Jogi ismeretek | Jogtörténet » Csegődi Tibor László - Bibó István

Csegődi Tibor László 2005. 11 09 JÁB szeminárium 1 BIBÓ ISTVÁN 1) Rövid életrajza: „S mit vésnek fel majd az én fejfámra? Bibó István. Élt: 1945-1948” 1911-ben született Budapesten, értelmiségi, felső középosztálybeli családban. Édesapja a Vallási – és Közoktatási Minisztérium tisztviselője, majd a szegedi Egyetemi Könyvtár igazgatója. Jogi tanulmányait Szegeden végezte, 1929-1934 között, ahol Horváth Barna tanítványa volt. 1933-35 között Bécsben, Genfben és Hágában tanult, ahol megismerkedett Hans Kelsennel (a Tiszta Jogtan című munkáját Bibó fordította magyarra), és Paul Guggenheimmel. A harmincas években szándékosan rejtőzködik a politika elől, inkább jogtudósi – jogászi karrierje érdekli. 1938-tól a Budapesti Törvényszék jegyzője, a Magyar Filozófiai Társaság tagja. 1938-ban belép a Márciusi Frontba, baloldali politikus lesz! 1945ig számtalan jelentős művet ír, de keveset publikál: Az európai

egyensúlyról és békéről, A pénz, Korunk diagnózisa 1945-től Debrecenben majd Budapesten az Ideiglenes Nemzeti Kormány Belügyminisztériumában dolgozik. Előbb a Közigazgatási Osztály vezetője, majd a Törvényelőkészítő Osztály vezetője. A magyar közigazgatás alapvető és elengedhetetlen reformjáról vallott nézetei nem nyerik meg a minisztérium vezetőinek tetszését, ezért eltávolítják onnan. Még 1945-ben belép a Márciusi Front utódszervezetébe, a Nemzeti Parasztpártba. A szegedi egyetem jogi karának közjogi tanszékén tanár, politikát oktat, és szociológiát. Kormánybiztosa lesz a Kelet-Európai Tudományos Intézetnek, tagja az Országos Ösztöndíj Tanácsnak, valamint az MTA levelező tagjává választják, illetve részt vesz a Magyar UNESCO Bizottság felállításában. Ebben az időszakban születnek a legjelentősebb művei: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után, A kelet-európai kisállamok nyomorúsága, Az

államhatalmak elválasztása egykor és most, A magyar demokrácia válsága Az 1950-es évek elejétől lassan minden tisztségétől megfosztják, teljesen száműzik a politikai, és a közéletből. 1951-től a budapesti Egyetemi Könyvtárban könyvtáros lesz Figyelme csak 1956. tavaszán fordul a közélet felé, amikor a Nemzeti Parasztpárt utódszervezete, a Petőfi Kör üléseire kezd járni. Csak 1956 október 30-án kapcsolódik be a forradalmi eseményekbe, és november 3.-ától lesz a Nagy Imre kormány államminisztere November 4.-én Kiáltványt fogalmaz meg, amely visszautasítja a szovjet csapatok bevonulásának jogosságát. A magyar kérdés kompromisszumos megoldására egy Tervezetet készít, amelyet a Budapesti Munkástanács programdokumentumként elfogad. A kormány egyetlen „helyén maradt” tagjaként felhívásait eljuttatja a nyugati nagyhatalmaknak is. 1957 májusában letartóztatják, és ellenforradalmi tevékenységéért 1958-ban

életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik. 1963-ban szabadul 1971-ig a KSH könyvtárának tudományos munkatársa. 1979-ben hunyt el Az időszak főbb művei: Az európai társadalomfejlődés értelme, Uchrónia, Közigazgatási településrendezés és az 1971. évi településfejlesztési koncepció ÁLLAMHATALMAK ELVÁLASZTÁSA EGYKORON ÉS MOST 2) Az elmélet nyomában: történelmi példákon keresztül vezeti végig az Arisztotelésztől eredeztetett elmélet fejlődését egészen napjainkig. Bemutatja (máig érvényesen) a hatalmi ágak megváltozását, számuk megsokszorozódását. Az elméletben keveredik egymással: a) az államélet jelenségeinek kategorizálására, megértésére irányuló törekvés (Arisztotelész), és b) az államélet jó irányba terelésére való törekvés (Montesquieu). Csegődi Tibor László i. ii. iii. iv. v. vi. 2005. 11 09 JÁB szeminárium 2 Ókori államelmélet: céljai ugyanazok, mint a modernnek, megközelíteni

a jó államvezetés titkát. Erre törekedett Arisztotelész is, Politika című művében Három hatalmi ágat különböztet meg: törvényhozás – végrehajtás – bíráskodás. Ebben a vonatkozásban is látszik, hogy az ~ olyan megállapításokhoz jut, amelyeket a modern gondolkodás sem tudott teljes egészében túlszárnyalni. Kora-keresztény államelmélet: az ókoritól gyökeresen eltérő államelmélet Augustinus Aurelianus De Civitate Dei című műve nyomán bontakozott ki. Mivel minden uralom a bűnbeesésnek következménye, csakis annyiban igazolható, amennyiben célja a bűnbeesés következményének csökkentése. Szent Ágoston eszméinek jelentőségét az akkori reális helyzet adja. Az ágostoni gondolat végigvonult a teljes európai politikai fejlődésen. A fejlett középkor államelmélete: a politikai hatalomgyakorlásban a hatalomviselés jellegzetes helyzeteit mind több morális tartalommal tölti meg. Kialakul a hűbériség rendszere,

amelynek eszmei betetőzését Aquinói Szent Tamás filozófiája adja: a földi törvény az isteni törvény konkretizálása. Bár enyhül az ágostoni gondolat, de a hatalomgyakorlás erkölcsi ítélet alá vetése egyre inkább előtérbe kerül. A gonoszság, igazságtalanság semmivé teszi a hatalom erkölcsi igazolását. Ez a ZSARNOKGYILKOSSÁG megalapozása Fontos megállapítása a hatalmak hierarchikus egymás alá rendeltsége. Ezt kivetíti a földi és a túlvilági, illetve a földi hatalmak egymás közti viszonyára. Utalni lehet az invesztitúra harcokra is. A reformáció korának államelmélete: eredetileg az üdvösségért viaskodó embert állította középpontba, ezzel lerontotta az egyház dogmatikus tekintélyét. Később ennek távolabbra ható következményei is lettek. Az angol és a francia vallásháborúk trónharcokkal párosultak, ezért fokozottabban előtérbe került a zsarnokgyilkosság elmélete, melynek nagy európai irodalma is

született ekkor. Az alattvalók az uralkodó minősítése kérdésében is állást foglalhatnak. A felvilágosodás államelmélete, és az erkölcsi igazolás tana: a hatalom demoralizál, de ez vonatkozik minden tényezőre, amely hatalomra kerül. Hobbes ezért kifejti: a legfelsőbb hatalom szuverén, felette nem állhat semmi! A hatalmak elválasztása speciális társadalmi közegben születik újjá, melynek négy összetevője van. A HATALMAT ARRA KELL KÉNYSZERÍTENI, HOGY A MAGA HELYESSÉGE FELETTI ÍTÉLKEZÉSNEK VESSE ALÁ MAGÁT! A társadalmi helyzet Angliában volt a legmegfelelőbb ennek megvalósulásához. Locke veti fel először a kérdést kettős formában, Arisztotelész alapján: az emberi méltóságból kiindulva jobb az embernek, ha törvények (és nem egy másik ember) uralma alatt áll; megkülönbözteti a törvényhozást – belső végrehajtást – külső végrehajtást. NEM JÓ, HA A SZABÁLYALKOTÁS ÉS A KONKRÉT JOGALKALMAZÁS EGY KÉZBEN

EGYESÜL. Montesquieu szerint az államhatalmakat el kell választani, ennek módja megegyezik az arisztotelészi felosztással. Nem a hatalmak elválasztása a legfontosabb, hanem az, hogy több hatalom áll egymással szemben, és különösen körül van bástyázva azoknak a tényezőknek az önállósága, melyek a végrehajtó hatalommal szemben állnak. Az amerikai alkotmány: azért követték megalkotása során a fenti elveket annyira következetesen, mert ez következett addigi speciális alkotmányjogi berendezkedésükből. Itt gondolni kell a kormányzó tisztségre, annak helyzetére az angol korona és a gyarmati törvényhozó testület között! A szabadság egyedüli biztosítéka: minél több hatáskört biztosítani a törvényhozó testületnek és a bíróságoknak, s ezeket távol tartani a végrehajtó hatalomtól. Ez volt a világ első demokratikus alkotmánya. Csegődi Tibor László vii. viii. ix. x. xi. xii. 2005. 11 09 JÁB szeminárium 3 Az

államfői hatalom államelméleti megalapozása: Európában az isteni jogot megtestesítő uralkodó személyét (és hatalmát) tekintélyének sérelme nélkül kellett elszemélyteleníteni, az államszervezet felé helyezni, komolyabb hatalmi jogosítványok nélkül, úgy, hogy adott rövid időszakra választják. Az abszolút monarcha intézményével szemben így alakult ki a modern államfő intézménye. Csakhogy az államfő (sajátos jogosítványaival) nem fért bele a hatalmi ágak hármas felosztásának rendszerébe. Ezért B Constant az államfői hatalmat regulatív, felügyelői hatalomnak állította be, s mintegy negyedik hatalmi ággá tette. A végrehajtó hatalom kontrollja – a közigazgatási bíráskodás: bár a monarchák hatalma fokozatosan csökkent, de a mögötte lévő hivatalnoki réteg próbálta visszautasítani a bírói vagy a törvényhozási ellenőrzést a hatalmi ágak elválasztására hivatkozással. A végrehajtó és a törvényhozó

hatalom kapcsolata: Locke alapján a két hatalmi ág kapcsolatát az általános és a különös kapcsolataként értelmezik. Emiatt a törvényhozás olyan kérdésekben is állást akart foglalni, melyekben szakértő testületeknek kellett volna dönteni. Így kialakulhatott a törvényhozói hatalom önkénye. A törvényhozásnak a végrehajtástól mindenképpen függetlennek kell lennie, ugyanakkor a végrehajtásnak a törvényhozástól (illetve annak ellenőrző funkciójától) való függősége nagyon is előnyös. Javaslatként felmerül a „közügyekről tanácskozó” szerv felállítása. A népszuverenitás elve: Rousseau nem ismeri az államhatalmak elválasztásának elvét, hanem a szuverén uralkodó helyébe helyettesíti a népet. De a francia forradalom megerősítette: a korlátlan hatalomkoncentráció (akár az uralkodó, akár a nép kezében van) demoralizáló hatású. Sőt a törvényhozói hatalom eredetileg a népszuverenitás egyedüli

megtestesítőjének mondta magát, ezért az elmélet egyes esetekben felvett melléjük egy alkotmányozó hatalmat, de ezzel absztrakttá teszi az egész népszuverenitási eszményt. Az eszme ez irányú fejlődése ahhoz vezetett, hogy a 19. század második felében a fejlődés megtorpant Az államhatalmak megosztása elvének idealista és marxista kritikája: az idealista kritika végeredményben visszavitte az elméletet a Locke – i megállapításokhoz, azzal, hogy megállapította: az államhatalom funkcionális felosztása a megfelelő, emiatt a bírói hatalom csak a végrehajtó hatalom egyik ága. Ez az elmélet azonban meghaladott, igazi tisztázásokat nem tartalmaz. Concha Győző azon az alapon különbözteti meg (a fentiek alapján) a törvényhozói, végrehajtói és felügyelői államhatalmat, hogy ez megegyezik az akarat belső folyamatának tagolódásával. A marxista kritika az államhatalmak elválasztása mögött szemben álló osztályok harcát

ismerte fel, ezért az elméletnek addig lesz értelme, amíg osztályok lesznek, márpedig ezek megszűnnek előbb-utóbb. Ez a törvényhozó és a végrehajtó hatalomra igaz is lehet, de a bírói hatalomra semmiképp sem. De ez a kritika vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy történelmi egyensúly alakult ki a feudális és a demokratikus erők között A kritikák nyomán újfent foglalkozni kezdtek az eszmével, valamint felismerték, hogy az államhatalom mögött hatalmi gócok sokasága áll, közjogon kívüli jelenségekként. A gazdasági hatalom: az államhatalom a modern gazdasági fejlődés miatt széles körű gazdasági tevékenységet folytat, amely elősegíti korrumpálódását. Ráadásul az állam, jogi úton próbálja majd befolyásolni a gazdaság működését, így voluntarista, nagyban rendeleti jellegű jogalkotás jöhet létre. A vázolt folyamatok ellensúlyozására jön létre a ~, azaz a különböző önkormányzattal rendelkező, vagy szakmai

érdekképviseleti szervek összessége. Csegődi Tibor László 2005. 11 09 JÁB szeminárium 4 A kulturális hatalom: a tudományok jelentősen hatottak az állam életére, működésére. Viszont az államhatalom sokszor befolyásolni igyekezett a természettudósokat, míg a társadalomtudósok megállapításait központi szerephez juttatja. Nem szabad elfelejtkezni a propaganda kiterjedéséről sem, az új technikai találmányok következtében. Jó az, ha a tudományok függetlenek, mintegy önkormányzattal rendelkeznek az államhatalommal szemben. Ezen autonómia kiindulópontja az egyetemek önkormányzati jogosultságai. xiv. Bürokratikus államhatalom: a XX. század második felétől rohamosan terjed ki a közigazgatás az élet újabb és újabb területeire. Egyre nagyobb szerep jut emellett a szakértőknek és a szervezőknek Bibó okkal tart attól, hogy a szakértők arisztokráciájának kialakulásával az állami irányítás elfojtja a társdalom

normális működését. 3) Adalékok a bibói demokrácia – koncepcióhoz: a vázolt hatalommegosztási koncepció, illetve annak helyes alkalmazása szükséges ahhoz, hogy demokratikus államrend működhessen egy országban. A demokrácia folyamatjellegét hangsúlyozza abban a megállapításában, miszerint, amikor a vezetettek rájönnek arra, hogy maguk felé (aktív közösségi közreműködéssel) tekintélyt (a hatalom ebben az esetben szolgálat) emeljenek, azaz, amikor a nép válogatja meg vezetőit (ez tudati tényező is), akkor valósul meg a demokrácia. Kifejti, hogy ebben az aspektusban a demokrata felszabadult, félelem nélküli. Ahhoz, hogy demokrácia legyen, tömegérzelem szükséges, tehát a népnek tisztában kell lennie saját szükségleteivel. A demokratikus ember (az, aki eleget tesz a fenti „kritériumoknak”) elér az emberi méltóság állapotába. A kormányzatban az egyszemélyi és a testületi összetevők egyensúlya alakítandó ki. A

demokrácia elengedhetetlen kelléke a szabad, demokratikus önkormányzati élet, és a közvetett valamint a közvetlen demokrácia összes elemének kombinációja. Demokrácia koncepciójának jelentős nemzetközi vonatkozásai is vannak, így népek önrendelkezési jogának hangsúlyozása. xiii