Pszichológia | Tanulmányok, esszék » A devianciáról

1 A Devianciáról Deviancia, latinul „útról letérés” olyan cselekvésformákat jelöl, amelyek a tv.-es normák, normarendszerek és értékek be nem tartására vonatkoznak személyek vagy csoportok esetében. Az emberek társas életét irányító normáktól és szabályoktól való eltérésnek annyi típusa van, amennyi társadalmi norma és érték létezik. Az adott normák és értékek megőrzését minden társadalom pozitív és negatív szankciókkal is igyekszik elősegíteni. Szélsőséges esetben a deviáns viselkedés, deviáns karrierhez is vezethet. Hétköznapi nyelvhasználatban deviáns viselkedésformák pl.: az alkoholizmus, a drogfogyasztás, az öngyilkosság, a bűnözés Több elmélet a bűnözés összefüggésében tárgyalja a deviancia jelenségét ( E. Durkheim, R K. Merton, A Cohen ) A deviancia rámutat Durkheim szemlélete szerint tökéletes társadalom nem létezik, ennélfogva tehát a deviancia az egészséges társadalom

nélkülözhetetlen része. Egy közösségen belül nem szükségszerű, hogy egy személy deviánsként viselkedjék, elég, ha a társadalom tagjai annak nyilvánítják. A deviáns állapotok kialakulásáról a tudományban számtalan vélekedés él. A közösség viszonyulása a deviáns viselkedéshez és az azt tanúsító személyhez, nagymértékben befolyásolja, és meghatározza az érintett személy önmegítélését és önszabályozó képességének alakulását. A deviánsnak minősített személy deviáns karrierpályára kerül és ezen a kényszerpályán haladva még kevésbé tud úrrá lenni, közösségileg hibáztatott magatartásán, mint korábban. Környezetmódosításokkal, tiltásokkal, szankciókkal, a lehetőségek korlátozásával a deviáns viselkedési formák előfordulási gyakorisága csökkenthető. Az egyén társadalomba való beilleszkedését befolyásoló tényezők: Szülők, nagyszülők, óvoda iskola szerepe Nem könnyű kérdés a

dolgozó nő anyasága. Nem áltatjuk magunkat: 3-4 éven alul bizony jobb a gyereknek, ha anyja mellett van. Ez nem jelent állandó „mellette” létet –nem is szabad, hogy ezt jelentse. A jó megoldáshoz csak az kell, hogy anyaságát örömmel vállalja, hanem az is, hogy viszonya a munkához jó legyen. Az igazi bajok ott mutatkoznak, ahol akár az egyik, akár a másik terhére van. Ha az egész lelkével hívatásának élő, alkotó munkát végző anya úgy érzi, milyen nagyot fejlődhetne, ha gyermekei ebben nem akadályoznák, akkor azt a gyerek éppúgy megsínyli, mint azt ha gyűlöli munkáját. Három-négy éven túl azonban kívánatos is, hogy az anyának egyéb munkája is legyen, és ne fordítsa minden erejét a gyereknevelésre. Sajnos ehhez hozzá kell tenni, hogy az egész napot lekötő munka itt is a gyerek rovására megy. Aránylag kevés szó esik az apáról, és a közvélemény is hajlik rá, hogy ne vegyen tudomást létezéséről. Ennek megvan

a maga jó oldala is: az apák természetesebben találnak hangot a gyerekkel. Másrészt elég sok apa van aki a gyerekkel nem tud bánni és áthárítja ezt az anyára. A bajt súlyosbítja, hogy a mamának ez nagyon is megfelel, és a gyerek távolságát az apjától tudatosan vagy nem tudatosan még növeli is. Vagy büntető istenséget farag az apjából.” Majd megmondom apátoknak” A kislányok hol félnek, hol merész ostromot indítanak apjuk meghódítására- és ha az ostrom megtörik az apa ridegségén, egész életükre elveszthetik önbizalmukat a férfiakkal szemben. Félénkek és magukba zárkózók lesznek vagy nagyon is kacérak: újra és újra meg kell győződniük róla, hogy mégiscsak tudnak hatni a férfiakra. A kisfiúk rendszerint szemérmesebbek is, dacosabbak is apjukkal szemben annál, 2 semhogy tevékeny harcot indítanának szeretetéért. Helyzetüket a nagy anyaszerelem is megnehezíti. De a vágyakozás nem kevésbé, hevesen lobog bennük,

mint a kislányokban: ha apjuk nem törődik velük azt megvetésnek, lebecsülésnek tekintik. És mégis, bármely sorsdöntőnek tartjuk, hogy az anya jó anya és az apa jó apa legyen, mégsem látjuk természetesnek azt a családi helyzetet, ahol a szülők legelsősorban „szülők”, és - főleg a gyerek irányában - csak szülőnek akarnak látszani. A gyerek érezze a feléje áradó szeretetet, érezze, hogy mennyire fontos anyjának, apjának. De nem kell azt éreznie, hogy szülei csak neki élnek, és csak az ő kedvéért élnek együtt. A legszűkebb családi egységen túl, beszélni kell valakiről, akit a haladó szellemű nevelés kapcsán nagyon sokat emlegetnek: a nagymamáról. Amennyiben a nagymama nem lakik együtt a családdal, nincs semmi baj. A puha kezű, mesélő nagymama, akinél a legfinomabb ételeket lehet enni és a legremekebb játékokat lehet játszani, boldog kiegészítője a gyermeklétnek. A bonyodalmak ott kezdődnek, ahol a nagymama

együtt lakik a családdal, beleavatkozik a gyerekkel való bánásmódba, mert a dolgozó anya kénytelen rábízni a gyereket. Az eddigiekben szétbontottuk a családot, és egyes tagjait külön-külön vettük szemügyre. Holott a család több mint egyes tagjainak összessége: egység aminek saját különleges élete van. A családi életet kisebb, nagyobb események tagolják: ilyenek a kisebbfajta tagoló elem a mindennapi családi étkezés, a nagyobbfajta ünnep. A felnövő gyerekek iskolai, sport-baráti életében sok minden adódhat, ami miatt nem tudják megtartani a pontos étkezési időt. Fontos dolgok dőlnek el amikor a szülők szembekerülnek a gyereket befogadó új közösségekkel. Az óvodába történő átadás során nem csak az óvó nőnek, kell őt átadnia, hanem a társadalomnak, legyen az bármily primitív is. Sok minden áll azon, hogy ez a társadalom milyen kereteket nyújt, és ezzel milyen újabb alkalmazkodási feladatokat követel a

gyermektől és függ attól is, hogy a mama hogy áll ezzel a társadalmi közösséggel szemben. A szülői háztól való leválásnak első intézményes eszköze az iskola. A gyerek egy olyan intézménybe kapcsolódott be, amelynek hatásköre túllép a szülők hatalmi körén. Hogy az iskola ezt a hivatását betölthesse, ahhoz a szülők részéről kell, hogy az iskolát komolyan vegyék és, hogy ne helyezzék magukat ellenőrző szervként feléje. Nehéz kérdés, hogyan viselkedjék a szülő a gyereknek az iskolából hozott panaszaival szemben. Az iskola valóban sokat véthet a gyerek ellen, de az a mód, ahogy a gyerek az iskola hatásaira reagál attól függ, hogyan oldotta meg életének eddigi feladatait, hogyan alakul ki családi helyzete. Ha egy gyerek az iskolába elhanyagoltnak érzi magát, arra kell gyanakodnunk, hogy voltaképpen otthon érzi az értetlenséget, de könnyebb neki ezt a vádat az iskolára hárítania mint saját szüleire. Amit a szülő

a gyerekének valóban adhat az, hogy hogyan viselkedjen. Két dolgot tanulhat meg az iskolai élet küzdelmeiből: az egyik- kibírni és elképzelni tudni, hogy az embert valaki nem szereti- a másik – megtanulni, hogy a szeretetért harcolni is lehet. Ezek megtanulása csak hasznára válik későbbi életének. Az olyan viselkedési formák, mint például az öngyilkosság, drogoktól való függés, az alkoholizmus kialakulása, vagy a deviáns csoportokhoz való tartozás, függhetnek: a családi háttértől, a szülői megértés hiányától, az iskolai képzés következtében kialakult csalódásoktól. 1. Pl: A szeretet és a törődés hiánya vezethet a gyerek drog, alkohol illetve az öngyilkosság felé forduláshoz, melynek a tudat alatti célja lehet szülői figyelem felkeltése. 2. Pl: A szülő nem ad annyi szeretetet, nem szentel olyan figyelmet a gyereknek, mint amennyire szüksége lenne, erre az agresszióval reagál, de a keletkező agresszió kifelé nem

tud megnyilvánulni, ilyenkor saját maga ellen fordítja az agressziót. Ez az öngyilkos hajlam kialakulásához vezethet. 3. Pl: Az iskolában a tanár nem érti meg a gyereket és a szülő sem 3 segít neki. A gyerek keresi olyan emberek csoportok „deviáns Csoportok ” közelségét, akik megértik, foglalkoznak vele. Arra a kérdésre választ adva, hogy miért nem lettem deviáns? Azt a választ tudom adni, hogy az előző bekezdésben leírt viselkedési formák egyike sem vonatkozik rám. Személyiségem olyanná válásában, mint amilyen jelentős szerepet töltöttek és mind a mai napig töltenek be szüleim, akik rendezett anyagi és családi körülmények között neveltek fel. Érzelmi és pszichés fejlődésem figyelembe véve, gondos odafigyelés, kellő szülői szigor és némi engedékenység mellett alakították ill. alakult viselkedésem, magatartásom olyanná, mint amilyen. Egy közösség tagjai kitermelik saját rendszerük egységességének a

megőrzéséhez szükséges devianciát, úgy, hogy vagy a közösség nem teljes értékű tagjait címkézik meg, vagy alkalmanként kitalálnak valakit bolondnak. Nagyvárosi közegben a középréteg tűri legkevésbé a devianciát, mivel meglehetősen nehezen fogadja el. A deviancia megszüntetése vagy legalábbis csökkentése az emberiség ősi álma. A hazai hosszútávú deviancia – ellenes politika stratégiai célkitűzése csakis az lehet, hogy a deviáció össztömegét fokozatosan csökkentse vagy megszüntesse. Mára egyértelművé vált hogy a devianciát megszüntetni nem lehet, a devianciával tehát a társadalomnak együtt kell élnie. Megkülönböztetünk kétféle elméletet, melyek a deviáns viselkedési formákat magyarázzák. Az egyik a mikroszintű, a másik a makroszintű. Tehát azt kutatják, hogy egy – egy társadalomban miért magas a deviáns viselkedés gyakorisága. Mikroszintű elméletek: a. A szocializációs zavarok elmélete b. A

felnőttkori feszültség vagy stressz – elmélete c. A gyermekkori és felnőttkori mikrokultúrális hatások elmélete Makroszintű elméletek szerint abban a társadalomban gyakori az egyik vagy a másik fajta deviancia, amelyben az azt elősegítő kulturális normák és értékek élnek. 4 Lloyd de Mause – a gyermeknevelés történeti áttekintése A szülő-gyermek kapcsolat A szülő „rejtett” kívánsága formái 1. gyermekgyilkosságok ókor „bárcsak meghalnál, hogy 4.század megszabaduljak attól a félelemtől, hogy megöl az anyám” 2. elhagyás „el kell hagyjalak, 4. 13.század mert menekülnöm kell a rád vetített szükségleteimtől” 3. ambivalencia „ rossz vagy rád vetített 14 17.század erotikus és agresszív tulajdonságaimtól” 4. erőszak „akkor szeretlek, ha teljesen 18. század ellenőrizhetlek” 5. szocializáció 19-20. század eleje 6. segítés 1950 Megjelenési formák Gyermekgyilkosságok, gyermekek, mint rituális

vallási áldozatok , gyermekek eladása Kiadás szoptató dajkához, kolostorba küldés, szolgának, vagy inasnak adás Verés, beöntések, rövid ideig tartó pólyázás Korai szobatisztaságra szoktatás, a gyermeki szexualitás elnyomása „ akkor szeretünk, ha Kötelező céljainkat megvalósítod” Iskoláztatás rejtett szülői kívánságok kivetítése, bűntudatra építés „szeretünk és segítünk neked, Erőszak nélküli születés, hogy megvalósíthasd „szabad nevelés”, gyermeki céljaidat” jogok Felhasznált források: - Mitől (nem) lesz DEVIÁNS? : Szöveggyűjtemény az iskolai bűnmegelőzéshez - Devianciák Magyarországon : Szemelvény gyűjtemény - Internet : http://www.humankandohu