Művészet | Művészettörténet » Szedlák Anna - Rippl Rónai József festőforradalmár élete és művei

Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi kar Történelem szak Rippl-Rónai József festőforradalmár élete és művei Készítette: Szedlák Anna Kurzus: Bevezetés a művészettörténetbe (BTR 0031) Oktató: Dr. Imregh Monika 2013. október 25 2. oldal Tartalomjegyzék: • • Első ecsetvonás: Rippl-Rónai József élete és festészete 1.1: 1884-ig, a müncheni évekig 1.2: München, Párizs és Neuilly 1.3: Otthon Kaposváron és a siker 1.4: Első világháború, a hanyatlás évei 1.5: Utolsó évek, pasztellképek Második ecsetvonás: Rippl-Rónai iparművészeti tevékenysége 2.1: Hímzések 2.2: Kerámiák, üvegtárgyak 2.3: Andrássy-ebédlő Források: • • • • • • • • • • • • • • http://mek.oszkhu/02500/02571/html/eletrajzhtm http://www.smmihu/kiallitasok/allando-kiallitasok/rippl-ronai-emlekmuzeum http://www.gelencserattilacom/hirek-gelencser-attila/emlekevet-szentel-rippl-ronainak-kapo svar

http://www.hung-arthu/frameshtml?/magyar/r/rippl-ro/muvek/indexhtml http://www.museumhu/museum/temporary huphp?IDT=9630&ID=566 Bernáth Mária: Rippl-Rónai József /Budapest, 1976, Gondolat Könyvkiadó/ Csiffáry Gabriella (szerkesztő): Talán eltűnök hirtelen. (Szekszárd, 2007, Athenaeum 2000 Kiadó/ Farkas Zsuzsa: A Magyar Festészet Mesterei Sorozat – 7. Rippl-Rónai József /Kossuth Kiadó, Magyar Nemzeti Galéria/ Ivánfyné Balogh Sára: Rippl-Rónai iparművészeti elvei és iparművészeti tevékenysége, kiadatlan levelei nyomán /Művészettörténeti Értesítő, 1963, 168-190 oldal/ Keserü Katalin: Rippl-Rónai, Csontváry, Gulácsy /1999, Noran Kiadó/ Köves Szilvia: A Róma-villa titkai /2005, Geopen Könyvkiadó/ Pók Lajos (szerkesztő): A szecesszió /Budapest,1972, Gondolat Könyvkiadó/ - Rippl-Rónai József: Az ár ellen Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József /1990, Móra Ferenc Könyvkiadó/ személyes látogatás a kaposvári Rippl-Rónai- /

Római-villában 3. oldal Első ecsetvonás: Rippl-Rónai József élete és festészete 1. 1: 1884-ig, a müncheni évekig „Rippl volt az egyetlen, aki friss, eleven vért hozott a magyar piktúrába, s idehaza ő egy személyben minden volt, ő volt a magyar piktúrának Cézanne-ja, Gauguinje, még az is, amit jobb értelemben vett impresszionizmusnak lehet nevezni, még Vuillard, Bonnard stb. is Ő egymaga volt a reakció az akadémiával s Nagybányával szemben, ő egymaga jelentette nálunk azt az arisztokratikus mozgalmat, melyről föntebb mondtam, hogy a naturalizmus hűhója mellett csöndben a legnagyobb meglepetéseket készítette elő.” /Fülep Lajos művészettörténész, 1910/1 2 Rippl-Rónai 1905-ben Malonyay Dezsőnek írt levelében találunk némi önéletrajzi megnyilvánulást, amire azonban, ahogyan a levélből is kiderül, nem vállalkozott szívesen a művész. A levélben azt írja; „Én egy kevert famíliából származom, ha ló volnék, azt

mondanék, hogy „félvér”: apám egyszerű földműves emberektől származtatja magát. Ő azonban már tanító lett.”31861 május 23-án született Kaposváron, ahol édesapja előbb tanári majd iskolaigazgatói állást töltött be, és 1860-ban vette feleségül Knezevich Anna Paulinát, a festő édesanyját 4 „Anyám igen előkelő származásúnak mondja magát. Lipót király adta meg nekik a nemességet Valami katonája volt Erdélynek őse – a törököket nem vette be a gyomra, gondolom, egypárszor rájuk koppantott, hát kitüntették.” Továbbá azt írja még a levélben, hogy mégis az édesapjától tanulta meg az uraskodást, és édesanyjától pedig a munkát. 1 2 3 4 Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József, 5.oldal Az eredeti kép a Rippl-Rónai-villában (vagy Róma-villában) található meg. Kép forrása: http://mek.oszkhu/02500/02571/html/eletrajzhtm#1 Bernáth Mária: Rippl-Rónai József, 9. oldal „Összesen 7 gyermekük született,

de csak 4 maradt életben.” Bernáth Mária: Rippl-Rónai József, 12oldal 4. oldal A festőhöz testvérei közül legközelebb Ödön állt, aki mindvégig hitt benne, és ereklyeként őrizte a bátyjától kapott festményeket, és ő maga is festett (bár leginkább úgy, ahogyan a bátyjától elleste). A másik két testvéréhez, Lajoshoz és Sándorhoz nem fűzte a művészt ennyire erős érzelmi kötődés. „A Rónai nevet a család, József kívánságára vette fel már amikor ő Párizsban élt.”5 A Rippl-Rónai nevet azonban csak ő használta, a többiek vagy megmaradtak az eredeti Rippl névnél vagy a Rónai-t használták. Rippl-Rónai a negyedik gimnáziumi év elvégzése után gyógyszerészeti tanulmányokba kezdett. Erről az időszakról maga a művész nagyon szűkszavúan nyilatkozik Kaposváron, a Fő utca 19. házszáma alatt álló Arany Oroszlán patikában6 volt 3 évig gyakornok, majd hogy kiegészítse az ismereteit 1879-ben elkezdte

tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen, és 1881-ben szerzett gyógyszerészmesteri oklevelet (elégséges osztályzattal).7 Azonban Dr Mozsonyi Sándor gyógyszerészprofesszor, aki felkutatta a fentebb említett adatokat arra is felhívja a figyelmet, hogy az első festői szárnypróbálgatások is ezekre az évekre tehetők.8 Az iskola elvégzése után visszatért a patikába, de egyre kevésbé érdekelte a gyógyszerészi szakma, melyet egy baleset miatt hagy végleg abba (sav folyt a kezére). Amikor abbahagyta a gyógyszerészi szakmát a Zichy családnál lett házitanító. Hamar kiderül azonban, hogy nincs maradása, nem neki való a tanítói élet. Münchenbe szándékozik menni, amihez anyagi segítséget kér szüleitől, amit meg is kap (bár nem sokat, mert a családja sem volt a legjobb helyzetben, illetve ajánlólevélre számít Zichy gróftól, amit azonban nem kap meg, sőt a gróf még a fiáról készült képre sem tart igényt, és csupán némi

pénzt ad a művésznek.9 1. 2: München, Párizs és Neuilly: 1884-ben Münchenbe ment, ahová a világ minden tájáról érkeztek festőművészek. A bajor Képzőművészeti Akadémián kezdte meg tanulmányait, ahol Herterich élő modelleket alkalmazó osztályába iratkozott be. Tanulmányai jó ütemben haladtak, ezt bizonyítja az is, hogy 1885-1886-ban a Magyar Országos Képzőművészeti Tanács 300 forintos ösztöndíjjal motiválta a művészt10, ami jól is jön neki, mivel gyakran panaszkodik leveleiben arról, hogy pénzszűkében van. Illetve, hogy enyhítse a pénzhiányát és az anyagi bizonytalanságot magyar folyóiratoknak küldözget rajzokat, amiket a Magyar Szalon és az Üstökös című lap néha közöl is az éppen aktuális számában, némi honorálás fejében. Ebből a müncheni időszakból viszonylag kevés képe maradt fent, és azokból sem tűnik ki az az igazi festőegyéniség, akivé a későbbiekben Rippl-Rónai válik, egyetlen célja,

hogy minél többet tanuljon. 1886-ban készül el az első igazán jelentős festménye, a Lányka labdaütővel.11 Szabadi Judit szerint „van valami szokatlan és éppen ezért lenyűgöző abban, ahogyan Rippl ezt a fiatal lányt egy szobabelsőben helyezi el, egy félbemaradt rebbenő mozdulat közben.” 12 A rebbenő mozdulat megmerevedik a képen, és a lány arca is merev marad. A kép érdekessége ebben a kontrasztban és feszültségben rejlik, mely összeköti 5 6 7 8 9 10 11 12 Bernáth Mária: Rippl-Rónai József, 16.oldal Kaposvár legrégebbi gyógyszertára, 1774-ben nyitott meg, és a mai napig működik. Bernáth Mária: Rippl-Rónai József, 18.oldal Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József, 19.oldal Bernáth Mária: Rippl-Rónai József, 21.oldal Farkas Zsuzsa: A Magyar Festészet Mesterei Sorozat – 7. Rippl-Rónai József, 6 oldal A festmény a Róma-villában található. Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József, 33.oldal Lányka labdaütővel

5. oldal az életszerűséget a beállítottsággal. Ezt a képet 1886 nyarán itthon, Somssich Adolf birtokán festette meg, ez az első nagyobb méretű pasztellképe. Nem tudjuk pontossággal meghatározni, hogy mikor dönthetett a13 művész München elhagyása mellett, az viszont tény, hogy „a közép-európai művészek számára hagyományos művészi központból, Münchenből Rippl-Rónai József Párizsba ment 1887-ben, ahol nemcsak tanulhatott, hanem részesévé válhatott egy újító mozgalomnak, a Nabik körének, az 1890-es években.”14 Később Rippl azt jegyezte meg a müncheni évekkel kapcsolatban, hogy „az akadémikusok nem művészek, hanem tudósok. Azért jobb lenne, ha inkább könyvet írnának, mint festenének”. Mégis meg kell állapítanunk, hogy bár a későbbiekben gyökeresen megváltozott a művészet terén az ízlése, a technikai tudásának jó részét mindenképpen itt szerezte meg. A Párizsi útját egy 1887 elején kapott 550 Ft-os

ösztöndíjból tudta fedezni, amit rézkarckészítés tanulmányozására kapott. Párizsba kerülve szinte azonnal felkereste az akkor már komoly hírnévvel rendelkező honfitársát, Munkácsy Mihályt, aki rögtön bizalmába fogadta, azonban az a Munkácsy „már csak egy megfáradt, beteg, pénzhajhászó, a világot nem értő”15 ember volt. Ez a barátság mindkettőjük számára kifizetődő volt, Rippl egy igazi, befutott mester mellett tanulhatott, Munkácsy pedig szerzett magának egy segédet. Munkácsy segítségével már saját műtermet bérelt magához, ami persze rendkívül közel helyezkedett el a mesteréhez. Szinte minden nap együtt ebédeltek Munkácsyéknál, és huzamosabb ideig minden héten megjelent a Munkácsyéknál péntekenként megrendezett estélyeken. Azonban ennek a barátságnak megvolt az árnyoldala is. Míg Rippl a gazdagság közelében él, ő maga nagyon szegény volt, gyakran még az egyszobás lakásának lakbérét sem tudta

kifizetni. Ez a körülmény, illetve a kettejük viszonyában érvényesülő, a művészi munka feltételeit illető kiszolgáltatottság mélyen nyomasztotta Rippl-Rónait. Fel sem merülhetett, hogy a mestere felfogásmódján kívül bármilyen más képet is fessen, Munkácsy másolatokat készített, amiket a mester itt-ott belefestve saját szignójával ellátva adott el. 16 Nem tudjuk pontosan mik is voltak azok a hatások, melyek következtében végleg elhagyta Munkácsy-t. „Járt ugyan Pont-Avenben, Pontaveni kocsma Bretagne-ban, de a kép, amit itt festett arról tanúskodik, hogy az , amitől Pont-Aven a művészettörténetben fordulópont, arról vagy nem tudott, vagy nem is hallott akkor még.”17 Mindenesetre az itt festett Pontaveni kocsma című képe at mutatja, hogy még Munkácsy szemével nézte a Bretagne-i falut. A képen a kis szobában tartózkodók mind feszült figyelemmel hallgatják az idős ember beszédét, tehát a képben a történet, az

elbeszélő motívum ragadja meg az embert nem pedig az esztétikai elbűvölés, mivel az elmarad ezúttal is. Szabadi Zsuzsa szerint bárki festhette volna ezt a képet mert semmilyen jellegzetes jegy nem tükröződik a képen. Tehát ez a kirándulás nem tekinthető kiindulópontnak az önállósulására Az utolsó Munkácsyval együtt töltött idő 1890-re tehető, nyárra, amikor Munkácsy másoló munkát 13 A kép forrása: http://commons.wikimediaorg/wiki/File:Rippl Somssich Eszter 1886jpg 14 Keserü Katalin: Rippl-Rónai, Csontváry, Gulácsy, 7.oldal 15 Bernáth Mária: Rippl-Rónai József, 34.oldal 16 Kép forrása: http://www.magyarvagyokcom/galeria/hiressegek/468-Rippl-Ronai-Jozsef/9155-Pontaveni-kocsmahtml 17 Bernáth Mária: Rippl-Rónai József, 38.oldal 6. oldal bízott Rippl-re, colpachi birtokán, ahol nagyobb méretű képeket kellett kisebb formátumba helyeznie, azonban ez volt az utolsó munka, amit elvégzett a mesternek. Párizsba érve teljesen

elhidegültek egymástól. 1888-ban rövid ideig látogatta a Julian Akadémiát, ahol megismerkedett későbbi barátaival, és a Nabis művészcsoporttal (Próféták).18 Műtermet bérelt magának és élettársának, későbbi feleségének Lazarine Baudrionnak, aki modell volt. Megismerkedett egy skót festővel James Pitcairn Knowlesszal. „ más ember volt, más ízléssel, mint aminőt Munkácsy környezetében találtam: az az ember, aki ízlésben nekem a legjobban konveniált. És igazi jó barát volt”-Írja róla Rippl-Rónai. Knowles nem volt egy nagy volumenű művész, de sajátságos módon a magyar szakirodalom megőrizte Rippl-Rónai által, főleg fametszetekkel foglalkozott. Együtt jártak Rippllel múzeumokba, kiállításokra. Knowles nagy tette az volt, hogy megismertette a művészt Whistlerrel (bár kérdéses, hogy személyesen találkoztak e mégis nagy hatással van a művészete Ripplre), akitől átveszi a hosszúkás képformátumot, melyet később

nem egyszer alkalmaz. Illetve Maillollal is összeismertette, ami mindkét művész szempontjából fontos volt. Maillol ösztönzésére kóstolt bele broderiák és tapisszériák19 készítésébe. 20 1890-es években már szervezetileg is a Nabis festőcsoport tagja lesz, és majd ezzel együtt megnyílik előtte az 1891-ben alapított Revue Blanche, ami egy szecessziós folyóirat volt. A Nabis csoportot Paul Sérusier szervezte meg, aki mint Gauguin-tanítvány, azonos elveket vallott mesterével. Az elv szerint a festőnek nem a tárgyat magát, hanem a tárgy lényegét kell lefestenie, megörökítenie, illetve azt az érzelmet vagy gondolatot, amit a tárgy a szemlélőből kivált.21 Illetve alkotói elvvé emelte az emlékezetből való festést, amivel a tárgyak, formák, színek leegyszerűsítésére ösztönzi a művészt. Ez gyakran síkszerű ábrázolást eredményezett. A Nabis csoport22 tagjai valamennyien elfogadták vagy szimpatizáltak ezekkel az elveket, s

1891-ben mutatkoztak be először közösen „Impresszionista és Szimbolista festők kiállítása címen. Munkáikat a Revue Blanche közölte. Társai elismerését az Öreganyám című képével nyerte Öreganyám el. Natanson így ír róla: „Elég furcsán ismerkedtünk meg vele valamennyien. Réges-rég volt, a század végén, amikor még mindenki eljárt a Szalon tárlataira Ezúttal a Mars-mezőn tartották. Összeverődve többen is elmondtuk egymásnak, hogy milyen meglepetést és örömöket szerzett egy sápadt, élénk szemű, öreg parasztanyóka arcképének felfedezése, egy nagyanya portréja. Idegen név állt rajta, senki se hallotta addig Bonnard, Vuillard, Vallotton, Ker Roussel s gondolom, Maurice Denis egy emberként elismerte az ismeretlen festőt.”23 A kép kizárólag szürke, fekete és barna színeket használ. Bernáth Mária szerint a kép tekintélyes sikere „megnyugtató példája annak a ténynek, hogy bármilyen halk szavú is, a valódi, a

művészi érték ritkán sikkad el.”24 1891-ben Rippl-Rónai, Lazarine és Knowles hármasban költöztek ki Neuillybe, a 18 19 20 21 22 23 24 Farkas Zsuzsa: A Magyar Festészet Mesterei Sorozat – 7. Rippl-Rónai József, 6 oldalf5 Hímzés és gobelin-tervekkel kezdett el foglalkozni, amiket Lazarine kivitelezett. Kép forrása: http://mek.oszkhu/02500/02571/html/eletrajzhtm Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József, 52.oldal http://www.museumhu/museum/temporary huphp?IDT=9630&ID=566 Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József, 59.oldal Bernáth Mária: Rippl-Rónai József, 72.oldal f 7. oldal munkásnegyedbe, ahol a rue Villiers 65. számú házát vették ki Rippl és Lazarine lakott a földszinten, Knowles pedig az emeleten. Ez volt az első lakás, amit Rippl ténylegesen magáénak érzett. Munkásságában az a tíz év, amit itt töltött rendkívül jelentős, nemcsak minőségében, hanem mennyiségében is hatalmas ez a teljesítmény: négy-ötszáz

olaj-, illetve pasztellképet festett Neuillyben. 1892-ben megnyílt az első önálló kiállítása az osztrák-magyar követség épületében, melyet a párizsi sajtó elismerő megnyilatkozása követett. Kritikusainak leginkább a női alakok finom megformálása nyerte el a tetszését. Sok híres ember vásárolt a képeiből, például Bonaparte Matild hercegnő is, azonban Ripplnek rá kellett jönnie, hogy a fentről jövő siker tiszavirág életű, és sokkal inkább fontosabb, és tartósabb a szakma megbecsülése. „Jobb ha maguk a kép kvalitásai ajánlják a képek, semmint a társasági ismeretség révé ütött-vert reklámdob.” Két elvet érvényesített a művészetében ebben a korszakban, az egyik az „egyszerre festés” elve volt, mely szerint a kép minden egyes részét ugyanolyan fontosnak tartja (nem a fej a legfontosabb, hanem minden egyformán lényeges), ezért minden részét egyformán kell festeni, egyforma faktúrával, tehát a legjobb, ha

minden képet egyszerre (egy ülésre) fest meg, már ha a kép paraméterei ezt lehetővé teszik. A másik elv a sötét, puritán szinte grafikai hatású színhasználaton alapul, amely alapján az egész korszakot „fekete képek” vagy „fekete korszak” néven illetik.25 (A fekete korszak tulajdonképpen gúnynévként ragadt a sorozatán, mivel a kor párizsi művészei nem ilyen képekhez voltak szokva.) „Itt Neuillyben festettem »fekete« képeim sorozatát. Nem mintha feketének láttam volna a dolgokat, hanem mert feketéből kiindulva akartam azokat megfesteni.” Bár jellemző volt, nem vált kizárólagossá a feketeség a képein. A két elv, azért érdekes, mert ő maga impresszionistaként határozta meg magát, ami azonban ellentmond az e fajta művészi tudatosságnak.26 Valójában Rippl ekkoriban nem volt impresszionista, a műfajhoz legfeljebb a témaválasztás kapcsolta össze. Visszatérő témája volt, hogy kiragadott a Feketefátyolos hölgy

hétköznapi párizsi életből 1-1 jelenetet. Azonban ezek nem egészen impresszionisták, mert a pillanat véletlenszerű megörökítése mellett mégis a jelenet örök érvényűségét ragadja meg. Ezek úgynevezett állapotképek Rippl-Rónainak az ebből az időből származó női arcképei is inkább az állapotképek mint a portrék kategóriába sorolandók. A Feketefátyolos hölgy is ebbe a csoportba tartozik, amit 1896-ban, olajfestékkel festett meg (100 x 80 cm-es vásznon. 27 Ez a műve mind technikai megoldásait tekintve mind pedig képi jelentésében a Két gyászruhás nő című képpel mutat rokonságot. Fekete, fehér, szürke színeket használ. A kép középpontjában a nő arca helyezkedik el, amit feltűnően szépnek alkotott meg a művész, és rögtön odavonzza a tekintetet. Illetve a hölgy kalapja az, ami egy kis bohókás, világias 25 Esetleg színredukciós korszak. /Bernáth Mária szerint/ 26 Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József,

74.oldal 27 Ma a Nemzeti Galériában található 8. oldal megjelenést kölcsönöz a képnek (és az asszonynak). Ha csupán stílus szempontjából kéne megítélni Rippl párizsi munkáit, mindenképpen a szecesszió franciás vonulatába sorolandók. (Ez alól csak a tusrajzai jelenthetnek némi kivételt) Ezekben a legszecessziósabb képeiben Rippl „az impresszionisztikus ábrázolás frissességét, napi aktualitását, életközelségét, és realizmusát is felvillantja, illetve az állóképekben a mozgás tünékenységét, lebegését, ritmikus lüktetését is rögzíti.”28 1.3 Otthon Kaposváron és a siker 1900-ban testvéréhez, Ödönhöz írt levelében így szólt Rippl; „Az én ideálom, amint Te tudod is, nem más, mint egy intimus otthon valahol a hegyekben, és nyugodt lefolyása hátralévő gondolataimnak, az utolsó pillanatig hűen, művészi elveimnek fönntartásával. Közelemben néhány olyan ember, mint Te, aki érdeklődni tud és

szeret.” Ezt a vágyott otthont találja meg 1902-ben Kaposváron. Rippl életében lezárult ekkor egy korszak, de talán helytelen lenne a Párizs és Kaposvár közötti törést túl mélyre értékelni. A Kaposvárra költözés nem jelentett művészi értelemben élsílányosodást, csak másságot mutat a párizsi korszakához képest. A város Fő utcájának egyik házba költözött be, és olyan hamar beilleszkedett a vidéki életbe, mintha nem is ment volna el innen, bár a város lakói úgy néztek rá, mint valami csodabogárra. (Amit ő némileg tettetett közönnyel fogadott.) A kert Lazarine kertészkedő hobbijának űzését elégítette ki, Rippl pedig lassan nekiláthatott a számára esztétikailag megfelelő környezet kialakításához.29 A kis házba lépve rögtön a konyhába ért a látogató, a falakon japán rajzok és fametszetek függtek. A konyhából nyíltak a szobák. A visszaemlékezők a levendulaillat állandó jelenlétéről számoltak

be.30 Itt nem a különböző, egy helyen koncentrálódó művészi irányzatok, hanem az intim élet és a szerető család adta meg a kellő inspirációt műveihez. Bár maga az ötlete ennek az önfeledt, közlékeny festészetnek már Párizsban is meg kellett lennie, mert előzmény nélkül lehetetlen lenne akkora művészi Fehér fal barna bútorok pálfordulás, mint Rippl-Rónai esetében. Mint ahogyan le is írja, minden érdekelte, a kőműves, a tanár, a pap mind érdekes téma volt számára. „Megfestendő tárgyaim kifogyhatatlanok, mert minden érdekel, ami körülvesz, és szürke kedélyemre, borongós lelkiállapotomra jótékonyan hat. ─ Szerintem csak az lehet dokumentuma életünknek, amiben magunk élünk.” És valóban minden érdekelte, ez képei címeiből is kiderül; Ödön negyvenfokos lázban, Lazarine tükör előtt, Kövezik a kaposi Főutcát stb. 31 Az, egyébként ismétlődő témák egyszerűsége és a szereplők állandósága az ő

esetében nem igénytelenséget jelent, hanem éppen ellenkezőleg, életbölcsesség és derű ölt testet a képekben. Így mutatja be azt ami fontos az embereknek és neki is, bár ezt a jelentéktelenség köntösébe bújtatva teszi meg. A képek témájával a színviláguk is megváltozik, több árnyalatnyit világosodik. A kaposvári képek zömében enteriőr képek. Az enteriőr mint a belső tér reprezentálása a kortárs művészet egyik fő műfaja volt ekkoriban Magyarországon. 28 29 30 31 Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József, 83.oldal Bernáth Mária: Rippl-Rónai József, 145.oldal Bernáth Mária: Rippl-Rónai József, 146.oldal Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József, 147.oldal 9. oldal Ezeket a képeket csendéletszerű motívumok sorozatával bővíti. (A csendélet önállóan viszonylag ritka az életművében, képeinek csendéleti elemei is jelentéssel telítődnek. 32) Illetve nem okoz neki különösebb problémát az sem, hogy

érzékeltesse a tér mélységét, már nem keresi a síkszerűséget is megtűrő témákat (mint a Nobis csoport tagjaként). Egyébként a képeken „nem történik semmi”, nem mondanak el történetet, mint ahogyan ez a Fehér fal barna bútorok című képen is látszik. Viszont jelentkezik itt egyfajta kompozíciós játék amit az újabb térbe vezető ajtó biztosít. Ezt a kompozíciós trükköt Rippl a Flox és Filox illetve a Piacsek bácsi babákkal című festményén is alkalmazza. A képek címadásában is törekszik Rippl változtatni a több évszázados hagyományok unalmán fölemelkedni. „A szokványos Férfiportré helyett ezt olvashatjuk a kép aláírásaként: Piacsek bácsi köhög pipázás közben. A tájkép nemcsak Tájkép, hanem Lekaszálták már a rétet a széna az enyém.”33 Ezzel az ötlettel azonban Rippl nem élt vissza, nem használta tömegével, mert akkor már nem érték volna el céljukat, nem érték volna el azt az intim

kapcsolatot sejtető kapcsolatot ami a művész és az általa megalkotott, lefestett világ között érzékelhetünk. A kaposvári életet pesti kiruccanások is tarkították. Főleg télen tett Rippl hosszabb rövidebb kitérőt a fővárosba, hogy tájékozódjon az itthoni művészeti élet felől és új kapcsolatokra tegyen szert, illetve ápolja a régieket. A legjobb barátja a szintén Kaposvárról származó, pedagóguscsaládban felnőtt Vaszary János volt. (Aki ugyancsak végigjárta München és Párizs iskoláit.) Ferenczy Károllyal is összebarátkozott, bár a nagybányai művésztelep iránt sem emberi sem művészi tekintetben nem érzett csekélynyi vonzalmat sem. A kapcsolatok megszerzésén kívül Budapest jelentette azt a helyet is, ahol ki kellett vívnia a szakma megbecsülését, és művészetének elismerését.34 35 1902-ben a párizsi és a kaposvári anyagait a szakma és a műértő közönség elé tárta a Váci utca 32. szám alatt található,

Merkur Palotában tartott kiállításán ami decemberben nyílt meg (és már a második budapesti kiállítása volt 36). A kiállítás plakátját is maga a művész készítette (, de még a párizsi stílusnak megfelelően). Ez egy profilban ábrázolt, rózsát szagoló női alak volt, ami a szecesszió szellemét idézte, mint ahogyan a plakát hosszában végigfutó rózsatő is. A kiállításon 320 kép lett kiállítva (melyek közül 155 már Magyarországon készült, ami a művész termékenységére utal) az alábbiak alapján csoportosítva; Magyarországi képek, Pyrenne-i képek, Flandriai képek, Németországi képek, Franciaországi képek, Tollrajzok, Iparművészeti tárgyak. A kiállítás kritikái alapján nem lehet azt gondolni, hogy Rippl valóban megnyerte volna a publikumot, inkább csak elfogadási szándék olvasható ki ezekből. Még mindig kicsit idegennek, kicsit különcnek tartják a művészt, viszont ez az elfogadási szándék hatalmas

előrelépés az eddigi elutasításhoz képest. A közönségsiker azonban elmaradt Sokkal nagyobb visszhangot váltott ki az 1906. Az 1902-es kollektív kiállítás februárjában tartott tárlata a Könyves Kálmán műkiadó plakátja Nagymező utcai helyszínén, ahol 318 képet mutatott be, ez meghozta neki a várva várt sikert. Magyarországon példa nélküli tömeg volt kíváncsi a kiállításra és tolongott a művek előtt. Ez a nagy áttörés tette Rippl-Rónait körülrajongott, elfogadott és híres 32 33 34 35 36 Keserü Katalin: Rippl-Rónai, Csontváry, Gulácsy, 23.oldal Bernáth Mária: Rippl-Rónai József, 155.oldal Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József, 160.oldal Kép forrása: http://artificium-artis.blogspothu/2012/11/grafikatortenet-2-muveszi-plakatokhtml Az első a Royal-kiállítás volt 1900-ban. 10. oldal művésszé. A kiállításon több, mint 180 képet37 vásároltak meg, majd a kiállítást követő aukción, ahol 381 művet

bocsátottak árverésre, mindegyik műve gazdára talált (itt komoly állami vételek is voltak). Maga Rippl is meglepődött a sikeren, és a lapok sem fukarkodtak a dicséretben, 27 lap tárgyalta a kiállítást és a művészt (és ezek csak azok, amikről biztosan tudni). Egyöntetűen mindenki dicsérően nyilatkozott, bár a párizsi képekről viszonylag kevés szó esett, ezeket valószínűleg nehéz lett volna interpretálni, így inkább jótékonyan megfeledkeztek róluk. Egy szó, mint száz, a csapból is Rippl-Rónai folyt, befutott művész lett. Egyetlen dolog árnyékolta csak be, egyébként felhőtlennek tűnő örömét, édesanyja pár héttel korábbi halála. A kiállításon eladott képekből hatalmas pénzösszeg folyt be, negyvennégyezer korona, amiből harminckétezer Ripplt illette meg. Nem véletlen, hogy ekkor vette feleségül (1906 május 6-án) Lazarine-t, akivel akkor már két évtizede élettársi viszonyt folytatott. Illetve Budapesten, a

Gellérthegyen, a Kelenhegyi út 12-14 házszám alatt műtermet bérelt ki, és ettől fogva a teleket itt töltötte. (Kora tavasztól őszig azonban továbbra is Kaposváron tartózkodott) A legnagyobb horderejű változást azonban a Róma villa megvásárlása jelentette, ami a későbbiekben teljesen egybeolvadt, összefonódott Rippl-Rónaival és annak munkásságával. Apja a ház megvétele előtt pár hónappal halálozott el, és Piacsek bácsi is követte, így velük az itt készült képeken már nem találkozhatunk. Így Ödön maradt a ház egyetlen állandó és gyakori vendége A hivatalos művészetpolitika nem nagyon kívánta tudomásul venni a művészi forradalmak létjogosultságát. „Nagyon a szívemen fekszik ennek a kis furcsa nemzetnek, ahol művészileg műveletlen politikusok döntenek a művészi irányok létjogosultsága felett (akárcsak én diktálnám nekik az önálló Bank létszerűségét, Éppen olyan marhaság lenne, mint amit ők

tesznek.” „ még mindig Karlovszky, Magyarország legantiartisztikusabb alakja kapta meg az 5000 koronás jubiláris királyi díjat. A másik sem menthető, a Duditsé Ez volt a kiállítás leggyengébb kiállítója, és mégis a barátság révén megkapta a 4000 koronás társulati díjat ─ ugyanazt, amit én.” Tulajdonképpen az ilyen és ehhez hasonló, jogtalannak érzett és még mindig a műcsarnok hatalmát szimbolizáló döntések egyensúlyozására léptek fel a különböző stílusú festők. 38 A korabeli festészetben 1908-ban megalakult MIÉNK (Magyar Impresszionisták És Naturalisták Köre) társulat tagja volt Rippl is, amely lényegében a híres művészkávézó, a Japán törzsvendégi köréből alakult meg. Céljuk az volt, hogy a hozzá nem értő művészetpolitikusokkal és a zsűrizési rendszerrel szemben érdekszövetséget alkossanak.39 (Azért érdekszövetkezet, és nem művészcsoport, mert se határozott célkitűzéseik, se művészi

programjuk nem volt.) 1908-ban első közös kiállításukat szervezik meg a Nemzeti Szalonban. Rippl tökéletesen tisztában volt a csoportosulás összes problematikájával, hiszen különböző, egymástól szögesen ellentétes gondolkozású személyek vettek részt benne. Második kiállításukra egy év múlva 1909-ben kerül sor, ekkor azonban már érzékelhető a széthúzás, ami a művészek sokféleségéből adódott. Zsűrizés közben összekülönböztek, és ezért a társulás egy része, döntően a fiatalok (illetve Rippl és Gulácsy is) Nagyváradon mutatta be műveit (ami ekkor igen fontos szellemi központnak számított, itt alkottak a holnaposok is).40 Azonban Rippl és a fiatalok kapcsolata épp úgy megszakadt, mint ahogyan a MIÉNK csoport is Rippl és Ady szobra feloszlott. A sokféle csoportban túl sok érdekellentét és Kaposváron gondolkodásbeli különbség került elő, hogy ezután soha többé nem 37 38 39 40 Bernáth Mária szerint 188

képet. Bernáth Mária: Rippl-Rónai József, 155.oldal Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József, 170.oldal Holnap című verskötet, Ady Endre, Juhász Gyula, Babits Mihály publikáltak benne. 11. oldal tartotta közös kiállítást. A közéleti szereplés tehát nem sok sikerrel kecsegtette Rippl-Rónait. A művészet áramlatába való bekapcsolódása, akár szervezőként, akár tanárként nem tudott megvalósulni. innentől kezdve némileg elszigetelve, családi körben, a Róma villában bontakoztatta ki művészetét és ízlését. Rippl-Rónai és Ady megismerkedése1909-ig váratott magára. Ekkor ment Ady Kaposvárra felolvasó délutánt tartani. Ezen ismerkedtek meg Rippl meghívta másnap ebédre a Róma villába és az aznap estét is együtt töltötték. Ady Endre így ír róla: „Büszke és irigy vagyok egy szép és nagyszerű úrra, akit Rippl-Rónai Józsefnek hívnak. Így voltam vele sokáig, amíg egyszer Kaposvárott fölolvasást nem

tartottam, s Jóska a nyakamba nem borult, s másnap ebédre meg nem hívott. Ebéd előtt este ketten kimentünk a hegyi villába, s Rippl-Rónai Jóska – rossz házigazda – elkésett. Egész Kaposvárt fölkutatta, hogy abszintet szerezzen vendégének, aki Párizsban 8-9 évig járt. Kapott is egy fél üveg ilyes méregitalt, és ő, aki ezt szintén nem issza, elbámult, hogy én is csak fiatalon és Debrecenben élveztem ilyesmit. Másnap ismertem meg szépen és jól Rippl-Rónai nagyszerű asszonyát Lazarine-t s kis fogadott leányát Anellát.” 41 Barátságuk egészen Ady 1919-ben bekövetkezett haláláig tartott. 1910-től egy kislány is szerepet kap Rippl képein, akit eredetileg Anette.nek hívtak, később a fogadott szülei Anellának kezdett el nevezni. Anelle Lazarine húgának a kislánya volt, akinek 6 másik gyereke is volt, de azok 1908-ban, amikor meghalt, már felnőtt korúak voltak. Ekkor Anelle már 5-6 éves volt, de anyja halála után nem került

rögtön Ripplhez Magyarországra, ez valószínűleg csak 1-1,5 év múlva következett be. Lazarine és Rippl saját gyermekükként szerették a kislányt (főleg, hogy nekik sosem lett közös gyermekük) Míg Lazarine-nak élete végéig nehézséget okozott a magyar nyelv, Anella (fiatal kora révén) hamar beletanult, és itt ment férjhez, illetve később itt is halt meg. Rippl pedig talán életében először kiegyensúlyozott és boldog volt, amiben sokat segített az új, teljes mértékben vidéki életmódja. 42 Életét német és magyar kiállítások tarkítják ebben az időben. 1910-ben Berlinben, 1911-ben Münchenben, 1912-ben Frankfurtban és Kölnben állít ki, és maradéktalanul mindenhol jó kritikákat kap. Idehaza 1911-ben a Művészházban rendezett kiállítást, majd 1913-ban Kaposváron is kiállít, melyet a főispán nyit meg. Illetve 1911-ben megjelenteti Emlékezéseim című művét is, amin ugyan érződik, hogy nem író a szerzője, mégis

élvezetes olvasmány.43 1908-tól 1914-ig a pöttyökből kialakított színmezők alkalmazása szinte kizárólagossá vált festészetében, de ezek tulajdonképpen már 1907-ben megindultak. Ezeket a képeket Rippl Lazarin és Anella „kukoricásoknak” nevezte el. Az új stílus dicsérői az olaszországi mozaikok hatását válik észrevenni ezekben a képekben. Az első ilyen technikára utaló kép, az Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett című kép volt. Ezeken a képeken Rippl elsősorban a színek új értelmének tulajdonít jelentőséget. 44 A művész szerint, ha szükség is van a színek keverésére, annak nem szabad a vásznon megtörténnie, csak a palettán, még akkor is, ha így a tónusokat fel kell áldozni. A színek ereje együtt járt a dekorativitás iránti fokozott vággyal, és 41 42 43 44 Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József, 225.oldal Kép forrása: http://www.hung-arthu/supporth/viewer/zhtml Bernáth Mária: Rippl-Rónai József,

199.oldal Bernáth Mária: Rippl-Rónai József, 181.oldal 12. oldal igénnyel, amely erősebbé tette a formákat és kemény vonalkontúrral határolt őket. Érdekesség, hogy míg a „fekete korszakban” a színredukció segítségével építette fel festői gyakorlatát, most éppen ellenkezőleg a színek változatossága, harsogása vált művészete legfontosabb elemévé (és ezt persze egyesítette az egyszerre-festés technikájával45). A Lazarine és Anella című kép is ezzel a technikával készült 1911-ben. A képen feltűnően látszik Rippl két legkedvesebb és számára legsokatmondóbb színe a vörös és a sárga. Ez az egyik legbámulatraméltóbb kép Szabadi Judit szerint, és nagyszerűsége épen az egyszerűségében rejlik, abban, hogy egyszerű környezetben, szemből nézettel ábrázolja bármiféle érzelem nélkül. „Itt a színintenzitás olyan ragyogóvá mélyül, amelyhez foghatót a többi „kukoricás” képen csak elvétve

közelít meg Rippl; valószínűleg a személyes érzelmek hőfokával függhetett ez össze.”46 Ezekkel a művekkel Rippl újra közelít a szecesszióhoz, ám ezek a képek semmilyen rokonságot nem mutatnak a párizsi szecessziós képekhez. Ezzel a technikával portrékat is készített. (Többek között barátját Szinyei Merse Pált, barátját is így festette le, az arc stilizálása nélkül.) Rippl a „kukoricás” képekkel egy időben kezdett el a pasztell képek megalkotását is, bár ezek mennyisége elenyésző a másik stílussal szemben, illetve jelentőségében és fontosságában is alárendelt szerepe volt. Mégis meg kell róla emlékezni, máskülönben egyeduralkodónak kellene tekinteni a „kukoricás” képeket. Ennek a technikának Az aggódó Paulina mama megvan a maga előzménye Rippl életében. Már a „fekete”-korszakában sem idegenkedett ettől az alkotási formától, és 1906 előtti pasztellképei is vannak, ilyen például a

Meggyfavirágzás című mű. Ilyen technikával készült az 1908-ban festett, Az aggódó Paulina mama című képe is. Ezen a képen a három nő mellképe tömör kompozícióvá sűrűsödik, tömörödik össze. „Ahol a sötét és világos pasztelltónusok fojtott fénye és puha, álombeli derengése különös, bűvösen sugárzó atmoszférát teremt.” 47 A képen döntően a fehér, fekete, szürke, barna és sárga színek dominálnak. (A további színek, mint a kék vagy a piros már kisebb százalékban fordulnak elő a képen.) 1.4 Első világháború és a hanyatlás évei Amikor kitört a háború, Rippl éppen Franciaországban volt Lazarine-nal és Anellával. Anella családját látogatták meg (a kislány 1910 óta nem látta édesapját). Háború hírét követően ellenségesen bántak a helyiek Rippllel, azt hitték osztrák kém, nem sok híja volt, hogy meg is lincseljék. Viszontagságos (Ripplt még le is tartóztatták) úton , de végül Svájcon

keresztül sikeresen hazaértek 1915 májusában. A művészt érzékenyen érintette a tömegesen a frontra vonuló katonák látványa, és a szenvedésből és megaláztatásból is kapott egy kis ízelítőt Franciaországban. Ezzel az eddigi idillinek tűnő boldogságon repedés keletkezett, amihez az sem segített, hogy itthon is csalódások érték.48Megviselte őt a mellőzés Hiába volt elsöprő sikere a háborús témájú kiállításának, minden 45 46 47 48 Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József, 204.oldal Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József, 212.oldal Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József, 200.oldal Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József, 225.oldal 13. oldal várakozással ellentétben nem neki ítélték az állami aranyérmet. Emelet az is érzékenyen érintette, hogy nem kapta meg az Iparművészeti Főiskola igazgatói állását minden munkálkodása ellenére sem. Bernáth Mária szerint onnan mérhető le első lépésben a

művészetében bekövetkezett változás, hogy 1914-től jó, ha évente egy olajfestmény kikerült a művész keze alól. Ez a technika nem tette lehetővé sem azt, hogy élvezetes és gyors legyen az alkotás, sem pedig pénzigényét nem elégítette ki a művésznek (pont a lassúsága miatt), ezért nem készített nagyobb erőfeszítést igénylő olajképeket. A pasztellkrétával azonban nagyon ügyesen bánt, ezért ezen képek elkészítése gyakran csak pár órát vettek igénybe. Így jobban érvényesülhetett az egyszerre festés elve, hatékonyabbnak és egyszerűbbnek érezte ezeket a képeket, mint az olajfestékkel kézülteket 1915-ben festi meg az Ókulás néni című képét, ami már ehhez a háborús korszakhoz számít. Ez a festmény is a „kukoricás” stílusban készült. (A kép szinte nem is áll más színből csak rőtvörösből és feketéből) 49 1916-ban Ripplt a frontszolgálatra vezényelték. Az idő többségében a Női profil (Zorka)

sajtóhadiszálláson volt, így nem kellet a harctérre mennie. Itt ismerkedett meg Oscar Kokoschikával, aki később az osztrák expresszionizmus nagy alakjává vált. Beszivárgott a háborús téma a művészetébe, élményeit életképszerű műveken rögzítette. (Például a Szobám a chartreusi fogolytáborban című kép is ilyen.) Ezeken a műveken már a realitás igényét lehet felfedezni. Ebben az évben végre az állami aranyérmet is elnyerte a Feleségem című képével (bár Bécsben ez már 1914-ben megtörtént). Állami hivatal betöltésére még most sem tartják alkalmasnak (vagy megbízhatónak). 1915. szeptemberében ismerkedik meg Bányai Zorkával (Elza), aki több képnek a modelljévé válik. Egyik kiállítása után Lazarine és Anella társaságában Rippl az egyik barátja meghívására egy kis vendéglőbe ment vacsorázni. A tulajdonos unokahúga volt Zorka, aki rögtön magára vonta a művész figyelmét.50 Rippl rögtön meg akarta festeni,

ami ellen mint eddig soha sem, most sem volt kifogása Lazarine-nek. Meg is beszélte ezt a fiatal lánnyal, aki némi vonakodás után beleegyezett azzal a kikötéssel, hogy édesanyja elkíséri ezekre az alkalmakra, nehogy hírbe hozza magát. Néhányszor valóban ott volt az édesanyja, egy idő után azonban már nem kísérte el a lányát. Lazarine később felismerte, hogy ezúttal valószínűleg nem csak a festői érdeklődés vezette férjét, hanem bele is szeretett a fiatal nőbe. (Zorka a gyermeke lehetett volna Ripplnek.) A művésznek ezt a korszakát egyszerűen Zorkakorszaknak szokás nevezni. Zorka egy törékenynek látszó, keskeny arcú, hamvas (vagy áttetsző) bőrű, szív arcú nő volt. Zárkózott és kacér egyszerre, ezt mutatja az 1916-ból származó hátakt is. Eszményi múzsának tette meg őt a művész Zorka, hol mint szenvedő, magányos kislány, hol pedig mint a Végzet Asszonya jelenik meg a képein. 51 A kortársak és a szemtanúk

emlékezései alapján azonban az tűnik ki, hogy bármennyire lenyűgözőek is ezek a képek, és akármilyen gyönyörűnek (néha szinte már nem is egészen emberinek, hanem angyalinak) mutatják is be a lányt, erősen eszményesítettek. A kaposvári Rippl-rónai múzeum őriz egy Bányai Zorka fekete ruhában 49 Mindkét kép forrása a http://www.hung-arthu/frameshtml?/magyar/r/rippl-ro/muvek/indexhtml 50 Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József, 232.oldal 14. oldal ceruzarajzot Zorkáról, ahol egy széles pofacsontú, majdnem durva vonású nőnek látszik a lány. Eszerint Zorka legnagyobb szépsége a fiatalsága lehetett, illetve a rafináltságában. Anella, aki bár nem elfogulatlan, kifejezetten antipatikus személynek írja le, és úgy gondolja, hogy Rippl Bestia című képe mutatja meg igazán ennek a nőnek a személyiségé. (Ez az egyetlen akt, ami Zorkáról készült.) 1919-ben utolsó olajképét is Zorkáról festi Rippl, ennek címe Bányai Zorka

fekete ruhában. Itt a pöttyös technikát egyesíti a párizsi képek kifinomultságával. A vörös-fekete színkontraszt, érzékivé teszi a művet. A ruhát felemelő mozdulat, illetve a ruha dekoltázsát félrehúzó mozdulat pedig egyenesen erotikussá teszi k a képet. „Az arc aprólékos tónusaiban mintha a pasztellképek érzékenységét próbálná olajjal megvalósítani.”52 Lazarine-nak igazán szüksége volt a lelkierejére, de mint anno a szegénységben sem hagyta el, most sem tette meg., viszont kiszolgáltatottá, mérgessé, és egy kicsit megkeseredetté is tette az eset. Végül azonban megbocsátott férjének a félrelépésért Rippl így jellemezte; „emberi életem jobbik fele”. 1.5 Utolsó évek, pasztellképek 53 1920-ban Sándor testvére halt meg, majd 1921-ben veszíti el Rippl hozzá legközelebb álló rokonát, és barátját, a számára legkedvesebb testvérét Ödönt. Ez a veszteség nagyon érzékenyen érintette a művészt, mert

mindig is nagyon közeli kapcsolatban voltak. Ödön halalát megelőző délután együtt voltak, majd néhány óra múlva a család már a haldokló rokonhoz mentek, hogy az utolsó órákat vele töltsék. A halálesetet Rippl soha nem tudta igazán feldolgozni.54 Életének utolsó éveiben Rippl egyre többször festi meg önmagát. 1920-ból származik az önarcképek sorozatának első darabja.55 Ezek a képek Bernáth Mária szerint felérnek egy-egy naplóbejegyzésnél, annyira hiteles vallomások Ripplről. Szerinte ezek (és a barátokról Utolsó önarcképe készített portrék56, ilyen kép készült például Móricz Zsigmondról, Szabó (1927-ből) Lőrincről és Karinthy Frigyesről is) értékesebbek a Zorka-korszaknál esztétikai és kultúrtörténeti szempontból is. Ezeket a képeket azonos beállítás, és nagyjából azonos méret jellemzi, és nem törekszenek az idealizálásra. Utolsó arcképében valamiféleképpen már elbúcsúzik a világtól, és

önmagától is. A kép homályos, olyan mintha, amikor festette ”köd ereszkedett volna a szeme elé”57, ami elhomályosította a látását. Súlyos beteg volt már ekkor, és a krétát a kezéhez köttette, mikor ezt a képet festette. A vonalak már nem futnak olyan biztonsággal, mint addig, és gyakran a már felvitt festéket is letörli nehézkes, suta Rippl sírja kézmozdulataival. Elek Artúr így írt róla a 51 52 53 54 Bernáth Mária: Rippl-Rónai József, 216.oldal Bernáth Mária: Rippl-Rónai József, 216.oldal Kép forrása:http://www.hung-arthu/frameshtml?/magyar/r/rippl-ro/muvek/indexhtml Anella naplója szerint további veszteségek is érik a művészt, 1922 telén kirabolják a Róma villát, 1923-ban pedig a budapesti műtermébe törnek be. 55 A fiatalkori önarcképek ebben a tekintetben és itt nem érdekesek. 56 Szabó Lőrinc még verset is költött arról, amikor Rippl-Rónai megfestette. 57 Bernáth Mária: Rippl-Rónai József, 228.oldal 15.

oldal Nyugatban; „Tudtuk, hogy az, akit a kép ábrázol, otthon ül kaposvári szobájában, és csöndes kétségbeeséssel törődik bele abba, hogy dolgozni nem fog többé. Éreztük, hogy ez a kép Rippl-Rónai búcsúzása az élettől.” 1925-ben érte az első szélütés. Anella és a férje naponta látogatta a János szanatóriumban, 58 majd amikor állapota jobbra fordult, haza mehetett. 1926-ban Lazarine-al felköltöztek Pestre, mert jobbnak tűnt tél idején, mint Kaposvár. Itt azonban Rippl újra rendszertelen életmódot folytatott (éjszakai kimaradások.) Ekkor érte a második agyvérzés Rippl ismét felépült, és 1927 tavaszára többé-kevésbé visszanyerte régi önmagát. Ezen a nyáron újból nekiállt festeni, és ekkor készült az utolsó önarckép is, ami után néhány hónapra az alkotója elhunyt. Őszre ugyanis jelentősen romlott az állapota. Ekkor érte a harmadik agyvérzés, melynek során a bal oldala teljesen lebénult 1927 november

25 hunyt el veseelégtelenségben (más forrásokban tüdőgyulladás, szívszélhűdés is szerepelhet, de alapvetően az agyvérzések gyengítették le) pár napos szenvedés után. Utolsó feljegyzésében visszamard képeinek ügyét Lazarine-ra, Petrovics Elekre és Ernst Lajosra bízza, hogy jól értékesítsék. Kéri barátait, hogy legyenek a felesége segítségére Feleségét pedig arra, hogy keresse fel a barátait. „Kéri erre nagyon szerető Jóskája”59 Mint Kaposvár díszpolgára, a Városházán ravatalozták fel. A kaposvári temetőben nyugszik (ahogyan testvére Ödön is). Második ecsetvonás: Rippl-Rónai iparművészeti tevékenysége Új törekvéseket új formában kívánt kifejezésre juttatni. Ő volt az első magyar képzőművész, aki foglalkozni kezdett a dekoratív művészetekkel is . Szenvedélyesen szerette Rippl az otthonát, és még élete legszegényebb korszakaiban is képes arra, hogy kicsinosítsa, személyessé tegye azt.

Iparművészeti tevékenysége a szecesszió korába esik. 60 A szecesszió művészei tagadták, hogy esztétikai különbség lenne a „grand art” és az iparművészet között. Úgy gondolták, hogy a művészeteket nem lehet alacsonyabb és magasabb rendű kategóriákba sorolni. Rippl is azt az elvet követi, mely szerint a művészetnek az élet egészét, összes területét át kell hatnia. 2.1 Hímzés: Hímzéstervei közül az egyik legjelentősebb az Idealizmus és Realizmus című munkája 1895-ből, ez sajnálatos módon (más hímzésekkel együtt) 1906-ban a milánói nemzetközi kiállításon elégett. A Rózsát tartó nő (vagy „Piros ruhás nő”) című faliszőnyeg azonban fent maradt, ahogyan a hozzá készített tanulmány is. A mű eredetileg az Andrássy-ebédlő falára készült, viszont az összes többi berendezést túlélve ma az Iparművészeti Múzeum tulajdonában van. A művön a képekről már ismert hosszú, keskeny képformátum kerül

ismét előtérbe.61 A kivitelezett hímzés sokban különbözött a hozzá készült tanulmánytól. Míg az átszellemült, poétikus, a hímzés ezt a tulajdonságát elveszti harsány színek hatására. Elsősorban a díszítőigényhez kellett alkalmazkodni, és így a mögöttes tatalom némileg alá lett rendelve. Rippl nem egyszer panaszkodott arra, hogy hímzésterveit és az elkészült műveket nem veszik kellően komolyan, mivel ez előtt még 58 Kép forrása:http://commons.wikimediaorg/wiki/File:Kaposv%C3%A1r Rippl s%C3%ADrJPG 59 Csiffáry Gabriella Talán eltűnök hirtelen. 38oldal Rózsát tartó(szerkesztő): nő 60 Ivánfyné Balogh Sára: Rippl-Rónai iparművészeti elvei és iparművészeti tevékenysége 170. oldal 16. oldal nem találkoztak ilyen művészi hímzésekkel, és ezért nem veszik észre a jelentőségét. 2.2 Kerámiák, üvegtárgyak: Kerámiái már Magyarországhoz, és a később világhírre szert tevő Zsolnay gyárhoz fűződnek.

Tányérokat, vázákat tervezett a gyárnak, melyek közül nem egy máig fennmaradt.62 Rippl üvegtárgyai ma az Iparművészeti63 Múzeumban vannak. Ezeket nem poharaknak, hanem művészeti tárgyakként kell értékelnünk. Andrássy-ebédlő ólomablaka „Használhatóságukat senki nem kéri számon, minden fenntartás nélkül gyönyörködhetünk”-írja Szabadi Judit. A korabeli kritika azonban nagyon is bírálta ezeket a tárgyakat. A Magyar Iparművészet ezt írja; „Díszüvegei a modern ízlés valóságos fattyúhajtásai. Minden tekintetben szörnyszülöttek ezek, egyedül arra alkalmasak, hogy a modern stílust a nagyközönség előtt diszkreditálják. Rendeltetésüket homály födi, mert díszeknek visszataszítóak, a poharaknak nevezett tárgyak kupái el nem bírják a folyadék súlyát, a virágtartók pedig falik hártyavékonysága miatt éppen nem alkalmasak a virágok befogadására.” Az Andrássy-ebédlő üvegablaka viszont talán mindenki

tetszését elnyerte akkor is és most is. (Bár ma már csak, a tervek alapján rekonstruált üvegablakot láthatják az érdeklődők) Ezek tervezéséhez Rippl csak 1899-ben fogott hozzá. Az ólomüvegablakok a gótika óta az építészet legszebb és legszínesebb részei. Viszont míg a gótikában a vallás közelebb hozása, személyesebbé tétele volt a célja, később már csak mint díszítés funkcionált. Sokan nem tudják, hogy mire vonatkozik az elnevezésben az, hogy ólom. A legtöbb ember a sokféleképpen felhasznált ólomüvegre gondol. Az ablaknál nem az üvegre vonatkozik ez a szó, hanem a felhasznált összekötőanyagra, ami egy ólomból készült U vagy H profilú sín. Az ólomüvegablak készítésének első lépése a tervezés. Ezt a feladatot látta el Rippl-Rónai is Meg kellett határoznia az összképet, a darabok határait, méreteit, színeit. Nagyon fontos az eljárásnál, hogy a darabok ne legyenek túl nagyok, mert akkor könnyebben

megroppanhatnak és eltörhetnek, illetve, hogy a színek harmonizáljanak. Rippl nagyon következetesen használta az ólomsínt, mint vonalat, kontúrt a képein. 2.3 Andrássy-ebédlő 64 Andrássy-ebédlő 61 62 63 64 Andrássy Tivadar megbízása lehetővé tette Ripplnek, hogy mindazt a tervezőmunkát, ami eddig csak megvalósítatlan álom volt, véghez vigye. 1896-ban Rippl Andrássy tőketerebesi birtokára ment, hogy elkészítse a gróf és annak feleségének portréját, amiben már előtte megegyeztek. Ekkor kapta Rippl a megbízást, hogy készítse el a gróf budapesti palotájának ebédlőjének tervét. Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József, 102.oldal Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József, 104.oldal Kép forrása:http://prae.hu/prae/articlesphp?aid=6576 Kép forrása:http://kaposvarmost.hu/videok/kaposvar-most/2013/08/15/latogathato-az-andrassy-ebedlo 7460html 17. oldal Rippl lelkesen vágott bele a feladatba, de munka nehézkes volt, és

szép lassan vontatottá vált. A tervek 1897-ben készültek el, és bizonyos fenntartásokkal ugyan, de a gróf el is fogadta azokat.65 A kivitelezésre 1898-ban került sor Az üvegmennyezet, ami az úgynevezett Tiffany-üvegből volt Wiesbadenban készült66, a hímzéseket Lazarine készítette el otthon Neuillyben, a bútorok és üvegablakok Pesten készültek, a kerámiák pedig Pécsen, a Zsolnay gyárban. A nagy ovális ebédlőasztalt, amely az ebédlő centrumában volt elhelyezve, Thék Endre készítette el (közben valószínűleg módosítva az eredeti terveken). Rippl-Rónainak három országban, és négy településen kellett, hogy odafigyeljen a munkákra, de a töménytelen munkája ellenére nem érezte, hogy kellően elismernék. Az üvegablakok tervei csak megkésve, 1899-ben készültek el, a megvalósítója pedig Róth Miksa volt. Erre az ablakra viszont megérte várni, hiszen amikor azon keresztül sütött be a nap, a Nap sugarai színpompás formában

világították meg az ebédlőt, megadva ezzel egyfajta különleges hangulatot. Az ebédlő sorsának alakulását Rippl már nem élte meg (szerencséjére). Az ebédlő, szinte az összes iparművészei tárggyal együtt (kivéve néhány darabot) elpusztult a második világháborúban, és ezzel együtt az iparművészet történetének egy darabja, tárgyi mivoltában megsemmisült. Csupán néhány üvegpohár és a Rózsát tartó nő című gobelin maradt fent. Összességében Rippl-Rónai József egy rendkívül sokszínű, rengeteg dologban jártas művész volt, aki amellett, hogy kifogástalanul ismerte és alkalmazni is tudta a klasszikus technikákat, az újításoktól sem félt, és belevágott. Ismerte a kor legnagyobb művészeit, mind a költőket, mind pedig a képzőművészeket, akik szinte kivétel nélkül szívükbe fogadták a jó kedélyű, vidéki művészt. 65 Andrássy megkérdőjelezte néhány tárgy használhatóságát. 66 Bernáth Mária:

Rippl-Rónai József, 102.oldal