Középiskola > Kötelező olvasmányok > Pierre Corneille - Cid

A mű 1636-ban íródott.

Expozíció (I./1.)

Egy idillikus, harmonikus kép rajzolódik ki: Ximena és Rodrigo kölcsönös szerelme társadalmi helyzetüknél fogva és Don Gomez (Ximena apja) támogatása által elfogadott. Kis felhőcske azért, hogy az infánsnő (hercegnő) reménytelenül szerelmes Rodrigóba.

Alapszituáció (I./2.)

A király nevelőt választ fia mellé. Az állás hatással lehet a jövőre, mert a nevelő felelőssége, hogy uralkodásra tanítsa a herceget. Társadalmilag elismert, morálisan fontos, tekintélyes foglalkozás ez. A döntés ezen az idilli napon várható, e döntés után a fiatalok házassága is megbeszélésre kerül. Az egyik döntés befolyásolja a másikat. A közvélemény (és saját maga is) Don Gomezt várja a régensi posztra. A kinevezést magát nem látjuk, csak az utána következő beszélgetést az öregek között (I./3.), ahol kiderül, nem Don Gomez-t, hanem Don Diegót (Rodrigo apját) nevezték ki régensnek. Don Gomez nem ért egyet és párbajra hívja /ebben a korban gloire, a nemesi hírnév mindennél fontosabb.

Ezeknek a nemeseknek az a karrierjük, hogy minél jobban fényesítsék a család hírét. Don Gomez karrierjének csúcsa lenne a régensi kinevezés, de nem kapta meg – sértve érzi a gloire-ját -, ezért elégtételt akar/. Don Diegónak /ugyanezen okokból/ el kell fogadni a párbajkihívást. Akkoriban a királyi hatalom még csak megerősödőben van – itt Corneille is egy olyan uralkodót ábrázol, aki gyenge ahhoz, hogy megakadályozza a nemesi villongásokat. „A király nem más, mint mi” – mondja Gomez – „és tévedhet” - e szavakkal véleményezi a király döntését. [Ilyen kijelentésekért nem volt népszerű Corneille, az ilyenek miatt kellett volna átírni a darabját, s mikor nem tette meg, betiltották a Cid-et, és az udvarba sem került be.] Gomez nem pökhendiségében mondja ezeket, hanem azért, mert nemesi gloire-jának foglya (Don Diego is!).

Ez a párbaj nincs jó hatással a fiatalok készülő házasságára. Ez a helyzet dinamizálja az expozíció viszonyait. Ellentét keletkezik nemcsak az öregek között, hanem Ximena és Rodrigo között is, mert – lévén már öreg – nem Don Diego fog kiállni párbajozni, hanem Rodrigo. Az, hogy Diego már „nem bírja a kardot”, a jelenet végén derül ki, mikor kardot ránt, de Gomez elveszi tőle. Még jobban megalázza azzal, hogy azt mondja neki Gomez: na lám, ezt tanulná a herceg, ha ő lenne a tanítója. Így Diego-nak már nem csak, mint kihívottnak kell párbajozni, hanem oka is van rá (kihívhatná ezért Gomezt, de már ki vannak hívva), mert Gomez besározta Diego gloire-ját. Diego alkalmatlansága miatt fia kötelessége, hogy megvédje a család hírét. Rodrigo lehetőségei:

- nem áll ki párbajozni
- méltatlanná válik Ximena kezére - Ximena összetörik
- elveszi apja jó hírét -társadalmilag nem lesz megbecsült, méltatlanná válik Ximena kezére - Ximena összetörik
- kiáll párbajozni
- ő hal meg - Ximena összetörik
- Gomez hal meg - Ximena összetörik

Ximena mindenképpen rosszul jár, így nem tudja, mit csináljon – várja a párbaj végét.

Bonyodalom (I./5-6., II./1-8., III./3-4.)

Viszonyok:

- Rodrigo viszonya (gloire) – kiáll vagy sem
- Ximena viszonya (dilemma) – mi lesz Rodrigo döntése, és ha kiáll, mi lesz a párbaj kimenetele
- Király viszonya (hatalomkérdés) – nemesi lázadás az ő döntése ellen (tiltja a párbajt). Ezzel a párbajjal az állam két bástyája közül az egyiket mindenképpen elveszti

Rodrigo cselekvő hős, státusza mellett dönt és kiáll párbajozni Gomezzel. Mivel a párbajt (nem látjuk a darabban) a király tiltja, ezért a győztese, Rodrigo, illegitim győztes lesz, nem ünneplik hősként, sőt büntetésre számíthat – a néző szemében Rodrigo hős, mert zöldfülű harcosként megvédte hírét a királyság legtapasztaltabb, legjobb katonájával szemben.

Ximenának is meg kell küzdeni a gloire-kérdéssel, mert Gomez halálával rá száll a bosszúállás feladata. A királytól követeli apja gyilkosának fejét – paradox: ez az ő szerelme – „s fél, hogy megkapja”. Ő is a státuszt választja.

A két szerelmes a párbajeredmény következményeiről beszélgetnek. Mindenkinek igaza van, de ezek az igazságok szemben állnak egymással. Feloldás lehetne egy magasabb igazság megléte királyi abszolút hatalom (Franciaországban ekkor még csak formálódik az abszolutizmus, ezért a darabban sincs még kész a dolog, a király (Fernando) csak kullog az események után – Richelieu-nek ez nem tetszett, mert ő az abszolutizmus fő harcosa volt, így az általa létrehozott Francia Tudományos Akadémia támadta Corneille-t és darabját).

A helyzet tragédiagyanús, de a negyedik felvonásban jönnek a mórok, akik Hispániára törnek. Itt megbomlik a hármas egység, barokk mozzanatként Corneille beékeli a IV./1-3.-at, ahol hírt kapunk, hogy itt vannak a mórok.

- Tudjuk, hogy a hadvezér, Gomez, halott
- Rodrigónak meg kell halnia (ez a király büntetése a párbaj miatt), de:
- Ha csatában hal meg, hősként hal meg
- Ha győz, hősként térhet vissza

Ezzel Rodrigo időt nyer és még gloire-ját is visszaállíthatja. Rodrigo tehát elmegy harcolni (csatajelenet nincs a darabban), foglyul ejti a mór vezéreket, és győztesként tér vissza. A király hadvezérének nevezi ki. Hősiességét, hadvezér-alkalmasságát növeli, hogy a legyőzött mór királyokban is tiszteletet keltett a győzelme (ezért nevezik Cid-nek, Nagyvezérnek), ami Rodrigo számára a fizikai győzelem mellett morális győzelmet is jelent. Fernandonak így már nem áll érdekében végrehajtani Rodrigón a büntetést. Ximena ezek ellenére továbbra is a fejét követeli.

Infánsnő: ő is a státuszát választja. Szerelmes Rodrigóba, de támogatja Ximenával való házasságát azért, hogy kontrollt gyakoroljon érzelmei fölött. Eltávolítja magától a férfit azzal, ha mást vesz el, így infánsnőnek esélye sem lesz Rodrigónál. Ez is dilemma! Onmaga ellen cselekszik, saját érzelmi érdekeit elnyomja, hogy státuszának megfeleljen. Mikor Rodrigo visszatér El Cid-ként, infánsnő számára felcsillan a remény, mert ezzel Rodrigo státusza emelkedett, közelebb került az övéhez. Mégis csalódnia kell, drámai veszteséget él át, mert Rodrigo nem őt, hanem Ximenát választja.

Tetőpont (IV./4.)

Ximena és Fernando érdekütköztetése. Mindkettőnek igaza van.
- Fernandonak érdeke, hogy életben hagyja Rodrigót és az állam elvesztett bástyáját vele pótolja.
- Ximena számára apja továbbra sincs megbosszulva és ez sérti gloire-ját.

Megoldás (IV./5.)

Fernando kitalál egy újabb párbajt (a legeslegutolsót), és az isteni gondviselésre bízza a dolgot. Ximena becsületéért megy a harc. Don Sanchez áll ki Rodrigo ellen. Sanchez, szintén nemes ember, szerelmes Ximenába. A győztes megvédi Ximena gloire-ját és még a kezét is megkapja. Az ötödik felvonás erről az új párbajról szól (ez a párbaj sem jelenik meg a darabban). Ximena megint dilemmázik a párbaj kimenetelén. Sanchez jön Rodrigo véres kardjával (V./5.).

Ez látszólagos győzelem: Ximena apja megbosszulva, Sanchez és Ximena összeházasodnak. Csakhoz Ximena elárulja magát, hogy Rodrigót szereti (V./6.). Sanchez is elmondja, Rodrigo nem halt meg, csak csatába kellett mennie. Rodrigo újabb erkölcsi győzelme, hogy nem ölte meg Sanchezt. Ximenának nincs választása, nem kérheti a fejét, Rodrigonak nincs választása, nem utasíthatja vissza Ximena kezét. Fernando utolsó monológjában (V./7.) elmondja, hogy megadja Ximenának a gyászévet apja miatt, addig Fernando harcolni van – késleltetett happy end.

Nincs tragédia, csak egy dráma, melynek lényege: válaszd a kötelességet és akkor teljesülnek a vágyaid. Corneille pozitív pedagógiával simogat.

Kapcsolódó olvasnivalók

Az amazónok

Az amazónok a görög mitológiában szereplő nép. A legenda szerint Arésztől származtatták magukat. Nem kizárt, hogy a mondabeli amazónokat a valóságban is létező népről mintázták. Valószínűleg a Kis-ázsiai Pontuszban éltek, és kalandozásuk során bejárták az egész ókori világot Egyiptomtól Hellász északi részeiig.

Az anarchizmus

Az anarchizmus egy politikai filozófia, ami magába foglalja azokat az elméleteket és meggyőződéseket, melyek támogatják mindennemű kötelező érvényű kormányzat eltörlését. Története során a libertarianizmus gyakorolt rá hatást, így többnyire annak baloldali formájának tekintik.

Kapcsolódó doksik

Középiskolai anyagok

A párizsi Notre-Dame

Történet: Első könyv: Első fejezet: A nagyterem 1482. január 6-t írunk. A helyszín Párizs, ahol a nép Háromkirályok és a bolondok napjának megünneplésére készül. Különösen sokan gyűlnek össze a citébeli Törvénypalotában, ahol a városban vizitáló flamand követek tiszteletére misztériumjátékot adnak majd elő. Az előkelőségek késnek, a tömeg...

Cid

A mű 1636-ban íródott. Expozíció (I./1.) Egy idillikus, harmonikus kép rajzolódik ki: Ximena és Rodrigo kölcsönös szerelme társadalmi helyzetüknél fogva és Don Gomez (Ximena apja) támogatása által elfogadott. Kis felhőcske azért, hogy az infánsnő (hercegnő) reménytelenül szerelmes Rodrigóba. Alapszituáció (I./2.) A király nevelőt választ fia mellé. Az állás...

Édes Anna (elemzés)

A regényt a Nyugat közölte 1926. július 1-jétől folytatásokban, miután Kosztolányi Dezső a szerkesztőknek, Osvát Ernőnek és Gellért Oszkárnak egy napon reggeltől estig tartó felolvasás után bemutatta, méghozzá - mint Gellért Oszkár írja visszaemlékezéseiben - „harsányan és elfúlva, olykor-olykor a zokogással küzdve", ki-kifutva a szobából, hogy lecsillapodjék, a hallgatók...

Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!