Antropológia | Kulturális antropológia » Drábik János - Tudatmódosítás, az agy megerőszakolása

Adatlap

Év, oldalszám:2004, 264 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:292
Feltöltve:2013. szeptember 04
Méret:1 MB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Drábik János Tudatmódosítás, az agy megerőszakolása Előszó A tudatmódosítás szupertitkos technológiája ma már rutinszerűen alkalmazott módszer, amely lehetővé teszi az emberek tömeges fizikai és lelki manipulációját, a társadalom jelentős részének a láthatatlan ellenőrzését. Az agykontroll kifejezés, különösen az a jelentésváltozata, amely Magyarországon meghonosodott (a José Silva-féle relaxációs technika révén), nem fejezi ki azt, amiről ez a könyv szól. Dr. Domján László, aki olvasta a tudatmódosításról és az agy erőszakos befolyásolásáról szóló tanulmányt a Leleplező című könyvújság 2003. évi 4-es számában, a következőket írta a lap szerkesztőségébe: "Érdeklődéssel olvastam a lap legutóbbi számában Dr. Drábik János Az agy feletti uralom megdöbbentő új világrendje című cikkét. Abban számtalanszor előfordul az agykontroll szó, ám agymosás értelemben. Mivel Magyarországon az

agykontroll szó összefonódott a Silvaféle stresszkezelő és elmefejlesztő módszerrel, ezért tisztelettel jelzem a kedves olvasóknak, hogy a cikkben említett döbbenetes agymosásnak semmi köze az általam is tanított Silvamódszerhez. A Silva-féle agykontroll egy etikus és tudományosan megalapozott módszer, elménk hatékonyabb használatához, problémáink eredményesebb megoldásához. Hatásáról sokat elárul, hogy fölmérésünk szerint a tanfolyam hallgatói a kurzust követően átlagosan 55,1%-kal ritkábban betegszenek meg és gyógyszerfogyasztásuk 62%-kal csökken. Valójában az ön-agykontroll szó lenne erre a módszerre a legpontosabb megjelölés. Ha ez nem lenne igen esetlen szó, hiszen a Silva-féle agykontroll valójában önkontrollra tanít." Az agykontroll másik egyoldalú értelmezése az, amikor a propaganda-agymosást, vagyis csak az információkontrollt értik alatta. Kétségtelen, hogy a tömegtájékoztatási eszközökkel

iparszerűen lehet megszűrni, elhallgatni vagy megváltoztatni az információt és befolyásolni a közgondolkodást. A propaganda-agymosás mellett létezik a nem átvitt értelemben használt agykontrol. Már rendelkezésre állnak az emberi agyműködés befolyásolásának olyan korábban ismeretlen - eszközei és technológiái, amelyek révén lehetővé vált az abszolút agykontroll, amely a társadalom totális ellenőrzésének az egyik leghatékonyabb eszközévé vált. Miért tud erről oly keveset a széles közvélemény? A legfejlettebb nyugati országok lakói még ma is úgy tekintenek önmagukra, mint a demokratikus világ szabad polgáraira. Eme öntudatos polgárok, akik joggal büszkék emberi jogaikra és politikai szabadságjogaikra, vajon miért tűrik, hogy az általuk választott és nekik felelős kormányok, elzárják előlük az abszolút agykontrollra vonatkozó információkat? Ez a hallgatásba burkolózás teszi lehetővé annak a titkos

ellenőrzési-rendszernek a működtetését, amely ellen teljesen védtelenek. Ha magyarázatot kérnek erre a mindent átható titkolódzásra, akkor az illetékesek mindig a nemzetbiztonság érdekeire hivatkoznak. 1 A propaganda-agymosás - az elektronikus és nyomtatott tömegtájékoztatás információs kontrollja - tehát csak a tudatbefolyásolás egyik változata. Az agymosás másik változata, amit a kínai kommunisták "gondolatreform"-nak neveztek. A koreai háború idején került a közvélemény figyelmének a központjába, és a legtöbb ember számára bizonyos személyek emlékezetének a kitörlését jelentette. A gyakorlatban alkalmazott agymosási technikák részben megegyeznek, részben pedig igen hasonlóak a traumával okozott magatartásmódosítás technikáihoz. Az elmúlt 150 évben reneszánsza van az okkultizmusnak, a legkülönbözőbb "fekete művészeteknek", a sátánizmusban és a Lucifer-kultuszban megjelenő pogány

rítusoknak. Ezek az alkotmányosan védett álvallások "vallásként" kínálják a gyanútlanoknak mérgezett szellemi termékeiket. A legsötétebb praktikákat folytatják - többek között az agykontroll eszközeivel - a vallásos tevékenység álcája alatt. Az okkultizmus szó a természetfölötti, titokzatos erőkkel kapcsolatos elméletet és gyakorlatot, a bennük való hitet jelöli. Közéjük sorolható többek között az asztrológia, a mágia és a spiritizmus is. Olyan titkos tudásra vonatkozó monopóliumról van szó, amely hatalmat jelent ismerői számára. 1971-ben az Egyesült Államok kormánya az információ szabadságáról szóló törvény nyomán számos - korábban titkos - dokumentumot hozott nyilvánosságra. Köztük volt az a Kongresszusnak szóló jelentés, amely szerint a Hírszerző Szolgálatot, a CIA-ét, kezdettől komolyan érdekelte, hogy a "Fekete Művészetek" gyakorlóira milyen klinikailag kimutatható hatást

tettek az okkult vallási praktikák? Különösen érdekelte a CIA-t az, hogy bizonyos okkult rituálék mennyire fokozták a résztvevők szuggesztibilitását? Tudnunk kell azonban, hogy e rituálék némelyike vér- és emberáldozatot is magában foglalt. A rendkívül nagy léptekben fejlődő bihéviorizmus (behaviourizmus), azaz a lelki és szellemi jelenségeket inger és reakció viszonyára visszavezető, és ezért csak a viselkedés tanulmányozását célravezetőnek tekintő lélektani irányzat szerint a szuggesztibilitás ellenőrzése az emberi agy kívülről történő befolyásolásának az alapvető tényezője. Azonban a tudat irányíthatóvá és fogékonnyá tétele a magatartás megváltoztatása céljából, komoly emberjogi kérdéseket vet fel. Az alkotmányok feladatuknak tekintik az emberi jogok, és a politikai szabadságjogok védelmét. Ez egyben azt is jelenti, hogy védelmezniük kellene minden egyes embert az agykontroll nyílt és rejtett

alkalmazásától. A reklámipar az úgynevezett puha agykontrollt használja. Nemzetbiztonsági és politikai okokból azonban főleg a kemény agykontrollt használják, amely tartalmazza a vegyszerekkel, drogokkal, az elektronikus eszközökkel, az elektrosokkal, a traumaokozással, és a hipnózis legváltozatosabb formáival való tudat-és magatartásbefolyásolást. Mindez nem csak jogi, emberi jogi, de egészségügyi kérdéseket is felvet. Az Egyesült Államok alkotmánya szavatolja a vallás- és szólásszabadságot. Nincsenek azonban olyan törvények, amelyek például védenék a polgárokat a destruktív kultuszok és más szervezetek traumával okozott agykontrolljával szemben. Mivel magához az államhoz tartozó intézmények (FBI, CIA, NASA, NSA, US Army, Navy stb.) is alkalmazzák az agykontrollt, ezért rendkívül nagy a bizonytalanság abban, hogy mi az, ami még alkotmányos, legitim, és mi az, ami már jogellenes, sőt bűncselekmény? A kormányzat

szolgálatában álló jogi szakértők a legkülönbözőbb jogi kiskapukat kihasználásával igyekeznek igazolni e kemény agykontrolltechnikák alkalmazásának a jogszerűségét. Az agykontroll kemény formáival szembeni védekezésnek elsősorban nem jogi akadálya van, hiszen minden civilizált társadalomban léteznek olyan törvények, amelyek így vagy úgy 2 védelemben részesítik azokat, akiken hozzájárulásuk nélkül alkalmazzák a tudatmódosítás technikáit. A valódi nehézséget az jelenti, hogy ezeket a jogszabályokat nem lehet érvényesíteni. Amikor már jelentkeznek a sértettek, rendelkezésre állnak a bizonyítékok, és meg vannak az elkövetők is, a jogi eljárások szinte kivétel nélkül elakadnak. A jogalkalmazó szervek közlik: az eljárás nem lehetséges, mert "nemzetbiztonsági érdeket sért". A jogállam felmondja a szolgálatot. Senki nem tudja megmondani, hogy miért sért nemzetbiztonsági érdeket, ha gátat vetnek

annak, hogy állami szervek közpénzekből kísérletezgessenek a gyanútlan állampolgárokkal. A nemzetbiztonság fogalmát pontosan meg kellene határozni, mert a kormányzatok ma túl tágan értelmezik és a legkülönbözőbb területeken használják a számonkérés alóli kibúváshoz. Ennek a visszaszorítására a legmagasabb követelményeket kellene alkalmazni az emberi jogok, így a szólás, sajtó, és gyülekezési szabadság, valamint az egyén önrendelkezéshez való jogának a védelme érdekében. Ehhez hozzátartozik az is, hogy minden embernek joga van a saját tudatműködése kizárólagos ellenőrzéséhez. Minden egyes ember elidegeníthetetlen joga, hogy rendelkezhessék a testével, az idegrendszerével, a tudatával. Ahogy védelem illeti a testi és a nemi erőszakkal szemben, ugyanúgy védelem jár neki akkor is, ha az agyműködését erőszakolják meg. E könyv megírására a Cathy OBrien és Mark Phillips dokumentum-kötete nyomán kezdett

kutatásaim késztettek. A könyv borítóján ez olvasható: "A TRANCE Formation of America (A cím kettős-jelentésű: az egyik értelmezés: Transzállapot - Amerika formálódása; a másik fordítás: Amerika-átalakulása; D. J) a kormányzat egyik agykontroll áldozatának a dokumentált önéletrajza. Cathy OBrien a Központi Hírszerző Szolgálat MK Ultra Projekt Monarch agykontroll programjának az egyetlen felépült és a nyilvánosság elé lépett áldozata. A CIA-nak, a virginiai Langley-ben lévő központjánál mélyen be van vésve a fehér kőfalba egy idézet a Bibliából, Szent János könyvéből: . és az igazság szabaddá tesz téged Ez a bibliai kijelentés, mint az ügynökség maga is, teljesen valóságos. Az épület, amelynek a falára be van vésve, otthont ad a lélektani hadviselés elősegítésére a világ legsikeresebb hazugsággyártójának. A Cég nyersanyagnak használja az igazságot és technológiát az Ön és Amerika

szövetségesei kontrolljához szükséges tiszta hazugságok előállításához. A TRANCE Formation of America oldalain megismerkedhet az igaz tényekkel." Miután elolvastam OBrien és Phillips könyvét, erősen kételkedtem a szerzők állításaiban. A háttérhatalom kutatása során azonban olyan szkeptikus lettem, hogy ma már a saját szkepticizmusomban is kételkedem. Elhatároztam, hogy minden rendelkezésemre álló eszközzel leellenőrzöm a szerzőket és saját kételyeimet. Újabb és újabb könyveket kellett elolvasnom, köztük szakkönyveket is. Ennek kapcsán megismerkedhettem - többek között - a Pléh Csaba, Kovács Gyula és Gulyás Balázs szerkesztésében az Osiris Kiadó gondozásában 2003-ban megjelent: "Kognitív idegtudomány" című szakkönyvvel. Ezen túlmenően az Internet révén is mintegy 1500 oldalnyi anyagot néztem át, nemcsak elektronikusan, hanem kinyomtatva is. Külön erőfeszítést tettem arra, hogy megtaláljam Cathy

OBrien és Mark Phillips könyvének a hivatalos elutasítását és cáfolatát. Az erről fellelhető szegényes anyag arra késztetett, hogy maguknak a szerzőknek is feltegyem kérdéseimet, és tőlük tudjam meg, hogy az érintett hivatalos személyek és intézmények milyen módon vonták kétségbe a könyvükben leírt tényállításokat, és miként védekeztek ellene a rendelkezésükre álló jogi eszközökkel. 2003. június 20-án a következő válasz érkezett a szerzőktől: 3 "Köszöntjük Dr. Drábik Jánost! Üzenete eljutott a TRANCE Formation of America szerzőihez. E-mail-je, ami szervezetünk honlapjára érkezett, felteszi a kérdést, hogy Mi a hivatalos cáfolat? Sajnáljuk, nem értjük mire vonatkozik a kérdés, ui. a mi ügyünkben nincs "hivatalos cáfolat" Ellenkezőleg. Az amerikai kormányzat bírálói vagyunk és nem szenzációhajhász szerzők. amint keresztülverekedtük magunkat az Egyesült Államok jogi és az

egészségügyi rendszerén, ügyünk végül is az Egyesült Államok Kongresszusához került. A jogi eljárást 1992-ben a bíróságon állították le az 1947-es Nemzetbiztonsági Törvényre hivatkozva. Ezért döntöttünk úgy, hogy megírjuk és saját kiadásunkban közreadjuk az emberiség iránti szeretetből fakadó munkánkat, a "TRANCE Formation of America-t. Tisztelettel: Mark és Cathy" A könyv írása közben megértettem, hogy az agykontroll végső formája a társadalmat sötét lepelként beborító félelem. Az a tudat, hogy valaki bármely pillanatban elveszítheti az életét, szinte reflexszerűen kiváltja, hogy védelmet keressen azoknál, akiktől védelmet remél. Az a trauma-okozással előidézett abszolút agykontroll, amelyről ez a könyv szól, nem az összeesküvési elmélet valamilyen újabb változata. Nem elméletről, hanem gyakorlatról szól Tényekről. Megtörtént eseményekről, létező (vagy létezett) hús-vér emberek

sorsáról A félelem felkeltése - a tudatműködés és az emóciók társadalmi méretű befolyásolása alkalmas az emberi civilizáció egészének a gyökeres megváltoztatására. Ismert közhely, hogy "a tudás hatalom", de az már kevésbé köztudomású, hogy az információk visszatartása rendkívül fokozza a félelmet és mértéktelenül megnöveli a bizalmatlanságot. A legjobb félelem elleni gyógyszer a tájékozódás. Ez a könyv az uralom egyik új és nem ismert eszközére, az államilag finanszírozott és a kormányok által gyakorolt totális agykontroll technológiájára, módszereire és eszközeire kívánja felhívni a figyelmet. 2004 tavaszára már működtetni kívánják a "Frequency Fence" (Frekvencia kerítés) elnevezésű totális agykontroll technológiát, mint a globális társadalom és az egy-központból kormányzott világ létrehozásának egyik fontos eszközrendszerét. E technológia lehetővé teszi ún

"mentális börtön" létrehozását anélkül, hogy a létezéséről tudomást szerezhetnénk. Nyilvánvaló, hogy minél előbb ismernünk kell ezeket a terveket és technológiákat, ha ellent akarunk állni, és meg akarjuk őrizni emberi autonómiánkat. 2004 Dr. Drábik János: Tudatmódosítás 4 1. fejezet Az emberi agy megerőszakolása A tudat feletti uralom és az új világrend Azok a világtörténelmet formáló erők, amelyek nagy ívű világstratégia keretében már hosszabb ideje új világrend létrehozásán fáradoznak - számos dokumentumra és tényre támaszkodva állíthatjuk - komoly erőfeszítéseket tettek az idegrendszer, különösen az emberi agy jobb megismerésére és működésének a befolyásolására. Az ilyen irányú törekvések nem új keletűek. Már az ókori Egyiptomban, Görögországban - és még korábban Indiában, Babilonban - ismertek voltak a különböző okkultista misztériumok, amelyekben a beavatottak a

titkos tudást tanulmányozták és gyakorolták. Az egyik legrégebbi könyv az egyiptomi "Halottak könyve" részletesen tárgyalja, hogy kínzással, megfélemlítéssel, drogok felhasználásával és hipnózissal miként lehet a beavatandó személyt függő állapotba hozni és irányítani. A XIII. századtól kezdve a római-katolikus egyház is használt tudatmódosító módszereket Európa feletti szellemi hegemóniája megerősítésére, s ehhez az egyik leghatékonyabb eszköze az inkvizíció volt. A kereszténységgel kezdettől fogva szembenálló okkultizmus szakértői tudják, hogy a modern sátánizmus is messzire nyúló történelmi gyökerekkel rendelkezik a tudatbefolyásolás terén, és csaknem mindig igyekezett elrejtőzni a különböző ezoterikus csoportok mögé. A most kibontakozó új világrend szempontjából azonban döntő jelentőségű az az Illuminátus titkos társaság, amely a frankfurti pénzemberek támogatásával és

kezdeményezésére - elsősorban Bajorországban - szerveződött meg Adam Weishaupt, az ingolstadti Jezsuita Egyetem tanára irányításával a XVIII. Század második felében Weishaupt kiválóan ismerte az ókori misztérium-vallásokat és hagyományokat. Az általa alakított titkos társaságot a "felvilágosodottak" társaságának, azaz Illuminátusoknak nevezte el. Ez a titkos társaság szoros kapcsolatba lépett a különböző okkultista csoportokkal és zárt társaságokkal, elsősorban azonban a nagy tekintélyű szabadkőműves mozgalom páholyaiban igyekezett átvenni a vezetést. Célja új világrend létrehozása volt, amely frankfurti kezdeményezői számára kozmopolita világtársadalmat jelentett. Ebben az új világrendben a pénzemberek szűk csoportjáé a legfőbb hatalom. Az Illuminátusok természetesen nem ezt közölték tagjaikkal, hanem olyan utópiáról beszéltek, amely a soha nem látott boldogságot fogja elhozni a soha komolyan nem

gondolt "szabadság, egyenlőség és testvériség" kíséretében az egész emberiség számára. Emögött a nemesen csengő célkitűzés mögött azonban az a szándék húzódott, hogy a pénzrendszer és a gazdaság feletti uralmuk megszilárdítása végett fokozatosan átvegyék a társadalom egészének az irányítását is a hagyományos vezetőrétegektől, végül pedig hatalmukat az egész emberiségre kiterjesszék az emberi tudat módosításával, a társadalom szerkezetének és működésének a teljes átalakításával. Az új világrend hatalmi elitjének ezért szabad polgárok helyett irányítható 5 biorobotokra, demokratikus társadalom helyett pedig biomasszává gyúrt tömegekre van szüksége. A XVIII. Század végén és a XIX században az Illuminátusok elsősorban Nagy-Britannia, Franciaország és az Európában geopolitikai tényezők miatt központi helyet elfoglaló Németország ellenőrzésére törekedtek, de nem hagyták ki

Oroszországot sem. Minthogy divat volt ekkoriban az Illuminátus szabadkőművesség, még II. Katalin is tagja volt rövid ideig Adam Weishaupt titkos társaságának. Az Illuminátusok uralmi stratégiájával szorosan összefügg az, hogy az ún. magatartás-kutató tudományok - így például a behaviourizmus Angliából indultak el A korszak vezető tudományos nagyhatalma, Németország is kivette részét az ilyen irányú kutatásban: számos orvosi és pszichiátriai technikát, amely fontos a tudat és a magatartás hatékony befolyásolásához a németországi Kaiser Wilhelm Institute-ban dolgoztak ki. Nagy előrelépést jelentett a tudatbefolyásolás megalapozásában a londoni "Tavistock Institute of Human Relations"-nek (Emberi Kapcsolatok Tavistock Intézetének) létrejötte 1921-ben. Ennek a kutató létesítménynek az volt a kifejezett célja, hogy kísérleti úton kiderítse, melyik az a bizonyos pont, amikor az ember idegrendszere felmondja a

szolgálatot és lelkileg összeomlik. 1932-ben Kurt Lewin lett a Tavistock Intézet igazgatója. Előzőleg 1927-től a Berlini Egyetem rendkívüli tanára volt. Már a Tavistock Intézet igazgatójaként vendégprofesszor az Egyesült Államokban, de visszatérve Németországba 1933-ban lemond tanszékéről, és Amerikába emigrál. Két éven át a Cornell Egyetemen tanít, majd a szociálpszichológiai kutatás egyik legjelentékenyebb központjába, az MIT-ba (Massachusetts Institute of Technology-ba) kerül, ahol ő veszi át a csoportdinamikai kutatórészleg irányítását. Az akaraterőt azzal mérte, hogy az hányszor ismételt asszociációt képes leküzdeni. Nagy akaraterővel rendelkező kísérleti személy arra is képes, hogy még 200 vagy 300 ismétlés után se a másik tagot idézze fel a begyakorolt szópár egyik tagjára, hanem a kísérletvezető instrukciójának megfelelően az elsőre rímelő szótagot. A szokásnak, az asszociatív begyakorlásnak az

erejét viszont a reakcióidő meghosszabbodásával mérte, tehát azzal, hogy a begyakorolt asszociáció mennyire gátolja a szándékot, az akaratot. Lewin kísérletei során váltogatta a begyakorolt asszociáció ingerszavaival végzendő feladatokat. A rímelésre begyakorolt szavakhoz az egyik változatban rímelési, a másikban fölcserélési feladatot is adott. A harmadikban pedig a kétféle feladat váltakozott Az asszociációs technika kritikai elemzése során megállapította, hogy az ún. cselekvési készenlét meghatározza a viselkedést és azt meghatározott cél felé vezérli. Miközben Kurt Lewin a csoportdinamikai kutatás terén jelentős eredményeket ért el, egyidejűleg a nemzetiszocialista Németország a neuropszichológia, a parapszichológia, és a nemzedékről nemzedékre átöröklődött okkultista hajlamok kutatásában haladt előre. A két világháború közötti időszakban Anglia és Németország folyamatosan együttműködött a

tudatbefolyásolásban, így többek között az eugenetika terén, amely az ember öröklődő tulajdonságait, a testi és szellemi képességek javítására próbálja felhasználni. Az eugenetikának a fajelméletben is szerepe volt, mert célkitűzései közé tartozott a felsőbbrendű emberi faj "kitenyésztésének" a kutatása. A két ország ez irányú együttműködését egy titkos társaság segítette elő: az "Order of the Golden Dawn" (az Aranyhajnal Rendje), amelynek egyidejűleg számos előkelő brit arisztokrata és magas rangú német náci pártfunkcionárius volt a tagja. Közéjük tartozott az SS főnöke, Heinrich Himmler is, aki felelős volt a 6 "Lebensborn" nevű kutatási programért, amelynek a keretében örökbefogadott gyermekekkel végeztek kísérletet, elsősorban ikrekkel. A program célja olyan árja "szuperfaj" kitenyésztése volt, amelynek a tagjai teljesen el vannak kötelezve a Harmadik Birodalom

által elképzelt náci világrendnek. A program előkészítését szolgáló kísérletekben már fontos szerephez jutott a génmanipuláció, és a magatartás megváltoztatása. Ezt a kísérlet-sorozatot az a dr Joseph Mengele végezte, aki Auschiwtzban kegyetlen körülmények között "kutathatta" a testi, lelki sérülések hatásait kísérleti alanyain. Emellett kíméletlen sebészeti beavatkozásokat is végzett, s számos gyermeket erős és gyakori elektrosokk hatásnak tett ki. A brutális sokkolás következtében sokan meghaltak. Az auschwitzi kísérletekkel egyidejűleg Dachau-ban "agymosási" módszereket próbáltak ki. A kísérleti alanyoknak hipnózisban erős hallucinációkat okozó kábítószert, meszkalint adtak. A II. Világháború folyamán az amerikai Colgate Egyetemen, dr George Estabrooks irányította a magatartást befolyásoló kutatásokat. Estabrooks ezt a hadsereg, az FBI, a CID (Criminal Investigation Division - Bűnügyi

Nyomozóhatóság) részére végezte. Maga Estabrook azonban elmondotta, hogy bizalmas üzenetek továbbítására és titkos megbízatások teljesítésére olyan hipnotizált futárok létrehozásán fáradozott, akik tudományos módszerekkel végzett tudatmódosításon mennek át, és mesterségesen válnak tudathasadásos személyekké. A II. Világháborút követően az amerikai Védelmi Minisztérium titokban számos vezető német és olasz tudóst, valamint hírszerző szakembert hozatott az Egyesült Államokba DélAmerikán keresztül, s részben a Vatikán segítségével. A Project Paperclip nevet viselő program keretében került Reinhard Gehlen tábornok Amerikába, aki Hitler Szovjetunióval foglalkozó hírszerző-szolgálatát irányította. Gehlen Washingtonban gyakran találkozott Truman elnökkel, valamint William Donovan tábornokkal, aki akkor az OSS (az Office of Strategic Services-nek) az igazgatója volt. De szoros kapcsolatot tartott Gehlen Allen

Dullessal is, aki később a CIA élére került. E megbeszélések célja az volt, hogy az amerikai hírszerző-szolgálatot hatékony intézménnyé formálják. Ennek eredményeként jött létre 1946ban a Central Intelligence Group, amelyet 1947-ben átkereszteltek Central Intelligence Agency-nek, vagyis létrejött a CIA. Reinhard Gehlen német tábornoknak kulcsszerepe volt az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának a létrehozásában is. Az a törvény, amely ezt az intézményt létrehozta, az 1947-es National Security Act, a későbbiek folyamán fontos szerepet játszott abban, hogy a kormányzat számos illegális tevékenységét a nemzetbiztonságra hivatkozva titokban tarthassák, és zavartalanul folytathassák. Ezek közé a programok közé tartoztak a legnagyobb titokban végrehajtott tudat-befolyásoló kísérletek, az ún. mind controlprogramok Project MKULTRA Miután a CIA és a Nemzetbiztonsági Tanács megszilárdította helyzetét, 1947-ben beindult

egy szigorúan titokban tartott kísérletsorozat az "agymosásnak" nevezett tudatbefolyásolás technikáinak a kidolgozására. Ezt a Project CHATTER nevet viselő kísérletsorozatot válasznak szánták a Szovjetunióban végzett ún. "igazság-drogok" sikereire A kutatás azonban elsősorban arra összpontosított, hogy kipróbálja azokat a kábítószereket, amelyeket hatékonyan lehet használni a titkosszolgálati ügynökök felvételekor. A Project CHATTER-t 1953-ban leállították. 7 A Központi Hírszerző Szolgálat ekkor döntött úgy, hogy fokozza erőfeszítéseit a magatartás megváltoztatása terén. E célból dolgozták ki a Project Bluebird-öt, amelyet Allen Dulles hagyott jóvá 1950-ben. A Bluebird céljai közé tartozott olyan eszközök felkutatása, amelyek segítségével úgy lehet kondícionálni személyeket, hogy azoktól nem lehet megszerezni titkos információkat. Másik célja az volt, hogy különleges kihallgatási

technikák alkalmazásával fokozzák az adott személy kontrollját. A harmadik cél volt az emlékezet kapacitásának a megnövelése. Egy negyedik cél pedig arra irányult, hogy az ügynökség alkalmazottait ellenséges szolgálatok ne tudják ellenőrzésük alá vonni. A Bluebird-öt 1951-ben átnevezték Project ARTICHOKE-nak. Ennek keretében kiértékelték azokat az agresszív kihallgatási technikákat, amelyeknek a keretében hipnózist és kábítószereket is alkalmaztak. Ez a program 1956-ban befejeződött, de még 1953-ban beindult egy másik program, a Project MKULTRA, amelyet Richard Helms, a CIA akkori helyettes-igazgatója kezdeményezett. A kutatók az MK szó jelentését, a "Mind Kontrolle", vagyis az angol-német keverék elnevezésre vezetik vissza (A Kontrolle németül ugyanazt jelenti, mint az angol control, vagyis ellenőrzést.) A kísérlet-sorozatban számos német orvos vett részt, és az egykori német koncentrációs táborokban

folytatott kíséreletek, valamint az MKULTRA egyes részprogramjai szorosan kapcsolódtak egymáshoz. Az MKULTRA keretében az emberi viselkedést olyan módszerekkel befolyásolták, mint a besugárzás, az elektrosokk, a pszichológiai, a pszichiátriai, a szociológiai, az antropológiai módszerek. De használták a grafológiát is, és olyan anyagokat is, mint az akkor már létező LSD. Az MKULTRA külföldi programjainak az ellenőrzésére létrehozták az MKDELTA eljárást. Project MONARCH Az MKULTRA keretében 149 kisebb programot tartottak nyilván. A címben megjelölt program nem szerepel a hivatalosan azonosított kormánydokumentumok között, mert ezt valószínűleg egyfajta becenévként használták a bennfentesek, akik közé a túlélő kísérleti alanyokat, a terapeutákat, valamint a lehetséges "beavatottakat" számítjuk. Feltételezhető, hogy ez a program az MKSEARCH alprogramból ágazott el, amelynek a neve "Operation SPELLBINDER"

volt. Az elnevezés a kulcsszavakkal való irányításra utal A SPELLBINDER célja az volt, hogy olyan "alvó" ügynököket képezzenek ki ("Manchurian candidates"), akik bizonyos kulcsszavak vagy szófordulatok útján aktivizálhatók egy ún. poszt-hipnotikus transzállapot után, azaz hipnózis utáni önkívületi állapotot követően. Az "Operation OFTEN" című tanulmány kísérletet tett az okkult erők bekapcsolására a kutatásba, azzal a céllal, hogy álcázásként elfedje a Project MONARCH valódi célját és természetét. A MONARCH szó itt nem valamiféle monarchiára vagy uralkodóra, hanem egy Monarch nevű pillangóra utal. Amikor egy személyt elektrosokkal okozott pszichés traumának vetnek alá, akkor gyakran olyan könnyedséget, lebegést érez, mint egy repülő pillangó. De ezen túlmenően a Monarch szó jelképesen utal arra a minőségi átalakulási folyamatra is, amelyen a lepke keresztülmegy. Először hernyó

alakban létezik, majd begubózva alvó, inaktív állapotba kerül (például a selyemgubó) míg, végül is visszatér a szárnyaló pillangó formájába. Az okkultizmus további jelképes értelmet is adhat mindehhez, ha a lelket, amely szárnyalni képes a pillangóhoz hasonlítjuk. Egyébként a reinkarnáció, vagyis a lélekvándorlás okkult tanításai szerint az emberi lélek pillangó alakban keresi azt az új élőlényt, amelyben reinkarnálódva tovább folytatja életét. 8 A gnoszticizmus ősi misztikus tanításai szerint a pillangó a romlandó test szimbóluma. A gnosztikus művészetben "a halál angyalát" az összepréselt pillangóval ábrázolták. A tudatbefolyásoló programok ismertetésekor fontos szerephez jut a marionett, vagyis a zsinóron rángatott bábu, azaz az olyan ember, aki idegen akarat vak és engedelmes eszköze. A MONARCH kísérletekben gyakran szerepel a "marionett-szindróma", valamint az "Imperial

Conditioning" (birodalmi kondíciónálás). Egyes terapeuták, vagyis kísérletező elmegyógyászok ezt "Conditioned Stimulus Response Sequences"-nek nevezték, azaz Kondícionált Inger-válasz Szekvenciáknak. A Project MONARCH úgy is leírható, mint az összehangolt agyműködés struktúráinak a felbontása és más szerkezetű újra-integrációja azért, hogy az emberi agy tudati működését egymástól elkülönülő autonóm egységekre lehessen bontani (angolul: compartmentalize) és ezáltal az adott emberben többféle személyiséget lehessen egy meghatározott pszichés rendszer keretében kialakítani. Ez rendkívül bonyolult folyamat, amelynek a keretében a sátánizmusban ismert rituálékat is felhasználják, valamint a kabalista miszticizmust. Ennek az a célja, hogy egy meghatározott démont vagy démoncsoportot lehessen hozzákapcsolni az emberi tudatban mesterségesen létrehozott önálló rekeszekhez. Több kutató ezt a magyarázatot

erős kétellyel fogadja és az agyműködés "file"-okra, elkülönülő állományokra bontását a kísérleti alanynak okozott lelki-trauma fokozásának tekintik. Ezek a kutatók tagadnak minden irracionális magyarázatot, elutasítják a démonok és más misztikus vonatkozások jelenlétét. Az emberi tudat mesterséges "fülkéi" Megközelíthetjük a test és a lélek eme kificamodott befolyásolásának a megértését, ha egy komplex komputer-programhoz hasonlítjuk. Egy "file" (egy állomány) - vagy ahogy mi korábban írtuk, egy rekesz vagy fülke - a trauma segítségével, vagyis lelki sérülés vagy fájdalom okozásával hozható létre, amelyhez még szervesen hozzátartozik a rendszeres ismétlés és újra-megerősítés. Azért, hogy az így leválasztott és önálló életet élő "file" aktivizálható legyen, meghatározott kódokra, jelszavakra, vagyis kioldó, beindító parancsokra van szükség. Ezeket angolul

"triggers"-eknek nevezik (trigger = elsütő billentyű, ravasz, elsütő szerkezet, indító jel). A kísérleti személy, akit "victim"-nek (áldozatnak) vagy "survivor"-nak (túlélőnek) neveznek valójában az ő irányítójának ("programmer" vagy "handler") a rabszolgája, mert teljesen tőle függ. Ezért a rabszolga ("slave") az irányítóját mesternek ("master") vagy istennek ("god") tekinti. A "slave"-ek 75%-a nő, ugyanis a nők általában jóval magasabb tűrési küszöbbel rendelkeznek, jobban elviselik a fájdalmat és ezért sokkal könnyebb egységes tudatuknak az önálló részekre való felbontása (angolul: dissociation), mint a férfiaknál. A kísérleti alanyokat főleg titkos műveletek elvégzéséhez, illetve prostitúcióra és pornográfia készítésére használják. A szórakoztató ipar bevonása a kísérletekbe éppen ezért jelentékeny. A MONARCH

kísérleti személyei az élet minden területén megtalálhatók az utcai csavargótól a legmagasabb körökben mozgó személyekig. Egy már nyugdíjazott CIA-munkatárs arra is utalt, hogy a beprogramozott kísérleti alanyokat beépített ügynökökként is használták azért, hogy "téglaként" információkat gyűjtsenek, illetve az adott csoportban a kapott utasításoknak megfelelő zavaró feladatokat végrehajtsák. A kísérleti alanyok magatartása aszerint változik, hogy tudatuknak melyik leválasztott része van éppen aktivizálva. Szakértők ezt úgy írják le, hogy létezik egy ún. light-side vagy good (világos vagy jó) oldal; és létezik egy dark-side vagy bad (sötét vagy rossz) oldal. Az ehhez tartozó "file"-ok pedig összefonódva a tudatban egy tengely körül végeznek rotációs mozgást. Az egyik legfontosabb struktúra az adott "file" 9 rendszerén belül hét szintből álló kettősspirál található. Minden

ilyen rendszer egy belső programozóval rendelkezik, amely figyeli a "gatekeeper"-t, vagyis a "kapu örzőjét", mert ez a mini-program utasítja el vagy engedi be a különböző kívülről jövő impulzusokat az adott lelki parcellába. A kísérleti alanyok elmondása szerint egy részük egyfajta életfát ("Tree of Life") lát, amelynek meghatározott gyökérrendszerei vannak, számos göcsörttel és szúrágta vájattal, ősi szimbólumokkal, levelekkel, pókhálókkal, tükrökkel vagy maszkokkal, tengeri kagylókkal, lepkékkel, kígyókkal, szalagokkal, csokrokkal, órákkal, robotokkal, parancsnoki diagramokkal és komputer áramköröket tartalmazó kapcsolótáblákkal. A vérségi kapcsolatok fontossága A kísérleti alanyok többsége olyan családból származik, amelyek nemzedékről-nemzedékre ún. sátánista vérvonalat hordoznak magukban, és ezért - állítólag - arra vannak beprogramozva, hogy mint kiválasztott személyek,

vagy kiválasztott nemzedékek, beteljesítsék sorsukat. Ezt a "kiválasztott nemzedék" meghatározást a hírhedt auschwitzi orvos, dr. Joseph Mengele eszelte ki Számos áldozat azonos családból került kiemelésre, megint mások úgy lettek kísérleti nyulak, hogy árvaházakból, nevelőotthonokból szerezték be őket, vagy olyan vérfertőző nemi életet folytató családokból, amelyeknél nemzedékekre visszamenően szokásos volt a pedofília. Sok gyermek jön katolikus, mormon vagy más karizmatikusan keresztény hátterű családból, de szinte valamennyi vallási csoport képviselői megtalálhatók. A kísérletet folytató szakemberek úgy találták, hogy az erősen vallásos alanyok már hozzá vannak szoktatva a dogmatikus, hierarchikus struktúrákhoz, a dogmáknak és a feletteseknek való feltétlen engedelmességhez és ez nagyon hasonlít a tudat programozásához. Minthogy az ilyen alanyok számára a tekintély feltétlen, ezért már

kondícionálva vannak a parancs általi külső irányításra. Ha orvosok és más szakértők közelebbről szemügyre veszik az áldozatok vagy túlélők fiziológiai, testi jellemzőit, akkor gyakran láthatják az elektromos szúróeszközökkel okozott vágásokat vagy forradásokat a bőrön. Ezek a test legkülönbözőbb részein fellelhető sérülések lehetnek: késsel okozott csonkítások, tüzes vassal vagy tűvel való égetés, durva tetoválások és ehhez hasonlók. Azok, akik a vérvonalhoz tartozó, és így előkelőbbnek és védettebbnek számító kísérleti alanyok köréhez tartoznak, kevesebb ilyen testi sérüléssel vagy jelzéssel bírnak - az ő bőrük általában megmarad tisztának és folttalannak. Ezen kifinomult manipulációk magyarázata attól függ, hogy fizikai, orvosi válaszokat adunk-e rá, vagy pedig spirituális, lelki érvekkel próbáljuk megvilágítani őket. Ezek az új világrendhez kapcsolódó tudatfájlok a feltételezések

szerint olyan visszakapcsolási parancsokat tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik a tudatbefolyás hatékony kiterjesztését nagyszámú kísérleti alanyra. Másféle agykontroll-technikát jelent az ún. "non-biological twinning", azaz két egymással rokoni kapcsolatban nem álló gyermek arra történő ünnepélyes programozása, hogy őket mágikus lelki kötelék kapcsolja össze, ezért az örökkévalóságig elválaszthatatlanok egymástól. Ez a MONARCH programban alkalmazott technika abból állt, hogy a tudatba helyezett információs programot megfelezték és az egyiket az egyik kísérleti alany agyába, a másikat pedig a másik kísérleti alanyéba ültették. A két fél program csak együtt képes 10 működni, így ez a két személy kölcsönösen egymásra lett utalva. Az olyan paranormális jelenségek, mint az "astral-projection" ("csillaghatás"), telepátia (gondolatolvasás), ESP "extra-sensory perceptions"

(érzéken túli észlelet) hatékonyabban kifejleszthetők és működtethetők azokban a személyekben, akik az ilyen "ikresítésen" keresztülmennek. A MONARCH programozás egyes szintjei a következők: Alpha-szint: Ezt tekintik az általános vagy szokásos programozásnak egy személy tudatának az ellenőrzés alá vételekor. Ezt az alapprogramot a memória megtartó képességének a rendkívüli bővülése jellemzi, a fizikai erőnlét és a látóképesség nagyarányú növekedésével. Az Alpha-programot a kísérleti alany személyiségének a tudatos felosztásával hatják végre. Lényegében az történik, hogy az agy jobb féltekéjét és bal féltekéjét leválasztják egymásról azáltal, hogy csak egy program által vezérelt kapcsolódás jöhet létre a bal és a jobb agyfélteke között, meghatározott neuronpályák stimulálásával. Béta-szint: Ezt szexuális programozásnak is hívják. Ez a program eltörli az összes korábban

elsajátított erkölcsi meggyőződést, serkenti a legprimitívebb szexuális késztetéseket a gátlások kiiktatásával. Úgynevezett "cat-alters"-ek (cica-fájlok) hozhatók így létre az agy béta-szintű programozásával. Delta-szint: Ezt ún. "killer" (ölési, gyilkolási) programozásnak is nevezik Eredetileg különleges ügynökök és elit katonák kiképzésére fejlesztették ki. Használták a Delta-erők, az Első Szárazföldi Zászlóalj és a MOSZAD kiképzési programjaiban. Ezen a programozási szinten a mellékvese optimális működtetése és a kontrollált agresszió nyilvánvaló. A kísérleti alanyok elveszítik félelemérzetüket. Szervezetten hajtják végre a kapott megbízatásokat Az önpusztító vagy öngyilkosságot eredményező instrukciók is a programozásnak e delta-szintjén kerülnek rögzítésre az agyban. Téta-szint: Ezt pszichikai programozásnak tekintik. Azok a kísérleti személyek, akik több generációs,

ún. sátánista családokból származnak, a kísérletek tanúsága szerint nagyobb fogékonyságot mutatnak a telepatikus képességek elsajátítására, mint azok, amelyek ilyen vérségi származással nem rendelkeznek. Ennek a származási korlátozásnak köszönhetően az elektronikus agykontroll-rendszerek változatos formáit fejlesztették ki és alkalmazták, nevezetesen a "bio-medical" emberi telemetrikus eszközöket (agyban elhelyezett implantátumokat, irányított energia-lézereket használva, mikrohullámú és elektromágneses sugárzásra). Jelentések szerint ezeket rendkívül fejlett komputerekkel és csúcstechnológiájú műholdkövető-rendszerekkel összekapcsolva alkalmazták. Omega-szint: Ez az ún. önpusztító (self-destruct) formája a programozásnak, amit úgy is ismernek, mint "Code Green" (Zöld Kód). Az ennek megfelelő viselkedési formák magukban foglalják az öngyilkossági késztetéseket és az öncsonkítást. Ezt a

programot rendszerint akkor aktivizálják, amikor az agykontroll alanya (victim or survivor - áldozat vagy túlélő) elkezdi a terápiát vagy a kihallgatást és túlságosan sok anyag kerül elő sértetlenül az emlékezetéből. Gamma-szint: Ez a rendszer-védelemnek egy másik formája, mégpedig megtévesztő programozáson keresztül, amely kiváltja a félrevezetést és a félreértelmezést. Ez a szint össze van kapcsolva a démonológiával és hajlamos arra, hogy regenerálja önmagát egy későbbi időben, ha nem megfelelően kapcsolták ki. (A démonológia a boszorkányokra, ördögökre és gonosz szellemekre vonatkozó babonás hiedelmek összessége, amelynek azonban a tudatbefolyásolás bizonyos formáinál fontos szerepe van.) 11 A tudatbefolyásolás módszerei és összetevői A kezdő lépés a tudatműködés szétválasztása a kísérleti alanyban. Ez rendszerint a születéstől kezdődően mintegy 6 évig tart. Ezt elsősorban elektrosokk

alkalmazásával végzik és egyes esetekben már akkor megkezdik, amikor még a gyermek az anyja méhében tartózkodik. Az elektrosokk által okozott súlyos sérülésnek, a szexuális zaklatásnak és más módszereknek betudhatóan az agy széthasad elkülönülő személyiségekre a tudati működés legmélyén. Korábban ezt "Multiple Personality Disorder"-nek, MPD-nek (tudathasadásos személyiségzavarnak) nevezték; jelenleg azonban "Dissociative Identity Disordernek" (DID), vagyis tudathasadásos identitás-zavarnak hívják. Ez képezte a MONARCHprogramozás alapját A kísérleti alany vagy áldozat agyát tovább kondicionálják fokozott hipnózissal kettősirányú lelki kényszerrel, gyönyör és fájdalom váltakozó okozásával, az élelem, a víz, az alvás megvonásával, az érzékeléstől való megfosztással, párhuzamosan különböző tudatbefolyásoló drogok alkalmazásával, amelyek megváltoztatják az agyi funkciókat. A

következő lépés a szétválasztott specifikus agyfájlokba (alterek-be) a részletes parancsok és üzenetek bevitele és bevésése. Ezt csúcstechnológiájú fejhallgató készülékeken keresztül végzik, amelyek össze vannak kapcsolva komputerekkel hajtott generátorokkal, amelyek nem hallható hanghullámokat és hangfrekvenciákat bocsátanak ki, és amelyek hatnak az RNA-ra (Rybo-nuclein Acid - Rybo-nuclein sav), arra a biokémiai anyagra, amely befedi az agy tudatos és tudatalatti része közti kapcsolatot biztosító idegpályákat. Az úgynevezett "virtuális valóság"-gal kapcsolatos optikai eszközök is időnként felhasználásra kerülnek, párhuzamosan a frekvencia generátorokkal, amelyek színes pulzáló fényeket bocsátanak ki tudatalatti és ún. "split-screen" látványokkal. (A split-screen, vagy megosztott képernyő olyan megjelenítési technika, amelyben a képernyő fel van osztva két ablakra. Például a szövegszerkesztő

programok, amelyek képesek a képernyő megosztásra, alkalmasak arra, hogy ugyanannak a dokumentumnak egyszerre jelenítsék meg a két különböző részét, mintha két különböző dokumentumot mutatnának. Ez hasznos akkor, amikor írás közben a dokumentum egy másik részére kívánunk hivatkozni.) Magas-feszültségű elektrosokkot is használnak, amikor a memóriát törölni kívánják. Ezt a programozást ismétlődő időközönként megújítják, valamint látható, hallható és írott közvetítőeszközök segítségével újra erősítik. Az első programtémák közé tartozott "Óz a varázsló" és "Alice a csodák országában". Mindkettő mélyen telítve van okkult szimbolizmussal. A Disney-filmek legtöbbje kétféle módon használatos Egyrészt érzéketlenné teszik a lakosság többségét a tudatküszöb-alatti és neurolingvisztikus programozással szemben, továbbá szándékosan létrehoznak meghatározott tudatimpulzusokat és

kulcsszavakat a MONARCH-gyerekek rendkívül érzékeny alapprogramozására. (A neurolingvisztika a nyelvtudománynak a nyelv és az agyműködés közötti összefüggéseit vizsgáló ága.) Jó példa a tudatküszöb alatti programozásra a Pochahontas nevű Disney-film. Ezt a rajzfilmet a 33. jelzéssel látták el, ami a skót rítusú szabadkőművességnek a legmagasabb foka A filmben Willow-nagymama, vagyis Fűzfa-nagymama egy misztikus 400 éves öreg fa, amely tanácsokkal látja el az árva Pochahontast, azt sugalmazva neki, hogy hallgassa a szívét és találja meg a válaszokat abban. Fűzfa-nagymama folyamatosan kétértelműségeket mond tele értelmi irányváltoztatásokkal, például "néha a jobb út (right path) nem a legkönnyebb". Az ezoterikus következtetés: "a balra vezető út (left path, vagyis a pusztuláshoz vezető rossz út) a könnyebbik. 12 Az Illuminátus gondolat-rendszer szerint strukturált lélekben a fűzfa a druida-vallás

okkult erőit jelképezi. A fa ágainak, leveleinek és gyökérrendszerének az átható képe nagyon fontos, minthogy bizonyos sötét lelki tulajdonságok kapcsolódnak a Fűzfa-nagymamaprogramozáshoz. Először is, az ágakat arra használják, hogy megvesszőzzék az áldozatokat a szertartások során lélektisztítási célból. Másodszor a fűzfa kiállja a legszigorúbb időjárási megpróbáltatásokat is, mint például a viharokat, és közismert a hajlékonyságáról, rugalmasságáról. A programok alanyai, az áldozatok és a túlélők, úgy írják le a fűzfa ágait, mint amelyek átfonják és körülölelik őket, azt sugalmazva: nincs remény az elmenekülésre. Harmadszor, a fűzfa mély gyökérrendszere azt a benyomást kelti a kísérleti alanyban, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre zuhan egy szakadékba, miközben hipnotikus transzban van. A zene is meghatározó szerepet játszik a programozásban, különböző hangzatok, ritmusok és szavak

kombinációján keresztül. A rémisztgetés mestere, Stephen King, számos regényt és forgatókönyvet írt, amelyeket hiteles források szerint szintén ilyen programozási célokra használtak. King egyik legutóbbi könyve az "Insomnia" (Álmatlanság) azt a kulcskifejezést tartalmazza, hogy "We never sleep", vagyis "Soha nem alszunk.", amely vezérszava minden MPD és DID programozásnak, és a mindent-látó szemre utal. A kutatók nem tudják egyértelműen megmondani, hogy ezt a programot elsőként ki dolgozta ki. A különböző forrásból származó információk szerint egyik kidolgozójának kódneve Dr Green, akinek az igazi neve Dr. Greenbaum Ő állítólag együttműködött a II Világháború alatt a hírhedt náci orvossal, Dr. Joseph Mengelével, aki hidegvérű és különösen kegyetlen brutalitással végezte kísérleteit Auschwitzban. Mengelének a kegyetlenségeit a nürnbergi per során meglehetősen alulbecsülték, és

nem is tettek amerikai részről komoly erőfeszítéseket az elfogására. A Mengele utáni nyomozást azzal vezették félre, hogy olyan jelentést tettek közzé hivatalos részről, amely szerint Mengele egy paraguayi illetve brazíliai rejtekhelyen tartózkodik, és ezért már nem jelent fenyegetést. De bizonyos csodálatos megjelenésekről is érkeztek hébe-hóba információk, amelyek szerint a "Halál Angyalát" itt vagy ott lehetett látni. Az azonban már tényként elfogadható, hogy ezrek és ezrek életének a feláldozásával végzett kísérletei jelentékenyen hozzájárultak az agykontrollal kapcsolatos amerikai kutatásokhoz. Valószínűleg Mengele használta a már említett Dr. Green álnevet, akit egyes kísérleti alanyok csak Vaterchen-ként (Apácskaként) emlegettek vagy Schoner Josef-nek (Szép József), illetve David és Fairchild-nak neveztek. Mengele karcsú, jó megjelenésű ember volt, megnyerő modorral - ugyanakkor a legdurvább

dührohamokat is megengedte időnként magának. A túlélő kísérleti alanyok gyakran emlegetik fényes fekete csizmáit, amint ide-oda járkált a szobában, és a százszorszép leveleit húzogatva mondogatta: szeretlek, nem szeretlek, szeretlek, nem szeretlek. Amikor az utolsó levélszirmot is letépte, akkor a leggonoszabb módon megkínozta azt a kisgyermeket - a többi gyermek jelenlétében -, akit éppen pszichikailag programozott. A lelkileg meggyötört túlélők arra is visszaemlékeznek, hogy meztelenül majmok közé, ketrecekbe zárták őket. A majmok arra voltak trenírozva, hogy bántalmazzák őket. Mindebből arra lehet következtetni, hogy Mengele az emberek állati szintre történő visszavetését fontosnak tartotta. Arra is törekedett, hogy kísérleti alanyait leszoktassa a sírásról, a jajgatásról vagy bármilyen erőteljes emóció kinyilvánításáról. 13 Dr. D Ewen Cameron, egy másik kísérletező orvos Kanadából, aki Dr White néven is

ismert, korábban Kanada és Amerika Pszichiátriai Társaságának, majd pedig a Világ Pszichiátriai Társaságnak volt a vezetője. Cameron széles körű tapasztalatokkal és kitűnő bizonyítványokkal rendelkezett, ezért a CIA részéről Allen Dulles több millió dollárt juttatott el hozzá olyan társaságokon keresztül, mint például a "Society for the Investigation of Human Ecology" (a Humán-ökológiát Kutató Társaság), amelynek szintén Cameron volt az elnöke. A kísérleteket a McGill Egyetemen és a St. Mary Kórházban és az Allan Memorial Intézetben végezték. Cameron alkalmazta az olyan szokásos módszereket, mint az elektrosokk, a különböző drogok és kábítószerek beadása, valamint az agylebenyek műtéti eltávolítása. Cameron azonban egy sajátos technikát is kidolgozott, amelyet "psychic driving"-nak (pszichikai vezetésnek) nevezett el. Ennek keretében a gyanútlan kísérleti alanyokat drogok segítségével több

héten át kómában tartották és rendszeresen elektrosokkot hajtottak rajtuk végre. Eközben egy elektronikus sisak volt a fejükre rögzítve és ismétlődő üzeneteket továbbítottak hozzájuk különböző sebességgel. Sok kísérleti alany olyan gyermek volt, akiket Cameron a rómaikatolikus árvaházi rendszertől kölcsönzött ki Dr Cameron-t a pszichiátriai szaklapok többsége meg sem említi. Ez nagyrészt annak is betudható, hogy a Project MK-Ultra 1970ben lelepleződött és számos kanadai kísérleti alany és családjuk kártérítési pert indított A CIA és a kanadai kormány bírósági egyezséget kötött, amelynek keretében a sértettek úgy kaptak kártérítést, hogy nem volt szükség bármiféle törvénysértő magatartás hivatalos elismerésére. Michael Aquino alezredes, aki a katonai hírszerző szolgálatnál dolgozott, a legutóbb nyilvánosságra került adatok szerint állítólag szintén részt vett a kormányzat által szponzorált

kísérletekben. Aquino-t különcködő zseninek tartják, akit elbűvöltek a náci, pogány rituálék és megalapította a "Temple of Set"-et. (Seth vagy Széth Osiris fivére és gyilkosa az egyiptomi mitológiában; a természet vad, pusztító erőinek a megszemélyesítője.) A "Temple of Set" az Anton LaVey (vagyis Lövey Antal) "Church of Satan" (a Sátán Egyháza) nevű "vallási" szervezete elágazásának tekinthető. Aquino kapcsolatban állt a san fransico-i Golden Gate Bridge déli részénél lévő Presidio Parkban található katonai támaszponton kirobbant botránnyal. Ennek keretében gyermekek molesztálásával vádolták A gyermekáldozatok szüleinek a mély csalódására Aquino-t azonban valamennyi vádpont alól felmentették. Aquino kódneve "Malcolm" volt, és ilyen név alatt fejlesztett ki olyan kiképzésre szolgáló és magnószalagra rögzített tananyagot, amely tájékoztat arról, hogy hogyan kell

MONARCHslave-eket ("slave=rabszolga") - azaz teljesen függő helyzetbe taszított biorobotokat előállítani. Aquino, alias Malcolm, együttműködött a kormányzati és a katonai hírszerzéssel, valamint számos bűnözői szervezettel és okkult csoporttal a MONARCH-slave-ek szétosztásában. Egy másik fontos programozónak Heinrich Muller tekinthető, akit "Dr. Blue" vagy "Dr Gog" kódnevek alatt is ismertek. Heinrich Mullernek valószínűleg volt két fia, akik folytatták apjuk foglalkozását. Részt vett a programozásban "Dr Black", aki minden bizonnyal Leo Wheeler volt, annak az Earl G. Wheeler tábornoknak az unokaöccse, aki a vietnami háború idején a Vezérkari Főnökök Egyesített Tanácsának az élén állt. További szakértő programozók voltak még E. Hummel és W Bowers A CIA apró részletprogramokra osztotta szét az MK-Ultra projectet azért, hogy kevésbé legyen szembetűnő. Az egyes specializált

részfeladatokra vonatkozó kísérleteket különböző egyetemeken, börtönökben, magánlaboratóriumokban és kórházakban végeztette el. Ezekért a 14 kísérletekért nagyvonalú juttatásokban részesítette kormányzati és más pénzforrásokból a kísérleteket végző csoportokat. A MONARCH-programozással kapcsolatos kísérletekben résztvevő legfontosabb intézmények között ott találjuk a Cornell, a Duke, a Princeton, a UCLA, a University of Rochester, az MIT nevű egyetemeket; a Georgetown University Hospital-t, a Maimonides Medical Center-t, a St.Elisabeth Hospital-t (Washington DC-ben), a Bell Laboratories-t, a Stanford Research Institute-ot, a Westinghouse Friendship Laboratories-t, a General Electric-et, az ARCO-t és a Mankind Research Unlimited-et. A nem teljes felsorolásból is kiderül, hogy a részfeladatokat igen sok helyen kellett elvégeztetni. A kísérleti eredményeket rendszerint katonai támaszpontokon működő létesítményekben

elemezték, összegezték és így született meg a "végtermék". Ezekre a létesítményekre, mint programozó, vagy újraprogramozó központokra, illetve csaknem halált okozó traumaközpontokra hivatkoztak. Közülük is felsorolunk néhányat: China Lake Naval Weapons Center, The Presidio, Ft. Dietrick, Ft Campell, Ft Lewis, Ft Hood, Redstone Arsenal, Homestead AFB, Grissom AFB (AFB=Army Facility Basis). Ugyancsak kiemelkedő programozó központként emlegetik szakértők a Langley Research Center-t, a Los Alamos National Laboratories-t, Tavistock Institutes-ot valamint olyan környékeket, mint Mt. Shasta, Lampe és Las Vegas. A legismertebb MONARCH-program résztvevők Az egyik legjobban dokumentált ügy a MONARCH kísérleti program keretében Candy Jones-é, aki az 1940-es években közismert divatmodell volt. Jones valódi neve Jessica Wilcox. Donald Bain "The Control of Candy Jones" (Candy Jones irányítása - Chigaco, 1976.) című könyvében

leírja azt, hogy Jessica Wilcox-nak 12 éven át milyen intrikákon kellett keresztülmennie, míg végül is felfüggesztették, mint a CIA alkalmazásban lévő hírszerzőjét. Jessica Wilcox nyilvánvalóan megfelelt fiziológiailag azoknak a feltételeknek, hogy az emberi tudattal folytatott kísérletek alanya legyen és, mint ilyen, az MK-Ultra Project egyik legelső kísérleti nyula volt. Az ö esetére még visszatérünk a továbbiakban Számos konkrét tény látott napvilágot a MONARCH-programmal kapcsolatosan. A "TRANCE Formation of America: The True Life Story of a CIA-slave" (Amerika öntudatlan [ titkos] átformálása: Egy CIA rabszolga igaz élettörténete), amelyet maga a történet főszereplője, Cathy OBrien írt, Mark Phillips-el, aki a programozás alól felszabadította. Az 1995. szeptemberében a Reality Marketing gondozásában megjelent könyv (ISBN: 0966016548) borítóján az olvasható, hogy "Cathy OBrien az egyedüli felgyógyult és

az ügyben szót emelő túlélője a Központi Hírszerzőszolgálat MK-Ultra Project Monarch elnevezésű agykontroll akciójának." Az azóta már több kiadásban is megjelent könyv részletesen dokumentált önéletírás, amely hitelesnek tűnően számol be azokról az évekről, amikor OBrien folyamatosan vérfertőző nemi kapcsolatra kényszerült és, amikor beteges hajlamú apja átengedte kísérleti alanynak a Project MONARCH számára. Társszerzőjével, Mark Phillips-szel, aki megszöktette és deprogramozta, Cathy OBrien egész sor első olvasásra hihetetlennek tűnő bűncselekményről számol be: Kikényszerített prostitúció a politika és a hatalom felső szintjeihez tartozó személyekkel; titkos megbízatások teljesítése, mint drogfutár és küldönc ("drug mule"), továbbá aktív részvétel a country-western zeneipar kulcsszereplőinek a tevékenységében, akik a CIA számára végeztek illegális tevékenységet. 15 Paul

Bonacci, akinek sikerült csaknem két évtizedes kísérletezést a Project MONARCH keretében túlélnie, ugyancsak nyilvánosságra hozott olyan bizonyítékokat, széles körben elkövetett bűncselekményekre és korrupciós tevékenységre vonatkozóan - a helyi/városi/tagállami szinttől fel egészen a Fehér Házig -, amelyek erősen alátámasztják a "TRANCE Formation of America" c. könyv állításait Bonacci tanúságot tesz olyan szexuális visszaéléseknek kitett fiúkról, akiket erre a célra a Nebraska tagállamban lévő Boys Townban választottak ki, és akiket a közeli Offut AFB-re (Army Facility Bases - Hadsereg-ellátó támaszpont) vittek, ahol is intenzív programozásnak vetették alá agyukat a MONARCH projekt keretében. A pszichiátriai kísérletet Bill Plemons parancsnok és Michael Aquino alezredes irányította. Miután teljesen megfélemlítették a fiatal fiúkat és a tudattalan felejtés állapotába juttatták őket, arra lettek

kényszerítve, hogy egymással és lányokkal pornográf célból mindenféle szexuális parancsot teljesítsenek, valamint prostituáltként Amerika politikai és gazdasági hatalmasságai egy részének a rendelkezésére álljanak. Bonnaci visszaidézi azt, hogy az Air Force (Légierő) támaszpontjáról teherszállító gépeken a californiai McClelland AFB-re vitték őket. Más szerencsétlen fiatalkorúakkal és tinédzserekkel onnan a leghatalmasabbak számára zárt szabadidős parkba, a Bohemian Grove-ba szállították őket. Az elkövetők minden szempontból visszaéltek helyzetükkel és a legelképzelhetetlenebb perverziókra kényszerítették a gyerekeket azért, hogy nemi vágyaikat és beteges hajlamaikat kielégítsék. Egyes fiatalokat - Bonacci állítása szerint - meg is öltek, hogy még inkább megfélemlítsék a már amúgy is megrémisztett és megtört többi gyermekeket. Ron Patton szerint az MK-Ultra program kísérleti alanyai közé lehet sorolni egy

már elhunyt színésznőt, egy erkölcsileg romlott TV-evangélistát, egy hősnek kikiáltott Green Beret-tisztet (a Green Beret az amerikai hadsereg különleges feladatok végrehajtására kiképzett elit-egysége), egy népszerű country-énekes sztárt és még sok más személyt. Ron Patton azt állítja, hogy Lee Harvey Oswald, Sirhan-Sirhan, Charlie Manson, John Hinckley Jr., Mark Chapman, David Koresh, Tim McVeigh és John Salvi feltételezhetően szintén az MK-Ultra program kísérleti alanyai voltak. Kik segítették a kísérleti alanyok tudatának a felszabadítását? Dr. Corydon Hammond, a mormonok által alapított Utah tagállam Állami Egyetemének a pszichológusa 1992. július 25-én megdöbbentő előadást tartott a virginiai Alexandriában Itt került sor a lelki működés befolyásolását kutatók rendszeres évi konferenciája. Hammond "Hipnózis a többszörös személyiségi zavarban szenvedőknél: a rituális bántalmazás" címmel tartott

előadásában lényegében megerősítette hivatásos elmegyógyászokból álló hallgatóságának azokat a gyanúit és sejtéseit, miszerint betegeik bizonyos százaléka intenzív és szisztematikus agyprogramozáson ment keresztül. Hammond doktor utalt a náci kapcsolatra, a hadsereg és a CIA tudatellenőrzést szolgáló kutatásaira, a görög betűkkel jelzett programozásra és külön is említést tett a MONARCH projektről, azzal kapcsolatban, hogy ez a gyakorlati kondícionálás egyik formája. Röviddel úttörőnek mondható előadását követően halálos fenyegetéseket kapott. Minthogy nem akarta kockáztatni családjának a biztonságát, ezért Dr. Hammond megtagadta további információk nyújtását A már említett Mark Phillips korábban az amerikai Védelmi Minisztérium egyik elektronikai alvállalkozójaként belülről ismerte a kormányzat által folytatott szigorúan titkos agykontroll tevékenységet. Újabb ismeretek iránti vágya, erős

öntudata és őszinte aggodalma Cathy OBrien, egy "Presidential Model" (elnöki modell) iránt, aki a MONARCH Project kísérleti alanya volt, késztette őt arra, hogy 1991-től kezdődően leleplezze ezt a megtévesztő kísérletet. 16 Ő volt az, aki segített OBriennek elmenekülnie fogvatartóitól, majd pedig az is sikerült neki, hogy Alaszkában egy éven tartó munkával visszaállítsa Cathy tudatának normális működését. Marc Phillips erőteljes bírálatban részesült azok részéről, akik kétségbe vonták állításainak a hitelességét. Valerie Wolf, egy New Orleans-i terapeuta két betegét bemutatta 1995 március 15-én az amerikai fővárosban annak az elnöki bizottságnak, amely az emberi sugárzási kísérletekkel foglalkozik. A két női tanú részletesen beszámolt német orvosokról, kínzásokról, kábítószerekről, elektrosokkról, hipnózisról és nemi erőszakról, továbbá arról, hogy meghatározhatatlan mennyiségű

sugárzásnak lettek kitéve. Valerie Wolf és páciensei egybehangzóan állították, hogy úgy sikerült visszanyerniük emlékezetüket a CIA programozásból, hogy nem alkalmaztak sem regressio-t (=a biológiában a kezdetlegesebb formákhoz való visszalakulást; általában pedig visszaesést, visszafejlődést, a fejlődésben visszafelé haladót jelent), sem hipnózist. Az Atlantic Richfield nevű cég egyik korábbi jogi képviselője David E. Rosenbaum 9 éven át (1983-tól 1992-ig) azt próbálta kideríteni: milyen tények támasztják alá, hogy az ARCOültetvény (Monaca, Pennsylvania) több dolgozóján kínzással és kényszerítéssel programozást végeztek. Jerry L Dotey és Ann White sugárkísérleteknek lettek alávetve Amikor Rosenbaum elmélyedt az ügyben, akkor valóságos Pandora-szelence nyílt ki a számára. A görög mitológia nőalakjáról, Pandoráról tudjuk, hogy a bajokat rejtő szelencét kíváncsiságában felnyitotta és ezért

szerencsétlenségek sora szakadt a nyakába. Az ügyvéd legmeglepőbb felfedezése az volt, hogy Jerry Dotey és Ann White igen nagy valószínűséggel Hitler Adolf természetes leszármazottai lehetnek. Ezt többek között arra alapozta, hogy a róluk készült fotók egész meglepően hasonlítottak Hitlerre, mind az arcot, mind a test felépítését és méreteit illetően. Rosenbaum azt is állítja, hogy olyan érzésekről és tapasztalatokról tesznek tanúbizonyságot, amely arra utalnak, hogy ikrek. Dotey-t és White-ot állítólag változatos kínzásoknak vetették alá, miközben hipnotikus állapotban kábítószereket adtak be nekik. Egyenként legalább 3 különböző tréningtechnikán estek keresztül, amelyet az ültetvény orvosai alkalmaztak velük szemben. Mindkét áldozat úgy volt kondicionálva, hogy meghatározott inger fellépése esetén hipnotikus állapotba kerüljenek. Ennek az ingernek a része volt egy bizonyos kulcsszó vagy kifejezés és a

kísérleti alanyoknak azt is betáplálták a tudatába, hogy a hipnotikus állapot befejeztével el kell felejteniük. Ismétlődő inger-válasz szekvenciáknak voltak alávetve azért, hogy csaknem automatikus reakciókat tanúsítsanak. Az MK-Ultra kísérletek olyan veterán résztvevői mint Dr. Bernard Diamond, Dr Martin Orne és Dr Joseph Mengele rendszeresen felkeresték az ARCO ültetvényét, állítja Rosenbaum. Dotey és White speciális kondícionálásának a célja az volt, hogy mesterségesen létrehozzanak egy kettős német személyiséget. A kísérleti alanyok átprogramozott tudatának a visszaprogramozásában (deprogramming) olyan neves terapeuták is részt vettek, mint Cynthia Byrtus, Pamela Monday, Steve Ogilvie, Bennett Braun. Egyes keresztény egyházi szakemberek ugyancsak értek el bizonyos részleges és korlátozott sikereket a deprogramozás terén. Egyre több közíró is foglalkozik az agykontrollal és a tudat mesterséges befolyásolásával.

Közéjük tartozik Walter Bowart, aki megírta "Operation Mind Control"-t (Az agykontroll művelet) c. könyvét, továbbá John Rappoport a "U.S Governemt Mind Control Experiments on Children" (Az amerikai kormány agykontroll kísérletei gyerekeken" című, Alex Constantine pedig a "Psychic Dictatorship in the USA" (Pszichikai diktatúra az Egyesült Államokban) című könyvével. 17 Anton Chaitkin, aki több könyvet is írt a háttérerők történelemformáló szerepéről, és akinek az írásai az EIR-ben (Executive Intelligence Review - Vezetői Tájékoztató Szemle) valamint a "The New Federalist" című folyóiratban is olvashatóak, az utóbbi periodikában megjelent interjújában tette fel a kérdést William Colby-nak, a CIA egykori igazgatójának: "Mi van a MONARCH-kísérlettel?". Erre Colby dühösen a következőket válaszolta: "Leállítottuk az 1960-as évek vége és a korai hetvenes évek

közötti időszakban." Az amerikai és az európai közvélemény - de mondhatnánk úgy is, hogy a világ egésze - a tömegtájékoztatási eszközök manipulácója következtében - kapásból elutasítja bármiféle olyan összeesküvés létezését, amelynek a célja az emberi tudat robotszerű működésre való átállítása egy világuralomra törő kisebbség érdekében. Ugyanakkor egyre nő azoknak a kísérleti alanyoknak - áldozatoknak és túlélőknek - a száma, akik a Project MONARCH-hoz hasonló programok következtében sürgős segítségre szorulnak. Az emberek többsége azonban teljesen tájékozatlan az agykontroll kísérletek eredményeit illetően. Egyrészt agykontroll, agymosás, tudatbefolyásolás alatt valami egészen mást értenek, mint, amit ma már ténylegesen ezek a kifejezések takarnak. Itt nem arról van szó, hogy politikai célokból így vagy úgy manipulálják a közvéleményt, befolyásolják a közéleti párbeszéd témáit,

hanem arról, hogy a neurológia, a pszichiátria, az elektronika és az informatika ma már rendelkezik azokkal a tudományos eszközökkel és módszerekkel, amelyekkel az egyes ember tudatát elkülönülő partíciókra (compartment-ekre) lehet felosztani. Ezek az elkülönített tudatok önállóan programozhatók és kívülről vezérlehetők. Ezáltal napjaink valósága az öntudattal, emlékezettel és önálló akarattal már nem rendelkező "biorobotok" tömeges előállításának a lehetősége. Egyes szerzők szerint, míg az 1960-as és 70-es években csak több száz ilyen programozott biorobot élt közöttünk, számuk a 80-as években már több százezerre növekedett, és a kilencvenes években pedig világszinten (a többségük Amerikában él) elérte a milliós nagyságrendet. Elsősorban a tájékoztatás hiányának tudható be az a közömbösség, amellyel a világ közvéleménye a tudatmódosítással és tudatellenőrzéssel kapcsolatos

töredékes híreket fogadja. Ugyanakkor egyre többen szorulnak segítségre, mert tömegessé vált a kísérleti alanyok száma. Maga a visszaprogramozás (deprogramming) is rendkívül hosszadalmas és fáradságos folyamat, ami igen sok pénzbe kerül, és számos kellemetlenséggel jár. Ezért mind a szakembereknek, mind a közvéleménynek nagyobb figyelmet kellene fordítania erre az új társadalmi jelenségre. A tömegtájékoztatás kulcsszerepe A XXI. század embere a nyomtatott és az elektronikus tömegtájékoztatáson keresztül tájékozódik arról, hogy mi történik körülötte. Az újságok és a hírközlő szervek állítólag függetlenek, ezt azonban már az átlagember sem veszi komolyan, hiszen a tömegtájékoztatás az egyik legköltségesebb tevékenység. Pénze viszont a közhatalomnak - államnak - van adózási monopóliuma révén, vagy pedig a szervezett pénzhatalomnak monetáris monopóliuma révén. Ez a magánkézben lévő monetáris

monopólium teszi lehetővé egy szűk csoport számára a gazdasági élet közvetítő közegének, a pénz nevű jelnek a korlátlan mennyiségben történő előállítását. Ez óriási hatalmat biztosít a számára Ma a tömegtájékoztatás csak azt tudatja velünk, amit a szervezett közhatalom és a szervezett pénzhatalom tudatni akar a közvéleménnyel. A kisebb lapok, rádiók és televíziók rá vannak utalva a nagy hírügynökségek szolgáltatásaira, amelyek felett viszont ez a két szervezett hatalom teljes ellenőrzést gyakorol. 18 Mindebből nem az következik, hogy az összes újságíró és szerkesztő valamiféle összeesküvésnek a részese és tudatosan manipulálja a közvéleményt. A rendszer felépítése és működése olyan, hogy a szervezett magánhatalom, amely "piacnak" becézi magát, érvényesíteni tudja akaratát. A szervezett közhatalom már jogilag is korlátozva van, hiszen a pénzhatalom egyik megtévesztő módszere az

volt, hogy elhitette az emberekkel, csupán az állam veszélyeztetheti a szólás- és sajtószabadságot. Valójában a szervezett magánhatalom sokkal inkább abban a helyzetben van, hogy megfossza az átlagpolgárt az objektív és pártatlan tájékozódás lehetőségétől. Maga az állam is egyre inkább a szervezett magánhatalom hegemóniája alatt működik. Ezért minden olyan hír, vélemény, amely kritikus a fennálló struktúrával, elsősorban a nemzetközi pénzügyi közösség törekvéseivel szemben, az nem juthat át a tömegtájékoztatási rendszeren. Nemcsak olyan közvetett eszközök működnek, mint a hirdetések és a hirdetési pénzek szétosztása, de közvetlenül érvényesül a tulajdonosi jogon alapuló irányítás és ellenőrzés is. Így például az Egyesült Államok legnagyobb elektronikus tömegtájékoztatási intézményei így az NBC, a CBS, és az ABC - lényegében a nemzetközi pénzügyi közösség (Rothschild, Rockefeller, Warburg

stb.), valamint az olyan háttérstruktúrák, mint a Council on Foreign Relations (CFR), a Trilateral Commission (TC), a Bilderberg Group (BG), és a hozzájuk tartozó alapítványok és "think tank"-ek (gondolati műhelyek) közvetlen befolyása alatt áll és igazgatóik többsége is e körökből kerül ki. De Nagy Britanniában is hasonló a helyzet A Daily Telegraph-nak az a Hollinger-csoport a tulajdonosa, amelynek az igazgatói között megtaláljuk: Henry Kissingert, Lord Carringront, Zbigniew Brzezinskit, Lord Rothschildot. A Daily Telegraph igazgatótanácsának tagja az az Evelyn de Rotschild, aki az N.M Rothschild nevű tekintélyes pénzügyi befektető cég elnöke. Egy korábbi igazgatósági tag Andrew Knight a News Internationalnak ma az ügyvezető elnöke. A News Internationalhoz tartozik a The Times és a The Sun, amelyet ugyancsak a Rothschildok és az Oppenheimerek alapítottak. A felügyelő és ellenőrző testületek, mint amilyen a Press Complains

Commission (Sajtó Panaszbizottság) elnöke Lord Wakeham, aki ugyancsak az N.M Rothschild cég egyik igazgatója. A legtöbb ember az elektronikus és nyomtatott sajtó azon szolgáltatásait veszi igénybe, amelyek az ő nézőpontjához közel állnak. De minthogy a tömegtájékoztatás kulcsintézményei ugyanazon nagybankok és nagyvállalatok birtokában vannak, illetve abból a hirdetési pénzből élnek, amelyet ezektől kapnak, így a közvélemény a lényeget illetően egyféle tájékoztatásban részesül. Ahol mégis különbség mutatkozik, annak vagy nincs jelentősége vagy a látszatkeltést, és a figyelemelterelést szolgálja. A közvéleményben tudatosan megtervezve azt az illuziót keltik, hogy különböző megközelítések, elemzések, értékelések és vélemények között választhat. Harmad-, negyedrangú kérdésekről nagyszabású közéleti vitákat gerjesztenek manipulációs célokból. A háttérhatalmat irányító nemzetközi pénzügyi

közösség szempontjából az a lényeges, hogy az elhangzott vélemények segítsék elő az új világrend kialakítását. Ha ezt a célt segítik, akkor csaknem mindegy, hogy jobb vagy baloldali, keresztény vagy mohamedán, vagy zsidóbarát-e az adott vélemény. A manipulálás másik eszköze azt ültetni be az emberek agyába, hogy a nemzetközi pénzügyi közösség céljai nemcsak jók és hasznosak, de elkerülhetetlenek is. A mesterségesen kreált viták kimenetele mindig az, hogy annak végeredménye azt az álláspontot erősítse meg, amit ez a háttérhatalom akar. Amikor az erőszakos bűnözés ugrásszerű növekedése a brit közvélemény figyelmébe került, akkor ezzel kiemelten foglalkozott a tömegtájékoztatás. A kibontakozott vita nyomán 19 megszületett a "Criminal Justice Bill" , vagyis a Büntetői-igazságszolgáltatási törvény, amely viszont nagy mértékben korlátozta az egyéni szabadságjogokat. A lényeg tehát a polgárok

fokozottabb állami és rendőri módszerekkel való ellenőrzésének bevezetése volt, természetesen parlamenti jóváhagyással. A vitát azonban az erőszakos bűncselekmények visszaszorításáról folytatták. 1995. áprilisában az amerikai Oklahoma City-ben robbantásos merénylet következtében 178 személy (köztük asszonyok és gyerekek) vesztette az életét. Jelentések szerint egy "fertilizer bomb" (műtrágya alapú robbanószer) okozta a robbanást, amelyet egy népi milícia csoport helyezett el. Valójában a robbanást egy "barometric bomb" okozta Ez a bomba egy elektroés hidrodinamikus gázüzemanyagú szerkezet Ezt a robbanószerkezetet szigorú államtitokként kezelték, mert viszonylag könnyű az előállítása és robbanóereje - ehhez képest - igen nagy. Az oklahomai merényletet a tömegtájékoztatás nyomban arra használta fel, hogy mozgósítsa a közvéleményt a Népi Milícia (Peoples Militia) ellen, és fogadja el a

probléma megoldásaként Clinton elnök döntését, vagyis hogy az FBI behatolhasson ezekbe a csoportokba, megtámadhassa őket, katonai erőt lehessen velük szemben alkalmazni és a tömegtájékoztatásban be legyen tiltva minden ún. kormány-ellenes szélsőségesség, így többek között a Peoples Militia képviselői ne szólalhassanak meg az elektronikus médiumokban. (Az amerikai alkotmány lehetővé teszi minden állampolgár számára a fegyverviselést és biztosítja, hogy ellenálljon minden olyan kormánynak, amely megszegi az emberi jogokra és a politikai szabadságjogokra vonatkozó alkotmányos kötelezettségeit. Ilyen esetben az amerikai állampolgárnak nemcsak lehetősége van az ellenállásra, de kötelessége is, hogy szembeszálljon egy diktatórikus, zsarnoki kormányzattal jogai védelmében. Valójában ennek az alkotmányos jognak a korlátozása volt a cél, és ehhez kellett olyan hangulatot teremteni a közvéleményben, amely elítéli a rendőri

módszereket alkalmazó kormányzattal szemben ellenálló csoportokat.) A környezetvédelem manipulálása Jól szemlélteti, hogyan lehet egy valóságos problémát: Földünk erőforrásainak védelmét, felhasználni a hatalom központosítására. Kétségtelen tény, hogy bolygónk életfenntartó képessége komoly válságban van. Ezt ismerték fel a különböző zöld mozgalmak, amelyek jelentős része igen hatékonyan lép fel e válság tudatosítása, és a megoldási módok keresése érdekében. Az új világrend létrehozásán fáradozó nemzetközi pénzügyi közösség és integrált elitje ezt vette figyelembe, amikor úgy döntött, hogy a környezetvédelmet is kiaknázza saját céljai érdekében. E cél érdekében létrehozták a Római Klubot 1968-ban, a magas rangú szabadkőműves, Aurelio Peccei, vezetésével. A Római Klub propagandájának célja az volt, hogy a környezetvédelemre való hivatkozással központosítsa globálisan a hatalmat és

akadályozza a harmadik világ ipari fejlődését, továbbá széles körben elterjessze az eugenetikát, vagyis a fajnemesítést, az ember öröklődő tulajdonságait, testi és szellemi képességeit javítani óhajtó genetikai irányzatot. A "GLOBAL-2000" című jelentés a Trilaterális Bizottság közreműködésével Jimmy Carter kormányzata idején készült el. Ez a túlnépesedésre és az élelmiszerellátásra, valamint az energiaforrások elégtelenségére vonatkozó sokkoló adataival valóban megrázta a világ közvéleményét. Erre a "probléma-felvető" dokumentumra hamarosan megszületett a probléma-megoldó dokumentum, amely viszont kezdeményezte a világ népesség-ellenőrzését, létszámának csökkentését és harmadik világ tudományos, ipari fejlődésének a korlátozását. A dokumentum a valódi környezetvédelmi problémákat megoldani törekvő mozgalmak hátán 20 úszva azt ígéri, hogy globális megoldást nyújt

egy globális problémákra. Ezt a megoldásokat tartalmazó programot a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, továbbá más beruházó bankárok és szolgálatukban álló politikusok támogatták. Aki érti a pénzgazdaság működési elveit - azaz pénzből még több pénzt előállítani a forgalom, a fogyasztás és a pénzzel történő spekuláció segítségével - az tudja, hogy a környezeti problémák legfőbb okozója ez a pénzgazdaság, valamint azok az intézmények, amelyek ezt működtetik. Így az a megoldási javaslat, hogy "Debt for equity", azaz elengedni az adósságot a Harmadik Világ országaiban a környezetvédelem szempontjából rendkívül fontos termőföld átengedéséért cserébe, David Rockefeller és báró Rothschild elgondolása volt. Mint tudjuk, ahol erre sor került, egyáltalán nem csökkent az adott országok eladósodottságának a mértéke. A riói környezetvédelmi világtalálkozó fő rendezői is ugyanezek a

háttérerők voltak 1992ben. A tanácskozás főtitkára Morris Strong olajmilliárdos, a Rockefeller alapítvány egyik vezetője volt. A környezetvédelem manipulálását szolgálta a nukleáris energia használatának a visszaszorítása. Az olcsó nukleáris energia világszintű elterjedése veszélyeztette a nemzetközi pénzügyi közösség olajipari befektetéseit. A nemzetközi pénzügyi csoportoknak és a tulajdonukban levő "Hét Nővér" nevű olajkartellnek, valamint a Bilderberg-csoportnak kulcsszerepe volt az olajár négyszeresére történő felemelésében 1974-ben. Napjainkig a nukleáris energia jelenti a szerves anyagokból (állati maradványokból) képződött energiaforrások (szénhidrogének) pénzügyileg és hatékonyságban is versenyképes alternatíváját. Az 1973-as Saltsjöbaden-i Bilderberg-tanácskozáson részt vett Robert O Anderson, az Atlantic Richfield nevű olajvállalat tulajdonosa, a később létrejött Kissinger Associates

nevű tanácsadó cég irányító testületének tagja. Anderson volt az, aki óriási összegeket juttatott el azoknak a szervezeteknek, amelyek ellenezték a nukleáris erőműveket és ő volt az, aki létrehozta és finanszírozta a "Föld barátai" nevű szervezetet. Egyidejűleg a háttérhatalom egyik csoportja - a Rothschild-ház franciaországi érdekeltsége - komoly előrehaladást ért el a nukleáris technológia monopolizálása terén. (Franciaországban egyedül annyi atomerőmű működik jelenleg is, mint Európa összes többi országában együttvéve.) A francia Rothschildok hosszú távú stratégiája a nukleáris újrafeldolgozó technológia megszerzése. Ma már ők ellenőrzik a világ uránium-ellátásának a 80%-át Az agykontroll és az új világrend A tömegtájékoztatás tudatbefolyásoló tevékenysége és a társadalom manipulálásának a hagyományos módszerei mellett - amelyekre a fentiekben röviden kitértünk - napjainkban

létrejött és működésbe lépett az emberi tudat ellenőrzésének egy teljesen új dimenziója. A háttérhatalom irányítói az elmúlt 75 év során komoly erőfeszítéseket tettek, hogy az emberi tudat befolyásolását hatalmi céljaik érdekében felhasználják. Ezért óriási anyagi és szellemi erőforrásokat fektettek be az agy feletti uralom technológiájának a kifejlesztésére. Ma már rendelkezésükre állnak azok az eszközök és módszerek, pl. tömeghipnózis, globális elektronikai megfigyelési rendszer, amelyek megfelelő alkalmazásával befolyásolni és ellenőrizni képesek az agyműködés tudatalatti és tudatos szintjének a tartalmait, az egyének viselkedését. Ennek a tudatbefolyásolási csúcstechnológiának a kidolgozása és alkalmazása volt az előzőekben már ismertetett - és eredményesnek bizonyult - kísérleti programok célja. Eddigi ismereteink szerint az MK-Ultra és a Project MONARCH bizonyult a leghatékonyabbnak, amelyek

keretében elsősorban nők és gyermekek tudatát tudták ellenőrzés alá venni, és kívülről irányítani. 21 A háttérhatalomnak a tudatkontroll segítségével történő hatalomgyakorlása részleteit már több kísérleti alany, neurológus és pszichiáter szakorvos, valamint társadalomkutató tudós publikálta. Röviden már említettük, hogy az egyik legnagyobb hatású tájékoztatást Cathy OBrien kísérleti alany írta meg "Trance Formation of America" - "Amerika öntudatlan átformálása" című művében, 1995-ben. Cathy OBrien a CIA alkalmazásában álló "mindcontrolled slave" (agykontroll alatt álló rabszolga) volt Státusza szerint hivatalosan ún "Presidential Model"-nek (elnöki modellnek) számított, akinek szexuális szolgáltatásokat kellett nyújtania. OBrien azt állítja, hogy többek között elnököket (GF, RR és GB) valamint egy sor további fontos beosztású amerikai politikust kellett

kiszolgálnia. Ezek a politikusok állítólag rendszeresen gyötörték és megerőszakolták, később pedig ugyanezt tették Kelly nevű leányával is, aki 1980-ban született. A nemi aktusok közben kábítószereket és elektrosokkot is alkalmaztak azért, hogy tovább fokozzák tudatműködésének a megosztását, mert a már ismertetett agykontroll-technikák eredményeként a tudathasadásos személyiségzavarban szenvedő egyén nem tud visszaemlékezni azokra az eseményekre, amelyek akkor történtek, amikor tudatának éppen egy másik önállósított része működött. Elektronizált korunkban ezt talán úgy lehet leegyszerűsítve megvilágítani, hogy ha számítógépünk Macintosh rendszerben dolgozik, akkor nem tudja használni a Windows operációs rendszer eszköztárát. Azaz a komputer egyik "tudata" (a Macintosh) nem tud a másik tudatáról (Windows). A drogokkal és elektrosokkal okozott trauma az agyműködés leválasztott részeinek a

független működését megerősítette. Ha tehát a gyötréskor működésben lévő tudatrész maximálisan el van választva az élet normál helyzeteiben működő tudatrésztől, akkor az illető egyén ilyen normál helyzetekben nem tud visszaemlékezni arra, hogy abnormális helyzetekben mi történt vele. Cathy OBrien annyira tökéletesen programozható tudattal rendelkezett, hogy az őt ellenőrző szakemberek alkalmasnak minősítették fontosabb politikai és más titkos megbízatások teljesítésére. Így többek között arra is használták, hogy szigorúan titkos információkat juttassanak el vele az Irán-Kontra tárgyalások során. Cathy OBrien olyan családba született, ahol több nemzedéken át gyakorlat volt a szülők vérfertőző nemi kapcsolata kiskorú gyermekeikkel. Legelső emléke, hogy majd megfullad apjának a nemi szervétől. Ez a trauma indította be azt a folyamatot, amelynek az eredményeként gyermeki tudata két egymástól elkülönülő

és függetlenül működő részre tagolódott, két különböző személyiséggel. Ez tette lehetővé, hogy megbirkózzon ezekkel a lelki sérüléseket okozó helyzetekkel. Azaz volt egy olyan személyisége, amely képes volt alkalmazkodni a gyötrésekhez; és volt egy másik, a normális személyisége, amely irányította magatartását a mindennapi élet szokásos körülményei között. Agya, tudata elhatárolódott a gyötrések emlékétől, miközben kialakult egy másik személyisége, amely az apjához kapcsolódott. Ez a másik személyisége akkor aktivizálódott és vette át az irányítást, amikor apja felizgult állapotban közeledett hozzá. Ez volt az az időszak, amikor Cathy pszichéjében kialakult az a tünetegyüttes, amelyet a szakemberek Multiple Personality Disordernek, MPDnek (tudathasadásos személyiségzavarnak), mai nevén Dissociative Identity Disordernek, DID-nek (tudathasadásos identitás-zavarnak) neveznek. Az MPD / DID egyik mellékhatása,

mondhatni szövődménye az, hogy a kettő-, illetve többszörös tudatú személyben fotografikus memória alakul ki. 1988 óta, amikor is sikerült elmenekülnie és tudatát lassan újraprogramoznia, Cathy OBrien megdöbbentően részletesen képes visszaemlékezni mindarra, amin ellenőrzői részéről állításai szerint keresztülment. Részletesen felidézi azokat a terveket is, amelyeket a világuralom megszerzésére dolgoztak ki. Ezekről nyíltan beszéltek vele vezető amerikai politikusok és illegális tevékenységet 22 folytató személyek azokban az években, amikor azt feltételezték, hogy csúcstechnológiával végzett programozásuk visszafordíthatatlan, és éppen ezért minden titkukat biztonságosan megoszthatják vele. Az MPD / DID másik mellékhatása, hogy az ilyen többszörös tudatú egyénben rendkívüli éleslátás fejlődik ki, amely negyvennégyszer pontosabb, mint az átlagember látása. Cathy-val - kisleányként - apjának a testvérei

is visszaéltek, akik gyermekként maguk is pedofil szülők áldozatai voltak. Így Cathy-ban minden szituációra egy másik személyiség fejlődött ki, még egészen kis gyermekkorban. Az egyik nagybátyja, Bob, maga is megrögzött pedofil, gyakran dicsekedett előtte, hogy a légierő hírszerzőszolgálatának a pilótájaként a Vatikán számára is dolgozott. Bob volt az, aki először bemutatta Cathy-t egy gyermekpornográfiát kedvelő személynek, aki a "Trance Formation of America" szerzője szerint állítólag a helyi "michigani maffia" vezetője volt. Ez a személy - Gerald Ford - Nixon elnök lemondása után az Egyesült Államok első nem megválasztott, hanem kinevezett elnökeként a Fehér Ház lakója lett 1974-től 1976-ig. Előzőleg pedig fontos szerepet töltött be a Warren-bizottságban, amelynek az volt a feladata, hogy kiderítse John F. Kennedy halálának a körülményeit. Ford ebben az időben kezdte a genetikus agykontroll

tanulmányozásához felkutatni azokat a többgenerációs vérfertőzéses családokból származó gyermekeket, akiknek MPD-je, azaz tudathasadásos személyiségzavara volt. Cathy-t apja e program rendelkezésére bocsátotta. Cserébe ígéretet kapott, hogy nem folytatnak ellene büntetőeljárást gyermekpornográfia árusításáért. OBrient ugyanis a hatóságok rajtakapták, hogy Cathyval és a boxer kutyájával készült pornográfiát árusított. Ezt követően OBrient elvitték kéthetes kurzusra a Harvard Egyetemre, ahol megtanították neki, hogy miként készítse fel Cathy-t a kísérleti projektre. Az apa hazatérve lelkesen közölte családjával, hogy további gyermekeket akar. Cathy OBriennek jelenleg két leánytestvére és négy fiútestvére van. Valamennyi keresztülment pedofil zaklatáson A projektre való felkészítés a folyamatos trauma-okozásból, élelem és víz elvonásából, valamint az érzéki észleléstől való megfosztásból állt,

beleértve a kimerülésig történő hajszolást. Cathy-t visszaemlékezései szerint - szülei ismételten kiszolgáltatták prostituáltként a helyi szabadkőműveseknek, rendőröknek, egy katolikus papnak, sátánistáknak és rokonaiknak azért, hogy tudatműködésének a szétválása elkülönülő részekre fokozódjék, és megerősítést nyerjen annak a bevésésével, hogy nincs hely, ahová elmenekülhet és elrejtőzhet. A gyermeklányt állítólag Guy Vanderjagtnak is a rendelkezésére bocsátották, aki ebben az időben Michigan amerikai tagállam szenátora volt. Később a washingtoni Kongresszus tagja lett. Majd pedig a Republican National Congressional Committee (a Köztársaságpárti Nemzeti Kongresszusi Bizottság) elnöki tisztébe került. Ő volt az, aki idősebb George Busht elnöknek jelölte. Guy Vanderjagt rózsakeresztes nyakláncot adott Cathy-nek és elmondotta neki, hogy ő és Bob nagybácsija a Vatikánban voltak, ahol a létezés más

dimenzióinak titkait őrzik. Egyik alkalommal - állítja könyvében Cathy OBrien - mind ő (Vanderjagt), mind pedig Ford megerőszakolta egy politikai ünnepség során a színpad háta mögött. Ezt követően egy dobogón az összegyűlt vendégsereg elé vitték, ahol Cathy iskolatársai is jelen voltak és őt is bemutatták egy amerikai lobogóval, amelyet rövid idővel korábban a rectumába dugtak. E mindennapos megpróbáltatások ellenére kitűnt iskolai teljesítményével, amelyet nagyrészt fotografikus memóriájának köszönhetett. 1968-ban Vanderjagt bemutatta Cathy-t Pierre Trudeau kanadai miniszterelnöknek, aki a könyv szerint szintén használta őt, többek között egy francia poodle-nek a bekapcsolásával, amelyet aztán neki ajándékozott. Amikor Cathy a pubertás korba lépett és mellei növekedni 23 kezdtek, Vanderjagt már nem találta eléggé attraktívnak és továbbadta Robert C. Byrd szenátornak, aki állítólag szadista-mazochista

módszerekkel gyötörte és ennek a nyomai a mai napig fellelhetők Cathy testén. Ebben az időszakban Cathy OBrien már nem volt képes elválasztani a realitást a képzelt dolgoktól és fordítva. Ezt az állapotot még meg is erősítették az agykontroll fejlett formáival, amit "Satanic reversals"-nek (sátáni kísértéseknek, megpróbáltatásoknak) neveznek, és amelyek során minden érzékelést ellenőriznek, és minden szót és mondatot két és többértelművé alakítanak át. Cathy-t előkészítették a Project MONARCH-ra, amikor is kivették az iskolából és átvitték a muskegoni Katolikus Központi Középiskolába a többi Monarch-project számára kiválasztott gyerekkel együtt. Az utolsó esemény, amely szó szerint kiforgatta Cathy-t saját lelkivilágából, és lerombolta még megmaradt normális személyiségét 1974-ben történt egy a Michigan tagállamban lévő Cedar Springs-ben tartott rendezvény után. Ekkor Ford állítólag

lerohanta őt és elektrosokkolta is, hogy mindent elfelejtsen. Ezt követően tudatának szinte minden önállósított része már valamilyen traumával volt összekapcsolva. A kísérleti program folytatódott különböző csúcstechnológiájú katonai támaszpontokon és itt tovább traumatizálták. E támaszpontok közül felsorolja a könyv a tampai McDill légibázist, a Fort Campell-t Kentucky-ban, a Fort McKlellen-t Anistonban Alabama tagállamban, a NASA Kennedy Űrkutatási Központot, Cape Canaveral-t Floridában és ugyancsak a NASA-hoz tartozó Godard Űrkutatási Központot, a főváros, Washington közelében. Cathyt ezután apja átadta Byrd-nek, aki névleg feleségül vette. Byrd szerződést kötött az átadóval, s ez egyik napról a másikra milliomossá tette Cathy apját. Noha Byrd volt a "tulajdonosa", Cathy-t továbbadták ún. "handlerek"-nek - kezelőknek, ellenőröknek -, akik rajta tartották a szemüket és tovább

traumatizálták. Egyik ilyen kezelő, a sátánista és állítólag gyilkosságokat is elkövető Wayne Cox, azzal nyert immunitást a bűnüldöző szervektől, hogy részt vett a Project MONARCH-ban. A Tennessee állambeli Nashville-ban megrendezésre kerülő Grand Old Opry fesztivál során mutatták be az ott fellépő Wayne Cox-ot Cathy-nek. Cathy azt állítja könyvében, hogy senki nem csinál karriert Nashville-ben, hacsak nem olyan kontrollált személy, mint ő, vagy nem a CIA operatív munkatársa. A vezető "slave-handler"ek, vagyis rabszolga-kereskedők között megnevezi Kris Kristofferson-t (a Vatican based Project MONARCH slave-runner-t - egy Vatikánban működő Project MONARCH kísérleti alany irányítóját), Boxcar Willie-t (aki Cathy leányát Kelly-t három különböző elmegyógyintézetben is molesztálta) és Merle Haggard-ot (akinek a sikerdala: "Freedom Train" - Szabadságvonat, egy agykontroll-terv kódszava). A Project MONARCH

slave-ekhez (kísérleti alanyokhoz) tartoznak Barbara Mandrell és nővérei. Nekik is Byrd a tulajdonosuk Wayne Cox Cathyt bevonta a kábítószer tranzakciókba és a sátánista rituálékba. Hat alkalommal állítólag csak azért ejtette teherbe, hogy a magzatokat sátánista szertartásokon használhassa. Tény, hogy Wayne Cox az apja Cathy OBrien egyetlen gyermekének: Kelly nevű lányának, aki 1980-ban született. Egyik kábítószeres bevetése során Hotsprings közelében a Tinker Légibázison Cathy találkozott az akkori arkansas-i kormányzóval, Bill Clintonnal is. Azt az utasítást kapta, hogy adjon át a részére egy titkos üzenetet Bennett Johnson lousiana-i szenátortól, végül személyes használatra egy csomag finomított kokaint is át kellett adnia. Cathyt 1980-ban a Fort Campbell-i kísérleti bázison, Kentucky-ban, Michael Aquino alezredes programozta. Aquino neonáci nézeteket vallott, és mint már említettük megalapítója volt annak a

"Temple of Set" nevű szektának, amelyet még Himmler kezdeményezett. Aquino a legtitkosabb kísérletekben is részt vett, a DIA (Defence Intelligence Agency - Katonai 24 Hírszerző Szolgálat) pszichológiai hadviselési részlegénél. Aquino volt megbízva a Presidio Day Care Center-ben - a San Francisco-i Presidio Parkban működő gondozó-központban - a gyermekeken végzett kísérletek irányításával. Cathy-n és leányán, Kelly-n, Aquino állítólag a NASA legkegyetlenebb traumaokozó technikáit is kipróbálta. Az egyik ilyen "sex-slave" (szexuális célokra használt kísérleti alany) kiképző tábort, az Ohio tagállamban lévő Youngstone-ban működő "Charm School"-t ("Báj Iskolát") Dick Thornburgh (Pennsylvania tagállam korábbi kormányzója), későbbi amerikai igazságügyiminiszter irányította. Együtt működött Jim Trafficant képviselővel a legfejlettebb programozási technikák alkalmazásában. A

továbbiakban idézünk szó szerint Mark Phillips és Cathy OBrien "Trance Formation of America" című könyvéből: "Byrd gyakran fenyegetett, hogy eldobhatónak tekintenek. Végül is az első elnöki modellt, Marilyn Monroe-t a nyilvánosság szeme előtt ölték meg, és senki sem tudta mi történt." "Byrd szerette hallgatni a saját hangját és gyakran bonyolódott véget nem érő monológokba hosszúra nyúló híres előadásai során, miközben fotografikusan rögzítettem minden szavát. Részletezte a világuralmi erőfeszítés belső műveleti struktúráját, beleértve a lélektani hadviselés stratégiáit és megmagyarázta: miként használta és fogja használni az alkotmánnyal kapcsolatos ismereteit, hogy az alkotmányt, valamint az amerikai igazságügyi-rendszert manipulálja." "Byrd azzal igazolta az agykontrollal kapcsolatos kegyetlenkedéseket, hogy azok belekényszerítik az emberiséget egy felgyorsult evolúcióba a

neonáci elveknek megfelelően, amelyekhez ő igazodott. Azzal támasztotta alá a vallás manipulálását, hogy a Bibliában megjövendölt világbékét az egyetlen rendelkezésre állóeszközzel, a totális agykontrollal lehet elérni az új világrend keretében. Végül is - nyilatkoztatta ki - még a pápa és a mormon próféta is tudja, hogy ez az egyetlen út a békéhez és ők teljesen együttműködnek a Tervvel." "Byrd meg volt győződve arról, hogy a világ lakosságának a 95%-a azt akarja, hogy a fennmaradó öt százalék irányítsa, és ezt azzal lehet bizonyítani, hogy a 95% nem is akarja tudni: mi történik valójában a kormányban? Byrd úgy gondolta: azért, hogy a világ fennmaradhasson, az emberiségnek óriási evolúciós lépést kell tennie egy felsőrendű faj létrehozásával. Byrd hitt a hátrányos helyzetű fajok és kultúrák népirtás és genetikai változtatás révén való megsemmisítésében és a tehetségesebbeknek, "a

világ szőkéinek" a kitenyésztésében." Cathy elsőként Ronald Reagan mellett töltötte be a "Presidential Model" pozíciót. Az ő beállítása szerint Reagan egyik kedvenc időtöltése volt, hogy személyes fényképészével, Larry Flynt-tel, a saját ízlésének megfelelő szex-fotókat készíttetett, amelyek úgy váltak ismerté, mint "Uncle Ronnies Bedtime Stories" (Ronnie bácsi esti történetei). Reagan személyi titkárának, Philip Habibnak az volt a kedvenc időtöltése, hogy Cathy-vel análisan szeretkezzen, s közben áramütésekkel stimulálja. Philip Habib később bemutatta Cathy-t King Fadh-nak, Szaúd Arábia uralkodójának, akinek szexuális ízlése hasonló volt. Fadh volt egyébként, aki finanszírozta a kontrákat a panamai diktátoron és CIA ügynökön, Manuel Noriega-n keresztül. Cathy-t ebben a tranzakcióban üzenetközvetítőként használták Ennek az akciónak volt a neve az "Operation Carrier

Pigeon" (Postagalamb-művelet). 25 Cathy egyik legbrutálisabb gyötrője állítólag Dick Cheney volt, aki Ford idején a Fehér Ház apparátusát irányította, Reagan elnök idején védelmi miniszter volt, jelenleg pedig az Egyesült Államok hivatalban lévő alelnöke. A könyv állításai szerint Cheney (és ezeket eddig jogi úton, hivatalosan és határozottan egyetlen illetékes, így az alelnök sem vonta kétségbe, azaz nem követelte "a kitalációkat és rágalmakat hangoztató Cathy OBrien és Mark Phillips" szigorú felelősségre vonását és példás megbüntetését) rendszeresen szervezett rendezvényeket, amelyek "A Most Dangerous Game" (A legveszélyesebb játék) néven voltak ismeretesek. Ennek részét képezte a MONARCH programban résztvevő "slave"-ek szabadjára engedése az erdőben, akikre aztán kutyákkal és puskákkal vadásztak egyrészt kedvtelésből, másrészt az áldozatok további traumatizálása

végett. Az egyik ilyen parti alkalmával, amelyet állítólag Cheney és Ford rendezett, sor került az "Operation Shell Game"-re (Célbalövő játékra). Ebbe Cathy-t is bevonták, mint "postagalambot": "Ford kezdett beszélni, mintha én egy gép lennék és lediktált egy üzenetet: Vidd ezt az üzenetet Dick Cheney-nek a Pentagonba. A MOB (maffia) hozzájárult 2,3 millió dollár (pornóprofit) átutalásához a Bank of Credit and Commerce International-hez. Gyűjtsd össze most a pénzünket és úszni fogunk benne. Ez a művelet sikeres vállalkozás volt Hagyd így tovább. Fejezd be a megállapodást Panamával, valamennyi mexikói csatorna működőképes (kokain és heroin). Üdvözlet a főnöknek!" Cox helyettesítésére Cathy-t átadták egy új kezelőnek, a pedofil, hasbeszélő és hipnotizáló Alex Houstonnak. 1982-ben Houston kokaint nyújtott át Bill Clintonnak, miközben Cathynek találkoznia kellett feleségével, Hillary

Clintonnal Hillary Cathy vaginájának a megpillantása során (amelyet korábban elaltatás nélkül egy démon fejéhez hasonlító alakúra operáltak, s így Baphomet-nek a fejét ábrázolja - amelyet a templomosok és követőik imádtak) állítólag annyira izgalomba jött, hogy orális aktust hajtott végre. Ez így szerepel abban a könyvben, amelyből már több kiadás is napvilágot látott, és amelyből több tízezer példányt már eladtak. Vajon miért nem tisztázza magát ezek alól a becsületsértő rágalmak alól minden rendelkezésére álló jogi és média eszköz igénybevételével, és miért nem követel magának elégtételt New York szenátor-asszonya a becsületében gázoló rágalmazók példás megbüntetésével? Cathy OBrien könyve szerint id. George Bush-nak állítólag pedofil hajlamai voltak és Cathy Kelly nevű leányával is volt kapcsolata. A könyv szerzői szerint id George Bush azt is állította magáról, hogy ő E.T, vagyis extra

terrestial (földöntúli lény) és képes aktivizálni olyan holografikus képzetet Cathy elméjén belül, amelyben átváltozik óriásgyík-szerű űrlénnyé. Bohemian Grove Californiában olyan exkluzív klub, ahol szinte minden szexuális és sátánista perverzió megengedett. A látogatókat egyszerűen "Grover"-eknek nevezik Reagan elnök oktatásügyi minisztere, és Bill Clinton későbbi jogtanácsosa: Bill Bennett és testvére Bob Bennett 1988-ban lerohanták az akkor nyolc éves Kelly-t. Bennett belülről ismerte a katolikus-jezsuita agykontroll technikákat, és felhasználta őket az "Education 2000" elnevezésű programnak a végrehajtásához. Ezt a programot úgy dolgozták ki, hogy növelni tudják vele a gyermekek tanulási kapacitását, miközben lerombolják azt a képességüket, hogy önállóan tudjanak gondolkodni. Bennett Bushoz hasonlóan szintén azt állítja magáról, hogy földöntúli űrlény. Egy másik terv, amely

"World Vision" néven ismert, tulajdonképpen egy jezsuita finanszírozási módszer a világbéke elérésére agykontroll révén. 26 Az "Order of the Rose" (a "Rózsák Rendje") a templomos lovagrend egyik elágazásának tekinthető, és nagy tekintélye van az új világrend létrehozására törekvő szervezetek körében. Sok kísérleti alany bal csuklójára rátetoválták a vörös rózsát. Ennek az "Order of the Rose"nak tagja volt Brian Mulroney kanadai miniszterelnök és Vanderjegt, valamint Madelaine Albright, aki Bush szerint: "rajtam keresztül került az ENSZ-be, azért, hogy elősegítse az Új Világrendet." A "Rózsák Rendjén" belül id George Bush renden belüli neve: "The Rose" "a Rózsa" 1986-ban Cathy-t és Kelly-t a kaliforniai Lake Shasta-ba vitték azzal az ürüggyel, hogy ott zenei fesztiválra kerül sor Merle Haggard szervezésében. Lake Shastá-ban valójában egy

különleges rendőri erő tartózkodik, amelynek feladata az Új Világrend programjában való részvétel. Ebben a központban számos ún Fekete Helikopter állomásozik, valamint agykontroll alatt álló fegyveres személyzet. Itt a könyv jogi úton eddig nem cáfolt állításai szerint id. George Bush és Dick Cheney eljátszották Cathy-val a már előbb ismertetett "Most Dangerous Game"-t. Amikor Cathy 29 éves lett felötlött benne, hogy a korábbi "Presidential Model"-ek nem sokáig éltek 30 éves koruk után. Ebben a kritikus időpontban azért menekült meg mégis, mert egy másik szenátor, Patrick Leahy, (aki Byrd szenátornak a közeli barátja és a Szenátus hírszerző bizottságának a helyettes-elnöke volt) megszerezte őt egy átmeneti időre. 1988. februárjában, két hónappal rá, hogy Cathy betöltötte 30 születésnapját Mark Phillips, (aki korábban a CIA alkalmazottja volt és a legtitkosabb technológiában - a "Trauma-based

mind control"-ban, azaz az agyműködés trauma révén történő befolyásolásában - járatos szakértőnek számított) megszöktette Cathy-t és Kelly-t Alex Houstontól, akinek Phillips korábban üzleti partnere volt. Mark Phillips-nek sikerült őket Alaszkába vinnie a "hírszerző közösség" egyik bennfentesének a segítségével. Itt Mark Phillips, aki nem ideg és elmegyógyász, de az agykontrollhoz szükséges eszközök szakértőjeként ismerte ezt a technikát, hozzálátott Cathy tudatának intenzív visszaprogramozásához (de-programming), amely végül is elvezetett hosszú és fáradságos erőfeszítések után, Cathy normális agyműködésének a visszaállításához. Ez tette lehetővé azoknak az információknak az emlékezetéből való felidézését, amelyek végül is elvezettek Mark Phillips és Cathy OBrien közös munkájának a megírásához: a "Trance Formation of America" című könyv megszületéséhez. Az is

kiderült, hogy Kelly-t Wayne Cox úgy programozta, hogy a "hypnosleep" (hipnotikus álom) néven ismert agykontroll-technika segítségével adott esetben meghaljon. Az ilyen módon programozott személy krónikus és egyre súlyosbodó asztmában szenved. Mark Phillips szerint jelenleg az elmegyógyászat még meglehetősen le van maradva: "Agykontroll áldozatoknak a hivatalos elmegyógyászokhoz való irányítása kezelés végett, a jelen körülmények között, egyenlő lenne azzal, hogy egy beteget, akinek nagyon kényes műtétre van szüksége, egy olyan sebészhez küldünk, akinek a szeme be van kötve és a keze meg van bilincselve." Hármuk élete tele volt megpróbáltatásokkal, halálos fenyegetésekkel és jogi küzdelmekkel. Kelly a könyv megjelenésének időpontjában, 1995-ben, ténylegesen politikai fogolynak számított és elmegyógyintézetben tartották. Arra hivatkozva, hogy öngyilkossági késztetései vannak, nem engedték meg, hogy

kapcsolatot tartson Mark Phillips-szel, azon kevesek egyikével, aki segíthetett volna neki egészsége visszanyerésében. A kiszabadítása érdekében kezdeményezett valamennyi jogi lépést végül is "nemzetbiztonsági okokra" való hivatkozással utasították el az igazságügyi hatóságok. A kellően alátámasztott bizonyítékok 27 egész sora ellenére, az 1947-es nemzetbiztonsági törvény, valamint annak 1986-os kiegészítése annyi kiskaput hozott létre, amely lehetővé tette a kormányzat és az igazságügyi szervek számára, hogy "nemzetbiztonsági érdekekre" hivatkozva cenzúrázzanak, illetve eltusoljanak kényes ügyeket. Az átlagpolgár azt feltételezheti, hogy ha napvilágra kerülnek a könyvben leírt visszaélések, akkor az illetékesek a nyilvánosság nyomásának engedve felelősségre lesznek vonva. Minthogy a könyv szerzői halálos fenyegetések közepette éltek, a nyilvánossághoz menekülve kerestek védelmet.

Egyelőre azonban a felelősségre vonás elmaradt De elmaradtak a megvádoltak részéről a könyv szerzői ellen szükségessé vált jogi lépések is. Azaz, a váddal illetetett közéleti személyiségek sem vették igénybe az igazságszolgáltatást azért, hogy tisztázzák magukat a két szerző által leírt vádak alól. Ennek egyik oka lehet az, hogy a jogi eljárások további tényeket tártak volna fel és esetleg megerősítették volna az állításokat. Ehhez járult volna a nem kívánatos nyilvánosság a tömegtájékoztatási eszközökben. Tehát nagyon nyomós okok szóltak amellett, hogy a megvádolt közéleti személyek hallgassanak és passzívak maradjanak. Az a tény, hogy ezt a hallgatást és passzivitást megengedhették maguknak, arra utal, hogy a társadalmi hierarchiában, hatalmi struktúrában elfoglalt helyük valójában már nem az állampolgárok döntésén nyugszik. Ezért az állampolgárok véleménye, a közvélemény nyugodtan

ignorálható. Azok a háttérhatalmi struktúrák, amelyek őket politikai pozícióikhoz juttatta, azok továbbra is bíznak bennük és e körök számára nem számít diszkvalifikációnak mindaz, amit a "Trance Formation of America" című könyv néhány közéleti személyről állít. Brice Taylor és az agykontroll Brice Taylor is a trauma okozással végzett agykontroll kísérletek egyik bátor túlélője. Miután átélte a csúcstechnológiával gyakorolt kísérletezést, megírta kellően dokumentálva élettörténetét részletesen beszámolva arról, hogy milyen kínzásokat kellett elszenvednie olyan ünnepelt közéleti személyiségektől, mint Bob Hope, Henry Kissinger és még sokan mások. "Thanks for the Memories" (Köszönet az emlékekért) című könyvében Taylor ezt írja: "Amiről az önök többsége nem tudhatott, az az, hogy évekkel ezelőtt a Hidegháború kezdetén ún. hivatásos szakemberek és vezetők egy titkos

csoportja engedélyt kapott gyanútlan amerikai lakosokon végzett kísérletekre azért, hogy a fejlett technológia egy változatát továbbfejlessze. Az amerikai vezetők, hivatásos orvosok és tudósok által összegyűjtött technológia, a bio-elektromágneses frekvencia-gyógyászat, a génmanipuláció, agykontroll, agykutatás, halálközeli állapottal való kísérletezés, a parapszichológiai kutatások, a távolbalátás, az idő- és térben való utazás formájában létezett és létezik, s ehhez képest mindennapi felfogásunk elavultnak számít." Brice Taylor is - Cathy OBrienhez hasonlóan - mesterségesen előidézett Multiple Personality Disorder-ben (tudathasadásos személyiségzavarban), mai nevén Dissociative Identity Disorderben (tudathasadásos identitás-zavarban) szenvedett. Ez a trauma-okozással szabályozott technika képes létrehozni számos elkülönülő "személyiséget" ugyanazon személyen belül. Ezek az elkülönülő

személyiségek önállóan programozhatók, mint egy komputer azért, hogy különböző specifikus feladatokat lássanak el. Így beprogramozható az egyik elkülönített személyiség szex rabszolga-prostituáltnak, a másik bizalmas információkat továbbító futárnak, vagy adatokat rögzítő agyfájlnak. Ezek az elkülönített személyiségek csak azon személy számára hozzáférhetőek, aki ismeri a speciális kódjelzéseket, mert csak ezek 28 segítségével lehet működtetni (aktivizálni, be-és kikapcsolni) az adott elkülönült személyiségbe beépített programot. Sok évig tartó terápia és gondos kezelés révén Brice Taylornak sikerült rekonstruálnia saját emlékeit, amelyek a programozás révén nem voltak hozzáférhetőek a saját maga számára, mert azokat a rituális kínzások és tudatmanipulációk elrejtettek előle. Amikor emlékezete ismét működni kezdett, megdöbbentő történet bontakozott ki saját maga előtt is: "Amit ön

olvas ebben a könyvben, bepillantás az eseményekbe programozott személyiségek szemén keresztül, mindazon keresztül, amit ezek a személyiségek megtapasztaltak és átéltek." - írja könyvének bevezetőjében, hozzátéve "az információk többsége egyszerű kópia, amelyet gyakran szó szerint lemásoltam a saját magán-újságjaimról. Éveken keresztül naponta kínos pontossággal dokumentáltam emlékeimet azért, hogy kiválasszam a gyakran eleven, bár zavaros emlékképeket, amelyeket őriztem. Amire emlékeztem olyan messze volt attól, amiről azt hittem, hogy átéltem - hogy mélyen megrázott." Brice Taylor memoárja éveken át tartó gyötrő visszaemlékezés az átélt események részleteire. A programozás eredményeként szinte tökéletes fényképezőgéphez hasonló memóriára tett szert, és ez tette lehetővé, hogy a legapróbb részletekről is be tudjon számolni. "Az a képzés, amelyben irányítóim részesítettek

visszalőtt rájuk. Amikor titkos életem emlékei kezdtek benyomulni a tudatos agyműködésembe, sok olyan tolakodó emléknyom villant fel, nemcsak az agyamban, de a testemben is, amely arra kényszerített, hogy újra felidézzem ezeket a tapasztalatokat teljes részletességgel. Ez addig a pontig haladt, hogy teljesen felborította mindennapi élettevékenységemet. Olyan mértékig, hogy abba kellett hagyni a "master degree"-ért folytatott egyetemi tanulmányaimat és mindennap fel kellett keresni orvosomat folyamatos terápia keretében. Megkíséreltem megérteni és megtartani mindazt az információt, amely visszaáramlott a tudatomba, és ezért éveken át arra kényszerültem, hogy minden egyes emlékemet - úgy, ahogyan azt lelki szemeimmel láttam, hallottam és a szagát érzékeltem, és ahogyan azt a testemben éreztem - leírjam. Így tudtam megőrizni némi hasonlóságot a valódi személyiségemhez." Brice Taylor visszaemlékezései 14 évet fognak

át. Ez arról szól, hogy hogyan hoznak létre egy emberi robotot. Brice Taylor felvett név Kislányként Brice folyamatosan alá volt vetve traumáknak, testi és lelki sérüléseknek, lelki megrázkódtatásoknak, mivel apja folyamatosan megerőszakolta, gyermekprostitúcióra kényszerítette, és pornográfia készítésére használta. "Apám éveken át rituális jellegű brutális fizikai és lelki kínzásokkal gyötört. Többek között bezárt szekrényekbe, ketrecekbe és koporsókba, miközben közölte velem, hogy itt hagy meghalni. Csaknem megfulladva, magányosan, tűket szúrtak az érzékeny testrészeimbe, megfosztottak az élelemtől és az alvástól. Elektrosokkot kaptam, elektromos vezetékeken, forrasztó készülékeken és állatok hajtásához használt ösztökével. Kábítószereztek Kifinomult módszerekkel hipnotizáltak és elektronikusan programoztak." Brice Taylort kényszerítették, hogy kínzási rituálékon és orgiákon vegyen

részt. Végül is eladták egy "rabszolga-aukción". "Az agykontroll rabszolgák piacán az elit tagjai felkeresik az aukciókat, amelyek első látásra gyermek divatbemutatóknak látszanak. Később sztriptíz következik Számos ilyen showműsorban felléptem, mielőtt ténylegesen szponzoráltak vagy eladtak" 29 Nos, Brice Taylor "tulajdonosa" a közismert színész és komikus: Bob Hope volt. Később felfedezte, hogy egy másik szponzora, akit Charlie nagybácsinak hívott: Charles L. Horn volt, a Federal Cartridge Company tulajdonosa, a későbbi Olin Alapítvány létrehozója és elnöke. Charlie mutatta be Brice Taylort Henry Kissingernek, aki folytatta agykontrollprogramozását, felkészítve őt arra, hogy a későbbiekben "mind file"-nak (agy-fájlnak), élő memóriának, információ-raktárnak használja a személyi komputerhez hasonlóan. A tudatába elhelyezett szigorúan titkos kormányzati adatokhoz kizárólag

Kissinger tudott hozzáférni. Taylor keresztülment a NASA (National Security Agency - Nemzetbiztonsági Hivatal) által kidolgozott magasabbszintű agykontroll programozáson is, valamint az "Óz a varázsló", "Apád, anyád idejöjjön" történetén alapuló agykontrollon. Ezen túlmenően a hatalmi elit szexuális igényeinek kiszolgálására is felkészítették, mint prostituáltat. Brice Taylor ilyen minőségben kiszolgálta John F. Kennedy-t, Lyndon Johnsont, Richard Nixont, Gerald Fordot és még kormányzóként Ronald Reagant. Beceneve: "a million dollar baby" (milliódolláros baba) volt. Könyvében Taylor leírja, hogy fültanúja volt olyan beszélgetéseknek, ahol az Egyesült Államok elnökének és más magas rangú politikusoknak felkínálták az "escortok", azaz a kísérőhölgyek szolgálatait, a CIA emberi robot technológiájának legújabb, legmodernebb termékeit: a programozott szex- és hírszerző-rabszolgákat.

Bátorították őket, hogy szexuális és emocionális szükségleteik kielégítésére ezeket a társalgó hölgyeket vegyék igénybe a kívülállókkal folytatott ilyen kapcsolat helyett. Taylor később megtudta, hogy a Project MONARCH Beta-típusú programozásán átesett személyeket nevezték "milliódolláros babáknak", mivel ekkora nagyságú közpénzt kellett minden így programozott kísérleti alanyba invesztálni kisgyermek korától a felnőtt koráig. A Project MONARCH keretében kiképzett "Presidential Model" ("Elnöki model") szolgálatainak az igénybevétele egy estére az 1960-as években 1200 dollárba került. Henry Kissinger Brice Taylor-t az ő "egymillió dolláros gépének" nevezte. Mint már utaltunk rá Kissinger élő személyi komputerként használta Brice Taylort, hozzáférhetővé téve az agyában létrehozott információs fájlokat az Energia Bizottság, a NATO, a Külkapcsolatok Tanácsa, a

Trilaterális Bizottság, valamint a Képviselőház azon tanácskozásain, ahol a közpénzek szétosztásáról döntöttek. Brice Taylor részletesen ír könyvében a "Council"-ról (a "Tanácsről"), amely a színfalak mögül irányítja a világpolitikát és a globális eseményeket. "Henry volt a legnagyobb kutya, ami a Council-t illeti. Neki volt az a tehetsége, amelyre szükségük volt, és aki gondosan előre kidolgozta a stratégiai terveket és rendszerint el is érte a kívánt eredményeket. A Council szemében Rockefeller inkább nélkülözhető volt, mert övé volt ugyan a pénz és a hatalom, de nem volt sajátja az a mélyenszántó gondolkodás, amit Henry-ben megtaláltak." E sorok írója a "Council"-t, a Council on Foreign Relations-zel (Külkapcsolatok Tanácsa New Yorkban) azonosítja, amely 1921 óta a háttérhatalom legfontosabb koordináló intézménye, a City of Londonban működő ikerintézményével, a Royal

Institute of International Affairs-zel (Királyi Külügyi Intézettel) együtt. Kissingerről még a következőket írja Taylor: "A színfalak mögött Henry ellenőrizte a külkapcsolatokra vonatkozóan a Külügyminisztérium által hozott döntéseket és akciókat. Mindig kísérletet tett arra, hogy olyan szituációt teremtsen, amelyben a Council globális méretekben tartotta kézben a teljes ellenőrzést. Úgy tekintették mindezt, mint egy játékot, egy életre szóló tervet, melynek várható kimenetele 30 végül is lehetővé teszi, hogy a globális elitnek ez a nemzedéke nyerje meg azt a játszmát, amely elődeinek nem sikerült. Ez ambicionálta és ösztönözte őket" Brice Taylor könyvének egyik fejezete a "Baby Monarchs Are Born" (Monarchs bébik születnek) címet viseli és ebben azt állítja, hogy Reagan elnöksége idején az alelnök, vagyis id. George Bush pedofil volt A következőket írja szó szerint arról, miként

traumatizálta Kelly nevű leányát: "Éveken keresztül Kelly szorosan kapcsolódott ahhoz a traumához, amit én kaptam. Ismétlődően kínozták és traumatizálták a jelenlétemben abból a célból, hogy engem "vonalban tartsanak". A kínzással fragmentálták a pszichéjét azért, hogy létrehozzák benne a tudathasadásos személyiségzavar állapotát, hogy ő is a nyomdokaimba léphessen és használhassák, mint "Presidential Model"-t. Szerencsétlenségére nem sokáig kellett várnia, hogy ehhez az ún. "privilégiumhoz" hozzájusson, minthogy ezidőtájt a mi újonnan választott alelnökünk, George Bush, pedofil volt, és Kelly-t olyanná formálták, amit "Bush-baby"-nek neveztek, amint azt később meg tudtam egy korábbi CIA-alkalmazottól." Alátámasztja ezt a gyermekek elleni bűnös eljárást az a másik könyv is, amelyet Cathy OBrien írt: "Trance Formation in America" és amelyet az előzőekben

már részletesen ismertettünk. OBrien leányát - véletlenül vagy sem - szintén Kelly-nek nevezték Kormányzati forrásokból származó értesülések szerint, a "Bush-baby"-khez sorolt kislányokat Kelly-nek nevezték el, így bárki is volt, aki kezelésbe vette őket, nem kellett emlékeznie a nevükre. Brice Taylor is - véletlenül vagy sem - beszámol egy esetről, amikor vadászott rá George Bush Bob Hope-nak a Jordan Ranch nevű birtokán. Ennek a vadászatnak a neve volt "The Most Dangerous Game", azaz "a legveszélyesebb játék". Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy Cathy OBrien is beszámol könyvében ehhez hasonló történetről. Brice Taylor, aki időközben vallásos lett, úgy látja, hogy egyfajta spirituális háború folyik Földgolyónkon, egy láthatatlan küzdelem az életekért, a szabad akaratért. Az agykontroll az egyik végső eszköz a világuralom megszerzéséhez: "Megtanultam, hogy a szabadság nem szabad, és

küzdelembe kell bocsátkoznunk nem erőszak és háború útján, de a tudás, az igazság és a szeretet, az igazi spirituális erő és kiállás segítségével, úgy, hogy hallani lehessen bennünket." - írja Taylor könyvében Candy Jones, mint kísérleti alany Candy Jones, aki Jessica Wilcox néven látta meg a világot, mint divatmodell világhírűvé vált a II. világháború idején, később pedig saját modell ügynökségét is megalapította, és sikeresen működtette. Az FBI egyik munkatársa arra kérte: járuljon ahhoz hozzá, hogy irodája titkos levélátadó hely ("mail drop") lehessen egy másik kormányzati ügynökség, feltehetően a CIA számára. A mélyen hazafias Candy Jones elfogadta ezt az ajánlatot A hírszerzés titkos világának a határszélén mozgó Candy Jones kapcsolatba került Dr. Gilbert Jensen-nel, aki viszont Dr. Marschall Burger-nek dolgozott Ezek az álnevet viselő doktorok kémpszichiáterként álltak a CIA

alkalmazásában Jensen azzal az ürüggyel, hogy munkavállaláshoz szükséges interjút készít, hipnotizálta Candy Jones-t és úgy találta, hogy különösen fogékony alany. Így vált a CIA agykontroll programjának az egyik kísérleti résztvevőjévé. Titkos futári szolgálat teljesítésére készítették fel E felkészítés során álcázott technikával hipnotizálják a kiválasztott személyt, átadják neki a továbbítandó információt, hogy rögzítse az emlékezetébe. Ezt az üzenetet hipnotikus eszközökkel törlik a tudatos memóriából, majd hipnózis utáni szuggeszcióval - specifikus kulcsszó használatával - 31 lehetővé teszik az így elrejtett üzenetnek az előhívását. Ha a hipnotizáló létre tud hozni egy ilyen futárt, akkor garantálva van a maximális biztonság. Még kínzás hatására sem árulja el az üzenetvivő, hogy mi van elrejtve a tudatalattijában, mert nem tudja valójában, hogy ő mit is tud. Candy Jones titkára

fokozatosan úgy derült fény, hogy 1972. december 31-én Long John Nebel, a népszerű médiaszemélyiség feleségül vette az akkor már 47 éves és nemzetközileg is ismert divatmodellt, Candy Jones-t. Nebel egész éjszakán át tartó rádió show műsorai több millió hallgatót vonzottak. Az esküvői partin Nebel rendkívül érdekes változást figyelt meg újdonsült házastársán, akit mindössze 28 napi ismeretség után vett feleségül. Candy igen rövid idő alatt elveszítette természetes báját, hangja megváltozott, és egy teljesen más asszony állt előtte. Amikor vacsorázni mentek, Nebel ismét megtapasztalta ezt a transzformációt Miközben otthon lefekvéshez készültek, ismét egy ilyen furcsa személyiség változás állott elő. Candy teljesen másképp viszonyult hozzá Durván, gúnyosan és hűvösen Amikor Nebel erre rákérdezett, Candy meg volt lepődve, nem érzékelte, hogy egy másik személyiség és egy másik hang áradt belőle.

Néhány héttel később végül is elmondta férjének, hogy az FBI számára dolgozott, hozzátéve, hogy időnként el kell majd távoznia anélkül, hogy ennek okát megmondaná. Ekkor gondolt arra Nebel, hogy kapcsolat állhat fenn Candy másik személyisége és titokzatos útjai között. Jessica Wilcox 1925-ben Atlantic City-ben született, és feltűnő szépségű szőkeség volt. Az általa megszemélyesített szépségideál igen divatos volt Grace Kelly, Jane Mansfield és Marilyn Monroe előtt. Szülei nem éltek jól, őt pedig bántalmazták Nem engedték, hogy más gyermekekkel barátkozzon és gyakran el volt zárva egy sötét szobában. Ekkor kezdett képzeletben különböző figurákat teremteni a maga számára. Egyik ilyen fantázialény volt Arlene, aki a többi képzeletbeli személytől eltérően végig vele maradt, mint a másodlagos személyisége, aki pont az ellentéte az igazi Candy-nek. Arlene sok tulajdonsága az anyjáéra hasonlított, durva,

kemény, és szarkasztikus volt, aki mély hangon beszélt. Ez volt az a hang, amire Nebel, a férj felfigyelt. Amikor Candy igazi önmaga volt, akkor szeretetteljes, barátságos és elbűvölő volt. Amikor viszont Arlene-ként viselkedett, akkor rosszmájú, agresszív. Nebel arra is felfigyelt, hogy Candy halálosan retteg mindentől, ami kínai Ezen túlmenően félt az orvosoktól, a pszichiáterektől, mert valamennyien használtak gyógyszereket. Amikor a drogok kerültek említésre, minden alkalommal Arlene jelent meg Candy-ben, mint a védelmezője. Nebel rájött, hogy hosszú története van annak, ami Candyben lejátszódott és a nyomok az amerikai központi hírszerző ügynökséghez, a CIA-hoz vezetnek. Nebel, aki amatőr hipnotizőr is volt, arra a kockázatos lépésre szánta rá magát, hogy Candy-t transzba ejtse, feltegyen neki néhány egyszerű kérdést, és magnetofonra rögzítse a kapott válaszokat. Így született meg a "The Control of Candy

Jones" (Candy Jones ellenőrzése) című könyv, amelyet Donald Bain írt a szalagra rögzített vallomások alapján. Candy 1945-ben a Fülöp-szigeteken turnézott, amikor beteg lett, és ekkor találkozott Dr. Gilbert Jensen-nel. 1946-ban érdekházasságot kötött Harry Conover divatcárral, de ez válással végződött. A házasságból származó három fia vele maradt 1960-ban kereste fel régi ismerőse egy nyugdíjas tábornok, aki engedélyt kért arra, hogy new yorki üzletét "mail drop"nak használhassák. Ehhez hozzájárult és abba is belement, hogy üzleti útjai során levélküldeményeket továbbítson az FBI számára. Az egyik ilyen levelet San Franciscóban Dr Gilbert Jensen-nek kellett átadnia, akire halványan emlékezett, és akivel újból 1960. november 16-án találkozott. Jensen közölte vele, hogy most a CIA számára dolgozik, és Oaklandban van az irodája. Felajánlotta Candy-nek, hogy csatlakozzon a titkos tevékenységhez, hozzá

téve, hogy ez anyagilag is igen kedvező. A három fiát nevelő Candy 32 beleegyező választ adott. Jensen elsők lépésként hipnotizálta Ekkor találta meg benne a lelkemélyén rejtőzködő Arlenet. A hipnózison túlmenően nagy hatású gyógyszereket is beadott neki intravénásan. Ezzel elérte, hogy Arlene előre került Candy tudatában és csaknem teljesen átvette személyiségének az irányítását. Ez tette lehetővé, hogy Arlene hangjával és modorával Jensen képes volt rávenni Candyt különböző kísérleti feladatok teljesítésére az Egyesült Államokban és külföldön. Candy kinézésre is Arlene-vé alakult át, amikor parókát viselt és különböző stílusú kozmetikai kikészítéssel elváltoztatta a külsejét. Jensen célja tökéletes hírtovábbítónak a létrehozása volt, aki semmilyen körülmények között - még kínzás hatására sem - árulja el azt, amit tud. Ez a művelet igen jól meg volt szervezve. Candy, mint Arlene

- vagyis virtuális zombie meglátogatott különböző kiképző táborokat, katonai támaszpontokat és titkos orvosi létesítményeket egész Amerikában. Kiképezték a titkos tevékenység minden változatára, beleértve a robbanószerek használatát, a közelharcot improvizált fegyverekkel való bánásmódot, az álcázást, és a kommunikációt. Megtanították rá hogy hogyan öljön csupasz kézzel, miként viselje el a fájdalmat és legyen képes ellenállni a kihallgatási technikáknak. Többször is jelen volt a büszke Jensen oldalán, mint a narko-hipnotikus tudatbefolyásolás sikeres példája: a tökéletes harcos. Jensen azt is állította, hogy Arlene-t oly mélyen kondicionálta, hogy parancsára akár meg is ölné magát. Mutatja morális beállítódását az, hogy Jensen égő gyertyát helyezett Candy-nek a nyitott vaginájába anélkül, hogy fájdalmat, vagy félelmet tanúsított volna. Így demonstrálta módszerének a sikerét 24 orvos előtt a

CIA központjában Langley-ban, egy előadás alkalmával. Candy-t Arlene-ként kétszer is Taiwanra küldték futárszolgálatra. Itt elektromos árammal kínozták, de nem tört meg. A titkos képzési menetrend szerves részét képezte a perverz szexualitás. Gyakran levetkőztették, lefektették, kábítószerezték, hipnotizálták, és kínozták különböző összejöveteleken. Orvosi vizsgáló asztalon Gestapó módszerekkel vallatták, és még nők is használták szexuálisan akarata ellenére. Maga Jensen is közeledett hozzá hipnózisban, de úgy tűnik, hogy Candy ezt valahogy mégis csak elhárította. Minderre nem a kommunizmus elleni harchoz volt szükség. Ez sokkal inkább azt példázta, amit Churchill "pervertált tudomány"-nak nevezett a régi stílusú hírszerzési rendszer keretén belül. Jensen a programozó és kontrolláló elmegyógyász tudatában volt, hogy nagy kockázatot vállal. Nem lehetett biztos abban, hogy vajon Arlene nem

jelenik-e meg parancs nélkül is Candy Jones mindennapi életében. Jensen óvatossága ellenére ez mégis megtörtént, hiszen végül is az egész történet így került fokozatosan napvilágra. Candy-nek azonban fogalma sem volt arról, hogy máshol is járt és mást is tett, mint az ő normális élete, kivéve azt, hogy felkereste Jensent és átadta a rábízott iratokat. Amikor a feladatot elvégezte, Jensen visszahozta őt a transzból, és tudatos élete ismét folyamatossá vált. Mindezt azokról a magnószalagokról tudhatjuk, amelyeket Candy hipnózis alatt maga mondott el Nebel kérdéseire válaszolva. Candy nem akarta elhinni, hogy ő maga átment ezeken a tapasztalatokon, amelyeket Arlene elmondott. Ezekről a magnószalagokról évek múltán Donald Bain színpadi drámát írt négy szereplővel. Egyrészt Arlene és Nebel, másrészt Jensen és Candy. Arlene természetesen egy fantázia-lény Candy fejében A lényegi szereplő Nebel, és Jensen csak

árnyékfigura. A drámának fokozta a hatását az a tény, hogy megerősítést nyert. Jensen létező személy és valóban olyan fajta tevékenységet folytatott, ahogyan az Candy elmondotta. 33 Donald Bain könyve vált a mintájává Cathy OBrien "Trance Formation of America" című és Annie McKenna "Paperclip Dolls" (Kivágott papírbabák) című könyvének. Bain szembe állította a Cathy agyában lévő képzelebeli világot John Nebel egyre mélyebbre hatoló, valóságfeltáró kérdéseivel. Az egészre pedig ráborul Jensen árnyékfigurája Donald Bain úgy látja, hogy Candy Arlene-ként sokkal több kísérleti küldetést teljesített Jensen számára, mint amennyi valaha is felfedezésre került. Áttekintve az 1960-as években a hivatalában eltöltött munkaidőt kiderült, hogy üzleti út címén igen gyakran volt távol és semmiféle megállapodást nem kötött. Candy Jones akarata ellenére belekerült a hatalomnak abba a misztikus,

rejtőzködő szférájába, amelynek léte és működése meghazudtolja a természet és a társadalom demokratikus és szociális szemléletét. Candy annak a határterületnek a részesévé és áldozatává vált, ahol találkozott az amerikai hírszerzés és az orvosi, pszichiátriai szakma. Mindkét szektor életbe vágóan fontos volt az amerikai katonai ipari komplexum és a mögötte álló szervezett pénzhatalom számára az 1950-es és 1960-as években. Minden valószínűség szerint a Jensen álnév alatt rejtőzködő kísérletező pszichiáter a beindult MK-ULTRA program keretében tevékenykedett. "Project Superman" - Andy Pero története A magyar, román és cseh felmenőkkel rendelkező Andy Pero a nevadai Fallonban született 1969-ben. Apja az ottani légi bázis helyettes parancsnoka volt Andy Pero anélkül, hogy ehhez hozzájárult volna, olyan tudatmódosító kisérleti programnak lett alávetve, amely a Monarch Project elágazásának

tekinthető. Pero azt állítja, hogy genetikus manipulációval trauma okozásával végzett agykontrollal, valamint a Jose Silva nevével fémjelzett relaxációs tréninggel, illetve e három módszer kombinációjával rendkívüli tulajdonságokat fejlesztettek ki benne. Ezen túlmenően Pero azt is állítja, hogy akaratlanul úgnevezett "Manchurian Candidate"-ként is felhasználták, a Montauk Project keretében. Andy Pero először 1998. augusztusában hozta nyilvánosságra élettörténetét, Preston Nichols különleges vendégeként. Preston előadássorozatára Philadelphiában került sor Andy Pero úgy véli, hogy az első kísérletek vele akkor kezdődtek, amikor két és fél éves volt. Öt éves korában Münchenbe került, ahol két különböző óvodába, egy német nyelvűbe és egy angol nyelvű amerikaiba járt. Felvillanó emléknyomok arra utalnak, hogy bizonyos kísérleti kínzásokon már két éves korában is keresztülment, amikor is

elektrosokkolták, és tűket szurkáltak a fülébe illetve a nemi szervébe. Ezeknek a kísérleteknek az a célja, hogy olyan extrém traumának vessék alá, amely elválasztja az agy működését a test működésétől. Ezt úgy érik el, hogy a tudatot különböző önálló részekre hasítják, amelyeket aztán egymástól függetlenül lehet programozni, és így el lehet vele érni emberfeletti tulajdonságok létrehozását. Az történik, hogy az emberi agy normális impulzusait, az emóciók normális folyamatát szétválasztják, majd a szétválasztott tudatrészeket újra programozzák. Ezen keresztül el tudják távolítani a félelmet, és el tudják érni, hogy az új program nyomán eltűnnek az ösztönös gátlások és a "de én nem tudom, de én félek." típusú válaszok A program arra irányul, hogy a kísérleti alany tegye meg, amit mondanak neki, és ne gondolkozzék. Lényegében úgy kezelik az emberi tudatot, mint egy komputert Az ehhez

hasonló tudatmódosító programokat, pl. a Monarch és a Montauk Project-et a kormányzat finanszírozza. A II világháborút követően számos egykori náci tudós érkezett az Egyesült Államokba a titkos szolgálatok útján. Ők korábban a koncentrációs táborokban végeztek agykontroll kísérleteket. Andy Pero tréningjét, tudatmódosító "kezelését" a New 34 York államban lévő Rochester Egyetemén végezték. Vagy egy padlásszobába vitték fel, vagy pedig a könyvtár legfelső emeletére. Programozásának döntő része a New York államban lévő Rome helység légi bázisának a nagyméretű laboratóriumában folyt. Perot bekapcsolták a "Montauk chair" ("Montauk szék") nevű kísérleti programba is Camp Hero-ban, amely a New York Államhoz tartozó Long Island sziget Montauk nevű városkájában van. A nők szexprogramozását a New Jersey-ben lévő Paramus-ban végzik Az itteni kísérleti alanyok 99 %-a akaratlanul

vesz részt ebben a programozásban, és így válnak irányított tudatú ügynökökké. Andy Perot édesanyja még 10 éves korában beíratta a Silva-féle agykontroll kurzusra. A Silva-módszer önhipnózisnak is felfogható, amelynek keretében meg lehet tanulni a különböző tudatszintek bekapcsolását, és ezáltal öngyógyítást, ellazulást, emlékképek felidézését, sőt a tudatunk erejével történő kanálhajlítást is meg lehet tanulni. Andy Pero ekkor találkozott először két különösen viselkedő egyenruhás személlyel, akik aztán rendszeres időközönként felkeresték. Mivel Andy kiválóan szerepelt a Silva-féle kiképzésen, valamint a különböző sportokban, a két egyenruhás egyik alkalommal közölte is vele: "hallottuk, hogy bizonyos nagyon különös képességekkel rendelkezel. Egy napon számunkra fogsz dolgozni." Először még nem fogta fel e kijelentés értelmét, de később a két férfi fontos szerepet játszott

valamennyi tréningjén egyetemi évei egész időszakában. Andy Pero nemcsak a különböző sportokban tűnt ki, de intelligencia hányadosa is a legjobbak közé tartozott. Ennek ellenére nem tartották különösebben okosnak, mivel az elektrosokk kezelések következtében dadogott. Amióta fokozatosan helyreállt emlékezetének a működése, már vissza tud emlékezni arra, hogy számos alkalommal elektrosokk kezelést kapott, miközben egy zárt víztárolóba helyezték és azt az utasítást kapta, hogy a víz alatt lélegezzen. Ennek eredményeként több alkalommal is csaknem megfulladt, és az agyában kísérletileg létrehozott öngyógyítási képesség segítségével tudta visszanyerni eszméletét. Megtanulta, hogy létrehozza saját lelki laboratóriumát a Silva agykontroll segítségével, amely tele van szuper-hatékony gyógyító eszközökkel, amelyek bármely elszenvedett sérülést képesek gyógyítani. Kényszerítették, hogy elviseljen minden

képzeletet felülmúló fájdalmat, és ezáltal emberfeletti erőre és önuralomra tegyen szert, és rendkívüli körülmények között is életben maradjon. A kiképzők hipnotikus önkívületi állapotában közölték vele, hogy ugorjon le egy létráról csekély magasságból. Majd fokozatosan növelték a magasságot, végül már sikeresen leugrott egy épület tetejéről, sőt kisebb magasságban repülőgépből is ejtőernyő nélkül. Amikor tudatkontroll alatt volt, szinte bármit végre tudott hajtani egészen addig, amíg hitt a feladat végrehajthatóságában. El tudott végezni több száz fekvőtámaszt, amelyet több mint fél órán át megállás nélkül volt képes csinálni. Az ugrásai azért voltak sikeresek, mert a macskához hasonlóan hajtotta végre: nyugodtan, hideg fejjel, félelem nélkül, kizárólag arra koncentrálva, hogy a legmegfelelőbben érjen talajt. Andy Pero azt állítja, hogy több ezer más gyerek és felnőtt ment át ilyen

kísérleteken. Sokan meg is haltak ezek során. Őket feláldozhatónak minősítették Azok lettek a "Montauk-fiúk", akik a legszigorúbb programozást is túlélték. Duncan Cameron az egyik ilyen személy Ezek a fiúk, illetve fiatalemberek futárszolgálatra, szuper katonának és merényletek végrehajtójának lettek kiképezve. A nőket általában szexuális megbízatások teljesítésére is használták. Erre jó példa Cathy OBrian élettörténete Egyes különleges kiképzési feladatok során F-16-os gépekkel elvitték Rochesterből az Egyesült Államok délnyugati sivatagos területére, ahol speciális katonai kiképzésen 35 különleges akadályok leküzdésén kellett részt vennie. Egyik ilyen alkalommal számos fekete ingbe és nadrágba öltözött férfi volt jelent. Más alkalommal egy repülőgép anyahajón találta magát. A kiképzések után visszavitték az egyetemre, de ő valójában semmire nem emlékezett, hogy mi történt vele.

Ezek a kísérletek 15 éves korától folytatódtak egészen 1988-ig, illetve azt követően 1992-ig, mély hipnotikus programozás keretében, amikor is memóriáját törölték, és így nem is emlékezett vissza a történtekre. Csak akkor kezdtek emlékei foszlányokban, majd egyre nagyobb mértékben visszatérni, amikor tudatosan törekedett agyműködésének a visszaprogramozására. Andy Perot arra is megtanították, hogy bánni tudjon a különböző típusú fegyverekkel, szét tudja szedni őket, meg tudja tisztítani és természetesen tölténnyel feltölteni. Kiképzése arra irányult, hogy pontosan lőjön és habozás nélkül, hibátlanul hajtsa végre a kapott parancsot. Montauk Project és a Montauk chair A Montauk chair a Montauk program egyik elágazása volt. A Montauk chair keretében fejlesztették ki azokat a képességeket, amelyek megkönnyítik az úgynevezett "időutazást". A Montauk chair program során elválasztják az agy működését a

test működésétől. A"chair (szék) program" működtetője gondolkodik, és vibrációs energiáját - vagyis a gondolkodás során keletkező bioelektromos energiaváltozásokat - a szék fölé helyezett, kifeszített esernyőhöz hasonlító antenna felfogja, és egy komputerhez továbbítja. Ezt aztán a komputer több százszorosan felerősíti. Az így felerősített információ továbbításra kerül szabad energiakristályok hálózatába, amely kör alakúan van elrendezve. Ezt követően, függetlenül attól, hogy milyen gondolat került felerősítésre, bizonyos idő elmúltával felnyílt a szobában egy úgynevezett "wormhole", azaz egy kukac- vagy gilisztajárathoz hasonló nyílás, amelynek a nagysága 5-6 méter körüli, és elég nagy ahhoz, hogy egy teherautó is keresztülhaladjon rajta. A Camp Hero nevű kísérleti központ Montauk városkában, azaz olyan helyen fekszik, ahol a Föld bioritmusának a tengelye található, és ez

bolygónknak az a pontja, ahonnan az időutazást a legkönnyebben végre lehet hajtani akkor, amikor a Föld kiindulópontjához érkezik. Andy Pero azt a feladatot kapta a Montauk chair projectben, hogy összpontosítva vizuális képzelőerejét, gondoljon egy meghatározott történelmi időpontra, amelyet kijelöltek a számára. A szék, amelyben ült össze volt kapcsolva egy csúcstechnológiájú, rendkívül fejlett komputerrendszerrel és gondolaterősítővel. Ez a különleges komputer úgy volt programozva, hogy amikor egy bizonyos időpontra vonatkozóan megjelent a gondolat, akkor a komputer bekapcsolta azt a szimulációs programot, amely arra az időpontra vonatkozott, amelyet a kísérleti alany az agyában elgondolt. Egész sorozat ilyen úgynevezett "time portal" ("időkapu, idő-bejárat") készült, és végül már egész könyvtárnyi program állt rendelkezésre a különböző történelmi időszakokról. Ezt a bizonyos kísérleti széket

arra is használták, hogy felerősítsék a különleges módon összpontosított gondolatokat a működtető gondolatain alapuló háromdimenziós ábrák felidézésére. Preston Nichols több könyvet is írt a Montauk Project-ről. Megemlít egy esetet, amikor Duncan Cameron létrehozott egy szörnyet, miközben a Montauk chair-ben ült. Az egyik ilyen időutazási kísérlet neve volt a "Project Southern Cross" (A "Dél-Keresztje program"). Ennek célja az volt, hogy a szövetségesek megnyerjék a II világháborút Az Egyesült Államok kormánya az időutazás módszerével is elő kívánta segíteni az 1940-es évek elején a háború megnyerését. A kísérletben résztvevők azt a feladatot kapták, hogy szállítsanak hírközlési eszközöket, fegyvereket és az 1940-es években gyártott technológia 36 szerinti alkatrészeket. Ezeket át kellett adni olyan tervrajzok és utasítások kíséretében, amelyek lehetővé tették az eszközök

és fegyverek összeállítását az 1940-es évekből való alkatrészekből. Andy Pero számos alkalommal részt vett ilyen kísérletekben: az egyik alkalommal Németországba, egy másik alkalommal pedig Angliába kellett csomagot kézbesítenie. Ilyen fuvarok alkalmával nem szólhatott senkihez, csak át kellett adnia a nála lévő csomagot, és gyorsan vissza kellett térnie a saját idejébe. Mindez a legmélyebb hipnotikus állapotban történt, és nem volt lehetősége a kísérleti alanynak arra, hogy elemezze saját helyzetét. Pero elmondása szerint mindössze kétórányi időutazást kapott a szállítmányok átadására. Andy Pero első emlékképei 1996-ban kezdtek visszaszivárogni a memóriájába, amikor egy társával közösen bérelt lakásban élt Atlantában. Egyik alkalommal felkereste a közeli tekepályát és megpillantott egy nagy reklámot, amelyen "Rhino"-nak (azaz orrszarvúnak) öltözött figura volt látható, és azt reklámozta,

"Bowl with Rhino balls" (Tekézzél Rhino kugligolyókkal). Ez a reklám beindította Andy Pero memóriáját, minthogy "Rhino" az egyik kulcsszó volt, amivel rejtett agyprogramját aktivizálták. Pero szobatársa felfigyelt, amikor hangosan kimondta "Im Rhino, they called me Rhino" ("Én vagyok Rhino, engem hívtak Rhinónak"). Pero szobatársa mély aggodalommal nézett rá, és elkezdte kérdezgetni Andy Pero aggódó viselkedéséből megértette, hogy szobatársa valójában az egyik melléje rendelt programozó és irányító. Az első kulcsszóval beindított emlékezés azt idézte fel, hogy elektrosokkolják, és ő jajgat a fájdalomtól számos kínzási gyakorlatának egyikén. Az első emlékezést további emlékek előtérbe kerülése követte. Andy Pero úgy érezte, hogy mesterséges gátakkal körülvett agyában a tudatalatti emlékképek mennyisége olyan szintet ért el, hogy megáradt folyóként átlépték a gátat.

Agyprogramozói tudományos módszerekkel falat húztak fel emlékezése köré, s így leblokkolták memóriáját. Amikor mégis elkezdte visszaidézni apró részletekben emléknyomait, akkor ezeket gyorsan leírta a maga számára és gondosan eldugta. Később, amikor megint elfelejtett mindent, megtalálta ezeket a jegyzeteit Óvatosnak kellett lennie, mert szobatársa gondosan ellenőrizte, miután rájött, hogy emlékezete fokozatosan visszatér. Ezért ismételten transzba helyezte, hogy törölje memóriáját, és elfelejtse, amire mégis apránként kezdett visszaemlékezni. Andy Pero azonban ezt követően is folytatta emlékeinek a leírását, és továbbra is elrejtette feljegyzéseit. Szobatársáról bebizonyosodott, hogy nem a barátja, hanem az egyik felbérelt felügyelője, akinek az volt a feladata, hogy az agykontrol-program keretében irányítsa. Pero beszámol arról, hogy memóriája fokozatos visszatérésének az időpontjáig, mintegy 10 éven át,

egyetlen álmára sem emlékezett vissza. Most azonban ezek kezdtek fokozatosan visszatérni a tudatába A tudatbefolyásoló programokat kutató Eve F. Lorgen-nek adott interjújában, amely az Unknown Magazinban jelent meg, Andy Pero így foglalta össze a "Mind Controll" programokkal kapcsolatos tapasztalatait: "Tudatellenőrző taktikáik lényege az agy működésének a megosztása már fiatal korban. Ez magába foglalja a kísérleti alany traumának, kínzásnak, becsmérlésnek és megalázásnak való folyamatos alávetését. A konkrét eljárás minden személy esetében különbözik, de a lényeg valamennyiben az, hogy a tudatalattiban kiderítsék melyek az adott személy legérzékenyebb pontjai. Ezeket aztán felhasználják ellene, hogy megtörjék az ellenállását, és elkülönített részekre hasítsák tudatát. E cél érdekében már egész fiatal korban kiválogatják azokat, akik különleges lelki, szellemi képességekkel rendelkeznek.

Gyakran vannak közöttük fegyveres testületek tagjaihoz tartozó családtagok, vagy olyan személyek, akik több nemzedéken át rituális bántalmazáson mentek keresztül. Ezt követően a kiválasztott kísérleti alanyokat különböző fokozatú megfélemlítésnek és terrorizálásnak vetik alá, hogy mesterséges tudathasadást váltsanak ki, s a leválasztott tudat 37 tőlük függetlenül működjön. Ez a folyamat a fokozatosan előrehaladó tudatszétbontás, az agyműködés és a személyiség elkülönülő részekre, fülkékre, fájlokra osztása (Compartmentalization of the mind and personality). Az agyműködést különböző bonyolult hipnózis technikákkal és parancsokkal ellenőrzik egészen addig, amíg létrehozzák a tökéletes "Manchurian Candidate"-t, azaz azt az alvó merénylőt, aki kódszavakkal aktivizálható, és aki robotszerűen végrehajtja a kapott utasítást. (Erről D. C Hammond tartott előadást "Hypnosis in MPD:

Ritual Abuse" (Hipnózis a tudathasadásos személyiségzavarban: Rituális erőszak) címmel 1992-ben a virginiai Alexandriában az MPD-vel foglalkozó Negyedik Évi Regionális Konferencián. Ezen a szakmai tanácskozáson elmondott beszéd a szakirodalomban úgy ismeretes, mint a "Greenbaum Speech". Ez szakszerűen tárgyalja mindazt, amit az MPD-vel és DID-el kapcsolatosan egy felkészült pszichiáternek és tudósnak tudnia kell. A legszembetűnőbb azonban az, hogy a közvélemény szinte semmit sem tud erről a beszédről, és annak a közérdeket nagyon is érintő fontos tartalmáról. Ebben a beszédben tájékoztat Dr Hammond arról, hogy miként lehet létrehozni egy "Manchurian Candidate"-t. A beszédre még visszatérünk, és részletesen ismertetjük) Andy Pero röviden annyit mond a "Manchurian Candidate"-ről, hogy a kísérleti alany tudatát beprogramozzák, majd pedig memóriáját törlik. Alapvetően úgy használják a

kísérleti személy agyát, mint egy biológiai komputert. Mihelyt behelyezték tudatába a mágikus szót, akkor már csak ezt a kulcsszót kell kimondani és a kísérleti alany a vele kísérletezők teljes ellenőrzése alá kerül, többé nem ura önmagának. Ha mindez kisgyermekkorban történik, akkor a kísérleti alany ellenőrzése, kondicionálása és számos elkülönülő tudatrésszel rendelkező személyiséggé való átalakítása könnyebb. A kontroll másik módszere, hogy különleges megbízatású embereket irányítanak a kísérleti alanyhoz, akiket handlerek-nek, controllereknek (kezelőknek, ellenőröknek) neveznek, és akik a kísérleti alany barátjának, tanárának, visszaprogramozójának, lakótársának, szerelmi partnerének, stb. adják ki magukat, de akik valójában a tudatmódosító kísérlet végrehajtói Vannak olyan úgynevezett alvó operatív személyek is, akik nem is tudják, hogy milyen feladatok végrehajtására vetették be őket.

Mindezen okokból rendkívül nehéz bárkiben is megbízni. Andy Pero azt javasolja azoknak a kísérleti alanyoknak, akik szeretnének a tudatmódosító kísérleti programból kikerülni, hogy fejlesszenek ki magukban erős küzdőszellemet, és csak azt legyenek hajlandóak megtenni, amit helyesnek tartanak tekintet nélkül arra, hogy mások mit tesznek és mondanak. Pero úgy véli, hogy abból a ketrecből kell elsősorban kiszabadulni, amit az adott személy épít önmaga köré. E célból rendkívül fontos, hogy a kísérleti személyek énjük legmagasabb szintjeit erősítsék, és ezáltal képesek legyenek ellenállni az alacsonyrendű késztetéseknek, amelyekre rá kívánják venni programozóik. Rendkívül fontos e célból annak a tudatában lenni, hogy mi helyes és mi rossz. Eve Lorgen interjúja "Jared"-del Az interjú készítés idején 59 éves vietnami veterán, Jared, 1964-ben a légierőnél vált az MKULTRA Project egyik részprogramjának a

kísérleti alanyává. Ennek a részprogramnak az volt a feladata, hogy létrehozzon egy olyan szuper katonát, akinek az agya komputerként működik, fotografikus memóriája van és pszichikus képességei rendkívül fejlettek. Jared azt állítja, hogy ő egyike ezeknek a kikísérletezett prototípusoknak, mert az ő agyába és testébe egy 38 szuperharcos képességeit ültették el alaposan kidolgozott tudományos módszerekkel. Jared ezt a beléültetett szuperharcost "David"-nak nevezi, aki Jaredtól függetlenül cselekszik, és aki azokat az utasításokat hajtotta végre, amelyeket programozói adtak parancsba neki. Jared személyi okokból nem használja az igazi nevét, és visszahúzódva él családjával. Eve Lorgen, a paranormális jelenségek kutatója, azt követően kereste fel Jaredet, hogy napvilágot látott Andy Peroval készített interjúja. Jared azt állítja, hogy ma már programozói sem tudják irányítani. Pontosabban

"David" az, aki már nem engedelmeskedik nekik Ennek ellenére Jared nem tudja teljes mértékben ellenőrizni, hogy mit tesz "David", és ez számos bizonytalansági tényezőt jelent nemcsak Jared számára, hanem korábbi titkos felügyelői számára is. Jaredet a vietnami háborúban tesztelték rendkívül kemény körülmények között Mindez csak akkor tudatosodott benne, amikor memóriája lassan ismét működni kezdett 1986-ban, és ez rendkívül stressz-hatást váltott ki benne. Ezek a visszaszivárgó emlékek olyan titkos bevetésekről adtak hírt, amelyek Vietnamban és Kambodzsában történtek, és amelyeknek egy részét más vietnami veteránok is megerősítettek. Jared azonban visszaemlékszik más kísérletekre is, így időutazásra, és bizonyos föld alatti létesítményeken végzett tevékenységekre. Jared interjújából kiderül, hogy ma már a kísérletek túljutottak az egyszerű "Manchurian Candidates", vagy a valódi

időben lezajló küldetéseken. Ma már olyan technológiák léteznek, amellyel manipulálni lehet az időt, az emberi agyat és úgynevezett "multiple realities" (sokféle valóság) hozható létre. Lorgen kérdésére Jared elmondta, hogy először Vietnamra kezdett emlékezni 1986-ban. Megjelentek emlékképek dzsungelharcról, felderítő repülésekről, titkos küldetésekről, majd pedig idő- és térutazásról. "David" megszületése csak egy kis része az egész programozásnak, amely az agykontrollal kezdődött. Ez viszonylag hosszú folyamat volt, és amikor befejeződött, a következő lépésként létrehoztak egy önálló entitást, önállóan konstruált egészt, komputer segítségével a DNS-eiből (dezoxiribonukleinsav molekuláiból, amelyekbe be vannak programozva az adott ember fehérjéjének alapvető tulajdonságai). Ezt tudósok végezték, és ehhez hozzáprogramozták azt is: mi az, amit "David"-tól elvárnak, hogy

végrehajtson. Az így létrehozott mesterséges személyiség "David" nem érzett egyetlen emberi lénnyel szemben sem emóciókat. Tökéletesen gyilkoló érzéketlen gépezet volt, amely a rendelkezésére álló intelligencia segítségével különböző szintekre volt emelhető. Amikor ezzel a mesterséges személyiség teremtéssel elkészültek, akkor úgy döntöttek, hogy azt Jaredba helyezik. Első lépésként létrehoztak az agyában egy komputerhez hasonló struktúrát ("letöltöttek az agyába egy komputert"), hogy őrizze ezeket az adatokat, mert a próbán és tévedésen alapuló fokozatos megközelítés módszerével rájöttek, hogy egy teljesen új szimulált személyiséget nem tudnak abba a testbe és idegrendszerbe behelyezni, amely már foglalt. Ilyen esetben a kettő szembekerül egymással és összekeveredik. Azt követően, hogy az általuk létrehozott komputer entitást letöltötték, három elektródát kapcsoltak Jared

testéhez. Egyiket a nyakszirtjénél, másikat a váll lapockája között, a harmadikat pedig a gerincoszlop bázisánál (at the base of the spine) rögzítették a testére. A következő lépés a szív leállítása volt Egy rövid időre klinikai halál állapotát idézték elő, a lélek, a tudati funkció teljes leállításával, mielőtt betöltötték ezt a bizonyos entitást. A letöltés kezdetétől a test szörnyű vonaglásokon, csavarodásokon ment keresztül, torokhangokat hallatva. Ezek a hangok egy bizonyos pontnál tudatták a kísérletezőkkel, hogy eljárásuk sikerült. Sok kísérleti alany meghalt még azt megelőzően, hogy ezt a pontot elérték volna. Miután a letöltés befejeződött az agy baloldalán, a testet előkészítették, hogy merüljön bele a "szülőmedencébe". Mindenfajta drótok, elektródák és sok egyéb volt a testhez kapcsolva a fejtől a lábujja hegyéig. Ezt a testet, 39 amelynek az idegszöveteibe már

"David" volt müködtető programként elhelyezve, beletették egy tartályba, amelyben valamiféle folyadék volt. Nem víz, hanem valamilyen fajta folyadék Ebben a folyadékban maradt a test három hónapon keresztül, amíg az "megszületett" és egész idő alatt a lélek, vagy amit a tudósok annak neveznek, ott lebegett megzavarodott állapotban. Három hónap elteltével kivették a testet a tartályból, és az újonnan beleültetett mesterségesen programozott idegrendszer működésbe lépett. Jared elmondotta, hogy neki csupán három olyan másik személyről van tudomása, aki ehhez hasonló "Super Warrior" programozáson ment keresztül. Az egyik "Cowboy" kódnevet kapott, de valójában száz százalékos indián volt. Jared kódneve "Rambler" (bolyongó) volt A másik kettőnek nem emlékszik a nevére. Amikor titkos megbízatásokat kellett végrehajtaniuk Vietnamban, gyakran kellett csatlakozniuk más egységekhez

azért, hogy feladatukat végrehajtsák. Esetenként nőkből álló egységekhez is társultak A nők legalább olyan kemények voltak, mint a férfiak. Keménységük és rendkívüli képességeik arra utalnak, hogy esetleg ők is programozott személyek lehettek. Jared visszaemlékezett néhány handler-re (kezelőjére). Az egyik ellenőre egy magas szőke férfi, testes és izmos személy volt. "Emlékszem, hogy Vietnamban egy csoport-kezelő kapcsolatba akart lépni "David"-dal, és a kifejezések egyike ez volt: "Ok, now lets play the numbers game" (Oké, játsszuk most a számjátékot). Egy másik operatív személytől tudom, mondta Jared -, hogy ezt az aktiváló kifejezést vele szemben is alkalmazták, beleértve azt, hogy "Now you know the numbers, dont lie" (Most már ismered a számokat, ne hazudj). Ezután a kezelő/ellenőrző megnevezett egy sorozat számot, amelyek eredményeként én még mélyebb hipnotikus álomba

kerültem." Eve Lorgen ezután arról kérdezte Jaredet, hogy "David"-nak milyen pszichikus és mentális képességei vannak? Jared elmondotta, hogy "David" telepatikus érzékelése pontos, és előre megérzi a veszélyhelyzeteket potenciális támadói részéről. "David" két helyen is aktív lehet, miközben Jared éli a normális mindennapi életet. "David" fizikai kárt tud okozni megfelelő távolságban. Jared soha nem kontrollálta őt, és nem írhatta elő neki, hogy mit tegyen Ezekre csak fokozatosan jött rá későbbi emlékezései során. Tisztában van azzal, hogy csak a jéghegy csúcsa, amire vissza tud emlékezni, amit "David", ez a tőle független személyiség a testébe bújva végrehajtott. Amikor valaki még gondolatban készülődik arra, hogy neki kárt okozzon, "David" erről azonnal tudomást szerez. Egyik alkalommal "David" elment, hogy leromboljon egy ellenőrző

laboratóriumot. Ez egy nagy épület, amely komputer sorokat tartalmaz, ahol minden készülék mellett ül egy ellenőr, aki figyelemmel kísér egy meghatározott egyént. Ez a megfigyelés és az ellenőrzés szupermodern interaktív-típusú rendszereként működött. A termet fegyveres őrök őrizték laser fegyverekkel ellátva. "David" kiütötte a kezükből ezeket a fegyvereket, és ellenük fordította. A monitor teremben dolgozó szakértők pánikszerűen menekültek. Az akció végén az épület felrobbant Jared végül azt is elmondotta Eve Lorgennek, hogy tudomása szerint három implantátum (beültetett szerkezet) van a testében, ebből kettő a két lábában alul, egy pedig a jobb füle mögött hátul. A füle mögötti szerkezetet már eltávolították, úgyhogy most már csak az a himlőhólyaghoz hasonló nyom látható, amit maga után hagyott. A talpában lévő mikrochipek pici, tökéletesen kerek alakú golyócskák, éppen csak a bőr

felszíne alatt. A füle mögé beültetett implantátum minden bizonnyal a hallható kommunikáció céljait szolgálta. Jared nem tudta megmondani, hogy a kormányzat, illetve a hadsereg melyik részlege irányította a vele folytatott kísérletet. Azt válaszolta: csak arról van tudomása, hogy létezik egy titkos 40 kormányzat, amelynek saját katonai és biztonsági személyzete van a különböző támaszpontokon és titkos helyeken. "The Greenbaum Speech" - Dr. D Corydon Hammond beszéde Már utaltunk rá, hogy Dr. D Corydon Hammond 1992 június 25-én a Virginiai Alexandriában a Radisson Plaza Hotelben előadást tartott a Multiple Personality Disorder-ben (A tudathasadásos személyiségzavarban) alkalmazott hipnózisról, és a rituális jellegű erőszakról. Dr Corydon Hammond igen tekintélyes tudományos és kutatói karriert futott be Nemcsak egyetemi tanár, de ő szerkesztette a "The American Journal of Clinical Hypnosis" című

szakfolyóiratot. Ezen túlmenően megkapta a szakmájában elérhető legmagasabb elismeréseket. Rendelkezik az "American Board of Psychological Hypnosis" klinikai hipnózis diplomájával, az "American Bord of Sexology" diplomájával szexterápiából, az "American Board of Family" diplomájával házassági- és szexterápiából, alapítója és igazgatója az Utah Állami Egyetem Szexuális és Házassági Klinikájának, továbbá a "Utah School of Medicine" associate professzora, azaz docense. Ez a felsorolás nem teljes, csupán azt akartuk szemléltetni, hogy alaposan felkészült, kiváló szakemberről van szó. A továbbiakban kivonatosan ismertetjük Dr. Hammond említett beszédét, amelyet orvosokból, pszichiáterekből álló hallgatóságának tartott az MPD-vel foglalkozó Negyedik Évi Szakmai Konferencián 1992 június 25.-én a Virginia államban fekvő Alexandria Hotel Radisson Plaza nevű szállodájában. D Corydon

Hammond közölte hallgatóságával, hogy olyan módszereket kíván ismertetni, amelyeket eddig mellőztek a DID-ben (Dissociative Identity Disorder-ben, magyarul tudathasadásos identitás-zavarban) szenvedő betegek kezelésénél. Be akarja mutatni, hogy miként reagálnak egyes traumákra az MPD betegek, valamint azok, akik nem annak minősülnek. D Corydon Hammond talált egyrészt hasonló, másrészt csak az MPD esetekre jellemző tüneteket. E célból éveken át folytatta kísérleteit Reményét fejezte ki, hogy részletesebben tud szólni az agykontroll programozásról és agymosás során alkalmazott rituális bántalmazásról. Erről korábban nem volt hajlandó a nyilvánosság előtt szólni, csupán kisebb szakmai összejöveteleken és konzultációkon beszélt róla. Eljött azonban az ideje, hogy most már legalább a szakemberek behatóan foglalkozzanak a részletekkel is. A rituális kínzásról tartott első nemzetközi kongresszuson Chicagóban meglepően

sok résztvevő jelezte, hogy így vagy úgy, de már szembesült ezzel a problémával. D Corydon Hammond azonban csak Chicago után találkozott az első ilyen betegével. Rendkívül kíváncsi volt arra, hogy miként használják a különböző agykontroll technikákat és a hipnózist, valamint a többi agymosási módszert. Ekkor D Corydon Hammond elkezdte tanulmányozni a szakirodalomban e témáról elérhető publikációkat, és személyesen is megismerkedett az egyik e témáról írt könyv szerzőjével. Ekkor határozta el, hogy az International Society for the Study of Multiple Personality and Dissociation (A Tudathasadásos Személyiség-és Identitászavar Tanulmányozásával Foglalkozó Társaság) tagjai közül számos terapeutával szorosabb munkakapcsolatba lép. Az általa kiválasztott szakembereknek feltette kérdéseit, de a terapeuták a kérdőívére szinte egybehangzóan ezt válaszolták: "Az Ön által megfogalmazott kérdésekre nem ismerem a

választ. Olyan speciális kérdéseket tesz fel, amelyeket soha nem intéztem betegeimhez" Több terapeuta ehhez hozzátette, hogy ezt követően már fel fogja tenni ezeket a kérdéseket, és a válaszokat továbbítani fogja. Többen nemcsak a kapott válaszokat továbbították, hanem ajánlották, hogy ezzel vagy azzal a beteggel Hammond személyesen is találkozzék. Ezek 41 eredményeként hosszú több száz dollárba kerülő telefoninterjúkra került sor. Mindezek eredményeként fogalmat alkothatott az országszerte alkalmazott agymosási technikák különböző változatairól. A válaszok egy része egybecsengett, és arra utalt, hogy valamiféle kommunikáció létezik ezen a területen. Két és fél év multán már láthatta, hogy mi az, ami hitelesnek fogadható el az agymosást illetően. Ugyanakkor egy sor olyan információval is találkozott, amiről addig fogalma sem volt. Ekkor D Corydon Hammond dr elhatározta, hogy kiválaszt három rituálisan

bántalmazott beteget. D. Corydon Hammond széleskörű tudományos konzultációba kezdett 11 tagállamban és egy külföldi országban. Részben telefonon, részben személyesen tartotta a kapcsolatot Konzultánsait arra kérte, hogy nagyon gondosan fogalmazzák meg a betegnek feltett kérdéseiket, és kerüljék el a sugalmazással való "szennyeződést". Egyes esetekben semmiféle információt nem adott a közreműködő terapeutának. Így jött rá, hogy a különböző államokban és országokban csaknem ugyanazt az erőteljesen ezoterikus információt kapta Floridától Kaliforniáig. Így értette meg, hogy valami jól előkészített, nagyszabású és egyeztetett kísérlet folyik széleskörű, de diszkrét információáramlással. D Corydon Hammond dr így teljesen pártatlan, semleges kutatóból fokozatosan olyan kutatóvá alakult át, aki már hitt abban, hogy létezik rituális bántalmazás (ritual abuse), és akik erről beszélnek, nem tekinthetők

sem naivnak, sem ostobának. D. Corydon Hammond dr így az általa kiválasztott és megbízhatónak tekintett terapeutáknak átadott bizonyos információkat. Ajánlotta nekik, hogy terjesszék a neve és a forrás megjelölése nélkül. Erre az óvatos lépésre az kényszerítette, hogy egyre több halálos fenyegetést kapott. Végül is túltette ezen magát, mert ha meg akarják ölni, úgyis megölik Ezért döntött úgy, hogy megosztja értesüléseit többi kollégájával. A rituális kínzással történő programozásra vonatkozó tényanyag természetesen ötven perc alatt nem adható át. De a lényege mégis csak elmondható. D Corydon Hammond dr becslése szerint a betegek mintegy fele, háromnegyede érintett e programozás által. Mi a "ritual abuse" megkülönböztető ismertetőjele? Ha valaki születésétől kezdve egy bizonyos vallási kultuszban nőtt fel, vagy vérségileg nem kapcsolódik ilyenhez, értve ez alatt, hogy szülei sem tagjai ilyen

kultikus közösségnek, ennek ellenére megszerezhetik ezeket az ismérveket. D Corydon Hammond dr találkozott több olyan rituális kínzáson átment beteggel is, aki egyértelműen magán viselte ezeket a rituális jeleket. Ezután D Corydon Hammond dr rátért egyik női betege esetének az ismertetésére, és ennek kapcsán elmondotta, hogy a II. világháború végén Allen Dulles és a hírszerző-közösség tagjai még Svájcban felvették a kapcsolatot a német tudósokkal. Nemcsak rakétatervezők, de náci orvosok is Amerikába jöhettek, hogy folytassák azokat az agykontroll kísérleteiket, amelyeket a koncentrációs táborokban megkezdtek. Velük volt egy tizenéves fiatal fiú, akit a hasszidizmus és a kabbala misztikus tradíciói szerint neveltek, és a Kultusz követői ezért felfigyeltek rá. Aleister Crowley a XX. század fordulóján a sátánizmusba bevezette a kabbalát is A szóban forgó fiatal fiú úgy tudott életben maradni, hogy együttműködött

a kísérletezőkkel. Amerikában a náci orvosok a katonai hírszerzés kórházaiban agykontroll kísérletekbe fogtak. Ezek a náci orvosok sátánisták - pogány rítusok követői - voltak. Az illető fiú is megváltoztatta a nevét, orvosdoktori fokozatot szerzett, és folytatta munkáját az egyik "Cult Programming" központban. Ennek a doktornak a nevét széles körben ismerik a betegek D Corydon Hammond dr. azonban nem nevezte meg hallgatóságának 42 A kísérleti alanyt disszociatívvá, leválasztott tudatúvá, azaz tudathasadásossá teszik. Ezt nemcsak kínzással, például szexuális gyötréssel érik el, de úgyis, hogy egérfogót tesznek az ujjaira és kioktatják a szülőket, ne menjenek be addig a gyerekhez, amíg sír. Csak akkor szabad bemenni, ha már abbahagyta a sírást, és akkor levehetik az egérfogót a kezéről. Ezeket az alapvető programozási formákat aztán felgyorsítják és folytatják a pubertáskorban, időrőlidőre

megerősítve a felnőtt korban is. A kísérleti alanyt lekötözik rendszerint ruhátlanul, drótokat kapcsolnak a fejéhez, hogy elektroenkefalográf méréseket végezzenek. A kísérleti alanyok látják a pulzáló fényt, amely leggyakrabban vörös, alkalmanként fehér vagy kék. Gyógyszert is kapnak, általában Demerolt. Néha más drogok is használatosak a programozástól függően. Ezt 25 percenként adják be egészen addig, amíg tart a programozás A kísérleti alanyok beszámolnak az egyik, általában a jobb fülüknél érzett fájdalomról, ahová úgy tűnik egy tűt helyeztek. Kísérteties, megtévesztő hangokat hallanak, miközben egy fotikus (átvilágított) jellegű fényhatás válik láthatóvá, amely az agyat olyan agyhullámmintába vezeti, ahol meghatározott frekvencián pulzál a fény. Amikor a kívánt agyhullám megjelenik, elkezdődik a programozás. Ez önpusztító irányultságú, és lealacsonyítja a személyt. Egy 8 éves beteg

esetében eddig az ideig a programozás nagyobb része katonai létesítményekben történt. Ez nem szokatlan Kezelt eseteket, ahol a betegek, mint az eredeti agykontroll program résztvevői, ugyancsak katonai létesítményeknél kapták a programozást. D. Corydon Hammond dr a CIA-val való kapcsolatra is utalt Az említett beteg most már egy magániskolába, egy "Cult school"-ba jár, ahol hetente több ilyen programozási összejövetelen vesz részt. Amikor ez a kislány a megfelelően megváltoztatott állapotba került, akkortól kezdve nem monitorozták elektroenkefalográffal. Testén elhelyeztek elektródákat, egyet a hüvelyébe, egyet pedig a fején. Néha testének más részére Az összejövetel úgy kezdődik, hogy megkérdezik tőle, haragszol valakire a csoportban? Amikor azt válaszolja nem, akkor erős áramütést adnak neki. Ezt a mondatot addig intézik hozzá, amíg igenlő választ nem ad Akkor folytatják: "És amiért te haragszol valakire

a csoportban" vagy "amikor te mérges vagy valakire a csoportban, akkor te bajt okozol magadnak. Megértetted?" A leány válasza nem, és akkor újabb áramütéssel sokkolják. A kérdést "megértetted?" megismétlik Újból adnak neki egy áramütést egészen addig, amíg megkapják a beleegyezést. Aztán így folytatják: "Meg fogod sérteni magad, ha megvágod magadat. Értetted?" Erre azt válaszolhatja, hogy igen, mire ők így szólnak hozzá: "Nem hiszünk neked" és újból adnak neki egy áramütést. Ezt így folytatják ebben a formában, mintegy 30 percen át. Ekkor szünetet tartanak, majd visszajönnek. Ekkor átnézik mit értek el, és újabb anyag után néznek Egy ilyen "session" (ülés, "szakmai találkozó") fél óráig tart, de elhúzódhat három óra hosszáig is. Ez a konkrét kísérleti alany úgy becsülte, hogy hetente háromszor kerül rá sor. A gyógyszerek hatása alatt végzett

programozás egy bizonyos agyhullám állapotban kiegészül az említett zajokkal az egyik fülnél, és beszéddel a másik fülnél, rendszerint a balnál, amely kapcsolatban áll az agyfélteke nem domináns agyfunkciójával. A beszéd hozzájuk rendkívül intenzív koncentrációt és erőteljes összpontosítást igényel. A kísérleti alanyoknak gyakran memorizálniuk kell, és szó szerint visszamondaniuk bizonyos szövegeket hibátlanul, mert csak így tudják elkerülni a büntetést, a sokkolást és a többi előforduló bántalmazást. Alapjában véve a legtöbb programozás így zajlik. Néhány alkalmazott módszer más tipikus agymosási technikát is használt. Időnként standardizált hipnotizálási típusokat is alkalmaznak. Sor kerül az érzéki észleléstől való megfosztásra ("sensory deprivation"-ra), amely köztudottan megnöveli mindenkinél a szuggessztibilitást, vagyis a befolyásolhatóságot, szuggerálhatóságot. A kutatások azt 43

bizonyítják, hogy a totális "sensory deprivation" jelentékenyen növekedett. Az se szokatlan, hogy a kísérleti alanyokat kifejezetten minden érzéki észlelést kizáró, különleges szobákba viszik. Ezután D. Corydon Hammond dr ismertette kollégáival: milyen módszert alkalmazott annak a kiderítésére, hogy a megvizsgált betegek igazat mondtak-e a rituális megkínzással kapcsolatban, vagy sem? Az úgynevezett "ideomotor finger-signals"-okat (pszichomotorikus ujj-jeleket) alkalmazta. Közölte a beteggel: azt akarja, hogy legbelsőbb lénye vegye át az irányításait az ujj jelzései felett. Nem kell faggatni a tudatalatti pszichét A "ritual abuse" kutatásához a legbensőbb központhoz kell fordulni. Ez a központi mag a "Cult" által létrehozott rész. D Corydon Hammond dr közölte a beteggel, hogy ez a legbensőbb mag vegye át az irányítást a kéz ujj-jelzései felett. "Azt akarom tudni, hogy maradt-e

legbensőbb lényedben valami Mary-ből?" (azaz célszerű megnevezni a beteget, aki tud valamit Alfáról, Bétáról, Deltáról és Thetáról). Ha az illető igennel válaszol, akkor az már figyelmeztet: az illető keresztülmehetett korábban intenzív agymosáson és programozáson. Ezt követően Hammond így szól a pácienshez: "Akarok egy olyan részt benned, aki tud valamit az Alpháról, Bétáról, Deltáról és Thetáról, megfelelő szintre tud jönni, ahol tud szólni hozzám. Amikor itt vagy mond azt, itt vagyok" Azt nem kérdezi, hogy ez a bizonyos rész hajlandó-e erre? Ugyanis nincs senki, aki különösebben akarna erről beszélni. Ezért ezt szokta mondani: "Azt akarom, hogy az a rész előjöjjön, aki tud engem tájékoztatni erről". "Anélkül, hogy eligazítanánk őket, fel kell tenni nekik ezeket a kérdéseket." Néha igen választ kapott, de ahogy előrehaladott a kutatásban, kiderült, hogy néhány közülük

alkalmazkodó válaszokat adott, vagy azt akarta, hogy úgy tűnjön: sor került "ritual abuse"-ra. Előfordulhatott, hogy bizonyos mértékben találkoztak a páciensek vele, de gondos kutatás kiderítette, hogy még se arról van szó, amit keresett. Ezután Dr. D Corydon Hammond így folytatta: "Hadd mondjam el mik ezek? Tegyük fel, hogy itt az egész első vonalban megosztott tudatok találhatók, és az egyik önállósított rész neve Helén, a másiké Mary, a harmadiké Gertrud, a negyediké Elisabeth és az ötödiké Mónika. Ezen "alterek" (leválasztott és külön életet élő tudatrészek, "fájlok" D J) mindegyikébe program helyezhető, amit mondjuk "alpha-zero-zero-nine"-al jelölnek meg. Ezt egy "Cult person" kimondhatja, vagy adhat bizonyos kézjelzéseket. Így hozzáférhet közülük a keresett részhez még akkor is, ha különböző neveik vannak. Ezek a nevek ismertek lehetnek Önök számára."

"Az Alphák képviselik az általános programozást. Ez az első típus, amit behelyeznek A Béták jelzik a szexuális programozást. Például hogyan kell bizonyos módon teljesíteni orális szexet, hogyan kell szexaktust végezni rituálékon, készíteni gyermekpornográfiát, rendezni gyermekpornográfiát, és prostituáltként viselkedni? A Delták az ölésre programozottak, arra, hogy miként kell ceremóniákon ölni? Van bizonyos az adott személyre ártalmas rész is belekeverve a gyilkoló és ölő programba. A Thétákat a "psychic killers"-nek (pszichikai gyilkosoknak) hívják. Tudják, soha nem hallottam az életemben ezt a két meghatározást párosítva. Soha nem hallottam összetéve ezeket a szavakat - "psychic killers" -, de amikor kapcsolatba kerülünk különböző államokból származó emberekkel, köztük terapeutákkal, akik tudakolják és kérdezik "mi az a théta", és a betegek ezt válaszolják: "Psychic

killers", ez arra készteti az embert, hogy elhiggye: bizonyos dolgok szisztematikusak és nagyon elterjedtek." Hammond dr. ezután rátért az Omega programozásra: 44 "Akkor itt van az Omega. Rendszerint nem használom ezt a szót, amikor először kérdezek rá, hogy valamilyen részed tud-e valamit az Alpháról, Bétáról, Deltáról, Thétáról, mert az Omega még jobban megrázná őket. Az Omega az önpusztító programozás Az Alpha és az Omega, a kezdet és a vég. Ez tartalmazhatja az öncsonkítást éppen úgy, mint az önmagukat megölő programozást. A Gamma úgy tűnik, hogy a rendszert védő és a megtévesztő programozás, amely téves információkat továbbít, megkísérel félrevezetni, féligazságokat közöl, és különböző dolgokat védelmez belülről." "Létezhetnek más görög betűk is. Ajánlom, hogy kezdjék alkalmazni az egész görög ABC-t, és ha sikerült igazolni ennek a programanyagnak a jelenlétét, és a

betegek adtak néhány helyes választ arról, hogy mi is ez az anyag, nem tudom eléggé hangsúlyozni: ne irányítsák őket! Ne mondják "ez egy ölő?" Meg kell várni, hogy önként mit válaszolnak. Amikor ezt már megtették, és úgy tűnik, hogy jelen van, akkor venném az egész görög ABC-t, azaz pszichomotoros jelekkel keresztül mennék a betűrenden és kérdezném: "Van-e valami programozás belül, amely az Epszilonnal, az Omikronnal kapcsolatos?" és így tovább. Lehet némi rendszeresség a többi betűvel kapcsolatosan is, de nincs róla tudomásom. Úgy találtam például egyesekben, hogy a Zeta kapcsolatban áll olyan "snuff film"-el (élet kioltását tartalmazó filmmel, D.J) amelyben az adott személy valamilyen formában részt vett" "Egy másik személy esetében az Omikron a kábítószer csempészettel, a maffiával, továbbá az üzleti élet, és a kormányzat vezetőivel való kapcsolatra utalt. Bizonyos fokú

egyéniesítés is létezik néhány program esetében. Közéjük tartoznak a "gyere haza programok", és a "térj vissza a Cult-hoz". Itt bizonyos hiány van a rendszerben Beépítettek kikapcsoló és törlő kódokat, hogy ha bajba kerülnek, akkor ki tudnak kapcsolni, és le tudnak törölni valamit. Ezek a kódok néha egyéni, az illető sajátos alkatához és vérmérsékletéhez igazodó frázisok, vagy dalszövegek. Néha számok, amelyeket egy szó követ" "Egyéni megoldások is léteznek. Először azt reméltem, hogy ha néhányat megismerünk, azok különböző embereknél is működni fognak. Nem volt ilyen szerencsénk Ez valószínűtlen, ha csak nem ugyanabban az időpontban és ugyanabban a kis csoportban programozták őket. Bizonyos anyagok, amiket láttam, arra utalnak, hogy kisméretű számítógépeket hordoznak a programozók, amelyek tartalmaznak mindent, amit 20-30 évvel ezelőtt helyeztek beléjük, úgy mint az altereknek

a neveit, a programokat, a kódjelzéseket, és így tovább. Amit megtehetünk, az a törlési kódok megszerzése. Mindig megkérdezem: "Ha ezt a kódot mondom, mi fog történni?" Még egyszer ellenőrzöm: "Van-e valami benned, akinek különböző információja van?" Ekkor figyelni kell a pszichomotoros jeleket és én úgy találtam, törölni lehet a programokat a megfelelő kódok beadásával, de aztán le kell reagálni az érzéseket." "Töröljük az Omegát, én ennél kezdem, mert ez a legkockázatosabb. Ezután eljutunk az összes Omegához, ami korábban Omega alter (leválasztott és külön életet élő tudatrész, amelyet önállóan lehet programozni D. J) volt, így együtt lereagáljuk és visszaadjuk a programozott egyénnek azokat a memóriáit, amelyek kapcsolatban álltak valamennyi Omega jellegű programozással, és bármivel, ami valaha az Omega részét alkotta egy szakaszolt lereagálásban. A robotok hasonlatát

használják - ez az ő metafórájuk - és ez hasonló ahhoz, mint amikor egy robotburkolatot helyeznek egy gyermek alterre azért, hogy az robot módjára cselekedjen. Időnként belülről szembe kell nézni robotokkal" Hammond ezután emlékeztetett arra, hogy közvetlenül a programozott egyén legbensejét lehet megszólítani: 45 ""Core" (veleje, magja, lényege valaminek D. J), azt akarom, hogy nézz körül, egy robot blokkolja az utat, valamilyen módon akadályozza a haladást. Menj körül, és nézd meg a fejed hátsó oldalát, és mondd el, mit vettél észre a fejed vagy a nyakad hátsó részén." Mindezt nem parancsszerűen közlöm, és amit általában közölnek velem az az, hogy vezetékek vannak ott és egy kapcsoló. Ilyenkor azt mondom nekik: tartsd a vezetéket, pöccintsd meg a kapcsolót, ez mozgásba hozza a robotot, adj nekem igen jelzést, ha megtetted." Hamarosan megkapjuk az igen jelzést. "Nagyszerű Most a robot

már mozgásba van hozva Azt akarom, hogy nézz a robotba, és mondd meg nekem, hogy mit látsz." Általában egy vagy több gyereket Ekkor eltávolíttatom velük a gyerekeket. Alkalmazok egy kis hipnotikus mágiát, és megkérem a "Core"-t, hogy használjon lasert és párologtassa el a robotot úgy, hogy semmi se maradjon belőle. Ők rendszerint teljesen meglepődnek azon, hogy ez működik, amiként meglepődött számos terapeuta is." Hammond ezután elmondta a tudományos tanácskozás résztvevőinek, hogy az elmúlt évben több kiváló MPD-terapeutával közösen megvizsgált néhány komolyabb esetet. Ezekből azt a tanúságot vonta le, hogy nem elég a programozott egyéneknél a tudattalan agytevékenység megkérdezése, hanem a "Core"-t kell megszólítani: "Van-e valamilyen rész belül, amely továbbra is kapcsolatban áll emberekkel, akik a "Cult"hoz tartoznak? Van-e benned olyan rész, amelyik elmegy a "Cult"

rituálékra vagy találkozókra? Van-e Mary-n belül valamilyen rögzítő berendezés úgy, hogy bárki kitalálhatja mindazt, ami ezen a rendelésen elhangzik? Ez nem azt jelenti, hogy őket monitorozzák. Sok egyszerűen csak rendelkezik vele." "Van-e valaki, aki beszámoltatja valamelyik részedet belülről, hogy mi történik, a mi terápiás kezelésünkön?" Kellemetlen érzésem van néhány elmúlt tapasztalatomból, hogy a rituális kínzáson átment áldozatok nagy részét ebben az országban megfigyelik, miközben keresztül megy a terápián." Hammond dr. visszaemlékezett egy 24 éves nőre, aki azt állította, hogy az apja sátánista "Szülei elváltak, amikor 6 éves volt. Ezt követően a látogatások alkalmával apja elvitte rituálékra egészen 15 éves koráig. A terápia során azt állította, hogy 15 éves kora óta nem ment sehová. Kezelője ezt készpénznek vette Az én rendelőmben egy kétórás tudakozódást végeztünk

hipnózis alkalmazásával. Megállapítottuk, hogy a programozás még jelen van Ezen túlmenően arra is rájöttünk, hogy minden terápiás ülést leellenőriztek, és valójában ők mondták neki, hogy legyen beteg, és ne jöjjön el, a rendelésre. Egy másiknak azt mondották, hogy én vagyok a "Cult" és ha eljön, én tudni fogom, hogy őneki azt mondták, hogy ne jöjjön és ezért meg fogom büntetni." Hammond dr. azt is megtudta, hogy az ily módon monitorozott betegeket elektrosokknak vetik alá. Ezért velük nem lehet eredményes terápiás kezelést folytatni Mindössze törődőnek és támogatónak lehet mutatkozni. Hammond dr elmondta kollégáinak, hogy ily módon monitorozott betegekkel nem kezdené el a deprogramozást, mivel nem érne el eredményt, csak okot adna arra, hogy kínozzák őket. Csupán akkor tenné ezt, ha biztonságos orvosi intézménynél benn fekvő betegek lennének hosszabb időn át, amely lehetővé tenné a mélyebbre

hatoló orvosi beavatkozást. "Az az érzésem, hogy az úgynevezett "vérvonalasokhoz" (bloodline) tartozók, azaz akiknek vagy az egyik, vagy a másik szülője vesz részt, vagy mindketten részt vesznek a folyamatban, gondolják úgy, hogy őket folyamatosan monitorozzák." 46 "Ha Önök elérik a terápiás kezelés során az "altereket", (a leválasztott és önállóan programozott tudatrészeket D. J) akkor megtalálják az Alphát, Bétát, Deltát, Thétát és így tovább, azaz a görög betűs programozást, valamint az őket háttérből támogató programokat. Rendszerint van köztük egy, amely a támogató programok eltávolítására szolgáló törlőkódot (erasure code) tartalmazza. Előfordulhat, hogy van egy olyan kód, amely az összes támogató programot (backups) egyesíti, továbbá törlőprogramként is működik a számukra. Így egész egyszerűen egyetlen kód törli az összes "backup"-ot. Ezért én

arra törekszem, hogy megkapjam a kódot, mondjuk Omega, majd valamennyi Omega "backup" számára egyidejűleg. Miután megkérdeztem: "Mi fog történni, ha ezt én beadom, bemondom a kódot, és azután megkérdezem: Mit tapasztal?" Nagyon gyakran azt válaszolják, hogy olyan hangot hallanak, mint amikor a komputerben belső mozgás zajlik, törli a gép a fájlokat, robbanásszerű zajok hallatszanak, és ehhez hasonló érdekes dolgok történnek. Van néhány terapeuta, aki felkeres, és ezt mondja: "Istenemre, soha egy szót nem szóltam robotokról, és ő arról beszél, hogy a robotok elporladnak." Az egyik terapeuta, aki Hammond doktorral több hipnózis bemutatón is részt vett és konzultált vele az MPD helyzettel kapcsolatos válságról, Hammond javaslatára tudakozódott a páciensnél az Alpháról, a Bétáról, a Deltáról és a Thétáról. Visszatérve Hammondhoz, közölte vele: "Igen, jelzést kaptam, hogy jelen vannak. Mit

jelent ez?" Hammond csupán annyit mondott kollégájának, menjen vissza és próbálja megtudakolni, hogy mi ez? Ezt követően ezzel a kolléganőjével egy hét múlva találkozott. A kolléganő megkérdezte, hogy mi a Théta? A páciens azt válaszolta: "psychic killers" ("pszichikus gyilkolók"). Arra a kérdésre, hogy mi a Delta? A páciens azt válaszolta: "killers" (ölők). Ezt követően Hammond doktor kolléganőjét tájékoztatta arról, amit e programokról tudott. Kolléganőjét a kapott információ annyira meglepte, hogy felhívta telefonon: "Az egész fantasztikusnak tűnt, csak hallgattam és azt gondoltam, úgy látszik "Cori" túl sokat dolgozik. Zavarban vagyok, de be kell vallanom rendkívül tisztelem a szakmai hozzáértését, de ez az egész annyira elmegy a szürke zónába, hogy arra gondoltam: talán az idegösszeomlás széléhez jutott. De eléggé tiszteltem, hogy minderről megkérdezzem"

Hozzátette: "Megkérdeztem egy másik MPD beteget, ő azonban semmit nem tudott minderről." "Azt a beteget, aki nem tudott ezekről a görög betűs programozásokról, elkezdte tájékoztatni, hogy a dolgok miként működnek, leírta a robotokat, az elporladásukat, és ehhez hasonlókat. Később a páciens azt válaszolta, hogy ő erről nem hallott semmit. Nos, az a probléma itt, hogy különböző programozási szintek vannak, és egyesek eleve úgy vannak megtervezve, hogy a terapeuta beavatkozását körforgásban tartsák. Valószínűleg azt vették számításba, hogy a legtöbb esetben nem kerülhetünk az "alters"-ek (azaz az elkülönített és önállóan működő tudatrekeszek) alá." Dr. Hammond ezután rátért arra, hogy a tudatmódosítás irányítói miként hozzák létre az agyműködés rekeszekre felosztásával a "Manchurian Candidate"-eket. (Emlékeztetőül megismételjük, hogy a "Manchurian Candidate"

- "Mandzsúriai jelölt", vagy "sleeper assassin"-"alvó merénylő, orgyilkos" lényegében egy gyilkolásra programozott egyén. D J) "A hírszerző-közösség ennek a létrehozásáról akart többet tudni. Ha akarsz egy merénylőt, akkor rá kell venned valakit, hogy megtegyen valamit, ehhez meg kell osztani az agyműködését. Elgondolkodok az olyan eseteken, mint Robert Kennedyé, ahol a Sirhan Sirhant megvizsgáló Bernard Diamond teljes amnéziát állapított meg Robert Kennedy meggyilkolásával kapcsolatban, de hipnózis alatt Sirhan már emlékezett rá. Diamond 47 szuggerálta neki, hogy tudatosan is képes lesz rá emlékezni, de a hipnózis végeztével semmit nem tudott felidézni az emlékezetében. Én is szeretném Sirhan Sirhant megvizsgálni" - tette hozzá Hammond utalva rá, hogy a hipnotikus szint alatt is vannak még mélyebb szintek. "Úgy látszik egyesek ezt "Green Programming"-nak ("zöld

programozásnak") hívják. Nem érdekes, hogy az orvos neve Dr. Green? " Hammond ezután közölte hallgatóságával, hogy néhány esetben feltette a kérdést a pácienseinek: "Vajon volt-e doktor ezzel a programozással kapcsolatban és vajon egy szín volt-e a neve, mint dr. Chartreuse (halványsárgás, vagy zöldes szín a karthauzi likőr, a Chartreuse nyomán D. J), és ha volt ilyen színnel nevezett doktor, akkor mi volt az a szín?" Nos, egyszer-kétszer más színeket említettem három-négy olyan páciens esetében, akiknél úgy éreztem, hogy megpróbálnak disszimulálni. Egy esetben más színt jelöltek meg, és később megtudtam, hogy ennek az orvosnak a neve egy szín volt, és dr. Green képezte ki csaknem 30 évvel ezelőtt, és ő ellenőrizte a szóban forgó női páciens programozását a nála képzést nyert doktor irányításával." Dr. Hammond említést tett egy olyan nőről, aki semmit sem tudott ezzel kapcsolatban mondani.

"Semmilyen "alter" nem válaszolt semmire" Ezt követően más témákra tértek Mintegy két perccel később a női páciens ezt mondta: "Green. dr Greenre gondol?" "Szinte mindenfelé ezt tapasztaltuk. Úgy tűnik, hogy van egy "Green Programming" mélyebben és úgy gondolom, hogy minél mélyebbre hatolunk, annál kevesebb és annál központibb jellegű programokhoz jutunk. Nos, valamennyi "Green Programming" ("zöld programozás") az "Ultra-Green" ("szélsőségesen, túlságosan zöld") és a "Green-Tree" ("zöld fa") kapcsolatban áll a kabbalista miszticizmussal." "Ha Önök - fordult Hammond kollégáihoz - foglalkozni kívánnak evvel, akkor kézbe kell venni néhány kabbalával foglalkozó könyvet. Az egyik ilyen könyv, amit egy Dion Fortune nevű szerző írt "Qabala" címmel. Egy másik, amit Ann Williams-Heller írt, és címe "The

Kabbalah". Korábban semmit sem tudtam a kabbaláról Egy páciens ült a várószobában, jóval hamarabb érkezett, és egyaprólékos rajzot készített egy sokszínű kabbalista fáról két évvel ezelőtt. Két hónapig gondolkodtam, amíg rájöttem, hogy mi az? Végül megmutattam valakinek, aki azt mondta, hogy rendkívül hasonlít egy kabbala-fához. Ez megszólaltatott egy csengőt bennem, emlékeztetve néhány ezoterikus könyvre. Ez volt dr Green háttere Az érdekes az - folytatta Hammond - a "Green-Tree"-vel kapcsolatban, hogy eredetileg Greenbaum volt. (A "Green-Tree" németül helyesen "Grünbaum" A Greenbaum már félig angol, félig német keverékszó. D J) "A Greenbaum német jelentése angolul - magyarázza dr. Hammond - Green-Tree, Ultra-Tree Voltak olyan pácienseim, akik nem tudták, hogy eredeti neve Greenbaum volt és önként jelezték, van bennük néhány program Mr. Greenbaum-nak elnevezve" Dr. Hammond

ezután rátért a "part"-ok szerepére (A "part" angol szó általános jelentése rész, darab, testrész, oldalrész, párt, szerep, feladat, kötelesség, adottság, képesség. A "part" itt használt jelentése: a tudatba beültetett autonóm pszichikus program, amely aktivizálva át tudja venni a személy irányítását, és azt egy meghatározott szerepkör szerint vezérli. D J) "Most hadd szóljak a tudatba elhelyezett "parts"-ról, amely a segítségükre lehet, ha ezek után kezdenek el tájékozódni. Tapasztalatom szerint egy ilyen "part" ad bizonyos információt: 48 vagy szárazra fut ("run dry"), vagy védekezővé válik, vagy kétségbe esik és leáll. Így Önök megkockáztathatnak egy l80 fokos fordulatot a másik irányba, és találnak majd egy másik "part"-ot. Ajánlom Önöknek, hogy számos "part"-ot keressenek meg és faggassanak ki, hogy vajon van-e olyan

leválasztott tudatrész, amely ezt a nevet viseli? Mellesleg amikor én átvilágítom a pácienseket, és ezzel bajlódom, bevetek egy sor hamis nevet is, és kérdezem: "Van-e egy "part" belül ilyen név vagy olyan név alatt?" És így ellenőrzöm, hogy vajon jónak, vagy rossznak tűnik. Például: a "Core"-hoz ("a személyiség legbensőbb magjá"-hoz) fordulva megkérdem: "Van-e egy "part" benned, amelyet "Wisdom"-nak ("bölcsességnek") neveznek?" A Wisdom a Kabbala-fa része. A Wisdom - úgy találtam - gyakran segítségünkre van és egy sor információt nyújt. "Van-e benned egy "part", amelyet Dianának hívnak? Van-e benned egy "part", amelyet Zeldának hívnak?" Eddig még egyikkel sem szembesültem. Csak azért teszem, hogy megnézzem, milyen választ kapok." "Mindezt nagyon körültekintően végzem. Diana olyan "part" a kabbala

rendszerében, amely kapcsolatban áll azzal a "part"-tal amelyet "Foundation"-nak ("alapításnak, alapítványnak, alapzatnak, alapozásnak") neveznek. Önök elámulnak, ha ezt tudják Emlékeznek Önök a "Process Church"-re? Roman Polanski feleségét Sharon Tate-t a Manson-család ölte meg, akik viszont kapcsolatban álltak a "Process Church"-el. Hollywoodban igen sok prominens személyiség állt kapcsolatban ezzel, és ezt követően alámerültek, a könyvek szerint körülbelül 1978-ban és eltűntek. Nos, élnek, jól vannak, Dél-Utah-ban Van egy vastag dossziém Utah állambeli közbiztonsági hivataltól, amely tanúsítja, hogy a Utah déli részén fekvő Monument Valley-től északra vásároltak egy filmtanyát (movie ranch) a sivatagban, helyrehozták, kibővítették, egy sor épületet húztak fel, gondosan monitorozzák, úgyhogy kevés ember megy oda és senki sem jut be. A neveiket is megváltoztatták A

kulcsszó az ő nevükben a "Foundation". Van néhány más szó is A "Foundation" a "Fa" része. Úgyhogy Önök kérdezhetik: "Van-e valami Önökben, ami úgy ismert, mint "The Foundation"?" Más dolgokat is kérdezhetek rögtönözve: "Van-e valami, ami úgy ismert, hogy "Sub-Basement ("pincesor, alagsor")?" Nos talán felfedeznek valamit. Azt tapasztaltam, hogy gyakran van egy "part", amelyet "Black Master"-nek ("fekete mesternek"), egy másik "part", amit "Master Programmer"-nek ("mester programozónak") neveznek, és van egy "computer operator" is belőle. Hányszor találkoztak Önök a páciensekben komputerrel kapcsolatos dolgokkal? Rendszerint találhatóak "computer operator"-ok: "Computer Operator Black, Computer Operator Green, Computer Operator Purple". Néha számokat találnak, néha pedig "Systems

Information Directors"-nak ("rendszerinformációs igazgatóknak") hívják őket. Meg kell találniuk, hogy ki a főnök ezek között? Ott található néhány információ az Önök számára. Megkérdezem: "Van-e olyan "part" belül, amelynek a neve dr. Green?" Tapasztalataim szerint úgy fogják találni, hogy van, ha ezzel a típusú programozással kerülnek szembe." "Rendszerint egy kis munkával és újraszövegezéssel segíthetik pácienseiket annak a felismerésében, hogy ezek "child-part"-ok (gyermekprogramot tartalmazó leválasztott tudatrészek D. J) meghatározott szerepet töltenek be Ezt mondhatják: "Korábban nem volt választási lehetőség velük kapcsolatosan, de most már van. Már nem kell elfogadni őket Szerepüket nagyon jól játszották, de már nem kell folytatniuk ezt a játékot veletek (mármint a páciensekkel D. J), mert most már itt ténylegesen biztonságban vagytok" Fel kell

tenni a kérdést: "Ha a "Cult" (a rituális jellegű programozók és a kultikus közösség D. J) egyszerűen rájön, hogy szóltál hozzám, hogy te tájékoztattál engem, mondd el mit fognak tenni veled?" A terapeutának hangsúlyoznia kell, hogy az egyedüli kiút rajta keresztül vezet, és a pácienseknek együtt kell működniük, meg kell osztaniuk az információkat. Segítsetek nekem, és én segítek nektek." 49 Hammond dr. hallgatóságának azt is elmondta, hogy mindezek a "part"-ok különböző információkat nyújtanak. A programozók már intézkedtek a megvédésük érdekében Ezt az "Ultra-Green" példáján szemléltette. Korábban azt hitte, hogy ezt a programot csak a vérvonalhoz tartozóknál alkalmazták. Később rájött, hogy a nem vérvonalhoz tartozóknál is megtalálható, csak kicsit másként. Nem valószínű, hogy a jelenlévő terapeuták találkozni fognak "Ultra-Green", vagy

"Green Programming"-al a nem vérszerintieknél. Hammond ezután beszámolt egy nem vérvonalhoz tartozó, majd pedig egy vérvonalhoz tartozó páciens esetéről. "Folyt a kezelés és a páciens közel járt a gyógyuláshoz, és tudatának a végső integrálódáshoz, amikor hirtelen hallucinálni kezdett, ujjai kalapáccsá változtak, és ehhez hasonlókat cselekedett." Hammond ekkor úgynevezett "affect-bridge"-t (hatás-áthidalást) alkalmazott, és visszatért a korábbi helyzethez. Úgy találta, hogy a programozók szuggeszciót alkalmaztak, amely szerint, ha a páciensek valaha is elérik, hogy gyógyultak legyenek, akkor egy bizonyos pontnál meg fognak őrülni. Ezt a programozást úgy végezték, hogy a szóban forgó páciensnek még 8 éves korában LSD-t adtak be úgy, hogy előzőleg megkötözték. Amikor hallucinálni kezdett, kifaggatták, hogy miket tapasztal. Így szerzett ismereteiket aztán hasznosítani tudták Hatásukat

drogok és nagy erejű szuggeszciók kombinációjával még fokozták is: "Ha valaha is ehhez a ponthoz érkezel, meg fogsz őrülni. Ha valaha is teljesen integrálódol, és jól leszel, akkor meg fogsz őrülni, és be leszel zárva életed végéig egy intézetbe." Ezt a szuggeszciót erőteljesen és ismételten alkalmazták. Végül más szuggeszciókat is igénybe vettek: "Ahelyett, hogy ez megtörténjen, egyszerűbb ha megölöd magad." Másik betegének esetére rátérve így folytatta Hammond: "Egy vérvonalhoz tartozó páciens esetében ezekhez hasonló tüneteket kezdtem tapasztalni, amikor a mélyebb programozások után tudakozódtam. Továbbhaladva úgy találtuk, hogy hasonló dolgok voltak belé is elhelyezve. Ezt úgy hívták, hogy "Green Bomb" Sok az érdekes belső összefüggés, valamint a játék a dr. Greenbaum szóval, az eredeti névvel Ebben az esetben a programozást először 9 éves korban alkalmazták. Ezt

követően azonban már eltért a programozott feladat. Az amnéziát szuggerálták neki: "Ha valaha is emlékszel bármire az Ultra-Green-nel és a Green-Tree-vel kapcsolatban, akkor meg fogsz őrülni. Zöldséggé változol, és örökre be leszel zárva" Végül ehhez hozzátették: "Könnyebb lesz számodra megölni magadat, mint hagyni, hogy ez megtörténjen veled, ha valaha is emlékezel minderre." Ezt a programmozást három évvel később, 12 éves korban alkalmazták, ami arra utal, hogy megkísérelték áttörni az amnéziát, és ki akarták deríteni, vajon meg tudják-e ezt tenni? Nem tudták. Ekkor ismét lekötözték, adtak neki valamit, amivel megbénították a testét, beadtak neki még nagyobb adag LSD-t, és megerősítették az összes szuggeszciót. Ugyanezt megismételték, amikor 16 éves lett" Hammond így vonta le a tanulságokat: "Ezek azok az álcázott akadályok, amelyekbe beleütközhetünk. Számos olyan eset van, ahol

a nagy erejű droghatásokat, mint ennél az esetnél is, kombinálták szuggeszciókkal, hogy távol tartsanak minket a mélyebb tudati szintekre helyezett programok felfedezésétől. Mi ennek a lényege? Az Önök sejtése legalább olyan jó, mint az enyém, de elmondhatom, hogy ismertem számos terapeutát, aki beleütközve ezekbe az akadályokba semmire se jutott. Ez gyakran előfordul. Úgy gondolom, hogy mélyebb szintekre kell hatolnunk, és ha kapcsolatba kerülünk néhány mélyebb szintű programmal, akkor törölhetjük valamennyit, ami fölötte van. De ezt 50 még nem tudjuk biztosan. Néhány páciens esetében sokat foglalkoztunk a felső szintű programokkal." Hammond ezután elmondotta hallgatóságának, hogy ő milyen gyakorlatot alakított ki? Először törölte az Omega rendszert, ezután következett valamennyi emléknek és érzésnek a nagy méretű lereagálása, és azon érzések részleges lereagálása, amelyek kapcsolatban álltak ezekkel a

"part"-okkal. "Ilyenkor rendszerint ezt mondom: "Most ezt elvégeztük. Maradtak-e még emlékek és érzések bármely "part"-ban, amely az Omega programhoz tartozott? A válasz rendszerint nem." Ekkor így szólok: "Rendszerint úgy látom, hogy ezeknek a "part"-oknak a többsége, ha nem is valamennyi, amelyet az Omegához használtak, már nem érzi a szükségét annak, hogy különböző legyen. Már felismerték, hogy eredetileg le lettek hasítva és most már haza akarnak térni Mary-hez, és egyek akarnak vele ismét lenni." Ma már gyakran használom azt a kifejezést, hogy "visszatérés oda, ahonnan jöttél". Ezután még megkérdezem: "Van-e még valamilyen Omega "part" benned, amelyik nem érzi jól magát, és fenntartásai vannak vagy aggódik?" Ha van, akkor még szólunk hozzájuk, még foglalkozunk velük. Maradhat egy kevés, amelyik nem hajlandó integrálódni. Tapasztalatom

szerint a legtöbb esetben integrálódnak, és összerakhatunk 25 "part"-ot egyidejűleg egy sokszorosan fragmentált komplex MPD-ben. Ezt követően rendkívül fontos, hogy lereagálásra kerüljenek az érzések, mielőtt továbbmegyünk." "Sok páciens esetében nem számít a sorrend, de találkoztam néhány olyan esettel, amikor számított. Ha a sorrend nem számít akkor rendszerint az Omegától a Deltához megyek, mert a Delta programok potenciálisan erőszakosabbak, azután pedig a Gammához, hogy megszabaduljunk az önmegtévesztő, önáltató ("self-deception") programozástól. Mielőtt továbbmegyünk megmutatom nekik, hogy lehetséges a siker, és ez megkönnyebbülést okoz. Ekkor hozzájuk fordulok: "Meg akarom kérdezni a "Core"-t - az ujjakon keresztül - van-e valamilyen speciális parancs, amelyben szabad programokat törölni?" Legtöbb esetben nemleges a válasz. Időnként azonban igennel is

találkozom" Hammond végül azt ajánlotta klinikai pszichológusokból, pszichiáterekből, terapeutákból álló hallgatóságának, hogy így járjanak el egyszer, kétszer vagy háromszor is, mert ez csökkenti a feszültséget és egyfajta optimizmust vált ki a páciensből. Ezután azt ajánlotta, hogy kezdjenek kutatni a mélyebb szint után. Dr. Hammond kérdésekre válaszolva még jobban megvilágította módszerének egy-egy konkrét részletét, majd ezekkel a szavakkal zárta előadását: "Egy kedves barátom, aki szakterületén a legjobbakhoz tartozik, halálos fenyegetéseket kapott. Én azonban tudom, hogy keményen küzdött a szakmai hiteléért, mert hitt az MPDben, s ezért kíméletlenül bírálták 10-15 évvel ezelőtt Úgy gondolom, hogy a szíve mélyén tudja mi az igaz, mégis ilyesmiket fog mondani: "Nem lennék meglepve, ha holnap kiderülne, hogy létezik egy nemzetközi összeesküvés, és azon sem lennék meglepődve, ha holnap

kiderülne, hogy az egész csak egy városi mitosz és rémhír." Megpróbál pontosan a kerítés tetején maradni. Ennek az az oka, hogy ez az egész probléma rendkívül kényes, mert folyamatban van egy kampány, amely szerint valamennyi hamis- memória-tünetegyüttest a vérfertőzéssel és a többivel együtt az "OPRAH" (Oprah Winfrey TV sztárnak show-műsora, könyvklubja és saját folyóirata van. Itt az OPRAH szó egyfajta divatos tömegkultúrára utal D. J) idézte elő, továbbá az olyan könyvek, mint "The Courage to Heal" (Bátorság a 51 gyógyításhoz) és a hipnotizáló nagy terapeuták. Személyes véleményem az, hogy ha meg akarnak ölni, akkor meg fognak ölni. Sok információt félretettünk és eljuttattunk a tényfeltáró újságírókhoz, valamint a különböző nyomozó hatóságokhoz. Ezen kívül igen sok ember, mint pl. Önök, remélhetőleg követelni fogja, ha valaha is baleset történne, hogy legyen alapos

nyomozás. Meggyőződésem, hogy bizonyos időpontokban hangot kell adnunk morális lelkiismeretünknek. Vártam addig, amíg kellő mennyiségű bizonyító anyaghoz jutok független forrásokból azért, hogy szilárdan alátámasztva állíthassam: mindez (mármint az agykontrol D. J) széles körben elterjedt" 2. fejezet 52 John DeCamp nebraskai szenátor a gyermekek védelme érdekében John DeCamp a szerzője a "Franklin Cover-Up" (A Franklin ügy eltusolása) című Amerika szerte nagy figyelmet keltő dokumentumkönyvnek. Az ő küzdelme úgy kapcsolódik Dr Hammondéhoz, hogy cáfolhatatlan bizonyítékokkal támasztja alá: igenis létezik a gyermekek rituális kínzása, amelyet a klinikai pszichológus és orvos pszichiáter alapos szaktudás birtokában feltárt. Azok a háttérerők, amelyek tudatbefolyásoló kísérleteit felfedezte és konkrét esetek kapcsán leleplezte, mindent elkövettek, hogy aláássák a hitelét. Fő módszerük az volt,

hogy az agykontroll kísérletekbe bevont szakemberek segítségével elterjesztették, hogy az úgynevezett "Repessed Memory Syndrome" (Elfojtott emlékezet tünetegyüttes) valójában nem létezik, csupán a közvélemény megtévesztését szolgáló "kacsa". Ezzel szemben létezik az úgynevezett "False Memory Syndrome" (Téves emlékezési tünetegyüttes), amelynek a révén a páciensek, főleg gyermekek különböző manipulációk eredményeként meg nem történt dolgokra emlékeznek, így többek között arra, hogy szüleik szexuálisan molesztálták őket, vérfertőző kapcsolatra kényszerítették, illetve bizonyos szekták rituális jellegű kínzásoknak vetették őket alá. A CIA ebből a célból létre is hozott egy alapítványt a "The False Memory Syndrome Foundation"-t (Hamis memória-szindróma alapítványt), hogy annak a segítségével aláássa azoknak az orvosoknak, pszichiátereknek és pszichológusoknak a

megállapításait, akik felfedezték és bizonyították, hogy a kormányzati pénzekkel finanszírozott agykontroll kísérletek keretében számos embert, gyerekeket és felnőtteket egyaránt beprogramoztak. Ezek a programok részben rituális jellegűek voltak, részben pedig a kísérleteket finanszírozó szervezetek titkos céljait szolgálták. Ezért rendkívül fontos megismerni, hogy mit tartalmaz a "Franklin Cover-Up" című dokumentum kötet. Szerzője John DeCamp ügyvéd, politikus, a vietnami háború veteránja 16 éven át Nebraska állam szenátora volt 1971-től 1987-ig. DeCamp kapitányként 1969-ben és 1970-ben az akkor nagykövetként Dél-Vietnamban szolgáló William E. Colby munkatársa volt. Colby Nixon és Ford elnöksége idején a CIA igazgatója lett, és részt vett a Phoenix program kifejlesztésében. DeCamp Vietnamban harcolva vett részt a nebraskai választási kampányban levelezés útján. Jelszava az volt, hogy "hagyjatok minket

győzni, vagy vigyetek minket haza". 1969-ben ismerkedett meg egy vietnami iskolás lánnyal, akit később 1975-ben feleségül vett. 1975-ben, amikor Saigon elesett, szenátor DeCamp visszatért Vietnamba, ahol is elérte, hogy 2834 félig amerikai, félig vietnami árva az Egyesült Államokba kerülhessen. Ezért a kezdeményezéséért az elnök is kitüntette. Jelenleg John DeCamp ügyvédként dolgozik Nebraska tagállam Lincoln nevű városában, családja körében. 1996. novemberében, amikor megjelent a "Franklin Cover-Up" második kiadása, könyvét az időközben rendkívül titokzatos körülmények között elhunyt barátjának Bill Colbynak dedikálta. Bill Colby halála előtt felesége társaságában azt tanácsolta John DeCamp-nek, hogy ne foglalkozzék mindazzal, amit könyvében megírt. Hiszen már amióta igyekszik felderíteni az ügy hátterét, 15 személy, aki így vagy úgy kapcsolatban állt a történtekkel életét vesztette. Bill Colby a

következőket mondta DeCamp-nek: "Amit meg kell értened John, az az, hogy időnként vannak erők és események, amelyek oly nagyok, oly hatalmasak, oly sokat jelentenek más emberek és intézmények számára, hogy semmit sem tehetsz ellenük függetlenül attól, mennyire ördögiek, vagy rosszak és függetlenül attól, hogy te mennyire vagy elszánt és őszinte, és hogy mennyi bizonyíték áll a rendelkezésedre. Ez egyike az élet kemény tényeinek, amivel szembe kell nézni. Te megtetted a magadét Megpróbáltad leleplezni az ördögit, a rosszat, ez rendkívül fájt neked. De mindez ideig nem ölt meg téged Azt mondom, hagyd abba, mielőtt ez megtörténik. Vannak esetek, amikor a dolgok túl nagyok 53 ahhoz, hogy foglalkozzunk velük. Félre kell állnunk, és hagyni kell, hogy a történelem haladjon a maga útján. Számodra John eljött ez az idő" Bill Colby figyelmeztetéséhez felesége Sally csak fejbiccentésével csatlakozott. Természetesen

mindez nem maradt hatás nélkül John DeCamp-re. Korábban is már számos figyelmeztetést és fenyegetést kapott. Bill Colbynak kellő oka volt arra, hogy ismerje a Franklin ügy komolyságát. A nebraskai törvényhozás bizalmasan felkérte őt néhány hónappal korábban, hogy derítse ki, mi okozta annak az egymotoros repülőgépnek a szerencsétlenségét, amelyben a szenátus magánnyomozója Gary Caradori és fia tartózkodott. Mindketten az életüket vesztették. John DeCamp ekkor így válaszolt barátjának: "Bill, valakinek cselekednie kell. Az a probléma, hogy kormányzati intézmények korrumpálódtak. Ha van eltusolás, és most már én teljesen bizonyos vagyok ebben, noha eredetileg azt hittem, hogy az egész Franklin-történet csak fantázia, akkor az eltusolás csak a kormányzat kulcsintézményeinek az aktív támogatásával és együttműködésével lehetséges a bíróságoktól a rendőrökig, a legmagasabb rangú politikusoktól a

tömegtájékoztatási intézmények képviselőjéig, a leggazdagabb közösségi és állami üzletemberekig. Nem tudom elhinni azt, amit mondasz nekem Bill. Arra kérsz, hogy hagyjam az egészet és sétáljak odébb, amikor tudom, hogy gyermekeket kínoztak és megöltek. Amikor tudom, hogy legtiszteletreméltóbb polgáraink és üzleti vezetőink a fejük búbjáig el vannak merülve a kábítószer ügyletekben és a hivatalos korrupcióban. Amikor testem minden porcikája arról szól, hogy a gonosz győzedelmeskedik és mindenki, aki valaki, fejetlenül töri magát, hogy tegyen érte valamit, ettől vagy attól való félelmében. Hogyan képes erre bármely tisztességes és intelligens személy? Ha én, vagy valaki hozzám hasonló nem folytatja az ügy felderítését, akkor ki fogja ezt megtenni? És ha mi abbahagyjuk, ha egyáltalán ki is derülne az igazság, mikor teszünk valamit e gonosz és korrupció ellen?" Ez után Bill Colby elmondta barátjának, hogy

nemrég jött vissza Moszkvából (még 1991-t írunk), és ott olyan anarchikus viszonyokat talált, azaz annyira megbénult a birodalmi állam működése, hogy a legfőbb rivális hatalom hírszerző szolgálatának vezetője, a CIA igazgatója éjjel, minden akadály és igazoltatás nélkül, kereshette fel az egykor féltve őrzött helyeket a Vörös téren. Senki nem törődött vele, hogy mit csinál Amikor DeCamp kérdően nézett rá, hogy mit akart ezzel közölni, akkor Bill Colby ezt fűzte hozzá: "Időnként vannak olyan erők, amelyek túl hatalmasak ahhoz, hogy egyénenként legyőzzük őket, olyan rövid idő alatt, ahogyan azt szeretnénk. Tovább kell dolgoznunk a cél elérésén, de elég érzékenynek kell lennünk, hogy ne kockáztassunk mindent, és ne pusztítsuk el magunkat vagy hagyjuk megölni a folyamatban. A győzelem azonban, amelyre várunk, hosszabb időt igényelhet, és úgy jön el, ahogy arra nem is számítottunk." Colby ehhez még

hozzátette: "Tedd meg a lehetségest és ismerd fel, ami nem az. És ha igazad van, eljön az idő, amely meghozza a győzelmet és a jó fog diadalmaskodni a gonosz felett. Csak a mikor, a hol és a hogyan az, ami rendszerint ismeretlen a számunkra. A legjobb, amit időnként megtehetünk, ha rámutatunk az igazságra és félreállunk. A saját biztonságod és túlélésed érdekében állj félre." Amikor DeCamp erre úgy válaszolt, hogy talán fegyvert kell viselnie, Colby kinevette: "Nem. Ez legfeljebb téged fog megölni Ha el akarnak kapni egy magadnál viselt fegyver nem állítja meg őket. A legjobb, amit tehetsz a személyi biztonságod érdekében, ha elmondod a történetedet, felhívod rá az országos sajtó figyelmét, és utána nézel néhány valóban jó tényfeltáró riporternek. Ez meggyőzte DeCamp-et, hogy meg kell írnia a "The Franklin Cover Up" című könyvét. 54 A továbbiakban erősen rövidítve összefoglaljuk a könyv

tartalmát, amely azzal kezdődik, hogy 1991. június 21-én egy 21 éves fiatal nőt, Alisha Jahn Owent, Nebraska állam Douglas megyéjében működő esküdtszéke bűnösnek találta a hamis tanúzás bűncselekményének elkövetésében. Ezért két hónapra rá 9-27 évig terjedhető börtönre ítélték Owen 1990-ben az állította a nagy esküdtszék előtt, hogy egy nebraskai kerületi bíró, az Omaha városi rendőrfőnök és a Franklin Community Federal Credit Union nevű helyi pénzintézet vezetője szexuálisan kínozták, mint kiskorút. Alisha Owen arról is tanúvallomást tett, hogy más gyerekekkel szemben is visszaéléseket követtek el Nebraska politikai és pénzügyi hatalmasságai, akiket név szerint megnevezett, köztük a legnagyobb helyi újság az "Omaha World-Herald" kiadóját. Azt is elmondotta, hogy ahhoz a nebraskai gyermekcsoporthoz tartozott éveken át, akiket kábítószer futárként használtak az egész Egyesült Államokra

kiterjedően Nebraska leggazdagabb, leghatalmasabb és legtekintélyesebb üzletemberei. Az a két nagy esküdtszék, vagyis amely a helyi és a szövetségi igazságügyi rendszer keretében működik, azt a megbízatást kapta, hogy vizsgálja ki a Franklin Credit Unionnal szemben felmerült vádakat, miszerint közreműködött a kiskorúak elleni bűncselekmények rendszeres elkövetésében. Ez a két nagy esküdtszék azonban az áldozatok tanúját ítélte el hamis vallomásért. Mindkét nagy esküdtszék elismerte, hogy Alisha Owen és Paul Bonacci tanúvallomása a velük történt visszaéléseket illetően kölcsönösen alátámasztja egymást. Azt kifogásolták, hogy ezeket a cselekményeket azonban más személyek hajtották végre, nem azok, akiket a fiatalok megneveztek. Bonaccit is megvádolták hamis tanúzással Két másik ugyancsak az áldozatok közé tartozó tanú kényszer hatására visszavonta korábbi vallomását. Ezt Alisha Owen és Paul Bonacci

megtagadta. DeCamp ezután közli azokat az adatokat, amelyek azt támasztják alá, hogy 1990-ben már több mint kétmillió gyereket zaklattak, amely több mint 225 %-os növekedés volt 1976-hoz képest. A gyermekek zaklatása a jogalkalmazó szervek képviselői szerint egyre gyakrabban szadistává és rituálissá, más szóval sátánistává válik. Az áldozatok szörnyű kínzásokról számolnak be, amit a szülők, a pedagógusok és a szociális gondozók is alig tudnak felfogni. Ugyanakkor a tömegtájékoztatásban egyre nagyobb hangot kap az, hogy a gyerekek csak fantáziálnak, és kitalált történeteket adnak elő. A sátánista vagy rituális erőszak számos újság szerint, így például a new yorki "Village Voice" (1990. június) szerint nem is létezik Az egész egy nagy "hírlapi kacsa". A legszokásosabb védekezés, hogy senki sem tudja azokat állítólag bizonyítani. Vagyis az elkövetők és a szolgálatukban álló sajtó a

bizonyítási tehernek a gyermekekre történő áthárításával próbál elmenekülni a felelősségre vonás elől. DeCamp megemlít egy beszámolót, amely a "Chicago Tribune" 1991. május 17-i számában jelent meg Kilenc gyermek egybehangzóan állította, hogy elvitték őket az iskolából és egy kékre festett házban gyötörték őket. Az iskola adminisztrátora sátánista rituálét alkalmazott rutinszerűen velük szemben. Tizennégy hónap alatt az első panaszbejelentés után a rendőrség 140 meghallgatást végzett, és közölte, hogy nem tudja alátámasztani az 5-9 éves korig terjedő gyermekek állításait. A nyomozást végző ügyész egyszerűen kijelentette, nem hisz a gyerekeknek A szülők azonban hittek nekik, és egy korábban szkeptikus pszichológus is meg van róla győződve, hogy az igazat mondják. Ez az eset is egy újabb irányvonalat jelez a gyermekek zaklatásával kapcsolatosan. Egyre több gyermek áll elő és leplezi le

kínzóit és a rendőrség okkult jellegű rituálékkal kénytelen szembesülni. Hivatalos részről azonban nem létezőnek tekintik a rituális zaklatást, legalább is ilyen értelemben nyilatkozott Kenneth Lanning, az FBI egyik okkult bűnözésben illetékes szakértője. 55 Ted Gunderson, aki 28 évig állt az FBI alkalmazásában és korábban annak Los Angeles-i részlegén, speciális nyomozó volt, behatóan ismerte a közelmúlt egyik leghírhedtebb rituális kínzási esetét, amely a McMartin előkészítő iskolában fordult elő Kaliforniában. 33 hónapig tartó tárgyalás után a kötetekre rúgó bizonyíték ellenére az iskola irányítóját Peggy McMartin Buckeyt, és fiát Raymond Buckeyt, felmentették 1990. januárjában Az esküdtszék 52 vádpontban ejtette a vádat, 13 vádpontban pedig nem hozott döntést. Gunderson nyilatkozott az "Executive Intelligence Review" nevű hetilapnak 1990. május 25-én: "A McMartin ügyben például

mielőtt még bármilyen vádemelésre sor került volna bárki ellen, 460 panaszbejelentést tettek a Manhattan Beach-i rendőrségen. Higgyük azt, hogy 460 családban a rituális jellegű szexuális erőszakkal, állatok feláldozásával, és ehhez hasonló történetekkel "etetik" a gyermekeket?" Gunderson hangsúlyozta, hogy a feljelentésekre egy jómódú kertvárosi környéken került sor, ahol a lakók rendszerint szkeptikusan viszonyulnak a gyermekek szervezett molesztálásához, vagy a sátánista konspirációkhoz. Kenneth Lanning cáfoló kijelentésével kapcsolatosan kijelentette: "Véleményem szerint olyanok, mint Aleister Crowley, Anton LeVey, Michael Aquino, Ken Lanning (azaz az Egyesült Államokban a XX. században tevékenykedő sátánisták) valószínűleg a leghatékonyabb és legerőteljesebb szószólói a sátánista mozgalomnak ebben az országban ma, vagy bármikor a múltban." Gundersont a saját nyomozásaiból szerzett

bizonyítékok győzték meg arról, hogy gyermekek és fiatalok tízezrei tűnnek el otthonaikból minden évben és sokat közülük rituálisan feláldoznak. A "Readers Digest" 1982. júliusi száma szerint hozzávetőleg 100 ezer gyermek tűnik el nyomtalanul minden évben. Ez a szám igen nagynak tűnik, de mivel az FBI nem vezet erről nyilvántartást, ezért a pontos adatokat nem lehet tudni. Gunderson erről ezt mondotta: "Az FBI-nak pontos adatai vannak arról, hogy hány autót lopnak el minden évben. Ismeri az elkövetett gyilkosságok, megerőszakolások és rablások számát, de az FBI-nak halvány fogalma sincs, hogy hány gyermek tűnik el minden évben. Nem gyűjtik az erre vonatkozó adatokat. Minden hónapban minden fontos rendőri központ az Egyesült Államokban benyújtja az egységesített bűnügyi statisztikai adatokat az FBI-nak. Igen egyszerű lenne ezekhez az adatokhoz még egy oszlopot hozzátenni és beszerezni minden eltűnt gyerekkel

kapcsolatos bejelentetésről egy kiértékelést, nem beszélve azokról a gyermekekről, akiket rituális célból raboltak el és bizonyos esetekben meggyilkoltak. Meg vagyok győződve, hogy az FBI azért nem kéri ezeket a statisztikai adatokat, mert nem akar róluk tudni. Azonnali közfelháborodással szembesülnének, mert a számok egy jelentős társadalmi problémára utalnának. Ez a probléma pedig azonnali akciót igényelne" DeCamp rátérve a "Franklin Credit Union" botrányára rámutat, hogy ez betekintést enged a gyermekekkel való visszaélés, a szervezett és illegális kábítószer kereskedelem világába, és abba, hogy a politika és az üzlet hatalmasságait miként védelmezik. Az ügy l988-ban keltette fel a sajtó érdeklődését, amikor a "Franklin Community Federal Credit Union" (egy helyi takarékpénztár és hitelintézet) központját a szövetségi hatóságok átkutatták és lezárták. Ebben az időben vezetője a 44

éves Lawrence E. (Larry) King a republikánus párt egyik emelkedő csillaga, és a "National Black Republican Council" (a Nemzeti Fekete Köztársasági Tanács) egyik vezetője volt. King énekelte az amerikai nemzeti himnuszt a köztársasági párt választási konvencióján 1984-ben és 1988-ban. Az akcióra azért került sor, mert közel 40 millió dollár hiányzott a viszonylag kicsi, állítólag a helyi igények kielégítését szolgáló hitelintézetből. A pénzügyi botrány azonban hamarosan egy sokkal nagyobb botrányra derített fényt. Kiderült, hogy Omahából és környékéről 56 gyermekeket vittek repülőgéppel városról városra, akiket aztán a Franklin Hitelintézet és közismert nebraskaiak által rendezett partikon a résztvevők saját céljaikra használhattak. A New York Times arról írt, hogy "kísérteties és rejtélyes botrány formálódik Omahában". Három évvel később az ügyről már alig tud valaki, és

közölték az emberekkel, az ügy le van zárva. Larry King börtönbüntetését tölti pénzek szabálytalan kezelése miatt A városi, állami és szövetségi jogalkalmazók azt állítják, hogy nem találtak bizonyítékot King által irányított kábítószer ügyletekre, gyermekkel való szervezett visszaélésre, vagy sátánista tevékenységre. Azt is hozzátették, hogy a gyermekekre vonatkozó állítás "gondosan kiagyalt megtévesztés" volt. Azon a napon, amikor a már említett Alisha Owent elítélték, a 300 ezer megkérdezett nebraskai 94 %-a meg volt arról győződve, hogy igazat állított, és hogy eltusolás történt. Éppen ez az, ami arra késztette DeCamp-et, hogy összegyűjtse a bizonyítékokat a nebraskai törvényhozásnak a Franklin-ügy kivizsgálására alakult különleges bizottságától. A jogalkalmazó illetékesek azt állították, hogy ilyenek nincsenek. A törvényhozás vizsgálata 1988. novemberében kezdődött, és 1991

januárjában végződött, amikor is egy új törvényhozási időszak vette kezdetét. Nebraska állam alkotmánya szerint az új törvényhozásnak jogában állt volna folytatni az előző által megkezdett nyomozást, de ezt nem tette. A honatyák már sejtették, hogy mi forog kockán és ezért inkább félreálltak DeCamp szemtanúja volt a Franklin-ügy kibontakozásának, és eltusolásának is. Tudta, hogy Larry King milyen felső kapcsolatokkal rendelkezik, hiszen ő is ott volt, amikor két ízben is elénekelte a köztársasági párt konvencióján a himnuszt, ő maga is Nebraska állam meghatározott utasítással ellátott delegátusaként támogatta Ronald Reagan és George Bush hivatalos elnökjelöltté való minősítését. DeCamp 1990-ben memorandumot is írt az ügyben, amely azonban nem jelent meg a sajtóban. Ugyanakkor az "Omaha World-Herald" teljesen hamis módon tájékoztatta a lakosságot. DeCamp ügyvédként olyan ügyekben tett szert

jártasságra, amelyekben gyermekek vádolták a felnőtteket különböző visszaélésekkel. DeCamp meg van róla győződve, hogy nincs rosszabb, mint a gyermekek molesztálása, kivéve azt az esetet, amikor embereket ártatlanul vádolnak meg gyermekek elleni erőszakossággal. DeCamp az "Országos Gyermekbántalmazás Elleni Védelem" nevű szervezet nebraskai központjának az ügyvédje. Ez a szervezet azok ellen a hamis vádak ellen küzd, amelyekkel ártatlanul vádolnak meg felnőtteket a gyermekek molesztálásával. Ezekkel a fantáziára alapított esetekkel szemben DeCamp egyértelműen leszögezi, hogy a Franklin üggyel kapcsolatosan elegendő bizonyíték áll rendelkezésre ahhoz, hogy megalapozza az áldozatok állításait. A nebraskai törvényhozás vezető nyomozója a néhai Gary Caradori volt Carradori említ egy sor olyan nyomot, amit a nyomozó hatóságok nem vettek figyelembe. DeCamp ismerteti könyvében ezeket, szembeállítva a városi és az

állami hatóságok állításaival. DeCamp külön is ügyelt arra, hogy csak olyan dokumentumokat ismertessen, amelyeket jogszerűen publikálhat. Azt is hangsúlyozza, hogy ezekhez a dokumentumokhoz törvényes módon Paul Bonacci ügyvédjeként jutott hozzá. A nagy esküdtszék irataiból nem szerepel egy sem a könyvben, mert a jog nem engedi meg, hogy ezeket nyilvánosságra hozza. A közvélemény számára hasznos lenne ezeknek az ismerete is, mert akkor teljesen egyértelműen el tudnák dönteni mi igaz és mi nem. DeCamp meg van róla győződve, ha valamennyi hatóság által ismert adat nyilvánosságra kerülne, akkor kétséget kizáróan bizonyítani lehetne a kábítószerrel való visszaélést, a gyermekbántalmazást, a pedofíliát, a hivatali hatalommal és 57 közmegbizatással való visszaélést, a kormányzati intézmények eltusolását és hogy ebben milyen részt vállaltak köztiszteletben álló gazdag személyek. DeCamp hangsúlyozza, hogy ha a

tények nem kerülnek napvilágra, akkor az igazság helyére azok érdeke és véleménye lép, akik a kormányzati intézményeket és a sajtót ellenőrzik. Idézi Benjamin Franklint, aki úgy látta: "Bárki is próbálná a nemzet szabadságát megdönteni, a szólásszabadság elfojtásával kell kezdenie." A könyv, amely eredeti formában tartalmazza a nyomozati hatóságok, a szenátorok, az áldozatok és szüleik tanúvallomásait, a rendőrségi és az FBI jegyzőkönyveket, a törvényhozás bizottságainak a meghallgatásait, megjelenése után a támadások kereszttüzébe került. A már említett Omaha World-Heraldban és a TV-ben így nyilatkozott az érintett személyek ügyvédje: "Ez a könyv a legrágalmazóbb, legbecsületsértőbb, amelyet valaha is olvastam. A megrágalmazott személyek jogi eszközökkel fogják leállítani a terjesztését, és fellépnek John DeCamp ellen. Ez kétségtelen A könyv le lesz állítva és DeCamp-ről be lesz

bizonyítva, hogy hazudik, és kártérítést kell fizetnie." DeCamp egyetértett ügyvéd kollégájával abban, hogy valóban szörnyűségekről szól a könyve. Ha valaki úgy gondolja, hogy bármelyik állítása is téves, vagy nem az igazságot tartalmazza, akkor csak pereljék be. "Valójában - folytatta - örülök ha beperelnek, mert ez elősegíti az igazság kiderítését. Meggyőződésem, hogy rendkívül körültekintően és óvatosan kezeltem a témákat, és csak arról írtam, amit feltétlen biztonsággal dokumentálni tudok." Végül is csak az Atlantic Telecast nevű TV társaság perelte be, de ezt a pert is DeCamp szenátor nyerte meg. Érdemes megemlíteni azt, hogy a könyv első kiadását követően DeCamp-et felkereste Monsignor Robert Hupp 1992. májusában, aki a kritikus 1970-es és 80-as években az omahai Boys Town nevű gyermekotthon vezetője volt. Hupp a beszélgetés során bizonyítékokkal támasztotta alá a Franklin-ügyben

felmerült vádakat, amikor DeCamp visszakérdezett, hogyan történhetett mindez az Ön vezetése alatt, ezt válaszolta: "Olyan vagyok, mint az a feleség, aki nem tudja, és utoljára jön rá, hogy megcsalják." Amikor végül is gyanút fogtam, és megpróbáltam lépni, az érsek úgy döntött, ne tegyünk semmit, amikor a segítségét kértem." Ezt követően Monsignor Hupp beszámolt egy gyermek tragikus esetéről, amelyben egy pap is érintve volt. Ezután a találkozó után Monsignor Huppot elmozdították Boys Town éléről. Személyében nem egy fantáziadús gyermek erősítette meg a gyermekek bántalmazását. Ellenkezőleg Ő Amerika egyik legismertebb és legtiszteltebb katolikus papja, aki két népszerű könyvet is írt, és aki korábban az Elnök különleges megbízottja volt nagykövetként az ENSZ mellett és hosszú időn át Amerika legnagyobb gyermeknevelő intézetének az élén állt. 1993-ban az angol Yorkshire Televízió stábja az

amerikai Discovery Chanell-el közösen tényfeltáró műsort készített a Franklin-ügyről. Egy évi munka során rengeteg új dokumentumot gyűjtöttek és számos tanú meghallgatást és interjút rögzítettek. A műsort 1994. május 3-án kellett volna a kinyomtatott program szerint sugározni Az utolsó pillanatban azonban ezt a műsort leállították. DeCamp azonban névtelen levélben kapott egy kópiát az elhallgattatott műsorról. A kópia minden kétséget kizáróan megerősítette, hogy amit DeCamp leírt a könyvében, az igaz. Érdemes röviden összefoglalni, hogy mi előzte meg a brit forgatócsoport munkájának törlését, mert jellemzően szemlélteti, hogy a nemzetközi pénzügyi közösség uralma alá került Egyesült Államokban milyen módon degenerálódott a szólásszabadság a polgárok pártatlan és pontos tájékoztatásához való alkotmányos joga. 58 DeCamp 1996. nyarára már össze tudta rakni a részleteket: A Yorkshire TV és a

Discovery Channel a dokumentum műsor készítésének kezdetén még nem tudta, hogy mennyire érinti az ügy a legmagasabb kormányzati köröket, fontos intézményeket és személyiségeket. Végül a készítők csak néhány korlátozott szempontra szorítkoztak, ezt azonban sokkal pontosabban feltárták, mint DeCamp a saját könyvében. Így dokumentálták, hogy a Boys Town gyermekotthon lakói és a Franklin-botrány olyan személyiségei, mint Peter Citron és Larry King milyen kapcsolatban álltak egymással. Feltárták azt is, hogy a Franklin-ügy milyen országos szintű politikusokat érint Washingtonban, az Egyesült Államok Kongresszusában, különös tekintettel azokra, akik rendszeresen részt vettek a Larry King által a saját washingtoni lakásában rendezett partikon. Azt is bizonyították, hogy ezek a politikusok és üzletemberek kábítószert fogyasztottak és pedofil magatartást tanúsítottak a gyermekekkel. Amikor a brit forgatócsoport megküldte az

Egyesült Államokba a sugárzásra szánt szalagot, a vámhatóságok a dokumentum anyagot lefoglalták arra hivatkozva, hogy pornográf anyagot tartalmaz. A két TV társaság ügyvédei azonban elérték a dokumentumok visszaszolgáltatását Ezután a jogászok képről képre, hangról hangra hónapokon át gondosan átfésülték az anyagot. Egy sor változtatás után közölték, hogy az így már sugározható a Discovery Channel 1994. május 3-i programjában. A jogászok úgy gondolták, hogy ilyen átfésülés után már megvédhető a film minden rágalmazással és befeketítéssel szemben. Miközben ez a kozmetikázás folyt, és a műsorra tűzés is megtörtént, az amerikai törvényhozás éppen az egész kábel-tévé ipart érintő törvényről tárgyalt. A törvény egyik vitás kérdése az volt, hogy tartalmilag ellenőrzés alá helyezzék-e a kábel-tévé által sugárzott műsorokat. Kulcsfontosságú politikusok egyértelműen tudatták, hogy ha a

"Conspiracy of Silence" (A hallgatás összeesküvése) - ez volt a tervezett tévéműsor címe - sugárzásra kerül, akkor majdnem biztos, hogy a kábel-tévé ipar vesztes lesz a folyamatban lévő vitában. Az az egyezség született, hogy a "Conspiracy of Silence" lekerül a műsorról és egyetlen másik TV állomás számára sem adható el. A Yorkshire TV költségeit megtérítik, a Discovery Channel pedig kiszáll az ügyből. A "Conspiracy of Silence" kópiáit pedig megsemmisítik Az ügy nem elhanyagolható része, hogy a második kiadás megjelenéséig 15 személy vesztette gyanús körülmények között az életét. Később csatlakozott ehhez a sorhoz Bill Colby is, aki még nyilatkozatot adott a Yorkshire TV számára, sőt a Franklin-ügyben levelet is írt az akkori igazságügyi miniszternek, Janet Reno-nak. A "The Des Moines Register" 1999. február 24-i számában beszámol arról, hogy Nebraska tagállam Lincoln nevű

városában a szövetségi bíró megítélt 1 millió dollárt a 31 éves Paul Bonaccinak azokért a lelki és fizikai bántalmakért, amelyeket Laurence King, a csődbejutott Omaha Credit Union korábbi menedzsere okozott neki. King éveken keresztül arra kényszerítette a gyermek Bonaccit, hogy tűrje el a vele történő pornográf anyagok készítését. Ez az ítélet nagy visszhangot váltott ki a különböző agykontroll kísérletek szenvedő alanyai körében. Az amerikai kormány olyan programjainak az áldozatai, mint az MK-ULTRA és a Projekt Monarch, a nagy tömegtájékoztatási intézmények részéről semmilyen nyilvánosságot sem kaptak. Warren Urbom bíró azonban arra kötelezte a 15 évi szabadságvesztés büntetését töltő Kinget, hogy fizessen 800 ezer dollár kompenzációs kártérítést és további 200 ezer dollár büntető jellegű kártérítést a sértettnek. Ez a jogi döntés a sátánista rituális gyermekkínzás egyik notórius

elkövetőjével szemben példa nélkül áll. Urbom bíró döntésében megállapította: "King folyamatosan alávetette a felperest (Bonaccit) ismételt szexuális 59 erőszaknak, jogtalan fogva tartásnak, szélsőséges emocionális gyötrésnek, sátánista rituálékat szervezett és irányított. Arra kényszerítette a felperest, hogy gyűjtsön össze gyerekeket abból a célból, hogy King szexuálisan zaklathassa őket, és részt vegyenek pornográfiát készítő csoportjában. Kényszerítette a felperest, hogy számos alkalommal szexuális kapcsolatot létesítsen King alperessel és másokkal, továbbá részt vegyen deviáns szexuális cselekedetekben és mazochista orgiákban más kiskorúakkal." "Bonacci égési sérüléseket szenvedett, eltörték az ujjait, ütötték a fejét és az arcát és más megaláztatásokon ment át King alperes jogtalan cselekményei következtében" - állapította meg a bíró, hozzátéve: "A felsorolt

és 8 éven át (1980-1988) tartó szenvedések folyamányaként felperes a mai napig viseli a következményeket. Bonacci a multiple personality disorder (tudathasadásos személyiségzavar) áldozata és elsődleges énjén túlmenően még 14 különböző személyiséggel bír." "Lemondott kívánatos katonai pályafutásáról és életveszélyes fenyegetéseket kapott. Álmatlanságban szenved, ha alszik gyötrő álmai vannak, nehézségei vannak a munkahelyén, fél attól, hogy mások követik, megölik, depresszív emlékek gyötrik és alkalmanként verbálisan erőszakos. Mindez a többszörös személyiségi zavarral áll kapcsolatban, amelyet alperes King jogellenes tevékenysége okozott." Bonacci ügyvédje John DeCamp volt, aki hosszú, magányos és költséges jogi küzdelmet folytatott azért, hogy leleplezze azokat a bűnöket, amelyekben egy nemzetközi pedofilpornográf érdekszövetség vett részt. 1991-ben DeCamp pert indított a szövetségi

bíróságnál megvádolva 16 tekintélyes személyiséget és intézményt, köztük Lawrence E. Kinget, Harold Andersent az Omaha World-Herald kiadóját és az omahai rendőrséget, hogy összeesküdtek abból a célból, hogy Paul Bonaccit megfosszák polgári szabadságjogaitól. DeCamp a Bonacci sérelmére elkövetett rágalmazással, jogtalan fogva tartással, gyermekbántalmazással, erőszakkal, tettlegességgel és emocionális fájdalom okozásával vádolta őket. Az ügy kapcsolatban áll magas állású politikusokkal, üzletemberekkel, bírókkal továbbá rendőrökkel a kábítószer elosztással és pénzmosással kapcsolatos "Iran-Contra-ügy" kapcsán, érintve az akkori alelnököt, George Busht. DeCamp, aki korábban Nebraska állam szenátora volt, miként azt már ismertettük, úttörőnek számító könyvében meg is írta ezt a szennyes történetet, amelynek teljes címe így hangzott: "The Franklin Cover-Up: Child Abuse, Satanism and Murder

in Nebraska (A Franklin-ügy eltusolása: Gyermekbántalmazás, sátánizmus és gyilkosság Nebraskában). DeCamp megállapítja, hogy a Monarch Projekt fiatal emberekre utal Amerikában, akik az amerikai kormányzat olyan intézményei, mint a központi hírszerző ügynökség, vagy a katonai hírszerzési szervezetek által folytatott agykontroll kísérletek áldozatai voltak. A Monarch program áldozatai, akik közé Paul Bonacci is tartozott elmondották, miként kínozták őket abból a célból, hogy több önáló tudattal rendelkező személyiségre bontsák fel énüket. Ezeket az önállósított tudatrészeket, elkülönített személyiségeket aztán be lehet programozni kémeknek, kábítószer futároknak, futároknak, vagy merénylőknek. DeCamp idézi Anton Chaitkint, aki szerint e problémát kutató szakértők szerint a Monarch gyermekáldozatai sorsáért egyrészt a kormányzat és a hadsereg, másrészt pedig a sátánista, pontosabban kifejezve pogány

kultuszok viselik a felelősséget. Ez utóbbiak több nemzedéket felölelő csoportok, ahol a szülők saját maguk adományozzák gyermekeiket kultikus célokra, akiket büszkén "vérvonalhoz tartozónak" neveznek azért, hogy kábítószerekkel és elektrosokkal módosítsák tudatukat. Más gyermekeket elrabolnak és eladják erre a célra, vagy fokozatosan szoktatják ezekhez a rituálékhoz. Chaitkin azt is állítja, hogy Paul Bonacci és más 60 gyermekáldozatok meggyőző bizonyítékokat szolgáltattak arra a központi szerepre, amelyet megalázásukban Michael Aquino alezredes játszott. Aquino, aki a közelmúltban nyugdíjba vonult hosszú időn át irányította a hadsereg egyik pszichológiai háborúra szakosodott részlegét, amely felhasználta szakértelmét és gyakorlatát az agymosásban, a sátánizmusban, a nácizmusban, a homoszexuális pedofiliában és gyilkosságban. DeCamp bírósági győzelme és a megítélt 1 millió dollár

kártérítés alátámasztja Paul Bonacci, Alisha Owen és a többi agykontroll kísérlet túlélőjének azt az állítását, hogy jogellenesen börtönözték be őket azért, hogy ne tehessenek tanúvallomást bántalmazóikkal szemben. Noreen Gosch a "Missing Children" (eltünt gyermekek) szervezet munkatársa eskü alatt vallotta, hogy saját 12 éves Johnny nevű fiát West Des Moines-ben 1991-ben elrabolták, elkábították, és áruba bocsátották prostitúció és pornográfia céljából. "Nem volt jogszabály Iowa törvénykönyveiben, vagy a legtöbb tagállaméban, amely előírná, hogy a rendőrségnek 72 órán belül akcióba kell lépnie, noha 5 tanú is le tudta írni az autót, a férfit, valamint a gyermekrablás más részleteit. Így én írtam az első jogszabályt, amely a Johnny Gosch Bill (Johnny Gosch törvény) lett." Gosch szerint az FBI megpróbálta eltusolni az ügyet, ezt DeCamp-nek azzal indokolta, ez nagyobb botrányt okozott

volna, mint az Irán-Contra ügy és nagyobbat, mint Clinton elnök hűtlenkedései. Az MK-ULTRA program az 1950-es években indult be a CIA kezdeményezésére. A hidegháború során az idegen államok elleni kémtevékenység segítésére használták, mivel a többi ország is kémkedett Amerika ellen. Gosch ezután említést tett Michael Aquino-ról, aki a hadsereg kötelékében szolgált és a legbizalmasabb adatokhoz is hozzájutott. Sátánista volt, aki megalapította a Temple of Set-et és közeli barátja volt Anton LaVey-nek, a Church of Satan megalapítójának. Noreen Gosch így folytatta: "Mindketten aktívan részt vettek a rituális szexuális bántalmazásban. A kormányprogramból felhasználtak pénzeszközöket a gyermekekkel folytatott kísérletezésre, amelynek során szándékosan hasították szét a tudatműködésüket számos önálló tudatrészre, úgyhogy amikor megkérdezik őket, vagy eskü alatt kell nyilatkozniuk, vagy hazugságvizsgáló

géppel kérdezik őket, semmilyen bizonyíték se kerüljön elő, hacsak a működtető nem tudja, hogy miként kell egy tudathasadásos személyiségzavarban szenvedőt kérdeznie. Arra használták ezeket a gyerekeket, hogy szexuálisan kompromittáljanak politikusokat, vagy bárki mást, akit ellenőrizni kívántak. Mindez extrémnek és bizarrnak hangzik Kezdetben én is csak nagy nehezen tudtam elfogadni őket egész addig, amíg szembesültem a tényekkel. Megvannak a bizonyítékok fehéren és feketén." Ezután DeCamp megemlítette, hogy Aquino ezredest eltávolították a hadseregtől. Ezt Gosch megerősítette hozzátéve: "De ezután nem emeltek vádat ellene a San Francisco-i Presidio-ban kitudódott gyermekbántalmazások miatt. Tudom, hogy Michael Aquino Iowaban volt, tudom, hogy az Offut légibázison volt (amelyet számos áldozat az agykontroll visszaélések központjának nevez), tudom, hogy kapcsolatban állt sok ilyen gyermekkel." Paul Bonacci

története Az egyik legszívszorongatóbb része a bírósági aktának Paul A. Bonacci tanúvallomása, aki az agykontroll egyik túlélő kísérleti alanya, és akinek az érdekében DeCamp pert indított Lawrence E. King ellen Bonacci elmondotta, hogy King számos alkalommal Washington D.C-be (a fővárosba), Kansas City-be, Chicago-ba, Minesotta-ba és Los Angeles-be vitte, 61 ahol prostitúcióra kényszerítette az elrabolt és kábítószerrel elkábított fiatalokat gazdag, híres és romlott személyek számára. "Az egyik személy, nem félek szólni róla, mert Larry King mindig azt mondta, hogy ez a fickó a másik oldalon áll, mert demokrata és Larry King pedig republikánus volt. Ez a fickó gyűlöletet ébreszt bennem, amikor látom a TV-ben, feleségem ezt meg tudja erősíteni. a neve Berny Frank" Bonacci, aki mesterségesen előidézett tudathasadásos személyiségzavarban szenved, tanúvallomásában elmondotta, hogy az egyik önállóan

programozott leválasztott tudatrészét vagyis az egyik "alter"-ét - Wesley-nek hívják és ez a tudat irányította őt akkor, amikor elcsábította Johnny Goscht az autójába. Egyik társával közel hajtottak hozzá, betuszkolták az autóba és kloroformos ronggyal elkábították. Járművet cseréltek, irányt változtattak és a gyermekrablás be is fejeződött. A bíró kérdésére Bonacci megerősítette, hogy King több százszor zaklatta szexuálisan, miközben más-más tudatú személyiség volt. Ez 12, vagy 13 éves korában kezdődött és egészen 17-18 éves koráig tartott. Elsődleges kötelessége azonban az volt, hogy King utasításainak megfelelően kompromittáljon politikusokat, úgy hogy King bármit megkaphasson tőlük. Ha azt akarta, hogy valamilyen törvényt elfogadjanak, akkor kompromittáló helyzetbe hozta fiúk vagy lányok felhasználásával azokat, akiktől akart valamit. A bírónak arra a kérdésére, hogy milyen gyakran vették

igénybe a szolgálatait a washingtoni partikon, Bonacci azt válaszolta, hogy nehéz ezt megmondani, mert időnként négyen-öten is voltak és nem ismerte az illetőket. Feltehetően több ezerszer az évek hosszú során. Újabb fejleményt jelent, hogy ez a bírói ítélet ellentmond az amerikai igazságügyi miniszter, a nebraskai főügyész és az egész jogi rendszer korábbi megállapításainak, amit a "Franklin Cover-Up" néven ismert ügyben eddig tettek. DeCamp nyílt levélben vonta kétségbe az elmúlt 10 év során ez ügyben hozott bírósági döntéseket "Úgy gondolom - írja DeCamp hogy az Egyesült Államok igazságügyi miniszterének nincs más választása, mint hamistanúzással megvádolni a tanúkat, akik eskü alatt nyilatkoztak a bíróságon, vagy pedig tovább kell folytatnia a nyomozást a hosszú és bonyolult Franklin ügyben újra kezdve az egészet. Ezúttal már rendelkezésre állnak pornográf felvételek tízezrei, amelyeket

King korábbi pornófényképésze, Rusty Nelson készített. Nelson teljesen mást vallott, mint amit a Chief Wadman vallomása tartalmaz, amelyet a törvényhozás előtt tett. Ezúttal Noreen Gosch megerősítette Paul Bonacci történetének a hitelességét. A legkevesebb az, hogy a szövetségi és az állami hatóságoknak újra kell foglalkozniuk Alisha Owen ügyével." DeCamp a "Radio Free America" számára adott interjújában 2003. február 24-én a Paul Bonacci ügyben az elsőrendű alperes Larry King mellett másodrendű alperesként megnevezte az omahai katolikus érsekségi egyházmegyét. Ezt DeCamp azzal indokolta, hogy néhány katolikus pap molesztálta ügyfelét, amikor még egészen fiatal gyermek volt. A szövetségi bíró azonban úgy döntött, hogy az érsekség nem perelhető, hiszen honnan lenne tudomása arról, hogy az egyes papok mit tesznek? DeCamp mindenesetre felkereste Rómában Ratzinger bíborost, aki a pedofília kérdésében is

illetékes. DeCamp fellebbezett a döntés ellen, de a fellebbviteli bíróság megerősítette, hogy az érsekség nem perelhető. Most már a bostoni katolikus érsekség milliós nagyságrendű kártérítéseket fizet a hasonló sértetteknek. Amikor DeCamp jobban megismerkedett az omahai "Boys Town" nevű gyermekgondozó intézettel, megbizonyosodott, hogy azt egyesek jogsértő módon használják. DeCamp azonban csak tényfeltáró munkája során tudta meg, hogy a "Boys Town" milyen sok lakóját használták ki pedofil csoportok. Ekkor felkereste őt egy hivatalból kirendelt védő Las Vegas-ból és közölte vele, hogy egy Paine nevű halálraítélt, aki számos taxist megölt, egy sor 62 fiútestvérrel rendelkezett, s ők valamennyien "Boys Town"-ban nőttek fel. Amikor Paint elítélték kiderült, hogy mesterségesen létrehozott tudathasadásos személyiségzavara van. Vagyis valaki pszichiátriai technikákkal és szexuális

bántalmazással megváltoztatta ennek a fiatalembernek a tudatműködését. A történet tehát a véghezvitt agykontroll kísérletekről szólt Amikor valaki ilyenről először hall, akkor csak mesebeszédnek gondolja. A szövetségi kijelölt védő elmondotta DeCamp-nek, hogy Paine feltárt számos nagyon komoly problémát a Boys Town-nal kapcsolatosan. Paine ügyvédjei azt akarták, hogy DeCamp mondja el nekik mindazt, amit ezzel kapcsolatban tud. Az így nyert ismereteket fel akarják használni abban a fellebbezésben, amit Paine halálos ítélete ellen terjesztenek elő. Paine egyik testvére, André, Omahában élt. Azon az éjszakán, amikor a "Franklin Credit Union"-t átvizsgálták és bezárták a szövetségi hatóságok, Andrét és egy csoport más fiút éjjel elvitték "Boys Town"-ból egy más államhoz tartozó intézetbe. Ekkor DeCamp átadta nekik könyve egyik példányát a következő szavakkal: "Miután elolvasták a könyvet,

és mielőtt még túl messzire mennek ebben az ügyben, előre megmondom, hogy hírtelen meg fognak ijedni és elvesztik érdeklődésüket. Rá fognak jönni, hogy az FBI benne volt az egész ügy eltusolásában." Az ügyvédeket ez nem tántorította el és André, aki most már 20-as éveiben jár találkozott DeCamp-el és elmondta neki ugyanazokat, amelyeket korábban Paul Bonacci. Ugyanazokról a történetekről, ugyanazokról a személyekről beszélt. André azonban további információkat adott arról, hogy miként szervezték Georgetown-ban a partikat, ahová rendszeresen elvitték őket "Boys Town"-ból és hogyan készítettek pornográf filmeket. Egyik alkalommal azt mondták nekik, hogy az anyjához viszik látogatóba. Ténylegesen egészen más történt. Még 24 óra sem telt el, amikor felhívta a gyerek, hogy távozik a városból. Ennek az volt az oka, hogy az FBI megjelent annál a komputer iskolánál, ahova beiratkozott és elkobozta a

komputereket. Mindezért a fiút tette felelőssé Az FBI ezután elment a lakására, és kényszerítette a tulajdonost, hogy mondjon fel neki. Ezután munkahelyét is felkeresték, ahonnan elbocsáttatták. A gyerek tudta, hogy bajban van és ezt mondta: "Ha utánam jönnek, megölöm magam." DeCamp ekkor e-mail kapcsolatot teremtett Noreen Gosch és a fiatalember között. A szövetségi védők, akik André Paine testvérét képviselték, megszakították a kapcsolatot DeCamp-el. DeCamp a rádióinterjúban beszélt Rusty Nelson-ról is, aki a szexpartik fotográfusa volt. Egy oregoni börtönben talált rá, miután a hatóságok azt állították, hogy soha nem is létezett. DeCamp kihozta a börtönből és elérte, hogy tanúvallomást tegyen. Hozott fényképeket, amelyek terhelő bizonyítékokat tartalmaztak Larry King-ről az ellene folyó ügyben. Ez ugyanaz az ügy, ahol a bíró kizárta a perből az omahai érsekséget. Az interjú készítője, Tom

Valentine megjegyezte, hogy az az érdekszövetség, amelyben benne volt Larry King, meg "Boys Town", országosan működik, és elér egész Washingtonig. Ebben az érdekszövetségben benne van a CIA és a fegyveres erő egy része is. Miért Omahára összpontosított? - kérdezte DeCamp-et. "Azért - válaszolta az ügyvéd és ismert közéleti személyiség - mert Omahában történt. Ez volt a színtere egy sor intrikának, amit dokumentált Omahában összefonódtak az intézmények, amelyek ehhez a pedofil hálózathoz kapcsolódtak. Az egyik ilyen intézmény az Offut légibázis az, ahol a Strategic Air Command - SAC - (A stratégiai légiparancsnokság) és vezetője található. Ez a legbiztonságosabb hely a világon Ezért volt az oka annak is, hogy idejött 2001. szeptember 11-én Bush elnök Én, mint nebraskai szenátor, jártam ott. A föld alatt olyan biztonságos létesítmény van, amely ellenáll egy nukleáris támadásnak. Ami érdekes az, amire

a Szovjetunió összeomlása után derült fény, 63 hogy itt több CIA alkalmazott állomásozik, végzi munkáját Omahában és Offutban, mint a CIA központjában, a virginiai Langley-ben." Az interjút készítő ez után utalt rá, hogy DeCamp és mások kutatásai szerint számos okból ez az országos pedofil-hálózat kapcsolódik az agykontrollhoz és a tudatmódosító kísérletekhez, amelyeket a CIA irányított olyan nevek alatt, mint MK-ULTRA. Ezt elismerte a CIA és még olyan főáramlatú újságok is írtak róla, mint a New York Times. DeCamp elmondotta, hogy könyvében bebizonyította, hogy sok gyermeket kivettek "Boys Town"-ból és azokat, akik a Larry King által irányított körbe tartoztak, gyakran az Offut légibázisra is elvitték. DeCamp véleménye szerint Offut egyfajta kapcsolattartó központ volt, az MK-ULTRA típusú agykontroll kísérletek katonai komponense. A bostoni ügy DeCamp szenátor utalt rá, hogy Omahában végzett

tényfeltáró munkája során olyan gyermekekkel szembeni visszaélésekkel is találkozott, amelyekben a katolikus egyház egyes képviselői is érintve voltak. Akkor állításait félresöpörték Évekkel később azonban ebben a vonatkozásban is egyre több tényre derült fény. Ezek közé tartozik a bostoni ügy Ennek egyik legutóbbi híre, hogy 2003. július 23-án Thomas Reilly, Massachusetts tagállam főügyésze bejelentette: Boston magas rangú egyházi vezetőinek mintegy 800 gyermekbántalmazási ügyről volt tudomásuk, amelyet egyházi személyek követtek el. "A gyermekek bántalmazása olyan nagyarányú és elhúzódó volt, hogy az a hihetetlenség határán mozog. Ez azon nagy tragédiákhoz tartozik, amelyek a Massachusetts-i gyermekeket valaha is sújtották." - mondotta sajtóértekezletén a főügyész, aki súlyos hiányosságokat vetett az egyházi vezetők szemére, köztük Thomas Daily brooklyn-i és William Murphy rockville centre-i

püspök szemére. Reilly csalódottságának adott hangot, hogy nem folytathat büntetőeljárást, mivel erre a Massachusetts államban érvényben lévő jog nem nyújt lehetőséget. De minden olyan állítás, hogy a bíboros és a legfőbb egyházi vezetők nem tudták, hogy mi történik, egyszerűen nem hihető. Amikor választaniuk kellett, hogy a gyermekeket védelmezik-e, vagy az egyház tekintélyét, valamint a visszaélő papokat, akkor a titoktartást választották. Reilly úgy vélte, hogy azon egyházi vezetőknek, akik ebben a titkolódzásban részt vettek, nem szabadna továbbra is felelős pozícióban maradniuk. Bostonban a nagy esküdtszék vizsgálta az ügyet és készített jelentést. Ez a jelentés nem csak a két említett new yorki főpapot bírálta, de a jelenlegi New Orleans-i érseket, Alfred Hughes-t és John McCormack-ot, az amerikai Manchester főpapját. Ezen túlmenően az eddig ismert legátfogóbb adatokat is nyilvánosságra hozta, amely

szerint 789 áldozat emelt panaszt szexuális molesztálásért és bántalmazásért 250 pap és egyházi alkalmazott ellen az elmúlt 60 évben. Reilly szerint azonban a tényleges szám ennél lényegesen magasabb. A jelentés azt is megemlíti, hogy a fő felelősséget Bernard Law bíboros viseli (aki 2002. decemberében lemondott) a gyermekekkel tanúsított tragikus bánásmódért, mert neki tudomása volt a válságos helyzet mélységéről és elhúzódó voltáról, de nem ő volt az egyedüli felelős. A bostoni érsekség szóvivője megerősítette, hogy az érsekség bűncselekménynek tekinti a gyermekek bántalmazását, és szakít az eddigi titoktartó magatartásával. A magunk részéről nagyon sajnálatosnak tartjuk, hogy egyházi személyek is részt vettek a gyermekek bántalmazásában. Ugyanakkor ezen írás is azt tárja fel, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett bántalmazásoknak a túlnyomó része az országos méretekben folyó 64 agykontroll

és magatartás befolyásoló kísérletek keretében történt. Egyrészt nem lehet ma már azt állítani, hogy gyenge idegzetű gyerekek fantáziálása csupán mindaz, amit átélt élményeikről orvosi terápia és jogi vizsgálat keretében elmondanak. Nem állja meg a helyét az sem, hogy itt valamiféle "False Memory Syndrome"-ról (Téves emlékezési tünet együttesről) lenne szó, amit a közvélemény figyelmébe került titkos kísérletezők próbálnak elterjeszteni. Másrészt bizonyítható, hogy rituális célokból is szándékosan befolyásolták a gyermekek tudatműködését, és magatartását - ennek részét képezte a szexuális bántalmazás is - és a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményeknek ez a vonatkozása nincs feltárva. A tömegtájékoztatás kizárólag a katolikus egyházra összpontosít, és ezzel eltereli a közvélemény figyelmét azokról a háttérben folyó tömegessé vált kísérletekről, ahol jóval nagyobb

számú bűncselekmény elkövetésére került sor. Vagyis először tagadták, hogy egyáltalán létezik szexuális és rituális jellegű szexuális bántalmazás, majd amikor ezt a tények nyomására el kellett ismerni, akkor azt sugalmazta a propaganda kampány, hogy ezt "csakis és kizárólag a katolikus papok és más egyházi személyek" követték el. Nem kerülhető meg az a tény, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bántalmazás áldozatainak jelentős része fiúgyermek, azaz meghatározó szerepe van a visszaélésekben a homoszexualitásnak. A közvélemény kutatások adatai szerint igen sok amerikai gondolja úgy, hogy létezik egy homoszexuális hálózat az egyházon belül, ez az úgynevezett "lavender mafia", és ez védelmezte a visszaéléseket elkövető és nagyrészt homoszexuális egyházi személyeket. A Mindszenty-per és az agykontroll kutatás Az agykontroll kutatás szervezett kibontakozására döntő hatással

volt az a kirakatper, amely a Sztálin-epigon Rákosi Mátyás diktatúrája idején folyt a Vöröshadsereg által megszállt Magyarországon 1949-ben. Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek a magyar katolikus egyház vezetője, szilárd jelleméről, erős akaratáról, és emberi tartásáról volt többek között ismert. A nyugati világot és így az amerikai hírszerző közösséget, a CIA felelős vezetőit megdöbbentette az, ahogyan ez a szilárd jellemű, magas erkölcsiségű magyar főpap engedelmesen bevallott mindent, amit kommunista rabtartói tőle elvártak. A megfigyelők meg voltak róla győződve, hogy tudatmódosító drogokat alkalmaztak, és a főpap hipnózis utáni transz-állapotban tette meg bírósági vallomását. Mind a CIA, mind a Pentagon vezetői a Mindszenty-perben újabb bizonyítékot láttak arra, hogy a kommunisták olyan magatartásbefolyásoló programot indítottak be, amely máris a kezükbe adta azokat az eszközöket, amelyekkel

hatékonyan ellenőrizhetik az emberek tudatát. Amerikai részről úgy érezték, hogy szembe kell nézni a kihívással és ezen a téren is fel kell venni a versenyt a sztálinista Szovjetunióval, valamint a maoista Kínával. Így vette kezdetét 1950-ben a Projekt Bluebird, majd a Project Artichoke, amely végül átalakult az MK-ULTRA és az MK-DELTA programmá. Minden egyes kódnév változás egyben a program nagyarányú kibővülését is jelentette. Végül a programok már az emberi magatartás és az emberi tudat szinte minden részletét felölelték. A Mindszenty-per félelmetes hatását újabb események is megerősítették. Hamarosan sor került Németországban két szovjet ügynök letartóztatására, akik plasztik hengerekben olyan bőr alatti kötőszövetbe szúrható tűkkel voltak ellátva, amelyek a kezelésbe vett áldozatokat teljesen engedékennyé teszik elrablóikkal szemben. Ugyancsak döbbenetes hatást váltottak ki azok az amerikai pilóták, akik

Koreában kínai fogságba kerülve hamis vallomást tettek a nem létező biológiai fegyverek bevetéséről. 1953-ban egy magas szintű katonai szakértői csoport mégis olyan tanulmányt nyújtott be, amely szerint sem az oroszok, sem más országok 65 szakértői nem rendelkeznek olyan eszközökkel, amelyek engedelmes robotokká tudják átalakítani az embereket. Mindebből azt a következtetést vonták le, hogy nem kell számítani ebből az irányból a nemzetbiztonságot veszélyeztető fenyegetésre. A hírszerző hálózat mégis úgy döntött, hogy folytatják az ebben az irányban megkezdett erőfeszítéseket, nehogy a kommunisták megelőzzék őket. Ezen túlmenően nagy lehetőségeket láttak abban, hogy saját offenzív céljaikra felhasználhassák ezeket az eszközöket. A CIA azt állította, hogy igenis szükség van hatékony és praktikus technikákra abból a célból, hogy az egyént megtörhessék és akaratát és tudatát ellenőrzés alá

vehessék. A CIA-nak sikerült megszereznie a hadsereg, a haditengerészet, a légierő, a mezőgazdasági, az egészségügyi, az oktatási és a jóléti minisztérium, és több más kormányzati szervezet támogatását. A programban résztvevők elismerték maguk között, hogy a kitűzött célok etikailag kifogásolhatók és a törvénytelenség határát súrolják és az amerikai nép, mint ellenszenveset, amely nem fér össze az értékrendszerével, elutasítaná. Éppen ezért döntöttek úgy, hogy ez a fajta kutatási és kísérleti tevékenység korlátok közé szorítva szigorúan titokban folyjék. Elsősorban Allen W. Dulles a CIA igazgatója és néhány operatív irányító tudott róla Az egyik memorandum megfogalmazása szerint gondosan ügyelni kell arra, ne csak hogy az ellenség ne szerezzen erről a tevékenységről tudomást, de az amerikai közvélemény sem. A New York Times dokumentum-gyűjteménye az agykontrolról 1977-ben azonban egy több mint

kétezer oldalas dokumentumot állítottak össze a New York Times című lap munkatársai. Ebből kiderül, hogy az emberi viselkedés befolyásolása és az emberi tudat módosítása rendkívül félelmetes méreteket öltött. 1977 augusztus 2-án a New York Times olvasói megismerkedhettek azzal, hogy milyen tervek készültek a mesterséges fejfájás, fülfájás, viszketegség, rángatózás és tántorgás előidézésére. Az egyik CIA dokumentum szerint a kísérletek irányítói egy megzavarodott, önmagában kételkedő tömeggé akarták átalakítani az embereket azért, hogy a legkülönfélébb módokon irányíthassák. Az egyik alapvető cél volt amnézia, azaz emlékezetvesztés, emlékezethiány mesterséges előidézése. Úgy akartak kihallgatni ellenséges kémügynököket, hogy se az ügynökök, se feletteseik ne szerezzenek erről tudomást. Úgy akarták tisztára mosni saját ügynökeik memóriáját, hogy azok semmire ne emlékezzenek többé,

különösen az után, ha már nyugdíjba vonultak. Érdekeltek voltak a megsemmisítésben is Azt akarták elérni, hogy semmiféle nyom ne maradjon az elkövető tudatában egy gyilkosság végrehajtása után. Az egyik tudományos szakértő, akinek a megnevezését mellőzték a dokumentumokból azt javasolta, hogy úgy öljenek meg egy embert, hogy egy kicsi, levegőtlen szobába helyezik egy darab szárazjéggel, széndioxid gázt beadagolva. Ugyanez a szakértő javasolta az áldozat testhőmérsékletének a csökkentését a fagypont alá, vagy azt, hogy tegyék ki halálos dózisú röntgensugárzásnak. Tudatátalakító drogok rejtett módon, ruházaton keresztül történő bevitelére kifejlesztették a kisméretű befújó fegyvereket és a ceruza nagyságú belövő szerkezeteket. Konzultáltak tudósokkal, orvosokkal és más hírszerző szervezetek képviselőivel. Tanulmányozták azoknak a pszichológusoknak az írásait, akik együttműködtek Hitlerrel és

megkísérelték kideríteni, hogy miként használható az okkultizmus és az úgynevezett fekete pszichiátria hírszerzési adatok megszerzésére. Olyan ügynöki jelentés is található az említett dokumentumok között, amely egy sanghaji csoporttól érkezett, s amely a régi típusú kínzások és drogok használata nélkül képes volt bármely kívánt vallomás kicsikarására. A Kínából érkezett jelentés beszámol egy olyan esetről, ahol a fogolynak nem engedték meg, hogy 26 napon át becsukja a szemeit. A legtöbb 66 javasolt ötletből azonban nem valósult meg semmi. Az 1950-es évek elején a CIA-nak volt néhány speciális vallató-csoportja, amely megkezdte működését Európában és Ázsiában. Az egyik ilyen csoport pszichiáterekből, hipnotizáló szakemberekből és vallatókból állt azért, hogy információkat gyűjtsön a drogok és a hipnotizálás alkalmazásáról. A gyakorlatban a csoportok nagysága és a követett eljárás igen

különböző volt. Az egyik ilyen kihallgató csoport egy külvárosi ház pincéjében működött, amelyet polgári ruhás fegyveresek őriztek. A csoport három olyan kémügynököt vallatott, akik a CIA számára dolgoztak a vasfüggöny mögött, és akiknek a lojalitása kétségessé vált. Tizenegy napon át intravénás injekciókat adtak a három kihallgatott személynek, valószínűleg sodiumpentothalt. A kihallgatást végző szakértő gárda végül úgy döntött, hogy a három ügynök az igazat mondta és folytathatják tevékenységüket. Az egyik ügynök azonban, aki ellenállt a drogok hatásának, később csalódást okozott kihallgatóinak, mert hivatkozott a beadott injekcióra és nem mutatta az amnézia jeleit. A meghallgatást végző szakértők úgy vélték, hogy ha ez a személy a szovjetek fogságába kerülne, akkor kényszer hatására azoknak is elmondaná mindazt, amit tud. Éppen ezért fontos megbízatásokat nem tanácsos rábízni Egy másik

eset arról számol be, hogy a CIA kísérletet tett Európában egy bécsi arisztokrata vallomásának a felmérésére. Ez a bécsi gróf azt állította, hogy meg tudja fejteni a szovjetek által használt titkos kódokat. A kihallgatáson sodiumpentothalt adtak be neki és hipnotizálták, de az eljárás teljes kudarcnak bizonyult, mert az illető csak kinevette kihallgatóit. Később hazugságvizsgáló készüléket is használtak és ennek eredményeként úgy döntöttek, hogy az illető nem megbízható. A CIA illetékeseire az LSD és más pszichokémiai vegyületek nagy hatást gyakoroltak. Úgy vélték, hogy ezek a drogok alkalmasak vallomástétel kicsikarására, illetve arra, hogy egyes személyek időlegesen cselekvőképtelenné legyenek téve. A New York Times megállapítja, hogy a CIA illetékesei tisztában voltak azzal, hogy erkölcstelen eljárás drogokkal kísérletezni úgy, hogy a kísérleti alanyok arról nem tudnak. Mégis vállalták ezt az etikátlan

eljárást, mert úgy gondolták, hogy ha a kísérleti alany nem tud a tesztelésről, akkor pontosabb képet kaphatnak az LSD, illetve más drogok hatásáról. A New York Times ilyen kísérletként említi még dr. Frank Olson esetét, aki polgári kutatóként részt vett a szigorúan titkos biológiai fegyverkísérletekben Fort Detrick-nél. Frank Olson e szerint a neki beadagolt nagymennyiségű drogoktól depressziós lett és 1953. őszén állítólag kiugrott az egyik manhattani szálloda 10. emeleti szobájának az ablakából Ugyanebben az évben volt egy másik áldozat is, Harold Blauer, egy hivatásos teniszjátékos, aki halálos adag mescalin-származékot kapott a New York állami Pszichiátriai Intézetben, amely ugyancsak New York City Manhattan nevű városnegyedében található. Az a tény, hogy mindkét személy a kormányzat által finanszírozott kísérletben vesztette az életét, szigorú államtitok maradt. Több mint két évtizedre rá azonban a CIA

arra kényszerült, hogy felelősséget vállaljon e két személy haláláért. A dr. Frank Olson akta Dr. Frank Olson ügyét érdemes közelebbről is szemügyre venni, mivel több szempontból is megvilágítja az agykontroll kísérletekben folytatott gyakorlatot. 1953 november 28-án a hajnali órákban a New York-i Statler Hotel éjjeli menedzsere arra lett figyelmes, hogy üvegcsörömpölés közepette egy test csapódik a szálloda előtt a járdára. Megróbálta megérteni a még élő ember szavait, aki azonban meghalt a karjai között. A vizsgálat azt állapította meg, hogy dr. Frank Olson az Egyesült Államok hadseregének a kutatója, kideríthetetlen okból 67 öngyilkosságot követett el. 22 év múlva azonban a Rockefeller Bizottság megállapította, hogy a CIA szakértői kísérleti célból tudatmódosító drogokat adtak be titokban Frank Olsonnak, aki ennek következtében veszítette életét. Az Egyesült Államok kormánya egy gyorsan elfogadott

törvény keretében 750 ezer dollár kártérítést ítélt meg Olson özvegyének. Az akkori elnök, Gerald Ford, meghívta Olson özvegyét és fiát, Eric Olsont, a Fehér Házba, ahol nyilvánosan bocsánatot kért tőle. A CIA akkori igazgatója William Colby pedig ebédet adott a tiszteletükre. Az Olson dossziéban található adatok szerint a szakértő "chemically-induced psyhotic flasback" (kémiailag előidézett elmezavar) állapotába került, egy hétre rá, hogy nagy adag LSD adtak be neki. A CIA egyik orvosszakértője, dr Richard Lashbrook lett megbízva, hogy gondozza addig Olsont, amíg ismét normális állapotba kerül. Lashbrook Olsonnal egy szobában lakott a szállodában és a mellette lévő ágyban aludt, amikor - elmondása szerint ablaküveg csörrenés zajára felébredt, és megállapíthatta, Olson az üvegablakon keresztül kiugrott. Olson fia, Eric aki már 50-es éveiben jár, mindig kétkedéssel fogadta ezt a magyarázatot, de csak anyja

1994-ben bekövetkezett halála után döntött úgy, hogy hivatalosan is kétségbe vonja apja halálának ezt a verzióját. Szakértők elmondták neki, azért hogy át lehessen törni az ablaküveget, át kellett ugrani az ablak alatt lévő radiátort, át kellett szakítania a sötétítő függönyt és ki kellett törnie a szálloda ablakának rendkívül vastag üvegét. Az, hogy ezt Frank Olson megtehesse, több mint 30 km/óra sebességgel kellett volna az ablaküvegnek rohannia. Egy profi atlétának 15 méterre van szüksége, hogy erre a sebességre felgyorsuljon. A szállodaszoba viszont csak öt és fél méter hosszú volt Az is figyelemre méltó, hogy dr. Lashbrook igen furcsán viselkedett, amikor a szálloda igazgatója, Pastore, megérkezett a szobába, és közölte vele, hogy kollégája meghalt a szálloda melletti járdán. Lashbrook erre a telefonhoz ment, feltárcsázott egy számot és csak ennyit mondott: "Olsons gone" (Olson eltávozott).

Ezután letette a kagylót, bement a fürdőszobába, és fejét kezeire hajtva leült. Eric Olson, aki Maryland államban klinikai pszichológus, ezt követően mindent elkövetett, hogy megtudja az igazságot apja halálával kapcsolatosan. Ma már meg van róla győződve, hogy ismeri a tényeket, de a történet olyan különleges, és annyira emlékeztet a "The X-Files" (Az X-akták) címü TV sorozatra, hogy a meggyőző erejű bizonyítékok ellenére is attól lehet tartani, hogy kevesen fogják elhinni. A szövetségi kormány a szakértő haláláért kifizetett a családnak 750 ezer dollár kártérítést és ez megakadályozta a családot abban, hogy polgári bíróság elé vigye az ügyet. Ha azonban Eric Olson meg tudja győzni a hatóságokat, hogy apja halála bűncselekmény következménye volt, akkor esetleg feltárható a teljes igazság. Eric Olsonnak sikerült elérnie, hogy a bíróság elrendelje apja holttestének exhumálását. Az új boncolás

megerősítette Eric Olson gyanúját és teljesen ellentmondott az első halottszemle megállapításainak. A James Starrs professzor, a George Washington Egyetem törvényszéki orvostan tanára által irányított szakértői csoport nem találta azoknak a vágásoknak, horzsolásoknak a nyomait, amelyek feltétlenül előállnak, ha valaki az üveget áttörve ugrik ki az ablakon. Ezzel szemben az első halál utáni vizsgálatkor találtak egy korábban nem jegyzőkönyvezett vérömlenyt Olson koponyájának a bal oldalán. Ezt egy nagyerejű ütés okozta. James Starrs véleménye szerint egy kalapács okozhatta mielőtt a zuhanásra került sor. Starrs és szakértő csoportja megállapította, hogy a bizonyítékok teljes mértékben gyilkosság fennforgására utalnak. 68 A szakértők nem mondták ki, de megállapításukból arra lehetett következtetni, hogy valaki kalapáccsal fejbeverte Olsont, kiverte az ablakot és azon kidobta az áldozatot. Az új

halottvizsgálat adatai már elégségesnek bizonyultak ahhoz, hogy New York közvádlója, Stephen Saracco, nagy esküdtszék elé vihesse az ügyet. Ha ugyanis az esküdtszék is megállapítja a gyilkosság tényét, akkor már vádat emelhet gyilkosságért, illetve gyilkosság elkövetésére való összeesküvésért. Az ambiciózus és rámenős Saracco vállalta, hogy szembenézzen a CIA és a titkosszolgálatok legtekintélyesebb veteránjaival, valamint a brit hírszerzés korábbi tisztjeivel. A CIA és az Igazságügyi Minisztérium eleinte mindent elkövetett, hogy Saracco ne hallgathassa ki dr. Lashbrook-ot Olson utolsó óráiról, az általa tett telefonhívásról. Végül is a két intézmény engedni kényszerült, és hozzájárult ahhoz, hogy a nagy esküdtszék kihallgathassa dr. Lashbrook-ot, akinak Saracco korábban már büntetlenséget ígért, cserébe a tanúvallomásért. Saracco ugyanezt szerette volna elérni William Colby-val kapcsolatosan is, aki

korábban a CIA főnöke volt, és már bocsánatot kért Olson haláláért. 1996 április 27-én, miután Saracco felhatalmazást kapott a nagy esküdtszék előtti kihallgatásra, Colby, aki felismerte, hogy kénytelen lesz a bizonyítékok kiszolgáltatására, eltűnt a Washingtontól délre 64 kilométerre lévő nyaralójából. A jelek szerint sietve távozott, komputere, rádiója be volt kapcsolva, a lámpák égtek, és egy félig kiivott borospohár volt az asztalon. Másnap megtalálták üres kenuját egy mocsaras részen a homokba fúródva. Öt napra rá Colby holtteste is előkerült A jelek szerint csónakázás közben baleset áldozata lett. Ha ez így van, akkor Maryland egyébként sekély vizei különösen veszélyesek a CIA nyugdíjas munkatársai számára. 1978ban ugyanis a CIA egy másik tisztségviselője, John Paisley ugyancsak egy csónak balesetben vesztette életét. Egy héttel később megtalálták Paisley elhagyott csónakját, majd pedig találtak

egy holttestet lövéssel a fején, de a tetem pontos beazonosítása nem volt lehetséges. Ha a nagy esküdtszék úgy találja, hogy Olsont a CIA munkatársai megölték, akkor még mindig fennmarad a kérdés, hogy milyen okuk volt erre? Mi késztette ezt az intézményt arra, hogy így szabaduljon meg egyik munkatársától? Ahhoz, hogy erre választ kaphassunk, vissza kell térnünk az 1950-es évekhez. Az 1950-es és 1960-as években Gordon Thomas volt a BBC egyik vezető munkatársa és programkészítője a tekintélyes intézmény tudományos részlegénél. A pszichiáter, Dr William Sargant pedig gyakran közreműködött szakértőként Gordon Thomas műsoraiban. Gordon Thomas tekintélyes közíró, aki 38 könyvet publikált, és ezek több mint 45 millió példányszámban jelentek meg világszerte különböző nyelveken. Thomas rokoni és baráti kapcsolatai révén közeli ismerettségbe került Bill Buckley-val is, aki a CIA beiruti kirendeltségét vezette az

1980-as években. Mind William Sargant, mind Bill Buckley különböző időpontokban bizalmasan tájékoztatta Gordon Thomast Frank Olson halálának körülményeiről. Mindketten ezt azzal a feltétellel tették, hogy semmilyen formában nem publikálhatja az így kapott értesüléseit. Gordon Thomas azonban 1998 november 30-án tájékoztatta értesüléseiről Eric Olsont. Mit mondott dr. William Sargant? Dr. Sargant ebben az időben a londoni St Thomas Kórház Pszichológiai Intézetének az igazgatója volt, emellett szakértőként dolgozott a brit titkosszolgálat, az MI5 és az MI6 számára. Feladata volt a szovjet ügynökök kihallgatásának a támogatása A "Battle for the Mind" (Küzdelem az agyért) című munkája ma is az agykontroll egyik alapművének számít. Gordon Thomas bizalmas viszonyba került dr. Sargant-el és ez a BBC számára végzett közös munkájuk során el is mélyült. Ekkor mondta, hogy többször is találkozott a CIA

központjában, Langley-ban, dr. Sydney Gottliebbel, Richard Helmssel és más vezető 69 beosztású személyekkel. Kapcsolatba került dr Ewen Cameronnal és egy alkalommal találkozott dr. Lashbrook-al és dr Frank Olsonnal Sydney Gottlieb és Frank Olson Londonba is ellátogatott és dr. Sargant elkísérte őket Porton Down-ba, amely Anglia legfontosabb biológiai és kémiai kutatóközpontja. Dr Sargant a tudatmódosító kábítószerek, mint például az LSD pszichológiai vonatkozásait tanulmányozta. Elmondta Thomasnak, hogy szoros kapcsolatba került Frank Olsonnal számos angliai látogatása során. Olson is csak olyan volt, mint a többi CIA munkatárs, aki a titkos repülőtereket használja és szabadon jön-megy. Ebben az időben dr. Sargant számos alkalommal találkozott dr Ewen Cameronnal is Washingtonban és Montreálban. Cameron - mint már utaltunk rá - fontos kísérleteket végzett a CIA számára. Frank Olson és Cameron ismerték egymást Olson és

Sargant úgy vélte, hogy bizonyos kísérletek, amelyeket dr. Gottlieb finanszírozott Cameron számára a Human Ecology Foundation (Humán Ökológia Alapítvány) útján, már a bűncselekmény határát súrolja. Amikor Gordon Thomas a "Journey into Madness" (Utazás az őrültségbe) című könyvét írta, számos alkalommal konzultált dr. Sargant-el, aki átadta neki dr Cameronra, dr Gottlieb-re, Richard Helmsre és Frank Olsonra vonakozó ismereteit. Sargant ekkor már nem volt jól, de emlékezete még jól működött. Pontosan és világosan tudott beszámolni a részletekről. Időről időre utalt Frank Olson halálára is Az volt a véleménye, hogy mindannak alapján, amit az MI5-től és washingtoni kapcsolataitól megtudott, Frank Olson egyértelműen gyilkosság áldozata lett. Sargant arról is meg volt győződve, hogy Frank Olson olyan drogkeveréket kapott, amelyben nem csak LSD volt. Azt is elmondta, hogy dr Gottlieb kutatásokat végzett a lassan

ható depresszív szerekkel, amelyek öngyilkosságba kergethetnek egy személyt. Frank Olson mint vegyész valószínűleg ellenkezésének adott hangot és meg akarta akadályozni ezeket a kísérleteket. Gordon Thomas könyvének az új kiadása során minden elhallgatott részletet pótlólag be akart tenni. Dr Sargant azonban azt mondta, hogy ezt csak halála után teheti meg. Dr. Sargant 1988-ban meghalt Ezért ezt követően Gordon Thomas tájékoztatta Eric Olsont mindarról, amit Sargant vele apja haláláról közölt. 1953 nyarán Frank Olson Nagybritanniába érkezett, hogy ismét felkeresse Parton Down-t. Ekkor Olson azt mondta Sargantnak, hogy továbbutazik Európába, mert találkozik azzal a CIA kutatócsoporttal, amelyet dr. Gottlieb vezet. Ebben az időben Frank Olson már a Special Operations részleg helyettes vezetője volt Sargant megelégedéssel vette tudomásul, hogy a CIA csoport hasonló tevékenységet folytat Európában, mint az MI6, azaz bírósági

tárgyalás nélkül eltávolít az élők sorából nácikat, különösen az SS tagjait. Sargant találkozott Frank Olsonnal azután is, hogy rövid látogatást tett Norvégiába, NyugatNémetországba, és Nyugat-Berlinbe 1953 nyarán. Meglepődve tapasztalta azt a mélyreható lelkiválságot, amelybe Frank Olson került. Olson, aki elsősorban kutató tudós volt, szembesült azzal, hogy az általa prezentált drogokat miként használják nemkívánatos személyek eltávolítására. Olson először kényszerült szembenézni saját munkája következményeivel. Sargant szerint Frank Olsonnak végig kellett néznie miként öltek meg embereket az általa készített drogokkal. Ez sokkhatásként érte, mert amerikai hazafiként Frank Olson meg volt róla győződve, hogy az Egyesült Államok kormánya soha nem hagyna jóvá ilyesmit. Sargant bizonyos fokig Frank Olsont naív embernek tartotta, aki laboratóriumi mentalitásának a foglya. 1953-ban Sargant számos alkalommal

találkozott Frank Olsonnal Londonban a Harlewy Street-en lévő rendelőjében. Ezek nem orvos és beteg konzultációk voltak, mert Sargant elsősorban azt próbálta kideríteni, hogy Frank Olson mit látott és mit tett az európai 70 kontinensen. Dr Sargant úgy látta, hogy Frank Olson mélyreható személyiségváltozáson ment keresztül és számos tünet, így például önmarcangoló lelkiismeret-vizsgálata, valamint önbizalom keresése ezt támasztotta alá. Sargant úgy döntött, hogy Frank Olson biztonsági kockázatot jelent, ha továbbra is úgy beszél és úgy viselkedik, ahogy azt az említett beszélgetések során tette. Ezért Sargant azt ajánlotta a SIS-nél (Secret Intelligence Servicenél, a Brit Hírszerző Szolgálatnál) lévő főnökeinek, hogy Frank Olson többé ne kereshesse fel Parton Down-t, vagy bármely titkos kutatási létesítményt, amelyekhez korábban Olsonnak szabad bejárása volt. Sargant ajánlását felettesei elfogadták és

végre is hajtották Arról is biztos volt, hogy előljárói - tekintettel a CIA-hoz fűződő szoros kapcsolatokra - tájékoztatták Richard Helms-et és dr. Gottlieb-et is Meg kellett indokolniuk, hogy miért tiltották ki Frank Olsont a brit titkos kutatási létesítményekből. Egyedül e lépés következményeként Frank Olson fontossága a CIA számára igen lényegesen csökkent. Amikor dr Sargant tudomást szerzett Frank Olson haláláról, Gordon Thomas jól emlékszik rá, hogy Sargant azonnali konklúziója az volt, hogy Olsont bizonyára meggyilkolták. És mit mondott Bill Buckley? Gordon Thomas rokonai révén került kapcsolatba Bill Buckley-val. Barátságuk hosszú ideje alatt többször is előkerült Frank Olson halála. Thomas elmondotta Bill Buckley-nak, amit dr Sargant-től tudott. Bill Buckley közölte, hogy Sargant helyes következtetésre jutott, de ő biztos abban, hogy Richard Helms és Sydney Gottlieb mindent megtett azért, hogy az igazságot soha ne

lehessen bizonyítani. Buckley mindkét személyt a rejtőzködés, a titkolódzás és bizonyítékok eltüntetése szakértőjének nevezte. Mit tudhatott Frank Olson? Az 1950-es években már kibontakozott a hidegháború. A szembenálló felek katonai szakértői úgy látták, hogy ha a nukleáris fegyvereket csak a kölcsönös és teljes megsemmisülés kockázatával lehet bevetni, akkor célszerű lenne más fegyverek után nézni egy esetleges háború esetén. Az egyik lehetséges alternatívának a bakteorológiai fegyverek bevetése kínálkozott. Ezek a fegyverek figyelemre méltóan olcsóak és "a szegény ember atombombájaként" becézték őket. Egy halálos vírus képes elpusztítani egy négyzetkilométeren belül minden élő személyt kevesebb, mint ötven dollár ráfordítással. Ezért az 1950-es években mindkét oldalon olyan kutatási létesítményeket hoztak létre, amelyek a biológiai fegyverek kifejlesztésével, továbbításával és

biztonságos őrzésével foglalkoztak. Dr Frank Olson is ezen a területen végzett kutatómunkát Biokémikusként a marylandi Fort Detrick-ben lévő Special Operations Division-nél (Különleges Műveleti Hadosztálynál) dolgozott 1943-tól. Olson kapcsolatban állt a CIA titkos kutatási programjával, amely MK-ULTRA néven vált ismertté és gyakran látogatott Nagy-Britanniába 1950. és 1953 között, hogy kutatómunkát végezzen a British Microbiological Research Establishment-ben (a Brit Mikrobiológiai Kutatási Létesítményben). Olson abban a kutatócsoportban vett részt, amely a biológiai fegyverek aerosolos továbbítási rendszerének a kifejlesztésén dolgozott. Ez magába foglalta staphylococcus enterotoxint, a venezuelai equine encephalomyelitist és az antraxot. Olson elsősorban a biológiai fegyverek elleni védekezés lehetőségeit kutatta és olyan különleges oltóanyagokat és ruházatokat kisérletezett ki, amelyek védelmet nyújtanak egy

biológiai fegyverekkel végrehajtott támadás esetén. A biológiai hadviselés rendkívül hatékony, de komoly hátrányai is vannak Az egyik ilyen, hogy kicsúszik az ellenőrzés alól és ezért nem csak az ellenséget pusztítja, hanem azokat is, akik e fegyvert bevetik. A nukleáris fegyverekhez hasonlóan a biológiai fegyverek is megsemmisíthetik civilizációnkat. Ez a megfontolás is elősegítette a kutatások egy másik 71 irányzatát. Ezek olyan típusú fegyverek előállítását célozták, amelyek nem az emberi testet, hanem az emberi elmét támadják meg. A Nyugat hírszerző és titkosszolgálati rendszerében dr. Douglas Ewen Cameron a glasgow-i születésű pszichiáter, valamint dr. Sidney Gottlieb a CIA első számú agykontroll szakértője volt az, aki különösen támogatta az a fiziológiai agymosási programok kifejlesztését. Cameron további diplomát szerzett pszichiátriai gyógyszertanból a londoni egyetemen, majd pedig 1926-ban Baltimorba

került a John Hopkins Kórházba. Meg volt arról győződve, hogy az elmebetegek fenyegetést jelentenek az angolszász civilizáció számára, és ezért sterilizálni kellene őket. A II világháború alatt Cameron az Amerikai Pszichiátriai Szövetség Katonai Mozgósítási Bizottságának tagjaként meglepetéssel vette tudomásul, hogy az amerikai hadseregbe besorozott 15 millió férfiből 2 milliót neuropszichiátriai okból vissza kellett utasítani. Ez lényegesen nagyobb arányszám volt, mint a többi ország esetében Azt a célt tűzte ki, hogy változtat ezen a helyzeten, felhasználva az elektrosokkot, a homloklebeny metszést, valamint az agysebészet más módozatait, továbbá az érzéki észleléstől való megfosztást (sensory deprivation) és a tudatbefolyásoló gyógyszerek alkalmazását. Cameron mindezeket olyan betegeken alkalmazta, akiknek alig, vagy semmilyen beleszólásuk sem volt a kezelésükbe. A lelkiismereti okból a katonai szolgálatot

megtagadókat (például a kvékereket) Cameron elmebetegeknek nyilvánította, és gyakran alávetette őket elmegyógyászati kezeléseknek. A II. világháboru végén kiderült, hogy a nemzetiszocialista Németországban hasonló kísérleteket végeztek és a nürnbergi perben 23 német orvost el is ítéltek. Ez a körülmény felértékelte a titkosszolgálatok szemében Cameron tevékenységét. Ezt az érdeklődést tovább fokozták a sztálinista koncepciós perek, amikor drasztikus idegrendszeri beavatkozásokkal sorozatban csikartak ki a vádlottaktól beismerő vallomásokat. Korábban már volt arról szó, hogy a koreai háboruban kínai fogságba került amerikai hadifoglyok az amerikai életformát elítélő nyilatkozatokat tettek. Ezek a tények meggyőzték a CIA-t arról, hogy a kommunista hatalmak már fejlett agykontroll technikákat fejlesztettek ki. Híresztelések keltek lábra, melyek szerint szovjet részről már terveket dolgoztak ki programozott agyú

zombiknak (biorobotoknak) a Fehér Házba és más nyugati döntési központokba való eljuttatására. Az amerikai válasz az MK-ULTRA projekt beindítása volt, élén dr. Gottlieb-el, aki Cameront is bekapcsolta. CIA pénzzel létrehozták a Humán Ökológia Kutató Társaságot (Society for the Investigation of Human Ecology), valamint a "Psychological Assessment Associates" (Pszichológiai Kiértékelő Társaság) nevű vállalatot. A rövidtávú cél a kommunista tervek megakadályozása volt. Az MK-ULTRA projektet felülvizsgáló bizottság egykori elnökének, Nelson Rockefellernek az életrajzát megíró Gerald Colby és Charlotte Dennett szerint a kutatók olyan drogokat és technikákat is akartak kifejleszteni, amelyek segítségével "egy embert rejtve, fogadáson felszolgált koktélba helyezett drogokkal befolyásolnak. és az illető rávehető, hogy merényletet kíséreljen meg egy olyan kormányzat tagjával szemben, amelyhez társadalmilag és

politikailag kötődik." Néhány évvel később az ausztráliai Sydneyben titokban tudatmódosító kábítószert helyeztek egy fogadáson két személy koktéljába. 1963 január 1-én dr Gilbert Bogle-t és partnernőjét Margaret Chandler-t holtan találták egy folyó partján. Előzőleg a Commonwealth Scientific and Industrial Research Organization (Nemzetközösségi Tudományos és Ipari Kutató Szervezet) nagyszabású partiján vettek részt. Bogle kíváló tudós volt és barátainak elmondta: az Egyesült Államokba készül azért, hogy nagyjelentőségű katonai kutatómunkában vegyen részt. A két halálesetet máig nem derítették ki A Sydney-i detektívek azonban meggyőződtek 72 arról, hogy Bogl és kollégái az LSD-vel kísérleteztek. Az újévi partira szóló meghívás úgy szólt, hogy minden vendégnek hoznia kell magával egy kábítószer hatása alatt készített festményt. Valószínűleg az történt, hogy akár véletlenül, akár

szándékosan, a párnak túlzottan nagy adag kábítószert adtak be. Illetékes helyről a mai napig sem sikerült választ kapni arra, hogy vajon milyen kutatómunkát végzett volna dr. Bogle az Egyesült Államokban, ha nem hal meg A választ a nemzetbiztonságra hivatkozva tagadták meg. A téma kutatói azonban csaknem biztosnak veszik, hogy hasonló kísérleteket folytatott volna, mint Frank Olson. Akik tanulmányozták részletesen az MK-ULTRA programot, úgy gondolják, hogy ezeknek a kísérleteknek hosszútávú célja az volt, hogy biztosítsák az angolszász civilizáció vezető szerepét a világhatalomért folytatott küzdelemben. Az agymosás nem csak az ellenség legyőzésére alkalmas, de szavatolhatja a nyugati országok lakosságának az engedelmességét és lojalitását is. Mike Miniccino amerikai kutató 25 éven át tanulmányozta az MK-ULTRA programot. Ennek alapján megállapította: amennyiben Frank Olson kételyeit fejezte ki az MK-ULTRA-val, valamint

saját munkáival kapcsolatosan és ezt közölte is dr. Sargant-tal, akkor valójában saját halálos ítéletét írta alá. Miniccino itt arra utal, amit Saracco ügyész akart bizonyítani az MKULTRA-val kapcslatosan: Ez a projekt nagyon érzékenyen érintette a Nyugat hírszerzőszolgálatait, s ezért készek voltak bármilyen eszközzel megakadályozni Olsont abban, hogy a széles nyilvánosságot tájékoztathassa. Ezt a magyarázatot támasztja alá az a körülmény is, hogy Olson özvegyét egészen haláláig rendszeresen felkereste férjének egykori főnöke, Vincent Ruwet. A család Ruwet figyelmességét annak tulajdonította, hogy barátja volt Frank Olsonnak. Újonnan napfényre került dokumentumok azonban azt tanúsítják, hogy Vincent Ruwet a CIA megbízásából tartotta Olson özvegyén a szemét. Ha Olson nagy biztonsági kockázatot jelentett, akkor ez ugyanez vonatkozik azokra is, akik közel álltak hozzá, és ismerték az MK-ULTRA-ra vonatkozó titkos

információkat. A CIA mindig ragaszkodott ahhoz az állításához, hogy egyetlen egy amerikai állampolgárt sem ölt meg az Egyesült Államok területén. Ha azonban Eric Olsonnak, valamint Saracco ügyésznek sikerül bebizonyítania, hogy ez az állítás nem felel meg a történelmi tényeknek, akkor az tovább gyöngítheti az állampolgárok már amúgy is megingott bizalmát az olyan közpénzen fenntartott intézményekben, mint a CIA, az FBI, és a NSA. Ezzel kapcsolatban Eric Olson kijelentette: "A hidegháborúnak vége, s folytatódnak a viták a CIA jövőjéről, valamint az embereken végzett etikátlan kísérletezésről. Apám esete mindkettőre vonatkozik A halucinogének, a hipnózis, az elektrosokk s a többi módszer és eszköz felhasználása az emberek viselkedésének CIA általi befolyásolására az atombomba kifejlesztését szolgáló Manhattan projekthez hasonlítható. Az MK-ULTRA sokkoló-hatású és hihetetlenül veszélyes volt. Nem

engedhették meg maguknak, hogy apám továbbra is részt vegyen benne, vagy távozhasson mindazzal, amit tudott. Ezért leszámoltak vele Apám meggyilkolása átlépte azt a határvonalat, amit az Egyesült Államok kormánya mindig tiszteletben tartott. A bűnösök nem kerülhetik el a felelősségre vonást." Kik irányították az agykontroll kísérleteket? Ha erre a kérdésre keressük a választ, akkor meg kell ismerkedni azoknak a kongresszusi meghallgatásoknak a dokumentumaival, amelynek a vizsgálódásaira 1975. és 1977 között került sor. Ezek a következők: 73 • • • • 1. US Congress Senate Committee on Human Resources Subcommittee on Health and Scientific Resarch. Human Drug Testing by the CIA: Hearings 95th Cong, 1st sess. Washington, DC: GPO, 1977 Ez az anyag az Emberi Erőforrások Bizottság Egészségügyi és Tudományos Kutatási Albizottságának a dokumentumait tartalmazza. 2. US Congress Senate Committee on Labor and Public Welfare,

Subcommittee on Health, and the Subcommittee on Administrative Practice and Procedure of the Committee on the Judicary. Biomedical and Behavioral Resarch. Human-use Experimentation Programs of the Department of Defense and Central Intelligence Agency: Joint Hearing, Sept. 10 12 and Nov. 7, 1975 94th Cong, 1st sess Washington, DC: GPO, 1976 Itt a Munkaügyi és Jóléti Bizottság Egészségügyi Albizottságának és a Jogi Bizottság Közigazgatási Gyakorlattal és Eljárásokkal Foglalkozó Albizottságának a dokumentumaival ismerkedhetünk meg. 3. US Congress Senate Select Committee on Intelligence and Subcommittee on Health and Scientific Resarch of the Committee on Human Resources. Project MKULTRA, the CIAs Program of Resarch in Behavioral Modification: Joint Hearing, Aug.3, 1977 95th Cong, 1st Sess Washington, DC: GPO, 1977 Ennek keretében a Hírszerzési Vizsgálóbizottság, valamint az Emberi Erőforrások Bizottsága Egészségügyi és Tudományos Kutatási

Albizottságának az anyagai tanulmányozhatóak. Itt van szó a Project MK-ULTRA-ról, a CIA magatartásmódosító kísérletéről. A dokumentumok zöme Sidney Gottlieb tanúvallomását tartalmazzák, aki a CIA MK-ULTRA Projectet, valamint a Technikai Szolgáltatások Részleget irányította. Gottlieb 1999 március 7-én meghalt 4. US Congress Senate Select Committee to Study Governmental Operations with Respect to Intelligence Activities. Final Report 94th Cong, 2d sess S Report No 94755, 6 vols Washington, DC: GPO, 1976 Itt megtaláljuk a kormányzati műveleteket tanulmányozó vizsgálóbizottság dokumentációját, ezek közül is azokat, amelyek a hírszerzési tevékenységre vonatkoznak. Egy összefoglaló jelentés is található, amely úgy is ismert, hogy a Church-bizottság jelentése. Dr. Louis Jolyon "Jolly" West Már utaltunk rá, hogy az elmegyógyászat manipulatív felhasználása fontos szerepet játszik az új világrendre vonatkozó stratégiai

elképzelésben, és az emberek feletti uralom megszilárdításában elsősorban eletronikus agykontroll segítségével. Több kutató is, köztük Harlan Girard azt állítják, hogy az Egyesült Államok kormányzata által finanszírozott titkos agykontroll programot dr. Louis Jolyon ("Jolly") West, a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem Pszichiátriai Intézetének az elnöke, aki egyben a Neuropszichiátriai Intézet igazgatója is, koordinálta. Dr West behatóan kutatta az amerikai hadifoglyokon a koreai háború idején végzett agymosást. Ő irányította a CIA által finanszírozott LSD kutató programot az 1960-as évek elején, amikor az Oklahomai Egyetemen tanított. Ekkor vált híressé arról, hogy ő az egyedüli ember, aki LSD-vel kísérletezett egy elefánton az oklahomai állami állatkertben. Az elefánt elpusztult. Dr West részt vett a hallucinogén szerekről tartott nemzetközi kongresszuson 1965-ben. Ezen a CIA által fizetett elmegyógyászok

vezető szerepet játszottak Többek között azt is javasolták, hogy egyes egyházi emberek - prédikátorok, pásztorok, papok - kiképzésük idején fogyasszanak LSD-t. 74 West köztudottan vallásellenes volt, és szakértőként nagy összegeket keresett az amerikai bíróságokon tett vallásellenes megnyilatkozásaival. Ő kezdeményezte 1973 januárjában az erőszak csökkentését célzó tanulmányi központ létrehozását, amelynek ő lett az igazgatója. Ez az intézmény a kiszivárgott és fotókópiázott adatok szerint genetikai, biokémiai, és neurofiziológiai kutatásokat végzett erőszakos személyeken, köztük elitélteken és hiperkinetikus gyermekeken, valamint kísérleteket folytatott erőszak-okozó és az erőszakgátló gyógyszerekkel. Szerepelt a kitűzött célok között a menstruációs ciklus alatti életveszélyes magatartás, a fiúknál tapasztalható agresszív, illetve passzív viselkedés hormonális aspektusainak a kutatása és a

különböző etnikai csoportokban tapasztalható erőszakos magatartási normák feltárása és összehasonlítása. Olyan tesztek kidolgozását is elhatározták, amelyek azon agyműködési rendellenességek feltárását célozták, amelyek erőszakosságot eredményezhetnek. Dr. West lelkesen törekedett a "Schwitzgebel Machine" kipróbálására A próba során kis elektródákat helyeztek az agyba, amelyek rádió adó-vevő készülékhez voltak kapcsolva, és ezek segítségével távirányító útján manipulálhatták az egyes kísérleti alanyokat. E célra módosított rakéta-követő szerkezeteket használtak a kísérleti alanyok tartózkodási helyének a nyomon követésére. Reagan, még mint kaliforniai kormányzó, támogatta dr West javaslatait, de azok jelentős ellenállást is kiváltottak. Fokozódott ez az ellenállás, amikor Frank Ervin szenátor az alkotmányos jogok albizottságának elnöke támogatta azt a tanulmányt, amely feltárta a

szövetségi szervek közreműködését a tudatmanipulálásban. Ervin szenátor elolvasva dr. West 1973 január 22-én kelt levelét Kalifornia egészségügyi igazgatójához, aggódni kezdett, mert West arra célzott, hogy a hadsereg hajlandó átadni a Nike rakétabázist Santa Monica-ban a kísérletek céljára. West soha nem határozta meg pontosan, hogy mit takar ez a fogalom "undesirable behaviour" (nemkívánatos magatartás), vagy hogy miért szükséges az erre vonatkozó kutatást egy biztonságosan elkerített rakétasilóban végezni. Hivatalosan a javaslatot elutasították, de kutatók feltételezik, hogy mindössze letitkosították. Reagan kormányzó magatartásellenőrző, azaz agykontroll elképzeléseit ez az incidens nem akadályozta meg, és azok minden bizonnyal új lendületet kaptak, amikor elnökké választották. A fentebb ismertetett tények alapján joggal következtethetünk arra, hogy az agykontroll kísérletek egyik vezetőjének, dr.

Louis Jolyon Westet tekintsük. West hosszú időn át tökéletesítette agykontroll technikáit. A CIA-nak az egyik memorandumában, amely 1953. január 14-én kelt és a "Kihallgatási technikák" címet viseli, ez olvasható: "Ha Louis J. West őrnagy, az USAF (MC) szakképzett hipnotizőrének a szolgálatai megnyerhetők lennének, továbbá egy másik munkatársé is, aki alapos képzettséggel rendelkezik a hagyományos pszichológiai kihallgatásban és a poligráf technikában, akkor jól kiegyensúlyozott kihallgatási kutatóközpont létesülhetne egy különlegesen megválasztott helyen." A CIA javaslata szerint "ebben a laboratóriumban lesz egy speciális szoba, amelyben a környezet valamennyi fiziológiailag fontos vonatkozását ellenőrizni lehet. A helyiség többek között tartalmaz egy széles spektrumú poligráfot a tanulmányozott egyén különböző fiziológiai reakcióinak az egyidejű mérésére. Ebben a környezetben a

hipnotizálást, a gyógyszerek hatását, és az érzékelést ellenőrzött módon lehet manipulálni, és a kísérleti alanyok reakciói folyamatosan rögzíthetőek." 75 Aldous Huxley, aki a "Brave New World" (A bátor új világ) című világhírű regény szerzője gyakran utalt írásaiban dr. Westre 1957-ben azt írta róla, hogy részt vesz a hipnózissal és a meszkalinnal (ez kaktuszfélékben előforduló erős hallucinációkat kiváltó alkaloid, amit kábítószerként is használnak) folytatott kísérletezésben. 1961-ben pedig arról tájékoztatott, hogy dr. West elmondta neki: most már a "sensory deprivation"-nal (érzékeléstől való megfosztással, érzéki hatások megvonásával) kísérletezik, és már több igen jól felszerelt létesítmény áll a rendelkezésére. Az itt szerzett tudás jelentős részét - a más projektekből szerzett ismeretekkel együtt - ma már bevett gyakorlatként alkalmazzák az agykontroll

műveleteknél. Dr. West kulcsszerepet játszott a "Center for the Study and Reduction of Violence" (Az erőszakcsökkentést tanulmányozó központ) felállításában, mint a Los Angeles-i Egyetem (UCLA) Neuropszichiátriai Intézetének az igazgatója. A központ feladata olyan magatartási mutatók, profilok és biológiai összefüggések feltárása és kifejlesztése volt, amelyek segítik az iskolák irányítóit, a jogalkalmazókat és a kormányzati szerveket meghatározott egyének és csoportok életveszélyes magatartása látható megnyilvánulásainak a kiderítésében és ellenőrzésében. Dr West a kaliforniai KCAL televízió szakkomentátoraként elmondotta, hogy egyes betegeknél a fékevesztett düh kitörése határozottan összefügg az agy mély rétegeiben lefolyó abnormális elektromos tevékenységgel. Éveken át a neurológusok a koponyára rögzített elektródákkal mérték az agy elektromos aktivitását. Most miniatűr elektródáknak

mélyen az agyba történő elhelyezésével lehet követni az azon területén is az elektromos aktivitást, amelyek a koponya felszínéről nem követhető. Dr. West szerint a jövő még ígéretesebb, mert lehetséges rögzíteni a szabadon mozgó kísérleti alany agyának a bioelektromos változásait távolból irányítható monitor-technika felhasználásával. Több kritikus is dr West szemére vetette, hogy az a két középiskola, ahol a genetikai tényezők hatását az erőszakosságra kutatni fogja, az egyik feketék által lakott területen van, a másik pedig chicano-k által lakott részen. Az egyik legkövetkezetesebb bírálója és egyben közeli munkatársa dr. Isidore Ziferstein az Neuropszichiátriai Intézet docense. Ziferstein főnökének, dr Westnek az elképzelését így kommentálta: "Új helyzettel kell szembenéznünk. A gazdasági hanyatlás erősödése következtében elkerülhetetlenül egyre több munkanélküli szegi meg a jogszabályokat,

hogy kielégítse szükségleteit. Mintegy 30 %-a a lakosságnak állandó szegénységben él Ha egyszer ez a 30 % meggyőződik arról, hogy a demokratikus folyamat nem segíti őket, elkeserednek és erőszakos eszközökhöz folyamodhatnak. Növekvő radikalizálódás megy végbe közöttük és olyan mérvű az öntudatosodás a fekete és a chicano rabok körében, amelyet már tűrhetetlennek találnak a büntetés végrehajtási alkalmazottak. Ezek elfojtására a hatóságok új módszereket használnak. Bevetik a pszichiátriai és a legújabb technológiai eszközöket, amelyek pszichotechnológia néven váltak ismertté. Gyógyító célú viselkedés-módosítás színlelésével felhasználnak mindent az annectintől és más elítélendő drogoktól egészen az elmeműködés befolyásolását célzó sebészeti beavatkozásokig." "Az Egyesült Államok történetében először állították össze azokat az ismérveket, amelyek alapján potenciálisan

bűnöző hajlamúnak vélnek és minősítenek olyan egyéneket, akik még semmilyen bűncselekményt sem követtek el, - mondotta dr. Ziferstein - hozzátéve, a kísérletekbe bevont személyek, a gyermekek, a kisebbségi csoportok tagjai és rabok lesznek." A docens elítélte azt az elképzelést, hogy "előre jelezzék", mely személyek tekinthetők potenciálisan erőszakosnak. Úgy vélte, hogy egy ilyen eljárás komoly fenyegetést jelent az emberi jogokra és polgári szabadságjogokra. 76 Alex Constantine a "Pshychic Dictatorship in the USA" (A pszichikai eszközökkel gyakorolt diktatúra az Egyesült Államokban) című könyv szerzője a MindNet Journal - Vol. 1, No. 98 jelzéssel az interneten ezeket írja dr Westről: "CIA megfigyelők mindenütt fuldokoltak a nevetéstől, amikor a CNN bejelentette, hogy egy pszichológus csoport, amelyet az Amerikai Pszichológiai Társaság állított össze, találkozott Oklahoma Cityben, hogy

kezelésben részesítse a robbanás túlélőit és az áldozatok családtagjait. Mégpedig nem másnak, mint dr Louis Jolyon West-nek, az UCLA neuropszichiátriai intézete vezetőjének az irányításával. Az ő intézete az agykontroll szakma legveszedelmesebb Strangelove-jainak a melegágya. A legtekintélyesebb végzett diákok közé tartozik dr. Ross Adey a NSA agykutatója, aki igen sok tapasztalatot szerzett a háború után Amerikában letelepedett náci orvosokkal való együttműködése során. Dr. West az Ügynökség (CIA) agykontroll kutató közösségének a kreatúrája A totalitárius projektek körében többek között ő tanulmányozta a drogok használatát, "mint a személyek közötti manipuláció, vagy támadás járulékos eszközeit" és elsőként alkalmazta az elektronikus agykísérletezésben a távirányítást a UCLA-n (University of California Los Angeles)." West ajánlotta a szövetségi hatóságoknak, hogy használjanak

kábítószereket a lakosság politikailag "zavart okozó" részének az ellenőrzésére: "Ez a módszer, amelyet Aldous Huxley előre látott ("Brave New World"-ben - "A bátor új világ"-ban, 1932.), kormányzati eszköznek tekinti kábítószerek szelektív felhasználását a lakosság különböző módon történő manipulálására. Ténylegesen kényelmesebb és még gazdaságosabb lehet az egyre növekvő számú kábítószer fogyasztó megfelelő elkülönítése, és a több millió munkanélkülivel terhelt munkaerőpiacról történő kivonása. A társadalom számára a hallucinációt okozó kábítószereket fogyasztó kommunárok (az 1871-es kommün hívei, harcosai) kevésbé kellemetlenek és kevésbé költségesek, mintha külön élnek és más módon fejezik ki elidegenítésüket, aktív szervezett erőteljes politikai tiltakozással és ellenvéleménnyel." Dr. West kutatta a mesterségesen létrehozott tudathasadásos

egyének magatartását Azt kívánta kideríteni, hogy az agykontrollnak alávetett kísérleti személyeket miként lehet kondicionálni a különböző traumák elviselésére. Az elhúzódó stresz, vagy a szokásostól lényegesen eltérő élethelyzetek felboríthatják a személyiség normális integráló funkcióit. Az ilyen hatásoknak alávetett egyének disszociációval (tudathasadással) adaptálódhatnak egy megváltozott személyiség (altered persona), ál- vagy pót-személyiség (pseudo-identity) létrehozásával." Mindezt jól illusztrálja a kaliforniai sajtómágnás leányának, Patricia Hearst-nek, az esete, akit dr. West vizsgált meg, és akiről ő adott szakvéleményt a bíróság számára E szerint Patricia Hearst alternatív személyisége, amelyet "Pearl"-nek nevezett, Patricia Hearst másik, lényegesen egyénibb személyiségének a manifesztációja, mint az a személy, aki "Tánia"-ként vált ismertté. A Hearst-vagyon

örökösét egy sor "meggyőző erőszakosságnak" (persuasive coercion-nek) vetették alá, (azaz olyan - szervezett csoport által végrehajtott - személyes zaklatásnak, amely a fizikai erőszakot még nem elérő valamennyi megfélemlítési formát felöleli) továbbá traumával programozták (trauma-induced programming), amelyet olyan CIA specialisták fejlesztettek ki, mint dr. West Patricia Hearst-öt a CIA által létrehozott Symbionese Liberation Army, SLA (Együttélési Felszabadítási Hadsereg) tagjai erőszakkal 77 elrabolták 1974. februárjában, megfélemlítették megerőszakolták, megkínozták és arra kényszerítették, hogy bűncselekmények elkövetésében vegyen részt. Először egy bank kirablására kényszerítették, amiért később elítélték. Dr. West szakvéleménye szerint a traumatizáló emberrablás, továbbá a rákövetkező két hónapos gyötrés emocionális regressziót váltott ki, és Patricia Hearst félelemből

teljes engedelmességet tanúsított elrablói követeléseivel szemben. Ezt gyorsan követte Patty kierőszakolt átalakítása "Tania"-vá, majd pedig "Pearl"-é, miután további bántalmazásokon ment keresztül hónapokon át. Tania csupán egy szerep volt, amit halálos fenyegetéssel kényszerítettek rá. Pearl volt az, aki később a pót-személyiséget képviselte Ez volt az, amit dr. West a pszichiátriai szakvélemény készítésekor megtalált, amikor Patricia Hears-t az FBI letartóztatta. A trauma nyomában járó stressz (PTSD, Post-Traumatic Stress Disorder) krónikus tüneteit is diagnosztizálta dr. West Dr. Jolyon West 1999 január 14-én 74 éves korában köztiszteletben álló tudósként és egyetemi tanárként távozott az élők sorából. A jelek szerint azonban utóélete csak most bontakozik ki, amikor - elsősorban a NSA (National Security Agency) tevékenységének köszönhetően - mindennapi életünk részévé válik a

tudatmódosítás, agyműködésünk kivüről történő befolyásolása és ellenőrzése. Dr. Ewen Cameron A kanadai pszichiáter, dr. Ewen Cameron tevékenységét alaposan Harvey Weinstein kutatta ki és írta meg "Father, Son and CIA" című munkájában. Könyvének a IX fejezete alapján ismertetjük Cameron szerepét az agykontroll kísérletekben. A hivatalosan jóváhagyott agykontroll kísérletek az Egyesült Államokban 1950-ben kezdődtek, amikor a CIA igazgatója jóváhagyta a Bluebird-nek nevezett projektet. Ennek a következő céljai voltak: 1. Feltárni azokat az eszközöket, amelyekkel úgy lehet kondicionálni a személyzet tagjait, hogy ne lehessen tőlük kiszedni engedély nélküli információkat ismert eszközökkel. • • • 2. Felderíteni azokat a lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik speciális kihallgatási technikák alkalmazásával az egyén ellenőrzését. 3. Tanulmányozni az emlékezőképesség megnövelésének a

lehetőségét 4. Olyan védekező eszközök létrehozása, amellyel meg lehet előzni a hírszerző ügynökség munkatársainak az ellenséges ellenőrzés alá vételét. Ehhez egy ötödiket is hozzáadtak, még pedig a nem konvencionális kihallgatási technikák offenzív alkalmazásának a felmérését, köztük a hipnózisét és a drogokét. 1951-ben a CIA koordinálta erőfeszítéseit a hadsereggel, a haditengerészettel és a légierővel, és így jött létre a "Project Artichoke". Ennek a következő feladatai voltak: • • • 1. Olyan módszer kifejlesztése és kiértékelése, amelynek a segítségével információk nyerhetők egy személytől akarata ellenére és tudomása nélkül. 2. Hogyan lehet leküzdeni ezeket a módszereket, ha Amerika ellen használják őket? 3. Elérhető-e valakinek az ellenőrzése úgy, hogy akarata ellenére eleget tegyen mások kívánságainak, még akkor is, ha az ellentmond a természet és az önfenntartás

alapvető törvényeinek? 78 • 4. Hogyan lehet leküzdeni ilyen módszereket, ha Amerikával szemben alkalmazzák? A cél tehát azoknak az új technikáknak a hasznosítása volt drogok és hipnózis segítségével, amelyek lehetővé teszik információk megszerzését külföldi személyektől. 1953-ban a "Project Artichoke" átalakult "Project MK-ULTRA"-vá, amely a legfontosabb CIA kutatási program volt a magatartás befolyásolására csaknem 20 éven át. Richard Helms, a CIA igazgatója egy 1953-ban készült memorandumában leírja: arra törekedtek, hogy szuggesztív módszerekkel történő programozással és más agykontroll módszerekkel módosítsák az egyén tudatműködését és magatartását. Az MK-ULTRA tehát az állatokon való laboratóriumi kísérletezéstől átkerült az önkéntes humán kísérleti alanyokra. Az önkéntesség nem azt jelentette, hogy a kísérletben részt vevők tudták, hogy miféle drogokat adnak be

nekik. Minderről persze a közvélemény nem sokat tudott. 1977 augusztus 2-án a New York Times beszámolt arról, hogy a CIA magán kutatóintézeteket is bekapcsolt a magatartás befolyásolását célzó erőfeszítéseibe. Eszerint már 25 éve folyamatban van egy kísérleti program, amelyre a cikk megjelenéséig 25 millió dollárt költöttek, s amelynek a célja a gondolkodás, a magatartás, a motiváció, végső soron az emberi viselkedés módosítása. Számos neves elmegyógyász vett részt ebben a programban, egyikük volt dr. Ewen Cameron A CIA különböző csatornákon juttatta el a pénzügyi támogatást a kísérletezést folytató intézményekhez. Az egyik a Cornell Universitynek a humán ökológia kutatására alakult társasága, a másik pedig a Geschichter, a harmadik pedig a Josiah Macy alapítvány volt. Dr Ewen Cameron az agymosással foglalkozott, és asszisztense Leonard Rubenstein szerint azon katonák körében végeztek kutatásokat, akik részt

vettek a koreai háborúban. Montreálban (ahol Cameron intézete volt) elkezdték kipróbálni az így feltárt technikákat, és drogok használata helyett inkább agymosást alkalmaztak. Az Egyesült Államok szenátusának hírszerzési vizsgálóbizottsága, valamint egészségügyi, tudományos, és emberi erőforrásokkal foglalkozó albizottsága a New York Times cikke után meghallgatta Stansfield Turner tengernagyot, aki ebben az időben a CIA élén állt. Turner bemutatott több ezer dokumentumot, amelyek az agykontroll kutatásokra vonatkoztak, és amelyről a Freedom of Information Act (az információ szabadságát biztosító törvény) alapján szereztek tudomást elsősorban John Marks munkássága nyomán. A dokumentumok szerint a kísérletekben 80 intézmény 185 nem állami alkalmazottja vett részt. A 80 intézmény közül 44 egyetem, 15 kutatással foglalkozó alapítvány, 12 kórház és klinika, 3 pedig büntetés végrehajtási intézet volt. A

különböző kutatásokat a közös cél kapcsolta össze: befolyásolni, és ellenőrzés alá venni az emberi emlékezést és magatartást. E célból kutatták a magatartást befolyásoló drogok és az alkohol hatását, a hipnózist, a kísérletbe bevonható újabb vegyi anyagokat, a mágikus művészeti fogásokat, az alvást, a pszichoterápiát, és a hazugságvizsgáló technikákat. Folytak kutatások a mérgekkel, és az emberi szövetek felhasználására vonatkozóan is. (Itt lényegében arról volt szó, hogy patogén, azaz betegség okozó baktériumokat, mikrobákat, bacilusokat, csírákat kísérleteztek ki az úgynevezett "germ warfare", biológiai hadviselés céljára.) A programba tartozott a sokk-kezelés, a zaklatási technikák, és a porlasztott anyagok - spray, aerosol - alkalmazása. Ezen túlmenően a vegyi és biológiai hadviselés egyéb lehetséges technikáinak a feltárása is. Dr. Ewen Cameron már az elején bekapcsolódott ezekbe a

programokba Betegei fizettek neki "a kezelésért" és ez a pénz a kórházba folyt be. A kívülről jövő finanszírozás előfeltétele volt a nagyobb arányú kísérleti munka végzésének. A hidegháború tette lehetővé, hogy ilyen irányú tevékenységéhez Cameron hozzájuthasson a CIA útján a közpénzekhez. Cameron első 79 tanulmánya a "psychic driving"-ról 1956-ban jelent meg az "American Journal of Psychiatry"-ban. Ennek az a lényege, hogy az emberi magatartás befolyásolható, ha az adott egyén tudatát magnetofonszalagon rögzített üzenetekkel meghatározott időn át és megfelelő intenzitással ingerlik. Ez az írás felkeltette a CIA érdeklődését A CIA ekkor már tudomást szerzett azokról a kínaiak és oroszok által alkalmazott módszerekről, amelyekkel befolyásolni tudják a magatartást. Egy amerikai újságíró, Edward Hunter, 1950-ben ezeket a módszereket agymosásnak (brainwashing-nak) nevezte el

"Brainwashing in Red China" (Agymosás vörös Kínában) című könyvében. A sztálini koncepciós perek már felkeltették az érdeklődést a szovjet politikai rendőrség kihallgatási módszerei iránt. A világ közvéleményét ekkor megdöbbentette, hogy nagy múltú és tekintélyes bolsevik vezetők egymás után vallották magukat árulóknak az 1930-as évek végén Moszkvában. 1949-ben még nagyobb megdöbbenést váltott ki az, hogy Mindszenty József bíboros, a magyar katolikus egyház vezetője az ellene folyó kirakatperben lelkileg összeomlott, olyan kifejezéseket használt vallomásában, amelyek teljesen ellenkeztek személyiségével, és korábbi életével. Az ÁVH a magyar főpap ellenállását erőszakkal letörve hatalmas mennyiségű gyógyszert, illetve injekciókat adott be neki. Nem maradt hatás nélkül a CIA-ra az, ami George Kennan-nal, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetével történt. Kennan a szovjet fővárosból Berlinbe

érkezve egy sor olyan kijelentést tett, amely egy amerikai diplomata részéről elképesztőnek számít. Richard Helms és munkatársai azt gyanították, hogy Oroszországban titokban alkalmazott drogok befolyásolása alá került. Már utaltunk rá, hogy a koreai háborúnak meghatározó szerepe volt az agymosással kapcsolatos amerikai kutató programok beindulásában. A kínaiaknak sikerült nem csak aláírt vallomásokat kicsikarniuk az amerikai hadifoglyoktól, de a pilóták - látszólag kényszer nélküli - rádiónyilatkozatokat is tettek, amelyben bűnösnek vallották magukat a háborúban való részvételükért. A kínaiaknak ezt a sikeres tudatbefolyásoló módszereit az amerikai tömegtájékoztatás szenzációhajhász módon tálalta, és ez tovább fokozta a lakosság kommunista ellenes érzelmeit. Ilyen légkörben alakult az amerikai légierőnél Fred Williams irányításával egy munkacsoport, a Maxwell légibázison, Montgomery-ben Alabama

tagállamban. A légierő pszichológiai hadviselési részlege (Air Force Pshychological Warfare Division) munkatársai közé tartozott James Monroe ezredes, Albert Biderman szociológus, Herman Sander és Robert Lifton elmegyógyász, a Cornell Egyetem két kutatója, Harold Wolff és Lawrence Hinkle, valamint a CIA pszichológusa, John Gittinger. Wolff és Hinkle hosszabb tanulmányban foglalkozott az agymosás technikáival. Ez a tanulmány eredetileg a CIA "Technical Services Division" (technikai szolgáltatások részlege) számára készült jelentés volt 1956-ban, de később az "Archives of Neurology and Psychiatry" című tekintélyes pszichiátriai szaklap lehozta "Communist Interrogation and Indoctrination of "Enemies of the State": Analysis of Methods Used by the Communist State Police" ("Az állam ellenségeinek" kommunista kihallgatása és indokrinálása: a kommunista államrendőrség által alkalmazott módszerek

elemzése) címmel. Ez a tanulmány feltárta, hogy a kívánt vallomásokat nem drogokkal és különleges kínzásokkal érték el. Elsősorban lélektani ismereteken és technikákon nyugvó módszerekkel értek el olyan kimerültséget, aggodalmat és feszültséget, amellyel az adott személy már nem volt képes megbirkózni. A kihallgató végül is barátnak és megmentőnek adhatja ki magát, akibe az áldozat megkapaszkodhat, hogy 80 elkerülje a teljes lelki összeomlást. Az alkalmazott módszerek közé tartozik a magáncella, az alvástól való megfosztás, az információk visszatartása, kombinálva ügyes kihallgatási technikával. Az oroszok kezdték el ezeket a módszereket, amelyeket a kínaiak átvettek és részben továbbfejlesztettek, hozzáadva további tényezőként a csoportnyomást. A hatalomra került kínai kommunista vezető csoport rendkívül fontosnak tartotta az irányítókhoz való feltétlen igazodást. Ez a módszer fontos volt ahhoz, hogy

a szárazföldi Kína lakosságát eredményesen ellenőrzés alá vehessék. Ennek a technikának már a bejáratott változatát alkalmazták az amerikai hadifoglyokkal szemben. Wolff és Hinkle tanulmánya arra ösztönözte az amerikai katonai és hírszerző szerveket, hogy saját terveket készítsenek az agykontroll tanulmányozására. Az első ilyen program a "Project QK-Hilltop" a Cornell Egyetem Orvosi fakultásán kezdődött 1954-ben Harold Wolff irányításával. Wolff fő érdeklődési köre a stressz volt, valamint az ember és környezete kölcsönhatása, amit ő "human ecology"-nak nevezett. Wolff úgy gondolta, hogy ha egybekapcsolja a magatartáskutatást a társadalomtudományi megközelítéssel, akkor érthetőbbé válik az emberi magatartás, és ez által hatékonyabban befolyásolható. Arra kérte a CIA-t, hogy bocsássa rendelkezésére a kihallgatási és megfélemlítési módszerekről szóló értesüléseit. Valamennyi

információt fel akart használni, amely a fenyegetésre, a kényszerítésre, a bebörtönzésre, az érzékeléstől való megfosztásra, megalázásra, kínzásra, agymosásra, "fekete pszichiátriára", a hipnózisra, valamint ezek kombinációjára vonatkozik, külön úgy, hogy ha nem alkalmaznak drogokat és úgy is, hogy ha alkalmaznak. Ezen információk elemzésével és felhasználásával kívánt kifejleszteni olyan új technikákat, amelyek alapvetően megváltoztathatják az emberi agy működését. A kísérleti alanyokkal kapcsolatban ezt kérte a CIA-tól: "Ahol a kutatás magával vonja a kísérleti alanynak történő kár és ártalom okozását, elvárjuk az Ügynökségtől, hogy bocsásson rendelkezésre olyan kísérleti anyagokat és megfelelő helyet, ahol a szükséges kísérleteket el lehet végezni. Wolff tehát nem akarta a saját betegeit kísérletezésre használni, de hajlandó volt azt más, "megfelelő alanyokon"

elvégezni. Az 1955ben alakult kutatócsoport ökológiával foglalkozó tudományos társasággá alakult, amely 1957ben elszakadt a Cornell Egyetemtől Tevékenységéről részletesen tájékoztat John Marks, "The Search for the Manchurian Candidate" (Kutatás a mandzsúriai kandidátusért) című könyve. Még e társaság létrejötte előtt az Egyesült Államok hírszerző szolgálatai felfigyeltek arra a kutatómunkára, ami Kanada Quebec tartományában, a montreali McGill Egyetemen folyt. A kanadai Védelmi Kutatási Testület elnöke, Donald Hebb rendszeresen részt vett az amerikai és brit szakértők tanácskozásain Kanada képviseletében. Ezeken abból a feltételezésből indultak ki, hogy szovjet részről újabb pszichológiai technikákat alkalmaznak. Ekkor merült fel Donald Hebb-ben az a gondolat, hogy az érzéki észleléstől való megfosztást használja az emberek ellenállásának a megtörésére. E kísérletekre 10 ezer dollárt kapott a

kanadai védelmi kutatási testülettől. A kísérleteket erre önként vállalkozó diákokkal folytatta, akiket több napon át teljesen elzárt a külvilágtól. Két-három napra rá a kísérleti alanyok elveszítették személyiségüket és képtelenek voltak gondolkodni. Hallucinációk lepték meg őket és alkalmassá váltak a magatartásbeli változásra. Az ottawai parlament tagjai csak olyasmiről hallottak, hogy azért fizetnek a diákoknak, hogy hazudozzanak. A kísérleti eredmények szigorú titkot képeztek, de ezzel a programmal le kellett állni. A CIA pszichológusa, John Gittinger, aki tagja volt a "Society for the Inverstigation of Human Ecology" nevű Társaságnak, javasolta, James Monroe ezredesnek, hogy vegye fel a 81 kapcsolatot Dr. Ewen Cameronnal Gittingerre nagy hatást tett a "psyhiatric driving" (pszichés futtatás, a tudat irányított vezetése, vagyis amikor a kísérleti alany fejére egy bukósisakhoz hasonlót

helyeznek, amelyből elektronikus úton magnetofonszalagról meghatározott időközönként tudatbefolyásoló szöveget hall), és Cameront be akarta kapcsolni a CIA programjába. M Baldwin a CIA egyik kutatója még ebben az évben felkereste Cameront Monteálban, amelynek eredményeként Cameron pályázatot nyújtott be a Társasághoz. Ebben a pályázatban, amely a "The Effects Upon Human Behavior of the Repetition of Verbal Signals" (Szóbeli jelek ismétlésének a hatása az emberi magatartásra) címet viselte, Cameron részletesen leírja azokat az eljárásokat, amelyeket az Allan Memorial Institute-ban kifejlesztett. Először is arra törekedett, hogy különösen intenzív elektrosokkal lerombolja a beteg meglévő viselkedési mintáit. Ez a "depatterning" Ezután 6-7 napon át naponta 16 órán keresztül intenzíven ismétel egy előre elkészített szóbeli jelet. Harmadik lépésként az intenzív ismétlés időszakában a kísérleti személyt

részlegesen elzárják az érzékszervi hatásoktól. Végül a tudat irányított vezetésének a periódusát elfojtják, mégpedig úgy, hogy a "beteget" 7-10 napra elaltatják. Cameron szerint a megpályázott kísérlet eredményeként olyan kémiai anyagokat próbálnak ki, amelyek alkalmasak a meglévő magatartási minták gyorsabb, átmenetibb jellegű és a megismerő és felfogó képességet kevésbé károsító letörésére. Tökéletesíteni kívánja a magnetofon rögzítési technikát több hang alkalmazásával, hogy hasznosítsa a csoport-döntés és szuggeszció erejét. Tervbe vette a betegek tudatműködésének a elgyöngítését, deaktivizálását azért, hogy a pszichés vezetés ideje alatt magasabb aktivitási szinten lehessen őket tartani olyan drogokkal, mint az artane, curare, anectine, bulbocapnine, LSD-25 és ehhez hasonlók. Cameron ezeket hatékonyabban ítélte, mint az elektrosokkot és az altatást Cameron rendszerében a betegeket

hosszú időn át tartó elszigeteléssel teljesen megfosztották az érzéki észlelés lehetőségeitől. A kórházi személyzetnek nem volt megengedve, hogy közölje a beteggel, meddig lesz az intézetben. Az ápolószemélyzet rendszeresen felszólította a betegeket, hogy ismételjék el, amit hallottak. A betegeknek rendszeresen le kellett írniuk mindent, ami eszükbe jutott a verbális ismétlésekkel kapcsolatosan. A fizikai, kémiai és pszichológiai kezelések eredményeként bizonytalan és zavart állapotban sebezhető, kiszolgáltatott helyzetben hagyták a betegeket, akiknek újból és újból meg kellett hallgatniuk az ismételt üzeneteket. Egyidejűleg több hangot is lehetett hallani, amely a nyomást gyakorló csoportot szimulálta. Cameron kísérletezése tehát az agymosás során és az érzékeléstől való megfosztás kapcsán szerzett ismeretekre támaszkodott. Dr Cameron kísérleti programjának kidolgozásakor támaszkodott William Sargent

"Battle for the Mind: A Physiology of Conversion and Brain-washing" (Küzdelem az agyért: A tudatváltoztatás és agymosás fiziológiája) című munkájára is. Azt a folyamatot, amely vallásos megtéréshez vezethet Sargent így írja le ebben a könyvében: "A fokozott és elhúzódó változatos stresszhatások, vagy fizikai elgyöngülés okozása eredményeként egy személy gondolkozási folyamatainak a még tökéletesebb megváltoztatása érhető el. Ha a stresszt és a fizikai elgyöngítést, vagy mindkettő még magasabb szintre emeljük, megtörténhet, hogy a gondolkodás és a magatartás mintái, különösen, amelyeket nemrég szerzett az egyén, felbomlanak. Ekkor új mintákkal lehet pótolni őket, vagy az elnyomott minták újra érvényhez juthatnak; az adott személy oly módon kezdhet el gondolkodni és cselekedni, amely pontosan ellentmond korábbi gondolkodási és cselekvési módjainak." William Sargent az agymosással kapcsolatosan

ezt jegyzi meg: 82 "Ha az emocionális stressz növelésével és elhúzódásával el lehet érni egy teljes és hirtelen összeomlást, akkor az agy kéregállománya időlegesen tisztára törölhető, és eltávolíthatók a nemrég beültetett magatartási minták, esetleg könnyebben lehetővé téve másokkal való helyettesítésüket." Dr. Ewen Cameron elmélete a "differential amnesia"-ról (elkülönített, elhatárolt emlékezetvesztésről) meglepően hasonlít az agymosáshoz. Az a kísérletezés, amelybe 1950-es évek elején belekezdett, fokozatosan a tudattartalom teljes törlésébe és újraprogramozásába torkollott. A CIA MK-ULTRA programja keretében nyújtott ehhez támogatást Cameron minden etikai és morális megfontolástól megszabadulva intézhetett támadást kísérleti alannyá vált betegei személyisége ellen. Kezelésnek álcázva ártatlan betegek váltak a fiziológiai agymosást célzó kutatás áldozataivá. Cameronra

nagy hatással voltak a nürnbergi perben történtek. Az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején szinte megszállottan kereste azokat az eljárásokat és eszközöket, amelyekkel az úgynevezett társadalmi devianciákat ellenőrzés alatt lehet tartani. Ehhez tartozott az is, hogy kiderítsék, miként lehet megelőzni, hogy a szülők negatív magatartásbeli és jellembeli tulajdonságai átkerüljenek utódaiba. Cameron 1953-ban, az Amerikai Pszichiátriai Társaság elnökeként, utal a hidegháborúra és a kommunizmussal szembeni aggodalmaira. Cameron azonban egyebet is mondott, ami ma egészen más értelmet hordoz, mint elhangzásának idején. Arról szólt, hogy az emberiség legjobb reménye az új világrend, amely megszabadul a hisztériától, egy olyan világrend, amely mentes mind a jobb, mind a baloldali totalitarizmustól, és a tudományos hazugságoktól. A magatartás-kutató tudósok vezetésével jön létre a káoszból a rend. Ma már egyre több

embernek van fogalma arról, hogy mit is kell "új világrend" alatt érteni. Nem véletlen, hogy az amerikai sajtóban gyakran úgy írják le a "new world order"-t, hogy "new world odour" (új világbűz), vagy "new world disorder" (új világ-zűrzavar). Dr. Ewen Cameron magáévá tette a CIA aggodalmait és teljes energiájával bekapcsolódott az 1957-től 1960-ig tartó agymosási kísérletekbe. A CIA anyagi támogatásával legalább 100 betegen próbálták ki a Cameron által kidolgozott eljárásokat. 1967-ben az Allan Memorial Institute megjelentette Alex Schwartzman és Paul Termansen tanulmányát, amely 79 betegen végrehajtott kísérlet eredményeit dolgozza fel. Az 1956-tól 1963-ig folytatott kísérletek során ez a 79 személy elérte a "depatterning", azaz az adott egyénbe beépült viselkedési minták lebontásának a harmadik fokozatát. A betegek 24 %-ának az állapota a "depatterning"-ot

követően súlyosbodott még kórházi tartózkodásuk ideje alatt. Fizikai komplikációk léptek fel, amelyek az egész enyhe tünetektől az igen súlyosakig terjedtek, és amelyek a kezeléssel voltak kapcsolatba hozhatóak. A kutatók megállapították, hogy minél rövidebb volt két elektrosokk kezelés között az időtartam, annál nagyobb volt a fellépő memóriasérülés egy standardizált teszt, a "Wechsler Memory Scale" (Wechsler emlékezeti skála) alapján. A tesztelt 27 beteg 63 %-a már csak mások segítségével tudott visszaemlékezni elmúlt eseményekre. Tartós emlékezetkiesés jelentkezett az elektrosokkolt betegek 60 %-ának az esetében, amely 6 hónaptól 10 évig terjedt. Lényegében nagy arányban előforduló, állandó jellegű agykárosodás állott elő. Sidney Gottlieb, aki ugyancsak vezető szerepet játszott az MK-ULTRA kísérletekben, többek között e tanulmány hatására ajánlotta Richard Helms-nek a CIA egykori

igazgatójának, hogy semmisíttesse meg az MK-ULTRA-val és az agykontroll kutatásokkal kapcsolatos dokumentumokat. Gottlieb így indokolta meg Richard Helms-nek tett javaslatát: 83 "Világos volt számomra és ezt eskü alatt tett nyilatkozatban is kifejtettem, hogy a projekt, azaz az MK-ULTRA program nem nyújtott semmi igazán használható pozitív eredményt a hírszerző ügynökség számára." Dr. Sidney Gottlieb A New York Bronx városnegyedéből származó biokémikus, dr. Sidney Gottlieb vezette a CIA technikai szolgáltatásainak a részlegét és olyan eszközöket állított elő, mint az eltűnő tinták, a mérgezett nyilak és zsebkendők. Gottlieb egy alkalommal, amint arról Elaine Woo, a Los Angeles Times munkatársa beszámol 1999. április 10-én, postán egy életveszélyesen fertőzött zsebkendőt küldött egy iraki ezredesnek. Patrice Lumumba egykori kongói miniszterelnöknek pedig személyesen továbbított halálos baktériumot. Nos,

egyik sem emiatt vesztette életét, de Gottlieb-ot kollégái a példásan "kötelességtudó katonának" tartották. Gottlieb a CIA-nál eltöltött 22 év során évekig dolgozott a lizergén sav dietilamid, azaz az LSD hatásmechanizmusának a feltárásán és ellenőrzésén. Azt akarta kideríteni, hogy lehet-e hatékonyan alkalmazni a kémkedésben és elgyöngítve vele azoknak az agyműködését, akik nem hajlandók együttműködni. Az MK-ULTRA programban az 1950-es és 1960-as években Gottlieb kapta azt a feladatot, hogy ezekre a kérdésekre megkeresse a választ. A tudatátalakító drogok között az LSD-nek kiemelt szerepe volt, amelyet 1943-ban dr. Albert Hofman, egy svájci vegyész fedezett fel. Az 1950-es évek elején a CIA meg akarta előzni, hogy az LSD szovjet kézbe kerüljön és ezért mindent megtett, hogy kizárólagos ellenőrzése alatt tartsa. Az LSD-ről ma már közismert, hogy kisebb adagolásban lenyűgöző érzékhatásokat vált ki a

kaleidoszkóp jellegű látástól az átmeneti elmezavarig. A CIA titokban több százezer dollárt juttatott el tekintélyes intézmények tudósaihoz Amerika-szerte azért, hogy próbálják ki magukon az LSD-t és a megtapasztalt hatásokról, kísérletezésük eredményeiről készítsenek jelentést dr. Sidney Gottlieb-nek. Gottlieb és az MK-ULTRA-ban részt vevő munkatársai szintén végeztek önmagukon az LSDvel kísérleteket, amit "LSD-tripping"-nek (LSD-vel végzett utazásnak) becéztek. Így például LSD-t tettek a kávéba és úgy kínálták meg vele kollégáikat, hogy nem figyelmeztették őket, mi van benne. Ezután elkezdték figyelni egymás magatartását, a kiváltott reakciókat Gottlieb később kiterjesztette a kísérletezést és LSD-t adott kábítószerfüggőknek, prostituáltaknak, szabadságvesztés büntetésüket töltő raboknak, valamint elmegyógyintézetek betegeinek. Ezektől a kísérleti alanyoktól nem volt várható erőteljes

tiltakozás, vagy panasz, és ha mégis előfordult volna, senki sem hitt volna nekik. Így lettek kísérleti alanyok a San Francisco-ban működő és a CIA által szponzorált nyilvánosház hölgyei és vendégeik. Ez a bordélyház később az LSD fogyasztás egyik központjává vált. Egy ilyen kísérleti nyúlként használt személynek 77 napon át tartó "utazásra" adtak be folyamatosan LSD-t. Többen maradandó pszichés sérüléseket szenvedtek a kísérlet nyomán Egy személy, a hadsereg biológiai hadviselésének egyik kutatója, depressziós lett, és állítólag kiugrott New York-i szállodájának 10. emeletéről A CIA gondosan titkolta, hogy ő adatott be neki LSD-t. Csak két évtized múlva kerültek elő a bizonyítékok, de Sidney Gottlieb mindössze enyhe fenyítésben részesült. Az 1960-as évek elején Gottlieb doktort előléptették a technikai szolgáltatásokkal foglalkozó részleg második emberévé. 1967-ben pedig ő vette át a

vezetést régi támogatójának, a CIA igazgatójának, Richard Helms-nek a segítségével. Ebben az időben az LSD már nem volt titkos kábítószer. Miközben a CIA még kutatta e vegyszer hatásait és felhasználási lehetőségeit, elsősorban az agykontroll kísérletekben, számos 84 amerikai már megismerkedett vele és széles körben fogyasztotta kábítószerként. Az amerikai társadalom, elsősorban a fiatalok nagy része kábítószerfüggővé vált, részben a CIA-nak a nemzetbiztonságra hivatkozva végzett tevékenysége következtében. Sidney Gottlieb 1972-ben leállította a hallucionogén kábítószerekkel való kísérleteket. Ezt zárójelentésében azzal indokolta meg, hogy túlságosan kiszámíthatatlan a hatásuk a különböző egyénekre ahhoz, hogy a gyakorlatban felhasználják. Ugyanebben az évben Sidney Gottlieb nyugdíjba vonult és Indiába ment feleségével, hogy önkéntesként leprásokat gyógyítson egy kórházban. Miután

gyermekkora óta dadogott, diplomát szerzett beszédterápiából. De foglalkozott Virginiában lévő farmján kecsketenyésztéssel, és még népi táncot is tanult. Ez a szokatlan nyugdíjas tevékenység azonban nem halványítja el azt a tényt, hogy Sidney Gottlieb 149 agykontroll kísérletet irányított, amelyből 25-öt úgy hajtottak végre, hogy a kísérleti alanyoknak erről nem volt tudomásuk. Gottlieb félrevezette az amerikai polgárokat és ezt az akaratlan kísérleti alanyok ma is a szemére vetik, noha Gottlieb 1999-ben 80 éves korában meghalt. John Marks, a "The Search for the Manchurian Candidate" című könyv szerzője szerint Gottlieb noha hazafi volt, átlépte azt az etikai határvonalat, amiért a német orvosokat a II. világháború után felakasztották. John Gittinger a CIA pszichológusa úgy látja, hogy Gottlieb tevékenységét széles körben félreértelmezték. Az LSD kísérletek olyan korszakban történtek, amikor még Sztálin

állt a Szovjetunió élén, Amerikában pedig nagy hatalma volt Joseph McCarthy szenátornak. A CIA munkatársai ebben az időben abból indultak ki, hogy háborús helyzet van és ilyen helyzetben az emberek megtesznek olyat is, amit más, normális körülmények között nem. Dr. George Estabrooks Az Egyesült Államokban egyre többen gondolják úgy, hogy az elmúlt évek során gyakorivá vált ámokfutás jellegű lövöldözések nem csak úgy maguktól fordulnak elő. Ezek mögött agykontroll húzódik meg, és az erőszakosságok célja meggyőzni az amerikaiakat, hogy mondjanak le az alkotmányukban biztosított fegyverviselési jogukról. Az állampolgárok fegyverviselési joga ugyanis megnehezíti a hatalmat gyakorló nemzetközi pénzügyi közösség ellenőrzését az Egyesült Államok felett. Az agykontroll kísérletek létezését és a kísérleti eredmények gyakorlati alkalmazását azonban hivatalos részről a mai napig kétségbe vonják, illetve csak

annyit ismernek el, amennyit a napvilágra került tények kényszerítő hatására el kell ismerniük. John Marks a már említett könyvében így ír dr. George "Esty" Estabrooks-ról: "Ebben az időben a hipnózist másodlagos fontosságú tevékenységnek tekintették és csak korlátozottan ismerték el érvényességét, illetve hasznosságát bármely cél szempontjából, nem beszélve a titkos műveletekről. Ennek ellenére volt egynéhány komoly kísérletező ezen a területen, aki hitt a hipnózis katonai lehetőségében. E nézet leghangosabb képviselője a Colgate University Pszichológiai Tanszékének a vezetője, George Estabrooks volt. Az 1930-as évek elejétől Estabrooks rendszeresen eltávozott álmos vidéki campusából azért, hogy tanácsokkal lássa el a hadsereget a hipnózis alkalmazásáról. Estabrooks elismerte, hogy a hipnózis nem alkalmazható bárkin, és csak öt közül egy személy megfelelő alany arra, hogy mély

önkívületi állapotba hozzák, illetve alvajáróvá tegyék. Úgy gondolta, hogy csak ezek a kísérleti alanyok vehetők rá, hogy olyan akaratukkal ellenkező 85 dolgokat tegyenek, mint titkok feltárása, vagy bűncselekmények elkövetése. Figyelte, amikor lakóközösségek köztiszteletben álló tagjai a színpadi hipnotizőrök kezei közt bolondot csinálnak magukból, és arra kényszerítette saját diákjait, hogy árulják el klubjaik titkait és szerelmi ügyeik részleteit, vagyis olyasmiket tegyenek, amelyeket feltehetően nem akartak megtenni. Így szerzett tapasztalatai korlátozottak voltak. Estabrooks felismerte, hogy az egyedüli biztos mód annak kiderítésére, vajon egy személy elkövetne-e egy bűncselekményt, például gyilkosságot, hipnózis alatt, ha rávenné a személyt, hogy öljön meg valakit. Nem volt hajlandó megoldani kísérlet útján saját maga ezt a kérdést, noha érezte, hogy a kormányzat áldása felmentené a hipnotizőrt a

személyi felelősségre vonás alól. Bármely baleset, amely előfordulna kísérlet közben haszonnak, és nyereségnek lenne elkönyvelve - írta. Ez csekély része annak az emberéletekben bekövetkező hatalmas veszteségnek, amely egy háború szerves része." Japán Pearl Harbor elleni támadása után Estabrooks felajánlotta szolgálatait az OSS-nek (Office of Strategic Services - Stratégiai Szolgálatok Hivatala), de ajánlásait hivatalos részről nem fogadták el. A kormányban senki nem volt hajlandó arra, hogy azokat teljes folyamatukban végigvigyék. Ezért Estabrooks számára nem maradt más lehetőség, minthogy könyvekben fejtse ki a hipnózis háborús célra való felhasználására vonatkozó elgondolásait. Óvta Amerikát azoktól a veszélyektől, amelyeket a hipnotikus agykontroll rejt magában. 1945-ben egy regényben (Death in the Mind - Halál az agyban) olyan látszólag hazaáruló cselekményekről ír, amelyeket szövetségesek követnek el.

Így például egy amerikai tengeralattjáró kapitánya megtorpedózza az egyik amerikai hadihajót, vagy a szép hősnő olyan érthetetlenül kezd viselkedni, amely az ellenség kezére játszik. Egy veszélyes nyomozás, amit egy amerikai titkosügynök, Johnny Evans hajt végre, kideríti, hogy a németek hipnotizálták a szövetséges személyzetet, és arra kondicionálták őket, hogy a tőlük érkező parancsoknak engedelmeskedjenek. Ez a titkosügynök munkatársaival ellenintézkedéseket dolgoz ki, és ezután ellentámadásba mennek át. A hősnőnek ellenvetései vannak, és azzal érvel, hogy az emberek tudatműködésének a befolyásolása elitélendő módja a küzdelemnek. De aggodalmait Johnny Evans, aki egyszerre a főnöke és a szeretője, félretolja. Elindul a németek után és beavatkozik az agyműködésükbe azért, hogy árulóvá tegye őket és ez után már az amerikaiaknak dolgozzanak. Amikor a II. világháború után létrejött a központi

hírszerző szolgálat, a CIA, Richard Helms, Sidney Gottlieb, John Gittinger, George White és több más szakértő elkötelezte magát az emberi agy befolyásolását célzó kísérleteknek. A hipnózis terén és más tudatbefolyásoló területeken a tudósok megszerezték a CIA hozzájárulását olyan fajta kísérletekhez, amilyeneket saját maguk nem mertek volna folytatni. Egyes esetekben a CIA a hozzájárulását adta, más esetekben maga végezte el ezeket a kísérleteket. Megbolygatták sok kísérleti alany agyműködését és elkerülhetetlenül sérüléseket is okoztak nekik. Végül igyekeztek minimalizálni, amit tettek és teljesen eltitkolták a közvélemény elől. Estabrooks volt az, aki legelőször felismerte és ki is mondta, hogy ha a tudathasadásos személyiségzavar gyógyítható hipnotizálással, akkor ebből a fordítottja is következik, azaz hasonló módon létre is lehet hozni. 1942-ben Estabrooks-ot kinevezték a hadügyminiszter

szakértőjévé, és a haditengerészet kutatólaboratóriumával tartott szoros kapcsolatot. Estabrooks 1971-ben a következőt írta a "Hypnotism Comes of Age" (Érett korba lép a hipnotizálás) című tanulmányában, amely a "Science Digest" áprilisi számában jelent meg: 86 "A katonai hírszerzés potenciálja félelmetes. A II világháború alatt ezt a technikát alkalmaztam egy sebezhető tengerész hadnagyon, akit Jones-nak nevezek. A haditengerészeti hírszerzés szeme láttára megosztottam személyiségét Jones A-ra és Jones B-re. Jones A, egykoron egy normálisan tevékenykedő tengerész, teljesen mássá alakult át. Kommunista nézeteket kezdett hangoztatni, és hitt is bennük. Lelkesen üdvözölték a kommunista csoportok. Szándékosan megszégyenítő módon került elbocsátásra a haditengerészettől, amely a titkos kísérlet része volt és egy tagkönyvvel rendelkező párttaggá vált. A másik alak Jones B volt, a

második személyiség, a korábbi jelenlévő, az öntudattal bíró tengerészben. Hipnózis alatt Jones gondosan elő lett készítve szuggeszcióval. Jones B volt a mélyebb személyiség, tudott mindenről, amit Jones A gondolt, lojális volt Amerikához és arra volt programozva, hogy tudatos állapotban ne mondjon semmit. Mindössze annyit kellett tennem, hogy hipnotizáljam az egész embert, kapcsolatba lépjek Jones B-vel a lojális amerikaival és máris volt egy titkos vonalam egyesen a kommunista táborhoz. Szépen működött hónapokon át ez a kísérleti alany, de a technika visszalőtt. Miközben nem volt lehetősége az ellenségnek arra, hogy leleplezze Jones kettős személyiségét, gyanították ezt és ugyanezt a trükköt alkalmazták később velünk szemben." "A szárnyait bontogató hipnózis" felhasználása a kémelhárításban a II. világháború alatt alkalmanként olyan méreteket öltött, hogy Estabrooks hitelességét is próbára

tette. Az alkalmazásra került legbonyolultabb manőverek közé tartozott tökéletesen normális, teljesen éber ügynök kiküldése az ellenséges táborba, miután gondosan előkészítették "ébredő hipnózisban", hogy hajtsa végre egy potenciálisan hipnotikus alany feladatát. Az autoszuggeszcióban, vagy önhipnózisban kiképzett ilyen kísérleti alany sikeresen átmegy minden szokásos teszten, amelynek az a célja, hogy kiderítsék, hogy ő egy hipnotizált személy-e. Felhasználva az önhipnózist kontrollálni tudja szívdobogása ritmusát, érzéketlenné tudja tenni magát (anesthetize himself) elektrosokkal és más kínzással szemben. Estabrooks megemlíti, hogy egy tiszt esetében, akit ő Cox-nak nevez, az így gondosan előkészített ellenkémnek olyan címet adtak, amely arra utalt, hogy hozzájutása van a legtitkosabb információkhoz. Egy határos ország nemzetközi kávéházában kellett tartózkodnia, ahol bizonyos volt, hogy ellenséges

ügynökök is vannak. Túlságosan sokat beszélt, ivott, baráti kapcsolatokat létesített a helyi lányokkal és gyermekes érdeklődést színlelt a hipnózis iránt. Azt remélték, hogy baklövés révén olyan helyzetbe kerül, amelyben az ellenséges ügynökök elrabolják, és megpróbálják hipnotizálni azért, hogy információkat szerezzenek tőle. Cox jól működött és az ellenséges ügynökök beleestek a csapdába Cox azonban az ő szeánszaik alatt soha nem engedte meg, hogy hipnotizálják. Miközben azt színlelte, hogy az ellenségnek sikerült őt hipnotizálnia, valójában ő volt az, aki ilyen információkat gyűjtött és adott át. Cox-ot végül is elkapták egy "drop"-nál, vagyis egy üzenetátadó helynél. Az ellenséges ügynökök fegyverrel betuszkolták az autójukba. Négyen voltak vele szemben Cox figyelt a menekülés lehetőségére, és amikor az autó egy hegyszoros mentén haladt, elkapta a kormányt és nekihajtott az

oldalának. Két őr meghalt az ütközésben A előállott kavarodásban megszerezte az egyik férfi fegyverét és likvidálta vele a másik kettőt és megúszta az egészet egy törött lábbal. Estabrooks természetesen büszke arra, amit elvégzett és igyekezett az agykontroll háborúban hasznosítható előnyeit ecsetelni. Munkássága azonban ahhoz is hozzájárult, hogy békeidőben jelentékenyen megnőtt azon emberek száma, akiket állami eszközökkel, állami jóváhagyással 87 - akaratuk ellenére - tartanak agykontroll alatt, és akikkel ma is folynak a kísérletek. Jelenleg nincs háború, mégis mindez a nemzetbiztonság érdekében történik. Dr. Martin T Orne A CIA agykontroll közösségének a tudós tagjai kettős életet élnek. Sokan közülük köztiszteletnek örvendnek, de ha a közvélemény rejtett életük részleteit is ismerné, akkor talán még tudományos rangjuktól is megfosztanák őket. Martin T Orne a CIA és a haditengerészet

magasrangú tudományos munkatársa, a Pennsylvaniai Egyetem kísérleti pszichiátriai laboratóriumában irányítja a kutatásokat. Martin T Orne egyben a "False Memory Syndrome Foundation", FMSF (A téves-emlékezés tünetegyüttese alapítvány) tanácsadó testületének a tagja, amely olyan elmegyógyászoknak a zárt csoportja, akik közül sokan CIA agykontroll kísérletekben vettek részt. Az alapítvány feladata a kultikus jellegű agykontroll és a gyermekbántalmazás létezésének a tagadása. A kultikus visszaéléseket hisztériának és téves emlékezetnek minősítik az FMSF munkatársai. Elképzelhető természetesen, hogy a kultikus jellegű bántalmazások bizonyos százalékában valóban a gyermekek esetleg pontatlanul emlékeznek, és még az is előfordulhat, hogy olyan bántalmazásokra is emlékezhetnek, amelyek nem úgy történtek, ahogy állítják. A CIA-nak és fedő szervezeteinek azonban nagyon komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy

ködösítsen, mivel az agykontroll és a kultikus cselekmények kibogozhatatlanul összefonódnak. A tömegtájékoztatás természetesen felkapta "a hamis vádaskodások"-ról szóló szakvéleményeket, amelyeket olyan jól fizetett szakértők adtak, mint dr. Martin T Orne Dr. Orne benyomulását a hipnotikus programozás területére az 1960-as években a CIA egyik fedő vállalkozása, a "Human Ecology Fund" (Humán Ökológia Alap) finanszírozta a Cornell Egyetemen. Ez az Alap támogatott kezdetben számos, az Egyesült Államokban és külföldön folytatott, agykontroll kísérletet, köztük az agymosás és távolból irányítható agykontroll kísérleteket Montreálban az Allen Memorial Intézetben. Dr. Orne-nak a hipnotikus szuggeszcióra és az emlékezet leválasztására vonatkozó kísérleteit a Bostoni Tudományos Technikai Intézet (Bostons Scientific Engineering Institute SEI), a CIA egy fedő intézménye, finanszírozta. Ezt a

"Polaroid Corporation" támogatta, amely az U2-es kémrepülőgépek programját is ellenőrizte. Ez volt az az időszak, amikor a CIA Kutatási és Fejlesztési Hivatala (Office of Research and Development, ORD) belefogott a parapszichológiai és az okkult jellegű kutatásokba. Dr. Orne a SEI-nek a pénzügyi támogatásával alakította ki saját kutatási programját a Pennsylvania Egyetemen az 1960-as években. Nem népszerűsítette magát, mint a CIA elmegyógyásza. Tagadta ezt a kapcsolatát Később azonban miután emlékeztették erre a kapcsolatra, beismerte, hogy tudta honnan származott valójában a pénzügyi támogatás. A CIA agykontroll programjában résztvevő pszichiáterek körében Orne a legtekintélyesebbek közé tartozik. Marksnak egy alkalommal eldicsekedett azzal, hogy őt rutinjellegűen tájékoztatják minden jelentős kísérletről, amelyre a CIA magatartásmódosító programja keretében kerül sor. A CIA mellett dr Orne pénzügyi

támogatást kapott a haditengerészet és a légierő tudományos kutatási intézetétől. Az ORD okkult és parapszichológiai kutatásainak irányítója, Steve Aldrich is jól jövedelmező kutatási feladatokhoz juttatta a Pennsylvania Egyetemet. Ennek a keretében meg kellett vizsgálni 16 újonnan kikísérletezett biokémiai hadviselési hatóanyagnak az emberre gyakorolt hatását. (Ide tartoztak fuldoklást, hányást okozó anyagok, mérgek, mérges gázok és bénulást okozó vegyianyagok.) A tesztelést hirtelen megszakította az a körülmény, hogy 1972-ben a börtön orvosi laboratóriuma a földig égett. 88 Dr. Martin Orne volt az egyik szakértő, akit a hatóságok felkértek, hogy mondjon elmeorvosi szakvéleményt Patricia Hearst-ről. A "Symbionese Liberation Army" (SLA) a CIA kreatúrája volt egy agykontroll kísérlet keretében. Mae Brussel kutató feltárta, hogy az SLA olyan vad gerillabanda volt, amely nagyrészt CIA-ügynökökből és

rendőrbesúgókból állt. Ez a csoport egy pszichológiai kísérleti projekt részét képezte, amely kapcsolatban állt a Stanford Research Institute-tal. Kellően bizonyítható, hogy a CIA eszelte ki és irányította az SLA-t A banda vezetését a pennsylvaniai Colston Westbrook képezte ki. Westbrook a CIA hírhedt Phoenix-programjának a veteránja volt, terroristákat és halálkommandósokat képzett ki DélVietnamban. 1969-ben ő lett a CIA tulajdonában lévő dél-kaliforniai cégnél, a Pacific Architects and Engineers-nél az egyik vezető. Három beosztottja pedig a University of Indiana külügyekre specializálódott tagozatának a növendéke volt. Ez a College of Foreign Affairs valójában egy CIA fedőszervezet volt. A SLA-nak még a szimbóluma is - a hétfejű kobra - a CIA elődjétől, az OSS-től származott. Amikor elcsitult a szenzációhajhász propaganda kampány az SLA körül Los Angelesben, akkor Dr. Martin Orne-t kérték fel - mint ahogy erre már

utaltunk - hogy vizsgálja meg Patricia Hearst-öt és adjon róla szakvéleményt. A hivatalos álláspont az volt, hogy Patricia Hearst önként vett részt az SLA akcióiban. Orne természetesen ezt a hivatalos álláspontot támasztotta alá. Orne szakvéleményéhez csatlakozott Robert Jay Lifton és Louis Jolyon West is. Dr Lifton a Human Ecology Fund-nak (Emberi-környzet Kutatási-alap) volt az egyik létrehozója. A CIA részéről pedig az 1960-as években dr West finanszírozta dr Orne kutató munkáját. Az is ismert tény, hogy dr West volt az, aki egy sor agykontroll specialistát gyűjtött maga köré a Los Angeles-i egyetemen, az UCLA-n. Orne, Lifton és West egybehangzóan állította, hogy Patty Hearst-öt "meggyőzéssel kényszerítették", hogy csatlakozzon az SLA-hoz. Rendkívül kimerítő életmódot kényszerítettek rá Teljesen elszigetelték és megfosztották az érzéki észlelés lehetőségétől, rendszeresen megalázták, megerőszakolták,

zaklatták és politikailag indokrinálták a harmadik világi marxizmus egy szürrealisztikus változatával. Patricia Hearst csak akkor kerülhetett bárkivel kapcsolatba, ha a legnagyobb engedékenység és engedelmesség jeleit tanúsította. Orne-nak és kollégáinak a szakvéleménye tehát olyan pszichológizálás irányába vitte az elemzést, amely a zsűri számára megkönnyítette, hogy eltekintsen a CIA aktív szerepéről az egész ügyben. Részt vett Patricia Hearst tárgyalásán szakértőként dr. Margaret Singer is, aki később tagja lesz annak a False Memory Syndrome Foundation-nak, FMSF-nek (Téves-memória Tünetegyüttes Alapítványnak) az irányító testületében, amely szintén CIA által létrehozott és finanszírozott intézménynek bizonyult. Az FMSF irányítói olyan viselkedés és tudatmódosítás-kutatásban járatos CIA orvosok, akiknek a rituális jellegű bántalmazás területén nem volt tudományos hátterük és gyakorlatuk. Dr Margaret

Singer azzal szerzett nevet magának, hogy 1952 és 1958 között a koreai háborúból visszatért hadifoglyok magatartását tanulmányozta a hadsereg Maryland állambeli Walter Reed Intézetében. Singer aztán megint felbukkant 1982-ben a "Raven" című könyv borítólapján. A "Raven" név Jim Jones CIA által adott kódneve volt. A könyv részletesen feltárta a Peoples Temple (Nép Egyháza) szekta hátterét, gondosan mellőzve a CIA szerepét az ügyben. A könyv egyik társszerzője John Jacobs a CIA agykontroll tevékenységét illetően Amerika egyik vezető szakértőjének számított. Hosszú időn át tanulmányozta a tudatbefolyásolást, és cikksorozatot is írt róla a Washington Post-ban. A másik társszerző Tim Reiterman a San Franciscó-i Examiner című lapot tudósította a Patricia Hearst ügyről. Mind Jacobsnak, mind Reitermannak sikerült úgy beállítania magát, hogy nincs kapcsolata a hírszerzőszolgálat hálózatával. Dr

Singer pedig vállalta, hogy szakértőként a "Raven"-t, mint a Jim Jones pszichodráma hiteles történetét, ajánlja. Azáltal, hogy Jim Jones lett kikiáltva az ügy 89 meghatározó tényezőjévé, így az igazi manipulátorok, akik Jim Jonest is irányították, a háttérben maradhattak. Ordo Templi Orientis és az agykontroll A hírszerző és katonai szervezetek a háttérből számos kultikus-jellegű agykontroll kísérletet is támogattak. Közéjük tartozott az Ordo Templi Orientis nevű szabadkőműves jellegű titkos társaságnak az egyik Páholya, a "Riverside Lodge". (Az Order of the Golden Dawn egy angol rózsakeresztes szabadkőműves rend volt, amely 1887-ben Londonban alakult meg. Ennek a Golden Dawn-nak az egyik elágazása volt az az Ordo Templi Orientis, vagy O.TO, amely a szertartásain rendszeresen tartott véráldozatokat is. A kereszténység előtti kelta vallási hagyományban ez a véráldozat általános gyakorlat volt. Így

például Galliában a gallok papi osztálya és tagjai, a druidák kemény kézzel irányították a nevelést és a vallási gyakorlatot. A színes rituálékat sokkal inkább megszentelt ligetekben, a szabadtéren tartották, mint zárt templomokban. Azért, hogy kiengeszteljék az isteneket, rendszeresen emberáldozatokat ajánlottak fel számukra, mégpedig úgy, hogy az egyébként is halálra ítélt bűnözőket a szertartásokon kultikus formában megölték. Ezek a pogánynak tekinthető hagyományok is újraéledtek az O.T O által gyakorolt rituálékban) A "Riverside Lodge" úgy is ismert volt, mint "The Solar Lodge of the O.TO", amely a rend istenként tisztelt meghatározó személyiségének, Aleister Crowley-nak a tanításait követte. Crowley extravagáns nézeteit és rituáléit az "asztrál" nap-éj egyenlőségből vezette le Crowley azonban nem csak az O.TO főpapja, hanem a brit hírszerző szolgálat befolyásos tagja is volt, és

ő hagyta jóvá a kaliforniai Pasadenában működő O.TO Páholynak az alapszabályát is. Ennek a Páholynak az élén egy rakéta szakértő, Jack Parsons állt, aki megalapította a California Institute of Technology-t, vagyis a kaliforniai Műszaki Egyetemet. Parsons 1949-ben esküt tett az Antikrisztusra, és a későbbi CIA igazgató, John J. McCloy, szakértőjeként tevékenykedett. Egy laboratóriumi robbanás következtében vesztette el életét, és nevét egy kráter őrzi a Holdon. A San Bernardino-ban működő O.TO Solar Lodge meglehetősen lehangoló kultuszt követett elnökének, Georgina "Jean" Brayton-nak, a légierő tisztje egyik leányának a vezetésével. Ez a kultusz a gyilkosságokat elkövető Charles Manson-hoz és társaihoz hasonlóan elkerülhetetlennek tartotta a fajok háborúját és világpusztulással járó nagy kataklizma bekövetkeztét. Nos, ez az OTO által irányított Los Angeles-i ezoterikus alvilág gyakran merült el a

szado-mazochizmus kultuszában, kiegészítve kábítószer fogyasztással, gyermekbántalmazással, sőt gyilkosságok elkövetésével. A Solar Lodge egy korábbi tagja, Candace Reos, a River Side-i rendőrségnek 1969-ben elmondotta, hogy Brayton teljes mértékben az ellenőrzése alatt tartotta a Páholy tagjainak a gondolkodását. Így például egy szegény hivőnek mindig el kellett vágni a csuklóján az ütőerét, amikor ő szexuálisan izgalmi állapotba került. Ugyancsak Reos mondta el a rendőrségnek, hogy amikor teherbe esett, Brayton dühbe gurult és közölte vele: úgy fogja programozni a tudatát, hogy utálja a gyermekét. A Páholy 43 felnőtt tagját elválasztották gyermekeiktől, akiket rendkívül kemény és fájdalmas "tréning"-nek vetettek alá. A gyermekeket megverték, sötét szobákba zárták A River Side megyei sheriff jelentésében az is olvasható, hogy egy 6 éves gyermeket, aki felgyújtotta a csoport iskolaépületét,

szállítóketrecbe zárták és egy sivatagos részen hagyták megláncolva két hónapon át, ahol az átlaghőmérséklet 40 és 50 C fok között volt. A gyermeket ugyan még élve találták meg, de valójában egy legyektől hemzsegő élőhalott volt. 90 Michael Aquino alezredes és a Presidio-ügy 1984-ben és 1985-ben jelentések láttak napvilágot arról, hogy Jubilation Daycare-nél, amelyet Fort Bragg-ben, Észak-Kaliforniában Barbara Orr működtetett, gyermekek rituális jellegű szexuális-bántalmazására került sor. Ezeknek a híreknek a nyomán megindult a nyomozati eljárás Mendocino megyében. A sheriff mintegy 400 oldalnyi dokumentumot gyűjtött össze a feljelentéshez, de a kerületi ügyész megtagadta az ügy további nyomozását. Végül is nem emeltek vádat Barbara Orr ellen. De egyre több olyan tényre derült fény, amely szerint a gyermekotthonban durván bánnak a gyerekekkel, és egyeseket szokatlanul megbüntetnek. A panaszok egy részét

ejtették, de a többség megerősítést nyert és ezért Barbara Orr 1984-ben működési engedélye visszaadására kényszerült. A gyermekgondozó központból sok gyerek Pamela Hudson klinikai szociális gondozó kezelésébe került, aki később leírta e traumatizált gyermekekkel kapcsolatos tapasztalatait. Ekkor került kapcsolatba a rituális jellegű bántalmazással. Ezzel kapcsolatos tapasztalatait megírta a Valerie Sinason által szerkesztett "Treating Survivors of Satanist Abuse" (A sátánista bántalmazás túlélőinek a kezelése) című könyvben 1994-ben. Az úgynevezett Presidio-ügyről beszámolt a "Journal of Orthopsychiatry" (Orthopsychiatry: a szellemi, érzelmi fejlődés tanával foglalkozó tudomány) című szakfolyóirat 1992. évi áprilisi száma is 1987-ben kétszer is feljelentették Gary Hambright-ot a Presidio Gyermekgondozó alkalmazottját. Ezeket a beadványokat különböző jogi okokból, például azért, mert a

kifogásolt cselekmények nem a Presidio Otthonban történtek, elutasították. Másik ok az volt, hogy a tanúvallomásra kiválasztott gyermekek még igen fiatalok voltak, és nehéz volt egyértelműen bizonyítani molesztálásukat. Egyes gyermekeket pedig más katonai támaszpontra szállítottak át. Sok szülő azonban a mai napig nem érti, hogy már idősebb gyermekeik, akik esetében egyértelműen bizonyítható volt a szexuális bántalmazás, miért nem tehettek tanúvallomást. Ebben az időben Michael Aquino alezredes tartalékos állományban volt, és a hadsereg hírszerzése számára dolgozott. Ő volt a sátánista "Temple of Set" nevű "egyház" vezetője több mint 20 éven keresztül, amiről a hadsereg illetékeseinek tudomásuk volt. Állomáshelye a San Francisco-i katonai támaszpont volt, és ő ellene is folytatott a San Francisco-i rendőrség nyomozást gyermekekkel szembeni bántalmazás gyanúja miatt 1987-ben. Erről hírt adott

1987. évi november 16-i számában a Newsweek című hetilap "The Second Beast of Revelation, Claims of Satanism and child molesting" (A János jelenések második vadállatának a sátánizmusra vonatkozó állításai és a gyermekbántalmazás) című írása és beszámolt az országos figyelmet keltő ügyről. Aquino anyja a sajtóközlemények szerint a "Temple of Set" egyik főpapnője volt, és a tulajdonosa egy olyan épületnek, amelyet gyermekek gondozására használtak. A San Francisco-i rendőrség azonban abbahagyta a nyomozást Aquino ellen, amikor az ügyet magához vette a hadsereg saját bűnügyi nyomozó részlege (Criminal Investigation Division of the Army - CID). A hadsereg azért vette át a nyomozást, mert Aquino ellen más kaliforniai megyékben is eljárást is indult és az ügyeket összevonta. A CID magnetofonszalagon rögzítette a gyerekekkel készített meghallgatásokat, és be is azonosították Aquinot egy videó kép

sorozatról, ahol többen pontosan úgy voltak öltözve, mint ő. Az így meghallgatott gyermekek beszámoltak rituális bántalmazásokról, gyilkosságokról és még kannibalizmusról is. Tanúvallomást tettek Charlotte Thraikill és Daryl Ball ellen. Ezeket videó-szalagra rögzítették A mintegy 18 hónapig tartó előzetes 91 meghallgatás 1988. szeptemberében fejeződött be A videóra rögzített vallomások szerint azok a személyek, akik a tanúskodó gyermekeket bántalmazták, egy ördögimádó klub tagjai voltak. A szülők ezt követően sajtóértekezleten tájékoztatták a közvéleményt A sajtó beszámolt arról, hogy milyen eredménnyel végződött a Ball-al és Thraikill-el folytatott vádalku, és mekkora büntetésben részesültek. Michael Aquino azonban kitartott amellett, hogy ezek a vádaskodások alaptalanok, és hogy a hadsereg sem hitte el őket. Aquinonak ez az állítása éles ellentétben áll azzal, amit az 1991. május 31-i jegyzőkönyv

tartalmaz, és amelynek a tárgya Aquino elbocsátása volt. Ebben ugyan csak egy gyermeket neveznek meg, viszont a jelentés többi részében mindvégig "gyermekek" kifejezés, vagyis többes szám szerepel. Aquino beperelte a hadsereget, mert elutasították kérelmét, hogy töröljék nevét az úgynevezett "titling block"-ról. A bírósági iratok tanúsága szerint a hadsereg több illetékese is úgy gondolta, hogy alappal feltételezhető, miszerint Aquino illetlen magatartást tanúsított a gyermekekkel, szodómiában, összeesküvésben, gyermekrablásban, és hamis eskü letételében vett részt. Ennek megfelelően a "titling", azaz az Aquino terhére felrótt és megalapozottnak tekinthető vádak nevesítése megmaradt, és a fellebbviteli bíróság az alsófokú bíróságnak az ez irányú döntését megerősítette 1992. februárjában Ezen túlmenően nem folytattak bűntető eljárást Michael Aquino ellen. Ha Aquino nem perli be a

hadsereget, amiért tartalékos állományba helyezték és csökkentették a nyugdíját, akkor még ennyit se tudhatna a közvélemény a vele szemben felmerült súlyos kifogásokról. A hadsereg a magántitokhoz való jog alapján nem hoz nyilvánosságra semmit belső nyomozati adataiból. Tény viszont, hogy a hadsereg a Presidio-ügy gyermek sértettjei javára több millió dollár kártérítést juttatott egy egyezség keretében. Az ügyhöz tartozik még, hogy 1994. júniusában egy Lilian Rosoff nevű nő, aki azt állította, hogy a "Temple of Set" tagja volt, beperelte Aquinot zaklatásért: távozni akart a szervezetből de ezt Aquino nem engedte. Ez az ügy egy bizalmas egyezséggel ért véget 1990-ben Paul Bonacci állította, hogy Michael Aquino részt vett az erőszakos és kultikusjellegű agykontroll visszaélésekben. 2000 szeptember 22-én Aquino interneten keresztül azt hozta nyilvánosságra, hogy "ő személyesen soha nem találkozott

Bonacci-val és keveset tud róla. Azt tudja, hogy egy gyermek szexuális bántalmazásáért három ízben elítélték Nebraskában. Az Omaha World Herald 1990 július 25-i száma szerint a nagy esküdtszék megvádolta Bonacci-t egy állítólagos "sátánista rituális-bántalmazás"-ra vonatkozó hamis híreszteléssel. A harmadik vádpont a 22 éves Bonacci ellen az volt, hogy három ízben is hazudott a nagy esküdtszéknek". 1995-ben Cathy OBrian és Mark Phillips jelentette meg az előzőekben már ismertetett "Trance Formation of America" című könyvet, amelyben szintén szerepel, hogy Michael Aquino állítólag bántalmazta a gyermekeket, és tudatmódosító kísérletekben vett részt. Michael Aquino úgy tűnik. nem kívánja cáfolni az OBrian és Phillips által leírt állításokat, és semmiféle erőfeszítést sem tett abban az irányban, hogy leállítsa a nagy feltűnést keltő könyv publikálását, vagy terjesztését. Ez

késztette arra Karen Jones újságírót arra, hogy megtudakolja Michael Aquino-tól: vajon nem társszerzője-e ennek a könyvnek egy átgondolt dezinformációs taktika és manőver részeként? Aquino az interneten így reagált a könyvre: "Ha jól emlékszem, ez a könyv állítólagos gyermekbántalmazást és agykontrollt vet minden amerikai elnök szemére J.FK-től számos szenátoron és kormány tisztségviselőn, Hillary Clinton-on és az egész Country és Western 92 zeneipar képviselőin keresztül. Hébe-hóba felbukkanok, mint egy háttérből irányító karmester, aki vezényli ezt a gigantikus kormányzati szexuális orgiát. Csak feltételezhetem, ha George Bush, Ronald Reagan és társai úgy gondolták, hogy ez az ostoba könyv nem méltó arra, hogy per tárgya legyen, akkor énnekem sem kell ez ügyben bírósághoz fordulnom." 1997-től 1999-ig Michael Aquino számos keresetet indított, azok ellen, akik ezeket az állítólagos

"rágalmazásokat", azaz a fentiekben ismertetett információkat terjesztették róla. Ami Charlotte Thraikill-t illeti, őt 1998. szeptemberében Kalifornia állam első erőszakos női "szexuális ragadozójának" nevezték, és miután megszegte a feltételes szabadságra bocsátásával kapcsolatos előírásokat, visszaküldték az elmegyógyintézetbe. Ted Gunderson Az FBI egykori nyomozója azzal vált ismertté, hogy a McMartin előkészítő iskola alatt felfedezett alagutak nem archeológiai ásatások. Ezeket azért hozták létre, hogy gyermekeket rajta keresztül kivigyenek az épületekből és prostituálják őket. Ennek az állítólagos ásatásnak az eredményeit éveken át nem hozták nyilvánosságra. Gunderson 1984-ben új bizonyítékokkal állt elő, amikor kirobbant a kaliforniai Manhattan Beach-ben lévő előkészítő iskola körüli botrány. Számos fényképet terjesztett elő a ház alapjáról, amely aznap éjjel leégett, amikor a

vádiratot benyujtották a McMartin ügyben. Gunderson állította, hogy ezen az alaguton keresztül vitték ki a gyerekeket az iskolából, és rituális szertartásokon bántalmazták őket. Az iskolaépületet pedig azért gyujtották fel, hogy eltüntessék a bizonyítékokat. A McMartin iskola ügye az amerikai történelem leghosszabb büntető eljárása volt és végül is nem ítéltek el benne senkit. Gunderson állítja, hogy egyedül New York City-ben jelenleg 500 sátánista (pogány) kultusz létezik, és ezek külön-külön és évenként átlagosan 8 rituális gyilkosságot követnek el, ami évi 4000 áldozatot jelent. 1979-es nyugdíjba vonulását megelőzően Ted Gunderson az FBI speciális ügynöke volt Los Angelesben. Ő állt az ottani FBI kirendeltség élén és 800 alkalmazott munkáját irányította évi több, mint 24 millió dolláros költségvetéssel. Ma Gunderson magánnyomozóként és biztonsági szakértőként működik. Ez vezette őt

fokozatosan rá, hogy beleütközzön a CIA kábítószer ügyleteibe, gyermekrablási esetekbe, agykontrollos és sátánista bűncselekmények elkövetésébe. Gunderson nyomozott a már említett McMartin előkészítő iskola és a nebraskai Franklin-ügyön túlmenően az Oklahoma Cityben történt tragikus bombamerénylet, valamint az "Inslaw/Octopus" ügyben is, hogy kiemeljük sokirányú tevékenységéből a legfontosabbakat. Magánnyomozóként felkérték, hogy segítse az igazság kiderítését Jeffrey R. McDonald orvos esetében. Gunderson mintegy kétezer óra munkával kiderítette minden kétséget kizáróan, hogy az életfogytiglanra ítélt orvos teljesen ártatlan. Jeffrey McDonaldot hamisan vádolták meg azzal, hogy 1970-ben meggyilkolta feleségét és három gyermekét egy véres és ijesztő sátánista rituálé keretében. A gyilkosok valójában sátánista rituálét követtek el és áldozatul McDonald családját szemelték ki, mégpedig úgy,

hogy dr. McDonald legyen az a bűnbaknak használt balek ("patsy") akire rákenik az egészet. Az ügyben eljáró ügyészek előkészítették McDonald útját a börtönbe, mivel az ügyész hivatala mindent elkövetett, hogy eltitkolja azon neves személyiségek azonosságát, akik részt vettek a sátánista tevékenységben. 93 Gundersonnak sikerült írásos tanúvallomást szereznie Helena Stokely-tól, aki megerősítette, hogy dr. McDonald nem követte el a bűncselekményeket, hanem azokat az a sátánista kultikus csoport követte el, amely éppen az ő beavatásának a szertartását tartotta. Gunderson részletes információkat kapott a bűncselekmény helyszínéül szolgáló házban történt mozgásokról. Ezt követően Gunderson több mint 1100 oldalnyi anyagot terjesztett elő 1981 márciusában William Webster bírónak, aki akkor az FBI feje volt és egy személyes levelet írt neki, valamint az Igazságügyi Minisztériumnak is. Meglepetésére

19 tanúja, köztük Helena Stokely, felhívta telefonon és közölte vele: "Ted, megpróbálnak rávenni, hogy vonjam vissza a tanúvallomásomat." Ez megdöbbentette az egykori FBI tisztet, aki jól tudta, hogy az FBI feladata nem az információk eltüntetése, hanem az összegyűjtése. Ez a jelenség azonban munkája során ismétlődött. Rá kellett jönnie, hogy amikor a bizonyítékokat eltűntették, amikor azok elvesztek, vagy ellopták őket, akkor lényegében korrupcióról volt szó. Ted Gunderson először úgy vélte, hogy egy lazán kapcsolódó hálózat működik Amerikában, amely érintett a kábítószer terjesztésben, a pedofíliában, a prostitúcióban és a korrupcióban. Később rájött, hogy ez egy nagyon jól megszervezett és szorosan együttműködő hálózat. A tömegtájékoztatás pedig egyszerűen félresöpri azzal, hogy aki ilyeneket állít az "az összeesküvési elmélet híve". "The Finders" - A Ted Gunderson

dokumentumok 1999. novemberében Ted Gunderson számos dobozt megtöltő iratanyagot adott Ken Adachinak az Edicate-Yourself nevű internetes szolgáltató hely szerkesztőjének Az FBI nyugalmazott különleges megbízatású egykori munkatársa számos jelentést gyűjtött össze olyan akciókról, amelyeket a hírszerző szolgálat munkatársai amerikai polgárokkal, különösen gyermekekkel szemben követtek el. Ezekben a dokumentumokban szó van gyermekrablásokról, csúcstechnológiai fegyverzettel való kísérletről, agykontrollról, gyermek-kényszermunkáról és sátánista rituális gyilkosságról. E felsorolt cselekmények kapcsolódnak ahhoz a titkos művelethez, amelynek a neve "The Finders". Ez az egyik legriasztóbb titkos művelet, amit valaha is amerikai gyermekek ellen elkövettek, és amelyet Gunderson segített feltárni. A "Finders" művelet az 1960-as években kezdődött és a jelek szerint még ma is tart. Magas beosztású

személyiségek részvétele sátánista rituálékban és gyermekkel űzött prostitúcióban akkor került nyilvánosságra, amikor megjelent John DeCamp ebben az írásban már ismertetett könyve, a "The Franklin Cover-Up". A korábbi szenátor és ügyvéd ebben leírja, hogy hogyan igyekeztek eltusolni a Franklin-ügyet és a CIA-nak milyen szerepe volt a "Finders" műveletben, az agykontrollban, a gyermekrablásokban, a gyermekek erőszakos elhallgattatásában, pedofilok kiszolgálásában Omahában és Washington DC-ben. Ted Gundersonnak kulcsszerepe volt a kaliforniai Manhattan Beach McMartin elnevezésű 3-5 éves gyermekeket foglalkoztató előkészítő-iskolájában elkövetett sátánista szexuális bántalmazások felderítésében. Ez az eset közel 400 gyermeket érintett Az ügy országos figyelem központjába került az 1980-as években. Ezúttal ismét az ügyészek voltak azok, akik mindent elkövettek a nyomozás szabotálására azért, hogy

titokban maradjon azoknak a hatalmas és jó kapcsolatokkal rendelkező pedofil személyeknek az azonossága, akik részt vettek az iskolából titokban elhurcolt gyermekek bántalmazásában, és akiket visszavittek az iskolába, mielőtt a szülők eljöttek értük, hogy hazavigyék őket. Ted Gunderson nyilvánosság elé lépése természetesen kellemetlenül érintette a CIA-t, de mivel Gundersonnak is vannak magas befolyású kapcsolatai, így eddig sikerrel hárított el hat 94 életveszélyes támadást. 2000 első hónapjaiban egy álcázott kampány indult Ted Gunderson befeketítésére és hiteltelenítésére. A Project MONARCH Angliában A Monarch brit megfelelője a Project Ultra Green volt, és egy náci tudós kezdeményezte, Grunenberg. Az Egyesült Államok Biztonsági Ügynöksége, a National Security Agency, amely a CIA-nál is fontosabb és nagyobb hatalmú szervezet, Angliában is rendelkezik támaszponttal, amelynek neve Menwith Hill, és amely helység

North Yorkshire-ben található, Ilkley Moor közelében. Itt a háttérhatalom és integrált hatalmi elitje titkos megfigyelő tevékenységet végez Nagy Britanniában. Ez kiterjed a tömeges telefonlehallgatásra és szatellitán keresztül végzett csúcstechnológiájú megfigyelő tevékenységre, amelyet még a Reagan elnöksége idején beindított Strategic Defense Initiative, az SDI (Stratégiai Védelmi Kezdeményezés) keretében fejlesztettek ki és vezettek be. Ezt az SDI programot nevezték el az újságírók: "Star Wars"-nak (Csillagok háborújának) George Lucas hasonló című világhírű filmjei nyomán Cathy OBrien egyébként könyvében azt állítja George Lucas-ról, hogy a NASA (National Aeronautics and Space Administration Országos Repülésügyi és Űrkutatási Hivatal) és a NSA (National Security Agency Nemzetbiztonsági Ügynökség) aktív munkatársa volt. A tudatbefolyásolás egyéb módszerei Aki szembetalálkozik a tudományos

eszközökkel végzett tömeges agykontroll méreteivel, egyben mélyen elgondolkodhat azon is, hogy miért olyan közömbös a lakosság többsége nemcsak Amerikában, de a többi fejlett országban is a társadalom feletti uralomgyakorlás ezen új és immáron tömegessé váló módszereivel szemben. Míg az 1960-as években százakon végeztek kísérletet, az 1970-es években már ezreken, az 1980-as években már százezreken, és több szakérő szerint is ma már egyedül az Egyesült Államokban meghaladja a milliós nagyságrendet azon személyek száma, akik találkoztak az agykontroll egyik vagy másik formájával. A kísérletben természetesen önkéntesek is részt vettek, de a kísérleti alanyok többsége olyan személy volt, aki nem adta ehhez hozzájárulását és nem volt tudomása róla, hogy kísérleteztek vele. Akkor szerzett erről tudomást, amikor a kísérletezésnek a szövődményei, különböző negatív következményei az idő múlásával

manifesztálódtak. A közvélemény apátiájának azonban más forrása is van. Ugyanis a kísérletek kiterjedtek az élelmiszerek és az ivóvíz manipulálására is. Így például, amikor nátrium-fluoriddal kezelték az ivóvizet és a fogkrémeknek a többségét, arra hivatkoztak, hogy ezzel meg lehet előzni a gyermekek fogszuvasodását. Amit nem közöltek a lakossággal az az, hogy a nátrium-fluorid az alumínium gyártás egyik erősen mérgező mellékterméke, amit korábban a patkányméreg előállításához használtak, és amely szennyezi a légkört és az édesvizet a Chlorofluorocarbon (CFCs) túlzott használata révén. A jelenleg használt fontosabb nyugtató gyógyszereknek a fluorid ma is egyik fő összetevője és még olyan új gyógyszereknek is az alkotóeleme, mint a Prozac (Fluoxetine) és származékai. A Prozac jelenleg a nemzetközileg legnépszerűbb antidepresszáns, annak ellenére, hogy dokumentálták olyan káros mellékhatásait, mint

öngyilkossági késztetés, erőszakos viselkedés, idegfeszültség, szorongás, álmatlanság, anorexia és szexuális zavarok. 1987. augusztus 12-én a brit Parlamentben Harley Rivers Dickinson, a Liberális Párt tagja a következőket mondotta: 95 "A II. Világháború végén az Egyesült Államok kormánya Charles Eliot Perkins-t, a kémia, a biokémia, a fiziológia és patológia tudományos kutatóját küldte Németországba, hogy vegye át az óriás Farben vegyi cég irányítását. Miközben itt tartózkodott, német vegyészek elmondták neki, hogy milyen kísérleteket végeztek a háború alatt és abból mit vett át a német tábornoki kar. Ez arra vonatkozott, hogy miként lehet bármely adott térség lakosságát ellenőrizni az ivóvízbe adagolt nagymennyiségű vegyi anyag segítségével. Ebben a tervben a szodium-fluorid játszott kiemelkedő szerepet. Egészen kicsi mennyiségű fluorid ismételt adagolása egy idő múlva csökkenti az egyén

erejét ahhoz, hogy ellenálljon az uralomnak, lassan mérgezve és narkotizálva az agy egy meghatározott részét, és ily módon engedékennyé válik azok akaratával szemben, akik irányítani akarják őt. Mind a németek, mind az oroszok szodium-fluoridot adagoltak a hadifoglyok ivóvizébe, hogy tompává és engedelmessé tegyék őket." A háború után az I.G Farben vállalatóriást feldarabolták, de később ismét létrejött különböző más nevű cégek formájában, amelyek kartell-megállapodást kötöttek egymással. Közéjük tartozik a Procter and Gamble vállalat, amely meghonosította a fluorid szót a hivatalos jóváhagyással folytatott "Crest" fogpaszta reklámkampány idején, 1958-ban. Dr George Estabrooks, aki a tudatműködés befolyásolásával és a hipnózissal kapcsolatos kérdésekben az amerikai kormány tanácsadója volt, a Colgate Egyetemen a Lélektani Tanszék vezetője lett. A Colgate Egyetem ma is az egyik legfontosabb

előállítója és propagálója nemzetközi szinten is a fluoriddal kezelt fogkrémnek. A fluorid fokozza más gyógyszerek hatékonyságát Charles Elliot Perkins tudományos kutató 1954-ben ezt mondotta a más gyógyszerekre gyakorolt hatásáról: "A víz fluorral való kezelésének az igazi célja csökkenteni a tömegek ellenállását az uralommal és az ellenőrzéssel, az elvesztett szabadsággal szemben, és "mint tudós legkomolyabban és a legőszintébben mondhatom, hogy közel 20 éven át végeztem kémiai, biokémiai, fiziológiai és patológiai kutatásokat a fluoriddal: bármely személy, aki mesterségesen fluoridizált vizet iszik egy vagy több éven át, soha nem lesz többé ugyanaz a személy sem lelkileg, sem fizikailag, mint aki korábban volt." Hogyan cáfolják az illetékesek az agykontroll kísérleteket? Eddig nem sikerült olyan információkhoz jutni, hogy az agykontroll kísérletek áldozatai által hangoztatott állítások miatt a

meggyanúsított kormányzati intézmények, illetve neves közéleti személyiségek pert indítottak volna azért, hogy elhárítsák magukról a gyanú árnyékát, illetve kellően szankcionálják azokat, akik alaptalan állításokkal jó hírnevüket megsértették. Arról tudunk, hogy 2000. szeptember 11-én az akkor folyó választási kampány keretében Dick Cheney, mint a republikánus párt alelnökjelöltje, egy rendezvényen vett részt az Ohio állambeli Willoughby-ban. Itt az egyik diák kérdést tett fel neki Cathy OBrien "Trance Formation of America" című könyvében foglalt állításokkal kapcsolatban. Cheney - elsőként a könyvben szereplő közéleti személyiségek közül - válaszolt az abban foglalt és személyére vonatkozó kitételekre. Szó szerint ezt mondotta: "Normálisan nem vitatkozom ütődött összeesküvés-hívők és hasonlók lényegtelen vádaskodásaival, akik bárgyú nézeteket vallanak, de az a hamis állítás,

amelyet Cathy OBrien tett annyira visszataszító, hogy közvetlenül szembe kell néznem vele. Tényként állapíthatom meg, hogy az ő állításai velem szemben teljesen alaptalanok. Ezt bizonyítani is tudom" 96 Ezután a sajtó jelenlévő megdöbbent képviselői számára hozzátette: "Az igazság az, hogy nekem csak egy átlagos méretű péniszem van, és csak ritka alkalmakkor tudom ekkorára felállítani. Nem lennék meglepődve, ha Lieberman-nak nagyobb lenne, mint nekem" Cheney ragaszkodott ahhoz, hogy az ő átlagos-méretűje egészen hasznos volt politikai karrierje számára. "Az hogy nem volt nagy péniszem, személyesen nekem hasznosnak bizonyult Ha lett volna egy nagyobb, vastagabb, nem lettem volna olyan hatékony vezető a Pentagon számára az Öböl-háború idején. Gondolják csak meg, valószínűleg még csak nem is kapcsolódtam volna be a politikába, ha egy nagyobbal rendelkezem. A péniszem miatti irigység ösztönzött engem

sok fontos dolog megtételére kompenzációként, beleértve az iraki teve-zsokék ellen elrendelt bombázást is." Amikor Cathy OBrien-nak id. George Bush elnökre vonatkozó állításaival kapcsolatosan tettek fel neki kérdést, azaz hogy egyszer Bush megpróbálta rábeszélni Cheney-t a pedofilia kipróbálására, akkor így válaszolt: "Ummm. no comment" Ezután Cheney hirtelen otthagyta az összegyűlt újságírókat és nem válaszolt több kérdésre. Ami id. George Bush-t illeti, nem sikerült arról információt szerezni, hogy bármilyen formában jogi úton fellépett volna-e a személyét támadó és rendkívül rossz színben feltüntető állításokkal szemben. A Chattanooga Times 1997 június 12-i számában beszámol arról, hogy Barbara Bush id. George Bush felesége látogatást tett Knoxvill-ben az ottani Childhelp Childrens Advocacy Center-ben (segélyre szoruló gyermekek támogató központjában). Tekintve, hogy egyre nő azoknak az eddig

még nem cáfolt állításoknak a száma, amelyek szerint George Bushnak is köze lehet gyermekek szexuális molesztálásához, valamint a különböző államilag finanszírozott titkos agykontroll programok keretében történő emberi jogi sértésekről is lehet tudomása, logikusnak tűnik az a feltételezés, hogy ez a Bush családon belül is okozhatott gondokat. Minden esetre Barbara Bush Knoxvillben tett olyan kijelentést, hogy "el nem tudja képzelni, hogyan történhetnek ilyen gyermekbántalmazások?" Ő azonban bízik abban, hogy ezeket meg lehet akadályozni. Megsimogatva az egyik gyermeket, Barbara Bush hozzátette: "Hogyan fordulhat elő, hogy egy anya ne védelmezze meg a leányát, egy apa ne óvja a fiát, mindez felfoghatatlan a számomra. Mégis arról olvashatunk, hogy naponta előfordul ilyesmi Mint 14 olyan unoka nagymamája, akik közül egyiket sem bántalmaztak, elmondhatom, hogy valóban aggódok az odakint lévő ezrekért, akiket viszont

bántalmaznak." Az egykori First Lady-nek ez a kijelentése vissztetszést keltett Kathleen Sullivan-ban, az egyik internetes fórum vezetőjében, akinek a lányát ismételten bántalmazták. Sullivan úgy vélte, hogy nem a szülők bűne, ha a gyermekeiket bántalmazzák, néha ismételten is, a szülők tudomása nélkül. A gyermekek szexuális molesztálása elsősorban a bűnelkövetők és nem a szülők rovására írandók, akik legalább is mentálisan, nincsenek tudatában ezeknek a bűncselekményeknek. Kathleen Sullivan azt a kérdést is felteszi: honnan olyan biztos Barbara asszony, hogy unokáival senki nem él vissza? Ha csak tudatosan nem őrzi őket, illetve nincs velük éjjel-nappal, akkor teljes biztonsággal ilyesmit nem állíthat. Az egykori First Lady-nek az intézeten kívüli gyermekekért való aggódására, Sullivan megemlíti, hogy itt millió és millió gyermekről van szó egyedül Amerikában. 1997 június 12i Internet üzenetében Sullivan

elmondja, hogy tisztelettel viseltetik az elnöki hivatal iránt, de nem annak viselői iránt. Így elveszítette bizalmát már George és Barbara Bush személyében is. Itt utal a John DeCamp szenátor könyvében megírt visszaélésekre, ahol az egyik tanúvallomást tévő áldozat George Bush-t személyesen is megnevezte. Sullivan ezután 97 ismerteti a saját esetét, végül pedig rátér a lényegre: Igen komoly állítások kerültek kinyomtatásra és tudomásom szerint még George Bush sem merte azok igazságát bíróságon lefolytatott jogi eljárás keretében kétségbe vonni. Vajon miért? Talán éppen azért, mert igazak, vagy legalább is részben dokumentálva vannak Cathy OBrien és támogatói által vélte Kathleen Sullivan. Van-e bizonyítéka Cathy OBrien-nek? Martin Cannon "Projeckt Monarch: "The Tangled Web" című írásában (elolvasható mcannon@instanet.com) kísérletet tesz annak az objektív felmérésére, hogy mennyire lehet

igaznak tekinteni a Cathy OBrien és Mark Phillips "Trance Formation of America" című könyvében leírtakat. Cannon személyesen közölte Mark Phillips-el: mély benyomást tett rá Cathy OBrien-nek az a magatartása, hogy kész megnevezni személyeket és ellenőrizhető tényállításokat tesz. Ezzel tulajdonképpen jogi támadások kockázatát vállalja Mark Phillips ekkor kissé idegesen azt válaszolta, hogy ő egyetlen vádaskodó íráson sem szerepel, mint szerző és ez megvédi őt az esetleges rágalmazási perektől. Több újságíró, köztük Civia Tomarkin, aki maga is nyomon követte a rituális bántalmazás körüli vitát, alaposan tanulmányozta OBrien és Phillips írását. Tomarkin megállapította, hogy különbség van a tanúvallomás és a bizonyíték között. Mark és Cathy pedig nem állt még elő a megígért bizonyítékokkal. Cathy OBrien gyakran állította, hogy testén viseli kínzásának nyomait, sebeit, és "rákosodó

foltok" támasztják alá kínzásáról szóló beszámolóit, ennek ellenére soha nem teszi elérhetővé a hiteles fényképeket, vagy a többi orvosi bizonyítékot. Arról sem adott dokumentumokat, hogy rákja van. Mindenki, aki találkozik vele megállapítja, hogy divatmodell kinézése hibátlan, és semmi látható nyoma nincs az elszenvedett sérüléseknek. Cathy gyakran leírja általa kiszolgált jelentős politikusok genitáliáit, de az újságírónak reménye sem lehet arra, hogy ezeket leellenőrizze, hacsak nem rendelkezik avval a képességgel, hogy a szenátus mosdójában lopott módon körülnézzen. Cannon megemlíti, hogy Phillips és OBrien elutasítja a szkepticizmust. Tomarkin beható érdeklődését azzal utasították vissza, hogy ő maga is a "Nagy Monarch Összeesküvés" részese. Amikor megkérdezzük, hogy miért nem perelik be ezeket a monarchista összeesküvőket, azt válaszolják, hogy a sátánista társaság tartja befolyása

alatt az egész bírósági rendszert ugyanúgy, ahogy ők ellenőrzik a Fehér Házat, a Kongresszust, a szórakoztató ipart, a mormon és a katolikus egyház jelentős szektorait. A Vatikán is fenyegetően jelen van Phillips és OBrien demonológiájában. A "Trance Formation of America"-ban úgy állítják be, hogy egy "jezsuita" összeesküvő csoport szocialisztikus "új világrend" bevezetésére törekszik. Az általuk megjelölt "World Vision" nevű csoport azonban nem jezsuita, hanem egy konzervatív és protestáns hittérítő csoport. Amióta ezek a monarchellenes keresztes-vitézek rájöttek, hogy hallgatóságuk nagy része a szélsőjobb felé hajlik, egyre erőteljesebben festik a falra az "Új Világrend" rémképét, és Mark Phillips arra is kínosan ügyel, hogy elrejtse ateizmusát. Cannon azzal folytatja, hogy akkor kezdett elhatárolódni a könyv szerzőitől, amikor Cathy OBrien 1991. szeptemberében

felkérte: mozgósítson Mark Phillips érdekében, miután Tennessee államban a szövetségi nagy esküdtszék tanúvallomásra szólította fel. Mark Phillips szerint a nagy esküdtszék tévesen vádolja azzal, hogy ő George Bush elnököt fenyegetné. Ez az állítás már eleve értelmetlen, hiszen ha valaki egy elnököt fenyeget, az a titkosszolgálattal és nem a nagy esküdtszékkel találja szemben magát. Később kiderült, hogy Mark Phillips-et egy olyan ügyben kérték fel tanúvallomás tételére, aminek semmi köze nincs Bush-hoz, sem a 98 Monarch Project-hez. Ugyanígy nem nyertek alátámasztást Cathy OBrien-nek azok az állításai, amelyek egy 1984-ben megrendezett összejövetelre vonatkoztak. Ezen állítólag részt vett Clinton, mint Arkansas kormányzója. Martin Cannon állításainak lényege tehát az, hogy Mark Phillips és Cathy OBrien történeteit eddig még nem támasztották alá kemény bizonyítékok. Ami a Project Monarch-ot illeti Cannon

azt állítja, hogy Mark Phillips bizalmasan azt közölte az egyik kutatóval, hogy ezt az elnevezést valójában ő találta ki azért, hogy megfigyelje: kik lesznek azok, akik felkapják? Tény viszont az, hogy a rituális bántalmazásra panaszkodók országszerte beszéltek már a "Project Monarch"-ról jóval azt megelőzően, hogy Phillips és OBrien a színre lépett. Cannon tehát úgy látja, hogy a "Project Monarch" elmélet megvalósíthatónak látszik. Azt is elismeri, hogy Phillips és OBrien soha nem tűnt olyannak, mint aki pénzért csinálja, amit tesz. Valójában rengeteget költöttek a postázásra, miközben számolniuk kell egy rágalmazási per kockázatával. Cannon nem hiszi, hogy egy kis kiadó által publikált és terjesztett könyv, amelyet nem forgalmaznak a nagyobb könyvüzletek, sok pénzt hozna a számukra. Sokan gondolják úgy, hogy Cathy tanúságtétele lényegében igaz, míg mások ezt egy halom hazugságnak tekintik.

Egyesek arra is gyanakodnak, hogy valójában egy félrevezetési akcióról van szó, tények és elképzelt dolgok összekeverésével azért, hogy a valódi áldozatokat lejárassák, akik valóban véget vethetnének a "Projeckt Monarch"-nak. P. J Celano utánajár a bizonyítékoknak 1996. június 4-én a Michigan államban lévő Livonia-nak a Városi Közkönyvtárában előadást tartott Mark Phillips és Cathy OBrien, ahol az összegyült hallgatóság számos kérdésére válaszoltak. Celano erről a találkozóról az előadók engedelmével magnetofonfelvételt készített és azt írásban is közrebocsátotta. A rendezvény után Celano ismételten kérdéseket tett fel, elsősorban Mark Phillipsnek. Peter J Celano - megismerkedve a "Trance Formation of America" című könyvvel - úgy döntött, hogy a lehető legtárgyilagosabb módon összegyűjti azokat a bizonyítékokat, amelyek a szerzők állításait alátámasztják. Volt Celano-nak egy

közös barátja Mark Phillips-el, aki bemutatta neki. Első találkozásuk alkalmával Phillips rendkívül barátságos volt és kézséggel megigérte, hogy hajlandó megválaszolni Celano kérdéseit. Celano azt kérte, hogy küldjön neki egy összeállítást az eredeti dokumentumokról, amelyekre könyvében hivatkozik: "1988-tól kezdve öt egymást követő éven át személyesen tettünk tanúbizonyságot alátámasztva cáfolhatatlan bizonyítékokkal minden elérhető megyében, államban és szövetségi jogalkalmazó hatóságnál. Ugyanezt a tanuvallomást egy rokonszenves képviselő Tennessee államból, Bob Clement, személyesen adta át valamennyi ügyben érdekelt kormányzati szervnek Washington, D. C-ben, valamint az Egyesült Államok Képviselőháza és Szenátusa néhány tagjának." (Trance Formation of America, 225 oldal) Ezt személyek és szervezetek hosszú listája egészíti ki azzal a megjegyzéssel, hogy mindez az összegyűjtött és

benyújtott információknak csak egy része. Amikor Celano megkapta Phillips és O"Brien dokumentum küldeményét, gondosan áttanulmányozta annak valamennyi darabját. Arra a véleményre jutott, hogy a megküldött anyag nem támasztja alá arra vonatkozó konkrét állításaikat, hogy kikkel kerültek kapcsolatba és miken mentek keresztül. Ennek ellenére a megküldött anyag rendkívül érdekesnek bizonyult és számos kérdésben segítséget nyújtott Celanonak a további kutatómunkájához. Amikor Celano megtudta, hogy 1996. június 4-én az ő környékén szerepel a két szerző és hajlandók vele annyi időt eltölteni, amennyit szükségesnek talál, akkor előre megfogalmazta 99 kérdéseit és további dokumentumokat igényelt a maga számára. Mindezt írásban is előkészítette arra az esetre, ha a találkozó alkalmával nem sikerülne átbeszélniük a kérdéseket. Ezen a már említett június 4-i előadáson nem csak Celano készített

magnetofonfelvételt, hanem videofelvétel is készült. Markot brilliáns előadónak találta, aki virtuóz módon kezeli a hallgatóságot. Érdekes, elgondolkodtató és egyben szórakoztató is, akit öröm volt hallgatni Cathy OBrien elfogódottabb volt és gyakran megállt mondatai közepén, néhány pillanatig úgy tűnt, mintha a levegőben olvasna és aztán pár másodperc múlva ugyanannál a szótagnál folytatta, ahol abbahagyta. Mintha nem is lett volna szünet A találkozó a vártnál tovább tartott és az előadás után a szerzők még könyveiket is árusították. Celano a parkolóban várt, ahol a két előadó még tovább folytatatta megbeszéléseit. Celano megpróbált szóba elegyedni Philipssel, de az elhúzódott tőle. Végül mégis csak odament hozzá, hogy nem tud tovább várni. és a holnap reggeli időpont sem megfelelő neki, mert dolgoznia kell Ekkor az írásban előkészített anyagát átadta Mark Phillipsnek. Celano arra is felfigyelt, hogy

az a két személy, aki oly sokat tett a Monarch Projekt leleplezése érdekében, egy olyan Chrysler Imperial kocsit használt, amelynek a személyre szóló rendszámtáblája nyilván kívánságuk szerint a "Monarch" felírást viseli. Phillips másnap telefonon tudatta vele, hogy a dokumentumokra vonatkozó kívánságait teljesíteni fogja. Celano olyan orvosi igazolásokat akart, amelyek hitelesen tanusítják a Cathy OBrien fizikai sérelmeire, megcsonkítására és látáskárosítására vonatkozó diagnózist és kezeléseket. Arról is kért jogi iratokat, amelyek tanusítják, hogy milyen jogi lépéseket tettek a bíróságoknál Cathyre és Kellyre vonatkozóan. Továbbá minden olyan dokumentumra igényt tartott, amelyek bizonyítják Cathy és Kelly történetének bármely eseményét, vagy aspektusát még abból az időszakból, amikor agykontroll alatt állottak. Minderre Celano azért tartott igényt, mert Phillips és OBrien következetesen

állította, hogy amit könyvükben leírtak, az "teljes mértékében dokumentált". Phillips ismételten biztosította, hogy ezeket a kívánságait teljesíti és a kért dokumentumokat eljuttatja hozzá. Azt is hozzátette: engedélyezi, hogy ezt mindenki másnak a tudomására hozza. Egy hónapra rá Mark Phillips felhívta Celanot és közölte, hogy elkészült a dokumentumgyűjtemény és postára adta. Ezt követően Celano kapott egy 31 dokumentumot tartalmazó iratcsomagot. Nem volt ezek tartalmával megelégedve, mert például ott volt egy színes fénykép, amely egy vizsgálólámpa alatt lévő szemről készült, és arra utalt, hogy ez mutatja Cathy szemsérülését. Celano ezzel elment egy szakemberhez, aki azt válaszolta, hogy a képen semmiféle kár nem látszik, de különben is az adott dokumentum nehezen kiértékelhető. Celano ekkor döntött úgy, hogy nem folytatja tovább az ügyet, és ami eddig a rendelkezésére áll azt publikálja. Ezért

internetes honlapján, valamint David Icke website-ján közzétette a dokumentumokat. De kész azokat mindenkinek eljuttatni, akik előre megcímzett és bélyeggel ellátott borítékot küldenek neki. A magnetofonszalag másolását már nem vállalta, mert azt a leírt szöveg dokumentálására kívánta olyan állapotban megőrizni, hogy még használható legyen. Mindezt azért ismertettük részletesen, hogy áttekintsük: milyen kételyek támaszthatók Mark Phillips és Cathy OBrien rendkívül súlyos kitételeket tartalmazó könyvével szemben. Celano nem volt elégedett azzal, ahogyan a szerzők állításaikat alátámasztják, ez azonban még nem jelenti, hogy az összes körülményt és elérhető közvetett bizonyítékot is számításba véve ne lehetnének igaznak tekinthetőek. 100 3. fejezet Dallas 1995. Konferencia az agykontrollról A "Society for the Investigation, Treatment and Prevention of Ritual and Cult Abuse" (A rituális és kultikus

bántalmazás felderítésére, megelőzésére és kezelésére létrejött társaság, a továbbiakban: Társaság) 1995. március 23-26 között Dallasban megvitatta az agykontrollal kapcsolatos aktuális kérdéseket. A mintegy 200 résztvevő szakember körében nem voltak olyan szkeptikusok, akik kétségbe vonták volna a rituális bántalmazás tényét, és a konferenciáról beszámoló Evan Harrington szerint (Conspiracy Theories and Paranoia: Notes from a Mind-Control Conference - Összeesküvés és paranoia: jegyzetek egy agykontroll konferenciáról, "Skeptical Inquier Magazine": September/Oktober 1996) a résztvevők az ellenvéleményt sem fogadták megértéssel. A tanácskozáson képviseltették magukat azok a betegek is, akik azt állították, hogy kezelés révén visszanyerték emlékezőképességüket. A fent megnevezett Társaságot a dallasi terapeuta, James Randall "Randy" Noblitt, hívta életre és ő az ügyvezető igazgatója.

Noblitt rendszeresen tart előadásokat a rituális kultuszokról, az agykontroll technikákról és számos gyermekbántalmazási ügyben szakértőként is szerepelt. Így többek között a texasi Austin-ban 1992-ben, egy gyermekgondozási ügyben tájékoztatta az esküdtszéket, hogy a kultusz követői Amerika-szerte rendszeresen bántalmazzák a gyermekeket, kínozzák, megerőszakolják őket és pornográfia készítésére is használják gyermekáldozataikat. Noblitt azt is megerősítette, hogy ezek az áldozatok gyakran nem képesek visszaemlékezni a történtekre, mert olyan traumát szenvednek el, amely amnéziát okoz náluk. Noblitt Perskinnel együtt könyvet is közzétett a rituális bántalmazásról. Néhány főáramlathoz tartozó terapeuta szerint a Társaság csak a szélsőséges álláspontot képviselő kisebbséget tömöríti. Harrington azonban úgy véli, hogy az ilyen típusú szervezetek drámai befolyást tudnak gyakorolni a társadalomra. A

konferenciát megnyitó tanácskozás elnökségében ott ült Walter Bowart az "Operation Mind Control" című könyv szerzője, Mark Phillips, aki azt állítja, hogy belső információkkal rendelkezik a kormányzat agykontroll technikáról, valamint Alan Scheflin jogász, aki évek óta dokumentálja a Központi Hírszerzőszolgálat agykontrollal folytatott kísérleteit az 1950-es és 1960-as években. Bowart a "False Memory Syndrome Foundation"-t, (FMSF-et) "False Memory Spindrome"-nak, azaz hamis memória meséjét szövőgető alapítványnak nevezte gúnyosan. Bowart állította, hogy a CIA által finanszírozott FMSF-et azért hozták létre, hogy megfélemlítsék vele a lélektannal és elmegyógyászattal foglalkozó szakembereket, és félrevezessék a közvéleményt. Scheflin arról tájékoztatta a terapeutákat, hogy miként védekezhetnek olyan vádakkal szemben, amelyeket korábbi páciensei emelnek velük szemben, akik időközben

visszavonták a gyermekkorban elszenvedett bántalmazásokkal kapcsolatos állításaikat. Evan Harrington, aki szkeptikusan fogadta az elhangzott előadásokat, kísérletet tett arra, hogy változtasson a résztvevők egyirányú beállítódásán. Kritikával illette a résztvevőket, amiért azok nem ismerték Linda Meyer Williams tanulmányát, amelyben bizonyítja, hogy a felnőttek egy jelentős számú kisebbsége nem dokumentálta kellően az orvosi rendelőben tett látogatását, amikor állítólag szexuálisan bántalmazás miatt kellett gyermekként orvoshoz mennie. A tanulmány demonstrálja, hogy egyes emberek erről elfelejtkezhetnek Ugyanakkor, ha az erőszak mértéke növekszik, akkor egyes állítások szerint csökken a rájuk történő emlékezés lehetősége. 101 Harrington ellenben úgy látja: az adatokból ténylegesen arra lehet következtetni, hogy az alkalmazott erőszak növekedésével nő a rá való emlékezés is. Ez viszont pont az ellentéte

annak, hogy az elszenvedett lelki trauma eredményeként az egyén elfojtja a fájdalmas emlékeket, és az elfojtás következtében az törlődik a tudatból. Harringtonnak ezek az adatai a konferencia számos résztvevőjét láthatóan felbosszantották. Harrington azzal érvelt, hogy Linda Meyer Williams-nak egy aláírt levele van nála, amely az ő megfigyeléseit erősíti meg. A nem jelentékeny erőszak összekapcsolása a rá történő fokozottabb visszaemlékezéssel valószínűleg tévedés. Akik ezt állítják, összetévesztik avval, hogy idősebb korban a nagyobb erejű bántalmazásra már erőteljesebben emlékezünk. Harrington meg volt róla győződve: jogosan vetette fel ezt az ellenérvet egy olyan tanácskozáson, ahol az uralkodó nézet szerint minél erősebb traumát okoz egy esemény, annál valószínűbb, hogy törlődik a tudatból. Harrington azzal magyarázta álláspontjának egyöntetű visszautasítását, hogy a meghívottak egyoldalúan lettek

kiválogatva, s egy ilyen csoport nem alkalmas az ellentmondásokkal való szembenézésre, és nem nyitott a kérdések megvitatására. Ugyancsak ezen a dallasi tanácskozáson került terítékre a terapeuták ellen indított jogi eljárások kérdésköre. Erről a témáról John Kiker jogász, továbbá három terapeuta, James Randall "Randy" Noblitt, Michael Moore és Jan Maclean tartott előadást. Moore elmondotta részletesen, hogy mennyire megtámadottnak és kiszolgáltatottnak érezte magát, amikor néhány korábbi betege beperelte. Maclean azt fejtegette, hogy mindig hihetünk a gyermekeknek, amikor a bántalmazásukról szóló történeteket mondják el. A gyermekek gyakran használják fantáziájukat és kitalálnak dolgokat, de ez soha nem az ő súlyos bántalmazásukról és kínzásukról szól. Ekkor Evan Harrington föltette azt a kérdést, hogy mi a véleményük Steve Ceci munkásságáról. Először mély csend volt a válasz Kiderült, hogy az

elnöki asztalnál ülő négy előadó egyike sem ismeri Steve Cecit, aki Amerika egyik legkiválóbb fejlődés-lélektannal foglalkozó pszichológusa, és aki szakmai körökben jól ismert a közelmúltban végzett kísérleteiről, ahol demonstrálta a gyermekek szuggerálhatóságát. Ceci "egérfogó" kísérletei megmutatták, hogy ismételt meghallgatások a csupán elképzelt fájdalmat okozó eseményre a gyerekek egy részénél azt eredményezi, hogy kijelentik: a bántalmazásra tényleg sor került, holott az csak fiktív volt. Itt arról a kísérletről van szó, amikor egy ujj "beszorul" az egészfogóba, a gyermek kórházba kerül, és meg van róla győződve, hogy a fájdalmat okozó esemény megtörtént. Harrington részletesen elmondta ezt a kísérletet, de a vita vezetői Ceci tanulmányainak az elolvasása nélkül úgy találták, hogy ezeket az analóg eseteket nem lehet általánosítani a valóságos világra vonatkozóan. Harrington

hihetetlennek találta, hogy pszichológus szakemberek találkozóján olyan szemináriumot lehet tartani, amely a gyermekek bírósági eljárásban tett tanuvallomásaival foglalkozik anélkül, hogy egyetlen személy is hallott volna Steve Ceciről, aki oly sok ismerettel gazdagította ezt a területet. Harrington egyébként más vonatkozásban is megkérdezte az előadókat, hogy mit gondolnak az álláspontjukat ért bírálatokról? A dallasi konferenciáról írott beszámolójában utal arra, hogy az ott tapasztaltakon érezhető volt az összeesküvési elméletek hatása. Megállapítja, hogy ezek az elméletek sok társadalomban jelen voltak a történelem során, és társadalom-lélektani szempontból van bizonyos funkciójuk. Harrington elismeri, hogy az összeesküvési elméletek valóságosan létező összeesküvésekről is szólhatnak, vagyis ennyiben nem csupán elméleti feltételezések, hanem tudományos ismeretek. Ugyanakkor rasszista sztereotípiát is

megfogalmazhatnak, amelyben a megcélzott társadalmi csoport deviánsnak és erkölcstelennek látszik. Ezért az összeesküvési elmélettel foglalkozó kutatás egyrészt irracionális, másrészt koherensebb, mint a valódi világ, mert benne nem marad hely a hibákra, a tévedésekre és a kétértelműségekre. Az 102 összeesküvési elméletek jól megszervezett ellenségeket nyújtanak, akikkel szemben az egyén meghatározhatja önmagát, és ez célt és irányító-keretet nyújt a számára. Harrington ez után rátér arra, hogy miért utasítják el egyesek kategórikusan a traumatikus eseményekre való hamis visszaemlékezés lehetőségét? Miért gondolják, hogy nem jószándékú az, aki ennek a lehetőségével is számol? Úgy véli, hogy ez a merev elutasítás egyfajta védekezés az igazsággal szemben. Ezért úgy látja: a dallasi tanácskozáson valódi vita azért nem bontakozhatott ki, mert a résztvevőket egyesítette az a szilárd meggyőződés,

hogy összeesküvés létezik, legfeljebb ennek a pontos meghatározása, minősítése változott személyről személyre. (Sátánista kultuszok, agykontroll, új világrend, illuminátusok, stb) A terapeuták többsége, ha nem is mindegyik, korábban nem vette figyelembe az új világrend összeesküvést, noha többen is fogékonyak voltak ezekre az elgondolásokra. A többségük ismerte, és hitt is az "Operation Monarch" összeesküvésben a hiteles bizonyítékok hiánya ellenére. (E sorok írójának fejtörést okoz, hogy miért nem hihetőek azok a bizonyítékok, amelyeknek a létezését kongresszusi bizottságok állapították meg, és elismerte a CIA igazgatója is, amelyek miatt perek folytak, és az ítéletek nyomán a kanadai kormány és az amerikai kormányszervek kártérítés fizetésére lettek kötelezve. Vajon mi jelent bizonyítékot Harrington számára, ha mindez nem az?) Azt még Harrington is megállapítja, ha a klinikai pszichológusok és

a pszichiáterek - nyilván a tények hatására - elfogadják, hogy létezik összeesküvés, ez még nem szükségszerűen jelenti azt, hogy nem értenek a szakmájukhoz, és nem tudnak gyógyítani. Nyilvánvaló, hogy az agykontroll kísérletekről már sok adat látott már napvilágot, és ezek egy része nem magyarázható meg a nemzetbiztonság érdekeire való hivatkozással sem. Ilyen például a gyermekek kísérleti célú bántalmazása. Ezért a kísérletezők és a mögöttük meghúzódó hatalmi körök, továbbá a vádakban érintetté vált befolyásos személyek azt találták az egyik legjobb védekezésnek, ha a bántalmazásról orvosi kezelés hatására tanuvallomást tévő gyerekek vallomásainak a hitelességét eleve megkérdőjelezik. Ha tehát beviszik a köztudatba, hogy a gyermek különböző befolyás hatására azt mond, amit akar, akkor ezeknek a súlyos bántalmazást elszenvedett gyermekeknek sem szabad hinni. Ebből következően azok, akik a

kísérleteket végezték, és a pedofil "haszonélvezők" is ártatlanok, vagy legalább is nem vonhatók felelősségre. Harrington szerint egyelőre nem lehet felmérni, hogy a terapeuták összeesküvésre vonatkozó meggyőződése milyen hatással lehet a páciensekre. Egy másik jelenlévő, Jerry Leonardo fizikus, ezt írta a dallasi tanácskozással kapcsolatban: "Azzal a meggyőződéssel távoztam, hogy a kultuszok sokkal jobban el vannak terjedve, sokkal jobban össze vannak fonódva, kifinomultabbak és veszélyesebbek, mint azt valaha gondolta. Nyilvánvaló, hogy ez a fajta kultikus tevékenység széles körben elterjedt A rendőri testületek országosan megszerveződött gyermekrablásokat végző bűnözői csoportokba botlottak. Ted Gunderson beszámolt egy esetről, amelyben személyesen leleplezte, hogy egy elemi iskolához alagútrendszert építettek, amelyen keresztül elvitték a gyermekeket a szomszédos házakba azért, hogy sátánista

rituálékon bántalmazzák őket. Személyes meggyőződésem, hogy a nagyobb sátánista kultuszokat a szövetségi hírszerző és jogalkalmazó szervek a háttérből manipulálják." Harrington azzal folytatja értékelését, hogy egyelőre nem lehet tudni, hogy a gyakorló terapeuták hány százaléka vall Leonardoéhoz hasonló nézeteket. Még akkor is, ha a számuk nem túl nagy, egyelőre fel sem mérhető, hogy milyen hatással vannak kollégáikra, valamint 103 betegeikre. A dallasi tanácskozás feltehetően nem marad hatás nélkül a hagyományos terapeutákra, akik tovább kutattak a kultuszok létezését alátámasztó bizonyítékok után. Több kutató is körvonalazta, hogy az összeesküvési elméletek mind történelmileg, mind a pszichológusok tekintélyes tanácskozásain milyen szerepet játszanak. A lelki sérülésekkel foglalkozó specialisták többsége egyelőre még nem az összeesküvési elmélet követője, de idővel ők is e nézetek

híveivé válhatnak. Arra a lehetőségre is figyelemmel kell lenni, hogy bizonyos jobboldali rasszista szervezetek politikai célokra használhatják fel a pszichológiai és a pszichiátriai szakma dilemmáit. Harrington úgy véli, hogy azok a terapeuták, akik betegeik érdekében a legjobbra törekszenek, az idő múlásával kénytelenek lesznek engedni az összeesküvést valló csoport nyomásának. Ez végül is a beteg kárára van Az olyan nézetek, hogy az összeesküvés bírálói a CIA ügynökei, illetve a gyermekek bántalmazásáról felszínre került tényeket akarják semlegesíteni, csak tovább erősítik a terapeuták ellenállását a kritika minden formájával szemben. A magunk részéről úgy látjuk, hogy miközben Harrington a kritika elutasítása miatt sajnálkozik, aközben egyetlen egy kemény bizonyítékot sem hozott fel tanulmányában, amely cáfolta volna a dallasi tanácskozáson az agykontrollal való államilag jóváhagyott visszaélésről

kiderített tényeket. Ezért Harrington bírálatából az agykontroll kísérletek irányítóinak attól való félelme olvasható ki, hogy lelepleződnek a pszichológusi-pszichiátriai szakma képviselői előtt. A NSA agykontroll előírásai Érdemes röviden megismerkednünk az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynökségének (National Security Agency-nek, NSA-nak) a tudatküszöb alatti poszthipnotikus szuggeszciók használatára vonatkozó ajánlásaival. Ezeket annak a dokumentumnak az alapján ismertetjük, amely elérhető a http://www.kimsoftcom/2000/nsa-psyhtm internetes címen A bevezető közli, hogy a NSA egy meghatározott területre vonatkozó hírszerző-technológiáról, és annak alkalmazásáról ad tájékoztatást. A technológia elnevezése a következő: "Az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynöksége által hírszerzési és kémelhárítási célból beültetett, tudatalatti poszthipnotikus szuggeszciók és előírások, amelyek

akusztikusan továbbított és fonetikailag felgyorsított poszthipnotikus parancsokat használnak anélkül, hogy a kísérleti alany alvajárási előkészítésen menne keresztül." "Computer Simulated Subconscious Speech Language - Komputer által szimulált tudatalatti beszélt nyelv." A dokumentum rátér az alkalmazásra. Itt három területet jelöl meg: a hírszerzést, a kémelhárítást és a magatartás-módosítást. A hírszerzés külföldi és hazai diplomatákkal, kémekkel és polgárokkal szemben alkalmazandó, valamint a csúcstechnológia megszerzésére az Egyesült Államok védelme érdekében. Célja a polgároknak a kormányzatról való véleményének a nyomon követése, továbbá a propaganda. Szoros megfigyelés alkalmazása háború, nehéz gazdasági helyzet és politikai választások idején. Ide sorolandó a kábítószer elleni küzdelem Célja még olyan beruházásoknak a beazonosítása, amelyek magas jövedelmet nyújtanak titkos

műveletek finanszírozásához. Ugyancsak ide tartozik olyan bevetésen lévő ügynököknek az irányítása, akik nem rendelkeznek kommunikációs és desifrírozási eszközökkel. 104 A kémelhárítás külföldi diplomatákkal, kémekkel és polgárokkal szemben kerül alkalmazásra a hírszerző-műveletek beazonosítása végett. Itt fel kell mérni a terjedelmet, a résztvevőket, a kommunikációs módszereket és az egyes személyek, a rendszerek és a berendezések gyenge pontjait, vagy azokat a jelzéseket, amelyek kihasználhatók. A további felhasználáshoz tartozik a félrevezető információk terjesztése, a vezetők zavarása és zavarba ejtése kritikus döntések meghozatalakor. A különböző tények jelentőségének az elferdítése azért, hogy az Egyesült Államok számára hasznos döntések szülessenek, továbbá külföldi hírszerzők magatartásának a módosítása azért, hogy ne legyenek lojálisak. Adott esetben öngyilkosságokat is elő

kell segíteni. Az ismertetendő agykontroll-technológia célja a magatartás-módosítás és a felgyorsított újraszocializálás, vagyis ezt a technológiát lehet kémek, politikai tisztségre pályázók és más közéleti személyek beszervezésére, ellenőrzésére használni pszichológiai megfélemlítésen, félelemokozáson és zsaroláson keresztül. A NSA használja még ezt a technológiát az újraszocializálásra (agymosásra). Ez azt jelenti, hogy az amerikai szavazópolgároknak lehetővé teszik hogy "életüket átadják Krisztusnak". Az idézet összeállítás készítője ehhez azt a magyarázatot fűzi, hogy az amerikaiak adják fel személyes akaratukat, és mondjanak le polgári jogaikról a NSA javára. Minden kísérleti alanytól meg kell követelni, hogy tartson fenn "személyes viszonyt Jézus Krisztussal", követve a bibliának az előírásait. A valódi szándék természetesen az, hogy az illető a NSA parancsait teljesítse.

Ezt a technológiát arra is használják, hogy ellenőrizzék és optimalizálják a NSA alkalmazottak teljesítményét és lojalitását. A dokumentum ezután rátér az általa használt definíciók és betűszavak jelentésének a meghatározására. Így a hypnoamnesia (hipnoamnézia) az emlékezés időleges elvesztését jelenti a poszthipnotikus szuggeszció következtében. A NSA az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynöksége, amelynek központja Maryland állambeli Fort Mead támaszponton van. Az ODO pedig az ügyeletes, intézkedésre jogosult és kötelezett személyt jelöli. A "Poszthypnotic Command "(a hipnózis utáni parancs) ugyanaz, mint a hipnózis utáni szuggeszció. A Command (parancs) terminus gyakrabban használt, amikor a hipnózist kényszerrel alkalmazzák a kísérleti alanyon, és amikor az alávetett személy akaratát megtörik úgy, hogy megfosztják őt az úgynevezett gyors szemmozgással járó mély alvástól (REM - Rapid Eye

Movement Sleep Deprivation), illetve a befolyásolhatósági indexét megnövelik olyan drogokkal, mint a CNS és szívkeringési stimulánsokkal. A REM és a kiválasztott kémiai stimulánsok együttes hatásaként a kísérleti alany nem képes ellenállni a szuggeszciónak, és ez által az paranccsá válik a számára. Ha a kísérleti alany meg van fosztva a REM alvástól, annak számos következménye van: csökken a protein szintézise, fekete karikák jelennek meg a szemei körül, elveszíti a rövid-távú emlékezetét, zavart lesz, ingerlékeny, dühös, frusztrált, csökken az önbecsülése, növekszik a szuggesztibilitása, csökken a produktivitása, közönyössé és depresszióssá válik. Ha valakit hosszabb időn át megfosztanak a REM alvástól, az meghal. A poszthipnotikus (hipnózis utáni) szuggeszció, vagy parancs a helyén marad, és aktívan kifejti hatását a kísérleti alanyban a hipnotikus transz, vagy a tudatalattiba történő direkt behatolás

periódusában. A hipnózis utáni szuggesztibilitási index azt méri és jelzi, hogy milyen a kísérleti alany fogékonysága és érzékenysége a hipnózisra. Az agykontroll szempontjából a "script" szó olyan gondosan megválasztott szavak sorát jelenti, amelyek hipnózis utáni szuggeszció formáját öltik. Egy "script" általában négy 105 különböző részből áll. Először a beazonosítóból (a kísérleti alany neve, leírása, vagy más azonosító tényező), másodszor az aktivizáló feltétel, vagy feltételek kulcsszavából (mikor, mit és hogyan fog a szuggeszció beindítani), harmadszor a tartalomból (vagyis abból, hogy a beindító jel a kísérleti alany tudatából mit fog kiváltani). Végül az időhosszból (vagyis hogy mikor és milyen feltételek közepette fog leállni, illetve befejeződni). Az úgynevezett megerősítő "script"-ek azt a cél szolgálják, hogy növeljék a hipnózis utáni központi

parancs erejét. Az úgynevezett "Somnambulatory State" (alvajárási állapot) azt az abnormális alvó állapotot jelöli, amelyben a kísérleti alany motorikusan cselekszik, így például tud sétálni, futni. Ez az állapot a hagyományos hipnózisnál csaknem minden esetben előfeltétel A "Subliminal Implant" (a tudatalattiba elhelyezett implantátum) egy olyan hipnózis utáni szuggeszció, amelyet sikeresen juttattak be a kísérleti alany tudatalattijába. Végül meghatározza az összeállítás, hogy mi a "Transceiver". Ez egy közel mikroszkópikus nagyságú elektronikus megfigyelő eszköz, amely gyűjti és továbbadja a kóddal titkosított audio, színes videó jeleket, a kísérleti alany tartózkodási helyének összegyűjtött koordinátáit és ezt továbbítja a NSA műholdjainak, amelyek viszont eljuttatják őket a NSA központi műveleti irányítóihoz. Ez a szerkezet kap ugyancsak kóddal titkosított

"audioscript-eket" a NSA központi műveleti irányítóitól műholdakon keresztül, amelyek továbbítják tudatküszöb alatti hipnózis utáni szuggeszciók formájában a kísérleti alany tartózkodási helyére. Ezek az eszközök körülbelül egy tűfej nagyságúak, el lehet őket rejteni a házakban, hivatalokban, autókban, repülőgépeken és az utcasarkokon. Az agykontroll technológia rövid áttekintése Azon túlmenően, hogy a NSA képes látni és hallani mi történik a megfigyelendő személy otthonában, közlekedési eszközében és hivatalában - ahol a mikroszkopikus digitális megfigyelési technológiát alkalmazza - arra is képes, hogy kihallgasson és befolyásoljon egy személyt tudat alatt, vagyis a kísérleti alany tudomása és beleegyezése nélkül. Ennek a megértéséhez át kell tekinteni a gondolatok címkézését és a válaszok típusok szerinti megjelölését, elnevezését. Ha valakinek már volt alkalma, hogy hosszabban

figyelje a baseball játékot (erre e sorok írójának bőven volt lehetősége, amíg az Egyesült Államokban élt), akkor gondos figyelés után rájöhet, hogy a labdát fogó és a labdát dobó játékos igen kifinomult módszerekkel, vakaródzással, a baseball sapka megigazításával, a ruha húzgálásával, stb. üzeneteket vált egymással Ehhez hasonló kommunikációs technikát használ a NASA is a kísérleti alany agyán átsuhanó gondolat kiderítésére, vagy másképp kifejezve a "gondolatolvasásra". Vegyük most közelebbről szemügyre, hogy miként lehet egy vakarás, egy ruhaigazítás, vagy egy ártatlan tüsszentés alkalmas egy gondolatnak a címkével való ellátására, azaz kategórizálására. Az egyszerűség kedvéért ezeket a vakarásokat, ruhaigazításokat, tüsszentéseket, köhögéseket, akaratlan izommozgásokat, amelyeket a kísérleti alany egy tudatalatti kihallgatása során végez, nevezzük "gondolatcímkéknek".

Milyen hipnózis utáni továbbítási módszert alkalmaznak? A NSA ötvözi a hipnózist és a gondolatcímkézést, amikor a kísérleti alanyt a tudomása nélkül hallgatja ki. Miként lehet itt használni a hipnózist? Ennek a megértéséhez azt kell tudni, hogy a tudatalatti agyműködés percenként 1200-tól 1400-ig terjedő sebességgel működik. Ez sokkal gyorsabb, mint a tudatos agy működési sebessége, amely percenként 250-től 450 szóig terjed. Ezt a sebességet WPM-el jelölik, jelentése "words 106 per minute", azaz hány szó percenként. A hipnózis utáni "script", azaz a gondosan megválasztott szavak sora beszédsebességgel megközelítőleg 250 WPM-el mondható ki. Ezt egy magnetofon, vagy egy számítógép felgyorsítja 1200-1400-ig terjedő WPM-re. Ezzel a jelenséggel hangtechnikusok, rádió és TV szerkesztők napról-napra találkoznak, amikor különböző okok miatt változó sebességgel kell lejátszani az elektronikusan

lerögzített műsoranyagot. Amikor az emberi hang 1400 WPM-re gyorsul fel, akkor magas hangfekvésű csiripelő vinnyogássá válik. A filmszínházakban vetített filmeknél 30 filmkocka pereg le előttünk 1 másodperc alatt. Egyetlen kockára 1/30-ad másodperc jut, amit a tudatos agyműködés nem képes felismerni, de a tudatalatti agyműködés világosan olvassa és megérti az adott filmkocka üzenetét. Amikor az 1960-as években a 30 kocka közül egyetlen egyre írták rá, hogy "Drink Coca Cola", a nézők körében 65 %-al nőtt aznap este a Coca Cola fogyasztás. Ezért a szövetségi kormány végül is betiltotta a tudatküszöb alatti reklámozást Kutatók szerint az arány csak azért volt 65 %-os, mivel nem mindeki figyeli egyforma intenzitással a filmet, egyesek éppen körülnéznek, vagy esznek valamit, vagy éppenséggel gyengébb a látásuk és ezért nem ért el hozzájuk az üzenet. A most ismertetett technológia kifejlesztése kezdetén a NSA

eredetileg magnetofonra rögzítette kimondott szó formájában a hipnózis utáni szuggeszciós üzenetet és ezt a magnetofon sebességének növelésével gyorsították fel. Ez az eljárás igen munkaigényes volt, megkövetelte, hogy valamennyi e feladatot végző személy kifogástalanul ejtse ki a szavakat, jól bírja a nyelvet és a megfelelő dialektust használja. Emellett a háttérzajok miatt gyenge volt a minőség és gyakran időbeli elcsúszásokat okozott a magnetofonfelvétel és a feldolgozás. Ezen túlmenően igen sok gyakorlással lehet csak elérni, hogy valamennyi munkatárs azonos sebességgel beszéljen, úgy hogy a felgyorsított "script" a megfelelő sebességgel legyen továbbítható. Jelenleg komputerekkel állítják össze az ideális optimalizált fonémákat (fonéma az a hang, amelynek a megváltoztatásával a szó jelentése megváltozik, így például lap - láp) a szavak kialakítására és ezeket a szavakat aztán a megfelelő

továbbítási sebességre gyorsítják fel. Ahol nyelvi dialektus is jelen van, ott az alap fonémáknak egy másfajta készletét használják. A technika ott tart, hogy a földgolyónkon használt nyelvek egész sorához megkeresték a különböző fonetikai elemeket, ezt digitálisan megszerkesztették, optimalizálták. Ezeket használják a továbbítandó üzenetek, a hipnózis utáni szuggeszciókra emlékeztető "script"-ek összeállításához. Minimálisra csökkentették a szavak közti üres részt, és a hangmagasság emelkedését korlátozták és megszűrték. Az ismétlődő színuszgörbéket is eltávolították a fonetikus elemek akusztikus hullámainak az áramlásából. Így csökkentették az aktuális színuszgörbéket. Ez csökkenti a fonémának azt a tényleges időtartamát, amelyet a továbbítás érdekében aztán még felgyorsítanak. Ez lehetővé teszi, hogy nagyobb sebességgel játsszák az üzenetet és csökkenti a kísérleti alany

képességét arra, hogy felismerje, hogy ez tulajdonképpen egy felgyorsított beszéd. Az optimalizált és digitálisan kiválasztott és megszerkesztett fonémák használata kiegészítve hipnotikus szuggeszciókhoz hasonlóan struktúrált szavakkal és mondatokkal úgy is meghatározható, mint "computer simulated subconscious speech language - komputerrel szimulált tudatalatti beszédnyelv". A tudatalatti agyműködés nagyon érzékeny. Képes hallani azt, amit a tudatos agy nem vesz figyelembe. Ha sokat nézzük a televíziót, akkor valószínűleg megtapasztaljuk, hogy sok "subliminal tapes - tudatküszöb alatti magnetofon" működik azért, hogy beprogramozza 107 tudatunkat. Ezeket a hatásokat titokban rögzítették az óceán hullámzajába, zenébe, vagy más hanghatásokba, de ezek nincsenek felgyorsítva a tudatalatti továbbítás sebességére, és éppen ezért nem elég hatékonyak. A tudatalatti agyműködés képes hallani és

megkülönböztetni az üzeneteket még akkor is, ha háttérzaj hallatszik, mint például a hullámok morajlása, autók, repülőgépek zaja, vagy amikor valaki beszél hozzánk normális társalgás keretében. A tudatos agy nem fog hallani semmit, hacsak az nem közvetlen-közelről a házban hallatszik. Ha nagyon odafigyelünk, akkor hallhatjuk alacsony hanghatású magnetofonszalagnak a gyors tekerését, és kis hangerővel való lejátszását. Ez a hang a NSA magas sebességű audio tudatalatti üzenete. A fonetikus összetevőknek ez a módosítása lejátszva kis hangerővel, ötvözve a környezeti háttérzajjal, nagyon nehézzé teszi a kísérleti alany számára a NSA üzenetének a rögzítését. Még ha az illető képes lenne is hatékonyan rögzíteni ilyen üzenetet, nagyon nehéz azt a háttérzajtól elválasztani, filterezni, kiszűrni. Így rekonstruálni a hiányzó színuszgörbéket a hanghullámok áramlásából, lelassítani az üzenetet olyan

mértékűre, hogy a hipnózis utáni "script" tartalma megkülönböztethető legyen a tudatos agyműködés számára, ílymódon csaknem lehetetlen egy átlagember számára. Röviden összefoglalva a kísérleti alanynak semmi esélye nincs arra, hogy elemezze a NSA üzenetét az alábbi eszközök nélkül: - Egy a legutóbbi technológia szerint működő hivatásos rögzítőberendezés. - Digitálisan működő hanghullám kezelő berendezés. - A hanghullámokra vonatkozó tudományos ismeretek felsőfokú elsajátítása. - Jártasság a lingvisztikában és a fonetikában. - A hipnózis elméletének és gyakorlatának, valamint a "script"-ek készítésének az ismerete. - Ezen túlmenően ideális környezeti feltételekre is szükség van a rögzítéshez. - További feltétel még, hogy a NSA ne tudjon a kísérleti alany ilyen irányú szándékáról és képességéről, vagyis hogy meg tudja oldani a továbbított üzenetek felismerését és

rögzítését. A fentebb ismertetett feltételek együttes meglétének hiányában ez a technológia tökéletes hírszerzési eszköz. Ugyanis csaknem lehetetlen kideríteni a létezését, bemérni és rendkívül nehéz a nyomokat visszavezetni a NSA-ra. Azok a tünetek, hogy a NSA képes a programozásra és valamit beültetni a kísérleti alanynak a tudatába, félelmet vált ki, mivel számolnia kell az illetőnek azzal, hogy elmebetegnek gondolják, ha jelentést tennének a NSAnak az ilyen jellegű tevékenységéről. A kísérleti alanyok nem ismerik ennek a technológiának a forrását, sem a technológiát magát, nincsenek kemény bizonyítékaik, csupán észleléseikre, szenvedéseikre és izolációjukra tudnak hagyatkozni. Mód van arra is, hogy a megtámadott egyén rendelkezésére álló egyéb eszközöket kiderítsék, ezekkel szemben megelőző lépéseket tegyenek, így a NSA tulajdonképpen még inkább meg tudja bénítani az illetőt. Miként használja a

NSA a hipnózis utáni továbbítási módszert, a gondolatcímkéket? A NSA agyprogramozó üzeneteit audiovizuális elektronikus megfigyelő eszközökön keresztül juttatja el a címzetthez, amelyeket, mint már utaltunk rá az illető otthonában, autójában, munkahelyén helyez el. Ilyen tudatküszöb alatti üzenet lehet a következő: "X úr képzelje el, hogy az adóhivatal megvizsgálja az adóügyeit. Emlékezzen vissza, amikor csalt az adójával és aggódott, hogy vajon az adóhivatal ezt kiderítheti egy ellenőrzéssel. Ha Ön soha nem követett el adócsalást és nincs miért félnie, akkor viszketni fog a jobb fülcimpája, amely vakarásra megszűnik. Ha az adóhivatal rajtakaphatja a csaláson, akkor a bal orrcimpájában érez viszketést, amely akkor fog eltűnni, ha kétszer megvakarja. X úrnak csak egy futó gondolata volt az elmúlt adóbevallásról, és csak egy kis viszketése volt. Ez a viszketés az a bizonyos "thought label -

gondolatcímke". A NSA illetékes munkatársa (NSA Officer On Duty, ODO - 108 a NSA szolgálatban lévő, illetékes munkatársa) lényegében arról cserélt információt a kísérleti személlyel, hogy az csalt-e valaha az adójával és vajon az adóhivatal elkaphatná-e egy vizsgálattal. Ez az igen leegyszerűsített példa szemlélteti a tipikus NSA kihallgatást. A tényleges kihallgatás során alkalmazott üzenetek több száz szóból is állhatnak, nagyon összetettek és kifinomultak lehetnek. A legtöbb üzenet több tucatszóból tevődik össze A zárt hírszerző világ az elmúlt évtizedekben újabb csúcsokhoz érkezett. Ma már közvetlenül hatást tud gyakorolni szinte minden személyre az Egyesült Államokban, de külföldön is. A már működő elektronikus megfigyelő rendszer kiterjed Mexikóra, Közép-Amerikára és Dél-Amerika sűrűn lakott térségeire. Ma már működik Ausztráliában, Afrikában, és Európa azon országaiban, amelyek nem

tartoztak a szovjet birodalomhoz. A NSA azonban - több kutató állítása szerint is - arra törekszik, hogy az egész földgolyót egy "elektronikus szem" megfigyelése alá helyezze a harmadik évezred elején. Ezt a célt már csaknem elérték, nehézségekbe csupán a csúcstechnológiájú országokban ütköztek. Itt a hírszerzés-elhárító technológia fejlett, és a szükséges pénzügyi eszközök is rendelkezésre állnak. Ennek eredményeként ezekben az országokban be tudták azonosítani a "transceiver"ekből (adó-vevő készülékekből) érkező magasfrekvenciájú mikrohullámú kibocsátások kitöréseit. A NSA kommunikációs rendszere tehát képes arra, hogy bármely személytől hangmintát ("voice print") vegyen, és azt nyilvántartásában elhelyezze. Az így raktározott mintát később fel lehet használni a kísérleti személy meghatározására, mégpedig úgy, hogy a reális idejű megfigyelés során szerzett

hangmintákat, amelyeket tartózkodási helyszínén vesznek róla, összehasonlítják vele. Ehhez arra van szükség, hogy a megcélzott személy egy adó-vevő készülék közelében beszéljen. Ha a megfigyelt tudatában van annak, hogy a NSA látókörébe került és ezért csendben marad, akkor a NSA arra is képes, hogy periódikusan világszinten bocsásson ki tudatküszöb alatti üzenetet, amely név szerint megcélozza az adott személyt, és arra készteti, hogy elaludjon, és álmában beszéljen. Miután az illető beszél, a hangmintája beazonosításra kerül és a személy tartózkodási helye is meghatározható csaknem az egész világon. Ma már nem csak költői hasonlat, de valóság, hogy a Földünk összezsugorodott és egyre kisebbé válik. Az itt ismertetett technológiát eredetileg a CIA által folytatott kísérleti programok keretében dolgozták ki az 1950-es években, majd továbbfejlesztették őket az 1960-as években. Ez után a bőségesen

rendelkezésre álló pénzügyi eszközök lehetővé tették, hogy a fontos nemzetbiztonsági területek mindegyikére kiterjesszék. Amikor a már említett "Drink Coca Cola" reklám bámulatosan eredményesnek bizonyult, felmerült a kérdés, vajon a látássebességhez hasonlóan a hallás is felgyorsítható-e. Ezirányban a NSA Fort Mead-i támaszpontján folytattak kísérleteket, ahol a kiválasztott fonémákat úgy változtatták meg, hogy a felesleges színuszhullám görbéktől megfosztották őket, és elektronikusan újrakonstruálták a szavakat rövid változatban. A korai szakaszban kísérleteztek a távolbalátással is, ahol a kísérleti alany ellazult állapotban felnyitja a tudatát és megmagyarázza azokat a képeket, amelyeket a NSA készített ezt a technológiát használva. Ezek a kísérletek tették lehetővé, hogy "a komputer által szimulált tudatalatti beszéd nyelvét" tökéletesítsék és "script" változatban

maximalizálják a továbbítás lehetőségét a kísérleti alany tudatában egy megfelelő "vision or picture" (látvány vagy kép) formájában. A kísérleti alany 109 által már korábban látott képek egyszerűen visszahívatók az úgynevezett "Age regression" (életkor visszaidézés) "script" változatainak az alkalmazásával. A NSA kémelhárítási kísérletei Több kísérlet is folyt annak a meghatározására, hogy milyen feltételekkel és eljárásokkal lehet Amerika ellen bevetett kémeket agykontrollal ellenőrzés alá venni. Az egyik ilyen kísérlet alanya egy férfi volt, aki konfliktusba került a fiával és egy alkalommal leöntötte benzinnel és felgyújtotta. Ugyanezt tervezte saját magával is, de az életösztöne erősebbnek bizonyult, mint a NSA belé ültetett magatartásmódosító programja. Miután letartóztatták, elmondotta, hogy agya hirtelen kitisztult és már nem tudta okát adni, hogy miként tudta

elkövetni ezt a bűncselekményt. Az történt, hogy a hipnózist egyszerűen megszüntették, a kísérleti alanynak megengedték, hogy aludjon, úgyhogy a pszichiátriai szakértők, akik tanulmányozni fogják az illetőt, ne találjanak semmi nyomot, ha alávetnék a hagyományos hipnoterápiával vagy pszichoanalízissel végzett vizsgálatoknak. Másfél évtizeddel ezelőtt hírt adtak az újságok arról, hogy Floridában több idősebb ember meghalt álmatlanság következtében. Az orvosok mindent megpróbáltak, de nem voltak képesek változtatni ezen a helyzeten, amely végül is valamennyi beteg halálával végződött. A NSA-nak sikerült kifejlesztenie olyan aggodalmat okozó "scrip"-eket, amelyek optimalizálták a hipnózis utáni állapot tartósságának a csökkenését annak arányában, ahogy az idő múlásával a kísérleti alany egészsége romlott. Az egész Egyesült Államokat megrázta az az eset, ami a Davidian szekta tagjaival Wako-ban

történt. David Koresh órákon át tárgyalt az FBI képviselőivel Istenről és a bibliáról, végül várta Isten szavát, hogy megmondja neki, mit tegyen az ostrom utolsó óráiban. A szóbanforgó üzenet olyan összetételű lehetett, amely "Personal Journal" számokat is tartalmazhatott, (ezeket a NSA megköveteli a kísérleti alanyok számára az agymosás idején), amely viszont elvezethetett volna azokhoz a kérdésekhez, hogy vajon miként vált ilyen minőségűvé ez a szekta-kultusz. Továbbá a NSA-nak úgy volt célszerű feltűntetnie, hogy "God spoke to them and said to commit suicide" (Isten szólott hozzájuk és közölte velük, hogy kövessenek el öngyilkosságot). Csak így tudta megmenteni kudarctól ezt az újabb nagyszabású agykontroll kísérletét. Az FBI "Crime Information Center, CIC" (Bűnügyi Információs Központ) több ezer olyan aktával rendelkezik, ahol dokumentálva vannak azok az esetek, amelyek magukon

viselik a NSA kísérletek jellegzetességeit. Ezekben az ügyekben a "Thought Controll" technológiát alkalmazták. Jelenleg a NSA sok olyan kísérleti alannyal rendelkezik a társadalom legkülönfélébb részeiből, akiknek az aktivizálásához már csak "triggerek"-re, azaz programbeindító, gondosan megkonstruált hipnózis-utáni "script"-ekre van szükség ahhoz, hogy teljesítsék a kapott parancsot és adott esetben akár egy gyilkosságot is végrehajtsanak. A NSA úgy hívja őket, hogy "Shooters on a Shelf" (polcon tartott lőfegyverek). Egy példa erre Russel Eugene Weston, aki 1998. július 26-án Washingtonban a Capitolium környékén ámokfutóként lövöldözni kezdett. Az állapították meg róla, hogy skizofréniája van Olyan kényszerképzetei voltak, miszerint kapcsolatban áll a CIA-val vagy az FBI-val, és meg volt róla győződve, hogy egy rádió nyomkövető szerkezet volt beültetve a fogába. Russel Eugene

Weston is a NSA elektronikus agymosásának volt a terméke. Nem volt képes felismerni a rendkívül fejlett technológiát még annak dacára sem, hogy tudta "valaki" (CIA, FBI, stb.) tart kapcsolatot vele és ez a kapcsolat kiterjed az egész Egyesült Államokra. Weston azt képzelte, hogy egy nyomkövető eszközt ültettek a testébe. A NSA hipnózis-kezelése hatásaként arra a 110 következtetésre jutott, hogy a skizofrénia elleni gyógyszerek nem segítenének rajta és ezért megtagadta azok bevételét. Ez az ember kétségbeesve próbálta enyhíteni azt a szenvedést, amit a NSA okozott neki. A már hivatkozott http://www.kimsoftcom/2000/nsa-psyhtm tájékoztató készítője megírja, hogy évek hosszú során át már több ezer olyan személlyel került kapcsolatba, akiket vallásos agymosásban részesítettek. Ezt olyan szintre emelték, ahol már "Isten" mondja meg nekik, hogy mit tegyenek, és "Ő" szól hozzájuk gyengéd

hangon, tudatukon belül, és a kísérleti alanyok feltétlenül engedelmeskednek "Neki". Természetesen ellenségek is találhatóak a fejükön belül. Ez azonban a bibliai János jelenések könyvében, az Apokalipszisben jelzett Antikrisztus megérkezését bizonyítja. Sokan úgy gondolják, hogy Jézus már visszatért a földre és ő irányítja őket. James Bamford "Inside Americas Most Secret Agency, The Puzzle Palace" (Amerika legtitkosabb ügynökségén belül, A rejtély palotája) című könyve, amelyet 1982-ben a Houghton Mifflin Company adott ki rendkívül sok adatot tartalmaz a NSA történetére vonatkozóan. A NSA eleinte csak a telefonok lehallgatásával foglalkozott, ez azonban kibővült a legváltozatosabb audiovizuális technikákkal. Bamford az, aki a The Puzzle Palaceban beszámol a NSA első, magával az áldozattal végrehajtott kivégzéssel (öngyilkossággal) kapcsolatos agykontroll technológiáról. A NSA-nak az egyik

alkalmazottja a jelentések szerint rohanva menekült a NSA területéről azt állítva, hogy démonok vannak a fejében, majd pedig megölte magát. A NSA alkalmazott ilyen módszert bizonyos hírek eltusolására. A kaliforniai Berkley Egyetem egyik diákja 1990. november 27-én bement egy bárba, és túszokat ejtett Ragaszkodott ahhoz, hogy a rendőrség tegye lehetővé, hogy a CIA igazgatója beszéljen vele azért, hogy így megszabadulhasson a szenvedésétől. A fiatalember leveleket küldött az elnöknek és a CIA-nak, de kérései süket fülekre találtak. Miután a fiatalember pánikba esett, lelőtte az egyik vendéget a bárban, és akkor egy SWAT csoport (Special Weapons and Tactics Team - Különleges fegyveres és taktikai csoport) emberei halálosan megsebesítették. A San Jose-i rendőrség megtalálta az elnökhöz írott leveleknek a másolatait, amelyekben a fiatalember beszámol arról, hogy bizonyos emberek tudnak olvasni az agyban és ő rájött arra, hogy

ezt milyen módon teszik. A NSA sikertelenül végzett rajta agymosási kísérletet, és hogy ez az egész dolog ne kerüljön napvilágra, nem volt más választása, mint saját biztonsága érdekében eltávolítani az élők sorából. Rendkívül érdekes, hogy ez az eset eredetileg úgy került az elektronikus tömegtájékoztatási eszközök híradásaiba, hogy egy fegyveres ember azt követeli, személyesen beszélhessen a CIA igazgatójával. Ez a híradás rendkívül gyorsan eltűnt és többé már nem szerepelt a hírek között. A Nírvána nevű zenekar tagja, Curt Cobain, egy másik áldozata a NSA agymosásának. Itt is arra kényszerűlt a NSA, hogy kiiktassa Cobain-t, aki zenéjébe a NSA tudatbefolyásoló tevékenységére vonatkozó kulcsmondatokat és szavakat írt. Így kommunikált hallgatóságával Az egyik dalában, amelyet a NSA-hoz írt, úgy utal rá, mint "Friends inside his head" (A fején belül lévő barátok). Ha a NSA büntetésként a

legmagasabb szintű agymosást alkalmazza, a kísérleti alany gyorsan távozik az élők sorából. Cobain a heroint használta, hogy elbódítsa, és érzéketlenné tegye magát, de más eszközökkel is megpróbálkozott, hogy lelassítsa az az elektronikus tudatbefolyásolás hatását. Néhány évvel ezelőtt Nagybritanniában számos kormányalkalmazott dolgozott egy szigorúan titkos radarlétesítményen. Közülük többen öngyilkosságot követtek el, noha nem volt 111 semmilyen látható nyoma valamely ellenséges kormány beavatkozásának, kábítószerrel való visszaélésnek, vagy egyéb szokatlan dolognak. Mindössze arról volt szó, hogy bizonyos kormányalkalmazottak egy fokozottan őrzött kormány projekten dolgoztak. Ezek a halálesetek megrendezett öngyilkosságok sem lehettek, mert többet közülük kivülről nem nyitható zárt ajtók mögött követtek el. Ezek az emberek ugyanannak a technológiának voltak alávetve, mint a Berkley Egyetem

diákja, vagy a NSA alkalmazottja, vagy Curt Cobain és több ezer más személy, akivel a NSA kísérletezett. Az 1980-as években az egyik népszerű zenekar írt egy dalt megmagyarázva a NSA agymosó technológiájának a tudományos folyamatát. Ennek a dalnak az volt a címe, hogy "Wild, wild life"(vad, vad élet) A dal szemléltette, miként észlelhető a hallható továbbítás ("audible transmission") a dal végén. Ez ahhoz hasonló, mint amikor egy magnetofonszalagot gyorsan előretekerünk. Megmagyarázták a dalban, hogy "ők gyorsan beszélnek.", valamint azt, hogy a zenekar tagjai sikertelenül fordították arra minden idejüket és pénzüket, hogy találjanak egy helyet, ahol a NASA-nak nem lenne módjában zaklatni őket. "The Talkind Heads" (A beszélő fejek), azaz a szóbanforgó zenekar feltárta, és bemutatta, miként hangzik a tudat manipulálása, valamint azt, hogy a NSA miként választhat ki valakit az agymosásra,

továbbá azt is, hogy az elektronikus megfigyelési rendszernek szinte korlátlan a hatóköre. A NSA magatartásmódosító eljárása Ebben a részben ismertetjük röviden azokat a tipikus technikákat, eljárásokat, magyarázatokat és meghatározásokat, amelyek a NSA magatartásmódosító tevékenységében használatosak. Itt természetesen elsősorban a tudatalatt elhelyezett hipnózis utáni szuggeszciókról van szó. A kísérleti alany, anélkül, hogy tudna róla, hipnotikus hatás alá kerül, miközben teljesen ébren van. Ezt az NSA által előre meghatározott és hipnózissal létrehozott - rendszerint szélsőségesen vallásos - lelkiállapot az egyházak "reborn"-nak, újjászületettnek hívják. Ezek a manipulált tudatú egyének életük céljául a Jézussal való személyes kapcsolat kiépítését és fenntartását tartják. A NSA magatartásmódosító eljárása a kísérleti alany beazonosításával és minősítésével kezdődik. A

kiválasztásnál szerepet játszik a kísérleti alany értéke az Ügynökség számára Ennek a felmérésénél tekintettel vannak közéleti szereplésére, pénzügyi helyzetére, politikai meggyőződésére, illetve más hírszerzési vagy kémelhárítási szempontra. Mérlegelik a lelepleződés kockázatának a minimalizálását, a kísérleti alany hipnózis utáni szuggerálhatósági indexét, intelligenciáját, érvelőképességét, morális meggyőződését, babonás képzeteit, társadalmi státuszát, valamint elsődleges támogató csoportjának (családjának, baráti körének) az erős vagy gyenge voltát. 2000. március 26-án az Orange County Register üzleti szekciója ismertette a "National Sleep Foundation" (Országos Alvási Alapítvány) jelentését, amely szerint az amerikaiak 40 %-a alvászavarral küzd. Ez a hír jelezheti, hogy a NSA bővíti a nagyközönségre gyakorolt befolyását. Az már ismert, hogy a NSA mindig a REM-alvástól

való megfosztással kezdi el a magatartásmódosító eljárását. Miután megtörténik a kísérleti alany kiválasztása, hosszú időn át tartó REM-alvás megfosztásnak vetik alá, továbbá hipnózis utáni szuggeszciókkal bombázzák, amelyek megtörik az akaraterejét, magabiztosságát, önbizalmát, és erkölcsi értékrendszerét. Miközben a kísérleti alany egyre nagyobb mértékben elszigetelődik a családján belül, és az általa tisztelt irányadó csoporttól, depressziós állapotba kerül, apatikus lesz, és végső soron társadalmilag és pénzügyileg is sikertelen. 112 Tipikus hipnózis utáni eszközökkel kiváltott érzéki csalódás az, amikor a kísérleti alany csípést, szúrást, reszketést, remegést érez teste különböző részein. Ezek mikrohullámú besugárzások következményei lehetnek. Tompa ütések, recsegések, zörejek hallhatók a falakról, a mennyezetről, az órákról, a lámpákról és ehhez hasonlók. Kialakulnak

azok a kényszerképzetek, vagy téveszmék, hogy a kísérleti alanyt a szomszédai megfigyelik, kémkednek utána, vagy állandóan követik. A kísérleti alanyok gyakran azt hiszik, hogy a különböző furcsa érzetek és észlelések a testükbe ültetett implantátumok következményei. A kísérleti alanyok számára fontos annak a megértése, hogy a NSA ezt a technológiát atombiztos földalatti bunkerekből irányítja, és hogy a szomszédjának semmi köze sincs az általa észlelt furcsa tapasztalatokhoz. Senkinek sincs kedve és ideje ahhoz, hogy mikrohullámú fegyverrel kövessen valakit azért, hogy a teste különböző részén furcsa bizsergő, csiklandozó érzéseket váltson ki. El vagyunk árasztva folyamatosan mikrohullámokkal a televízióállomásokról, a kommunikációs műholdakról. Ennek ellenére nem érezzük a mikrohullámok által okozott tüneteket, mivel ezeknek nincs meg az a lehetősége, hogy kiváltsanak lokalizált szinaptikus (idegsejt

kapcsolódási) válaszokat az agyunkban. (A szinapszis az idegsejtek egymáshoz történő csatlakozási helye, ahol az ingerületeket átveszik egymástól.) Ezen túlmenően, amikor a kísérleti alany egy szobában tartózkodik, és számos ember van körülötte és csupán ő az egyedüli, aki megtapasztalja ezeket a furcsa "gondolatokat", bizsergéseket, viszketéseket, akkor nyilvánvaló, hogy továbbítási módszert alkalmaztak vele szemben, és a nagysebességű akusztikusan továbbított hipnózisnak lett a célszemélye. Egy idő múlva megjelennek az emocionális összeomlás tünetei és kialakul egy új támogató csoport a kísérleti alany körül. Ez az új támogató csoport rendszerint egyházi emberekből áll, akiknek a nézetei a bibliában gyökereznek, de a NSA használt más kultuszokat és nem egyházi-jellegű társadalmi csoportokat is. A NSA azért részesíti előnyben a keresztény egyházakat, mert az általuk hirdetett tanítás lehetővé

teszi, hogy "Isten vagy Jézus közvetlenül szóljon a kísérleti alanyhoz" és a negatív újra-megerősítést a Sátánnak lehet tulajdonítani, a pozitív jutalmat pedig Isten áldásának. Mindez ez kitűnően alkalmas a NSA tudatirányító technológiájának és eljárásának az álcázására. Amikor a NSA más kapcsolatokat használ, amelyben a kísérleti személy vallásos újjászületést él át és "életét Krisztusnak adja", akkor a NSA a teljes ellenőrzést meg tudja valósítani az adott személy felett. A kísérleti alanyt fokozatosan mentesítik az idegrendszert károsító kényelmetlen hipnózistól, és ezt behelyettesítik pozitív jutalmazó-hipnózissal: "Isten és Jézus munkálkodik az életükben". Ezt követően a kísérleti alany teljes odaadást érez Jézus (értsd: a NSA) iránt és bármit meg fog tenni Jézus (értsd: a NSA) irányába. A kísérleti alanytól megkövetelik, hogy naponta adjon jelentést

imádság formájában az otthonának csendjében, vagy hivatalában, vagy autójában, bárhol, ahol a NSA elektronikus megfigyelő rendszere eléri és a kulcsszavak révén kiválasztja és értékeli az elhangzott imákat. Ezután a NSA további hipnotizálja büntetés vagy jutalom formájában a célszemélyt, és arra veszi rá a kísérleti alanyt, hogy "Isten akaratának megfelelően" cselekedjék. Ha a kísérleti alany ellenáll a NSA utasításainak, akkor további büntetéssel sújtják. A kísérleti alany úgy épül be ebbe a rendszerbe, hogy bármely nonkomform magatartása megfigyelésre kerül. Életének minden mozzanata ima útján továbbításra kerül más "keresztényekhez", végül a NSA-hoz. Így az új egyházi előjáró-csoport működik a magatartást megerősítő mechanizmusként, amely a kísérleti alany valamennyi problémáját végül is a NSA elé viszi. Ez hasonló a Gestapo tevékenységéhez a II világháború alatt, 113

valamint ahhoz, amit a kommunista diktatúrákban alkalmaztak az államvédelmi szervezetek. Az a kísérleti alany, aki sikeresen végigment a NSA magatartásmódosító programján, életének a további részében, mint egyéniségét vesztett középszerű lény vegetálhat Jézus (a NSA) szolgálatában, és többé nem okoz gondot sem az egyházban, sem a tömegtájékoztatásban, mivel félni fog a NSA megtorlásától. Az ilyen kísérleti alanyoknak az élete viszonylag terméketlen, mert figyelmüket a halál utáni életre, "az örök életre" összpontosítják. Nem az lebeg szemük előtt, hogy mi az, amit itt a földi életükben el tudnak végezni. Kerülik az "e-világi" tevékenységeket és rendszerint zavarban vannak, és összefüggéstelenül csaponganak, ha racionálisan kell gondolkodniuk. Így például semmiben sem hisznek, ami nincs a bibliában, vagyis nem fogadják el, hogy voltak dinoszauruszok, hogy van evolúció, űrutazás.

Mindezt akkor is tagadják, ha repülőgépeken utaznak és televízióznak, holott ezek sem szerepeltek a bibliában. A magatartásváltoztató eljárás Ebben fontos szerepe van a beindító, kiváltó, aktivizáló technikáknak. A NSA jelentősen csökkenti saját biztonsági kockázatát azzal, hogy sokféle hipnózis utáni továbbító- technikát használ a kísérleti alany negatív újra-megerősítésére. Az alkalmazott technikák három fő csoportba oszthatóak. Az első a reális időben történő továbbítás, a második az előre elkészített és kijelölt továbbítás az ugyancsak előre programozott komputer útján, és végül a hipnózis utáni, vagy feltételes továbbítások. A NSA azért nem alkalmaz kizárólag reális idejű hipnózis utáni parancstovábbítást, mert a kísérleti alany felismerheti, amikor nem figyeli őt aktívan a NSA, és ez biztonsági kockázatot jelent. Az állandó megfigyelés viszont megfelelő személyzet 24 órán át

történő alkalmazását igényelné és ez igen költséges. A magatartásmegváltozás általában akkor megy végbe a leggyorsabban, amikor folyamatosan negatív újra-megerősítésre kerül sor. Tehát se nem praktikus, se nem gazdaságos a kísérleti alany folyamatos megfigyelése a reális időben történő továbbítás céljából. Mind a három "script"-továbbítási-módozat alkalmazása megzavarja a kísérleti alanyt, mert azt sugalmazza neki, hogy folyamatos megfigyelés alatt áll, és ez maximalizálja a magatartás megváltoztatását. A reális időben történő tudatalatti üzenet továbbítás azt jelenti, hogy a NSA feladat végrehajtására kijelölt ügyeletes munkatársa hipnózis utáni parancsot tartalmazó "script"-et juttat el a kísérleti alanyhoz és megfigyeli annak válaszreakcióját. Ez a technika megköveteli a tudatalatti kihallgatást. Valamennyi NSA által alkalmazott standard hipnózis utáni parancstovábbító

"script" eljuttatható reális időben. A továbbításnak ez a formája meggyorsítja a tudat mélyén hallható "hang" felfogását. Ez a hang adja az igaz vagy hamis információkat és parancsokat a NSA céljától és szándékaitól függően. Az előre kijelölt tudatalatti implantátum továbbításakor a NSA központi kapcsoló komputere kibocsáthat egy "script"-et a megjelölt személyhez egy előre kijelölt időpontban. A továbbítandó "script" sugárzása korlátozódhat egy épületre, egy városra, vagy egy nagyobb földrajzi térségre, mint például Észak-Amerika vagy Európa. Ilyen előre kijelölt időpontban sugárzott "script"-ek esetén a kísérleti alany látszólag találomra gondol erre vagy arra, érez így vagy úgy, és nem tudja a visszatérő gondolatokat vagy érzéseket valamilyen szokás szerint visszatérő eseményhez vagy helyzethez kapcsolni. Az esemény által kiváltott feltételes

üzenet-továbbítás lényege, hogy a hipnózis utáni tudatalatti implantátum egy meghatározott esemény, gondolat, vagy kódjel-szó hatására 114 aktivizálódik. Ezt a kísérleti alany erőteljesen érzékeli, és ezért igen hatékony eszköz egy előre meghatározott kívánatos magatartás megerősítésére, illetve érzéki csalódások, hallucinációk fokozására. A hipnoterapeuták az ilyen típusú hipnózis utáni parancsokat használják pácienseik dohányzásról való leszoktatására, jobb tanulmányi eredmény elérésére történő ösztönzésre, általában a viselkedés megváltoztatására. Szakkönyvtárakban, de az Interneten is igen bőséges információ áll rendelkezésre a hipnózis utáni parancstovábbításnak erről a formájáról és arról, hogy a "script"-ek hogyan készülnek, és miként használják őket. A NSA meg tud erősíteni egy előre meghatározott és kívánatos viselkedést, ha összekapcsol egy tudatalatti

implantátumot, akár negatívat, akár pozitívat egy meghatározott eseménnyel. Amikor a NSA munkatársai el akarják szigetelni a kísérleti alanyt egy meghatározott személytől, helytől vagy dologtól, akkor az illetőbe olyan programot implantálnak, amely fokozott aggodalmat, ellenséges érzést, feszültséget, kellemetlen közérzetet és nyugtalanságot vált ki belőle. Amikor a kísérleti alany távozik ettől a személytől, helytől és dologtól, akkor egy másik hipnózis utáni implantátum aktivizálja az aggodalomtól, ellenséges érzülettől, feszültségtől és nyugtalanságtól való megszabadulás, megkönnyebbülés érzését és a kísérleti személy pszichéjében helyreáll a békés egyensúly. Ilyen "script"-tel lehet, pl azt szuggerálni egy lánynak vagy egy fiúnak, hogy ne aludjon együtt egy más neművel: "Nagyon feszült leszel, és nem leszel képes ellazulni, ha csókolódzol, együtt alszol, vagy hosszú időn át a

barátod lakásán tartózkodsz és visszatér a lelki nyugalmad, ha távozol tőle és hazamész." Ha az ilyen típusú "script"-eket nem tartják karban, vagy nem törlik időben, akkor súlyos károkat okozhatnak, hiszen a kísérleti alany, valamint társadalmi körülményei állandó változásban vannak. A NSA szakértői pontosan testreszabják a negatív vagy pozitív megerősítéseket, ezek mértékét, időbeli hosszát és azokat a feltételeket, amelyekkel aktivizálni lehet őket. A hipnózis utáni és konkrét esemény által kiváltott megerősítés fokozatosan is kialakítható és olyan finoman is alkalmazható, hogy a kísérleti alany azt hiszi: kényelmetlen, kellemetlen érzése természetesen alakult ki. Ilyenkor a kísérleti alany maga dönt úgy, hogy az adott személytől, helytől vagy dologtól távoltartsa magát. Valójában persze a NSA programozók parancsát teljesítette. Az ilyen típusú tudatalatti implantátumot ötvözni lehet

más beültetendő üzenetekkel, mint például a hipnózis utáni aktivizáló gondolattal azért, hogy így megnöveljék a kísérleti alany döntési lehetőségeit az adott helyzetben. Így például tudatalatt beléhelyezhető az a parancs, hogy legyen rendkívül érzékeny az érzelmei változásaival kapcsolatosan, és ki lehet bennük alakítani a jó közérzetet azzal, hogy íme ők hozzák meg az életükre vonatkozó fontos döntéseket. Ezt tovább lehet erősíteni egy másik hipnózis utáni szuggeszcióval, amely kellemetlen érzést okoz bizonyos helyzetben a kísérleti alanynak. Ilyenkor ez arra készteti, hogy tartsa magát távol élete folyamán az ilyen helyzetektől. Az egészben az az ellentmondásos, hogy miközben a célszemély úgy érzi, hogy fokozottan kézben tartja a saját életét, valójában azt egyre nagyobb mértékben a NSA ellenőrzi. I. A NSA-agykontroll első szakasza Ennek a szakasznak a lényege a kísérleti alany előzetes felmérése,

átvilágítása, hipnózis utáni befolyásolhatósági, szuggerálhatósági indexének a meghatározása egy sor mintavétel segítségével. Hipnotikus emlékezetkiesést idéznek elő benne egy tárggyal, egy személlyel kapcsolatban és mérik azt az időt, hogy a célszemély mennyi idő alatt képes leküzdeni a 115 hipnózis utáni szuggeszció hatását. Ilyen lehet például az, hogy "nem leszel képes emlékezni X-nek a nevére, bármennyire is szeretnél rá emlékezni". Más hipnózis utáni szuggeszciók alkalmasak arra, hogy félelmet, vagy rossz közérzetet okozzanak a kísérleti alanyban, amit mozgással orvosolni lehet. A célszemélynek le kell küzdenie a hipnózis utáni szuggeszciót, amelyet nem tudnak elmozdítani, bármennyire is próbálják. A lényeg tehát az, hogy beültetnek egy hipnózis utáni parancsot és megfigyelik az illetőt, hogy mennyire képes azon úrrá lenni, majd ezt kiértékelik. Felmérik a kísérleti alany vallásos

beállítottságát, babonás félelmeit, bizonytalanságait standard tudatküszöb alatti kihallgatási technikával és a viselkedés megfigyelésével. A kihallgatási forgatókönyvek felhasználják a tudatalatti kihallgatás módszereit és az alvajárással kombinált kihallgatási technikákat. Itt fontos szerepe van az úgynevezett "Openended Questions"-nek, vagyis a nyitott kérdéseknek, amelyek hasonlatosak azokhoz a tesztkérdésekhez, ahol előre elkészítve ott vannak a válaszok igenlő és tagadó változatban. Az ügyeletes NSA-munkatárs tapasztalata dönti el, hogy az adott esetben fejlettebb kihallgatási technikákat is alkalmazzanak-e vagy sem. A reális idejű megfigyelés, valamint a szokásos tudatalatti kihallgatási technikák segítségével mérik fel a kísérleti alany általános társadalmi státuszát, képességeit, beállítódásait, kapcsolattartási eszközeit legközelebbi támogató csoportjaival és barátaival. Azt is igyekeznek

kideríteni, hogy milyen szinten képes megérteni a pszichológiai, a hipnotikus és a gyógyszerekkel kapcsolatos jelenségeket, milyen a problémaelemző és megoldó készsége. Ebből következtetnek arra, hogy milyen kockázatokkal járhat az adott személy magatartásának a módosítása. Ugyanis, ha a kísérleti alany valamilyen módon mégis csak rájön a tudatmódosításra, beazonosítja az e célra használt technológiát és módszereket, akkor csaknem lehetetlen megakadályozni, hogy kiszivárogjanak információk a titkos eljárásról. Emiatt rendszerint ki kell iktatni a kísérleti alanyt. A NSA által kezdeményezett önkivégzések, vagyis öngyilkosságok rendszerint azért következnek be, mert a kísérleti alanynak sikerült kiderítenie a vele szemben alkalmazott agykontroll technológiát, vagy a programozást irányító ügyeletes munkatárs gondatlanul járt el az adott kísérleti alany esetében. A NSA technológiája lehetővé teszi a kísérleti

alanynak, környezetének, valamint a vele szemben alkalmazott módszerek leleplezése korlátozásának a hatékony ellenőrzését. Ha a kísérleti alany végül is eljut ahhoz, hogy felfedje és jelentse a vele szemben alkalmazott eljárást, addigra fizikai és lelki erőforrásai már kimerültek. Ebben a szakaszban a kísérleti alany már nem képes világosan és tömören kifejezni magát és eddig az időpontig már általában sikerült lejáratni a helyi és országos jogalkalmazó szervezetek szemében. Így biztosítva van, hogy a célszemély állításai megkérdőjelezhetők legyenek, és mint megalapozatlanok elutasításra kerüljenek. Ha a NSA úgy érzi, hogy ezeket a lépéseket nem tudja megvalósítani egyes átlagosan kockázatosnak tekinthető kísérleti alanyoknál, akkor az Ügynökség nem vonja be az illetőt a magatartásmódosító eljárásba. II. A magatartásmódosítás második szakasza Ebben a fázisban a legtöbb kísérleti alany már úgy van

manipulálva, hogy "Istent" (értsd: a NSA irányítóit) szolgálja és kövesse. Ha az illető vallásos és elfogadja az irányítást, akkor a NSA megerősíti a kísérleti alany elkötelezettségét Jézus iránt, és egyelőre lezárja az aktáját. Az ilyen rövid program a legkevesebb befektetéssel a legtöbb hasznot biztosítja a legkisebb kockázattal a NSA számára. Ezekben az esetekben alkalmazzák az úgynevezett véletlen egybeesést, összetalálkozást (coincidence) azért, hogy a kísérleti alanyban azt a benyomást keltsék, hogy életében természetfölötti események veszik a kezdetüket. A hipnózis utáni 116 parancsok és előzetes információk kombinációjával készítik elő a célszemélyt. A NSA hírszerző rendszere által felfedezett információk segítségével azt az érzést keltik a kísérleti személyben, hogy "Isten" vagy más temészetfeletti lény felfigyelt rá. Egy konkrét példán szemléltetve ez így zajlik

le: a NSA hírszerző rendszere tájékozódik arról, hogy az illető által látogatott templomban mi lesz a szentbeszéd témája. Ezt az információt elektronikus eszközök útján szerzik be, amelyeket az adott templomban helyeztek el. A NSA ezután elhelyez a kísérleti alany fejében egy hipnózis utáni parancsot, amely olyan gondolatokat vált ki, amelyek abban a témakörben mozognak még a templomba menetel előtt, amelyről majd csak a szentbeszédben fog hallani. Amikor a kísérleti személy hallja a szentbeszédet, úgy tűnik, hogy a prédikáció közvetlenül hozzá van címezve, és ez jelzi Isten titokzatos és kideríthetetlen képességét arra, hogy egy embernek a legbelsőbb gondolatairól is tudjon. Ez különösen hatásos akkor, amikor a kísérleti személy még senkivel nem osztotta meg a benne kavargó gondolatokat. Egy másik tipikus NSA módszer azt haszálja ki, amikor a kísérleti alany által szeretett személlyel valami tragikus esemény

történik. Ez rendszerint azzal kezdődik, hogy a hírszerzőszolgálat tudomására jut elektronikus megfigyelés útján, hogy a célszemély közeli hozzátartozója balesetet szenvedett, vagy meghalt. Ekkor az illetőnek hipnózis utáni szuggeszcióval elhelyeznek az agyában rettegő, aggódó érzéseket, majd ezeket tudatosan egy meghatározott személyre irányítják. Amikor aztán a kísérleti alany végül tudomást szerez a tragikus eseményről, akkor azt hiszi, hogy különleges képességgel, beleérzéssel, előrelátással bír, vagy pedig Isten, esetleg egy más földöntúli lény lépett vele kapcsolatba. A REM alvás különleges szerepe Az agykontroll céljából gyakran ellenőrzés alá veszik a REM (Rapid Eye Movement - A gyors szemmozgással kísért) alvást és ilyenkor egy vagy két ciklusra korlátozzák éjszakánként. Ez azzal jár, hogy a kísérleti alany a nap folyamán aluszékonnyá válik és többször is elalszik rövid időre. A REM

alvásnak ez a csökkentése vagy megvonása gátolja a rövid ideig tartó emlékezet működését, a koncentrációt, a tapintási képességet, a beszédkészséget, az érvelést és az akaraterőt. A fehérjeszintézis is gátolt és ez csökkenti a kísérleti alany gyógyulási képességét fizikai károsodások, vagy fárasztó feladatok elvégzése után. Mindezek következtében romlik a kísérleti alany egészségi állapota, gyöngül az iskolai, vagy munkahelyi teljesítménye és meglazulnak társadalmi kapcsolatai. A NSA több módon is befolyásolni tudja a REM alvást. Hipnózis utáni "script"-eket helyez be a kísérleti alany fejébe könnyű alvás idején, különböző izomfeszültség kombinációkkal és komputeres ciklikusan visszatérő implantátumok továbbításával. A kísérleti alanyok rendszerint álmatlanságról, nyugtalan alvásról, óránkénti felébredésről panaszkodnak. Alig múlik el egy óra lefekvésük után, amikor

felkelnek, nem mennek újra aludni, és nem tudnak visszaemlékezni az álmaikra. Gyötrő gondolatok ismétlődő visszatéréséről panaszkodnak, arcviszketésről és zsibbadásról. Nappal fáradtak, nem emlékeznek a nevekre, és fokozottan fogyasztanak koffeint. Sötét karikák jelennek meg szemeiknél A csak csekély mértékben észlelhető romlási tünetek megnehezítik a kísérleti alanyok számára a REM-alvással kapcsolatos problémáik felismerését. Amikor a REM-alvástól való megfosztás fokozatos és olyan hipnózis utáni parancs kíséretében zajlik, hogy a kísérleti alany energikusnak és kipihentnek fogja érezni magát, akkor az illető nem lesz képes a REM-alvástól való megfosztást felismerni. Még azt is szuggerálni lehet, hogy az illető ne lássa a szemei körül kialakult mély karikákat. 117 A REM-alvás megfosztás után egy hétre változó hipnózis utáni parancsokat lehet elültetni. Így például olyan "scrip"-eket

lehet hozzá továbbítani, amelyek tőle nem várható szokatlan magatartásra késztetik. Ezek rendszerint szexuális természetűek, de egyéb antiszociális magatartásra is vonatkoznak. Ezeket az egyébként szégyenérzéssel kísért cselekvéseket a NSA később felhasználja arra, hogy megszégyenítse az adott személyt, és csökkentse önbecsülését. Ha csökken önfegyelme, és magabiztossága, akkor még jobban rá van utalva Istenre, és az ő megbocsátó kegyelmére. Mindez lehetővé teszi a NSA számára, hogy hatékonyabban zsaroljon, illetve, hogy lejárassa azt a személyt, akiről a NSA időközben kiderítette, hogy tudomással bír a NSA által vele szemben alkalmazott eljárásáról. A NSA e kérdés kutatói szerint rendszerint más jogalkalmazó és jogérvényesítő ügynökségeket használ fel bizonyos személyek magatartásában mutatkozó abnormális jelenségek dokumentálására, hogy névtelenségét megőrizze. A NSA arról is ismert, hogy

segít a kísérleti alanyoknak megmenekülni a jogi eljárásoktól azért, hogy elnyerje lojalitásukat. További célja ennek az eljárásnak feszültség létrehozása az illető hatóság és a kísérleti alany között még akkor is, ha maga a NSA felelős azért, hogy az illető személyben olyan magatartási zavarok léptek fel, amelyek konfliktusos helyzetbe kergették. A NSA mindennapos gyakorlatához tartozik, hogy olyan hipnózis utáni szuggeszciókat helyez el a kísérleti alanyok tudatában, amelyek világosan utalnak a Bibliára. Az illető személy megbüntethető negatív megerősítés útján bármiért, amire van hivatkozás a Bibliában. Ezzel lehet alátámasztani "Isten szavának" a valódiságát. Amikor a NSA nem követi a szokott Bibliai hivatkozásokat, a legtöbb kísérleti alany vagy tájékozatlanságból nem ismeri fel az eltéréseket és az ellentmondásokat, vagy képtelen a megfelelő elemzésre. Az is előfordul, hogy valamilyen más

módon találnak egy eseményre igazolást azért, hogy az Istennek tulajdonított megnyugváshoz jussanak. A NSA ez irányú eljárásának ez az eleme növeli a kísérleti alanyban a félelemérzést és azt a feszültséget, amely "Isten állandó mindent látó megfigyeléséből" ered. "Nem szabad megtagadnod az engedelmességet az Istennek, (azaz a NASA-nak)." A paranoia és a NSA A paranoia nagyzási vagy üldözési téboly, a szellemi működés logikus voltát nem érintő téveszme-rendszer. Az ebben szenvedő ember ilyen vagy olyan vonatkozású téveszméit igaznak tartja, és ennek megfelelően viselkedik. A kényszerképzet többek között abban tér el a téveszmétől, hogy a kényszerneurózisban megbetegedett személy általában tudatában van annak, hogy kényszer hatására cselekszik, csak nem tud kényszerétől megszabadulni. Ide tartoznak a túlzottan pedáns emberek is, akik állandóan mindent leellenőrizni kényszerülnek, vagy a

hipochonderek, akik mindig valamilyen külső vagy belső hatástól tartanak, amely betegséget okoz. A fóbiás kényszerképzetek is gyakoriak, amikor valaki irracionálisan fél a sötétségtől, a zárt szobától, a lifttől, a nagy magasságtól, a repülő vagy hajóutazástól, a különböző állatoktól. Egyik legismertebb az agrofóbia, amikor valaki szinte pánikba kerül, ha lenéz egy felhőkarcoló tetejéről. A paranoia rendkívül hatékony eszköz a NSA kezében. Lehetővé teszi, hogy a kísérleti alanyban bizalmatlanságot alakítson ki a többi ember iránt, beleértve legközelebbi rokonait és barátait is, vagyis elsődleges támogató csoportját. Hiszen ez a kör az, amely életének a nehéz időszakában segítségére lehet. A paranoiát gyakran jellembeli fogyatékosságként tartják számon, ez azzal jár, hogy az így megbélyegzett személy tanúságtétele még inkább veszít hiteléből. Jóindulatú, de tájékozatlan emberek, beleértve a

rokonokat és a barátokat is, azt 118 ajánlhatják neki, hogy forduljon szakorvoshoz. Egy ilyen ajánlás pedig még inkább növelheti a kísérleti alanyban azt a félelmet, hogy a többiek őt idegbetegnek, vagy elmebetegnek, vagy legalább is pszichopatának tartják. A pszichiáterek és a klinikai pszichológusok rendszerint rosszul diagnosztizálják az elektronikus tudatbefolyásolás alatt álló célszemélyt, és rendkívül költséges, elhúzódó és hatástalan kezelésben részesítik. A páciensnek a normálistól eltérő tünetei ugyanis hipnózisból erednek, nem vezethetők vissza biológiai, kémiai okokra, vagy környezeti hatásokra. A félrevezető diagnózis arra szorítja a kísérleti alanyt, hogy megtapasztalt tüneteiről másoknak ne beszéljen és így elkerülje azt a kellemetlenséget, hogy "szkizofréniásnak", "paranoiásnak" minősítsék, és ezzel további lelki terhet rakjanak rá. A kísérleti személynek ez az

elszigetelődése, valamint tartózkodása attól, hogy másoknak is beszéljen tapasztalatairól, jelentősen csökkenti a NSA biztonsági kockázatát. A NSA-nak arra külön kell ügyelnie, hogy a kísérleti személy ne tartson kapcsolatot olyan személyekkel, akik már ezt a tudatbefolyásoló programot ismerik. Ha az ilyen személyek egymással kicserélik ismereteiket és tapasztalataikat, akkor felhalmozódhat egy sor olyan információ, amelyből összeállhat a kép, és ez elvezethet a NSA szigorúan titokban tartott agykontroll tevékenységének a lelepleződéséhez. A mesterségesen előidézett paranoia keretében elhitetik a kísérleti alannyal, hogy szomszédai, vagy munkatársai, vagy családtagjai összeesküdtek ellene. Mindezt a gyanakvást számos "script" továbbításával ültetik be a kísérleti alany tudatába. Tovább bonyolódik a helyzet, amikor a NSA egy másik kontroll alatt álló személyt is felhasznál, hogy a megcélzott kísérleti

alanyba beültesse az összeesküvés téveszméjét, és tovább erősítsék benne a félelmeket. Ez a technika tovább fokozza az adott célszemély elszigetelődését, már nem bízik többé elöljáróiban, Így további szorongást és ellenséges érzületet ültetnek el benne ezen kollégákkal szemben. III. A magatartásmódosítás harmadik szakasza Ebben a szakaszban nagyon kemény módszereket alkalmaznak és a folyamat kettőtől öt évig terjedő ideig tart. A szenvedés súlyossága miatt a célszemély már folyamatosan képtelen a normális életvezetésre, és rendszerint intézeti, vagy közösségi elhelyezésre szorul, azaz nem maradhat egyedül. A kísérleti alany gyakran egy vele szemben kevésbé igényes környezetbe kerül, például valamelyik egyházi csoportba. Azok a kísérleti alanyok, akik ezt a típusú programozást kapják, rendszerint rendkívül gyanakvóak és könnyen ingerelhetők. Izgatott állapotba kerülnek, ha valamilyen objektív

bizonyíték ellentmond az ő hit- és normarendszerüknek. Az ilyen személyek hajlamosak arra, hogy higgyenek a démonok, a szellemek, Isten, vagy az istenségek, a különböző spirituális létezők valóságában. Meg vannak győződve, hogy a spirituális világ sokkal hatalmasabb és fontosabb, mint az empirikus, anyagi természetű, reális világ. Ez a harmadik típusú program a REM-alvástól való megfosztással kezdődik, folytatódik az önbecsülés és a magabiztosság megtörésével, az intenzív fájdalomokozással, a mesterségesen felnagyított lelkiismeretességgel, spirituális kapcsolatépítéssel, az ismételt "újjászületéssel Jézus Krisztusban", lelki, szellemi küzdelemben, majd a Megmentő által való megszabadításban, végül a lélek önmagára találásában Jézus Krisztus áldásával. Minthogy ez egy soklépcsős progam, a NSA arra törekszik, hogy egyes lépcsőfokot kihagyjon belőle, vagy más módon lerövidítse őket, mert ez

által csökkenti az ő biztonsági kockázatát, másrészt a programozással járó költségeit. A kábítószerektől és az alkoholtól való függőség fokozása 119 Amikor fokozódik a REM-alvástól való megfosztás, a kísérleti alany egyre inkább rászorul a központi idegrendszer működését segítő stimulánsokra azért, hogy kompenzálja az alváshiányt, és helyt tudjon állni a munkahelyén, az iskolában, és személyes kapcsolatai fenntartásában. Ez több vonatkozásban is kedvező a NSA számára A központi idegrendszert stimuláló drogok megnövelik a kísérleti személy szuggerálhatóságát. Ez azt jelenti, hogy a hipnózis utáni parancsok hatékonyabbak, és a kísérleti alanynak jóval nehezebb a parancsok által gerjesztett impulzusoknak ellenállnia. A drogokhoz való alkalmazkodással járó stressz, párosulva az újonnan behelyezett hipnózis utáni parancsoknak való ellenállással, tovább sodorja a célszemélyt az emocionális

összeomláshoz. Ha illegális drogokat használ, akkor a NSA gondoskodik arról, hogy az illetőre felfigyeljenek a hatóságok, és hiteltelenné váljék. Ki fog ez után hinni egy kábítószerélvezőnek, aki azt állítja, hogy egy kormányzati ügynökség zaklatja, és hipnózissal gyötri A kábítószer-fogyasztás arra is alkalmas, hogy a NSA ennek a segítségével fokozza a kísérleti alanyban a szégyenérzetet, amikor az agykontroll program a felfokozott lelkiismeret szakaszához érkezik. Az alkoholfogyasztás, az altatószerek és más gyógyszerek szedése ugyancsak gátolja a REMtípusú alvást és megnöveli a kísérleti személy ingerelhetőségét. Ezáltal még jobban megalázható és elszigetelhető. A NSA tehát hasznot húz abból, ha a célszemély a REMalvástól való megfosztásra gyógyszerek szedésével válaszol Ez lejáratja az illetőt, mert drogfogyasztónak lehet címkézni, és a szedett drogok megnövelik a beültetett hipnózis utáni

parancsok hatékonyságát. Ez pedig, mint már utaltunk rá, fokozza a szégyenérzetét, amit később fel lehet használni, mint "Isten büntetését". Valójában a célszemély semmiben sem bűnös, kivéve azt, hogy egy kísérletnek a szenvedő alanya, amely kísérletet közpénzből állami intézmény hajt végre rajta jól fizetett, magasan képzett szakemberek segítségével. A szegényes táplálkozás A szegényes táplálkozás csökkenti azt az energia mennyiséget, amellyel a kísérleti személy rendelkezik és ez az energiahiány később úgy állítható be, mint "Isten büntetése". A célszemélynek gondosan betáplálják az agyába, hogy "a test, az templom", és aki visszaél a testével, az megerőszakolja Isten akaratát. Fásultság, közöny, eltompultság Miután sikerül megtörni a kísérleti alany önbecsülését, folytatódik életében a kudarcok sorozata. Fokozatosan a rossz közérzet, és a szenvedés válik

uralkodóvá mindennapjain, az illető egyre érzéketlenebbé válik, és már nem tud hatékonyan működni. Ebben a fásult állapotban a célszemély további "bűnöket" követ el, mert "nem kitartó a hitében" és ezt később fel lehet vele szemben használni, hogy fokozzák a bűntudatát. Depresszió A hosszantartó REM-alvástól való megfosztás eredményeként legyöngül a kísérleti személy, és lehangoltság, csüggedtség, nyomott kedélyállapot lesz rajta úrrá. A depresszió következtében fokozódik társadalmi elszigeteltsége, és tehetetlenségi érzése növekszik. Amikor ilyen állapotban a kísérleti alany hivatásos szakemberekhez fordul segítségért, rendszerint tévesen diagnosztizálják, és depresszió ellen kezdik kezelni anélkül, hogy a depresszióhoz hasonlító tünetegyüttesnek a valódi okait feltárnák. Az agykontroll kísérlet 120 eredményeként előálló depressziós tünetegyüttesnek a tényleges oka a

hipnózis utáni szuggeszciók által kiváltott káros hatások, amelyek hosszabb időszakon át ismételten megerősítésre kerülnek újabb hipnotikus beavatkozásokkal. Elbizonytalanodás A kísérleti programozásnak ebben a szakaszában a célszemély fokozottan elbizonytalanodik. Ezt az elbizonytalanodást a NSA több vonatkozásban is kihasználja a maga számára. A kísérleti alanynak elgyöngül a gondolkodási és érvelési képessége, emocionálisan elszigetelődik, és így fogékonnyá válik arra, hogy őszintétlen emberek közelítsenek hozzá. Közülük többet a NSA irányít hozzá azért, hogy fokozza a kísérleti személynek okozott emocionális fájdalmat. Így éri el a NSA, hogy a kísérleti alany meggyőződjék arról: senkiben nem bízhat, és csak a NSA ("Jézus") az, akihez őszintén fordulhat. Ez elősegíti, hogy a kísérleti alany első számú támogató-csoportjától is izolálódjék, és ez által emocionálisan még inkább

függő helyzetbe kerüljön a NSA-tól, amely így megnövelheti hatalmát az illető személy felett. Újságok és naplók A tudatműködés befolyásolását célzó program keretében a kísérleti alanyok többségét ráveszik arra, hogy meghatározott újságot olvassanak, és naplót vezessenek. Így maga a kísérleti alany az, aki rögzíti aktuális érzéseit, az életében előforduló eseményeket, az ezzel kapcsolatos megfigyeléseit, továbbá "Istennek az iránymutatásait", amelyekre normálisan már nem képes emlékezni, mivel a REM-típusú alvás hiánya miatt rövid távú memóriája nem működik megfelelően. A REM-alvástól való megfosztásnak ebben az elhúzódó szakaszában a kísérleti alany zavart, érzelmileg rendkívül sérülékeny, és ez megnyilvánul az írásában is, amely tele lesz grammatikai és helyesírási hibákkal. A célszemély beszéde le is lassul, és hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy meg tudja fogalmazni

röviden és értelmesen gondolatait. A REM-alvás hiánya és a lebecsülő-lealacsonyító hipnózis utáni parancsok együttes hatásaként már egészen kis alkoholfogyasztás is jelentékenyen tudja súlyosbítani a kísérleti személy állapotát. Zavarodottság Az elhúzódó zavart állapot a REM-alvástól való megfosztás, a hipnózis utáni különleges parancsok, az emocionális károsodás és a stressz együttes következménye. Ez a zavart állapot lehetővé teszi a NSA számára, hogy folytassa a kísérleti alany személyiségének a megtörését reális idejű megfigyelés mellőzésével. Egy zavarodott személy általában nem olyan produktív, mint egy világosan gondolkodó, jól organizált ember és sokkal inkább hajlamos arra, hogy megbántson másokat akár szavaival, akár tetteivel, mivel kevésbé képes felismerni, hogy mikor követ el hibákat. Mindezek a tünetek hozzájárulnak ahhoz, hogy a NSA elérje a kívánt céljait. A zavarodottság

korlátozza az egyén lehetőségeit arra, hogy elemezze problémáinak és szenvedéseinek a lehetséges okait és a valódi okok megtalálásával hatékony ellenlépéseket tehessen. Mindez a NSA biztonsági kockázatát is csökkenti Fogyatékos koncentrációs-képesség A koncentrációs képesség csökkenése megbénítja a kísérleti alany alkotóképességét és korlátozza azt a lehetőségét, hogy önmaga hajtson végre saját viselkedésén korrekciókat. A koncentrációs képesség gyöngülése megnehezíti a célszemély számára a kutató 121 tevékenységet, valamint a saját helyzetére vonatkozó ismeretek megszerzését és kiértékelését. Ez előkészíti a talajt a NSA számára, hogy szemléltesse: a kísérleti alany semmit nem tud egyedül, önmagára támaszkodva megtenni, csak "Isten" (a NSA) jóváhagyásával cselekvőképes. Ezáltal növeli a célszemély reményvesztettségét és aggódását, amely emocionális összeomláshoz

vezethet. Végső soron a kísérleti személy teljesen függővé válik a NSA-tól ("Isten" akaratától). Meglazult asszociációs készség és személyiségzavarok A kísérleti személy képzet- és gondolattársítása fellazul, s így össze nem tartozó képzetek, és gondolatok társulnak nála. A meglazult képzettársításnak ebben a szakaszában a kívülálló azt tapasztalja, hogy a célszemély teljesen furcsa humorérzékkel, oda nem illő válaszokat ad, amikor társalgásba bocsátkozik. Szarkasztikus, csípős, maró gúnnyal teli, epés megjegyzéseket tesz, vagy más negatív, kedvezőtlen magatartást tanúsít. Olyan nem kívánatos, bizarr személyiségjelek jelenhetnek meg, amelyek a kísérleti alanyra korábban nem voltak jellemzőek. Düh és harag Rendkívül fontos az a mód, ahogyan a célszemély haragját és dühét kinyilvánítja. Ha a NSA tudatmódosító programja irányítóinak sikerül a kísérleti alany velük szemben kialakuló

ellenséges érzületét más valakire átirányítaniuk, akkor ezt a téves irányú agressziót a NSA hipnózis utáni parancsokkal még meg is erősíti. Ennek az eredmény tragikus módon egy olyan bűnöző létrehozása lehet, aki országos hírnévre tesz szert, mert bűnös tettének az elkövetésére egy belső hang - "a Sátán hangja" - vette rá. A kísérleti személyt rendszerint arra bátorítják, hogy erőszakosságot kövessen el a házastársával, a barátaival, vagy a munkaadóival szemben, és így érjék el további elszigetelődését és fokozott szégyenérzetét. Érzéki csalódások, képzelgések Az érzéki csalódásokat arra használja a NSA, hogy lejárassa vele azokat, akik esetleg tanúvallomást tesznek, és további okot szolgáltasson a félelemre és a zavarodottságra. A képzelgések és érzékcsalódások nem korlátozódnak arra, hogy a kísérleti személy összeesküvési elméleteket eszeljen ki munkatársaival, barátaival

szemben, vagy az angyalokkal és a démonokkal kapcsolatosan, akik üzeneteket közvetítenek hozzá, látogatást tesznek nála, illetve az olyan téveszmékre (amelyek, lehet hogy nem is olyan tévesek), miszerint mikrohullámú fegyverekkel, implantátumokkal, vagy természetfelettinek látszó történésekkel befolyásolják őket. Hallási képzelődések A kísérleti személyek gyakran arról számolnak be, hogy recsegést, lépések zaját hallják, vagy azt, hogy valaki az ajtót próbálja kinyitni, vagy fúrja az ajtót. Ezek a hallási képzelgések alkalmasak, pl. a tanú lejáratására és további ok a paranoiára, a félelemre, valamint a negatív jellegű újra-megerősítésre. Hangok a kísérleti alany tudatában 122 Ezeket a hangokat a reális idejű és a beütemezett hipnózis utáni szuggeszciók változatos módon történő továbbításával lehet előidézni a kísérleti személy agyában. Ezt a célt szolgálják a főnév helyettesítő

beültetési technikák. A főnév-helyettesítő hipnózis utáni implantátum A kísérleti alanynak egy hipnózis utáni szuggeszciót helyeznek el a tudatában, amely megváltoztatja a névmások alakját a kísérleti alanynak a belső gondolkodásában. Ennek az az eredménye, hogy a kísérleti személy úgy fogja fel, hogy valaki csaknem minden gondolatánál közli vele, hogy mit tegyen. Így például arra gondol a kísérleti személy, hogy "ma templomba kellene mennem". A főnév helyettesítő hipnózis utáni szuggeszció alkalmazása esetén a célszemély a következő belső gondolatot tapasztalja meg: "neked ma templomba kellene menned". A kísérleti alany tudatalattijában az egyes szám első személyt az egyes szám második személy váltja fel, és a célszemély úgy érzékeli, hogy egy hang irányítja még akkor is, ha a belső gondolatok természetesek és tartalmuk többsége is a sajátja. Ezt a tudatalatt beültetett gondolatot fel

lehet használni - más implantátumokkal kombinálva - arra, hogy fokozzák a kísérleti személy fenyegetettségi és félelmi érzését, következésképp paranoiáját. Arra is lehet használni más hipnózis utáni szuggeszciókkal együtt, hogy elhitessék a célszeméllyel: a jó, vagy a gonosz szellem irányítja őket. Ez a hipnotikus implantátum nagyerejű, mert azt a benyomást kelti a kísérleti alanyban, hogy a szellem, az angyal, az Isten, vagy a Szentlélek, Krisztus vagy az Anti-Krisztus (a sátán) ismeri és irányítja minden gondolatát. Ez meggyőző bizonyíték arra, hogy "Isten ismeri gyermekeinek minden gondolatát". Azok a kísérleti személyek, akiknek nincs vallásos vagy babonás hivatkozási keretük, és inkább szakemberek (pszichiáterek és klinikai pszichológusok) segítségét keresik, rendszerint tévesen - szkizofrénnek - lesznek diagnosztizálva. Fülzúgás A fülzúgás, vagy fülcsengés olyan tünet, amelyről szinte minden

kísérleti személy beszámol, aki részesévé válik a NSA tudatbefolyásoló programjának. A fülzúgásnak rendszerint nincs gyógyszerészeti vagy biokémiai alapja és általában a hipnózis utáni szuggeszció váltja ki. Gyakran tévesen fülcsengésnek diagnosztizálják, amelyet az aszpirin túladagolása okoz. Valójában azonban egy hallási képzelődés, amelyet hipnózis okoz. A teljes nyugalom és csönd Ezt a NSA a pozitív megerősítésre használja. Egyrészt azért, hogy a kísérleti alanyból eltávolítsa a fülzúgást, és ezzel jelezze számára, hogy "Isten békéje helyreállt". Másrészt azért, hogy a célszemély mérföldes léptekkel haladt előre azirányban, hogy Isten (a NSA) mentesítse bűneitől, feloldja, elbocsássa. Nyugodt szél A nyugodt szellő, vagy szélfuvallat hallucinációját a NSA arra használja, hogy meggyőzze a kísérleti alanyt: a Szentlélek látogatja őt. Látási hallucinációk 123 Ezeket a látási

képzelgéseket rendszerint akkor ültetik be a kísérleti személyekbe, amikor azok ébredőben vannak, vagy pedig a könnyed alvás állapotában, lehetőleg egy sötét szobában. A hallucinációk utójellegűek, rendszerint rövidebb, mint egy percig tartanak és nem tartós jellegűek. A kísérleti alanyok rendszerint angyalokat látnak, vagy nagy pókokat, vagy különböző árnyékalakok mozgását a mennyezeten, vagy fényes pontokat a szemük előtt és ehhez hasonlókat. A "Sightings" című televízió show-műsor számos nézője számolt be arról, hogy földöntúli űrlényeket látott az ébredés pillanataiban. Az ilyenfajta hírek zavarodottságot okoznak az amerikai társadalomban, és arra ösztönzik az embereket, hogy rossz irányban kutassanak. Elterelik a figyelmet a NSA programozó technikájáról, és ezért biztonsági kockázatot csökkentő dezinformációnak tekinthetőek. Tapintási, szaglási tévképzetek és izomgörcsök A tapintási

hallucinációk tartósabbak lehetnek, és arra használják őket, hogy megfelelő irányba tereljék a kísérleti alanyt, rendszerint a reális idejű kihallgatást követően. A NSA által kibocsátott tipikus magatartási végszavak a következő formákat ölthetik: • • • • • • • • • • • • Nyomásérzés a jobb mutatóujj hegyén, amely a hitet jelképezi, vagy azt, hogy bízzál. A bal mutatóujj hegyén a nyomásérzés jelképezi a hit hiányát, vagy a Sátán csábítását. A jobb tenyér központjának az időleges megnyomása jelképezi, "Jézus Isten jobbján ül" A jobb talpnak a lábujjak és az ív közé eső párnázott részének a nyomása jelképezi azt, hogy "kelj fel és siess!". A jobb láb nagyujja hegyének a nyomásérzése jelenti a helyes irányt. A bal láb nagyujja hegyének a nyomásérzése jelenti a rossz irányt. A fenéken tapasztalható nyomás jelképezi a rossz magatartást, vagy másképpen

kifejezve, a kísérleti alany úgy viselkedik, mint egy s.g A penisz, vagy a klitorisz hegyén érződő nyomás jelképezi az erkölcstelen gondolatot, vagyis, hogy a kísérleti alany a peniszével, vagy a klitoriszával gondolkodik, illetve cselekszik. A bal dobhártya nyomása azt jelenti, hogy "ne hallgasd!". A jobb dobhártya időleges nyomása azt jelzi, "figyelj, hallgass!". A jobb, vagy a bal szemnek az akaratlan pislogása jelenti jobb szem esetén "Isten beleegyezését", bal szem esetén a "Sátán beleegyezését". A herékben jelentkező ideiglenes bizsergés szimbolizálja az elégtelen férfiasságot, vagy nincs elég erőd. Átmeneti bizsergés a test más részein azt jelenti, hogy egy láthatatlan természetfölötti érinti meg a kísérleti alanyt. Ez fölfogható úgy is, hogy fenyegeti, vagy erősíti az illetőt Fel lehet használni megfélemlítésre és a célszemély zavarba ejtésére, gyakran kiegészítve további

hipnózis utáni implantátumokkal. Így azt az érzéki csalódást lehet benne kelteni, hogy mikrohullámokkal sugározzák be, vagy az angyalok cirógatják. Izomgörcsök, vagy a nyaki vénánál érzett nyomás a nyak jobb oldalán szimbolizálja, hogy a Sátán torkán ragadja a kísérleti személyt. Ezt a NSA félelem és kétség keltésére használja 124 Az izomgörcsök időnként komoly fájdalmat okoznak, extrém jellegű összehúzódásokat a végbél záróizomnál, vagy más hát- és lábizmokban. Erős édeskés szag jelképezi a Sátán édes győzelmét a kísérleti alany lelke felett. A fent röviden összefoglalt tájékoztató anyag készítői végül néhány figyelmeztetést és jó tanácsot is adnak azoknak, akik arra törekednek, hogy dokumentumokkal támasszák alá és szemléltessék a NSA emberi jogokat és polgári szabadságjogokat sértő eljárását. A NSA technológiáját ilyenkor meg kellene fordítani azért, hogy bizonyítani lehessen,

a NSA visszaél ezzel az amerikai polgárok rovására. Ezt a megfordítást azonban igen nehéz megvalósítani Ha a tudósok és műszaki segítőtársaik olyan kísérleti létesítményeket használnak, amelyet a NSA felszerelt a standard adó-vevő készülékekkel, akkor befolyásolni tudja a kutatás és az adatgyűjtés irányát meghatározott észlelési, megfigyelési hatások előidézésével bennük. Ezek az észlelési hatások megnyilvánulhatnak zavarodottságban, a kellő figyelem hiányában, fontos részletek mellőzésében, elnézésben, helytelen feltételezésekben és az adatok téves kiértékelésében. Ugyanezekből a téves észlelésekből, megfigyelésekből állítják össze a kutatási anyagot. A technológiát nem lehet kifejleszteni és optimalizálni, ha a NSA-nak hozzáférése van a tesztelés alatt álló kísérleti alanyhoz. A kutatótól a kísérleti alanyhoz eljuttatott tesztelési "script"-ek semlegesíthetők azáltal, hogy a NSA

nyomban a kísérleti "script" után egy törlési "script"-et juttat el a kísérleti alany agyához. A NSA-nak a tesztelési "script"-je tartalmazhat egy "hypnoamnesia script"-et (hipnózissal előidézett emlékezetvesztést) azért, hogy eltávolítson minden észlelési maradványt a kísérleti alanyban. Így az nem fog visszajelezni hatásokat és így a kísérletvezető tudós arra a következtetésre jut, hogy a tesztelt "script"-nek nem volt hatása. A kutatást éppen ezért lehetőleg olyan létesítményben kell végezni, amely biztosítva van attól, hogy a NSA elektronikusan behatoljon. Minden berendezést biztosítani kell a vihartól nem csak villámhárítóval, de más módon is és el kell szigetelni elektromosan a külvilágtól. A kutatást végző személyzetnek és kísérleti alanyaiknak soha nem szabad távozniuk a létesítmény lebiztosított részéből azért, hogy őket tudat alatti technikák

segítségével ne tudja a NSA kihallgatni. A NSA a lebiztosított területet elhagyó személyeknek minden bizonnyal dezinformáló "script"-eket továbbítana. Ha az elektronikus behatolás nem lehetséges, akkor az NSA már csak az élelmiszereket és a többi ellátást szolgáló anyagot használhatja a behatolás céljára. Célszerű abból a feltételezésből kiindulni, hogy a NSA minden lehetőséget felhasznál arra, hogy mikroszkópikus adó-vevő szerkezeteket helyezzen el a létesítményt körülvevő térségben. E célból minimálisan a következő követelményeknek kell eleget tennie: Lehallgató, vagyis mikró vevőkészülékek elhelyezése. A célszemélyeknek, kutatóknak és kísérleti alanyoknak lehetőleg láthatóaknak kell lenniük, hogy eljusson hozzájuk a tudatküszöb alatti üzenet. Ez továbbítható normális megvilágítással, vagy infravörös sugárzással az ablakon keresztül, vagy olyan milliméter hosszúságú hullámokkal és

rokon technológiákkal, amelyek keresztülhatolhatnak az olyan akadályokon, mint a falak, vagy a mennyezetek. 125 A hallható válaszok felfoghatók mikró vevőkészülékekkel, amelyekben van egy miniatűr hangszóró, adóberendezése azonban nincs, és megfigyelés nélkül működhet. Tüsszögések, köhögések, torokhangok felfoghatók lézermikrofonokkal, erősítőkkel. A NSA-nak jelenleg a rendelkezésére állnak olyan műholdak a milliméter nagyságú hullámtechnológiával, amely lehetővé teszi a látható behatolást a legtöbb létesítménybe. A tesztelő létesítményeket ezért célszerű mélyen a föld alá elhelyezni, vagyis 25-30 méter mélyre úgy, hogy más létesítményekről, így csatorna-, víz-, és elektromos hálózatról ne lehessen a föld alatt sem megközelíteni. Minden meglévő létesítményt gondosan át kell vizsgálni, és el kell távolítani az elektronikus lehallgató szerkezeteket, mielőtt azt használatba veszik és a

kísérletek megkezdődnek. A kísérleti alanyokat próbaképpen alá kell vetni a hagyományos hipnózisnak a létesítmény igénybevételekor annak a kiderítése végett, hogy a NSA elhelyezett-e már úgynevezett "minimal script"-eket az agyukban vagy sem. Ez a NSA csúcstechnológiájú hírszerzésének a legmagasabb szintje. A NSA e téren folytatott gyakorlata szükségessé tenné, hogy az amerikai törvényhozás, a Washingtoni Kongresszus olyan további jogszabályokat fogadjon el, amelyek megvédik a polgárokat. A NSA vezetésének is szigorúbban kellene ellenőrizni azt a rendszert, amelyet irányít. Több e területen járatos szakértő is úgy véli, hogy az Egyesült Államoknak e legmagasabb szintű hírszerző szervezetének az irányítása nem felel meg minden törvényességi és emberi jogi követelménynek. 126 4. fejezet Wayne Morris interjúi Torontóban Interjú Fritz Springmeierrel Wayne Morris több interjút is készített az

agykontrollról, amely a torontói Ryerson Polytechnical University rádiójában hangzott el. Ezúttal Fritz Springmeier kutatóval és az agykontroll áldozatok lelkipásztorával készített interjú főbb gondolatait ismertetjük. Fritz Springmeier együtt írta Cisco Wheeler-el a "Illuminati Formula Used to Create an Undetectable Total Mind Control Slave" (Illuminátus formula a teljes és felderíthetetlen agykontroll alatt álló slave létrehozására), valamint a "Deeper Insights" (Mélyebb bepillantás) című könyveket, amelyek a traumaokozással létrehozott tudatmódosítással foglalkoznak. Cisco Wheeler úgynevezett generációs illuminátus család hölgy tagja és születésétől kezdve traumával okozott agykontroll alatt állott. Springmeier 1998. január 4-én elmondotta, hogy az állami szervek által végzett agykontrollnak számos vonatkozása van. Összefügg a kormányzaton belüli informális kormánnyal, valamint a titkos

világkormányzattal, amit ő az illuminátusoknak, illetve az általuk működtetett hálózatnak nevezett. Az illuminiátusok kutatójaként szükségszerűen meg kellett ismerkednie azok frontszervezeteivel is. Ezek a nemzetbiztonság mögé rejtőzve tevékenykednek. "Patriotizmusunkat használják velünk szemben és elhitetik velünk, hogy saját érdekünk, saját nemzetünk biztonságának az érdeke, hogy mi alávessük magunkat minden olyan titoktartásnak, amit ők ránk kényszerítenek." - mondotta Springmeier, hozzátéve: "Az illuminátusok a világesemények mozgatói. Vérségi leszármazás szerinti elit csoportot alkotnak, amelyeket törzseknek, vagy családoknak hívok. 13 főbb ilyen család van Valamennyien "generációs sátánisták"-nak nevezhetőek. Ez azt jelenti, hogy évszázadokon át gyakorolták a titkos fekete mágiát és vallásukat nemzedékről nemzedékre átörökítették. Kettős életet élnek. Egyik életük, amit a

világ lát és van egy titkos életük is, ami nem látható Kevesen vannak azok, akik keresztül tudtak hatolni az őket körülvevő szigorú titoktartáson. A titkolózás egyfajta művészet a számukra. Amíg nem találkoztam vele, el nem tudtam volna képzelni, hogy bárki ilyesmire képes és ezért igen kevesen vannak, akiknek sikerült áttörni ezt a titoktartást. A modern időkben csak igen kevesen tettek említést az illuminátusok létezéséről, ezért ez lett a feladatom. Meg akarom mutatni a világnak, kik ezek az emberek, melyek a hagyományaik, mit tesznek és minden mást, amit tudok róluk. Most azért szólok róluk részletesebben, mert amikor valaki felteszi a kérdést, hogy kik ők és mit akarnak, a válasz az: nem úgy gondolkodnak, mint mi. Az emberek nagyon gyakran úgy magyarázzák a körülvevő világot, ahogy ők gondolkodnak, vagy amilyen az ő világuk. Ha valaki meg akarja érteni az illuminátusokat, tudnia kell, hogy ők nem úgy gondolkodnak,

mint mi." Wayne Morris ezután megkérdezte interjúalanyát, hogy akkor, amikor ő az illuminátusokról beszélt, ez vajon ugyanaz a társaság-e, amelyet Adam Weishaupt 1776-ban Bajorországban alapított? Fritz Springmeier erre igenlő választ adott. Ez a szervezet azonban ténylegesen nem ekkor jött létre. Ezek a oligarchikus és rendkívül befolyásos családok Nimródtól származtatják magukat A Rothschildok titkos családfáját is gondosan nyilvántartották az évszázadokon át, és ez a 127 család is Nimródig vezeti vissza leszármazási rendjét. Ők tartották fent a misztérium vallásokat. Volt egy legfelsőbb tanács, amely felügyelte az ókori világnak ezeket a misztérium vallásait. Nagyhatalmú papságot alkottak, és már évszázadok óta a nyilvánosságtól elrejtőzve titokban működnek. W. Morris kérdésére felsorolta a 13 kiemelkedő leszármazási vonalat Ezek az Astor, Bundy, Collins, Dupont, Freeman, Kennedy, Leigh, Onassis,

Rockefeller, Rothschild, és a Russel családok. A 13 a Meroving vérvonal Ehhez tartozik Európa valamennyi királyi családja Springmeier megemlíti példaként Károly herceg brit trónörököst. Károly rokoni kapcsolatban áll Washington, Jefferson, Madison, a két Harrison, Tyler, Taylor, és George Bush amerikai elnökökkel. Dan Quayle, aki idősebb George Bush idején alelnök volt, ugyancsak rokonságban áll a brit uralkodóházzal, de ez Woodrow Wilson elnök feleségéről is elmondható. Springmeier ez után elmondotta, hogy a Jehova tanúi, valamint a mormonok tanulmányozása során jött rá az illuminátusok kapcsolatrendszerére és tudatbefolyásolási gyakorlatukra. Ekkor ismerte fel a Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations), a Trilaterális Bizottság, a Bilderberg Csoport, és a többi hozzájuk kapcsolódó szervezet fontosságát. Ekkor kezdte el behatóbban kutatni az illuminátusokat és az agykontroll tevékenységet. Egyik kérdés vezetett

a másikhoz. Springmeier úgy látja, hogy számos döntéshozó, irányító, és ellenőrző koordinátor csoport létezik már világszinten, amelyek államok fölötti államként működnek nemzetközi szinten és állambeli államként országként. Ezek valamennyien az illuminátusok frontszervezetei. Összességükben így vagy úgy egy irányban tevékenykednek A lényeg az, hogy valamennyi frontszervezet mögött létezik egy rejtett háttér ellenőrzés. Az illuminátus dinasztiák és az egész rejtett hálózatrendszer célja egy Új Világrendnek a létrehozása, végső soron egy különlegesen fontos személyiséggel az élen. Springmeier őt az Antikrisztus elnevezéssel illette. "Ez a végső cél Nem kívánom megbántani a vallásos embereket, de ez az egyszerű tény, amikor hozzálátunk a beültetett tudatmódosító programok lebontásához, akkor látjuk, hogy egy sor olyasmire vannak beprogramozva, amely egy nagyon kifinomult tervhez kapcsolódik,

mégpedig a világ egyesítéséhez az Antikrisztus uralma alatt"- tette hozzá. Wayne Morris ezután azt kérdezte Spingmeiertől, hogy hogyan jött minderre rá és hogyan találkozott Sisco Wheeler-el, aki illuminátus agykontroll áldozat. Érdemes szószerint idézni a választ: "Sisco megpróbált megszabadulni az agykontrolltól. Amibe belebotlottam, az a történelem legnagyobb rabsága, legalább is én így látom. Itt van négy rendkívül előkelő származású illuminátus asszony, aki összefogott. Valamennyien keresztényekké váltak és megpróbáltak kitörni a rabságból, kölcsönösen támogatva egymást. Az illuminátusok kutatójaként sok mindent ki kellett próbálnom és megmagyaráznom. Amikor agykontroll alatt áll valaki, számos program van elhelyezve az agyában arra vonatkozóan, hogy ne árulja el a titkokat. Nagyon nehéz egy standard agykontroll programban részesült - illuminátusokhoz tartozó személy számára nem elárulni, hogy

miről van szó. Így velem könnyebb volt mindez, minthogy én már elvégeztem a magam házi feladatát. Tudták, hogy meg fogom érteni, amiről beszélnek. Nem kellett sokat mondaniuk bizonyos dolgokról, mert már tudatában voltam és így megkíméltem őket egy sor fájdalomtól, amely a programokból üt vissza rájuk, amennyiben sokat beszéltek. 128 Sisco e csoport tagjaként megpróbált szabadulni az agykontrolltól. Életük részesévé váltam és megtettem, amire képes voltam. Kisegítettem Sisco-t az illuminátusokból, viszonzásként e titkos társaságra vonatkozó ismereteim nagymértékben növekedtek, mert rájuk és más személyekre vonatkozó bennfentes információkhoz jutottam. Például a titkos szervezet és a származási vérvonalak megértése nagyon nehéz, mert ki kell lépnünk a saját kultúránkból és gondolkodási módunkból és meg kell érteni ezeket az embereket, ahogyan ők gondolkodnak. Ezt nem úgy teszik, mint mi. Nagyon

értékesnek bizonyult, hogy képes voltam ezekkel az illuminátusokhoz tartozó személyekkel együttműködni." Wayne Morrisnak arra a megjegyzésére, hogy ezekben a családokban éveken át alkalmazták-e az agykontroll technikákat, Springmeier igenlő választ adott: "Évszázadok óta gyakorolják az agykontrollt saját magukon és másokon. Mindez nagyon gondosan őrzött titok Ez az egyik oka annak, amiért képesek voltak oly sok mindent megvalósítani az Új Világrend érdekében anélkül, hogy az emberek rájöttek volna, létezik egy világszinten egyesített konspiráció. Kiválóan tudják, hogyan kell a gyakorlatba átültetni terveiket, hogy az természetesnek tünjék." Arra a kérdésre, hogy mi a célja a családtagokon alkalmazott agykontrollnak, Springmeier ezt válaszolta: "Ha valaki részt kíván venni az illuminátusok rejtett életében, akkor alapvetően fontos, hogy valaki többszörös-tudatú legyen. Van néhány illuminátus, akit

nem programoznak át többszörös-tudatúvá, de ez attól függ, hogy kit milyen feladatra szemelnek ki. Számos standard rituáléban kell részt venni - Szent Weinbald, Szent Ágnes, Grand Climax (Nagy Tetőpont), Walpurgis, Beltane, valamennyi napforduló és napéjegyenlőség, lámák (tibeti buddhista papok), az All Hallowss Eve (mindenszentek előestéje), High Grand Climax (Legmagasabb Tetőpont) - a felsoroltak mind ilyen rituálék. Ezek gyakran iszonyatosak Emberáldozatra is sor kerül. A High Grand Climaxban csecsemőket áldoznak fel A különböző Szabbatokon (vallási ünnepnapokon) egy fiatal nőt vagy férfit áldoznak fel. Mindezt egy átlagos agy nem képes megfelelően kezelni. Rendkívül fontos az agykontroll és a tudathasadásos egyének létrehozása, ahol el lehet érni a Dr. Jekyll és Mr Hyde hatást, mert így biztosítható a hagyomány folytatódása nemzedékről nemzedékre." Ez után Wayne Morris arra kérte interjúalanyát, hogy szóljon

néhány szót az illuminátusok hiedelemrendszeréről, arról, hogy miben hisznek. "Az illuminátusok gyakorlatban a misztérium-vallásokat folytatják, és amikor valakit beavatnak, annak egy sor eljárást kell elsajátítania. A kultuszra vonatkozó ismeretek különböző típusait a 12 apostolról, továbbá tizenharmadikként a Szent Grálról nevezik el. Ezek a férfiak és nők az okkult tanítások alapos ismerőivé válnak. Nem akarok most belebocsátkozni a részletekbe, de elmondhatom, hogy kiképzik őket az alkémiában, az indiai varázslatban, a druidizmusban, az enochiai mágiában, a gnoszticizmusban, a hermetikus mágiában, a kabbalában, Platon tanításaiban és a szufizmusban (iszlám misztikában), járatosak lesznek az okkult rendszerek különböző ágazataiban." Morrisnak arra a kérdésére, hogy vajon mindezt a tudást felhasználják-e a saját hitvilágukban, Springmeier kifejtette: ezek az ismeretek egymásba kapcsolódnak náluk. Az

okkult erők növelése érdekében vonták be a Collins családot a legfelsőbb 13 vérvonalba. A Merovingiai Dinasztia temészetesen tetemes mágikus erővel és nagy politikai hatalommal rendelkezik, de a skót Collins család is rendkívüli okkult erővel bír, ezért tagjait behozták a legfontosabb okkultista családok közé, tekintettel arra, hogy a fekete mágia kiemelkedő ismerői voltak. A kabbalisztika és a 26 eljárási mód, mind nagyon fontos része tevékenységüknek, és valamennyi kapcsolódik az agykontrollhoz is. A terapeuták legtöbbje azonban világi személy, 129 vagy világi (nem beavatott, D. J) szempontból közelít hozzá, és amikor az agykontroll szenvedő alanyainak a programozásával foglalkoznak, nem érintik a spirituális szempontokat. Azt kívánom kiemelni, hogy az illuminátusok vallási nézetei nem választhatóak el az agykontrolltól. Annak az integráns részét képezik" Morris ezután azt tudakolta, igaz-e, hogy az

illuminátusok egyetlen földöntúli lényt, Lucifert imádják? Springmeier utalt rá, hogy az illuminátusokon belül különböző szinteken folyik a tevékenység. "Van az anarchia-szint, amely a közönséges fekete mágiát gyakorlók társasága, és létezik egy hierarchikus-szint. Az anarchia szinten ezer és ezer hasonló érdekeltségű és tevékenységű csoportosulás található. Az egyik könyvemben összegyűjtöttem száz és száz ezekhez tartozó személy nevét és címét. Ezek a csoportok nagyon vegyesek Rendelkeznek a saját hagyományaikkal és rituáléikkal. Az anarchia-szinten igen változatos gyakorlatot találunk. Ez ténylegesen is az, aminek látszik, vagyis teljes anarchia Nem lehet látni a kapcsolódásokat. A hierarchia-szint felett található Asmodeus, a Nagy Mesterek, a Sötétség Anyjai, a Nagymamák, és Leányunokák. Ha valaki többszörös-tudatúnak programozott, akkor különböző szinteken működhet. Lehet egyfajta személyisége

az egyik csoportban, és teljesen eltérő egy másikban. Az egyik személyiség tartozhat szabadkőműves páholyhoz, a másik hierarchikus ceremóniához, egy további pedig részt vehet sátánista rituáléban. A programozott tudat fel van darabolódva. Az egyik ok, amiért nem könnyű válaszolni erre a kérdésre, hogy mindaz elavult, amit mi az emberi viselkedésről tudunk, ahogyan felmérjük és megítéljük az embereket. Az agykontroll, a programozott, többszörös-tudatú egyének létrehozása, idejét múlttá tette az emberek megítélésének valamennyi általunk ismert módozatát. Az illuminátusokon belül az egyik legfontosabb cél egyensúlyt tartani a jó- és gonosztettek között: ők dualisták. A legfelsőbb szint Lucifer követőiből áll Ezért van az, hogy legismertebb jótékonykodóik gyakran a legmagasabb rangú sátánisták is egyben. Emberbarátinak feltűntetett jótékonykodásuk valójában önös érdekeiket szolgálja. Nem olyan

nagyvonalúak, mint amilyennek látszanak. Megpróbálnak jótetteket véghezvinni, de azokat gonosztetteikkel kiegyensúlyozzák. Az egyensúly vallásuk fontos része Ez a gnosztikusok Lucifer-vallása." Wayne Morris ez után megemlíti, hogy Judith Spencernek a "Satans High Priest" (Sátán főpapja) című könyve jól szemlélteti, hogy mindez hogyan működik. Beszámol egy bizonyos sátánista kultuszról, annak vezetőjéről és arról, hogy hogyan került ebbe a pozícióba. Springmeier az említett könyvet ugyan nem olvasta, de fontosnak tartja, hogy a nagyközönség megértse, miként tevékenykednek az Illuminátusok. Így például Madame de Stael (17761817), aki XIV Lajos híres pénzügyminiszterének, Jacques Neckernek volt a leánya, számol be arról, hogy a Saint Simonisták már az 1800-as évek elején közölték, hogy céljuk az új világrend létrehozása és annak kezdési időpontja a 2000. év lesz Másik példaként említi, hogy Pearl

Harbor után Roosevelt elnök rendeletben tiltotta meg az ellenséggel való kereskedést. Bizonyos személyek azonban ez alól felmentést kaphattak a pénzügyminisztertől, aki ebben az időben Hans Morgenthau volt. Nagyon érdekes, hogy kik kaptak felmentést az ellenséggel való kereskedés tilalma alól. A dokumentumok szerint a Rockefeller testvérek és Onassis, valamennyien az Illuminátusok vezető személyiségeihez tartoznak. A II Világháború során valamennyi görög kereskedelmi hajót elsüllyesztettek a harcoló felek. Egyetlen hajótulajdonos volt ez alól kivétel: Aritstotle 130 Onassis, aki a háború egész ideje alatt egyetlenegy hajóját és tengerészét sem veszítette el. Ahhoz, hogy ilyesmi megtörténhessen, a legmagasabb szinten kell együttműködni. Charles Highamnek az 1984-ben megjelent "Trading with the Enemy" (Kereskedés az ellenséggel) című könyve beszámol arról, hogy a Rockefeller tulajdonban lévő Standard Oil

Spanyolországba szállította a kőolajat és a cseppfolyósított gázt, amit aztán közvetlenül Németországba továbbítottak. A szövetségesek tudtak róla, hogy a Rockefellerek üzletelnek a németekkel. Mindez meghosszabbította néhány évvel a háborút A hivatalos történészek azonban erről mélyen hallgatnak. Nagyarányú szállításokra volt szükség ahhoz, hogy a német hadigépezet működőképes maradjon. Ehhez hasonlót tapasztalhattunk a bolsevikok hatalomrakerülése idején Oroszországban, mikor a New York-i Kuhn and Loeb Company jelentős pénzekkel finanszírozta a bolsevikokat. Wayne Morris megjegyezte, hogy igen sokan nehezen tudják elhinni, hogy létezne egy világméretű liberális konspiráció a világ ellenőrzésére. Maga Wayne Morris is, egészen addig, amíg nem kezdte kutatni az agykontrollt, úgy vélte, hogy az Illuminátusok csak egy képzeletbeli csoport. Springmeyer elmondta, hogy több ezer könyvet és dokumentumot tanulmányozott

át az elmúlt években, és e célból különleges könyvtárakat is felkeresett, mint például a Salt Lake City-ben működő Genealogical Library-t (Családfa- és leszármazáskutató Könyvtár). Interjút készített és együttműködött számos terapeutával, valamint felkeresett több olyan helyet is, ahol a programozást végzik, ahol rituális szertartásokra kerül sor, és ahol bűncselekményeket is elkövettek. Ezek közül megjelölte a Washington államban lévő hegyet, ahol egy méretekben teljesen megegyező másolatát építették fel Stonhenge-nek (az angliai Salisbury-síkon található legnagyobb megalit körnek), ahol az illuminátusok rituális összejöveteleket tartanak. Springmeyer kutatómunkájában a folyamat megfigyelésére összpontosított. Az elérhető nyers adatokat, tényeket, interjúk során szerzett információkat próbálta összefüggő egészbe rakni. Wayne Morris ez után megemlítette, hogy az 1970-es években egyre több

információ látott napvilágot a CIA agykontroll-tevékenységéről. Arra a kérdésre: miért nehéz a közvéleménynek bebizonyítani, hogy létezik agykontroll, Springmeyer megemlítette, hogy a kormányzati dokumentáció egy részét megsemmisítették, egy másik részét pedig megváltoztatták, ez azonban soha nem járhat teljes sikerrel. A német nemzetiszocialisták is megpróbálták eltűntetni bűncselekményeik nyomait, de ez csak részben sikerült nekik. Ezért annak dacára, hogy számos dokumentumot megsemmisítettek, Springmeyer úgy véli, hogy továbbra is óriási mennyiségű eredeti anyag létezik még. A legmeggyőzőbb bizonyíték azonban az a több tízezer élő személy, aki az agykontroll kísérletek alanya volt. A hivatalos dokumentumokkal kapcsolatos másik probléma, hogy ha a kutatók esetleg meg is szerezhetik őket, rendkívül nehéz a szigorúan ellenőrzött tömegtájékoztatás útján erről tájékoztatni a közvéleményt. Springmeyer

szívesen megnézte volna azokat a helyeket, ahol a hivatalos feljegyzéseket gépekkel feldarabolták. Ehhez azonban olyanfajta forradalmi helyzetre volna szükség, mint amilyen például Kelet-Németországban is volt, amikor a Stazi-aktákat a társadalmi nyilvánosság elé tárták. Springmeyernek fenntartásai vannak a kormányzati nyomozásokkal kapcsolatosan. Olyasmi ez, mint mikor a rókát kérdezik meg arról, hogy ő mekkora fenyegetést jelent a csirkék számára. Nyilvánvaló, hogy fog valamit mondani a róka azért, hogy kielégítsen bennünket, de Springmeyer óvott attól, hogy a kormányzat újabb esélyt kapjon arra, hogy manipulálja a közvéleményt. Springmeyer úgy véli, hogy a hivatalos kormányzati vizsgálatok nem sok haszonnal járnak. Így például a washingtoni Kongresszus megbízásából Nelson Rockefeller vizsgálta a CIA tevékenységét. Több visszaélést is feltártak, és ez Rockefellert jó színben 131 tűntette fel. Amikor valamit

önmaguk ellen tesznek, ezt valamilyen más cél elősegítése érdekében teszik. Ha leleplezik elavult formáit, ezt azért teszik, hogy a korszerű és szigorúan titkos változatairól eltereljék a figyelmet. Ezután Wayne Morris azt tudakolta, miként lehetett az agykontrollra vonatkozó információktól elzárni a lakosságot. Springmeyer utalt rá: több könyvében is dokumentálta, miként ellenőrzik a tömegtájékoztatást a Rothschildok vagy a Hearst-ök. Több tisztességes szerkesztő is kétségbevonja ezt az ellenőrzést, arra hivatkozva, hogy ők szabadon írhattak és mondhatták el véleményüket. Ez természetesen igaz is, egészen addig, amíg véleményük megegyezik a hivatalosan támogatott állásponttal. Mihelyt azonban ettől eltérnek, akkor megtapasztalják, hogy a tömegtájékoztatás szigorú ellenőrzés alatt áll. Ugyanez a helyzet az agykontrollal is. Az emberek addig nem vesznek róla tudomást, amíg személyesen nem találkoznak vele. Wayne

Morris ezt követően az agykontroll különböző formái és technikái iránt tudakozódott. Springmeyer hangsúlyozta, hogy a helyes kifejezés a "Total Mind Control" (a Tudat Teljes Ellenőrzése), mivel ez felöleli az adott személy teljességét, testét, lelkét és szellemét. Egy átlagember soha nem tudná elképzelni, hogy létezhet valami, ami ennyire mindent-átható, szörnyűséges és hatalmas. Sokan úgy vélik, hogy az agykontroll a televízióhoz kapcsolódik és a tudatküszöb-alatti reklámok és üzenetek értendők alatta. Valójában itt tízezerszer hatalmasabb dologról van szó. Az agykontroll észrevehetetlen és teljes ellenőrzés alatt tartja az adott személyt. Felhasznál minden ismert technikát az egyén kontrolljára, egy kifinomult módszercsomag részeként. Vagyis nem egyetlen technikáról van szó, hanem valamennyi ismert ellenőrzési technikának a rendkívül fejlett kombinációjáról. Mindezek a módszerek gondosan

kapcsolódnak egymáshoz. Hírszerzők gyakran beszélnek arról, hogy ezt és ezt a technikát alkalmazták, de az csak 70%-ban bizonyult eredményesnek. Arról azonban nem szólnak, hogy egy sor más technika is van, és ha azok is ilyen hatásfokkal működnek, akkor teljességükben már biztosítják a száz százalékos ellenőrzést. Wayne Morris ezután arra kérte interjú-alanyát, hogy beszéljen az egyes technikákról, és arról, hogy azokat miként integrálták úgynevezett programcsomagokba. Springmeyer elmondta, hogy amikor maga is kereste erre a választ, a különböző technikákra vonatkozó adatokat dossziékba gyűjtögette. Mintegy 150 aktacsomagot állított össze a különböző technikákról. Amikor ezeket mélyebben átvizsgálta, rájött, hogy 12 tudományos technikára lehet szűkíteni. Az egyik közülük a traumaokozás és a kínzás tudománya A másik hogyan lehet használni a drogokat egy személy ellenőrzésére. További módszer a hipnózis,

a disszociáció és a transzállapotok alkalmazása. Egy másik az embereknek és maguknak a kísérleti alanyoknak a megtévesztése. Igen fontos tudni, hogy az Illuminátus agykontroll áldozatai maguk sem tudják, hogy agykontroll alatt állnak. Igen sok technika létezik a fikciók, a megtévesztések és az álcázások alkalmazására. Spirituális eszközrendszer is létezik az egyén ellenőrzésére. Ez utóbbi az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb módszere a tudat feletti uralomnak. A hivatalos tudományosság ma nem szívesen ismeri el, hogy az emberiségnek igenis van spirituális dimenziója. Az Illuminátusok azonban ezt jól tudják, és értik a módját, hogy hogyan kell spirituálisan ellenőrizni valakit. Erre vonatkozó tudásuktól szinte visszariad az ember. A közönséges embernek - beleértve a keresztényeket is - csak morzsákat engednek át ismereteikből. Arra a kérdésre, hogy miként tettek szert erre a tudásra, Springmeyer visszautalt az

egyiptomiak Sleep Temples-eire (Ezekben a templomokban alvásterápia keretében gyógyítottak az orvos-papok - DJ.) Vissza kell tehát térnünk az egyiptomi papsághoz, és a 132 misztériumvallásokhoz, akik már ebben az időben ismerték az elektrosokk alkalmazását, amelyhez elektromos töltésű angolnákat és más elektromos töltésű eszközöket használtak. Ugyancsak ekkor kezdődött a különböző drogok és gyógynövények alkalmazása abból a célból, hogy megváltoztassák az emberek tudatállapotát, és így idegrendszerüket ellenőrzésük alá vehessék. Ezek olyan titkok voltak, amelyeket gondosan őriztek az Illuminátus családok nemzedékei, valamint a hozzájuk tartozó misztérium vallás papjai. Mindezt azonban az évszázadok során továbbfejlesztették. Egy másik gondosan őrzött titok volt az a képességük, hogy manipulálni tudták a koponyát, a koponyacsontokat. A középkorban és már az azt megelőző korszakokban is az

oligarchikus családok többek között úgy gyakorolták uralmukat a közemberek felett, hogy alkalmaztak olyan specialistákat, akik szakszerűen tudtak kínozni, de a kínzás módszereit megtartották saját titkuknak. Ehhez a titokhoz tartozott a koponya manipulálása Amikor valaki megpróbálja elmozdítani azokat a csontokat, amelyekből összeáll a koponya, rendkívül óvatosan kell eljárnia. Az emberek zöme nem tudja, hogy a koponya nem szilárd csont, hanem varratok kapcsolják össze különböző részeit. Ez lehetővé teszi, hogy egészen finom módon manipulálják ezeket az alkotóelemeket, és bizonyos fokig el is mozdítsák őket. Ténylegesen létezik egy olyan módszer, amit a koponya masszással vagy egyéb mechanikus eszközökkel történő gyógyászatának nevezhetünk. E módszer ismerői rendkívül ügyesen használják ujjaikat. A koponya manipulálása olyan titok, amit az okkultista vérvonalhoz tartozó családok évszázadokon át őriztek. Ez

felhasználható gyógyításra is Segítségével megváltoztatható az arc kinézete, de felhasználható kínzásra és a tudat befolyásolására is. A koponya manipulálásával befolyásolni lehet azt, hogy a személy miként gondolkodjon, miként legyen disszociatív vagy engedelmesebb. (A misztérium-vallások nemcsak az ókorban és a középkorban, de az újkorban és napjainkban is fontos szerepet játszanak. Ezek a vallási tanítások rendszerint keleti eredetű, a meghaló és feltámadó istenek mítoszait őrző titkos társaságokhoz kapcsolódtak. Az egyik legismertebb misztérium-vallás az egyiptomi eredetű Ízisz és Ozírisz misztérium volt. Ozírisz testvérével, aki egyben felesége is uralkodik az egész világ felett. Széth, aki azonban Ozírisz testvére és sógora, megirigyli a dicsőséget és megöli Ozíriszt. Ízisz isteni gyermekével Hórusszal Ozírisz keresésére indul. Megtalálják, majd feltámasztják Ozíriszt, megbosszulják halálát,

aki ezek után, mint a Holtak Birodalmának királya uralkodik tovább. E misztikus események évfordulóit sokfelé megülték. Október végén Ozírisz keresésére indultak, majd az elrejtett istenszobor megtalálása után körmeneteket tartottak. Az Ízisz misztériumba 10 napig tartó böjt és mosakodás után lehetett beavatást nyerni. A beavatási szertartás után lakoma következett, amely által a beavatottak az istennővel egyesültek. Egy másik misztériumvallás volt az eleusziszi-misztérium, amely szerint Eleuszisz környékén, Athéntól észak-nyugatra, Hádész, az Alvilág istene elrabolta a termékenység istennőjének a lányát. Zeusz főisten jóvoltából sikerül visszahoznia a földre A misztérium ősszel megtartott kilencnapos főünnepén a mítoszt előadták. Ekkor került sor a beavatási szertartásra is. Az avatásra a jelöltnek másfél évig kellett készülnie, a szertartáshoz áldozatok, körmenetek tartoztak. A beavatás leglényegesebb

része a szent italnak a fogyasztása, amely egyesítette a résztvevőket az istennővel. További fontos misztérium volt a dionüszoszi. E szerint az ógörög eredetű misztérium szerint Dionüszoszt Zeusznak és a királyi származású földanyának, Szemelének a gyermekét a titánok megették, Athéné azonban megmentette a szívét, és Zeusz egy új Dionüszoszba származtatta. A misztérium beavatottai e mítoszt lejátszották, a mezőre rohantak és az útjukba 133 kerülő állatokat széttépték, és nyersen felfalták. Hitük szerint magát Dionüszoszt vették magukhoz, és vele egyesültek. A Mithrász perzsa istenség körül is kialakult misztérium. Mithrász nem meghaló és feltámadó isten. Az időszámításunk kezdete körüli időben azonban az isteni és az emberi világ közötti közvetítő szerepet tulajdonítottak neki. Ezzel alkalmassá vált arra, hogy szabadító megváltó istenként tiszteljék, és kultusza köré misztériumot

szervezzenek. A Mithrász-kultusz a kereszténységgel egyidőben vált népszerűvé. A beavatás szertartásainak színhelyei földalatti sziklabarlangok voltak, annak emlékére, hogy az istenség is sziklából született. A beavatásnak hét fokozata volt, és hozzátartozott egy szent lakoma is, amelynek anyagát kenyér és vizes bor alkotta. Az ókor megváltóváró hangulatát azonban Khübelé és Attisz misztériuma fejezte ki leginkább. A misztérium szertartásain a résztvevők megsebezték magukat, a papok pedig öncsonkítást hajtottak végre. A beavatás csúcspontja a bikaáldozat szertartása volt A beavatandó egy gödörben állott, amely fölé egy farácsot helyeztek, ezen ölték meg a bikát, amelynek vére a beavatottat megtisztította, és jelképes sírjából, mint újjászületett lépett elő. Az Illuminátusokkal kapcsolatban már korábban említettük a druidizmus hagyományainak a továbbélését. Druidáknak a galliai és a britanniai kelták

papjait nevezték Titokzatos tanaikat nem volt szabad írásba foglalni. Szertartásaikat rendszerint a szabadban végezték és annak szerves részét képezte az emberáldozat. A druidizmus tartalmaz mágiát és jóslást, ismeri a lélekvándorlás tanát és hazája Britannia volt. A druidizmus egyszerre volt filozófikus és babonás, és e hagyomány ma élő folytatóira is ez a kettőség jellemző. - D J) Wayne Morris az agykontroll technikákkal kapcsolatosan arra kérte Springmeyert, hogy világítsa meg részletesebben, hogyan kezdik ezeket a technikákat alkalmazni és általában milyen idősek a kísérleti alanyok. Springmeyer szerint gyakran a gyermek születésével kezdődik, sőt számos esetben a gyermek nemzése is már a terv részét képezi. Az Illuminátusok körében okkult rituálék szerint megfogamzik egy gyermek. Nagy figyelmet fordítanak leszármazási vonalának a titkosságára. Más szóval nem minden anya gyermeke az ő biológiai leszármazottja.

A kórházakban sok újszülött kerül kicserélésre A megtervezett fogamzásoknál már a magzat képességeit is felmérik és alkalmaznak traumatizáló befolyást. A magzat nem szereti, ha megdöfik, és nem kedveli a kellemetlen ízű anyagokat. Ha az anya sok édeset eszik, akkor a magzatok megfigyelhetően kedvelik a cukrot. Számos módszert lehet kombinálni. A túlságosan erős zaj, amikor például az apa ráordít az anyára, vagy lökdösi, bántalmazza, mindez gyötri az anyát. A túlságosan hangos zene és üvöltés idesorolható. Lehet olyan ételt adni az anyának, amelyet a magzat nem kedvel Mindezek eredményeként már a születés előtt megindulhatnak a disszociációs folyamatok a fejlődő idegrendszerben. Az elektronikus befolyásolás általában a születés után kerül alkalmazásra. Az ilyen gyermekek rendszerint koraszülöttként látják meg a napvilágot A koraszülött csecsemő természetes módon is könnyebben traumatizálható. Így

például a bőre rendkívül érzékeny. Azért akarják, hogy a traumatizáció minél előbb elkezdődjék, mert az ilyen egyén könnyebben kerül transzállapotba és vált ki nála a fájdalom disszociációt. Az indiai fakírok is azért tudják elviselni a rendkívüli fájdalmat, mert transzba esnek, egy teljesen más tudatállapotba, s így képesek disszociálni. A traumatizálás célja a disszociáció létrehozása. Az utóbbi időben - folytatta Springmeyer igen sokat lehet hallani az elektronikus agykontrollról, de ez részben azért van, hogy eltereljék 134 a közvélemény figyelmét a fontosabb problémáról, a tudathasadásos személyiségzavar- vagy identitászavar létrehozásáról. Rendkívül fontos az, hogy már lehetséges többszörös tudattal rendelkező programozott egyének létrehozása. A teljes titoktartást is ez teszi lehetővé Az elektronikus agykontroll, azaz a gondolkodási folyamatba történő beavatkozás elektronikus technikával,

nem olyan nagy fenyegetés. Springmeyer több olyan kísérleti alannyal is együttműködött, akik elektronikus agykontroll áldozatai voltak és a többségük képes volt felismerni, hogy valamit sugároznak a fejébe, amelyet idegenszerűnek talált. Amikor azonban valakinek elkülönülő részekre bontják a tudatát, akkor teljesen megszűnik a kapcsolat az illető normális tudatműködése és a többi leválasztott autonómmá vált tudatrész működése között. A beépített memória-falak miatt az illető nincs tudatában annak, hogy más teljesen elkülönített és önálló életet élő tudatrészek is működnek benne. Wayne Morris ez után azt kérdezte, hogy mi a disszociációnak a természete, és miként lehet felhasználni valakinek az ellenőrzésére. A hipnózis, a transzállapot és a disszociáció ugyanannak a jelenségnek a különböző vonatkozásait jelöli. Az Illuminátusok az évszázadok során megtanulták, hogyan helyezzék az embereket

különböző lelkiállapotokba. A különböző lelkiállapotban közölt információkhoz a legkönnyebben úgy lehet hozzáférni, ha az illető visszatér ehhez a különleges lelkiállapothoz. Ez a jelenség ismert, hiszen valaki akkor emlékezik a legjobban arra, hogy egy bizonyos helyzetben mi történt vele, ha egy hasonlóba kerül. A disszociáció mesterséges előidézése során olyan emlékezést gátló falakat építenek az agyon belül, ahogyan azt a komputer-programozásnál is megfigyelhetjük. Azért, hogy a komputer működőképes legyen, el kellett érni, hogy memóriájának egy része el legyen különítve, úgy, hogy ahhoz a használó ne férhessen hozzá. Ezt akkor tapasztaljuk, amikor a komputer újraindítja magát (reboot), azaz olyan memóriát használ a rendszerindításhoz, amelyhez korábban nem férhettünk hozzá. Ez a memória disszociálva volt Az emberre vonatkoztatva úgy is kifejezhetjük, hogy amnéziafal választotta el a tudat többi

részétől. A programozók tudják, hogyan építsenek ilyen memóriafalakat az agyba, mentálisan szekciókra bontva a tudat működését: Ezt trauma útján érik el. Ha valakit erős fájdalom ér, akkor a központi idegrendszerében disszociációra kerül sor, azaz agyunk, hogy tovább működhessen, egy emlékezést gátló falat épít a trauma köré és így disszociálva biztosítja működését. Minél fájdalmasabb egy trauma, annál erősebb az amnéziafal, amely körülveszi Az Illuminátusok vesznek egy két év körüli gyermeket, elkezdik a traumatizálását és ezzel létrehozzák ezeket az amnézia-falakat (az amnézia az emlékzőtehetség meggyengülését vagy teljes elvesztését jelenti). A tudatban létrejönnek a disszociált tudatrészek, amelyek üres komputer-lemezhez hasonlíthatók, amelyet aztán tetszés szerint programozhatnak. Egyes ilyen programokat a személyiség részévé tesznek, és így hozzák létre az MPD-t (a Multiple Personality

Disorder - Tudathasadásos személyiségzavar), illetve a DID-et (Dissociative Identity Disorder - Tudathasadásos identitászavar), azaz a többszörös tudatú egyéneket. Springmeyer a kondícionálásról kifejtette, hogy a programozók úgy tekintenek egy gyerekre, mint egy darab agyagra. Magukat pedig keramikusnak gondolják, aki forgatja a fazekaskorongot. Ismerik a módját annak, hogy miként alakítsák úgy egy gyermek tudatát, hogy az nekik megfeleljen. Általában felmérik az adott gyermek képességeit és ehhez használják az elektroencephalographot (EEG-t). Az agyhullámok bemérésével meg tudják becsülni, hogy milyen típusú gondolkodásra képes az adott agy. EEG útján az adott személy IQ-ját (intelligencia-kvóciensét, intelligencia-hányadosát) is meg lehet határozni. Ezt kiegészítették Dr. John Gittinger Personality Assessment Surveys (PAS) tesztelési módszerével. Amikor egy gyermek megszületik, bevizsgálják az agyát, hogy milyen

személyisége van, miféle gondolkodásra képes és milyen életpályát érdemes választani 135 számára. Figyelemmel vannak az adott gyermek személyes hajlamaira, agyának természetes képességeire, és ezt fejlesztik tovább. A gyermek kreativitásával és leválasztott tudatrészeinek a működésével hasonló módon foglalkoznak, mint traumatizálásával és tudatának részekrebontásával. Bizonyos műveleteket már a magzati korban is végrehajtanak, majd az újszülött képességeit felmérik a Bailey Scales (skála) és más e célra kidolgozott tesztek segítségével. 18 hónapos korban pedig már az EEG-t is alkalmazzák. Amikor eldöntik, hogy milyen életpályát szánnak a gyermeknek, nyomban megkezdik az agykontroll segítségével erre a karrierre előkészíteni. Életének a háttérből való manipulálása végigkíséri iskolaévei során és a lehető leggondosabban felkészítik a neki kijelölt életpályára. Az agykontroll tehát nem csak azt

a célt szolgálja, hogy valakiből szexuális robotot csináljanak, hanem ez a kézben tartott vezetők pozícióba helyezésének, és a társadalom ellenőrzésének az eszköze is. A kulcspozícióknak a birtoklása döntő kérdés. Ezért a programozott egyéneket a társadalom minden részében elhelyezik, a kültelki nyomortanyáktól a palotákig. A modern társadalom számára például létrehozták a fanatikus rajongókat. Springmeyer "Deeper Insights Into the Illuminati Formula" (Mélyebb betekintés az Illuminátus formulába) című könyvében részletesen is megvilágítja, hogy hogyan és miért hozták létre a rajongókat. A "mind-control" technikákkal kapcsolatosan Springmeyer elmondotta, hogy a trauma okozást számos okból alkalmazzák. Gyakran egész addig a pontig viszik, hogy az illető csaknem meghal, vagy ténylegesen is a klinikai halál állapotába kerül, amiből még vissza tudják hozni az életbe. A halálközeli állapot

manipulálásából egész tudományt fejlesztettek ki Ezért volt szükség Mengele koncentrációs táborokban végzett kísérleteinek az eredményeire is. Mengele az Illuminátusokhoz tartozott, és részükre végzett kísérleteket Sokat foglalkozott ikrekkel. Pontosan fel tudta mérni, hogy mekkora traumát lehet különböző embereknek okozni, hogy még életben maradjanak. A trauma az agyat visszahelyezi az úgynevezett túlélési állapotba (survival mode). Springmeyer itt kitért arra, hogy megtévesztő az a közkeletű nézet, miszerint az agy egységes, monolitikus képződmény. Az emberi agy valójában hét különböző agyrészből tevődik össze. Az első agyrész a nyúltagy és a nyúltagyi híd, amelyet angolul Reptilien Brain-nek (hüllő-agynak) neveznek, mert hasonlóan működik, mint az ősi hüllő. Ha folyamatosan traumatizálunk valakit, akkor hüllő szinten tartjuk központi rendszere működését, vagy a túlélést szolgáló gondolkodását. A

túlélést szolgáló gondolkodásnak meghatározott jellemzői vannak. A legmélyebb szinten a traumát fel lehet használni arra, hogy valakit a túlélést szolgáló gondolkodásra redukáljanak. Ez félelmet hoz létre. Ha pedig valaki a félelem rabjává válik, akkor spirituálisan a legkülönbözőbb dolgok történhetnek meg vele. A trauma és a kínzás igen egyszerű módon alkalmazható: "Ha nem engedelmeskedsz, fájdalmat okozunk". Elektrosokkot alkalmazhatnak például a férfiak nemiszervein Ez rendkívül fájdalmas és egyszerű módja annak, hogy valakit engedelmességre kényszerítsenek. Ez csak az egyik technikája az agy részekre hasításának és a tudathasadásos személyiségzavar mesterséges létrehozásának. A leválasztott tudatrészek egybetartásának fontos eszköze a folyamatos trauma-okozás. A folyamatos traumatizálás elősegíti a transzállapot magas szintjének és a disszociált magatartásnak a fenntartását. A túlélési

gondolkodás és az állandó félelemben-tartás megkönnyíti ellenőrzésüket. A programozott gyermekek szüleit kiképzik, miként gyötörjék gyermekeiket azért, hogy tudathasadásos állapotban maradjanak. Ha pedig a gyermekeket valamilyen egyházi intézményben nevelik, akkor lelki gondozóikat is kiképzik ugyanerre. Ez is az egyik oka annak, hogy a katolikus egyházon belül annyi probléma merült fel. Számos pap visszaélt helyzetével, amely pereket, kártérítéseket eredményezett 136 Wayne Morrisnak arra a kérdésére, hogy vajon kényszerítették-e a papokat és lelkészeket arra, hogy ezekben részt vegyenek, Springmeyer rámutatott, hogy a pedofiliának számos eltérő oka van. Az egyik az, hogy a katolikus egyházon belül a papi nőtlenség következtében nincs biztosítva a szexuális tevékenység normális gyakorlása, és ez elősegíti egyes papok és apácák eltévelyedését. Van azonban köztük titkos sátánista is és ez a fajta pedofil

magatartás egyfajta ellenszolgáltatás attól a közös érdekeltségű csoporttól, amelyhez tartoznak. Mindez azonban csak addig lehetséges, amíg az emberek a sarkukra nem állnak és nem közlik, hogy nem hajlandók ezt eltűrni. Wayne Morris ez után azt tudakolta, hogy a disszociáció miként használható a programozásra. Springmeyer hangsúlyozta, hogy a kísérleti alanyok agyát sokkal több részre hasítják, mint ahogy azt a terapeuta szakemberek általában érzékelik. Megemlítette, hogy Cisco Wheeler, akit sikerült kimentenie az illuminátusok közül, pl. számos vonatkozásban sztandard programozásban részesült, noha az ő személyiségének a struktúrája különleges tulajdonságokkal bírt. Központi idegrendszerében 13x13x13 beültetett és elkülönített programból álló tudatrendszert alakítottak ki. Valamennyi elkülönített személyiségnek másmás élettörténetet adtak, amely autonóm módon döntötte el, hogy mit kedvel és mit nem Az

eredeti egyetlen személyiségből több ezer személyt hoztak létre. Egy biorobot akkor tud megfelelően működni, ha irányítójára támaszkodik, aki a stabilitást jelenti számára. Képzeljük el, hogy agyunk egymással versengő személyek tudatából tevődik össze. Ebben a kaotikus helyzetben csak egy ellenőrző tényező tud rendet teremteni. A programozott biorobotok egyike-másika eljuthat ahhoz a ponthoz, ahol felismeri, hogy önmaga többszörös tudattal bír. Ugyanakkor egy mélyebb szinten be kell látnia, hogy szüksége van az agykontrollra azért, hogy tudatműködése ne omoljon össze, és ne legyen rajta úrrá a teljes elmebaj. Másképp megfogalmazva az illuminátusok ellenőrzött elmezavart hoznak létre azért, hogy kísérleti alanyaik el tudják viselni azt a szörnyű traumát, amit okoznak neki. A programozóknak el kell különíteniük a trauma emlékképeit, azaz azokat a leválasztott agyrészeket, amelyek őrzik ennek a traumának az

emléknyomait. Az agy igyekszik megszabadulni ezektől a fájdalmas emléknyomoktól és izolálja azokat. Ha az emlékezetet gátló falak leválnak, akkor az agy többi részének is kapcsolatba kell lépnie ezekkel a fájdalmas emlékekkel. Wayne Morris arra is kereste a választ, hogy miért van szükség oly sok különböző programmal működtetett leválasztott tudatrészre. Springmeier szerint, ha valaki úgy dönt, hogy létrehoz egy robotot, akkor arra törekszik, hogy az minél több feladat elvégzésére legyen használható legyen, ezért hoznak létre számos elkülönített tudatrekeszt. Ezt a módszert alkalmazzák olyan hírszerző szerveknél is, mint a CIA. Itt is gondosan elválasztott szektorokra bontják a tevékenységet. Minden elkülönített rész csak a saját tevékenységére vonatkozó információkkal rendelkezhet. Ugyanezt teszik a kísérleti alanyok agyával is Egy biorobot számos szinten funkcionálhat. Rendelkezik a mindennapi élettel

közvetlenül kapcsolatban álló tudatrésszel, de felhasználhatják ezt az egyént kábítószer-csempészésnél, pénzmosásnál, titkos üzenetek továbbításánál, sátánista rituálékban való részvételre, pornófilmek készítésére, gyilkosságok elkövetésére, és kémkedésre. A lényeg az, hogy az agyat elkülönített részekre darabolják, és az egységes tudatból több eltérő tulajdonságú emberi tudatot állítanak elő ugyanabban az egy testben. Az, hogy ebben az egy testben lévő sokféle ember összerendezetten működjön, munkamegosztásra van szükség. Az idősebb "alter"-ek (elkülönített tudatrészek) gondját viselik az újabbaknak. Vannak kapuőrzők és hierarchikusan magasabban álló "alter"-ek, amelyek ellenőrzik a többieket. Mára már tudománnyá fejlődött, hogyan kell strukturálni az agyműködés elkülönített részeit. 137 Számos különböző tudatstruktúra létezik. A kísérleti alany tudatát

részekre daraboló programozónak a céljaitól, fantáziájától és szeszélyeitől függ a tudat fragmentálása, valamint a széthasított részek új struktúrába való összerakása. Módjában áll rendszereket létrehozni a rendszereken belül. Az egyik ilyen közkeletű rendszer a rendszeren belül a kabbalisztikus életfa. (A kabbala szerencsét hozó tárgyat vagy cselekedetet jelent Ezen túlmenően misztikus bibliamagyarázó rendszer is, illetve babonás hit valamilyen tárgyban vagy dologban. A kabbala a zsidó vallás titkos misztikus irányzata volt főleg a középkorban, de létezik keresztény kabbala is. A kabbalisztika a kabbalával kapcsolatos ismeretek, eljárások rendszere. Közülük kiemelkedik a betű, a szám és a névmisztika) Springmeier egyébként az általa megismert agykontroll túlélők tudatstruktúrájában számos hasonlóságot talált. Vannak olyan terapeuták az Egyesült Államok egyes tagállamaiban, akik nem rendelkeznek ismeretekkel

az MPD-ről és a DID-ről. Amikor elkezdik gyógyítani pácienseiket, gyakran megkeresnek más terapeutákat segítségért és tanácsért. Előfordul, hogy a kezelésben részesülő elmondja "ilyen és ilyen képeket rajzoltam, nem tudom, hogy mit jelentenek". "Nagy hatást tett rám a Star Trek (vagy Óz a varázsló, vagy a Miki egér)" A terapeuta megkeresi kollégáját információért. Ilyenkor derül ki, hogy a megkeresett kolléga így válaszol: "nekem is van hasonló betegem, aki ugyanígy nyilatkozik. Amerika szerte vannak terapeuták, továbbá olyan személyek is, mint én, aki lelkészként foglalkozik az agykontroll áldozataival és szembesül újból és újból ugyanazokkal a jelenségekkel." Springmeier sokat tanult azoktól, akik viszont közvetlenül az illuminátusoktól tanultak, és nemcsak programozottak, hanem programozók is voltak. Az egyik elterjedt programozási módszer a tükörkép alkalmazása, amely sokkal inkább

technika, mint struktúra. Morrisnak arra a kérdésére, hogy mit jelent egy "alter"-nek a tükrözése, Springmeier így válaszolt: "Mindenféle dolognak a tükröztetését. Ez a megtévesztési technikának a része Sok terapeuta úgy véli, hogy egy meghatározott személyiséggel foglalkozik, valójában azonban csupán annak a tükörképével. A programozott rendszereket úgy hozzák létre, hogyha valaki elkezd velük foglalkozni, akkor azok védekező mechanizmusokat indítanak be. Az egyik ilyen védekező mechanizmus a tükörkép "alter"-ek behelyezése, amelyekkel a terapeuta elbíbelődhet. A terapeuta úgy véli, hogy segített páciensén, valójában csak egy játékban vett részt. A programon belüli tükörképek olyanok, hogyha egy meghatározott személy elkezd dolgozni az agyprogramokon, a tudat olyan zavart állapotba kerül saját belső állapotát illetően, hogy nem képes eligazodni önmagán. Legjobb menedzser az, akinek nem kell

túl sok időt fordítania arra, hogy instrukciókat adjon beosztottjának. Ha valaki egy rabszolgának az ura és folyamatosan közölnie kell rabszolgájával, hogy mit tegyen, állandóan kijavítva hibáit, akkor valójában saját szolgájának a szolgájává válik. Ezért egy olyan emberi robotot kívánnak létrehozni, amely önmagát irányítja és korrigálja, mégpedig úgy, hogy kialakítják az "alter"-ek hierarchiáit a személyen belül. Létrehoznak "alter" személyiségeket az adott személy tudatán belül, akik azt gondolják, hogy ők maguk a programozók. Így például dr Ewen Cameron programozó volt, az ő kísérleti alanya olyan beültetett "alter"-eket kap, amelyek úgy vélik, hogy ők maguk Ewen Cameron. Éppen ezért ezek az "alter"-ek hajtják végre mindazt a gyötrést és bántalmazást, amelyről úgy vélik, hogy Ewen Cameron így cselekedne. Ez a tükörkép módszernek az egyik alkalmazása. Egy másik

tükör módszer alkalmazás, amikor összekapcsolnak két kísérleti alanyt. Az egyikben olyan "alter"-ek lesznek elhelyezve, amelyek úgy gondolják, hogy ők a másik személy. A másikban pedig olyan "alter"-ek, hogy az előző személy Mindez szorosan egybekapcsolja a két személy tudatműködését. 138 Fritz Springmeier ennek kapcsán ismét hivatkozott Cisco Wheeler-re, akinek az agyába mintegy 30 ezer standard "alter" volt elhelyezve, továbbá igen sok további disszociált rész. A terapeuta szakemberek egy kisebb csoportja, amelyik megpróbál megküzdeni a DID következményeivel, olyan páciensekkel foglalkozik, akiknek több élethelyzethez kapcsolódó különálló személyiségük ("front personalities" - "front-személyiségük") van. Számos könyvet írtak MPD-páciensek, amelyekben a terapeuta öt vagy hat "front-személyiséggel" foglalkozott. Az illuminátusok visszalépnek és megengedik, hogy

a terapeuták néhány "frontszemélyiség"-et integráljanak Ekkor a kezelést végző közli a pácienssel, hogy most már tudatműködése integrálódott és jól van. A terápiának vége és mindenki boldog A programozott áldozat azt hiszi, hogy most már megszabadult az MPD-től, a terapeuta is szépen keresett és hírnévre tett szert. Az illuminátusok is boldogok, mert valójában csak a "front-alter"-ek stabilizációjára került sor. Az "alter"-ek rendszere ugyanis sokkal összetettebb, mint ahogy azt az emberek érzékelik. Springmeier utalt rá, hogy a XX. század néhány rendkívül tehetséges tudósa hosszú éveket töltött azzal, hogy miként építsék be ezeket a programokat megóvó mechanizmusokat az agykontroll alatt állók központi idegrendszerébe. E védekező mechanizmusok ahhoz hasonlítanak, mintha egy számítógépes szobába belépne egy jogosulatlan személy és ekkor a komputer kikapcsol, vagy felrobbantja magát.

Pontosan ehhez hasonló az, amit az agykontroll alatt állóknál el akarnak érni. Kidolgoztak egy sor öngyilkos programot, amelyek a személy mindennapjait irányító "front-alter"-eket az öngyilkosság elkövetésére utasítják, ha kiderül róluk, hogy agykontroll alatt állnak, illetve többszörös tudatú személyek. Számos védekező program létezik. Vagyis nemcsak a komputer van úgy programozva, hogy felrobbanjon, de a klaviatúra is, ha egy jogosulatlan személy nyúl hozzá. Minden fázisra vannak támogató és megtévesztő alprogramok. Mindez nem könnyű és megértése sok energiát igényel Ezért sok időre, türelemre és tudásra, de legfőképp az áldozatok iránti szeretetre van szükség. A terapeutának valósággal iszonyodnia kell mindettől azért, hogy kellő motiváltsággal küzdjön ellene. Springmeier azt ajánlotta, hogy aki ilyen munkának szenteli tevékenységét, olvassa el azt a három könyvet, amelyet Cisco Wheeler-el együtt

írt. Az első a "The Illuminati Formula Used to Create a Total Mind Controlled Slave" (A totális agykontroll alatt álló biorobot létrehozásához használt illuminátus formula) című könyv. A második, amely 620 oldal terjedelmű, a "Deeper Insights into the Illuminati Formula" (Mélyebb betekintés az illuminátus formulába) címet viseli. Az első rész azt ismerteti, hogyan jön létre az agykontroll, a második rész pedig azt, hogy miként lehet rajta segíteni. Az említett könyvek gondos anyaggyűjtés után készültek el, és nem csak azt alapozzák meg, hogy mi történt, de azt is, hogy azt miként lehet leleplezni. Wayne Morris ezután azt tudakolta, hogy mennyire bizonyult eredményesnek az agykontroll áldozatokkal kapcsolatos munkája során. Springmeier azt emelte ki, hogy az agykontroll rendkívül súlyos probléma és számos gyógyítási feladatot ölel fel. Szinte nem is lehet felsorolni az ehhez kapcsolódó különböző témákat.

Cisco Wheeler-rel együtt teljes idejüket az agykontroll áldozatok megsegítésére fordították. A terápia sikere számos tényezőtől függ Az egyik ilyen tényező, hogy az agykontroll áldozat milyen körülmények között él. Ha képesek kiszakítani magukat a mindennapi élet kötöttségeiből és elmenni valamilyen biztonságos helyre, akkor sokkal hatékonyabb lehet a terápia, mert az agykontroll alatt álló személy tudata nem képes addig feszültségét csökkenteni, amíg nem érzi magát biztonságban. Ennek megértése visszavezethető a "reptilian mind" ("hüllő-agy") működésére, a túlélést biztosító gondolkodásra, amely uralni tudja a tudatműködés más területeit is. Ha valaki halálos 139 veszedelembe kerül, akkor az életösztön veszi át az irányítást. Amikor valakit egész életében traumatizáltak, akkor a túlélésre alapozott gondolkodásé a vezető szerep a tudatában, s nem kell sok ahhoz, hogy a

félelem állapotába kerüljön. Ezért az első követelmény, hogy az agykontroll áldozatát biztonságos helyzetbe kell hozni. Az agykontroll áldozatok 99,9 %-a soha nem volt ilyen helyzetben. Springmeier hozzátette, hogy Cisco Wheeler-rel együtt csak annyiban tudtak eredményesen együttműködni az áldoztatokkal, amennyiben ezt a körülmények lehetővé tették. Ha a megfelelő feltételek rendelkezésre állnak, akkor nincs határa annak, amit meg lehet tenni. Springmeier ezért akart egy visszaprogramozó központot (deprogramming centre) létrehozni. A CIA egy volt munkatársa kész volt végrendeletileg több millió dollárt adományozni az agykontroll áldozatoknak. Springmeiernek egy barátja pedig kész volt a visszaprogramozó központ finanszírozására. E személy halála után végrendeletének az egyetlen példánya az oklahomai Federal Building-ben volt, és amikor azt felrobbantották, odaveszett. Ez egyelőre meghiusította azt az elképzelést, hogy

létrejöjjön egy olyan biztonságos hely, ahol hozzáértő emberek végezhetik a visszaprogramozást. Springmeier azt is elmondotta, hogy amikor végetér a terápia, az eredmény megsemmisítéséhez elegendő az, ha az eredeti programozók az agykontroll áldozatát kényszerrel újraprogramozzák. Ez többször is megtörtént a Springmeier által segített áldozatokkal. Ez egyben azt is mutatja, hogy egyelőre jelentős változás nem történt ezen a területen. Wayne Morris ez után azt tudakolta, hogy optimális helyzetben mennyire lehetséges az agykontroll áldozatok visszaprogramozása. Springmeier elmondotta, hogy ha valóban sikerül biztonságos helyzetbe hozni a pácienst, akkor komoly újrastrukturálás érhető el, és jelentős mértékben lehet az illetőn segíteni. Spirituális eszközökkel is sokat lehet tenni a szétválasztott tudatrészek újraintegrálásáért. A terapeutának azonban szem előtt kell tartania, hogy soha nem lehet biztos, hogy rátalált

valamennyi leválasztott tudatrészre. A traumatizálás hosszú ideje során több ezer fragmentumra darabolható a tudat. Minden leválasztott tudatrész nagy valószínűség szerint programozva is van. Springmeier igen óvatos becslése szerint, amelyet hét különböző szempont alapján állított össze, körülbelül kétmillió amerikai polgár tudatát programozták traumaokozással. Az agykontroll tevékenység azonban a világ más részein is már gyakorlat. Folyik a programozás Európában és Oroszországban is Morris ezután az elektromosság és az elektronika agyprogramozásban játszott szerepéről kérdezte Springmeiert. Az elektrosokk - válaszolta a kérdezett - rendszeresen használt módszer, a traumaokozás egyik formája. Az elektromos, vagy ultrahangos önvédelmi fegyverek (stun guns) is jól alkalmazhatók a programozott biorobotok irányítására és memóriájuk törlésére. Adott esetben használhatnak egy 120 ezer voltos egyenáramú önvédelmi

fegyvert a memória törlésére, a tudat fragmentálására. Amikor egy személy elektrosokkolására kerül, az törli rövidtávú emlékezetét. Képtelen lesz 24 órát vissza és előre is számolva bármire emlékezni, azaz 48 órára kiesik a memóriája. Ewen Cameron a tudatműködés szétforgácsolására rendszeresítette az elektrosokkot. Az elektronika felhasználásra került az emberekbe behelyezett miniatűr szerkezetek esetében is. Ezekkel az implantátumokkal befolyásolni lehet az adott személy gondolkodását. Számos mikrohullámú torony épült, amelyek ELF (extremely low frequency - rendkívül alacsony frekvencia) hullámokat sugároznak az emberek agyába. Az elektromágneses hullámokat legkülönbözőbb csúcstechnológiákban használják. Léteznek az úgynevezett EDOM eszközök (Electronic Dissolution of Memory - a memória elektronikus törlése), továbbá a "harmonic" gépezetek, 140 amelyek harmónikus frekvenciákat használnak.

Ezeket az eszközöket a visszaprogramozásnál is lehet alkalmazni. Az elektromosságot használják az agy frekvenciájának a bemérésére Létezik egy elsődleges frekvencia, amely az adott egyént jellemzi. Ennek a segítségével egy távolban lévő személyt is be lehet azonosítani. Ismerik az agy által használt különböző rezgésszámokat. Ez különböző szögekből érkezik Amikor az agyműködés során létrejön egy gondolat, az agy egy meghatározott frekvencián működik. Meghatározott gondolatokat idéznek elő az adott személy tudatában, majd pedig megfigyelik azokat az elektromos impulzusokat, amelyek ezeket a gondolatokat kísérik. Ezeket betáplálják egy komputer rendszerbe. Springmeier egyszerűsítve lényegében azt fejtegette, hogy a programozók képesek megfejteni az agyhullámok segítségével, hogy a kísérleti személy mire gondol. Ha nyomon követik a célszemély agyának a frekvenciáit, akkor monitorozni tudják gondolatait is. Tehát

nemcsak meghatározott gondolatokat lehet gerjeszteni az emberek fejében, de azt is meg lehet figyelni, hogy mire gondolnak. Wayne Morris azt is tudni akarta, hogy amikor elektrosokkal törlik a kísérleti alanyok memóriáját, vajon nem törlik-e a beültetett programokat is. Springmeier válaszában utalt arra, hogy a programozást disszociált (szétbontott, tudathasadásos) állapotban végzik. Az elsődleges programozásra eszméletlen állapotban kerül sor. Különböző szinteken lehet valakit programozni. Ha felnőttel kezdik, mint például a CIA alkalmazottainál, akkor az agykontroll 5. szintjét (Level 5) alkalmazzák Az ilyen programozásban részesülőket hosszabb időre kómába ejtik és a programozást a tudat legmélyebb szintjén végzik el. Ez az a szint, ahol az agy a szintműködést szabályozza. Amikor törlik a rövidtávú emlékezetet elektrosokkal, ez a beavatkozás még csak a közelébe sem jut a tudat legmélyére elhelyezett programoknak. A kívánt

hatás elérése érdekében pontosan szabályozták, hogy mennyi elektromosságot alkalmazhatnak. Minden tudományos alapon történik, ezért volt szükség sok tesztelésre a II világháború során a koncentrációs táborokban. Nem szabad válogatás nélkül össze-vissza traumatizálni valakit, hiszen akkor az az életébe kerülhet. Az orvosok jelen vannak, és folyamatosan figyelik a szívműködést megfelelő berendezésekkel. Az alapprogramozás kórházakban, vagy ahhoz hasonló létesítményekben történik. Sok esetben a VA (Veterans Affairs - veterán ügyek) kórházakban. Ténylegesen minden VA kórházat felhasználtak programozásra. De igen sok civil kórház is rendelkezik különleges részlegekkel, ahol a programozásokat végzik. A szívműködés pontos megfigyelése révén tudják, hogy meddig mehetnek el. Amikor elérik a halálközeli állapotot, pontosan tudják, hogy mikor kell az elektrosokkot alkalmazni, hogy a kísérleti alanyt visszahozzák az

életbe. Mindez rendkívül nagy felkészültséget igényel. Ugyancsak képzetteknek kell lenniük a drogok használatában, abban, hogy miként, mikor és mennyit adhatnak a kísérleti alanynak. Nem találomra cselekednek. Wayne Morris ezután az agyba beültetett implantátumok technológiájára vonatkozóan tett fel kérdéseket. Springmeier elmondotta, hogy hat külöböző típusú implantátum van Az audioimplantátumokat arra használják, hogy a kísérleti alany halljon valamit. A testbe beültetett miniszerkezetek meghatározott irányban manipulálják az emberi szervezetet, például, hogy hormont termeljen, vagy hogy megakadályozza a kísérleti személy teherbe kerülését, vagy fájdalmat okoznak neki. Vannak vizuális hatásokat kiváltó holografikus implantátumok, amelyek a kísérleti alany számára többdimenziós holografikus látványt nyújtanak. Vannak olyan implantátumok is, amelyek lehetővé teszik az agy különböző részeihez a kapcsolatok

megteremtését. Az implantátumokat nem minden agykontroll alatt álló személynél alkalmazzák. Vannak fájdalmat okozó és az izmokat stimuláló miniatűr szerkezetek is. Meg kell említeni a személyi adatokat tartalmazó chipeket is, amelyekről már 141 többet hallott a közvélemény. Ilyeneket alkalmaztak a Sivatagi Vihar hadműveletben résztvevő amerikai katonáknál. Ezt azzal indokolták, hogy megkönnyíti a helyzetmeghatározásukat, és így kevésbé fenyegeti őket az a veszély, hogy elvesznek a sivatagban A különböző csúcstechnológiájú fejlesztések eredményeként már rendelkezésre állnak az úgynevezett "nanobot"-ok, amelyek egészen pici, a méter néhány milliárdnyi részével mérhető nagyságúak. A nano jelentése az, hogy a méter egy milliárdnyi részéről van szó Ezek olyan rendkívül kicsiny mikroszkópikus robotok, amelyek már képesek másoló szintézist végezni. Alkalmazzák már az üvegszál optikát, amely

gyakran úgy néz ki, mint egy hajszál. Ez a rendkívül finom üvegfonál az implantátumok jeleit továbbítja Ismertem egy olyan agykontroll alatt álló személyt, aki ült a vendéglőben, amikor egy hajszálhoz hasonló kis üvegfonálkát lőttek a hajába, amely megkapaszkodott a bőrében. Az illető ezt észrevette és eltávolította. Olyan programozott nőket is ismertem, ahol ezek a rendkívül finom üvegszálak, mint szőrzet volt elhelyezve a testükön. Nem ismerem pontosan a funkcióját ezeknek a csúcstechnológiájú üvegszálaknak, de azt tudom, hogy kommunikációs célra használják őket. Az egyik legkockázatosabb fejlemény az úgynevezett organikus bioprocesszorok megjelenése. Ezek molekuláris kicsinységű komputerek, amelyek DNS-ből készülnek Ezt a mesterségesen előállított DNS anyagot hozzákapcsolják egy vírushoz és a vírusok rendszerint az emberi test egy meghatározott részébe vándorolnak. Így például az idegre ható, ideghez

vonzódó neurotrop vírusok az idegrendszerbe vándorolnak, vagy a delmatropik vírusok a bőrbe, a pneumotropik vírusok pedig a tüdőbe. A kísérletirányítók ezeket a kis szerves processzorokat hozzákapcsolják ezekhez a vírusokhoz. Magukat a vírusokat igen sokféleképpen lehet a kísérleti alany testébe juttatni. Ilyen vírus implantátumokkal kontrollált személyeknél egyfajta központi implantátumot lehet találni a nyak hátsó részénél. Ez a központi irányítást végző implantátum veszi a külső jeleket, és továbbítja a testben elhelyezett különböző implantátumokhoz. Egyes ilyen kísérleti alanyok lényegesen megkönnyebbültek, amikor sikerült őket ezektől a vírusoktól megszabadítani. Ma már több módszer is létezik, amelyek lehetővé teszik ezeknek a bioprocesszoroknak az eltávolítását. Számos kísérleti alany röntgen, ultrahang és más vizsgálati módszerek segítségével lokalizálni tudta ezeket az implantátumokat. Volt

három olyan agykontroll áldozat, akiknek sikerült bemenniük egy "Anacoic Chamber"-be, és megtalálták azokat a forrásokat, ahonnan a testükbe érkező jelek érkeztek. Sikerült az erre vonatkozó dokumentációt kicsempészniük a laboratóriumból és elrejteni. Más elektronikus agykontroll alatt álló személynek is sikerült különböző helyekről bizonyítékokat találnia. Néhány orvosnak pedig egyenesen a birtokában van több ilyen implantátum. Van néhány olyan sebész, aki hajlandó segíteni a kísérletek áldozatainak. Springmeier megemlítette a Syntel szót, amelyről már számos kormányzati testületben is vita folyt. A hadsereg zártkörű konferenciáin is tárgyaltak a Syntel-ről, azaz a szintetikus telepátiáról, amely azt jelenti, hogy a kísérleti alanyhoz hangokat és gondolatokat továbbítanak. Syntel-nek azokat a kísérleti személyeket nevezik, akik ilyen hangokat és gondolatokat érzékelnek elektronikusan. Ezt a

technológiát az űrprogram keretében fejlesztették ki és biomedical telemetry-nek, orvosbiológiai távolságmérésnek nevezik. E technika keretében adó- és vevőszerkezeteket helyeznek el a koponya alsó részénél, amely rögzíti a testi funkciókról és az agyhullámokról érkező adatokat, és ezeket továbbítja egy komputerhez. Vannak komputerek, amelyek programozása mesterséges intelligenciához hasonló. Ezek az intelligens számítógépek helyettesítik az élő programozókat és irányítókat. Az úgynevezett kezelők - vagyis akik a programozott tudatú kísérleti alanyokat napról-napra irányítják - három műszakban dolgoznak és ma már túlterheltek. A komputer helyettesíti őket Ha a kísérleti alany valami olyasmit tesz, 142 amellyel nem tud a komputerprogram megbirkózni, akkor a számítógép jelzést ad és az élő ember is bekapcsolódik. Már tapasztalatokkal rendelkező kísérleti alanyok képesek arra, hogy időnként

túljárjanak az őket irányító komputer "eszén". Wayne Morris ezután a hírhedt náci orvosról, dr. Josef Mengeléről kérdezte interjúalanyát Springmeier szerint ő tekinthető a modern tudatprogramozás "atyjának". Már Mengelét megelőzően az illuminátusok kidolgozták az MPD-t, vagyis a tudathasadásos személyiségzavar mesterségesen létrehozott módszerét, de a programozók képzése nem volt tudományos. Mengele sokat kísérletezett az ikrekkel, értette a trauma szerepét és azt is, hogy a traumaokozást hogyan alkalmazza. Ha valaki már a halálán van, és a programozója megmenti, akkor ez szorosan köti őt programozójához. Mengele értette, hogyan kösse áldozatait traumaokozással magához. Számos áldozat Izraelben és a világ más részén még mindig úgy hivatkozik rá, mint "Papára". Ha egy programozó tudja mit tesz, akkor totálisan magához tudja láncolni áldozatát, aki ráadásul még szereti is

programozóját. 1945 januárjában, amikor nyilvánvaló volt, hogy a nácik elveszítik a háborút, akkor az illuminátusok nyugatra csempészték, ahol folytatta kísérleteit. Az egyik áldozat, egy hölgy, aki most Kanadában él, abban a koncentrációs táborban volt, ahol Mengele tevékenykedett. Vele is kísérleteztek, mint gyermekkel és szemtanúja lehetett a szörnyűségeknek. Őt is kicsempészték Kanadába. Először Quebec-be, majd Portland-ba Mengele pedig folytatta a vele való kísérletezést az Egyesült Államokban. Mengele baráti viszonyba került dr. Ewen Cameron-nal és mindketten kísérleteztek a szem elszineződésével, pigmentálódásával. Egyébként Mengele, amikor az Egyesült Államokba érkezett dr. Green név alatt programozott Dr Ewen Cameron volt dr White, és Cisco Wheeler apja a dr. Black nevet használta Ezen kívült volt még egy dr Blue névre hallgató programozó is. Gyakran összejöttek és kicserélték tapasztalataikat a

programozásról, az alkalmazott módszerekről, hogy miként tartsák a kapcsolatot és konzultáljanak egymással. Ők voltak az illuminátusokon belül a mesterprogramozók. Mengele sokat utazott a nagyvilágban Cameron, aki Észak-Amerika keleti partvidékén tevékenykedett 1943-ban hozta létre a Rockefeller Alapítvány támogatásával az Allen Memorial Institute-ot. Cameron Mengele Amerikába érkezése előtt már az illuminátus hálózat tagja lett. A mesterprogramozók a programozási módszerek tökéletesítésén fáradoztak. Mengele volt a legképzettebb és számos tapasztalatát átadta dr. White-nak, dr Black-nek és dr Blue-nak Mengelének alkalma volt arra, hogy a koncentrációs táborokban sok emberrel kísérletezhessen, ahol mindenféle szadista módszert is kipróbálhatott. Cameron és társai a kísérletezésben és a gyakorlati munkában is résztvettek. Amikor például Cameron intenzíven használta az elektrosokkot a kísérleti személyek tudatának a

széthasítására, ő egyidejűleg azt is kutatta, hogy miként lehetne ezeket a módszereket finomítani. Több évtizedre visszatekintve megállapítható, hogy kiválasztották a legjobb programozási scripteket (forgatókönyveket) és a legjobb módszereket. Ennek eredményeként a ma alkalmazott programozás sokkal kifinomodottabb és fejlettebb, mint amit ezek a mesterprogramozók eleinte alkalmaztak. Wayne Morris ezután azt tudakolta, hogy milyen különleges jelentőséggel bírtak az ikrek Mengele számára. Springmeier válaszában utalt rá, hogy ha valaki tudományos kísérletet folytat, akkor szüksége van egy ellenőrző csoportra. Ha emberekkel folytatunk kísérletet, akkor erre a célra az ikrek alkalmasak és ezért Mengelének több ezer ikerre volt szüksége. A náci koncentrációs táborokban Mengele 3000 ikerrel kísérletezett. Ők felnőttként és gyermekként egyaránt kerültek Auschwitzba, ahol Mengele alárendeltjei kiválasztották az 143

azonos ikreket. A kísérleti alannyá vált ikrek többsége a szadista módszerek következtében életét vesztette. Mengele kifejlesztette annak a módszereit is, miként kell egymáshoz kapcsolni embereket, hogyan kell mesterséges kötelékeket létrehozni. Ez az úgynevezett mesterséges ikresítés. Az ikrek létrehozása (twinning) nagyon kifinomult művelet és felhasználja az agykontrollhoz szükséges valamennyi tudományt. Wayne Morris ezután azt kérdezte, hogy vajon a náci Németország bevetett-e a II. világháboru során agykontroll alatt álló személyeket? Springmeier szerint erre már az 1930-as években sor került. A németek és az angolok egyaránt létrehoztak tudathasadásos személyeket a hírszerzési feladatok ellátására és merényletek végrehajtására. Közvetlenül a II világháboru kitörése előtt Berlin olyan kiképzett MPD-s németeket küldött az Egyesült Államokba, akik New York államban telepedtek le. Ők és leszármazottaik még

mindig ott élnek Ezeknek az MPD-s személyeknek olyan "alter"-eket építettek be a tudatába, hogy képesek voltak úgy megölni embereket, hogy például a kiszemelt áldozat testének egy meghatározott részébe fogpiszkálót szúrtak. Az volt az elképzelés, hogy ha valaha is Németországnak sikerülne a háborúban győzelmet aratnia, akkor ezek az emberek a helyükön lesznek, mint segítők. Wayne Morris ekkor azt a kérdést tette fel, hogy az Egyesült Államok használt-e agykontroll alatt álló ügynököket a II. Világháború idején? Springmeier erre vonatkozóan nem talált adatokat, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok történetének egész ideje alatt az illuminátusok irányítása alatt állott. Bizonyos mértékig az Egyesült Államok elnökei is rokonságban állnak egymással. Ulysses S Grant a 18 elnök rokonságban állt Franklin Delano Roosevelttel. A Delano család is egy régi velencei eredetű arisztokrata család Ulysses

Grant dédnagyanyja Susannah Delano volt. Grant kapcsolatban állt a Collins családdal is A Collinsok is az illuminátusokhoz tartoznak. Cisco Wheeler is Ulysses Grant leszármazottja és a Collins vérvonalhoz is tartozik. Ez volt az ő belépőjegye az illuminátusok közé A II világháboru alatt számos állami vezető MPD-s személyiség volt. De egészen Mengelének a bekapcsolódásáig az illuminátusok nem rendelkeztek azzal a felkészültséggel, hogy tudományos módszerekkel tudjanak programozni. Mengele és az Operation Paperclip tette lehetővé a kormányzat számára, hogy például gyermekeket is bevonjon a programozásba. Az interjúnak ebben a részében Morris arra kereste a választ, hogy miként használták a népszerű kultúrát a programozás céljaira. Springmeier szerint különböző szintjei vannak annak, ahogy egy személyt be lehet vonni az agykontrollba. Az egyik annak a környezetnek a befolyásolása, ahol él. Fokozatosan kialakítják az emberek

életkereteit Meghatározzák hivatkozási rendszerüket, világnézetüket. Ebben mind szerepet játszanak az egyházak, az iskolák, mindazok a környezeti tényezők, ahonnan az emberek az információkat kapják. Ha egy adott személynek nincs megszilárdult ismeretanyaga, vonatkoztatási kerete (frame of reference), amely befogadja és értelmezi az információt, akkor nagyon nehéz a tudatbefolyásolásnak ellenállni. Az információ ellenőrzésével lényegében irányítják az egész társadalmat. Morris ezután Springmeiernek a "The Illuminati Formula" (Az illuminátus formula) című könyve kapcsán azt tudakolta: miként manipulálják a tudatot a tömegkultúra segítségével? Springmeier szerint a Disney által készített Ducktail rajzfilmek nyilvánvaló programozó kulcsszavakat tartalmaznak a gyerekek számára. Ilyenek találhatóak a hirdetésekben, a különböző üzenetekben és kódokban. A Szépség és a szörnyetegben (Beauty and the Beast)

látható az elbűvölt óra, vagy például a jellemes ajtófogantyú, mindkettő megszemélyesítve. Ugyanezt használják az Alice csodaországban című filmben is. Egy "alter" a személy tudatrendszerében ezeket a különleges részleteket úgy fogadja be, hogy az agy azt hiszi, hogy 144 ő az ajtófogantyú. Ezeket specifikusan, alkotó módon helyezik a filmekbe éppen e célból Ezek az "alter"-ek nem csak állatok, vagy emberek, de élettelen tárgyak is lehetnek. Csak néhány "front-alter", azaz éppen működő tudatrész egy személy tudatrendszerén belül, fogja fel emberként őket. Morris ezután a Star Trek-ről kérdezte Springmeiert. Elmondotta, hogy megfigyelt olyan programozott MPD-seket, akik teljesen odavannak mindenért, ami a Star Trek-kel kapcsolatos. Egy korábbi deprogramozó asszisztens elmondotta a Star Trek programozásról, hogy az minden vonatkozásban az agykontroll céljait szolgálja. A Boeing repülőgépgyár

Seattle-ben számos földalatti alagúttal rendelkezik, és ezek egy részét programozásra használják. Valaki, aki a Boeingnél dolgozott elmondotta, hogy a munkások az átlagos munkanap során hogyan mennek le észrevétlenül a földalatti alagutakba és néznek Star Trek filmeket. Az interjú készítője ezután a programozás technikai részleteiről, a használatos kézikönyvekről és utasításokról tudakozódott. Springmeier elmondotta, hogy a programozók az Univerzumról szóló térképeket használnak. A Tejútrendszer térképet követik, amikor a kísérleti alany tudatát részekre bontják és keresik az újrastrukturálás mintáit. A tudat újrastrukturálásakor a galaxis térképéhez hasonlót használnak. (A galaxis csillagok rendszerét, vagyis csillagrendszert jelent, amelyet nagyszámú csillag és nagytömegű intersztelláris közeg alkot. Az intersztelláris, vagyis csillagközi közegben dinamikailag és fejlődésileg összetartozó rendszerek

fejlődtek ki és ezek a galaxisok. Azt a galaxist, amelybe a mi naprendszerünk is tartozik, Tejútrendszernek nevezik. D J) Mintául szolgálnak a csillag- és bolygórendszerek Amikor önálló tudatként működő "alter"-ek egész csoportját akarják létrehozni, olyan egy testet használó különböző tudatú személyiségeket, amelyek kapcsolatban lesznek egymással, akkor ezeket az "alter"-eket egy-egy bolygóra kell áthelyezni és az "alter"-ek csak úgy képesek egymással kommunikálni, ha egyfajta "beam me up" (adj sugárjelzést) típusú jelenség lép fel. Amikor a kísérleti személy sugárzás alá kerül, aktuális tudata kikapcsolódik, és transzba esik, azaz önkívületi állapotba kerül. Rendelkezésre állnak különböző helyváltoztatást kiváltó módszerek, amelyek a rendszerbe beépítve elősegítik, hogy a tudat disszociatív, azaz megosztott állapotba kerüljön. Amikor elektrosokk alkalmazást erős

fényfelvillanások kísérik, a programozó azt közölheti a kísérleti személlyel, hogy űrutazáson vesz részt, vagy ehhez hasonló más scriptet építhet be a szétváló tudatrészekbe. A technikai kézikönyvek indexei tartalmazzák azokat a kódszámokat, színjelző kódokat, amelyek a programozás során leválasztott tudat-szekciókat jelzik. A Cisco Wheeler programozásánál használt rendszer a 13x13x13 részből álló hálózat volt. Ha ehhez a hármas dimenzióhoz még egy továbbit kívánnak hozzáadni, akkor lehet színkódokat alkalmazni bizonyos "alter"-ek vonatkozásában. Minden "alter" rendszerint kap egy színkódot, és ez visszakapcsolja őket az agyba beépített komputerekhez. Ezek a komputerek a széthasított tudat különböző önállósult részei az "alter"ek, amelyek az adott tudatrész-szekciót irányítják Vannak aztán olyan mélyebben elhelyezett komputerek, amelyek viszont magukat a komputereket

kontrollálják. Az egész rendkívül komplex, és ha megnézzük közelebbről a Star Trek (Csillagok közti utazás) témára készült technikai kézikönyveket, akkor láthatjuk, hogy azok mennyire megegyeznek a programozás szükségleteivel. Azzal kapcsolatban, hogy Hollywood-nak milyen szerepe van az agyprogramozásban, Springmeier utalt rá, hogy az illuminátusok és a maffia ellenőrzi a filmipar központját. További szempont, hogy számos programozott személy szinész, például Roseanne Barr. De 145 az agykontroll alatt álló slave-khez (így hívják a programozott agyú személyeket) tartozott Marilyn Monroe és tartozik Madonna. Mindhárom színésznő programozott multiple (mesterségesen megosztott tudatúvá átalakított személy). De sok más színésszel is ez a helyzet. A programozott multiple színészek pontosan a programozás következtében jól memorizálják szerepeiket, és kitűnően alakítják a fiktív szerepeket, mint amilyenek a Fantázia

című filmben is előfordulnak. Disneyland maga is egy programozó központ A Disney cég a kódok továbbítására is készítette a filmeket. Ilyen film például "I Dream of Jeannie" (Jeannie a háziszellem), ahol is Jeannie a Delta "alter"-nak megfelelő programozás és kulcsszava, amely bekapcsolja a programot "your wish is my command" (óhajtásod parancs számomra). Az állítólag költött, kitalált történeteken alapuló filmek valójában rejtett értelmű illuminátus szertartásokat és az illuminátusok történetét népszerűsíti. Így például a "Hellraiser 3" kapuőrzőket mutat. Nem csak az illuminátus ceremóniákat, de számos, közülük a tényleges agyprogramozást is bemutatja. Aki ezzel közelebbről meg akar ismerkedni, annak érdemes megnéznie Charles Bronson filmjét, a "Telethon"-t, a "The Manchurian Candidate"et, vagy a "Videodrome"-ot, továbbá a "Labyrinth"-et. De

érdemes ugyanezért megnézni az "Attack of the Robots"-ot (Robotok támadása), és az "Attack of the Puppet People"-t (A bábemberek támadása). Jane Fonda "The Point of No Return" (Ahonnan és amikortól nincs visszatérés) című alkotása szorosan kapcsolódik az OTO (Ordo Templi Orientis) nevű okkult szabadkőműves jellegű zárt társaság tevékenységéhez. Az OTO az illuminátus legfelsőbb körök egyik nagyhatalmú frontszervezete. Wayne Morris ezután azt kérdezte, hogy mit kivánnak elérni a színészek és a filmek, valamint a közönség manipulálásával? Springmeier válaszában megemlítette Anton LaVey-t (Lővei Antalt), aki a Church of Satan-nak (Sátán egyházának) volt a vezetője. Kiképzett agyprogramozó volt és közel állt Hollywoodhoz. Számos filmnél közreműködött tanácsadóként és szoros kapcsolatban állt a földalatti filmiparral ("underground film-making) is. Egy másik személy, Michael Aquino,

egyszerre állt kapcsolatban a katonai hírszerzéssel, Hollywooddal és Anton LaVey-vel. Ő is az egyik vezető programozó volt és a "The Temple of Set" nevű sátánista szervezet vezetője. Aquino LaVey-nek volt a követője egészen addig, amíg létre nem hozta a saját külön szervezetét. További kapcsolatot jelent a programozók és Hollywood között Kenneth Anger, aki a LaVeyi csoporthoz tartozó filmkészítő volt. Ő is bele volt habarodva Aleister Crowley-ba (az OTO minden meghökkentő különcködésben kitűnő, nagytekintélyű vezetőjébe. D J) Kenneth Anger egyébként gyermekként Shirley Temple táncpartnere volt, és Shirley Temple is szorosan kapcsolódik Walt Disneyhez és az agykontrollhoz. Springmeier szerint Shirley Temple is programozott személy. Alkalmazzák az úgynevezett "brainstem scarring"-et (agytörzs megvágást) a gyermekeknél, amelynek a segítségével fotografikus memóriát lehet létrehozni. Így lehet például

csodagyerekeket kreálni Springmeier szerint Shirley Temple is egy ilyen programozott agyú gyermek volt, még a II. világháború előtt lett multiple A "brainstem scarring"-re magyarázatként Springmeier a súlyemelést hozta fel. Súlyemeléskor elpusztulnak az izmok és az emberi szervezet ezt még erősebb izmok létrehozásával kompenzálja. Hasonló ez ahhoz, mint amikor a bőr sérülése esetén kérgesedés történik. Amikor az agytörzs elektronikusan sérülést szenved, a test kompenzálásként úgy építi újjá a sérült részt, hogy kialakul a fotografikus memória. Ha tehát valakinek megsértik az agytörzsét, majd az illetőt traumatizálják, akkor az agyműködés több részre hasad szét és létrejön a többszörös tudatú személyiség (multiple personalities) és minden egyes 146 önállósodott tudatrész átvesz jellemző tulajdonságokat az elődjétől, és így fotografikus memóriával rendelkezik. Az 1930-as években, amikor

létrehozták a mesterséges tudathasadást a programozók, nyilvánvalóvá vált, hogy a trauma elősegíti a lelki, vagy a szellemi képességek megnövelését. Számos tudós, aki nem volt tagja az illuminátusoknak, tudatosan traumatizálta azért gyermekeit, hogy fokozza szellemi kapacitásukat. Ez meglehetősen elferdült gondolkodásmód, de ez a módszer hozott némi eredményt. Wayne Morris ezután a zeneipar és az agykontroll kapcsolatáról kérdezte interjúalanyát. Springmeier azzal kezdte válaszát, hogy a II. világháboruban először az Egyesült Királyság, majd Kanada, végül az Egyesült Államok is mozgósította valamennyi erőforrását a háború megnyerése érdekében. Hollywoodot is bekapcsolták Az amerikai hadsereg számos művészt alkalmazott a "Special Services Division"-be (A különleges szolgálatok hadosztályába). Bevonták például Bob Hope-ot, aki az MI-6 részére dolgozott. Bob Hope igen járatos volt az agykontrollban. Az

Egyesült Államok II világháború során már használt agykontroll alatt álló személyeket, de azok nem a szerint voltak programozva, ahogyan azt később Mengele kifejlesztette. A II világháború során ők az USO mágusokat használták kódolt üzeneteknek a csapatokhoz történő továbbításához. Kik azok, akik úgy tudnak egyik katonai egységtől a másikhoz mozogni, hogy ne keltsék fel az ellenség gyanúját. Erre legalkalmasabbak a szórakoztató egységek. Ezért mind az amerikai, mind a brit hírszerzés rájuk bízta ezt a feladatot. Bob Hope a brit titkosszolgálat hírszerző ügynöke volt. Az USO-nak (United Service Organizations - Egyesült Szolgáltató Szervezetek. Az USO olyan jótékonykodással foglalkozó amerikai korporáció volt, amely közreműködött a fegyveres testületek moráljának az erősítésében, valamint jóléti és üdülési szolgálatot teljesített a részükre. D J) legalább 200 zenekara volt. Közéjük tartozott több ma is

ismert zenekar, például amelyek élén Guy Lombardo, Lawrence Welk és Sam Donahue állt. Amikor a II világháború végén az USO program is befejeződött, létezett egy zenei ipar, amelyet a titkosszolgálatok hoztak létre, és amely tele volt az ő munkatársaikkal. Természetesnek tekinthető, hogy a CIA és az NSA (National Security Agency) folytatta a zeneipar felhasználását a saját célja érdekében. Ma már az egész szórakoztató-zenei ipar az illuminátusok frontszervezetének tekinthető az Egyesült Államokban. Morris ezután a country zene szerepéről kérdezte Springmeiert, aki úgy vélte, hogy nem helyes külön kiemelni a country vagy a western zenét. Ő személy szerint kedveli, és élvezettel hallgatja ezt a muzsikát, és a rockzeneipar is legalább ennyire kötődik az agykontrollhoz, mint a country vagy a western. De e két utóbbi zenének a dalszövegei kifejezetten programozási célokat szolgálnak, és erre alkalmas az, hogy e szövegek az

Istenről, a hazáról szólnak. Rájátszanak az emberek legérzékenyebb pontjaira. Ha valaki Istenről énekel, hogyan lehet azzal vádolni, hogy rossz? Ha a hazáról dalol, hogyan lehet nem jó hazafinak tekinteni? Ez azonban a felszín, a front. Az egész country és western ipar az agykontroll és a kábítószer biznisz része. Mivel ezek a C& W (country és western) énekesek keresztbe-kasul járják az országot, kiválóan alkalmasak a kábítószerek mozgatására. Ezért nagyon fontos részét képezik az illuminátus kábítószerüzletnek. Morris Springmeier "Deeper Insights into the Illuminati" (Mélyebb betekintés az illuminátusok világába) című könyvére utalva tudakozódott a C& W ipar néhány vezető személyisége iránt. Springmeier megerősítette, hogy többen közülük az agykontroll kísérleti 147 alanyai közé tartoznak. Néhányan pedig visszaélnek az agykontrollal Egyesek pedig maguk is programozók. Az egyik legrosszabb

programozó a zeneiparban Jerry Lee Lewis Nagyon rossz a híre. Az agykontroll áldozatok őt különlegesen szadista programozónak tartják Amikor a programozott slave-knek sikerül elmenekülniük, akkor gyakran Jerry Lewis-hez és az unokatestvéréhez, aki protestáns lelkész és maga is programozott multiple, irányítják őket. Springmeier igennel válaszolt Morrisnak arra a kérdésére, hogy a populáris kultúra és a szórakoztató ipar eredeti rendeltetésükön túlmenően a társadalom manipulálását is szolgálják. Hosszútávú cél az, hogy az agykontroll alatt álló slave-k egész planétáját hozzák létre, ahol milliókat lehet egyetlen szuperkomputerből ellenőrzés alatt tartani. A zene és szórakoztatóipar hatékonyan befolyásolja az emberek magatartását és gondolkodásmódját, és nyájként tereli az embereket az illuminátusok céljainak megfelelően, akik magukat Istennek tekintik. Az átlagembereket pedig állatnak. Az ipari zene ilyen

értelemben dehumanizáló és kondicionáló feladatokat lát el, és dalszövegein keresztül igen sok esetben továbbítja a már programozott agyú emberekhez azokat a kulcsszavakat és üzeneteket, amelyek a beültetett programok aktivizálásához szükségesek. Ha például azt akarják, hogy a programozott slave-k menjenek el egy rituáléra, akkor felhangzik a dal "A Heartache Tonight" (Ma fáj a szív), amit aztán a helyi, adott esetben országos rádióállomások, egymás után lejátszanak. Ha valaki már agykontroll alatt álló személy és mondjuk péntek este van, újból és újból hallja ezt a dalt, akkor nagyon is elképzelhető, hogy egy másik "alter" veszi át a vezető szerepet és felkeres egy előre elkészített helyet, és részt vesz a számára kívánatosnak kijelölt rituálén. Ez csak egy példa Számos más módon is lehet felhasználni a zeneipart. Wayne Morris ez után arról kért felvilágosítást, hogy Springmeier tudomása

szerint ma milyen szervezetek és csoportok használják az agykontrollt? A válasz szerint a titkosszolgálatok és a hírszerző szervek, az okkult csoportok és a fegyveres testületek, továbbá a nagyobb és a kisebb vallási intézmények. Számos bűnöző is tevékenykedik ezekben a csoportokban, amelyet hálózatként lehet felfogni. Pontosabban is meg lehet határozni a programozott agyú slave-ket alkalmazó csoportokat. Az amerikai hadseregen belül a Delta Erők (Delta Forces), és az Első Szárazföldi Hadsereg (First Earth Battalion) alkalmaz agykontroll alatt álló egységeket. Ezen túlmenően számos programozott slave van elosztva a többi reguláris egységben. A hírszerző szervezetekben kiemelkedik ebből a szempontból az MI-6 és annak is a P-4-es részlege. A haditengerészeti hírszerzésből pedig az ONI (Office of Naval Intelligence - A haditengerészeti hírszerző szolgálat hivatala). Több kormányzati szervezet is alkalmaz slave-ket, így a

Kábítószer Hivatal, az FBI (Szövetségi Rendőrség), és a NSA (National Security Agency). Ha pedig a programozott slave-ket ("rabszolgákat") alkalmazó okkult csoportokat vesszük számításba, akkor a traumával okozott agykontroll vonatkozásában elsősorban a KKK-t (KuKlux-Klán - fajgyűlölő titkos szervezet), a neo-nácikat és az OTO-t kell említeni. De nem lehet kihagyni a szabadkőműveseket sem, valamint az Oddfellow-t (egy látszatra jótékonykodással foglalkozó titkos társaságot, D. J) A keményebb okkult csoportok, így a Church of Satan (Sátán egyháza), a Children of Lucifer (Lucifer gyermekei), Society of the Dark Lily (A sötét liliom társasága) is kiemelendők ebből a szempontból. De ide sorolhatjuk azt a vallási csoportot is, amely annyira belemélyedt a Halle Boppe üstökös problematikájába, hogy tagjai öngyilkosságot követtek el. Springmeier szerint David Koresh és társai, a Davidian szekta vezetői is agykontroll alatt

álló slave-ek voltak. De egyes katolikus egyházhoz, a mormon egyházhoz tartozó kisebb csoportok is említhetők. 148 Morris arra is kiváncsi volt, hogy a Delta Erők és az Első Szárazföldi Hadsereg valamennyi tagja agykontroll alatt álló személynek tekinthető-e? Springmeier szerint a Delta Erők százszázalékosan agykontroll alatt állnak. Az Első Szárazföldi Hadseregben (First Earth Battalion) is vannak olyan egységek, amelyek teljes egészükben agykontroll alatt állnak. Más katonai egységeknél is találhatóak agykontroll alatt álló személyek, de ez a kettő az, amelyikről elmondható, hogy teljesen agykontroll alatt álló biorobotokból áll. Springmeier utalt arra is, hogy ezeket a katonákat még gyermekkorukban beprogramozzák. Többen katonacsaládok gyermekei, és ez szüleik hozzájárulásával történik, akiket azután felelős pozícióba helyeznek. Wayne Morris azt is szerette volna tudni, hogy az üzleti világ alkalmaz-e agykontroll

alatt álló személyeket. Springmeier erre igenlő választ adott Elsőként utalt az ARCO nevű cégre, amely kutatómunkát végzett a High Frequency Active Auroral Research Program (HAARP) keretében a magas frekvenciájú fénysugárzás terén. Egy másik vállalat, a Portland Gunderson Steel, olyan különleges vasúti motorkocsikat gyártott rendelésre, amelyek fel voltak szerelve forgó figyelőtoronnyal. Egy rendkívül kényes, titkos projektről van szó, amelynek a keretében 11 vasúti kocsit gyártó céggel kötöttek szerződést. Ezek a kocsik alkalmasak civilek szállítására, akiket az Amerika-szerte már megépített táborokba lehet szállítani. A Gunderson cég is alkalmaz agykontroll alatt álló slave-ket. Egy másik cég, a Disney, a Capital Cities és az ABC konglomerátuma, amelynek a vezetői ugyancsak alkalmaznak programozott agyú slave-ket. Wayne Morris Nick Begitch and Manning "Angels dont play this HAARP" (Az angyalok nem ezen a hárfán

játszanak) című könyve alapján azt kérdezte Springmeiertől, hogy az ARCO igénybe veszi-e traumával programozott slave-k szolgálatait is? Springmeier utalt rá, hogy Nick Begitch és Manning elsősorban arról a Star Wars (csillagok háborúja) típusú technológiáról írnak, amely az atmoszférában fejti ki működését, és elektromágneses sugárzással végzi a tudat manipulálását. Ez egy sor nagyteljesítményű antenna, amelyek magas frekvenciájú energiát lőnek fel az ionoszférába. Ezekkel fenntartható a kommunikáció a műbolygókkal, és alkalmasak az időjárás megváltoztatására is. Ezen túlmenően lehetővé teszik egy meghatározott földrajzi térségben az emberek gondolkodásának a befolyásolását az elektromágneses sugárzás segítségével. A Földre visszasugárzott ELF (Extra Low Frequency Energy - különösen alacsony frekvenciájú energia) ugyanabban a rezgéstartományban van, mint amely hullámhosszon az emberi agy működik.

Az agykontroll alatt álló slave-ket ezek a vállalatok azoknak a programoknak a megvalósítására használják, amelyeket az új világrend kiépítése érdekében szigorúan titokban kell tartani. A polgári személyeket táborokba szállító vonatkocsik gyártása, pl. ilyen A kormányzat érthető okokból nagyon visszafogottan kezelte a koncentrációs tábor programot. Wayne Morris ezután a misztériumvallások és az illuminátusok kapcsolatáról kérdezte vendégét, továbbá arról, hogy mi volt a misztériumvallások szerepe a történelemben. Springmeier Manley P. Hall-nak, az illuminátusok és a szabadkőművesek egyik kiemelkedő vezetőjének, a "The Secret Teachings of All Ages" (Minden korok titkos tanításai) könyvére utalva válaszolt. Eszerint a misztériumvallásokon keresztül jutott el a tény az emberiséghez Az ókor emberének a misztériumvallások azt állították, hogy rendelkeznek azokkal a kinyilatkoztatásokkal, amelyek segítenek

felvilágosítani és megmenteni őket. Ha csatlakoznak hozzájuk, és keresztül mennek a titkos rituálékon, akkor felmagasztosulhatnak, és újra egyesülhetnek isteni lényükkel, beavatást nyerve a legmélyebb titokba. Dr Reuben Swinburne Clymer, egy magasrangú szabadkőműves és rózsakeresztes vezető szerint létezett 149 egy titkos testület, amely irányította és ellenőrizte a különböző misztériumvallásokat az ókori Európában, Egyiptomban, Babilonban és hatalma elért egész Indiáig. Az a titkos testület, amelyre a "Ancient Mystic Oriental Freemasonry" (Az ősi misztikus keleti szabadkőművesség) című könyvében utal, nem más, mint amit ma az Illuminátusoknak ("The Illuminati") neveznek. A jelenkori Illuminátusok ennek a titkos irányító testületnek az utódai A szabadkőművesség ezeknek az ősi misztériumvallásoknak a külső jelképrendszerét használja, de ha valaki a misztériumvallások mélyebb értelmű

rituáléit kívánja megismerni, akkor azokat kell tanulmányozni, amelyeket az Illuminátusok gyakorolnak. Morris azon kérdésére, hogy mi a misztériumvallások történelmi szerepe, Springmeier a királyokat hozta fel példának. Az uralkodóknak támaszkodniuk kell mindazokra, akik tanácsokkal és pénzügyi, anyagi forrásokkal látják el őket. Pénz nélkül a király nem viselhet háborút, tehát azoktól függ, akik finanszírozzák. Ez utóbbiak viszont azoktól függnek, akik előállítják a termékeket és forgalmazzák őket. A misztériumvallásoknak és a titkos társaságoknak azért volt olyan nagy hatalmuk, mert ők ellenőrizték a kereskedő céheket, és ők rendelkeztek a termékek előállításához szükséges titokban tartott ismeretekkel. Ők tudták hogyan kell fegyvert, vagy hosszú hajóelőrészt készíteni egy hadihajóhoz. A szabadkőművesek ismerték a katedrálisok építésének a titkát és a katedrálisépítő céheket ők

kontrollálták. Lehetett valaki egy ország uralkodója, mégis a misztériumvallásoknak és a titkos társaságoknak volt alárendelve. Az a személy, aki állítólag megtérítette a Római Birodalmat a kereszténységhez, a Mithra misztériumvallás feje volt. Más módon is fontos szerepet játszottak a misztériumvallások és az Illuminátusok a történelemben, mert magukat "The Keepers of the Great Plans"-nek (A nagy tervek örzőinek) tekintették. Manley P Hall, az Illuminátusok egyik vezető személyisége könyvében részletesen foglalkozik azzal, hogy mi az összefüggés a misztériumvallások által őrzött hagyományok és az Új Világrend között. Morris ekkor a nagy történelmi terv részleteire vonatkozóan tett fel kérdést. Springmeier válaszában Krisztus eljövendő ezeréves uralmára vonatkozó tanításból indult ki. A keresztények jelentős része nincs tudatában annak, hogy a "Golden Age of the Millenium" (Az ezeréves

uralom aranykorszaka) koncepciója honnan is származik. Úgy gondolják, hogy a Bibliából, de ha kutatják a kérdést, látni fogják, hogy William Miller, aki az Adventista vallási mozgalom megalapítója volt, és a Milleniumról prédikált, magasrangú szabadkőműves volt. Megjövendölte Jézus második eljövetelét 1844-re A legtöbb ember azt válaszolja, hogy Jézus nem tért vissza a Földre 1844-ben. Volt azonban egy Nabob nevezetű személy Perzsiában, aki magát Krisztusnak nevezte, és megalapította a Bahai vallást. (A bahaizmus különféle vallások elemeit magába foglaló vallási áramlat, amelynek hívei a bahaizmust minden vallási tanítás betetőzésének gondolják, D. J) Nabob valósította meg William Miller jövendölését. A szabadkőművesek voltak azok, akik a Bahai vallást áthozták Amerikába, és ezt a Chicagói Szabadkőműves Templom felépítésével egyidejűleg tették a XIX. és a XX század fordulóján. A Bahai vallás a világ egy

központból való kormányzásának, az Új Világrendnek és az egységes világvallásnak a híve. Létezett a Mágusok Szabadkőműves Orientális Rendje és ez képezte a Chicagói Szabadkőműves Templom közösségének azt a magját, amely útjára indította a Bahai vallást az Egyesült Államokban. (Mágusoknak nevezték eredetileg a perzsa tűzimádók papjait. A mágus szó varázslót és bűvészt is jelent D J) James H. Billington, a washingtoni "Library of Congress" (Kongresszusi Könyvtár) munkatársa írt egy könyvet "Fire in the Minds of Men" (Tűz az emberek agyában) címmel, amelyben azt állítja, hogy az Illuminátusok nem ismerik fel, amit tesznek. Bizonyos tekintetben szemellenzőt viselnek. Billington tagja volt a Council on Foreign Relations-nak, így belülről ismerte, akikről írt. A könyv levezeti, hogy az okkult társaságokból származik a 150 "revolution" (forradalom) szó. A revolution ma fegyveres

felkelésre, lázadásra utal, de eredetileg nem ez volt a jelentése. Azáltal tett szert új jelentésre, vagyis a régi rend fegyveres megdöntésére és egy új rend kialakítására, mert az okkult társaságok, köztük a szabadkőművesek és az Illuminátusok is meghatározó szerepet játszottak a történelem összes forradalmában az amerikai forradalomtól kezdve. Az a Millenium, amely Krisztus eljövendő ezeréves uralmára utal, itt kapcsolódik össze a kommunisták azon elképzelésével, hogy a kommunizmus világméretű győzelme után az egész emberiség a kommunizmus boldog korszakában fog élni. A kommunista tanítások megalapozói ezért kapcsolták össze a forradalmat és a megvalósuló Aranykort. Ez a "Aranykor" egy szocializált kommunista típusú társadalom. Erről írnak a szabadkőművesek olyan tekintélyes jövendőmondói, mint például H. G Wells, aki több könyvet is írt az Új Világrendről, valamint a brit Fábiánus

Szocialisták. Ide lehet sorolni a német nemzeti szocialistákat is. A felszínen természetesen ez nem teljesen világos, de ha mélyebben elemezzük, akkor George Orwell-nél, és az ő könyveinél kötünk ki. Wayne Morris ezután a különböző hírszerző szervezetek úgy, mint az amerikai CIA, a DIA (Defense Intelligence Agency - Katonai Hírszerző Szolgálat) és a brit MI-6, valamint az Illuminátusok kapcsolatáról kérdezte interjúalanyát. Springmeier szerint szoros kapcsolat áll fenn közöttük. Az MI-6 fennállásának első évtizedeiben csak Illuminátus családokból származó nőket alkalmazott. Ha valaki e csoportba került, akkor Quennie-nek nevezték és valóban az Illuminátus királynők közé tartoztak (Ma már a Quennie szó jelentése szlenges használatban tabut jelent, illetve homoszexuális férfit jelöl. D J) Azok, akik már értik hogyan működik a Council on Foreign Relations, mint az Illuminátusok frontszervezete, akkor azt is értik, hogy

miért volt e szervezet tagja a két Dulles, McCone, Helms, Shlesinger, id. George Bush, Turner, Casey, hogy csak a CIA igazgatóit említsük. Emellett a felsoroltak más Illuminátus szervezetekhez is tartoztak. Turner Rhodes scholar (Rhodes ösztöndíjas) volt, amely az egyik bejutási lehetőséget biztosította az Illuminátusok zárt világába. Casey és McCone pedig máltai lovagok voltak. A Knights of Malta (A Máltai Lovagrend) tagjainak legalább a fele az úgynevezett "fekete nemesség"-hez tartozik. Itt az egyik legtekintélyesebb európai arisztokrata származási vonalról van szó, a Black (Guelph) vérvonalról, amely család leszármazottai fontos szerepet játszottak évszázadokon át Európában. Egy másik vonatkozás az, hogy Walter Bedell Smith, aki 1950-től l953-ig állt a CIA élén, az egyik megalapítója volt a Bilderberg csoportnak. Bernhardt herceg - az Illuminátusok egyik kiemelkedő tagja - lett a Bilderberg csoport elnöke. Peter Rupert

(mai nevén Lord Carrington) a Szent János rend, a Máltai Lovagrend protestáns megfelelőjének volt a vezetője. Ugyancsak ő volt az igazgatója, illetve igazgatósági tagja több Rothschild tulajdonban lévő vállalatnak, mint például a Rio Tinto Cink Korporációnak. A tekintélyes Térdszalagrendnek (Order of Garter) és az Order of Osiris-nek (Az Osiris Rendnek) is a tagja volt. A Térdszalagrendnek csak olyan személyek lehetnek a tagjai, akik fontos szerepet játszanak az Új Világrend létrehozásában. A Kissinger szerepével kapcsolatban feltett kérdésre Springmeier annyit mondott, hogy tudomása szerint Henry Kissinger tagja az MI-6-nek és tagja volt például a római P2-es szabadkőműves páholynak. Nem tudja, hogy ténylegesen tagja-e vagy sem az Illuminátus felső köröknek, de fontos személyiség és emlékszik arra, amikor Kissinger kijelentette: "Új Világrendünk lesz, lehet hogy nem a mi nemzedékünk során, de ha ezt nem tudjuk elérni a

jelenlegi generáció életében, akkor bizonnyal elérjük a következőében". Ez a célkitűzés pedig a Térdszalagrend legfontosabb feladata. Springmeier utalt arra, hogy a közvélemény élesen 151 szembenállónak tekinti a CIA-t és a KGB-t. Corsell ezredes az 1990-es években publikált könyvében (The Day of the Roswell - A Roswell utáni nap) azt elemzi, hogy a CIA és a KGB között szoros kapcsolat van és ez már az 1950-es években is létezett. A CIA ezért rajta tartotta a szemét annak ellenére, hogy az amerikai hadsereg ezredese volt. Springmeier megemlítette, hogy egy jó ismerősének az édesapja a CIA vezető beosztású munkatársa volt. Még tinédzser volt, amikor az apja közölte vele, hogy "a hidegháború az egy hoax". (A hoax angolul megtévesztést, félrevezetést, hírlapi "kacsát" jelent D J) Ismerőse kamaszfiúként nem fogta fel, hogy apja miről beszél, és csak évekkel később értette meg, hogy rejtve mire

célzott. Amikor egyetemek közötti futballmérkőzésre kerül sor, automatikusan azt feltételezzük, hogy két különböző egyetem csapata játszik. Az Illuminátusok viszont a háttérben maradva részt vettek mind a KGB, mind a CIA létrehozásában. Az MI-6 esetében Lord Victor Rothschild a meghatározó személyiség Az MI-5 esetében pedig Sir Hugh Sinclair tengernagy a kulcsszemélyiség, és első igazgatója hosszú éveken át Sir Vern Keele vezérőrnagy volt. (Az MI-5 illetékes Nagybritannia belbiztonsági kérdéseiben.) Vern Keele szabadkőműves volt és az MI-5 más igazgatói is vagy szabadkőművesek voltak, vagy szorosan kapcsolódtak hozzájuk. Allen Dulles 1953-tól 1961-ig állt a CIA élén és ma már ismeretes, hogy a II. világháborút megelőzően együttműködött azokkal a nemzetközi pénzemberekkel, az Illuminátusok vezető csoportjával, akik elősegítették Hitler finanszírozását és hatalomra kerülését. Allen Dulles volt az, aki ezt a

hírt Hitlerrel közölte. Wayne Morris ezután idősebb George Bushra és a Skull and Bones (Koponyák és csontok) titkos társaságra kérdezett rá. Springmeier megerősítette, hogy a Skull and Bones olyan szervezet, amely ugyancsak lehetővé teszi az Illuminátusok zárt csoportjába való bekerülést. Hasonló szerepe van a Scroll and Key-nek (Kézirattekercs és kulcs), a Rezilius-nak és több más egyetemi zárt diákszövetségnek, egyesületnek. A Skull and Bones avatta be id George Busht, aki távoli rokoni kapcsolatban áll a Windsor-házzal. Wayne Morris ez után azt kérdezte, hogy azok a csoportok, amelyek meg kívánják szerezni a globális ellenőrzést, erre fokozatosan törekednek a gazdasági és politikai tömörülések kiépítésével, vagy pedig várható tőlük egyfajta hatalomátvételi kísérlet. Springmeier úgy vélte, hogy az Új Világrend fokozatos kiépítésével kell számolni, de előfordulhatnak kataklizmaszerű események is.

Világkatasztrófát jelenthetne egyfajta nukleáris összecsapás, vagy amiben oly sokan hisznek, idegen bolygók lakóinak a megjelenése. Az ezzel kapcsolatos tervezés már hosszú idő óta folyik. Amikor a japánok támadást intéztek Pearl Harbour ellen, akkor ez az Illuminátusok érdekeit is szolgálta, mert céljaik közé tartozott a kormányzati hatalom megnövelése az állampolgári szabadság jogok csökkentésével. Pearl Harbour után maguk az amerikaiak kérték annak a megvalósítását, amit az Illuminátusok be akartak vezetni. Az Új Világrend helyett mondhatnánk azt egyszerűen, hogy Világrend, hiszen itt a világ feletti ellenőrzés a lényeg. Ez valójában nem új, legfeljebb egy intenzívebb szakaszba lép az ellenőrzés, és az emberi tudat manipulálása is egy még hatékonyabb fázisba lép. Azok, akik ezeket a folyamatokat a háttérből irányítják, már hosszú évek óta követik ezt a stratégiát. Fel lehetne tenni azt a kérdést is, hogy

kik álltak a Brit Birodalom és a Francia Birodalom mögött. Aki ennek utána néz, ugyanazokra a családokra talál rá. Számos amerikai elnök is rokoni kapcsolatban áll egymással, ez is jelzi, hogy az Egyesült Államok is ugyanezen oligarcha családok ellenőrzése alatt állott. 152 Wayne Morris következő kérdése arra vonatkozott, hogy a hatalomátvételben milyen szerepe lehet az agykontrollnak? Springmeier itt utalt Charles Bronson "Telethon" című filmjére. Ebben egy háziasszonynak telefonon lejátszanak egy tündérmese dalocskát, aki ezután távozik és felrobbant egy katonai létesítményt. Számos olyan programozott ember van már, aki képes hasonló módon szabotázs cselekményeket és merényleteket végrehajtani. Már igen sok dolgot hajtottak végre A folyamat leggyöngébb pontja az, ahol a lánc szétszakadhat, hogy igen sok programozott agyú emberre van szükség a társadalom legkülönbözőbb részeiben. Ugyanakkor biztosítani

kell, hogy senki a titkot fel ne fedje, hogy mindenki megtegye azt, amit elvárnak tőle, és ezek a programozott biorobotok mindent elfelejtsenek, amit el kell felejteniük. A banktevékenységben észlelhettük, hogy a közelmúltban számos pénzintézet ment csődbe. Mindezt gondosan elrejtették a tömeges bankfúziókkal. A nagyobb bank lenyelte a kisebbet, és fúziónak lehetett nevezni a csődöt. Hogyan lehet mindezt titokban tartani? Springmeier elmondotta, hogy ismer több programozott multiple személyt, akik bankárok, de nem tudja pontosan, hogy milyen formában használják őket. Csak spekulálni tud erről Tény az, hogy a pénzügyi szektorban számos programozott slave tevékenykedik. Wayne Morris ezután az úgynevezett "end-times programming"-ról, vagyis a végidőkkel, vagy világvégével kapcsolatos programokról tett fel kérdést. Springmeier úgy látja, hogy a végidő programok kapcsolatba hozzák az Új Világrendet az Antikrisztus uralmával.

Ez színeket is használó programozás. A vörös színű listán azok neve szerepel, akik az Új Világrend ellenes erőket irányítják, és akiket a rendkívüli állapot bevezetését követő két héten belül meg kell semmisíteni. A kék színű listán azok szerepelnek, akik ellenzik az Új Világrend bevezetését, de akiket megkísérelnek átprogramozni, ezért őrizetbe veszik őket és megvizsgálják, hogy át tudják-e őket alakítani. Az utolsó lista sárga színű, ez azokat tartalmazza, akiket összegyűjtenek, és átnevelő táborokba visznek a rendkívüli állapot bevezetése után. Magában a programokban félárbócra eresztett sárga zászlók vannak, vagy egy futó sárga kutya, vagy egy kék hal otthon és így tovább. Mindezt agykontroll alatt álló áldozatoktól tudom. Azért használnak színes kódjelzéseket, mert a feladatok végrehajtásához programozott slave-ket vesznek igénybe. Ezért egyszerűbb a színes kódjelzések használata Az

aktivizáló kódjelzések is színekkel lesznek társítva. Így például lesz kék, vörös, bíborvörös és zöld sugár. Ezek a jelzések elsősorban a csoportok irányítóihoz lesznek továbbítva Aki ismeri az Amway szerkezeti felépítését, az tudja, hogy egy csoportvezető négy hozzátartozó személyt irányít, akik viszont további négy-négy személyt irányítanak. Ezek lesznek tehát a színes kódjelzések. Ezen túlmenően egyes helyszíneket is színes jelzésekkel látnak el A programozott slave-k agyában pedig igen sok esetben miniatűr kristályok vannak elhelyezve, amelyek meghatározott időpontban bizonyos jeleket bocsátanak ki. Ezeknek a kristályoknak is színes kódjai vannak. Amikor egy terapeuta elkezd foglalkozni az end-times programozással, akkor ez az egyik, amivel szembesül. A másik, amivel találkozik, azok a hegytetők, amelyeket találkozóhelyül használnak. Igen kiterjedt a nemzetközi együttműködés a programozás terén Az

end-times programozás az Antikrisztus uralma révén kapcsolódik a démonológiához is. Ebben a programban a "Purson" nevű démon szerepel. Ennek az a feladata, hogy ő legyen az Antikrisztus beazonosítója. Ha egy programozott személy programrendszerében meglátja Apollót és Apolló fia az Antikrisztus, akkor Apolló az Antikrisztus apja. Ha meglátja 153 Escolapiust, akkor tudja, hogy ő a gyógyító démon, aki számos sátánista rituáléban a démonikus gyógyító erőt jelenti. Az end-times (végidők) programozás másik jellemzője az, hogy gyakran szerepelnek benne földöntúli lények, a világűrből érkező idegenek. Számos ilyen űrlényekkel kapcsolatos program van, és közülük egy egész sorozat kapcsolódik katasztrófákhoz. Itt kell említést tenni a komputerkontroll alatt álló emberekről. Washington D C-ben (vagyis az amerikai fővárosban) a 666. Connecticut Avenue cím alatt működik egy Janus 2 komputer Amikor

visszaprogramozott áldozatok kezdik kiadni magukból a programozásukat, gyakran Janus kódolásról beszélnek, amelynek a nyomon követéshez és az újraprogramozáshoz lehet köze, és amely kapcsolatban áll komputerekkel. De van "Ambassador coding", "Emperor coding" és "Morse coding" is. Általánosságban véve milyen célt szolgál a programozás, tette fel a kérdést Wayne Morris. Springmeier szerint nem csak kábítószer-kereskedelemről vagy prostitúcióról van szó, hanem a társadalom egészének az ellenőrzéséről. Az egyik, ami leginkább aggodalomra ad okot az az, hogy el akarják hitetni az emberekkel az űrlények valójában nem létező invázióját. Repülő csészealjakról és űrlények bolygónkra érkezéséről szólnak a programozások. Mivel a társadalom számos különböző aspektusát ellenőrzésük alatt tartják, ezért ellensúlyozni tudják azokat, akik figyelmeztetnek a programozás és a manipuláció

veszélyeire. Számos programozott törvényhozóval, újságíróval és egyházi vezetővel rendelkeznek, akik pontosan azt fogják és akkor mondani, amire programozóik a tudatukat beprogramozták. Ehhez tartozik, hogy lesz programozott slave-kből álló ellenzék is. Ezek azt fogják mondani, hogy "én nem hiszek ezekben az űrlényekben, én ellenzem az Új Világrend programját és azt, amit a kormány tesz. Ez az ellenzék azonban egy ellenőrzés alatt tartott csoport lesz, amelynek az lesz a feladata, hogy ébren tartsa az emberekben a reményt, akik ellenzik az Új Világrend menetrendjét, de akik valójában nem lesznek képesek azt leállítani. Wayne Morris ezután feltette a kérdést: "Úgy gondolja, hogy a világ kormányai azzal az UFO technológiával rendelkeznek, amit ők fejlesztettek ki? És az idegen űrlények inváziója olyan megrendezett akció lesz, amelyhez saját katonai technológiájukat használják fel?" Springmeier erre határozott

igennel válaszolt. A másik célkitűzés a nemzeti kormányokban való bizalom lerombolása. Ezt a célt számos különböző programmal kívánják elérni Ha valaki elolvassa a Jehova Tanúi által terjesztett irodalmat, akkor láthatja, hogy azok aláássák a nemzeti önazonosságot. A "Wachtower Society" (Wachtower őrtornyot, megfigyelőtornyot jelent, és az "Őrtorony Társaság" a Jehova Tanúi nevű szekta központja. D J) ténylegesen egy Illuminátus frontszervezet. A Wachtower művészeti alkotások számos rejtett okkult szimbólumot tartalmaznak. A Wachtower Magazinban láthatunk egy vízesést ábrázoló fényképet, de ha közelebbről szemügyre vesszük, akkor kiderül, hogy az egy koponyát ábrázol. A háztól házig járó Jehovisták gyakran üzeneteket továbbítanak a programozott slave-khez. Visszatérve arra, hogy hogyan tudják aláásni a nemzeti kormányzatokban való bizalmat, a válasz az, hogy gazdaságilag csődbe juttatják

őket, és polgárháborús állapotokat idéznek elő. Az end-times (végidők) programok végrehajtása során a legkülönfélébb jelenségeket észlelik az emberek, és mindezt leküzdhetetlen káoszként élik át, és csak kevesek számára áll össze a részletekből az egész. 154 "Tehát kaotikus helyzetet idéznek elő, hogy az emberek kérjék a hadsereg vagy az ENSZ közbeavatkozását, lényegében a rendkívüli állapot bevezetését?" - tette fel a kérdést Wayne Morris. Az emberek részt vesznek az Illuminátusok gyűlésein, ahol 20-30-40 évre előretekintő terveket ismertetnek velük, és ahol a kulcskifejezés az, hogy "minden természetesen fog történni". Az, hogy ez a "természetes" folyamat lejátszódjék, számos agykontroll alatt álló slave-re van szükség. Egy másik törekvés a vallásos hagyományok aláásása az Egyesült Államokban. Amerikát alapvetően a protestáns többség alapította, nagyon kevés

katolikus élt ezen a földrészen, amikor az Egyesült Államok megszületett. Az amerikaiak körében az erkölcsi alapelvekre vonatkozóan közmegegyezés volt. Most megpróbálják fragmentálni ezt a hitre alapozott közös értékrendszert. Számos új vallást importáltak Amerikába és napról napra új New Age guruk tűnnek fel. Mindez lehetetlenné teszi az egységes morális választ Számos New Age vezető, így például Elizabeth Claire Prophet agykontroll alatt álló slave. Ugyanezt lehet elmondani Jay Z. Knight-ról Wayne Morris ezután dr. Ewen Cameron tevékenységére tért át, aki a kanadai McGill Egyetemen végezte traumaokozásra alapozott agykontroll kísérleteit. Springmeier elmondotta, hogy a Montreálban lévő St. Marys Hospitalban (Szent Mária kórház) folytak agykontroll kísérletek. A kórház alagsorában volt egy helyiség, amely a "The Zombie Room" nevet viselte, volt egy izolációs szoba és egy rácsos szoba. Springmeier azt is

elmondotta, hogy több áldozattól is tudja, hogy a Quebec-i katolikus intézményeket is bekapcsolták ebbe a tevékenységbe. Dr Cameron éveken át vezető-szerepet játszott az agykontroll kutatásban. Eredményeit titkosították és ezért Springmeier nem tudott róluk részletesebben szólni. Elmondotta, hogy olvasta viszont Gordon Thomas "Journey Into Madness" (Utazás az őrültségbe) című könyvét, aki lekicsinylően szól dr. Cameron tevékenységéről. Ez azonban arra utal, hogy CIA dezinformációról van szó abból a célból, hogy csökkentsék az olyan személyek szerepét, mint dr. Cameron vagy dr Gottlieb Cameronnak fontos szerepet kellett játszania az agykontrollban, mivel ő volt az "APA" az Amerikai Pszichiátriai Társaság, valamint a WPA, Világ Pszichiátriai Társaság elnöke. Wayne Morris ez után azt kérdezte, hogy milyen intézmények vettek részt az agykontroll kísérletekben Észak-Amerikában. Springmeier válaszában

idézte Stansfield Turner tengernagyot, aki a Szenátus tényfeltáró bizottsága előtt 1977. augusztus 3-án elmondotta, hogy az agykontroll kísérletekbe bevontak büntetés-végrehajtási intézeteket, gyógyszerészeti vállalatokat, kórházakat, 44 alapfokú és felsőfokú képzést nyújtó orvosi egyetemet, és további más vállalatokat. Mindezek segítették a CIA-t az agykontroll módszerek kidolgozásában Springmeier úgy véli, hogy a kísérletezés szó erősen szépítgető kifejezés és ezért félrevezető. Valójában gyakorlati programozásról volt szó. Igénybe vették az agykontroll kísérleten keresztül ment személyeket és használták őket. Tehát többről volt szó, mint kísérletezésről és a megnevezett intézetek közreműködtek a CIA számára történő gyakorlati programozásban. Wayne Morris végül arra kérte vendégét, hogy szóljon a pszichiátria (elmegyógyászat) szerepéről az agykontroll kísérletekben. Sokkal fontosabb

szerepet játszottak, mint amit szigorú értelemben tudományos alapon végzett kísérleteknek nevezhetnénk. Felbecsülhetetlen értékű hozzájárulást nyújtottak a magatartás befolyásolását és módosítását szolgáló kísérletekben feltárva a központi idegrendszer egyes részeinek a funkcióit. "Deeper Insights" (Mélyebb betekintés) című 155 könyvében részletesen is ismertette, hogy miként hozzák létre a különböző "alter"-eket (alter ego - a második én, hasonmás, agyprogramozás szempontjából a leválasztott és memóriafallal elhatárolt tudatrész. DJ) például a "Gatekeeper"-eket ("kapuőrzők"-et) Bizonyos esetekben a "Gatekeeper alter"-ek elfoglalják az adott programozott tudatrész bejáratát és használva a magatartásmódosító technikákat, képesek súlyos fájdalmat okozva gyötörni az adott "alter"ben beprogramozott személyt. Ezek a "Gatekeeper" programok

úgy vannak kialakítva, hogy ne mozduljanak el a program bejáratától "őrizzék a kaput". Azokat a kutatási eredményeket, amelyek bebizonyították, hogy ez a fajta tréning hatékony, a magatartásmódosítással foglalkozó kutatók és a pszichiáterek tárták fel. Egyes elmegyógyászok akaratuk és tudtuk nélkül járultak hozzá az agykontroll technológia kifejlesztéséhez. Vannak olyanok, akik különböző kényszerek és zsarolás révén kapcsolódtak be. Ide lehet sorolni számos kísérleti alanyt is Springmeier utalt apjára, aki soha nem volt semmilyen titkos társaság tagja, vagy az Új Világrend híve, de hitt a tudományban és abban, hogy a tudomány megoldhatja a világ problémáit. Az Illuminátusok a kutatók jószándékú munkáját bűnös célokra használták. Egy tudóssal, aki részt vett a vírusokkal és az Antrax-szal folytatott kísérletekben, komoly vitába keveredett, mert azt állította, hogy a tudás az semleges, se nem jó,

se nem rossz. Attól függ, hogyan használják fel Nehéz azonban a biológiai fegyvereket emberszerető célokra használni. Más tudósok pedig az ismereteknek csak arra a kis részére koncentrálnak, amelyek az ő munkájukkal kapcsolatosak, s az egészre nincsenek tekintettel. Ki akarnak tűnni tudományos eredményeikkel, de azt már nem kutatják, hogy az mire lesz felhasználható. Az agykutatásnak is két oldala van. A pozitív oldal az, hogy számos olyan ismeret és technológia áll már rendelkezésre, amelyeket ténylegesen fel lehet használni az emberiség javára. A világban működő destruktív erők mellett léteznek pozitív irányú erők és törekvések is. Sok független kutató nem kap elismerést, legfeljebb csak gúnyolódást a tömegtájékoztatási intézményektől. Másik fontos eredmény az alternatív medicina rohamos fejlődése, amely felszabadíthatja az embereket a hivatalos orvoslás egyoldalúságai alól. A kanadai CKLN, fm 88.1

hullámhosszon sugárzó torontói rádió szerkesztőjének, Wayne Morrisnak Fritz Springmeierrel készített és 1998. január 4-én sugárzott interjúját ismertettük rövidítve. A "The Illuminati Formula Used to Create an Undetectable Mind Controlled Slave" (Illuminátus formula a teljes és felderíthetetlen agykontroll alatt álló slave létrehozására) társszerzője, Cisco Wheeler volt és a vele készített interjút a CKLN rádió a torontói Ryerson Polytechnical University-ről (Ryerson Műszaki Egyetemről) 1998. január 11-én sugározta 156 5. fejezet A Cisco Wheelerrel készült interjú Cisco Wheelerrel, szerzőtársával, eredeti nevén Linda Andersonnal, Fritz Springmeier az 1990-es évek elején ismerkedett meg. Cisco Wheeler egyike az MK-ULTRA-MONARCH programozás túlélőinek. Springmeierre nagy hatást tett, hogy Cisco mennyire tájékozott az agyprogramozás terén és szoros együttműködés alakult ki kettejük között, amely odáig

mélyült, hogy Fritz Springmeier az egyébként férjezett Cisco Wheeler házába költözött. Közös munkájuk eredménye a hivatkozott könyv. Wayne Morris a rádióprogram szerkesztője és az interjú készítője először azt kérdezte: mikor került kapcsolatba a traumaokozással kondicionáló agykontrollal? Cisco Wheeler elmondotta, hogy több nemzedékre visszanyúló, úgynevezett sátánista családból származik édesapja. Kisgyermekkorától megtervezték az életét, hiszen apja is az Illuminátus felső vezetéshez tartozó programozó volt. Apja nagybátyja Earl Grant Wheeler tábornok volt, az Egyesült Államok 18. elnökének, Ulysses S Grantnak (1869-tól 1877-ig töltötte be az elnöki pozíciót), a közvetlen leszármazottja. Earl Wheeler tábornok állt az amerikai egyesített vezérkar élén a vietnami háború idején. Cisco apja az Illuminátus hierarchiában Nagymesterként tevékenykedett. A vietnami háború idején nagybátyja munkatársaként a

nyugati partvidéken tartotta kézben egyrészt a kábítószer forgalmat, másrészt a kábítószerrel kapcsolatos szubkultúra létrehozását. Ennek az volt a célja, hogy aláássák a családokat összetartó belső struktúrákat. Apja az USO-val (United Service Organizations - Egyesült Szolgáltató Szervezetek, egy jótékonykodással, valamint a harcoló csapatok moráljának erősítésével, a jóléti és a pihenési szolgáltatások megszervezésével foglalkozó amerikai korporáció) is szorosan együttműködött, hiszen ő maga is behatóan foglalkozott a zenével. A vietnami háború igazi célja a kábítószer feletti ellenőrzés véglegesítése, és a drogkultúra terjesztése volt. Apja együttműködött a CIA-val is és a skót rítusú szabadkőművességen belül a legmagasabb, 33-as fokozatot érte el. Ennek köszönhette jó összeköttetéseit az amerikai politikai struktúrán belül. Az Illuminátusok gondosan ápolják a nemzedéki kapcsolatokat, és

ennek eredményeként már fogantatásától kezdve megkezdődött élete megtervezett irányítása. Gyermekként arra nevelték, hogy kiszolgálja szexuálisan a politikai felső körök tagjait. Eisenhower elnök volt az első, aki még kisgyermekként az ölébe ültette. De kormányzókat, polgármestereket és minisztereket is kiszolgált. A brit királyi családon belül is, az elit találkozókon ellátta az Illuminátus funkciókat. Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődött el a traumatizálással való kondícionálása, Cisco Wheeler azt válaszolta, hogy még magzatként, az anyai ölben. Az Illuminátus programozási rendszer megértésének kulcsa annak sokrétűsége. Noha az emberi tudat többrétegű, sok része van, számos emléknyommal rendelkezik, a beprogramozott tudatrendszer frontrésze, amely a külvilág felé az aktuális magatartást vezérli, nem képes az elkülönített részek tudattartalmaira visszaemlékezni és azokat a frontális-tudatba behozni. Ha

tehát az agy frontrészéről beszélünk, az nem tud semmiről. Cisco Wheeler megemlítette, hogy ő sem tudott addig semmi rosszról, amíg apja élt. Amikor meghalt, akkor fokozatosan képessé vált az agya bizonyos emléknyomok felelevenítésére és ekkor kezdett derengeni neki, hogy valami rossz történhetett vele. A mindennapos életét irányító tudatrész hangokat hallott, fények villantak fel, és információk kerültek felszínre, amelyekről eleinte nem lehetett tudni, hogy valójában 157 miről is adnak hírt. Így például nem értette, hogy miért gondol szexuális témákra, amikor egyáltalán nem tud visszaemlékezni arra, hogy szexuálisan visszaéltek volna vele. Vagy miért emlékezik bizonyos helyekre, amelyekről nincs tudomása, hogy valaha is járt ott. Csak apja halála után indult meg a hipnotikus falak fokozatos leomlása tudatán belül. Ezek a memóriafalak óvták meg attól, hogy mindenről tudjon, amin keresztülment. A memóriafalak

lebontásához bizonyos időre volt szükség, mert eltávolításuk öngyilkossági késztetésekkel jár. Hosszabb időre kórházba kellett befeküdnie és itt derítették ki a szakorvosok, hogy az öngyilkossági késztetés mögött valami mélyebb probléma húzódik meg. Morris ez után azt tudakolta, hogy ezek a terapeuták vajon ismerték-e már a traumára alapozott agykontroll technikáit? Homályos ismereteik voltak erről, mert elsőként jelentkeztünk az MPD-nek nevezett tünetegyüttessel. Cisco Wheelernek 40 éves koráig programozója és közvetlen irányítója apja volt egészen a haláláig. Amikor az Úr (Master) meghal, akkor meghal a rabszolga (a slave) is - mondotta Cisco, hozzátéve, hogy amikor jelentkeztek öngyilkossági késztetései, mindent elkövetett annak leküzdésére. Így kezdődött el az a folyamat, amely elvezetett a struktúrált "multiple", azaz a mesterségesen tudathasadásossá átalakított személyiség megismeréséhez.

Ebben a folyamatban erős támogató csoportra támaszkodhatott, amelyhez további agykontroll alatt álló személyek is tartoztak. A tanulás önmaguk megfigyelésével kezdődött Feljegyezték és kicserélték egymás tapasztalatait és rájöttek, hogy noha teljesen külön próbálják felidézni emléknyomaikat, mégis hasonlóan éreznek. Morris ez után azt kérdezte, hogy Cisco apja vajon másokat is programozott-e? Mire igenlő választ kapott, minthogy apja mesterprogramozó volt. Fiú és lánytestvérével is foglalkozott, de elsősorban vele, mert ő volt az elsőszülött. Az 1940-es évek végén az Illuminátusok be akartak hatolni az egyházakba és keresték annak a módját, hogy miként tudnák megtörni az egyházak spirituális erejét. Céljuk az volt, hogy szorosabb ellenőrzés alá vegyék az egyházakat. Ebbe a programba vonták be az apját, aki nem Illuminátus körökből választott erős vallási kötődéssel rendelkező feleséget. Anyja a világ

szemében mintapéldája az egyházi szempontból tökéletes feleségnek, akit példaként lehetett állítani a többi fiatalasszony elé. Apja felszentelt pünkösdista lelkész lett, és igen jó kapcsolatot ápolt a fiatalokkal, de az idősebbekkel és a gyülekezet vezetőivel is. Wayne Morris ekkor rákérdezett arra, hogy milyen szerepet játszott a kábítószer szállításban apja a vietnami háború idején? Cisco Wheeler elmondotta, hogy a Vietnamból hazaszállított katonák tetemeiben rejtették el a kábítószereket. Apja feladata volt, hogy átvegye a temetkezési vállalkozóktól a már beazonosított kábítószert. Neki kellett gondoskodnia arról, hogy a kábítószer eljusson rendeltetési helyére. Wayne Morris ezután azt tudakolta, hogy Cisco Wheeler vajon tudta-e már teljesen függetleníteni magát Illuminátus programozóitól? Erre tagadó választ kapott. Cisco elmondotta, hogy őt és társait folyamatosan zaklatják telefonhívásokkal, levelekkel,

rálőttek a lakásablakaikra és rájuk hajtottak az országúton. De ismeretlenek is felkeresték és megfenyegették őket, például bevásárlás közben. 158 Morris ez után azt tudakolta, hogy egykori ellenőrei kapcsolatba tudtak-e lépni tudatának azokkal a leválasztott és önállóan programozott részeivel, amelyek integrálása még nem sikerült a gyógyítási folyamat keretében? A múltban megtették, hangzott a válasz, de ma már nem kerül erre sor, mivel nagyon vigyáz arra, hogy mit tesz. Gondosan beosztja idejét, energiáját és kerüli azokat a lehetőségeket, ahol ezekhez a "partok"-hoz (leválasztott és programozott tudatrészekhez) hozzá lehet férkőzni. Mások fogadják telefonjait és írják nevében válaszleveleit. Az agykontroll során elszenvedett trauma hatásai azonban ma is jelen vannak. Nehéz feldolgoznia, hogy saját apja hasította fel és strukturálta újra tudatát. Még mindig nehéz felmérnie, hogy milyen

bántalmazásokon kellett keresztülmennie, mivel az agy automatikusan védekezik ezek ellen az emlékképek ellen. Tudomásul kellett vennie, megtervezték azt, hogy egy MPD/DID programozással ellátott személy legyen. Pontosan tudták, hogy milyen fajta struktúrát akarnak benne kialakítani, amikor traumatizálták. Tudták, hogy milyen feladatra szánják az életben és ehhez milyen struktúrára van szükség. Testét, lelkét, szellemét egyaránt megerőszakolták Folyamatosan meg kell birkóznia olyan emlékekkel, amelyek megalázták, megszégyenítették, traumatizálták egészen addig a fokig, hogy valójában már nem is tudta, hogy ő kicsoda, és mi lesz belőle. A végén már azt sem tudta, hogy ő egy kislány, mert egy cicává alakult át önmagán belül. Közölték vele, hogy Isten nem szereti őt, megerőszakolták, hogy kivették a nevét az élet könyvéből (Book of Life) és folytatták hipnózissal a programozását. Morris ez után azt kérdezte, hogy

kik voltak még a további programozói? Cisco elsőként dr. Greent említette, aki szerinte dr. Josef Mengele volt További elsődleges programozója a dr Black álnevet viselő személy, azaz az apja volt. Apját Mengele képezte ki és ő volt az egyik helyettese. Többen, így Cisco is, követte dr Black-et és maga is kiképzett programozó lett Ez lett a tanult szakmája. Dr Mengele, aki használta a dr Green mellett a dr Fairchild nevet is, az Egyesült Államokon kívül Kanadában is tevékenykedett. Legtöbb programozásra Kaliforniában és Oregonban került sor. Kaliforniában pedig a China Lake haditengerészeti támaszponton, a San-Francisco északi részén lévő Presidio parkban, és a Presidio-ban lévő katonai támaszpont közelében lévő Letterman kórházban. Az Alcatraz börtönben is folyt programozás. A kaliforniai Death Valley (Halálvölgy) Scottys Castle (Skót kastély) nevű helyén is folyt programozás, valamint az ugyancsak Kaliforniában lévő

Torrence-ben, az Oregonban lévő Állami Elmegyógyintézetben (State Mental Hospital) és a Portlandben lévő Szabadkőműves kórházban, amelyet Dorenbeckernek hívnak. A programozások 1948-49-től az 1960-as évek közepéig tartottak. Wayne Morris ez után azt tudakolta, hogy miként kezdődött a gyógyítási folyamat, amelynek a keretében sikerült a beültetett programoktól legalábbis részben megszabadulni. Cisco Wheeler elsőként helyzetének megszilárdítását említette. Biztonságos helyet kellett választania, ahol külső beavatkozás nélkül élhetett. Nagy erőfeszítéseket igényelt memóriájának a feltárása, és az igazságot tartalmazó információk felszínre hozása. Ekkor tudta meg, hogy valójában milyen mélyre hatolt a programozása. Ennek során szembesülnie kellett a fájdalommal, a kínzással, ismeretlen félelemmel és azzal a ténnyel is, hogy apja valójában nem szerette. A trauma és nem a szeretet kötötte hozzá Az őt támogató

csoport sokat segített neki. Ez rajta kívül még három hasonló sorsú hölgyből állt Megközelítőleg hasonló időpontban programozták őket ugyanazok a személyek. Apja valamennyiük életében meghatározó szerepet játszott. Ez hozta őket közel egymáshoz emocionálisan Mind a négyen eltökélték, hogy kikerülnek ebből a helyzetből és keresik a gyógyulás útját. Szoros barátság és megértés alakult ki köztük, azt is megtanulták, hogy hogyan dokumentálják feltörő emlékeiket. A négy személyből kettő orvos, egy pedig tanár 159 Az első, amit tudomásul kellett venniük az az, hogy valamennyien MPD-k illetve DID-ek (vagyis mesterségesen előidézett tudathasadásos személyiség-, illetve identitászavarban szenvedők), továbbá, hogy valamennyien több nemzedékre visszanyúló sátánista családból származnak. Gyakorolták a sátánizmust, mert Illuminátus leszármazási vonalhoz tartoztak, és életüket sok szenny mocskolta be.

Túlságosan fájdalmas volt ezzel szembenézni Valamennyiüket programozónak programozták és ez lehetővé tette, hogy önmagukat is jobban megértsék, és mint csoport erősítsék egymást. Ugyanakkor nevén kellett nevezni a dolgot, nem térhettek ki az elől, ami megtörtént. Amikor felismerték, hogy agykontroll alatt álló Illuminátus slave-k, akkor mindenek előtt szabadok akartak lenni. De nem tudták, hogy ezt hogyan lehet elérni. Éjjel nappal gyötrő testi és lelki fájdalmaktól szenvedtek A test, a lélek és a szellem állandóan harcban állt, hogy elérje azt az állapotot, amit egészségnek neveznek. Amit velük tettek, azt titokban tették és ezek a programok nem akarták leleplezni magukat. Ezért az egész fájdalmas küzdelemnek bizonyult Morris ez után azt tudakolta, hogy a biztonságos hely megtalálása döntő tényező volt-e a gyógyulási folyamatban? Cisco Wheeler határozott igennel válaszolt. Még akkor is, amikor találtak egy megfelelő

terapeutát, a "handler"-ek (a programozott slave-ek felügyelői és irányítói) ott álltak a bejáratnál és közölték velük, hogy ha valamit elárulnak az Illuminátusokról, azért keményen meg fognak fizetni később. Megvárták őket, amíg kijönnek és minden alkalommal szembe kellett nézni velük, amikor felkeresték gyógyítóikat. Módjukban áll felgyújtani a gyógyulást kereső házát, vagy golyót ereszteni gyermekei fejébe, vagy belőni a hálószobája ablakán. Vagyis fenyegetések és hazugságok közepette zajlik a folyamat. Ők azonban eltökélten küzdöttek tovább azért, hogy megszabaduljanak programozásuktól. Akkor, amikor programozták őket, amikor elvették tőlük emlékezetüket, nem volt választásuk. Ezúttal azonban más volt a helyzet, mert már volt beleszólási lehetőségük. Eldönthették, hogy felkeresik a terapeutát, vagy sem. A "handler"-eknek a terápia első öt évében még módjukban volt kínozni

őket, elektrosokkot, drogokat alkalmazni, és más traumákat okozni. De még ezt is érdemes volt elviselni, mert először voltak tudatában annak, hogy emberi lények, és nem kiscicák. Cisco Wheeler ez után Morris kérésére a következőképpen világította meg, hogy mi a "trauma bonding"? Ez szószerint a traumához való kötöttséget jelenti, az agykontroll vonatkozásában pedig a programozás és a trauma közti szoros kapcsolatra utal. Dr Green gyakran helyezte őket sivatagban forró ketrecekbe, amelyeket "sweat tank"-oknak (izzasztó tartályoknak) neveztek. Dr. Green - miután órákig nem kaptak sem vizet, sem élelmet - felkereste őket Azt mondta nekik, hogy napok teltek el. Ezekből a ketrecekből az állatketrecekhez hasonlóan ki lehetett tekinteni. Mikor a memóriája működni kezdett, Cisco Wheeler arra emlékezett, hogy tőle balra több ketrec is volt 2-3-4 év korú kisgyermekekkel. Dr Green ekkor a kezében lévő százszorszép

füzért sétálgatva elkezdte tépegetni: szeretlek, nem szeretlek, szeretlek, nem szeretlek. A kísérleti alanyok már tudták, hogy ha azt közli velük, hogy "nem szeretlek", akkor valami rendkívüli történik. Azt a gyermeket, amelyiknél kimondta, hogy nem szeretlek, kivették a ketrecéből és megölték. Elvették azért az életét, hogy az életben maradóknak a tudatába véssék mekkora a hatalmuk, és hogy mi fog velük is történni, ha netalántán dr. Green őket sem szereti. Az ilyen sorsra jutó gyerekek úgynevezett "expendable child"-ok (feláldozható, eldobható, jelentéktelen gyermekek D. J) voltak, akiknek az életével nem kellett elszámolni Ciscot, aki Illuminátus gyermek volt, ez a fajta életveszély nem fenyegette. A gyermekölés maga is a 160 programozás része volt. Egyfajta hatalmi játék Azaz így hozták létre a "love trauma bonding"-ot, a trauma általi kötődést. Maga Cisco is így gondolkodott gyermeki

agyával: "Szeretlek dr. Green, nagyon szeretlek, mert te azt is mondhattad volna, hogy nem szeretsz engem, és akkor már halott lennék." A trauma kiszámíthatatlansága is a "trauma bonding" része volt. Nem lehetett tudni, hogy a kísérleti alanyt mikor szeretik és mikor nem Hiszen bármikor beállhatott változás. Amikor Cisco apja, mint programozó kedves volt, akkor nagyon szeretetreméltóan viselkedett, de amikor könyörtelen volt, akkor az volt a végtelenségig. Durvábban viselkedett, mint egy állat, semmi nem tarthatta vissza attól, hogy érvényesítse akaratát. Cisco Wheeler szerint 1968-ig mintegy kétmillió gyermeken végeztek kísérleteket az MKULTRA program keretében. Becslése szerint az 1990-es évekig mintegy tízmillióra növekedhetett. A kétmilliós számot onnan tudta, hogy ő maga is programozó volt és ismerte az erre vonatkozó adatokat. Wayne Morris kérdésére megerősítette: úgy tudtak programozni áldozatokat, hogy

ezek az áldozatok is másokat programoztak. Ezt, mint egy szakmát tanították. Az Illuminátus struktúrán belül igen sok szint létezik Ciscot úgynevezett "anyaprogramozói" szerepre programozták A programozás technikáit tanították meg neki Cisconak például más Illuminátus családokhoz tartozó gyermekeket kellett programoznia. Az Illuminátus körökön kívül nem tevékenykedett. Wayne Morris ez után azt próbálta kideríteni, hogy vajon miért programozták interjúalanyát, és milyen szándékuk volt vele? Az alapvető cél az illuminátus hierarchia legmélyebb rétegében található, ez a szint az "anyák" (mothers) szintje, ők képezik az alapot. Három "anya" létezik egy talapzaton és egyedüli céljuk, hogy az Antikrisztus mellett, mint királynő uralkodjanak, amikor az trónra lép. Az Antikrisztusnak, mint Istennek van menyasszonya, Lucifernek is van és az ő menyasszonya a három "anya", "the mothers of

darkness"(a sötétség anyjai). Ez az elképzelés lényege Morris ezután az Antikrisztus személyére kérdezett rá és ezzel kapcsolatban említette Lord Maitreya nevét. Cisco Wheeler szerint ő csak egy előfutár, egy tanítvány Meg kell érteni a luciferi hitrendszert, és azt a módot, ahogyan belülről felépül az Illuminátusok hierarchiája. Ez isteni kinyilatkoztatás szerint történt. Amikor Isten elküldte fiát a Földre, Krisztusnak 12 tanítványa volt. Lucifernek is 12 előhírnöke lesz Így jön a képbe Maitreya Ő is egy előfutár, amiképpen Keresztelő Szent János is Jézus Krisztus előhírnöke volt. (Itt lényegében az Illuminátusok Új Világrendjéről van szó, amelyben Antikrisztus a jelképes, de Istenhez hasonló hatalommal rendelkező vezetőt jelenti. D J) Wayne Morris ez után azt kívánta megtudni, hogy miként valósul meg az Új Világrend, az Antikrisztus uralma? Cisco Wheeler szerint ez az uralom már meg is valósult, mert az

amerikaiaktól már elvették alkotmányos jogaikat, létrejött a kormányon belüli kormány, mint egy doboz a dobozban. Mesterségesen előidézett éhinségnek lehetünk tanúi, háborúknak, és háborús fenyegetéseknek. Az amerikaiak és a kanadaiak már nem rendelkeznek azokkal a szabadságjogokkal, amelyekkel egykor rendelkeztek. Maga az Új Világrend is egyfajta elkülönülő hatalmi csoportot jelöl az Illuminátus hierarchián belül. A 13 legfontosabb leszármazási vonal tagjai irányítják a világot, ők a világdráma rendezői, ők írják a forgatókönyvet, és teljes mértékben végrehajtják azt a programot, amelyet kidolgoztak az amerikai és kanadai nép, valamint az egész világ számára. 161 Morris ezután a közeljövő várható eseményeiről tudakozódott. Cisco Wheeler úgy vélte, hogy a népek hamarosan arra ébrednek, hogy a tőzsde és a világ pénzrendszere összeomlott. Megtapasztalják, hogy az élelmiszerek fertőzöttek, az

egészségügyi rendszer az Illuminátusok uralma alá került, és hogy hatalmi struktúrájuk rátelepedett az élet minden vonatkozására. Nem lesz többé szólásszabadság és még a gyerekek sorsáról sem a szülők, hanem a kormányzat dönt. Az egyházak sem azok, aminek gondolták őket, mivel azokba is behatolt az Illuminátus hatalom, ahogyan a családi kapcsolatokba is. Wayne Morris ekkor kérdezte, hogy az Illuminátus hierarchiához tartozó hatalmi csoportok milyen módszerekkel kívánják kivédeni az emberek válaszreakcióit? Milyen megtorló lépéseket tehetnek? Cisco Wheeler szerint félre kívánnak állítani mindenkit, beleértve a megsemmisítést is, aki nem kívánja alávetni magát az Új Világrendnek. Erre a célra fel fogják használni az agykontroll áldozatokat is. A programozott agyú slave-ket bármely feladat elvégzésére be lehet vetni, beleértve egy híd felrobbantását, bármely országos, vagy politikai vezető megölését, bárkinek

az eltávolítását, aki útban áll és nem hajlandó alávetni magát az új Illuminátus rendnek. Wheeler szerint a végidőkre programozott agykontroll alatt álló személyeket is igénybe veszik. A változások bekövetkezésének pontos időpontját nem lehet megmondani. A menetrendet megváltoztathatják a körülmények, fel is gyorsíthatják és le is lassíthatják azt. Az óra azonban ketyeg, és mindennek a helyén kell lennie az Új Világrend beköszöntésének az időpontjáig. Az embereknek erre fel kell készülniük. Tudniuk kell, hogy mikor van itt a sírás, és mikor a harc ideje. Minden embernek körül kell néznie, és ha őszinték önmagukhoz, látniuk kell, hogy a világ esik szét, és valami nagy változás van kibontakozóban. Szükségük van, hogy felkészüljenek a legrosszabbra, mert a legrosszabbra kell számítaniuk. Felkészülten kell várniuk azt, amikor fegyveresek kopogtatnak az ajtóikon. Wayne Morris ez után azt tudakolta, hogy

interjúalanya mit tett a helyzet feltárása érdekében azt követően, hogy ki tudott kerülni a programozásból, és vissza tudta nyerni önrendelkezését? Wheeler megemlítette, hogy három könyvet publikált társszerzőjével Fritz Springmeierrel együtt. Mivel mind a ketten személyes tapasztalatokkal rendelkeznek az Illuminátusokról, ezért belülről értik ennek a struktúrának a működését. Fontos megérteni, hogy mi zajlik az Illuminátusok szíve mélyén, meg kell érteni, hogy kik is ők, mit tesznek és mit tettek eddig. A megértéshez előrelátásra van szükség, mert e nélkül az emberiség csak a sötétben tapogatódzik. Ma már van írott anyag az agykontrollról, és szükség van arra, hogy az emberek ezt ismerjék. Tudniuk kell, hogy az Illuminátusok sátánisták, és valójában mindenre képesek Ők az Istenek, saját maguk számára. Ténylegesen Istennek képzelik magukat, és csak Lucifert szolgálják. Neki, a Fény Apjának tettek esküt,

mint az ő hercegei Vérrel pecsételték meg, hogy beteljesítik a végidőket, és tanúi lesznek az Antikrisztus trónralépésének. Évszázadok óta törekednek erre. (Albert Pike az egyesített világszabadkőművesség egykori legfőbb vezetője 1889. július 4-én, vagyis a francia forradalom 100. évfordulóján a következő tartalmú üzenettel fordult a skót rítus szerinti 32. fokozatot viselő, magas rangú szabadkőműves testvéreihez "Mi tiszteljük Istent, de ez az Isten az, akit babona nélkül imádunk. A szabadkőműves vallás megköveteli tőlünk beavatott magas fokozatúaktól, hogy a Luciferi tanítás a maga teljes tisztaságában folytatódjék. Ha Lucifer nem lenne Isten, akkor Adonai (Krisztus) lenne az, erre vallanak kegyetlen tettei, embergyűlölete. és a tudomány elutasítása; ez leszólná őt (Lucifert)? 162 Igen, Lucifer Isten és sajnos Adonai is Isten. Az örök törvény mondja, hogy nincs fény árnyék, szépség rútság, és

fehér fekete nélkül, mert az Abszolút csak két Istenben létezhet. Ezért eretnekség a sátánizmus tanítása. Az igazi tiszta filozófia vallása a Luciferben, a Fény Istenében való hit, aki Adonai-al egyenrangú. De Lucifer a Fény és a Jóság Istene, küzd az emberiségért Adonai, a Sötétség és a Gonosz Istene ellen." (Gary Allen: "Die Insider" S222 VAP Verlag, Postfach 1180, 4994 Preussish Oldendorf, ISBN 3-922367-003). (Albert Pike tehát egy szintre helyezte Lucifert és Jézust. (Adonait) Az ő doktrinája különbséget tett a Luciferben való hit és a sátánizmus között. Albert Pike elismeri és hangsúlyozza a jó és a rossz közötti küzdelmet, de sátánt nem személyként képzeli el, hanem Isten tagadásaként, azaz az ateizmus megszemélyesítőjeként. Ennek megfelelően küzd Sátán, mint Lucifer, azaz a Fény Istene Adonai-al, az ő értelmezésében a Gonoszság és a Sötétség Istenével. A Luciferben való hit, vagy a

luciferianizmus ennyiben megkülönböztetendő a sátánizmustól. Az előbbi szerint Lucifer teljesen jó és sohasem bukott meg Mivel az emberiség jótevőjének bizonyult, ezért a rivális és féltékeny Isten, Adonai, taszította le a mennyekből. Azért tértünk ki a Luciferben való hit és a sátánizmus megvilágítására, hogy érthetőbbé váljék, miről beszélt Cisco Wheeler a vele készült interjúban. D J) Wayne Morris megkérdezte, hogy miért fontos a nagyközönség számára az agykontroll ismerete és az a mód, ahogyan azt végrehajtják? Cisco Wheeler szerint, ha az emberek nem értik az agykontrollt, akkor azt sem fogják érteni, hogy mi történik körülöttük az iskolákban, a templomokban és a politikában. Tudniuk kell, miként kerülnek teljes kontroll alá a bölcsőtől kezdve, és hogy mennyi hazugsággal kell szembenézniük. Az Illuminátus rokonsági kapcsolatok nagyon fontos szerepet játszanak az agykontrollban. E zárt társadalmi

csoport tagjai lojálisak egymáshoz. Istennek tekintik magukat Ezért saját körükből házasodnak, lehetőleg a 13 vérvonalhoz tartozó családok tagjaival. Ha valaki nem tartozik közéjük, akkor azt nem fogadják be. Itt többről van szó, mint a családi kapcsolatok ápolásáról Az ő igazi elkötelezettségük Lucifernek szól, akit Cisco Wheeler Sátánnak nevezett. A sátánizmus doktrinájában hisznek, nem félnek a pokoltól, mert ha megtesznek mindent, amit Sátán kíván tőlük, akkor Istenekként uralkodnak Sátánnal együtt a pokolban is. Ezt ugyan hazugság, de hisznek benne. Ez a tanításuknak a veleje Mindegyik Isten akar lenni, és máris Istenként tekint magára. Mint ilyenek, kizárólag Lucifer illetékességét ismerik el maguk felett Lucifer az, aki tudatja velük, hogy mit kell tenni. Wayne Morris azt kérdezte, hogy e mögött csak a hatalom akarása és csábítása húzódik meg, vagy van valami más motívum is? A pénz, a hatalom és a

dicsőség iránti vágy társul a démonikus lényekkel és törekvésekkel. Arra a kérdésre, hogy miként segíti felvilágosító munkájukat a programozó technikák belülről való ismerete, Cisco Wheeler elmondotta, hogy anyagi ellenszolgáltatás nélkül kész tanácsaival segíteni a traumával programozott áldozatokat. Sokan elmondják, hogy az említett három könyvükben leírt problémákkal kell nekik is megküzdeniük. Amikor elkezdenek beszélni az MK-ULTRA-ról, dr. Green-ről, dr Black-ről, dr Blue-ról vagy dr Star-ról, mint programozóikról, nyomban egynek érzi magát velük, mert ő is ugyanott volt, hasonlókon ment keresztül. 163 A következő kérdés arról szólt, hogy miként segíti a trauma-programozásra emlékezés az agy kondicionáltságának meggyöngítését és a visszaprogramozást? Cisco Wheeler elmondotta, hogy amikor valaki felkeresi és közli vele: erre és erre, így és így emlékszik, akkor megnyugtatja, hogy jó irányban

halad, ilyen dolgok valóban megtörténtek és mindez ismerős neki. Magáról a programról nem beszél, mert ez veszélyes lehet, inkább hagyja őket beszélni. Az egyik legfontosabb: emlékezni arra, hogy valamennyien slave-k voltak. Azaz a legkeményebb kézzel irányított lények Szadista egyének kegyetlenül bántak velük. Megerőszakolták a testet, a tudatot és a szellemet is Szükség van azok megértésére is, akik mindezen nem mentek át, de elhiszik mindezt, és együtt éreznek az áldozatokkal. A slave-ket úgy programozták, hogy ha ezt elmondják, akkor senki sem fog hinni nekik, és hazugnak fogják tartani őket, a programozók pedig szigorúan meg fogják büntetni őket. Kezdetben a holocaustot sem hitték el, a világ nem akart tudni róla. Ami a programozott slave-kkel történt csak a koncentrációs táborokban történtekhez hasonlítható. Cisco Wheeler szerint, amikor ő, vagy Fritz Springmeier tájékoztat a rituális visszaélésekről, a sátánista

ünnepekről, az emberek nem szívesen figyelnek oda. Ez szembesíti őket avval, hogy milyen sok a hazugság az életben. Az emberek a tündérmese történetekhez vannak hozzászoktatva, s a látszatokban hisznek. Ha valaki megúszta, hogy traumával okozott agykontroll szenvedő alanya legyen, akkor is a látszatok világában él, mert erre a világra van kondicionálva. A tündérmesék eme hamis világának semmi köze a valósághoz, de az emberi elme mindig visszatér oda, mert ott találja meg a biztonságot. Wayne Morris itt megjegyezte, úgy tűnik, a programozók szándékosan olyan helyzetet teremtettek, hogy az áldozatok szavahihetőségét kétségbe vonják, és állításaikat nevetségessé tegyék. Cisco Wheeler ehhez hozzáfűzte, hogy mennyire óvatosan kell eljárnia, amikor telefonon beszél az agyprogramozás áldozataival. Nem szabad olyan válaszokat adnia kérdéseikre, amelyek esetleg kulcsszóként beindítanának programokat az agyukban. Ez azért

veszélyes, mert bizonyos információk azonnal kiváltják az úgynevezett ""insanity mode"-t (elmezavart okozó módozatot). Ezeket hipnózissal és drogokkal a tudat legmélyebb szintjére ültetik be, és ha valaki ebbe talál bele, például egy kulcsszóval és nincs az illető közelében a támogató csoportja, akkor azonnal megzavarodik az elméje, és az illető elmegyógyintézetben köt ki. Ki akar bármit is elhinni annak, aki az utóbbi hat hónapban ilyen intézetben volt? Morris azt kérdezte, hogy a hipnózison, a drogokon és a traumaokozáson túlmenően még milyen technikákat alkalmaztak az agykontroll programozáskor? Cisco Wheeler elsőként az elektrosokkot említette. Nála először 18 hónapos korában próbálták megerősíteni tudatának a feldarabolását. Elsőszámú programozója az apja volt, és születését követően, csecsemőként, az apjánál élt elkülönítve otthonukban. Olyan jellegű volt a programozás, hogy az apja, aki

minden vonatkozásban gondoskodott róla, ellenőrzés alatt tudta tartani a máját, a veséit, a szívműködését, és érverésének, valamint légzésének a ritmusát. Mindezt hipnózissal érte el, mert traumaokozással teljesen függővé vált apjától, úgynevezett "trauma bonded" módon kötődött hozzá. Túlélése teljesen tőle függött, aki egyben a program-kezelője (handler-e) is volt. Ő tette tisztába és táplálta Mindez rendkívül fontos volt, mivel koraszülöttként igen gyenge fizikai állapotban volt. 18 hónapos korában elvették apjától. Az első trauma akkor érte, amikor apja megerőszakolta Ezután testplasztikai műtétet kellett rajta elvégezni a sérülések megszüntetésére. Ez olyan trauma volt, amely szinte szilánkokra hasította tudatát. 164 Wayne Morris ezután azt kérdezte, hogy a szexuális szolgáltatásokon kívül még milyen más tevékenységekre programozták? Wheeler elmondotta, hogy Béta és Delta típusú

"alter"-eket is létrehoztak agyában, amelyek katonai jellegűek. Voltak olyan "alter"-ek is, amelyek politikusok, kormánytagok zsarolásához szükségesek azért, hogy bárkit, szükség esetén, az Illuminátusok iránti engedelmességre lehessen kényszeríteni. Megrendeztek olyan helyzeteket, amikor a kiválasztott személyt rá lehetett venni szexuális kapcsolatra. A szex aktus oly mértékben traumatizálhatta az igénybe vett slave-t, hogy meghalt. Ekkor az adott célszemélyt olyan emberöléssel lehetett zsarolni, amelyet valójában nem követett el. Sok egyéb változata is van a zsarolásnak. Itt a "sex-slave" feladata volt zsarolható helyzetbe hozni a célszemélyt, miközben az egészet rögzítették. A zsarolások mögött az Illuminátusok álltak, "a nagycsalád", akik a kiválasztott személyt teljesen befolyásuk alá akarták vonni. A Delta "alter"-ek gyilkosságokra voltak programozva A célszemély bárki

lehetett, aki nagyobbnak, jobbnak, erősebbnek, vagy hatalmasabbnak képzelte magát, mint az Illuminátusok és függetleníteni akarta magát tőlük. A programozott slave-k ki lettek képezve a kábítószerből származó pénzek átmosására is. Ezek a különleges "alter"-ek nem élnek a világban, hanem az adott programozott személy tudatán belül léteznek, és a tudatműködés rendszerén belül elkülönített, és önálló egységet alkotnak. Amikor szükség van rájuk, akkor specifikus kódokkal el lehet érni őket, felébresztve a tudati tevékenység központjába lehet behívni őket. Ekkor közlik velük, hogy hova kell menniük, mit kell tenniük, és aztán hova kell visszatérniük, ahol azonnal újra traumatizálják őket elektrosokkal. Ekkor a memória megint darabokra esik szét, majd az illető "alter"-t alvó állapotba helyezik egészen a következő igénybevételig. A programozott "alter"-eknek nincs tudomásuk arról,

hogy mi történik a külvilágban, és hogy létezik-e egyáltalán egy másik világ azon kívül, mint amelyre beprogramozták őket. Ha 48 órán belül alkalmazzák, akkor az elektrosokk teljesen kitörli az adott slave memóriájából azt, amit az aktivizált "alter" irányításával cselekedett. Wayne Morris következő kérdése arra vonatkozott, hogy miután ő és szerzőtársa, Springmeier, könyveikben mindezt a nyilvánosság elé tárták, milyen válaszokat kaptak? Cisco Wheeler elmondotta, hogy számos terapeuta, pszichológus, pszichiáter, lelkész és kormányzati tisztségviselő reagált pozitívan. Arról is tájékoztatták őket, hogy két képviselő is elolvasta a könyvet és örül annak, hogy mindez a nyilvánosság elé került. A könyveikben leírtakat több hivatásos szakember is megerősítette. Közülük többen is kapcsolatba kerültek már az elmúlt 20-25 év során "multiple"-kel (többszörös tudatuvá programozott

páciensekkel D. J) Ez kulturális sokkot okoz azoknak, akik evvel még nem találkoztak A könyv nyomán az átlagember számára is megvilágosodtak bizonyos dolgok. Nem csak a multiple-k programozottak, de maga a világ is. Az átlagembert arra nevelték, hogy szilárd jellemű emberként tisztelje elnökeit, akik közül többen erre nem méltóak, hiszen vannak köztük pedofilok, kábítószer-fogyasztók, akik hisznek a mágiában, és rituálékon vesznek részt. A könyveket maguk a szerzők adták ki, attól tartva, hogy ha a nagy forgalmazó vállalatok árusítják őket, akkor az Illuminátusok felvásárolnák azokat és eltűnnének a forgalomból. Wayne Morris ez után visszatért a CIA MK-ULTRA projektjére és azt kérdezte, hogy interjúalanya tudomása szerint apja részt vett-e benne? 165 Cisco Wheeler erre határozott igennel válaszolt, mert apja volt dr. Green egyik munkatársa Dr. Green képezte ki, ahogyan dr Star-t, dr Blue-t, dr White-ot is Mindezek

csak felvett "alibi nevek". Cisco Wheeler tudja a valódi nevüket is, de biztonsági okokból ezt nem mondotta el. Wayne Morris ez után azt kérdezte, hogy mit tehetne a közvélemény az agykontroll áldozatok hatékonyabb segítése érdekében? Cisco Wheeler legfontosabbként a támogató személy szerepét emelte ki. Egy ilyen személy felveheti a kapcsolatot azokkal a terapeutákkal és lelkészekkel, akik foglalkoznak az MKULTRA túlélőivel, és feltehetik a kérdést, hogy hogyan lehetnek az áldozatok segítségére. Cisco Wheeler hangsúlyozta, hogy ő csak magáról és a maga nevében beszél arról, amit ő átélt. Fájdalmas volt gyógyulása folyamán szembenézni azokkal a feltárulkozó emlékekkel, amelyekből megtudta, hogy mi mindenen ment valójában keresztül. A memória visszanyerése során arra kell összpontosítani, hogy az integrálódó és egészként működő emlékezet ne töredezzen ismét "alter"-ekre. Minden visszanyert

emlékezés-részlet újra traumatizálja a visszaprogramozással küszködő egyént. Ezt a folyamatot újra és újra tanulni kell, mert minden emlékezetrészlet más emóciókhoz kötődik, hiszen mindegyik mögött különböző cél húzódik meg. Azoknak tehát, akik segíteni akarnak, meg kell ismerkedniük az agykontrollal Biztosítani kell, hogy az agyprogramozás túlélőit lehetőleg ne zaklassák, ne tartsanak velük kívülről kapcsolatot, mert ha nincsenek védve, akkor újból csapdahelyzetbe kerülhetnek és újraprogramozhatják őket. A programozott egyének megfigyelés alatt állnak, és ha hibát követnek el, akkor a rájuk várakozó handler-ek ismét kezelésbe veszik őket. Annak a gyógyulófélben lévő slave-nek, amelyik a "nagycsalád" ellen nyilatkozik, számolnia kell a megtorlással. Cisco Wheeler azt ajánlotta a programozástól megszabadulni óhajtó slave-knek, hogy forduljanak olyan terapeutához, akinek legalább 5 éves gyakorlata

van az MPD/DID áldozatok kezelésében, a aki tanulmányozta a rituális visszaélés módszereit. Ha a terapeuta nem hisz a sátánista rituálék létezésében, akkor nem lesz képes megérteni az MPD/DID programozásban szenvedőket. Ez élet-halál kérdése Ha valaki nem kellően tapasztalt terapeutát választ, az az életébe kerülhet. Igen nagy az öngyilkosok aránya a rituális visszaéléssel programozott áldozatok között, akik megpróbálnak programjaiktól megszabadulni. A visszaprogramozás (deprograming) sikerének legfontosabb előfeltétele a támogató csoportok ("support system") léte. Wheeler a "túlélő" szónál pontosabbnak tartja az áldozat elnevezést. A programozott MPD/DID slave-k belülről és kivülről egyaránt áldozatok voltak Fontos, hogy a visszaprogramozás alatt álló személyhez ne férkőzhessenek hozzá a handlerek, mert ha erre a személyre ráfogják a fegyvert és megerőszakolják, vagy bántalmazzák testileg

és lelkileg egyaránt, azaz ha újra traumatizálják, akkor el tudják érni, hogy a tudatnak az a része, amelyik az egyént aktuálisan vezérli, azt közli a terapeutával, hogy minden rendben van. Így a beültetett programok sértetlenek maradnak, s a finomra-hangolt rendszer egésze tovább funkcionál. Az átlagember nehezen érti, hogy milyen súlyos az a trauma, amikor valaki egy handler uralma alatt áll, és aki azt is el tudja érni, hogy az adott áldozat saját magában tegyen kárt. Amikor a beültetett programok eltávolítása zajlik, ezek a programok "tűzforróak", értve ezalatt, hogy olyan fájdalmat okoz a tőlük való megszabadulás, mintha valaki megégetné magát. Sok terapeuta sem érti, hogy milyen mélyek lehetnek ezek a programok 166 Cisco Wheeler szerencsésnek érzi magát, hogy olyan segítőre talált, mint Fritz Springmeier. A programozás frontrésze rendkívül erős és nagy hatásfokkal működik. A mindennapi magatartást

irányító tudatrész amnézia-falakkal el van választva a programozott "alter"-ektől. Cisco Wheeler már megtapasztalta, hogyan működnek tudatának a frontrészében lévő "alter"ek. Ezeket a frontaltereket már befolyásolni lehet, de mihelyt kikapcsolódnak, például alvás következtében, a mélyebben fekvő "alter"-ek ismét működésbe lépnek. Bizonyos rituális ünnepeken az "alvó" programbeindító kódok (triggers) aktivizálódnak. A tudat frontrendszere nem hajlandó elmenni a rituáléra, viszont átvehetik a test irányítását olyan mélyen fekvő "alter"-ek, amelyek viszont készek és hajlandók menni. A frontalterek azt hiszik, hogy az illető személy aludt egész éjjel. Ugyanakkor a test az "alter" egy mélyen fekvő és aktivizálódott "alter" irányításával egész éjjel fent volt. A programozott személy nem tud hozzáférni a tudat mélyére ültetett "alter"-ekhez,

és ezek a mélyebb tudatrészek nem tudják, hogy milyen folyamatok zajlanak a tudat frontrendszerében. Ezek olyan százszázalékosan programozott tudatrészek, amelyek csak azt képesek megtenni, amire programozták őket, és semmi másról nem tudnak. Csak azokat a scripteket (programelőírásokat, vagy forgatókönyveket) ismerik, amelyek beléjük lettek helyezve. Wayne Morris úgy vélte, hogy Cisco Wheelernek a sikeres küzdelme, amit tudatának visszanyeréséért folytatott, reménnyel töltheti el a többi agykontroll alatt álló áldozatot. Wheeler hangsúlyozta, hogy azok helyzete reményteljesebb, akiknek erős támogató rendszerük van. Az ő esetében Springmeier átsegítette azokon a helyzeteken, amikor a triggerekkel aktivizálódott emlékezés bizonyos programokat bekapcsolt. Ekkor Springmeier segítségével tudatát két nyomvonalon is működtette. Az egyik a beültetett programozás nyomvonalát, a másik pedig a visszaprogramozásét követte. Így képes

volt arra, hogy a kettő között egyensúlyozzon, és talpon maradjon. Az agykontroll alatt álló személy egyetlen program vezérlése alatt maradhat napokon át, ha valaki nem tanítja meg neki, hogyan kapcsolja azt ki. Konkrétan az ő esetében ez azt jelentette, hogy az első nyomvonalon ő új életet akart, megváltoztatva életmenetét, nem akart tovább az maradni, ami volt, vagyis ki akart kerülni az Illuminátus hierarchiából. Nagyon letörte, amikor tudatára ébredt annak, hogy valójában mi történt vele, hogy választási lehetőségét, és az önmaga feletti rendelkezést már gyermekkorától elvették tőle. Rá kellett döbbennie, hogy teljes szolgaságban él Ezért úgy döntött, hogy ennek véget vet, és inkább meghal, minthogy ezt folytassa. Ma is így érez, több év elmúltával. Ez volt az az új nyomvonal, amelyen el akart érni a programozás alól már felszabadult új állapothoz. A második nyomvonalon azok az üzenetek haladtak, amelyeket a

programozók helyeztek a tudatába, a százszázalékos agykontroll során. Ezek voltak a régi programok és a régi forgatókönyvek. Amikor az ezen a nyomvonalon haladó tudattartalmak dominálnak, akkor veszélyes állapotban van. Ilyenkor áll fenn a veszélye, hogy megvágja magát, elmenekül, véget akar vetni az életének. Amikor a beültetett programok a tudatalattiból beugranak a tudatos tudatba, és az emlékképek beindítják a programokat, akkor olyan erővel nyilvánulnak meg, mint amikor évekkel azelőtt traumával beültették ezeket a programokat az agyába. A visszaprogramozás során fel kell tárni a beprogramozott scripteket, és le kell leplezni a hazugságot. Amikor sikerül az átvilágítás, akkor a hazugság egyben elveszíti hatóerejét Ugyanis ezek a programok hazugságok. Ezt Cisco Wheeler úgy világította meg, hogy ő például nem volt csúnya kislány. Általában a gyermekek nem csúnyák, hanem szépek Ez a program tehát hazugság. Azt

hazudták neki, hogy csúnya Szerette-e őt egyáltalán igazán valaki? Ami az Illuminátus kultuszt illeti, senki nem szeretett senkit a "nagycsalád"-on kívül. 167 A bűnt vele szemben követték el, mégis ő belé helyezték a bűntudatot, és őt tették felelőssé, ahelyett, hogy saját bűneikért maguk vállalták volna a felelősséget. Azok a túlélők, akiket már az anyjuk ölében elkezdtek programozni, sírnak, jajgatnak, vagy esznek, ha azt mondják nekik, hogy sírjanak, jajgassanak vagy egyenek. Az élet szinte minden vonatkozása a kontrolljuk alatt áll. Ezért döbbent meg, amikor a visszaprogramozás során "kislánynak" nevezte deprogramozója. Döbbenten nézett rá és azt mondta neki "én nem kislány, hanem kiscica vagyok". Tükörbe nézve valóban egy porcelán arcú kiscica nézett rá Oly sikeresen programozták "szex-cicuskának", hogy még azt sem tudta, hogy ő valójában egy gyermek. A

visszaprogramozás során felnyomuló emlékek révén tapasztalta meg, hogy kislánynak lenni a legfájdalmasabb dolog a világon, mert mindig, amikor kislánynak képzelte magát, megkínozták és így tudatában kialakult az, hogy ő soha többé nem akar kislány lenni, mert ez túlságosan fájdalmas. Ténylegesen létezett a programozása során két ketrec, az egyik tele szép pici cicákkal, és ő maga is egy ketrecben volt a közelükben egy lábassal, amely elektromos vezetékhez volt kapcsolva. Minden alkalommal, amikor inni, vagy enni akart valamit, meg kellett érintenie a lábast. Ekkor elektromos áramütés érte Ez csak példa arra, hogy hogyan szégyenítették és alázták meg, ha kislánynak gondolta magát. Programozói dr Green és apja gondoskodtak róla, hogy a kiscicák mindenben dúskálhassanak. Szerették, becézték, cirógatták őket napokon át Ez után gyermeki tudata úgy döntött, hogy nem akar többé gyermek lenni, hanem kiscica. Amikor ezek az

emlékképek a lebontott memórifalak nyomán a tudatába nyomultak, akkor a teste tele lett az elszenvedett rúgások nyomaival, és ténylegesen megjelentek testén a visszaprogramozás során a gyermekkorban elszenvedett sérülések nyomai. Ezek a kiscicák még ma is élénken hatnak a tudatában. Ekkor apja teljesen mellőzte őt Szerette apját, hiszen így volt programozva Bármit is tett vele, csüngött rajta. Apja is programozott multiple volt Volt gyengéd oldala is Muzsikos volt, ugyanakkor sátánista. A CIA számára dolgozott, és 33-as fokozatú szabadkőműves volt. De még e felett is állt, mert Nagymesterként tagja volt a "Grand Druid Council"-nak (a Nagy Druida Tanácsnak). Ha tehetségét más irányban kamatoztatja, akkor nagy eredményeket érhetett volna el. Wayne Morris ez után azt kérdezte, hogy volt-e az apjának választási lehetősége? Wheeler szerint nem, mert úgynevezett "generational"-nek, azaz vérvonalhoz tartozónak

számított. Ő is csapdába ejtett személy volt, mint én Apja vonzó tulajdonságokkal is rendelkezett. Szerette az embereket, és az emberek is szerették őt Volt az életében egy olyan időszak, amikor számot vetett azzal, hogy ki ő és mit tesz? A tudatába épített korlátok lebontódtak egy adott időpontban addig, hogy felismerte helyzetét. De azt is tudta, hogy az irányváltoztatás az életébe kerülne. Maga Cisco Wheeler, amikor a saját életében jutott ehhez a ponthoz, a szakítást választotta. Mindkettőjüket az Illuminátus "nagycsalád" kényszerítette ebbe a helyzetbe. Meghatározott életre programozták őket De amikor kigyúlt a fény és emlékezetük működni kezdett, Cisco Wheeler és sorstársai úgy döntöttek, hogy inkább azok lesznek, akik mindig is lenni akartak. Ő maga még ma is gyermekien érez, és jó akar lenni, mint egy gyermek. Elutasítja, ami vele történt és nem akarja, hogy ezt másokkal is megtegyék. Amikor Cisco

Wheeler kikerült az agyába beültetett programok rendszeréből azt kérdezte: Ilyenek a gyerekek, és az apjuk megerőszakolja őket? Erre azt a választ kapta, hogy a jó apák ezt nem teszik. Ekkor megdöbbent és ezt mondta: "őszintén sajnálom ezeket a gyerekeket, mert nem szeretik őket". Springmeier, aki támasza volt a visszaprogramozásban, ezt válaszolta: "de igen, szeretik őket". Mire Wheeler így reagált: "Ha az apák nem 168 erőszakolják meg gyerekeiket, akkor nem szeretik őket". Azért mondta ezt, mert úgy volt programozva, hogy a megerőszakolás a szeretet. Életében először akkor sírt, amikor Springmeier közölte vele, hogy a kislányokat és a kisfiúkat normális körülmények között nem erőszakolja meg az apjuk és ez nem az élet normális rendje. Ez annyira kiborította, hogy először szöktek könnyek a szemébe Hosszú időbe telt, amíg megértette: mi a különbség a jó és a rossz között, és hogy

miért úgy programozták, hogy a jó a rossz, és a rossz a jó. Szinte hihetetlen, hogy mennyire képesek az agyműködés irányítására különösen a gyerekek esetében. Megemlítette, hogy kisgyermekként az egyik kísérleti helyen a falaknál ketrecek voltak elhelyezve. Ezekbe tették őket és az emberszabású majmoknak kellett róluk gondoskodniuk. Az egyik táplálta, a másik verte, a harmadik pedig megerőszakolta őket. Cisco Wheeler, aki már az ötvenes éveiben jár, időnként még mindig úgy ébred fel, hogy küszködnie kell az itt átélt szenvedések emlékeivel. Az agy védve van a beültetett programcsaládoktól, mert ezek úgy működnek, mint dobozok a dobozban és minden dobozban van egy programcsalád, és ezek hálózatot alkotnak. A 13x13as hálózat, továbbá a 13 mélyre helyezett program úgy van elhelyezve, hogy semmiféle hatás nem éri őket a külvilágtól és ők maguk sem lépnek kapcsolatba a külvilággal. Amikor megkezdődött Wheeler

visszaprogramozása Springmeier közreműködésével, akkor tapasztalta meg, pl., hogy mi az a szupermarket, hol van, és mi célt szolgál? Korábban ezt azért nem tudta, mert úgy volt programozva, hogy csak arról tudjon, amiről programozói akarták, hogy tudjon. Amikor szükségesnek találták, felébresztették álmából, közölték vele a megfelelő programot, és beindították az adott irányba. Amikor megtette, amit akartak, visszament aludni. Saját magának semmilyen befolyása nem volt minderre Ezért gondolta, hogy Fritz Springmeier nem teljesen normális, amikor közölte vele, hogy van családja, és az anyja is még él. Ekkor tudta meg, hogy hét unokája és három felnőtt gyermeke van. Amikor Springmeier bemutatta 30 éves pilóta fiának, akkor csak udvariasságból köszöntette, és nem hitt az egésznek. Ehelyett arra gondolt: "Nos az állítjátok, hogy én egy programozott szexcica vagyok, és amikor a tükörbe nézek, egy porcellánarcú cicát

látok. Én 17 éves vagyok, és nem öregedek. Ti 50 évesnek láttok, de én 17 évesnek nézek ki" Ebben az időpontban még teljesen programozott volt, és tudata nem volt képes feldolgozni azokat a valóságot tartalmazó információkat, amelyeket Springmeier hozott a tudomására. Két évre volt ahhoz szükség, hogy belássa, hogy ő valóban nem egy szexcica. Kétévi kemény munkára volt szükség a programozott hazugságok lebontására. Egyszerűen nem tudta felfogni, hogyan lehet neki egy 30 éves fia, akiről nem tudott semmit. Mert semmire nem emlékezett. Ugyanez volt a helyzet az anyjával és a két leánytestvérével is, akiknek korábban nem tudott a létezéséről. Ahogy azonban a fragmentált tudatrészek kezdtek újra integrálódni, úgy kellett újraértékelnie egész életét. Először is tudomásul kellett vennie: hazugság az, hogy az apja szerette őt Ezt volt a legnehezebb elfogadnia, de ahogy előrehaladt a visszaprogramozás és tudatának

integrált működése, szembe kellett néznie a való tényekkel. Wayne Morris interjúja Lynne Moss-Sharman-nal A torontói CKLN rádió 1997-ben sugározta Wayne Morrisnak Lynne Moss-Sharman-nal, az "Advocacy Committee for Human Experimentation Survivors of Mind Control, ACHES-MC, (Az embereken végzett agykontroll kísérletek túlélőinek a támogató bizottsága) kanadai 169 képviselőjével készített interjút. (CKLN-FM Mind Control Series - Part 16) (Ezt az interjút is rövidített összefoglalás formájában ismertetjük.) Lynne Moss-Sharman három éves koráig Torontóban, majd pedig Hamiltonban élt. A "The Stone Angels" (A kőangyalok) egy támogató csoport, amely 1993-ban jött létre Thunder Bayben. Lynne hosszabb ideje terápián vett részt, és így került kapcsolatba a kultikus-jellegű rituális kínzások többi áldozatával. Több mint 60 túlélő sorsát ismerte meg, akiknek a többsége Thunder Bayben és Északnyugat-Ontarióban

él. A Stone Angels Journal 1993-as első kötetében a túlélők írásban és rajzban számolnak be arról, hogy min mentek keresztül. Először csak a kultikus-rituális jellegű erőszakról jelentek meg beszámolók, de később nyilvánvalóvá vált, hogy a túlélők jelentős része szabadkőműves jellegű kultikus-rituális kínzáson ment át. Az apjuk, vagy nagyapjuk szabadkőműves (Masons), vagy Shriner volt, attól függően, hogy az ország melyik részén éltek, és ezért közelebbről is megvizsgálták ezt a jelenséget. (A shrine szó angolul ereklyetartót, díszes sírhelyet, szentről elnevezett kápolnát, oltárt, megszentelt helyet, kegyhelyet, búcsújáró helyet jelent. A Shriner az a személy, aki a shrine-hoz kapcsolódó kultusz és rituálé követője. D J) Amikor 1995-ben Washingtonban sor került az elnöki meghallgatásra, (Presidential Hearing) a gyermekkorban agykontroll kísérletezésen átment túlélők tanúvallomást tettek és ez

bekerült a hivatalos dokumentumok közé. Ekkor a közvélemény elé lehetett tárni azokról a kísérletekről szóló információkat, amelyekről egyes túlélők beszámoltak. Ekkor merültek fel a katonai és szabadkőműves vonatkozások. A Stone Angels Journal 6b kötete (Volume 6b) "Az agykontroll a modern korban" (Mind Control In The Modern Age) címet viseli. A Volume 6a kötet teljes egészében a Kanadában végzett agykontroll kísérletekről szól. A Volume 6b pedig az amerikai túlélőkre vonatkozó dokumentációkat közli. Szembeötlőek a hasonlatosságok a kanadaiak és az amerikaiak tapasztalatai között. Ahol Kanadában amerikai katonai támaszpont volt (NORAD és DEW Line), ott számos túlélő található, akik vagy a katonai bázison, vagy a közelében lévő településeken laktak. Wayne Morris azt kérdezte, hogy miként kapcsolják be a gyermekeket a kísérletekbe? Lynne Moss-Sharman (a továbbiakban Lynne) elmondotta, hogy a kultikus

erőszakban megtalálható a nemzedékeken áthúzódó közös elem, de ami fellelhető volt a kanadai és az amerikai gyermekek esetében, az az, hogy az apa a fegyveres erők szolgálatában állt. De az, hogy eredetileg is hajlama volt-e a pedofíliára, még megvizsgálandó. A túlélők több mint 90 %-át tudatosan ajánlották fel a kultikus erőszakhoz, később pedig az agykontroll kísérletekhez. Itt a gyerekeket nem titokban vették el a szülőktől nappal, vagy titkos éjszakai látogatásokon, vagy hétvégeken. Vagy minkét szülő, de legalábbis egy közülük, aktívan közreműködött és gondoskodott arról, hogy a gyermek a kitűzött időpontban a kijelölt helyre érkezzen. Itt tehát azzal kell szembenézni, hogy a II világháború után a gyermekeket a szüleik ajánlották fel kísérletezésre. Wayne Morris ez után azt kérdezte, hogy milyen kultuszokhoz tartoztak ezek a szülők azon túlmenően, hogy gyakran a fegyveres erőkkel álltak kapcsolatban?

Lynne elmondotta, megpróbálták közelebbről megállapítani, hogy a hadseregben és a kormányzatban, valamint a kanadai és az amerikai városi hatóságoknál, milyen emberek kerülnek vezető pozícióba? Úgy találták, hogy a fehérbőrű férfiakból álló titkos társasághoz, a szabadkőművességhez való tartozás előfeltétele annak, hogy bárki fontos pozícióba kerülhessen. Az Egyesült Államok elnökei kettő kivételével szabadkőművesek voltak. Ronald Reagant a Fehér Ház Ovális Termében avatták be a legmagasabb fokozatba. A kultuszokat titokban gyakorolják, az olyan 170 egyházi intézményeken belül is, mint az anglikán, az episzkopális, és a mormon egyház. Ezt az Albertai Egyetem szociológusa, dr. Steven Kent kutatta, behatóan megvizsgálva a kultuszok szertartásait, a szokásostól eltérő vallási gyakorlatot. Kimutatja, hogy a szabadkőművesség olyan titkos társaság, amely állandóan előfordul a túlélők beszámolóiban, vagy

akkor, amikor a társadalomtudósok ezeket a jelenségeket kutatják. Wayne Morris ez után azt kérdezte, hogy mi volt a célja a Thunder Bay-ben 1994-ben megszervezett "Making Up For Lost Time" (Bepótolni az elveszett időt) elnevezésű konferenciának? Lynne elmondotta, hogy valójában három konferenciára került sor 1994. novembere és 1995. júniusa között Ekkor ismerte meg közelebbről a gyermekkorban elszenvedett rituális erőszak több mint 60 túlélőjét. A konferencia célja az volt, hogy nyilvánosságra kerüljenek a túlélők és a terapeuták tapasztalatai és információi, és hogy a nagyközönség tájékoztatást és eligazítást kapjon arról, hogy hogyan foglalkozzon azokkal, akiket ezek a problémák érintenek, beleértve a gyermekeket is. Biztosítani kívánták, hogy ezek a kérdések a társadalmi párbeszéd témájává legyenek. Rendkívül lényeges az is, hogy a túlélők összejöhettek. Ezt a tanácskozást nem hivatásos

szakemberek, hanem a túlélők rendezték. Ezután Lynne felsorolta azokat a társadalmi szervezeteket, egészségügyi intézményeket, civil szerveződéseket, egyetemeket, amelyek mind részt vettek a tanácskozáson. Számos olyan gyakorlati szakember is részt vett, aki már találkozott ezekkel a problémákkal, de nem tudhatták, hogy amit tapasztalnak, az nem rendellenesség, hanem elterjedt jelenség. Sok szociális munkás megrémült, amikor ügyfeleik elkezdtek beszámolni arról, amin keresztül mentek. Ezeket a szakembereket és társadalmi munkásokat megbénította, hogy nem tudták leellenőrizni azt, amiről hallottak. Ezek a témák érinthetetlenek a társadalomban. Ami a túlélőket illeti, sokan érkeztek Albertából, Saskatchewanból, Manitobából, Ontarióból, és New Brunswick-ból és ez volt az első alkalom, hogy más túlélőkkel találkozhattak. Reménykeltő volt, hogy igen sok információt tudományos szinten, tárgyilagosan ismertettek, és ez

meggyőzte a túlélőket, hogy a kutatók és a társadalom komolyan veszi ezeket a kísérleteket. Sokan közülük először szólaltak meg Többen dokumentumokat adtak át a tények után kutató diákoknak. Megindult az információk cseréje és már kevésbé féltek az egykori kísérleti alanyok, miután látták, hogy milyen sokan vannak. Mintegy 40 túlélő vett részt a három összejövetelen. De sok megalapozott félelmet is érezni lehetett A túlélők gyakran kórházban kötöttek ki, miután megverték, megszúrták és zaklatták őket. Kik kaptak meghívást a tudományos egyetemi körökből? - tudakolta Morris. Lynne elmondotta, hogy 1994. novemberében Shirley Turcotte tartotta az első szemináriumot, aki maga is túlélő és egyben terapeuta, klinikai konzultáns Vancouver-ben. Apai ágról indián származású és Winnipegben nőtt fel, amely olyan vidék, ahol széles körben elterjedt a kultusz gyakorlása. Gyermekpornográfiára is kényszerítették Az

1995. januári tanácskozáson Judy Steed az "Our Little Secret: Confronting Child Sexual Abuse in Canada" (A mi kis titkunk: Szembenézés a gyermekek szexuális bántalmazásával Kanadában) című könyv szerzője tartott előadást. A Prescott Közösségi Tanácsadó Bizottság két szociális munkása, Pam Gummer és Ruth Chamberlain-Belagus, (a Bizottság a gyermekek ellen elkövetett bűncselekményekkel foglalkozott) megvizsgálták azt az esetet, amelynek keretében 50 felnőtt ellen emeltek vádat és mintegy 234 gyermeket mentettek meg a további rituális jellegű bántalmazásoktól. Valamennyi felnőttet bűnösnek találták Elmondották, hogy milyen eljárásokon kellett keresztülmenniük azért, hogy megvédjék a gyermekek érdekeit. Egyfajta művészeti terápia céljára felállítottak egy félhenger alakú fémbarakot, mivel 171 nagyobb létesítményre volt szükségük, hiszen ezen a viszonylag kicsi településen 230 gyermek vált több

generációs visszaélés áldozatává. Előadást tartott dr. Louise Million pszichológus, a "Breaking the Silence" (Megtörni a csendet) című könyv társszerzője is, amely könyv beszámol arról, hogy a kanadai indiánok szervezete, az "Assembly of First Nations", AFN (Az első nemzetek gyűlése) milyen tapasztalatokat szerzett a helyi iskolákba járó gyermekek körében a rituális jellegű visszaélésekről és kínzásokról. Beszámolót tartott az ottawai Carleton University lélektani tanszékének vezetője, dr. Connie Kristiansen, aki az állítólagos "téves emlékezés tünetegyüttes"-t (false memory syndrome) és az emlékezet működésének a helyreállításával foglalkozó mozgalom (recovered memory movement) eredményeit kutatta. Dr Steven Kent szociológus (az University of Alberta részéről) elsősorban azokat a rituális jellegű szertartásokat kutatja, amelyeket a férfi szabadkőműves páholyokban gyakorolnak,

továbbá a mormon egyház keretében, mivel a két szervezet között igen szoros a kapcsolat. Ezért Kent a szent könyvek normáktól eltérő értelmezéséről és az állítólagos szabadkőműves rituális visszaélésekről (Deviant Scripturalism and Allegations of Masonic Ritual Abuse) tartott előadást. Egy vitadélután keretében pedig azt vitatták meg a kerekasztal beszélgetés résztvevői és a közönség, hogy mi a bizalom és a bizalmasság etikája, és valójában kit véd a titoktartás és a titkolódzás. A kerekasztal beszélgetésben többek között részt vett a bennszülött indiánok jogának a szakértője, valamint egy terapeuta, aki a Thunder Bay-ben működő családsegítő szolgálat munkatársa, és aki 10 éves gyakorlattal rendelkezik a gyermekbántalmazás és agykontroll áldozataival való foglalkozás terén. A kultikus visszaélések nyomozásával foglalkozó rendőrtiszt is részt vett a beszélgetésben. Az 1995. januári tanácskozáson

megerősítést nyert, hogy azonosságig menő hasonlóságok vannak aközött, ami a First Nations közösségekben (az észak-amerikai indián őslakosságot nevezik "Első Nemzeteknek" D. J), valamint a helyi települések iskoláiban tapasztalhatóak Itt is azt támasztják alá bizonyítékok, hogy dokumentálható a szabadkőműves rituális visszaélés, amely nem csak Thunder Bay és környékén komoly probléma, de ugyanezt lehet elmondani egész Észak-Amerikára, Nagybritanniára és Ausztráliára is. A "Making Up For Lost Time" (Bepótolni az elvesztett időt) konferenciasorozat harmadik tanácskozására 1995. júniusában került sor Ezen Alexandra Rogers terapeuta, maga is rituális visszaélések túlélője, számolt be tapasztalatairól. Rogers az Egyesült Államok Maine tagállamában szabadkőműves és katonai környezetben nőtt fel, és gyermekkorától kezdve agykontroll programozónak képezték ki. Lynne elmondotta, hogy rendkívüli

hatást tett a résztvevőkre egy olyan személynek a beszámolója, akinek sikerült kitörnie a saját programozásából, elmenekülnie a kultikus kötelékből, és aki most hivatásos terapeutaként foglalkozik a visszaélés áldozataival. Ennek keretében segít áttörni a beléjük programozott kódokat. Kiválóan érti a velük szemben alkalmazott módszereket, kínzásokat és visszaéléseket, hiszen korábban maga is ilyen programozó és kínzó volt. Alexandra Rogers, aki akkor 33 éves volt, férjével volt jelen. Ő Torontóban nőtt fel és maga is kultusz túlélője Rendeztek-e már olyan más tanácsokozásokat, ahol a rituális bántalmazás és az agykontroll kérdését összekapcsolva vitatták meg? - kérdezte Wayne Morris interjúalanyát. Ilyen nem fordult elő, és a szabadkőműves-jellegű rituális-visszaéléseket sem vitatták meg. Ezért találták fontosnak, hogy tömören összefoglalják a rendelkezésre álló információkat, és hogy a

rituális visszaélés problematikáját szélesebb történelmi perspektívába helyezzék el. Számos csoport 172 rendkívül aggódott ezeknek az információknak a közreadásától. A Thunder Bay-i csoport azonban megtette ezt, és ezért súlyos hátrányok érték. Az agykontroll kísérletezéseket ekkor még közvetlenül nem tárgyalták meg. Magánbeszélgetések során azonban egyre többször felmerült ez a probléma, és érdekes módon a reklámtevékenység egyik melléktermékeként. Lynne a Globe and Mail hasábjain elhelyezett rövid hirdetéseket a tervezett konferenciákról és csupán egy-két szóval utalt a szabadkőműves összefüggésre, de már ez elegendő volt ahhoz, hogy Kanada legkülönbözőbb térségeiből a túlélők jelentkezzenek, és magukat olyan szabadkőműves visszaélés áldozatainak jelöljék meg, akik félelemben élnek. Ezek szinte kivétel nélkül szabadkőművesek, skót rítusú, vagy Schreiner közösségekhez tartozó

személyek leányai voltak. Olyan tapasztalatokról kezdtek beszámolni, amelyek egyértelműen agykontroll kísérletekre utaltak. Wayne Morris megjegyezte, hogy bizonyos információk a rituális jellegű visszaélésekről megjelentek a tömegtájékoztatási eszközökben a konferencia idején, de ezeket az érintettek cáfolták. Ezért Morris azt kérdezte, hogy a konferenciák óta volt-e valamilyen szabadkőműves reagálás, vagy másfajta információcsere ebben a kérdésben. Lynne utalt rá, hogy különösen az 1995. januári tanácskozást követően, szervezett támadás érte őket, elsősorban a Thunder Bay környéki tömegtájékoztatási programokban. Elárasztották faxokkal Kanada Ontario tagállamának miniszterelnökét, Bob Rae-t, amelyekben a szabadkőművesek elítélik, amit a "The Stone Angels" (A kőangyalok) művelnek Thunder Bay-ben. Maga Lynne is napról napra telefonüzeneteket kapott szabadkőművesektől és feleségeiktől Északnyugat

Ontarióból, többek között egy újság kiadójától, aki nem volt hajlandó lapjában a hírdetést megjelentetni, mivel a férje szabadkőműves. Leginkább azt kifogásolták a szabadkőművesek, hogy őket nem hívták meg, és hogy a három konferencia szervezői világosan megmondták, hogy nem engedik meg szabadkőműveseknek a konferencián való részvételt. Csak a visszaélések túlélői, a terapeuták és a támogató szolgálatokat nyújtók jelenhettek meg. Lynne elmondotta, hogy ekkoriban még nem volt kellően informált, ezért áttanulmányozta a különböző szervezetekről tájékoztató enciklopédiát. Ebből tudta meg, hogy a skót-ritusú szabadkőművesség jótékonykodási adományaival támogatja a skizofrénia kutatását. Már ekkor különösnek találta, hogy a szabadkőműves titkos társaság felső fokozata annak az elmebetegségnek a kutatását finanszírozza, amely rendkívül hasonló tünetekkel rendelkezik az MPD/DID-hez, amely megjelenik

a rituális visszaéléseken átment személyek 99 %-ánál, és ugyanez feltételezhető az agykontroll kísérletek túlélőinél is. Thunder Bay-ben egy nyugdíjazott rendőrtiszt, Peter Tooey, a televízióban elítélte, amit Lynne és munkatársai tesznek. Ekkor Lynne naivul megkérdezte Tooey-tól, hogy szabadkőműves pénzeket fordítottak a skizofrénia kutatására, mire a szabadkőműves Tooey büszkén mondta, hogy például a Thunder Bay-ben gyűjtött pénzt a Skót Rítus teljes egészében a University of British Columbia-n folyó skizofréniakutatásokra fordította. Lynne aggasztónak találta, hogy Ontarióban gyűjtött pénzeket ez a titkos társaság a Kanada csendes-óceáni partvidékén működő egyetemhez továbbítja. Később azt is megtudta, hogy a York University-n működik a Rohr Intézet, amelyet a Kanadai Szabadkőműves Alapítvány (Masonic Foundation of Canada) finanszíroz, amelynek viszont az ontariói Hamiltonban van a központja. A Skót

Rítus jótékonysági alapja közvetlenül részesíti kutatási célú pénztámogatásban a Rohr Intézetet azért, hogy tanulmányozza az "intellektuális rokkantsággal, gyöngeséggel, bénasággal" kapcsolatos problémákat. Lynne szerint a kínzások túlélői egyáltalán nem szenvednek szellemi gyöngeségben (intellectual disability), ellenkezőleg rendkívül éles eszű és kreatív személyek. Közöttük többdiplomások is vannak 173 Wayne Morris ezután az "Advocacy Committee for Human Experimentation Survivors of Mind Control, ACHES-MC, (Az embereken végzett agykontroll kísérletek túlélőinek a támogató bizottsága) tevékenységéről kérdezte interjúalanyát, mivel ő ennek a kanadai képviselője. 1995 márciusában az Egyesült Államok elnöke által létrehozott bizottság, a "Presidents Advisory Committee on Human Radiation Experiments" (Embereken végzett sugárzási kísérleteket vizsgáló elnöki tanácsadó

testület, a továbbiakban Elnöki Bizottság) meghallgatta 50 - gyermekkorában agykontroll kísérleten átment - személy tanúvallomását, válaszolta Lynne. Ezeket a kísérleteket a CIA finanszírozta A bizottság előtt tanúvallomást tett Valerie Wolf, New Orleans-i terapeuta, aki maga is az Ontarió államban lévő North Bayben egy katonai támaszponton nőtt fel. Ő és férje első egyetemi fokozatukat a hamiltoni McMaster Egyetemen szerezték. Férje a meghallgatás idején a Tulane Egyetem orvoskarán tanított, mint pszichiáter. Valerie Wolf pedig terapeutaként tevékenykedett New Orleans-ban, és számos gyermekkori agykontroll kísérleten átment személy tanúvallomását gyűjtötte össze és nyújtotta át a Bizottságnak. Magával hozta két páciensét is, Claudia Mullen-t és Chris DeNicola-t, akik személyesen számoltak be az Elnöki Bizottságnak arról, hogy milyen kínzásoknak lettek alávetve gyermekkorukban, amikor agykontroll kísérleteket

végeztek velük, és miként váltak a szervezett pedofilia áldozataivá is. (Valerie B. Wolf, Chris DeNicola és Claudia Mullen vallomásait az Elnöki Bizottság 1995 március 15-én megtartott ülésének a hivatalos jegyzőkönyve alapján a továbbiakban még részletesen ismerteni fogjuk.) Lynne 1996-ban Texasban részt vett egy konferencián, ahol Valerie Wolf, Claudia Mullen és Chris DeNicola elmondotta, hogy a rituális visszaélések túlélőinek érdekvédelmi bizottságot kell létrehozniuk, amely a lehetőség szerint valamennyi túlélőtől begyűjti az információkat, és azokat az Elnöki Bizottság rendelkezésére bocsátja. Ennek alapján elképzelhető egy másik "Presidential Advisory Committee" (Elnöki Tanácsadó Bizottság) létrehozása, amely az Egyesült Államokban és Kanadában élő kísérleti túlélőktől összegyűjtött tanúvallomásokat feldolgozza. Ekkor beszélte meg az egyik túlélővel, Blanche Chavoustie-vel a túlélőket

támogató bizottság megalakítását. A New York államban lévő Long Island túlélőivel Chavoustie, a Thunder Bay-ben lévő túlélőkkel pedig Lynne vette fel a kapcsolatot. Így kezdte meg működését az ACHES-Mind Controll, azaz az agykontroll kísérletek túlélőinek az érdekvédelmét felvállaló bizottság. Első akciójuk az volt, hogy öt képviselőjük részt vett a Washingtonban lévő Holocaust Memorial Museum konferenciáján 1996. májusában, és ekkor adták át a résztvevőknek az első tájékoztató anyagot tevékenységükről. Egy adatbankot hoztak létre, továbbá működtetni kezdtek Internet honlapot is. Sikerült több mint száz gyermekkorban agykontroll kísérleten átment - személy adatait összegyűjteniük Az adatok megmutatják a kísérletek színhelyéből összeálló csoportosulást, valamint azt, hogy a kísérletek feltételezett végrehajtói, a kínzást és a programozást végző orvosok mely helyeken tömörültek. Wayne Morris

ezután a bennszülött amerikai indián közösségek gyógyítási technikáinak az agykontroll és a rituális kínzás áldozatainak a gyógyításában játszott szerepéről érdeklődött. Lynne utalt rá, hogy Thunder Bay-ben több mint 60 rituális túlélővel került kapcsolatba, ezek közül több az Ojibway indiánokhoz tartozik, és vagy Thunder Bay-ben vagy észak-nyugat Ontarióban nőttek fel. A helyi iskolák egykori tanulóinak a beszámolóiból megfigyelhetők voltak a hasonlóságok. Így például beszámoltak a Moose Factory (Jávorszarvas-gyár) közelében, Fort Albany-ban, előállított elektromos székről. Elhangzottak beszámolók Fort Albany egyik üresen álló istállójában talált gyermek-csontvázakról. Számos korábbi diák mondta el, hogy fehérbe öltözött férfiak megerőszakolták őket az éjszaka közepén, majd 174 pedig abortuszra kényszerítették őket. Ezek ahhoz hasonló rituális aktusok, amelyekről a gyermekkori

kultikus-jellegű kínzásokon átment személyek számoltak be. A "Kőangyalokat" egyre többen keresték meg, és ezzel párhuzamosan több indián szervezet is felvette velük a kapcsolatot. Fokozatosan kiderült, hogy vannak bizonyos területek, rezervátumok, ahol nemzedékközi sátánista kultuszokat (intergenerational satanic cults) gyakorolnak, és ezekhez tartoznak az Ojibway, illetve az Ojibway-Cree indiánok. Lynne azt feltételezte, hogy ezeknek a kultuszoknak a létrejötte és fennmaradása nemzedékről nemzedékre azon angol és francia misszionáriusok tevékenységére vezethető vissza, akik a szőrmekereskedelem révén évszázadokon át kapcsolatban álltak Amerika bennszülött lakóival. De közrejátszhatott a helyi iskolákból szerzett tapasztalat is Folyik egy kultikus tevékenység is Manitoulin Island-en (Manitoulin szigeten). Túlélők arról számoltak be, hogy gazdag fehér emberek érkeztek oda New Yorkból és Kaliforniából azért, hogy

jól szervezett, kifinomult kultikus tevékenységet fejtsenek ki a szigeten. Ezzel a kérdéssel a bennszülött közösségeknek is foglalkozniuk kell, és ezirányban már beindult a kutatómunka. A Marie/Cutler/Thessalon térségben létrejött a lelki és szexuális visszaélések túlélőinek a csoportja. Ez a csoport kapcsolatban áll az indián törzsek bölcs öregeivel, az Elder-ekkel A csoport pénzügyi támogatást szerzett az Elder-ek által irányított gyógyítási tevékenység finanszírozására. Lynne részt vett izzasztó indiánkunyhókban olyan gyógyítási ceremóniákon, ahol az Elder-ek tisztában voltak azzal, hogy közülük néhánynak a rituális kínzás túlélővel kell foglalkozniuk. Megfigyelhette, hogy rendkívüli gyógyító hatást tettek a túlélőkre. Lynne maga is úgy véli, hogy már nem élne, ha néhány ilyen indián Elder nem nyújt neki segítséget. Ezért nagyon hálás nekik. Az indián közösségek nem félnek szembenézni ezzel

a problémával Ugyanezt nem lehet elmondani a nem-bennszülött közösségekről, amelyekben nagy a félelem. Az Elder-ek látják, hogy mi történt a helyi iskolákban, a börtönökön belül és azt is tudják, hogy ezek az iskolák katonai támaszpontok közelében voltak mind Amerikában, mind Kanadában, a NORAD (North American Aerospace Defence Commands Area - Észak-Amerikai Légtérvédelem Parancsnoksága) és a DEW Line (Distant Early Warning System - Távolsági Előrejelző Rendszer) rendszer keretében. Az együttes tevékenység nyomán az agykontroll kísérlet egyre több bizonyítéka gyűlt össze. Lynne megalapozottan feltételezi, hogy ez ugyanahhoz a CIA által finanszírozott tevékenységhez kapcsolódik, mint amilyet a nem indián gyerekekkel szemben alkalmaztak. Morris ezt követően Lynne Moss-Sharman személyes tapasztalatairól érdeklődött. Lynne elmondotta, hogy apja a kanadai hadsereg kötelékébe tartozott 1939-től 1945-ig. Anyjával Halifax-ból

Torontóba költöztek születése után, 1947-ben. Apja nehezen talált állást Legkorábbi emlékei szerint apja a nagybátyjával és más katonai személyekkel szexuálisan visszaéltek vele. Emlékképei mindig egyenruhás emberekkel kezdődnek Nem tudja, hogy apja miként vállalta fel ezt a szerepet, csupán abban biztos, hogy a General Electric torontói kirendeltségénél dolgozott és a "Pyramid Club" nevű társaságba járt. Világosan emlékszik már kisgyermek korától kultikus rituálékra. Emlékszik egy olyan szertartásra (forgiven by the blood - megbocsátva a vér által), amelyre Torontóban, a vágóhíd közelében került sor. Olyan összejövetelekre is emlékszik, amelyekre Hamiltonon és Torontón kívüli templomokban, különböző helyeken került sor, beleértve földalatti létesítményeket is, mint amilyen a Stone Mountain, amely szintén kapcsolatba állt a hadsereggel. Arra is emlékszik, hogy gyermekként elvitték az ottawai Uplands

légitámaszpontra. Mindezekre hároméves korától kezdve emlékszik vissza. 175 Wayne Morris ezután azokról a rajzokról kérdezte Lynne-t, amelyek a "The Stone Angels" nevű lapban jelentek, meg és amelyek felidézik az agykontroll kísérletekben átélt tapasztalatait. Lynne elmondotta, hogy ösztönösen olyan gyermekeket rajzolt, akik sisakokat viselnek, és mindig volt valamilyen elektromos szerkezet a közelben. Az idő múlásával kezdte megérteni, hogy ezek a rajzok arról szólnak, amit ő nem volt képes szavakban elmondani. Csupán az elmúlt 6-8 hónapban ért el odáig, hogy már beszélni is tud mindarról, amiről a rajzai szólnak. Felidézve egyik átélt emlékét, a végtagjai kificamítva a vállához és a csípőjéhez vannak helyezve és átcsavarva kötszerrel szorosan meg volt kötözve. Most már arra is emlékszik, hogy azt mondták neki "first we break you, then we make you." (először megtörünk, aztán megalkotunk.

Egyszerű módszer a katonaságnál, hogy amikor valakivel elkezdik a kísérletezést, akkor fáslitekercseket hozatnak vele egy barna papírszatyorban és ebből senki nem sejti, hogy tulajdonképpen egy személy betöréséhez fogtak hozzá. Wayne Morris megjegyezte, hogy dr. Cameron a McGill Egyetemen Montreálban ugyanerre törekedett, azaz el akarta távolítani az adott egyén személyiségét. Teljesen megtörni az eredetit, és egy meghatározott terv szerint egy új személyiséget létrehozni. Lynne ezt úgy pontosította, hogy nem egyetlen új személyiség, hanem egymással egybekapcsolt személyiségek és személyi komponensek egész rendszerét létrehozni, amelyek kulcsszavakkal és frázisokkal aktivizálhatóak. A telefonprogramozás az ilyen kulcsszavak révén hatékonyan alkalmazható. Ha a programozás már megtörtént, akkor akár ezer mérföldes távolságban lévő személyt is aktivizálni lehetett egyetlen telefonhívással. Csak fel kellett venni a

telefont, be kellett mondani a kulcsszót és az erre a szóra programozott tudatrész működésbe kezdett és végrehajtotta a kapott utasításokat. Lynne világosan emlékezik az érzéki észleléstől való megfosztás technikáira is. Elmondotta, hogy számos ilyen célra berendezett szoba volt, olyan is, ami egyre kisebbé vált, amikor benne feküdt a kísérleti személy. Mások hordó alakú konténerek voltak, ahova az áldozatot összekötözve olyan kicsire csomagolták össze, hogy beleférjen egy ilyen konténerbe. Ez volt az alaptechnikája a kísérleti alany teljes elkülönítésének. Később felgyorsultak a dolgok, amikor dr. Cameron módszereit kezdték alkalmazni Lynne visszaemlékszik arra a kísérletre, amikor sisakot és csöveket alkalmaztak és emiatt nem tudta mozgatni a kezeit, hogy megvédje magát. Emlékszik egy olyan szobára, amelynek az egyik végében hatalmas tekercs volt, amibe behelyezték, és már csak azt tudja, hogy le akarta tépni a

saját fejének a tetejét, amikor elkezdett visszaemlékezni erre a szobára. Meg akarta ölni magát, és le akarta szakítani a koponyája felső részét. Kísérleteztek rajta a Rochesteri Egyetemen folytatott programok keretében az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején. Ennek a programnak három központja volt, az egyik Los Alamos, a másik a New York államban lévő Rochester, a harmadik a Kaliforniában lévő Stanford Egyetem. Dr Cameron titokban részt vett a rochesteri kísérletekben egy másik kanadaival, dr. Estabrooks-al Estabrooks a hamiltoni Colgate College-ben, továbbá New York államban lévő Oswego-ban folytatott kísérleteket. Oswego-ba a II világháborút követően számos menekült és holocaust túlélő érkezett. A fizikailag vagy lelkileg betegeket egy közeli katonai támaszpontra vitték. Estabrooks kulcsszerepet játszott a Manchurian Candidate amerikai verziójának a létrehozásában. 1937 óta szoros kapcsolatban állt Edgar

Hoover-rel, valamint José Delgado-val, Martin Orne-vel és természetesen Ewen Cameronnal. Wayne Morris itt utalt rá, hogy Manchurian Candidate-nek azt a személyt nevezik, aki agykontroll programozás befolyására kész parancsra gyilkolni és számos más katonai, és hírszerzési feladatot elvégezni. Ezt követően dr José Delgado-ról kérdezte interjúalanyát 176 Lynne azt válaszolta, hogy ő orvosdoktor helyett inkább kínzónak nevezné. Ő egyike volt dr Ewen Cameron mellett, akik kísérleteztek vele. Delgado-nak kísérleti szobái voltak egy épületben, amit ő "The Funhouse"-nak (A vidámság házának), és egy másik, amelyet "The Playhouse"-nak (A játékok házának) nevezett. Lynnét bedrótozták egy robothoz, vagy egy bábuhoz hasonlóan és elektromosságot használtak mozgásának az irányításához. Elvitték egy helyre, amelyre úgy emlékszik vissza, mint "Land Vehicle Division" (Szárazföldi közlekedési osztag).

Delgado kísérletei ehhez a katonai létesítményhez kapcsolódtak Mivel mindig erősen elkábított állapotban vitték oda, ezért nem tudja pontosan megjelölni, hogy hol volt ez a katonai egység, de arra határozottan emlékszik, hogy ott mindig Delgado-val került össze. Morrist az érdekelte ekkor, hogy milyen célokra használták fel, miután beprogramozták? Számos esetben információk továbbítására, illetve zsarolásra, többek között magasrangú emberekkel való pedofíliára használták. Ez utóbbi célja az volt, hogy döntési helyzetben lévő embereket befolyásuk alá vonjanak, illetve emlékeztessék őket a hierarchiában elfoglalt helyükre. Kétségtelenül léteznek a gyilkoló programok, amelyekkel nagyon nehéz szembenézni, amikor valaki elkezd emlékezni. Lynne Moss maga például ki lett képezve arra, hogyan lehet valakit megskalpolni. Meg lehet említeni a Jonestown-t és a Walla Walla börtönben, valamint az Ontarió államban lévő Oakridge

büntetőintézetben folytatott kísérleteket, az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején. Ez utóbbiban dr Elliott Barker végzett kísérleteket az LSD-vel. Lynnét angol tudósok zsarolására használták Egy egyetemi épület szobájában egyszerre csak síró öregember mellett találta magát az ágyban, mint kislány. Természetesen működött a fotóberendezés Az öregember is kábítószerezve volt és Lynne is. Az ágy mellett három női ruhába öltözött férfi állt, és valójában egy titkos kísérleti programról volt szó, amelyben ez a brit kutató részt vett és ezért lényeges volt, hogy beszervezzék. Egyébként hasonló történetek százairól tudna beszámolni, mondotta Lynne. Itt nem csak a katonai kutatók és a tudósok szadizmusáról van szó, mindannak a teljes mellőzéséről, amit emberinek lehet nevezni, de úgy tűnik, hogy a kísérletben részt vevők nagy erőszeretettel viseltettek mind a fiú-, mind a leánygyermekekkel

folytatott pedofíl kapcsolat iránt. Feltűnő volt az úgynevezett "gender blending", a keresztbe öltözés és a nemi szerepek felcserélése a rituálék alkalmával, vagy olyan helyzetekben, mint amikor ő is zsarolásra lett felhasználva. Az amerikai-kanadai érdekvédelmi bizottság, (az ACHES-Mind Controll) és a "The Stone Angels" tapasztalatai között jelentős az átfedés. Igen sokan arról számolnak be, hogy gyermekként - a rituális visszaélések alkalmával - ketrecekbe zárták őket, drogokat adtak be nekik, elektromosságot alkalmaztak. Közös tapasztalat az is, hogy pornográfia készítésére használták őket. Ki kell emelni az agykontroll kísérleteknél az elektromos eszközök alkalmazását. A kábítószereket arra használták, hogy engedelmessé tegyék a gyermekeket A kínzás, az érzékelés lehetőségétől való teljes megfosztás (sensory deprivation) és az úgynevezett pszichikus vezetés (psychic driving) is fontos

szerepet játszott. A programozott gyerekeket titkos kommunikációra, pedofíliára és zsarolásra használták mind a tudományos, mind a katonai körökben azért, hogy kikényszerítsék bizonyos személyeknek az engedelmes közreműködését. Ugyancsak közös tapasztalat, hogy mindezek a kísérletek katonai támaszpontok és nukleáris reaktorok közelében folytak mind az Egyesült Államokban, mind Kanadában. Utalt Lynne Ontario térképére Ezen kirajzolódnak azok a csomópontok, ahol a kísérletek folytak a katonai bázisok és az atomerőművek környékén. Wayne Morris ez után azt kérdezte, hogy csak gyerekekkel kísérleteztek, vagy voltak közöttük felnőtt férfiak és nők is? Lynne felsorolta, hogy voltak csecsemők, leány- és 177 fiúgyermekek, kisebb számban azonban felnőtt férfiak és nők is. Ő elsősorban azokkal van kapcsolatban, akik gyermekként lettek programozva és ugyanolyan kísérleti túlélők, mint ő maga. Számos olyan személy

van, aki különböző college-okben, egyetemeken, büntetőintézetekben, illetve a katonai intézményekben került programozásra. Lynne nagyon fontosnak tartja, hogy a gyermekkorban ilyen kísérleteken átesett túlélők tapasztalatai ismertté váljanak, mert számítani kell arra, hogy az agykontroll technikák kifinomultabbá válnak és a lakosság egyre hatékonyabb befolyásolását teszik lehetővé. Lynne elmondotta, hogy a laboratóriumokban gyakran sokáig visszatartották a kísérleti személyeket. Annak is tanúja volt, hogy ott születtek gyermekek Genetikai kísérletek is folytak. Felidézte, hogy az 1950-es években az egyik laboratóriumban olyan csonka csecsemőket ("Torso Babies") látott, akiknek szakálluk volt, de nem volt karjuk, vagy lábuk. Egy ismerős ápolónő, amikor az erről készült rajzait meglátta, azt mondotta, hogy valószínűleg thalidomide-t alkalmaztak ezekben a titkos laboratóriumokban. (A thalidomide Európában

kifejlesztett altatószer volt, és használták a reggeli rosszullétek kezelésére terhesség ideje alatt. Ebben az időben senki nem tudta, hogy ez a gyógyszer súlyos születési rendellenességeket okoz. Az Egyesült Államokban nem volt jóváhagyva az általános használata, de a "Food and Drug Administration" hozzájárult ahhoz, hogy kísérletezésre felhasználják. Egyetlen thalidomide adag, ha azt a terhesség korai szakaszában vették be, már súlyosan károsíthatja a magzat végtagjainak a fejlődését. D J) Lynne ismer olyan túlélőket, akikkel különböző gyógyszereket szedettek, amikor 8 és 9 évesek voltak. Ennek következtében sokkal hamarabb kerültek szülőképes állapotba, mint a normális eset. Számosan közülük nem képes gyermeket a világra hozni A drogok intenzív használatának egyik célja öntudatlan állapot előidézése és így a kísérletek számára fogékonyabbá tétele. Azt is figyelték, hogy mely drogok tesznek

valakit alkalmasabbá az agymosásra. A cél a hatékonyság volt Könnyebbé tenni és felgyorsítani az agymosást azért, hogy elkezdődhessen a "patterning", a tudat széthasítása és a leválasztott tudatrészek programozása. A genetikai megváltoztatás is fontos szerepet játszott a különböző sugárkísérletekkel együtt. Lynne nem állította biztosra, de úgy hiszi, hogy fajkereszteződéssel is kísérleteztek különböző állatok és emberek között. Utalt a University of Rochester-nél talált dokumentumokra, amelyek részletesen leírják, hogy milyen kísérletek folytak patkányokkal, macskákkal, majmokkal. A sort csupán folytatni kell csecsemőkkel, gyermekekkel, felnőtt emberekkel. A CIA számára dolgozott tudósok soha nem készítettek volna feljegyzést emberekkel folytatott kísérletekről. A kanadai bennszülött lakosok körében is folytak kísérletek. Erre utal a Fort Albany-ban készült villamosszék, amelybe beleültették a

gyerekeket, akik onnan sikítva próbáltak kiugrani, így "szórakoztatva" a látogatóban lévő előkelőségeket. Wayne Morris ezután a gyógyulási folyamat részletei iránt tudakozódott. Lynne azzal kezdte, hogy ez rendkívül hosszadalmas és vannak olyan programozások is, amelyek nem fordíthatók vissza, és ezért erősen romboló a hatásuk. A visszaprogramozás során, amikor újabb és újabb programszint kerül sorra, a test mindenre emlékezik, amin keresztül ment. Gyakran olyanok a fájdalmak, mintha valakit ostorszíjjal vernének. A test érzi a beléje erőszakolt tárgyakat, például egy drótot, vagy érzi azt a tekercset, amelybe becsomagolták. Újraéli, amikor lekötözték egy székhez, és kezeihez és lábfejéhez elektródákat helyeztek. Átéli, amikor úgy kell funkcionálnia, mint egy robotnak, akinek a jelenlévő tudósok megparancsolják, hogy menjen a "Playhaus"-ba, amely természetesen kísérleti laboratórium, amelynek

nincs teteje, és 178 azt figyelték, hogy távirányítású elektronikus eszközeikkel hogyan tudják végrehajtatni a biorobottal kívánságaikat. Morris következő kérdése arról szólt, hogy miként kezdett ismét működni az emlékezete? Ez életének a mély válsága során kezdődött. Ismeretes, hogy számos túlélőnél az emlékezet visszanyerése súlyos fizikai traumával kezdődik, például egy autóbalesettel, vagy megerőszakolással. Az ő esetében rendkívül megalázó személyes kapcsolat váltotta ki Ekkor keresett fel egy terapeutát, és a kezelések során tárultak fel az apjával, a nagybátyjával és az ő barátaikkal kapcsolatos események. Megdöbbentő emlékképek tolultak az agyába kórházi környezetről, ketrecekről, elektromos berendezésekről. Ezek emléktöredékek voltak, s csak egy-egy pillanatra villantak fel arcok, laboratóriumok, eszközök, de nyomukban megjelent a rendkívül intenzív testi fájdalom is. Eleinte nem

tudta elmondani, hogy mi is történik vele Hosszadalmas és intenzív terápiás foglalkozásokra volt szükség ahhoz, hogy meg tudjon szólalni. Csak rajzokkal, vagy leírt szövegekkel tudta kifejezni magát, és időnként arra kényszerült, hogy az asztal alá bújjon, vagy hogy betekerje magát a rendelő szőnyegével. Néha ugyanúgy rázta az áram, mintha akkor részesült volna elektrosokkban. A test akaratlanul is azokat a helyzeteket veszi fel, amelyek a kísérletezések során előfordultak. A kezeléseket irányító pszichiáter kezdettől fogva a legnagyobb türelemmel és gyengédséggel bánt vele. Lynne gyakran összeesett az utcán, kórházakba telefonált, mert olyan emlékképek árasztották el, mintha kórházakban lenne, és olyan parancsokat hallott, amelyek azt mondták neki, hogy menjen kórházba. Azt is kérte orvosától: küldje hipnotizőrhöz, de erre azt a választ kapta, hogy az nem jó ötlet ebben a fizikai állapotban, hiszen ha hipnotikus

állapotban még több emlékkép nyomul előtérbe, azt már nehezen tudja a szervezete lereagálni. Ehelyett a fokozatos és lassabb előrehaladást ajánlotta. Ő volt az első személy az életében, akiben teljesen megbízott. Mivel lassan haladtak előre a gyógyulási folyamatban, így nem volt szükség pszichiátriai közbeavatkozásra. Gyakran akart megválni életétől, vagy elmegyógyintézetbe zárkózni. Olyan gyógyszerekre is rászorult, amelyek megkönnyítik a fájdalmas élmények feldolgozását. Ma is még rá van utalva a segítségére Így kerülhette el az olyan beavatkozásokat, mint az elektrosokk, vagy a gyógyszerekkel alkalmazott lobotómia. Morris ez után azt tudakolta, hogy amikor megindult az emlékezési folyamat, akkor tudott-e már a CIA által folytatott agykontroll kísérletekről? Lynne erre tagadó választ adott. Ekkor még semmit nem tudott ezekről. Amikor felvillantak az első emléknyomok, akkor apjára, nagybátyjára, annak barátaira

emlékezett, a vérfertőző kapcsolatra Hamiltonban és mindezt napról-napra elkezdte leírni. Miközben írt, egyre több olyasmi került a papírra, amelyekről korábban semmit nem tudott. Így írta le dr Hamilton, dr Green, dr Hendricks nevét, noha fogalma sem volt, hogy ezek kicsodák. Lejegyzett szavakat, kifejezéseket, amelyek semmit nem jelentettek a számára. Évekre volt ahhoz szükség, hogy ezek a leírtak valamiféle értelmet nyerjenek. Ezek összefüggéstelen töredékek voltak, és a kézírása is teljesen más volt attól függően, hogy melyik programozott tudatrésze irányította emlékezését. Rajzsorozatokat készített 10 hónapon át, noha soha nem volt képes mást rajzolni, mint lélektelen, érzés nélküli figurákat. Amikor ezen a rajzolási kényszeren túlesett, ismét képtelen volt rajzolni Nem tudta magát szavakkal kifejezni. Az emlékezési képessége ugyanolyan töredezett volt, mint ahogy szakadozott volt az a folyamat is, ahogyan

lezajlott a tudatának a részekre darabolása. Követte azt a menetet, ahogyan a CIA által finanszírozott doktorok elektrosokkolták, elektródákat helyeztek a testére, sisakot a fejére, vagy ahogyan az érzéki észleléstől különböző módokon megfosztották. Arra törekedtek, hogy ilyen fragmentált tudatállapotban bizonyos neuronpályákat rögzítsenek az agyában. Mindennek következtében, amikor az 179 emlékezési folyamat fokozatosan beindult, az emlékképek is fragmentált formában törtek fel. Ez nem arra hasonlít, mikor egy villanykörte kigyullad az ember fejében. Éveken át elhúzódik az a lassú folyamat, amíg végre emlékezni tud arra, hogy belép egy kórházba, egy katonai létesítménybe, hogy ott találja magát egy pedofíl környezetben. Az emlékezetnek ez a fokozatos aktivizálódása és integrálódása leírhatatlan fizikai és emocionális fájdalmakkal jár. Lynne elmondotta, mivel munkaképtelen, segélyből él 17 éve Thunder

Bay-ben. Vödörben mos, és időnként élelmiszersegélyt kell igénybe vennie. Nem utazhat sehová, noha nagyon szeretne bizonyos helyekre eljutni, így Rochesterbe, Hamiltonba és New York-ba a Colgate College-ba. Szívesen visszamenne azokra a helyekre videokamerával egy megbízható személy társaságában, ahol kísérleteztek vele, mert még mindig hallja azokat a hangokat belül, amelyek pontosan elmondják: melyik helyen mit tettek vele. Néhány fényképet szerzett ezekről a helyekről. Kapott egy évkönyvet az Oswego State Teachers College-től is az 1950es évekből, és be tudott azonosítani két olyan pszichológust, akik a kísérletekben részt vettek Morris ez után azt tudakolta, hogy mikor szerzett tudomást arról, hogy a CIA és más amerikai szervek is finanszírozták azokat a programokat, amelyekben vele is kísérleteztek? Lynne 1996. újév napját jelölte meg Ekkor kapott ajándékba egy komputert, majd pedig egy modemet és az Interneten keresztül

kezdett kapcsolatba lépni másokkal. Újév napján este 11kor véletlenül ráakadt arra a beszédre, amelyet Walter Bowart adott 1994-ben vagy 1995-ben Texasban. Ebben van szó a Rochester Egyetemről, a haditengerészeti finanszírozásról és a Project Chatter-ről. Ekkor szó szerint sokkos állapotba került Mivel teste görcsökbe rándult, leánya és partnere azonnal hívták az orvost. Korábban már rajzolt és az egyiken egy gyermek látható sisakkal a fején, és a kép alá azt írta "Chatter". Ténylegesen egy egész sorozatot rajzolt a sisakokról. Sokáig azt hitte, hogy nem egészen normális, hogy ilyesmiket rajzol, és amikor elolvassa a komputeren "Project Chatter, Navy funding 1952", amit követ Valerie Wolf, Claudia Mullen és Chris DeNicola tanúvallomása, amelyet Washigtonban tettek, akkor ez fordulópontot jelentett. Különösen Claudia Mullen beszámolója, mert Lynne is emlékezett dr Ewen Cameronra, a ketrecekre és az

elektromosságra. Chris DeNicola pedig ugyanarról az asztalról tett említést, amelyre ő is emlékezett. Felhívta telefonon Valerie Wolfot, és ekkor tudta meg, hogy ő is kanadai, a hamiltoni egyetemre járt, ahol ő is felnőtt. Elküldte rajzait Valerie Wolfnak New Orleans-ba, és megkérdezte tőle, hogy lát-e a rajzokon ahhoz hasonlókat, mint amiről az ő páciensei beszámoltak? Valerie Wolf visszahívta és közölte vele, hogy Claudia Mullen a rajzok alapján felismerte azokat az orvosokat, akik vele is kísérleteztek. Ez a telefonhívás ösztönözte arra, hogy végül is a saját terapeutájának is megmutassa rajzait, amelyeket korábban nem tudott hová tenni. Pszichológusa arcán először látott emocionális reakciókat és sokkolták, amit látott. Ezt igen hosszú ideig tartó és fájdalmas "lereagálási folyamat" ("abreactive processing") követte. Lynne úgy véli, hogy azok a dossziék, amelyekre a rajzai utalnak és az 1952-től

1956-ig terjedő időszakra vonatkoznak, azok között a CIA dokumentumok között lehetnek, amelyeket megsemmisítettek. Morris ez után azt kérdezte, hogy a Túlélők Érdekvédelmi Bizottsága (ACHES-MC) milyen tevékenységet fejt ki? Lynne elsőként az 1997. áprilisában Chicagóban megrendezett tanácskozást említette (Believe the Children Conference - Higgy a gyermekeknek konferencia), ahol megkezdték a túlélők beszámolóinak szakszerű feldolgozását, videoszalagra rögzítését. Erről levelet küldtek Clinton amerikai elnöknek és Chretien kanadai miniszterelnöknek arra kérve, hogy tartsanak elnöki meghallgatást és vizsgálják meg a korábban titkosan kezelt, de mára már a titkosság alól feloldott, nyilvánosságra hozható és kutatható dokumentumokat, amelyek az agykontroll kísérletekre vonatkoznak, elsősorban 180 azokra a gyermekekre és felnőttekre, akik ehhez nem járultak hozzá és nem is volt azokról tudomásuk. Ezek a videó

dokumentum-levelek az illetékeseknél vannak és az érdekvédelmi bizottság hivatalos meghallgatási eljárást akar kiharcolni. A legmegfelelőbbnek olyan helyszíni meghallgatásokat tartanának, ahol a bizottság Kanadában és az Egyesült Államokban felkeresné és kihallgatná a kísérleteknek alávetett személyeket. Ezeken a meghallgatásokon nem csak a túlélők, de a terapeuták is kifejthetnék véleményüket. Az Elnöki Tanácsadó Bizottság 1995. évi tanácskozása Az embereken alkalmazott sugárkísérletek kivizsgálására alakult bizottság (Advisory Committee on Human Radiation Experiments), amelynek a tagjait az amerikai elnök kérte fel, 1995. március 15-én a washingtoni The Madison Hotelban tartotta az egyik legfontosabb ülését. E tekintélyes szakemberekből és közéleti személyiségekből álló testületnek a Fehér Ház hivatalos képviselője is a tagja volt és ő nyitotta meg a tanácskozást. Itt került sor a Lynne Moss-Sharman által is

említett Valerie Wolf meghallgatására. (A kanadai Vancouverben született Valerie B. Wolf - élt 1948-tól 2002-ig - a Cyracuse-i Egyetemen és az Ithaca College-ban, valamint a Tulane Egyetemen szerezte diplomáit. Tapasztalt szociális munkás és a fizikai képzés kiváló szakembere volt. Ezen kívül ő volt a "The National Council of Jewish Women" (A zsidó asszonyok országos tanácsa) New Orleans-i szervezetének az elnöke. A tanúvallomás idején 47 éves volt) Valerie B. Wolf tanúvallomása Wolf asszony azzal kezdte, hogy az előtte szólók számos olyan tényről számoltak be, ami neki már ismerős. Ő elsősorban az emberekkel szemben alkalmazott sugárzás és az agykontroll kísérletek lehetséges kapcsolatáról kíván beszélni. Ennek fő oka, hogy számos ember állítja: gyermekkorában besugárzással, drogokkal, végzett agykontroll kísérleteknek vetették őket alá azok az orvosdoktorok, akik a sugár- és agykontroll kísérletekben

egyaránt részt vettek. Írásos dokumentáció készült, felsorolva e személyek neveit, a végrehajtott programok elnevezéseit, amelyeket az ország különböző részein élő személyek vallomásaiból állítottak össze. Fontos annak a megértése is, hogy az agykontroll technikákat arra is felhasználták, hogy megfélemlítsék a kísérletek szenvedő alanyait. Így akarták kikényszeríteni, hogy hallgassanak az államilag szervezett kísérletek során átélt szenvedéseikről. Wolf utalt rá, hogy 22 éve gyakorló terapeuta, aki a trauma-kísérletek áldozatainak a gyógyítására szakosodott, és mintegy 40 különböző kollégájától gyűjtötte be a bizottság elé tárt tényeket. Figyelemre méltóan megegyeznek a fájdalomokozással, úgy, mint az elektrosokkal, halucinogénokkal (érzékcsalódást okozó szerekkel), érzékeléstől megfosztással (sensory deprivation), hipnózissal, a végtagok kicsavarásával és szexuális visszaéléssel, valamint

az agykontroll kísérletekkel kapcsolatos beszámolók. Eddig alig jelent meg publikáció a gyermekeken végzett agykontroll kísérletekről, noha az ezekről beszámoló betegek az ország különböző részein élnek és nem állnak kapcsolatban egymással. Ezek a páciensek autóimmun és pajzsmirigy problémákban, sclerosis multiplex-ben, izom-megbetegedésekben, valamint más, még tisztázatlan betegségekben szenvednek, amelyek pontos diagnosztizálása még várat magára. Az államilag finanszírozott kísérletek számos alanya orvosilag dokumentálhatóan megbetegedett, sokan félnek elmondani orvosaiknak, amit az agykontroll kísérletek során átéltek, mert attól tartanak, hogy elmebetegnek fogják őket tartani. E páciensek a kísérletező doktorok közül többet megneveztek, elsősorban dr. Green-t, akire sokan úgy emlékeztek 181 vissza, mint a fájdalomokozással, az agykontrollal és a szexuális erőszakkal végzett kísérletek irányítójára. Az

egyik beteg beazonosította dr. Green-t, és eszerint ő dr L Wilson Green-nel azonos Egy ilyen nevű személy volt a hadsereg vegyi központja kémiai és radiológiai laboratóriumainak a tudományos igazgatója. De nemcsak a hadsereg, hanem a hírszerző szervezetek számára is végzett kísérleteket. A betegek elmondásaiban gyakran szerepel dr Sidney Gottlieb és dr Martin Orne neve is, akik ugyancsak részt vettek az embereken alkalmazott sugárkísérletekben. Wolf hangsúlyozta, hogy a páciensek spontán módon emlékeztek ezekre a nevekre anélkül, hogy bármiféle emlékezet-elősegítő technikákat (memory-retrievable techniques), mint például hipnózist, alkalmaztak volna. Az információk szabadságáról szóló törvény (Freedom of Information Act, FOIA) alapján megpróbálták átnézni az agykontroll kísérletekre vonatkozó feljegyzéseket. Ezirányú megkereséseiket vagy igen lassan teljesítették, vagy elutasították, ennek ellenére bizonyos

információkhoz mégis hozzájutottak, amelyek viszont alátámasztották, hogy a páciensek igazat állítottak. Rendkívül fontos minden olyan hivatalos dokumentumnak az ismerete, amely vagy alátámasztja, vagy cáfolja mindazt, amire a páciensek visszaemlékeznek. Noha az MK-ULTRA akták meg lettek semmisítve, ami azonban mégis megmaradt más programokból, mint például a Bluebird-ből, vagy az Artichoke-ból, értékes információkat tartalmazhatnak. A rendelkezésre álló bizonyítékok arra utalnak, hogy a páciensek egy részét sugárzási kísérleteknek is alávetették. Az ezzel kapcsolatos információk elősegíthetnék ezeknek a súlyos pszichológiai és orvosi problémákkal küszködő embereknek a kezelését és gyógyítását. Valerie Wolf végül arra kérte az Elnöki Tanácsadó Bizottságot, hogy terjessze ki vizsgálódását az általa említett problémákra is. Egy bizottság már megvizsgálta az agykontroll kísérleteket, de nem foglalkozott a

gyermekekkel folytatott kísérletezésekkel, mert a többségük még túlságosan fiatal volt, és az 1970-es évek végén még tartottak a kísérletek. Wolf úgy vélte, hogy csak a tények nyilvánosságra hozásával lehetne véget vetni ezen emberek további zaklatásának és szenvedésének, ezért kérte vizsgálat lefolytatását és a gyermekeken végzett agykontroll kísérletek adatainak a nyilvánosságra hozatalát. Christine DeNicola tanúvallomása Christine DeNicola 1962. júliusában született és ővele is végzett sugárzással, agykontrollal és drogokkal dr. Green kísérleteket Szülei 1966-ban elváltak és névszerinti apja, Donald Richard Ebner, ugyancsak dr. Green köréhez tartozott A vele való kísérletezés 1966-tól 1976ig tartott Sugárkísérleteket először 1970-ben végeztek vele 1972-ben a besugárzást a nyakára, a torkára és a mellkasára irányítva próbálták ki. 1975-ben pedig a mellkasára és a méhére koncentrálták. Minden

alkalommal szédült, hányingere volt és hányt is Ezeket a kísérleteket az agykontroll technikák kipróbálásával összefüggésben végezték drogokkal kombinálva, az arizonai Tucson-ban. Dr. Green leginkább agykontroll kísérleteihez vette igénybe 1966-tól 1973-ig Az volt a célja, hogy programozott kémet és orgyilkost képezzen belőle. Az első ilyen irányú emléke az, amikor Don Ebner a Kansas City University-re vitte 1966-ban. Egy laboratóriumhoz hasonló helyiségben más gyermekek is voltak. DeNicolá-t meztelenül lekötözték, szétterpesztett lábakkal hátára fektették. Dr Green elektródákat helyezett a testére, beleértve a fejét is Egy fej fölötti vetítőhöz hasonló szerkezetet használt és közölte vele, hogy különböző képeket éget az agyába, miközben egy vörös fényű reflektort irányított a homlokára. Az egymás után következő szakaszok között elektrosokkot alkalmazott és közölte, hogy menjen mélyebbre és 182

mélyebbre, ismételve, hogy minden kép mélyebbre hatol az agyban és DeNicola ezután azt fogja tenni, amit dr. Green mond neki A kísérlet előtt erős droginjekciót kapott Amikor vége volt, akkor egy másikat. A következő emléke szerint a nagyszüleinél volt Tucson-ban Ekkor 4 éves volt. DeNicola emlékeztette az Elnöki Bizottság tagjait, hogy dr Green a traumát, a drogokat, a hipnózis utáni szuggeszciót az agy feletti teljes ellenőrzés érdekében alkalmazta. A sugárzási kísérleteket azért végezte rajta, hogy megállapítsa, milyen fajtájú és erősségű sugárzás milyen hatást vált ki a különböző testrészekben, másrészt ezzel tovább terrorizálta, ami viszont az agykontroll kísérletekhez fontos traumák okozását szolgálta. A további kísérletekre Tucsonban, az Arizonában lévő sivatagban került sor. Megtanították arra, hogyan törjön fel lakatokat, legyen titoktartó, miként használja fotografikus memóriáját és azt a

technikát is meg kellett tanulnia, miként tartson vissza információt, számokat ismételgetve. Dr. Green követelte tőle, hogy öljön meg olyan babákat, amelyek kisgyermekre emlékeztettek. Egyik alkalommal átszúrt dárdával egy ilyen babát, de a következő alkalommal ezt megtagadta. Különböző fájdalomokozó technikák szenvedő alanya lett, de ahogyan idősebbé vált, egyre több ellenállás tanúsított. Ezért gyakran tették megkötözve ketrecbe, amely Dr. Green irodája közelében volt 1972 és 1976 között mind ő, mind munkatársai időnként gondatlanságból nem zárták be a ketrecét. Ilyenkor, ha ez fizikailag lehetséges volt, kimászott a ketrecből és bement az irodájába, és elolvasta az asztalán lévő jelentéseket, emlékeztetőket, amelyek CIA-hez tartozó és katonai személyeknek voltak címezve. A dossziékban projektek és alprojektek leírásai voltak olvashatóak, a kísérleti alanyok és a kísérletek neveivel, kódszámokkal,

amelyek a sugárzási és agykontroll kísérleteket jelölték, amelyeket DeNicola írásban is beterjesztett a Bizottságnak. Dr. Green két alkalommal is rajtakapta és büntetésként elektrosokkolta, drogokat adott be neki, megforgatta az asztalon, injekciót nyomott a hasába és a hátába, kificamította az ujjait és hipnotikus technikákkal elérte, hogy még zavarodottabbnak érezze magát, és öngyilkossági késztetései legyenek. Miután DeNicola-nak fokozódott az ellenállása és nem volt hajlandó együttműködni, ezért abbahagyták további programozását a kémkedésre és gyilkosságra. 1974-től 1976-ig dr Green különböző agykontroll módszerekkel arra törekedett, hogy a gyilkossági programozást önpusztító és halált okozó programokká alakítsa át. Célja az volt, hogy meghaljon DeNicola azonban küzdött az életéért, és ma is küzd érte. Az átélt kísérletek következtében MPD/DID, vagyis tudathasadásos elme-, illetve

identitászavarban megbetegedett személlyé vált. Dr Green oly sok részre kívánta feldarabolni tudatműködését, amennyire csak lehetséges. Ez nem sikerült neki, azt viszont elérte, hogy DeNicola azóta is folyamatos fizikai, mentális és emocionális problémákkal küzd. 12 év óta részesül kezelésben és az utóbbi két és fél évben talált olyan terapeutát, aki tájékozott volt az agykontroll kísérletekről, úgyhogy végül is ténylegesen beindulhatott a gyógyulása. DeNicola hangsúlyozta a Bizottság tagjainak, hogy amiről ő beszámolt, az csupán egy töredéke annak, amin 1966-tól 1976-ig keresztülment. Ő is arra kérte az Elnöki Bizottságot, hogy tegyen ajánlást egy feltáró vizsgálat lefolytatására, mert ez lehetővé tenné, hogy a sugárzáskísérletek áldozataival foglalkozó terapeuták és más szakemberek hatékonyabb segítséget nyújthassanak. Claudia Mullen tanúvallomása 183 Mullen tanúságtételekor elmondotta: 1957.

és 1974 között agykontroll kísérleteket folytattak vele, hogy tökéletes hírszerzővé alakítsák vegyszerek, besugárzás, drogok, hipnózis, elektrosokk, nagyméretű vízvezető csőben való bezárás, alvástól való megfosztás, agymosás, szóbeli, fizikai és szexuális bántalmazás révén. Közel három évtizeden át a hozzájárulása nélkül kísérleteztek vele, s mindezt azzal magyarázták, hogy "a cél szentesíti az eszközt", és "a hazámat szolgálom a kommunizmus elleni harcban". Amikor 7 éves korában elkezdték a kísérleteket, már sok szenvedésen ment keresztül és azok közé a gyermekek közé tartozott, akik hasonló zaklatásokon mentek át. Elmondta a Bizottság tagjainak, hogy már beterjesztette azokat a jegyzőkönyveket, amelyeket az általa meghallott beszélgetésekről visszaemlékezései során készített. Azért emlékszik pontosan a részletekre, mert fotografikus memóriája van és a vele kísérletező

doktorok úgy vélték, hogy agyát élete végéig ellenőrzés alatt tarthatják. Mullen ezután rátért a részletekre. Elmondotta, hogy dr L Wilson Green, aki 50 millió dollárt kapott saját állításai szerint az "Edgewood Chemical and Radiology Laboratory"-tól (Az Edgewood-i kémiai és radiológiai laboratóriumtól), amely a CIA Műszaki-tudományos Kirendeltségéhez (Technical Science Division, TSD) tartozott. Erről nyilatkozott úgy dr Charles Braun, hogy gyermekeket használtak kísérleti célokra, mert velük élvezetesebb és olcsóbb volt a munka. Olyan kísérleti alanyokra volt szükségük, akikre kevésbé figyelnek oda, mint a katonákra, vagy a kormányzati alkalmazottakra. Fiatal és engedelmes nők voltak a legmegfelelőbbek. Ehhez hozzátette: "Szeretem rémísztgetni őket, A lányok és az ügynökség egyaránt azt hiszi, hogy isten vagyok, aki létrehoz olyan kísérleti személyeket, akik a Sid és a James által kigondolt bármilyen

deviáns célra használhatóak." Sid alatt dr Sidney Gottliebet és James alatt dr. James Hamiltont értette 1958-ban néhány fontos doktor tesztelte a Human Ecology Society-tól (A Humán Ökológiai Társaságtól). Figyelmeztették, hogy senkinek a szemébe ne nézzen, mert ezúttal egy rendkívül titkos projektről van szó. Gyermekként azonban pont ennek az ellenkezőjét tette és ezért jól emlékszik, hogy a kísérletet dr. John Gittinger kezdte, de dr Cameron adta be neki az injekciókat és a röntgenbesugárzást dr. Green végezte Ekkor közölte vele dr Sidney Gottlieb, hogy most már alkalmas a "Big A"-re, értve ez alatt az "Artichoke" programot. Mire hazaért, már csak arra emlékezett, amilyen magyarázatokat kapott dr. Robert G Heath-től, a Tulane Orvosi Egyetem orvosától. Ő magyarázta meg neki, hogy mitől származnak sérülései, a tűszúrások nyomai, az égési sebek a fején, az ujján és még a nemi szerve körül is.

Mivel ekkor már teljes kontroll alá került az agya, mindezt elhitte. A következő évben egy Maryland állambeli szálláshelyre vitték, amelyet Deep Creek Cabins-nek neveztek, és ahol megtanulta, hogy miként kell szexuálisan kielégíteni a férfiakat. Kiképezték arra, hogyan vegye rá őket, hogy magukról beszéljenek. Maga Richard Helms, a CIA egykori helyettes igazgatója, dr Gottlieb, George White és Morris Allen készült arra, hogy lefilmeznek annyi magas beosztású állami tisztségviselőt, egyetemi intézetek és alapítványok vezetőit, amennyit csak lehetséges azért, hogy később, amikor már elfogynak az agykontroll és sugárkísérletekre fordítható pénzek, akkor kikényszeríthessék tőlük a további finanszírozást. Claudia Mullent kiképezték, hogy csapdába ejtsen gyanútlan férfiakat. Mindössze 9 éves volt, amikor megkezdődött szexuális célokra való bevetése. Tanúja volt egy beszélgetésnek az Office of Research and

Development-ről, ORD (A Kutatási és Fejlesztési Hivatalról). Ezt dr. Green, dr Steven Aldridge, Martin Orne és Morris Allen irányította Ekkoriban kiszivárogtak hírek arról, hogy New Orleans-ban sok visszamaradott gyermek nagy adag besugárzást kapott. Dr Gottlieb ekkor megkérdezte az egyik kollégáját, Wilsont, hogy miért aggódik oly nagyon e gyermekekért, mikor végül is ők lesznek a legutolsók, akik kifecsegik a dolgokat. 184 Egy más alkalommal dr. Martin Orne, aki ekkor a hivatal igazgatója volt, később pedig az Institute for Experimental Research (A kísérleti kutatási intézet) élére került, kijelentette, azért, hogy továbbra is megkapják a különböző forrásokból a pénzügyi támogatást a sugárzási és agykontroll projektekhez, fokozni kell a szokásos kényszerítéseket, és a kísérletek zsarolásra használható részét. Mullen elmondotta az Elnöki Tanácsadó Bizottságnak, hogy meg tudja nevezni az államilag finanszírozott

kísérleti projekteket, a benne résztvevő személyek és létesítmények neveit, az alkalmazott teszteket. De a már eddig felsoroltak is elegendőek ahhoz, hogy további vizsgálat legyen, amely feltárja, hogy az agykontroll projektek keretében milyen visszaélések történtek a sugárzások alkalmazásával. Emlékeztetett arra, hogy mindez vele és sok más társával arra hivatkozva történt, hogy hazájukat védik. A rajta végzett kísérletek, az alkalmazott besugárzások, vegyszerek és drogok következtében nem képes munkavégzésre, és gyermekek világrahozatalára. Minderre nem volt szükség és egyáltalán nem kellett volna megengedni Az egyetlen lehetőség az áldozatok számára, hogy kiharcolják egy másik Elnöki Bizottság segítségével az agykontroll kísérletek nyilvánosságra hozatalát. Ezzel lehet megelőzni azt, hogy a jövőben is folytatódhassanak. A tanúvallomásokat követően az Elnöki Tanácsadó Bizottság tagjai kérdéseket tettek

fel. Duncan C. Thomas arról érdeklődött, hogy hol voltak az áldozatok szülei, és miként szervezték be őket a kísérletekbe? Christine DeNicola azt válaszolta, hogy apja dr. Green köréhez tartozott Anyjának nem volt tudomása a kísérletekről, mivel szülei elváltak, amikor 4 éves volt. Ezekre a kísérletekre általában éjjel került sor. Apja belopódzott hozzá, mikor anyja aludt és elvitte őt, úgyhogy nem tudott semmit a történtekről. Amikor azonban az emlékképek kezdtek összerendeződni, akkor anyjával is beszélgetett róluk. Anyja szerint apja, aki a légierőnél volt alkalmazásban, emberileg képes volt ilyesmire. Ezért DeNicola azt válaszolta C Thomasnak, hogy apja volt az, aki tulajdonképpen beszervezte. Kezdettől fogva ő nevelte, és kisgyermekkorától szexuálisan is visszaélt vele. Emiatt kisgyermekkorától kezdve szabadulni akart az apjától Claudia Mullen válaszában elmondotta, hogy két és fél éves korában örökbe fogadta

egy asszony, aki szexuálisan visszaélt vele. Ez az asszony akkoriban a Tulane Egyetem irányító testülete elnökének a barátja volt. Ő ajánlotta dr Heath-t, aki már a kísérleti projekt résztvevője volt, hogy kezelje a Claudiánál észlelhető pszichiátriai problémákat. Amikor Heath felismerte, hogy már szexuálisan bántalmazták, megtalálta benne az ideális kísérleti alanyt. Miután sikeresen átment a vizsgálati teszteken, így bekerült a programba Apja igen korán meghalt és azt sem tudja, hogy valódi anyja tudott-e minderről. Lois L. Norris, az Elnöki Bizottság másik tagja azt tudakolta, hogy miután országszerte számosan emlékeznek hasonló körülményekre, ezek az események vajon ugyanarra az időszakra esnek, vagy sem? Valerie Wolf elmondotta, hogy a beszámolók 1940-től kezdődve lényegében ugyanazt az időszakot ívelik át. Azok a személyek, akik azt a megbizatást kapták, hogy kísérjék figyelemmel kezdettől fogva az áldozatok

visszaemlékezéseit, egész pontosan nem tudják megmondani, hogy a tényleges kísérletek mikor kezdődtek. A megfigyelés célja annak a kiderítése volt, hogy még mindig kontroll alatt állnak, vagy sem? Wolf mégis úgy gondolta, hogy a kísérletek az 1940-es évektől kezdődően az 1970-es éveken át feltehetően 1984-ig tartottak. 185 Mullen ehhez hozzátette, hogy tovább is tarthattak, mert az ő monitorozója a Tulane Egyetem egyik orvosa volt, a család, vagyis az anyjának a barátja, és ő volt az, aki gondoskodott arról, hogy ő mindig visszatérjen, és mindent elfelejtsen. Valerie Wolf elmondotta a Bizottságnak, hogy Claudia emlékezéseit elküldte Alan Scheflin-nek, aki tudományos kutatóként le tudta ellenőrizni. Arra kérte, hogy vagy erősítse, vagy cáfolja meg azokat Egyeseket nem lehetett leellenőrizni, mert nem állt rendelkezésre információ, de Claudia emlékeinek a túlnyomó többsége beigazolódott, mégpedig nem publikált

forrásokból. Csak egyetlen módon tudhatott róluk, még pedig ha az információkoz való szabad hozzáférését biztosító törvény alapján beszerzi az erre vonatkozó adatokat. Ez az, amit Alan Scheflin közölt vele Dr Duncan C Thomas megjegyezte, hogy az igazság kiderítésében kulcsszerepet játszanak a dokumentáris bizonyítékok. Nem tudja elképzelni, hogy egy ilyen nagy és hosszú időn át tartó programról ne készüljenek dokumentumok. Kérdés az, hogy ezek hol vannak? A helyzet a "22-es csapdájához" hasonló, ha valamennyi dokumentáció a CIA titkos aktáiban található, mivel ők a titoktartásban érdekeltek és nem adják át. Figyelembe kell azonban venni, hogy a CIA-n kívül számos más szervezet is részt vett a kísérletekben. Éppen ezért jelentős mennyiségű iratanyagot lehetne ezeknél fellelni. Dr. Thomasnak arra a kérdésére, hogy milyen erőfeszítések történtek a CIA dokumentumok beszerzésére, Valerie Wolf utalt arra,

hogy dr. Alan Scheflin nyilatkozatát már becsatolták Ő 20 év óta próbálkozik az információ szabadságáról szóló törvény alapján megszerezni a szükséges bizonyító anyagot. Az ország különböző részeiben más személyek is tettek ilyen erőfeszítéseket. Megszerezték, ami elérhető volt, az összegyűjtött ismereteket publikálták, és egymás között megosztották. Dr Thomas ez után azt kérdezte, hogy van-e olyan dokumentum, amely a sugárzással végzett kísérletekre utal? Ezt azért kérdezte, mert a CIA részéről közölték vele, hogy ők soha nem végeztek semmiféle sugárzási kísérletet. Ezért a vizsgálat tovább folytatásához dokumentációra lenne szükség. Ekkor Claudia Mullen felhívta dr. Thomas figyelmét az Office of Research and Development-nél (a Kutatási és Fejlesztési Hivatalnál), az ORD-nél található iratanyagokra, és arra a beszélgetésre, amit ő kihallgatott és leírt. Ebben egyértelműen

sugárkísérletekről volt szó, amelyeket dr. Steven Aldridge és Martin Orne irányított Ő megadta a projektek számait, neveit, az alprogramok jelzéseit, és még a pontos témákat is megjelölte. A kísérleti alanyok is kaptak számokat és Mullen a saját számát is hallotta, mert arra számítva, hogy úgyis mindent elfelejt a kísérletek következtében, nyíltan beszéltek előtte. Azért nem rejtették arcukat, viseltek maszkot, és beszéltek nyíltan, mert biztosak voltak abban, hogy erre a kísérleti alanyok biztosan nem fognak visszaemlékezni. Valerie Wolf pedig dr. L Wilson Greenre hívta fel dr Thomas figyelmét Az ismertté vált adatok szerint ő mind az agykontroll, mind a sugárkísérletekben rész vett. Néhány kísérleti alannyal sugárzási agykontroll kísérleteket folytattak. Egyes kísérletek kizárólag sugárzással kapcsolatosak, mások viszont egyértelműen agykontroll kísérletek voltak. A kísérletek irányítói mindent megtettek az

emlékezetvesztés előidézésére, de tartottak attól, hogy az emlékezetgátló falak mégis ledőlnek és egyre több tényre derül fény. Valerie Wolf ezért további segítséget kért az Elnöki Bizottságtól. Christine DeNicola végül elővett iratgyűjtőjéből egy aktát, amely a "Radiation File Information" (Sugárzási-akta információ) címet viselte. Ebben megtalálhatóak a kísérleti alanyok és a kísérletek nevei, valamint számos kódszám. A problémát az okozza, hogy a titkos iratok hozzáférhetősége nélkül ezeket az adatokat nem lehet leellenőrizni. 186 Suzzanne Starr tanúvallomása Starr asszony a New Mexico állambeli Chimayo-ból érkezett a washingtoni meghallgatásra. Elmondotta, hogy folyamatosan emlékezik egy delta kódra, a Delta 5133867-re. Erről a mostani meghallgatásig nem tudta, hogy egy kísérletnek a kódszáma. Azt sem tudta, hogy mi a Béta-kód. Ezért úgy véli, hogy az amerikai népnek a saját jövője

érdekében joga van ahhoz, hogy megismerje ezeket. Starr két évvel ezelőtt kezdett visszaemlékezni azokra a kísérletekre, amelyeken keresztülment. 1949-ben született, a Colorado hegységben élt Szülei, akik rákban haltak meg, maguk is agykontroll kísérletek alanyai voltak és így került ő rá is a sor. Apját tilos parkolás ürügyével őrizetbe vették. Őt pedig bántalmazták egészen addig, amíg az anyja alá nem írt egy nyilatkozatot. A család orvosa, aki nyugdíjas katona volt, több környékbeli gyermeket is bevont a kísérletekbe. 20 éves koráig ezt az egyetlen orvost ismerte Starr asszony is. Az első feltörő emlékkép arra megalázásra vonatkozik, amelyet ennek az orvosnak a rendelőjéhez tartozó alagsori helyiségben élt át. A rendelőhöz csatlakozott egy terem, amelyet sátánista szertartásra használtak. Két évvel ezelőtt visszatért erre a helyre, s meglepődve látta, hogy a rendelő a csatlakozó helyiségekkel és alagsori

szobákkal pontosan ugyanolyan állapotban van, mint ahogy emlékezett rá. Suzzanne Starr beszámolt az Elnöki Bizottságnak, hogy mi történt vele 3 és 12 éves kora között. Nyáron elvitték egy egyetemi campus-ba Elzárták egy hálószobába, majd egy földalatti alagúton keresztül a kísérleti-helyre vitték. Egyik alkalommal, amikor valamilyen zavar történt, nyitva hagyták az ajtót és ő azon kisurrant. Átment egy másik hálóterembe Ekkor valaki rákiáltott, és amikor a terembe bemenve megpillantotta ezt a személyt, egy magas rangú katonatisztet látott. Őt hívták a náci doktornak Nem tudta, hogy ki ez az ember, de fel tudná ismerni, ha megmutatnák a fényképét. Ekkor megragadták és elkezdték elektrosokkolni, valamit felhelyeztek az orrába és elvesztette az eszméletét. Ettől kezdve gyakran görcsökbe rándult és ez jelenleg is tart. Másfél évvel ezelőtt felkeresték ugyanezt a campus-t, s csaknem mindent ugyanúgy talált, ahogyan

emlékezett rá. A kísérletekhez használt két épületet azonban 1968-ban lebontották. Suzzanne Starr elmondotta, hogy a kísérletben résztvevő többi gyerekkel együtt vele is azt közölték: hazájuk szolgálatára választották ki őket. A kísérletek magukba foglalták az úgynevezett "enviromental deprivation"-t (környezet-megvonást), amikor például kis fülkébe zárták és úgy bántak vele, mint egy kutyával. Ezt egészen addig végezték, amíg pszichotikus állapotba került, akkor elektrosokkolták és közölték vele, hogy visszaadták neki az épelméjűséget (sanity), de el is vehetik ezt tőle, ha eljárna a szája. A mai napig tartja ehhez magát. Extrém hatásokat váltottak ki az agyában Gyors forgatással (spin programming), injekciózással, valamint gyakori elektrosokkal programozták. Az agykontroll kísérletek során halálosan megfenyegették, ha valaha is beszélne minderről. Beszámolt Starr asszony olyan kísérletről is,

amelyben sugárzást alkalmaztak. Arccal lefelé, szétterpesztett lábakkal ráfektették egy székhez hasonló eszközre és megkötözték. Ezután tűket szurkáltak a hátgerincébe, farcsontjába, a hátgerincének a középső részébe és a koponyájának az alsó részébe. Jobbra volt egy eszköz öt nyílással, négy cső jött ki és csatlakozott egybe, amely kontrollálta az áram erősségét és frekvenciáját. Ez a cső hozzá volt kapcsolva a koponyájánál behelyezett tűkhöz. Ezután injekciót kapott a farcsontba A technikus egy monitort figyelt, amiről Suzzanne Starr most utólag úgy gondolja, hogy Geigerszámláló lehetett, evvel ellenőrizték a fejét. Időnként fellazító, enyhítő injekciókat kapott a koponyájánál, majd vizet is adtak neki. Amikor az injekciók behatoltak az agyába, úgy érezte, mintha jég öntené el a koponyáját. Felső karját megbilincselték és az ujjaira is helyeztek 187 valamit. A fejéhez kapcsolt drótok egy

elektroenkefalográfhoz vezettek Gyakran elhangzott, adj neki egy kis folyadékot. Ekkor valamit eresztettek azokba a tűkbe, amelyek a gerinc közepénél voltak elhelyezve. Visszatekintve úgy gondolja, hogy a gerincfolyadékát tesztelték Időnként valami történt a karján lévő kapcsokkal, amelyek rendkívüli fájdalmat okoztak. Úgy tűnik, hogy az egész folyamatot tanították valakinek. Úgy beszéltek mellette, mintha ő öntudatlan lenne és nem is egy emberi lény. Visszaemlékezik rá, hogy az injekciókra azt mondták, hogy az csak maradék, de elég ahhoz, hogy ennek a gyereknek a feje kigyúljon, mint egy karácsonyfa. Tréfálkoztak, hogy lángol a feje Ezután felültették, és egy csőbe nyomták az orrát. Ekkor valami szörnyűt érzett a homlokában és elvesztette az eszméletét Egy másik kísérlet alkalmával, amikor már azt hitték, hogy halott, levették a székről, ránézett a technikus: "Úgy tűnik, hogy ezt elveszítettük. Nos, úgyis van

elég, ahonnan jött Ha csak az agya halt el, akkor még használhatjuk további kísérletekhez. Ha halott, akkor megrendezünk egy balesetet". Egy másik kísérlet során levegőt juttattak a méhébe és kitágították a hasüregét is levegővel. Ez a kísérlet rendkívül fájdalmas volt. Időnként mértékeket vettek Megröntgenezték a méhét, és radioaktív anyagot injekcióztak a petevezetékébe. Ehhez hasonló vizsgálaton ment keresztül, amikor később férjével együtt gyermeket akartak. Ez a későbbi vizsgálat olyan fájdalmas volt, hogy abba kellett hagyni. Soha nem volt normális terhessége és nem képes gyermeket szülni. Ugyanakkor emlékszik, hogy 17 éves korában terhes volt Fiú csecsemőt szült, akit kísérletezésre használtak. Ez az egyetlen gyermek, akinek életet adott, hacsak elő nem fordultak olyan abortuszok, amelyekről nincs tudomása. Öt évvel ezelőtt kezdett kutatni az igazság után. Egy terapeuta segítségével - aki

mindvégig tartózkodó magatartást tanúsított, nem befolyásolta, nem hipnotizálta - kezdődött el a visszaprogramozása, amely rendkívül fájdalmas folyamat volt. Suzzanne Starr még elmondta az Elnöki Bizottságnak, hogy 4 és 5 éves korában gyakran fantáziált az ágyban: náci koncentrációs táborban lévő zsidó hercegnőnek képzelte magát, akivel kísérleteket végeznek a katonák, megerőszakolják és megdícsérik, hogy milyen bátor kislány. Az ágyban fekve ő is úgy gondolta, hogy tényleg az Később azon tűnődött, hogy miért pont ilyesmiről képzelődik egy 4-5 éves gyermek? Miért gondol arra, hogy megerőszakolják? Most már tudja, hogy azért, mert ez valójában meg is történt vele. Suzzanne Starr ez után köszönetét fejezte ki Clinton elnöknek, hogy kinevezte ezt a Bizottságot, és hogy tanúvallomást tehetett Amerika egyik legszégyenteljesebb titkáról. Tart ugyan a következményektől, de nem hajlandó hallgatás árán

megvásárolni nyugalmát. Az Elnöki Tanácsadó Bizottság számos helyszíni meghallgatást is tartott. E néhány Washingtonban elhangzott tanúvallomás ismertetése azonban elegendő annak a bizonyítására, hogy az Egyesült Államokban legmagasabb szinten is volt vizsgálat - szakértők bevonásával a tudat és magatartás befolyásolását célzó, közpénzekből finanszírozott kísérletekről, amelyeket titokban végeztek tudomással nem bíró, hozzájárulásukat nem adó személyeken, köztük gyermekeken. 188 6. fejezet A gondolatolvasó gép Alan Yu, amerikai állampolgár korábban a tajvani hadsereg alezredese volt és a tajpeji Nemzetvédelmi Minisztériumban dolgozott, mint a hadsereg egyik gazdasági vezetője. Újdonsült amerikai állampolgárként nagyon büszke választott hazájára, és hisz azokban a nemes elvekben, amelyeket az Egyesült Államok alapító atyái, a történelem egyik legnagyszerűbb alkotásában, az Amerikai Alkotmányban

rögzítettek. Alan Yu alaposan áttanulmányozta Julianne McKinney-nek a hadsereg hírszerzőszolgálata korábbi tisztjének azt az 1992-ben publikált jelentését, amely a "Microwaves Harassment and Mind Control Experimentation - Mikrohullámú zaklatás és agykontroll kísérletezés" címet viselte. Az FBI szóvivője is elismerte: sokan fordulnak a szövetségi rendőrséghez azzal a kéréssel, hogy nyújtsanak nekik segítséget, mert rádióhullámokkal zaklatják őket és a fejükön belül hangokat hallanak. Alan Yu a saját cikkére is utal, amely "Freedom of your Privacy and Thoughts" - "A magánszféra és a gondolatok szabadsága" címmel jelent meg. Ebben kifejti, hogy mikrohullámon keresztül indukált hangokkal valóban elmezavarba lehet kergetni embereket és igen sok autót felszereltek elektromágneses hullámokat kibocsátó készülékekkel, amelyekkel gyötörni tudják az embereket. Önmagától adódik a kérdés, hogy miért

fordulhatnak elő ilyen jelenségek. Miért engedi ezt meg a társadalom? Miért nem követelik az állampolgárok a Kongresszustól, hogy hozzon olyan törvényeket, amelyek szabályozzák ennek a technikának a használatát? Igaz-e az, hogy csak ilyen eszközök és technikák alkalmazásával biztosítható az ország védelme? Ez az új gépezet egyelőre nem kellően ismert a nagyközönség számára. A neve: Mind Reading Machine, vagy röviden Mind Machine - azaz gondolatolvasó gépezet vagy gondolatgép. Ha ezt az eszközt törvényi korlátok nélkül lehet alkalmazni, akkor az sérti az Amerikai Alkotmányban garantált alapvető emberi- és szabadságjogokat. Mi a gondolatolvasó gép? Ez lényegében egy elektromágneses sugárzást kibocsátó szerkezet. Alan Yu ennek a gépezetnek a létezéséről először 1970-ben szerzett tudomást, amikor a South China Morning Post című lap beszámolt arról, hogy az amerikai University of Maryland kutatói feltaláltak egy olyan

gépezetet, amely képes elolvasni a másik ember gondolatait. A találmány eredeti célja az volt, hogy elősegítse a súlyos autóbalesetek áldozatainak a kihallgatását. Ugyanis a súlyosan sérültek nem tudtak beszélni, de feltételezhető volt, hogy gondolkodnak. A CIA hamar felismerte, hogy ez fontos találmány és megvásárolta a szabadalmat. 1984. tavaszán Alan Yu kezébe került egy dokumentum arról, hogy a tajvani katonai rendőrség vásárolt ilyen gondolatolvasó gépet az Egyesült Államoktól. Ezt Tajvanban Psychological Language Machine-nek, Pszichológiai Nyelvgépnek nevezték. A dokumentum azért került Alan Yu-hoz, mert neki kellett - mint gazdasági tisztnek - jóváhagynia, hogy pótalkatrészeket vásároljanak a meghibásodott gépekhez. Még mielőtt Alan Yu kivándorolt az Egyesült Államokba, ez a "Pszichológiai Nyelvgép" a tajvani biztonsági szervezetek leghatékonyabb eszközévé vált. 189 Az egykori tajvani tiszt, a

következő tények alapján következtetett arra, hogy az "EMR Mind Machine" (Elektromagnetic Radiation Mind Machine - Elektromágneses sugárzással működő gondolatgép) valóban elektromágneses sugárzással működtetett eszköz: Ismert olyan személyt Tajvanon, akit ezzel az eszközzel követtek nyomon. Az illető "szívgyengeség" következtében meghalt 1988-ban, 35 éves korában. Mivel egészségi állapota kifogástalan volt, és ebben az időben egy zászlóalj élén állt, arra lehetett következtetni, hogy a mikrohullámú fegyver alkalmazása következtében halt meg. Ehhez hasonló ölési technikáról számolt be Dr. Allan Frey, a Cornell Egyetem kutatója Onnan lehet tudni, hogy sugárfegyverről van szó, mert át tud hatolni nemcsak a fa, a tégla és a fém falakon - de még a betonon is. Tajvanban a földrengés-veszély miatt a legtöbb ház megerősített betonból készül. Ezért kizárólag elektromágneses-sugárzással működő

szerkezet volt képes Tajvanban távirányítással felderíteni egy adott célszemély gondolatait. Ugyanezt támasztja alá a biológia tudománya is, amely szerint csak az elektromágneses hullámok képesek befolyásolni az emberi test különböző működési folyamatait, a test elektromossága révén. Egy harmadik érv, amelyik alátámasztotta Alan Yu feltételezéseit a fegyverrel kapcsolatban, hogy a vezető szovjet, illetve orosz agykontroll-kutató intézetek már az 1950-es és 60-as években is az elektromágneses hullámokat kutatták. Orosz tudósok fedezték fel először, hogy az elektromágneses hullámokat agykontroll céljára lehetne használni. Az emberi magatartás befolyásolására végzett CIA kísérleteknél kezdetben a kísérleti állat agyába elektródákat helyeztek, amelyeket aztán elektromos jelzésekkel stimuláltak. Így pontosan feltérképezték az agy működését. Dr Stephen Aldrich pedig elektromos és rádiójeleket használt arra a

célra, hogy távirányítással jutasson el jeleket a kísérleti állatok agyába beültetetett inplantátumokhoz. Ötödik érvként hivatkozik Alan Yu Dr. José Delgado-nak, a Yale Egyetem professzorának az ESB-kísérleteire (Electrical Stimulation of the Brain). Delgado bebizonyította, hogy radarral több kilométer távolságra meg tud találni egy legyet és 40 kilométer távolságban is egy személyt. Ezért kezdtek el kísérletezni azzal, hogy nagyon pontos elektromágneses sugárral (EMR) befolyásolják az agyműködést, az ESB-hez hasonlóan. Ezért Delgado az 1970-es években az ESB-ről áttért az EMR-re. Delgado ELF-hullámhosszat (Extremly Low Frequency) használt álmosság előidézéséhez vagy mániákus viselkedés kiváltására a majmoknál. A mikrohullámú frekvenciák alkalmasak a beszéd formájában való üzenet továbbítására az emberi agyba. Ezért rendszeresítették az elektromágneses hullámok, vagyis a rádióhullámok alkalmazását az

emberek hipnotizálására és gondolataik megváltoztatására. Hetedik érvként Alan Yu hivatkozik arra, hogy az ELF-hullámok alkalmasak az emberi gondolatok elfolytására, az emberi magatartás megváltoztatására, az akarat befolyásolására. A fentieket azért részleteztük, mert ezek támasztják alá azt, hogy a gondolatolvasó gép elektromágneses sugárzás segítségével működik. A CIA agykontroll-programja 190 John Marks, a "The Search for Mandurian Candidate" - "A mandzsúriai merénylő keresése" című munkájában dokumentálja a CIA-nak az agykontroll-kutatás terén végzett tevékenységét. E tevékenységben kiemelkedő szerep jutott az MK-Ultra nevű programnak, amely 1949-ben kezdődött. Morse Allen kutató 1950 decemberében megtudta, hogy az egyik Richmond-i kórházban kifejlesztettek egy elektromos altató gépet. Megvásárolta a CIA számára, mert úgy vélte, hogy az megkönnyíti úgy az emberek elaltatását, hogy nem

lesz szükség elektrosokk vagy drogok igénybevételére. 1953-ban Dr. John Lilly, a National Institutes of Health (Nemzeti Egészségügyi Intézet) kutatója azt próbálta feltérképezni, hogy az agy melyik része milyen testi funkciókat irányít? Az elektrostimuláció segítségével felfedezte a majmok agyában azokat a pontosan lokalizálható helyeket, amelyek felelősek a fájdalom, a félelem, az aggódás és a düh kiváltásáért. Pontosan meghatározta azokat az agyterületeket is, amelyek ellenőrzésük alatt tartották az erekciót, az ejakulációt és az orgazmust a hím majmoknál. Dr Lilly egy rövid ideig együttműködött a CIA-val, kapcsolatuk azért szakadt meg, mert nem akarta, hogy kutatásait a CIA az emberek elektronikus távirányítására használja, az agyba ültetett implantátumok segítségével. 1959-ben jelentős felfedezést tett Dr. Allen Frey, amikor bebizonyította, hogy a mikrohullámú frekvenciákat fel lehet használni üzenetek

továbbítására, és ennek segítségével még a süket emberek is képesek hallani. 1960-ban bejárta a világot a hír, hogy a KGB alacsony-frekvenciájú elektromágneses hullámokkal bombázta az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségét. A CIA ezt követően megkezdte kutatásait abban az irányban, hogy miként lehet az elektromágneses hullámokat felhasználni az agykontroll céljára. További előrelépés volt az, amikor Dr Stephen Aldrich, folytatva Dr. Lilly kutatásait, kidolgozta azt a módszert, amelynek a segítségével távolból lehet irányítani az állatokat, az agyukba helyezett elektródák segítségével. Az elektronikus gondolatolvasással kapcsolatos szovjet kísérletek 1960-at követően hét laboratórium is bekapcsolódott ebbe a munkába. A bioinformációs szekció vezetője, Kogan, a távszuggeszcióval, a nagy távolságból végzett telepátiával, valamint azzal foglalkozott, hogy hipnotikus álomból sugár-behatással ébressze fel a

kísérleti alanyokat. Más szovjet kutatók az emberi agyat körülvevő bioelektromos mezőbe való behatolást kutatták azért, hogy elolvassák a gondolatokat és kontrolálják az agyműködést. Ezekről a CIA dokumentumaiban találunk adatokat. Mindez arra utal, hogy a KGB megkezdte az elektromágneses sugárzás alkalmazását a gondolatolvasó szerkezetek létrehozásánál. Ha mindez sikerült a szovjet kutatóknak, joggal feltételezhetjük, hogy amerikai társaik is képesek voltak rá, azaz ők is használták az EMR-t, mivel az láthatatlan, nincs vezetékekre szükség és nem hagy nyomot. A Washington Post 1977. augusztusában három ízben, szeptemberében pedig egy alkalommal tudósított arról, hogy Dr. Sidney Gottlieb, a CIA technikai szolgálatának az igazgatója 1973ban a CIA valamennyi agykontrollra vonatkozó feljegyzését megsemmisítette Erre hivatkozva 1977-ben azt állította a Szenátus vizsgálóbizottsága előtt, hogy emiatt nem emlékszik semmilyen

agykontroll-kísérletre vonatkozó részletre és információra. Az Egyesült Államokban 80 különböző intézmény működött együtt a CIA-val, a gondolatolvasó gép és a vele kapcsolatos technológia kidolgozásában. Az elektromágneses sugárzással működő gondolatolvasó gép prototípusának az előállítása tette lehetővé a korábbi agykontroll 191 kísérletek dokumentumainak a részleges megsemmisítését, mivel azok az elektródák használatával stimulálták az agyat, vagyis egy lényegesen komplikáltabb és nehézkesebb technikát alkalmaztak. Dr. Robert O Becker, a bioelektromagnetizmus kutatója, aki kétszer is volt a Nobel-díj várományosa, kiváló ismerője volt az élő organizmus elektromos tevékenységének. 1985-ben könyvet írt "The Body Electric" - "A test elektromossága" címmel, amely számos CIA agykontroll-kísérletre, és azok rendeltetésére is hivatkozik. Dr Becker írja, hogy az elektromágneses

agykontroll kísérleteket a CIA 1960-ban indította be. A híressé és hírhedté vált MK-Ultra program keretében, a hipnózis, a tudattágító és halucinatív drogok és más eszközök felhasználásával törekedtek a bioelektrikus érzékelési módszer kidolgozására. Egy olyan elektronikus távirányítási technikát akartak kifejleszteni, amely alkalmas az emberi szervezet kontrolljára és aktiválására. 1974-ben ezért felkarolták J. F Schapitz-nak az elektromágneses sugárzással kiváltott hipnózissal kapcsolatos kutatásait. A hipnózis alkalmazásához szükséges hangzószavak modulált elektromágneses energiával közvetlenül is bejuttathatók az emberi agy tudatalatti részeibe. Tehát nincs szükség vevőkészülékekre, és az üzenetet átkódoló szerkezetekre Ezen túlmenően a célszemély nem képes ellenállni ennek a behatolásnak, és ellenőrzést gyakorolni az agyába így eljutatott információ felett. 1977. szeptember 21-én a washingtoni

Szenátus egészségügyi és tudományos-kutatási albizottsága kihallgatta Dr. Sidney Gottlieb-et, az MK-ULTRA program igazgatóját Dr Gottlieb kijelentette: "Élénk érdeklődés volt aziránt, hogy a rádió sugárzás-mezejében levő emberekre hogyan hat az energia és vajon könnyebben hipnotizálható-e az a személy, aki ilyen rádiósugárzás alatt áll?" A kérdés és a válasz is arra utal, az illetékesek már rájöttek, hogy a mikrohullámok alkalmasak az emberi agyhullámok utánzására és a velük való kommunikációra, valamint az interpretációjukra. Ha pedig ez így van, akkor ezt a technológiát akarták előnyben részesíteni az ultrahang technológiával szemben, amelyet az orosz tudósok fejlesztettek ki a saját gondolatolvasó gépük számára. A TRM (Thoughts Reading Machine - Gondolatolvasó Gép) már 1973-ban létezett. 1974ben a CIA olyan technika kidolgozására törekedett, amely lehetővé teszi hipnózis útján az emberi

gondolkodás befolyásolását, vagy megváltoztatását. Erre azonban csak azután törekedhetett, ha már olvasni tudta az emberi gondolatokat. Csak amikor már képesek a gondolkodási folyamat nyomon követésére, csak utána jöhet az a törekvés, hogy ezt a folyamatot befolyásolják és megváltoztassák. Dr. Joseph C Sharp 1973-ban önmagát használta kísérleti alanynak Egy visszhang-mentes szobában helyezkedett el, majd pedig mikrohullámú impulzusokkal audiogrammot sugároztatott az agyába. Bebizonyosodott, hogy a TRM gondolatolvasó mechanizmus sikeresen tud működni. A gondolatok ugyanis ki nem mondott, hang nélküli szavakat jelentenek, azaz nyelvet a tudatunkon belül. A gondolkodási folyamat hangtalan nyelvhasználat. A normális beszéd a hangos nyelvhasználat Amikor valaki elgondolja, vagy pedig kimondja ugyanazt a frázist, az agyban keletkező bioelektromos impulzus pontosan ugyanaz, akkor is, ha hangtalanul használtuk a nyelvet, vagy ha a szavakat

hangosan 192 kimondtuk. Vagyis ha azt mondom: Hogy vagy? Ugyanaz a bioelektromos impulzus jön létre, mintha csak gondolnám ezt. Dr Joseph C Sharp bebizonyította, hogy a mikrohullámok alkalmasak kimondott szavak továbbítására az emberi tudatba, azaz a kimondott szavaknak megfelelő elektromos impulzusokat kell továbbítani. Ha pedig ez lehetséges, akkor a fordítottjának is lehetségesnek kell lennie. Azaz, ha képes vagyok érzékelni, hogy egy konkrét személy agyában milyen bioelektromos impulzusok keletkeznek, akkor ezeket a bioelektromos hullámokat átírhatom szavakra, vagyis dekódolhatom az agy elektromos impulzusait. A szavakat hordozó mikrohullámú impulzusok az agyban jelentéssel bíró gondolattá vállnak. Ez abban különbözik a tudatban keletkező saját gondolattól, hogy az illető nem a saját hangját hallja, hanem azt érzékeli, mintha valaki suttogva szólna hozzá a fejében. Amikor tehát valaki gondolkodik és gondolati impulzusait, azaz

az agya által kibocsátott mikrohullámokat felfogják, és egy komputerhez továbbítják, amely azokat átkódolja, akkor elolvasható a képernyőn, hogy a célszemély miről gondolkodik. Ezt követően már csak idő kérdése volt, hogy összegyűjtsék az adott szavaknak, gondolatoknak megfelelő impulzusmintákat és az erre vonatkozó szótárat elkészítsék. 1975-ben már kipróbálták a gondolatolvasó gép egy kezdetleges prototípusát a Stanford Research Institute-ban (a Stanford Kutatóintézetben). A szerkezet egy komputert használt, amely korlátolt számban felismerte a szavakat, miközben rögzítette a csendben gondolkodó személy agyműködését. Hamarosan azonban megszülettek azok a gépezetek, amelyek a közhasznú szavak tízezreit tudták beazonosítani az agyhullámok alapján. Külön feladatot jelentett a képeket, a vizuális jelenségeket hordozó agyhullámok beazonosítása és rögzítése. Az a körülmény, hogy a CIA 1973-ban számos

agykontrollra vonatkozó dokumentációt megsemmisített, azzal is kapcsolatban lehet, hogy azok már elavultak, mivel sikerült előállítani a TRM-et, vagyis a gondolatolvasó gépet. 1974-ben számos olyan kísérletre került sor a CIA megbízásából, amelyek bizonyították, hogy lehetséges kimondott szavakat, tudatküszöb-alatti üzeneteket továbbítani, vagy hipnózist előidézni elektromágneses radarhullámok (EMR) segítségével az emberi magatartás befolyásolására. 1983-ban Loma Lindában, egy kórházban, tanácskozásra került sor, ahol megvizsgálták az orosz Lida nevű szerkezetet. Ez a kis adókészülék 10 Mhz-es hullámokat bocsátott ki, amellyel nyugalmi állapotba hozva még befolyásolhatóbbá lehetett tenni a célszemélyt. Ehhez hasonló gépet használtak a koreai háborúkban a hadifoglyokkal szemben. Megoldandó feladat volt még a gondolatolvasó gépezet működtetői számára a célszemély befolyásolása úgy, hogy olyasmire gondoljon,

amely elvezeti őket az általuk fontosnak tartott információkhoz. Ezért felmerült az igény olyan elektromágneses sugárzás technikára, amely lehetővé teszi az emberi gondolkodás irányának és tartalmának megváltoztatását, miközben a célszemély gondolkodik. 1977. szeptember 25-én a Washington Post jelentette, hogy a CIA kísérleteket folytat a szem és az agy közti kapcsolat alaposabb feltárására. A San Diegó-i kórházban két éven át felmérték, hogy miként reagál az agy arra, amit a szemek látnak. Az önkéntes kísérleti alanyok számára különböző képeket villantottak fel, és valamennyi különböző agyhullámokat váltott ki. A komputer meg tudta határozni, hogy mely képek ismertek és mely képek nem, még akkor is, ha a kísérleti alany egy szót sem szólt. A kísérleti eredmények nyolcvan százalék pontosságúak. Hivatalosan azt állították, hogy ez a kísérlet az ún Lie-Detector (Hazuság-vizsgáló gép)

tökéletesítését szolgálta. Valójában azonban arra törekedett, hogy a gondolatolvasó gép működését továbbfejlesszék. A cél az volt, hogy olyan személyek 193 gondolataiban is olvashassanak, akik fizikailag nincsenek jelen. Erre a kísérletre csak akkor lehetett szükség, ha már rendelkezésre álltak az elektromágneses sugárzással működő gondolatolvasó szerkezetek. Hiszen csak ekkor van értelme olyan agyhullám-mintáknak a gyűjtésére, amelyek vizuális információk beazonosítására alkalmasak. Az agymintákat kezdetben vezetékes módszerekkel gyűjtötték. Amikor már megfelelő számú adatot gyűjtöttek össze, akkor megkezdődhetett a vizuális információkkal kapcsolatos gondolatok távolból való olvasása, azaz olyan módszerekkel, hogy a kísérlet végzője és a kísérleti alany fizikailag távol van egymástól. Így még az is lehetővé vált, hogy az alvó személy agyába meghatározott képet faxoljanak, és az illető azt

gondolja, hogy ő erről álmodott. Dr. Robert O Becker állapította meg, hogy az elektroenkefalográf (EEG), kombinálva a rádiófrekvenciával és a mikrohullámú sugárzással, képes létrehozni meghatározott gondolatokat és hangulatokat - mint például az engedelmesség és engedékenység. Ez lehetővé teszi egy totalitárius kormányzás bevezetését terror nélkül. Éppen ezért veszélyes a társadalom egészére. Nyilvánvaló, hogy a kutatók az EMR segítségével nemcsak az emberi gondolatok puszta megértésére törekedtek. Céljuk az emberi agy befolyásolása és megváltoztatása volt, olyan technika kifejlesztése, amellyel az emberi tudatot ellenőrizni lehet. David James Fratus 1988. október 18-án beszámolt arról, hogy az amerikai Utah tagállam börtönében maga is megtapasztalta: létezik egy olyan technikai eszköz, amellyel a távolból olvasni lehet a gondolatokat. A 38 éves Fratus-t 1-től 15 évig terjedő börtönre ítélték rablásért.

Korábban semmilyen pszichikai megbetegedésben nem szenvedett Miután megrendezett konfliktusba keveredett a börtönszemélyzettel, büntetésként távirányítású elektronikus besugárzásnak vetették alá. Teljesen elkülönítették és ekkor rendkívül különleges hatások érték. Elveszítette a tájékozódó képességét, mintha hallucinogén drogok befolyása alatt állna. Súlyos fejfájás és álmatlanság gyötörte heteken át Fogalma sem volt, hogy mi történt vele. Néhány hónapos ilyen gyötrés után teljesen kimerült Ekkor a pszichiáterek egy felületes, mindössze 15 percig tartó beszélgetést követően elmebeteggé nyilvánították. "Üldözési téveszme és paranoia" volt a diagnózis. Nyilvánvalóan szándékos és előre megtervezett akcióról volt szó, amit Fratus számára az is megerősített, hogy a személyzet időnként gúnyos megjegyzéseket tett: "Mennyire élvezi a fejfájásait? Akar-e néhány Aspirint? Jól

alszik-e mister Fratus?" Az elmegyógyászati diagnózis célja is az lehetett, hogy aláássa hitelét, és lehetővé tegye további izolálását. Ezután kezdődött az a folyamat, amit Fratus mentális terrorizmusnak nevezett. Magas frekvenciájú hangokat hallott a füleiben, a TV készülékek tesztelési mintáihoz hasonlókat. Ezeknek a frekvenciáknak a volumene és az intenzitása állítható, és néhány oly magas, és velőtrázóan fülsértő, hogy szó szerint a falra akart felmászni kínjában. Amikor betömte, vagy befogta a füleit, a hangokat továbbra is hallotta belülről, sőt fel is erősödtek. Úgy tűnt, mintha egy elektromosan visszhangzó szobából áramlanának belülről kifelé a hangok. Amikor panaszkodott, vagy jelenetet rendezett emiatt, akkor megverték, levetkőztették, és ruhátlanul, matrac nélkül, WC papír és ivóvíz nélkül egy vetkőző cellába tették. Még mindig kínozzák három műszakban, napi 24 órán keresztül Ezek

a lelki gyötrések és a hetekig tartó alvásmegvonás súlyos következményekkel járt. Az első négy hónapot követően panaszlevelekkel fordult különböző orvosi és jogi szervezetekhez. Teljesen hiábavalónak bizonyult az állami és a börtönhatóságok megkeresése, mivel egyrészt tudták, hogy mi történik, másrészt panaszait csak arra használták, hogy még inkább nevetségessé tegyék, és még változatosabban zaklassák. 194 Több, mint 50 levél után végül olyan információhoz jutott, amelyből fogalmat alkothatott magának, hogy milyen helyzetbe került. A legtöbb ember vonakodik segítséget nyújtani egy elítéltnek, mert leveleinek a többségére semmilyen válasz nem érkezett. A börtönhatóságok maguk is gyakran akadályozzák az ilyen levelek eljutását a címzettekhez. Végül is a "Coalition for Prisoners Rights Newsletter" (A rabok jogait védő koalíció hírlevele) munkatársai Santa Fé-ből elküldtek neki három

cikket, amelyek a "US News and World Report", a "The Nation" és a "The Atlantic" című folyóiratokban jelentek meg, és az elektromágneses, valamint a nem-ionizáló elektromágneses sugárzásról, továbbá a rádiófrekvenciával működtetett fegyverekről tudósítottak. Ezek a folyóiratcikkek azokról a lelki és fizikai gyötrelmekről szóltak - egy kivételével -, amelyeken Fratus is keresztülment az elmúlt 11 hónapban. A kísérletek folytatódtak és mindent úgy hallott a belső fülében, mintha nagy kapacitású sztereó fülhallgató lenne a fején. Ennek a távirányítású elektronikus berendezésnek a legváltozatosabb hatásait próbálták ki 11 hónap alatt. Jelenleg tartanak, hogy az agyát egy komputerizált gondolatolvasó és letapogató gép ellenőrzi. E távirányítású agykontroll berendezések működtetői olyan specializált eszközökkel rendelkeznek ma már, amellyel minden fizikai és mentális funkciót

nyomon tudnak követni, továbbá komoly bántalmakat és diszfunkciókat tudnak okozni. Fratus úgy véli, hogy a magatartás gyökeres megváltoztatását próbálják elérni a szakadatlan elektronikus agykontrollal. Ha olyat gondol, vagy tesz, amely nem követi azt, amit kívánnak tőle, akkor a legváltozatosabb büntetésben részesítik. Az alvástól való megfosztás, a fejfájásokozás, a hangokkal gyötrés mind az ellenállás megtörését célozzák. Behatolnak az emlékezet legmélyére, a tudatalatti rétegekbe, és előhozzák a már rég feledésbe ment kellemetlen emlékeket. Így folyamatosan büntetik nem csak a jelen, de a múlt hibáiért is. A büntetés végrehajtási hatóságok és a börtönök személyzete tagadják, hogy bármilyen agykontroll tevékenység folyna. De amikor nincsenek tanúk jelen, akkor érzékeltetik, hogy "senki nem fog hinni neked és semmit nem tehetsz azért, hogy elrettents minket". Azokkal a hatóságokkal, amelyek

mégis lefolytattak valamilyen formális vizsgálatot, közölték, hogy "Fratus megrögzött bajkeverő, akinek korábban is pszichés zavarai voltak." Ezt az 1988-ból származó ügyet azért ismertettük egy kicsit részletesebben, mert a további vizsgálatok David James Fratus állításait támasztották alá. Bebizonyosodott, hogy a büntetés végrehajtási intézmények foglyaival is folytattak agykontroll kísérleteket a hozzájárulásuk nélkül, kihasználva a rabok kiszolgáltatott helyzetét. 1989-ben Armen Victorian tájékoztatott arról, hogy egy védelmi szakértőt felkértek, vizsgálja meg, milyen lehetőség van olyan módszerek kidolgozására, amelyek lehetővé teszik a tudatalatti üzenetek továbbítását a TV-képernyőjén keresztül. (Ennek részletei olvashatók a brit "Lobster" magazin 1993. júniusi számában) Ez azt jelenti, hogy ha szükség van tudatalatti üzenetek TV-képernyőn keresztül való továbbítására, akkor

már rendelkezésre áll a gondolatolvasás technikája. Valójában arról van szó, hogy a TV-segítségével befolyásolják minél több ember tudatát. Csupán a nehézkes és kényelmetlen technikát akarták könnyebben kezelhetőre kicserélni. Egy hongkongi lap arról tudósított, hogy Tajvanon már rendszeresítették a TRM (Thoughts Reading Machine) alkalmazását. A Copton Report elemezte a CIA kutatási céljait, és ebből az elemzésből kiderül, hogy már túljutott a gondolatolvasás feladatán és a kutatás irányt vett az emberi tudat teljes kontrollja és módosítása felé. 195 Sokan úgy vélik, hogy ha otthon maradnak, akkor biztonságban vannak. Miként lehet egy gondolatolvasó gépet működtetni, hogyha nem találják a célszemélyt? Ezt a nehézséget a távolba-látó szerkezettel hidalják át. A távolból figyelő (remote watching) szerkezet meghatározza a célszemély helyét, és ezután már megkezdődhet gondolatainak elolvasása. A

"remote watching" szerkezet csúcstechnológiájú berendezés, amely a betonfalon is áthatoló radarsugárt bocsát ki, és teljes pontossággal beméri a célpontot, függetlenül attól, hogy éjszaka vagy nappal van. A "remote watching" olyan titkos szerkezet, amelyet az erre szakosodott cég - a PSI-TECH - egyedül állít elő. Ilyen eszközzel mérték be a sivatagi vihar hadművelet során Szaddam Husszein Scud rakétáit. E szerkezet segítségével találta meg az FBI az Exxon egyik elrabolt vezetőjét, Sydney J. Resot, 1992-ben Már akkor lehetséges volt országhatárokon átnyúlóan bemérni és meghatározni a célszemélyek tartózkodási helyét. A beültethető mikrobiochip Martin Anderson "High-tech national tattoo" - "Csúcstechnológiájú nemzeti tetoválás" címmel számol be 1993. október 11-én a Washington Times hasábjain arról, hogy a Hughes Aircraft Company kifejlesztett olyan személyazonosító rendszert,

amelyet senki nem veszíthet el. Ez az ún Syringe Implantable Transponder - Befecskendezhető beültetett adatközlő berendezés. A Transponder olyan fejlett technikájú elektronikai berendezés, amely előzetes kódolás alapján a földről érkező impulzusokra a megfelelő tájékoztató adatokat önműködően megadja. Egy piciny mikrochip-et, amely rizsszem nagyságú, behelyeznek a bőr alá. Úgy van megtervezve, hogy oltással vagy külön is injekciós tűvel be lehet adni. A mikrochip 10 jelből álló alfanumerikus (számjegyeket és betűket egyaránt tartalmazó) kóddal rendelkezik, amely teljesen egyéni, és ugyanazt másutt nem alkalmazzák. Amikor a "scanner" (azaz a pásztázó elektronsugárral működő és színhatásokat is érzékelő optikai olvasószerkezet) bip-jelzéseket ad le, akkor a szám felvillan a scanner digitális kijelzőjén. Egyelőre a beültetett transponder még nem képes annyi adatot tárolni, mint egy úgynevezett smart-card,

vagyis a ma már rendszeresített elektronikus adattároló kártya. De szükség esetén növelhető az adathordozó kapacitása. Az amerikaiak többsége ellenszenvesen viseltetik egy orvosilag beültetett állami mikrochippel szemben. Ezért egyelőre ezt az eszközt csak az állatok nyomon-követésére használják. Elvileg azonban nem sok különbség van aközött, hogy valaki az adatait egy plasztik kártyán, vagy egy piciny bőr alá behelyezett golyócskán hordozza. A lényeg az, hogy Big Brothernek joga van szemmel tartani az embereket. Ugyanerről adott számot a St. Louis Post Dispatch-ben Dr Fox, az "Animal Doctor" című írásában (1994. október 15), amely szerint a Human Society mindössze 25 dollárért egy életre szóló computer chipet hozott forgalomba, amely beinjekciózható az állatokba és kiváló eszköz azok szemmel tartására. A Tucson Weekly 1994. évi június 15-21-i számában Lisa Crosby ír a bőr alá ültethető mini adathordozó

chipekről. A speciálisan erre a célra létrehozott és testbarát kapszulába helyezett mikorochip el van látva a megváltoztathatatlan alfanumerikus kóddal. Több mint 34 milliárd egyszeri kódszám áll rendelkezésre. Ha egyszer beültették, akkor gyakorlatilag a chip eltávolíthatatlan. Még sebészeti módszerekkel, a legfejlettebb rádiógráf technika alkalmazásával is rendkívül nehéz lenne tőle megszabadulni. (A rádiógráfia az anyagok belsejének az átvilágítását, szerkezetüknek a láthatóvá tételét jelenti ionizáló sugarakkal főleg röntgennel, s az így keletkezett képet rögzíti fényérzékeny papíron.) Ez az eltávolítás azért rendkívül nehéz, mert a rostos szövetek belekapaszkodnak a kapszula rovátkáiba, 196 vájataiba. Ez akadályozza meg egyébként, hogy a chip elmozduljon a beültetett helyéről Mivel ez a szerkezet alacsony frekvenciájú rádióhullámokkal működik, és nincs szüksége elemre, így semmilyen része

sem használódik el. A Hughes Missile Systems Company - a Hughes Rakétarendszer Vállalat már alkalmazza ezeket a mikrochipeket a repülőgépek és járművek nyomon követésére. Ma már azonban Földünk körüli pályára helyezték azt a műbolygó-rendszert, amely pontosan nyomon tudja követni az emberekbe beültetett mikrochipeket is. Dr. Karl Sanders, az IMI (Intelligence Manned Interface) biochip feltalálója nyilatkozta a Monetary Economic Review-nak, hogy "új műbolygókat lőnek fel a Motorola 66 szatellitjéhez hasonlóan, amelyeket az oroszokkal együtt juttattak a világűrbe. Ezek alacsony orbitális pályán mozgó szatelliták." Azt is hozzátette, hogy bizonyos mikrochipek jelzéseit a szatellitákon keresztül is fel lehet fogni: "ezt használtuk az iraki háborúban a katonák mozgásának a nyomon követésére, akik ezzel a speciális típusú eszközzel voltak felszerelve." Az AP (Associated Press) hírügynökség számolt be egy

Miamiban praktizáló plasztikai sebészorvosról, Dr. Daniel Man-ről, aki "cellular system"-mel működtetett szerkezettel nyomon tudta követni az Altzheimer-betegségben szenvedőket és a gyermekeket. A szerkezettel kibocsátott jeleket a "cellular system" segítségével, valamint szatelliták lehetséges bekapcsolásával tudta venni. (Az ún "cellular mobile communication system" olyan nagyszámú alacsony energiájú vezeték-nélküli közvetítőt használ, amelyek drótnélküli kommunikációs rendszert alkotnak egy meghatározott földrajzi térségen belül.) Julianne McKinney ténymegállapításai Egy gyermek meghalt, amikor a folyamatos elektronikus zaklatás eredményeként tartós stressz-állapotba került. Egy másik személynek a helyi elektromos művek képviselője a tudomására hozta, hogy ha drága neki a gyermekei élete, akkor vonja vissza a nagyfeszültségű elektromos vezetékek felszerelésével kapcsolatos tiltakozását.

Mivel nem tett ennek a zsarolásnak eleget, azóta mozgásképtelen beteg lett 11