Jogi ismeretek | Büntetőjog » Dr. Gerencsér Ferenc - A büntető eljárásjog szigorlati kérdései

1 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A büntető eljárásjog szigorlati kérdései “B” tételek 1. Az előkészítő eljárás elméleti kérdései (nyomozás és vizsgálat) Lehetséges rendszerek és formák (nyomozó hatóságok - vizsgálóbíró - ügyész) A nyomozás voltaképpen a bűncselekmény nyomainak rögzítését jelenti, a vizsgálat pedig a nyomozás továbbfejlesztése, az ismert tettes büntetőjogi felelősségre vonásának előkészítése, intézkedések olyan - törvényben szabályozott - sorozata, amely a tényállás megállapítását, a tett feltárása és a tettes felelőssége szempontjából releváns bizonyítékok rögzítését jelenti. A nyomozás alaki (eljárásjogi) fogalma: a törvényben meghatározott eljárási cselekmények szervezett és célirányos végrehajtása, a bírósági út előkészítése. A nyomozás ismeretelméleti fogalma: olyan tudatos tevékenység, melynek célja valamely múltbeli eseménynek a megismerés

általános törvényszerűségei figyelembe vételével történő valósághű rekonstruálása. A nyomozás informatikai fogalma: információk gyűjtésén és értékelésén alapuló rekonstrukciós folyamat. Összefoglalva: A nyomozás olyan megismerési folyamat, amely információk gyűjtésén, rögzítésén és értékelésén keresztül valamely múltban lezajlott és bűncselekmény gyanúját keltő tett valóságnak megfelelő rekonstruálására irányul, annak érdekében, hogy eldönthető legyen: indokolt-e (lehetséges-e) a terhelt bírósági felelősségre vonása. Hosszú időn keresztül formálódó, és ma is uralkodó nézet, hogy a bűnüldözés rendszere egyrészt az igazságszolgáltatásban közvetlenül működő szervekből, jogi és társadalmi intézményekből, valamint ezek tevékenységéből áll, másrészt felöleli az ezekkel valamilyen kapcsolatban lévő (nem kifejezetten vagy nem kizárólag igazságszolgáltatási feladatokat ellátó)

egyéb intézményeket is. Szokás eszerint szoros és tág értelemben vett bűnüldözésről beszélni. A szoros értelemben vett bűnüldözés feladata az elkövetett bűncselekmények felderítése és tetteseinek felelőségre vonása, a tág értelemben vett bűnüldözéshez sorolják a megelőzést és az utógondozást is. A nyomozásra vonatkozó jogszabályokból kitűnik, hogy eldőlt az a vita, melynek lényege az volt: szükséges-e a nyomozástól annak valamiféle “magasabb, fejlettebb formáját”, a vizsgálatot jogszabályi szinten is elhatárolni. (E két fogalomnak jogtörténeti alapokon nyugvó - a vizsgálóbírói intézményből levezethető - elkülönülését megfigyelhetjük az Értelmező Szótárban is: a nyomozás az eljárás, amellyel valamely bűncselekmény tetteseit, körülményeit felderíteni igyekeznek, a jogi értelemben vett vizsgálat pedig a nyomozás adatainak felülvizsgálata a tárgyalás előkészítésekor.) A két fogalmat úgy

határolhatjuk el, hogy a nyomozás voltaképpen a bűncselekmény (tág értelemben vett) nyomainak rögzítését jelenti, a vizsgálat pedig a nyomozás továbbfejlesztése, az ismert tettes büntetőjogi felelősségre vonásának előkészítése intézkedések olyan törvényben szabályozott sorozata, amely a tényállás megállapítását, a tett feltárása és a tettes felelőssége szempontjából releváns bizonyítékok rögzítését jelenti. E két szakasz természetesen gyakran összemosódik. (Egyszerű példával élve: a gyanús személyt megfigyelő, követő rendőr “nyomoz” - őt a laikusok “detektívnek” is szokták nevezni - aki pedig a gyanú körének körvonalazódása folytán utóbb ugyanezt a személyt kihallgatja, vagy a cselekményével kapcsolatban tanúkat hallgat meg, vizsgálatot folytat.) 2 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A gyakori terminológiai zavart az okozza, hogy a Büntető eljárási törvényben “nyomozás” címszó

alatt olvasható rendelkezések voltaképpen vizsgálati tevékenységet szabályoznak. A “nyomozás” körébe is vonható (de nem feltétlenül oda tartozó) tevékenységek egy részét - pl. előállítás, igazoltatás, ruházat- csomagátvizsgálás stb - nem a Büntető eljárási törvény hanem pl. a rendőrségi törvény szabályozza Az 1896. évi 33 tc a büntető perrendtartásról az előkészítésnek két szakaszát ismerte: a nyomozást és a vizsgálatot. A nyomozást az ügyész rendelkezése alapján a rendőrség végezte, a vizsgálat csak súlyosabb esetekben (5 évi vagy ennél súlyosabb fenyegetettség) volt kötelező, és a vizsgálóbíró feladata volt. A vizsgálóbíró a magyar történeti fejlődésben az előkészítő eljárásban közreműködő törvényszéki bíró, aki - az előzetes rendőri nyomozás, vagyis az elsődleges adatok beszerzése után - a vádlott és a tanúk kihallgatása, a szemle foganatosítása útján eldönti,

indokolt-e az ügyben a vádemelés vagy sem. Dönt emellett az alapvető kényszerintézkedésekről is. A vádemelés azonban még ebben a rendszerben is az ügyész jogköre. Az 1951. évi 3 tv megszüntette a bírói elővizsgálatot, s létrehozta a mai értelemben vett egységes “nyomozást”, amit az ügyész vagy - az ügyész rendelkezése alapján - a rendőrség teljesített. Az 1973. évi 1 tv szintén egységesen kötelező nyomozást írt elő, e címszó alatt azonban voltaképpen a vizsgálatot (kihallgatások, szemle stb.) szabályozza Az 1973. évi 1 tv és az új Be szemlélete között alapvető különbség az, hogy míg a korábbi törvény a nyomozást önálló szakasznak tekintette, amelyben “bizonyítás” folyt, az új törvény a nyomozás előkészítő jellegét hangsúlyozza. Korábban a nyomozás célja az “igazság kiderítése” volt, az új törvény mértéktartómódon beéri a “vádemelés kérdésében történő állásfoglaláshoz”

szükséges adatok beszerzésével. A nyomozás ura az ügyész, aki nyomoz vagy nyomoztat. Az 1973 évi 1 tv alapján még felügyeli a nyomozást, az új Be. szerint már ő a nyomozás ura Az ügyész helyzetéből adódóan • utasíthatja a nyomozó hatóságot, • betekinthet az iratokba, • tájékoztatást kérhet az ügy állásáról. Lényeges, hogy az új szabályozás szerint a nyomozás már nem kötelező, vádemelésnek lehet helye megfelelően dokumentált feljelentés alapján. A nyomozás korábbi és új felfogására vonatkozó nézetek összefoglalása: Korábbi felfogás (1950-től napjainkig) Az új Be. felfogása • A nyomozás mind tartalmilag, mind formálisan önálló szakasz. • A nyomozás során bizonyítás folyik. • A nyomozás formálisan önálló, tartalmilag azonban a tárgyalás előkészítése. • A nyomozás során a bizonyítékok összegyűjtése, megőrzése folyik. A nyomozást az ügyész végzi vagy végezteti, az ún.

önálló nyomozás kivételével • Az ügyész irányít és rendelkezik. • A nyomozó hatóságok önállóan végzik a nyomozást. • Az ügyész felügyeletet gyakorol. 3 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 2. A nyomozás feladatai és menete a hatályos jogban A nyomozás során hozandó fontosabb határozatok A büntető eljárás megindulása A büntető eljárás feljelentés, bejelentés vagy a nyomozó hatóság észlelése alapján indulhat meg. A büntető eljárás megindulásával egyidejűleg intézkedni kell a bűncselekmény elkövetésének vagy folytatásának megakadályozásáról. A büntetőeljárás megindításának feltétele egyebek mellett a bűncselekmény alapos gyanúja. Ahhoz, hogy a büntetőeljárás ténylegesen meg is indulhasson szükséges, hogy a nyomozó hatóság valamilyen formában értesüljön arról: bűncselekmény - tehát a Btk-ban meghatározott és büntetni rendelt magatartás - valósult, valósulhatott meg. Ilyen

bűncselekmény elkövetésére utaló adat birtokában a nyomozó hatóság feljelentés, bejelentés vagy saját észlelése útján juthat. A feljelentés és bejelentés egyaránt valamely bűncselekmény gyanújára utaló, formához nem kötött közlés. Amíg azonban a feljelentés meghatározott vagy ismeretlen személy ellen, a bűncselekmény gyanújára vonatkozóan konkrét adatot is tartalmazva az eljárás megindítását célozza, azt általában kifejezetten igényli is, addig a bejelentés csupán a hatóság tájékoztatása ilyen igény nélkül, jelzése egy olyan helyzetnek, amely bűncselekmény gyanújára utalhat. A feljelentés Bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést; a feljelentés kötelező azokban az esetekben, amelyekben a feljelentés elmulasztása bűncselekmény. Minden hatóság és hivatalos személy köteles a hivatali hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt - ha az elkövető ismert, annak megjelölésével - feljelenteni. A

feljelentéshez csatolni kell a bizonyítási eszközöket, vagy ha ez nem lehetséges, a megőrzésükről kell gondoskodni. Ha külön jogszabály a feljelentést valamely hatóság belátására bízza, ezt a hatóságot a fenti bekezdésben meghatározott feljelentési kötelezettség nem terheli. Az ilyen bűncselekményre vonatkozó adatokat ezzel a hatósággal kell közölni. A feljelentés bárkit megillető jogosultság. Feljelentést tehet jogi és természetes, ismert és “ismeretlen” személy. Akinek beszámítási képessége hiányzik éppúgy, mint az, aki az ügyben ki sem volna hallgatható. Végül önfeljelentésnek is helye van Feljelentést tehát bárki, bármilyen formában tehet. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a feljelentés nyomán a büntetőeljárást le is folytatják, a lényeg, hogy az eljárás kezdeményezésének a lehetőségétől eleve senki nem zárható el. A feljelentés nem csupán jogosultság, hanem kötelező is azokban az

esetekben, amelyekben a feljelentés elmulasztása bűncselekmény. Ezek a kötelező feljelentés alá eső bűncselekmények a következők: • valamennyi állam elleni bűncselekmény; • az államtitoksértés bizonyos esetei; • a külföldre szökés bűntette. Ha ilyen bűncselekmény elkövetése készül, vagy még le nem leplezett ilyen bűncselekményt követtek el - ha csak nem az elkövető hozzátartozója - a feljelentés elmulasztója is büntetendő. 4 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc További - és ezekben az esetekben már a hozzátartozók részéről is kötelezően feljelentendő - bűncselekmények: • a terrorcselekmény; • a Btk. 261/A § szerinti nemzetközi jogi kötelezettség megszegése; • valamint a zendülés bűntette. A hivatalos személyre vonatkozóan feljelentési kötelezettség csak a hivatali hatáskörben tudomásra jutott bűncselekmény vonatkozásában áll fenn. Egyéb - így magánéleti - értesülés esetén nem.

Ugyanakkor nemcsak a hatóság, vagy a hivatalos személy tevékenységi körével érintett személy illetve magatartás, hanem bárki által elkövetett és bármely bűncselekmény megalapozza e kötelezettséget. Magánindítványra büntethető bűncselekmény miatt csak a jogosult feljelentése alapján indítható büntető eljárás. A magánindítvány előterjesztésére jogosultnak minden olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségrevonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni. A magánindítványt attól a naptól számított 30 napon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekmény elkövetőjének kilétéről tudomást szerzett. A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. A magánindítványra büntetendő cselekmények erősen személyhez kötődő jellege folytán, valamint mert a büntető eljárás maga is jelentős

hátrányt okozhat a sértettnek indokolt, hogy az állam büntetőjogi hatalma csak akkor érvényesülhessen, ha ezt az érintett személy szükségesnek tartja. A magánindítványra büntetendő bűncselekmények a következők: Egyrészről a könnyű testi sértés vétsége; a magántitok megsértése, a levéltitok megsértése, a rágalmazás, a becsületsértés, a kegyeletsértés. E cselekmények miatt magánvádas eljárásnak van helye. A cselekmények másik, magánvádra üldözendő csoportja a magánlaksértés; az erőszakos közösülés, a szemérem elleni erőszak és a megrontás alapesete kivéve, ha azokkal összefüggően nem magánindítványra büntetendő bűncselekményt is elkövettek, végül a személyi vagyont károsító lopás, a sikkasztás, a csalás, a hűtlen kezelés, a rongálás, a jogtalan elsajátítás, az orgazdaság és a jármű önkényes elvétele - feltéve, hogy az elkövető a sértett hozzátartozója. A magánindítvány

előterjesztésére főszabályként a sértett jogosult. Míg kegyeletsértés esetén az elhalt hozzátartozója és örököse, ha pedig a sértett beszámítási képessége korlátozott, úgy törvényes képviselője és a gyámhatóság is, ha kizárt, akkor csak ez utóbbiak terjeszthetnek elő magánindítványt. Magánindítványt kell beszerezni, ha a személyi tulajdont károsító lopás esetén az eredetileg ismeretlen tettes ellen indult ügyben kiderül, hogy az elkövető a sértett hozzátartozója. A feljelentés módja A feljelentést a nyomozó hatóságnál kell írásban vagy szóban megtenni. A feljelentést más hatóság is elfogadhatja, de köteles azt a büntető ügyekben eljáró hatóságnak megküldeni. A szóban tett feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni. Ha a feljelentést nem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nyomozó hatóságnál tették, a feljelentést az eljárásra jogosult hatósághoz kell áttenni. A halaszthatatlan

nyomozási 5 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc cselekményeket azonban a nyomozó hatóság hatáskör és illetékesség hiányában is köteles elvégezni. A feljelentőt - akit hatáskör és illetékesség hiánya miatt nem lehet más rendőri szervhez irányítani - figyelmeztetni kell a hamis vád és hamis tanúzás büntetőjogi következményeire. Intézkedések a feljelentés alapján, a feljelentés kiegészítése A feljelentés beérkezésétől számított három napon belül a nyomozás megtagadásáról vagy elrendeléséről kell határozni. Ha a feljelentés alapján ebben nem lehet megnyugtatóan állást foglalni, tizenöt napon belül a feljelentés kiegészítésének van helye. Ezt a határidőt a nyomozó hatóság vezetője indokolt esetben tizenöt nappal, ha pedig vizsgálatot kell tartani, további harminc nappal meghosszabbíthatja. A feljelentés elutasítása Ezt a kifejezést a jelenleg hatályos Be. nem tartalmazza, viszont az 1998 évi 19 tvben

már találkozunk vele: Az ügyész a tudomására jutott feljelentést három napon belül határozattal elutasítja, ha magából a feljelentésből megállapítható, hogy • a cselekmény nem bűncselekmény, • a bűncselekmény gyanúja hiányzik, • a büntethetőséget kizáró ok (Btk. 22 §) állapítható meg, • eljárás halál, elévülés vagy kegyelem [Btk. 32 § a)-c) pont] folytán nem indítható, • a magánindítvány, kívánat vagy feljelentés hiányzik, • a cselekményt már jogerősen elbírálták. Az 1-2., valamint a 4-5 pontban meghatározott esetekben, továbbá, ha a büntethetőséget a gyermekkor zárja ki, a feljelentés elutasítására a nyomozó hatóság is jogosult. A feljelentés elutasítását “együttműködő” személy vagy fedett nyomozó esetén lásd a következő (a 3.) tételben! A nyomozás megtagadása A nyomozást határozattal meg kell tagadni, ha a feljelentésből vagy a feljelentés kiegészítése során szerzett

adatokból megállapítható, hogy • a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény, vagy a bűncselekmény alapos gyanúja hiányzik, • a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn (csak emlékeztetőül, a büntethetőséget kizárja a gyermekkor, a kóros elmeállapot, a kényszer és a fenyegetés, a tévedés, a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka, a jogos védelem, a végszükség, a magánindítvány hiánya, a törvényben meghatározott egyéb ok; a büntethetőséget megszüntető ok: az elkövető halála, az elévülés, a kegyelem, a cselekmény társadalomra veszélyességének megszűnése vagy csekéllyé válása, a törvényben meghatározott egyéb ok) ; • a feljelentett cselekményt már jogerősen elbírálták. • “együttműködő” személy esetében (ez esetben nem kell, csak lehet megtagadni a nyomozást). A nyomozás megtagadása nem akadálya annak, hogy az ügyben utóbb nyomozást folytassanak. Ehelyütt

arra kell nyomatékosan utalni, hogy bizonyítékok, bizonyítottság hiánya okából a nyomozás nem tagadható meg, hiszen éppen az a nyomozás célja és feladata, hogy ezeket megkísérelje feltárni. 6 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A nyomozás megtagadásáról a nyomozó hatóság, a társadalomra veszélyesség csekély foka miatti büntethetőséget kizáró ok, a társadalomra veszélyesség megszűnése vagy csekéllyé válása miatti büntethetőséget megszüntető ok fennállása esetén, illetőleg ha a feljelentést az ügyésznél tették, az ügyész határoz. A nyomozás elrendelése Nyomozásnak - a halaszthatatlan nyomozási cselekmények kivételével - a nyomozó hatóság vagy az ügyész határozata alapján van helye. A határozatnak csak rendelkező része és keltezése van. A nyomozás elrendelése előtt halaszthatatlan nyomozási cselekményeknek van helye, ha a késedelem veszéllyel jár, így különösen a megkezdett bűncselekmény

befejezésének, újabb bűncselekmény elkövetésének, az elkövető elrejtőzésének, a bizonyítékok eltüntetésének vagy megsemmisítésének megakadályozása érdekében. Előzetes letartóztatás, ideiglenes kényszergyógykezelés és lakhelyelhagyási tilalom azonban nem rendelhető el. Amennyiben a nyomozás megtagadásának nincs helye, úgy annak elrendeléséről kell határozni. Minden olyan intézkedést meg kell tenni, amely utóbb már nem végezhető, foganatosítható. Kiemelhető ezek közül a helyszíni szemle tartása, véralkoholvizsgálat Nincs helye ugyanakkor halaszthatatlan nyomozási cselekményként a gyanúsítotti kihallgatás foganatosításának és nem rendelhetők el a fentebb már említett kényszerintézkedések sem. A nyomozás elrendelése ellen panasznak nincs helye. Erről az eljárási cselekményről az ügyészt értesíteni kell. A nyomozás teljesítése A nyomozás során a valóságnak megfelelő tényállás felderítése

érdekében haladéktalanul meg kell tenni minden törvényes és célszerű intézkedést. A bizonyítás csak akkor mondható törvényesnek, ha a bizonyítékok felderítése, összegyűjtése és biztosítása során e törvény rendelkezéseit megtartották. A nyomozást a bűncselekménnyel összefüggő szabálysértésre is le lehet folytatni. A nyomozást az elrendelésétől számított két hónapon belül be kell fejezni. Ha az ügy bonyolultsága vagy elháríthatatlan akadály indokolja, a nyomozás határidejét a helyi ügyészség vezetője két hónappal, ezt követően a megyei főügyész legfeljebb a nyomozás elrendelésétől számított egy év elteltéig meghosszabbíthatja; egy éven túl a legfőbb ügyész jogosult a nyomozás határidejének meghosszabbítására. A nyomozás határidejének felső korlátját a törvény nem határozza meg. A nyomozó hatóság a nyomozás helyszínéről eltávolíthatja azt, akinek a jelenléte az eljárást

akadályozza; rendbírsággal sújthatja azt, aki az eljárás rendjét zavarja. A nyomozás elősegítése érdekében a nyomozó hatóság bárkit a nyomozás helyszínén való tartózkodásra kötelezhet. Aki ezt a kötelezettséget megszegi, rendbírsággal sújtható Ez utóbbi határozat ellen az általános szabályok szerint panasznak van helye. Nyomozás csak bűncselekmény miatt folytatható. Ez alól az általános szabály alól kivétel a bűncselekménnyel összefüggő szabálysértés. Ennek az az indoka, hogy az összefüggő cselekmények egy eljárásban történő elbírálása esetén elkerülhető az eltérő tényállás megállapításának lehetősége. Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem az elkövető, hanem sokkal inkább a tárgyi összefüggés bír jelentőséggel. A nyomozás mellőzése 7 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A gyanúsított kihallgatása után a további nyomozást mellőzni lehet olyan bűncselekmény vagy szabálysértés

miatt, amelynek az elkövetett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségrevonás szempontjából nincs jelentősége. A nyomozás felfüggesztése A nyomozást fel kell függeszteni, ha • a gyanúsított ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, és az eljárás a távollétében nem folytatható; • a cselekmény elbírálása olyan előzetes kérdéstől függ, amelynek eldöntése bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik; • diplomáciai vagy személyes mentességre vonatkozó, továbbá bíró (ülnök) vagy ügyész felelősségrevonásához, illetőleg nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett bűncselekmény miatt a büntető eljárás megindításához szükséges döntést kell beszerezni; • az eljárás folytatását a gyanúsítottnak a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége akadályozza. A nyomozást egy ízben, egyévi időtartamra fel kell függeszteni, ha a kábítószerfüggő

gyanúsított vállalja a folyamatos, kábítószerfüggőséget gyógyító kezelést. Az eljárást folytatni kell, ha a gyanúsított okirattal nem igazolja, hogy a felfüggesztéstől számított egy éven belül legalább hat hónapig tartó folyamatos, kábítószerfüggőséget gyógyító kezelésben részesült. A nyomozást fel lehet függeszteni, ha • a gyanúsított elmeállapotának megfigyelése szükséges; • a gyanúsított súlyos betegsége miatt az eljárás vele szemben nem folytatható; • jogsegély teljesítése végett külföldi hatóságot kell megkeresni. A tartás elmulasztása miatt indított nyomozást - ha ettől az elmulasztott kötelezettség teljesítése várható -, egy ízben legfeljebb hat hónapra fel lehet függeszteni. A nyomozás felfüggesztése után csak olyan nyomozási cselekmények végezhetők, amelyek nem a gyanúsított személyével kapcsolatosak. A felfüggesztés tartama a nyomozás határidejébe nem számít be. A nyomozást

folytatni kell, mihelyt a felfüggesztés oka megszűnt. A nyomozás megszüntetése A nyomozást határozattal meg kell szüntetni, ha • a cselekmény nem bűncselekmény, vagy azt nem a gyanúsított követte el; • a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, az elkövető kiléte, illetőleg az, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el, és az eljárás folytatásától sem várható eredmény; • a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn; • a cselekményt már jogerősen elbírálták. Az “együttműködő” személlyel és a fedett nyomozóval kapcsolatos szabályozást lásd a következő (a 3. ) tételben! A nyomozást nem lehet megszüntetni, ha kényszergyógykezelés elrendelése látszik szükségesnek. A nyomozás megszüntetésének okai nagyrészt ugyanazok, mint amelyek a nyomozás megtagadásánál is alapul szolgálnak. Azzal a jelentős különbséggel, hogy a nyomozás megszüntetésére

bizonyítottság hiányában is sor kerülhet. 8 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A nyomozás megszüntetéséről a nyomozó hatóság, a társadalomra veszélyesség csekély foka miatti büntethetőséget kizáró ok, a társadalomra veszélyesség megszűnése vagy csekéllyé válása miatti büntethetőséget megszüntető ok fennállása esetén az ügyész határoz. (Ez analóg a nyomozás megtagadásának szabályával.) A nyomozás megszüntetése nem akadálya annak, hogy a hatóság ugyanabban az ügyben utóbb az eljárást folytassa. Az eljárás folytatását az ügyész, ha pedig a nyomozást az ügyész szüntette meg, a felettes ügyész rendelheti el. A nyomozás iratainak ismertetése Ha a hatóság a nyomozást elvégezte, a gyanúsítottat és a védőt értesíti, hogy a nyomozás iratait megtekinthetik, illetőleg a fogva levő gyanúsítottat e célból előállítja. A gyanúsított és a védő az iratok megismerése során a nyomozás

kiegészítését indítványozhatják, egyéb indítványokat és észrevételeket tehetnek. A gyanúsítottat erre a jogára figyelmeztetni kell. Az iratismertetés határnapjának elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. A nyomozás iratainak ismertetésénél lehetővé kell tenni, hogy a gyanúsított és a védő a nyomozás során keletkezett iratokat - kivéve a zártan kezelt iratokat - megismerhesse. A nyomozás iratainak megküldése az ügyésznek A nyomozó hatóság az iratokat a nyomozás befejezésének közlésétől számított nyolc napon belül megküldi az ügyésznek. Az ügyész az ügy iratait harminc napon belül megvizsgálja, és ennek eredményéhez képest • vádat emel, • pótnyomozást rendel el, • a nyomozást felfüggeszti, • a nyomozást megszünteti. A 30 napos határidőt az ügyészség vezetője kivételes esetben harminc nappal meghosszabbíthatja. Az ügyész a fentiekben felsorolt intézkedések előtt a gyanúsítottat

kihallgathatja, a még szükséges nyomozási cselekményeket maga is elvégezheti. Az előzetes letartóztatásban levő gyanúsítottat a vádemelés előtt ki kell hallgatni. A nyomozás során hozandó fontosabb határozatok • határozat a nyomozás megtagadásáról (általában a 127. §-ban és a fedett nyomozóval szemben a 127/A. §-ban); • határozat a nyomozás elrendeléséről (130. §); • határozat a nyomozás határidejének meghosszabbításáról (131. §); • határozat a nyomozás helyszínéről való eltávolításról (131. §), ill határozat az ennek megtagadója elleni rendbírságról (131. §); • határozat a nyomozás helyszínén való tartózkodásról (131. §), ill határozat az ennek megtagadója elleni rendbírságról (131. §); • határozat a nyomozás mellőzéséről (136. §); • határozat a nyomozás felfüggesztéséről (137. §); • határozat a nyomozás megszüntetéséről (139. §); • határozatok a

kényszerintézkedésekről (lásd A/19-22. tétel!) 3. Az “együttműködő” személyre és a fedett nyomozóra vonatkozó előírások 9 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc Az “együttműködő” személyre vonatkozó előírások Bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja esetén az ügyész előzetes jóváhagyásával a nyomozó hatóság a nyomozást megtagadhatja, ha a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személlyel történő együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő érdek. A nyomozás nem tagadható meg azzal szemben, aki más életének szándékos kioltásával járó bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható alaposan. Ha a nyomozást nemzetbiztonsági érdekből tagadja meg a nyomozóhatóság, a határozat jóváhagyására a legfőbb ügyész által kijelölt ügyész jogosult. A fenti törvényhely arra

az esetre tartalmaz szabályt, amikor a bűncselekmény alapos gyanúja fennáll ugyan (tehát a nyomozás elrendelésének lenne helye), mégis a nyomozó hatóság előzetes ügyészi jóváhagyással azt megtagadhatja. Ez a rendelkezés az, ami még a jogász közvélemény egy részében is tévesen a “vádalku” kifejezéssel azonosult. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi 125 törvény 55 §-ának megfelelően a nyomozó hatóság az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő érdeknél jelentősebb nemzetbiztonsági érdek, míg a rendőrségről szóló 1994. évi 34 törvény 67. § (1) bekezdése alapján a bűnüldözési célhoz fűződő jelentősebb érdek miatt állapodhat meg a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személlyel információ szolgáltatásban. Nem köthető azonban megállapodás egyik jogszabály alapján sem azzal, aki olyan bűncselekményt követett el, amellyel más életét

szándékosan kioltotta. A nemzetbiztonsági érdek fogalmát a hivatkozott 1995. évi 125 törvény 74 § a) pontja adja meg. Ennek az intézménynek a súlya indokolja, hogy a nyomozást megtagadó határozat jóváhagyására a legfőbb ügyész által erre kijelölt ügyész jogosult. A fedett nyomozó fogalma Amint az a megnevezésből is következik, a fedett nyomozó a nyomozó hatóság tagja, e minőségben, a rá vonatkozó hivatali, szolgálati szabályok alapján - azokat megtartva - jár el. Lényegi különbség, hogy amíg a nyomozó hatóság egyéb tagjai az eljárásuk során e minőségüket kinyilvánítva, az érintetteknek kötelezően tudomására hozva, hatáskörüket, illetékességüket igazolva járnak el, addig a fedett nyomozó a jogintézmény lényegéből következően e minőségét leplezi, ily módon a környezete - elsősorban a nyomozással érintettek - számára nyomozói mivolta titokban marad. A nyomozás megtagadása a fedett nyomozóval

szemben A bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja esetében az ügyész a nyomozást megtagadja, ha a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható fedett nyomozó a cselekményt a szolgálati feladatának teljesítése közben bűnüldözési érdekből követte el, és a bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az, amely az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződik. A nyomozásnak a fenti bekezdés alapján történt megtagadása esetén az állam téríti meg azt a kárt, amely az elkövetőt a polgári jog szerint terheli. Ha a kártérítésről polgári perben kell határozni, a kárigény jogalapját vélelmezni kell. A kártérítési igény tekintetében az államot az igazságügyminiszter képviseli. Ha a nyomozást a fentiek alapján tagadják meg, a határozat rendelkező részből és keltezésből áll. A rendelkező rész tartalmazza a bűncselekmény megjelölését, a nyomozás megtagadásának tényét, és a

tájékoztatást arról, hogy a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban felmerült kár az állammal szemben miként érvényesíthető. 10 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A nyomozás nem tagadható meg azzal a fedett nyomozóval szemben, aki más életének szándékos kioltásával járó bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható alaposan. A bűncselekmények bizonyos körének felderítéséhez, egyes elkövetők kézrekerítéséhez, felelősségrevonásához olyan nyomos érdekek fűződhetnek, melyek indokolhatják, hogy a nyomozó hatóság az eljárása során a törvényben biztosított egyéb nyomozati eszközök mellett - az ügyész engedélyével - fedett nyomozót is igénybe vegyen. A fedett nyomozó fogalmára lásd a 131/A. §-hoz fűzött magyarázatot Nem szükségszerű, hogy a nyomozó hatóság azon tagja, aki e minőségét elleplezve tevékenykedik a nyomozás során, a szolgálati feladatának teljesítése közben jogi normát sértsen;

de nem zárható ki az sem, hogy konspirációs okból, vagy mert olyan közel került az elkövetői körhöz, ennek folytán az általuk megvalósított, vagy más bűncselekmények részesévé esetleg tettesévé válik. A jelen jogszabály-hely a nyomozás ezzel összefüggésben történő megtagadásának lehetőségét fogalmazza meg. A nyomozás megszüntetése a fedett nyomozóval szemben Erre szó szerint azok a szabályok érvényesek, amik a fedett nyomozóval szembeni nyomozás megtagadásánál szerepelnek. 4. Az ügyészi szakasz sajátosságai, a vád jelentősége, hatásai, a vádemelés formái A nyomozó hatóság az iratokat a nyomozás befejezésének közlésétől számított nyolc napon belül megküldi az ügyésznek. Az ügyész az ügy iratait harminc napon belül megvizsgálja, és ennek eredményéhez képest • vádat emel, • pótnyomozást rendel el, • a nyomozást felfüggeszti, • a nyomozást megszünteti. A 30 napos határidőt az ügyészség

vezetője kivételes esetben harminc nappal meghosszabbíthatja. Az ügyész a fentiekben felsorolt intézkedések előtt a gyanúsítottat kihallgathatja, a még szükséges nyomozási cselekményeket maga is elvégezheti. A nyomozás befejezésének közlésétől számított nyolc napon belül a nyomozó hatóság az iratok két példányát külön-külön összefűzve, oldalszámozva és iratjegyzékkel ellátva küldi meg az ügyésznek. Az ügyész a számára biztosított tizenöt - kivételes esetben harminc - napon belül az iratokat megvizsgálja: ellenőrzi az elvégzett nyomozás törvényességét és állást foglal a vádemelésre alkalmasság, illetve a pótnyomozás szükségessége felől. Ennek során különösen vizsgálja, hogy • a tényállás felderítése és bizonyítása megtörtént-e, • a büntetés kiszabása szempontjából jelentős személyi és tárgyi körülmények ismertek-e, • a bizonyítás, különösen a gyanúsított és védő jogainak

szempontjából, törvényes volt-e. 11 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc Mindezek eredményéhez képest, ha annak feltételei állapíthatóak meg: vádat emel; pótnyomozást rendel el; a nyomozást felfüggeszti; a nyomozást megszünteti. Pótnyomozás elrendelése helyett a még szükségesnek ítélt nyomozási cselekményeket maga is elvégezheti, pótolva ezáltal a nyomozás észlelt hiányosságait. A törvény itt ugyan csak a gyanúsított kihallgatását nevesíti külön, ám az egyéb nyomozási cselekményektől sincs elzárva az ügyész. Kötelező a vádemelés előtt az előzetes letartóztatásban lévő gyanúsított kihallgatása, nem utolsó sorban azért, mert utoljára ekkor nyílik lehetősége az ügyésznek a 96. § (2) bekezdésére figyelemmel a kényszerintézkedés megszüntetésére. A védőt az ügyészi kihallgatásról értesíteni kell A nyomozás megszüntetése esetén dönt az ügyész a járulékos kérdésekben - a lefoglalt dolog

tárgyában - is. A vádirat A vádemelés vádiratnak a bírósághoz való benyújtásával történik. A vádiratnak tartalmaznia kell: • a vádlott személyi adatait, • a vád tárgyává tett cselekmény rövid leírását, a bizonyítási eszközök megjelölésével, • a vád tárgyává tett cselekménynek a büntető törvény szerinti minősítését, • ha az eljárást a törvény feltételhez (magánindítvány, feljelentés, kívánat, mentelmi jog vagy mentesség felfüggesztése stb.) köti, annak előadását, hogy az fennáll, • a bíróság hatáskörére és illetékességére vonatkozó jogszabályok megjelölését, • az érvényesített polgári jogi igényeket, továbbá azokat az egyéb indítványokat, amelyekről a bíróságnak határoznia kell, • a tárgyalásra idézendők és értesítendők indítványozását. Ha a gyanúsított a vádirat benyújtásakor a személyi szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó

kényszerintézkedés hatálya alatt áll, ennek fenntartására indítványt kell tenni. Az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a bíróság a vád tárgyává tett bűncselekménnyel összefüggő szabálysértést bírálja el. A vádiratot annyi példányban kell benyújtani, hogy a bíróságnak, valamennyi vádlottnak és védőnek egy-egy példány jusson. A vádirat bírósági példányához csatolni kell a nyomozás összes iratát és ezzel egyidejűleg át kell adni a bíróságnak a tárgyi bizonyítási eszközöket is. A vádemelés a nyomozati és bírósági szakot összekapcsoló igen fontos és meghatározó aktus. A vádirat a büntetőeljárás kiemelkedő jelentőségű okirata Azzá emeli a törvényben megfogalmazott alapelv, amely szerint bírósági eljárás csak törvényes vád alapján indulhat: a bíróság annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény alapján, amelyet a

vád tartalmaz. Ennek megfelelően a törvény igen részletesen sorolja a vádirat tartalmi kellékeit, azok közül külön kiemelést érdemel az első két pont. A fenti alapelv ismérveit ugyanis az abban foglaltak merítik ki A vádirat első része a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés tényét, a vádlott személyi adatait, a minősítés és büntetéskiszabás terén jelentőséggel bíró előéleti adatokat tartalmazza. A vádirat második része a vád tárgyává tett tényállást írja le, a bizonyítékokra utalással. Ennek során a törvényi tényállási elemeket, az elkövetés helyét, idejét, módját, eszközét, indítékát és a bűncselekmény következményeit kell megjelölni. A vádelv szempontjából ennek, nem pedig a harmadik részben foglalt cselekményi minősítésnek van jelentősége. 12 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A vádemelés miatt panasznak nincs helye. A vádemelés mellőzése Az ügyész mellőzheti a

vádemelést az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségrevonás szempontjából nincs jelentősége. Erre a vádiratban utalni és ezt a sértettel közölni kell Ez megfelelően irányadó a bűncselekménnyel összefüggő szabálysértésre is. A vádemelés mellőzését ugyanazok az okok indokolhatják, mint amelyek a nyomozás, illetve a bizonyítás mellőzését is. Alkalmazása azért is nagyfokú körültekintést igényel az ügyésztől, mert ehhez a vádlott valamennyi - tehát a jelentősebb súlyú bűncselekménnyel együtt a jelentéktelenebb cselekmény összességében való értékelése együttes megítélése szükséges. A vádemelés mellőzésére a vádiratban kifejezetten utalni kell. Nem tekinthető ennek, ha a vádiratban leírt tényállás egy részét az ügyész nem minősíti. A vádemelés elhalasztása Az ügyész a vádemelés feltételeinek fennállása esetén

háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekmény miatt a vádemelést egy évtől két évig terjedő időre elhalaszthatja, ha ennek a gyanúsított jövőbeni magatartásában mutatkozó kedvező hatása feltételezhető. Az ügyész a vádemelés elhalasztása esetén megállapítja, hogy a gyanúsított pártfogó felügyelet alatt áll. Ha a határozat ellen a gyanúsított panasszal él, az ügyész - amennyiben a nyomozás megszüntetésének feltételei nem állnak fenn - vádat emel. Ha a gyanúsítottal szemben a vádemelés elhalasztásának tartama alatt elkövetett szándékos bűncselekmény miatt vádemelésre kerül sor, illetve a gyanúsított a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi, az ügyész vádat emel. Ha a vádemelés elhalasztásának tartama eredményesen eltelt, az ügyész a nyomozást megszünteti. A vádemelés nem halasztható el, ha a gyanúsított • többszörös visszaeső, • a

szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt, vagy a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt követte el. A vádemelés formái • Az általános forma bűntetti eljárásban a vádirat. • Vétségi eljárásban a vádemelés vádindítvánnyal történik. • Bíróság elé állítás esetében az ügyész a vádat szóban terjeszti elő. A váddal való rendelkezés Egyrészt tehát az ügyész vádat emelhet. Az ügyész a bizonyítás eredményéhez képest a határozat meghozatala céljából tartott tanácsülésig a vádat elejtheti; a vád elejtését indokolni köteles. Az ügyész akkor ejti a vádat, ha úgy látja, hogy a nincs bűncselekmény vagy azt nem a vádlott követte el. (ettől eltér a felmentés indítványozása, amire akkor kerül sor, ha nem bizonyítható a bűnösség, ill. egyes

büntethetőséget kizáró okok esetén.) 13 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc Ha az ügyész úgy látja, hogy a vádlott más bűncselekményben bűnös, vagy más bűncselekményben is bűnös, mint amely miatt vádat emelt, a fenti tanácsülésig a vádat megváltoztatja, illetőleg kiterjeszti vagy pótvádirat benyújtása végett a tárgyalás elnapolását indítványozza. Tehát az ügyész akkor változtatja meg a vádat, ha a vádlott más bűncselekményben bűnös, azaz a minősítést érinti. Kiterjeszteni pedig akkor terjeszti ki, ha a vádlott más bűncselekményben is bűnös, tehát a tényeket érinti. Az eljárás e körben kivételesen elkülöníthető Ha a megvádolt más bűncselekményben is bűnös, pótvádirat célszerű. Ha a megvádolton kívül más személy is bűnös, pótvádirat kell. A vád megváltoztatása, illetőleg kiterjesztése esetén a bíróság a tárgyalást a védelem előkészítése érdekében elnapolhatja; erre nézve az

ügyészt, a vádlottat és a védőt meghallgatja. Ugyanígy jár el akkor is, ha megállapítja, hogy a tárgyalás adatai alapján a bűncselekmény a vádnál súlyosabban minősülhet. A bíróság azzal a bűncselekménnyel kapcsolatban, amelyre a vádat kiterjesztették, az eljárást kivételesen elkülönítheti. Ha a megváltoztatott, illetőleg kiterjesztett vád elbírálása a hatásköri vagy illetékességi okból más bírósághoz tartozik, az ügyet - a területén működő ügyész útján - e bírósághoz kell áttenni. A tárgyalás adatai alapján mind a tényállás, mind a jogi minősítés tekintetében fennáll annak a lehetősége, hogy ezek oly mértékben módosulnak, ami az ügyész megítélése szerint a vádlott felmentéséhez vezetne. Az ügyész nemcsak a vádemelésre, vádképviseletre jogosult, hanem arra is, hogy döntsön arról, hogy a vádat fenntartja-e, vagy sem. Ebben az értelemben az ügyész a vád “ura”. Ebből következően az

ügyész az ügydöntő határozat meghozatalát megelőző tanácsülésig a vádat elejtheti. A vád elejtése az ügyész egyoldalú nyilatkozata, amit indokolni köteles. Indokolás hiányában a vádelejtés nem joghatályos Az indokolt vádelejtés azonban a bíróságot köti, annak indokait a bíróság nem vizsgálhatja. A vádelejtés következtében nincs törvényes vád, amiről a bíróságnak döntenie kellene, további eljárásra törvényes vád hiányában nincs mód, így szabálysértés megállapításának sincs helye. A bíróság a vádelejtést követően köteles az eljárást megszüntetni. A vádelejtés nem jelenti azt, hogy az ügyésznek a teljes vádat kell elejtenie. Az ügyésznek lehetősége van a több vádlott közül egy, vagy több vádlottal szemben vádelejtésre, illetve egy vádlottal szemben több vádpont közül egynek, vagy többnek az elejtésére is. A vádelejtés nem tévesztendő össze azzal, amikor az ügyész a vádlott

felmentését indítványozza. Ebben az esetben a bíróság az ügyész indítványához nincs kötve, a bíróság a törvényes vád alapján a vádról köteles dönteni. A tárgyalás adatai alapján az ügyész a vádat nem csak elejtheti, hanem mind a vádbeli tényállást, mind a jogi minősítést megváltoztathatja, illetve - amennyiben a vádlott büntetőjogi felelősségét más bűncselekmény elkövetésében is megállapíthatónak látja kiterjesztheti. Hangsúlyozni kell, hogy a vádkiterjesztés csak a vád alá helyezett terhelttel szemben lehetséges, az ügyben vádlottként nem szereplő személyre nem. Az ügyész jelentősebb vádkiterjesztés indokoltsága esetén indítványozhatja a bíróságnak a tárgyalás elnapolását, pótvádirat benyújtása végett. 5. A tárgyalás közvetlen (bírói) előkészítésének történeti rendszerei (lehetséges előnyök és hátrányok) 14 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A tárgyalás előkészítése a

mai felfogás szerint tágan értelmezendő, s voltaképpen felöleli a nyomozást is. Szűkebb értelemben a vád törvényességének, megalapozottságának vizsgálatáról, a tárgyalás gyors és alapos lebonyolítása feltételeinek megteremtéséről van szó. Ez tartalmi kérdéseket (pl. hatáskör, jogi megalapozottság) és formai feltételeket (pl idézések, értesítések kézbesítése) egyaránt felölelhet. Röviden olyan eljárásról van szó, melynek célja annak megállapítása, hogy alkalmas-e a vád érdemi tárgyalásra, s ha igen, mit kell tenni ennek érdekében. Lényeges korlátja azonban e szakasznak, hogy az előkészítés során a bíró nem vehet fel bizonyítást és nem értékelheti a bizonyítékokat, legfeljebb azok elégtelenségét illetően foglalhat állást! Az előkészítés történeti rendszerei 1. A vádesküdtszéki (angol) rendszer Itt laikus bírák (esküdtszék) döntenek a vádemelés megengedhetőségéről. Ez az esküdtszék nem

azonos azzal, ami majd a tárgyalás során működik. Az esküdtek a vádlevél tervezetének bíró általi előterjesztése, s a vád bizonyítékainak megismerése alapján szótöbbséggel döntenek arról, hogy benyújtható, ill. tárgyalható-e a vád Ez az eljárás nem nyilvános, a védelemnek érdemi beleszólási joga nincs. Előnye az alapos szűrő szerep, hátránya a körülményesség és az egyoldalúság. 2. A vádtanácsi (francia) rendszer A vizsgálóbíró felügyeleti és fellebbviteli hatósága (rendszerint öt bíró) dönt az ügyész vádjavaslatának törvényességéről és megengedhetőségéről. Igenlő döntés esetén a vádtanács a vádemelés fóruma. Előnye a vád külső kontrollja, hátránya a vádmonopólium, az eljárási feladatok megoszlásának sérelme. 3. A kontinentális rendszer Eszerint a vád tárgyalásra való alkalmasságának első alapos vizsgálatát maga az ítélkező bíró végzi el. Előnye a döntés

konzekvenciájában testet öltő felelősség (a bíró nem hárítja át a felelősséget), de ez a hátránya is, ugyanis nincs külső, független kontroll. Hazai jogtörténet Az Árpádház idején a tiszta vádelvű eljárásnak megfelelően a sértett feljelentését idézés követte, előkészítés tehát gyakorlatilag nem volt. Később - nemes esetén - a megyei közgyűlés döntött a perbefogásról. A 18. sz elejétől a felek jelenlétében lefolytatott formális perfelvétel szolgálta a tárgyalás előkészítését. A Bp. (1900-tól) törvényszéki hatáskörbe tartozó közvádas ügyekben fakultatív vád alá helyezési eljárást honosított meg: a három szakbíróból álló vádtanács csak akkor döntött a vádirat tárgyalás elé bocsáthatóságáról, ha a terhelt kifogással élt. A kifogás tárgyában tartott tárgyalás kontradiktórius volt, de bizonyítás nem volt felvehető és a nyilvánosságot kizárták. A vádtanácsi eljárás

fokozatosan tovább szűkült, majd 1946-ban megszűnt. Ettől kezdve csökkent a vád tartalmi megalapozottságának előzetes kontrollja. A vádemelés az ügyész kizárólagos döntésétől függött, a tárgyalás előkészítése pedig az ítélkező tanács hatáskörébe került. 6. A tárgyalás közvetlen (bírói) előkészítése a hatályos jogban (döntési jogkörök és formák) 15 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A tanács elnökének teendői A tanács elnöke az ügynek a bírósághoz érkezésétől számított nyolc napon belül köteles megvizsgálni, hogy milyen kérdésekben kell a tárgyalás előkészítése során határozni. Ha ilyen határozatra nincs szükség, tárgyalást tűz ki. A tárgyalás előkészítése során meg kell vizsgálni, hogy 1. Helye van-e az ügy áttételének? Akkor van helye, ha a bíróságnak az ügyben nincs hatásköre vagy illetékessége. 2. Helye van-e az eljárás felfüggesztésének? A bíróság az eljárást

felfüggesztheti 2.1 a terhelt ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, és az eljárás távollétében nem folytatható; 2.2 a cselekmény elbírálása olyan előzetes kérdés eldöntésétől függ, amely bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik; 2.3 diplomáciai vagy személyes mentesség ügyében még nincs döntés; 2.4 az eljárást a terheltnek a bűncselekmény után bekövetkező elmebetegsége akadályozza; 2.5 a terhelt súlyos beteg; 2.6 ha az eljárás tartási kötelezettség elmulasztása miatt folyik, de a teljesítés várható. 3. Helye van-e az eljárás megszüntetésének? A bíróság az eljárást megszünteti, 3.1 ha a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény; 3.2 ha a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, illetőleg az, hogy a bűncselekményt a vádlott követte el, és ez az eljárás folytatásától sem várható; 3.3 ha a büntethetőséget kizáró vagy

megszüntető ok áll fenn; 3.4 ha a cselekményt már jogerősen elbírálták; 3.5 ha a vádat a vádirat benyújtása után elejtették; 3.6 az olyan bűncselekmény vagy szabálysértés miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége. 4. Vissza kell-e küldeni az iratokat az ügyésznek? A bíróság a tényállás teljes felderítése érdekében pótnyomozást rendelhet el, és az ügy iratait visszaküldheti az ügyésznek, ha további bizonyítási eszközöket kell felkutatni, vagy ha a szükséges bizonyítást a tárgyaláson csak jelentős nehézséggel lehetne felvenni. 5. Határozni kell-e az előzetes letartóztatásról, az ideiglenes kényszergyógykezelésről vagy a lakhelyelhagyási tilalomról? 6. A bűncselekmény a vádtól eltérően minősülhet-e? 7. Az ügyet öttagú tanács tárgyalja-e? Jogkörök A bíróság tanácsának jogköre A tárgyalás

előkészítése során a bíróság tanácsa vagy a tanács elnöke jár el. A bíróság tanácsa határoz az eljárás megszüntetéséről, az iratok visszaküldéséről az ügyésznek, az előzetes letartóztatás és az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendeléséről, fenntartásáról vagy megszüntetéséről, valamint a lakhelyelhagyási tilalom elrendeléséről vagy megszüntetéséről. 16 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A bíróság tanácsa minden olyan kérdésben határozhat, amely egyébként a tanács elnökének jogkörébe tartozik. A tanács elnökének jogköre A tanács elnöke az ügy érkezésétől számított nyolc napon belül határoz az ügy áttételéről, az eljárás felfüggesztéséről, megállapítja a vádtól eltérés lehetőségét, illetőleg elrendelheti, hogy az ügyet öttagú tanács tárgyalja. Tanácsülés A bíróság a tárgyalás előkészítése során vizsgált kérdésekben az ügy érkezésétől számított

tizenöt napon belül tanácsülésen határoz. Előkészítő ülés Ha az ügyész vagy a vádlott meghallgatása a határozat meghozatala előtt szükségesnek látszik, a bíróság harminc napon belül előkészítő ülést tart. Az előkészítő ülés kötelező, ha a bíróság az iratoknak az ügyészhez visszaküldéséről határoz. A tárgyalás kitűzése A tanács elnöke a tárgyalást a lehető legközelebbi napra tűzi ki. A tárgyalást rendszerint a bíróság hivatalos helyiségében kell tartani, fontos okból azonban más helyen is tartható. A tárgyalás megtartásának feltételeiről a tanács elnöke gondoskodik. Megidézi a vádlottat, kötelező védelem esetén a védőt és mindazokat, akiknek a részvétele a tárgyaláson szükséges. Értesíti az ügyészt, továbbá azokat a büntető eljárásban részt vevő személyeket, akiknek a jelenlétét a tárgyaláson e törvény lehetővé teszi. Az idézésben vagy értesítésben a büntető

eljárásban részt vevő személyeket fel kell hívni arra, hogy bizonyítási indítványaikat késedelem nélkül, a tárgyalás előtt tegyék meg. A tanács elnöke intézkedik, hogy az ügy elbírálásához a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak. A vádlottnak az idézést a vádirattal együtt legalább nyolc nappal, egyébként legalább öt nappal a tárgyalás előtt kell kézbesíteni. ellen Fellebbezés a tárgyalás előkészítése során hozott határozatok és intézkedések Nincs helye fellebbezésnek • a tárgyalás kitűzése és elhalasztása, • az előkészítő ülésre és a tárgyalásra idézés, illetőleg az erről szóló értesítés, • az eljárásnak a vádlott ismeretlen helye való tartózkodása alapján történt felfüggesztése, • a vádtól eltérés lehetőségének megállapítása és • az öttagú tanács elé utalás ellen. Csak az ügyész élhet fellebbezéssel a pótnyomozás elrendelése miatt.

Lényeges változások a tárgyalás előkészítését illetően az 1998. évi 19 törvényben: • Elkülönül a vádirat kézbesítése és a kitűzés. A vád kézbesítése után a vádlottnak és védőjének 15 nap áll rendelkezésére arra, hogy bizonyítékaikat megjelöljék, a különösen védett tanúhoz kérdés feltevését indítványozzák. 17 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc • A bíróság pótnyomozást nem rendelhet el (hiszen ez ellentétes az eljárási feladatok megoszlásának elvével), de az ügyészt felhívhatja eljárási cselekmény pótlólagos elvégzésére. • Akkor is kötelező az előkészítő ülés, ha a bíróság előzetes letartóztatás, házi őrizet vagy ideiglenes kényszergyógykezelés elrendeléséről dönt. 7. A bírósági tárgyalás összehasonlító rendszerei - a laikus elem részvételének formái, a lehetséges jövő A történelmi fejlődés során a hivatásos bíró mellett a nép részvételének két

formája alakult ki: • az esküdtbíráskodás, és • az ülnökrendszer. Az esküdtbíráskodás Az esküdtbíráskodás a feudális bíráskodási privilégiummal szemben a polgári forradalmak vívmányaként alakult ki. Lényege, hogy a laikus bírák meghatározott testülete általában 12, kifejezetten az adott ügyre kiválasztott esküdt - büntető ügyekben a bűnösség kérdésében dönt. A büntetést a szakbíró szabja ki Az esküdtszéki rendszer tehát sajátos “munkamegosztást” teremt meg a bíró és a laikusok között. A klasszikus, mintegy etalonként emlegetett esküdtbíráskodási rendszer az USA büntető eljárásának rendszere. Mielőtt azonban ezt áttekintenénk, indokolt annak hangsúlyozása, hogy az - egyébként ide tartozható - ügyeknek csupán 10-15%-a kerül esküdtszék elé, mert olyan széles körű és európai szemmel nehezen érthető egyszerűsítési szisztémákat honosítottak meg, amelyek az elterelést szorgalmazzák, hogy

ne mondjuk: sugallják. Itt tehát az egyszerűsítő eljárások jelentik a valódi szűrőt, s így a tárgyalásra kerülő ügyek már kellő ünnepélyességgel, az idő szorításának figyelmen kívül hagyásával folyhatnak. A rendszer - igen leegyszerűsített - lényege a következő: Minden tárgyalási napra a választói névjegyzék alapján megfelelő számú személyt hívnak be, akik közül a tárgyalandó ügyre megfelelő előzetes eljárás (visszautasítás) után 12 esküdtet és 4 pótesküdtet választanak ki. Az esküdtek összetétele egyszeri és megismételhetetlen. A bizonyítási eljárás során - amelyen a bíró csak a törvények betartására, a felek indítványainak megengedésére vagy visszautasítására szorítkozik - először a vád tanúit vetik alá keresztkérdéseknek. A védelem, ha az eljárás eddig lefolyt szakaszát nem tartja elég meggyőzőnek, indítványt tehet a vádlott felmentésére. ennek megítélése kizárólag a

bírón múlik, független az esküdtektől. Ha a felmentésnek nincs helye (vagy azt nem kérték), az ügy a védelem tanúinak kihallgatásával folytatódik. A vádlott vagy hallgat vagy vall (de ekkor maga is tanú) Rendszerint olyankor szoktak élni a vádlott keresztkérdezés alá vetésének, ha vallomása csak általa előadható körülményekre vonatkozik. A záróbeszédek után az esküdtek kioktatása következik, majd a laikus bírák döntéshozatalra vonulnak vissza. Döntésüket a külvilágtól elzárva, kizárólag saját lelkiismeretük szerint hozzák meg - olykor nyilvánvalóan bizonyított tényekkel ellentétesen. Az esküdtek döntése “nem bűnös” minősítés esetén kötelező a bíróságra, a bűnösnek deklarált vádlottat azonban a bíró rendkívül szigorú feltételek teljesülése esetén mégis 18 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc felmentheti. Ha azonban nem így jár el, a büntetés kiszabásának körében igen szűk a

mérlegelési lehetősége, gyakran csak eleve meghatározott büntetést szabhat ki. Az ülnökrendszer Ennek lényege, hogy a szakbíró mellett - vele azonos jogokkal és hatáskörrel választott ülnökök vesznek részt a bíróság munkájában. Az ülnökök szerepe nem egy meghatározott ügyre, hanem egy adott időszakra vonatkozik. A bíró és a laikus elem közötti kapcsolat itt tehát közvetlen, a döntés egyes szakaszai nem különülnek el. Nálunk az ülnöki kor alsó határa 30, felső határa 70 év. Az ülnökök jelölésére lehetősége van a bíróság illetékességi területén lakó választójoggal rendelkező magyar állampolgároknak, a helyi önkormányzatoknak és a társadalmi szervezeteknek (kivéve a pártokat). Az ülnökök választását a köztársasági elnök tűzi ki A választásra a települési önkormányzat képviselőtestülete, ill. a megyei (fővárosi) közgyűlés jogosult A választandó ülnökök számát az OIT állapítja

meg. A lehetséges jövő Az esküdtszéki rendszer körülményessége és az ülnökrendszer olykori formalizmusa időről-időre felveti a tárgyalás további rendszereinek kidolgozását. Az egyik ilyen elgondolás szerint a mai, speciális ismereteket igénylő, rendkívül differenciált világban megalapozott döntés a tárgyalás kettéosztása révén lehetséges. Az első szakaszban a tényállás és a bűnösség megállapítása hagyományos eljárási keretek között zajlana. A második szakaszban azonban - a megfelelő szankciók feltárása kötetlenül, a társadalomtudományok képviselőinek bevonásával, a tárgyalótermen kívül történne. Itt tehát a laikus elem csak a büntetőjog szempontjából lenne kívülálló, valójában speciális, jogon kívüli ismereteivel segítené az arányos szankciók alkalmazását. 8. Az elsőfokú tárgyalás megkezdése és megnyitása A tárgyalás az igazságszolgáltatás kereteit, színterét teremti meg.

Bűnösség megállapítására és büntetés kiszabására csak tárgyaláson kerülhet sor. A korábban korlátozottan, célszerűségi szempontoknak alárendelten érvényesülő alapelvek itt teljes vértezetben jelennek meg, az itt megállapított tényállás szűk kivételtől eltekintve köti a másodfokú bíróságot is. A tárgyaláson kötelezően részt vevő személyek • a tanács tagjai, • az ügyész, • a védő (ha a védelem kötelező), • a vádlott, kivéve, ha •• az eljárás tárgya a vádlott kényszergyógykezelésének elrendelése, és állapota miatt a tárgyaláson nem jelenhet meg, illetőleg jogainak gyakorlására képtelen. •• az eljárás több vádlott ellen folyik, akkor - a vádlott távollétében is megtartható a tárgyalásnak az a része, amely őt nem érinti; - a meg nem jelent vádlott távollétében a tárgyalást az ügy elkülönítése nélkül meg lehet tartani addig, amíg nem kerül sor a kihallgatására. 19

Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A jelenléti szabályok megsértése olyan súlyos eljárási szabálysértés, amely miatt a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja. A tárgyalás vezetése és rendjének fenntartása A tárgyalást a tanács elnöke vezeti. Ügyel a törvény rendelkezéseinek megtartására, a tárgyalás tekintélyének megóvására, és gondoskodik arról, hogy az eljárásban részt vevő személyek jogaikat gyakorolhassák; ezekre figyelmüket felhívja. Azt, aki a tárgyalást zavarja, a tanács elnöke rendre utasítja, ismételt vagy súlyos rendzavarás esetén pedig a tárgyalásról kiutasíthatja, illetőleg kivezettetheti. A bíróság a rendzavarót rendbírsággal sújthatja, a kiutasított vagy kivezetett vádlottat legfeljebb huszonnégy órára őrizetbe veheti. Az ügyészt és a védőt a tanács elnöke a tárgyalás rendjének

megtartására csupán figyelmeztetheti. Olyan rendzavarás esetén, amely a tárgyalás folytatását akadályozza, a tanács elnöke a hallgatóságot vagy egy részét a teremből eltávolíttathatja. A tárgyalás megnyitása A tárgyalást a tanács elnöke az ügy megjelölésével nyitja meg. Megállapítja, hogy a megidézettek és az értesítettek megjelentek-e. Ettől függően megvizsgálja, hogy a tárgyalást meg lehet-e tartani. Ha olyan személy maradt el a tárgyalásról, akinek távolléte a tárgyalás megtartását nem akadályozza, a tárgyalást meg kell kezdeni, és a megjelentek kihallgatása előtt nem szabad elnapolni. A megjelentek számbavétele után, ha a tárgyalás megtartásának nincs akadálya, a tanács elnöke felhívja a tanúkat - a sértett kivételével - a tárgyalóterem elhagyására. Figyelmezteti őket az igazolatlan eltávozás következményeire. Az ügyész, a vádlott, a védő és a sértett a tárgyalás megkezdése előtt az ügy

áttételét, egyesítését vagy elkülönítését, a tanács tagjának vagy az ügyésznek a kizárását indítványozhatja, vagy más olyan körülményt jelölhet meg, amely a tárgyalás megtartását akadályozhatja, illetőleg amelyet még a tárgyalás megkezdése előtt figyelembe kell venni. A tárgyalás megkezdése Ha a tanács elnöke megállapítja, hogy a tárgyalás megtartásának nincs akadálya, a bíróság a tárgyalást megkezdi, és az ügy befejezéséig lehetőleg nem szakítja meg. Ha az ügy terjedelme miatt vagy egyéb okból szükséges, a tanács elnöke a megkezdett tárgyalást legfeljebb nyolc napra félbeszakíthatja, a bíróság pedig - a bizonyítás kiegészítése céljából vagy más fontos okból - a tárgyalást elnapolhatja. A tárgyalást hat hónapon belül ismétlés nélkül lehet folytatni, ha a tanács összetételében nem történt változás; egyébként elölről kell kezdeni. A tárgyalás hat hónapon belül a korábbi

tárgyalás anyagának ismertetésével is megismételhető, ha a hivatásos bíró személyében nem történt változás. A tárgyalás megnyitása és megkezdése tehát nem azonos fogalmak! A tárgyalás megnyitásának a célja a tárgyalás feltételei meglétének az ellenőrzése, az esetleges akadályok feltárása. A megnyitás formális aktusa az ügy megjelölése A tárgyalás megkezdésekor az ügy érdemi tárgyalásába bocsátkoznak. Formális kezdő aktus nincs, a megkezdés gyakorlatilag a vád ismertetésére való felhívás. 20 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 9. Az elsőfokú bírósági eljárás lefolyása, menete Túl vagyunk tehát a megnyitáson, a számbavételen, a tanuk kiküldésén és a megkezdésen. Hogyan tovább? Az ügyész ismerteti a vádat. A vád a tényállásból, a bizonyítékok tömör ismertetéséből és a minősítés közléséből áll. A tanács elnöke ismerteti a magánfél polgári jogi igényét, majd a sértett

nyilatkozik, hogy bejelentett igényét fenntartja-e, illetőleg érvényesít-e polgári jogi igényt. A sértett figyelmét fel kell hívni arra, hogy polgári jogi igényt egészen az ügydöntő határozat meghozatala céljából összehívott tanácsülésig elő lehet terjeszteni. A bizonyítási eljárás Ezt a vádlott kihallgatásával kell kezdeni. Ez kötelező A személyi adatok felvétele után meg kell kérdezni a vádlottat, megértette-e a vádat és elismeri-e a bűnösségét. Nem kötelező, de törvényi ajánlás, hogy • a vádiratban megjelölt bizonyítási eszközök sorrendben rendszerint megelőzik a vádlott és a védő által megjelölt bizonyítási eszközöket, ill. • a tanúk közül általában a sértettet kell elsőként kihallgatni. A tanúk és a terhelt vallomását, ill. a bizonyítást már az “A” tételsorban tárgyaltuk Perbeszédek és felszólalások Ezek következnek a bizonyítási eljárás után. A bizonyítási eljárás

lefolytatása után, ha bizonyítási indítványt nem tettek, vagy azt a bíróság elutasította, a tanács elnöke a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja. Ezután az ügyész tartja meg vádbeszédét. Indokolt indítványt terjeszt elő arra, hogy a bíróság • a vádlottat milyen tények alapján, milyen bűncselekményben mondja ki bűnösnek; • milyen büntetést szabjon ki, de a büntetés meghatározott mértékére nem tehet indítványt; • milyen egyéb rendelkezéseket tegyen. Az ügyész után a sértett, a magánfél és az egyéb érdekeltek felszólalhatnak. Ennek során a sértett a vádlott bűnösségéről, a magánfél a polgári jogi igényről nyilatkozhat, az egyéb érdekeltek pedig az 57. §-ban meghatározott körben indítványt tehetnek A felszólalások után a védőbeszéd következik. Csak a vádbeszéd és a védőbeszéd kötelező. A perbeszédekre és a felszólalásokra válaszoknak van helye. Az utolsó szó joga a

vádlottat illeti. A perbeszédek és a felszólalások után a bíróság határozatának meghozatala céljából tanácsülést tart. A hatásos és színvonalas perbeszéd nem más mint a racionális, az emocionális és az esztétikai elemek sajátosan összetett ritmusa. A vádbeszéd részei • a bevezetés (az ügy jellege, sajátosságai), • a tényállás, • a tényállás alapjául szolgáló bizonyítékok ( a bizonyítás értékelése), 21 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc • a jogi minősítés, • a büntetés kiszabására irányuló indítvány (a vádlott személyisége, az enyhítő és súlyosító körülmények), • befejezés. A védőbeszéd Az alapvető és értelemszerű eltérés a vádbeszédtől az, hogy a védő nem tehet indítványt bűnösség megállapítására. A védőbeszéd általában polemizáló, vitatkozó jellegű. Igen lényeges, hogy míg a vádlónak állításait kétséget kizáróan igazolnia kell, a védő már akkor

sikeres, ha kimutatja a vád tarthatatlanságát. Ennek megfelelően a védőbeszéd szerkezete általában a következő: • a vád minősítése (amiből a védő kiindul), • ennek (részbeni) cáfolata - amit a védő a bizonyítás eredményeképpen az előző pontban foglaltakkal szemben megállapíthatónak tart, • a felelősség (részbeni) felvethetősége esetén az enyhítő körülmények taglalása, • esetleges indítványok a joghátrányokra vonatkozóan. 10. Az elsőfokú bíróság határozatai Az ítélet Rendszerezés 1. Ügydöntő határozat 1.1 åtélet 1.11 Bűnösséget megállapító 1.12 Felmentő 1.13 Másodfokú bíróság ítélete (ha az első fokút megváltoztatása) 1.2 Ügydöntő végzés 1.21 Megszüntető 1.22 Próbára bocsátó 1.23 Tárgyalás mellőzésével hozott 1.24 Másodfokú bíróság végzése (ha az első fokú jóváhagyása) 2. Nem ügydöntő határozat 2.1 Pervezető végzések 2.2 Önálló fellebbezéssel megtámadható

végzések 2.3 Másodfokú bíróság végzése (ha az első fokú hatályon kívül helyezése) Az elsőfokú bíróság ítélete Az ítélet - s részben az ügydöntő végzés is - olyan egyedi aktus, ami eldönti, hogy keletkezik-e az állam büntetőjogi igénye - azaz a vád - folytán jogviszony az állam és a vádlott között, vagy nem. Ezen döntés részben deklaratív elemeket (tényállás, minősítés, bűnösség, ártatlanság), részben konstitutív elemeket (büntetés, intézkedés) tartalmaz. A bíróság ítélettel határoz, ha a vádlottat bűnösnek mondja ki vagy felmenti. A bűnösséget megállapító ítélet A bíróság a vádlottat bűnösnek mondja ki, ha megállapította, hogy bűncselekményt követett el és büntethető; ebben az esetben büntetést szab ki, kivéve, ha önálló intézkedésként kényszergyógyítását rendeli el vagy végzéssel próbára bocsátja. Tehát a bíróság megállapítja, hogy • a vád tárgyává tett

cselekményt a vádlott követte el, 22 el; Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc • az adott cselekmény bűncselekmény, • s a vádlott emiatt büntethető. A felmentő ítélet A bíróság a vádlottat a vád alól felmenti, ha • a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, vagy azt nem a vádlott követte • nincs bizonyítva bűncselekmény elkövetése, illetőleg az, hogy a bűncselekményt a vádlott követte el; • büntethetőségét kizáró ok áll fenn, kivéve a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély fokát és a magánindítvány hiányát. (Ez esetben azonban még a bíróság kényszergyógykezelést és elkobzást rendelhet el, vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezhet, és a polgári jogi igényt érdemben elbírálhatja, ha ezek indokoltak.) Megszüntető végzés Lásd a következő tételben! Próbára bocsátó végzés A bíróság három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban

büntetendő bűncselekmény miatt a büntetés kiszabását próbaidőre elhalaszthatja, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető. A bíróság végzésben határoz a próbára bocsátásról olymódon, hogy a rendelkező részben megállapítja a bűncselekmény elkövetését, de nem mondja ki a vádlott bűnösségét. A próbára bocsátás olyan intézkedés, amelynek keretében a bíróság a büntetés kiszabását meghatározott időre elhalasztja feltéve, hogy a büntetés célja így is elérhető. Próbára bocsátás esetén - amennyiben a próbaidő eredményes elteltéhez szükséges - a bíróság elrendelheti a vádlott pártfogó felügyeletét, amely a próbaidő leteltéig tart. ki. A tárgyalás mellőzésével hozott végzés A bíróság itt sem mond ki bűnösséget, de az elkövetett cselekményért büntetést szab A bírósági határozatok csoportosítása a megtámadás szerint bűnösséget megállapító åtélet önálló

jogorvoslattal támadható felmentő Végzés ügydöntő fellebbezéssel támadható nem ügydöntő önállóan fellebbezhető járulékos támadható nem fellebbezhető A határozatok szerkezete Az ítéletek és az ügydöntő végzések általában négy részből állnak: • bevezető rész, • rendelkező rész, 23 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc • indokolás, • aláírás, keltezés. 11. Az eljárás bírói megszüntetése A megszüntető végzések válása, A bíróság az eljárást megszünteti, • ha büntethetőséget megszüntető ok (Btk. 32 §) áll fenn, azaz 1. az elkövető halála, 2. az elévülés, 3. a kegyelem, 4. a cselekmény társadalomra veszélyességének megszűnése vagy csekéllyé 5. a törvényben meghatározott egyéb ok, úgymint 5.1 önkéntes elállás, ill eredményelhárítás, 5.2 előkészülettel felhagyás, 5.3 tartás elmulasztása esetén teljesítés, 5.4 aki hivatalos személy elleni erőszak elkövetésére

irányuló csoportban vesz ugyan részt, de a csoportot önként vagy a hatóság felszólítására elhagyja, 5.5 bizonyos esetekben az, aki kábítószerfüggőként igazolja, hogy legalább 6 hónapig megelőző vagy gyógyító kezelésben részesült, 5.6 tartozás fedezetének elvonása esetén a tartozás kiegyenlítése, 5.7 pénzmosás önkéntes feljelentése stb • ha a vádlott a cselekménye társadalomra veszélyességének csekély foka miatt nem büntethető, • ha az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítvány, feljelentés vagy kívánat hiányzik és a hiányt nem pótolták, illetőleg az már nem pótolható, • ha a cselekményt már jogerősen elbírálták (ez utóbbi három tkp. nem büntethetőséget megszüntető, hanem kizáró ok); • az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége; • ha a bíróság a büntetés

kiszabását mellőzi; • ha az ügyész a vádat elejtette. Lényeges, hogy a megszüntetési okok megelőzik a felmentési okokat, hat tehát mind megszüntetésre, mind felmentésre sor kerülhet, a felmentés lehetőségei nem is vizsgálandók, mert a megszüntetési ok irrelevánssá teszi a felmentés lehetőségét. 12. A magánfél perbeli szerepe, a polgári jogi igény sorsa (az általános és külön eljárásokban) Magánfél az a sértett, aki a büntetőeljárásban polgári jogi igényt érvényesít. A magánfél a terhelttel szemben azt a polgári jogi igényt érvényesítheti, amely a bűncselekmény vagy a bíróság által elbírált szabálysértés folytán keletkezett. A polgári jogi igény egyéb törvényes úton történő érvényesítését nem zárja ki az, hogy a sértett magánfélként nem lépett fel. A polgári jogi igényt az ügyész is érvényesítheti. 24 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A sértett halála esetén örököse

magánfélként felléphet; a sértetti jogok azonban csak a polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatban illetik meg. A büntetőeljárás célja a büntetőjogi felelősség eldöntése. Annak elérése, hogy a bűncselekménnyel okozott kár minél gyorsabban megtérüljön, valamint az, hogy a bíróság ne kényszerüljön két eljárás lefolytatására olyan kérdésben, amely már a büntetőeljárásban is elintézhető, célszerűségi szempontból indokolt. Ezt szolgálja a sértett polgári jogi igényének az előterjesztése. Ebben a minőségében a sértett magánfél Éppen ezért a büntetőbíróság az előterjesztett polgári jogi igényről érdemben dönt, kivéve, ha az igény elbírálása a büntetőeljárás befejezését jelentősen késleltetné. Ha ezzel kapcsolatos kérdések tisztázása a büntetőeljárás befejezését késleltetné az igény egyéb törvényes útra utasításának van helye. A büntetőbíróságnak a polgári jogi

igényt érdemben eldöntő határozata anyagi jogerő hatással rendelkezik. A magánfél nem élhet fellebbezéssel a polgári jogi igényét részben a törvény egyéb útjára utasító határozat ellen. Ha a bíróság a bűncselekménnyel tárgyi összefüggésben álló szabálysértés miatt az eljárást megszünteti, mert annak az elbírált bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége, a szabálysértéssel kapcsolatos polgári jogi igény érdemi elbírálásának helye lehet. Polgári jogi igényről a büntetőbíróság kizárólag kérelemre határoz. Ezért ezen igény érvényesítésének feltétele az, hogy a sértett az igényét bejelentse, illetve az, hogy igénye még nem évült el. A bűncselekménnyel okozott kárért való felelősség elévülése a bűncselekmény büntethetőségének elévüléséhez igazodik. A vádlott polgári jogi igénnyel kapcsolatban kamat fizetésére csak akkor kötelezhető, ha a

magánfél erre vonatkozóan is előterjesztett igényt. A sértettek részéről előterjesztett polgári jogi igény hiányában a kártérítésre való kötelezés törvénysértő. A polgári jogi igény előterjesztésének legkésőbbi időpontja a bíróságnak az ítélet hozatal céljából tartandó tanácsülésre történő visszavonulása. Az igényt szóban, vagy írásban kell előterjeszteni. Az első fokú eljárás során bejelentett polgári jogi igényt a magánfél (illetve az ügyész) a másodfokú eljárásban ki nem terjesztheti, annak összegét fel nem emelheti. Amennyiben a polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatos eljárási kérdésről e törvény nem rendelkezik, a polgári eljárás szabályait kell alkalmazni, feltéve hogy azok e törvénnyel, illetőleg a büntetőeljárás feladatával és jellegével nem ellentétesek. A bíróság egyezségkötést nem kísérelhet meg, egyezséget nem hagyhat jóvá, a terhelt a magánféllel

szemben követelést nem érvényesíthet és beszámítási kifogással nem élhet. Lefoglalás megszüntetése esetén a terhelt részére kiadandó dolgot a vele szemben polgári jogi igény biztosítására vissza lehet tartani. A polgári jogi igény biztosítását szolgáló visszatartást meg kell szüntetni, ha a magánfél a megállapított teljesítési határidő lejártától számított hatvan napon belül nem kért végrehajtást, illetőleg a polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítása esetén hatvan napon belül nem igazolja, hogy a polgári perben biztosítási intézkedés iránti kérelmet nyújtott be. Ha az eljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban polgári jogi igényt érvényesítenek és tartani lehet attól, hogy a kielégítést meghiúsítják, a hatóság ennek biztosítására a terhelt egész vagyonának vagy egyes vagyontárgyainak zár alá vételét határozattal elrendelheti. Magánfél

által érvényesített polgári jogi igény biztosítására zár alá vételnek csak a magánfél indítványára van helye. A zár alá vételt fel kell oldani, ha • a polgári jogi igény megítélése esetén a magánfél a megállapított teljesítési határidő lejártától számított harminc napon belül végrehajtást nem kért; 25 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc • a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítása esetén az ügyész, illetőleg a magánfél hatvan napon belül nem igazolja, hogy igényét érvényesítette. Ha bíróság az eljárást megszünteti, erről értesíteni kell a sértettet, a magánfelet pedig azzal a figyelmeztetéssel, hogy a polgári jogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítheti. A tárgyalás során a magánfél a vádlotthoz, a tanúkhoz és a szakértőkhöz az őt érintő körben kérdést intézhet. A tárgyalás megkezdése után a tanács elnöke ismerteti a magánfél polgári jogi igényét, a

sértett pedig nyilatkozik, hogy bejelentett igényét fenntartja-e, illetőleg érvényesít-e polgári jogi igényt. A bizonyítási eljárás lefolytatása után a magánfél felszólalhat. Ennek során polgári jogi igényről nyilatkozhat. A magánfél és képviselője készkiadásának, valamint az utóbbi díjának megfizetésére a bíróság a vádlottat akkor kötelezi, ha a magánfél által érvényesített polgári jogi igénynek helyt ad. Részbeni helytadás esetén a vádlottat az említett költség arányos részének megfizetésére kell kötelezni; egyébként e költséget a magánfél viseli. A magánfél fellebbezésre jogosult a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezés ellen. Perújítás esetében az érdemben elbírált polgári jogi igényt újból el kell bírálni, ha ezt az ügyész, a terhelt vagy a magánfél indítványozza. Kizárólag a polgári jogi igény kérdésében azonban perújításnak (új eljárásnak) csak a polgári

perben eljáró bíróság vagy az igény eldöntésére egyébként hatáskörrel bíró hatóság előtt lehet helye az arra meghatározott feltételek alapján és eljárás szerint. A külön eljárások esete Ha a bíróság tárgyalás mellőzésével szándékozik eljárni, a magánfél kizárólag a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezéssel kapcsolatban kérheti tárgyalás tartását. Ha a tárgyalás tartását kizárólag a magánfél kérte (tehát nem az ügyész, a vádlott vagy a védő) a bíróság a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezi, és az igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. A tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárás esetében a bíróság a polgári jogi igényt érdemben nem utasíthatja el. 13. A fellebbezésre jogosultak; a jogorvoslati rendszerek jellemző elemei, sajátosságai. A magyar fellebbezési rendszer rövid általános jellemzése A fellebbezés

általában Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a másodfokú bírósághoz. A fellebbezés az ítélet bármely rendelkezése vagy kizárólag az indoklás ellen is irányulhat. Fellebbezésnek anyagi jogi vagy eljárásjogi okból van helye. A fellebbezés az ítélet jogerőre emelkedését abban a részben függeszti fel, amelyet a fellebbezés folytán a másodfokú bíróság felülbírál. A fenti törvényhelyben a 7. §-ban foglalt jogorvoslati jogosultság elv a legkonkrétabban fejeződik ki, meghatározva, hogy a fellebbezési rendszer egyfokú, hiszen kizárólag az elsőfokú bíróság határozata ellen biztosít fellebbezési lehetőséget. Ebből következően a másodfokú bíróság határozata ellen soha nincs helye fellebbezésnek, még abban az esetben sem, ha a döntésnek fellebbezéssel támadott elsőfokú határozati előzménye nincs (pl. a másodfokú eljárásbani mulasztás miatt hozott rendbírságot kiszabó végzés)

26 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A fellebbezés magasabb fokú bíróság, a másodfokú bíróság bírálja el. Azt, hogy másodfokon milyen bíróság jár el, az dönti el, hogy első fokon milyen bíróság járt el. Ebből a szempontból nincs jelentősége az esetleges hatásköri szabálysértésnek. Adott esetben például, ha emberölés miatt helyi bíróság járt el, a fellebbezés elbírálása annak ellenére a megyei bíróság hatáskörébe tartozik, hogy már elsőfokon a megyei bíróságnak kellett volna eljárnia. A törvény bármely ítéleti rendelkezés fellebbezését lehetővé teszi, sőt ezen túlmenően pusztán az indokolás támadását sem zárja ki. Az elsőfokú ítélet fellebbezéssel anyagi és eljárásjogi okból is támadható. Anyagi jogi a támadás elsődlegesen, ha a fellebbezés a bűnösség kérdését, a bűncselekmény mikénti minősítését, az alkalmazott joghátrány nemét és mértékét, vagy a kapcsolódó

mellékrendelkezéseket (pl. a szabadságvesztés végrehajtási fokozata) érinti Eljárásjogi okból történik a fellebbezés, ha az eljárási törvény bármely rendelkezése megsértését sérelmezi. A fellebbezésnek az ítélet jogerőre emelkedésére halasztó hatálya van, mégpedig abban a körben, melyben a másodfokú felülbírálatra sor kerül. Ez az esetek túlnyomó többségében az elsőfokú ítélet teljes egészét érinti. A fellebbezésre jogosultak 1. a vádlott javára: • a vádlott, • az ügyész, • a védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is, • a vádlott örököse, a polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezés ellen, • a kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a vádlott hozzájárulása nélkül is - a nagykorú vádlott törvényes képviselője és házastársa; 2. a vádlott terhére: • az ügyész, • a magánfél, a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezés ellen; 3. az, akivel szemben az ítélet

rendelkezést tartalmaz, a reá vonatkozó rendelkezés ellen. Nem szerepel az itt felsoroltak között a sértett, akinek önálló fellebbezési jogosultsága nincs, pusztán mint magánfél vagy magánvádló jelenthet be fellebbezést, valamint a magánvádló, aki a magánvádas eljárás szabályai szerint gyakorolhatja e jogosítványát. A fellebbezésre jogosultak közül a legszélesebb körű jogosítvánnyal az ügyész rendelkezik, akinek fellebbezési joga korlátlan, mind a vádlott javára, mind pedig a vádlott terhére gyakorolhatja azt. Az ügyész fellebbezési jogosultságának önállóságát jelzi, hogy egyedül ő vonhatja vissza a vádlott javára bejelentett fellebbezést a vádlott hozzájárulása nélkül. A vádlott fellebbezési jogosultsága ugyancsak korlátlan, de az kizárólag csak a saját javára szolgálhat. Kétség esetén a vádlott nyilatkozatát ilyennek kell tekinteni, és ugyanígy értékelendő a reá nézve nem terhesebb következmény

vonatkozásában bejelentett fellebbezés is. Ugyancsak önálló és korlátlan fellebbezési jogosultság illeti meg a védőt, ami az általános eljárási jogosítványaiból következik, de e jogosultságát kizárólag a vádlott javára gyakorolhatja. Nem köti őt a vádlott akarata sem, hiszen a jogban járatlan vádlott nem képes minden esetben saját érdekét felismerni. A további fellebbezésre jogosultak fellebbezési jogosítványa a fellebbezés tárgyát illetően korlátozott. 27 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc Megilleti továbbá a fellebbezés joga az egyéb érdekeltet abban a körben, melyben az ítélet reá vonatkozó rendelkezést tartalmaz. A gyakorlatban az elkobzással illetve dolgok kiadásával kapcsolatban merül fel a fellebbezés lehetősége az eljárásban egyébként nem szereplők részéről. Az, akivel az elsőfokú bíróság az ítéletét kihirdetés útján közli, fellebbezését nyomban bejelentheti, vagy erre háromnapi

határidőt tarthat fenn. E határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. A kézbesítés útján közölt ítélet ellen nyolc napon belül lehet fellebbezni. A nem az ítélet kihirdetésekor bejelentett fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani, vagy jegyzőkönyvbe mondani. A fellebbezés tartalma és indokolása A fellebbezésben elő kell adni a fellebbezés okát és célját; a fellebbezési ok téves megjelölése, vagy a fellebbezés egyébként téves volta miatt a fellebbezés érdemi elbírálását nem lehet megtagadni. A fellebbezésben új tényt is lehet állítani, és új bizonyítékra is lehet hivatkozni. A fellebbezés írásban részletesen indokolható. Az indokolást az iratok felterjesztéséig az elsőfokú bíróságnál, az iratok felterjesztése után pedig a másodfokú bíróságnál - legkésőbb a tárgyalást megelőző nyolcadik napon - kell előterjeszteni. A jogorvoslati rendszerek jellemző elemei,

sajátosságai A jogorvoslati jogosultság - mint jog - a modern büntető eljárásjog alapelvei közé tartozik. Mint fogalom, olyan eljárási cselekmény, amely korábbi hibás vagy hiányos (vagy annak tartott) döntés felülvizsgálatát célozza. Mint indítvány, olyan kérelem, amely ennek az eljárásnak a kieszközlésére irányul. A jogorvoslatok felosztását a tudomány különböző szempontok alapján alakította ki: 1. • az eljárás minden szakaszában igénybe vehető jogorvoslatok (pl. igazolás); • a nyomozás során igénybe vehető jogorvoslatok (alakszerű határozatokkal szemben: panasz; alakszerűtlen határozatokkal szemben: ellenvetés); • a bírósági eljárásban igénybe vehető jogorvoslatok, azaz perorvoslatok (fellebbezés); 2. • rendes jogorvoslatok: nem jogerős döntést támadnak (panasz, fellebbezés, tárgyalás tartása iránti kérelem); • rendkívüli jogorvoslatok: jogerős döntést támadnak (perújítási kérelem,

felülvizsgálat); 3. • devolutív jogorvoslat: ha az elbírálás magasabb hatáskörű szerv feladata (fellebbezés, panasz), • nem devolutív jogorvoslat: a kérelmet a megtámadott döntést hozó szerv is elbírálhatja (pl. igazolás, kimentés); 28 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 4. • halasztó hatályú jogorvoslat; • nem halasztó hatályú jogorvoslat. A magyar fellebbezési rendszer rövid általános jellemzése Az Alkotmány 57. § a szerint: A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja. Egy adott büntető eljárásjogi rendszerben a fellebbezési eljárást a következő

elvek tartalma határozza meg: • megengedett-e a jogorvoslat, s ha igen, kire terjed ki; • hány fokú jogorvoslatra van lehetőség; • mire irányulhat a jogorvoslat; • kötve van-e a jogorvoslat elbírálója a fellebbezés irányához és köréhez (a felülbírálat terjedelme); • milyen a döntési jogköre a fellebbviteli bíróságnak; • érvényesül-e a súlyosítási tilalom? A magyar rendszer rövid, leegyszerűsített, mégis pontos jellemzése: Hatályos jogunkban a jogorvoslat fő szabályként széles alanyi és tárgyi körben megengedett, egyfokú, s általában - a relatív súlyosítási tilalomtól eltekintve - nem köti meg a felülbíráló fórum kezét. Vegyesen - de a különböző típusú eljárásokban nem azonos súllyal egyaránt érvényesül a kasszáció és a reformáció 14. A másodfokú bíróság revíziós jogköre (a felülbírálat terjedelme) A másodfokú bíróság - amennyiben a törvény kivételt nem tesz - a fellebbezéssel

megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálja, tekintet nélkül arra, hogy ki, milyen okból fellebbezett. Itt a revízió kérdését tekintjük át. A revízió azt jelenti, hogy mit és milyen körben vizsgál felül a fellebbviteli bíróság. Gyakran előfordul, hogy a hallgatók a revízió és a reformáció fogalmát összekeverik. Ezért jegyezzük meg, hogy a reformáció a revízió egyik megjelenési formája: a felülbírálat körében történő megváltoztatást jelöli. A felülbírálat voltaképpen a jogerő ellentéte. Jogerős rendelkezés nem bírálható felül, s ami felülbírálható, az nem lehet jogerős. Az itt eldöntendő kérdés az, hogy részleges (tárgyi vagy személyi) fellebbezés esetén a felülbírálat csak a fellebbezéssel érintett személyre vagy tárgykörre, vagy esetleg azon túl is terjedhet. Erre a tétel első mondata (a törvényi idézet) adja meg a választ Ez alóli kivételek: 1.

személyi kivétel: Ha az elsőfokú bíróság ítélete több vádlottról rendelkezik, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak azokra a vádlottakra vonatkozó részét bírálja felül, akiket a fellebbezés érint. De, és ez nagyon fontos: a másodfokú bíróság a fellebbezéssel nem érintett vádlottat felmenti, bűncselekménye enyhébb minősítése folytán törvénysértően súlyos büntetését enyhíti, vagy az elsőfokú bíróság ítéletének reá vonatkozó részét hatályon kívül helyezi, és 29 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc vele szemben az eljárást megszünteti, illetőleg az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a fellebbezéssel érintett vádlott tekintetében is ugyanígy határoz. 2. tárgyi kivétel: Ha a vádlott ellen több bűncselekmény miatt emeltek vádat, az ítéletnek csak az a felmentő vagy megszüntető rendelkezése bírálható felül, amely ellen fellebbeztek. Ha a fellebbezés kizárólag az

ítéletnek a lefoglalás megszüntetésére, a polgári jogi igényre, a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vagy a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezése ellen irányul, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak ezt a részét bírálja felül. 3. a megalapozatlansági kivétel: Ha az ítélet megalapozatlan, a fellebbezéssel nem érintett vádlott esetében is felülbírálható, ha ez a fellebbezéssel nem érintett vádlott felmentését, a bűncselekmény enyhébb minősítése folytán a törvénysértően súlyos büntetés enyhítését vagy az eljárás megszüntetését eredményezheti. Kis kitekintés a másodfokú eljárásra A másodfokú eljárás lényegében az első fokú eljáráshoz hasonlóan folyik. A törvény négy esetben lehetőséget nyújt arra, hogy a bíróság a döntést tanácsülésen hozza meg. Ezek: • hatályon kívül helyezi az első fokú ítéletet és az eljárást megszünteti •• a büntethetőség a vádlott halála,

elévülés vagy kegyelem folytán megszűnt; •• az elsőfokú bíróság az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítvány, feljelentés vagy kívánat hiányában hozott ítéletet; •• a cselekményt már jogerősen elbírálták; • hatályon kívül helyezi az ítéletet és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha •• a bíróság nem volt törvényesen megalakítva; •• az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt vagy olyan bíró vett részt, aki nem volt mindvégig jelen a tárgyaláson; •• a bíróság a hatáskörét túllépte vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el; •• a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek részvétele a törvény értelmében kötelező; • hatályon kívül helyezi az ítéletet és az iratokat az ügyésznek megküldi, ha az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el és ez az ítéletet lényegesen

befolyásolta; • az ítéletnek kizárólag a lefoglalás megszüntetéséről, illetőleg a bűnügyi költségről rendelkező részét helybenhagyja, ha a fellebbezés alaptalan, egyébként az erre vonatkozó rendelkezést megváltoztatja. Az ügyész részvétele általában nem kötelező, de a LB előtt igen és akkor is, ha részvételét bejelentette. A kijelölt (előadó) bíró ismerteti az első fokú ítéletet, a fellebbezést és az arra tett észrevételeket, valamint a szükségesnek tartott iratokat. Ezután bizonyítás következhet (nem kötelező), majd a perbeszédekre kerül sor. A másodfokú bíróság 30 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc • az első fokú bíróság ítéletének megváltoztatása esetén ítélettel, • egyébként végzéssel határoz. A lehetséges döntések: • a fellebbezés elutasítása és az ítélet helybenhagyása, • megváltoztatás, • hatályon kívül helyezés. 15. A súlyosítási tilalom Az elsőfokú

bíróság által felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, illetőleg a vádlott büntetését súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére fellebbezést jelentettek be. Az fentiek szempontjából a vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek azt kell tekinteni, amely • bűnösségének megállapítására, • cselekményének súlyosabb minősítésére vagy • büntetésének súlyosítására irányul. Aligha akad mégy egy olyan, az elsőfokú és a másodfokú bírósági eljárás határmezsgyéjén helyet foglaló fogalom, amely oly mértékben befolyásolná a felülbírálat lehetőségét, mint a reformatio in peius kérdésköre. Tudjuk ugyanis, hogy e tilalomként megfogalmazott elvet kizárólag az ügyész fellebbezése oldhatja fel! A súlyosítási tilalom lényege tehát az, hogy a fellebbviteli bíróság egyáltalán nem vagy csak kivételesen hozhat a vádlottra nézve hátrányosabb döntést, mint amilyen a korábbi volt. • Abszolút a

súlyosítási tilalom, ha a fellebbvitel során súlyosabb döntés alkalmazására egyáltalán nincs lehetőség, • relatív a tilalom, ha csak az ezt célzó fellebbezés ad erre alapot, • teljesen hiányzik a tilalom, ha a korábbi döntés a fellebbezéstől függetlenül súlyosítható. A legtöbb európai büntető eljárási kódex a relatív súlyosítási tilalom talaján áll, tehát az elítélést vagy súlyosítást kizárólag ügyészi fellebbezés esetén engedi meg. Hollandiában vagy Svájc egyes kantonjaiban azonban fontosabbnak tartják a hibás döntés korrigálásának megengedését a reformatio in peius tilalmánál. Az abszolút súlyosítási tilalom angolszász eredetű, s az esküdtszék felmentő ítéletének feltétlen megtámadhatatlanságán alapul. A szovjet büntető eljárás sokáig az abszolút súlyosítási tilalom talaján állt, ám széles körben lehetőséget adott az ítélet megsemmisítésére, újabb eljárás elrendelésére,

amelyben meghatározott szempontok alapján bármely súlyosabb büntetés kiszabható volt. Hazánkban az intézmény az ötvenes években még nem létezett. A törvényben e formájában 1989. 12 29-től hatályos TREMMEL FLÓRIÁN példája szerint ekkor előfordult, hogy a 10 évre ítélt vádlott és az ügyész belenyugodott volna az ítéletbe, de síró felesége könyörgésére a vádlott védője fellebbezést jelentett be, és másodfokon halálra ítélték és ki is végezték. A fentieket figyelembe véve a súlyosítási tilalom főbb szabályai a következőek: 31 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 1. Súlyosabb minősítésnek tekintendő, ha a fellebbezés • súlyosabb büntetési tételű bűncselekmény, • azonos vagy azonos büntetési tételű bűncselekmény •• súlyosabb elkövetői alakzata (pl. a tettesség a részességnél súlyosabb), •• súlyosabb stádiuma (pl. előkészület helyett kísérlet vagy befejezett bűncselekmény), •

egymozzanatú cselekmény helyett folytatólagosan elkövetett bűncselekmény, • visszaesés, ill. különös vagy többszörös visszaesés megállapítására és jogkövetkezményeinek levonására irányul. 2. A súlyosabb büntetés tilalma folytán ügyészi fellebbezés hiányában nem alkalmazható, ill. nem szabható ki: • korábban önállóan alkalmazott intézkedés helyett büntetés, • főbüntetés mellett vagy helyett korábban nem alkalmazott mellékbüntetés (a korábban már alkalmazott mellékbüntetés természetesen szintén nem súlyosítható), de kivételesen korábban ki nem szabott pénzmellékbüntetés kiszabására a szabadságvesztés enyhítése vagy felfüggesztése esetén sor kerülhet, • korábban kiszabott pénzbüntetés helyett bármely más főbüntetés, közérdekű munka helyett szabadságvesztés, szabadságvesztés helyett - napokban számítva - hosszabb közérdekű munka, • felfüggesztett szabadságvesztés helyett akár

rövidebb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés, vagy végrehajtandó szabadságvesztés helyett hosszabb tartamú felfüggesztett szabadságvesztés. • Végül a súlyosítási tilalom kizárja életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezések szigorítását. 3. Feloldja a súlyosítási tilalmat, ha az ügyész • főbüntetés mellett mellékbüntetés kiszabásáért vagy a mellékbüntetés tartamának súlyosításért fellebbez (ilyenkor a főbüntetés is súlyosítható), • pénzbüntetés kiszabása esetén csak a napi tételek számának emelése vagy csak az egynapi összeg növelése érdekében fellebbez (ilyenkor a büntetés másik összetevője is súlyosítható). 4. Ügyészi fellebbezés hiányában is lehetőség van • a vád tárgyává tett cselekmény eltérő (akár súlyosabb) minősítésére, és annak megállapítására, és annak megállapítására, hogy az további

bűncselekmény elbírálására is alkalmas, • elkobzásról, elkobzás alá eső érték, ill. vagyoni előny megfizetésére kötelezésről dönteni abban az esetben, ha az első fok e kérdésről a törvény rendelkezései ellenére nem döntött, és a döntéshez szükséges adatok rendelkezésre állnak, • mellékbüntetést más mellékbüntetéssel felcserélni, • súlyosabb büntetésvégrehajtási fokozatot megállapítani. 5. Az “egyszerűsítő” külön eljárások és a súlyosítási tilalom • A súlyosítási tilalom nem érvényesül, ha az első fokú bíró a bíróság elé állítás törvényi előfeltételeinek hiányában bírálta el az ügyet külön eljárásban, és ezért a másodfokú bíróság az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az iratokat az ügyésznek küldi meg. 32 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc • Ha a bíróság a tárgyalás mellőzésével hozott végzését a tárgyalás eredményeként hatályon kívül

helyezve ítéletet hoz, a terhelt terhére bejelentett ügyészi fellebbezés esetén mód van a büntetés módosítására akkor is, ha a tárgyalás tartását nem az ügyész kérte. 6. A súlyosítási tilalom a hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásban szintén érvényesül. Itt azonban a törvény szélesebb körű kivételeket tesz lehetővé Azaz ha a vádlott terhére fellebbezést nem jelentettek be, a megismételt eljárásban sem lehet a felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, illetőleg a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni. Ez nem irányadó, ha a hatályon kívül helyezés azért történt, mert • a bíróság nem volt törvényesen megalakítva; • az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt vagy olyan bíró vett részt, aki nem volt mindvégig jelen a tárgyaláson; • a bíróság a hatáskörét túllépte vagy más bíróság kizárólagos

illetékességébe tartozó ügyet bírált el, vagy ha a megismételt eljárásban új bizonyíték merül fel, és ennek alapján a bíróság olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb minősítést kell alkalmazni, vagy jelentős mértékben súlyosabb büntetést kell kiszabni, illetőleg - feltéve, hogy az ügyész a vádat kiterjesztette - a vádlott bűnösségét más bűncselekményben is meg kell állapítani. A fenti esetben sem lehet a vádlott bűnösségét megállapítani, illetőleg súlyosabb büntetést kiszabni, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezéssel nem érintett vádlott esetében azért helyezte hatályon kívül, mert a fellebbezéssel érintett vádlott esetében így döntött. 16. A megalapozatlanság és kiküszöbölése bűntetti és vétségi eljárásban A másodfokú bíróság általában nem ténymegállapító bíróság, főszabályként kötve van az első fokon megállapított

tényekhez, kivéve, ha az ítélet megalapozatlan. A megalapozatlanság tehát tényállási hiba. Esetei: • felderítetlen tényállás, • hiányzó vagy hiányos tényállás, • iratellenes tényállás, • helytelen következtetésen alapuló tényállás. Felderítetlenségről akkor van szó, ha valamely releváns körülmény bizonyítására nem került sor, hiányosnak pedig akkor tekintjük a tényállást, ha nem tüntette fel valamely releváns tényt, noha az a bizonyítási anyag alapján feltüntethető lett volna. Iratellenesség állapítható meg akkor, ha a bíróság olyan tényt rögzít, amelynek nincs a bizonyítási anyagban alapja, vagy ha a bizonyítás anyagából nyilvánvalóan más értelem olvasható ki, mint amit a bíróság tényként rögzített. A helyes ténybeli következtetés a logika szabályai szerint elvégzett művelet, ennek megsértése szintén tényállási hibát, megalapozatlanságot eredményez. 33 Készítette: Dr.

Gerencsér Ferenc Az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlanságának kiküszöbölése végett bizonyításnak akkor van helye, ha a tényállás hiányos, vagy részben nincs felderítve. A bizonyítást csak tárgyaláson lehet felvenni. A megalapozatlanság kiküszöbölésének alapvető módja a bizonyítás felvétele és a bizonyítékok értékelése, ezek lehetséges köre azonban eltér a bűntetti és a vétségi eljárásban. Bűntetti eljárásban bizonyítást csak részleges megalapozatlanság esetén lehet felvenni (hiányosság vagy részbeni felderítetlenség), s a tények korábbitól teljesen eltérő rögzítése csak a felvett bizonyítás alapján, s csak akkor lehetséges, ha az felmentéshez vezet. Vétségi eljárásban megalapozatlanság esetében a másodfokú bíróság az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást

állapíthat meg; ennek során nem csak azokkal a tényekkel kapcsolatban értékelheti az első fokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel, hanem minden ténnyel kapcsolatban. Ez a szabály nem alkalmazható, ha ennek folytán olyan vádlott bűnösségét kellene megállapítani, akit az elsőfokú bíróság felmentett, vagy akivel szemben az eljárást megszüntette. Összefoglalva: Bűntetti eljárásban megalapozatlanság esetén főszabály a kasszáció, kivételesen akkor van reformáció (azaz eltérő tényállás megállapítása), ha a felvett bizonyítás alapján a vádlott felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének van helye. Vétségi eljárásban főszabály a reformáció (azaz eltérő tényállás megállapítása), kivételesen akkor van kasszáció (azaz hatályon kívül helyezés), ha a reformáció olyan vádlott bűnösségének megállapítását eredményezné, akit az első fokú bíróság felmentett,

vagy akivel szemben az eljárást megszüntette. A másodfokú bíróság reformatórius jogköre: Az 1973. évi 1 tv alapján Az 1998. évi 19 tv alapján • Az elsőfokú bíróság ítélete • Az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlanságának kiküszöbölése végett megalapozatlanságának kiküszöbölése végett bizonyításnak akkor van helye, ha a tényállás bizonyításnak akkor van helye, ha a hiányos, vagy részben nincs felderítve. A megállapított tényállás nincs felderítve, vagy bizonyítást csak tárgyaláson lehet felvenni. hiányos. A bizonyítást csak tárgyaláson lehet felvenni. • Megalapozatlanság esetén a másodfokú bíróság •• a tényállást kiegészíti, illetőleg helyesbíti, ha a hiánytalan, illetőleg a helyes tényállás az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás útján megállapítható; az elsőfokú bíróság ítéletét az így megállapított tényállás alapján bírálja

felül; •• az elsőfokú bíróság által megállapított • Megalapozatlanság esetében a másodfokú bíróság ••a tényállást kiegészíti, illetőleg helyesbíti, ha a hiánytalan, illetőleg a helyes tényállás az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás útján megállapítható; •• a felvett bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő 34 tényállástól eltérő tényállást állapíthat meg, ha a felvett bizonyítás alapján a vádlott felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének van helye. Az előző bekezdés esetében a másodfokú bíróság csak azokkal a tényekkel kapcsolatban értékelheti az elsőfokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel. • A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a ki nem

küszöbölhető megalapozatlanság a bűnösség megállapítását vagy a büntetés kiszabását lényegesen befolyásolta. • Az ítélet felmentő rendelkezését nem kell hatályon kívül helyezni, ha az ítélet csupán egyéb részben megalapozatlan. Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc tényállást állapíthat meg, ennek során a bizonyítékokat eltérően értékelheti. • A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az elsőfokú bíróság nem állapított meg tényállást. • Ha az elsőfokú bíróság ítélete egyéb okból megalapozatlan, és ennek kiküszöbölésére nagy terjedelmű bizonyítást kellene felvenni, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezheti, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasíthatja. 17. Abszolút és relatív eljárási szabálysértések és hatásaik A Be. a

következmények szempontjából az eljárási szabálysértések két csoportját különbözteti meg: • Egyikbe azon eljárási hibák tartoznak, amelyek elkövetése esetén az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése kötelező. Ilyen eljárási szabálysértés esetén az ítéletmegsemmisítésre okot adó hibája mintegy vélelmezett, s az ítéletet hatályon kívül kell helyezni, függetlenül az elkövetett eljárási szabálysértésnek az ítéletre gyakorolt hatásától. Ezek az abszolút eljárási szabálysértések. • A másik csoportot azok az eljárási szabálysértések alkotják, amelyekhez az előbb említett vélelem nem fűződik, így tehát csak akkor teszik szükségessé az ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatásának elrendelését, ha az ítéletre lényeg kihatást gyakoroltak. Ezek a relatív eljárási szabálysértések. Az abszolút eljárási szabálysértések • a bíróság nem volt

törvényesen megalakítva; 35 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc • az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt vagy olyan bíró vett részt, aki nem volt mindvégig jelen a tárgyaláson; • a bíróság a hatáskörét túllépte vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el; • a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek részvétele a törvény értelmében kötelező. Az itt felsorolt esetekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja. E rendelkezés alapját olyan, úgynevezett abszolút hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések képezik, amelyek a másodfokú eljárásban nem orvosolhatók és amelyek folytán az elsőfokú eljárást és az abban hozott határozatot érvénytelennek kell tekinteni. tehát ezen szabálysértések megvalósulása esetén a

másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését nem mellőzheti. Ezekben az esetekben a döntés tanácsülésen is megszülethet. Az első pont rögzíti azt az eljárási szabálysértést, amikor a bíróság nem volt törvényesen megalakítva. Ebbe a körbe tartozó, ha a bíróság tanácsára tartozó ügyben egyes bíró jár el, ha a bíróság tanácsa nem a törvényes összetételben (egy hivatásos bíró, két népi ülnök, bizonyos esetekben két hivatásos bíró, három népi ülnök) jár el, vagy ha a tanács jogkörébe tartozó valamely határozatot a tanács elnöke hozott meg. Figyelemreméltó viszont, hogy a vétségi eljárás szabályai szerint eljárt elsőfokú bíróság ítéletét nem kell hatályon kívül helyezni pusztán azért, mert a fellebbezési bíróság minősítésváltoztatása folytán a cselekmény bűntetti eljárásra tartozik, a másodfokú bíróság ugyanis a bűntetti eljárás szabályai szerint

eljárva az esetleges jogsérelmet orvosolhatja. Nem mellőzhető viszont a hatályon kívül helyezés, ha az elsőfokú bíróság vétségi eljárásban egyes bíróként olyan esetben jár el, amikor a vádban foglalt és az általa alkalmazott minősítésre figyelemmel a bűntetti eljárás szabályai szerint kellett volna eljárnia. A második pont azt az esetet szabályozza, amikor az elsőfokú ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt, vagy olyan bíró vett részt, aki nem volt mindvégig jelen a tárgyaláson. Természetesen az ülnökre is e szabály érvényes. A perújítási eljárásból pl ki van zárva az az ülnök, aki a perújítással megtámadott határozat meghozatalában részt vett. Ha az elsőfokú ítélet meghozatalában olyan bíró vesz részt, aki a tárgyaláson nem volt mindvégig jelen, a közvetlenség elve sérül. Ennek a gyakorlatban is előforduló esete, amikor figyelmen kívül marad, hogy a tanács összetételében változás

történt, és az erre vonatkozó szabályok alkalmazása elmarad. A harmadik pont értelmében ugyancsak feltétlen hatályon kívül helyezési ok, ha a bíróság hatáskörét túllépi, vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírál el. Ezen szabályok megsértése esetén azonban csak akkor kötelező az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése, ha olyan hatásköri, illetőleg illetékességi szabály szenved sérelmet, melyet a bekezdése értelmében a tárgyalás megkezdése után is vizsgálni kell. Így tehát nem maradhat el a hatályon kívül helyezés, ha a helyi bíróság a megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügyet bírál el, illetve ha a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet más bíróság bírál el, vagy ha a fiatalkorúak bíróságának illetékességére vonatkozó szabályt sértik meg. A negyedik pont értelmében az elsőfokú ítélet feltétlen hatályon kívül helyezését

vonja maga után az is, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek részvétele a törvény értelmében kötelező. E szabály alá eshet az ügyész, a vádlott és a védő távolléte olyan esetekben, amikor a törvény a kötelező jelenlétüket előírja, de ebben a körben értékelendő a bírósági jegyzőkönyvvezető hiánya is kivéve, ha a tárgyalás anyagát a törvény rendelkezése alapján más módon rögzítik. 36 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc Az elsőfokú ítéletet e pont alapján kell hatályon kívül helyezni, ha a másodfokú bíróság megállapítása szerint a felülbírált cselekmény olyan minősítés alá esik, melynél fogva a védelem a kötelező, és az elsőfokú tárgyaláson védő nem vett részt. A relatív eljárási szabálysértések A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a olyan - az

abszolút eljárási szabálysértések között fel nem sorolt - eljárási szabálysértés történt, amely az ítéletet lényegesen befolyásolta. Ilyennek kell tekinteni különösen, ha az eljárásban részt vevő személyek törvényes jogaikat nem gyakorolhatták vagy ezek gyakorlását korlátozták, illetőleg ha az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének nem tett eleget. A felmentő ítéletet, illetőleg az ítélet felmentő rendelkezését nem kell hatályon kívül helyezni, ha a fentiek szerinti eljárási szabálysértés a vádlott vagy a védő törvényes jogait érintette. Az e körön kívül eső eljárási szabálysértések következményeit a jelen szakasz tartalmazza. E szerint valamennyi ide tartozó szabálysértés esetén a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kell, hogy az az elsőfokú ítéletet lényegesen befolyásolta-e. E vizsgálódás a körülmények részletes mérlegelését igényli, ezért arra csak a másodfokú

tárgyaláson (tehát nem tanácsülésen!) kerülhet sor. Amennyiben a vizsgálódás eredménye igenlő, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja. (Amennyiben a másodfokú bíróság megítélése szerint az eljárási szabálysértés az ítéletet nem befolyásolta lényegesen, az eljárási szabálysértéssel kapcsolatos álláspontját már csak az elsőfokú bíróságok gyakorlatának megfelelő irányítása érdekében is határozatának indokolásában ki kell fejtenie.) Az e szabályok szerint értékelendő eljárási szabálysértések köre rendkívül széles. Maga a törvény is csak példálózóan rögzíti, hogy különösen ilyennek kell tekinteni, ha az eljárásban résztvevő személyek törvényes jogaikat nem gyakorolhatták, vagy ezek gyakorlását korlátozták, illetve, ha az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének nem tett eleget. (Ez utóbbi

mulasztásnak a leggyakrabban előforduló esete, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításának alapjául szolgáló bizonyítékokat pusztán megjelöli, felsorolja, tartalmukat idézi, de elmulasztja az ellentétes irányú bizonyítékok értékelését, mérlegelését, illetve erről nem ad számot, így arról, hogy mely bizonyítékot miért fogadott el, illetve vetett el.) A bírói gyakorlat az eljárási szabálysértések értékelésével kapcsolatban széleskörűen kidolgozott, egységes. Relatív eljárási szabálysértés pl., ha a bíróság a tárgyalást megtartja, bár a vádirat vádlott részére történt kézbesítése és a tárgyalás között a meghatározott nyolc nap nem telt el. Az eseti döntésekben rögzített álláspont szerint e körben értékelendő eljárási szabálysértések a következők: • a tanács összetételében történt változások miatt elölről kezdett tárgyaláson megvalósított sorozatos és lényeges

eljárási szabálysértések és jegyzőkönyvezési hiányosságok, • a magyar nyelvet nem ismerő vádlott esetében annak elmulasztása, hogy a vádlott a vádiratot az általa ismert nyelven tanulmányozhassa, • ügyészi vádkiterjesztés esetén a védelem előkészítésének lehetővé tétele érdekében szükséges tárgyalás elnapolásának elmulasztása, • a folytatólagos tárgyalás hat hónapos időtartamának túllépése, • az indokolási kötelezettség elmulasztása, 37 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc • az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését követő megismételt eljárásban a vádlott korábbi vallomásának a felolvasása újabb kihallgatása helyett stb. Az eseti döntésekben kifejtett álláspontok szerint viszont nem nyújtanak alapot az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére az alábbi szabálysértések: • ha a nyomozóhatóság a gyanúsított kihallgatásáról készült jegyzőkönyv felvételével

kapcsolatban az eljárás alá vont személy védekezési jogával összefüggésbe nem hozható és az ügyvitel körébe tartozó alaki szabálytalanságokat valósít meg, • nem zárja ki a gyanúsított kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv bizonyítási eszközként való értékelhetőségét, és így nem is kell, hogy hatályon kívül helyezést eredményezzen az a körülmény, hogy a felvett jegyzőkönyv nem tartalmazza a tolmács figyelmeztetését a hamis tolmácsolás következményeire, • bizonyítékként értékelhető a gyanúsítottnak a helyszínelés során tett vallomása akkor is, ha a jogaira való figyelmeztetésről szóló jegyzőkönyvet ezen a helyen külön nem írta alá, de a nyomozás során korábban a törvénynek megfelelő kioktatása megtörtént, és ezt az aláírásával igazolta is stb. Itt is szükséges megjegyeznünk, hogy a relatív szabálysértésekkel kapcsolatos szabályok ma már a bűntetti és a vétségi eljárásban

egyaránt érvényesülnek. Korábban a Be e vonatkozásban a vétségi eljárásra eltérő szabályokat fogalmazott meg, az eltérő rendelkezéseket azonban az Alkotmánybíróság megsemmisítette. 18. A megismételt eljárás (indokai, a kizárás sajátos szabályai, lefolyása, a súlyosítási tilalom érvényesülése) A megismételt eljárás indokai • abszolút eljárási szabálysértés (lásd az előző tételben!), • olyan relatív eljárási szabálysértés, amely az ítéletet lényegesen befolyásolta (lásd az előző tételben!), • az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy felvett bizonyítás útján ki nem küszöbölhető megalapozatlanság a bűnösség megállapítását vagy a büntetés kiszabását lényegesen befolyásolta, • fellebbezéssel nem érintett vádlott esetében, ha a fellebbezéssel érintett vádlott tekintetében így határoztak, • a Legfelsőbb Bíróság a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot

új eljárásra utasítja, ha •• a másodfokú bíróság ügydöntő határozatát anyagi jogi szabálysértéssel hozta, illetőleg a bíróság az ügydöntő határozatban a büntetés végrehajtását annak ellenére függesztette fel, hogy a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt vagy felfüggesztésének próbaideje alatt követték el; •• a határozat meghozatalára abszolút eljárási szabálysértéssel került sor, a tárgyalt bűncselekmény nem tartozott vétségi eljárásra vagy a bíróság a nyilvános ülést a törvényi előfeltételek hiányában tartotta meg; • a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi és a korábban eljárt bíróságot új eljárásra utasítja, ha 38 miatt vagy Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc •• a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására anyagi jogszabálysértés •• a súlyosítási tilalom megsértésével

került sor. A hatályon kívül helyező végzés indokolásának tartalmaznia kell a hatályon kívül helyezés okát, továbbá a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatását. A másodfokú bíróság elrendelheti, hogy az ügyet az elsőfokú bíróság másik tanácsa vagy - kivételesen - más bíróság tárgyalja. A kizárás sajátos szabályai A hatályon kívül helyezés folytán megismételt első fokú eljárásból ki van zárva az a bíró, aki a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező határozatának meghozatalában részt vett. Amennyiben a bíró a másodfokú eljárás során valamilyen eljárási cselekményt végzett, de a határozat meghozatalában nem vett részt, természetesen nincs kizárva a megismételt eljárásból. A megismételt eljárásban általában nem járhat el az a bíró, aki a hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában részt vett. Ezen eseteken túlmenően is előfordulhat, hogy

adott bírótól nem várható el, hogy a másodfokú bírósági iránymutatásnak megfelelő új álláspontra helyezkedjék, ezért a másodfokú bíróság rendelkezhet akként, hogy az ügyet az elsőfokú bíróság másik tanácsa, vagy - szélsőséges esetben - másik bíróság tárgyalja. A törvény megfogalmazásából kitűnően ez a rendelkezés nem kötelező erejű, önmagában tehát nem eljárási szabálysértés, ha a megismételt eljárásban olyan bíró jár el, aki a hatályon kívül helyezett korábbi határozat meghozatalában részt vett, viszont törvénysértő, ha az ítélet hatályon kívül helyezése és az eljárt tanács kizárása esetén a megismételt eljárás jogerős befejezését követő különleges eljárásban a kizárt tanács (egyes bíró) hoz határozatot. A hatályon kívül helyező végzésben a másodfokú bíróság rendelkezése, hogy az ügyet az első fokú bíróság egy másik tanácsa bírálja el, a hatályon kívül

helyezett határozat meghozatalában résztvett bíró, illetve ülnök kizárását jelenti. A megismételt eljárás lefolyása A tárgyalás megkezdése után a tanács elnöke ismerteti a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező határozatát, szükség esetén a hatályon kívül helyezett határozatot, majd - az esetleg módosított - vádiratot. A tanú újabb kihallgatása, illetőleg a szakértő újabb meghallgatása helyett a bíróság előtt korábban tett vallomásról, illetőleg a korábban előterjesztett szakvéleményről készült jegyzőkönyvet fel lehet olvasni, kivéve, ha a hatályon kívül helyezés azért történt, mert az ítélet megalapozatlanságát nem lehetett kiküszöbölni. Az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése révén az ügy visszakerül a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező első fokú bírósághoz, előkészítő ülés tartására már nincs törvényes lehetőség. Az első fokú ítéletet hatályon

kívül helyező végzés indoklása tartalmazza a hatályon kívül helyezés okát, továbbá a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatását. Ennek keretében állást foglal abban a kérdésben is, hogy a jegyzőkönyvfelolvasás alkalmazható-e, vagy sem Meghatározott esetekben ugyanis szükségtelen a tanú, vagy szakértő ismételt meghallgatása, ha az nincs összefüggésben a hatályon kívül helyezés okával. Az ilyen tanú vallomása, illetve a szakértő nyilatkozata az alapügyben készített tárgyalási jegyzőkönyv felhasználásával tehető tárgyalás anyagává. 39 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A törvény megfogalmazásából következően ez a lehetőség a bíróságot csak a tanú és a szakértő esetében illeti meg, a terhelt esetében nem. Nyilvánvaló, hogy ha az ítélet hatályon kívül helyezésére ki nem küszöbölhető megalapozatlanság okából került sor, a tanút és a szakértőt is a

hatályon kívül helyező végzés iránymutatásának megfelelően ismételten és részletesen ki kell hallgatni. A súlyosítási tilalom érvényesülése Ha a vádlott terhére fellebbezést nem jelentettek be, a megismételt eljárásban sem lehet a felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, illetőleg a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni. Tkp. analóg módon alkalmazhatóak a 15 tételben írottak A súlyosbítási tilalom alapvetően a másodfokú eljárásban érvényesül, azonban áttételesen a megismételt eljárásban hozott határozatra is kihatással lehet. A törvény rendelkezése szerint a súlyosítási tilalom ebben az esetben az alapügyben eredetileg kiszabott büntetéshez, illetve rendelkezéshez igazodik. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést és ennek hiányában a másodfokú bíróság a felmentett vádlott bűnösségét nem állapíthatja

meg, vagy a büntetést nem súlyosíthatja, úgy a hatályon kívül helyezés folytán ezt az első fokú bíróság sem teheti meg. Kivétel a főszabály alól, s nem érvényesül a súlyosítási tilalom a megismételt eljárás során, ha a hatályon kívül helyezésre azért került sor, mert az első fokú bíróság nem volt törvényesen megalakítva, az ítélet meghozatalában kizárt, vagy olyan bíró vett részt, aki nem volt mindvégig jelen a tárgyaláson, ha a bíróság hatáskörét túllépte, vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el. Ha a megismételt eljárásban olyan új bizonyítékok merültek fel, amelyek alapján új tények, illetve a tényállás megállapítására került sor és ennek következtében a cselekmény súlyosabb minősítés alá esik, vagy lényegesen súlyosabb mértékű büntetést kell kiszabni, végül vádkiterjesztés esetében, ha a vádlott bűnösségét más bűncselekményben is meg

kell állapítani. Az előző pontban írt kivétel nem érvényesül akkor, ha akár az ún. abszolút hatályon kívül helyezési ok miatt történt a hatályon kívül helyezés, akár a megismételt eljárásban új bizonyítékok alapján új terhelő tények merültek fel, minden korlátozás nélkül érvényes a súlyosítási tilalom, ha a másodfokú bíróság a felülbírálat során az un. részjogerőt feloldotta és új eljárást rendelt el, aminek nyomán lehetséges, hogy egy a fellebbezéssel nem érintett vádlott felmentését, a bűncselekmény enyhébb minősítése folytán a törvénysértően súlyos büntetés enyhítését, vagy az eljárás megszüntetését eredményezheti. 19. A jogerő jelentősége, hatásai A jogerőt - az eljárás befejezését és az ahhoz fűződő hatásokat - a jogbiztonság követelménye indokolja. A jogerős határozat • végleges, azaz rendes jogorvoslattal nem támadható, • kötelező, azaz jogviszonyokat létesít

vagy szüntet meg, • bizonyító erejű, azaz igazsága nem vitatható, 40 meg. Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc • végrehajtható, azaz kikényszerítéséhez állam kényszer is igénybe vehető, • kötőerővel rendelkezik, azaz maga a jogerős döntést hozó bíróság sem változtathatja Uralkodó álláspont szerint a nyomozás során hozott határozatoknak csupán “alaki” jogereje van, s ugyanígy egyes pervezető végzésekre sem jellemző valamennyi felsorolt ismérv. A jogerőre emelkedés időpontja: • az a nap, amelyen a jogorvoslatra jogosultak bejelentik, hogy e jogukról lemondanak (vagy a jogorvoslatot visszavonják), • a jogorvoslatra nyitva álló határidő lejártát követő nap, amennyiben jogorvoslati kérelem benyújtására nem került sor, • a másodfokú (harmadfokú) bíróság határozata meghozatalának napja. Nézzük meg, hogy az új Be-ben a jogorvoslati rendszer hogyan viszonyul a jogerőhöz! 20. A rendkívüli

jogorvoslatok jellemzői, csoportosításuk A rendkívüli perorvoslatok jogerős döntés felülvizsgálatát lehetővé tevő kivételes jogintézmények. Létük indoka az, hogy bizonyos körben módot kell adni a jogerős döntésben megfogalmazott súlyos tévedések korrigálására. Mindez azt is jelenti, hogy az igazság elérését célzó törekvés megelőzheti a jogbiztonság követelményét. Jelenlegi eljárási törvényünk négy rendkívüli perorvoslatot ismer: a perújítást és a felülvizsgálatot mint régebbieket, és a jogorvoslatot a törvényesség érdekében valamint a jogegységi eljárást mint újat. A két régebbi eljárás közötti alapvető különbség az, hogy a perújítás általában a ténykérdések, a felülvizsgálat a jogkérdések korrigálását szolgálja. Ezzel összefüggésben említhető az is, hogy a perújítás új, korábban nem ismert tények általi helyesbítést, a felülvizsgálat pedig már a korábbi eljárásban ismert

tényeken alapuló határozat törvénysértő voltának kiküszöbölését teszi lehetővé. Megemlítendő végül az is, hogy a perújítási eljárás rendszerint alacsonyabb szintű bíróságok előtt folyik - a Legfelsőbb Bíróságra ezek egy része csak fellebbezés esetén kerül -, a felülvizsgálat fóruma azonban kizárólag a Legfelsőbb Bíróság. A rendkívüli perorvoslatok lehetséges jövőjét illetően kiemelendő, hogy a fellebbezési szintek száma a perújítást alapvetően nem érinti. Egyfokú fellebbezés fenntartása esetén megfontolandó a felülvizsgálat alanyi jogon járó biztosítása azokban az esetekben, amikor a bűnösséget először másodfokon mondják ki (pl. Kunos-ügy)! A bűnösséget kimondó döntés ellen felsőbb bírósághoz való fordulás jogának biztosítása ugyanis a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. cikk 5 pontjában előírt követelmény Önmagában a felülvizsgálat mint rendkívüli

jogorvoslat erre jelenlegi formájában azért nem tökéletesen alkalmas, mert az erre irányuló kérelem nem függeszti fel automatikusan a (jogerős) ítélet végrehajtását. Ebből adódó megoldás lenne pl., ha ilyen esetben a felülvizsgálatnál a törvény előírná a végrehajtás felfüggesztését. A “jogorvoslat a törvényesség érdekében” és a jogegységi eljárás intézményéről lásd a 23. tételt! 41 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 21. A perújítás Az előző tételben tárgyaltakon kívül a perújítás a kétszeres eljárás elve alóli kivételnek is tekinthető. Olyan rendkívüli perorvoslat • melynek csak törvényben meghatározott okok megállapíthatósága esetén van helye, • általában a tényállás megváltoztatását célozza • új, el nem bírált tények vagy bizonyítékok alapján. A jogerős döntés érdemére ki nem ható eljárási szabálysértés, jogszabály helytelen alkalmazása vagy értelmezése, a

törvény vagy az ítélkezési gyakorlat megváltozása miatt perújításnak nincs helye. A perújítás okai A bíróság jogerős ítéletével elbírált cselekmény (alapügy) esetén perújításnak van helye, ha • az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy 1. a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni, vagy a büntető eljárást meg kell szüntetni; 2. a terhelt bűnösségét meg kell állapítani vagy lényegesen súlyosabb büntetést kell kiszabni; • a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több ítéletet hoztak; • az alapügyben az ítéletet a terhelt távollétében hozták, • az alapügyben hamis vagy hamisított bizonyítékot használtak fel; • az alapügyben a hatóság valamely tagja kötelességét a büntető törvénybe ütköző módon megszegte; Az utolsó két esetben perújításnak csak akkor van helye,

ha a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárja ki, és e bűncselekmény a bíróság határozatát befolyásolta. Perújításnak a terhelt javára helye van akkor is, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal lezárt büntetőeljárás felülvizsgálatát elrendelte. Ebben az esetben az ügyész köteles perújítást kezdeményezni. Perújításnak a terhelt terhére csak életében és csak az elévülési időn belül van helye. A perújítást nem zárja ki, hogy a terhelt büntetését végrehajtották, a terhelt javára szóló perújítást pedig az sem, hogy a büntethetősége megszűnt. A terhelt javára viszont perújításnak bármikor, tehát a terhelt halálát követően is helye van, és sem az elévülés, sem más, a Btk. 32 §-ában meghatározott büntethetőséget megszüntető ok nem zárja ki azt Értelemszerűen nem gátja

ennek, ha a büntetést végrehajtották. Perújítás nem csak ítélet, hanem eljárást megszüntető, próbára bocsátó vagy a tárgyalás mellőzésével hozott végzés ellen is kezdeményezhető. Más határozat ellen viszont nem! Perújításnál persze alapkérdés, hogy mit tekintünk új bizonyítéknak. Az a bizonyíték tekinthető újnak amely • vagy nem merült fel az alapügyben, • vagy amely felmerült ugyan, de azt a bíróság nem vette figyelembe, nem értékelte. 42 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc Amennyiben az alapügyben a megjelölt bizonyítékot már értékelték, perújításnak nincs helye. A bizonyítékok újraértékelése - még ha a korábbi értékelés téves volt is - kizárt Ugyanígy, ha az alapeljárásban előterjesztett bizonyítási indítványt elutasították, ezzel értékelték, így az indítvány megismétlése perújítás alapjául nem szolgálhat. Ezzel szemben új bizonyíték az eddig még ki nem hallgatott tanú

vallomása. Ilyen hivatkozás esetén általában perújítási nyomozást kell elrendelni. Vonatkozik ez olyan személy tanúvallomására is, aki az alapügyben a mentességi jogával élve a vallomástételt megtagadta. Ugyancsak lehetséges az alapügyben eljárt szakértő újabb véleménye alapján perújítás elrendelése. Perújítás alapját csak az alapítélet meghozatalakor fennálló tények képezhetik. Új tény viszont az életveszélyt okozó testi sértés miatti elítélés vonatkozásában, ha utóbb a sértett - a bántalmazással okozati összefüggésben - meghalt. A fentieken túl további feltétel a bizonyíték újdonsága mellett, hogy az - valósága esetén - alkalmas legyen olyan tényállás megállapítására, amely kihat a terhelt bűnösségére, illetve a büntetés mértékének lényeges megváltozását eredményezheti. Lényegesen enyhébb vagy súlyosabb büntetés kiszabására nemcsak a bűnösség körének, hanem a minősítésnek a

megváltozása is vezethet. Jelentősége van annak tehát, hogy a büntetési tartam kisebb mérvű megváltoztatása nem lehet perújítás alapja. Úgyszintén a felmentő ítélet jogcímének a megváltoztatása sem. A törvény szóhasználatából is következően a felhozott bizonyítéknak elegendő valószínűsítenie a fentieket. Tehát a bíróság nem annak bizonyító erejét vizsgálja, mérlegeli a perújítás megengedhetősége kapcsán, hanem csupán azt, hogy a bizonyíték a valósága esetén a perújítást megalapozza-e. Új bizonyítéknak kell még tekinteni • a magyar joghatóság alá tartozó személy panasza alapján indult eljárásban a nemzetközi emberi jogi szervek által hozott döntést, ha az törvénysértés miatt állapította meg a nemzetközi jogi kötelezettség megsértését, feltéve, hogy a nemzetközi emberi jogi szerv döntésének a magyar állam nemzetközi szerződésben alávetette magát, • a Legfelsőbb Bíróság jogegységi

határozatát. De ezekben az esetekben perújításnak csak a terhelt javára van helye. A perújítást csak a nemzetközi emberi jogi szerv határozatának közlésétől, illetve a jogegységi határozat közzétételétől számított hat hónapon belül lehet kezdeményezni. A perújítási indítvány és kérelem Az ügyész mind a terhelt javára, mind a terhére indítványozhat perújítást. Ha bármely hatóság vagy hivatalos személy hivatali hatáskörében olyan körülményről szerez tudomást, amelynek alapján perújítást lehet indítványozni, köteles erről az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság területén működő ügyészt értesíteni. A terhelt javára perújítási kérelmet terjeszthet elő: • a terhelt saját maga, • a védő, kivéve, ha a terhelt ezt megtiltja, • a terhelt halála után egyenesági rokona, testvére vagy házastársa, • a terhelt törvényes képviselője, a kényszergyógykezelést elrendelő ítélet ellen. A

perújítási eljárás Ez tkp. két részből áll: • döntés a perújítási kérelem - azaz ennek megengedhetősége - tekintetében, 43 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc • igenlő válasz esetén a perújítási eljárás (azaz új első fokú eljárás) lefolytatása. A perújítási kérelmet az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság területén működő ügyésznél kell írásban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani. Az ügyész indítványát, illetőleg a kérelmet - nyilatkozatával együtt, harminc napon belül - az alapügyben eljárt elsőfokú bíróságnak küldi meg. A perújítási kérelemben meg kell jelölni a kérelem okát és bizonyítékait; az ok nem szabatos megjelölése a perújításnak nem akadálya. A perújítási indítvány, illetőleg kérelem megküldése előtt az ügyész, ezt követően a bíróság nyomozást rendelhet el; a bíróság e célból az ügyészt keresi meg. A nyomozásra a VI fejezet rendelkezései - a

perújítási eljárás jellegének megfelelően - értelemszerűen irányadók, az előzetes letartóztatás, ideiglenes kényszergyógykezelés és lakhelyelhagyási tilalom azonban nem rendelhető el. A bíróság a perújítási indítványt, illetőleg a kérelmet tanácsban, tanácsülésen bírálja el. Ha a bíróság a perújítási indítványt, illetőleg kérelmet alaposnak találja, a perújítást elrendeli és az ügyet tárgyalásra tűzi ki, illetőleg a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz teszi át; egyidejűleg az alapügyben hozott bármely rendelkezés végrehajtását felfüggesztheti, illetőleg félbeszakíthatja vagy a szükséges kényszerintézkedést elrendelheti. A perújítás elrendelése ellen fellebbezésnek nincs helye. De figyeljünk, ez nem jelenti azt, hogy a perújítás megengedésekor hatályon kívül helyeznék a korábbi döntést! Ha a bíróság a perújítási indítványt, illetőleg a kérelmet alaptalannak

találja, azt elutasítja. A határozatot közölni kell az ügyésszel és azzal, aki a perújítási kérelmet előterjesztette. Az elutasítás ellen a kérelmező, ill az perújítást indítványozó ügyész fellebbezhet. A perújítási eljárás lényegében úgy folyik, mint az elsőfokú eljárás. Fontos azonban, hogy a tárgyaláson nem a vád, hanem a megalapozottnak minősített perújítási ok határozza meg az eljárás körét (ezért pl. vádelejtésre sor sem kerülhet) A bírói gyakorlat kötelező védelem és meghatalmazott védő hiánya esetén indokoltnak szokta tartani az alapügyben eljárt védő kirendelését. Bizonyítás korlátozás nélkül felvehető, elsősorban persze a perújítási ok által behatárolt körben, de szükség esetén ezen túlmenően is. Milyen döntések hozhatók? Ha a bíróság - a tárgyalás eredményétől függően - megállapítja, hogy a perújítás alapos, az alapügyben hozott ítéletet egészben vagy részben

hatályon kívül helyezi és új ítéletet hoz; ha pedig a perújítást alaptalannak találja, azt elutasítja. Ha a perújítási indítványt, illetőleg kérelmet a terhelt javára terjesztették elő, az ítéletet a hátrányára nem lehet megváltoztatni. Azaz érvényesül a reformatio in peius tilalma A perújítás elrendelése után hozott határozatok ellen az általános szabályok szerint lehet fellebbezni. Mellékes megjegyzés: A magánvádló csak akkor terjeszthet elő perújítási kérelmet, ha a terheltet felmentették vagy az eljárást megszüntették, és ezt a kérelmet közvetlenül a bíróságnál kell benyújtani. 44 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 22. A felülvizsgálat A felülvizsgálat a jogerős döntés jogi hibáinak kiküszöbölését szolgáló rendkívüli perorvoslat. E jogi hibák lehetnek • anyagi jogiak, ill. • eljárási jogiak. A felülvizsgálat 1992-ben lépett a törvényességi óvás helyébe. A törvényességi óvás

a LB elnöke, ill. a legfőbb ügyész által diszkrecionális jogkörben kezdeményezett rendkívüli jogorvoslat volt, amit az AB alkotmányellenesnek mondott, leginkább azért, mert a diszkrecionális jogosítvány, azaz a törvényesség vagy az anyagi igazságosság önkényes válogatás szerinti érvényesülése nem alkotmányos. A felülvizsgálat okai A bíróság másodfokon felülbírált jogerős ügydöntő határozata, illetőleg a másodfokú bíróság jogerős ügydöntő határozata vagy határozatának meghatározott része ellen felülvizsgálatnak van helye, ha • a terhelt felmentésére vagy büntetőjogi felelősségének megállapítására, kényszergyógykezelésének elrendelésére vagy az eljárás megszüntetésére a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor; • a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy más anyagi jogszabálysértés miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő

intézkedést alkalmaztak. Ez esetben nincs helye felülvizsgálatnak, ha a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki. Tehát a felülvizsgálat csak • ügydöntő (kivéve a próbára bocsátást) és - kivételekkel • másodfokon jogerőre emelkedett határozatok ellen irányulhat. szerint: A felülvizsgálatot megalapozó anyagi jogi hibák a következők lehetnek a fentiek • törvénysértő felmentés vagy megszüntetés, • büntetőjogi felelősség törvénysértő megállapítása, • kényszergyógykezelés törvénysértő elrendelése, • törvénysértő minősítés miatt törvénysértő büntetés vagy intézkedés. Mind az első, mind a másodfokú bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen helye van felülvizsgálatnak feltéve, ha az eljárásban az alábbi eljárási szabálysértések valósultak meg: • a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, • az ítélet meghozatalában a

törvény szerint kizárt vagy olyan bíró vett részt, aki nem volt mindvégig jelen a tárgyaláson, • a bíróság a hatáskörét túllépte vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el, • a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek részvétele a törvény értelmében kötelező, • a bíróság törvényes vád hiányában járt el és ez az ítéletet lényegesen befolyásolta, • bíróság elé állítás esetén a bűncselekmény elkövetésétől a bíróság elé állításig több mint nyolc nap telt el, vagy • a bűncselekményre a törvény öt évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel, végül 45 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc • tárgyalás mellőzésével hozott végzés kapcsán, ha a bíróság az erre irányuló ügyészi indítvány nélkül határozott, illetve • ha az elbírált bűncselekmény nem tartozik vétségi eljárásra. Ezek az úgynevezett

“feltétlen” - és a külön eljárásokat tekintve azzal egyenértékű hatályon kívül helyezési okok, az eljárás olyan alapvető, az alapelveket sújtó hibáit foglalják össze, amelyek folytán az “érvényesnek”, az annak alapján hozott döntés büntető-eljárásjogi értelemben “határozatnak” nem is mondható, joghatás ahhoz nem fűzhető. Ez indokolja, a rendkívüli perorvoslat előzőnél szélesebb körű lehetővé tételét. Az eljárási hibák esetében lehetőség van az első fokon jogerőre emelkedett ügydöntő határozatok megtámadására. A felülvizsgálat kezdeményezésére jogosultak Felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosult a terhelt javára: • a terhelt maga, • az ügyész, • a védő, kivéve, ha a terhelt ezt megtiltja, • a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője, • a kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a terhelt hozzájárulása nélkül is - a nagykorú terhelt törvényes képviselője és

házastársa, • a terhelt halála után egyenesági rokona, testvére, házastársa; Felülvizsgálati indítvány benyújtására a terhelt terhére: • az ügyész, • felmentés vagy az eljárás megszüntetése esetén a magánvádló. Összefoglalva a jogosultak lényegében ugyanazok, mint a perújításnál, a fiatalkorú törvényes képviselőjének joga azonban nincs korlátozva. Felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére a határozat közlésétől számított hat hónapon belül lehet előterjeszteni. Minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt. A felülvizsgálati indítvány a Legfelsőbb Bíróság határozathozatal céljából tartott tanácsüléséig visszavonható. A védő az általa előterjesztett felülvizsgálati indítványt csak a terhelt hozzájárulásával vonhatja vissza. A felülvizsgálati indítvány visszavonása esetén a bíróság a felülvizsgálati eljárást megszünteti. A felülvizsgálati eljárás

menete A felülvizsgálati indítványt a felülvizsgálat okának és céljának megjelölésével az alapügyben eljárt elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani. (A perújításnál az ügyésznél kellett benyújtani!) A bíróság a felülvizsgálati indítványt az alapügy irataival harminc napon belül felterjeszti a Legfelsőbb Bírósághoz. A felülvizsgálati indítványt a Legfelsőbb Bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsa, ha pedig az a Legfelsőbb Bíróság határozata ellen irányul, a Legfelsőbb Bíróság öt hivatásos bíróból álló tanácsa bírálja el. A törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó, az azonos jogosult által ismételten előterjesztett vagy az elkésett indítványt a Legfelsőbb Bíróság elutasítja. Ha a felülvizsgálati indítvány elutasításának nincs helye, a tanács elnöke az indítványt az alapügy irataival együtt nyilatkozattétel végett megküldi a Legfőbb Ügyészségnek. Az

ügyész az iratokat nyilatkozatával együtt tizenöt napon belül visszaküldi a Legfelsőbb Bíróságnak. 46 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A tanács elnöke a felülvizsgálati indítványt és az ügyész nyilatkozatát a jogosultnak azzal küldi meg, hogy a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül észrevételt tehet. Még most foglaljuk össze, hogy ez az eljárás • előkészítő teendőkből, • bizonyos esetekben tanácsülési teendőkből, • ülésen történő intézkedésekből áll. A felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvány iránya szerint bírálja el, a terhelt terhére kezdeményezett felülvizsgálat esetén azonban a megtámadott határozatot a terhelt javára is megváltoztathatja. A felülvizsgálati indítványnak nincs halasztó hatálya, az indítvány

elbírálásáig azonban a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozat végrehajtását felfüggesztheti, vagy félbeszakíthatja. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt ülésen bírálja el (ez jellemző az anyagi jogi hiba miatt előterjesztett indítványokra). A Legfelsőbb Bíróság tanácsülésen határoz, ha • az indítvány elutasításának van helye, mert törvényben kizárt, nem arra jogosulttól származik, azonos jogosulttól ismételten előterjesztett vagy elkésett. • az indítványt a eljárási szabálysértés miatt terjesztették elő. A tanácsülés általában úgy folyik, mint az első fokú tárgyalás (védő és ügyész részvétele kötelező), a hozható határozatokra pedig a másodfokú eljárás szabályai vonatkoznak. Az ülést az ügyész és a védő jelenléte nélkül nem lehet megtartani. Az ülés megnyitása után a tanács elnöke által kijelölt bíró ismerteti a felülvizsgálati indítványt, a megtámadott

határozatot és az iratok tartalmából mindazt, ami a felülvizsgálati indítvány elbírálásához szükséges. Az ügy előadása után az ügyész a magánvádló, a védő, valamint az egyéb jogosultak a felülvizsgálati indítvány keretei között felszólalhatnak. A felszólalások után válasznak van helye. A felszólalás joga utoljára a terheltet illeti A felülvizsgálati eljárás alapján hozott határozat 1. A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és a korábban eljárt bíróságot, illetőleg a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárásra utasítja, ha • a másodfokú bíróság ügydöntő határozatát a fentebb már felsorolt anyagi jogi szabálysértéssel hozta, illetőleg a bíróság az ügydöntő határozatban a büntetés végrehajtását a fentebb már szintén említett kizáró ok ellenére függesztette fel; ezekben az esetekben a Legfelsőbb Bíróság maga is hozhat a

törvénynek megfelelő határozatot, ha a terhelt felmentésének, a kényszergyógykezelés mellőzésének, az eljárás megszüntetésének, illetőleg enyhébb büntetés kiszabásának van helye; • a határozat meghozatalára a fentebb már meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor; ezekben az esetekben a Legfelsőbb Bíróság maga is hozhat a törvénynek megfelelő határozatot, ha az eljárás megszüntetésének van helye. A felülvizsgálati eljárás során hozott határozatokra az e fejezetben foglalt eltérésekkel a másodfokú eljárás szabályait kell alkalmazni. 2. Ha a Legfelsőbb Bíróság az indítványnak nem ad helyt, a megtámadott határozatot hatályában fenntartja. 47 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc Összefoglalva a határozatokat: • hatályon kívül helyezés, új eljárásra utasítás, • az ügyészt érintő alaki hibák esetén (törvényes vád hiánya, a bűncselekmény elkövetésétől a bíróság elé

állításig több mint 15 nap eltelése) hatályon kívül helyezés, az iratok visszaküldése az ügyésznek, • reformatórius döntés (eseteit lásd feljebb!) kizárólag a terhelt javára, • a határozatot hatályában fenntartó döntés. döntés 23. Jogorvoslat a törvényesség érdekében, a jogegységi eljárás és a jogegységi Jogorvoslat a törvényesség érdekében A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt javára a törvényesség érdekében jogorvoslatnak van helye, ha • a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt, vagy • a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom megsértésével került sor, feltéve, hogy a jogerős ügydöntő határozat más jogorvoslattal nem támadható meg (ez mindkét esetnek feltétele). Az új rendkívüli jogorvoslat bevezetését az teszi szükségessé, hogy a gyakorlati tapasztalat szerint vannak olyan

súlyos törvénysértések, amelyek a jelenlegi rendkívüli jogorvoslatokkal nem orvosolhatók. E jogorvoslat alapvető eltérése a felülvizsgálattól: a törvényesség érdekében jogorvoslatnak csak a terhelt javára van helye, a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen. A jogorvoslat benyújtására való jogosultság A törvényesség érdekében jogorvoslat benyújtására a legfőbb ügyész jogosult. Ez lényegesen szűkebb, mint a felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosultak köre, ezt a törvényesség érdekében benyújtott jogorvoslatnak a felülvizsgálattól eltérő jellege indokolja. A törvényesség érdekében jogorvoslat kezdeményezésére (tehát itt most csak kezdeményezésről van szó!) jogosult • a terhelt, • a védő, • a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője, • a terhelt halála után egyenes ági rokona, testvére, házastársa, • a kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a terhelt hozzájárulása nélkül

is - a nagykorú terhelt törvényes képviselője és házastársa is. Az itt felsoroltak a törvényesség érdekében jogorvoslat benyújtása végett a Legfőbb Ügyészséghez fordulhatnak, azaz ők nem nyújthatnak be (!), csak a Legfőbb Ügyészséghez fordulhatnak emiatt. Ha bármely hatóság észleli, hogy büntetőügyben a terhelt sérelmére a fentiekben meghatározott törvénysértés történt, és a jogerős ügydöntő határozat ellen más jogorvoslatra nincs mód, a törvényesség érdekében jogorvoslat megfontolása végett köteles a Legfőbb Ügyészséget tájékoztatni. Ez tehát egy kötelezettség, de csak tájékoztatási Ha a Legfőbb Ügyészséghez valamely jogosult vagy kötelezett által benyújtott kezdeményezés, ill. tájékoztatás a törvényi előfeltételeknek megfelel, a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt nyújt be a Legfelsőbb Bírósághoz. 48 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A jogorvoslati

indítványt a Legfelsőbb Bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsa, ha pedig az indítvány a Legfelsőbb Bíróság határozata ellen irányul, a Legfelsőbb Bíróság öttagú tanácsa bírálja el. Tehát a jogorvoslati indítványt elbíráló tanács összetételét a törvény felülvizsgálati indítvány elbírálására jogosult tanács összetételével azonosan határozza meg. E kérdésben nem indokolt a két rendkívüli jogorvoslat között különbséget tenni. A törvényben kizárt jogorvoslati indítványt a Legfelsőbb Bíróság elutasítja. A jogorvoslati indítvány elbírálása A jogorvoslati indítványt a megtámadott határozat idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. A jogorvoslati indítványnak nincs halasztó hatálya, a Legfelsőbb Bíróság azonban az indítvány elbírálásáig a megtámadott határozat végrehajtását felfüggesztheti vagy félbeszakíthatja. A Legfelsőbb Bíróság a jogorvoslati indítványt

ülésen bírálja el. A Legfelsőbb Bíróság tanácsülésen határoz, ha az indítvány elutasításának van helye. Az ülést az ügyész és a védő jelenléte nélkül nem lehet megtartani. Az ülés megnyitása után a tanács elnöke által kijelölt bíró ismerteti a jogorvoslati indítványt, a megtámadott határozatot és az iratok tartalmából mindazt, ami a jogorvoslati indítvány elbírálásához szükséges. Az ügy előadása után az ügyész, a védő és az egyéb jogosultak felszólalhatnak, a felszólalás joga utoljára a terheltet illeti. A határozatok A jogorvoslati eljárás során hozott határozatokra az e fejezetben foglalt eltérésekkel a másodfokú bírósági eljárás szabályait kell alkalmazni. 1. A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi és a korábban eljárt bíróságot új eljárásra utasítja, ha • a bíróság az ügydöntő határozatát a tétel elején említett anyagi jogszabálysértéssel

hozta, vagy • az ügydöntő határozat meghozatalára a súlyosítási tilalom megsértésével került sor. 2. A Legfelsőbb Bíróság maga is hozhat a törvénynek megfelelő határozatot, ha a terhelt felmentésének, illetőleg az eljárás megszüntetésének van helye. tehát a súlyosítási tilalom megsértése miatti jogorvoslati eljárásban nem tehet ilyet! 3. Ha a Legfelsőbb Bíróság a jogorvoslati indítványnak nem ad helyt, a megtámadott határozatot a hatályában fenntartja. A jogegységi eljárás és a jogegységi döntés A jogegységi eljárást a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi 66 törvény 3. fejezete iktatta be a jogrendszerünkbe A bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása a Legfelsőbb Bíróság feladata. A Legfelsőbb Bíróság e feladatának ellátása körében jogegységi határozatokat hoz, és elvi bírósági határozatokat tesz közzé. Ha a megyei bíróság vagy a helyi bíróság tanácsa,

illetőleg egyesbírája valamely elvi kérdésben határozott és a határozata jogerőre emelkedett, köteles az elvi jelentőségű határozatot a bíróság elnökének bemutatni. 49 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A megyei bíróság elnöke, a kollégiumvezetője, valamint a helyi bíróság elnöke köteles a vezetése alatt álló bíróságok ítélkezését folyamatosan figyelemmel kísérni. Ha arról szerzett tudomást, hogy a vezetése, illetőleg a felügyelete alatt álló bíróságnál elvi kérdésben ellentétes gyakorlat alakult ki, vagy ellentétes elvi alapokon nyugvó jogerős határozatokat hoztak, erről köteles a magasabb szintű bíróság elnökét - a határozatok, illetőleg a szükséghez képest az egyéb iratok felterjesztésével - tájékoztatni. Jogegységi eljárásnak van helye, ha • a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala

szükséges, • a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától. Ebben az esetben a Legfelsőbb Bíróság tanácsa kezdeményezi a jogegységi eljárást, és a jogegységi határozat meghozataláig az eljárást felfüggeszti. Jogegységi tanács A Legfelsőbb Bíróságon büntető, polgári, gazdasági, munkaügyi és közigazgatási szakágú jogegységi tanács működik. A jogegységi tanácsot az elnök, az elnökhelyettes, a kollégiumvezető vagy a kollégiumvezető-helyettes vezeti. A jogegységi tanács 5 tagból áll, tagjait a tanács elnöke választja ki. Jogegységi eljárást kell lefolytatni, • ha azt Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy kollégiumvezetője, illetőleg - a lentebb bekezdésben meghatározott körben - a legfőbb ügyész indítványozza, továbbá • a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb

Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától. A legfőbb ügyész jogegységi eljárást indítványozhat akkor, ha az eljárás megindítására vagy az abban való részvételre külön jogszabály feljogosítja. A jogegységi határozat hozatalára irányuló indítványban az indítványozónak meg kell jelölnie, hogy milyen kérdésekben és mely okokból kéri a jogegységi tanács határozatának meghozatalát. Az indítvány alapján a jogegységi tanács elnöke tűzi ki az ülés határnapját. A jogegységi tanács ülésére az indítványozót és a legfőbb ügyészt meg kell hívni. Az ülést az elnök vezeti, az indítványozó és a legfőbb ügyész felszólalhat. Az indítvány alapján a jogegységi tanács határozatot hoz. A jogegységi határozatát “A Magyar Köztársaság nevében” hozza és azt a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. A Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatát és a jogegységi tanács által kiválasztott elvi

bírósági határozatot hivatalos gyűjteményében közzéteszi. A jogegységi határozatnak - ha törvény kivételt nem tesz - a felekre kiterjedő hatálya nincs! Most már visszatérve a Be-hez: A jogegységi határozat hozatalára irányuló indítványt - ha azt nem a legfőbb ügyész nyújtotta be - a Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsának elnöke a jogegységi indítvánnyal érintett bírósági határozat kiadmányával együtt megküldi a legfőbb ügyésznek. A legfőbb ügyész az indítvány kézbesítésétől számított tizenöt napon belül megküldi a jogegységi indítványra tett nyilatkozatát a Legfelsőbb Bíróságnak. Ha az elvi kérdésben adott iránymutatásból következően a jogegységi határozattal érintett jogerős bírósági határozatnak a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító rendelkezése törvénysértő, a jogegységi tanács a törvénysértő rendelkezést hatályon kívül 50 Készítette: Dr. Gerencsér

Ferenc helyezi, és a terheltet felmenti, illetve az eljárást megszünteti. Ha a terhelt fogva van, a fogva tartást is megszünteti. A jogegységi tanács a határozatát tizenöt napon belül közli a legfőbb ügyésszel, és azzal a terheltet, akit felmentettek, vagy akivel szemben az eljárást megszüntették. Ha az alapeljárásban a vádat magánvádló képviselte, a határozatot vele is közölni kell. Az új (mármint az 1998. évi 19 tv) Be 19 fejezete átvette az 1997 évi 66 törvényből a büntetőeljárási szempontból jelentős rendelkezéseket, és jogegységi eljárás elnevezéssel rendkívüli jogorvoslatot vezetett be. Erre a jogintézményre vonatkozó egyes eljárási rendelkezéseknek a hatályos Be-be beiktatása indokolt. A hatályos Be-be beiktatott rendelkezések nem fogják át a jogegységi eljárás teljes szabályozását (ezt a törvény fenntartja az 1997. évi 66 törvénynek), hanem csak a büntetőeljárási törvénybe tartozó egyes

kérdéseket szabályozzák. A Be-be beiktatott törvényhely azt az esetet szabályozza, ha a jogegységi határozat hozatalára irányuló indítványt nem a legfőbb ügyész nyújtotta be. Ez esetben a Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsának elnöke a jogegységi határozat hozatalára irányuló indítványt az indítvánnyal érintett bírósági határozattal együtt megküldi a legfőbb ügyésznek. A legfőbb ügyész a jogegységi indítványra nyilatkozatot tesz, amelyet az indítvány kézbesítésétől számított tizenöt napon belül meg kell küldeni a Legfelsőbb Bíróságnak. 24. A külön eljárások rendszere A katonai büntető eljárás főbb szabályai A hatályos törvény szerint a Be. • általános (bűntetti és vétségi) eljárásokból, • külön lejárásokból és • különleges eljárásokból áll. Főszabályként a külön eljárások esetében is az általános szabályok érvényesülnek, a külön eljárásokról szóló fejezetek

csak az eltérő és a kiegészítő rendelkezéseket tartalmazzák. A külön eljárások indokai világosak: • vagy sajátos személyi, vagy • sajátos tárgyi kört vesznek figyelembe, vagy • egyszerűsítenek. Egyes külön eljárások egymást kizárják (pl. fiatalkorú elleni - magánvádas, katonai fiatalkorú elleni, tárgyalás mellőzése - bíróság elé állítás), mások értelemszerűen együtt alkalmazhatók (pl. fiatalkorúak elleni - bíróság elé állítás, magánvádas - tárgyalás mellőzése) A külön eljárások rendszere 1. az egyszerűsítő külön eljárások 1.1 a bíróság elé állítás, 1.2 a tárgyalás mellőzése 1.3 lemondás a tárgyalásról 1.4 a távollevő terhelt elleni eljárás 2. a vádlott személyével kapcsolatos külön eljárások 2.1 a fiatalkorúak elleni eljárás 2.2 a katonai büntetőeljárás 3. a bűncselekmény jellegére tekintettel szabályozott külön eljárás 3.1 a magánvádas eljárás 51

Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A katonai büntető eljárás főbb szabályai A katonai büntetőeljárás sajátos szabályait az elkövetők általánostól eltérő életviszonyai indokolják. A katonai bíróságok a különbíróságok utolsó reprezentánsaként 1991-ig álltak fent. Ekkor az igazságszolgáltatás egységére és a törvény előtti egyenlőségre (senkit nem lehessen törvényes bírósága elől elvonni) hivatkozva megszüntették. A katonai bíráskodás hatálya alá a következő bűncselekmények tartoznak: • a fegyveres erők tényleges állományú tagja által a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett bármely bűncselekmény, • a rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett katonai bűncselekmény, valamint a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári

nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett bűncselekmény, továbbá • a szövetséges fegyveres erő Magyarországon állomásozó tagja által belföldön, valamint az e személynek a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón vagy magyar légi járművön elkövetett, magyar büntető joghatóság alá tartozó bűncselekménye esetén. Tárgyi összefüggés miatt: A katonai büntetőeljárás hatálya kiterjed a terhelt által elkövetett valamennyi bűncselekményre, ha azok közül valamelyik miatt katonai büntetőeljárásnak van helye, és az elkülönítés nem lehetséges. A vádlott katonai büntető eljárásra tartozó és azzal együtt a vád tárgyává tett más bűncselekményének elbírálását a katonai tanács akkor különíti el, ha az utóbbi tárgyi súlya, bonyolultsága, a bizonyítás terjedelme az eljárás gyors

befejezését hátráltatná, vagy ha az eljárás elkülönítését más katonai érdek indokolja. Személyi összefüggés miatt: Több terhelt esetében akkor van helye katonai büntetőeljárásnak, ha a terheltek valamelyike katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozik, és az eljárás elkülönítése, tekintettel a tényállás szoros összefüggésére, nem lehetséges; ez a rendelkezés az orgazdára és a bűnpártolóra is kiterjed. Ha ilyenkor fiatalkorú cselekményét is el kell bírálni, akkor a fiatalkorúakra vonatkozó speciális rendelkezéseket a katonai eljárásban is alkalmazni kell. Azonban katonára (ha még fiatalkorú is) a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni. A katonai bűncselekmények (nem kell tudni) A szolgálati bűncselekmények: Szökés, Feljelentés elmulasztása, Önkényes eltávozás, Kibúvás a szolgálat alól, A szolgálat megtagadása, Kötelességszegés szolgálatban, Szolgálati feladat ellátása

alóli kibúvás, Jelentési kötelezettség megszegése, Szolgálati visszaélés A függelemsértés: Zendülés, Zendülés megakadályozásának elmulasztása, Parancs iránti engedetlenség, Elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak, Szolgálati tekintély megsértése, Bujtogatás Az elöljárói bűncselekmények: Alárendelt megsértése, Elöljárói hatalommal visszaélés, Elöljárói gondoskodás elmulasztása, Elöljárói intézkedés elmulasztása, Ellenőrzés elmulasztása 52 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A harcképességet veszélyeztető bűncselekmények: Harckészültség veszélyeztetése, Parancsnoki kötelességszegés, Kibúvás a harci kötelesség teljesítése alól, Harci szellem bomlasztása A katonai nyomozó hatóságok • a katonai ügyész, • külön jogszabályban meghatározott körben az illetékes parancsnok, • halaszthatatlan nyomozási cselekménynél bármely hatóság. A katonai ügyészség kizárólagos

hatáskörébe tartoznak az 1972. évi 5 tv (az ügyészségi törvény szerint): • a katona által elkövetett katonai bűntettek, • a katona által elkövetett katonai vétségek akkor, ha •• azzal kapcsolatban más bűncselekményt is elkövetett, •• vagy ha több terhelt esetén az elkülönítés nem indokolt, • a fegyveres erők tényleges állományú tagja által elkövetett nem katonai bűncselekmények, • a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok és a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal összefüggésben elkövetett bűncselekmények, • a szövetséges fegyveres erő Magyarországon állomásozó tagja által belföldön, valamint az e személynek a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón vagy magyar légi járművön elkövetett, magyar büntető joghatóság alá tartozó bűncselekménye. Ügyészként katonai ügyész jár el, akinek

illetékessége a kijelölt megyei bíróság illetékességéhez igazodik. Magánvádas ügyben is a katonai ügyész képviseli a vádat Az illetékes parancsnok hatáskörébe tartoznak a 6/1993. évi HM rendelet szerint: A katona által elkövetett • katonai vétség miatt; • bármely bűncselekmény miatt, ha - egyes nyomozási cselekmények elvégzésére - a katonai ügyész felkéri; • bármely bűncselekmény miatt, az engedély nélkül távollevő katonák felkutatásával és körözésével kapcsolatos feladatokról szóló külön rendelkezés szerint. Nem tartozik az illetékes parancsnok hatáskörébe a nyomozás, ha a katona • szolgálati viszonya időközben megszűnt; • a bűncselekményt polgári személlyel együtt követte el; • a bűncselekményt más fegyveres erőhöz vagy a rendőrséghez (illetve egyéb fegyveres testülethez) tartozó személlyel együtt valósította meg; •a katonai vétség mellett más bűncselekményt is elkövetett. A

büntetőeljárásban az az illetékes parancsnok, akinek a katona az eljárás megindításakor a szolgálati alárendeltségébe tartozik. A bíróság hivatásos bírája katonai bíró, ülnökei katonák. Katonai tanács működik: Budapesten, Csongrád megyében, Győr-Moson-Sopron megyében, Hajdú-Bihar megyében és Somogyban. 53 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A katonai büntetőeljárásban az ülnök a vádlottnál alacsonyabb rendfokozatú nem lehet. Magasabb rendfokozatú tábornok vádlott elleni eljárásban e szabálytól el lehet térni A katonai tanácsban az alacsonyabb rendfokozatú bíró a magasabb rendfokozatút megelőzően szavaz. Azonos rendfokozat esetén az szavaz először, aki a rendfokozatba később lépett elő. A tanács elnöke utolsónak adja le szavazatát Katona által elkövetet szabálysértés a katonai büntetőeljárásban nem bírálható el. Katonával szemben előzetes letartóztatást abban az esetben is el lehet rendelni, ha a

terhelt szolgálati vagy fegyelmi okból nem hagyható szabadlábon. 25. A fiatalkorúak elleni eljárás Alanyi kör A fiatalkorú fogalmát a Btk. 107 § (1) bekezdése határozza meg Eszerint fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem. Annak eldöntésekor, hogy a terhelttel szemben az eljárás során a fiatalkorúakra vonatkozó különleges szabályokat kell-e alkalmazni, nem az elbíráláskori, hanem az elkövetéskori életkornak van jelentősége. Előfordulhat, hogy a terhelt a bűncselekményt 18. életévét megelőzően követte el, de az elbírálásra csak ezt követően kerül sor, amikor ő valójában az egyéb (polgári jogi, családjogi, munkajogi stb.) szabályok alkalmazása szempontjából már nagykorúnak, azaz teljes cselekvőképességgel rendelkezőnek tekintendő. A büntető anyagi jogi és - részben - eljárásjogi szabályok szerint azonban ő továbbra is

fiatalkorúnak minősül. Ugyanez a helyzet, ha a 18 éven aluli személy házasságkötés útján lesz nagykorú, ő a büntető anyagi és eljárási szabályok szempontjából fiatalkorúnak tekintendő. Nem magyar állampolgár terheltek esetén is a tizennégy illetve tizennyolcadik év közöttiek tekintendők fiatalkorúaknak, függetlenül attól, hogy azon állam szabályai szerint, melynek polgárai esetleg már nagykorúvá váltak. Büntető perbeli helyzetük ez utóbbi esetben azonos a házasságkötés révén nagykorúnak tekintendő magyar állampolgárokéval. A fenti szabályok variációi: • teljesen fiatalkorú (azaz mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor 14-18 év közötti), ez esetben valamennyi különös szabály alkalmazandó; • elkövetéskor fiatalkorú, elbíráláskor felnőtt korú, ez esetben nem érvényesül a törvényes képviselő jogorvoslati joga, de a volt gondozót e körben is ki kell hallgatni; • elkövetéskor és

elbíráláskor is 18 éven aluli, de házasságkötés révén nagykorúvá vált, ez esetben nem érvényesül a törvényes képviselő jogorvoslati joga, de a volt gondozót e körben is ki kell hallgatni; • felnőtt korú, de ügye fiatalkorúval összefügg. Csak a bíróság összetételére és az ügyész kijelölésére vonatkozó szabályok érvényesülnek, a többi speciális rendelkezés az ilyen terheltre nem alkalmazható. Ha a terhelt több bűncselekményt követett el és azokat egy eljárásban bírálják el (bűnhalmazat), de a cselekmények egy részét fiatalkorúként, míg más részét felnőtt korúként valósította meg, akkor már egységesen, mind az anyagi, mind az eljárási szabályok szerint felnőtt korúnak tekintendő, és vele szemben a különös eljárási szabályok nem alkalmazhatók. 54 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc Ugyancsak a felnőtt korúakra vonatkozó szabályok szerint kell eljárni a folytatólagosság valamint a

tartós és az állapot-bűncselekmények esetén is, ha az elkövetési idő részben a terhelt 18. évének betöltése előtti, részben az azt követő időszakra is kiterjed Ezen esetekben a 18. életév betöltése előtt elkövetett cselekmény(eket), illetve részcselekményt a büntetés kiszabása körében (enyhítő körülményként) kell értékelni A fiatalkorúakra vonatkozó különös és garanciális jellegű eljárási szabályok teljessége csak a vádirat benyújtását követő elsőfokú és a megyei bíróság előtti másodfokú bírósági eljárás során érvényesül. Amennyiben a felnőtt korúak bírósága jár el a fiatalkorúval szemben, az abszolút hatályon kívül helyezési oknak tekintendő, hiszen ez esetben a bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva. Az eljárásjogi törvény néhány olyan szabályt is tartalmaz, ami - bár a fiatalkorúakra vonatkozik -, de nem a Be. XIII fejezetében került megfogalmazásra Ezek az alábbiak: •

gyermek- és fiatalkorú tanúkénti kihallgatásánál - a hatóság belátása szerint gondozója és pedagógus nevelője is jelen lehet; • a terhelt javára felülvizsgálati indítvány benyújtására a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője is jogosult; • katonával szemben a Be. XIII fejezetében írt rendelkezéseket nem lehet alkalmazni stb. Általános rendelkezések A büntetőeljárás során - szükség szerint - kezdeményezni kell a fiatalkorú érdekében védő- és óvóintézkedés elrendelését, illetőleg a fiatalkorú nevelését, gondozását vagy felügyeletét elmulasztó személlyel szembeni intézkedést. A tárgyalásról a nyilvánosságot a 11. §-ban meghatározott eseteken kívül is ki kell zárni, ha ez a fiatalkorú érdekében szükséges. A bíróság a tárgyaláson hozott határozatát akkor is nyilvánosan hirdetheti ki, ha a tárgyalásról a nyilvánosságot kizárta. jár el. Az ügyész Az ügyész jogkörében a felettes

ügyész által kijelölt ügyész (a fiatalkorúak ügyésze) Fiatalkorúval szemben magánvádnak nincs helye; ha a vádat az általános szabályok szerint a magánvádlónak kellene képviselnie, az ügyész jár el. Az ügyész részvétele az első és a másodfokú bíróság tárgyalásán kötelező. A tevékenységet a Legfőbb Ügyészségen és a Fővárosi Főügyészségen Gyermek- és Ifjúságvédelmi Osztály, a megyei főügyészségeken gyermek- és ifjúságvédelmi szakfeladatokat ellátó ügyész (a továbbiakban a fiatalkorúak ügyésze) végzi. A bíróság Első fokon bűntetti eljárásban és másodfokon - a Legfelsőbb Bíróság kivételével - a bíróság kijelölt tanácsa, vétségi eljárásban első fokon a kijelölt bíró (mint a fiatalkorúak bírósága) jár el. Az elsőfokú bíróságon a fiatalkorúak tanácsának elnökét az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jelöli ki. A másodfokú bíróságon a fiatalkorúak tanácsának egyik

tagja az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által kijelölt bíró. Az elsőfokú bíróságon a fiatalkorúak tanácsának egyik ülnöke pedagógus. A fiatalkorúak bírósága jár el: 55 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc • első fokon - bűntetti és vétségi eljárásban egyaránt - a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, a megyei bíróságok székhelyein lévő helyi bíróságokon, a Fővárosi Bíróságon és a megyei bíróságokon, valamint • másodfokon a Fővárosi Bíróságon és a megyei bíróságokon. A Legfelsőbb Bíróságon nem működik különleges összetételű tanács. Illetékesség Fiatalkorúak helyi bírósági hatáskörbe tartozó ügyében a megyei bíróság székhelyén levő helyi bíróság, a Fővárosi Bíróság területén pedig a Pesti Központi Kerületi Bíróság jár el. E bíróságok illetékessége a megye, illetőleg a főváros területére terjed ki. A fiatalkorúak bírósága felnőttkorú terhelt ügyét is

elbírálja, ha az a fiatalkorú ügyével összefügg. A védő A fiatalkorú elleni eljárásban védő részvétele kötelező. A hatóság az alapos gyanú közlésével egyidejűleg védőt rendel ki, ha a fiatalkorú terheltnek nincs meghatalmazott védője. Ha a védőt nem értesítik valamely olyan eljárási cselekményről, amelyen a törvény szerint részt vehet, az így lefolytatott bizonyítás törvénysértő, ezért bizonyítékként nem vehető figyelembe. A törvényes képviselő Az 1952. évi 4 törvény (a továbbiakban: Csjt) 70 §-a alapján a fiatalkorú szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll. Ennek megfelelően a törvényes képviseletet a szülő illetve a gyám látja el. A törvényes képviselő az ügy iratait a nyomozás befejezése után megtekintheti. A nyomozás során is megtekintheti az olyan eljárási cselekményekről készült iratokat, amelyeknél jelen lehetett. Egyébként a törvényes képviselő jelenléti, észrevételezési,

felvilágosításkérési, indítványtételi és jogorvoslati jogára a védő jogai irányadók. A vádirat benyújtásáig a nyomozó hatóság, illetőleg az ügyész, a vádirat benyújtása után pedig a bíróság eseti gondnok kirendelése végett a gyámhatósághoz fordul, ha • a törvényes képviselő a bűncselekményt a fiatalkorúval együtt követte el, illetőleg érdekei a fiatalkorú érdekeivel egyébként ellentétesek; • a törvényes képviselő jogainak gyakorlásában akadályozva van; • a fiatalkorúnak nincs törvényes képviselője vagy nem állapítható meg, hogy ki az. Az első pont esetén a vádirat benyújtásáig az ügyész, a vádirat benyújtása után pedig a bíróság a törvényes képviselőt a büntetőeljárásból az eseti gondnok kirendeléséig kizárhatja. Az eseti gondnokot a törvényes képviselő jogai illetik meg. A hatóságok feladatai a törvényes képviselővel kapcsolatban: • idézés (nyomozati és tárgyalási

szakaszban, ha gondozóként hallgatja ki, és ez esetben a törvényes képviselőt vallomástételi kötelezettség terheli a fiatalkorú életvezetésére, magatartására, személyi körülményeire vonatkozóan), • értesítés (azon eljárási cselekményekről, amelyeknél jelen lehet), • az eljárás során hozott valamennyi határozatot vele közölni kell. A törvényes képviselő általános jogai: • indítványtételi, (védőével azonos), • észrevétel-tételi (védőével azonos), • felvilágosítás-kérési (védőével azonos). 56 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc Bizonyítási eszközök A fiatalkorú egyéniségét, értelmi fejlettségét és életviszonyait jellemző körülmények felderítése érdekében a fiatalkorú gondozóját tanúként kell kihallgatni. Ezek közlésére a 66 §-ban meghatározott mentesség nem terjed ki. A fiatalkorú életkorát közokirattal kell bizonyítani. Környezettanulmányt és a fiatalkorú iskolai vagy

munkahelyi jellemzését be kell szerezni. Az előzetes letartóztatás Fiatalkorú előzetes letartóztatásának csak akkor van helye, ha ez a bűncselekmény különös tárgyi súlya folytán szükséges. A fiatalkorú előzetes letartóztatását • javítóintézetben, • büntetés-végrehajtási intézetben vagy rendőrségi fogdában kell végrehajtani. A különös tárgyi súly megállapításának akkor lehet helye, ha az elkövetett bűncselekmény miatt a fiatalkorúval szemben végrehajtható szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés (javító-intézeti nevelés) várható. A vádirat benyújtása előtt a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos eljárásban a meghallgatás védő távollétében nem tartható meg. A meghallgatásról a törvényes képviselőt és a gondozót is értesíteni kell. A meghallgatáson a törvényes képviselő és a gondozó felszólalhat. A vádemelés elhalasztása Az ügyész a vádemelés

feltételeinek fennállása esetén ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekmény miatt - a fiatalkorú helyes irányú fejlődése érdekében - a vádemelést egy évtől két évig terjedő időre elhalaszthatja. A tárgyalás A bíróság elrendelheti, hogy a tárgyalásnak azt a részét, amely a fiatalkorú helyes irányú fejlődését károsan befolyásolhatja, a fiatalkorú távollétében tartsák meg. Az így lefolytatott tárgyalás lényegét a tanács elnöke a fiatalkorúval - legkésőbb a határozat meghozatal céljából megtartott tanácsülés előtt - közli. A tárgyaláson fel kell olvasni a környezettanulmányt. A tárgyalás mellőzése Tárgyalás mellőzése esetén az egyébként felsoroltakon kívül tárgyalás tartását kérheti a törvényes képviselő, a fiatalkorú hozzájárulása nélkül is. Fiatalkorú esetében a tárgyalásról lemondás nem alkalmazható. A bíróság a javítóintézeti nevelést

ítélettel rendeli el, a fiatalkorú bűnösnek kimondását azonban mellőzi. A rendőrségről szóló 1994. évi 34 törvény is az általánostól eltérő további szabályokat állapít meg a fiatalkorúakra vonatkozóan. Nevezetesen: 57 lehet; Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc • fiatalkorú fogvatartásáról törvényes képviselőjét haladéktalanul értesíteni kell; • fiatalkorú gyanúsított esetében műszeres (poligráfos) vizsgálatot alkalmazni nem • szökés megakadályozása illetve elfogás céljából fiatalkorúval szemben lőfegyvert nem lehet használni. 26. A magánvádas eljárás Az általános eljárás és a pótmagánvád folytán várható változások A magánvádas eljárás Könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés esetén a vádat mint magánvádló a sértett képviseli, ha az elkövető magánindítványra büntethető. A magánvádló halála

esetében helyébe harminc napon belül a hozzátartozója léphet. A terhelt bűnösségének bizonyítása a magánvádlót terheli. A magánvádló jogai A magánvádlót - a sértett jogain felül - a vád képviseletével járó jogok illetik meg, feltéve, hogy e törvény eltérően nem rendelkezik. Ha az ügyben több sértett van, a megegyezésüktől függ, hogy melyikük jár el magánvádlóként. Megegyezés hiányában a magánvádlót a bíróság jelöli ki. lehet. Az ügyész jogai Az ügyész az ügy iratait magánvádas eljárásban is megtekintheti és a tárgyaláson jelen Az ügyész a vád képviseletét a magánvádlótól az eljárás bármely szakaszában átveheti; ez esetben a magánvádlót a sértett jogai illetik meg. Ha az ügyész a vád képviseletétől utóbb eláll, a vádat ismét a magánvádló képviseli. További lényeges szabály még, hogy sem fiatalkorúval szemben, sem a katonai büntetőeljárásban magánvádnak nincs helye.

Mindezekben az ügyekben a vádat az ügyész képviseli. Az eljárás megindulása Az eljárás feljelentés alapján indul meg. Ebben elő kell adni, hogy a feljelentő ki ellen, milyen cselekmény miatt és milyen bizonyítékok alapján kéri a büntető eljárás lefolytatását. A feljelentést a bíróságon kell írásban vagy szóban megtenni; a szóbeli feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni. Nyomozás a magánvádas eljárásban Nyomozást a bíróság vagy az ügyész rendelhet el. 58 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A bíróság nyomozást rendel el és annak lefolytatásával a rendőrséget bízza meg, ha a feljelentett cselekmény elkövetője ismeretlen. Akkor is elrendelhet nyomozást, ha a bizonyítási eszközök felkutatása más módon nem lehetséges. Az ügyész nyomozást rendelhet el, ha a vád képviseletét a személyes meghallgatásra idézés kibocsátása előtt átveszi. Amennyiben az ismeretlen elkövető kiléte a nyomozás során sem

volt megállapítható, a nyomozást a nyomozó hatóság megszünteti, és erről a határozat megküldésével a nyomozást elrendelő hatóságot is értesíti. Határozat személyes meghallgatás nélkül A bíróság, ha ez a feljelentés és az iratok tartalma alapján lehetséges, határoz az áttételről, az eljárás felfüggesztéséről és az eljárás megszüntetéséről. A személyes meghallgatás Ha a bíróság az eljárást nem függeszti fel vagy nem szünteti meg, a feljelentettet és a feljelentőt személyes meghallgatásra idézi meg. Az idézésben a feljelentőt (sértettet) figyelmeztetni kell arra, hogy kellően ki nem mentett elmaradását a bíróság a vád elejtésének tekinti. A feljelentettet a feljelentő nevére és a bűncselekmény lényegére utalással kell megidézni. A személyes meghallgatáson csak az arra idézett, illetőleg az arról értesített személyek vehetnek részt. Ennek megkezdésekor a bíróság megállapítja a feljelentő

és a feljelentett személyazonosságát, ismerteti a feljelentés lényegét, és - ha annak feltételei fennállnak figyelmezteti a feljelentettet a viszonvád lehetőségére. Ezt követően megkísérli a feljelentő és a feljelentett kibékítését. Ha a békítés eredménytelen marad, felveszi a feljelentett személyi adatait, majd kérdést intéz hozzá, hogy bűnösségét elismeri-e, és védekezésének alátámasztására milyen bizonyítási eszközöket jelöl meg. Felhívja továbbá a feljelentőt bizonyítási eszközeinek megjelölésére. Határozat a személyes meghallgatás alapján A bíróság az eljárást megszünteti, ha a feljelentő • a személyes meghallgatáson nem jelent meg és magát kellően nem mentette ki, vagy azért nem volt idézhető, mert lakcímének megváltozását nem jelentette be; • a feljelentést visszavonta. A tárgyalás kitűzése A magánvádlót az idézésben figyelmeztetni kell arra, hogy kellően ki nem mentett

elmaradását a bíróság a vád elejtésének tekinti, feltéve, hogy képviseletéről nem gondoskodik. A tárgyaláson részt vevő személyek Ha a magánvádló a tárgyaláson nem jelenik meg és kellően nem menti ki magát, illetőleg őt azért nem lehetett megidézni, mert lakcímének megváltozását nem jelentette be, úgy kell tekinteni, hogy a vádat elejtette. A vád ismertetése A tárgyaláson a bíróság ismerteti a vád, illetőleg a viszonvád lényegét, ha a magánvádlónak nincs képviselője, illetve a vádlottnak nincs védője. 59 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A vád elejtése és elállás a vád képviseletétől A magánvádló a vádat az ügydöntő határozat meghozataláig elejtheti, a vád elejtését nem köteles indokolni. A másodfokú bírósági eljárás A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét tanácsülésen hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti, ha ezt a magánvádló a határozathozatal

céljából tartandó tanácsülésig indítványozza. A perújítási kérelem A magánvádló csak akkor terjeszthet elő perújítási kérelmet, ha a terheltet felmentették vagy az eljárást megszüntették. A perújítási kérelmet közvetlenül a bíróságnál kell előterjeszteni. Ha a perújítási kérelem olyan bűncselekmény megállapítására irányul, amely miatt a vádat az ügyész képviseli, az ügyész nyilatkozatát is be kell szerezni. A pótmagánvád folytán várható változások A sértett az e törvényben meghatározott esetben pótmagánvádlóként léphet fel, ha • az ügyész a vádat elejtette, • az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást megszüntette. A pótmagánvádló halála esetén helyébe - harminc napon belül - egyenesági rokona, házastársa, élettársa vagy törvényes képviselője léphet. A pótmagánvádló ügyvédi képviselete kötelező. Nincs helye pótmagánvád emelésének,

ha a büntethetőséget a gyermekkor vagy a kóros elmeállapot zárja ki, továbbá az elkövető halála esetén. A sértetti jogok bővítése érdekében a törvény 53. §-a rendelkezik a pótmagánvádló intézményéről. A pótmagánvádló a közvádra üldözendő ügyekben léphet fel az e törvényben meghatározott esetben. A törvény rendelkezései szigorú korlátok közé szorítják a pótmagánvádló fellépését. Nem indokolt a pótmagánvádlókénti fellépést engedélyezni abban az esetben, ha maga a törvény biztosít lehetőséget az ügyésznek arra, hogy - bár a vádemelés feltételei fennállnak - mégse éljen ezzel a jogával (vádemelés elhalasztása, vádemelés részbeni mellőzése). A pótmagánvádló a bírósági eljárást a 199 § (2) bekezdése esetében, valamint akkor kényszerítheti ki, ha az ügyész a vádat elejtette. Az ügyész, illetőleg a felettes ügyész a panasz alapján • a feljelentést elutasító, illetőleg a

nyomozást megszüntető határozatot hatályon kívül helyezi, és dönt a nyomozás elrendeléséről vagy folytatásáról, illetve a vádemelésről, • a panaszt elutasítja, ha azt nem találja alaposnak. A panasz elutasítását követően a sértett pótmagánvádat emelhet, ha • a feljelentést azon az alapon utasították el, hogy •• a cselekmény nem bűncselekmény, •• a büntethetőséget kizáró ok állapítható meg, • a nyomozást az ügyész azon az alapon szüntette meg, hogy •• a cselekmény nem bűncselekmény, •• a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, és az eljárás folytatásáról sem várható eredmény, 60 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc •• nem a gyanúsított követette el a bűncselekményt, illetve ha a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el, •• büntethetőséget kizáró ok állapítható meg, kivéve, ha

kényszergyógykezelés elrendelése látszik szükségesnek, •• a törvényben meghatározott egyéb büntethetőséget megszüntető ok miatt. A pótmagánvádló a bírósági eljárásban - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az ügyész jogait gyakorolja, ideértve a vádlott személyi szabadságának elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés elrendelésének indítványozását. A vádlott szülői felügyeleti jogának megszüntetését a pótmagánvádló nem indítványozhatja. A pótmagánvádló képviselője a tárgyaláson köteles részt venni. A pótmagánvádló a vádat nem terjesztheti ki. A pótmagánvádló a másodfokú bíróság határozata ellen felülvizsgálati indítványt csak akkor nyújthat be, ha a vádlottat felmentették, vagy vele szemben az eljárást megszüntették. 27. Tárgyalás mellőzése, bíróság elé állítás Tárgyalás mellőzése Szemben a bíróság elé állítással, ahol a nyomozás és az

előkészítés egyszerűsödött, a tárgyalás mellőzése esetén - értelemszerűen - a tárgyalás marad el. Kétségtelen, hogy ezáltal garanciális aggályok jelentkeznek, hiszen sérül a közvetlenség, a nyilvánosság és a szóbeliség elve. Ezt a hátrányt a törvényhozó a • beismerés mellőzhetetlen előírásaival, • az alkalmazható szankciók korlátozásával, és • a tárgyalás tartásának lehetőségével csökkenti. Az eljárás együttes feltételei • szabad lábon levő vádlott, • vétségi eljárásra tartozó bűncselekmény, • csekély jelentőségű, egyszerű tényállású ügy, • beismerő vádlott, • a büntetés célja tárgyalás nélkül is elérhető, • nem szabnak ki egy évnél súlyosabb szabadságvesztést. Kiszabható büntetések • végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés, • pénzbüntetés, • önálló mellékbüntetésként foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kiutasítás,

ill. katonával szemben lefokozás és szolgálati viszony megszüntetése A bíróság végzésben dönt. A végzést bírósági titkár is meghozhatja Bűnösséget nem állapít meg (hiszen ezt csak ítéletben tehetné), de megállapítja, hogy a vádlott elkövette a cselekményt. A tárgyalás mellőzésével hozott végzés ellen fellebbezésnek nincs helye; az ügyész, a vádlott, a védő, a magánfél és az egyéb érdekelt a kézbesítéstől számított nyolc napon belül tárgyalás tartását kérheti. A kérelem alapján a bíróság tárgyalást tart 61 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A magánfél kizárólag a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezéssel, az egyéb érdekelt csak az elkobzással kapcsolatban kérheti tárgyalás tartását. A tárgyalás tartására irányuló kérelmet a kérelmező a tárgyalás megkezdéséig visszavonhatja. Ha a tárgyaláson a tárgyalást kérő személy nem jelenik meg és elmaradását alapos okkal

előzetesen nem mentette ki, úgy kell tekinteni, mint aki a kérelmet visszavonta. Ez a rendelkezés az ügyészre nem vonatkozik. A bíróság elé állítás A bíróság elé állítás lényege, hogy egyszerűbb nyomozás után az ügyész rövid úton a bíróság elé állítja a terheltet, és szóban terjeszti elő a vádat. Az eljárás jogpolitikai indokai világosak: annál hatékonyabb a felelősségre vonás, minél gyorsabban követi a bűncselekményt. Az intézményt gyakorló jogászok sűrűn bírálják, mert nem feltétlenül egyszerűsít, ugyanis a szokásos ügymenetet és munkarendet felborítva rövid távon több feladatot ad a hatóságoknak. Olykor kétséges, hogy ez a többletmunka megtérül-e, hiszen az őrizet 72 órás tartama nem elegendő a bíróság elé állítás előkészítésére, a letartóztatás további többletmunkával jár, szabadlábon lévő vádlott pedig nem feltétlenül jelenik meg az általa “statáriálisnak” tartott

tárgyalásra szóló idézésre. Feltételei A helyi bíróság hatáskörébe, illetőleg a katonai büntetőeljárásra tartozó olyan bűncselekmény miatt, amelyre a törvény nyolc évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel, a terheltet a bűncselekmény elkövetésétől számított tizenöt napon belül az ügyész a bíróság elé állíthatja, ha • az ügy megítélése egyszerű, • a bizonyítékok rendelkezésre állnak • és a terheltet tetten érték, vagy a bűncselekmény elkövetését beismerte. Tettenérésről akkor beszélünk, ha a cselekmény (egy része) tanú jelenlétében játszódik le, akkor is, ha a terheltet később, de folyamatos üldözés után kerítik kézre. A nyomozás A nyomozást a vétségi eljárás szabályai szerint kell lefolytatni; a nyomozás iratainak ismertetése azonban mellőzhető. A nyomozás befejezése után a nyomozó hatóság az iratokat a bíróság elé állítás végett az ügyésznek megküldi. Az

ügyész az iratokat haladéktalanul megvizsgálja. Ha ennek feltételei fennállnak, közli a gyanúsítottal, hogy milyen bűncselekmény miatt, milyen bizonyítékok alapján állítja bíróság elé. Ha a gyanúsítottnak nincs védője, védőt rendel ki Gondoskodik arról, hogy a védő az ügyet megismerhesse és az őrizetben levő gyanúsítottal a tárgyalás előtt beszélhessen. Ha a bíróság elé állítás feltételei hiányoznak vagy az ügyész a gyanúsítottat egyéb okból nem állítja bíróság elé, vádat emel vagy az iratokat a nyomozás lefolytatása végett a nyomozó hatóságnak visszaküldi. A bíróság elé állításról az ügyész a bíróságot - vádindítvány benyújtása nélkül haladéktalanul értesíti. Az első fokú bírósági tárgyalás A tárgyaláson az ügyész és a védő részvétele kötelező. Az ügyész a vádat szóban terjeszti elő, majd az iratokat és a tárgyi bizonyítási eszközöket a bíróságnak átadja. 62

Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A bíróság a vád előterjesztése után az iratokat az ügyésznek visszaküldi, ha a bűncselekmény elkövetésétől a bíróság elé állításig több mint tizenöt nap telt el, vagy a bűncselekményre a törvény nyolc évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel. Az iratok visszaküldése miatt fellebbezésnek nincs helye. Ilyenkor az ügy nyomozati szakba kerül vissza, s a rendes eljárás szerint folytatódik. A bíróság a tárgyalást egy ízben, legfeljebb nyolc napra napolhatja el. Ha a bizonyítási eszközök nem állnak rendelkezésre, és ezért a tárgyalás nyolc napon belül nem folytatható, illetőleg újabb elnapolás szükséges, a bíróság az iratokat az ügyésznek visszaküldi. 28. Lemondás a tárgyalásról Eljárás távollévő terhelt ellen Lemondás a tárgyalásról Ez is egy egyszerűsítő külön eljárás. Az eljárás lényege, hogy a bíróság az ügyész indítványára a nyolc évnél

nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt indított eljárásban nyilvános ülés alapján hozott ítélettel megállapíthatja a vádlott bűnösségét, és büntetést szabhat ki, ha a vádlott a tárgyaláshoz való jogáról lemond, és beismerő vallomást tesz. Az eljárásban az ügy nyilvános ülésen történő elbírálására vonatkozó indítvány megtételétől védő részvétele kötelező. Az eljárás az általánosnál enyhébb büntetés kiszabását eredményezheti, azaz a szabadságvesztés mértéke • az öt évet meghaladó, de nyolc évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a három évet, • a három évet meghaladó, de öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a két évet, • a három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a hat hónapot nem haladhatja meg. A tárgyalásról lemondás esetén a bíróság

egyesbíróként jár el és nyilvános ülést tart. A nyilvános ülésen az ügyész részvétele kötelező. Ha a vádlott a tárgyalásról lemond, és a bíróság e tény, az eljárás iratai, valamint szükség esetén - az ügyészhez, a vádlotthoz és a védőhöz intézett kérdésekre adott válaszok alapján megállapítja, hogy az ügy nyilvános ülésen való elintézésének nincs akadálya, a bíróság a nyilvános ülést megkezdi. Egyéb esetben a bíróság az ügyet tárgyalásra utalja E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Ha a vádlott a vallomástételt megtagadja, a bíróság az ügyet tárgyalásra utalja, e végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Erre a vádlottat a kihallgatás megkezdése előtt figyelmeztetni kell. A bíróság a vádlott bűnösségét a beismerő vallomására és a nyomozás irataira alapítja. A bűnösség megállapítása, valamint a fenti sor szerint megállapított, a váddal egyező tényállás miatt nincs helye

fellebbezésnek. Ennek az eljárásnak a gyökereit - noha a különbségek markánsak - az amerikai “vádalkunak” nevezett intézményben találhatjuk meg. Az USA-ban a vádalku - értelemszerűen és logikusan • a vád alá helyezési eljárást követi, • az alku a vád köréről folyik, s • eredménye a vádlott által elismert vád jogi kereteit jelöli ki. 63 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A magyar szabályozás szerint azonban nem a vád köre az alku tárgya, hanem kizárólag az eljárás módja és a kiszabható büntetés! Míg tehát az amerikai rendszer szerint a kiszabható büntetés a konszenzus alapján elismert vád és a beismerés folytán alkalmazható eljárás együttes következménye, addig nálunk az egyezkedés nem a vád köréről, hanem a valóban megállapítható - és alku tárgyát nem is képezhető - tények elismeréséről folyik, s az enyhébb büntetés nem a vád körét illető megállapodás eredménye, hanem az

egyszerűsített eljárásé. Nem elhanyagolható a másik különbség sem, azaz, hogy a magyar szabályozás szerint nem elegendő a bűnösség puszta elismerése, szükséges az is, hogy a vádlott beismerő vallomását a bíróság elé tárja. Valójában tehát nem vádalkuról van szó. Eljárás távollevő terhelt ellen Az eredeti Be. ezt csak igen szűk körben engedte meg, a módosítás azonban garanciális elemeket is beépítve - általánossá, minden, bármely más okból nem idézhető terhelt esetében lehetővé teszi. A hatályos szabályozás szerint nyomozni lehet távollévő terhelt ellen is, de elítélni csak azt lehet, aki jogszabály megszegésével tartózkodik külföldön, és a bűnösség megállapítása esetén is csak vagyonelkobzás és közügyektől eltiltás alkalmazására kerülhet sor. Az új eljárás ügyészi indítványhoz kötött, s a terhelt “előkerülése” első fokon a tárgyalás rendes menetéhez való visszatérést,

másodfokon kasszációt és ismétlést, ezután pedig perújítást eredményezhet. Ha a terhelt felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre, az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a tárgyalást a terhelt távollétében tartsák meg, amennyiben a nyomozás adatai alapján a vádemelésnek nincs akadálya. Ha az ügyész indítványozza a tárgyalásnak a terhelt távollétében megtartását, a bíróság elfogató parancsot bocsát ki, feltéve, hogy erre korábban nem került sor. Az ügyész a vádemelés előtt - ha a terheltnek nincs meghatalmazott védője - védőt rendel ki. A bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szemben az erre irányuló ügyészi indítványra jár el. Ha vádlott tartózkodási helye a vádemelést követően ismeretlenné vált, és a távollétében tárgyalásnak lehet helye, a tanács elnöke az eljárás felfüggesztése nélkül felhívja az ügyészt, hogy kíván-e indítványt tenni a

tárgyalásnak a vádlott távollétében való megtartására, és ezzel egyidejűleg elfogató parancsot bocsát ki. Ha az ügyész indokoltnak tartja, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében tartsák meg, a felhívástól számított tizenöt napon belül erre indítványt tesz. Ha az ügyész nem tesz indítványt arra, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében folytassák, a tanács elnöke az eljárást felfüggeszti. A vádlott távollétében tartott tárgyaláson az ügyész és a védő részvétele kötelező. Ha a terhelt külföldön tartózkodik, és a kiadatásának nincs helye, illetőleg a kiadatását megtagadták, és a büntetőeljárás átadására sem került sor, az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében tartsák meg. 29. A különleges eljárások lényege, közös szabályaik A biztosíték A különleges eljárások lényege 64 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A különleges eljárások a

büntetőjogi főkérdések (bűnösség, minősítés, büntetés) körén kívül eső járulékos kérdéseket szabályoznak, rendszerint utólagos korrigálás, módosítás vagy kiegészítés igényével. A különleges eljárások rendeltetése tehát az, hogy egyes olyan részletkérdésekben döntsenek, amelyekben a bíróság korábban nem döntött (mert esetleg akkor nem is kellett döntenie) vagy téves rendelkezést hozott. Ezekben az eljárásokban már nem az általános szabályok dominálnak (ettől különlegesek), mert az alapvető elv a gyors, egyszerű és hatékony eljárás. sor, A különleges eljárások közös szabályai • vagy hivatalból, vagy az ügyész, a terhelt, ill. a védő indítványára indulnak meg, • az alapügyben ügydöntő határozatot hozó bíróság jár el, • egyesbíró jár, • ha az ügyész indokoltan visszavonja indítványát, az eljárás megszüntetésére kerül • a bíróság főszabályként az iratokból dönt,

szükség esetén meghallgatja az ügyészt, a terheltet és a védőt, bizonyítás esetén tárgyalást tart, • csak a meghallgatásról és a tárgyalásról készül jegyzőkönyv, • fellebbezési joga az ügyésznek, a terheltnek és a védőnek van, • másodfokon tanácsülés tartandó, • a bűnügyi költséget a terhelt viseli, ha az alapügyben is őt kötelezték erre. A különleges eljárások csoportosítása 1. a büntetések végrehajtásával kapcsolatos szabályok: 1.1 a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának utólagos megállapítása, 1.2 a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés utólagos módosítása, 1.3 a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztása életfogytig tartó szabadságvesztés esetén, 1.4 a feltételes szabadság megszüntetése, 1.5 közérdekű munka utólagos meghatározása, 1.6 a pénzmellékbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés utólagos meghatározása, 1.7 a pénzbüntetés

átváltoztatása szabadságvesztésre, 1.8 a járművezetéstől eltiltás utólagos beszámítása, 1.9 a foglalkozástól és a járművezetéstől végleges eltiltás alóli mentesítés, 1.10 a végleges hatályú kitiltás alóli mentesítés, 1.11 a vagyonelkobzás utólagos kiterjesztése, 1.12 a vagyonelkobzás módosítása, 1.13 a próbaidőre felfüggesztett büntetés végrehajtásának utólagos elrendelése, 1.14 utólagos rendelkezés a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendeléséről, 1.15 összbüntetésbe foglalás, 1.16 utólagos összbüntetésbe foglalás; 2. az intézkedésekkel kapcsolatos eljárások: 65 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc 2.1 a kényszergyógykezelés felülvizsgálata, 2.2 pártfogó felügyelet utólagos elrendelése, 2.3 eljárás próbára bocsátás esetén, 2.4 az elkobzásra irányuló eljárás, 2.5 elkobzás utólagos kimondása, 2.6 utólagos rendelkezés a lefoglalt dologról; 3. eljárási

kényszerintézkedésekkel kapcsolatos eljárások: 3.1 az előzetes fogvatartás utólagos beszámítása, 3.2 a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos eljárás a vádirat benyújtása előtt, 3.3 az előzetes letartóztatás meghosszabbítása a Legfelsőbb Bíróság által; 4. a fiatalkorúakkal kapcsolatos eljárások: 4.1 a pénzbüntetés átváltoztatása szabadságvesztésre, 4.2 a javítóintézetből való ideiglenes elbocsátás megszüntetése, 4.3 egységes intézkedés elrendelése; 5. nemzetközi vonatkozású eljárások: 5.1 biztosíték, 5.2 külföldi ítélet érvényének elismerése; 6. vegyes jellegű eljárások: 6.1 a bírósági mentesítés, 6.2 a bűnügyi költségre vonatkozó utólagos rendelkezés, 6.3 visszatérítés, 6.4 kártalanítás A biztosíték A biztosítékkal kapcsolatos rendelkezések célja, hogy az a külföldön lakó személy, aki ellen Magyarországon eljárás indul, s akivel szemben várhatóan csak vagyoni (pénzbeli) szankciók

alkalmazására kerül sor, mentesüljön azon hátrányos helyzet alól, hogy huzamosabb ideig itt kelljen tartózkodnia. Ha a terhelt külföldön él, kérelmére a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság engedélyezheti biztosíték letétbe helyezését. Ebben az esetben az eljárás a terhelt távollétében lefolytatható. Biztosíték letétbe helyezését a terhelt vagy a védő kérheti, az eljárásban védő részvétele kötelező. A biztosíték összegét az ügyész, illetőleg a bíróság határozza meg, • a terhelttel szemben előreláthatóan kiszabásra kerülő pénzbüntetés, • a megállapítandó vagyoni előny és elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés és • a felmerülő bűnügyi költség végrehajtásához szükséges mértékben. A biztosíték sorsa Ha a bíróság a terheltet bűnösnek mondja ki, illetőleg megállapítja, hogy bűncselekményt követett el, de az eljárást megszünteti, a biztosíték

a határozat jogerőre emelkedésével az államra száll. 66 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc Ha a bíróság pénzbüntetést szab ki, illetőleg a terheltet vagyoni előny, elkobzás alá eső érték vagy a bűnügyi költség megfizetésére kötelezi, az államra szállt biztosítékot ezek végrehajtására kell fordítani. Végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása esetén a büntetés végrehajtásának befejezése után a biztosítékot az elítéltnek vissza kell fizetni. A biztosíték a terheltnek visszajár • a nyomozás megszüntetése esetén, • ha a bíróság a terheltet felmentette, illetőleg az eljárást megszüntette, kivéve, ha megállapította, hogy a terhelt bűncselekményt követett el. 30. Kártalanítás, kegyelmi eljárás, a végrehajtás alapvető kérdései Kártalanítás A kártalanítás a jogállamiság elfogadásával meghonosodott intézmény, amely az ártatlanul elszenvedett kényszerintézkedések, ill. büntetőjogi

szankciók utólagos jóvátételét szolgálja. Kártalanítás jár az előzetes letartóztatásért és az ideiglenes kényszergyógykezelésért, ha 1. a büntetőeljárást azért szüntették meg, mert • a cselekmény nem bűncselekmény, vagy azt nem a terhelt követte el, • a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, illetőleg az, hogy a cselekményt a terhelt követte el, • büntethetőséget kizáró ok áll fenn, • a bűncselekmény büntethetősége elévült, • a cselekményt már jogerősen elbírálták; 2. a bíróság • a terheltet felmentette, • az eljárást vádelejtés miatt szüntette meg. Nincs helye kártalanításnak, ha a büntetőeljárást a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka miatt szüntették meg. A fentiek esetén sincs helye kártalanításnak, ha a terhelt • a hatóság elől elrejtőzött, megszökött, szökést kísérelt meg, • az eredményes felderítés

meghiúsítása végett a hatóság megtévesztésére törekedett, vagy egyébként neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja reá terelődjék, • felmentés esetén a kényszergyógykezelését rendelték el. A jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztésért, javítóintézeti nevelésért, illetőleg kényszergyógykezelésért a terheltnek kártalanítás jár, ha perújítás vagy felülvizsgálat folytán felmentették, enyhébb büntetésre ítélték, próbára bocsátották, illetőleg az eljárást vele szemben megszüntették, avagy megállapították, hogy a kényszergyógykezelést törvényes ok nélkül rendelték el. Nincs helye a kártalanításnak, ha a terhelt • az alapügyben elhallgatta azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeken a perújítás során hozott ítélet alapul; • az alapügyben hozott ítélet ellen nem fellebbezett; • felmentése esetén kijelölt egészségügyi intézetben

végrehajtandó kényszergyógykezelését rendelték el. 67 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc A kártalanítás módjára és mértékére a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A terhelt a jogerős felmentő ítélet, a jogerős megszüntető végzés, a perújítás vagy a felülvizsgálati eljárás eredményeképpen hozott jogerős határozat vele történő közlésétől számított hat hónapon belül terjeszthet elő kártalanítási igényt. A bíróság a kérelmet a büntetőügy irataival együtt az eljárás lefolytatása végett a kártérítés elbírálására a Polgári Perrendtartás szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak küldi meg. A kártalanítási igény elbírálása során a bíróság az e törvényben foglalt eltérésekkel a Polgári Perrendtartás szabályai szerint jár el. A perben felperesként a terhelt (örökös),

alperesként a Magyar Állam képviseletében az igazságügyminiszter vesz részt. A kártalanítást az állam köteles megfizetni. Kegyelmi eljárás Kegyelem iránti előterjesztést - hivatalból vagy kérelemre - a büntetőeljárás megszüntetésére a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, azt követően az igazságügyminiszter, a büntetés elengedésére vagy mérséklésére, illetőleg a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre az igazságügyminiszter tehet a köztársasági elnökhöz. Kegyelmi kérelmet a terhelt, a védő, valamint a terhelt hozzátartozója terjeszthet elő. A kérelmet a büntetőeljárás megszüntetése iránt az ügyben eljáró hatóságnál, a büntetés elengedésére vagy mérséklésére, illetőleg a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre az elsőfokon eljárt bíróságnál kell előterjeszteni. Kegyelmi elhatározás joga a köztársasági elnököt illeti meg. Kegyelemből

megszüntethető a büntetőeljárás, a jogerősen kiszabott büntetés elengedhető, vagy mérsékelhető, végül mentesíthető az elítélt a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Az eljárás megszüntetésére előterjesztést hivatalból is tehet a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, azt követően az igazságügyminiszter. Egyébként a terhelt, a védő és a terhelt hozzátartozója terjeszthet elő kegyelmi kérelmet. A legfőbb ügyész és az igazságügyminiszter a kegyelem iránti kérelmet akkor is köteles a köztársasági elnökhöz felterjeszteni, ha a kegyelemben részesítéssel nem értenek egyet. Garanciális szempontok indokolják azt a szabályt, hogy a terhelt kérheti az eljárás folytatását, ha azt hivatalból tett előterjesztés nyomán szüntették meg kegyelemből. A végrehajtás alapvető kérdései Az ítélet végrehajthatósága Az ítélet jogerőre emelkedése után hajtható végre. A jogerőről lásd a B/19.

tételt! Az ítélet csak akkor hajtható végre, ha jogerőre emelkedett és így kötelező erővel végleges hatállyal lezárja a büntető eljárást. Miután az ítélet csak a jogerőre emelkedés után hajtható végre, nincs jogszabályi lehetőség az előzetes végrehajthatóságra. Ennek megfelelően a büntetőítélet a polgári jogi igényre vonatkozó részének az előzetes végrehajthatóságát a Be. nem teszi lehetővé, a Pp 231 §-ának alkalmazása a büntetőeljárásban kizárt. Az ítélet jogerőre emelkedésekor az előzetes letartóztatásban lévő terheltnek a büntetés végrehajtására nem lehet halasztást engedélyezni, mert ettől kezdve már 68 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc szabadságvesztését tölti és a halasztás engedélyezése a szabadságvesztés félbeszakítását jelentené, amit csak az igazságügyminiszter engedélyezhet. Az elsőfokú bíróság által hozott határozat jogerejét és végrehajthatóságát az ügyben

eljárt tanács elnöke a határozat eredeti példányára vezetett záradékkal tanúsítja. Az említett záradék nem olyan bírósági döntés, amelyhez önálló jogerőhatás fűződik, hanem a végrehajtást lehetővé tevő olyan megállapítás, amelyhez a bíróság nincs kötve, a záradék helyességét a bíróság utóbb maga is módosíthatja. A végzés végrehajthatósága Az elsőfokú bíróság végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha azt e törvény nem zárja ki. A végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, kivéve, ha a fellebbezés halasztó hatályát e törvény kimondja. Kivételesen indokolt esetben a végzés végrehajtását mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság felfüggesztheti. E főszabály alóli kivételeket és a végzés elleni fellebbezés halasztó hatályát a büntető eljárásjogi törvény felsorolja pl.: • elmeállapot megfigyelése, • kényszerintézkedések a tanúval és a szakértővel szemben, •

rendbírság kiszabása, Ha a tárgyaláson kívül hozott végzés esetén tárgyalás kérésének van helye, a végzés azon a napon válik végrehajthatóvá, amikor a kérelemre nyitva álló határidő anélkül telt el, hogy a jogosultak tárgyalás tartását kérték volna, illetőleg a tárgyalás tartását kérő ezt visszavonta, vagy a tárgyaláson nem jelent meg. A bíróság feladatai a határozatok végrehajtása során A büntetések és az intézkedések végrehajtása, valamint a rendbírság és az államot illető bűnügyi költség behajtása végett az a bíróság intézkedik, amelynek eljárásában az végrehajthatóvá válik. Ezeket az intézkedéséket a tanács elnöke teszi meg Ha a büntetést vagy a büntetés hátralévő részét ismeretlen helyen tartózkodó elítélten kell foganatba venni, a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt tartózkodási helyének felkutatása iránt intézkedik, szabadságvesztés esetén elfogatóparancsot

bocsát ki. A végrehajtás iránti intézkedés adminisztratív jellegű tevékenység, ezért azt a törvény a tanács elnökének hatáskörébe utalja. 31. A jövő lehetséges büntető eljárásjoga - szervek, intézmények; eljárási változások indokai és lehetőségei A büntető eljárási törvénytől annak a jogi feladatnak a teljesítését várjuk, hogy biztosítsa a büntető törvények érvényesítését, tehát a törvényeknek megfelelő igazságos felelősségre vonást és ítélkezést. ezen belül szólhatunk arról, hogy feladat szerint óvja az ártatlanokat és csak a bűnösökkel szembeni fellépést engedi, szolgálja az állam biztonságát, a közbiztonságot, a közrendet, az emberek személyes és vagyoni biztonságát. A büntető eljárási törvény önmagában nem oldja meg a bűnözési problémákat, és nem képes a bűnözést visszaszorítani. Ez elsősorban a bűncselekmények felderítésén múlik, aminek sikere pedig ma nem

elsősorban a büntető eljárási törvények függvénye. Persze az új Be. is próbálja szélesíteni a felderítés jogi eszközeit (tanúvédelem, titkos adatgyűjtés, ismeretlen elkövető ellen tovább folytatható nyomozás, távollevő ellen folytatandó eljárás). 69 Készítette: Dr. Gerencsér Ferenc Az új Be. a nyomozásban az időigényes túlbizonyítási tevékenység és az ezt kísérő papírhalmaz méretét próbálja csökkenteni azzal, hogy a tényállást csak olyan mértékben kell felderíteni, hogy a vádló dönthessen arról, vádat emel-e. Új elem a nyomozási bíró megjelenése. Az ítélőtáblák megjelenése tehermentesítené az LB-t, és ez az ügyek gyorsabb elintézését biztosítaná. Ami az új Be. szerinti rendkívüli felülvizsgálatot illeti, kérdés, szükséges-e a jogerő feloldása, ha már pl. két egybehangzó bírósági határozat volt az ügyben? A dilemma, amely a törvényesség és a jogerő érvényesítése között

fennáll, valószínűleg feloldható azzal, hogy a rendkívüli felülvizsgálatot olyan esetekre szűkítik, amikor az első- vagy a másodfokú határozat anyagi jogi vagy eljárási jogi okból semmis. a semmiségkörébe nem volna azonban sorolható a bűncselekmény téves minősítése és a büntetéskiszabás szabályainak a vélt megsértése. A harmadfokú jogerős ügydöntő határozatról vélelmezi kell, hogy az nem semmis, ha pedig mégis az, jogegységi eljárásban orvosolni. Ami a hatáskört illeti, háromfokú bírósági fórumrendszert feltételezve megállapítható, hogy a helyi bíróságok hatáskörének növelésével csökkennének az LB terhei, minthogy az ügyek rendes menete az ítélőtáblákon befejeződik. A megyei bíróságok első fokú hatáskörének a növelése nem emeli lineárisan az LB elé kerülő ügyek számát, minthogy ez - harmadfokon eljárva - már csak jogkérdésekben dönthet (míg ma a megyei bíróságoktól egyenest hozzá

érkező ügyekben mind tény-, mind jogkérdésben dönthet). Fel kell tételezni, hogy a helyi bíróságok munkaterhei radikálisan nem lesznek csökkenthetőek, így mind személyi, mind technikai fejlesztésre szorulnak