Egészségügy | Anatómia » dr. Ésik Olga - A rosszindulatú daganatok sugárterápiája

A rosszindulatú daganatok sugárterápiája Ésik Olga dr. Országos Onkológiai Intézet, Sugárterápiás Osztály, Budapest Az ionizáló sugárzások onkológiában való alkalmazása sejtpusztító hatásukon alapszik. A sugárkezelések kb. fele-fele arányban történnek kuratív, illetve palliatív célkitűzéssel A daganatok sugárkezelését döntôen röntgen-, kisebb hányadban gamma-, illetve elektronsugárzással végzik. A külsô besugárzásra használt berendezések 90%-a lineáris gyorsító és 10%-a telekobaltkészülék. A hagyományos külsô besugárzási módszereken kívül a következô speciális eljárások ismeretesek: sztereotaxiás agyi pontbesugárzás, gammakéssel végzett sugárterápia, konformális besugárzás, egésztest-besugárzás csontvelô-átültetés céljából, teljes testfelszín elektron-besugárzás és intraoperatív sugárterápia. A brachyterápiát (közelbesugárzást) a személyzet sugárterhelésének csökkentése

érdekében jelenleg kizárólag utántöltô (after-loading) módszerrel végzik. A célzott radionuklid sugárterápia során a daganatsejteket szelektíven célozzuk meg arra alkalmas, tumorsejtekben halmozódó radionukliddal. A sugárkezelés indikációjának megállapítása a legelsô és meghatározó orvosi feladat, melynek helyessége a beteg életkilátásait alapvetôen meghatározza. Ehhez megfelelô információk szükségesek: aktuális állapot, társbetegségek, a daganat anatómiai kiterjedése, műtéti leírás, kórszövettani lelet, a képalkotó diagnosztika leletei és képei, valamint a tumormarker-értékek. A sugárkezelés kivitelezése olyan többlépcsôs folyamat (tervezés, szimuláció, elsô beállítás, mezôellenôrzô felvétel készítése, besugárzás), melyben a keletkezett numerikus és képi dokumentációnak tulajdoníthatóan a minôségi követelmények teljesítése jól követhetô. Az ionizáló sugárzások onkológiában való

alkalmazása sejtpusztító hatásukon alapszik. Ezt gyakran követi a daganat klonogén (életképes) sejtekbôl történô újranövekedése. Ha a tumor kiújulása a beteg élettartama alatt nem következik be, akkor gyógyulásról, vagy pontosabban szólva a daganat lokális kontrolljáról beszélünk. A lokális kontroll elérése érdekében leadható sugárdózisokkal az eredetileg 109 körüli tumorsejtszámot két nagyságrenddel lehet csökkenteni. A sikeres kezelés azt jelenti, hogy nincs észlelhetô tumor, azaz klinikailag komplett remisszió alakul ki. A maradék daganatsejtek - köztük a klonogén sejtek elpusztítása további 4-5-szörös sugárdózist igényelne Ilyen dózisok alkalmazása azonban nem lehetséges a normális szövetek jelentôs károsítása nélkül, így reális esély van a daganat sugárkezelést követô újranövekedésére. Ez vonatkozik a klinikailag kontrollált esetekre is Az a tény, hogy a beteg életében a kiújuló daganat nem okoz

klinikai problémát, nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden daganatsejt elpusztult, hanem csupán arra utal, hogy a tumor kettôzôdési ideje viszonylag hosszú. A kiújuló burjánzás korai felismerése csak rendszeres ellenôrzô vizsgálatokkal lehetséges. A rosszindulatú daganatok kórlefolyása során az esetek mintegy kétharmadában van szükség a sugárterápia valamelyik formájára. A sugárkezelés tényleges aránya - megfelelô infrastruktúrát és személyzetet feltételezve - a rosszindulatú daganatok országon belüli megoszlásától függ elsôsorban. Ha a rosszindulatú tumorok között jellemzôen sok olyan daganatféleség fordul elô, melyek sugárkezelése a gyógyulás érdekében elengedhetetlen, akkor a sugárterápia aránya értelemszerűen magasabb. Vannak olyan kórfolyamatok, amelyek esetén az elsôdleges ellátás nem nélkülözheti a sugárkezelést. Ez annyira általánosan elfogadott, hogy a nyelv-, szájfenék-, epipharynx-, gége-,

emlô-, méhnyak- és méhtest-, prostata- és húgyhólyagtumorok, a seminoma típusú hererák és a malignus lymphomák onkológiai kezelését - kevés kivételtôl eltekintve - inadekvátnak tekintik, ha az érintett betegek az elsôdleges ellátás idején nem részesülnek sugárterápiában. A sugárkezelések arányát a szervmegtartó sebészi beavatkozások száma is erôsen befolyásolja: ezek elterjedésével a sugárterápia ilyen irányú indikációja is gyakoribb lesz. Az utóbbi évtizedekben az emlô-, a gége- és végtagmegtartó-műtétek általánossá váltak, ami szükségessé teszi a tumorágy, illetve a regionális nyirokcsomók posztoperatív besugárzását. A sugárkezelések kb. fele-fele arányban történnek kuratív, illetve palliatív célkitűzéssel A kuratív sugárterápiától azt várjuk, hogy a kezelés után ne lehessen klinikailag daganatot kimutatni. Ennek megfelelôen a szükségessé váló dózisok általában magasak Palliatív

sugárkezelés esetén nem számítunk a daganattömeg teljes eltűnésére, ilyenkor az élettartam és a tünetmentes periódus meghosszabbítása, illetve az életminôség javítása a megvalósítandó cél. Ez utóbbi bizonyos tünetek (fájdalom, vérzés, elzáródás, gerincvelô-kompresszió stb) megszüntetését, illetve megelôzését jelenti. A palliatív sugárkezelés célkitűzéseinek megvalósítása a kuratív dózisoknál többnyire alacsonyabb, de nem ritkán annak megfelelô dózisokat igényel. A rosszindulatú daganatok mintegy 30%-ában van remény a gyógyulásra, ha a sebészi és sugárterápiás lehetôségeket az ellátás kezdeti fázisában kombinálják. Ezen 30%-on belül az esetek egyharmadában az irradiációnak van meghatározó szerepe. Ezzel szemben a kemoterápia csak a tumorok 2%-ában eredményez tartós daganatkontrollt. A statisztikai adatok elemzése arra utal, hogy a rosszindulatú daganatok kuratív ellátásában jelenleg a sebészet

után a sugárterápia a legjelentôsebb kezelési eljárás. A gyógyításban használt ionizáló sugárzások A daganatok sugárkezelését döntôen röntgen-, kisebb hányadban gamma-, illetve elektronsugárzással végezzük. A neutron- és nehézrészecske-sugárzás orvosi célú felhasználása ez idô szerint a világon csak néhány centrumban történik. A sugárzások energiája széles határok között változik: míg a brachyterápiában 1 MeV (megaelektronvolt) alatti energia használata az általános, addig külsô besugárzásra napjainkban szinte kizárólag 1 MeV feletti energiát alkalmazunk. A röntgen- és a gammasugárzás sugárbiológiai hatásai között nincs különbség, pusztán elôállítási körülményeik térnek el. A nagyenergiájú röntgensugárzás felgyorsított elektronok megfelelô targettel történô ütköztetésével keletkezik. A korábban általánosan alkalmazott kobaltbesugárzással szemben a következô elônyökkel jár: •

• • • jelentôsebb áthatolóképessége miatt mélyen ülô daganatok kezelésére is alkalmas, a dózisfelépülés a bôr alatt következik be, így a bôr megkímélhetô, magas rendszámú atomokat tartalmazó szövetekben (pl. csontszövetben) és protézisekben kisebb a sugárzás elnyelôdése, így a csontközeli tumorok, illetve a protézisek környékének sugárkezelése is elvégezhetô, a szervezetben elnyelôdô sugárdózis kialakításában a sugárzás direkt komponense mellett a szórt összetevô vesz részt. A röntgensugárzásnál a szórt komponensbôl eredô rész csak kb. 10%-ot képvisel a telekobaltsugárzás mintegy 25%-ával szemben Így röntgensugárzás alkalmazásakor a sugárzási mezôvel szomszédos területre kevesebb szórt sugárzás jut. Ez különösen nagy mezôk besugárzásakor és a sugárzásra különösen érzékeny, ún. kritikus szervek szempontjából elônyös: pl a csontvelôt érô szórt sugárzás így kevésbé

nehezíti a daganatgátló gyógyszerek késôbbi alkalmazását, vagy újabb sugárkezelés indikálását. A gammasugárzás az atommagokban lejátszódó bomlás eredményeként jön létre. A klinikai gyakorlatban külsô besugárzásra kizárólag a kobalt-60-as radionuklidot alkalmazzuk. Az izotóp 1,17 és 1,33 MeV energiájú gammasugárzása nem túl mélyen elhelyezkedô daganatok sugárkezelését teszi lehetôvé. Az elektronsugárzást lineáris gyorsítóval állítják elô. Felszínhez közel esô tumorok kezelésére ideális. Ez azzal magyarázható, hogy energiájától függô mélységig viszonylag homogén dóziseloszlást hoz létre, majd a hirtelen dózisesés következtében a daganatnál mélyebben levô normális szöveteket megkíméli. A gyors neutronok alkalmazásának speciális klinikai elônye abból adódik, hogy a lassan növekedô, rosszul oxigenizált tumorok megfelelô ellátása is elvégezhetô velük. Gyakran alkalmazzák röntgen- vagy

gammasugárzással kombinálva. Ennek az az oka, hogy neutronbesugárzás esetén a sejtciklusok egyes fázisainak sugárérzékenység szerinti sorrendje más, mint az elektromágneses sugárzások esetén. Így a kombinált kezeléssel kisebb mértékű a viszonylag sugárrezisztens fázisban levô tumorsejtek túlélési esélye. A sugárbiológiai elônyök ellenére ritkán alkalmazzák a gyors neutronokat a klinikai gyakorlatban. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy mélységi behatolása nem jelent elônyt, mert nagyjából azonos a 6 MeV röntgensugárzáséval. Hátrányos ugyanakkor, hogy számottevô és nehezen prediktálható késôi mellékhatásokat hoz létre. A nehéz töltött részecskékkel (p-mezon, proton, alfa-részecske, szén-, neon-, argonatommagok) végzett terápia legnagyobb elônye, hogy viszonylag homogén dóziseloszlású besugárzások alakíthatók ki éles kontúrral körülhatárolt céltérfogatokon (daganat + biztonsági zóna) belül,

miközben a környezô szövetek számottevôen kímélhetôk a sugárhatástól. Orvosi felhasználásuk terjedésének komoly gátja a magas elôállítási költség, valamint a sugárbiológiai ismeretek, beleértve a normális szövetek sugárreakciójára vonatkozó adatok hiányos volta. A brachyterápiában alkalmazott legfontosabb radionuklidokat az 1. táblázatban foglaltuk össze. A többféle sugárzást (a, b, g) kibocsátó radionuklidok hasznos sugárzása többnyire a gammasugárzás. Az utóbbi idôben legáltalánosabban az Ir-192-izotópot alkalmazzák Besugárzókészülékek Lineáris gyorsító A világon újonnan installált külsô besugárzásra alkalmas berendezések 90%-a jelenleg lineáris gyorsító (1. ábra) Az orvosi felhasználást szolgáló lineáris gyorsítókban a nagyenergiájú elektronokat nagyfrekvenciás elektromágneses tér segítségével állítják elô. A különbözô energiákra felgyorsított elektronokat közvetlenül használják

fel, vagy wolfram céltárgyba ütköztetik, és az elôálló fékezési röntgensugárzással végzik a sugárkezelést. Az elektronok monoenergetikusak, energiájuk egy jól meghatározott érték. A röntgensugárzás spektruma folytonos: az elôforduló fotonenergiák az elektronok energiája, mint maximális érték és a legkisebb energiák (gyakorlatilag nulla) között minden értéket felvesz. A fotonsugárzás effektív energiája közelítôleg egyenlô a nominális (névleges) energia egyharmadával: pl. egy 18 MeV nominális energiájú lineáris gyorsító röntgensugárzása egyenértékű egy kb. 6 MeV fotonenergiájú elektromágneses sugárzással A sugárzási mezôk alakját speciális berendezésekkel, ún. kollimátorokkal lehet módosítani Ezek közül kettô a lineáris gyorsító belsejében helyezkedik el, a harmadik kollimátor pedig a besugárzófejen kívül található. Ez utóbbi használata elektronsugárzás esetén elengedhetetlen, mert az

elektronok a levegôben szóródnak. Ilyenkor a külsô kollimátort a beteghez minél közelebb kell elhelyezni. Fotonbesugárzás esetén a harmadik kollimátor alkalmazása csak speciális körülmények között szükséges, pl. tetszôleges alakú sugármezô létrehozása érdekében. A lineáris gyorsítók mechanikai konstrukciója különbözô besugárzási geometriák alkalmazására ad módot. A gyorsítócsô egy köríven elforgatható annak érdekében, hogy a besugárzási mezôk belépési kapuit ki lehessen alakítani. Ilyenkor van egy rögzített pont (izocentrum), amelyen a kilépô nyaláb geometriai tengelye (a fôsugár) mindig átmegy. A forgatás különbözô sugarú körívek mentén lehetséges, a sugárnyaláb jellemzésére a céltárgy (a tulajdonképpeni sugárforrás) és az izocentrum távolságot szokás megadni. A gyorsítócsô forgatásához tartozó forgástengely a fôsugarat az izocentrumban metszi. Telekobaltkészülékek Ezek teszik ki a

külsô besugárzási célokra üzembe helyezett új berendezések 10%-át. A készülék besugárzófejében egy kis cilinderben helyezik el a sugárzó anyagot. A töltet árnyékolt helyzetébôl - mechanikai vezérlés segítségével jut a besugárzásra alkalmas pozícióba. A kobalt-60 radionuklid bétabomlással (a kibocsátott elektront a töltet védôtokja elnyeli) gerjesztett állapotú nikkel-60 izotóppá alakul át, ami két (1,17 és 1,33 MV) monokromatikus gammakvantum kibocsátásával megy át az alapállapotba. A kobalt-60 felezési ideje 5,3 év, így a töltetcsere hozzávetôlegesen ennyi idônként esedékes. Ez nehezíti a berendezés alkalmazását, ugyanis világszerte megfigyelhetô trend a lakossági sugárterhelés visszaszorításának igénye. Ezért a közeljövôben a lineáris gyorsítók várhatóan még inkább háttérbe szorítják a telekobaltkészülékeket. After-loading berendezés A brachyterápiát (közelbesugárzást) a legutóbbi

évtizedekig a radionuklidok kézzel történô behelyezésével végezték. A személyzet sugárterhelésének csökkentése érdekében terjedt el az utántöltô, after-loading technika és a hozzá szükséges berendezések. Az inaktív, változatos geometriájú applikátorok betegbe történô helyezése után a készülék trezorjából automatikusan kerül a radioaktív töltet a besugárzás során kívánatos pozícióba. Az orvosi döntés elôkészítése A sugárkezelés indikációjának eldöntése a legelsô és meghatározó orvosi feladat. A döntés helyessége a beteg életkilátásait alapvetôen meghatározza. Ehhez az információk megfelelô elôkészítése szükséges, hiszen a hibás adatokon alapuló inadekvát döntéseket maradéktalanul soha nem lehet korrigálni. A döntés meghozatalához elengedhetetlenül szükségesek a következô adatok: kórelôzmény, aktuális állapot, társbetegségek, a daganat anatómiai kiterjedése (a staging ismerete), a

műtéti leírás, a kórszövettani lelet, a képalkotó diagnosztika leletei és képei, valamint a tumormarker-értékek. Mindezeket ki kell egészíteni az egyes daganatokra jellemzô, prognózist befolyásoló további klinikai és molekuláris patológiai adatokkal. Ilyen lehet az életkor, a daganat ploidiája, az S-fázis arány, onkogén expresszió stb. A fontosabb daganatcsoportok kezelésére alkalmazott dózisokat a 2. táblázatban tüntettük fel Külsô besugárzás Külsô sugárterápia (teleterápia) esetén a sugárforrás bizonyos távolságra helyezkedik el a betegtôl. A viszonylag nagy távolságnak tulajdonítható az, hogy a betegben így létrejövô dóziseloszlás közelítôleg homogén. Ezenkívül lehetôség nyílik sugármezô-módosító, következésképpen dózismódosító eszközök közbeiktatására. Ilyen eszközök lehetnek a különbözô ékek (a testkontúr változásának kompenzálására), kollimátorok (a sugármezô alakjának

módosítására) és blokkok (a sugármezô egy részének kitakarására). Speciális külsô besugárzási módszerek • • • • • A sztereotaxiás agyi pontbesugárzás 3 cm-nél kisebb átmérôjű, legfeljebb háromgócú intracraniális céltérfogatok (áttétek, arterio-venosus malformációk) nagy pontosságú, 15-30 Gy-vel egy ülésben végzett, műtétet helyettesítô sugárterápiáját jelenti. Ilyenkor a lineáris gyorsító besugárzófeje több ívet ír le a beteg feje felett, miközben a tumorba helyezett izocentrum pozíciója változatlan marad. Ez azt eredményezi, hogy a magas dózisértékek közelítôleg gömb alakban veszik körül a tumort, és a környezô szövetek felé jelentôs a dózisgrádiens. Az elôzôhöz hasonló indikációs körben alkalmazható a gammakés. Ez egy olyan speciális telekobaltkészülék, melynek félgömbszerű fejében 201 apró kobaltforrás helyezkedik el. A kívánatos dózisviszonyokat a szükséges számú

és helyzetű sugárforrásokból történô besugárzással lehet kialakítani. A berendezés dedikált, azaz csupán egyetlen célfeladat ellátására használható. Az elôbbiekben felsorolt indikációkban a lineáris gyorsító várhatóan ki fogja szorítani a gammakést. Ennek az a magyarázata, hogy a lineáris gyorsító olcsóbb, a személyzet sugárterhelése elkerülhetô, és a berendezés más tumorok kezelésére is alkalmazható. A konformális besugárzás azt jelenti, hogy a céltérfogat alakját mindenben követô dóziseloszlást alakítunk ki. Ezzel nemcsak a céltérfogat optimális ellátása érhetô el, hanem a környezô normális szövetek sugárterhelésének számottevô csökkenése is megvalósul. A dózisviszonyok kialakítása speciális berendezést (multileaf-kollimátort, 2. ábra), illetve a folyamat számítógépes vezérlését igényli A multileaf-kollimátor (sokszeletű kollimátor) elmozgatható szeletei lehetôvé teszik a tetszôleges

mezôforma kialakítását (3. ábra) A módszer a test bármelyik részén elhelyezkedô daganat kezelésére alkalmas. A frakcionáltan végezhetô eljárás várhatólag csökkenteni fogja a lineáris gyorsítóval, illetve gammakéssel végzett agyi pontbesugárzások számát. Ennek az az oka, hogy az elôzô két módszer csak gömb alakú, vagy gömbökbôl kialakítható céltérfogatok besugárzását teszi lehetôvé, míg az utóbbi eljárással tetszôleges mezôforma hozható létre. A csontvelôátültetés céljából végzett egésztest-besugárzás (lineáris gyorsítóval vagy telekobaltkészülékkel), valamint a cután malignus lymphomák és Kaposi sarcoma teljes testfelszín elektron-besugárzása speciális jártasságot és a sugárterápia magas színvonalú kivitelezését igényli. Az intraoperatív sugárkezelést fôleg hasűri tumorok kezelésében alkalmazzák. Ilyenkor a műtét alatt 15-20 Gy elek-tronsugárzást kap egy ülésben a beteg a

tumorágyra. A kezelés elônye, hogy a szem ellenôrzése mellett határozható meg a céltérfogat, illetve a kerülhetôk el a normális szövetek. Magyarországon jelenleg csak az Országos Onkológiai Intézet (OOI) Sugárterápiás Osztályán végzik a speciális külsô besugárzási eljárásokat. Intraoperatív besugárzás egyelôre még itt sem történik, és a gammakés alkalmazását - az ismertetett okok miatt - nem is tervezzük. Brachyterápia A brachyterápia a sugárforrásnak a daganat közelében való - többnyire operatív úton történô elhelyezését jelenti. A radioaktív forrás behelyezése történhet magába a szövetbe Ez az interstitiális brachyterápia, amelyet kiterjedten alkalmaznak a tumorágy posztoperatív tűzdelésére (emlô- és prosztatadaganat, végtagsarcoma). A szövetek felületére helyezett moulage-ok felszínes daganatok (pl. szájfenéki-, penistumorok) ellátását teszik lehetôvé A testüregekbe (intracavitális brachyterápia,

pl. nôgyógyászati daganatok) és lumenekbe (intraluminális brachyterápia, pl. nyelôcsô-, bronchustumor) juttatott sugárforrások jelentik a terápia további alkalmazási területeit. Az eljárásnak az a legfôbb elônye, hogy a sugárzás intenzitásának a távolság négyzetével arányos csökkenése következtében a sugárforrás környezetében a dózisgrádiens meredek: a magas dózisértékek a tumor közelében találhatók, az alacsonyabb dózisok pedig attól távolabb, a normális szövetekben. A módszerrel tehát nem lehet homogén dózisviszonyokat kialakítani, és nem alkalmas nagy daganattömeg ellátására sem. A brachyterápiát a dózisteljesítmény alapján magas és alacsony, azaz HDR (high dose rate), illetve LDR (low dose rate) dózisteljesítményű beavatkozásokra osztjuk. A HDR-kezelés egy óránál rövidebb ideig tart, és ambulanter is elvégezhetô beavatkozásokat tesz lehetôvé. Az LDR-sugárzás az órákig tartó kezelési idô miatt

csak intézeti bennfekvéssel végezhetô, s a betegeket egyenként külön szobába kell elhelyezni. A kettô közötti átmenetet a közepes dózisteljesítményű, MDR (medium dose rate) kezelések jelentik. A brachyterápia legújabb irányzata a pulzáló dózisteljesítményű, PDR (pulse dose rate) kezelés. Ennek során rövid ideig, frakcionáltan történik a sugárzás Az egyes frakciókban leadott dózisok nagyságának és a közöttük levô idôperiódusnak a megfelelô megválasztásával bármilyen dózisteljesítményű (HDR, MDR, LDR) brachyterápia utánozható. Célzott radionuklid terápia A célzott radionuklid terápia azt jelenti, hogy a daganatsejteket szelektíven célozzuk meg egy arra alkalmas, a tumorsejtekben halmozódó, per os vagy intravénásan bejuttatott radionukliddal. A radionuklid általában bétasugárzó, s így a sugárzás hatótávolsága néhány mm. A sugárzó izotóp a szervezetbôl fizikai és biológiai felezési idejének

megfelelôen, általában néhány napon belül kiürül. A metabolizmus és az eliminálás ismertetett folyamata alapján a radionuklid sugárkezelés és az LDR brachyterápia között sugárbiológiai szempontból analógia figyelhetô meg. A leggyakrabban alkalmazott radionuklid a I-131, mely a folliculáris és papilláris pajzsmirigyrák kezelésére használható. A I-131 MIBG (meta-jodobenzil-guanidin, katekolamin prekurzor analóg) katekolamint szintetizáló neuroektodermális sejtekbôl eredô daganatok (neuroblastoma, phaeochromocytoma, medulláris pajzsmirigyrák) kezelésére alkalmazható. A besugárzás kivitelezése 1. A külsô besugárzási terv elkészítése után a mezôk helyes kialakítását szimulációval ellenôrzik. Erre a célra egy átvilágító röntgenberendezést használnak a besugárzási geometriával azonos elrendezésben. Az azonos geometria biztosítása érdekében sok adatot numerikusan kell megadni, pl.

sugárforrás-bôrtávolság/sugárforrás-izocentrum-távolság, mezôméret, belépési irány, a mezômódosító berendezések paraméterei. Az adekvát dokumentációhoz hozzátartozik diagnosztikai minôségű röntgenfelvétel készítése a szimuláció végén (4. ábra) A szimulálást az elsô beállítás követi, amelynek helyességét még egy felvétellel lehet ellenôrizni: ilyenkor magával a lineáris gyorsító röntgensugárzásával, ill. a telekobalt berendezés gammasugárzásával készítünk felvételt a sugármezôrôl. Terjedôben vannak a lineáris gyorsítóra szerelhetô TV-kamerák, amelyek a betegen áthaladó terápiás sugárzást képpé alakítják. Így lehetôvé válik a kezelés egész idôtartama alatt a mezô ellenôrzése és a beállítás korrekciója. Elektronbesugárzás esetén polaroidfelvétellel örökítik meg a mezô elhelyezkedését és méretét. 2. A brachyterápia során a töltet nélküli applikátorok behelyezését két

egymásra merôleges (ortogonális) röntgenfelvétel segítségével ellenôrzik. Amennyiben az applikátorok geometriai elhelyezkedése megfelel az elvárásoknak, számítógéppel készítik el a besugárzási tervet. Ez azt jelenti, hogy meghatározzák az ismert aktivitású sugárzó izotóp behelyezésének idôtartamát és mozgatásának, léptetésének paramétereit. 3. A célzott radionuklid terápia alkalmával a betegek a kezelés alatt sugároznak Ezért a több napos gyógykezelés idôtartamára megfelelôen kiképzett sugárvédett helyiségben, egyedül kell tartózkodniuk. Magyarországon jelenleg csak két ilyen kórterem működik az OOI Izotóp Osztályán. A sugárterápia a numerikus és képi dokumentáció miatt azon orvosi szakterületek közé tartozik, ahol a minôségi követelmények teljesítése jól követhetô. A sugárkezelés minôségi kontrollja igen nagy jelentôségű, mert a rosszul kivitelezett terápiának súlyos következményei lehetnek.

Egyrészt elmarad a várt hatás, a gyógyulás Ennek leggyakoribb oka a céltérfogattévesztés (ún geographical miss): a besugárzási mezôbôl szisztematikusan vagy véletlenszerűen kimarad a céltérfogat, és így a szükségesnél kevesebb dózist kap a daganat. A másik veszélyt a normális szövetekben kialakuló mellékhatások, elsôsorban a késôn reagáló szövetekben jelentkezô maradandó károsodások fellépése jelenti. Éppen ezért elengedhetetlen az egész kezelési folyamat állandó követése, s különösen fontos a betegek, a mezôbeállítások és a besugárzási lapok hetenkénti ellenôrzése. Irodalom: 1. Kahn F M: The physics of radiation therapy 2nd ed, Williams and Wilkins, Baltimore-Philadelphia-Hong Kong-London-Munich-Sydney-Tokyo (1994). - 2 Perez C A, Brady L. W: Principles and practice of radiation oncology 2nd ed, J B Lippincott Co, Philadelphia (1992) - 3. RTOG/EORTC: Late effects on normal tissues (LENT) Consensus Conference. Int J Radiat

Oncol Biol Phys 31: 1041-1364 (1995) - 4 Rubin P: Clinical oncology. A multidisciplinary approach for physicians and students W B Saunders Co, Philadelphia-London-Toronto-Montreal-Sydney-Tokyo (1993) - 4. Steel G G: Basic clinical radiobiology. Edward Arnold Publishers, London-Boston-Melbourne-Auckland (1993) - 5 Webb, S. The physics of three-dimensional radiation therapy IOP Publishing Ltd, Bristol (1993) Háziorvos Továbbképzô Szemle 1: 44-48 (1996)