Történelem | Tanulmányok, esszék » A Muhi csatáról

A Muhi csatáról A korai idoszak legjelentosebb, történelmileg is meghatározó eseménye a tatárjáráshoz kapcsolódó Muhi csata volt, mely nemcsak a térségre, de az akkori országra is nagy hatással volt. 1241-ben, IVBéla vezetésével, ezen a sík területen szenvedtek vereséget a Batu-kán serege ellen gyülekezo magyarok. A magyar csapatok a Sajó jobb oldalán, míg a tatárok a folyó túlsó oldalán vertek tanyát, a mai Sajóhídvég, Köröm és Girincs közti suru erdoben. Ekkor az egyetlen közeli Sajó híd a Muhi-Köröm közötti volt, melyet a királyi seregek oríztek, abban a reményben, hogy a tatárok csak itt tudnak átkelni. Azonban az egyik éjszaka a hatalmas tatár hadsereg a hídtól északra és délre egyaránt átkelt egy-egy gázlón és a kiterjedt mocsáron, amire a magyarok nem számítottak. Az így már könnyen bekerített magyar sereg gyorsan áldozatává vált a tatárok nyílzáporának. A csata után a tatárok teljesen

elpusztították Hejokürt és Tiszapalkonya települést. Alig lépjük át Borsod-Abaúj-Zemplén megye határát, Nyékládháza előtt hét kilométerre érdekes emlékművet találunk. Leginkább egy hatalmas temetőhöz hasonlít és ezzel nem is tévedünk. Ez a Muhi csata emlékműve és egyben a magyar nemzet jelképes nyughelye A hatalmas dombon kopjafák és sírkeresztek borulnak fájdalmukban a föld felé. Az emlékhelyet ingyenesen felkereshetjük. Forduljunk le a parkolóba és rögtön álljunk is meg a bal oldalon, a bejárat mellett található parkolóban. Az emlékhely körülbelül azon a helyen áll, ahol 1241-ben a tatárok legyőzték a Sajó torkolatát védő IV. Béla seregeit Ennek a csatának azonban számos előzménye volt, amelyek hosszú időre visszavetették a magyar királyság fejlődését. Juliánus barát már 1237-ben számot adott a Magna Hungáriát elpusztító tatár hordákról. Az egész Európát fenyegető birodalom nagyon rövid idő

alatt, szinte a semmiből jött létre. 1206ban az addig egymással szemben álló mongol, tatár, merkit, kereit törzseket Dzsingisz kán egyesítette, akit ekkor nagykánná választottak. Erős irányítása alatt egymás után hódoltak be a nomád törzsek és iszonyú hadereje tovább duzzadt. 1227-ben bekövetkezett halála után utóda Ögödej lett, aki a birodalom egyes részeinek irányítását a hercegekre bízta. Így került Dzsingisz kán unokája, Batu a kelet-európai területek élére. Miután rendezte sorait és haderejét összevonta, 1241 tavaszán Európa ellen indult. Északi irányból Lengyelország ellen, míg déli irányból Erdély leigázására tört. Ezeket a seregeket maga Batu vezette Dénes nádor csapatait elsöpörték a hódítók és három nap alatt Budáig üldözték. IV Bélát teljesen váratlanul és készületlenül érte a támadás. Ráadásul a király és a nemesség kapcsolatát birtokviszájok rontották. Az elég gyenge sereg így

csak lassan haladt a visszavonuló tatár előörsök nyomában. Kelet felé haladva 1241 április 9-én érték el a Sajó és a Hernád folyók találkozásánál lévő síkságot. A csatára készülődő magyar csapatok vezetői hibát-hibára halmoztak. Taktikai hozzáértés hijján és az eddig zavartalan előrehaladás láttán elbízták magukat. Táborhelyüket egy egyáltalán nem védhető sík mezőn alakították ki. Ezt a kis területet vették közre szekerekkel és sátrakkal. A szorosan egymás mellé zsúfolt szekerek és sátrak akadályozták a csapatokat mozgásukban. Ráadásul a tatárok a folyó túlpartján olyan helyen rendezkedtek be, hogy a magyarok őket nem láthatták, de ők egy domb tetejéről pontosan nyomon követték a magyar csapatok mozgásait és megszállták a Sajón átívelő híd állásait is. Április 10-ről 11-re virradó éjszaka a tatárok megkezdték az előrenyomulásukat, melyet sikkerrel visszavertek és a hidat is befolyásuk

alá kerítették. Ez azonban még csak az előörs támadása volt Röviddel ezt követően megindult a főerők támadása a Sajó gázlóin és a gyér őrséggel biztosított hídon át. Ezt a támadást nem sikerült a védőknek megállítani A templomos lovagok ebben a csatában vesztették életüket. Reggelre a tatárok körülzárták a szekértábort és gyujtóijjaikkal lángra lobbantották azt. Az ekkor kitört pánik szinte leirhatatlan volt A felbomlott magyar sereg - mielőtt igazi csatára került volna sor - fejvesztve menekült. A kikitörő csapatokat a tatárok lemészárolták A sújos sérüléseket szerzett Kálmán herceg és IV Béla alig tudott a gyűrűből megmenekülni, ám a csapat nagyrésze így is mesemmisült. Ez hát a tragikus csata története. Az igazsághoz azonban egy kis kiegészítés is tartozik A csata idején Muhi település még nem is létezett, tehát a csata helyét sem lehet pontosan meghatározni. Muhit először a középkorban

említik, mint jelentős mezővárost Nyékládháza és Debrecen között, az ónodi elágazás közelében. A történelem is sokáig mint Sajó menti csatát említi. Muhi csataként először a XIV században kiadott Poszonyi krónika nevezi A sors iróniája, hogy Muhi település 1596-ban, Eger eleste után teljesen elpusztult. Nem tudjuk tehát, hol is állt pontosan IV. Béla szekértábora Csak egy bitos, hogy valahol a Sajó folyása mentén lévő sík területen lehetett. Az emlékművet Vadász György és Kiss Sándor készítették A Magyar Golgotát jelképező dombocska az ónodi vár romjait borító földből készült. A szélben néha megcsendül a domb tetején álló emlékharang, hirdetve ezzel az itt pusztultak dicsőségét