Jogi ismeretek | Jogtörténet » Gyulavári Ágnes - Pound, pragmatisták, Durkheim

Jogszociológia – Gyulavári Ágnes Pound, pragmatisták, Durkheim. 2006.0301 Pound: szociológiai jogelmélet USA, egyes csoportok társadalmi igénye a beavatkozásra -> a jog leglényegibb dolga a társadalmi mérnökösködés. A jog önmagában nem értelmezhető, a jogszabályok mögött érdeke állnak. Közgazdasági, társadalmi kép: a gazdasági racionalitásnak megfelelően tevékenykedik az egyén. Az erőforrások végesek -> a csoportok egymás ellen fordulnak Az igények egyenlők, de nem mindent lehet kielégíteni -> rangsort kell felállítani -> a legfontosabb érdekek érvényesülése (de fontos, hogy a lehető legkisebb áldozattal járjon. -> Érdekek típusai, fajtái: - egyéni - köz - társadalmi -> Szempontok az osztályozáshoz, rangsor: - jogi posztulátumok (~ természetjog) - tradicionálisan nagy eszmék, elvek - kompromisszumok -> politikai érdekütközések Érdekek: 1. egyéni: a legszemélyesebb – szabadság, családhoz

kapcsolódás, pro és kontra jelen vannak. (de itt nincs konkrét tartalom, azt a rangsorolás közben kapja meg, pl: az egyik egészséges életre, a másik házra vágyik) 2. köz-: ami az állam speciális működéséhez, szervezetéhez kell, az állam célja szemben áll ezért az emberekével 3. társadalmi: biztonság, béke, haladás -> mindenki másképp képzeli ezt is el Minősítési szempontok: 1. jogi posztulátumok: általában nem kétségbevonható alapelvek, ill igényt tartanak arra, hogy ne vonják kétségbe. Észszerű elvárásokon alapulnak, a társadalmi együttélés alapelvei. Képesek egybetartani egy társadalmat Erkölcsi-etikai szabályok, amelyeket egy társadalom támaszt egy adott jogrendszerrel szemben. Az általánosított bizalom mutatói (pl.: nem kell attól félnem, hogy leütnek egy utcasarkon) 2. tradicionális: csak bizonyos országokban, ahol még ma is ősi, vallási elvek, hagyományok vannak életben 3. kompromisszumok: a jogalkotás

feladata a rangsor kialakítása, az érdekegyeztetés stb Amerikai pragmatista iskola: Nem volt egységes álláspontjuk, az egyének csak 1-2 közös pontban találkoztak: - a jogot ki kell mozdítani hagyományos szerepéből - a jogrendszer alapjait nem támadták Programjuk a gyakorlatból indul ki, és a jogalkalmazó szerepét hangsúlyozza.  Leewellyn: funkcionalista irány, a jog elszakíthatatlan társadalmi környezetétől, a céloknak eszközt is biztosít.  Frank: mítoszok rombolása, a jog nem kalkulálható, a bíró jogtudatába van zárva, behaviorista: társadalmi cselekvésekből indul ki, pszichologizál. Hatás + Bíró személyisége = Döntés (de hol van a jogszabály, mely biztonságot, kiszámíthatóságot ad?) A jogszabályok csak szavak, azt, hogy mit jelentenek, a bíró mondja meg -> a jog a modern társadalmakban apapótlék (erő, tekintély). A bírói ítéletben nincs kételkedés, mintha csak azt a döntést lehetne meghozni 5

Jogszociológia – Gyulavári Ágnes Pound, pragmatisták, Durkheim. 2006.0301 A pragmatizmus legfőbb vonása, hogy az írott jog szerepét minimálisnak tekinti, míg a gyakorlat, a döntési helyzet funkcióját nagyon meghatározónak gondolja. Durkheim: Mi tartja össze a modern társadalmat? -> társadalmi integráció alapkérdése Szolidaritás – nem mérhető, le kell bontani. a.) a jog indikátor (mutató) szerepe: nem tud közvetlenül vizsgálni bizonyos dolgokat, de már az ősi társadalmakban is volt jogrendszer – tipizálja, ez jellemzi az adott társadalom szervezettségét A jogrendszert vizsgálja, ebből következtet arra, hogy milyen szinten él és milyen alapon szerveződött az adott társadalom b.) mechanikus társadalmakban a közösség szabályozó ereje erős volt -> kezelhető létszám: a szabályok hatékonyan adódnak át, azoktól való eltérést szigorúan bünteti a társadalom -> megtorló jellegű (represszív) jog, a büntetőjog

dominál. Szabad kooperációról szóló jogintézmények nincsenek, maximum csökevényesen. (Ez a folyamat visszafelé is él, ahogy megtorlás -> mechanikus) c.) anómia és a jogi túlszabályozás összefüggése: anómia nincs a közösségi társadalmakban. Anómia – zűrzavaros, értéknélküli, vagy relativizált (nincs abszolút érvényük, a szituációtól függenek) értékek. Az egyén nem tud eligazodni a társadalomban, nem tudja értékelni a saját és a többiek társadalmi cselekvéseit. Makroszinten az összetartóerővel áll kapcsolatban, ha nagy az anómia, széthúzó a társadalom – nincs konszenzus még az alapvető értékekben sem, az érdekharc pedig belülről nincs fékezve. Modern társadalom: az individuum jelentősége nő, már nem csak a közösség része -> kivonódik a szabályozó erőből, tudatának egy része külön fog mozogni -> ezt érzékeli a társadalom -> megpróbálja segíteni az éppen meggyengülő szabályt –

van egy optimum, utána diszfunkcionálisak a hatások. Sok szabály a szabályrendszer inkonzisztenciájához vezet + a társadalom megtapasztalja, hogy lehet szabályt szegni, majd kivetíti ezt a többi szabályra is, meghatározza a további attitűdöt, ez pedig az állam kapkodó túlreagálását vonja maga után. 6