Biológia | Középiskola » Rendszertan a prokariótáktól a növényekig

Rendszertan - Prokariótáktól a növényekig Klikkelj a kívánt könyvjelzőre: • • Bevezető Vírusok • Prokarióták o o • Egysejtű eukarióták o o o • Ostorosmoszatok törzse Egyfélemagvúak törzse Kétfélemagvúak törzse Többsejtű eukarióta gombák o o • Baktériumok törzse Kékmoszatok törzse Gombák törzse Zuzmók törzse Többsejtű eukarióta növények o o o o o o o Zöldmoszatok törzse Barnamoszatok törzse Vörösmoszatok törzse Mohák törzse Harasztok törzse Nyitvatermők törzse Zárvatermők törzse Vissza a biológia honlapra Bevezető: Az élőlények kialakulása szüntelen fejlődési folyamat - ez az evolúció. Először a kémiai, fizikai evolúciót indult meg, a biológiai később kezdődött. Elemek, egyszerű vegyületek összetett szerves vegyületek - szerves makromolekulák, egyszerű biológiai rendszerek (életjelenségek) - prokarióták (pld. a ma élő baktériumok, kékmoszatok; sejtjeikben még nincs

körülhatárolt sejtmag). Egysejtű eukarióták - sejtjeikben már körülhatárolt, valódi sejtmag található - a ma élő ostoros egysejtűekhez hasonlóak lehettek. Többsejtű eukarióták növények illetve gombák és állatok Az evolúció folyamatos, ma is tart Kb 1 millió állat- és félmillió növényfajt rendszerezni kell. Először Carl Linné (Systema Naturae) - rendszerének alapja a faj, amelybe az azonos lényegi tulajdonságokkal rendelkező egyedeket sorolta. Kettős latin nevezéktan. De ez még csak mesterséges rendszer - a külső tulajdonságokat vette figyelembe. De Charles Darwin a XIX században megalapozta az evolúció elméletét - A fajok eredete - fejlődéstani rendszerezés. Magyar rendszerezők: Kitaibel Pál (kb 150 növény és néhány állatfaj felfedezője), Diószegi Sámuel - Fazekas Mihály: Magyar Füvészkönyv (Linné munkájának egy része magyarul). A rendszerezés alapja a faj - származásuk közös, külső és belső

felépítésük lényegében megegyezik, a természetben szaporodási közösségben élnek, és magukhoz hasonló, termékeny utódokat hoznak létre. Faj (silvestris) - nem (Felis) - család - rend - osztály - törzs. Faj alatti rendszertani egység az alfaj - önálló elterjedési területtel rendelkeznek. Fajta - mezőgazdasági kultúrfajoknál, nemcsak fajon belüli rendszertani egységet jelent, hanem az adott fajta szaporítási lehetőségeit, adottságait is magában foglalja (pld. veteménybab faj - budai konzerv, vajbab fajták) Vissza az elejére Vírusok: Nehezen illeszthetők az élőlények fejlődéstani rendszerébe. Méretük nanométeres nagyságrendű. Felépítés: örökítőanyag és az ezt körbevevő fehérjeburok Valószínű, hogy különböző sejtek örökítőanyagából kiszakadt részletek, amelyek bizonyos önállóságra tettek szert. Életmódjuk: működésük feltétele egy gazdasejt, amelybe beépülve az örökítőanyag átszervezi a sejt

működését - a gazdasejt anyagaiból sokszorozódnak meg. Nyugalmi szakasz, közben kikerülnek a sejtből, majd újra fertőzőképesek, de különböző hatásokra elpusztulhatnak. Dimitrij Ivanovszkij fedezte fel őket - átszűrt kórokozók, a vírus név maga mérget jelent. Vírusos betegségek: bakteriofág, mozaikvírusok, szarvasmarhák száj- és körömfájás betegsége, kutyák veszettsége, kanyaró, influenza. Vissza az elejére Prokarióták Baktériumok törzse: 1 g talajban akár több millió is lehet belőlük. Kiváló alkalmazkodóképesség, gyors szaporodás. Mikrométeres nagyságrend Alak szerint: pálcika, gömb, csavart. Antony Leeuwenhoek, Robert Hooke (sejt elnevezés), Robert Koch (baktériumok tudományos vizsgálata, tiszta tenyészetek előállítása, festése, felfedezte a tüdőbajt okozó bakt.-t is) Felépítésük a prokarióta sejtekre jellemző Sejtplazmájukban helyezkedik el az örökítőanyag, mely nincs körülhatárolva - nincs

sejtmag. A plazmát vékony sejthártya határolja, majd a sejtfal (fehérje, szénhidrát). Esetleg további tok vagy nyálkás burok. Életmódjuk: sok faj kész szerves anyagokkal táplálkozik, ebből építi fel saját anyagait - heterotróf. Sok a lebontó (talajban), a rothadást, erjedést előidéző, betegséget okozó (vérhas, tüdőbaj). Mások a testük felépítéséhez egyszerű szervetlen anyagokat használnak - autotrófok Pld. a nitrifikáló bakt-ok (ammónia - nitráttá)- kemoszintetizálók Vissza az elejére Kékmoszatok törzse: Felépítés hasonló, mint a bakt. De van színanyag (olyan vegyületek, amelyek képesek a napfény E-ját megkötni)- a kékeszöld színt okozza. Fotoszintetizálók Oxigén szabadul fel. Előfordulásuk: talajban, természetes vizekben - vízvirágzás, táplálék Vissza az elejére Egysejtű eukarióták Ostorosmoszatok törzse: Sejtjükben élesen elkülöníthető, körülhatárolt sejtmag található. ősi fajaiknál

válhatott szét egymástól az auto- és a heterotróf evolúciós irány. ők mixotrófok Heterotróf - sejtszáj, ostor. Szemfolt - világosságérzékelés - táplálkozást meghatározza Autotróf - zöld színtest. Vissza az elejére Egyfélemagvúak törzse: Legegyszerűbb eu. állatok Sejtjükben lehet egy vagy több sejtmag is, de ezek azonos működésűek. Gyökérlábúak osztálya - álláb Vizes, nedves aljzaton, szerves törmelékkel táplálkoznak. Pld óriásamőba Tengerben sok a mészvázas Átlag többszáz mikrométer, de a likacsoshéjúak a cm-es nagyságrendet is elérhetik. Vissza az elejére Kétfélemagvúak törzse: Egy kisebb (szaporodás) és egy nagyobb sejtmag (többi életműködés). Csillós osztálya (papucsállatkák) Csillók - gyors mozgás Heterotrófok Test oldalán sejtszáj. Baktériumokkal (esetleg moszatokkal) táplálkozik - emésztőüregecske Átlagméret 100 ľm Vissza az elejére Többsejtű eukarióta gombák Gombák törzse:

Testfelépítés: eukarióta sejt, nincs színanyag, sejtfal kitin (N-tart. szénhidrát), a többsejtű gombák sejtjei gombafonalakat alkotnak - termőtest. Szaporodás spórákkal (szaporítósejtek). Heterotrófok Gyakran szimbióták Legfontosabb a lebontó tevékenységük. Legtöbb fajuk a szárazföldön él Moszatgombák osztálya - fonalas felépítés, de nem tagolódik külön sejtekre - a gomba teste egy sokmagvú sejt. Peronoszpóra - fonalain spóratartók képződnek spórákkal. Fejespenész Tömlősgombák osztálya: a gombafonalak végén tömlőszerű képződményekben alakulnak ki a spórák. Lisztharmatgomba, monília, ecsetpenész (penicillin-termelő), élesztőgombák. Bazídiumos gombák osztálya - a gombafonalak végén egy megvastagodott részt, a bazídiumot fejlesztik ki, amelynek kis nyúlványain helyezkednek el a spórák. Fonalak szövedéke teleptestet (tönk, kalap) alkot Ide tartoznak az ismert gombák. Csiperkegomba - kalapja vastag húsú,

fehér, majd rózsaszínű, barna. Tönkje alul alig vastagodik Gyilkos galóca - lemezek mindig fehérek, tönk töve gumósan megvastagodott, bocskor. Antibiotikumok (neomicin) Vissza az elejére Zuzmók törzse: Telepteste gombák és moszatok szoros együttélése (tömlősg. és kék- vagy zöldm.) A gombafonalak a moszatsejtekhez vagy -bele simulnak, felveszik a termelt szerves anyagokat, de oldott tápsókkal és CO2-vel látják el, ill. megvédik Már annyira különböznek az eredetiektől, hogy új fajról beszélhetünk. Nagyon szívós növények Zuzmósavak - nyers kőzetek mállasztása. Érzékenyek a levegő ipari szennyezettségére Vissza az elejére Többsejtű eukarióta növények Zöldmoszatok törzse: Evolúciós szempontból fontosak, mert a fejlettebb szárazföldi növények kiindulópontjai. Kezdetben egysejtűek voltak, majd kétféle módon szerveződhettek tovább. Az egyik mód, hogy az utódsejtek osztódás után együttmaradtak, sejttársulást

hoztak létre (az egyes sejtek még önállóak) - ez még ma is megtalálható, de nem vezetett tovább. A másik mód, hogy osztódás után az utódsejtek, közös sejtfallal elválasztva, szorosan együttmaradtak. Egyirányú osztódás eredményeként kialakult a sejtfonal - a sejtjei azonosak Később a nagyobb alapi sejtek az aljzathoz tapadtak, míg a csúcsi sejtek erőteljesen osztódni kezdtek - elágazások - teleptest - nagyobb tagoltság - de még nincs szövet, telepes növény. A zöldmoszatok felépítése: sejtjeik ua.-kat a színanyagokat tart színtestjeikben, mint a fejlettebb növények. Vannak ostorral mozgó, sejttársulást alkotó fajaik is - ostorosmoszatokkal rokonok Fejlettebbek mozgásra nem képesek. Szalagszerű sejttársulás - harmónikamoszat A többség sejtfonalas szerveződésű - békanyál. Némelyik teleptesttel rendelkezik - csillárkamoszat (zsurlókra hasonlít). A többség édesvízben él Vissza az elejére Barnamoszatok törzse:

Változatos forma, teleptest. Zöld mellett barna színanyagokat is tartalmaznak. Fajaik zöme a tengerfelszín (mérs és hidegebb) közelében él Lehet 300-400 méteres is. Max 25 méteres mélységig moszaterdőket képezhet Egyes fajok takarmányozásra, trágyázásra is alkalmasak. Evolúciós oldalág Vissza az elejére Vörösmoszatok törzse: Felépítés az előzőhöz hasonló. Zöld mellett vörös színanyagokat tart Melegebb tengerekben, 200 méterig, az aljzathoz rögzülve. Agar-agart belőlük nyerik Evolúciós oldalág. Vissza az elejére Mohák törzse: Evolúciós oldalág, őseik a zöldmoszatok. Felépítése tagoltsága ellenére közelebb áll a telepesekhez. Valódi szárazföldi növények, de még nincs igazi vízfelvevő és szállító szövet. Gyökérszerű képződmények - rögzítésre A vizet, oldott sókat egész testfelületükön veszik fel - nedves élőhely. Vannak teleptesttel rendelkezők - májmoha A fejlettebbeken (lombmoha) szár-

(vízszállításra alkalmas szövetelemek vannak benne), levélszerű képződmények különíthetők el. A levéllemez azonban egyetlen sejtrétegből áll Életmód: spórákkal szaporodnak, amelyek nedves helyre kerülve kihajtanak, stb. Csúcsán kialakulnak az ivarszervek. Megtermékenyítés - víz segítségével - zigóta - spóratartó - elölről az egész. Nemzedékváltakozás Képesek hirtelen nagy mennyiségű víz felvételére - pld tőzegmohafaj a testsúlyának 20x-osát is. Így befolyásolják a talaj víztartalmát Vissza az elejére Harasztok törzse: Már a hajtásos növények közé tartoznak - szár, levél, gyökér. őseik a már részben szárazföldi ostorosmoszatok lehettek. Valódi szövetekből áll Jól fejlett szállítószövet (magasabbra szállítható a víz, szilárdabb a hajtás)- gyökértől a szárig. Életmód: megtermékenyítéshez víz kell - nedves, árnyékos élőhely. Spórából lemezes előtelep fejlődik Nemzedékváltakozás.

Zsurlók osztálya: lágyszárú növények, nincsenek levelek, csak pikkelyek, a zöld színtestek az elágazó szárban helyezkednek el. Mezei zsurló Páfrányok osztálya: legfejlettebbek. Száruk a föld felszíne alatt vízszintesen helyezkedik el A trópusokon vannak faméretű fajaik is (földfeletti száruk van). Leveleik nagy felületűek, erősen tagoltak, fonákon a spóratartók. Erdei pajzsika Földtörténeti ókorban - zsurló-, pikkely-, pecsétfák. Korpafüvek osztálya Vissza az elejére Nyitvatermők törzse: A harasztokból alakultak ki. A kiszáradás elleni védekezést legjobban a magvas növények oldották meg. Az ősharasztok egyforma spórái egy idő után sok kicsi és egy nagy spórává alakult. A nagy spórát védőburok vette körül, kialakítva ezzel az ősi magkezdeményt, amelyben a petesejt fejlődött ki. Ez már nem vált le, az anyanövényen termékenyült meg a kisebbik spórában (virágporszemben) kifejlődött hímivarsejtek által.

A megtermékenyített magkezdeményből az anyanövényen fejlődik ki a mag - ez már védettebb, mint a spóra, a megter.-hez már nem kell víz - szárazföldi növények A magvas növények közül az ősibb a nyitvatermők törzse. Porzólevél - hímivarsejteket tart virágpor, termőlevél egy magkezdemény, nincs körülzárva Porzós és termős virág A termőlevelek a legtöbb fajnál tobozt alkotnak. Fenyők osztálya: a ma élő legtöbb nyitvatermő ide tartozik Többnyire örökzöld, tűlevelű. Erdei-, lucfenyő Mamutfenyő - a Föld jelenleg leghatalmasabb fája ÉAm-ban jellemző, korábban nagy elterjedésűek voltak (pld hazai lignittelepek) Hasonló életkort éltek meg a Földközi-tenger vidékén élő cédrusok is. Fenyők távolabbi rokona a nyitvatermő páfrányfenyő, vagy ginkgófa. lombhullató, széles levelű Sajátos a magvak kifejlődése - a magkezd. sokszor a megporzás után, de a megtermékenyítés előtt lehullik a növényről - átmenet.

Vissza az elejére Zárvatermők törzse: A magkezdemény védettsége fejlettebb - a termőlevelek zárt termővé alakulnak. A termő női ivarszerv, csúcsi része a bibe A porzó hím ivarszerv A virágporszem tömlőt hajt a bibébe, a hímivarsejtek ezen keresztül érik el a magkezdeményeket. A zárvatermők ivarleveleit takarólevelek (együtt a virág) védik. A termő magházából alakul ki a termés. Már a magban megtalálható a gyökér, a hajtás és a sziklevél kezdeménye A csírázó magban először a gyököcske indul fejlődésnek. Az első lomblevelek megjelenéséig a csíranövényt a sziklevelek táplálják. Aztán megindul a magvas növények fotoszintézise, autotróf táplálkozása. Testfelépítés: a gyökér rögzíti a növényt, felveszi a vizet, oldott sókat, majd szállítja őket. Néha raktároz is Két fő gyökértípus: egyik a főgyökérrendszer - ez a gyököcske tovább-növekedéséből jön létre, a hajtás közvetlen folytatása. Ha

a hajtásból több egyenrangú, egyforma fejlettségű mellékgyökér alakul ki, akkor, mellékgyökérrendszerről beszélünk. A végen levő, már el nem ágazó gyökerek csúcsán a sejtek megnyúlnak és a talajrészecskékhez tapadnak. A gyökérrendszer a fajtól és a talajviszonyoktól függ: a szőlő gyökere 10-15 méterre is lehatolhat. Pázsitfű több nm-es talajfelszínt is behálózhat A tök gyökereinek hossza kb. 20 km Gyökérmódosulások: sárgarépa raktározó karógyökere, trópusi orchideák léggyökerei (levegő víztartalmát képes felvenni), borostyán hajtáseredetű kapaszkodó léggyökerei (rögzít is). A hajtás tengelyét a szár képezi Két alaptípus: az ősibb a fásszár (fák, cserjék, pálmatörzsek). Az evolúcióban később jelent meg a lágyszár (dudvaszár, szalmaszár). Módosult szár: kaktuszok vízraktározó pozsgás szára, a szőlő kacsa, a szamóca indája (új növény alakulhat ki belőle). Föld alatti módosult

szár: burgonyagumó, vöröshagyma, tulipán hagymája - tápanyagokat raktározó hajtások. A levél sejtjeiben nagy mennyiségű zöld színtest található, itt játszódik le a fotoszintézis folyamata. A levélen keresztül történik a légzés, párologtatás. A szárból a levélbe érkező szállítónyalábok a levéllemez ereiként láthatók. A levélerek összessége az erezet Főerezetes- és mellékerezetes levél. A levelek többnyire a levélnyélen keresztül a levélalappal illeszkednek a szárhoz Attól függően, hogy a levélnyélen mennyi levéllemez van, beszélünk egyszerű (szőlő) és összetett levélről (akác). Levélmódosulások: kancsóka rovarfogó levele (N-hiány megszüntetésére A virág a szaporodás szerve. A szártól eredő része a kocsány, ennek további kiszélesedő része a vacok, amelyen viráglevelek találhatók (két csoport: takaró- és ivarlevelek). A takarólevelek körülveszik, védik az ivarleveleket, színesek,

illatosak - rovarcsalogatás. A takarólevelek együttese a virágtakaró. Ezt kívülről befelé a csészelevelekből (zöld) álló csésze, majd a sziromlevelekből (színesek) álló párta alkotja. Ha ezek nem különülnek el, akkor lepelről beszélünk. Az ivarlevelek hím porzólevelekből és női termőlevelekből állnak A porzó részei a porzószál és a portok, ez utóbbi belsejében képződik a virágpor, benne a hímivarsejtekkel. A termő részei a bibe és a bibeszál, a zárt magház, a magkezdeményekkel (benne a petesejt). Két- egyivarú virágok. Egylaki, kétlaki növények A termő magházi részéből termés fejlődik, amely a magot megéréséig körülveszi, védi és elterjedésében segíti. A magház falából alakul ki a termésfal - az érés során kiszárad (száraz termés), vagy húsos fallal veszi körül a magvakat (húsos termés - szőlő bogyótermése). Egyszer termő, kétéves, évelő növények Kétszikűek osztálya: magjuk két

sziklevéllel csírázik. Főgyökérrendszer Fás- vagy lágyszárúak, a szállítószövetek nyalábjai szabályos körben helyezkednek el. Főerezetes levél A virágra csészéből és pártából álló kettős virágtakaró jellemző. Ivarlevelek porzóból és termőből állnak. A virág belső szerkezetére az ötös és a négyes szám, illetve ezek többszörösei jellemző. Boglárkák alosztálya: ősi tulajdonságok - sok különálló termőlevél, sok porzó, sok virágtakaró levél, amelyek szabadon állnak. Valószínűleg belőlük alakultak ki az ősi egyszikűek. Boglárkafélék családja - réti boglárka Rózsák alosztálya: hasonló az előzőhöz, de vannak új vonások. Öttagú virágtakaró, a több termőlevél egy termővé nőtt össze. Az ősibbek virágtakarója még egymástól szabad levelekből áll (rózsafélék cs - alma), míg a fejlettebbek már forrt szirmú virágtakaróval rendelkeznek (burgonyafélék cs. - petúnia) Pillangósvirágúak

cs. - akác, ernyősvirágzatúak cs - kapor Mályvák alosztálya: A virágtakaró levelek mellett a porzólevelek száma is meghatározott. A termőt több termőlevél alkotja, később kialakult a fészekvirágzat. Keresztesvirágúak cs - káposzta, fészkesek cs napraforgó Szegfüvek alosztálya az egyszerűsödés fele mutat Néhol már hiányzik a virágtakaró (barkás fák), a virágok egyivarúak és szélbeporzásúak (mogyoró). Szegfűfélék cs - konkoly, bükkfafélék cs. - bükk, kocsányos tölgy Egyszikűek osztálya: magjuk egy sziklevéllel csírázik. Mellékgyökérrendszer A szállítószövetek nyalábjai elszórtan helyezkednek el. Mellékerezetes levél A virágtakaró levelei nem különülnek el csészére és pártára, hanem lepel virágtakarót alkotnak. A virág belső szerkezetére a hármas szám, vagy annak többszöröse jellemző. Vízililiomok alosztálya: ősi jellemzők - sok különálló termőlevél (boglárkákkal való rokonság).

Liliomok alosztálya: a virág szabályos háromtagú. Liliomfélék cs (vöröshagyma), pázsitfüvek cs (búza) Torzsavirágzatúak alosztálya: a leples virág leegyszerűsödése, a virágtakaró hiánya jellemző. Az apró virágok torzsavirágzatba csoportosulnak. Pálmafélék cs (kókuszpálma) Vissza az elejére