Bűnügyi (nyomozási) ismeretek | Kriminológia » Kriminológia tételek

1. Tétel: A kriminológia fogalma, tárgya, kutatási módszere, helye a bűnügyi tudományok rendszerében 1. A kriminológia fogalma: A kriminológia a XIX. század második felében jött létre, a bűnözéssel, mint társadalmi és a bűnelkövetéssel, mint egyedi jelenséggel foglalkozó tudományként. 2. A kriminológia tárgya: Elméleti funkciója a kriminalitással összefüggő tényezők feltárása, elemzése, ezek alapján törvényszerűségek megállapítása, a bűnözés mennyiségi és minőségi jellemzőinek, valamint a bűnelkövetővé válásnak a magyarázata. A tudományág alapvető gyakorlati szerepe, hogy kutatási eredményeivel, felismeréseivel segítse, orientálja a bűnmegelőzést szolgáló döntéseket és a kriminálpolitkát. A kriminológia legfontosabb kutatási területei, tárgykörei a következők: Az ismertté vált bűnözés, a bűnelkövetők, a bűnelkövetővé válás, a bűnöző életmód, a bűncselekmények áldozatai

(viktimológia), a rejtett (látens) bűnözés, a bűnözésre reagáló intézményrendszer, azaz a bűntető igazságszolgáltatási rendszer működése, a bűnözés és egyéb normasértő (deviáns) jelenségek kapcsolata, bűnözési prognózisok, bűnmegelőzési kutatások. 3.) Kutatási módszerek a kriminológiában 3.11 Általános kérdések Valamely tudományág módszereinek bemutatása alkalmával a tudomány funkciójából kell kiindulni. Általánosan elfogadott vélemény szerint a tudomány feladata a valóság jelenségeinek egzakt feltárása, megismerése. A tudományos módszer a jelenségek tudományos vizsgálatának, kutatásának módja, eszköze, valamely elméleti vagy gyakorlati cél elérése érdekében. A tudományos megismerésnek, egyben gondolkodásnak meg kell felelnie a logika klasszikus követelményeinek. A logika szerint a módszer " a fogalmak, ítéletek és következtetések rendezett menete, általános elvek által irányított

következetes használata, célirányos alkalmazása." Valamennyi tudomány alkalmazza az indukció és dedukció módszerét. Az indukció az a logikai művelet, amelynek során egyes jelenségekből, tényekből A dedukció viszont azt jelenti, hogy a már korábban, a tudományos vizsgálatok során megállapított összefüggésekből, törvényszerűségekből, ismeretekből következtetünk egyes jelenségek sajátosságaira. A kriminológia társadalomtudomány. A társadalomban valószínűségi, statisztikai törvényszerűségek érvényesülnek Ezt a különböző módszerek alkalmazásakor figyelembe kell venni. A két módszert, az indukciót és a dedukciót együttesen kell alkalmazni úgy, hogy közöttük egyensúlynak kell lenni. 3.12 A kriminológia módszerének elméleti kérdései Egy tudományág módszerének bemutatásakor két dologból kell kiindulni: az adott tudományág tárgyából és az interdiszciplinaritás követelményéből. Minden

társadalomtudomány egyik alapvető módszertani kérdése az elmélet és az empíria alkalmazásának arányai. Abból kell kiindulnunk, hogy az elmélet egy logikailag koherens gondolati rendszer. A kriminológiai elméletek a bűnözés és egyedi bűnelkövetés okaival és következményeivel foglalkoznak és állandóan változnak: H.J Schneider: "Az elméletek a hely és idő függvényében, egy meghatározott értékrendszerben a kor szellemének megfelelően fejlődnek. A bűnözésre vonatkozó elméletek befolyásolják és megváltoztatják a társadalom értékrendszerét (értékorientációját), a bűnözéssel kapcsolatos közvéleményt. Az elmélet a kutatás alapja, meghatározza célját, tárgyát módszerét, a fogalmakat. Az elméletek helytállóságát azonban bizonyítani, igazolni kell Tapasztalatokon nyugvó ismeretek és empirikus tények segítségével kell az elméletet ellenőriznünk. Az igazolás vagy cáfolás azonban csak ideiglenes

jellegű, csak addig érvényes, amíg új kutatási módszerekkel nem produkálnak új kutatási eredményeket" A kriminológiában különböző szintű elméletekről beszélhetünk. Így a bűnözés egészére, valamely különös formájára, egy bűncselekménytípusra stb. vonatkozó elméletek Napjainkban egyre gyakrabban találkozhatunk olyan elméletekkel, amelyek szándékosan nem kívánnak egy logikailag zárt és koherens rendszerben gondolkodni, felfogásukat több dimenziós megközelítés jellemzi. A 80-as években Magyarországon dolgozták ki azt a bűnözést elemző új elméleti modellt, amely a bűnözést a deviáns viselkedés egyik megjelenési formájaként a különböző dimenziók mentén értelmezi: a) a társadalom strukturális egyenlőtlenségei, b) a társadalom kulturális rendszere, c) a bűnözésre való állami és intézményrendszerbeli reagálás, d) a társadalom reagálása a bűnözésre e) a bűntető jogszabályok

értéktartalmának a vizsgálata. A koncepció a modellt nyílt rendszernek fogja fel, tehát elképzelhetőnek tart további elemzési szinteket, dimenziókat. Az elmélettől meg kell különböztetni az elméleti modell ( a többé kevésbé koherens hipotézisrendszer) fogalmát. A szűkebb értelemben vett kriminológiai kutatások is elméleti modellekkel dolgoznak. 4. Kutatási eljárások, technikák ~ tulajdonképpen információt szolgáltató források. Ebből a szempontból feloszthatók közvetlenül vagy közvetett módon információt szolgáltató csoportra. A bűnözés társadalmi jelenség, szociológiai aspektusból a deviáns viselkedés egyik markáns formája. Ennek megfelelően a kriminológia leginkább a szociológia módszereit alkalmazza. (bár vele párhuzamosan más tudományágakra is jellemzőek) 4.1 Szociológiai Módszerek a) Dokumentumelemzés A szociológiában W.I Thomas és F Znaniecki kutatását tekintik az empirikus vizsgálatok kezdetének

Ez az eljárás a bűnözéssel kapcsolatosan bűnügyi akták, ritkábban rendőrségi, ügyészségi, bírósági összefoglaló elemzések vizsgálatát jelenti. b) Interjús felmérés Különböző szempontok szerint osztályozható: beszélhetünk ún. mélyinterjúról, aminek két fajtája van: az ún puha és a strukturált mélyinterjú. Ez a módszer tulajdonképpen a megkérdezett alannyal történő többé-kevésbé kötetlen, de mégis tematikus beszélgetés. Akkor alkalmazható, ha a kutatás tárgyáról még kevés információ áll rendelkezésre Az ún. puha mélyinterjúk célja, hogy feltárja azokat a kérdésköröket, amelyeket a további vizsgálatoknak tisztázniuk kell. Az ún. strukturált típusnál már többé-kevésbé ismert a tisztázandó kérdések köre, ezért a kutató rendelkezik ún. beszélgetésvázlattal A kérdőívet alkalmazó eljárásnál a vizsgálat előre elkészített, írott kérdőív segítségével történik. Kitöltési

módját tekintve 2 formája van: az önkitöltéses módszer és a a kérdező-biztossal alkalmazott módszer. c) Megfigyelés A kutató tervezett módon tanulmányozza az egyes személyek, csoportok viselkedését azok természetes környezetében. 2 fő típusa: A kívülálló, "semleges" megfigyelés, amikor a viselkedést úgy tanulmányozzák, hogy a megfigyelő nem része az adott szituációnak (pl. trafipax) "Résztvevő" megfigyelés, amikor a kutató maga is részét képezi a tanulmányozandó szituációnak. Ennek az eljárásnak lényeges eleme, hogy a megfigyelő felvegye az ún. szituációs szerepet és ennek megfelelően viselkedjen (pl USA - gang bűnözés tanulmányozása). d) Kísérlet Alkalmazása rendkívül vitatott a társadalomtudományokban. A társadalomtudományokban is csak laboratóriumi körülmények között lehet elvégezni, mert különben nem tudjuk szétválasztani az egyéb tényezőknek a vizsgált jelenségekre történő

hatását, a szándékosan alkalmazott tényező hatásától. Ettől függetlenül laboratóriumi körülményeken kívül is alkalmazzák ezt az eljárást. Pl Svédország - autók műszaki állapota (tk 49oldal) 4.2 Szociálpszichológiai módszerek A labelling- (interakcionista) elmélet hívta fel a figyelmet arra, hogy a normasértésre történő társadalmi reakció tetőzi be azt a stigmatizációs (megbélyegző) folyamatot, amely már a norma megalkotásával megkezdődik, hiszen a norma tartalmazza az ún. "normálistól való eltérés" jegyeit is. A hasonló, "pszichikai nyomást" kiváltó jelenségek, pl a hamis sztereotípiák, előítéletek jelentőségére ekkor figyelt fel a kriminológiai gondolkodás. Ezen túl az ilyen kutatási eljárások előtérbe kerülését a szociálpszichológiának fellendülése is magyarázza. A hamis sztereotípiák, előítéletek feltárásnak legismertebb módszerét az amerikai Allport dolgozta ki: Az

Allport-féle kérdőíves vizsgálat lényegében két technikát használ. Egyes kérdéseknél olyan "feltételezett" szituációkkal kapcsolatosan kell "döntenie" a megkérdezett személynek (a probandusnak), amely döntések közvetett módon jelzik az egyes (vizsgált) társadalmi csoportokkal kapcsolatos véleményét, beállítódásait és ezáltal hamis sztereotípiáit, előítéleteit. Az ilyen kérdésekre adott válaszok besorolhatók egy minőséget értékelő ún. "skálarendszerbe (Leülne-e egy fekete mellé? Férjhez adná-e a lányát egy büntetett előéletű személyhez?) A másik kérdezési mód lényege az, hogy a probandusnak bizonyos társadalmi csoportokat ún. "tipikus" és kódolt - tehát megadott - pozitív vagy negatív tulajdonságokkal kell felruháznia. 4.3 Statisztikai módszerek A bűnözés megismerésének legrégebben használt módszereit a statisztika dolgozta ki. Napjainkban a bűnözés adatainak

feldolgozása az igazságügyi statisztikán belül elhelyezkedő kriminálstatisztika feladata. Ez különféle statisztikai módszereket alkalmaz (pl. : statisztikai sorok - idősor, területi sor; statisztikai táblák, viszonyszámok, középérték meghatározása, valamint bonyolultabb módszerek a prognóziskutatásoknál). 4.4 A kriminálszociográfia, mint kihasználatlan lehetőség A magyar falukatatók (Darvas József, Erdei Ferenc, Illyés Gyula, Féja Géza stb.) szociográfiai műveit a szociális érzékenység és az irodalmi igényesség jellemzi. A szociográfia átmenetet jelent a tudomány és a művészet között A valóság művészei eszközökkel történő ábrázolása számos olyan mozzanatot, jelenséget tud megragadni, amelyeket tudományos eszközökkel nem vagy csak részben lehet feltárni (pl. börtön-szubkultúra) 4.5 Pszichológiai módszerek A kriminálpszichológia a bűnelkövetők személyiségét, annak sajátosságait, fejlődési

zavarait vizsgálja. A kriminálpszichológia módszertana elméletfüggő, azaz a kutató az általános eljárásokon kívül attól függően alkalmaz további sajátos eljárásokat, technikákat, hogy melyik elméleti irányzatnak, iskolának a követője. A pszichológia módszerek fontosságát támasztja alá, hogy a bűnözés bármely megjelenési formájának vagy más jelenségekkel való összefüggésének elemzése nagy valószínűséggel elvezet olyan eredményekhez, amelyek megértéséhez nem nélkülözhető a pszichológiai megközelítésű interpretáció. 4.6 Nemzetközi összehasonlító kriminológiai vizsgálatok Tágabb értelemben ide kell sorolnunk minden olyan vizsgálatot, amely a bűnözés valamely elméleti vagy empirikus problémáját két vagy több országban, vagy annak területi egységében vizsgálja. Szűkebb értelemben azokat a kutatásokat soroljuk ide, amelyek két vagy több országban, vagy annak területi egységében pontosan

ugyanolyan eljárással végeznek empirikus felmérést, és összehasonlító módón értékelik az eredményeket. 3. A látens bűnözés A bűnügyi statisztikák valóságtükröző képessége A tömegtájékoztatás erőszak-ábrázolásának elméleti modelljei. 1. A látens bűnözés forrásai és vizsgálati módszere A bűnözésről egyéni és társadalmi szinten kialakuló kép formálásában számtalan objektív és szubjektív tényező fejti ki együttes hatását. A társadalmi szinten kialakuló bűnözési kép egyik forrása a bűnügyi statisztika, amelyből az ismertté vált bűnözésről tájékozódhatunk. Maga bűnözés rendkívül összetett jelenség, nehezen mérhető, ezért különbséget teszünk az ismertté vált bűnözés mérése és az összbűnözés becslése között. Az ismertté vált bűnözés összbűnözéshez való viszonya csak becslési eljárásokkal kezelhető, melyek közül a legismertebb az ún. látens bűnözés

vizsgálati módszere A rejtett bűnözést hozzávetőleges pontossággal három eljárással ismerhetjük meg: 1.) Kísérlet: egy folyamat tervszerű és szándékos kiváltása A bűnügyi tudományokban meglehetősen ritka, de létezik (pl Freiburgi Kísérlet, ahol lopásokat hajtottak végre) 2.) Résztvevő megfigyelés: személyek viselkedésének természetes környezetükben való tanulmányozása objektív megfigyelő által. (Nem túl gyakran alkalmazott megoldás de így vizsgálják például a feljelentések mechanizmusát) 3.) Megkérdezés: kérdőív segítségével, szóban (interjú) vagy írásban (önfelmérő megkérdezés) kérdéseket tesznek fel a témával kapcsolatosan reprezentatív módon összeválogatott lakossági mintának. A látens bűnözési vizsgálatok döntő többsége megkérdezés, melyet a számba jöhető kör jellegzetességei alapján három kategóriába szokás sorolni: a) A tettes-megkérdezés lényege, hogy a válaszadóktól az

iránt érdeklődnek, hogy követett-e már el valamilyen (legtöbbször konkrétan meghatározott jogsértést). b) Az áldozati megkérdezéseknél (ami a leggyakrabban használt eljárás) a kísérleti személyek az őket ért jogsértésekről számolnak be. (Ez a módszer tudja a legegzaktabb módon tisztázni a feljelentések elmaradásának okait) c) Az informátori-megkérdezés során a megkérdezett arra ad felvilágosítást, hogy az általa ismert személyek követtek-e el büntetendő cselekményeket, vagy váltak-e annak áldozatává. (Ezen módszer megbízhatósága alacsony) A látens bűnözés kutatására kidolgozott módszerek csak korlátozottan hatékonyak és eredményeik is csak korlátozottan pontosak. A módszer hatékonyságát az alábbi tényezők rontják: Nem mindig sikerül meggyőzni a megkérdezettet az anonimitásról. A megkérdezettek szóródó műveltségi színvonala korlátozza a kérdések azonos értelmezését. A nyert adatok

igazságtartalmára vonatkozóan ritkán adódik ellenőrzési lehetőség. Viszonylag kevés adatot tartalmaz a kábítószeres, a gazdasági, politikai vagy családon belüli jogsértésekről. Az áldozat-megkérdezésekben a válaszadók a túl enyhe eseteket elfelejtik, a túl súlyosakra meg nem szívesen emlékeznek vissza. Az alacsonyabb műveltségűeknek verbalizációs nehézségeik lehetnek, egyesek keverik az időpontokat (telescoping). A kutatások más-más kérdésekkel dolgoznak standardizálás híján, ezért nehezen összehasonlíthatók. A korlátok ellenére a közvéleménykutatás-szerű vizsgálat, mindenek előtt a "victim survey" mára már elfogadott technika. Célja, hogy adatokat nyerjünk: az összbűnözés becsült mértékéről, eloszlásáról, fejlődéséről, az áldozatról, az áldozattá válásról, ennek kockázatáról, a biztonságérzetről az elszenvedett jogsértés anyagi, erkölcsi, pszichikai kárairól, a bűnügyi

igazságszolgáltatás hatékonyságáról, elfogadásáról, a feljelentésről, stb. A látens bűnözési vizsgálatok fényt derítettek a hivatalos bűnügyi statisztikák számos fogyatékosságára: A büntetőeljárások többsége lakossági feljelentéssel indul, vagyis amit a lakosság "nem enged fel" a hatósági szankcionálás szintjére, az lesz a látens bűnözés egyik jelentős tömege. A bűnüldöző szervek maguk is szelektálnak a feljelentett ügyek között, és némelyekben esetleg nem is indítanak nyomozást. Ez az ún hatósági szelekció, amelynek lényege a következő: a rendőrség mint totális, bürokratikus és viszonylag zárt szervezet a társadalmi elvárásokból következően eredmény-centrikus. A szervezet létének igazolását nem a nehezen mérhető közbiztonság javulásával, hanem a felderített bűncselekmények arányának növelésével érheti el. Emiatt előállhat az a helyzet, hogy a felderítési arányszámot

növelni kívánó rendőrség az eleve reménytelennek látszó kisebb súlyú ügyekben lebeszélni igyekszik a feljelentőt. 2. A látens bűnözési vizsgálatok legfontosabb eredményei 2.1 A tettesi megkérdezések legfontosabb eredményei Az összbűnözés lényegesen elterjedtebb, mint azt a bűnügyi statisztika adatai mutatják. Bűnelkövetőnek lenni - kivált fiatal korban - nem abnormális, sokkal inkább általános jelenség. Viszonylag magas arányban marad rejtve az alkalmi bűnözés. A társadalomnak a bűnözőkre és nem bűnözőkre való felosztása hibás Az első ízben "botlott" fiatalkorú elkövetők döntő többségéből nem lesz megrögzött bűnöző. Bűnözővé gyakran a megbélyegzés tesz. A látens arány a jogsértés súlyával fordítottan alakul. Minél súlyosabb a jogellenes cselekmény, annál valószínűbb, hogy feljelentik. A női összbűnözés aránya kisebb, mint a férfiaké, látenciájuk azonban magasabb. Az

ismertté vált bűnözés nem egyenletes eloszlású a társadalmi rétegek között, a társadalmilag, gazdaságilag alacsonyabb néprétegekben gyakoribb, ráadásul őket jobban ellenőrzi és súlyosabban bűnteti a hatóság. A fiatalkorú elkövető túl korai megbélyegzése gyakran lehet a "kriminális karrier" kezdete. 2.2 Az áldozati megkérdezések legfontosabb eredményei A megkérdeztettek kétszer annyi jogsértést szenvednek el, mint ami feljelentésre kerül. A hivatalos statisztika a súlyosabb jogsértéseket jobban tükrözi, mint a bagatell eseteket. A köztudatban a bűnözést lényegében az erőszakos bűncselekményekkel azonosítják, pedig valójában az összbűnözés döntő hányada vagyon elleni bűncselekmény. Az áldozattá válás valószínűsége nem egyenletes eloszlású. struktúrában: gyakrabban válunk lopás áldozatává, mint pl. rablásévá, nemben: a férfiak gyakrabban válnak sértetté, mint a nők, korban: a fiatalok

áldozati kockázata magasabb, mint az időseké, családi állapotban: a nőtlenek, elváltak gyakrabban válnak sértetté, mint a házasok, településtípusban: a városi lakosokat inkább fenyegeti a sértetté válás, mint a falun élőket, foglalkozásban: a munkanélküliek hamarabb válnak áldozattá, mint a munkában állók. A tipikus áldozat ennél fogva a fiatal, városban élő, nőtlen munkanélküli férfi! Alapvetően a károk, sérülések egyénileg feldolgozott mértéke alapján dönt a sértett a feljelentés megtételéről. A férfiak a nőknél könnyebben teszik túl magukat a lelki sérüléseken. Magas látenciájú jogsértések: a kábítószer, gazdasági, közlekedési, nemi bűncselekmények, magzatelhajtás. Közös jellemzőjük, hogy nincs feljelentésre képes sértett, ez érintettek a történteket magánügynek tekinti. Az ún. alacsonyabb (jövedelmű, presztízsű) rétegek tagjai ellen inkább erőszakos, míg az ún "magasabb"

néposztályok ellen inkább vagyon elleni jogsértéseket követnek el. A nők, idősek, kevésbé tehetősek jobban félnek az áldozatul eséstől, holott ők relatíve kevésbé vannak veszélyben (félelmi paradoxon) Nem a biológiai, pszichológia, szociális viszonyok (pl. kor, nem, szegénység), hanem az életstílus vezet a tényleges áldozattá váláshoz. 2.3 A látens bűnözési vizsgálatok kriminálpolitikai tanulságai a) Nem beszélhetünk "normális" és "törvénytisztelő" társadalomról és bűnözőkről: valójában a törvényeket jobban, vagy kevésbé jobban tiszteljük. b) A bűnözés túlreagálása (túl gyors és súlyos büntetés) alapvetően káros. c) Az, hogy végül is kiből lesz megrögzött bűnöző, részben a társadalom reakcióitól is függ. d) A bagatell-bűnözés esetében helyesebb a be nem avatkozás stratégiája (tettes-áldozat kiegyezés, mediáció). e) A bűncselekmény sértettje jóval nagyobb szerepet

kellene, hogy kapjon a megelőzésben és a felderítésben. 3. A bűnügyi statisztika valóságtükrözése A hivatalos bűnügyi statisztikák kétarcúak: Egyrészt bemutatják az ismertté vált bűnözést, másrész következtethetünk belőlük a készítő szerv leterheltségére, hatékonyságára, áteresztő képességére, azaz olyan információkra, melyek a szerv külső megítélése szempontjából döntő jelentőségűek lehetnek. Ez utóbbival a készítő szerv is tisztában van! A fentiek alapján úgy véljük, hogy közvéleménykutatás-szerű vizsgálatok eredményei jó kiegészítései a hivatalos bűnügyi statisztikáknak. Mivel az ismertté válta bűnözés emelkedése a látencia csökkenéséből táplálkozik, nem jelenti szükségszerűen a biztonsági szint romlását, ellenkezőleg, a lakosság együttműködési készségére, a bűnüldözési hatékonyság növekedésére is visszavezethető. Meg kell azonban jegyezni, hogy mind a bűnügyi

statisztika, mind a kutatási eredmények rendszere csak korlátozott hatékonyságú, de kombinálásukkal lényegesen differenciáltabb képet alkothatunk. 4. A tömegtájékoztatás erőszak ábrázolásának elméleti modelljei 4.1 A tömegtájékoztatás torzítása ~ azaz mennyiben tér el a tömegtájékoztatásban megjelenő bűnözéskép a tényleges bűnözés valóságától. a) A bűnözés struktúrája A médiumok bűnözésábrázolása szinte kizárólag erőszakos bűnözés, noha valójában a vagyon elleni kriminalitás a meghatározó. Ellentétben a médiavilággal, az erőszakos bűnözés is mindenek előtt ismerősök, rokonok, családtagok között zajlik. Az erőszak a médiumokban megszépített és/vagy brutalizált formában jelentkezik. b) A bűncselekmény-szituáció A médiumok szinte kizárólag csak a külsőségekre (cselekmény végrehajtása és felderítés) koncentrálnak. A bűncselekmény szituáció kialakulása, a tettes én-fejlődése,

vagy elítélés utáni sorsa már senkit sem érdekel. c) A tettes Általában sportszerűtlen, brutális, önző, elvetemült, büntetett előéletű, gonosz. Motívumai a harácsolás, a féktelen hatalomvágy. Emberi kapcsolatairól szinte semmit, vagy kizárólag rosszat tudunk, Ismeretlen a szocializációja, mentő körülményei, iskolázottsága, kiválósan alkalmas arra, hogy a néző feltétel nélkül gyűlölje. d) Az áldozat A tetteshez hasonló csak fordított előjellel: mindig ártatlanul csöppen a bűncselekménybe, nem provokálja a tettest, passzív, kiszolgáltatott, teljes rokonszenv kíséri. e) Bűnözéskontroll A médiumokban a bűnözésellenőrzés szinte kizárólag a rendőrség dolga, csak nyomozókat látunk, ám bírót, ügyészt, börtönnevelőt szinte soha. Hallgat a média a családi, nevelési gondokról, a bűnözést ténylegesen magyarázó körülményekről. Nem ismerhetjük fel, hogy mi is valójában az állampolgár felelőssége.

Úgy tűnik, mintha a bűnözés elleni harc kizárólag represszáliákból állna, amelyek ráadásul mindig sikeresek. f) A bűnözés összképe A médiumokban mindig egyedi esetként jelentkezik, noha az valójában tömegjelenség. Mivel a média feladata a szórakoztatás valójában akaratlanul is félreinformál, manipulál. 4.2 A tömegtájékoztatás elméleti modelljei A tömegtájékoztatás szerepének kutatása eredményei alapján négy modellt dolgoztak ki. A katarziselmélet: szerint a tv-ben végignézett és erőszakos jelenetekkel teli történet voltaképpen agressziócsökkentő, (1 csoport: "tv-diéta": csak amellyel sajátos szelepfunkciót törlt be a krimi: segít levezetni a néző "agressziótöltetét". olyan műsort nézhet, amiből hiányzik az erőszak. 2 csoport: emelték az erőszakos jelenetek számát Eredmény: a "diétások" között 2x annyi verekedés.) Stimulációs elmélet: azt állítja, hogy az erőszakos

cselekmények látványa inkább utánzásra ingerel, és a látott erőszak még (felnőtt agyba-főbe vert egy bábút hosszabb távon is - tanulási folyamatba beilleszkedve - kifejti kedvezőtlen hatását. jutalom - büntetés) Habitualizációs elmélet: úgy véli, hogy a nagy gyakoriságú külvilági impulzusok az ember agressziótöltését nem növelik, ellenkezőleg, eltompítanak, megszokást, közömbösséget eredményeznek. Az inhibíciós elmélet: szerint az agresszív viselkedés látvány a kívülállóból inkább félelmet vált ki, amely blokkolja a néző agresszív viselkedését. Ez a gátlás, esetleg bénultság, főleg a jogtalannak tartott erőszakos cselekedetek látványakor lép fel A négy elmélet összefoglaló kritikája: Egydimenziós, monokauzális elméletek, mivel a valóságot csak egyetlen aspektusból vizsgálják. Az alacsonyabb néposztályok gyermekei veszélyeztetettebb helyzetben vannak, mint a középosztálybeli gyermek- és

fiatalkorúak. Általában a gyakori tv-, videó-, filmnézés oly módon is kifejti negatív hatását, hogy kiszorít vagy helyettesít más, esetleg fontos interperszonális kapcsolatot. Az alacsonyabb rétegek gyakran élnek olyan szociokulturális miliőben, ahol az átlagosnál alacsonyabb az "agressziósküszöb" és a konfliktustűrő képesség, mert pl. gyakrabban csattan el egy pofon Ugyanitt egy tv-hős - akár bűnöző, akár bűnüldöző - éppen erőszakos módszerei miatt válik imponáló, és követendő eszményképpé. Az erőszakos krimik ebben a társadalmi közegben mintegy oktatófilmként is működnek, Növeli az agresszivitás vonzerejét, az gyakran dicséretes tettként jelenik meg 2. A kriminológiai gondolkodás történeti szakaszai A magyar kriminológiai gondolkodás fejlődése a kialakulástól a XX. sz 80-as éveinek végéig 1. A magyar kriminológia kialakulása a dualizmus időszakában a) A kriminológia kialakulását

előmozdító társadalmi tényezők. A kriminológia Magyarországon a 19. sz végén, 20 sz elején alakult ki A kriminológiai szemlélet azonban lényegében megelőzte magát a kriminológiát. Ez a szemlélet megfigyelhető már a reformkor egyes személyiségeinek publikációiban is Igy például Eötvös József (1838) és Balla Károly (1841) a börtönviszonyokat ostorozva választ kerestek a bűnözés okaira is. Rámutattak azokra az anomáliákra, amelyek a vagyonelleni bűnözés előidézői voltak, a börtönreformokra vonatkozó javaslataikat pedig bűnmegelőzési szempontokra figyelemmel fogalmazták meg. A kriminológia, mint tudomány létrejöttét elősegítő tényezők a következők voltak: a növekvő bűnözés az 1870-es és 80-as években, a korabeli tudományfejlődés, és ezen belül: a bűnügyi statisztika kialakulása, a hivatalos statisztikai adatszolgáltatás megindulása 1872-ben, a pozitivista kriminológia létrejötte (Lombroso és Tarde

nyomán), a bioszociológiai v. "közvetítő irányzat" térhódítása a büntetőjog tudományban (Franz v Liszt) b) A szociológiai kriminológia nézetek, magyarázatok, megközelítések képviselői A dualizmus időszakában a bűnözéssel foglalkozó szakemberek munkássága alapvetően két kérdéskörre irányult: A kriminológia, mint új diszciplína tudományelméleti problémáinak, irányzatainak és nemzetközi kutatási eredményeinek a bemutatása. A magyarországi bűnözés vizsgálata. A kriminológia első hazai művelői a bűnözést elsősorban olyan társadalmi jelenségnek tartották, amelynek előfordulása, mennyiségi és minőségi mutatói a létfeltételekkel magyarázhatók. Földes Bélának, Irk Albertnek, Vámbéry Rusztemnek és Balogh Jenőnek a munkásságát a szociológiai szemlélet jellemezte. A kriminológiai vizsgálatok megindulása Földes Béla közgazdász-statisztikus nevéhez kapcsolható, aki először elemezte

statisztikai tények alapján a magyarországi bűnözési helyzetet (1881). Műveinek témája a szegénység, a rossz anyagi körülmények és bűnözés összefüggései. Erre vonatkozó legfontosabb megállapításai a következők: A szegénység következményei nem csak egyéniek hanem társadalmiak is, ez utóbbiak egyike a bűnözés. A bűnözés korabeli növekedése a fejlődés negatív kísérőjelensége: a növekedés az "új típusú" szegénységgel függött össze, amely jellemzően az alapvető emberi szükségletek kielégítésére irányuló, vagyon elleni bűncselekmények szaporodásában nyilvánult meg. Olyan időszakban, amikor az anyagi gondok halmozódnak, növekedés figyelhető meg az öngyilkosságok alakulásában is. Az erőszakos bűncselekmények viszont az életszínvonal növekedése következtében szaporodtak, elsősorban a legprimitívebb néprétegek körében az alkoholfogyasztással egyenes arányban. Az anyagi gondok

különösen olyan időszakokban okoznak bűncselekményeket, amikor a régi szokások meginogtak. Földes nevéhez fűződik az első hazai kriminálgeográfiai, azaz bűnözésföldrajzi vizsgálat is. Statisztikai adatok alapján kimutatta, hogy az ország legkedvezőtlenebb adottságú, legszegényebb területein legmagasabb a bűnözés. A kialakuló pozitivista kriminológia iránt kezdettől fogva elsősorban a büntetőjog-tudomány képviselői érdeklődtek. Ez több okkal magyarázható: A kriminológia kutatási eredményei jelentettek megfelelő elméleti alapot az ún. klasszikus büntetőjogi irányzat meghaladását szolgáló nézeteik és reformelképzeléseik megfogalmazásához, valamint a büntetőjog társadalomtudományi szempontú elemzéséhez is. Végül a kriminológia biztosította a bűncselekmények jogintézményeken túlnyúló szemléletmódját, amellyel a jogsértések valóságjelensége megismerhető. Irk Albert "Kriminológia I.

Krimináletiológia" című, 1912-ben megjelent kötete az első olyan mű Magyarországon, amely rendszerezett áttekintést ad a kriminológiai irányzatokról és a hazai bűnözés egyes jellemzőiről. Irk a kriminalitással összefüggésbe hozható tényezőknek két nagy csoportját különíti el: az emberi szervezetben rejlő okok (testi és lelki tulajdonságok) az emberi szervezeten kívül lévő okok (fizikai és társadalmi tényezők). Irk arra keresi a választ, hogy a fenti tényezők közül, melyek hatnak erősebben a (egyébként Liszt kollégiumában folytatott tanulmányokat) bűnelkövetésre. A bioszociológiaiirányzat nézeteinek megfelelő tartalommal fejti ki álláspontját az ún. akut kriminalitás eseteiben (amikor az egyén életében a bűnelkövetés csupán egy, az indulatból vagy anyagi megszorultságból fakadó epizód) az emberen kívüli, külső tényezők szerepe a domináns. Ezzel szemben az ún. krónikus kriminalitásnál (amikor az

egyén életmódjának része a bűnelkövetés) a biológiai, tehát belső tényezőknek van meghatározó szerepe. Mivel a korabeli bűnözési helyzetre az akut kriminalitás volt a jellemző, Irk azt a következtetést vonja le, hogy a bűnelkövetés döntően a külső (szociális) tényezőkre vezethető vissza. A kriminológiai okkutatások céljával, eredményeinek felhasználásával kapcsolatban Irk megközelítése rendkívül árnyalt volt. Nézete szerint a kriminálpolitika és az etiológia két külön terület. A kriminálpolitika a bűnözés elleni állami küzdelem taktikája, az etiológia, oktan a kriminalitást előidéző tényezőknek a tudományos kutatása az állami küzdelem minél sikeresebb taktikájáért. 1913ű-ban jelent meg Vámbéry Rusztem "Büntetőjog" című tankönyve. Jelentősége a kriminológia, mint új tudományterület bemutatása. Vámbéry szerint a kriminológia, a büntetőjog-tudományhoz hasonlóan, a bűntettel

és a büntetéssel foglalkozik, de megközelítésmódja más, ugyanis a fenti területeket, mint társadalmi jelenségeket vizsgálja. Tárgya a bűntett okainak a feltárása (krimináletiológia) és a bűntettek elleni kűzdelmet szolgáló eszközök hatásának taglalása (pönológia). Kriminálantropológia és kriminálszociológiai tanokra bontva ismerteti az egyes kriminológiai elméleteket, annak alapján, hogy a bűntett okai vonatkozásában endogén (az emberi szervezetben rejlő) és exogén (környezeti) tényezők között tesz különbséget a krimináletiológia. Megállapítja, hogy a kriminalitás a társadalomnak nem betegsége, hanem normális életmegnyilvánulása, szükségképpeni következménye az egyéni cselekmények és a törvényben kifejezett közösségi akarat egybe nem vágásának. Beteges tünetnek csak akkor tekinthető, ha egyes típusai nagyobb mértékben valósulnak meg. Balogh Jenő nevéhez fűződik az 1908. évi Bűntető Novella (I

Bn), amely bevezette Magyarországon a feltételes elítélés intézményét, valamint a prevenció és a nevelés eszméjére alapozva a fiatalkorú bűnelkövetők felnőttekétől eltérő felelősségi rendszerét. A "Nyomor és Bűntettek" című művében Balogh áttekintést ad a bűnözéshez vezető okokra, különösen a gazdasági viszonyok és a kriminalitás kapcsolatára vonatkozó krimináletiológiai szakirodalomról. Balogh hirdette a megelőző gyermekvédelem eszméjét, és ennek egyik központi intézményeként javasolta a hivatásos pártfogó hálózat kialakítását. c) Antropológiai és pszichológiai nézetek képviselői Lombroso, a pozitivista kriminológia megalapítójaként számon tartott olasz börtönorvos megállapításai és az annak nyomán kialakuló antropológiai (bűnügyi embertani) nézetek hazánkban is érdeklődést váltottak ki. A bűnügyi embertan művelése és kutatása azonban jóval elmaradt a kriminalitás

szociológiai szempontú vizsgálata mellett. Az első bűnügyi emertani kutatást hazánkban Lenhossék József végezte, aki 16 súlyos bűntettes koponyáját vizsgálta meg és eredményeit 1878-ban publikálta. A bűnügyi embertan legjelentősebb képviselője Török Aurél volt. Elsősorban arra törekedett, hogy kortársainak bemutassa a bűnügyi embertant és rávilágítson Lombroso és a mérsékert antropológusok nézetei közötti különbségekre. Ugyancsak kevés figyelem fordult a bűnelkövetés lélektani vonatkozásaira, a bűnelkövetők pszichológiai vizsgálatára. Sigmund Freud tanainak első hazai terjesztője Ferenczi Sándor törvényszéki ideggyógyászati tapasztalatai felhasználásával és a pszichoanalízis fogalmai segítségével törekedett a bűnelkövetés, mint emberi magatartás magyarázatára. Kriminológiai szempontból legfontosabb gondolatai a következők: cáfolja az antropológia irányzat bűnözési hajlamra vonatkozó nézeteit Þ

a bűnözés alapja nem a bűnözési hajlam maga, hanem egy vagy több ösztön a visszaeső bűnözést úgy értelmezi, mint egy egész életen át ismétlési kényszer hatása alatt cselekvő személy viselkedését Þ a visszaesőket a pszichoanalízis módszerével lehetne gyógyítani javasolja a bűnelkövetőkkel foglalkozó jogászok és orvosok analitikus kiképzését, mert így többet tudhatnának meg a bűncselekmények mozgatórugóiról. d) A dualizmuskori kriminológia értékelése A korszak legfontosabb érdemei: A magyar kriminológia a 20. sz elején szinkronban volt a nemzetközi tendenciákkal A kutatók elemezték a bűnözés helyzetét, vizsgálták annak törvényszerűségeit. A bűnözést a társadalmi élet normális velejárójának, az egyénben rejlő és az egyénen kívüli okok kölcsönhatása által determinált jelenségnek tekintették. A szerzők többsége a bioszociológiai nézeteknek megfelelően értelmezi a kriminalitást és a

bűnelkövetés faktorai közül a "külső" környezeti tényezők szerepét tartják dominánsnak. A kriminológiai kutatások eredményeit tükröző 1908. évi Bűntető Novella megszületése Az egyetemeken megkezdődött a kriminológiai ismeretek oktatása a Büntetőjog keretében. 2. A kriminológia helyzete a két háború közötti időszakban Az I. Világháború után a kriminológiában nem folytatódott a korábban megindult fejlődés A tárgyalt periódusban Hacker Ervin az egyetlen szakember, aki rendszeresen folytatott kriminológiai kutatásokat. Hacker krimináletiológia és nemzetközi statisztikai összehasonlító kutatásokat végzett. Véleménye szerint: A bűnözés felszámolása utópia, legfeljebb csökkenteni lehet, ez pedig állami intézkedéseket és ezt megelőzően pedig a kriminogén tényezők hatásának vizsgálatát követeli meg. A háborúk hatnak a bűnözésre és annak struktúrájára: I Vh. után nőtt a nők és a fiatalkorú

elkövetők aránya, amit a társadalmi kapillaritás elmélete (Arséne Dumont) alapján magyarázott. A nők ui átveszik a hadbavonult férfiak munkahelyét és feladatait és ezzel együtt viselkedésformáikat is. A krimináletiológiai kutatások célja a kriminálpolitikai döntések megalapozása. Hangsúlyozta, hogy kizárólag büntetőjogi eszközökkel nem lehet a bűnözés ellen fellépni, ezért a társadalom szerepvállalását szorgalmazta. A korszak értékelése: A korszak társadalmi-gazdasági-kulturális rendszere nem biztosított megfelelő mozgásteret a kriminológia számára. Az. 1928 évi Bűntető Novella, amely létrehozta a megrögzött bűntettesekkel szemben a szigorított dologház intézményét. A bűnözés kriminológiai értelmezése és oksági magyarázata területén nem történt változás az előző korszakhoz képest. 3. A kriminológia helyzete a II Világháborút követő időszaktól az 50-es évek végéig a) 1945-1947 közötti, ún.

koalíciós idők Nem következett be a kriminológia újjászületése, hogy a korszakot mégis külön kell említeni az Schäfer Istvánnak köszönhető. Munkássága az alábbi kérdések tanulmányozására terjedt ki a kábítószerkérdés bűnügyi vonatkozásainak első rendszerezett feldolgozása, a "fehérgalléros bűnözés" (Sutherland), azaz a magas társadalmi státusú személyek által hivatásuk során elkövetett bűncselekmények. átdozattan - viktimológia. b) Az 1948 utáni szocializmus időszaka A kriminológát a politika száműzte a művelhető tudományok köréből. A bűnözéssel és okaival kapcsolatos "tudományos" nézetek az alábbiak voltak: a bűnözés idegen a szocialista társadalmi rendtől, a bűnözés az állam és a jog elhalásával meg fog szűnni, a meglévő bűnözés már nem tömegjelenség, társadalmi determinánsai kiveszőben vannak, a meglévő bűnözés kapitalista csökevény, a szocializmusban

nincsenek gyökerei. a bűnelkövetők a nép ellenségei, ezért szigorúan kell büntetni őket. A korszak bűnözéssel kapcsolatos gondolkodását tehát hatalmi-ideológiai megközelítés jellemezte. A bűnözése elleni fellépés a represszión alapult, ugyanakkor a politika kriminializálta a társadalmi élet szinte minden területét (pl. tervbűncselekmény, beszolgáltatás megtagadása, stb.) 4. A szocialista kriminológia időszaka a 60-as évektől a 80-as évek végéig Az 1989 között fennálló rendszernek (1956) után azonos volt a politikai berendezkedése (pártállami) és az ideológiai alapja (marxizmus-leninizmus).Az egyéb alstruktúrákban (életmód, gazdaság, kultúra) viszont jelentős változások történtek a rendszer egyes elemeinek bizonyos fokú liberalizálása és a "létező szocializmus" kialakuló válsága következtében, amely hozzájárult a kriminológia fejlődéséhez. Fokozatosan bővült a tudományág mozgástere, a

növekvő bűnözés hatására megnövekedett az igény a bűnmegelőzést szolgáló kutatások iránt. Bár a dogmatizmussal, sztálinizmussal és a voluntarista államszemlélettel való szakítás utat nyitott a korábban tiltott tudományterületeknek, továbbra is érvényes tétel maradt, hogy a szocialista társadalom magasabb rendű a kapitalista társadalmi berendezkedéshez képest. A tétel bizonyítékai között szerepelt a csökkenő tendenciájú és egyébként is rendszeridegen kriminalitás doktrínája. Azonban a bűnözés társadalmi összefüggéseinek vizsgálatára irányuló kutatások megindítása feltételezte a tétel második felében szereplő állítás cáfolatát, (ami meg is történt, amennyiben Vigh József kimondta: a kor bűnözése a szocialista viszonyokhoz kapcsolódó, elsősorban társadalmi tényezők által determinált jelenség.) Ebben a sajátos helyzetben a kriminológia önálló szaktudománnyá válását a bűnözés

tanulmányozásának alapkérdéseire irányuló (és fent leírt) "belső" ideológiai viták, valamint diszciplinán "kívüli" tényezők mozdították elő: a dogmatizmussal és voluntartista társadalomszemlélettel való szakítás, a politikai-állami vezetés nagyobb hangsúlyt helyezett a bűnmegelőzésre, a bűnelkövetés okainak feltárásra. a társadalomtudományok fejlődése, és ezen belül (büntetőjog-tudomány, kriminálstatisztika, a szociológia és pszichológia újjáéledése) a kriminalisztika intézményi feltételeinek kiépülése Þ kriminológiai kutatások megindulása az ELTE-n, az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet megalakulása 1960-ban, a kriminológia oktatásának előkészítése. 4.1 Kriminológiai kutatások a 60-as évektől a 80-as évek végéig A szaktudományi önállóság kivívása után a 60-as évek második felétől megindulnak a ténykutatások, megkezdődik a magyarországi bűnözés

feltárása. közös jellemzőjük a tényvizsgálatoknak az ún. különös szintű kriminológiaktatások, azaz a homogén bűncselekményi és bűnelkövezői körre irányuló vizsgálatok. kriminálstatisztikai vizsgálatok: bűnözési földrajz készült egyes megyékről és az országról. Szabó András által vezetett társadalmi-gazdasági fejlődés és a fiatal korosztályok bűnözése közötti kapcsolat kutatása. A 70-es évekre kiderült, hogy tartósan nem lehet számítani a bűnözés csökkenésére, hanem legjobb esetben annak stagnálására. Erre, valamint a változó társadalmi-gazdasági körülményekre tekintettel, felmerült egy új büntetőtörvénykönyv megalkotásának igénye. Hasonlóképpen, e két tényező hívta étere a periódus két jellegzetes kutatási témáját: a bűnügyi prognóziskészítést és a büntetési rendszer hatékonyságával kapcsolatos vizsgálatokat. Az empirikus vizsgálatok mellett ebben az időszakban jelennek meg

a kortárs magyar kriminológiai gondolkodásra meghatározó befolyást gyakorló elméleti munkák. Az időszak kriminológiai gondolkodásának legfontosabb jellemzői: A ténykutatások megindulása és ezek révén a hazai bűnözés reális bemutatása. Marxista ismeretelméleti alapokon polgári kriminológiai elméletek adaptálása (pl. szubkultúra-elmélet, labeling teória) A bűnelkövetés elemzésében uralkodóvá válik az a felfogás, hogy a bűnös emberi magatartás kialakulását tekintve nem tér el más emberi viselkedésektől. A kortárs magyar szociológiai irodalom eredményeinek felhasználása a kriminológiai kutatásokban. Jogszabályok, amelyeken a kriminológiai kutatás eredményei tetten érhetők: 1975:20. tvr a szabadságvesztésükből szabadult személyek utógondozásáról 1978:IV. tv a Bűntető Törvénykönyvről, - 1979:11. tvr a büntetések és intézkedések végrehajtásáról 4.2 A kriminológiai gondolkodás jellemzői a

szocializmus válsága idején Az 1980-as évek elejétől nyilvánvalóvá vált a szocialista rendszer válsága. A bűnözés nőtt, struktúrája megváltozott, új bűnelkövetési formák jelentek meg. A korszak alapvető eseményei, jellemzői: 1979-ben beindult a "Társadalmi Beilleszkedési Zavarok Komplex Vizsgálata" című kutatási program, amely a válságjelenségek elemzésére irányult. A program keretében a szakemberek átfogóan elemezték a hazai bűnözés jellemzőit és feltárták a kriminalitást előidéző folyamatokat. A program bűnözés okaira vonatkozó megállapítása már nem mentegetődzően ismeri el a kriminalitás és társadalmi viszonyok összefüggését, hanem egyértelműen fogalmaz. Megkezdődött továbbá egy rendszerszemléletű deviancia-megelőzési stratégia kidolgozása. Új elméleti megközelítések kidolgozása és alkalmazása a bűnözés magyarázatára: Gönczöl Katalin kidolgozza a "bűnözés társadalmi

reprodukciójának" elméletét. Ferencz Zoltán kidolgozza a "bűncselekmény-szitáció" fogalmát. A meghatározó kortárs kriminológiai irányzatokról kizárólag szaktudományos értékelést tartalmazó munkák jelennek meg. A bűnözés ezredfordulóig várható alakulásáról Diczig István irányításával prognózis készül. Folytatódnak a ténykutatások. Megindulnak a kriminalitás regionális vizsgálatai. Megindul a fehér foltnak számító területek kutatása: A rejtett (látens) bűnözés vizsgálata Korinek László által (1982). A gondatlan bűnözés átfogó feldolgozás Irk Ferenc által. A viktimológia (áldozattan) ismereteinek összegzése Tóth Tihamér által. A büntető igazságszolgáltatási rendszer kriminológiai kutatása. 1983-ban megalakult a Magyar Kriminológiai Társaság, első elnöke Király Tibor volt. 4. A viktimológia (áldozati tipológiák: Henting, Mendelsohn, Sessar, Fattah; mediációs eljárás;

kárjóvátétel) 1. A viktimológia fogalma és irányzatai A viktimológia tudományos alapjainak megteremtése a II. világháborút követő időszakra tehető Arról azonban vita folyik, hogy kit kell a voktimológia alapítójának tekinteni. Egyesek szerint B Mendelsohn-t, aki 1947-ben egy bukaresti pszichiátriai kongresszuson "A biopszicho-szociológia új távlatai: az áldozattan címmel tartott előadást. Azonban egy évvel később, 1948ban az USA-ban megjelent H von Hentig " A bűnöző és áldozata" című műve Ezért ésszerűnek tűnik az a megközelítés, hogy Mendelsohn és Hentig együttesen érték el a viktimológiai vizsgálatok megindulását. A viktimológia elnevezés F. Werthamtól ered, mivel 1949-ben megjelent könyvében ő hívta fel a figyelmet az áldozattan tudományának szükségességére. A viktimológia az áldozatok tudományos szintű tanulmányozását jelenti Az áldozatok igen eltérő definíciójára is figyelemmel

azonban az alábbi viktimológiai irányzatokat különböztethetjük meg: Az egyik megközelítés szerint a viktimológia a bűncselekmények áldozataival foglalkozik, s az áldozatoknak a bűncselekmény genezisében való szerepét, jogait, valamint azt vizsgálja, hogy milyen gondoskodás illeti meg őket. E tudományos ismeretrendszer a kriminálviktimológia. A viktimológia univerzálisabb felfogása: Képviselői szerint a viktimológiának a társadalom valamennyi áldozataival, az emberi szenvedést okozó összes tényezőkkel foglalkoznia kell, így pl. természeti katasztrófák, munkahelyi és közlekedési balesetek áldozataival éppúgy, mint a bűncselekmények áldozataival. Szerintük a viktimológia a kriminológiától független önálló tudomány. A valamennyi áldozattípusra vonatkozó tudományt a szakirodalom általános viktimológiának nevezte el A két fenti álláspont között áll a harmadik megközelítés, miszerint a kriminálviktimológia és

az általános viktimológia mellett létezik az ún. modern viktimológia, amely a hatalommal való visszaélés és az emberi jogok megsértésének az áldozatait vonja vizsgálódásai körébe. E megközelítés szerint a viktimológia a biztonságos emberi élet, illetve az emberi szenvedés problémájának új és komplex megközelítését jelenti. A Magyarországon képviselt eddigi álláspontok szerint viktimológián a kriminálviktimológiát értjük, és alapvetően a kriminológiához tartozónak tekintjük. A viktimológia kutatási területe sokrétű: a bűnözés, illetve egyes bűncselekmények áldozatszempontú morfológiája; az áldozat viselkedése a bűncselekmény előtt, alatt és után; az áldozat elkövetővel való kapcsolata; az áldozat közreműködése a büntetőeljárásban; az áldozat jogi helyzet, a bűncselekménnyel okozott kár megtérülésének módjai, stb. 2. Áldozati tipológiák Az 1940-50-es években kutatók rámutattak arra, hogy

az áldozat viselkedésével, kialakult szokásaival, gyakran igenlényeges szerepet játszik bizonyos deliktumok, különösen a személy elleni erőszakos bűncselekmények létrejöttében. 2.1 Henting A "Bűnöző és áldozata" című munkájában az áldozatok szerepét és közreműködését vizsgálta a bűncselekmény genezisében. Klasszifikációja egyrészt az áldozatok általános megközelítésű, másrészt pszichológiai vonatkozású osztályozásán alapul, s erre figyelemmel az áldozatok 11 csoportját különböztette meg: a) Fiatal - a gyenge élőlény az állatvilágban és a társadalomban valószínű, hogy valamilyen támadás áldozatává válik. b) Nő - a női nem a gyengeség egyik formája. c) Idős - az öregedő ember sokféle értelemben hátrányos helyzetben van. d) Értelmileg fogyatékos és egyéb mentális zavarban szenvedő - a gyengeelméjűség, elmebetegség, narkomán és alkoholista életforma a potenciális és tényleges

áldozatok nagyobb csoportját jellemzi. e) Bevándorlók, kisebbséghez tartozók - A tapasztalatlan és szegény könnyen bedől. f) Depressziós - a gyenge önvédelmi ösztönnel rendelkezők könnyen viktimizálhatók. g) Kapzsi h) Szemérmetlen - számos esetben a nő viselkedésével aktív szerepet játszik az ún. "elcsábításban" i) Magányos és kiábrándult - a kitörés iránti sóvárgás és amiatt az illúzió miatt, hogy a várva várt esemény bekövetkezik. j) Zsarnok - rendszerint a családi tragédiák hátterében k) Gátolt, mentességet élvező és ellenszegülő -könnyű és biztonságos bűncselekményt elkövetni olyan helyzetben, mely nem engedi meg az áldozatnak, hogy jelentse az esetet. 2.2 Mendelsohn Kísérletet tett az áldozatok bűnös közreműködése mértékének a meghatározására. Viktimológiai osztályozásának az alapja az áldozat és az elkövető közötti bűnösségi kapcsolat. Mendelsohn 6 csoportot munkált ki: a) A

teljesen ártatlan áldozat: ők az ún. ideális áldozatok, elsősorban a gyermekek és azok, akik öntudatlan állapotban vannak a bűncselekmény elkövetésekor. b) Az áldozat kevésbé bűnös, vagy tudatlanságával magyarázható az áldozattá válása: pl. az a nő, aki előidézi az elvetélést, és ennek következtében meghal. c) Az áldozat ugyanolyan bűnös, mint az elkövető, illetve az önkéntes áldozat: pl. az euthanázia esetén d) A áldozat bűnösebb, mint az elkövető: a provokáló és meggondolatlan áldozatok. e) A legbűnösebb, illetve a kizárólagosan bűnös áldozat: ide azok sorolandók, akik félrevezetik az igazságszolgáltatást (pl. paranoiások, szenilisek, gyermekek) 2.3 Sessar 2.4 Fattah 3. A viktimológia speciális területe: a bűncselekménnyel okozott kár 3.1 Fogalmi alapkérdések A viktimológiai szakirodalomban igen nagy figyelmet szentelnek a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésének, ill. megtérülésének: Ennek

lehetséges formái: bűnelkövető általi jóvátétel, az állam általi kártalanítás, az önkéntes áldozatsegítő szervezetek által kínált lehetőségek, a biztosítási alapon történő kártérítés. Az első két forma tárgykörében különböző terminológiák léteznek, illetve azonos fogalmak különböző jelentéssel használatosak. E tárgykör legfontosabb nemzetközi dokumentumai is eltérő fogalmakkal operálnak: "A bűncselekmények és a hatalommal való visszaélés áldozatainak nyújtandó igazságszolgáltatás alapelvei"-ről szóló ENSZ Deklaráció. Az Európa Tanács 1985-ben elfogadott "Az áldozatnak a büntetőjogban és büntetőeljárásban elfoglalt helyzetéről" szóló ajánlás. Ennek módosításával és kiegészítésével megalkották 1993-ban az erőszakos bűncselekmények áldozatainak kártalanításáról szóló európai konvenciót. A fenti fogalmi megközelítések különbsége egyrészt az, hogy ki a

kötelezettje és kedvezményezettje a jóvátételnek, valamint a kártalanításnak, másrészt pedig az, hogy mire terjed ki a jogcímek köre. A magyar szakirodalmi felfogások többsége szerint: jóvátétel: alatt az elkövetők által a bűncselekmény áldozatainak, míg kártalanításon: az állam által a bűncselekmény áldozatainak történő kifizetést, illetve teljesítést értjük. Az állam ilyen irányú felelősségéről nemzetközi szinten általában személy elleni erőszakos bűncselekmények kapcsán a bűnelkövető általi nem teljesítés, vagy a felderítetlen bűnügyek esetén beszélhetünk. 3.2 A bűncselekménnyel okozott kár elkövető általi jóvátétele A hazai büntető igazságszolgáltatásra az elkövető általi jóvátétel korlátozott figyelembe vétele és kikényszerítése jellemző: enyhítő körülménykénti értéskelése és a polgári jogi igény adhéziós eljárás keretében történő érvényesítésének, valamint a

közérdekű munka kiszabásának jogi lehetősége. Nemzetközi megoldások: a) A mediáció: a tettes-áldozat egyezség, azaz a bűncselekmény sértettje és elkövetője között létrejövő önkéntes megállapodás arról, hogy a tettes az okozott kért az áldozatának egy mindkettejük által elfogadott formában és mértékben jóváteszi, és ennek következtében részben vagy egészben mentesül szokásos felelősségre vonás következményei alól. A felek közti egyezkedés általában egy közvetítő segítségével zajlik. A mediáció a jóvátétel egy speciális megvalósítási formájaként értelmezendő, amely a jóvátétel fogalmához képest egy mindenkor szükséges plusz elemet, a felek közti megbékélést, konfliktusfeloldást is magába fogalja, hiszen lényege a felek találkozása és megegyezése. A mediációs programok elsőként a hetvenes években Kanadában majd az Egyesült államokban kezdődtek, mára léteznek mediációs projektek

Nagy-Britannián kívül, Németországban, Ausztriában, Svájcban stb. A mediáció szükségképpeni elemei: a jóvátételi szándék, az érintettek önkéntes vállalkozása, a tettes által elismert bűnösség és az egyezség tartalmának korlátozhatatlansága. A sikeres mediáció jogi következménye többféle lehet: a nyomozás megszűntetése, a vádemelésről való eltekintés vagy az eljárás megszűntetése, végül az ítélkezési szakaszban a próbára bocsátás. A mediáció alkalmazási köre: a kisebb vagy közepes súlyú, vagyon és testi épség elleni bűncselekmények esete s mind a fiatalkorú, mind a felnőtt korú elkövetők esetében lefolytatható. A mediáció tágabb értelmű megközelítését jelenti: amikor az elkövető nem a saját áldozatával, hanem hasonló bűncselekmények sértettjével szembesül. b) A polgári jogi igény érvényesítése a bűntető eljárás során, a hosszú és költséges polgári peres eljárás

elkerülésére (pl. a francia jogban az "action civile", vagy a magyar büntető igazságszolgáltatásában az ügyek összefüggésén alapuló adhéziós a bűntető ügyhöz kapcsolódóan elbírálják a sértett polgári jogi igényét). eljárás c) A kompenzációra kötelezés (compensation order) önálló szankcióként alkalmazható Angliában és Walesben. Büntetőjogi szankcióként az 1972. évi Criminal Justice Act vezette be, s 1982 óta egyedüli, önálló szankció Kiszabható más szankciókkal együtt, például próbára bocsátás mellett. Angliában azonban nincs mód a polgárjogi igény és a bűntető eljárás összekombinálásra. Azonban a kompenzációra kötelezés, mint büntetőjogi szankció nem érinti az áldozatnak azt a jogát, hogy polgári per során érvényesítse kárigényét. Kiegészítő jogkövetkezményként a feltételes elítéléshez kapcsolódó jóvátétel több országban létezik és a jóvátételnek, mint

enyhítő körülménynek a figyelembe vétele kétségtelenül minden országban ismert. A bíróságok a büntetéskiszabás során értékelik, ha az elkövető jóvátette az okozott kárt vagy komolyan törekedett erre. d) A büntetés-végrehajtás keretében is találunk példát jóvátételi modellekre. Így néhány országban a szabadságvesztésre ítélt rabkeresménye terhére letiltás foganatosítható az áldozat érdekében. 3.3 Az Állami kártalanítás 1963-ban először Új-Zélandon, aztán 1964-ben Nagy-Britanniában, majd 1965-től az USA-ban később a legtöbb nyugateurópai országban bevezették. Az általános jellemzőket tekintve közös vonások, a részletekben azonban nagy különbségek figyelhetők meg: A bűncselekmények azon körének a meghatározásában, amelyre az állam általi kártalanítás kiterjed. A sérelem vagy vesztesség mértékének a figyelembe vétele terén. A hatóságokkal való együttműködési kötelezettség kapcsán.

Az áldozat viselkedésének, magatartásának értékelését illetően. 5.) A bűnözés társadalmi reprodukciója Magyarországon a kilencvenes években 1. Anómiás-e a magyar társadalom? Déri Pál szerint korunk bűnözésének, a bűnözés robbanásszerű növekedésének alapvető oka a technológia fejlődéséből származó kényszerhelyzet. Olyan termelési átstrukturálódás következett be, amelynek következtében egy-egy generációnak élete során többször új munkára kell átképeznie magát, és ezek a változások próbára teszik az alkalmazkodó képességét és ezért a deklasszálódás és a bűnözés felé sodródhat. A magyar bűnözés vizsgálata során Andorka Rudolf átfogóbb szociológiai diagnózisából indulunk ki: mely szerint a hazai társadalom széles rétegeiben anómiás jelenségek tapasztalhatók, és ezeknek csak egyik, de nem egyetlen formája a bűnözés. Az anómia egyes nézetek szerint az új körülményekhez való

alkalmazkodás során kialakult értékzavart, míg mások szerint értéknélküliséget fejez ki. Durkheim azt a társadalmat nevezte anómiásnak, amelyben a deviáns viselkedési formák hirtelen bekövetkezett társadalmi változások hatására ugrásszerűen megnövekednek vagy éppen teljesen eltűnnek. Magyarországon mostanában mindkét jelenség tapasztalható, még a deviancia egyik előfordulási formáján bűnözésen belül is. A bűnözés az 1970-es évek óta folyamatosan növekszik. (A 10000 lakosra jutó bűncselekmények száma 1972-ben még 121,1 volt, 1997-ben már 505,6.) E folyamattal egyidejűleg azonban bizonyos bűncselekmény típusok szinte eltűntek a bűnügyi statisztikákból. Ilyen pl a kiskorú veszélyeztetése vagy a tartás elmulasztása Nem valószínű, hogy ezeknek a cselekményeknek a száma ténylegesen csökkent volna, az sem, hogy ezek a cselekmények nem tartottak lépést a bűnözés növekedésével. Inkább arról lehet szó, hogy a

bűncselekmények egy része és bizonyos típusai ismeretlenek maradnak A hatóságok figyelmét teljesen lekötök a súlyosnak ítélt bűncselekmények. A lakosság a nyomozás egyre romló eredményessége miatt csökkentette, vagy bizonyos esetekben elvesztette feljelentési aktivitását. Arra a kérdésre, hogy anómiás-e a magyar társadalom a 90-es években, és ennek tulajdonítható-e a bűnözés emelkedése és szerkezeti átalakulása csak akkor lehet választ adni, ha alaposan áttekintjük a változások társadalmi következményeit, és közülük kiemeljük a bűnözés növekedésében szerepet játszó tényezőket. 2. A 90-es évek hagyományos bűnözésének reális társadalmi összefüggései Statisztikai elemzések szerint a magyar társadalomban, a 90-es években figyelemre méltó intragenerációs mobilitás zajlik. Számottevő - már munkaviszonyban álló - rétegek kényszerülnek pályamódosításra. Az állami alkalmazotti pozícióból sokan

kerülnek egy önállóbb vállalkozói vagy új típusú munkavállalói helyzetbe. Ez a rendszerváltozás, amely mögött természetesen gazdasági szerkezetátalakulás és tulajdonosi átrendeződés zajlik, az emberek elképzeléseit is megváltoztatja az érvényesülésről. 1990 és 1996 között a magyar gazdaság jövedelemtermelő-képessége visszaesett, ennek következtében a lakosság jövedelme is csökkent. Ennek és a tulajdoni viszonyok változásának következtében a foglalkoztatottak száma 18%-kal szintén csökkent, a munkanélküliségi ráta azonban növekedett. Nőttek továbbá a társadalomban a jövedelmi egyenlőtlenségek és az ezekkel kapcsolatos félelmek követték magát a társadalmi jelenséget. Az adatok szerint a társadalom átstrukturálódása viszonylag rövid időszakon belül megtörtént, illetve hasonló sebességgel folyamatosan zajlik. Ezzel párhuzamosan a többség közérzete romlik, anyagi és létbiztonságát érzi

veszélyeztetve Elveszítette a stabilnak vélt perspektívát, és a korábbi beidegződései szerint az államtól, a kormányzattól várja a megoldást a problémáira, így a munkanélküliségre is. Nem bízik az új piaci mechanizmusok automatizmusaiban, a piaci társadalom intézményrendszereinek kiépülésében és védő-óvó segítő funkcióinak kiteljesülésében. 3. A piac formálta ismertté vált bűnözés A piac automatizmusai Magyarországon beindultak, működik az önálló vállalkozás. Ennek szinte negatív tükörképeként átstrukturálódott az ismertté vált bűnözés is, amelyben domináló szerepe lett a vagyon elleni bűncselekményeknek. (Az összes ismertté vált bűncselekmény közel 80%-a vagyon elleni.) a) A Vagyon elleni bűncselekmények egy része olyan üzleti kockázatot jelentő racionális viselkedés, amely a gyors meggazdagodás esélyét mérlegelve alakul ki egy olyan morális közegben, ahol a lebukás veszélye alacsony. b) A

vagyon elleni bűncselekmények másik részét az ún. szükséglet szülte bűnözés alkotja, amelyben az alapvető létfeltételekben veszélyeztetett rétegek találják meg szükségleteik kielégítését. Az ilyen jellegű bűnelkövetés mindenek előtt azokat a rétegeket mobilizálja, amelyeknek hiányos az alkalmazkodáshoz szükséges szellemi és / vagy anyagi tőkéje. Ha kettős a megfosztottság, akkor ez inkább az erőszakos bűnözés felhajtóereje, amely a támadó jellegű, szükségletkielégítő magatartások szaporodását jelenti, szemben a hagyományos konfliktusfeloldó erőszakos bűnelkövetési formákkal. A hazai devianciakutatások azt bizonyították, hogy ebben a földrajzi régióban az ismertté vált deviancia gyakorisága határozott összefüggést mutat a társadalmi, kulturális réteghelyzettel (pl. jövedelem, iskolázottság, lakáshelyzet, egyéni életmód). A társadalmi periférián elhelyezkedők körében a deviáns viselkedések

reprodukciós folyamatai az elmúlt 5-10 évben felgyorsultak és a bővített újratermelés feltételei rögzültek. A deviancia összefonódása a leghagyományosabb bűncselekménytípusok - az erőszakos és a vagyon elleni bűncselekmények - újratermelésének kedvez. a) A 80-as évek óta a társadalmi szegregáció erősödik, a társadalom legalján csökkent a kilépési mobilitás. Az iskolai mobilitás vizsgálata során az derült ki, hogy a hátrányok újratermelődése nagyobb mértékű, mint az előnyöké. A dezintegrációval összefonódó szegregáció az 1980-as évek közepétől új típusú szegénységet jelent. (A létminimum alatt élők aránya 25-30%, és mögötte jelentős átstrukturálódás figyelhető meg.) Ez a folyamat a bűnözést növeli b) Drámai növekedés figyelhető meg a szegénységi küszöb alatt élő gyermekek arányában (42%). Irvin Waller szerint a gyermekek szegénysége a bűnözést teremtő társadalmi faktorok között

kiemelkedő jelentőségű. Az általa végzett nemzetközi összehasonlító kutatás szerint a létminimum alatt élő gyermekkorú lakosság társadalmi jelenléte és a bűnözés szintje között közvetlen összefüggés mutatható ki (pl. USA) c) A bűnözést reprodukáló tényezők között a gyermekkori szegénység együtt jár a fiatalok iskolai nevelésének hiányosságaival. Nemzetközi összehasonlító kutatások tanúsítják, hogy a fiatalok intézményes nevelése a modern civilizációban - egyéb feltételek mellett és hosszabb távon a bűnözés megelőzését szolgálja. (A fiatalok számára kevés hosszabb távú perspektívát ígérő országok közé tartozik Magyarország, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország.) d) A társadalmi kötődések lazulása a politikai rendszerváltás időszakában a hajléktalanság megjelenését eredményezte. (Becslések szerint már 90-ben mintegy 200.000 ember - a népesség 2%-a - élt Magyarországon a

hajléktalanság közvetlen veszélyzónájában. A hajléktalanságot erősítő társadalmi folyamatok: összefüggenek a piaci mechanizmusok felerősödésével vagy legitimációjával (amennyiben ezek felerősítik a munkanélküliséget vagy a munkásszállások megszűntetését). A piaci viszonyok markáns és nyílt lakáspiaci viszonyokat teremtettek, és ezzel közvetlenül motiválták a hatósági kilakoltatásokat, növelték a bérleti díjakat, beszűkítették a szociális célú lakásel látást. A hajléktalanság növeléséhez a büntetőpolitika is hozzájárult a háromszori részleges amnesztiával, vagy a közveszélyes munkakerülés dekriminalizálásával. A hajléktalanságban megnyilvánuló társadalmi kitaszítottság könnyen vezethet a deviáns viselkedési formák kialakulásához, vagy a deviáns életmód rögzüléséhez. A tartósan hajléktalannak már nincs mit veszítetnie, minden bűncselekmény elkövetésével csak nyerhet, akár

rendőrkézre kerül, akár nem. e) Viszonylag új jelenség Magyarországon a munkanélküliség. A centralizált gazdaság időszakában, az általános foglalkoztatás eredményeként ún. belső - gyárkapun belüli - és nem hagyományos munkanélküliség alakult ki A korábbi rezsim az alacsonyan tartott bérek mellett munkakötelezettséget írt elő, amelynek megszegését büntetőjogi szankcióval fenyegette. Ez utóbbi mára megszűnt 1995-ben 10% feletti volt a regisztrált munkanélküliek száma, és ez az arány jelentősen nem változott. A munkanélküliség általában nem vezet automatikusan deviáns viselkedéshez. Akkor fenyeget tömeges dezintegrációval, ha tartós elszakadási folyamatot indít meg, ha tömegében érinti az első munkavállaló fiatalokat, vagy ha a munkanélküliséggel sújtottak jelentős aránya iskolázatlan, szakképzetlen. Tímár János elemzése szerint nálunk a munkanélküliség első hulláma elsősorban abból a gyengébb

teljesítőképességű munkaerőből került ki, melyet a korábbi évtizedek munkaerőhiánya és bérszabályozási mechanizmusa beszívott, majd szelektált és a munkaerőpiacra visszadobott. Ez a reziduális munkanélküliség körébe olyan rétegek tartoznak, mint a cigányok, a betegség, baleset vagy más okból megváltozott, vagyis csökkent munkaképességűek, az alkoholisták, kábítószer élvezők, a szociálisan deviánsok, a szabadságvesztésből szabadulók. E rétegek közös jellemzője az, hogy munkaképességük, munkakészségük, munkakultúrájuk és teljesítményük az átlagosnál gyengébb, továbbá hogy súlyos társadalmi problémáik a munkaerőpiacon kerülnek felszínre. Munkanélküliségük azonban nem oldható meg foglalkoztatáspolitikai eszközökkel Ez a csoport alkotja a tartós munkanélküliek magját. Ebben a csoportban találhatjuk azt a tömeget is, amelyik tartós munkanélküliség esetén a bűnözés potenciális

utánpótlásaként jöhet szóba. (A vádlott vagy elítélt munkanélküliségének ténye a büntető-igazságszolgáltatáson belül is komoly befolyást gyakorol részben a kiszabható büntetőszankciók jellegére, részben pedig a bűnismétlés esélyeire. A munkanélküli elkövetővel szemben nem szívesen szabnak ki a bíróságok más büntetést, mint végrehajtandó szabadságvesztést. Ráadásul szabadulásuk után más választásuk nem igen van, mint az újabb bűncselekmény elkövetése.) 4. A család szerepe a normák reprodukciójában A bűnözés megfékezésére hatni képes intézmények - mint az iskola, a szociálpolitika, a gyermekvédelem intézményei vagy a büntető igazságszolgáltatás - nálunk nem képesek eredeti funkciójuk betöltésére, azaz a kedvezőtlen folyamatok befolyásolására, sőt maguk is szerepet játszanak a bűnözés társadalmi reprodukciójában. A családban, mint a társadalom legtermészetesebb közösségében az

értékek átörökítése, így a negatív értékeké is, lényegesen spontánabb, mint az intézményes szférában. A család elsődlegesen és minden más befolyásnál korábban és intenzívebben formálja a személyiséget és határozza meg a társadalmi érvényesülés lehetőségeit. A családi kisközösség sajátos szociális, kulturális adottságai alakítják ki az életmódot és az ezt motiváló egyéni normákat és szokásokat. Mivel a család gazdasági adottságai nagymértékben meghatározzák tagjaik integrációs esélyeit, a szegénység igencsak behatárolja azokat. A szegénység, a szülők munkanélkülisége megváltoztatja az egész család viszonyát a társadalomhoz, és közvetlen módon hozzájárul a következő generáció devianciájának kialakulásához, pusztán azáltal, hogy a szülők számára elveszett a társadalmi perspektíva. Az ilyen kisközösségben kialakulhat egy olyan fiatal generáció, amely pályája kezdetén nem

potenciális munkaerőként vagy aktuális munkanélküliként, hanem mindjárt bűnelkövetőként jelenik meg. A családi környezet, mint kriminalizáló faktor személyiséget formáló, értékvilágot alakító, érzelmileg erősen színezett normaközvetítő közösség is. A szülők kriminogén hatása akkor erős, ha: közvetlen antiszociális és / vagy kriminális modellül szolgál, a szülő az alapvető ellenőrzést elmulasztja, permanensen komoly konfliktus van a szülő és a gyermek között, de akkor is, ha elhúzódó és mély konfliktus van a szülők egymás közti viszonyában. Kutatások eredményei szerint a túlságosan szigorú nevelés inkább vezet bűnelkövetéshez, ezen belül is az erőszakos bűnös viselkedéshez, mint a szülői felügyelet elmulasztása. Minden kutató egyetért ugyanakkor abban, hogy a családi nevelést nem pótolhatja a legszakszerűbb intézményes nevelés egyik formája sem. A szülői viselkedés az egyik legnehezebben

befolyásolható tényező. Egy társadalomban ez mindig olyan mértékben demokratikus és kulturált, mint a társadalom maga. Nem mondhatunk le azonban ennek lehetőségéről sem A szülői viselkedési modell alakítása során komoly érv lehet az, hogy a rosszul szocializált ember olyan bűncselekményeket is eredményezhet, amelyeknek maguk a családtagok eshetnek áldozatul. Mindezek arról tanúskodnak, hogy a kilencvenes években anómiás állapotban van a magyar társadalom, amit egyebek mellet a bűnözés alakulása és szerkezeti változása is igazol. 6. Devianciák, devianciakontroll, bűnmegelőzési stratégiák 1. Bevezető gondolatok Sokan úgy vélik, hogy az új társadalmi feszültségek oldására bűnmegelőzés lehetőségei körében adódhatnak a megoldások. Minden megelőzés valamilyen veszély elhárítását célozza. a bűnözésből származó bajok, károk elhárítására a hagyományos büntetőpolitikai és büntető igazságszolgáltatási

eszközök azonban nem jelentenek orvoslást. ("A büntetőjog társadalmi funkciója nem a bűnözést termelő társadalmi folyamatok befolyásolása, illetve kiküszöbölése, hanem a hivatalos társadalmi értékek és normák védelme." Szabó András) A hivatalos társadalmi értékek és normák védelme konstruktív módon - és a puszta tiltás vagy a büntetés mellett - csak úgy valósulhat meg, ha külső beavatkozás történik azokba a társadalmi reprodukciós folyamatokba, amelyek a negatív eredményt, adott esetben a bűnözést kiváltják. A legtágabb értelemben vett megelőzés ennek megfelelően olyan intézkedések összessége, amelyek a társadalom kohéziójának növelésére, az egyének és természetes közösségeik társadalmi kötelékeinek megtartására, vagy a lazuló kötelékek erősítésére, azaz a társadalmi integráció biztosítására irányulnak. A bűnözés szociológiai értelemben meglehetősen heterogén társadalmi

jelenség, különböző formáinak közös vonása az, hogy megvalósításukat az adott társadalom az adott viszonyok között büntetőjogi tilalom alá helyezi, és előfordulásuk esetén az elkövetőkkel szemben büntetőjogi szankciókat alkalmaz. A devianciák az átlagostól, az uralkodó normáktól elvárt és még tolerált magatartási formáktól eltérő viselkedések halmazait jelentik. Ez a jelenség értelmezhetetlen társadalmi reakciók nélkül, hiszen a mindenkori megítélés alapján dől el az, hogy milyen viselkedést, milyen körülmények között tűrnek vagy tiltanak. A társadalompolitika legátfogóbb szintjén, a megelőzés, a beavatkozás szempontjából csak azok az ön- vagy közveszélyes viselkedések relevánsak, amelyek az adott társadalmi viszonyok között intézményes reakciókat váltanak ki. Az intézményes túlnyomórészt beavatkozó reakciók - a szaktudományok lehetőségeinek megfelelően lehetnek gyógyító, kezelő, nevelő,

vagy bűntető jellegűek. 2. A devianciák számbavétele A deviáns viselkedési formák előfordulási gyakoriságának megállapítása igen bonyolult feladat. Pusztán a regisztrált adatok alapján nehéz következtetni egy társadalom morális állapotára. (Nélküle pedig koherens bűnmegelőzési program aligha képzelhető el.) Akkor anómiás egy társadalom, ha a közösség már jelentős politikai kérdésnek tekinti az ön- és közveszélyes magatartások okozta fenyegetettséget, és azt észleli, hogy az erre rendelt intézmények nem képesek megfelelő hatékonysággal biztosítani a közbékét és a köznyugalmat. A devianciák számbavételekor a következő tényezőkre is figyelemmel kell lenni: a) Egy átfogó társadalompolitikai reform, bűnmegelőzési stratégia kidolgozásához kevés, ha az egyes nyilvántartott deviáns viselkedési formákat csak külön-külön veszik számba. Az adott deviáns magatartási típus szerkezeti jellemzőinek ismerete

nélkülözhetetlen a jelenség társadalmi megítéléséhez. b) Lehet, hogy nagy a deviáns magatartások száma, de azok többnyire a társadalom viszonylag szűk, zárt rétegében fordulnak elő, és addig, amíg a mértékadó köröket nem veszélyeztetik, nem válnak politikai tényezővé és így nem váltják ki a kontrollmechanizmus intenzívebb működését. c) A társadalom reális devianciája mindig eltér a nyilvántartott, regisztrált jelenségtől. (A látens bűnözést nagymértékben befolyásolja például, hogy a hatóság mennyire készségesen reagál a a feljelentésekre, vagy a sértett mennyire érzi reményteljesnek a tettes felderítését, illetve a bűncselekménnyel okozott kára megtérülését. (Pl öngyilkosság - egyházi elítélés - vagy biztosító nem fizet) Þ Egyes intézményes vagy spontán reakciók káros, sőt sérelmes viselkedések eltitkolására ösztönözhetnek. d) Pusztán anyagi okok is vezethetnek egyes negatív jelenségek

csökkenésére. A nyilvántartott alkoholisták, kábítószerfüggők száma csökken, ha az egészségügyi intézmények fogadóképessége anyagi okok miatt megfogyatkozott. A gondozó hálózat sérülésével csak a legsúlyosabb esetek kerülnek intézményes kezelésre. 3. A modern deviancia- és a bűnözéskontroll elméleti kiindulópontjai A társadalmi kontroll elmélet A modern társadalmak egyéni és kisközösségeket megtartó képességéből indul ki. A társadalom integrációs adottságait a kontrollmechanizmussal azonosítja és abból vezeti le, hogy az az adott körülmények között mennyire képes a normakövetésre ösztönözni. A kontrollelmélet szerint a személyiség nem kiszolgáltatott rabja az őt körülvevő tényezőknek, hanem racionális, döntésképes lény, aki mérlegeli, hogy az éppen felmerült szükségleteik kielégítése vagy konfliktusának feloldása során mit kockáztat, ha a deviáns megoldást választja, azaz kifizetődő-e

számára a normaszegés. Az egyéni kontrollal szemben a társadalmi kontroll a csoportoknak és intézményeknek az a képessége, amelynek kifejtésével a kívánatos normák hatékonnyá, működővé válnak. A társadalmi kontrollelmélet alapján a deviancia által veszélyeztetett személyek diagnosztizálhatók. Felderítésükhöz vizsgálni kell azt, hogy az egyénben a követendő normák milyen mértékben tudatosultak, mennyiben váltak a meggyőződés részévé és milyen mértékben gyakorolják azokat az életvitelben. Önmagában ez a modell azonban viszonylag szegényes magyarázatot ad a deviáns jelenségekre. A társadalomhoz, különösen a kisközösségekhez kötődő szálak erőssége meghatározott történelmi körülmények között ugyanis éppúgy ösztönözhet bűnelkövetésre, mint más körülmények között a kötődés hiánya (pl. lopás - a gazdasági válság idején - a családosok aránya nagyobb volt). Tehát pusztán a kötődés, a

kontroll leírásával nem követhető nyomon a devianciák társadalmi repordukciója "Strain" (feszültség) elmélet ~-tet Durkheim munkássága alapján Merton dolgozta ki a 30-as évek végén. Ez az elmélet differenciáltabb képet fest a deviáns viselkedési formák társadalmi keletkezésének körülményeiről, a deviancia előfordulására vonatkozó egyenlőtlen társadalmi esélyekről, valamint a társadalmi egyenlőtlenségekből származó devianciákról, mint az előző. Ma az esélyegyenlőtlenségekből származó devianciák forrása inkább a relatív, mint az abszolút depriváció. A jobb módú társadalmakban általában nagyobb a társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó bűnözés, mint a szegényebb társadalmakban. Ebben az elméletben a normáknak, különösen azok változásának is meg van a maguk jelentősége, míg a kontrollelmélet az uralkodó normákat állandó tényezőként kezeli. A deviáns szubkultúra modellje Cloward,

Cohen és Ohlin dolgozta ki. Szerintük a deviáns szubkultúra az uralkodótól eltérő, koherens közösségi, főleg kisközösségi kultúra, és amennyiben bűnözésre ösztönző szubkultúra, úgy eszközül szolgál a középosztály uralkodó normái elleni cselekvésre, főleg azok körében, akiknek az érvényesülési lehetősége korlátozott, lehetetlenné, vagy kilátástalanná vált. A szubkultúra keletkezésére nagy esély van a hátrányos helyzetű kisebbségekhez tartozó csoportokban, valamint a generációváltás akadályai esetén a fiatal korosztályokban. A szubkultúrára éppen a tagok közötti erős kötődések a jellemzőek, és ezek a deviáns viselkedési formák táplálói. Konkurens kultúrát jelentenek a normakonform, többségi mintákhoz képest A tanulási elmélet ~, más néven a differenciális asszociáció , az erkölcsi szocializációt tanulási folyamatként fogja fel. A szemtől-szembeni emberi kapcsolatok rendszerében

sajátítja el mindenki azt a morális értékrendszert, amelyet élete során sokféle társadalmi cél elérésében követ. Általában olyan személyeknél merül fel a meg nem engedett, jogellenes megoldás, akinek a környezetében ezek az átlagosnál gyakrabban fordulnak elő. Nem csak a negatív magatartási minta , hanem annak technikája is ugyanilyen módon sajátítható el. A chicagói kriminológiai iskola - a fizikai környezet bűnt keltő hatása A negyvenes években Shaw és McKay már a közvetlen fizikai környezet devianciát, bűnt keltő hatásával foglalkoztak. Szerintük a nagyvárosok elhanyagolt körzeteiben, a rossz fizikai állapotban levő lakótömbökben azért magasabb a bűnözés aránya, mint a város más részeiben, mert ide telepszik le az a hátrányos helyzetű, dezorganizációra hajlamos, nehezen integrálódó lakosság - főleg az új bevándorlók - akik képtelenek megteremteni saját közösségük önszabályozó mechanizmusait. Ez az

elmélet felhívja a figyelmet a fizikai környezet fontosságára, és kiindulásul szolgál a deviancia területi elemzéséhez, a zónákra bontott analízishez. A kriminológia új irányzata: az ún. environmental (környezeti szemlélet) A legutóbbi évtizedek vizsgálatai arra hívják fel a figyelmet, hogy az átlagon felüli devianciát eredményező fizikai környezet tehát az elkövetők lakhelye - a technika, különösen a tömegközlekedés fejlődésével egyre kevésbé esik egybe a bűnelkövetés színhelyével. Az elkövetők általában a vagyon elleni bűncselekmények elkövetéséhez sem keresnek azonban teljesen ismeretlen területet, hanem olyan helyeket választanak, amelyeket életformájuk részeként ismernek (pl. munkahelyüket, szokásos szórakozóhelyüket). A tett megvalósítására azonban akkor kerül csak sor, ha az adott időpontban a kontroll alacsony szinten működik, és a kívánt anyagi javak viszonylag könnyen elérhetőek. A legutóbbi

kutatási eredmények is azt igazolják, hogy a vagyon elleni bűncselekményeknek "utánajár" az elkövető, az erőszakos, különösen a konfliktusból fakadó erőszakos bűncselekményeket, így az erőszakos nemi közösülést is, inkább lakhelye közelében, annak szomszédságában valósítja meg. 3. A bűnmegelőzés modellje A bűnmegelőzés modelljét a cselekvési lehetőség és annak címzettjei szempontjából három szinten lehet megközelíteni: az elkövetői szint, a sértetti szint és a bűncselekményeket lehetővé tevő alakalom szintje. A veszélyeztetettség fokozatai szempontjából mindhárom szinten újabb három szint határolható el egymástól. Így beszélhetünk: elsődleges, másodlagos és harmadlagos megelőzési modellekről. a) Az elsődleges megelőzés: körébe tartoznak mindazok a cselekvési módok, amelyek a lakosság biztonságérzetét erősítik, társadalmi integrációs esélyeit javítják, a devianciák társadalmi

reprodukcióját fékezik. Ezen a szinten alig lehet különbséget tenni a devianciák formái, fokozatai között. Nem feltétlenül különül el az elkövetővé vagy sértetté válás megelőzési módja sem. Korai stádiumban történő beavatkozásról van tehát szó A társadalompolitikában itt kerülnek mozgósításra a politikai és intézményi megoldások (gyermek- és ifjúságvédelmi politika; támogató programok tartós munkanélküliek számára, családsegítő szolgálatok, hajléktalanok szállásigényének kielégítése, stb.) Az egyedi jelenség szintjén olyan jelzésekre történik reakció, amelyek negatív viselkedési tendenciákra vagy sérülékenységre, veszélyeztetettségre utalnak. Az elsődleges megelőzés során a beavatkozás lehetősége - az állampolgári szabadságjogok veszélyeztetésére és a beavatkozás esetleges stigmatizáló hatására tekintettel - csak nagyon korlátozott lehet, ezért csupán segítő jellegű szolgáltatás

képzelhető el. b) A másodlagos megelőzés szintjén: már jobban elkülönül egymástól az elkövetővel és a sértettel kapcsolatos stratégia, de a határok nem merevek. Gyakran előfordul ugyanis, hogy ugyanaz a személy egyik alakalommal elkövetőként, máskor pedig sértettként kerül be a bűnügyi nyilvántartásba. Ez különösen a hagyományos vagyon elleni és erőszakos bűncselekményeknél gyakori. Azokról az intézményes reakciókról van itt szó, amelyeket általában a már veszélyzónákban lévőkkel vagy enyhébb devianciákat tartósan megvalósítókkal szemben rendszeresítenek. Ilyen veszélyzónákba tartozik például a kábítószerfüggő, az alkoholista, a bűnöző családban nevelkedő stb. Hasonló megítélés alá esnek a bűncselekményt el nem követett notórius szabálysértők, akiknek életmódjában rögzül például a közlekedési szabályok megsértésének szabálya. A másodlagos megelőzésre akkor kerülhet sor, ha

alapos a gyanú annak feltételezésére, hogy kedvező alakalom esetén a bűncselekmény bekövetkezik. Bár a veszély konkrétabb, mint az elsődleges megelőzés esetében, a bűnmegelőzés címen alkalmazható intézkedések általában mégsem lehetnek bűntető jellegű kényszerintézkedések. A kiváltó okok hatásának csökkentésére irányuló megoldások azonban határozottak, célirányosak és esetenként a kényszer elemeit is tartalmazhatják. A potenciális áldozatok körének kijelölése a másodlagos megelőzés szintjén már társadalmi tapasztalatokon alapul. Így pl fokozott figyelmet kell fordítani egyes "veszélyes tevékenységet" folytató cégek dolgozóira, így a banktisztviselőkre, rendőrökre, kereskedőkre, postásokra stb., valamint a fizikai adottságaiknál fogva gyakrabban számba jöhető csoportokra, pl nők, gyerekek, idősek stb. A bűnalkalmak csökkentése terén a másodlagos bűnmegelőzés modelljébe a veszélyzónákra

bontott terület konkrét bűnmegelőzési taktikája tartozik. Az adott országon, régión, városon belül ott van szükség másodlagos bűnmegelőzési intézkedésekre, ahol a "fertőzöttség" - általában vagy bizonyos bűncselekmény szempontjából - az országos átlagot meghaladta. A megcélzott terület konkrét bűnözési térképének elkészítése után, annak felhasználásával, olyan intézkedési tervek kialakítására és alkalmazására kerül sor, amely ott és akkor alkalmas a bűnelkövetés akadályozására (pl. fokozott járőrözés, figyelőszolgálat szervezése gépkocsi lopás ellen, házmester intézményének visszaállítása betörések ellen, kalauzok zsebtolvajok ellen, közvilágítás javítása, stb.) A bűnalkalmak csökkentésére tett intézkedések tehát a másodlagos megelőzés szintjén nem jelentenek mást, mint a bűnözés közvetlen és konkrét kihívásaira adott konkrét válaszokat. c) A harmadlagos megelőzés a

már megtörtént bűncselekményekre való intézményes reakciókat tartalmazza az elkövetőkre és sértettekre vonatkozóan, a bűnalkalmak szempontjából pedig a legveszélyesebbnek minősített "hot spot" zónákban a válságot közvetlenül elhárító mechanizmusokat. A harmadlagos megelőzés lehetőségei - köztük különösen az elkövetőkre és sértettekre irányuló intézményes reakciók - a bűntető igazságszolgáltatás hagyományos tartományaiban foglalnak helyet. Felmerül azonban a kérdés, hogy a bűntető igazságszolgáltatás elhelyezhető-e a megelőzés komplex rendszerében? Szabó András szerint a büntetőjog a bűnözés elnyomásának, repressziójának eszköze. A normák érvényességének megtorlás útján való fenntartására szükség van. A büntető igazságszolgáltatási rendszer - írja Farkas Ákos - puszta létével, de nem többel tölti be funkcióját. Megteremti a valószínűségét annak, hogy a bűncselekmény

elkövetését felelősségre vonás követi, illetve, hogy a tevékenysége során felmutatja és ezáltal erősíti a társadalom által preferált értékeket. E cél elérése érdekében a nyomozati szervek munkájában növelni kell a felderítés valószínűségét, a bűntető felelősségre vonásnak belátható időn belül követnie kell a nyomozás megindítását, továbbá a bűnösséget megállapító ítéletben kiszabott szankcióknak törvényes, igazságos, reálisan végrehajtható joghátrányt kell tartalmaznia. A bűntető igazságszolgáltatás e szűkített funkciója is tartalmazza a bűnmegelőzés lehetőségét. A normák érvényességének eredményes fenntartása vagy erősítése önmagában megelőző hatást vált ki. Egy ilyen bűntető politikával rendelkező országban ugyanis kockázatosabb és megfontolandóbb a bűncselekmények elkövetése. Harmadlagos bűnmegelőzési program kialakítására a bűnalkalmak csökkentése szempontjából

csak válságossá nyilvánított övezetekben vagy rendkívüli állapotban kerül sor. A súlyos bűncselekmény terjedése, társadalmi zavargások, természeti katasztrófák nyomán kialakult teljes dezorganizáció fokozott közrendi és közbiztonsági intézkedéseket tehet szükségessé. Emellett azonban szükség van olyan bűnmegelőzési program kialakítására, amely a helyzet konszolidálását kényszerítő eszközök igénybevétele nélkül képes elősegíteni. A komplex bűnmegelőzés szerveződése Az Európa Tanács miniszteri bizottságának a bűnmegelőzés szervezetésről 1988-ban elfogadott ajánlása leszögezi, hogy a tagországok kormányainak állandó feladata a bűnözés kontrolljának megteremtése és ennek érdekében meghatározott szervezetek felállítása. E nemzetközi dokumentum mindenek előtt azért jelentős, mert állami feladatnak tekinti a bűnmegelőzés szervezeti feltételeinek megteremtését. Az intézményrendszer

létrehozásának céljai között említi a bűnözésre ható társadalmi tényezők kedvező irányú befolyásolását, a bűnalkalmak csökkentését és a bűnfelderítési esélyek növelését. Magyarországon a kormány kezdeményezésére 1995 nyarán alakult meg a Tárcaközi Koordinációs Bűnmegelőzési Tanács. Egy ország bűnmegelőzési programjának kialakítása során sarkalatos kérdés a helyi és központi szervek közötti helyes munkamegosztás. Ugyanis a helyi önkormányzatok szintjén alakulhat ki az a védekező mechanizmus, amely az állampolgár és az üzleti élet számára átlátható megoldásokat tartalmaz és ezekre mozgósítani is képes. Felmerül ugyanakkor a társadalmi kontroll privatizációjának kérdése is. Többen félnek attól, hogy a bűnözés társadalmi ellenőrzése kicsúszik az állam kezéből, és a veszélyeztetett állampolgárok maguk veszik kezükbe sorsuk irányítását. A gazdagabb és a hatalomhoz közelebb álló

réteg az állam által nyújtott biztonságnál lényegesen nagyobbat lesz képes megvásárolni a maga számára. A társadalmi egyenlőtlenségek új megjelenési formájaként a veszélyes bűncselekmények áldozatai ezért egyre inkább a lakosság elesettebb rétegeiből kerülnek ki. 7. A vagyon elleni bűnözés kriminológiai problémái 1. A vagyon elleni bűncselekmények kriminológiai fogalma ~ a szakirodalomban többé-kevésbé átfogja azokat a bűncselekményeket, amelyeket az adott ország hatályos büntetőjoga ilyen bűncselekményeknek nyilvánít. Magyarországon a Btk. XVIII fejezetében szabályozott vagyon elleni bűncselekmények közül erőszakos bűncselekménynek tekintjük a rablást, a kifosztást, a zsarolást. A német kriminológiai szakirodalomban is hasonló felfogással találkozunk. Az angol nyelvterülethez tartozó országok esetében egészen más koncepcióval találkozunk, ahol egyébként amerikai befolyás érvényesül. A

kriminológia monográfiák, tanulmányok a bűnözés formáinál nem szólnak a vagyon elleni bűnözésről, legfeljebb a kriminalitás morfológiai áttekintésénél veszik figyelembe ezt a kategóiát. Az elmúlt négy évtizedben megjelent munkák többsége Clinard amerikai szociológus tipológiájából indul ki, amelynek egyik alapgondolata szerint a bűnözést mint az emberi viselkedés egy sajátos karrierjét kell értelmezni. Az angol Meier által szerkesztett könyv is a vagyon elleni bűnözés köréből önálló típusként csak az alkalmi vagyon elleni bűncselekmények és a profi lopások kategóriáját tárgyalja, illetve egyes típusokról szót ejt a fehérgalléros és a szervezett bűnözés kapcsán is: A könyvben Hepburn az alkalmi vagyon elleni bűncselekmények sajátosságának nem az elkövetés gyakoriságát tartja, hanem a cselekmény szituációhoz kötött voltát. (Ide tartoznak a lopás, a sikkasztás bizonyos esetei és a csekkhamisítás.)

Inciardi a profi lopás tettesét a bűnözőkultúra reprezentáns képviselőjének tartja. Az ilyen csoportokat sajátos zsargon, kódok használata, speciális csoportszerkezet (hálózat), sajátos elkövetési módok jellemzik. 2. A vagyon elleni bűncselekmények büntetőjogi szabályozása A kontinentális jogrendszerhez tartozó országok büntetőjogi szabályozása az elmúlt évtizedekben nem nagyon változott, legfeljebb új tényállásokkal bővült. Magyarországon a rendszerváltást követően felgyorsuló büntetőjogi reformok lényegesen átalakították a büntetőjog szerkezetét. 1988 január 1 és 1995 augusztus 1 között 21 törvény módosította a Btk-t A vagyon elleni bűncselekményeket az 1993. évi XVII törvény érintette, amely számos tényállást módosított és új tényállásként szabályozta a szerzői és szomszédos jogok megsértése bűncselekményétAz 1994. évi IX törvény újraszabályozta a hűtlen kezelés tényállását,

miután a régebbi formát egy AB határozat megszűntette. Szólni kell a szabálysértés intézményéről is, amely 1950-ben alakult ki azáltal, hogy az akkori jogalkotás megszűntette a korábbi trichotomikus büntetőjogi felosztást (bűntett, vétség, kihágás). A volt kihágások egy részével azonban nem tudott mit kezdeni, így jöttek létre az ún. kétarcú cselekmények, amelyeknek van büntetőjogi és szabálysértési formájuk is. A hasonló vagyon elleni cselekményeknél az elhatárolás értékhatár segítségével történik (jelenleg ez a szándékos cselekményeknél 5000,- Ft, a gondatlan cselekményeknél 10.000,Ft) Régi probléma a vagyon elleni és a gazdasági bűncselekmények elhatárolása is. Az ötvenes években a két csoport szabályozása lényegében összemosódott. A 70-80-as évek büntetőjog-tudományi szakirodalma kidolgozta azt a jogdogmatikai megoldást, amely két elhatárolási szempontot vesz figyelembe: Az egyik, hogy az adott

cselekményt a gazdálkodáskörébe tartozó magatartásnak tartjuk-e, vagy sem. Másrészt, ha egy bűncselekmény több társadalmi viszonyt sért, például gazdasági és vagyoni hátrányt is okoz, akkor azt kell vizsgálni, hogy ezek közül melyik a jelentősebb és a tipikusabb. 3. A vagyon elleni bűnözés morfológiai sajátosságai 3.1 Nemzetközi kitekintés A szakirodalom szerint a vagyon elleni bűnözés adja a világ legtöbb országában a bűnözés nagyobb hányadát. (Ausztriában 70-75%-át, Angliában 93-94%-át, az USA-ban 85-87%-át, a volt szocialista országokban ez az arány alacsonyabb, 50% körüli volt.) A fejlett európai országokban, az 50-70-es években a bűnözés és ezzel együtt a vagyon elleni bűnözés rohamosan emelkedett. AZ ENSZ egy 1977-es kiadványa szerint a fejlett országokban a vagyon elleni bűnözés aránya átlagosan 82%. Egy 1985-ös kiadvány az 1975-1980 közötti időszak legerőteljesebben növekvő bűncselekményei

között említi a csalást, sikkasztást (40%) és a lopást (22%). A volt szocialista országokban a helyzet másképp alakult: a bűnözés: a 80-as évek közepéig stagnált, majd 19891991 között robbant. A 80-as évek végéig a vagyon elleni bűncselekmények aránya 50-55% volt, majd a robbanást követően 70% fölé emelkedett. A vagyon elleni bűncselekmények felderítési aránya a világ legtöbb országában alacsony mértékű és általában a bűnözést növekedésével szemben csökkenő trendet mutat. 3.2 A vagyon elleni bűnözés morfológiai sajátosságai Magyarországon A II. világháborút követően hazánkban növekvő bűnözési hullám bontakozott ki, amely 1952 végéig tartott 19531956 között csökkenő trend figyelhető meg az igazságügyi statisztika adatai szerint Az 50-es évek elején a vagyon elleni bűncselekmények aránya 30-40%, az 50-es évek végén már 50% volt, majd a 60-as évek elején 60% fölé emelkedett. A vagyon elleni

bűnözés alakulásának, társadalmi jelentőségének egyik fontos minőségi jelzője az általa okozott kár nagysága, amelynek összege Magyarországon 13 év alatt (1985-1997) 55-szörösére nőtt. Az adatok szerint a vagyon elleni bűncselekmények elkövetői között magasabb, sőt e bűnözési formánál a legmagasabb a bűnismétlők és visszaesők aránya, mint az összes bűnelkövető esetében. 4. A vagyon elleni bűnözés néhány viktimológiai jellemzője A viktimológiai kutatások fő terepe az erőszakos bűnözés, mivel ezeknél a bűncselekményeknél szinte mindig létrejön a közvetlen tettes-áldozat kapcsolat. A vagyon elleni bűncselekményeknél ez ritkábban alakul ki (pl csalásoknál, a lopás néhány típusánál). E bűnözéséi forma esetében általában az képezi vizsgálat tárgyát, hogy a sértett miként teremt olyan szituációt, amely elősegíti, olykor ösztönzi a tettes magatartását. E bűnözési formánál is

érvényesülnek olyan általános összefüggések, mint az elkövetés helyének, településtípusának viktimizációs szerepe (pl. nagyvárosok) Magyarországi vizsgálatok szerint pl a betöréses lopások több mint fele külterületen, vagy gyér forgalommal rendelkező területen történt, a cselekmények 3/4-ét éjjel követték el, az objektum védettségének valamilyen formájával csupán azt esetek 40%-ában találkozunk. Az áldozat életstílusa is kedvezhet a bűncselekmény elkövetésének. A vizsgálat szerint az elkövetést lényegesen befolyásolja a sértetti magatartás, hiszen a kínálkozó alkalmat gyakran éppen a sértett óvatlansága, felelőtlensége teremti meg. A csalások kapcsán a bűncselekmény módszerének megválasztásában jelentős szerepet játszanak a sértettek személyiségében rejlő szubjektív körülmények is, a tettesek gyakran az emberek jóhiszeműségét vagy együttérzését használják ki. 5. A vagyon elleni

bűncselekményekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat A fejlett európai országokban a60-as évektől kibontakozó folyamat, amelyet a büntetéskiszabás humanizálódásának is neveznek, azt eredményezte, hogy napjainkban a szabadságvesztés-büntetések aránya 1520%-ra, a végrehajtható szabadságvesztéseké pedig 5-10%-ra csökkent. Magyarországon a 70-es években e szankció aránya meghaladta az 505-ot, majd 1985-től csökkenni kezdett, aminek eredményeként 1994-ben az összes felnőtt korú elítéltnél kiszabott szabadságvesztés-büntetések aránya hazánkban is 30%-ra csökkent. 6. a Vagyon elleni bűncselekmények okai A bűnözés vizsgálatakor két elvből kell kiindulni: A bűnözés összefüggéseit egy aspektusból, egy dimenzió mentén nem lehet vizsgálni. A bűnözés korszakonként és országonként számos tényező függvényében változik. 6.1 A vagyon elleni bűnözés növekedése, mint a rendszerváltás terméke a) Hazánkban a vagyon

elleni bűnözés jelentős részben szükséglet szülte (megélhetési) bűnözés. Tehát társadalminkban kitermelődnek olyan rossz körülmények között (objektív szegénység, abszolút depriváció) élő csoportok, amelyek szükségleteiket bűncselekmények elkövetésével elégítik ki. A jelenségre statisztikai adatok, kutatások is utalnak. Az 1994-es kriminálstatisztika adatai szerint az elkövetők 33%-a fogalalkozás nélküli, 10%-a munkanélküli segélyben részesül, azaz az összes elkövető 43%-ának nincs munkája. Ez az arány a vagyon elleni bűncselekmények elkövetőinél közel 60% volt. A munkanélküliség és az objektív szegénység tehát a vagyon elleni bűnözés egyik jelentős oka. A II világháború után a fejlett országok nagyrészt felszámolták az objektív szegénységet, mégis válságok, recessziók továbbra is előfordultak és a vagyon elleni bűnözés ezen időszakokban növekedett. b) A vagyon elleni bűnözés egy része

azonban már nem szükséglet szülte bűnözés, nem magyarázható csak az objektív szegénységgel. A 70-es években kialakult egy új irányzat, amelyet a jóléti bűnözés modern elméletének neveztek. Legnagyobb hatást gyakorló képviselője Brenner, aki 1976-ban fogalmazta meg alaptételét: a szociális egyenlőtlenséggel magyarázható alapvetően a vagyon elleni bűnözés növekedése. A munkanélküliség, az egyéb egyenlőtlenségek, mint az egyes csoportok többihez képest alacsonyabb jövedelme a relatív szegénység, a hátrányos helyzet erős átéléséhez vezet és ebből ered a bűnelkövetés. Német követője, Heiland szerint a modern társadalmak a növekvő vagyon elleni bűnözést eddig alapvetően két elmélettel magyarázták: A szociogazdasági elmélet szerint a nyugati ipari társadalmakban az élethelyzetek változásai, a gazdasági fejlődés eltérő intenzitású hatásai következtében egyes társadalmi csoportok (nők, idős

munkavállalók, munkanélküliek, stb.) hátrányos helyzetbe kerülnek A hátrányos helyzet észlelése egy részüknél olyan irányba hat, hogy bűnös magatartással igyekeznek levezetni a rájuk nehezedő strukturális feszültségeket. A jóléti bűnözés elmélete szerint a jólét növeli a jövedelmeket, az árukínálatot, de a szükségletek gyorsabban nőnek a reális lehetőségeknél. E feszültségek feloldása érdekében követnek el bűncselekményeket Heiland a két elméletből egy integrált harmadikat alkotott és arra az eredményre jutott, hogy a hátrányos helyzetű csoportok esetében az elosztási pozíciók romlanak, ami azt jelenti, hogy miközben javul az életszínvonaluk, jövedelmük, a többi társadalmi csoporthoz képest kisebb mértékben részesednek az általános növekedés javaiból, előnyeiből, amelyet pszichésen mélyen átélnek. Ez a magyarázata annak, hogy az egyenlőtlenségek növekedése, illetve az életkörülmények

javulása egymástól függetlenül a vagyon elleni kriminalitás növekedését eredményezi. 6.2 A vagyon elleni bűnözés, mint a bűnözés újratermelődött, szubkulturális formája Az újratermelődési folyamatot kettős értelemben vizsgáljuk: bizonyos emberei magatartások az ember életében történő reprodukciója, azaz a visszaesők problémája; az a folyamat, amelyben a vagyon elleni bűnözés a szocializációs folyamat. értékek szokások átadása segítségével vagy bizonyos objektív körülmények reprodukciója révén nemzedékek között átöröklődik. Az újratermelő folyamat jelentőségét bizonyítja, hogy a visszaesés mértéke a vagyon elleni bűncselekmények elkövetőinél a legmagasabb. Ebben szerepet játszhat az is, hogy itt a legmagasabb a látencia, a legalacsonyabb a felderítési mutató, s így a legkisebb a lebukásrizikója. A vagyon elleni bűnözés másrészről részben át is öröklődik, amit alapvetően két dolog

magyaráz: Az ezen bűnözési formában szerepet játszó társadalmi-gazdasági körülmények újratermelődnek. Másrészt a szociális átörökítési folyamatban szerepet játszik a szubkultúra jelensége. 6.3 A vagyon elleni bűnözés is a fejlődés, demokrácia ára A jogállam, mivel tiszteletben kell tartania az emberi jogokat, általában nem tudja a felderítés magas szintjét produkálni és ez ösztönzőleg hat a bűnözésre. Ezen túl ide sorolhatók a jóléti bűnözés elméleti tételei is 6.4 Egyéb pl nagyméretű migráció 7. A vagyon elleni bűnözés megelőzésének néhány problémája A konkrét bűnözés-specifikus megelőzési szint: A fejlett országokban az ún. rehabilitációs ideológia csődje után pragmatikus elképzelések kerültek előtérbe, így a szituatív bűnmegelőzés koncepciója, vagy a bűnözéssel okozott költségek csökkentése és a költségek megosztása elképzelése az elkövető, az áldozat és a társadalom

között. a) A kriminálpolitika területén: differenciált igazságszolgáltatás szükséges, amely egyrészt szigorúan bünteti a bűnelkövetők bizonyos típusait (pl. többszörös visszaesők, szervezett bűnözök), másrészt már elkövetői kategóriáknál (pl. fiatalkorúak, alkalmi elkövetők) kerüli a szankciók kirekesztő, stigmatizációs hatásait, dekriminalizál, csökkenti a szabadságvesztések számát, olyan módszereket alkalmaz, mint a mediáció intézménye, azaz humánusan reagál. b) A kriminálpolitikán kívül: három területen érhetők el komolyabb eredmények: A magyar lakosság sem pszichésen, sem technikailag nem készült fel ilyen volumenű bűnözésre és általában arra, hogy a bűnözéssel együtt kell élni. A propagandaeszközök segítségével rá kell döbbenteni az embereket arra, hogy a bűnözés reális veszély, tegyenek meg mindent megelőzése érdekében. A hatékony bűnmegelőzés csak társadalmi szinten lehetséges.

A társadalom önszerveződés útján létrejövő önvédelmi tevékenységét az államnak támogatnia kell (pl. Egyesült Királyság - Neighbourhood Watch; Magyarország: 1991. nov 30-án megalakult az Országos Polgárőr Szövetség) Bizonyos gazdasági vállalkozási formák közvetett vagy közvetlen bevonása a bűnözés elleni harcba. pl a biztosítási rendszer olyan korszerűsítése, amely jobban ösztönzi a biztosítottakat a vagyon elleni bűncselekményekkel szembeni fokozottabb védekezésre, de ilyen lehet a személy- és vagyonvédelmi vállalkozói tevékenység bővítése is. 8. A korrupció Gazdasági és környezeti bűnözés I. A korrupció 1. A korrupció fogalma 1.1 Az általános szint A társadalmi szintű korrupció alapvető jellemzője tehát, hogy a társadalmi lét fejlődésének megfelelő, a mindenkori gazdasági-társadalmi rendben a domináns elosztási rendet módosító kísérőjelenség, újraelosztási forma, másodlagos elosztási

szisztéma. Ebbéli minőségében az elosztás mindenkori írott vagy íratlan szabályait sérti, azok érvényre jutását akadályozza: vagy az elosztásra kerülő javak; vagy azok mértéke; vagy az elosztás módja; vagy pedig a kedvezményezettek köre tekintetében. A korrupció másik fontos ismérve az, hogy nem csak a megtermelt javak, valamint a jövedelmek járulékos elosztási rendszere, hanem a társadalom egyéb, nem anyagi viszonyaiban is elosztási-újraelosztási rendszerként hat közre. Nem csak és kizárólag gazdasági jelenség tehát, bár döntően a gazdasági viszonyokban realizálódik, de nem hagyja érintetlenül a nem gazdasági, egyéb társadalmi viszonyok széles körét sem. Gyakorta a tömegjelenségi szinten legveszélyesebb formái a kettő kombinációjában valósulnak meg, anyagi és nem anyagi viszonyok együttes, vagy egymást átfedő befolyásolásában. 1.2 Az egyedi szint A korrupciós alaphelyzet (séma) legfontosabb jellemzői a

következők: a) Megvalósulása minden esetben legalább két személy - az aktív, azaz az előnyt ígérő vagy nyújtó, illetve a passzív, azaz az előnyt vagy annak ígértét elfogadó, s ennek fejében valamilyen többlet tevékenységet kifejtő személy - céltudatos részvételét feltételezi. Az egyedi szintű korrupció tehát nem más, mint egy interperszonális viszony b) A résztvevő felek között az adott ügy vonatkozásában hatalmi erőeltolódás, erőkülönbség van: viszonyukra eredetileg az alá-fölérendeltség a jellemző, amelyben a hierarchia magasabb fokán a döntési jogosultsággal rendelkező passzív fél áll. A passzív fél döntési jogosultsága és annak terjedelme határozza meg a kapcsolat létrejöttét és tartalmát. c) Az interperszonális kapcsolat létrejötte mögött minden esetben a két fél egymástól eltérő, de kielégítésmódját tekintve párhuzamos tendenciájú szükséglete áll, amelynek kielégítésére a

korrupción kívül nincs más lehetőség. d) A kettős szükséglet-kielégítést egyfelől a döntési jogosultság az aktív fél részére kedvező felhasználása, másfelől pedig az ennek ellenértékét képező, az aktív fél által szolgáltatott anyagi vagy nem anyagi előny együttesen eredményezi. e) A szükségletek kielégítése a felek hathatós együttműködését feltételezi, amelyet egyezményes és kölcsönösen betartandó szabályok határoznak meg. E szabályok betartása részben mindkettőjük számára a lehető legnagyobb haszon elérését célozzák, részben pedig a leleplezés elkerülését szolgálják. f) Az egyedi korrupciónak mindkét fél számára eredményes megvalósulását fokozza, hogy ellentevékenység kifejtésére képes, meggátló, leleplező, közvetlen sértett nincs. g) A szolgáltatás és ellenszolgáltatás teljesülése és a konspiratív szabályok betartása megteremti az alapját a kapcsolat térés időbeli

szélesítésének, újabb szereplők bevonásának. 1.3 A különös szint A tömegjelenségi és az individuális szintű korrupciós jelenségek közti átmenet, de egyben különálló, speciális ismérveket mutató jelenség. A specifikum az alanyok körére vezethető vissza: arra a tényre, hogy a legtöbb társadalomban adódnak olyan rétegek és csoportok, amelyek sajátos életvitelükből fakadóan a korrupciónak is sajátos formáit valósítják meg. Ezek a csoportok alapvetően homogének, a csoporthoz tartozók életmódja, szokás-, hagyomány- és értékrendje, a csoporton belül elfogadott magatartási szabályok nagyjából azonosak. A különös korrupciós jelenségekhez ma is számtalan megnyilvánulási forma sorolható: így e körbe tartozónak ítélik a bírák, a rendőrök, a büntetés-végrehajtásban dolgozók, politikus vagy sportolók korrupcióját. 2. Fejlődéstörvények A korrupció, bár a társadalmi-gazdasági struktúra által

meghatározott, viszonylagos önállósággal, önmozgással, immanens fejlődési törvényszerűségekkel rendelkezik. Ezek megnyilvánulási formái a következők: a) A láncreakciószerű terjedés: az egyedi korrupció klasszikus alaphelyzetét megvalósító passzív fél robbanásszerűen vonzza magához az aktív felek sokaságát, akik azután további passzív feleket aktivizálnak és kötnek magukhoz a további korrupciós interakciók megvalósítása érdekében. b) A láncreakciószerű tovaterjedés biztosítja a korrupció gyors és bővített újratermelődését, amely egyben az erős reprodukciós készség biztosítéka. Az újabb korrupció általában még az eredetinél is erőteljesebb és izmosabb - azaz veszélyesebb. c) A korrupció hihetetlen alkalmazkodási készsége mindezt elősegíti. A korrupció rendkívül érzékenyen jelzi és reagál a változásokra. d) A nagyfokú látencia a felek közti érdekegység, szoros együttműködés, a

konspiráció, a titkosságra törekvés, a teljes diszkréció és a lehetséges bizonyítékok elkerülése miatt. 3. A korrupciós bűnözés és főbb morfológiai jellemzői A korrupciót a jogfejlősé már igen korai szakaszától az egyes államok büntetőjogi jelenségnek nyilvánítják, és így időről-időre szankcionálják is egy-egy meghatározott részét, de sohasem a teljességét: az egészből a mindenkori jogalkotás kiemelt egy-egy szegmenset és azt a büntetőjog eszközével üldözni rendeli. Az európai jogfejlődésre általában véve az jellemző, hogy legelőször a bírák megvesztegetését, illetve megvesztegethetőségét szankcionálták. A feudális abszolutizmus idején - az állami feladatok egyre bonyolultabbá válásával nagy tömegű, ún "szürke eminenciás" áramlott a közhivatalokba, így szükségessé vált a közigazgatási eljárás tisztaságának büntetőjogi védelme. A kialakuló kapitalizmus korára a

vesztegetés pönalizálása már az egész végrehajtó hatalomra kiterjedt. Magyarországon az utóbbi 150 évben a korrupciós bűnözést szabályozó törvényi rendelkezések alakulásában a következő lényeges tendenciák állapíthatók meg: Alapvető és meghatározó fejlődési irányvonal a védett jogi tárgy fogalmi-tartalmi körének folyamatos bővülése. Tágult a passzív alanyok köre is. Ez azért lényeges tendencia, mert a nagyobb társadalmi veszélyt - a döntési jogkörrel való deviáns manipulációt - mindenkor a passzív fél cselekvése jelenti. Az előny fogalmának generalizálódása: azaz a vagyoni jellegű "ajándékból" és "jutalomból" (Csemegi-kódex), "személyes vagy vagyoni előnnyé" (BHÖ) vált. Egyenletes kriminializációs tendencia: ment végbe a korrupciós bűncselekmények szabályozásában. A hivatali vesztegetés mellett újabb törvényi tényállások is megfogalmazást nyertek: így pl. a

gazdasági vesztegetés, a befolyással üzérkedés vagy a közérdekű bejentő üldözésének vétsége. A morfológiai jellemzők körében elsődlegesen az adott bűnözési jelenség terjedelmét elemzi a kriminológia. Az ismertté vált korrupciós bűnözés terjedelme a valósághoz képest tragikomikusan alacsony. (1965 és 1980 között az ismertté vált korrupciós bűncselekmények nem érték el az összes ismertté vált bűncselekmény 1%-át sem, az ismertté vált elkövetők száma kevesebb, mint az összes ismertté vált elkövető 1/2%-a.) Az ismertté vált összbűnözés 1980-tól határozottan, kitartóan és töretlenül emelkedik. Ezzel szemben a korrupciós bűnözés alakulásában ellenkező tendencia zajlik: 1980-tól a bűncselekmények száma egyetlen esztendőben sem érte el az 1000-et. 1989-től évi átlag 600 korrupciós bűncselekmény vált ismertté, ami az összbűnözés egy ezrelékét jelenti. A korrupciós bűnözés szerkezetére az

1960-as, 1970-es években a hivatali korrupció túlsúlya volt jellemző. A gazdasági vesztegetések előtérbe kerülésével az 1980-as évek elején egyensúlyi helyzet alakult ki a két részterület között, majd a gazdasági korrupciódominanciája érvényesült. A rendszerváltást követően a gazdasági vesztegetések száma erőteljesen csökkent, a hivataliaké határozott növekedésnek indult. 4.1 Korrupció a létező szocializmus Magyarországában Korrupciót szülő tényezők: a) Történelmi múlt, tradíciók, örökségek: a magyar történelem magában foglalja a korrupcióhordozó társadalmi rétegek és csoportok egymásra épülő seregét: a középkori kiskirályoktól, az abszolutizmus szürke eminenciásain keresztül a két világháború közötti időszak nagypolgárságának bizonyos szegmentjéig. b) A hiánygazdálkodás: A korrupció alapvetően a piac fő törvényszerűségének, a kereslet-kínálat közötti egyensúly felbomlásából

eredeztethető. Az összhang hiánya tehát korrupcióhoz vezet Az elmúlt 40 év gazdálkodását a hiánygazdálkodás jellemezte, ami szükségszerűen magával hozza, hogy a fogyasztó a célzott javak megszerzése érdekében korrumpálja a döntési pozícióban lévő eladót. c) A magánfunkciók közszolgálativá válása: különösen a szolgáltatások és az infrastruktúra területén volt jellemző. A korrupciós hatások kiváltásához nagyban hozzájárult az is, hogy gyakran az e területeken dolgozóknak mesterségesen alacsony szinten tartották a bérét azzal, hogy úgysem a fizetésükből, hanem a rendszeres különjuttatásokból élnek. A borravalós szakmák pedig létrehozták a borravalók újraelosztásának a rendszerét. d) Az uralkodó elit korrupciója - "művészi formák" és a "fehérgallérosok": A pártállami vezetők kiválasztásánál és az élet minden területén a politikai-ideológiai indítékú kontraszelekció

dominált. Ezen a bázison könnyen megteremtődött a kölcsönös lekötelezettségek rendszere, személyi összefonódások láncolata, a kéz kezet mos jól bevált gyakorlata. e) Az állam paternalista rendszere: Az állami paternalizmus ab ovo korrupciót szülő természetű. A paternalista állam lényege a tökéletes centralizáció, az államigazgatási funkciók túldimenzionálása, az állam tulajdonosi és közhatalmi funkcióinak egybemosása. A társadalmi tulajdon dominanciája, bürokratikus apparátusok létrehozását és fenntartását tette szükségessé. Az állam totális ellenőrzést gyakorolt a társadalom felett A magánkezdeményezések ellehetetlenítésével együtt járt, hogy hatékonyan működő kontrollmechanizmusok nem léteztek, a struktúra a tömegesen szaporodó korrupció melegágyává vált. 4.2 Korrupció a rendszerváltás időszakában A jelenség nem csak terjedelmében növekedett, hanem minőségében is negatív átalakulás állott

be: a régi korrupcióformák továbbélése mellett újabbak is megjelentek. Napjainkban a legfontosabb korrupciógén tényezők a következők: a) Történelmi múlt, tradíciók, örökségek: Az elmúlt századok hordaléka mellett ebbe a hagyatékba már beletartozik mindaz, ami a létező szocializmus időszakában történt. A totális állam idején létező korrupció a kiváltó és elősegítő körülményeinek egy részével áthagyományozódott. b) A váltás időszaka: Általános törvényszerűség, hogy a nagy korszakváltások, a háborúk, a véres és vértelen forradalmak a korrupciós tendenciákat rendkívüli mértékben felerősítik. Ezekben az időszakokban új és egyértelmű korrupciós célzatok keletkeznek, amelyek a politikai és / vagy gazdasági hatalom meg- illetve visszaszerzésével és megtartásával kapcsolatosak. A gazdasági és jogi rendezetlenség, a társadalom anómiás állapota a korrupció legkiválóbb táptalaja. c) Az új

tulajdonosi réteg kialakulása - a privatizáció: A hatalomban korábban részt nem vevő réteg tulajdonhoz jutásjuttatása, a tulajdon és tulajdonlás központi garantálása, állami szavatosság vállalása. A kérdés az, hogy a vagyon újrafelosztására hivatott szervezetek mennyire képesek befolyásmentesen megfelelni a kötelezettségeiknek. d) A nemzetközi korrupció hatása: A korrupció világjelenséggé vált, szorosan összefonódott a nemzetközi kábítószer-, fegyver- és műkincs-kereskedelemmel valamint a nemzetközi prostitúcióval. II. A gazdasági bűnözés A gazdasági bűnözés fogalma a) A köznyelvi fogalom: felölel minden olyan bűncselekményt, szabálysértést, valamint etikátlan magatartást, amelynek eredményeként a mindennapi gazdasági élet szereplői a közfelfogás szerint jogtalan anyagi előnyökre tesznek szert. b) A kriminológiai fogalom: szélesebb körű, mint a büntetőjogi. Magyarországon ugyan nem alakult ki a

gazdasági bűnözés egységesen elfogadott definíciója, mégis az eltérő fogalom-meghatározások abban egységesek, hogy a magyar Btk.ban a gazdasági bűncselekmények közé soroltakon túl számos olyan vagyon elleni cselekményt is felölelnek, amelyeket a gazdasági tevékenység körében, ennek lehetőségét felhasználva követnek el. Ilyen, pl: a gazdálkodás körében elkövetett sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés, orgazdaság, vásárlók megkárosítása, szerzői jogok megsértése, befolyással üzérkedés gazdasághoz kapcsolódó eseti stb. c) A büntetőjogi fogalom: büntetőjog az egyes bűncselekménycsoportokat a védett jogi tárgy azonossága illetve hasonlósága alapján alakítja ki. Ennek megfelelően a gazdasági bűncselekmények körébe a hatályos magyar büntetőjog azokat a cselekményeket sorolja, amelyek a gazdasági élet egyének feletti jogi tárgyait sértik, azaz azt a társadalmi érdeket, amely a piacgazdaságon alapuló

gazdasági rend zavartalan működéséhez fűződik. d) A gazdasági bűnözés köre az Európa Tanács ajánlásában: kartell bűncselekmények; a multinacionális vállalatok tisztességtelen tevékenysége és visszaélései; visszaélés a nemzetközi szervezetek vagy az állam adományaival; számítógépes bűnözés; álvállalkozások létrehozása; hamis vállalati mérleg készítése és könyvelési bűncselekmények; vállalat gazdasági helyzetének vagy alaptőkéjének hamis közlése; munkavállalók biztonságát és egészségét védő szabályok megsértése; a hitelezőket megkárosító csalások; tévedésbe ejtő hirdetések; tisztességtelen verseny és a fogyasztók becsapása; adóügyi bűncselekmények és szociális költségek kötelező viselésének elmulasztása; vámbűncselekmények; pénz- és valutaforgalmi szabályok megsértése; részvényforgalommal kapcsolatos bűncselekmények és környezetkárosító cselekmények. 2. A gazdasági

bűnözés jelentősége A gazdasági bűncselekmények különleges veszélyeztetésének hangoztatása és figyelem középpontjába állítása viszonylag új keletű jelenség a fejlett piacgazdaságú országokban is. Részben azért, mert a téma a kriminológusok érdeklődését csak viszonylag későn keltette fel, részben pedig azért, mert az állami, gazdasági hatalmasságok - akik a meghatározási és stigmatizálási hatalommal rendelkeznek - gyakran elkövetői is az ilyen bűncselekményeknek, így a kriminológusok egy része tabuként kezeli, a gazdasági bűnözés sok vonatkozásáról igen korlátozottak az ismereteink. a) A gazdasági bűnözés jelentőségét az anyagi következményein (az okozott károk kiemelkedő nagyságán, az esetek és a sértettek rendkívül nagy számán) túl, az azoknál sokkal veszélyesebbnek tartott nem anyagi károk jelzik. A nem anyagi károkhoz a szakirodalom a szabad verseny gazdasági bűnözés miatti torzulásait,

illetve az ilyen cselekmények gondolkodásfertőző hatását sorolja. b) A gazdasági bűnözés veszélyességét az is fokozza, hogy a közvélemény valamennyi bűncselekményfajta közül ezzel a körrel szemben a legelnézőbb. Nem tekintik igazi bűncselekménynek, inkább valamiféle karakánságot, a mindenkori hatalommal való indokolt szembenállást látják benne. Ráadásul az állampolgárok rendszerint nem érzik magukat sértettnek c) Jelentőségének meghatározásakor nem hagyható figyelmen kívül, hogy mekkora erőt köt le felderítése. A gazdasági bűncselekmények bonyolultsága miatt rendszerint az eljárások elhúzódnak. A felderítést és a bizonyítást nehezíti az is, hogy az elkövetők védekezésüket rendszerint előre megtervezik (jogásszal megterveztetik), felkészülnek a felelősségre vonás elhárítására. 3. A gazdasági bűnözés terjedelme ~ pontosan nem állapítható meg, csak becsülhető, ezen a területen igen magas a

látencia. Ez főként annak a következménye, hogy a gazdasági bűncselekmények jelentős részénél a sértettek között nincs közvetlen természetes személy, aki feljelentést tegyen. A büntetőjogi értelembe vett gazdasági bűncselekmények aránya az ismertté vált bűncselekményeken, összbűnözésen belül elenyésző volt, 1-1,5% között mozgott az elmúlt 5 évben, és csökkenő tendenciát mutatott. III. A környezeti bűnözés 9. Közlekedési bűnözés 1. Fogalom meghatározás 1.1 A baleset fogalma A baleset olyan rendkívüli, váratlan, hirtelen ható, egyszeri külső behatás, amely a szervezet károsítását, illetve halálát idézheti elő. Három csoportja különböztethető meg: a közlekedési-, az otthoni-szabadidő- és a munkahelyi balesetek. Ha a balesetek számát nézzük: mintegy 4/5-ük tartozik az otthoni-szabadidő-, 1/10-ük a közlekedési balesetek körébe. A maradék a foglalkozási baleset. A balesetek kimenetelének

súlyosságát tekintve első helyen állnak a közlekedési balesetek 1.2 A gondatlan bűncselekmény fogalma A hatályos Btk. (14§) szerint gondatlanságból követi el a bűncselekményt az, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában (luxuria); úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja (negligentia). A gondatlan bűncselekmények két csoportra oszthatók: azok amelyek összefüggésben vannak a balesetekkel és azok, amelyek a balesetektől függetlenek. 1.3 A közlekedési bűncselekmény fogalma A Btk. XIII fejezetében tárgyalt közlekedési bűncselekmények azok a nagyobb részben szándékos, kisebb részben gondatlan cselekmények, amelyeket a jogalkotó a büntetőjog eszköztárával büntetni rendel. A balesetek túlnyomó többsége nem bűncselekmény. A szándékos közlekedési

bűncselekmények túlnyomó többségét az ittas járművezetés, a gondatlanok többségét a közúti baleset okozása teszi ki. 2. Főbb statisztikai tendenciák A közúti balesetek alakulása elsősorban a motorizáció fejlettségétől függ. Az autózás tömeges elterjedésének elő szakaszában a balesetek száma gyorsabban növekszik, mint a forgalomba kerülő járművek száma. A következő szakaszban a kettő közel azonos arányban emelkedik. A harmadik szakaszban a gépjárműállomány további növekedése mellett a balesetek száma előbb lassú mértékben ugyan, de még tovább emelkedik, majd fokozatosan csökkenni kezd. Ma Magyarországon - a motorizációs szintet figyelembe véve - mintegy háromszor annyian halnak meg, mint Észak-, kétszer annyian, mint Nyugat-Európában. A balesetet okozók össz-számához képest az ittas állapotban balesetet okozók részaránya az elmúlt 10 évben jelentősen csökkent: 16-18%-ról 10-12%-ra. (A járművezetés

előtti és alatti alkoholfogyasztást az egyes országok azonban eltérően szabályozzák, ezért a nemzetközi összehasonlítás nem adhat valós képet.) A közlekedés körében a látencia mintegy négyszeres, ez azonban szinte kizárólag részint az egyjárműves, részint a könnyű sérüléssel végződő (elsősorban kerékpárral való elesés) balesetekre korlátozódik. A közlekedési bűncselekmények körében látenciakutatás nem folyt. 3. Büntetőjogi szabályozás, ítélkezési gyakorlat A jogalkotó a közlekedési bűncselekményeket egyetlen fejezetben tárgyalja, míg a részint gondatlan, részint baleset-specifikus cselekmények több helyen előfordulnak. Megemlítendő, hogy a törvény büntetni rendeli a súlyos kimenetellel végződő nem közlekedési balesetek elkövetőit is. A gondatlan bűncselekmények egy különösen fontos területe a környezet- és természetkárosítás. Bár nap mint nap és jelentős károkat okozva sokan valósítják

meg e bűncselekmények törvényi tényállásait, főként bizonyítási nehézségek miatt évente tíznél kevesebb bűncselekmény kerül a statisztikákba. A közlekedési bűncselekmények szándékos alakzataival - az ittas vezetést kivéve - a kriminológia nem foglalkozik. Jelentős részük szoros kapcsolatot jelez - minként a természet- és környezetkárosítás is - a vagyon elleni bűncselekmények körével is. Az ittas vezetés esetében az alkoholos befolyásoltság mértéke dönti el: szabálysértési vagy büntetőeljárás indul-e a tetten ért személy ellen. Bár jelenleg erre sem törvényi rendelkezés, sem másfajta elvi állásfoglalás nincs, a joggyakorlat 0,8‰-es véralkohol-koncentrációnál vonta meg a határt a felelőségre vonás enyhébb és súlyosabb alakzata között. A cselekmény elbírálásánál alapvetően a következőket mérlegeli a bíróság: milyen méretékben befolyásolt az egyén, volt-e alkoholfogyasztásának balesetben

megnyilvánuló következménye, ha igen, ennek milyen súlyos volt a kimenetele. A több év óta töretlen bírói gyakorlat szerint a 0,8‰-et elérő alkoholos befolyásoltság esetén a főbüntetés mellé mindig párosul a gépjárművezetéstől eltiltás mint mellékbüntetés is. Néhány év óta az ittas vezetés bűncselekményének alapesetét megvalósító személyt is - beállítódását korrigálni hivatott - ún. utánképzésre kötelezik A balesetek büntetőjogi szabályozását összegzendő, a következő kérdésekre szükséges egyértelmű válaszokat tudni: a) Mely baleset gondatlan bűncselekmény is egyben? Az, amely a büntető törvény vonatkozó tényállása szerinti következményekkel jár együtt. b) Mely baleset gondatlan közlekedési bűncselekmény is egyben? Az, amelyik a büntető törvény vonatkozó tényállása szerinti következménnyel, azaz legalább súlyos testi sértés előidézésével jár együtt. c) Mely közlekedési baleset

szándékos bűncselekmény is? Az, amelyet vezetési képességet befolyásoló szer hatása alatti vezetés során idéz elő az elkövető. Ebben az esetben ugyanis még józan állapotban tudnia kellett részint magáról a tilalomról, részint annak lehetséges káros hatásáról. d) Mely szándékos bűncselekmény nem baleset, ám közlekedési bűncselekmény? Az ittas vezetés minősített tényállásain kívül valamennyi, a Btk. XIII fejezetében nevesített bűncselekmény 4. Főbb megvalósulási formák 4.1 A balesetek A közlekedés, ezen belül a közúti közlekedés pontos előírásokat tartalmazó viselkedés kódexszel van körülbástyázva. Elvileg, ha mindenki valamennyi szabályt betartaná, akkor egyrészt nem következhetne be baleset, másrészt azonban lehetetlenné válna, megbénulna a közlekedés. A közlekedési előírások egy része nem tűr mértlegelést. (Pl: a forgalomirányító jelzőlámpa tilos jelzésénél tilos továbbhaladni.)

Másik részük a közlekedők megérzésére, ismerethalmazára bízza azt, hogy az előírást miként hajtják végre (Pl.: jeges úton mennyi a biztonságos és ezért megengedett legnagyobb sebesség) Tévedés azt hinni, hogy az első körbe tartozó szabályok ellen csak az vét, aki nem tanúsítja a tőle elvárt gondosságot. Az elvárhatóság lényege éppen az, hogy az ember bizonyos gyakorisággal hibázik, és kivétel nélkül valamennyi emberrel előfordulhat, hogy minden igyekezete ellenére megszeg elvileg igen egyszerűen betartható előírásokat. Ezért az embert csak arra lehet kötelezni, hogy gondos legyen, arra nem, hogy soha ne hibázzon. Ebből az következik, hogy valamennyi közlekedési résztvevőnek esélye van arra, hogy olyan baleset előidézőjévé váljék, amiért jogilag (büntetőjogilag) felelőssé tehető. A közlekedési balesetek többsége a sebesség helytelen megválasztására vezethető vissza. Mivel a sebesség és a baleset

súlyossága között egyértelmű kapcsolat van, az államnak nagy felelőssége van abban, hogy milyen sebességhatárt engedélyez, és hogy ennek betartását mennyire ellenőrzi. Ugyancsak szoros összefüggés van a jármű korszerűsége és a baleset kimenetelének súlyossága között. Az államnak felelősséget kell vállalnia azért, hogy olyan járművek forgalmazását ösztönözze, amelyek a biztonságot szolgálják. A balesetek minden véletlenszerű tényező hatása ellenére nem egyenlő valószínűséggel következnek be. Vannak ún balesetező típusok, akik az átlagnál gyakrabban keverednek balesetekbe. A legtöbben e típuson belül előbb sértetti, majd okozói szerepet töltenek be. Azok, akik az átlagnál gyakrabban okoznak balesetet általában vagy a társadalmi rétegződésben alul helyet foglalók, vagy a munkájuk során kizárólagos feladat végrehajtók vagy a fiatalok köréből kerülnek ki. Az áldozatok között az átlagosnál nagyobb

számban képviseltetik magukat a fiatalok, a kezdő vezetők, továbbá -gyalogosként - azok, akik nem vezetnek gépjárművet, és ezáltal nem tudják magukat a másik közlekedő fél helyébe képzelni. Abban, hogy az egyén mennyire tud helyt állni a közlekedésben, kiemelkedő szerepe van egyrészt a járművek biztonságának, másrészt pedig a forgalomszervezésnek. A járműbiztonság szerepe elsősorban abban áll, hogy segíti a vezetőt a biztonságos követelmények betartásában, ezen túlmenően pedig segítséget nyújt az esetleg elkövetett hibák, rossz döntések korrigálásában. A forgalomszervezés jelentősége, hogy segíti a közlekedőt az optimális döntés meghozatalában. A környezet információi akkor jók, ha az emberek döntő többségét visszatartják mind az esetleges tudatos normaszegéstől (pl. látni lehet, hogy miért tilos előzni), mind attól, hogy tudattalanul is rossz döntéseket hozzon (pl. jelzőlámpa nem olvad bele a

háttérbe, tábla jelzi a hajtűkanyart). 4.2 A bűncselekmények A közlekedési bűncselekmények többségét kitevő ittas vezetés alapesetének büntetőjogi eszközökkel való büntetése évek óta elsősorban praktikus, jogalkalmazói megfontolásból - vita tárgyát képezi. Várható, hogy e cselekmények dekriminalizálására sor fog kerülni, azaz a sérüléssel nem járó alkoholos befolyásoltság alatti gépjárművezetés - az alkoholkoncentráció, illetve a befolyásoltság mértékétől függetlenül - szabálysértési kategóriába fog kerülni. Megoldatlan feladat a kábítószer hatása alatti gépjárművezetés rutinszerű tettenérése, bizonyítása és büntetése. Vannak olyan közlekedési bűncselekmények, amelyek egyúttal más bűncselekmények törvényi tényállásait is megvalósítják (elsősorban a vagyon ellenieket), s bár absztrakt veszélyességük nagy, konkrét a közlekedésre, annak biztonságára kiható következményük csak

ritkán van. Ilyen cselekmények a közlekedés biztonsága elleni cselekmények 5. Megelőzés 5.1 Balesetmegelőzés A baleset jellegű gondatlan bűncselekmények elsősorban az emberi teljesítőképességet szem előtt tartó kedvező környezeti feltételek biztosításával előzhetők meg. Ez annál tökéletesebb, minél kevesebb teret hagy az emberi hibának, tudattalan vagy tudatos normaszegésnek. Idetartozik annak kiemelése, hogy majdnem ennyire fontos a már bekövetkezett hibák súlyos következményeinek megelőzése vagy minimalizálása. Fontos az emberi teljesítőképességhez igazodó és egyértelmű normarendszer megalkotása, amely csak kivételes esetekben tartalmaz pontos utasításokat, illetve tiltásokat nélkülöző, ún. gumiparagrafusokat A büntetés súlyosságánál előbbre való, mert hatékonyabb, a büntetés elkerülhetetlensége. Ezért az ellenőrzésnél arra kell törekedni, hogy elsősorban azokat az előírásokat tartassák be,

megszegőjét érjék tetten, amelyek megszegése súlyos következményekkel szokott járni. 5.2 Bűnmegelőzés Amennyiben elfogadjuk, hogy a büntetőjogi eszközökkel kiszabott büntetés ultima ratio, akkor egyet érthetünk azzal, hogy a közlekedésben csak a szándékos cselekményeket érdemes eleve ezen a szinten megelőzni. Bár a többi kö9zlekedési normaszegéshez képest e körben szinte drákóinak nevezhető a szigor, a hatékonyság mégis alacsony. Az ittas vezetés esetében elsősorban a rendőri aktivitás függvényében keletkeznek bűnügyek. 10. A szervezett bűnözés 1. A szervezett bűnözés megjelenése 1.1 A szervezett bűnözés megjelenése külföldön A szervezett bűnözés megértéséhez a maffiák létrejöttének jellemzőbb állomásit át kell tekinteni: a) Itáliában: a sajátos feudális, patriarchális paraszti társadalom örökségét magában hordozó szociális miliő indukálta a szervezett bűnözés létrejöttét. Az olasz

maffia kialakulásában az erőszak megjelenése mellett a politikai korrupció játszott szerepet. Az 1912-ben bevezetett általános választások stratégiai jelentőségű változást hoztak A politikai hatalom megtartásához szükség volt a parasztok és a szegényebb rétegek szavazatára is, amit helyenként fenyegetéssel, de inkább anyagi eszközökkel sikerült is megszerezni. b) Az Egyesült Államokban: egyes jóléti termékeket, így elsősorban a szeszfogyasztást tiltó rendelkezés ösztönözte a maffia megalakulását. A szerencsejátékokból, a prostitúcióból és védelmi adók beszedéséből meggazdagodott gengek vezérei váltak az 1920. januárjában bevezetett prohibició nyomán kialakult szeszcsempészet - terítés - árusítás uraivá. E tevékenység nyomán kialakultak a mély konspiráció alapján működő, szisztematikusan felépített bűnöző szervezetek. A köztük zajló véres harcok lezárását jelentette az 1931-ben történt

kiegyezés, amelynek következtében a maffia az egész országot behálózó szindikátussá fejlődött. c) Japánban a jakuzák: a 17. században alakultak ki A vallásos, filozófiai alapon szerveződött csoportok a szamurájok íratlan törvényei szerint kezdték meg tevékenységüket és csak később váltak az ismert bűnöző szindikátusok tagjaivá. d) A kínai: szervezett bűnözés a Sao-lim szerzetesek által létrehozott szervezetekből alakult ki. A Triadok a megfélemlített lakosok látszatvédelmezőjeként a hivatalnoki karral szembehelyezkedett és erős védelmikonspirációs bűnszervezetté vált elsősorban a csempészet, ingatlanpiac és a kábítószer-kereskedelem területét. 1.2 A szervezettség megjelenése a hazai bűnözésben Az 1970-es évek közepétől a vagyon elleni bűncselekményeknél, ezen belül a betöréses lopásoknál volt tapasztalható a visszaeső bűnözők szervezetten megvalósított bűnözése. Az ilyen elkövetések

elsődleges célpontjai azok a magánlakások voltak, ahol jelentős értékek halmozódtak fel. Ekkoriban az emberek kriminalitás iránti érzékenysége amúgy is csökkent, zárkózottabbá váltak, kevésbé igyekeztek lakókörnyezetükben tartós kapcsolatok kiépítésére. Így nem keltett feltűnést az idegenek megjelenése az adott lakókörnyezetben, amit azonban a bűnözök hamar felismertek. Ezért többnyire a visszaeső veszélyes bűnözők bűnszervező tevékenysége eredményeképpen jól megszervezett, évekig működni képes bűnözői csoportok jöttek létre, akik a Lengyelországból importált, ún., hengerzár töréses módszerrel sorozatban, rövid idő alatt nagyszámú betörést voltak képesek végrehajtani. Emellett fokozatosan jelentek meg a szervezett bűnözés klasszikus területei is prostitúció, gépkocsi lopások, rablás. 2. A szervezett bűnözés fogalma 2.1 A szervezett bűnözés egy adott társadalom összbűnözésének sajátos

alapstruktúrája, amelyet azoknak a hivatásos bűnözőknek a bűncselekményei képeznek, akik valamely bűnöző társulás tagjaként tervszerűen, tagolt munkamegosztás és magas fokú konspiráció mellett valósítják meg bűncselekményeiket. 2.2 Hivatásos bűnöző az a bűnelkövető, aki az életviteléhez szükséges anyagi eszközök egészét vagy nagyobb hányadát professzionalista szemlélettel, a legkorszerűbb eszközök és módszerek alkalmazásával, foglalkozásszerűen folytatott bűnös tevékenységével biztosítja. 2.3 Fogalmi elemek a) Az adott társadalom összbűnözésének a része: Ez a társadalmi tömegjelenség (a szervezett bűnözés) már önálló belső struktúrával és mozgásformával rendelkezik. b) A társulásos bűnözés: esetében a bűncselekmény elkövetésének döntő mozzanata a bűnöző csoport sajátos kapcsolatrendszere. A szerveződés célorientált és funkcionális, a tagok közreműködése nemcsak együttes

elkövetésben nyilvánul meg, hanem a célirányosan tervezett akciók előkészítésében, végrehajtásában, biztosításában leplezésében, a bűnös pénz tisztára mosásában és a vagyonbiztosítás megszervezésében. A csoportba kerülés és a közreműködés döntő mozzanata a feladatra való alkalmasság és készség a személyes szolidaritásra, a hűség és a szolgalelkűség. E faktorok hierarchizálják a bűnözőket: kemény mag (elit) és perifériális bevontak (holdudvar). c) Foglalkozásként űzött, hivatásos bűnözés: A szervezett bűnözésben érintett elkövetők az életvitelükhöz szükséges anyagi eszközeiket döntően bűnös tevékenységükkel teremtik elő. A bűnözést ezért hivatásuknak, rendszeres kereseti forrásnak tekintik. A szervezett bűnöző számára a bűnözés üzlet, ő maga üzletember, nagyvállalkozó. Tehát a szervezett bűnözés sajátosan strukturálódott karrierbűnözők foglalkozásszerűen űzött,

hivatásos bűnözése. d) Vagyonszerző bűnözés: A bűnözést hivatásosan, foglalkozásszerűen folytató bűnismétlő a bűncselekményt anyagi haszonszerzés céljából követi el. Ezért ezek a bűncselekmények vagyonszerzés céljából elkövetett eszközcselekmények. e) Egzisztenciateremtő hatású bűnözés: A szervezett bűnözés az elkövetőknek magas életszínvonalat, luxus életkörülményeket biztosít. A tisztára mosott vagyon a külső szemlélő előtt már legális és tisztességes tőkeként jelenik meg, amely elfogadhatóvá teszi az érintett személyek magas életminőségét. f) Tagolt munkamegosztáson alapuló, magas fokú külső és belső konspiráció mellett megvalósuló bűnözés: a munkamegosztás kisebb-nagyobb foga a csoportos bűnözés minden fajtájánál megtalálható. A szervezett bűnözésben résztvevők feladata jó elhatárolható egymástól, már maga a kiválasztás egyik alapszempontja a konkrét tevékenységre való

alkalmasság. A munkamegosztás már annyira tagolt, hogy a részfeladatokat végzők egymást sem ismerik, ezért egyes tagok lelepleződése esetén sem tudnak terhelő vallomást tenni társaikra vagy különösen a megbízóra, a társulás vezetőjére. g) A legális vállalkozásokba, esetenként a közhatalomba behatoló bűnözés: A szervezett bűnözés kialakulásának lehetőségét a legális vállalkozás teremti meg, amelyet igénybe lehet venni a bűncselekménnyel szerzett vagyon tömeges legalizálására. Ez megvalósulhat egyéni vagy kisebb társulásos vállalkozás formájában, de a szervezett bűnözést inkább a tőkés vállakozási forma jellemzi. A szervezett bűnözés és a közhatalom közötti kapcsolat csak esetleges, nem minden bűnöző szervezet épül be a közhatalomba, de szervezett bűnözők minden megtesznek azért, hogy a politika, a közigazgatás, és igazságszolgáltatás embereit a maguk oldalára állítsák, semlegesítsék. 3. A

szerveződés szintjei 3.1 Az alsó szint A laza szerkezetű, horizontálisan szervezett, a szükségletekhez alkalmazkodó, változó személyi összetételű csoport, amelyik bár jellemzi a konspiráció és a munkamegosztás, az üzleti életbe alig hatol be, és a közhatalommal nincs kapcsolata. 3.2 A középső szint Viszonylag állandó személyi összetételű, horizontálisan szerveződő csoport, amelyet néhány tagból álló mag mozgat. Ezen a szinten az üzleti vállalkozás illetve az érdekszférák felosztásának több eleme már megtalálható de sem területi, de sem időbeli kiterjedése nem jelentős. A csoport tagjainak többsége foglalkozásszerűen folytat bűnöző tevékenységet, amely számára megélhetést jelentő rendszeres jövedelmet biztosít. 3.3 A felső szint Állandó maggal rendelkező, vertikálisan és horizontálisan is szerveződött, katonai hierarchiával felépülő bűnözői struktúra, amelyet az egyes tevékenységi területek

felosztása, a közhatalommal valós mély kapcsolat, az üzleti vállalkozásba történő erőteljes behatolás és az ún. keményebb árúk és szolgáltatások nyújtása valamint az erőszak alkalmazása jellemez (maffia). 4. A szervezett bűnözés területei, megnyilvánulási formái Magyarországon elsősorban a következő területeken jellemző a szervezett bűnözés: A vagyon elleni bűnözés: áruhitelezéssel összefüggő csalások elkövetése, gépjárművekkel kapcsolatos bűnözés, vám- és deviza-bűncselekmények. Az erőszakos bűnözés: lekövetéses módszerrel fizetés elrablása, emberrablások, védelmi zsarolás és adósságbehajtás, ami gyakran összekapcsolódik a szervezett pénzkölcsönzéssel. A prostitúció: a biztonságos partnerválasztás, az aktus kulturált színhelyének biztosítása, a valuta kockázatmentes beváltása érdekében, főként elit szállodák, éjszakai bárok és illegális nyilvánosházak körében vált

szervezetetté. A csempészet: jellemző a magyar és külföldi elkövetők összefonódása, szállítási útvonalak kiépítése. A kábítószer-kereskedelem: ötfokozatú struktúra jellemzi: az alsó szinten találhatók a futárok, a szállítók, az elosztók és a dealerek, a második szinten a nagy dealerek és a közvetítő kereskedők, a harmadik szinten a védelmi erők vezetői és a helyetteseik, a negyedik szinten a rezidensek, és az ötödik szinten a szervezők és a finanszírozók. 5. A szervezett bűnözés oksági kérdései A hazai szervezett bűnözés megjelenésének egyik feltétele a magánvállalkozások jelenléte, hiszen ott, ahol nincs nagyszámú, legális magánvállalkozás, nem lehet az illegális pénzt tisztára mosni. Emellett a mai helyzet kialakulásában egyaránt szerepet játszottak a privatizáció nemkívánatos mellékhatásai, liberalizálódásának belső ellentmondásai, az elszegényedés, és számos további tényező. a

gazdaság 5.1 Oksági értelmezési modell ~ segítségével megállapítható, hogy ha egyfajta árúra vagy szolgáltatásra nézve törvényi tilalom áll fenn, akkor: megnő az adott árú vagy szolgáltatás iránti kereslet, amelynek illegális kielégítése nagyfokú konspirációt és szervezettséget igényel, ami sajátos bűnelkövetői struktúrát eredményez, a bűnüldözés diszfunkciói, a bűnöző társulások fölénye megteremti a viszonylag tartós és kockázatmentes működés feltételét, az egyes társadalmi ellentmondások olyan tudati tükröződést eredményeznek, amely a bűnös vagyonszerzés jogosságát ismeri el, a gazdaság ellentmondásai ösztönzik a bűnöző szervezetek létrejöttét, az egyéni törekvések, a megváltozott viszonyok hoz való gyors deviáns alkalmazkodás bűnöző vállalkozások létrehozásában és működtetésében realizálódik. 6. A szervezett bűnözés elleni küzdelem, a megelőzés lehetőségei Mivel a

szervezett bűnözés az összbűnözés része az ellene való harc eszközei összefüggésben állnak az összbűnözés elleni harc eszközrendszerével. Ugyanakkor a szervezett bűnözés más törvényszerűségeket mutat, mint a hagyományos bűnözés, ezért ellene új szemléletű bűnüldözési koncepcióra van szükség. Ez a koncepció nem a hagyományos individuális taktikai megközelítés, hanem az egységes bűnmegelőzésibűnüldözési stratégia. E stratégiának alapvetően a szervezett bűnözés sajátos személyi kapcsolatrendszereit kell célba vennie. 6.1 A szervezett bűnözés elleni harc elvi és gyakorlati kérdései a) Hathatósabb büntetőjogi védekezés: szükséges a szervezett bűnözés ellen. A szervezett bűnözés lényegét a klasszikus büntetőjogi kategóriákkal nem lehet kellő árnyaltsággal kifejezni, mivel ezek nem képesek érzékeltetni azt a minőségi többletet, amelyet a hagyományos bűnszövetkezetekhez képest a szervezett

bűnözés hordoz. A hagyományos kategóriák nem teszik lehetővé a differenciált ítélkezést, ugyanis elsikkad a lényeg, a bűnelkövetésben való részvétel sajátos minősége: a bűnszervezői, vezetői, megrendelői, pénzmosási tevékenység a társulásos jelleg, a foglalkozásszerűség, a profizmus és a bűnözés, mint élethivatás. Mindez megkívánja, hogy a jogalkotó külön törvényhely alatt büntesse a szervezett bűnözőket. A büntetőjognak szabályoznia kell a pénzmosás jelenségét, valamint a vagyonelkobzás sajátos intézménye is korszerűbb szabályozásra szorul. Bizonyos esetekben büntetlenséget indokolt biztosítani annak a személynek, aki a nyomozási szakban olyan információkat ad át a nyomozó hatóságnak, amelyek birtokában a bűnöző szervezet tevékenysége bizonyítható módon felderíthető. Speciális tényállások megalkotása mellett fontos a megemelt büntetési tételekkel való fenyegetés. A tanúvédelem

jogintézmények kialakításával a felderítés és a bizonyítás eredményesebbé válna. b) A titkos nyomozási tevékenység eszköztárát hatékonyabban kell alkalmazni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a rendőrségtitokban információt gyűjthet, informátort vagy bizalmi személyt vehet igénybe és díjazhat, titokban megfigyelhet helyiségeket, épületeket egyéb objektumokat, fedővállalkozást hozhat létre. Fokozott hangsúlyt kell fektetni a kellő jogi garanciák kimunkálására, szabályozni kell, hogy az így beszerzett adatok miként használhatók fel a nyílt eljárás során. c) Biztosítani kell a közvetlen nemzetközi együttműködés feltételeit a felderítés és a bűnmegelőzés során. d) A központi nemzeti és nemzetközi számítógépes stratégiai információs rendszer folyamatos működtetése a felderítés eredményességét növeli. Ehhez azonban meg kell teremteni az adatok tárolásának jogi alapjait is Lehetővé kell tenni a

rendőrség számára, hogy olyan személyre vonatkozó információkat tárolhasson, amelyek a szervezett bűnözés leküzdésére szolgálnak. 11. A kábítószer-probléma körébe tartozó jelenségek A drogfogyasztás pszichoszociális összefüggései A kábítószer-bűnözés felosztása. 1. Narkológiai alapfogalmak 1.1 A kábítószer-probléma: kifejezés, mint gyűjtőfogalom magában foglalja a drogok nem orvosi célú, jogtalan fogyasztásából eredő jelenségeket. A kábítószer-probléma körébe tartozó jelenségek alapvetően két részre oszthatók: a) A kínálati oldalhoz tartozó jelenségek: az orvosilag indokolatlan és jogellenes fogyasztást szolgáló drogtermelés, -termesztés; az illegális drogkereskedelemből származó hasznok tisztára mosását szolgáló pénzügyi, vállalkozói tevékenység; a kábítószerek, gyógyszerek szállítása, forgalmazása, értékesítése, valamint a kontroll intézményei (hatóságok, jogszabályok). b) A

keresleti oldal jelenségei: a drogok orvosilag indokolatlan, illetve helytelen használata, fogyasztása és az ezzel összefüggő kérdések. A keresleti oldal problémáiba való beavatkozás főleg gyógyító, terápiás jellegű, de kontrollrendszerében vannak szociálpolitikai és büntetőjogi elemek is. 1.2 Mivel a visszaélés nem egyenlő a drogfüggőséggel a két fogalmat el kell határolni a) A visszaélés: kritériumai a WHO meghatározása szerint a következők: a drog mértéktelen használatának folyamatos vagy időszakos volta, mely az orvosi alkalmazás számára elfogadhatatlan, azzal ellentmondó vagy ahhoz nem kapcsolódik. A kábítószerrel való visszaélés viselkedésváltozáshoz vezethet, továbbá a hozzászokás kifejlődésével az adagolás emelését vonja maga után. b) A drogfüggőség: jegyei a WHO szerint: az adagnövelés, a tolerancia (hozzászokás) kialakulása és a megvonási szindróma. c) A két jelenség viszonya: minden

függőség egyben visszaélés is, de nem minden visszaélés alapul függőségen. 1.3 A fogyasztók típusai A tipizálás alapja elsősorban a droghoz való hozzászokás intenzitása, a használat rendszeressége és a szerhasználat funkciója. A WHO szerint a droghasználók egy lehetséges csoportosítása a keresleti oldalról a következő: a) Kísérletezők: csupán néhány alkalommal próbálnak ki valamilyen drogot, a kipróbálás motívuma a kíváncsiság illetve a kortárs csoport ezzel összefüggő normája. b) Alkalmi fogyasztók: viszonylag hosszabb perióduson keresztül a drogok nem rendszeres, bizonyos eseményekhez kötődő fogyasztása, legfeljebb pszichés (lelki) függés kialakulása. c) Rendszeres fogyasztók: hosszú időn keresztül a drogok hetente több alkalommal vagy naponta történő fogyasztása, amelynek jellemzően pszichés és sztomatikus (testi) függés a következménye. A rendszeres használókon belül külön csoportot alkotnak a

függésben lévő személyek (dependensek). A felsoroltak közül a visszaeső (abuzőr) fogalma alá vonhatók az alkalmi és a rendszeres fogysztók. A kínálati oldal szereplői ugyancsak kategorizálhatók. Az illegális kábítószer kereskedelemben eladóként résztvevőket az amerikai Shur nyomán az alábbiak szerint csoportosíthatjuk: a) Importőrök: ők maguk ritkán visszaélők. b) Hivatásos nagykereskedők: szintén nem jellemző, hogy visszaélők. c) "Kiskereskedők": az ún. dealerek d) "Utcai árusok": akik maguk is kábítószerezhetnek és e) Az ún. pusherek: azaz olyan visszaélők, akik azért árulnak kábítószert, hogy saját adagjuk beszerzéséhez pénzhez jussanak. 1.4 Drognak vagy kábítószernek: tekintünk minden olyan anyagot, amelynek bevétele a WHO 1977-es ajánlása szerint a fogékony biológiai struktúrák ingerléséhez vezet, amelynek fogyasztása tiltott, vagy a nem tiltott anyagok közül, amelynek fogyasztása

veszélyes, visszaélésre alkalmas, vagy deviáns. (Tehát a fogalom figyelembe veszi az élettani szempontok mellett a normatív szempontokat is.) Magyarországon a visszaélésszerűen fogyasztott drogokat az alábbiakban csoportosíthatjuk: a) Kábítószerek: Ebbe a csoportba tartoznak a szűkebb értelemben vett klasszikus kábítószerek: az ópiátok: ópium, morfin, heroin, kodein, a stimulánsok közül: a kokain és hallucinogének (marihuána, hasis, LSD) b) Gyógyszerek - egymással vagy alkohollal kombinálva c) d) Szippantással használatos anyagok: ragasztók, hígítók éter, benzin. Egyéb, ritkábban előforduló anyagok: pl. az ún csavarlazító spray szájba történő permetezéssel 2. A kábítószer-bűnözés kriminológiája A kábítószer-bűnözés a drogok illegitim fogyasztásával összefüggő deliktumok kriminológiai gyűjtőfogalma. A kábítószer-bűnözés körébe tartozó jelenségek a következőképpen csoportosíthatók szociológiai

szempontból: 1. Kínálati oldali bűncselekmények: a kábítószer-fogyasztók ellátását szolgálják a drogok illegális előállítása, terjesztése, kereskedelme és propagandája révén. Maguk az elkövetők általában nem visszaélők céljuk anyagi haszonszerzés. A kínálati oldali bűncselekmények jellemzően a szervezett bűnözés egyik területét jelentik 2. Keresleti oldali bűncselekmények: a kábítószer-fogyasztók azon bűncselekményeinek összessége, amely bűncselekmények elkövetése révén szenvedélyüket kielégítik, a drogokhoz hozzájutnak, és amelyek közvetlen kapcsolatban állnak drogfogyasztó magatartásukkal. A keresleti oldali bűncselekmények elsősorban az ún áldozat nélküli bűncselekmények vagy a hagyományos bűnözés körébe tartoznak. A keresleti oldali bűnözés típusai: a) Direkt kábítószer-bűnözés: a kábítószer-problémára vonatkozó büntetőjogi tényállásokba vagy - ahol van drogtörvénybe ütköző

bűncselekmények. b) Indirekt kábítószer-bűnözés: a drog megszerzése érdekében elkövetett bűncselekmények. Ennek két alcsoportja: A beszerző bűnözés: esetében az elkövető célja a bűncselekmény révén (pl. recepthamisítás) közvetlenül kábítószerhez jutni. A jövedelemszerző bűnözés: célja a bűncselekmény elkövetése útján pénzt szerezni, és ezen a pénzen kábítószert vásárolni. c) A következménybűnözés: csoportjába tartoznak a kábítószer hatása alatt elkövetett, valamint a kábítószeres életmódból fakadó bűncselekmények. 3. A kábítószer-probléma és a bűnözés kapcsolata a) Azoknál a személyeknél, akik visszaélők és bűnelkövetők is 1920-1950 között minimális volt a bűnözés az abúzust megelőzően, az 1950-es évek óta viszont a bűnözés általában megelőzi a kábítószer-fogyasztás. b) A bűnözés és a kábítószerrel visszaélés is deviancia, éppen ezért valószínű, hogy

mindkettőben azon az emberek érintettek, akik hajlamosak a devianciára. c) Minél elterjedtebb a bűnözés egy fiatalkorú társaságában, illetve minél több a beilleszkedési problémákkal küszködő személy, annál nagyobb a kábítószerrel visszaélők aránya a csoportban. d) A legnagyobb valószínűséggel az olyan kábítószerrel visszaélők ellen indul eljárás kábítószerbűncselekmények miatt, akik büntetett előéletűek, és / vagy korábban is magukra vonták a rendőrség figyelmét olyan tények miatt, amelyek nem feltétlenül kábítószerezéssel kapcsolatosak. e) A kábítószer-bűncselekmények elkövetői sokkal tipikusabban jellemzik az elkövető populációt, mint a kábítószerrel visszaélő népességcsoportot. f) A bűnelkövetés nem módosítja a kábítószer-fogyasztást egy-egy visszaélőnél, a kábítószerrel visszaélés viszont oly mértékben módosította a bűnözésük alakulását, hogy egyre inkább már csak

kábítószerbűncselekményért ítélték el ezeket az elkövetőket. g) Nem lehet egyértelműen bizonyítani, hogy a kábítószer-fogyasztás és a bűnözés között ok-okozati összefüggés lenne. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a bűnelkövetés gyakorisága és az elkövetett bűncselekmény súlyossága egyenes arányban növekszik a visszaélés súlyosabbá válásával. A kábítószerrel visszaélés tehát nem oka a bűnözésnek, de ösztönzőleg hat a bűnelkövetésre. A kábítószerrel visszaélésnek csak a bűnözés bizonyos formáival, elsősorban a vagyon elleni bűncselekményekkel és a hagyományos bűnözés egyéb típusaival (pl. utcai bűncselekmények) van kapcsolata A kábítószerrel visszaélés és a bűnözés kapcsolatának egyik legvitatottabb kérdése, hogy a kábítószernek van-e közvetlenül bűnelkövetést eredményező hatása. A szakemberek egyetértenek abban, hogy csak a drogok elenyésző részének van közvetlen hatása a

bűnözésre (kivéve a gondatlan bűncselekményeket). A bűnre vezető drogok között pedig szinte valamennyi szakembernél szerepel az amfetamin, amely agresszivitást vált ki. 4. A kábítószer-probléma Magyarországon 4.1 Kialakulása A napjainkig terjedő időszak öt periódusra osztható: a) A 60-as évek közepétől a végéig: A kábítószerezés csak szórványosan előforduló deviancia volt. 1969-ben észlelték az első droghalálesetet, és drogfogyasztó csoportokról is ekkor készültek először rendőri jelentések. b) A 70-es évek eleje: Ebben a szakaszban elérte Magyarországot is a modern kori droghullám. Egyre több közép- illetve alsó-középosztályhoz tartozó fiatal fogyasztott társas összejöveteleken visszaélésszerűen gyógyszert - rendszerint alkohollal kombinálva. A gyógyszerek közül az uralkodó drog a Parkán; a drogokhoz való hozzájutás elsődleges terepe a kortárs csoport. A kábítószer fogyasztás szinte kizárólag

Budapesti jelenség volt c) Kb. 1973-tól a 80-as évek elejéig: Az ún csöves jelenséggel egy időben, annak egyik következményeként tömegessé vált a fiatal korosztályok körében a kábítószer-fogyasztás. Tipikus drogozási forma a ragasztók gőzeinek belélegzése (szipózás). A gyógyszerek között egyre többször fordultak elő kodeintartalmúak A drogokhoz való hozzájutás tipikus eszköze a recepthamisítás. d) 80-as évek elejétől a rendszerváltásig: Az abúzus, visszaélés változatlanul terjed. Csökkent a visszaélők életkora, az abuzőrök között emelkedett a nők aránya, és nőtt a fogyasztott drogok köre. 1986-ban már több esetben előfordult házi mákkészítményekkel való visszaélés. A gyógyszerek közül legelterjedtebb a kodeinféleségek fogyasztása és gyakori a Hydrocodin intravénás alkalmazása. Megjelenik az ún kemény drogok iránti igény A 80as évek második felében pedig már a kínálati oldal jelenségei is

felbukkannak e) 1989-től napjainkig: Ennek az időszaknak az alapvető újdonsága az, hogy a kábítószer-probléma minden olyan jelensége megtalálható ma Magyarországon, amely Nyugat-Európában is létezik. Megindult az illegális kereskedelem, kísérlet történt kábítószerek házi előállítására, termesztésére, rendkívül széles az illegális drogok választéka és vannak már jelek, hogy külföldiek kábítószer kereskedelemből származó tőkét próbálnak Magyarországon tisztára mosni. Van azonban két lényeges különbség a nyugat-európai trendekhez képes: A jelenség nagyságrendje, az elterjedtség mértéke: nehéz megbecsülni, de valószínűsíthető, hogy a hazai lakosság kisebb része érintett a kábítószer-problémában, mint azt a nyugat-európai országokban tapasztalják a szakemberek. Hazánkban rendszerré összeálló drogszíntérről nem beszélhetünk, A növekvő kereslet miatt azonban ma már hazánk nem csak tranzit-, hanem

célország is ezét a korábbiakhoz képest a kábítószer-probléma erősebb befolyást gyakorol a bűnözésre. A fogyasztók szociológiai szempontból alapvetően két csoportra oszthatók: Az egyik csoportba tartoznak azok - elsősorban fiatal korosztályok tagjai -, akik a modern kábítószerhullám hazai megjelenése során váltak drogfogyasztókká. A másik csoport tagjai felnőttek: többségük a Brill-Bejerot-féle nagányos drogos típusát reprezentálja. E csoporton belül a legnagyobb arányt a rendszeres visszaélők képviselik, és körükben nagyobb mértékben találhatunk dependenseket, mint a fiatalok között. 4.2 Jellemzői Magyarországon a kábítószer fogyasztás, akárcsak a kábítószerekkel, illetve az egyéb ún. veszélyes pszichotrop anyagokkal való visszaélés bűncselekmény. A tiltott magatartások közé az 1998 évi 87 tv iktatta a fogyasztást: aki a hatósági előírások megszegésével kábítószert fogyaszt, ha súlyosabb

bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ugyanez a törvény a kábítószer-problémával kapcsolatos büntetőjogi rendelkezéseket egyéb területeken is jelentősen megváltoztatta és ezek a változások szigorítást jelentenek és ez arra utal, hogy a jogalkotó nagyobb szerepet szánt a kábítószer-probléma elleni fellépésben a büntetőjogi eszközüknek. Ugyanakkor a vádemelés elhalasztása intézményének a bevezetése arra utal, hogy nem szorul teljesen háttérbe a megelőzés, mint a büntetőjogi beavatkozás egyik lehetséges célja. A Btk alapján ugyanis a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekmény miatt a vádelemelést az ügyész elhalaszthatja, ha ennek a gyanúsított jövőbeni magatartásában mutatkozó kedvező hatása feltételezhető. A vádemelés elhalasztása idején a gyanúsított pártfogó felügyelet alatt áll és

magatartási szabályként nem csak gyógykezeléssel, hanem megelőző-felvilágosító egészségügyi szolgáltatáson való részvétellel kapcsolatos kötelezettség is előírható. 5. Bűnmegelőzési következtetések A kábítószer-bűnözés megelőzésére irányuló tevékenység céljai: a kábítószerezés visszaszorítása, a kínálat csökkentése, A kábítószerezéssel összefüggő, abból fakadó bűnözés megelőzése. A célok sorrendisége, és elérésének eszközei elsősorban az egyes államok kábítószer-politikájától függ: a) A nulla tolerancia: tehát a kábítószerek minden fajtájával szembeni tilalomra épülő drogpolitika (pl. USA), a büntetőjogi eszközök és a rendészeti szervek meghatározó szerepén alapul mind a kereslet, mind a kínálat vonatkozásában. b) Betegségmodellre épülő, ún. kompromisszumos kábítószer-politika: ebben a modellben is bűncselekmény a kábítószerezés, de a kábítószeressel kapcsolatban

az elsődleges cél a gyógyítás, nem pedig a büntetés. A keresleti oldal vonatkozásában a büntetőjogi jellegű beavatkozásnak csak kiegészítő szerepe van az egyéb prevenciós eszközök mellett. c) A kábítószerek osztályozásán alapuló ún. holland modell a prevenciós feladatok megosztását teszi lehetővé Ennek, a hollandok elnevezése szerint normalizáló politikának a lényege, hogy a cannabis típusú kábítószerek (hasis, marihuána) 5 g alatti használatának és terjesztésének de facto legalizálásával szétválasztotta az ún. elfogadható kockázattal járó és az ún. elfogadhatatlan kockázattal járó drogok (pl heroin, kokain) fogyasztóinak közösségét. Az elfogadható drogokat fogyasztók létszámának csökkentésére iskolai és egészségügyi felvilágosítás révén törekednek, míg a rendőrség tevékenysége az elfogadhatatlan kockázattal járó kábítószerekkel összefüggő területekre korlátozódik. A vázolt három

modell közül úgy a kábítószerezés epidemiológiai helyzete, mint a kábítószer-bűnözés jellemzői szempontjából legkedvezőbb a helyzet a normalizáló modell szerinti politikát folytató Hollandiában. 12. A bűnismétlők, visszaesők 1. A visszaeső fogalma 1.1 A kriminológiai fogalom A szakirodalomban a visszaeső fogalma gyakran azonosul az ismételt bűnelkövető fogalmával. A kriminológiai szemlélet valóban a bűnismétlés tényét tekinti a döntő kritériumnak. E fogalmi körön belül azonban többféle szempontból lehet és célszerű különbséget tenni az elkövetők között. Így használatos az alkalmi, a karrier, a krónikus elkövetők fogalma, sőt ezeken belül megkülönböztetik a kisebb súlyú vétségeket és a veszélyes, súlyos bűntetteket elkövetők csoportját. A hazai kutatások alapján elterjedtté vált az a felfogás, miszerint a visszaeső az a bűnismétlő, konok bűnöző tulajdonságokkal rendelkezik, és akinek

újabb bűncselekménye a cselekmény motívuma, célja vagy elkövetési körülménye szempontjából hasonló, mint az előzőleg elkövetett bűncselekményéé. Veszélyes bűnözőnek az a többszörös visszaeső tekinthető, akit négy vagy több alkalommal vontak felelősségre szándékos bűntett elkövetéséért, és az elkövetésre az erőszak alkalmazása általában jellemző. 1.2 A büntetőjogi fogalom (1978 évi IV törvény) Visszaeső a szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény miatt harminc napot meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el. Különös visszaeső az a visszaeső, aki mindkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekményt követ el. Többszörös visszaeső az, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően

visszaesőként szabadságvesztésre ítéltek, és az utolsó büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatóságának megszűnésétől a szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekménye elkövetéséig három év még nem telt el. 1.3 A büntetés célja és mértéke A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott joghátrány. A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. A büntetés mértéke: A büntetést - céljának szem előtt tartásával - törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá azt egyéb súlyosbító és enyhítő körülményekhez. A különös és többszörös visszaesővel szemben az újabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a felével

emelkedik, de nem haladhatja meg a 15 évet. A büntetés csak különös méltánylást érdemlő esetben enyhíthető. 2. A visszaesés megjelenési formái, morfológiája Mind az elkövetők, mind az elítéltek körében a büntetett előéletűek aránya egyharmad. A statisztikai adatok szerint az elkövetők száma 1980-tól mintegy 70%-kal növekedett. A súlyos, veszélyes visszaesők túlnyomó többsége, 3/4-ed része a vagyon elleni bűncselekményekért elítéltek körében található. A közlekedési bűncselekményekben elítéltek körében alig akad különös vagy többszörös visszaeső. Az elítéltek nemek szerinti megoszlásában a visszaesők aránya követi a bűnelkövetők általános arányát, a nők száma alacsony, 10% körül mozog. A bűnismétlők kor szerinti megoszlása is jelentős egybeesést mutat az elkövetők összességével, legnagyobb arányban a 20-24 éves elkövetők szerepelnek 21%-kal. A legmagasabb a kriminalitás a hajadonok,

nőtlenek, az elváltak és a különváltan élők körében. A bűnismétlők és visszaesők tekintetében ez a korreláció még erősebb. Iskolai végzettség tekintetében az adatok azt bizonyítják, hogy a bűnelkövetés, különösen az ismételt elkövetés szoros összefüggésben van az alacsonyabb iskolai végzettséggel. 3. Oksági kérdések (kauzalitás) A visszaesők magatartását, az általuk elkövetett bűncselekményeket legáltalánosabb szinten éppen úgy három alapvető tényező determinálja, mint a bűnözést általában, nevezetesen: a) a személyiség, a pszichikus sajátosságok rendszere és állapota, b) a biológiai adottságok és sajátosságok, c) környezeti tényezők, s ezen belül elsősorban a társadalmi viszonyok. E három tényezőcsoport szoros kölcsönhatásban van egymással. Mindebből következik, hogy a visszaeső bűnelkövetés okait is az elkövető személyiségének fejlődésében, az egyén biológiai adottságaiban,

és a külső környezeti, elsősorban társadalmi hatásokban kell keresni. 3.1 A visszaesés társadalmi okai 3.11 Általános okok a) A jelenlegi nagy mértékű és gyorsan növekvő bűnözés mindenek előtt azokkal a tényezőknek a jelenlétével magyarázható, amelyek egy társadalmi rendszerváltás, átmeneti társadalom, különösen pedig a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet törvényszerű velejárói. Ilyen tényezők: pl a társadalmi dezorganizáltság, a létbizonytalanság, munkanélküliség, a társadalmi igazságtalanságok stb. Az egyre fokozódó társadalmi egyenlőtlenségek jelentős mértékben felerősítették azoknak a faktoroknak a kriminogén hatását, amelyeket korábban hátrányos társadalmi helyzetként értékeltünk. b) A visszaesők bűnözése szoros kapcsolatban van a fiatal korban elkövetett bűncselekményekkel. A bűnözői pályafutás gyakran a fiatalkorban vagy még korábban, a gyermekkorban kezdődik. A deviáns

szülői környezet (elmebeteg, alkoholista, büntetett szülők) erőteljesen befolyásolják a gyermek szocializációs folyamatát, s valószínűsítik a bűnöző pályafutást, a fiatal korban elkövetett bűncselekményeket és a visszaesővé válást. c) A megfelelő hatások elmaradása a korai gyermeknevelésben, a későbbiekben nem, vagy csak igen nehezen korrigálható torzulásokat hozhat létre, vagyis a fiatalkorban elkezdődő bűnöző karrier később, különösen idősebb korban aligha állítható meg vagy fordítható vissza. 3.12 A hátrányos társadalmi helyzet Szoros kapcsolat van a halmozottan hátrányos társadalmi helyzet és a bűnözés között. (A vizsgált faktorok: az alacsony iskolai végzettség, alacsony jövedelem, szakképzettség hiánya, magas gyermeklétszám, alkoholizmus.) A bűnelkövetők, különösen az ismételt elkövetők körében magas az egyes hátrányos helyzetet jelző faktorok jelenléte, s igen gyakran ezek halmozódása a

jellemző. Mindamellett az is bebizonyosodott, hogy a nem hátrányos helyzetű személyek is követnek el bűncselekményeket, s a hátrányos helyzetűek túlnyomó többsége nem követ el ismertté vált bűncselekményt. a) A halmozottan hátrányos helyzettel: kapcsolatosan megállapítható továbbá, hogy minél több hátrányos faktor halmozódik fel a társadalom egyedinél, annál nagyobb a valószínűsége a bűncselekmény elkövetésének. Erre engednek következtetni a bűnügyi statisztika adataiból készített halmozódási konstellációk, de ezt erősítik meg a pártfogoltakra vonatkozó adatok. b) A faktorok halmozódásának legérdekesebb konstellációját az elsődleges és másodlagos faktorok kapcsolódása adja. Sajátos konstellációtípust mutat a büntetettség, az alkoholizmus, az alacsony iskolai végzettség, a segédmunka (vagy munkanélküliség) és a hátrányos lakáshelyzet. Ez az öt faktor kölcsönösen kíséri egymást, igen gyakran

együtt jelennek meg, az egyik szinte vonzza a másikat. Az ilyen faktorkonstellációk felismerése teszi lehetővé az individuális prognózist, így a visszaesővé válás illetve a bűnelkövetővé válás előrejelzését. c) A halmozottan hátrányos helyzet mellett a hátrányos helyzet egyes tényezői is kisebb-nagyobb mértékben összefüggést mutatnak a bűnözéssel. E szempontból a vizsgált tényezők közül kiemelkedik a gyermeklétszám és az iskolai végzettség szerinti hátrányos helyzet. A négy vagy több gyermek léte egy családban a jelenlegi szegényes társadalmi feltételek mellett olyan szociális faktor, amely önmagában, mint hátrányos faktor alig fordul elő, együtt jár egyéb hátrányos faktorokkal, különösen az alacsony iskolai végzettséggel, az alacsony jövedelemmel s ezekkel együtt olyan létformát alkot, amely újratermeli önmagát és nagy arányban szüli a bűnözést. Kutatások rámutattak, hogy a legkedvezőbb a

nevelési helyzet a kétgyermekes családokban, innen kerülnek ki a legkisebb arányban bűnelkövetők. A második helyen az egygyermekes családok állnak A háromgyermekes családoktól kezdve a gyermeklétszámmal párhuzamosan növekszik az e családokból kikerülő fiatalkorúak kriminalitása. A második faktor az alacsony iskolai végzettség. A vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy az általános iskolai végzettség hiánya nagyon gyakran kisiklott életpályát, tudatlanságot, felelőtlenséget is jelent és szinte vonzza a további hátrányos tényezőket. Az általános iskolával nem rendelkezők jelentős hányada nem, vagy alig tud írniolvasni, és így a kulturálódás, de a hétköznapi érintkezés egy része ismeretlen marad a számukra A szakemberek a büntetett előéletet önmagában általában nem tekintik hátrányos helyzetet teremtő ismérvnek, de a visszaesést már igen, mint hogy ez jelentős társadalmi hátrányt von maga után. A visszaesés

igen nagy százalékban jár együtt a hátrányos foglalkozással, nehéz lakáshelyzettel, az alkoholos életmóddal, vagyis a visszaesőknél a hátrányos helyzet rendszerint halmozottan fordul elő. A többszöri szabadságvesztés-büntetés következtében a korábbi pozitív társadalmi kapcsolatok rendszerint fellazulnak vagy megszűnnek, s vagy az elmagányosodás vagy a hasonló társakkal való kapcsolat válik jellemzővé. A visszaesőknek azonban egy része korábban nem volt hátrányos helyzetben, hanem csak később, igen gyakran az elő bűncselekmény elkövetése uátn vált hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetűvé. 3.13 Biopszichikai tényezők Bizonyos (öröklött vagy szerzett) testi, valamint pszichikai adottságos és problémák jelentős helyet foglalnak el a bűnismétlők életében, és ezek kétséget kizáróan hatással vannak az életformájukra, célkitűzéseikre, szükségleteik kielégítési módjának megválasztására, azaz

bűncselekményeik elkövetésére. 4. A visszaesők bűnelkövetésének megelőzése, prevenció Az elmúlt évtizedek kriminológiai kutatásai bebizonyították, hogy a bűnmegelőzésnek nem a büntetőjogi eszközök, a büntető felelősségre vonás az alapvető eszköze, hanem a társadalmi megelőzés. 4.1 Büntetőjogi eszközök a) Az első követelmény ezen a területen, hogy a büntetőjog a társadalmi viszonyoknak és a társadalmi tudatnak megfelelően húzza meg a határt a bűncselekmények és a deviáns magatartások között. b) A visszaeső bűnelkövetők száma és aránya jelentős mértékben függ attól, hogy milyen a súlyos és a kisebb súlyú bűncselekmények aránya az összbűnözésen belül. (Ma Magyarországon a bűntettek aránya 35%, a vétségek 65%-os arányával szemben. c) A büntetőjogi eszközök között talán a legfontosabb a büntetés céljának a meghatározása. A pozitivista elméletek hatására szinte világszerte a büntetés

preventív, megelőző célja került előtérbe, a korábbi, megtorló célú büntetéssekkel szemben. De különösen az elmúlt évtizedben a megerősödő neoklasszikus irányzat újra felszínre hozta a megtorlási célú tettarányos büntetés koncepcióját. 4.2 A büntetések hatékonysága a) Az ismételt elkövetőknél vagy a visszaesőknél a többszöri elkövetés arról tanúskodik, hogy vagy a büntetés maradt hatástalan, vagy a büntetés utáni viszonyok maradtak kriminogén jellegűek. Az idevágó speciális kutatások igazolják, hogy még a többszörösen elítéltek többségében is, mintegy 2/3-ad részüknél a büntetési időtartam alatt kialakul valamiféle társadalmi beilleszkedési szándék a normakövetésre. A szabadulás utáni körülmények azonban jelentős determináló tényezők, gyakran erősebbek, mint a beilleszkedési szándék. b) A visszatartó tényezők között magasan kiemelkedik a lelkiismereti tényező, 64%-kal, vagyis a

vizsgált személyek ilyen arányban a személyiség kedvező tudati beállítottsága következtében nem követtek el bűncselekményt, még kriminogén szituációban sem. Az adatok között ugyanakkor meglepően alacsony a büntetéstől való félelem. c) Problémát jelent a különösen veszélyes, súlyos bűncselekmények sorozatát elkövető személyek sorsa. Sokan a halálos ítéletet igénylik ilyen esetben , mások megelégszenek a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztéssel, vannak akik betegekké nyilvánítanák a megrögzött visszaesőket, és zárt intézetben történő kezelésüket tekintenék megoldásnak. A tudomány jelenlegi szintjén azonban a vegyes kezelés tűnik legcélszerűbbnek, nevezetesen: a nevelő-gyógyító kezelés. 4.3 Társadalmi bűnmegelőzés a) A visszaesők, különösen a többszörösen visszaesők bűnelkövetésében a szituációnak is szerepe van, de ezek az elkövetők rendszerint maguk teremtik meg az alkalmas

körülményeket a bűncselekmény elkövetéséhez. Különösen érvényes ez a szervezett bűnelkövetőkre. Ezért a bűnmegelőzés igazi lehetősége azokban az intézkedésekben rejlik, amelyek bűnözést gyökereiben, az okok szférájában támadják, vagyis azok ellen a viszonyok ellen irányulnak, amelyek a bűnelkövetőt a cselekmény elkövetésére inspirálják. b) A jól szervezett és kötelező általános iskolai képzés és nevelés, a kulturális felemelkedés, a jó szülővé nevelés, a szülők felelősségének a felébresztése a gyermeklétszám megfelelő tervezésére, mind olyan tényező, ami a figyelem és az energiák átcsoportosításával javítható. c) Hasonló módon lehetne eredményt elérni odafigyeléssel és szervezeti eszközökkel a gyenge, "bukdácsoló" tanulók szocializálása terén. Már született olyan javaslat, hogy nem kellene megbuktatni, osztályismétlésre bocsátani a gyengén tanuló gyermekeket az általános

iskolában csak azért, mert egy vagy néhány tantárgyból nem éri el a kívánt követelményt. d) Hosszú időn keresztül hangoztatták a kriminológusok, hogy a bűnözés alapvető oka a társadalmi egyenlőtlenség. Ma már látható, hogy az egyenlőtlenség nem küszöbölhető ki a társadalomból és az sok esetben nem is indokolt, hiszen vannak igazságos társadalmi egyenlőtlenségek is. Éppen ezért nem az egyenlőtlenséget, hanem az igazságtalanságot, asz egyenlőtlen esélyt kell kriminogén faktornak tekinteni. 13. A deviancia mint kisebbség, a kisebbségek devianciája 1. A deviancia, mint kisebbségi viselkedési forma A deviáns viselkedéssel kapcsolatos definíciók áttekintése során találkozhatunk olyan meghatározással, amely szint az ilyen viselkedés a társadalom csupán kisebb csoportjára jellemző. A labelling teória térhódítása óta e kritérium helytállóságában a szakemberek egy része már közel sem biztos. A mióta a

tudomány feltárta a hamis sztereotípiák, az előítéletek, stigmatizációs mechanizmusok keletkezésének okait, működésük sajátosságait, azóta tudjuk, hogy az ilyen hatásoknak a másság, a kisebbség fokozottabb mértékben céltáblája. Az állami reagálás mellett a deviáns viselkedést tanúsítóknak tehát ezekkel is számolniuk kell. A kisebbséghez tartozó, ráadásul deviáns személyeket kétszeresen érik ezek a hatások. 2. A kisebbségek bűnözése 2.1 A rasszista, faji megközelítés A felfogás lényege, hogy az emberek egyes csoportjait a többitől külső, öröklött fizikai jellemzők (hajszín, bőrszín, szemek színe stb.) alapján különbözteti meg, és ezeket a csoportokat a bűnözéssel kapcsolatos előítéletekkel sújtja, stigmatizációs mechanizmusokkal terheli. Leggyakrabban olyan országokban jelentkezik, ahol többségében fehérek vannak, de ún. színes (fekete, indián stb) őslakosok, vagy később bevándorolt hasonló

csoportok is élnek. A bűnözés körükben legtöbbször valóban magasabb, mint a többségi fehéreké. Számos kutató utal arra azonban, hogy az ezen csoportok bűnözésére vonatkozó kriminál-statisztikai adatok felfelé torzítanak, manipuláltak, mert: Az ilyen adatokat a faji diszkriminációtól nem mentes rendőri, ügyészi, stb. szervezet gyűjti A színesek bűnözése a fehér többségű társadalom részéről jól látható éppen a másság jegyei miatt, így szelektív észlelés érvényesül. A fehérek uralta igazságszolgáltatásban a színesek nem tudják jogaikat megfelelően érvényesíteni, statisztikailag bizonyíthatóan ritkábban kapnak kedvezményt, és ugyanolyan deliktumért súlyosabb büntetéssel sújtják őket. Ezek a jelenségek valóban léteznek, de csupán módosítják az arányokat, bár alapvetően nem változtatnak azon a tényen, hogy e csoportok bűnözése magasabb az átlagnál. A jelenség magyarázatával, okaival kapcsolatban

a következő fontosabb összefüggésekről van szó: a) A kisebbségi csoportok magasabb bűnözésének alapvető oka az adott társadalomba történő integrációjuk hiányos volta. Társadalmi-gazdasági körülményeik rosszak, jövedelmük alacsony, többségük szakképzetlen, sokan munkanélküliek, szocializációjuk hiányos. A jólét, a hatalom, a fehér középosztály szimbolizálta javakat, helyzetet, a büntető jogszabályok által tiltott módon könnyebben vélik elérni. Önmagában a társadalmi-gazdasági körülmények javulása mindaddig nem csökkenti aránylag magas bűnözésüket, amíg a társadalmi átlag és jaját pozíciójuk között óriási különbség marad. b) Ezek a kisebbségek kétféle civilizáció között élnek. Saját kultúrájukat már elvesztették, a fehér középosztályét még nem vették át. Kikerülnek régi környezetükből, de az újban nem tudnak tájékozódni c) Ez egyben azt is jelenti, hogy elvesztették hagyományos

kisközösségi kapcsolataikat, így megszűnt azok hatékony szabályozó funkciója. Emiatt sokan szerep- és identitászavarokkal küszködnek, és gyakran az alkoholizmusba menekülnek. Amikor az ilyen közösségek megőrzik kulturális, tradicionális értékeiket, integrációs kapcsolataikat, akkor ezek a hatások nem érvényesülnek (pl. Kínaiak és Japános az USA-ban) 2.2 A bevándorlók kriminalitása A bevándorlók bűnözésével kapcsolatosan a legtöbb vizsgálatot az USA-ban végezték. A témával foglalkozó tanulmányok különbséget tesznek a bevándorlók első és második generációja között. Az eddigi vizsgálatok eredményei a következők: Első generáció: A bevándorlók regisztrált bűnözése általában alacsonyabb, mint a belföldieké, és bűnözésük struktúrája is eltérő. Felülreprezentált arányban követnek el erőszakos bűncselekményeket, míg vagyon elleni bűncselekményeket alig. Származási helyük szerinti

csoportosításban a bevándorlók között lányeges különbségek vannak. A befogadó országban eltöltött időtartam növekedésével emelkedik a bevándorlók kriminalitása, és az egyes bűncselekmények megjelenési formáit tekintve egyre jobban hasonlítanak a belföldi bűncselekményekre. A bevándorlókkal szemben a belföldi lakosság és a hivatalos szervek részéről is szigorúbb kontroll érvényesül. Az etnikailag homogén kolóniákban lakó bevándorlók bűnözése alacsonyabb, mint azok, akik a belföldiekkel együtt élnek. Második generáció: A bevándorlók második nemzedékének száma nem állapítható meg pontosan, mert az emigránsok egy része nem hagyta gyermekét bevándorlóként regisztrálni. A második generációt nagyobb arányú bűnözés jellemzi. A bevándorlók gyerekeinek bűnözési gyakorisága magasabb, mint a belföldi gyerekeké. A bevándorló szülők származása szerint különböző bűnözési gyakorisággal

találkozunk. A Dél- vagy Kelet-Európából származók kétszer nagyobb arányban követnek el bűncselekményeket, mint a Nyugat- vagy Észak-Európából érkezettek. Az erőszak bűncselekmények leggyakoribb motívuma a nyereségvágy, míg az első generációnál az ún. becsületbeli sértések domináltak. A második generáció bűnözői karrierje egyre jobban hasonlít a belföldiekéhez. A társadalomhoz való alkalmazkodás közben a tipikus amerikai bűnözési mintákat is elsajátítja. 2.3 A külföldiek, vendégmunkások és a bűnözés E bűnözési forma problémája Németország példáján keresztül mutatható be legegyszerűbben, mert ott készült a legtöbb elemző vizsgálat a kérdésről. A volt NSZK-ban is a hatvanas évektől viharos ütemben felgyorsult a külföldiek, elsősorban a vendégmunkások bevándorlása. Így például 1984-ben már 1,4 millió török és kereken félmillió jugoszláv és olasz vendégmunkás élt az országban, akiknek

57%-a férfi volt. Az országban eltöltött hosszú tartózkodás (10 év vagy több) arra utal, hogy az eredetileg munkavállalás céljából érkezők többsége véglegesen le akart telepedni ennek azonban lényeges jogi akadályai voltak. A külföldiekre vonatkozó jogi szabályozás egyébként is bürokratikus, ellentmondásos és jelentősen hozzájárul helyzetük bizonytalanságához. A külföldiekre vonatkozó bűnözési statisztikák elemzésekor figyelembe kell venni, hogy a nem német gyanúsítottak kategóriája tartalmazza a turisták, átutazók stb. közül kikerülő gyanúsítottakat is, továbbá, hogy a külföldiek között a németekhez viszonyítva nagyobb arányban szerepelnek a 40 év alatti férfiak, akik a bűnözés szempontjából a legaktívabbak. a) Mindezek beszámítva a következőket lehetett a 80-as évek elején megállapítani: A 18-50 év közötti munkavállaló külföldi férfiak bűnözése alacsonyabb, mint a hasonló korú német

populációé. Az erőszakos bűncselekményeknél valamint az okirat- és pénzhamisításoknál azonban az átlagosnál nagyobb a külföldiek aránya. b) A 80-as évek közepén a helyzet gyökeresen megváltozott az NSZK-ban döntően három folyamat miatt: Menekültügy: 1985-től megnőtt a menedékjogot kérők száma. 1993-ban már Németország összlakosságának 4,3%-ára becsülték az így itt tartózkodókat. Ez a szám azonban nem tartalmazza a menedékjogot kapott személyek családtagjait, akik ugyan nem kaptak menedékjogot, de méltányosságból nem toloncolják őket haza (az ún. Duldung intézménye) Tömegessé vált a Kelet-Európából Németországba történő kivándorlás folyamata. Az illegálisan bevándorlók száma jelentősen nőtt. Ennek következtében 1992-ben (a volt NSZK területén) a gyanúsítottak 32%-a külföldi volt. Megváltoztak a külföldiek bűnözésével kapcsolatos problémák is. Jelenleg e bűnözési forma legjelentősebb

területe már nem a vendégmunkások, hanem a menedékjogot kapott személyek. Továbbra is érvényesülnek az észlelési, statisztikai, stb., torzító hatások E csoportokon belül továbbra is a fiatalok bűnözése a legnagyobb probléma. A külföldiek számának jelentős növekedése és a társadalmi problémák kiéleződése jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az idegengyűlöletből fakadó, külföldiek sérelmére lekövetett bűnözések száma ugrásszerűen megemelkedett. Korábban a fejlett országokban a kriminológusok zöme e bűnözési forma okainak vizsgálatánál a kulturális konfliktus elméletét hívta segítségül. A német szakemberek a 80-as években szinte egységesen elvetették ezt a felfogást. A hátrányos társadalmi helyzet vagy a peremhelyzet elméletét alkalmazták, amely szerint a rossz szociális helyzet, a társadalmi felemelkedés, a mobilizáció rendkívül beszűkült esélyeit tekintik a legfontosabb okoknak. (A külföldiek

alacsony szakképzettségűek, gettóhoz hasonló lakásviszonyok közt élnek, általában lenézik őket, a gyermekeik azt iskolai képzésnél hátrányos helyzetben vannak, magas a fiatalok körében a munkanélküliség, azaz általában a társadalom peremére szorulnak, és hallatlanul erős pszichés és társadalmi deprivációs nyomás nehezedik rájuk.) A két elmélet egy dolgot nem nagyon vesz figyelembe, nevezetesen azt, hogy a II. világháborút követően a rossz körülmények, az esélyek szűkös volta a Németországba áttelepítetteknél éppen a gazdasági társadalmi felemelkedés motorja volt. Önmagában tehát ezekkel a gazdasági-társadalmi összefüggésekkel nem lehet e bűnözési formát megmagyarázni, már csak azért sem mert a hasonló helyzetben lévők többsége nem követ el bűncselekményt. Ezért a német kriminológusok többsége a labelling elméletet alkalmazza. Arra utalnak, hogy a nyilvánosságot, a tömegmédiát, a

társadalmi-állami kontroll reagálási módjait a külföldiek másságával, alacsonyabb értékűségével, veszélyességével kapcsolatos előítéletek uralják. Mint minden idegent, a külföldieket bűnözési stigmákkal látják el A külföldi gyermekek peremhelyzetűek, társadalmon kívüliek. Óriási társadalmi kirekesztő nyomás nehezedik rájuk, pszichésen átérzik, hogy a külföldi csökkent értékű, alacsonyabb rendű státusz. Erre reagál a bűnözésük 3. A cigányság és a bűnözés 3.1 A cigányok Európában Ez az etnikum joggal nevezhető a történelem mostohagyermekének, évszázados üldöztetés, diszkrimináció jellemezte eddigi történetét. A cigányság Európában tömegesen a XV. században jelent meg Más kultúrával és az európaihoz képest több évszázados elmaradottsággal rendelkezett. Az akkori és a későbbi politikai intézkedések (még inkább ezek hiánya) a társadalmi feltételek konzerválták, újratermelték ezt az

elmaradottságot, sőt sok országban a cigányság és a társadalmi átlag közti különbség még nőtt is. Ezért a cigányság a társadalom perifériájára szorult, a legszegényebb és a legtöbb gonddal küszködő rétegek közé került. 3.2 A cigányok bűnözése A cigányok kriminalitásának áttekintése során két alapvető probléma jelentkezik: a) Európában Magyarország kivételével - ahol 1974 - 1989 között külön is számba vették a cigányszármazású bűnelkövetőket - nincs olyan hivatalos statisztika, amely regisztrálná e bűnözési forma adatait. b) Nem számítva a hazai kutatásokat, összesen három jelentősebb vizsgálatot végeztek e témában: 1970-ben Franciaországban, 1977-1979 Csehszlovákiában, a fiatalkorú cigányok bűnözésével kapcsolatban Finnországban a Grönfors vizsgálta a cigányok körében még előforduló vérbosszú jelenségét. A cigányság bűnözésének morfológiai sajátosságai a) A francia kutatás:

megállapításai szerint a cigányok által elkövetett bűncselekmények jellemzően kisebb súlyú bűncselekmények, elsősorban kisebb értékekre elkövetett lopások. A kiemelkedően súlyos bűncselekmények aránya nem magasabb, mint más népességekben. b) A volt Csehszlovákiában: (77-es adatok alapján) Az összes cigány bűnelkövető aránya kb. 3-4-szer volt magasabb, mint a nem cigány bűnelkövetőké, de Csehországban ez az arány magasabb volt. Különösen magas volt a fiatalkorúak aránya. A fiatalkorú cigányok által leggyakrabban elkövetett bűncselekmények: lopás, gépjármű jogtalan használata, testi sértés, megrontás, rablás. Összességében a fiatalkorú cigányok kriminalitása tízszerese a nem cigány fiatalkorúak bűnözésének. c) Magyarországon: az 1975-1979 közötti évek átlagában az összes elkövetőnél a cigányok közel kétszer, míg a fiatalkorúaknál majdnem háromszor magasabb bűnözési gyakoriságot mutattak.

Eltért a két népesség elkövetői szempontú struktúrája is. A legfontosabb különbség az, hogy a cigányok körében 2,5-szer több (41%) az erőszakos bűncselekménnyel gyanúsítottak aránya, mint a nem cigányoknál. Mind a fiatalkorúak, mind a nők aránya kétszer magasabb a cigány gyanúsítottak körében. Az 1980-as években a cigány gyanúsítottak száma és aránya tovább növekedett: 1975-1986 között az összes gyanúsított száma 20%-kal, míg a cigányoké 70%-kal emelkedett. 4. a cigányság bűnözésének okai 4.1 Gazdasági, társadalmi, társadalmi-strukturális okok a) A francia vizsgálat: szociális okokként említi a következőket: nagycsalád, iskolázatlanság értelmetlen szórakozás, fogékonyság az erőszak megnyilvánulásaira (nagyarányú vizuális érzékenység a filmekre és tvműsorokra). Gazdasági okoknak tartja: a pénzhiányt, a gyakori éhezést, a munkanélküliséget és a szakképzetlenséget. b) A csehszlovák

vizsgálat: ilyen típusú okként jelöli a fiatalkorú cigány bűnelkövetők családjában, a pénzeszközök kezelésének sajátos módját, a munkához és a művelődéshez való negatív viszonyt, a lakások nagyságát és benne a benne lakók magas számát, és a gyakori alkoholizmust. A fiatalkorú cigányok többsége nagy gyerekszámú családból származik, amelyekben a nevelés problémás. Gyakori a csonka család. Sok a rossz egészségi állapotú szülő, amely összefüggésben van a gyakori alkoholizmussal Magas a büntetett előéletűek aránya. c) A magyarországi kutatások: szerint a cigányok bűnözése alapvetően összefügg a cigányság sajátos történeti fejlődésével, amely azt eredményezte, hogy a többségük halmozottan hátrányos helyzetű társadalmi csoportokhoz tartozik. Az empirikus vizsgálatok azt bizonyították, hogy a cigányság bűnözése réteg-specifikus. A kemény társadalmi rétegképző mutatók (iskolázottsági szint,

foglalkozás, jövedelem, család nagysága, lakáshelyzet) döntően meghatározzák az életmódszerkezetet, determinálják a deviancia milyenségét, gyakoriságát. Bizonyítást nyert hogy önmagában nem a cigány "mivolt", azaz valamely etnikai vonás az, amely a cigányság bűnözését - elsősorban determinálja. A kutatás adataiból az is kiderült, hogy a cigányság bűnözése részben szubkulturális csoportok bűnözése. A megvizsgált populáció kb. 30%-ánál a családban több generációra visszamenőleg a családtagok többsége vagy majd mindegyike bűnöző életmódot folytatott. 4.2 Kulturális és értékrendszerbeli konfliktusok a) A finn kutatás eredménye alapján: a cigányok körében még néhány helyen élt a vérbosszú intézménye. Ezen intézmény alapja az, hogy a cigányoknak elkülönült kulturális rendszerük, "csoportlétük" van. Emiatt elutasítják a hivatalos igazságszolgáltatást és jogrendet. A finn

cigányoknál megfigyelt vérbosszú a következő sajátosságokkal rendelkezik: Alternatívát jelent az állami hatalommal szemben, lényegét tekintve tradicionális, törzsi jellegű megnyilvánulás. A rokonsági kötelék szerepe meghatározó, de sikere attól függ, hogy alkalmazásával mennyire tudják fenntartani a társadalmi rendet, azaz saját kultúrájuk rendjét. Azokban a községekben maradt fenn leginkább, ahová kevésbé hatolt be a civilizáció és annak társadalmi hatásai, amelyek leginkább bomlasztják a tradicionális családi viszonyokat. b) A csehszlovák kutatás szerint: a cigány népesség fokozott bűnözésének további forrását a cigány etnikum és a társadalom többsége által elfogadott normák különbözőségében kell keresni. A cigány lakosság körében például még mindig él az a szokás, amely szerint a férfi vagy a nő abban a pillanatban felnőtt, amint fizikailag képes családot alapítani, s ezért többségük nem

érti a 15. életévnél fiatalabb nővel való nemi érintkezés tilalmát c) A magyar kutatás: adatai szerint a kriminalitás a cigányság beilleszkedésben lévő csoportjait érinti a leginkább, aminek a "csoport és érintkezési faktor" az alapvető magyarázata. Ennek lényege a következő: ha egy tradicionális, belső norma- és értékrendszer által irányított csoport felbomlik, vagy a társadalom felé az eddiginél lényegesen nyitottabbá válik, akkor ezek az értékek, normák elveszítik szabályozó funkcióikat, emiatt a csoport tagjainak egy sor konfliktusszituációt kell átélnie. 4.3 Egyéb összefüggések Valamennyi kutatás utal további összefüggésekre is, amelyek közül az előítéleteknek jelentős szerepük van. a) A csehszlovák vizsgálat: szerint fontos jelenség az is, hogy a cigányság és a társadalom többsége között történelmileg meghatározott távolság létezik, amely kölcsönös bizalmatlansághoz és

előítéletekhez vezetett. b) A magyar eredmények: szerint Magyarországon is igen erős az előítélet a cigánysággal szemben. A jelenség általában közvetve hat a cigányság kriminalitására is. Több esetben ugyanakkor kiderült, hogy a cigányok által elkövetett bizonyos erőszakos bűncselekményeket (leggyakrabban garázdaságot) előítéletekkel terhelt szituáció előzött meg. Az elmúlt években több súlyos atrocitás érte a cigányságot. Nálunk a cigányok elleni támadások mögött lényegében két ok húzódik meg: Egyrészt a skinhead csoportok megerősödése, amely egy szélsőjobboldali, fasisztoid eszméket követő fiatalkorú szubkultúra és nem csak a cigányok, hanem általában a színes bőrűek ellen támad gyakran agresszív bűncselekményekkel. Másrészt egyes területeken a hosszabb ideje tartó és kölcsönös előítéletekkel is terhelt helyi cigány és nem cigány lakosság közti konfliktushelyzet vezetett cigányellenes

támadásokhoz. 14. A magyar bűntető igazságszolgáltatási rendszer jogi kerete, működési struktúrája 1. A büntető igazságszolgáltatási rendszer kriminológiai értelemben ~ felöleli a bűnfelderítéssel, nyomozással, vádhatósági feladatokkal, az ítélkezéssel, a szankciók végrehajtásával foglalkozó, valamint e feladatok ellátásban közreműködő (pl. pártfogók, szakértők) és tevékenységük során egymással kölcsönhatásban lévő intézményeket. A büntető igazságszolgáltatással összefüggő kriminológiai kutatások tárgya maga az előbbi tartalommal meghatározott rendszer. 2. A büntető igazságszolgáltatás, mint az állam büntető hatalmának gyakorlása 1. A modern társadalmakban a büntetőjogi felelősségre vonás az állam monopóliuma, a büntető hatalmat az állam szervei gyakorolják. Az állam büntető hatalma az államnak közhatalmi jellegű jogosítványa, amelynek alapján meghatározza: a) a büntetendő

cselekményeket és a jogkövetkezményeket, b) a felelősségre vonás szervezeti és működési rendjét c) a büntetések és intézkedések végrehajtási rendjét, és megbünteti a bűncselekményt elkövetőket. A demokratikus jogállamban érvényesülő alapelv a hatalmi ágak megosztása, amelynek megfelelően az állami bűntető hatalom gyakorlása is megosztott. A törvényhozói hatalom joga és feladata, hogy általános érvénnyel kijelölje az állam büntető hatalmának jogi feltételrendszerét, alapját és kereteit. A végrehajtó és a bírói hatalom joga és feladata, hogy e határok között az egyes esetekben gyakorolja az állami bűntető hatalmat. Az alkotmányossági követelmények a büntető hatalommal való "takarékosságra", annak feltétlenül szükséges mértékű és arányos igénybevételére ösztönöznek. A magyar alkotmányos berendezkedésben a bűntető hatalom gyakorlása az országgyűlés, a kormány, az ügyészi

szervezet és a bírói szervezet között oszlik meg. A büntető hatalom alkotmányosságának őre az Alkotmánybíróság; a büntető igazságszolgáltatási rendszer alkotmányos működése tekintetében az ügyészségnek és az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vannak jogosítványai. 2. A rendszert alkotó szervezeteket, személyeket és eljárásokat a bűnüldözés és büntető felelősségre vonás modellje határozza meg: azon célok és alapelvek együttese, amelyek az állami bűntető igényt jellemzik. Többféle modell lehetséges, így pl.: hagyományos felosztás szerint: vádelvű, nyomozóelvű és vegyes rendszer; más felosztás szerint: az alkotmányos jogok védelmét ("due process"), a bűnözés ellenőrzését ("crime controll"); a rehabilitációt, a bürokratikus hatékonyságot, a büntetőerő felmutatását valamint a megérdemelt büntetést ("just desert") célzó modellek. 3. A jogi szabályozás

rendszere A büntető igazságszolgáltatást alapvetően meghatározó jogi szabályozást jelenleg az jellemzi, hogy a 70-es években, egységes koncepció szellemében kodifikált rendszert a részleges, ún. novelláris módosítások szinte minden pontján érintették, szinte semmi sem maradt változatlan. A módosítások túlnyomó többségét a jogállami alkotmányosság értékrendje, illetve az állam nemzetközi kötelezettségvállalásai indokolták A módosítások eredményeképp a szabályozás ma megfelel a nemzetközi egyezményekből adódó követelményeknek, így többek között azoknak az elvárásoknak, amelyeket az Európai Emberi Jogi Egyezmény (1993. évi XXXI tv hirdette ki) alapján az Emberi Jogok Európai Bírósága esetjogában az államokkal szemben megfogalmaz. a) Alkotmányi szabályozás: Az alkotmány az igazságszolgáltatást, mint a bíróságok monopóliumát rögzíti. A büntetőbíróságok feladat- és jogköre ezen belül a

bűncselekmények elkövetőinek megbüntetése. A büntető igazságszolgáltatás rendszerének szervezetei közül az alkotmány az ügyészség feladatait rendezi legszélesebben, a rendőrség feladatkörét csupán általánosságban jelöli meg a közbiztonság és a belső rend védelmében, és egyáltalán nem tartalmaz rendelkezést a büntetés-végrehajtás intézményeinek az államszervezeten belüli helyéről, jogállásáról. Az alapvető jogok és kötelességek között számos, az egyént az állam túlhatalmával szemben védő, így a büntető hatalom korlátait kijelölő rendelkezést is tartalmaz. Ilyen az élethez és az emberi méltósághoz való jog, a kínzás, a kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód és büntetés tilalma, a törvény előtti egyenlőség, a törvényes, független és pártatlan bírósághoz, az igazságos és nyilvános tárgyaláshoz, a védelemhez és a jogorvoslathoz, stb. való jog b) Törvényi szabályozás: A

büntető igazságszolgáltatás szempontjából fontos jogszabályok: A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI törvény; A Magyar Köztársaság ügyészségérő szóló 1972. évi V törvény; Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészség adatkezeléséről szóló 1994. évi LXXX törvény; A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV törvény; és A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CVII törvény c) Egyéb jogi normák: A büntetőeljárás és büntetés-végrehajtás szabályozásában jelentős szerepe van: miniszteri rendeleteknek is, amelyeket az illetékes miniszterek külön-külön vagy együttesen, törvények felhatalmazása alapján adnak ki a törvények végrehajtásaként; miniszteri utasításoknak is, ugyanis a jogalkotási törvényt megelőző időszakról számos igazságügyminiszteri utasítás van még hatályban, amelyek a bíróságok működésének részleteit szabályozzák; a

legfőbb ügyész utasításai jelentősen befolyásolják a konkrét jogalkalmazást, amelyeket a neki alárendelten működő ügyészi szervezet irányítására ad ki; a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatai, amelyek nem jogszabályok de a bíróságokra kötelezőek; és a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának állásfoglalásai, amelyek nem kötelezőek. 3.2 A büntetőjog ~nak tulajdonképpen a büntető anyagi jogot nevezzük. A büntetőjog hatályos kódexe a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV törvény (a Btk) Fontos, a büntetendő magatartások szempontjából meghatározó jelentőségű rendelkezéseket tartalmaz a Btk. hatálybalépésről és végrehajtásáról szóló 1979 évi 5 törvényerejű rendelet A Btk. megalkotása óta többször jelentősen módosult A rendszerváltást követően egyrészt a politikai és gazdasági viszonyok alapvető megváltozása, a nemzetközi orientáció átalakulása, a jogállamiság

követelményei, másrészt a mennyiségében és minőségében változó bűnözés új kihívásai, mind a bűncselekmények körében, mind a büntetések nemében és mértékében többszöri és jelentős módosításokra késztették a törvényhozást. Alapvető változások következtek be az állam elleni, illetve a politikai jogok gyakorlásával összefüggő, valamint a gazdasági bűncselekmények körében. Az utóbbiak terén volt a legjelentősebb a kriminalizáció A jogállami értékrend jegyében dekriminalizálták a közveszélyes munkakerülést és az üzletszerű kéjelgést. A büntetések történetének alapvető tendenciája a büntetések humanizálódása. A halálbüntetést az Alkotmánybíróság semmisítette meg, mint olyan büntetési nemet, amely sérti a minden emberrel veleszületett, sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogot az élethez és az emberi méltósághoz (AB 1990). Az elmúlt években hangsúlyosabbá vált a tettarányos

büntetéskoncepció. Ami ez idáig változatlan maradt, az a preventív büntetési cél: "A büntetés célja a társadalom védelmében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el." A büntetőeljárási jog: A bűncselekmény elkövetését nem követi azonnal és automatikusan a büntetés. A bűncselekmény elkövetésekor a jogrend fenntartása, a társadalom védelme érdekében sajátos büntető igény keletkezik az elkövető felelősségre vonására, megbüntetésére. E büntető igényt a büntető igazságszolgáltatási rendszer érvényesíti. A büntetőjog alkalmazásának, a büntető igény érvényesítésének, a büntetés kiszabásának útja a büntetőeljárás. A büntetőeljárás formailag kötött eljárási cselekmények láncolata, amelynek feladata és célja hogy feltárja, történte bűncselekmény, ki az elkövető, és az felelősségre vonható-e. Nemleges válasz vagy a válaszadás

sikertelensége esetén a büntetőeljárás ennek megállapításával zárul. Igenlő válasz esetén kerülhet sor a bűnösség megállapítására és a büntetés kiszabására. A büntetőeljárást átfogóan a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I törvény (Be) szabályozza A Be határozza meg a büntető igény érvényesülésének alapelveit, szervezeti rendjét és módját, az eljárásban közreműködő hatóságok (nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság), valamint magánszemélyek (terhelt, védő, sértett, tanú, szakértő, stb.) jogait és kötelességeit, a z eljárási cselekmények sorrendjét, formai és tartalmi kellékeit. A büntetés-végrehajtási jog alaptörvénye a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11 tvr (Bv. tvr) Jogtörténeti jelentősége, hogy a magyar jogban ez az első olyan jogszabály, amely valamennyi büntetés és intézkedés végrehajtásának alapvető szabályát tartalmazza.

Ugyanakkor a büntetés-végrehajtás jogi szabályozottságát az jellemzi, hogy nagy számú, lényeges, az elítéltek helyzetét, jogait és kötelességeit közvetlenül érintő rendelkezést miniszteri rendeletek és utasítások tartalmaznak. 4. A büntető igazságszolgáltatási rendszer szervezetei és személyei 4.1 Szervezetek a) A rendőrség: bűnmegelőzési, bűnüldözési és rendészeti feladatokat ellátó, állami, fegyveres rendvédelmi szerv, amely a végrehajtó hatalom része. A kormány a belügyminiszter útján irányítja működését Első vezetője az országos rendőrfőkapitány, akit a miniszterelnök nevez ki és ment fel. Feladatai: a közbiztonság, a belső rend védelme, a bűncselekmények megelőzése, a büntetőeljárás általános hatáskörű nyomozóhatósága, büntetés-végrehajtási feladatok (közügyektől, járművezetéstől való eltiltás, kitiltás végrehajtása, közreműködés a pártfogó felügyelet végrehajtásában),

bűnüldözési adatkezelés (bűnüldözési feladatok ellátáshoz szükséges személyes és más adatok kezelésének rendszere). Pénzügyi bűncselekmények esetén a nyomozóhatóság jogkörében a vám- és pénzügyőrség, állam elleni bűncselekménynél a nemzetbiztonsági hivatalok, az államhatár védelmét sértő bűncselekmények esetén a Határőrség jár el. b) Az ügyészség: a legfőbb ügyésznek alárendelten működő, a bírósági szervezet alkotmányos felépítésének megfelelően tagolt szervezet. A büntető igazságszolgáltatásban ellátott feladatai mellett részt vesz a bíróságok polgári, munkaügyi, közigazgatási és gazdasági peres és peren kívüli eljárásaiban, valamint törvényességi felügyeletet lát el az állami szervek, a jogalkalmazó szervek és a társadalom valamennyi szervezetének tevékenysége felett. Az ügyészség nem tartozik a végrehajtó hatalom szervezetébe, hanem attól függetlenül, az

államszervezet önálló egységeként, a legfőbb ügyész politikai felelősségén keresztül az országgyűlésnek alárendelten működik. Feladatai: nyomozás meghatározott bűncselekmények esetén (pl. hamis vád, hamis tanúzás, rendőr sérelmére elkövetett emberölés, stb.); felügyelet a nyomozás törvényessége felett (a nyomozást elrendelő határozatok elbírálása, a nyomozó hatóság határozatai intézkedései ellen, valamint mulasztásai miatt tett panaszok elbírálása, a nyomozás anyagainak érdemi elbírálása vádemelés vagy megszüntetés formájában);a lakhelyelhagyási tilalom elrendelése, indítványtétel a bíróságnak a gyanúsított előzetes letartóztatására, kényszergyógykezelésére; vádemelés, közvád képviselete a bírósági eljárásban, jogorvoslatok (fellebbezés, perújítási és felülvizsgálati indítvány) benyújtása a bíróság határozata ellen, mind a terhelt javára, mind terhére; felügyelet a

büntetésvégrehajtás és eljárási kényszerintézkedések végrehajtásának törvényessége felett. c) A bíróság: a bírói hatalom megtestesítője. A bírói hatalom az állami hatalomnak az a megnyilvánulása, amely az erre rendelt szervezet útján a vitássá tett vagy megsértett jogról - törvényben szabályozott eljárás során kötelező erővel dönt. A társadalmi ellenőrzés az igazságszolgáltatásban laikus bírák részvételén keresztül valósul meg. Azokban az ügyekben, ahol első fokon a bíróság tanácsban jár el, a hivatásos bíró mellett két ülnök vesz részt, akiknek az ítélkezésben a hivatásos bíróval azonos jogaik és kötelezettségeik vannak. Az ülnököket a települési önkormányzat képviselőtestülete választja meg négy évre. Ülnök lehet minden büntetlen előéletű magyar állampolgár, akinek választójoga van és 30. életévét betöltötte Feladatai: igazságszolgáltatás büntetőügyekben (döntés a

vádban megjelölt személynek a vádban leírt bűncselekményben való bűnösségéről és megbüntetéséről); a vádemelést megelőző eljárási szakaszban döntés az előzetes letartóztatásról, ideiglenes kényszergyógykezelésről; titkos információgyűjtés engedélyezése a nyomozásban és azt megelőzően; büntetés-végrehajtási feladatok: büntetések és intézkedések végrehajtásának elrendelése. d) A büntetés-végrehajtás az állam büntető hatalom gyakorlásának szerves része, a szabadságelvonással járó büntetéseket és intézkedéseket, valamint a büntetőeljárási kényszerintézkedéseket végrehajtó, állami, fegyveres, rendvédelmi szerv. A bv szervezetet a kormány az igazságügy-miniszter útján irányítja, első számú vezetőjét, a bv országos parancsnokát az igazságügy-miniszter nevezi ki és menti fel. A bv szervezet feladatait a különféle szempontok szerint kialakított bv. intézményekben (fegyház, börtön,

fogház, fiatalkorúak intézete, egészségügyi intézmények, stb.) látja el Feladatai: végrehajtás: szabadságvesztés, kényszergyógykezelés, előzetes letartóztatás; abüntető igazságszolgáltatáson kívül: a szabálysértés miatt kiszabott pénzbírság átváltoztatása folytán megállapított elzárás, idegenrendészeti őrizet. e) A hivatásos pártfogó rendszer: a szabadságelvonással nem járó büntetések és intézkedések végrehatásában vesz részt. A hivatásos pártfogók ma nem alkotnak egységes szervezetet, a felnőtt korúak és a fiatalkorúak ügyeiben eljárók elkülönülnek egymástól, mind szervezeti hovatartozásukat, mind pedig jogállásukat tekintve: A felnőtt korúak hivatásos pártfogói a bírósági szervezet részeként a megyei bíróságokon működő büntetésvégrehajtási csoportokhoz tartoznak, a fiatalkorúak hivatásos pártfogói a közigazgatási szervezet részét képező megyei gyámhivatalok mellett működnek.

A fiatalkorú elkövetők esetében alkalmazható szabadságkorlátozó intézkedést, a javítóintézeti nevelést a javítóintézet hajtja végre. Feladatai: Pártfogó felügyelet végrehajtása (vádemelés elhalasztása, próbára bocsátás, felfüggesztett szabadságvesztés, feltételes szabadságra bocsátás, stb. mellett), közérdekű munka végrehajtásának előkészítése, ellenőrzése, utógondozás, fiatalkorú felügyelete a büntetőeljárás alatt. 4.2 Személyek a) A terhelt: a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanújával terhelt személy. A terhelt megnevezése a nyomozásban gyanúsított, a bírósági eljárásban vádlott, a büntetés jogerős kiszabása után elítélt. A terhelt jogosult megismerni, hogy milyen bűncselekmény miatt indult ellene eljárás. Jogosítványait az információra, a véleménynyilvánításra, az indítványok tételére, az eljárási cselekményekben való részvételre alapvetően az ártatlanság vélelme és

a védelemhez való jog alapozza meg. Az ártatlanság vélelmének alapelve értelmében senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. Az ártatlanság vélelméből bizonyítási szabályok is következnek: a bűnösség bizonyítása, vagyis az ártatlanság vélelmének a megdöntése, a büntetőügyben eljáró hatóságokat terheli. Az eljárás alá vont személy nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására A hatóságok feladata, hogy az eljárás minden szakaszában a tényállást alaposan és hiánytalanul tisztázzák. A védelem joga az Alkotmány szerint az eljárás minden szakaszában megilleti az eljárás alá vont személyt. A védelemhez való jog egyrészt a terhelt saját eljárási jogosítványaiban, másrészt a védőhöz való jogban és a védő jogállásában realizálódik. A büntetések és intézkedések végrehajtására érvényes törvényi

előírások: Az elítélttel szemben csak az ítéletben és a törvényben meghatározott joghátrányok alkalmazhatók. A büntetés végrehajtása során mindenki az anyanyelvét használhatja, a magyar nyelv nem tudása miatt senkit nem érthet hátrány. A végrehajtás nem sértheti az elítélt személyhez fűződő jogait, nem érintheti emberi méltóságát, becsületét; biztosítani kell jó hírének, magántitkának, személyes adatainak védelmét, magánlakásának sérthetetlenségét. A büntetés-végrehajtás során is érvényes a diszkrimináció tilalma. Az elítéltet a büntetés-végrehajtás során jogorvoslati jog illeti meg a végrehajtást végző szervek határozata, intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása miatt. Az elítélt köteles magát a büntetés, illetőleg intézkedés végrehajtásának alávetni. b) A védő: a védelem funkcióját a büntetőeljárásban a terhelt mellett, de önállóan látja el. Nem a terhelt

képviselőjeként, hanem a terhelt érdekében, de tőle függetlenül jár el; a terhelt érdekét akkor is köteles érvényre juttatni, ha az önmaga nem védekezik. A büntetőeljárások törvényben meghatározott körében a védő részvétele kötelező, azaz a védő a terhelt akaratától függetlenül, a törvény rendelkezése alapján vesz részt az eljárásban. c) A sértett: az, akinek a jogát, vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. A büntető igazságszolgáltatás eljárási szakaszában a sértett több szerepben vehet részt: sértettként, magánvádlóként és magánfélként. Magánvádló az a sértett, aki a magánvádas bűncselekmény (pl könnyű testi sértés, rágalmazás, becsületsértés) miatti eljárásban a vádat a bíróság előtt képviseli. Magánfél az a sértett, aki a büntetőeljárásban érvényesíti a bűncselekményből keletkezett kártérítési igényét, az ún. polgári jogi igényt A

magánvádlóként illetve magánfélként fellépő sértett sajátos többletjogosítványokkal rendelkezik. 5. A büntetőeljárás A büntetőeljárás közhatalmi jellegéből következik, hogy eszközrendszere súlyosan jogkorlátozó. Az egyén emberi és polgári jogainak a korlátozása nem csupán büntetőeljárás alá vont személy, hanem a valóság feltárása érdekében közreműködésre, illetve bizonyos eljárási cselekmények eltűrésére kötelezett, kívülálló személyek alapjogait is érinti. Éppen ezért garanciális jelentőségűek azok a rendelkezések, amelyek meghatározzák a büntetőeljárás megindításának és lefolytatásának feltételeit, illetve akadályait. A be. tv az alapvető rendelkezések között rögzíti, hogy büntetőeljárást csak bűncselekmény alapos gyanúja esetén és csak az ellen lehet indítani, akit a bűncselekmény alapos gyanúja terhel. Garanciális elem az alapos gyanú közlésének kötelezettsége. Az alapos

gyanú elméletileg nem definiálható forgalom; a bűncselekmény megtörténtének és az elkövető személyének ténybeli adatokon alapuló, nagyfokú valószínűsége. Büntetőeljárást nem lehet indítani, vagy a már megindult eljárást meg kell szüntetni, vagy felmentő ítéletet kell hozni, ha a cselekmény nem bűncselekmény, vagy azt nem a terhelt ill. a feljelentett személy követte el; nem állapítható meg a bűncselekmény elkövetése, illetőleg az, hogy azt a terhelt követte el; büntethetőséget kizáró ok (pl. gyermekkor, kóros elmeállapot, jogos védelem, stb) vagy megszűntető ok (pl a terhelt halála, kegyelem, elévülés, a cselekmény társadalomra való veszélyességének megszűnése, stb.) áll fenn; a terhelt cselekményét már jogerősen elbírálták, kivéve a rendkívüli jogorvoslatok: a perújítás és a felülvizsgálat esetét. A büntetőeljárás meghatározott személlyel szembeni megindításának és folytatásának vannak

ideiglenes akadályai, amelyek elhárulása esetén az eljárás folytatható. Ha ilyen felmerül, az eljárást fel kell függeszteni Ilyen pl: az alaposan gyanúsítható személy a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége, vagy az, hogy ismeretlen helyen tartózkodik. Ugyanakkor világszerte törekszenek - különösen a kisebb súlyú bűncselekmények esetén - a büntetőeljárás vagy legalább a bírósági eljárás elkerülésére, s alkalmazzák a diverzió valamilyen formáját. A magyar büntető igazságszolgáltatás jelenleg a szigorú legalitás elve alapján működik: a büntetőügyekben eljáró hatóságok a törvényben megállapított feltételek fennállása esetén kötelesek a büntetőeljárást lefolytatni. A Be. igen szűk körben ismeri el a hatóság mérlegelési lehetőségét a büntetőeljárás megindítása, vádemelés vagy a büntető felelősségre vonás mellőzése kérdésében. Ilyen, pl a bűncselekmény csekély

társadalomra veszélyességének, vagy utóbb csekéllyé válásának, illetve megszűnésének megállapítása megrovás esetén. 5.2 A büntetőeljárás szakaszai a) A nyomozás: a büntetőeljárás előkészítő szakasza, feladata a vádemelés kérdésében való döntéshez szükséges tényezők összegyűjtése, és rögzítése, ezzel a bírósági szakasz megalapozása. Az eljárás lezárulhat a nyomozati szakaszban; a nyomozást nem követi szükségképpen a bírósági eljárás. A nyomozás menete: Az eljárás kezdetekor a nyomozóhatóság a nyomozás elrendeléséről vagy megtagadásáról határoz. A döntés alapja lehet feljelentés, bejelentés vagy a nyomozó hatóság hivatalos észlelése A nyomozást az elrendelésétől számított 2 hónapon belül be kell fejezni, határidejét azonban az ügyészi szervezet meghosszabbíthatja; hat hónapon túl erre már csak a legfőbb ügyész jogosult. A nyomozás eredményeként: a hatóság a nyomozást

befejezi vagy megszűnteti. A nyomozás befejezésére akkor kerül sor, ha a nyomozó hatóság úgy ítéli meg, hogy - a vádemeléshez szükséges alapossággal - a bűncselekmény tényállását felderítette és a gyanúsított büntetőjogi felelősségre vonásához szükséges bizonyítékokat beszerezte. A nyomozás formális befejezését megelőzi a nyomozás iratainak ismertetése. A nyomozás befejezését követően a hatóság megküldi az iratokat az ügyésznek. A törvény a nyomozáson belül szabályozza, de valójában a büntetőeljárásnak lényegi, közvetítő szakasza a vádemelési vagy ügyész szakasz. Jelentőségét a bírósági eljárás vádhoz kötöttsége adja: vádemelés nélkül nem kerülhet sor a bírósági eljárásra. A bíróság csak olyan személy ügyében dönthet, aki ellen az ügyész vádat emelt és csak olyan magatartásról, amely miatt vádat emelt. Az ügyész a nyomozás iratai alapján dönt, de döntése megalapozásához

maga is végezhet nyomozási cselekményeket (pl. gyanúsított meghallgatása stb) Mindezek eredményeképpen vádat emel, vagy pótnyomozást rendel el, vagy a nyomozást megszűnteti. Fiatalkorúak elleni eljárásban, ha olyan bűncselekmény miatt folyik, amelyet a törvény öt évi szabadságvesztésnél enyhébb büntetéssel fenyeget az ügyésznek lehetősége van a vádemelés elhalasztására. b) A bírósági eljárás: Az elsőfokú bírósági eljárás elkülönülő szakasza a tárgyalás előkészítése, amelynek garanciális feladata a vád törvényességének és megalapozottságának vizsgálata abból a szempontból, hogy rendelkezik-e a bírósági eljárás megindításához szükséges tartalmi és alaki kellékekkel. E szakasz során a bíróság többféle határozatot hozhat: dönthet tárgyalás kitűzéséről vagy az eljárás megszűntetéséről. Az elsőfokú bírósági tárgyalás a bírósági eljárás központi eseménye, amelynek

eredményeképpen a bíróság dönt a megvádolt személy bűnösségének bizonyítottsága kérdésében. Az elsőfokú tárgyalás eredménye lehet: bűnösséget megállapító és büntetést kiszabó ítélet, a bűncselekmény elkövetését megállapító és próbára bocsátó végzés, felmentő ítélet, eljárást megszűntető végzés. A büntetés kiszabása során a Btk. előírja, hogy a büntetést céljának szem előtt tartásával, a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény és az elékövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosbító és enyhítő körülményekhez. A másodfokú bírósági eljárás az eljárásnak nem szükségképpeni szakasza, akkor kerül rá sor, ha az elsőfokú bírósági határozat ellen a törvényben erre feljogosítottak fellebbezéssel élnek. A másodfokú bíróság főszabályként - a fellebbezéssel megtámadott

ítéletet az azt megelőző eljárással együtt teljes egészében felülbírálja A felülvizsgálat eredményeként Az elsőfokú ítéletet helybenhagyja vagy megváltoztatja, bizonyos esetekben hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, vagy az eljárást megszűnteti. A másodfokú bíróság határozata ellen további jogorvoslatnak helye nincs. 6. A büntetés-végrehajtás A büntetés és az intézkedés csak a bíróság jogerős határozata alapján hajtható végre, azaz a végrehajtást bíróság rendeli el. A megrovást a bíróságon kívül a nyomozóhatóság és az ügyész is alkalmazhatja A büntetések és intézkedések lehetnek: a.) közvetlenül kikényszeríthetők (pl szabadságvesztés vagy javítóintézeti nevelés) és b.) közvetve szankcionálhatók (pl pénzbüntetés szabadságvesztésre való átváltoztatásának lehetősége) A büntetés vagy az intézkedés végrehajtásának megkezdésére halasztás

adható, ez azonban a büntetőigazságszolgáltatás hatékonysága szempontjából kedvezőtlen, mert fontos hogy a kiszabott büntetés végrehajtása rövid időn belül kövesse az ítélet jogerőre emelkedését. Az elítélt személyi, családi körülményei miatt, vagy egészségi állapotára tekintettel kérheti a végrehajtás félbeszakítását, de erre hivatalból is sor kerülhet, azonban a félbeszakítás ideje nem számít bele a büntetés tartamába. 7. A bűnügyi nyilvántartás A büntető-igazságszolgáltatás rendszerébe "bekerült" személyek meghatározott adatai a bűnügyi nyilvántartás tárgyát képezik. A bűnügyi nyilvántartást a Belügyminisztérium erre kijelölt szervezete végzi Az adatok nyilvántartás a Btk.-ban meghatározott időtartamok eltelte után szűnik meg Az időtartamok meglehetősen hosszúak, pl.: szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítéltek esetén 15 év, megrovásnál 3 év. 15. A

bűnüldözés működési modelljei 1. A rendőrség és a Tudományos Kutatások A rendőri funkciókat és a rendvédelem szervezetét feltárni törekvő tudományos kutatómunka nem tekint vissza hosszú múltra, hiszen ezek a fegyveres szervezetek sokáig védelmezték magukat "a tudósok kutató tekintetétől". Ennek a távolságtartásnak legalább három jól felismerhető oka volt: a) Az első ok a rendőri munka titkos jellege. A szakma hosszú időn keresztül úgy gondolta, hogy tevékenysége sikerének kulcsa a titkosság. El kell ismerni, hogy a bűnüldözés valóban akkor számíthat eredményre, ha szándékait képes elrejteni az elkövetők elől. Ez a valóságos szakmai követelmény arra ösztönözte a rendőri testületeket, hogy azok törekedtek magukat elszigetelni a külvilágtól. b) A rendvédelmi szervezetek nehezen tűrték a munkájukról megfogalmazott kritikát. Azt állították ugyanis, hogy egy olyan szervezet, amelynek hivatása a

társadalom alapértékeinek védelmezése, joggal elvárhatja, hogy a testület szent és sérthetetlen legyen c) A harmadik probléma az állandóság és a változás konfliktusában lelhető meg. A biztonság iránti vágy maga is stabilitást feltételez. A kiszámíthatóság és az állandóság az egész jogrendnek nélkülözhetetlen követelménye A rendőrség, mint bürokratikus szervezet különösen igényli a változásokat nem tűrő nyugalmi állapotot. Ez a helyzet tehát nagyon sokáig azzal a következménnyel járt, hogy a rendőrség valóban meg tudta óvni magát a tudományos vizsgálódásokkal szemben. A 60-as évektől azonban olyan folyamatok indultak el, amelyek az addig jól védett állásokat feladni kényszeríttették. A bűnözés nagyarányú térnyerése egyre élesebb társadalmi kritikát fogalmazott meg a rendvédelemmel szemben. (Először Amerikában, és éppen ezért ott indultak el azok a szociológiai kutatások, amelyek átlépték a

sérthetetlenség, a titkosság és változatlanság tilalmait.) Változásokat indukált a technikai fejlődés is, amely bűnüldözés technikai modernizációját hozta, amely azonban nem valósulhatott meg a szervezet és a működés átfogó korszerűsítése nélkül. Fontos szerep jutott az emberi jogok korszerű értelmezésének is ebben a folyamatban. Szükségessé vált egy új rendvédelmi filozófia kialakítása, amely megkövetelte, hogy a rendvédelem úgy szavatolja a biztonságot, hogy közben ne szenvedjenek sérelmet az egyén jogai és ne csökkenjen a társadalom szabadságfoka. A modern társadalom közbiztonsága kollektív, kooperáción alapuló termék, amelyet a jogkövető társadalom összefogással maga hoz létre, és amelyben a rendőri munka csupán egy szelvényt jelent. A közbiztonság oltalmazásában csak az a rendőrség tud eredményesen részt venni, amelyik együttműködik a társadalommal. Ezek a tényezők végül is a legtöbb

társadalomban megjelentek, ezért a rendőri munkát értékelő tudományos kutatások a 80-as évekről egyre erőteljesebben teret nyertek az európai régióban is. 2. A rendőrség önállósodásának történeti áttekintése A rendőrség talán a közszolgálat legősibb típusa. Századokon át nem vált el egymástól a törvényhozó, a bírói és a végrehajtó hatalom, másfelől pedig nem különült el a külső fenyegetésektől védő hadsereg és a belső rend fenntartását biztosító rendőrség. Ennek okai a következők: a) A védekezés leghatékonyabb eszközének kezdetben a fizikai erőszak bizonyult, amelynek célja az ellenfél teljes megsemmisítése volt. Ezt a fizikai erőt legkoncentráltabban a hadsereg képviselte b) Hiányzott a jogrend, amely az államot önkorlátozásra, illetve az emberi és polgári jogok katalógusa, amely a közhatalmat a külső vagy belső ellenség megkülönböztetésére kényszeríttette volna. c) Nem létezett modern

bürokrácia, ezért a közbiztonság fenntartásának "mesterségét" kizárólag a hadseregben lehetett elsajátítani. d) A középkor végéig sem a közönséges bűnözés, sem a belső rendet fenyegető politikai deliktumok nem intellektualizálódtak olyan mértékben, hogy azon leleplezéséhez a nyers erőszakon kívül különleges felkészültség kellett volna. e) Hiányzott a tudományos technikai háttér, amely a rendvédelmet képes lett volna ellátni módszerekkel, eszközökkel, eljárásokkal. Az önállósodás folyamata a) A mind bonyolultabb és szervezettebb elkövetési módok nyilvánvalóvá tették, hogy ezek ellen a katonai erő önmagában semmit sem ér, az erőszak alkalmazásánál sokkal fontosabb az információszerzés, amely csak titkosrendőri módszerek kialakításával biztosítható. b) A második lépés a központosított hatalom hivatalnokszervezetének kialakulása volt a XVII század fordulóján, amelynek a mintát a

hadsereg és az abból kiváló rendőri szervezet adta. Létrejött a közigazgatás bürokratikus szervezete, szigorú hierarchiával, az állami szolgálatot hivatásként megtanuló személyzetével, különleges fegyelmével és azzal az erőszak-monopóliummal, amely minden hatósági fellépés nélkülözhetetlen eleme. c) A harmadik feltétel a modern alkotmányos jogállam létrejötte, ahol az állami munkamegosztásnak már garanciális tartalma van. A rendőrség a közbiztonság védelmezője, amelyet az alkotmányos szabályozások korlátoznak tevékenységében. Az alkotmányosság gondolatából az is következik, hogy a hadsereg nem működtethető rendőrségként, és a hadsereg nem veheti át a rendőrség funkcióit. d) Ahhoz, hogy az önállósodott és a közigazgatás részévé vált rendvédelem szakmává váljék, szükség volt a természettudományok fejlődésére, amely megalapozta a kriminalisztikai taktika és technika létrejöttét. Ez a XX század

2. felében zajlott le e) Amikor minden feltétel létrejött a modern rendőrség kialakításához, akkor már valóban egy új hivatásról beszélhetünk, amelynek már nem egyetlen eszköze a fizikai erőszak, hanem bonyolult szakmai kultúrával rendelkezik, amely tanítható és elsajátítható. 3. A rendőrség helye az államszervezetben A magyar közigazgatás fejlődésének kiegyezés utáni korszakában a rendőrség fokozatosan modern államigazgatási szervvé vált, és kapott helyet a közigazgatásban. A tudomány véleménye egységes volt arról, hogy a rendőri tevékenység a közigazgatás körébe tartozik. A szocialista időszakban ez a helyzet megváltozott, a politikai berendezkedés kiemelte a rendőrséget a civil közigazgatásból, közvetlen politikai felügyelet alá helyezte és sokáig a jogon kívüliség állapotában tartotta. A testület elveszítette szakmai rangját és legitimitását. A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV törvény

elfogadásával sajátos helyzet alakult ki Kétségtelen, hogy a jogszabály ismét legitimitást biztosított a rendőrség számára, ugyanakkor a testület államszervezetben elfoglalt helyét illetően átmeneti állapotot teremtett. Nem tért vissza a 45 előtti megoldáshoz, nem deklarálta a rendőrség integrációját a civil közigazgatási szervezetbe, hanem csupán arról szólt, hogy a rendőrség egyebek mellett államigazgatási feladatokat is ellát, de maga az egész szervezet állami, fegyveres, rendvédelmi szerv. 4. A rendőrség funkciói A rendőrségi törvény 11 alpontban sorolja fel a rendőrség feladatait. A rendőrség funkcióit kutató gondolat centrumában Bittnertől Monjardet-ig az áll, hogy végső soron egyetlen igazi rendőri funkció van, az a rendvédelem ultima rációja, a törvényes fizikai erőszak alkalmazása. A nemzetközi irodalomból azonban ismert más megközelítés is, amely a rendőri munka természetét nem kizárólag a fizikai

erőszak alkalmazásában, hanem legalább három, egymáshoz szorosan kapcsolódó tevékenységi kör, vagy szolgálati funkció együttesében találja meg: a) A jelenlét: A hétköznapi felfogás szerint ez a közterületeken szolgáló rendőrségi személyzet leginkább megragadható és talán legfontosabbnak is minősíthető tartalma. A jelenlétben benne foglaltatik azonban a hivatal elérhetősége, a helyszínre érkezés gyorsasága és végül a szükségessé váló intézkedés szakszerűsége. b) Az információszerzés: felfogható egyfelől a jelenlét tartalmának, mert valójában a leghétköznapibb járőrözés is folyamatos adatszerzés, a rendészeti hatóságra bízott közrend mindenkori állapotának az értékelése. Az informálódás klasszikus értelmezése átfogja a bűnügyi felderítést, a bűncselekmény gyanújának megerősítésére szolgáló bizonyítékok összegyűjtését és értékelését. Rendőri felderítésnek ugyanakkor a

nyomozás elrendelését megelőző adatgyűjtést nevezzük, amelyet nem a büntetőeljárás szabályai szerint hajtanak végre és amelyben felhasználják a titkos információgyűjtés hagyományos csatornáit. c) A törvényes erőszak alkalmazása: átfogja a bontakozó konfliktusok fizikai erővel történő korlátozását, a jogellenes és erőszakos támadások fizikai leküzdését és a közbiztonságot széles körben fenyegetőveszélyek csapaterővel történő elhárítását. A legitim erőszak másik köre a büntetőeljárás által a rendőrség számára biztosított kényszerintézkedések alkalmazása, amelyek szintén feltételezik, ezen intézkedések fizikai erővel történő érvényesítését. Ezek a funkciók egymást erősítve egyrészt az esetek jelentős részében kiszámíthatóvá, megtervezhetővé teszik a rendőri fellépést, másfelől pedig módot nyújtanak egy olyan rendőrségi stratégia kidolgozásához, amelyben érvényesül a

szükségesség, az arányosság és a fokozatosság elve. 5. A rendőrszociológia területei, rendőrségi modellek 5.1 A kriminálszociológia felfedezései a) A szervezet-szociológiai kutatások a rendvédelmet mint sajátos alkultúrát határozzák meg, amely jól definiálható belső csoportismérvekkel rendelkezik. Minden rendőri szervezet, amikor felveszi magára ennek a testületnek a jegyeit, egy időben kétféle műveletet hajt végre: egyrészt elhatárolja magát a környező társadalomtól (izoláció), amit kifejez az egyenruha, az általánostól eltérő viselkedési szabályok, a rendőri szolgálathoz kapcsolódó különleges jogosítványok és kötöttségek, másrészt viszont kialakul egy erőteljes belső csoportképzési folyamat (integráció) amelyet a szakma megtanulása és a mindennapi szolgálat kovácsol össze. Ezek az integrációs elemek hozzák létre a rendőri kollektívák sajátos értékeit, mint amilyen a veszély vállalásának a

hétköznapit meghaladó szintje, a nagyfokú kollegialitás, és egymásrautaltság, valamint a rendvédelmi munka rejtőzködő természete. Ez az a testület, amelyik saját magáról soha semmit nem akar elárulni, viszont mindent elkövet annak érdekében, hogy a környezetéről a lehető legtöbbet tudja meg. b) Az értékszociológiai feltárásnak sikerült feltárnia a szakma egyik alapvető ellentmondását, nevezetesen az eredményesség és a törvényesség között feszülő ellentétet. Az igaz, hogy végső soron a törvényesség és az eredményesség (vagy célszerűség erősítik egymást, de konkrét helyzetekben összeütközésbe kerülhet a két szempont. Ezen az alapon akár rendőri karaktereket is meg lehet különböztetni, J Broderick pl a következő kategóriákat dolgozta ki: Az idealista rendőr: az, aki tevékenységében kizárólag a a törvényességre figyel, és az eredményességet mindig alárendeli a jogszabályok betartásának. A cinikus

rendőr: sem a törvényességnek, sem az eredményességnek nbem tulajdonít különösebb jelentőséget. Represszív: az, aki az eredményesség érdekében hajlamos sutba dobni a jog előírásait. Optimista rendőr: az aki abban a meggyőződésben él, hogy tevékenysége során egyforma erővel és konfliktusoktól mentesen képes mindkét értékrendet szolgálni. c) A strukturalista–funkcionalista szociológia iskola módszereinek felhasználásával vannak már kísérletek arra, hogy a rendőrségi funkciókat egy szélesebb társadalmi szerkezetben vizsgálják. A funkcionalista modell felhasználásával ismét kulcsot kapunk rendőrségtípusok meghatározásához. E szerint a rendőrség keletkezéstörténetében vizsgálni kell egyik oldalon a civil társadalom követelményeit, a másik oldalon pedig az állami-politikai hatalom igényeit. Tekintélyelvű rendőrség: működik azokban a társadalmakban, ahol a politika nagy szerepet kíván fenntartani magának a

közbiztonság és a belső rend érvényre juttatásában, a civil társadalomnak pedig egyszerűen nincs módja, fóruma a közbiztonság oltalmazásában való aktív részvételre, sem pedig a közhatalmi tevékenység kontrolljára. A közösségi rendőrség: az előbbinek az ellentéte, amikor a civil közösségek autonómiája igen magas, és ahol az állam nagyfokú önkorlátozással a minimumra kívánja szorítni a közhatalom represszív jogosítványai alkalmazását. A professzionális, represszív stratégiát követő rendőri szervezetek: létrehozásában jelentősen szerepet játszik az egyre durvább bűnözéstől, mint globális világproblémától való megalapozott félelem, amely a társadalmi közösségeket arra kényszeríti, hogy igényeljék az erős, jó szakmai színvonalon működő, harcos rendvédelmet, és ugyanakkor az állam is fokozni kényszerül erőfeszítéseit a közbiztonság hatósági erőszakkal történő oltalmazásában. A minimum

rendőrség: olyan ideális, jól integrált társadalomban működik, amelyben az erkölcs, a moralitás és a jogrend harmonikusan összekapcsolódnak és amelyben éppen ezért olyan alacsony a közbiztonság kizárólag represszióval elhárítható fenyegetettségének foka, hogy sem a társadalmi követelmények, sem a politikai elvárások nem késztetnek erős rendőrségi apparátus létesítésére. 5.2 Rendőrségi modellek a) A közigazgatástan és a szervezettudomány kategóriái szerint megkülönböztethető: a dekoncentrált állami és az önkormányzati rendőrségi modell. b) A feladat, hatáskör és felelősség igazgatási szintek közötti eloszlása szempontjából pedig: a centralizál és a decentralizált rendvédelmi szervezet. c) - A rendészeti működés stratégiai irányai szerint megkülönböztetünk: reaktív és proaktív rendőrséget. d) A rendőrség igazságszolgáltatáshoz fűződő viszonya, előkészítő szerepének tartalma,

terjedelme szerint megkülönböztethető: a felderítő típusú rendőrség: amely eljárási jogosítványokkal csak szűk körben rendelkezik, feladata a bizonyítékok összegyűjtése és a gyanúsított kézre kerítése; és a processzuális típusú rendőrség: amelynek széles jogosítványai vannak a büntetőeljárási bizonyítás lefolytatásában, a vád megalapozásában. A legáltalánosabban elfogadott jellemzést a rendőrségről Reiner adta. Szerinte a korszerű rendvédelem az alábbi követelményeknek felel meg: magas szintű professzionalizmus magában foglaló bürokratikus szervezet, amely jól illeszkedik a közigazgatás egységes rendszerébe; a rendőrségi tevékenységek törvényben történő szabályozása és az intézkedésekért való törvény előtti felelősség; a minimális erőszak stratégiája; a pártsemlegesség és a jogszabályok részrehajlásmentes érvényesítése; a prevencióra orientált rendőrségi jelenlét, a megelőzés

primátusa; a helyi lakóközösségek értékelésén alapuló és a jogérvényesítés minőségére figyelő teljesítménymérés (a statisztikai szemlélet elutasítása); a társadalom szociális összetételét tükröző rendőrségi személyzet (beleértve a kisebbségek képviseletét is). 5.3 A magyar modell A magyar rendőrség decentralizált rendvédelmi szervezet, amelyben a hatáskörök erős centralizációja valósul meg. Vezetését önálló országos hatáskörű szerv, az Országos Rendőr-főkapitányság látja el. A kormány a belügyminiszteren keresztül irányítja, felügyeli és ellenőrzi a rendőrséget. Működési stratégiájának fő iránya szerint reaktív rendőrség, széles processzuális jogosítványokkal a büntető felelősségre vonás előkészítő szakaszában, a nyomozásban. Magyarországon egyetlen egységes rendőrség működik, amelyen belül csupán belső munkamegosztás alapján különül el a közbiztonsági és a bűnügyi

ágazat. Mint rendvédelmi szervezet a rendőrség a közigazgatáson belül izolált helyzetben van, szervezési elvei militarista vonásokat mutatnak, a szigorú hierarchikus rend széles körben érvényesíti a feltétlen engedelmesség elvét. A magyar rendőrség represszív típusú, erőteljes hatósági jogosítványokkal felruházott rendvédelem, amelynek az irányításában a szakmai és a normatív követelmények érvényesülése mellett jelen vannak autoriter vonások is. 16. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának hatásrendszere Az alternatív szankciók és végrehajtásuk 1. A szabadságvesztés-büntetés kialakulása és hazai alkalmazása A szabadságvesztés-büntetés korai előzményei az ókori őrizet (carcer), amely a bűnelkövető fogva tartását szolgálta elítéléséig, valamint a 16-17. századtól egyre szélesebb körben alkalmazott kényszermunka, amelynek ismert formái a gályarabság, a hajóvontatás, voltak, a

gyarmatbirodalmak kialakulása után pedig az elítéltek távoli, tengerentúli gyarmatokra szállítása (transzportáció, deportáció, relegáció) vált szokásossá. A 17-18. században jelent meg a fogság, illetve a várfogság, többnyire a politikai ellenfelek elszigetelése céljából A szabadságvesztés-büntetés közvetlen előzményének tekinthetők az Európában a 16-18. században megjelenő fenyítő- és dologházak, amelyeknek a célját a beutaltak kemény munka általi megjavításában jelölték meg. Európában a szabadság-vesztés büntetés a nagy francia forradalom után vált uralkodó büntetési nemmé, ami összefügg az emberi szabadság felértékelődésével, amelynek megvonása ekkor már érzékeny hátrányt jelentett. Magyarországon a szabadságvesztést először egy 1723. évi királyi dekrétum írta elő a vérfertőzés bűntettére Az első fenyítő- és dologház 1772-ben nyílt meg Szempcen, de működése rövid ideig tartott és

elszigetelt maradt. A szabadságvesztés hazánkban a 18. század végén vált uralkodó büntetési nemmé A hazai börtönrendszer kialakítását az osztrák adminisztráció kezdte meg az 1850-es években. A szabadságvesztés-büntetés hazai alkalmazásának gyakoriságára jellemző, hogy az 1970-es évek közepéig meghaladta az összes elítélés 50%-át. Az 1980-as évek végétől kiszabálásnak aránya valamelyest csökkenő tendenciát mutat. 2. Az európai börtönmodell és a hazai büntetés-végrehajtás A II. világháború utáni amerikai és nyugat-európai szakmai irodalom egységes nézetet képviselt abban, hogy az egyoldalúan represszív és az elítéltek elszigetelésére és őrzésére irányuló börtönmodellt +meddőnek és hatástalannak vélte. A főképpen pszichológiai, pszichiátriai tanok pönológiai térhódítása kezelési (treatment) ideológia néven indult el Észak-Amerikában és Nyugat-Európában, és három alapvető elemet

tartalmazott: a határozatlan tartalmú büntetés elvét, az elítéltek osztályozását és a különféle kezelési programokat. A 70-es évek elejétől a rendszer hatékonyságának problémái a rendkívüli szellemi és anyagi ráfordítások ellenére a növekvő visszaesésben, a büntetési tartam (és az ezzel együtt járó elhelyezési gondok és költségek) növekedésében jelentkeztek. Előtérbe kerültek a börtön diszfunkcionális jellegét, személyiségkárosító hatását hangsúlyozó nézetek. Csaknem minden, a börtönök működésének természetét elemző vizsgálat megerősítette, hogy a zárt intézetben való huzamosabb elszigeteltség meggyengíti a fogva tartott önértékelését, önbecsülését, önálló életvitelre való képességét, kommunikatív és egyéb szociális képességeit. A külvilággal való kapcsolat meglazulása következtében romlanak lakás- és munkahelyszerzési esélyeik, korábbi családi, baráti kapcsolataik

fellazulnak vagy felbomlanak. A börtönmúlttal kapcsolatos megbélyegzettség következtében beilleszkedési törekvéseiket idegenkedve fogadják, ami tovább gyengíti önértékelésüket és esélyeiket. A kezelési ideológia válságának feloldását a neoklasszikus büntetési filozófia képviselői a börtönnek csak végszükség esetén való alkalmazásában, a hosszú és határozatlan tartalmú szabadságvesztések csökkentésében illetve megszűntetésében látták. Hangsúlyozták, hogy vissza kell térni azokhoz a klasszikus elvekhez, amelyek szerint a szankciót a bűncselekményhez kell igazítani, ki kell mondani, hogy a büntetés joghátrány és nem szociálpolitikai intézkedés. Az Egyesült Nemzetek, majd az Európa Tanács által fenntartott nemzetközi intézményrendszer segítségével kialakított európai börtönmodellnek két alapvető intézménynek kell megfelelnie: az egyik a társadalomnak a biztonsághoz való joga, a másik a fogva tartott

személy emberi méltóságának tisztelete. Ebből fakadóan az európai büntetés-végrehajtási politika három alapelvét a következőkben rögzítették: a szabadságvesztés-büntetésnek a szabadságtól való megfosztásból kell állnia, a büntetéshez többletként hozzáfűzött kényszer vagy szenvedés nélkül, a büntetés-végrehajtásnak elvileg az elítélt újbóli társadalomba való beilleszkedését kell céloznia, biztosítania kell alapvető emberi jogainak betartását. A hazánkban a 90-es évek elején meginduló börtönügyi kodifikációs munkálatok kettős célja a szabadságvesztésbüntetés végrehajtásának humanizálása, másrészt az elítéltek sorsának emberi jogi alapokon nyugvó rendezése volt. A kodifikáció során a korszerűsítés elvi irányait a pragmatikus európai börtönügyi felfogás három legfontosabb alaptétele, a normalizálás, a nyitottság és az ún. felelősségi elv határozta meg a) A normalizálás

követelménye szerint a börtönbüntetés körülményeit - a biztonsági igények által behatárolt módon - a lehető legjobban közelíteni kell a szabad élet normális körülményeihez. Ez azt fejezi ki, hogy a fogvatartott személyi- és mozgásszabadságát kivéve, lehetőleg őrizze meg valamennyi alapvető (emberi) jogát és szabadságát. b) A nyitottság elve: azt az igényt fogalmazza meg, hogy a börtönnek a külső társadalomtól elszigetelő teljes zártságát, merevségét - intézményesített jogi megoldásokkal - oldani kell. Számos megjelenési formája létezik: levelezés, látogató fogadása, csomag-, újság- és könyvrendelés, rádió, televízió használata, külső munkán való részvétel lehetősége, kimenő eltávozás, stb. c) A felelősség elve: elsődlegesen a fogvartarott - mindenek előtt önmagával szembeni - felelősségérzetének felkeltését célzó módszerek alkalmazását jelenti. Az ilyen módon felépített kezelési

rendszer nem "kényszernevel", hanem sokkal inkább pragmatikus lehetőséget kínál a fogvatartottnak arra, hogy maga válasszon a különböző rehabilitációs, reszocializációs célzatú programok közül. Ilyen lehet a munka és az oktatás mellett a szociális és pszichológiai tréning illetve ezek társításai, amelyek célja, hogy kellő motivációt jelentsenek az elkövető számára egy más, - nem törvényszegő - életvitelre való áttéréshez. 1993. április 15-én lépett életbe az 1993 évi XXXII törvény (Bv Novella), amely a szabadságvesztés végrehajtásának a célját az elítéltnek a társadalomba való visszailleszkedése elősegítésében határozza meg. 3. A szabadságvesztés végrehajtásának rendszere Magyarországon 1. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának rendje tartalmilag a végrehajtásnak az a módja, amely magában foglalja e büntetés különböző - a visszatartó, a joghátrányi és a pozitív

személyiségformáló - elemeinek érvényesülését. A büntetés-végrehajtás egyéniesítésének fontos követelménye a végrehajtás intézményrendszerének a differenciáltsága, amely egyfelől az elítéltek klasszifikációját (osztályozását), másfelől a büntetés-végrehajtási intézetek, részlegek, alkalmazandó eljárások, módszerek specializálását jelenti. A végrehajtás egyéniesítése alapvetően a szabadságvesztés különböző fokozataiban, fegyházban, börtönben, fogházban való végrehajtásával történik. A három végrehajtási fokozat mellett szól, hogy az elkövetők többsége három csoportba sorolható: a) A többszörösen visszaesők és az igen súlyos bűncselekményt elkövetők: a legszigorúbb fokozatban, a fegyházban töltik büntetésüket, amelynek jellemzői a belső életrend részletes szabályozottsága és ellenőrzöttsége, az intézeten belüli mozgás korlátozottsága, a személyes szükségletre fordítható

pénzösszeg alacsony volta, a külvilággal való érintkezés - főképpen az eltávozási lehetőségek - szűkössége. b) A szándékos bűncselekmények miatt viszonylag hosszabb tartamú büntetésre elítéltek büntetésüket börtönben töltik és életrendjük szabályozást a törvényhozó a fegyház és a fogház közé illesztette. c) A szándékos bűncselekmény miatt viszonylag rövidebb tartamú büntetésre és a gondatlan bűncselekmények miatt elítéltek: legkevésbé szigorú fokozatban, a fegyházban töltik büntetésüket, ahol az elítélt életrendje csak részben meghatározott intézeten belüli mozgása nem korlátozott, és az intézetből való rendszeres eltávozása (családjához, külső munkahelyre) engedélyezhető. Az elítéltek klasszifikációjának kötelező normáit az ún. elkülönítési szabályok tartalmazzák Eszerint el kell különíteni a különböző végrehajtási fokozatba tartozókat, továbbá a nőket a férfiaktól, a

fiatalkorúakat a felnőttektől, a betegeket az egészségesektől. Ezen belül vannak olyan speciális csoportok, amelyeknek a jellemzi alapvetően eltérnek az általánostól, így a velük szemben alkalmazott nevelési-kezelési eljárások sajátosak. Ilyenek a fiatalkorú, a női, a személyiségzavarban szenvedő, valamint az idegen állampolgárságú elítéltek. 2. A nemzetközi elvekkel összhangban a hazai szabályozásban is megjelenő szemlélet a végrehatás rendjének betartását egy érdekeltségi rendszerben elsősorban a fogvatartott önkéntes jogkövetésére alapozza. Ezt az érdekeltséget egy pozitív ösztönzési (progresszív menedzselési) rendszer kialakítása teszi lehetővé, amelynek logikája az, hogy a fogvatartottakat a követelmények teljesítésére nem represszív intézkedésekkel, hanem a kilátásba helyezett, jelentősen megnövelt előnyökkel, kedvezményekkel kívánja motiválni. (átmeneti intézmény, enyhébb végrehajtási

szabályok alkalmazása, rövid tartamú eltávozás, kimaradás). 4. Az elítéltek szellemi, lelki és szociális gondozása A Bv. Novella az elítéltek nevelése címszó alatt alapelvi jelentősséggel határozza meg a szabadságvesztés végrehajtásának feladatát, amely arra irányul, hogy fenntartsa az elítélt önbecsülését, fejlessze a felelősségérzetét és ezzel elősegítse, hogy felkészüljön a szabadulás utáni, a társadalom elvárásainak megfelelő önálló életre. a) Az elítélt befogadás utáni megismerésének fontos feladata, hogy a nevelő minél alaposabb ismereteket szerezzen az elítélt személyiségéről, életútjáról, bűncselekményéről, szociális körülményeiről, kapcsolatiról. A megismerési eljárás alapozza meg az elítélttel együtt kialakítandó nevelési program összeállítását, amelyben a nevelő javaslatot készít az elítélt megfelelő csoportba helyezésére, az iskoláztatási forma, munkahely

kijelölésére, és egyéb, a bánásmódot érintő fontosabb teendőkre. b) A nevelés egyik legfontosabb tennivalója, az elítéltek célszerű foglalkoztatásának, a rendelkezésre álló idő pozitív és konstruktív eltöltésének a megszervezése. A foglalkoztatás feladata, hogy elősegítse az elítéltek szellemi és fizikai erejének fenntartását, olyan alap- és szakműveltség megszerzését, amelynek révén növekszik esélyük a szabadulás utáni visszailleszkedésben. c) A foglalkoztatás egyik kiemelt területe az iskolai oktatás. A fogvatartottak iskolai végzettsége, előképzettsége mindenütt alacsonyabb a társadalmi átlagnál, ami jelzi, hogy a bűnelkövetők többségénél a normál szocializációs folyamatokban zavarok, hiányok keletkeztek. Kézenfekvőnek tűnik a börtönben e hiányok pótlásával elősegíteni a társadalomba beilleszkedés műveltségi feltételeinek javítását. d) Az elítélt jogosult az intézet házirendje szerint

művelődési és sportprogramokon részt venni, ennek érdekében öntevékeny szervezetik műkedvelő csoportokat, szakköröket szervezhetnek. e) A magyar börtönügyben jelentős hagyományai vannak az elítéltek valláserkölcsi nevelésének, amely a rendszerváltás időszakában éledt újjá. Az egyház börtönmissziós, illetve pasztorációs tevékenysége útján előkészíti a beilleszkedési feltételek javítását. f) A büntetés-végrehajtás céljából következik az általános követelmény, hogy a szabadságvesztés ténye ne szakítsa meg az elítélt pozitív emberi és társadalmi kapcsolatait. A kapcsolattartás formái a levelezés, a telefonhasználat, a látogatás, csomagküldés, valamint a rendkívüli eltávozás. A büntetés-végrehajtási intézetnek a lehetőségein belül mindent meg kell tennie a szabaduló visszavezetése érdekében. A végrehajtás korszerű felfogása szerint a szabadulásra való felkészítésnek a lehető leghamarabb,

már ez elítélt intézetbe felvételét követően el kell kezdődnie. A szabadulás utáni beilleszkedést segíti az utógondozás is II. Az alternatív büntetések és végrehajtásuk 1. Az alternatív büntetések és a kriminálpolitika: rehabilitáció, megérdemelt büntetés vagy bűnözéscsökkentés? A büntető jog-alkalmazás mint az állami hatalomgyakorlás egyik eszköze, jól definiálható célok és értékek elfogadásán alapul. (Társadalomtól függetlenül) a) A büntetés célja lehet a megtorlás. Az elkövetett bűncselekmény súlyával arányos büntetéssel védi a társadalmat. b) Elrettentés: Azon a feltevésen alapul, hogy az emberek nem követnek el büntetendő cselekedeteket, ha a bűncselekmény elkövetésével együtt járó következmény súlyosabb, mint az elkövetés révén nyerhető előny. c) Megelőzés: Speciális és generális prevenció. Pl gépjármű vezetői engedély megvonása d) Rehabilitáció - treatment: Azon az

elképzelésen alapul, hogy a bűnelkövető cselekedete, egyéb problémákon alapul, viselkedésének befolyásolásával lehet célt érni. Olyan eszközöket kell alkalmazni, amelyek nem kényszerítik, hanem képessé teszik magatartása megváltoztatására. Martinson (1974) cikke megdöntötte az ebbe vetett hitet, szerinte hosszabb tartalmú szabadságvesztéseket kezdtek alkalmazni Az igazságszolgáltatás tehermentesítése: Diverzió enyhe súlyú bűncselekmény elkövetése pártfogó szolgálat: o meditáció o kompenzáció Alternatív szankciók házi őrizet kombinált szankció: o pártfogó felügyelet o közérdekű munka A büntető igazságszolgáltatás hatékonysága érdekében a 80-as évektől kezdve elkülönítették a súlyos, közép és az enyhe kriminalitás kezelésére szolgáló kriminálpolitikai eszközöket: Kétnyomú reakciókészlet: Az elkövetett bűncselekmény súlyához igazítva differenciálják a jogkövetkezményeket: a) Súlyos,

komoly következményekkel járó (szervezett, erőszakos, szexuális, kábítószer kereskedéssel összefüggő) bűncselekmények súlyos büntetés. b) Kisebb súlyú, hagyományos bűncselekmények összekapcsolja a garanciális elveket a célszerűséggel! 2. Az alternatív szankciók fogalmi alapkérdései: 2.1 Az alternatív szankciók Közösségi szankciók - Community Sanctions (Az utóbbi 20 év terméke) A közösségben végrehajtott és különböző szintű szabadság korlátozással kombinált felügyeletek, amelyek a reintegrációhoz szükséges támogatást is nyújtják az elkövetőnek: Malum elem a szabadság korlátozása, a munkavégzés és a felügyelet. Rehabilitáció hatás: A közösség reintegráló erején alapul. A közösségi szankciók a társadalom védelmét szolgálják Céljuk az újabb bűnelkövetés megelőzése A bíróság által meghatározott körben és tartalomban a pártfogó szolgálat közreműködik abban, hogy az elítélt

reintegrációja megvalósuljon. Minden alternatív szankció mögött ott áll a szabadság elvesztésének valódi lehetősége, ha a feltételek nem teljesülnek. Tartalmát, a végrehajtás módját, mindig az aktuális büntetőpolitika által preferált célok határozzák meg. Belső filozófiai ellentmondás az ellenőrző és a szociális-támogató funkció között. A végrehajtást szigorítani kell: A börtönnépesség csökkentése érdekében Az alkalmazásától vonakodó bírák meggyőzése érdekében A bűnözés növekedése miatt aggódó közvélemény meggyőzése érdekében. A szankciók magatartáskorlátozó elemeit pontosan meghatározza a Btk. 2.2 A szabadságelvonással nem járó szankciók Magyarországon: Pénzbüntetés és a közérdekű munka A jóvátételi elem hiánya azonban nehezíti a szankció elfogadását egy olyan társadalomban, ahol a munkalehetőség szinte jutalomnak számít. Viszont orvosolta a főbüntetések kínálati

hiányosságait Alkalmazását nem a nyugateurópai elemek vezérlik, hanem a hazai jogszolgáltatási rendszer válságai A büntető jogszolgáltatás így reagál arra a valós igényre, hogy azokkal a bűnelkövetőkkel szemben is léteznek büntetőjogi szankciók, akiknek a szabadságukon kívül más elveszíteni valójuk nincs, de az általuk elkövetett bűncselekmények súlya enyhe, vagy közepes, így nem indokolja a szabadságvesztés kiszabását. (A pénzbüntetés sikerességét viszont, az elkövető jövedelmi viszonyai teszik kétségessé.) Jelenleg Magyarországon, a rendelkezésre álló szankcionálási lehetőségek nem biztosítják a büntetés céljának elérését (sem a generál, sem a speciál preventív célok elérését). 2.3 Az elkövető rendelkezési joga: Nyugat Európában: Ha az elkövető nem kívánja magát alávetni az alternatív szankciós végrehajtásnak, akkor a bíróság más természetű jogkövetkezményt (legtöbbször

szabadságvesztést) alkalmaz. Az Európa Tanács Ajánlása 1992: a feleket egyenlő jogú ügyfeleknek tekinti a bíróság előtt. Az elkövető beleegyezésével kifejezi, hogy nem csak elszenvedi a jogkövetkezmény végrehajtását, hanem aktív módon közreműködik abban. Magyarországon: A szabályzás nincs tekintettel az elkövető szándékaira, azaz a pártfogó felügyelet, a magatartási szabályok, vagy a közérdekű munkavégzés az elkövető akaratától függetlenül elrendelhető. 2.4 Az alternatív büntetések helye a szankciórendszerben: Nyugat Európában: közbenső szankcióként, a pénzbüntetés és a szabadságvesztés kategóriák közé helyezi alkalmazásukat erősen befolyásolja (országonként) az adott büntetéspolitikai szándék, cél, az állampolgárok tolerancia szintje, a közvélemény nyomása, az egyes országok hírközlési jellegzetességei. Azt az űrt töltik be a szankciórendszerben, amely a szabadságvesztés és a

pénzbüntetés között keletkezett. Részben a büntetés, részben az intézkedés jegyeit viseli, illeszkedik a bűncselekmény súlyához és a kontroll és a támogató eszközök igazodnak az elkövető személyes problémáihoz. 2.5 Szabadságvesztés és az alternatív büntetések: Kutatási tapasztalatok mutatják, hogy kevés azon elkövetők száma, akiket börtönbüntetéssel megjavítottak. Sokszor aránytalanul nagy terhet ró a börtönlakók eltartása a társadalomra (napi 3.000 Ft, évi 1000000 Ft), hiszen a bűncselekmény gazdasági súlya elhanyagolható. Ráadásul a pénzbüntetések átváltása miatt még többen kerülnek börtönbe, így növekszik a költség (+ az előzetesben lévők). Az alternatív büntetések képesek kiküszöbölni a szabadságvesztés hátrányait, mert: nem szakítják ki az elkövetőt a környezetéből de felügyelet alatt tartják segítséget nyújtanak a további bűncselekmények elkövetésének elkerüléséhez. 3.

Az alternatív szankciók típusai Az alternatív szankciók alapvetően kétféle típusba sorolhatók: felügyeleti és munkavégzési típusú szankciókba. 3.1 Felügyeleti és a munkavégzési szankciók 3.11 A pártfogó felügyelet: Célja: Védelem nyújtása a közösségnek, az elkövető személyéből a közösségre háruló veszéllyel szemben. Az elkövető reintegrációjának biztosítása További bűncselekmények elkövetésének megelőzése Tartama: 1-3 év. A próbára bocsátás, illetve a szabadságvesztés felfüggesztésének években meghatározott időtartamához, és a feltételes szabadság tartamához igazodik. Kötelező a folyamatos kapcsolattartás az elkövető és a pártfogó között és a bíróság által előírt magatartási szabályok betartása. Nyugat Európában: 6 hónaptól 3 évig terjedhet. Döntéshozatal előtt, a pártfogó véleményt készít, de ez csak ajánlás, ami nem köti a bíróságot. Magyarországon:

környezet-tanulmány (de ennek szerepe csökkent) hiányzik a pártfogó felügyelet időtartamának csökkentése (az európai államokban ez, az elkövető magatartásának a függvénye.) a pártfogó saját hatáskörben nem módosíthatja az időtartamot, és nem határozhat meg új magatartási szabályokat ha a módosítás szükségszerűsége felmerül, újra a bíróság elé kell terjesztenie az ügyet. Általános megoldási szabályok: kapcsolattartás az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítások megoldása törvénytisztelő életmód az elkövető képességeinek megfelelő munkavégzés Különös magatartási szabályok: csak példaszerűen utal rájuk a hazai törvény (amelyet a bíróság, a büntetés céljának megvalósulásához szükségesnek lát) egyre ritkábban él vele a bíróság, mert nincs elég információja az elkövető személyéről és túlterheltek a bíróságok. 3.12 Magatartási szabályok: a) Kapcsolattartás: kifejezi, hogy az

elítélt ellenőrzés alatt áll gyakorisága jelzi a felügyelet szigorát információhoz juttatja a pártfogót Európában pártfogói foglalkoztatásban való részvétel kiscsoportos foglalkozások függőségben szenvedők számára: speciális program b) Meghatározott helyen, vagy szálláson tartózkodás kötelezettsége: lásd a fokozott pártfogói felügyelet c) Meghatározott tevékenység végzése: képzettségi hiányosságok pótlása szabadidős programok d) Meghatározott tevékenységtől való tartózkodás: a bűnelkövetéshez vezető szituációk jövőbeni elkerülésére e) f) - Pszichológusi, pszichiátriai kezelés: a pártfogó feladata a megfelelő szakmai segítségnyújtás feltételeinek megszervezése Sértetti jóvátétel, kompenzáció: pénzfizetés, vagy munkavégzés által, az elkövető megtérítheti a bűncselekménnyel okozott kárt. 3.13 Fokozott pártfogói felügyelet: Először Észak-Amerikában terjedt el, három típusa van:

a) Intenzív felügyelet: A próbára bocsátás keretében, mint a szabadságvesztés közvetlen alternatívája. b) A feltételes szabadság tartamára történő intenzív pártfogói felügyelet alá helyezés. c) A próbára bocsátás intenzívebb végrehajtását célzó programok, azon elkövetők számára, akiknél várhatóan nagyobb az esély a visszaesésre. Elrendelésük esetén a bíróság kombináltan alkalmaz több magatartási szabályt: pártfogói foglalkoztató + kijelölt szálláshely. A kijelölt szálláshelynek nonprofit szervezet is lehet a fenntartója (éjszaka bezárják, nappal a pártfogolt mozgása nem korlátozott). Magyarországon nincs lehetőség a fokozott pártfogói felügyelet alkalmazására, mert a pártfogói szolgálat nem tart fenn ilyen szállást és nem működtet foglalkoztatót. 3.2 A közérdekű munka: Nyugat Európában: 16 év felett végeztethető, általában 16-20 éveseket sújtják ezzel, akik kisebb súlyú

bűncselekményeket követtek el. Magyarországon: 18 év felett. A pártfogónak véleményt kell adnia, hogy képes-e az elkövető a munkára, és bele egyezik e. Időtartama: 1-50 nap, napi 6 órában. Csak olyan tevékenység végeztethető, amely nem von el munkalehetőséget a bűncselekményt el nem követő munkanélküliektől. A munkának segítenie kell, az elkövető önfegyelmének és fegyelmének növekedésében. A közösség szempontjából hasznos és biztonságos legyen (pl. önkormányzati, oktatási intézmények nagy karbantartása). Ha az elkövető nem tesz eleget munkavégzési kötelezettségének, akkor a pártfogó felügyelő előerjesztést tesz a bíróságnak más szankció alkalmazására, illetve a közérdekű munka átváltására. 4. A pártfogó szolgálatok szerepe és feladatai: 4.1 Kontroll és támogatás Feladata: szembesítse az elkövetőt a bűnelkövető magatartással az elkövetett bűncselekmény következményeivel erősítse az

elkövető felelősségérzetét tudatosítsa a bűncselekménynek a sértettre való hatását tudatosítsa a bűncselekmény következményeit tudatosítsa a bűncselekmény közösségre való hatását A pártfogó gyakorlati támogatást nyújt, pl.: a munkavállaláshoz szükséges ismeretek megszerzéséhez a drog, vagy alkohol fogyasztás leküzdéséhez használható, új készségek megszerzéséhez A bűnözés kezelésében a pártfogó helye, a büntetőpolitika és a szociálpolitika kapcsolódási pontján van. A pártfogó kontrolleszközei meghatározottak a jogszabályok; bírósági határozatok és a szakmai követelmények által. A további bűnelkövetés megelőzéséhez szükséges támogatás problémacsoportjai: Lakhatás; munkavégzés; képzési lehetőségek; szabadidő eltöltése; anyagiak. Ezekhez a feladatokhoz a pártfogó szolgálatok igyekeznek non profit cégektől, vagy állami támogatásból segítséget szerezni. Mai helyzet: Csupán, a

bűnelkövetőknek a Pártfogási Intézményrendszerben tartását szolgálja. Optimális lenne, ha: a jogalkotó a pártfogói tevékenységet beépítené a büntetőeljárásba a bíróság, a büntetés kiszabásához szükséges, valós információkkal rendelkezne a gondozó-segítő tevékenység megfelelő infrastruktúrája kiépülne. 4.2 A bírósági munka és a pártfogói vélemény: A nyugat-európai gyakorlatban a pártfogó felügyelő már a büntetéskiszabást megelőzően is szerepet kap a büntetőeljárásban az ún. pártfogói vélemény (pl Angliában) elkészítésével A PV három részből áll: a) Bűncselekmény: ezzel kapcsolatos tények összegzése, a lehetséges alternatív szankciók szempontjából értékelik az elkövető viszonyulását a bűncselekményhez és a sértetthez. b) Elkövető: feltárja a bűncselekmény hátterét, korábbi büntetettség eredményeit és a személyes körülményeket. c) Konklúzió: konkrét eszközöket,

programokat ajánl a bíróságnak az elkövető kezelésére, a lehetséges magatartási szabályok alkalmazására. Magyarországon az eljárási szabályok ilyen pártfogói véleményadás lehetőségét nem ismerik, s a felnőtt-korúak pártfogóinak csak a bírósági határozathozatal után juttatnak szerepet. Bár jogszabályi lehetőség van arra, hogy az ún. megelőző pártfogolás keretében felügyelő segítse a fiatalkorút a büntetőeljárás során ez a - rendelkezésre álló források elégtelensége miatt - kellően ki nem használt lehetőség. 4.3 Közérdekű munka szervezése: Nyugat Európai pártfogó feladata: fel kell deríteni megfelelő munkahelyeket szerződést kell kötni a munkáltatókkal (nem létesül munkaviszony) a technikai feltételeket a munkaadó biztosítja (szerszámok) biztonsági feltételek, védő felszerelések (pl. gumikesztyű) meglétét a pártfogó ellenőrzi a pártfogó rendszeres jelentést küld a bíróságnak a

közérdekű munka lehet egyéni, vagy csoportos munkavégzés. 4.4 Börtön pártfogói munka és az utógondozás: Nyugat Európában: a pártfogó szolgálathoz tartozó, de a büntetés végrehajtó intézetben végzi munkáját a "börtön pártfogó". Megszervezi a szabadságvesztés büntetésüket töltők belső munkáltatását Előkészíti az elítélt szabadulás utáni életét Speciális programokat szervez, melyek segítik a reintegrációt. Magyarországon: a megszorító pénzügyi intézkedések miatt csökken a "börtön pártfogók" száma. 5. A pártfogószolgálatok szervezete és struktúrája: A végrehajtáshoz szükséges forrásokat ezek alapján lehet meghatározni: Területi szükségleti mutatók (pl. munkanélküli férfiak száma) A pártfogók munkaterhét jelző mutatók (pl. elrendelt pártfogói felügyeletek száma) Magyarországon a gyakorlat azt mutatja, hogy ezek a szervezetek szakmai követelmények, és szakmai értékelés

nélkül működnek. A hatékonyság függ a pártfogók felkészültségétől Nagyrészük igazságügyi szociális munkás, akik meghatározott területre, tevékenységi körre kiképzett speciális szakemberek. Vannak azonban jogászok és pedagógusok is. Közösségi válasz a bűnözésre: A pártfogó-tevékenységben érintkezik egymással a büntető igazságszolgáltatási rendszeren kívüli bűnmegelőzés és a büntetőjogi szankcióalkalmazás. Ahhoz, hogy a közvélemény, a bűnözéskezelés megnyugtató módjaként értékelje az alternatív szankciók alkalmazását, erősíteni kell a pártfogószolgálatok közösségi kapcsolatait. Be kell ékelődniük a hagyományos bűnüldözési és igazságügyi szervek közé: közvetítőként, a bűnelkövetők és a társadalom között. Meg kell találnia azt az egyensúlyt, amely a felügyelet és a gondozás között húzódik, amely hatékonnyá teszi a pártfogói munkát. Ugyanakkor szem előtt kell tartani,

hogy elidegeníthetetlen méltóságú emberekről van szó, még ha bűncselekményt követtek is el. 17. Tétel A büntető igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságának alapkérdései: 1. A rendszerelméletről A rendszerek általános elméletében a rendszerek három típusát különböztetik meg: a) Fogalmi rendszerek: filozófiai rendszerek (csak fogalmakból állnak) b) Absztrakt rendszerek: matematikai rendszerek (a valóságos világra vonatkoznak, de annak csak bizonyos elemeit képzik le, a rendszer modell alkotórészeként) c) Konkrét rendszerek: (olyan tér és időbeni jelenségek, amelyek energiát és/vagy anyagot és/vagy információt dolgoznak fel, tárolnak és cserélnek környezetükkel. A rendszerelméletek kapcsán 3 kulcsfogalmat kell kiemelni: a) Holisztikus szemléletmód: azt feltételezi, hogy az adott jelenséget, rendszert, egységesnek kell tekinteni, és nem az alkotórészek összességének. b) Interpedencia: az alrendszerek kölcsönös

függőségi viszonyát jelenti. Ezek viszont nem vesztik el az önállóságukat, autonómiájukat, de csakis az egész rendszer működésére, funkciójára vonatkoztatva értelmezhetők, elemezhetők. c) A rendszerelmélet olyan intellektuális eszköz, amellyel tanulmányozni lehet a rendszer struktúrája és a funkciója közti viszonyt. (Cortes) 2. A rendszer attribútumai A rendszerelmélet szerint két rendszertípus létezik, a nyílt és a zárt rendszer. A büntető igazságszolgáltatás a nyílt rendszerek közé tartozik. Attribútumai: energiafelvétel (input); energia átalakítása az adott rendszer számára felhasználhatóvá tétele, feldolgozása (troughput); eredmény kibocsátása (outpu); a rendszerben lejátszódó folyamatok ciklikussága; a rendszer rendezettsége (negatív entrópia); információ bevitele a rendszerbe (information input); negatív visszacsatolás (negative feedback); ideiglenes nyugalmi, dinamikus homeosztatikus állapot;

differenciáltság; ekvifinalitás. A negatív entrópia (a természettudományból származik): Az anyag véletlenszerűségének , vagy rendezetlenségének mértéke. Minél nagyobb az anyag rendezettsége, annál kisebb az entrópiája, annál nagyobb a negatív entrópiája. A nyitott rendszer több energiát vesz fel, mint amennyit felhasznál A fölös energiát tárolja (negatív entrópia) Információ bevitele a rendszerbe: Nem csupán tárolható, feldolgozható, továbbítható, hanem egymásra ható rendszerek kommunikációjának tartalma is, amely ezek állapotának megváltoztatásában nyilvánul meg. A kommunikáció, amely az információk átadásának és vételének, az eredeti hatások folyamata, amely a negatív visszacsatolás útján jut jelentőséghez. A rendszer, illetve az alrendszerek információt szereznek az általuk kifejtett tevékenység eredményéről azt megfelelően tudják átalakítani. Ez együtt jár az információk szelektálásával is A

rendszer és a külvilág közti egyensúly a zárt rendszernél: A rendszer működésének megkezdésekor meglévő állapot, ez az ekvilibrum. A nyílt rendszernél: A rendszer és a környezet között folyamatos kölcsönhatás, egyensúlyra való törekvés van, melynek során a rendszer működése folyamatosan változhat, anélkül azonban, hogy a rendszer jellege megváltozna. Ez az ekvifinalitás 3.A rendszer és konfliktus: Alrendszerek kölcsönös függőségi kapcsolata: interpedencia. Relatív, funkciójuk gyakorlásához szükséges függetlenség: funkcionális autonómia. Ezek fordított arányossága vezethet konfliktusokhoz, feszültségekhez Minden közigazgatási rendszer igyekszik elkerülni, hogy nehogy más szervezet struktúrájába olvasszák (pl. az ügyészségnek az igazságügyi szervezetbe történő beolvasztási kísérlete). Ez nemcsak a rendszer és az alrendszer viszonyára, hanem az alrendszer – alrendszer viszonyára is jellemző. Minden

alrendszer inputját az előző alrendszertől (vagy rendszertől) kapja az általa kibocsátott output a következő alrendszer inputja lesz. (pl a nyomozás során elkövetett hibák meghatározzák a vád megalapozottságának mértékét, a bíróság előtt lefolytatott bizonyítás eredményességét, a büntetőjogi felelősség megállapításának határait. Ezek korlátozzák a bírságnak azt az autonóm tevékenységét, amit igazságszolgáltatásnak nevezünk 4. A nyílt rendszer attribútumai és a büntető igazságszolgáltatás: a) Energia-felvétel: társadalmi, állami, jogi legitimáció. Állami pénzügyi támogatás Bűnözés b) Felhasználás: a jogi legitimáció alapján eljárásokat kezdeményez, folytat, normákat teremt, a büntető eljárásba bekerült személyeknek sajátos minőséget kölcsönöz, ez az eljárás előrehaladtával változik (gyanúsított vádlott elítélt) attól függően, hogy melyik alrendszer vesz részt a

büntetőeljárási folyamatban. c) Ciklikusság: egyértelműen ismétlődő folyamatok. d) Negatív entrópia: a rendezetlenséget maga a bűnözés jelenti, ami a büntető igazságszolgáltatás teherbíró képességét egy ponton túl, meghaladja. e) Differenciálódás: speciális büntetőeljárási formák. f) Ekvifinalitás: a bűnözés az adott társadalom igazságszolgáltatásával kapcsolatos attitűdjének változása során nem teszi lehetővé, hogy az igazságszolgáltatás működése a kiinduló állapotnak feleljen meg. 5. Az igazságszolgáltatási rendszer voltának kritikája: A büntető igazságszolgáltatás csak akkor tekinthető rendszernek, ha számtalan alrendszere egy sor, közös célt követne, s az alrendszerek konzisztens módon kapcsolódnának egymáshoz. E felfogás követői, az USA igazságszolgáltatását nem tekintik rendszernek, mert nem egységes célt követ, nem hatékony, nem mentes a konfliktusoktól. A bűncselekmények felderítési

mutatói, illetve a büntetőügyek elbírálásának gyorsasága nem felelt meg, nem állt arányban az igazságszolgáltatásra fordított beruházásokkal. A rendszerelméleti kutatások azt akarták megválaszolni, hogyan lehet a büntetőeljárást a leginkább költségkímélő módon lefolytatni úgy, hogy a rendőrség felderítési aránya növekedjen. A rendszer és a hatékonyság két összetartozó fogalom. Blumstein: tagadja, hogy az igazságszolgáltatás nem rendszer. Felhívja a figyelmet a jogszabályi környezetre, az igazságszolgáltatásba beépített fékek és gátak sokaságára. 6. Modellek a büntető igazságszolgáltatásban: Minden igazságszolgáltatási rendszer eleme: rendőrség ügyészség bíróság büntetés végrehajtás + védelem (egyes nézetek szerint) Ezek, többféleképpen kapcsolódnak egymáshoz: Az angolszász, illetve kontinentális európai büntető igazságszolgáltatás sajátosságait és különbözőségeit kell alapul venni.

Ezen kívül létezik még: Hierarchikus és koordinatív modell, ami az állam hatalomgyakorlásának centralizált, vagy decentralizált módjától függ. Hierarchikus modell esetében a döntéshozatal bürokratikus sajátosságokat mutat. Koordinatív modell esetében 3 alapelv jellemző: centralizáltság, az egységes eljárás iránti igény minimális a hierarchia csökevényes jellegű a hatalom gyakorlását a formához kötöttség bizonyos fokú mellőzése jellemzi. 7. Hatékonyság a büntető igazságszolgáltatásban: I./ A hatékonyság, mint pénzkérdés: A büntető igazságszolgáltatás teljesítménye mérhető: kriminál – ügyforgalmi statisztikai adatok alapján. Az utóbbi évtizedekben, a növekvő bűnözés miatt azonban, központi szerepet kapott a hatékonyság kérdése. A büntető ügyek elintézése elhúzódik (egyre több a kritika). A hatékonyság, egyfajta nézet szerint, az állami támogatás mértékétől, a technikai felszereltségtől

és az infrastruktúrától függ. 7.1 A hatékonyság, mint a büntetőeljárás hatékonysága: A hatékonyság beleolvad a racionális büntető igazságszolgáltatás fogalmába. Racionális, ha hasznos, hatékony, legitim. Hatékony, ha egyszerű, gyors, alapos, költségkímélő, az alkalmazott büntetőjogi szankciónak pozitív hatása van a bűncselekmények alakulására. Szabóné: egyszerűsítés, gyorsítás hatékonyság. Hatása = a büntető eljárás hatékonyságával. Az egyszerűsített eljárások fontossága. Kompromisszum kötése, az amerikai alku mintájára 7.2 A hatékonyság, mint közgazdasági kategória Egy adott szervezet, a rendelkezésére álló forrásokat mennyire tudja a legoptimálisabban felhasználni, mennyi az egységnyi haszonra jutó költség. Ilyen értelemben vizsgálják a rendőrség bűnüldözési munkáját és a büntetés végrehajtást is. A rendelkezésre álló források leggazdaságosabb kihasználása azonban nem jelenti

feltétlenül a bűncselekmények alaposabb, eredményesebb felderítését, a hiánytalan bizonyítást, a megalapozott érdemi bírósági, vagy más hatósági határozatok meghozatalát. A közigazgatási szemléletnek gátat szab, az alkotmányos elvek feltétlen tiszteletben tartásának követelménye. 7.3 A hatékonyság, mint rendszerhatékonyság: Mindenegyes igazságszolgáltatási szervezet teljesítménye, vagy annak változása, az igazságszolgáltatás egészére is vonatkoztatható, hiszen a rendszer bármely elemét érintő változás, a rendszer többi elemére és a rendszerre magára is hatással van. 18. A társadalmi - gazdasági fejlődés (modernizáció) és a devianciák kapcsolata 1. A deviancia fogalma A devianciák az átlagostól, az uralkodó normáktól elvárt és még tolerált magatartási formáktól eltérő viselkedések halmazait jelentik. Ez a jelenség értelmezhetetlen társadalmi reakciók nélkül, hiszen a mindenkori megítélés

alapján dől el az, hogy milyen viselkedést, milyen körülmények között tűrnek vagy tiltanak. A társadalompolitika legátfogóbb szintjén, a megelőzés, a beavatkozás szempontjából csak azok az ön- vagy közveszélyes viselkedések relevánsak, amelyek az adott társadalmi viszonyok között intézményes reakciókat váltanak ki. A hatalom a deviáns magatartásokat nem kedveli, mert a) Egyéni szinten egyéni válaszokat igényel; b) társadalmi szinten: a fennálló normarendszer kritikája, tömegesen jelentkezve társadalmi ténnyé válik, erőteljes társadalmi változások idején tömegesen jelentkezik. 2. Gazdasági fejlődés - modernizáció és a devianciák kapcsolata Magyarországon két nagy modernizációs hullám zajlott le az elmúlt 100 év során. a) Az első hullám: 1880- I. világháború végéig tartott, jellemzői: megkésett, de gyors ütemű kapitalizálódás; külső / belső migráció városiasodás, csökevényes polgárság életformák,

értékrendszerek válsága (pl. dzsentrik) b) Második hullám: II. világháborút követően felemás modernizáció, 50-es években: mesterséges elitcsere iparosodás urbanizáció nélkül, az infrastrukturális fejlődés elmaradt egészen a 60-as évek végéig, a 60-as évektől lelassult a mobilitás, ideológiai teher: a korábbi rend tagadása, az új rend gyengítette a társadalmi kohéziót pl. ÁVO a bűnözés a szocializmusban elhal, a jelenségekkel való komoly szembenézés hiánya. 3. Mennyiben tekinthetők a társadalmi beilleszkedési zavarok jelenségének szaporodása modernizációs ártalomnak? A témával több kutató is foglalkozott. A bűnözés társadalmi determináltságára és a szocializmusbeli csökkenő tendenciájára vonatkozó korabeli általánosan elfogadott álláspontok empirikus kutatáson alapuló értékelésének szándéka motiválta a társadalmi-gazdasági fejlődés és a fiatal korosztályok bűnözése közötti kapcsolat

feltárására irányuló Szabó András által irányított vizsgálatot (1972). A kutatás során a gazdasági növekedés és a bűnözés kapcsolatát az előbbi folyamat 1948 utáni társadalmi környezetének meghatározó tényezőivel (iparosítás, foglalkozási szerkezet megváltozása) és ezeknek a következményeivel (mobilitás) összefüggésben, területi bontásban vizsgálták. A kutatás megerősítette azt a feltételezést, hogy a bűnözés növekedése nem szükségképpen velejárója a gazdasági növekedésnek, de a bűnözés területi megoszlása, méretei és szerkezete kifejezetten ennek a folyamataira vezet hetők vissza. Ez a hatvanas évek közepének hazai bűnözése tekintetében a következőket jelentette: az ipari centrumokban és azok agglomerációiban a bűnözés magasabb az átlagosnál, az ingázásokkal összefüggésben ott a legmagasabb a bűnözés, ahol a legmagasabb a területi mobilitás, a tulajdon elleni bűnözés viszont ott a

legelterjedtebb, ahol a legkedvezőbbek a kereseti viszonyok. A XX. század második felének meghatározó folyamatai (iparosítás, urbanizáció, népességnövekedés, mobilitás, technikai fejlődé) és a kriminalitás közötti kapcsolat a fő témája Göndöny József "A társadalmi-gazdasági fejlődés és a bűnözés" (1976) című könyvének. A műben a szerző alapvetően a fejlődés és kísérőjelenségei és a bűnözés alakulása közötti összefüggésekkel foglalkozik és ennek keretében a következőket vizsgálja: A fejlődés kísérőjelenségei (az urbanizáció, indusztrializáció, stb.) potenciálisan kriminogén hatásúak-e, és ha igen, milyen összefüggésben és mértékben? A fejlődés potenciálisan kriminogén kísérőjelenségei milyen feltételek között fejtik ki hatásukat a bűnözésre általában, továbbá a különböző társadalmi rendszerekben. A szerző válasza: e kísérőjelenségek olyan következményekkel

is járnak, amelyek kriminogén jelleget is ölthetnek, és így í bűnözés növekedése irányában hathatnak. E kísérőjelenségek azonban általában nem önmagukban, hanem más jelenségekkel összefüggésben, kölcsönhatásban, komplex módon fejtik ki hatásukat, vizsgálatuknál nem mellőzhető a társadalmi háttér, az adott társadalom viszonyainak vizsgálata. Nem a modernizáció önmagában, hanem az elmaradt vagy nem szerves fejlődés okoz devianciát. Ráadásul a szűkös anyagi eszközöket a társadalom inkább a modernizációra fordítja és nem a devianciák vagy társadalmi beilleszkedési zavarok kezelésére. 4. Mennyiben anómiás helyzet? Az anómia egyes nézetek szerint az új körülményekhez való alkalmazkodás során kialakult értékzavart, míg mások szerint értéknélküliséget fejez ki. Durkheim azt a társadalmat nevezte anómiásnak, amelyben a deviáns viselkedési formák hirtelen bekövetkezett társadalmi változások hatására

ugrásszerűen megnövekednek vagy éppen teljesen eltűnnek. a) Statisztikai elemzések szerint a magyar társadalomban, a 90-es években figyelemre méltó intragenerációs mobilitás zajlik. Számottevő - már munkaviszonyban álló - rétegek kényszerülnek pályamódosításra Az állami alkalmazotti pozícióból sokan kerülnek egy önállóbb vállalkozói vagy új típusú munkavállalói helyzetbe. Ez a rendszerváltozás, amely mögött természetesen gazdasági szerkezetátalakulás és tulajdonosi átrendeződés zajlik, az emberek elképzeléseit is megváltoztatja az érvényesülésről. b) 1990 és 1996 között a magyar gazdaság jövedelemtermelő-képessége visszaesett, ennek következtében a lakosság jövedelme is csökkent. Ennek és a tulajdoni viszonyok változásának következtében a foglalkoztatottak száma 18%-kal szintén csökkent, a munkanélküliségi ráta azonban növekedett. Nőttek továbbá a társadalomban a jövedelmi egyenlőtlenségek és

az ezekkel kapcsolatos félelmek követték magát a társadalmi jelenséget. c) Az adatok szerint a társadalom átstrukturálódása viszonylag rövid időszakon belül megtörtént, illetve hasonló sebességgel folyamatosan zajlik. Ezzel párhuzamosan a többség közérzete romlik, anyagi és létbiztonságát érzi veszélyeztetve. Elveszítette a stabilnak vélt perspektívát, és a korábbi beidegződései szerint az államtól, a kormányzattól várja a megoldást a problémáira, így a munkanélküliségre is. Nem bízik az új piaci mechanizmusok automatizmusaiban, a piaci társadalom intézményrendszereinek kiépülésében és védő-óvó segítő funkcióinak kiteljesülésében. A fejlődés anómiát eredményezhet. Az, hogy az adott társadalom hogyan kezeli a társadalmi beilleszkedési zavarok jelenségét, miként, milyen eszközökkel dolgozza fel, függ az adott társadalom kultúrájától, fejlettségi fokától, ideológiájától. Az ötvenes évek

Magyarországán pl. bűnözéssel és okaival kapcsolatos "tudományos" nézetek az alábbiak voltak: a bűnözés idegen a szocialista társadalmi rendtől, a bűnözés az állam és a jog elhalásával meg fog szűnni, a meglévő bűnözés már nem tömegjelenség, társadalmi determinánsai kiveszőben vannak, a meglévő bűnözés kapitalista csökevény, a szocializmusban nincsenek gyökerei. a bűnelkövetők a nép ellenségei, ezért szigorúan kell büntetni őket. A korszak bűnözéssel kapcsolatos gondolkodását tehát hatalmi-ideológiai megközelítés jellemezte. A bűnözése elleni fellépés a represszión alapult, ugyanakkor a politika kriminializálta a társadalmi élet szinte minden területét (pl. tervbűncselekmény, beszolgáltatás megtagadása, stb) A 80-as évekre megváltozott a kriminológiai szemlélet. Az 1979-es kormányhatározat nyomán megindult a "Társadalmi Beilleszkedési Zavarok Komplex vizsgálata" című kutatási

program keretében átfogóan elemezték a hazai bűnözés jellemzőit és feltárták a kriminalitást előidéző folyamatokat. A "társadalmi beilleszkedési zavarokkal" (öngyilkosság, bűnözés, alkoholizmus, mentális zavarok - neurózisok, gyermekkori veszélyeztetettség azaz a devianciákkal) kapcsolatos korábbi szemléletmód megváltozását jelzi, ahogy a beilleszkedési zavarokra történő kívánatos társadalmi reagálásról fogalmaztak a szerzők. Álláspontjuk az, hogy a társadalmi beilleszkedési zavar olyan társadalmi jelenség, amellyel minden társadalomnak meg kell tanulnia tartósan de békétlenül együtt élni. Más szóval a deviancia, közöttük a bűnözés, a társadalmi élet normális kísérőjelensége Ezzel az állásponttal összhangban módosul a megelőzés korábbi célja. A 80-as években nem a normasértő viselkedés megelőzésem hanem csupán a többletdeviancia visszaszorítása a prevenció célja. A Szovjetunióban: a

kábítószerest, vagy másként gondolkodót elmegyógyintézetbe utalták. A TBZ természete A TBZ az átlagtól eltérő olyan következményeiben káros emberi magatartások összessége, amelyekkel szemben a hatalom a társadalom védelme érdekében intézményes megoldásokat alkalmaz. A TBZ főbb területei a bűnözés, a nem organikus mentális betegségek, az alkoholizmus, a drogfogyasztás, az öngyilkosság. Az ember nem tökéletes társadalmi lény lázad. A társadalomnak szüksége van a devianciákra, mert ezeken keresztül definiálja önmagát. A tökéletes konformitást kikényszerítő társadalom fejlődésképtelen. Nincs társadalom deviancia nélkül - nem a deviancia, hanem a többletdeviancia a káros 20. A társadalmi - gazdasági fejlődés és a bűnözés közötti összefüggést magyarázó tudományos elméletek A bűnözés rohamszerű növekedésével párhuzamos számos tudományos elmélet is napvilágot látott a jelenség magyarázatára.

1. Kriminálstatisztikai megközelítés A változások során a bűnözés nem valóságos növekszik, csupán csak látványosan. Ennek az az oka, hogy az állampolgárok egyre több bűncselekményt jelentenek fel, azaz nem a valódi bűncselekmények száma nő, hanem a látens bűncselekmények köre szűkül. 2. Gazdasági megközelítés Elsősorban a harmadik világban jellemző ez a felfogás ami azt állítja, hogy ha a gazdasági fejlődés váratlanul és hirtelen következik be és ehhez hiányzik az infrastruktúra, a szociális háló, akkor ez a változás a társadalmat felkészületlenül éri. Ráadásul hiányoznak a társadalmi együttélés kölcsönösen elfogadott normái is. A szegénység pedig kiváló táptalaja a bűnözői szubkultúra kialakulásának. 3. Bűnelkövetési alkalmak Az emelkedő életszínvonal szaporítja a bűnelkövetési alkalmakat: nő az elmozdítható vagyontárgyak köre ugyanakkor a vagyontárgyak nagyfokú anonimitása is

jellemző. Ezzel párhuzamosan romlik a tulajdonosok kontroll lehetősége is és a népesség reakciója sem mindig adekvát a jelenségekre (azaz nem védik megfelelően vagyontárgyaikat). A tulajdonos bűnmegelőzési gondossága nem tart lépést vagyontárgyainak számának növekedésével. 4. Demográfiai elmélet A gazdasági-társadalmi fejlődéssel párhuzamosan a fejlődő országokban egyre több gyermek születik. Mivel bizonyított tény, hogy a fiatalokban nagyobb a bűnözési hajlam, a növekvő gyermeklétszám előreláthatóan növekvő bűnözést indukál. A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan megfigyelhetők bizonyos társadalmi változások is: A fiatal értékrendje eltér a szülőétől; a fiatal hosszabb ideig függ a szülőtől, nemi és fizikai érés nem egy időben következik be. Mindezek következtében a fiatalok elidegenülnek a felnőtt társadalomtól, a szomszédos generációk között konfliktus alakul ki. 5. A szubjektív

háttérbeszorulás - depriválódás elmélete A társadalmi-gazdasági fejlődés magasabb igényszintet generál (pl. a reklámok által) bizonyos "vágyforradalom" indul meg az emberekben. A társadalom átrétegződési sebessége a posztindusztriális társadalomban felgyorsul: a felemelkedőket a vágyak hajtják, a lecsúszók a régit siratják, elégedetlenek. Mindkét réteg kielégületlen, frusztrált, és a frusztráció bűnözésre hajlamosít. 6. Anómia - Synómia elmélet ~ a normaválsággal magyarázza a bűnözés emelkedését. E szerint az elmélet szerint a gazdasági fejlődés bizonyos személyeknél értékvesztést, társadalmi dezorganizációt eredményezhet (pl. USA - az indiánok magas alkoholizmusa) Ezt a konfliktust fel kell dolgozni: (normaegybeesés = synómia, ha nem = anómia). Az állam szerepe: a társadalom informális kontrolljának erősítése (szomszédság, rokonság, család); fellépés az ignoráns magatartással szemben (pl.

a bűnmegelőzés a rendőrség dolga, nekem semmi közöm hozzá); a biztonság kollektív a nagyvárosi gettósodás megakadályozása (deffensible space - védhető tér meghonosítása a városépítészetben); a városrészhez való kötődés erősítése + a lakossági összefogás támogatása; a fiatal és felnőtt korosztály közelebbhozása, a tradicionális és a progresszív életstílus közelítése. 21. A peresztrojka és a bűnözés összefüggései (a demokratizálódás paradigmája) A Szovjetunió bűnözése rendkívül alacsony volt, amely azon az elméleten alapult, hogy az állam és az alattvaló között létrejött "társadalmi szerződés értelmében" az állampolgárok a személyes szabadságjogaik egy részéről lemondanak és cserébe ingyenes szociális ellátásban, oktatásban, teljes foglalkoztatásban, stb. részesülnek A 80-as évekre ez a látszólagos helyzet (alacsony bűnözési ráták) felborult: a rendőrség már nem

képes kordában tartani a bűnözést. 1. A peresztrojka előtti bűnözés jellemzői (A hivatalos ideológia alapján) bűnözés nem létezett, vagy csak cenzúrázott formában; Mivel teljes állami foglalkoztatottság valósult meg, állami ellenőrzéssel, nem igen adódott lehetőség a bűnözésre; Az egészségügyi ellátás megléte és ingyenessége valamint a szociális juttatások, biztonság keveseket kényszerített megélhetési bűnözésre; Az államhatárok viszonylag zártak voltak, amihez belső útlevélkényszer is járult; Az ideológiai dogmáknak megfelelően a büntetőstatisztika meghamisítása; Meglehetősen elterjedtek voltak a kisebb lopások elsősorban az állami tulajdon sérelmére; Alacsony belső mobiltáshoz mesterségesen kialakított bűnözési földrajz társult; A váderedményességi statisztika (99,8%) meglehetősen "eredményes" rendőri tevékenységre utal; Önként vagy kényszerből együttműködő állampolgárok; Magas

volt a börtön és a munkatábor populáció, valamint a szabadultakat hatékonyan ellenőrizték; Intézetben nevelt gyermekek nagy száma (ami hozzájárult a devianciák növekedéséhez); Nagy számú egyéni és közösségi konfliktusok miatti alkoholizmus; Fiatalok magas fokú szervezettsége és kontrollja (pl. komszomol) 2. A bűnözés jellemzői a peresztrojka és Gorbacsov után A bűnözői csoportok tőkét, befolyást és technikát akkumulálnak; A szesztilalom káros hatására felértékelődött a szervezett bűnözés ugyanakkor állami bevételkiesést okozott; Az igazságszolgáltatás liberalizációját egy emelkedő bűnözési trendben hajtották végre, ami az emberekben a "vágy az erős kéz után" érzését váltotta ki; Az ún. védett városokban a külföldiek elleni bűncselekmények száma rohamosan nőtt; Egyre több fegyver került magánkézbe; Megszűnt a teljes foglalkoztatottság; Megnyíltak a lágerek; A belső mozgás szabadabb

lett; Takarékossági megfontolásokból leépítések történtek a rendőrségnél, a korrupt rendőröket elbocsátották, a jól képzett rendőrök úgymond átképezték magukat a "magasabb szektorban", a szervezett bűnözésben. A felderítési arányszám romlott, A rendőrök óvatosabbá váltak a gyanúsítottakkal szemben (hátha valaki beszél); Számos kemény bűnöző szabadon maradt, lazult a kontroll; Az ítélkezés szigora csökkent Oroszországban a reszocializáció ismeretlen. 3. A jövő kilátásai A lakosság jogtudata alacsony; erős a korrupció; nagyszámú szabad lőfegyver; szervezett bűnözés erőteljes jelenléte; a kábítószer bűnözés üldözésének hiányosságai; a bűnüldöző apparátus létszámhiányos, alulképzett, rosszul felszerelt. Tanulásg: A szocialista államépítésben nem demokratikus eszközök használata A gazdasági bajokat nem lehet a szőnyeg alá söpörni, mert visszaütnek. 22. A kollektív áldozattá

válás paradigmája a volt NDK példáján Az állampolgárokban bizonyos értékválság alakult ki, hiszen 1989-ben a korábbi megszokott egzisztenciális biztonság és értékrend megváltozott (pl. a staasi-ról kiderült, hogy az állampolgárt nem védte hanem figyelte, stb) Válság alakult ki az egzisztenciális elvárások terén is, hiszen a nyugati kapitalizmus jólétének gyors átterjedését várták. A szocializmus aszketizmusát felváltotta a kapitalizmus hedonizmusa (csillogó kirakat de nem tudja megvenni). A relatív depriváció (megfosztottság, a szegénység elviselhető, ha mindenki szegény) következtében kialakult az emberekben egy olyan kép, hogy aki gazdag az tisztességtelenül jutott a vagyonához, valamint egy önvád is (én miért nem tudtam privatizálni?) Þ abszolút értelemben az emberek jobban éltek, emelkedett az életszínvonal, azonban relatív értelemben rosszabbul (Trabant helyett Skoda Favoritja volt, de a szomszédnak Mercédesze.)

Társadalmi elidegenedés zajlott: a társadalom egyes tagjai gyökértelenné váltak, úgy érezték, hogy nincs lehetőségük arra, hogy a dolgokba beleszóljanak, alakítsák. Ez a jelenség elsősorban a fiataloknál figyelhető meg: megszűntek a korábbi ifjúsági szervezetek mindezek következtében megerősödtek a szélső jobb és szélső baloldali szervezetek, ami bűnözést indukált. További gondot jelentett a jog leértékelődése valamint más állam jogának átvétele. Például a korábban jogszerűnek vélt cselekedetek miatt büntetőeljárások indultak. Kialakult a viktimizáció új érzése feelingje, ami egy szubjektív élmény: az oszik másodosztályú polgárnak érezték magukat. Bizonytalanság - stabilitás kérdése: Az egyesítés után az egzisztenciális biztonság megszűnt + átvilágítás veszélye. Ez a bizonytalanság érzés elsősorban külső, harmadik személyekre vetült ki: pl. a vietnámi vendégmukésokra Megszaporodtak a

bűnalkalmak (mert az elmozdítható vagyontárgyak köre nőtt) és megnőtt a megélhetési bűnözés, valamint a gazdaság liberalizációja kapcsán a gazdasági bűnözés. 23. Az alkohol (fogyasztás) és a bűnözés közötti kapcsolat Kerner és Bellebaum szerint 1. Problémafelvetés Az egyes élvezeti szerekkel, így az alkohollal kapcsolatosan, azonos történelmi periódusokon belül, a normativitás szempontjából különféle kulturális szokásnormák léteznek. A normativitás alapján az egyes élvezeti szerekhez való társadalmi viszonyulás lehet tiltó, megengedő és kétértelmű. a) Korunkban a keresztény-zsidó kultúrkörhöz tartozó társadalmakban az alkohol és a koffein tekintetében alapvetően megengedő (permisszív) normák érvényesülnek. b) Ezzel szemben a kábítószernek minősülő anyagok vonatkozásában a tiltó (absztinencia) megítélés a meghatározó. c) A nikotinnal és az ehhez kapcsolódó szokással, a dohányzással

összefüggésben pedig kétértelmű, ellentmondásos (ambivalencia) kultúráról beszélhetünk, hiszen a cigarettázás nem tiltott, de az utóbbi időben sok helyen korlátozzák és igyekeznek visszaszorítani a dohányzást. 2. Az alkoholizmus és a bűnözés összefüggései Az alkohol - kémiailag az etil-alkohol, etanol - az emberiség által évezredek óta ismert, szőlőből és gyümölcsökből előállítható tápanyag és élvezeti szer. Az alkohol szó arab eredetű (alkohole), jelentése: nagyon finom Az alkohol oldja a gátlásokat, gátlásoldó hatása abban áll, hogy csökkenti a szociális visszacsatolás iránti érzékenységet. Ez azt jelenti, hogy a személyiség kevésbé érzékeli a kommunikáció által másokban kiváltott hatást, kevésbé figyel ezekre, márpedig a gátlások lényege éppen a külvilág vélt vagy észlelt reakcióira vonatkozó fokozott érzékenység. Lányegében ez az alkoholhatás Az hogy az alkoholhatás a konkrét

személyből milyen reakciót vált ki, függ az elfogyasztott alkohol mennyiségétől és különösen az egyén alkoholfogyasztással kapcsolatos magatartástól. Ez utóbbi szempontból az emberek a következő csoportokba sorolhatók: alkoholos italt nem fogyasztók (absztinensek); szociális ivók, akik mértékletesen isznak, soha nem részegednek le, de vannak köztük olyanok is, akik esetleg időnként ittassá válnak; Excesszív ivók, akiknek a mértékletessége az elfogyasztott ital mennyiségében vagy a lerészegedés gyakoriságában nyilvánul meg. Többségük alkoholbeteggé válik Alkoholbetegek, akik függő viszonyba kerültek az alkohollal (addikció), ennek megfelelően ha nem isznak, hiányérzetük van vagy kifejezett elvonáis tüneteket mutatnak. Krónikus alkoholbetegek, akik testi-szellemi károsodást szenvedtek az alkoholtól. Az alkoholbetegség folyamatosan alakul ki. Ennek a káros mértékű alkoholfogyasztástól (alkoholabúzustól) az

alkoholizmusig (alkoholbetegségig), azt követően az idült alkoholizmusig tartó folyamat során a személyiség fokozatosan leépül. A részegségnek már önmagában is hátrányos egészségügyi és társadalmi konzekvenciái lehetnek. Egyrészt azért veszélyes, mert az élvezeti szerekhez való hozzászokás visszaélésen alapul és a részegség alkohollal való visszaélés. Másrészt pedig azért kockázatos, mert olyan heveny mérgezési állapotot jelent, amely tudatzavart és az önkontrollnak a véralkohol-szinttől függő részleges vagy teljes elvesztését eredményezi. Bűnelkövetés szempontjából: a legveszélyesebb az alkoholmérgezés első fázisa (a véralkohol-szint: 0,5-1,5‰). Ebben a fázisban a gátlástalan és az agresszív megnyilvánulások jelentkeznek, gyakori az öntúlértékelés. A további fázisok már az ittas személy számára veszélyesek, az alkoholmérgezés súlyosabb eseteiben a részeg ember könnyen balesetet szenved, illetve

válik bűncselekmény áldozatává. Az alkoholmérgezés külön válfaja a kóros (patológiás) részegség. Ennek lényege, hogy viszonylag kis mennyiségű alkohol fogyasztása is súlyos viselkedési kontrollvesztést eredményez, leginkább agresszív megnyilvánulások kerülnek felszínre. A részegséggel összefüggésben megemlítendő az ún. veszélyes ivás jelensége Az ivás akkor veszélyes, ha a munkával életmóddal interferál (pl. autóvezetéssel, gépekkel vagy magas helyen történő munkával) vagy ha az ivás kis mennyiségben is károsító hatású. 3. Az alkoholizmus és a bűnözés kapcsolata Kerner szerint a) Az alkoholizmus önmagában is kriminalizált viselkedés lehet, pl. mohamedán országokban b) - Az idült alkoholisták bűnözése az összbűnözés kb. 40%-át adja és jellemzőek: az indulati bűncselekmények (pl. féltékenységből elkövetett emberölés), a személy elleni agresszió (pl. testi sértés), dolog elleni agresszió (pl.

garázdaság), szexuális kisiklások (pl. exhibicionizmus), társadalmi beilleszkedési zavarok (pl. csavargás, koldulás); c) A visszaeső bűnözők alkoholizmusa: az alkoholizmus és a bűnözés nem állnak ok-okozati kapcsolatban, hanem az alkoholizmus és a visszaesés következménye és tünetet annak, hogy az illető viszonya a társadalommal nem zavartalan. d) Abortív patológiás részegség, e) Alkoholos befolyásoltság alatt elkövetett bűncselekmények. 4. Az alkoholizmus és a bűnözés kapcsolata Bellemaum szerint a) Az alkohol gátlásokat oldó hatása b) A közös okok - az alkoholfogyasztásnak és a bűnözésnek lehetnek közös okai (pl. gyermekkori trauma, amely mindkét jelenséghez is vezethet. c) Kölcsönhatások - az alkohol és a bűnözés (más egyéb faktorokkal közösen) erősíthetik egymást (pl. az idült alkoholista munkanélkülivé válik és "elindul a lejtőn"), ami elvezethet a bűnözéshez. d) Látszatösszefüggés - a

bűnözők közötti alkoholista arány azért is magasabb, mert az alkoholista bűnelkövetőt könnyebb leleplezni. 5. A magyar alkoholfogyasztás szokásrendi változása Az állam gazdasági ellenérdekeltsége ® rövid távon bevételt jelent számára (jövedéki adó), de! hosszú távon kiadást, pl. gyógyítási költségek Az alkoholfogyasztás: ® társadalmilag integrált, ® szociálisan ritualizált pótcselekvés. 6. Bűnmegelőzés Az alkoholizmussal összefüggő bűnözés megelőzésének kulcskérdése az alkoholizmus visszaszorítása. A visszaszorítás azonban nem egyenlő az alkoholfogyasztás és -forgalmazás büntetőjogi korlátozásával. Bármifajta kriminalizálás ugyanis rövid időn belül a feketepiac kialakulásához és a közbiztonság látványos romlásához vezetne (pl. USA szesztilalom 1920-1933) Az alkoholizmus terén meglevő kedvezőtlen kedvezőtlen hazai epidemiológiai helyzeten tehát elsősorban a prevenciót, gondozást és

rehabilitációt szolgáló alkohológiai intézményrendszer fejlesztésével és egészségügyi felvilágosító programokkal kellene javítani. Az alkoholizmus és a bűnözés kapcsolatának lazításában szerepe van a büntetőjognak és a büntető igazságszolgáltatási rendszernek is. Az ún veszélyes ivás eseteire (pl járművezetést megelőzően, illetve annak során), változatlanul fenn kell tartani a büntetőjogi tilalmat, és nem a megszégyenítésre, hanem a megelőzésre hangsúlyt helyező kampányokkal célszerű késztetni az állampolgárokat a tiltó szabályok megtartására. Az erőszakos bűnözés és az alkoholizálás szoros összefüggésére, valamint arra a tényre figyelemmel, hogy az erőszakos bűncselekmények elkövetőivel szemben gyakran szabnak ki végrehajtandó szabadságvesztést a bíróságok, érdemes lenne fejleszteni az alkoholisták kényszergyógyításának feltételeit körülményeit. Magfontolandó a szabadságelvonással nem

járó szankció mellett vagy keretében elrendelt pszichiátriai intézetben végrehajtandó kényszergyógyítás elrendelése is. 7. Az alkohol és a Szovjetunió Az alkoholizmus okai: A társadalmi-gazdasági fejlődés nem volt szerves, az állampolgár egyetlen kitörési pontja reménytelen helyzetéből az alkohol, voluntarista reformer küldetéstudat az államvezetésnél, a szeszfőzést a szervezett bűnözés vette át. Következmények: állami jövedékkiesés; szervezett bűnözés tőkéhez jutása; szervezett bűnözés behatolása a gazdasági életbe; amnesztia miatt nagyszámú bűnöző kiszabadulása, az elbocsátott vagy önként távozó volt rendőrök biztosították a szervezett bűnözés számára a szakértelmet; Tanulság: Az alkoholizmus ellen csak rendszerimmanens eszközökkel lehet harcolni. Az alkoholizmus betegség, amit nem kriminalizálni, hanem medikalizálni kell. A jó alkohol- és kábítószer politikában a legjobb befektetés az ami

megelőzi a munkanélküliséget a marginalizációt. 24. A fiatalkori bűnözés jellemzői 1. A dél-amerikai utcagyerekek - gamines problémája Az utcagyerekek (utcakölykök) a melegebb klímájú országokban egyedül vagy csoportokban az utcán élnek. A szükségleteik kielégítéséhez szükséges pénzt általában koldulásból, cipőtisztításból, autómosásból vagy egyéb alkalmi munkákból szerzik meg. A nagyobbak gyakran kereskednek lopott holmikkal, kábítószerrel, sokszor prostituálódnak is. Lakóhelyükként elsősorban romos házak, hidak alatti területek vagy temetők szolgálnak Utcán élni = állandó vadászat a pénz után, amiből aztán élelmet, ruhát, szállást és drogot lehet venni. Az utcagyerekek önértékelése nagyon alacsony, elvárásai ugyancsak. Számos közülük AIDS-es 2. Tudományos elméletek a probléma magyarázatára a) Családi hagyományok elmélete A fehér közép és felső rétegekben az európai-spanyol

apaközpontú családmodell, családstruktúra honos. A gyermek ebben a modellben hosszú ideig a család felügyelete alatt nevelkedik, ahol az autoriter apa szerepe a domináns. Az alsóbb néprétegekben ezzel szemben az afrikai-latin-amerikai (indio) anyaközpontú családstruktúra dominál. Ebben a modellben az anya a család magja, ő tartja össze és gondoskodik a családról, az apa csupán mellékszereplő, aki időnként meg-meg jelenik, de tulajdonképpen független életet él. A gyermek pubertáskorára elhagyja a családot és önállósodik, ebben anyja segíti. b) Modernizációs elmélet A gazdasági fejlődés következtében egy könnyebb élet reményében és a demográfiai robbanás miatt sokan vándoroltak a nagyvárosokba, akik reményeiktől csalatkozva csak kevesen tudtak megélhetéshez jutni. A többség barakkokban, javellákban és vízellátás és csatorna nélkül. ilyen helyzetben természetesen a családokban könnyebben áll elő stresszhelyzet,

ami miatt az önálló életvitelre képes gyerekek a valójában alig rosszabb, de független életet választják, és nem igen kívánkoznak haza szüleikhez. c) Traumatizálódási elmélet Az iparosodó társadalmakban egyre több gyermek marad szeretet és törődés nélkül, és kénytelken megtapasztalni, hogy a felnőttek pszichikailag, testileg bántalmazzák vagy mint nem kívánt gyermekek akár el is hagyják, serdülőkorban meg is erőszakolják őket. Az iskolában kevés barátot tudnak szerezni, sikertelenek, sokszor félbeszakítják tanulmányaikat. Az ilyen leánygyermekek esetében az a veszély is fennáll, hogy teherbe esnek, ezzel pedig a kör be is zárul. 3. A fiatalkori kezelésének történeti háttere Minden társadalom törekszik arra, hogy a fiatal és a felnőttkort szimbolikusan és rituálisan elhatárolja. Ilyen esemény lehet pl. a bérmálás, konfirmáció, beavatási szertartások A középkorban maga a gyermekhaladóság magas gyakorisága

miatt már 18 éves kortól számították a felnőttkort. Csak a 19. század során kezdett kialakulni egy ifjúkor, mikor az iskolai képzés általánossá kezdett válni és időtartama is meghosszabbodott. Az iparosítással és a városiasodással azonban a fiatalok kikerültek a mezőgazdasági nagycsalád felügyelete alól és ezért szükségessé vált védelmük megszervezése a kizsákmányolástól, alkoholtól, szexuális és egyéb veszélyektől. A nagycsalád szétesésével megszűnt a közvetlen részvétel a családi munkamegosztásban valamint a közvetlen normaátadás és felügyelet lehetősége is, az erkölcsök fellazultak. 4. A fiatalkori deviancia megítélése a) A 20. század előtt: a gyermek vagy fiatalkorú helytelen viselkedését "megátalkodottságnak" tekintették és ezért őt magát tették felelőssé, bűneit pedig testi fenyítésekkel szankcionálták. b) A 20. században: esőként az USA-ban fogadták el a fiatalkori helytelen

viselkedést természetesnek Napjainkra kivált a tolerancia növekedése folytán a gyermek-szülő kapcsolat partneri viszonnyá kezd válni, egy paradigmaváltás figyelhető meg a nevelésben. Azonban ez az egyenrangú partneri viszony nem mindig alkalmas a szerepátvitelre és a normaátadás folyamatában egyre nagyobb szerephez jut a korosztályi csoport valamint a "titkos nevelőtárs", a televízió is. Mindemellett további, új hatások is érik a gyermekeket, pl Internet A Child Savers (gyermekmentő mozgalom) követelésére, 1899-ben Chicago-ban felállították az első fiatalkorúak bíróságát. Hazánkban ez az intézmény csak 1913-ban honosodott meg 5. A látens vizsgálatok eredményei a fiatalkori bűnözéssel kapcsolatban Mennyiségi megközelítés: Majdnem mindenki elkövet valamilyen jogsértést fiatalkorában, függetlenül származásától, iskolai végzettségétől. Minőségi megközelítés: A fiatalkori bűncselekmények

súlyosságát, gyakoriságát tekintve megállapítható, hogy a fiatalkori bűnözés döntő többsége átmeneti, epizódszerű viselkedési forma. A férfiak 80%-a számolt be lopásról, bliccelésről. Az ifjúság a társadalom szeizmográfja. 6. A fiatalkori bűnözés jellegzetességei Eltérések a felnőttkori bűnözéstől: mennyiségi túlsúly, minőségi különbségek: a bűnelkövetési motivációban: pl. kalandvágy, menőnek látszani, élménykeresés, stb. a) A fiatal tudatosan vagy ne tudatosan keresi a feltűnést, társai elismerését: megpróbál a felnőttek státuszához közelíteni. b) A fiatalkori bűnelkövetés általában epizódszerű, és nem igényel büntetőjogi beavatkozást. c) Téves az a laikus előítélet, ami minden fiatalkori csínytevésben a bűnözői karrier kezdetét látja. d) A fiatalkorú keresi a kockázatos élményeket pl. a közlekedésben e) A cselekmények jelentős részét - kb. felét - alkoholos befolyásoltság alatt

követik el f) Számos esetet magyaráz a menekülés, a felnőttek által a fiatalokra kényszerített világból való kiszállási vágy, a lázadás, tiltakozás (pl. szekták), a felnőtt világ játékszabályainak elutasítása (pl demonstrációk, házfoglalások) g) A fiatalra általában is jellemző, hogy míg saját magával szemben nagy toleranciát követel, a felnőttel világával szemben rendkívül intoleráns. h) A bűnelkövetői magatartás csak ritkán fakad a fiatal saját személyiségéből, sokkal inkább utánzás. i) A bűncselekmény kivitelezési módja általában kevésbé súlyos, gyakran elakad a kísérleti stádiumban. j) A tett elkövetése ritkábban kitervelt, többnyire spontán, pillanatnyi ötlettől vezérelt, azonban a tervszerűtlen, oktalan végrehajtás néha megdöbbentően nagy károkat okozhat. k) A tett végrehajtása után nagyobb a megbánás, vallomástételi, beismerési hajlandóság. Okok: Általában multifaktorális behatások,

amikre a születési traumáktól kezdve, nevelési hibákon keresztül, a család diszfunkcionális hatását valamint a médiák titkos nevelő szerepét szokták felhozni. 7. A leginkább veszélyeztetett potenciális fiatalkori bűnelkövetők A longitudinális eredmények szerint azok a bűnözés szempontjából leginkább veszélyeztetett fiatalok, akik strukturálisan vagy funkcionálisan beteg családból származnak, inkonzisztens, következetlen nevelési módszerek (kényeztetés, nem törődés, túlzott szigor), nevelési környezet vagy vonatkozási személy gyakori változása, hiányzó stabilitás, Következmények: gyenge iskolai teljesítmény, kevés sikerélmény, munkához való rossz hozzáállás, érdektelenség, gyakori munkahely változtatás, motiválatlanság Szabadidőtöltés: leginkább a családon kívül, galerikben a középosztálybeli szabadidő alakítási minták elutasítása, kizárólagos vonzódás az alacsonyabb osztálybeli szokásokhoz

(pl. kocsmázás), rossz starthelyzet - behozhatatlan hendikep (pl. család), szocializációs problémák, rossz cselekvési minták. Sztereotípiák: a fiatalkori bűnözéssel kapcsolatosan általában fiúra asszociálunk. a lány fiatalkori bűnözök: Kb. 1/5-ét teszik ki az összes fiatalkori bűnözőnek, ritka esetükben az ismételt bűncselekmény (főleg vagyonelleni), bűncselekményeik súlya lényegesen kisebb. A fiatalkori munkanélküliség nem oka a bűnözővé válásnak, inkább arról van szó, hogy a szocializációs hiányosságok, a fiatalkorú gyakori konfliktusa a környezetével, a rossz jövőperspektívái egybeesnek, halmozódnak, miközben ezek a tényezők önmagukban is eredményezhetnek fiatalkori bűnözést, ugyanakkor fiatalkori munkanélküliséget is, hiszen a két jelenség hasonló okcsoportokból táplálkozik. 8. A galeri-bűnözés kialakulása, feltételei A 30-as években egy értékváltozás zajlik (pl. jobboldali radikalizmus),

szétesnek a hagyományos társadalmi struktúrák. Csökken a társadalom abszorpciós-integráló ereje A fiatalkorúnak kevés lehetőség kínálkozik személyes kapcsolódások kiépítésére, a kevés azonosulási lehetőség a régi értékekhez nem elégíti ki. Ezrét saját korosztályi csoportjában próbál magának lehetőséget keresni, ahol úgy érzi jobban megértik, elismertséget, presztízst és összetartozási érzést kaphat. Mivel a társadalmi normák elsajátítására otthon, a családon belül kevés lehetősége volt, így toleranciája, önkontrollja alacsony, ráadásul alacsony szakmai és általános képesítése miatt választási lehetőségei és mozgástere beszűkültek. Általában iskolai problémákkal is küzd, nehezen jön ki diáktársaival, tanáraival A galeriben új társakat keres, akiket többnyire meg is lel. A galerin kívül alkalmazott erőszak erősíti a belső összetartozást, kohéziót, ráadásul a tömegtájékoztatás

dramatizált tudósítási a feltűnést kereső fiataloknak különben is jól jönnek. A galeri által végrehajtott cselekedetekért senki sem érez személyes felelősséget, mintegy kollektív felelőtlenség állapotában vannak. 9. Konklúziók, bűnmegelőzés a) Jobb megelőzni, mint büntetni, vagy korrigálni. b) Ehhez nyitott, toleráns, szervesen fejlődő társadalomra van szükség, ahol a családok képesek betölteni szocializáló szerepüket. c) Lehetőség szerint csak végső esetben szabad büntetni és a büntetés illeszkedjen az illető fiatalkorú személyiségéhez. Konstruktív példa: Utah állam USA, ahol egy korrekciós programot vezettek be: családterápia, felügyeleti program, kezelő program, lakóközösségi modell. Ezeknek a humánus megoldásoknak a költsége kisebb, mint a fiatalkorú börtönöké és hatékonyság is jobb. 25. A női bűnözés jellemzői 1. A női bűnözést magyarázó elméletek Általános az a nézet - és ezt

erősítik meg a kriminálstatisztika adatai is -, hogy a női bűnözés aránya az összbűnözésen belül alacsonyabb, mint a férfiaké. Ugyanakkor több kriminológus hangsúlyozza, hogy a rejtett bűnözés tekintetében a női és férfi bűnözés aránya már sokkal kiegyensúlyozottabb. A rejtve maradás okát a hatóságoknak a nőkkel szembeni elnézőbb bánásmódjának, valamint a cselekmények jellegének és kisebb súlyának tulajdonítják. Bizonyos becslések alapján a regisztrált bűnözésben 1:3, míg a rejtett bűnözésben 1:2 a férfi és a női részvétel aránya. a) Biológiai irányzatok A biológiai koncepciók szerint a típusos női magatartások sztereotip jellegének természettől adott és változtathatatlan okai vannak. Az öröklött alkati adottságok a bűnöző nő magatartását is alapvetően meghatározzák Lombroso és Ferrero szerint a nő nem más, mint fejlődésében visszamaradt férfi, akit infantilis vonások jellemeznek. A

szervezeti alsóbbrendűségének egyenes következménye a lélektani alacsonyabb rendűsége is A nő konzervatív, hajlamos a gyengédségre és a részvétre. A nő kevesebbet gondolkodik, ítélő ereje gyenge, gyűlöli az elemzést és nem tud különbséget tenni igaz és hamis között. A nő bűnözésben játszott jelentéktelenebb szerepét Lombroso abban látja, hogy a nő a környezeti hatások , de különösen a domináns férfi befolyása alatt áll. Emellett a nő általában a bűnözés alternatívájának tekintett prostitúciót választja. Lombroso munkássága nagy hatással volt Wulferre, aki a női bűnözést a széles értelemben vett nemiség következményének, a női szexualitás közvetlen vagy közvetett megnyilvánulásának tartja. A kisebb arányú kriminalitás okaként a nő passzivitását emeli ki. b) Szociológiai és szociálpszichológiai irányzatok A szociológiai irányzat művelői közül sokan elismerik a biológiai jellemzők kisebb

nagyobb szerepét, a választóvonal azáltal húzható meg, hogy mely tényezők dominanciáját hangsúlyozzák. Quételet a nemek eltérő bűnözési rátáját a nő életmódjára és szokásainak sajátosságaira vezeti vissza. Aschaffenburg a nő életmódját, mint releváns tényezőt emeli ki. Rámutat arra, hogy a női kriminalitás növekedését nem önmagában a gyári vagy üzleti munka, hanem annak olyan kísérőjelenségei, mint pl. az alkohol és a szórakozási lehetőségek segítik elő. Angyal Pál hasonlóképpen az alkohol szerepére utal, amikor a nő csekély szeszfogyasztásával, mélyebb vallásosságával és gazdasági küzdelmektől való távolságtartásával magyarázza az alacsonyabb kriminalitásukat. 2. A női bűnözés alacsonyabb arányának okai a) A társadalmi kapcsolatok szűkebb köre kevesebb alkalmat nyújt az elkövetővé vagy sértetté válás számára. b) A nők szorosabb társadalmi kontroll alatt állnak a családban

(nagyszülők, szülők, házastárs), a szűkebb társadalmi környezetben. Ennek további hatása általában az, hogy intenzívebb függőségi viszony alakul ki a mikrokörnyezettel, és ez csökkenti a deviáns, bűnöző csoportok rájuk gyakorolt befolyását. c) A tradicionálisan definiált női értékek és képességek (pl. érzelemgazdagság, segítőkészség, gyengédség, önzetlenség, önfeláldozás, stb.) minőségüknél fogva ellentétesek a bűnözői értékrenddel d) A nő "válságállóbb", könnyebben elviseli és megoldja a válsághelyzeteket, mint a férfiak. 3. A prostitúció A szocializáció: az a folyamat, amelynek során a környező társadalmi világok, viselkedési, érzelmi szereprendszerbeli, attitűd jellegű és kognitív arzenáljából képződött sajátos struktúra beépül a személyiségbe. A "jó szocializáció" jellemzői: kötelezettségek teljesítése a családban, a munkában, a társadalmi mozgástérben;

megfelelő igényesség és önkontroll, alkalmazkodóképesség, reális viszony a pénzhez; hosszú távú élettervezés; viszonylag magas terhelhetőség és kitartás; a szakmai életben a siker kezelése, teljesítményorientáció, motiválhatóság; kötődés a családi élethez; hasznos szabadidő alakítás; személyes elkötelezettség szakmai kérdésekben, szolidaritás mások iránt; biztos személyes kötődések. A szocializáció nem fájdalommentes, lázadások, önazonosság keresés kíséri. Kutatási eredmények: A prostituáltak jelentős részét az első nemi érintkezésének megerőszakolták. A prostituáltak korán megtanulják, hogy a szexualitás érdekérvényesítési eszköz (pénzt lehet vele keresni, a férfiak érdeklődését magukra irányíthatják vele). A prostitúció, mint életstílus rendkívül veszélyes, a prostituáltak gyakran szenvednek testi vagy lelki betegségekben. A prostituáltak az önmagukról kialakított negatív

véleménytől nehezen szabadulnak. Gyakran tartózkodnak egyedül az utcán, így könnyebben válnak bűncselekmény áldozatává. A prostituálttá válás okai: a) I. fázis - veszélyeztetettség: A szülői házban a kislány nem kap elegendő figyelmet, szeretetet, kötődési lehetőséget, mindenekelőtt az anyához, emiatt nem tud kellően hosszú és mély párkapcsolatot kialakítani, mivel hiányzik belőle a szükséges tolerancia. Ugyanakkor keres is valamit, gyakran érzi magát magányosnak, a biztonság, bizalom, megértés, és szeretet iránti igénye kielégítetlen, úgy a családban, mint a tanárainál. b) II. fázis - fertőzöttség: A fiatal lány kapcsolatba kerül a prostituált szubkultúrával (gyakran kíváncsiságból), az ottani viselkedést, magatartást először csak kalandvágyból próbálja ki. Környezete erősíti a beállítódás kialakulását, megtapasztalja, hogy gyorsan és viszonylag könnyen is lehet pénzt keresni, mert fiatal,

attraktív, ráadásul az idősebb prostituáltaktól bátorítást is kap (imprinting fázis). c) III. fázis - belső tiltakozás, racionalizálás: Megtanul bizonyos neutralizációs technikát, megmagyarázza magának és a külvilágnak, hogy ő voltaképpen hasznos tagja a társadalomnak (Segítek az emberiségnek, mert erőszakos közösüléseket előzök meg). Még belülről tiltakozik, nem hiszi el magártól, hogy tényleg végérvényesen prostituálttá vált, az egészet egy kalandnak tekinti. d) IV. fázis - elfogadás: Még a fülében cseng a szülői házban gyakran hallott szidás: "Egyszer még te is prostituált leszel és az utcán kötsz ki", ugyanakkor a szubkultúra újabb és újabb hatására lassan elhiszi magáról, hogy tényleg prostituált, és elkezdi életét szisztematikusan erre a foglalkozásra átszervezni. Az esetenkénti prostituálódásból foglalkozás lesz. e) V. fázis - integrálódás: A prostituáltat egyre többször

figyelmezteti a külvilág a foglalkozására Ténylegesen örömlányként kezelik az orvosnál a rendőrségen, stb. Nem hiszik el róla, hogy ő valójában táncosnő, titkárnő, pincérnő, stb., majd végül maga is beletörődik, hogy prostituált, az identitása és a magáról alkotott képe megváltozik, elfogadja azt, hogy az eredeti családi környezete kitaszítja, és végérvényesen csatlakozik a prostituált szubkultúrához. 26. Az időskori bűnözés sajátosságai 1. Az időskori bűnelkövetés sajátosságai Az időskori bűnözés az összbűnözésen belül alulreprezentált, mert: az életkorral nő a megfontoltság és csökken a kalandvágy; csökken a fizikai erő; mérséklődik a korosztályi csoport befolyása; csökken az agresszió és önagresszióba csap át (alkoholizmus, dohányzás, stb.); a tapasztaltabb öregkorú elkövető ügyesebb, betartja a "játékszabályokat", kevesebb nyomot hagy, stb. Az idősek tekintetében

alacsonyabb a sértetti arány, kevésbé válnak áldozatokká, a fiatalok áldozati kockázata magasabb, mint az időseké, mert: a társadalmi érintkezés mennyisége csökken; kerülik a veszélyt, a nyugalmat kedvelik; bizalmatlanabbak, jobban félnek az áldozattá válástól, ezért óvatosabbak. A sértetté válás okai: testi okok, gyengébb fizikum, rossz látás, hallás stb. társadalmi státusz és szerepbizonytalanság. 2. Az időskori bűncselekmények tipikus csoportjai: közlekedési kihágások; kisebb lopások; autókarcolások; ritka az erőszakos bűncselekmény; viszonylag sok a becsületsértés és a könnyű testi sértés. 3. Az időskori bűnelkövetők csoportjai a) első bűncselekmény elkövetők b) korábban volt bűnözők, akik általában vagy feljebb csúsznak a bűnözői hierarchiában és vezetővé válnak, vagy éppen lejebb csúsznak. Az időskori bűnözésben a nők felülreprezentáltak, mert: tovább élnek, mint a férfiak, gyakran kell

szembenézniük anyagi nehézségekkel, a vesztességek korát élik (férj elvesztése, már nem szép, klimax, stb.) 26. Bűnözés (bűnözővé válás) okait magyarázó tudományos elméletek Önmagának a bűnözésnek, mint jelenségnek nincs oka, csak a konkrét bűncselekményeknek. A legtöbb a bűnözés, bűnözővé válás okait magyarázni próbáló tudományos elmélet monokulturális, azaz egy okkal magyarázó elmélet. 1. A született gonosztevők tana Cesare Lombroso orvos nevéhez fűződik. Fő művében, az 1876-ban megjelent Luomo deliquente című könyvében arra a belátásra jutott, hogy a bűnelkövetők túlnyomó többsége - köztük a bűnözőnek nevezhető elkövetők - születésétől kezdve arra van rendelve, hogy bűnözővé váljék. Bűnözővé válásuk velük született lelki anomáliákon alapszik, mely rendellenességek testi jegyekben is megmutatkoznak. E született bűntettesek olyan jellemvonásokat mutatnak, amelyek az emberi faj

fejlődésének korábbi időszakában élt emberekre emlékeztetnek. A bűnözés tehát ebben az értelemben "atavisztikus jelenség", a fajfejlődés alacsonyabb szintjén maradt emberek viselkedése. Lombroso később ugyan többször is revideálta álláspontját, és utolsó munkájában már csak egyharmadra tette a született bűnözők arányát az összes bűnelkövetők között, a személyben rejlő körülmények döntő jelentőségét valló alapfelfogása nem változott. Lombroso másik-az előbbinél kétségtelenül nagyobb-érdeme, hogy nem "íróasztali" munkát végzett, hanem következtetéseit ténykutatásokból vezette le. Igaz ugyan, hogy a vizsgálandó anyag összeválogatása néha önkényesen történt, máskor nem állt rendelkezésére megfelelő mennyiségű anyag sem, s következtetései is gyakran megalapozatlanok és ellenőrizhetetlenek voltak, az általa követett módszer elterjedése azonban nagymértékben segítette a

kriminológia tudományának kibontakozását. Mendel a kromoszóma rendellenességekre próbálta visszavezetni a bűnözés okait azonban ez sem helytálló feltételezés. A hajlam azonban valóban örökölhető és bizonyos közegben, helyzetben aktualizálódhat is. Volt egy olyan említésre méltó tévhit is, hogy minden elmebeteg bűnöző, azonban ez sem helytálló, hiszen az adatok igazolták, hogy a bűnözők többsége az épelméjűek közül kerül ki. 2. Fejlődéselmélet (a fiatalkori bűnözés magyarázatára) Gyermekkorban gyakran előfordul a kis és közepes súlyú bűncselekmények elkövetése, kirminális cselekményekre affinitív közegben megtanulhat a gyermek egy bűnözői életmódot, amelyből azután gyakran már nincs is kiút. Ugyanakkor egy gyermekkori kisiklás nem feltétlenül jelenti egy bűnözői karrier kezdetét, még akkor is ha nehéz ebből a körből kikerülni. 3. Szocializációs elméletek A családban, mint a társadalom

legtermészetesebb közösségében az értékek átörökítése, így a negatív értékeké is, lényegesen spontánabb, mint az intézményes szférában. A család elsődlegesen és minden más befolyásnál korábban és intenzívebben formálja a személyiséget és határozza meg a társadalmi érvényesülés lehetőségeit. A családi kisközösség sajátos szociális, kulturális adottságai alakítják ki az életmódot és az ezt motiváló egyéni normákat és szokásokat. Mivel a család gazdasági adottságai nagymértékben meghatározzák tagjaik integrációs esélyeit, a szegénység igencsak behatárolja azokat. A szegénység, a szülők munkanélkülisége megváltoztatja az egész család viszonyát a társadalomhoz, és közvetlen módon hozzájárul a következő generáció devianciájának kialakulásához, pusztán azáltal, hogy a szülők számára elveszett a társadalmi perspektíva. Az ilyen kisközösségben kialakulhat egy olyan fiatal generáció,

amely pályája kezdetén nem potenciális munkaerőként vagy aktuális munkanélküliként, hanem mindjárt bűnelkövetőként jelenik meg. A deviáns szülői környezet (elmebeteg, alkoholista, büntetett szülők) erőteljesen befolyásolják a gyermek szocializációs folyamatát, s valószínűsítik a bűnöző pályafutást, a fiatal korban elkövetett bűncselekményeket és a visszaesővé válást. A szocializációs deficit több forrásból táplálkozhat. tartós kapcsolati személy hiánya, akivel ősbizalom alakítható ki; túlzott szülői keményszívűség szűkös lakáshelyzet stb. A családi környezet, mint kriminalizáló faktor személyiséget formáló, értékvilágot alakító, érzelmileg erősen színezett normaközvetítő közösség is. A szülők kriminogén hatása akkor erős, ha: közvetlen antiszociális és / vagy kriminális modellül szolgál, a szülő az alapvető ellenőrzést elmulasztja, permanensen komoly konfliktus van a szülő és a

gyermek között, de akkor is, ha elhúzódó és mély konfliktus van a szülők egymás közti viszonyában. Kutatások eredményei szerint a túlságosan szigorú nevelés inkább vezet bűnelkövetéshez, ezen belül is az erőszakos bűnös viselkedéshez, mint a szülői felügyelet elmulasztása. Minden kutató egyetért ugyanakkor abban, hogy a családi nevelést nem pótolhatja a legszakszerűbb intézményes nevelés egyik formája sem. A megfelelő hatások elmaradása a korai gyermeknevelésben, a későbbiekben nem, vagy csak igen nehezen korrigálható torzulásokat hozhat létre, vagyis a fiatalkorban elkezdődő bűnöző karrier később, különösen idősebb korban aligha állítható meg vagy fordítható vissza. 4. A tanulási elmélet (erőszakos bűnözés) ~, más néven a differenciális asszociáció, az erkölcsi szocializációt tanulási folyamatként fogja fel. A szemtől-szembeni emberi kapcsolatok rendszerében sajátítja el mindenki azt a morális

értékrendszert, amelyet élete során sokféle társadalmi cél elérésében követ. Általában olyan személyeknél merül fel a meg nem engedett, jogellenes megoldás, akinek a környezetében ezek az átlagosnál gyakrabban fordulnak elő. Nem csak a negatív magatartási minta, hanem annak technikája is ugyanilyen módon sajátítható el. Ezt a folyamatot erősíti egy agresszív reklámtevékenység és eladási politika valamint az, hogy az elektromos sajtóban az erőszak konfliktus megoldási módként jeleik meg. 5. Frusztrációs-averzós elmélet ( szerint az erőszakos bűnözést a tehetetlenség és a frusztráció (azaz a vágyak meghiúsulása) okozza. Egy meggondolatlan szó is agressziót idézhet elő, általában a társadalmi ranglétrán lejjebb álók felé irányulóan. Éppen ezért a legalul állók szenvedik el a legtöbb agressziót, mivel az ilyen bűnözésre hajlamos személyek harmadik személyekre vetítik ki saját frusztráltságukat,

kisebbrendűségi érzéseiket (homoszexuálisok, külföldiek verése stb.) Ehhez hasonló az ún 5.1 "Strain" (feszültség) elmélet ~-tet Durkheim munkássága alapján Merton dolgozta ki a 30-as évek végén. Ez az elmélet differenciáltabb képet fest a deviáns viselkedési formák társadalmi keletkezésének körülményeiről, a deviancia előfordulására vonatkozó egyenlőtlen társadalmi esélyekről, valamint a társadalmi egyenlőtlenségekből származó devianciákról, mint az előző. Ma az esélyegyenlőtlenségekből származó devianciák forrása inkább a relatív, mint az abszolút depriváció. A jobb módú társadalmakban általában nagyobb a társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó bűnözés, mint a szegényebb társadalmakban. 6. Anómia elmélet (A vagyon elleni bűnözést magyarázza) Az anómia egyes nézetek szerint az új körülményekhez való alkalmazkodás során kialakult értékzavart, míg mások szerint értéknélküliséget

fejez ki. Durkheim azt a társadalmat nevezte anómiásnak, amelyben a deviáns viselkedési formák hirtelen bekövetkezett társadalmi változások hatására ugrásszerűen megnövekednek vagy éppen teljesen eltűnnek. Az anómia elmélet szerint a pénztelenség is bűnözést indukáló tényező. A pénzügyileg hátrányos helyzetű embereknél szakadék keletkezik a társadalmi vezérkép és a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök között, és ezt a szakadékot próbálják áthidalni, pl. lopással vagy feketemunkával Igent mond a célokra de tagadja az eszközök korlátozását (Ez a magatartás általában fiatalkorúaknál jelentkezik: nics saját eszközük, de igényük az van!) 7. Cimkézési vagy labelling elmélet A labelling- (interakcionista) elmélet hívta fel a figyelmet arra, hogy a normasértésre történő társadalmi reakció tetőzi be azt a stigmatizációs (megbélyegző) folyamatot, amely már a norma megalkotásával megkezdődik, hiszen a

norma tartalmazza az ún. "normálistól való eltérés" jegyeit is. A hasonló, "pszichikai nyomást" kiváltó jelenségek, pl a hamis sztereotípiák, előítéletek jelentőségére ekkor figyelt fel a kriminológiai gondolkodás. Ezen túl az ilyen kutatási eljárások előtérbe kerülését a szociálpszichológiának fellendülése is magyarázza. A hamis sztereotípiák, előítéletek feltárásnak legismertebb módszerét az amerikai Allport dolgozta ki: (Az állam tehát definíciós hatalmánál fogva megállapítja, hogy ki számít bűnözőnek, és hogy mi a bűncselekmény. ( Te vagy a bűnöző! A börtön után már eleve meg van bélyegezve, nehezen vagy egyáltalán nem kap munkát, végül alkalmazkodik a ráaggatott címkéhez és tényleg bűnöző marad!) 8. A deviáns szubkultúra modellje Cloward, Cohen és Ohlin dolgozta ki. Szerintük a deviáns szubkultúra az uralkodótól eltérő, koherens közösségi, főleg kisközösségi

kultúra, és amennyiben bűnözésre ösztönző szubkultúra, úgy eszközül szolgál a középosztály uralkodó normái elleni cselekvésre, főleg azok körében, akiknek az érvényesülési lehetősége korlátozott, lehetetlenné, vagy kilátástalanná vált. A szubkultúra keletkezésére nagy esély van a hátrányos helyzetű kisebbségekhez tartozó csoportokban, valamint a generációváltás akadályai esetén a fiatal korosztályokban. A szubkultúrára éppen a tagok közötti erős kötődések a jellemzőek, és ezek a deviáns viselkedési formák táplálói. Konkurens kultúrát jelentenek a normakonform, többségi mintákhoz képest 27-28. Az erőszak fogalma, fajtái, fokozatai Az erőszakot (agressziót magyarázó) tudományos elméletek 1. Az erőszak fogalma a) Az erőszak hétköznapi fogalma: Agresszió alatt köznapi értelemben ok nélküli támadást vagy tettlegességet értünk. Erőszakról általában akkor beszélünk, amikor fizikai erőszak

alkalmazásával egy személynek sérülést vagy egy vagyontárgyban kárt okoznak, a köznapi felfogás erőszak alatt általában súlyos agresszív viselkedést ért. Emberi agresszió minden olyan társas (interperszonális) jelenség, amely belső vagy külső eredetű konfliktusok megoldási eszközeként szolgál. b) Az erőszak büntetőjogi fogalma: A büntetőjog az olyan erőszakos cselekményeket nyilvánítja bűncselekménnyé, amelyek a büntetőjog által védett jogtárgyak ellen irányulnak. Vannak olyan erőszakos magatartások, amelyek a jog szempontjából - bizonyos határok között - elfogadhatók (pl. a szülői felügyeleti jogok kiterjednek a gyermek megbüntetésére, bokszolók, stb.) c) Az erőszak kriminológiai fogalma: embertől eredő és közvetlenül emberre irányuló olyan szándékos cselekvést feltételez, amely fizikai vagy pszichikai erőszakban (fenyegetésben) nyilvánul meg. Az elkövető magatartása minden esetben szándékos, célzatos

magatartás. A szándék megvalósításához szükséges erőszak azonban kétféle lehet: Az eszközként használt erőszak: esetében az elkövető tettesi magatartása két mozzanatból áll, amelynél az események első stádiumában alkalmazott erőszak csak eszközül szolgál a kívánt cél eléréséhez. Az ilyen cselekményeknél a jogalkotó külön értékeli a magatartás célját és az annak elérésére alkalmazott erőszakot. A tényállási elemet kimerítő erőszak: Az ebbe a csoportba tartozó bűncselekményeknél a törvényi tényállás megvalósítása már önmagában is személy elleni erőszak alkalmazását feltételezi. Ilyen az emberölés vagy a testi sértés bűncselekménye. 2. Az erőszak fajtái, fokozatai fizikai erőszak; pszichikai erőszak (lelki terror); kollektív erőszak (pl. háború) Û individuális erőszak; institucionalizált erőszak - intézményen belüli (pl. kórház, iskola) Û intézményen kívüli (pl rendőrség);

gazdasági erőszak (pl. dömpingár) politikai erőszak kulturális agresszió (pl. missziós tevékenység) dolog elleni erőszak. Az agresszió fokozatai: öncélú, verbális, dolog elleni ember / élet elleni 3. Erőszakelméletek Az emberi erőszakkal foglalkozó elméletek alapvetően aszerint oszthatók fel, hogy az erőszakos egyénre, vagy az erőszakos társadalomra koncentrálnak. a) Biológiai - pszichológiai megközelítésből vizsgáló elméletek Freud: Megvan róla győződve, hogy az agresszió-ösztön az ember veleszületett tulajdonsága, nem rendellenes patologikus megnyilvánulás. Szerinte az agresszió összefügg az ember két meghatározó hajtóerejével? - az erosszal: ami a nemi (élet)vágy, az emberben meglévő reprodukciós ösztön, aminek érvényesüléséhez az erőszakot is igénybe veszi; és - a Thanatosz-szal: a halálvággyal, ami egy pusztítási ösztön, ami arra inspirál, hogy valakit vagy valamit megsemmisítsünk. Ez az elmélet

empirikusan nem igazolható. A beszéddel - pl káromkodással - kiengedett düh csökkenti az agressziót, míg a gyakorolt vagy megfigyelt erőszak erősíti. Konrad Lorenz etológiai erőszakelmélete: Az ember születésével egy agressziótöltetet kap. Természetadta eszköztára - ereje - korlátozott, azonban intelligenciájával rengeteg eszközt képes előállítani, aminek "nem alkalmazásához", mellőzéséhez viszont már nincs született gátlásmechanizmusa (pl. agresszív autósok) A gátlásmechanizmusok nem fejlődnek olyan gyorsasággal, mint az agresszió (pl. az ember képes megsemmisíteni önmagát, de az önmegsemmisítés korlátja még nem létezik vagy csak megkésetten jön létre). Ezzel szemben az állatvilágban az agresszió fejlődése lassú folyamat és párhuzamosan a korlátok is kifejlődnek. b) Pszichopaták elmélete: A pszichopaták különösen érzékeny idegrendszerű emberek, akik a problémák és konfliktusok békés

megoldását nehezebben tanulják meg, mint az ösztönösen agresszív megoldást. Az agressziót egyszerűbb hatásmechanizmus váltja ki ugyanis, a békés megoldás szerzett tulajdonság, amit meg kell tanulni. A pszichopatánál a félelem ösztönösen agresszióba csap át. c) Frusztráció - agresszió elmélet: Az amerikai behaviorista irányzaton belül alakult ki. Az elmélet szerint a feszültség mindig agresszióhoz vezet. Berkovitz szerint minden egyes agresszió mögött frusztráció áll, a frusztrált személy dühösen és erőszakosan viselkedik. (Az egyéb reakciók tanult viselkedés formák - pl menekülés, kitérés, stb.) d) Társadalmi strukturális elméletek: szerint a társadalmi viszonyok kihatnak az emberek értékrendszerére, pl. háborúk után megnő az agresszió, felszabadulnak az emberekben féken tartott tabuk (pl. megszokták, hogy az embereket bűntelenül meg lehet ölni). Kultúrkonfliktus elmélet: régi és új értékek összeütközése

(pl. falusi ember a városba költözik) Anómia elmélet: = orientációs zavar (Merton a kulturálisan meghatározott célok és értékek, valamint az elérhetőségükre igénybe vehető eszközök viszonyát frusztrációforrásként fogalmazza meg.) Társadalmi dezorganizációs elmélet: A közösség az emberi kapcsolatok szétesése e) Szubkultúra modell: Az agresszió általában abban a társadalmi szubkultúrában fordul elő gyakrabban, ahol az elfogadott problémamegoldó magatartásnak számít, ahol az össztársadalmi étéktől, viselkedési normáktól eltérő elemek dominálnak (pl. galeri) A szubkultúra mértékadóan befolyásolja a szocializációs folyamatot, az életstílust és az emberi kapcsolatokat. Ráadásul a csoportbefolyás erősíti az erőszakot, az elkövetőben nem alakul ki bűntudat (kollektív felelőtlenség). Az egyéni fejlődés során az egyéni értékrend részévé válik az erőszak, mivel a környezet eltűri is el is várja az

agressziót. A chicagói iskola kutatásai bizonyították, hogy a városok leromlott övezeteiben pl. kiemelkedően magas az erőszakos bűnözés. f) Társadalmi kognitív tanulás elmélet: Az emberben, mint biológiai lényben genetikailag kódolva van az agresszió, amely úgy aktivizálódik, ha kívülről stimulációt kap. Külső stimuláció hiányában az ember agresszióját elnyomja. A szocializációtól függ, hogy miként tesszük ezt (pl érdemes rámenősnek lenni - agresszív életstílus, a társadalmi elismertség, státuszemelkedés, mint célok). Az erőszak, agresszív viselkedés megtanulható, több hatás eredője. g) A szocializációs elmélet: a gyermekkori szocializációra vonatkozik és szerinte a szülők agresszív viselkedésüket óhatatlanul átadják gyermekeiknek. A gyermek, aki maga is áldozata az agressziónak, később gyakran igénybe veszi az erőszakot, min t problémamegoldó viselkedést, tehát a viktimizációjában, maga is

megtanulja az erőszakot. Az erőszak szociálisan átörökíthető, és gyakran a szülő maga is erőszakra bíztatja gyermekét (pl. "üss vissza!") h) Neutralizációs (semlegesítő) elmélet: Az ember az agresszív viselkedést lelke mélyén nem tartja helyénvalónak, de mégis gyakorolja. Azért, hogy saját magát felmentse, különféle semlegesítő mentségeket dolgoz ki, azaz racionalizálja az erőszakot, kiegészítő elméleteket gyárt (pl. a dohányzás azért nem ért az egészségnek, mert mellette sportol). A kognitív disszonanciát feloldja egy kisegítő-kiegészítő elmélettel, annak ellenére, hogy kognitív (tudati) szinten tudja, hogy amit tesz az nem jó, de igyekszik ezt a konfliktust feloldani (pl. bolsevikok, nácik arra hivatkoztak, hogy a népkártevők ellen léptek fel a közjó érdekében). i) A szimbolikus interakciók elmélete: a különböző társadalmi csoportok egymásra vonatkoztatott reakcióit vizsgálja és kiemeli, hogy

nem csak a reakció, de annak a másik fél általi értelmezése is befolyásolja a viselkedést. Az erőszak kialakulását a magatartás félreértelmezése is elősegítheti. A viselkedésben metakommunikatív elemek is vannak, amik elvbe félreérthetők lehetnek. Probléma abból fakadhat, ha az üzenetet küldő és az azt befogadó kódrendszere eltér egy mástól, azaz a kódolás-dekódolás zavara. Ráadásul könnyen feltételezzük a másikról az agresszív szándékot (eszkaláció) és csak a végén derül ki, hogy nem volt bántó szándék. Az emberek valójában nem a másik cselekedetére reagálnak, hanem értelmezik, definiálják azt a maguk számára és valójában a saját interpretációjukra reagálnak. 29. Az erőszak és a félelem kapcsolata Az erőszak földrajzi értelemben vett halmozódási pontjai, valamint személyi kör szerinti érintettsége. Az erőszak hosszabb távon tendenciájában csökken, az oktatás, nevelés és képzés

általánossá válásával, elterjedésével párhuzamosan. A jogállamiság és az emberi jogok kialakulása által az emberek erőszakkal szembeni szenzibilitása nő civilizációs folyamat. A fenti megállapítások az alsóbb néposztályokra, a fiatalokra és a fiatal felnőttekre nem teljesen áll, ők válnak a leggyakrabban az erőszak tetteseivé, áldozataivá. 1. Félelem a bűnözéstől Megértéséhez azokat a tényezőket kell áttekinteni, amelyek az ember biztonságérzetét alakítják. A biztonságot azonban nehéz pozitív értékekkel definiálni, leginkább valamilyen komfortérzéshez hasonlítható, amelynek meglétét természetes állapotnak tekinthetjük. Meg kell azonban különböztetni a biztonsági helyzetet és a biztonság érzését. A kettő úgy viszonyul egymáshoz, mint az orvostudományban az objektív és a szubjektív betegségtudat. A bűnözési félelem: egyfajta pszichikai nyugtalanság, aggodalom attól, hogy bűncselekmény -

különösen erőszakos bűncselekmény - sértettjévé válunk. Az érzésnek az a nehezen megfogható érzelmi affektív dimenziója A jelenségnek azonban, noha elsősorban emocionális jellegű, mérhető, fizikai velejárói is vannak (pl. megemelkedő vérnyomás, pulzusszám növekedés, adrenalin-szint emelkedés). Az akaratunktól független jelenségtől azonban meg kell különböztetni a racionális, kognitív elemet, amikor az egyén a bűnözéstől mint tudatosan érzékelt, leképezett és számba vett kockázattól tart és felméri, mekkorára becsüli önmaga áldozattá válásának valószínűségét. Az egyén minél többet és hitelesebbet tud a bűnözés valóságáról, annál kevésbé diffúz, irracionális és érzelmi a bűnözéstől való félelme. Az szorongás és a félelem Kapcsolata Az absztrakt szorongás: a nem személyesen észlelt, vagy harmadik személy által közvetített, ténylegesen létező bűnözési jelenségek megtapasztalására

adott pszichikai reakció, ami általában sokkal inkább a valóságos tapasztalatoknak ellentmondó tapasztalatokat tükröz. Forrása feltehetően az általános életfélelem, az idegenekkel szembeni gyanakvás, az ismeretlen körülményektől való idegenkedés. A konkrét félelem: a saját személyünkre, közvetlen lakókörnyezetünkre vonatkoztatott, konkrét áldozatul esési kockázatunkat felmérő félelem inkább azon félelmeink része, hogy elvesztünk egy családtagot, vagy mennyire tartunk saját anyagi összeomlásunktól, esetleg szívinfarktustól, stb. A szorongás az emberi létet sajátosan jellemző érzés, állandó, sokszor kényelmetlen kísérőként hozzátartozik az életünkhöz. Kifejezője annak, hogy az ember veszélyeztetett és sebezhető A veszélyeztetettség többé-kevésbé tudatos becslésének kifejeződése, különösen akkor, ha a gondok leküzdésére saját erőnket elégtelennek érezzük. Azaz az egyén egyidejűleg mérlegeli a rá

leselkedő veszélyt és saját védekezési, problémamegoldó képességét. A szorongás tehát erősen függ az egyén önértékelési, testi-lelki adottságaiba, képességeibe vetett hitétől. A szorongás nem irányul határozott dologra, hanem a szubjektumnak az önmagához való viszonyában gyökeredzik. Ezzel szemben a félelem tárgyhoz kapcsolódik az fél, aki tudja mitől fél 2. A bűnözéstől való félelem földrajzi szintjei a) Az absztrakt, általános félelem a bűnözéstől: országos, sőt világjelenség. Dinamikájában a háborútól, a munkanélküliségtől, az inflációtól, a környezetszennyezéstől való általános félelemmel együtt csökkenhet vagy növekedhet. b) A konkrét egyénre vonatkoztatható , lakókörnyezetben jelentkező bűnözéstől való félelem: mint személyes áldozattá válási kockázat pedig olyan belső, személyes szorongásokkal mutat rokon vonásokat, mint a haláltól, családtag elvesztésétől, betegségtől,

nyugdíjazástól való félelem. 3. Az erőszak földrajzi értelemben vett halmozódási pontjai a) Nagyvárosokban - nagyvárosi szórakozó negyedekben: szituációs konfliktus, mind a tettes, mind az áldozat, gyakran alkoholos befolyásoltság alatt áll. b) Szociálisan dezorganizált területek: Magas népsűrűségű, leromló városnegyedek, ahol általában jellemző a kisközösségek szétesése, kötődések hiánya, elidegenedés, alacsony életszínvonal, társadalmi bomlás. A fiatalok pozitív és békés értékfeltöltése nem működik, gyakoriak a családon belüli konfliktusok. c) Nagyon alacsony népsűrűségű területek: ahol az emberi, szociális kapcsolatok ritkák, a társadalmi kontroll alacsony, a békés konfliktuskezelést megtanulni nehéz (pl. alföldi tanyavilág) 4. Az erőszak személyi kör szerinti érintettsége (koncentrációja) nagyvárosi, alacsony néprétegekből származó fiatalok, akik az estéket vendéglőkben, klubokban,

discoban töltik; viszonylag sok nő és gyermek szenved el erőszakot a családon belül, a faji vagy etnikai kisebbségek gyakran válnak agresszív cselekmények célpontjává a többségi népcsoport részéről, azon foglalkozások gyakorlói, akik gyakran találkozhatnak erőszakra hajlamos személyekkel, vagy szituációkkal, pl. taxisofőrök, pincérek, börtönőrök életmódjuk, szociális problémáik, szenvedélyeik miatt az erőszaknak jobban kitett személyek: pl. prostituált, hajléktalan, alkoholista, kábítószeres. Az áldozattá válás valószínűsége nem egyenletes eloszlású. struktúrában: gyakrabban válunk lopás áldozatává, mint pl. rablásévá, nemben: a férfiak gyakrabban válnak sértetté, mint a nők, korban: a fiatalok áldozati kockázata magasabb, mint az időseké, családi állapotban: a nőtlenek, elváltak gyakrabban válnak sértetté, mint a házasok, településtípusban: a városi lakosokat inkább fenyegeti a sértetté válás,

mint a falun élőket, foglalkozásban: a munkanélküliek hamarabb válnak áldozattá, mint a munkában állók. A tipikus áldozat ennél fogva a fiatal, városban élő, nőtlen munkanélküli férfi! 30. A nő szerepe az erőszakban 1. A nő különbözősége a) a szerepvállalásokban: megértő, áldozatkész, stb. b) A szocializációs mintákban: pl. fiúgyermek: "üss vissza!" - leány gyermek: "kerüld el az ilyen barátot" c) a kontrollmechanizmusaiban, pl. nem káromkodik, stb - "tűrő" 2. A női erőszak jellemzői a) A női erőszak legtöbbször reaktív és spontán: általában az önkontroll elvesztése miatt követi el, többnyire nagyon hosszú ideje tartó stressz, megaláztatás után. - A férfi erőszak ezzel szemben intézményes: az erő a férfiasság része. A társadalom a férfi erőszakot jobban tolerálja b) Az erőszakot elkövető nők általában gyermekorrukban maguk is áldozattá váltak. c) A női emberölések

áldozatai általában a közvetlen szociális környezetből, családból kerülnek ki (pl. férj, szerető, stb.) d) A női gyilkosok 2/3-a direkt módón öl (pl. agyonüti, megfojtja, lelövi, megszúrja, stb áldozatát, és viszonylag ritkán fordul elő, hogy alvó vagy védtelen személy ellen támad, csupán 1/3 alkalmaz passzív módszert, pl. mérget e) A női erőszakot elkövetőket gyakran primitív személyiség, alacsony iskolai végzettség, magas impulzivitás, rosszul kontrollált érzelmi reakciók jellemzik. f) A nők cselekményüket általában egyedül, társtettes nélkül követik el. g) A csoportos rablásban a nő többnyire kisegítő feladatot lát el. 31. A külföldiek bűnözési aktivitását és a külföldiek ellen elkövetett bűncselekményeket magyarázó tudományos elméletek 1. A bevándorlók kriminalitása A bevándorlók bűnözésével kapcsolatosan a legtöbb vizsgálatot az USA-ban végezték. A témával foglalkozó tanulmányok

különbséget tesznek a bevándorlók első és második generációja között. Az eddigi vizsgálatok eredményei a következők: Első generáció: - A bevándorlók regisztrált bűnözése általában alacsonyabb, mint a belföldieké, és bűnözésük struktúrája is eltérő. Felülreprezentált arányban követnek el erőszakos bűncselekményeket, míg vagyon elleni bűncselekményeket alig. - Származási helyük szerinti csoportosításban a bevándorlók között lányeges különbségek vannak. - A befogadó országban eltöltött időtartam növekedésével emelkedik a bevándorlók kriminalitása, és az egyes bűncselekmények megjelenési formáit tekintve egyre jobban hasonlítanak a belföldi bűncselekményekre. - A bevándorlókkal szemben a belföldi lakosság és a hivatalos szervek részéről is szigorúbb kontroll érvényesül. - Az etnikailag homogén kolóniákban lakó bevándorlók bűnözése alacsonyabb, mint azok, akik a belföldiekkel együtt

élnek. Második generáció: - A bevándorlók második nemzedékének száma nem állapítható meg pontosan, mert az emigránsok egy része nem hagyta gyermekét bevándorlóként regisztrálni. - A második generációt nagyobb arányú bűnözés jellemzi. - A bevándorlók gyerekeinek bűnözési gyakorisága magasabb, mint a belföldi gyerekeké. - A bevándorló szülők származása szerint különböző bűnözési gyakorisággal találkozunk. A Dél- vagy KeletEurópából származók kétszer nagyobb arányban követnek el bűncselekményeket, mint a Nyugat- vagy ÉszakEurópából érkezettek - Az erőszak bűncselekmények leggyakoribb motívuma a nyereségvágy, míg az első generációnál az ún. becsületbeli sértések domináltak. - A második generáció bűnözői karrierje egyre jobban hasonlít a belföldiekéhez. - A társadalomhoz való alkalmazkodás közben a tipikus amerikai bűnözési mintákat is elsajátítja. 2. A külföldiek, vendégmunkások és a

bűnözés E bűnözési forma problémája Németország példáján keresztül mutatható be legegyszerűbben, mert ott készült a legtöbb elemző vizsgálat a kérdésről. A volt NSZK-ban is a hatvanas évektől viharos ütemben felgyorsult a külföldiek, elsősorban a vendégmunkások bevándorlása. Így például 1984-ben már 1,4 millió török és kereken félmillió jugoszláv és olasz vendégmunkás élt az országban, akiknek 57%-a férfi volt. Az országban eltöltött hosszú tartózkodás (10 év vagy több) arra utal, hogy az eredetileg munkavállalás céljából érkezők többsége véglegesen le akart telepedni ennek azonban lényeges jogi akadályai voltak. A külföldiekre vonatkozó jogi szabályozás egyébként is bürokratikus, ellentmondásos és jelentősen hozzájárul helyzetük bizonytalanságához. A külföldiekre vonatkozó bűnözési statisztikák elemzésekor figyelembe kell venni, hogy a nem német gyanúsítottak kategóriája tartalmazza a

turisták, átutazók stb. közül kikerülő gyanúsítottakat is, továbbá, hogy a külföldiek között a németekhez viszonyítva nagyobb arányban szerepelnek a 40 év alatti férfiak, akik a bűnözés szempontjából a legaktívabbak. a) Mindezek beszámítva a következőket lehetett a 80-as évek elején megállapítani: - A 18-50 év közötti munkavállaló külföldi férfiak bűnözése alacsonyabb, mint a hasonló korú német populációé. - Az erőszakos bűncselekményeknél valamint az okirat- és pénzhamisításoknál azonban az átlagosnál nagyobb a külföldiek aránya. b) A 80-as évek közepén a helyzet gyökeresen megváltozott az NSZK-ban döntően három folyamat miatt: - Menekültügy: 1985-től megnőtt a menedékjogot kérők száma. 1993-ban már Németország összlakosságának 4,3%-ára becsülték az így itt tartózkodókat. Ez a szám azonban nem tartalmazza a menedékjogot kapott személyek családtagjait, akik ugyan nem kaptak menedékjogot,

de méltányosságból nem toloncolják őket haza (az ún. Duldung intézménye). - Tömegessé vált a Kelet-Európából Németországba történő kivándorlás folyamata. - Az illegálisan bevándorlók száma jelentősen nőtt. Ennek következtében 1992-ben (a volt NSZK területén) a gyanúsítottak 32%-a külföldi volt. Megváltoztak a külföldiek bűnözésével kapcsolatos problémák is. - Jelenleg e bűnözési forma legjelentősebb területe már nem a vendégmunkások, hanem a menedékjogot kapott személyek. - Továbbra is érvényesülnek az észlelési, statisztikai, stb., torzító hatások - E csoportokon belül továbbra is a fiatalok bűnözése a legnagyobb probléma. - A külföldiek számának jelentős növekedése és a társadalmi problémák kiéleződése jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az idegengyűlöletből fakadó, külföldiek sérelmére lekövetett bűnözések száma ugrásszerűen megemelkedett. Korábban a fejlett országokban a

kriminológusok zöme e bűnözési forma okainak vizsgálatánál a kulturális konfliktus elméletét hívta segítségül. Az elmélet szerint a külföldi a befogadó országban él, de ruházatában, viselkedésében, értékrendjében a származási országban (a származási országot képviseli) - külső konfliktus, vagy életstílusában, értékrendjében sem a befogadó, sem a származási országhoz nem tartozik, azaz gyökér nélkülivé vált - belső konfliktus. A német szakemberek a 80-as években szinte egységesen elvetették ezt a felfogást A hátrányos társadalmi helyzet vagy a peremhelyzet elméletét alkalmazták, amely szerint a rossz szociális helyzet, a társadalmi felemelkedés, a mobilizáció rendkívül beszűkült esélyeit tekintik a legfontosabb okoknak. (A külföldiek alacsony szakképzettségűek, gettóhoz hasonló lakásviszonyok közt élnek, általában lenézik őket, a gyermekeik azt iskolai képzésnél hátrányos helyzetben vannak,

magas a fiatalok körében a munkanélküliség, azaz általában a társadalom peremére szorulnak, és hallatlanul erős pszichés és társadalmi deprivációs nyomás nehezedik rájuk.) A két elmélet egy dolgot nem nagyon vesz figyelembe, nevezetesen azt, hogy a II. világháborút követően a rossz körülmények, az esélyek szűkös volta a Németországba áttelepítetteknél éppen a gazdasági társadalmi felemelkedés motorja volt. Önmagában tehát ezekkel a gazdasági-társadalmi összefüggésekkel nem lehet e bűnözési formát megmagyarázni, már csak azért sem mert a hasonló helyzetben lévők többsége nem követ el bűncselekményt. Ezért a német kriminológusok többsége a labelling elméletet alkalmazza. Arra utalnak, hogy a nyilvánosságot, a tömegmédiát, a társadalmi-állami kontroll reagálási módjait a külföldiek másságával, alacsonyabb értékűségével, veszélyességével kapcsolatos előítéletek uralják. Mint minden idegent, a

külföldieket bűnözési stigmákkal látják el A külföldi gyermekek peremhelyzetűek, társadalmon kívüliek. Óriási társadalmi kirekesztő nyomás nehezedik rájuk, pszichésen átérzik, hogy a külföldi csökkent értékű, alacsonyabb rendű státusz. Erre reagál a bűnözésük 3. A külföldiek / kisebbségek ellen elkövetett erőszakos cselekményeket magyarázó elméletek a) A szocializációs hiányok elmélete: szerint az elkövetők gyakran olyan családokból származnak, ahol az erőszak elkövetése hétköznapi jelenség. Az erőszaktevők cselekményükkel saját labilis értékület, önértékelésüket vélik megerősíteni, gyakran rossz a verbalizációs készségük, nem tanulták meg a helyes, békés konfliktuskezelési technikákat. A társadalom többi tagjával szemben kisebbrendűségi érzésük van, és ezáltal az a benyomásuk, hogy presztízsnövekedést érthetnek el, ha maguknál "alacsonyabb értékűnek" vélt embert

bántalmaznak, támadnak meg és " vonnak uralmuk alá". b) Deprivációs elmélet: sokan rossz társadalmi, gazdasági helyzetükért, gyakori frusztrációjukért, azaz vágyaik meghiúsulásáért az idegeneket teszik felelőssé. Félnek, hogy az amúgy is beszűkülő lehetőségeket az idegenek elveszik. Rossz helyzetük oka azonban a szocializációs deficitjük, de saját kudarcuk beismerése helyett egyszerűbb külső személyt vagy csoportot okolni érte. c) Gyűlölet-bűncselekmények: egy kisebbségi csoport vagy személy bántalmazása azért, mert az elkövető "missziót" teljesít, kvázi "megszabadítja" a társadalmat a "fertőző betegségektől", pl. homoszexuálisok elleni támadások. A bántalmazással az elkövető férfiassága, normalitása megerősítést kap, a cselekedet ráadásul amúgy is rizikómentes a túlerő miatt. A tett szorongásból fakad 42. Bűnözés (bűnözővé válás) okait magyarázó

tudományos elméletek Önmagának a bűnözésnek, mint jelenségnek nincs oka, csak a konkrét bűncselekményeknek. A legtöbb a bűnözés, bűnözővé válás okait magyarázni próbáló tudományos elmélet monokulturális, azaz egy okkal magyarázó elmélet. 1. A született gonosztevők tana Cesare Lombroso orvos nevéhez fűződik. Fő művében, az 1876-ban megjelent Luomo deliquente című könyvében arra a belátásra jutott, hogy a bűnelkövetők túlnyomó többsége - köztük a bűnözőnek nevezhető elkövetők - születésétől kezdve arra van rendelve, hogy bűnözővé váljék. Bűnözővé válásuk velük született lelki anomáliákon alapszik, mely rendellenességek testi jegyekben is megmutatkoznak. E született bűntettesek olyan jellemvonásokat mutatnak, amelyek az emberi faj fejlődésének korábbi időszakában élt emberekre emlékeztetnek. A bűnözés tehát ebben az értelemben "atavisztikus jelenség", a fajfejlődés alacsonyabb

szintjén maradt emberek viselkedése. Lombroso később ugyan többször is revideálta álláspontját, és utolsó munkájában már csak egyharmadra tette a született bűnözők arányát az összes bűnelkövetők között, a személyben rejlő körülmények döntő jelentőségét valló alapfelfogása nem változott. Lombroso másik-az előbbinél kétségtelenül nagyobb-érdeme, hogy nem "íróasztali" munkát végzett, hanem következtetéseit ténykutatásokból vezette le. Igaz ugyan, hogy a vizsgálandó anyag összeválogatása néha önkényesen történt, máskor nem állt rendelkezésére megfelelő mennyiségű anyag sem, s következtetései is gyakran megalapozatlanok és ellenőrizhetetlenek voltak, az általa követett módszer elterjedése azonban nagymértékben segítette a kriminológia tudományának kibontakozását. Mendel a kromoszóma rendellenességekre próbálta visszavezetni a bűnözés okait azonban ez sem helytálló feltételezés. A

hajlam azonban valóban örökölhető és bizonyos közegben, helyzetben aktualizálódhat is. Volt egy olyan említésre méltó tévhit is, hogy minden elmebeteg bűnöző, azonban ez sem helytálló, hiszen az adatok igazolták, hogy a bűnözők többsége az épelméjűek közül kerül ki. 2. Fejlődéselmélet (a fiatalkori bűnözés magyarázatára) Gyermekkorban gyakran előfordul a kis és közepes súlyú bűncselekmények elkövetése, kirminális cselekményekre affinitív közegben megtanulhat a gyermek egy bűnözői életmódot, amelyből azután gyakran már nincs is kiút. Ugyanakkor egy gyermekkori kisiklás nem feltétlenül jelenti egy bűnözői karrier kezdetét, még akkor is ha nehéz ebből a körből kikerülni. 3. Szocializációs elméletek A családban, mint a társadalom legtermészetesebb közösségében az értékek átörökítése, így a negatív értékeké is, lényegesen spontánabb, mint az intézményes szférában. A család elsődlegesen

és minden más befolyásnál korábban és intenzívebben formálja a személyiséget és határozza meg a társadalmi érvényesülés lehetőségeit. A családi kisközösség sajátos szociális, kulturális adottságai alakítják ki az életmódot és az ezt motiváló egyéni normákat és szokásokat. Mivel a család gazdasági adottságai nagymértékben meghatározzák tagjaik integrációs esélyeit, a szegénység igencsak behatárolja azokat. A szegénység, a szülők munkanélkülisége megváltoztatja az egész család viszonyát a társadalomhoz, és közvetlen módon hozzájárul a következő generáció devianciájának kialakulásához, pusztán azáltal, hogy a szülők számára elveszett a társadalmi perspektíva. Az ilyen kisközösségben kialakulhat egy olyan fiatal generáció, amely pályája kezdetén nem potenciális munkaerőként vagy aktuális munkanélküliként, hanem mindjárt bűnelkövetőként jelenik meg. A deviáns szülői környezet

(elmebeteg, alkoholista, büntetett szülők) erőteljesen befolyásolják a gyermek szocializációs folyamatát, s valószínűsítik a bűnöző pályafutást, a fiatal korban elkövetett bűncselekményeket és a visszaesővé válást. A szocializációs deficit több forrásból táplálkozhat. tartós kapcsolati személy hiánya, akivel ősbizalom alakítható ki; túlzott szülői keményszívűség szűkös lakáshelyzet stb. A családi környezet, mint kriminalizáló faktor személyiséget formáló, értékvilágot alakító, érzelmileg erősen színezett normaközvetítő közösség is. A szülők kriminogén hatása akkor erős, ha: közvetlen antiszociális és / vagy kriminális modellül szolgál, a szülő az alapvető ellenőrzést elmulasztja, permanensen komoly konfliktus van a szülő és a gyermek között, de akkor is, ha elhúzódó és mély konfliktus van a szülők egymás közti viszonyában. Kutatások eredményei szerint a túlságosan szigorú nevelés

inkább vezet bűnelkövetéshez, ezen belül is az erőszakos bűnös viselkedéshez, mint a szülői felügyelet elmulasztása. Minden kutató egyetért ugyanakkor abban, hogy a családi nevelést nem pótolhatja a legszakszerűbb intézményes nevelés egyik formája sem. A megfelelő hatások elmaradása a korai gyermeknevelésben, a későbbiekben nem, vagy csak igen nehezen korrigálható torzulásokat hozhat létre, vagyis a fiatalkorban elkezdődő bűnöző karrier később, különösen idősebb korban aligha állítható meg vagy fordítható vissza. 4. A tanulási elmélet (erőszakos bűnözés) ~, más néven a differenciális asszociáció, az erkölcsi szocializációt tanulási folyamatként fogja fel. A szemtől-szembeni emberi kapcsolatok rendszerében sajátítja el mindenki azt a morális értékrendszert, amelyet élete során sokféle társadalmi cél elérésében követ. Általában olyan személyeknél merül fel a meg nem engedett, jogellenes megoldás,

akinek a környezetében ezek az átlagosnál gyakrabban fordulnak elő. Nem csak a negatív magatartási minta, hanem annak technikája is ugyanilyen módon sajátítható el. Ezt a folyamatot erősíti egy agresszív reklámtevékenység és eladási politika valamint az, hogy az elektromos sajtóban az erőszak konfliktus megoldási módként jeleik meg. 5. Frusztrációs-averzós elmélet ( szerint az erőszakos bűnözést a tehetetlenség és a frusztráció (azaz a vágyak meghiúsulása) okozza. Egy meggondolatlan szó is agressziót idézhet elő, általában a társadalmi ranglétrán lejjebb álók felé irányulóan. Éppen ezért a legalul állók szenvedik el a legtöbb agressziót, mivel az ilyen bűnözésre hajlamos személyek harmadik személyekre vetítik ki saját frusztráltságukat, kisebbrendűségi érzéseiket (homoszexuálisok, külföldiek verése stb.) Ehhez hasonló az ún 5.1 "Strain" (feszültség) elmélet ~-tet Durkheim munkássága

alapján Merton dolgozta ki a 30-as évek végén. Ez az elmélet differenciáltabb képet fest a deviáns viselkedési formák társadalmi keletkezésének körülményeiről, a deviancia előfordulására vonatkozó egyenlőtlen társadalmi esélyekről, valamint a társadalmi egyenlőtlenségekből származó devianciákról, mint az előző. Ma az esélyegyenlőtlenségekből származó devianciák forrása inkább a relatív, mint az abszolút depriváció. A jobb módú társadalmakban általában nagyobb a társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó bűnözés, mint a szegényebb társadalmakban. 6. Anómia elmélet (A vagyon elleni bűnözést magyarázza) Az anómia egyes nézetek szerint az új körülményekhez való alkalmazkodás során kialakult értékzavart, míg mások szerint értéknélküliséget fejez ki. Durkheim azt a társadalmat nevezte anómiásnak, amelyben a deviáns viselkedési formák hirtelen bekövetkezett társadalmi változások hatására

ugrásszerűen megnövekednek vagy éppen teljesen eltűnnek. Az anómia elmélet szerint a pénztelenség is bűnözést indukáló tényező. A pénzügyileg hátrányos helyzetű embereknél szakadék keletkezik a társadalmi vezérkép és a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök között, és ezt a szakadékot próbálják áthidalni, pl. lopással vagy feketemunkával Igent mond a célokra de tagadja az eszközök korlátozását (Ez a magatartás általában fiatalkorúaknál jelentkezik: nics saját eszközük, de igényük az van!) 7. Cimkézési vagy labelling elmélet A labelling- (interakcionista) elmélet hívta fel a figyelmet arra, hogy a normasértésre történő társadalmi reakció tetőzi be azt a stigmatizációs (megbélyegző) folyamatot, amely már a norma megalkotásával megkezdődik, hiszen a norma tartalmazza az ún. "normálistól való eltérés" jegyeit is. A hasonló, "pszichikai nyomást" kiváltó jelenségek, pl a hamis

sztereotípiák, előítéletek jelentőségére ekkor figyelt fel a kriminológiai gondolkodás. Ezen túl az ilyen kutatási eljárások előtérbe kerülését a szociálpszichológiának fellendülése is magyarázza. A hamis sztereotípiák, előítéletek feltárásnak legismertebb módszerét az amerikai Allport dolgozta ki: (Az állam tehát definíciós hatalmánál fogva megállapítja, hogy ki számít bűnözőnek, és hogy mi a bűncselekmény. ( Te vagy a bűnöző! A börtön után már eleve meg van bélyegezve, nehezen vagy egyáltalán nem kap munkát, végül alkalmazkodik a ráaggatott címkéhez és tényleg bűnöző marad!) 8. A deviáns szubkultúra modellje Cloward, Cohen és Ohlin dolgozta ki. Szerintük a deviáns szubkultúra az uralkodótól eltérő, koherens közösségi, főleg kisközösségi kultúra, és amennyiben bűnözésre ösztönző szubkultúra, úgy eszközül szolgál a középosztály uralkodó normái elleni cselekvésre, főleg azok

körében, akiknek az érvényesülési lehetősége korlátozott, lehetetlenné, vagy kilátástalanná vált. A szubkultúra keletkezésére nagy esély van a hátrányos helyzetű kisebbségekhez tartozó csoportokban, valamint a generációváltás akadályai esetén a fiatal korosztályokban. A szubkultúrára éppen a tagok közötti erős kötődések a jellemzőek, és ezek a deviáns viselkedési formák táplálói. Konkurens kultúrát jelentenek a normakonform, többségi mintákhoz képest 43. Biológiai - testi - lelki adottságokat vizsgáló elméletek 1. Az antropológiai iskola (hoz tartozó kutatók dolgozták úgy gondolták, hogy az örökletes tényezők domináns szerepet játszanak az emberi magatartásban. Bár ők is elsősorban rabokat vizsgáltak, mégis Lombrosotól eltérően már nem a külső testi jegyekre, hanem az emberi viselkedésre, viselkedési jegyekre koncentráltak kutatásaik során. Kretschmel, német pszichiáter szerint az ember

integrált kinézete elárul valamit a lelki alkatáról. Különböző jellemtípusokat különböztet meg, így: ez a típus felelős a csalásokért; a pikvikus alkat: kövér, vidám típus ez a típus erőszakos bűncselekményekre hajlamos; az atlétikus alkat: erős általában nemi bűncselekményekért felelős. az aszténiás alkat: vékony, gyenge A testalkat típusnak tehát Kretschmer szerint megfelel egy magatartástípus. Mindenkibe be van táplálva egy bizonyos magatartási kód, amit nem lehet elfojtani és az végig kísér minket az életünkön (ahogy tehát a bűnözés is). A tudomány erősen kétségbevonta ezt a felfogást. Az nem volt vitatott, hogy bizonyos emberi magatartások és a genetikai meghatározottság között lehet laza összefüggés, de ezek többnyire a környezet hatására aktivizálódnak. 2. Ikerkutatások Alapja: minden 80. szülés Európában ikerszülés Az ikerpárok két fajtáját lehet mekülönböztetni: monozigóta vagy

egypetéjű iker és a bizigóta vagy kétpetéjű iker. A 20. század elején ebből a lehetőségből indult ki az ikerkutatás, ami azután beletorkollott a náci auschwitzi ilyen irányú kutatásokba is, így ez a tudományág diszkvalifikálódott. Maga a kutatás abból a feltételezésből indult ki, hogy ha vannak azonos génállományú ikrek, akik más környezetbe kerülve eltérően viselkednek, akkor valószínűleg nem a genetikai, hanem a szociális meghatározottság a domináns. Végül az eredmények nem ezt igazolták: arra az eredményre jutottak, hogy igen a genetikai meghatározottság. Bizonyos helyzetekben, bizonyos emberek azért viselkednek úgy, ahogy, mert van valami a temperamentumukban, toleranciahányukban, stb. 3. Örökbefogadási - adopciós vizsgálatok A szerzett és az öröklött tulajdonságok elválaszthatóságát vizsgálták. Abból indultak ki, hogy ha egy gyermek örökbefogadás révén egy másik családhoz kerül, akkor más hatások

érik, más körülmények is hatnak rá, mint amik az eredeti családjában érték volna. Tehát egy adott genetikai meghatározottsághoz idegen szociális meghatározottság járult Ennek során vizsgálták a biológiai apa - az örökbefogadó apa - és a gyermek "bűnözését". A vizsgálatok végül is azt erősítették meg, hogy a genetikai meghatározottság fontos tényező a "bűnözési szokásokban". Ugyanakkor a vizsgálat eredményeit relativizálja, hogy bizonyos helyeken az örökbefogadott gyerekkel közölni kell az örökbefogadás tényét, így nem feltárható, hogy mennyiben van szerepe az ún. önmagát betlejesítő jóslatnak Másrészt vannak olyan helyek is, ahol a gyermeket az eredetihez hasonló szociális közegben kell elhelyezni. 4. Kromoszóma rendellenességek A 20. század közepe óta az ember biológia, genetikai felépítése jól feltérképezett Az emberben 23 pár kromoszóma található, amelyek közül az egyik a nemi

jelleget is meghatározza: az anyától egy X, az apától egy Y kromoszómát öröklünk. Vannak emberek akiknél ez eltérően alakul, minden 1000. férfiben 2 darab Y kromoszóma és csak egy X kromoszóma van, így az ő képletük YYX. Az ilyen emberek feltűnően nagy izomzattal rendelkeznek, erőszakosabbak, a férfi jellegük túlhangsúlyozott Mivel ezeket a vizsgálatokat elsősorban börtönökben végezték, a kutatóknak feltűnt, hogy az ilyen férfiak aránya a börtönpopuláción belül magas és általában erőszakos bűncselekmények miatt ítélték el őket. Kézenfekvő volt tehát a tétel, hogy a 2Y kromoszómával rendelkező férfiak hajlamosak erőszakos bűncselekmények elkövetésére. A vizsgálat eredményeinek helytállóságát relativizálja, hogy számos olyan ember is létezik, aki hasonló kromoszóma rendellenességgel született és mégsem vált bűnözővé, sokkal inkább vitéz katonává, sportolóvá, stb. Ennek a rendellenességnek a

fordítottja, hogy minden 700. fiúgyermek két X kromoszómával születik, náluk a női jelleg a túlhangsúlyozott. Ezt a rendellenességet klienefelder szindrómának is nevezik, amelyet testi tulajdonságok alapján is azonosítani lehet: az ilyen emberek általában alacsonyabbak, nemi szervük nem fejlődik ki tökéletesen, feminin jelleget hordoznak. Ők elsősorban szexuális bűncselekményekben vesznek részt, de jól gyógyíthatók 20 életévük előtt tesztoszteron kezeléssel lehet igazítani nemi orientációjukon. 5. Endokrinológiai (belső elválasztású mirigyekkel összefüggő) és biokémiai anomáliák A biológusokat régóta foglalkoztatja, hogy bizonyos emberi viselkedések és cselekvések hromonálisan determináltak. A 20. század elején divatos irányzat lett a női menstruációs ciklus és a női bűnözés, valamint a tesztoszteron szint és a nemi bűnözés összefüggéseinek kutatása. A kutatások arra következtetésre jutottak, hogy a nemi

hormonok, hormonális változások érdekes egybeesést mutattak bizonyos erőszakos bűncselekmények gyakoriságával. Megállapították például, hogy az ismertté vált bűncselekmények száma 23-24 évesek körében tetőz, majd az életkor növekedésével arányosan csökken. Ez az időszak egybeesik a nemi aktivitást jelző tesztoszteron szint tetőzésével a férfiaknál. Ez azonban csak fenntartásokkal kezelhető összefüggés. Valószínűleg nem kizárólag a tesztoszteron szint játszik ugyanis szerepet a nagyobb bűnözési aktivitásban, hanem az is, hogy a 23. év után kezdenek a férfiak nősülni, gyermekek születik megállapodnak vagy pedig erre az időpontra már börtönben vannak. Biokémiai aspektusból vannak különösen érzékeny emberek (ritka) akiknél bizonyos anyagok allergén reakciókat válthatnak ki. 6. Koragyermekkori agyi károsodás Az embrionális korban az anyát érhetik olyan fertőzések (rubeola), testi-lelki bántalmak, amelyek

a magzatban vissza nem fordítható agyi és idegrendszeri károsodásokat okozhatnak. Ezek a károsodások megnyilvánulhatnak a motorikus funkciók zavaraiban, nyughatatlanságban, nehezen nevelhetőségben. Ezen személyek beszámítási képessége relativizált 7. Betegségek Korábban jelentős szakirodalma volt annak, hogy a testi betegségek is determinálják a viselkedést. Mára megváltozott a tudományszemlélet és úgy tartják: a bűnözők beteg emberek, "munkahelyi" betegségben szenvednek. Ha valaki sokat bűnözik, akkor ez mint ártalom jelentkezik nála, pl. ezt az embert gyakrabban verik össze, könnyebben válik alkoholistává, homoszexuálissá, stb. Tehát nem a testi betegségektől válik valaki bűnözővé, hanem a testi betegségei fakadnak a bűnözésből. 8. Intelligencia Téves az a feltételezés, hogy a bűnözök buták. Amikor ugyanis a bűnözök IQ-ját már mérni tudták (Binet-Simon tesztekkel) észlelték, hogy a bűnözők IQ-ja

magasabb mint a nem bűnözőké (ez a helyzet az 1. világháború után volt jellemző és a tesztek fejletlenségére vezethető vissza). A tesztek finomodásával már az derült ki, hogy a bűnözők IQ-ja az alacsonyabb, mint a nembűnöző populációé, ám az eredmények ezen a téren félrevezetők lehetnek. Az egyik problémát az okozhatja, hogy a bűnözők rendszerint alacsonyabb iskolai végzettségűek, a tesztek viszont inkább iskolai dolgozathoz hasonlítanak, amiket a középrétegekből kikerülők nagyobb gyakorlattal, jobban oldanak meg. A kérdések jelentős része a középrétegek szintjéhez van igazítva Az IQ-val kapcsolatos vizsgálatok tanulsága, hogy túlságosan is az európai fehér lakosságra van szabva, ezért eredményei nem megbízhatók. 9. Neurofiziológiai és neuropszichológiai összefüggések A társadalomtudomány eredményei segítették a kriminológiát: amikor az agyi elektromos jeleket mérni kezdték az EEG segítségével, egzakt

mérési eredmények birtokába jutottak. Az eredményekből azt vették észre, hogy létezik egy ritka betegség, ami a minimális agyi diszfunkció nevet kapta. Azok az emberek ugyanis, akinek az agyi hullámai elég simák, nehezen reagálnak a külvilágra, nehezen nevelhetők, nehezen tanulnak a saját kudarcaikból, stb. Annak ellenére, hogy ezen a téren még túl kevés ismeret áll rendelkezésre ahhoz, hogy végső konklúzió levonható legyen, megállapítható, hogy lehetnek összefüggések bizonyos testi-lelki-idegrendszeri problémák és az emberi viselkedés között. 10. Pszichopátia Vannak olyan emberek, akiknek különösen érzékeny az idegrendszere, viselkedése nem szokványos, változó, adott helyzetben nehezen kiszámítható reakciójuk, nagy amplitúdóval viselkednek, néha nagyon barátságosak, máskor pedig meghökkentően ellenszenvesek. A pszichopátia nem egységes kórkép. Először börtönökben azonosították, volt olyan börtön is, ahol a

börtönpopuláció 100%ánál megállapíthatók voltak a pszichopátia tünetei Kezdetben a szaktudomány úgy gondolta, hogy a pszichopátia bűnözői viselkedés. Később, amikor már egzakt módon vizsgálták a nem bűnöző populációt is arra a megállapításra jutottak, hogy feltűnően sok pszichopata van, pl. a vitéz katonák, okos alkotóegyéniségek között is, azaz a korábbi tétel megdőlt. Azt lehet mondani, hogy az idegrendszer különös szenzibilitása viheti őket a háborúban bátor tettekre, de hazatérésük után különös figyelmet kell rájuk fordítani, mert nem képesek felhagyni fura viselkedésükkel. Valószínűleg egy olyan körülményről lehet szó a pszichopátia esetében, ami egyaránt előfordul a bűnöző és a nem bűnöző populációban, vagyis egy idegrendszeri meghatározottság, ami rejtve marad, ha az alany pacifikált, nyugodt rendezett körülmények között éli életét. 44. A személyiséggel összefüggő elméletek

1. Pszichoanalízis Sigmund Freud szerint a psziché három tartománya: Az id: az ősi tartomány, amely az ősi hajtóerőket tartalmazza, pl. a libidó, a szexuális vágy, vagy a halálvágy Az ego: a tudatosan cselekvő ember tartománya: neveléssel az ember valóságelvűvé válikÞ Megtanulja, hogy nem lehet mindent megtenni, amit az id diktál. A szuperego: tartalmazza azokat elvárásokat, amelyek szerint élnünk kell (pl. morál) Ha valakinek az ösztönkésztetése rosszul kontrollált könnyebben bűnözővé válhat, ha pedig a szuperegója túlfejlett, akkor valószínűleg tépelődő emberré válik (ami szintén problémás lehet). A bűntető társadalom pszichopatológiája: A zsidók bűnöktől való megszabadulási technikája: a bűnbakkeresés. Amennyiben a társadalom megbünteti a bűnözőket hasonló technikát követ. 2. Visszatartási - kötődés elmélet A nem bűnöző emberek azért nem bűnöznek, mert erős autonóm kötődésük alakul ki (pl.

vallás, erköcs, család) és ez visszatartja őket. 3. Tanuláselmélet (Pavlov - kondicionálás) A nem bűnöző személy jól kondicionált személy, aki megtanulta azokat a szabályokat, amik visszatartják a bűnözéstől. Ugyanakkor a bűnöző lelki problémái miatt nehezen tanítható, kondicionálható 4. Differenciális asszociáció Az ember személyisége folyamatos értékválasztások során alakul ki, amelynek során a környező világok szerepstruktúráiból is válogatunk. Az egyik ilyen szerep a bűnözés, ez is tanult viselkedés, elsajátítható Átvétele annál valószínűbb, minél többet van az ember ilyen környezetben. 45. Szociológiai bűnözéselméletek 1. Kultúrkonfliktus elmélet Akkor alakul ki, ha egy emberen belül eltérő kultúrák csaphatnak össze két kultúra sodródik egymás mellé. A kultúrkonfliktus elmélet a bűnözés keletkezését magyarázza. Ezek a kisebbségek kétféle civilizáció között élnek. Saját

kultúrájukat már elvesztették, a fehér középosztályét még nem vették át. Kikerülnek régi környezetükből, de az újban nem tudnak tájékozódni Ez egyben azt is jelenti, hogy elvesztették hagyományos kisközösségi kapcsolataikat, így megszűnt azok hatékony szabályozó funkciója. Emiatt sokan szerep- és identitászavarokkal küszködnek, és gyakran az alkoholizmusba menekülnek 2. Szubkultúra elméletek Cloward, Cohen és Ohlin dolgozta ki. Szerintük a deviáns szubkultúra az uralkodótól eltérő, koherens közösségi, főleg kisközösségi kultúra, és amennyiben bűnözésre ösztönző szubkultúra, úgy eszközül szolgál a középosztály uralkodó normái elleni cselekvésre, főleg azok körében, akiknek az érvényesülési lehetősége korlátozott, lehetetlenné, vagy kilátástalanná vált. A szubkultúra keletkezésére nagy esély van a hátrányos helyzetű kisebbségekhez tartozó csoportokban, valamint a generációváltás

akadályai esetén a fiatal korosztályokban. A szubkultúrára éppen a tagok közötti erős kötődések a jellemzőek, és ezek a deviáns viselkedési formák táplálói. Konkurens kultúrát jelentenek a normakonform, többségi mintákhoz képest Az adott kultúra részelemei tehát markánsan eltérőek lehetnek, a kultúrák nem homogének, nem szinkron módon élnek együtt. Az eltérő szubkultúrák szinkronizálása nem problémamentes, és amennyiben sikertelen kriminális következményei lehetnek. 50. Bűnmegelőzés 1. A bűnmegelőzés modellje A bűnmegelőzés modelljét a cselekvési lehetőség és annak címzettjei szempontjából három szinten lehet megközelíteni: az elkövetői szint, a sértetti szint és a bűncselekményeket lehetővé tevő alakalom szintje. A veszélyeztetettség fokozatai szempontjából mindhárom szinten újabb három szint határolható el egymástól. Így beszélhetünk: elsődleges, másodlagos és harmadlagos megelőzési

modellekről. a) Az elsődleges megelőzés: körébe tartoznak mindazok a cselekvési módok, amelyek a lakosság biztonságérzetét erősítik, társadalmi integrációs esélyeit javítják, a devianciák társadalmi reprodukcióját fékezik. Ezen a szinten alig lehet különbséget tenni a devianciák formái, fokozatai között. Nem feltétlenül különül el az elkövetővé vagy sértetté válás megelőzési módja sem. Korai stádiumban történő beavatkozásról van tehát szó A társadalompolitikában itt kerülnek mozgósításra a politikai és intézményi megoldások (gyermek- és ifjúságvédelmi politika; támogató programok tartós munkanélküliek számára, családsegítő szolgálatok, hajléktalanok szállásigényének kielégítése, stb.) Az egyedi jelenség szintjén olyan jelzésekre történik reakció, amelyek negatív viselkedési tendenciákra vagy sérülékenységre, veszélyeztetettségre utalnak. Az elsődleges megelőzés során a

beavatkozás lehetősége - az állampolgári szabadságjogok veszélyeztetésére és a beavatkozás esetleges stigmatizáló hatására tekintettel - csak nagyon korlátozott lehet, ezért csupán segítő jellegű szolgáltatás képzelhető el. b) A másodlagos megelőzés szintjén: már jobban elkülönül egymástól az elkövetővel és a sértettel kapcsolatos stratégia, de a határok nem merevek. Gyakran előfordul ugyanis, hogy ugyanaz a személy egyik alakalommal elkövetőként, máskor pedig sértettként kerül be a bűnügyi nyilvántartásba. Ez különösen a hagyományos vagyon elleni és erőszakos bűncselekményeknél gyakori. Azokról az intézményes reakciókról van itt szó, amelyeket általában a már veszélyzónákban lévőkkel vagy enyhébb devianciákat tartósan megvalósítókkal szemben rendszeresítenek. Ilyen veszélyzónákba tartozik például a kábítószerfüggő, az alkoholista, a bűnöző családban nevelkedő stb. Hasonló megítélés

alá esnek a bűncselekményt el nem követett notórius szabálysértők, akiknek életmódjában rögzül például a közlekedési szabályok megsértésének szabálya. A másodlagos megelőzésre akkor kerülhet sor, ha alapos a gyanú annak feltételezésére, hogy kedvező alakalom esetén a bűncselekmény bekövetkezik. Bár a veszély konkrétabb, mint az elsődleges megelőzés esetében, a bűnmegelőzés címen alkalmazható intézkedések általában mégsem lehetnek bűntető jellegű kényszerintézkedések. A kiváltó okok hatásának csökkentésére irányuló megoldások azonban határozottak, célirányosak és esetenként a kényszer elemeit is tartalmazhatják. A potenciális áldozatok körének kijelölése a másodlagos megelőzés szintjén már társadalmi tapasztalatokon alapul. Így pl fokozott figyelmet kell fordítani egyes "veszélyes tevékenységet" folytató cégek dolgozóira, így a banktisztviselőkre, rendőrökre, kereskedőkre,

postásokra stb., valamint a fizikai adottságaiknál fogva gyakrabban számba jöhető csoportokra, pl nők, gyerekek, idősek stb. A bűnalkalmak csökkentése terén a másodlagos bűnmegelőzés modelljébe a veszélyzónákra bontott terület konkrét bűnmegelőzési taktikája tartozik. Az adott országon, régión, városon belül ott van szükség másodlagos bűnmegelőzési intézkedésekre, ahol a "fertőzöttség" - általában vagy bizonyos bűncselekmény szempontjából - az országos átlagot meghaladta. A megcélzott terület konkrét bűnözési térképének elkészítése után, annak felhasználásával, olyan intézkedési tervek kialakítására és alkalmazására kerül sor, amely ott és akkor alkalmas a bűnelkövetés akadályozására (pl. fokozott járőrözés, figyelőszolgálat szervezése gépkocsi lopás ellen, házmester intézményének visszaállítása betörések ellen, kalauzok zsebtolvajok ellen, közvilágítás javítása, stb.) A

bűnalkalmak csökkentésére tett intézkedések tehát a másodlagos megelőzés szintjén nem jelentenek mást, mint a bűnözés közvetlen és konkrét kihívásaira adott konkrét válaszokat. c) A harmadlagos megelőzés a már megtörtént bűncselekményekre való intézményes reakciókat tartalmazza az elkövetőkre és sértettekre vonatkozóan, a bűnalkalmak szempontjából pedig a legveszélyesebbnek minősített "hot spot" zónákban a válságot közvetlenül elhárító mechanizmusokat. A harmadlagos megelőzés lehetőségei - köztük különösen az elkövetőkre és sértettekre irányuló intézményes reakciók - a bűntető igazságszolgáltatás hagyományos tartományaiban foglalnak helyet. Felmerül azonban a kérdés, hogy a bűntető igazságszolgáltatás elhelyezhető-e a megelőzés komplex rendszerében? Szabó András szerint a büntetőjog a bűnözés elnyomásának, repressziójának eszköze. A normák érvényességének megtorlás

útján való fenntartására szükség van. A büntető igazságszolgáltatási rendszer - írja Farkas Ákos - puszta létével, de nem többel tölti be funkcióját. Megteremti a valószínűségét annak, hogy a bűncselekmény elkövetését felelősségre vonás követi, illetve, hogy a tevékenysége során felmutatja és ezáltal erősíti a társadalom által preferált értékeket. E cél elérése érdekében a nyomozati szervek munkájában növelni kell a felderítés valószínűségét, a bűntető felelősségre vonásnak belátható időn belül követnie kell a nyomozás megindítását, továbbá a bűnösséget megállapító ítéletben kiszabott szankcióknak törvényes, igazságos, reálisan végrehajtható joghátrányt kell tartalmaznia. A bűntető igazságszolgáltatás e szűkített funkciója is tartalmazza a bűnmegelőzés lehetőségét. A normák érvényességének eredményes fenntartása vagy erősítése önmagában megelőző hatást vált ki.

Egy ilyen bűntető politikával rendelkező országban ugyanis kockázatosabb és megfontolandóbb a bűncselekmények elkövetése. Harmadlagos bűnmegelőzési program kialakítására a bűnalkalmak csökkentése szempontjából csak válságossá nyilvánított övezetekben vagy rendkívüli állapotban kerül sor. A súlyos bűncselekmény terjedése, társadalmi zavargások, természeti katasztrófák nyomán kialakult teljes dezorganizáció fokozott közrendi és közbiztonsági intézkedéseket tehet szükségessé. Emellett azonban szükség van olyan bűnmegelőzési program kialakítására, amely a helyzet konszolidálását kényszerítő eszközök igénybevétele nélkül képes elősegíteni. 2. A komplex bűnmegelőzés szerveződése Az Európa Tanács miniszteri bizottságának a bűnmegelőzés szervezetésről 1988-ban elfogadott ajánlása leszögezi, hogy a tagországok kormányainak állandó feladata a bűnözés kontrolljának megteremtése és ennek

érdekében meghatározott szervezetek felállítása. E nemzetközi dokumentum mindenek előtt azért jelentős, mert állami feladatnak tekinti a bűnmegelőzés szervezeti feltételeinek megteremtését. Az intézményrendszer létrehozásának céljai között említi a bűnözésre ható társadalmi tényezők kedvező irányú befolyásolását, a bűnalkalmak csökkentését és a bűnfelderítési esélyek növelését. Magyarországon a kormány kezdeményezésére 1995 nyarán alakult meg a Tárcaközi Koordinációs Bűnmegelőzési Tanács. Egy ország bűnmegelőzési programjának kialakítása során sarkalatos kérdés a helyi és központi szervek közötti helyes munkamegosztás. Ugyanis a helyi önkormányzatok szintjén alakulhat ki az a védekező mechanizmus, amely az állampolgár és az üzleti élet számára átlátható megoldásokat tartalmaz és ezekre mozgósítani is képes. Felmerül ugyanakkor a társadalmi kontroll privatizációjának kérdése is.

Többen félnek attól, hogy a bűnözés társadalmi ellenőrzése kicsúszik az állam kezéből, és a veszélyeztetett állampolgárok maguk veszik kezükbe sorsuk irányítását. A gazdagabb és a hatalomhoz közelebb álló réteg az állam által nyújtott biztonságnál lényegesen nagyobbat lesz képes megvásárolni a maga számára. A társadalmi egyenlőtlenségek új megjelenési formájaként a veszélyes bűncselekmények áldozatai ezért egyre inkább a lakosság elesettebb rétegeiből kerülnek ki