Földrajz | Társadalomföldrajz » Barna Sándorné - Egységes-e Dél-Afrika népessége?

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodás szak ÖSSZEHASONLÍTÓ GAZDASÁGTAN HÁZIDOLGOZAT Egységes-e Dél-Afrika népessége? Kisvárda, 2003.11018 Készítette: Barna Sándorné 2003/2004 tanév II évf. „C” csop A tudósok szerint Afrika az emberiség bölcsője. Ezen a kontinensen nyílt meg az evolúció folyamán egy új út, az értelmes ember útja. Afrika csak természetföldrajzi értelemben alkot egységes földrészt, társadalomföldrajzi értelemben a Szahara választja el Észak –Afrikát a déli résztől., Fekete – Afrikától. Észak-Afrika lakossága mindig kapcsolatban állt Európával és Ázsiával, és már a gyarmatosítás előtt is jól szervezett államokban élt. Észak -Afrika jelenleg is fejlettebb, min a Fekete –Afrika. Fekete- Afrika országai csak messziről látszanak egységesnek. Ha közelebbről megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy népességük, nyelveik. politikai, gazdasági helyzetük is

nagyon különböző. Afrika déli részén kilenc független ország és a Dél-afrikai Köztársaság irányítása alatt álló Namíbia osztozik Dél-afrikai Köztársaság a legfejlettebb, melyet 1910-ben alapítottak. A Dél-Afrikában használt nyelvek mind gyarmati befolyást tükröznek. I. A közelmúlt történelme I.1 A gyarmati múlt Ahhoz, hogy megértsük Dél-afrikai népek helyzetét, ismernünk kell a földrész történelmét. Az antropológiai leletek arról tanúskodnak, hogy Dél-Afrika ősidők óta lakott volt. Hiteles adatokat azonban csak az első partraszállás óta ismerünk, hiszen a földrész ezen területét hatalmas síkság választotta el az északi résztől. Az európaiak megjelenésekor az őslakos koaszin népek éltek ezen a területen. Jellemzőjük a sárgás bőrszín, hosszúkás fejforma, kis termet. és jellegzetes csomókban növő haj Dél-Afrika többi lakója bevándorolt. Az őslakosoknál magasabb kultúrfokon állt soktörzsű

és sok nyelven beszélő bantuk észak felől érkeztek Dél-Afrika területére. A legnagyobb népességmozgás a 14. században következett be Ekkor a bantuk birtokba vették a szubtrópusi partvidéket, kiszorítva az őslakosságot. A középkor végén a nagy hajósnépeknek óriási kihívást jelentett a távoli Indiába vezető tengeri útvonal. 1488-ban, a portugál Bartolomeo Diaz érte el elsőként 2 a Fokföldet. Ezután minden Indiába igyekvő hajós lehorgonyzott az öbölben a vidéken viszont a portugálok nem akartak letelepedni. a 16században az angol és holland hajósok uralták a világtengert. A britek már ekkor szemet vetettek erre a földrészre. A hatalmat azonban 1800 táján sikerült átvenni Fokföldön Az angol lett a közigazgatás és az oktatás nyelve, betiltották az ortodox németalföldiek által űzött rabszolga-kereskedelmet. A búrok, fehér telepesek leszármazottai, tiltakozásul ezen intézkedések ellen az ország belsejébe

vonultak, ahol a fekete lakossággal vívott harcok árán megalapították saját államaikat. A búrok és a britek érdekellentétei a 19 század végén a búr háborúkba torkolt, mely az angolok győzelméhez vezetett. Az 1902-ben brit koronagyarmatnak nyilvánított búr köztársaságok nyolc év múlva egyesültek a Dél–afrikai Unióban, mely 1931-ben teljes függetlenséget kapott a Nemzetközösség keretében. Dél-Afrika népszavazás eredményeképpen 1961-ben köztársaság lett és kilépett a Nemzetközösségből. Belpolitikai téren nagy jelentősége volt az 1948-as évnek. Parlamenti választásokon a Nemzeti Párt győzött. Módszeresen kezdte kidolgozni a faji megkülönböztetés régóta érvényesülő politikáját. Nagyszámú törvény és a hatalmas állam apparátus kizárólag azt a célt szolgálta, hogy biztosítsák a fehérek előjogait. Elnyomták az ellenzéket, vérbe fojtották a feketék ellenállását. Ennek következtében a Dél-afrikai

Köztársaság egyre nagyobb nemzetközi nyomás alá került. Az emberi jogok semmibe vétele, amely miatt az ENSZ állandóan tiltakozott. elszigeteltségbe sodorta az országot. Ez volt az ára az apartheidnek I.2 Apartheid Az apartheid az „ afrikaaner „-ek nyelvéből ered. Jelentése: megosztottság, elkülönült fejlődés. A búr faji ideológia szerint Dél Afrikában nem lehetséges a különböző fajú emberek közös fejlődése. A szemlélet gyökerei a rabszolgasági időszakba nyúlnak vissza. Miután a nemzeti párt 1948-ban kizárólagos hatalomra tett szert, semmi nem akadályozta meg a totális apartheidrendszer kiépítését. Mindenáron meg akarták őrizni a fehér bevándorlók évszázados kiváltságait. Az apartheidrendszer alapjait a „ Population Registration Act „ kerettörvény képezte, mely 1950 óta faji csoportokra osztotta fel az embereket Dél-afrikai 3 Köztársaságban. A faji hovatartozás meghatározása eldöntötte minden dél

afrikai sorsát- akár fekete vagy fehér, keverék vagy indiai volt. Házasságot csak azonos fajúak köthettek, ezért nem volt nehéz megállapítani az újszülött hovatartozását sem. A törvény megszabta, hogy különböző színű emberek nem lakhatnak egyazon területen. Ezért a fehérek feudális elszigeteltségben éltek, míg az indiaiak, keverékek és feketék gyakran emberhez méltatlan körülmények között a fehérek látóhatárán kívül. A fehérek lakta területeken sok helyen még ma is riasztóberendezések, őrkutyák , szögesdrótok, hatalmas falak hivatottak a biztonsági érzet megteremtésére, mert a fehérek még ma is nagyon félnek. Persze felvetődik a kérdés: egyáltalán miért működhetett ez a rendszer ? Ebben bizonyára döntő szerepe volt annak, hogy a fehéreknek sikerült a társadalmi élet minden területén bevezetni az apartheidet gazdasági és katonai erejüknél fogva. A másik ok az lehetett, hogy a feketék elviselték

sorsukat, mert életszínvonaluk minden nyomorúságuk ellenére magasabb volt, mint a szomszédos országokban élő feketéké, jobban el tudták látni gyakran igen népes családjukat, mint Mozambikban, Angolában vagy Zimbabwéban. Ma már a fehér kisebbség is indokoltnak tartja hogy privilégiumának egy részét feladja, ami nem jelenti azt, hogy demokratikus viszonyokról lehessen beszélni. A rendszer továbbra is szedi áldozatait. Újra és újra zavargások rázkódtatják meg az országot, véres összecsapásokra kerül sor. És nem csak fehérek és feketék ütköznek meg egymással: fellobbantak a feketék hagyományos törzsi ellentétei is. Frontok képződtek a fehérek között is: „ a tiszta apartheid – tanok ultrajobb szószólói keresik a konfrontációt a liberálisabb politika képviselőivel „ Ezek az ellenségeskedések csak veszélyeztetik a faji megkülönböztetés végleges felszámolását. A kormányzat és a fontos politikai szervek felelős

vezetőinek az a feladata, hogy megtalálják a békés fejlődés útját. I.3 Oktatás az apartheid idején A dél-afrikai oktatási rendszer megkülönböztetett figyelmet szentelt a faji szegregáció megerősítésének és állandósításának. Az apartheidkultúra támogatást nyert abból, hogy a szocializáció fő szempontja az elkülönültség fenntartása, amelyhez 4 az iskolák úgy járultak hozzá, hogy bőrszínük szerint eltérő tudással és szakismerettel ruházták fel a tanulókat. Nem volt elképzelhető a fehér és fekete gyerekek keveredése Az előbbiek korán megtanulták, hogy szüleik alacsonyabb rendűnek tekintették a fekete embereket. és ahogy növekedtek, úgy erősödött bennük ez e hit A fehér gyerekeket törvény kötelezte arra, hogy általános, majd középiskolába járjanak, ahol legalább annyira a megkülönböztetés légköre uralkodott, mint odahaza. Tehát az iskolai környezet tovább erősítette a gyerekek otthon szerzett

tapasztalatait. A feketék többség oktatása más keretek között zajlott. Miután a kormány bezáratta a missziós magániskolákat, felállított egy hivatalt, amelyik kizárólag feketék iskolázásával foglalkozott. A fekete gyerekek csak alapfokú tanulmányokat folytattak csak keveseknek adatott meg az a lehetőség, hogy eljussanak a középiskolába. 1979ben a kormány tízszer annyit költött a fehérgyerekek oktatására, mint fekete társaikéra Az oktatási rendszerrel szembeni elégedetlenség és a kormányzat sikertelen kísérletei a dél-afrikai holland nyelv erőltetésére jelentős szerepet játszott a meg-megújuló fekete engedetlenségi mozgalmak kitörésében. I.4 Az apartheidrendszer összeomlása Az apartheid rendszer az 1990-es években összeomlott. Több, mint száz faji megkülönböztetésen alapuló törvényt töröltek el. Érvényét veszítette a területi elkülönítés politikája is. A fekete bőrű lakosság először az 1994 évi

választásokon gyakorolhatta újonnan szerzett politikai jogait. Ahhoz azonban, hogy a dél-afrikai rendszerváltás a gazdaság területén is változásokat eredményezzen, még évtizedekre lesz szükség. II. DÉL-AFRIKA NÉPESSÉGE Mint már említettem, Dél-Afrikai mind területileg, mind népesség szempontjából csak látszólag alkot egységet. Dél –Afrika az egész kontinens ásványkincsekben leggazdagabb része. Éppen ezért bontakozott itt ki legteljesebben 5 az európaiak földrabló politikája. A fehér lakosság képzettsége és igényei ösztönzőleg hatott a gazdaság tőkés átalakulására. és fejlődésre Mivel természeti adottságai eltérőek a területnek, a fehérek az ásványkincsekben gazdag területeken telepedtek le. A fehér lakosság képzettsége és igényei ösztönzőleg hatott a gazdaság tőkés átalakulására és fejlődésére ezeken a területeken. A fehér elnyomás mellet is kialakult a magasabb életszínvonal,

míg más területeken még ma is találkozhatunk bennszülött törzsekkel, melyeket a civilizáció szele még csak napjainkban érint meg. Ezeken a területeken nem igazán beszélhetünk fekete és fehér kérdésről. Dél-Afrikában erős a kapitalista osztály, de ez szinte kizárólag a fehér kisebbség kezében van. Az állami burzsoáziának különösen nagy az osz7tálytudata,ennek ellenére nem alkot homogén csoportot. Közelebbről megvizsgálva kitünik, hogy nem mentes a frakcióktól, amelyek etnikai különbségek és néha ideológiai választóvonalak mentén, a patrónus-kliens kapcsolatok szerint és nem ritkán a külföldi kapcsolatok iránti viselkedés mentén tagolódnak. Politikai kultúra A politikai kultúra Afrikában leginkább úgy írható le, mint ellentmondó elemek ötvözete. A legnagyobb ellentét a gyarmati állam és a keresztény hittérítők által behozott nyugati értékrendszerek, illetve a bennszülött afrikai kulturális

orientációk között feszül. Vallási szempontból az iszlám és a kereszténység, valamint az afrikai világnézetek egymásnak sok szempontból ellentmondanak, aminek megvannak a politikai következményei is. Az ideológia világában a politikai filozófia eltérő formái bontakoztak ki, ötvözve a nacionalizmus, a populista szocializmus és a marxizmus elemeit. A politikai kultúrában tetten érhető különbségek egy része az etnikai vagy a regionális különbözőségekre is visszavezethető. A nyugati hatások az afrikaiak közül azok számára voltak a legközvetlenebbek, akik neveltetésük vagy foglalkozásuk miatt a legközelebb voltak a gyarmatosítókhoz. A társadalmi mobilitásra csak annak volt esélye, aki kiemelkedően ügyesnek bizonyult az európai normák elsajátításához. Ahhoz , hogy valaki felvételt nyerhessen egy hazai vagy tengerentúli egyetemre, olyan 6 középiskolát kellett végeznie, mint amilyen az anyaországban dívott, Tehát a

bennszülött fekete többségnek alkalmazkodnia kellett a fejlettebb civilizációból érkező fehér kisebbség kultúrájához, szokásaihoz, értékrendjéhez. Az állammal, az idegen renddel és az állami bürokrácia jelentős részével azonosított európai értékekkel szemben állt az afrikai kulturális örökség. ÉszakAfrikában ez világnézetként az iszlámot jelenti Jó néhány afrikai politikai filozófus és vallási gondolkodó állítja, hogy Afrikában tapasztalható jelentős kulturális hasonlóságok felülemelkednek a kisközösségek közötti különbségeken. Az afrikai kultúrára általában jellemző a humanista perspektíva, a közösségi konszenzus és harmónia becsülete. Az afrikai államok közösségében- különböző etnikumokhoz kapcsolódóanbizonyos különbségek figyelhetők meg a politikai kultúrák között. A politika területén talán a legfontosabb különbség autoritásokkal kapcsolatos társadalmi attitűdökben nyilvánul

meg. A politikai szocializáció a társadalom természetét és a politikai struktúráját érintő viharos változások közepette zajlik. Az utóbbi évtizedekben a szocializációs tényezők radikálisan megváltoztak minden generáció számára. A politikai tanulás folyamata a legkülönbözőbb formákban zajlik : családban, iskolákban, imahelyeken utcákon. A független államok általában komoly erőfeszítéseket tesznek a szocializáció érdekében. Az afrikai uralkodók nagyon is tudatában vannak annak az erőnek amit a fiatal generációknak az államnak, mint nemzethez való kötődése jelenhet. Ezzel együtt nem mondanak le arról sem, hogy a rezsim és a vezetője iránti lojalitásra neveljék az állampolgárokat. Ennek érdekéven az iskolai tantervbe állampolgári ismereteket iktattak be Afrika történelmében széles körű politikai részvételre először a II. világháború után nyílt lehetőség. A gyengülő gyarmati igazgatás, miután

beleegyezett a választások kiírásába, nem tudott mást tenni, mint elfogadni szerepüket. A politika különösen a fiatalemberek számára nyújtott kivételes lehetőséget a felemelkedésre és az önkifejezésre. A politikai életben való részvétel szélsőségesen korlátozott volt A Dél-afrikai rezsimben- a történelem során egyedülállóan- faji megfontolások alapján tették lehetetlenné a részvételt az ország lakosságának 7 túlnyomó többségét alkotó afrikaiak számára. A fehérek voltak a részvételi jogok és a versengő politika kizárólagos 1kollektív jogokat, hanem faji hovatartozástól függetlenül kezeli a különböző érdekeket. Az egészségügyi beruházásoknak is fontos szerepe van a gazdasági életben. és fontos disztributív hatásai lehetnek. A privilegizált társadalmi rétegek sokkal jobb egészségügyi körülményeket képesek teremteni maguknak, és részesedhetnek alapvető egészségügyi cikkekből és

ellátásból, ami a számtalan Afrikában honos veszélyes betegség megelőzéséhez szükséges. A szegényebb rétegek, melyek java része fekete, kizárólag az állami és missziós kórházaktól várhatnak segítséget. Bár a legtöbb állam jelentős összegeket költ az egészségügyre, az elosztási módszer kiválasztása már meghatározza a lehetséges hatékonyságot. Az egészségügyi politika, amely magas színvonalú, drága berendezésekkel szereli fel a fővárosokat, ahol javarészt fehér lakosság él, szükségképpen kihagyja a számításból a vidéki területeket. A közegészségügy, számolva a legtöbb ország véges pénzügyi lehetőségeivel, nyilván a preventív gyógykezelésre és az olcsó szolgáltatásokra helyezi a hangsúlyt, amelyeket széles körben képes biztosítani. Ez azonban lehetetlenné teszi a drága nyugati egészségügyi technika meghonosítását. Példaképpen Zairé-ben az egészségügyi költségvetés fele két, jól

felszerelt fővárosi egészségügyi központnak jutott, melynek paciensei fehérek, ill. kevés számban felemelkedett fekték Eközben egyes becslések szerint a lakosság 70 százaléka nem részesül kielégítő egészségügyi ellátásban. Az oktatás terén hasoló jelenségeket tapasztalhatunk. Az 1980-as évek során az elosztási politika keretében biztosított oktatási expanzió két akadállyal találta magát szembe. Először, hogy a mélyülő gazdasági válság sok országban beszűkítette az értelmiségiek előtt álló munkalehetőségeket. Másodszor, hogy az iskolák maguk is problémákkal küszködtek. Egyre nehezebbé vált alapvető oktatási utánpótlás biztosítása, a tanárok nem kapták meg fizetésüket, amire akár hónapokat is kellet várniuk. Az oktatás színvonala csökkent Ez legfőként a falusi iskolákra volt jellemző, ahol a feketék gyerekeit oktatták nagyrészben. Így az ők lehetőségeik a felemelkedésre még nehezebbé vált.

8 Eltérő adottságok és történelmi fejlődés miatt azonban a Dél- Afrika területén található államok a gazdasági fejlődés más és más fokán állnak. Eltérőek a gyarmati múltból, természeti kincsekből adódó lehetőségeik, más és más a népesség összetétele, társadalmi helyzete. Éppen ezért a következőkben az egyes államokon belül tekintem át a fehér és fekete lakosság társadalmi és politikai helyzetét. III. Dél - afrikai Köztársaság III.1 Népesség A lakosság 74 %-a bantu, ez azonban nem egységes nép, hanem számos, sokszor egymással ellenséges törzs. 15 %-ot tesznek ki a gyarmatosítók leszármazottai. A közelmúltig minden hatalom e 15 % kezében volt Az ázsiaiak aránya 3 %. Őket a cukornád ültetvények művelésére hozták be a britek A félvérek aránya 11 %-ot ad. A népesség eloszlása mind területileg, mind etnikailag nagyon egyenetlen. A terület kétharmada lakatlan : népsűrűsége keletről nyugatnak

csökken A Fokföld a leggyakrabban lakott. A feketék nagyjából fele homelandekben él; negyedrészük a „ fehér „ városok peremén, saját településeiken , mintegy 20 % -uk vidéki, „ fehér „ körzetek lakosa. Az országban még mindig találhatók gettók Alexandrát a fekete gettóként emlegetik. Alexandra alig kőhajításnyira van Johannesburg gazdag, északi elővárosaitól. Itt a fehérek településeit széles autóutak választják el a feketék lakta gettótól. A gettóban a közművesítés is alacsony szinten áll. Itt nem aszfaltozzák az utakat, villany és vízvezeték is kevés lakásban található A feketék hullámbádog viskókban vagy kis kőházakban élnek, legalább 5 személy egy helységben. Munkát a fehérek házaiban kapnak Ott dolgoznak cselédként vagy segédmunkásként. Minden harmadik néger munkanélküli, elharapózott a bűnözés, a közbiztonság védelme nem megoldott. A fehérek 90%-a él városokban ; a városiasodás

országos aránya 56 %. A kor szerinti megoszlás nagyon eltérő ; a feketék 38 %-a , a fehéreknek viszont csak 28 %-a fiatalabb 15 évesnél. Hivatalos nyelv az afrikaans és az angol. Az etnikai csoportok az anyanyelvüket használják A fehérek 75 9 %-a protestáns, a fehérek többsége természetvallások követője, az ázsiaiak mintegy kétharmada muzulmán. III.2 Szociális helyzet, oktatás A dél-afrikai Köztársaság a leggazdagabb afrikai országok közé tartozik, a faji politika következtében azonban a jólét megoszlása eddig nagyon egyenetlen volt. A társadalombiztosítás nagyrészt a magánszférára hárul; a feketékről való gondoskodás a homelandek közigazgatásának a feladata. A fekete lakosság körében 30%-ra becsülik a munkanélküliséget. Az egészségügyi ellátás összességében jónak mondható. A kezelési költségek a mindenkori jövedelemtől függenek. Az iskoláztatás terén még a közelmúltban is érvényesült a faji

megkülönböztetés. A fehérek, félvérek és indiaiak számára 7-16 éves korig terjed áa általános tankötelezettség. A feketék számára fokozatosan akarják bevezetni a tankötelezettséget., Az analfabéták aránya mintegy 13 % a fehérek, 50% a feketék, 30 % a félvérek, 22 % az ázsiaiak körében. Tíz egyetem van a fehérek, öt a feketék, egy az ázsiaiak és egy a félvérek számára. A pretoriai University of South Afrika faji megkülönböztetés nélkül veszi föl hallgatóit. III.3 Kultúra Az ország kulturális viszonyait az etnikai csoportok sokfélesége határozza meg .Eltérő a fehérek és feketék kulturális szokásai is Hagyományos fekete kultúrát találhatunk azokon a területeken, ahol fennmaradtak a törzsi rítusok, esetleg a rezervátumokban, de homelandokban is. Egyező vonások mutatkoznak a fekete és a fehér művészek között az ellenállás és a száműzetés kultúrájában, ami az ellenzéki művészet diktatórikus

elnyomásának és a szigorú cenzúrát gyakorolt kormányzat apartheidpolitikájának reakciójaként, az utóbbi évtizedekben jött létre. A dél-afrikai Köztársaságban az országban beszélt nyelveknek megfelelőenangol, afrikaans, és nyolc bantu nyelvű irodalomban születtek jelentős alkotások. A bantu nyelvek irodalma a fekete hagyományok és az európai hatások a fehér 10 misszionáriusok való alkalmazkodás és a fehér elnyomók elleni tiltakozás közötti ellentmondásban fejlődött ki. III.4 Gazdaság A gazdasági életben a külföldi tőkés csoportoké a vezető szerep. Az angolamerikai közös vállalatok uralják a stratégiai nyersanyagbányászat zömét Az ország egykori gazdáinak az európai származású fehér kisebbségnek élet és kulturális színvonala igen magas. Ők birtokolják a GDP 2/3 –át, így az egy főre jutó átlagosan 3000 dollárnyi jövedelem nagyon nagy végleteket takar. Az 5,2 milliónyi fehér négyötöde

városlakó, mezőgazdasággal főleg a búrok foglalkoznak. Az ország területének mintegy 12 %-a szántóföld. Amíg a fehér farmerek fejlett technikát alkalmazó nagyüzemi piacra termelnek, addig a homelandekre az önellátó kisparaszti gazdaság jellemző A lakosság fele kereső : 13 %-uk a kitermelő és a feldolgozóiparban. A bányák, gyárak nagy része fehérek tulajdonában áll, a feketék itt vállalnak munkát rövidebb, hosszabb időre. A Dél-afrikai köztársaság a kontinens legjelentősebb ipari hatalma. Sok ásványkincse révén a világ egyik legfontosabb nyersanyagtermelő országa. Mindazonáltal kirívó az ellentét az ipari gócpontok és a feketék lakta területek között. IV. LESOTHO A dél-afrikai Köztársaság területébe ágyazott kis ország lakosságának 99,7 százalékát a bantukhoz tartozó szotőók alkotják, rajtuk kívűl mintegy kétezer európai és ezer indiai él a királyságban. Az ország 70 százaléka a nyugati

vidékeken él, az urbanizáció igen alacsony. A területi adottságokból kifolyólag az ország területének csak minimális része, 12 százaléka művelhető. A törzsek főnökei ezt rendszeres időközökben felosztják és ezeken a földeken primitív naturál gazdálkodás folyik Az ország egyetlen jelentős ásványkincse a gyémánt, azonban a készletek csekélyek, ezért a kitermelés csak kisüzemben és egyéni formában folyik. Tehát ez sem biztosít nagy munkalehetőséget az itt élő fekete őslakosságnak. Az ipar 11 kezdetleges, háziipar, a keresők 10 százalékának nyújt munkalehetőséget. Egyetlen vasútvonalon bonyolódik le az ország külkereskedelme. A fent említett adatokból jól látszik, hogy az állam gazdaságilag fejletlen , a kis állam nagymértékben függ a Dél-afrikai Köztársaságtól. A királyság a föld szegény országai közé tartozik Évente több tízezren szegődnek el a dél-afrikai bányákba, gyárakba, farmokra és

háztartásokba, A lesothói férfiak 40 százaléka vendégmunkás. Sok család a hazaküldött fizetésből tartja fenn magát. Mivel a lakosság java része 99,7 százaléka bennszülött nép, elmondhatjuk, hogy a lakosság egységet alkot, gazdasági, társadalmi, szociális helyzetük egyforma, ha az átlagot tekintjük. Jóval alacsonyabb fejlettségi színvonalon élnek, mint a nagyobb államokban , viszont még sok dolgot megőrizhettek a hagyományaikból. A bozótlakók és a bantuk összeolvadtak, és leszármazottaik mindmáig megőrizték az ősi hagyományokat. Az egészségügyi ellátás az utóbbi években jelentősen javult Ugyanez elmondható az oktatásról is. Az általános tankötelezettség 6-12 éves korig terjed, ezzel az analfabéták arányát sikerült 26 százalékra leszorítani. V. SZVÁZIFÖLD Szváziföld királyság egyike Afrika legkisebb országainak. Ásványkincsinek, jókora termékeny földterületeinek köszönhetően Szváziföld

ugyanakkor Afrika egyik leggazdagabb országa is. Politikailag mégis erősen kötődik a Dél- afrikai Köztársasághoz: az uralmon lévő szvázi arisztokrácia ragaszkodik a fehérekkel folytatott szoros együttműködéshez. Nem utolsósorban saját hatalmának biztosítása végett .A délkelet-afrikai kis királyság lakosságának nagy többsége, minegy 90 százaléka szvázi; a bantuk ngoni népcsoportjához tartozik. Szváziföldön ezért egységes a kultúra, a hagyományrendszer és a nyelv. A szvázik mellett más kisebb bantu népcsoportok, valamint ázsiai és európai kisebbségek mis élnek az országban. A nem városi szvázik jobbára megőrizték hagyományos életformájukat. A családok általában úgynevezett králokban laknak, és ma is földműveléssel és 12 állattenyésztéssel foglalkoznak. A králok nem más, mint egy-egy nagy istálló körül elhelyezkedő kunyhócsoportok. Az egyszerű szvázi nép és a arisztokrácia közötti társadalmi

különbségek máig fennmaradtak. Már a králok nagysága is elárulja lakóinak státuszát: a nemesi nemzettségek nagy králokban, rendszerint sok családtaggal együtt élnek. Az egyszerű paraszt általában csak két-három feleséget tart és a králja is kisebb. A fehér kisebbség alig két százalékát teszi ki a lakosságnak, de a művelhető föld 44 %-ban még mindig az ő birtokukban van. Szváziföld az afrikai fejlődő országok sorába tartozik. A társadalombiztosítás még csak a kezdeteknél tart, az egészségügyi ellátás vidéken még nem kielégítő. Nincs általános tankötelezettség, az iskolákban tandíjat kell fizetni. Az analfabéták aránya ezért elég magasnak mondható, 30-35 %. A mezőgazdaság az ország területének mintegy 75 %-t hasznosítja. A lakosságnak hozzávetőlegesen ugyan ennyi százaléka dolgozik ebben a gazdasági ágazatban. A feketék általában önellátó kisparaszti gazdaságokban tevékenykednek Vannak fehérek

által ellenőrzött modern, nagy farmok is, ezek exportra és nagypiacra termelnek A szvázi nép kultúrájában is őrzi a hagyományokat, nem vették át a fehér kisebbség szokásait. VI. BOTSWANA Botswana területének háromnegyed részét a sivatag uralja. Éppen ezért a fehér telepesek elkerülték ezt a vidéket. Lakosság 90 százaléka sortho-swana népcsoporthoz tartozó bantu népek, 1 százaléka bozótlakó és más etnikai csoportok. A bantu lakosság nyolc törzsben él. A lakosság legfőbb bevételi forrása a földművelés Botswana fellendülőben lévő afrikai ország . Társadalombiztosítás nincs, az egészségügyi ellátásban még jelentős hiányosságok vannak. A tankötelezettséget 1990-ben bevezették, de az analfabéták száma még nagyon magas. Megközelíti a harminc százalékot. Az ország egyetlen egyetemmel rendelkezik 13 A bányászat külföldi tőkés csoportok kezében van, így a hasznát is ők élvezik . VII . NAMÍBIA

Fekete Afrikában Namíbia szabadult meg utoljára az idegen uralomtól. Rendkívül gyéren lakott ország, lakossága etnikailag nagyon változatos. Az őslakó busmanok 3% -ot tesznek ki. Főként a Kalahári –medence nyugati partvidékén élnek, és gyűjtögető, vadászó, halászó életmódjuk nem sokat változott a történelem folyamán. Az őket leigázó, pásztorkodó hottentották 4 %-ot tesznek ki A népesség zömét alkotó bantuk észak felől érkeztek. A fehérek a lakosságnak csak 6 %-át képezik. A városiasodás nagyon alacsony fokú, de a fehérek 75 %-a városokban él A fehér lakosság jólétét meg sem közelíti a nem fehérek anyagi helyzete. Szociális biztonságuk is minimális. Mintegy 40 százalékos a munkanélküliség a feketék között. Ennek ellenére az egészségügyi ellátás jól fejlett Az általános tankötelezettség fehérekre és feketékre egyaránt kiterjed, ami 7-16 éves korig kötelező. Az oktatásban eddig

elkülönítették a fehér és fekete és félvér gyerekeket. A nem fehér lakosság körében nagyon magas, mintegy 40 százalékos az analfabéták aránya. A fehér népesség a lakosság hat százalékát teszik ki, de a közigazgatást még mindig a fehérek uralják, ők dominálnak a városokban, s a nagy településeken. Ők működtetik az infrastruktúrát. Kevés a munkalehetőség A bennszülöttek számára tíz banhusztán van kijelölve, ezek közül hat a terméketlen északon. Így megélhetésük sokkal nehezebb, mint a fehér lakosságé VIII. ANGOLA A portugálok valamikor Afrika gyöngyszemének nevezték. Az ország fénye az évtizedes polgárháborúk alatt megkopott, Angola a nagyhatalmak játékszere lett. 1991tavaszán ért véget a polgárháború, a kubai katonákat kivonták a térségből, Angola fellélegezhetett. A gondok azonban változatlanul nyomasztóak Az ország nagy része elpusztult, a városokban menekültek tömege, sok a munkanélküli.

14 Angolában több, mint száz népcsoport, elsősorban bantu él. A városlakók aránya 30 százalékos. A szociális helyzet kritikusnak mondható. Az egészségügyi ellátás ugyan csaknem ingyenes, de infrastruktúrája nagyrészt összeomlott. Általános tankötelezettség 7 éves kortól az elemi iskola elvégzéséig terjed. Az analfabéták aránya 60 százalék körüli. Legfontosabb nyersanyaga a kőolaj, amely angol többségű vegyes vállalatok kezében összpontosul. IX. ZAMBIA Mit tud a világ Zambiáról? Talán azt mindenki, hogy itt található a világ legnagyobb csodája a Viktória – vízesés. Zambia lakossága 70 különböző etnikai csoportból áll, túlnyomó többségük bantu, 40 % bemba, 15 % tobnga, 15 % ngona és egyéb etnikai csoportok. Nagyon magas az urbanizáció aránya. Copperbelt városában és Lusakában nyomornegyedeket találhatunk. Hivatalos nyelv az angol, ebből is látható, hogy az ország függetlenségi harca

ellenére őrzi a gyarmati múltat, a fehér emberek nyelvét. Mind emellett köznyelvként használatosak egyes bantu nyelvek is. A lakosság 30 %-a a keresztény vallás, míg 50 %-a a természetvallás követője. Zambiában ahhoz képest, hogy igen alacsony az egy főre jutó éves nettó jövedelem, viszonylag erős szociális háló védi a foglalkoztatottakat. Igen nagy probléma a munkanélküliség. A városokban helyenként akár az 50 %-ot is eléri Éppen ezért nagy a nyomor, a szegénység ebben az országban is. Az egészségügyi ellátás sem egyforma a városok és vidék között. A vidék infrastruktúrában fejlettségben jóval a városok mögött marad. Az általános tankötelezettség létezik, ami 7-15 éves korig terjed, az analfabéták aránya 24 % körül mozog. Ez az afrikai viszonylatban alacsonynak mondható érték annak is köszönhető, hogy a lakosság mintegy fele 15 évesnél fiatalabb. Zambia gazdasága a bányászatra épül. A külföldi-

angol, amerikai – tőkeérdekeltségek vállalatait a 70-es évek elején részvénytöbbség megvásárlásával 15 állami felügyelet alá vonták. Így a bányákból eredő haszon nagy része állami kasszába kerül. A mezőgazdaság szerepe alárendelt, részben még mindig fehérek kezén lévő áruszektora szűk, és az ország saját ellátását sem képes biztosítani. Mint láthatjuk, Zambiában a fehérek és feketék közötti ellentétről nem nagyon beszélhetünk, hiszen itt a feketék uralják saját országukat. Nagyon alacsony a fehér lakosság száma. A fehérek itt is jómódban élnek A feketék életmódja anyagi és szociális helyzete nem egységes. Itt is vannak felemelkedett, jómódban élők feketék, és a társadalom perifériáján nyomorban élő munkanélküli. 1990 óta többpártrendszer van. Az igazságszolgáltatásban érződik a gyarmati múlt, de mellette saját hagyományaik is jelen vannak, hiszen a brit jogra és a törzsi

bíráskodásra épül. X. ZIMBABWE A fehér telepesek a gyarmatosítás idején nagy területekre és gazdagságra tettek szert széleskörű kisajátítások révén. Belső önkormányzatot teremtettek, a fekete lakosságnak azonban semmilyen politikai joga nem volt. A feketék politikai aktivitása az 50-s évektől megnőtt. Különböző fekete pártok alakultak, de ezeket hamarosan betiltották. A fehér kisebbségi kormányzat merev, elnyomó politikája radikalizálta a feketéket és a hetvenes évektől gerillaháborút idézett elő, ezért a Smith kormányzat 1978-ban hozzájárult vegyes összetételű, ideiglenes kormány létrejöttéhez. 1980-ban Mugabe által vezetett szövetség szerezte meg a hatalmat. Zimbabwéban jóllehet csökken a fehérek és az ázsiaiak aránya, befolyásuk főként a gazdaságban továbbra is nagy. A lakosság 30 százaléka városlakó Zimbabwe a jobb módú fejlődő országok közé tartozik, de a társadalombiztosítás

egyenlőre szűk körű. Javult az egészségügyi ellátás, ,ám vidéken még nem kielégítő. Példamutató az oktatásügy: A hétéves alapképzés az iskoláskorú gyermekek 95 %- ra terjed ki. Az analfabéták arányát mintegy 30 %-ra sikerült csökkenteni. 16 XI. MALAWI Malawi egyike Afrika legsűrűbben lakott országainak. A lakosságnak csupán 12 százaléka él városokban . Az egy főre jutó jövedelmet tekintve a legszegényebb afrikai országok közé tartozik. Társadalombiztosítás nem létezik, csupán néhány szociális program keretében segítik a rászoruló feketéket. Nem kielégítő az egészségügyi ellátás sem. Nincs általános tankötelezettség, az iskoláztatás csak tandíj ellenében lehetséges A nagy szegénység miatt az iskoláskorú gyermekeknek csak a fele jár iskolába. Éppen ezért a fekete lakosság 75 %-a analfabéta. Az országnak egy egyeteme van, ahol csak jómódú családok gyermekei tanulnak. A függetlenségük

kivívása után Malawi elsősorban a mezőgazdaság fejlesztésére törekedett. A föld nagy részét törzsi-faluközöségi keretek között művelik XII. MOZAMBIK Mozambik a turistáknak izgalmas, a fotósoknak csábító, az 1975-ig ott élő fehéreknek paradicsomi volt ez az ország. Sok feketének azonban nem A fekete lakosság éppen ezért fellépett a „ keresztény civilizáció ellen, és 1975 –ben végleg kiseprűzte urait az országból. A 230000 fehér közül 220 000 elhagyta az o9rszágot A többi rokonszenvezett a fekete felszabadítási mozgalommal, ezért az országban maradt. A „függetlenéggel „ nagy szegénység szakadt az országra. Mindenütt rosszul táplált, vízhasu gyerekeket, éjszakánként 1 hozta a nagyvárosokban a sorozatos betöréseket, rablásokat. Mindenfelé nyomortanyává süllyedt településeket találhatunk. Ideiglenes hullámbádogviskókban élnek az emberek. Az őserdők békéjének is vége szakadt, már ott is régóta

az ököljog uralkodik., leplezetlen agresszió, tehetetlen düh és kétségbeesés diktálja a játékszabályokat. Egy nemzedék mást sem tanult csak gyűlöletet Nem számít a tulajdon, az emberi élet. A városokon kívül mindennapos a rablás, a gyilkosság, az emberek megcsonkítása. 17 A nyomornegyedekben megtanulták az emberek, hogy a legkevesebbel is beérjék. A városi szeméttelepről élnek Amióta a portugálok kivonultak nem megoldott a szemétszállítása. Éjszakánként a járdára borítják a hulladékot,, nem a nyomornegyedekben, hiszen ott nincs hulladék, hanem a városközpontokban. A város önkormányzata igyekszik a szemetet minél előbb elszállíttatni, hiszen a nedves meleg éghajlat miatt gyorsan terjed a járvány. Nappal az emberek iskolába járnak, írni, olvasni tanulnak. Portugál nyelvet használják, mert az országban 60 különböző nyelvet használó nép él. A tartományi kormányzat sokszor fürdési tilalmat rendel el a

fővároshoz közeli tengerpart egyes szakaszain a fertőzési veszély miatt, mivel a város szennyvize tisztítatlanul ömlik az Indiai- óceánba. A portugál gyarmatosítókat nem kedvelték ugyan, de katonáik jelenlétükkel legalább fenntartották a belső nyugalmat, és a külső agressziót is eltudták hárítani. Az országban minimális a társadalombiztosítás és az egészségügyi ellátás. A munkanélküliség nagyon magas. XIII. ÖSSZEGZÉS Mint látható, Dél –Afrika országai mind rendelkeznek gyarmati múlttal , amely rányomta bélyegét az országok fejlődésére. A fehér emberek megjelenése az egyes országokban mindenütt megváltoztatta az addig békességben, törzsi keretek között élő fekete bennszülött emberek életét. A civilizációval járó előnyökért cserében el kellett viselniük a fehér emberek elnyomását, uralmát, kizsákmányolását, A fehérek jól éltek ezeken a területeken, élvezve a tudás hatalmával szerzett

előnyöket. Mivel a tudás hatalom, és az oktatás sokba is kerül, nem igyekeztek az oktatást kötelezővé tenni a feketék között. A fekete lakosság az idők folyamán hol előbb, hol később fellázadt a fehérek zsarnoksága ellen. Sok államban sikerült a gyarmati múlttól elszakadni, de ez nem mindenhol járt előnnyel a feketék számára. Sok helyen a fekete lakosság még 18 nem volt olyan képzett, hogy átvegye a fehérek helyét és sikeresen gazdálkodjon. Lásd Mozambik példáját. A legtöbb államban a feketék kormánya sikeresen vezeti az államot . A fehérek és feketék közötti társadalmi különbségek lassan elhalványodnak. A fekete embereknek is ugyanazon jogaik vannak, mint a fehéreknek. Járhatnak iskolába, dolgozhatnak, gazdálkodhatnak, szórakozhatnak. Fontos tisztségeiket tölthetnek be Joguk mindehhez már van, kérdés csak az, hogy az állam a gazdasági fejlettség milyen szintjén áll, hogyan tudja ezen jogokhoz a feltételeket

biztosítani. Hiszen tapasztalhattuk, hogy a munkanélküliség a feketék között nagyon nagy arányú, és a munkanélküliség a nincstelenséget is magában hordozza. Ennek vonzata a rossz közbiztonság. Jól példázza ezt Mozambik esete is Természetesen vannak olyan államok, ahol a fehérek még mindig a kiváltságosok közé tartoznak, őrzik gazdasági hatalmukat. Léteznek még feketék által lakott nyomornegyedek, gettók, ami nincs a fehéreknek. Az ezen a földrészen élő fehér emberek kisebbségben vannak, de még mindig előnyöket élveznek a fekete többséggel szemben, jólétben élnek, lehetőségeik össze nem hasonlítható a feketék lehetőségeivel. Úgy gondolom, ez a mai napokban már nem csak a bőr színének tudható be, hanem a múlt öröksége. A fehér ember s civilizáció jóval magasabb fokán ált, több ismerettel, tudással, tapasztalattal rendelkezett, amikor betette lábát erre a földrészre. Ebből az előnyéből származó

hatalmát mai napig őrzi annak ellenére, hogy az afrikai országok is igyekeznek felzárkózni. Az új Dél-Afrika, amely valóban az összes állampolgárának képviselője, és maga mögött hagyta az apartheid dicstelen örökségét, megfontolandó példaként és gazdasági ösztönzőként szolgálhat az egész régió számára. A demokratizálás mindehol megnyitja az utat az állam és a társadalom közötti kapcsolatok megerősítése előtt. Ezt példázza az Afrikai Egységszervezet államfői tanácskozásán 1990 –ben elfogadott nyilatkozat is. „ teljességgel tudatában vagyunk annak, hogy a társadalmi, gazdasági átalakulás és integráció érdekében szükséges elősegíteni népeink részvételét a kormányzás és fejlesztés munkájában. Egy olyan politikai környezet, amely garancia lehet az emberi 19 jogok és a jogállam érvényesülésére, biztosítékul szolgálhat arra is, hogy – elsősorban a hatalom birtokosai részéről- a

tisztesség és a fedhetetlenség váljon mércévé.” 20 TARTALOMJEGYZÉK I. A közelmúlt történelme 2. o I/1. A gyarmati múlt 2. o 2. Apartheid 3. o 3. OKtatás az apartheid idején 4. o 4. Az apartheid rendszer összeomlása 5. o II. Dél-Afrika népessége 5. o III. Dél-afrikai Köztársaság 9. o III.1 Népesség 9. o 2. Szociális helyzet, oktatás 10. o 3. Kultúra 10. o 4. Gazdaság 11. o IV. Lesotho 11. o V. Szváziföld 12. o VI. Botswana 13. o VII. Namíbia 14. o VIII. Angola 14. o IX. Zambia 15. o X. Zimbabwe 16. o XI. Malawi 17. o XII. Mozambik 17. o XIII. Összegzés 18. o 21 FELHASZNÁLT IRODALOM Afrika és a közel-kelet földrajza ELTE Eötvös kiadó, Budapest, 1996 ; Országok és népek Budapest, Fabula kiadó, 1991 ; Gabriel A. Almond – G Bingham Powel : Összehasonlító politológia, Osiris kiadó, 1996 ; Viágtörténelmi enciklopédia , Readr’s Digest kiadó, 2000 22