Nyelvtanulás | Magyar » A közlésfolyamat tényezői és funkciói

3. A közlésfolyamat tényezői és funkciói A kommunikáció a latin „communicare” szóból származik, jelentése: közösen tenni valamit valakivel, megosztani valamit valakivel.  A közlésfolyamat (kommunikáció): Bármely jelrendszernek (elsősorban a nyelvnek) az emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználása. Nem azonos az információval, mely csak egyoldalú tájékoztatást jelent  Tényezői: A legfontosabb tényező a feladó és a címzett. Állandó kölcsönhatásban állnak egymással, szerepük a közlésfolyamat alatt többször cserélődik. • • • • • • • A feladó az információ elindítója, aki kódolja, vagyis elmondja, közli az üzenetet. A címzett az, akinek az információt szánták; észleli az üzenetet, majd dekódolja, vagyis befogadja. Csatorna a közvetítő közeg, az információ továbbításának eszköze. A csatorna lehet: levegő, telefon kábel, elektromágneses hullám, vagy akár a

világháló is. A kommunikáció tárgya az üzenet, melyet a feladó kódol (közöl), majd a címzett dekódol (befogad). Az üzenetet kifejező összefüggő jeleket kódnak nevezzük. Nyelvi és nem nyelvi kódokat is használunk A kommunikáció csak akkor lesz hatékony, ha a felhasznált kódot a résztvevők egyformán ismerik, azaz közös nyelvet használnak. A beszédhelyzet az a kommunikációs közeg, mely a beszélők között kialakult aktuális, pillanatnyi viszony, amelyben a közlemény megkapja a maga teljes jelentését. A kommunikáció létrejöttének fontos eleme az a valóság, melynek ismerete (a közös előismeretek) a sikeres kommunikáció egyik feltétele.  Funkciói: A kommunikáció által valamit el akarunk érni. Ezt a célt mutatják a kommunikációs funkciók A kommunikáció három alapvető funkciója: • Tájékoztató (referenciális): vélemény, gondolat, információ közlése; például: Süt a nap. • Kifejező (emotív vagy

expresszív): belső érzések, vágyak kifejezése; például: Szeretnék már hazamenni! • Felhívó (konatív): a hallgató befolyásolására, akaratunk érvényesítéséra, mások cselekvésére, ösztönzésére szolgáló törekvés, például: Ülj le! A három alapvető funkció mellett úgynevezett mellékfunkciókat is megemlíthetünk: • • • Kapcsolatteremtő (fatikus): a társalgás kezdetére és befejezésére vonatkozó kifejezések, ilyenek a köszönések; például: Helló! Értelmező (metanyelvi): a nyelvről való beszéd, szöveg. Maga a nyelvtan is ezt a funkciót lássa el Esztétikai: ilyen például a szépirodalom, vagy ha az üzenet nyelve művészi megformáltságú