Történelem | Tanulmányok, esszék » Az ókori Római birodalom, a kezdetektől Ceasarig

-1- AZ ÓKORI RÓMAI BIRODALOM, A KEZDETEKTŐL CAESARIG Itália Hellászhoz hasonlóan a Földközi-tenger medencéjében helyezkedik el. A félsziget északnyugat-délkeleti irányban húzódik, s Afrika közelébe nyúló partjaival szinte kettévágja a Földközi-tengert, azt két részre, egy nyugati és egy keleti medencére osztja. Ez a kedvező fekvés központi helyet biztosított Itáliának az ókor fő közlekedési és kereskedelmi útján, a Földközi tengeren. A tenger mégsem játszott olyan fontos szerepet Róma történetében, mint a görögöknél. A félszigetet itt is a Földközi tenger melléktengerei övezik: a Tirrén-tenger nyugatról, az Adriai tenger keletről, az Ión-tenger délről. Szigetek is találhatók, de kevesebb és ezek nagyobbak, mint a görög szigetvilágban (Szicília, Szardínia és Korzika). A partvidék azonban kevésbé tagolt, így kevés természetes kikötő található, ezek is főként a nyugati partvidéken, mivel az Adria

partjai zátonyosak. Itália így elsősorban nyugat felé nyitott Északról az Alpok magas hegyláncai védik meg Itáliát a hideg légáramotoktól. A Birodalom kialakulása -2A félsziget éghajlata így hasonlít a görög területekéhez: a tél enyhe és csapadékos, a nyár forró és száraz. A medencék kitűnően alkalmasak földművelésre és állattenyésztésre, a hegyvidékek legeltető állattartásra. Itália fő terményei a gabona, a szőlő, az olajbogyó és a gyümölcsök. Szarvasmarhát, sertést, juhot, lovat és méheket tenyésztettek. Mivel a mezőgazdaságnak kedvezőbbek voltak a feltételei, mint Hellászban, a rómaiak életében ez a tevékenység játssza a főszerepet, s ezt tartották az igazi munkának, szemben az iparűzéssel és a kereskedelemmel. Itáliában ősidők óta él az ember. A régészeti leletek fejlett neolitikus és bronzkori kultúrákat tártak föl, melynek népessége beleolvadt a később bevándorolt népek közé. Az

indoeurópai latinok a Kre 2 évezred végi nagy népességmozgások idején érkeztek más törzsekkel együtt, mint a szabinok, szamniszok vagy a félszigetnek nevet adó italikuszok. A latin törzsek a mocsaras, dombokkal tagolt Latiumban telepedtek le Északról az etruszkok, délről a szamniszok voltak legjelentősebb szomszédjaik. Első központjukat Alba Longában építették ki, ahonnan a túlnépesedés hatására kirajzottak. Így jelentek meg az első telepesek a Tiberis menti dombokon, először a Palatinuson, majd sorra, mind a hét magaslaton. A dombok lakosai, a latinok és a szabinok a Kre VIII században szövetséget kötöttek, megalapítva Rómát. A mondai hagyomány időpontja (ie 753) megközelítően jól jelzi a város alapításának dátumát. A szabin nők elrablásának története, pedig a római nép kialakulásának mitikus magyarázata. Róma fejlődésére két nép volt hatással: a görögök és az etruszkok. A görögség a gyarmatosítás

során telepedett le Dél-Itáliában. A gyarmatvárosok nagyobbrészt a Kre VIII.-VI században jöttek létre A görögség hatása később jelentkezett, a korai időkben inkább az etruszkokon keresztül, azok befolyásával együtt. Az etruszkok a történelem rejtélyes népei közé tartoznak, mivel még mindig nem tudták teljesen megfejteni a nyelvüket, annak ellenére, hogy ábécéjüket ismerjük. Valószínűleg őshonos itáliai és bevándorolt keleti népesség keveredése hozta létre kultúrájukat. Az etruszkok eredete azonban ma is vitatott a tudományos világban. Fejlett városi kultúra jellemezte őket Lecsapolták a mocsarakat, és virágzó földművelést folytattak. Fémművességük magas szintű volt. Ügyes építkezők voltak, ők alkalmazták először nagyobb mértékben a boltozatot, s tőlük vették át a rómaiak. A mondák szerint Rómának 7 királya volt. Az elsőt, Romolust még hatan követték, akik közül az utolsó három etruszk király

feltehetőleg valós személy volt. A vezető rétegeket a földbirtokos patríciusok alkották. Földjeiket leszármazás alapján kapták az Ager publicusból. Az elszegényedett nemzetségtagokból lettek a cliensek A nemzetséghez nem tartozók és a bevándorlók lettek a plebeiusok. Az etruszk királyok nagy építkezéseket folytattak a város falain belül. A Capitolium és a Palatínus domb közti mocsaras területen, így épült fel a Forum Romanum. Ezek az intézkedések azonban elsősorban a plebeiusoknak kedveztek. A városállam egyre gyorsuló ütemben fejlődött világbirodalommá, ugyanakkor az állami hivatalok és intézmények lényegében egy városállam szervei maradtak. A hivatalnokokat és tisztviselőket egy évre választották. Ez jól bevált egy város irányításánál, de nem a hatalmas kiterjedésű birodalomban. Állandó szervezetekre és vezetőkre lett volna szükség. Mire az adott tisztviselő beleszokott hivatalába, már le is váltották.

-3A mezőgazdasági kistermelők jelentős része tönkrement a háborús pusztítások és a gazdasági okok miatt, ugyanis a kisparaszti birtokok nem bírták a versenyt a nagybirtokok nagy mennyiségű termésével szemben, főleg úgy, hogy a parasztok jelentős része katonáskodott. Nem volt, aki művelje a földet, míg a nagybirtokokon több száz rabszolgasorsba taszított „beszélő szerszám” dolgozott. Ezek összessége a római-pun háborúk döntő hatásairól nem megfeledkezve a parasztok eladósodtak, elvesztették földjüket és beszivárogtak a városba. Rómát nagyszámú földműves, vidéki ember bevándorlása sújtotta, akik szavazati jogukat a politikusok megbízott embereinek áruba bocsátották és ebből a pénzből, tengették napjaikat. A válság fő oka a földművelő egyszerű nép eladósodása volt, ugyanis a törvények értelmében, aki nem rendelkezett földdel, az nem is hívható be katonának. A katonák gyors fogyása nagy problémát

jelentett, ugyanis egyre több katonára volt szükség, a megnövekedett birodalom rendjének fenntartására és a további területi hódításokhoz. Ugyancsak katonák sokaságát igényelte a megnövekedett számú rabszolgaság kordában tartása, hiszen a rabszolgák rengetegen voltak és a római nép tartott a lázadásoktól. Ezért különböző módszerekkel félemlítették meg őket (Például a „férfivá avatás” szertartása.) A meglévő sereg nem volt megfelelő a fenti szempontok miatt, ugyanis az alkalmanként katonáskodó parasztság helyett, jólképzett állandó zsoldosseregre lett volna szükség. Problémát jelentett még ezen felül a birodalom lakosainak eltérő jogállása is Csak a római polgárjoggal rendelkezők voltak teljes jogúak (szavazat, házasság, kereskedés, fellebbezés, tisztségviselési, tulajdonhoz való jog, katonáskodási jog). Szűkebb volt a latin joggal rendelkezők rétege, még kisebb a szövetséges joggal

rendelkezőké. Leghátrányosabb helyzetben a provinciák lakosai voltak -4Tiberius Gracchus katonaként tapasztalta a hadsereg válságát, de a paraszti birtokok elsorvadása is érzékenyen érintette. Célja volt a nincstelen parasztok földhöz juttatása. I e 133-ban néptribunus lett Szorgalmazta a Licinius-féle földtörvény (ie 367) felújítását. (Állami földekből maximálisan 500 jugerumot lehet bérelni személyenként) Ez az elképzelés a szenátori rend számos tagját súlyosan érintette, ezért amikor Tibetius a szokással ellentétben másodszor is néptribunusnak jelöltette magát, számos párthívével együtt az utcán meggyilkolták. Gaius Gracchus Tiberius testvére, a problémát földosztással próbálta enyhíteni. Nem csak Itáliában, hanem a provinciákban is megpróbálta ezt az elvet érvényesíteni. Karthágót választotta ki alkalmas területként. Politikai jogokat adott a lovagrend tagjainak. Ezen túl ők bíráskodhattak zsarolási

ügyekben Felvetette azt az ötletet, hogy a provinciák polgárainak a Római Birodalom megadja a polgárjogot. Ezzel kiváltotta a szenátus ellenszenvét. Távollétében néptribunustársa összeállt a szenátussal és Itáliában kínált sokkal, előnyösebb feltételekkel földet. Gaius Gracchust a haza ellenségének nyilvánították, és parancsot adtak a kivégzésére. Ő nem várta meg, míg ellenségei végeznek vele, hanem öngyilkos lett. Ezek után a hadseregben is jelentős változások következtek be, melyeket többek között Marius közbenjárásának köszönhetünk. Mivel parasztokat sorozott be zsoldért a seregbe és szolgálati idejük lejárta után a veterán katonáknak földet adott és itt élhették le életük végét. Ennek az irányzatnak a fő képviselője Livius Drusus volt, aki fölújította a földosztást. Javasolta továbbá a szövetségesek egyenjogúsítását (ie 91) a szenátus meggyilkoltatta Livius Drusust, ami a szövetségesek

háborújához (i.e 90-88) vezetett Róma a megbékélőknek megadta a polgárjogot, a maradék lázadókat, pedig kegyetlenül leverte. A Néppárt megerősödését az Optimaták nem nézhették tétlenül Céljaik megvalósítására a hadsereget használták. Sulla a seregével Rómába vonult, hogy megerősítse a szenátusi pártot. Feketelistát állított össze 2000 fő nevével és azokat kíméletlenül legyilkoltatta. (proscriptio) Ie 82-ben diktátori hatalmat vívott ki magának Felszabadított 10 000 rabszolgát, akik feltétlen hívei lettek. Ezután jelentősen korlátozta a néppárti politikusok jogkörét. Ie 74-ben kirobbant a Spartacus-féle rabszolgafelkelés, amit nagy erőfeszítések árán sikerült csak leverni Crassusnak. A helyzet rendezésére nem volt más lehetőség, mint az egyeduralmi rendszer bevezetése. Ezt a tényt Julius Caesar fedezte fel. Célja a néppárt hatalmának helyreállítása volt Egyedül képtelen volt megoldani a válságot,

ezért szövetkezett Crassussal és Pompeiussal. ie 60-ban létrehozták az I. triumvirátust A megállapodásuk értelmében Caesar ie 59-ben consul lett. Tisztségének köszönhetően nagymértékű földosztást hajtott végre Megbízatása lejártával proconsulként megkapta Galliát. Helytartóságát hódításokra használta, közben létrehozta a kor legjobb hadseregét. Így készült fel a visszatérésre A triumvirátus bomlásnak indult, ugyanis Crassus meghalt, Pompeius pedig kiegyezett a szenátussal. Caesart felszólították, hogy seregét hátrahagyva térjen vissza Rómába és adjon számot munkájáról. Ő viszont seregével együtt indult el Ie 49-ben átlépte a Rubico folyót Pompeius meghátrált. Kettejük között a döntő ütközetre ie 48-ban Pharsalos mellett került sor. A csatát Caesar nyerte, a menekülő Pompeiust Egyiptomban megölték Caesar politikája: leszámolt a köztársasággal, minden hatalmat a saját kezében összpontosított. Nyílt

egyeduralmat gyakorolt Minden tisztséget betöltött, kivétel a cenzor, de annak jogkörét is gyakorolta. A szenátus létszámát 900 főre emelte és híveivel -5töltötte fel. Földet osztott a proletároknak és a veteránoknak Naptárreformot hajtott végre. Kiadta az első római értékálló aranydénárt Megreformálta az adózást is Fellépett a korrupció és a zsarolás ellen. Intézkedései a szenátusi pártot sértették, ezért ie 44 márc 15.-én meggyilkolták Ie 43-ban létrejött a II triumvirátus, melynek eredeti célja Caesar gyilkosainak megbüntetése volt. Tagjai: Augustus, Lepidus, Antonius Ie 42-ben a philippi csatában legyőzték a gyilkos Brutust és Cassiust. A triumvirátus bomlásnak indult, ugyanis Lepidus lemondott, Augustus és Antonius, pedig szembe kerültek egymással. I e 31-ben csaptak össze Actium mellett Itt Augustus győzött Antonius és Kleopátra hadai felett. I. e 27- i sz 14-ig Augustus egyeduralkodó volt Visszatért

Rómába, és a híveivel feltöltött szenátus előtt letette a fegyvert. A testület viszont nem fogadta el lemondását, hanem megbízta az állam ügyeinek intézésével. Augustus tanult Caesar példájából. Nem gyakorolt nyílt egyeduralmat, jelszava a köztársaság visszaállítása volt Augustus lett a birodalom 1. számú polgára (princepsz) Ő szavazott először, ezzel megadta híveinek az irányelvet. A hadseregre támaszkodott Felszámolta a rablóbandákat Átszervezte a bíróságokat. Erkölcsi és családvédelmi törvényeket hozott A kiváltságos rendeket kizárta a hatalomból. "Cirkuszt és kenyeret a népnek!" Caesar – a tökéletesen harmonikus államférfi (forrás részlet) Vívás és lovaglás dolgában bármely katonájával megmérkőzhetett és úszása Alexandriában életét, mentette meg. Időkímélés miatt rendszerint éjjel tett utazásokat -6Szelleme is olyan volt, mint teste. Bámulatos szemlélő s ítélő tehetsége

minden rendelkezésének biztosságában és kivihetőségében nyilatkozott meg, még akkor is, mikor parancsolnia kellett anélkül, hogy saját szemeivel látná a dolgokat. Emlékező tehetsége páratlan volt és több ügyen tudott egyszerre ugyanazon biztonsággal elintézni. Bár gentleman, lángész és uralkodó volt egy személyben, mégis volt szíve. Kitűnő anyja, Aurélia iránt élete végig a legtisztább tisztelettel viseltetett, nejét és mindenekfelett Julia leányát őszintén szerette, ami még a politikai viszonyokra sem maradt hatás nélkül. Magától értetik, hogy Caesar szenvedélyes ember volt, mert szenvedély nélkül zsenialitás nem létezik, de szenvedélye sosem volt erősebb nálánál. Ő is volt fiatal és az ő lelkében is volt helye dalnak, bornak és szerelemnek, de lényének legmélyéig soha nem bírtak hatolni. Még hajlott korában is akadtak kalandjai és győzött nem egy női szíven, s külső megjelenésében mindig volt bizonyos

gavallérosság. Fájdalmasan tapasztalt kopaszágát gondosan elfödte azon babérkoszorúval, mellyel későbbi éveiben nyilvánosan megjelenni szokott, és kétségkívül szívesen odaadta volna nem egy győzelmét, ha rajtok ifjúkori fürteit visszaválthatta volna. A monarchia külső ismertető jelét az egész ókorban elterjedt nézetek szerint az uralkodónak a pénzeken álló arcképe képezte: a római állam pénzein 44-től fogva Caesar fejével találkozunk. Már életében számos barátja és ellensége egyaránt azt hitte, hogy nyíltan Róma királyává akarja magát kineveztetni: sőt egyes legszenvedélyesebb hívei különféle utakon s különböző időben ajánlották neki: tenné fel a koronát a fejére: a legfeltűnőbben Marcus Antonius, midőn 44. február 15-én, mint consul, az összes nép szemeláttára megkínálta a királyi fejékkel. Caesar azonban ez ajánlatokat kivétel nélkül visszautasította -7Bibliográfia 1. Polányi Imre: Az

Ókori világ története 2. Bodo Harenberg: Az emberiség krónikája Offica Nova, Budapest, 1988. 3. Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete Európa Könyvkiadó, Budapest, 1994. 4. Szepessy Tibor: A régi Róma napjai Balassi Kiadó, Budapest, 1998. 5. Majoros József: Római élet Athenaeum Kiadó, Budapest, 1996