszírozta forrásaiból az Air France támogatását, azaz jegyezte le a pénzügyi válságban lévő társaság által kibocsátott részvényeket. A közjogi jellegű testület a rendelkezésére álló, magánforrásokból ( magánszemélyek önkéntes letéteiből és befektetési bankok letéteiből )származó tőkéjéből biztosította a tranzakció pénzügyi fedezetét. A Bíróság álláspontja szerint egy, a közszektorhoz tartozó szervezet által a magánforrásaiból biztosított beruházás is állami forrásból származónak minősülhet, még akkor is, ha ezek a magánforrások visszafizetendők, de a köztesület rendelkezésére állnak, amely saját kockázatára felhasználhatja azokat. Az ilyen jellegű forrásokat úgy kell tekinteni,

amint amelyek a köztestület rendelkezésére állnak és ezért az állami nyomásra megvalósított beruházás állami támogatást jelent. A Bíróság megfogalmazása szerint ugyanis a 87 Cikk lefed minden olyan pénzügyi eszközt, amellyel a közszektor vállalkozásokat támogathat, függetlenül attól, hogy ezek a pénzügyi eszközök a közszektor rendelkezésére folyamatosan vagy csak ideiglenesen állnak. 120 Összefoglalva tehát elszögezhetjük azt, hogy a tagállamok nem fedhetik el sikeresen a támogatásaik forrását, mivel a Bizottság, illetve a Bíróság a teleologikus értelmezési módszert felhasználva tágan határozza meg a támogatás állami jellegét és nemcsak a közvetve vagy közvetlenül állam által adott, állami forrásból juttatott támogatást tekinti a Szerződés 87. Cikke alá tartozónak, hanem az állam rendelkezésére álló forrásokból, az állam kezdeményezésére, ösztönzésére, jóváhagyásával juttatottakat is. 2.2 A

támogatás fogalma A támogatás mindig valamilyen kedvezményt jelent bizonyos vállalatok vagy meghatározott terméket gyártó vállalatok számára. 117 C-290/83 Commission v. Franciaország az ítélet 14 és 15. pontja 119 T-358/94. Compagnie nationale Air France v Bizottság [1996] ECR II-2109 120 Az ítélet 55-69. pontja 118 100 A támogatás különböző formákban jelenhet meg, nemcsak jogszabályban biztosított készpénz támogatás lehet, hanem adóelengedés, adómentesség, kedvezményes adókulcs, ÁFA visszaigénylés határideje alóli mentesség megadása, exportkedvezmény, exporthitel kedvezményes kamattal, exporttámogatás, állami garancia 121, áruk, szolgáltatások kedvezményes feltételekkel történő szolgáltatása, beruházási támogatások is állami támogatásként értékelhető. Az infrastruktúrához való kedvezményes hozzáférés is állami támogatásként jelenthet. 122 Állami bevételről való lemondás által is kedvezményt

jut a vállalkozás (pl. adósság elengedés) Érdekes problémaként merült fel az, hogy egy német jövedelemadó szabályban az állam lemondott bizonyos adóbevételeiről olyan vállalkozások javára, amelyek befektetéseiket az új német tartományokban vagy Berlinben eszközölték. A német állam védekezése szerint a törvény nem jelent automatikusan kedvezményt ezen vállalkozások számára (és ezért nem minősíthető állami támogatásnak), hiszen önálló befektetői döntés következtében veszik igénybe a vállalkozások a törvény nyújtotta kedvezményt. A Bizottság és a Bíróság szerint azonban az adóbevételről való lemondás tette lehetővé a befektetők számára azt, hogy más vállalkozásoktól eltérően kedvezményes adófeltételek mellett invesztálják be pénzüket. Az a tény, hogy a befektetők független befektetői döntésük alapján eszközölik a tranzakciókat nem jelenti azt, hogy az adószabály és a kedvezmény

közötti kapcsolat megszűnne, mivel a piaci feltételek megváltoztatása ( amely a kedvezményt lehetővé teszi) a német állam adójogszabályának eredményeként következik be. 123 .Támogatásnak minősülnek azok a kedvezmények is, amelyekhez maga a támogatott vállalkozás is hozzájárult akár valamilyen pénzügyi jellegű kötelezettség vállalásával, akár a támogatásért cserébe valamilyen meghatározott magatartás tanúsításával. Támogatásnak minősül így egy olyan állami kedvezmény is, amelyet a vállalat például azzal a feltétellel kap meg, hogy ésszerűsíti a termelési kapacitását. 124 A Bíróság egy ügyben kifejtette, hogy a Szerződés 87. Cikkének (1) bekezdése lefedi az összes állami intézkedést, - legyen az átmeneti vagy tartós - amelynek hatásaként egy vállalkozás anyagi előnyhöz jut és ezáltal a pénzügyi pozícióját javítja. 125 A nemzeti szabályok általános céljai önmagukban tehát nem elegendőek

ahhoz, hogy az intézkedést ne minősítsük állami támogatásnak. 126 Mint a legtöbb versenyjogi szabálynál, itt is az intézkedés következtében kiváltott hatása a klasszifikálás alapja. Az állam a piacon nemcsak közhatalmi szereplőként léphet fel, hanem mint a magánjogi szerződések alanya, mint befektető is. Felvetődik tehát a kérdés, hogy egy, az állam által kötött hitelszerződés minősülhet-e tiltott állami támogatásnak. A piacgazdaságban magángazdasági szereplőként fellépő állam magatartását azon az alapon minősíthetjük tiltottnak vagy megengedettnek, hogy a piac rendes körülményei közötti tranzakciót valósít-e meg, vagy valamilyen kedvezményt kíván egy meghatározott vállalat számára nyújtani. Amennyiben például az állam egy vállalkozásnak hitelt nyújt, azaz befekteti a pénzét egy jövedelmezőnek tűnő üzletbe, a hitelért piaci kamatot köt ki és a szerződés egyéb feltételei ( lejárat, felmondás,

stb.) is megfelelnek egy normál hitelezési szerződésnek, akkor az állam úgy jár el mint a piacgazdaság egyik szereplője és nem mint közhatalom. Az ilyen szerződéseket ugyanis egy piacgazdasági befektető is megkötné. Amennyiben azonban az ügylet hatása az, hogy a vállalkozás valamilyen kedvezményhez jut, 121 Bizottsági Közlemény az EK Szerződés 87. és 88 cikkének a garancia formájában nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról OJ C 71, 2000.0311 122 lsd. az egyik frissebb jogesetet: C- 61/98 Lenzig Lyzozell (LLG), 2000 07 19-i Bizottsági határozat ( 2001 2 8 OJ L 38.) 123 C- 156/98 Németország v. Bizottság [2000] ECR I-6857 124 C-323/82 ügy Intermills v. Bizottság [1984] ECR 3809 125 C-83/98P Ladbroke Racing Ltd. v Commission [2000] ECR I-3271 para 9 126 C-310/85 Deufil [1987] ECR 901. Para 8 101 amelyhez egy piacgazdasági befektetővel kötött szerződés folytán nem jutott volna, úgy az állam támogatást nyújt a

vállalatnak, amely már a 87. Cikk alapján ítélendő meg Ilyen eset például, ha a hitelért piaci kamat alatti kamatot kötnek ki a felek, a visszafizetés- megtérülés időtartama jelentősen hosszabb, mint rendes körülmények között. Ezt a megkülönböztetési szempontot maga a Bizottság dolgozta ki127 a tiltott állami támogatások és az állam, mint magángazdasági befektető szerepkörének elhatárolása végett és "piacgazdasági befektető elvének " nevezzük azóta is. Ezen elv szerint, ha a támogatott vállalat piaci helyzete, pénzügyi helyzete alapján a jutatott tőke ésszerű határidőn belül nem vezet megtérüléshez, akkor a kedvezmény állami támogatásnak minősül. Amennyiben az állam teljes mértékben ellenőrzi azt a vállalkozást, amely a támogatást nyújtja, akkor a vállalat kevésbé fog pusztán rövidtávú profit szempontok alapján döntést hozni a támogatás nyújtásáról. A piacgazdasági befektető elve a

Bizottság szerint alkalmazható abban az esetben is, amikor egy állami vállalatcsoport kereszt-finanszírozza a jövedelmező vállalkozásaiból a veszteségeseket. Amennyiben a keresztfinanszírozás eredményeként nincsen kilátás hosszabb távon sem nyereség realizálására, illetve az egész vállaltcsoportnak sem származik előnye belőle, úgy ez a finanszírozás is állami támogatásként értékelhető. Felmerül a kérdés, hogy ha a vállalat nem jutna tőkéhez a hitelpiacon (pl. bizonytalan pénzügyi helyzete miatt) és az állam piaci kamaton hitelez számára, akkor vajon ez kimeríti-e az állami támogatás fogalmát. A válasz mindenképpen igen, hiszem itt a kedvezmény abban áll, hogy a vállalkozás az államnak köszönhetően jut hozzá ahhoz a hitelhez, amihez a piacon egyébként nem jutna hozzá. A piacgazdasági befektető elvének gyakorlati alkalmazása - bár az elv önmagában egyszerűnek tűniknehézségekbe ütközhet. Az első nehézség

az, hogy mi az az összehasonlításai alap, amelyen az állam és egy tipikus magángazdasági szereplő döntését összehasonlítjuk, a második az, hogy hogyan is viselkedik egy racionális és tipikus piacgazdasági befektető? Az állam nemcsak mint befektető lehet a piacgazdaság alanya, hanem mint eladó is. Pl egy állami ingatlan eladása során is felmerülhet az állammal szemben az a vád, hogy az alacsony eladási árral a vevőnek kívánt kedvezményt nyújtani. Az állam a legbiztosabban úgy háríthatja el magáról ennek a vádnak a gyanúját, hogy nyitott, feltételek és diszkrimináció nélküli tendert hirdet a vevők számára. 2.3 A szelektivitás követelménye Az állami támogatások tilalma nem foszthatja meg a tagállamokat attól, hogy általános gazdaságpolitikai döntéseket hozzanak. Azok a tagállami intézkedések, amelyek nem szektor specifikusak, a tagállam egész területén alkalmazhatók és az egész gazdaságnak nyújtanak

kedvezményt, nem tartoznak a 87. Cikk tilalma alá. A 87 Cikk kizárólag azokat az állami támogatásokat tiltja meg, amelyek bizonyos vállalatoknak vagy egyes áruk termeléséhez nyújtanak kedvezményeket. A követelmény alapja az, hogy csak a szelektív jellegű intézkedések befolyásolják a támogatott és versenytársai közötti versenyegyensúlyt. Az általános gazdaságpolitikai intézkedéseknek a tagállamban működő összes vállalkozásra és összes ágazatra vonatkozóan csak eshetőleges hatásuk van, nem merítik ki a szelektivitás követelményét, és így nem esnek a 87. Cikk tilalma alá Ilyen intézkedés volt pl a nemzeti valuta leértékelése, munkahelyteremtésre fordított állami összegek, a kamatlábak szintjének csökkentése, az adózás általános mértékének meghatározása, hitelbírálati szabályok könnyítése, infrastrukturális beruházások. Amennyiben azonban egy infrastrukturális beruházás speciálisan egy vagy több

vállalakozás számára készül, akkor az állam általi finanszírozás állami támogatást jelenthet. 127 Eredetileg az elvet a Bizottság transzparencia irányelve tartalmazta ( 80/723 [1980] OJ L 195/35 ), amely az állami vállalatok finanszírozásáról szól. A Bizottság később (1991-ben) kommunikációt is kibocsátott a Szerződés 92. és 93 Cikkének, valamint az irányelv 5 Cikkének az állami vállalatokra történő alkalmazásáról A Bíróság is elfogadja és használja az elvet. 102 Amennyiben a kedvezmény a tagállamnak csak egy területét befolyásolja vagy akár potenciálisan is, de csak meghatározott szektorokra van hatással, nem tekinthetők általános gazdaságpolitikai intézkedéseknek és ezért már állami támogatásként ítélendők meg. (Pl a tagállam olyan beruházási adókedvezményt ad egy meghatározott régió vállalkozóinak, hogy amennyiben ugyanebben a régióban fektetik be ismét pénzüket, adókedvezményt

élvezhetnek). Ugyanilyen következtetésre jutott a Bizottság exportőröknek adott kedvezményekkel kapcsolatban is, mivel azokból kizárják azokat a gyártókat, akik csak a hazai piacra termelnek. Egy másik ügyben a Bizottság azt az olasz törvényt vizsgálta meg, amellyel az állam részlegesen átvállalta a munkaadók által a munkavállalók után fizetendő egészségbiztosítási járulék egy részét. A női munkavállalók után fizetett egészségügyi hozzájárulást az állam nagyobb mértékben vállalta át a munkaadóktól a férfi munkavállalókhoz képest. 128 A Bizottság megállapította, hogy az intézkedés olyan iparágaknak nyújt kedvezményeket, amelyekben hagyományosan több nőt alkalmaznak, mint férfit (textilipar, ruházati termékeke előállítása). Az olyan infrastruktúra fejlesztését célzó beruházások kapcsán, amelyekben magánbefektetők és az állam is részt vesz, nehéz megítélni azt, hogy a szelektivitás ténye

fennáll-e vagy sem. A Bizottság gyakorlata sem ad konzekvens választ erre a problémára. Az Athén melletti görög repülőtér felépítésének finanszírozásában mind az állam mind magánvállalkozások részt vettek. Az állam kedvezményes adóelbánást biztosított, állami kölcsönöket nyújtott és állami garanciákat vállalt a magántársaságok tevékenységéhez. A repülőtér felépítésének finanszírozásában az Európai Kohéziós Alap és az Európai Beruházási Bank is részt vett. A Bizottságnak álláspontja szerint 129az állami kedvezmények azért nem jelentettek tiltott állami támogatást, mivel a nagy tőkeigényű vállalkozásba a magánvállalkozások állami szerepvállalás nélkül bele sem kezdtek volna. A megtérülés hosszú idejét és a kezdeti nagy tőkeberuházást ellensúlyozta az állam, amely a Bizottság szerint a magánbefektetők érdekvédelmének minimuma volt. A másik érv, amely a Bizottság szerint a szelektivitás

hiányára utalt, az az volt, hogy a görög állam a beruházókat tenderfelhívás alapján választotta ki. Állami szerepvállalás hiányában a beruházást nem lehetett volna kizárólag magántőkéből finanszírozni, valamint a repteret kereskedelmi alapon üzemeltetni. 130 2.4 és 25 A verseny torzítása és a kereskedelemre gyakorolt hatás: Nemcsak a Bizottság, hanem a Bíróság álláspontja szerint is egy szelektíve nyújtott állami támogatás mindig torzítja a versenyt. Amennyiben egy állami támogatás egy vállalkozás pozícióját erősíti más olyan vállalkozásokhoz képest, amelyek a Közösségen belüli kereskedelemben versenyeznek egymással, akkor a versenytársra befolyást gyakorol a támogatás. 131 A verseny torzításáról és a kereskedelemre gyakorolt befolyásról pedig a Bíróság egy ügyben így vélekedik: "Még akkor is, ha a támogatás jogosultja nem exportál más tagállamokba, de egy olyan piacon aktív, amelyen más

tagállamokból származó gyártókkal versenyzik, akkor a támogatás befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet és torzítja a versenyt. Az állami támogatás eredményeként a vállalat termelése fennmaradhat vagy növekedhet és ez azzal a következménnyel jár, hogy a más tagállamokban 128 203/82 Bizottság v. Olaszország [1983] ECR 2525 Idézi Rose DSa a következő lábjegyzet 148. oldalán 130 Lsd még C 39/99-es 1999. december 22-i Bizottsági határozat: English Partnerships under the Partnerships Investment Programme C 1999 5208 final. Kommentárja és az infrastrukturális beruházások versenyjogi megítéléséről lsd Rose M. D Sa: When is aid not state aid? The implications of the English Partnerships decision for European competition law and policy (2000) European Law Review 25. 139-156 oldal 131 730/79 Philip Morris v. Bizottság [1980] ECR 2671 Para 11 129 103 letelepedett vállalakozásoknak kevesebb eséllyel rendelkeznek terméküknek ezen

tagállam piacára történő exportálásában. Ezért egy ilyen támogatás befolyásolhatja a tagállamok közötti kereskedelmet és torzíthatja a versenyt." 132 A 81. Cikkhez képest szövegbeli eltérést találunk a kereskedelemre való befolyás tényállási elemnél Míg a 81. Cikknél az a megállapodás a tiltott, amely a tagállamok közötti kereskedelemre hatással lehet, addig a 87. Cikknél azon állami támogatások tiltottak, amelyek hatással vannak a tagállamok közötti kereskedelemre. A Bíróság szerint azonban a 81 Cikkhez hasonlósan, a tagállamok közötti kereskedelemre vonatkozó potenciális hatást gyakorló állami támogatás is a 87. Cikk tilalma alá esik A versenyre gyakorolt hatásnak érzékelhetőnek kell lennie. A Bíróság szerint azonban még egy relatíve kis mértékű támogatás vagy a támogatott vállalakozás relatíve kis nagysága sem zárja ki azt, hogy a támogatás érzékelhető hatást fejt ki a versenyre és a

tagállamok közötti kereskedelemre. A Bírósági ítéletek tehát nem adnak alapot ahhoz, hogy - úgy mint a 81. Cikk esetében - a Bizottság de minimis szabályt állítson fel. Erre mégis sor került Az első de minimis szabályok bizottsági közleményben jelentek meg, majd a Tanács felhatalmazást adott a Bizottság számára, hogy bizottsági rendeletben határozza meg a csekély jelentőségű állami támogatásokat. A 2001. Január 12-én kibocsátott 69/2001-es számú Bizottsági rendelet a Szerződés 87 és 88 cikkének alkalmazásáról szól a de minimis állami támogatásokra. A rendelet hatálya nem fedi le az összes gazdasági ágat, így nem alkalmazható a közlekedési szektorban, a mezőgazdaságban, export tevékenységhez kapcsolódó állami támogatásokra nézve, valamint a hazai áruknak az importált termékekhez viszonyított támogatási kontingensére nézve 133. A de minimis támogatásokat olyannak kell tekinteni, mint amelyek nem merítik ki

a 87(1) bekezdés összes követelményét és ezért nem kötelező őket a 88(3) bekezdése alapján a Bizottság számára bejelenteni. Az egy vállalkozás számára nyújtott de minimis támogatás teljes összege nem haladhatja meg a 100 000 EUR-t 3 éves időszak alatt. Kivételek a tilalom alól: A Szerződés 2 fajta kivételcsoportot rögzít a 87. Cikk (1) bekezdésének tilalma alól 3.1 Az első kivételcsoport ún abszolút kivétel, a Szerződés erejénél fogva megengedett állami támogatásnak minősülnek. 87. cikk (2) bekezdése szerint a közös piaccal összeegyeztethetők: a) a szociális jellegű támogatások, amelyeket egyes fogyasztóknak nyújtanak azzal a feltétellel, hogy azokat nem az áru eredetén alapuló hátrányos megkülönböztetéssel nyújtják; b) a természeti katasztrófák vagy egyéb rendkívüli események következtében keletkezett károk elhárítására szolgáló segélyek; c) a Német Szövetségi Köztársaság bizonyos -

Németország megosztása által érintett- régióinak gazdasága számára nyújtott támogatások, olyan mértékben, amennyiben azok a megosztás által okozott gazdasági hátrányok kiegyenlítéséhez szükségesek. 3.3 A 87 Cikk (3) alapján a közös piaccal összeegyeztetőnek tekinthetők: a) a szokatlanul alacsony életszínvonalú vagy súlyos foglalkoztatási gondokkal küzdő területek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatások; b) a közös európai érdekű fontos tervek megvalósítására vagy egy tagállam életében súlyos zavarok kiküszöbölésére nyújtott támogatások; 132 133 102/87 Franciaország v. Bizottság [1988] ECR 4067 Para 19 Az utóbbi két kivételt a WTO megállapodás tette szükségessé. 104 c) a bizonyos gazdasági ágazatok vagy gazdasági területek fejlődésének megkönnyítésére nyújtott támogatások, amennyiben a közös érdekkel ellentétes mértékben nem módosítják a kereskedelmi

feltételeket; d) a kultúra és a kulturális örökség megóvásának előmozdítására nyújtott támogatások, amennyiben a közös érdekkel ellentétes mértékben nem módosítják a kereskedelmi és versenyfeltételeket; e) egyéb támogatási csoportok, amelyeket a Tanács- a Bizottság javaslatára- minősített többséggel hozott határozatában megjelöl. Az állami támogatásokat a kivételek alapján a következő nagyobb csoportokba oszthatjuk, így vizsgálva meg röviden a Bizottság mérlegelését egyes típusú állami támogatásokkal kapcsolatban. A csoportosítás: 1. Horizontális támogatások 2. Regionális támogatások 3. Ágazati támogatások Ad 1. Horizontális támogatások: Összefoglalóan horizontális támogatásnak azokat a kedvezményeket nevezzük, amelyeket a tagállamok a támogatott vállalakozás ágazati jellegétől és területi megszorítás nélkül nyújtanak. A horizontális támogatások tipikus esetei: 1.1 1.2 1.3 1.4 1.5 Kis-és

középvállalkozásoknak nyújtott támogatások Foglalkoztatási és oktatási támogatások Kutatási és fejlesztési támogatások Környezetvédelmi célokra nyújtott támogatások Vállalati átstrukturálásra és vállalkozások megmentésére szolgáló támogatások A Bizottság több évtizedes gyakorlata során felgyülemlett tapasztalatait hasznosítva nem kötelező jellegű jogforrásokban rögzítette az egyes támogatásfajták kivételként való elismerésének különböző feltételeit. Az 1990-es évek végétől azonban egyre erőteljesebben megformálódott az az igény, hogy ezeket a nem kötelező jogforrásokat (közlemények 134, iránymutatásokat 135, kereteket 136 ) kötelező bizottsági jogforrások váltsák fel. A horizontális támogatások versenyjogi megítélésére vonatkozóan azonban a Tanács 1998-ban felhatalmazta a Bizottságot kötelező jellegű rendeletek kibocsátására. A felhatalmazás alapja a Szerződés 89. cikke, amelynek

értelmében a Tanács - a Bizottság javaslatára, és az Európai Parlamenttel való konzultáció után - minősített többséggel megfelelő rendeletet hozhat a 87. és 88 Cikk alkalmazásának céljából, különösen rögzítheti a 88. Cikk (3) bekezdése alkalmazásának feltételeit, és az ezen eljárás alól mentesített támogatások fajtáit. A Tanács tehát a Szerződés 89 Cikke alapján kibocsátotta a 994/98-es számú rendeletét a Szerződés szabályainak a horizontális állami támogatásokra történő alkalmazásáról. 137 A rendelet tartalmát-szerkezetét illetően megfelel a versenykorlátozó megállapodások témájánál már megismert csoportmentesség rendelet meghozatalára történő felhatalmazással. Eszerint a Bizottság rendeletben megállapíthatja, hogy az alábbi támogatási típusok a közös piaccal összeegyeztethetők és nem kötelező bejelenteni a Bizottság számára: kis-és középvállalkozásoknak nyújtott támogatások,

kutatási és fejlesztési célra nyújtott támogatások, környezetvédelmi célra nyújtott támogatások, foglalkoztatási és képzési célra nyújtott támogatások és az olyan támogatások amelyek megfelelnek a Bizottság által minden egyes tagállam számára jóváhagyott térképével ,amelyek a regionális támogatások nyújtására vonatkoznak. Ugyanez a jogforrás hatalmazta a 134 Notice Guidelines 136Community Framework 137 Council Regulation (EC) No 994/98 of 7 May 1998 on the application of Articles 92 and 93 of the Treaty establishing the European Community to certain categories of horizontal aid OJ L 142, 14.051998 135 105 Bizottságot arra, hogy a de minimis állami támogatásokról rendeletet alkosson. A Bizottság által kibocsátott jogforrások által mentesülő állami támogatásokat folyamatosan figyelemmel kell követni, tagállamok kötelesek évente jelentést terjeszteni a Bizottság elé a másodlagos jogforrások által mentesülő állami

támogatásokról. A Tanácsi Rendelet egy új szervet is felállított, amely a tagállamok által delegált szakemberekből áll, és amelynek elnöke a Bizottság képviselője. Az Állami Támogatások Tanácsadó Bizottsága 138 A Tanácsadó Bizottság funkciója, hogy az Európai Bizottság által a tanácsi rendelet felhatalmazására kibocsátandó jogforrásokról véleményt nyilvánítson. 2. A Regionális állami támogatások 139: A támogatások mértékét tekintve messze meghaladja a többi kategóriát. Két fajtájuk létezik: 1. A Szerződés 87 Cikk (3) bekezdésének a) pontja vonatkozik azokra az állami támogatásokra, amelyek a szokatlanul alacsony életszínvonalú vagy súlyos foglalkoztatási gondokkal küzdő területek gazdasági fejlődésének előmozdítását célozzák. Ezen területek az EU átlagához viszonyítva lemaradott területek. (Az egy főre jutó GDP alacsonyabb, mint az EU átlag 75 %-a) Ld a strukturális politikáról szóló

fejezetet. Ilyen területek számára nyújtott állami támogatás intenzitása általában nem haladhatja meg az 50 %-ot. 2. A Szerződés 87 Cikk (3) c) pontja a bizonyos gazdasági területek fejlődésének megkönnyítésére nyújtott támogatásokat fedi le. Ezen pont alapján a tagállamok támogatást nyújthatnak olyan területek számára, amelyek fejlettségükben lemaradottak a tagállami átlaghoz képest. A tagállami átlaghoz képest lemaradt régiókat is a Bizottság határozza meg a tagállamok javaslata alapján. A tagállamok nemzeti kritériumokat is használhatnak a javaslatuk alátámasztására. Az ilyen régiókba irányuló állami támogatások intenzitása nem haladhatja meg általában a 20 %-ot. Az intenzitás százalékát a Bizottság folyamatosan csökkenti. A 2. Ponthoz tartozó régiók lakossága az EU lakosságának több mint 40 %-t teszi ki A regionális támogatásra külön elbírálási szabályok vonatkoznak attól függően, hogy a

támogatás kezdő befektetést jelent, vagy egy már működő vállalkozás működési költségeihez való hozzájárulást jelenti. A működési támogatások csak kivételes helyzetben fogadhatók el. A regionális támogatás megítélését az is befolyásolja, hogy a nagy beruházáshoz nyújtott támogatásról van-e szó. A támogatás engedélyezése a támogatott terv költségeinek százalékában van kifejezve 3. Ágazati támogatások: Az ágazati támogatások közösségi versenyjogi szabályokkal való összeegyeztethetőségének kérdésében a Bizottság a következő általános szempontokat mérlegeli: • • • • • Az ágazati támogatást csak olyan esetekben lehet nyújtani, amelyben az ágazat körülményei ezt indokolják A támogatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy az ágazat hosszú távú életképességét helyreállítsa Korlátozott mértékben megengedett az, hogy a helyreállítás szociális és gazdasági költségeit csökkentse

az állam A támogatásnak progresszíve csökkenőnek kell lennie A támogatás intenzitásának az ágazat problémájával arányban kell állnia, a verseny torzítását a lehető legkisebb szinten kell tartani 138 Advisory Committee on State Aid Iránymutatás a nemzeti regionális támogatásokról OJ C 74, 1998. 03 10, 6 Oldal, és multiszektorális keretszabályozás a nagyberuházásokhoz nyújtott regionális támogatásokról OJ C 107, 1998. 4 7, 7 oldal 139 106 • Az ipari problémákat és a munkanélküliség problémáját nem lehet egyik államból a másikba átvinni 1. Érzékeny ágazatok: Ezeknek az ágazatoknak vagy szektoroknak a különleges elbírálását az ágazatot terhelő súlyos gazdasági problémák indokolják. • Szén-és acélipar 140 • Szintetikus műszál • Gépjárműipar 141 • hajóépítés 142 A Bizottság ezen ágazatoknak nyújtott támogatásokat szigorúan ítéli meg. Több esetben a támogatás jóváhagyásának

feltételéül köti ki a vállalkozás kapacitás csökkentését. 2. Mezőgazdaság 143, halászat és vizikultúra 144: Az általános támogatási szabályok nem vagy csak korlátozottan érvényesülnek ezekben a szektorokban. 3. Közlekedés: Maga az Szerződés rögzíti (73 Cikk), hogy a Szerződéssel összeegyeztethetők azoka a támogatások, amelyek a közlekedés koordinálásának szükségleteit elégítik ki, vagy amelyek a közszolgálat jellegében rejlő bizonyos kötelezettségek ellentételezését alkotják. A szektorban nyújtott támogatások megítélésére külön tanácsi rendelet vonatkozik. 145 Az egyes típusú támogatásokra vonatkozóan a Bizottsági jogforrások általában meghatározzák azt, hogy az állami támogatás milyen százalékát teheti ki a támogatott terv összes költségéhez képest (a támogatás intenzitása). Általános szabály, hogy a vállalkozások működéséhez nyújtott támogatásokat mindig szigorúbban ítéli meg a

Bizottság, mint a kezdő beruházáshoz nyújtott támogatásokat. A támogatásoknak hozzá kell járulniuk egy pozitív cél eléréséhez, arányosnak kell lenni, időben korlátozottnak és progresszíve csökkenőnek 4. Eljárásjog: 4.1 Az Európai Bizottság eljárása A Szerződés az eljárásjognak csak egyes fő szabályait rögzíti. A Szerződés 88. (93) cikke szerint (1) A Bizottság a tagállamokkal együttműködve folyamatosan felügyeli az ezekben a tagállamokban fennálló valamennyi támogatási rendszert. A tagállamok számára olyan megfelelő intézkedéseket javasol, amelyeket a folyamatos fejlődés vagy a közös piac működése megkövetel. 140 Az acéliparnak nyújtott támogatások csak kivételes jellegűek lehetnek: kutatás és fejlesztési célokat szolgáló, környezetvédelmi célokat szolgáló és gyárbezárások kapcsán szükséges szociális intézkedések finanszírozását szolgáló. Szénbányászat már csak 4 tagállamban folyik,

és ezek sem tudnak versenyezni az import szénnel A szénbányászatnak támogatását szolgáló intézkedéseket a Bizottság a 3632/93/ECSC határozat alapján ítéli meg. Megjegyzendő, hogy 2002. júliusában lejár az Európai Szén-és Acélközösséget alapító Szerződés hatálya Ezután az Európai Közösség fogja átvenni a Szén-és Acélközösség jogait és kötelezettségeit. 141 Közösségi keret a gépjárműipar számára nyújtott állami támogatások megítéléséről OJ C 279, 1997. 09 15 142 1540/98.sz Tanácsi Rendelet, amely új szabályokat ír elő a hajóépítés szektorában nyújtott támogatásokra vonatkozóan OJ L 202, 1998. 07 18 143 Közösségi iránymutatások a mezőgazdasági szektorban nyújtott állami támogatásokról OJ C 28, 200.0201 Módosítása az OJ C 232, 2000.0812 hivatalos lapban található Az iránymutatás fő szabálya az, hogy minden állami támogatásnak kompatibilisnek kell lennie a közös agrárpolitikával, a

strukturális politikával, valamint az EU nemzetközi kötelezettségvállalásaival. 144 Közösségi iránymutatás a halászat és vizikultúra támogatásáról OJ C 100, 1997. 0327 145 1107/70 sz. tanácsi rendelet a vasúti, közúti és belföldi viziúton bonyolított közlekedés számára nyújtott támogatásokról (OJ, speciális angol különkiadás 1970 (II) 360. Oldal), legutóbb az 543/97 Sz tanácsi rendelet módosította. 107 (2) Ha a Bizottság- miután az érdekelteket felszólította a nyilatkozattételre- megállapítja, hogy egy állami vagy állami eszközből biztosított támogatás a közös piaccal a 87. Cikk szerint összeegyeztethetetlen, vagy a támogatás alkalmazásával visszaélnek, határozatot hoz arról, hogy az érintett államnak azt a Bizottság által megállapított határidőn belül meg kell szüntetnie vagy meg kell változtatnia. Ha az érintett állam ennek a határozatnak a megállapított határidőn belül nem tesz eleget, a

Bizottság vagy bármelyik érintett állam- eltérően a 226. és 227 Cikktől - közvetlenül a Bírósághoz fordulhat A Tanács egy tagállam kérelmére egyhangúsággal úgy határozhat, hogy az illető állam által biztosított vagy tervezett támogatás - a 87. Cikk rendelkezéseitől vagy a 89 Cikk szerint kibocsátott rendeletektől eltérően- a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősül, ha ezt rendkívüli körülmények indokolják. Ha a Bizottság ezen támogatással összefüggésben s jelen cikk (1) bekezdésében előírt eljárást már megindította, akkor az érintett államnak a Tanácshoz benyújtott kérelme a Tanács nyilatkozatáig az említett eljárás felfüggesztését eredményezi. Ha azonban a Tanács a kérelem benyújtásától számított három hónapon belül nem foglal állást, a Bizottság dönt. (3) A Bizottságot minden tervezett támogatás bevezetéséről vagy módosításáról időben értesíteni kell, hogy észrevételeit

megtehesse. Ha az a véleménye, hogy egy ilyen terv a 87 Cikk értelmében nem egyeztethető össze a közös piaccal, akkor haladéktalanul megindítja az előző bekezdésben említett eljárást. Az érintett tagállam az intézkedést nem hajtja végre a Bizottság végeleges határozatának meghozatala előtt. 89. (94) cikk: A Tanács- a Bizottság javaslatára, és az Európai Parlamenttel való konzultáció után minősített többséggel minden megfelelő rendeletet meghozhat a 87 És 88 Cikk alkalmazásának céljából, különösen rögzítheti a 88. Cikk (3) bekezdése alkalmazásának feltételeit, és az ezen eljárás alól mentesített támogatások fajtáit. Az engedélyezés tehát ex ante jellegű, mert minden új állami támogatást vagy meglévő támogatás módosítását be kell jelenteni engedélyezés végett a Bizottság számára, akkor amikor még csak a támogatás tervezési szakasza folyik, valamint minden támogatás, amelyet bejelentés és

Bizottsági jóváhagyás nélkül folyósítottak, illegális és vissza kell fizetni, amennyiben a Bizottság azt a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja. Az eljárásjogot ma már a 659/1999. Számú (1999 március 22-i) Tanácsi Rendelet szabályozza 146 Ez a jogforrás is beleilleszthető abba a tendenciába, hogy kötelező jogforrások szabályozzák az igen jelentős eljárásjogi jogosultságokat és kötelezettségeket. A rendelet igen sok korábban meghozott bírósági ítélet értelmezését alakítja át normatív szabállyá. A Bizottság negatív határozatai: Amennyiben a Bizottság bejelentett és végre nem hajtott állami támogatásról mondja ki a határozatában, hogy az a közös piaccal összeegyeztethetetlen, akkor azt nem lehet a jövőben sem végrehajtani. Ha az állami támogatást már végrehajtották, akkor a Bizottság kötelezi a tagállamot, hogy a támogatást követelje vissza a támogatottaktól. A tagállam csak abban az

esetben tekinthet el a bizottsági határozat végrehajtásától, ha bizonyítja, hogy teljesen lehetetlen a támogatás visszakövetelése. Nem fogadja el a Bíróság azt az érvelést, hogy azért lehetetlen a visszakövetelés, mert a támogatás jogosultja nagyszámú vállalkozás volt ( pl. egy adókedvezmény formájában nyújtott támogatás), vagy mert magasak lennének költségei, és nagy terhet jelentenének a tagállam hatóságai számára 147. A visszakövetelés a tagállam nemzeti jogszabályai alapján 146 659/1999. számú (EK) Tanácsi Rendelet ( 1999 március 22 ) az EK Szerződés 93 cikke alkalmazásának részletes szabályairól OJ L 83, 1999.0327 1 oldal 147 Egy friss eset jól megvilágítja az eljárás természetét és a Bizottság, valamint a visszafizetés elrendelésére kötelezett tagállam helyzetét C-378/98 Bizottság v. Belgium,2001 Július 3-i bírósági ítélet 108 megy végbe, amelyek azonban a visszakövetelést nem tehetik

lehetetlenné vagy túlságosan nehézzé. Amennyiben a támogatott vállalkozás nem képes visszafizetni a támogatást, akkor a tagállamnak felszámolási eljárást kell indítania ellene. A Bíróság szerint a támogatott vállalkozásoknak nem lehetnek jogszerű elvárásaik voltak a tekintetben, hogy a nyújtott támogatás a közösségi joggal összeegyeztethető 148. A tiltott állami támogatás bizonyos körülmények fennállta esetén azoktól is visszakövetelhető, akik a támogatott vállalkozás tőkéjét utóbb szerezték meg. 149A Bizottság már kötelezett egy vállalkozás jogutódját arra, hogy jogelődje által kapott tiltott támogatást fizesse vissza, mivel mint jogutód előnyhöz jutna a tiltott támogatás következtében. Határozatok elleni jogorvoslat: A határozatokat a tagállamnak címzik. A támogatott vállalkozás tehát csak közvetve -a tagállam aktusa által - lesz a határozat alanya. Maga a rendelet előírja, hogy amennyiben a

tagállam nem hajt végre feltételekkel jóváhagyott vagy negatív határozatot, a Bizottság vagy bármelyik érintett tagállam az ügyet a Szerződés 88. Cikk (2) bekezdése alapján közvetlenül a Bíróság elé utalhatja. (Érintett tagállam alatt itt a címzetten kívüli érintett államokat értjük). Az eljárásjogban így a 226 Cikk szerinti általános eljáráshoz képest 150egy speciális eljárást jelent a 88. Cikk (2) második bekezdésében biztosított eljárás Itt tehát nincsen szükség informális eljárásra, valamint indokolt állásfoglalás kibocsátására, ugyanis a Bizottság kötelező határozata ezeket feleslegessé teszi. A 88 Cikkben foglalat eljárás alapján a Bizottság annak megállapítását kéri, hogy a tagállam megsértette a Szerződés a 189. Cikkét, amely előírja, hogy határozat a címzettekre nézve minden elemükben kötelezők. Az ügyben az Európai Bíróság jár el A címzett tagállam, valamint a közvetlenül és

egyedileg érintett magánszemélyek a határozattal szemben a Szerződés 230. Cikke alapján indíthatnak megsemmisítési eljárást Amennyiben a tagállam a felperes, az Európai Bíróság, amennyiben természetes személy a felperes, az Elsőfokú Bíróság jár el. 151 A 88 Cikk (2) bekezdése alapján a Bizottság által indított eljárásban a tagállam már nem támadhatja meg a Bizottság határozatát, amennyiben a 2 hónapos határidő alatt nem indított semmisség nyilvánítási eljárást. A határidő letelte után ugyanis a határozat jogereje beáll, annak semmissége már Európai Bírósági vagy nemzeti bíróság előtt folyó eljárásban nem hozható fel. Sőt, egy 230. Cikk szerinti eljárás folyamatban léte nem zárja ki azt, hogy a 88 Cikk (2) bekezdése alapján a Bizottság a határozat végre nem hajtása miatt a Bíróságtól azt a megállapítást kérje, hogy a tagállam megsértette a Szerződést. A 230 Cikk szerinti eljárásban ugyanis a

tagállamnak joga van ahhoz, hogy a vitatott határozat végrehajtásának felfüggesztését kérje a Bíróságtól az ügy elbírálásáig. Ilyen kérelem hiányában pedig a határozat végrehajtható. A Bírósági ítélet meghozatala után a Szerződés 228. Cikke alapján a tagállam köteles megtenni a Bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket. 148 C-5/89 BUG-Alutechnik [1990] ECR 3437. Para 16 A Bíróság szerint csak kivételes körülmények között elfogadható ez a védekezés. 149 Lsd erről a Bizottság XXX. Jelentését a versenypolitikáról (2000), Brüsszel 2001 0507, SEC (2001) 694 final, 106. oldal 150EK Szerződés 226. Cikke: Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy tagállam megszegte a jelen Szerződésből fakadó valamely kötelezettségét, akkor erre vonatkozóan indokolt véleményt bocsát ki, miután ezen állam számára lehetőséget adott arra, hogy megtegye észrevételeit. Ha az érintett tagállam a Bizottság

által megszabott határidőn belül nem tesz eleget, a Bizottság a Bírósághoz fordulhat. 151 A nizzai Szerződés hatálybalépése után a Bíróság statutuma és eljárási szabálya meg fog változni. 109 Amennyiben a Bizottság azt állapítja meg, hogy az érintett tagállam nem tett eleget a Bíróság ítéletének, úgy a 228.cikk szerinti eljárást folytathatja le 152 4.2 Az állami támogatásokra vonatkozó közösségi szabályok alkalmazása a nemzeti bíróságokon Az Európai Bíróság ítéletei 153alapján a Szerződés 88. Cikk (3) bekezdésének utolsó mondata közvetlen hatállyal rendlelkezik. Tehát a be nem jelentett vagy a bejelentett, de a Bizottság végső határozatát be nem várva végrehajtott állami támogatásokkal kapcsolatban a tagállami bíróságok is eljárhatnak. A Szerződés 87. Cikkének (1) bekezdése azonban nem rendelkezik közvetlen hatállyal, mert kivételeket állapít meg a Szerződés, a (3) bekezdésben foglalt

kivételek alkalmazása során pedig a Bizottság széles körű diszkrecionális jogot élvez. 154 5. Statisztika 155: Az állami támogatásokkal kapcsolatos ügyek elintézése nagyon erőforrás igényes. A Bizottságnak 2000ben 564 új üggyel, valamint az előző évről áthúzódó hátralékkal kellett megbirkóznia A lezárt ügyek száma 2000-ben: 475, 1999-ben 412 ügy. 2000-ben 67, 1999-ben 66 ügyben kellett formális vizsgálatot lefolytatni. Ugyanez a szám 1998-ban 61, 1997-ben 32 A negatív határozatok száma 2000-ben 26, 1999-ben: 33. Az ügyhátralék nő 200-ben 564 ügy elintézése húzódott át 2001-re. Az állami támogatásokkal kapcsolatos ügyek 3 évre visszamenőleges megoszlása a következő: 1998 Összes: 444 Létező támogatások: Be nem jelentett támogatások: 97 Bejelentett támogatások: 5 342 1999 569 98 2 469 2000 564 86 9 469 152 Pénzbírság kiszabását javasolja az Európai Bíróság számára. C-77/72. Capolongo v Maya [1973] ECR

611, C- 120/73 Lorenz v Németország [1973] ECR 1471 154 C- 74/76 Ianelli v. Meroni [1977] ECR 557 155 Az adatok a XXIX és XXX. Bizottsági versenypolitikai jelentésekből származnak, a fellelhetőséget ld korábban Az adatok nem tartalmazzák a mezőgazdasági, halászati, közlekedési és széniparnak nyújtott támogatások adatait. 153 110