Jogi ismeretek | Közigazgatási jog » A közigazgatás fogalma, a jogállamiság és az alkotmányosság elveinek hatása a közigazgatásra

A közigazgatás fogalma; a jogállamiság és az alkotmányosság elveinek hatása a közigazgatásra. Fogalma A közigazgatás az állam adminisztrációja. A közigazgatás leegyszerűsítve az államigazgatás és az önkormányzati igazgatás összefoglaló elnevezése. Szervezeti szempontból az állam integrált szakigazgatási szervezetrendszereként jelenik meg, amelynek alapvető funkciója a törvényhozói döntések közhatalmi és szervezési eszközökkel történő végrehajtása. A közigazgatás a végrehajtó hatalomnak az a tevékenysége, melynek eredményeként a társadalom tagjai és szervezetei magatartását ténylegesen befolyásolja, mégpedig az állami közhatalom (impérium) birtokában végzett döntés-előkészítés, döntés, végrehajtás és ellenőrzés során, elkülönült állami szervezet által végzett jogalkalmazás (jogérvényesítés), szervezés és a jogalkotásban való közreműködés által. Célszerű kombinált leírást

alkalmazni, melynek alapján a közigazgatás • az államszervezetben törvényi keretek között, jogilag részletesen szabályozottan • a társadalom egészét átfogó • közhatalom birtokában (is) végzett • igazgatási tevékenységkomplexum, amelynek • rendeltetése a közcélok, közérdek érvényesítése érdekében ◦ állami döntések előkészítése ◦ végrehajtás megszervezése • amit elkülönült szervezetrendszerben • sajátos jogállasú tisztviselőkkel végez. Jogállamiság és az alkotmányosság elveinek hatása A közigazgatás működésének legfontosabb elve a közigazgatás törvény alá rendelése, a jogállami közigazgatás érvényesülése. A kiindulópont az a tétel, hogy az emberi méltóság tiszteletben tartása érdekében az embernek nem más emberek, hanem a törvény uralma alatt kell állnia. Alapvető követelmény, hogy a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak nem szabad egy kézben egyesülnie. A

hatalommegosztás alkotmányos tételét fejlesztette tovább a jogállam gondolata, kiegészítve a bírói hatalom beiktatásával A közigazgatás törvényességének kívánalmát az Alaptörvény több helyen is megfogalmazza. Ez természetesen a jogállamiság (Alaptv B) cikk (1) be) és a hatalommegosztás (Alaptv C) cikk (1) be) alkotmányos elveiből is eredő kötelezettség, de egyes aspektusokat külön is ki- emel az Alaptörvény. Így a jogforrási hierarchia elve, mely a rendeletalkotás legfőbb korlátja (Alaptv 15 cikk (4) be; 18 cikk (3) be; 32 cikk (3) be; 41 cikk (5) be), vagy alapjogkorlátozás szabálya (I) cikk (3) be), és a jogorvoslathoz való jog (XXVIII cikk (7) be; 25 cikk (2) be). A közigazgatás jogszerűségéből, azaz a legalitás elvéből következik, hogy • a közigazgatás csak törvényi felhatalmazás alapján cselekedhet • csak a jogszabályok céljával összeegyeztethető módon gyakorolhatja hatáskörét, azokkal nem élhet

vissza • a közigazgatási szervek betartják és betartatják a jogszabályokat (védik a tárgyi jogot) • a közigazgatással szemben az egyént (más független jogalanyt) jogvédelem illeti meg • a közigazgatási szerveknek legalább közvetett demokratikus legitimációval kell rendelkezniük. A közigazgatási jog mint a közjog része. Az alkotmányjog és a közigazgatási jog kapcsolata és elhatárolása. Közigazgatás mint a közjog része A modern államok joganyag annyira kiterjedt és sokrétű, hogy belső tagolása különböző ismérv alapján elvégezhető. A legfontosabbnál a jogtudomány különbséget tesz közjog és magánjog között Közigazgatási jogon azon jogi szabályozás öszszességét értjük, mely elkülönül a magánjogtól és a közjogi személyiséggel, vagy ennek hiányában közigazgatási jogalanyisággal bíró szervek tevékenységét szabályozza. A közigazgatási jog olyan jogág, amely a közérdekű közszolgáltatások

kielégítését célozza és ennek érdekében magában hordozza a célok eléréséhez szükséges közhatalom-gyakorlási jogosítványokat, azaz prerogatívákat. JOGRENDSZER Közjog Magánjog - alkotmányjog - vagyonjog - közigazgatási jog - családjog - pénzügyi jog - öröklési jog - büntetőjog - kereskedelmi jog - eljárásjogok (be, pe) - szerzői jog - egyházjog - szabadalmi jog - nemzetközi jog A közigazgatás a végrehajtó hatalmi ág része és annak funkcióit látja el azzal, hogy fejlődése során differenciálódva államigazgatásra és helyi önkormányzati alrendszerekre osztódik. A helyi önkormányzatok a hatalommegosztás területi dimenziói, ezért vannak olyan nézetek, melyek szerint autonómiájuk révén azok önálló hatalmi ágat képeznek, vagy legalábbis ilyen jellegük van. Az egyes országok konkrét alkotmányos szabályozása ad arra választ, hogy hol milyen felfogás érvényesül Mindez pedig azért lényeges, mert

ez határozza meg a helyi önkormányzatoknak más állami szervekhez, illetve a közigazgatás többi alrendszeréhez való viszonyát. A közigazgatás mint szervezeti rendszer része az állami szerveknek. A közigazgatás minden más állami szervtől elkülönült önálló feladat- és hatáskörrel, szervezettel és személyzettel bír. Működése kihat a többi állami szervre is, mely hatás jellemzője az aktivitás, az állami cselekvés elősegítése, megvalósítása. Alkotmányjog és a közigazgatás A közjog e két ágazatában közös, hogy mindkettő az állampolgár és az állam kapcsolatának jogi szabályait tartalmazza; eltérő, hogy a kapcsolatot más nézőpontból, más formában rendezik. Az alkotmányjog az állami berendezkedés legfontosabb, legalapvetőbb kérdéseit, s a hatalom rendszerében az állampolgár helyét, jogosítványait, kötelezettségeit szabályozza, a legmagasabb szintű jogszabályokban, elsőként az alkotmányban A

közigazgatási jog a közösségi szolgáltatások (egészségügyi, oktatási, szociális támogatások stb) mértékét, igénybevételének módozatait, feltételeit, valamint e szolgáltatásokat nyújtó intézmények működésének szabályait rögzíti. A közigazgatási szervek működésük során számos esetben alkotmányjogi szabályok szerint járnak el (Kormány megalakulása, helyi önkormányzat működése). Az alkotmányjog tárgykörébe az államhatalom gyakorlásának, a társadalmi-gazdasági berendezkedésnek, az állami szervek működésének vmint az állam és az állampolgár közötti viszonynak az alapvető szabályai tartoznak. Módszerét tekintve az alkotmányjog magasabb fokú absztrakción áll Ezeknek a szabályoknak a gyakorlatban történő érvényre juttatása azonban már legtöbbször a közigazgatás feladata. A közigazgatási jog végrehajtó jellege itt tehát egyértelműen látható, mivel ezeket a kérdéseket kizárólag csak

törvényben lehet szabályozni és a közigazgatási jog ezen a téren csak végrehajtó jellegű normákat tartalmazhat Az alkotmányjog és a közigazgatási jog másik kapcsolata a közigazgatás szervezetével függ össze, ugyanis az alkotmányjog tartalmazza a közigazgatási szervezetrendszer alapvető szabályait (Kormány, minisztériumok, önkormányzatok esetében). A közigazgatási jogba ezen a téren azok a szabályok tartoznak, amelyek az alkotmányjogi szabályozás tárgykörén kívül esnek Közigazgatás igazgatástani alapjai. Az igazgatástudomány irányából vizsgálva a közigazgatás az igazgatás (adminisztráció) egyik variánsa. Az igazgatás célorientált, együttműködésen alapuló emberi cselekvés; azaz az igazgatásnak mindig van célja, alanya, tárgya, tartalma Az igazgatás sohasem öncélú tevékenység, finalitással bír. Ebben a körben nemcsak a közösség, hanem vmennyi igazgatási formációról beszélünk, így mindegy, hogy a cél

magánjellegű (egyesületé vagy magántársaságé), avagy közérdekű (közszolgáltatás megszervezése); lényeg, hogy kollektív cél van. A megvalósítás is több ember szisztematikus együttműködését, koordinálását jelenti. Az igazgatásnak szükségszerűen lesz alanya (aki igazgat) és tárgya (akit igazgatnak) Legtágabb értelemben az igazgatás alanya a társadalom vmely szervezete Az igazgatás tárgyaként magát az emberi közösséget jelölhetjük meg, tehát az állammá szervezett emberi társadalom, annak szervezeteivel és szervezetrendszereivel. Az igazgatás tárgya és alanya a modern társadalomban élesen elkülönül, ám mindez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy bizonyos esetekben e kettő egyebesen. Ezt hívjuk önigazgatásnak; példa rá az ön- kormányzatok, amikor önigazgató szervek közhatalmat gyakorolnak, vagy ilyen feladatok ellátásában részt vesznek. Az igazgatás központi eleme a döntés, amelyet megelőz az

információk összegyűjtése, majd rendszerezése, döntési alternatívák feltárása. A döntés meghozatala után annak érvényt kell szerezni, ill. figyelemmel kell kísérni annak érvényesülését, hatásait és ki kell értékelni a tapasztalatokat A tartalmi elemek legismertebb szervezéstudományi meghatározását Luther Gulick alkotta meg, melyet a POSDCORB mozaikszó foglalja össze ➢ Planning – tervezés; azaz minden igazgatási tevékenység alapja annak definiálása, hogy mit akarunk elérni és ez milyen lépéseken keresztül lehetséges ➢ Organizing – szervezés; azaz a célok eléréséhez szükséges feladatok ellátásának megszervezése. A közigazgatásban a munkát részben feladatok szerint (környezetvédelem, építésügy), részben területi alapon osztják szét a szervek között ➢ Staffing – személyzet; azaz a feladatok megvalósítása szükségessé teszi az emberek foglalkoztatását, kiket megfelelően kell kiválasztani,

képezni, stb ➢ Directing – irányítás; azaz irányítani kell egyrészt a kialakult szervezetrendszert, másrészt a feladatok ellátását: ennek központi eleme a szabályok, egyedi döntések, utasítások ➢ COordinating – koordináció; azaz a tevékenység a lehető legszervezettebben történjék ➢ Reporting – jelentés (ellenőrzés); azaz, hogy minden feladatot tervszerűen hajtottak-e végre, hogy hol van szükség beavatkozásra ➢ Budgeting – gazdálkodás; azaz személyi és dologi feltételek biztosítása. Ezeket a részelemeket a közigazgatási jogba is transzformálták: a szervezeti jog, a közszolgálati jog, az államháztartási jog, az eljárásjog szabályozzák ezeket. A közigazgatási feladatok ellátásához szükséges igazgatási cselekményeket jogszabályok teremtik meg, elsősorban hatáskörök biztosítása folytán Ezek az eszközök különböző tevékenységfajtákká csoportosíthatók, ezért nevezzük a közigazgatást

igazgatási tevékenységkomplexumnak Számos eltérés van, amely megkülönbözteti a közigazgatást az igazgatástól. Legnagyobb eltérést a közhatalom birtoklása adja, azaz a közigazgatási szervek kötelező erejű döntéseket hozhatnak, amelynek akár fizikai kényszer alkalmazásával is jogszerűen érvényt szerezhetnek. Ugyanakkor a legnagyobb korlátja a joghoz kötöttség, azaz a jog szerepének meghatározó jelentősége a közigazgatási tevékenységben. Szankciók terén a magánigazgatás legfeljebb kizárást tudja alkalmazni, míg a közigazgatásnak számos más alternatíva is rendelkezésére áll, melyek a címzettek vagyonát sőt személyét is érinthetik. A közigazgatásnak az állami célokon keresztül szoros kapcsolata van a politikával. Így a politikai rendszer csatornázza be az igényeket, azok tehát csak közvetetten jelennek meg; ellentétben a magánigazgatással, ahol az irány meghatározása a tulajdonostól függ. A

közigazgatás, mint szervezet (struktúra) felépítése, elvei. A szervezet általában A szervezet emberek együttműködése, mely relatíve stabil kapcsolatot biztosít bizonyos célok elérése érdekében. Az együttműködés összhangját az irányítás hozza létre Bármely szervezetben a következő elemek mindig kimutathatók: • tárgya (amire a tevékenység irányul) • szakosodottsága (a cél jobb, eredményesebb, hatékonyabb megvalósítására törekvés specializációt hoz létre) • hierarchia (a szervezeten belüli irányítás szerkezete) • koordináció (a működés egybehangolása) • autoritás (általános funkció + felelősség). A közigazgatás, mint szervezet A szervezeti forma, struktúra szerinti megközelítés általában hivatali és testületi formában működő szervezeteket különböztet meg. Maga a konkrét közigazgatási szervezeti rendszer azonban e két szervezeti forma sajátos kombinációjából épül fel. Ebben a

testületi formában működő szervek általában irányító funkciót vagy döntés-előkészítő és ellenőrző funkciót látnak el, biztosítva a politika legális befolyását a közigazgatás működése felett (Kormány az államigazgatásban), ill. társadalmi, szakmai – érdek-képviseleti befolyást a döntés-előkészítésben (bizottságok a helyi önkormányzatoknál) A közigazgatásra jellemző hivatali szervezet, egyszemélyi vezetés alatt áll, mely a hivatal szakmai munkamegosztás és hierarchia elvének alapján működik. A szervezeti célok alapján ágazati és funkcionális szervezeteket szoktak megkülönböztetni, míg a területi, földrajzi szempontok alapján központi és helyi közigazgatási szervekről beszélhetünk. A közigazgatás felépítése hierarchikus, mely szervezeti alá- és fölérendeltséget feltételez. Ebből következően döntési jogkörük alapján megkülönböztethetünk irányító jogkörrel rendelkező és végrehajtó

szerveket A döntési jogkör szempontjából beszélhetünk önálló döntési jogkörrel rendelkező és ilyennel nem bíró konzultatív szervekkel. Közigazgatási struktúra elvei • hierarchikus felépítés • centralizáció • integráltság • definiált végrehajtói feladat- és hatásköri megosztottság • hivatal formájában szervezettség általánossága • a tevékenység terjedelme mindig határozott • felesleges többszörözés kiküszöbölése • feladat és hatáskörök változtathatósága. HIERARCHIA Együttműködési kapcsolat, amelyben a felső pozícióban lévő irányít, parancsol és ellenőrzi azok végrehajtását, illetve számon kéri azt, a beosztott pedig végrehajtja a parancsot, engedelmesedik, aláveti magát a számonkérésnek. 1) lineáris kapcsolat, azaz itt nincs főnök és beosztott, mert egy szinten vannak 1 = 2 = 3 = 4 = 5 2) hierarchikus kapcsolatok, melyek egyirányúvá teszik a kapcsolatot

➢ egylépcsős hierarchia, ahol csak egy főnök van 1 2 ➢ 4 5 négylépcsős hierarchia (feltétlen alárendelés) 1 ➢ 3 2 3 4 5 a mai közigazgatás többlépcsős hierarchiaként épül fel. A hierarchia csúcsán a főnök áll, aki közvetlenül a középszintű főnököket (2,3) – de csakis őket – irányítja. Ők többnyire csak irányítók és nem kivitelezők. A beosztottak: 4-7 A hierarchia felülről lefelé való irányítás, vagyis olyan piramisszerű építmény, amelyben az irányítás a csúcson van 1 2 4 3 5 6 7 ➢ a modern közigazgatási hierarchia. Ebben a beosztottak szakemberek, akik egy bizonyos feladattípus megoldására specifikálódtak A beosztottak és a főnök kapcsolata fordított piramis Ez a modell abban az esetben nem helytálló, ha a felső főnök technikailag kifogástalanul képes bármelyik beosztottjának feladati ellátására 4 5 6 7 2 3 1 ➢ a formális hierarchia áttörése a kapcsolatok rövidre

zárásával. Ebben az esetben a felső főnök is gyakorolhatja a beosztottak irányítását a középszintű főnököt kiiktatva, mely befelé jelentheti a középszintű főnök alkalmatlanságát ill. vmely feladatok fontosságát 1 2 4 3 5 6 7 A hierarchiához hozzátartozik a működés, sőt a hierarchikusan egymáshoz kötött egységek együttműködése (kooperációja) is. A működés összehangolt, az összehangolás pedig a főnöki feladatokhoz tartozik. A rövidre zárt kapcsolat esetében, ha a főnöki be avatkozás kivételes, akkor nem a működés egyesítése, hanem a privilegizált ügyintézésen van a hangsúly CENTRALIZÁCIÓ A centralizáció elve bizonyos értelemben a hierarchia elvének érvényesítése az állami életre. Így az állam nem lesz más, mint a társadalom centralizált szervezése A közigazgatás szempontjából a centralizáció szervezeti, működési, és normatív értelemben magyarázható: • az állam központos

szervezésű szervezet, ahol az állami funkciók meg vannak osztva: jogalkotó, kormányzati, jogszolgáltatási • az állam megszemélyesítése jogalkotói megszemélyesítés a törvényhozás kerül a csúcsra + a törvényhozó szerv. Az államszervezeti működés egyetlen igazán általános alapja a törvény. • a jog hierarchikussága az állami centralizáció kifejezése • normatív értelmezésben a törvény értelmezhető a centralizáció csúcsának is. A jogalkotás hierarchikus és centralizált elsősorban, de lehet decentralizált is (önkormányzati rendeletalkotás). Az állam, mint egyetlen egység eleve centralizált, de mint összetett rendszer ezen belül olyan viszonylagosan elkülönülő szervezetekből épül fel, amelyek maguk is centralizáltak. A centralizált szerveknek két típusa van: I. koncentrált szerv; egyetlen szervezet feladatai ellátásához kizárólagos hatáskörrel és illetékességgel rendelkeznek, területileg

szervezett egységek nélkül II. dekoncentrált szerv; hatáskör és illetékesség elválik egymástól, egy központi szerv irányítja, de annak területi és helyi szervei is vannak Az igazgatás centralizációja nem más, mint azon egységesség, amely a közügyek intézésében és azok végrehajtásában érvényre jut. A modern államban teljes és tiszta centralizáció nem lehetséges, mivel egyetlen csúcs-szerv kizárólagos működése huzamosabb időn keresztül lehetetlen. Ez fogalmilag kizárná az önkormányzatok létezését A centralizáció túlfeszítettsége vagy elégtelensége az állami működés, a közigazgatás működésképtelenségéhez, széthullásához vezethet. INTEGRÁCIÓ Az integráltság egymáshoz rendezettséget jelent; egységesülés, részeknek egésszé való rendeződése, egymáshoz illesztése. A modern közigazgatásban nagy jelentősége van, mert bizonyos értelemben a közigazgatás hierarchikusságát és centralizáltságát

finomító, kiegészítő struktúra-elv. A különböző közigazgatási szervek működését elsősorban a koordináció segíti elő: • a koordináció a főnöki irányítás alapeleme • ez szervezeti egységen belül működik • a különféle szervezeti egységeknek a hierarchia elvének megfelelően, mindig van közös főnökük • a főnöki koordináció lehetőségei az állami működésben végesek hierarchián kívüli koordináció (a szervek működését egy kívülálló szerv hangolja össze, amelynek e feladathoz kellő generális vagy speciális felkészültsége van). A külső koordináció: • a koordinált szervezet hierarchiáját nem érinti • hozzárendelt/mellérendelt kapcsolat, melynek vannak fokozatai (lehet javaslattétel, véleményezés, konzultáció vagy a cél kivitelezésében a koordináló szervnek önálló feladatai is vannak). Az integráció a közigazgatás működésének egységesítését, időszerűségét, az

aktuális kormányzást és a végrehajtást segíti elő. Az integráció határai pont ott kezdődnek, ahol a rutinszerű működés végződik Az integráció kialakítása folyamatos és folytonos feladat. Az integráció érdekében olyan szervezeti, megoldási formák kerülnek a közigazgatás szisztematikájába, mint pl: szakértői kollégium, tanácsadó testület Ha a feladat vagy funkció állandósul, s ahhoz jogalkotói hatáskört rendelnek, akkor beépül a közigazgatás hierarchiájába, mint jogalkalmazó, irányító Ezzel pedig az integratív funkciója megszűnik. A HIVATAL FORMÁJÁBAN SZERVEZETTSÉG A hivatal a modern adminisztráció általános szervezeti formája. Egy hivatallal kapcsolatban mindig rendezni kell a következő kérdéseket: alapítás; jogállás; azonosítási adat; szervezeti felépítés; irányítás rendszere; feladatainak megosztása; tervezés rendszere; ellenőrzési rendszer; függelmi kapcsolatok; feladatok teljesítésével

kapcsolatos feladatok; információk kezelése; munka szervezése; jogkörök hatáskörök gyakorlása; kötelezettségvállalás rendje; munkáltatói jogok gyakorlása; kifelé a feladat és hatáskörök megjelölése a lényeges. A közigazgatási szervezetet törvénnyel vagy más jogszabállyal alapítják. Jogállása szerint közjogi jogi személy, önálló gazdálkodási jogkörrel rendelkező költségvetési szerv Legtöbb esetben egyszemélyi felelős vezető irányítása alatt áll A feladatok megosztása a centralizáltan és decentralizáltan intézett feladatok ellátását rendezi. A közigazgatási jog (szisztéma) szabályozási területei, sajátosságai. A közigazgatás a legnagyobb és egyben a legfelsőbb pozícióban lévő szervezet. Feladata az állami célok, feladatok megvalósítása, intézése és kivitelezése Az államiság a közigazgatással realizálható, és a közigazgatás az állam működésének kétségtelen jele A közigazgatás

tényszerű léte az a helyzet, amelyből az államiság tényszerű meglétére lehet következtetni. Önálló közigazgatás nélkül nincs önálló államiság; az mindig megjelenik rendezett közigazgatási szisztémaként A kényszerítés a közigazgatási szisztémának egyik alapkérdése. A kényszerítésben a jogrend, a közrend és a közigazgatás rendje is kiveszi a részét. Modern politikai államban a kényszer csakis racionálisan, egyensúlyokkal és toleranciával fogadható el, ezek megfelelő érvényesülése biztosítja a szabadságot. Ezért a modern politikai állam szervezete, közigazgatása elvileg és általánosan értelmezhető speciális egyensúlyi szisztémának, amelyben kényszer és tolerancia állnak egymással egyensúlyban. Ez a jellegzetesség egyetlen nagy szervezetben sincs annyira meg, mint a modern politikai állam demokratikus közigazgatási szisztémájában. Ha az állam, mint szisztéma nem terjed ki a társadalom egészének

számára való rend megteremtésére, folyamatos fenntartására, akkor értelmét veszti. A közigazgatás az állam cselekvőképességének a megnyilvánulása. Mint szisztéma ezért értelmezhető úgy is, hogy az állam tényleges cselekvőképességének kereteit, a tevékenységet, a működést rendszerezi. Szisztémaként gondolatilag kialakított és normatíve kifejezett rendszer, ebben az értelemben „legyen” tartalmú rendszer Ami ténylegesen megvalósul az „van” jellegű, azaz maga a rendszer, mit tény (struktúra). Az ember beleszületik egy közigazgatásba, nem választja meg azt. A közigazgatás eredményessége jelentheti azt is, hogy működését a közvélemény többsége eredményesnek tartja A közigazgatás eredményessége, hatékonysága sokszor nem jelent többet, mint azt, hogy kredibilis: azaz a lakosság, a társadalom, a közvélemény (annak jelentős része) kielégítőnek, eredményesnek tartja. A szisztémában előfordulhat az, hogy

az állampolgár nem egyszerűen a döntést, hanem az annak alapjául szolgáló jogszabályt kifogásolja. Ennek válaszlépése a jogi norma felülvizsgálatának lehetősége, ami a szisztémába beépíthető. Ezek jogi normatív technikák Szintén normatív technika az, amikor a közigazgatásnak, vagy annak vmely alkalmazott- jának felelősséget kell vállalnia a közigazgatási cselekvéseiért. Ennek alapja a törvényesség és az önállóság. Politikai demonstráció: azt kívánja jelezni, hogy a közigazgatásban, a kormányzásban, esetleg a jogi szabályozásban nincs minden rendben és ez mások számára elfogadhatatlan. A hibahatár bizonyos esetekben speciális normakollízió: vannak egyes politikai célok, sőt normák, amelyek ellentétesek a hatályos joggal. Ezek a jog világába átkódolhatók, de az eredmény lehet eleve diszkrepancia Következésképp vagy a jogot kell honorálni, és félretenni és háttérbe szorítania a politikai

törekvéseket, vagy a törekvések méltánylásával a jog szabályait kell módosítani. A közigazgatás szisztémája két mezőből áll: kormányzásból és adminisztrációból. A kormányzás a problémamegoldó, az adminisztráció feladata csupán a kormányzati döntések érvényesítése A kormányzás politikai tevékenység, az adminisztráció legfeljebb másodlagosan az I. A kormányzás politikuma nemcsak azt jelenti, hogy egy előre elkészített, majd elfogadott kormányprogramot végrehajt, de azt is, hogy folyamatosan érzékeli és megválaszolja a felmerülő politikai problémákat. II. Az adminisztráció nem közvetlen címzettje e problémák megoldásának: feladata a jogszabályok alkalmazása, a kormányzati döntések érvényesítése, és nem azok megváltoztatása vagy olyan sajátos értelmezése, amely esetleg mindennek megfelel, csak a normában kifejezett logikumnak nem A jogalkalmazó szerv számára a norma az, amit alkalmazni kell. A

jogalkotó szerv számára a norma az, amit meg lehet változtatni. Az alkalmazás kötelezettsége és a változtatás lehetősé ge modern politikai államban egyaránt adott lehetőség A szisztéma maga mindkét lehetőséget magában foglalja. Ami pedig ennek különös nyomatékot ad, az a felelősség Az eltérések vagy mozgási lehetőségek intervalluma többnyire meghatározott, mégpedig jogi-normatív alapon. A szisztéma pozíciói a következő aspektusokból mérhetők be: • Politikai értelmezés: hozzávetőlegesen ugyanaz, mint a polgári társadalom eszmevilága általában. Politikai értelemben a polgári társadalom létrejötte hatalomváltás, új hatalmi szisztéma, amelyet jogi racionalitással lehetett technikailag megoldani • Jogi értelmezés: Ez nagyobb jelentőséget kap, mint korábban bármikor, hiszen most már nem az erkölcs, a vallás, a természetjog eszméje stb., hanem a tételes jog legitimálja az államot, az állami irányítást, a

közigazgatást Ráadásul mindez változtatható politikai alapon Vagyis elvileg ezen az alapon bármikor vitatható a jog és a közigazgatás helyessége A jog változtatására irányuló lépéseket pedig az állam meghatározott szervei tehetik meg. A modern politikai állam és közigazgatás elve két lehetőséggel indul: • ◦ valamely politika feltétlen uralma a jog felett (diktatúra), ◦ a jog uralma a politika felett (demokrácia). A diktatúra ehhez képest ugyanolyan alternatívája a polgári társadalomnak, mint a demokrácia, s ez nagyon jól lemérhető közigazgatásán is. A diktatúra egyáltalán nem a 20. sz szüleménye, a polgári társadalomban keletkezésétől benne van a lehetősége (lásd a jakobinusokat vagy Napóleont). • A polgári államban az állam és a közigazgatás az állampolgárok szervezete a formális jogegyenlőség alapján. Normatív értelemben a következőkre szükséges kitérni: • Különféle magyarázatok az

államot, annak szerveit, közigazgatását - helyesen - absztrakcióként értelmezik. Kelsen szerint normatív értelemben az állam absztrakció Azaz az állam és a közigazgatás jogok és kötelezettségek összetartozó halmaza. Jogilag beszámítási pont Nem pszichikai személy • A fentiekből az következik, hogy az állampolgár úgyszintén absztrakció. Jogok és kötelezettségek összetartozó halmaza Jogilag beszámítási pont Tehát nem pszichikai személy • Ha normatíve fejezzük ki az államot vagy az állampolgárt, e kifejezés egyaránt Sollen kijelentés lehet. Állami szerv és állampolgár egyaránt jogalany, jogi beszámításnak alanya Ebből következik az, hogy az állami tevékenység és az állampolgári magatartás egyaránt alanyi jog gyakorlása; ezen az alapon viszont normatíve mindkettőnek a jogszerűsége megítélhető. • Az állam oldalán vitathatatlan többlet a jogi norma változtathatóságának joga, a szabályok

átrendezéséhez való jogosultság. Ugyanakkor nincs állam állampolgárok nélkül Az alanyi jog érvényesítésében a közigazgatási bíráskodás működése garantálja a közigazgatási szervek jogszerű működésének kontrollját. Gazdasági értelmezés: Ez két pragmatikus vonulatban mutatkozik meg: az állampolgárok gazdasági tevékenysége és az állam szempontjai, azután az állam gazdálkodása és az állampolgárok szempontjai. Az állam nem vállalat, a közigazgatás jogi szabályossága nem üzletviteli szabályzat. A közigazgatásban bizonyára hasznosíthatók az üzleti vállalkozás magánigazgatásának elvei, de azok nem tehetők általános állami szabállyá. A közigazgatási aktustan. Fogalma és elhatárolása AKTUS A jogi aktus: a jogi tények olyan emberi, társadalmi és természeti jelenségek, tények, körülmények, amelyek egy jogviszonyban jogi értékelést nyernek. Ilyen például a szerződéskötés vagy a születés

(jogképesség szerzése) A jogi tényeken belül a jogi aktusokat két csoportba is elhelyezhetjük I. jogos emberi magatartások között, ahol egyoldalú „jogügyletről”, akaratnyilatkozatról van szó, mivel már ezzel létrejön a jogviszony, beáll a jogkövetkezmény. Példa a közigazgatásban: ügyfél nyilatkozata II. közhatalmi aktusok között, amelyet az arra felhatalmazott szerv a közhatalom birtokában bocsát ki, és amelyek kikényszeríthetők Példa a közigazgatásban: hatósági határozat egy építési engedély kiadásáról A közigazgatási aktus a közigazgatási cselekvés jogi formája; egyedi, individuális aktus, mely a közigazgatás alanyának akaratnyilatkozata. Az elkülönítés alapja, hogy a kibocsát szerv milyen minőségben, milyen funkciót ellátva, milyen felhatalmazás alapján bocsátja ki az aktusát. Tágabb értelemben ide sorolható a szabályozó aktus, azaz a közigazgatás által alkotható normatív aktus; szűkebb

értelemben azonban csak az egyedi aktus a közigazgatási aktus. A közigazgatási aktusa a közigazgatási szerveknek vagy közigazgatási hatósági jogkörrel felruházott nem közigazgatási szerveknek a közigazgatási hatáskörben kiadott, a közigazgatási jogot alkalmazó, egyedi ügyekben közvetlen joghatást kiváltó, rendszerint egyoldalú aktusa. A hatósági döntések köre ennél szűkebb, itt már olyan egyedi aktusokról van szó, amelyek konkrét közigazgatási jogviszonyban keletkeznek, külső, harmadik személlyel szemben (ügyfél) és a közigazgatás autoritatív pozícióban és jelleggel bocsát ki. A Ket 2004. évi CXL törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szerint hatósági döntésnek minősül a határozat, végzés, hatósági szerződés, hatósági bizonyítvány, igazolvány, nyilvántartás, a hatóság hallgatása és az egyezség. TÉNYLEGES CSELEKMÉNYEK A közigazgatás belső,

igazgatási, szervezési, joghatással nem rendelkező cselekvését nem tekinthetjük aktusnak. Ezek is jogi keretek között szabályozottak, azonban jogi következménnyel nem bírnak. Az elhatárolás lényege, hogy joghatást vált-e ki vagy sem Ide sorolhatóak az igazgatási cselekmények, amelyek vmely döntés előkészítését szolgálják, annak egyes részcselekményeihez kapcsolódnak (információgyűjtés, feldolgozás, tervezés); vmint nyilvántartási és regisztratív cselekmények és a reálcselekmények, ez utóbbiak közvetlenül kapcsolódnak vmely közigazgatási aktus kibocsátásához (tájékoztatás, felvilágosítás). Továbbá a materiális cselekmények, melyek célja a közigazgatási szervezet működési feltételeinek biztosítása (karbantartás, eszközök beszerzése). Aktusok fajtái Az osztályozás különböző ismérvek alapján lehetséges ➢ érvényességi forma szerint (ide tartoznak a jogalkotói cselekmények 1 és a jogalkalmazói

cselekmények2 is) 1 2 3 4 ➢ aktust kibocsátó szerv és annak hierarchikus helyzete szerint (központi, területi, helyi) ➢ kibocsátó szerv döntéshozatali eljárása szerint (testületi, egyedi) ➢ aktus területi hatálya szerint (országos, partikuláris) ➢ kibocsátó szerv jogköre és feladatköre szerint (hatósági, szabályozó, szolgálati) ➢ külső3 – belső4 intern Rendelet. Konkrét, egyedi aktusok. A kibocsátó szerv közhatalmával élve kifelé, „harmadik személy felé” adja ki. A belső igazgatási vagy szervezetek között, a hierarchikus irányítási tevékenység keretében születik. ➢ kiváltott jogkövetkezmény alapján (aktus jogviszonyt keletkezet/szüntet meg/módosít, ekkor közvetlen; vagy jogot állapít meg vagy tanúsít, ekkor közvetett) ➢ aktus tartalma szerint (megállapít, tanúsít, szankciónál) ➢ aktus jogalapja szerint ➢ önálló vagy feltételként kiadott aktus ➢ aktus

kibocsátását kezdeményező fél jogállása szerint (kérelmére vagy hivatalból keletkező) ➢ fórumrendszer hierarchiája szerint (elsőfokú, másodfokú) ➢ bírósági felülvizsgálat lehetősége szerint (formális, materiális, azaz kizárt vagy meg lehet támadni) ➢ mérlegelés lehetősége szerint ➢ közhatalmi jogosítványok szerint (hatósági jogalkalmazói aktusok és hatósági intézkedések) ➢ tevékenységfajták szerint (szervezetrendszerre ható szervezetrendszeren kívüli). Közigazgatási jogi aktusok az alanyok egymáshoz való viszonya szerint Kétoldalú aktusok Egyoldalú aktusok - közigazgatási szerződések - hatósági szerződés Egyoldalú közigazgatási jogi aktusok KÖZIGAZGATÁS MŰKÖDÉSE SORÁN KIADOTT AKTUSOK KÖZHATALMI HATÓSÁGI AKTUSOK Hierarchikus, irányított aktusok Hatósági döntés • utasítás • határozat • határozat • végzés • aktus-felülvizsgálat Belső igazgatási

aktusok • utasítás • határozat Törvényességi felügyeleti aktusok • aktus-felülvizsgálati • eljárást kezdeményező aktusok Együttműködési aktusok Szakhatósági hozzájárulás Hatósági intézkedés Eljárást kezdeményező aktusok Érvényességi kellékek Bármely aktus azáltal érvényes, hogy abban az állami főhatalom nyilvánul meg. A közigazgatási szervek cselekménye azért érvényes és azért különleges, mert abban maga az állam nyilvánul meg, azaz minden közigazgatási cselekmény a főhatalom (imperium) működése és megnyilvánulása ÁLTALÁNOS ÉRVÉNYESSÉGI KELLÉKEK A jelenlegi osztályozás megkülönbözteti a jog által meghatározott és az alkalmassági követelményeket. Mivel a jogi aktust és azon belül a közigazgatási aktust is joghatást kiváltó akaratnyilatkozatként fogalmaztuk meg, ezért alkalmassági követelményként a jogi hatás kiváltására alkalmasság jelentkezik Emellett megfelelőnek

kell lennie a konkrét elérendő cél megvalósítására, a jogpolitikai célokhoz igazodnia kell, vizsgálni kell az eszközöket, eredményt, a hatékonyságot, a ráfordítást, az aktusnak teljesíthetőnek és értelmesnek kell lennie stb. Ezek többsége lassan már beolvadt a jogi követelmények közé. Ahhoz, hogy a közigazgatási aktus a szándékozott joghatások kiváltására képes és alkalmas legyen, érvényesnek kell lennie. Az érvényesség kritériuma magában foglal olyan feltételeket, amelyeknek minden aktus esetében fent kell állnia (általános) és olyanokat, amelyek csak egyes esetekben megköveteltek (speciális). A jogi követelményeknek tehát két fajtája ismert: az általános, minden jogi-közigazgatási aktussal szemben érvényesítendő és a speciális, amelyeket a jogszabály konkrét aktussal szemben támaszt. Az érvényesség első feltétele a felhatalmazás, azaz konkrétan meg tudjuk jelölni azt, aki az aktus kibocsátására

jogosult. Ezt jogi keretek között kell szabályozni, azaz jogszabály vagy közjogi szervezetszabályozó eszköz tartalmazza a felhatalmazást. Emellett meg kell határozni azt is, hogy a kibocsátó milyen feladatok ellátására bocsáthatja ki az aktust és milyen jogosítványokkal rendelkezik, ezt önállóan gyakorolhatja-e vagy megosztottan, más szervvel, személlyel együtt. A hatáskör a döntési, intézkedési jogosítványokat is meghatározza Ezeket a korlátokat adja meg a hatáskör. Az illetékesség az azonos hatáskörű szervek között területi alapon segít eligazodni abban, hogy konkrét esetben mely szerv jogosult az aktus kibocsátására, kijelölve a közigazgatási szervek működési területét. Fő szabály szerint a közigazgatási szervek illetékességi területükön belül járhatnak el, kivételesen kijelölés vagy megkeresés, jogsegély esetén azon kívül is A közigazgatási intézményrendszer tagozódása (államigazgatás –

központi, területi, helyi szint; önkormányzati igazgatás – területi, helyi szint) már eleve felvázolja az egyes szervek illetékességét, amelyhez adott jogszabály adott ügyben speciális illetékességi okokat is kapcsolhat (pl. elkövetés helye, ingatlan fekvésének helye). Összegezve valamely közigazgatási szervet jogszabály meghatározott közigazgatási feladat ellátásával bíz meg, és konkrétan megnevezi, hogy mely ügyben, milyen jogkörrel, területileg mely szerv jogosult eljárni és döntést hozni. Ez a három feltétel (felhatalmazás, hatáskör, illetékesség) konjunktív, azaz mindhárom együttes fennállása esetén beszélhetünk érvényes aktusról Hiányuk lényeges hibának minősül, amely az aktus semmiségét okozza JOGSZERŰSÉG Az általános érvényességi kellékek közé kell sorolni a jogszerűséget, amely ugyan magában foglalja az előző követelményeket is (jogilag rögzítsük, hogy ki milyen területen milyen

döntéseket hozhat), azonban ezen túlmegy. Az aktus tartalmának és megalkotásának a jogon kell alapulnia, jogszerűnek kell lennie, az anyagi és eljárásjogi jogszabályokhoz is kötve van. A közigazgatási aktusokon belül vannak olyanok (pl hatósági aktus), amelyeknél az eljárás részletesen szabályozott (Ket és speciális ágazati jogszabályok), és vannak olyanok (pl működés során kibocsátott aktusok), amelyek csak keretszabályok mentén, a jog szem előtt tartásával, de nagyfokú szabadsággal bocsáthatók ki. A jogszerűségnél külön szót érdemel a jogi kötöttség, a mérlegelés, méltányosság, diszkréció témaköre. A jogalkotás próbál felkészülni valamennyi élethelyzetre, azonban nem tud Ha részletesen szabályoz egy életviszonyt, kizárva minden döntései szabadságot, akkor egy váratlan helyzet akár jogellenes döntést is generálhat. Ennek a fordítottja sem jó, túl nagy szabadságot adni a jogalkalmazó kezébe, és csak

keretjelleggel rögzíteni a szabályokat. Még egy viszonylag részletes szabályozás mellett is adott azonban a mérlegelés lehetősége, hiszen magának a döntéshozónak kell a rendelkezésre álló adatok és bizonyítékok mérlegelése alapján megítélnie a tényállást és a jogszabály által biztosított döntési alternatívák közül választani, hogy az adott tényállás tükrében milyen, a jog által előírt jogkövetkezményeket alkalmazzon. Tipikus, mérlegelésre lehetőséget adó helyzet az általános fogalmak alkalmazása A mérlegelésnek két fajtáját szokták elkülöníteni attól függően, hogy a mérlegelés a döntés tartalmára vagy az eljárásra hat-e ki. Az érdemi mérlegelésről van szó, ha nyelvtanilag a szövegben „-hat, -het” kötőszavakat, „vagy-vagy” alternatívákat, szankciók esetében a mérték megállapításában –tól, -ig határokat vagy az „indokolt esetben” kifejezéseket találjuk. Eljárási mérlegelés

lehetséges az eljárás megindításánál (pl. a közszolgálati tisztviselők esetében fegyelmi eljárást a munkáltatói jogkör gyakorlója csak alapos gyanú esetén indíthat), a bizonyításnál (hiszen a bizonyítékokat egyenként és összességében a hatóság saját belátása alapján szabadon mérlegeli és a bizonyítékoknak nincs meghatározott kötőerejük, taxatív felsorolással sem találkozunk a törvényben), illetve a végrehajtásnál. A mérlegelés alapján kibocsátott aktusoknál is érvényesül a jogi kötöttség, hiszen jogszabályon alapulnak A diszkrecionalitás vagy szabad belátás tágabb kategória, mint a mérlegelés. Általában itt az államérdek, az állami célok megvalósítása az, ami „felhatalmazza” a közigazgatási szervet a cselekvésre, akár jogszabályi felhatalmazás nélkül is (pl. veszélyhelyzetben), vagy felhatalmazás alapján, de a cselekvés tartalmában széleskörű szabadságot élvezve, akár jogszabálytól

eltérően (pl katasztrófahelyzetekben, rendkívüli állapotban, hadiállapotban) A méltányosság az eddigi fogalmaktól eltérő jelentéssel bír. Itt a közigazgatási szerv azért hoz a jogszabálytól eltérő, esetleg azzal ellentétes aktust, mivel a jogszerű aktus méltánytalanul, hátrányosan érintené az aktus címzettjét, és ezáltal ellentétes lenne a jogszabály eredeti rendeltetésével, céljával. Méltányosságra csak jogszabályi felhatalmazás alapján van lehetőség A Ket jogorvoslati eljárásként ismerte (majd később hatályon kívül helyezte) a méltányossági eljárást, amelynél az ügyfél jogszerű határozatot támadott meg arra hivatkozva, hogy őt méltánytalanul súlyos hátrány érné a végrehajtás következtében. A hatóságnak joga volt az indokok elfogadása esetén a jogi feltételek teljesülése nélkül is, az ügyfél javára dönteni. A jogszerűség biztosítása érdekében azonban általános eljárási garanciákat

épít be a jogalkotó, jóval behatároltabb a döntés (meghatározva a feltételeket, kinek a javára szólhat, milyen esetekben). Fontos, hogy ilyen esetekben a döntés lehetőleg ne sértsen közérdeket vagy ellenér - dekű fél jogát, indokolt határidőhöz kötni a jogérvényesítést és általában felettes szerv bírálja el a kérelmet. AKARAT Újabb érvényességi kellékként jön számításba az akarat, hiszen az aktusok tárgyalásánál azzal kezdtük, hogy a jogi aktusok jogi tények, azaz emberi, társadalmi körülmények, cselekvések, akaratnyilatkozatként definiáltuk, ezért az emberi tényezőnél elengedhetetlen az akarat és annak valódisága. Az akarat az előidézni kívánt joghatást célozza, annak kiváltására irányul A valódiság természetes személynél az akaratelhatározást és a cselekvőképességet is jelenti, azaz ténylegesen meg kívánja tenni az akaratnyilatkozatot, rendelkezik a szükséges belátási képességgel, és

jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat. Az akaratelhatározás érvénytelenségénél azt kell bizonyítani, hogy valamely, az akaratban fellelhető megtámadási ok áll fenn, az akarat hiányzik (a kibocsátó tévedésben volt, megtévesztették, tévedésbe ejtették, kényszer vagy fenyegetés hatására hozta meg az aktust). EREDMÉNY Az aktus érvényessége szempontjából nem csak a kibocsátó személye, jogai, akarata, az aktus kibocsátásának rendje, hanem végeredménye is fontos. Az eredménynek tárgyilag és jogilag egyaránt lehetségesnek kell lennie. A jogilag lehetséges eredményt már a jogszerűség, az eljárási rend betartása garantálja SPECIÁLIS ÉRVÉNYESSÉGI KELLÉKEK A speciális érvényességi kellékek az aktusok közti eltéréseket juttatják érvényre pl. bizonyos esetekben kötelező szakhatósági hozzájárulás beszerzése. A hozzájárulás lehet előzetes és utólagos jóváhagyást is előírhat jogszabály. Enélkül nem

érvényes az aktus Szintén ilyen speciális követelmény lehet valamely szerv véleményének kikérése, amelyet csak kikérni kötelező, de az aktus kibocsátója nincs hozzá kötve. Jogszabály speciális feltételként határozhatja meg, hogy az önkormányzat képviselő-testülete adott témával kapcsolatban döntését milyen többséggel hozza meg (egyszerű vagy minősített). Érvénytelen aktus Hibás/érvénytelen aktusról akkor beszélünk, ha valamely jogi vagy alkalmassági követelménynek, érvényességi kelléknek nem felel meg. A hiba súlyosságától függően a kívánt joghatás kiváltására az aktus részlegesen vagy teljesen alkalmatlan lesz Első esetben lényegtelen hibáról lévén szó, az aktus hibája orvosolható és a joghatás később beállhat, a második esetben a lényeges hiba miatt az aktus semmis. Ha az aktus hibája orvosolható, értelemszerűen orvosolható aktusról beszélünk, ahol az orvoslás történhet az aktus

megváltoztatásával, kiegészítésével, módosításával, kijavításával vagy kicserélésével. A megváltoztatás és a módosítás hasonlít egymásra, érdemi változás történik az aktusban, tartalma részben vagy teljes egészében változik. Megváltoztatásra az aktust kibocsátó szerv felettes szerve jogosult (pl fellebbezési vagy felügyeleti eljárás keretében), míg a módosításra maga az aktust kibocsátó (pl. ha a hatóság saját hatáskörében módosítja határozatát a hozzá érkezett fellebbezés alapján, az abban foglaltaknak megfelelően). Ha döntésből jogszabály által előírt kötelező tartalmi elem hiányzik, vagy az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem született döntés, a hatóság a döntést kiegészíti. Tehát itt egy olyan kérdésben való döntéssel egészül ki az aktus, amelyről már korábban is rendelkezni kellett volna. A kiegészítés kiegészítő döntéssel és az eredetire való feljegyzéssel vagy

kicseréléssel lehetséges Ha a döntésben név-, szám- vagy más elírás, illetve számítási hiba van, a hatóság a hibát kérelemre vagy hivatalból kijavítja. A kijavítás történhet az eredeti példányra való feljegyzéssel vagy külön kijavító aktus kibocsátásával vagy az eredeti aktus bevonásával és másikra való kicserélésével. A kicserélés – mint azt fentebb is láttuk – elsősorban technikai jellegű dolog, a korábbi aktust váltja fel ahelyett, hogy ahhoz hozzá kellene valamit toldani vagy fel kellene rá jegyezni. A semmis aktusokon belül is két kategóriát különböztethetünk meg: a nem létező és a megsemmisítendő aktust. Az utóbbi a joghatás kiváltására ugyan alkalmas, azonban olyan mértékű hibában szenved, amelynek orvoslása nem megoldható, ezért meg kell semmisíteni. A megsemmisítendő aktusnál a megsemmisítésig a joghatás él, mindaddig érvényes, amíg meg nem semmisítik. Itt tulajdonképpen a

jogszerűség követelménye szenved csorbát, lényeges anyagi vagy eljárásjogi szabálysértés történik. Ilyen semmisséget okoz pl a tárgyilag lehetetlen eredmény, az akarat fogyatékossága (tévedés, megtévesztés), speciális követelményeknek való nem megfelelés. Szintén megsemmisítendő aktusról van szó, ha a hatóság a határozatát a szakhatóság véleményének kikérése nélkül vagy állásfoglalása figyelmen kívül hagyásával hozta. Általában az aktust a keletkezés időpontjára visszamenőleg nyilvánítják semmissé A nem létező aktus esetében a hiba súlyossága miatt az aktus nem jöhetett érvényesen létre, azaz keletkezésétől fogva semmis, hozzá joghatás nem fűződik. Ilyen lényeges hibának tekinthető pl a hatáskör vagy az illetékesség hiánya Eljárásjogi szempontból az általános semmisségi okokat a Ket sorolja fel és lehetőséget ad arra, hogy törvény egyéb semmisségi okokat is meghatározzon. Semmis a

döntés: • a magyar hatóság joghatósága az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa, nemzetközi szerződés vagy törvény rendelkezése alapján kizárt • az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe vagy illetékességébe, kivéve az ideiglenes intézkedés esetét • a közigazgatási döntés tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve hogy a bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárja ki • a határozatot a szakhatóság megkeresése nélkül vagy jogszabályon alapuló állásfoglalásának figyelmen kívül hagyásával hozták meg • a döntést hozó testületi szerv nem volt jogszerűen megalakítva, nem volt határozatképes, vagy nem volt meg a döntéshez szükséges szavazati arány • ha bíróság már döntött az ügy érdemében és azonos tényállás mellett a hatóság újabb eljárás

keretében ellentétes tartalmú döntést hozott. Előfordulhat, hogy a semmisség megállapítása a jogszerűség követelményével ellentétes, mert jóhiszeműen szerzett jogokat sértene. Ebben az esetben a jogalkotó korlátokat vezetett be, és csak szűk keretek között ad lehetőséget a megsemmisítésre (fellebbezés, bírósági eljárás). Semmisségi ok ellenére sem semmisíthető meg a döntés, ha az az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, és a döntés jogerőre emelkedése óta három év eltelt; vagy kötelezettséget (joghátrányt) megállapító döntés jogerőre emelkedésétől vagy ha az hosszabb, a teljesítési határidő utolsó napjától, a folyamatos kötelezettséget megállapító döntés esetén az utolsó teljesítéstől számított öt év eltelt. Ezek a szabályok csak a hatósági jogalkalmazásban érvényesülnek. Az aktusok hatálya, a jogerő problematikája Az érvényesség azt határozza meg, hogy mely

feltételek teljesülése esetén jön létre az aktus, képes a kívánt joghatások kiváltására, míg a hatály azt az időtartamot határozza meg, amíg a joghatás, jogkövetelmény él és érvényesül. Az érvényesség és a hatály elválhat egymástól időben Ha az aktus kibocsátásakor későbbi időpontot adtak meg (jogszabály vagy egyedi aktus) a hatályba lépésre, akkor érvényes ugyan, de nem hatályos. Az aktus közlése feltétele a hatályosságnak (hatósági jogalkalmazói aktus esetén a jogerőre emelkedés). A hatály feltétele a jogerő (alaki) is, ami az ügyfél számára (hatósági jogalkalmazói aktus esetén) kiszámíthatóságot, véglegességet jelent Ezt követően az aktus már nem támadható meg, az abból származó jogok, kötelezettségek nem vitathatók. A jogerő két fajtája ismert I. alaki jogerő alatt a határozat megtámadhatatlanságát értjük. Ez az eljárásjogban azt az időtartamot jelenti, ami után a határozat már

rendes jogorvoslattal (fellebbezés) nem támadható meg. A Ket szerint jogerős a döntés, ha ellene nem fellebbeztek, és a fellebbezési határidő letelt, a fellebbezésről lemondtak vagy a fellebbezést visszavonták, vagy a fellebbezés – ideértve a végzések elleni önálló fellebbezést – e törvény ren delkezései szerint kizárt. A Ket a jogerőt a végrehajthatósághoz kapcsolja II. az anyagi jogerő a döntés megváltoztathatatlanságát jelenti Ez már nem csak a rendes jogorvoslattal való megtámadás kizárását foglalja magában, hanem azt, hogy sem közigazgatási szerv, sem bíróság nem változtathatja meg a döntést. Az anyagi jogerő a bírósági döntés jogerőssé válásával következik be és visszahat a közigazgatási döntésre. Az anyagi jogerőt csorbítja az újrafelvétel, amikor olyan az eljárás során már fennálló, de el nem bírált, lényeges tényről, adatról vagy bizonyítékról van szó, amely a jogerő beálltát

követően merül fel és elbírálása az ügyfél számára kedvezőbb határozatot eredményezne vagy a jogszabálysértés miatti módosítás vagy visszavonás, amelyre szintén sor kerülhet már jogerős döntéssel szemben. Az aktus hatálya megszűnhet önkéntes teljesítéssel; vagy ha a teljesítés lehetetlen, későbbi, ugyanabban a tárgyban kibocsátott, ellenkező tartalmú aktussal; új jogszabály kibocsátásával vagy megsemmisítéssel, visszavonással; illetőleg ha az aktus maga mondja ki hatályának megszűnését. A közigazgatási jogviszonytan. A (közigazgatási) jogviszony fogalma megközelíthető két értelemben I. absztrakt értelemben a jogviszony (függetlenül annak jogági hovatartozásától) mindig egy jogilag szabályozott társadalmi viszonyt jelent. Ez abból indul ki, hogy az emberek, valamint szervezetek közötti kapcsolatokat a jog szabályozza (ami polgári jogi, büntetőjogi, közigazgatási jogi jogviszonyokat jelent) II.

konkrét értelemben, mely szerint a közigazgatási jogviszony olyan konkrét jogalanyok közötti társadalmi viszony, amelyet a közigazgatási jog szabályoz A konkrét jogviszonytól meg kell különböztetni a jogviszonytípust, mely a hasonló konkrét jogviszonyok absztrakciójának az eredménye Egy jogviszony nem feltétlenül lesz közigazgatási attól, hogy közigazgatási szervek járnak el az adott ügyben. A közigazgatás működése során számos más jogág normáit is alkalmazza, így pl. az alkotmányjog, a pénzügyi jog, vagy a nemzetközi jog rendelkezéseit A közigazgatási jogviszonyban közigazgatási jogi normák realizálódnak, ezek határozzák meg a jogalanyok körét, azok jogait és kötelezettségeit, tehát a jogviszony tartalmát, továbbá ezek határozzák meg a jogviszony tárgyát. A közigazgatási jogviszony alanyai, tárgya és tartalma Mivel a közigazgatási jogviszony közigazgatási tevékenység végzése során, annak érdekében

jön létre, a jogviszony egyik (1) alanya mindenképpen közigazgatási szerv, vagy közigazgatási jogkörrel felruházott nem közigazgatási szerv (pl. köztestület, közintézet stb) lesz Ahhoz, hogy a közigazgatási szerv közigazgatási jogviszony alanya lehessen közjogi jogképességgel kell rendelkeznie. Ennek feltétele, hogy a közigazgatási szerv az előírt jogrendben kerüljön létrehozásra, jogszabályban meghatározott feladat és hatásköre legyen, melyet szintén jogszabályban meghatározott illetékességi területén gyakorol Fontos megjegyezni, hogy a jogképesség nem azonos fogalom a jogi személyiséggel Ez utóbbi polgári jogi eredetű és alapvetően a szervezetek polgári jogi jogképességének kérdésére ad választ. Az állam, az állami szervek és így a közigazgatási szervek rendelkezhetnek polgárjogi jogi személyiséggel a magyar szabályozásban. A közigazgatási szervek a költségvetési szervek jogi személyiségével

rendelkezhetnek. A jogviszony másik oldalán természetes személy, illetve szervezet egyaránt állhat A közigazgatási jogi jogviszony alanya azonban a jogviszony eme másik oldalán is csak akkor lehet valaki, ha jogképességgel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy jogok és kötelezettségek alanya lehet. A jogviszony (2) tárgya mindig valamilyen emberi magatartás. Ebben az esetben nem valamilyen (ingó, vagy ingatlan) dologra kell gondolnunk, hanem egy aktivitásban (tevésben), vagy passzivitásban (tartózkodásban) megnyilvánuló emberi cselekvésre. A jogviszony, (3) tartalmát vizsgálva, jogok és kötelezettségek összessége, amit jogszabályok és/vagy közigazgatási szervek egyedi aktusai határoznak meg. A hatósági jogviszonyokra, azok garanciális jelentősége miatt az jellemző, hogy mind az anyagi, mind az eljárási jogviszonyok tartalmát jogszabályok befolyásolják. Ehhez képest a közigazgatáson belüli, a közigazgatási szervek közötti relációk

(pl a lentebb részletezendő irányítás-felügyeleti, vagy együttműködési jogviszonyok) tartalmát jogszabályok kevésbé szabályozzák A közigazgatási jogviszony típusai (1) Ha jogviszony alanyai közötti kapcsolatot vesszük szemügyre, három típusát különböztethetjük meg a közigazgatási jogviszonyoknak I. hatalmi, másképp szuprematív jogviszony. Ezekben a közigazgatási szervek közhatalom birtokában járnak el, a velük kapcsolatba kerülő alanyokhoz képest többletpozícióban (de nem alá-fölérendeltségi viszonyban) vannak Tipikusan ilyenek szoktak lenni a hatósági jogviszonyok, ahol a másik felet ügyfélnek nevezzük II. irányítás-felügyeleti jogviszonyok köre, ami ugyancsak egy hatalmi pozíciót jelent Ebben az esetben a jogalanyok között alá-fölérendeltség van, a felettes közigazgatási szerv igazgatási, fenntartói, illetve tulajdonosi hatalmat gyakorol III. mellérendeltségi kapcsolat áll fenn; ilyenek a

közigazgatási szerződések (pl társulási megállapodások), amelyek a polgári jogi szerződésekhez hasonlóan az érdekek kölcsönös egyeztetésén alapulnak. (2) Másfajta tipizálást tesz lehetővé a tárgy szerinti megközelítés. Három alaptípus különböztethető meg attól függően, hogy a jogviszony milyen emberi magatartásra vonatkozik I. hatósági jogviszonytípus. Gyakorlatilag ebbe a körbe sorolható minden olyan jogviszony, amelyben a közigazgatási szerv közhatalom birtokában az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet, hatósági ellenőrzést végez, illetőleg jogalanyok közötti vitában dönt. A hatósági jogviszonyok szuprematív jogviszonyok II. irányítási-felügyeleti jogviszonyok képezik, amelyek a közigazgatás szervezetirányító tevékenységével összefüggésben létesülnek III. együttműködési – koordinációs jogviszony,

aminek hátterében a jogalanyok közötti konszenzusos magatartás rejlik (3) Önálló tipizálást tesz lehetővé, ha megvizsgáljuk, hogy az adott jogviszonyban milyen normák realizálódnak. Ez anyagi, alaki, vagy szervezeti norma lehet A jogviszonyok közül jellemzően azok szoktak alaki, tehát eljárási jogviszonyok lenni, ahol a közigazgatás kifelé fejti ki tevékenységét Ennek legjelentősebb része pedig hatósági jogviszony (4) Különbség tehető aszerint is, hogy a jogviszony milyen időtartamra jön létre. A szuprematív/hatósági jogviszonyok egyszeri, időleges jogviszonyok Ugyanakkor vannak olyanok is, amelyek ismétlődőek, avagy folyamatos jogviszonyok. Ebbe a körbe soroljuk az irányítás-felügyeleti, valamint az együttműködésen (koordináción) alapuló jogviszonyokat KÖZIGAZGATÁSI JOGVISZONY Közigazgatás intézményrendszerén belül „Külső” jogviszonyok - irányítási - közhatalmi, hatósági, jogalkalmazói -

törvényességi, ellenőrzési/felügyeleti - mellérendeltségi - mellérendeltségi - közintézeti Közigazgatási funkciók, feladatkörök és tevékenységfajták. A funkció a feladatokat tartalmuk felől közelíti meg a tevékenységfajta pedig az igazgatási te vékenység és annak jogi szabályozottságának hasonlósága felől (tehát durva megközelítésben inkább formailag). A közigazgatás ezeket nem „légüres” térben végzi, hanem a magyar társadalom körében. Azért a társadalomra irányultan, mert ez a fő rendeltetése, ez a fő funkciója: a társadalom szervezése és irányítása. Mindig valamilyen eredmény létrehozása a közigazgatás, mint társadalomirányítási eszköz alapvető rendeltetése Ezeket a létrehozandó eredményeket határozzák meg a törvények és más jogszabályok a közigazgatás számára feladatokként, és ezek elérés, megvalósítása történik a tevékenységfajták keretében. Ez a rendeltetés szoros

összefüggésben van az állami célokkal, az állami célok pedig az Alaptörvény tartalmával. Funkciók A közigazgatás funkciói a közigazgatás társadalmi rendeletetését írják le. Alapvető rendeltetése a közcélok, a közérdek érvényesítése Ennek mibenlétéről minden tudományágnak más a véleménye A) a jogtudomány és politikatudomány az alkotmányos berendezkedésből kiindulva a végrehajtást jelöli meg a közigazgatás funkciójaként a törvényhozás által megfogalmazottakat valósítja meg (állami döntések előkészítése ill. végrehajtása) B) szociológia állandó és változó funkciókat különböztet meg. Állandó funkció a védelem biztosítása: honvédelem, közrend, járványok elleni védelem, stb. A változó funkció történelmileg eltérőek lehetnek, pl az állam elosztó funkciója a XIX sz-ben jelent meg Másrészt megjelenít integrációt is (egyén és csoportérdek összehangolása a közérdekkel). A közigazgatás

allokációs funkciója a társadalmi kohézió fenntartásához szükséges materiális (pénz) és immateriális (tudás) javak előteremtése Feladatok A feladatok a funkciók megvalósításához szükséges teendőeket foglalják össze. Nem könnyű ezeket számba venni, lévén a közigazgatás sokrétű. Jelenleg a „jó állam” és a „jó kormányzás” fényében alakulnak a feladatok, ahol az állam igyekszik megtalálni a közfeladatok ellátásában a megfelelő egyensúlyt a gazdaság, a civil szféra és az állami szféra közt. Alapvetően négy fő feladatcsoportot különítünk el: 1)biztonság garantálása 2)pénzügyi igazgatás 3)gondoskodás 4)infrastruktúra biztosítása és a tervezés. A feladatok folyamatos változásban vannak. A változás alapvetően kétféle lehet Egyik fajtája, hogy a feladat megszűnik és helyette egy másik lesz, vagy a feladat maga megváltozik. A má- sik fajta, hogy a feladat bővül, ekkor a közigazgatás az adott

funkciót újabb és így egyre több feladat megvalósításával látja el. Az állami szerepvállalás megváltozása a feladatokról szóló jogszabályok módosításával jár együtt, vagyis éppen azáltal valósul meg, hiszen a közigazgatási feladatstruktúra alapvetően jogi szabályozás kérdése. A feladatok változása mellett alapvetően nem változik az elvi struktúra, a megoldási módok. Ez a három elvi fokozat: • a közigazgatás közvetlenül szervezi meg és végzi az adott szükséglet kielégítését • munkaszervezeteket hoz létre a szükségletek kielégítésére és ezeket irányítja • a társadalomban létező vagy létrehozott szervezetekre bízza a szükséglet kielégítését. Feladatait tehát jogszabályok határozzák meg; ennyiben nem létezhet a jogtól függetlenül közigazgatási feladat. Az egyes feladatokra alapvetően a társadalmi vagy azon belüli réteg- vagy csoport szükségletek komoly hatással vannak. Ezek nyilván

számtalan dologgal összefüggenek, pl az ország adottságokkal. A közigazgatási feladatok tömege vezethető vissza közvetlenül az Alkotmányra, míg számosak csak közvetve. Concha Győző úgy fogalmazta meg, hogy minden állam alkotmánya annyit ér, amennyit abból a közigazgatása megvalósítani bír. A törvényhozó testület politikai összetételének változása általában gyorsan magával hozza a közigazgatási feladatstruktúra változását, teljesen új feladatok keletkezését és addigiak elmaradását. A közigazgatási feladatok meghatározása azonban nem képezi az Országgyűlés kizárólagos hatáskörét, a Kormány is hozhat létre új feladatokat A fakultativitás a Kormány oldalán nyílik meg, számára nem kötelező annak ellátása De a Kormány döntése után a közigazgatásnak már kötelező azt ellátni Tevékenységek A közigazgatási tevékenységfajták nagyon sokféle feladat megoldását jelenti, és e feladatmegoldás a

társadalom széles értelemben vett viszonyaira való hatalomgyakorlás, a közigazgatás számára előírt valamilyen eredmény létrehozása egymástól különböző igazgatási tevékenységekben valósul meg. Ezek a tevékenységek sok szempontból eltérnek egymástól, így pl • jellemző tevékenységek összetételében • a jogi szabályozottság mértékében és módjában • a jogi hatásukban • a feladatmegoldás módjában • a cselekvő alany személyében • a hatalomgyakorlás áll-e bírósági ellenőrzés alatt. Madarász Tibornak e tevékenységfajták jelentőségét először kiemelő korai munkája is a komplex osztályozás elvét követte, s négy alapvető és azon belül több tevékenységfajtát különböztetett meg: I. elvi-politikai tevékenység II. hatósági tevékenység III. szervezetirányítási tevékenység IV. szervező-operatív tevékenység A csoportosítások során közigazgatási tevékenységfajtának a

hasonló jogi sajátosságokkal rendelkező és hasonló igazgatási tevékenységet igénylő feladatok megvalósítását tekintjük. Jogi sajátosságokon azt értjük, hogy • milyen típusú igazgatottal kerül kapcsolatba a közigazgatás szerve • rájuk milyen hatást gyakorol • az igazgatás alanya és tárgya között milyen kapcsolat áll fenn • az igazgatás cselekvési lehetőségét a jog milyen mértékben és módon szabályozza. Igazgatási szempontok alatt azt értjük, hogy • mi a cselekvés célja, rendeltetése, • milyen a cselekvés módja • milyen a feladat megvalósításához szükséges munka neme • A közigazgatás egy szervekből álló rendszer, szervezet = szervrendszer. A legfontosabb osztályozási szempont a közigazgatási tevékenység módja szerinti kategóriák képzése. Itt az osztályozás alapja, hogy milyen eszközökkel, milyen cselekményekkel végzi a közigazgatási szerv az igazgatást. Az egyik részük jogi

hatású cselekmény (ezt nevezzük aktusnak), a másik részük nem jogi hatású cselekmény I. A közigazgatási szervek egyik kiemelt funkciója az állami szervezetrendszerben a törvények végrehajtása és a végrehajtás keretében nagyszámú jogszabályt alkotnak. Az erre irányuló tevékenység a jogalkotás. Ezt a központi szervek (Kormány, miniszterek) és a helyi önkormányzatok látják el. II. A tevékenység módja szerinti másik nagy kategória a jogérvényesítés, amellyel elősegítik, hogy a jogszabályok a valóságban gyakorolják a társadalomra azt a hatást, amiért kibocsátották őket. A jog érvényesítésének fő módja a jogalkalmazás A közigazgatás két nagy tevékenysége ezért a jogszabályok megalkotása, a másik tevékenysége a jogalkalmazás. A közigazgatás kontrollja. Bevezetés A közigazgatást azon normarendszerek alapján lehet ellenőrizni, amelyek annak működésére érvényesek. Ezeknek szubsztantív szabályai

alapján létesíthetők ellenőrzési hatáskörök, egyúttal az ellenőrzés eljárási szabályai A kontroll normatív kategória; tartalmának részletezéséhez az szükséges, hogy megjelöljük azokat a normatív dimenziókat, amelyekben ez értelmezhető. Így az ellenőrzésnek két általános tényezője: I. közigazgatás működésének jogszabály-szerintisége. II. közigazgatás működésének nyilvánossága Ezeket együttesen véve: bármely állampolgár kifogásolhatja a közigazgatás működését, ha az a hatályos jogi normáknak nem felel meg, és bármely állampolgárnak olyan helyzetben kell lennie, hogy az előbbi lépést megtehesse. (1) általános értelemben: az ellenőrzés közpolitikai értelemben jogintézményeket hozott létre. Ilyen intézmény a beszámoltatás, tisztségből való visszahívás, testületek működésének felfüggesztése, kinevezett tisztviselők leváltása. A közigazgatást ellenőrző szisztéma általános alapjai

közpolitikai ellenőrzésen alapul, praktikusan mégsem ezt alkalmazzák rutinszerűen Ez az ellenőrzési hierarchia csúcsa. (2) adminisztratív értelemben: a rutinizált ellenőrzés ennél alacsonyabb szintű, s a fentieket előzi meg. Ez az ellenőrzés az állami szervek rendszerébe épül be A szervezeti működés ellenőrzésének három aspektusa: 1) irányítás: Valamely közigazgatási szerv tényleges tevékenységének megszabása jogi, szakmai, közpolitikai normák alapján. Az alaptevékenységnek és annak kivitelezése mikéntjének megjelölése Ellenőrző és felügyeleti jogosítványa van az adott szervre 2) felügyelet: A tevékenységre irányadó jogszabályok megfelelő általános alkalmazását vizsgálják. A tevékenység összeredménye, a szabályszerűség és a döntések jogszerűségének a vizsgálata Gyakran nevezhető „törvényességi” felügyeletnek is Alapképletben a felügyelet: a felügyelő és a felügyelt szerv közötti

jogviszony, amiben nincs kapcsolat. Az ügyfél által ez nem vehető igénybe. Jogi következménye lehet fegyelmi felelősség, intézkedési kötelezettség 3) ellenőrzés során a tevékenységre irányadó jogszabályok, más előírások, ésszerűségek gyakorlati alkalmazását lehet vizsgálni. Az ellenőrzés szélesebb spektrumú, mint a felügyelet: szakmai és közpolitikai célok éppúgy számításba jönnek, mint pl a gazdaságosság, eredményesség, hasznosság Ellenőrzésnek tekinthető bizonyos értelemben a közigazgatási határozatok rendes jogorvoslati eljárása, ha azt a közigazgatási szerv végzi. Közös vonás mindháromban a számonkérés alanyi joga az irányításra, felügyeletre, ellenőrzésre jogosult szerv oldalán, valamely szerv működését illetően. (3) jogorvoslati értelemben: a közigazgatási határozatok jogi megalapozottságának, jogi helyességének vizsgálata, amely alapvetően a közigazgatási határozattal érintettek

alanyi jogának érvényesítése közigazgatási hatóság ill. bíróság előtt (4) financiális szempontból: az ellenőrzés, mint a köz vagyonával való gazdálkodás ellenőrzése az állami, ill. önkormányzati közcélok megvalósításához szükséges anyagi eszközök kezelésére, a bevételek és kiadások vizsgálata: alapjában számvevőszéki munka. A főbb állami ellenőrző szervezeti formák más csoportosításban azok, amelyek a közigazgatás ellenőrzésére jogosultak, és többségben nem közigazgatási szervek: • általános közpolitikai értelemben: a parlament, ha a kormányzásban résztvevő parlamentről van szó. A törvényalkotás nem eszköze az ellenőrzésnek, s közigazgatási értelemben irányításnak sem nevezhető De a szervek működésének létrehozatala és szabályozását meghatározza Ellenőrzési módszerei: költségvetés, zárszámadás elfogadása, kormány beszámoltatása, interpelláció A kormány irányítja a

minisztériumok és a közvetlenül alárendelt egyéb szervek munkáját, s ennek megfelelően általános ellenőrzési funkciókat is ellát • általános törvényességi értelemben: az Alkotmánybíróság csakis kérelemre ellenőriz, ha a közigazgatási szerv működése alapjául szolgáló jogszabály alkotmányosságának, törvényességének kétségbe vonhatóságára alapított. Eljárhat még a legfőbb ügyész, és az ombudsman is • adminisztratív értelemben: minisztériumok, országos főhatóságok, középszintű hivatalok ellenőrzik az alsóbb szintű közigazgatási szerveket, ha az hatáskörükbe tartozik • jogorvoslati értelemben: a közigazgatási bíráskodás egyedi esetekben hozott határozatok ellen benyújtott jogorvoslati kérelemben hoz döntést • financiális értelemben: az Állami Számvevőszék, mely a közigazgatási elszámolások szabályosságának és a közalapok célszerű fölhasználásának ellenőrzésére

hivatott, független, a parlamentnek felelős szerv. Kormányzati ellenőrzési iroda, mely államigazgatási szerv, és a központi költségvetéshez tartozó kormányzati szervek működését vizsgálja Politikai kontroll A politikai kontroll szükségszerű, másrészt a politikai kontroll alkotmányos meghatározottságú, ugyanis a kormányzás az alkotmányban szabályozott tevékenységek közé tartozik. A politikai kontroll külső, mert a közigazgatást a kormányzáson kívüli tevékenységként értelmeztük. A politikai kontroll jellemzően nem jogalkalmazás, illetőleg ország és rendszerfüggő, mert minden ország és politikai rendszer maga válogatja eszközeit és alanyait. Kereteit az alkotmány rögzíti, ezek kétféle csoportosítás, az alanyok és a módszerek (eszközök) alapján írhatóak le. A politikai kontroll eszközrendszere tehát intézményhez kötött A politikai kontroll elsődleges szereplője a nép (Alptv B) cikk 3 be A közhatalom

forrása a nép). Ennek alapvető formája a közvetett hatalomgyakorlást általában biztosító választás, illetve a konkrét kérdésekben az akaratot vagy legalábbis kívánatot kinyilvánító népszavazás és a népi kezdeményezés. A politikai kontroll rendszerinti, közvetett formájában az alkotmányos intézmények útján valósul meg. Ennek legfontosabb szereplője az Országgyűlés, amelynek az Alkotmány sorolja fel a jogköreit. Szintén a politikai kontroll eszközei közé tartoznak a parlamenti ellenőrzés eszközei. A politikai kontroll megkülönböztetett szereplője a köztársasági elnök, akinek államfőként egyik feladata az őrködés az államszervezet demokratikus működése felett. Kiemelt kontroll szerepet lát el a Kormány. A biztosított jogkörei közül néhánynak fontos kontroll-jellege van, így irányítja a minisztériumot és a közvetlenül alárendelt egyéb szervek, illetve a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek

munkáját, összehangolja tevékenységüket, meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről. Jogosult rendeleteket kiadni, sőt az államigazgatás bármelyik ágát a közvetlen felügyelete alá vonhatja, erre szervet létesítsen. A miniszterek is ellátnak kontroll szerepet: vezetik az államigazgatás feladatkörükbe tartozó ágait, irányítják az alájuk rendelt szerveket, a Kormány által rájuk rótt feladatokat, feladatkörükben rendeletet adhatnak ki. Az önkormányzatok a közigazgatás egyik ágát képezik, ezen felül kontrollálják intézményeiket. Törvényi keretei között önállóan alakítják ki a szervezetét és működési rendjüket, amelyet bármikor módosíthatnak, továbbá rendeletet alkothatnak. Jogosultak emellett a Kormány illetve az Országgyűlés döntését kezdeményezni Jogalkalmazói kontroll AMI VAN A közigazgatás jogalkalmazói kontrolljának

szereplőinek tevékenysége a közigazgatás működésének szabályosságával kapcsolatos vizsgálatokra, értékelésekre és döntésekre terjed ki. A közigazgatás jogalkalmazói kontrollja történhet jogorvoslati vagy egyéb formában. A jogorvoslat az a fajtája, amely a közigazgatási hatósági eljárás és ennek során hozott döntések szintén eljárási szabályok alapján történő felülvizsgálatát jelenti a feltárt hiba orvoslása érdekében az eljárás vagy a döntés fölül bírálatának, azaz a döntés megváltoztatásának vagy megsemmisítésének jogával. A jogorvoslat célja mindig az érintett (ügyfél) vagy a jogorvoslatot végző hatóság, bíróság vagy más szerv által hibásnak tartott döntés orvoslása Ennek a jogorvoslati rendszernek a legfontosabb jellemzője, hogy a közigazgatási szervezetrendszeren belül alany végzi-e, avagy külső fórum. Belső jogorvoslatot biztosítanak a felügyeleti szervek, köztük a Kormány (minden

alá rendelt szerv határozatát, intézkedését megsemmisítheti) Külső jogorvoslati feladatot látnak el ehhez képest a bíróságok, az ügyész, az Alkotmánybíróság Ha jogorvoslat előbbi definíciójának bármelyik eleme hiányzik, akkor egyéb jogalkalmazói kontrollról beszélünk A jogorvoslat lehetőségének biztosítása nélkül a közigazgatási hatósági eljárások joga nem lenne alkotmányos. A közigazgatás kontrolljának három alapvető formája, amelyek alkalmas eszközök lehetnek a közigazgatás anyagi és eljárási követelményeinek érvényesítése érdekében • a bírósági • a belső • ombudsmani út. A legfontosabb eszköz a bírói út (külső), amely a jogállam és az emberi jogok védelmének lényegi eleme. A bírói kontrollnak ki kell terjednie a döntéssel szemben előterjesztett kifogás tel- jes terjedelmére, de legalább a döntés törvényességére. Az eljárás nélkülözhetetlen eleme a hatékony végrehajtás,

magában foglalhatja a korábbi döntés megsemmisítését, valamely lehetséges döntés megtiltását, vagy meghatározott döntésre kötelezést. Lehetővé kell tenni a bíró számára a kártérítés megítélését, vagy az okozott hátrány más módon történő orvoslásának elrendelését és az eszköztárba tartozhat az ideiglenes védelem biztosításának lehetősége is. Tartalmaznia kell az indokokat, meg kell jelölnie az igénybe vehető jogorvoslat módját. A közigazgatás ellenőrzésének másik útja, a belső út. A közigazgatási szervezetrendszeren belüli felülvizsgálati lehetőség nem kötelező, ám a nemzeti törvényhozások alkalmazhatják Lehetőség nyílik a fellebbezésre az egyik közigazgatási hatóság döntése ellen ugyanahhoz, egy másik vagy egy különleges fellebbviteli közigazgatási hatósághoz. A másik fontos követelmény mindazoknak az anyagi és eljárási követelményeknek a betartása, amelyek a bíróságokat is

kötelezik. A harmadik közigazgatási ellenőrzési eszköz az ombudsman eljárása, amely a bírósági kontrollt kiegészítő, de ahhoz hasonlóan külső intézmény. Az ombudsman intézménye kifejezetten kívánatos az Európa Tanács dokumentumainak kontextusában Ismérvei: függetlenség, parlament általi kinevezés, jogvédelmi célú eljárás, vizsgálati jogosultság irat-betekintési jogosultsággal, kötetlen eljárás, ajánlástételi jogosultság. A biztosok függetlenek, az Országgyűlés hat évre választja minősített többséggel. Az alkotmányos jogok védelme érdekében jár el, ideértve a közigazgatási döntések jogszerűségének és tisztességének védelmét is. Kötetlen eljárás alapján döntenek, a hatáskörükbe ügyben beadvány alapján vagy hivatalból vizsgálatot indítanak, kifejthetik nézeteiket és ajánlásokat tehetnek a jogalkotást vagy alkalmazást érintő kérdésekben. A bírói felülvizsgálat jellemzője a nyilvános

meghallgatáson alapuló formalizált eljárás, ami a belső közigazgatási kontrollra is irányadó, az ombudsmanra pont ennek az ellenkezője jellemző. A bíróság döntése feltétlenül kikényszeríthető, végrehajtható Irányadónak tekinthetjük a közigazgatási belső felülvizsgálati eljárásra is. Az ombudsman eljárás befejező döntése az ajánlás, amely magától értetődően nem kikényszeríthető. AMI NINCS A közigazgatás kontrolljainak hármasában nem szerepel az alkotmánybírósági eljárás. Ennek oka, hogy ez nem minden országban van jelen. Az Alkotmánybíróságok szervezeti megoldása, különösen pedig hatásköreik tekintetében sokkal jelentősebb az eltérés, mint a rendes bíróságok esetén. Egyes országokban normakontrollt végez (Franciaország), más országokban eseti döntések alkotmányosságát vizsgálja (Németország), máshol rendkívüli jogorvoslati bíróságként is eljár (Szlovákia). Az Alkotmánybírósági

eljárás a bírói felülvizsgálat különleges formájának tekinthető Abban az esetben vehető igénybe, ha a rendes közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára nem kerül sor. Hiányzik az európai gyakorlatban élő ügyészi kontroll is. Az európai ügyészségek jellemzően a közigazgatás kontrolljára nem jogosultak, a náluk ügyészséginek ismert feladatokat az ombudsman látja el. Magyarországon a közigazgatás törvényességének ügyészségi felügyelete jelentős, habár nem általános és nem kizárólagos Csak jogszabályban meghatározott szervezetekre terjed ki, továbbá más szervezetek is végeznek törvényességi felügyeletet (pl gazdasági társaságok felett az illetékes cégbíróság, önkormányzat felett a közigazgatási hivatal). Az ügyész eljárására csak a döntés bírósági felülvizsgálata előtt van lehetőség. Az ügyész eljárása a külső jogorvoslati eszközök közé sorolható. Az Alkotmánybíróság

és az ügyészség eljárása kilógnak a jogorvoslati eszközök közül, de a közigazgatási hatósági eljárásjog (Ket.) ide sorolja Magyar gyakorlat (külső kontroll) ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG ÉS A KÖZIGAZGATÁS Ezen tevékenységét az Alaptörvény 24. cikke és az Alkotmánybíróságról szóló 2011 évi CLI tv szabályozza. Alapvetően a közigazgatás alkotmányossági ellenőrzésére terjed ki, és a közigazgatási szervek jogalkotói tevékenységét érintik (1) normatív aktusok feletti normakontroll, azaz kiterjed a kormányrendeletekre, miniszterelnök, miniszterek az MNB elnöke, és önálló szabályozó szervek elnökei által alkotott rendeletek re, vmint az önkormányzati rendeletekre5. A normakontroll alá tartoznak a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX tv (Jat) által szabályozott közjogi szervezetszabályozó eszközök: normatív határozatok és normatív utasítások is. Kivétel a helyi önkormányzatok képviselő-testülete által kiadott

normatív határozatok, melyeket a közigazgatási és munkaügyi bíróságon lehet megtámadni. A normakontroll minden esetben utólagos, a jogszabály hatálybalépése után végzett alkotmányossági vizsgálatot jelent. Ha alaptörvény-ellenes a jogszabály, az AB megsemmisíti azt; mely így a Magyar Közlönyben való közzétételt követő napon elveszti hatályát. A megsemmisítés nem érinti a hatályvesztés előtt létrejött jogviszonyokat, ám ettől az AB eltérhet. Rendelkezhet úgy, hogy a kihirdetésére vagy hatálybalépésére visszahatóan, ex tunc veszti hatályát; ez kivételes, megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogszabály közjogilag érvénytelen. Rendelkezhet úgy is, hogy a hatályvesztés egy későbbi időpontban, pro futuro áll be Akkor kerülhet rá sor, ha a jogbiztonságot veszélyeztetne egy joghézag. Az AB megtilthatja egy alaptörvény-ellenes jogszabály konkrét ügyben való alkalmazását. Akkor kerülhet rá sor, ha a

jogszabály alapján nagyszámú sorozatperek vannak folyamatban. A jogszabály alaptörvény-ellenessége lehet jogalkotói mulasztás végeredménye, ekkor az AB a jogalkotót jogalkotói kötelezettsége teljesítésére hívja fel. A normakontroll-eljárásnak két típusa van I. absztrakt normakontroll, azaz konkrét jogsérelem bekövetkezte nélkül, általánosságban vizsgálja a jogszabálynak az alaptörvénnyel ill nemzetközi szerződésekkel való összhangját. Ilyen eljárást az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kúria elnöke, legfőbb ügyész, alapvető jogok biztosa kezdeményezhet II. konkrét normakontroll, azaz egyedi ügyekben alkalmazandó normát vizsgál az AB A döntés ilyenkor kihat az adott ügyre is ill a indítványozó konkrét jogviszonyára. Ez lehet ○ alkotmányjogi panasz ○ bírói kezdeményezésre induló egyedi normakontroll-eljárás. Ezek az eljárások a tényleges jogsérelem orvoslását ill. megelőzését szolgálják

Főszabályként indítványozási jogosultsággal rendelkezők kérelmére induló eljárások, kivétel a nemzetközi szerződésbe ütközés esete 5 Ez utóbbinál a hatáskör megoszlik a Kúria és az AB között. (2) AB ellenőrzés szerepe a közigazgatási joggyakorlatban, mivel az AB hatáskörrel rendelkezik az Alaptörvénnyel ellentétes bírói döntések felülvizsgálatára is. Mindazon közigazgatási ügyekre kiterjed, melyben a döntés bírói ellenőrzés alatt áll ill. amikor a közigazgatási jogvitában bíróság dönt Akkor kerül rá sor, ha a bírói döntés nincs összhangban az Alaptörvénnyel A szakirodalom „valódi alkotmányjogi panasz” néven ismeri. A megtámadott bírói döntés kézbesítésétől számított 60 napon belül kell benyújtani a panaszt Ha megállapítást nyer az alaptörvény-ellenesség, a bírói döntést az AB megsemmisíti Az új eljárásban az alkotmánybíróság határozata köti az eljáró szerveket A

határozat eljárásjogi következményeiről a Pp szól (3) az AB eljárás főbb jellemzői: közjogi eljárás, azaz nem tekinthető a bírói eljárás folytatásának, a konkrét ügyben is a közjogi alanyi jogok érvényre juttatása a cél. Alkotmányjogi panasszal az élhet, akinek az alaptörvényben biztosított jogát a bíróság érdemi vagy eljárást befejező döntése sérti, és jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, vagy jogorvoslat nem állt rendelkezésre A panaszeljárás két részből áll: I. befogadási eljárás II. érdemi elbírálás AB döntéseit egyesbíró, öttagú tanács ill teljes ülés hozza. (4) egyéb hatáskörök • országgyűlés feloszlatja a helyi önkormányzat/nemzetiségi önkormányzat alaptörvényellenesen működő képviselő-testületét. A feloszlatásra a Kormány tesz javaslatot, de előtte ki kell kérnie az AB elvi véleményét • állami szervek ill állami szervek és önkormányzatok közötti hatásköri

összeütközés feloldása. BÍRÓSÁGOK ÉS A KÖZIGAZGATÁS Polgári bíróságok jogalkalmazása Közigazgatási szervek jogalkalmazása Múltbéli történéseket vizsgál Jövőre nézve állapít meg: jogviszonyokat hoz létre, módosít, szüntet meg Kontradiktórius eljárás Általában nem kontradiktórius. Gyakran dominál az írásbeliség és az inkvizitórius jelleg Bíróság csak kérelemre járhat el Közigazgatási szervek hivatalból is eljárhatnak A közigazgatási bíróságoknak kettős jogvédelmi funkciója van A) szubjektív jogvédelem az alanyi jogok védelmére irányul; példa a jogorvoslathoz való jog alkotmányos szabályozása B) objektív jogvédelem a tárgyi jog, a jogrend védelmére irányul; célja, hogy olyan törvénysértések se legyenek, amelyek nem sértenek alanyi jogokat. Példa a bíróság dönt a közigazgatási határozatok törvényességéről. ALAPVETŐ JOGOK BIZTOSA ÉS A KÖZIGAZGATÁS A biztos igen kiterjedt

ellenőrzést gyakorol a közigazgatás felett, hiszen mind a közigazgatási szervek, mind közigazgatási feladatot ellátó egyéb szervezetek tevékenységében megnyilvánuló visszásságokat vizsgálja. Általában kérelemre indul az eljárása, bár nem köteles ekkor sem vizsgálatra. A biztos tevékenysége kiegészítő jellegű; előfeltétele a rendelkezésre álló rendes jogorvoslat kimerítése Nem járhat el a biztos olyan ügyben, ahol jogerős bírósági határozat született vagy bírósági eljárás megindult. Jelentés készül a feltárt tényekről, melyek nyilvánosak ÜGYÉSZSÉG ÉS A KÖZIGAZGATÁS Ütv 1. § (2) Az ügyészség a közérdek védelme érdekében közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki betartsa a törvényeket A jogszabályok megsértése esetén - törvényben meghatározott esetekben és módon - fellép a törvényesség érdekében Ha törvény másként nem rendelkezik, fellépésre akkor köteles, ha a

törvénysértés megszüntetésére hivatott szerv az Alaptörvényben, valamint törvényben és más jogszabályban vagy közjogi szervezetszabályozó eszközben meghatározott kötelezettsége ellenére a szükséges intézkedést nem teszi meg, vagy ha a törvénysértésből eredő jogsérelem elhárítása érdekében azonnali ügyészi intézkedésre van szükség. Így • közreműködik abban, hogy a bírósági eljárásban a törvényeket helyesen alkalmazzák (az ügyész részvétele a bíróságok polgári, munkaügyi, közigazgatási és gazdasági jogi peres és nemperes eljárásaiban) • elősegíti, hogy a hatósági jogkört gyakorló, illetve bíróságon kívüli jogvitát intéző szervek a jogszabályok rendelkezéseit megtartsák. Ütv 26. § (1) Az ügyészségnek e törvényben nem szabályozott, az igazságszolgáltatás közreműködőjeként gyakorolt büntetőjogon kívüli közérdekű feladat- és hatásköreiről külön törvények

rendelkeznek Az ügyész ezeket a hatásköreit a törvénysértés kiküszöbölése érdekében elsősorban bírósági peres és nemperes eljárások megindításával (perindítási jog), valamint hatósági eljárások kezdeményezésével és jogorvoslat előterjesztésével gyakorolja (a továbbiakban együtt: fellépés) Az ügyészi fellépés mérlegelésen alapul, azaz opportunitás elve érvényesül. A szervezeten belüli igazgatás. Az irányítás a felügyelet, az ellenőrzés. A belső szabályozás A weberi értelemben vett bürokratikus uralom alapvető ismérvei közzé tartozik a szabályozottság és a hatáskörök elosztásának elve. Ezek intézményesített, azaz szabályokban rögzített, állandósult struktúrákat igényelnek, melyekben pontosan kijelölik a tisztviselők helyét a szervezetben, és egyértelműen rögzítik a feladataikat A közigazgatási szervek belső felépítését és működését (1) részben jogszabályok rögzítik; lsd a

közszolgálati tisztviselők jogviszonyát szabályozó törvényeket. Jórészt azonban a vezető személyek/testületek által kiadott (2) belső szabályzatok rendezik; kiemelkedő szerepe van a szervezeti és működési szabályzatnak, melynek tartalmai elemeit az államháztartási törvény végrehajtási rendelete (368/2011 Korm. rendelet) részletesen felsorolja A szabályzatok jogi formája közjogi szervezetszabályozó eszközök, így a jogalkotási törvény ezen eszközök kibocsátására felhatalmazott személyek/testületek körét lényegesen kibővítette, és amelyek normatív határozat (testület) vagy normatív utasítás (egyszemélyi vezető) formájában jelennek meg. Irányítás FOGALMA ÉS ALANYA Két közigazgatási feladatot ellátó, elkülönült szervezet közötti, jogilag intézményesített viszony, melyben az irányító jogszabályban biztosított jogosítványokkal rendelkezik az irányított meghatározó befolyásolására. Az irányítási

jogviszony alanyainak áttekintésekor arra kapunk választ, hogy a jogalkotó milyen szervtípusok viszonyában tartotta szükségesnek az ilyen hatalmi-uralmi kapcsolat fennállását ➢ államigazgatási szervek között áll fenn. Így a minisztériumok és a kormányhivatalok a Kormány közvetlen irányítása alatt állnak; központi hivatalokat a minisztériumokat vezető miniszterek irányítják; a fővárosi és megyei kormányhivatalok hierarchikus irányítása a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez tartoznak (vezető kinevezése/ felmentése a miniszterelnök joga); a hivatalokban végzett ágazatai szakmai tevékenységek irányításában közreműködnek az ágazati miniszterek ill az ágazat egyes központi államigazgatási szervei. Az irányítási jogosítványokat a központi államigazgatási szervek körében általános érvénnyel a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010

évi XLIII tv (Ksztv) sorolja fel A fővárosi és megyei kormányhivatalok irányításáról a 2010. évi CXXVI tv rendelkezik ➢ államigazgatás szervei és katonai vmint rendvédelmi szervek között álla fenn. A jogállamiság egyik alkotmányos követelménye az állami erőszakszervezet feletti „civil” kontroll. Ebben részben részt vesz az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága is, de alapvetően a Kormány és egyes miniszterek irányítása alatt állnak Lsd még a honvédelmi törvényt és egyes rendvédelmi szervekre6 vonatkozó törvényeket 6 Rendőrség, nemzetbiztonsági szolgálat, büntetés-végrehajtás, stb. ➢ katonai és rendvédelmi szervek között áll fenn. Itt azonban a függősség lényegesen nagyobb, mely sajátos irányítási eszközön keresztül is megjelenik (parancs) ➢ önkormányzati szervek és az általuk létrehozott, de a polgármesteri hivataltól elkülönült igazgatási szervek7 között áll fenn ➢

államigazgatás és az önkormányzatok igazgatási szervei az általuk alapított, humán közszolgálatatásokat nyújtó közintézetek között áll fenn. Ezt nevezzük fenntartói igazgatásnak. Közös elem, hogy vmennyi irányított szerv egyben költségvetési szerv is, és ezzel az irányítási jogosítványait az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV tv külön is meghatározza TÁRGYA Tárgyát is az irányított szervi ill szakmai működésében lehet megjelölni. A szervi működés viszonyai közül az irányítási kapcsolatot szabályozó jogszabályok rendelkeznek az irányított szerv létesítéséről, megszűnéséről, vezető kinevezéséről, velük szemben a munkáltatói jogkör gyakorlójáról, dologi feltételekről, belső szabályozás befolyásolása. TARTALMA: AZ IRÁNYÍTÁSI ESZKÖZÖK Ez egy szuprematív jogviszony, melyben az irányító és az irányított jogai és kötelezettségei aszimmetrikusak. Az irányítási jogosítványok

Madarász Tibor nyomán a következők • szabályozási jog • konkrét utasítás joga • az irányított szerv egyedi ügyeiben való döntés joga • aktus-felülvizsgálati jog • ellenőrzés • tájékoztatás, segítségnyújtás, instruálás, konzultáció. Jogi hatásuk szerint van ➢ jogi hatással bíró irányítási cselekmények (irányítási aktus): normatív aktus, konkrét utasítás, egyedi döntés, aktus-felülvizsgálati aktusok ➢ jogi hatással nem bíró irányítási cselekmények (tényleges cselekmények): ellenőrzés, tájékoztatás, segítségnyújtás, instruálás, konzultáció. Ráhatás jellege szerint van ➢ közvetlen befolyásoló eszközök: normatív aktus, konkrét utasítás, szervi/személyi döntés, tájékoztatás, segítségnyújtás, instruálás. Ezek előre előírják az irányított által tanúsított magatartást, vagy a jövőre nézve döntenek vmilyen szervi kérdésben ➢ közvetett befolyásoló eszközök:

ellenőrzés, aktus-felülvizsgálati, szankcionáló egyedi döntések. Ezek más néven hierarchikus felügyeleti jogosítványok Az irányítási eszközök általános jogi szabályozására a Ksztv-ben kerül sor. 7 Példa: önkormányzati rendészeti szerv. KELETKEZÉSE, MEGSZŰNÉSE Mindaddig fennállnak, amíg a az irányító és irányított szerv létezik és közöttük a jogi szabályozás irányítási jogviszonyról rendelkezik. Ergo ez nem a jogalanyok akaratából jön létre és nem is úgy szűnik meg. IRÁNYÍTÁSI JOGKÖRÖK MEGOSZTÁSA. IRÁNYÍTÁS FAJTÁI A közigazgatási szervezetrendszerben egy irányító szervnek több azonos típusú irányítottja lehet. Példa a Miniszterelnökséget vezető miniszter egy fővárosi és 19 megyei kormányhivatalt irányít. Azonban lehet egy irányított szervnek több irányítója. Az irányítási jogkörök megosztása alapján szokták megkülönböztetni az irányítás különböző fajtáit ➢ az

irányítási jogkörök vertikális megosztását jelenti a közvetett és közvetlen irányítás. A közvetett irányítás egy többszintű irányítási láncolatban az irányítási hierarchiában magasabb szinten lévő szerv jogosítványait öleli fel Az államigazgatási szervezetrendszer alanyainak többsége például a Kormány közvetett irányítása alatt működik, melyet szabályozással (szervezetátalakítás) és ellenőrzéssel (Kormányzati Ellenőrzési Hivatal) gyakorolja Kormány belügyminiszter Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízügyi hatóságok Vezetőt és gazdasági igazgatót a miniszter nevezi ki és menti fel. A minisztert megillető közvetett irányítási jogok a szabályozásban, az ellenőrzésben és bizonyos költségvetési jogkörökben öltenek testet ➢ az irányítási jogkörök megosztásának másik módja, amikor a irányított működési viszonyai szerint telepítik különböző szervekhez az irányítási jogköröket.

Ennek alapján választhatók szét és oszthatók különböző szervekhez a szervi és szakmai irányítási jogkörök. Példa a fővárosi és megyei kormányhivatalok, ahol a miniszterelnök nevezi ki és menti fel a vezetőt – a szervi és egyes szakmai tevékenységek szakmai irányítása a Mi niszterelnökséget vezető miniszterhez tartozik – a hivatalok által végzett szakmai tevékenységet (szociális, kereskedelmi, népegészségügyi, bányászati, környezetvédelmi, mérésügyi) irányítását a központi államigazgatási szervek (miniszter, központi hivatal) végzik. Gyakori a szervi és szakmai irányítás megosztása közintézetek esetében, ez a fenntartói irányítás ➢ létezik hierarchikus és hierarchián kívüli irányítás, azaz egyes hierarchikus irányítási jogosítványokat (konkrét utasítási jogot) egy-egy hierarchikus láncolaton kívüli szervhez telepítenek. Példa a honvédelmi igazgatás szervei különleges jogrend idején

Felügyelet FOGALMA A felügyelet a jogérvényesítés egy módja, ahol a felügyelt jogszerű működését vizsgálják és intézkednek a megsértett rend helyreállításáról ill. szankcionálják a normasértőt A felügyeletnek utólagos korrekciós jellege van; egyik jogosítványa az ellenőrzés, ám ennél továbbmegy és közvetlen beavatkozási jogot is ad a feltárt normasértések kiküszöböléséhez. Ezek a korrekciós eszközök egyedi aktusok lehetnek FELÜGYELETI JOGVISZONYOK. FELÜGYELET FAJTÁI Annak alapján, hogy a felügyelet milyen jogalanyok között, a közigazgatás mely tevékenységfajtájában fordul elő, különböztetjük meg a fajtáit • hierarchikus felügyelet; azaz nem más, mint az irányítás része, a jogellens működés miatt az irányított szervvel vagy szerv vezetőjével szemben alkalmazható szankciók összessége. Különválasztásának indoka a megosztás: Kormány „irányítása” alatt, de vmely miniszter

„felügyeletével”. A hierarchikus felügyelet általános jogi szabályozására a Ksztv-ben kerül sor • törvényességi felügyelet; ezt a fajtát a közigazgatás autonóm alanyai feletti állami kontroll céljára alkalmazzák. Sajátossága, hogy mind az ellenőrzés, mind a felügyeleti intézkedések csak jogsértést vizsgálhatnak, és csak jogsértés kiküszöbölésére foganatosíthatók ◦ a Kormány a megyei és fővárosi kormányhivatalok által ellátott törvényességi felügyelet révén biztosítja az önkormányzatok törvényes működését. Itt nincs aktusfelülvizsgálati jog; ha a normatív vagy konkrét aktus jogszabálysértő, megsemmisítését a bíróságnál kell kezdeményezni Ugyanakkor törvénysértő mulasztás esetén a kormányhivatal pótolhatja az önkormányzati aktust (önkormányzati rendeletet alkothat, határozatot hozhat) ◦ köztestületekkel szemben is van törvényességi felügyeleti jogköre az államigazgatás egyes

szerveinek (általában az ágazati miniszter: Magyar Orvosi Kamarát az emberi erőforrások miniszterei felügyeli). Itt sincs aktus-felülvizsgálati jog; ha a normatív vagy konkrét aktus jogszabálysértő, megsemmisítését a bíróságnál kell kezdeményezni • 8 hatósági felügyelet8 Ez nem a közigazgatási szervezetrendszeren belüli felügyelet: hatóság és tőle független jogalany (ügyfél) közötti közhatalmi jogviszony. Ellenőrzés FOGALMA Az ellenőrzés olyan tényleges cselekmény, melynek során az ellenőrző szerv vizsgálódik, informálódik az ellenőrzött működéséről, melynek az köteles alávetni magát, és köteles információkat szolgáltatni. A leggyakoribb ilyen cselekmények: írásbeli/szóbeli információkérés (beszámoltatás, jelentéskérés), munkatársak megkérdezése, iratok/tárgyak/munkafolyamatok megtekintése, helyszíni szemle, mintavétel stb A jogi szabályozás létrehozhat kizárólag ellenőrzési

jogviszonyt, mely elsősorban hatósági tevékenység körében fordul elő, de van rá példa a közigazgatási szervezeti rendszerben (Kormányzati Ellenőrzési Hivatal). FAJTÁI ➢ Belső ellenőrzés. Közigazgatási szerven belüli a vezető által végzett vagy/és legfelső vezető közvetlen alárendeltségébe tartozó belső ellenőrzési egység által lefolytatott ellenőrzés. ➢ Hierarchikus ellenőrzés. Irányítás egyik részjogosítványa; teljes körű, mint vezetői ellenőrzés. ➢ Törvényességi ellenőrzés. Lehet törvényességi ellenőrzés részjogosítványa, de önálló jogviszony is. ➢ Hatósági ellenőrzés. Hatósági felügyelet része, de önálló jogviszony (külső közhatalmi) is lehet Alapvetően jogszerűségi ellenőrzést takar; melyeket részben a Ket, részben a különös eljárási szabályok tartalmazzák Közjogi jogi személyek. A közjogi jogalanyok egy részét közjogi jogi személynek nevezzük. A közjogi jogi

személy közjogi jogosultságok és kötelezettségek alanya. Azon jogi pozíció, amelyben jogosított pozícióban van mindenki mással szemben Érvényességének alapja és határa egyedül a törvényesség Jogviszonyokban az állam mint jogalany absztrakció kifejezéseként jogi személy Az állam összetett jogi személy, és ezért egymástól elkülönült jogi személyek halmazaiból áll. A közjogi jogalany pozíció: • abszolút szerkezetű normatív pozíció • érvényességének alapja és határa a törvényesség • a jogviszonyokban az állam jogi személy. Az állam összetett jogi személy, egymástól elkülönülő jogi személyek halmazaiból áll Azok a jogalanyok, amelyek közügyet kezelnek, látnak el, oldanak meg, közjogi jogi személynek nevezhetőek, ha jogviszonyukban közfunkciójuk ellátásához alanyi jogosultságokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek. Azokat a szerveket lehet ebbe a körbe sorolni, amelyeket az erre jogszabályban

felhatalmazott állami szerv feljogosított a közhatalom körébe tartozó tevékenység (jogalkotás, egyedi ügyekben való hatósági döntés, kényszerintézkedések alkalmazá- sa stb.) saját nevükben és hatáskörükben való gyakorlására, illetőleg a közhatalomhoz kapcsolódó állami feladatok (tervezés, szervezés, döntés-előkészítés, államszervezeten belüli ellenőrzés stb) önálló ellátására A közjogi jogi személyek tulajdonsága: • jogok és kötelezettségek alanya • jogi beszámítási pont anyagi jogi, eljárásjogi és szervezeti jogi értelemben • célját rendeltetését, feladatait jogszabály állapítja meg, vagy ismeri el • feladatait, hatáskörét másnak nem adhatja át • önálló szervezete és állandó székhelye van • önálló vagyonnal rendelkezik, vagy nem, de vagyonjogi viszonyokban működéséért az állam helytáll. Típusai: A) állam, állam szerve (Országgyűlés, AB, bíróságok, minisztériumok,

helyi önkormányzatok) B) köztestületi önkormányzatok9 (pártok10, szakszervezet, egyház, egyetemek, MTA, kamarák) C) közalapítvány, közüzem11, közintézet. Az állam valamely meghatározott szerve az fentebb jelzett értelemben közjogi jogi személy. Közvetlenül ezek a közjogi jogi személyek szemlélhetők, ha úgy vesszük, ezek öszszessége alkotja az állam jogalanyiságának tagolt tartalmát Az állam fogalmán belül elhelyezhető állami szervek, mint közjogi jogi személyek szervezeti jogi aspektusban hierarchikusak, az állam, mint összetett jogi személy is hierarchikusan felépített közjogi személyek rendszere. Meghatározásuk törvényhozás kérdése. A közjogi jogi személyek nem kizárólag állami szervek. A köztestület vagy közjogi testület valamely közösség érdekeit szolgáló, jogszerű autoritás, amely a jogrendben való elismertsége folytán hivatalos intézmény. Sajátos önkormányzat, amely aktív érdekegybefogás és

szerveződés alapján jön létre A köztestületek jogszabályok és belső szabályzatuk keretei között igazgatják önmagukat olyan tárgykörökben, amely az állami közigazgatást valamiképpen érinti 9 A köztestület az érdekeltek önkormányzata. Jogszabályok és belső szabályzatuk keretei között igazgatják önmagukat, olyan tárgykörökben, amely az állami közigazgatást valamiképpen érinti A köztestület, olyan jogviszonyokban jogalany, amely összefüggésbe hozható állami feladatokkal, célkitűzésekkel, általában a közjogi szférával 10 A politikai pártokat a szakirodalom nem sorolja a köztestületek közé, mert nem oldanak meg közigazgatási adminisztratív feladatot. Van adminisztrációjuk, de ez belső ügy Normatív értelemben azonban a politikai pártok közjogi jogalanyok, mer a politikai pártok célja, és az érdekeltség ami miatt annak tagjai közösséget formálnak, az állam működéséhez kapcsolódik: kormányzáshoz és

állami adminisztrációhoz egyaránt Ezért a politikai pártot köztestületnek tekinthetjük. 11 A közüzem közérdekű üzemi feladatot old meg az életvitelhez szükséges valamilyen feltételt, ellátást biztosít. Ide tartozik az is, ami előfeltételezetten állami tulajdonú tevékenységben oldható meg. A közüzem szolgálhat orszá gos, vagy helyi közérdekű szükséglet-kielégítést Működhet az állami költségvetésből, vagy önálló gazdálkodást is folytathat. Európában közüzem például: vasút, posta, villany,- víz,- gáz szolgáltatás, az állami monopóliumok, állami vállalatok. A közigazgatási személyzeti politika. Közszolgálat A személyzettel szembeni elvárások A személyi állomány azokat a közszolgálati tisztviselőket – kormánytisztviselő és köztisztviselő – jelenti, akik az állam alkalmazottaiként a közigazgatási feladatokat ellátják. Mind a társadalom, mind a politika egymásnak ellentmondó elvárást

fogalmaz meg velük szemben ➢ hatékonyság ↔ jogszerűség ➢ rugalmasság ↔ stabilitás ➢ lojalitás ↔ semlegesség. Nyílt és zárt közszolgálati rendszerek NYÍLT RENDSZER Más néven zsákmányrendszer (spoils system) kialakulásának helye az USA, ahol a maga teljességében a 19 sz-ban működött: egy-egy elnökváltás alkalmával széles körű személycserék zajlottak a közigazgatásban, kormányzati pozíciókba gyakran kerültek politikai kinevezettek. Azonban elvi szinten ez visszavezethető volt az Alkotmányra, azaz a kinevezések elsősorban az elnök hatásköre. A nyílt rendszer nem szigorú kötöttséget teremtő szabályozási rezsim; a közszolgálati jogviszony elemeinek lényeges pontjai a felek megállapodásától függenek. A jogviszony munkaszerződéssel vagy kinevezéssel jön létre Azért nyílt rendszer, mert a politika felől jövő befolyásolási kísérletek elé nem állít korlátokat Ugyanakkor rugalmas, mert a

magánszférában kipróbált módszerek alkalmazását lehetővé teszi (kiemelt juttatások). Tendencia, hogy közelít a zárt rendszer felé. ZÁRT RENDSZER Kialakulás az ókori Kína, majd Európában az abszolút monarchiák fénykorában jelenik meg. Érdemrendszernek (merit system) vagy karrierrendszernek szokás nevezni A köztisztviselői pozíció betöltésének feltétele a szakmai rátermettség, melyet jogszabályban előírt végzettség alapján kell megállapítani. Többletjogokat biztosít a magánszféra munkavállalóival szemben, mely jogszabályban rögzített karrierutat jelent A közszolgálati jogviszony csak nagyon ritkán szüntethető meg a tisztviselő akarata ellenére. Cserébe az állam többletkötelezettséget kíván: hűség, vagyonnyilatkozat, nyilvánosság tűrése, titoktartás Mindezek a piaci viszonyok között érvényesülő munkajogi szabályoktól elkülönült szabályozási rezsimben rögzülnek, épp ezért rugalmatlan A

közszolgálati munkaviszonyt kinevezés hozza létre A zárt rendszer tiszta formában sehol sem érvényesül, mindenütt vegyítik a nyílt rendszerrel. A magyar szabályozás A magyar közszférában nincs egységes terminológia az itt foglalkoztatott alkalmazottakra, mivel a közszféra szervezetileg sem egységes: a teljes közigazgatási szervezetrendszer (államigazgatás és önkormányzatok) vmint közjogi és magánjogi jogalanyok különféle formái tartoznak ide. A) Közszolgálati tisztviselők. A közigazgatási szervek azon dolgozói, akiket az őket alkalmazó közigazgatási szerv feladat- és hatáskörében ügyintézőként vagy vezetőként eljárnak és ennek során döntéseket készítenek elő és hoznak meg. Kivételt képeznek a fegyveres és rendvédelmi szervek igazgatási szervezeti egységei, mert külön státusztörvények vonatkoznak rájuk. Ma már nem ritka a feladatok kiszervezése, és ilyenkor általában polgári jogi szerződés jön

létre, amely rugalmasabb keretet biztosít a munkavégzéshez. B) Külön státusztörvények hatálya alá tartozók. Az államhatalmat megtestesítő személyek tartoznak, akiket részben a végrehajtó hatalom szerveiben, részben más államhatalmi ágak szerveiben foglalkoztatnak ○ a Ksztv által szabályozott állami vezetőkön belül a politikai vezetők tartoznak ide (miniszterelnök, miniszter, államtitkár) ○ választott politikai tisztségek betöltői (köztársasági elnök, országgyűlési képviselő, [al]polgármester, képviselő) ○ választott vagy kinevezett közjogi tisztségek betöltői (alkotmánybíróság, ombudsman), kikre vonatkozó alapvető szabályokat az Alaptörvény tartalmazza ○ igazságszolgáltatási szervek alkalmazottai (bírák, ügyészek, igazságügyi alkalmazottak) ○ fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjai (honvéd, rendőr, vámés pénzügyőr, bv-tagok). C) Közalkalmazottak. A humán

szolgáltatást nyújtó közintézetek alkalmazottai (oktató, gyógyító stb). Közhatalmi hatáskörök gyakorlásában nem vesznek részt D) Munkavállalók. A közigazgatási szerveknél általában kiegészítő funkcionális jellegű munkakörökben dolgoznak (létesítmény-fenntartás, informatika). A Munka Törvénykönyve hatálya alá tartoznak Ide tartoznak még az állami ill önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaságoknál, közigazgatási szervezetrendszeren kívül dolgozók (tömegközlekedés, hulladékkezelés) A szabályozás formailag egységes: közszolgálati tisztviselők jogállásáról szóló 2011. évi CXCIX tv (Kttv), amely egyszerre szabályozza a kormánytisztviselők és a köztisztviselők jogállását. Fennmaradt a kettős felosztás12 egy törvény rezsimje alatt. 12 1) önkormányzatoknál és kiemelt jogállású államigazgatási szerveknél (autonóm államigazgatási szerv, önálló szabályozó szerv) dolgozók

köztisztviselők;; 2) központi és területi államigazgatási szerveknél dolgozók kormánytisztviselők. Közszolgálati tisztségviselőkre vonatkozó hatályos szabályok A Kttv alapvetően kormányzati szolgálati jogviszonyt, azaz kormánytisztviselők és kormányzati ügykezelők jogviszonyát szabályozza. Külön foglalkozik a közszolgálati jogviszonyban állókkal (köztisztviselők, közszolgálati ügykezelők). Rájuk a törvényben szereplő eltérésekkel a kormánytisztviselőkre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni Ergo a kétféle jogviszony definíciója ugyanaz: állam és a közszolgálati tisztviselő között a köz szolgálata és munkavégzés céljából létesített különleges jogviszony, amelynek a munkavégzéssel szükségképpen együtt járó jogok és kötelezettségeken kívül többletjogok és többletkötelezettségek is részét képezik. A közszolgálati tisztviselők jogviszonya alapvetően munkavégzésre irányuló

jogviszony. 38. § (1) A kormányzati szolgálati jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre Eltérő rendelkezés hiányában a kormányzati szolgálati jogviszony határozatlan időre és teljes munkaidőre jön létre. A kinevezést és annak elfogadását írásba kell foglalni Az írásba foglalás elmulasztása miatt a kinevezés érvénytelenségére csak a kormánytisztviselő - a munkába lépést követő harminc napon belül – hivatkozhat. 39. § (1) Kormányzati szolgálati jogviszony a) büntetlen előéletű, b) cselekvőképes, c) legalább középiskolai végzettséggel rendelkező magyar állampolgárral létesíthető és tartható fenn 60. § (1) A kormányzati szolgálati jogviszony megszűnik: a) a kinevezésben foglalt határozott idő lejártával, b) a kormánytisztviselő halálával, c) e törvény erejénél fogva az e törvényben meghatározott esetekben, d) az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumba

beosztott bíró, bírósági titkár, illetve ügyész minisztériumi beosztásának megszűnésével, e) a 70. életév betöltésével, f) a prémiumévek programban történő részvétel, illetőleg különleges foglalkoztatási állományba helyezés esetén az erre vonatkozó külön törvény szabályai szerint, g) az államigazgatási szerv jogutód nélküli megszűnésével, h) a kormánytisztviselő politikai vezetővé történő megválasztásával, illetve kinevezésével, i) a hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel, j) ha a kormánytisztviselő a társadalombiztosítási szabályok alapján az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, kivéve, ha a kormánytisztviselő kérelmére és hivatali érdek alapján a munkáltató a jogviszonyt fenntartja. Kormányzati szolgálati jogviszony Közszolgálati jogviszony SZERVI HATÁLY Helyi önkormányzatok Autonóm szervek Államigazgatási

szervek (kiv. autonóm szervek és önálló szabályozó szervek) Önálló szabályozó szervek Egyes állami szervek hivatali szervezetei (Országgyűlés Hivatala, MTA Titkárság) SZEMÉLYI HATÁLY Szakmai vezető (közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár) Jegyző Kormánytisztviselő (= államigazgatási szerv feladat- és hatáskörében eljáró vezető és ügyintéző, pl minisztériumi főosztály vezetője) Köztisztviselő Kormányzati ügykezelő (= államigazgatási szervnél közhatalmi, irányítási, ellenőrzési, felügyeleti tevékenység gyakorlásához kapcsolódó ügyviteli feladatot lát el) Közszolgálati ügykezelő A kormány és a működését segítő szervek. A Kormány FELADATKÖRE Alaptv 15. cikk (1) A Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe. A Kormány az

Országgyűlésnek felelős13 Felelőssége a kormányzati tevékenység egészére kiterjed (2) A Kormány a közigazgatás legfőbb szerve (szigorúan véve nem a közigazgatásnak, hanem az államigazgatásnak a legfőbb szerve), törvényben meghatározottak szerint államigazgatási szerveket hozhat létre. (3) Feladatkörében eljárva a Kormány törvényben nem szabályozott tárgykörben, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján rendeletet alkot. (4) A Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes. Feladatköre az alábbi tipikus feladatcsoportokba ragadható meg: • kormányzati döntések előkészítése 13 Eleve az Országgyűléstől kapja a felhatalmazást + ellenőrzési eszközei is vannak (interpelláció, bizottsági meghallgatás) • kormányzati döntések meghozatala • kormányzati döntések végrehajtása. Feladatkörének ellátásához szükséges jogi eszközök tipizálása: • jogalkotás14, azaz kormányrendelet, melynek

többsége végrehajtási jogszabály ill. normatív határozat, mely közjogi szervezetszabályozó eszköz • szervezetalakítás, azaz törvényben meghatározottak szerint államigazgatási szerveket hozhat létre, melynek terén nagyfokú szabadságot élvez • helyi önkormányzatokkal kapcsolatos hatáskörök, azaz a fővárosi és megyei kormányhivatalok útján biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletét (felügyelet és a megsértett jogrend helyreállításának jogosítványa) • egyéb hatáskörök, melyeket nehéz tipizálni, ide tartoznak az egyedi utasítások vagy lsd KEHI működése. MŰKÖDÉSE A Kormány döntéseinek előkészítését, a közigazgatási egyeztetés folyamatát a Kormány ügyrendje szabályozza. Maga a Kormány féléves munkaterv alapján dolgozik, ez kapcsolódik a féléves törvényalkotási programhoz. A Kormány döntésének kezdeményezése az előterjesztés A közigazgatási egyeztetés az a

folyamat, amely során az előterjesztő által kidolgozott kormány-előterjesztés tervezete elnyeri a végleges formáját, és alkalmassá válik arra, hogy a Kormány megtárgyalja. Erről a közigazgatási államtitkári értekezlet dönt A kormányzati döntés-előkészítést a kormányzati tevékenység összehangolásért felelős miniszter koordinálja. Felelős azért, hogy érvényesüljenek az összkormányzati szempontok; ne készüljenek olyan előterjesztések, melyek eleve ellentétesek a Kormány céljaival, Alaptörvénybe, EU jogrendjébe ütköznek. SZERVEZETE A Kormány a miniszterelnökből és a miniszterekből áll. A miniszterelnököt az Országgyűlés a köztársasági elnök javaslatára választja meg A minisztereket a megválasztott kormányfő javaslatára – a miniszternek jelölt személyek országgyűlési bizottsági meghallgatását követően – a köztársasági elnök nevezi ki. A Kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg A

miniszterek intézményirányítást és- felügyeletet gyakorolnak, a Kormány általános politikájának keretei között önállóan irányítják az államigazgatásnak a feladatkörébe tartozó ágazatait és az alárendelt szerveket, vmint ellátják a Kormány vagy a miniszterelnök által meghatározott feladatokat. A Kormány megbízatása megszűnik a miniszterelnök megbízatásának megszűnésével, mely megszűnik az újonnan választott országgyűlés alakuló ülésével, a miniszterelnök lemondásával, halálával, az ellene beterjesztett ún. konstruktív bizalmatlansági indítvány országgyűlés általi elfogadásával, az országgyűlés előtt maga által kezdeményezett bizalmi szavazáson a bizalmatlanság kifejezésével, az összeférhetetlensége kimondásával, ill ha a megválasztásához szükséges feltételek már nem állnak fenn. 14 A kormány döntése formáját tekintve rendelet, határozat, irányelv vagy elvi állásfoglalás. A

Kormány segédszervei A kormány segédszervei tulajdonképpen a kormány működésének az ülésen kívüli, további, kevésbé ismert szervezeti formái. E különböző szervezetekről keretjelleggel a Ksztv rendelkezik A kormány törvényben nevesített szervei többségében testületek • a kabinet • a kormánybizottság • a kormány ügyrendjében intézményesített közigazgatási államtitkári értekezlet • a kormánybiztos • egyéb javaslattevő, véleményező vagy tanácsadói tevékenységet végző szervek. A kabinet a kormány ülései előtt állásfoglalást ad kiemelt fontosságú társadalompolitikai, gazdaságpolitikai vagy nemzetbiztonsági ügyekben. Funkciója elsődlegesen a koordinációban jelölhető meg Jelenleg egy kabinet működik, a Nemzetbiztonsági Kabinet A kabinet tagjainak lehetséges körét a törvényi szabályozás szűkre szabja. A kabinet tagjai a feladatkörükben érintett miniszterek, valamint a miniszterelnök

által kijelölt személyek, ami a kabinet politikai karakterére utal. A kabinet tulajdonképpen a kormány egyes tagjaiból álló, a kormánynál szűkebb testület, amely ad hoc jelleggel, szükség esetén a kiemelt ügyekkel foglalkozik és a kormányülést megelőzően előkészíti a kormány döntését. A kabinet jogosultságát a törvény pontosan megjelöli: állásfoglalást ad ki. Következésképpen nem hozhat döntést sem a kormány helyett, sem annak nevében Ügydöntő jogkörhöz külön törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazásra lenne szükség A kormánybizottság szintén a kormány azon segédszervei közé tartozik, amelyek tevékenysége több igazgatási ágazatot érintő ügyekre terjed ki. Kormánybizottságot rendelettel vagy normatív határozattal a kormány hozhat létre a hatáskörébe tartozó jelentős, több minisztérium feladatkörét érintő feladatok összehangolt megoldásának irányítására. Következésképpen a

kormánybizottság az igazgatási ágazatok közötti együttműködés koordinálásában kap szerepet. A kormánybizottság tagjai a feladatkörükben érintett miniszterek, ami a kormánybizottságnak politikai karaktert kölcsönöz. A kormánybizottság ülésére állandó jelleggel meghívott személyek körét, valamint a bizottsági tagok helyettesítésére jogosult állami vezetőket és az állandó meghívottak helyettesítésére jogosult személyeket a kormánybizottságot létrehozó normatív kormányhatározat jelöli ki A kormánybizottság ügydöntő jogkörrel törvény vagy kormányrendelet felhatalmazó rendelkezése alapján rendelkezhet Működését a kormánybizottság által megállapított ügyrend szabályozza. Kormánybizottságra példa a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság. A Ksztv. felhatalmazza a kormányt, hogy normatív határozattal egyéb javaslattevő, véleményező vagy tanácsadói tevékenységet végző testületeket hozzon létre Ezek

elnevezése változatos lehet, többnyire a testületi működés miatt bizottság vagy tanács Koordinációs és konzultatív funkciójuk nem köthető kizárólag egy igazgatási ágazathoz, ezért nevezzük tárcaközi vagy interminiszteriális bizottságoknak, testületeknek Ezek a testületek további funkcióval is bírnak: lehetővé teszik a kormányzaton kívüli szereplők részvételét a kormányzati döntésekben. Tagjaik között találunk érdek-képviseleti szerveket, szakmai szervezetek és a tudomány képviselőit. Működésük lehetővé teszi, hogy a kormány többféle szempontot érvényesítő, megalapozott döntéseket hozzon E testületek tagjait, valamint az azok ülésére állandó jelleggel meghívott személyek körét a testületeket létrehozó normatív kormányhatározatok jelölik ki. Ezek a testületi segédszervek kizárólag javaslattevő, véleményező vagy tanácsadói tevékenységet végeznek, ügydöntő jogkörrel nem rendelkezhetnek.

Szemben az eddig megismert testületi szervekkel, a kormánybiztos egyszemélyi vezető. A kormánybiztost a kormány nevezi ki a Miniszterelnökséget vezető miniszter javaslatára – normatív határozattal – miniszter vagy kormányhivatal feladatkörébe nem tartozó vagy kiemelt fontosságú, a kormány feladatkörébe tartozó feladat ellátására. A kormánybiztos tevékenységét a miniszterelnök irányítja A kormánybiztos a kormány helyett és nevében eljárva teljesíti megbízását, a kormányt képviseli és nevében döntéseket is hozhat. Határozott időre, de legfeljebb két évre, általában olyan feladatok ellátására nevezik ki, amelyek tárcaközi kezelést igényelnek A két évre szóló kinevezés meghosszabbítható. A kormánybiztos megbízatása a miniszterelnök megbízatása megszűnésével megszűnik Kinevezése lehet szakmai, például a feladat összetett jellege indokolja, vagy politikai, ha például a kormány vagy a miniszterelnök

kiemelt figyelmet szentel egy ügynek. Ennek megfelelően a kormánybiztos több igazgatási ágazathoz tartozó államigazgatási szerv tevékenységét is irányíthatja vagy koordinálhatja a kormány nevében A kormánybiztost irányítási jogkörrel kormányrendelet ruházhatja fel a kormány irányítása alá tartozó szervek vezetői, a szervek szervezeti egységei vezetőinek tevékenysége, valamint egyes helyettes államtitkárok tevékenysége tekintetében. A kormánybiztost saját igazgatási apparátusa segíti, amely a Miniszterelnökség szervezetében működik, illetve abban a minisztériumban, amelynek a kormánybiztos egyben minisztere, államtitkára, közigazgatási államtitkára vagy helyettes államtitkára. A Miniszterelnökség szervezetében működő titkárság által segített kormánybiztos a Paksi Atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős kormánybiztos és a nemzeti filmipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos A központi

államigazgatás és az önkormányzatok kapcsolata. A helyi önkormányzat és az állami szervek a közösségi célok érdekében együttműködnek. A helyi önkormányzat részére kötelező feladat- és hatáskört törvény állapít meg. A helyi önkormányzat részére kötelező feladat- és hatásköreinek ellátásához azokkal arányban álló költségvetési, illetve más vagyoni támogatásra jogosult. A törvény elrendelheti a helyi önkormányzat kötelező feladatának társulásban történő ellátását. (1) Az Országgyűlésnek az önkormányzati rendszerrel kapcsolatos legfontosabb feladata az, hogy törvényben szabályozza a helyi önkormányzatok jogállását, feladat- és hatásköreit, kötelezően ellátandó feladatait, kötelező szervtípusait, működésének garanciáit, anyagi eszközeit és gazdálkodásának alapvető szabályait. Ám míg korábban az önkormányzatok közjogi védelmi szintje alkotmányos volt, immár ezeket sarkalatos

törvényben szabályozzák (Mötv) Az Országgyűlés dönt az alaptörvény-ellenesen működő önkormányzat képviselő-testületének feloszlatásáról. Szintúgy dönt az állam területi tagozódásáról (2) A köztársasági elnök gyakorolja a települési szintet érintő területszervezési hatásköröket, azaz dönt község alakításáról, egyesítésről, város/község elnevezéséről, városi cím adományázásáról. Amennyiben megtörtént az önkormányzat képviselő-testületének feloszlatása, ő bízza meg az illetékes fővárosi, megyei kormányhivatal vezetőjét az önkormányzati hatáskörök gyakorlásával (3) A Kormány önkormányzati feladat- és hatásköröket nem állapíthat meg, viszont az Országgyűlés elé többnyire a Kormány terjeszti elő a törvényjavaslatokat – az önkormányzatokat érintőket is –, kezdeményezi azok módosítását, szervezi a törvények végrehajtását. Jogszabály a hatáskör telepítésével

egyidejűleg meghatározza a feladat- és hatáskörellátáshoz szükséges minimális szakmai, személyi, tárgyi és gazdasági feltételeket Ennek során a kormány és a miniszterek rendeletalkotással szabályozhatja, befolyásolhatja az önkormányzati feladatellátást. A helyi önkormányzat azonban önállóan alakítja a saját szervezeti és személyzeti rendszerét, vagyis maga határozza meg a számára megfelelő szervezeti kereteket, az alkalmazotti létszámot, helyileg gyakorolja a közszolgálati munkáltatói jogokat A Kormány rendeletben határozza meg a helyi önkormányzatok által irányított szerveknél dolgozó személyek képesítési előírásait. Közérdek fűződik ahhoz, hogy – az önkormányzati rendszer sokszínűségének elismerése mellett is – a közszolgálati munkakörök betöltői az ország minden önkormányzati szervénél szakmailag azonos értékű képzettséggel és képesítéssel rendelkezzenek A Kormány az Mötv. -ben kapott

felhatalmazást alapján rendeletben állapítja meg: • a helyi önkormányzatok törvényességi felügyelete • a helyi önkormányzat tulajdonába tartozó vagyonelemek nyilvántartása szabályait • a fővárosi önkormányzat kezelésében egyes közutak és egyéb közterületek kijelölésének szempontjait • az Európai Unió vagy más nemzetközi szervezet felé vállalt kötelezettséggel összefüggő beruházás megvalósítása érdekében szükséges intézkedéseket. Szélesebb körű jogosítványok illetik meg a Kormányt a helyi önkormányzatok szervei által ellátott államigazgatási feladatok tekintetében. Az államigazgatási ügyekben a jegyző (főjegyző) gyakorolja a hatásköröket, hatósági jogköröket az általa vezetett polgármesteri hivatal közreműködésével. Az önkormányzat végrehajtó szervei közül kivételesen kaphat államigazgatási hatásköröket a polgármester, a közgyűlés elnöke, a főpolgármester és a polgármesteri

hivatal önálló hatáskört gyakorló ügyintézője Az államigazgatási feladatok és hatáskörök helyi megszervezéséhez szükséges alapvető feltételekről (hatáskör-telepítési szabályok, igazgatási normatíva) a Kormánynak kell gondoskodnia. A Kormánynak alárendelt központi államigazgatási szervek – a jogszabályok keretei között – egyedi utasítást adhatnak a jegyzőnek. A területi államigazgatási szervek útján a felettes szervek felülvizsgálhatják a helyi államigazgatási döntéseket, ellenőrizhetik a helyi államigazgatási szervek tevékenységének jogszerűségét és szakszerűségét. Ha a polgármester, a főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke, a jegyző államigazgatási feladat- és hatáskörében jár el, a képviselő-testület, közgyűlés nem utasíthatja, döntését nem bírálhatja felül. A Kormány a fővárosi és megyei kormányhivatalok útján biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi

ellenőrzését. (4) A fővárosi és megyei kormányhivatal a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve. A kormányhivatal a jogszabályoknak és a Kormány döntéseinek megfelelően összehangolja és elősegíti a kormányzati feladatok területi végrehajtását A fővárosi és megyei államigazgatási kollégium a koordinációs feladatokat elősegítő állandó fórum Vezetője a kormánymegbízott, tagjai a fővárosi és megyei kormányhivatal főigazgatója, igazgatója és főosztályvezetői, a járási hivatalok hivatalvezetői, a Kormány által intézményfenntartásra kijelölt szerv vezetője, a kormányhivatal koordinációs és ellenőrzési jogkörébe tartozó területi államigazgatási szervek vezetői, valamint a kormánymegbízott által meghívottak. A kormánymegbízott a koordinációs feladatok elősegítésére szükség esetén fővárosi, megyei koordinációs értekezletet hívhat össze Tekintettel arra, hogy a helyi

önkormányzatok és szerveik nem tartoznak a kormányhivatal koordinációs jogkörébe, nem tagjai a kollégiumnak, azonban meghívás esetén részt vehetnek annak ülésén. K O R M Á N Y MEE Minisztérium Központi hivatal Minisztérium Minisztérium Központi hivatal MvM Kormánymegbízott Megyei szinten működő szervezeti egységek Főosztály Főosztály2 Főosztály3 Járási hivatalvezető Járási hivatal Osztály Hierarchikus irányítási jogkörök Szakmai irányítási (rész)jogkörök Osztály2 MvM = közigazgatás-szervezésért felelős miniszter MEE = Miniszterelnökséget vezető miniszter Vezetési jogkörök A kormányhivatal – a rendvédelmi szervek, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kivételével – a Kormánynak alárendelt szervek bármely területi szervétől, valamint a polgármestertől és a jegyzőtől az általuk ellátott államigazgatási feladatokat érintően, valamint a területi illetékességgel

államigazgatási feladatot ellátó más szervtől és személytől bármely döntést bekérhet, a szerv intézkedéséről tájékoztatást kérhet, illetve – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az iratokba betekinthet. Törvénysértés észlelése esetén egyeztető eljárást kezdeményez, en- nek eredménytelensége esetén a szerv felügyeleti szervénél felügyeleti eljárást kezdeményez, ennek eredménytelensége esetén a feladatkörrel rendelkező miniszter eljárását kezdeményezi. A kormányhivatal látja el a nemzetiségi önkormányzatok törvényességi felügyeletét, az elmaradt nemzetiségi önkormányzati döntés pótlása (aktuspótlás) kivételével a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének rendjével egyező tartalommal és módon. Az országos önkormányzat és szervei törvényességi felügyeletét a Kormány által kijelölt fővárosi és megyei kormányhivatal látja el. Az illetékes kormányhivatal látja el

a térségi fejlesztési tanács és a területfejlesztési önkormányzati társulások működésének törvényességi felügyeletét. Jogosult a tanács döntésének végrehajtása felfüggesztésére és felügyelő biztos kirendelésére is. A megyei kormányhivatal kirendeltségeiként járási hivatalok működnek. A járási hivatal székhelye a járás székhelyeként meghatározott városban van A fővárosi kormányhivatal kirendeltségeiként kerületi hivatalok működnek A kerületi hivatal illetékességi területe megegyezik a fővárosi kerület közigazgatási területével. A járási hivatalt a járási hivatalvezető vezeti A járási hivatalban – jogszabályban meghatározottak szerint – kormányablak és okmányiroda működik. (5) A Kormány tagjaként miniszter, feladatkörében eljárva önállóan szabályozhatja és ellenőrizheti az önkormányzati szervek által ellátott feladatokat: • meghatározza a polgármester, a főpolgármester, a megyei

közgyűlés elnöke, a jegyző, a kormányhivatal államigazgatási feladatai ellátásának szakmai szabályait és ellenőrzi azok érvényesülését • a rendelkezésre álló forrásokra figyelemmel szabályozza a helyi önkormányzatok által fenntartott intézmények működésének szakmai követelményeit, az intézmények dolgozóinak képesítési előírásait, ellenőrzi az előírások érvényesülését és • a helyi önkormányzatoktól – ágazati feladatai körében – adatokat és tájékoztatást kérhet, amelyet az önkormányzat köteles teljesíteni. A belügyminiszter a Kormány helyi önkormányzatokért felelős tagja. Felelőssége e minőségében alapvetően az önkormányzati szervezeti működés kialakításával, szabályozásával a helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörökkel összefüggő ügyeihez, valamint az önkormányzati gazdálkodás egyes elemeihez kapcsolódnak. A Miniszterelnökséget vezető miniszter a helyi

önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős tagja. A kormányzati munkamegosztásban betöltött hangsúlyos szerepe mellett a Miniszterelnökséget vezető miniszter felelőssége indokolja, hogy egyes önkormányzatokat érintő feladatait a helyi önkormányzatokért felelős miniszterrel egyetértésben gyakorolja. (6) Az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa paritásos alapon működő konzultatív és javaslattevő testület. Tevékenysége alapvetően • a helyi önkormányzatok által ellátott közszolgáltatásokat érintő stratégiai kérdésekre • az önkormányzati rendszer megújítására • az éves költségvetés önkormányzatokat érintő kérdéseire és • a jogalkotási feladatokra vonatkozó javaslatokra terjed ki. A Tanács tagjai a belügyminiszter, a Belügyminisztérium önkormányzatokért felelős államtitkára, a Miniszterelnökség területi közigazgatásért és választásokért felelős

államtitkára, az országos önkormányzati érdekszövetségek elnökei, továbbá – tanácskozási joggal – a nemzeti erőforrások minisztere. A Tanács évente legalább két alkalommal ülésezik A miniszterek feladata, hatásköre; a minisztériumok szervezete és működése. A miniszter és a minisztérium fogalma A miniszter a Kormány tagja, aki ezen belül meghatározott ágazatért, részterületekért felel. Ő a feladat- és hatáskörök címzettje, ám ezeket egy hivatali típusú szervezet a minisztérium élén látja el. Tevékenységéért felelős az Országgyűlésnek, valamint a miniszterelnöknek A minisztérium a Kormány irányítása alatt álló, különös hatáskörű központi államigazgatási szerv, egyben a miniszter munkaszerve. Két, a közigazgatásban érvényesülő alapelvnek, az egyszemélyi vezetés elvének és a miniszteri felelősség elvének megfelelően a minisztérium a miniszter egyszemélyi vezetése alatt áll. Az Alaptörvény

előírja, hogy a minisztériumok felsorolásáról törvény rendelkezik. Ebből adódik, hogy a minisztériumok számát és elnevezését törvény határozza meg, következésképpen minisztérium létrehozására, megszüntetésére, elnevezésének megváltoztatására kizárólag az Országgyűlés jogosult. A jelenleg működő minisztériumokat a Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló 2014. évi XX tv határozza meg, amely a minisztériumok két típusát különbözteti meg I. Miniszterelnökség. A törvény minisztériumi jogállással ruházza fel a Miniszterelnökséget mint elsősorban a kormányzati koordinációt ellátó minisztériumot II. szakpolitikai feladatokat ellátó minisztériumok A kétféle miniszter viszonyára vonatkozó általános szabály, hogy a szakpolitikai feladatot ellátó miniszterek a feladat- és hatáskörük gyakorlása során együttműködnek a Miniszterelnökséget vezető miniszterrel. A törvényi felsorolás

alapján nyolc, szakpolitikai feladatokat ellátó minisztériumot különböztetünk meg: • Belügyminisztérium • Emberi Erőforrások Minisztériuma • Földművelésügyi Minisztérium • Honvédelmi Minisztérium • Igazságügyi Minisztérium • Külgazdasági és Külügyminisztérium • Nemzetgazdasági Minisztérium • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. Feladat- és hatásköre Az egyes miniszterek közötti munkamegosztás azt eredményezi, hogy minden miniszternek jogszabályban meghatározott feladat- és hatásköre van, amelyben önállóan dönt és döntéséért viseli a felelősséget a Kormány általános politikájának keretei között. Ezt nevezzük reszort elvnek, amely érvényesülésének feltétele, hogy magában az államigazgatásban is érvényesüljön a feladatok szakmai alapú megosztása. A szakmai munkamegosztás igazgatási ágazatokat eredményez. Hagyományosan egy minisztérium egy adott igazgatási ágazat legfelsőbb szintű,

irányító szerve. Ez a 2010 és 2014 közötti és a jelenlegi kormányzati struktúrában annyiban módosult, hogy egyes miniszterek több, korábban önálló ágazat irányítását is gyakorolják. Minden egyes ágazatot irányító szakpolitikai miniszter feladat- és hatáskörét jogszabályok rögzítik. A miniszterek feladat- és hatáskörét meghatározó legjelentősebb jogszabály a 152/2014 (VI. 6) kormányrendelet Ez a kormányrendelet határozza meg a valamennyi ágazatban megjelenő és valamennyi szakpolitikai miniszter által a saját ágazatán belül ellátott feladatokat Ezek az alábbiakban foglalhatók össze: • javaslatot készít a Kormány általános politikájáról • előkészíti a stratégiai dokumentumokat és az ezek végrehajtására vonatkozó programokat, koordinálja azok megvalósítását • előkészíti a törvények és a kormányrendeletek tervezeteit • előkészíti a Kormány, a miniszterelnök és a köztársasági elnök

határozatait • törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján miniszteri rendeletet ad ki • különleges jogrend időszakára vonatkozó jogszabálytervezeteket dolgoz ki • irányítást vagy felügyeletet gyakorol jogszabályban meghatározott intézmények felett • kezdeményezi és előkészíti a feladatkörébe tartozó nemzetközi szerződéseket • megköti a nemzetközi szerződésnek nem minősülő tárcaközi megállapodásokat • az Európai Unió intézményeinél, a külkapcsolatokban és a nemzetközi szervezetekben felhatalmazás alapján képviseli a Kormányt • gondoskodik az európai integrációból eredő feladatok végrehajtásáról • közreműködik az európai uniós források felhasználásában • jogszabály vagy szerződés alapján tulajdonosi jogot vagy vagyonkezelői jogot gyakorol gazdasági társaság felett, illetve alapítói jogot gyakorol alapítvány felett • gondoskodik – a statisztikáról

szóló törvényben meghatározottak szerint – a feladat- és hatáskörével kapcsolatos statisztikai információrendszer kialakításáról, működtetéséről és fejlesztéséről. A fenti, az általánosan meghatározott feladatokon belül minden egyes miniszter részletes feladat- és hatáskörét ágazati bontásban szintén a fenti kormányrendelet állapítja meg. A miniszteri feladatok köre azonban lényegesen túlmutat az egyes miniszterek konkrét feladatait meghatározó kormányrendeletben rögzítetteken További jogszabályok, elsősorban törvények és kormányrendeletek, valamint a Kormány határozatai és a miniszterelnök további feladatokat határoznak meg a miniszterek számára. A minisztérium szervezete A kormányzati tevékenység és ezen belül a miniszteri tevékenység egyszerre politikai és szakmai jellegű, ebből következően a minisztérium szervezete is kettős. A kereteket a Ksztv határozza meg, így a minisztériumokban működő

politikai vezetők – miniszter, államtitkár – jogállását, szervezeti egységek típusait, általános funkcióját A konkrét minisztérium szervezeti tagolódását a szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ) állapítja meg, melyet a miniszter ad ki normatív utasításban a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter jóváhagyásával. (1) politikai változó struktúra. A minisztérium politikai vezetőkből és közvetlen környezetükből - kabinet, titkárság – álló felső rétege, amelyek a politikai változások következtében gyakran cserélődhet. A politikai változó elem alapvetően politikusokból áll A miniszter a minisztérium vezetője. Kinevezéséhez választójoggal és büntetlen előélettel kell rendelkeznie, szakmai feltételt a törvény nem támaszt. Megbízása a Kormány megbízásához kötődik. Munkáját a kabinetfőnök által vezetett miniszteri kabinet segíti, amelynek döntő szerepe van a munka

koordinációjában is. A kabineten belül szerveződnek értekezletek, testületek (vezetői értekezlet, miniszteri felkészítő értekezlet kormányülés előtt), vmint itt működnek a miniszter tanácsadói A kabineten belül vagy amellett miniszteri titkárság segíti a miniszter munkáját. Meghatározott feladat ellátására miniszteri biztost nevezhet ki ill munkacsoport létrehozásáról dönthet Az államtitkárt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. Egy minisztériumban több államtitkár is működhet; aki a miniszter általános helyettese, több államtitkár esetén az SZMSZ szabályozza a helyettesítés rendjét. (2) szakmai állandó struktúra. Ez politikai változásoktól független, professzionális közszolgálati tisztviselői réteg Ide tartozik a közigazgatási államtitkár, aki a minisztérium hivatali apparátusának szakmai vezetője (minden minisztériumban csak egy van) A köztársasági elnök nevezi ki, de az

állami vezetők kategóriáján belül a szakmai vezetők közzé tartozik. Felelős azért, hogy a miniszteri döntéseket a minisztérium megfelelően előkészítse, koordinálja a munka szakmai oldalát. A szakmai vezetők közzé tartozik a helyettes államtitkár (egy minisztériumban több is lehet belőle). Munkáját a közigazgatási államtitkár vagy vmelyik államtitkár irányítja Szakmai részterületekért felelős; miniszterelnök nevezi ki A minisztériumok szakmai szervezeti egységei a főosztályok, azon belül osztályok, ezekben dolgoznak a kormánytisztviselők. Kormányhivatalok és központi hivatalok. A két szervtípusban közös, hogy alapvetően mindkettő szakmai munkát végez, ami a politikai döntések végrehajtását jelenti. E két szervtípusba tartozó szervek vezetője nem miniszter, következésképpen nem tagja a kormánynak, és ellentétben a miniszterekkel nem jogosultak önálló ágazatirányításra. E szervek vezetői munkájukat

kormánytisztviselőként látják el ellentétben a miniszterekkel, akik állami vezetők Mind a két szerv rendelkezhet területi államigazgatási szervekkel (dekoncentrált szervekkel), azzal a feltétellel, ha létesítésükről rendelkező jogszabály erre kifejezetten lehetőséget ad Mind a két szervtípusba tartozó szervek struktúráját – ugyanúgy, mint a minisztériumok esetében – a SZMSZ határozza meg Kormányhivatal Minisztériumi szint alatt elhelyezkedő központi államigazgatás kivételes szervtípusa, amely nagyfokú szakmai önállóságot élvez, melynek a következők a garanciái: • a Ksztv felsorolja a kormányhivatalokat, tehát törvényi szinten rögzült szervtípus, azaz a Kormány saját döntéssel nem változtathatja meg • kormányhivatalokat törvény, tehát az Országgyűlés hozza létre a) a Központi Statisztikai Hivatal b) az Országos Atomenergia Hivatal c) a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala d) a Nemzeti Adó- és Vámhivatal

e) a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal • a Kormány irányítja (vezetőjét a miniszterelnök nevezi ki) és rendeletben kijelölt miniszter felügyeli (képviseli a kormányhivatalt, kiadja az SZMSZ-t, feladatkörét érintő jogszabályokat alkot vagy készít elő). Kormányhivatal a feladatkörében nem utasítható • tevékenységéről kötele beszámolni. Olyan középszintű feladatokat lát el, amelyeknek megoldását érdemes kivonni a közvetlen miniszteri befolyás alól. Élén egyszemélyi vezető áll, kit az irányító miniszter javaslatára a miniszterelnök nevez ki és ment fel. Lehetnek területi szervei is Központi hivatal Minisztériumi szint alatt elhelyezkedő központi államigazgatás fő szervtípusa, amelyet az adott ágazatért felelős miniszter vagy miniszterelnök irányít. A központi hivatalt kormányrendelet hozza létre; a szabályozás kereteit a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai

és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII tv (Ksztv) adja Azokat a központi szinten megoldandó feladatokat látja el, amelyeket nem érdemes minisztériumokra bízni. Ez nagy tömegben intézendő feladatokat jelent: • engedélyezés, bírságolás, egyedi kötelezések stb. Ezeknek az ügyeknek a többsége másodfokú, tehát a központi hivatal fellebbezés alapján vagy felügyeleti jogkörben jár el • nyilvántartásokat vezet, lsd Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala • közszolgáltatásokat szervez, lsd KLIK. Élén egyszemélyi vezető áll, kit az irányító miniszter nevez ki és ment fel. Lehetnek területi szervei is. Autonóm államigazgatási szervek. Önálló szabályozó szervek Rendvédelmi szervek Autonóm államigazgatási szervek Sajátosságukat e szervek nagyfokú önállósága adja, valamint az, hogy nem tartoznak a kormány irányítása alá. Az autonóm államigazgatási szervek

elsősorban hatósági jogalkalmazó tevékenységet végeznek A működésükkel szemben támasztott elsődleges elvárás a politikamentes, szakmai szempontokat követő, közérdekű és jogszerű döntéshozatal Bizonyos igazgatási feladatok ellátása során a közigazgatásra jellemző politikai befolyás több hátránnyal járna, mint előnnyel. Ezért a politikai semlegesség követelményének megfelelően egyes államigazgatási szervek működéséből ki kell zárni a politikai célkitűzéseket meghatározó kormányzati befolyást A Ksztv. szerint autonóm államigazgatási szervet az Országgyűlés jogosult létrehozni törvénnyel Ennek megfelelően e szervtípusba tartozó szerveket külön törvények hozták létre, valamint határozták meg jogállásukat, feladat- és hatáskörüket Az autonóm államigazgatási szervek az Országgyűlés ellenőrzése alatt működnek, és mindennapi működésükbe nem lehet beavatkozni, feladatkörükben nem utasíthatók,

döntéseiket önállóan hozzák. A kormánytól való autonómiájuk a költségvetésük és a gazdálkodásuk szabályozásban is érvényesül. Önállóan működő és gazdálkodó központi költségvetési szervek, amelyek az Országgyűlés költségvetési fejezetén belül önálló címet képeznek, illetve – mint például a Gazdasági Versenyhivatal – önálló fejezetet alkotnak. Költségvetésüket a kormány nem csökkentheti Az önállóság további biztosítéka a szerv vezetőjének függetlensége, megbízatásának, elmozdításának és beszámoltatásának szabályai. A Közbeszerzési Hatóság elnökét és alelnökét a hatóság keretében működő Közbeszerzési Tanács tagjai 5 éves időtartamra választják meg A többi autonóm államigazgatási szerv elnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki kilenc évre, a Gazdasági Versenyhivatalét hat évre. A létrehozásukról rendelkező törvények mellett az autonóm

államigazgatási szerveket a Ksztv. tételesen felsorolja. A jelenleg működő autonóm államigazgatási szervek az alábbiak (zárójelben a létrehozásukról rendelkező törvény megnevezése): • Közbeszerzési Hatóság (2011. évi CVIII törvény) • Egyenlő Bánásmód Hatóság (2003. évi CXXV törvény) • Gazdasági Versenyhivatal (1996. évi LVII törvény) • Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (2011. évi CXII törvény) • Nemzeti Választási Iroda (2013. évi XXXVI törvény) Önálló szabályozó szervek Az autonóm államigazgatási szervekhez funkciójukat és főbb jellemzőiket tekintve nagymértékben hasonlítanak az önálló szabályozó szervek, de a tételes jogi szabályozás önálló szervtípussá minősíti őket. Az Alaptörvény a végrehajtó hatalom körébe tartozó szerveknek nevezi őket, ezzel egyidejűleg a Ksztv a központi államigazgatási szervek között sorolja fel őket. Lényeges különbség

azonban, hogy az önálló szabályozó szervek vezetője rendeletalkotási jogosultsággal rendelkezik Ilyen jogosultsággal az autonóm államigazgatási szervek vezetői nem rendelkeznek. Önálló szabályozó szerveket az Alaptörvény felhatalmazása szerint sarkalatos törvénynyel az Országgyűlés hozhat létre. Létjogosultságuk hasonló okokkal magyarázható, mint az autonóm államigazgatási szerveké, vagyis a kormánytól való bizonyos fokú önállóság: az önálló szabályozó szervek kizárólag a törvénynek, illetve a jogszabályoknak vannak alárendelve. Feladatot számukra csak törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály írhat elő. Az önálló szabályozó szerv vezetője éves beszámolási kötelezettségét nem az államigazgatást irányító kormánynak vagy a miniszterelnöknek, hanem az Országgyűlésnek teljesíti Az önálló szabályozó szerv – hasonlóan a hagyományos államigazgatási szervekhez –

egyszemélyi vezetés alatt áll. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki kilenc évre A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elnökét a miniszterelnök nevezi ki hét évre. Az önálló szabályozó szervek hivatali appa rátusának dolgozói jogállásukat tekintve köztisztviselők Jelenleg két önálló szabályozó szerv működik • a 2010. évi CLXXXV törvénnyel létrehozott Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság • a 2013. évi XXII törvénnyel létesített Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal Rendvédelmi szervek A Ksztv. a központi államigazgatási szervek között a rendvédelmi szerv terminológiával külön nevesíti a rendőrséget, a büntetés-végrehajtási szervezetet, a hivatásos katasztrófavédelmi szervet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat. Sajátos közigazgatási szervtípusnak tekinthetők, amelyek léte az állam

védelmi funkciójából vezethető le és a polgári államok korlátok közzé szorított, azaz alkotmányos alapokra helyezett rendészeti tevékenységére épül. Ebbe a kategóriába nem azonos jogállású szervek tartoznak; elkülönül a fegyveres szervek köre, amelyek a honvédelmi igazgatáshoz tartoznak. Ezeken túl számos már szerv is ellát rendészeti (jellegű) feladatokat, munkaügyi, közegészségügyi, járványügyi, közlekedési igazgatás. Tevékenységük legfontosabb jellemzői, hogy feladatukat hierarchiában fejtik ki, külön szolgálati törvények alapján. Helyi önkormányzatok; az önkormányzat működése. Az önkormányzás alapjai Az Alaptörvény határozza meg a helyi önkormányzatok alkotmányos alapjait. Az Alaptörvény fontos alapelve szerint a közhatalom forrása a nép, a nép hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja. 21 cikke szerint Magyarországon a helyi közügyek intézésére és a

helyi közhatalom gyakorlása érdekében helyi önkormányzatok működnek. Törvényi szintű szabályozása a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX tv-ben (Mötv) jelenik meg A helyi önkormányzás joga a települések és a megyék választópolgárainak közösségét illeti meg. E rendelkezés egyben azt is világosan kimondja, hogy a helyi önkormányzatoknak két típusa van: települési és területi önkormányzatok A helyi önkormányzatok között nincs hierarchikus kapcsolat, jogaik egyenlők, feladat- és hatásköreik azonban különböznek. Fontos törvényi követelmény, hogy az egyes feladat- és hatásköröket az önkormányzatok sajátosságait és teherbíró-képességét figyelembe véve differenciáltan állapítsa meg a jogalkotó Az általános hatáskör-telepítési követelmények meghatározásán túl az Mötv szabályozásának egyik új eleme, hogy meghatározza az egyes önkormányzati típusok alaprendeltetését. E

megoldás lényegében támpontot jelent az ágazati jogalkotás számára az egyes önkormányzati típusok sajátos feladatainak meghatározásához (1) települési önkormányzatok a községekben, a városokban, járásszékhely városokban, megyei jogú városokban és a fővárosi kerületekben működnek. KÖZSÉG Az ilyen típusú önkormányzatok rendeltetéseként azon feladatok kötelező ellátását határozta meg a Mötv, amelyek a helyi lakosság alapvető létfeltételeit, illetve az ehhez szükséges közszolgáltatások közvetlen igénybevételének lehetőségét biztosítják. E körbe sorolhatók a település „üzemeltetéshez” kapcsolódó feladatok (a közterületek fenntartása, a közvilágítás biztosítása), vagy olyan elengedhetetlen szolgáltatások nyújtása, mint a háziorvosi ellátás, vagy az alapfokú szociális ellátások. Hangsúlyozni kell, hogy a definícióból nem azt jelenti, hogy minden ellátást a legkisebb településeken is

helyben és önállóan kellene ellátni (ez gazdaságtalan és sok esetben teljesen ésszerűtlen lenne), de a döntési lehetőség helyben van. A szolgáltatás biztosítására vonatkozó döntés meghozatala során azonban figyelemmel kell lenni az adott közszolgáltatásra vonatkozó ágazati feltételekre (például a házi orvosi körzetek nagyságát törvény rögzíti) is. NAGYKÖZSÉG Utalni kell arra, hogy a nagyközségi önkormányzat nem önálló települési önkormányzati kategória, lényegében csak cím (a korábbi szabályozásban a körjegyzőségek működésénél, illetve a várossá nyilvánításnál voltak a nagyközségekre vonatkozó sajátos rendelkezések), amelyet használhatnak a törvény hatályba lépése előtt nagyközségi címmel rendelkező települések, továbbá azon települések, amelyek területén legalább háromezer lakos él. VÁROS A városi kategória elsősorban cím, amelyet a település lakosságszáma, gazdasági és

infrastrukturális fejlettsége, a városban elérhető szolgáltatások, továbbá a környező településekre gyakorolt hatása, vonzása (például foglakoztatásban) alapoznak meg. A helyi önkormányzati rendszerben kizárólag az ellátott feladatok különböztetik meg a városokat a községi önkormányzatoktól. A Mötv rendelkezései alapján a városok olyan közszolgáltatásokat látnak el, amelyeket saját területükön, vonzáskörzetükben, gazdaságosan, hatékonyan és a szakmai előírásoknak megfelelően képesek biztosítani. A városok fejlettségükből következően alkalmasak arra, hogy ne csak a saját lakosságuk számára biztosítsanak egyes kötelező önkormányzati feladatokat, ugyanakkor nagyobb szerepvállalásukat esetenként akadályozza, hogy egy részük vonzásfunkciói csekélyek, és erejükből nem futja városhoz méltó szolgáltatások nyújtására. JÁRÁSSZÉKHELY VÁROS A városokon belül külön kategóriát képviselnek a

járásszékhely városok (a járások elsősorban államigazgatási kategóriák, de a jogszabályban meghatározott járásszékhely város sajátos szerepet is betölt). A járásszékhely városok a fentebb meghatározott városi funkción túl, egyes törvényben meghatározott közszolgáltatásokat a járás egész területén biztosítanak. MEGYEI JOGÚ VÁROS A megyei jogú városok gazdasági erejüknél, adottságaiknál fogva (arányában a legjelentősebb saját bevétellel rendelkeznek e kategória települései) képesek arra, hogy a törvényben meghatározott kivételekkel azokat a közszolgáltatásokat biztosítsák, amelyek saját területükön túl a megye egészére vagy nagy részére kiterjednek. A Mötv rendelkezései szerint megyei jogú városok a megyeszékhely városok, illetve azok a városok, amelyeket a törvény hatályba lépése előtt megyei jogú várossá nyilvánítottak. Megszűnt tehát az a korábban biztosított lehetőség, amely szerint az

Országgyűlés az ötvenezernél nagyobb lakosságszámú települést megyei jogú várossá nyilváníthatta. (2) területi önkormányzat az ágazati törvényekben meghatározott területfejlesztési, vidékfejlesztési, területrendezési, valamint koordinációs feladatokat lát el. A megjelölt feladatkörök tartalmát alapvetően az ágazati törvények határozzák meg. MEGYE A megyei önkormányzat szerepe erősödött a területi tervezésben. A megyére (vagy egyéb, törvényben meghatározott térségre) területrendezési tervet fogad el, és együttműködik a megyében levő települési önkormányzatokkal a rendezési tervek összehangolása érdekében Jelentősen bővült a megyei önkormányzatok területfejlesztési funkciója Egyrészt a megszűnt területfejlesztési tanácsok jogutódaiként a területi önkormányzatok lettek, másrészt a megyei önkormányzatok területfejlesztési koncepciót, valamint programot készítenek. E területen kiemelendő,

hogy a területfejlesztésben érintett szereplők fejlesztési elképzeléseinek összehangolása is a megyei önkormányzatok feladata FŐVÁROS ÉS A KERÜLETEK Mötv. a rendszer kétszintű jellegén nem változtatott, így mind a fővárosi, mind pedig a kerületi önkormányzatok, települési önkormányzatok, feladat- és hatásköreik azonban eltérnek egymástól. Az új szabályozás alapján Budapest a települési önkormányzati minősége mellett ellátja a területi önkormányzatok feladat- és hatáskörét is, továbbá ehhez kapcsolhatók még a különleges funkciójához, a fővárosi minőséghez kötődő teendők. Az Mötv a főváros és a kerületek között ésszerűbb munkamegosztást alakított ki. A fővárosi önkormányzat az Mötv.-ben meghatározottak szerint ellátja mindazokat a területés településfejlesztési, valamint területrendezési, településrendezési és településüzemeltetési feladatokat, amelyek a főváros egészét

érintik, vagy amelyek a fővárosnak az országban betöltött különleges szerepköréhez kapcsolódnak, továbbá ellátja főváros egészét, több kerületét érintő helyi önkormányzati feladatokat. A fővárosi kerületi önkormányzatok – a törvény keretei között – önállóan gyakorolják a települési önkormányzatokat megillető valamennyi feladat- és hatáskört, amelyet törvény nem utal a fővárosi önkormányzat kizárólagos feladat- és hatáskörébe, valamint ellátják a fővárosi önkormányzat hatáskörében nem tartozó településfejlesztési, valamint településrendezési és településüzemeltetési feladatokat. Feladat- és hatáskörök Elöljáróban szükséges leszögezni, hogy a helyi közügyek körébe tartozó közszolgáltatásokat tételesen nem lehet felsorolni, számos tényező befolyásolja egy-egy ország kialakított gyakorlatát, ami a társadalmi viszonyok átalakulásával folyamatosan változhat, reagálva az új

kihívásokra. Az Alaptörvény nem biztosít kizárólagos jogot a helyi önkormányzatoknak a közügyek teljes körének intézésére, a mindenkori törvényalkotónak meghatározó szerepe van abban, hogy mit minősít önkormányzati feladatnak. Az önkormányzati feladat- és hatásköröket alapvetően két csoportba oszthatjuk: I. kötelező, II. fakultatív (önként vállalható) feladat- és hatáskörökre A Mötv. elsődlegesen a feladattelepítés elveit határozza meg, 13 § (1) be-ben pedig a kötelezően ellátandó feladatcsoportokat sorolja fel településfejlesztés, településrendezés; • településüzemeltetés (köztemetők kialakítása és fenntartása, a közvilágításról való gondoskodás, kéményseprő-ipari szolgáltatás biztosítása, a helyi közutak és tartozékainak kialakítása és fenntartása, közparkok és egyéb közterületek kialakítása és fenntartása, gépjárművek parkolásának biztosítása) • a közterületek,

valamint az önkormányzat tulajdonában álló közintézmény elnevezése • egészségügyi alapellátás, az egészséges életmód segítését célzó szolgáltatások • környezet-egészségügy (köztisztaság, települési környezet tisztaságának biztosítása, rovar- és rágcsálóirtás) • óvodai ellátás • kulturális szolgáltatás, különösen a nyilvános könyvtári ellátás biztosítása; filmszínház, előadó-művészeti szervezet támogatása, a kulturális örökség helyi védelme; a helyi közművelődési tevékenység támogatása • gyermekjóléti szolgáltatások és ellátások • helyi közösségi közlekedés biztosítása • hulladékgazdálkodás • távhőszolgáltatás • víziközmű-szolgáltatás, amennyiben a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény rendelkezései szerint a helyi önkormányzat ellátásért felelősnek minősül. • Stb. A fakultatív feladatvállalás lehetőségét az

Mötv. 10 § (2) be tartalmazza több feltétel megfogalmazásával Elsőként azt szükséges kiemelni, hogy valamely helyi közügy önkéntes vállalására kizárólag a képviselő-testület vagy a választópolgárok közössége helyi népszavazással jogosult. A másik fontos feltétel, hogy csak azon közügyek ellátását lehet fakultatív módon vállalni, melyeket a jogszabály nem utal valamely szerv kizárólagos hatáskörébe (pl. pénzintézeti tevékenység) Harmadik kitétel, hogy az önként vállalt helyi közügy megoldása ne veszélyeztesse a kötelező feladatok ellátását. A Mötv előírta, hogy a fakultatív feladatok finanszírozása csak a saját be vételek vagy az erre a célra biztosított külön források terhére lehetséges A saját bevételek körét az Mötv 106 § (1) be határozza meg, a külön forrásokat pedig a költségvetési törvény tartalmazza, ami néhány társadalmilag fontos feladathoz nyújt támogatást, ha azok ellátását a

helyi önkormányzat önként vállalja (pl. színházak fenntartása, zenekar működtetése) A fakultatív feladatellátással kapcsolatos fontos szabály, hogy az önként vállalt helyi közügyekben az önkormányzat mindent megtehet, ami jogszabályt nem sért. Ez a rendelkezés lehetővé teszi a helyi önkormányzat számára, hogy a helyi igényekhez igazodva szervezze meg az önként vállalt feladat ellátását, a célszerűségi szempontokat illetően mérlegelési lehetősége széles körű, de a jogi kereteket nem lépheti át, tevékenysége, döntése nem lehet jogszabállyal ellentétes. Az önkormányzat működése A helyi önkormányzat legfontosabb szerve a képviselő-testület, amelynek tagjait az állampolgárok választják közvetlen és titkos szavazással a helyi érdekű közügyeik intézésére. Az Alaptörvény és a Mötv. rendelkezéseinek értelmében az önkormányzati feladat- és hatáskörök elsődleges címzettje a képviselő-testület,

amely hatásköreit – jogszabályi keretek között – szerveire átruházhatja. A képviselő-testület a legfőbb döntéshozó szerv, a közhatalom gyakorlója, e körben jogszabályt, önkormányzati rendeletet alkothat Az önkormányzatiság elvéből fakadóan az Mötv. keretjelleggel szabályozza a képviselő-testület működését, csak a legalapvetőbb szervezeti és működési kereteket szabja meg. A működés kereteinek kibontása az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatról szóló rendeletében történik. A képviselő-testület • alakuló ülést • rendes (előre tervezett) • rendkívüli testületi ülést tart. A rendes ülések számáról a testület a szervezeti és működési szabályzatban rendelkezik, az Mötv. azon előírására figyelemmel, hogy évente legalább hat testületi ülés megtartása kötelező Az ülések pontos számát számos tényező befolyásolja, pl az önkormányzat nagysága, a képviselő-testület

szerveire átruházott hatáskörök száma, az önként vállalt feladatok nagyságrendje stb. A rendkívüli testületi ülés előre nem tervezett. Az SZMSZ-ben általános jelleggel rögzíthető, hogy milyen esetekben, milyen feltételekkel lehet összehívni. Az Mötv előírása szerint össze kell hívni a testület ülését, ha azt a képviselők egynegyede, a testület bizottsága, a kormányhivatal vezetője indítványozza, meghatározva az összehívás indokát is. Rendkívüli testületi ülés összehívását igényelheti, ha törvény meghatározott kérdés megtárgyalását előírja, esetleg sürgős döntést igénylő képviselő-testületi hatáskörbe tartozó ügy esetében is szükség lehet rá. A testületi ülés előkészítésével kapcsolatos feladatok az ülés napirendi javaslatának elkészítése, a meghívók és az előterjesztések kiküldése. A testületi ülésre meghívandók körét, a meghívás módját az SZMSZ tartalmazza.

Általánosságban a képviselő-testület ülésére meghívást kapnak a képviselők, a bizottságok nem képviselő tagjai, a jegyző, a napirendi pontok előadói, az SZMSZ-ben megnevezett civil szervezetek képviselői, a település országgyűlési képviselője, az illetékes rendőrkapitány, valamint azok a személyek, akiket a polgármester meghív. Az ülésen részt vevők között különbség tehető aszerint, hogy szavazati joggal, tanácskozási joggal vagy ezek egyikével sem rendelkezik. Szavazati joggal rendelkeznek a képviselők és a polgármester Tanácskozási joggal vesz részt a testület ülésén a jegyző, azon alpolgármester, aki nem a képviselő-testület tagja, valamint egyéb meghívott, a meghívásra okot adó téma tárgyalásában. A testület ülésén kiemelt szerepe van a jegyzőnek, akinek joga és kötelessége valamennyi javaslat törvényességi szempontból való figyelemmel kísérése A képviselő-testület ülését főszabályként

a polgármester hívja össze és vezeti. Akadályoztatása esetén e feladatot az alpolgármester látja el. Arra az esetre, ha mind a polgármesteri, mind az alpolgármesteri tisztség betöltetlen vagy mindketten tartósan képtelenek ellátni feladatukat, az SZMSZ-ben kell rendelkezni a helyettesítésre vonatkozóan. A testület ülését a határozatképesség megállapításával kell kezdeni. Határozatképes az ülés, ha a megválasztott képviselők – beleértve a polgármestert is – több mint fele jelen van. Az ülés vezetője a határozatképességet az ülés teljes időtartama alatt köteles vizsgálni. A határozatképesség megállapítása után a napirendi pontok ismertetése, majd az azokról történő szavazás következik. Ezt követően kezdődik a tanácskozás, amelynek rendjét az SZMSZ részletezheti. A képviselő-testületi ülések főszabályként nyilvánosak, zárt ülést csak kivételes esetekben lehet elrendelni. A nyilvánosság

korlátozása kizárólag a törvény által szabályozott esetekben lehetséges Az Mötv tételesen felsorolja a zárt ülés tartására okot adó tárgyköröket Főszabályként a nyílt szavazással történő döntéshozatal kötelező, az Mötv. kivételes lehetőségként engedi meg a titkos szavazást. A nyílt szavazás módját (kézfelemelés, szavazatszámláló gép alkalmazása, ezek együttes alkalmazás, név szerinti szavazás), eljárási szabályait, valamint név szerinti és titkos szavazás szabályait az SZMSZ-ben kell rögzíteni. A közigazgatási eljárás fogalma. A Ket hatálya A magyar közigazgatási eljárásjog története. A közigazgatási eljárás fogalma A közigazgatási szervek működése lényegét tekintve folyamatos döntéshozatal; egy végtelenített döntéshozatali lánc. A jogi hatás kiváltására alkalmas döntéseket aktusoknak nevezzük Alapvetően ezek létrejövetelének, alaki rendje, vagyis az aktusok megalkotásának

szabályozott folyamata az egyes közigazgatási szervek eljárásának rendje. A hatósági eljárás a közigazgatási szerven kívüli érintett jogalany ügyében megvalósuló, jogilag szabályozott olyan cselekvési rend, mely egyedi ügy intézése során, hatósági jogalkalmazás keretében, az érintett jogalanyra nézve jogi helyzetét megváltoztató, jogvitáját elbíráló vagy jogsértésére reagáló, közvetlen jogi hatást gyakorló egyedi aktus (rendelkezés) kibocsátása, illetőleg érvényesítése érdekében jön létre. Az eljárás a jogszabály felhatalmazása folytán hatóságként eljáró közigazgatási szervnek és az eljárás más alanyainak aktív közreműködését feltételezi. A hatósági eljárások három jól elkülöníthető csoportba sorolhatók: I. a hatóság áll szemben a közigazgatás szervezeten kívüli jogalanyokkal és számukra a jogszabályokban megállapított jogok és kötelezettségek realizálását végzi, azaz

közigazgatási anyagi jogi jogviszonyokat hoznak létre, módosítanak, szüntetnek meg vagy a jogalany jogi helyzetében idéznek elő változás II. egymással jogviszonyban lévő jogalanyok e jogviszonyukból eredő konfliktusának feloldása az eljárás célja Ezek a jogvitás hatósági ügyek Az eljárás tárgya a más előzőleg létező vagy létrejött anyagi jogviszonyból eredő vitás ügy eldöntése III. a jogalanyok jogsértő magatartását kell elbírálni és az elbírálás nyomán, annak eredményétől függően az érintett jogalany terhére szankciót alkalmazni Szabálysértési és bírságolási eljárások. A közigazgatási hatósági eljárásjog azon bármely formában kibocsátott vagy létrejött érvényes magyar vagy európai uniós jogi normák összessége, melyek az egyedi közhatalmi aktus kibocsátásra irányuló, hatósági jogalkalmazó eljárás egyes cselekményeit, e cselekmények egymáshoz és az eljárás céljához viszonyított

rendjét, a cselekvésben résztvevők jogait és kötelességeit, valamint a közigazgatási döntés bíróságok általi felülvizsgálatának alapjait szabályozzák. A Ket hatálya A közigazgatási hatósági eljárás során a Ket hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági ügyekben kell az új eljárási törvényt alkalmazni. Jelen esetben az új törvény a 2004 évi CXL törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól A szervi hatály azoknak a szerveknek (közigazgatási hatóság) a meghatározását jelenti, amelynek a Ket-et kell alkalmazniuk. Így hatóság lehet: • államigazgatási szerv • helyi önkormányzat képviselő-testülete (megyei önkormányzat közgyűlése) ill. átruházott hatáskörben annak meghatározott szervei • polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke • jegyző, főjegyző • törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján hatósági jogkör

gyakorlására feljogosított más szervezet, köztestület vagy személy (quasi hatóság). 12. § (4) Ha törvény vagy kormányrendelet egyéb szervezetet, köztestületet vagy személyt jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására, meg kell határozni azokat az ügyeket, amelyekben e törvény rendelkezései az irányadók. A Ket tárgyi hatálya alatt azt értjük, hogy az eljáró szerveknek milyen ügyekben kell törvényt alkalmazniuk. A hatóságok és a quasi hatóságok a Ket rendelkezéseit a közigazgatási hatósági ügyekben kötelesek alkalmazni. Annak eldöntése, hogy egy közigazgatási aktus, eljárás vagy ügy a Ket. hatálya alá tartozik-e, az adott aktus, az aktusra vonatkozó jogi szabályozás és a Ket. szervi, tárgyi és személyi hatályának komplex vizsgálata szükséges A Ket generális hatósági ügy fogalmat használ Nem sorolja fel tételesen a tárgyi hatálya alá tartozó közigazgatási ügyeket (eljárásokat) Ebből

következik, hogy a közigazgatási eljárások a Ket alkalmazására utaló szabály hiányában is a Ket hatálya alá tartoznak, ha a Ket. hatósági ügy fogalmi elemei megállapíthatók Közigazgatási hatósági minden ügy, amelyben a közigazgatási szerv • ügyfelet érintő jogot vagy kötelezettséget állapít meg • adatot, tényt, jogosultságot igazol • hatósági nyilvántartást vezet • hatósági ellenőrzést végez. Hatósági ügynek minősül a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és abból való törlés, ha a törvény vmely tevékenység végzését vagy foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti. Az adatigazolás15, nyilvántartás vezetése16 és a hatósági ellenőrzés17 nem minden esetben minősül hatósági ügynek. 15 Akkor hatósági ügy, ha az ügyfél részére történik azzal a céllal, hogy az ügyfél az adatigazolást tartalmazó okira tot (amely hatósági

igazolvány/bizonyítvány) hivatalos eljárásban bizonyítékként felhasználja. 16 Csak akkor minősül Ket alá tartozó tevékenységnek, ha ügyfékre vonatkozik. 17 Jogszabály megtartásának vagy hatósági határozat végrehajtásának ellenőrzését jelenti. A magyar közigazgatási eljárásjog története Kiemelt szerepe volt a közigazgatás ellenőrzésében a közigazgatási bíráskodásnak, ami közigazgatási bírói (bírósági) eljárás volt. Az 1896évi XXVI tc-vel felállított Közigazgatási Bíróság a bírósági hierarchia legfelsőbb fokán megszervezett, a közigazgatási szervezettől és a bírói szervezettől egyaránt különálló, egyetlen fokú, központi közigazgatási bíróság volt. Hatáskörébe a tv által taxatíve megállapított jogvitás közigazgatási ügyek elbírálása tartozott 1901. évi XX tc a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről (nem az egész eljárást, csak a jogorvoslati szakaszt kísérelte meg

átfogó jelleggel szabályozni) első kifejezetten eljárásjogi tárgyú tv Magyarországon 1929. évi XXX tc a közigazgatás rendezéséről, melynek célja a hatósági fórumrendszer egyszerűsítése (gyors eljárás érdekében), a jogorvoslat jogának általános és ügyféli jogként való definiálása mellett általánossá tette az elsőfokú érdemi határozat elleni fellebbezést. Nem hozott lényeges előrelépést 1930-as években kormányzati céllá vált a közigazgatás racionalizálása és az állami takarékosság; létrehozták ezért a Közigazgatási Racionalizálási Bizottságot, mely kidolgozta a közigazgatási szervezet működési reformjának programját. Munkájának eredménye: 1933 évi XVI tc a közigazgatás rendezéséről szóló 1929-es XXX. tc módosításáról és kiegészítéséről Célja az igazgatás gyorsítása (nem szabályozta az első fokú eljárást, csak a jogorvoslatok és a hatósági fokozatok kérdését). 1949. évi II tv

megszüntette a közigazgatási bíráskodás intézményét 1950-54 kormányrendeleti szinten szabályozásra kerültek a közigazgatási eljárás egyes mozzanatai. 1954. évi I tv, a panasztörvény: célja a törvényesség megerősítése lett volna, de ehelyett lehetőséget adott a konkrét aktusok megváltoztatására és megsemmisítésére, valamint nem volt meghatározva, hogy adott üggyel mely szervnek kell foglalkoznia az ügyfél panasza folytán a felülvizsgálat mindig magasabb szintre került, ami szinte lehetetlenné tette a végrehajtást. 1957. évi IV tv az államigazgatási eljárás általános szabályairól (Et); 1957 október 1-től hatályos • gyorsan alkották meg, de jól sikerült szabályozás lett, sok rendelkezése máig hatályos • megszűnt az államigazgatási szervek eljárásának nagyfokú kötetlensége • az állampolgárok megfelelő eszközt kaptak a jogaik és jogos érdekeik védelmére • alapot adott az államig eljárás

szabályszerűségéhez és törvényességéhez • gyakorlati alkalmazása során jogszabály értelmezési problémák merültek fel, ezért a MT elvi állásfoglalásokat jelentetett meg, amelyek hosszú időn átorientálták a jogalkalmazó szerveket • 1981-ig csak egy lényeges módosítása volt: a panasz, közérdekű bejelentés, javaslat idegen testként bekerült a törvénybe, befolyásolta a jogorvoslati rendszert. 1981. évi I tv az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957évi IV tv módosításáról (Áe) módosítás és egységes szerkezetbe foglalás 1982-től hatályos; hatálybalépésével kezdetét vette a különös eljárási szabályok egyszerűsítése és törvénynek megfelelő rendezése • az ET-t érintetlenül hagyja, de az általános szabályozástól csak akkor lehet eltérni, ha maga az Áe. megengedi • a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának szinte általánossá tétele •

hatékony jogorvoslat bevezetése a közigazgatás hallgatása esetére. Joghatóság, hatáskör, illetékesség. Hatásköri, illetékességi összeütközés, ideiglenes intézkedés, szakhatósági közreműködés, megkeresés. Joghatóság A joghatás azt jelöli ki, hogy a közigazgatási ügyben mely állam közigazgatási hatósága járjon el. A joghatóság vizsgálata megelőzi a belső jog szerinti hatáskör vizsgálatát A joghatóság a közigazgatási jogban többnyire állampolgársághoz ill hatóság által engedélyezett tevékenység helyszínéhez köthető A Ket általános joghatósági szabályokat állapít meg, melyek szubszidiáriusak, vagyis ágazati jogszabály különös joghatósági szabályokat állapíthat meg. A joghatóság kérdése elsősorban azokban az ügyekben vetődik fel, amelyeknek nemzetközi vonatkozása van, vagyis úgynevezett külföldi elem szerepel a magyar közigazgatási hatósági eljárásban. A magyar jogban a joghatósági

szabályok átfogó kódexe a nemzetközi magánjogról szóló 1979 évi 13 törvényerejű rendelet A kódex tágan fogja fel saját hatályát, és a bíróságok mellett más hatóságokra, így a közigazgatási hatóságokra is kiterjeszti azt, ahol ez értelmezhető 18. § (1) Magyar állampolgár, Magyarországon nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet ügyfél hatósági ügyében - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - Magyarország területén a magyar hatóság jár el. A territorialitás elve Magyar ügyfél esetében ez a szabály akkor is alkalmazandó, ha nem magyar jogszabály által statuált hatósági ügyről van szó, ilyenkor a magyar hatóság külföldről érkező jogsegélykérelem alapján jár el. Külföldi ügyfél esetében ugyanakkor a törvény feltételként írja elő, hogy a ható sági ügyben általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó uniós jogi aktust vagy magyar jogszabályt kell

alkalmazni A különbség oka, hogy a magyar hatóság nem alkalmazhat külföldi jogot, ezt csak a külföldi hatóság teheti meg. Ha Magyarország területén kell eljárási cselekményt végezni, a külföldi hatóságnak nemzetközi jogsegélykérelemmel a magyar hatósághoz kell fordulnia. (2) Ha az ügyfél nem magyar állampolgár, illetve külföldön nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akkor hatósági ügyében - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - Magyarország területén magyar hatóság jár el, feltéve, hogy az eljárásban az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusát vagy magyar jogszabályt kell alkalmazni. A Ket. 18 § (1) és (2) bekezdése a joghatóságot illetően eltérést engedett a Ket szabályaitól az Unió jogi aktusa és a nemzetközi szerződés számára, ez a rendelkezés azonban szükségtelen, mivel a Ket. az Európai Unió

általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa eljárási rendelkezéseit illetően szubszidiárius, az Európai Unió egyéb jogi aktusait és a nemzetközi szerződést végrehajtó jogszabály pedig szintén eltérhet a Ket.-től (3) Törvény vagy kormányrendelet alapján az ügyfél hatósági ügyében külföldön a külpolitikáért felelős miniszter vagy a konzuli tisztviselő jár el. Joghatóság hiányában hozott döntés semmis. Hatáskör Hatáskör a közigazgatási szerv eljárási jogosultság és kötelessége az adott ügyfajtában. A hatóság hatáskörét mindig jogszabályban kell meghatározni. Szintén meg kell jelölni az elsőfokú és a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságot Más megközelítésben a hatáskör a feladatkör ellátásához szükséges jogi eszközöket jelenti, tehát a hatásköri szabály felruházza a szervet mindazon jogokkal és kötelezettségekkel, amelyek a feladatai ellátásához

nélkülözhetetlenek Ez közhatalmi hatáskör, a hatásköri szabálynak pedig pontosan meg kell határoznia, hogy a hatóság milyen hatósági ügyben járhat el, mely ügyfél vagy ügyfelek ügyében járhat el, az ügyfél mely életviszonyaiba avatkozhat be, ezt milyen feltételekkel teheti meg, milyen elnevezésű aktust bocsáthat ki, az aktust milyen tartalommal bocsáthatja ki. A közigazgatási hatósági hatáskör joghoz kötöttségének elve a Ket. 1 § (1) bekezdésében foglalt legalitás elvének egyik konkrét aspektusa A hatáskör azt fejezi ki, hogy milyen típusú államigazgatási/közigazgatási szerv jár el az adott ügyben, az adott államigazgatási/közigazgatási szerv milyen jogi eszközöket vehet igénybe a feladatainak teljesítéséhez Hatásköri szabály tehát az is, hogy az eljáró hatóság milyen intézkedéseket tehet, milyen eszközöket vehet igénybe a feladata teljesítése érdekében. A feladatkör a közigazgatási szerv

működésének célját és azon teendők összességét jelenti, amiért a szervet egyáltalán létrehozták. A hatáskör ehhez képest eszköz jellegű, tágabb értelemben a szerv jogosítványainak körét jelenti, azt, hogy milyen jogi eszközöket vehet igénybe a feladatok ellátásához. A közigazgatási hatósági hatáskör fogalmi eleme szerint a kikényszeríthetőség, a végrehajthatóság. A közigazgatási hatósági hatáskör anélkül teszi lehetővé a közigazgatási hatóság akaratának kikényszerítését, hogy ezért a hatóságnak más szervhez kellene fordulnia és valamiféle végrehajtható, kikényszeríthető okirathoz jutnia. A hatáskör gyakorlása egyszerre jog és kötelezettség a hatóság számára. Azt, hogy a hatáskör jogosultság, a hatáskörelvonás tilalma fejezi ki, vagyis az, hogy más szerv főszabály szerint nem gyakorolhatja helyette a hatáskörét. A hatáskör kötelezettség jellege pedig abban nyilvánul meg, hogy a

hatóság, ha az ügyben hatáskörrel rendelkezik, köteles eljárni, vagyis a jogszabályban meghatározott ügyintézési határidőn belül határozatot vagy más döntést hozni A rendszer lényege, hogy a törvények a hatásköröket nem konkrét, hanem csupán általánosságban, feladatkör szerint megjelölt szerveknek címezik. Azt, hogy a feladatkört konkrétan melyik államigazgatási szerv látja el (tehát hogy például az egészségügyi hatóság az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, illetőleg annak valamely területi szerve), törvényi felhatalmazás alapján kiadott kormányrendelet jelöli ki, amely rendszerint az adott államigazgatási szerv statútum-rendelete. 19. § (1a) Törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott ügyekben az integrált ügyfélszolgálat (a továbbiakban: kormányablak) az ügyre vonatkozó külön jogszabályban meghatározott, az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság

mellett az elsőfokú eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságnak minősül. (2) Ha önkormányzati rendelet eltérően nem rendelkezik, önkormányzati hatósági ügyben első fokon a képviselő-testület jár el. A képviselő-testület ezt a hatáskörét a polgármesterre, a bizottságára, a társulására vagy a jegyzőre ruházhatja át. (3) A hatóság a hatáskörét vagy annak gyakorlását más hatóságra nem ruházhatja át, kivéve, ha törvény a hatáskör törvényben meghatározott esetben, az ott meghatározott másik hatóságra való átruházását kivételesen lehetővé teszi. Nem minősül a hatáskör átruházásának, ha a hatáskör gyakorlója kiadmányozási jogát jogszerűen átengedte. (4) A hatóságtól a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el. Nem minősül a hatáskör elvonásának, ha az ügyben hatáskörrel rendelkező, e törvény szerint kijelölt más hatóság jár el, vagy törvény vagy

kormányrendelet alapján több hatóság a hatáskörét megosztva gyakorolja. (5) Ha a bíróság valamely ügyben a hatáskörét vagy annak hiányát állapította meg, vagy az ügy érdemében határozott, ez a döntés az eljáró hatóságra kötelező. 20. § (1) A hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén, valamint kijelölés alapján köteles eljárni Ha a közigazgatási szerv eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, mulasztásért a szerv ill annak vezetője felelősséggel tartozik; közigazgatás hallgatása Ezen túlmenően a hatáskörtől és illetékességtől függetlenül terheli a hatóságot az eljárási kö telezettség ideiglenes intézkedés megtételére, ha a késedelem elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna. Ez az eljárási kötelezettség azonban csak ideiglenesen terheli a hatóságot és ezért – bár általános generálklauzuláról van szó – olyan kivételnek tekintendő, amely az eljárási

kötelezettség körét a Ket. 20 § (1) bekezdésében nem említett esetre is kiterjeszti A Ket 20. § (1) bekezdése szerinti eljárási kötelezettség nem azt jelenti, hogy a hatóság köteles megindítani az eljárást, ha bejelentésre vagy hivatalból hatáskörébe és illetékességbe tartozó ügyet észlel, hanem csak azt, hogy a megindított vagy megindult ügyben köteles az eljárást a Ket. szabályai szerint lefolytatni és befejezni Ez azt jelenti, hogy csak kérelemre induló vagy kérelemre is indítható ügyekben beszélhetünk feltétlen eljárási kötelességről – amely nem függ a hatóság mérlegelésétől -, mert a kérelemre automatikusan - minden tovább hatósági eljárási cselekménytől függetlenül - megindul az ügy, az ügyintézési határidő a kérelem beérkezését követően napon elkezdődik. Hivatalból indult eljárások esetében a Ket 29 § (2) bekezdése különböző feltételek fennállása esetén írja elő az eljárás

megindítási kötelezettséget, többek között akkor, ha azt jogszabály kifejezetten előírja. Ebből következik, hogy ha külön jogszabályi rendelkezés nincs a hivatalbóli eljárás megindításának kötelezettségére, akkor a hatóság mérlegelheti, hogy indít-e hatósági ellenőrzést, vagy ezt követően - avagy külön ellenőrzés nélkül - hatósági eljárást. Ezt erősíti a Ket 3 § (2) bekezdés a) pontjának a hivatalbóli eljárásra vonatkozó alapelvi rendelkezése is, amely a hivatalbóli eljárást lehetőségéként szabályozza Ugyanakkor a hivatalbóli eljárás lefolytatása esetén a végrehajtási eljárás szükségessége - az az nem teljesítés - esetén a hatóságnak kötelessége és nem csak lehetősége - hivatalból megindítani a végrehajtási eljárást. Az eljárás megindításáról a hatóság - külön jogszabályi előírások hiányában - az opportunitás elve mentén dönt Az opportunitás a felelősségre vonásra

irányuló hivatalbóli eljárások esetében célszerűségi szempontok alapján történő eldöntése annak, hogy a hatóság indít-e eljárást, illetőleg alkalmazza-e az adott tényállásra a jogszabályban meghatározott jogkövetkezményt. Az opportunitás a mérlegelés szabadabb körébe sorolható: a célszerűség elve áll szemben az eljárás megindítását és a szankcionálás feltétlen parancsát képviselő törvényhozói akarattal, vagyis a legalitás elvével. Itt olyan - tételesjogilag pontosan nem meghatározható, szempontok érvényesítéséről van szó, amelyek a legszorosabb összefüggésben állnak a konkrét jogsértés csekély súlyával, az egyéni és általános megelőzés céljaival, illetőleg avval az ellentmondással, ami a jogsértések tömege és a mindenkori hatósági kapacitás között feszül. A hivatalbóli ügyek jellemzően felelősség megállapítására irányulnak, ezért az ügyfélnek az eljárás megindításához

általában nem fűződik érdeke, míg a már megindított eljárás befejezéséhez - adott esetben - igen. Ezért a Ket 20 § (1) bekezdése szerinti eljárási kötelezettség előírása eleve csak a kérelemre induló eljárásokban és a már megindult hivatalbóli eljárásokban indokolt. A Ket. 20 § (1) bekezdésében foglalt eljárási kötelezettség a megindult hatósági ügyekre vonatkozik, függetlenül attól, hogy hatósági ellenőrzésről vagy hatósági eljárásról illetve annak melyik szakaszáról (alapeljárás, másodfokú eljárás, végrehajtási eljárás) van szó. Emellett az eljárási kötelezettség kiterjed bármely eljárási cselekmény, döntés meghozatalára. Ugyanakkor nem terjed ki az eljárás megindítására, kivéve a kérelemre vagy az ezzel egyenértékű megkeresésekre indult eljárásokat, ahol az eljárás megindítása nem a hatóságon múlik, mert ezekben az esetekben az eljárási kötelezettség önmagában a kérelem folytán

beáll. Illetékesség Arra ad választ, hogy az azonos hatáskörű szervek közül melyik jogosult és köteles az eljárás lefolytatására. Az illetékesség területi kötödést jelent; alapjául általában a települési és területi egységek szolgálnak. 21. § (1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik (azaz a törvény általános illetékességi szabályai másodlagos szabályok), az azonos hatáskörű hatóságok közül az a hatóság jár el, amelynek illetékességi területén a) az ügyfél lakóhelye, tartózkodási helye, ennek hiányában értesítési címe (a továbbiakban együtt: lakcím), illetve székhelye, telephelye, fióktelepe (a továbbiakban együtt: székhely) van, b) az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik, c) az ügy tárgyát képező tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják, vagy d) a jogellenes magatartást elkövették. A közigazgatási bírói joggyakorlat szerint az itt megjelölt illetékességi okok nem

jelentenek egyben sorrendiséget. Amennyiben a különböző illetékességi okok folytán több közigazgatási hatóság illetékessége áll fenn, a megelőzés szabályait kell figyelembe venni. (2) Ha törvény vagy kormányrendelet hatósági ügyben több hatóságot jogosít fel valamely hatáskör gyakorlására, jogszabály a hatóságok illetékességére csak azonos okot állapíthat meg. (3) (4) Ha az ügyfél lakcíme ismeretlen, az (1) bekezdés a) pontjára alapított illetékességet az ügyfél utolsó ismert hazai lakcíme alapján kell megállapítani. Ennek hiányában - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az eljárásra az adott ügyfajtában a fővárosban eljárásra jogosult hatóság, jegyző hatáskörébe tartozó ügyben a fővárosi főjegyző az illetékes. (5) Az ügyben illetékességgel rendelkező azonos hatáskörű hatóságok közül az ügyfél kérelmének hiányában az jár el, amelynél az eljárás előbb indult meg (a továbbiakban:

megelőzés). (6) Ha a hatóság megállapítja, hogy az ügyben más hatóság a megelőzés alapján már eljárt, vagy más hatóság előtt eljárás van folyamatban, saját eljárását megszünteti, illetve szükség esetén a döntést visszavonja, és erről szóló döntését a korábban eljárt, illetve a folyamatban lévő ügyben eljáró hatósággal és az ügyféllel közli. Az eljárást megszüntető végzés és a döntést visszavonó döntés ellen jogorvoslatnak nincs helye. A joghatóság, a hatáskör és az illetékesség vizsgálata 22. § (1) A hatóság a joghatóságát - ezzel összefüggésben az alkalmazandó jogot -, valamint hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból köteles vizsgálni. A joghatóság, a hatáskör és az illetékesség vizsgálata a legalitás elvéből következik. Alapelv, hogy a közigazgatási hatóság csak azt teheti meg és olyan módon, ahogyan azt jogszabály megengedi. A hatóság a

vizsgálatot hivatalból, azaz az ügyfél vagy más erre irányuló beadványa hiányában is köteles megtenni már az eljárás megindításakor, továbbá az eljárás egyes szakaszaiban is. Ennek oka, hogy a joghatóság, a hatáskör és az illetékesség az eljárás bármely szakaszában megszűnhet Az ügyfél sincs elzárva attól, hogy ilyen tartalmú beadvánnyal éljen, a joghatóságra, a hatáskörre és az illetékességre vonatkozó kifogás azonban nem köti a közigazgatási hatóságot. A joghatóság és a hatáskör megszűnésére az annak alapjául szolgáló jogszabály - joghatóság esetében uniós aktus vagy nemzetközi szerződés - módosulása adhat okot. Az ágazati szabá lyokat módosító jogszabály rendelkezései meghatározhatják azt, hogy az új hatásköri szabályokat milyen időponttól kell alkalmazni, ha az adott ügytípusban erre szükség van Hatáskörváltozás sem zárható ki a tények változása folytán A hatáskört a

tényállás is meghatározza, így ha változnak az irányadó tények (például a hulladék minősége), nem kizárt a hatáskör megváltozása sem. Az illetékesség megváltozása nem feltétlenül jogszabályi változásra vezethető vissza, okot adhat rá a lakhely- és székhelyváltozás is, de akár a tevékenység folytatásának helyében bekövetkezett módosítás is lehet ennek oka. Ez a változás azonban rendszerint csak az alap-, illetve a végrehajtási eljárásban vezethet el az illetékes szerv megváltozásához, mivel a jogorvoslati eljárások közül a fellebbezés esetében a másodfokon eljáró hatóság az első fokon eljárt hatósághoz igazodik (annak az irányító, illetve felügyeleti szerve), ezt az ügyfél lakhelyváltozása nem érinti. Ez rendszerint a bírósági felülvizsgálatra is igaz, hiszen ott az illetékességi főszabály az első fokon eljárt közigazgatási szerv székhelye A közigazgatási bíróság kizárólagos

illetékességét az ügyfél lakhelyének változása nem érinti (2) Hatáskör vagy illetékesség hiányában a hatóság a kérelmet és az ügyben keletkezett iratokat - az ügyfél egyidejű értesítése mellett - haladéktalanul, de legkésőbb a kérelem megérkezésétől, folyamatban levő ügyben a hatáskör és illetékesség hiányának megállapításától számított nyolc napon belül átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz. Hatásköri, illetékességi összeütközés Az eljárás során vita merülhet fel a hatáskör és illetékesség körében hatóságok között. Ha több közigazgatási szerv állapítja meg az adott ügyben hatáskörét vagy illetékességét, pozitív öszszeütközésről beszélhetünk. Ha pedig több közigazgatási szerv állapítja meg az adott ügyben hatáskörének vagy illetékességének hiányát, negatív összeütközésről beszélhetünk. Ha az egyeztetési eljárás nem vezet eredményre,

akkor • Illetékességi összeütközés esetén a legközelebbi közös felügyeleti szerv, ennek hiányában a vita eldöntését kérő hatóság működési területe szerint illetékes megyei kormányhivatal vezetője dönt arról, hogy az ügyben melyik hatóság köteles eljárni • Hatásköri összeütközés esetén – az ügyfél és a hatóság kérelmére – a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jelöli ki az eljáró hatóságot. Ez nemperes eljárás, fellebbezésnek nincs helye Ideiglenes intézkedés Az ideiglenes intézkedés kivételes jogintézménye a közigazgatási hatósági eljárásnak. Lényege, hogy a hatóság - a Ket-ben található, tehát törvényi felhatalmazás alapján - olyan ügyben köteles eljárni, amely nem tartozik a joghatóságába, hatáskörébe vagy illetékességébe Ezzel a Ket. a már bemutatott hatáskörelvonás tilalma alól teremt kivételt Előfordulhat az is, hogy a másodfokú hatóság tesz meg olyan

intézkedést, amelyre egyébként az elsőfokú hatóságnak lenne hatásköre. Ideiglenes intézkedés alkalmazására csak kivételesen indokolt esetben van lehetőség, hiszen az ideiglenes intézkedést olyan hatóság teszi meg, amelyik nem rendelkezik az ahhoz szükséges szakismerettel, apparátussal és gyakorlattal. Erre utal a Ket által alkalmazott a késedelem elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna fordulat. E kivételes körülmények folytán jogszerűvé válnak azok a Ket szabályaitól eltérő cselekmények, amelyek a hatósági működés és a feladatellátás hatékonyságának biztosításához szükségesek, illetve alkalmazhatóvá válnak azok az eltérések, amelyek a válsághelyzet leküzdéséhez nélkülözhetetlenek. A fentiek alapján megállapítható, hogy ezen intézkedések közé tartoznak azok, amelyek • egyébként jogellenesek lennének a joghatóság, hatáskör vagy illetékesség hiányában • egyébként jogellenesek

lennének formai hiba miatt • az is elképzelhető, hogy az ágazati szabályozás ad kifejezett felhatalmazást a veszélyhelyzet elhárítására. Ezeknek az intézkedéseknek vannak bizonyos közös korlátai. E korlátok közé tartozik, hogy • időben korlátozottak, hiszen csak addig állnak fenn, amíg a kivételes körülmények maguk is fennállnak • alapvetően a közigazgatás cselekvése e körben is bírói felülvizsgálat alá tartozik, hiszen a kivételes körülmények esetén alkalmazandó szabályok csak korrekciós szabályok, de nem képeznek kivételt a legalitás elve alól, továbbá • azok megalapozhatják a közigazgatás kárfelelősségét. Az ideiglenes intézkedés történhet hivatalból vagy bármelyik érdekelt kezdeményezésére. Más személy kezdeményezése a közigazgatási hatóságot nem köti az elrendelésben és az intézkedés tartalmában. Maga az intézkedés arra utal, hogy az ideiglenes intézkedés keretében nem

csupán formális döntés meghozatala lehetséges, hanem valamilyen veszélyhelyzet elhárítása érdekében tényleges cselekményt is tenni kell. (3) A hatóság - tekintet nélkül a joghatóságára, valamint a hatáskörére és az illetékességére - hivatalból köteles megtenni azt az ideiglenes intézkedést, amelynek hiányában a késedelem elháríthatatlan kárral, a személyiségi jogok elháríthatatlan sérelmével vagy elháríthatatlan veszéllyel járna. (4) A hatóság az ideiglenes intézkedéséről szóló végzését közli az ügyféllel, valamint a joghatósággal és hatáskörrel rendelkező illetékes hatósággal, amely az ideiglenes intézkedés szükségességét felülvizsgálja, és szükség esetén megteszi a hatáskörébe tartozó intézkedést. (5) Az ideiglenes intézkedés felülvizsgálatánál nem érvényesül a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme. A jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmének kizárása az

intézkedés halaszthatatlanságával és az elháríthatatlan kárral, illetve veszéllyel magyarázható A jóhiszemű jogszerzés és joggyakorlás védelmének kizárása két irányban is hiányozhat Egyrészt az ideiglenes intézkedés érinthet már megszerzett jogokat, amelyek korlátozását vagy megvonását az érintett személy köteles tűrni Másrészt - ha ez volna az ideiglenes intézkedés tárgya - az ideiglenes intézkedésből fakadó jogok sem élveznek ilyen védelmet, amely már az intézkedés ideiglenességéből is folyik. Szakhatósági közreműködés, megkeresés SZAKHATÓSÁGI KÖZREMŰKÖDÉS A szakhatósági modell lényege, hogy az ügyfél csupán egyetlen közigazgatási hatósággal kerül kapcsolatba, míg az ún. társhatóságokkal nem Az eljáró vagy ügydöntő hatóság hivatalból szerzi be a társhatóságok állásfoglalását A szakhatóság értelemszerűen nem szervi jogállást jelent, hanem kizárólag az adott ügyben elfoglalt

pozíciót Szakhatóság: olyan törvényben vagy kormányrendeletben kijelölt, az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság által kötelezően megkeresendő más hatóságot értünk, mely a tv-ben vagy kormányrendeletben meghatározott szakkérdésben az eljáró hatóságra és az ügyfélre nézve kötelező állásfoglalást ad ki olyan szakkérdésben, melynek megítélése hatósági ügyként a hatáskörébe tartozik, vagy annak vizsgálatát szakhatósági ügyként tv-ben vagy kormányrendeletben a hatáskörébe utalta. A szakhatósági állásfoglalás: az a hatósági aktusfajta, amit a szakhatóság bocsát ki. Ennek a rendelkező része tartalmazza a szakhatóság érdemi, az ügyhöz tartozó és az ő szakterületére eső szakkérdésben kiadott akaratnyilatkozatát. Ez tipológiailag lehet: • szakhatóság hozzájárulás • egyedi szakhatósági feltétel • egyedi szakhatósági előírás • a hozzájárulás megtagadása. Külön típust

képez az előzetes szakhatósági hozzájárulás. Ez nem a hatóság megkeresésére születik; kiadását csak tv vagy kormányrendelet teheti lehetővé Az ügyfél által az eljárás megindítása előtt benyújtott kérelemre a szakhatóság által, a szakhatósági állásfoglalásra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával kiadott, az ügyfél meghatározott joga érvényesítésére irányuló eljárásban, külön meghatározott időpontig felhasználható szakhatósági állásfoglalás. Nem vonható vissza és nem módosítható A szakhatósági állásfoglalás rendelkező része a szakhatóság hozzájárulását, ehhez igazodóan egyedi szakhatósági előírást, feltételt tartalmazna vagy a hozzájárulás megtagadását. Az eljárási költségek viseléséről a szakhatóság nem dönthet A szakhatósági eljárás során felmerülő eljárási költségek mértékéről a szakhatóság, a fizetésre kötelezett személyéről a hatóság dönt. A

szakhatóság állásfoglalása köti a hatóságot, az állásfoglalás ellen önálló jogorvoslatnak nincs helye. A szakhatóság az eljáró hatóság határozata jogerőre emelkedéséig módosíthatja állásfoglalását (csak egy alkalommal, jogszabálysértés orvoslása céljából). Az állásfoglalását nem vonhatja vissza. Szakhatósági konfliktusok és egyeztetések A hatóság és a szakhatóság egyeztetési kötelezettségének típusa: 1) jogszabályban elrendelt normál egyeztetés: egyes engedélyezési feltételek egyeztetés útján való megállapítására-szakmai és ügyféli érdekek előnyben részesítése érdekében 2) eltérő szakhatósági feltételek miatt fennálló egyeztetési kötelezettség: ellentétes egyedi előírást állapítanak meg vagy ilyen jellegű feltételt írnak elő 3) szakhatóság túllépte a hatáskörét 4) szakhatóság állásfoglalása megsérti a határozat tartalmára vonatkozó szabályokat 5) az állásfoglalás

figyelmen kívül hagyása miatti egyeztetés (az érdemi döntésre jogosult hatóság számára alapvető kötelezettség, hogy a számára kötelező szakhatósági állásfoglalást változás nélkül át kell emelnie a hatósági határozatába – kivéve a 3.,4 típusút) A sajátos eljárási szabályok és a szakhatósági eljárás megszüntetése A Ket. eltérő rendelkezése hiányában a szakhatóságra a hatóságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A szakhatóság közreműködő és nem ügydöntő pozíciója alapján nem rendelkezik hatáskörrel ideiglenes biztosítási intézkedés, a kérelem érdemi vizsgálat nélkül elutasítása, az eljárás megszüntetése, az eljárás felfüggesztését és az eljárás akadályozása jogkövetkezményeinek alkalmazása kapcsán való döntéshozatalra. Amennyiben észleli a felsorolt eljárási cselekmények szükségességét, akkor erről haladéktalanul tájékoztatja az érdemi döntést hozó hatóságot

A szakhatósági eljárás megszüntetésének okai • hatáskör hiánya • illetékesség hiánya • „ítélt dolog” • a hiánypótlásra való felhívást közvetlenül az ügyfélhez intézheti, de annak sikertelensége setén a szakhatóság nem szüntetheti meg az eljárást, hanem köteles az eljáró hatóságot értesíteni, és csak ez a hatóság dönthet az eljárás megszüntetéséről. Megkeresés A hatóság hatáskörét illetékességi területén gyakorolja. E szabály alól kivételt jelentenek az alábbiak • törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi, hogy a hatóság bizonyos eljárási cselekményt végezzen illetékességi területén kívül • fővárosi kerületi hatóság a főváros egész területén végezhet eljárási cselekményeket • a hatóság az illetékességére tekintett nélkül tehet ideiglenes intézkedéseket. Előfordulhat, hogy az eljárás során vmely ügyben a hatóságnak más hatóság illetékességi

területén kellene eljárási cselekményt foganatosítania, ilyen esetben a hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságot megkeresi. A megkeresés más szerv felkérése az eljárásában való közreműködésre, ennek teljesítését jogsegélynek nevezzük A törvény két fajtáját különbözteti meg I. az ügyben a megkereső hatóság illetékességi területén kívül kell valamely eljárási cselekményt elvégezni, ill. azt az ügyfél jogos érdeke vagy a költségtakarékosság indokolja Ekkor az ügy jellegétől függően a megkereső hatósággal azonos hatáskörű illetékes hatósághoz, ennek hiányában az illetékes települési önkormányzat jegyzőjéhez kell intézni a megkeresést. 15 napon belül teljesíteni kell II. az ügy elbírálásához olyan adat vagy irat szükséges, amellyel más hatóság, egyéb állami, önkormányzati szerv vagy - ha törvény meghatározott ügyfajtában lehetővé teszi egyéb szerv vagy személy rendelkezik Ekkor

meg kell jelölni a felhasználás célját, vmint , hogy a személyes adat beszerzésére törvény alapján vagy az ügyfél kérelmére (beleegyezésével) kerül sor. 8 napon belül teljesíteni kell A megkeresett szerv vezetője a határidőt indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbíthatja. Ha a megkeresésben kért adat elektronikusan rögzített nyilvántartásban áll rendelkezésre, és a hatóságok közötti elektronikus kapcsolattartás nem kizárt, öt napon belül kell teljesíteni. Nemzetközi jogsegély esetében a magyar és külföldi hatóság közvetlenül érintkezik egymással. 27. § (1) Ha • Magyarországnak valamely állammal közigazgatási jogsegélyegyezménye van, vagy annak hiányában • az államok között viszonossági gyakorlat áll fenn, vagy • többoldalú nemzetközi szerződés ezt lehetővé teszi, a hatóság a 26. § (1) bekezdésében meghatározott jogsegély érdekében külföldi hatósághoz

fordulhat, illetve köteles teljesíteni a külföldről érkező jogsegélykérelmet. (2) A viszonosság fennállását az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) tagállamai esetében mindaddig vélelmezni kell, ameddig eltérő állásfoglalást a külpolitikáért felelős miniszter az ügyfajta tekintetében feladatkörrel rendelkező miniszterrel egyetértésben nem ad ki. A Ket. valóban elkülöníti a közigazgatási jogsegélyegyezmény és a többoldalú nemzetközi szerződés fogalmát Ugyanakkor egy kétoldalú közigazgatási jogsegélyegyezmény is nemzetközi szerződésnek minősül. Valójában tehát a Ket kétféle közigazgatási jogsegélyt különböztet meg: a nemzetközi szerződésen alapuló közigazgatási jogsegélyt és a viszonossági gyakorlaton alapuló közigazgatási jogsegélyt. Ezt azonban ki kell egészítenünk még egyéb jogalapokkal: az uniós jogforráson alapuló közigazgatási jogsegéllyel és a törvényi felhatalmazáson

alapuló egyedi nemzeti hatóságok közötti nemzetközi jogsegélyre irányuló együttműködési megállapodásokkal. A viszonossági gyakorlat (a reciprocitás elve) valamilyen kölcsönös együttműködési gyakorlat, szokás, amelynek fennállásáról – kétség esetén – a külpolitikáért felelős miniszter a feladatkörében érintett miniszterrel együtt ad ki állásfoglalást. 28. § (1) A hatóság megtagadja a külföldi megkeresés teljesítését, ha az a) sértené Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit vagy a közbiztonságot, b) sértené az ügyben érintett személy alapvető jogát, vagy c) jogszabályba ütközne. (2) A külföldi megkeresés teljesítésének megtagadásáról és annak okáról a megkereső felet tájékoztatni kell. (3) A közigazgatási eljárás alapelvei. Az eljárási jogviszony. Alapelvek Mérlegelés joga 1. § (1) A közigazgatási hatóság az eljárása során köteles megtartani és másokkal is megtartatni a

jogszabályok rendelkezéseit Hatáskörét a jogszabályokban előírt célok megvalósítása érdekében, mérlegelési és méltányossági jogkörét a jogalkotó által meghatározott szempontok figyelembevételével és az adott ügy egyedi sajátosságaira tekintettel gyakorolja. Az AB 31/1998. határozatában úgy foglalt állást, hogy a joggal való visszaélés elve nem kizárólag egyes jogágak keretei között érvényesül, hanem áthatja az egész jogrendet A szóba jöhető releváns tények körét a jogszabályok rendelkezései határozzák meg. A hatóságnak kötelessége vizsgálni azt, hogy a döntéshez mely tények szükségesek, és minden egyéb tényt ki kell zárnia a bizonyítás köréből. Egyenlő bánásmód elve 2. § (1) Az ügyfeleket a hatósági eljárásban megilleti a törvény előtti egyenlőség, ügyeiket indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell elintézni A törvény előtti egyenlőség alkotmányos elvéből

következően a közigazgatási hatóság köteles az ügyeket indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül elintézni. A közigazgatási felsőbírósági gyakorlat azon az állásponton van, hogy megsérti a tisztességes ügyintézés és az ügyféllel való együttműködés elvét a hatóság, ha - törvényi kötelezettsége ellenére - nem értesíti az ügyfelet az eljárás megindításáról, arról az ügyfél csak a közigazgatási bírságot kiszabó határozatból értesül. Feltétlenül sérti az ügyfélegyenlőség elvét, ha a hatóság több ügyfél esetén azonos tényállás mellett más-más döntéseket hoz. Hivatalból való eljárás 3. § (1) A közigazgatási hatósági eljárásban a törvény keretei között a hivatalból való eljárás elve érvényesül (2) A közigazgatási hatóság: a) a kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével hivatalból eljárást indíthat, illetve a kérelemre indult eljárást

jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén folytathatja, és ilyen esetben a végrehajtást is hivatalból indítja meg, b) hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét, ennek során nincs kötve az ügyfelek bizonyítási indítványaihoz, ugyanakkor a tényállás tisztázása során minden, az ügy szempontjából fontos körülményt figyelembe kell vennie, c) e törvény keretei között felülvizsgálhatja mind a saját, mind a felügyeleti jogkörébe tartozó hatóság végzését és határozatát (a továbbiakban együtt: döntését), d) hivatalból intézkedhet a döntésének kijavításáról, kiegészítéséről, módosításáról és visszavonásáról. Anyanyelv használata 4. § (1) Az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez, a jogszabályokban meghatározott határidőben hozott döntéshez való jog és az eljárás során az anyanyelv használatának joga. Betekintési

jog 5. § (1) A közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője számára biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását. * Az alapelveken túlmenően a Ket. alapvető jogokat és kötelezettségeket is meghatároz Így a tisztességes ügyintézéshez való jogot, a jogorvoslathoz való jogot, a tájékoztatáshoz való jogot, az elektronikus ügyintézéshez való jogot, továbbá a bizonyítási kötelezettséget, a jogellenes eljárásban okozott kár megtérítésének kötelezettségét, a tájékoztatáshoz és tájékozódáshoz kapcsolódó kötelezettségeket, a jóhiszemű eljárás kötelezettségét. A korrekt ügyintézés egyik eleme, hogy a közigazgatási hatósági eljárásban ésszerű határidőn belül kell döntést hozni. Eljárási jogviszony A hatósági eljárásban szabályozott, méghozzá a jog által szabályozott kapcsolatba kerülnek

egymással az abban résztvevők. E kapcsolat fennállása alatt őket egymással szemben kölcsönösen jogok és kötelezettségek illetik meg, amit azzal fejezünk ki, hogy közöttük eljárási jogviszony jön létre E jogviszony létrejötte feltétele annak, hogy a hatóság az ügyben az eljárást lefolytassa és az abban meghatározott rendben meghozza az eljárás célját képező döntést vagy döntéseket. A Ket. szerint közigazgatási hatósági eljárási jogviszony olyan szuprematív jogviszony, mely a Ket. tárgyi hatálya alá tartozó hatósági ügy keretében, a Ket személyi és szervi hatálya által meghatározott jogalanyok közötti a Ket. és a más jogszabályok eljárásjogi normáival szabályozott viszonyrendszer, amely a hatósági jogkörrel felruházott közigazgatási (és kivételesen más) szervek hatósági jogalkalmazó és felügyeleti tevékenysége során jön létre. A Ket-ben szabályozott eljárási jogviszony tárgya a közigazgatási

hatósági ügy. 12. § (2) Közigazgatási hatósági ügy (a továbbiakban: hatósági ügy): a) minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet vagy hatósági ellenőrzést végez, b) a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés - a fegyelmi és etikai ügyek kivételével - ha törvény valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti. A hatósági ügyre utalással a Ket. azt juttatja kifejezésre, hogy nem a közigazgatási szervek valamennyi cselekményét és eljárását kívánja a tárgyi hatálya alá vonni, hanem csak a közigazgatási szervek hatósági cselekményeit kívánja szabályozni. A Ket tehát a közigazgatási eljárások közül a hatósági eljárásokat, a

hatósági eljárások közül pedig a közigazgatási hatósági eljárásokat szabályozza. A közigazgatási szerv hatósági ügyben jár el, ha intézkedése közigazgatási jogviszonyt hoz létre, s ha az ügyben hozott döntése közhatalmi jellegű és annak közhatalmi úton szerez érvényt. Nem minősül a Ket hatálya alá tartozó közigazgatási ügynek - egyebek mellett - ha a közigazgatási szerv polgári jogviszony alanyaként jár el, munkaviszony, vagy szolgálati viszony keretében állapít meg jogot és kötelezettséget A köztestületek a címzettek szerint kétféle hatósági jogkört gyakorolhatnak: a tagsági viszonnyal vagy az adott tevékenység gyakorolhatóságával összefüggő egyéb hatósági jogkör; kifelé ható, más jogalanyokat is érintő hatósági jogkörök. E hatósági jogkörök közötti különbség a jogi szabályozásban nyer jelentőséget A köztestületek tagjaival szemben gyakorolt hatósági jogkörök, de azok közül is csak

a nyilvántartásba vétel és a törlés, a Ket. általános hatósági ügyfogalmánál fogva - külön jogszabály ilyen tartalmú rendelkezése hiányában is - a Ket hatálya alá tartoznak kényszertagság esetén. Ehhez képest a kifelé ható hatósági jogkörök gyakorlásához mindig külön törvényi felhatalmazottság szükséges Annak eldöntése, hogy egy közigazgatási aktus, eljárás vagy ügy a Ket. hatálya alá tartozik-e, az adott aktus, az aktusra vonatkozó jogi szabályozás és a Ket. szervi, tárgyi és személyi hatályának komplex vizsgálata szükséges A hatósági ügy fogalmához négy lényeges elem egyidejű és folyamatos jelenléte szükséges: 1)az ügynek egyedinek (individuálisnak, konkrétnak) kell lennie 2)meghatározott konkrét jogalany, ügyfél van benne jelen 3)közigazgatási szerv működésének autoratív (hatósági) jellegű és 4)közvetlen jogi hatás előidézése céljából folyik az eljárás. A tényállás tisztázása,

a bizonyítási eljárás. Az államigazgatási eljárás célja a valósághű tényállásra alapozott jogerős döntés meghozatala, melynek előfeltétele tényállás pontos megállapítása. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, bizonyítási eljárást folytat le A hatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani. A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére. Bizonyíték különösen: • az ügyfél nyilatkozata • az irat • a tanúvallomás • a szemléről készült jegyzőkönyv • a szakértői vélemény • a hatósági ellenőrzésen készült jegyzőkönyv • a tárgyi bizonyíték. Az ügyfél nyilatkozata a hatósági eljárásban az egyik leggyakrabban alkalmazott bizonyítási eszköz. Az ügyfélnek joga van az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozattételre vagy a nyilatkozattétel megtagadására.

A megtagadásnak szankciója nincs, ebben az esetben a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt, vagy megszünteti az eljárást Ha szükséges, a hatóság az ügyfelet a kérelmére indult eljárásban nyilatkozattételre hívhatja fel. Törvény vagy kormányrendelet kötelezővé teheti a hivatalból folytatott eljárásban az ügyfél, a kérelemre indult eljárásban az ellenérdekű ügyfél számára az érdemi döntéshez szükséges adatok közlését (adatszolgáltatási kötelezettség). Az ügyfél vagy képviselője jóhiszeműen köteles eljárni és igazmondásra kötelezett. Valótlan tényállítás, illetve a kötelező adatszolgáltatás körébe tartozó jelentős tény elhallgatása esetén eljárási bírsággal sújtható. Az irat a közigazgatási eljárás legfontosabb bizonyítási módja. A hatóság a tényállás megállapítása céljából felhívhatja az ügyfelet okirat vagy más irat bemutatására, vagy ezek beszerzése érdekében

más szervet is megkereshet. A külföldön kiállított közokirat, illetőleg a külföldi bíróság, hatóság, közjegyző által hitelesített magánokirat a magyar törvény szerinti bizonyító erővel csak akkor rendelkezik, ha azt a kiállítás helye szerinti államban működő magyar külképviseleti hatóság diplomáciai felülhitelesítéssel látta el A nem magyar nyelven kiállított irat csak hiteles magyar fordítással ellátva fogadható el, de az aránytalanul nehezen beszerezhető irat helyett az ügyfél nyilatkozatot tehet személyesen a bizonyítani kívánt tényről, amelyről jegyzőkönyvet kell felvenni. A tanú valamely általa észlelt tényről nyilatkozik a hatóság előtt. A tanúzás magában foglalja a megjelenési, vallomástételi és igazmondási kötelezettséget. A tanút jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás jogkövetkezményeire figyelmeztetni kell. Megjelenés elmulasztása esetén a tanú eljárási bírsággal sújtható,

ismételt esetben elővezetése rendelhető el. A tanú vallomástételének akadályai lehetnek abszolút, illetve relatív okok ➢ Abszolút tanúzási akadályok esetén a vallomástételnek nincs helye, a hatóságnak azt hivatalból kell figyelembe vennie. Tanúként nem hallgatható meg: ➢ ○ akitől bizonyítékként értékelhető vallomás nem várható ○ aki védett adat birtokában van és a titoktartás alól az arra jogosított szervtől vagy személytől nem kapott felmentést. Relatív tanúzási akadályok esetén a tanú belátásától függ, hogy tesz-e vallomást. A tanúvallomás megtagadható, ha a tanú: ○ az ügyfelek valamelyikének hozzátartozója, vagy ○ vallomásával önmagát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, vagy ○ médiatartalom-szolgáltató, vagy vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy. Bizonyítékként nem használható fel a vallomástételi

akadályok figyelmen kívül hagyásával felvett tanúvallomás, továbbá az olyan tanúvallomás, amelynek megtétele előtt a tanút nem figyelmeztették a vallomás megtagadásának lehetőségére. A hatósági tanú a biztosítási intézkedés alkalmazása során, a szemlénél, a lefoglalásnál, a hatósági ellenőrzésnél vehető igénybe, aki az eljárási cselekmény során történt eseményeket és az általa tapasztalt tényeket a jegyzőkönyv aláírásával igazolja. Nem lehet hatósági tanú az ügyfél hozzátartozója, az eljáró hatósággal közszolgálati, illetve egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy és az eljárási képességgel nem rendelkező személy. A szemle az a bizonyítási eszköz, melynek során a hatóság a tényállás tisztázására ingó dolgot, ingatlant vagy valamely helyszínt, környezetet, tevékenységet közvetlenül vizsgál meg. Szemle tárgya lehet személy megtekintése vagy megfigyelése is, ha a

tényállás tisztázásához szükséges. Jogszabály kötelezővé teheti a szemle megtartását, amelynek két formája lehet: a szemletárgy felmutatása és a helyszíni szemle. A szemletárgy birtokosát, illetve a helyszínnel rendelkezni jogosult személyt a hatóság előzetesen értesíti, kivéve, ha az előzetes értesítés a szemle eredményességét veszélyeztetné. A szemletárgy birtokosának távolléte nem akadálya a szemle megtartásának. Szemlét a megfigyelni kívánt tevékenység folytatása idején, nem székhelyként bejelentett magánlakásban pedig főszabályként munkanapon 8 és 20 óra között lehet végezni. Indokolt esetben a szemle eredményes és biztonságos lefolytatása érdekében a hatóság a Rendőrség közreműködését kérheti Amennyiben a szemletárgy birtokosát titoktartási kötelezettség terheli és felmentést nem kapott, megtagadhatja a szemletárgy felmutatását. A szemle megtartását vagy lefolytatását akadályozó

személy eljárási bírsággal sújtható. Szakértő meghallgatására vagy szakértői vélemény kérésére akkor kerül sor, ha az ügyben jelentős tény, vagy egyéb körülmény megállapításához különleges szakértelem szükséges és az eljáró hatóság ügyintézője ilyen jellegű szakértelemmel nem rendelkezik, vagy a szakértői bizonyítást jogszabály írja elő. Ha jogszabály meghatározott szakértő igénybevételét írja elő, azt a szervezetet, intézményt, testületet vagy személyt kell szakértőként kirendelni, más esetben igazságügyi szakértői tevékenység végzésére jogosult szakértő rendelhető ki. Nincs helye szakértő kirendelésének, ha törvény vagy kormányrendelet ugyanabban a szakkérdésben szakhatóság állásfoglalásának beszerzését írja elő. A szakértő személyére az ügyfél is tehet javaslatot Az ügyfél kötelezhető a szakértői vizsgálatban való közreműködésre. A szakértő esetében irányadók az

ügyintézőre vonatkozó kizárási okok, valamint a tanúzási akadályok. A szakértő megtekintheti az ügy iratait, jelen lehet az ügyfél és a tanú meghallgatásánál, a tárgyaláson és a szemlén, kérdéseket intézhet az ügyfélhez, a tanúhoz és a szemletárgy birtokosához Figyelmeztetni kell a hamis véleményadás jogkövetkezményére A szakértő eljárási bírsággal sújtható, ha nem teljesíti feladatait határidőre Tolmács alkalmazására akkor kerül sor, ha a hatósági eljárásban idegen nyelv használata szükséges és az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője által használt idegen nyelvet az ügy intéző nem beszéli, illetve, ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője hallássérült, vagy siketvak. A tolmácsra is irányadók a szakértőre vonatkozó rendelkezések * A szabad bizonyítási rendszer esetében az eljáró szerv belátására van bízva, milyen bizonyítási eszközöket és bizonyítékokat vesz figyelembe.

Kötött bizonyítási rendszerben a jogszabályok meghatározzák , hogy milyen bizonyítékokat kell beszerezni a döntés meghozatala előtt, sőt bizonyítási erejük szerint rangsorolják azokat. A bizonyítékok ismertetése az ügyféllel garanciális jellegű jogintézmény, amely arra hivatott, hogy az ügyfél élni tudjon eljárási jogaival (észrevételezés, nyilatkozattétel,bizonyítási indít- vány előterjesztése), ha őt a hatóság az eljárás megindításáról törvényben foglalt okokból nem értesítette. A hatóság végzéssel lefoglalhatja a bizonyítékokat, azaz a dolog birtokosát fel kell szólítani a dolog átadására. 50/C. § (1) A lefoglalást a hatóság megszünteti, ha a) az elrendelésének oka megszűnt, b) a hatóság az eljárást megszüntette, vagy c) az ügy érdemében döntést hozott. (2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a tényállás tisztázásához a továbbiakban már nem szükséges lefoglalt dolgot nyolc

napon belül ki kell adni annak, akitől azt lefoglalták. Ha a hatóság más szerv hatáskörébe tartozó eljárást kezdeményez, az eljárás lefolytatásához szükséges lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat át kell adni a megkeresett szervnek A bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékeli a hatóság. A hivatalból induló eljárás esetében az eljáró szervet terheli a bizonyítási kötelezettség; kére lemre indított eljárás esetében annak kell bizonyítania, akinek az az érdekében áll. Ellenérdekű felek vitájában a bizonyítási teher elsősorban azt terheli, aki az eljárást kezdeményezte 18. Az eljárás felfüggesztése, igazolási kérelem, döntés, a döntés közlése. Az eljárás felfüggesztése Az eljárás felfüggesztésére sor kerülhet nemcsak az elsőfokú, hanem a másodfokú eljárásban is, tehát az eljárás bármely szakaszában, és az a más szerv, melynek a döntése bevárása indokolt, nemcsak

közigazgatási szerv lehet, hanem bíróság vagy más állami döntéshozó szerv is. A lényeges körülmény az, hogy az előkérdés az ügy érdemével legyen összefüggésben, azaz feltétlenül szükséges legyen a döntés objektív, korrekt meghozatalához a más szerv döntésének bevárása, mert e nélkül a hatóság döntése megalapozatlan lenne. Az eljárás felfüggesztésének nem feltétele az sem, hogy a párhuzamos eljárás már folyjék Abban az eset ben, hogyha ennek a párhuzamos eljárásnak a megindítására még nem került sor, és azt kezdeményezni az ügyfél jogosult, ebben az esetben az ügyfelet kell felhívni megfelelő határidő tűzésével az eljárás megindítására. Ezen határidő eredménytelen eltelte viszont két következményt vonhat maga után Az egyik, hogy a hatóság az eljárását megszünteti, a másik lehetőség pedig, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján érdemben dönt (1) a hatóság végzéssel felfüggesztheti

az eljárást, • ha az ügy érdemi döntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik • ugyanannak a hatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthető el. 18 Az ilyen ún. jogvitás ügyekben a bizonyítási teher megoszlik a hatóság és az ügyfél között 32. § (1) Ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak a hatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthető el, a hatóság az eljárást felfüggeszti. Amennyiben a más szerv előtti eljárás megindítására az ügyfél jogosult, erre őt megfelelő határidő kitűzése mellett fel kell hívni. Ha az ügyfél a felhívásnak nem tesz eleget, a hatóság az eljárást megszünteti, vagy a rendelkezésre

álló adatok alapján dönt (2) a hatóság az eljárást felfüggeszti, ha bíróság a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi, és e döntés ellen perújítási vagy felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő. A hatóság ilyenkor e rendkívüli jogorvoslat elbírálásáig a saját új eljárását felfüggeszti kötelező jelleggel. A hatóság kétféle módon is tudomást szerezhet e rendkívüli jogorvoslat megindításáról. Az egyiket maga a Pp. 340/A § (4) bekezdése tartalmazza, amely a bíróság számára ír elő értesítési kötelezettséget a hatóság részére, de természetesen bejelentheti az eljárás megindulását maga az ügyfél is, amelyet azonban nyilvánvalóan a hatóságnak kontrollálnia kell Az eljárás felfüggesztését indokolt esetben egy alkalommal az ügyfél is kérheti. Az eljárás az ügyfél kérelmére akkor függeszthető fel, ha • azt jogszabály nem zárja ki, és • nincs ellenérdekű ügyfél vagy az

ellenérdekű ügyfél az eljárás felfüggesztéséhez hozzájárul, vagy az ellenérdekű ügyfél érdekét az nem érinti. Az eljárás felfüggesztésekor minden határidő megszakad, és az eljárás felfüggesztésének megszüntetésekor az ügyintézési határidő kivételével újra kezdődik. A felfüggesztés időtartama alatt megtett valamennyi eljárási cselekmény hatálytalan, kivéve azokat, amelyek a felfüggesztési ok megszüntetésére irányulnak Elismeri a Ket., hogy előállhatnak a közigazgatási hatósági eljárásban olyan esetek, helyzetek, amikor célszerű vagy méltányos figyelembe venni az ügyfélnek azt a kérését, hogy egy meghatározott ideig az eljárás függőben legyen. Ennek természetesen összhangban kell lennie a felfüggesztés intézményének céljával, és semmiképpen sem eredményezheti az eljárás indokolatlan elhúzódását. Az ügyfél kérelmére elrendelt felfüggesztés sem tarthat korlátlan ideig Úgy rendelkezik a

jogszabály, hogy mivel az ügyfél kérelme alapján történő felfüggesztés nem kötelező, így annak folytatása is az ügyfél indokolt kérelméhez kötött, de erre hat hónapot biztosít a jogalkotó. Az eljárás folytatásának kérelmezése hiányában a hatóság a megszüntetésről fog dönteni. A kérelemre történő felfüggesztés soha nem vezethet az ellenérdekű ügyfelek érdekének sérelmére A jogutódlással összefüggő felfüggesztésnek van törvényen alapuló és mérlegeléses esete is, amelyben a lényegi különbség abból adódik, hogy a kérelmező ügyfél esik ki az eljárásból, tehát az ő pozíciójában történik jogutódlás vagy sem. Ugyanis kérelmező ügyfél eljárásból történő kiesése esetén a jogutódlás a kérelmező ügyfél jogutódjának kérelmére történik, mely kérdésben a hatóság végzést hoz A nem kérelmező ügyfél kiesése esetén a jogutódlás az általános törvényi szabályok szerint megy végbe

Amennyiben a jogutódlás vitás, az eljárás felfüg geszthető, a fent idézett jogszabályi rendelkezés szerint Ugyancsak speciális esetét képezi a felfüggesztésnek és kizárólag mérlegeléses válfaja van a hatósági közvetítő kirendelése esetén történő felfüggesztésnek, melynek rendeltetése, hogy segítse a hatósági közvetítő tevékenységét. Az eljárást azonban el nem húzhatja, ezért maximálisan hat hónapra van rá lehetőség A hatóság oldalán kényszer áll fenn, hogy az előtte folyamatban lévő ügyben el kell járnia, határidőhöz kötötten döntést kell hoznia (eljárási kötelezettség). Az ügyintézési határidőre vonatkozó részletszabályokat a Ket 33 §-a tartalmazza Az eljárás felfüggesztése ezt az ügyintézési határidőt szakítja félbe, és egyébként minden más eljárási határidőt is, azzal a különbséggel, hogy az eljárási határidők az eljárás újraindulásakor elölről kezdődnek, kivéve az

ügyintézési határidőt, amely nyugszik, tehát a felfüggesztés megszűntekor tovább folytatódik. A hatóságnak nemcsak a felfüggesztés elrendelésekor, hanem annak megszüntetése tárgyában is végzést kell hozni A Ket jelenlegi szabályai alapján az eljárás felfüggesztéséről hozott végzés fellebbezhető végzés, amely jogerőssé nem válhat fellebbezés esetében, így a végzés jogerejéhez fűződő hatások sem állhatnak be Igazolási kérelem 66. § (1) Aki az eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási kérelmet terjeszthet elő. Az eljárási határidő és eljárási határnap elmulasztásának orvoslására szolgáló hatósági eljárásjogi intézményt az igazolási kérelmet. Mulasztásról tehát akkor beszélünk, ha az eljárás valamely szereplője eljárási határidőt vagy eljárási határnapot mulaszt A Ket nem csak az ügyfél számára biztosítja az igazolási kérelem

előterjesztésének lehetőségét. Ez következik egyrészt általános alanyából (aki), másrészt abból, hogy a Ket és annak alapján a közigaz gatási hatóság eljárási határidőt és eljárási határnapot nem csak az ügyfél terhére állapíthat meg, hanem - törvényben meghatározott esetekben - az eljárás egyéb részt vevője számára is. Például, a tanú elmulaszthatja a tanúmeghallgatásra kitűzött eljárási határnapot, a szakértő a szakvélemény előterjesztésére nyitva álló határidőt. Fogalmilag kizárt azonban például a bejelentő mulasztása mivel sem eljárási jogok, sem eljárási kötelezettségek nem terhelhetik Ugyancsak nem élhet igazolási kérelemmel az eljárásban a szakhatóság, a közreműködő hatóság vagy például a belföldi jogsegély elmulasztása esetén más szerv. Ezek mulasztására a Ket eltérő következmények alkalmazását rendeli. Összefoglalóan tehát az eljárásban minden olyan személy

előterjeszthet igazolási kérelmet, akivel szemben eljárási határidő folyik vagy eljárási határnaphoz kötött kötelezettsége van. Az igazolási kérelem kizárólag az eljárási határidők és határnapok elmulasztásának orvoslására alkalmas. Az eljárás során történő mulasztás kimentésére alkalmas az intézmény, ennek megfelelően a Ket 30 § d) pontjában határidők és határnapok elmulasztása folytán a Ket 66 §-a nem alkalmazható, és annak, hogy van-e helye kimentésnek a mulasztás miatt, az anyagi jogi jogszabály szabályozásának van jelentősége. Az igazolási kérelmet akkor is ekként elbírálni, ha a mulasztó nem így nevesíti (a kérelem tartalom szerinti elbírálásának elve). Mint eljárásjogi intézménynek a központi fogalma: az önhiba. Az igazolási kérelmet a közigazgatási hatóság mérlegelési jogkörben bírálja el, az önhiba pedig kellőképpen általános jogfogalom és ezen túl a Ket más értékelési

szempontot nem biztosít. A Ket-ből hiányzik az az egyéb eljárásjogi törvényekben megtalálható szabály, amely szerint az igazolási kérelmet méltányosan kell elbírálni. Ez azonban nem zárja ki olyan hatósági joggyakorlat kialakítását, amely a mulasztó személy körülményeit, személyi és vagyoni viszonyait az ügyféllel való együttműködés alapelvének megfelelően bírálja el, különösen a Ket. azon beiktatott alapelvét figyelembe véve, hogy a hatóság ügyintézője jóhiszeműen, továbbá a jogszabály keretei között az ügyfél jogát és jogos - ideértve gazdasági - érdekét szem előtt tartva jár el. Az igazolási kérelemben meg kell jelölni a mulasztás okait és valószínűsíteni kell azok fennállását, a kérelemnek továbbá tartalma szerint kérelmet kell tartalmaznia arra nézve, hogy a köz igazgatási hatóság a mulasztást tekintse kimentettnek, és egyidejűleg pótolni kell az elmulasztott cselekményt is, ha ez

értelmezhető (például egy elmulasztott határnap esetén, a tanú a tanúmeghallgatást csak akkor tudja pótolni, ha a közigazgatási hatóság megidézi, egyébként azonban nem kell írásbeli tanúvallomást tennie). Az igazolási kérelem nem követeli meg az abban foglalt és előadott tények bizonyítását, elég azok valószínűsítése. A mulasztóval szemben az az elvárás, hogy a kérelemben adja elő azokat a tényeket és körülményeket, amelyek az önhiba hiányát valószínűsítik. Az önhiba hiánya fogalmilag megköveteli, hogy a mulasztón kívül álló okról lehet szó Nem alkalmas tehát az önhiba kimentésére az olyan ok, amelyet maga a mulasztó idézett elő (például olvasás nélkül kidobta a hatósági iratot) vagy annak bekövetkezése neki tudható be Elég azonban azt valószínűsíteni (és ehhez a szükséges iratokat, így például háziorvosi igazolást is csatolni!), amelyek objektíve alkalmasak arra, hogy a mulasztó

vétlenségére a közigazgatási hatóság megalapozottan következtethessen. Azt kell tehát előadni, hogy rajta kívül álló ok miatt bizonyos mértékben korlátozva volt a szükséges intézkedések, eljárási cselekmények megtételében A döntés és annak közlése A DÖNTÉS 71. § (1) A hatóság - az (5) és (6) bekezdésben meghatározott kivétellel - az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során felmerült minden más kérdésben végzést bocsát ki. A közigazgatási hatóság a Ket. keretei között felülvizsgálhatja mind a saját, mind a felügyeleti jogkörébe tartozó hatóság végzését és határozatát (a továbbiakban együtt: döntését). A közigazgatási hatósági eljárásban eszerint a közigazgatási hatóság kétféle döntést hozhat: határozatot és végzést A döntéstartalmú hatósági cselekményeket tehát a Ket 71 § (1) bekezdésében meghatározott elhatárolás szerint - főszabály szerint - határozatba vagy

végzésbe kell foglalni. A Ket szabályozási koncepciója az, hogy ahol a Ket döntésről szól, azon mind a határozatot, mind a végzést érteni kell, ahol pedig csak az egyik döntéstípusra kíván szabályozni, ott kifejezetten nevesíti ezt. A közigazgatási hatóság az eljárás során nem csak döntéseket hoz, hanem egyéb, az eljáráshoz kapcsolódó közigazgatási cselekményeket is végez. Mivel ezek nem döntéstartalommal rendelkeznek, ezért e cselekmények elvégzésére nem határozatban vagy végzésben kerül sor. Következésképp a közigazgatási hatósági eljárásban is születhetnek olyan hatósági iratok, az úgynevezett egyéb formában kiadott iratok, amelyeket a hatóság nem határozat vagy végzés formájában bocsát ki. A Ket. a hatósági döntések formáját határozza meg a döntésbe foglalt tartalom szerint A döntés joghatásait azonban nem itt kell keresni Az, hogy a hatósági döntés mikor, mely időponttól, milyen

feltételekkel vált ki bármilyen joghatást a Ket egyéb rendelkezései tartalmazzák (például Ket. 73/A §,78-80 §) A hatósági döntés formájának megválasztásához közigazgatási eljárásjogi és perjogi következmények fűződnek. Ez felértékeli a Ket 71 § (1) bekezdésének látszólag technikai szabályát, másrészt a kialakított közigazgatási bírói gyakorlat tompítja is az elhatárolás jelentőségét. A Ket. bevezette a hatósági döntések dichotómiáját, és egyben a közigazgatási peres út mellett a törvényalkotás megnyitotta a hatósági végzések közigazgatási nemperes úton történő bírósági kontrollját. A téves formában meghozott közigazgatási hatósági döntések közigazgatási bírói megítélésében éles cezúrát hozott a Legfelsőbb Bíróság 1/2009. Közigazgatási jogegységi határozata A bíróság a téves formában hozott közigazgatási döntést, illetve a nem alakszerű formában megjelenő

közigazgatási aktust hivatalból a tartalma szerinti eljárásban vizsgálja felül. Másrészt a bíróság a fél beadványát tartalma szerint veszi figyelembe, ezért a beadvány elnevezésétől függetlenül a végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmet nemperes eljárásban, a határozat ellen benyújtott kérelmet peres eljárásban bírálja el. A bírósági eljárás peres vagy nemperes jellege a közigazgatási döntés tartalma szerinti helyes elnevezéséhez igazodik. Annak megállapításához, hogy konkrét esetben melyik típust kell választani, a dogmatikai kiindulópontot tehát az jelenti, hogy az adott irat tartalmaz-e közigazgatási aktust, vagyis jogha tással járó cselekményt. A DÖNTÉS KÖZLÉSE A határozatok közlése számos, a jogorvoslathoz és a jogerőhöz kapcsolódó jogosítvány gyakorlása szempontjából meghatározó jelentőségű, hiszen ezek a határidők sok esetben a közlés időpontjához kapcsolódnak. Éppen ezért

kulcsfontosságú annak a kérdése, hogy a határozatokat mely személyekkel és szervekkel kell közölni A Ket és az annak alapján kialakuló bírói gyakorlat következetes abban, hogy a határozatokat minden esetben közölni kell a Ket.-ben meghatározott személyekkel, annak elmulasztása egyrészt -főszabály szerint - kizárja a közléshez kötött határidők lejártát, másrészt az akár polgári jogi (közigazgatási jogkörben okozott) kárfelelősséget is megalapozhat. 78. § (1) A határozatot közölni kell • az ügyféllel (akire nézve a Ket. 15 §-ában leírtak az irányadóak) és • azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg, ez a személyi kör alapvetően a Ket. 172 § e) pontjában meghatározott, és a Ket 98 § (4) bekezdése alapján a határozattal szemben - az őket érintő részek tekintetében jogorvoslati jogokkal rendelkező - eljárás egyéb alanyait fogja át • az ügyben eljárt szakhatósággal és lásd

még 44-45/A. § Legfontosabb indoka, hogy a szakhatóság így tudja ellenőrizni, hogy kötelezően figyelembe veendő állásfoglalását teljes mértékben figyelembe vette-e a hatóság. Amennyiben nem, akkor a közléssel szerez tudomást erről, és indíthatja meg a Ket 121 §-ára figyelemmel a határozat semmisségének megállapítására irányuló (felügyeleti) eljárást • a jogszabályban meghatározott más hatósággal vagy állami szervvel. Ebbe a körbe azok a hatóságok tartoznak, amelyek a Ket. 15 § (4) bekezdése alapján nem minősülnek ügyfélnek, valamint a Ket 44-45/A §-ai alapján szakhatóságnak, vagy esetleg a Ket egyéb rendelkezései alapján az eljárás egyéb alanyának (például szakértőnek), de tevékenységük ellátásához szükséges a határozatban hozott döntéssel kapcsolatos információ Hasonló okokból a döntést más állami szervnek - például bíróságnak vagy ügyészségnek is - kézbesíteni kell. (2) A

végzést azzal kell közölni, • akire nézve az rendelkezést tartalmaz, valamint azzal, • akinek az jogát vagy jogos érdekét érinti, továbbá ez egyrészt szűkebb kör, mint az ügyfeleké, mivel csak a végzésben meghatározott jogok tekintetében kell a jogosultakat vizsgálni, másrészt tágabb is, mivel egy végzés nemcsak az ügyfelek jogait és kötelességeit érintheti, hanem más, az eljárásban résztvevő alanyokat is. Az ügyfelek esetében azonban a Ket rögzíti, hogy kérésükre valamennyi, velük nem közölt végzésről illeték- és díjmentesen másolatot köteles kiadni a hatóság • jogszabályban meghatározott személlyel vagy szervvel. A hatóság az ügyfél kérelmére egy alkalommal külön illeték vagy díj felszámítása nélkül ad ki másolatot a vele nem közölt végzésről. (3) Ha jogszabály úgy rendelkezik, hogy a döntést csak az ügyiratra kell feljegyezni, azt nem kell közölni az (1) és (2) bekezdésben

meghatározott személlyel. Ilyen esetben a hatóság kérelemre külön illeték vagy díj felszámítása nélkül ad ki másolatot a döntésről. Sajátos szabályok vonatkoznak az ügyiratra feljegyzett döntésekre, amelyekkel kapcsolatban a döntést nem kell közölni a Ket 78 § (1) és (2) bekezdésé ben meghatározott személyi körrel, azonban kérésükre részükre azokról is illeték- és díjmentesen másolatot kell kiadni (4) A hatóság a döntését a 28/A. § (1) bekezdésében meghatározott módon 19 közölheti A 71 § (7) bekezdése szerinti esetben a hatóság a nem elektronikusan kézbesítendő iratokat az elektronikus döntésről készített hiteles papír alapú másolatként kézbesíti 19 Írásban (postai úton, írásbelinek minősülő elektronikus úton, ideértve a telefaxot, személyesen átadott irat útján, kézbesítési meghatalmazott útján, a hatóság kézbesítője útján, kézbesítési ügygondnok útján, hirdetményi úton);

szóban (személyesen hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton, ideértve a telefont); írásbelinek nem minősíthető elektronikus úton. A közigazgatási eljárás jogorvoslati és döntésfelülvizsgálatai rendszere, újrafelvételi és felügyeleti eljárás. A jogorvoslati rendszer A jogorvoslati eljárás célja az ügyfél jogainak védelme, másrészt a törvényesség biztosítása. A ügyfél jogait védik az ügyfél kérelmére folytatott jogorvoslati eljárások, amelyek a következők: • fellebbezés • bírósági felülvizsgálat • újrafelvételi eljárás • AB határozata alapján indítható eljárás. A határozatok törvényességét, ill. határozatokban a tárgyi jog által védett közérdek érvényesülését biztosítják a hivatalból végezhető döntés-felülvizsgálati eljárások: • a döntést hozó hatóság saját eljáráskörében indított eljárás • felülvizsgálati eljárás • eljárás ügyészi felhívás

nyomán. A döntés-felülvizsgálati rendszer A hatóság saját hatáskörben hivatalból módosíthatja a jogszabálysértő döntést, ha • a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság, a felügyeleti szerv • bíróság nem bírálta el. A hatóságnak a törvényesség betartásának és betartatásának alapelvi rendelkezésből fakadó kötelezettsége - a törvényi korlátozás figyelembevétele mellett - a törvénysértő döntés módosítása vagy visszavonása. A határozat módosításának, visszavonásának határozat és végzés esetén egyaránt helye van. A hatóságnak nincs mérlegelése abban, hogy a jogszabálysértő döntését visszavonja-e vagy módosítja Ha a jogszabálysértést megállapította, és nem áll fenn kizáró ok, köteles a jogszabálysértő helyzetet rendezni. A hatósági aktus törvényi korlátját jelentő egy éves időtartama végzésekre is igaz. A saját hatáskörben történő visszavonás és módosítás csak

akkor lehetséges, ha a Ket-ben foglalt valamennyi feltétel fennáll Ha a feltételek közül bármelyik is hiányzik, vagy az ügy nem felel meg valamely feltételnek, akkor visszavonó vagy módosító döntés nem hozható. Az együttes feltételek a következők: • a döntés jogszabálysértő • ügyféltől még fellebbezési kérelem nem érkezett (ha érkezett fellebbezés, akkor a hatóság a Ket. 103 § (1) bekezdés alapján jár el) • a bíróság a felülvizsgálat iránti keresetet még nem bírálta el • a felügyeleti szerv nem gyakorolta a Ket. 115 § (2) bekezdése szerinti felügyeleti jogkörét • a határozat közlésétől - törvény eltérő rendelkezése hiányában - kevesebb, mint egy év telt el • az adott döntést illetően még nem történt hivatalbóli módosítás, illetve visszavonás, • néhány jogszabályban meghatározott kivételtől eltekintve nem sért jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat • megfelel a

külön jogszabályban foglalt feltételeknek, amennyiben jogszabály a módosítást, illetve visszavonást feltételhez köti. A hatóság saját döntését csak egy ízben módosíthatja vagy vonathatja vissza 20, mégpedig a közléstől számított egy éven belül. Újrafelvételi eljárás Az ügyfél rendelkezési joga ebben az eljárásban is érvényesül, vagyis például az újrafelvételi kérelmet tetszése szerint visszavonhatja. Rendkívüli jogorvoslatnak tekinthető A Ket hatálya alá tartozó valamennyi hatósági ügyben előterjeszthető ilyen kérelem, függetlenül a hatósági ügy tárgyától: szankciós, jogvitás stb hatósági ügyekben egyaránt lehetőség van erre Az újrafelvételi eljárás kérelemre induló jogorvoslati eljárás, az újrafelvételi kérelem benyújtására azonban nem csak kérelemre indult és folyamatban volt eljárást követően van lehetőség. A Ket. 112 §-a szerint újrafelvételi kérelmet jogerős határozattal lezárt

ügyben lehet előterjeszteni A jogerős határozat tehát lehet kérelemre és hivatalból indult vagy hivatalból folytatott eljárás eredménye is Az újrafelvételi kérelem jogerős határozattal lezárt ügyben nyújtható be. Az újrafelvétel tárgya a jogerős határozat Az újrafelvételi kérelem rendkívüliségének ez a másik összetevője Kizárólag a határozat jogerejének beállása után terjeszthető elő ilyen kérelem A határozat ebben az esetben szűken értelmezendő, a Ket tudatosan nem döntésről szól Az újrafelvételi kérelemben ugyanis kizárólag az ügy érdemi elbírálása vonatkozásában lehet új tényt állítani Az újrafelvételi eljárás megengedhetőségének elsődleges kérdése, hogy van-e nóvum, vagyis új tény, adat vagy más bizonyíték. Újnak akkor tekinthető a határozat jogerőre emelkedése előtt már meglévő tény, adat vagy más bizonyíték, ha arról az ügyfél a határozat jogerőre emelkedését követően

szerzett tudomást és a közigazgatási hatóság a főeljárásban azt nem bírálta el. Az újrafelvételi kérelemnek ez a központi kérdése, hiszen az újrafelvételi eljárás lefolytatásának célja a tényállás korrigálása korábban nem ismert és érvényesített tényekkel A Ket. az újrafelvétel megengedhetőségének alaki előfeltételeként támasztja, hogy újnak csak olyan tény, adat vagy bizonyíték minősülhet, amelyről az ügyfél a főügyben hozott határozat jogerőre emelkedése után szerzett tudomást. Ebből az is következik, hogy az ügyfél az általa már a főeljárásban is ismert, tudott tényre, adatra vagy bizonyítékokra nem alapíthatja az újrafelvételi kérelmet. Nem jöhet szóba tehát az újrafelvételi eljárás érdekében az olyan tény vagy bizonyíték, amelynek megvizsgálását az ügyfél már a főeljárásban is indítványozta, hiszen az ilyen tényt, adatot vagy bizonyítékot az ügyfél már ismerte. 20 Kivéve, ha

az eljárás az AB határozata ill ügyészi felhívás alapján indult. Az újrafelvételi eljárás feltétele, hogy a ténynek, adatnak és más bizonyítéknak olyannak kell lennie, amelynek elbírálása esetén az az ügyfélre kedvezőbb határozatot eredményezett volna. Az újrafelvétel megengedhetősége körében ebben az esetben azt kell elbírálni, hogy az ügyfél által az újrafelvétel alapjául felhozottak valóságuk bizonyítása esetében alkalmasak lehetnek-e arra, hogy a közigazgatási hatóság az ügyfélre kedvezőbb határozatot hozzon. Többügyfeles ügyekben nem zárható ki az sem, hogy nem vagy nem csak az újrafelvételi kérelmet benyújtó ügyfélre nézve válik kedvezőbbé a tényállás az új tény, adat vagy más bizonyíték folytán. A közigazgatási hatóságnak elsődlegesen azt kell hivatalból megvizsgálnia, hogy az újrafelvételi kérelmet benyújtó ügyfél számára kedvezőbb helyzetet teremt-e az érvényesíteni kívánt

tény, adat vagy más bizonyíték. Ha nem alkalmas erre a kérelem, vagy az ügyfél szándékától eltérően még súlyosabb következményei lennének, újrafelvételi eljárásnak nincs helye Az újrafelvételi eljárás célja a tényállás korrekciója: vagyis a közigazgatási hatóság - valamilyen oknál fogva - nem valósághű tényállásra alapozta a határozatát, kimaradt olyan lényeges tény, adat és az ezek alátámasztására szolgáló bizonyíték, amely érdemben eltérő határozatot eredményezett volna az ügyfél javára. Ha utólag következik be olyan tény, amely az adott jogi helyzetre nézve lényegesen változást jelenthet, akkor azt új eljárásban, új ügyben lehet vagy kell figyelembe venni. Az első és másodfokon jogerőre emelkedett hatósági határozatok közigazgatáson belüli felülvizsgálatára irányul ez az eljárás. Az ügyfél kezdeményezhet újrafelvételi eljárást, ha • a jogerős határozattal lezárt ügyben • a

határozat jogerőre emelkedését követően jutott tudomására a határozat meghozatala előtt már meglévő, az eljárásban még el nem bírált és az ügy elbírálása szempontjából lényeges tény, adat vagy más bizonyíték, a tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül újrafelvételi kérelmet nyújthat be, feltéve, hogy • elbírálása esetén az ügyfélre kedvezőbb határozatot eredményezett volna. A hatóság az újrafelvételi kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha • az kérelem • az a jogerős határozat meghozatala után bekövetkezett tényen, illetve a jogi szabályozásban bekövetkezett változáson alapul • az ügyben bírósági felülvizsgálat van folyamatban, vagy a bírósági felülvizsgálat során a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatot hozott, • ha a határozat jogerőre emelkedésétől számítva hat hónap eltelt • azt törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati

hatósági ügyben önkormányzati rendelet kizárja. Törvény21, az ügyfél különös méltánylást érdemlő érdekére tekintettel a hat hónapos jogvesztő határidőnél hosszabb, de három évet meg nem haladó jogvesztő határidőt is meghatározhat az újrafelvételi kérelem benyújtására, feltéve hogy az újrafelvételi eljárásban hozott döntés mások jogát vagy jogos érdekét nem érinti. Az újrafelvételi kérelmet az elsőfokú hatóság bírálja el. 21 2001. évi C tv 10 §; 1992 évi XXXII tv 14 § A közigazgatási hatóságnak az újrafelvételi kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha az ügyben bírósági felülvizsgálat van folyamatban, vagy a bírósági felülvizsgálat során a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatot hozott. Általánosságban bírósági felülvizsgálat alatt a Ket 109 §-a és a Pp XX fejezete szerinti közigazgatási pert kell érteni, ideértve a másodfokú közigazgatási

bíráskodást és a Kúria előtti közigazgatási felülvizsgálati eljárást is. Az újrafelvételi kérelemben és a bírósági felülvizsgálat iránti kérelemben közös, hogy mindkettő a jogerős közigazgatási határozat ellen vehető igénybe. Újrafelvételi eljárásnak nincs helye, ha az törvényben kizárt. Törvényen azonban kormányrendeletet és önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendeletet is érteni kell Konkrét támpontot nem ad a Ket., hogy mely ügyekben indokolt e kizárást megtenni, és korlátozást sem ad erre vonatkozóan: a helyi önkormányzatok szabadon dönthetnek úgy önkormányzati hatósági ügyekben, és bármely önkormányzati hatósági ügyben, hogy önkormányzati rendeletben kizárják a rendkívüli jogorvoslatot. Felügyeleti eljárás A felügyeleti szerv szintén jogosult bizonyos esetekben hivatalból a jogszabálysértő döntés megvizsgálására. Jogszabálysértés észlelése esetén megteszi a szükséges

intézkedést a jogszabálysértő mulasztás felszámolására, illetve gyakorolja a felügyeleti jogkört A felügyeleti jogkör alapján a felügyeleti szerv a jogszabályt sértő döntést megváltoztatja vagy megsemmisíti. Szükség esetén a felügyeleti szerv a jogszabálysértő döntést végzésben megsemmisíti, és új eljárásra utasítja az ügyben eljárt hatóságot. A döntést közölni kell azzal, akivel a jogszabálysértő döntést közölték. Nem élhet azonban a felügyeleti szerv a jogkörével a következő esetekben: • azt a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság érdemben elbírálta • semmisségi ok esetén a törvényben meghatározott idő eltelt • semmisségi ok hiányában az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené • kötelezettséget (joghátrányt) megállapító döntés jogerőre emelkedésétől vagy ha az hosszabb, a teljesítési határidő utolsó napjától számított öt év eltelt • azt

jogszabály kizárja vagy feltételhez köti, és a feltétel nem áll fenn. A jogszabálysértő döntés megsemmisítése vagy megváltoztatása esetén a felügyeleti eljárásban intézkedni kell a döntéssel, illetve az annak alapján történt teljesítéssel vagy végrehajtással kialakult helyzet rendezéséről és a szükségtelenül okozott költség megtérítéséről. A Ket. meghatározza a felügyeleti szerv fogalmát Felügyeleti szervként az a hatóság járhat el, amely a fellebbezés elbírálására jogosult vagy jogosult volna. Ettől törvény vagy kormányrendelet másként rendelkezhet A fellebbezés. A legáltalánosabb (a leggyakrabban használt) és leghatékonyabb jogorvoslati forma. Az első fokú határozat ellen az ügyfél fellebbezést nyújthat be. A fellebbezés nincs meghatározott jogcímhez kötve, bármely okból lehet; amelyre tekintettel az érintett a döntést sérelmesnek tartja Törvény a fellebbezés benyújtásához indokolási

kötelezettséget írhat elő Törvény azt is előírhatja, hogy fellebbezni csak a megtámadott döntésre vonatkozóan, tartalmilag közvetlenül összefüggő okból, illetve csak a döntésből közvetlenül adódó jog- vagy érdeksérelemre hivatkozva lehet. A fellebbezést a döntést közlésétől számított 15 napon belül lehet előterjeszteni. A jogosultak szóban vagy írásban lemondhatnak a fellebbezési jogukról, a lemondó nyilatkozat nem vonható vissza. A lemondással a határozat jogerőssé válik A fellebbezésnek a határozat végrehajtására általában halasztó hatálya van, kivéve, ha a döntés a törvény alapján fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, vagy a hatóság határozat végrehajthatónak nyilvánítja. 98. §(3) Önálló fellebbezésnek van helye a) az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló, b) a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító, c) az eljárást megszüntető, d) az eljárás felfüggesztését

kimondó vagy a felfüggesztésre irányuló kérelmet elutasító, e) a 33/A. §-ban meghatározott fizetési kötelezettséggel kapcsolatos, f) g) az eljárási bírságot kiszabó, h) a fellebbezési határidő elmulasztása miatt benyújtott igazolási kérelmet elutasító, i) az iratbetekintési jog korlátozására irányuló kérelem tárgyában hozott és j) a fizetési kedvezménnyel kapcsolatos, az eljárási költség megállapításával és viselésével kapcsolatos, a költségmentesség iránti kérelmet elutasító, a költségmentesség módosításáról vagy visszavonásáról szóló első fokú végzés ellen. 100. § (1) Nincs helye fellebbezésnek a) a döntés ellen, ha az ügyben törvény azt kizárja, b) az ügyfelek részéről az egyezségüket jóváhagyó határozat ellen, c) jogszabály eltérő rendelkezése hiányában valamely adatnak, ténynek vagy jogosultságnak a hatósági nyilvántartásba hivatalbóli, mérlegelés nélküli bejegyzésével

szemben, d) ha az elsőfokú döntést miniszter, autonóm államigazgatási szerv, önálló szabályozó szerv vagy kormányhivatal vezetője hozta, e) törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában, ha az első fokú döntést központi államigazgatási szerv vezetője hozta, f) a képviselő-testület önkormányzati hatósági ügyben hozott határozata ellen, g) a helyi önkormányzat képviselő-testületének rendeletében foglaltak szerint kiszabható közigazgatási bírság kiszabásával kapcsolatos eljárásokban az átruházott hatáskörben hozott határozatok ellen, h) a 98. § (1a) bekezdése alapján benyújtott fellebbezés érdemi vizsgálat nélküli elutasítása esetén (2) Az (1) bekezdés a), c)-h) pontjában meghatározott esetben az elsőfokú döntés bírósági felülvizsgálatának van helye. A döntésben foglaltakat fellebbezésre tekintet nélkül teljesíteni kell, ha az ügyfél javára megállapított egyszeri vagy

rendszeres pénzkifizetést, pénzbeli ellátást tartalmaz, és az ügyfél fellebbezése csak a megállapított összegen felüli többletigényre vonatkozik. A fellebbezésben új tények és bizonyítékok is felhozhatók. Az első fokon eljárt közigazgatási hatóságnál kell előterjeszteni, amely nyolc napon belül felterjeszti a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz 102. § (3) Az elsőfokú döntést hozó hatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja a) az elkésett fellebbezést, b) a fellebbezésre nem jogosulttól származó fellebbezést, c) az önálló fellebbezéssel meg nem támadható végzés ellen irányuló fellebbezést és d) a 98. § (1a) bekezdése megsértésével1 benyújtott fellebbezést * A másodfokon eljáró hatóság a fellebbezési eljárásban mind a megtámadott határozatot, mind az azt megelőző eljárást vizsgálja. A vizsgálat eredményeként a határozatot • helybenhagyja • megváltoztatja • megsemmisíti.

Ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat, vagy a tényállás további tisztázására szükséges, a fellebbezés elbírálására jogosult szerv a döntés megsemmisítése mellett az ügyben eljáró hatóságot új eljárásra utasítja. A fellebbezési eljárás során hozott döntést a másodfokon eljárt hatóság az első fokon eljárt hatóság útján közli. A Ket.-nek a fellebbezés elbírálására jogosult szervek körét meghatározó szabályai szubszidiárius szabályok, lehetőséget adnak arra, hogy az ügyre vonatkozó speciális eljárási szabály törvény, kormányrendelet - eltérően határozza meg a másodfokon eljárni jogosult hatóságot A másodfokú szervek hatáskörébe utalt jogokat általános szabályként az eljáró közigazgatási szerv közvetlen irányító szerve gyakorolja, azonban a hatósági fórumrendszer több vonatkozásban el is tér a szervezeti értelemben vett alá-, fölérendeltségi viszonyoktól. Ha

államigazgatási szervek járnak el államigazgatási hatósági ügyekben a fórumrendszer vertikális, a fellebbezés elbírálása az eljáró szerv közvetlen hierarchikus vagy szakmai irányító, illetőleg felügyeleti szervének hatáskörébe tartozik. Abban az esetben, ha nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervet, vagy személyt jogosít fel törvény, vagy kormányrendelet hatósági jogkör gyakorlására, a felhatalmazó jogszabályban kell meghatározni a másodfokon eljárni jogosult szervet, ennek hiányában a megyei/fővárosi kormányhivatal jogosult a felügyeleti szerv jogainak gyakorlására. A Ket.-nek ezek a rendelkezései az önkormányzati típusú szervek hatáskörébe tartozó hatósági ügyekben szabályozzák a másodfokon eljáró szervek körét. Ha a helyi önkormányzatok szervei (polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke, a jegyző, főjegyző) járnak el törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása

alapján államigazgatási ügyekben, a másodfokú hatóság jogait általános szabályként a megyei/fővárosi kormányhivatal gyakorolja. A járási és a fővárosi kerületi hivatalok hatósági határozataik ellen benyújtott fellebbezések elbírálása a megyei/fővárosi kormányhivatalok hatáskörébe tartozik. Ettől eltérően alakul a fórumrendszer a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozó önkormányzati hatósági ügyekben. Önkormányzati hatósági ügyekben a fórumrendszert a törvény az önkormányzat döntési autonómiájának védelme érdekében, úgy határozza meg, hogy a közigazgatási eljárás az önkormányzat szervezetén belül maradjon. Önkormányzati hatósági ügyben átruházott hatáskörben [tehát, ha polgármester, a közgyűlés elnöke, a képviselő-testület (közgyűlés) bizottsága, társulás a jegyző jár el] hozott döntések tekintetében a másodfokú hatóság jogait a képviselő-testület gyakorolja. Ugyancsak a

képviselő-testület a másodfokú hatóság akkor, ha a polgármester törvény által a hatáskörébe utalt hatósági ügyben jár el. Bírói felülvizsgálat, a közigazgatási per. Bírói felülvizsgálat Kétféle formában kerülhet rá sor 1) ügyfél (eljárás egyéb résztvevője) kifejezett kérelmére. Ekkor a bíróság a közigazgatási határozatok közvetlen (direkt) felülvizsgálatára jogosult és köteles is egyúttal azokban az ügyekben, amelyeket a törvény a határozat bíróságnál történő megtámadását megengedi 2) közvetett (indirekt) felülvizsgálatról van szó, ha a bíróság az előtte folyamatban lévő ügy eldönthetősége végett vizsgál felül egy közigazgatási határozatot. Ez azonban mégsem jogorvoslat, mert a per közvetlen tárgya nem a közigazgatási határozat. A direkt bírói felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslati eszköz. 109. § (1) Az önállóan nem fellebbezhető végzések kivételével a döntés bírósági

felülvizsgálata kezdeményezhető a) a 100. § (2) bekezdésében meghatározott esetekben, vagy b) ha a hatósági eljárásban a fellebbezésre jogosultak valamelyike a fellebbezési jogát kimerítette. A döntésnek legalább alaki részjogerővel kell rendelkezni A fellebbezésre jogosultak bármelyikének fellebbezési jogát korábban ki kellett merítenie Ellenkező esetben a Pp. 332/A § b) pont szerinti elutasítási ok állhat fenn Ha a keresetlevél tartalma alapján az elsőfokú közigazgatási határozat elleni fellebbezésnek minősül, a Pp. 129 § (1) bekezdés alapján a másodfokú közigazgatási hatósághoz kell a fellebbezést áttenni Bírói felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor  ha a hatósági eljárásban a fellebbezésre jogosultnak vmelyike a fellebbezési jogát kimerítette  azokban az esetekben, ahol a törvény a bírói felülvizsgálatot lehetővé tette o ha a fellebbezést a törvény kizárja o vmely adat, tény,

jogosultság hatósági nyilvántartásba hivatalbóli mérlegelés nélküli bejegyzése ellen o indoklási kötelezettség vagy tartalmi kötöttséggel benyújtott fellebbezés érdemi vizsgálat nélküli elutasítása esetén. A végzés bírósági felülvizsgálatának van helye, ha a törvény alapján a végzés önálló fellebbezéssel támadható, és törvény az ügyben az elsőfokú határozattal szemben kizárja a fellebbezést, valamint a határozat bírósági felülvizsgálatát teszi lehetővé. Közigazgatási per Erre vonatkozóan lsd 1952. évi III törvény a polgári perrendtartásról A közigazgatási perben a bíróság az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés b) pontjának felhatalmazása alapján a közigazgatási határozatok törvényességét ellenőrzi A bírói út igénybevétele alapvetően akkor lehetséges, ha a közigazgatási szerv közigazgatási aktust hozott. Annak eldöntésénél, hogy a közigazgatási szerv intézkedése

közigazgatási jellegűnek tekinthető-e, abból kell kiindulni, hogy a kérdéses intézkedés közigazgatási jogviszonyt hozott-e létre a felek között. Nem lehet szó közigazgatási jogviszonyról akkor, ha a felek e jogviszonyban nem aláfölérendeltségi, hanem a polgári jogviszonyra jellemző mellérendeltségi viszonyban állnak egymással (például a közigazgatási szerv tulajdonosi jogkörben jár el) A bírói felülvizsgálat szempontjából közigazgatási határozat • Ket-ben meghatározott közigazgatási hatóság vagy vezetője által hatósági ügyben hozott határozat, valamint a hatósági szerződésben foglalt kötelezettség megszegése miatt végrehajtást elrendelő végzés • a helyi önkormányzat törvényben meghatározott határozata • más szervnek, szervezetnek vagy személynek az a határozata, amely nem tartozik az első pont hatálya alá, de felülvizsgálatára vonatkozóan külön törvény a Pp ezen fejezetének (XX.)

alkalmazását rendeli A közigazgatási határozat Ket. szerint történő felülvizsgálatának a feltételei a következők: • bírósági felülvizsgálatnak peres eljárás keretében döntően csak az ügy érdemében hozott határozattal szemben van helye • a határozat felülvizsgálatát az ügyfél, ill. a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője (a továbbiakban: ügyfél) kérheti • a keresetet a határozat közlésétől számított harminc napon belül lehet előterjeszteni • a keresetben jogszabálysértésre kell hivatkozni • bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a hatósági eljárásban az ügyfél a fellebbezés jogát kimerítette, vagy a fellebbezés kizárt. A keresetlevél benyújtásának a közigazgatási határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, az ügyfél azonban kérheti a végrehajtás felfüggesztését a keresetlevélben. BÍRÁK KIZÁRÁSA Pp 325.

§ (1) A per elintézéséből - a 13-15, valamint a 21 §-ban felsorolt eseteken kívül - ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt: a) az, aki mint ügyintéző a közigazgatási szerv határozatának meghozatalában részt vett, b) az a) pont alá eső személynek a 13. § (2) bekezdésében megjelölt hozzátartozója vagy volt házastársa, c) a határozatot hozó közigazgatási szerv volt dolgozója a munkaviszonya megszűnését követő két évig, d) az, akit a közigazgatási eljárásban tanúként vagy szakértőként kihallgattak. (2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a jegyzőkönyvvezető kizárására is megfelelően alkalmazni kell. A Pp.-nek a bírák kizárására vonatkozó általános szabályai a közigazgatási perben a fenti szakaszok szerint tovább bővülnek ILLETÉKESSÉG Pp 326. § (1) Ha más bíróság kizárólagos illetékessége meghatározva nincs, vagy törvény eltérően nem rendelkezik, a bíróság illetékességét az első fokon

eljárt közigazgatási szerv székhelye alapítja meg. A közigazgatási és munkaügyi bíróságok a munkaügyi bíróságok jogutódai. A közigazgatási és munkaügyi bíróságok létrehozása nem pusztán elnevezésbeli változást takar, hiszen a munkaügyi bíróságokkal való intézményi egyesülés révén a közigazgatási ügyekben első fokon eljáró bíróságok - a munkaügyi bíróságokkal azonos módon - különbíróságokként működnek. Ezzel egyidejűleg az egy szervezetben működő két bíróság, a munkaügyi és a közigazgatási bíróság jogorvoslati fóruma is egységesül, amennyiben mindkét bíróság által első fokon elbírált ügyekben másodfokon a törvényszék jár el. A FELEK Pp 327. § (1) A közigazgatási per indítására jogosult: a) az ügyfél, b) a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője. A keresetet az ellen a közigazgatási szerv ellen kell indítani, amelyik a

felülvizsgálni kért határozatot hozta. Azaz főszabály szerint a másodfokon eljárt közigazgatási szerv Abban az esetben, ha a közigazgatási eljárás keretében a fellebbezési jog kizárt, a közigazgatási per alpere - se értelemszerűen az első fokon eljárt közigazgatási szerv lesz. Az önkormányzati határozat bírósági felülvizsgálata esetén a per alperese az önkormányzat vagy a polgármester Más határozat bírósági felülvizsgálata kapcsán a pert a külön törvényben meghatározott szerv ellen kell megindítani. Ha a közigazgatási eljárásban a közbeszerzési és közérdekvédelmi feladatok ellátására külön törvényben kijelölt szerv ügyfélként szerepelt, a bíróság értesíti őt a beavatkozás lehetőségéről. KERESETINDÍTÁS Pp 330. § (1) A keresetlevélnek a 121 §-ban meghatározottakon túl - ide nem értve a 121. § (1) bekezdésének f) pontjában foglaltakat - tartalmaznia kell: a) a felülvizsgálni kért

közigazgatási határozat számát, b) a határozatról való tudomásszerzés módját és idejét, valamint c) ha a közigazgatási eljárásban a jogi képviselő olyan meghatalmazást csatolt, mely a per vitelére is vonatkozik, az erre való utalást. Keresetlevél kötelező tartalmi elemeit többletkövetelményekkel egészíti ki A közigazgatási perekben speciális szabályok érvényesülnek az alperes perbebocsátkozása tekintetében. Az általános szabályokkal ellentétben a közigazgatási per alperese köteles a keresetre írásban nyilatkozni, mégpedig minden esetben az első tárgyalás előtt, hiszen a közigazgatási szerv a keresetlevelet írásbeli nyilatkozatával együtt köteles a bírósághoz továbbítani HATÁROZAT Pp 339. § (1) Ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság - az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével - a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi,

és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi Főszabály szerint kasszációs jogköre van, azaz a jogszabálysértő határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség szerint az ügyben eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezi. Ennek indoka az, hogy a közigazgatási útra tartozó hatósági ügyeket - a hatáskörelvonás tilalma miatt - a közigazgatási hatóságnak kell érdemben elbírálnia. Ha a közigazgatási határozatnak vannak jól elkülöníthető, önállóan is elbírálható részei, nincs akadálya a közigazgatási határozat részbeni hatályon kívül helyezésének. Ez esetben rendelkezni kell a felülvizsgálni kért határozat hatályon kívül nem helyezett rendelkezése tekintetében a kereset elutasításáról Nincs eljárási akadálya annak, hogy a bíróság az elsőfokú határozatot hozó közigazgatási szervet kötelezze új eljárás lefolytatására. Ha azonban a

jogszabálysértés a másodfokú eljárásban történt, orvoslására elegendő csupán a másodfokú határozat hatályon kívül helyezése és a másodfokú szerv eljárásra kötelezése. (2) A bíróság a közigazgatási határozatot megváltoztathatja: a) az örökbefogadást engedélyező, illetve az örökbefogadást elutasító, valamint a kiskorút örökbefogadhatónak nyilvánító, b) a kiskorú intézeti nevelésbevételét elrendelő, az intézeti nevelés megszüntetése iránti kérelmet elutasító, c) a szülői felügyeleti jogokkal kapcsolatos, illetve a gyámot vagy gondnokot kirendelő, felmentő vagy az elmozdítását kimondó, d) az anyakönyvi bejegyzés, valamint az állami népesség-nyilvántartásba személyi adat felvételének megtagadásáról, törléséről, kijavításáról, kiegészítéséről vagy személyi adat közlésének, illetve közokiratba foglalásának megtagadásáról rendelkező, e) f) az ingatlanügyi hatóságnak ingatlanra

vonatkozó jogok és tények bejegyzéséről rendelkező, illetve ingatlanra vonatkozó jogok és tények bejegyzését elutasító, g) az adó-, vagy illetékkötelezettség megállapításáról vagy a külön jogszabály szerint ezzel egy tekintet alá eső más fizetési kötelezettségről és az ezekhez kapcsolódó egyéb befizetésekről hozott, h) a levéltári anyag általános levéltárban történő elhelyezését elrendelő, i) j) k) l) m) az internálásban, a kitelepítésben, az őrizetbevételben, valamint a közbiztonsági őrizetben, illetve a Szovjetunióban fogvatartásban töltött időnek az igazolásával, továbbá a 74/1991. (VI 10) Korm rendelet 1 §-ának (1) bekezdésében felsorolt, valamint a 174/1992 (XII 29) Korm rendelet 1 §-ában meghatározott személyek személyes szabadsága korlátozásának az igazolásával kapcsolatos rendelkezést tartalmazó, n) a családtámogatási ellátásról rendelkező, illetve a társadalombiztosítási, o) a

vagyonátadó bizottságnak, illetve a fővárosi és megyei kormányhivatalnak a vagyonátadás és a használat tárgyában hozott határozatát, p) lakás vagy lakrész igénybevételét elrendelő határozat bírósági felülvizsgálata során, továbbá q) ha törvény azt megengedi. A bíróság a közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és a határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi, ha más jogalapon álló határozat meghozatalát látja indokoltnak. FELLEBBEZÉS. PERÚJÍTÁS FELÜLVIZSGÁLAT Pp 340. § (1) A bíróság ítélete ellen fellebbezésnek - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - nincs helye (2) A bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye, ha a közigazgatási pert olyan elsőfokú határozat bírósági felülvizsgálata iránt indították, amely ellen közigazgatási úton nincs helye fellebbezésnek és e határozatot a bíróság törvény alapján megváltoztathatja. E rendelkezést közbeszerzési ügyekben a

közbeszerzésekről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni 340/A. § (1) A 271 § (1) bekezdés a) pontja közigazgatási perben nem alkalmazható, ha az ítélet ellen a 340 § alapján fellebbezésnek nincs helye (2) Nincs helye felülvizsgálatnak a) az adóhatóságnál fennálló, továbbá az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő fizetési kötelezettséget megállapító, b) a bírságot kiszabó és c) a kisajátítási ügyekben, ha a közigazgatási hatósági ügyben vagy a bírságot kiszabó határozatban megállapított fizetési kötelezettség, illetőleg kártalanítási összeg az egymillió forintot nem haladja meg. Jogerő a közigazgatási eljárás jogban. A jogerő: res iudicata pro veritate accipitur, vagyis az ítélt dolgot igazságként kell elfogadni. Az alaki jogerő beálltával válik végrehajthatóvá a határozat. A jogerő normatani fogalma A jog nem más, mint a személyek (jogalanyok) viselkedésére

vonatkozó, az állam által alkotott, de legalábbis az állam által elismert és az állam által végső soron kikényszerített kötelező magatartási szabályok összessége. A közigazgatási eljárás eredményeként születő magatartási szabályt a közigazgatási hatóság döntése, eljárásjogi értelemben a határozata (esetenként végzése) tartalmazza. Ez a konkrét magatartási szabály a jogrendszer egészét alkotó és a szóban forgó esetre vonatkozó jogszabályok hierarchikus rendszerén alapulva a közigazgatási hatóság határozatából (végzéséből) következik. A jogerő fogalmi természetét tekintve részben azonos a hatállyal, a magatartási szabály „életének” kezdetét jelöli. Másrészről a jogerő és a hatály fogalma el is válik egymástól A hatály kezdetben általában nyitott időtartamot jelöl, ugyanakkor mindig bekövetkezik a vége is. Az általános magatartási szabály hatálya tehát mindig zárt, kezdő időponttól

befejező időpontig terjed A jogalkalmazói döntés jogereje ezzel szemben véglegesen nyitott időtartam kezdete, mondhatnia a jogerő „örök életre szól”. A jogerő jogdogmatikai fogalma: a jogerő tehát elméletileg a határozat véglegességét jelenti. Összetevőire bontva azonban azt látjuk, hogy három egymástól jól elkülöníthető tulajdonságokat takarhat Jelentheti egyrészt a (1) határozat megtámadhatatlanságát, másrészt (2) megváltoztathatatlanságát, harmadrészt pedig (3) végrehajthatóságát. ALAKI JOGERŐ VAGY A HATÁROZAT MEGTÁMADHATATLANSÁGA A határozat meghozatalát és jogerőssé válását tehát a jogorvoslati jog választja el egymástól. A jogorvoslati jog korlátozott. Mindezek következtében előfordulhat, hogy egy határozat meghozatala és jogerőssé válása időben egybeesik, ez azonban a kivételes eset Általában a jogor voslati kérelem bejelentésére nyitva álló határidő letelte után, avagy a jogorvoslati

kérelem folytán másodfokú eljárást követően emelkedik jogerőre az elsőfokú vagy a további eljárás során megváltoztatott határozat. A rendes jogorvoslatok közé azok az eszközök tartoznak, amelyek az ügyben született első még nem jogerős határozat ellen meghatározott időn belül ugyan, de minden további feltétel nélkül igénybe vehetők az eljárással avagy a határozattal érintett ügyfelek által. Ettől különböznek a rendkívüli jogorvoslati eszközök, amelyek a rendes jogorvoslatot követően nem vagy nem kizárólag az ügyfelek által, csak meghatározott okból, és főként:a már jogerős határozat ellen vehetők igénybe. Az alaki jogerő a határozatnak az a tulajdonsága, hogy rendes jogorvoslattal már nem támadható meg. Alaki értelemben abszolút jogerős a határozat, ha minden érintett ügyféllel szemben az, vagyis ha már egyetlen ügyfél sem támadhatja meg rendes jogorvoslattal. Alaki értelemben egy vagy több

ügyféllel szemben-vagyis relatíve-jogerős a határozat, ha a szóban forgó egy vagy több ügyfél már nem támadhatja meg rendes jogorvoslattal, de van olyan ügyfél, aki számára ez a lehetőség még nyitva áll. Ha az eljárási törvények ezt lehetővé teszik, akkor a jogorvoslati indítvánnyal nem támadott határozati rendelkezések alaki értelemben jogerőre emelkednek, vagyis a határozat a jogorvoslattal nem támadott részben jogerős. Ennek megfelelően az alaki jogerő akkor teljes, ha a határozat egyetlen rendelkezése sem támadható már rendes jogorvoslattal, avagy minden rendes jogorvoslati eljárás befejeződött, vagyis ha az alaki jogerő minden határozati rendelkezéssel szemben, azaz a határozat egészével szemben beállt. ANYAGI JOGERŐ, VAGY A HATÁROZAT MEGVÁLTOZTATHATATLANSÁGA Az anyagi jogerő tehát azt jelenti, hogy a határozat már nem csak rendes jogorvoslattal nem támadható, hanem végérvényes, megváltoztathatatlan, a benne

szabályozott jogviszonyok véglegesen kialakultak, azok többé nem vitathatóak. Az anyagi jogerő tehát mindig abszolút. Sok esetben anyagi jogerőről egy határozat vonatkozásában csak elvi értelemben beszélhetünk, mivel a végérvényes megváltoztathatatlanság állapota az esetek jelentős részében soha nem következik be. A határozat alaki jogerőre emelkedése tehát megelőzi az anyagi jogerő beálltát. A jogerő, mint a határozat előzetes végrehajthatósága akkor következik be, ha még alaki és/vagy anyagi értelemben nem jogerős a határozat. Mindig a hatóság kifejezett rendelkezése alapján áll be. Törvényben meghatározott alapos okkal rendelhető el (életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet megelőzése, elhárítása vagy káros következményeinek enyhítése, a közbiztonság fenntartása vagy más fontos közrendvédelmi ok, ha a végrehajtás késedelme jelentős vagy helyrehozhatatlan kárral járna, ha a határozat

valakinek a tartásáról vagy gondozásáról rendelkezik, ill ha más jogszabály ezt más hasonló okból lehetővé teszi. Az alakilag jogerős határozat egy ideig még csak feltételesen végrehajtható. A végleges végrehajthatóság akkor következik be, amikor a határozat biztosan nem változtatható meg, a közigazgatási eljárásban tehát a quasi anyagi jogerő beálltakor. A végrehajtható- ság következtében lehetőség van arra, hogy a kötelezett önként teljesítsen, ennek hiányában végrehajtási eljárásra kerül sor. Előzetes végrehajthatóság Megtámadhatatlanság: alaki(esetleg anyagi) jogerő, feltételes végrehajthatóság Megváltoztathatatlanság: (quasi) anyagi jogerő végleges végrehajthatóság A jogerő összetevőinek időbeni bekövetkezése Jogerő és végrehajthatóság a közigazgatási hatósági eljárásban Mindaddig, amíg a közigazgatási hatóság döntése nem válik jogerőssé, addig nem is végrehajtható

(eltekintve az előzetes végrehajthatóságtól) A KÖZIGAZGATÁSI JOGERŐ-FOGALOM SAJÁTOSSÁGAI • a Ket. szabályai szerinti jogerő mindig a közigazgatási hatóság által hozott határozatra vonatkozik • a Ket. jogerőfogalma kivétel nélkül mindig alaki jogerőt jelent • a közigazgatási határozat anyagi jogerején mindig a határozat megváltoztathatatlanságát és nem az abban rendezett jogviszonyok anyagi értelemben vett végérvényességét értjük • határozat anyagi jogereje a rendkívüli jogorvoslati és felülvizsgálati eszközök igénybevételétől, ill az erre irányuló eljárások eredményétől függ • ha határozat bírósági felülvizsgálatára kerül sor, a bírósági döntés jogereje a polgári perrendtartás szabályai szerint értelmezendő • a Ket. a jogerő fogalmától elválasztva, a dogmatikai fogalomnál szűkebb értelemben kezeli a döntés végrehajthatóságát • a határozatra vonatkozó szabályok megfelelően

irányadók a hatósági szerződésre is • a Ket. eltérő szabályokat tartalmaz a határozat és végzés jogerejére (és végrehajthatóságára) A KÖZIGAZGATÁSI HATÁROZAT ALAKI JOGEREJE A közigazgatási hatóságnak vagy az elsőfokú vagy pedig a másodfokon hozott döntése a jogerős. A másodfokon hozott döntés mindig jogerős, a jogerő pedig a közléssel áll be, és ekkortól végrehajtható a határozat. A közlés azt a pillanatot jelenti, amikor a határozatot címzettjei ténylegesen megismerték vagy a törvény erejénél fogva vélelmezni kell, hogy megismerték. Elsőfokon jogerőre emelkedő határozatokra vonatkozó szabályok • a hatóság elsőfokú döntése jogerőssé válik, ha ellene nem fellebbeztek, és a fellebbezési határidő letelt • a hatóság elsőfokú döntése jogerőssé válik, ha a fellebbezésről lemondtak (ha az ügyfél már az elsőfokú döntés közlése előtt lemondott a fellebbezésről, és az ügyben nincs

ellenérdekű ügyfél, akkor a jogerő az elsőfokú döntés közlésekor áll be. Ha az ügyfél csak a fellebbezési határidő tartama alatt mond le a fellebbezési jogáról, eltérő időpontban áll be a jogerő attól függően, hogy van-e ellenérdekelt ügyfél az eljárásban. Ha nincs, akkor a lemondás napján beáll a jogerő, relatív és abszolút jogerő egybeesik. Ha van ellenérdekelt ügyfél, de korábban lemondott a fellebbezési jogáról akkor a szóban forgó ügyfél fellebbezéséről lemondása napján beáll vele szemben a relatív jogerő, ami egyszersmind abszolút jogerő is. Ha az ellenérdekelt ügyfél nem mondott le a fellebbezési jogáról, a fellebbezési jogáról lemondó ügyféllel szemben relatíve beáll a jogerő a lemondás napján) • a hatóság elsőfokú döntése jogerőssé válik továbbá akkor is, ha a már bejelentett fellebbezést a fellebbezési határidő tartalma alatt visszavonták, mégpedig a fellebbezést visszavonó

ügyféllel szemben - relatíve - a visszavonás napján • a hatóság elsőfokú döntése végül jogerőssé válik akkor is, ha a fellebbezés a Ket .rendelkezései szerint kizárt A közigazgatási határozat alaki jogerőre emelkedésének joghatásai: • ettől függ a döntés végrehajthatósága • a határozat alaki jogerőre emelkedésétől függ a rendkívüli jogorvoslati lehetőségek igénybevételi lehetőségének megnyílása • az alaki jogerő beállta utáni időre vonatkoznak a jogutódlás esetén szükségessé váló hatósági teendők • a határozat jogerőre emelkedésével megszűnik az ügyfélnek az a joga, hogy a kérelmét visszavonja • különös szabály vonatkozik ettől kezdődően az iratbetekintési jogra. A közigazgatási határozat alaki részjogereje Ha a határozat egy ügyfélre több, egymástól függetlenül is értelmezhető és végrehajtható rendelkezést tartalmaz, előfordulhat hogy a rendelkezések közül

csak egyet érint egy fellebbezés. Abban az esetben ha a határozatnak a fellebbezéssel nem érintett része önmagában is értelmezhető döntést tartalmaz, a fellebbezés csak a határozat támadott részével kapcsolatban akadályozza meg a jogerőre emelkedést, és a fellebbezéssel nem támadott rész jogerőre emelkedik (részjogerő). Az eljárás egyéb résztvevője saját jogán önálló fellebbezéssel élhet az elsőfokú határozat rá vonatkozó rendelkezése ellen. Az így benyújtott fellebbezés azonban nem akadálya annak, hogy a határozatnak az ügy érdemében hozott része jogerőre emelkedjen. A jogerő a határozat fellebbezéssel nem érintett részében beáll A közigazgatási határozat anyagi jogerejét befolyásoló tényezők • A közigazgatási hatóság első-vagy másodfokú határozatának alaki értelemben vett jogerőre emelkedése korántsem jelenti a határozat megváltoztathatatlanságát. Egyrészt az ügyfél vehet igénybe

különféle rendkívüli jogorvoslati eszközöket, másrészt a közigazgatási hatóság ill más állami szer a tv-ben meghatározott határidők figyelembevételével önálló eljárásban hivatalból is intézkedhet a jogerős határozat megváltoztatása iránt. • Az ügyfél a másodfokon alaki jogerőre emelkedett határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti. • Az ügyfél kezdeményezheti az újrafelvételi eljárást. Semmisségi ok hiányában tehát az anyagi jogerő a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok tekintetében az újrafelvételi eljárástól függetlenül áll be, jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok esetén viszont csak akkor, ha az újrafelvételi eljárás eredményeként a korábban alakilag jogerőre emelkedett határozatot nem érinti, lényegében azt hatályban tartja az új döntés. Minden más esetben az újrafelvételi eljárásban hozott határozat megakadályozza az anyagi jogerő beálltát. • Egy éven belül

kerülhet sor a döntés hivatalból történő módosítására, visszavonására ami megakadályozza az anyagi jogerő beálltát. • Semmiségi ok esetén a közigazgatási határozat alaki jogerőre emelkedésétől számított max.5 éven belül a felügyeleti szerv hivatalból jogosult a jogerős határozatot megsemmisíteni, ill megváltoztatni, hacsak ez nem sértene jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot. Utóbbi esetben csak az abszolút semmisségi okok esetén jogosult erre a hatóság. Az anyagi jogerő a felügyeleti szerv döntésétől függ Semmisségi ok esetén a határozat alaki jogerőre emelkedésétől számított 3 éven belül a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokra tekintet nélkül:az alaki jogerőtől, ill a teljesítési határidő lejártától számított 5 éven belül a kötelezettséget és joghátrányt megállapító döntés esetén sor kerülhet a döntés megsemmisítésére. Bűncselekmény esetén ha ez nem érint jóhiszeműen

szerzett és gyak.jogot, a jogerős döntés időkorlát nélkül megsemmisíthető. • A bíróság által felül nem vizsgált közigazgatási határozat alaki jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül benyújtott alkotmányjogi panasz tárgyában hozott AB határozat folytán új eljárásra, ill a jogerős határozat bírósági felülvizsgálatára kerül sor, amely az anyagi határidő beálltát megakadályozza. • Ügyészi óvásra, felszólalásra, figyelmeztetésre, jelzésre az ügyészségről szóló 1972. évi V Törvényt kell alkalmazni Hosszú időre kitolja a határozat anyagi jogerőre emelkedését. Ellentétben az alaki jogerővel amelynek beálltát a Ket. pontosan szabályozza, az anyagi jogerő bekövetkezése folyamatos, vagyis az anyagi jogerőnek fokozatai vannak. Abszolút értelemben akkor tekinthetjük anyagi értelemben is jogerőre emelkedettnek, ha a határidő minden jogorvoslati eljárás kezdeményezésére eltelt, ill erre sor

került, de a határozat megsemmisítése vagy megváltoztatása nem következett be. Általában ez a közigazgatási határozat alaki jogerejétől számított 5 év elteltével állapítható meg A közigazgatási határozat végrehajthatósága A Ket. fogalomrendszerében a végrehajthatóság a határozat rendelkezéseinek végrehajtás útján történő kikényszerítését jelenti VÉGREHAJTHATÓSÁG HÁROM KONJUKTÍV FELTÉTELE I. nem minden döntés végrehajtható, hanem csak a kötelezettséget megállapító határozatok, mégpedig azok, amelyek pénzfizetésre, tevékenységre vagy a tevékenységtől tartózkodásra irányulnak II. a határozat jogerőre emelkedése, mégpedig az alaki jogerő beállása (kivéve az előzetes végrehajth.és a biztosítási int) III. a kötelezett számára az önkéntes teljesítésre nyitva álló határidő eredménytelenül eltelt ELŐZETES VÉGREHAJTHATÓSÁG A határozatban foglaltakat a fellebbezési jogra tekintet

nélkül teljesíteni kell, ha az ügyfél javára megállapított egyszeri vagy rendszeres pénzkifizetést, pénzbeli ellátást - ideértve a pénzegyenértékben kifejezhető természetbeni ellátást - tartalmaz, és az ügyfél fellebbezése csak a megállapított összegen felüli többletigényre vonatkozik. A döntés akkor nyilvánítható fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak, ha • életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet megelőzése, elhárítása vagy káros következményeinek enyhítése miatt szükséges • nemzetbiztonsági érdekből vagy a közbiztonság fenntartása érdekében, illetve fontos közrendvédelmi okból szükséges • a végrehajtás késedelme jelentős vagy helyrehozhatatlan kárral járna • a határozat valakinek a tartásáról vagy gondozásáról rendelkezik • azt törvény élelmiszerlánc-felügyelettel kapcsolatos, továbbá honvédelmi, nemzetbiztonsági, közegészségügyi, járványügyi,

munkaügyi, munkavédelmi, fogyasztóvédelmi, kulturális örökségvédelmi, környezet- vagy természetvédelmi okból, továbbá a közérdekű közlekedési infrastruktúra kialakítása, illetve az energiaellátás folyamatos biztosítása érdekében lehetővé teszi • a hatósági nyilvántartásba történő haladéktalan bejegyzést törvény írja elő. Az előzetes végrehajthatóság másik esete a biztosítási intézkedés elrendelése. A KÖZIGAZGATÁSI HATÁROZAT VÉGREHAJTHATÓSÁGÁNAK FELFÜGGESZTÉSE Ha a jogerős határozattal megállapított kötelezettség tekintetében a kötelezett helyébe jogutód lép, számára - indokolt kérelmére új teljesítési határidő megállapításával - lehetőséget kell biztosítani a kötelezettség önkéntes teljesítésére. Ebben az esetben a végrehajthatóság a tv erejénél fogva tolódik ki. A keresetlevél, illetve a kérelem benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya, a

bírósági felülvizsgálat kezdeményezésére jogosult azonban a keresetlevélben, illetve a kérelemben a döntés végrehajtásának felfüggesztését kérheti. Nincs helye a végrehajtás felfüggesztésének, ha a határozat • a polgári védelmi szolgálat ellátásával kapcsolatos kötelezettséget állapít meg • jogerős bírósági döntés végrehajtását szolgálja • a honvédelmi kötelezettségek részét képező gazdasági és anyagi szolgáltatással kapcsolatos kötelezettséget állapít meg. Ha az újrafelvételi eljárásban a kötelezettséget megállapító jogerős határozat megváltoztatása vagy visszavonása várható, a hatóság hivatalból intézkedik a folyamatban lévő végrehajtás felfüggesztéséről. A jogszabálysértő döntés megsemmisítése vagy megváltoztatása esetén a felügyeleti eljárásban intézkedni kell a döntéssel, illetve az annak alapján történt teljesítéssel vagy végrehajtással kialakult helyzet

rendezéséről és a szükségtelenül okozott költség megtérítéséről. A jogszabálysértő döntést megsemmisítő vagy megváltoztató döntés jogorvoslattal történő megtámadása esetén az eljárást fel kell függeszteni Ügyészi intézkedés esetén az ügyész az Ütv. alapján a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztését is indítványozhatja, ebben az esetben a végrehajtás felfüggesztése kötelező A KÖZIGAZGATÁSI HATÁROZAT VÉGREHAJTHATÓSÁGÁNAK ELÉVÜLÉSE • a végrehajthatóság az érdekelt ügyfél számára a végrehajtás kezdeményezéséhez való jog formájában jelenik meg. A végrehajtáshoz való jog pedig a kötelezettséget megállapító döntés jogerőre emelkedésétől vagy ha a határozat teljesítési határidőt vagy határnapot állapított meg, annak utolsó napjától illetve a határnapot követő naptól számított 5 év elteltével évül el. Az elévülés folytán a határozat rendelkezései

hatósági kényszerrel többé nem érvényesíthetők • nyugszik az elévülés a végrehajthatóságnak felfüggesztésének továbbá a végrehajthatósági eljárásban engedélyezett fizetési kedvezmény időtartama alatt. A nyugvás ideje nem számít bele az elévülés határidejébe • a végrehajtás elévülését bármely végrehajthatósági cselekmény megszakítja, az elévülés megszakadásával az elévülés újra kezdődik. Csak azok a hatósági intézkedések szakítják meg az elévülést, amelyek a kötelezettség teljesítésének elérését célozzák • a döntés jogerőre emelkedésétől számított 10 év elteltével a határozat nem hajtható végre; végérvényes jogvesztő határidő. A KÖZIGAZGATÁSI VÉGZÉS JOGEREJE ÉS VÉGREHAJTHATÓSÁGA Bizonyos esetekben a tv megengedi a közigazgatási hatóság által hozott végzéssel szemben a jogorvoslati eszközök közvetlen igénybevételét. 98. § (2) Végzés csak a határozat,

ennek hiányában az eljárást megszüntető végzés elleni fellebbezésben támadható meg, kivéve a (3) és (4) bekezdésben szabályozott eseteket Törvény az önálló fellebbezést egyéb esetekben is lehetővé teheti (3) Önálló fellebbezésnek van helye a) az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló, b) a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító, c) az eljárást megszüntető, d) az eljárás felfüggesztését kimondó vagy a felfüggesztésre irányuló kérelmet elutasító, e) a 33/A. §-ban meghatározott fizetési kötelezettséggel kapcsolatos, f) g) az eljárási bírságot kiszabó, h) a fellebbezési határidő elmulasztása miatt benyújtott igazolási kérelmet elutasító, i) az iratbetekintési jog korlátozására irányuló kérelem tárgyában hozott és j) a fizetési kedvezménnyel kapcsolatos, az eljárási költség megállapításával és viselésével kapcsolatos, a költségmentesség iránti kérelmet elutasító, a

költségmentesség módosításáról vagy visszavonásáról szóló első fokú végzés ellen. Ha tv alapján a végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye, az ügyfél (eljárás egyéb résztvevője) kezdeményezheti a jogerős végzés bírósági felülvizsgálatát. Az önálló fellebbezéssel támadható végzésekre csekély kivétellel (AB határozat, óvás) ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a határozatokra. Ennek megfelelően azonosan alakul az alaki jogerejük, anyagi jogerejük és végrehajthatóságuk. Az önálló fellebbezéssel nem, de a határozat elleni fellebbezésben támadható végzések osztják a határozat sorsát. Alaki, anyagi jogerejükre ugyanaz irányadó, mint a határozatéra, végrehajthatóságuk pedig ennek megfelelően értelmezhető A közigazgatási határozatok végrehajtása. A végrehajtási eljárás viszonylag önálló szakasza a hatósági eljárásnak. A végrehajtás elrendelésére nem kerül mindig sor, hanem csak

akkor, ha az ügyfél a döntés rendelkezéséinek teljesítési határidőn belül nem tesz eleget. Törvényi szabályozása nem nevezhető egységesnek; az eljárási törvény eltérő rendelkezése hiányában a bírósági végrehajtásról szóló törvénynek (1994. évi LIII tv – Vht) rendelkezései kerülnek alkalmazásra A közigazgatási végrehajtás szabályait kell alkalmazni • a hatóság döntésében megállapított • a hatóság által jóváhagyott egyezségben vállalt • a hatósági szerződésben vállalt • a jogsegély keretében a külföldi hatóság hatósági ügyben hozott határozatában foglalt kötelezettség érvényesítésére, ha annak önkéntes teljesítése elmaradt. Végrehajtható döntések köre A végrehajthatóság nem egyenlő a jogerővel; végrehajtásra már az (alaki) jogerő beállta előtt is lehetőség van. A végrehajthatóság a határozat kikényszeríthetőségét jelenti A közigazgatási végrehajtás

általános előfeltételei a következők: • a végrehajtás alapjául szolgáló döntés (egyezség, hatósági szerződés) kötelezettséget állapít meg • a döntés jogerős vagy a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható • a teljesítési határidő eredménytelenül eltelt • a végrehajtáshoz való jog nem évült el. Közigazgatási végrehajtásra csak olyan döntés (egyezség, hatósági szerződés) alapján kerülhet sor, amely az ügyfélre vagy az eljárás más résztvevőjére adásban, tevésben, tevékenységtől való tartózkodásban, tűrésben megnyilvánuló kötelezettséget állapít meg. Nincs helye végrehajtásnak • tények, jogok fennállását pusztán megállapító deklaratív-, és nyilvántartás vezetésével összefüggő regisztratív döntések esetén • jogot biztosító, jogosító döntések esetén (például a hatósági engedély kiadása nyomán). 126. § (1) A hatóság döntése végrehajtható, ha a)

pénzfizetésre, továbbá meghatározott cselekményre vagy magatartásra irányuló kötelezettséget állapít meg, a döntés jogerőre emelkedett, és a teljesítésre megállapított határidő vagy határnap (a továbbiakban együtt: határidő) eredménytelenül telt el, b) a tűrésre vagy valamely cselekménytől vagy magatartástól való tartózkodásra irányuló kötelezettséget megállapító döntés jogerőre emelkedett, és az ügyfél a kötelezettséget - a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül - megszegte, c) a döntés fellebbezésre vagy végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemre tekintet nélküli végrehajtását, vagy biztosítási intézkedésként való alkalmazását rendelték el, d) a teljesítési határidőt nem tartalmazó döntés jogerőre emelkedett. A közigazgatási végrehajtás megindulásának további általános feltétele, hogy a döntésben rögzített teljesítési határidő eredménytelenül elteljen. A

hatósági döntés (legyen az akár határozat, akár végzés) rendelkező részének kötelező tartalmi eleme a kötelezettség teljesítésének határnapja vagy határideje. A teljesítési határidő főszabály szerint a döntés jogerőre emelkedésének napjától kezdődik, kivéve, ha a döntés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható Ha egy döntésben többféle kötelezettséget rögzítenek eltérő teljesítési határidővel, akkor az egy okiratba foglalt különböző kötelezettségek végrehajthatósága is különböző időpontokban nyílik meg. Így előfordulhat, hogy egy döntés alapján különböző időpontokban különböző végrehajtási eljárások indulnak Kivételesen sor kerülhet a teljesítési határidő meghosszabbítására is. Ilyen esetet szabályoz a Ket. 16 § (3) bekezdése, amely szerint, ha a jogerős határozattal megállapított kötelezettség tekintetében a kötelezett helyébe jogutód lép, számára - indokolt

kérelmére új teljesítési határidő megállapításával - lehetőséget kell biztosítani a kötelezettség önkéntes teljesítésére. Ilyenkor az esetleg már megnyílt végrehajthatóság - a teljesítési határidő újbóli megnyílása nyomán - időlegesen elenyészik, nyugszik. A végrehajtás megindítása Az első lépcső a (1) végrehajtás elrendelése, a második a (2) végrehajtás foganatosítása. A végrehajtás elrendelése végrehajtható okirat kibocsátása révén történik, ennek során arról születik döntés, hogy helye van-e a végrehajtásnak, működésbe léphet-e a legális állami kényszer a követelés realizálása érdekében. A közigazgatási végrehajtás vonatkozásában a törvény a végrehajtás elrendelése helyett a végrehajtás megindításáról rendelkezik, ezzel is kifejezve, hogy mindez nem igényel komplex vizsgálatot, a végrehajtás megindítása a közigazgatási hatóság részéről a teljesítés elmaradásához

kapcsolódó egyszerű, formális aktus. Az eltérő szabályozást az is indokolja, hogy a közigazgatási végrehajtásban, a hivatalból megindult eljárásban megszületett végrehajtható döntések realizálásának megkezdéséhez, kérelemre sincs szükség. Itt az elsőfokú hatóság hivatalból vizsgálja a teljesítés megtörténtét, ha pedig azt állapítja meg, hogy az elmaradt, akkor megindítja a végrehajtást A végrehajtás megindítására hatáskörrel és illetékességgel az adott közigazgatási ügyben eljárt elsőfokú hatóság rendelkezik. Amennyiben az az eljárás, amelyben a végrehajtás alapjául szolgáló hatósági aktus (határozat, végzés, egyezség, hatósági szerződés) megszületett, hivatalból indult, akkor az elsőfokú hatóság a végrehajtást is hivatalból indítja meg. Amennyiben az az eljárás, amelyben a végrehajtás alapjául szolgáló hatósági aktus megszületett, kérelemre indult, és hivatalból nem is indulhatott

volna meg, akkor az elsőfokú hatóság a végrehajtást az ügyfél kérelmére indítja meg. Amennyiben az az eljárás, amelyben a végrehajtás alapjául szolgáló hatósági aktus megszületett, kérelemre indult, de a hatóság az eljárást hivatalból is lefolytathatta volna, akkor az elsőfokú hatóság a végrehajtást főszabály szerint az ügyfél kérelmére indítja meg, de ha az ügyfél erre irányuló kérelmet nem terjesztett elő, akkor a hatóság végrehajtást hivatalból is megindíthatja. A végrehajtás megindítás a körében a végrehajtás megindítására jogosult elsőfokú hatóság alapvetően a végrehajtás általános előfeltételeinek fennállását vizsgálja. A végrehajtás foganatosítása A foganatosítás azoknak az eljárási cselekményeknek az elvégzését jelenti, amelyeket a végrehajtható határozat teljesítése ill. a teljesítés kikényszerítése érdekében a törvények biztosítanak az eljáró hatóság számára

Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában az elsőfokú bíróság foganatosítja a végrehajtást. A végrehajtásra önálló bírósági végrehajtóval szerződést köthet; a végrehajtás során azonban csak azt elrendelő hatóság jogosult végzést hozni. Törvény vagy kormányrendelet elrendelheti, hogy ha nem az elsőfokú hatóság foganatosítja a végrehajtást, akkor a döntés végrehajtását a végrehajtást foganatosító szerv az elsőfokú hatóság bevonásával foganatosítsa, ha ehhez olyan szakmai ismeretek vagy egyéb feltételek szükségesek, amelyekkel a végrehajtást foganatosító szerv nem rendelkezik. Pénzfizetési kötelezettség végrehajtása A pénzfizetésre irányuló kötelezettség végrehajtása körében alapelvként érvényesül a végrehajtási kényszer arányos és fokozatos alkalmazása. Ennek az elvnek a lényege, hogy a végrehajtás során a követelés érvényre juttatása céljából csak a

szükséges mértékű kényszer kerüljön alkalmazásra, illetve a kényszer alkalmazása a kisebb hátránytól indulva haladjon a komolyabb irányába 129. § A közigazgatási végrehajtás során a pénzfizetési kötelezettség végrehajtására 1) elsősorban a biztosítási intézkedés során lefoglalt, pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összeget, ha ez az összeg a követelést nem vagy csak részben fedezi, a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, természetes személyt megillető pénzösszegnek mentes a végrehajtás alól az a része, amely megfelel az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének. A pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, természetes személyt megillető összegből az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének négyszerese feletti összeg korlátlanul végrehajtás alá vonható, az ez alatti összegből pedig az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összege és az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének négyszerese közötti rész

50%-a vonható végrehajtás alá 2) a kötelezett szabad rendelkezése alatt álló, pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összeget, vagy 3) ha ez természetes személy esetében nem lehetséges, a kötelezett munkabérét kell végrehajtás alá vonni. a munkabért tágan kell értelmezni, e gyűjtőfogalom magában foglalja a következőket: munkabér, illetmény, munkadíj, munkaviszonyon, munkaviszony jellegű szövetkezeti jogviszonyon, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyon, szolgálati viszonyon, társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóság, munkából eredő egyéb rendszeres, időszakonként visszatérően kapott díjazás, juttatás, követelés 131. § (1) Ha a végrehajtás nem vezetett vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, a kötelezett bármely lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható. Elsősorban az a vagyontárgy vonható végrehajtás alá, amelyre biztosítási intézkedést rendeltek el *

Ingatlan-végrehajtásnak akkor van helye, • ha a követelés összege az ötszázezer forintot meghaladja, illetve • ennél kisebb összeg esetén, ha a tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan értékével arányban áll. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a fentiek szerint ingatlan-végrehajtás megindításának nincs helye, azonban a kötelezett egyéb vagyonára vezetett végrehajtás is eredménytelen volt. Ilyen esetben a közigazgatási szervet az a kötelezettség terheli, hogy a kötelezett tulajdonában lévő, de végrehajtás alá nem vonható ingatlanon legalább a követelés későbbi kielégítésének garantálására biztosítékot szerezzen. Ha tehát a közigazgatási végrehajtásban érvényesíteni kívánt követelés összegének csekély volta miatt nincs helye ingatlan-végrehajtás megindításának, akkor a végrehajtást foganatosító szerv a kötelezett ingatlanát - a jogosult javára a behajthatatlan pénzkövetelés összege és

járulékai összegéig - jelzálogjoggal terheli meg, pontosabban megkeresi az ingatlanügyi hatóságot a jelzálogjog bejegyzése iránt. * 132. § (1) A kötelezett késedelmi pótlékot köteles fizetni, ha a) pénzfizetési kötelezettségének határidőben nem tett eleget, kivéve, ha törvény másként rendelkezik, b) a hatósági szerződés alapján igénybe vett támogatást vagy kedvezményt vissza kell térítenie, vagy c) azt a törvény elrendeli. (2) A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. Meghatározott cselekmény végrehajtása Meghatározott cselekmény végrehajtásáról akkor beszélhetünk, ha a végrehajtást foganatosító szervnek meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra, tűrésre vagy valaminek az abbahagyására kell akár kényszereszközök alkalmazásával rábírni a kötelezettet. A tevésben

megnyilvánuló kötelezettség önmagában sokféle magatartást takarhat, ilyen lehet például ingóság kiadása, önkényesen elfoglalt önkormányzati lakás kiürítése, tevékenységgel elérhető eredmény elérése, például épület lebontása. A meghatározott cselekményben testet öltő kötelezettség teljesítésének kikényszerítése elsődlegesen arra irányul, hogy kötelezettet az önkéntes teljesítésre szorítsa. Ugyanakkor ennek sikertelensége esetén a kötelezettségek sokféleségéhez igazodó differenciált végrehajtási módozatok alkalmazására van szükség 134. § Ha a végrehajtás meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra (a továbbiakban együtt: meghatározott cselekmény) irányul, a teljesítés elmaradása esetén a végrehajtást foganatosító a) a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és veszélyére elvégeztetheti, b) feljogosíthatja a jogosultat, hogy a meghatározott

cselekményt a kötelezett költségére és veszélyére elvégezze vagy mással elvégeztesse, c) a jogosult kérelmére a kötelezettet a szolgáltatás pénzegyenértékének megfizetésére kötelezheti, d) ha a teljesítés elmaradása a kötelezettnek felróható, a kötelezettel szemben vagyoni helyzete és jövedelmi viszonyai vizsgálata nélkül eljárási bírságot szabhat ki, e) a rendőrség közreműködésével kényszerítheti ki a meghatározott cselekményt. A végrehajtás felfüggesztése 140. § (1) • A végrehajtást megindító hatóság, • a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság, • a felügyeleti szerv vagy • a bíróság függesztheti fel a végrehajtást. A végrehajtási eljárásban az eljárás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezéseket a (2)-(6) bekezdésekben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni A végrehajtás felfüggesztése a végrehajtási eljárás nyugvását eredményezi, ennek nyomán az eljárás

időlegesen megakad. A felfüggesztés oka, hogy a már folyamatban lévő közigazgatási végrehajtásban olyan objektív vagy szubjektív körülmény merül fel, amely a végrehajtás folytathatóságát jelentősen befolyásolja. (2) A végrehajtást fel kell függeszteni, ha a) a végrehajtás alá vont vagyontárggyal kapcsolatos igényper van folyamatban, vagy a vagyontárgyat a bírósági végrehajtó más követelés végrehajtása érdekében korábban lefoglalta, feltéve, hogy más lefoglalható vagyontárgy nincs, b) a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet terjesztettek elő, és a kérelemben előadott tények és körülmények a kérelem elfogadását valószínűsítik, c) a kötelezett meghalt vagy megszűnt, a jogutódlás tárgyában hozott végzés jogerőre emelkedéséig, d) azt az ügyész a végrehajtható döntés elleni ügyészi felhívásban indítványozza, e) a végrehajtás folytatása életveszéllyel vagy helyrehozhatatlan

kárral járna, vagy az közegészségügyi vagy közbiztonsági okból szükséges, f) a kötelezett fizetési kedvezmény iránt kérelmet terjeszt elő, kivéve, ha az ügyfél korábbi, ilyen tárgyú kérelmét jogerősen már elbírálta, vagy a fizetési kedvezmény engedélyezését jogszabály kizárja, valamint g) azt jogszabály elrendeli. A végrehajtás megszüntetése A végrehajtás megszüntetéséről akkor kell rendelkezni, ha a végrehajtási eljárást a kötelezettség maradéktalan teljesítése nélkül kell lezárni, vagy a kötelezettség a kötelezetten kívüli más személy helytállása nyomán szűnt meg. 141. § (1) A végrehajtást megindító hatóság a végrehajtást megszünteti, ha a) a végrehajtható döntést visszavonták, megsemmisítették vagy hatályon kívül helyezték, b) jogutód hiányában a végrehajtás nem folytatható, c) a végrehajtáshoz való jog elévült, d) a jogosult a végrehajtás megszüntetését kéri, e) a

további végrehajtási eljárási cselekményektől eredmény nem várható, f) a végrehajtást foganatosító szerv a pénzkövetelést a pénzforgalmi szolgáltatóra vagy a munkáltatóra vonatkozó felelősségi szabály alapján vagy a kötelezett tartozásaiért jogszabály alapján helytállásra kötelezettel szemben érvényesítette, g) a hatóság a jogutódlásra tekintettel a teljesítési határidőt a végrehajtás megindítását követően meghosszabbította, h) a végrehajtást foganatosító szerv a kötelezettel szemben felszámolási eljárást kezdeményezett, illetve a kötelezett ellen felszámolási eljárás indult, i) a kötelezett az eljárás tárgyát képező kötelezettséget teljesítette, j) törvény vagy kormányrendelet a végrehajtás megszüntetését egyéb okból lehetővé teszi. A végrehajtáshoz való jog elévülése A közigazgatási eljárásban az elévülés az idő múlásának, mint jogi ténynek a döntés végrehajthatóságára

gyakorolt azon hatása, hogy meghatározott idő elteltével a hatósági döntésben foglalt kötelezettség elveszíti az állami segítséggel történő kikényszeríthetőségét. A végrehajtási jog elévülését a hatóság hivatalból is vizsgálja, ha azt mégsem észlelné a kötelezett kifogást terjeszthet elő A közigazgatási eljárásban a végrehajtáshoz való jog általános elévülési ideje öt év. Az elévülés nyugvása az elévülési időt meghosszabbítja Nyugszik az elévülés • a végrehajtás felfüggesztése időtartama alatt, méghozzá a felfüggesztést elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napjától a felfüggesztést megszüntető végzés jogerőre emelkedésének napjáig • a végrehajtási eljárásban engedélyezett fizetési kedvezmény időtartama alatt • a pénzfizetési kötelezettség folyamatos végrehajtásának időtartama alatt (például a letiltás foganatosítása idején). A végrehajtás elévülését

bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. Az elévülés megszakadásával az elévülési idő újra elölről kezdődik A döntés jogerőre emelkedésétől, vagy a telje sítési határidő utolsó napjától, illetve a teljesítési határnapot követő naptól számított tíz év elteltével azonban a határozat már semmilyen körülmények között nem hajtható végre Az elévülés bekövetkezése nyomán a hatóság végrehajtást megszüntető végzést hoz. Az elévülés további jogkövetkezménye, hogy az elévülés nyomán behajthatatlanná vált pénztartozást törölni kell Biztosítási intézkedések A biztosítási intézkedés célja, hogy a teljesítés veszélyeztetettsége esetén előzetesen, már a kielégítési célú végrehajtás megindítása előtt garantálja az eredményes végrehajtást azáltal, hogy megakadályozza a kötelezettség fedezetéül szolgáló meglévő pénzösszeg, vagyontárgy vagy meghatározott dolog végrehajtás

elöli elvonását. A jogszabály logikai és rendszertani értelmezése alapján arra juthatunk, hogy a Ket 143 §-a szerinti biztosítási intézkedés elrende lésére az ügy érdemében való döntéshozatal után, de a hatósági aktusban foglalt teljesítési határidő letelte előtt van lehetőség Az ügy érdemében való döntéshozatalt megelőzően a Ket 29/A. §-a szerinti ideiglenes biztosítási intézkedés elrendelésére kerülhet sor, a teljesítési határidő letelte után pedig már kielégítési célú közigazgatási végrehajtás indulhat A biztosítási intézkedés elrendelésének előfeltételei a következők • rendelkezésre áll valamely, a végrehajtás alapjául szolgáló hatósági aktus (határozat, végzés, a hatóság által jóváhagyott egyezség, hatósági szerződés) • kielégítési célú közigazgatási végrehajtás megindítására még nincs lehetőség a végrehajthatóság valamely jogszabályi feltételének hiánya miatt

(a döntés még nem jogerős, a teljesítési határidő még nem telt el) • az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van. A biztosítási intézkedés a későbbi teljesítést garantáló biztosíték szerzésére irányul, így foganatosítás csak a foglalásig, a kötelezett egyes vagyonelemei feletti rendelkezési jogának ideiglenes megszüntetéséig jut el. A biztosítási intézkedés elrendelésére az ügyfél kérelmére vagy hivatalból is sor kerülhet. A biztosítási intézkedést az elsőfokú hatóság rendeli el végzéssel. A végzést az erre okot adó körülmény felmerülésétől számított öt napon belül meg kell hozni és - szükség esetén - haladéktalanul meg kell küldeni a végrehajtást foganatosító szervnek A biztosítási intézkedést elrendelő végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye A végzés elleni fellebbezésnek nincs halaszó hatálya. A biztosítási intézkedésének -

funkciójuk különbözősége alapján - két típusát különböztethetjük meg: a pénzkövetelés biztosítását és a meghatározott dolog zárlatát. A pénzkövetelés biztosítása esetén azt érheti el a jogosult, hogy a veszélyeztetett követelés értékének megfelelő összeggel ne rendelkezhessen a kötelezett, azonban részére kifizetés nem történik. Zárlat elrendelésére csak akkor kerülhet sor, ha a végrehajtandó kötelezettség tárgya egyedileg meghatározott ingóság vagy ingatlan A biztosítási intézkedés hatálya addig tart, amíg a biztosítandó követelés teljesítése érdekében a kielégítési célú végrehajtást meg nem indul, illetőleg amíg a biztosítási intézkedést elrendelő elsőfokú hatóság a biztosítási intézkedést vissza nem vonta. Jogorvoslat a végrehajtási eljárásban Ha a törvény a hatóság vmely elsőfokú döntése ellen önállóan lehetővé teszi a fellebbezést, a végrehajtást elrendelő

hatóságnak a végrehajtási eljárásban hozott döntése ellen is van helye fellebbezésnek. A kötelezett, a jogosult, továbbá az, akinek jogát vagy jogos érdekét a végrehajtás sérti, a végrehajtást (1) foganatosító szerv törvénysértő döntése, intézkedése ellen vagy (2) az intézkedés elmulasztása esetén a végrehajtást foganatosító szervnél végrehajtási kifogást terjeszthet elő. A végrehajtási kifogást az intézkedésről való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követő nyolc napon belül, de legkésőbb az intézkedéstől számított három hónapon belül lehet előterjeszteni. A fellebbezést a végzés közlésétől számított tizenöt napon belül lehet előterjeszteni. A fellebbezés alapja általában bármely ok lehet, amelyre tekintettel az érintett a döntést sérelmesnek tartja. Kivételt képez a végrehajtás megindításáról rendelkező végzés, amely ellen a kötelezett kizárólag jogszabálysértésre

hivatkozással élhet fellebbezéssel. A fellebbezésnek a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya A fellebbezés az elbírálására jogosult hatóság tizenöt napon belül bírálja el. A kifogás elbírálása általában a végrehajtást megindító hatóság döntései elleni fellebbezés elbírálására jogosult hatóság hatáskörébe tartozik. Ez a szabály irányadó akkor is, ha a végrehajtást bírósági végrehajtó foganatosítja, viszont az önálló bírósági végrehajtót megillető díjazással kapcsolatos végrehajtási kifogást a végrehajtó székhelye szerint illetékes helyi bíróság bírálja el A kifogások elbírálására a törvény szerint egyfokú jogorvoslati rendszerben van lehetőség, a kifogás elbírálása tárgyában hozott végzés fellebbezéssel nem támadható Állami nyilvántartások rendszere és az állami statisztikai tevékenység Információs önrendelkezési jog A terület szabályozása: 1) Alaptörvény, mely

alapjogként definiálja az információs jogot 2) 2011. évi CXII tv az információs önrendelkezés jogáról (Infotv) FELÜGYELŐ SZERV Az Infotv egyik újítása, hogy az adatvédelmi biztos helyébe egy teljesen új felügyelőszervet hozott létre: Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, mely autonóm államigazgatási szerv. Gondoskodik az állampolgárok alapjogi védelméről. Bejelentéssel bárki vizsgálatot kezdeményezhet; kizárt az érdemi vizsgálat, ha bírósági eljárás van folyamatban Hatósági jogkörrel rendelkezik, ezért bizonyos esetekben adatvédelmi hatósági eljárás keretében szankciókkal, bírsággal is sújthatja a jogsértőket. ALAPFOGALMAK Személyes adat: az érintettel kapcsolatba hozható adat - különösen az érintett neve, azonosító jele, valamint egy vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző ismeret -, valamint az adatból levonható, az

érintettre vonatkozó következtetés. Különleges adat: a faji eredetre, a nemzetiséghez tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más világnézeti megAz adatkezelés Az adatkezelésre céljának győződésre, az érdek-képviseleti szervezeti tagvonatkozó döntések meghatározása meghozatala ságra, a szexuális életre vonatkozó személyes adat, továbbá az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre vonatkozó személyes adat, valamint a bűnügyi Módszer Adatkezelő személyes adat. Közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem eső adat. Adatfeldogozó Adatfeldolgozás: az adatkezelési műveletekhez kapcsolódó technikai feladatok elvégzése, függetlenül a műveletek végrehajtásához alkalmazott módszertől és eszköztől, valamint az alkalmazás

helyétől, feltéve hogy a technikai feladatot az adaton végzik. Állami nyilvántartások Magyari Zoltán-féle csoportosítás szerint két fajtája van lehet az állami nyilvántartásoknak: A) jogi jelentőségű tényeket tartalmazó (pl. ingatlan-nyilvántartás) B) tájékoztató jellegű nyilvántartás. A személyes adatokat tartalmazó nyilvántartásokról mindig törvényben kell rendelkezni. A természetes személyekről az átfogó országos nyilvántartásokat a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH) kezeli22. Ezek közül a legfontosabbak: személyi adat- és lakcímnyilvántartás, közúti közlekedési nyilvántartás és bűnügyi nyilvántartások SZEMÉLYI ADAT- ÉS LAKCÍMNYILVÁNTARTÁS Az 1992. évi LXVI tv (Nytv) szabályozza a jogterületet A feladatokat a jegyző (elsőfokon), járási hivatal, a fővárosi és megyei kormányhivatal 23 (másodfokon) vmint a KEK KH látja el. Adatszolgáltatást polgár, jogi

személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet kérelmére lehet adni. 19. § (1) A 17 § (2) bekezdésének a) pontja szerinti adatok szolgáltatását bármely polgár, illetve jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet a felhasználás céljának és jogalapjának igazolása mellett jogosult kérni: a) jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében, b) tudományos kutatás céljából, c) közvélemény-kutatás és piackutatás megkezdéséhez szükséges minta, valamint d) közvetlen üzletszerzés (direkt marketing) célját szolgáló lista összeállításához. 22 Legtöbb nyilvántartást ehhez a szervhez telepítették. 23 Nem jegyez be a nyilvántartásba, hanem megmondja a jegyzőnek, hogy mit kell bejegyezni, ha pl. rossz a bejegyzés egy lakcímnyilvántartásnál KÖZÚTI KÖZLEKEDÉSI NYILVÁNTARTÁS Az 1999. évi LXXXIV tv (Knytv) szabályozza a jogterületet A törvény értelmezésében: • egyedi

adatszolgáltatás az egy személyre (jogi személyre és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetre), egy vezetői engedélyre, egy, a mozgásában korlátozott személy parkolási igazolványára (parkolási igazolvány), egy járműre, egy járműokmányra vonatkozó adat közlése • csoportos adatszolgáltatás az adatigénylő által meghatározott szempontok szerint képzett csoportba tartozó nyilvántartási adatok közlése. 3. § Az e törvényben meghatározott adatkezelési és hatósági feladatokat a központi közúti közlekedési nyilvántartó szerv (a továbbiakban: nyilvántartó), valamint - az okmánytár, az előzetes eredetiségvizsgálati nyilvántartás adatait kivéve - a közlekedési igazgatási hatóság látja el. Adatszolgáltatást a közigazgatás és igazságszolgáltatási szervek vmint nyomozóhatóságok; magánszemély jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet kérhet. BŰNÜGYI NYILVÁNTARTÁSOK A 2009. évi

XLVII tv (Bnytv) szabályozza a jogterületet 1. § (1) Az e törvény hatálya alá tartozó nyilvántartások hatósági nyilvántartások A bűnügyi nyilvántartások az azokban kezelt adatok tekintetében közhiteles hatósági nyilvántartások. (2) Az e törvény hatálya alá tartozó nyilvántartások törvényességi felügyeletét a legfőbb ügyész látja el. A törvény értelmezésében a bűnügyi nyilvántartó szerv a bűnügyi nyilvántartási rendszer, valamint az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásának vezetéséért felelős, a Kormány által kijelölt központi közigazgatási szerv. 3. § (1) A bűnügyi nyilvántartási rendszer a) a személyazonosító adatok és fényképek nyilvántartásából, valamint b) a bűnügyi nyilvántartásokból áll. Állami statisztikai tevékenység Magyarországon a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI törvény alapján hivatalos

statisztikai tevékenységet a hivatalos statisztikai szolgálat tagjai látnak el A hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szervek: • a Központi Statisztikai Hivatal • a minisztériumok • az Országos Bírósági Hivatal elnöke • a Legfőbb Ügyészség • a Magyar Nemzeti Bank • a Gazdasági Versenyhivatal • a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal • a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal • Agrárgazdasági Kutató Intézet. A hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szervek statisztikai tevékenységüket az európai statisztikákról szóló 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel, az Európai Statisztika Gyakorlati Kódexével, valamint a statisztikai törvény rendelkezéseivel összhangban, szakmailag függetlenül látják el. A Központi Statisztikai Hivatal szakmailag önálló kormányhivatal. Feladata hivatalos statisztikai szolgálaton belül • a statisztikai

tevékenységek összehangolása, szakmai - meghatározott esetekben egyéb jellegű - irányítási tevékenység ellátása • a hivatalos statisztikai szolgálat országos statisztikai adatgyűjtési programja tervezetének összeállítása, a saját adatgyűjtéseinek végrehajtása és a program végrehajtásának figyelemmel kísérése a hivatalos statisztikai szolgálat szerveinél. A Központi Statisztikai Hivatal a feladatainak teljesítése érdekében a hivatalos statisztikai szolgálat tagjaitól tájékoztatást kérhet statisztikai tevékenységükről, az országos statisztikai adatgyűjtési program végrehajtásáról, akik a kért tájékoztatást kötelesek megadni. A hivatalos statisztikai szolgálat szervei tagjai az Országos Statisztikai Tanácsnak, amely a hivatalos statisztikai szolgálat működésének, munkája összehangolásának elősegítésére, a társadalmi érdekek képviseletének és az adatfelhasználók igényeinek érvényre juttatására,

az országos statisztikai adatgyűjtési program tervezetének véleményezésére, a KSH elnökének szakmai tanácsadó, véleményező szerveként működik. A jelölt által választott ágazati igazgatás Tanszabadság Művelődéshez való jog, tanszabadság – az oktatáshoz való joga alapjai. Alaptv X. cikk (1) Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá - a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében - a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát. (2) Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak. (3) Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tudományos és művészeti szabadságát. A felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, szervezeti

rendjüket törvény szabályozza. Az állami felsőoktatási intézmények gazdálkodási rendjét törvény keretei között a Kormány határozza meg, gazdálkodásukat a Kormány felügyeli XI. cikk (1) Minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez. (2) Magyarország ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja. (3) Törvény a felsőfokú oktatásban való részesülés anyagi támogatását meghatározott időtartamú olyan foglalkoztatásban való részvételhez, illetve vállalkozási tevékenység gyakorlásához kötheti, amelyet a magyar jog szabályoz. Tankötelezettség • a tankötelezettség alsó korhatára hatodik

életév, a felső a tizenhatodik életév • a tankötelezettség alsó korhatára tekintetében a törvény az adott gyermek fejlettségét és az életkorát veszi figyelembe. A gyermek abban az évben válik tankötelessé, amelyben augusztus 31 napjáig a hatodik életévét betölti, legkésőbb az azt követő évben • a sajátos nevelési igényű tanuló tankötelezettsége meghosszabbítható annak a tanítási évnek a végéig, amelyben a huszonharmadik életévét betölti • a tankötelezettség iskolába járással, vagy a szülő kérelmére magántanulóként teljesíthető, amit az iskola igazgatója ellenőriz. A kötelezettség betartásának veszélye esetén értesíti a kormányhivatalt, amely a gyámhatóság és a gyermekjóléti szolgálat véleményének kikérése után dönt arról, hogy a tanuló milyen módon teljesítse tankötelezettségét • a tankötelesek nyilvántartásáról a járási hivatal, és eljár igazolatlan mulasztás

esetén is – szabálysértés. A jogi szabályozás rendszere Elkülönülő joganyag A) törvények (a köznevelésről 2011. évi CXC tv, felsőoktatásról 2011 évi CCIV tv, a tankönyvpiac rendjéről, a szakképzésről, a felnőttképzésről) B) Korm. rendeletek (pedagógus szakvizsgáról, az iskolaszövetkezetekről, érettségiről, felvételiről, diákigazolványról, nyelvvizsgákról, Oktatási Hivatalról, stb) C) EMMI rendeletek (a tanév rendjéről, a szakértői névjegyzékről, az iskolai sport tevékenységről, a fogyatékosok jogairól, az oktatási jogok biztosáról, a diákigazolványok igényléséről, az Országos Képzési Jegyzékről, felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásáról, képzési és kimeneti követelményekről) D) intézmények „belső joga” (alapító okiratok, intézményi szabályzatok, társasági szerződések, pedagógiai programok, szerződések). Az oktatás szolgáltató tevékenység – intézeti

típusú szervek nyújtják – tipikus közigazgatási tevékenység. INTÉZMÉNYEK ALAPÍTÁSA Ki alapíthat és tarthat fenn: A) az állam B) a törvény keretei között ○ a nemzetiségi önkormányzat ○ az egyházi jogi személy ○ a vallási tevékenységet végző szervezet ○ más személy vagy szervezet alapíthat és tarthat fenn, ha a tevékenység folytatásának jogát – jogszabályban foglaltak szerint – megszerezte. A köznevelési intézmény a nyilvántartásba való bejegyzéssel, a bejegyzés napján jön létre. Állami intézményfenntartó központ által fenntartottnál az Oktatási Hivatal; más intézmény, a megyei/fővárosi kormányhivatal veszi nyilvántartásba. Felsőoktatási intézményt alapíthat: • a magyar állam, országos nemzetiségi önkormányzat • az egyházi jogi személy (a továbbiakban: egyházi fenntartó) • a Magyarország területén székhellyel rendelkező gazdasági társaság • a Magyarországon

nyilvántartásba vett alapítvány, közalapítvány vagy vallási tevékenységet végző szervezet. INTÉZMÉNYEK JOGÁLLÁSA I. Köznevelési intézmények ○ a központ, illetőleg felsőoktatási intézmények által fenntartott intézmények nem jogi személyek ○ a többi intézmény jogi személy, önálló költségvetéssel rendelkezik ○ minden olyan szakmai kérdésben önállóan dönthetnek, amelyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe ○ maga állapítja meg a SZMSZ-t, a Házirendet, a Pedagógiai programot. II. Felsőoktatási intézmények ○ jogi személyek, önálló költségvetéssel rendelkeznek ○ szakmai autonómiával rendelkeznek – bírósági védelem a fenntartó beavatkozásával szemben (Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság) nemperes eljárásban. FELADATELLÁTÁS A közintézet irányítás nem más, mint állami, önkormányzati fenntartású intézmények felett alapvetően fenntartói irányítás.

Óvoda fenntartása kötelezően ellátandó települési önkormányzati feladat A többi köznevelési intézmény tekintetében állami (központi) feladat, amelyet az állam részben intézmények alapításával, fenntartásával és köznevelési szerződések útján lát el A korábban önkormányzatok által fenntartott intézmények fenntartása – államigazgatási feladattá vált (Klebelsberg Kunó Intézményfenntartó Központ) központi hivatal és területi szervei - a járási tankerületek és megyeközponti tankerületek látják el. A települési önkormányzatok feladata az intézmények ingó és ingatlan vagyonának működtetése; tárgyi feltételek biztosítása, karbantartás, állagmegóvás és az ezzel összefüggő személyi feltételek biztosítása. • 3000-nél nagyobb lélekszámú települések esetén kötelező feladat – mentesülhet, ha igazolja a működtetési képesség hiányát, ha ezt az adatok nem vagy nem kellőképpen támasztják

alá – hozzájárulás-fizetési kötelezettség • 3000-nél kisebb települések esetén az önkormányzat vállalhatja a működtetést. A működtetés egyedi feltételeinek meghatározása a Központtal kötött megállapodás tartalmazza. A Központot a vagyonra ingyenes vagyonkezelői jog, illetőleg ingyenes használati jog illeti meg. A nem állami oktatási intézményeknél állami elismerés – közhatalmi jogosítványokkal. Ez jelenti az engedélyezést, nyilvántartásba vételt, törvényességi felügyeletet Köznevelési szerződés kötnek, ezzel a feladat átadásra kerül Intézmények irányítása Fenntartói irányítás • döntés a köznevelési intézmény létesítéséről, gazdálkodási jogköréről, átszervezéséről, megszüntetéséről, tevékenységi körének módosításáról, fenntartói jogának átadásáról • a köznevelési intézmény nevének megállapítása • költségvetés meghatározása • az adott nevelési

évben indítható csoportok, osztályok számának meghatározása • ellenőrzés • a köznevelési intézmény vezetőjének megbízása, kinevezése, a megbízás visszavonása • munkáltatói jogok gyakorlása ◦ a köznevelési intézmény tantárgyfelosztásának, továbbképzési programjának jóváhagyása ◦ a nevelési-oktatási intézmény pedagógiai programjában meghatározott feladatok végrehajtásának, a pedagógiai-szakmai munka eredményességének értékelése ◦ a pedagógiai program, a házirend, valamint az SZMSZ ellenőrzése. Kormány • gondoskodik a köznevelést érintő törvények előkészítéséről és végrehajtásáról • elfogadja a Nemzeti Alaptantervet. Ágazati irányítás – Oktatásért felelős miniszter – NEFMI • kidolgozza a köznevelés stratégiáját • működteti az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés rendszerét • kidolgozza a nevelési-oktatási programokat • gondoskodik a

nevelési-oktatási intézményekben folyó pedagógiai munka országos, térségi, megyei, fővárosi szintű szakmai ellenőrzéséről, értékeléséről • felügyeli a köznevelés információs rendszerének rendszer működését • dönt az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézmény létesítéséről, átszervezéséről, megszüntetéséről, tevékenységi körének módosításáról • kinevezi és felmenti az oktatási jogok biztosát. Ágazati irányítási feladatait az intézményfenntartó központ, az Oktatási Hivatal és megyei kormányhivatalok közreműködésével látja el. Oktatási Hivatal – központi hivatal hatáskörébe tartozik (többek közt) • a miniszter köznevelési feladatkörébe tartozó egyes feladatainak ellátása • a köznevelési szakértői tevékenység engedélyezése • a köznevelési szakértők és érettségi elnökök nyilvántartásának vezetése, az abból való

törlés • az állami intézményfenntartó központ által fenntartott intézmények vonatkozásában hatósági nyilvántartás vezetése • a KIR rendszerrel kapcsolatos adatkezelés - ebben tartják nyilván a köznevelési intézmények és azok fenntartóinak közérdekű adatait és közérdekből nyilvános adatait, a gyermek, a tanuló, az alkalmazott és az óraadó személyes adatait, a köznevelési intézmény fenntartásával kapcsolatos pénzügyi és gazdálkodási, stb. adatokat • másodfokú hatóságként jár el a fővárosi és megyei kormányhivatal által hozott elsőfokú döntések elleni fellebbezések kapcsán • ekvivalencia- és információs központ a külföldön szerzett végzettségek elismerése során. Megyei/fővárosi kormányhivatal • hatósági ellenőrzést végez, amelynek keretében vizsgálja, hogy a köznevelési intézmény működése megfelel-e a jogszabályi feltételeknek • szabálytalanság esetén felhívja a

köznevelési intézmény vezetőjét a szabálytalanság megszüntetésére, és erről tájékoztatja az intézmény fenntartóját • eljárást kezdeményezhet a nem állami, nem önkormányzati fenntartású intézmények esetén a kifizető szervnél a költségvetési támogatás felülvizsgálatára, folyósításának felfüggesztésére • szükség esetén eljárást indíthat az érintett gyermekek, tanulók másik nevelési-oktatási intézménybe történő átvételére, felvételére • felügyeleti bírságot is kiszabhat, amelynek összege nem haladhatja meg az egymillió forintot • a semmisség megállapítása vagy a megtámadható döntés érvénytelenségének megállapítása érdekében bírósági eljárást indíthat • a szülő kérelmére megállapítja az óvodai felvétel, a tanulói jogviszony, a kollégiumi tagsági viszony létrejöttét, ha a hatósági ellenőrzés feltárja, hogy a nevelési-oktatási intézmény a felvételi,

átvételi kérelem elbírálása során megsértette az egyenlő bánásmód követelményét • közreműködik az intézmények pedagógiai szakmai ellenőrzésében. Az igazgatásban közreműködő egyéb szervek: • Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) ◦ a felsőoktatásban folyó képzés, tudományos kutatás, művészeti alkotótevékenység tudományos minőségének ellenőrzését, biztosítását és értékelését elősegítő országos szakértői testület ◦ a törvényben szabályozott módon közreműködik a felsőoktatási intézményekkel kapcsolatos eljárásokban, különös tekintettel a doktori iskolákra ◦ szervezetét és hatásköreit tekintve kvázi autonóm államigazgatási szerv, államigazgatási hatásköröket gyakorol, vagy államigazgatási hatáskörök gyakorlásához nyújt szakmai hátteret, szakmai tevékenységében nem utasítható. ◦ tevékenysége felett a miniszter törvényességi ellenőrzést

gyakorol ◦ 20 tagú testület, tagjai delegálással nyerik el megbízatásukat • Magyar Rektori Konferencia • Országos Doktori Tanács. Rendészeti igazgatás. A Rendőrség Rendészeti igazgatás A közigazgatás a közfeladatok megvalósítása terén alapvetően kettős funkciót lát el: I. tervezi, szervezi, finanszírozza, működteti és ellenőrzi a társadalom közösnek elismert szükségleteinek kielégítését, II. megelőzi, elhárítja, megszakítja, illetve szankcionálja a feladatellátást fenyegető veszélyeket Ez utóbbi a rendészet tágabb értelemben vett fogalma A rendészet alatt ma a közigazgatásnak rendőri természetét, preventív működését értjük, mely a jogi és minden közérdekű rendet előzetes intézményekkel és intézkedésekkel biztosítani, azokat bárhonnan eredő megzavarásoktól, veszélyektől, károsításoktól megóvni hivatott. Nincs olyan a közigazgatáshoz tartozó életviszony, annak körébe tartozó

érdek és ügyág, amelyre ilyen rendőri természetű cselekvőség szükséges ne lenne, melynek tehát saját rendészete ne lenne. A rendészet épp ezért egyetemes, párhuzamosan egyéb teendőkkel mindenütt felmerülő eleme a közigazgatásnak A rendészet a közigazgatásnak olyan alrendszere, amelynek rendeltetése: • először a jogellenes emberi magatartásokból származó veszélyek elhárítása legitim erőszak alkalmazásával, amelyhez szükséges és egyben elégséges is a rendészeti hatalom önálló fellépése, • másodszor pedig a bűnüldözés, és az állam büntetőjogi igényét megalapozó nyomozás lefolytatása, a büntető-igazságszolgáltatás előkészítése, amelyhez nem minden esetben szükséges rendészeti hatalom. A RENDÉSZET TÁRGYA: A KÖZREND ÉS A KÖZBIZTONSÁG • a közrend a nyilvánosság előtt helyesnek tartott viselkedési szabályok gyűjtőfogalma, amelyek megsértése - szemben a közbiztonsággal - nem jár ugyan

együtt a közösség élet- és vagyonbiztonságának, illetve a közhatalom működőképességének megsértésével, de olyan fokú - a többek általi észlelés lehetőségét magában foglaló - elsősorban auditív vagy vizuális sérelmet okoz, amely a közösség értékítélete szerint jogon kívüli eszközökkel már nem tolerálható; • azok a jogsértések, illetve események, amelyek túllépik a „zavaró "jelleget és ezáltal sértik vagy veszélyeztetik az egyéni és közösségi lét alapjait képező jogtárgyakat (élet és testi épség, egészség, személyi szabadság), a közbiztonság ellen irányuló cselekmények, illetve események körébe tartoznak; A rendészeti hatáskörökkel felruházott állami (önkormányzati) szervek alapvetően háromféle módon tesznek eleget veszélyelhárító feladatainak: A) az egyént és a közösséget fenyegető veszélyek megelőzése érdekében folyamatosan, illetve rendszeresen jelen vannak a

veszély helyszínén, készen az azonnali beavatkozásra (jelenlét) B) legitim erőszakot alkalmaznak a jogellenes cselekmények felderítése, megakadályozása, megszakítása, illetve a törvényes rend helyreállítása érdekében (rendészeti kényszer) C) folyamatosan gyűjtik, rendszerezik és értékelik azokat a kockázati tényezőket, melyek jog-tárgyakat fenyegetnek (felderítés). A rendészet tárgyaként definiált közrend nemcsak a közterület és a nyilvános hely rendje, ha nem egyben a társadalomban érvényesülő különböző „szakrendek" gyűjtőkategóriája. A szakrendészeteket három kategóriába sorolhatjuk: I. munkaszervezeten belüli rend (üzemi rend) II. a szervezeten kívül gyakorolt foglalkozásoknak, illetve engedélyköteles tevékenységeknek „rendje", (ágazati rend) III. a gazdaság, illetve a humán jellegű közszolgáltatások (oktatás, egészségügy, szociális szféra) egészét átfogó területek - természet-

és környezetvédelem, fogyasztóvédelem, adatvédelem, munkavédelem rendje (funkcionális rend). KÖZRENDÉSZET ÉS MAGÁNRENDÉSZET Az állami „rendvédelem" nem képes a társadalom, illetve szűkebben a magánszféra tulajdonvédelmi, illetve tágabban biztonsági- és rend-szükségleteit kielégíteni. E felismerés eredménye volt többek között a nyolcvanas évek első felében a közterület-felügyelet létrehozása. Fokozta a közrend és magánrend elhatárolásának zavarát, hogy a rendőrség már korábban is részt vett a biztonsági piacon, eleget tett magánbiztonsági igényeknek. Ennek az állapotnak a legalizálásra született meg a rendőrség ellenérték fejében végezhető szolgáltató tevékenységéről szóló 16/1999. (II 5) Korm rendelet, amely szerint nem nyújtható olyan szolgáltatás, amely a rendőrség 1. közhatalmi jogosítványai alkalmazásának, illetőleg kötelezettségei teljesítésének jogszabályban meghatározott

céljával nem fér össze, mások zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne, 2. jogszabályban meghatározott feladatainak pártatlan és befolyásmentes ellátását veszélyezteti, 3. engedélyezési, illetőleg ellenőrzési hatáskörébe tartozik A rendszerváltozást követő privatizációs folyamat megteremtette az ún. biztonsági szolgáltatások fizetőképes keresletét 1998-ban megszületett a vagyonvédelmi törvény, felállt a szakmai kamara, a személy- és vagyonőri képesítés, illetőleg a magánnyomozás államilag elismert szakmává vált, a biztonsági szférában jelentős külföldi tőke jelent meg. A rendőrség feladata, szervezete, jogállása és irányítása FELADATA A rendőrség feladatát Magyarország Alaptörvényének 46. cikk (1) bekezdése határozza meg, mely szerint: A rendőrség alapvető feladata a bűncselekmények megakadályozása, felderítése, a

közbiztonság, a közrend és az államhatár rendjének védelme. A rendőrség feladatát az Alaptörvényben megfogalmazottakon túl a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV tv (Rtv.) 1 § (1) be határozza meg, illetve egészíti ki: A rendőrség feladata az Alaptörvényben meghatározott feladatok mellett a határforgalom ellenőrzése, a terrorizmus elleni küzdelem és az e törvényben meghatározott bűnmegelőzési, bűnfelderítési célú ellenőrzés. A rendőrség részletes feladatait az Rtv 1.§ (2) bekezdése és 2 §-a tartalmazza A rendőrség a feladatának ellátása során • együttműködik az állami és a helyi önkormányzati szervekkel, a társadalmi és a gazdálkodó szervezetekkel, az állampolgárokkal és azok közösségeivel • segítséget nyújt jogszabályban meghatározott esetben az állami és a helyi önkormányzati szervek hivatalos eljárásának zavartalan lefolytatásához • támogatja a helyi önkormányzatoknak és az

állampolgárok közösségeinek a közbiztonság javítására irányuló önkéntes tevékenységét. SZERVEZETE, IRÁNYÍTÁSA. A „HÁRMAS TAGOZÓDÁS” A rendőrség definícióját az Rtv 4. § (1) be határozza meg, mely alapján a rendőrség állami, fegyveres rendvédelmi szerv. A rendőrséget az alábbi szervezetek alkotják: • az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv • a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv (NVSZ) • a terrorizmust elhárító szerv (TEK). (1) Az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv központi szervre (ORFK) megyei (fővárosi) rendőr-főkapitányságokra (MRFK, BRFK), rendőrkapitányságokra (városi, kerületi) és határrendészeti kirendeltségekre (HRK) tagozódik. Az előzőeken túl az alábbi területi besorolású szervek tartoznak ide: • Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) • Készenléti Rendőrség (KR) • Repülőtéri Rendőr

Igazgatóság (RRI) • Bűnügyi Szakértői és Kutatóközpont (BSZKI) • Rendvédelmi Szervek Kiképző Központja (RSZKK) • Dunakeszi Oktatási Központ (DOK). Az országos rendőrfőkapitány főbb hatáskörei: • a rendőrség szervei számára kötelező utasítást adhat ki • javaslatot tesz helyettesének illetve helyetteseinek, rendőr-főkapitányságok vezetőinek • közvetlenül vezeti a rendőrség központi szervét, az ORFK-t • kiadja az ORFK SZMSZ-ét miniszteri jóváhagyást követően • képviseli a rendőrséget, ha tv eltérően nem rendelkezik stb. (2) A belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ), amely magában foglalja: • a Rendvédelmi Szolgálat Védelmi Szolgálatát (RSZVSZ) • a Polgári Titkosszolgálatok Védelmi Szolgálatát (PTVSZ) • a Közigazgatási Szervek Védelmi Szolgálatát. Az NVSZ feladatrendszerébe tartozik – többek között

– a belső bűnmegelőzés és bűnfelderítés, a kifogástalan életvitel ellenőrzése és a megbízhatósági vizsgálat lefolytatása. (3) 2010. szeptember elsején kezdte meg működését a Terrorelhárítási Központ (TEK) Feladatai ellátásának részletes szabályait a 295/2010 (XII 22) kormányrendelet határozza meg A nemzetközi követelmények alapján kialakított új, központi szerv az ország egész területére illetékességgel rendelkezik, de rendkívüli esetekben munkatársai Magyarországon kívül is bevethetők. A TEK személyvédelmi feladatokat is ellát, védi a köztársasági elnököt és a miniszterelnököt Terrorelhárító feladatköréből adódóan végrehajtja terrorcselekmények felderítését és megszakítását, bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható fegyveres személyek elfogását, személy elleni erőszakos bűncselekmények megszakítását, ön- vagy közveszélyes állapotban lévő személyek elfogását.

Kényszerintézkedések A rendőri kényszerintézkedések közös jellemzője, hogy nem okozhatnak olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával. Szintén alapkövetelmény, hogy több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, ill. kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár. A leggyakoribb kényszerintézkedések: • igazoltatás: a rendőr a feladata ellátása során igazoltathatja azt, akinek a személyazonosságát meg kell állapítania. Az igazoltatott köteles a személyazonosító adatait hitelt érdemlően igazolni; • fokozott ellenőrzés, ruházat, csomag és jármű átvizsgálása; • felvilágosítás kérés: a rendőr a feladatának ellátása során bárkihez kérdést intézhet, felvilágosítást kérhet, ha alaposan feltehető, hogy a

megkérdezett olyan közlést tehet, amely a rendőri feladatok teljesítéséhez szükséges; • elfogás és előállítás: a rendőrség az előállítással a személyi szabadságot csak a szükséges ideig, de legfeljebb 8 órán át korlátozhatja; • elővezetés: a rendőr az elővezetést elrendelő határozatban megjelölt személyt az abban megjelölt helyre kíséri vagy oda útba indítja; • személyek és tárgyak felkutatása, körözése: a rendőrség a személy- és tárgykörözésről szóló törvényben meghatározottak szerint végzi a személyek, holttestek és tárgyak körözését; • intézkedés magánlakásban és közterületnek nem minősülő egyéb helyen. A rendőrség által alkalmazható kényszerítőeszközök • testi kényszer, a bilincs a vegyi eszköz, az elektromos sokkoló eszköz, a rendőrbot, a kardlap, illetőleg más eszköz alkalmazása • szolgálati kutya alkalmazása • lőfegyverhasználat: az élethez és

a testi épséghez való jog sérelme szempontjából a legsúlyosabb rendőri kényszerítő eszköz, ezért alkalmazására csak mások életének védelme, a fegyveres bűnözők elleni küzdelem, továbbá a rendőri szolgálat védelme céljából indokolt legális alapot teremteni és igénybevételét különleges garanciákhoz kell kötni • csapaterő alkalmazása: a tömeggel, csoporttal szemben az egyéni rendőri fellépés hatástalan, ezért ha a közbiztonság védelme másként nem biztosítható a rendőrség csapaterőben lép fel • tömegoszlatás: ha a jogellenesen összegyűlt, illetőleg jogellenes magatartást tanúsító tömeg a szétoszlásra irányuló rendőri felszólításnak nem tesz eleget, kényszerítő eszközök alkalmazása mellett a tömeggel szemben vízágyút, pirotechnikai eszközt, gumilövedéket, ingerlőgázt, elfogó hálót, lóháton vagy járműkötelékben végzett kényszeroszlatást alkalmazhat. A közigazgatási jog

szankciórendszere, a bírság típusai és jellemzői. Fogalma A szankció alkalmazása mindig vmilyen jogsértéshez kapcsolódik. Jogsértésnek minősül mind az anyagi jogi, mind az eljárásjogi normák megsértése. A jogsértés azonban csak akkor követi szankcionálás, ha az államigazgatás ellenőrzi a címzettek magatartását és az ellenőrzés során észleli a jogsértést. Jogsértésének minősül a hatósági határozatokban foglalt kötelezettségek megsértése is, hiszen ezek anyagi vagy eljárásjogi normán alapulnak A közigazgatási szankció a közigazgatás-ellenes, azaz működését zavaró vagy akadályozó magatartással szembeni joghátrány. Államigazgatási jogi szankció a jogszabályban arra feljogosított államigazgatási szerveknek megfelelő eljárásban alkalmazott, hátrányt okozó aktusa, amely mindig a címzett jogellenes magatartásra reagál, és rendelkezik az állami közhatalommal való kikényszerítés lehetőségével.

Különbséget kell tenni • közigazgatási anyagi jogi szankciók (anyagi jogsértéssel szemben, ügydöntő határozatban kiszabott joghátrány) • egyéb szankciók (teljesítési kényszer szankciós eszköze: eljárási kényszerintézkedés, helyszín rendészeti intézkedés, mulasztási és rendbírság, késedelmi pótlék) között. Csak olyan intézkedések minősülnek szankciónak, amelyek hátrányosak (onerózus aktus) a címzettre. De az onerózus aktusok közül is csak azok minősülnek szankciónak, amelyek jogel- lenes magatartásra reagálnak. Így aztán minden szankció hátrány, de nem minden hátrány szankció; mivel a különböző kötelezettségek előírása hátrányos lehet, de ettől még nem válnak szankcióká. A hátrányokozás leggyakoribb fajtája a vagyoni hátrány. Ez gyakran pénzfizetési kötelezettséget jelent, de okozható gazdasági előnyös tevékenységek való eltiltással is Másik fajtája a címzett személyét

érintő hátrány, melynek skálája igen széles (megrovás, figyelmeztetés, személyi szabadság megvonása). A szankció egyik fontos eleme, hogy állami közhatalom közreműködésével kikényszeríthető. Az állami kényszer két fő csoportja: teljesítési és büntető24 kényszer. A közigazgatási szankciók céljuk alapján nem szükségszerűen büntető természetűek. E két csoport között találjuk a vegyes természetű intézkedés-típusú szankciókat KÖZIGAZGATÁSVÉDELEM Büntetőjogi szankciók Dekriminalizáció Közigazgatási represszió, bírságok és intézkedések Kettős szerkezet Bíróságok Szabálysértési büntetések és intézkedések Ágazat-specifikus anyagi jogi bírságok és intézkedések Közigazgatási represszió A represszív szankció a múltban elkövetett jogsértésért való felelősség érvényesítése a jogsértésért kiszabott arányos büntetéssel; arra adott válaszként szabják ki, így pl

járművezetéstől eltiltást ismeri a szabálysértési jog. A közigazgatási represszió alapeszköze a bírság A büntető szankciók nevelő hatásából következik a konjunktív cél: az egyéni és általános megelőzés. A büntetés önmagában van: a jogépség nyilvános deklarálásában A büntetést nem szükséges célra való alkalmassághoz kötni, hiszen attól, hogy nem teljesít be célokat, alkalmazása még szükséges és indokolt lehet. A szankció elsősorban a jogérvényesítés eszköze A büntetés fogalmi elemei: • bűnösség/vétkesség • az állam helytelenítésének kifejezése • elrettentés • megtorlás • jogi tilalom megszegése miatti elrendelés. 24 Anyagi jogi jogsértés; ügydöntő határozat. Az államigazgatási szankció repressziós funkciója elsődleges még azokon a területen is, ahol a szankcióalkalmazás nem kívánja meg a vétkességet. A represszió elsősorban a címzett szocializálására

törekszik, ám mivel a szabályozást célját gyakran nem értik a címzettek, a represzsziót nehezebb elfogadtatni, mint a büntetőjogban Sajátos funkciója a kártérítés, itt a jogalkotó átalány-kártérítésnek használja, azaz a jogsértés által okozott károk megtérítését kívánja elérni. Azonban a közigazgatási jogban sokszor nem számszerűsíthető a köznek okozott kár nagysága. Általában a szankció a jogsértés ára, azaz az egyébként jogszerűtlen magatartás jogszerűvé tehető (fennmaradási engedély, építésügyi bírság). A szankciók fajtái ANYAGI ÉS ELJÁRÁSJOGI SZANKCIÓK Attól függően, hogy milyen norma megsértésére reagál, megkülönböztetünk anyagi jogi és eljárásjogi szankciót. Az anyagi jogi szankció kötelezettségeket, korlátozásokat, tiltásokat tartalmazó normák megsértőit szankcionálja; az eljárásjogi szankciók különféle államigazgatási eljárások rendjét zavarókkal szemben lépnek fel.

Az anyagi jogi szankciók köre jóval szélesebb, igen gyakran alkalmaznak bírságokat, jogok és kedvezmények elvesztését, intézmények bezáratását, személyes szabadság korlátozását. SZUBJEKTÍV ÉS OBJEKTÍV SZANKCIÓK Megkülönböztetés alapja, hogy milyen az elkövető tudati viszony a jogsértéshez. Szubjektív a szankció akkor, ha a szankcionáláshoz legalább gondatlanságot megkövetel a jog. Az esetek többségében akár a szándékosság is megállapítható. Tipikus szubjektív szankció a szabálysértési szankciók köre Az objektív alapú szankciók kiszabásához elég a jogsértés megállapítása, azaz a jogsértés ténye önmagában megalapozza a szankciók alkalmazásának lehetőségét. Olyan jogi szabályozás, mely általában nem enged mérlegelést: törvényben pontosan rögzített a mértéke. REPRESSZÍV ÉS NEM REPRESSZÍV SZANKCIÓK Represszív szankció, azaz a jogsértőt büntetik meg; ám az államigazgatási jog jogági

sajátja, hogy a szankció célja inkább a jogérvényesítés, az állami cél megvalósítása. A nem represzszív szankciók több csoportra oszthatók a jogsértés kiküszöbölhetősége szerint: • jogszerű magatartás kikényszerítése, ha az előírt kötelezettséget nem teljesíti a címzet • további jogsértéstől tiltja el a szankció a címzettet, de a korábbi jogsértést már nem lehet meg nem történtté tenni • eredeti állapot helyreállításával szüntethető meg a jogsértés (földvédelem). SPECIÁLIS ANYAGI JOGI SZANKCIÓK (1) Ezek közül a legnagyobb tömeget az államigazgatási jogi bírságok jelentik. Nagyon sok fajtája létezik, az ágazati törvényekben egyre inkább elharapódzik a használatuk. Felügyeleti bírság, melyek speciális felügyeleti szervek szabhatnak ki, már 1960 óta jelen van a magyar jogban. Hagyományosan ide tartozik az ÁNTSZ, fogyasztóvédelmi felügyelet, munkavédelmi felügyelet, bányafelügyelet,

stb bírságai Ágazati bírságok száma „végtelen”, szinte minden ágazati törvény megalkotta a saját bírságfajtáját. Ilyen pl a környezetvédelmi bírságok csoportja (légszennyezettségi, veszélyes-hulladék, zaj- és rezgés, csatorna, természetvédelmi, ózonréteg védelme, veszélyt jelentő anyagok). Sajátos csoportot alkot a különböző köztestületeknek és kamaráknak a saját tagjaira kiszabható bírságok. Itt a bírságolási jogkör a tagok tevékenységével van összefüggésben (2) Személyhez kapcsolódó szankciók köre: megrovás, figyelmeztetés, biztos kinevezése szervezethez. (3) Igazgatási korlátozások, ezekhez tartoznak azok az esetek, mikor különböző engedélyeket visszavonnak, szervezetek működését felfüggesztik, tevékenységtől eltiltanak, intézményeket bezáratnak, stb. A szabálysértési jog fogalma, kialakulása. A szabálysértési jog forrásai és alapelvei, a szabálysértési törvény szerkezete. Fogalma,

kialakulása A szabálysértést a közigazgatás büntetőjogának szokás nevezni; a mostani kódex lemondott a közigazgatási jogi szankcionálást alapvetően igazoló jogtárgyi különbségről, azaz a bűncselekményeknél enyhébbnek minősített jogsértések közötti különbségre (leegyszerűsítve: közérdek és magánérdek sérelme) tekintettel többféle szankcionálási ill. eljárási rendet vezessen be Maradt a kriminális cselekmények szankcionálása, miközben a „maradék” cselekményi kör átkerült a közigazgatási jogellenségek körébe. A törvény Preambuluma szerint: A (1) társadalmi együttélés általánosan elfogadott szabályait sértő vagy veszélyeztető, a (2) bűncselekményként történő büntetni rendeléshez szükséges kockázatokkal és veszélyességgel azonban nem rendelkező kriminális cselekmények elleni hatékony fellépés érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja. A szabálysértési jogi

szabályozás egyszerre kell, hogy védelmet nyújtson az alapvető értékeket csekélyebb fokban veszélyeztető, valamint a jog által „még” védendőnek ítélt értékeket fenyegető magatartásokkal szemben. E kettősség a szabálysértési jog fejlődését és a hatályos szabályozást egyaránt áthatja 1. § (1) Szabálysértés az az e törvény által büntetni rendelt tevékenység vagy mulasztás, amely veszélyes a társadalomra. A „büntetőjogiasodásának” jele a társadalomra veszélyesség meghatározása A jogszabály a klasszikus goldschmidti felfogástól meglehetősen eltávolodott, mivel a közigazgatási büntetőjog egyik lényeges összetevőjének tekintett elv, amely szerint a szabálysértési tényállásokat a közigazgatás alkotja – immáron nem érvényesül. Az a tevékenység vagy mulasztás veszélyes a társadalomra, amely a bűncselekményként történő büntetni rendeléshez szükségesnél kisebb fokban sérti vagy

veszélyezteti Magyarország állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, a természetes és jogi személyek, valamint a jogi személyiség nélküli szervezetek személyét vagy jogait, és amelyre a törvény szabálysértési elzárás büntetés kiszabását is lehetővé teszi, vagy járművezetéstől eltiltás alkalmazását kötelezően elrendeli. 2. § (5) Nem lehet a szabálysértési felelősséget megállapítani olyan cselekmény miatt, amelyet jogszabály az elkövetés idején nem rendelt szabálysértésként büntetni. (6) Nem lehet szabálysértés elkövetése miatt olyan büntetést vagy intézkedést alkalmazni, amelyről jogszabály az elkövetés idején nem rendelkezett. 4. § A szabálysértést az elkövetése idején hatályban lévő jogszabályok alapján kell elbírálni. Ha a szabálysértés elbírálásakor hatályban lévő új jogszabály szerint a cselekmény már nem minősül szabálysértésnek vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új

jogszabályt kell alkalmazni. * A napjainkban szabálysértési jogként ismert jogterület közel másfél évszázados jogfejlődés eredménye, amely a XIX. századra nyúlik vissza Ebben az időben erősödött fel az igény a bűncselekmények súly szerinti felosztására. A két felosztási lehetőség a dichotómia (bűntettvétség vagy bűntett-kihágás) és trichotómia (bűntett-vétség-kihágás) volt Problémát jelentett azonban az egyes csoportok elméleti különbségeinek a megállapítása, különös tekintettel arra, hogy a kihágások eltérő jellegű tényállásokat tartalmaztak. Voltak a büntetőjogi jellegű „kis bűncselekmények” (bagatell-bűncselekmények) és voltak az igazgatásellenes normaszegések. A kihágások e kettőssége alapozta meg a közigazgatási büntetőjog eszméjét, amely a jogalkotásra és a tudományra is kihatott. 1843-as javaslat: A kihágások kialakulása az 1843-as Deák-féle anyagi jogi javaslathoz kapcsolódik. A

bűncselekmények dichotóm felosztását ismerte: bűntett és kihágás A javaslathoz csatolt Toldalék „A közfenyíték alá tartozó rendőrségi kihágásokról és azok büntetéséről” címet viselte. Az első kihágási törvény a törvényjavaslatok mellett a mezei rendőrségről szóló 1840 évi IX. tc, mely a későbbi szabálysértés előfutárának tekinthető Csemegi kódex (1878. évi V tc): Az első hatályba lépett magyar Btk Csemegi Károly államtitkár nevéhez fűződik, egyszemélyi alkotás, amely miatt logikája zárt, teljes egészet alkot A bűncselekmények trichotóm felosztása jellemezte: bűntett, vétség, kihágás. A kihágásokat külön jogszabály tartalmazta ez a kihágási büntetőtörvénykönyvről szóló 1879. évi XL tc (Kbtk). A Büntető Törvénykönyv Általános Részéről szóló 1950. évi II törvény (Btá): A Csemegikódex általános részét váltotta fel a különös rész továbbra is hatályban maradt Kiiktatta a

vétség kategóriáját ezzel újra dichotóm felosztás érvényesült: bűntett és kihágás maradt Hatályon kívül helyezte a Kbtk Még hatályban maradt első részét 1953. évi 16 tvr: Hazánkban a szabálysértés jogintézményét ez a tvr vezette be 1955-ig egymással párhuzamosan élt kihágás és szabálysértés. 1955. évi 17 tvr: Megszüntette a kihágás jogintézményét és kihágási bíráskodást A jogalkotó a kihágások egy részét a bűncselekményekhez, más részüket pedig a szabálysértésekhez sorolta. 1961. évi V tv (Szocialista Btk): A büntetőjognak ebben az időszakában a jogalkotó megpróbálkozott a bűncselekmények differenciálásával, ezért bevezette a „kisebb súlyú bűntett” fogalmát a vagyon elleni bűncselekmények körében. Az 1971. évi 28 tvr emelte vissza a vétséget, s ezzel egy quasi trichotóm rendszer jött létre: bűntett és vétség a büntetőjogban, és elkülönítetten, de szoros kapcsolatban az

előbbiekkel: a szabálysértés A szabálysértési jog újabb megújítása a rendszerváltáshoz köthető. Különösen az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai Egyezményhez való csatlakozásunkból kifolyólag igény merült fel a szabálysértések bírósági felülvizsgálatának lehetőségére. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság 63/1997 (XII 12) AB határozata felhívta az országgyűlést, hogy a szükséges törvényalkotást végezze el. Az eredmény: a szabálysértésekről szóló 1999 évi LXIX. tv, amely jó néhány módosításon esett át A gyakorlatban felmerülő jogalkalmazási kérdéseket a jogalkotó nem a tv. módosításával oldotta meg, hanem új törvényt alkotott: a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II törvény (Szabstv) A jogszabály 2012 április 15-től hatályos Forrásai I. A szabálysértésekről, a

szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II törvény (Szabs tv) II. 22/2012. (IV13) BM rendelet a Szabs tv végrehajtásával kapcsolatos rendelkezezésekről valamint ahhoz kapcsolódó egyes rendeletek módosításáról III. 63/2012. (IV 2) Korm rendelet az egyes közlekedési szabálysértések miatt alkalmazandó szabálysértési pénzbírság, illetve helyszíni bírság kötelező mértékéről Alapelvei Alkalmazandó jogszabály: a szabálysértési eljárást a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény eljárási szabályai szerint kell lefolytatni. Hivatalból való eljárás: a szabálysértési hatóság és a bíróság az e törvényben megállapított feltételek fennállása esetén köteles a szabálysértési eljárást lefolytatni. Ártatlanság vélelme: senki sem tekinthető szabálysértés elkövetésében felelősnek mindaddig, amíg szabálysértési felelősségét a

szabálysértési hatóság vagy a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. Bizonyítási teher • a szabálysértési hatóságot terheli • senki sem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására • helyszíni bírság kiszabása esetén a szabálysértés elkövetésének elismerése bizonyítékként értékelendő. Önvádra kötelezés tilalma: senki sem kötelezhető arra, hogy önmagára terhelő vallomást tegyen és önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson. Védekezés joga: az eljárás alá vont személyt megilleti; a szabálysértési hatóság és a bíróság köteles biztosítani, hogy az eljárás alá vont személy az e törvényben meghatározott módon védekezhessen. Jogorvoslati jogosultság: jogorvoslatnak van hely a határozatok, intézkedések ellen, az intézkedések elmulasztása miatt, ha a törvény kivételt nem tesz, erről a jogáról az eljárás alá vont személy írásban lemondhat. Nyelvhasználat joga: az eljárás

nyelve magyar; ismeretének hiánya miatt senkit sem érhet hátrány. Szóban és írásban mindenki használhatja az anyanyelvét ill meghatározott körben regionális, kisebbségi vagy ismertként megjelölt más nyelvet A felelősség elbírálása: Abban a kérdésben, hogy az eljárás alá vont személy követette el és milyen szabálysértést, a szabálysértési hatóságot és a bíróságot a büntetőeljárásban hozott határozat és az abban megállapított tényállás kivételével nem köti a más eljárásban, így különösen a polgári vagy a fegyelmi eljárásban hozott határozat és az abban megállapított tényál lás. Szabálysértési törvény szerkezete I. II. III. IV. V. VI. általános szabályok (felelősség, elévülés, jogkövetkezmények) szabálysértési eljárás (hatóságok, részt vevő személyek, bizonyítás, kényszerintézkedések, határozatok, helyszíni eljárás, jogorvoslatok, elzárással is büntethető ill a bíróság

elsőfokú hatáskörébe tartozó szabálysértések, perújítás, kártalanítás) végrehajtás nyilvántartási rendszer egyes szabálysértések (elzárással is büntethető, közérdekű munkával büntethető, emberi méltóság/személyi szabadság/közrend elleni, pénzügyi/kereskedelmi, rendészeti igazgatás rendjét sértő, kiemelt közlekedési, fogyasztóvédelmi, szellemi tulajdon elleni, járványügyi, nevelési-oktatási szabálysértések) záró rendelkezések. A szabálysértésért való felelősség. A felelősségre vonás akadályai Az elévülés A felelősség 2. § (1) Szabálysértés miatt az vonható felelősségre, akinek a cselekménye szándékos vagy gondatlan, kivéve, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály csak a szándékos elkövetést bünteti. (2) Szabálysértés miatt a felbujtó és a bűnsegéd is felelősségre vonható. (3) Kísérlet miatt akkor van helye felelősségre vonásnak, ha a szabálysértést meghatározó

jogszabály így rendelkezik. (4) Nem állapítható meg szabálysértés, • ha a tevékenység vagy a mulasztás bűncselekményt valósít meg, úgyszintén, • ha a tevékenységre vagy mulasztásra törvény vagy kormányrendelet közigazgatási bírság alkalmazását rendeli el. (5) Nem lehet a szabálysértési felelősséget megállapítani olyan cselekmény miatt, amelyet jogszabály az elkövetés idején nem rendelt szabálysértésként büntetni. (6) Nem lehet szabálysértés elkövetése miatt olyan büntetést vagy intézkedést alkalmazni, amelyről jogszabály az elkövetés idején nem rendelkezett. (7) Szabálysértés miatt nem vonható felelősségre, akivel szemben büntethetőséget kizáró ok áll fenn. (8) A Rendőrségről szóló törvényben felsorolt szabálysértés miatt nem vonható felelősségre a megbízhatósági vizsgálatot folytató személy, ha jogszabályban meghatározott feladata ellátása során követi el a szabálysértést.

(9) Ugyanazon szabálysértés miatt nem büntethető, akinek szabálysértési ügyét a szabálysértési hatóság vagy a bíróság közvetítői eljárásra utalta és a közvetítői eljárás eredményes volt. Nem vonható felelősségre, akivel szemben büntethetőséget kizáró ok áll fenn: gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer és fenyegetés, tévedés, jogos védelem, végszükség, magánindítvány hiánya, törvényben meghatározott egyéb ok. Az elévülés 6. § (1) Nincs helye felelősségre vonásnak, ha a szabálysértés elkövetése óta hat hónap eltelt (elévülés). Az időmúlásnak a jog minden területén jelentősége van. A szabálysértési jog egyetlen szereplőjét sem lehet hosszabb időn keresztül bizonytalanságban tartani a felelősségre vonhatóságot illetően. Az elévülés nem más, mint az idő múlásához kötött kedvezmény Könnyű belátni, hogy meghatározott idő elteltével már nem várható megfelelő visszatartó hatás

a szankció alkalmazásától, ugyanakkor a társadalom büntetőigénye is elenyészik, a bizonyítékok beszerzése lehetetlenné válik, tehát az ügy aktualitását veszti. Az elévülési időt a cselekmény elkövetésének napjától kell számítani. Fontos tehát annak a precíz meghatározása, hogy valójában mikor fejeződik be az elkövetési magatartás. Erre vonatkozóan a jogalkalmazási gyakorlat a következő elveket kristályosította ki: • a szabálysértést azon a napon követik el, amikor a tényállás valamennyi eleme megvalósult25. Ha a tényállás eredményt is tartalmaz, az eredmény bekövetkezésének a napján kezdődik az elévülés • a mulasztással elkövetett szabálysértés esetében az elkövetés napja az a nap, amikor az eljárás alá vont személy még jogszerűen eleget tehetett volna a kötelességének • ha a szabálysértés kizárólag kötelezettségteljesítés elmulasztásával valósul meg, akkor az elévülés

mindaddig nem kezdődik meg, amíg a jogsértő helyzet vagy állapot fennáll, feltéve, hogy a kötelességteljesítés nem határidőhöz kötött. 25 Kísérlet esetén az a nap, amikor az ezt megvalósító cselekmény véget ér. Speciális helyzet áll elő akkor, amikor a cselekmény miatt büntetőeljárás indul, később azonban kiderül, hogy csak szabálysértés valósult meg. Erre az esetre a törvény az általánostól eltérő elévülési szabályt állapít meg arra tekintettel, hogy senki ne juthasson kedvezőbb helyzetbe pusztán azért, mert cselekménye - az eljárás kezdetén - súlyosabb megítélést váltott ki Ha azonban a büntetőeljárás az elkövetéstől számított hat hónapon túl indult meg, akkor a szabálysértési cselekmény elévült, hiszen senki sem kerülhet hátrányosabb helyzetbe pusztán azért, mert cselekményét a hatóságok tévesen minősítették. (5) A szabálysértés miatt az eljárás alá vont személlyel szemben a

szabálysértési hatóság, a fegyelmi jogkör gyakorlója, az ügyészség és a bíróság által foganatosított eljárási cselekmények az elévülést félbeszakítják. A félbeszakítás napjával az elévülési idő újrakezdődik. (6) A cselekmény elkövetésétől számított két év elteltével nincs helye szabálysértési felelősségre vonásnak. Abszolút határidő A szabálysértés szankciója. Büntetések, intézkedések A szabálysértési szankciók célja kettős: társadalom védelmét szolgálja, vmint prevenciós, a bűnelkövetést megelőző funkciója is van. Nemcsak az elkövetőt próbálja visszatartani újabb elkövetéstől (speciális prevenció), Prevenció Reparáció hanem minden állampolgárban tudatosítani akarja a cselekmény büntetendő voltát és ezzel a potenciális elkövetőket is visszatartja (generális prevenció). A szankciórendszer a büntetőjogihoz hasonlóan dualista rendszerű: büntetéseket ill. intézkedéseket ismer

A büntetések önállóan egymás mellett is kiszabhatók: a legszélsőségesebb elméletileg két büntetés és egyszerre három intézkedés kiszabása. Gyakorlatilag azonban az elzárás vagy a közérdekű munka mellett pénzbírság alkalmazható teljesen szabadon Szankció célja Represzszió 7. § (2) A büntetések önállóan és - a (3) és (4) bekezdésben meghatározott kivétellel - egymás mellett is kiszabhatók. (3) A szabálysértési elzárás mellett nem szabható ki közérdekű munka. (4) E törvény megállapíthatja egyes szabálysértési tényállások esetén a) a büntetés, intézkedés kiszabásának további törvényi feltételeit, b) az egyes büntetések, valamint a helyszíni bírság kiszabásának kizártságát, c) a helyszíni eljárásra, valamint a büntetés, intézkedés végrehajtására vonatkozó eltérő szabályokat. Büntetések 7. § (1) A szabálysértés miatt alkalmazható büntetések: a) a szabálysértési elzárás, b) a

pénzbírság, c) a közérdekű munka. SZABÁLYSÉRTÉSI ELZÁRÁS 9. § (1) Szabálysértési elzárást csak bíróság szabhat ki (2) E törvény eltérő rendelkezése hiányában a szabálysértési elzárás legrövidebb tartama egy nap, leghosszabb tartama hatvan nap. (3) A szabálysértési elzárás tartamába a szabálysértési elzárás alapjául szolgáló szabálysértéssel összefüggésben elrendelt szabálysértési őrizet teljes idejét, valamint a szabálysértési elzárás alapjául szolgáló szabálysértéssel összefüggésben elrendelt, négy órát meghaladó tartamú előállítás tartamát be kell számítani. A szabálysértési őrizet, illetve a négy órát meghaladó tartamú előállítás minden megkezdett óráját egy óra tartamú szabálysértési elzárásként kell beszámítani. 10. § Nincs helye szabálysértési elzárásnak, ha az eljárás alá vont személy a) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük

biztosításáról szóló törvényben meghatározott fogyatékos személy, illetve kórházi fekvőbeteg-ellátásban részesül, b) a várandósság tizenkettedik hetét elérő nő, c) tizennegyedik életévét be nem töltött gyermekét egyedül nevelő szülő, d) fogyatékos, vagy folyamatos ápolást, felügyeletet, gondozást igénylő hozzátartozójáról egyedül gondoskodik. Megengedett az elzárás: magánlaksértés, önkényes beköltözés, távoltartó határozat szabályainak megszegése, rendzavarás, garázdaság, közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése, tiltott kéjelgés, veszélyes fenyegetés, feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében való részvétel, valótlan bejelentés, hivatalos személy által elkövetett hamis statisztikai adatszolgáltatás, járművezetés az eltiltás tartama alatt, tulajdon elleni szabálysértések, jogosulatlan vadászat, tulajdonosi hozzájárulás nélküli építés. PÉNZBÍRSÁG 11. § (1) A

pénzbírság legalacsonyabb összege - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - ötezer forint, legmagasabb összege százötvenezer forint, szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértések esetén háromszázezer forint. A törvényalkotó szigorította a tételeket, bár kérdés, hogy ez visszatartó erővel bír-e, tekintettel, hogy nehezen lehet kifizetni, lsd minimálbér nagysága. (2) A pénzbírság összegébe a pénzbírság alapjául szolgáló szabálysértéssel öszszefüggésben elrendelt szabálysértési őrizet teljes idejét, valamint a pénzbírság alapjául szolgáló szabálysértéssel összefüggésben elrendelt, négy órát meghaladó tartamú előállítás tartamát be kell számítani. A szabálysértési őrizet, valamint a négy órát meghaladó tartamú előállítás minden megkezdett órája helyébe kettőszáz forint pénzbírságot kell beszámítani (megfizetettnek kell tekinteni). A 12. § (1) be-n meghatározott 5000

Ft-os átváltási kulcsot úgy kell alkalmazni, hogy a szabálysértési őrizet és a négy órát meghaladó tartamú előállítás esetén minden megkezdett óra személyi szabadságot korlátozó intézkedés 200Ft/óra átváltási kulccsal a pénzbírság összegé- ből le kell vonni, és csak az így megmaradt összeget lehet 5000 Ft-onként egy nap elzárásra átváltoztatni. Példa: tiltott kéjelgés miatt nyolc és fél órán keresztül szabálysértési őrizetben tartott elkövetővel szemben kiszabott 15.000 Ft pénzbírságot a végzésben nem három nap elzárásra kell átváltoztatni, hanem a 11 § (2) be alapján 9X200Ft-ot negatív előjellel kell figyelembe véve 13.200 Ft fogja az átváltandó bírság alapját képezni, amely csak két nap szabálysértési elzárásra váltható át Az ezután fennmaradó 3200 Ft a 12 § (1) be értelmében „elenyészik” Ha a jogalkalmazó 17.000 Ft bírságról határoz, akkor a megfelelő összeget levonva a

megfizetendő és átváltoztatható összeg 15200 Ft, amely viszont már három nap elzárásra változtatható át, és a figyelembe nem vehető összeg mindössze 200 Ft lesz (3) A XXVII. és a XXVIII Fejezetben meghatározott egyes szabálysértések esetén a Kormány - a pénzbírság legalacsonyabb és legmagasabb mértékére vonatkozó rendelkezés keretei között - rendelettel megállapíthatja a pénzbírság kötelező mértékét. Lsd 63/2012 Korm rendelet 12. § (1) A pénzbírságot meg nem fizetése esetén a bíróság szabálysértési elzárásra változtatja át E törvény eltérő rendelkezése hiányában az átváltoztatás során ötezer forintonként egy napi szabálysértési elzárást kell számítani. A meg nem fizetett pénzbírságnak ötezerrel nem osztható részét nem kell figyelembe venni. (2) Nem lép a meg nem fizetett pénzbírság helyébe szabálysértési elzárás, ha az eljárás alá vont személy a) a 10. §-ban meghatározott feltételek

valamelyikének megfelel, b) azt a 13. §-ban meghatározottak szerint közérdekű munkával megváltotta (3) A meg nem fizetett pénzbírság helyébe lépő szabálysértési elzárás tartama eltérhet a szabálysértési elzárás tartamára vonatkozó e törvény szerinti előírástól. 13. § (1) A szabálysértési hatóság határozatában tájékoztatja az eljárás alá vont személyt a meg nem fizetett pénzbírság közérdekű munkával történő megváltásáról. A határozatban a tájékoztatásnak ki kell terjednie arra, hogy ha az eljárás alá vont személy a pénzbírságot nem fizeti meg, helyébe milyen tartamú közérdekű munka lép, valamint arra is, hogy a közérdekű munka végrehajtása céljából az állami foglalkoztatási szervnél kell jelentkeznie. A meg nem fizetett pénzbírság helyébe ötezer forintonként hat óra közérdekű munkát kell meghatározni A meg nem fizetett pénzbírságnak ötezerrel nem osztható részét nem kell

figyelembe venni. (2) A közérdekű munka végrehajtása céljából a foglalkoztatást biztosító munkahelyekről az állami foglalkoztatási szerv - honlapján közzétett - nyilvántartást vezet. (3) A meg nem fizetett pénzbírság helyébe lépő közérdekű munka tartama eltérhet a közérdekű munka tartamára vonatkozó e törvény szerinti előírástól. KÖZÉRDEKŰ MUNKA 14. § (1) Közérdekű munka kiszabása esetén az eljárás alá vont személy köteles a számára meghatározott munkát elvégezni, személyi szabadsága egyébként nem korlátozható. (2) A közérdekű munka tartamát órákban kell meghatározni. E törvény eltérő rendelkezése hiányában a közérdekű munka legkisebb mértéke hat, legmagasabb mértéke száznyolcvan óra. (2a) A közérdekű munka tartamába a közérdekű munka alapjául szolgáló szabálysértéssel összefüggésben elrendelt szabálysértési őrizet teljes idejét, valamint a közérdekű munka alapjául

szolgáló szabálysértéssel összefüggésben elrendelt, négy órát meghaladó tartamú előállítás tartamát be kell számítani. A szabálysértési őrizet, valamint a négy órát meghaladó tartamú előállítás minden megkezdett óráját egy óra tartamú közérdekű munkaként kell beszámítani. (3) Közérdekű munka nem szabható ki abban az esetben, ha az eljárás alá vont személy a 10. §-ban meghatározott feltételek valamelyikének megfelel 15. § Ha az eljárás alá vont személy a munkakötelezettségének nem tesz eleget, a bíróság a közérdekű munka, illetve annak hátralévő részét hat óránként számítva egy nap szabálysértési elzárásra változtatja át. Nem változtatható át a közérdekű munka hátralévő része szabálysértési elzárássá, ha az nem éri el a hat órát Intézkedések 8. § (1) A szabálysértés miatt alkalmazható intézkedések: a) a járművezetéstől eltiltás, b) az elkobzás, c) a kitiltás, d) a

figyelmeztetés. (2) Figyelmeztetés mellett csak elkobzás alkalmazható, az intézkedések egyéb esetekben önállóan, egymás vagy büntetés mellett is alkalmazhatók. JÁRMŰVEZETÉSTŐL ELTILTÁS 16. § (1) Az eljárás alá vont személy eltiltható, illetve az e törvényben meghatározott esetben az eljárás alá vont személyt el kell tiltani a járművezetéstől, ha a szabálysértést engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követte el. (1a) Közveszély színhelyén, a 7500 kg-ot meghaladó megengedett legnagyobb össztömegű tehergépkocsival, vontatóval, valamint e járműből és pótkocsiból álló járműszerelvénnyel a) az úton való haladásra, b) az előzésre és kikerülésre, valamint c) a lezárt útszakaszra történő behajtásra vonatkozó szabályok megszegésével elkövetett szabálysértés miatt járművezetéstől eltiltást alkalmazni kell. (2) A vezetői engedély visszaadása külön jogszabályban

meghatározott feltétel teljesítésétől tehető függővé. (3) A járművezetéstől eltiltás meghatározott járműkategóriára, illetve járműfajtára is vonatkozhat. (4) A járművezetéstől eltiltás - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - legrövidebb tartama egy hónap, leghosszabb tartama egy év. 17. § A járművezetéstől eltiltás hatálya a szabálysértési határozat jogerőre emelkedésével kezdődik. ELKOBZÁS 18. § (1) El kell kobozni azt a dolgot: a) amelyet a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak, b) amelynek a birtoklása jogszabályba ütközik, vagy amely veszélyezteti a közbiztonságot, c) amely szabálysértés elkövetése útján jött létre, d) amelyre a szabálysértést elkövették, vagy amelyet a szabálysértés befejezését követően e dolog elszállítása céljából használtak, e) amelyet az eljárás alá vont személy a szabálysértés elkövetéséért a tulajdonostól vagy annak

hozzájárulásával mástól kapott. (2) Az elkobzás önállóan és akkor is alkalmazható, ha az eljárás alá vont személy nem vonható felelősségre. (3) Az (1) bekezdés a) és d) pontja esetében a) az elkobzást nem lehet elrendelni, ha a dolog nem az eljárás alá vont személy tulajdona, kivéve, ha a tulajdonos az elkövetésről előzetesen tudott, b) az elkobzás kivételesen mellőzhető, ha az az eljárás alá vont személyre vagy a dolog tulajdonosára a szabálysértés súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene, feltéve, hogy az elkobzás mellőzését nemzetközi jogi kötelezettség nem zárja ki. (4) Az elkobzott dolog tulajdonjoga az államra száll. (5) Nincs helye elkobzás elrendelésének, ha a cselekmény elkövetése óta két év eltelt, kivéve, ha az elkobzás tárgyának birtoklása jogellenes. (6) Nincs helye az elkobzás foganatosításának a kölcsönzött kulturális javak különleges védelméről szóló törvény

szerinti védelem esetén a különleges védelem időtartama alatt. KITILTÁS 19. § (1) A sportrendezvényen való részvétellel, az odautazással vagy az onnan történő távozással összefüggő szabálysértés miatt az eljárás alá vont személy kitiltható bármelyik sportszövetség versenyrendszerében megrendezésre kerülő sportrendezvényről, valamint bármelyik sportszövetség versenyrendszerében megrendezett sportesemény helyszínéül szolgáló sportlétesítményből. (2) A kereskedelmi tevékenységgel összefüggő szabálysértés miatt, e tevékenysége folytatásának megakadályozása érdekében az eljárás alá vont személy kitiltható a kereskedelmi létesítményből vagy kereskedelmi tevékenység helyéül szolgáló egyéb helyszínről. (3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott kitiltás legrövidebb tartama hat hónap, leghosszabb tartama két év. FIGYELMEZTETÉS 20. § (1) Figyelmeztetés alkalmazásának akkor van helye, ha a

szabálysértés az elkövetés körülményeire tekintettel csekély súlyú és ettől az intézkedéstől kellő visszatartó hatás várható. (2) A figyelmeztetéssel a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság a rosszallását fejezi ki és felhívja az eljárás alá vont személyt arra, hogy a jövőben tartózkodjon szabálysértés elkövetésétől. A figyelmeztetés az opportunitás eszköze, a jogsértés súlytalansága esetén büntetés helyett alkalmazható, a hatóság rosszallását kifejező, nevelő jellegű intézkedés, amely rámutat az adott jogsértés helytelen voltára és egyben felhívja az elkövető figyelmét arra, hogy a jövőben tartózkodjon a hasonló cselekményektől. Az eljáró hatóságok az ún. bagatelljogsértések akkora tömegével találkoznak nap mint nap, melyek szankcionálása akár még egyszerűsített eljárásban is messze meghaladja a jogalkalmazói kapacitásokat, ugyanakkor e cselekmények egy része az elkövetés

sajátos körülményei folytán nyilvánvalóan nem is igényli az eljárás lefolytatását és büntetés kiszabását. A törvény ugyan nem ad részletes szempontokat az intézkedés alkalmazásához, de utal arra, hogy mind a cselekménnyel (tárgyi körülmények), mind pedig az eljárás alá vont személlyel összefüggő (alanyi körülmények) tényezőket mérlegre kell tennie a jogalkalmazónak, ha lemond a büntetés alkalmazásáról. A szabálysértési jog alanyai és fórumrendszere. Alanyok ELJÁRÁS ALÁ VONT SZEMÉLY 52. § (1) Eljárás alá vont személy az, akivel szemben szabálysértési eljárás folyik (2) Az eljárás alá vont személy jogosult megismerni, hogy mely cselekmény miatt, milyen tények és bizonyítékok alapján folyik ellene szabálysértési eljárás. (3) Az eljárás alá vont személy - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - jogosult • az eljárási cselekményeknél jelen lenni, • az eljárás bármely szakaszában

észrevételt, indítványt tehet, kérdést intézhet, a szabálysértési hatóságtól és a bíróságtól felvilágosítást kérhet, • megtekintheti az ügy iratait, azokról másolatot kérhet, illetve készíthet. A minősített adatot tartalmazó másolatot a hatóság épületéből nem viheti ki. AZ ELJÁRÁS ALÁ VONT SZEMÉLY KÉPVISELŐJE 53. § (1) Az eljárás alá vont személy érdekében a szabálysértési eljárás bármely szakaszában törvényes képviselője vagy az általa vagy törvényes képviselője által írásban meghatalmazott nagykorú személy (a továbbiakban együtt: az eljárás alá vont személy képviselője) járhat el. A Szabs tv szakít a védő fogalmával A képviselő bárki lehet, akit az eljárás alá vont személy szabályosan meghatalmaz közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban. Az őt megillető legfontosabb jogok: • fellebbezés benyújtása • határozatot vele is közölni kell •

panaszbenyújtás • kifogás benyújtása • tárgyalásról való értesítés • kifogás visszavonásának joga • az ügy ismertetésének kiegészítését kérheti • meghallgatás nélküli eljárásban tárgyalást kérhet • fellebbezés • perújítás (2) Az eljárás alá vont személy képviselőjének kérdezési, indítványtételi és irat megtekintési jogaira az 52. § (3) bekezdése az irányadó SÉRTETT 54. § (1) Sértett az, akinek a szabálysértés sértette vagy veszélyeztette a jogát vagy a jogos érdekét (2) A sértett az eljárás bármely szakaszában észrevételt, indítványt tehet, kérdést tehet fel, jogairól és kötelességeiről a szabálysértési hatóságtól, az ügyésztől és a bíróságtól felvilágosítást kérhet, megtekintheti az őt érintő iratokat, azokról másolatot kérhet, illetve készíthet. (3) A sértett - az e törvényben meghatározott feltételek mellett - kérheti az eljárás alá vont

személytől a szabálysértés folytán keletkezett kárának megtérítését. (4) A sértett az őt megillető jogokat képviselője útján is gyakorolhatja. Ezek a következők: magánindítvány előterjesztése, jogorvoslati jog, kártérítés, egyéb jogok (indítványtétel, tárgyalásról való értesítés, kifogás visszavonásának joga, tárgyaláson való felszólalás, szemléről/tanú meghallgatásáról stb értesíteni kell). SÉRTETT KÉPVISELŐJE 55. § (1) A sértett érdekében a szabálysértési eljárás bármely szakaszában törvényes képviselője vagy az általa vagy törvényes képviselője által írásban meghatalmazott nagykorú személy (a továbbiakban együtt: a sértett képviselője) járhat el (2) A sértett képviselőjének kérdezési, indítványtételi és irat megtekintési jogaira az 54. § (2) bekezdése az irányadó Fórumrendszer A szabálysértési jog egyik lényeges jellemzője és problémája a széttagolt

fórumrendszer, valamint az ennek következtében kialakuló bizonytalanság a joggyakorlatot illetően. Az egységes szabálysértési nyilvántartási rendszer ugyan sok tekintetben előmozdította ennek javítását, azonban az autonóm helyi önkormányzatokhoz kötődő jegyzők eltérő gyakorlata, valamint a szabálysértési ügyintézők felkészültségében megmutatkozó egyenetlenségek változó minőségű jogalkalmazásra vezettek. Az eljárás elbírálásában közigazgatási szervek és bíróságok vesznek részt. A közigazgatási hatóságok közül általános hatáskörrel és legfőbb eljáró szerv a fővárosi, megyei kormányhivatal járási hivatala26, míg a közlekedési jellegű ügyekben a rendőrkapitányság vagy az egyes feladatok ellátására létrehozott rendőri szerv, valamint a pénzügyi jellegű jogsértések esetén a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve jár el. Az elzárással is sújtható szabálysértés (pl rendzavarás,

garázdaság, ötvenezer forint értékhatár alatti lopás, sikkasztás, orgazdaság, vagy jogosulatlan vadászat) miatt első fokon a járásbíróság jár el Helyszíni bírságkiszabására főszabály szerint a rendőrség jogosult, míg a szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés miatt csak a rendőrség szabhat ki helyszíni bírságot. Egyéb szabálysértés észlelése esetén a törvény kifejezett rendelkezése alapján szabhatnak ki helyszíni bírságot más szervek (a hivatásos katasztrófavédelmi szerv arra felhatalmazott ügyintézője, a közlekedési hatóság ellenőre, a közterület-felügyelő, a természetvédelmi őr, az önkormányzati természetvédelmi őr, az erdővédelmi szolgálat tagja, a halászati őr és a mezőőr). 26 A más szerv hatáskörébe nem tartozó szabálysértési eljárásra (pl. köztisztasági szabálysértés, fogyasztóvédelmi szabálysértések, koldulás, veszélyeztetés kutyával, tankötelezettség

megszegése) - főszabályként - az a fővárosi és megyei kormányhivatal jogosult, ahol az elkövető lakóhelye található. Az eljárás szerkezete és jogorvoslatok a szabálysértési jogban. A szabálysértési eljárás MEGINDULÁSA 78. § (1) A szabálysértési eljárás 1) feljelentés, vagy melyet vagy a hatóság (közlekedési szabálysértésnél) vagy a sértett (becsületsértésnél) tesz meg. Ha a szabálysértés elzárással is sújtható, bíróságnak való továbbítás előtt lefolytatja az előkészítő eljárást 2) a szabálysértési hatóság vagy a bíróság hivatali hatáskörében szerzett tudomása, illetve hiábavalóságára példa a lakcímbejelentés elmulasztása 3) a helyszíni bírság kiszabására jogosult szerv vagy személy általi észlelés alapján példa a mezőőr észleli az illegális hulladéklerakást; ha a tettes nem fogadja el a helyszíni bírságot, szabálysértési hatóság (járási hivatal ügyintézője) folytatja

le az eljárást. indul meg. (2) A feljelentést - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - szóban vagy írásban bármely személy vagy szerv megteheti. A szóban tett feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni, vagy arról feljegyzést kell készíteni (3) A feljelentésnek tartalmaznia kell • a feljelentett cselekmény helyének és idejének, továbbá • az elkövetés körülményeinek a leírását, • a bizonyítási eszközök megjelölését, továbbá, • az eljárás alá vont személy ismert személyi adatait. Ha lehetőség van rá, a bizonyítási eszközöket csatolni kell a feljelentéshez. 79. § (1) Magánindítványra üldözendő szabálysértés27 miatt csak a sértett kívánságára indítható meg a szabálysértési eljárás A magánindítvány előterjesztőjének bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az eljárás alá vont személy szabálysértési felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni (2) Ha

a sértett korlátozottan cselekvőképes, a magánindítványt törvényes képviselője is, ha pedig cselekvőképtelen, törvényes képviselője terjesztheti elő. Ezekben az esetekben a magánindítvány előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult. (3) A magánindítvány előterjesztésére jogosult nyilatkozatát be kell szerezni, ha a szabálysértési eljárás megindítását követően derül ki, hogy a cselekmény csak magánindítványra büntethető. 27 Magánlaksértés; becsületsértés; szándékosan elkövetett tulajdon elleni szabálysértések, ha az elkövető a sértett hozzátartozója; szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése és iparjogvédelmi jogok megsértése szabálysértés, ha egyszerűsített vámhatósági eljárásnak is helye van (608/2013/EU). (4) A magánindítványt attól a naptól számított harminc napon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítvány előterjesztésére jogosult az eljárás alá vont

személy kilétéről tudomást szerzett. A (2) bekezdésben meghatározott esetben ezt a határidőt attól a naptól kell számítani, amelyen a magánindítványra jogosult a felhívásról tudomást szerzett. Az elhunyt sértett hozzátartozója a még nyitva álló határidő alatt terjesztheti elő a magánindítványt. (5) A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. (6) A magánindítvány a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság érdemi határozatának meghozataláig visszavonható. * 1) A szabálysértési hatóság a rendelkezésre álló iratok, illetve a különböző bizonyítási eszközök alapján dönt a szabálysértési ügyben. 2) A szabálysértési hatóság szükség esetén meghallgatást tart. 3) A szabálysértési hatóság az eljárás befejezésekor az ügyben határozatot hoz. A határozat marasztaló, vagy megszüntető lehet 4) A marasztaló határozatban a szabálysértési

hatóság büntetést, vagy intézkedést alkalmaz. 5) Az önkormányzati szabálysértési hatóság büntetésként csak pénzbírságot szabhat ki, melynek meg nem fizetése setén - végső esetben - a szabálysértési hatóság a pénzbírság elzárásra történő átváltoztatását a Debreceni Városi Bíróságnál kezdeményezi. 6) Az elzárást a Büntetés-végrehajtási Intézetben kell letölteni. 7) Intézkedésként az önkormányzati szabálysértési hatóság figyelmeztetést, vagy elkobzást alkalmaz. Ügyintézési határidő: 30 nap, amely 30 nappal meghosszabbítható. Nincs helye felelősségre vonásnak, ha a cselekmény elkövetése óta 6 hónap eltelt (elévülés). * A szabálysértési eljárások meghallgatás és anélküli lefolytatása kétféle eljárási rendet, részben más szankciók alkalmazhatóságát jelenti. Meghallgatás nélküli eljárásban hozott határozat (Szabstv 102-103. §) Feltételei: • a tényállás tisztázott • az

eljárás alá vont személy (vagy az eljárásban részt vevő más személy) meghallgatása nem szükséges. Határideje: a szabálysértési eljárás megindítását követő tizenöt napon belül, kizárólag a szabálysértési eljárás iratai alapján. Alkalmazható jogkövetkezmények: • büntetés (csak pénzbírság), • intézkedés (önállóan vagy büntetés mellett): ◦ figyelmeztetés, ◦ járművezetéstől eltiltás, ◦ elkobzás, ◦ kitiltás, • rendelkezés a szabálysértési költség viseléséről, • az eljárás alá vont személy kötelezése a szabálysértéssel okozott kár megtérítésére (ha annak a törvényben meghatározott feltételei fennállnak). Ha az eljárás alá vont személy nem kérte meghallgatását, a meghallgatás nélküli eljárásban hozott határozat jogerőre emelkedik és végrehajtható. Jogorvoslat (meghallgatás iránti kérelem): a szabálysértési hatóság döntésével szemben nincs helye

kifogás benyújtásának, azonban az eljárás alá vont személy annak kézbesítésétől számított nyolc napon belül kérheti, hogy a szabálysértési hatóság hallgassa meg (a kérelem alapján a szabálysértési hatóságnak meg kell hallgatnia az eljárás alá vont személyt, amely meghallgatásra az erre irányuló kérelem érkezésétől számított öt napon belül idézést kell kibocsátani). A kérelem a meghallgatás megkezdéséig visszavonható – ebben az esetben úgy kell tekinteni, mintha nem terjesztett volna elő kérelmet (a kérelem visszavonásaként értékelendő, ha az eljárás alá vont személy a meghallgatáson nem jelenik meg és magát alapos okkal, előzetesen, illetve az akadály felmerülésekor haladéktalanul nem menti ki). Meghallgatás (Szabstv 104. §) Esetei: • hivatalból: ha nincs helye a meghallgatás nélküli eljárásnak (vagyis a tényállás nem tisztázott és szükséges az eljárás alá vont személy vagy az

eljárásban részt vevő más személy meghallgatása) és ez alapján határozat meghozatalának. Ebben az esetben a szabálysértési hatóság a tényállás tisztázása érdekében bizonyítást folytat le, valamint felhívja a feljelentőt további adatok közlésére • kérelemre: ha a szabálysértési hatóság azért tart meghallgatást, mert a meghallgatás nélküli eljárásban hozott határozata ellen az eljárás alá vont személy meghallgatás iránti kérelmet terjesztett elő. Ebben az esetben a szabálysértési hatóság a meghallgatás nélküli eljárásban hozott határozatát visszavonja és a meghallgatás eredményeképpen megállapított tényállás alapján meghozza a határozatát (a meghallgatás nélküli eljárásban hozott határozatban megállapított tények, illetve a meghallgatás nélküli eljárásban hozott határozattal kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés nem köti a szabálysértési hatóságot, azonban a meghallgatás

nélküli eljárásban hozott határozatban megállapított rendelkezéseknél hátrányosabb rendelkezést csak akkor hozhat, ha a meghallgatáson új bizonyíték merül fel). A meghallgatás során az eljárás alá vont személyt – ha a közérdekű munka végrehajtásához szükséges feltételek fennállnak – nyilatkoztatni kell arról, hogy hozzájárul-e a közérdekű munka kiszabásához (a hozzájárulás megtagadása kizárja a közérdekű munka kiszabását). ELUTASÍTÁSA 80. § A feljelentést határozattal nyolc napon belül el kell utasítani, ha a feljelentésből vagy az előkészítő eljárás során beszerzett adatokból megállapítható, hogy a) a feljelentett cselekmény nem szabálysértés, b) a büntethetőséget kizáró ok áll fenn, c) ugyanazon szabálysértés miatt szabálysértési eljárás van folyamatban, d) a cselekményt szabálysértési vagy büntetőeljárás, illetve közigazgatási hatósági eljárás keretében jogerősen

elbírálták, e) elkobzás alkalmazása szükséges felelősségre vonás nélkül, f) a szabálysértés elévült. ÜGYINTÉZÉSI HATÁRIDŐ 81. § (1) Ha a feljelentés, illetve az előkészítő eljárás adatai alapján nem került sor a feljelentés elutasítására, a szabálysértési eljárást meg kell indítani A szabálysértési eljárás kezdőnapja a feljelentésnek a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szabálysértési hatósághoz, vagy a 123/A § szerinti eljárás esetén a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz érkezését követő nap, illetve az előkészítő eljárás befejezését követő nap A szabálysértési hatóság részéről eljáró személy észlelése vagy tudomása alapján induló eljárás kezdő napja megegyezik az észlelés vagy tudomásra jutás napjával. (2) A szabálysértési eljárást a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel a megindulásától számított harminc napon belül be kell

fejezni. (3) Ha az ügy bonyolultsága vagy más elháríthatatlan akadály indokolttá teszi, az ügyintézési határidőt a szabálysértési hatóság vezetője egy alkalommal legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja. Leggyakoribb indok az ügyteher, kapacitásés időhiány Jogorvoslat 105. § (1) Az érdemi határozattal szemben az eljárás alá vont személy és képviselője, továbbá az okozott kár megtérítésére kötelezés esetén, kizárólag e rendelkezéssel szemben a sértett az érdemi határozatot 28 hozó szabálysértési hatóságnál a határozat közlésétől számított nyolc napon belül kifogást (= más hatósági eljárásban a fellebbezés) nyújthat be Amennyiben a pénzbírság összegét külön jogszabály állapította meg, a pénzbírság mértéke miatt nincs helye kifogás benyújtásának (2) A kifogásban elő kell adni annak okát. Az ok téves megjelölése vagy hiánya miatt a kifogás érdemi elbírálását nem lehet megtagadni. A

kifogásban egyértelműen meg kell jelölni, hogy a bíróság az ügyet tárgyaláson bírálja el (3) Ha a kifogásban olyan új tényt állítanak vagy olyan új bizonyítékra hivatkoznak, amelyet a szabálysértési hatóság a kifogással támadott határozat meghozatala során nem ismert, a szabálysértési hatóság ezen új tényre, illetve bizo28 Megszüntetés is érdemi határozat, de azzal szemben „csak” panasszal lehet élni! nyítékra figyelemmel a kifogás alapján a határozatát visszavonhatja, vagy az eljárás alá vont személy javára megváltoztathatja. Kifogás így lényegében perújítási jellegűvé változott, mivel jogalapja csak az új tény/új bizonyíték esetén lehetséges a hatóság önrevíziója (megváltoztatás, visszavonás) Jogszabálysértő vagy érdeksérelemmel járó határozatot nem lehet felülvizsgálni, ha a kifogásban megjelölt indokkal már találkozott a hatóság (4) A szabálysértési hatóság kifogás alapján

megváltoztatott határozata ellen az eljárás alá vont személy és képviselője a közléstől számított nyolc napon belül ismételt kifogást nyújthat be. Az ismételt kifogásban csak a határozat megváltoztatással érintett megállapításait lehet sérelmezni (5) A szabálysértési hatóság elutasítja az ismételt kifogást, ha az nem a megváltoztatással érintett megállapítások ellen irányul. Az elutasítás ellen nincs helye jogorvoslatnak. 106. § (1) A szabálysértési hatóság elutasítja az elkésett vagy nem a jogosult által előterjesztett kifogást. E határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak (2) Ha a szabálysértési hatóság a kifogással támadott határozatát nem változtatja meg, a kifogás hatósághoz történő beérkezését követő nyolc - a bizonyítási eljárás lefolytatása esetén tizenöt - napon belül az iratokat a kifogás elbírálására megküldi a 42. § (2) bekezdése szerinti járásbíróságnak Az ismételt kifogást

a szabálysértési hatóság haladéktalanul megküldi a járásbíróságnak Szabálysértési hatóság lehetőségei kifogás esetén: 1) kifogást határozattal elutasítja, ha elkésett vagy nem a jogosult terjesztette elő 2) kifogásolt határozatot visszavonja vagy megváltoztatja, ha új tényre/bizonyítékra hivatkozik az eljárás alá vont személy és ennek alapján korábban határozatba foglaltaktól eltérő álláspontra jut a hatóság 3) kifogásban nincs új tényre/bizonyítékra hivatkozás, vagy azokkal nem ért egyet a hatóság, ezért 8 napon belül felterjeszti a járásbírósághoz 4) új tényre bizonyítási eljárást folytat le a hatóság, ennek eredményeképpen a kifogásnak helyt ad és a határozatot visszavonja vagy megváltoztatja 5) bizonyítási eljárást folytat le, de ennek eredményeképpen a kifogásnak nem ad helyt, így a kifogás beérkezésétől számított 15 napon belül felterjeszti a járásbírósághoz. Ismételt kifogás

esetén: A) elutasítja, ha az nem a megváltoztatással érintett megállapítások ellen irányul B) ha elkésett vagy nem a jogosult terjesztette elő, haladéktalanul felterjeszti a járásbíró sághoz – az elutasító döntést a bíróság hozza meg ha az ismételt kifogás a megváltoztatott megállapítások ellen irányul, az ügy irataival együtt haladéktalanul megküldi a járásbíróságnak. * 1) A szabálysértési hatóság határozataival szemben panasszal, illetve kifogással lehet élni. 2) A sértettet a panaszjog a szabálysértési eljárást megszüntető határozattal szemben illeti meg. 3) Az elkövetőt a lefoglalással, illetve a rendbírsággal kapcsolatosan illeti meg panaszjog. 4) Az elkövető kifogással élhet a vele szemben hozott marasztaló határozattal szemben. 5) A sértett, amennyiben kár érte, az ezzel kapcsolatos döntéssel szemben élhet kifogással, amennyiben a szabálysértési hatóság a sértett javára a kártérítés

mértékéről érdemben döntött. 6) A panaszjogot, és a kifogást a szabálysértési hatóság határozatának közlésétől számított 8 napon belül lehet gyakorolni. A meghallgatásra megidézett személy köteles a hatóság előtt megjelenni, ellenkező esetben rendőrség útján elővezethető. Az Európai Közigazgatási Térség (EAS). Európai Unió és a tagállami közigazgatások kapcsolata Európai Közigazgatási Térség A „Közös Európai Közigazgatási Tér” intézménye eredetileg az Unió keleti bővítéséhez kapcsolódó dokumentum, mely rendeltetése a tagországi működéshez szükséges közigazgatási kapacitás megteremtése volt. Az „Európai Közigazgatási Tér” pedig – ebből kinőve – a tagországok közigazgatási kultúrájára ható alapelvek összessége, melyek alkalmazása azonban nem kötelező, mert a tagállamok közigazgatása nem tartozik az Unió szabályozási körébe. Mégis olyan közös nevezőnek minősül, mely

magába foglalja a tagországok közigazgatásának közös értékeit és orientálja azok fejlesztését. A tagállamok adminisztratív kapacitásainak homogenizálása azonban nem jelent teljes uniformizálást, nem hagyja figyelmen kívül az egyes országok történelmét és sajátosságait. Ez ellentmondana a szubszidiaritás elvének és annak a decentralizációs folyamatnak, amely a tagállamok zömében zajlik Általános felismerés ma már ugyanis, ahogy az ENSZ jelentés fogalmaz, hogy a korábbi kívülről-felülről irányított, kínálat orientált reformok többnyire sikertelenek. Ha a tudás transzferje nem találkozik a fogadó ország igényével, akkor nem képes fenntartható eredményeket hozni. A közigazgatások közötti konvergencia eltérő szükségletek, hatalmi viszonyok, és értékek mentén történhet. Általában megállapítható, hogy a nemzeti közigazgatások nehezen mozdulnak a belső kultúrák, szervezeti ellenállás, történelmi

meghatározottságok miatt Az is tény, hogy még mindig könnyebb szabályokat, intézményeket közelíteni, mint a kultúrát, a működési gyakorlatot, a bürokrácia magatartását, a külső minták tehát a gyengébb ellenállás irányába haladva előszeretettel javasolják különböző szabályok megalkotását, intézmények felállítását, vagy az adminisztratív „kapacitások” fejlesztését. Azt is számításba kell venni, hogy a Bíróságnak és a Bizottságnak felhatalmazása van a szerződések védelmére, ami magába foglalja az erősebb adminisztratív beavatkozás lehetőségét is. Az is tény, hogy a tagállamoknak indirekt módon van kötelme a megfelelő adminisztratív kapacitások kiépítésére, hiszen a Szerződés 10. szakasza alapján köteles a tagságból eredő kötele - zettségek teljesítésére, tehát részt venni az EU döntési mechanizmusában, végrehajtani az EU szabályozást, teljesíteni a pénzügyi kötelezettségeket.

Azonban létezik egy közös európai értékeken és elveken nyugvó európai közigazgatás, mely a tagállami és az uniós közigazgatási rendszerek együttműködéseként is értelmezhető. Ezen rendszer nem túl egységes és a hatalommegosztás elve sem érvényesül tisztán. A jelenlegi megoldás, vagyis a tagállami közigazgatási rendszerek elvekkel és minimum standardokkal történő közelítése megfelelő. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépésének köszönhetően a hatáskörmegosztásra, illetve az igazgatási együttműködésre vonatkozó rendelkezések még átláthatóbbá és gördülékenyebbé tették, illetve teszik az uniós akarat végrehajtásához szükséges kooperációt. Az Unió és a tagállamok, illetve a tagállamok egymás közötti együttműködését megkönnyítő, hatékonyabbá és gyorsabbá tevő információs és kommunikációs technológiák alkalmazásának vizsgálata nem elhanyagolható ezen kérdéskör tárgyalásakor. Lásd

erről az Unió információs társadalomra vonatkozó rendelkezéseit, az e-government, az e-administration, és az e-democracy kérdéskörét. A nemzeti és az európai igazgatási szint kapcsolata Az európai intézmények nem helyettesítik a tagállami intézményeket, viszont a tagállami intézmények, amikor a döntések végrehajtásáról gondoskodnak, mint kvázi „uniós szervek” járnak el. Az EU-nak gyakorlatilag csak központi szervei vannak, és nincsenek a tagállamokba kihelyezett végrehajtó hivatalai; ha ezeket a hivatalokat létrehozná, ezzel sérülne a tagállamok szuverenitása, valamint az Unió és a tagállamok között létrejött hatalmi egyensúly is. Ez magyarázza azt is, hogy az uniós jog nem tartalmaz kötelező jellegű előírásokat a tagállamok közigazgatási szervezetére és működésére nézve A Szerződések egyikében sem találunk olyan kifejezett rendelkezést, amely konkrétan a tagállamok államszervezetére, annak

fölépítésére, működésére, illetve a közszolgálatra írna elő szabályokat. A másodlagos jogforrások ugyanakkor tartalmazhatnak előírásokat a tagállami közigazgatás szerveire és azok tevékenységére nézve. Ezek a jogi normák kötelezővé tehetik a tagállamok számára, hogy olyan közigazgatási hatóságokat hozzanak létre, amelyek biztosítani tudják az uniós jog törvényes és hatékony végrehajtását Mindazonáltal ezek inkább a partneri együttműködést erősítik, mintsem a hierarchikus viszonyt. Az Unió tagállamainak közigazgatása nem egységes modell alapján működik, hanem a sokszínűség és változatosság jellemző rájuk Az EU ugyan nem gyakorol közvetlen hatalmat a tagállamok közigazgatása fölött, de kétségtelen hatással van rá az uniós joganyagon keresztül. Arra „kötelezi” őket, hogy közigazgatásuk legyen megbízható, átlátható és demokratikus, vagyis a közigazgatás úgy működjön, hogy az uniós

feladatokat maradéktalanul, az Unió által kitűzött társadalmi és gazdasági célok elérése érdekében hajtsa végre. Fontos, hogy a jogrendszerbe időben épüljenek be az uniós előírások, azokat ténylegesen és hatékonyan alkalmazzák, továbbá tegyék lehetővé azok betartásának ellenőrzését és a jogviták megfelelő rendezését. Az EU elvárása az is, hogy a tagállamok közigazgatása átlátható legyen, pontosan elhatárolt hatáskörökkel, azaz hogy a különböző intézmények hatáskörei ne fedjék egymást, és ne legyenek lefedetlen területek sem. A demokrácia követelménye a jogállamiságot, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását, a többpártrendszert, a népuralmat, a köztisztviselők és egyéb közhatalmat gyakorlók pártsemlegességét és a közigazgatás kiszámíthatóságát jelenti. Összefoglalva tehát nem beszélhetünk az EU által kötelezően előírt európai közigazgatási

modellről, azonban közös értékekről és követelményekről igen. A központi szervezés és a döntések terén: • a demokratikus jogállamiság követelményeit érvényesítő Alkotmány létezése • olyan kormány, amely biztosítja a minisztériumok közötti hatékony együttműködést; • a különböző ágazati politikák kidolgozásának és végrehajtásának összehangolása (a megfelelő minőséget biztosító jogszabályok kidolgozását is ide értve). A területi igazgatás és a civil társadalommal való kapcsolattartás terén: • a hatáskörök decentralizációja • az állam és a területi hivatalok megfelelő illeszkedése • olyan közigazgatási eljárási kódex, mely biztosítja a közszolgáltatások hozzáférhetőségének egyenlőségét, a határozatok indokolási kötelezettségét és ésszerű határidőn belüli meghozatalát, továbbá a jogorvoslati lehetőségeket • olyan szabályok megléte, amelyek biztosítják

a civil társdalom és a hatalom rendszeres párbeszédét. A cselekvés eszközei az ellenőrzések területén: • törvénynek alárendelt szakmai közhivatal, amelyben biztosított a köztisztviselők érdemeken alapuló karrierrendszerben történő előrelépése • etikai szabályok működése • hatékony költségvetési és adóügyi igazgatás • a közigazgatás belső és külső ellenőrzésének hatékony rendszere • a polgárok és az intézmények által könnyen hozzáférhető joganyagok. A statisztikai területi egységek nomenklatúrája (NUTS), valamint a magyar térszerkezet és területfejlesztés kapcsolata A statisztikai célú területi egységek közös nómenklatúrája Az Európai Unió létrehozta a statisztikai célú területi egységek nómenklatúráját (NUTS) annak érdekében, hogy lehetővé tegye az összehangolt regionális statisztikák gyűjtését, összeállítását és terjesztését az EU-ban. Ez a hierarchikus

rendszer lehetővé teszi a régiókra vonatkozó társadalmi-gazdasági elemzéseket és keretként szolgál az uniós kohéziós politikával kapcsolatos fellépésekhez Jogalapja az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK rendelete. SZERKEZET A NUTS-osztályozás a tagállamok gazdasági területét osztja fel és régión kívüli területüket is magában foglalja. A régión kívüli terület a gazdasági területnek egyetlen régióhoz sem kapcsolható részeiből áll: ezek a légtér, a felségvizek és a kontinentális talapzat, a területi enklávék (különösen a nagykövetségek, konzulátusok és katonai támaszpontok), valamint a nemzetközi vizeken található lelőhelyek, amelyeken a térség rezidens gazdasági egységei dolgoznak. A regionális statisztikák összehasonlíthatósága megköveteli, hogy a földrajzi régiók a népesség tekintetében összehasonlítható méretűek legyenek. A politikai, közigazgatási és intézményi helyzetet is pontosan

fel kell tüntetni A nem közigazgatási egységeknek adott esetben tükrözniük kell a gazdasági, társadalmi, történelmi, kulturális, földrajzi vagy környezeti körülményeket A NUTS-osztályozás hierarchikus, mivel az egyes tagállamokat 3 szintre osztja: NUTS 1, NUTS 2 és NUTS 3. A második és harmadik szint az első, illetve a második szint alosztálya A tagállamok további hierarchikus szinteket hozhatnak létre, amelyekkel a NUTS 3 szintet osztják fel. MŰKÖDÉS A tagállamokon belül meglévő közigazgatási egységek képezik a területi egységek meghatározásának legfőbb ismérvét. A közigazgatási egység olyan közigazgatási hatósággal rendelkező földrajzi terület, amelyen e hatóság az adott tagállam jogi és intézményi keretén belül rendelkezik a területre vonatkozó közigazgatási vagy politikai döntéshozatali hatáskörrel. Azt, hogy egy közigazgatási egységet melyik NUTS‐szintbe kell besorolni, a népesség-küszöb értékek

alapján határozzák meg: Szint Minimum maximum NUTS 1 3 millió 7 millió NUTS 2 800.000 3 millió NUTS 3 150.000 800.000 Abban az esetben, ha egy tagállam teljes népessége egy adott NUTS-szintre vonatkozó alsó küszöbérték alatt van, ezen a szinten az egész tagállam egyetlen NUTS területi egységet alkot. Ha egy adott NUTS-szinthez egy tagállamban nincs megfelelő méretű közigazgatási egység, e NUTS‐szintet megfelelő számú, egymással határos, meglévő kisebb közigazgatási egység ös zszevonásával kell képezni. Az így keletkezett összevont egység elnevezése „nem közigazgatási egység” A magyar szabályozás Magyarországon – ahol a települési és a megyei szint önkormányzattal rendelkező közigazgatási egység – már évekkel az Uniós csatlakozás előtt kialakították a NUTS szinteket. A hatályos nómenklatúra a következő: • NUTS 1: három makrorégió (Közép-Magyarország, Dunántúl, Alföld és

Észak-Magyarország), melyek a német landoknak felelnek meg • NUTS 2: hét tervezési-statisztikai (területfejlesztési) régió Közép-Magyarország: Budapest, Pest megye Nyugat-Dunántúl: Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala megye Közép Dunántúl: Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém megye Dél-Dunántúl: Baranya, Somogy, Tolna megye Regionális szint Észak-Magyarország: Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megye Észak-Alföld: Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-SzatmárBereg megye Dél-Alföld: Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megye • NUTS 3: 19+1 megye • NUTS 4: 168 statisztikai kistérség • NUTS 5: kb. 3150 település Lokális szint Pénzszerzési okból (is) kiemelkedő a NUTS 2 szint szerepe, és mivel a központi régió jövedelmi adatai „kiejtik” a térséget az első célkitűzés támogatásainak köréből 29, felmerült Budapest és Pest megye szétválása illetve ez utóbbi kitágítása a környező megyék bevonásával. A

Kormány 2015. júniusában kezdeményezte, hogy 2016 évben esedékes NUTS-rendszer felülvizsgálatára való felkészülés keretében előterjesztés és ezt megalapozó döntés-előkészítő vizsgálat készüljön a Budapest és Pest megye esetleges kettéválasztásával kapcsolatban. A NUTS 2 régiók tulajdonképpen mesterségesen létrehozott egységek, így nem beszélhetünk hozzá kapcsolódó térségi identitásról, hosszabb távon stabil intézményrendszerről és biztos régióhatárokról sem – természetesen cél ezen problémák leküzdése. 29 Az egy főre eső GDP meghaladja az Uniós átlag 75%-át. Az uniós koordináció fogalma, a uniós kormányzati feladatok. Fogalma Az európai unió és a tagállamok közötti együttműködés alapfeltétele hogy a tagállami közigazgatások alkalmasak legyenek az európai uniós döntéshozatalban való közreműködésre. A tagállam számára az Európai Unió egységes koordinációs kötelezettséget nem

ír elő, azt azonban minden tagállamtól elvárja, hogy megfelelő és átlátható rendje legyen az uniós döntéshozatalban való tagállami részvételnek. Ez az egyeztetési (érdek-összehangolási) tevékenység minden tagállamban szükségszerűen létezik, hiszen az uniós tagságból fakadó tagállami feladatok kormányzati koordinációja biztosítja az uniós hatáskörbe tartozó feladatok egységes tagállami kezelését. Mivel az uniós döntéshozatal jellemzően ágazati jellegű, ezért a koordináció legfontosabb feladata az egységes tagállami álláspont megteremtése. Európai szervek felé – különösen a Tanács eljárásában – a tagállami véleményezés során az egyes, gyakran egymásnak ellentmondó tárca-véleményeket a tagállamnak kell egységes állásponttá szerkesztenie. Ezáltal az Európai Tanács, illetve a COREPER már minden tagállamból csak egy álláspontot kap meg, így a tagállamon belüli viták a rendezése a

koordinációval valósul meg. Az európai uniós koordináció tehát az adott tagállam uniós hatáskörbe tartozó ügyeinek belső rendjét jelenti, ennek is szervezeti, hatásköri és eljárási szabályozását tartalmazza. Egyes tagállamok megoldásait vizsgálva egyes típusjegyek alapján tudunk modell-csoportokat felállítani: ➢ A külügyi koordináció során az uniós ügyek a külügyminiszter hatáskörébe tartoznak elsősorban. Ő irányítja és hangolja össze a tagállamot érintő Uniós döntéshozatalból származó feladatokat. Legtöbb esetben a csatlakozások során használt koordinációs eszköz különösen azért előnyös, mert a tagállam külpolitikai, diplomáciai érdekeit hatékonyabban tudja érvényesíteni. ➢ Az igazságügyi koordináció esetén a koordinációs ügyek többsége a tagállam igazságügyi miniszterének hatáskörébe tartozik. Ilyen esetben különösen az irányelvek átvételével kapcsolatos, illetve a

közösségi jog harmonizációjával kapcsolatos hatáskörök hangsúlyosak, valamint az egységes tagállami álláspont kialakítása és az EU bírósági eljárásaiban való tagállami képviselet kap kiemelt szerepet. ➢ A gazdasági koordináció esetén a tagállam gazdasági minisztere látja el az európai uniós koordinációt, amely különösen a belső piaci együttműködés lenyomatát viseli magán. ➢ A sui generis koordináció pedig azt jelenti, hogy az európai uniós koordinációt kifejezetten erre a célra létrehozott állami szerv látja el. ➢ A miniszterelnöki vagy központi, kormányzati koordináció esetén a miniszterelnök köz-ponti hivatali szerve látja el a szaktárcák közötti koordinációt és készíti el az egységes tagállami álláspontot. Koordinációs alapelvek Nincs egységes koordinációs modell az Európai Unióban mégis vannak olyan koordinációs elvek és követelmények amelyeket az egyes tagállamoknak meg kell

tartaniuk: • miniszteriális felelősség elve: az EU-s koordinációban fontos szerepet kap az egyes ágazatokat vezető miniszter feladat és hatáskörében való (szakmai és politikai) felelőssége. Mivel a koordináció az ágazatok közötti összhang megteremtését és biztosítását hivatott szolgálni, a szakmai érdekek egymásnak feszülése esetén a koordináció különösen a közös értékeket és a nemzeti érdeket kell szem előtt tartsa, és így kell az eltérő véleményeket közös nevezőre hozza. A miniszter (és az által vezetett szaktárca) tehát egyszerre kell figyelembe vegye az ágazati szakmai érdekeket és az (össz-)nemzeti érdeket • egyközpontú koordináció elve: a tagállamban minden esetben jól lokalizálható központ-ból történik az EU-s koordináció. Az ezt végző szervnek jellemzően szakfőhatósági (miniszteriális) szinten kell lennie tekintettel arra, hogy miniszteri szintű döntéshozatalban kell az összhangot

meg- teremtenie, amelyet alsóbb szintről nem tudna elérni • egységes nemzeti álláspont elve: a koordinációt végző szerv felelős azért, hogy az ún. „single voice” létrejöjjön, tehát a tagállami szervek között az esetleges ellentétek egységes álláspontra jussanak és így minden tagállamból csak egy álláspont jusson az Európai Uniós döntéshozatal elé. A zavartól mentes, konzisztens álláspont kialakítása teszi lehetővé megfelelő az uniós döntéshozatal megvalósítását is • bevonás elve: az Európai uniós ügyek koordinálása nem lehet egy elkülönült sziget Tagállami közigazgatás. Hanem ahhoz szorosan kapcsolódnia kell Az uniós koordinációt nem lehet izolálni a kormányzati működésben sem. Ez azonban nem jelenti hogy ne lehetne A kormányzati általános döntéshozataltól eltérő eljárási rendet alkotni annak érdekében hogy a leghatékonyabb módon Ugyan megfelelni a tagállam az együttműködési

kötelezettségének A magyar modell MINISZTERELNÖKSÉGET VEZETŐ MINISZTER A kormány felelős szerve a miniszterelnökséget vezető miniszter, aki e feladatkörökkel önálló államtitkárokat bízott meg. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség feladatkörét a Miniszterelnökségen belüli központi koordináló szerv látja el Legfontosabb feladata az egységes tagállami álláspont, a single voice létrehozása; az uniós döntéshozatallal (Tanács, COREPER) való kapcsolattartás; vmint felelősség az európai uniós források felhasználásáért. Feladat és hatásköréről a 152/2014 (VI. 6) Korm rendelet szól AZ IGAZSÁGÜGY-MINISZTER Az igazságügy-miniszter feladatai egyrészt szaktárcai minőségéhez, másrészt az uniós koordinációban speciálisan a jogalkotás uniós harmonizációjához kapcsolódnak. Az előbbi, igazságügyi szaktárcai minőségében keretében ellátja az Európai Unió keretében megvalósuló igazságügyi együttműködéssel

kapcsolatos feladatokat. Emellett az Európai Unió Bírósága előtti eljáráshoz kapcsolódóan • ellátja a Kormány képviseletét az Európai Unió Bírósága előtti eljárásokban • koordinálja a képviselet ellátásához szükséges iratok előkészítését, valamint elkészíti a beadványokat • figyelemmel kíséri az eljárásokat és gondoskodik az ezekből esetlegesen következő jogalkotási feladatok meghatározásáról, programozásáról és teljesítésének ellenőrzéséről. Az IM a jogalkotási koordinációs tevékenysége körében összehangolja az Európai Unió jogának való megfelelés céljából folytatott jogharmonizációs tevékenységet. EGYES (SZAK-)MINISZTEREK A miniszterek az Európai Unió intézményeinél, a külkapcsolatokban és a nemzetközi szervezetekben felhatalmazás alapján és a statútumrendeletben meghatározottak szerint képviselik a Kormányt. A miniszterek gondoskodnak az európai integrációból eredő

feladatok végrehajtásáról. E hatáskör minden tárcát a saját feladatkörében érinti, tehát például a vidékfejlesztési minisztert az agár tárgyú uniós együttműködésekben, a belügyminisztert a rendészeti, vízügyi, stb. együttműködésekben, a külgazdasági és külügyminisztert az európai uniós külkapcsolatok kidolgozásában és megvalósításában, stb Ezen kívül az egyes miniszterek közreműködnek az európai uniós források felhasználásában is, amelynek koordinációját jelenleg a miniszterelnökséget vezető miniszter látja el. A KORMÁNYZATI UNIÓS KOORDINÁCIÓ TÁRCAKÖZI SZERVEI Az Európai Unió döntéshozatali tevékenységében való kormányzati részvétel összehangolása tárcaközi (interminiszteriális) koordinációt igényel. Ezt a feladatot – gyakorlatilag a csatlakozási folyamat kezdetétől – elsősorban egy tárcaközi bizottság látja el, azonban más kormányzati szervek is gyakorolnak hatásköröket. A

kormányzati EU-s koodinációban részt vevő szervek30 az alábbiak: • a Kormány • a Miniszterelnökséget vezető miniszter • a Miniszterelnökséget vezető miniszter által vezetett, európai uniós ügyekkel összefüggő tárcaközi értekezlet • a közigazgatási államtitkári értekezlet (mint a kormány döntés-előkészítés, véleményező szerve – lásd a kormány ügyrendjét) • az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (EKTB) • az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság szakértői csoportjai. 30 1742/2014. (XII 15) Korm határozat az Európai Unió döntéshozatali tevékenységében való kormányzati részvétel összehangolásáról és az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottságról. Az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság általános feladata az európai uniós ügyek kormányzati koordinációja, valamint az európai uniós tagságból fakadó feladatok szakmai előkészítésének,

végrehajtásának koordinálása és ellenőrzése, továbbá a képviselendő tárgyalási álláspontok előkészítése és összehangolása. Az EKTB tagjai a Miniszterelnökség és a minisztériumok – a szervezeti és működési szabályzat szerint az európai uniós tagsággal összefüggő kérdésekben feladat- és hatáskörrel rendelkező – helyettes államtitkárai. A Kormány európai uniós politikája, valamint az európai uniós tagságból fakadó feladatok előkészítésére és az uniós döntéshozatali eljárások során képviselendő tárgyalási álláspontok kialakítására, az uniós politikák alakulásának nyomon követésére és a szükséges kormányzati intézkedések koordinálására szakértői csoportok működnek. A szakértői csoport minden, a feladatkörébe tartozó, az uniós döntéshozatali eljárásban napirenden szereplő kérdéssel kapcsolatban írásbeli tárgyalási álláspontot készít A tagállami egységes tárgyalási

álláspont, a single voice kialakítása tehát itt, a szakértői csoportokban kezdődik, majd azt terjesztik az EKTB elé, amely szükség esetén kormányzati döntést kezdeményez. A szakértői csoport vezetője a tárgykör szerint feladat- és hatáskör szerint első helyen felelős miniszter vagy központi államigazgatási szerv vezetője által kijelölt állami vezető. Tagjai a szakértői csoport feladatkörében feladat- és hatáskör szerint más érintett minisztérium, illetve központi államigazgatási szerv képviselője, valamint – minden esetben – a Miniszterelnökség, az Igazságügyi Minisztérium és a Nemzetgazdasági Minisztérium kijelölt kormánytisztviselője, továbbá az Állandó Képviselet kijelölt diplomatája. ORSZÁGGYŰLÉS Az Országgyűlés a Kormány tevékenységét az Európai Unióban kétféleképpen ellenőrizheti. Egyrészről az úgynevezett egyeztetési eljárás keretében, amelynek célja, hogy az Országgyűlés is

állást foglalhasson arról, hogy a magyar álláspont milyen tartalommal jelenjen meg az Unió kormányzati részvétellel működő intézményeinek döntéshozatali eljárásában. A végrehajtó hatalom uniós tevékenységének másik ellenőrzési formája a Kormány tájékoztatási kötelezettsége az Országgyűlés, és ezáltal a nyilvánosság irányába A Kormány és az Országgyűlés közötti egyeztetési eljárás jogszabályi hátterét • az Alaptörvény • az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI törvény • az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. (II 24) ogy határozat határozzák meg. EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÉS A KORMÁNY KÖZÖTT Az eljárás célja, hogy a Kormány és az Országgyűlés együttesen alakítson ki egy olyan álláspontot, amelyet a Kormány a későbbi tanácsi döntéshozatali eljárásában képviselhet. Az eljárás szereplői a Kormány és az Országgyűlés. Az Országgyűlés az

ellenőrzési jogokat országgyűlési bizottságok útján is gyakorolhatja. Az Országgyűlés állandó bizottságai közül kiemelendő az európai uniós ügyekkel foglalkozó bizottság (EÜB) Az EÜB feladatköre az uniós integráció előrehaladásával folyamatosan bővült, változott. Jelenleg az EÜB fő feladata, hogy az egyeztetési eljárás folyamán az Országgyűlés nevében állásfoglalást fogadjon el arra nézve, hogy a Kormány milyen álláspontot képviseljen az Unió kormányzati részvétellel működő intézményeinek döntéshozatala folyamán. Az EÜB tehát ügydöntő hatáskörrel rendelkezik Az egyeztetési eljárásban további más állandó bizottságok is részt vehetnek, és véleményt nyilváníthatnak. Az egyeztetési eljárás tárgya az európai uniós tervezet, ez minden olyan jogi aktus-tervezetet, dokumentumot, javaslatot magába foglal, amely az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeinek döntéshozatali

eljárásában napirenden szerepel. A Kormány kötelezettsége biztosítani a hozzáférést ezekhez az tervezetekhez A Kormány megjelöli azokat a tervezeteket, amelyek álláspontja szerint az Országgyűlés feladat- és hatáskörét érintik, különösképpen azokban az esetekben, amikor a tervezet egy sarkalatos törvénnyel kapcsolatos, illetve ha egyéb – már létező – törvénynek ellentmond. Az egyeztetési eljárásban a fentiekkel összhangban az EÜB-nek különösen fontos szerepe van. A bizottság kijelölheti, hogy mely európai uniós tervezetekkel kapcsolatban folytassanak egyeztetési eljárást. A kiválasztás folyamán az EÜB olyan tervezetek egyeztetésére fókuszál, amelyek Magyarország számára gazdasági, társadalmi és politikai szempontból is rendkívüli jelentőséggel bírnak. Egyeztetési eljárást kezdeményezhet – rendes ülésszakonként legfeljebb négy alkalommal – az EÜB elnöke, valamint tagjainak legalább kétötöde olyan

európai tervezetekkel kapcsolatban, amelyről a Kormány álláspontjavaslatot alakított ki. Emellett az Országgyűlés bármely európai uniós tervezettel kapcsolatosan kikérheti a Kormány álláspontjavaslatát, továbbá a Kormány bármely álláspontjavaslatát megküldheti az Országgyűlésnek egyeztetési eljárást kezdeményezve A Kormánynak az álláspontjavaslatot olyan időben kell megküldenie az Országgyűlésnek egyeztetési eljárás lefolytatása érdekében, hogy az európai uniós döntéshozatali napirendre figyelemmel még érdemi egyeztetést lehessen lefolytatni. A Kormány álláspontjavaslatának tartalmára vonatkozó minimumkritériumokat a törvény pontosan meghatározza Javaslat Európai Bizottság Javaslat Európai Unió Tanácsa ORSZÁGGYŰLÉS Országgyűlés elnöke EKTB Kormány Kormányálláspont Kijelölés Vélemény Állandó bizottságok Állásfoglalás Európai ügyek bizottsága MINISZTÉRIUMOK Javaslatkijelölésre

Az egyeztetési eljárás megindítását követően a Házelnök felkéri a tervezettel kapcsolatosan feladatkörrel rendelkező országgyűlési bizottságokat, hogy alakítsanak ki véleményt a tervezetről, majd e vélemények ismeretében alakítja ki az Országgyűlés az állásfoglalását. Az Országgyűlés az állásfoglalásában megjelöli azokat a szempontokat, amelyeket az Európai Unió döntéshozatali eljárásában szükségesnek tart érvényre juttatni. Az Országgyűlés a Tanács döntéshozatali eljárása előtt még meghallgathatja az európai uniós tervezet tárgya szerint feladatkörrel rendelkező minisztert vagy államtitkárt A Kormány az Országgyűlés állásfoglalását alapul véve kialakítja a Tanácsban képviselendő álláspontját. Ha európai uniós tervezet olyan tárgykörrel kapcsolatos, amelyben az Országgyűlés minősített többségű döntése lenne szükséges, a Kormány az állásfoglalástól csak indokolt esetben térhet el.

Amennyiben a Kormány álláspont-javaslatával kapcsolatban az Országgyűlés a Tanács napirendje által megkívánt határidőig nem fogad el állásfoglalást, a Kormány ennek hiányában is képviseli a magyar érdekeket és dönt a képviselendő álláspontról. A Kormány írásban tájékoztatja az Országgyűlést az Unió kormányzati részvétellel működő intézményének döntéséről. Tartalomjegyzék A közigazgatás fogalma; a jogállamiság és az alkotmányosság elveinek hatása a közigazgatásra.1 A közigazgatási jog mint a közjog része. Az alkotmányjog és a közigazgatási jog kapcsolata és elhatárolása.2 Közigazgatás igazgatástani alapjai.3 A közigazgatás, mint szervezet (struktúra) felépítése, elvei.5 A közigazgatási jog (szisztéma) szabályozási területei, sajátosságai.9 A közigazgatási aktustan.11 A közigazgatási jogviszonytan.19 Közigazgatási funkciók, feladatkörök és tevékenységfajták.21 A közigazgatás

kontrollja.24 A szervezeten belüli igazgatás. Az irányítás a felügyelet, az ellenőrzés31 Közjogi jogi személyek.35 A közigazgatási személyzeti politika. Közszolgálat37 A kormány és a működését segítő szervek.40 A központi államigazgatás és az önkormányzatok kapcsolata.43 A miniszterek feladata, hatásköre; a minisztériumok szervezete és működése.47 Kormányhivatalok és központi hivatalok.50 Autonóm államigazgatási szervek. Önálló szabályozó szervek Rendvédelmi szervek51 Helyi önkormányzatok; az önkormányzat működése.53 A közigazgatási eljárás fogalma. A Ket hatálya A magyar közigazgatási eljárásjog története 58 Joghatóság, hatáskör, illetékesség. Hatásköri, illetékességi összeütközés, ideiglenes intézkedés, szakhatósági közreműködés, megkeresés61 A közigazgatási eljárás alapelvei. Az eljárási jogviszony71 A tényállás tisztázása, a bizonyítási eljárás.73 Az eljárás felfüggesztése,

igazolási kérelem, döntés, a döntés közlése.76 A közigazgatási eljárás jogorvoslati és döntés-felülvizsgálatai rendszere, újrafelvételi és felügyeleti eljárás.82 A fellebbezés.86 Bírói felülvizsgálat, a közigazgatási per.88 Jogerő a közigazgatási eljárás jogban.93 A közigazgatási határozatok végrehajtása.100 Állami nyilvántartások rendszere és az állami statisztikai tevékenység.108 A jelölt által választott ágazati igazgatás.111 Rendészeti igazgatás. A Rendőrség117 A közigazgatási jog szankciórendszere, a bírság típusai és jellemzői.121 A szabálysértési jog fogalma, kialakulása. A szabálysértési jog forrásai és alapelvei, a szabálysértési törvény szerkezete124 A szabálysértésért való felelősség. A felelősségre vonás akadályai Az elévülés127 A szabálysértés szankciója. Büntetések, intézkedések129 A szabálysértési jog alanyai és fórumrendszere.134 Az eljárás szerkezete és

jogorvoslatok a szabálysértési jogban.137 Az Európai Közigazgatási Térség (EAS). Európai Unió és a tagállami közigazgatások kapcsolata .142 A statisztikai területi egységek nomenklatúrája (NUTS), valamint a magyar térszerkezet és területfejlesztés kapcsolata.145 Az uniós koordináció fogalma, a uniós kormányzati feladatok.147