Gazdasági Ismeretek | Tanulmányok, esszék » A foglalkoztatáspolitikai eszközök monitoring rendszerének fejlesztési koncepciója

HEFOP 1.2 intézkedés: Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat fejlesztése 1. Szolgáltatásfejlesztés, stratégiai tervezés, kutatás 1.2 Stratégiai tervezés és kutatás 1.21 Aktív eszközök és munkaerő-piaci programok monitoring rendszerének továbbfejlesztése, bevezetése és működtetése A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI ESZKÖZÖK MONITORING RENDSZERÉNEK FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA II. RÉSZ A FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓHOZ FELHASZNÁLT TANULMÁNYOK Nyíregyháza 2006.december TARTALOMJEGYZÉK Dr. Frey Mária: AKTÍV MUNKAERŐ-PIACI Oldal ESZKÖZÖK EREDMÉNYMÉRÉSÉNEK MÓDSZEREI ÉS NEMZETKÖZI TAPASZTALATAI 1. Bevezető 4. 2. Fogalmi keretek 5. 3. Bruttó és nettó hatásvizsgálat 7. 4. Az értékelés súlypontjai 9. 5. Az értékelés módszerei és alkalmazási 15. 6. Programértékelés a gyakorlatban 27. 7. Az értékelés tanulságai 32. 8. Következtetések 36. Juhász Éva, Lovas Ferencné, Boros Ágnes, Dobrozsi Zoltán: Oldal

TANULMÁNY MUNKAERŐ-PIACI SZOLGÁLTATÁSOK MONITORING RENDSZERÉNEK KIDOLGOZÁSÁHOZ 1. A munkaerő-piaci szolgáltatások jogszabályi alapjai 40. 2. A szolgáltatást igénylők köre 40. 3. Humán szolgáltatások szerepe a munkaerő-piaci szolgáltatások rendszerében 41. 4. Az ügyfél szolgáltatási folyamatábrája a kirendeltségen 42. 5. Az egyes humán szolgáltatások szakmai tartalma 43. 6. Részletes bemutatás 45. 7. Pályatanácsadás 47. 8. Álláskeresési tanácsadás 51. 9. Pszichológiai tanácsadás 53. 10. Munkaközvetítés a munkaerő-piaci szolgáltatások rendszerében 56. 11. A munkaerő-piaci szolgáltatások jelenlegi informatikai támogatottságának 58. bemutatása 12. A humán szolgáltatások Egységes Statisztikai Rendszerének felépítése 58. 13. Életútnapló/HUSZ program alapján nyerhető adatok monitoring célú 58. hasznosíthatósága 14. A közvetítés informatikai támogatottsága 60. 2 Dr. Simkó János:

Oldal KONCEPCIÓ A MUNKAÜGYI KÖZPONTOK ÁLTAL MŰKÖDTETETT 66. MUNKAERŐPIACI PROGRAMOK ÉRTÉKELÉSI ÉS MONITORING RENDSZERÉNEK TOVÁBBFEJLESZTÉSÉRE 1. A megyei szintű munkaerő-piaci programok fejlődése és a monitoring 70. rendszere alacsony fejlettségi szintjének okai. 2. A jogi szabályozás keretfeltételei 80. 3. A programok tervezésének, megvalósításának és értékelésének fontosabb gyakorlati jellemzői Cseppentő László: HÁTTÉRTANULMÁNY Oldal „A MUNKAERŐPIACI PROGRAMOK MONITORING RENDSZERE KIALAKÍTÁSÁNAK KONCEPCIÓJA ”C. TÉMÁHOZ 1. Bevezetés 92. 2. A Pest Megyei Munkaügyi Központ Családtámogató programja 93. 3. A roma népesség hátrányos helyzetének további romlását megakadályozó 96. program 4. Integrált Roma Foglalkoztatási Központi Program 98. 5. A program szakmai folyamata 102. 6. A program monitoring rendszere 103. 7. Humánerőforrás Fejlesztési Operatív Program 106. 8. A megyei programok

értékelése 114. 9. Javaslatok 115. 3 Dr. Frey Mária: AKTÍV MUNKAERŐ-PIACI ESZKÖZÖK EREDMÉNYMÉRÉSÉNEK MÓDSZEREI ÉS NEMZETKÖZI TAPASZTALATAI 1. Bevezető A programértékelés egy folyamatosan fejlődő, gyakorlatorientált tudományág, aminek a lényege: „a társadalomtudomány kutatási módszereinek szisztematikus felhasználása, a szociális intervenciós programok koncepciójának, bevezetésének, kivitelezésének, illetve hasznának és hatásainak a minősítése céljából”.(Blanske, Plath, Nagel, 1992) Itt tárgyalt alkalmazási területe az aktív munkaerő-piaci politika, ami az összes olyan intézkedést és eszközt (a továbbiakban: programot) magában foglalja, amelyek az egyének munkaerő-piaci szempontból fontos minőségi jegyeit megváltoztatva befolyásolják a foglalkoztatás színvonalát és struktúráját. (De nem tartoznak ide azok az ellátások, amelyek a munkanélküliek kieső keresetét pótolják, továbbá azok az

intézkedések sem - pl. a korengedményes nyugdíjazás - amelyek a munka világából való kiválásra ösztönöznek.) Nyugat-európai felfogás szerint az aktív munkaerő-piaci politikának az a feladata, hogy biztosítson esélyegyenlőséget a munkaerőpiacon átmenetileg vagy tartósan versenyképtelen állampolgárok számára, akiknek a foglalkoztatási nehézségei sokféle okból eredhetnek. (Pl abból, hogy képzetlenek, hiányos vagy nem használható a szakképzettségük, családi vagy egészségügyi okból, területi immobilitásuk miatt, továbbá azért, mert a tartós munkanélküliség erodálta képességeiket, vagy csak a munkáltatók szemében becsülte le értékalkotó tevékenységüket.) Ezek leküzdését sokféle munkaerő-piaci program segíti, amelyekhez az érintettek többnyire alanyi jogon csatlakozhatnak. Ezzel szemben az angolszász országokban és különösen az Amerikai Egyesült Államokban az aktív munkaerő-piaci programok

beruházásoknak minősülnek. Ezek célja a munkaerőben rejlő emberi tőke mennyiségének és/vagy minőségének fejlesztése, amelyek minden résztvevő számára valamiféle mérhető hozadékot kell, hogy biztosítsanak.(Carruth, Disney, 1989) Nyugat-Európa legtöbb országában társadalmi közmegegyezés alakult ki az aktív munkaerő-piaci politika szükségességéről. (Vannak persze kivételek is - pl Svájc -, 4 ahol egyfelől az foglalkoztatáspolitikai alacsony filozófia munkanélküliség, miatt igen másfelől keveset pedig költenek egy másfajta munkaerő-piaci programokra. Ezektől azonban - mint a témához szorosan nem kapcsolódó példáktól eltekintünk) Létjogosultságát nem attól teszik függővé, hogy a programértékelés visszaigazolja-e a szándékolt hatásokat, avagy sem. A siker vagy sikertelenség mérése az eredményesség javításának a szándékával történik. Ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államokban - ahol az

aktív munkaerő-piaci politika viszonylag rövid távú programokra épül - a programértékelésre alapozzák a bevezetésükre, megszüntetésükre vagy folytatásukra vonatkozó politikai döntéseket. A közvélemény szeme láttára tökéletesednek azok a módszerek, amelyekkel megpróbálják kiküszöbölni az első és legnagyobb hibát: azt, hogy egy programot úgy tartsanak fenn, hogy annak működése nem hatékony. Általánosságban elmondható, hogy az aktív munkaerő-piaci politika sikere számos tényezőtől függ. Egyfelől a munkaerő-piaci környezettől, - ezért hiba az aktív eszközöket a gazdaságpolitikától, adópolitikától, az oktatási és szakképzési rendszertől stb. elszigetelten minősíteni Másfelől a munkaerő-kereslet egésze is nagyban befolyásolja a programok eredményességét: ha nincs elegendő állásajánlat, a támogatások rövid távon csak újraosztják a meglévő munkaalkalmakat, jelentős nettó veszteség mellett.

Ez egyben aláássa az állami beavatkozástól hosszabb távon várt hasznot is: azt, hogy a támogatással létrejövő valós kínálati többlet állja útját a bérnövelési törekvéseknek, több munkaalkalmat teremtve a munkanélkülieknek és a munkaerőpiacra belépni szándékozó embereknek. 2. Fogalmi keretek A munkaerő-piaci eszközök hatásvizsgálatának két fő típusa van: a monitoring és az értékelő kutatás. A monitoring az egyes intézkedések közelítő eredményeit méri, beleértve a résztvevők számát és típusait, továbbá az azonnali hatásokat a munkanélküliség veszélyének leginkább kitett csoportokra, és - ha lehet - a program céljaira nézve. A monitoring rendszeres adatgyűjtést feltételez, aminek a produktuma egy igazgatási statisztika. Ez elsősorban a menedzsment számára hasznos, mert segítséget nyújt a felelősségi körébe tartozó programok folyamatos ellenőrzéséhez, jobb működtetéséhez és az erre fordított

költségek célszerűségének, indokoltságának alátámasztásához. 5 Miközben a monitoring viszonylag gyorsan képes adatokat szolgáltatni a munkaerőpiaci programok rövid távú hatásairól, az értékelő kutatások eseti jellegű „mélyfúrások”. Az értékelő kutatás az OECD definíciója szerint „a programok tényszerű áttekintését és hatásvizsgálatát jelenti abból a szempontból, vajon megfelelnek-e annak az elvárásnak, hogy eredményt hozzanak a társadalom egészének, vagy a népesség különböző csoportjainak. Arra is kísérletet tesz, hogy költség/haszon megközelítésben kimutassa a nettó eredményeket, pénzügyi és reálgazdasági értelemben egyaránt. Az értékelő kutatások megpróbálják feltárni a programok hatásait a munkaerőpiacra és a költségek hasznosulásának eredményeit ahhoz a helyzethez viszonyítják, amely az intervenció hiányában állt volna elő.” (OECD, 1989) A vizsgálat menetét a

következők szerint lehet felvázolni: • Először azokat a változásokat kell empirikusan leírni, amelyek egy-egy munkaerő-piaci program célirányos alkalmazásának tulajdoníthatók. • Másodszor okelemzéssel el kell választani az intézkedések által előidézett eredményeket azoktól, amelyek enélkül is bekövetkeztek volna. Ez természetesen csak megközelítőleg határozható meg, mivel a társadalmi valóság megismételhető kísérletként nem játszható le újra. • A harmadik lépés a szándékolt és nem szándékolt hatások elkülönítése. A mellékhatás lehet pozitív, semleges és negatív. Ami az utóbbit illeti, a céllal ellentétes állapot csak akkor képezi vizsgálat tárgyát, ha az a programok rendeltetésszerű alkalmazásának a következménye. A jogellenes működtetés kiszűrése az ellenőrzés feladata • A negyedik szakasz ad választ az értékelés igazi céljára, az eredményesség minősítésére. Ennek során a programok

összes fontos hatását szembesítik a bevezetéskor megfogalmazott célokkal. Azt, hogy egy értékelés idáig eljusson, elsősorban az akadályozza, hogy a programcélok pontos kijelölése csak ritkán történik meg. Nyílt és egyértelmű politikai célmeghatározás hiányában viszont a hatásvizsgálatok következmények nélkül maradnak, mivel annak eredményei bizonyos keretek között tetszőlegesen interpretálhatók. • Az ötödik lépés a hatékonyságvizsgálat, ami az intézkedés eredményét hasonlítja össze az alkalmazásához szükséges személyi és anyagi ráfordításokkal. 6 • A költség/haszon elemzés célja, hogy a különböző programok ráfordításainak és eredményeinek az összehasonlításából következtetéseket vonjon le a programok egymáshoz viszonyított hatékonyságára vonatkozóan. Egy ilyen vizsgálat lebonyolításának azonban komoly korlátai vannak. Először is az, hogy csak az azonos célokat követő

programok közül választható ki a „leggazdaságosabb” változat. Ilyenek viszont meglehetősen ritkán fordulnak elő. De ennél fontosabbak az elméleti és módszertani szempontból jelentkező korlátok. A költségek ugyan többé-kevésbé megragadhatók személyi és anyagi ráfordítások formájában, a haszon azonban nehezebben definiálható. Ez ugyanis csak részben számszerűsíthető, továbbá - a hatások időbeli eltolódása miatt - nem egyértelműen mérhető. Így azután túlságosan tág mozgástere adódik a mindenkori egyéni vagy politikai értékítéletnek. • Végül az utolsó lépés a visszacsatolás, ami a meglévő eszköztár folyamatos és problémacentrikus felülvizsgálatához és a módosító intézkedésekhez nyújt segítséget. Értékelő kutatásokra viszonylag ritkán kerül sor. Főleg akkor, ha jelentős koncepcionális döntések megalapozására szolgál. Például, amikor arról kell határozni, mely programokat indokolt

megreformálni vagy megszüntetni. A hatásvizsgálatokat kutatók végzik - vagy a munkaerő-piaci eszközök működtetéséért felelős szervezeten belül, vagy külső kutatóhelyen. A két megoldás kombinálása is gyakran előfordul 3. Bruttó és nettó hatásvizsgálat Azok a munkahelyek, amelyek az aktív munkaerő-piaci programok támogatásával létrejönnek, a program „bruttó” eredményét mutatják. Ez természetesen pozitív hatást gyakorolhat az egyénre, miközben a társadalom egésze számára a jótékony következmények egyáltalán nem érzékelhetők. A mikrogazdasági hatásvizsgálatok elsődleges célja, hogy feltárják az aktív munkaerő-piaci eszközök egyéni következményeit, a makrogazdasági elemzések pedig azt vizsgálják, hogy a programok hogyan hatnak az aggregált foglalkoztatásra és bérszínvonalra. Az utóbbi ennélfogva magában foglalja a holtsúly-, a kiszorító és a helyettesítő hatásokat is. Ebből a

támogatásnak köszönhető „nettó” foglalkoztatás az alábbi összefüggés eredménye: Nettó hatás = bruttó hatás - holtsúly veszteség - helyettesítő hatás - kiszorító hatás. 7 Mit jelentenek ezek a fogalmak? 1. sz táblázat A munkaerő-piaci programokat értékelő kutatásokban gyakran használt fogalmak értelmezése Fogalom Értelmezés Holtsúly- A program eredménye nem különbözik attól, amit anélkül is el veszteség lehetett volna érni. Pl.: bértámogatással elhelyeznek egy munkanélkülit egy vállalatnál, ahol támogatás nélkül is felvettek volna valakit. Helyettesítő hatás A munkáltató egy támogatás nélkül felveendő dolgozót olyan személlyel helyettesít, aki után anyagi hozzájárulást kap. Ennek a foglalkoztatási hatása rövid távon nulla. Kiszorító hatás Nem a munkaerőpiaccal, hanem az árupiaccal összefüggésben használják ezt a fogalmat. Az a cég, amelyik támogatott dolgozóval növeli a

termelését, kiszorítja azoknak a vállalkozásoknak a termékeit, amelyek nem alkalmaznak támogatott munkásokat. Ez akkor is megtörténhet, ha az egyének támogatást kapnak vállalkozás létrehozásához. Lehet „fiskális kiszorításról” is beszélni, munkaerőpiaci összefüggésben Ez akkor fordul elő, ha a központi kormányzat támogatást ad a helyi önkormányzatoknak munkahelyteremtés céljából, amelyek ezt olyan projektekre költik, amelyeket egyébként is megvalósítottak volna. Szelekciós hatás Ez akkor fordul elő, ha a program eredményét olyan, nehezen megfigyelhető tények befolyásolják, amelyeket az értékelés szempontjából nem ellenőriztek. Pl: ilyen lehet az egyéni motivációban mutatkozó eltérés. De előfordulhat az adminisztratív szelekciós eljárás melléktermékeként is: amikor bizonyos egyének meghatározott jellemzők alapján az átlagosnál nagyobb gyakorisággal kerülnek be egy programba (mert a munkaügyi

szervezet munkatársai „lefölözik” a jobbakat, hogy maximálják saját teljesítményüket). Forrás: Fay, 1996. p 43 8 A munkaerő-piaci programoknak lehetnek olyan következményeik is, amelyeket sem a mikro-, sem a makrogazdasági kutatások nem tudnak mérni. Ilyenek például: a tartós munkanélküliség okozta bűnözés és egészségkárosodás csökkenése. Ezek feltárásához olyan átfogó költség/haszon elemzésekre lenne szükség, amelyek pénzügyi értelemben fejezik ki az aktív munkaerő-piaci politika jóléti összefüggéseit. Ehhez rendszerint hiányoznak az információk. Azzal sem elégedhetünk meg, ha egy program hozama a ráfordításainál magasabb. Elvárható ugyanis, hogy egy támogatási forma necsak ebben a megközelítésben legyen eredményes, hanem az alternatív megoldásokhoz képest is ez biztosítsa a legnagyobb a „hasznot”. Ennek bizonyítása azt igényli, hogy a programértékelést az alternatív stratégiákra is ki kell

terjeszteni. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy minél pontosabb válaszokat várunk az értékeléstől, a kutatás annál drágább. Nem véletlen, hogy erre a tevékenységre alapozva az USA-ban már egy egész „iparág” (evaluation research industry) fejlődött ki. 4. Az értékelés súlypontjai Az értékelés célja lehet a munkaerő-piaci programok eredményének a vizsgálata, vagy a program-kivitelezés folyamatának az elemzése. Az előbbit általában követő jelleggel, az utóbbit pedig a végrehajtás során, kísérő kutatásként szokták lebonyolítani. Az általuk változó kombinációkban és eltérő hangsúlyokkal - megválaszolandó tipikus kérdések a következők: a) A programokat a kívánatos és lehetséges mértékben alkalmazzák-e? b) Elérik-e az intézkedések a megcélzott csoportokat? c) Az igénybe vevők (egyének, munkáltatók) körében megfelelő hatást váltanak-e ki? d) Hogyan befolyásolják a foglalkoztatás és

munkanélküliség szintjét és struktúráját? e) Hogy viszonyulnak egymáshoz a problémakezelés alternatív megoldásainak összköltségei? f) Milyen problémák jelentkeznek az intézkedések végrehajtásánál? Tekintsük át kissé részletesebben a kérdések tartalmát és a válaszadás módszereit! a) Fogadókészség: Az, hogy egy program profilja megfelel-e annak a célnak, amiért bevezették, abban mérhető, hogy milyen iránta az érdeklődés. Ebből a szempontból az is gondot okoz, ha túlzott az igénybevétel, mert ennek kielégítése anyagi korlátokba ütközik, de az is, ha az elmarad a várakozástól. Mindkét eset magyarázatot követel Ez 9 empirikus vizsgálatok, vállalati megkérdezések, esettanulmányok segítségével adható meg. b) Célcsoport-irányultság: Ennek a szempontnak annál nagyobb a jelentősége, minél strukturáltabb a munkanélküliség. A célcsoport-orientáció - az, hogy a program résztvevői között megjelennek-e a

legveszélyeztetettebb társadalmi csoportok egyszerű statisztikai módszerekkel meghatározható. Emellett fontos szempont a programban való részvétel időtartamának a mérése is. Ezeknek az eredményeknek az értékelése attól függ, hogy a program bevezetésekor milyen konkrét célokat fogalmaztak meg a résztvevők kívánatos struktúrájára vonatkozóan. Amennyiben ez elmaradt, a „kezelt” csoportok összetételét a munkanélküliek, vagy a foglalkoztatottak struktúrájával kell összehasonlítani. Ebben az esetben azonban nem derül ki, hogy mi tekinthető a program sikere szempontjából szándékolt hatásnak. Ezért a következtetések levonása a politikaformálókra marad. A célcsoport-orientáció értékelése szempontjából tisztázni kell, hogy a program-résztvevők összetételének mennyiben kell igazodnia a munkanélküliek tényleges struktúrájához, vagy mennyiben kell szolgálnia a többszörösen hátrányos helyzetű csoportok

kialakulásának az elkerülését. De előzetes konszenzust kívánatos elérni abban a kérdésben is, hogy egy adott program résztvevőinek a struktúrája hogyan viszonyuljon a konkuráló részcélokat követő többi programéhoz? Ehhez olyan kritériumokat kell kidolgozni, amelyek az empirikus kutatások objektív értékelését lehetővé teszik. c) A programok csoport-specifikus hatása: Hogy kiderüljön, vajon egy program az igénybe vevők körében a célnak megfelelő hatást vált-e ki, mindenekelőtt a szándék egyértelmű definiálására és empirikusan megragadható interpretálására van szükség. Minél komplexebbek a programprofilok, annál kevésbé lehet az értékelésből hiteles következtetéseket levonni, mert az eredmények értelmezésének tág mozgástere van és a részcélok mellékhatásai is torzítják azokat. A célmeghatározás viszonylagos bizonytalansága az idődimenzió tekintetében is problémát jelenthet. Az értékelések

többnyire a programok rövid távú hatásaira koncentrálnak, ugyanakkor azok tényleges befolyása rendszerint csak hosszabb távon érzékelhető, ami gyakran ellentétes is lehet a rövid távon jelentkező eredménnyel. Elméletileg és módszertanilag egyaránt komoly problémát jelent a programtól független mellékhatások kiszűrése. Erre a kontrollcsoport vagy a területi összehasonlítás módszere alkalmas. Az intézkedések egyénekre 10 gyakorolt hatását általában a programok résztvevőinek írásos vagy szóbeli megkérdezésére alapozzák, melynek során elhelyezkedésük, majd időről időre munkában maradásuk felől érdeklődnek. Jól kiépített információs rendszer mellett viszonylag olcsó és periodikusan megismételhető monitoringot tesz lehetővé, ha a különböző programok résztvevőinek a kohorszaiból előállított mintán - a munkaközvetítés és segélyezés rekordjaira alapozva - követik nyomon a „kezelt” egyének

munkaerő-piaci helyzetét. Mélyebb hatásvizsgálatokra azonban csak a speciálisan felépített panelek adnak lehetőséget. d) Az intézkedéseknek a foglalkoztatásra, illetve munkanélküliségre gyakorolt hatása: A munkaerő-piaci programok jelentős részének a foglalkoztatás, illetve munkanélküliség szintjének a befolyásolása a célja. Azt, hogy mennyiben tesznek eleget ennek a funkciónak, általában az intézkedések munkaerőpiacot tehermentesítő hatásával mérik. Ezeknél a számításoknál azonban rengeteg nehézség lép fel. Mivel a munkaerő-piaci programok a munkaerő-állomány összességéhez képest nem túl nagy tömeget érintenek, befolyásuk a foglalkoztatottak vagy munkanélküliek összlétszámában nem mindig mutatható ki. Ugyanakkor a közvetlen hatások mellett általában figyelembe kell venni közvetett befolyásoló tényezőket is. A közhasznú foglalkoztatásnál pl abból lehet kiindulni, hogy a kommunális beruházások

pótlólagos keresletet teremtenek más ágazatokban, de legalább is az építőanyag iparban. Továbbgyűrűző hatást eredményez az is, hogy a munkanélküli járadéknál magasabb munkabérek többlet javak és szolgáltatások beszerzésére adnak módot. Mivel ez nem azonnal realizálódik, a pótlólagos foglalkoztatás is időbeli eltolódással jelentkezik. Emiatt az intézkedések foglalkoztatásbővítő és munkanélküliséget csökkentő hatása eltérhet egymástól. Ezek a hatások szimulációs modellekkel becsülhetők meg. A modellszámításoknál egy sor tényezőt természetesen csak hipotetikusan lehet figyelembe venni. A munkaerő-piaci hatásbecslések kritikus pontja a pótlólagosság problémaköre. Közismert ugyanis, hogy a támogatott foglalkoztatás egy része - a jogellenes igénybevételből adódóan - olyan munkahelyeken jelenik meg, amelyek már léteznek vagy enélkül is megteremtődnének. Ennek megragadására a programokat kivitelező

munkáltatók alapos kikérdezésével tesznek kísérletet, aminek eredményeit a modellszámításba beépítik. e) A programok költségei és a költségek összehasonlítása: Mivel a munkanélküliség nagy teher a költségvetésnek, a munkanélküli biztosításnak és a társadalombiztosításnak is, 11 az ezzel kapcsolatos kiadások állandó témái a politikai vitáknak, különösen költségvetési hiány idején. Tipikus kiindulópontnak az a kérdés tekinthető, hogy a munkaerő-piaci problémák kezelésére fordított közkiadások milyen alternatív megoldásokat tesznek lehetővé vagy kívánatossá? Konkrétan: mennyivel drágább pl. közhasznú munkán foglalkoztatni a munkanélkülieket, mint munka nélkül hagyni őket? Az aktív munkaerő-piaci programok reálkiadásai („nettó költsége”) ennélfogva csak úgy határozhatók meg, ha az egyes programok (direkt és indirekt) ráfordításaiból („a bruttó költségből”) levonják a

munkanélküliség azon költségeit, amelyek attól függetlenül is felmerülnének. A programköltségek (közvetlen és közvetett) számbavétele mellett szükség van annak meghatározására is, hogy az intézkedések milyen mértékben csökkentették a munkanélküliséget. Ez az első lépés a költség/haszon vizsgálathoz. A komplex költséghatékonyság elemzésnek azonban - mint már szó volt róla - komoly korlátai vannak. Számos költségelem és haszon ugyanis nem mérhető Ezért az elemzés három kérdés megválaszolására szorítkozhat: − Mennyiben enyhítik a munkanélküliséget az aktív programok, azaz hányan lettek volna munkanélküliek ezen intézkedések nélkül? − Mekkora az elkerült munkanélküliség bruttó költsége? − Mekkora az elkerült munkanélküliség nettó költsége, azaz a mérhető ráfordításokat és hasznokat számba véve mekkora a költségvetésre, a munkanélküli biztosítási alapra és a

társadalombiztosításra nehezedő pénzbeli többletráfordítás? f) A programok kivitelezése: A munkaerő-piaci intervenció bevezetésének és kivitelezésének mint folyamatnak a vizsgálata az un. implementáció-kutatás feladata Ez magában foglalja a program koncepciójának, meghirdetésének, bevezetésének, eljárási szabályainak, bonyolításának stb. elemzését Az implementáció-kutatásnak tehát elsődlegesen közigazgatás-tudományi, igazgatásszociológiai és politikatudományi dimenziói vannak, amelyekkel a munkaerő-piaci szervezeten belül folyó programértékelések általában nem foglalkoznak. Szükség esetén megfelelő profilú kutatóhelyeket bíznak meg a kivitelezés folyamatának vizsgálatával. Azt, hogy ezek a kérdések konkrétan milyen formában merülnek fel az egyes aktív munkaerő-piaci eszközökkel kapcsolatban, továbbá potenciálisan milyen pozitív és negatív hatásokat hordoznak ezek a programok, illetve

melyek azok a pontok, ahol 12 szabályozási technikákkal enyhíteni lehet a nettó hatást rontó tényezőik befolyását, a következő táblázat mutatja be. 2. sz táblázat Munkaerő-piaci programok lehetséges hatásai és szabályozásuk fő szempontjai Munkaerő-piaci Lehetséges pozitív Lehetséges negatív Szabályozandó program hatások hatások kérdések Foglalkoztatási 1, Tartós Holtsúly, 1, Ki kapja a támogatás foglalkoztatáshoz helyettesítés, támogatást? (bértámogatás vezethet, az egyén kiszorítás. + beruházási munkatapasztalat- támogatás) szerzésének (egy összegben, elősegítésével. folyamatosan)? 2, Segíti a munkaerő- 4, Legyen képzés is a 2, Mennyi ideig? 3, Milyen formában piaci körforgást. támogatott 3, Növeli a tényleges állásban? munkaerő- 5, Mi a program kínálatot, mert optimális mérete? segíti az egyént 6, A munka nélkül abban, hogy töltött idő mely kapcsolatban

szakaszában maradjon a célszerű felajánlani munkaerőpiaccal. a programba 4, Alkalmas a lépést? munkavállalási 7, Milyen alapból hajlandóság finanszírozzák? tesztelésére. Közhasznú A hátrányos foglalkoztatás helyzetűeket segíti abban, hogy újra 1, Kiszorítja a magánszektort. 2, A hozzá tapadó 1. Mennyi ideig tartson? 2. Milyen területen kapcsolatba stigma nem alkalmazzák, hogy kerüljenek a javítja a minimalizálják a munkaerőpiaccal. résztvevők kiszorító hatást? 13 foglalkoztathatóságát. 3. Hogyan maximálják ezeknek az állásoknak a hasznát, alacsony termelékenységük ellenére? 4. Milyen bért folyósítsanak a résztvevőknek? Újra- Csökkenti a Növelheti a Milyen módon elhelyezkedési munkanélküliséget. kiadásokat, mert határozzák meg a olyan kifizetést tesz prémium nagyságát, lehetővé, ami folyósítási idejét és az járadékként esetleg újra-foglalkoztatás

megtakarítható. időtartamát? 1, Holtsúly- 1, Milyen időpontban prémium Közvetítés, Csökkenti a munka tanácsadás nélkül töltött időt. veszteség. 2, A tartós munkanélküliek kiszorításához célszerű felajánlani az intenzív tanácsadást? 2, Milyen gyakran vezet, ha a indokolt az munkanélküliség álláskeresést korai ellenőrizni? szakaszában ajánlják. Vállalkozóvá válás támogatása 1, Segíti a vállalkozói 1. Holtsúly attitűd kialakulását. 2 Kiszorítás 2, Erősíti a versenyt az árupiacon. 1. Milyen képzési tartalom felel meg (azokat, akik nem a munkanélküli és a vagy más munkáltató képzésben igényeinek? vesznek részt). 3. Csökkenti az 2. A munkáltatókra bízzák-e, vagy 14 álláskeresés állami intenzitását intézményekre? (képzés alatt lazul 3. Mikor kezdődjön a a kapcsolat a képzés? munkaerőpiaccal) 4. Milyen hosszú legyen? 5. Önkéntes legyen, vagy szolgáljon a

munkavállalási hajlandóság tesztelésére? 6. Kapjanak-e képzési támogatást a program résztvevői? Ha igen, mennyit? Forrás: Fay, 1996. p 44-45 5. Az értékelés módszerei és alkalmazásai A 3. fejezetben makrogazdasági megközelítésben értelmeztük a programértékelés fogalmait. Most mikrogazdasági megközelítésben tesszük ugyanezt, megkülönböztetve egymástól a bruttó eredményt, a bruttó hatást és a nettó hatást. (O’Leary, Nesporova, Samorodov, 2001). Az első a résztvevők szemszögéből elért eredmény A bruttó hatás a résztvevők és nem résztvevők közti eredmény különbsége. A bruttó hatás keveset mond a program hatékonyságáról és könnyen félrevezeti a program irányítóit és a döntéshozókat. A nettó hatás a program résztvevőinek reprezentatív mintájából képzett csoport eredményeit veti össze a nem-résztvevők hasonló összetételű sokaságáéval. Nagy gondossággal kell eljárni az ilyen

kontroll-csoport mintájának a kiválasztásánál. Helyes nettó hatásbecslést csak úgy kapunk, ha a kísérleti alkalmazásban résztvevők véletlenszerűen kiválasztott mintájára támaszkodunk, vagy statisztikai módszerekkel állítjuk elő az ideális kísérleti körülményeket. Illusztráljuk ezeket a fogalmakat egy példával! Vegyünk egy programot, amely a résztvevők újra-elhelyezkedési esélyeinek javítására irányul. Tegyük fel, hogy az elhelyezkedési arány a programból kikerülők körében 60%; az összes munkanélküli esetében 40%, a megfelelően kiválasztott 15 kontroll csoportban pedig 50%. Ebben a példában a program bruttó eredménye 60%, a bruttó hatása 20%, a nettó hatása pedig 10%. A két legnépszerűbb értékelési technika a munkaerő-piaci programok esetében a teljesítmény-követés (performance monitoring), ami általában a bruttó eredményre szorítkozik, továbbá a nettó hatásbecslés (net impact estimation), ami a

beavatkozás hiteles értékét méri. 5.1 Teljesítmény-követés (monitoring) Az aktív eszközökből kikerültek elhelyezkedésének monitorozása a programmenedzsment alapja. Ez a rendszer – mint már utaltunk rá – meghatározott időben szolgáltat adatokat a program eredményeiről, amit teljesítménymutatónak neveznek. Ezek alapján folyamatosan, minden kistérségben, régióban vagy országban meg lehet bizonyosodni arról, hogy az egyes eszközök a kívánt célnak megfelelően működnek-e. A bruttó eredménymérésre alkalmas monitoring rendszerint évente szolgáltat a vezetés számára hasznos információkat. Az ilyen rendszerek kifejlesztéséhez szükség van: az összes érdekelt fél bevonására, minden program világos céljának meghatározására, és megegyezésre abban, hogy mit tekintsünk a cél elérése szempontjából a legjobb mutatónak. Az információs rendszernek egyszerűnek kell lennie, kevés indikátorral, úgy, hogy könnyen lehessen

azokat számítógépre vinni és követni az egész országban. A teljesítménymutatók rendszerint bruttó eredményeket mutatnak, de alkalmassá kell tenni azokat is a régiók és programok közötti összehasonlításra. Összegezve, az indikátorok meghatározásánál követni ajánlatos az alábbi iránymutatásokat: − Az eredményeket kell számba venni az inputok helyett. − A programcélok legyenek világosak. − Az indikátorok száma legyen kevés. − Az indikátorok legyenek előállíthatók a meglévő adminisztratív adatokból. − A kérdőívek legyenek tömörek. − Az indikátorok tegyék lehetővé a régiók és a programok közötti összehasonlítást. − A teljesítménymutatók mindegyike legyen elérhető az ügyfelek és az ÁFSZ munkatársai számára. A jól megtervezett teljesítmény-követő rendszer, kiegészítve a területi különbségeket korrigáló módszerrel, alapul szolgálhat az aktív eszközök tervezéséhez. A 16

következőkben felvázoljuk az értékelési és tervezési folyamat gyakorlati lépéseit. Ezek az un. célmegjelölő terveken alapulnak, amelyek a központi és helyi állami foglalkoztatási szolgálat működését szabályozzák. Ha ez egyszer elkészül, évekig változatlan maradhat. Ehhez éves tervek és negyedéves jelentések kapcsolódnak − A minisztérium meghatározza az aktív eszközök céljait, és azokat a célmegjelölő tervben rögzíti. − A minisztérium iránymutatásokat bocsát ki az aktív eszközök regionális célmegjelölő terveinek elkészítéséhez. − A régiók meghatározzák céljaikat és eljárásaikat a saját regionális tervükben. − A minisztérium és az állami foglalkoztatási szolgálat minden régió számára fő célokat és keretfeltételeket állapít meg a tervévre vonatkozóan. Ezeket az előirányzatokat a regionális éves tervekhez kiadott útmutatókban teszik közzé. − A regionális éves terv összefoglalja az

aktív eszközök működtetésére vonatkozó elképzeléseket. Rögzíti az országos teljesítmény standardokat és a regionális programcélokat, részletezi az igazgatási, követési és tervezési eljárásokat. A régiók pénzügyi előrejelzést is adnak tervezett tevékenységükről. − A tervezési osztály a minisztériumban áttekinti az éves terveket, és elkészíti a minisztérium munkaerő-piaci eszköz/program-tervét, ami egyben a Parlamenttől kért költségvetési források alapja. − A minisztérium megvizsgálja a régiók teljesítményét az előző évi célokhoz viszonyítva, és meghatározza a következő évre vonatkozó célokat. Tájékoztatja a régiókat a következő évben elérhető pénzügyi forrásokról. − A régiók lekérik az aktív eszközök forrásait és felkészülnek a tervjavaslatok és eredmények áttekintésére. − A régiók negyedéves jelentéseket továbbítanak a minisztériumnak az aktív eszközök

működéséről. A monitoring előnye, hogy megteremti az alapját a program-működtetés vezetési információs rendszerének. Ezáltal lehetővé teszi a központi hatóságok számára, hogy helyi szintre decentralizálják döntéseiket az aktív eszközök alkalmazásáról. Az eredményre fókuszálás ösztönzi a költséghatékonyság kultúrájának kialakulását az állami foglalkoztatási szolgálat munkatársi közösségén belül. Az ilyen rendszerek általában magukkal hozzák a követő vizsgálatokat, melynek révén a stáb megismeri a 17 felmérések technikáját. Az információs rendszer és a technikai ismeretek kombinálása kiváló alapozást nyújtanak a további értékelő kutatásokhoz. Jelenleg a monitorozáshoz egyre inkább longitudinális adatokat használnak, amelyek éveken keresztül követik az egyéneket. Ezáltal lehetővé teszik annak vizsgálatát, hogy az aktív eszközök hogyan hatottak elhelyezkedésükre, keresetükre,

munkaviszonyuk hosszára, stb. Ezt a módszert Ausztria példáján mutatjuk be 5.2 Data Warehouse Monitoring A Data Warehouse (DWH) az osztrák munkaerő-piaci szolgálatnál (AMS) egy munkaerő-piaci monitorozási eszköz, ami alkalmas a következők mérésére: - részvétel a különböző típusú munkaerő-piaci eszközökben, - ezeknek az intézkedéseknek az eredményei, - a résztvevők csoportjának jellemzői, beleértve a foglalkoztatás-történetükről szóló információkat. Ezeket az adatokat a követő monitoring (follow-up monitoring) teszi hozzáférhetővé. A DWH kifejlesztését az indokolta, hogy: - Ausztria 1995-ben csatlakozott az EU-hoz, s azóta az Európai Szociális Alap (ESZA) által finanszírozott programokat alkalmaz, amelyeket rendszeresen monitorozni kell. - Az EU foglalkoztatási irányvonalai mentén egyre több indikátort kell évente jelenteni. - A növekvő munkanélküliség, és annak egyre nagyobb költségei szükségletet

teremtettek a munkaerő-piaci teljesítmények monitorozására. A Munkaerő-piaci Monitoring létrejötte Kezdetben a DWH csak az AMS által gyűjtött adatokra épült. Ennek az volt a hátránya, hogy az AMS tevékenységét (aminek részletes elemzését lehetővé tették az adatok) nem lehetett összekapcsolni a munkaerő-piaci teljesítményekkel, sem aggregát szinten, sem pedig az egyén szemszögéből, hogy követni lehessen a korábban munkanélküliek, vagy az aktív eszközökből kikerültek életútját. A munkaerő-piaci információk szélesítésére akkor nyílt mód, amikor hozzáférhetővé váltak az Osztrák Társadalombiztosítási Intézetek Szövetségének (HV) adatai. Mivel a TB adatok a társadalombiztosítás valamennyi epizódját tartalmazzák, ezek összekapcsolása az AMS adataival egy átfogó monitoring rendszer kiépítésére kínált lehetőséget. Nemcsak az állomány-adatok, 18 hanem az áramlási adatok is elemezhetők ezen a

longitudinális adatbázison. (Mahringer, 2004) 1997-ben a Szövetségi Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium elindított egy ESZA projektet, amely az aktív eszközök követő indikátorainak meghatározására irányult. Ez volt az első lépés a közös adminisztratív adatbázis kialakításához. A kezdeményezés a minisztériumi szakértőktől érkezett arra, hogy egy átfogó adatraktárt hozzanak létre. Ehhez az AMS is csatlakozott, ami elengedhetetlen feltétel volt a DWH projekt sikeréhez. Ez abból következett, hogy az AMS már működtette a DWH korábbi verzióját, a saját adataira alapozva, így rendelkezésre állt a know how és a hardver kapacitás is az új fejlesztési fázis megkezdéséhez. Ennek költségeit a minisztérium állta A DWH projekt vezetője az AMS volt, és a szervezet lett a DWH tulajdonosa is. A fejlesztés kb. 1,3 millió euróba került, amit részben az ESZA finanszírozott Egy elemző csoportot hoztak létre, amiben minden érdekelt

fél képviselője részt vett: a minisztériumé, az AMS-é és az IT szolgáltatóé, amely felelős volt a DWH felépítéséért. A DWH első változata 1998-ra lett kész, a Munkaerő-piaci Monitoring projekt pedig 2001-ben kezdett működni. Ezen a minisztérium és az AMS részéről 18 fő dolgozott Ausztriában szokatlan, hogy egy nagy újdonságtartalommal bíró fejlesztési projektet egy adminisztratív hatóság állítson elő. A DWH folyamatos aktualizálását és működtetését az AMS végzi. Ennek éves költsége 21 ezer euró Adatszolgáltatók és adatvédelem Mint említettük, a DWH korábbi verziója csak AMS adatokat tartalmazott. Ezek továbbra is meghatározó elemei a jelenlegi rendszernek. Emellett a HV adja át a TB egyéni adatállományát, ami információkat tartalmaz a biztosítási eseményekről és a biztosítottak jellemzőiről. Ha egy munkaszerződéssel biztosított jogviszony jön létre, a munkáltatót is beazonosítják, aki jelenti a

keresetet. A HV és az AMS legalább havonta frissíti a DWH felé adatállományát (a béradatokat csak évente frissítik, októberben). Az adatok a DWH-ban anonim formában érhetők el: a név, a cím, születési adat és az egyéni TB-kód nem rögzíthető. Ugyanakkor az adatok a DWH törzstáblázataiban egyéni formában is megtalálhatók, és személyi kódokkal megteremthető a kapcsolat a különböző adatbázisok között. Ezek a kódok az egyéni TB-számokból származtathatók Az Osztrák Adatvédelmi Bizottság elfogadta ezt a megoldást. 19 A TB adminisztratív adataitól a Munkaerő-piaci Monitoring rendszerig A DWH monitoring fejlesztési folyamatát három feladatrészre lehet osztani: a) Elérhetővé kell tenni az adatokat, megszervezni és összekapcsolni az egyéni információkat. b) Az adminisztratív adatokat „lefordítani” fontos munkaerő-piaci jellemzőkre. c) Megtervezni a szoftvert és meghatározni azokat az indikátorokat, amelyek könnyű

hozzáférhetőséget biztosítanak az adatokban rejlő információkhoz. a. Az adminisztratív adatbázisok elérése és integrálása Az egyéni foglalkozástörténet a TB adatbázisában régóta rendelkezésre áll Ausztriában. Ezek biztosítási események szerint vannak tárolva. Kb 200 fajta biztosítási jogosultság létezik, amelyek közül néhány a foglalkoztatási viszonyhoz, azon belül az alkalmazotti, önfoglalkoztatói, a marginális foglalkoztatotti státushoz, vagy egyéb atipikus munkaviszonyhoz kapcsolódik. A munkaviszonyt illetően is különbséget kell tenni a fizikai és szellemi dolgozók, a köztisztviselők és a tanoncok között. A köztisztviselőket kivéve az adatbázis az összes osztrák foglalkoztatottat tartalmazza, biztosítási eseményeikkel együtt. A járadékfizetéseket, mint pl az öregségi nyugdíj, a rokkant járadék, a munkanélküli járadék, a gyes stb. ugyancsak nyomon lehet követni Sajnálatos módon a foglalkoztatási

információk között nem szerepel a munkaidőbeosztás. Mivel a TB adatokat naponta regisztrálják, ezek longitudinális adatállományt biztosítanak a DWH-n belül 1997 óta, beleértve a biztosítási eseményeket. Emellett az egyéni jellemzők (kor, nem, nemzetiség, munkáltató ágazati hovatartozása és telephelye) is rendelkezésre állnak. Más jellemzők pedig kiszámíthatók, mint pl: - a foglalkoztató létszámnagysága, - ki- és belépések vállalati és egyéni szinten, - foglalkoztatásban, munkanélküliségben és a munkaerőpiacon kívül töltött napok száma, - munkaviszony hossza. Egy másik adatállomány az egyes munkahelyen elért éves keresetet tartalmazza (csak az alkalmazottaknál, de a köztisztviselőkre nem). Ezek az adatok némileg torzítottak, a TB járulékfizetésnél alkalmazott kereseti plafon miatt, de ez a keresetek alig 10 százalékát érinti. Ezek a kereseti adatok a foglalkoztatáshoz kapcsolhatók, ami alapján 20

megbecsülhetők a napi és havi keresetek. Ezáltal indikátorok képezhetők egyéni és vállalati szinten. A TB adatain kívül a DWH természetesen az AMS adatbázisait is magában foglalja. Ezek is longitudinális adatok, napi információkkal, 1997-ig visszamenőleg. Ebben olyan adatállományok szerepelnek, mint: - az AMS-nél történő nyilvántartásba vétel státusa (munkanélküli, tanonc) - kezelésmód (képzés, bértámogatás, stb.) - munkanélküli ellátások - egyéni jellemzők (kor, nem, régió, nemzetiség, képzettség, korábbi foglalkozás). Az AMS és a TB adatbázisai egyéni kódokkal összekapcsolhatók, így olyan indikátorok képezhetők, amelyek az összes adatbázis valamennyi információjára támaszkodnak. A Munkaerő-piaci Monitoring innovatív eleme, hogy ezeket a nagy adatbázisokat összehozta a DWH keretében, s ezáltal havonta aktualizált adatokat biztosít, az adatvédelmi szabályok betartása mellett. b. A munkaerőpiac

szempontjából fontos témák meghatározása A DWH a jelenlegi formájában a számítási műveleteit az említett adatbázisokra alapozza. Ezek az adatbázisok adminisztratív célokat szolgálnak, ahol a megfigyelési egységet az egyes személyek, a cégek és a munkaerő-piaci státusok (foglalkoztatás, munkanélküliség) képezik. Az adminisztratív adatok nagyon megbízhatók, amennyiben adminisztratív szempontból fontossággal bírnak. Ha ez nem áll fen, az információk kevésbé hitelesek (pl. a VH-nál nincs világos definíció a gyárra, intézményre, mert az a TB-jogosultság szempontjából irreleváns). Mivel az adatokat nem munkaerő-piaci monitorozásra, vagy tudományos célból gyűjtik, a monitorozáshoz számos változó hiányzik belőlük. A TB adatok legfőbb hiányossága például az, hogy nem tartalmaznak képzettségi adatokat, vagy lakóhelyet. Mivel az információk egyénileg és longitudinálisan elérhetők, számos alkalmazási lehetőség

áll rendelkezésre a felhasználónak. Egy csomó munkát fektettek be azért, hogy az adatokat munkaerő-piaci monitorozása is alkalmassá tegyék. Ez először egyéni szinten történt. A karrier-monitoring tábláihoz például úgy kellett összekapcsolni a különböző munkaerő-piaci státusokat, hogy minden napra egy domináns státus jusson. Számos hasonló művelet képezi a DWH és a monitoring rendszer bázisát. 21 A munkaerő-piaci monitoring másik innovatív eleme, hogy az adatok feldolgozása intelligens módon történik. Fontos eredménynek számítanak a táblázatok, amelyek még mindig tartalmaznak egyéni információkat. Ezekben az output táblákban az információk adminisztratív jellegének hiányosságait már kiküszöbölték. Az elő-feldolgozott adatok tudományos célokra is használhatók. c. Indikátorok meghatározása Ez a nyers adminisztratív adatoktól a monitoring rendszerhez vehető utolsó lépés. A DWH Munkaerő-piaci Monitoring

rendszerén belül három monitoring modul ad áttekintést az osztrák munkaerőpiacról: a követő monitoring, a karrier monitoring és a vállalati monitoring. A követő monitoring egy sor eredményindikátort ad a különböző AMS- beavatkozásokról. A bértámogatás résztvevői esetében például használhatók a mennyiségi megoszlások, a munkaerőpiacra való belépés adatai, a jövedelem. Ezek az adatok a résztvevők különböző típusai szerint csoportosíthatók. Nemcsak egyéni jellemzők alapján (kor, nem, rokkantság), hanem a kezelésmód ismérvei (pl. a hossza) és a kezelést megelőző státus (pl. tartós munkanélküli) szerint is A reintegrációs problémák súlyosságának összehasonlását teszi lehetővé a kezelést megelőző és követő időszak bemutatása. Ennek a módszernek a hátránya, hogy a monitoring rendszerből hiányzik a kontrollcsoport. A karrier-monitoring a DWH Munkaerő-piaci Monitoring rendszerének második

része. Célja, hogy bepillantást engedjen a munkaerőpiac dinamikájába. Az AMS és a TB rekordjaira épül. Az egyéni karrier megfigyeléséhez szükség van az adatok aggregálására és a nyers adatokban rejlő párhuzamos epizódok közötti prioritási sorrend meghatározására. A karrier monitoring azokat a fogalmakat használja, amelyeket már a DWH adatbank tábláinak elkészítése során meghatároztak: az adatállományban szereplő minden személyhez domináns státust rendeltek minden napra, ennélfogva csökkent a komplexitás (többes epizód egyidejű előfordulása). A karrier-monitoring az időszakos munkaerő-piaci adatok jelentős bővítését teszi lehetővé. A monitoring vívmányai: - A regisztrált foglalkoztatottak, munkanélküliek és bizonyos, munkaerőpiacon kívüli csoportok (nyugdíjas, gyesen lévő) közel teljes megjelenítése. 22 - Az egyének foglalkozási státusok szerinti elemzésének megválasztása, nemcsak a meglévő

állások száma szerint, ahogy a TB a havi foglalkoztatási adatokat publikálja. - A marginális munkaviszony megfigyelése és a gyermekgondozási segély összekapcsolása más munkaerő-piaci státussal. - Az állomány- és áramlás-adatok elemzési lehetősége. - Az adatok bontása különböző társadalmi-demográfiai csoportok szerint és vállalat-típusonként. A karrier-monitoring a követő-monitoringnál alkalmasabb olyan informatív táblázatok előállítására, melyek standard jelentésként használhatók. A vállalati monitoring a legkevésbé fejlett, mégis fontos szempontokkal járul hozzá a monitoring rendszerhez. A Munkaerő-piaci Monitoringban a vállalatokat kategorizálni lehet iparágak és méretnagyság szerint, sőt foglalkoztatotti állományuk, növekedésük és a fluktuáció alapján is. Eddig a vállalati monitoring csakis a TB rekordokból előállított adatokra támaszkodik. Ezt a közeljövőben kapcsolják össze az AMS

munkáltatói információival. Ez a bővítés nagyon ígéretes, hát mégha olyan információkkal is kiegészülne, mint a kereskedelmi forgalom, profit, export, beruházások, K+F kiadások és a munkahelyi képzés. Ez akkor válna lehetővé, ha a DWH adatait hozzákapcsolnák az osztrák statisztikai hivatal vállalati regiszteréhez. 5.3 Nettó hatásbecslés A nettó hatásbecslés az igazi útja az aktív eszközök által generált pótlólagos haszon mérésének. Arra a kérdésre ad választ, hogy „Milyen hatást gyakorolnak az aktív munkaerő-piaci eszközök a résztvevőkre? Azaz, hogy változnak munkaerő-piaci eredményeik ahhoz a helyzethez képest, ami ezek igénybevétele nélkül következett volna be?” Mivel az aktív eszközök résztvevőinek magatartását lehetetlen megfigyelni ezek nélkül, helyettük megfelelő alternatívát kell választani. A nettó hatásbecslés lényege, hogy a program résztvevőinek eredményeit egy jól kiválasztott

kontrollcsoporthoz viszonyítva ítélik meg. Következésképpen azoknak a személyi jellemzőknek, amelyek befolyásolják a munkaerő-piaci sikert, durván azonosnak kell lenniük a résztvevők esetében és a kontroll csoportban egyaránt. 23 A fő értékelési probléma a kontroll csoport kiválasztása. Ez létrehozható klasszikus helyi kísérletekkel, feltéve, hogy mind a résztvevők köre, mind a kontroll csoport tagjai véletlenszerűen kerülnek kiválasztásra, vagy kvázi-kísérletként, amely a véletlenszerű mintavételt statisztikai módszerrel végzi el. Az utóbbi gyorsabb és olcsóbb ez előbbinél Ebben a tekintetben a legelőnyösebb helyzetben kétség kívül az USA van, ahol a munkaerő-piaci, de általában a közgazdasági és ökonometriai kutatások is jóval magasabb szintet értek el és hosszabb múlttal rendelkeznek, mint Nyugat-Európában. Emellett az információs bázis, különösen a követő vizsgálatokhoz szükséges

longitudinális adatok is összehasonlíthatatlanul gazdagabbak. Ez kedvező alapot teremt az Amerikai Egyesült Államokban régóta alkalmazott kísérleti (experimentális) kutatásokhoz. A jogosultak közül véletlenszerűen választják ki a kísérlet résztvevőit Attól függően, hányféle beavatkozás hatását kívánják lemérni, a sokaságból egy vagy több „kezelt” csoportot alakítanak ki. Emellett véletlenszerűen képeznek egy kontrollcsoportot is, melynek tagjai csak a normál munkaerő-piaci szolgáltatásokat vehetik igénybe. Nekik nem szabad tudniuk a kísérletben való részvételről Csak így érvényesül a kontroll-csoportnak az a funkciója, hogy a tagjain keresztül regisztrálják azokat a változásokat, amelyek spontán módon, a beavatkozás nélkül következnének be. Hozzájuk képest mutatható ki a „kezelt” csoportoknál elért többleteredmény, azaz a program nettó hatása. A kontroll-csoport módszer társadalomtudományi

kutatásokban való alkalmazhatóságát illetően komoly fenntartások fogalmazódnak meg. Ezek egyrészt gyakorlati, másrészt etikai, végül pedig politikai természetűek. A gyakorlati akadályt az jelenti, hogy egy klasszikus kísérlet lebonyolítása drága és nagyon időigényes. Morálisan viszont azért nem fogadható el, mert kísérleti célból kizárja az egyéneket azokból a programokból, amelyek javíthatnának a helyzetükön. Politikai megközelítésben pedig az egyenlő jog elvével ütközik, ha a kontroll-csoport tagjait szelektálják a kísérletből. A méltányosság elve ugyancsak feltételezi, hogy az egyének szabadon dönthessenek a részvétel vagy távol maradás kérdésében. (Koning, Munnik, 1989) Az USA-ban ezeket a fenntartásokat úgy kezelik, mint elkerülhetetlen áldozatot, amit a jövő jobb munkaerő-piaci programjainak a kialakítása érdekében meg kell hozni. Európában viszont emiatt nem bonyolítanak le klasszikus kísérleti

kutatásokat. (Schellhaaß, Schubert, 1992.) Ehelyett inkább kvázi experimentális módszereket 24 alkalmaznak, amelyekkel vagy a különböző programokba önként jelentkező emberek csoportjainak eredményeit hasonlítják össze egymással, vagy azokból választják ki a kontroll-csoportot, akik saját elhatározásukból nem kívántak részt venni a programban. Gyakori az is, hogy egy-egy eszközt csak bizonyos régiókban vezetnek be és azok eredményeit olyan térségekével hasonlítják össze, amelyek nem kerültek be a kísérletbe. Ennek az az előnye, hogy nemcsak a célcsoport szemszögéből vizsgálható a program hatása, hanem tágabb megközelítésben is, - amire a kontroll-csoport módszer nem adna lehetőséget. Ugyanakkor kétség kívül fennáll a szelekciós torzulás veszélye A kontroll-csoport módszer mellett a programértékelés természetesen más, ismert technikák alkalmazását is feltételezi. Ezek két fő csoportra oszthatók: a

mennyiségi és a minőségi módszerekre. (Hedges, Ritchie, 1987) A mennyiségi módszerek háromféle információs bázisra épülnek: a) A munkaügyi szervezet által vezetett nyilvántartásokra, amelyek közül a regisztrált állásajánlatokról és állásnélküliekről, a segélyezettekről, továbbá a munkaerő-piaci programok résztvevőiről rögzített adatok a legismertebbek. b) A másik adatbázist átfogó statisztikai felmérések szolgáltatják, amelyekre pénz- és időigényességük miatt csak a legszükségesebb esetben kerül sor. Ezek közül a munkaerő-piaci szolgáltatások értékeléséhez leginkább a két-három évente lebonyolított munkáltatói felméréseket használják, amelyek módot nyújtanak a munkaerő-kereslet mennyiségének és struktúrájának a megismerésére, továbbá a munkáltatók felvételi magatartásának, módszereinek a feltárására. c) Az információgyűjtés leggyakrabban használt módszere a mintavételes eljárás.

Ez olcsóbb, gyorsabb és pontosabb az átfogó felmérésnél, de akkor nem használható, ha a népesség sok alcsoportjára vonatkozó, részletes információra van szükség. Az adatgyűjtés végrehajtható: − személyes interjúkkal (a legelterjedtebb módszer), − postai úton továbbított kérdőívekkel (alacsony a válaszadási arány), − telefonos interjúkkal (nincs mindenkinek telefonja, ezért torzul a minta), − számítógép segítségével készülő interjúkkal (a hordozható komputerek méreteinek és árának csökkenésével arányosan terjedő módszer), 25 − közvetlen megfigyeléssel (akkor alkalmazzák, ha a keresett információ már rögzítve van; ebből véletlenszerűen választják ki azokat, akiknek az adatait feldolgozzák), − nyomon követéssel (esetenként szükség van a mintában szereplő személyek rendszeres időközönkénti megkérdezésére, hogy tudni lehessen, hogyan alakul munkaerő-piaci státuszuk a program

elhagyását követően). A kvalitatív elemzés a program résztvevőinek véleményére alapozott értékelés. Ezek: a kedvezményezettek, a program működtetői és a cégek. A véleményeket kérdőívek vagy interjúk segítségével gyűjtik össze. Ennek során olyan hatásokat próbálnak megbecsülni, amelyek mennyiségileg nem mérhetők. Ezzel a technikával a holtsúly, a kiszorító és a helyettesítő hatás is tetten érhető. Például, az értékelők megkérdezik a munkáltatót, hogy felvette volna-e a program résztvevőjét a támogatás nélkül is? A kutatók kicsi, de gondosan kiválasztott mintával dolgoznak, ami statisztikai értelemben ugyan nem reprezentatív, de a problémás csoportra nézve az. A vizsgálat módszerei a következők: − félig strukturált interjúk, − mélyinterjúk, − csoportos megbeszélések, − résztvevői vélemények, − kívülállók észrevételei. Összegezve: A nettó hatásvizsgálatot alkalomszerűen és

korlátozott méterekben végzik. Ezek kiegészítik, de nem helyettesítik a teljesítménymutatókra alapozott monitoring rendszerét. A kettő együtt ugyanakkor teljes képet ad a programok hatékonyságáról A nettó hatásbecslés a beavatkozás hozzáadott értékéről tájékoztat, de csak egy adott időpontra érvényes módon. A monitoring viszont rendszeres adatokat szolgáltat, széles földrajzi területről. A bruttó eredmények standardjait a nettó hatásbecslésre támaszkodva lehet meghatározni. Az aktív eszközök nettó hatásvizsgálatának fő elvei: - A kontrollcsoport megtervezése. - Azonos hozzáférhetőségi feltételek. - Megfelelő méretű minta. - Azonos valószínűség a mintakiválasztásnál. 26 - Standard program-kivitelezés. - Ésszerű költségek. - Gyakorlatias idősáv. - Stabil értékelési feltételek. - Összehasonlíthatóság más programokkal. 6. Programértékelés a gyakorlatban A programértékelés

fontosságát, kiterjedtségét és gyakoriságát tekintve nagy különbségek vannak az egyes országok között. Monitoring majdnem minden piacgazdaságban létezik, de naprakészsége és hatóköre eltérő, csakúgy, mint a gyűjtött adatok jellege. Az értékelő kutatások - mint már utaltunk rá - az Amerikai Egyesül Államokban a legfejlettebbek. Ez annak köszönhető, hogy az aktív munkaerőpiaci programokat a szövetségi költségvetésből finanszírozzák, kongresszusi jóváhagyás után. Ezt azonban meg kell előznie egy kísérleti projektnek, aminek (több éves) hatásvizsgálata a döntéshozatal feltétele. Az értékelő kutatásokért a Munkaügyi Minisztérium a felelős, amely egyetemeket, kutatóintézeteket vagy privát tanácsadó cégeket bíz meg ezzel a feladattal. A megbízottak a MÜM módszertani irányításával és szakmai ellenőrzése mellett látják el szerződésben vállalt feladatukat. Az elfogadott programok eredményességéről a

Kongresszus bizottságainak rendszeresen be kell számolni, amihez a kísérleti szakaszban javasolt és a program bevezetésekor kiépítendő információs rendszer (monitoring) adatai nyújtanak támpontot. A szövetségi szinten összegyűlő eredménymutatókból olyan standardokat határoznak meg, amelyeket az elvárt teljesítmények minimumaként fogalmazzák meg a program kivitelezőivel szemben. A Munkaügyi Minisztérium mellett az Amerikai Egyesült Államok Számvevőszéke is végez érdemi hatásvizsgálatokat. Ezt azért tartják szükségesnek, mert annak a főhatóságnak a programértékelései, amelyek felelősek ezeknek a működtetéséért, a valóságosnál kedvezőbb színben tüntetik fel az eredményeket. Kanadában 1986-ban hoztak létre egy csoportot a Foglalkoztatási és Bevándorlási Minisztériumban a munkaerő-piaci programok és a munkaerő-piaci szervezet működésének értékelésére. Azóta ez főosztállyá nőtte ki magát A főosztály

minden évben összeállítja programértékelési tervét, amit a Számvevőszék hagy jóvá. Az amerikaiakkal ellentétben itt nem kísérleti jellegű programértékelést végeznek, hanem az intézkedések bevezetésének és kivitelezésének a folyamatára helyezik a hangsúlyt. 27 Véletlenszerű mintavételt csak ritkán alkalmaznak. Ehelyett meghatározott célcsoportokat választanak ki vizsgálatra. Erre külső kutatóhelyeknek is adnak megbízást. A munka eredményét közvetlenül és azonnal alkalmazzák a gyakorlatban Ausztráliában a 80-as évek elején felállított Munkaerőpiaci Kutatások irodája végezte többek között - az értékelő kutatásokat, a Nemzetközösség Kormányzatának szponzorálásával. Ez a foglalkoztatásért felelős minisztériumhoz tartozó ügynökség volt. Az irodát 1986-ban átszervezték és az értékelő funkciót a minisztériumba telepítették. Európában a hetvenes évek közepén indultak meg a

programértékelések. Az Egyesült Királyságban azóta végzik ezt a munkát (1974), amióta működik a Manpower Service Commission - a munkaerő-piaci szervezetet felügyelő tripartit bizottság. A munkaügyi politika és a foglalkoztatási szolgáltatások, illetve eszközök értékeléséért hivatalosan a Munkaügyi Minisztériumot terheli a felelősség. Ennek foglalkoztatási igazgatóságát belül az Employment Service (a munkaügyi szervezet központja) a végrehajtó szerve számos munkaerő-piaci intézkedésnek, illetve ezek hatásvizsgálatának. A MÜM közgazdasági, kutatási és értékelési főosztálya, valamint a Munkaerő-piaci Szolgálat kutatási és értékelési csoportja együttesen döntik el - a munkaügyi politikát kidolgozó részlegek bevonásával - a kutatások témáit és azt, hogy közülük mely projekteket bonyolítják le maguk, illetve milyen feladatokkal bíznak meg külső szakértőket. (Child, 1992.) Németországban

Foglalkozáskutató a Szövetségi Intézete, Foglalkoztatási továbbá külső Ügynökség Munkaerő-piaci kutatócsoportok vesznek és részt hatásvizsgálatokban, ami igazából a nyolcvanas évek elejétől indult fejlődésnek. Svédországban pedig 1979-ben kezdték el az un. programkövető vizsgálatokat, amelyek a MÜM Munkaerőpiac-politikai Kutatások Igazgatóságán, illetve az általuk megbízott független kutatóhelyen azóta is rendszeresen folynak. Változó színvonalon és hangsúllyal, illetve eseti jelleggel kerül sor a munkaerő-piaci intézmények és eszközök értékelésére, Dániában, Franciaországban, Finnországban, Hollandiában és Írországban. Ugyanakkor egyáltalán nem folynak ilyen munkák Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban és Görögországban. A következő táblázatban bemutatjuk, hogy mely országokban milyen típusú kutatásokat bonyolítottak le néhány konkrét munkaerő-piaci program

értékelésével kapcsolatban. 28 3. sz táblázat Értékelő kutatások eredményei 1. Munkanélküliek számára szervezett képzés A program Módszer Vizsgált kérdések Főbb eredmények neve BELGIUM Vállalati Vállalati képzés interjú 1, Képzés nélkül is felvették volna? Holtsúlyveszteség:35% 2, Olyan helyett vették fel, aki nem vett részt Helyettesítés: 9% képzésben? SVÉDORSZÁG Kvázi Hogyan befolyásolta a Azok, akik 1994-ben Munkaerő-piaci kísérlet képzés a keresetet? képzés képzésben vettek részt, 3%-kal magasabb keresetet értek el hat hónappal a képzés befejezése után, mint a kontroll-csoport. KANADA Kvázi Keresetre és a Rövid távon jelentős Tartós kísérlet foglalkoztatásra kereseti előny; hosszú gyakorolt hatás. távon ez eltűnt. De: a munkanélküliek foglalkoztatásának foglalkoztatás támogatása (kevés többlethozama rövid- munkahelyi és hosszú távon képzés+ egyaránt

jelentős: bértámogatás) +11%. USA 1, JPTA (képzési program) Klasszikus Keresetre gyakorolt Nem érzékelhető kísérlet. hatás. különbség a kontrollcsoporthoz képest. 2, Szakmaváltási program Kvázi Keresetre gyakorolt Nincs számottevő kísérlet. hatás. előny a képzésben részt nem vevőkhöz képest. 29 3, Elbocsátott dolgozók Kvázi képzése. kísérlet. Keresetre gyakorolt Minden képzési hatás. fokozatban 6-7%-os kereseti előny, de ez csak 2-2,5 évvel a képzés befejezése után jelentkezett. EGYESÜLT Kvázi Foglalkoztatás és A ledolgozott hónapok KIRÁLYSÁG kísérlet. kereset az 1993-ban száma a képzésben Foglalkoztatást befejezett résztvevőknél 8%-kal elősegítő képzés képzéseknél (1995-ig hosszabb volt, mint a elért eredmény) kontroll-csoportban. 30 Értékelő kutatások eredményei: 2. Bértámogatás A program neve Módszer Főbb eredmények BELGIUM Vállalati Holtsúly:

53% Bértámogatás interjú. Helyettesítés: 36% AUSZTRÁLIA Kérdőíves A programból kikerültek jóval nagyobb JOBSTART vizsgálat. arányban voltak állásban 6 hónappal annak magánmunkáltatóknak lezárása után, mint a kontroll-csoport tagjai. EGYESÜLT KIRÁLYSÁG 1, Képzési és Munkáltatói/ foglalkoztatási munkavállalói támogatás felmérés. 2, JOBSTART Holtsúly: 16-20 %. Munkáltatói/ A támogatással elhelyezkedők 69%-a enélkül (munkavállalók- munkavállalói is munkába állt volna. nak fizették, 3 felmérés. hónapra) USA Klasszikus A nők jelentős kereseti előnyre tettek szert a Bértámogatás kísérlet. teljes vizsgálati idő alatt; a férfiak többlet- hátrányos keresete csak a második szakaszban volt helyzetűek érzékelhető, a kontroll-csoporthoz viszonyítva. felvételéért 31 Értékelő kutatások eredményei: 3. Vállalkozóvá válás támogatása A program Módszer Főbb eredmények

neve USA Munkahely- Interjú Az önfoglalkoztatás támogatása jelentős teremtési munkahely-teremtéssel járt, de a támogatás (pilóta munkajövedelem alacsonyabb volt, mint a projekt) többi program résztvevőinél. Klasszikus Washington: 1, Az önfoglalkoztatásra felkészített csoport kísérlet. tagjai korábban és nagyobb valószínűséggel önfoglalkoztatás lettek vállalkozók, mint a kontroll-csoport (pilóta projekt) tagjai. 2, Kisebb gyakorisággal váltak alkalmazottá, s ha az megtörtént, ezt később kezdték és alacsonyabb fizetéssel. 3, A program általánosságban növelte a foglalkoztatás valószínűségét, aminek időtartama átlagosan két hónappal hosszabb volt, mint a kontroll-csoportnál. 4, Érdemleges kereseti előny nem érzékelhető. 5, Két hét munkanélküli járadék-megtakarítás a kontroll-csoporthoz képest. NORVÉGIA Vállalkozóvá A túlélési ráta több mint 50% volt, 4 évvel a Felmérés. válás

támogatása támogatás befejezése után. A magasabb képzettségűek és a 30 éven felüliek a leginkább sikeresek. 7. Az értékelések tanulságai A legfejlettebb munkacsoportokat, országokat amelyek tömörítő egy-egy OECD program rendszeresen azonos működtet módszerekkel olyan történő 32 hatásvizsgálatát végzik el. Emellett időről időre összehasonlítják a programértékelő munka eredményességét is. Az első, a 90-es évek közepéről származó jelentés külön fejezetet szentelt a programértékelés hiányosságainak. (OECD, 1995) Lássunk néhányat ezek közül! A tanulmány önkritikusan elismerte, hogy a komplex programértékelések és monitoring-elemzések csalódást okoztak, mert kevéssé járultak hozzá ahhoz, hogy hasznosítható következtetéseket lehessen levonni belőlük az intézkedések eredményességére, a „jó”, illetve „rossz” programok elkülönítésére nézve. A csalódás a hiteles

értékelések viszonylagos szűkösségére, a megfelelő adatok hiányára és az alkalmazott módszerek korlátaira vezethető vissza. Az értékelések talán legáltalánosabb fogyatékossága az, hogy nem derül ki, hogyan befolyásolták a résztvevők munkaerő-piaci esélyeit maguk a programok, illetve működési környezetük. Így nemigen hasznosíthatók eredményeik sem időbeli, sem pedig komparatív összehasonlításra. Egy adott intézkedés végrehajtása alatt ugyanis - ha minden más tényezőt változatlannak tételezünk - jelentősen megváltozhat a helyi munkaerőpiacon megjelenő üres állások száma és összetétele, ami módosíthatja az egyének elhelyezkedési lehetőségeit. Az értékelések ezt vagy egyáltalán nem, vagy csak kismértékben vették figyelembe. Jellemző módszertani hiba, hogy a programértékelés során nem mérik a helyettesítő hatást. Pedig nagy munkanélküliség esetén, kevés üres állás mellett elképzelhető, hogy a

munkáltatók előnyben részesítik azoknak a munkanélkülieknek a felvételét, akik után támogatást kapnak, de ezt más munkanélküliek helyett teszik meg. Ebben az esetben az állami beavatkozás csak marginálisan járul hozzá a munkanélküliség általános csökkentéséhez, hacsak a programok révén nem teremtenek pótlólagos munkahelyeket. Az értékelés legfőbb funkciója, hogy az intézkedések célját alapul véve mérje azok sikerét vagy kudarcát, lehetőleg számszerűsített formában. Csakhogy azt tapasztalták, hogy a programcélok általánosságokat tartalmaznak, sőt esetenként egymásnak is ellentmondanak. Ezt a nehézséget úgy hidalták át az értékelések, hogy a résztvevők munkaerő-piaci helyzetének a javítását tekintették fő szempontnak. Ezt olyan mutatókban fejezték ki, mint pl. a programból kikerülők elhelyezkedési aránya, a munkában töltött idő hossza vagy az elhelyezkedésig eltelt idő. Ugyanakkor a vizsgálatnál a

célcsoport-orientációt nem nézték. De hiányzott a mennyiségi mutatók minőségiekkel való kiegészítése is. Ennek alapja lehetett volna a folyamatelemzés, amit 33 sehol nem végeztek. Holott a programtervezők és -működtetők számára ez nyújtaná a leghasznosabb információt. Emellett az egyes programok eredményei, hatásai nem mindig ragadhatók meg empirikusan. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének fontosak. A politikaformálók számára az az elsődleges kérdés, hogy a működő programok közül melyik éri el a célját a legkisebb ráfordítás mellett. Ennek megválaszolásához az összes intézkedés azonos módszerrel való egyidejű értékelésére lenne szükség. Ez egyik országban sem történt meg. A programok hatásvizsgálatát különböző időpontban, másmás módon végezték el Emiatt legfeljebb részleges válaszadásra alkalmasak Számos további elemzésre és sok kísérleti vizsgálatra van szükség ahhoz, hogy az

intézkedések olyan „keverékét” lehessen előállítani, ami a forráselosztást is figyelembe véve megfelel a kérdésben megfogalmazott ideális munkaerő-piaci politikának. Annak fontosságát, hogy a munkaerő-piaci programokat komplex összefüggésükben kell vizsgálni, aláhúzza az a tény is, hogy a határozottan célcsoport-orientált intézkedések ütközésbe kerülhetnek egymással. A fiatalokra koncentráló programok pl minden bizonnyal hozzájárultak a tartós felnőtt munkanélküliek számának és arányának növekedéséhez. Azaz: egy problémás csoport előnyben részesítésének a másik fizeti meg az árát. Ennélfogva a programok ideális kombinálását kell bevenni a politikai prioritások közé, folyamatosan vizsgálva, hogy fenntartásuk megfelel-e a változó munkaerő-paci viszonyoknak. A kilencvenes évekhez képest csak marginális javulást mutattak az újabb értékelések. Ezek rávilágítanak arra, hogy a programok hatása az

elhelyezkedésre és a bérekre rendszerint pozitív, de csekély, és nem is minden esetben ad okot az elégedettségre. Ennek oka a holtsúlyhatás (amikor az adott eredményt a program nélkül is el lehetett volna érni), a helyettesítő hatás (amikor a támogatott személyek a nem támogatottak helyét foglalják el), továbbá a kiszorító hatás (amikor a támogatott tevékenységek kiszorítják a nem támogatottakat), végül a lefölözés (csak a jobban foglalkoztatható munkanélküliek jutnak be a támogatással létrehozott állásokba). Az egyik, ugyancsak az OECD kiadványaként megjelent tanulmány a következőket írja: „Első ránézésre nem tűnnek bíztatónak az aktív munkaerő-piaci eszközök hatékonyságára vonatkozó kutatások eredményei. A mért hatások számos aktív eszköznél vegyesek a jövőbeni foglalkoztatási és kereseti lehetőségeket illetően, ill. társadalmi hasznukat tekintve Miközben nem tagadhatjuk az aktív eszközökkel

kapcsolatban kétségtelenül fennálló 34 problémákat, rossz lenne, ha ebből pesszimista következtetést vonnánk le a munkanélküliség, az alacsony kereset és a szegénység elleni potenciális szerepük vonatkozásában. Az eredményes aktív munkaerő-piaci eszközök csak egyik elemét képezik annak az átfogó stratégiának, aminek makrogazdasági és mikrogazdasági intézkedései elvezethetnek a munkanélküliség jelentős lefaragásához. Mindazonáltal nem nélkülözhető fegyvert jelentenek ebben a harcban.” (Martin, 2000 pp106-107) A másik tanulmány szerint „A legújabb aktív eszköz-értékelések megerősítik a korábbi eredményeket. Néhánynak pozitív hatása van, kedvező költség/haszon ráta mellett A többségük azonban nem javította érdemben a résztvevők munkaerő-piaci esélyeit, vagy ha igen, nem hatékony módon. A vegyes kép ellenére a kormányoknak – szembesülvén a gazdasági és szociális problémákkal párosuló nagy

munkanélküliséggel és a dolgozó szegényekkel – nincs más lehetőségük, mint aktív eszközöket alkalmazni válaszul.” (Betcherman és társai, 2004) E két idézet jól jellemzi a fő dilemmát: az aktív munkaerő-piaci eszközök potenciálisan fontos szerepet töltenek be a munkanélküliség és szegénység elleni harcban, de vegyes eredményeket produkálnak. Ebből két politikai következtetés adódik Meggyőző eredmények hiányában, azaz annak bizonyítása nélkül, hogy ezek hatékonyan működnek a gyakorlatban, ne használjuk azokat tartósan, és amikor igénybe vesszük az aktív eszközöket, akkor is kis dózisokban tegyük. A másik: eredményesebbé kell tenni ezeknek az eszközöknek a működtetését, hogy elérjék céljukat. Miután áttekintettük az aktív munkaerő-piaci eszközök értékelésének eredményeit, azzal érvelünk, hogy inkább több, mint kevesebb kell belőlük a globalizáció foglalkoztatási kockázatával szembeni

védelemhez. Ugyanakkor a mi térségünkben más következtetésre juthatunk, mint a fejlett OECD országok esetében. Itt ugyanis a hatékonyság különleges feltétele ritkán teljesül: ez a kereslet és kínálat közti viszonylagos mennyiségi egyensúly. „Ha egy gazdaság kevés munkahelyet teremt, nem lehet csodálkozni azon, ha az aktív eszközök relatíve alacsony hatékonysággal működnek.” (Martin, 2000, p 107) A fő kérdés az, hogy van-e értelme aktív eszközöket alkalmazni annak a munkaerő túlkínálatnak a semlegesítésére, ami az állami és magánszektor kereslethiánya miatt áll fenn? Nem lenne-e jobb visszatartani a munkaerő-piaci beavatkozásokat addig, amíg a makro- és mikrogazdasági politika elegendő munkahelyet teremt? Csak a minőségi összehangolásnak (a kereslet és kínálat 35 foglalkozások, képzettség, terület szerinti párosításának) van értelme? Miközben tényleg szükség van az eredményes munkahelyteremtő

politikára makro szinten, a gazdasági és szociálpolitikák annyira beleolvadnak ebbe, hogy a jól kidolgozott aktív munkaerő-piaci politika – mikroszinten – ugyancsak egy elemét (de csak egyik elemét!) képezi a makrogazdasági politikának. Emellett olyan érték-motiválta érv is szól az aktív eszközök mellett, amely a munkára és nem-munkára épülő lét minőségi különbségében gyökerezik. Széles körben elfogadott, hogy jobb a foglalkoztatást finanszírozni, mint a munkanélküliséget, és előnyben részesíteni a munkához és képzéshez kapcsolódó segélyeket – a munkanélküli segélyezés munkavégzéstől mentes, de álláskereséshez kötött kezdeti periódusa után. Problémák vannak az értékeléssel magával is. Az a két kérdés, amire választ szoktak keresni (bejutott-e a támogatott a munkaerőpiacra és nőtt-e a keresete?) ugyan fontosak, de túl szűklátókörűek. Példa erre a közhasznú foglalkoztatás Ezt általában

alacsony hatékonyságúnak minősítik, minthogy utolsó mentsvárként használják a rendszeres munkavégzésbe nehezen bevonható emberek számára. Ennél azonban más társadalmigazdasági értékelő kritériumot is figyelembe kell venni: pl az általános keresletélénkítő hatást, az előállított javak és szolgáltatások révén keletkező többlet jólétet, a közmunka társadalmi összetartozást erősítő hatását. Ez különösen fontos a munkahelyhiányos országokban, ahol ennek az eszköznek nincs alternatívája. És bár igaz, hogy a rendszeres, jól fizető munkahelyeket kell preferálni, de ha ilyen nincs, akkor még mindig jobb egy aktív eszköz keretében dolgozni, vagy tanulni, mint az ezzel szembeállítható szegénység, állástalanság és alulfoglalkoztatottság. Az aktív eszközök mellett szóló érv azonban nem mentesít minket attól, hogy állandóan javítsuk azok eredményességét és olyanokat állítsunk előtérbe közülük, amelyek

jó eredményt ígérnek. Ez megerősítheti létjogosultságukat 8. Következtetések Az aktív eszközök értékelésének vannak gyakorlati korlátai, ezért tökéletes értékelés nem létezik. A következő általános elvekkel azonban törekedni lehet rá 1. Ajánlatos a célcsoport-orientált közelítésmód érvényesítése Az egyes programok értékelésének nem sok haszna van. Először is, ezeket rendszerint egy általános aktív eszköz-stratégia keretében vezetik be, s igazából ezt a stratégiát érdemes értékelni. Másodszor, az egyes eszközök kölcsönösen hatnak egymásra, ezért 36 elválaszthatatlanok. Harmadszor: az egyes programértékelések eredményeit lehetetlen összehasonlítani. 2. Az értékelési stratégia meghatározását az aktív eszközök bevezetésének korai szakaszában ajánlatos kidolgozni, az összes fontos szereplővel együtt. 3. Az értékelő tanulmányok hasznát növeli, ha eredményeiket felhasználják a

politika formálásában. 4. A monitoringot lehet használni arra, hogy gyorsan adjon eredményt a programok sikeréről, a kivitelezők teljesítményének összehasonlításán keresztül. Mivel ez értékes információkat és adatokat szolgáltat, a jó monitoring hasznos az értékeléshez is. 5. Az átláthatóság fontos ahhoz, hogy az új intézkedéseket „el lehessen adni” az adófizetőknek. A belső és külső értékelők együttműködése növeli az eredmények iránti bizalmat. 6. Az értékelés necsak a programok hatását figyelje, hanem azok bevezetését és alakulását is. A program működtetői és felhasználói ugyanis fontos információs forrást jelentenek a program eredményeinek meghatározásához. 7. Amennyi hatást csak lehet, azt mind kívánatos értékelni A foglalkoztatási és kereseti hatások csak egy részét mutatják a munkaerőpiacra és a szereplőkre gyakorolt összes hatásnak. A társadalmi egyenlőségre, a jólétre gyakorolt

hatások például ugyanilyen fontosak. Az eredményeket időbeli perspektívába kell helyezni, hogy el lehessen különíteni a rövid és hosszú távon érvényesülő hatásokat. 8. Célszerű a különböző értékelési technikák kombinációját alkalmazni 9. Az eredmények minőségét javítandó, különböző forrásokból származó adatokat ajánlatos felhasználni. A tanulmány elkészítése során felhasznált irodalom Auer, P, Efendioğlu., Ü, Leschke, J, 2005: Active labour market policies around the world, ILO, Geneva Betcherman, D., Luistra, Ogawa, 2004: Impacts of Active Labour Market Programmes: New evidence from evaluations with particular attention to developing and transition countries, Social Protection Discussion Paper Series 402, The World Bank, Washington D.C, 37 Blanske, D.; Plath, HE, Nagel, E, 1992: Konzepte und Probleme der Evaluation aktiver Arbeitsmarktpolitik am Beispiel Fortbildung und Umschulung, Mitteilungen aus der Arbeitsmarkt- und

Berufsforschung, Vol. 25, No 3, p 381-406 Carruth, A., Disney, R, 1989: The Evaluation of „Active Labour Market Policies, University of Kent, Studies in Economics, No. 14 Child, J., 1992: Organisational structure of evaluation of employment programmes; UK Employment Service, Manuscript Commission of the European Communities, 1994: White Paper on Social Policy, COM(94)333, Brussels Fay, G., R 1996: Enhancing the effentiveness of active labour market policies: evidence from programme evaluations in OECD countries, OECD Labour Market and Social Policy Occasional Papers, No. 18, Paris Gaëlle, P., 1999: A framework for active labour market policy evaluation, ILO, Employment and Training Papers, No. 49, Geneva Hedges, B., Ritchie, J, 1987: Research and Policy, The choice of appropriate research methods, Social and Community Research, London, September Koning, J., Munnik, RF, 1989: Evaluation of Manpower Policy, The Dutch Position, Netherlands Economic Institute, Ministry of Social

Affairs and Employment, October Mahringer, Helmut, 2004: Data Warehouse (DWH) in the Public Employment Service, Discussion Paper, Peer Review, June 3-4, Austria Martin, J. P, 2000: What works among active labour market programmes? In: Economic Studies, Vol. 30 OECD, Paris 38 OECD, 1989.: Manpower measures: Synthesis of the main findings of the evaluation programme, Paris OECD, 1990.: Labour market policies for the 1990s, Paris OECD, 1995.: Active labour market policies: assessing macroeconomic and microeconomic effects, In: Employment Outlook, OECD, Paris, O’Leary, Ch; Nesporova, A; Samorodov, A., 2001: Manual on Evaluation of Labour Market Policies in Űtransition Economies, ILO, Geneva Schellhaaß, H.M, Schubert, A, 1992: Internationale Entwicklungen der Evaluierungsmethoden für arbeitsmarktpolitische Programme, Mitteilungen aus der Arbeitsmarkt- und Berufsforschung, Vol. 25, No 3, p 371-381 39 Juhász Éva, Lovas Ferencné, Boros Ágnes, Dobrozsi Zoltán:

TANULMÁNY MUNKAERŐ-PIACI SZOLGÁLTATÁSOK MONITORING RENDSZERÉNEK KIDOLGOZÁSÁHOZ 1. A munkaerő-piaci szolgáltatások jogszabályi alapjai: A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV tv (továbbiakban: Flt.) 3 §-ának (4) bekezdése szerint a munkaerő-piaci szervezet tevékenységét humánszolgáltatásként, a munkanélküliség lélektani és társadalmi összefüggéseinek figyelembevételével végzi. – Az Flt. 13/A § (1) bekezdése szerint az Állami Foglalkoztatási Szolgálat a munkahelykeresést, a munkához, valamint megfelelő munkaerőhöz jutást, továbbá a munkahely megtartását szolgáltatások nyújtásával is elősegíti. – A munkaerő-piaci szolgáltatásokról, valamint az azokhoz kapcsolódóan nyújtható támogatásokról szóló 30/2000. (IX 15) GM rendelet meghatározza az egyes munkaerő-piaci szolgáltatásokat, az ezek igénybevétele esetén adható munkaerő-piaci

szolgáltatásokhoz kapcsolódó keresetpótló juttatást. – A 68/1996. (V 15) Kor rendelet 3 § (1) bekezdése alapján a munkaügyi központ a pályakezdő álláskereső számára egyéni adottságaihoz igazodó szolgáltatást nyújt. – A 11/1998. (IV 29) MÜM rendelet a munkaügyi központok foglalkozási rehabilitációs eljárására, valamint a megváltozott munkaképességű munkanélküliek foglalkoztatását elősegítő egyes támogatásokra vonatkozó előírásokat tartalmazza. 2. A szolgáltatást igénylők köre: A munkaügyi központok kirendeltségein nyilvántartott álláskeresők, továbbá mindazon ügyfelek, akik számára a munkaügyi központ munkaerő-piaci és foglalkozási információt nyújt, ideértve az adott oktatási évben tanulmányaikat befejező, szakiskolai és középiskolai diákokat is. A munkaügyi központ által vagy támogatásával nyújtott munkaerő-piaci szolgáltatást az veheti igénybe, aki hozzájárul adatainak e célból

történő nyilvántartásba vételéhez. 40 3. Humán szolgáltatások szerepe a munkaerő-piaci szolgáltatások rendszerében Az ÁFSZ, így a munkaügyi központok koncepciójában nagy hangsúlyt kapnak mind az állás nélkül lévők elhelyezkedését segítő, mind a pályaválasztást, átképzést eredményesebbé tevő humán szolgáltatások. Az álláskeresők hátrányos helyzetű rétegei – tartósan munkanélküliek, 50 év felettiek, megváltozott munkaképességűek, pályakezdők – számára a munkaerőpiacra való be,illetve visszajutáshoz nélkülözhetetlen a személyre szabott tanácsadás, munkába történő beilleszkedést segítő csoportos foglalkozás. Az ügyfél szolgáltatási folyamatábrája is mutatja, hogy a kirendeltség szolgáltatásai között előkelő helyet foglalnak el a különböző humán szolgáltatások. Cél, hogy megelőzzük az álláskeresők tartóssá válását, ennek érdekében egyéni és csoportos

tanácsadási formákat ajánlanak fel a kirendeltség munkatársai. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által nyújtott munkaerő-piaci szolgáltatások formái: – Munkaerő-piaci és foglalkozási információ nyújtása – Munka, - pálya, - álláskeresési, - rehabilitációs, helyi (térségi) foglalkozási tanácsadás – Munkaközvetítés 41 4. Az ügyfél szolgáltatási folyamatábrája a kirendeltségen ÜGYFÉL INFORMÁCIÓSZOLGÁLAT Általános tájékoztatás, információk állásajánlatokról, támogatásokról, képzésekről, szolgáltatásokról, egyéb Információt megkapta, távozik SZAKTANÁCSADÓK ÜGYFÉLSZOLGÁLAT Ellátási fázis Ellátásra való jogosultság vizsgálata Ellátások megállapítása, folyósítása Külső és belső ügyfelek által igénybe vehető Belépési fázis Nyilvántartási eljárás Munkaerő-piaci információ nyújtása Képzési információnyújtás FIT Első interjú Helyzet-, és

igényfelmérés Célok, feladatok közös meghatározása Álláskeresési Megállapodás megkötése RIC AMK igénylés EMMA bejelentés, betekintés EURES tájékoztatás (külföldi munkalehetőség) Munkaerő-piaci programokba irányítás Jogi tanácsadás Pályaválasztáshoz, -módosításhoz kapcsolódó általános információ Munkába-helyezési fázis Munkaerő-piaci információ Együttműködési fázis Közvetítői beszélgetés, állásfelajánlás Előírt jelentkezések teljesítése Képességek orvosi vizsgálat Önálló álláskeresés és értékelés Belső ügyfelek számára nyújtott szolgáltatások Közvetítés támogatott vagy piaci álláshelyekre Rehabilitációs eljárásba vonás Pályatanácsadás konkrét egyéni szükségletek esetén Álláskeresési tanácsadás Az egyén aktuális helyzetének megfelelő szolgáltatások kiválasztása és Rehabilitációs tanácsadás RIC Képzési fázis Képzési információ nyújtása,

általános Képzési tanácsadás a ténylegesen felmerülő képzési igény és szükségesség esetén Fejlesztő tréningbe irányítás, motivációs, reintegráló, preventív tevékenység, kulcsképesség-fejlesztő Képzés-, átképzés Munkaerő-piaci programba irányítás Álláskeresési technikák oktatása, ha kell az önálló álláskereséshez Álláskereső Klub, ha vezetéses álláskeresési folyamat megtanulására, begyakorlására van szükség Munkavállalási tanácsadás Pszichológiai tanácsadás 42 5. Az egyes humán szolgáltatások szakmai tartalma 5.1 Munkaerő-piaci és foglalkozási információ nyújtása 5.11 Munkaerő-piaci és foglalkozási információ nyújtása Célja: Az elhelyezkedés elősegítése és az üres álláshelyek betöltése – az aktuális munkaerő-piaci helyzetről, valamint a munkaügyi központnál igénybe vehető szolgáltatásokról és támogatási lehetőségekről nyújtott információval. Tartalma:

Ez a szolgáltatás a foglalkozásokra, a térségben elérhető képzésekre, a régió, a megye, valamint a kistérség munkaerő-piaci helyzetére, a munkaerő-kereslet és – kínálat helyi jellemzőire vonatkozó információk nyújtását, foglalkoztatást elősegítő támogatások és az álláskeresési ellátásokra vonatkozó lehetőségek ismertetését, továbbá a foglalkoztatással összefüggő jogszabályokkal kapcsolatos tájékoztatást és az azokról szóló ismertetők átadását tartalmazza. Módjai: – önállóan, – tanácsadás keretében – állásbörze keretében – munkaközvetítés keretében. Formái: Egyének részére történő információnyújtás: – Az álláskeresők részére nyújtott egyéni információadás célja az ügyfelek elhelyezkedésének elősegítése, az üres álláshelyek betöltése, a munkaügyi szervezet által nyújtott szolgáltatások megismertetése. – A munkáltatóknak nyújtott

információk átadásának célja az üres álláshelyek betöltése, olyan partneri kapcsolat kialakítása, amely elősegíti, hogy a munkaadó bizalommal forduljon a munkaügyi szervezethez. A munkáltatókat a munkaügyi szervezet által biztosított támogatási és együttműködési lehetőségekről tájékoztatni kell. Csoportos tájékoztató: – Előzetesen meghatározott időpontban kerül rá sor azzal a céllal, hogy információt nyújtson a munkaügyi szervezet által biztosított szolgáltatásokról, támogatásokról, lehetőségeket teremt a kapcsolatépítésre az ügyfelek és az ügyintézők között, s felkelti az igényt az ügyfelekben a munkaügyi szervezet szolgáltatásai iránt. – Csoportos tájékoztató a kirendeltségen, illetve ha a lehetőségek adottak más helyszínen is megtarthatóak. 43 – Csoportos információnyújtás történhet olyan érdekeltek részére is, akik potenciális alanyai lehetnek a munkaügyi szervezet

szolgáltatásainak: iskolai tanulmányaikat folytató diákok, munkáltatók, munkaviszonyban állók, önkormányzatok képviselői stb. 5.12 Preventív jellegű munkaerő-piaci információnyújtás Az ezt igénylő középiskolákban, osztályfőnöki órák keretében, munkaerő-piaci és foglalkozási információk nyújtása, tájékoztatás a pályaválasztás, illetve munkavállalás előtt álló középiskolai és szakiskolai végzős diákok részére. A tájékoztatás keretében nyílik lehetőség a Foglalkozási Információs Tanácsadó tevékenységének ismertetésére és jelentőségére. 5.13 Öntájékozódó jellegű munkaerő-piaci információnyújtás A munkaügyi központ kirendeltségeit, valamint az ÁFSZ honlapját felkereső ügyfelek számára biztosított öntájékozódó (öninformációs) lehetőség. 5.2 Munka-, pálya-, álláskeresési-, rehabilitációs-, helyi (térségi) foglalkozási tanácsadás Az ügyfél ezeket a szolgáltatásokat a

kirendeltségek közvetítőinek ajánlásával és írásbeli irányításával, illetve a saját tájékozódásának eredményeképpen veheti igénybe. A munkaügyi központok által nyújtott szolgáltatások: 5.21 Munkatanácsadás - Munkatanácsadás - Reintegráló csoportos foglalkozás - Újraorientáló csoportos foglalkozás - Kulcsképesség fejlesztő csoportos foglalkozás 5.22 Pályatanácsadás - Impulzus csoportos foglalkozás - Pályaorientációs csoportos foglalkozás - Pályakorrekciós csoportos foglalkozás - Pályavitelt megerősítő csoportos foglalkozás - Képzési tanácsadás 44 - Pályaválasztási tanácsadás - Pályamódosítási tanácsadás - Foglalkozási Információs Tanácsadóban elérhető pályaorientációs tevékenység, amely a pályák világában való eligazodásban nyújt segítséget. 5.23 Álláskeresési tanácsadás - Egyéni álláskeresési tanácsadás - Álláskeresési technikák oktatása - Álláskereső klub 5.24

Rehabilitációs tanácsadás 5.25 Pszichológiai tanácsadás 6. Részletes bemutatás 6.1 Munkatanácsadás Célja: Az ügyfél életútjában az elhelyezkedését akadályozó körülmények feltárása, valamint azok megszűntetése, illetve a munkaerő-piacra történő visszakerülés elősegítése. Alanyai: A munkaügyi központ humánszolgáltatást végző munkatársait felkereső személyek, illetve azok a nyilvántartásukat kérő ügyfelek, akik esetében az nyilvántartáskor az ügyintézők a személyes találkozás során nem tudják egyértelműen feltárni az elhelyezkedést gátló tényezőket, vagy az ügyfelek nehezen hozzák meg az elhelyezkedésük érdekében szükséges döntéseket. Tartalma: Az ügyfél és a tanácsadó egy közös együtt gondolkodás eredményeképp egyéni tervet készít a munkaerő-piaci problémák megoldására. A tanácsadó alapvető feladata, hogy segítséget nyújtson a tanácskérőnek az aktuális problémájának

megoldásában, megtalálják azt a problémát, ami gátolja a tanácskérőt a munkaerőpiaci reintegrációban. A munkaügyi központ kirendeltségein igénybe vehető egyéni és csoportos tanácsadási forma. A tanácsadás vége egy megállapodás a tanácskérő 45 és a tanácsadó között, amely a továbblépés irányát, a megoldandó feladatokat tartalmazza. A tanácskérő segítséget kaphat, abban az esetben: – ha döntési nehézségei vannak, – ha szeretné meghatározni érdeklődésének, képességeinek legmegfelelőbb munkaköröket, – ha nem piacképes szakmáját új szakmára szeretné váltani, – ha megszerzett tapasztalatait egy másik munkakörben hasznosítaná, – ha elhelyezkedéséhez vagy állás változtatásához több információra lenne szüksége. A tanácsadást és a probléma megoldást követőn kerülhet sor az újbóli munkaközvetítésre, önálló álláskeresésre, esetleg képzésre/átképzésre, vagy egyéb

humánszolgáltatás igénybe vételére. A tanácsadó feladata az ügyfél támogatása, felkészítése a munkaerőpiacra történő visszatérésben, illetve az ügyfél döntési képességének javítása. Amennyiben a tanácsadó úgy ítéli meg, hogy az ügyfél problémájának megoldása nem az ő kompetenciájába tartozik, más szakértő, illetve külső szervezet segítségét is igénybe veheti. Módszere: Egyéni vagy csoportos tanácsadás 6.2 Célja: Reintegráló csoportos foglalkozás (1 napos) A csoporttagok saját helyzetének tudatosítása, elemzése, az álláskeresők felkészítése a munkavállalásra. Alanyai: A tartósan állás nélkül lévők. Tartalma: A foglalkozás a tartósan állás nélkül lévők öndefinícióját segíti, illetve az energetizáltsági szintet kívánja erősíteni. A csoportfoglalkozás alapja a nyílt beszélgetési technika, az eljárás a személyiség tudatosabb magatartását és a döntéshozatalban történő

megerősítését szolgálja. A foglalkozás egyéni tervvel zárul, amely alapja lehet a további együttműködésnek. 46 6.3 Újraorientáló csoportos foglalkozás (3 napos): Célja: A munkanélküliség személyiségkárosító hatásának feloldása. A csoporttagok segítése önismeretük kialakításában, képességeik megismerésében. Alanyai: A tartósan állás nélkül lévők. Tartalma: A csoportos beszélgetések és az irányított gyakorlatok segítségével azoknak a szakmai feltételeknek az összegyűjtése, amelyekkel megkönnyíthetik az ügyfelek munkavállalását, a munkaerőpiacra való visszakerülését. Tájékoztatást kapnak a munkaügyi központ szolgáltatásairól, azok igénybevételének lehetőségeiről. A foglalkozások egyéni tervvel zárulnak, amelyek a továbblépés lehetőségeit tartalmazzák. 6.4 Kulcsképesség-fejlesztő csoportos foglalkozás (5 napos) Célja: Az ügyfél visszasegítése a munkaerő-piacra. Alanyai:

Bármely álláskereső, aki úgy érzi, hogy a képességeinek karbantartása érdekében szívesen részt venne hasonló foglalkozáson. Tartalma: A munkavállalásban, a munka megtartásában és munkavégzésben egyformán követelményként támasztott képességek (pl. együttműködési képesség, problémamegoldó gondolkodás képessége, stb.) fejlesztése 7. Pályatanácsadás Célja: Az azt igénybe vevő személy pályaválasztásának, pályamódosításának elősegítése, és a számára érdeklődésének, képességének, személyiségének és a munkaerő-piaci igényének megfelelő pályaterv kialakítása. Alanyai: Azon ügyfelek, akik pályájukban és önmagukban bizonytalanok, nem rendelkeznek kellő önismerettel, pályaismerettel. Tartalma: Az ügyfél érdeklődési körének feltárása, képességeinek megismerése, annak felderítése, hogy mely szempontok fontosak számára a pályaválasztási vagy pályamódosítási döntés meghozatalában. A

pályaválasztási tanácsadás során a rendelkezésre álló eszközöket (pl.: önértékelő kérdőívek, szakmabemutató filmek, mappák stb.) is lehet alkalmazni A pályamódosítás során tisztázni kell 47 a korábbi pályaválasztási döntésben közrejátszó szempontokat, elhatárolva az objektív és szubjektív elemeket. A bizonytalan ügyfelek esetében mindkét szolgáltatás ajánlása fontos lehet pl. egy képzésre történő jelentkezés előtt. A jól megalapozott pályaválasztási döntés szerepet játszik a pályán-maradásban, s jelentős szerepet tölthet be a munkanélküliség prevenciójában is. 7.1 Impulzus csoportos foglalkozás (1 napos): Célja: A csoportfoglalkozás célja, hogy impulzust adjon a fiataloknak a saját életútjuk megtervezéséhez. Alanyai: - Pályakezdő álláskeresők, akik a munka világába szeretnének belépni, - akik pályájukban és önmagukban bizonytalanok, határozatlanok, nem rendelkeznek kellő

önismerettel, pályaismerettel, - akik még nem választottak pályát, (8 általános iskolai végzettségűek, gimnáziumi érettségivel rendelkezők) nincs szakképesítésük. - akik választottak pályát, de egészségügyi, családi okok miatt nem tudták folytatni tanulmányaikat. - akik döntöttek, választottak pályát, de a tanulmányok befejeztével kiderült, hogy pályaválasztásuk nem volt megalapozott és ezért nem akarnak a szakmájukban dolgozni, - akiknek szakmájuk, szakképesítésük nem piacképes, ezért elhelyezkedési esélyük minimális. Tartalma: A nap folyamán feltárásra kerül a pályakezdő érdeklődési iránya(i) és pályaismeretük minősége, amelyre a későbbi pálya- és munkaválasztásban építhetnek. A foglalkozás egyéni tervvel zárul, melyben a fiatalok maguk választják meg a továbblépés irányait. 7.2 Célja: Pályaorientációs csoportos foglalkozás (4 napos): A pályaválasztásban vagy önmagában

bizonytalan, határozatlan ügyfelek számára történő önismeret fejlesztése, illetve pályaismeret bővítése. 48 Alanyai: Azok az ügyfelek, akik általános iskolai végzettséggel illetve gimnáziumi érettségivel rendelkeznek és még nem választottak szakmát, továbbtanulási szándékkal rendelkeznek, de konkrétan nem tudják az irányát. Tartalma: A részvevők segítséget kapnak egy oldott légkörű csoportfoglalkozás keretében a pályaválasztási döntésük meghozatalában, illetve, hogy képesek legyenek megtervezni a további lépéseiket a céljaik megvalósítása érdekében, továbbá fogadják el a tanulást, mint egy fontos tevékenységet. 7.3 Pályakorrekciós csoportos foglalkozás (3 napos): Célja: A választott szakmával történő elhelyezkedési problémák okának feltárása. Alanyai: - Azon ügyfelek, akik szakiskola vagy középiskolai végzettséggel rendelkeznek, de más szakmai végzettséget szeretnének szerezni, - akik

szakiskolai vagy középiskolai végzettséggel rendelkeznek, de a választott szakmájuk, szakképesítésük már nem piacképes, nem tudnak vele elhelyezkedni, - akiknek a pályaválasztása nem bizonyult megalapozottnak (pl.: nem ők választottak, vagy csalódtak szakmaválasztásukban, stb.) - aki valamilyen más szakképesítést szeretne szerezni. Tartalma: A pályakorrekciós csoportos foglalkozás annyiban tér el a pályaorientációs csoportos foglalkozástól, hogy a résztvevők már rendelkeznek valamely szakmával, illetve munkatapasztalattal. Az általuk választott szakma, azonban valamely ok miatt nem felel meg a munkaerő-piac igényeinek, vagy a tanulmányai során ellentétbe kerül elképzeléseivel, és elfordul a tanult szakmájától. Előfordul, hogy a két ok egyszerre jelenik meg, és erőteljes akadályozó tényező. 7.4 Célja: Pályavitelt megerősítő csoportos foglalkozás (3 napos) Elősegíteni az értékrendszer tudatosítását,

fejleszteni egy adott helyzetben rejlő ellentmondásokkal való szembenézés képességét. Alanyai: Azon ügyfelek, akik a korábbi sikertelen elhelyezkedéseik miatt bizonytalanná váltak. 49 Tartalma: A foglalkozások a munka-, illetve pályaválasztás sikerességéhez kívánnak hozzájárulni. A csoportos foglalkozás során a résztvevők több oldalról is megközelítve információt szereznek a szakmájukról és a szakmában maradás lehetőségeiről. A foglalkozás egy elhelyezkedési tervvel zárul, részletesen tartalmazva a továbblépés irányait. 7.5 Képzési tanácsadás: Célja: Egyéni tanácsadás keretében a tanácskérő segítése a képességének, érdeklődésének megfelelő képzési szakirány kiválasztásában. Alanyai: Képzések iránt érdeklődő ügyfelek. Tartalma: Információnyújtás a képzések tartalmáról, helyéről, idejéről, munkaerő-piaci ismeretek alapján az elhelyezkedés lehetőségeiről. 7.6

Pályaválasztási tanácsadás Célja: A reális pályaválasztási döntés elősegítése. Alanyai: A pályaválasztási döntésben bizonytalan ügyfelek. Tartalma: Információnyújtás a pályákról, képzőhelyekről. Különböző önismereti kérdőívek kitöltésével az ügyfelek pályaismeretének, önismeretének bővítése. 7.7 Pályamódosítási tanácsadás Célja: Az igénybe vevő személy pályamódosításának elősegítése. Alanyai: Azok az ügyfelek, akik külső, vagy belső ok miatt eddigi pályájuk elhagyására kényszerülnek. Tartalma: Az ügyfél pályaelképzelésének megismerése, a képzési lehetőségek, képességek felmérése és a döntési készségek fejlesztése. 7.8 FIT Célja: A Foglalkozási Információs Tanácsadóban pályaorientációs, pályakorrekciós tevékenység során a pályák világában való eligazodás elősegítése. 50 Tartalma: Az információs adatbank (ismertetők, tájékoztató

kiadványok, folyóiratok, szakkönyvek) lehetőséget ad a képzőhelyekkel, munkaerőpiaccal, pályakövetelményekkel, álláskereséssel kapcsolatos tájékozódásra. A korszerű technikai eszközök, számítógépes programok, különböző információhordozók segítik a pályaválasztási döntést, az esetleges pályamódosítást, továbblépést, munkaerő-piaci elhelyezkedést. A szakmabemutató mappák és filmek egy-egy foglalkozásról nyújtanak információt: szakmai követelményeket, feladatokat, elvárásokat, képzési és elhelyezkedési lehetőségeket tartalmazzák. 8. Álláskeresési tanácsadás Célja: Azon ügyfelek elhelyezkedésének elősegítése, akik munkát akarnak vállalni, de nem rendelkeznek az álláskereséshez szükséges ismeretekkel. Tartalma: Az álláskeresési tanácsadás az álláskeresési folyamat lépéseinek megtervezéséhez és gyakorlati megvalósításához nyújt segítséget. Megismerteti a hatékony

álláskeresési technikákat, tisztázza a munkaerő-piaci viszonyokat, a munkáltatói szokásokat, továbbá azokat a módszereket, amelyek segítségével aktívan és egymást segítve keresnek munkahelyet maguknak. Az álláskeresési tanácsadás formái: 8.1 Célja: – egyéni álláskeresési tanácsadás, – álláskeresési technikák oktatása, – álláskereső klub. Egyéni álláskeresési tanácsadás Az álláskereső önálló elhelyezkedésének elősegítése, az álláskereséssel kapcsolatos problémák megoldása. Alanyai: Azok az álláskeresők, akik szeretnének elhelyezkedni, képesek az önálló álláskeresésre, de nem rendelkeznek az álláskereséssel kapcsolatos ismeretekkel és nem megfelelő számukra a csoportos foglalkozás. Tartalma: Az álláskeresésben eredményesen hasznosítható legfontosabb álláskeresési technikák (telefonálás munkaadónak, önéletrajzírás, felkészülés a személyes találkozókra, a meg nem hirdetett

állások felkutatása, stb.) megismerése és begyakoroltatása egyéni foglalkozás keretében. 51 A megszerzett ismereteket a résztvevők az álláskeresésük során önállóan alkalmazzák. 8.2 Álláskeresési technikák oktatása (3 napos) Célja: Álláskeresési technikák megismertetésével a munkavállalás elősegítése. Alanyai: Olyan álláskeresők, akik szeretnének elhelyezkedni, képesek az önálló álláskeresésre, de nem rendelkeznek az álláskereséssel kapcsolatos ismeretekkel. Tartalma: Az álláskereső megismeri az álláskeresés folyamatát, valamint az álláskeresésben eredményesen hasznosítható legfontosabb álláskeresési technikákat (telefonálás munkaadónak, önéletrajzírás, felkészülés a személyes találkozókra, a meg nem hirdetett állások felkutatása, stb.) Kiscsoportos foglalkozások keretében a résztvevők a csoporttagok támogatásával sajátítják el a korszerű állásfeltárás

ismereteit, melyeket az álláskeresésük során önállóan alkalmaznak. Ebben az esetben a hangsúly még inkább az elméleti oktatásra helyeződik. 8.3 Álláskereső klub (3 hetes csoportos foglalkozás) Célja: Álláskeresési technikák megismertetésével a munkavállalás elősegítése. Alanyai: Olyan álláskeresők, akik erősen motiváltak az elhelyezkedésre. Tartalma: Az érdeklődők szakszerű irányítással, csoportos formában, rendszeres tevékenységgel elsajátítják az álláskeresés módszereit, a klubvezetők folyamatos támogatásával, önállóan keresik a számukra megfelelő állást. Megismerik azokat a jellemző szempontokat, amelyek alapján az alkalmazók kiválasztják a számukra legmegfelelőbb munkaerőt. Az Álláskereső Klub az álláskeresési folyamat megismertetésén túl segítséget ad a tanult módszerek gyakorlásához, alkalmazásához, ezen felül lehetőséget biztosít az álláskereséssel kapcsolatos iratok

fénymásolására, a munkavállalással kapcsolatos telefonbeszélgetések lebonyolítására. 52 8.4 Rehabilitációs tanácsadás Célja: Annak elősegítése, hogy a megváltozott munkaképességű munkanélküli az egészségi állapotának megfelelő képzésben részesüljön a megfelelő munkahely betöltése érdekében. Alanyai: - Olyan álláskeresők akik egészségkárosodásuk miatt tanácstalanok, nem tudják megfogalmazni céljaikat, nincs jövőképük, nem tudják, hogy aktuális élethelyzetük megoldásához hol és milyen segítséget kaphatnak. - Akiknek nincs szakmájuk, szakképesítésük, és szeretnének egészségi állapotuknak megfelelő pályát választani. - Akik megváltozott munkaképességük miatt szakmájukban nem tudnak elhelyezkedni, vagy alacsony iskolai végzettségűek és nem tudják milyen foglalkozás irányába induljanak el. Tartalma: A Rehabilitációs Információs Centrumban, valamint a kirendeltségeken a megváltozott

munkaképességű, fogyatékkal, egészségi problémával élő ügyfelek tájékoztatást kapnak a rehabilitációs foglalkozásokról, a foglalkozások egészségügyi tényezőiről, rehabilitációs foglalkoztatókról, célszervezetekről, munkaerő-piaci, jogi, szociális, érdekvédelmi szabályokról. 9. Pszichológiai tanácsadás A pszichológiai tanácsadás a munka- és pályatanácsadás, álláskeresési tanácsadás, rehabilitációs tanácsadás tevékenységéhez, és a munkaerőpiaci-képzéshez kapcsolódóan valósul meg. Célja: Segítsen feltárni az álláskeresők személyiségproblémákból eredő, számára az életvezetésből, elhelyezkedést akadályozó körülményeket. Segítsen a tanácskérőnek érzelmi nehézségeinek kezelésében, a munkába állást akadályozó személyes problémák megértésében, feldolgozásában, illetve megoldásában. Alanyai: A munkaügyi központ által vagy támogatásával nyújtott pszichológiai

tanácsadást az a természetes személy veheti igénybe, akinek a munka-, pálya-, álláskeresési és 53 rehabilitációs tanácsadáshoz, továbbá a munkaerő-piaci képzéshez kapcsolódóan pszichológiai tanácsadásra van szüksége. Tartalma: Egyéni beszélgetés formájában, előre megbeszélt időpontban a szakember segíti feldolgozni azokat a problémákat, melyek akadályozzák az ügyfelet a munkaerőpiacra történő visszakerülésben. Segít a munkanélküliség megélését kísérő érzelmi és lelki hatások feldolgozásában, az önértékelés és önbizalom javításában. A megfelelő pszicho-diagnosztikai eszközök alkalmazása és az eredmények értékelése hozzájárul a tanácskérő egész személyiségének, képességeinek, érdeklődésének teljesebb megismeréséhez, a megfelelő döntés meghozatalához, és a további képzés irányának megválasztásához. 10. Munkaközvetítés a munkaerő-piaci szolgáltatások rendszerében A

közvetítés, mint tevékenység, mindig jelen volt a munkaügyi szervezet szolgáltatási palettáján, azonban időszakonként változó hangsúlyt kapott e munka fontossága. Kezdetben, - az 1990-es évek elején, – amikor a gazdaságban zajló szerkezetváltás következtében tömegesen kerültek a nyilvántartási rendszerbe a munka nélkül maradt személyek, a hatósági tevékenység ellátásán volt a hangsúly. A viszonylag kedvező járadékos-rendszer, a betöltendő munkakörök hiánya is a hatósági jelleg erősítését idézte elő. Az ellátó rendszerbe történő beáramlás ütemének csökkenése, mely 1995-re tehető, lehetővé, illetve szükségessé tette a munkaközvetítéssel való kiemelt foglalkozást. Az Országos Munkaügyi Központ 1995 végén kiadta „A közvetítés eljárási szabályai és mellékletei” című ajánlását, mely először foglalta össze: - a munkaközvetítés alanyait, - a munkaerőigények kezelését, - az

iktatás- ügyiratkezelést, - a munkaadói alapadatok, munkaerőigények rögzítése, felvitele, 54 - a közvetítés folyamatát, - a munkaerőigény módosítását, - a munkaerőigény lezárását, irattározását. Az utasítás végén módszertani elvek és ajánlások kerültek megfogalmazásra a közvetítés eljárási szabályainak alkalmazásához. A munkaerő-piaci szolgáltatások leginkább költségkímélő eszköze a munkaközvetítés. Amennyiben az ügyfél közvetítésére sor kerül, feltételezhető, hogy a megfelelő munkalehetőség és a foglalkoztatás alanyának képességei, készségei, egyéb körülményei között nincs ellentmondás. Amennyiben van, a szolgáltatás más eszközét kell ajánlania a közvetítő ügyintézőnek. A közvetítési feladat végrehajtása nagy körültekintést igényel az eljáró ügyintéző részéről, mert nem csak a közvetítést kérő és az állást kínáló kapcsolatának megteremtéséről

van szó, hanem a megfelelő munkát kereső ügyfél helyzetbe hozásáról. A közvetítés előtt felkell tárni, - ha már a nyilvántartási rendszerben van, pontosítani kell - az egyénre vonatkozó legfontosabb, a munkavállalási készség szempontjából lényeges adatokat: - lakóhely, tartózkodási hely, - iskolai végzettség, szakképzettség, - korábbi munkakörök, szakmai gyakorlat, - munkaképesség, álláskeresési besorolás, - életútnapló bejegyzéseit. Ezen ismeretek birtokában lehet az ügyfelet tájékoztatni a nyilvántartásban lévő munkalehetőségek fő jellemzőiről, a munkáltató megnevezéséről, a foglalkoztatás helyéről, a munkába lépés várható idejéről, a munkarendről és a kereseti lehetőségekről. A közvetítés formáját tekintve történhet egyéni, illetve csoportos közvetítéssel. Nem minden munkáltatói igényt kell közvetítéssel kielégíteni, ugyanis a jogszabály meghatározza a tiltott

kategóriába tartozókat: pl. ha a személy munkaviszonyban nem foglalkoztatható, vagy a felkínált állás jogszabályt sértő feltételekkel rendelkezik, vagy 55 egyáltalán nem adottak a foglalkoztatás feltételei a megjelenő igényben, munkaközvetítés nem végezhető. 11. A munkaerő-piaci szolgáltatások jelenlegi informatikai támogatottságának bemutatása A munkaerő-piaci szolgáltatások monitoring rendszerének kialakításához elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és tartalmú adatok rendelkezésre állása. A monitoring rendszer alapja azoknak az indikátoroknak a meghatározása, amelyek információkat biztosítanak a monitorozott szolgáltatásokról. Ahhoz, hogy az alkalmazandó indikátorokat meghatározzuk, szükséges a meglevő, illetve jövőbeni fejlesztés tárgyát képező adatbázisok, számítógépes programok vizsgálata a tervezett monitoring rendszerrel összhangban. Ennek során lényeges annak meghatározása, hogy: •

Milyen adatbázisok állnak rendelkezésre jelenleg a munkaerő-piaci szolgáltatásokat igénybevevőkre vonatkozóan? • Mely szolgáltatásokra vonatkozóan tartalmaznak adatokat a meglevő adatbázisok? • Milyen lekérdezési lehetőségei vannak a meglevő adatbázisoknak? • A tervezett monitoring rendszer által igényelt adatokat és indikátorokat mennyiben biztosítják a meglevő információs rendszerek? • A jelenleg rendelkezésre álló információs rendszerek hiányosságai alapján milyen fejlesztésekre lenne szükség a monitoring működéséhez? A fenti kérdések áttekintése a monitoring tervezésének lényeges, de nem egyedüli eleme. A megfelelő színvonalú számítástechnikai háttér nélkül bármilyen szolgáltatásokra vonatkozó monitoring hatékonyan ma már nem működtethető. Az informatikai háttér azonban csak támogatója lehet annak a szakmai-módszertani követelményrendszernek, amelyek a humán szolgáltatások tartalmára

és módszereire az érintett szakemberek konszenzusa alapján vonatkoznak. Csak az egyes szolgáltatásokra vonatkozó követelmények egyértelmű meghatározása és következetes alkalmazása nyomán válhatnak 56 a számszerű adatok és viszonyszámok összehasonlíthatóvá, értékelésre, tervezésre alkalmassá. 11.1 A humán szolgáltatások informatikai támogatottsága Jelenleg a humán szolgáltatásokra vonatkozóan az alábbi számítógépes programok gyűjtenek adatokat. - Kirendeltségi ügyfélszolgálati program alrendszerei tartalmaznak adatokat a humán szolgáltatások igénybe vételére vonatkozóan: az életút-naplóban, illetve az álláskeresési megállapodásban kerülnek rögzítésre azok az ügyfél által igénybevett egyéni vagy csoportos tanácsadási formák, amelyek az ügyfélkezelő program meghatározott kódokat rendel. - 2005 első félévében került bevezetésre valamennyi munkaügyi központban a HUSZ szoftver,

amelynek célja a humán szolgáltatásokat igénybevevőkre vonatkozó adatok egységes gyűjtése és feldolgozása. A szoftver 3 részből áll: A HUSZFIT a megyei humán szakszolgálatoknál működik: a FIT, az Álláskereső Klub, a pszichológiai szakszolgálat, valamint a RIC ügyfélforgalma rögzíthető benne. A HUSZKIR a kirendeltségi humán szolgáltatásoknak az ügyfélszolgálati program alapján történő rögzítésére szolgál. A HUSZCIV a külső szervezet által biztosított humán szolgáltatásokat igénybevevők adatait rögzíthetik a szolgáltatást nyújtó szervezetek. Mindhárom programnak két alapvető funkciója van: 1. Havonta statisztikai jelentéseket készít a regisztráltakról az UGYFU alapján és a nem regisztrált, valamint anonim szolgáltatást igénybe vett ügyfelekről a HUSZFIT és HUSZCIV rögzítése alapján a 30/2000. (IX15) GM rendeletben meghatározott szolgáltatástípusonként. Az összes statisztikát a megyei PSTAT fogadja,

dolgozza fel és továbbítja az országos záráshoz. 57 2. Adatokat közvetít a kirendeltségek és humán szolgáltatást biztosító külső szervezetek között. Ezáltal biztosított, hogy az ügyfél által igénybe vett szolgáltatás akkor is rögzítésre kerüljön a rendszerben, ha azt közvetlenül nem a kirendeltség nyújtja. A munkaügyi központtal kötött szerződés alapján humán szolgáltatást nyújtó szervezet által a HUSZCIV programban rögzített adatok a kirendeltségre való visszaküldést követően a HUSZKIR programba kerülnek betöltésre, majd az együttműködési tervben is rögzítésre. 12. A Humán Szolgáltatások Egységes Statisztikai Rendszerének felépítése Munkaügyi szervezet Foglalkoztatási Hivatal Megyei PSTAT HUSZKIR HUSZFIT Megyei Humán Szakszolgálat HUSZCIVIL Külső szolgáltatást 13. Életútnapló / HUSZ program alapján nyerhető adatok monitoring célú hasznosíthatósága A meglevő számítógépes

alkalmazások által biztosított információk köre A HUSZ program a 30/2000. (IX15) GM rendeletben foglaltaknak megfelelő bontásban tartalmazza az egyes szolgáltatásfajtákat. Összesen 11 csoportfoglalkozás és 5 egyéni tanácsadási forma rögzítésére van lehetőség, amelyek az ügyfélszolgálati program minden 58 alrendszerében kódok segítségével dokumentálhatók. Ennek megfelelően az álláskeresési megállapodásban és az életútnaplóban rögzített humán szolgáltatások adatai kerülnek a HUSZKIR-be. A HUSZKIR-ben a regisztrált álláskeresők által igénybe vett humán szolgáltatások jelennek meg, míg a HUSZFIT-ben a regisztrált és nem regisztrált ügyfelek egyaránt szerepelnek. A rögzített humán szolgáltatások és a rögzítésükre szolgáló kódrendszer Szolgáltatás Életútnapló Együttműködési Álláskeresési kód terv kód megállapodás kód Impulzus foglalkozás csoportos 0070 10 24 Pályaorientációs

foglalkozás csoportos 0071 11 07 Pályakorrekciós foglalkozás csoportos 0072 12 08 Pályamegerősítő foglalkozás csoportos 0073 13 09 Pszichológiai tanácsadás egyéni 0074 14 10 Álláskeresési technikák oktatása csop. 0075 15 11 Álláskereső klub csoportos 0076 16 12 Munkatanácsadás egyéni 0077 17 13 Rehabilitációs tanácsadás egyéni 0078 20 16 Reintegráló csoportos foglalkozás 0079 21 17 Újra orientáló csoportos foglalkozás 0080 22 18 Kulcsképesség fejlesztő csop.foglalkozás 0081 23 19 Motivációs csoportos foglalkozás 0082 24 20 Álláskeresési tanácsadás egyéni 0083 25 25 Pályatanácsadás egyéni 0084 26 26 FIT 0089 - 04 Képzési információnyújtás 0090 19 14 A rendszer a következő lekérdezési lehetőségeket biztosítja a regisztrációban nem szereplő ügyfelek, illetve egyéni tanácsadási formák esetében. • Az egyes tanácsadási formákat igénybe vett

ügyfelek száma. 59 • A szolgáltatásokat igénybe vett ügyfelek nem szerinti megoszlása o nő o férfi • A szolgáltatásokat igénybe vett ügyfelek életkor szerinti megoszlása o 16 év alatt o 16-20 év o 21-25 év o 26-35 év o 36-45 év o 46-50 év o 51-55 év o 56-62 év o 62 év felett • A szolgáltatásokat igénybe vett ügyfelek státusz szerinti megoszlása o tanuló o nem regisztrált álláskereső o munkaviszonyban álló o GYES-GYED-ben részesülő o inaktív o ebből aktív korú nem foglalkoztatott o ebből megváltozott munkaképességűek ellátásában részesülő o ebből egyéb o más szolgáltatást igénylő ügyfél Csoportfoglalkozások esetében értelemszerűen szűkebb az ügyfélről kinyerhető adatok köre, ezekben az esetekben a következő lekérdezésekre van lehetőség. 14. • Az egyes csoportfoglalkozásokon részt vett ügyfelek száma. • A résztvevők nem szerinti megoszlása. A közvetítés informatikai

támogatottsága A közvetítés folyamata a munkaerőigény bejelentésével indul. A munkaerőigény bejelentőlap első változatait az Országos Munkaügyi Központ (OMK) 1992-ben megjelent 60 közleménye tartalmazta, ami az akkori IK rendszerben történő rögzítéshez szükséges adatokat fogta át. Abban az időben az általános kódjelű munkaerőigény mellett hét eszközre vonatkozó foglalkoztatási szándékot lehetett rögzíteni, a napjainkban lehetséges 25-tel szemben. Az IK 9.42 verziója az 5 - munkaadók és állásajánlatok karbantartása - almenüje az alábbiakat tartalmazza: 1. Munkaadó felvitele 2. Munkaadó módosítása 3. Állásajánlat felvitele 4. Állásajánlat módosítása 5. Igazolás nyomtatása munkaerőigény bejelentéséről 6. Lekérdezés, nyomtatás A „Munkaadó alapadatai” elnevezésű nyomtatvány – mely a kirendeltséggel első alkalommal munkakapcsolatba kerülő munkáltató adatainak rögzítésére vonatkozó

információkat tartalmazza – „Adatlap”-ra változott, de csak néhány adat vonatkozásában fogalmaz meg pontosított információt a korábbiakhoz képest, pl.: KSH törzsszám, kapcsolat típusa, eszközökben való részvétel, stb. A már munkáltatói körben szereplő munkaadó adataiban történő változás átvezethető az igénybejelentéssel párhuzamosan. A munkaerőigény bejelentés részlet szabályait a már idézett többször módosított GM rendelet taglalja. A bejelentés módja széles skálán mozog, a személyes átadástól akár az interneten keresztül történő eljuttatásig terjed. A bejelentés informatikai folyamata az iktatással, illetve az adatok rögzítésével indul, alapesetben az igény a bejelentés napjától számított 60 napig érvényes. Az „Állásajánlatok felvitele” menüpont minden lényeges információt tartalmaz a munkaerőigényre vonatkozóan. A koncepció szempontjából az ajánlat jellege vonatkozásában a

0-s, az általános közvetítés a meghatározó, de ezen kívül 25 kód rögzítésére van még lehetőség. A közvetíthetőség és foglalkoztatás kezdete, vége időponti adatai után, valamint a képviselő (munkáltató) rögzítését követően, lehetőség van a munka természetéből adódó 61 speciális követelmények rögzítésére is. Ugyanezen oldalon az is látható, hogy az adott foglalkoztatótól érkezett állásajánlatok közül mennyit sikerült már betölteni, s mennyi még a szabad álláshely. (Az alkalmazás során nem problémamentes a FEOR szerinti rögzítés; a problémák a régi és az új (’99-es) eltéréséből adódnak.) Az állásra vonatkozóan a következő adatok kerülnek rögzítésre: szakképzettség, állománycsoport, iskolai végzettség, szakmai gyakorlat, átlagkereset, foglalkoztatási időtartam, munkarend, utazás, szállás, megváltozott munkaképességű, pályakezdő státusz. A munkáltató rendelkezhet az állás

hirdethetősége ügyében is, illetve kirendeltségen belül is lehet nyitott, illetve zárt az ajánlat. A kirendeltség az alkalmas munkavállalót a napi ügyfélfogadáson vagy a párosító program segítségével választja ki. Az ügyfélfogadás során történő közvetítésnél a közvetítő lapot át tudja adni az ügyfélnek. A közvetítés másik válfaja a párosítással történő keresés, ahol lehetőség van a megadott paraméterek alapján leválogatottak részére értesítő levelet készíteni egy esetleges csoportos közvetítésen történő megjelenés céljából, vagy tértivevénnyel kerül kiküldésre a közvetítő lap és értesítő levél. A pfw párosítóval, mely a HEF OP 1.2 keretében készült, lehetőség van: - ügyfélhez állást - álláshoz az ügyfelet típusú keresésre - automatikus párosításra - konkrét ügyfélhez álláskeresésre - közvetítés eredményének rögzítésére. Amennyiben felvétellel zárult a

közvetítés, a munkába állás várható időpontját és a felkínált bruttó bért szükséges rögzíteni. 14.1 A közvetítési program statisztikájából származtatható információk köre A közvetítésre vonatkozó statisztikák a KÖZVELL (2.0 verzió) programot segítségével állíthatók elő. 62 1. Lekérdezhető az adott időszakban érvényes és a vizsgált időintervallumon belül még le nem zárt közvetítések száma, amiből feladatellátás minőségére lehet következtetni. 2. Közvetítések száma ügyintézőként menü a megadott időtartamra nyújt tájékoztatást a tevékenységről, de csak a közvetítési esetszámot mutatja, illetve ebből a sikeresek számát és arányát. Természetesen kirendeltségi összesen sor is képezhető az előző bontásban, így megyei összesen is elkészíthető. 3. Kirendeltségenként elkészíthető a lezárt és lezáratlan közvetítések statisztikája a tetszőlegesen vizsgált időszakban

munkáltatókra vetítve. Képet kaphatunk arról, hogy az adott időszakban hogyan alakult a munkáltatókhoz kiközvetítettek közül a felvettek, az elutasítottak száma, ezen belül az elutasítás indokai, százalékos arányai. 4. Az állásajánlatok és közvetítések részletezése egy adott állásajánlatra, adott időszakra érvényes állásajánlatra (régi FEOR szerint!), ezen belül azonban nem lehet szűkíteni. Egyedüli haszna, hogy a menüpont alatt le lehet zárni a közvetítéseket és irattározási célból az ügyirathoz lehet csatolni. 5. A sikeres közvetítések listája a közvetített ügyfelek neve szerint hozza a közvetítéseket egy adott időszakra. Ez a lista tartalmazza a közvetítés dátumát, a FEOR-t, a munkáltató megnevezését, a státuszt, EMPIR kódot és egy összesítő táblázatot, melynek elemei pl. általános közvetítés, bértámogatás, közhasznú, pályakezdők munkatapasztalat szerzése stb., továbbá mutatja a

munkaerőigény kielégítésének átlagos idejét. 6. A sikertelen közvetítések listája név szerint az előző pontban meghatározott részletezettséggel jelzi ezen egyének körét és az elutasítási indokoknál jelzett kódok jelennek meg a sikertelenség okaként. Az elemzési munkát segíti egy összesítő tábla is. 63 Megjegyzendő, hogy a KÖZVELL program működését tekintve nem a legkorszerűbb, listái általában nem tekinthetők meg csak nyomtathatóak, ami papírhasználat szempontjából nem elhanyagolandó. A kirendeltségi PSTAT program kimutatást készít az emelt szintű együttműködésbe bevont ügyfelek esetén, többek között az önálló elhelyezkedésről, valamint a támogatás formájáról is (eszközönként és név szerint). Összesítő táblázatot is készít, melynek eleme többek között az önállóan elhelyezkedettek száma az adott időszakban (zárások havonta készülnek). A PSTAT INDI havi zárásonként készít

kimutatást arra vonatkozóan többek között, hogy mennyi volt az egyes csoportokban (25 év alatti, 50 év feletti, nő, tartós, megváltozott munkaképességű) az elhelyezkedések száma (göngyöli az éves adatokat) támogatott és nem támogatott formában (1-es indikátor). A 3-as indikátor tartalmazza az adott időszakban bejelentett munkaerőigények számát és változását az előző év azonos időszakához képest, mely tárgyhavi és halmozott adatokat tartalmaz, ezen belül vizsgálja a támogatás nélküli és támogatás melletti igényeket, a 4-es indikátor a megszűnő munkaerőigények átlagos élettartamára mutat rá. Megyei és kirendeltségi statisztikai (az ún. IK,MK statisztika) információk: - A tárgyhónapban lezárt és folyamatban lévő közvetítések alakulása kirendeltségenként, sikeres közvetítések, sikertelenek száma munkáltatói, illetve egyéb magatartására visszavezethetően, lezárt, illetve folyamatban bontásban,

ugyanezen szempontok szerint százalékos arányban. - Az előző pontban meghatározott részletezésben találhatók adatok a statisztikában a tárgyhónapban bejelentett állásokra vonatkozóan is. - A következő tábla a tárgyhónapban lezárt sikeres közvetítések számát adja meg gazdasági főáganként a bejelentett állások hónapban kifejezett kora szerint. - A megyei (kirendeltségi) statisztika összegzi az egyén miatt meghiúsult közvetítések számát és annak okait a regisztráció típusa szerinti bontásban, továbbá az egyén által elutasított közvetítések száma és annak okai szerint is a regisztráció típusa szerinti bontásban. 64 - Megyei, illetve kirendeltségi képet is kaphatunk azokról a közvetítésekről, amelyek a munkáltatók elutasítása miatt sikertelenek, a regisztráció típusa szerinti bontásban. - A havi zárás bemutatja a folyamatban lévő közvetítések számát is a regisztráció típusa szerinti

bontásban, valamint a lezárt és folyamatban lévő közvetítések számát a munkaerőigény jellege szerint. - Útmutatót ad a statisztika arra vonatkozóan is, hogy a lezárt és folyamatban lévő közvetítések száma állománycsoportonként hogyan alakult. - A munkaerőigény jellege szerint korcsoportonként és iskolai végzettség szerint is vizsgálódik a statisztika, a tárgyhóban lezárt sikeres közvetítések tekintetében. A leírtakból látható, hogy a rendszer működtetése során igyekezett találni olyan mérési pontokat és szempontokat, amelyek a működés „jóságfokát” fejezi ki. Ugyanakkor megállapítható az is, hogy a feladatok számának növekedésével (lásd aktív eszközök száma) egyre bonyolultabbá vált maga a rendszer is, az egyes programok terén is más-más szempontok kerültek előtérbe, amelyeket úgy kellett beépíteni, hogy az illeszkedjen a már futó többi programrészhez. 65 Dr. Simkó János: KONCEPCIÓ

A MUNKAÜGYI MUNKAERŐPIACI KÖZPONTOK PROGRAMOK ÁLTAL ÉRTÉKELÉSI MŰKÖDTETETT ÉS MONITORING RENDSZERÉNEK TOVÁBBFEJLESZTÉSÉRE Bevezető Magyarországon a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV tv (Foglalkoztatási törvény) megalkotását és a megyei (fővárosi) munkaügyi központok létrehozását követően rövid időn belül előtérbe került az aktív munkaerőpiaci politika érvényesítésének célkitűzése. E politika az összes olyan intézkedést és eszközt tartalmazza, amelyek az állást kereső személyek munkavégző képességét, szakképzettségét, kompetenciáit, motiváltságát, kommunikációs és egyéb készségeit fejlesztve javítják az egyének munkavállalási és elhelyezkedési esélyeit, és kedvezően befolyásolják a foglalkoztatás színvonalát, illetve struktúráját. Az aktív munkaerőpiaci politika eredményessége nagy mértékben függ a

gazdaságpolitika új munkahelyeket létrehozó és munkaerőkeresletet növelő hatásaitól, támogatási és ösztönzési rendszerétől, a pénzügyi szabályozóktól, az oktatáspolitika, a területfejlesztési és a szociálpolitika jellemzőitől, a külgazdasági viszonyok alakulásától is, amelyek vizsgálata nem képezi e tanulmány tárgyát. A gyakorlatban is eléggé elterjedt, leszűkített értelmezés szerint az aktív foglalkoztatáspolitika eszközrendszerén elsősorban a Foglalkoztatási törvényben és az ahhoz kapcsolódó végrehajtási rendeletekben szabályozott munkaerőpiaci szolgáltatásokat és foglalkoztatást elősegítő támogatásokat értjük. A munkaerőpiaci szolgáltatások körébe tartoznak a 30/2000. (IX15) GM rendeletben részletesen szabályozott információnyújtási, egyéni és csoportos (tréning jellegű) tanácsadási, személyiségfejlesztési humánszolgáltatások, valamint az egyik legfontosabb aktív eszköznek is

tekinthető munkaközvetítés. A foglalkoztatást elősegítő támogatások közé egyebek között a különféle képzések támogatása, a foglalkoztatás bővítését, a pályakezdő fiatalok munkatapasztalat szerzését segítő és a megváltozott 66 munkaképességűek alkalmazását ösztönző bértámogatás, a járulékátvállalás, a közhasznú foglalkoztatás, a vállalkozóvá válás támogatása, valamint a munkahelyteremtés és a munkahelymegőrzés támogatása sorolható. Ezeknek a támogatási formáknak (az ún. aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöknek) az időben is változó, bővülő körét és alkalmazási szabályait a Foglalkoztatási törvény és több végrehajtási jogszabály, mindenekelőtt a többször módosított 6/1996. (VII16) MüM rendelet tartalmazza. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök működtetésének finanszírozását biztosító Munkaerőpiaci Alap Foglalkoztatási Alaprésze (kezdetben Foglalkoztatási

Alap) döntő részét egy erre kialakított allokációs modell szerint minden évben az Állami Foglalkoztatási Szolgálat területi szerveihez, a megyei (fővárosi) munkaügyi központokhoz decentralizálják. A munkaügyi központok pedig a megyei (fővárosi) munkaügyi tanácsok aktív eszközönkénti felhasználási arányokat és elveit meghatározó évenkénti döntését követően nagy szabadságfokkal gazdálkodhatnak az MPA Foglalkoztatási Alaprészével. Figyelembe véve azt, hogy a Munkaerőpiaci Alap és annak Foglalkoztatási Alaprésze alapvetően a munkáltatók és a munkavállalók járulékbefizetéseiből táplálkozik, és felhasználási nagyságrendje éves szinten jelentős, több tízmilliárd Ft nagyságrendű, az aktív eszközök minél hatékonyabb működtetésével és annak rendszeres nyomon követésével kapcsolatos igények már a Foglalkoztatási törvény bevezetését követő rövid időn belül előtérbe kerültek. (Ezt a követelményt

az Állami Számvevőszék 1992 évi jelentése is határozottan megfogalmazta.) Ennek is tulajdonítható az, hogy hazánkban a Világbank támogatásával egy amerikai szakértő (Christopher O’ Leary) szakmai irányítása és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ témavezetése mellett az akkor működtetett aktív foglalkoztatási eszközök egységes szemléletű teljesítménykövetési (monitoring) rendszerének gyakorlatorientált kidolgozására, és három megyében (Borsod-Abaúj-Zemplén, HajdúBihar, Somogy) történő kísérleti bevezetésére viszonylag hamar, 2002-2003-ban sor került. A monitoring rendszert 1994-től országosan is bevezették, és a Foglalkoztatási Hivatal szakmai irányításával, koordinálásával, kibővített és informatikai szempontból is jobban támogatott formában jelenleg is minden munkaügyi központnál alkalmazzák. 67 A legfontosabbak közé tartozó aktív eszközök esetében a monitoring adatokat –

köztük az elhelyezkedési és továbbfoglalkoztatási arányokat, a fajlagos támogatási költségeket, amelyek pl. kirendeltségenként, képzési tanfolyamonként és a támogatásban részt vettek demográfiai összetétele szerint is vizsgálhatók – félévenkénti rendszerességgel megyei, illetve országos szinten is elemzik, és eredményeit az újabb támogatási akciók megtervezésénél többé-kevésbé hasznosítják. Az aktív eszközök monitoring rendszere ma már több vonatkozásban korszerűsítésre és továbbfejlesztésre szorul. Komoly érdeme azonban, hogy az ilyen komplex, eszközönként több egyszerű, de jól kezelhető és sok szempontból strukturálható aránymutatóból álló monitoring rendszer több mint tíz éven át tartó gyakorlati alkalmazása és hasznosítása nemzetközi viszonylatban is nagyon ritka, és a rendszer az elmúlt években az ILO részéről is kiemelt figyelmet és szakmai elismerést kapott. (Lásd: Lázár György

résztanulmányát a 2005 decemberben összeállított helyzetértékelő tanulmánykötetben; 2./sz forrásanyag) Miközben az aktív eszközök monitoring rendszerének kialakításában, alkalmazásában és hasznosításában komoly gyakorlati tapasztalatokra tettünk szert, addig a munkaerőpiaci szolgáltatások (köztük a munkaközvetítés, a különféle tanácsadási és készségfejlesztő tréningszolgáltatások) megbízható nyilvántartási és statisztikai rendszere kevésbé alakult ki. Hatékonyságvizsgálatuk munkaközvetítésnél korábban alkalmazott néhány került igazán napirendre. igénye pedig – a kísérlet kivételével – csak most A munkaerőpiaci szolgáltatások nyilvántartási és monitorozási igényének közelmúltban történt előtérbe kerülését egyebek között az is indokolja, hogy az Európai Unió néhány év óta a tagországoktól ilyen elemeket tartalmazó indikátorokat is rendszeresen kér. A Pest Megyei

Munkaügyi Központ és más munkaügyi központok eddigi tapasztalatai, az új kirendeltségi modell törekvései és az EU igényei alapján kísérleti jelleggel 2005. évtől a magyar ÁFSZ-nél részlegesen bevezetett munkaerőpiaci Vezetői Információs Rendszer, a „MEV” már szintén tartalmaz ilyen alapadatokat igénylő indikátorokat. A munkaerőpiaci szolgáltatásokhoz hasonlóan, vagy talán még annál is kisebb mértékben kapott a korábbi években figyelmet a munkaügyi központok által eddig alkalmazott, komplex jellegű munkaerőpiaci programok eredményességi, hatékonysági közelítésű értékelése, monitoring rendszerének kidolgozása, valamint 68 a számszerűsíthető és nem számszerűsíthető eredmények, hatások alaposabb vizsgálata, és a tervezésben, valamint a jó programmodellek elterjesztésében való hasznosítása. A munkaerőpiaci programok tervezése, működtetése és monitoring rendszerének kialakítása sok olyan

fontos sajátossággal rendelkezik, amelyek eltérnek a hagyományos aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökétől. Ezek kellő mélységű elemzésére az eddigiekben még nem, vagy csak részlegesen került sor. A fejlesztési koncepció megalapozásaként és részeként ezért elkerülhetetlenül szükséges egy viszonylag rövid, a keretfeltételekre, a fő összefüggések, sajátosságok, eddigi tapasztalatok bemutatására és néhány fontos fogalom tisztázására kiterjedő előkészítő rész, amelyet a 6. fejezettől kezdődően a fejlesztési javaslatok koncepcionális jellegű leírása követ. Az előzőekkel összhangban jelen tanulmány azt tűzi ki célul, hogy • Számbavegye a komplex munkaerőpiaci programok hazai monitoring rendszere viszonylag alacsony szintű fejlettségi szintjének fontosabb okait. • Bemutassa a jogi szabályozásnak a programok tervezésével, működtetésével és értékelésével kapcsolatos előírásait. • Röviden

értékelje a munkaügyi központok által 2000. óta működtetett munkaerőpiaci programok tervezésének, megvalósításának és értékelésének főbb jellemzőit. • Rámutasson a munkaerőpiaci programok teljesítménykövetésének és értékelésének aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökétől eltérő sajátosságaira és követelményeire. • Értelmezze és alkalmazza az Európai Unióban alkalmazott terminológia néhány fontos elemét a programok monitorozásával és értékelésével kapcsolatban. • Javaslatot tegyen a munkaerőpiaci programok számszerűsíthető indikátoraira. 69 • Meghatározza az indikátorok adat- és informatikai támogatással összefüggő igényét. • Körvonalazza a programok minőségi jellemzőire utaló elégedettségi vizsgálatok fontosságát és tartalmi követelményeit. • Felvázolja a monitorozás és programértékelés eredményeinek visszacsatolási, tervezést és programfejlesztést

elősegítő lehetőségeit. • Javaslatot tegyen a megyei szintű munkaerőpiaci programok értékelési tapasztalatainak szélesebb körű hasznosítására. valamint a legjobb módszerek, modellprogramok, innovatív megoldások elterjesztésének felgyorsítására. 1. A megyei szintű munka-erőpiaci programok fejlődése, és a monitoring rendszer alacsony fejlettségi szintjének okai Az aktív eszközökkel ellentétben a hazai munkaerőpiaci programoknál viszonylag fejletlennek és kialakulatlannak minősíthető a monitoring rendszer. Ennek okai mindenekelőtt a programok alkalmazásának rendkívül rövid időtartamú múltjában és fejlődési sajátosságaiban keresendők. Az okokat – a rövid fejlődési pálya vázlatos bemutatásával összehangoltan – a következőkben igyekszünk kissé részletesebben is bemutatni. • A 2000. évet megelőzően foglalkoztatási célú, komplex munkaerőpiaci programokat néhány ESZA-típusú PHARE – program mellett

kísérleti jelleggel elsősorban az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) pályáztatott és finanszírozott zömében civil szervezetek bevonása és támogatása révén. A munkaügyi központok, mivel nem tartozott a szorosan vett feladataik közé, értelemszerűen csak ritkán vállaltak partnerségi és részfinanszírozói szerepet az 70 ilyen típusú programoknál. A dunántúli megyék egy része (pl. Vas, Zala, Baranya, Komárom-Esztergom, Győr-Moson-Sopron stb.) nemzetközi és részben hazai központi támogatással néhány esetben már kísérleti jellegű tapasztalatokat is szerzett az ilyen típusú programok megvalósításában. • Az OFA és a PHARE által finanszírozott munkaerőpiaci programok (pl. tranzitfoglalkoztatási programok, termelőiskolai modell, mentori programok, térségfejlesztési menedzseri programok, „Újra Dolgozom” Program stb.) megvalósítási és értékelési tapasztalatai csak a 2000. évhez közeledve váltak a

munkaügyi központok nagyobb része számára ismertté. Alaposabb ismeretekre azonban csak azok a munkaügyi központok tettek szert ezekben az években, akik maguk is közreműködtek megvalósítóként, illetve aktív résztvevőként valamelyik nemzetközi vagy hazai, központi finanszírozású, kísérleti jellegű komplex programban. • A külföldi és a hazai tapasztalatok alapján az ezredfordulóhoz közeledve egyre inkább egyértelművé vált, hogy a munkanélküliek hátrányosabb helyzetű rétegei, csoportjai, érintett személyei esetében a hagyományos aktív eszközök és munkaerőpiaci szolgáltatások egyszerű, egymástól elkülönült alkalmazása nem vezet a várt eredményre. Nem segíti elő megfelelően munkavállalási és alkalmazkodási készségeik fejlődését, s nem javítja meg számottevően elhelyezkedésük és munkaerőpiaci (re)integrációjuk esélyeit. A Foglalkoztatási törvényben és a kapcsolódó jogszabályokban szereplő

támogatási eszközök szabályai sok esetben merevnek és rugalmatlannak bizonyultak, s innovatív jellegű problémakezelési módokat szinte alig tettek lehetővé. E felismerést követően, csupán 2000-ben került sor a Foglalkoztatási törvény és a 6/1996. (VII16) MüM rendelet olyan módosítására, amely már nemzetközi összehasonlításban is korszerű és jól szabályozott formában beépítette a munkaügyi központok eszköztárába a komplex, munkaerőpiaci programok tervezését, lebonyolítási és az MPA decentralizált keretéből való finanszírozási lehetőségét. 71 Pályázati rendszer alapján, addicionális központi és decentralizált forrásból a munkaügyi központok 2000-ben 27 munkaerőpiaci programot indítottak el elsősorban a hátrányos helyzetű munkanélküliek csoportjai részére. Ezek a rendeletben és a módszertani útmutatókban egységesen meghatározott, részletes programtervek alapján, 2-3 éves időtartammal,

különböző munkaerőpiaci szolgáltatásokat és aktív eszközöket kombinált módon és rugalmasabb támogatási feltételeket alkalmazva kezdődhettek el. A programtervnek a programtól elvárt, tervezett eredményeket (a monitoring tervet) is tartalmaznia kellett, azonban ezzel kapcsolatban konkrétabb tartalmi vagy formai elvárás nem fogalmazódott meg. • Eléggé hamar felismertté vált az is, hogy a munkaerőpiaci programok egységes és viszonylag egzakt monitoring rendszerének kidolgozása módszertani szempontból sokkal nehezebb feladat, mint az egyszerű és jórészt homogénnek tekinthető aktív eszközöké. Ennek elsősorban az az oka, hogy szinte minden munkaerőpiaci program más és más, jórészt egyedi jellegű. Bár vannak hasonló típusú programok, egyediség és különbözőség az megnyilvánulhat a programban résztvevők létszámában és összetételében, a program időtartamában, a szolgáltatási és támogatási formák

programonkénti, illetve személyenkénti kombinációjában, a ráfordított támogatások összegében, az együttműködő partnerek számában és összetételében. Az eltérések jelentkezhetnek továbbá a programmenedzselés és a folyamatos nyomon követés módjában, s nem utolsó sorban a program jellegében, célkitűzéseiben, innováció tartalmában, valamint a kevésbé számszerűsíthető, mégis rendkívül fontos személyes és társadalmi hatások különbözőségében. Ezért nem lehet véletlen az sem, hogy a sokkal hosszabb időre visszanyúló tapasztalatokkal rendelkező más EU-tagállamok is nehezen birkóznak meg ezzel a problémával. Az Európai Unió maga sem rendelkezik – az útmutatók (guidance) kiadása és néhány általános jellegű tanulmány kivételével – közösségi szintű monitoring szabályozással. (Lásd: Forman Balázs 2003-ban 72 kiadott összefoglaló jellegű művét az Európai Unió Strukturális és Előcsatlakozási

alapjairól. 4/ sz forrásanyag) Bizonyára erre a módszertani nehézségre vezethető vissza az is, hogy bár a MAT a 17/2000.(IV5) sz határozatában – biztosítása mellett – számottevő pénzügyi forrás előírta, hogy a 2000. évben indított munkaerőpiaci programok nyomon követése és eredményeinek értékelése céljából monitoring rendszert kell kidolgozni és működtetni, ennek megvalósítására akkor és azóta sem került sor. • A munkaerőpiaci programok jellegüknél fogva is számos olyan sajátossággal rendelkeznek, amely sokkal bonyolultabbá és nehezebben értékelhetővé teszi ezeket az akár igen jelentős munkanélküli létszámot szempontból egyszerűbben kezelhető aktív is megérintő, és sok eszközöknél. (Ezeknek a sajátosságoknak a konkrétabb bemutatására külön fejezetben kívánunk kitérni). A programok tipizálása, kvázi azonos csoportokba való besorolása nem lehetetlen feladat, szakmai szempontból mégis

erősen vitatható az egyes programok már említett számos egyedi vonása miatt. • A komplex munkaerőpiaci programok rendkívül adminisztráció igényesek, és különösen a kezdeti években – a programba bevontak viszonylag alacsony létszáma, tehát összességében nem számottevő foglalkoztatási és munkanélküliséget csökkentő hatása ellenére – nagymértékben lekötötték a munkaügyi központok és a kirendeltségek egyébként is túlterhelt vezetőinek és munkatársainak munkavégző kapacitását. A munkaügyi központok döntő többsége ezért az eddigi években megelégedett évente 1-3 új, és általában kis létszámot érintő, a korábbiakhoz képest innovatív jellegűnek ítélt munkaerőpiaci program előkészítésével és beindításával, mivel az előző évekről áthúzódó, maximálisan 3 év időtartamú programokat is menedzselniük, bonyolítaniuk és értékelniük kellett. A munkaügyi központok szakemberei a kevés

számú program ellenére is felismerték azonban azt, hogy ezek a munkaerőpiaci programok szakmai szempontból sokkal érdekesebbek és élvezetesebbek, és sokkal nagyobb 73 mozgásteret adnak a kreativitásnak, mint a hagyományos és szimpla aktív eszközök. Ezért bár tovább terhelte őket a régi és új feladatok összességében egyre nagyobb volumene miatt, valójában szívesen foglalkoztak ezekkel a komplex, munkaigényes programokkal. Ilyen értelemben a munkaügyi központok jó néhány éve egy fontos „tanulási” fázisban vannak. Tanulják és modellezik az összetett programok részletekbe menő megtervezését, és a gyakorlatban is folyamatosan szükségessé váló igazi partnerséget. Közvetlenebbül gyakorolhatják az érintett ügyfelek hosszabb ideig együtt maradó csoportjaival való élő kapcsolattartást, az egyéni életutak folyamatosabb követését, a program-megvalósítási folyamat rendszeresebb értékelését, a szolgáltatási

jelleg erősítését, a felmerülő problémák és akadályok elhárítását, és egy bonyolult, sokrétű folyamat többékevésbé sikeres menedzselését. Ez az egyik lehetséges magyarázata annak, hogy bár a jogszabályok alapján sokkal nagyobb mértékben megtehetnék, a munkaügyi központok ebben a néhány évre visszanyúló időszakban még csak ritkán éltek a munkaerőpiaci programok értékelésének megtervezésének, pályázati megvalósításának, rendszer alapján „külső menedzselésének kézbe és adásának”, „kiszervezésének” a lehetőségével. A másik indok emellett nyilvánvalóan az, hogy egyelőre még nagyon kevés az olyan felkészült és minden szempontból megbízható civil szervezet, intézmény, ügynökség, gazdasági társaság és mikrovállalkozás, amelyekre a munkaügyi központ a programtervezés és megvalósítás, illetve a menedzselés és a pénzügyi bonyolítás felelősségteljes feladatát átadhatná.

• Mindez azzal is együtt jár, hogy a munkaerőpiaci programok tervezésének, megvalósításának és értékelésének rendkívül rövid időbeni múltja és alacsony száma miatt még kevésnek ítélhető az a gyakorlati tapasztalat, amelynek alapján pl. a monitorozási folyamatnál használatos indikátorok tervezéséhez kellően megalapozott standardizált elvárásokat, számszerűsíthető eredményeket, hatásokat lehetne meghatározni adott típusú programoknál a munkaügyi központok részére. (Ez természetesen megkísérelhető nagyon 74 egyszerű és a megítélések szerint általában könnyen teljesíthetőnek tűnő indikátorok alkalmazásával, mint pl. az ESZA típusú, nagy létszámú, rendkívül összetett és munkaigényes HEFOP 1.1 intézkedés projektje keretében Ám ennél a programnál is vitatható az a körülmény, hogy az eltérő munkaerőpiaci helyzetű megyék szükséges erőfeszítéseinek differenciáltsága nem tükröződik az

indikátorok által közvetített teljesítményelvárásokban.) • A jórészt ESZA-finanszírozású HEFOP 1.1 intézkedés programja egy újabb nagy kihívást és tanulási feladatot jelent a munkaügyi központok vezetői és munkatársai számára. Ez elsősorban a tevékenységek és a pénzügyi igénylések rendkívül alapos és túlzottan bürokratikusnak tűnő dokumentálásának, az EU terminológiájának megtanulását és szükségszerű elfogadását is jelenti a későbbiek ESZA- források elnyerése és szabályszerű felhasználása érdekében. • Megfigyelhető, hogy a HEFOP 1.1 program (amely szakmai szempontból nem mutat túl a megyei kezdeményezésű programokon, sőt tömeges jellegű méretei miatt szakmai innovációs tartalma is kisebb annál) igen jelentős figyelmet és komoly emberi kapacitásokat lekötő jellege miatt különösen 2005től átmenetileg ismét háttérbe szorította a megyei munkaerőpiaci programok igényes

megtervezését, beindítását és monitorozását. • A HEFOP 1.1 program a sokrétűbb, kisebb méretű, innovatív jellegű megyei programok megtervezése, indítása helyett egy hatalmas gyűjtővé, igazi keretprogrammá vált. A program több mint 3 éves időtartama alatt különböző időpontokban, szinte folyamatos jelleggel összességében viszonylag sok személyt vonnak be a többféle célcsoport alanyainak megszólításával. Egyéni akciótervet, majd többször is módosítható együttműködési megállapodást kötnek a programba bevont személyekkel. Eltérő időben és változó összetettséggel valósulnak meg a humán szolgáltatások, a képzések és a támogatott foglalkoztatás. A létszámban és konkrét, egységes arányszámokban is megfogalmazott célkitűzés, elérendő mutató a programba bevontak előre meghatározott száma, az együttműködési megállapodásban tervezett egyéni 75 program elvárt arányú, sikeres befejezése,

pozitív kimenete és a 6 hónappal későbbi, nem támogatott munkakörben való foglalkoztatotti státusz elérése. 2. A jogi szabályozás keretfeltételei A Foglalkoztatási törvényt módosító 1999. évi CXXII törvény kiegészítő szabályozása lényeges elemeit tekintve az alábbiak szerint rendelkezett a munkaerőpiaci programok támogatásáról: „A Munkaerőpiaci Alap előre meghatározott, összetett célok érdekében biztosíthatja olyan programok megvalósításának pénzügyi fedezetét, amelyek térségi foglalkoztatási célok megvalósítására, munkaerőpiaci folyamatok befolyásolására, valamint a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő rétegek foglalkoztatásának elősegítésére irányulnak.E programok keretében a munkaerőpiaci szolgáltatások és foglalkoztatást elősegítő támogatások egyidejűleg és egymásra épülve is nyújthatók. Ha a program által elérni kívánt cél megvalósítása érdekében indokolt, a

foglalkoztatást elősegítő támogatásokra vonatkozó szabályoktól. a támogatást nyújtó szerv eltekinthet.” A 6/1996. (VII 16) MüM rendeletet módosító 4/2000 (IV 12) SZCSM rendelet a törvényi felhatalmazás alapján részletesen szabályozta a munkaerőpiaci programok tervezésének, tartalmának, működtetésének és finanszírozásának rendjét. A rendeleti szabályozásból a vizsgált téma szempontjából legfontosabbnak ítélt részeket emeljük ki: • „A program indítása előtt programtervet kell készíteni, amelyben meg kell határozni a) azoknak a személyeknek a körét, akik munkaerőpiaci helyzetének javítására a program irányul (a továbbiakban: célcsoport), b) azokat a térségeket, amelyekben a program megvalósítására sor kerül, c) a program tartalmát alkotó munkaerőpiaci szolgáltatásokat és foglalkoztatást elősegítő támogatásokat (programelemek), valamint azokat a szakmai elveket, amelyek szerint ezek a programban

összekapcsolódnak, 76 d) a programban, valamint az egyes programelemekben való részvétel feltételeit, az ahhoz szükséges dokumentumok körét és tartalmát, e) a program megvalósításában közreműködő személyek és szervezetek körét, f) a program megvalósításának időtartamát, g) a programtól, valamint az egyes programelemektől várt eredményt, valamint annak mérésének, értékelésének módját, h) a programtervben meghatározott célok megvalósulása értékelésének gyakoriságát, i) a program teljes költségvetését, amely tartalmazza a programot alkotó munkaerőpiaci szolgáltatások, támogatások és a program működtetésének (a programirányítás, a programmal kapcsolatos kommunikáció és a monitoring) költségeit.” • „A program keretében olyan feltételek is előírhatók, amelyek alapján a célcsoporthoz tartozó személyek a program nem valamennyi, hanem csak egyes elemeiben vesznek részt.” • ”A program

időtartama a három évet nem haladhatja meg.” • ”A program időtartama alatt a programtervben előírt időközönként vizsgálni kell a programtervben meghatározott célok megvalósulásának lehetőségét, és indokolt esetben a szükséges módosításokat el kell végezni.” • „A program elemét képező támogatások tekintetében az Flt.-ben és végrehajtási szabályaiban meghatározott feltételektől a következők szerint lehet eltérni: - A program célcsoportjához tartozók – bizonyos kivételekkel – minden programelemben részt vehetnek függetlenül attól, hogy az Flt. és végrehajtási szabályai szerint jogosultak-e a program elemét képező támogatásra. - A program megvalósításában résztvevők – néhány kivételtől eltekintve – a célcso- porthoz tartozók után arra tekintet nélkül részesülnek támogatásban, hogy a célcsoporthoz tartozók rendelkeznek-e az Flt.-ben és végrehajtási szabályaiban, az adott

támogatásra előírt feltételekkel. - A program elemét képező támogatások a program teljes időtartama alatt nyújthatók. - A foglalkoztatás bővítését szolgáló támogatás, a foglalkoztatáshoz kapcsolódó 77 járulékok átvállalása, a helyközi utazás támogatása, valamint a csoportos személyszállítás támogatása együttesen a program teljes időtartama alatt nyújtható. • „A megyei (fővárosi) munkaerőpiaci program indításáról a munkaügyi központ igazgatója, a több megyét érintő munkaerőpiaci program indításáról az érintett munkaügyi központok igazgatói együttesen döntenek.” • ”Pályázati eljárás alapján a munkaügyi központ támogatást nyújthat jogi személynek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságnak, valamint egyéni vállalkozónak munkaerőpiaci program kidolgozásához, illetőleg annak kidolgozásához és/vagy részben vagy egészben történő megvalósításához.” A

munkaerőpiaci programok támogatásának lehetőségeiről és annak minden fontos eleméről, összefüggéséről rendelkező korszerű jogi szabályozás igazi áttörésnek számít az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök viszonylag szűk mozgásteret engedő szabályozásával szemben. A munkaerőpiaci szolgáltatások és a különféle aktív eszközök egymással való kombinálhatósága, a program időtartamának maximum 3 évben történő meghatározása, egyes támogatási formák időtartamának megnövelése és juttatási feltételeinek könnyítése rendkívül rugalmas foglalkoztatására - és a leghátrányosabb is kellőképpen ösztönző - helyzetű célcsoportok támogatott kereteket teremtett a munkaerőpiaci programok megtervezéséhez és megvalósításához. A programterv tartalmának egységes és részletes meghatározása szakmai szempontból szintén komoly előrelépést jelentett, és az országos belső képzésekkel, központi

segédletekkel, modellprogramok részletes kidolgozásával és rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos segítségnyújtás nagymértékben elősegítette az egyre színvonalasabb és tartalmasabb programtervek elkészítését. A megyei munkaerőpiaci programok egész sora tartalmazott korábbról dédelgetett, de a szigorú, kötött szabályok és a munkáltatói 78 érdekeltségi korlátok miatt csak a rugalmasabb szabályozás mellett megvalósítható innovatív elemeket, ötleteket. A programterv fontos része volt a részletekbe menően kidolgozott tevékenységi terv, amely a gondos időtervezésre ösztönzött, valamint a program megvalósításában közreműködő személyek és szervezetek körének megtervezése, amely a partnerségi kapcsolatok erősítésére és szélesítésére adott érdemi lehetőséget. A részletes költségterv szintén az új típusú programok lényeges fejezetének számított, amelynek tartalma azonban a kezdeti időszakban

részben a munkaügyi központok rutintalansága, részben a kellő mélységű módszertani útmutatók hiánya miatt még sok értelmezési problémát vetett fel, és a programmegvalósító által (a PHARE és az ESZA által finanszírozott programok szigorúan kötött költségvetésétől eltérően) menet közben is viszonylag könnyen módosítható volt. A monitoring tervfejezettel kapcsolatban a jogi szabályozás tág kereteket szabott meg akkor, amikor azt írta elő, hogy a tervnek tartalmaznia kell „a programtól, valamint az egyes programelemektől várt eredményt, valamint annak mérésének, értékelésének módját.” További szabályként határozta meg, hogy „a program időtartama alatt a programtervben előírt időközönként vizsgálni kell a programtervben meghatározott célok megvalósulásának lehetőségét, és indokolt esetben a szükséges módosításokat el kell végezni”. Ez már a program menet közbeni folyamatos, illetve rendszeres

követésének és értékelésének, valamint a visszacsatolás és a szükség szerinti, megfelelő időben végrehajtandó korrekciók végrehajtásának követelményére utal. Megállapítható tehát, hogy a jogi szabályozás keretjellege és ezzel együtt a monitoringra vonatkozó részletesebb és kellő konkrétságú módszertani útmutatások, központi szintű előírások kidolgozatlansága tág lehetőséget adott a program tervezőjének és megvalósítójának arra, hogy igen eltérő feszítettségű vagy lazaságú eredményeket tervezzen be a programtervbe. (Ezek a gyakran szélsőséges méreteket öltő, és a tervezők tapasztalatlanságára is utaló eredményterv eltérések már a pályázati rendszer keretében 2000. évben indított, addicionális finanszírozású programoknál is felszínre kerültek Ezt érzékelve a MAT már 2000. áprilisában előírta a programok részletesebb monitoring 79 rendszerének kidolgozását, de a módszertani

nehézségek miatt és a megfelelő gyakorlati tapasztalatok, bázis adatok hiányában nem sikerült elérni annak érdemleges végrehajtását.) A programmonitoring rendszerére vonatkozó szabályozás másik jellemzője az volt, hogy ha a programtervben előirányzott eredmények (indikátorok) nem, vagy csak részben teljesültek, ezek nem jártak együtt semmiféle negatív következménnyel. A program eredményeinek fenntarthatóságát sem kellett sem megtervezni, sem biztosítani jó néhány ESZA-típusú projekttel ellentétben. A munkaügyi központok többsége természetesen elemezte az eredményeket, és szükség esetén meg is tudta indokolni a programtervtől való eltérések okait. Ezek a vizsgálati, elemzési eredmények főként csak a kis számban elindított újabb megyei munkaerőpiaci programok reálisabb megtervezésénél hasznosultak, illetve többször előfordult, hogy a sikertelennek vagy a vártnál jóval gyengébb eredményt hozó programokat nem

indították újra. Már ebben a kezdeti, kísérleti időszakban nagyon hasznos lett volna, ha a munkaügyi központok által valamennyi elindított és befejezett munkaerőpiaci program jó felkészültségű elemzők, szakmai monitorozók vagy kutatók által alaposabb külső, illetve központi szintű értékelésre és összehasonlításra kerül. Egy ilyen átfogó értékelés – a negatív példák megismertetésénél az érintett szervezetek nevének említése nélkül is – már viszonylag hamar felszínre hozhatta volna a komplex programok tervezésében, megvalósításában, menedzselésében és értékelésében még természetes módon, jórészt járatlan munkaügyi központok ezzel kapcsolatos tevékenységének kezdeti hiányosságait, a tipikusnak nevezhető hibákat. Ennél is nagyobb hozadéka lehetett volna azonban, ha elősegíti a legjobb megyei programmodellek, ötletek, innovatív jellegű megoldások országos szintű, lehető leggyorsabb ütemű

elterjesztését. Minderre azonban az EUcsatlakozásra való felkészülés és a sok egyéb sürgető feladat elvégzésének kényszere közepette mindmáig még nem kerülhetett sor. 3. A programok tervezésének, megvalósításának és értékelésének fontosabb gyakorlati jellemzői A Foglalkoztatási Hivatal (nem teljes körű) adatai szerint a munkaügyi központok az előző pontban ismertetett jogi szabályozás és metodika szerint 2000-ben 27, 2001-ben 14, 2002- 80 ben 16, 2003-ban 29, 2004-ben 46, 2005-ben 16, 2000-2005. években együttesen 148 munkaerőpiaci programot indítottak el. A 2004. évben indított programok magasabb száma azzal függ össze, hogy az FMM az MPA decentralizált Foglalkoztatási Alaprészéből visszatartott és elkülönített 1,5 milliárd Ft összegű keret terhére pályázatot hirdetett meg a munkaügyi központok részére hátrányos vagy speciális helyzetű rétegek munkaerőpiaci programjainak pénzügyi támogatására. (A

munkaügyi központok pályázati aktivitására jellemző, hogy a pályázati felhívásra 81 pályázatot nyújtottak be, amelyből 30, a támogatási feltételek miatt jellemző módon rövidebb időtartamú program került támogatásra.) A 2005-ben elindított új programok számának csökkenése elsősorban azzal magyarázható, hogy a munkaügyi központok humán erőforrásainak kapacitását az egyéb többletfeladatok mellett már a 2004. második felében beindított HEFOP 11 ESZA-típusú program is igen jelentős mértékben leterhelte. A 2000-2005. közötti időszakban egy munkaügyi központra átlagosan 7 saját kezdeményezésű program indítása jutott, ami nem egy jelentős szám, de a programtervezési, megvalósítási, menedzselési és értékelési folyamatok begyakorlására és folyamatos fejlesztésére jó lehetőséget adott. Az FH-nál rendelkezésre álló programlista szerint a legtöbb programot Szabolcs-Szatmár-Bereg (13), Békés (12),

Bács-Kiskun (11), Hajdú-Bihar (11), Baranya (10), Heves (9) és Tolna megyében (9) indították, de a legkisebb számú programot indító megyékben is 3-4 munkaerőpiaci programot valósítottak meg, amely így valamennyi munkaügyi központnál valamilyen mértékben lehetőséget adott a mechanizmus begyakorlására és a tapasztalatszerzésre. Mintegy 60 megyei programterv tételes áttekintése alapján az alábbi fontosabb megállapításokat fogalmazhatjuk meg: • Már 2000. évben is jellemző volt az, hogy a munkaügyi központok a programterveket egységes tartalmi vázlat alapján részletesen kidolgozták. A programtervben szerepeltették: 81 - a program fő célkitűzéseit és célcsoportjait, - a program szükségességét és annak rövid elemzéssel, néhány esetben SWOTanalízissel való alátámasztását, - a programmegvalósítás helyszíneként kijelölt térségeket, - a program kezdési és befejezési időpontját, - a megvalósítási

szakaszok ütemezését és tartalmi leírását, - a programban való részvétel feltételeit és a személyek kiválasztásának szempontjait, - a részletes tevékenységtervet, amely a program egyes fő szakaszain belül is tételesen meghatározta a tennivalókat, azok időbeni ütemezését, felelős és közreműködő személyeit, szervezeteit és várható kimeneteit (a legtöbb programtervhez szemléletes folyamatábrát, Gantt-diagramot is csatoltak), - az emberi erőforrástervet, amely a programban résztvevő belső és külső résztvevők körét, a programirányító team vezetőjét és tagjait, a döntési pontokat, a döntést hozó személyeket, illetve a „felelősségi mátrixot” foglalta egységes rendszerbe, - a finanszírozási tervet, amely évenkénti bontásban a foglalkoztatási alaprészből finanszírozható szolgáltatások és aktív eszköz támogatási elemek költségvonzatát, valamint a működési költséget érintő várható

kiadásokat tartalmazta, - az együttműködési, dokumentációs és jelentési tervet, amely a programban közreműködők kapcsolati rendszerét, információs kapcsolatait, tájékoztatási kötelezettségét és annak formáit szabályozta, - az ellenőrzési tervet, amely a program menetében a vizsgálandó területeket és témákat, az ellenőrzést végző szervezeti egységeket és személyeket, valamint az ellenőrzések időbeni ütemezését foglalta magában, - a monitoring tervet, amely programszakaszonként és a program zárásakor az értékelés formáit, módszereit, a programtól elvárt számszerű eredményeket, és azok teljesülésének menet közbeni és a program végén történő vizsgálatát tartalmazta. Összességében a munkaügyi központok programtervei formai szempontból megfeleltek a jogszabályi és a módszertani útmutatókban szerepeltetett elvárásoknak, és az évek múlásával, illetve a gyakorlati tapasztalatok bővülésével 82

tartalmi szempontból is a legtöbb munkaügyi központnál színvonalasabbá, reálisabbakká és megalapozottabbakká váltak. • A munkaügyi központok programtervei a viszonylag egységes felépítés és a tartalmi hasonlóságok, közös elemek mellett jelentős különbözőségeket is tartalmaztak. Ezek közül a téma szempontjából az alábbiakat célszerű kiemelni: - A kidolgozott programok konkrét célkitűzéseit és főleg a programtervek belső tartalmát különösen az első években a sokszínűség, az ötletgazdagság és a kísérletezési szándék jellemezte. (Az ötletek és a jónak ítélt programkonstrukciók egy részét a munkaügyi központok a későbbi években egymástól főleg tapasztalatcserék keretében egymástól átvették és hasznosították) - A programtervekben sokféle célkitűzés és célcsoport jelent meg. Általában kiemelt szerepet kapott azonban a hátrányos helyzetű rétegek és munkanélküli csoportok

munkaerőpiaci esélyeinek javítása, reintegrációjuk elősegítése, és esetükben egyértelműen jellemző volt a különféle szolgáltatások és aktív eszközök hagyományoshoz képest könnyített feltételekkel történő kombinált alkalmazása. - A célcsoportok között megjelentek a hátrányos helyzetű, legalább egy éve tartósan munkanélküliek önmagukban vagy családjaikkal együtt, a diplomás pályakezdő munkanélküliek, a szakképzetlen fiatal munkanélküliek, a megváltozott munkaképességűek, a roma származású munkanélküliek, az állástalan nők, a 45 év feletti munkanélküliek, a szociális gondozási feladatokra felkészített munkanélküli személyek, valamint a felsőfokú végzettségű munkanélküli pedagógusok és agrárszakemberek. - Több megyei programban szerepelt a hátrányos helyzetű munkanélküliekkel szakszerűen és eredményesen foglalkozni képes mentorok (segítő tanácsadók) kiválasztása a

munkanélküliek köréből, és felkészítésük a kapcsolattartási, foglalkoztatást elősegítő és családtámogatási feladatokra. A programok egy része a munkahelyek számának foglalkoztatásszervező, gyarapítását térségfejlesztési közvetett menedzseri módon és elősegítő pályázatkészítői, 83 projektmenedzseri hálózat bővítésére és megerősítésére irányult. (Az általában diplomás munkanélküli fiatalokból kiképzett „innovátorokat”, térségfejlesztési és projektmenedzsereket, nonprofit közösségfejlesztőket, menedzsereket ügynökségeknél, támogatott kistérségi pályázatkészítőket, munkaviszony társulásoknál, keretében önkormányzatoknál roma és fejlesztési és civil szervezeteknél foglalkoztatták.) - A program célcsoportjába tartozó létszám a megyei programtervek szerint különösen a 2000. évben indított programoknál rendkívül nagy szóródásokat mutatott a 6-15 főtől

kezdve a széles körű, 700 -2000 főt valamilyen mértékben megcélzó és érintő programokig. A 2004 évi támogatott rétegprogramokban is egy munkaerőpiaci programra átlagosan 110 fő, célcsoportot érintő létszám szerepelt, amely programonként 11 és 370 fő között ingadozott. A programcélkitűzések reális összehasonlíthatóságát nehezíti, hogy az elsődlegesen vagy másodlagosan figyelembe vett célcsoportokhoz tartozó személyek eltérő időtartamú és tartalmú segítséget kapnak foglalkoztatási esélyeik és helyzetük javításához. - A munkaerőpiaci program eredményeként elhelyezendő létszámot, illetve a munkába helyezési arányszámot a legtöbb megyei programterv konkrétan meghatározta. A program jellegétől és egyéb tényezőktől függően azonban itt is igen jelentős nagyságrendi eltérések voltak és vannak a megyei programok között. A programok egy részénél nem derült ki egyértelműen, hogy a tervezett

továbbfoglalkoztatás milyen arányban és mértékben valósul meg támogatott (pl. közhasznú) és nem támogatott foglalkoztatás keretében, továbbá az sem, hogy a továbbfoglalkoztatási eredmények és hatások milyen időpontban vizsgálandók. (Ezt a dilemmát a HEFOP 1.1 program már feloldotta, amely az indikátorok tartalmának vitatható, mégis pontosabb és eléggé egyértelmű értelmezését adta.) - A programelem költségek tervezését nem minden megye értelmezte egységes módon. Pl a mentori programok esetében az egyik megye csak a 25 mentor képzési és foglalkoztatási költségeit szerepeltette, a mentorok tevékenységétől elvárt eredmények támogatási költségvonzatát (mentoronként 300 fő programba vonásának és 90 fő munkaerőpiacra juttatásának költségeit) viszont a program 84 költségvetésében nem vette számításba. Más megyék a mentorok segítségével programba vont munkanélküliek képzési és elhelyezkedést

elősegítő egyéb támogatási költségeit is beépítették a programtervbe. Emiatt a programba bevont és munkába helyezni kívánt munkanélküliek egy főjére jutó, fajlagos költségeket is csak jelentős korrekciók elvégzése mellett lehetne összehasonlítani. A nagyobb létszámot érintő és kötetlenebb felépítésű rétegprogramokat választó megyéknél érezhetően gondot jelentett annak megtervezése, hogy a programba vont munkanélküli személyek közül hányan és milyen arányban veszik majd igénybe a munkaerőpiaci szolgáltatásokat és a különféle aktív eszköz támogatásokat. Ezért ezeket, a célcsoportot érintő támogatási költségterveket csak előzetes becslésként lehetett kezelni, amelyeket a programmegvalósítás során, legalább is belső arányait tekintve a legtöbb esetben többször is módosítani kellett. A programműködtetési költségtervek szintén komoly, és csak részben indokolható különbségeket mutattak

megyénként és programonként. A programok működtetésének tervezett költségeit pl. a munkaügyi központok 0 és 20 millió Ft között tervezték meg, amely eltérések legalább részben értelmezésbeli és módszertani problémákra is visszavezethetők voltak. (E probléma megoldását, illetve az egységesebb értelmezést az utóbbi években nagymértékben elősegítette a PHARE és az ESZA által finanszírozott programok, illetve a HEFOP 1.1 program részletes költségvetés tervezési útmutatója) - A képző tanfolyamok megrendelésén kívül a korábbi években viszonylag kevés munkaügyi központ vásárolt külső képző, nonprofit és egyéb szervezetektől – a belső kapacitásokat részben tehermentesítő – munkaerőpiaci szolgáltatásokat. Munkaerőpiaci programok átfogó jellegű félidős és záró értékelésének, monitorozásának az elvégeztetését külső szervezetek vagy szakértők által (a decentralizált Foglalkoztatási

Alaprészből történő finanszírozási lehetőség ellenére) eddig csupán néhány munkaügyi központ tervezte be a költségvetésébe, illetve vette igénybe. 85 • A monitoring tervfejezet a legtöbb megyei programtervben csak röviden, vázlatosan volt érintve. A monitoring terv a legtöbb esetben kiterjedt a program szakmai és pénzügyi előrehaladásának, terv szerinti megvalósításának rendszeres nyomon követésére, a menet közben felmerülő problémák, akadályozó tényezők jelzésére, a szükségessé váló módosításokkal kapcsolatos vezetői döntések előkészítésére, a fontosabb szakmai célok, feladatok teljesítésének általában negyedévenkénti gyakorisággal vagy az egyes programszakaszok végén történő értékelésére. A szakmai tapasztalatokat a munkaügyi központok időszakonként általában az együttműködő partnerekkel közösen tervezték értékelni és a további feladatokat meghatározni, amely értekezleteket

követően igen gyakran sajtótájékoztatókat is beütemeztek a program időarányos eredményeinek ismertetésére, népszerűsítésére. A monitorozás tervezett módszerei között szerepeltek a rendszeresített belső statisztikai adatszolgáltatások, a programban résztvevők elégedettségét vizsgáló kérdőívek és a menet közbeni szöveges elemzések, részbeszámolók, munkaértekezletek. A program tervezett befejezését követően több munkaügyi központ a szakmai és módszertani tapasztalatokat, a problémákat és az eredményeket átfogóan összegző tanulmány készítését, kérdőíves követővizsgálatok lefolytatását, a program célkitűzéseinek, társadalmi-gazdasági hatásainak és számszerűsíthető mutatói teljesítésének értékelését tervezte. Ezek megvalósítása azonban csak részben, és eltérő mélységben, színvonalon sikerült. A részletes és szakmailag a legtöbb esetben színvonalas megyei programtervek

tartalmi feldolgozása már önmagában is sok fontos és hasznos információt biztosít a munkaerőpiaci programok egységesebb monitoring rendszerének megalapozásához. Ugyanez sajnos nem mondható el a befejezett és záró tanulmánnyal, valamint egyéb módszerekkel helyi szinten értékelt programok esetében, mivel a magasabb szinten történő információ beszerzés, átfogó értékelés és a megyei tapasztalatok országos szintű feldolgozása, hasznosítása eddig csak kis részben történt meg. 86 Néhány munkaügyi központ gyakorlati tapasztalatainak, és az elmúlt évi egyszerű kérdőíves felmérésre adott megyei válaszok alapján (2. sz forrásanyagban szerepelnek) az alábbiakat célszerű kiemelni: • A munkaügyi központok újszerűsége és bonyolultsága miatt is kiemelt figyelmet és jelentős energiát fordítottak a munkaerőpiaci programok eredményes megvalósítására. A programok fejlesztették a partnerségi viszonyokat és annak

eredményei – különösen a megyei sajtó és médiák híradásai révén -erősítették a szervezet munkájának pozitív külső megítélését. A munkaügyi központok érintett belső szervezeti egységeinek, munkatársainak projektszerű és team-jellegű folyamatos munkavégzése révén – növekvő terhelés mellett – a belső csapatmunka is sok tekintetben eredményesebbé és tartalmasabbá vált. • A programtervekben foglalt szakmai célkitűzések jelentős részét sikerült teljesíteni, sőt a számszerűsített eredménycélokat gyakran túl is teljesítették. A programterveket a belső határidők és a költségek belső megoszlása tekintetében sok helyen és akár többször is módosítani kellett. • A folyamatos, menet közbeni monitorozás folyamata és gyakorlata a programtervben foglaltakhoz képest általában nem volt zökkenőmentes, és kellő szakmai mélységű. Ebben szerepet játszott, hogy a munkaügyi központok vezetői, illetve

kijelölt programmenedzserei sok más egyéb feladattal is leterheltek voltak, és bár formálisan teljesítették, viszonylag kevés időt és energiát voltak csak képesek fordítani a megfelelő alaposságú belső értékelési folyamatra. A fő problémák és a programmódosítási igények azonban így is felszínre kerültek, és ennek eredményeként a szükséges vezetői döntések is megszülettek. • Az a probléma is felszínre került, hogy a komplex programok projektszerű menedzselése során a hivatalos szervezeti irányítás és a projektmenedzseri tevékenység viszonya, esetenként párhuzamos átfedése, hatásköre és munkamegosztása nem tisztult még le kellőképpen. 87 • A munkaügyi központok széles körben alkalmazták az ügyfelek elégedettségmérő kérdőíveit. Ezek főként az egyes programelemek bonyolítása közben vagy azok lezárását követően voltak hasznosak. A programból történt kilépés vagy a program

befejezése utáni kérdőíves megkérdezés, különösen, ha azt postai úton bonyolították, kevésbé volt eredményes, és általában alacsony volt a visszaérkezési arány. Az osztályzati skálás kérdőívek megválaszolása, bár a kérdőívek tartalmilag eltértek egymástól, a programmegvalósító számára sok értékes és a későbbiekben jól hasznosítható információkat nyújtott. Emellett különösen hasznosnak bizonyultak azok a célirányos, őszinte beszélgetések, amelyeket a munkaügyi központ vezetői, programfelelősei a programban résztvevő személyekkel csoportos formában folytattak. • Néhány munkaügyi központ céljutalmat tűzött ki a program belső kulcsemberei számára a programcélok sikeres teljesítése érdekében. Az anyagi ösztönzési tényező megjelenése az érintett munkatársaknál elősegítette a program még eredményesebb megvalósítására való koncentrálást. • A program, illetve a programelemek végét

követően az aktív eszközök esetében több munkaügyi központ az aktív eszközöknél is használatos követő kérdőíveket és monitorozási módszereket alkalmazta, de ezek eredményességéről, célszerűségéről nem nyilvánított véleményt. (Megítélésünk szerint a munkaerőpiaci programok eltérő jellege miatt az aktív eszközöknél alkalmazott követő kérdőívek programelemenkénti használata nem igazán célszerű.) • Több munkaügyi központ (főként a szomszédos megyék esetében) kicserélte a programok működtetésével kapcsolatos tapasztalatait, és ezáltal sok módszertani ötletet, javaslatot tudtak adni kölcsönösen egymásnak. Sajnos, ezek a jó és kevésbé kedvező tapasztalatok nem váltak országosan is ismertté. A munkaügyi központok igazgatói értekezletén néha szerepelt külön napirendi pontként a megyei módszerek, tapasztalatok bemutatása, amely estekben 2-3 munkaügyi központ írásban előre elküldte az

összefoglaló anyagait. Az igazgatói 88 értekezletek sűrű programja és sok napirendje miatt ezeknek az anyagoknak az érdemi megvitatására azonban általában már nem maradt elegendő idő. • A későbbi években készült programtervekből kitűnik, hogy a munkaügyi központok hasznosítani tudták a korábbi programok gyakorlati tapasztalatait. Ugyanez azonban már nem mondható el a monitoring tervfejezetekre, amelyek a 2000. évhez viszonyítva a legtöbb esetben nem mutattak fejlődést A felhasznált forrásmunkák jegyzéke 1./ Az ESZA-programok monitoring és értékelési rendszereire vonatkozó irányelvek a 2000-től 2006-ig tartó programozási időszakban (Európai Bizottság Foglalkoztatási Főigazgatóságának Monitoring és Értékelő Egysége, 1999. július) 2./ Befejezett munkaerőpiaci támogatások követéses rendszerének záró tanulmánya (Helyzetértékelő tanulmánykötet, Szerkesztette: Temesfalvi Miklós, SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei

Munkaügyi Központ, Nyíregyháza, Kézirat, 2005. december) 3./ Cseppentő László: Háttértanulmány „a munkaerőpiaci programok monitoring rendszere kialakításának koncepciója” című témához (Pest Megyei Munkaügyi Központ, Budapest, Kézirat, 2006. február 4./ Forman Balázs: Az Európai Unió Strukturális és Előcsatlakozási Alapjai (Kiadó: Interpress Külkereskedelmi Kft, Budapest, 2003.) 5./ Frey Mária: Aktív munkaerőpiaci eszközök eredménymérésének módszerei és nemzetközi tapasztalatai, Budapest, Kézirat, 2006. január 6./ Frey Mária – Simkó János: Az aktív munkaerő-piaci programok értékelésének módszerei. Nemzetközi tapasztalatok – hazai adaptációs tervek (Statisztikai Szemle, 1993. év 5 és 6 szám) 89 7./ Frey Mária – Simkó János: Hazai modellkísérlet az aktív munkaerő-piaci programok értékelésére (Munkaügyi Szemle, 1993. év 9 szám) 8./ Irányelvek és útmutató az eredményesen működő

monitoring rendszer megvalósításához (Adetef, Kei és Euro-prospective, 1998. december ) 9./ Működtetési Kézikönyv a „Helyi kezdeményezésű gazdaságfejlesztés támogatása projektmenedzserek mikrotérségi alkalmazásával” című munkaerőpiaci programokhoz (Mátyás Tibor Attila - Simon István - Szőke István dr. Tóth Attila Nógrád Megyei Munkaügyi Központ, Szekszárd, 2001 június) 10./ Működtetési Kézikönyv a „Mentori” típusú munkaerőpiaci programok tervezéséhez és lebonyolításához (Soós Ferenc - Barsi Márta - Tóth Júlia, KomáromEsztergom Megyei Munkaügyi Központ, Tatabánya, 2201. június) 11./ Működtetési Kézikönyv a „Szociál-ökonómiai üzem” típusú munkaerőpiaci programokhoz (Akli Krisztina - Sasvári Gábor - Zsírosné Blaner Andrea, Baranya Megyei Munkaügyi Központ, Pécs, 2001. június) 12./ Működtetési Kézikönyv a „Termelőiskola” programmodellhez a hátrányos helyzetű fiatalok

társadalmi és munkaerőpiaci integrációjának elősegítésére (Pálfy József-Bajzik Lászlóné - Deák Ferenc, Zala Megyei Munkaügyi Központ, Zalaegerszeg, 2001. június) 13./ Simkó János: Az aktív munkaerő-piaci programok értékelésének módszerei és tapasztalatai (Munkapiac, 1995, 4. szám) 14./ Simkó János – Péter András – Udvarnoki Miklós – Molnár Norbert – Várkoly Zsolt: Az aktív munkaerő-piaci programok hatékonysági vizsgálatához használt monitoring rendszer modellje és szervezési dokumentációja (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ, Miskolc, 1995. ) 90 15./ Simkó János – Péter András – Udvarnoki Miklós: A munkaerő-piaci eszközök és programok célszerűségének vizsgálata (az Országos Munkaerőpiaci Bizottság megbízás alapján végzett kutatás záró tanulmánya, 1996. december) 16./ Simkó János: Elgondolások és javaslatok a 2000. évben indított megyei munkaerő-piaci programok monitoring

rendszerének kialakításához (Készült a Gazdasági Minisztérium Monitoring Bizottsága részére, Kézirat, 2000. szeptember) 17./ VÁTI Kht Területfejlesztési Igazgatóság: Segédlet a területfejlesztési programok értékeléséhez (Dobozi Eszter - Brodorits Zoltán - Jusztin Valéria Kulcsár Gábor, Budapest, 2001.) 91 Cseppentő László: HÁTTÉRTANULMÁNY „A MUNKAERŐPIACI PROGRAMOK MONITORING RENDSZERE KIALAKÍTÁSÁNAK KONCEPCIÓJA ”C. TÉMÁHOZ 1. Bevezetés A munkaerő-piaci feszültségek csökkentése, a munkanélküliek munkaerő-piaci esélyeinek növelése elsődleges feladata a munkaügyi szervezetnek. A szervezet számára az aktíveszközök alkalmazása terén a jogi szabályozás az 1991. évi IV tv (Flt.) keretjellegű szabályozásra, valamint a keretszabályok alapján készített eljárásrendekre korlátozódott. A munkaerő-piaci változások a piacgazdasági körülmények között múló időben a munkaügyi szervezet létrehozását

követően néhány éven belül megjelentek a munkaerő-piacon azok a problémák, amelyek érdemi kezeléséhez már egy-egy eszköz önálló alkalmazásával érdemben nem voltak orvosolhatóak. A szervezet az egyes jellemző problémával rendelkező ügyfelek körére vonatkozóan azok sajátosságainak megfelelően speciális intézkedési csomagokat, programokat állított össze. A programok alkalmazása terén jelentős korlátot jelentett az, hogy az egyébként érvényes támogatási szabályokat továbbra is alkalmazni kellett, a működtetésükre vonatkozóan előírás nem jelent meg. A programok számának, az általuk felhasznált források volumenének növekedése, a problémák összetettségének fokozódása, és mindezek átlátható, ellenőrizhetővé tételének igénye alapján a jogi szabályozás részletezettebb lett. Az alkalmazható támogatások speciális szabályainak előírásaival kiadásra került a 6/1996 (VII.16) MüM rendelt Az elmúlt

években e rendelkezés többször változtatásra került és a 2000.0501-én kiadott módosítása már kitért a munkaerő-piaci programok indításának előkészítésére, tartalmának főbb kérdéseire. Ezen előírás szabályozza ma is kizárólagosan mind a központi, mind a helyi (megyei) munkaerő-piaci programok megvalósításának szabályait. Az előírások szerint a programtervnek tartalmaznia kell többek között: • 26. § (1) g) - a programtól, valamint az egyes programelemektől várt eredményt, valamint annak mérésének, értékelésének módját, 92 • 26. § (1) h) - a programtervben meghatározott célok megvalósulása értékelésének gyakoriságát, • 26. § (5) - A program időtartama alatt a programtervben előírt időközönként vizsgálni kell a programtervben meghatározott célok megvalósulásának lehetőségét, és indokolt esetben a szükséges módosításokat el kell végezni. Mint látható a programokat kidolgozók a

monitoringozás terén - néhány főbb előíráson túl - teljes szabadságot kaptak. Pest megye földrajzi elhelyezkedése révén jó munkaerő-piaci pozícióval rendelkezik, azonban ebben a jó helyzetben is vannak olyan térségek, ügyfélcsoportok, akik számára komoly problémát okoz a munkaerőpiacra történő visszajutás. E tények figyelembe vételével dolgozta ki és valósította meg munkaerő-piaci programjait a Pest Megyei Munkaügyi Központ. 2. A Pest Megyei Munkaügyi Központ Családtámogató programja A Pest Megyei Munkaügyi Központ 1999-ben munkaerő-piaci programot készített halmozottan hátrányos körülmények között élő családok munkanélküli tagjainak felzárkóztatására, képzésére, munkába helyezésére, ezáltal a család jövedelmi és szociális helyzetének javítására. A célcsoportba azok a családok kerültek bevonásra, amelyeknek legalább 2 munkanélküli tagja volt, vagy melyekben egyedülálló munkanélküli szülő

legalább egy gyermeket nevelt. 2.1 A program működtetése A PMMK pályázati felhívást tett közzé közhasznú szervezetek számára a programjában való közreműködésre családtámogató szakértők foglalkoztatásával. A közreműködésre kiírt pályázatot a Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezet nyerte el, amely egész Pest megye területét lefedő szervezeti hálózattal rendelkezett, saját eszközeivel is képes volt hozzájárulni a program sikeres végrehajtásához: a családokhoz ruhaadományt és karácsonyi csomagot juttatott el, beiskolázási segélyt adott, gyermeküdültetést szervezett, a védőnői szolgálat együttműködését kérte az érintett családtagok egészségi állapota által indokolt esetekben. A program végrehajtásában 1 fő koordinátor és 13 fő - a Vöröskereszt által foglalkoztatott - családtámogató működött közre. A családtámogatók a programba önként bekapcsolódó családokkal együttműködési

megállapodást kötöttek, amelynek 93 alapján a család helyzetének felmérése céljából státuszfelvételt készítettek, és az érintett családtagokkal együttműködést alakítottak ki. Ezzel párhuzamosan a munkaügyi központ 3 napos álláskeresési technikákról szóló tanfolyamot szervezett a családtámogatók részére, melynek során megismerkedtek a munkaügyi központ működésével és az aktív munkaerőpiaci eszközökkel is. A családtámogatók és a kirendeltségi programfelelősök a státuszfelvétel eredményeit is felhasználva a munkaerő-piaci eszközökre vonatkozóan támogatási terveket készítettek. A program célcsoportját egy olyan ügyfélkör tagjai alkották, akik elsősorban munkanélküliségük miatt, valamint egyéb szociális problémáik következtében önértékelési zavarokkal, életvezetési problémákkal küszködtek, időbeosztásuk strukturálatlan volt, életüket a tervezhetőség hiánya jellemezte,

attitűdjük gátolta őket abban, hogy önerejükből kerüljenek vissza a munkaerő-piacra. A családtámogató program kliens-segítő kapcsolatának előnye a személyesség, a részben önkéntes jelleg (pl. a találkozások idejének és gyakoriságának meghatározásában), a hatékony ellenőrizhetőség, a kiváltó ok kezelése (vagyis annak feltárása, hogy miért lett az egyén munkanélküli). A munkaerő-piaci esélyek növelése érdekében alkalmazott aktíveszközök esetében a támogatások normatíváit a költségterv részletesen tartalmazta, szabályozta. A rendszeres kapcsolattartás a családok életébe jelentős pozitív változásokat (főként szemlélet- és értékrend váltást) hozott, amelyek nem számszerűsíthetők. Az információk átadása, a mentális segítségnyújtás, a bíztatás és megerősítés, valamint az ügyintézésben nyújtott segítség hatására a program végén a még munkanélküli ügyfelek is konkrétabban fogalmazták

meg igényeiket, jóval céltudatosabbak, a külvilágra nyitottabbak lettek és képessé váltak sorsukat újra kezükbe venni. A program megvalósításának időszaka 2001. április 30-ig tartott, amelyet 2 hónap monitoring időszak követett. 2.2 A program monitoring rendszere A program működése során a havi vezetői értekezletek részeként volt biztosított a megvalósításának figyelemmel kísérése, követése, a megvalósulás értékelése, a szükséges intézkedések visszacsatolása. A program kimenet (output) mutatójaként a programba vontak száma lett meghatározva, melynek célértéke 200 család bevonásában lett meghatározva. 94 A program eredményességét folyamatosan figyelemmel kísértük. Eredményként kezeltük a bevont személyek részére megállapított és megvalósult szolgáltatásokat, munkaerő-piaci támogatásokat. A program indításakor a megfogalmazott eredmény célok: legalább 360 fő részére humánszolgáltatások

biztosítása, 120 fő képzésbe vonása, szakképesítés megszerzése és mintegy 200 fő elhelyezése támogatással, vagy támogatás nélkül, az elsődleges munkaerő-piacon. A program befejezését követő monitoring időszakban, az eredményeinek vizsgálatát a Vöröskereszt végezte, minden résztvevő személyes felkeresésével, megkérdezésével. E találkozások során - ahol szükséges volt - ott a további segítséget is felajánlották. A program befejezését követően hatás és hatékonyság vizsgálat nem történt. Az eredmények, a felhasznált források, költségek (minden alkalmazott munkaerő-piaci aktív eszköz tekintetében) a szervezetben a támogatásokhoz általánosan rendszeresített Monitoring vizsgálat keretében, annak részeként kerültek, követésre, összevetésre, és elemzésre. Az eszközökre vonatkozóan rendelkezésre álló alapadatok felhasználásával azonban program orientált elemzés nem készült. 2.3 A program

eredményeinek értékelése Az eredményeket értékelve megállapítható, hogy célkitűzéseink a programtervnek megfelelően alakultak: záráskor a bevontak közül 203 család 378 fővel vett részt a programban, közülük 256 fő helyezkedett el támogatással vagy a nélkül. Voltak, akik önfoglalkoztatás, illetve vállalkozóvá válás támogatásával oldották meg foglalkoztatásukat. Néhányan a vizsgálat időszakában még képzés résztvevői voltak. A monitoring szerint kevés olyan ügyfél maradt a program végén, aki nem volt kimozdítható korábbi, rossz élethelyzetéből. 95 A célok és az elért eredmények összegzését tartalmazza az alábbi táblázat: Program eredmények Terv Célcsoport feltárás, helyzetfelmérés 400 fő A programba bevon családok száma 250 Tény n. a ∑-ra n.a a program végén 203 A programba bevon létszám Képzést megkezdte Reintegráló, motivációs foglalkoztatás Elhelyezkedett összesen Támogatás

nélkül Közhasznú foglalkoztatás támogatással Bértámogatással Vállalkozóvá válás támogatással Önfoglalkoztatás támogatással Munkahelyteremtő támogatással A programból lemorzsolódott A programot befejezettek száma 400 fő 120 fő 360 fő 200 fő - 407 fő 91 fő n.a 256 fő 213 fő (52 fő) 23 fő - 7 fő 12 fő 1 fő - 29 fő 378 fő A program eredményeinek vizsgálata elsődlegesen az előzetesen meghatározott elvárások megvalósított eredményeinek vizsgálatára irányult. Megállapítható, hogy a fontosabb kiűzött célok (programba vonás, elhelyezés) megvalósult, túl lett teljesítve A célok eléréséhez alkalmazott eszközök tekintetében - a humánszolgáltatások működtetésében alkalmazott változtatás miatt - nem volt vizsgálható, a képzésekben való részvétel a tervezettnél alacsonyabb létszámban realizálódott. A felhasznált források a költségek részletes elemzése nem történt meg. A Vöröskereszt

profiljához igazodóan - a monitoring időszakban - a programból kikerültek munkaerő-piaci helyzetének szociológiai szempontú részletes értékelése valósult meg. 3. A roma népesség hátrányos helyzetének további romlását megakadályozó program A program kidolgozása és elindítása megelőzte a 6/1996 (VII. 16) MüM rendelet programokra vonatkozó rendelkezéseinek megjelenését, 2000. május 1-én indult és 2002 április 30.-án ért véget Elsődleges célja volt a munkaerőpiacon halmozottan hátrányos helyzetben levő réteg esélyeinek növelése, felzárkóztatása, munkába állásának és munkahelye megtartásának segítése hosszú távon. 96 3.1 A program működtetése A program működtetése kizárólag saját kapacitásokra épült, a kirendeltségek munkatársainak feladataként jelent meg. Az önkéntes alapon együttműködést vállaló ügyfelek részére a kirendeltségeken - egyénre szabott, személyes kapcsolattartási

rendszerben - a humánszolgáltatásokat kiemelten biztosítottuk. A tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy a szolgáltatások igénybevétele a vártnál kedvezőtlenebbül alakult, a folyamatos tájékoztatás ellenére alacsony volt a foglalkozásokon résztvevők száma. Intenzív állásfeltáró tevékenységet a végrehajtás során folyamatosan végeztünk. Rendszeresen tájékoztattuk a munkáltatókat a program adta lehetőségekről. A foglalkoztatás elősegítése érekében az adható maximális támogatásokat biztosítottuk a program keretében az érintetteket foglalkoztatni szándékozó munkáltatóknak. Kirendeltségeink visszajelzései alapján a munkáltatók többsége nem szívesen alkalmazott cigány származású munkavállalót főként előítélet és korábbi negatív tapasztalatok miatt. 3.2 A program monitoring rendszere A program működése során, egyes elemeinek megvalósításáról (létszám, pénzügyi felhasználás)

kirendeltségek havi, negyedéves beszámolókat készítettek. A havi rendszerű vezetői értekezletek keretében biztosított volt a program megvalósításának értékelése, az intézkedések visszacsatolása. A program kimenet (output) mutatójaként a bevontak száma lett meghatározva, melynek célértéke 400 fő bevonásában lett előírva. A program eredményességét folyamatosan figyelemmel kísértük. Befejezésével összegzésre kerültek a megállapított támogatások, az elért eredmények. A program indításakor a számszerűsített eredmény célok: legalább 210 fő részére humánszolgáltatások biztosítása, 155 fő képzésbe vonása, szakképesítés megszerzése és mintegy 190 fő elhelyezése (közhasznú foglalkoztatás támogatással 100 fő, bértámogatással 60 fő, önfoglalkoztatóvá válás támogatásával 10 fő, vállalkozóvá válás támogatásával 20 fő) a munkaerő-piacon. A program részeként a

befejezését követően hatás és hatékonyság vizsgálat nem történt. Eredményeinek, a felhasznált források, költségek, minden alkalmazott aktív munkaerőpiaci eszköz tekintetében a szervezetben a támogatásokhoz általánosan rendszeresített Monitoring vizsgálat keretében, annak részeként kerültek, követésre, összevetésre, és 97 elemzésre. Az eszközökre vonatkozóan rendelkezésre álló alapadatok felhasználásával azonban program orientált elemzés nem készült. 3.3 A program eredményeinek értékelése A program tervének és teljesítésének adatait az alábbi táblázat tartalmazza: Létszám Eszközök (fő) Terv Tény Bevont létszám 400 n.a Humánszolgáltatás 210 n. a Képzés 155 240 Bértámogatás 60 11 Önfoglalkozatás támogatása 10 0 Vállalkozóvá válás támogatása 20 2 Közhasznú foglalkoztatás 100 654 A program eredményeinek vizsgálata alapján gyakorlatilag a program eszközrendszerére

korlátozódott, valós – az elsődleges munkaerő-piac irányában megvalósult - eredmények alig jelentek meg. Az eredmények számbavétele kizárólag a tervezett és tény adatok számszerű összevetésében merült ki, ahol a bevontak valamint a humánszolgáltatások számára vonatkozóan adatok nem állnak rendelkezésre. Az egyes támogatás típusok részletes költségekre is kiterjedő értékelésére a program keretein belül nem került sor. Minden érintett eszköz a szervezetben a támogatásokhoz általánosan rendszeresített Monitoring vizsgálat részeként került elemzésre. Ezekből azonban programorientált elemzés nem készült. 4. Integrált Roma Foglalkoztatási Központi Program A programot hátrányos helyzetű roma és a velük azonos élethelyzetben lévő nem romaszármazású munkanélküliek munkaerő-piaci esélyeinek növelése, az elsődleges munkaerőpiacra történő visszajuttatásának elősegítése érdekében dolgoztuk ki,

figyelembe véve a korábbi években indított programjaik szakmai tapasztalatait. 98 A program céljaként határoztuk meg, hogy a roma kisebbséggel együttműködve valós és tartós megoldást kínáljon életkörülményeik javítására, ugyanakkor ne legyen kirekesztő, tehát elsősorban nem a származás, hanem az élethelyzet alapján kerüljenek kiválasztásra a résztvevők. Kiemelt célként került megfogalmazásra, hogy komplex személyiségfejlesztést biztosítson úgy, hogy ez áttörést jelentsen az előbbiekben felvázolt problémák megoldásában, azaz tartós munkaviszony formájában realizálódjon. A programmal szemben további elvárásként fogalmaztuk meg, hogy amennyiben sikeres, akkor országos kiterjesztésre is alkalmas legyen. A program időtartamát két évre terveztük 2003. 01 01 – 2004 12 31-ig Kidolgozása során az eddigi tapasztalatok alapján - a valós hatékonyság érdekében innovatív szervezeti, módszertani megoldások

kerültek megfogalmazásra: - Gyűjtőprogram jelleg - Szervezeti hálóra épülés - Rugalmas ügyfélkezelés - Az elsődleges munkaerő-piacon való (tartós) elhelyezkedés 4.1 A program működtetése 4.11 Pest Megyei Munkaügyi Központ: Feladata a projekt-cél meghatározása, lehetőségek és szükségletek felmérése, programelemek meghatározása, projektmenedzsment kialakítása, pályázati eljárások lefolytatása, a program irányítása, koordinálása, ellenőrzése és minden – a programhoz kapcsolódó – PR tevékenység. 4.12 Technikai és Operatív Koordinációs Menedzsment: A program szervezési feladatait ellátó szervezet. Feladata a Programtársulások működésének biztosítása pályázatok figyelésével, pályázással, további források integrálása, a működés koordinálása, folyamatos adatszolgáltatás a Munkaügyi Központ felé, időszakos értékelések, monitoring. 4.13 A Programvezető (program menedzser):

programtársulással munkaviszonyban álló, legalább középfokú végzettségű, főfoglalkozású irányító. A programcsoportok tevékenységét egy-egy fő programvezető 99 irányítja, minimum 15 fős (a kistérségben élő - és bevont - roma és hátrányos helyzetű) csoportok létrehozásával. Feladata a program helyi megvalósulásának szervezése, irányítása. A hármas program modul (belső ciklus), felújító, illetve felzárkóztató képzés, humán szolgáltatások - elérhetőségének megszervezése, szükség esetén speciális, személyre szabott segítség nyújtása az elhelyezkedést gátló foglalkoztatási, mentális és szociális akadályok lebontásában, állandó együttműködés partnerszervezetekkel, amelyek biztosítják azt a lehetőséget, hogy a programban résztvevő egyének, vagy az általuk alkotott csoportok – szükség szerint – idényszerű foglalkoztatásban is részt vehessenek. Az egyén felkészültségének és a

munkaerő-piaci szempontoknak a figyelembe vételével kezdeményezi a szakképzésbe vonást, biztosítja a képzéshez kapcsolódó többletjuttatás folyósítását. Az elsődleges munkaerő-piacon elhelyezkedett egyénekkel az elhelyezkedést követő 6 hónapon át kapcsolatot tart fenn. Figyelemmel kíséri a munkaerő-piacon való helytállást, együttműködik a munkáltatóval. Amennyiben az egyén a fenti időszakon belül ismét munkanélkülivé válik, segíti a programba történő visszajutását. 4.2 A program tartalmi elemei A program a bekerült munkanélküliekkel programcikluson keresztül foglalkozik. A teljes ciklusa alatt az ügyfél-feltárástól a munkahelyi közvetítés végéig tartó folyamatot értjük. A program belső ciklusa (gerinc program) a közhasznú foglalkoztatás keretében megvalósuló humánerőforrás fejlesztés folyamata. A program keretében az egyes elemek alkalmazásának feltétele, hogy az egyén számára

munkaerő-piaci szempontból indokolt, szükséges-e, továbbá egyénisége, mentális állapota, felkészültsége alapján alkalmas-e az abban való részvételre. Ezért a felzárkóztató képzéseken túl csoportos szervezésű képzéseket nem is terveztünk, a résztvevőknek minden képzési lehetőség rendelkezésükre állt, és alkalmasságuk valamint munkaerő-piaci indokoltság alapján választhattak a képzési kínálatból. Az egyes támogatások a költségtervben előre meghatározott kereteken belül, meghatározott normákkal voltak alkalmazhatóak. 4.3 A program finanszírozása A program működtetése pénzügyi szempontból is többcsatornás volt. A finanszírozásban résztvevőket és az általuk biztosított források nagyságát mutatja az alábbi táblázat: 100 Források kimutatása (adatok ezer Ft-ban) Tervezett forrás a teljes programra vonatkozóan Felhasznált forrás (2005.VIII31-ig) Program összesen Megyei dec.FA 360 410 325 248

OFA 119 551 97 684 Önkormányzatok 22 950 22 075 Források összesen*: 502 911 445 007 * A program működtetéséhez saját forrásaikkal hozzájárultak szolgáltatásaikon keresztül más szervezetek is, így a Vöröskereszt, Rendőrség stb. Ezek nem számszerűsíthető források annak ellenére, hogy jelentősen segítették a pozitív kimenetet. A működtetés során különböző költségek merültek föl, melyek költség-nemenkénti alakulását az alábbi táblázat tartalmazza: Költségek kimutatása (adatok ezer Ft-ban) Felmerült költségek Költségtípusok Tervezett költségek (2005. VIII 31-ig) Program összesen Közhasznú támogatás Foglalkoztatást bővítő bértámogatás 252 450 242 823 6 000 23 947 Átképzési támogatás (tanfolyami díj) 120 000 Keresetpótló juttatás Kereset-kiegészítő juttatás 48 915 31 638 76 120 54 434 Képzési forrás összesen: 196 120 134 987 Program működtetési költségei 43 431 43 250

Költségek összesen*. 498 001 445 007 (ösztöndíj) * A költségtípusok szerinti tervezett költségek eltérése a források szerintitől, a be nem indult programelemekre eső költségtervekből adódik(Önfoglalkoztatóvá válás támogatása: 4.250eFt, Vállalkozóvá válás támogatása: 660eFt) 101 5. A program szakmai folyamata: Start Ügyfél kiválasztása Programbavonás Irányultság meghatározása Munkaerő-piaci képzés Aktív eszköz támogatás Humánszolgáltatás Felújító– felzárkóztató Közhasznú foglalkoztatás Értékelés Továbblépés Elsődlegesmunkaerőpiac Követéskapcsolattartás eredménye STOP 102 6. A program monitoring rendszere A célok tartását, a program megvalósítását, és a végrehajtást egy külső Technikai és Operatív Koordinációs Menedzsment segítette, akik megbízás alapján látták el tevékenységüket. Munkájuk során folyamatosan kapcsolatban álltak a helyi programvezetőkkel,

helyszíni látogatásokat végeztek, havi rendszerességgel begyűjtötték, összegezték a programvezetők előrehaladási jelentéseit. Havi rendszerességgel „Mentori” értekezletek keretében történt a jelentések értékelése, itt kerültek egyeztetésre a szükséges intézkedések, szakmai módszertani kérdések. A havi beszámolók alapján biztosított volt az előrehaladás követése. A program szakmaiságát folyamatosan figyelemmel kísérte és a szükséges intézkedéseket előkészítette a PMMK Szakmai Koordinációs Team-je. A célként meghatározott eredmények megvalósulásának követése a programvezetők beszámolóin keresztül történt. Ők kapcsolatban álltak a programból kikerült, a kilépéskor a követéshez hozzájáruló programrésztvevővel. A kikerült résztvevők kilépési nyilatkozatot töltöttek ki, amelyben elhelyezkedésük esetén erről nyilatkoztak. Önálló elhelyezkedés esetén kértük jelezni leendő munkáltatójuk

adatait, a betöltendő munkakör megjelölését valamint nyilatkoztak arról, hogy hozzájárulnak-e az után-követéshez. A program megvalósulását figyelemmel kísérő külső „szervezetek” 6.1 Pest Megyei Roma Partnerségi Kerekasztal 2001.1018-án alakult, a program civil parlamentjeként is működik, félévenként ülésezik, folyamatosan figyelemmel kíséri a program megvalósulását. Résztvevők: Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, a programot megvalósító szervezetek és együttműködő partnerek, területfejlesztési társulások vezetői és képviselői, önkormányzati vezetők, kisebbségi önkormányzati vezetők, képző intézmények, munkáltatók képviselői, civil szervezetek vezetői és képviselői, a Pest Megyei Munkaügyi Központ vezetői és a szakmai koordinációs team, operatív menedzsment, média. 103 6.2 Térségi Roma Partnerségi Kerekasztal 2003.1114-től a

Megyei Roma Partnerségi Kerekasztal mintájára alakultak meg az Integrált Roma Foglalkoztatási Központi Programot megvalósító 8 helyszínen. Az alakuló ülésen elfogadott döntés szerint félévenként, illetve szükség szerint ülésezik, folyamatosan figyelemmel kíséri és segíti a program helyi megvalósulását. Résztvevők: érintett szervezetek (önkormányzatok, illetve a térségben a jövőben együttműködni szándékozók), helyi együttműködő partnerek, helyi civil szervezetek, Pest Megyei Munkaügyi Központ vezetősége, helyi szakértők (térségmenedzser, Miniszterelnöki Hivatal kistérségi megbízottja), helyi média, potenciális munkáltatók. A program kimenet (output) mutatójaként a programba vontak száma lett meghatározva, melynek célértéke 300 fő bevonásában lett előírva. A program eredményességét folyamatosan figyelemmel kísértük. Az indítás előtt számszerűsített eredmény célok: legalább 200 fő szerezzen

szakképesítést, valamint 220 fő helyezkedjen el az elsődleges munkaerőpiacon. A befejezéskor összegzésre kerültek a megállapított támogatások, a program során elért eredmények. A programidőszakban a kilépést követő 6. hónap elteltével a programvezetők végezték az után-követést (hatás vizsgálatot) személyes megkereséssel, illetve postai úton. A program végén a megvalósítást és az elért eredményeket a Technikai és Operatív Koordinációs Menedzsment záró dokumentumban foglalta össze. Tekintettel arra a tényre, hogy a programtervben a programidőszakot követő monitoring működtetésének költségei nem kerültek betervezésre, az ekkor esedékes követéseket már kirendeltségeink munkatársai végezték el. A program részeként a befejezését követően teljes körű hatékonyság vizsgálat nem történt. Az eredmények, a felhasznált források, költségek (minden alkalmazott munkaerő-piaci aktív eszköz tekintetében) a

szervezetben a támogatásokhoz általánosan rendszeresített Monitoring vizsgálat keretében, annak részeként kerültek, követésre, összevetésre, és elemzésre. Az eszközökre vonatkozóan rendelkezésre álló alapadatok felhasználásával azonban program orientált elemzés nem készült. A megvalósításról, eredményekről szóló beszámolót a MAT elfogadta, a tapasztalatok alapján a PMMK a 2006. évi folytatásról döntött Az új program előkészítésének részeként készül a megvalósult program részletes, összehasonlító költségelemzése. A program befejezését követően hatás és hatékonyság vizsgálat nem. 104 6.3 A program eredményeinek értékelése A program működését vizsgálva megállapítható, hogy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett célcsoport szintjén már jelentős eredményeket hozott. A bevont ügyfelek nagyobb részének életminőségében érzékelhető változások történtek. A résztvevők

egyénre szabott, személyes bánásmódban részesültek. Lehetőség szerint, a legnagyobb mértékben igyekeztünk a felmerülő igényeket, elképzeléseket és a térség munkaerő-piaci lehetőségeit összehangolni a képzési szakirányok kiválasztása és az elhelyezés esetében is. A csoportokban erősödött a közösségi szellem és fejlődött az életpálya stratégia. A programból munkaerő-piaci képzésbe, illetve az elsődleges munkaerő-piacra került ügyfelek pedig olyan érzelmi többleterővel rendelkeztek, amely reményt adott életpályájuk sikeres folytatására. Programterv Megvalósulás Teljesülés Programba vonás Szakképzetség megszerzése Munkába helyezés (fő) 653 216 370 (%) 217 108 168 A fajlagos költségek kimutatása a költség és a létszám adatok egybevetése alapján: Milyen arányban Felmerült Költségek Érintett létszám ezer Ft Foglalkoztatás-bővítő bértámogatás Képzési támogatás Program működtetési

költségei résztvevői az egyes költségfajtákból* Költségtípusok Közhasznú támogatás részesültek a program Megoszlás (%) Fajlagos fő költsége % (eFt/fő) 242 823 54,6 542 399,68 83 23 947 5,4 98 172,29 15 134 987 30,3 314 381,94 48 43 250 9,7 653 63,19 100 95 Egyéb szolgáltatások nem számszerűsíthető 619 n.a Összesen 445 007 653 604,45 100 *Egy személy többféle támogatásban is részesülhetett 105 A program keretében egy munkaviszony létesítése átlagosan 1 202 eFt fajlagos költség felhasználással valósult meg! Az elhelyezkedés tartósságának vizsgálata azt mutatta, hogy a munkaviszonyt létesítettek 21%-ának 6 hónapon túl sikerült megtartania állását, 19%-uk 3-6 hónap közötti, 60%-uk pedig 1-3 hónap időtartamot töltött folyamatosan munkában. Megállapítható, hogy a fontosabb kitűzött célok (programba vonás, egyes támogatások által érintett létszám, elhelyezés)

megvalósultak, túl lettek teljesítve. A program megvalósítására biztosított megyei központi forrás tényleges felhasználása elmaradt a tervezettől, ugyanakkor jelentős többlet eredmények realizálódtak. A programtervben átlagosan 1 676 eFt felhasználását terveztük egy bevont ügyfél esetében, ugyanakkor a tényleges adatok alapján ez csak 681 eFt lett. A költség felhasználás részletes elemzése a program részeként nem készült el, de a 2006. évi folytatás előkészítése során megkezdődött. A program eredményeinek vizsgálata gyakorlatilag a eszközrendszerére és a programból kikerültek elhelyezkedésére, valamint annak tartósságára irányult. Az eredmények számbavétele már a tervezett és tény adatok számszerű összevetését, az eltérések részletes elemzését tartalmazza. Az egyes támogatás típusok esetében az átlagos költség felhasználás is számbavételre került, azonban ennek további elemzése nem lett előírva

a programtervben. Minden érintett eszköz a szervezetben a támogatásokhoz általánosan rendszeresített Monitoring vizsgálat részeként került elemzésre. Ezekből azonban programorientált elemzés nem készült. 7. Humánerőforrás Fejlesztési Operatív Program Magyarország uniós csatlakozását követően a programok megvalósításának terén új lehetőséget jelentett az ESZA források bevonása. A HEF OP 11 intézkedés keretében nyílt meg a pályázati lehetőség a megyei munkaügyi központok számára. A megyei programok kidolgozására, megvalósítására a korábbiaktól eltérően igen részletes, szinte minden részletre kiterjedő tervezési útmutatót adott ki a HEF OP Irányító Hatósága. A tervezési útmutató pontosan meghatározta azokat az elvárásokat, amelyek elérését a program elé célul tűztek ki. 106 Az országosan elvárt kimenetek számszerűsített adatait felosztották a megyék között, így a helyi programokat a

források, az elvárások ismeretében kellett megtervezni. A megyei programokkal szemben támasztott (összegzett) országos elvárások: • 3 év alatt 25.000 fő bevonása • A programot 20.000 fő /80 %/ sikeresen fejezze be • A programot sikeresen befejezettek 50%-a helyezkedjen el az elsődleges munkaerő-piacon úgy, hogy 2/3-uk - a kilépést követő 180. napon munkaviszonyban álljon /összesen 33%/ A program keretében külön célcsoportot alkotnak: ƒ (1) a 16-30 évesek, ƒ (2) a 30 évnél idősebb tartósan – legalább 12 hónapja – munkanélküliek, ƒ (3) a 30 évnél idősebb – 3-12 hónapja regisztrált, vagy inaktív - tartós munkanélküliséggel veszélyeztetettek. 7.1 A program tartalmi elemei A Pest Megyei Munkaügyi Központ, a HEF OP 1.1 intézkedés pályázati lehetőségével élve, az „Esély-Európában” című programjának keretében 2004 - 2006 között 1625 regisztrált munkanélküli és inaktív személy

munkaerő-piaci integrálását kívánja megoldani a megye területén. A program teljes időtartamára bevonni tervezett létszám: 1. sz célcsoport 750 fő 2. sz célcsoport 115 fő 3. sz célcsoport 760 fő 107 Az egyes célcsoportokhoz tartozó prioritások a következőképp oszlanak meg: Prioritások Megváltozott munkaképességűek Alap iskolai végzettséggel nem rendelkezők Szakképzetlenek, vagy átképzés nélkül elhelyezhetetlenek Gyermekét egyedül nevelők Tartósan munkanélküliek + A regisztrációba időről időre visszatérők Szociálisan hátrányos helyzetűek Közhasznú munkából visszatérők GYES-ről visszatérők Romák 45 év felettiek A program a bevontak képzettségi szintjének növelésével, szakmához juttatással, humánszolgáltatások teljes skálájával és támogatott foglalkoztatással (ezek kombinált, egymásra épülő alkalmazásával) kívánja elérni az élethelyzetükben bekövetkezendő pozitív változást. Az

esélyegyenlőség biztosítása érdekében olyan speciális támogatásokat biztosítunk, melyek a hátrányok egy részét kiküszöbölik, biztosítják a fenntartható fejlődés és a tudásbázisú társadalom megvalósításának lehetőségét. Alkalmazott szolgáltatások, támogatások • Humánszolgáltatások teljes köre (tanácsadás, tréningek, álláskeresési technikák stb.) − Inaktívak programba vonásának előkészítése külső szervezet segítségével − Tanácsadás − Képességfejlesztő és motivációs tréning, álláskeresési technikák oktatása − Családterápia − Álláskereső klub 108 − Gyermekmegőrzés biztosítása − Szociális betegápoló biztosítása − Beilleszkedés segítése munkáltatói mentorral − Személyi segítő biztosítása − Szállítás biztosítása megváltozott munkaképességűek számára − Munkáltatói segítő biztosítása megváltozott munkaképességűek részére • Képzés

(felzárkóztató, betanító, szakképzés, nyelvi, informatikai vállalkozói ismeretek) • Munkagyakorlat támogatása • Vállalkozóvá válási támogatás • Utazási költségek támogatása • Ösztöndíj 7.2 A program monitoring rendszere Pest megyével szembeni elvárások: ƒ A program kimenet (output) mutató: 3 év alatt 1625 fő bevonása ƒ A program indításakor a számszerűsített eredmény cél: a programot 1300 fő /80 %/ sikeresen fejezze be. ƒ A programtól elvárt hatás: a programot sikeresen befejezettek 50%-a helyezkedjen el az elsődleges munkaerő-piacon úgy, hogy 2/3-uk - a kilépést követő 180. napon munkaviszonyban álljon /összesen 33%/ A programba vontak számát tekintve új elem, hogy a regisztrációban nem szereplő inaktív személyek feltárását, programba vonását is meg kell valósítani, esetünkben ez mintegy 500 fő. A program keretében többszintű monitoring rendszer működik A program a mentorok, valamint a

kirendeltségek együttműködésében valósul meg. Az előrehaladásról havonta és negyedévenként részletes jelentés készül. Ezek a jelentések tartalmazzák az egyes támogatások alkalmazásával, az eredményekkel kapcsolatos adatokat (pl. programba vont létszám, támogatott létszám, egyéni akciótervek sikeres befejezése, elhelyezkedés, a 180. napon fenn álló munkaviszonyok, stb) A szoftverek alkalmazásával gyorsan, pontosan előállíthatóak a különböző indikátorok. A szoftverek 109 teljes körű alkalmazásának hiánya miatt – jelenleg – kézzel vezetett nyilvántartásokból gyűjtjük az információkat, ami rendkívül nehézkes, és pontatlanságokat eredményezhet. A legfontosabb probléma, hogy sok élőmunkát igényel. A program előkészítését végző team – melynek tagjai: az igazgató, a 3 igazgató helyettes, Ellenőrzési o., Jogi o, Programkoordinációs o, Statisztikai o, Költségvetési o, Alapgazdálkodási

osztály vezetője, 3 kirendeltség-vezető – kiegészülve a HEF OP osztály vezetőjével (programvezetővel) valamint a kontrollerrel alakult át projektértékelő csoporttá (monitoring bizottsággá). Program Felügyelet (FH) Igazgató Projekt értékelő csoport Tagjai: Partnerek Projekt előkészítő team Projekt vezető Kontroller Projekt menedzsment (9 fő) Mentor Mentor Mentor Mentor Mentor Mentor Mentor A monitoring bizottság - a jelentések alapján - folyamatosan figyelemmel kíséri a megvalósítást. A Foglalkoztatási Hivatal ESZA főosztály monitoring szervezeti egysége ellenőrzi a leadott havi, valamint a negyedéves előrehaladási jelentéseket. A megyei monitor időszakonként helyszíni ellenőrzést végez. A monitoring tevékenységben aktívan részt vesz az Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium HEF OP Irányító Hatósága is az országos irányításában résztvevő munkatársai révén. 110 A programtervben

rögzített részletes indikátorok: Mutató 2004 2005 2006 2007 Programba vontak száma (fő) 380 1150 1625 0 Programot sikeresen befejezők száma (fő) 304 920 1174 130 A programot pozitív kimenettel befejezők száma 152 460 580 650 Elhelyezkedettek száma 46 316 440 482 Az alkalmazott humánszolgáltatásban száma (db) 973 3766 5270 5583 Együttműködési megállapodást kötöttek száma 380 1150 1625 0 Képzésbe vontak száma 100 765 1080 0 - nők aránya (%) 50 50 50 0 - 45 év felettiek aránya (%) 0 15 15 0 - romák aránya (%) 0 14 14 0 Képzést sikeresen elvégzők száma 20 346 742 868 - nők aránya (%) 50 50 50 50 - 45 év felettiek aránya (%) 0 15 15 15 - romák aránya (%) 0 7 7 7 Felzárkóztató képzésben résztvevők száma (fő) 0 70 105 0 OKJ-s képzést végzettek száma 0 230 498 580 Betanító képzést végzettek száma 0 25 50 0 - nők aránya (%) 0 50 50 0

- 45 év felettiek aránya (%) 0 15 15 0 - romák aránya (%) 0 10 10 0 Életminőségben bekövetkezett változása (kérdőív 60 60 60 0 (fő) alapján) (%) 111 A program eredményeinek (időszaki) értékelése fő (göngyölítve) HEFOP 1.1 program Bevonások alakulása Pest megyében 1750 1700 1650 1600 1550 1500 1450 1400 1350 1300 1250 1200 1150 1100 1050 1000 950 900 850 800 750 700 650 600 550 500 450 400 350 300 250 200 150 100 50 0 Programba vontak eddig megvalósult 2004.12 200503 200506 200509 200512 200603 200606 200609 200612 31 31 30 30 31 31 30 30 31 Programba vontak 149 380 593 823 1150 eddig megvalósult 148 387 505 843 1140 1248 1438 1549 1625 időszak Támogatások időarányos teljesítése a PMMK-ban 600 550 500 450 400 350 fő 300 250 200 150 100 50 0 munkagyakorlat szerzési Képzésbe vonás vállalkozóvá válási támogatás 2005.1231-ig terv 310 575 10 2005.1231-ig tényTény 290 289 15 támogatás

112 Összességében a programba vontak száma csupán 10 fővel marad el a tervezettől. A bevontak közül 63,3% a nő, ami megfelel az esélyegyenlőség elősegítése érdekében megfogalmazott céljainknak. A projekt teljes időszakában a bevontak létszámát tekintve 10%-ot terveztük a roma kisebbséghez tartozók köréből, ez 2005. december 31-ig 11,3%. A legjelentősebb elmaradás a képzésbe vontak számának alakulásánál tapasztalható, melynek okai: • A támogatási szerződés késedelmes aláírása, az előleg érkezésének csúszása (2004. decemberben), majd a visszatérítések késői érkezése. • Közbeszerzések időbeli elhúzódása, először a közbeszerzési szakértőre kellett kiírni a pályázatot, majd a képzésre. o 2005-ben ismétlődött a folyamat, a képzési terv elfogadása májusban történt meg, ezt követte ismételten a pályázati kiírás a közbeszerzési szakértő kiválasztására, majd a képzésekre. • A

képzési terv nem minden szakirányára érkezett megfelelő pályázat, ezen esetekben meg kellett ismételni a közbeszerzési eljárást. • 2006. januárban elindult 13 tanfolyam 262 fővel, és folyamatban van a közbeszerzési kiírás a projekt további időtartamában induló képzésekre. Nem látjuk veszélyben a kitűzött képzési létszám teljesülését. A munkagyakorlat szerzési támogatásnál minimális az elmaradás, ennek oka, hogy a két szerződés közötti időszakban a visszatérítések késedelme, az új szerződés életbe lépése és az előleg átutalása miatt átmeneti likviditási gondok voltak, melyek miatt lassítottuk mind a bevonásokat, mind a támogatások odaítélését félve a fizetésképtelenségtől. Vállalkozóvá válás támogatásában az időarányos tervnél többet valósítottunk meg, a vártnál nagyobb az érdeklődés és az indokolt igény ezen eszköz iránt. Emiatt eredeti tervünket módosítjuk, a tervezett

létszámot duplájára emeljük. Támogatás nélküli munkába helyezés: Ez a mutató nem értékelhető időarányosan, hisz az értékelésre csak az egyén programjának befejezését követő 180. napon van lehetőség Támogatás nélkül - humánszolgáltatást követően - elhelyezkedett 170 fő. Az ilyen jellegű elhelyezkedéseket a projekt kiírás szerint értékelni nem lehet, nem is terveztük meg a számot, bár természetesen számolunk vele, az értékelés azonban az alábbiak szerint történhet: 113 A projekt elsődleges célja az, hogy ügyfeleink jelentős részénél megvalósuljon a tartós foglalkoztatás. A projekt végéig 482 fő (támogatott, vagy támogatás nélküli) elhelyezését vállaltuk úgy, hogy az érintettek a program befejezését követő 180. napon is foglalkoztatottak. 8. A megyei programok értékelése A PMMK által megvalósított munkaerő-piaci programok közül önkényesen és véletlenszerűen kiválasztott példák

áttekintése alapján számos megállapítást tehetünk. 1) A programkészítés szabályozása tág kereteket ad a munkaerő-piaci programok kidolgozásában. E nagyfokú szabadság következtében a programok eredményességének összegzése, követése országos szinten igen nehézkes, hiszen néhány létszámadatra korlátozódó mutatókon túl egységes, a programok országos összegzésre, értékelésre, alkalmazható adatok az eltérő megyei gyakorlatok miatt nem gyűjthetőek. A programok széles skálája mellett nehézkes a ténylegesen jó, eredményes programgyakorlatok kiválasztása, illetve ezek megfelelő mélységű szakmai indoklással nem támaszthatóak alá. Talán ennek is tudható be, hogy ilyen program elterjesztésére irányuló kezdeményezés nem túl sok volt az AFSZ gyakorlatában, sajnos még az OFA-tól sem került a hálózatba olyan gyakorlati program, amely jól strukturált, részletesen kidolgozott monitoring rendszerrel bírt. Az OFA-t pedig

a kísérleti programok kidolgozása, „tesztelése” érdekében hozták létre, abból a célból, hogy alapvetően a munkaerő-piaci programok útján történő beavatkozások ne a munkaügyi központok szintjén kerüljenek kikísérletezésre. 2) A megyei munkaügyi központok felkészültségük, lehetőségeik (korlátaik) alapján a programtervek készítésekor elsősorban a szakmai részletek kidolgozására, a program szakmaiságának megalapozására fordítottak nagyobb figyelmet, ezek a kérdések voltak a középpontban. Általában a programok monitoringgal kapcsolatos része részletesen nincs kidolgozva, a vizsgálódás a legfontosabb irányszámok meghatározására és azok vizsgálatának előírására korlátozódik. 3) A programok monitoring rendszere – lévén, hogy megyei kezdeményezésűek – gyakorlatilag nem rendelkezik informatikai támogatással, a részletes adatgyűjtés élőmunka igényes, sok a hibalehetőség. 4) A kérdőíves

vizsgálatok esetében a válaszadási arány rendkívül alacsony, mert az ügyfelek irányába gyakorlatilag nincs direkt ráhatási lehetőség. 114 5) A monitoring elemzések a helyi (megyei) elvárásokhoz igazodnak (nem egységes szerkezetű) általában szűkszavú, mélyebb elemzéseket, összefüggéseket, gazdaságossági kérdéseket nem feszegetnek, nem vizsgálnak. 6) A monitoringon túl, a programok szakmai kidolgozásának, „központosításának”, standardosításának kérdését is célszerű lenne ismét átgondolni, mivel jelenleg az erre fordított erőforrások párhuzamosan, rossz hatékonysággal működnek. A kutatásokra, helyzetértékelésre alapozott, módszertanilag kidolgozott (standard monitoring rendszerrel bíró) kész programok rendelkezésre állása esetén a megyéknek a térségi problémákhoz illeszkedő programok megvalósítására kellene erőforrásaikat fordítani. 9. Javaslatok A források felhasználásával kapcsolatos

általános és jogos elvárás, hogy azok szakmailag indokoltak, szükségesek, költségtakarékosak legyenek akár egy-egy aktíveszköz vagy egy komplex programban történő részvétel támogatását vizsgáljuk. Ezen általános elvárás kielégítése a szervezet számára több szempontból is rendkívül fontos. A források bővülésével fokozódnak a szakmai tevékenységgel kapcsolatos gazdálkodási szempontú elvárások. 9.1 A kidolgozandó monitoring rendszer ƒ egységes, ƒ módszertanilag kidolgozott, ƒ az ÁFSZ rendelkezésére álló adatokra támaszkodó, ƒ informatikailag megfelelően támogatott, a szervezeten belül a lehető legkevesebb többlet élőmunka igénnyel bíró legyen. Lehetőség szerint a napi tevékenység során létrejött - a szervezet számára rendelkezésre álló illetve elérhetővé tehető - informatikai adatbázisok (pl. ügyfélkezeléssel kapcsolatos adatok UGYFU rendszer, EMMA, FA, stb.) tekintetében célszerű

lenne informatikai támogatással (a kombinált) lekérdezés. Az információk egymást kiegészíthetik, illetve kontrollra adnak lehetőséget. Az ügyfelek több oldalas kérdőíves megkeresése helyett gyorsan és pontosan vizsgálhatóvá válna több kérdés, amelyek eredményességét nem befolyásolná az ügyfelek válaszadási készsége. A teljesség igénye nélkül néhány fontosabb információ elérhetősége: 115 UGYFU (életút napló), HEF OP keret program • A programba bevont létszám, • Az egyes támogatási formákba, (szolgáltatásokba) bevont létszám, • A programban való részvétel időtartama • Az egyes programelemekben való részvétel időtartama • Az egyes programelemeket sikeresen befejezők száma • A programot sikeresen befejezők száma és aránya • A program előtti, az egyes programelemekben való részvétel alatti átlagos munkabér, személyi jövedelem, Ft/fő/hó. EMMA kapcsolata • A munkaviszony

létesítését bejelentő programból kilépett ügyfelek esetében, a bejelentés tényszerűsége, • a létrejött munkaviszony időbeli tartóssága, • a megszerzett szakképzettség és a betöltött munkakör közötti összefüggés. • A program után elért személyi alapbér, Ft/fő/hó FA program kapcsolata • Az egyes támogatások alkalmazásának pénzügyi szemléletű vizsgálatára adna lehetőséget. • Az egyes programelemekben való részvétel alatti támogatás, személyi jövedelem, Ft/fő/hó. 9.2 A normál működés mentén létrejött adatállományokat felhasználva - informatikai támogatással - az output, az eredmény és a hatás valamint a hatékonyság vizsgálatok a minőségi jellemzőkre irányuló vizsgálatok kivételével biztosíthatóak. A programokból kikerült személyek elhelyezkedésének követése az EMMA rendszer alkalmazásával gyorsan, egyszerűen megoldható, ehhez azonban jogszabály módosítások

szükségesek. Ki kell szélesíteni adatbázisba kötelezően bejelentendő jogviszonyok körét (a KTV, KJT jogviszonyokkal való kiegészítése), továbbá az AFSZ adatkezelési jogosultságait bővíteni szükséges. A kinyert adatok felhasználásával további mutatószámok és elemzési szempontokhoz szükséges adatok állíthatóak elő (átlagok, arányszámok, fajlagos mutatók, stb.), továbbá a tervezett és tényleges mutatók összevethetőek. Ezt a rendszer a program megvalósításának 116 folyamatában, illetve lezárását követően is tudja biztosítani, mivel az adatállományok napra készek, folyamatosan aktualizáltak. 9.3 Az egységes, strukturált, informatikailag támogatott monitoring rendszer esetén megvalósítható az eredmények gyors kinyerése, elemzése és a gyors visszacsatolás, amely az eredményes megvalósítást tudja elősegíteni. Így a megvalósítók számára lehetővé válik a támogatások és a programok korrekt (teljes

körű információkra épülő) folyamatos értékelése. A monitoring rendszer alapja (alapinformációk, az input, output adatok) azonos az egyes eszközök, valamint a program szintjén is. Ezért a monitoring rendszer újragondolása, szakmai részleteinek kidolgozása során, valamint az informatikai fejlesztésnél erre figyelemmel kell lenni! 9.4 A HEF OP program mutatói már jó alapokat adnak az egyéb munkaerőpiaci programok irányában történő kiterjesztéshez, azonban a hatás vizsgálat tekintetében az egyetlen (180.) napon történő foglalkoztatottság alapján való értékelés rendkívül vitatható A programok eredményei az esetek nagy százalékában nem azonnal és nem feltétlenül rövid időszakon belül realizálódnak és válnak tartóssá. Sok esetben hosszabb, akár 9–12 hónapos keresési időszakot követően jön létre tartós foglalkoztatás, továbbá egyes területeken egyre elterjedtebb a szezonális (határozott idejű jogviszonyokkal

működő) alkalmazás. Ezért a tényleges eredmények egy része jelenleg elveszik az egyetlen napra korlátozódó vizsgálat miatt. Az alkalmazott mutató helyett szerencsésebb - és a tényleges eredményt jobban ki tudná fejezni - a kilépést követően különböző idő intervallumokra (pld. félév, egy év, másfél év) vonatkozó foglalkoztatottság vizsgálata. Itt vizsgálható lenne, hogy adott időszakban mennyi ideig volt munkája az adott ügyfélnek, az időszak hány százalékában volt foglalkoztatva, stb. 9.5 Az ügyfél elégedettségi vizsgálat az ügyfél kilépésekor kérdőíves módszerrel, a megvalósításban résztvevő szervezetek bevonásával, a kilépést követő vizsgálati időszakban postai úton végezető. Meg kell vizsgálni, milyen módon ösztönözhetőek a programból kikerült ügyfelek nagyobb arányban a válaszadásra. Eretnek gondolatnak tűnhet, de lehet, hogy valamilyen módon anyagilag érdekelté kellene tenni őket? 9.6

A program megvalósulásához kapcsolódó hosszú távú eredmények, hatások, és ezek felhasználásával a hatásmechanizmusok feltárása kutatásokat igényel, melyet 117 mindenféleképpen megfelelően felkészült és a megvalósításban közvetlenül nem érintett szervezet (ÁFSZ kutatói kapacitásainak kihasználása) révén lenne célszerű biztosítani. 9.7 által Fontos szempont, hogy a vizsgálati eredmények felhasználása során a főhatóságok végzett értékelést, összehasonlítást az adott program munkaerőpiaci környezetére vonatkozó információk figyelembe vételével kell végezni. 118