Matematika | Diszkrét Matematika » Haskó György - Oszthatóság algoritmusfelezéssel

 2010 · 16 oldal  (445 KB)    magyar    35    2013. augusztus 20.  
    
Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

Oszthatóság algoritmusfelezéssel Egy egyszerű algoritmus kicsi prímszámokkal való oszthatóság vizsgálatához, és egy módszer a 1012 –nél kisebb páratlan számok összetett, avagy prím voltának megállapítására az Excel táblázatkezelő segítségével Írjuk fel a következő kifejezéseket: b (-)p = (p-1)/2 + 2x c (+)p = ABS((p+1)/2-2x) b (+)p = (p+1)/2+ 2x c (-)p = ABS((p-1)/2-2x) „p” kettőnél nagyobb prímszám, a (p-1) és a (p+1) a „p” számot közrefogó páros számok, a „b (-)p ”, a „b (+)p ”, és az „x” természetes (egész) számok. (Lehetne vizsgálni a fentiekkel lényegében egyenértékű kifejezéseket is, amelyekben nincs felezés pl: f (-)p = p-1 + 2z, ahol z = x+1, de az oszthatósági szabályok felállításához azok kevésbé alkalmasak.) Keressünk meg az összes 100-nál kisebb 3≤ p ≤ 97 (24 db) páratlan prímszám mindegyikéhez azokat az „x” egész értékeket, amelyeknél vagy l.nko(b (-)p , p) = p, vagy

lnko(b (+)p , p) = p Ez a legnagyobb közös osztó vagy „p”-vel, vagy 1-gyel egyenlő. A Fermat tétel speciális esetéből: 2(p-1) ≡ 1 (mod p) átalakítások után ezt kapjuk: 2(p-1) +p -1 ≡ p (mod p) 2(p-2) + (p – 1)/2 ≡ p (mod p) A b (-)p = (p – 1)/2 + 2x ≡ p (mod p) egyenértékű azzal, hogy l.nko( b (-)p , p) = p Az „x = (p-2)” egy lehetséges érték. Határozzuk meg ezeket a kitevőket az összes 100-nál kisebb páratlan prímszámhoz. Vegyük fel az x értékek sorozatát x = 1, 2, 3, ,és számítsuk ki Euklideszi algoritmussal a legnagyobb közös osztókat. Az eredmény táblázatba foglalva: prímek a 2 kitevője, ha l.nko p = 4k+1 (b(-)p vagy b(+)p , p) = p x n = x 1 + (n-1)*d p = 4k+3 b (-)p vagy b (+)p xn n = 1, 2, 3,∞ x1 d (<) és (>) 3 b (-)p ↔ (p-1)/2 1, 3, 5, x n =1+(n-1)*2 1 2 3 b (+)p ↔(p+1)/2 0, 2, 4, 6, 8, x n =0+(n-1)*2 0 2 5 b (-)p ↔ (p-1)/2 3, 7, 11, x n =3+(n-1)*4 3 4 5 b (+)p ↔(p+1)/2 1, 5,

9, x n =1+(n-1)*4 1 4 7 b (-)p ↔ (p-1)/2 2, 5, 8, x n =2+(n-1)*3 2 3 7 b (+)p ↔(p+1)/2 11 b (-)p ↔ (p-1)/2 9, 19, 29, x n =9+(n-1)*10 9 10 11 b (+)p ↔(p+1)/2 4, 14, 24, x n =4+(n-1)*10 4 10 1 13 b (-)p ↔ (p-1)/2 11, 23, 35, x n =11+(n-1)*12 11 12 13 b (+)p ↔(p+1)/2 5, 17, 29, x n =5+(n-1)*12 5 12 17 b (-)p ↔ (p-1)/2 7, 15, 23, x n =7+(n-1)*8 7 8 17 b (+)p ↔(p+1)/2 3, 11, 19, x n =3+(n-1)*8 3 8 19 b (-)p ↔ (p-1)/2 17, 35, 53, x n =17+(n-1)*18 17 18 19 b (+)p ↔(p+1)/2 8, 26, 44, x n =8+(n-1)*18 8 18 23 b (-)p ↔ (p-1)/2 10, 21, 32,. x n =10+(n-1)*11 10 11 23 b (+)p ↔(p+1)/2 29 b (-)p ↔ (p-1)/2 27, 55, 83, x n =27+(n-1)*28 27 28 29 b (+)p ↔(p+1)/2 13, 41, 69 x n =13+(n-1)*28 13 28 31 b (-)p ↔ (p-1)/2 4, 9, 14, x n =4+(n-1)*5 4 5 31 b (+)p ↔(p+1)/2 37 b (-)p ↔ (p-1)/2 35, ? x n =35+(n-1)*36? 35 36 37 b (+)p ↔(p+1)/2 17, ? x n =17+(n-1)*36? 17 36? 41 b (-)p ↔

(p-1)/2 19, 39, 59 x n =19+(n-1)*20 19 20 41 b (+)p ↔(p+1)/2 9, 29, 49. x n =9+(n-1)*20 9 20 43 b (-)p ↔ (p-1)/2 13, 27, 41, x n =13+(n-1)*14 13 14 43 b (+)p ↔(p+1)/2 6, 20, 34, x n =6+(n-1)*14 6 14 47 b (-)p ↔ (p-1)/2 22, ? x n =22+(n-1)*23? 22 23? 47 b (+)p ↔(p+1)/2 ? ? 53 b (-)p ↔ (p-1)/2 51,? x n =51+(n-1)*52? 51 52 53 b (+)p ↔(p+1)/2 25,? x n =25+(n-1)*52? 25 52? 59 b (-)p ↔ (p-1)/2 ? ? ? ? 59 b (+)p ↔(p+1)/2 28, ? x n =28+(n-1)*58? 28 58? 61 b (-)p ↔ (p-1)/2 ? ? ? ? 61 b (+)p ↔(p+1)/2 29, ? x n =29+(n-1)*60? 29 60? 67 b (-)p ↔ (p-1)/2 ? ? ? ? 67 b (+)p ↔(p+1)/2 32, ? x n =32+(n-1)*66? 32 66? 71 b (-)p ↔ (p-1)/2 34, ? x n =34+(n-1)*35? 34 35? 71 b (+)p ↔(p+1)/2 ? ? 73 b (-)p ↔ (p-1)/2 8, 17, 26, x n =8+(n-1)*9 8 9 73 b (+)p ↔(p+1)/2 79 b (-)p ↔ (p-1)/2 38, ? x n =38+(n-1)*39? 38 39? 79 b (+)p ↔(p+1)/2 ? ? 83 b (-)p ↔ (p-1)/2 ? ? ? ? 83 b (+)p

↔(p+1)/2 40, ? x n =40+(n-1)*82? 40 82? 2 89 b (-)p ↔ (p-1)/2 10, 21, 32, 89 b (+)p ↔(p+1)/2 97 97 x n =10+(n-1)*11 10 11 b (-)p ↔ (p-1)/2 47, ? x n =47+(n-1)*48? 47 48 b (+)p ↔(p+1)/2 23, ? x n =23+(n-1)*48? 23 48? A legtöbb prímhez kettő darab x 1 érték tartozik. A kisebbiket jelölése a továbbiakban x 1(<) , a nagyobbiké x 1(>) . Első ránézésre ez a táblázat kuszának tűnhet, de tanulmányozva azt számos szabályszerűséget találhatunk. A kérdőjelek a számítás hiányát, illetőleg az adat kérdésességét jelzik (Úgy véltem, hogy x > 40 esetében a 2x túl nagy szám ahhoz, hogy megbízható legyen a számítógéppel kapott eredmény.) Megjegyzés: Ha egy „p”-hez két sorozat „x” tartozik, akkor az „x 1(>) ” számmal kezdődő sorozat nincs kiemelve. A b (-)p –hoz 9 db x 1(<) tartozik, ezek az alábbiak: p 3 7 23 31 47 71 73 79 89 x 1(<) 1 2 10 4 22 34 8 38 10 A b (+)p –hez 15 db x

1(<) tartozik, ezek az alábbiak: p 3 5 11 13 17 19 29 37 41 43 53 59 61 67 83 97 x 1(<) 0 1 4 5 3 8 13 17 9 6 25 28 29 32 40 23 Három x 1< érték mindkét táblázatban előfordul, ezek a következők: x 1(<) p p b (-)p b (+)p 1 4 8 3 31 73 5 11 19 Az x 1(<) = 4, mind a 3-at, mind a 11-et a b (+)p kifejezéssel jelzi! Az x 1(<) = 10, mind a 23-at, mind a 89-et a b (-)p kifejezéssel jelzi! Csak ez a két ilyen tulajdonságú kitevő van a vizsgált tartományban. A vizsgált intervallumhoz tartozó legnagyobb x 1(<) érték a p = 83 hoz tartozó x 1(<) = 40. A fenti táblázatból nem tűnik ki azonnal, de leellenőrizhető, hogy x 1(<) = 1 – től 40 -ig nem található olyan x 1(<) érték, amelyhez ne tartozna valamilyen törzsszám! Ha a kettő hatványkitevőihez 1-től 40-ig kigyűjtjük az összes prímet, amelyeknél a legnagyobb közös osztók: l.nko(b (-)p , a ) és a lnko( b (+)p , a) egyenlők a prímszámokkal alábbi

kiosztást kapjuk: Pirossal kiemelve, illetve vastagítva vannak azok a prímek, amelyekhez tartozó hatványkitevő a legkisebb, vagyis ezek az .x 1(<) értékek (Első előfordulás.) xn 0 „p” ↔ b (-)p - „p” ↔ b (+)p 3 xn 21 „p” ↔ b (-)p 3; 23; 89 „p” ↔ b (+)p 5; 3 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 3 7 3; 5 31 3; 7 3; 5; 17 7; 73 3; 11; 23; 89; 3; 5; 7; 13 3; 43 7; 31 3; 5; 17; 3; 7; 19; 73 3; 5; 11; 31; 41; 7; 5 17 3; 11 5; 13 3; 43 3; 19 5; 41; 3; 17 3; 5; 29 3; 11 3; 5; 13; 37; 3; 3; 43; 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 47; 3; 5; 7; 13; 17; 31; 3; 7; 73 3; 5; 29; 43 3; 7; 11; 31; 3; 5; 17; 7; 23; 89 3; 5; 31; 71; 3; 5; 7; 13; 19; 37; 73; 3; 7; 79; 3; 5; 11; 17; 31; 41; - 3; 97; 3; 11; 5; 53; 3; 19; 17; 3; 59; 5; 13; 41; 61; 3; 3; 67; 3; 11; 43 17; 3; 5; 3; 3; 83 A vizsgált 24 db páratlan prímszám közül 11 db p = 4k+1 alakú és 13 db p = 4k+3 alakú. Mindegyik prímszámhoz található

végtelen sok olyan 2x hatvány, amelynél vagy a (b (-)p , p) vagy a (b (+)p , p), vagy mind a kettő legnagyobb közös osztó egyenlő valamelyik „p”- vel. Az „x” kitevők számtani sorozatokat alkotnak. Egy adott „p” – hez tartozó számtani sorozatok első eleme, az x 1(<) az, amelyet a további számításoknál használni fogunk, és x min – nel jelölünk. Ha egy bizonyos „p” - hez két „x” sorozat is tartozik, akkor természetesen x 1(<) < x 1(>) , és megfigyelhető, hogy a vizsgált „p” számok többségénél (5, 11, 13, 17, 19, 29, 37, 41, 43, 53, stb. ) x 1(>) = 2*x 1(<) +1 p = 3 –nál viszont x 1(>) = 3*x 1(<) +1 Megfigyelhető továbbá az is, hogy ezeknek a számtani sorozatoknak x 1(<) -hez és x 1(>) -hez tartozó differenciája „d” egy és ugyanaz az érték. A „p” számok többségénél (3, 5, 11, 13, 19, 29, stb.) ez a differencia d = p-1 Más „p” prímeknél, (például: 7, 17, 23, 41, stb)

a differencia d = (p-1)/2. p = 31-nél a d = (p-1)/6 = 5 Egyes prímeknél csak az egyik legnagyobb közös osztó, a l.nko(b (-)p , p) = p, ad az „x n ”-re sorozatot, mert a l.nko(b (+)p , p) mindig egyenlő eggyel a vizsgált intervallumban A p ↔ d párok a következőek a vizsgált tartományban: 7 ↔ 3, 23 ↔ 11, (31 ↔ 5), 47 ↔ 23, (71 ↔ 35?) , 73 ↔ 9, (79 ↔ 39?), 89 ↔ 11. Ezeknél, ha (p-1)/2 prímszám, akkor ez a prím lesz a differencia, vagyis d = (p-1)/2, ha (p-1) osztható 8-cal, akkor d = (p-1)/8, a p = 31 kivételes, ennél a számnál d = 5. Az x 1(<) = d - 1 a szóban forgó prímeknél, vagyis, ha p = 7, 23, 31, 47, 71, 73, 79, 89. A legtöbb p-nél x 1(<) = (d/2)-2 (például a p= 11, 13, 17, 19, 29, 41, 43, ) 4 Rendezzük a p ↔ x 1(<) és p ↔ x 1(>) párokat csoportokba: Nézzük először a p ↔ x 1(<) csoportokat! 1. p 3 x 1(<) 0 5 1 7 11 13 19 23 2 4 5 8 10 29 13 37 17 47 22 53 59 61 67 71 79 83 25 28 29 32 34

38 40 Itt x 1(<) = (p-3)/2 illetve átrendezve p = 2* x 1(<) + 3 Erre a képzeletbeli egyenesre a 3 ≤ p ≤ 97 intervallumban 17 pont illeszkedik. 2. p x 1(<) 17 41 97 3 9 23 Itt x 1(<) = (p-5)/4 illetve p = 4* x 1(<) + 5 Erre az egyenesre a 5 ≤ p ≤ 97 intervallumban 3 pont illeszkedik. 3. p 31 43 x 1(<) 4 6 Itt x 1(<) = (p-7)/6 illetve p = 6* x 1(<) + 7 Erre az egyenesre a 5 ≤ p ≤ 97 intervallumban 2 pont illeszkedik. 4. p x 1(<) 73 89 8 10 Itt x 1(<) = (p-9)/8 illetve p = 8* x 1(<) + 9 Erre az egyenesre a 5 ≤ p ≤ 97 intervallumban 2 pont illeszkedik. Láthatjuk, hogy a vizsgált tartományban, ha „p” > 3 a p ↔ x 1(<) számpárok olyan egyenesekre illeszkedő pontok, amelyeknek általános képlete p = (2*j) x 1(<) + (2j+1) ahol j = 1, 2, 3 A 3 ≤ p ≤ 97 intervallumhoz egy pont és négy egyenes tartozik. Feltételezhető, hogy a 97-nél nagyobb prímszámoknál újabb és újabb p = (2*j) x 1(<) + (2j+1)

képletű egyenesekre illeszkednek a számpárok, és ezeknek az egyeneseknek a száma feltehetően végtelen. Az egy egyenesre illeszkedő p ↔ x 1(<) számpárok száma valószínűleg szintén végtelen, bár egyre jobban megritkulnak. Az y = 2j x 1(<) +2j+1 általános képlettel és „j” paraméterrel megadott egyenesek egy közös pontban metszik egymást, azaz sugárszerűen innen indulnak ki a pozitív koordináták irányába. Ez a pont a x = -1 , y = 1 pont, amelyhez természetesen prímszám nem tartozhat, mert az „egy” a definíció szerint nem prím. Mindegyik egyeneshez tartozik egy legkisebb prímszám, amit p kezdő –nek nevezünk el. Felállítható egy táblázat, amely a j növekvő értékeihez rendeli a p kezdő –ket. 5 j p kezdő 1 5 2 17 3 31 4 73 Vizsgáljuk meg azt, hogy az összetartozó p és x értékek összege s = p +x értékek hogyan függnek külön – külön a p-től illetve az x-től. Természetesen lineáris

összefüggéseket kapunk itt is. 1. 5 7 11 13 19 23 29 37 47 53 59 61 67 71 79 83 17 db p 3 x 0 1 2 (3) s 3 6 9 15 18 27 33 42 54 69 78 87 90 99 105 117 123 b (-)p 5 db b (+)p 5 8 10 13 17 22 25 28 29 32 34 38 40 7 23 47 71 79 p 12 db 4 p 3 5 11 13 19 29 37 53 59 61 67 83 s = 3*(p-1)/2 s = 3*(x+1) 2. b (+)p b (+)p b (+)p 17 41 97 3 db p x (5) s 3 20 9 50 23 120 s = 5*(p-1)/4 s = 5*(x+1) 3. 2 db p x (7) s b (-)p b (+)p 31 43 4 35 6 49 s = 7*(p-1)/6 s = 7*(x+1) 4. 2 db p x (9) s b (-)p 73 b (-)p 89 8 81 10 99 s = 9*(p-1)/8 s = 9*(x+1) 6 Látható, hogy az „s” mindig összetett szám, és a jellegzetes együttható páratlan szám. Most állítsuk csoportokba a p ↔ x 1(>) számpárokat: 1. p 3 5 11 13 19 29 37 9 11 17 27 35 x 1(>) 1 3 Itt p = x 1(>) + 2 Erre a képzeletbeli egyenesre 7 db számpár illeszkedik a vizsgált intervallumban. 2. p 17 41 x 1(>) 7 19 p = 2* x 1(>) + 3 3. p x 1(>) 43 13 Ez a pont a vizsgált

intervallumban egymagában áll, de minden valószínűség szerint a p = 3* x 1(>) + 4 egyenesre illeszkedő pont. Az egyenesek paraméteres egyenlete: p = j* x 1(>) + (j+1) ahol j = 1, 2, 3 Ezek a képzeletbeli egyenesek is a p = 1; x = -1 pontból indulnak ki. A sorozatokhoz tartózó kezdő prímszám: j p kezdő 1 3 2 17 3 43 Természetesen abból a tényből, hogy a 100-ig előforduló prímszámokra ezek a szabályszerűségek igazak nem vonható le az a következtetés, hogy ezek a szabályszerűségek általános érvényűek, és az összes prímszámra érvényben vannak! Úgy tűnik, hogy a sok szabályszerűség ellenére sem lehet kiszámítani, hogy egy bizonyos prímszámhoz milyen x 1(<) tartozik. * 7 A 2k – 1 és a 2k + 1 alakú prímszámokhoz tartozó „x” kitevő egyenlő (k-1) – gyel. Példák: Az x = 1 – 40 intervallumban 1. k 2 3 5 7 11 13 17 19 23 p = 2^k-1 2^2-1 2^3-1 2^5-1 2^7-1 2^11-1 2^13-1 2^17-1 2^19-1 2^23-1 p 3 7 31 127 2047

8191 131071 524287 8388607 x 1 2 4 6 10 12 16 18 22 k p = 2^k-1 p x 29 31 37 2^29-1 2^31-1 2^37-1 536870911 2147483647 137438953471 28 30 36 Az összes ilyen típusú prímet a „b (-)p ” kifejezéssel lehet megtalálni. Itt a „k” értékek prímszámok, minden más páratlan „k” érték összetett számot állít elő. 2. A b (+)p kifejezéssel a 2k + 1 alakú prímek találhatóak meg. Az x = 1 – 40 intervallumban k p= 2^k+1 p x 2 2^2+1 5 1 4 2^4+1 17 3 8 16 32 2^8+1 2^16+1 2^32+1 257 65537 4294967297 7 15 31 A „k” értékek a kettő hatványai, minden más páros „k” érték összetett számot állít elő a vizsgált intervallumban. Egy egyszerű algoritmus a 1012 –nél kisebb számok összetett illetve prím voltának megállapítására Legyen „a” a vizsgált páratlan egész szám. Ha az „a” szám összetett, akkor a = p 1 *p 2 p 3 p i p m alakú, ha prím, akkor a = p. Állítás: Ha az „a” összetett szám, akkor mindig van az

„x” értékeknek legalább egy olyan számtani sorozata, amelynek bármely eleméhez tartozó l.nko(b (-)a ,a) és lnko(b (+)a ,a) legnagyobb közös osztók közül az egyik, vagy mindkettő egyenlő az „a” szám törzstényezői közül valamelyikkel, vagy az „a” szám néhány (min. kettő darab) törzstényezőjének szorzatával, vagy magával az „a” számmal. 8 A vizsgálatot az összes olyan x min értékre el kell végezni, amelyek az „a” szám négyzetgyökénél kisebb prímszámokhoz tartoznak. Ha az összes említett x min re lnko(b (-)a , a) és l.nko(b (+)a , a) egyenlő 1-gyel, akkor a vizsgált szám prímszám Azoknál az x n értékeknél, amelyek több törzstényezőt is jeleznek, és a vizsgált számnak éppen ezek a törzstényezői, akkor a legnagyobb közös osztó a törzstényezők szorzata. pl: 255 = 3*517 Az összes törzstényezőt jelző x = 7-hez tartozó l.nko(b 255 , 255) = lnko(((2551)/2+128), 255) = 255 A 255-ről mégis

kiderül, hogy összetett, mert más x értékeknél pl: x = 1 – nél nincs ilyen átfedés. Az l.nko(b (-)a , a), és/vagy a lnko(b (+)a ,a) legnagyobb közös osztók segítségével 1012 = 10201-nél kisebb számok összetett, vagy prím voltát megbízhatóan megállapíthatjuk, ha 1-től 40-ig minden x értékre meghatározzuk a l.nko(b (-)a , a) és lnko(b (+)a ,a) legnagyobb közös osztókat. Csak egyetlen számnál kapunk hamis eredményt, és ez a szám a 23*89 = 2047, mert az x = 10 mind 23 -at, mind a 89-et ugyanazzal a l.nko(b (-)a , a) –val jelzi, és ezért a közös osztó 2047- lesz, vagyis éppen a vizsgált számmal a 2047-tel lesz azonos, és ez csak a prímszámoknál szokott így lenni. A módszer mindegyik olyan 10201 nél nagyobb„a” összetett számnál is helyes eredményt ad, amelynek van legalább egy 101-nél kisebb törzstényezője. Vannak természetesen olyan 97-nél nagyobb prímek, amelyekhez tartozó x min kisebb 40-nél. Nézzünk erre

példákat a p = 101 –től p = 307 –ig tartó egész számok között! b (-)p - vel jelzettek: p 127 151 223 x min 6 14 36 és b (+)p -vel jelzettek: p 109 113 137 157 229 233 241 251 257 281 x min 17 13 33 25 37 28 11 24 7 34 (Elképzelhető, hogy 307-nél nagyobb prímszámok között is vannak ilyenek, de nem vizsgáltam.) Ha egy „a” számnak a legkisebb prímtényezője mondjuk 281, akkor a vizsgált kitevő tartomány x min = 1 – 40 jelzi az „a” szám összetett voltát. PrintScreen példák a Microsoft Excel alkalmazásból: 9 10 Az algoritmushoz minimálisan szükséges „x” értékek sorozata: Az „a” szám nagysága egyértelműen behatárolja a minimálisan szükséges különböző „x” értékek számát, amelyekkel elegendő kiszámolni az említett l.nko-kat ahhoz, hogy az „a” számról kiderüljön összetett szám-e, avagy prím. Ezeket az x, értékeket úgy kaphatjuk meg, hogy megkeressük azt a legnagyobb prímszám négyzetet (p

k 2), amely kisebb, mint „a”. Ennek a négyzetszámnak a négyzetgyökéhez tartozó „x min ” érték lesz a 3-tól (p (k+1) 2 -2) -ig tartó intervallumhoz tartozó utolsó x érték, amely értékét tekintve nem biztos, hogy a legnagyobb az „x” értékek sorozatában. Például: x = 23 p = 97-nél, és x = 40 p = 83 –nál A fenti példát illusztráló ábrán nincsenek az excel tábla elrejtett sorai és oszlopai. Az b (-)a és b (+)a számításhoz tartozó x értékek „a”törzst ényezője „p i ” p i+1 2 intervallum 3 ↔ (p i+1 22) a 3 ↔ (p i+1 2-2) –ben a b (-)a kifejezésben a 2x-hez használandó legkisebb kitevő értékek: x min a 3 ↔ (p i+1 2-2) –ben a b (+)a kifejezésben 2x-hez használandó legkisebb kitevő értékek: x min 3 5 7 11 13 17 19 23 29 31 37 41 25 49 121 169 289 361 529 841 961 1369 1681 1849 3↔23 3 ↔ 47 3 ↔ 119 3 ↔ 167 3 ↔ 287 3 ↔359 3 ↔ 527 3 ↔ 839 3 ↔ 959 3 ↔ 1367 3 ↔ 1679 3 ↔ 1847 1 1 1; 2 1;

2; 1; 2; 1; 2; 1; 2; 1; 2; 10 1; 2; 10; 1; 2; 10; 4 1; 2; 10; 4; 1; 2; 10; 4; 1 1; 1; 4 1; 4; 5 1; 4; 5; 3; 1; 4; 5; 3; 8; 1; 4; 5; 3; 8; 1; 4; 5; 3; 8; 13; 1; 4; 5; 3; 8; 13; 1; 4; 5; 3; 8; 13; 17; 1; 4; 5; 3; 8; 13; 17; 9; b (-)a , és b (+)a –hez szükséges kitevők darabszáma együttesen: 1 1 2 3 4 5 6 7 8 8 9 10 A x-ek sorozatában a legnagyobb x érték. 1 1 2 4 5 5 8 10 13 13 17 17 11 43 2209 3 ↔ 2207 1; 2; 10; 4; 47 2809 3 ↔ 2807 1; 2; 10; 4; 22; 53 3481 3 ↔ 3479 1; 2; 10; 4; 22; 59 3721 3 ↔ 3719 1; 2; 10; 4; 22; 61 4489 3 ↔ 4487 1; 2; 10; 4; 22; 67 5041 3 ↔ 5039 1; 2; 10; 4; 22; 71 5329 3 ↔ 5327 73 6241 3 ↔ 6239 79 6889 3 ↔ 6887 83 7921 3 ↔ 7919 1; 2; 10; 4; 22; 34; 1; 2; 10; 4; 22; 34; 8 1; 2; 10; 4; 22; 34; 8; 38 1; 2; 10; 4; 22; 34; 8; 38 89 9409 3 ↔ 9407 1; 2; 10; 4; 22; 34; 8; 38; 97 10201 3↔ 10199 1; 2; 10; 4; 22; 34; 8; 38; 1; 4; 5; 3; 8; 13; 17; 9; 6 1; 4; 5; 3; 8; 13; 17; 9; 6; 1; 4; 5;

3; 8; 13; 17; 9; 6; 25 1; 4; 5; 3; 8; 13; 17; 9; 6; 25; 28 1; 4; 5; 3; 8; 13; 17; 9; 6; 25; 28; 29 1; 4; 5; 3; 8; 13; 17; 9; 6; 25; 28; 29; 32 1; 4; 5; 3; 8;13; 17; 9; 6; 25; 28; 29; 32; 1; 4; 5; 3; 8; 13; 17; 9; 6; 25; 28; 29; 32; 1; 4; 5; 3; 8; 13; 17; 9; 6; 25; 28; 29; 32; 1; 4; 5; 3; 8; 13; 17; 9; 6; 25; 28; 29; 32; 40 1; 4; 5; 3; 8; 13; 17; 9; 6; 25; 28; 29; 32; 40; 1; 4; 5; 3; 8; 13; 17; 9; 6; 25; 28; 29; 32; 40; 23 11 17 12 22 13 25 14 28 15 29 16 32 17 34 17 34 18 38 19 40 20 40 21 40 Eddig csak a b (-)p és a b (+)p kifejezésekkel végeztük a vizsgálatot most nézzük meg mi a helyzet a c (+)p és a c (-)p kifejezésekkel. Ha a c (+)p = ABS((p+1)/2-2x), és a c (-)p = ABS((p-1)/2-2x) kifejezésekkel az l.nko(c (-)p , p) = p, és az lnko(c (+)p , p) = p egyenletekből meghatározzuk az „x min ” hatványkitevőket, akkor az összes vizsgált prímszámhoz tartozó hatványkitevők azonosak lesznek a b (-)p = (p-1)/2 + 2x és a b (+)p = (p+1)/2+ 2x

kifejezésekkel kapott értékekkel. c (+)p - vel p 3 x min 1 7 23 31 47 71 73 79 89 2 10 4 22 34 8 38 10 c (-)p - vel p x min 5 11 13 17 19 29 37 41 43 53 59 61 67 83 97 1 4 5 3 8 13 17 9 6 25 28 29 32 40 23 A kapott „x min ” értékek egyezését nézve megállapítható, hogy a b (-)p -nek a c (+)p felel meg, a b (+)p -nek pedig a c (-)p . 12 Kicsi prímszámokkal 7, 13, 17, 19 való oszthatóság. A 3-mal, 5-tel, 11-gyel való oszthatóság szabályai közismertek. Az oszthatósági szabállyal szemben támasztott követelmény: egy egyszerű, könnyen megjegyezhető iteráció legyen. Például a 3-mal való oszthatóság. Ha a vizsgált szám számjegyeinek összege osztható 3-mal, akkor a szám is osztható 3-mal. Ha a számjegyek összege is nagy szám, akkor megismételjük az eljárást, mindaddig, amíg elég kicsi számot kapunk. A 7-tel való oszthatósági szabály nem szerepel az általános iskolai tananyagban, mert nem elég egyszerű. A prímszámokhoz

tartozó x min értékek ismerete viszont könnyen megjegyezhető algoritmust szolgáltat ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy a vizsgált szám vajon osztható-e a kicsi prímszámmal. Ha „a” osztható 7-tel, akkor b a is osztható. A vizsgálatot b a -ból kiindulva folytathatjuk, vagyis a 1 = b a és a 1 –re is meghatározhatunk egy újabb b a értéket, ami legyen b a1 és így iterálva egyre kisebb számokat kapunk. Ha páros számot kapunk az algoritmus valamelyik lépésében, akkor azt oszthatjuk kettővel, mert a felezés az eredeti szám héttel való oszthatóságát nem befolyásolja. Példa: Osztható-e 2093 maradék nélkül héttel? [x min = 2], [2x = 4] b (-)a = (a-1)/2 + 4 = (a +7)/2 b a / 2 = 525; b a1 = 266; b a1 / 2 = 133; b a2 = 70; a = 2093; b a = 1050; b a2 / 2 = 35; b a3 = 21; b a4 = 14; b a4 / 2 = 7; Az utolsó b a érték egyenlő héttel, tehát a vizsgált számnak is osztója a 7. A módszer előnye, hogy csak összeadást és felezést használ, nem

szükséges hozzá a szorzótábla ismerete! A módszer természetesen alkalmazható a 3-mal, 5-tel, 11-gyel való oszthatóság megállapítására is. 3-nál [x min = 1], [2x = 2], b (-)a = (a-1)/2 + 2 = (a+3)/2 Példa: 1089↔546↔273↔138↔69↔36↔18↔9↔6↔3↔3↔3↔3↔3 5-nél [x min = 1], [2x = 2], b (+)a = (a+1)/2 + 2 = (a+5)/2 Példa: 1045 ↔ 525 ↔ 265 ↔ 135 ↔ 70 ↔ 35 ↔ 20 ↔ 10 ↔ 5 ↔ 5 ↔ 5 ↔ 5 ↔ 5 ↔ 5 11-nél [x min = 4], [2x = 16], b (+)a = (a+1)/2 + 16 = (a + 33)/2 Példa: 1078 ↔ 539 ↔ 286 ↔ 143 ↔ 88 ↔ 44 ↔ 22 ↔ 11 ↔ 22 ↔ 11 ↔ 22 ↔ 11 ↔ 22 ↔ 11 Ha a vizsgált szám 3-mal is osztható és 11-gyel is, akkor a sorozat csak 33-ra redukálódik le. Példa: 1089 ↔ 561 ↔ 297 ↔ 165 ↔ 99 ↔ 66 ↔ 33 ↔ 33 ↔ 33 ↔ 33 ↔ 33 ↔ 33 ↔ 33 ↔ 33 Példa: Osztható-e 1339 maradék nélkül 13-mal? [x min = 5], [2x = 32], 13 b (+)a = (a+1)/2 + 32 = (a+65)/2 A következő számsorozatot kapjuk az iteráció

során: 1339 ↔ 702 ↔ 351 ↔ 208 ↔ 104 ↔ 52 ↔ 26 ↔ 13 Példa: Osztható-e 1343 maradék nélkül 17-tel? (x min = 3), (2x = 8), b (+)a = (a+1)/2 + 8 = (a+17)/2 A következő számsorozatot kapjuk az iteráció során: 1343 ↔ 680 ↔ 340 ↔ 170 ↔ 85 ↔ 51 ↔ 34 ↔ 17 Példa: Osztható-e 2759 maradék nélkül 31-tel? (x min = 4), (2x = 16), b (-)a = (a-1)/2 + 16 = (a+31)/2 A következő számsorozatot kapjuk az iteráció során: 2759 ↔ 1395 ↔ 713 ↔ 372 ↔ 186 ↔ 93 ↔ 62 ↔ 31 Ha x min ≥ 5, és 2x ≥ 32 a b a illetve b f értékek túl nagyok lesznek a prímosztóhoz viszonyítva, a számsorozat nem redukálódik le a prímosztóra. Ezen úgy segíthetünk, hogy nem csak a „b”, hanem a „c” kifejezéseket is felhasználjuk a vizsgálathoz. Példa: 13-mal [x min = 5], [2x = 32], b (+)a = (a+1)/2 + 32 = (a+65)/2 és c (-)a = abs((a-1)/2 – 32) = abs((a-65)/2) Csak „c”-vel 151619 ↔ 75777 ↔ 37856 ↔ 18928 ↔ 9464 ↔ 4732 ↔ 2366 ↔ 1183

↔ 559 ↔ 247 ↔ 91 ↔ 13 A módszer elvileg alkalmas maradékszámításra is bizonyos osztóknál! Példa: Mennyi 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42 számok 7-tel való osztásának maradéka: Alkalmazva 7-es osztóra a fenti algoritmust az alábbi számsorozatokat kapjuk: i=1 a = 36 a = 37 a = 38 a = 39 a = 40 a = 41 a = 42 2 18 22 19 23 20 24 21 3 9 11 13 15 10 12 14 4 8 9 10 11 5 6 7 5 4 8 5 9 6 3 7 6 2 4 6 8 3 5 7 7 1 2 3 4 5 6 7 8 4 1 5 2 6 3 7 9 2 4 6 1 3 5 7 10 1 2 3 4 5 6 7 11 4 1 5 2 6 3 7 12 2 4 6 1 3 5 7 13 1 2 3 4 5 6 7 14 4 1 5 2 6 3 7 Látható, hogy mindegyik sorozat végén 3 elemből álló szakaszok ismétlődnek a végtelenségig. A 7-es osztó esetében kétféle szakasz létezik: az 1, 4, 2 és az 5, 6, 3. A három elem egyike a vizsgált szám maradéka 7-re. Ha a fenti táblában az oszlopokat „i” sorszámmal látjuk el és a 14 vizsgált szám kapja az egyes sorszámot, akkor a maradék a 7, 10, 13, oszlopban lesz. Tehát a vizsgált szám

nagyságától függően az osztási maradék a 7-ik, 10-ik, 13-ik, vagy a (3*i +7)-ik szám a sorozatban, ha a vizsgált szám sorszáma az egyes. Az i = 0, 1, 2, 3, stb A sorozat hányadik eleme a maradék a 3, 5, 7, 11, 17, 31 prímosztók esetében? 2x Osztó 3 5 7 2 2 4 11 16 17 8 31 16 állandósuló szakasz 2, 1 3, 4, 2, 1 1, 4, 2 vagy 5, 6, 3 7, 20, 10, 5, 19, 26, 13, 23, 28, 14, 1, 9, 13, 15, 16, 8, 4, 2 6 féle 10 elemű szakasz létezik hányadik elem a maradék 2*i+3 ha i = 0, 1, 2, 4*i+5 3*i+7 10*i+11 8*i+17 ha i = -1, 0, 1, 2, 3, 10*i+11 Bár kisebb vizsgált számoknál fejben is leellenőrizhető a 7-tel való oszthatóság, de Excel táblában csak egy autókitöltő húzással egy pillanat alatt megkapjuk az eredményt. Példa: Egy példa a maradék meghatározásra: Az algoritmusban előállított számsorozat csökkenésének üteme: 15 7-tel való oszthatóság vizsgálata esetén Fordítsuk meg az iteráció irányát 0 –ből, vagy 7-ből

kiindulva. Rendezzük át a c (+)7 = (a+1)/2 -4 képletet kifejezve belőle „a”-t. a = 2*(c (+)7 +4) -1. c (+)7 kiindulási értéke legyen 0. A kapott „a” lesz az új c (+)7, és így tovább A következő sorozatot kapjuk: Index: „j” „a” „a” 0 0 0 1*7 1 7 (1+2)*7 2 21 3 4 5 6 49 105 217 441 (2^0+2^1+2^2)*7 (1+2+4+8)7 (1+2+4+8+16)*7 stb. Látható, hogy az „a” –ra kapott számsorozat elemeit a kettő hatványaiból előállított mértani sorozat részösszegeinek héttel való szorzatai alkotják. A mértani sorozat összegképletét felhasználva a „j”-dik elem a j = (2j – 1)*7, vagyis egy hatványfüggvény, amely meglehetősen gyorsan növekszik. A mértani sorozat első eleme egyenlő eggyel Ha az oszthatóságot vizsgáljuk a számok csökkenése is exponenciális jellegű. 13-mal való oszthatóság vizsgálata esetén A c (-)13 = (a-1)/2 -32 –ből a = (c (-)13 +32)*2+1 A c (-)13 kezdőértéke legyen 0. A következő sorozatot kapjuk:

Index: „j” „a” „a” 0 0 0 1 2 3 4 5 65 195 455 975 2015 1*513 (1+2)*513 (2^0+2^1+2^2)513 (1+2+4+8)513 (1+2+4+8+16)513 Itt azt kapjuk, hogy a „j”-dik elem a j = (2j – 1)*513 A növekedés itt is exponenciális. A 13-as osztónál megjelenik egy ötös szorzó, ezért nehéz egyszerű szabályt alkotni a számsorozatból való maradék meghatározására! 2x Osztó 13 32 43 64 állandósuló szakasz 6 féle 12 elemű szakasz létezik 14 elemű szakaszok hányadik elem a maradék a szakasz egyik eleme sem tartalmazza explicit módon a maradékot (a 13 szerencsétlen szám) a szakaszokból a maradék nem olvasható ki Készítette: Haskó György mérnök-tanár 16