Földrajz | Felsőoktatás » Természeti erőforrások jegyzet, 2002

TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK Jegyzet 1 A TÁRSADALMI GAZDASÁGI FÖLDRAJZ ALAPFOGALMAI A geográfia a földrajzi burokkal foglalkozik. Két nagy ágazata van: - a természeti földrajz (amely természettudomány) - a társadalmi-gazdasági földrajz (amely társadalomtudomány) A társadalmi-gazdasági földrajza természeti környezettel szoros összefüggésben lejátszódó társadalmi-gazdasági jelenségeket és folyamatokat, azok térbeli szerveződését vizsgálja. A társadalmi-gazdasági földrajz ágazatai: • népességföldrajz • településföldrajz • iparföldrajz • agrárföldrajz • a tercier ágazatok földrajza, illetve az infrastruktúra földrajza, ezen belül a közlekedésföldrajz elkülönül a kereskedelem a fogyasztás és idegenforgalom földrajza A társadalmi-gazdasági földrajz felosztható: - általános - ágazati és - regionális rész Általános gazdasági földrajz általános törvényszerűségekkel, ágazati gazdasági földrajz a

termelés ágazatainak térbeli elhelyezkedésével, regionális gazdaság földrajz egy terület gazdasági földrajzával foglalkozik. A TÁRSADALMI MUNKAMEGOSZTÁS Társadalmi termelés: A különböző egyre specializálódó munka eredményeinek folyamatos és szervezett cseréje. Az újratermelés során a társadalom egyes csoportjai különböző munkát végeznek, bizonyos munka elvégzésére specializálódtak. Az első társadalmi munkamegosztás a növénytermesztés és az állattenyésztés szétválása, a második, pedig a kézműipar kiválása a mezőgazdaságból. Később különböző nemzetgazdasági ágak (nehéz, könnyű, élelmiszeripar) is elkülönültek. Célja az volt, hogy nőjön a hatékonyság és a jövedelmezőség és a szükségletek kielégítettségi szintje. A termelés tömegesítése azért fontos, mert a termelés gazdaságos legyen, csökkennek a fajlagos költségek, munkaidő is csökken. A specializálódás átlépte az országok

társadalmi határait. Külkereskedelem a világpiacon nagyfokú együttműködés és alkalmazkodás szükséges hozzá. Földrajzi munkamegosztás A földrajzi munkamegosztás a társadalmi munkamegosztás egy része, annak térbeli formája Létrejöttének feltételei: - a különböző területek más-más tevékenységre specializálódnak - egymással cserekapcsolatban állnak - a termelés és fogyasztás helye területileg elválik Létrejöttének két esete lehetséges: 2 a) azért kell az adott terméket más országból, területről beszerezni, mert a természeti viszonyok nem teszik lehetővé a termelést b) lehetne termelni, de az eltérő természeti és gazdasági feltételek miatt a termelés nem egyformán gazdaságos Történelmi fejlődése Első csírai ott fejlődtek ki, ahol eltérő földrajzi környezetben élő gyűjtögető és termelő közösségek cserekapcsolatba kerültek egymással. A kezdetleges állapotú társadalmakban akkor következett be

a földrajzi munkamegosztás, amikor cserére felhasználható feleslegek gyűltek össze. Az ősközösségek társadalmát primitív autarkia (önellátás) jellemezte. Az ókorban a Földközi-tenger vidékén elő népek között volt rendszeres árucsere, amelyet – hosszú időn át – a föníciaiak és Carthagó közvetített. A középkorban a földrajzi munkamegosztás alacsony fokon állt. Majdnem autarkia volt A feudalizmus későbbi időszakában a mezőgazdaság és az ipar határozottabb különválása valósult meg. Létrejött a város és falu közti munkamegosztás A cserére termelt áruk körének bővülésével a kapitalizmus viszonyainak fejlődésével kiszélesedett a földrajzi munkamegosztás is A földrajzi munkamegosztás igazán nagymértékben az utóbb 300-350 évben fejlődött, a kapitalizmus kialakulásával. A fejlett árutermelés és az árukapcsolatok rendszeressége megteremtette a nemzeti piacot és az árak az értéket tükrözték.

Termelés vándorlása: a kohászat elvándorolt az eredeti helyéről a kohók a vasérc kitermelésének helyén voltak a hegyekben, de a technológia változásával már nem kellett. Koksz feltalálása A tőke vándorlása a mezőgazdaságba is megindult, itt is megkezdődött kapitalizálódás, kialakultak az árukörzetek és ezek szabták meg a fejlődés ütemét. Kelet-közép Európában már 15. századtól inkább agrártermelés volt jellemző, míg Nyugat-Európára inkább az iparosodás indult meg. A térség ezen megosztottsága a XIX század második felére vált igen nagymértékűvé. A világkereskedelem e század 20-as éveiben majd különösen a második világháború után igen gyors növekedést mutatott. Fejlődésének fő motorja mindenkor az ipari terelés, a kitermelő és a feldolgozóipar volt. A földrészek között polarizálódás indul meg Az elmaradottak inkább erőforrás-szolgáltatókká váltak a fejlett országok számára. Kb a

’40-es évek végig ilyen elmaradott volt Kelet –Közép - Európa (kivéve Németország keleti fele és Csehország egyes körzeteinek kivételével). Az említett országok szovjet mintára – döntő mértékben – az állami tulajdon alapján nyugvó direkt, tervutasításos, centralizált gazdaságirányítási rendszert alakítottak ki. Létrehozták a világgazdaságtól többé-kevésbé elzárt – gazdasági integrációjukat a KGST-t A hatalmas szovjet piac megnyílt a gazdaságtalan és korszerűtlen – ipari termékek tömeges exportja előtt. Ez elehetetlenné tette az árutermelő-piacgazdaság törvényszerűségeinek érvényesülését és a másutt kipróbált, bevált fejlettebb technika és technológia átvételét. Ezek s országok fokozatosan felélték saját külső és belső tartalékaikat. Így egyes országok – főleg a nyitottabb gazdasággal rendelkezők – jelentős mértékben eladósodtak. A helyzet a ’90-es évektől változott meg.

Kinyíltak a Világpiac felé és így kénytelenek lesznek ipari struktúrájukat megváltoztatni. 3 Regionális gazdasági csoportosulások, szervezetek A világgazdaság fejlődésében – az elmúlt 40-50 évben – alakultak ki a gazdasági tömörülések. Fő céljuk a gazdasági fejlődés meggyorsítása, a mi rendelkezésre álló erőforrások, és pénzügyi lehetőségek ésszerű felhasználását jelenti. Országok 3 nagy kategóriája: I. Fejlett országok II. Fejlődő országok III. Kelet – Közép- Európa átalakuló országai I. Fejlett országok: 1. Észak – Amerikai Szabadkereskedelmi Egyesülés (NAFTA): USA + Kanada + Mexikó 1993-ban alapították a gazdaságilag elmaradott Mexikó felzárkóztatására 2. Európai Unió: 1951-ben 6 európai ország hozta létre az Európai Gazdasági Közösséget, azaz a „Közös Piacot”. Ebből alakult ki 1992-ben Strasburgban az Európai Unió Céljai: - a társadalmi termelés növekedése - jobb és

olcsóbb áruk megjelenése a piacokon - áruválaszték egyesülése (euro-termékek) - az egységes szabványosítási és áruminősítési rendszer kialakítása - a fogyasztói árak csökkentése - a költségvetési hiányok fokozatos eltűnése - az országok közötti kereskedelmi egyenleg folyamatos biztosítása 3. Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA): 1959-ben alapították, kizárólag kereskedelemre korlátozódott szervezet. 1977-be az Európai Unióval egyezményt kötött, amelynek értelmében az egész tőkés Európa egységes szabadkereskedelmi övezetté vált. 4. Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD): 1961-ben alapították Párizsban és a fejlettebb tőkés országokat tömöríti magába. Tevékenységük fő célja a tagországok gazdaságainak erősítése, a foglalkoztatottság növelése, a fejlődő országok gazdaságainak támogatása, a világkereskedelem kiszélesítése, 1990-től feladatai közé sorolja a Kelet -

Európai országok gazdasági talpra állítását. 20 éve át zárt volt, tagjainak száma nem gyarapodott. Mexikó számára a NAFTÁ-ba belépés tette lehetővé 1994 tavaszán, hogy a szervezet 25-ik tagja legyen. 5. Japán A II. Világháború után gyors fejlődésnek indul gazdasága Minőség mindenek felett, ipari struktúra átszervezése, automatizálás. 6. Malajzia, Tajvan, Dél-Korea = „kis tigrisek” Mindent lemásoltak és így fejlesztették magukat a megfelelő gazdasági és technológiai szintre. Tőkeimportot hoztak, nagy beruházásokat eszközöltek a oktatásba és kutatásba. II. Fejlődő országok: a 3-dik világ országai általában nem tartoznak semmiféle gazdasági szervezethez, kivéve Latin-Amerika térsége. 4 Latin-Amerikai Szabadkereskedelmi Társulás (LAFTA) 1961-ben alakult. A szervezet – főleg az országok igen jelentős fejlettségbeli különbségei folytán – átrendeződött. A fejletlenebbek önálló tömböt képeztek (Andok

Paktum), a LAFTA pedig átalakult egy koordinatívabb, az elmaradottabb országok számára kedvezőbb elbánást biztosító Latin-Amerikai Integrációs Egyesületté (LAIA). III. Közép – Kelet – Európa átalakuló gazdaságú országai Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST): 1949-ben alapították a Szovjetunió vezetésével és kísérletet tettek a nemzetközi szocialista munkamegosztás kialakítására. A belső és külső kereskedelemből kirekesztette a piaci értékítéletet A KGST 1991-es megszűnésével a tagországok a világpiaci követelményeknek való megfelelés irányába mozdultak el. Kényszerű gazdasági struktúraváltás a Szovjet piac összeomlása miatt Az országok fejlettségi szintje szerint 3 csoportba sorolhatók: - 1991 után Közép-Európában gazdasági visszaesés mutatkozott és utána lassú fejlődés (Csehország, Lengyelország, Magyarország) - Szovjetunió utód államainál a válság mélyebb, hosszan elhúzódó

(pl.: Ukrajna, Észtország, Lettország) - Dél-Kelet Európai Régió, a balkáni országokban (Románia, Bulgária, Albánia) kialakulatlan a helyzet Az integráció kétirányú volt: - egymás felé - Európai Unió Felé Ennek kapcsán elsőként Magyarország (1990. 12 16-án), majd Lengyelország, Csehország és Szlovákia úgynevezett társult jogviszonyi megállapodásra lépett az Európai Unióval. Ennek értelemében – több lépcsőben szűnnek meg a korábban érvényes vám- és mennyiségi korlátozások a kereskedelemben. Egymás közötti integráció: 1) Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia 1991-ben Visegrádon szabadkereskedelmi megállapodást hozott létre. Ennek értelmében egymással vámmentesen kereskedhetnek A szervezet 1992-ben a CEFTA nevet vette fel. 2) Közép-Európai kezdeményezés: 1989-ben alakult Magyarország, Jugoszlávia, Ausztria és Olaszország részvételével. Fő célja az európai felzárkózás elősegítése 3) Kárpátok

Eurórégió: közvetlen kereskedelmi együttműködés. KÍNA: Sajátos helyzetben volt az 1980-as évekig. Zárt rendszert alkotott, mind gazdaságilag, mind politikailag. 1980-as évek végén gazdaságilag nyitottak Ösztönözték a tőkeimportot 20 év alatt 400 milliárd dollár áramlott az országba, ez hatalmas GDP növekedést okozott. A nyitás a kereskedelemben is bekövetkezett, azzal, hogy 2001-től WTO tagja lett. A nemzetközi gazdasági élet funkcionális szervezetei Világkereskedelmi szervezet (WTO): 1995.0101-től működik, jelenleg 143 tagja van, amelyek részben országok, részben szabad vámterületek. A világkereskedelemnek a 95%-át adják a WTO tagok Kormányok közötti szerződés a világkereskedelmi szabályokról. A szabályok kialakításával, betartatásával, frissítésével foglalkozik. WTO bíróság: Fő funkciói: nemzetközi kereskedelem bővítése, akadályok megszüntetése. Folyamatos tárgyalás Genfben, konszenzussal döntenek: -

Versenypolitika 5 - Diszkriminációmentesség - Átláthatóság - Nemzeti elbánás: azt a kedvezményt, amit a saját országában megad a kormány, azt a kedvezményt egy külföldi cégnek is meg kell adnia Nem ENSZ szervezet, de együttműködik velük. ENSZ szakosított szervezetei: Jelenleg több mint 15 van belőlük. Ezek közül néhány: Rövidítése: FAO UNIDO UNCTAD IMF Magyar megnevezés Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet Iparfejlesztési Szervezet Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet Nemzetközi Valutalap IBRD Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank WHO ECE Világbank Egészségügyi Világszervezet Európai Gazdasági Bizottság Célja A mezőg.-i és élelmiszeripari termelés hatékonyabbá tétele Az ipar fejlesztésére A pü-i élet szabélyainak kialakításában és ellenőrzésében működik közre. Londoni székhelyű, 51%-ban ENSZ tulajdonú, Közép-Kelet-Európában nyújtanak kedvező hiteleket a privatizációra,

magánvállalkozásokra, infrastruktúra fejlesztésére Nemzetközi finanszírozása 6 beruházások NÉPESSÉGFÖLDRAJZ A népesség számával, eloszlásával, mozgásával, növekedésével, vándorlásával foglalkozik. A föld lakossága dinamikusan nő. Mára már meghaladta 6 milliárd főt, de eloszlása nem egyenletes Vándorlás: - Belső vándorlás: országon belüli. Lehet állandó (ez jelenleg is van), lehet ideiglenes és lehet inga (pl.: a fekete vonat) - Külső vándorlás: országok, kontinensek közötti vándorlás. Ez lehet kivándorlás, bevándorlás, idegenforgalom és átmenő forgalom is. Ezek a népességmozgás-formák különböző időszakokban eltérő intenzitással jelentkeznek. Pl: a Jugoszláv háború alatt nagy volt a Magyarországra bevándorlók száma, illetve az átmenő forgalom is. Általában gazdaságilag rosszabb országokból, a gazdaságilag jobb országokba történik. Pl.: a török vendégmunkások Népességszám: Egy-egy

ország népességszámára vonatkozó legpontosabb információt a népszámlálások adják. Általában 10 évente végeznek ilyet. (Magyarországon 2001-ben végezték legutóbb Lakosságunk száma kb.: 10,186 - 10,187 millió között van) A népszámlálás az egyes államok területén élő népesség számára kiterjedő, egy adott időpontra (eszmei időpont) vonatkozó egyidejű adatgyűjtés és eredményének feldolgozása és közzététele. Két népszámlálás közötti népösszeírást mikrocenzusnak nevezik. Tartalma többnyire megegyezik a népszámláláséval, de ez nem teljes körű felvétel, hanem egy mintára terjed ki, és ebből vonnak le következtetéseket a sokaságra. Születési arányszám: Az élvszületések számát az egész lakosság számához viszonyítva fejezi ki ezrelékben. Halálozási arányszám (mortalitás): Az egész lakosság számához viszonyítva fejezi ki a halálozások számát, és ezrelékben adja meg. Természetes

szaporodás/fogyás: Az élveszülések és a halálozások különbsége. (Magyarországon ez a szám az 1980-as években negatív) Tényleges szaporodás: Egy adott országban, különböző mértékben befolyásolhatja a természetes szaporodáson kívül a beés kivándorlás mértéke, az állandó külső vándorlás egyenlege. Így a tényleges szaporodási mutatóban benne van ezeknek az egyenlege. Csecsemőhalandóság: Az egyéves koruk előtt meghaltak számát viszonyítjuk az élvszületettek számához. Születéskor várható élettartam: Az életkorra ható valamennyi fontos tényezőt magába foglalja. Ez ma Mo-n a férfiaknál 64-65 év, a nőknél 73-74. A Világ népességszámának alakulása: A világ népességszámának és szaporodás ütemének alakulását csak az utóbbi két évszázadban lehet népszámlálási adatokkal, vagy viszonylag pontos becslésekkel nyomon követni. 7 Év Kr.e 1 m Kr.e 8000 1 1750 1900 1970 2000 Népességszám Növekedési

ráta % 0,0007 0,046 0,06 0,48 1,9 1,7 Néhány ezer 8m 300 m 800 m 1,650 mrd 3,700 mrd 6,200 mrd Duplázódási idő (években) 100.000 1.500 1.200 150 36 41 Az i.e 5-10 évezred körül csak néhány millió ember élhetett a Földön A termelőerők fejlődésével egyre inkább benépesült a Föld, de a természet erőivel folytatott állandó harc miatt üteme lassú lehetett. Az ezt követő évszázadok népességnövekedése sem volt egyenletes a járványok, a természeti katasztrófák, a háborúk hatalmas pusztítása következtében. A népesség számának növekedése a 17. században gyorsult el és vált dinamikussá Ez az időszak a demográfiai robbanás kezdete, amely Nyugat-Európában előbb, hazánkban a 19. század végén, a fejlődő országokban napjainkig zajlik. Az ugrásszerű népességnövekedést több tényező befolyásolta: a tudomány és technika fejlődésével, az egészségügyi tényezők fejlődésével, a népességeltartó képességek

növekedésével magyarázható. Napjaink népesség növekedése napjainkban csak a gazdaságilag fejletlenebb országokban (Afrika, Ázsia) kiugró, az országok fejlettebb gazdaságú csoportjainál a népességnövekedés üteme lelassult (Nyugat-Európa, Észak-Amerika), másutt stagnál, néhány országban a népességszám csökkenésének lehetünk tanúi. Magyarország népességszámának alakulása: A honfoglaló magyarok száma a becslések szerint kb. félmillió volt, míg az itt talált népekké kb 200 ezer. 10-12 században dinamikus volt a természetes szaporodás és jelentős a bevándorlás, de a népességet súlyos pestisjárványok tizedelték. A 13 században a tatárjárás pusztított A mohácsi csata idején az ország népessége kb. 5 millió lehetett, de a török megszállás alatt jelentősen csökkent. Az első népszámlálást 1784 és 1785 között hajtották végre, végeredménye 8,1 - 8,2 millió volt. Az I. világháborút követő trianoni

szerződés az ország területét, mintegy 2/3-val csökkentette, a lakosság kb. 1/3-ra csökkent le A két háború között a természetes szaporodás mértéke közepes volt, majd a második világháború folyamán negatív előjelű lett. Összesen mintegy 800 ezerre tehető Magyarország embervesztesége a II. világháborúban Aztán a háború alatt és követően több százezren vándoroltak ki, és be is. 1980-ban Magyarországon a természetes szaporodás 0,3% volt. 1990-ben -1,9%, 1995-ben -3,2% Tehát a mai Mo-ra a természetes fogyás a jellemző. A rendkívül rossz halálozási adatok mögött bonyolult társadalmi, gazdasági, politikai okok húzódnak meg: - életmódbeli negatívumok: dohányzás, mértéktelen alkoholfogyasztás, korszerűtlen táplálkozás, mozgáshiány - környezetszennyeződés, foglalkozási betegségek, stressz A népesség összetételének vizsgálata: - A népesség területi megoszlása a népsűrűséggel jellemezhető: egy km2-re

jutó népességszámot fejez ki. Mo a közepes népsűrűségű országok közé tartozik - népesség kor és nem szerinti összetétele: a korfával szokták jellemezni - foglalkozás szerinti megoszlás 8 - aktív keresők nemzetgazdasági ágak szerinti megoszlása nemzetiségek közti megoszlás anyanyelv szerinti megoszlás vallási hovatartozás szerinti megoszlás 9 TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ A településföldrajz a társadalmi-gazdasági földrajz önálló ága. Két ága: az általános településföldrajz és a regionális településföldrajz. Település fogalma: A településeket térbeli társadalmi képződménynek tartják. A település egy embercsoport lakó- és munkahelyének térbeli együttese, magába foglalja a lakóépületeket, munkahelyeket, a hozzátartozó különböző infrastrukturális létesítményeket. A települések több vonatkozásban osztályozhatók: - állandó: az állandó lehet szórvány (tanya, farm) és csoportos (falu, város)

település - ideiglenes Kialakulásukra ható tényezők: - a természetföldrajzi környezet: ilyen elem például a domborzat, a tengerszint feletti magasság - tó- és tengerpartok, folyótorkolatok, fjordok is vonzzák az embereket - a felszíni vizek, felszín alatti vizek, ásvány és hévizek fontos telepítési tényezők - átkelési lehetőségek széles, és bővizű folyóknál - ezek, ind lehetőségek volt, de az ember által létrehozott egyéb faktorokkal történő találkozásaival dől el, hogy egyáltalán létrejön-e a település - orientálja a letelepedést a hágó, a kapu, vagy szoros (Milánó, München), medencék központjai (Tapolca) - az ember által telepített, hidak, közlekedési útvonalak csomópontjai A falvak A falvak számos szempont szerint osztályozhatók: - Funkció - Népességszám - Alaprajz Funkció szerint: Lehetnek, agrár-, halász-, rekreációs-, fürdő-, forgalmi-, idegenforgalmi-, üdülő-, bányász-, ipari falvak, stb.

Alapja, az aktív keresők nemzetgazdasági ágankénti megoszlása Népességszámuk alapján: - Apró, vagy törpefalvak: néhány főtől – 500 főig - Kis falvak: 501-2000-ig - Közép falvak: 2001-3500 - Óriásfalvak: 5001-től. Alaprajz alapján: - Halmaz: szabálytalan és szabályos alaprajzú települések és ide tartoznak még a kerek, illetve körfalvak - Szalagtelkes falvak, lehetnek orsós utcájúak - Szabályos utcahálózatú falvak Szórványtelepülések A tanya, városok, vagy falvak külterületén, illetve mezőgazdasági területén elszórtan, magányosan épült lakóházak kisebb csoportja, a hozzájuk tartozó gazdasági épülettel. 10 Valamely térség területén fekvő tanyákat az ott élő emberekkel együtt tanyavilágnak nevezzük. Azokat a központi fekvésű tanyákat, amelyeket a környező tanyák részére közintézményként, gazdasági-szellemi és szolgáltató központként (iskola, posta, bolt) szolgálhat, tanyaközpontnak

nevezzük. Urbanizáció Egy ország településhálózatának szerkezeti jellemzői és ezek változása a gazdaság hű tükrözője. A fejlődés során megváltozik a foglalkoztatottsági szint és foglalkoztatottak nemzetgazdasági struktúrája. Az urbanizáció összetett fogalom: a városodásból és városiasodásból áll. A városodás a népesség városokban történő koncentrálódást jelenti és olyan viszonyszámmal jellemezük, amely azt fejezi ki, hogy az összlakosság hány %-a él városokban. Város A város az urbanizációs folyamat térben megjelenő formája, amely viszonylag nagy lélekszámú és népsűrűségű központi szerepkörű, környékét szervező és annak vonzó település és fejlett infrastruktúrájával saját és vonzáskörébe tartozó népesség igényeit elégíti ki. Csoportosítása (népességszám szerint): - Kisvárosok (3000 fő alatt): az alapellátáson túlmenően csak kevés magas szintű ellátás jellemző -

Középvárosok (3001-100.000 fő): a magasabb szintű ellátás szélesebb körét biztosítják - Nagyvárosok (10.001-1000000 fő) : valamennyi infrastrukturális létesítmény, intézmény jelen van, központi szerepüket nagyobb térségben érvényesítik, vonzáskörzetük kiterjedtebb, a népesség koncentráltabb - Világváros (1.000001 fölötti fő): ezek is tagolhatók kis-közép és nagy metropoliszra A világvárosokat kialakulásuk szerint alábbi módon csoportosíthatjuk: 1. A történelem évszázadai során kialakultak (Róma, Párizs) 2. Az ipari forradalom időszakában kialakult (London, Hamburg) 3. Amerika felfedezése és benépesülése során fejlődésbe lendültek (Chicago, New York) 4. Ősi kultúrközpontokból a közelmúltban fejlődtek ki (Delhi, Kairó) 5. Újonnan létesítettek Mi motiválja az urbanizáció e speciális területének ilyen alakulását: • A világ népességszámának rohamos növekedése • Az iparosodás során felgyorsuló

migráció (a falvakból a városokba történő beáramlás) • A nemzetközi migráció • A nagy néptömörülések vonzást gyakorolnak újabb üzemek és intézmények letelepedésére • Koncentrált piac • A technika fejlődése lehetővé teszi a lakótelepek felhőkarcolók révén relatíve olcsó lakásépítést • Kedvező helyzeti energia (pl.: jó közlekedés-földrajzi helyzet) A városok funkcionális típusai: (minden város a helyi funkciókon kívül több-kevesebb központi funkciót is ellát, ezáltal válnak a városok valamely térség, vagy nagyobb régió központjává) - Iparvárosok: amelyek aktív keresőinek nagy hányada dolgozik az iparban - Mezővárosok: aktív keresőinek mintegy 25-35%-a növénytermesztéssel, vagy állattenyésztéssel foglalkozik - Igazgatás-szervezési és információs központok - Közlekedési központok (légi, közúti, vízi, vasúti közlekedési csomópontoknál) - Kereskedelmi központok: a lakosság magas

hányada kereskedelmi tevékenységet folytat) - Vallási központok (Pl.: Róma, Mekka) - Üdülővárosok (valamely idegenforgalmi vonzerő miatt- az idegenforgalommal foglalkozik a lakosság nagy hányada, pl.: Monte-Carlo) 11 - Olyan városok, amelyek egy funkcióval nem jellemezhetők, mert komplex tevékenységgel jellemezhetők, mert sok szempontból jelentenek regionális (szeged), vagy országos központot (London), vagy világkereskedelmi központot (Tokió), világpolitikai központot (Washington, Brüsszel) A városok belső tagolódása: - Központi mag: a fejlődés során fokozatosan elveszíti domináns lakófunkció jellegét és az igazgatási-, pénzügyi-, kereskedelmi (city) belső munkahely övvé alakul át. Budapest V kerülete a city. - Belső lakóöv: a központi magot veszi körbe, és sűrű helyezkednek el a magas bérházak - Második külső munkahelyöv: nagy térigényű pályaudvarok, raktárak, üzemek, kórházak stb. foglal magába - Külső

lakóöv: a városszéli, kertvárosi és lakótelepi rész (Zugló, Kispest) - Új alközpontok: mivel a városok alapterületének és a lakosság számának növekedése következtében a városmag már nem képes a távoli városrészek szolgáltatási igényeinek a kielégítésére, a központtól távol eső városrészekben új alközpontok fejlődnek ki. (kőbánya, Moszkva tér) Az agglomeráció, olyan település-együttes, amelyben a környezetében kiemelkedően fejlett várost(okat) és a körülötte(tük) fekvő településeket a gazdasági és társadalmi élet szerteágazó területein intenzív kapcsolat köti össze és a központi város körül népességtömörülés, jön létre. Tehát dinamikusan fejlődő város a környék településeivel szervesen összefüggő együttessé, agglomerációvá fejlődik, a szomszédos települések egyrészét magába olvasztja (pl.: Soroksár, Újpest). A városokhoz kapcsolódó gyűrű települései elővárosi

övezetté alakulnak át. A korábban falusias jellegük megváltozik és egyre inkább városi jelleget öltenek. A lakosságuk jelentős része a város ipari, illetve szolgáltató szektorában tevékenykedik. Ezért is szokták ezeket a városrészeket alvó településeknek nevezni, mert a lakosok csak aludni járnak haza. A városok igen magas népsűrűsége, valamint a városi lakosság magas koncentrációja következtében számos a hátránya, ami előidézi a városból való menekülést, ez dezurbanizáció. Magyarország településviszonyai: 1997-ben közigazgatási szempontból 3127 településünk volt, de a településtudományok értelmezése szerint a lakóhelyek száma ennek többszöröse. A mai magyar településhálózat főbb sajátosságai: • A főváros túlzott központúsága • A nagyvárosok csak részben képesek kiegyenlíteni, illetve kiegészíteni a budapesti központúságot • Az Alföldön speciális településtípusuk jöttek létre: a

tanyák (a megváltozott vidék szórvány jellegű települései), az óriásfalvak és a mezőfalvak • A Dunántúl kisvárosai túlnyomórészt nyugatias jelleget öltenek. • Számos térségben magas az 500 főnél kisebb lélekszámú települések aránya (aprófalvas megyénk: Baranya, Vas, Zala, Veszprém, Borsod-Abaúj-Zemplén) • Az Észak-magyarországi települések infrastrukturális ellátottsága alacsonyabb színvonalú. • Általában a településeink infrastrukturális ellátottsága elmarad a fejlett Nyugat-európaiakétól. • Az iparosodott térségek (az energia tengely, stb.) egyben urbanizáltabb térségekként rajzolódnak ki. • A városok száma az évtizedek során 54-ről 217-re emelkedett. • Az 1970-es évek közepétől a hazai lakkosok több mint 50%-a városokban él. • Az 1971-es Országos Településhálózat – fejlesztési Koncepció hatására és a későbbiek során bekövetkezett fejlődés eredményeként a főváros túlsúlya

csökkent. 12 ÉLELMISZERGAZDASÁG FÖLDRAJAZA Alapfogalmak: Az élelmiszergazdaság a mezőgazdaságot, az élelmiszeripart és az ezekhez kapcsolódó kiszerelést, szállítást, tárolást és kereskedelmet foglalja magában. Kifejezi a vertikális összefüggést, ami mezőgazdasági termelés, az élelmiszerek előállítása és az élelmiszerkereskedelem között fennáll. A mezőgazdaság ágazatai: növénytermesztés, állattenyésztés, erdőgazdaság, haltenyésztés, vadgazdálkodás. Az élelmiszeripar túlnyomórészt a mezőgazdaság által előállított élelmiszer-nyersanyagok feldolgozását végzi. Az élelmiszerkereskedelem a termékek értékesítését végzi. A mezőgazdaság termelési tényezői:  Az éghajlati viszonyok a meghatározók,  De az ember több évezredes tevékenységének a tudomány és a technika fejlődésének eredménye, hogy sok növény termelhető és sok állatfaj tenyészthető eredeti természetes területein kívül is,

például a búza, vagy szója termelési határát messze északra az ember,  Mezőgazdaságilag hasznosítható földterület: lehet szántóföld, kert, gyümölcsös, szőlő, rét, legelő, erdő, nádas. A föld, mint termelési tényező az adott földterület minősége alapján játszik szerepet. A talaj a szilárd földkéreg legfelső, laza takarója, a növények termelőhelye A termőföld eltartóképessége az adott terület több tényezőjének együtteséből ítélhető meg: elsősorban a talaj minősége, a népsűrűség, az állatállomány nagysága, a gazdálkodás jellege, és intenzitása. A talajvédelem legjobb eszköze a vízgyűjtő területek komplex rendezése, valamint, olyan agrotechnikai eljárások, amelyek a vízlefolyást csökkentik (pl.: teraszos művelés, a lejtőre merőleges szántás, stb.) A talajjavítás a talajtulajdonságokat tartósan alakítja át és ezáltal javítja a föld termelőképességét. Műtrágyázás: A talajerő

utánpótlást szolgálja. A felhasznált műtrágyák mennyisége az egyik mutatója az adott ország mezőgazdasági fejlettségének. A műtrágya a XIX század közepétől kezdve terjedt el. Bár a természetes trágya használata előnyösebb, de különböző okok miatt háttérbe szorult mára. Öntözés: a művelhető földterületet növeli azáltal, hogy szárazabb éghajlatú területeken lehetővé teszi a gazdálkodást, a csapadékosabb vidékeken pedig egyenletesen nedvességellátást biztosít.  A mezőgazdasági munkaerő: az egyik legfontosabb termelési tényező, de a gazdaság növekedésével a mezőgazdasági népesség száma és aránya csökken.  Termelési eszközök: mennyisége, teljesítménye az elmúlt évek során a munkaerő fogyásával páthuzamosan növekedett. Ezek mennyisége és minősége egyértelműen az országok és régiók fejlettségi szintjének mutatói. A gépesítés színvonalát a mezőgazdaságban a traktorsűrűséggel

szokták jellemezni, amely az egy traktorra jutó hektárszámot jelenti. A mezőgazdasági tevékenység által okozott károk: - Talajerózió, - Rosszul működő öntözőrendszerek okozta elmocsarasodás, - Kiszórt műtrágyák és növényvédőszerek az erdők, vadon élő állatok, növények kipusztulását okozhatja, - Sivatagok előrenyomulása, stb. A mezőgazdasági termelés típusok: A földrajzi adottságok, a természeti körülmények, a demográfiai jellemzők és társadalmi viszonyok jellege, valamint a hagyományok alakítják ki. 13 Hagyományos gazdálkodás főleg a fejlődő országokban maradt fenn, ahol nagy térségek vannak szabadon. - Nomád pásztorkodás – eurázsiai szárazföldi övezet és félsivatagok, valamint ÉszakAfrika, - Hagyományos szárazművelés – egyenlítői övezetben, - Öntözéses gazdálkodás – Közel – Kelet, Dél- és Kelet – Ázsia nagy folyóvölgyei. A tőkés mezőgazdálkodás három úton indult el: -

Klasszikus angol forma – tőkés bérleti rendszer - Porosz utas fejlődés – a feudalizmusból átmentett nagybirtokrendszeren alapszik - Amerikai utas fejlődés – alapja a paraszti közép- és nagygazdaságok (farmok). A föld tulajdonformái: - Földközösség: a legősibb tulajdonforma. A közös földművelés módja az égetésesirtásos földművelés A kiirtott és felégetett erdő helyén gazdálkodnak, majd a föld kimerülése után odébbállnak. - Nomád pásztorkodás szintén közös földön történik, a nomádok nyájai viszont magántulajdonban vannak. - Az állami tulajdon szintén közösségi tulajdonforma, amelynek nagyon formája van. Legjellemzőbb, hogy a használók az államnak fizetnek adót. - Az állami gazdaságokat valamilyen államilag támogatott cél (fajtakutatás, fajvédelem, természetvédelem) érdekében szervezik. - Termelőszövetkezeti gazdálkodás a földközösségeknek a modern formája, amikor a tagok tulajdonában lévő

földön, állami földön, vagy szövetkezeti tulajdonú földön gazdálkodnak. - Magántulajdonú földterület igen változatos formákat ölthet a gazdálkodás méreteit, jellegét, körülményeit tekintve. - Családi gazdaság. A trópusi (forró) övezet mezőgazdasága A föld trópusi övezet az egyenlítő mentén, az északi és déli szélesség 30. fokáig terjed A területre jellemző a Nap zenitben delelése és az ebből adódó passzát szélrendszer. A forró övezet egyenlítői, átmeneti és térítői övre, valamint a nem összefüggő övezet alkotó trópusi monszun vidékre oszlik. I. A trópusi egyenlítői öv övezet: Az egyenlítő mentén, az északi és déli szélesség 10. fokáig Az éghajlat jellemzői: egyetlen évszak van, forró, fülledt csapadékos nyár. Fő területei: Amazonas – medence, Kongó medence, Indonézia, Dél-ázsiai félszigetek, szigetek Természetes növényzet: trópusi őserdő, esőerdő. Mezőgazdaság jellemzői:

Főleg a szúróbotos és kapás művelés jellemzi, amelyet a felégetett őserdő talaján folytatnak. A gyorsan kimerülő területet elhagyva, újabb erdőrészt irtanak ki. A tengerpartoknál és a folyók mentén árutermelő ültetvényes gazdálkodást végeznek. Főbb mezőgazdasági növényeik: - Batáta (édesburgonya) - Manioka és a belőle készült őrlemény - Tapioka - Olajpálma: világpiaci szempontokból fontos, mert terméshúsából és magjából is olajat préselnek ki. - Kókuszdió és az ebből nyert kopra: világkereskedelmi cikk a kopra is, mert a kókuszzsírt állítják elő belőle. - Kakaó 14 Kaucsuk: a kaucsukpálma kéregnedvéből kicsapott, kiszárított (vagy füstölt) anyag. Vulkanizálás után ebből nyerik a gumit. Világpiaci központja Singapur és London - Banán II. Trópusi átmeneti (szavanna) öv: Az egyenlítői és a térítői öv között nagyjából a 10. és 20 szélességi fokok között húzódik Éghajlat jellemzői: 2

évszak különíthető el, az esős évszak, amely az egyenlítői éghajlathoz és a száraz évszak, amely a térítői öv sivatagi éghajlatához hasonló. A csapadék nyáron érkezik. Fő területek: Afrika és Dél-Amerika őserdőivel határos területei, Ausztrália Természetes növényzet: erdős, cserjés szavanna. Mezőgazdaságának jellemzői: - A szavanna különböző területein jelentős a szarvasmarha és juhtenyésztés (Dél-Amerika, Ausztrália) - Erdős szavanna trópusi gumós ültetvényeken kávé, földimogyoró, szárazbab, kukorica, köles, rizs, gyapot III. Trópusi átmeneti monszun vidék A monszun éghajlat olyan területeken alakul ki, ahol nagy kiterjedésű szárazföldek óceánokkal határosak. Éghajlat jellemzői: Nyáron a levegő a szárazföld felett melegszik fel erősebben, a könnyebb levegő viharos gyorsasággal felszáll és helyébe páradús levegő nyomul és folyamatos záporokkal emelkedik a magasba. Télen a légkörzés

fordított irányú, ilyenkor trópusi ciklonok pusztítanak. A terület rendkívül csapadékgazdag (júliustól novemberig), ezért mezőgazdasága igen nagy népességet képes eltartani. Fő területek: Dél-kelet Ázsia. Természetes növényzet: lombhullató, monszun erdők. Mezőgazdasági jellemzők: - A rizs e területek legfontosabb kenyérgabonája. Magas a hő és csapadékigénye Őshazája valószínűleg Kína, vagy India. - Cukornád: őshazája India. - Teacserje: hegyvidéki növény, amely szereti a tiszta pormentes levegőt, a meleget és a nedvességet. A trópusokon 1000-2000 m magasságban, a szubtrópusokon valamivel alacsonyabban fekszenek a teakertek. Kenyában és Grúziában jelentős a tea termesztése - Dohány: Őshazája Közép-Amerika, a világtermelés közel felét három ország (Kína, USA, Brazília) adja. - Gyapot: vezető termelői a FÁK közép-ázsiai országai, az USA, Kína, India. IV. Trópusi térítői öv: A térítőkörök (Rák és

Baktérítő) közelében az állandóan leszálló légmozgás miatt trópusi sivatagok alakultak ki, amelyek fő jellegzetessége a rendkívüli szárazság. Kivételt képeznek azok a területek, amelyekhez közel van a tenger, vagy a hegyvidékek. Éghajlat jellemzői: Rendkívül kevés csapadék (évi 250 mm alatt). Fő területek: Szahara, Dél-nyugat Ázsia, Közép-Ázsia, USA, Ausztrália. Természetes növényzet: sivatagi, félsivatagi. Mezőgazdaság jellemzői: - Csak a források, kutak talajvizes tavak környezetében kialakuló oázisokban folyik művelés. E területek legjellegzetesebb növénye a datolya. Ez magas cukortartalmú növény, hazájában fontos népélelmezési cikk. - A folyami öntözéses gazdálkodásnak ősi hagyományai vannak a szárazöv különböző vidékein. Ezeken a területeken már évezredekkel ezelőtt magas kultúrájú országok alakultak ki (Egyiptom, India, Kína). Itt a legjellegzetesebb növény a rizs, de öntözéssel termelnek

búzát, gyapotot, zöldségféléket, gyümölcsöt. - 15 A mérsékelt övezetek mezőgazdasága A szárazföld legnagyobb része a 30. szélességi fokok és a sarkkörök között a mérsékelt övezetbe esik, amelyben a következő övek találhatók: a meleg mérsékelt (szubtrópusi), a valódi és hideg mérsékelt öv. A mérsékeltre jellemző a négy évszak változása, de ezek az egyes övezetekben eltérő hosszúságúak. 1. Meleg-mérsékelt (szubtrópusi) öv: A terület 30. és 45 szélességi fokok között fekszik Éghajlata: a szárazföld fekvése szerint mediterrán, vagy szubtrópusi. Mediterrán: a Földközi-tenger térsége, Kalifornia, Dél-Afrika és Ausztrália egyes területei. Szubtrópusi: Dél-kelet Kína, Dél-kelet USA, Dél-Amerika, Dél-Afrika, Ausztrália keleti partvidéke) a) Mediterrán éghajlat Az éghajlatot forró száraz nyár és enyhe csapadékos tél jellemzi. Mezőgazdaság: - A citrusfélék termelésének kedvez az éghajlat.

Ezek a növények Dél- kelet- Ázsiából származó, nagyrészt örökzöld fás növények. Jellegzetes a termelésük, amelynek külső termésfala illóolajokban gazdag, a középső szivacsos, a legbelső pedig hártyás, és a termés belsejét gerezdekre osztja. Európában a rómaiak óta termesztik a citromot, a narancs és a mandarin Hátsó-Indiából származik. - A szőlő Dél-Európában, a Duna mentén és a Kaukázuson túl Kis-Ázsiában terjed el. - Az állattenyésztést a mediterrán területeken a juh-, kecske- és a szamártartás jellemzi. b) Szubtrópusi monszunterületek: A forró övezet monszun vidékeitől északra, illetve délre helyezkednek el. A nyár forró és csapadékban gazdag, a tél hűvös, vagy hideg és csapadékszegény. A mezőgazdasági tevékenység megegyezik a trópusi monszun területekével. 2. Valódi mérsékelt öv: A 40. és 60 szélességi fokok között terül el Az éghajlatot a nyugati szelek és az általuk szállított

ciklonok alakítják. Csapadékszállító hatásuk a szárazföldek belseje felé haladva csökken, ezért az övön belüli területek éghajlatát a szárazföldek az óceánoktól való távolsága határozza meg. Ennek megfelelően négy jellegzetes éghajlati tartomány alakult ki: óceáni, mérsékelten szárazföldi, szárazföldi és szélsőségesen szárazföldi. a) óceáni éghajlat: A tél enyhe, a nyár hűvös, és az évi csapadék egyenletesen oszlik meg. A szárazföld nyugati partjai közelében elvonuló meleg tengeráramlások (pl. a Golf-áramlás) állandó magas páratartalmat biztosítanak. A fő területek: Nyugat-Európában és Észak-Amerikában Mezőgazdaság: - Meghatározó az állattenyésztés és a rá épülő magas színvonalú tej és tejtermék és hústermelés. - A kenyérgabonák közül a rozs dominál. - A takarmánynövények közül a burgonya, cukorrépa és a len jelentős. b) mérsékelten szárazföldi területek: Az óceánoktól

keletre, a kontinens belsejében, vagy a keletei partvidékén (Kína, USA) találhatók. Éghajlatuk nedves kontinentális: hideg tél, meleg nyár. A legtöbb csapadék koranyáron van A melegebb szárazföldi tartományok délebbre fekvő, melegebb vidékei közé tartozik Magyarország is. Mezőgazdaság: - Búza: a legfontosabb kenyérnövény. Magyarország legfontosabb hagyományosan búzatermelő körzetei a Békés-Csanádi, a Hajdúsági, a Nagykunsági löszhát, a MátraBükkalja, a Mezőföld, Dél-Tolna, Dél-Baranya, és az Észak bácskai löszhát. A legnagyobb 16 - - - - - - - - - - szántóterület Békés, Fejér és Szolnok megyére esik, a búzatermelés is ezeken a területek a legnagyobb. Általában a világtermelés 1%-át adja Magyarország a búzából A malomipar körzetei arányosan oszlanak el, részben a nyersanyagra, részben pedig a fogyasztó piacra települtek. (Budapest, Békéscsaba, Szolnok, Karcag Debrecen, Kaposvár, stb.)

Kukorica: a legfontosabb takarmánynövény ezen a területen. Vezető termelők az USA és Kína. Magyarország hagyományosan kukoricatermelő területek a Dunántúl keleti és déli sík löszös vidékein és a Tiszántúlon vannak. Burgonya: Magyarországon szinte mindenütt termesztik, mivel sokoldalúan felhasználható növény (emberi táplálék, takarmány, ipari növény). Cukorrépa: termelésének közel fele a Hajdú-Bihar, Békés és Szolnok megyéből, valamint a Kisalföldről kerülnek ki. A cukorgyártás a cukorrépa-termelő körzetekbe, a szállítási útvonalakhoz és az ipari vizekhez települt (Ács, Sárvár, Petőháza, Szerencs, Kaposvár) Napraforgót főleg az Alföldön és a Mezőföldön termeztünk, a növény-olajgyártás Budapestre, Győrre és Martfűre koncentrálódnak. Kender főként Dél-Kelet-Alföldön és a Dunántúl déli részén Dohány termesztése 3 nagy térségbe sorolható: Keleti tájegység (Szabolcs-Szatmár-Bereg,

Hajdú-Bihar), Északi dombvidék (Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén), nyugati körzet (Tolna, Somogy, Baranya, Komárom-Esztergom, Veszprém, Győr-Moson-Sopron) Zöldségtermelés: Körzeteit a kedvező éghajlati feltételek, a fogyasztópia és a feldolgozó üzemek közelsége együttesen alakították ki. A legnagyobbak ezek közül Pest megye északi részétől Ceglédig húzódik. Kiemelkedő a borsó termesztése Kiemelkedő hagymatermelés: Makó, a fűszerpaprika hagyományos tájkörzetei Szeged és Kalocsa. Gyümölcstermesztés szinte az ország egész területén zajlik. Kiemelkedik ebből BácsKiskun, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Zala és Pest megye A legtöbbet almából termelünk. Szőlőt Magyarországon az ősidők óta termesztenek. A 12 és 13 században a magyar bor fontos árucikk volt. Magyarországon 20 bortermelő vidéket tartunk számon Az előállított bor túlnyomó része az alföldi borvidékek gazdaságaiból kerül ki, a

minőségi és a különleges borokat inkább a hegyvidéki szőlők adják (pl. a tokaji aszú és szomorodni) A szőlőből a világtermelés közel felét Olaszország, Franciaország és Spanyolország adja. A konzerv és hűtőipar a zöldség és gyümölcstermelés térségeibe települt (Kecskemét, Debrecen, Budapest stb.) Az állattenyésztés a jó takarmánybázison nyugszik. Magyarországon a sertésállomány a maghatározó, de jelentős a szarvasmarha és a baromfi (tyúkfélék) állománya is. Fő területei a Nyugat-Dunántúlon vannak. Az állati termék feldolgozás központjai erősen a fogyasztópiacra koncentrálódnak, az újabb üzemek azonban egyre inkább az állattenyésztő körzetekben települnek. A szalámi és kolbásztermelés hagyományos központjai Szeged, Gyula, Békéscsaba, Budapest. Jelentős húsüzemek működnek Pápán, Zalaegerszegen és Kaposvárott. A tejfeldolgozó ipar üzemei szintén erősen piacorientáltak, az újabb kisüzemek

azonban az állattenyésztés területén létesülnek. c) szárazföldi területek Az éghajlat száraz, kontinentális: a tél hideg, a nyár meleg és az elején csapadékosabb. A természetes növénytakaró a füves puszta, amelynek neve Eurázsiában sztyeppe, ÉszakAmerikában préri és Dél-Amerikában pampa. Mezőgazd.: - jellemző a búza, a kukorica, a szója, a kender, valamint a zöldség- és gyümölcstermesztés - a csapadékosabb területek takarmánybázisán állattenyésztés folyik; a szárazabb, a kontinens belsejében lévő területeken pedig külterjes állattartás (Oroszország, Kazahsztán, USA stb.) d) szélsőségesen szárazföldi területek 17 Az éghajlat mérsékelt övi sivatagi, mert mélyen a szárazföld belsejében, távol a nyugati szelek, vagy a monszun hatásától, vagy az óceánok közelében, de magas hegységekben elzárt medencékben terülnek el, itt alakultak ki a mérsékelt övi sivatagok, félsivatagok. Pl a Kaszpi-mélyföld,

Kazahsztán, Belső-Mongólia, a Tibeti-magasföld vagy Észak-Amerikában a Kordillerák láncai közötti Nagy-medence, Patagónia. Mezőgazdaság: - igen kedvezőtlen körülmények, a kenyérgabona az igénytelen köles, de ahol öntözésre van lehetőség, ott rizst, búzát, gyümölcsöt, gyapotot is termelnek. - az állattenyésztésre a vándorpásztorkodás jellemző 3. Hideg-mérsékelt öv A 60-70 fok szélességek közötti sark alatti (szubartikus) területek éghajlatát a rövid nyár és a hosszú, hideg tél jellemzi, amelyet meleg, illetve hideg tengeráramlások befolyásolhatnak. Természetes növénytakarója a tűlevelű őserdő, a tajga (Oroszország, Kanada, Svédország, Finnország) Mezőgazd.: - A gabonák közül csak a rozs és az árpa, zab - Termelnek még burgonyát, cukorrépát, káposztaféléket és bogyós gyümölcsöket - Kiterjedt erdőgazdálkodás, illetve fakitermelés (Kanada, Oroszország) - Állattenyésztés fő területe a

szarvasmarhatartás és jelentős a prémállat-tenyésztés - A terület több országában jelentős a halászat (Oroszország, Norvégia) A hideg övezet mezőgazdasága A kis hajlásszögben érkező napsugarak csak igen kismértékben képesek felmelegíteni az övezetet. A hideg övezeten belül megkülönböztetünk sarkköri és sarkvidéki öveket. a) sarkköri öv Hosszú 9-10 hónapos zord tél és rövid hűvös nyár jellemzi. Természetes növényzete a tundra, melynek jellegzetes növénye a moha és a zuzmó. E vidék népességének fő tevékenysége a halászat, vadászat és a rénszarvastartás (Alaszka, Kanada, Oroszország). b) sarkvidéki övezet Állandó fagyos éghajlat jellemzi, egész évben tart a tél, és a több hónapos éjszakát több hónapos nappalok váltják. A felszínt jég és hó borítja A területen a kutatóállomásokat kivéve emberi tevékenység nem folyik. 18 AZ IPAR FÖLDRAJZA Az ipar kitermeli a természeti kincseket és

feldolgozza azokat a mezőgazdasági termékeket és különböző eredetű egyéb nyersanyagokat, előállít félkész- és késztermékeket, továbbá ipari szolgáltatásokat is nyújt. Az ipar olyan emberi tevékenység, amely átalakítja a munka tárgyának fizikai, mechanikai, illetve kémiai tulajdonságát. Eredménye valamilyen ipari termék, vagy szolgáltatás Az iparföldrajz az ipari területi elhelyezkedésével, az elhelyezkedés törvényszerűségeivel, az ipari ágazatokkal, az ágazatok egymáshoz és más gazdasági ágakhoz való kapcsolatával foglalkozik. Tanulmányozza az ipar fejlődését, belső struktúráját, kapcsolatát a teljes gazdasággal, az ipar és a földrajzi környezet viszonyát, területi elhelyezkedését, a meglévő bírálatát adja és segíti az optimális hely kiválasztását. Az ipar felosztása többféleképpen történhet: 1. a tevékenység jellege alapján - kitermelő ipar (bányászat) - alapanyagipar (további feldolgozásra

alkalmas anyagokat és félkész termékeket produkál, pl. kohászat) - feldolgozó ipar (elsősorban az alapanyagipar által előállított félkész áruk késztermékké alakítása, pl. papírgyártás) - energiaipar - építőipar - szolgáltatóipar (pl. a javítóipar-szervízhálózat, vendéglátó és szállodaipar) 2. Tevékenység tárgya szerint - nehézipar: A termelőeszközök előállítását végzi. Tagolása: bányászat, villamosenergia-ipar, kohászat, gépipar, vegyipar, építőanyag-ipar - könnyűipar: a fogyasztási cikkek termelésével foglalkozik. Tagolása: Textilipar, textilruházati ipar, bőripar, szőrmeipar, cipőipar, fa-bútor, papír-cellulózipar, nyomdaipar, kézmű és háziipar, egyéb - élelmiszeripar és élvezeti cikkek ipara: élelmezési és élvezeti cikkek előállítása Tagolása: malomipar, cukoripar, édesipar, dohányipar, tejipar, szeszipar, boripar, söripar, ásványvíz-, szikvíz, üdítőitalgyártás, sütőipar, húsipar,

baromfi és tojásfeldolgozó ipar, tartósítóipar, növényiolajipar és takarmánykeverő ipar. 3. A termelés méretei alapján: ez a felosztás a termelőüzemben foglalkoztatottak létszáma alapján rendszerez. Ennek megfelelően: kis-, nagyipar 4. Üzemforma szerint: - HÁZIPAR: igen egyszerű eszközök, túlnyomórész saját szükségletekre - Kézműipar: emberi izomerőt, illetve egyszerű eszközöket használ - Gyáripar: magas fajlagos energia felhasználása, nagyfokú gépesítettség, nagyobb árutömeg előállítása 5. A termelés jellege alapján: - háziipar: az alapanyag termelője, feldolgozója és fogyasztója azonos személy - vándoripar: az iparos saját szerszámával a megrendelőnél végzi az ipari tevékenységet (pl. üveges) - bérmunka: az iparos saját munkaeszközével a vállalkozó anyagából meghatározott bérért végez tevékenységet - kézműipar: kisseb cégek (régen céhekbe tömörültek) - manufaktúrák: XV.-XVI századtól

kezdve a bérmunka továbbfejlesztése - gyáripar 19 Az ipar telepítési tényezői: Természeti tényezők: - energiahordozó anyagok léte: leginkább az energiaigényes ágazatok elhelyezkedését befolyásolja (aluminiumgyártás) - víz: vízigényes, ezért általában folyók, vagy tavak mellé települ a vegyipar (Balatonfűzfő), a cellulóz- és papíripar (Szolnok), a villamos energia ipar (Paks) - a nagytömegű nyersanyagot felhasználó iparágak többnyire a nyersanyag-kitermelő területekhez közel települnek - éghajlat, időjárás ipartelepítő jelentősége csökken - szállítás szempontjából fontos természetes útvonalak (pl. folyók kikötésére alkalmas szakaszai) - egyéb természeti tényezők: pl. reliefenergia, a mikroformák alakulása, az altalaj minőség Társadalmi-gazdasági tényezők: Munkaerő: A rendelkezésre álló szabad munkaerő vonzza az ipart. Különösen az élő munkaigényes ágazatok területi elhelyezkedésére gyakorolt

nagy hatást. Pl a textilipar Egyes ágazatok magasabb szakképzettségű munkaerőt igényelnek, pl. számítástechnika, híradástechnika, finommechanikai ipar. A nehezebb fizikai munkát túlnyomórészt férfiak, a könnyebb, finomabb, türelmet és kézügyességet igénylőt pedig nagyobb hányadban a nők. Ezért pl: a foglalkoztatottság nemenkénti kiegyenlítése érdekében kohászati, vagy egyéb nehézipari központokban túlnyomórészt nőket foglalkoztató könnyű-, vagy élelmiszeripari üzemeket is telepítenek. Még napjainkban is általános a női munka megbecsülése. Az olcsó munkaerő nemzetközi vonatkozásban is vonzza az ipart. Pl: Kína Fogyasztópiac: Ez az úgynevezett fogyasztópiac igényes ágazatok esetében többféleképpen jelentkezhet: 1. általában az élelmiszerek, gyors szállítási igény és romlandósága miatt a fogyasztóközpontokba telepítik az élelmiszeripari üzemeket. 2. a készárú súlyához viszonyítva kis tömegű a

nyersanyaga és pl vízzel való hígítás után csomagolva (a göngyöleg súlya) lényeges súlynövekedés áll be, pl. a söripar 3. termelőfogyasztásnál a területi elhelyezkedése szintén befolyásolja a fogyasztó-igényes ágazatok elhelyezkedését, pl.: világviszonylatba a házgyárakat úgy telepítik, hogy az általuk előállított áthidalókat, paneleket és blokkokat (nagy súlyuk és speciális szállító eszközöket igénylő szállításuk miatt) minél kisebb szállítási költség terheljen. Nyersanyagok: Ha igen nagy a fajlagos tömegről, gyorsan romló (paradicsom, málna) és speciális szállítást igénylő terményről, vagy termékről van szó, akkor az jobban hat a feldolgozás telepítésére, mintha nem lenne sajátos szállítási igénye. Szállítás: A jó szállítási lehetőségek iparvidékek kialakulásához vezetnek. Általában a nyersanyagigényes ágazatok egyben szállításigényesek is. A szállításnak a telephely

kiválasztására gyakorolt hatása szerint az iparágak 3 nagy csoportba oszthatók: 1. a nagy nyersanyag-és energiaigényes ágazatok (ezeket a szállítási költség csökkenése érdekében célszerű a nyersanyag és az energiahordozó előfordulási helye közelébe telepíteni) 2. az alapanyagok és a segédanyagok súlya kisebb, mint a kész termékeké (söripar), ezért szállítási szempontból célszerű a felhasználás közelébe telepíteni. 3. a szállítási tényezőktől kevésbé függő ágazatok (ezeknél alapanyagok és a késztermékek súlya közel azonos) 20 Kooperáció: A munkának azt a formáját, amikor ugyanabban a termelési folyamatban, vagy különböző, de egymással összefüggő termelési folyamatokban sok ember tervszerűen, egymás mellett összedolgozik, kooperációnak nevezzük. Egy vertikális tevékenység valamely elemének telepítésére kedvezően hat, ha a kapcsolódó tevékenység az adott településen, vagy a közelben

megtalálható (pl. a kohászatra előnyös telepíteni gépipart). Tőke: A tőke mozgatható, mégis azokon a területeken, ahol felhalmozódik, rányomja a bélyegét a további iparosításra. Tradíció: Ha egy iparág már a múltban meghonosodott egy területen, a megalapozott jó hírnév, tradíció mindenképpen befolyásolja a telepítést, vagy a továbbfejlődést. Honvédelem: A hadigazdálkodás, ami döntő. Infrastruktúra: egésze és egyes elemei is befolyásolják az ipar telepítést. Preferenciák: A preferenciák olyan intézkedések, vagy rendszabályok, amelyeket az állam, vagy az államhatalmi szervek, vállalatok, illetve bankok (tőkés országok esetében monopóliumok) alakítanak ki. Ezek a korábbi telepítési tényezőktől abban térnek el, hogy kevésbé általános érvényűek. E preferenciák közül leginkább a területileg változó adókulcs és a különböző pénzügyi támogatások gyakorolnak hatást az ipartelepítésre. Fontosabb

ásványi eredetű nyersanyagok és energiahordozók keletkezése, előfordulása A különböző ásványi nyersanyagok és energiahordozók a föld felszíne alatt, vagy a felszínen találhatók, s azokat közvetlenül keletkezésük helyén, vagy – kéregmozgások következtében – másodlagos előfordulási helyükön nyerik ki, bányásszák. Ásványnak nevezzük a földkéreg szilárd, egynemű, természetes eredetű alkotóját, amelynek meghatározott kémiai összetétele és belső szerkezet van. Kőzet: a hasonló földtani folyamatokban keletkezett ásványok meghatározott együttese. A kőzetek kialakulásukat tekintve lehetnek: magmatikus, üledékes és átalakult kőzetek. A magmatikus kőzetek (magmás) a magma megszilárdulásával jöttek létre. A kikristályosodnak több szakasza van. A tektonikai mozgások következtében a Föld belsejében lévő magma (kőzetolvadék és gőzök) a felszín felé tör. A benne lévő anyagok a sűrűség különbség

következtében rétegződnek és fokozatosan hűlnek. 350 oC 500 oC 700 oC 1000 oC 1100 oC forró vizes oldatok gőzök magma maradék mélységi magmás kőzet arany, ezüst, réz, cink ólom urán, wolfram, molibdén, ón vas, króm, vanádium nikkel, platina Legmélyebben a legnehezebb fémek, illetve vegyületeik szilárdulnak meg. Ezek fölött csapódnak ki a vas- és króm vegyületek. A magasabb rétegekbe – gyakran repedéseken át – jutnak fel és csapódnak ki az úgynevezett nemesítőfémek (Mo, W) és a sugárzó anyagok (U, Th). A legmagasabbra feljutó gőzök, gázok a legalacsonyabb hőmérsékleten olvadó fémeket és vegyületeiket tartalmazzák. Ezek közé tartoznak a színes- és nemesfémek Mindezekből következik, hogy a legnehezebb fémek csak ott találhatóak meg bányászható mélységben, ahol erősen lekopott 21 ősmasszívumokat (Közép-Szibériai-fennsík), vagy a földtörténeti ókorban keletkezett röghegységeket (Kelet-Ausztrália

Nagy-vízválasztó-hegysége) találunk. A színes- és nemesfémek a fiatalabb gyűrt- és röghegységek felszínhez közeli rétegeiben is fellelhetők (Mátra), de előfordulnak másodlagos lelőhelyek is. Üledékes kőzetek a föld felszínének aprózódásából, málásából és az élőlények maradványaiból képződő anyagok összessége, amely alacsony hőmérsékletű és kis nyomáson hosszabb-rövidebb idő alatt kőzetté válik. Keletkezésük alapján lehetnek: törmelékes (homok, lösz, agyag), vegyi (kősó, dolomit, mészkő) és szerves üledékes kőzetek (kőszén, kőolaj, földgáz). Az átalakult kőzetek magmás üledékes, vagy már átalakult kőzetekből keletkeznek nagy hőmérséklet és magas nyomás hatására. (pl kristályos pala) Energiahordozók: A legfontosabb szerves energiahordozó a szén, a kőolaj és a földgáz. A szén növényi eredetű. Keletkezése akkor indulhatott meg, amikor az elburjánzott növénytakaró nagy tömegben a

felszín alá záródott (pl. vulkáni tevékenység által) A kőolaj és a földgáz tengeri eredetű energiahordozó. Elhalt és lesüllyedt apró, tengeri élőlények – levegőtől elzárt és baktericid hatások által is befolyásolt – bomlásától keletkezett. A folyamatnak leginkább a rosszul szellőző tengeröblök kedveztek. Leggyakoribb előfordulási helyeik: fiatal lánchegységek (Alaszka, USA), sekélytengerparti szakaszok (Perzsa-öböl), ritkábban az ókori röghegységek előtere (Appalache-hegység nyugati oldala). Az atomenergia az atommagok hasadásakor és egyesülésekor keletkező energia erőművekben történő hasznosítása. Villamos energiát termelnek belőle A fúziós reaktorok technológiája még kidolgozatlan. Beláthatatlan ideig elégséges energiaforrás áll majd rendelkezésre Az elsődleges energiahordozók két csoportra oszthatók: megújuló és nem megújuló. A megújulók (Nap, szél, a geometrikus, a víz, a tengerjárás

energiája) az ember felhasználói tevékenysége során nem merülnek ki, míg a nem megújulók a kitermelés, feldolgozás során fogynak és egy emberöltő alatt nem pótlódik (kőszén, kőolaj, földgáz). Megújulók erőforrások: - Folyók kinetikus energiája: akkor gazdaságos, ha a vízjárás egyenletes, az esés és a vízhozam nagy és a folyó nem fagy be. – vízerőművekben - Apály-dagály erőművek: csak ott gazdaságos, ahol nagy a tenger-szintingadozás. - tengerhő-erőmű: a tengervíz alsó- és felső rétegeinek hőmérséklet különbségét hasznosítja. Hawaii mellet létezik egy ilyen erőmű. - Szélerőmű: megfelelő szélerősség és széljárás szükséges. Ilyen területek vannak az óceáni és a magashegyvidékeken. Pl Dániában, Németországban, kisfogyasztók ellátására használatos - Geometrikus energia: a Föld belső hőerejének hasznosítása, egyik megnyilvánulása a vulkáni utóműködés, amely során forró víz és gőz

tör a felszínre. (Izland, Új-Zéland) Magyarországon Hévíz. - Napenergia: a napfényben gazdag területeken (magas hegyvidékek, sivatagok) lehetséges a napenergia hasznosítása. Alkalmazásának 2 lehetséges módja van: vagy közvetlenül a vizet fölmelegítve képes helyiségek melegítésére, vagy elektromos energiává alakítható. - Bioenergia: példa erre a biogáz (erjesztett istálló trágyából, vagy hulladékból fejlődő gáz), amely világításra is használható. Dániában lakótelepek fűtenek ilyen energiával Az energiagazdaság főbb kérdései: Az energiagazdaság a különböző energiahordozókból történő energiatermeléssel, az energia formák átalakításával, szállításával, elosztásával foglalkozik. 1700-as évekig a fa szolgáltatta a hőt, rossza hatásfokkal hasznosították a víz, a szél energiáját. 22 XIX. század elején a fát a kőszén váltotta fel A XIX sz utolsó harmadában feltalált robbanómotor a kőolaj

származékainak széleskörű elterjedését tett szükségessé. Ugyancsak ekkor a turbina, illetve a turbinagenerátor feltalálásával lehetővé vált a különböző energiafajták villamos árammá alakítására is. 1950-es évektől a nukleáris energia békés célú gyakorlati alkalmazása is megindult az atomerőművekben. Az elmúlt 50-60 évben a megújuló energiaforrások terén is jelentős lépések történtek. A világ energiaigényét a következők befolyásolják: - gazdaság növekedési üteme - a technikai haladás - a munkafolyamatok gépesítése - az ipar szerkezetének változása - a népesség növekedése - a lakosság anyagi jólétének fokozódása 1980-ra a szén elvesztette vezető szerepét és helyét a szénhidrogének (földgáz, kőolaj) foglalták el. Azonban az olajárrobbanások a tendenciát megállították. Ma a világ fekete- és barnakőszén termelése nem csökken, hanem mérsékelten növekszik. Egyre újabb szénmezőket

állítanak termelésbe. A kőszén elgázosítható és így a földgázzal fűtött erőművekben is elégethető, ez az eshetőség jelentősen csökkenti a környezetszennyezés veszélyét. A kőolaj és földgáz – amely nemcsak energiahordozó, hanem fontos vegyipari alapanyag is – előnye, a kőszénnel szemben, hogy kitermelése olcsóbb, szállítása, tárolása egyszerűbb, fűtőértéke mintegy 50%-kal jobb, mint a legjobb minőségű széné. A legnagyobb kőolajtermelők a KözelKelet, az USA, Oroszország A világ ma ismert kiaknázatlan kőolaj mennyisége még legalább 3035 évre elegendő, de egyre újabb készleteket ismerünk meg A földgázmegoszlás területi megoszlása egyenlőtlen, 60%-át Oroszország, az Arab-öböl és az USA szolgáltatja. A világ készletei több mint 50-60 évre elegendőek. A folyóvizek energiája igen nagy mennyiségben és viszonylag egyenletes eloszlásban áll rendelkezésre. Széleskörű erőművi felhasználása az

1930-as években indult meg, de csak kisegítő szerep jutott neki. Az atomenergia erőművi hasznosítása világszerte felgyorsult a 70-es évek energiakrízise, az olaj árának jelentős növekedése következtében. Magyarország energiagazdálkodása Hazánk a II. Világháború következtében energiahordozókban szegény országgá vált A ma bányászott mecseki feketeszén nem elégíti ki az ipar igényeit, ezért importra szorulunk. A barnaszén (és lignit) medencék a Dunántúli és az Északi-középhegységben találhatók. Széntüzelésű hőerőműveink e térségbe települtek (Oroszlány, Tatabánya, stb.) A magyar barnaszéntermelés a 60-as évek közepétől visszaesést mutat. Szénhidrogén készletünk hosszú távra nem elegendő, területi elhelyezkedése szétszórt, minősége közepes. Kőolaj és földgáztermelésünk döntő mértékben az Alföldön (Algyő térsége) folyik. A magyar szénhidrogén import az elmúlt 30-35 évben csaknem

kizárólag a Szovjetunióból származott. A szállítására több csővezeték is épült. Később már szükségessé vált az arab olaj vásárlása is Az Adria-kőolajvezetéken szállították Fiume kikötőjéből. Ezt a szállítást a délszláv háború megzavarta, így a csővezetéken kívül kénytelenek voltunk vasúton is behozni az olajat. Vízenergia: folyóink változó vízhozama és kis esése csak mérsékelten teszik alkalmazhatóvá. (Tiszalök, Kisköre) Geometrikus adottságaink kedvezőek, de ezek kihasználtsága főleg a magas beruházási költségek miatt, ma még alacsony mértékű. Atomenergia: 1982-ben indult be a Paksi atomerőmű négy darab 440 MW-os áramtermelő blokkja. 23 A villamosenergia a legfontosabb másodlagos energiaforrás. A termelés egységei: a villamos erőművek, a különböző teljesítményű távvezetékek (légvezetékek, kábelek) és az elosztó transzformátorok. Hazánk hosszú ideig a KGST-országok által

létrehozott úgynevezett Egyesített Energia Rendszernek volt a tagja. Közvetlen villamosenergia importlehetőséget biztosított és ma is meghatározó jelentőségű a Vinyica-Albertirsa 750 kV-os távvezeték rendszer. A villamosenergia ellátás kiegyensúlyozottsága érdekében ma az Egyesült Európa rendszeréhez kapcsolódás a cél. Ennek érdekében 1993-ban átadták a Győr-Bécs közötti 126 km hosszú vezetéket, amely 600 MW villamosenergia szállítására képes. A villamosenergia termelésünk későbbi bővítésére 4 alternatíva kínálkozik: • új lignitalapú erőmű létesítése Bükkalján • újabb atomerőmű blokkok építése Pakson • régi hőerőművek felújítása kapacitásuk növelésével • több kis gázturbinás erőmű készítése Ipari nyersanyagok: Az ipari nyersanyagok lehetnek mezőgazdasági és ásványi eredetűek. Az előbbieket elsősorban a könnyűipar és az élelmiszeripar, az utóbbiakat, pedig főleg a nehézipar

dolgozza fel alapanyaggá, félkész és késztermékké. A fémes ásványi anyagok: Az érceket bányászat útján nyerjük. A fémek tiszta állapotban (színfém), vagy vegyületeikben (oxidok, sók) találhatók. A föld szilárd kérgében a különböző elemek sem mennyiségileg, sem területileg nem egyenletesen oszlanak el. A világ vasérc termelésének többsége néhány régióból származik. Európában Svédország, Franciaország, Ukrajna, Oroszország, az amerikai kontinensen az USA, Kanada, Brazília, Venezuela, Afrikában Libéria, Mauritánia és Dél-Afrikai Köztársaság, Ázsiában pedig Kína és India szolgáltatja a termelés zömét. Az érceket vagy helyben dolgozzák fel, vagy általában dúsított állapotban szállítják, ha lehet vízi úton. A vasércből kohósítással nyerik a nyersvasat A nyersvas minőségét a szennyező anyagok kiszűrésével és ötvöző fémek hozzáadásával lehet javítani. Az ötvöző fémek kis mennyiségben

alkalmazva is jelentős mértékben javítják az acél jellemző tulajdonságait. Legnagyobb mennyiségben a mangánt (keménység, kopásállóság), a krómot és a nikkelt (korrózióvédelem), a wolframot (keménység és hőállóság), továbbá vanádiumot, molibdént, kobaltot és titánt használják. A legnagyobb magánérc termelők Oroszország, Dél-Afrikai köztársaság és Kína. A nikkelérc termelésében Oroszország, Kanada vezet. A könnyűfémek közül legfontosabb az alumínium, amely kis űrűsége és elektromos vezetőképessége, továbbá korrózióállósága folytán igen kedvelt fém. Legismertebb érce a bauxit, amely lehet laterit, illetve karszt bauxit. A legfontosabb bauxittermelők Ausztrália, a Karib-tenger országai (Jamaica, Guyana, stb.); Európában Franciaország, Görögország és Magyarország. A színesfémek önállóan és ötvözeteikben is használatosak. Nevük abból ered, hogy vegyületeik adják sok festék színét. A legnagyobb

tömegben a rezet használják (vezetékek, szerelvények), de jelentős a cink (korrózióállóság), az ón és az ólom (csőgyártás, akkumulátorok) előállítása is. Nemesfémek felhasználása is egyre széleskörűbb. Az aranyat, az ékszerkészítés mellett alkalmazzák finom műszerek gyártásához, űrtechnikában, az ezüstöt az elektronikai iparban, a fotótechnikában és tükörkészítésnél, a platinát a műszeriparban, űrtechnikában, valamint a vegyiparban. Az arany világtermelésének 80%-át, a platinának 90%-át a Dél-Afrikai köztársaságból és Oroszországból adja. 24 Néhány fontosabb alapanyaggyártó és feldolgozó iparág: Kohászat: A fémek érceiből a kohászat állít elő nyers fémeket és ötvözeteket. Az így létrehozott termékek, kohászati alapanyagok (idomok, csövek, lemezek) továbbfelhasználásra kerülnek. A kohászat telepítésére korábban elsősorban a nyersanyag és a szén közelsége hatott (pl.

Ruhr-vidék) Ma már ezekhez párosul a jó közlekedésföldrajzi helyzet, a fogyasztópiac közelsége és nagysága, a feldolgozó üzemek igénye stb. Gépipar: A bővített újratermeléshez nélkülözhetetlen termelő eszközöket és fogyasztási cikkeket állít elő. A gépipar telepítési tényezői sokfélék az előállítandó termékek jellegétől függően: a nyersanyag, a szakképzett munkaerő, az energia, a kooperációs lehetőség, fejlett infrastruktúra, felvevőpiac, jó közlekedésföldrajzi helyzet, koncentrált pia, stb. Nyersanyagra települést jelent a kohászat közelsége, a kooperációs lehetőségek és a szakképzett munkaerő is vonzza. A gépipar fejlődésének és ehhez kapcsolódva telepítésnek is fontos új vonása a szélesedő specializáció. Az egyre bonyolultabb alkatrészeket – sokszor a központi üzemtől nagy távolságra levő – úgynevezett szakosított egységek állítják elő, majd innen szállítják a központi,

összeszerelő gyárba. Különösen fejlett ipari országok repülőgép- és autógyártásban, továbbá elektronikai és híradástechnikai iparában terjedt el a munkamegosztásnak ez a formája. A magyar gépipar 1940-et megelőzően csak néhány ágazatban volt jelentős (pl.: vasúti közlekedési eszközök gyártása, elektromos gépgyártás). Az elmúlt évtizedekben – a nehézipar erőltetett következtében – új kohászati központokat (pl.: Dunaújváros) hoztak létre Ez más ágazatok fejlődését (vegyipar gépek, háztartási gépek gyártása, stb.) is elősegítette A korábbi KGST együttműködés keretében szakosodott Magyarország gépipara egyes termékek (pl.: autóbusz, egyes méretű és típusú csapgyárak) készítésére. Vegyipar: A vegyipar évtizedek óta dinamikus ágazat, mert az ipar átlagánál lényegesen gyorsabban fejlődik. Legfontosabb jellemzői: magasfokon gépesített és automatizált, többnyire zárt rendszerben dolgozik,

viszonylag kisszámú, de nagy szakértelmű munkaerőt foglalkoztat, magas a tőkeigénye. A szervetlen vegyipar elsősorban foszfor, kén, nitrogén és halogén elemek, továbbá azok a vegyületek előállításával foglalkozik, nagy jelentőségű ágazata a műtrágyaipar. A szerves vegyipar ma már főleg kőolajat és földgázt kisebb mennyiségben kőszenet használ alapanyagul. A kőolaj-finomítás és a petrolkémiai ipar részben kőolaj és földgázmezők vidékén (Baku), továbbá csővázvezetékes szállítás útvonala mentén. A vegyipar nagy tőkeigényéből, magas technikai színvonalából és – egyes ágainak – erős kooperációs kapcsolódásából fakad. Nagy és sokoldalú vegyiparral a tőkés országok rendelkeznek. A világ vegyipari termelésének 80%-át 8 ország szolgáltatja Hazánk egyes vegyipari ágakban viszonylag fejlett. Világszínvonalú a gyógyszeriparunk, Közép-Európában jelentősnek mondható petrolkémiai kapacitásunk.

Textilipar: természetes és szintetikus anyagokból – félkész áruként – fonalakat, szöveteket, - készáruként – ruházati termékeket, lakástextíliákat, ipari textíliákat (szűrővászon) csomagolóeszközöket (zsák, kötél) stb. állít elő A pamut, fonal termelésében vezető országok Kína, a FÁK országai, az USA és India. A textilipar kötődése a nyersanyagokhoz és energiaforrásokhoz nem nagyon erős. Telepítésénél általában a munkaerő, a fogyasztópiac, vagy a jó szállítási feltételek játszanak fontosabb szerepet. Nyersanyaghoz kötötten jöttek létre a kínai pamutipar központjai A textilipar decentralizációja szinte az egész világot érintette, és kihat napjaink ipartelepítésre is. Így kerültek nagy textilüzemek Dél és Dél-Kelet-Ázsia több országában, de hazánk több vidéki településébe is. Ipari központok, körzetek, övezetek Az ipar területi elhelyezkedésében megfigyelhető, hogy egyes területekre

nemcsak egy-egy üzem, hanem azok egész sora települ. A területi tömörülések lehetnek ipari központok (gócok) agglomerációk, a nagyobbak ipari körzetek 25 Hazánk ipari fejlettsége, az ipar területi eloszlása az 1950-1985 között sokat változott. A nehézipar korábban döntő mértékben Budapesten és a Borsodi-iparvidéken összpontosult. Ebben az időszakban szinte valamennyi iparágban telepítettek üzemeket az ország különböző részein. Új iparágak honosodtak meg, lényegesen átalakult az ipar ágazati és területi szerkezete. Kifejlesztésre kerültek olyan iparágak is, amelyek hasznosságát ma már kétségbe vonják. A rendszerváltás után a privatizáció előrehaladásával, a külföldi működőtőke behatolásával, az infrastruktúra fejlettségi szintjének területi differenciáltsága miatt markáns változások következtek be az ipar területi megoszlásában is. Ez az átalakulás a piacgazdaság kialakulásával tovább tart,

melynek mindannyian szemtanúi vagyunk. 26 INFRASTRUKTÚRA Az infrastruktúra latin eredetű szó, alapszerkezetet, alépítményt, „végső struktúrát” jelent. Sokáig a hadászatban használták és harci egységek kiszolgálását biztosító létesítményeket és tevékenységeket értették alatta. Az infrastruktúra feltételek komplexuma, amely a magántőke és a lakosság szükségletét elégíti ki, alapvető szolgáltatás, amely nélkül az árukat és a szolgáltatást nyújtó intézmények nem tudnak működni. Nyikolaj A. Utyekov megkülönböztetett termelői (technikai, illetve műszaki) és szociális, települési, lakossági, illetve humán infrastruktúrát. A termelői infrastruktúra a műszaki létesítmények olyan komplexuma, amely biztosítja egy adott területen az ipar és a mezőgazdasági vállalatok telepítéséhez és működtetéséhez szükséges anyagiműszaki feltételeket. Szociális infrastruktúrán viszont létesítmények,

vállalatok és intézmények olyan komplexumát érti, amely egy területegység társadalmi termelésben részt vevő népessége számára biztosítja a szükséges élt- és kulturális feltételeket. Az infrastruktúra termelői és szociális ágakra bontásával nem ért minden szakember egyet. Azon a téren sincs teljes egyetértés, hogy mely rendszerek tartoznak egyik, vagy másik főághoz. Az infrastruktúra dinamikus kategória. Napjainkig bővül Az infrastruktúra és az ipartelepítés: Az infrastruktúra és az ipar fejlődési dinamizmus között kialakuló kapcsolat alapján az országok három csoportra sorolhatók: 1. megelőző típus: az ipar fejlődése lassúbb az infrastruktúra fejlődésénél 2. párhuzamos típus: az ipar és az infrastruktúra fejlődési trendje egybeesik nagyjából 3. utólagos típus: az ipar fejlődése messze meghaladja az infrastruktúra fejlődését és az egész gazdaság fejlődési ütemére fékezőleg hat. Az infrastruktúra

különböző elemei a területi hierarchia különböző szintjén fejlik ki hatásukat. Így elkülöníthetők olyan ágazatok, amely makroregionális, illetve mikrotérségben érvényesülnek. Tehát míg egyes elemek túlnyomórészt makroökonómiai tényezőként hatnak (zömük vonalas infrastruktúra, ide elsősorban a termelői infrastrukturális ágazatok tartoznak), addig mások mikroökonómiai szinten, lokálisan érvényesülnek. Az infrastruktúra, területenként és tevékenységként sokoldalú, egymással kölcsönhatásban álló összefüggő infrastrukturális rendszereket alkot, amely alrendszerekből, az pedig elemekből tevődik össze. Az egyes elemek mutatókkal jellemezhetők A termelői infrastruktúra magába foglalja: a közlekedést, hírközlést, az energetikai, vízgazdálkodási, a környezetvédelmi, a raktározási és a szellemi rendszereket. A szociális infrastruktúra: lakás- és kommunális, az egészségügyi, az oktatási, művelődési,

a kereskedelmi, javító-szolgáltató szervezeti, a település környezetvédelmi és a zöldterületsportlétesítményi rendszereket. Az infrastruktúra egy adott országon belül igen komoly területi differenciáltságot mutat. Ezt a megállapítást támasztja alá a külföldi tőke áramlása, a foglalkoztatottsági szintje, a térség jövedelemteremtő képessége és versenyképessége a Budapestre, illetve az elmaradott területekre irányuló telepítési kedv közti különbség. A fejlődő országokban, és a gyorsan iparosodó országokban (pl.: Magyarország) az infrastruktúra az ipartelepítés egyik döntő tényezője A tapasztalat azt mutatja, hogy a különböző országok az országcsoportok relatív (egymáshoz viszonyított) infrastrukturális fejlettsége igen lassan változik. Az elmúlt évtizedekben Nyugat27 Európa ellátottsági szintje némileg közeledett az USA, a dél-európai országoké pedig a volt szocialista országokéhoz. Sajnos azonban

a volt szocialista országoké nem közeledik a NyugatEurópai országokéhoz A legmarkánsabb változást a fejlődés dinamikájával kitűnő észak-európai országok és Svájc mutatnak fel. Igen nagy különbségeket mutat az egyes országcsoportok infrastrukturális beruházásainak belső szerkezete is. Például a tőkés országok infrastrukturális beruházásainak mintegy 45-49 %-át a lakásberuházások és egyéb pénzügyi, egészségügyi, környezetvédelmi, oktatási, kulturális és államigazgatási beruházások adják. Magyarország infrastrukturális ellátottsági viszonyai: Általában elmondható, hogy egy ország, régió, vagy település infrastrukturális elemekkel való ellátottsága egységes relációban és egységes egészként érzékelhető. Egy település esetében is összefüggő területi rendszert alkot. Az infrastruktúra helyzetére hazánk egészében különös gonddal kell odafigyelnünk, hiszen e téren igen komoly elmaradottságot

örököltünk a kor általános színvonalától. A nemzetközi összehasonlításból leszűrhető, hogy Magyarországon a legtöbb volt szocialista országhoz hasonlóan a tercier szektoron belül a lemaradás a beruházások és az állóeszközök terén volt a legjelentősebb, míg a munkaerő megoszlásában kevésbé érződött. Azért alakult így, mert a technikai haladást sok esetben létszámnöveléssel igyekeznek ellensúlyozni. Különösen kedvezőtlenül alakult a szolgáltatás színvonala a vasúti és a közúti közlekedés, a hírközlés, az oktatás, az egészségügy és a lakásépítés terén. Infrastruktúránk általános makroszintű fejlettsége az országon belül igen nagy differenciáltságot mutat. Az nyilvánvaló, hogy az aprófalvak, az óriásfalvak, a kisvárosok, vagy a főváros különböző szinten elégíti ki a lakosság infrastrukturális igényeit. Az viszont már nem indokolt, hogy az átlagosan mintegy 5000 km2 kiterjedésű megyék

infrastrukturális ellátottságában akkora különbségek legyenek, mint nálunk vannak. Az infrastruktúra fejlettségét mutatókkal írhatjuk le Ezeket a mutatókat együttesen egy naturális mutatórendszert alkotnak. Egy-egy infrastrukturális elem fejlettségét egzaktan kifejező mutató (mint pl. a vezetékes gázzal ellátott lakások aránya) értéke megyénként nagyobb szóródást mutat, mint a területi kiegyenlítődéseket is magában hordozó fejlettség (mint pl. kommunális ellátottság, vagy egészségügyi ellátottság) összesített mutatójáé Hazánkban még megyénként is óriásak az eltérések. Még a 100 lakásra jutó lakások száma is nagy különbségeket mutat. Míg az egyik szélsőértéket Szabolcs–Szatmár-Bereg adja 297 fős értékkel, addig a másikat Csongrád és Bács-Kiskun megye 252-252 fővel. Örvendetes viszont, hogy jelenleg a lakásépítési dinamizmus Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legnagyobb. A

vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya messze Budapesten a legjobb (98,7%) és Bács-Kiskun (56,1), valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (56,4) a legrosszabb. Még látványosabb különbségek mutatkoznak a lakások csatornahálózatba bekapcsolt arányát illetően. A legalacsonyabb alsó értéket Pest (14,6), Szabolcs-Szatmár-Bereg (18,2), Bács-Kiskun (18,5) és Jász-Nagykun-Szolnok (19,7). Általában az egészségügyi ellátottság a közlekedés és a hírközlés mutatójával egyetemben arról „nevezetes”, hogy elég szoros pozitív korrelációs kapcsolatban áll az ipar fejlettségével. Azokban a térségekben, amelyekben az ipar fejlettség magas, ott az egészségügyi ellátottság is jobb és ahol ipar kevésbé fejlett, ott az egészségügyi ellátottság is alacsonyabb. Nyilvánvaló, hogy egészen más relatív fejlettségi rangsor adódik a száz 60 éves és idősebb lakosokra jutó önkormányzati szociális otthoni férőhelyek száma

alapján. E téren kivételesen a főváros ellátottsága a legrosszabb, Vas-, és Baranya megyéé a legjobb. Az oktatás-művelődési szint meghatározásához alkalmazott 4 mutató egy-két kivételtől eltekintve megyénként eléggé egybecseng. Mind a négy mutató terén igen kedvezőtlen a főváros nélküli Pest megye helyzete, és igen jó Veszprém, Vas és Győr-Sopron megyéé. A közlekedési mutatók terén egyértelműen a főváros vezet, és leghátul az alföldi megyék, köztük is Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar áll. 28 A kereskedelem és vendéglátás terén a legkedvezőbb Vas- és Győr-Sopron megye helyzete (mivel fajlagos mutatókat vettünk alapul, amelyek egy főre való kivetítéssel jöttek létre, a főváros nem áll az élen), a legkedvezőtlenebb pedig Pest, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Fejér megyéé. 29 KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE A gazdasági fejlettség különböző

szintjén álló országok közül egyesekben kisebb-nagyobb tőkehiány, másokban pedig relatív tőkefelesleg jelenik meg. A külföldi működőtöke pénzben, vagy dologi formában befektetett olyan tőke, amely arra irányul, hogy nyereséget termeljenek külföldön egy ottani vállalat, vagy vállalkozás útján. Ezáltal a nemzetközi munkamegosztásnak egy olyan speciális formája jön létre, amelyben tulajdonosi összefonódással járó együttműködés alakul ki. A világgazdaság jelenlegi helyzetét figyelembe véve, továbbá a tőkekereslet és tőkekínálat alakulását elemezve, megállapítható, hogy napjainkban és a közeljövőben is meghatározó tényező lesz a nemzetközi tőkeszűke. A külföldi működőtőke hatékony felhasználása függ: - mennyire torzításmentesen érvényesül a verseny, - elősegíti a fogadó ország világgazdaságba történő integrálódását, - kedvezően befolyásolja a korszerű technika és technológia, fejlett

szervezési módszerek elterjedését, - elősegíti a technikai rés csökkenését, - növelheti a nemzetgazdaság jövedelemteremtő képességét, - javíthatja a külpiacokon való értékesítési lehetőséget, - segíthet új piacokra betörni, - szélesíti az adott ország külpiaci szervezetét, - Összességében javítja az exportvolumen alakulását, a versenyképességet, növeli a gazdaságosságot és hozzájárul a struktúra racionalizálásához. A külföldi működőtőke hátrányai: - Nem előnyös az olyan külföldi befektetés, amely kizárólag a fogadó ország belső piacára akar termelni, és esetleg a hazai konkurenciát tönkre akarják tenni, - Ha protekcionista környezet fogadja, - Ha túl hosszú adómentességet élveznek, - Ha azért vásárolják fel a hazai céget, hogy bezárják és így semmisítsék meg a hazai konkurenciát, - Ha csak külföldieket, vagy fekete munkásokat foglalkoztat. Mi vonzza a külföldi működőtőkét: - A biztos

és a hazai mértéket meghaladó profit a döntő (eredhet olcsóbb munkabérből, olcsóbb nyersanyagból, szállítási költségekből, adókedvezményből) - A fogadó ország piaca, piaci kapcsolatai, - Természeti szépségekben való gazdagság, - Idegenforgalmi lehetőségek kihasználatlanságában rejlő tartalék - Stabil környezet - Vonatkozó törvények megléte - A jogi, az intézményi és a bankrendszer fejlettsége - Kevés kötöttség, gyors rugalmas ügyintézés - Fejlett infrastruktúra. A világgazdaságban áramló külföldi működőtőke volumene az elmúlt évtizedben nőtt ás származását tekintve koncentrációja erősödött. A legfontosabb tőkeexportőrök: USA, Japán, Anglia, Németország, Hollandia, Kanada. Az USA részaránya csökkenő, Japáné viszont növekvő tendenciát mutat. 30 Ha a tőkeexport- és import egyenlegét tekintjük át, akkor messze legnagyobb nettó tőkeexportőr Japán és az USA pedig jelentős tőkeimportőr. A

világgazdasági átrendeződés következménye miatt a ’90-es években érdeklődéssel fordult a működőtőke Kína, Vietnám és a dinamikusan fejlődő különböző Dél-Kelet-Ázsiai országok felé. A tőke nemzetközi áramlásában az utóbbi időszakban fontos szerepeket játszanak az EU országok is. Az EU is nettó tőkeexportőr, az import nagyságával Spanyolország tűnik ki Az USA a világ egyik legfontosabb tőke exportálója és importálója. Az USA-ban működő tőke csaknem egyharmada Nagy-Britanniából és nem egészen egyötöde Japánból származik. Nagy-Britannia második helyen áll a tőkeexport- és import együttes nagyságában. Az egyenleg pozitív. Tőkeexportja USA-ba irányul A tőke importjában Japán és az USA jelentős Japán a tőkeexport nagysága terén a világélvonalban áll, ugyanakkor a tőkeimportja elenyésző méretű az exporthoz viszonyítva. Jelentős tőkekihelyezésüket a szűk piac, a kereskedelempolitikai törekvések

ösztönzik. Németország is fontos külföldi befektető, de mégis nettótőkeexportőr. A német tőke leginkább az EU országokba és nem európai fejlett ipari országokba vándorol. A közvetlen működőtőke befektetések regionálisan igen egyenlőtlenül oszlanak meg. Afrikának különösen nagy szüksége lenne a külföldi működőtőke intenzív beáramlására. A kontinens azonban nem eléggé vonzó a befektetők számára. Az ENSZ statisztikája szerint 1991-ben az egész kontinensre irányuló külföldi tőke nettó értéke 3 milliárd $ volt. Ez a kis összegű befektetés is egyenlőtlenül oszlott el az országok között. A volt KGST országoknak túlnyomórész már a ’80-as évektől lehetővé vált a közvetlen külföldi tőkebeáramlás, de számottevő mértékben az évtized végén indult be. E változásnak eredményeképpen újabban a kelet-közép-európai országok között 2 homogén csoport különíthető el. Az elsőbe tartozik

Magyarország, Csehország, Lengyelország, a másodikba pedig Bulgária, Románia, Ukrajna. A két csoport között a tőkebeáramlást figyelembe véve számottevő a különbség (Az első csoportba sokkal nagyobb összegű a tőkeimport.) A befektetők a kelet-közép-európai térségbe a viszonylag olcsó és relatíve jól képzett munkaerő, egyes térségekbe az olcsó nyersanyag, illetve a belső piac miatt jönnek. Magyarország: A magyar gazdaság fejlődését a 19. század közepétől tőkeszegénység jellemezte EZ rányomta a bélyegét a fejlődés ütemére, területi alakulására (aránytalanságaira), műszaki-technikai színvonalára. A kiegyezéstől 1873-ig gazdaságunkban befektetett tőke 60%-a külső volt Később, amikor a belső felhalmozás növekedni kezdett, a tőkebefektetés nagyobb része már hazai volt és csak kb. 45% származott külföldről 1900-1913-ig terjedő időszakban már 75-25%-ban alakult a belső és külső tőke aránya. Ebben az

időszakban tehát tulajdonképpen a külföldi tőke forradalmasította az ipar technikai szintjét. Abban, hogy a magyar ipar és a városfejlődés a történelem során ennyire Budapestre koncentrálódott, nagy szerepet játszott a tőkehiány. Az infrastruktúra itteni viszonylagos fejlettsége koncentrálta ide a termelőkapacitásokat. A trianoni határrendezés után előálló helyzetben új alapokra helyeződött a tőkehiány. Az egykori belső nyersanyagra támaszkodó és túlnyomórészt belső piacra termelő gazdaságunk máról holnapra exportra és importra utalt lett, és rákényszerült a világgazdasághoz való csatlakozásra. Eleinte csökken a külföldi tőke áramlása, majd óvatosan ismét beindult, de ezért Nyugat-Európához viszonyítva Magyarország későn kezdett fejlődni. A II. Világháború során az ipari állóalap, tőkekapacitás, valamint az infrastruktúra jelentős hányada tönkrement. Az ezt követő időszakban mind az ipar, mind a

mezőgazdaság, mint a tercier ágazatokat áthatotta a tőkehiány. A rendszerváltást követően a KGST szétesése, a keleti piacok összeomlása, a piacgazdaság viszonyainak kialakításával járó problémák jelentkezése, az infláció felerősödése, a körbetartozások, a csődbement vállalatok nagy száma, a lakossági vásárlóerő csökkenése, a belső 31 piacok beszűkülése, a munkanélküliség növekedése, az EU-hoz való csatlakozása támasztotta elvárásoknak megfelelés, az adósságterhek növekedése, a struktúraváltás igénye egyszerre zúdult gazdaságunkra. Ebben a szituációban gazdaságunkban a tőkeigény felerősödik A tőkehiány gátolja a fejlesztési programok végrehajtását. A problémák megoldása 2 forrásból lehetséges: belsőből és külsőből. A belső részben mindig szűkösen áll rendelkezésünkre, részben pedig kimerülőben van. Így marad a külföldi forrás, amely lehet segély, hitel és működőtőke. Milyen

hasznunk származhat a külföldi tőkéből: - A piacgazdaság kialakításához fejlett infrastruktúra és jelentős működőtőke szükséges, a vegyes vállalatok alapítása fontos szerepet játszik a fejlett technika, technológia és korszerű szervezési módszerek elterjesztésében. - Javítják a nemzetgazdaság jövedelemteremtő képességét - Hozzájárulnak a know-how, marketing, management, kereskedelmi és pénzfolyamatok nemzetközi áramlásához - Elősegítik a devizához jutást - Bővül a külpiacokon való értékesítési lehetőség, hozzák kapcsolataikat - Hozzájárul az exportvolumen és gazdaságosság növekedéséhez. Milyen hátrányai vannak: - Kedvezőtlen az olyan külföldi tőke, amely csak a belső piacra termel, mert a külföldi vállalatok a hazaiaknál általában tőkeerősebbek, ezért a magyar vállalatot kiszorítják a versenyből, - Ha a kivásárolt cég a multinacionális cég bedolgozójává válik, - Elsorvasztja a hazai

vállalat háttériparát, megszünteti a hazai kooperációs tevékenységet és ezáltal növeli a termelés import igényességét. Ma már külföldi részvétellel működő gazdasági társaság bármelyik tevékenység folytatására alapítható, kivéve ha ezt a törvény kizárja, vagy korlátozza. A vegyesvállalatokban lényegesen magasabb a dolgozók bére, mint az állami vállalatokban, vagy más privatizált egységekben, ezáltal emelik a hazai foglalkoztatottak átlagbérszintjét. A vegyesvállalatokban nagyobb az eredmény, a versenyképesség növeli vállalataink hatékonyságát. 1997-re a Magyarországra érkezett külföldi működőtőke nagysága elérte a 16 md dollárt és várhatóan évente további 2 md dollárral fog emelkedni. A TŐKEBEFEKTETŐ ORSZÁGOK TŐKÉJÜK CSÖKKENŐ SORRENDJÉBEN: Németország, USA? Ausztria, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Kanada, Svájc, Izrael, Norvégia stb. Mi motiválja a külföldi vállalkozót

tőkéjének magyarországi befektetésében: - átlagosnál magasabb profit (kisebb bérek miatt, egyes anyagok bőségétől, az üzletrész relatív olcsóságától) - jelenlegi vagy jövőbeli piacokat. - Természeti szépségek – idegenforgalmi lehetőségek - Sajátos éghajlati adottságunk előnyei Mi gátolja a tőkebeáramlást: - a fogadó ország instabilitása - politikai feszültségek - bankrendszer fejletlensége - a vállalat alapítás időigényessége, bürökratikus volta - túl sok előírás - 1992-ig gátló tényező volt a számviteli rendszerünk nyugatitól eltérő jellege - infrastrukturális ellátottság alacsony színvonala 32 Mindez alátámasztja azt a megfigyelést, hogy még egy olyan kicsi ország, mint Magyarország területén sem egyenletes a külföldi működőtőke térbeli elhelyezkedése. Sajnos a területi aránytalanság mind a mai napig igen jelentős. A működőtőke országon belüli regionális megoszlása nem közömbös.

Nemzetgazdaságunk egészére nézve az az előnyös, ha az nemcsak Budapestre és egyes észak-nyugati térségre koncentrálódik, hanem a vidéket is fejleszti és csökkenti a nagy területi differenciákat. Ma már a tőkeáramlás nálunk sem egyirányú. A külföldön alapított magyar-külföldi vegyesvállalatok száma 1991-től megtöbbszöröződött, de a kivitt tőke értéke csökkenő ütemű növekedést mutat. A magyar befektetők többsége a volt szocialista országokat célozta meg 1992ben újonnan létrejött 398 ilyen cég közül 101 Romániában 52, Csehszlovákiában, 133 a FÁKországaiban, 36 pedig Németországban jött létre 33 KÖZLEKEDÉS A közlekedés a nyersanyagok, az áruk, a személyek és a hírek szállítását végzi. A modern közlekedés legfontosabb ismérvei: tömeges, gyors, olcsó, biztonságos. Közlekedési hálózatok: Létrejöttüket befolyásolják: földrajzi környezet, termelési tényezők térbeli elhelyezkedése,

történelmi fejlődés, a politikai, katonai tényezők. A közlekedés közben végzett helyváltoztatása vonalas kiterjedésű. A vonalak metszéspontjai csomópontokat hoznak létre. A közlekedési vonalakat pályáknak nevezzük A közlekedési hálózat és szállítási létrehozásakor 2 szempontot kell figyelembe venni: 1. az útvonal hosszának minimalizálását 2. a forgalom maximalizálását A szállítási útvonalon értjük a két végpont közötti lehetséges legrövidebb pályát, amely azonban csak ritkán egyenes, illetve gömbi körvonal. Közlekedési hálózat típusai: 1. zsákvonal: a legegyszerűbb forma, amely két forgalmi gócot köt össze 2. sugaras: az ország forgalmi központjából sugárnyalábszerűen futnak szét a közlekedési útvonalak a határ felé. A sugaras közlekedési hálózat egy sajátos megjelenési formája a periférikus központú hálózat, amelynél a centrum az ország peremrészén található, és onnan legyezőszerűen

futnak szét a vonalak (pl. az USA-ban Chicago) 3. rácsos szerkezetű: azonos súlyú, közel párhuzamos vonalak futnak rájuk merőleges, hasonló vonalakkal kombinálva 4. párhuzamos közlekedési vonalat hálózata nagy területű, vagy hosszú országokban fordul elő. Jellemzője, hogy egyes fontosabb, nagy távolságra lévő pontokat kapcsolnak össze egymással párhuzamos vonalak. A közlekedés ágazatai: I. Szárazföldi közlekedés: A) közúti közlekedés: Kialakulásuk módja szerint két nagy csoportját különböztetjük meg: természetes útvonalak (hágók, folyók völgyei, átkelők), épített utak A szilárd burkolatú utak építése, sűrítése a XVI sz.-tól indult meg A XX században a gépkocsi közlekedés fejlődése idézte elő a nagyarányú, jól szervezett közútépítkezéseket. A közúthálózat jellegének és mindenkori állapotának legfontosabb befolyásoló tényezője: az ország fekvése, gazdasági fejlettsége, a társadalmi,

politikai tényezők, gépjárműpark állapota. A közúthálózat jellemzésére használatos mutatók: a szilárd burkolatú utak hossza, az utak minősége, a különböző minőségű utak részaránya és az úthálózat sűrűsége. Burkolatminőség szerinti felosztás: • Földút, • Makadámút (zúzott kő) • Könnyű aszfaltút • Szilárd útburkolat, amely teherbíró alappal készül és beton, vagy aszfaltborítást kap. A szilárd burkolatú utak: • Autópálya • Autóút • Főút • Alsóbbrendű utak 34 A közutak terhelése és kihasználása szempontjából fontos a gépkocsi állomány mennyisége és összetétele. A gépkocsiszállítás főbb előnyei: • Átrakás mentes szállítást tesz lehetővé • Gyors és rugalmas • Rakodás jól gépesíthető • Személyszállítás esetén jelentés kényelmet biztosít Hátrányai: • Szállított árumennyiségnek a gépkocsik terhelhetősége, befogadóképessége határt szab (max.

20000-30000 kg) • 150 km-nél nagyobb távolságra csak bizonyos áruféleségek szállítása gazdaságos • a gépkocsik elhasználódása viszonylag gyors • parkolási problémák • környezetkárosítás B) Vasúti közlekedés Európában a vasúthálózat az országok nemzeti hálózatából, azok összekapcsolásával, a múlt század második felében nemzetközi hálózattá vált, majd transzkontinentális kapcsolatként Ázsia vasúthálózatával is összeépült. Ezt – többek között – a kontinensen általában elterjedt egységes nyomtáv teszi lehetővé (1435 mm). A vasúti vontatás korszerűsítését elsősorban a vonóerőt szolgáló berendezés fejlesztése segíti elő. Ennek fejlődési szakaszai:  gőzvontatás  diesel-motor  diesel-elektromos  elektromos vontatású. A vasúti szállítás korszerűségét elősegíti a szabványos konténerek alkalmazása is. Az országok vasúti közlekedésére jellemző paraméterek: •

Vonalsűrűség, • Szállított áruk mennyisége, gyorsasága • Utasszállítás nagysága A vasúti közlekedés előnyei: • Tömegáruk nagy távolsága történő szállítást igen gazdaságosan bonyolítja • Gyors • Szállítás igen biztonságos • Jól szervezhető • Menetrendszerinti pontosság jellemzi • Korszerű villamosvontatás környezetkímélő Hátrányai: • Hálózatkiépítése tőke- és technika igényes • Karbantartása nagyon költséges • Szállítása csak 100-150 km-nél nagyobb távolságra igazán gazdaságos • Speciális szállítóvagonok drágák. C) Vezetékes szállítási formák: A csővezetékes szállítási mód alkalmas cseppfolyós, légnemű anyagok és szuszpenziók nagy tömegének mozgatására. A csővezetékekben legnagyobb tömegben kőolajat és földgázt szállítanak Előnyei: - a kiépített rendszer hosszú ideig üzemképes - a szállítás munkaerőigénye minimális - az anyag mozgatása folyamatos -

rendszer működése jól automatizálható 35 - üzemeltetése olcsó Hátrányai: - a rendszer kiépítése nagyon tőke- és technika igényes - egyes szállított anyagok mozgatásához nyomásfokozó állomások kiépítésére van szükség - éghajlati adottságok problémát okozhatnak Sajátos vezetékes szállítás a villamosenergia szállítása is. Ezt a távvezetékes szállítási módnak nevezzük. Nagy előnye, hogy közvetlenül jut el a villamosáram az erőműből a fogyasztóhoz II. Vízi közlekedés Két részre osztható, a folyókon, folyamokon, tavakon és csatornákon folytatott belvízi hajózásra és az óceánokon, perem- és beltengereken át a kontinensek közötti áru- és személyszállítást végző tengeri hajózásra. Előnyei: • a csővezetékes szállítás után a legolcsóbb, • igen nagy tömegű áru szállítását teszi lehetővé, • útvonalak kiépítésére szükség (csupán a kikötőhöz kell szárazföldi utat

létesíteni) Hátrányai: • A beruházási költségek magasak • Lassúbb a szárazföldi és légi szállításnál • Romlandó áruk szállításra csak kis távolságon, vagy speciális hajók használata esetén alkalmas • Szállító eszközök korróziója gyors A legnagyobb forgalmú tengereket, óceánokat összekötő mesterséges csatornák: • Szuezi-csatorna, hossza 161 km, 1869-ben épült. • Panama-csatorna, hossza 81 km, 1914-ben épült • Korinthosi-csatorna, hossza 6 km, 1893-ben épült • Kieli-csatorna, hossza 99 km, 1895-ben épült. A hajók fejlődési fokai:  Evezős  Vitorlás  Gáz  Kőolaj származékokat felhasználó belsőégésű motoros  Gőzturbinás  Diesel-elektromos  Atomenergiával hajtott. A mai tengeri hajóflottákban – funkcióját tekintve – négy hajótípus különböztethető meg: utasszállító, áru- és teherszállító-, tank- és komphajó. Tankerek teszik ki a világ hajóflottájának jóval

több, mint 50%-át, s köztük előfordul olyan japán tartályhajó is, amelynek űrmértéke meghaladja az egymillió BRT-t (Bruttó Regiszter Tonna). A magyar tengeri flotta 11 hajóból áll, amelyek – főleg az Északi-tengeri – nagy európai kikötőkből indulnak útjaikra. A tengeri kikötők között megkülönböztethetünk kereskedelmi és áruforgalmi kikötőket, halászkikötőket, személyforgalmi kikötőket és kompkikötőket. Speciális feladatokat látnak el a menedék – és hadikikötők. Ma már gyakorlatilag nincs szerepük az üzemanyag ellátó kikötőknek, amelyeket hajdanán a gőzhajók szénkészleteinek pótlására építettek. Ilyenek pl Hamburg, London Nagy előnyük, hogy a tengerjáró hajók mélyen, esetenként több száz méterre behajóznak a szárazföld belsejébe, csökkentve a ezáltal a szárazföldi szállítás költségeit. A kikötők másik nagy csoportját a – kevésbé jó kikötési viszonyokat nyújtó – delta torkolatok

adják. Pl Nílus deltájában Alexandria, Gangesnél Calcutta 36 Belvízi forgalomban legnagyobb mennyiségben fűtőanyagokat, energiahordozókat, fát, továbbá gabonaféléket szállítanak. A belvízi közlekedésnél jelentős költségnövelő tényező a raktárak, átrakó berendezések fenntartása, nagy beruházási költségei vannak mesterséges vízi utak csatornák építésének is (Duna-Rajna-Majna csatorna). Európa legforgalmasabb vízi útjai Nyugat-Európában a Rajna, Közép-Európában a Duna, Oroszország európai részén a csatornákkal több már folyóhoz kapcsolt Volga. A magyarországi személyszállításban a belvízi hajózás jelentősége csekély. Időszakos forgalom a Tiszán, a Balatonon és a Velencei-tavon van. A személyszállítás folyóinkon, tavainkon helyi közlekedés jellegű (BKV), vagy turisztikai jellegű (Balaton). III. Légi közlekedés A légiszállítás előnye: - Nagy időnyereség Működtetéséhez mesterséges

pályák, utak kiépítése nem szükséges Útvonala domborzati viszonyoktól független Biztonságos A légiközlekedési hálózat az egyetlen olyan hálózat, ahol transzkontinentális és interkontinentális útvonalak egyaránt kialakulhatnak. A légiközlekedés hátrányai: - A szállítóeszközök befogadóképessége korlátozott - Fajlagos energiafelhasználása igen nagy - A repülőgépek és a repülés járulékos berendezései nagy tőkeigényűek - Éghajlati tényezők befolyásolják - Nagy a zaj- és légszennyeződés hatása - A repülőterek csak a nagyvárosok centrumaitól távol építhetők Tömegáruk és nagyméretű termékek szállításának egyelőre nem versenyképes, azonban gyorsan romló termékek, többszöri átrakására érzékeny termékek (élőállatok, műszerek) juttatása esetén, magas költségei ellenére is kifizetődő. A nemzetközi légi forgalom legsűrűbb övezete: Atlanti-óceán fölött, a nyugat-európai fővárosok és az

észak-amerikai nagyvárosok közötti légtér. A légi hálózat sűrűségét befolyásoló legfontosabb tényezők: a területek közötti gazdasági, kulturális kapcsolatok, távolságok, az ország nagysága, településszerkezet, és a politikai rendszer. A legforgalmasabb légikikötők: Chicago, Los Angeles, New York, London-Heathrow, Párizs Orly, Moszkva, Zürich. Magyarország légikapuja: Ferihegy. 37 KÜLKERESKEDELEM A munkamegosztás fejlődése: Első szakasz: a növénytermesztés és az állattenyésztés szétválása. Második szakasz: a kézműipar kiválása a mezőgazdaságból. Harmadik szakasz: a kereskedelem és egyéb tercier ágazatok szétválása. Negyedik szakasz: a nagy társadalmi munkamegosztás, amelynek sajátos területi vetülete van. Ez a nemzetközi munkamegosztás, amikor a munkamegosztás az ország határain túl terjed. A külkereskedelem: az áruk, szolgáltatások, a tőke és a munkaerő országok közötti cseréje. Iránya alapján

lehet: kivitel (export), behozatal (import) és tranzit (átmenő forgalom). Egy nemzetgazdaság külkereskedelmét tekintve két csoportba sorolható: 1. elzárt gazdaság: önellátásra való törekvés 2. nyitott gazdaság: amelyeknek a külkereskedelmi forgalma nagy hányadát képezi valamely makro szintű mutatónak (pl. GDP) Ezek az országok fokozottabban rá vannak utalva a nemzetközi munkamegosztásban való részvételre. Pl nyersanyagban és energiahordozókban szegény országok, mint Magyarország. A nemzetközi munkamegosztás előnyei: általa nő a hatékonyság és a jólét. Közvetlen előnye forrásai: a nemzetközi költség és árarányok eltérése, újratermelési folyamatok gazdasági feltételeinek különbözősége. Közvetett források: újratermelési folyamatok belső feltételeinek különbözőségéből fakad, pl. a fejlettebb termelési eljárások adaptálhatósága A külkereskedelem színtere a világpiac. A világpiac azoknak a nemzetközi

áruforgalommal összefüggő gazdasági kapcsolatoknak az összessége és rendszere, amelyek a történelmileg adott viszonyoktól, az országok közötti munkamegosztás, az árutermelés nemzetközi specializációja és az országok között ebből eredő kölcsönös egymásrautaltság révén kialakul. Napjainkban a világtermelés országos koncentráltsága nagy .A világtermelés 75%-át 8 ország adja, így a világ külkereskedelméből való részesedés is nagyon koncentráltság is nagy. A 8 ország: Németország, USA, Kanada, Japán, Anglia, a FÁK országai, Franciaország és Olaszország. Alapjában véve állandósult a csereviszony jellege: A fejlett ipari országok általában magas feldolgozottságú fokú késztermékekkel, a fejlődő országok pedig inkább nyersanyagokkal, energiahordozókkal, félkész termékekkel vesznek részt a külkereskedelemben. A világtermelés mintegy egynegyedét kitevő Angol-Amerika vonzása legerőteljesebben Latin-Amerikára

terjed ki. A másik pólus a világtermelés nagy hányadát biztosító Nyugat-Európa, illetve az Európai Unió országai. A külkereskedelem jellemzői: - fajlagos mutatókra is oda kell figyelni. Pl egy főre jutó behozatal és kivitel - gyakran egyensúlyzavarok jelentkeznek a világgazdaságban. A kereslet és kínálat területi, illetve időbeni összhangjának hiánya befolyásolja a világpiaci árakat, illetve árarányokat. Gyakran módosulnak a külkereskedelmi cserearányok is. - A külkereskedelmi cserearány az exportált és az importált áruk árindexének a hányadosa, amely az egységnyi behozatalra jutó átlagos kivitel nagyságát mutatja. - Egy nemzetgazdaság számára cserearányromlás akkor következik be, amikor az exporttermékeinek árindexe lassabban nő, vagy csökken az import termékek árindexéhez viszonyítva. 38 - - Cserearányjavulás: ha az ország az exporttal kitermelt egységnyi devizáért többet importálhat. Zavart okozhat a

világgazdaságabn továbbá a túltermelés, az alultermelés, a fizetőképes kereslet hiánya, az infláció a munkanélküliség stb. AZ egyik oldalról fokozódik a világkereskedelem liberalizációja, míg a másik oldalról kifinomultabbá válnak a protekcionista törekvések. Ez is növeli a világgazdaság zavarait Liberalizáció: a nemzetközi kereskedelem kötöttségektől való megszabadítása Protekcionizmus: az ipar és a kereskedelem állami támogatása a külföldi versenytől való védelem és kivitel ösztönzése céljából. Eszközei: a vámok, vámpótlékok, behozatali kontingensek, tilalmak, exportprémiumok, illetve adókedvezmények az exportőröknek. Ma is előfordul a külkereskedelem gyakorlatában a diszkrimináció meghatározott országgal, vagy országcsoporttal. Ennek a hátrányos megkülönböztetésnek a célja, hogy bizonyos országokat távol tartson a belső piactól (pl. Franciaországot a magyar libamájtól, illetve Németországot a

magyar méztől). Ennek eszközei: a legnagyobb kedvezmények elvének tagadása, szerződések felmondása, behozatali vámok, mennyiségi korlátozás, embargó. A nemzetközi kereskedelem strukturális változásának egyik jellemzője, hogy bővül a külkereskedelemben résztvevő termékek köre. A vezető termékek a következők: kőolaj, földgáz, kőszénféleségek, ércek, ásványok, fűrészáruk, mezőgazdasági termékek, textilipari anyagok, olajos magvak, élvezeti cikkek (kakaó, kávé, tea, dohány), gyümölcsök (citrusfélék, banán, alma), cukor stb. Magyarország külkereskedelme: Hazánk nyitott gazdaságú ország. Nyitottságunkat a természeti, társadalmi, gazdasági, műszakitechnikai tényezők együttesen határozzák meg (többek közt: ásványi és egyéb nyersanyagok, energiahordozók, technikai színvonalunk) Magyarország exportja nagyobb arányban részesedik a világ exportjából, mint termelése a világ termeléséből. Ezért hosszú

távon a világkereskedelmi jelentőségünk csökken A külkereskedelem szervezeti rendszerének létrejötte:  Az első szakasz jellemzője a szakosított külkereskedelmi vállalatok rendszerének kialakulása volt. Ezek a vállalatok adott termék külföldi eladásával, illetve külföldről történő beszerzésével foglalkoztak. A cél az volt, hogy a külkereskedelem irányítható és ellenőrizhető legyen, valamint az, hogy a belső és külső versenyt kizárja.  A második szakasz, amely 1957-1968-ig tartott kisebb mértékű szervezeti lazítás időszaka volt. Ekkor újabb külkereskedelmi vállalatok is létesültek  A harmadik szakasz az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével a vállalatok export és importjogot is kérhettek.  A negyedik szakasz 1979-től a ’80-as évek végig. Ekkorra már kiélesedett a világpiacon a piacokért folytatott harc. Az 1978 KM rendelet alapjaiban változtatta meg a korábbi helyzetet. E rendelet kimondta,

hogy a külkereskedelmi tevékenységet folytathat minden olyan gazdasági szervezet, amelyet ebből a célból a Kereskedelmi Minisztérium nyilvántartásba vesz. 1989 után külföldi részvétellel működő gazdasági társaság is a más magyar gazdálkodó szervezetre irányadó szervezetekre irányadó szabályok szerint folytathat külkereskedelmi tevékenységet. Az 1980-as évek végi importliberalizálás célja: a világgazdasági változásokhoz való alkalmazkodás, a hazai gazdálkodó egységek esélyegyenlőtlenségeinek csökkentése, a teljesítmények növelésének ösztönzése, a gazdasági verseny kibontakozásának segítsége. Hazánk külkereskedelmi jellemzői: 1990-es évek legelejére a gazdasági tevékenységek csökkenése volt a jellemző. Kisebb lett az ipar, majd a növénytermesztés és az állattenyésztés teljesítménye is. Így kifulladt az exportunk Az 39 export visszaesésében szerepet játszott a nagymértékű aszály is. Az

árualap volumenének alakulására kedvezőtlenül hatott a vállalatok likviditási problémája, a talán kissé túl merev csőtörvény és nem segítette az exportot a forint tartós, esetenként megszokottnál is nagyobb relatív felértékelődése. 1993 óta azonban lassú növekedés figyelhető meg A külkereskedelem struktúrájának változása: A területi szerkezet változása:  1938-ban külkereskedelmünket nyugati orientáció jellemezte. Partnereink: Németország, Ausztria, Olaszország, Nagy-Britannia.  A tervgazdálkodás éveiben a keleti orientáció vált meghatározóvá. Legfőbb partnereink a volt szocialista országok és ennek is több mint felét a Szovjetunió adta.  A rendszerváltás után a keleti piacok összeomlottak, a KGST széthullott. Ismét nyugati orientációs törekvés vált jellemzővé. A gazdasági törekvések központjába az Európai Uniós országok kerületek. Ebbe belejátszott a keleti fizetőképes kereslet hiánya is

Hazánk ugyanakkor törekszik Észak-Amerikával, Ázsiával, Ausztráliával és a fejlődő országokkal (a nem OECD országokkal is) a jelenleginél szorosabb kereskedelmi kapcsolatokat kiépíteni. Magyarország jelenleg 168 országba exportál, és 152 országból importál. Az áruszerkezet változása: 1938-ban kivitelünket elsősorban mezőgazdasági és élelmiszeripari, egyes könnyűipari és kevés gépipari termékek jellemezték. A második világháború után az „szocialista iparosítás” eredményeként behozatalunkban nőtt a nyersanyagok és az energiahordozók szerepe, kivitelünkben pedig a gépipari, vegyipari, könnyű- és élelmiszeripari, valamint a mezőgazdasági termékeké. Földrajzi megoszlása: 1990-től – a piacváltás után – továbbra is magas maradt az energiahordozók és anyagok, valamint alkatrészek részaránya exportunkban és erőteljesen megnőtt a bérmunka. A gépipari termékek részaránya az exportból, illetve az importból

1990 után nagymértékben lecsökkent. A magyar kivitelben megkülönböztet fontosságú élelmiszergazdasági termékek külföldi értékesítése is kedvezően alakul. Magyarország külkereskedelmi mérlege negatív egyenlegű. Az összesített mérleghiány nagysága 1978-tól kezdve csökkenő tendenciát mutat. 40