Vallás | Iszlám » Az iszlám tanításai

Az iszlám tanításai Az iszlám (odaadás, belenyugvás) vagy - ismertebb nevén - a mohamedán vallás abból a nagy gazdasági és társadalmi válságból született, amely a VI. - VII században az egész Arabfélszigeten végigsöpört Ebben a válságos helyzetben lépett fel Mekkában, a gazdag kereskedõvárosban egy szegény, írástudatlan paraszt, majd késõbb - egy gazdag házasság után - kereskedõ : Mohamed. Kereskedõként sokat járt a szomszédos országokban, és ott megismerkedett a zsidó és keresztény vallással. Isteni elhivatottságot érzett magában, így 610ben Mekkában vallásalapítóként lépett fel Mohamed nagyon szeretett prédikálni Prédikációiban fellépett az uzsorások ellen, követelte a szegények támogatását a jövedelem egy tizedének leadásával, a nemzetiségi háborúk és a vérbosszú beszüntetését. A mohamedán vallás egyetlen Istenben, Allahban hisz. Mohamed ezt ebben a jelszóban fogalmazza meg : “Egy az Isten,

Allah, és Mohamed az õ prófétája!”. A mohamedán vallás a zsidó és a keresztény vallás tökéletesítésének tartja magát. Ezekhez a vallásokhoz való viszonyát a mohamedánok szent könyve, a 650 körül összeállított Korán (hirdetés, zsolozsmázás) úgy határozza meg, hogy a mohamedán vallás voltaképpen a zsidó Ábrahám - az arab Ibrahim vallása, amit Mohamed helyreállított. Mózes mint próféta, Jézus mint próféta és bíró szerepel a mohamedán vallásban. A zsidó és a keresztény valláshoz fûzõdõ szálak nem változtatnak azon, hogy a mohamedán vallás önálló, független és egyistenhívõ vallás. A mohamedán vallásnak nagyon egyszerû hittana van. A világ és az ember mint Isten teremtménye jó, és így az embernek nincsen szüksége megváltásra, csak az Isten iránti teljes odaadásra (iszlám). Az iszlám öt pillére : 1. A hit “Nincsenek Istenek, kivéve az egy igaz Istent”, és “Mohamed az õ prófétája” E

hitvallás megtétele minden muszlinnak nemcsak kötelezettsége, hanem elsõrendû feladata is. A hit azonban jó cselekedetek nélkül semmit sem ér 2. Az ima Naponta ötször (hajnal, dél, délután, napnyugta, este) kell imádkozni az elõírások pontos betartása szerint, a tisztasági szabályok (rituális mosdás) figyelembevételével. Az imák idejét az imakikiáltó (müezzin) hirdeti sajátos éneklõ hangon a mecset tornyából. Az imádkozónak arccal Mekka felé kell fordulnia. A Próféta pénteket jelölte ki az imádság fõ napjának, de a péntek nem a pihenõnap. 3. Az “ínségadó” (zakát) Mohamed zsidó és keresztény szokás alapján fejlesztette rendszerré közössége fenntartása céljából a szegények, a rászorultak javára történõ önkéntes adakozást. 4. A böjt Tekintettel az õsi közösség aszketikus magatartására, feltételezhetjük, hogy eleinte önkéntes volt. A Próféta a manicheusok* harmincnapos böjtjét választotta

példának, s erre Ramadán havát jelölte ki (éjszakai étkezéssel). 5. A zarándoklat Lehetõség szerint az életben egyszer (vagy többször) el kell menni Mekkába, a szent mecsethez. Már Mohamed elõtt szokás volt felkeresni a “szent” Kábát*. A nagy zarándokutat csak két hónapban lehet elvégezni, a kicsit ezen két hónap kivételével bármikor. A hitetleneknek 630 óta tilos Mekkában tartózkodniuk * A Kr. e III században alapított közel-keleti vallás, melyben keresztény és óperzsa elemek ötvözõdtek. * A mekkai Nagymecset udvarának szentélye, az égbõl hullott meteorkõ, a szentély falában található Kába kõ már Mohamed próféta kora elõtt is vallásos tisztelet tárgya volt. Ezekhez a fõ kötelezettségekhez még másodlagos életrendi elõírások is járnak, mint a sertéshús evésének, a bor és mindenféle részegítõ italok fogyasztásának tilalma, négynél több feleség tartása, tilos elkészíteni Allah képmását, a

fiúgyermeket körül kell metélni és az igaz hitnek szóval, karddal, meggyõzõdéssel és erõszakkal (dzsihád = szent háború) való terjesztése. Az iszlám eredetileg arab vallás volt, késõbb elterjedt Perzsiában, Afganisztánban, a törökök körében, India egy részén, Indonéziában, Belsõ-Ázsiában, stb. Az iszlámnak két alapvetõ csoportja van : a szuníták és a síiták. A szuníták az elsõ négy kalifát Mohamed legitim utódainak tekintik. A síiták az imámot tartják a legfõbb vallási tekintélynek