Környezetvédelem | Felsőoktatás » Dr. Kuti István - A környezetvédelem alapjai előadássorozat

A KÖRNYEZETVÉDELEM ALAPJAI tantárgy segédanyaga A környezeti nevelés története I. előadás dr Kuti István A MÚLT A környezeti nevelés megértéséhez érdemes néhány gondolattal visszanyúlni a történelemhez. Az emberiség megjelenése, növekedése átrendezte a t ermészetet, kialakult a természetnek egy sajátos része az EMBER, a TÁRSADALOM. Az emberréválás folyamatáról azt tanultuk, hogy nagy eredmény volt a tűz meghódítása, a t ermészet legyőzése, a felette uralkodás. Az EMBER megjelenése óta folyamatosan növekvő módon használja, felhasználja, kihasználja a természetet. A kihasználtság fokát talán a megismerés fokával lehet mérni. Aki megpróbálta megismerni a természetet, azt csodálták, üldözték vagy féltek tőle. Az igazi tudós soha nem a természet ellen fordította ismereteit, de a felhasználók nagyon gyakran. Környezetvédelem az ember kialakulásától Régi őseink, a gyűjtögető életmódot folytató ember

ritkán okozott kárt a környezetben. A föld megművelésére való áttérés, az ércek bányászata és a fémkohászat valamint a k özlekedés fejlődése egyre súlyosabb környezetszennyezést indított el: először változtatta meg az ember az élővilág élőhelyét, megkezdődött az erdők irtása, a védtelenné váló talajt a szél és a víz elhordta, az alapkőzetig lepusztította. A növekvő népesség egyre inkább a városokban telepedett le. Már az ókorban megjelentek azok a gondok, amelyek ma is környezeti problémát okoznak a nagyvárosokban: szemétkezelés, vízellátás, szennyvízelvezetés, higiéniai kérdések, amelyek azonnali gondokat is okoztak betegségek, járványok formájában. Szükséges volt olyan megoldások alkalmazása, amelyek ma is beletartoznak a környezetvédelem eszköztárába. Rómában a gravitáció elvén alapuló vízvezeték rendszert építettek. Róma Cloaca Maxima - az első zárt szennyvízcsatorna, 2500 éve

folyamatosan üzemel. Az ember és a környezet viszonya a középkorban sem volt teljesen harmonikus: alacsony higiéniai színvonal, fertőzött víz, járványok jellemezték. Tovább folytatódott az erdőirtás, mocsarak lecsapolása, amely az eredeti ökoszisztémák felszámolásával járt Az ipar fejlődésével növekedett a bányászat és kohászat környezetkárosító hatása. 1 A XIV. században I Edward angol király betiltotta Londonban a kőszén égetését, mert káros hatással lehet a lovagok és felségek egészségére. Magyarországon ekkor született meg Zsigmond király erdőtörvénye is, amely a bányavárosok környékén szabályozta az erdőgazdálkodást. 1543-ban a sziléziai Bunzlau város építette az első szennyvíztisztító telepet és vízművet. A szennyvizet külön területre szivattyúzták Ugyanakkor új elemként megjelent a vízenergia és szélenergia hasznosítása Az első ipari forradalomtól az 1960-as évekig Az ipari

termelés gyors ütemű fejlődése (gőzgép, széntüzelésű kazánok) eredményezte, hogy a városok levegőjét kéntartalmú füst és por szennyezte, csökkent a n apfényes órák száma (szmog), káros egészségügyi következményei voltak (pl. angolkór), hatalmas mennyiségű ipari és kommunális szennyvíz került a városokon átfolyó folyókba. 1870-ben végezték az első levegőszennyezettség vizsgálatokat. Walesben az átlagéletkor 43 év volt, de a városokban csupán 28 év! 1872 - Yellowstone Nemzeti Park – a világ első nemzeti parkja. Célja az élőhelyek, élőlények védelme. 1879 - Erdőtörvény Magyarországon 1906 - A Madarak és Fák Napja Magyarországon. – Hermann Ottó kezdeményezésére a miniszter rendeletet adott ki: májusban egy nap az iskola vigye ki a diákokat a természetbe. Célja: a tantárgyi oktatás helyett érezzék jól magukat 1935 Az első magyar természetvédelmi törvény. A II. világháború után az olaj vált

olcsó és bőséges energiaforrássá Hihetetlenül meggyorsult az iparfejlesztés. 1948 Nemzetközi Természetvédelmi Unió alakul. Célkitűzése: korszerű környezeti világképpel és kultúrával rendelkező személyek nevelése, akik harmóniában élnek környezetükkel. A tudományos-technikai forradalom hatására a környezeti károk rendkívül rövid idő alatt globálissá váltak: a levegő és a vizek szinte mindenütt elszennyeződtek (pl. vegyipari szennyeződéstől lángoló Missisipi, habfelhővel borított Rajna). Egészségkárosodást (londoni szmog - légzőszervi megbetegedések) és új betegségek megjelenését ( Minamata-kór, Itai-Itai betegség ) vonta maga után. Minamatában az 1950-es években létesült egy műanyagokat előállító vegyi gyár, mely a gyártáshoz katalizátorként higany tartalmú vegyületet használt. A tisztítatlan szennyvizet a közeli tengeröbölbe eresztették. A halhúsban felhalmozódott a higany és még 15 év múlva

is mérgezést okozott. Toyama városhoz közeli bánya kadmium tartalmú szennyvizével öntözték a rizsföldeket. Mindkét esetben, a táplálékláncban halmozódott fel a méreg, s a lánc csúcsán emberhalált okozott. 2 A lakosság ezeket a jelenségeket sokáig a jólét kísérő kellemetlenségeinek tekintette, és nem figyelt oda a talán vészharangot kongató ökológusok jelzéseire. Az 1960-as évek elejétől napjainkig Környezetvédelemről a mai értelemben csak a 60-as évektől beszélünk. Bár ez az időszak történelmi szempontból túl rövid, ennek ellenére mély változásokat hozott. Századunkra jellemző az alábbi folyamatok jelentős felerősödése: ♦ a népesség növekedése olyan lendületet vesz, mint még korábban soha, ♦ megnövekszik a városok száma és átlagos mérete, építészetében a beton és a vasbeton lesz a legfontosabb építőanyag. A városok a környezetszennyezés fő forrásai. Hulladékuk sok mérgező anyagot

(nehézfémek, savak, műanyagok, stb.), emberre veszélyes kórokozót tartalmaz A levegő tipikus szennyeződései: kéndioxid, nitrogén-oxidok, szén-monoxid, ózon, por és korom. Újszerű környezeti szennyeződés a zajszennyezés, a sugárszennyezés, a mezőgazdaságban nő a vegyszerek alkalmazása: műtrágyák, rovarölőszerek, gyomirtók. Ennek következtében degradálódik a talaj, átformálódnak a természetes élőközösségek, a meg nem újuló energia- és nyersanyagforrások legtöbbjét exponenciális ütemben aknázza ki az emberiség, a készletek kimerülőben vannak, nagy ütemben folyik az esőerdők irtása. Közben a hatvanas években Magyarországon lecsapoljuk a Hanságot, ♦ Új mesterségesen előállított anyagok a műanyagok tömeges méretű gyártása és elterjedése a termelés és a fogyasztás minden területén. ♦ Mesterséges elektromágneses hullámok (rádió-, radar-, látható fény- ) hang és egyéb rezgések terjednek a

környezetünkben a természetes mértéket sokszorosan meghaladó mennyiségben. ♦ A közlekedés kapacitása megnövekszik. A 20 század teljesen új közlekedési ágazata a légi közlekedés ♦ Új energiaforrás jelenik meg az iparban (atomerőművek), a haditechnikában (atom- és hidrogénbomba), és a közlekedésben (atommeghajtású tengeralattjárók, jégtörők): a nukleáris energia. A fentiekben leírt jelenségek olyan mértékű környezetszennyezést okoznak, amelyek nemcsak az élő rendszereket, hanem közvetlenül magát az embert is veszélyeztetik. Ma már nincs a Földnek olyan része, ahol ne lenne kimutatható a környezetbe jutott szennyeződés: 3 ♦ A sarki jégsapkában kimutatták az autók kipufogógázaiból származó ólmot, ♦ A földi légkör magasabb rétegeibe is feljutottak az ózonréteg bomlásában szerepet játszó vegyületek, ♦ A légköri nukleáris robbantások hosszú felezési idejű radioaktív izotópokat juttatnak a

környezetbe. Az első, az egész Földön megdöbbenést okozó felfedezés az volt, hogy az általánosan használt rovarirtó szerek, a klórozott szénhidrogének - DDT, HCH - hosszú ideig nem bomlanak le, felhalmozódnak, és egészségkárosodást, súlyosabb esetben rákot okozhatnak. A környezeti károk nagy gyakorisága és méretének növekedése a környezetvédelem ügyét egyre inkább belpolitikai kérdéssé tette. Majd amikor világossá vált, hogy a szennyezés (pl légköri mozgásokkal, vízfolyásokkal terjedő) nem ismer határokat, hogy a megoldást csak nemzetközi összefogással lehet megtalálni, akkor a környezetvédelem ügye már külpolitikai kérdéssé vált. A tudomány fejlődése, a tudósok igyekezete jelentős eredményeket hozott a környezetbe történő beavatkozásra. A hatásvizsgálatok nélküli alkalmazás visszafordíthatatlan folyamatokat indított el. A globális veszély felismerése ösztönözte Aurelio Peccei olasz

közgazdászt, hogy 1968-ban létrehozza a Római Klubot 10 országból 30 taggal. Jelenleg 25 ország 70 t udósa és közéleti személyisége vesz részt a Klub munkájában. A Római Klub állapotjelentése és tevékenysége rendkívül nagy hatást gyakorolt a 70-es években a tudományos és közgondolkodásra, és megteremtette a környezetvédelem, a globális gondolkodás tudományos alapjait. Kezdeményezésükre átfogó vizsgálatok indultak a v ilág fejlődésének és az ezzel kapcsolatos környezeti problémáknak a feltárására. 1969-ben U Thant ENSZ főtitkár felhívással fordult a tagállamokhoz. Beszédében kifejtette, hogy az emberiség története során először került olyan helyzetbe, hogy létét válság fenyegeti, a környezet válsága, amely alól egyetlen nemzet sem vonhatja ki magát. A felhívás hatására 1972-ben Stockholmban összehívták az ENSZ Környezetvédelmi Világkonferenciát. Világkonferencia javasolja a környezeti oktatás

nemzetközi programjába – a tudományközi megközelítést, – iskolai és iskolán kívüli formák kidolgozását, – és bármiféle egyszerű intézkedéseket a környezet érdekében. A rádöbbenés korszakában a nevelés felé fordultak a politikusok. (Ez a legolcsóbb!) 1975 Helsinkiben 35 állam megállapodik, hogy – a lakosság minden csoportja tegyen a k örnyezet védelméért. (Különösen az ifjúság.) Ezt a politikai sikeresség feltételének fogalmazták meg Ettől kezdve a környezetvédelem már tartósan a világpolitika részévé vált. 4 A stockholmi konferencia mérföldkő volt a környezetvédelem történetében. Határozatai alapján a 70-es évek eredményeiként könyvelhetők el: ♦ A környezetvédelem az érdeklődés homlokterébe került és hivatalos elismerést nyert, ♦ A tiszta környezethez való jog sok ország alkotmányának részévé vált (nálunk 1972-ben ), ♦ Szinte minden ország létrehozta környezetvédelmi

törvényeit. környezetvédelmi feladatok környezetvédelmi (Hazánkban: ellátására 1976. megalakult évi az szervezeteit, II. törvény; Országos megalkotta 1977 - Környezet- a és Természetvédelmi Hivatal), ♦ 1977 Az UNESCO Tbilisziben szervez Környezeti Nevelési Kormányközi Konferenciát. Ajánlásokat fogalmaztak meg: – javaslat az iskolai tantervek átalakítására, tankönyvek, segédanyagok készítésére a környezeti neveléshez, – vezessenek be korszerű nevelési módszereket, fejlesszék a szakmunkásképzést, a pedagógusképzést és -továbbképzést. ♦ Létrejött a környezetvédelem nemzetközi szervezete (UNEP - Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja Célja: az ENSZ szakosított szervezetein (UNESCO, FAO, WHO stb.) belül végrehajtandó környezetvédelmi programok koordinálása, a világ környezetvédelmi helyzetének figyelemmel kísérése, a tagállamok információkkal történő ellátása, ♦ Több

nemzetközi megállapodás született pld.: Londoni Egyezmény - a tengerek szennyezésének korlátozását szolgálja, Washingtoni Egyezmény - a veszélyeztetett vadon élő növény és állatfajok nemzetközi kereskedelméről Összességében : a romlási folyamatot nem sikerült megállítani és a globális problémákra (savasodás, üvegházhatás, ózonlyuk stb. ) vonatkozó előrejelzések sorra igazolást nyertek A 80-as éveket az ember által okozott környezeti katasztrófasorozatok jellemzik. Több olyan súlyos tragédiát okozó ipari balesetet ismerünk, melyek sok ember életét követelték és jóvátehetetlen károkat okoztak a k örnyezetben is. A Sandoz cég Bázel melletti üzemének kigyulladása azzal járt, hogy hosszú időre elszennyezte az egész Rajnát. A 800 ezer lakosú indiai Bhopalban egy növényvédő szereket gyártó üzemből kiáramló mérgező gáz ( metil-izocianát) több, mint 2500 ember halálát okozta és sokan megvakultak A

sorozatok betetőzése a csernobili katasztrófa volt. 1986 április 26-án a csernobili atomerőműben bekövetkezett robbanás közvetlen kiváltó oka felelőtlen emberi beavatkozás volt. Az irányító személyzet engedély nélkül végzett kísérletet, amelynek során kikapcsolták a biztonsági berendezést. A robbanást követően tűz keletkezett, és annak eloltásáig, a 5 legsürgősebb intézkedések megtételéig eltelt 10 napon keresztül a veszélyes sugárzó anyagok - uránium, plutónium, jód-131, cézium-137 - tömege került a légtérbe. A radioaktív felhőben lévő sugárzó részecskék a légköri áramlásoknak köszönhetően eljutottak Észak- és KeletEurópa jelentős részére. A későbbiek során a nukleáris csapadék nyomait azonosították az USA, Japán, de még Brazília egyes területein is. A nukleáris baleset mintegy 3,7 millió ember életkörülményeit érintette. A szennyezettség hozzávetőlegesen 30 ezer km2-nyi területen

jelenleg is meglehetősen magas. Az erőmű néhány kilométeres körzetében mutációkat tapasztaltak a növény-és állatvilágban. Mindez szükségessé tette a környezetvédelmi kutatások fokozását. 1983-ban az ENSZ közgyűlésén megalakult a Környezet és Fejlesztés Világbizottság. A Bizottság független testület, amely kapcsolatban áll a t agállamok kormányaival és az ENSZ szervezeteivel, de ugyanakkor nem tartozik irányításuk alá. A Bizottság " Közös Jövőnk " címmel összefoglaló jelentést készített munkájának legfontosabb eredményeiről, mely nem más, mint a Fenntartható és harmonikus fejlődés stratégiája. "A harmonikus fejlődés a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől." "Ahhoz, hogy sikeresen lépjünk a globális problémák megoldásában, gondolkodásmódunkat kell

megváltoztatnunk, új erkölcs- és értékrendet kell teremtenünk, és nyilvánvalóan változtatnunk kell eddigi magatartásunkon." Hogy a környezetben belátható időn belül javulás következzék be, nemzetkőzi egyezmények születtek, amelyek meghatározott időre konkrét feladatok megoldását követelik meg az aláíróktól. ♦ 1985 Helsinki - S02 egyezmény: ♦ 1993-ig 30 %-kal csökkentik a kén-dioxid kibocsátást az 1980-as szinthez viszonyítva, ♦ 1985 Bécs - ózonréteg védelméről, ♦ 1987 - Montreal - az ózonkárosító anyagok konkrétabb szabályozása. 1998-ig a klórozott-fluórozott szénhidrogének (CFC) termelését az 1986-os kibocsátási szint 50 %ára csökkentik. 2000-ig a CFC vegyületek termelését és felhasználását meg kell szüntetni, ♦ 1988 - NOx egyezmény- Szófia - az 1994-es kibocsátás nem haladhatja meg az 1987-es szintet, ♦ 1992 - ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (C02 egyezmény) - New York: a kibocsátás

2000-ig ne haladja meg az 1990-es szintet, Bázeli egyezmény - a hulladékok nemzetközi szállítását szabályozza. 6 ♦ 1992-ben Rió de Janeiróban tartották az ENSZ Környezet- és Fejlődés Világkonferenciát, amelyen 5 dokumentum megvitatására került sor: Agenda 21 ( feladatok a XXI. századra ) Riói nyilatkozat a Környezetről és Fejlődésről Egyezmény a Biológiai Sokféleségről Keretegyezmény az Éghajlatváltozásról Nyilatkozat az Erdőkről Elvek és Fejlődés A Rióban aláírt dokumentumok inkább általános jellegűek, kötelező előírást nem tartalmaznak, mégis egyfajta kötelezettséget fogalmaznak meg a jövőre vonatkozóan. Ezek után a kormányok már nem tehetik meg, hogy a környezetvédelem kérdéseivel érdemben ne foglalkozzanak. "Ha hosszú távon életképes társadalmat akarunk, mindnyájuknak cselekednünk kell!" Belátható, a megoldás az emberiség kezében van. De alkalmasak vagyunk-e rá? Vagy az emberiség

jövője az, hogy BIOROBOT? Energiaforrása szintetikus tabletta és szintetikus oxigén? Környezetéből eltűnhet az élet minden más formája? Ha nem vagyunk alkalmasak, önmagunkat pusztítjuk el, mert MI IS A TERMÉSZET RÉSZE VAGYUNK! 1992 Létrejön a KÖRLÁNC Környezeti Nevelési Projekt. A Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Karának Természettudományi Tanszéke és a Esztergomi Tanítóképző Főiskola alapítója ennek a kutatásnak. Ma ez a m unka a Környezeti Nevelési Egyesületben folyik. 1993 A környezetvédelmi és területfejlesztési valamint a művelődési és közoktatási miniszterek aláírnak egy együttműködést, cél a társadalom környezettudatának fejlesztése. 1995 A Magyar Köztársaság Parlamentje elfogadja a Környezetvédelmi Törvényt és a Nemzeti Alaptantervet. Mindkét dokumentum rögzíti a környezeti neveléshez való állampolgári jogot és állami kötelességet. elkészült a Nemzeti Környezetvédelmi Program A JELEN –

Mit értünk a környezet fogalom alatt? A környezet értelmezését fejlődésében vizsgálhatjuk. A természet és társadalom (TT) felosztást követte a természet, társadalom és technika (TTT). Természetesen a XX század vége felé az informatika is követelte helyét a környezetben, megszületett a TTTI. Mára jellemző, hogy a különböző tudományterületek céljaiknak legjobban megfelelő felosztást használnak. A környezeti nevelésben, a 90-es években alakult ki, vált elfogadhatóvá a következő felosztás. 7 Környezet alatt azt értjük, ami körülvesz bennünket, aminek mi is alkotó elemei vagyunk, amiben az életterünk van, ahonnan az életfeltételünket biztosítjuk. A teljes környezetet a természetes és mesterséges, valamint külső és belső rendezőelvekkel négy részre oszthatjuk. TERMÉSZETES BELSÕ KÜLSÕ EMBERALKOTTA A természetes külső – az élő és élettelen természet. A természetes belső – a mi fizikális

állapotunk. A mesterséges külső – a technikai rész és az ahhoz tartozó viszonyok. A mesterséges belső – az ÉN-ünk és a tudásunk, lelki állapotunk. Szokásaink, társas viszonyaink. A környezet ilyen értelmezése lehetőséget ad a környezeti nevelés megfogalmazására, a hagyományos neveléstől való eltérések érzékeltetésére. A környezeti nevelés célja a környezettudatos magatartás, a környezetért felelős életvitel kialakulásának elősegítése. Megalapozásuk a nevelés korai szakaszaiban megkezdődik. Először a szokásokat alakítjuk, főként szociális tanulással. Távolabb tekintve ez a m agatartás-, értékrend-, attitűd-, érzelmi viszonyulások formálását és a környezetről -társadalomról kialakítható tudás befogadását célozza. A környezeti nevelési kutatások eredményeinek elemzése azt mutatja, hogy a környezeti ismeretek önmagukban nem elegendőek; környezettudatos életvitelt azok a személyek tanúsítanak,

akik azon túl, hogy ismerik a fontosabb környezeti fogalmakat, az aktuális környezetvédelmi problémákat és tennivalókat, az adott probléma megoldásához használható cselekvési stratégiákat, ugyanakkor hisznek is a tevékenységük jelentőségében, elkötelezettek a cselekvésben, és gyakorlatuk van az önálló cselekvésben. 8 A XXI. század elvárt jellemzői a környezeti nevelés területén A környezeti nevelést a következő tényezők erőteljesen befolyásolják: ♦ Globalizálódás (gazdaság, információ, bűnözés) Szükséges egy újfajta humanizmus (erkölcs, tudás, más-más civilizációk szellemi értékeinek tisztelete, ellensúlyozva a gazdasági és technokrata szemléletet) ♦ a szocializáció erősítése ma jellemző a társadalmi kapcsolatok válsága, a kirekesztettség, cél - a társadalmi kötődések létrejötte, tiszteletben tartva az embercsoportok sokféleségét, a demokratikus társadalmi keretek biztosítják a

tevékeny polgárrá válást ♦ a humánfejlődés előtérbe kerülése ne csak a gazdaságfejlődése legyen mérce probléma az egyenlőtlen elosztás (gazdasági és humán javak) cél - „meg kell tanítani az emberiséget saját fejlődésének kézbentartására” ♦ az oktatás alappillérei: megtanulni megismerni - a tudás mint a világ megértésének eszköze jelenik meg, az információk közötti szelektálás képessége, a gondolkodás képessége, a globalitás. megtanulni dolgozni - a szakmai képzettség mellett, a szociális viselkedés, csapatmunkára alkalmasság, kezdeményezőkészség, kockázatvállalás. megtanulni együtt élni másokkal - a konfliktusok békés feloldása, erőszak elkerülése, önmaga és a társ megismerése, közös célok, meg kell tanulni élni - „a megszerzett autonómia és felelősségérzet alapján hatékony cselekvés”, ehhez kell innováció, fantázia, kreativitás. Az értékek kérdései: ♦ életviteli

döntéseknél - „létezni vagy birtokolni” tudni mi kell a létezéshez, térben és időben a távlatosság, a környezet uralma helyett, a megértés és kímélet, ♦ a Természet és Társadalom törvényeinek tiszteletben tartása, harmonizáló magatartás, az élet tisztelete, a létezés csodája, a külső és belső világ összekapcsolása, ♦ mérsékletes, önkorlátozó fogyasztás, a környezetkárosítás megelőzése a jövő nemzedéke érdekében. a társadalmi összefogás szükségessége, az oktatás - nevelés megalapozó szerepe erősödik, a családban kezdődik, 3-12 éves alapozó szakasz, majd a kialakítás, befejezése az elmúláskor. A JÖVŐ Nemzeti Környezetvédelmi Program bemutatása Segédanyag a félév áttekintéséhez Megtalálható http://www.mafhu/ktm/kvh/teljeshtml Irodalom: 9 Dr. Kuti István –dr Kuti Istvánné: Körlánc környezeti nevelés az óvodában, Kecskemét TKF.1996 Delors: Az oktatás rejtett kincs, Bp. 1995 Dr.

Havas P http://korlancngohu/download/kornyezet 10 Városökológia 2. előadás dr Tánczos Szabó László Városökológia 1. A városökológia mint tudományág 1.1 A városökológia értelmezése, tárgya A városökológia a nagyvárosok belső szerkezetével és társadalmi jelenségeivel foglalkozó tudományos irányzat. Az 1920-as évek során fejlődött ki az Egyesült Államokban a városföldrajzból és a szociológiából. 1.2 A városökológia helye a környezettudományok rendszerében A környezet rendszerszemléletű felosztása (Enyedi György professzor szerint) Természetes környezet Fizikai környezet Átalakított környezet KÖRNYEZET Művi környezet Társadalmi környezet Gazdasági környezet Mentális környezet Fizikai környezet A környezeti nagyrendszer egyik alrendszere (a természeti táj). Ennek további alrendszerei a természetes környezet illetve az átalakított környezet. A természetes környezet a Föld felszínén már csak

kevés helyen található meg. Hazánkban szinte egyáltalán nem. Amit itt természetnek nevezünk, az már a társadalmi tevékenység eredménye. Erdeink ültetettek, vizeink szabályozottak Nálunk a közvetlen hasznosításra kerülő tájrészeket szokás természetes környezetnek nevezni, ám ez is átalakított környezet. 11 Az átalakított környezet a gazdálkodás vagy más társadalmi tevékenység érdekében jön létre a természetes környezetből. Az átalakítás módosítja a környezetben lejátszódó természeti folyamatokat. Társadalmi-gazdasági környezet A környezeti nagyrendszer másik alrendszere, melynek további három alrendszerét különböztetjük meg. A művi környezet a természetbe beillesztett építmények, utak, vezetékek, műszaki létesítmények rendszere, mellyel a m odern társadalom a t érben „berendezkedik”. Kifejezi a létrehozó társadalom céljait, tevékenységének jellegét, értékeit, kijelöli velük a

továbbfejlődés útjait. Tehetetlensége nagy, csak lassan módosul A művi környezet a településrendszerben összegződik. Összetétele a különböző társadalmi funkciók szerint változó (munkavégzés, szabadidő felhasználás, családi élet stb.) A művi környezetbe foglalt természeti környezet sajátos. (városi zöldterület, városklíma stb) A gazdasági környezet átfedésben van a művi környezet a művi környezet azon részével, mely közvetlenül a termelést szolgálja. Hozzá tartozik a gazdaság működését biztosító intézményrendszer. Megjelennek benne nem materiális elemek is (gazdasági jogszabályok, fogyasztói szokások, piaci magatartás, információk rendszere stb.) A mentális környezet nem más, mint a környezet tükröződése tudatunkban. Eszmék, ideológiák, ízlések környezete. Az egyénnek a k örnyezettel kapcsolatos döntéseit a mentális környezet kondícionálja (érdek, iskolázottság, társadalmi helyzet,

kulturális értékrend, ízlés stb.) Függ attól a kultúrkörtől, melyben az egyén megfogalmazza ítéletét a környezetről (Lakóhelyválasztás, üdülés helyszínének kiválasztása stb.) A társadalom egyszerre tevékenykedik a teljes környezet alrendszereiben. A városökológia értelmezése alapján könnyen belátható, hogy kapcsolatban áll a t eljes környezettel, annak alrendszereivel. 1.3 A városökológia multidiszciplináris jellegű, hiszen kutatása során számos természet- és társadalomtudomány eredményét használja föl és rendszerezi. 1.3 A város mint ökoszisztéma Az élőlények és a környezet viszonyával, kölcsönhatás-rendszerével, több tudományág rendszerszemléletű integrálásával az ökológia foglalkozik. Az ökoszisztémák (ökológiai rendszerek) csoportosítása szabályozás szerint: 12 - Természetes ökoszisztémák: önszabályozó képességgel rendelkeznek. Ember által befolyásolt ökoszisztémák:

érvényesül az ember szabályozó szerepe (mezőgazdaság, erdőgazdaság). Művi (mesterséges vagy urbán) ökoszisztémák: Az ember által létrehozott és fenntartott ökoszisztémák, önszabályozó képességüket teljesen elveszítették. Ilyenek például a városok, az ipari létesítmények stb. A földfelszínnek ugyan csak 1%-át foglalják el, hatásuk, jelentőségük sokszorosa ennek. 2. Az urbanizáció hatása a városok funkcionális átalakulására 2.1 A város fogalma A település: Klasszikus értelemben a n épesség lakó- és munkahelyeként definiálták, ma értelmezik a társadalom aktivitási tereként is. A települések főbb típusai - Ideiglenes (pl. a mongol jurták) - Állandó: szórvány (tanya, farm) vagy zárt (falu, város) Városok: Zárt települések, melyek a falvaknál nagyobb lélekszámúak, lakosságuk zömmel az iparban és a 3. s zektorban dolgozik Központi funkciókkal rendelkeznek, tehát saját népességük mellett

vonzáskörzetük lakosságának ellátásában is részt vállalnak. A városi funkciók lehetnek városképző illetve városkitöltő funkciók. Településhálózat: Egy ország vagy régió településeinek összessége. Benne a t elepülések a történelem folyamán egymással kölcsönhatásban fejlődtek, közöttük hierarchikus viszony alakult ki. Térbeli elhelyezkedésük szabályszerűségét a Christaller-modell szemlélteti 2.2 Az urbanizáció fogalma: kettős jelentésű: városodás és városiasodás Városodás : az a folyamat, melynek során a városi lakosok aránya növekszik a n épességen belül (városba költözés, falvak várossá nyilvánítása). Városiasodás: egy település arculatában, (rendezettségében, infrastruktúrális ellátottságában: emeletes házak, portalanított utak, helyi tömegközlekedés megjelenése, stb.) és lakosainak életvitelében (életstílus, magaviselet, öltözködés, napirend stb.) is megnyilvánuló, : a

városodás nyomán kialakuló állapot. (A település lakosságának gyarapodásával együtt növekszik funkcióinak száma és erőssége is. Ezek a funkcionális változások pedig érzékelhetően kihatnak a település, a települést lakók életére.) 2.3 Az urbanizációs folyamat szakaszai Városrobbanás - A városok száma és nagysága gyorsan növekszik. - Az ipari forradalomhoz, extenzív iparosításhoz kapcsolódik. - „Foglalkozási átrétegződés” falvakból tömeges elvándorlás a városokba nagyarányú koncentrálódás: nagyvárosok, metropolisok hálózata. 13 - Időben elhúzódik (A gazdaságilag fejlett országokban a 18. sz végétől a 20 sz 30-as, 40-es éveiig. Hazánkban az 1800-as évek végétől az 1970-es évekkel bezárólag A fejlődő országokban csak az 1900-as évek közepétől.) Szuburbanizáció - Kapcsolódik az ipar egyre „intenzívebb” jellegű fejlesztéséhez. - Viszonylagos dekoncentráció a népesség

elhelyezkedésében. - A nagyvárosok helyett azok szomszédságában fekvő településekbe irányul a bevándorlás. nagyarányú agglomerálódás zajlik. (Agglomerációk: területileg és funkcionálisan is szoros kapcsolatban fejlődő településegyüttesek.) - Megindul a rekreácios (hétvégi üdülő, pihenő) övezetek kialakulása. - Időben: A fejlett országokban az 1960-as évekkel lezajlik. Hazánkban az 1970-es évek elejétől (Bp. esetében korábbtól) Dezurbanizáció - A posztindusztriális gazdasági fejlődéssel (Az ipari termelékenység magas szintje a foglalkoztatottság csökkenésével, a munkaerőnek a tercier szektorba való átáramlásával jár.) függ össze 14 - Csökken a nagyvárosok népességszáma, lakosságuk jelentős része rurális (falusi) térségekbe költözik. - Időben: A fejlett országokban az 1970-as évektől figyelhető meg. Hazánkban még alig érvényesül. Reurbanizáció - Összefügg az informatikai forradalommal, a

csúcstechnológiák (elektronika, robottechnika, távközlés stb.) általános elterjedésével, az infrastruktúra felértékelődésével. - Végbemehet a munkahelyek erős decentralizációja, a településrendszer átalakulása. - Időben először az USA-ban, Kanadában Ausztráliában alakulhat ki, persze legföljebb a 21. században 2.5 Településegyüttesek A településegyüttes a települések térbeli és funkcionális együttese. Többféle „fokozata” lehet Agglomeráció (várostömörülés): Kialakulásuk többnyire a városrobbanás időszakára tehető. Egymáshoz közel fekvő települések fejlődésük során területileg és funkcionálisan is összekapcsolódnak. Szerkezetüket tekintve egy vagy több, a környezetéből kiemelkedő nagyváros körül jönnek létre (pl. Budapesti agglomeráció) 2. ábra! Konurbáció (városösszenövés): Az agglomerációk egymás felé történő növekedését, összekapcsolódását jelenti.

Eredményeként megacity (óriásváros) jön létre (pl. London, Mexico City) Megalopolisz (városövezet): Akkor alakul ki, ha a konurbáció eredményeként a térben agglomerációk sora kapcsolódik 15 össze. Ilyen például az Egyesült Államok atlanti partvidékén húzódó 700 km hosszú megalopolisz. (80 mó lakossal !) 3. Összefüggés a nagyvárosok fejlődése és szerkezeti átalakulása között 3.1 A nagyvárosok szerkezetének fejlődése 3.11A nagyvárosi lejtő Nagyvárosi lejtő kifejezés arra utal, hogy a nagyvárosok központjaiból (CBD) a városperem felé haladva általában csökken a népsűrűség, csökkennek a telekárak, alacsonyabbak a befektetési költségek illetve kisebb a beruházások haszna is. 3.111 A népsűrűség alakulásának sémája a nagyvárosban (36 nagyváros vizsgálata alapján) - Kis mértékben távolodva a városközponttól a népsűrűség értéke meredeken zuhan, nagyobb távolságra azonban a csökkenés mértéke

kisebb. Ezt grafikusan ábrázolva egy a peremek felé erősen csökkenő lejtésű lejtő képét kapjuk. - A csökkenés módját és mértékét a különböző országok belső viszonyai: gazdasági fejlettsége, társadalmi berendezkedése, az urbanizációs folyamat sajátosságai, a kulturális hagyományok befolyásolják. Nagy különbségek tapasztalhatók a nyugati típusú és az ezektől eltérő fejlődésű nagyvárosok esetébe - 16 Fejlett országok I. szakasz: rendkívül nagy eltérés a belváros és a külső kerületek között. II. szakasz: kiegyenlítődés tapasztalható, már kevésbé meredek a lejtő. III. szakasz: bizonyos távolságig emelkedés van, s csak utána tapasztalható csökkenés. Eredmény: - A város gyors terjeszkedése. A növekedés súlypontja a peremi részek irányába helyeződik át. 17 - A központ nyomasztó. Fejlődő országok zsúfoltsága kevésbé I., II, III szakasz: A görbék futása és meredeksége

szinte változatlan, bár az egyes területek népsűrűsége emelkedik. Eredmény: - A város csak lassan terjeszkedik a peremek felé, a növekedés inkább a városhatáron belül zajlik. A belső részek és a peremi területek népsűrűsége közel azonos mértékben emelkedik. A központban idővel szinte elviselhetetlen a zsúfoltság. 18 3.112 A telekár alakulása a nagyvárosban - A nyugati nagyvárosokban szélsőségesen nagy különbségek vannak a belváros és a peremterületek telekáraiban. (Kansas állam Topeka nevű városában pl 200-szoros eltérés!) - Telekár térkép Klasszikus séma: a CBD felől gyorsan, majd a peremek felé haladva csökkenő intenzitással süllyedő görbe. A nyugati nagyvárosok sémája 19 - A telekárak alakulását a k ereslet-kínálat szabja meg. Mindkettő korlátozott A fizetőképes kereslet mértéke attól függ, hogy az illető területen folytatott gazdasági tevékenységből mekkora haszon érhető el. A

különböző üzleti tevékenységekből eredő haszon rendkívül eltérő. (pl egy nagyméretű belvárosi lakás irodának vagy turisztikai szálláshelynek vagy lakásnak használva!). Ezért tehát a telekárak csökkenésének mértékét a peremek felé haladva a különböző gazdasági tevékenységekből elérhető haszon mértéke szabja meg. 3.113 A haszon területi alakulása a nagyvárosban Haszongörbék - A haszon a CBD-ben a legnagyobb (fejlett infrastuktúra, magas ügyfélforgalom). Például egy bankközpontra a város szélén nemigen lenne kereslet. - A haszon a CBD-től a peremek felé fokozatosan csökken, de különböző tevékenységek esetében eltérő mértékben. 20 - A város valamely pontján a telkek iránti fizetőképes kereslet nagyságát az határozza meg, hogy azon a ponton éppen melyik tevékenységből érhető el a legnagyobb haszon. Az eltérő haszongörbék együttesen alakítják ki a jellegzetes telekár görbét 3.12 A

nagyvárosok területhasznosítási rendszere - Optimális hely a vállalkozás telephelyének létesítésére: Alonso-modell 21 A központban nagyobb lenne a bevétel, de a költségek is magasak. A peremterületen alacsonyabbak a költségek, de a haszon is kicsi. A megfelelő helyet a telekár görbéjének és az üzleti tevékenység haszongörbéjének találkozási pontja jelöli ki. - A vállalkozók a költségek és a haszon közötti mérlegeléssel alkalmazkodnak a telekárakhoz, ennek következtében alakulnak ki a különböző területhasznosítási övezetek. Valamennyi üzleti jellegű tevékenység intenzitása csökken a városok pereme felé haladva, azaz létrejön a j ellegzetes centrum-periféria szerkezet. Az intenzitás csökkenésének mértéke azonban a különböző tevékenységek esetében eltérő lesz, vagyis a centrum köré különböző területhasznosítási övezetek szerveződnek. 3.2 A városökológiai kutatások kezdete és

fejlődése 3.21 Chicagói iskola - Ide tartozik a városökológusok első generációja. 22 - Állítják, hogy a modern nagyváros belső felépítésében hasonlóságok vannak. Szerintük a városi funkciók térben elkülönülnek, mégpedig a telekárak alakulásának függvényében. Modellek sorát alkotják meg. 3.22 Klasszikus városszerkezeti modellek  Koncentrikus modell (Burgess-Park, 1925) Legbelül található a városközpont (city). Angol neve a Central Business District (CBD), vagyis központi üzleti terület, ami utal az itt elhelyezkedő városi funkciókra. Itt találhatók a bankok, kereskedelmi központok, szórakozóhelyek, hotelek, magas színvonalú szolgáltatások. A telekárak igen magasak. Sok esetben magas beépítés jellemzi (toronyházak, felhőkarcolók), több tízezer munkahely is lehet km2-enként. A city körül helyezkedik el egy belső lakóöv, amely zárt beépítésű övezet emeletes lakóházakkal. Ilyen típusú terület

például Budapesten a VII kerület A belső lakóövet az úgynevezett külső munkahelyöv veszi körül. Pályaudvarok, kórházak, raktárak, bizonyos nagyüzemek, sporttelepek, parkok találhatók itt. 23 Kifelé haladva egy második, külső lakóöv következik. Ez lehet széles kertvárosi gyűrű, vagyis laza beépítésű övezet (pl. villanegyedek), de beletartozhatnak a városszéli lakótelepek is. Budapesten ide sorolható Zugló, Kispest, Pestlőrinc, a Budai-hegyvidék területe, Rákospalota, Újpalota stb. Kialakulhat még egy külső, nagy területigényű ipari zóna, laza beépítésű területekkel.  Szektorális modell (Hoyt, 1939) A koncentrikus modellből alakul tovább, amikor bizonyos sugárirányú főútvonalak mentén a belső övekre jellemző funkciók kifelé nyomulnak. Vagyis az egyes funkciók már nem csak koncentrikusan elhelyezkedő zónákban, hanem a könnyen elérhető szektorokban követelnek maguknak helyet.  Többmagvú modell

(Harris-Ullman, 1945) 24 Akkor alakul ki, ha a város növekedésével a központi városmag szolgáltatásai már nem képesek megfelelően ellátni a távolabb eső városrészeket, és a külső lakóövben új, helyi központok alakulnak ki. Budapest esetében például Kőbánya, Óbuda Azonos funkciójú területek idővel a város több pontján is kialakulhatnak (ipartelepek, lakónegyedek, üzleti negyed stb.) 3.23 A klasszikus városszerkezeti modellek értékelése - Nem számolnak a városok történelmi fejlődésének sokszínűségével. A különböző területek elhatárolása így néha önkényesnek tűnik. Nem tekinthetők a modellek a modern város általános érvényű sémájának, hiszen gyakran csak a város egy meghatározott korszakra jellemző szerkezetét mutatják. Nagy erényük, hogy először világítottak rá arra, hogy a nagyvárosok belső szerkezetében sajátos funkciójú területek találhatók, melyek meghatározott rendszert képeznek.

Elsőként mutattak rá arra is, hogy a modern nagyvárosban a l akosság területi elrendeződése nem véletlenszerű, hanem szigorú szabályokat követ. 3.24 A nagyvárosok szerkezetének komplex modellje (RAMurdie) 25 Bármilyen modellről legyen is szó, a városok szerkezete elválaszthatatlan attól a kérdéstől, hogy milyen jellemzők, dimenziók alapján vizsgáljuk azt. Például az etnikai hovatartozás alapján zárt területi egységek (városmagok) fedezhetők fel a nagyvárosban, a jövedelem alapján elkülöníthető rétegek koncentrikus zónák mentén helyezkednek el, az ipar és kereskedelem viszont többnyire a szektoros elrendeződést követi. A különböző elrendeződési módok tehát egy-egy városban egymásra épülve, egymást kiegészítve jelennek meg. Így képeznek egy összetett területhasznosítási rendszert 3.3 Összegző megállapítások 3.31 A nagyvárosok szerkezetéről - Sokrétű funkcióknak adnak térbeli kereteket.

Befolyásolja a szerkezetet, hogy hogyan (milyen történelmi, gazdasági körülmények között) alakult ki, és hogy milyen ütemben fejlődött tovább napjainkig. A város szerkezete magán hordja múltjának, az egymástól eltérő építési periódusoknak domináns lenyomatait, ami egyszerre eredményezi egyediségét és szerkezeti tagolódását is. A városok természetesen – zömmel és az időszakok zömében – spontán növekedtek, így szabályos és szabálytalan elemeket is találhatunk az egyes városok alaprajzában. Ma sok város szerkezetét nem lehet egy általános típusba besorolni. Csupán egyes fejlődési periódusokra jellemző szerkezeti formák lelhetők föl. Ezek esetleges dominanciája testesíti meg a város szerkezeti egyediségét. 3.32 A nagyvárosok kutatásáról - A II. világháború után nem születtek újabb átfogó városmodellek A városkutatások középpontjába a városi lakosság társadalmi különbségeinek pontos területi

megragadása került. A legfontosabb társadalomstatisztikai mutatók 3 fő csoportja: A lakosság gazdasági helyzete (foglalkozás, képzettség, lakásviszonyok) Családi-demográfiai jellemzők (természetes szaporodás, népsűrűség, családnagyság stb.) A népesség etnikai összetétele (etnikai kisebbségek száma, részaránya). - A vizsgálatokkal a városokban úgynevezett társadalmi terek rajzolhatók ki. 26 4. A nagyvárosok és a természet 4.1 A település környezetszemléletű értelmezése Komplex szemléletű tér-értelmezés szerint (TÓTH J. 1998) a település társadalmi-gazdasági, infrastrukturális és természeti szférák kölcsönhatásain alapuló dinamikus, harmonikus működő rendszer. Ezen együttműködő rendszer bármelyik hatótényezőjének változása kihatással van a többi alkotóelemre is. A természet és a társadalom kölcsönhatásaként létrejött teljes környezet, vagyis a társadalmi-gazdasági tér pedig a

települések és a közöttük lévő tér együttese. Nyilvánvaló, hogy a természeti- és kultúrrendszerek tényezői a településeken más arányokkal és sajátosságokkal találhatók meg, mint a közöttük lévő térben, de az egyes településtípusok esetében is eltérő arányokkal találkozunk. Tóth professzor „tetraéder modellje”, vagyis a települést szimbolizáló ABCD szabályos tetraéder „természeti alapon” áll (ABC ∆). Erre „épül rá” az oldallapokkal szemléltetett társadalmi, gazdasági és infrastruktúrális szféra (ABD ∆,BCD ∆,CDA ∆) A rendszer egyensúlya (a tetraéder szabályossága) csak akkor maradhat fenn, ha az utóbbi szférák növekedése a természeti környezettel összhangban, arányosan történik. Ez pedig a nagyvárosok esetében nem így van. 27 4.2 A nagyváros, mint a társadalmi igények által létrehozott új környezettípus ⇒ Antroposzféra (nagyvárosi környezet): már szinte csak az ember

számára megélhető környezettípus ⇒ Főbb ökológiai jellemzői: - Terjeszkedés (nő a beépítés sűrűsége, a szilárd burkolat felülete, a környező kertvárosi részek összezsugorodnak, mezőgazdasági területek elsorvadnak). - A közlekedés volumenének és struktúrájának átalakulása (a gépjárművek uralkodóvá válása). - A természeti tényezők (éghajlati elemek, talaj) jelentős változása. - Nyomornegyedek megjelenése a természettől megfosztott, agyonhasznált belső területeken. - A biológiailag aktív területek beszűkülése, visszaszorulása a még be nem épített, gépjárműmentes területekre. (Ezek a városi élővilág menedékei) - Hatások az emberre: Sajátos életmód (rohanás, elidegenedés, stb.) Romló egészség (keringési, légúti megbetegedések, stb.) Idegrendszeri problémák (depresszió, neurózis). Devianciák. 4.3 A nagyvárosok jellemző tértípusai A települési környezetnek jellegzetes tértípusai (ld.

Chicagói iskola !) jönnek létre (városközpont, ipari övezetek /ipari parkok/, lakóövezetek, új városrészek és alközpontok, városi zöldövezetek, elővárosi vagy város körüli erdő, várost övező mezőgazdasági zóna, stb.) A települési rendszerek szerkezete jellemezhető ökológiai szempontból is. Az elkülönülő tértípusok és hozzájuk kapcsolódó területhasználatok vizsgálata teszi lehetővé a környezet állapotának és változásának elemzését. A környezeti kapcsolatok és hatások feltárása (ma már szolgálatában áll a távérzékelés, térinformatika is) pedig segíti a tervezési feladatok megvalósítását. 4.4 A nagyvárosi környezet rendszerei Városközpont (CBD, City): Sűrű beépítés (magas telekárak!). Szinte mindenütt szilárd burkolat. Hivatalok, kereskedelmi-, kulturális intézmények. A zöldterületek aránya csekély, állandó veszélyben van (területigény). Lakóövezetek, lakótelepek: Zsúfoltság. 28

Gyakran a zöldterületek, kertes házak rovására terjeszkednek. Agyonhasznált parkterületek csekély biológiai értékkel. Ipari zóna, ipari parkok: A környezetterhelés nagy (roncstelepek, szennyezés, stb.) A természet jelenléte sivár. Kertvárosi zóna: Legkedveltebb lakóterület. Az épített környezet hátrányos átalakulása (nagyházas utcasorok, elértéktelenítő vállalkozások forgalom, zaj, hulladék, levegőszennyezés). Parkok, zöldterületek, játszóterek, sportpályák, temetők: a nagyvárosi természet menedékei. Elővárosi, város körüli, erdő, rét szántó: fontos szerepük van a város biológiai működésében. 4.5 A nagyvárosi környezet sajátosságai, problémái 4.51 Az épített környezet sajátosságai 4.511 Energia- és anyagáramlás - A nagyváros társadalmi-gazdasági tevékenysége (ipar, kereskedelem, közlekedés, háztartások, stb.) nagy és növekvő mennyiségű energia- és anyagáramlással jár -

Energiahordozók: A Nap sugárzó energiája (elsődleges forrás) Tüzelőanyagok (másodlagos forrás) Elektromos áram (szerepe fokozatosan nő) - Energia és környezetterhelés: Emissziók (por, kén-dioxid, nitrogén-dioxid, szén-monoxid, stb.) Hulladékok (salak, hamu, fáradt olaj, stb.) Lehetőség a csökkentésre (tüzelőanyag megválasztása, korszerűbb erőművi technikák) - Biogén elemek áramlása: Az élő szervezetek felépítésében és működésében szerepet játszó elemek helyváltoztatása az élő és élettelen természet közötti elemkörforgalomban valósul meg a biológiai ciklus során. A nagyvárosi környezetben a biogén elemek áramlását az antropogén tényezők (szilárd burkolat, csatornák, stb.) megváltoztatják, esetleg gátolják. 29 Belső, szabályozott tápanyagforgalom helyett az élő szervezetek tápanyagszükséglete külső környezetből származik. A nagyvárosi ökoszisztémák létezése és fenntartása tehát

alapvetően más ökoszisztémák által megtermelt produktumokhoz kötött. A nagyvárosokban felhasznált vagy képződött tápanyagok közül pedig szinte semmi nem jut vissza a természetbe, a biokémiai ciklusba. 4.512 Hulladékképződés - Gyorsan nő, összetétele egyre kedvezőtlenebbé válik (veszélyes hulladékok aránya emelkedik). A települési szilárd hulladékok gyűjtése, szakszerű tárolása nem igazán megoldott (potenciális szennyezőforrások). A szelektív hulladékgyűjtés megoldatlansága (sok benne az újra hasznosítható anyag). A települési folyékony hulladék (szennyvíz) még környezetterhelőbb (tisztítás nélküli kibocsátás a csatornahálózatba illetve a természetbe) 4.513 Közlekedés - Fejlődése elengedhetetlen a nagyvárosok működéséhez és növekedéséhez. Volumene rohamosan nő. Struktúrája folyamatosan változik (a gépkocsik aránya nő) A leginkább környezetterhelő városi tevékenység ( Felszín- és

levegőszennyezés, zaj, rengés). 4.514 Zajártalom - Jelentősége alatt kezelt probléma Zajforrások: közlekedés, ipari és szolgáltató tevékenység, szórakoztató ipar, stb. Egészségkárosító hatások: alvás zavarása, pszichés terhelés, beszédérthetőség romlása, idegrendszer károsodása, halláskárosodás (a fiatalok 20-30 %-a!) 4.52 A nagyváros természeti környezete 4.521 A nagyvárosok klímája: a természetestől eltérő, sajátos klíma (nagyfokú beépítettség, burkolt felületek miatt). Hőmérséklet - Sűrű beépítés, magas épületek a besugárzás nagy része csak a háztetőket és a felső emeleteket éri erős felmelegedés. 30 - Nagy aeroszoltartalom a globális sugárzás mintegy 20 %-kal kevesebb. Sok a felhasznált import energia (fűtés) magasabb az átlaghőmérséklet. (1-3 fokkal melegebb városklíma. Gyors csapadéklefolyás, kevés a n övényzet kis párologtatás, nagy felmelegedés, száraz, szinte sivatagi

klíma (városi hősziget). Szél Csapadék Hőmérsékletkülönbség a városközpont és a periféria között A városkörnyék hűvösebb, friss levegője a belváros felemelkedő, meleg levegője helyére áramlik (szívóhatás). Nagy a várost övező erdők, rétek szerepe. Befolyásolja még a légmozgást: a városkörnyék domborzati viszonyai, az utcák tágassága, vonalvezetése. A szélsebesség 20-30 %-kal alacsonyabb a városokban. A nagyvárosok fölött kialakuló instabil levegőréteg (felszálló légáramlás) 12-16 %-kal nagyobb a viharok gyakorisága. - Magas aeroszoltartalom 5-10 %-kal nagyobb felhőzet, gyakori ködök. Felszálló légáramlás nagyobb a csapadék (pl. nyári zivatarok) valószínűsége 510 %-kal több az évi csapadékmennyiség - „Hősziget” jelleg 5 %-kal kevesebb az évi hómennyiség. - A lehulló csapadék nagy része nem párolog el, hanem gyorsan lefolyik a csatornákban télen 2%-kal, nyáron 8-10 %-kal alacsonyabb

a páratartalom. 4.522 Vízháztartás - Növekvő vízigény, ellátási problémák zavarok a t ermészetes vízháztartási viszonyokban. - Az ellátás forrásai: Felszín alatti vizek (rétegvizek ivóvízbázis, talajvizek növényzet). Folyóvizek (ipari víz, tisztítás után ivóvíz) Nagyfokú veszélyeztetettség: lefolyó vizek szennyezés nitrátosodás. 4.523 Talaj - Építkezések: talajeltávolítés, talajtömörítés, törmelékkel, hulladékkal feltöltés. Ipartelepek: veszélyes hulladékokkal szennyezés. Közterületek: téli sózás tartós talajromlás. 31 4.524 Élővilág Növényzet: Összetétele az uniformizáció irányába változik Mesterségesen létrehozott növénytársulások Jellemző: térképző fák és cserjék, gyepek és pázsitok. A zöldterületek csökkenésével a város irracionálissá válik. A növényzet terhelése: - Vízprobléma (burkolat, talajvíz mélyen van, öntözővíz drága). Fényprobléma (beépítettség

állandó árnyék) Talajprobléma ( rossz szerkezet, kevés szervesanyag, kevés víz, sófelhalmozódás, szennyezettség) - Levegőszennyezés (por és füstgázok) - Az ember közvetlen károsító tevékenysége. A zöldterület növelésének lehetőségei: - Erkélyek virágosítása Házak befuttatása indás növényekkel Tetőkertek kialakítása „Várostűrő” fafajták, cserjék Állatvilág: - Hiányos tápláléklánc, szennyeződések korlátozott jelenlét. Megfelelő fészkelőhely hiánya. Kapcsolat a környező mezőgazdasági területekkel. Alkalmazkodás az antroposzféra szélsőséges körülményeihez: madarak (gerle, veréb, varjú, csóka, stb.) rágcsálók (egér, patkány ) rovarok (légy, csótány) 5. A nagyvárosok területhasznosításának és társadalmi struktúráltságának összefüggései 5.1 A nagyvárosok által „kitermelt” főbb társadalmi problémák - Kialakulásukat általában a nagy népsűrűségre és a sajátos

városszerkezetre vezetik vissza. Közösségi (sokszor családi) kötelékek felbomlása megszűnik az egyén társadalmi kontrollja. Más közösség keresése hátrányos kapcsolatok, értékvesztés. Alkoholizmus, drog. 32 - Bűnözés, prostitúció. Munkanélküliség. Szegénység, hajléktalanság. Szegregáció, gettósodás. 5.2 Szegregáció - - - A szegregáció a városi társadalom – valamilyen mutatók alapján képzett – csoportjainak a területi elkülönülése, elhatárolódása a városon belül. A nagyvárosban a különböző társadalmi rétegek közötti társadalmi távolság egyben térbeli távolsággá is válik. (A modern társadalom alapvető rendező elve a különböző társadalmi csoportok területi elhatárolódása, vagyis a szegregáció.) Statisztikailag a szegregáció azt jelenti, hogy egyes társadalmi csoportok saját összlétszámukhoz viszonyítva nagyobb arányban vannak jelen a város bizonyos területein, mint a többi

társadalmi csoport. (például a város egy kerületében él a város összes felsőfokú végzettségű lakosságának 30 százaléka, és a város más társadalmi csoportjai összlétszámuknak csak 10-10 százalékával vannak itt jelen, akkor a felsőfokú végzettségűek erős területi elkülönülésével, szegregációjával van dolgunk.) Előidézői: piaci viszonyok (lakáspiac, munkaerőpiac), mobilitási folyamatok (tehetősebb rétegek a gazdagabbak által lakott részekre költöznek), társadalmi előítéletek (egy társadalmi csoport egyre nagyobb hullámokban betelepedik egy városrészbe, mire a korábbi lakosság menekülésszerűen elhagyja ezt a városrészt). A szegregáció különböző mértékű lehet annak alapján, hogy milyen társadalmi csoportokat vizsgálunk. Legélesebben jelentkezik a faji-etnikai dimenzió mentén, gyengébb a szociális helyzet alapján, míg leggyengébb a demográfiai mutatók szerint vizsgálva. 33 5.3 Gettóképződés

- A gettó az amerikai nagyvárosok szegregációjának szélsőséges formája. A gettó két tényezőből áll össze: a faji-etnikai csoport erősen kihangsúlyozott belső társadalmi és kulturális összetartozásából, valamint más csoportoktól való társadalmi és területi elkülönülésből. A gettó összetartó ereje lehet a k özösen megélt hátrányos társadalmi helyzet, a nagytársadalomból való kirekesztettség érzése, a faji-etnikai csoport belső szolidaritása, a közös nyelv és a közös kultúra. A gettó határát egészen pontosan jelzi a lakóházak leromlott állapota, az ott lakók vásárlási és egyéb szokásai stb. A gettóban a városrész építészeti leromlása párosul a terület társadalmi leértékelődésével. Budapest esetében is kialakulni látszik egy nagy kiterjedésű etnikai gettó (cigányság). 34 Irodalom: Cséfalvay Z. 1994: A modern társadalomföldrajz kézikönyve IKVA Könyvkiadó Kft, Budapest. Enyedi Gy.

(szerk) 2000: Magyarország településkörnyezete MTA, Budapest Szirmai V. 1999: Környezeti érdekek Magyarországon: Pallas Stúdió, Budapest Tóth J. – Vuics T (szerk) 1998: Általános társadalomföldrajz Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs. 35 KÖRNYEZET-EGÉSZSÉGTAN Segédanyag az előadáshoz Vázlat: I. Az egészség fogalma II. A betegség fogalma, betegségtípusok III. Az egészséget befolyásoló tényezők 1. Ami tőlünk független 2. Ami tőlünk függ 3. Ami nem csak tőlünk függ I. Az egészség fogalma: Teljes értékű egészségen – a betegségi tünetek, panaszok hiányán kívül – a különböző szervek, szervrendszerek, az egész szervezet zavartalan működését, testi-lelki harmóniáját kell értenünk. A tágabb értelemben vett egészség: tartalék energiát, ellenállóképességet és alkalmazkodóképességet is jelent. Az egészség a WHO (Egészségügyi Világszervezet) megfogalmazásában a teljes testi, lelki és

szociális jólét állapota. Az egészség egy egyensúlyi állapot, amely sok tényezőtől függ. II. A betegség fogalma: A betegség a t esti vagy lelki vagy szellemi egészségünk hiányának, az egyensúly megbomlásának az állapota. A betegségek kialakulásában szerepet játszanak az egészségünket veszélyeztető kockázati tényezők, a rizikófaktorok, amelyek általában nem önmagukban hatnak és egymás hatását megsokszorozzák. Betegségtípusok: - Fertőző betegségek (tífusz, pestis, kolera stb.): régen ez a betegségtípus vezette a halálozási statisztikát, nagy járványok idején tizedelte a lakosságot. Főleg vírusok és baktériumok okozta betegség típus, amely kialakulásában a higiéniás viszonyok nagy szerepet játszottak. - Szív- és érrendszeri betegségek: ma már magasan vezetnek a h alálozási okok között. Ide tartoznak a magasvérnyomás-betegség: magas vérnyomásról beszélünk, ha a vérnyomás 140/90 Hgmm felett van,

ha ez hosszú időn keresztül fenn áll 36 agyvérzés, szívinfarktus, érelmeszesedés és keringési rendellenességek létrejöttében játszhat szerepet. Érelmeszesedés: Az erek falán különböző méretű, koleszterin simaizomsejtet tartalmazó lerakódások (plakkok) jönnek létre, tartalmú melyek bedomborodva az ér belsejébe a véráramlás útjába akadályként állnak, valamint az érfal megkeményedik, rugalmassága csökken. Iszkémiás szívbetegségek (vérellátási zavaron alapuló): ha a s zívizom vérellátását biztosító koszorúerek meszesednek el csökken az oxigén- és tápanyagellátást biztosító vér mennyisége, amely már fokozott igénybevételnél nem elegendő, heves mellkasi fájdalom alakul ki, melyet angina pektorisnak hívnak. Ha a koszorúér teljesen elzáródik, akkor az általa ellátott szívizomrészlet egyáltalán nem jut oxigénhez, ez a szívinfarktus. Az adott szívizomrész elhal, a folyamat nem

visszafordítható. Agyi érbetegségek: leggyakoribb az agyvérzés és az agyérelzáródás (trombózis). Az agyvérzés roncsolja az agyállományt, a trombózis károsítja az agy oxigénellátását. Súlyosságuk attól függ, mekkora és milyen agyi területet érint A szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának főbb okai: a nem megfelelő életmód, dohányzás, stressz, magasvérnyomás. - Daganatos betegségek: ma már szintén a vezető halálozási okok között található. Szerveink, szöveteink sejtjeinek száma genetikailag meghatározott, a sejtosztódások számát nagyon bonyolult szabályozás tartja ellenőrzése alatt. Előfordul, hogy egyes sejtcsoportok kiszabadulnak ezen szabályozás alól és a sejtszaporodás korlátlanná válik, ilyenkor beszélünk daganatról. Amely lehet jóindulatú: a növekedés korlátozott, a szervi-szöveti határokon nem lépnek át (pl. egy zsírcsomó), rosszindulatú: nem tartja be a szervi-szöveti

határokat, áttétképződés jön létre. A korán felismert rosszindulatú daganatok jelentős része gyógyítható, ezért fontosak a szűrővizsgálatok. A daganatos betegségek kialakulásában jelentős szerepe van a környezetszennyező anyagok (rákkeltő anyagok) felszaporodásának, az életmódnak, az immunrendszer legyengülésének. - Szenvedély-betegségek: Alkohol: az etilalkohol méreg, halálos adagja függ attól, hogy rendszeresen ivó vagy alkalmanként fogyasztó emberről van szó, ill. felnőttről vagy gyerekről van 37 szó, gyermekek esetén meglepően kis mennyiség is okozhat halálos mérgezést. Az alkohol fogyasztás idegrendszeri elváltozásokat, májkárosodást (az alkoholt 90-98 %-ban a máj bontja le, többi része a verejtékkel, vizelettel és a tüdőn át távozik), hasnyálmirigy-gyulladást okozhat, rontja a hőszabályozást, növeli a hőleadást, étvágygerjesztő hatású, jelentősen csökkenti a szexuális képességet. Az

alkoholizmus lassan fejlődik ki és szinte észrevétlenül alkoholizmussá válik, amely testi-lelki függőséget jelent. Dohányzás: a d ohányos a cigarettafüsttel nikotint és más égéstermékeket lélegez be. A nikotin igen erős méreg, halálos adagja kb 0,04 gramm, a beszívott másik veszélyes összetevője a szén-monoxid, amely a hemoglobin ox igénszállító képességét akadályozza, így a szövetek oxigénellátását rontja. A dohányzás során még igen sok más mérgező anyag is bejut a szervezetbe, ezen anyagok száma több, mint százra tehető, köztük számos rákkeltő anyag van. A dohányzás a magasvérnyomás, az érelmeszesedés, a szívinfarktus és a d aganatos megbetegedések kialakulásának rizikófaktora. A tüdőbe kerülő égéstermékek csökkentik a szervezet ellenállóképességét. Kábítószerek: kábítószereken azokat a m érgeket értjük, amelyek bénító hatása átmeneti, kellemes közérzet, hallucinációk, a

valóságtól való elszakadás, mámoros állapot után következik be. A mámor utáni vágy (narkománia) teszi e szerek rabjává az embereket és rontja meg idővel az egyén egészségét, teszi tönkre egész életét. Függőség alakul ki, amely lehet lelki és testi A megszokás révén a várt hatást csak mind nagyobb és nagyobb adagok hozzák létre, ez a tolerancia. Az adagok növekedésének arányában mindinkább bekövetkezik a testi leromlás is. A kábítószereket hatásuk alapján három csoportba oszthatjuk: 1, a nyugtató hatású kábítószerek pl. ópium, morfium (a legveszélyesebb kábítószer, igen erős méreg), heroin, 2, izgató hatású kábítószerek pl. kokain 3, hallucinogének, melyek víziók, hallucinációk okozói pl. LSD A kábítószerek közvetlen testet, lelket romboló hatása mellett más közvetett veszélyei is lehetnek pl. különböző fertőzések forrása lehet (AIDS), bódult, meggondolás nélküli cselekvések (emeletről

való kilépés), egyensúlyvesztés, öntudat elhomályosodása, kóma, véletlen vagy szándékos túladagolás. Televízió-, videó- és számítógép függőség: sok szakember eljutott arra a pontra, hogy kimondja létezik egy olcsó és könnyen hozzáférhető, rendkívül alattomos „kábítószer” az „elektronikus drog”. Sok ember számára, de különösen a fiatalok 38 körében igen jellemző a válogatás nélküli televízió- és videónézés, a m értéktelen számítógép használat, melyek a t esti-, a l elki- és a s zellemi egészséget veszélyeztetik. Akadályozza az ember természetes testi aktivitását, mozgásszervi problémákat, elpuhulást okoz, elidegenít, helytelen életmintákat ad, hamis ideálokat állít, felszínes műveltséget ad, leszoktat vagy rá se szoktat az olvasásra, a túl sok információ jórészt feldolgozatlanul és feldolgozhatatlanul olyan hamis képet festhet a világról, ami nem is létezik. Mindez a kívánatos

értékrend kialakulásának akadálya lehet. - Mozgásszervi betegségek: a m ozgásszegény életmód, amely a fejlett társadalmak ülő életmódjának sajátja, mozgásszervünk különböző betegségeinek kialakulásához is vezethetnek. Ezeknek a betegségeknek korban mind előbb történő megjelenése is ezt mutatja. A mozgásszegény életmód számos más betegség rizikófaktora is lehet - Allergiás betegségek: környezetünk környezetszennyező anyagokkal való mind gyakoribb és nagyobb szennyezése az immunrendszer túlérzékenységét válthatja ki, amely allergiás tüneteket vált ki mind több ember esetében. III. Az egészséget befolyásoló tényezők: 1. Ami tőlünk független Földrajzi és gazdasági különbségek: nem lényegtelen körülmény az egészséges életre való esély szempontjából, hogy hol születünk. Minden harmadik gyerek alultáplált a Földön, évente 3 m illió gyerek hal meg olyan betegségekben, amelyeket

védőoltásokkal meg lehetett volna előzni. Különböző az egészségügyi ellátás a Föld különböző országaiban pl. Etiópiában egy orvosra kb 77 000, Svédországban kb. 370 lakos jut Ma már minden negyedik ember szegénységben, nélkülözésben él, egy most megszülető újszülöttnek nyolcszor nagyobb esélye van nyomorba születni, mint jólétbe. Egészséges-e magyarnak lenni? Hogy jó vagy rossz magyarnak születni, nem megválaszolható. Vannak előnyei és hátrányai is, a téma szempontjából sajnos inkább a hátrányairól tudunk beszélni. Mindannyiunk feladata, hogy néhány évtized múlva inkább az előnyeiről lehessen beszélni. Amikor megszületünk, nem tudhatjuk előre, hogy hány évig fogunk élni és milyen betegségben fogunk meghalni, prognosztizálni a statisztikák alapján tudjuk, a statisztikák megmutatják milyen valószínűséggel érhetjük meg a 39 negyvenedik vagy éppen a nyolcvanadik életévünket, belőlük

következtethetünk arra, hogy mekkora esélyünk van balesetben, szívinfarktusban vagy éppen kolerában meghalni. A magyar lakosság egészségi állapotát bemutató statisztikák nem éppen szívderítő helyzetet mutatnak. Ma egy magyar férfi 65, egy magyar nő 74 életévet remélhet ez 5 évvel kevesebb mind két nem esetében az európai átlagnál. Az 1000 lakosra vonatkoztatott halálozások száma tekintetében elsők vagyunk Európában. A szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozás nagyságában másodikak vagyunk az európai országok között, folyamatosan és rohamosan emelkedik a számuk, míg a fejlett országokban jelentősen csökkent az ilyen okú ha lálozások száma az elmúlt években. A daganatos betegségek tekintetében a férfiak esetén miénk az európai vezető hely, a nők esetében harmadikak vagyunk. Az öngyilkosságok száma Magyarországon kiemelkedően magas, a legtöbb európai országénak a többszöröse, és nincs olyan ország,

ami csak megközelítené a mi értékünket. Kérdés, hogy hogyan kerülhetjük el, hogy magunk is e szomorú statisztikák részévé váljunk? Hogyan védhetjük meg magunkat és a következő generációkat? Ismernünk kell melyek a kockázati tényezők a környezetünkben, veszélyek, amely ellen tenni és harcolni kell, ismernünk kell, melyek a kockázati tényezők az életmódunkban, amin változtatni kell. Tudnunk kell adott helyzetben azt mondani: köszönöm nem! Öröklött és világra hozott rendellenességek: már születésünk előtt sok minden eldőlhet, örökölhetünk rokonainktól bizonyos betegségeket, rendellenességeket. A terhesség során, a méhen belüli fejlődés alatt is számos károsodás jöhet létre, a legérzékenyebb időszak az első három hónap. Károsodást okozhatnak az anya fertőző betegségei (pl. rubeola), helytelen életmódja (pl dohányzás), egyes gyógyszerek (pl. a n émetországi Contergan-bébik), környezeti hatások (pl

vegyi anyagok, sugárzások). Család – nevelés: az egészségesen megszületett gyermek egészsége döntően családján, szülein, nevelőin múlik. Testi egészsége attól függ, hogy kap-e korának megfelelő és elegendő táplálékot, megkapja-e időben a védőoltásokat, eleget alszik-e, megóvják-e balesetektől, betegségektől. De a kisgyermek esetében sem beszélhetünk pusztán testi egészségről. Az egész embernek, testnek, léleknek, értelemnek kell épen, összhangban működnie, hogy egészséges emberről beszélhessünk. A szeretetteljes, kiegyensúlyozott családi légkör, a beszélni és járni tanítástól kezdve a közös játékokon át egészen a rendszerességre és önállóságra 40 nevelésig biztosítja értelmi-érzelmi fejlődésünket. Családunk életmódi, életvezetési mintát ad későbbi életünkre, az egészség tehát a családban kezdődik. De az, hogy mivel indít életre egy család, sok mindentől függ. Függ az

anyagi és műveltségi helyzetéről, lakásviszonyaitól, a jól működő családokhoz jól működő társadalomra is szükség van. 2. Ami tőlünk függ: az ÉLETMÓD Egészségünket veszélyeztető kockázati tényezőnek tekinthető a helytelen táplálkozás, a mozgáshiány vagy egyenlőtlen fizikai terhelés, káros szenvedélyek, tartós idegrendszeri túlterheltség. Egészséges táplálkozás: az emberben nem működik az egészséges táplálékkiválasztási ösztön. Azt, hogy mit e szünk (és mit n em) az az egyes élelmiszerek hozzáférhetőségétől, árától, ízlésünktől, szokásainktól táplálkozási ismereteinktől függ. A helyes és az egészséges táplálkozást tanulnunk kell. Életfolyamataink fenntartása energiát igényel. Az energiát a tápanyagok „elégetésével” nyerjük. Mértékegysége régebben a k ilokalória (kcal) volt, ma a kilojoule (kJ). A napi szükséges energiamennyiség függ a kortól, a nemtől, a

testtömegtől és a fizikai aktivitástól. Tápanyagaink egy része energiát szolgáltató és az életfolyamatokhoz nélkülözhetetlen anyagok: a fehérjék, a z sírok és a szénhidrátok. Energiát nem szolgáltató, de az életfolyamatok működéséhet elengedhetetlenül szükséges anyagok: a víz, a vitaminok és az ásványi sók. A fehérjék aminosavakból épülnek fel, 9 a minosavat szervezetünk nem tud előállítani, ezek az esszenciális aminosavak. A teljesértékű (állati eredetű) fehérjék az esszenciális aminosavakat tartalmazzák, a nem teljesértéküek (növényi eredetű) nem. A szénhidrátok a legolcsóbb tápanyagok Nagyrészüket keményítő (kenyér, burgonya, tésztafélék, rizs), ill. cukor formájában fogyasztjuk A cellulózt megemészteni nem tudjuk, de rendkívül fontos a jó bélműködéshez, csökkenti a vér koleszterinszintjét és a vastagbélrák kialakulását. A zsírok két nagy csoportja: a telített (állati eredetű) és a

telítetlen (növényi eredetű) zsírok. A telítetlen zsírok (olajok) nem tartalmaznak koleszterint. A magas vérkoleszterin-szint az érelmeszesedés rizikófaktora. A vitaminok között vízben oldódó és zsírban oldódó (A,D,E,K) vitaminokat különböztetünk meg. A vitaminhiányos táplálkozás különböző hiánybetegségeket okoz. Egyes vitaminok túladagolása vitamintablettákkal szintén betegséget okozhat. Az ásványi anyagok – vegyes és 41 helyes táplálkozás mellett – jelen vannak ételeinkben. Külön figyelmet érdemel azonban a kalcium (tej, tejtermékek) és a vastartalmú (húsfélék, máj, tojás) ételek fogyasztása, mert betegségeket előznek meg. Nátrium a konyhasóban található meg, a túlzott nátriumfogyasztás (sózás) a magas vérnyomás kialakulásának rizikófaktora. A hagyományos magyar táplálkozás sok egészségtelen elemet tartalmaz. Magas az energiafogyasztásunk, túl sok zsírt, túl sok cukrot eszünk,

ugyanakkor rendkívül kevés zöldség- és gyümölcsfélét és kevés tejet, tejterméket. Igen magas az elhízottak száma. Az elhízás az ideális testtömegtől (testtömegindex, melyet úgy számolunk ki, hogy a testtömeget (kg) osztjuk a testmagasság (m) négyzetével, értéke 20-25 között számít jónak) való, több mint 20 %-os eltérés. Az elhízás okai: öröklött hajlam és az ehhez járuló kelleténél nagyobb energiafogyasztás. Az elhízás betegségekhez vezet, nagy a magasvérnyomás a cukor-betegség, a koszorúér-betegség kialakulásának veszélye. Egyes rosszindulatú daganatok is gyakrabban fordulnak elő. Az egyoldalú táplálékokra épülő és drasztikus fogyókúrák hosszútávon eredménytelenek, az eredményes fogyókúrához a csökkentett kalória-felvételhez mozogni is kell. Mozgás, testedzés: a mozgás lételemünk, az egész szervezetünk úgy van „tervezve”, hogy a mozgás elengedhetetlen része a

működésének. A fejlett társadalmak ülő életmódja új-keletű, a mozgás, a kimerítő fizikai teljesítmény egyidős az emberiséggel. Mozgásaink kivitelezői a vázizmok, amelyek harántcsíkolt izmok, akaratlagos összehúzódásra képesek. Az izomtevékenység két formája a statikus és a dinamikus izommunka. A statikus terhelés (body building) az izomtömeget és az izomerőt növeli, de a szív- és érrendszerünket nem edzi. A dinamikus izommunka (pl. úszás) rendszeres végzése növeli a pulzustérfogatot (egy szívösszehúzódás alatt kilökött vér mennyisége), mert az izmok megnövekedett oxigénigényét ki kell elégíteni. Edzett emberekben a nyugalmi pulzusszám jóval kevesebb, mint edzetlenekben. A rendszeres sportolás növeli tüdőnk vitálkapacitását (az erőltetett kilégzés után maximálisan belélegezhető levegő mennyisége) is. Megelőzi a tartási hibák kifejlődését, javítja lelki terhelhetőségünket. A mozgás tehát növeli

a testi-lelki ellenállóképességünket, alkalmazkodóképességünket és csökkenti szinte valamennyi civilizációs betegség kialakulásának esélyét. Káros szenvedélyek: A káros szenvedélyekről az előzőekben a szenvedélybetegségek kapcsán szóltunk. 42 Szex, szerelem, párválasztás: biológiai nemünket három fő tényező szabja meg: a kromoszómális, a genitális és a hormonális nem. A nemhez illő viselkedésformákat tanuljuk, ez a pszichoszexuális fejlődés, az itt bekövetkező zavarok kihathatnak egész életünkre. Serdülés idején kezdik meg működésüket a nemi szervek, majd felébred a nemi vágy a másik nem iránt. A szerelem csak az emberre jellemző, tartós lelkiállapot, amely mély és szoros érzelmi kötődés egy társhoz. Az emberi szexualitásnak az utódok létrehozásán túl kölcsönös örömszerző feladata van. Ehhez azonban a testi érettségen túl az „érzelmek” érettsége is szükséges. A

teljes értékű szerelmi kapcsolatra való érettség után kialakul a h ázasságra való érettség is. A házasság alapfeltétele a k ölcsönös szerelem kell legyen. A házasságra való érettség esetén megfogalmazódik a véglegesség igénye, a családalapítás és a szülővé válás szándéka. Férfi és nő közötti kapcsolatban mindig jelen van a gyerek, akár arról van szó, hogy legyen, akár arról, hogy ne legyen. A nem kívánt terhességet megelőzni kell, a terhességmegszakítás a végső megoldás, kockázatokkal jár Fiatalok számára a legjobb fogamzásgátló módszer az óvszer. Ez az egyetlen lehetőség az AIDS elkerülésére is. Az AIDS betegséget a HIV (human immundeficiency vírus) okozza A vírus az immunrendszert támadja meg, több évi lappangás után okoz csak tüneteket. A szervezet védekező-rendszere nem tud megbirkózni a kórokozókkal, így a legkülönbözőbb fertőzések lépnek fel és ezek okozzák a b eteg halálát. A HIV

vérrel, ondóval, hüvelyváladékkal és anyatejjel terjedhet. Nem terjed cseppfertőzéssel, kézfogással, használati tárgyakkal stb., tehát a mindennapi érintkezések során nem lehet megkapni. A HIV különösen veszélyezteti a homoszexuálisokat és az intravénás kábítószert élvezőket. Jelenleg az egyetlen hatékony védekezés az óvszer használata, a hű partnerkapcsolat és a steril injekcióstű használata. Lelki egészségünk: a lelki egészség a kiegyensúlyozott, alkalmazkodóképes, értelmes és örömteli emberi lét, amelyben megvalósíthatjuk magunkat, képesek vagyunk megoldani konfliktushelyzeteket, harmonikus emberi kapcsolatokat tudunk teremteni és fenntartani. Nagyon sok mindennel kell megbirkóznunk, hogy lelki egészségünket megtartsuk. Szervezetünk, egész lényünk állandóan alkalmazkodni próbál a minket érő hatásokhoz, a stresszhatásokhoz. A stresszhatások állandóan jelen vannak, nem lehet, de nem is kell

elkerülni mindet. A szervezet alkalmazkodóképessége azonban kimeríthető, amely az egyéni 43 ellenállóképességtől is függ. A terhelhetőséget meghaladó hatások tartós fennállása neurotizál. A neurózis betegségeket okoz, leggyakrabban magasvérnyomást, gyomorfekélyt és különböző szenvedélybetegséget. Az állandó zaj, rohanás, tömeg, a ránk zúduló információhalom, a lakótelepek sivársága, a szűk élettérbe tömörülés stb. mind-mind alkalmazkodásra késztet, úgy, hogy sokszor ott, ahol menedéket, biztonságot és támaszt kellene találnunk – családunkban és baráti kapcsolatainkban – is csak felületes szálakkal kötődünk egymáshoz, nem érünk rá a másikra figyelni. Az értékrend – a mi helyes és mi a helytelen – elmosódik, gyakran korunk hamis értékrendje – amely a f ogyasztás színvonalával méri az emberi lét minőségét – alakít ki bennünk elérhetetlen vágyakat. A létbizonytalanság, az

anyagi gondok, a kiszolgáltatottság stb alaposan megterheli alkalmazkodóképességünket, ezek a modern élet civilizációs ártalmai, amelyek beilleszkedési zavarokhoz vezethetnek és felelősek az önpusztító magatartásformák riasztó terjedéséhez, növelve az alkoholisták, a drogosok, az öngyilkosok számát, akik így próbálnak menekülni megoldatlan konfliktusaik elől, ezzel még elérhetetlenebb messzeségbe kerülve attól, amiért emberként élni érdemes. Hogyan védhetjük meg magunkat és egymást? Meg kell ismerni önmagunkat, meg kell vizsgálni és átértékelni emberi kapcsolatainkat, értékrendünket, vágyainkat. Ezekhez olyan kérdésekre kell őszintén válaszolnunk önmagunknak, hogy képes vagyok-e változtatni életmódomon, szokásaimon, van-e olyan bizalmas barátom, akivel megoszthatom legbelsőbb érzéseimet is, milyen a kapcsolatom a s züleimmel, van-e a k örnyezetemben olyan ember akinek az én segítségemre van szüksége, melyek a

legfőbb rövid és hosszú távú céljaim, tudok-e lazítani, relaxálni stb. 3. Ami nem csak tőlünk függ: Egészségünk szempontjából nem csak az nem mindegy, hogy hogyan, de az sem, hogy hol élünk, milyen a környezetünk minősége (mennyire tiszta vagy szennyezett a víz, amit megiszunk, a levegő, melyet belélegzünk vagy az étel, amelyet megeszünk), ezek a kockázati tényezők a környezetünkben. A környezetünk állapota azonban rajtunk is múlik, hogy mennyire vagyunk képesek megőrizni a még megőrizhetőt és mennyire tudjuk helyrehozni az elrontottat, mennyire figyelünk és mennyit teszünk környezeti tényezőink tisztaságáért, megóvásáért, mennyire védjük környezetünket. 44 A víz: a Föld vízkészletének alig több, mint 1 % -a édesvíz, ezzel kell gazdálkodnunk. Vizet használunk táplálkozáshoz, háztartási, ipari és mezőgazdasági célokra, a felszíni vizek közlekedési útvonalak, a sportot és üdülést is

szolgálják. Legnagyobb mennyiségben a felszín alatti karsztvizet, rétegvizeket és parti szűrésű vizeket használunk fel. A víz minőségét fizikai, kémiai és biológiai sajátosságai jellemzik. Az ivóvíz nem tartalmazhat mérgező, radioaktív anyagokat és korokozó mikroszervezeteket. A legveszélyesebb kémiai szennyezések a n ehézfémek (a mérgezés lehet heveny és idült, az utóbbi alattomos, mert nem szembetűnően látványos. Pl a kadmium az egyik legveszélyesebb a gerincoszlop fájdalmas zsugorodását okozza, mert elfoglalja a kálcium helyét a cs ontokban. A nehézfémek ionjai nagyon sokféle betegséget okozhatnak az idegrendszeri bajokon át a vérképző szervek zavaráig (az ólom: a májat, vesét idegrendszert károsítja, a higany: hasi fájdalmat, véres hasmenést, veseelégtelenséget okoz), de nagyobb mennyiségük halált is okozhat); a szerves halogénszármazékok (pl. növényvédőszerek) és a kőolajszármazékok Több ezer

olyan anyagot tartanak számon, amelyek az ivóvízben az egészségre veszélyesek lehetnek. A vizek élővilága természetes módon tisztítja a vizeket, ugyanakkor a vízszennyezés súlyosan károsíthatja a vízi élőlényeket és közvetítésükkel az embert is, a táplálékláncokban a mérgező anyagok feldúsulhatnak. A települési (kommunális) szennyvíz szervesanyag tartalma jellemzően magas, a talajvízbe jutva elsősorban nitrát-ionnal szennyezi az ivóvizet. A nitrátok különösen a csecsemőkre veszélyes (halálosan mérgező, „kék kornak” is nevezik, mert elkéküléssel és fulladással jár) vegyületek, a magas nitrát-tartalom a felnőttekre sem veszélytelen: gyomor panaszokat, vérszegénységet, ínysorvadást, az agy rossz vérellátottsága miatt szellemi visszamaradottságot okozhat, forralással nem távolíthatók el. A talajvíz nitrát szennyezésének egyik oka a csatornahálózat elmaradottsága, szennyező források még az állattartó

telepek szennyvize és a nitrogén-műtrágyázás is. A rétegvizek lassabban szennyeződnek el, ezek természetes szennyeződéseket (arzén) tartalmazhatnak (amely, gyomor és húgyuti daganatot, bőrfesték túltengést és gyulladásos megbetegedéseket okozhat). Magyarországon a szennyvíz tisztítása a szükségletektől elmarad, csak mintegy egynegyede van kellően tisztítva. A levegő: levegőt venni nem szeretünk, függünk tőle érzelmi kapcsolat nélkül, jobbára tudomást csak akkor veszünk róla, ha valamilyen okból nem jutunk hozzá, 45 vagy mint mostanában a szennyezettsége túlzottan magas. Bár a szennyeződések a levegő térfogatának csak rendkívül kis hányadát alkotják, elegendő mennyiségben jutnak a szervezetbe ahhoz, hogy ott káros hatást fejtsenek ki. A levegőt szennyező anyagokat halmazállapotuk szerint három csoportra oszthatjuk: gázok, folyadékok és szilárdak. A leggyakoribb légszennyező gázok: kén-dioxid, amely izgatja a

nyálkahártyát, légútszűkületet, nehézlégzést, fulladásos halált okozhat; nitrózus gázok, amelyek igen veszélyesek, a szem kötőhártyájának, a légutak nyálkahártyájának gyulladását, a vérerek kitágulását, a tüdő szöveteinek roncsolódását okozhatják; szén-monoxid, amely már kis mennyiségben is légzési méreg, fulladáshoz vezet, mivel a hemoglobinhoz kapcsolódik, akadályozva annak oxigén szállítását. A fluór-klór tartalmú szénhidrogének (pl freon) az ózonernyőt roncsolják. A szénhidrogének (közlekedésből és a kőolaj-feldolgozó üzemekből származnak) légúti megbetegedéseket, rákot okozhatnak. A porszennyezés az ipari üzemekből és a közlekedésből származik, az egészségre különösen az u.n szálló por ártalmas. A lebegő részecskéken kicsapódik a pára (megtörve a Nap fényét opálossá teszi a levegőt), a porszemek páragyűrűjében oldódnak a légkör szennyező gázai. A por veszélyessége

attól függ, hogy ülepedő vagy lebegő, mérgező vegyületeket tartalmaz-e vagy sem. Az ólom a levegőből közvetlenül és közvetve is a szervezetünkbe jutó erős méreg. A gépkocsik közvetítésével kerül a légkörbe. A szmog vagy füstköd a nagyvárosokban fordul elő, katasztrófahelyzetet is előidézhet (ha a szmog következményeként ugrásszerűen megnő a légzőszervi és érrendszeri megbetegedések, halálozások száma, 1952 London, 1989 Budapest, Miskolc). Kiváltja a nagy mennyiségű levegőszennyező anyag és jellegzetes időjárási tényező. A levegőszennyezés Magyarországon évente több százmilliárd forint kárt okoz, egészség károsító hatása pedig pénzben nem fejezhető ki. Hulladék, talajszennyezés: a gazdálkodásban és a mindennapi keletkeznek hasznavehetetlen – de máskor vagy másutt esetleg hasznosítható – anyagok, ezeket hulladékoknak nevezzük. A hulladékok lehetnek kommunális és termelési, szilárd vagy

folyékony hulladékok. A hulladék egy része tűz- vagy robbanásveszélyes, roncsoló hatású, mérgező, fertőző vagy radioaktív lehet, ezeket veszélyes hulladékoknak nevezzük, amelyek kezelést igényelnek. A szemetet tárolókban helyezik el, vagy égetőkben semmisítik meg. A nem megfelelő szeméttárolókból kikerülő anyagok a talajt és a talajvizet szennyezhetik (a nehézfémek mérgező 46 hatásai hasonlóak a vízszennyezésnél tárgyaltakkal). Égetéskor egészségkárosító gázok kerülhetnek a levegőbe. A legtöbb problémát az emberi gondatlanság okozza (pl.illegális szemétlerakók) A szemét mennyisége jelentősen csökkenthető lenne az újrahasznosítással, a szelektív hulladékgyűjtéssel. A radioaktív hulladékok kezelése különösen nagy elővigyázatosságot igényel, nem semmisíthetőek meg, tárolásukat a felezési időtől függően több száz, több ezer évre is biztonságosan kell megoldani. A radioaktív

sugárzások a dózistól függően egészségkárosodást és halált is okoznak, rosszindulatú daganatokat, fehérvérűséget és örökletes ártalmakat okozva. Zajszennyezés: a hang annak a közegnek a rezgése, periodikus változása, amelyben terjed. A hallható hang intenzitásának egysége a bel A gyakorlatban ennek tizedrészét a decibelt (dB) használják. Zaj hatására csökken a testhőmérséklet, fokozódik az anyagcsere, az emésztőszervek működése lelassul. Zajos helyen élők és dolgozók között gyakoribb a magas vérnyomás, a gyomorhurut, a gyomor- és nyombélfekély. Szaporább a szívverés, megnő az agyfolyadék nyomása, felfájásos panaszok, fülkárosodások jelentkeznek. Ha sikerül is elaludni magas zajszintben, az álom nem pihentető. Fokozottan igaz mindez, ha nem egyenletes, hanem szakaszos a z ajhatás. Az emberi környezet pedig évről évre zajosabbá válik. A nagy hangintenzitású zene is egészségtelen A fájdalomküszöb kb. 14 0

dB Nagy teljesítményű gépek rezgései közvetlenül áttevődnek az emberre, ezek a vibrációs hatások közvetlenül károsítják a szervezetet. Izomsorvadást, bénulást okozhatnak Irodalom: Rókusfalvy – Kovács: Egészségre nevelés Eger 1992. Dési Illés (szerk.): Környezet-egészségtan Szeged 2002 Nemessányi Zoltánné: Egészségtan Pécs 1998. Száraz – Német: Ember és környezete Bp. 1993 Nádai Magda: Gyümölcs a tudás fájáról Bp. 1992 Összeállította: Ádám Ferencné főiskolai docens Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Kara 47 Kecskemét, 2002. november 18 A környezetvédelem fogalma, globális környezeti problémák 1. A KÖRNYEZETVÉDELEM FOGALMA A globális környezeti kérdések fogalomkör a II. világháború után jelent meg, széles körben azonban csak az 1960-as évektől kezdődően kezdtek a környezeti problémákkal foglalkozni. Ennek oka: Az 1960-as évekre az országok kiheverték a háborús pusztításokat, jelentősen

megnőtt az ipari termelés, a járványok visszaszorításával a népesség ugrásszerűen megnőtt, ezzel párhuzamosan a művelésbe újonnan bevonható földterületek elfogytak. A problémák felismerésével együtt megszületett a k örnyezetvédelem fogalma, az igény szűkebb és tágabb környezetünk, Földünk védelme iránt. A környezetvédelem definíciója Kerényi Attila nyomán: Környezetvédelem alatt olyan tevékenységi rendszert értünk, amelynek célja a bioszféra megőrzése oly módon, hogy környezetünket, és magát az embert is megóvjuk mindenfajta emberi tevékenység szennyező és pusztító hatásától. Emellett mesterséges környezetünket úgy kell alakítanunk, hogy az harmóniában legyen a t ermészeti környezettel, valamint a g azdasági tevékenységek végzése során tekintettel kell lenni az élő rendszerek tűrőképességére, amelyet a tevékenység során nem haladhatunk meg. Ezeknek a céloknak az eléréséhez összehangolt

cselekvésre van szükség, amelynek legfontosabb színtere a gazdaság. Több fontos terület azonban nem tartozik a gazdasághoz A tudományoknak ugyancsak nagy szerepe van a környezeti problémák megoldásában, és legalább ilyen fontos a környezetvédelmi oktatás-nevelés, a környezetvédő tudat kialakítása, hiszen a belső indítékok által motivált környezetvédő cselekvés hatékonyabb a külső kényszer hatására végrehajtott cselekedeteknél. Ennek ellenére természetesen szükség van a környezetvédelem kényszerítő eszközeire: törvényekre és jogszabályokra is. A környezetvédelmi tevékenységeket két fő csoportba sorolhatjuk: elméleti és gyakorlati cselekvésekre. Az elméleti (szellemi) szférába a t udomány és az oktatás, míg a gyakorlati szférába a gazdasági és fogyasztási tevékenységek tartoznak. 2. A GLOBÁLIS KÖRNYEZETI PROBLÉMÁK 48 2.1 Túlnépesedés, éhínség, városnövekedés A Föld népessége jelenleg

meghaladja a 6 milliárd főt. A növekedés szempontjából a legkritikusabb a demográfiai ciklus 2. s zakasza, amelynek jellemzője a járványok visszaszorításával párhuzamosan a halálozási ráta csökkenése, a születések magas száma, ami rendkívül gyors népességnövekedést eredményez. Jelenleg néhány ázsiai ország, valamint az afrikai országok többsége ebben a szakaszban tart, ami a Föld népességének megduplázódásához szükséges idő lerövidülését is maga után vonja. A duplázódási idő jelenleg kb. 30 é v, azaz 2030-ra (a jelenlegi tendenciák változatlanságát feltételezve) a Föld népessége elérheti a 12 milliárd főt. A túlnépesedés a Föld eltartó képességének korlátozottsága miatt jelent igen súlyos problémát. A Föl d eltartó képességére vonatkozóan különböző számítások láttak napvilágot, pl. Wester 1982-es számítása szerint, amelyben 2000 kalóriás napi energiaigénnyel számolt, a Föld eltartó

képessége 2 milliárd fő. Jellemző, hogy ezek a számítások rendre alacsonyabb népességszámot eredményeznek, mint amennyi a Föld jelenlegi népessége. Meg kell azonban jegyezni, hogy az eltartó képességet új technológiák bevezetésével, új, ellenállóbb és nagyobb terméshozamú fajok (ld. zöld forradalom) alkalmazásával tovább lehet bővíteni. Ennek ellenére igaz, hogy a Földön sohasem éhezett annyi ember, mint napjainkban. Jelenleg 1 – 1,2 milliárdra becsülik a hiányosan táplálkozók számát, és ebből 630 millió éhségszinten él. A túlnépesedési problémák először az ázsiai országokban, Indiában, Kínában, Pakisztánban jelentkeztek, jelenleg azonban Afrika az a kontinens, ahol a legtöbb éhező él. Az afrikai éhínség már a 70-es évek eleje óta visszatérő probléma, a Száhel-övezetet sújtó szárazság által eredményezett éhínségektől kezdődően. A népességszám csökkentésére különböző megoldási

javaslatok születtek, a humánustól a legradikálisabb elképzelésekig. A megoldási javaslatok közül a legismertebb a kínai 1 gyermekes családmodell, ahol szigorú szankciókkal sújtják azokat a családokat, ahol egy gyereknél több születik. Ez a program Kína nyugati részén, a partvidéki nagyvárosokban látványos eredményeket hozott, azonban az ország belső területein, a mezőgazdasági vidékeken, ahol a gyerekek munkáskezet jelentenek, már kevésbé. Emellett ezeken a területeken az ellenőrzés is kevésbé hatékony. 49 Szingapúrban a 2 gyermekes családmodellt tették követendővé, ami kevésbe drasztikus ráhatást jelent, ugyanakkor a hatékonyság is kisebb. Drasztikus megoldási kísérlet volt az indiai sterilizációs program, amellyel annak antihumánus jellege miatt hagytak fel. Jellemző, hogy a fejlett gazdasággal rendelkező országokban a népesség tudati szintjének növekedése a gyerekszám csökkenését vonja maga után. Ebből

következően az igazán hatékony megoldás a gazdasági fejlődés, a népesség tudatformálása, ill. annak átalakulása lehet. A túlnépesedés következménye a városrobbanás. Enyedi György a demográfiai ciklusokhoz hasonló szakaszokat különített el, ahol az urbanizáció 1. szakaszának jellemzője a városok számának, ill. a városi népességnek az ugrásszerű növekedése Az ebből fakadó gondok a túlnépesedéshez hasonlóan szintén a 3. világ országaiban jelentkeznek elsősorban, Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában. A probléma abból fakad, hogy a m egélhetésért a városokba áramló népességgel a városi infrastruktúra fejlődése, az utak, a csatornahálózat, a lakásállomány stb. nem tud lépést tartani, ami a városok túlzsúfoltságát, szennyezettségét eredményezi. Ennek következménye a 3 világ országaira jellemző városperemi bódévárosok kialakulása (pl. Rio de Janeiro, Calcutta, Kairó stb) 2.2 Energiaválság,

nyersanyagok kimerülése A II. világháborúig fennálló gyarmati rendszer lehetővé tette a világ fejlett (gyarmattartó) országai számára, hogy nyersanyag- és energiaszükségletüket gyakorlatilag korlátlanul kielégíthessék. A gyarmati rendszer felbomlása azonban merőben új helyzetet teremtett, és a k orábbi nyersanyag-ellátás átalakulása érezhetővé tette: a nyersanyag és az energia nem tartozik a korlátlanul rendelkezésre álló javak közé. Ez a felismerés az 1973/74-es olajválság hatására vált igazán akkut problémává, amikor a kőolajban gazdag közel-keleti államok az olaj árának drasztikus emelésével tovagyűrűző gazdasági válságot idéztek elő. Az első, majd a második (1978/79) olajválság hatására irányult rá igazán a figyelem a megújuló és a meg nem újuló energiahordozók kérdéskörére, az alternatív energiaforrások kutatására, valamint a meglévő, ismert készletek becslésére. A jelenleg ismert

készletek és a jelenlegi felhasználás alapján a kőolaj 15-20, a földgáz 35-40, a kőszén 50, az urán 40 évre elegendő. Látható, hogy ezek a meg nem újuló, fosszilis energiahordozó-készletek meglehetősen végesek. Ezen túlmenően további problémájuk, hogy elégetésük a légkört terheli, hozzájárul az üvegházhatáshoz, a globális felmelegedéshez. 50 Kimerülésük, ill. környezetszennyező hatásuk miatt a megújuló erőforrások jelentősége felértékelődött. Fontos azonban megjegyezni, hogy az ún megújuló erőforrások sem teljesen korlátlanul állnak rendelkezésre. A Föld vízkészlete, az óceánok, tengerek, tavak és folyók vize szennyeződésekkel terhelt, ami nem csupán az ivóvízként, de az energiaként történő hasznosítást is akadályozza. A Föld nem minden területe alkalmas a megújuló energiaforrások hasznosítására. A napenergia leginkább a napsütötte mediterrán, félsivatagi ill. sivatagi országok

számára jelent megoldást, míg a szél energiájának hasznosításához közel állandó erejű és irányú szélre van szükség. Magyarországon a bakonyi a Tési fennsík adottságai a l egalkalmasabbak a szélenergia hasznosítására, ahol - jelenleg kísérleti stádiumban - működnek szélerőművek. Az ár-apály jelenség energiájának felhasználására azoknak az országoknak van lehetősége, amelyek olyan tengerparttal rendelkeznek, ahol az apály és a d agály közötti szintkülönbség jelentős, ami leginkább az óceánok partján jellemző. A geotermikus energia azokon a területeken aknázható ki gazdaságosan, ahol a geotermikus gradiens (100 m-re eső hőmérséklet-emelkedés) az átlagos 100 m /3 °C-nál magasabb, így pl. Izlandon, Új-Zélandon, Olaszországban, Magyarországon A Föld első geotermikus erőművét az olaszországi Lardarello-ban helyezték üzembe. A legújabb kísérlet a megújuló energiaforrások terén a biogáz előállítása

és felhasználása, amelyet különböző alapanyagokból lehet előállítani. Magyarországon jelenleg a Dél-Alföldön folynak ezzel kapcsolatos kísérletek, ahol hígtrágyából állítanak elő biogázt, amelyre kiserőmű-rendszert építenek ki. Ennek ipari méretű alkalmazása 2004-re valósítható meg, amelynek során 6 biogáz üzemet hoznak létre a P ick Szalámigyár sertéstelepein. A biogázból előállított zöldáram fedezni tudja a dél-alföldi térség jelenlegi áramfogyasztásának 6 %-át, ami azért is fontos, mert egy uniós előírás szerint az elfogyasztott energiának ekkora hányadát kell megújuló módon biztosítani. A megújuló természeti erőforrások közé szokták sorolni a termőföldet és az erdőterületeket is. A művelésbe vonható földterületek azonban az erdőirtásokkal és a szűzföldek feltörésével elfogytak, és a sokhelyütt folytatott rablógazdálkodás következtében jelentős területen kimerültek. A

termőképesség csökkenését eredményezi a talajerózió felgyorsulása is, ami elsősorban a trópusi, nagy csapadékú területeket sújtja. Ezeken a t erületeken az esőerdők kiirtásával jutottak termőföldhöz, a szakszerűtlen gazdálkodás következtében azonban a földek nagy részét mára kénytelenek voltak felhagyni, és a termőréteg lepusztulása az erdők visszatelepítését is megakadályozza. Emellett a nagyarányú erdőirtásokkal a légkör 51 egyensúlya is megbomlik, hozzájárulva ezzel az elsivatagosodáshoz, a globális felmelegedéshez. Az erdők kiirtása nem csupán a trópusi területeken jellemző, hanem már az ókortól kezdődően először Európában, majd Amerika gyarmatosításával Észak-Amerikában került sor az erdőállomány megtizedelésére. Ennek következtében mára Európa és Észak-Amerika erdőinek döntő hányada eltűnt. A termőterületek problematikájának megoldását a gazdálkodás

környezetkímélő, termelékenyebb megvalósítása jelentheti, ehhez azonban olyan mennyiségű tőkére van szükség, amely jelenleg csak a legfejlettebb országok számára adott. 2.3 A légkör globális problémái 2.31 Üvegházhatás, globális felmelegedés A légkör a legkevésbé stabil környezeti elem, amelyben rendkívül összetett folyamatok játszódnak le. Éppen ezért igen nehéz annak megállapítása, hogy melyek azok a folyamatok, amelyek természetesnek tekinthetők, és melyek azok, amiket káros antropogén hatásnak tulajdoníthatunk. Az azonban bizonyos, hogy a fosszilis energiahordozók elégetése, az ózonréteget károsító gázok kibocsátása, az esőerdők kiirtása negatív hatásokat eredményez, amelyek a legoptimistább becslések szerint is felerősítik a természetben meglévő, negatív hatású folyamatokat (pl. a vulkánok CO 2 -kibocsátásának következményeit) Az üvegházhatás során a Napból érkező rövidhullámú sugárzás a

légkörön áthaladva felmelegíti a földfelszínt, majd a felmelegedett földfelszín által kibocsátott hosszúhullámú sugárzás egy hányada a légköri összetevőkről és a felhőkről visszaverődik a Földre, megakadályozva ezzel a földfelszín lehűlését. Ennek hiányában a Föld átlaghőmérséklete a jelenlegi +14 °C helyett –20 °C lenne. Abban az esetben azonban, ha ez az ún üvegházhatás fokozódik, ez a Föld átlaghőmérsékletének olyan mértékű növekedését (a jelenlegi CO 2 kibocsátás mellett 2030-50-re a légkör CO 2 -tartalma megkétszereződik, ami 1,5-4,5 °C-os átlaghőmérséklet-növekedést okoz), vonja maga után, ami a sarki jégsapkák elolvadását, a világtenger szintjének emelkedését, a part menti területek víz alá kerülését, az Alpok gleccsereinek visszahúzódását eredményezi. Az üvegházhatás antropogén hatásra bekövetkező fokozódását az ún. üvegházhatású gázok mennyiségének növekedése

eredményezi. Ezek a gázok a következők: - szén-dioxid (antropogén forrása a fosszilis energiahordozók elégetése) 52 - metán (antropogén forrása: bányászat, ipar) - dinitrogén-oxid (antropogén forrása: ipar) - szén-monoxid (antropogén forrása: ipar) - nitrogén-dioxid (antropogén forrása: ipar) - freonok (antropogén forrása: hűtőgépgyártás, spray-k) A CO 2 -kibocsátás és a többi üvegházhatású gáz globális visszaszorítása hosszú ideje a nemzetközi környezetvédelmi konferenciák sarkalatos kérdése. 1997-ben írták alá a Kyotói egyezményt, ami az üvegházhatást előidéző károsanyag-kibocsátás drasztikus visszaszorítására tesz kísérletet. A probléma abban áll, hogy az egyezmények, követelmények általában a kívánságok szintjén megrekednek, nem utolsósorban a legnagyobb kibocsátók (pl. USA) ellenállása miatt. 2.32 Savas esők A savas esők kifejezés egy, elsőként a 60-as években

megfigyelt jelenséghez kötődik. Észak-Európában, Észak-Amerikában a tavak vizének kémhatása 5 pH alá csökkent, ami a halak kipusztulását okozta. Ezzel párhuzamosan figyeltek fel a csapadék kémhatásának savassá válására, ami káros hatást eredményez a növényzetben, a talajban, az épületekben. A savas esők egyfajta savas ülepedések. A savas ülepedéseknek száraz és nedves típusát lehet megkülönböztetni, a száraz ülepedés során az alacsony kémhatású részecskék nem érintkeznek a vízzel, míg nedves ülepedéskor a részecskék csapadék formájában kerülnek a felszínre. A savas kémhatást eredményező anyagok szulfátok és nitrátok, amelyek elsősorban az ipari termelés hatására kerülnek a légkörbe. Ennek következtében a savas esők problémája a legkorábban és a legnagyobb arányban az iparvidékek környezetében (pl. Ruhr-vidék, Szilézia, Nagy-tavak) jelentkezett, ill. jelentkezik Megfigyelték, hogy az esők

kémhatása 20 év alatt átlagosan 1,5-del lett alacsonyabb, ami miatt a növények hamarabb hullatják le a lombjukat, nem készülnek fel a télre, valamint a talaj is jelentősen savanyodik. A növények közül a fenyők reagálnak legérzékenyebben a káros hatásokra, ami Európa és Észak-Amerika hegyvidékein követhető leginkább nyomon. 53 2.33 Ózonréteg elvékonyodása Az ózon a Föld légkörében két helyen található. Egyrészt beszélhetünk ún felszínközeli ózonról, ami elsősorban a közlekedés káros hatásaival hozható összefüggésbe, és szennyezőanyagnak minősül. Másrészt az ózon megtalálható a magas légkörben, ahol rendkívül fontos szerepe van, és elvékonyodása igen káros következményekkel (pl. bőrrák, szürke hályog, vakság kialakulása) jár. A Föld sztratoszférájában található ózon kiszűri a Napból érkező káros ultraibolya sugárzást, ebből következően mennyiségének csökkenésével egyre kevésbé

képes ezt a funkciót betölteni. A sztratoszféra ózonrétegének elvékonyodását elsőként az 1980-as években, műholdak adatai alapján észlelték, az Antarktisz felett. Mivel elsőként csak az Antarktisz felett tapasztalták a jelenséget, ebből származott a tulajdonképpen téves „ózonlyuk” elnevezés. Az ózont a különböző, ipar által kibocsátott gázok károsítják, közülük is elsősorban a freonok. A freonok a hűtőgépgyártás és a spray-k gyártása és használata során kerülnek a légkörbe, ahol, mivel az ózonon kívül nem lépnek semmivel sem reakcióba, felhalmozódnak, és az O 3 -molekulák bomlását eredményezik. Ózon-károsító hatásuk miatt mára a f reontartalmú hűtőgépek és spray-k gyártását beszüntették 2.34 Elsivatagosodás Az elsivatagosodásnak szoros kapcsolata van a globális felmelegedéssel. Menete aránylag jól nyomon követhető, évente kb. 6 millió hektár terület válik sivataggá, ami 2/3

magyarországnyi területnek felel meg. Az elsivatagosodás a félsivatagi területeket érinti elsősorban, így pl. a Szahara déli pereme (Száhel-övezet), Dél-Afrika, KözelKelet, Közép-Ázsia stb A sivatag terjeszkedése egyrészt természeti jelenség, a termikus egyenlítő változásával, a monszun-szelek hatótávolságának csökkenésével hozható összefüggésbe. Másrészt társadalmi jelenség, az érintett területek társadalmának tevékenysége közrejátszik az elsivatagosodásban. A félsivatagi területeken élő népesség nomád életformát folytat, ami újabb és újabb legelők használatba vételét vonja maga után. A népességnövekedés 54 következtében növelték az állatállományt, ami a legelők területének növelését is jelentette. A fokozott igénybevétel és a kedvezőtlen időjárási körülmények a termőföldek pusztulását eredményezték, ami súlyos éhínségeket vont maga után. Az elsivatagosodás azonban nem csupán

a sivataggal közvetlenül határos területeket érinti, hanem enyhébb formában a mérsékelt övi területeken is érezhető, ahol szárazodás néven ismert. A szárazodás Magyarországon is megfigyelhető, elég itt az utóbbi évek csapadékszegény időszakaira, a talajvízszint drasztikus csökkenésére utalni, ami elsősorban az alföldi területeken jelentkezett. 2.4 Környezetszennyezés 2.41 Vízszennyezés A víz megújuló energiaforrásnak számít, ennek ellenére vízkészleteink nem tekinthetők korlátlannak. A víz problematikája mennyiségi és minőségi kérdés Mennyiségi problémával néznek szembe a vízhiányos országok (pl. Szaúd-Arábia, Egyiptom, Kuvait stb.) A mennyiségi problémák leküzdésére egyrészt gátakkal víztárolókat építettek, amelyek nagy mennyiségben képesek a vizet a későbbi felhasználásig tárolni. Ezen kívül különböző tervek születtek a gazdag, ám vízben szegény országok részéről vízzel kapcsolatos

gondjaik enyhítésére (pl. Kuvait az Antarktiszról becsomagolt jégtömböket tervezett elvontatni), de ezek tartós eredményt máig nem hoztak. A mennyiségi problémák megoldására a vízfelhasználás csökkentése a másik lehetőség, ami víztakarékos ipari és mezőgazdasági technológiák alkalmazását teszi szükségessé. Ilyen pl a csepegtetéses öntözés, a szennyvizek felhasználása az öntözésben, vízforgatás, a háztartási vízfelhasználás korszerűsítésével annak hatékonyabbá tétele (pl. víztakarékos WC-öblítés). A vízfelhasználás minőségi problémáját vizeink elszennyezése jelenti. A természetes vizek ma már oly mértékben szennyezettek, ami nem csupán ivóvízként, hanem ipari vízként való felhasználásukat is gátolja. A vizeket egyrészt közvetlen szennyeződések érik (pl városok szennyvizének tisztítás nélküli folyókba engedése, olajtankerek katasztrófái, iparvidékek szennyező hatása), másrészt

közvetett úton, elsősorban a talajon keresztül szennyeződnek felszín alatti (talajvíz, rétegvíz, karsztvíz) vizeink. 2.42 Talajszennyezés, talajpusztulás 55 A fent említett szennyeződések nem csupán a vízkészletet, hanem a talajokat is érintik. Az illegális hulladéklerakók, a nem megfelelő hulladéktárolók, a csővezetékek sérülései súlyos szennyezést eredményeznek, amit a szándékos környezetkárosítások (ld. Öböl-háború) tovább súlyosbítanak. A talajok elszennyeződése meggátolja azok termőföldként történő hasznosítását, valamint a szennyezés tovaterjedésének következtében a felszín alatti vízkészlet is elszennyeződik. Ezen túlmenően a talajok károsodását a termőréteg lepusztulása, a vízerózió és a defláció eredményezi. Az erózió elsősorban a meredek területeken, a gyér növényzetű, valamint a nagy csapadékú területeken jelent gondot, ahol a csapadék és a szél gyakorlatilag az alapkőzetig

képes a talajt lepusztítani. A védekezés eszköze a megfelelő mezőgazdasági technológiák alkalmazása, valamint az erdőirtások korlátozása, ill. az erózió által veszélyeztetett területek erdősítése. 2.43 Levegőszennyezés Az erőművek, a gyárak, a vegyi üzemek kéményei, a gépkocsik kipufogói hatalmas mennyiségben bocsátanak ki a környezetre káros gázokat (CO 2 , CO, NO 2 , SO 2 stb.), különböző vegyi anyagokat, port, nehézfémeket, amelyek megváltoztatják a levegő összetételét. Ezek az anyagok közvetlenül károsítják az embert, az élővilágot, fokozzák az üvegházhatást, átalakítják a F öld klímáját, ami maga után vonhatja a Föld lakhatatlanná válását, végső soron pusztulását. Ezért rendkívül fontos a környezetkárosítás, szennyezés visszaszorítása, ami nem csupán a nagy szennyezőnek minősülő ipari üzemek részéről követelmény, hanem az egyén oldaláról is. 2.44 Hulladék-elhelyezés

Hulladéknak minősül minden olyan szilárd, légnemű vagy folyékony anyag, amely a keletkezése helyén haszontalan vagy felesleges, zavarja az emberi tevékenységet, esetleg veszélyezteti vagy károsítja az ember egészségét és környezetét (Kerényi E.) A hulladékokkal kapcsolatban a legnagyobb problémát nem is azok veszélyessége, hanem mennyisége jelenti. A gond abból fakad, hogy míg korábban, nagyjából a II világháborúig alig keletkezett hulladék, napjainkban minden be van csomagolva, amitől 56 hatalmas hulladékhegyek keletkeznek. Megváltoztak, megváltoztatták a vásárlói szokásokat, ami miatt megnőtt az eldobható, egyszer használatos termékek száma, a papírzsebkendőtől a fényképezőgépig. A fentiekből látható, hogy a hulladékok között vezetnek a csomagolóanyagok, a papír, a műanyag, az üveg és a fémek. A szemétlerakók világszerte telítődtek, ami miatt az újrahasznosítás, ill. a kibocsátott hulladékok

mennyiségének csökkentése égető kérdéssé vált Ez többek között a s zemétszállítási díjak fokozatos emelkedése révén érzékelhető az egyén számára is. A hulladékok mennyiségének csökkentésére lehetőségként kínálkozik magának a kibocsátásnak a csökkentésére törekvés, valamint az égetés, amely a h ulladékok terjedelmét 70-90 %-ban képes csökkenteni. Meg kell azonban jegyezni, hogy a hulladékégetők a kibocsátott káros anyagok miatt újabb környezetszennyező tényezőként is számításba jönnek. Az újrahasznosíthatóság ma már több országban követelmény, amit a t ermék csomagolásán fel is tüntetnek (ld. pl újrahasznosított papírból készült papíráruk) Az újrahasznosítás feltétele a szelektív hulladékgyűjtés, amihez a társadalom tudati befolyásolásán túl a szelektív hulladékgyűjtés hatékony működtetésére is szükség van. A hulladékok elhelyezésével kapcsolatban külön

problémát jelent, hogy az egyes országokban nem azonos szabályrendszerek vannak érvényben, ami megnyitotta az utat a hulladékok nemzetközi kereskedelme előtt. Ennek következtében általánossá vált, hogy a szegény országok, bevételeik növelése érdekében, befogadják a gazdag országok hulladékait, aminek kezelése azonban megoldatlan, ennek révén a gyors pénzszerzéssel súlyos környezeti gondok járnak együtt. A veszélyes hulladékok között a legjelentősebb tételt az atomhulladékok jelentik. Évente 100 e zer tonna feletti mennyiségben keletkeznek kiégett fűtőelemek, amit az előkészítés során keletkező mennyiség tovább növel. A radioaktív hulladékok elhelyezésére nagyon kevés terület alkalmas. A tárolónak meg kell felelnie a geológiai, hidrogeológiai és szeizmológiai követelményeknek, majd a megfelelő terület kiválasztása után a lerakó kialakítását a helyi lakossággal is el kell fogadtatni, ami adott esetben a

lerakó kialakításának legnagyobb akadályát is képezheti (ld. Paksi Atomerőmű hulladék-elhelyezési problematikája). 2.5 Nukleáris veszélyek 57 A nukleáris veszélyeztetettség környezetvédelmi szempontból két irányból közelíthető meg. Az egyik az atomfegyverek előállítása, tárolása, esetleges bevetése, a másik az atomenergia felhasználása. A fegyverkezés kérdésénél környezetvédelmi szempontból jelentősebb az atomenergia felhasználása. Viszonylag tiszta, hatékony energiaforrásnak számít, de nem megújuló energiaforrás, és súlyos környezeti problémákat okozhat (pl. Csernobil) Az atomerőművekkel szemben ma már jelentős az egyes országok társadalmának ellenállása, ami miatt több ország (pl. Dánia, Svédország) atomerőmű-programjának folytatásától visszalépett. Más országok ugyanakkor (pl Kína, Franciaország, USA) folytatják a megkezdett programokat, több ország pedig felfüggesztette a tervezett

atomerőművek építését. A reaktorbalesetek mellett az atomerőművek legnagyobb problémája a keletkező radioaktív hulladékok kérdése, amiről az előző fejezetben esett szó. 2.6 A biodiverzitás csökkenése A növény- és állatvilág a környezeti ártalmak által veszélyeztetett, több faj kihalt, vagy a kihalás fenyegeti. A fajok számának és az eg yedszámnak a cs ökkenése a b iológiai sokféleséget, az ún. biodiverzitást csökkenti, ami az élőlények életképességét is negatívan befolyásolja. A kihalás, a genetikai elszegényedés az egyes területek túlhasználatának, a t ermészetátalakító beavatkozásoknak, a környezet fokozódó szennyeződésének és az esőerdők kiirtásának a következménye. Az élővilág veszélyeztetettségének, a védelem szükségességének kérdéskörével a természetvédelem foglalkozik, amely ebből fakadóan a környezetvédelem részét képezi. A természetvédelmi jogszabályokban ma már külön

fejezetet képez a biológiai sokszínűség megőrzésének követelménye, amely a legfontosabb természetvédelmi elvek közé tartozik. 2.7 Háborús konfliktusok Földünk globális problémái között a háború és a béke kérdése előkelő helyen szerepel. Napjainkban sem telik el év úgy, hogy a Föld több pontján ne dörögnének a fegyverek. A fennálló problémák között megtalálhatók a nagyhatalmak közötti fegyverkezési verseny, az új fegyverek kipróbálása által okozott hihetetlen mértékű környezeti károk, a pusztító helyi háborúk. A helyi háborúk újabb kori népvándorlást idéznek elő, elfecsérlődnek a humán és anyagi erőforrások, és a természet nagyfokú pusztulása 58 következik be. Elég itt az 1991-es Öböl-háborúra, vagy a dél-szláv háborúra utalni. A Varsói Szerződés megszűnése, a Szovjetunió felbomlása teljesen új helyzetet teremtett, amelyben felerősödtek a nemzetiségi ellentétek, és fokozódott a

fejlett és fejlődő országok szembenállása. A fentiekből következően létkérdés a fegyverkezési verseny mérséklése, az atomfegyverkészlet megsemmisítése, a problémák tárgyalóasztal melletti rendezése, amelynek hiányában az amúgy sem csekély számú globális problémák tovább szaporodnak. A környezetvédelem fejlődése, környezetvédelmi elvek, modellek. Ökológiai alapfogalmak, ökoszisztémák 1. A KÖRNYEZETVÉDELEM FEJLŐDÉSE Mai értelemben vett környezetvédelemről csak az 1960-évektől kezdődően beszélhetünk. Az ezt megelőző időszakot a környezetvédelem előtörténetének lehet tekinteni, amikor a környezeti hatások, károk nem lépték túl a l okális vagy r egionális méreteket. Az 1950-es évek végétől napjainkig terjedő időszakot három szakaszra lehet tagolni: 1.1 A rádöbbenés korszaka (1960-as évek) A lakosság környezeti érzékenységében akkor következett be változás az 1960-as évek elején, amikor a

háború utáni nyomorból a nyugati országok egy viszonylag magas életszínvonalra jutottak, és a kérdés úgy vetődött fel: egy újabb autó, vagy gyerekeink és saját egészségünk a fontosabb? Az első, megdöbbenést okozó felfedezés az volt, hogy a rovarirtó szerek (pl. DDT), a klórozott szénhidrogének az élő szervezetben felhalmozódnak, és egészségkárosodást, rákot okoznak. A 60-as évek elején Amerikában megjelent Csendes tavasz című regény volt az, amely igazán ráirányította a f igyelmet a D DT-szennyezésre. A könyv főleg az amerikai értelmiségre gyakorolt nagy hatást, és gyakorlatilag elindítója lett a környezetvédő mozgalmaknak. 59 A DDT egészségkárosító hatásának felismerése mellett a közvéleményt a Contergán-botrány is sokkolta. A Contergán terhes nők számára javasolt nyugtató volt, amitől több, mint tízezer torz gyerek született Nyugat-Európában. Az ipari szennyezés és a veszélyek felismerése a

fejlett államokban szervezett helyi tiltakozásokat váltott ki, ami a környezetvédelem ügyét belpolitikai kérdéssé tette. Az is egyre világosabbá vált, hogy a környezetszennyezés nem áll meg az egyes országok határain, az egész bioszféra jövőjét veszélyezteti. Kiderült, hogy a DDT a sarkkörön élő állatok zsírjában is kimutatható, ami rávilágított arra, hogy a megoldást csak nemzetközi összefogással lehet megtalálni. A környezetvédelem így külpolitikai kérdéssé vált A globális veszélyek felismerése vezette Aurelio Peccei olasz közgazdászt arra, hogy 1968-ban létrehozza a világ neves tudósait tömörítő Római Klub nevű szervezetet. A cél a kialakult fejlődési pályák és az emberiség jövője közötti ellentmondás megoldásának megtalálása volt. A Római Klub tevékenysége az 1970-es években rendkívül nagy hatást gyakorolt a tudományos és közgondolkodásra, és megteremtette a környezetvédelem, a globális

gondolkodás tudományos alapjait. A környezeti károknak a vi lágpolitikára gyakorolt hatását tükrözi, hogy 1969ben U Thant ENSZ főtitkár drámai hangú felhívással fordult a t agállamokhoz. Kifejtette, hogy az emberiség létét válság fenyegeti, a környezet válsága. A felhívás hatására döntés született, hogy 1972-ben világméretű környezetvédelmi konferenciát hívnak össze Stockholmban. Ennek a konferenciának a nyitónapját, június 5-ét környezetvédelmi világnappá nyilvánították. 1.2 A környezetvédelem intézményesülésének, hivatalos elismerésének korszaka (1970-es évek) A stockholmi Környezetvédelmi Világkonferencián a l egnagyobb nehézséget az okozta, hogy míg a fejlett országok a környezeti károkat, addig a fejlődő országok a szegénységet, az éhséget, az egészségügyi ellátás hiányát tekintették fő problémának. Sokan a gazdasági fejődés leállításában látták az egyetlen megoldást a környezeti

károk csökkentésére, ami tartósította volna a fejlődési egyenlőtlenségeket. Kompromisszumként született meg a harmonikus fejlődés, vagy más néven a fenntartható fejlődés gondolata. Ennek lényege, hogy a jelen generációk úgy elégítsék ki szükségleteiket, hogy azzal ne veszélyeztessék a jövő generációkat szükségleteik kielégítésében. Ezt a szemléletet 60 fogalmazza meg frappánsan egy indiai közmondás: „A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön”. A stockholmi konferencia mérföldkövet jelentett a környezetvédelem történetében. Határozatai alapul szolgáltak az egyes országok környezetvédelmi szervezeteinek kiépítéséhez, a nemzetközi környezetvédelmi szervezetek és programok létrehozásához. A konferencia tudományos megalapozását a „Csak egyetlen Föld van” című munka adta, ami 58 ország tudósainak, szakértőinek véleményét összegezte. A stockholmi

konferencián 26 irányelvet fogadtak el, amelyek közül a leglényegesebbek: 1. Az embernek joga van a megfelelő minőségű környezethez 2. A Föld természeti erőforrásait meg kell őrizni a jelen és a jövő nemzedékek számára. 3. Minden országnak joga, hogy kiaknázza saját erőforrásait, de nem okozhat kárt más országok környezetében. A világkonferencia után a környezetvédelem már tartósan a világpolitika részévé vált, és számos nemzetközi megállapodás is született. A konferencia sikere ösztönözte a környezetvédelmi mozgalmak (Zöld mozgalmak) fejlődését is. Az első zöld pártot Új-Zélandon hozták létre 1972-ben, Európában NagyBritanniában alakult meg az első, 1973-ban Az első választási sikert a francia ökológiai mozgalmak érték el, parlamenti képviselethez pedig a svájci zöldek jutottak elsőként, 1979-ben. A 70-es évek eredménye, hogy a környezetvédelem az érdeklődés homlokterébe került, és hivatalos

elismerést nyert. Létrejöttek a környezetvédelmi szervezetek, és az országok megalkották környezetvédelmi törvényeiket. 1.3 A hatékony intézkedések kezdetének korszaka (1980-as évektől napjainkig) A 70-es években nem sikerült megállítani a környezetromlás folyamatát, és a globális problémákra vonatkozó előrejelzések (pl. savas esők, ózonréteg vékonyodása, üvegházhatás fokozódása) sorra igazolást nyertek. Ezen túlmenően súlyos üzemi balesetek sorozata figyelmeztette a közvéleményt és a szakértőket, hogy főleg a vegyipar és az atomerőművek biztonsága körül nincs minden rendben. 61 A legsúlyosabb vegyipari baleset 1984-ben az indiai Bhopal városában következett be, ahol a növényvédőszer-gyárból kiszabadult gáz 2000 ember halálát okozta, mintegy 20000 ember pedig súlyosan megbetegedett, sokan megvakultak. A 80-as évek katasztrófa sorozatát a csernobili atomerőmű négyes blokkjának felrobbanása tetőzte be

1986-ban. A robbanás 35000 ember halálát okozta, a hosszú távú következmények pedig a hirosimai atombomba hatásaihoz mérhetők. Az 1980-as években sorozatban születtek nemzetközi egyezmények, amelyek konkrét feladatok megoldását követelik meg meghatározott időre. A legfontosabb egyezmények a következők: 1. SO 2 -egyezmény; Helsinki, 1985 1993-ig a kén-dioxid kibocsátást az 1980-as szinthez képest 30 %-kal csökkentik. 2. Ózonréteg védelme; Montreal, 1987 Az ózonréteg lebomlását okozó anyagok, azaz a f reon gázok termelését 1992-ig nem növelik, 1998-ig pedig az 1986-os kibocsátási szint 50 % -ára csökkentik, 2000-ig a C FC-vegyületek termelését és felhasználást teljesen megszűntetik. 3. NO X -egyezmény; Szófia, 1988 A nitrogén-oxidok kibocsátása 1994-ben nem haladhatja meg az 1987-es szintet. 4. Éghajlat-változási keretegyezmény; New York, 1992 A CO 2 -kibocsátás 2000ig ne haladja meg az 1990-es szintet 5. Bázeli Egyezmény,

1989 Hulladékok nemzetközi szállítását szabályozza Az 1980-as évek környezetvédelmi gondolkodását nagymértékben meghatározta a Brundtland norvég politikusasszony vezetésével létrehozott szakértői csoport jelentése, amely „Közös jövőnk” címmel jelent meg. A jelentés a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtésében látja a megoldást. A Brundtland-bizottság tevékenységének hatására hívták össze 1992-ben Rio de Janeiróban, a stockholmi Környezetvédelmi Konferencia 20 éves évfordulóján az ENSZ Környezetvédelmi és Fejlesztési Konferenciáját, amelyen a fenntartható fejődés globális kérdéseit tárgyalták meg. A Riói Konferencián öt dokumentum megvitatására került sor: 1. Agenda 21 (feladatok a XXI századra) 2. Föld Charta (a bioszféra jogairól szóló okmány) 3. A Föld biodiverzitásának megőrzéséről szóló egyezmény 62 4. Éghajlat-ellenőrzési megállapodás az atmoszféra védelméről 5. A

trópusi őserdők pusztításának megállításáról szóló egyezmény A tagállamok érdekellentétei olyan markáns módon nyilvánultak meg, ami lehetetlenné tette, hogy a konferencián mindenki számára kötelező érvényű dokumentumokat fogadjanak el. A viták hátterében többnyire az a kérdés húzódott meg, hogy ki, és milyen arányban járuljon hozzá a globális problémák megoldásához. Az Agenda 21 dokumentummal kapcsolatban a feladatok megoldásához szükséges pénz előteremtésének módjáról folyt a vita. A Föld Charta elfogadását az akadályozta, hogy túl sok lemondást követelt volna a fejlődő országok részéről. Kompromisszumként egy nyilatkozatot fogalmaztak meg azokkal a követelményekkel, amelyek a fenntartható fejlődés alapját képezik. A klímakonvencióhoz, a biodiverzitás-egyezményhez és az erdőkonvencióhoz több, mint 150 ország csatlakozott, azonban ezek hibája, hogy semmilyen kötelező előírást nem tartalmaznak.

A Riói Konferenciát túlzott várakozás előzte meg, amit csalódás követett. Ugyanakkor a k onferencia jelentősége, hogy 10 n apon keresztül a környezetvédelem a világpolitika központi kérdése volt, valamint az, hogy a nemzeti jelentések elkészítéséhez miden országnak fel kellett mérni környezetének állapotát, és a károk elhárításával kapcsolatos feladatait. Ezen kívül, a dokumentumok bármennyire is általános jellegűek, mégis kötelezettségeket fogalmaznak meg a jövőre vonatkozóan. A legutóbbi környezetvédelmi konferenciát a R iói konferencia 10. é vfordulóján, 2002. augusztus 26-szeptember 4 között rendezték meg Johannesburgban, Fenntartható Fejlődés Világkonferenciája címmel. A konferencia alapvetően kudarccal zárult, két témában fogadtak el elvi megállapodást, a szegénység enyhítésének és a környezet megóvásának összehangolása témájában. A fő kérdés az éghajlatváltozás témaköre volt, amelynek

apropóján a Green Peace aktivistái a n agy olajtársaságokat (Shell, Esso, BP), élesen bírálták. A bírálat alapja, hogy a légkörbe kerülő CO 2 40 %-a az olaj elégetésekor keletkezik, amiért a nagy olajtársaságokat lehet felelőssé tenni. A különböző nemzetközi egyezmények ellenére a CO 2 -kibocsátás a R iói konferencia óta eltelt 10 é v alatt 11 %-kal nőtt, ami jelentősen hozzájárul a globális felmelegedéshez. Az ipari forradalomtól 1975-ig az Alpok gleccsereinek tömege felére, területük 2/3-ára csökkent. 1975-től napjainkig további 20-30 %-uk olvadt el, és szakértői 63 becslések alapján 2050-re az Alpok gleccsereinek 3/4-e eltűnhet. A gleccserekben hatalmas vízkészlet tárolódik, aminek elolvadásával óriási árvizek és földcsuszamlások járnak együtt. A klímaváltozás globális következményeinek tükrében még inkább sajnálatos, hogy a k örnyezetvédelmi konferenciák és az egyes témakörök köré

csoportosuló konferenciák sorozatban érdemi eredmények nélkül érnek véget. 2. A RÓMAI KLUB TEVÉKENYSÉGE, VILÁGMODELLEK A környezetvédelem történetében külön fejezetet alkot a Római Klub tevékenysége. Alapítója, Peccei arra a meggyőződésre jutott, hogy az emberiség fordulóponthoz érkezett. Felkészültsége alkalmassá teszi egy humánusabb világ megteremtésére, de arra is, hogy a földi életet katasztrófába sodorja. A Római Klub munkájában jelenleg 25 or szág 70 t udósa vesz részt, közöttük magyar tudósokkal (pl. Szentágothai János, Gábor Dénes, László Ervin). Célul Földünk globális problémáinak vizsgálatát tűzték ki, amelyet ún. világmodellek megalkotásával valósítanak meg Az első állomás Forrester világmodellje volt 1971-ben, amit „A világ dinamikája” címen publikált. Ennek felhasználásával készítette el Meadows és kutatócsoportja a Római Klub első világmodell jelentését „A növekedés

határai” címmel 1972-ben. 2.1 Meadows-modellek 1972. óta napjainkig közel 30 vi lágmodell született, amelyben öt változónak: a népesség számának, az ipari termelésnek, a mezőgazdasági termelésnek, a természeti erőforrások készleteinek és a környezetszennyezés mértékének egymásra gyakorolt hatását vizsgálták. Arra a k övetkeztetésre jutottak, hogy mindegyik változónál exponenciális növekedés figyelhető meg. 2.11 Standard modellek A standard világmodellek abból a feltételezésből indulnak ki, hogy az egyes tényezők exponenciális növekedési ütemében nem következik be változás, aminek következtében az egész rendszer a XXI. század közepére összeomlik, mert az igények meghaladják a F öld teherbíró képességét. Először az ipari termelés növekedésének 64 lassulása következik be, a nyersanyagkészletek kimerülése és a kitermelési költségek növekedés miatt. Az élelmiszer-termelés csökken, aminek oka a

növekvő népesség, a területveszteség, a fokozódó környezetszennyezés miatti talajromlás és terméshozamcsökkenés, ami miatt a népesség pusztulása következik be. Az exponenciális növekedéssel tehát az emberiség zsákutcába jut, és ez a népesség pusztulásával, a gazdasági rendszer összeomlásával jár. A katasztrófa kiküszöbölésének feltételei a következők: - a lakosság számának stabilizálása 1975-ig - a beruházások stabilizálása 1990-ig - a természeti erőforrások felhasználásának csökkentése - a képződő nemzeti jövedelmet az anyagi fogyasztás helyett a szolgáltató ágazatok fejlesztésére fordítják - a környezetszennyezést az 1970-es szint negyedére mérséklik - a tartós használati cikkek élettartamát meghosszabbítják Látható, hogy ezek a követelmények a fogyasztói társadalom jellemzői ellen hatnak, és betart(at)ásuk súlyos érdekellentétek forrása. A multinacionális cégek és az

őket képviselő érdekcsoportok elemi érdeke a beruházások fokozása, a termelés növelése, ami nem szolgálja a globális problémák megoldásának ügyét. 2.12 Stabilizált modellek A stabilizált világmodellek szerint, ha a népesség számát és az ipari tőkét stabilizálják, és technológiai váltást hajtanak végre, akkor a népesség ellátása állandósítható. A nyersanyagkészletek kimerítése ugyan lassú ütemben tovább folyik, de ezt a tudományos és a technikai haladással ellensúlyozni lehet. Ez az ún zéró növekedési modell adhat lehetőséget az emberiségnek, hogy az egyébként bekövetkező katasztrófát elkerülje. A Meadows-jelentés hatalmas vihart kavart a tudományos közéletben. Mint kiemelkedő tudományos teljesítmény elismerésben részesült, más oldalról szélsőséges támadások érték. Támadták politikai, ideológiai, szakmai és módszertani szempontból egyaránt. A fejlődő országok azért utasították el a

javaslatokat, mert úgy vélték, a 65 gazdasági növekedés megállítása állandósítja a Föld különböző régiói közötti fejlődési különbségeket. Malthusianizmussal is vádolták a m odell alkotóit, amellyel a X IX. sz-i gondolkodó tanaira utaltak. Malthus elmélete szerint a Föld népessége mértani, az élelmiszer-termelés pedig számtani sor arányában nő, ezért jók a háborúk és a járványok, mert csökkentik a népességet, és ezáltal megakadályozzák a túlnépesedést. Elméletét antihumánus jellege miatt utasították el. A Meadows-modellek felhívták a közvélemény és a kormányok figyelmét az emberiség jövőjét leginkább nyersanyagkészletek veszélyeztető kimerüléséből, a tényezőkre, fokozódó a túlnépesedésből, környezetszennyezésből a adódó veszélyekre. 2.2 Mesarovic-Pestel modell Mihajlo Mesarovic és Eduardo Pestel 1974-ben publikálták modelljüket, „Fordulóponton az emberiség”

címmel. A világot tíz különböző fejlettségű régióra osztották, ahol az egyes régiók almodelljeit a v ilágproblémák kapcsolják össze egységes rendszerré. A modell alkotói arra a következtetésre jutottak, hogy egy világméretű katasztrófa bekövetkezése nem egy időpontban várható. Az egyes régiók eltérő sajátosságai miatt a krízishelyzetek különböző területeken eltérő módon és időben jelentkeznek, de a szoros kapcsolatok következtében a t öbbi régiót is érinteni fogják. A világméretű katasztrófa megelőzését a növekedés tagadása helyett a szerves növekedésben látják. Hangsúlyozzák az emberi tudat átformálásának, új magatartásforma kialakításának a szükségességét, a takarékosság, a természet kímélése és a jövő generációjáért érzett felelősség fontosságát. 2.3 Leontief-modell Wassily Leontief egy globális input-output világmodellt alkotott meg, amelyet 1976-ban „A világgazdaság

jövője” címmel publikált. Arra kereste a vál aszt, hogy hogyan lehet a világon fellelhető fejlettségi különbségeket mérsékelni, és az emberiség alapvető problémáit megoldani. Leontief derűlátóbban ítéli meg az emberiség esélyeit, mint az előző modellek. Nem tartja megoldhatatlannak az élelmezés, az energia- és nyersanyagellátás, valamint a 66 környezetvédelem helyzetét. A demográfiai gondokat az alacsony fejlettség következményének tartja, és ennek függvényében kezeli. A tanulmány zárójelentésében hangsúlyozza, hogy a gaz daságilag elmaradott régiók gyorsított fejlesztése nemcsak fizikai, gazdasági nehézségekbe ütközik, hanem forradalmi átalakulást kell elérni a társadalmi, politikai és intézményi rendszerek területén is. 2.4 Timbergen-modell Jan Timbergen „A nemzetközi rend átalakítása” című 1977-ben megjelent munkájának alapja nem számítógépes modell volt, hanem szakértői

véleményekre, javaslatokra támaszkodva tesz kísérletet a világ intézményeinek, szervezeteinek újraformálására. Alapgondolata, hogy a világ jövőjének alakulása attól függ, hogy sikerül-e a fejlődésben mutatkozó egyenlőtlenségeket megszűntetni. A gondok megoldásának módját részben a fejlődő országokban végrehajtandó társadalmi reformokban, részben pedig abban látja, hogy a p iacot korlátozva nemzetek feletti szervezetek irányítsák a gl obális problémák megoldását. Bírálói ezeket az elképzeléseket utópisztikusnak tartották. 2.5 Gábor Dénes és László Ervin világmodelljei A Római Klub 4. s zámú világmodelljét Gábor Dénes, az 5 s zámút László Ervin alkotta. Gábor Dénes szerint megfelelő takarékossággal, a tudományos és a technikai eredmények felhasználásával az energia- és nyersanyagprobléma megoldható, az élelmiszer-ellátás helyzetének javítása viszont a népesség szaporodásának korlátozását

teszi szükségessé. László Ervin és munkatársainak jelentése „Célok az emberiség számára” címmel 1977-ben készült el. Arra keresik a vál aszt, hogy melyek az emberiségnek azon közös céljai, amelyekért hajlandó áldozatot hozni. Következtetésük, hogy a célok megvalósítása érdekében világméretű együttműködésre, egy új és szabályozott világgazdasági rend megteremtésére van szükség. A környezetvédelmi elvek között létezik olyan elképzelés, amely szerint elegendő a környezet- és természetvédelmet lokálisan művelni, azaz kisebb területekre (pl. nemzeti parkok, természetvédelmi területek) korlátozni. Ez az ún szegregációs modell, 67 amely a k örnyezet védelmével kapcsolatos elgondolások egyik végletét képviseli. Ennél azonban elfogadottabb hozzáállás az, amelynek kiindulópontja, hogy a k örnyezeti elemek egymással való szoros összefüggése miatt nem elegendő a környezet- és természetvédelmet

elkerített egységek szintjén folytatni. 3. ÖKOLÓGIAI ALAPFOGALMAK, ÖKOSZISZTÉMÁK Az ökológia környezettant jelent, ami az élő és élettelen környezeti elemek vizsgálatát egyaránt magában foglalja. Eszerint az ökológia nem csupán a biológia részét képező tudományág, hanem a kutatási területtől függően beszélhetünk pl. növényökológiáról, geoökológiáról, tájökológiáról, humán ökológiáról, szociálökológiáról stb. Általában azonban ökológia alatt a bioökológiát, azaz az élőlények és a környezet kölcsönhatás-rendszerével foglalkozó tudományágat értik, amely a k ölcsönhatások rendszerszemléletű integrálását kívánja megvalósítani. A (bio)ökológia legfontosabb alapfogalmai a következők: bioszféra (ökoszféra): A földfelszínnek az a vékony sávja, ahol az élet feltételei adottak. biom: A Földnek klimatikus hatásra kialakuló sajátos növény- és állatvilággal rendelkező övezetei.

ökoszisztéma: Területileg jól lehatárolható, a fajok meghatározott számával és arányával rendelkező működési alapegység. Minden ökoszisztémát az élőhely és a fajok együttese alkotja. biotóp: Élőhely, az élet feltételeit nyújtó tényezők (klíma, talaj, domborzat, vízrajz) együttese. biocönózis: Egy-egy területen (biotópon) élő növény- és állatfajok életközössége. Minden ökoszisztéma önálló rendszernek tekinthető, ahol az élő és élettelen összetevők között folytonos anyagcsere megy végbe. Az ökoszisztémák nyílt rendszerek, mivel a létükhöz szükséges energiát (napsugárzás) kívülről kapják, és a működésük során felszabaduló hőenergia is a légkörbe kerül vissza. Az ökoszisztémákat az emberi hatás érvényesülése szempontjából három csoportba lehet sorolni: - természetes 68 - ember által befolyásolt (félkultúr) - művi (kultúr) ökoszisztéma Természetes ökoszisztémák

Önszabályozó képességgel rendelkeznek, amelyet az ember hatása még nem bontott meg. Ide tartoznak az őserdők, sivatagok, óceánok Területük fokozatosan csökken, egyrészt a fokozódó termelő tevékenység, másrészt a f okozódó környezetszennyezés miatt. Ember által befolyásolt ökoszisztémák Az ember szabályozó hatása érvényesül, de igen különböző mértékben. Az egyik végletet a természetes ökoszisztémákhoz hasonló erdők jelentik, a másikat a csak fokozott agrotechnikai beavatkozásokkal és kemizálással fenntartható intenzív kertészeti ökoszisztémák alkotják. A félkultúr ökoszisztémák fő jellemzője, hogy az ember korlátozza az ökoszisztémát alkotó fajok számát, csökkenti a fajok között fennálló bonyolult kölcsönhatásrendszereket. Az így létrehozott monokultúrák természet-idegenek, ahol rendkívül erős a természet törekvése az eredeti állapot visszaállítására, amit az ember folyamatos

beavatkozásokkal (pl. rovar- és gyomirtás) akadályoz meg Művi (mesterséges vagy urbán) ökoszisztémák Az ember által létrehozott és fenntartott ökoszisztémák, amelyek önszabályozó képességüket teljesen elveszítették. Fennmaradásuk kizárólag az emberi tevékenység függvénye, ide tartoznak a városok, ipartelepek. A mesterséges ill. a félkultúr ökoszisztémák növekedése csak a természetes ökoszisztémák rovására történhet. Barrie Commoner amerikai ökológus négy pontban foglalta össze az ökológia alaptörvényeit, amelyeket a természeti rendszerek átalakítása során nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezek a következők: 1. Minden kapcsolatban van minden mással, ami az összefüggések bonyolult hálózatára utal. 2. Valahová mindennek mennie kell, ami az anyagmegmaradás törvényét fogalmazza meg. A természeti rendszerekben nincs hulladék, ezzel szemben a 69 jelenlegi gazdasági rendszer a környezetbe üríti a

hulladékot, elfeledkezve arról, hogy a kikerülő anyagok az ember létét is veszélyeztetik. 3. A természet maga tudja a legjobban, hogy mi előnyös a számára Ez a törvény figyelmeztetés az emberi tudást túlértékelő, a természet megjavítását célzó természetátalakító programok végrehajtói számára. A természet rendje több millió éves fejlődés eredménye, amibe nem lehet büntetlenül beavatkozni. 4. A természet semmit nem ad ingyen, mindenért fizetni kell Bármit elveszünk az ökoszférából, a természet előbb-utóbb benyújtja a számlát, ami minden emberi beavatkozásra érvényes. Olcsó dolog pl elásni a ve szélyes hulladékot, de hamarosan az egész környék vize és talaja mérgezett lesz, amit már csak rendkívül nagy költséggel lehet megtisztítani. Ajánlott irodalom: Sántha Attila: Környezetgazdálkodás. Akadémiai Kiadó, Bp 1993 p 146 Kerényi Attila: Általános környezetvédelem. Globális gondok, lehetséges

megoldások Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged, 1995. p 383 A környezetvédelem fejlődése, környezetvédelmi elvek, modellek. Ökológiai alapfogalmak, ökoszisztémák 3. A KÖRNYEZETVÉDELEM FEJLŐDÉSE Mai értelemben vett környezetvédelemről csak az 1960-évektől kezdődően beszélhetünk. Az ezt megelőző időszakot a környezetvédelem előtörténetének lehet tekinteni, amikor a környezeti hatások, károk nem lépték túl a l okális vagy r egionális méreteket. Az 1950-es évek végétől napjainkig terjedő időszakot három szakaszra lehet tagolni: 3.1 A rádöbbenés korszaka (1960-as évek) 70 A lakosság környezeti érzékenységében akkor következett be változás az 1960-as évek elején, amikor a háború utáni nyomorból a nyugati országok egy viszonylag magas életszínvonalra jutottak, és a kérdés úgy vetődött fel: egy újabb autó, vagy gyerekeink és saját egészségünk a fontosabb? Az első, megdöbbenést okozó felfedezés az

volt, hogy a rovarirtó szerek (pl. DDT), a klórozott szénhidrogének az élő szervezetben felhalmozódnak, és egészségkárosodást, rákot okoznak. A 60-as évek elején Amerikában megjelent Csendes tavasz című regény volt az, amely igazán ráirányította a f igyelmet a D DT-szennyezésre. A könyv főleg az amerikai értelmiségre gyakorolt nagy hatást, és gyakorlatilag elindítója lett a környezetvédő mozgalmaknak. A DDT egészségkárosító hatásának felismerése mellett a közvéleményt a Contergán-botrány is sokkolta. A Contergán terhes nők számára javasolt nyugtató volt, amitől több, mint tízezer torz gyerek született Nyugat-Európában. Az ipari szennyezés és a veszélyek felismerése a fejlett államokban szervezett helyi tiltakozásokat váltott ki, ami a környezetvédelem ügyét belpolitikai kérdéssé tette. Az is egyre világosabbá vált, hogy a környezetszennyezés nem áll meg az egyes országok határain, az egész bioszféra

jövőjét veszélyezteti. Kiderült, hogy a DDT a sarkkörön élő állatok zsírjában is kimutatható, ami rávilágított arra, hogy a megoldást csak nemzetközi összefogással lehet megtalálni. A környezetvédelem így külpolitikai kérdéssé vált A globális veszélyek felismerése vezette Aurelio Peccei olasz közgazdászt arra, hogy 1968-ban létrehozza a világ neves tudósait tömörítő Római Klub nevű szervezetet. A cél a kialakult fejlődési pályák és az emberiség jövője közötti ellentmondás megoldásának megtalálása volt. A Római Klub tevékenysége az 1970-es években rendkívül nagy hatást gyakorolt a tudományos és közgondolkodásra, és megteremtette a környezetvédelem, a globális gondolkodás tudományos alapjait. A környezeti károknak a vi lágpolitikára gyakorolt hatását tükrözi, hogy 1969ben U Thant ENSZ főtitkár drámai hangú felhívással fordult a t agállamokhoz. Kifejtette, hogy az emberiség létét válság

fenyegeti, a környezet válsága. A felhívás hatására döntés született, hogy 1972-ben világméretű környezetvédelmi konferenciát hívnak össze Stockholmban. Ennek a konferenciának a n yitónapját, június 5-ét környezetvédelmi világnappá nyilvánították. 3.2 A környezetvédelem intézményesülésének, hivatalos elismerésének korszaka (1970-es évek) 71 A stockholmi Környezetvédelmi Világkonferencián a l egnagyobb nehézséget az okozta, hogy míg a fejlett országok a k örnyezeti károkat, addig a fejlődő országok a szegénységet, az éhséget, az egészségügyi ellátás hiányát tekintették fő problémának. Sokan a gazdasági fejődés leállításában látták az egyetlen megoldást a környezeti károk csökkentésére, ami tartósította volna a fejlődési egyenlőtlenségeket. Kompromisszumként született meg a harmonikus fejlődés, vagy más néven a fenntartható fejlődés gondolata. Ennek lényege, hogy a jelen generációk

úgy elégítsék ki szükségleteiket, hogy azzal ne veszélyeztessék a jövő generációkat szükségleteik kielégítésében. Ezt a szemléletet fogalmazza meg frappánsan egy indiai közmondás: „A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön”. A stockholmi konferencia mérföldkövet jelentett a környezetvédelem történetében. Határozatai alapul szolgáltak az egyes országok környezetvédelmi szervezeteinek kiépítéséhez, a nemzetközi környezetvédelmi szervezetek és programok létrehozásához. A konferencia tudományos megalapozását a „Csak egyetlen Föld van” című munka adta, ami 58 ország tudósainak, szakértőinek véleményét összegezte. A stockholmi konferencián 26 irányelvet fogadtak el, amelyek közül a leglényegesebbek: 4. Az embernek joga van a megfelelő minőségű környezethez 5. A Föld természeti erőforrásait meg kell őrizni a jelen és a jövő nemzedékek számára. 6. Minden

országnak joga, hogy kiaknázza saját erőforrásait, de nem okozhat kárt más országok környezetében. A világkonferencia után a környezetvédelem már tartósan a világpolitika részévé vált, és számos nemzetközi megállapodás is született. A konferencia sikere ösztönözte a környezetvédelmi mozgalmak (Zöld mozgalmak) fejlődését is. Az első zöld pártot Új-Zélandon hozták létre 1972-ben, Európában NagyBritanniában alakult meg az első, 1973-ban Az első választási sikert a francia ökológiai mozgalmak érték el, parlamenti képviselethez pedig a svájci zöldek jutottak elsőként, 1979-ben. A 70-es évek eredménye, hogy a környezetvédelem az érdeklődés homlokterébe került, és hivatalos elismerést nyert. Létrejöttek a környezetvédelmi szervezetek, és az országok megalkották környezetvédelmi törvényeiket. 72 3.3 A hatékony intézkedések kezdetének korszaka (1980-as évektől napjainkig) A 70-es években nem sikerült

megállítani a környezetromlás folyamatát, és a globális problémákra vonatkozó előrejelzések (pl. savas esők, ózonréteg vékonyodása, üvegházhatás fokozódása) sorra igazolást nyertek. Ezen túlmenően súlyos üzemi balesetek sorozata figyelmeztette a közvéleményt és a szakértőket, hogy főleg a vegyipar és az atomerőművek biztonsága körül nincs minden rendben. A legsúlyosabb vegyipari baleset 1984-ben az indiai Bhopal városában következett be, ahol a növényvédőszer-gyárból kiszabadult gáz 2000 ember halálát okozta, mintegy 20000 ember pedig súlyosan megbetegedett, sokan megvakultak. A 80-as évek katasztrófa sorozatát a csernobili atomerőmű négyes blokkjának felrobbanása tetőzte be 1986-ban. A robbanás 35000 ember halálát okozta, a hosszú távú következmények pedig a hirosimai atombomba hatásaihoz mérhetők. Az 1980-as években sorozatban születtek nemzetközi egyezmények, amelyek konkrét feladatok megoldását

követelik meg meghatározott időre. A legfontosabb egyezmények a következők: 6. SO 2 -egyezmény; Helsinki, 1985 1993-ig a kén-dioxid kibocsátást az 1980-as szinthez képest 30 %-kal csökkentik. 7. Ózonréteg védelme; Montreal, 1987 Az ózonréteg lebomlását okozó anyagok, azaz a f reon gázok termelését 1992-ig nem növelik, 1998-ig pedig az 1986-os kibocsátási szint 50 % -ára csökkentik, 2000-ig a C FC-vegyületek termelését és felhasználást teljesen megszűntetik. 8. NO X -egyezmény; Szófia, 1988 A nitrogén-oxidok kibocsátása 1994-ben nem haladhatja meg az 1987-es szintet. 9. Éghajlat-változási keretegyezmény; New York, 1992 A CO 2 -kibocsátás 2000ig ne haladja meg az 1990-es szintet 10. Bázeli Egyezmény, 1989 Hulladékok nemzetközi szállítását szabályozza Az 1980-as évek környezetvédelmi gondolkodását nagymértékben meghatározta a Brundtland norvég politikusasszony vezetésével létrehozott szakértői csoport jelentése, amely

„Közös jövőnk” címmel jelent meg. A jelentés a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtésében látja a megoldást. 73 A Brundtland-bizottság tevékenységének hatására hívták össze 1992-ben Rio de Janeiróban, a stockholmi Környezetvédelmi Konferencia 20 éves évfordulóján az ENSZ Környezetvédelmi és Fejlesztési Konferenciáját, amelyen a fenntartható fejődés globális kérdéseit tárgyalták meg. A Riói Konferencián öt dokumentum megvitatására került sor: 6. Agenda 21 (feladatok a XXI századra) 7. Föld Charta (a bioszféra jogairól szóló okmány) 8. A Föld biodiverzitásának megőrzéséről szóló egyezmény 9. Éghajlat-ellenőrzési megállapodás az atmoszféra védelméről 10. A trópusi őserdők pusztításának megállításáról szóló egyezmény A tagállamok érdekellentétei olyan markáns módon nyilvánultak meg, ami lehetetlenné tette, hogy a konferencián mindenki számára kötelező érvényű

dokumentumokat fogadjanak el. A viták hátterében többnyire az a kérdés húzódott meg, hogy ki, és milyen arányban járuljon hozzá a globális problémák megoldásához. Az Agenda 21 dokumentummal kapcsolatban a feladatok megoldásához szükséges pénz előteremtésének módjáról folyt a vita. A Föld Charta elfogadását az akadályozta, hogy túl sok lemondást követelt volna a fejlődő országok részéről. Kompromisszumként egy nyilatkozatot fogalmaztak meg azokkal a követelményekkel, amelyek a fenntartható fejlődés alapját képezik. A klímakonvencióhoz, a biodiverzitás-egyezményhez és az erdőkonvencióhoz több, mint 150 ország csatlakozott, azonban ezek hibája, hogy semmilyen kötelező előírást nem tartalmaznak. A Riói Konferenciát túlzott várakozás előzte meg, amit csalódás követett. Ugyanakkor a k onferencia jelentősége, hogy 10 n apon keresztül a környezetvédelem a világpolitika központi kérdése volt, valamint az, hogy a

nemzeti jelentések elkészítéséhez miden országnak fel kellett mérni környezetének állapotát, és a károk elhárításával kapcsolatos feladatait. Ezen kívül, a dokumentumok bármennyire is általános jellegűek, mégis kötelezettségeket fogalmaznak meg a jövőre vonatkozóan. A legutóbbi környezetvédelmi konferenciát a R iói konferencia 10. é vfordulóján, 2002. augusztus 26-szeptember 4 között rendezték meg Johannesburgban, Fenntartható Fejlődés Világkonferenciája címmel. A konferencia alapvetően kudarccal zárult, két 74 témában fogadtak el elvi megállapodást, a szegénység enyhítésének és a környezet megóvásának összehangolása témájában. A fő kérdés az éghajlatváltozás témaköre volt, amelynek apropóján a Green Peace aktivistái a n agy olajtársaságokat (Shell, Esso, BP), élesen bírálták. A bírálat alapja, hogy a légkörbe kerülő CO 2 40 %-a az olaj elégetésekor keletkezik, amiért a nagy

olajtársaságokat lehet felelőssé tenni. A különböző nemzetközi egyezmények ellenére a CO 2 -kibocsátás a R iói konferencia óta eltelt 10 é v alatt 11 %-kal nőtt, ami jelentősen hozzájárul a globális felmelegedéshez. Az ipari forradalomtól 1975-ig az Alpok gleccsereinek tömege felére, területük 2/3-ára csökkent. 1975-től napjainkig további 20-30 %-uk olvadt el, és szakértői becslések alapján 2050-re az Alpok gleccsereinek 3/4-e eltűnhet. A gleccserekben hatalmas vízkészlet tárolódik, aminek elolvadásával óriási árvizek és földcsuszamlások járnak együtt. A klímaváltozás globális következményeinek tükrében még inkább sajnálatos, hogy a k örnyezetvédelmi konferenciák és az egyes témakörök köré csoportosuló konferenciák sorozatban érdemi eredmények nélkül érnek véget. 4. A RÓMAI KLUB TEVÉKENYSÉGE, VILÁGMODELLEK A környezetvédelem történetében külön fejezetet alkot a Római Klub tevékenysége.

Alapítója, Peccei arra a meggyőződésre jutott, hogy az emberiség fordulóponthoz érkezett. Felkészültsége alkalmassá teszi egy humánusabb világ megteremtésére, de arra is, hogy a földi életet katasztrófába sodorja. A Római Klub munkájában jelenleg 25 or szág 70 t udósa vesz részt, közöttük magyar tudósokkal (pl. Szentágothai János, Gábor Dénes, László Ervin). Célul Földünk globális problémáinak vizsgálatát tűzték ki, amelyet ún. világmodellek megalkotásával valósítanak meg Az első állomás Forrester világmodellje volt 1971-ben, amit „A világ dinamikája” címen publikált. Ennek felhasználásával készítette el Meadows és kutatócsoportja a Római Klub első világmodell jelentését „A növekedés határai” címmel 1972-ben. 4.1 Meadows-modellek 1972. óta napjainkig közel 30 vi lágmodell született, amelyben öt változónak: a népesség számának, az ipari termelésnek, a mezőgazdasági termelésnek, a

természeti 75 erőforrások készleteinek és a környezetszennyezés mértékének egymásra gyakorolt hatását vizsgálták. Arra a k övetkeztetésre jutottak, hogy mindegyik változónál exponenciális növekedés figyelhető meg. 2.11 Standard modellek A standard világmodellek abból a feltételezésből indulnak ki, hogy az egyes tényezők exponenciális növekedési ütemében nem következik be változás, aminek következtében az egész rendszer a XXI. század közepére összeomlik, mert az igények meghaladják a F öld teherbíró képességét. Először az ipari termelés növekedésének lassulása következik be, a nyersanyagkészletek kimerülése és a kitermelési költségek növekedés miatt. Az élelmiszer-termelés csökken, aminek oka a növekvő népesség, a területveszteség, a fokozódó környezetszennyezés miatti talajromlás és terméshozamcsökkenés, ami miatt a népesség pusztulása következik be. Az exponenciális növekedéssel tehát

az emberiség zsákutcába jut, és ez a népesség pusztulásával, a gazdasági rendszer összeomlásával jár. A katasztrófa kiküszöbölésének feltételei a következők: - a lakosság számának stabilizálása 1975-ig - a beruházások stabilizálása 1990-ig - a természeti erőforrások felhasználásának csökkentése - a képződő nemzeti jövedelmet az anyagi fogyasztás helyett a szolgáltató ágazatok fejlesztésére fordítják - a környezetszennyezést az 1970-es szint negyedére mérséklik - a tartós használati cikkek élettartamát meghosszabbítják Látható, hogy ezek a követelmények a fogyasztói társadalom jellemzői ellen hatnak, és betart(at)ásuk súlyos érdekellentétek forrása. A multinacionális cégek és az őket képviselő érdekcsoportok elemi érdeke a beruházások fokozása, a termelés növelése, ami nem szolgálja a globális problémák megoldásának ügyét. 2.12 Stabilizált modellek 76 A stabilizált

világmodellek szerint, ha a népesség számát és az ipari tőkét stabilizálják, és technológiai váltást hajtanak végre, akkor a népesség ellátása állandósítható. A nyersanyagkészletek kimerítése ugyan lassú ütemben tovább folyik, de ezt a tudományos és a technikai haladással ellensúlyozni lehet. Ez az ún zéró növekedési modell adhat lehetőséget az emberiségnek, hogy az egyébként bekövetkező katasztrófát elkerülje. A Meadows-jelentés hatalmas vihart kavart a tudományos közéletben. Mint kiemelkedő tudományos teljesítmény elismerésben részesült, más oldalról szélsőséges támadások érték. Támadták politikai, ideológiai, szakmai és módszertani szempontból egyaránt. A fejlődő országok azért utasították el a javaslatokat, mert úgy vélték, a gazdasági növekedés megállítása állandósítja a Föld különböző régiói közötti fejlődési különbségeket. Malthusianizmussal is vádolták a m odell

alkotóit, amellyel a X IX. sz-i gondolkodó tanaira utaltak. Malthus elmélete szerint a Föld népessége mértani, az élelmiszer-termelés pedig számtani sor arányában nő, ezért jók a háborúk és a járványok, mert csökkentik a népességet, és ezáltal megakadályozzák a túlnépesedést. Elméletét antihumánus jellege miatt utasították el. A Meadows-modellek felhívták a közvélemény és a kormányok figyelmét az emberiség jövőjét nyersanyagkészletek leginkább veszélyeztető kimerüléséből, a tényezőkre, fokozódó a túlnépesedésből, környezetszennyezésből a adódó veszélyekre. 2.6 Mesarovic-Pestel modell Mihajlo Mesarovic és Eduardo Pestel 1974-ben publikálták modelljüket, „Fordulóponton az emberiség” címmel. A világot tíz különböző fejlettségű régióra osztották, ahol az egyes régiók almodelljeit a v ilágproblémák kapcsolják össze egységes rendszerré. A modell alkotói arra a következtetésre

jutottak, hogy egy világméretű katasztrófa bekövetkezése nem egy időpontban várható. Az egyes régiók eltérő sajátosságai miatt a krízishelyzetek különböző területeken eltérő módon és időben jelentkeznek, de a szoros kapcsolatok következtében a t öbbi régiót is érinteni fogják. A világméretű katasztrófa megelőzését a növekedés tagadása helyett a szerves növekedésben látják. 77 Hangsúlyozzák az emberi tudat átformálásának, új magatartásforma kialakításának a szükségességét, a takarékosság, a természet kímélése és a jövő generációjáért érzett felelősség fontosságát. 2.7 Leontief-modell Wassily Leontief egy globális input-output világmodellt alkotott meg, amelyet 1976-ban „A világgazdaság jövője” címmel publikált. Arra kereste a vál aszt, hogy hogyan lehet a világon fellelhető fejlettségi különbségeket mérsékelni, és az emberiség alapvető problémáit megoldani. Leontief

derűlátóbban ítéli meg az emberiség esélyeit, mint az előző modellek. Nem tartja megoldhatatlannak az élelmezés, az energia- és nyersanyagellátás, valamint a környezetvédelem helyzetét. A demográfiai gondokat az alacsony fejlettség következményének tartja, és ennek függvényében kezeli. A tanulmány zárójelentésében hangsúlyozza, hogy a gaz daságilag elmaradott régiók gyorsított fejlesztése nemcsak fizikai, gazdasági nehézségekbe ütközik, hanem forradalmi átalakulást kell elérni a társadalmi, politikai és intézményi rendszerek területén is. 2.8 Timbergen-modell Jan Timbergen „A nemzetközi rend átalakítása” című 1977-ben megjelent munkájának alapja nem számítógépes modell volt, hanem szakértői véleményekre, javaslatokra támaszkodva tesz kísérletet a világ intézményeinek, szervezeteinek újraformálására. Alapgondolata, hogy a világ jövőjének alakulása attól függ, hogy sikerül-e a fejlődésben

mutatkozó egyenlőtlenségeket megszűntetni. A gondok megoldásának módját részben a fejlődő országokban végrehajtandó társadalmi reformokban, részben pedig abban látja, hogy a p iacot korlátozva nemzetek feletti szervezetek irányítsák a gl obális problémák megoldását. Bírálói ezeket az elképzeléseket utópisztikusnak tartották. 2.9 Gábor Dénes és László Ervin világmodelljei A Római Klub 4. s zámú világmodelljét Gábor Dénes, az 5 s zámút László Ervin alkotta. Gábor Dénes szerint megfelelő takarékossággal, a tudományos és a technikai 78 eredmények felhasználásával az energia- és nyersanyagprobléma megoldható, az élelmiszer-ellátás helyzetének javítása viszont a népesség szaporodásának korlátozását teszi szükségessé. László Ervin és munkatársainak jelentése „Célok az emberiség számára” címmel 1977-ben készült el. Arra keresik a vál aszt, hogy melyek az emberiségnek azon közös céljai,

amelyekért hajlandó áldozatot hozni. Következtetésük, hogy a célok megvalósítása érdekében világméretű együttműködésre, egy új és szabályozott világgazdasági rend megteremtésére van szükség. A környezetvédelmi elvek között létezik olyan elképzelés, amely szerint elegendő a környezet- és természetvédelmet lokálisan művelni, azaz kisebb területekre (pl. nemzeti parkok, természetvédelmi területek) korlátozni. Ez az ún szegregációs modell, amely a k örnyezet védelmével kapcsolatos elgondolások egyik végletét képviseli. Ennél azonban elfogadottabb hozzáállás az, amelynek kiindulópontja, hogy a k örnyezeti elemek egymással való szoros összefüggése miatt nem elegendő a környezet- és természetvédelmet elkerített egységek szintjén folytatni. 3. ÖKOLÓGIAI ALAPFOGALMAK, ÖKOSZISZTÉMÁK Az ökológia környezettant jelent, ami az élő és élettelen környezeti elemek vizsgálatát egyaránt magában foglalja. Eszerint

az ökológia nem csupán a biológia részét képező tudományág, hanem a kutatási területtől függően beszélhetünk pl. növényökológiáról, geoökológiáról, tájökológiáról, humán ökológiáról, szociálökológiáról stb. Általában azonban ökológia alatt a bioökológiát, azaz az élőlények és a környezet kölcsönhatás-rendszerével foglalkozó tudományágat értik, amely a k ölcsönhatások rendszerszemléletű integrálását kívánja megvalósítani. A (bio)ökológia legfontosabb alapfogalmai a következők: bioszféra (ökoszféra): A földfelszínnek az a vékony sávja, ahol az élet feltételei adottak. biom: A Földnek klimatikus hatásra kialakuló sajátos növény- és állatvilággal rendelkező övezetei. 79 ökoszisztéma: Területileg jól lehatárolható, a fajok meghatározott számával és arányával rendelkező működési alapegység. Minden ökoszisztémát az élőhely és a fajok együttese alkotja. biotóp:

Élőhely, az élet feltételeit nyújtó tényezők (klíma, talaj, domborzat, vízrajz) együttese. biocönózis: Egy-egy területen (biotópon) élő növény- és állatfajok életközössége. Minden ökoszisztéma önálló rendszernek tekinthető, ahol az élő és élettelen összetevők között folytonos anyagcsere megy végbe. Az ökoszisztémák nyílt rendszerek, mivel a létükhöz szükséges energiát (napsugárzás) kívülről kapják, és a működésük során felszabaduló hőenergia is a légkörbe kerül vissza. Az ökoszisztémákat az emberi hatás érvényesülése szempontjából három csoportba lehet sorolni: - természetes - ember által befolyásolt (félkultúr) - művi (kultúr) ökoszisztéma Természetes ökoszisztémák Önszabályozó képességgel rendelkeznek, amelyet az ember hatása még nem bontott meg. Ide tartoznak az őserdők, sivatagok, óceánok Területük fokozatosan csökken, egyrészt a fokozódó termelő tevékenység,

másrészt a f okozódó környezetszennyezés miatt. Ember által befolyásolt ökoszisztémák Az ember szabályozó hatása érvényesül, de igen különböző mértékben. Az egyik végletet a természetes ökoszisztémákhoz hasonló erdők jelentik, a másikat a csak fokozott agrotechnikai beavatkozásokkal és kemizálással fenntartható intenzív kertészeti ökoszisztémák alkotják. A félkultúr ökoszisztémák fő jellemzője, hogy az ember korlátozza az ökoszisztémát alkotó fajok számát, csökkenti a fajok között fennálló bonyolult kölcsönhatásrendszereket. Az így létrehozott monokultúrák természet-idegenek, ahol rendkívül erős a természet törekvése az eredeti állapot visszaállítására, amit az ember folyamatos beavatkozásokkal (pl. rovar- és gyomirtás) akadályoz meg 80 Művi (mesterséges vagy urbán) ökoszisztémák Az ember által létrehozott és fenntartott ökoszisztémák, amelyek önszabályozó képességüket teljesen

elveszítették. Fennmaradásuk kizárólag az emberi tevékenység függvénye, ide tartoznak a városok, ipartelepek. A mesterséges ill. a félkultúr ökoszisztémák növekedése csak a természetes ökoszisztémák rovására történhet. Barrie Commoner amerikai ökológus négy pontban foglalta össze az ökológia alaptörvényeit, amelyeket a természeti rendszerek átalakítása során nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezek a következők: 5. Minden kapcsolatban van minden mással, ami az összefüggések bonyolult hálózatára utal. 6. Valahová mindennek mennie kell, ami az anyagmegmaradás törvényét fogalmazza meg. A természeti rendszerekben nincs hulladék, ezzel szemben a jelenlegi gazdasági rendszer a környezetbe üríti a hulladékot, elfeledkezve arról, hogy a kikerülő anyagok az ember létét is veszélyeztetik. 7. A természet maga tudja a legjobban, hogy mi előnyös a számára Ez a törvény figyelmeztetés az emberi tudást túlértékelő, a

természet megjavítását célzó természetátalakító programok végrehajtói számára. A természet rendje több millió éves fejlődés eredménye, amibe nem lehet büntetlenül beavatkozni. 8. A természet semmit nem ad ingyen, mindenért fizetni kell Bármit elveszünk az ökoszférából, a természet előbb-utóbb benyújtja a számlát, ami minden emberi beavatkozásra érvényes. Olcsó dolog pl elásni a ve szélyes hulladékot, de hamarosan az egész környék vize és talaja mérgezett lesz, amit már csak rendkívül nagy költséggel lehet megtisztítani. Ajánlott irodalom: Sántha Attila: Környezetgazdálkodás. Akadémiai Kiadó, Bp 1993 p 146 Kerényi Attila: Általános környezetvédelem. Globális gondok, lehetséges megoldások Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged, 1995. p 383 81 82 Bevezetés a környezetpszichológiába A pszichológia egyik legújabb ága, az ember és a k örnyezet kapcsolatának rendszeres tanulmányozását és elemzését

célként maga elé kitűző környezetpszichológia alig 30 éves vállalkozás arra, hogy a pszichológia is hozzájáruljon a környezeti krízis megannyi problémájának a megoldásához. A pszichológusok érdeklődése a 60-as évek elejétől – amikor Ittelson és Proshansky vizsgálni kezdték a kórházi épületek hatását a pszichiátriai betegek magatartására, vagy amikor Lynch elemezte az emberekben élő városképet – lényegében három kérdés köré csoportosult: 1.) Milyen hatása van a mindennapi fizikai környezetnek az emberre? 2.) Hogyan fogják fel az emberek fizikai környezetüket? 3.) Mit tesznek az emberek a környezetükért? A környezetpszichológián kívül a pszichológia sok ága foglalkozik az ember és a környezet kapcsolatával és magával a k örnyezettel is. A környezetet azonban – az „ami körülvesz bennünket” meghatározás látszólagos evidenciája ellenére. – nem könnyű definiálni A környezet természetére

vonatkozóan a nem környezetpszichológiai környezetfogalmak egyik jellemzője, hogy a pszichológusok gyakran, éppen az emberi tényező hangsúlyozása kapcsán, a társas-társadalmi közeget értik „környezeten”. A környezetpszichológia részben e szemlélet kritikájaként jött létre, és kezdeti szakaszában a fizikai környezet jelentőségét és szerepét hangsúlyozta. A későbbiekben nagyobb hangsúlyt kapott az a szemlélet, hogy minden fizikai környezet egyben szociális is és fordítva. A környezetpszichológia legfiatalabb ága, a szociális ökológia képviseli ezt az álláspontot a legmarkánsabban. A szociális ökológia a környezetek szociofizikai vonatkozásait kutatja, vagyis egyszerre kezeli a k örnyezetek társas és fizikai sajátosságait az emberi viselkedéssel való interakciójukban. 83 A környezet természetét illetően a nem környezetpszichológiai környezetfogalmak másik jellemzője, hogy amennyiben fizikai környezetről

van szó, a pszichológiában gyakran pontosan definiált, térben és időben diszkrét eseményt vagy tárgyat értenek az általános értelemben vett „környezet” fogalmán. A környezetpszichológusok szerint viszont a környezet térben-időben nem korlátozott, és számtalan elemet tartalmaz, amelyek hatása kumulatívan definiálja a környezetet. Ez a holisztikus megközelítés teszi a környezetpszichológiát a kutatás megkülönböztetett területévé. A környezet-ember viszony tekintetében az 1960 – 70-es évekig a pszichológiában nem volt általános annak közvetlen figyelembevétele, hogy az emberek élete fizikai környezetben is zajlik. A kutatókat és a gyakorlati szakembereket elsősorban a fizikai környezet emberi viselkedésre gyakorolt hatása érdekelte, mégpedig különös tekintettel arra, hogy a különböző fizikai közegek, illetve ezek egyes vonatkozásai ( szín, hőmérséklet stb. ) hogyan befolyásolják a viselkedés

mutatóit, például a feladatteljesítés vagy a m unkavégzés hatékonyságát. A pszichológiában tulajdonképpen ma is az a hagyományos szemlélet, miszerint az ember és fizikai környezete kapcsolata úgy határozható meg, hogy a környezet a „viselkedés kontextusa”, vagyis szerepe, hogy a cselekvéseket mintegy mederben tartja, serkent vagy gátol bizonyos viselkedéseket. A környezetpszichológia viszont ezzel szemben következetesen és explicit módon tárgyalja a fizikai környezet aktív szerepét a pszichológiai működésekben. A környezetpszichológia kialakulásának fontosabb állomásai Pszichológián kívüli előzmények Az l960 – 70-es években az USA és a n yugat-európai országok nagyarányú és gyors ütemű fejlődése volt a legáltalánosabb pszichológián kívüli tényező, amely megkívánta és lehetővé tette, hogy a nagy volumenű társadalmi és ökológiai-környezeti problémák megértéséhez a kutatók együtt hívják

segítségül a következő tudományokat: 1.) Építészet és építészetpszichológia A várostervezés és -alakítás alapjának a városlakók és -használók fejében élő „városképnek” (image of the city) kell lennie, amely egyszerre alakul a város tudatos elrendezése és az ott folyó mindennapi tapasztalat nyomán. 2.) A földrajztudomány és a humán geográfia A földrajzi területek morfológiájának tanulmányozásakor figyelembe kell venni az adott terület lakóit jellemző társas és kulturális tulajdonságokat, mint a táj fizikai jellegzetességeinek hosszú távú meghatározóit. Az ember és környezete dinamikusan együttműködnek 84 3.) Az ökológia A környezet fizikai és biológiai összetevők dinamikusan szervezett rendszere, a környezet egészlegességének fontossága, a viselkedés adaptív természete. Ökológiai és környezeti problémák megoldása: 1971. UNESCO MAB (Man and Biosphere Programme) ♦ az emberi tényező

központi szerepe az ökológiai-természeti folyamatban, ♦ „emberi-használati rendszer” (human-use system), központi szerep a pszichológiai- környezeti folyamatoknak, az ember használati rendszerek három dimenziója: (1-2) téri és idői dimenzió, (3) környezeti percepció dimenzió, (specifikusan emberi összetevő, amely a rendszert pszichoszociális jellegűvé definiálja). Pszichológiai előzmények. Azok a pszichológusok, akik elkötelezték magukat az új terület kutatása mellett, igen különböző területekről, de döntően két fő irányból érkeztek a környezetpszichológiához. Az első, és a környezetpszichológia körvonalait alapvetően meghatározó csoport tagjai többségükben szociálpszichológusok voltak, akik főleg aziránt érdeklődtek, hogy a körülmények hogyan befolyásolják az interperszonális (személyközi) viselkedést, olyan kérdések kutatásával foglalkoztak, mint a személyes tér, a t erritorialitás, a

magánszféra és a zsúfoltság. Ez az a terület, amely „proxemika” néven („közelség”) néven vált közismertté, ez ma már a mindennapi térhasználat tudománya. Ugyancsak nagy hatással volt a t erület alakulására a Barker – Wright-féle „ökológiai pszichológiai” hagyomány. Az „ökológiai pszichológia” nem más, mint a kölcsönös kapcsolatok tanulmányozása az emberek célszerű tevékenységei és viselkedési környezetei között, amelyekben ezek a tevékenységek előfordulnak. Barker és munkatársai módszeres terepkutatásokban, egy Kansas állambeli, kis településen (Oskaloosa vagy álnéven „Midwest” településen) több száz, meghatározott jellemzővel rendelkező „viselkedési környezetet” írtak le, vagyis olyan meghatározott társadalmi/fizikai szituációkat, amelyekben a lakosok meghatározott tevékenységet végeznek. Később ezt a kutatási módszert kiterjesztették kisebb vagy nagyobb létszámú iskolák

vizsgálatára, alkalmazták a Sierra Nevada hegységben lévő Yosemita Nemzeti Park személyzetének viselkedéselemzésére, városkörnyéki lakóhelyek vagy nagy bevásárlóközpontok kutatására is. 85 Ezekhez a környezetpszichológiát alakító fő hatásokhoz még további megközelítésként hozzátehetők azok, akik a viselkedésmódosító eljárások új területeken történő alkalmazásával (például szemetelés megakadályozása, hulladékfeldolgozás elősegítése, takarékosság) próbálkoztak. A környezetpszichológia tehát egészlegesebb szemléletű és interdiszciplináris jellegű megközelítése a viselkedés/élmény és a környezet közötti kapcsolatoknak. Az ember és környezet kapcsolat pszichológiai megközelítése Az ember-környezet kapcsolat pszichológiai megközelítései három csoportba sorolhatók: ♦ 1960-as évek MINIMALISTA nézet, A környezetet használók viselkedésére a környezetnek nincs lényeges hatása, vagy ez a

hatás elhanyagolható. A fizikai környezet tagadása azzal magyarázható, hogy az 1960-as évekig a technológiai fejlődés alapján a környezet feletti teljes kontroll elképzelhetőnek látszott. Így az egyetlen vizsgálatra méltó változó a t ársas környezet, amely így egyedüli oka az eg yén viselkedésváltozásának. ♦ az 1970-es években jelentkezik az INSTRUMENTALISTA nézet, A környezet fontos eszköz bizonyos viselkedési, illetve gazdasági célok eléréséhez, fontos inspirálója volt ennek a nézetnek a modern mozgalom az építészetben (Le Corbusier, 1968) és a formatervezésben (Read, 1953). E nézetek szerint a környezet minősége annál jobb, minél inkább képes elősegíteni nemcsak a viselkedési és a környezeti hatékonyságot, hanem a használók kényelem- és biztonságérzését, pszichológiai jóllétét. Körülbelül ebben a s zellemben született meg a k örnyezetpszichológia az 1970-es években, a feladata valós környezetben

valós problémák vizsgálata (ökológiai validitás fogalma ). ♦a legutóbbi időben formálódik meg az ember-környezet viszonyának a S PIRITUÁLIS nézete, A szociofizikai környezet, azon túl, hogy a mindennapi élet megnyilvánulásait segítő közegnek tekintjük, olyan kontextusként kell kezelni, amelyek az emberi élet szimbolikus és affektív minőségeinek alakításában is szerepet játszanak. 86 Ebben a szellemben a fizikai környezetet egészen addig földrajzi TÉRNEK (space) tekintjük, amíg az emberi használat során nem nyer valamiféle pszichológiai jelentést. A pszichológiailag és/vagy szociokulturálisan jelentéssel bíró terek HELYEKKÉ (place) válnak és kitüntetett szerepük lesz az egyén vagy csoportok életében. A helyek érzelmi tulajdonságainak hatása hosszantartó, később, általában a környezet elhagyása után is jobban emlékszünk annak affektív minőségére, mint a helyre magára. A gyermekkor fontos helyei a

hozzájuk fűződő érzelmi emlékek mentén vésődnek be és felidézésük is ezek mentén történik, nem pedig a helyek objektív tulajdonságai alapján. A környezet jelentése Sokrétű és gazdag tudásunkat világunkról a környezetpszichológia szerint két osztályba sorolhatjuk. Van a téri helyre vonatkozó „lokális” tudásunk (mentális atlaszunk) és a különböző helyeken lévő tárgyakra, személyekre vonatkozó „nem lokális” tudásunk (mentális enciklopédiánk). Előbb az utóbbival, a környezet jelentésével foglalkozunk, amely több oldalról megközelíthető: (1) a környezetről való tudás „denotatív”, leíró szintjén, ( fontos, hogy a környezet mennyire megismerhető, hogyan lehet benne tájékozódni, kognitív térkép ) (2) szimbolikus – esztétikai szinten, (az esztétikai minőségek segítenek az optimális ingerlési szint fenntartásában, csökkentik a monotóniát a városban, megkönnyítik a tájékozódást) (3)

a viselkedés, a preferenciák szintjén, (melyik környezet tetszik, a természeti környezet előnye jelentős) (4) a konnotatív jelentés szintjén. (a környezet ingereire adott érzelmi dimenzión alapuló válaszok szintje, a jelentés „holdudvara”) A környezetpszichológiában több kísérlet történt a specifikus környezet-személy viszonyt mérő eljárások, kérdőívek kidolgozására. Az egyik legkorábbi személyiségelméleti irányultságú kérdőív az ERI (Environmental Response Inventory ). A kérdőív segítségével arra kapunk választ, hogyan „bánik” az egyén a k örnyezetével, vagyis a k örnyezet felé irányuló személyes orientációt írja le kilenc dimenzió mentén. 87 (1) Antikvárianizmus ( a személy érdeklődik a történelmi helyek, régi dolgok iránt ). (2) Kommunalitás ( a személy igényli az emberi kontaktust a környezetben, pl. fontos számára a jószomszédi viszony fenntartása ). (3) Adaptáció ( környezet

változtatására tart-e igényt). (4) Bizalom ( mer-e explorálni a környezetben). (5) Mechanikai orientáció (élvezi-e a közvetlen kapcsolatot a környezettel). (6) Magánszféra iránti igény (7) Pasztoralizmus (természetvédelmi szándék mértéke, igény a t ermészeti környezet fejlesztésére) (8) Urbanizmus (mennyire szereti az egyén a városokat és a „sűrű” életet ). (9) Ingerkeresés Környezet észlelés A 70-es évek környezetészlelését hangsúlyozó környezetpszichológiája azzal az implicit szemlélettel indult, hogy a k örnyezet, mint szervezett egész észlelésében egyszerre vannak jelen a kognitív ( értelmi és megismerési ) és a motivációs – emocionális folyamatok. KAPLAN szerint az egyénben a környezet mentális reprezentációjának kialakulását és működését négy környezeti alapszükséglet irányítja: (1) a felismerés igénye ( szükséglet a környezet megismerésére, ami megkönnyíti a

tájékozódást), (2) a b ejóslás igénye (szükséglet a v iselkedések következményeinek bejóslására adott környezetben), (3) az akció igénye (szükséglet arra , hogy a környezetünkben aktívan megnyilvánuljunk ), (4) az értékelés igénye ( annak szükséglete, hogy a környezetünket folytonosan értékeljük a cselekvés hatékonysága vagy kellemessége szerint). Ezek az alapmotívumok állnak minden ember–környezet kölcsönkapcsolat hátterében. A környezet reprezentációjában érzelem és kogníció együtt van jelen (pl. anyaföld, szülőváros, édes otthon). 88 Irodalom: Bell, P.A, Fisher, JD, Baum, A, Greene, TE : Environmental Psychology Holt,Rinehart, and Winston, New York, 1996 Bonnes, M., Secchiaroli, G : Environmental Psychology A psycho-social introduction Sage, London, 1995 Dúll, A. : Az otthon környezetpszichológiai aspektusai Magyar Pszichológiai Szemle, 1995 (35) 5-6, 345-377. Dúll, A. : A helyidentitásról Magyar Pszichológiai

Szemle, 1996 (36) 4-6, 363-391 Dúll A., Urbán R: Az épített környezet konnotatív jelentésének vizsgálata: módszertani megfontolások. Pszichológia, 1997 (17) 2, 151-179. Dúll, A. : A környezetpszichológia története Magyar Pszichológiai Szemle, 2001 (41) 2, 287328 Forgas, J.P : A társas érintkezés pszichológiája Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1989 Hall, E.T : Rejtett dimenziók Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1980 Neisser, U. :Megismerés és valóság Gondolat Könyvkiadó, Budapest,1984 Séra, L. : A pszichológia és a környezet Pszichológia, 1990 (10) 4, 609-639 Szitó, I. : Az ökológiai megközelítés a pszichológiában Magyar Pszichológiai Szemle, 1991 2, 215-232. 89 A környezetvédelem alapjai Dr. Tóth Tihamér Kivonat Bevezetés A természet és az emberiség a 20. század utolsó évtizedére kaotikus-életveszélyes állapotba került. A megállapítás - amint majd látni fogjuk - nem túlzó rémkép, hiszen két évtizede a

világméretű, globális felmérések ezt a tényt egybehangzóan állapítják meg. A bajok gyökerét és a kiút stratégiáját eddig még nem találták meg. Nem urai már a helyzetnek a politikai, gazdasági, pénzügyi stb szervezetek, de még a tudomány és a t echnika sem. E helyzet tetézését jelentette az Öböl-háború, mely minden értelemben „olaj volt a tűzre". Az egyházakat is mélyrehatóan foglalkoztatja a k áosz és a k atasztrófahelyzet.R Példaként a II. Vatikáni Zsinat kerül bemutatásra, mely a 20. század első átfogó ilyen jellegű globális helyzetelemzésének tekinthető. Miért nem tudott egyik globális elemzés sem teljes képet és megfelelő választ adni? Mert mindegyiket bizonyos egyoldalúság jellemezte. Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy az egész emberi kultúra került válságba, mely válság mibenlétét a kultúra egyik részterülete sem foghatja fel. Az atomizálódott, áttekinthetetlenné vált kultúrát, annak

problémáit csak annak magasabb rendű szintézise,korunk természettudományos-humánus világképének felismerése oldhatja meg, mely a t ermészet és az emberiség egységét, összetartozását, egymásrautaltságát is demonstrálja. Ilyen körülmények között mit mondunk az emberiség döntő részét kitevő gyermekeknek és az ún. harmadik világnak? A gyerekek élettapasztalattal még nem rendelkeznek, a harmadik világ pedig hogyan tegyen különbséget a civilizáció áldásai és átkai között, ha az „első világ" sem tud erre még választ adni ` Az emberi kultúrának és tegyük mindjárt hozzá, az emberi kulturálatlanságnak is alapműhelye a család, majd azt követi az iskola. Itt kellene, itt kell először rendet teremteni, hiszen a szülők és az iskola, a tanárok készítik elő, alapozzák meg a jövőt. A szülőket és a tanárokat kell elsősorban felkészíteni arra, hogy és- ,már új szemléletben neveljék a gyerekeket, a

fiatalságot. Egyidejűleg kell ugyanakkor szinte mindenkit felrázni. Mit vállal, mit nyújt e sürgető, létfontosságú feladat teljesítéséhez e tankönyv? 15 Mindenekelőtt az eddigi helyzetelemzések alaphibáját, az egyoldalúságot kívánja sokoldalú helyzetbemutatással korrigálni. A jelenlegi helyzetben a káosz, az életveszély minél teljesebb bemutatása akkor korrekt, ha kiútjavaslattal párosul. Ez is célja a tankönyvnek A kaotikus-életveszélyes helyzetet akárhány oldalról is vizsgáljuk, végső soron fel kell ismernünk, hogy azt a hatásukban túlsúlyba került kulturálatlan vagy inkább hiányosan kulturált emberek hozták létre szándékuktól függetlenül, de sajnos nem kevés esetben tudatosan is. Mindenki találhat a saját környezetében is példát arra, hogy e zavaros helyzet sokaknak jól jön, és szándékuk szerint szeretnék azt fenn is tartani, hiszen abból jól meg lehet élni, és meg is lehet gazdagodni. A szóban forgók

éppen a~kulturá~íatlanságuk, morális érzéketlenségük miatt nem tudják vagy talán nem is akarják felfogni, hogy a pénzük végső soron nem fogja őket sem megmenteni, nem mentheti meg őket, mert a felismert globális kölcsönös függőség ezt lehetetlenné teszi. Az emberi magatartás rugóinak megismerése és a k ulturálatlanság kordában tartása túlélésünk alapvető feltételévé vált. Bizonyára kevesen számítanak arra, hogy a káosz alapokának felismerésében a t ermészettudományokra meghatározó szerep vár. Meg kell 90 mindjárt azt is jegyezni, hogy a káosz kialakulásában is meghatározó szerepe volt a „természet átfogó tudománya" eddigi megfelelő fel nem ismerésének. E tankönyv struktúráját meghatározta, hogy az egyik szerző (Moser M.) szakmai tevékenysége kezdetén felismerte az időben változó ún. dinamikai rendszerek alapmodelljét, és azt speciális, műszaki kerámiai modelleken folyamatosan fejlesztette.

Környezetvédelmi alkalmazására akkor került sor, midőn 1973-ban a Budapesti Műszaki Egyetem környezetvédelmi tantervének elkészítésére „alvállalkozói felkérést" kapott, és a kérést teljesítette. A tanterv elkészítésének módszertani modellje az említett dinamikai rendszermodell volt. A káosz alapokának felismerésében a t ermészettudományok szerepe azért meghatározó, mert ha e kérdésben tisztán akarunk látni, akkor a k ozmosz és az élet keletkezésének, evolúciójának lényegét, összefüggését is fel kell ismernünk. A kiút felismerése és az érte való áldozatvállalás már etikai kérdés. Talán ebből az is kitűnik, hogy múltunk és jövőnk szempontjából a tudomány és vallás szerepe sem független egymástól. A tudomány kifejezőeszköze a technika, a természetes-humánus kultúráé pedig a tágabb értelemben vett művészet. A már említett kulturális szintézis jövőt meghatározó szerepének

felismerése egyre inkább magától értetődővé kell váljon. E tankönyvnek, hogy célját elérje, természetesen nem szabad csapongania. Meghatározó tény az is, hogy műszaki egyetemi indítású, ugyanakkor korunk követelményeinek megfelelően az ezen túllépő szemléletformálás is alapvető feladata. Talán így már elfogadhatóbb lesz az a tudatos válogatás, melyben pl. a globális helyzetelemzés (2. fejezet) A kaotikus rendszerek és komplex struktúrák elmélete alig tízéves múltra tekinthet még csak vissza, de jövőbeni szerepe a csupán néhány oldalon való ismertetéséből is kitűnik. A kiút irányának és tartalmának felvillantása szintén tudatosan a 9. fejezetbe került A 91 fejezet vége felé az is kiderül, hogy a tudományok tudománya, az általános rendszerelmélet, ill. annak gyakorlati alkalmazása és a m orális kérdések ugyancsak összefüggnek, elválaszthatatlanok. Az alfejezet címe: A világméretű kölcsönös függés

(globális interdependencia) - korunk valósága. Sokan kifogásolhatnák pl., hogy az „Áttörés" című könyv alapján viszonylag hosszan kerül ismertetésre a háború kérdése. Ez sem véletlen, és elengedhetetlen része a munkának, hiszen a jelenlegi nyomorban az első és a második világháborúnak nagy szerepe volt. A háború egyrészt elvonja a környezetünk megvédésére és a jövő építésére szolgáló szellemi, anyagi erőket, s órák alatt többszörösen elpusztíthatja az egész Földet. A könyvet szovjet és nyugati szakemberek írták, egyidejűleg jelent meg angolul és oroszul is. A magyar kiadás példaszerű gyorsasággal készült el. Talán a l egilletékesebb helyen állapítják meg a 2 0. század vége felé, hogy e két világháborút nem bűnös népek robbantották ki, hanem érdekek. Ebből következik, hogy népeket nem szabad generációkon keresztül kollektíve büntetni. Napjaink történelménél mi bizonyítja jobban, hogy a

környezetpusztulás és az önző politika sem választható el egymástól. E kitérő után térjünk rá a tankönyv felépítésének ismertetésére A környezetvédelem alapjai c. egyetemi tankönyv 1992 évi korszerűsített kiadásának előzményei 1974-re nyúlnak vissza. Ekkor került kiadásra az első kétkötetes szakmérnöki jegyzet, mely azután folyamatosan korszerűsítve és bővítve jelent meg. 1. Moser M: A környezetvédelem alapjai, 2 kötetben, Budaresti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézete 4926., 4927 sz kötet, Budapest 1974 91 2. Második átdolgozott kiadás, 1975 3. Moser M-Pálmai Gy: A környezetvédelem mérnöki alapjai, 2 köt etben, Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézete, 5042., 5043 sz kötet, Budapest, 1977 4. Moser M-Pálmai Gy: A környezetvédelem mérnöki alapjai, BME vegyészmérnöki kari jegyzet, Tankönyvkiadó, Budapest, 1978. 5. Moser M-Pálmai Gy: A környezetvédelem alapjai, egyetemi tankönyv Tankönyvkiadó,

Budapest, 1984. Bére és a védekezés szakembereinek kiképzésére a Budapesti Műszaki Egyetemen 1973-ban környezetvédelmi szakmérnöki szak került megszervezésre. A helyzet azóta, mint már említettük, kaotikussá, életveszélyessé vált. Többek között az ENSZ Környezet és Fejlesztés Világbizottság 1983-1987. évi felmérése is ezt igazolta A bizottság jelentését „Közös jövőnk" címmel 1987-ben terjesztették az ENSZ közgyűlése elé. A bizottság elnöke, GRO HARLEM BRUNDTLAND 1989-ben a Scientific American folyóiratban~már így foglalta össze véleményét: „A huszadik század kezdetén még sem az emberiség, sem a technika nem állt a fejlődés olyan fokán, hogy radikális változásokat okozhasson a globális ökoszisztémában. Az ezredforduló közeledtével az ilyen beavatkozások egyre számosabbakká válnak, és szándékunktól függetlenül bár, de hatalmas változások történnek a légkörben, a bio- és a

hidroszférában. A változásokkal ma már nem tudunk megbirkózni; a világ pénzügyi és politikai intézményei lépéshátrányba kerültek a természeti folyamatokkal szemben. A világméretű környezeti problémák egyik fő oka, egyben fő következménye a szegénység. A környezeti ártalmak orvoslása nem képzelhető el anélkül, hogy megvizsgálnánk a világméretű szegénység, valamint a nemzeti és nemzetközi egyenlőtlenségek okait. A fejlődő országok számára a szegénység problémája húzódik meg minden kérdés mögött. A szegények kénytelenek felélni még a következő évi vetőmagot is, és a ritka erdőket is elpusztítják, hogy tűzifához jussanak. Bár az effajta gyakorlat rövid távon biztosítja a túlélést, hosszabb távon csakis katasztrófához vezethet." A kézirat lezárása előtti napokban jelent meg a világ környezeti állapotáról szóló legújabb jelentés, melyet a washingtoni Worldwatch Institute állít évről

évre össze. Ebből idézünk, a Heti Világgazdaság 1991. április 27-i számából, HVG XIII évf 17 (622) sz A lap munkatársának nyilatkozott az intézet vezetője, LESTEK BROWN „Évről évre tapasztaljuk, hogy az erdők egyre kisebbek, a sivatagok egyre nagyobbak, az ózonréteg vékonyodik, a fajok száma csökken, az üvegházhatást kiváltó gázok koncentrációja növekszik, a termőtalaj az erózió miatt egyre fogy. A globális romlás csak akkor állítható meg, ha az emberiség a saját bőrén érzi az ökológiai katasztrófa közeledtét. Addig pusztába kiáltott szó maradhat csupán, hogy az utóbbi húsz év alatt akkora terület sivatagosodott el, mint Magyarország, Jugoszlávia, Románia, Lengyelország és Németország együttvéve, a szél és a víz által elhordott, elveszett termőtalaj nagyjából annyi, mint India teljes vetésterülete. Az USA termésátlagainak mintegy 5-10 százalékos csökkenése írható a légszennyezés rovására,

aminél Kelet-Európában és Kínában a helyzet csak rosszabb lehet." A tengerentúlon százezer példányban megjelentetett tanulmány néhány jellegzetes megállapítása - A súlyosabban légszennyezett területeken átlagosan 3-S évvel rövidebb ideig élnek az emberek. Sziléziában például a 4 0-60 éves lengyel férfiak várható élettartama az 1952-es szintre esett vissza, a rákos esetek száma 30 százalékkal, a légzőszervi betegségeké 47 százalékkal magasabb a lengyel átlagnál. - A légzőszervi betegségben szenvedő gyerekek aránya Dorogon és Ajkán körülbelül kétszer akkora, mint a valamivel tisztább levegőjű Pápán. Magyarországon minden tizenhetedik halál és huszonnegyedik torzszülés oka a légszenynyezés. 92 - Egyes kelet-európai iparvárosokban (Budapest is ide tartozik!) annyi ólom halmozódik fel a gyerekek vérében, amennyivel az USA-ban azonnal kórházba vinnék őket. - Miközben tízezrével alakulnak a k

örnyezetvédelmi mozgalmak, a r omlás feltartóztathatatlannak látszik. Az áttörést az jelentené, ha az adórendszer egészét úgy alakítanák ki, hogy a jövedelemadók jó részét környezeti adókkal váltanák fel. Az állam adóbevételei ettől nem csökkennének, csupán a szerkezetük lenne más. Ilyen változásra utaló jelek már vannak : Angliában például az ólomtartalmú benzin magasabb adója miatt tavaly már 30 százalékos piaci részesedést ért el az ólommentes értékesítése, az USA 3 dollár adót vetett ki az ózont károsító freonok minden megtermelt kg fára, és 1995-től már 6,80 dollár lesz ez az adó. A szén-dioxidkibocsátás mérséklésére Finnországban, Svédországban és Hollandiában bevezették a széntartalomtól függő tüzelőanyag-adót. Ma mintegy SO-féle környezeti adót alkalmaznak világszerte, összehangolásukra már megtették az első - egyelőre sikertelen kísérletet az EGK országai. Hiába a legjobb

adórendszer és a nemzet gazdaságára vonatkozó legkifinomultabb számítás, amíg a polgárok egyszerűen a fogyasztásuk mennyiségével mérik saját jólétüket. Ha a Föld országainak módjuk lenne utánozni Amerikát, akkor a világ háztartásainak 93 százalékában lenne színes tv, 64 s zázalékában légkondicionáló, közel kétharmadában mikrohullámú sütő és video, és minden második családban két vagy több kocsit használnának. Márpedig a Föld már a fejlett országokban élő egymilliárd ember pazarló fogyasztását is alig képes elviselni. - A fordulatot csak egy környezeti „Pearl Harbor" idézheti elő, amely képes arra, hogy felrázza az amerikai társadalmat. - Az amerikai gabonakészletek már most kritikusan alacsony szintre süllyedtek, így ha az idén is szárazság lenne, a magasra ugró tőzsdei árakat nem tudnák megfizetni a farmerek, s az állatállomány egy részét le kellene vágni. Ekkor, a saját bőrükön

tapasztalva értenék csak meg az USA-ban is, milyen katasztrofális következményekkel jár a globális felmelegedés. Ez talán a politikusokat is könnyebben ellenintézkedésekre sarkallná. - Ha a világgazdaság vezető ereje (s mindent összevéve egyben a legnagyobb globális környezetszennyezője) döntően megváltoztatná gazdaságpolitikáját, ez más régiókra is hatással lehetne. 19 Az első legnagyobb hatású vészjelzést az említett Római Klub első jelentése tartalmazza, mely 1972-ben „A növekedés határai" címmel jelent meg. A Római Klub megalapításának körülményeit, célját annak első elnöke, AURELIO PECCEI így fogalmazta meg : „1968 áprilisában néhány humanista beállítottságú társadalomtudós, közgazda, pedagógus és döntéshozó kereste meg egymást és szervezett találkozót a létező legősibb akadémia, a római Accademia dei Lincei falai között. Az összejövetelen sikerült megállapodni abban, hogy

megalapítják a Római Klubot. Akkoriban még sok mindent nem lehetett tisztán látni De egyvalamit kristálytisztán láttunk : azt tudniillik, hogy az emberiség ügyeit rosszul intézik, és ezen halaszthatatlanul szükséges alapvetően változtatni. Felismertük, hogy az erkölcsi és bölcseleti alapokat, amelyekre a társadalom épül, szintén újra kellene gondolni és célszerű átalakítani, ami pedig az egyén és a k özösség magatartását illeti - a legkisebbtől a világközösségig bezárólag -, sürgősen összhangba kell hozzuk a való világgal. A Római Klub pontosan ebben látta feladatát, tudván tudva, hogy az emberiség csak úgy léphet »magasabb osztályba«, ha az imént körvonalazott kulturális fejlődés végbemegy. Mindenekelőtt korunk dinamikáját kellett megérteni, azt, hogy milyen utak ágaznak ki belőle a jövő felé." A vészjelek egyre határozottabbak, s ez a következőkből is kitűnik: 1971-ben Mentonban több mint kétezer

tudós gyűlt össze, akik a legkülönbözőbb tudományágakat képviselték, s papírra vetettek egy megindító, ám figyelmen kívül hagyott felhívást, amelyet az ENSZ-nek 93 címeztek. LUzenetük egyebek között a következőket tartalmazta : „Különböző égtájakról valók vagyunk, eltérő a kultúránk, a nyelvünk, mások a szokásaink, nem azonos a politikai és vallási hovatartozásunk, azonban egyesít bennünket az, hogy példátlanul nagy veszély fenyeget valamennyiünket. Különféle okok idézték föl ezt a veszedelmet, hozzá foghatóval még soha nem akadt dolga az emberiségnek. Az okok mindegyike külön-külön szinte megoldhatatlan probléma elé állít minket, együttes hatásukban pedig nemcsak azt valószínűsítik, hogy mérhetetlen szenvedések zúdulnak majd ránk a közeli jövőben, de fenyegetnek azzal is, hogy esetleg megszűnik, virtuálisan elpusztul az élet a Földön. A Föld, amely oly nagynak látszott, most kicsinységében

vizsgálandó. Zárt rendszerben élünk, létünk és az eljövendő nemzedékek léte teljes mértékben égitestünktől és egymás közti kapcsolatainktól függ. Ezért, ami elválaszt bennünket, az eltörpül egymásrautaltságunk és a bennünk fenyegető veszélyhez viszonyítva, amelyek viszont egyesítenek minket." Az eddigiekből az tűnik ki, hogy korunk problémáit sem a Római Klub, sem a tudósok, sem az Egyesült Nemzetek, sem pl. a két ún szuperhatalom nem tudja megoldani Nemcsak katasztrófajelentések ismertek. A kiút felismerésére is van példa A veszélyhelyzet legjobb ismerői közül KONRAD LORENZ Nobel-díjas osztrák magatartáskutató halála előtt néhány hónappal, 1988 őszén a véleménye szerinti kiút lehetőségét megfogalmazta. KONRAD LORENZ azt reméli, hogy ha a természettudomány olyannyira át tudna törni küldetésével, mint amennyire hiányosan fogja fel az emberiség globális veszélyeztetettségét, ebből egy több, mint

kopernikuszi fordulat adódna. „Nem sejtett magasabb rendű fejlődést" tart ez esetben valószínűnek, egy fejlődési ugrást, mely egy második magasabb fokú emberré válásnak felelne meg. A káoszból, életveszélyből ilyen „egyszerű" lenne a kiút, sőt - egy magasabb rendű folytatás is lehetséges? Hányan értik ezt meg, hányan hiszik ezt el, és főleg hányan hoznának ezért áldozatot? A tankönyvnek első közelítésben egyik célja - a színvonal csökkentése nélkül, a közérthetőség növelésével - az olvasótábor szélesítése a k özépiskolai végzettséggel rendelkező szintig. Elsőrendű feladat a káosz, az életveszély minél sokoldalúbb, egyértelmű, meggyőző bemutatása, mert diagnózis nélkül a gyógyítás stratégiáját sem lehet kidolgozni. Talán még az előbbieknél is fontosabb a kiútba, annak realitásába vetett hit konkrét, természettudományos-technikai bázison való megerősítése. A tankönyv címe

és célkitűzései szerint a környezetvédelem alapjait kívánja nyújtani, melyek az olvasót képessé teszik a h elyzet megértésére. Ha ez sikerül, akkor talán ez a legtöbb, amit adhat, hiszen ez hiányzott eddig legjobban. A sokoldalú megvilágítás egyúttal fogékonnyá tesz a kiút irányának és tartalmának belátásához. Mi volt az első kiadás jellegzetessége, és mi a jelenlegi újdonsága? Az elsö kiadás bevezető fejezete a civilizációs testi-lelki betegségek rövid kórtanát tartalmazta, hiszen itt, az ember testi-lelki nyomorán mérhető le legjobban a káosz és a veszély. Ezt követte a természet óraműszerű rendszerességgel és célszerűséggel működő „technológiáját" leíró ökológiai fejezet, szembeállítva az emberi tevékenység káoszát ismertető Római Klub első jelentésével. E kettő közé ékelve a káoszt mutató részterületek szerepeltek (a levegő, a víz, a talaj, a hulladék és a zaj problémája). A

módszertan nem véletlen műve, hanem az első könyv szerzőjének az 1950-es évek végén felismert és első konkrét megfogalmazásban 1965-ben publikált dinamikai rendszermodelljének továbbfejlesztett alkalmazása volt. Az általánossá fejlesztett rendszerelmélet egyik gyakorlati alkalmazása volt az ideális és reális mikro- és makrostruktúrák kölcsönhatásának vizsgálata. Az 1992. évi kiadás bevezetést követő felépítése a következő 94 Az 1. fejezet a k örnyezetvédelmi alapismereteket foglalja össze A 2 fejezet viszonylag sokrétű globális helyzetelemzést ad, melynek részei a következők 2.1 A káoszelmélet alapjainak felvázolása. 2.2 A civilizációs betegségek kórélettani alapjai, s ebből az aktualitás hangsúlyozására részletezve 21 2.21 Az AIDS vírusa A függelé 2.22 Az AIDS járvány terjedése 1. Az egy 2.23 A táplálkozás és a rák összefoglaló 2.3 Helyzetkép a Római Klub első elnöke, Aurelio Peccei tollából,

a „Ke2 Egy új, zünkben a jövő" című könyvből idézve (Gondolat Kiadó, 1984). kémiai kölcs A 2.4 fejezet a Tudomány (A Scientific American magyar nyelvű kiadása) bálkozásai. 1989. novemberi számából került átvételre, mely számnak mottója : „MegőrizA függelé: hető-e a Föld?" zet, Budape: A fejezet alcímei : 2.41 Változó légkör 2.42 Változó éghajlat 2.43 Veszélyben a világ vízkészlete 2.45 Túlnépesedés 2.46 Az energiahelwet A 2.5 fejezet az „Áttörés" c ki>n~ vből készült válogatás A 2.6 fejezet a Worldwatch Institute 1988/89 évi világhelyzet jelentéséből készült összeállítás. A 2.7 és a 271 fejezet egy sajátos hiányt pótol A világméretű felmérésekből rendszerint kifelejtik a II. Vatikáni Zsinat tanítását, melynek rendkívül mélyreható sajátos elemzése nélkül e könyv szegényebb lenne A világhelyzet elemzése szempontjából kiemelkedő fontosságú 4. fejezet (Remény és

szorongás) egyes részeit szó szerint idézzük. Az 1974. évi kiadáshoz képest lényeges változás, hogy a világhelyzet-elemzést már közvetlenül követi az Ökológia c. 3 fejezet a természet rendje és a „mesterséges" globális káosz közötti kontraszt hatásosabb érzékeltetése céljából A környezetvédelem hagyományos témaköreit (levegőtisztaság-, vízminőségés talajvédelem, hulladékkezelés, zaj- és rezgésártalmak fejezetek), főleg a másik szerzőnek (Pálmai Gy.) a Delfti Műszaki Egyetemen 1973-74-ben végzett tanulmányai (nemzetközi posztgraduális képzés a környezettudomány és -technológia területén) és az azóta összegyűjtött tapasztalatok alapján állítottuk össze E fejezetek az előzőekben összefoglalt helyzet miatt és célok érdekében az egyes részterületeken a gyakorlatban használt legfontosabb természettudományos ismereteket és műszaki megoldásokat foglalják össze. A 9. fejezet a globális dinamikai

rendszervizsgálat klasszikussá vált 1972 évi, lényegében mais érvényes megállapításait vési ismételten emlékezetünkbe, majd a globális kölcsönös függőség, a globális interdependencia rendszervizsgálati problémáit foglalja össze, az idézett „Áttörés" című könyvből átvéve JOHN ! RICHARDSON sZerzŐtŐl. Itt részleteiben ismerhetjük meg, hogy milyen nagy a káosz a rend tudományán belül is, és mik a kiút eddig még talán ilyen összeállításban sehol sem hallott feltételei. 1. Környezetvédelmi alapfogalmak Az ember fizikai létét, szellemi és társadalmi fejlődését meghatározó környezete az élővilág élettere, a bioszféra. Földünkön az általunk ismert élet csak akkor lehetséges, ha a bioszféra az ehhez szükséges összes feltétellel rendelkezik. A feltételek és az ezeket biztosító készletek 95 mennyisége és minősége az élet fejlődésével, a civilizáció terjedésével nagymértékben változtak,

romlottak, illetve gyors és rendszertelen felhasználás folytán csökkentek. Ez a folyamat korunkban különösen felgyorsult, amikor az ipar a népesség szaporodásának és az életszínvonal növelésének kettős kényszerétől hajtva olyan óriási nyersanyagtömegek kémiai átalakítására és energiafelhasználásra kényszerül, amelynek melléktermékei és hatásai a Föld méreteihez képest már egyre súlyosabbak. l.l A környezet fogalma Az ember környezete a bennünket körülvevő világnak az a része, amelyben él és tevékenységét kifejti. Ez a k örnyezet térbeli kiterjedését tekintve gyakorlatilag azonos az élővilág életterével, a bioszférával, amely a földkéregnek (litoszféra), a vizeknek (hidroszféra) és a l égkörnek (atmoszféra) azt a r észét foglalja magában, amelyet az élő szervezetek benépesítenek. Környezetünk tehát élő és élettelen, természetes és mesterséges (ember által létrehozott) alkotóelemeket

tartalmaz. A környezet legfontosabb elemeit az alábbiak szerint csoportosíthatjuk (természetesen további tagolásra vagy összevonásra is van mód) I. A FÖLD 1. Alapkőzet 2. Ásványvagyon 3 Barlangok 4. Termőföld, talaj 5 Domborzat II. A VÍZ 6. Felszín alatti vizek 7 Felszíni vizek III. A LEVEGŐ 8. Alsó légkör (troposzféra) 9 Felső légkör IV. AZ ÉLŐVILÁG A) A növényvilág 10 Erdők 11. Gyepek 12 Nádasok 13. Mezőgazdasági növények B) Az állatvilág 14. Vadon élő védett állatok 15. Vadon élő nem védett állatok 16 Védett háziállatok 17. Nem védett háziállatok C) A mikroorganizmusok 18. Mikroorganizmusok V A TÁJ 19. Védett természetes táj 20 Nem védett kultúrtáj VI. A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET 21 Lakóterületek 22. Ipartelepek 23. Mezőgazdasági települések 24 Közlekedési útvonalak A környezet alkotóelemei egymással szorosan összefüggnek, közöttük kölcsönhatás érvényesül, ezért az egyes elemeket károsító ártalmak

a környezet egészére kihatnak, végső soron az embert károsítják. Az ökológia tudománya azt vizsgálja, hogy az élőlények és élettelen környezet együttes rendszere milyen feltételek mellett tartható fenn a bioszférában; tanulmányozza az élet külső feltételeit, azok hatásait, továbbá az élő szervezetek reakcióit, kölcsönhatásait és alkalmazkodását. Az ökológiai vizsgálatok tárgyát képező rendszerek az ökoszisztémák. Ez a fogalom adott élőhely (biotóp) szervetlen anyagain kifejlődött, azt benépesítő, egymással társult élőszervezeteiből álló élőközösség (biocönózis) egységét jelenti. Ilyen rendszert képez egyegy tó, erdő vagy gyepes terület a maga természetes mivoltában Az ökoszisztémák egymásba kapcsolódva és egymást feltételezve alkotják a legmagasabb fokú ökoszisztémát, a bioszférát. Ebben a geobiológiai egységben a változások olyan körforgásban zajlanak le, 96 amelyben ásván,

folyamatok kapc választható el. A bontó, ökológiai A környezet ~ mezo- és makro; nevezzük mikrol it mezokörnyeze környezetnek. A környezet szegy elemek természe ri életkörülmény A környezet s böző kibocsátás szíó) révén jut el szíó) helyére, a A szennyező for (pl. kémiai átala nak, amelyben a levegő vagy víz A szennyező f hatók. Eredet sz szerint helyhez 1~ bőztetünk meg időben változó szennyezőanyag is csoportosíthat A forrásokbó szűkebb vagy t< során a s zennye esetekben - főké az ártalmat kőz, pota és egyéb kc áramlási viszom Az immisszió koncentráció amelyben ásványi anyagokat létrehozó (mineralogén) és életet keltő (biogén) folyamatok kapcsolódnak egymáshoz, ezért az élő és holt anyag egymástól nem választható el. A környezetvédelmi problémákat a természet egyensúlyát megbontó, ökológiailag helytelen emberi beavatkozások okozzák. A környezet több nagyságrendi fokozatát különböztetjük

meg : a mikro-, mezo- és mikrokörnyezetet. A helyiségeken, létesítményeken belüli térségeket nevezzük mikrokörnyezetnek, a településeknek a létesítményeken kívüli térségeit mezokörnyezetnek, a települések határain kívül eső területeket pedig mikrokörnyezetnek. 1.2 A környezet szennyezésének folyamata A környezet szennyezése azt jelenti, hogy az ember tevékenysége a környezeti elemek természetes tulajdonságait hátrányosan megváltoztatja, ezáltal az emberi életkörülményeket rontja. A környezet szennyezésének primer folyamata a szennyező források különböző kibocsátásaiból (emisszió) indul ki, a s zennyezés a t erjedés (transzmiszszió) révén jut el az emberbe, illetve annak javaiba való behatolásának (immiszszió) helyére, ahol káros hatását a szennyezettség mértéke határozza meg. A szennyező forrás tehát a kezdete annak a - rendszerint számos áttétel útján(pl. kémiai átalakulással másodlagos

szennyezés) végbemenő - hatásláncolatnak, amelyben a hatás különböző közvetítő (intermedier) közegeken át, pl. a levegő vagy víz útján eljut az immisszió helyéig (a környezet adott pontjára). A szennyező források és kibocsátásaik számos szempont szerint csoportosíthatók. Eredet szerint ipari, mezőgazdasági, közlekedési, települési stb., jellegük szerint helyhez kötött vagy mozgó, pontszerű vagy kiterjedt forrásokat különböztetünk meg. Az emisszió lehet időszakos vagy folyamatos, egyenletes vagy időben változó. Ugyanakkor számtalan (és esetleg különböző halmazállapotúnak a környezetszennyezőanyag-fajtát kell figyelembe venni, amelyek más szempontok szerint is csoportosíthatók (pl. szerves-szervetlen; mérgező-nem mérgező stb.) Élettelen környezet A forrásokból kilépő szennyező anyagok a transzmisszió által módosítva szférában; vagy tágabb környezetben okozhatnak káros hatásokat. A terjedé sz élő

szervezetek során a szennyezés általában hígul, így hatása csökken ; de káros hatásuk egyes esetekben főképp vegyi átalakulások miatt - erősödhet is. A transzmissziót szisztémák. Ez a az ártalmat közvetítő közeg mindenkori (fizikai, kémiai, esetleg biológiai) állat, azt benépesítő, `állpota és egyéb körülmények (domborzati viszonyok, hígulási arány, fellépő szenyezettségi érték (pl. SOZ-rmást feltételezvekoncentráció a levegőben, hangnyomásszint stb.), amelyet valamennyi forrás kibocsátásainak a terjedés által módosított összegzett hatása idéz elő fisban zajlanak le,Az immissziók egy részét az ember nem érzékeli közvetlenül, hanem halmozódó hatásuk csak hosszabb idő után - számos esetben csak az 97 utódokban - vált ki káros következményeket (pl. radioaktív sugárzások, egyes mérgező anyagok, a zaj, valamint az idegrendszere ható stresszorok). Az introvert emissziók a forrás (pl. ipari üzem)

belsejében, illetve annak területén dolgozó vagy rendszeresen ott tartózkodó személyekre, tárgyakra hatnak, míg az extrovert emissziók a létesítményen kívüli területen levő emberekre és javakra. A védekezés az introvert emissziók káros hatása ellen könynyebb, minthogy azok viszonylag rövid útja az intermedier közegekben egyszerűbben áttekinthető, továbbá a forrás üzemeltetője is közvetlenül érdekelt a nála dolgozók egészségének védelmében. A társadalomra sokkal veszélyesebb extrovert emissziók csökkentése átfogó szabályozást igényel, ezeknél sokkal nehezebb az emisszió és az immisszió közötti összefüggés és így a felelősség megállapítása is. Az ember tevékenysége során a környezetet módosítja, ez hasznos vagy káros hatású lehet. A környezetkárosítás (szennyezés) visszahat az emberre, de általában térben és időben eltolódva. Károsítás szempontjából a természeti és művi környezet döntő

különbsége, hogy míg a művi környezetben okozott károk jelentős része kisebb-nagyobb anyagi áldozatok árán leküzdhető, illetve az eredeti állapot visszaállítható, addig a természeti környezetben okozott kár gyakran vissza nem fordítható folyamat: pl. a növény- és az állatfajok kipusztulása helyrehozhatatlan, s ezzel az emberiség véglegesen szegényebb lesz. Az ember minden korban igyekezett a t evékenységgel járó káros hatásokat kiküszöbölni úgy, hogy tevékenységét módosította, illetve megkísérelte a káros mellékhatásokat közömbösíteni. Ez a spontán kialakuló és viszonylag lassan ható önszabályozás a környezetvédelem kezdeti megjelenési formája. A gyors ütemű ipari fejlődés és az erőteljes urbanizáció miatt a káros mellékhatások térben kiterjedtebben, időben pedig gyorsabban jelentkeznek. Ugyanakkor a szennyezés mértéke ma már annyira megnőtt, hogy a korábbi gondolkodásmód és a fogyasztói

társadalmi torzulások sürgős megváltoztatására van szükség. A „tevékenység-káros mellékhatás észlelése~tevékenység módosítása" hatáslánc átfutási idejének csökkentése csak megfelelően kialakított intézményekkel és szabályozással lehetséges. Emellett egyre inkább szükséges az, hogy az emberi tevékenységek káros mellékhatásait előre felmérjük, hogy azok ne vagy csak minimális mértékben jelentkezzenek. (A jelenségek összetettsége és összefonódása, valamint előre nem látható kölcsönhatások miatt a legnagyobb körültekintéssel végzett tervezés esetén is felléphetnek káros mellékhatások.) Az ember tevékenysége során a f elhasznált természeti kincsek (pl. ásványok, ércek) nagy része káros hulladékká alakul át, a csupán igénybe vett természeti elemeket (pl. vizet, levegőt, talajt) pedig a hulladékokkal szennyezi. Így a környezetben egyre fogynak, illetve minőségileg egyre romlanak az ember

számára nélkülözhetetlen természeti kincsek, és egyre csökkennek a megmaradóknak az ember számára kedvező sajátságai. 1.3 A környezetvédelem célja és eszközei A környezetvédelem elsődleges célja megfelelő életkörülmények révén az ember (magunk és utódaink) egészségének és fennmaradásának biztosítása, továbbá anyagi és szellemi javaink védelme. A környezetvédelem nem lehet csak védekező jellegű tevékenység, hanem olyan tervszerű környezetfejlesztés, amely környezetünket szükségleteink szerint - az ártalmak egyidejű megelőzésével alakítja. A környezetvédelem tehát mindazon intézkedések összefüggő rendszere, amellyel a fenti cél elérését biztosítjuk, ide tartozik - a károkat megelőző védelem, - az okozott károk megszüntetése, - az emberi környezet fejlesztése, - a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodás. 98 A természetvédelem és tájvédelem a k örnyezetvédelem fontos része

: a természetvédelem a természetes környezet egyes, természeti értékekben gazdag részeit helyezi védelem alá, és az ember gazdasági és egyéb tevékenységeinek korlátozásával, esetleg megszüntetésével, a környezeti ártalmak kiküszöbölésével törekszik az eredeti állapot, a természeti értékek fenntartására. Ennek érdekében a természetvédelem őrzi a tiszta levegőt, vizet és a csendet, védi a növény- és állatvilágot, a természetes ökológiai viszonyokat és a tájképi megjelenést. ! A természetvédelemmel összehasonlítva a környezetvédelem a mesterséges (települési) környezet védelmével is foglalkozik, és a különböző emberi tevékenységeket (termelés, közlekedés stb.) úgy igyekszik megszervezni, hogy az az embert, valamint annak természetes és mesterséges környezetét ne károsítsa. Nyilvánvaló a természet- és környezetvédelem szoros kapcsolata és kölcsönhatása, hiszen hosszú távon a természetvédelmi

területek csak a környezetszennyezés, a károsító hatások megszüntetésével, illetve csökkentésével tarthatók fenn. A környezetvédelmi tevékenységek során elsősorban a következő alapvető kérdésekre kell válaszolni - mit, - mitől és - hogyan kell megvédeni? Az első kérdésre válaszolhatunk legegyszerűbben : az embert, továbbá annak a természetes és művi környezetét (a környezet előzőkben tárgyalt valamennyi elemét). 3. Ökológia 3.1 Az ökológia tárgya Az ökológia szót a görög oikos (a. m ház vagy gazdaság, birtok) szóból származtatták a múlt században. Ugyanebből a szóból ered az ökonómia, a közgazdaságtan idegen elnevezése is Ebből a jelentésből kiindulva azt mondhatjuk, hogy az ökológia azt vizsgálja, hogyan lehet a természet „háztartását" rendben, egyensúlyban tartani. Az ökológia szót először HAECKEL német zoológus írta le 1869-ben. Ezután nem is bukkant fel 1895-ig, amíg WARMING dán

botanikus nem használta egyik beszámolójában. Az ökológia művelésének e korai szakaszában a botanikusok és a zoológusok eléggé elkülönülve tevékenykedtek, igy nem meglepő, hogy a növényökológia és az állatökológia egymástól függetlenül fejlődtek, és sajnos ez a felosztás gyakran tovább is élt. Jelenleg már eljutottak annak felismeréséig, hogy az állatok ökológiájának kellő megismerése szükségképpen magában foglalja a környezet növényeinek vizsgálatát is, és hogy ennek fordítottja is fennáll. Összefoglalva az ökológia (környezetbiológia) az élet külső (földrajzi) feltételeivel, azok hatásaival és az élő szervezetek reakcióival, kölcsönhatásaival, alkalmazkodásával foglalkozó biológiai tudomány. Az egyes élő szervezetek életmódjával, a környezettolerancia-viszonyokkal és adaptációjukkal az autökológia foglalkozik (ekkor tulajdonképpen a faji minősítésű populációt reprezentáló átlagegyed

sajátosságairól van szó). A növénytakaró és az állatvilág, illetve azok életközösségeinek a viszonyait a szünökológia (társulásökológia) vizsgálja. 3.2 Ökológiai tényezők 3.21 Az ökológiai tényezők fogalma Ökológiai (vagy környezeti) tényezőkön a külső környezetből eredő és az élőlényeket valamilyen módon befolyásoló legkülönfélébb hatásokat értjük. A környezet az élő szervezeteket körülvevő világ állandó mozgásban levő anyagainak összessége (külső környezet). Az élő szervezet dinamikus egységet alkot környezetével Egyrészt a környező 99 világ tényezői hatnak egymásra (pl. a víz a talajra) és ezek együttesen az élő szervezetre, másrészt az élőlény is hat környezetére (pl. a növény a talajra) A környezet egyrészt élelmet és az anyagcseréhez szükséges egyéb tényezőket (hő, fény stb.), másrészt az életműködéshez aljzatot (szubsztrátumot) és közeget (médiumot)

biztosít. Az előbbit rendszerint a Föld kérgének kőzetei és azok mállástermékei alkotják, az utóbbit rendszerint a víz és a levegő. A környezethatás a környezet különféle tényezőinek az élő szervezetben vagy az élettelen anyagban előidézett reakciója, melyre azok különféleképpen reagálnak. Az ökológiai tényezők egyik lényeges tulajdonsága a térben és időben folytonos változékonyság. Az ökológiai tényezők változásaira az élőlények megfelelő módon, sajátságos ökológiai alkalmazkodásukkal (adaptációval) válaszolnak. Az élőlények is folyton változnak mind az egyes növények és állatok egyedfejlődése folyamán, mind pedig az egész közösségben is. Az élőlények és életközösségek változásai összhangban vannak a környezetben lejátszódó változásokkal. Ily módon az élőlények és az életközösségek változása, illetve az ökológiai tényezők változékonysága az ökológiai jelenségek egyik

lényeges jellemvonása. Ezt a változékonyságot dinamizmusuk fejezi ki A megváltozott viszonyokhoz való alkalmazkodás az élő szervezetek alapvető életjelensége, az ön- és fajfenntartás egyik tényezője. Az adaptáció abban nyilvánul meg, hogy az élőlények a megváltozott környezeti viszonyokat életfeltételekként igénylik, tehát az új környezet szerint változnak meg ők is. A környezeti viszonyok megváltozásakor csupán a faj azon egyedei maradnak fenn és hoznak létre utódokat, amelyek képesek alkalmazkodni az új viszonyokhoz. Az élő szervezetek nemcsak az élettelen környezethez, hanem egymáshoz is alkalmazkodnak. Hogy az élőlények milyen mértékben reagálnak a külső környezet sokféleképpen változó tényezőire, az az élőlények ökológiai értékétől (valenciájától) függ. Ez a fogalom az egyes ökológiai tényezők változatainak határértékét fejezi ki, amelyeken belül az adott faj fennmaradása lehetséges. 3.22 Az

ökológiai tényezők felosztása Az ökológiai tényezőket hagyományosan élettelen (abiotikus) és élő (biotikus) tényezőkre oszthatjuk fel. Az abiotikus tényezők a környezet fizikai és kémiai feltételei, amelyek együttesen a biotópot alkotják. A biotikus tényezők körébe a populációk (azonos minősítésű, pl. egy fajhoz tartozó egyedek összességeinek) egymásra gyakorolt hatását soroljuk 3.221 Abiotikus tényezők a) Edafikus tényezők. A talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait ölelik fel, és magukban foglalják a kőzeteknek azokat a tulajdonságait is, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy termelőtalaj képződjön. b) Hegyrajzi (orografikus) tényezők. Ezek a tényezők a domborzat tulajdonságaiból tevődnek össze (domborzati tényező). Ide tartoznak a tengerszint feletti magasság, a talaj lejtése, a függőleges tagoltság fokozatai stb. c) Éghajlati tényezők. Az éghajlat jelentős hatással van a szervezetekre és az

életközösségekre, és meghatározza egy terület élővilágának általános jellegét. Az éghajlati tényezők közé sorolják : a fényt, a hőmérsékletet, a nedvességet és a levegőt. 3.222 Biotikus tényezők a) A szervezetek kölcsönhatása. A biotikus tényezők sorában megkülönböztetjük az egyes növényi, illetve állati populációk és egyedek közötti hatásokat, valamint a növények és az állatok közötti kölcsönhatást. A különböző fajok kölcsönös kapcsolata lehet egymás számára közömbös, kölcsönösen hasznos, sőt elengedhetetlen (mutualizmus) vagy káros (kompetíció, parazitizmus) és ezek számos fokozata és változata. 100 b) Antropogén tényező (az ember hatása). Az ember kétféleképpen hat az élő világra : közvetve azáltal, hogy a környezet fizikai, kémiai és biológiai feltételeit megváltoztatja és közvetlenül, az élőlényekre gyakorolt hatásával (pl. erdőirtás és az erdők helyén művelhető

területek létesítése stb.) Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy az ökológiai tényezők nemcsak térben, hanem időben is hatnak az élőlényekre, ezért az ökológiai jelenségek magyarázatánál tekintetbe kell vennünk a történelmi tényezőket is. Annál is inkább, mert az idők folyamán a szervezetek átalakultak és meghatározott módon fejlődtek. 3.22 Az ökológiai tényezők felosztása Az ökológiai tényezőket hagyományosan élettelen (abiotikus) és élő (biotikus) tényezőkre oszthatjuk fel. Az abiotikus tényezők a környezet fizikai és kémiai feltételei, amelyek együttesen a biotópot alkotják. A biotikus tényezők körébe a populációk (azonos minősítésű, pl. egy fajhoz tartozó egyedek összességeinek) egymásra gyakorolt hatását soroljuk 3.221 Abiotikus tényezők a) Edafikus tényezők. A talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait ölelik fel, és magukban foglalják a kőzeteknek azokat a tulajdonságait is, amelyek

hozzájárulnak ahhoz, hogy termelőtalaj képződjön. b) Hegyrajzi (orografikus) tényezők. Ezek a tényezők a domborzat tulajdonságaiból tevődnek össze (domborzati tényező). Ide tartoznak a tengerszint feletti magasság, a talaj lejtése, a függőleges tagoltság fokozatai stb. c) Éghajlati tényezők. Az éghajlat jelentős hatással van a szervezetekre és az életközösségekre, és meghatározza egy terület élővilágának általános jellegét. Az éghajlati tényezők közé sorolják : a fényt, a hőmérsékletet, a nedvességet és a levegőt. 3.222 Biotikus tényezők a) A szervezetek kölcsönhatása. A biotikus tényezők sorában megkülönböztetjük az egyes növényi, illetve állati populációk és egyedek közötti hatásokat, valamint a növények és az állatok közötti kölcsönhatást. A különböző fajok kölcsönös kapcsolata lehet egymás számára közömbös, kölcsönösen hasznos, sőt elengedhetetlen (mutualizmus) vagy káros

(kompetíció, parazitizmus) és ezek számos fokozata és változata. b) Antropogén tényező (az ember hatása). Az ember kétféleképpen hat az élő világra : közvetve azáltal, hogy a környezet fizikai, kémiai és biológiai feltételeit megváltoztatja és közvetlenül, az élőlényekre gyakorolt hatásával (pl. erdőirtás és az erdők helyén művelhető területek létesítése stb.) Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy az ökológiai tényezők nemcsak térben, hanem időben is hatnak az élőlényekre, ezért az ökológiai jelenségek magyarázatánál tekintetbe kell vennünk a történelmi tényezőket is. Annál is inkább, mert az idők folyamán a szervezetek átalakultak és meghatározott módon fejlődtek. 113 3.23 A környezetvédelem szempontjából fontos abiotikus ökológiai tényezők 3.231 A víz szerepe a természetes környezetben Az élőlények fennmaradásának egyik feltétele, hogy vízháztartásuk egyensúlyban legyen. A vízfelvétel

és -leadás mértékében igen nagy a különbség az egyes élőlények között. A száraz táplálékot fogyasztó rovarok vízcseréje igen kicsi, ugyanakkor egy tölgyfa napi 500 liter vizet is elpárologtat. Szárazföldi környezetben a víz egyetlen forrása végső soron a csapadék. Ismeretes, hogy a csapadékeloszlás hely és évszakok szerint is rendkívül egyenetlen adott területen. Csak azok a fajok fejlődnek, amelyek életciklusuk szerint változó vízigényüket az évszakok szerinti csapadékmegoszlás alapján ki tudják elégíteni. 3.232 A nedvesség 101 A talaj nedvességtartalma a növények vízfelvételének, a levegőé pedig a vízleadásnak meghatározó tényezője. A levegő relatív nedvességtartalma ökológiai szempontból sokkal fontosabb, mint az abszolút nedvességtartalom. A levegő relatív nedvességtartalma a földrajzi helyzettől, az évszaktól, sőt a napszaktól függően is erősen változik. A növények által elpárologtatott

víz mennyiségét gyakran alábecsülik, pedig igen nagy mennyiségekről van szó. Például egy hektárnyi kifejlett tölgyes napi 25 000 liter vizet szív fel és párologtat el. A növények párologtatása következtében egységnyi területen fellépő vízveszteségének (evapotranszspiráció) az egységnyi területű szabad vízfelület párolgás okozta vízveszteségének (evaporáció) többszöröse is lehet. Közép-Európában például az evaporáció értéke mintegy 1000 t/(ha~év), ugyanakkor az evapotranszspirációt 3-7000 t/(ha~év) értékűre becsülik. A párologtatás mértékét a szél erősen növeli 3.233 Hőmérséklet A hőmérséklet általánosan befolyásolja az élőlények növekedését és elterjedését, és gyakran meghatározó tényezőként is szerepel. Vízi élőlények környezetében a hőmérséklet nem csökkenhet a víz fagyáspontja alá. Ez édesvízi medencék és tavak esetében kb 0 °C -os, óceánok esetében - 2,5 °C-os

hőmérsékleti határt jelent. A melegvérű állatok testhőmérséklete állandó, s így független a környezet hőmérsékletétől. A hidegvérű állatok és a növények növekedése megáll, ha a hőmérséklet néhány fokkal 10 °C alá süllyed. Nagyon kevés élőlény képes viszont 45 °C-nál magasabb hőmérsékleten hosszabb ideig élni. 52 °C feletti hőmérsékleten hidegvérű állatok már nem létezhetnek. Egyes alga- és baktériumfajták viszont olyan meleg források vizében is megtalálhatók, amelyeknek hőmérséklete 80-88 °C. Ökológiai szempontból a hőmérséklet napi és évszakonkénti változása egyaránt fontos. 3.234 Fény Legfőbb természetes fényforrásunk a Nap, amelynek sugárzása közvetlen hőhatás mellett fotokémiai átalakulásokat is létrehoz. A Föld felszínét elérő fény intenzitása a beesés szögétől, a légkör fényelnyelésétől és az árnyékoló tényezőktől függ. Az árnyékoló tényezők közé soroljuk

a párát, a felhőzetet, a port és a növénytakarót. Ha megvizsgáljuk a Földön uralkodó fényviszonyokat, megállapíthatjuk, hogy a fény a Földön - legalábbis az év egyes időszakaiban mindenütt elegendő valamilyen formájú élet fenntartásához. A vízi környezetben élő növények és állatok számára hozzáférhető fény a felszínről jut a vízbe, tehát érvényesek rá a fenti feltételek és ingadozások. Ehhez jőn még a víz szelektív fényelnyelő hatása. A beeső fénynek kb 10%-a visszaverődik a felületről, így csak 90%-a jut el a vízbe. A természetes vizek átlátszósága erősen eltérő, azok összetételének és szennyezettségének megfelelően. Olyan helyeken, ahol a vízben nagy a sűrűséggradiens, az átlátszóság jelentősen változik a mélységgel. Ezenkívül az óceánok parti vizeinek és az édesvízi tavaknak az átlátszósága erősen változik az évszaktól függően is. 3.235 Oxigén és szén-dioxid Az élőlény

és környezete között végbemenő anyagcsere két alapvető anyaga az oxigénés a szén-dioxid. E két anyag vesz részt a két alapvető reakcióban, a 0 fotoszintézisben és a légzésben. Oxigénre csaknem minden élőlénynek szüksége van, hogy felszabadíthassa a szerves tápanyagok energiatartalmát. Az aerob szervezetek a levegőben vagy a vízben levő szabad oxigént használják fel a szerves anyagok oxidálásához, az anaerob szervezetek enélkül bontják le tápanyagukat. A földi viszonyok között előforduló oxigénkoncentráció sohasem túl magas az aerob szervezetek számára, de az anaerob élőlényeket komolyan károsíthatja. Az oxigén az atmoszféra mintegy 21 %-át alkotja, ennek az értéknek az ingadozása a Föld különböző helyein 1 %-on belül van. Az oxigénkoncentráció csökken a magasság növekedésével, ahogy a légkör ritkul. Talajban az oxigén koncentrációja 10%-ra vagy ez alá csökken. A víz oxigéntartalma nemcsak a fizikai

tényezőktől (közülük . legfontosabb a hőmérséklet), hanem a benne levő szerves 102 anyagok mennyiségétől és az élőlények oxigéntermelésének és -fogyasztásának mértékétől is függ. Vízi környezetben az oxigénkoncentráció módosítható tényező, a légkörben azonban gyakorlatilag módosíthatatlan. Az oxigén mennyiségének ökológiai hatásai : Az emlős állatok állandó jelle gel nem élhetnek olyan magasságokban, ahol az oxigén parciális nyomása tengerszinti érték 45 % -a alá csökken. Hasonlóan korlátozza az oxigén parciá nyomása a madarak nagy magasságokban való elterjedését is. Az alacsonya rendű állatok és növények esetében mások a korlátozó tényezők (pl. alacso hőmérsékletek, rossz talajviszonyok stb) A legtöbb növény gyökere komoly károsodik, ha a talajban az oxigén koncentrációja 10% alá csökken. A gyöker áthatolása legtöbb esetben megszűnik, ha olyan talajréteghez jutottak, ahol

oxigéntartalom 3 %-nál kisebb, vagy elérik a talajvíz szintjét. Egyes növények különleges gyökerek fejlődtek ki, amelyek lehetővé teszik az oxigénszegé talajokban való növekedést is. Általában mocsári növényeknél figyelhetők m az alkalmazkodásnak ilyen példái. A vízi élőlények oxigénigénye nagyon külc böző. A legtöbb vízi élőlénynek a vízben oldott oxigén viszonylag kis mennyi gével kell beérnie. A szén-dioxid - mint ökológiai tényező - azért jelentős, mert a fotoszinté egyik kiindulási anyaga. A szén-dioxid reagál a v ízzel és a r eakciója révén a pH ját is befolyásolja, továbbá kalciummal és más elemekkel olyan vegyülete) alkot, amelyeknek ökológiai jelentőségük van. Szén-dioxid élőlények légzések és szerves anyagok bomlásakor keletkezik Mivel a fotoszintézis és a botul reakciók természetéből adódóan a szén-dioxid és az oxigén mennyisége fordít viszonyban áll, általában azt mondhatjuk,

hogy ahol az egyik anyag fogyób van, ott a másik mennyisége növekszik. A szén-dioxid, amely az élő szervezel szempontjából alapvető fontosságú, a földi atmoszférában csak viszonylag mennyiségben található meg, a levegőnek mindössze 0,03 %-át alkotja. A légli nagy mozgékonysága következtében a széndioxid mennyisége egyenletesen v elosztva a Földön, és mennyisége elég ahhoz, hogy bizonyos mértékű fotoszin zis a Földön mindenütt végbemenjen. A természetben a normális szén-diox tartalomnál nagyobb értékek is előfordulhatnak. A szén-dioxid érdekes tul donsága, hogy a látható sugárzást majdnem teljesen átengedi, de elnyeli a ta hősugárzását, így a felszín hőmérsékletének lényegesen emelkednie kell ahh~ hogy elegendő infravörös sugárzás hagyja el a bolygót, és termikus egyensúly kerüljön környezetével. Ez a jelenség az ún üvegházhatás, amely a légi szén-dioxid-tartalmának feldúsulásakor következik be.

Vízben a s zén-dioxid jól oldódik, de mivel a légkör szén-dioxid-tartalma ki• a víz egyensúlyi állapotban csak 0,5 ml szabad C02-ot tartalmaz literenk 0 °C-on vagy 0,2 ml-t 24 °C-on. Ezek az értékek az egyszerűen oldott CO; vonatkoznak Valójában a természetes vizek teljes C02-tartalma a fenti érték nél több, mivel a C 02 egy része karbonátok és hidrogénkarbonátok alakjál van jelen a vízben. A 3,5% sótartalmú tengervíz összesen kb 47 ml CO tartalmaz literenként, ami a légköri koncentráció kb. 150-szerese A szén-dioxid ökológiai hatásai vízi környezetben : A szén-dioxid legfontosabb szerepe a zöld növények fotoszintézisénél érvényesül. Láttuk, hogy legtöbb természetes vízben a szabad szén-dioxid mennyisége kicsi. Ugyanakkor a tengervíz és a kemény édesvizek nagy széndioxid tartalékkal rendelkeznek karbonátok és hidrogénkarbonátok formájában Egyes tavi növényekről kimutatták, hogy fotoszintézisükhöz a HC03

-iont használják fel, illetve nyelik el. Lágy vizű tavaknál előállhat szén-dioxid-hiány. Mivel a s zén-dioxid elvonása pHemelkedést is eredményez, nehéz megállapítani, hogy a fotoszintézis visszaszorulása milyen mértékig következménye a s zén-dioxid hiányának és milyen mértékig adódik a kedvezőtlen pH-értékből. Valószínűnek tartják, hogy vegyszeresen „trágyázott" halastavakban az algák növekedésének a szén-dioxid hiánya szab határt. 103 A vízi állatokra is jelentős hatása van a szén-dioxid-koncentrációnak. A víz szén-dioxidkoncentrációja befolyásolja a v ízi állatok vérének szén-dioxidkoncentrációját, amelynek növekedése csökkenti a gerincesek hemoglobinjának és egyes gerinctelen állatok pigmentjének affnitását az oxigénhez. A széndioxid-koncentráció változása a v ér pH ját is megváltoztatja. Ezeket a változásokat a hemoglobin, továbbá a nátrium- és kalciumionok mennyiségének

változása kompenzálhatja, ehhez azonban idő kell. Ennek következménye, hogy azok a halfajták, melyek érzékenyek vérük pH fának megváltozására, komoly károsodást szenvednek, ha olyan vizeken úsznak keresztül, ahol a szén-dioxidkoncentráció gradiense nagy. Egyes halfajták tájékozódóképességét is különböző szén-dioxidkoncentrációk detektálásával magyarázzák 3.3 Ökoszisztémák Az ökoszisztéma köré csoportosítható gondolatok már a középkorban kialakultak. Tudatosan a múlt században terjedt el a biológusok között az élőlények társulásáról alkotott nézet. A modern ökológia fejlődését tulajdonképpen a biocönózis kifejezés megalkotása indította meg, ami MOEBIUS (1877) nevéhez fűződik. MOEBIUS a biocönózis szó alatt a társulás élő és élettelen komponensét értette, ez azonban később feledésbe merült. Így DAI-íL (1908) megalkotta a biotóp (élőhely) fogalmát, miután biocönózison csak az

életközösségek alkotórészét értették. A két fogalom (biotóp és biocönózis) együttes megnevezésére megalkották az ökoszisztéma kifejezést. 3.31 Az ökoszisztéma alkotói és nagyobb egységei Életközösség (biocönózis) : Valamely élőhely (biotóp) életközössége a biocönózis, vagyis az élőhelyen előforduló és ott élő lények (növények, állatok) összessége. Egy életközösségbe beletartoznak mindazok az élőlények, amelyek egy meghatározott, jellegzetes élettérben (biotópban) együtt élnek, és egymástól, valamint a környezettől kölcsönösen függnek. Az életközösség jellemző sajátsága, hogy 1. megbonthatatlan egységet képez az élőhellyel (biotóppal), melyben a társult (többnyire rendszertanilag nem rokon) élőlények élnek ; 2. térbeli elrendezésű, vagyis egymás fölé rendelt szintközösségekből áll, pl tölgyerdő életközösségén belül más a talaj vagy a lombkorona életközössége; 3. időben

megismétlődik, vagyis évről évre ugyanazokon a változásokon megy át; 4. önszabályozó képességű, vagyis a társult fajok állandó viszonyban maradnak egymással és a környezetükkel; ez a biológiai egyensúlyban nyilvánul meg, amely az életközösségeken belül létrejött és annak belső felépítését meghatározó dinamikus állandóság. Biotóp (élőhely) : Az életközösség élőhelye. Természetes határai nem mindig élesek, mivel az adott környezeti tényezők mellett az élőlények szorosabb vagy lazább kapcsolatai határozzák meg. A biotóp (élőhely) és a biocönózis (életközösség) dinamikus egységét ökoszisztémának vagy biogeocönózisnak nevezzük, amely meghatározott anyag- és energiaforgalommal rendelkezik. Az ökoszisztéma viszonylag állandó tér-idö rendszer, amelynek komponensei azonban kicserélődhetnek és megváltozhatnak, ezért az nyílt rendszer. Az ökoszisztémákat még nagyobb egységekbe csoportosíthatjuk,

ezeket a nagyobb rendszereket biomoknak vagy nagy életközösségeknek nevezzük. A csoportosítás azon a tényen alapul, hogy az ökoszisztémák egész sora többékevésbé közvetlenül egymásba kapcsolódik, és egymás létezését feltételezi. Ilyen biomok pl a tundra, tajga, sztyep, lombos erdő stb. A nagy életközösségek (biomok) együttesen alkotják a legmagasabb fokú ökoszisztémát, a bioszférát. A bioszféra a szerves élet elterjedésének tere a Földön; vagyis a három geoszférának (litoszféra, hidroszféra és atmoszféra) az a közös rétege, amelyben élőlények élnek. 104 3.32 Az ökoszisztémák jellemzése Minden ökoszisztémát meghatározott fajösszetétel és meghatározott egyedszám jellemez. Az ökoszisztémának nemcsak térbeli kiterjedése (biotóp), hanem időbeli változása is van. Azt a fejlődési folyamatot, amely az időben egymást követő biocönózisok megjelenésében nyilvánul meg, szukcessziónak nevezzük. A

biocönózisok átalakulásával megváltozik a biotóp, és az új biotópon a korábbival összefüggő, de attól számos fajban különböző újabb biocönózis jelenik meg. Az egész fejlődési folyamat számos stádiumon át (az egyes stádiumok egy-egy biocönózisnak, illetve biotópnak felelnek meg) eljut az ún z árótársulásig (klimax). Ez a klimatikus viszonyokkal egyensúlyban van, stabil és relatíve állandó A mi éghajlati viszonyaink alatt zárótársulás az erdő. Ismeretes a tavak elöregedésének, feltöltődésének a példája : az eutróf tóban a hínár-, nádas és sásnövényzet jelenik meg. A növekvő szervesanyag-produkció következtében vastagodik a tófenék üledéke, csökken a víz mélysége és a víztükör nagysága. A fokozódó feltöltődéssel megjelennek a magasságos és láprétegek, majd zárótársulásként az égerláp. A bioszféra stabilitása szempontjából fontos, hogy a Földön minél nagyobb kiterjedésben maradjanak

fenn az ún. kl imaxtársulások A szukcesszió törvényszerűségeinek ismeretében előre meghatározható a lecsapolás, legeltetés, erdőirtás várható hatása. Összefoglalva, az ökoszisztéma biológiai egyensúlya azt jelenti, hogy mind a biotópot meghatározó ökológiai tényezők, mind az élő komponensek mennyiségének változása adott határok között történik. A táplálék- és energialánc, valamint az elemek körforgása zavartalan Bármelyik alkotóelem megzavarása (a biocönózis elpusztítása, pl. az erdőirtás) vagy a biotóp megváltozása (pl. lecsapolás, trágyázás) a viszonylag stabil biológiai egyensúlyt megváltoztathatja. 3.33 Az ökoszisztémák terhelhetősége Az ökoszisztéma terhelésén az ember által előidézett egy vagy több tényező hatását értjük, amely normális körülmények között nem tartozik az ökológiai rendszerhez. Egy adott ökoszisztéma terhelhetőségének mértéke a terheléssel szembeni

érzékenységétől és a regenerációs képességétől függ. A stabil ökoszisztémák önszabályozó rendszerük (belső reguláció) következtében megújulásra, öntisztulásra képesek. fgy meghatározott mértékű szennyezést „közömbösíteni" tudnak, és a dinamikus egyensúlyi állapot fennmarad. Ezzel szemben a labilis ökoszisztémák zavaró hatásra egyensúlyi helyzetükből könnyen kibillennek, normális működésük megszűnik és elpusztulnak. Nagyobb terhelés esetén az ökoszisztémák biológiai egyensúlya már irreverzí bilisen változik meg. Egy ökoszisztéma addig terhelhető, amíg regenerációs képessége megvan. Egy adott ökoszisztéma regenerációs és regulációs képessége annál nagyobb, minél közelebb van a zárótársuláshoz. A reguláció (szabályozás) szempontjából három fő ökoszisztéma-típus létezik a) Természetes vagy önszabályozó ökoszisztémák, amelyek külső beavatkozástól mentesek. A relatív

állandóságot az ökoszisztémában végbemenő változások tartják fenn (pl. természetvédelmi területek). b) Ember által szabályozott ökoszisztémák, ahol az önszabályozó egyensúly megszűnt, és külső beavatkozás, emberi szabályozás szükséges az egyensúly fenntartásához (pl. mezőgazdasági kultúrák). c) A mesterséges ökoszisztémákat az egykori természetes ökoszisztémák helyén az ember hozta létre, és e rendszerek működéséhez szükséges energiát főleg fosszilis forrásokból fedezi (pl. iparvidékek, városok) 3.4 Produkcióbiológia 105 A produkcióbiológia az ökoszisztémák anyagforgalmát és energiaáramlását vizsgáló tudományág. Kutatja az élő szervezetek szerveranyag-termelésének környezeti feltételeit és fokozásának lehetőségeit. Egy biocönózisban vagy akár adott területen és időpontban található élőlények össztömege a biomassza, ezen belül a zöld növények össztömege a fitomassza. A

szárazföldek élő anyaga mintegy 750-szerese az óceánokénak. A szárazulatok biomasszájának nagy hányadát a növényzet adja, ez kb. 120 -szorosa az ál lati szervezetek tömegének. Az óceánokban fordított az arány, az állati szervezetek tömege a fitomasszának kb. 15-szőröse A szárazföldek növényi tömegeinek legnagyobb részét az erdők adják, így ezek ökológiai jelentősége kézenfekvő. A szárazulatok fitomasszájának többsége a trópusokon található A nagy fitomassza-tartalmú óceáni körzetek a szárazföldekkel ellentétben nem a trópusi, hanem a mérsékelt éghajlatú övbe esnek. 3.41 Az anyac~forgalom és táplálékláncok Az élő szervezet és a környezet állandó kölcsönhatása az anyagcsere révén valósul meg. Az anyagcsere (metabolizmus) az életfolyamatok központjában álló életjelenség, az összes többi életjelenség alapja. Külső és belső anyagcserét különböztetünk meg, az előbbi a szervezet és

környezete közt, az utóbbi a szervezeten belül lejátszódó folyamat. Az anyagcsere keretében történik egyrészt a tápanyagok felvétele a környezetből, a felvett táplálék átalakítása energia felhasználásával testanyagokká (asszimiláció, szintézis, anabolizmus), másrészt a test anyagainak lebontása (disszimiláció, lebontás, katabolizmus) és a káros, illetve a fel nem használt anyagok eltávolítása. A disszimiláció energiafelszabadulóssal jár, és ez szolgáltatja az életfolyamatokhoz szükséges energiát. A lebontás végbemehet a levegőtől elzárva (anaerobiózis, erjedés) vagy levegőhöz, illetve oxigénhez kötötten (aerobiózis, légzés). Az asszimiláció (energiafelhalmozós) és a d isszimiláció (energiafelszabadítás) tehát ellentétes folyamatok, amelyek az élő szervezetben állandóan egymás mellett és egymást kölcsönösen kiegészítve játszódnak le. Ha az asszimiláció van túlsúlyban, akkor a test tömege

fokozódik A szervezetek fennmaradásának és szaporodásának nélkülözhetetlen feltétele a táplálkozás, az anyagcsere anyag- és energiafelvevő folyamata. A táplálkozás szempontjából az élőlények két egymástól alapvetően különböző csoportba (autotróf és heterotróf szervezetekre) oszthatók. A zöld növények (és egyes baktériumok) képesek arra, hogy táplálékként közvetlenül felvegyék a szervetlen anyagokat, és ezeket - a napfény energiájának hatására (fotoszintézis) sejtjeikben szerves anyagokká alakítsák át. Egyes mikroorganizmusok (pl kén- vagy vasbaktériumok) a f ényenergia helyett kémiai folyamatok energiáját használják fel szerves anyagok előállításához (kemoszintézis). Mivel táplálékukat önállóan képezik, e növényeket önellátóknak vagy autotróf szervezeteknek nevezzük. Földünkön a zöld növények a szerves anyagok legfontosabb termelői (produceresek), jelentőségük ezért az összes többi

élőlény szempontjából óriási. Szerves anyagokat képezve, a zöld növények egyúttal előkészítik más szervezetek - az állatok és a klorofill nélküli növények (gombák, baktériumok) - táplálékát is, mivel ezek képtelenek közvetlenül a szervetlen anyagokból szerves anyagokat előállítani. Ezeket az élőlényeket nem önellátó vagy heterotróf szervezeteknek nevezzük, ezek tehát a zöld növények által alkotott szerves anyagok fogyasztói (konzumensek). A növényevő állatok és egyes növényi paraziták közvetlenül növényekkel táplálkoznak, és ezért ők az elsődleges és közvetlen fogyasztók. Ugyanakkor a húsevő állatok növényevőkkel táplálkoznak, de egyes nagyobb termetű és erősebb állatok megtámadják és felfalják a kisebb húsevőket is. Sok élősködő állat kapcsolódik be a fogyasztók sorába úgy, hogy a növényevők vagy a húsevők szervezetéből élősködik. Egyes állatok és a szaprofita növények

állati, illetve 106 növényi maradványokkal táplálkoznak (a szaprofita növények közül a gombák a legjelentősebbek). Az el nem fogyasztott szerves anyagok végül is a baktériumok hatása alá kerülnek, amelyek a bomlás és rothadás folyamán alkotóelemeikre bontják a szerves anyagokat, illetve ásványi anyagokká alakítják át őket. A baktériumok tehát lebontó szervezetek (reducensek) : ásványosítással (mineralizációval) az el nem fogyasztott anyagokat visszajuttatják a zöld növényeknek, amelyek fotoszintézissel képesek lesznek újból felhasználni azokat. Ezzel be is zárul a kör, amelyben az anyagok és az energia a zöld növényekből az állatokon keresztül eljut a baktériumokig. 3.1 ábra Tápláléklánc, anyag- és energiaáramlás erdő-ökoszisztémában 1 - zőld növények, producensek, 2 - növényevők (elsőrendű konzumensek), 3 - húsevők (másodrendű konzumensek), 4 - magasabb rendű konzumensek, 5 - reducensek Az a

folyamat, amelynek során a klorofillos zöld növények a napfényenergia felhasználásával szervetlen anyagokból szerves anyagokat szintetizálnak, a primer produkció. A heterotróf fogyasztó és lebontó szervezetek szervesanyagtermelő folyamatait szekunder produkciónak nevezzük. A produkciós folyamatok eredménye a t ermelt szerves anyag, a produktum, gyakran használt dimenziója t/(ha ~ év). Az életközösségek táplálkozási viszonyai meglehetősen bonyolultak is lehetnek. A táplálékfajták között a zöld növények az elsők, ők ugyanis a szerves anyagok termelői, minden életközösségben a növények a táplálkozás alapforrásai. Utánuk a különböző kategóriájú fogyasztók következnek (növényevők, húsevők, elpusztult szervezetekkel táplálkozók, paraziták és szaprofiták). A fogyasztókat egymáshoz is, a termelőkhöz is szilárd táplálkozási viszonyok fűzik. Ezeket a szoros kapcsolatokat táplálékláncoknak nevezzük Egy példa

a t áplálékláncok egyik típusára, az ún. r agadozóláncra a 31 á brán látható Az ilyen táplálékláncok utolsó szemeit rendszerint valamilyen húsevő állat zárja le, leggyakrabban olyan ragadozó, amelynek az adott életközösségben nincsen ellensége. A tápláléklánc elemeit (szemeit) az ökoszisztéma populációi alkotják. A lánc elejét és végét az energiaáramlás iránya jelzi. A láncszemek száma ritkán több 4-5-nél, mert az egyes lépésekben akkora az energiaveszteség, hogy az átáramló energia elfogy. Egy-egy életközösségben rendszerint több tápláléklánc alakul ki, és ezek a legkülönfélébb módon kapcsolódhatnak össze (táplálékhálózat). Egyazon faj több táplálékláncnak is tagja lehet, erre példát az énekes madaraknál látunk, őket nemcsak a ragadozó madarak, hanem a ragadozó emlősök is áldozatul ejtik. Az egyszerű táplálékláncokat bonyolult táplálékhálózattá elsősorban a mindenevő vagy

többféle táplálékot fogyasztó állatok szövik. Minél több a hálózatban a metszéspontok száma, annál stabilabb a táplálékhálózat-rendszer. Jellemző a táplálékláncra, hogy meghatározott mennyiségi viszonyok alakulnak ki az egyes tagok között. Általában az a szabály, hogy a tápláléklánc kezdő tagjai a legkisebbek, de egyúttal a legnépesebbek is, ők képviselik a szerves anyagok legnagyobb tömegét. Minél távolabbra esnek a tagok a lánc első tagjától, számuk és tömegük csökken, nagyságuk viszont növekszik. A biocönózisban mindig a n övényi szervezetek száma és össztömege a legnagyobb. A növényevő rovarok száma ilyen életközösségben óriási, tömegük azonban mégis jóval kisebb a növények tömegénél. Azokból a fajokból is kevesebb van, amelyek a növényeken élősködő rovarokkal táplálkoznak, végül legkisebb a ragadozó madarak és emlősök száma. A tápláléklánc tagjai között kialakult kvantitatív

viszonyokat piramissal ábrázolhatjuk a l egszemléletesebben (trofikus vagy képletes piramisok). A piramis alapját a szerves anyagok termelői alkotják, míg a piramis csúcsán a húsevő ragadozókat találjuk, belőlük van a legkevesebb. 3.42 Energiaáramlás 107 Az élet, így az emberiség fennmaradásának alapja a f otoszintézis. Ennek ökológiai lényege, hogy a zöld növények a Nap sugárzó energiáját raktározott (kémiai) energiává alakítják, és ezzel az állatvilág és az ember számára lehetővé teszik az életet. fgy a bioszféra Földünk nagy energiaátalakítója. Fotoszintézisen azoknak a folyamatoknak az összességét értjük, amelyek segítségével a növények a f ényenergiát a C 02-nak szerves vegyületekké való redukciójára használják fel. Ebből a definícióból következik, hogy a fotoszintézis olyan reakciósorozat, melynek során a gyakorlatilag korlátlanul rendelkezésre álló fényenergia kémiai energiává (szerves

vegyületek kémiai kötésének energiájává) alakul át. A fotoszintézis tehát az élő szervezetek szempontjából elsődleges szerepet tölt be 6 C02 + 6 H20 nó~ C6H1206 + 6 02 OG + 2850 kJ. 0G a szervezetben létrejövő, hasznos munkára felhasználható szabadentalpia-tartalom növekedésének mértékét jelzi. Ez az en ergiatöbblet, amely a n övényre eső fényenergiából kémiai energia formájában megkötődik, és amely az egyéb energiaigényes folyamatok számára felhasználhatóvá válik pl. a légzés során: C6H1206 + 6 02 -• 6 C02 + 6 H20 OG - 2850 kJ. A növényvilág a Föld felszínére érkező sugárzó energia (évente kb. 2 ~ 1024 J) mintegy 1 %-át alakítja át a fotoszintézis során kémiai energiává, ez az energiamennyiség tartja fenn az állatvilágot és az embert. Az egy százaléknyi megkötött sugárzó energia nagy része még elvész az ökoszisztémából a l égzés által, a megmaradt energia az ökoszisztéma anyagában

raktározódik el (bioenergia). Az energia útja Az anyag körforgása (lásd részletesen a Biogeokémiai ciklusok című fejezetben) tipikusan zárt körforgás. Egyazon atomok számtalanszor vesznek részt a körforgások váltakozásaiban E körforgáshoz nincs szükség újabb anyagra, mert a ciklus folyamán ugyanaz az anyag marad meg, csak változtatja az alakját. Ez a k örforgás lényege, amelynek fenntartásához energia szükséges. A Nap sugárzó energiája a fotoszintézis során átalakul kémiai energiává, amely a fotoszintézis folyamán keletkezett szerves vegyületekhez kapcsolódik. Amikor a növényi részeket a baktériumok felbontják, vagy amikor az állatok növényekkel táplálkoznak, ezek a szerves vegyületek oxidálódnak, közben ugyanannyi energia szabadul fel, mint amennyire a szintézishez szükség volt. Az energia hőenergiává alakuló része eloszlik, és újbóli kihasználása lehetetlen. A tárolt energia mennyisége tovább csökken,

amikor a növényevő állatok áldozatul esnek a húsevőknek. A ragadozók szervezetében a növényekből nyert szerves anyagok a húsevők protoplazmájának szintézise folyamán tovább oxidálódnak. Így a növények fotoszintézissel abszorbeált minden energiája idővel hőenergiává alakul, és így távozik a kozmikus térbe. Összefoglalva tehát, az ökoszisztémán belül az anyag- és energiapályák különböznek egymástól. Míg az ökoszisztéma anyaga az ökoszisztémán belül 108 CSOMAGOLÁSI ÁLTALÁNOS ISMERETEK A csomagolás története A világ különböző részein található régészeti leletek bizonyítják, hogy a csomagolás kezdete több ezer évre tehető. Különféle helyeken egymástól eltérő anyagból készült csomagolóeszközökre bukkantak a kutatók. A legrégibb csomagolóeszköz a kosár, amely gyékényből és vesszőfonatokból készült, idejét időszámításunk előttről több ezer évre becsülik. A kosár fejen

hordott változatával találkozunk az ajándékot vivő egyiptomi szolgálólányokat megörökítő alkotáson a KözépBirodalom időszakából i.e 2000-ből Kőhordásra is gyékényből font háti puttonyokat használtak. A világ különböző részein találtak égetett agyagedényeket, korsókat, vázákat, melyeket háztartási és tárolási célra használtak. Ilyenek pl. az ie II évezredből származó kánaáni cserépkorsók Az észak-amerikai kontinensen Dél-Arizonában találták meg az időszámításunk idejéből származó Hohokam indián edényeket. I.e 1000-2000-ben a Földközi-tenger környékén terjedtek el a folyékony és szilárd élelmiszerek (olaj, bor, gabonamagvak) tárolására szolgáló kőagyag edények, melyek közül a hosszúkás formájúak amforáknak, az öblösebbeket doliumoknak nevezték. Az amforák díszes változatait ajándékozásra vagy díjazásra is használták. Ie 600-ból való athéni ünnepi játékokon győztesnek járó

trófeát találtak. 109 Korszakos változást jelentett az időszámításunk előtti Görögországból származó első vasváza. Illatszerek és kultikus kenőcsök csomagolására különböző üvegedényeket, üvegcséket használtak. Gazdag főúri családok a középkorban nemesfémből készült csomagolóeszközöket használtak. Ilyen díszes korsót találtak a nagyszentmiklósi aranykincsek között Alsó-Ausztriában i.e 700-ból való só szállítására alkalmas bőrputtonyokat találtak Különböző termékek tárolására, szállítására is bőrből készített csomagolóeszközök szolgáltak. Borok tárolására bőrtömlőket készítettek, Balatonfelvidékről pedig a hematitos földfestéket bőrzsákokban exportálták. Közel-keleti sivatagi kutakból vízkivételre bőrvödröket használtak. A csomagolási segédanyagok közül Cato e.e 190-ben egyik írásában arról számol be, hogy az edényeket parafa dugóval zárták le. Egy érdekes fa

csomagolóeszközt mutat be a 11 ábra. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből Nagybecskerekről szállították az orvosi nadályt (piócát) ilyen csomagolásban postai csomagként. Érdekességként a papírcímkén lévő használati utasítás a következő: „Conservator Nadálytartó használati utasítása: A conservator nedves iszappal van megtöltve, s elsősorban arra ügyelendő, hogy tartalma ki ne száradjon, - e czélból minden 10-12 napban a tartó földjére annyi víz öntendő, hogy ez állandóan nedves maradjon. A nadálytartót csendes, hűvös helyre kell állítani, ahol napsugár nem éri, s erős szagoknak nincsen kitéve. A nadálytartót minden kinyitásakor gondosan át kell vizsgálni, hogy nem-e hever felszínén 1-2 darab elpusztult nadály, mely eltávolítandó. Olcsóság tekintetéből legcélszerűbb a tartót 200 drb nadálylyal rendelni Kovács Sándor Nadálykereskedése Nagybecskerek (Ungarn)”. 110 Végül két különlegességnek

számító régi speciális csomagolást említünk meg. az egyik a „ Mózes-kosár”. A nílusi sásból készített fedeles kosarat szurokkal bekenve tették vízállóvá, s ebbe helyezve tették ki a g yermeket a k özeli nádasba. Ezt a m egoldást tekinthetjük a felületnemesített csomagolások elődjének. A másik példa is a bibliai időkbe nyúlik vissza. A „Szövetség ládája” ugyanis akácfából (sittim) készült, mert ez az egyetlen faanyag, amelyet a termeszek nem támadnak meg, így védelmet jelentett a biológiai kártevők ellen. A csomagolás célja A „csomagolás” kifejezésnek a magyar nyelvben kétféle jelentése van: • egyfelől tevékenységet jelent, mely a termék védelmét raktározásra, szállításra, elosztásra való alkalmassá tételét szolgáló műveletek összességét foglalja magában, • másfelől a fenti tevékenység eredményeképpen létrehozott termék és védőburkolat komplex egységét, vagyis a műveletek

hatására elkészült produktumot jelenti. A csomagolás célja a termékek mennyiségének és minőségének megóvása a termeléstől, az elosztási láncon keresztül a rendeltetésszerű felhasználásig. Jó minőségű alap- és segédanyagok felhasználásával, korszerű gépek segítségével, kellő szaktudással és lelkiismeretességgel, jól szervezett munkával és technológiával, jó minőségű terméket lehet gyártani. Ezt, a gyártás helyén jó minőségű terméket eredeti állapotában kell eljuttatni a felhasználásig vagy a fogyasztásig. Az eredeti állapotot csak csomagolással lehet megőrizni Abban az esetben, ha a csomagolás művelete a szállítási lánc valamelyik elemében, pl. a kereskedelemben történik meg, már nem tudja tökéletesen teljesíteni védő feladatát, mert a termeléstől a csomagolásig nagyon sok károsodás érheti a terméket. A csomagolatlan áru könnyebben veszít mennyiségéből, természetes úton (pl. kiszáradás)

is. De úgy is, hogy könnyebben dézsmálható Legcélszerűbb tehát a csomagolás műveletét a termék gyártásának helyszínén elvégezni. A védelem biztosításához tartozik az is, hogy a csomagolás olyan elemet tartalmaz, amelynek segítségével könnyűszerrel megállapítható a csomagolás érintetlensége. Ez az ún 111 eredeti (original) zárást biztosító elem, amely a csomagolás felnyitásakor láthatóan maradandó károsodást szenved, jelezve a beavatkozás tényét. A csomagolás funkciói A piac egyre magasabb követelményeket támaszt a s zükségletek kielégítését célzó termékekkel és azok csomagolásaival szemben. A termék állandóan növekvő mennyisége és változatos formákban történő megjelenése jelentős mértékben függ a csomagolástól. Ugyanis egyre szélesebb körű feladatokat kell ellátnia, hogy alapvető célját be tudja tölteni. A feladatok az idők folyamán sokat változtak, bővültek és különböző korokban

másmás szempontokat helyeztek előtérbe, melyek megszabták a csomagolásfejlesztő feladatait. A cserekereskedelem kialakulásának idején a legfontosabb feladata a termék összefogásának és védelmének biztosítása volt. Ezen kívül információt is kellett tartalmaznia a termékekről és a célállomásról. Később kezdtek foglalkozni a termék által megkövetelt speciális funkciókkal (vízgőz vagy aromazárás, hőmérséklettűrés), majd az értékesítéshez kapcsolódó előnyökkel (forma, adag) és a fogyasztó számára biztosítandó kedvező tulajdonságokkal ) könnyű nyithatóság, visszazárhatóság). Napjainkra a csomagolásfejlesztés egyik kiemelkedő feladata a környezetvédelem szempontjainak érvényesítése, a cs omagolás funkcióinak teljes ellátása mellett (környezetbarát anyag, kis környezetterhelés, újrahasznosíthatóság). Az újabb fejlesztési szempontok egy-egy fejlesztési időszakra jellemzőek, de mindegyik

megmarad, melyet a csomagolásfejlesztőknek, tervezőknek figyelembe kell venni a funkciók kialakításakor. A védelem feladata A csomagolás elsődleges és legfontosabb feladata a termékvédelem. Már a csomagolás céljából is megfogalmazásra került ez a funkció, de ennek prioritását a teljesítendő követelmények között is ki kell hangsúlyozni, mert e nélkül nem tölti be feladatát. A védelmi feladat tulajdonképpen értékmegőrző funkció, mert az elkészített és becsomagolt termék mennyiségi és minőségi paramétereit megőrzi, ezekhez nem járul hozzá, vagyis sem mennyiségéhez sem minőségéhez nem tesz hozzá többet. 112 A védelem feladata kétirányú: • egyfelől biztosítja a termék védelmét a külső környezeti (szállítás, kártevők, légköri viszonyok) hatások ellen, • másrészt megőrzi a környezetet a termék és a csomagolás káros (illatanyagok, éles részek, hulladék) hatásaival szemben. A termék védelme A

becsomagolt termékre az áruelosztási láncok során (tárolás, rakodás, szállítás, kereskedelem) különböző igénybevételek hatnak. Ezek a hatások különféle formában, intenzitással és kombináltan érvényesülnek. A csomagolás megtervezésekor ezeket figyelembe kell venni. Különösen érvényes ez a s zállítási csomagolásokra, ahol a termék helyváltoztatása hosszabb utakon is történhet többféle szállítóeszközzel és szállítási útvonalon, beleértve a különböző hosszúságú időtartamokat és a különleges időjárási viszonyokat. Jellegük szerint az igénybevételeket három csoportba lehet osztani: - mechanikus, klimatikus és biológiai igénybevételekre. Klimatikus igénybevételek Klímának nevezik az adott hely átlagos időjárást, beleértve az egyes helyzetek gyakoriságát és a változások szélső értékeit. Az időjárás meghatározott helyen és időben a légkörben lezajló folyamatok, mint a hőmérséklet,

csapadék, légnyomás, légmozgás, napsugárzás, légnedvesség változások által kialakult fizikai állapotok sorozata. Fenti időjárást meghatározó tényezők különböző paraméterekkel jellemezhetők, s ezek együttes hatása és változása nagymértékben befolyásolja a csomagolószerek fizikai és kémiai állapotát, valamint időbeni változásait. Ugyanakkor hatással van a becsomagolt termékekre, ezért nagy jelentősége van a csomagolószerek klímatényezőktől függő változásainak. 113 Az időjárást meghatározó tényezők Hőmérséklet: a levegő hőállapotának mértéke: °C-ban. Légnyomás: a Föld nehézségi terében a vonatkozó hely felett lévő nyugvó levegő tömegéből adódó nyomás értéke (MPa). Légnedvesség: a levegőben változó mennyiségben jelenlévő víz tömege. Csomagolás szempontjából a relatív nedvesség a lényegesebb, ami a levegőben jelenlévő vízgőz mennyiségének és az adott léghőmérsékleten

telítettséget okozó vízgőz mennyiségének az aránya. (RN%) Sugárzások: a fény különböző hullámhosszúságú sugárzásai, mint az infravörös meleg sugárzás vagy a korróziót okozó ultraibolya sugárzás. Légszennyeződések: a levegőben lévő idegen anyagok (korom, por, stb.) gyűjtőfogalma. Biológiai hatások A biológiai kártevők jelenléte és tevékenysége nagymértékben függ a klímaviszonyoktól és az ember által kialakított higiénétől. A klímatényezők együttes hatása a különböző földrajzi területeken eltérő körülményeket hoz létre, s ezek meghatározott biológiai kártevőket termelnek ki, illetve ezek biztosítják az optimális körülményeket életfunkcióik teljesítéséhez, így szaporodásukhoz is. A hőmérséklet és a nedvességtartalom megfelelő tápanyagok jelenlétében kedvező feltételeket teremt a legparányibb élőlények a mikroorganizmusok elszaporodásához. Ide tartoznak a vírusok,

baktériumok és gombák. Ezek különböző intenzitással, károsító mechanizmussal terhelik, illetve támadják a csomagolóanyagokat és a beléjük csomagolt terméket. A vírusok elektronmikroszkópikus (molekula nagyságú) méretűek, sejtplazmából állnak (nukleoproteidek) és élősködők. A baktériumok fénymikroszkópos méretű gömb, csavar és pálcika alakú élőlények, melyek nagy mennyiségben és mindenütt megtalálhatók (földben, vízben, levegőben stb.), nagyon sokfajta betegség hordozói Vannak káros és hasznos baktériumok. A legveszedelmesebb csoportjuk a paraziták. Ezek fehérjemérgeket (toxinok) termelnek, melyek sok problémát okoznak az orvoslásban. 114 Másik csoportjuk a korhadékbontók (szaprofitonok), melyek a vizekbe, talajba kerülő korhadék, trágya, szennyezőanyagok bontását végzik, s ugyanakkor az élő folyóvízben elpusztulnak. Ez a folyók öntisztulási folyamata Ebbe a csoportba tartoznak az

erjesztőbaktériumok. Közülük az élelmiszeriparban a tejsavas, ecetsavas és alkoholos erjedésű baktériumoknak van jelentősége. A harmadik (gyökérlakó) és negyedik (nitrifikáló) csoporthoz tartozó baktériumok csomagolási szempontból kevésbé jelentősek. Ez a csoportosítás a baktériumok táplálkozása alapján történt, de másféle felosztást is szoktak alkalmazni. A gombák klorofilt nem tartalmaznak. Ezért sötét, nyirkos helyen, szerves vegyületeken élnek, szaporodnak. A gombák különböző fajtái (nyálkagombák, penészek) számukra kedvező körülmények között megtelepszenek a csomagolóeszközt alkotó fa vagy papíranyagon, lerontva ezek szilárdságát. A csomagolással és a vele szorosan összefüggő eljárásokkal (konzerválás, gyorsfagyasztás) védekezni lehet a mikroorganizmusok ellen. A gázzáró fóliák nem engedik át az oxigént, mely létfontosságú a mikroorganizmusok életműködéséhez, sőt vákuum segítségével

még csökkenteni is lehet a csomagolószer belsejében lévő levegőt. A csomagolóeszköz anyagának megválasztásával hőközlésre vagy mélyhűtésre alkalmas csomagolást lehet alkalmazni, melyekben elpusztítatják a mikroorganizmusokat vagy amelyekben leállíthatják élettevékenységüket. A biológiai kártevők másik nagy csoportját a rovarok alkotják. A levegőben szállongó legyek, szúnyogok, molylepkék nemcsak undort keltőek, hanem részben a testükhöz tapadt mikroorganizmusokkal, részben anyagcsere termékeikkel szennyezik a különféle termékeket, melyek ellen csomagolással lehet védekezni. A földön futkározó vagy konyhai bogarak nedves, meleg helyeken, vezetékek, lefolyók körül fordulnak elő, szennyezve a környezetet. Raktárak, gyártóhelyek, csomagolóhelyiségek gyakran látogatott szennyező és kártevői a csótányok, svábbogarak, stb. Trópusi égöv alatt nagy pusztítást okoznak a termeszek. A több száz fajról ismert

termeszcsaládok elsősorban a fatartalmú anyagokat pusztítják, de minden rágással megsemmisíthető anyagot megtámadnak. Az ellenük való védekezés nagyon nehéz, csak fém, üveg csomagolószerek képesek ellenállni. Ezen kívül az akácfát nem kedvelik e rovarok A harmadik a rágcsálók csoportja. Az egerek, patkányok állandó kísérői az élelmiszerüzemeknek. Jelenlétükkel nagy károkat okoznak, ugyanakkor veszélyes járványos betegségek hordozói lehetnek. Irtásuk csak szervezetten és a legkorszerűbb módszerek alkalmazásával történhet. Az ellenük való védekezésnek folyamatosnak kell lenni, mert ennek 115 rövid időre való szüneteltetése pótolhatatlan károk forrása lehet. Csak csomagolással nem lehet eredményesen védekezni, mert a cs omagolószereket is megrágják, hogy közel férkőzzenek a védendő termékhez. Dézsmálás elleni védelem A vagyonvédelmet nem szokták a biológiai kártevők elleni védekezéshez sorolni.

Jellegében is másról van szó, mint az élővilág egyéb képviselői elleni oltalom megszervezése. De az embertől származó durva károkozás, a javak eltulajdonítása, a csomagolásfejlesztők számára is speciális feladatot jelent, hogy olyan csomagolásokat hozzanak létre, melyek megnehezítik vagy megakadályozzák, ill. jelzik a lopások tényét vagy az esetleges beavatkozásokat. A csomagolásnak tehát a vagyon védelmét is szolgálni kell. A társadalmi átalakulás e sajnálatos melléktermékei fokozatosan előtérbe helyeik az ezzel a k érdéssel való foglalkozás szükségességét. Egyes társadalmi rétegek tömeges elszegényedése, a munkanélküliség, az anyagi és erkölcsi élet süllyedése, a hajléktalanok nem csökkenő tömege, a napi megélhetési gondok tapasztalható növekedése, a körülöttünk lévő egyes országokban lévők hasonló gondjai és vele párhuzamosan a nyitottabb határok sok esetben hozzájárulnak bűnözők

látogatásához és a feketekereskedelemhez is kapcsolódó vagyon elleni bűncselekmények fokozódásához. A csomagolásnak a maga sajátos eszközeivel hozzá kell járulni a védelemhez. Ezek különböző megoldások lehetnek, melyeket a csomagolásfejlesztők tudatosan alkalmazhatnak a célok elérésére. Az áruházi lopásokat megnehezítik bizonyos csomagolási megoldások alkalmazásával. Így pl. a kisterjedelmű termékeket (fémtömegcikkeket, gyermekjátékokat stb) ún skin (rászívásos vagy hártya), e setleg blister (buborék) csomagolásban hoznak forgalomba. Ez esetben a műanyag-karton kombinációjából létrehozott csomagolás nemcsak az áru kínáló jellegét és önkiszolgáló rendszerben való árusítását segíti elő, hanem méreteinél fogva az eltulajdoníthatóság veszélyét is csökkenti. Ugyanezt szolgálja a csomagoláson rejtve elhelyezett mágneses jelzőlapka, melyet a kijáratnál ugyancsak rejtve elhelyezett érzékelő rendszer

jelez. Törvényes vásárlás esetén a jelzőlapocskát az eladó eltávolítja. 116 A termék térfogatához helyesen megválasztott zárfedél is eszköze lehet a védelemnek, amikor az apró szemű termékhez félmély vagy mélyfedelet alkalmaznak. Az eredeti (originál) zárást többféle záróelem konstrukcióval lehet biztosítani. Egyik ismert változat a p alackok csavarmenetes, dézsmálásbiztos (pilfer-proof) zárókupakja. Felnyitása csak a függőleges összekötő elemek lecsavaráskor bekövetkező szétvágásával valósítható meg. Ez a kupak műanyagból és fémből egyaránt készíthető Aeroszol kupakoknál gyakori a palackhoz vagy a zárófejhez illeszkedő zárást biztosító elemrész, amely megnyitáskor vagy a szórófej első lenyomásakor maradandó károsodást szenved. A karton- és hullámpapírlemez dobozok originál zárását olyan öntapadó ragasztószalaggal biztosítják, melyet ha feltépnek a doboz fedőrétege is megsérül.

A legtöbb gyorsan oldódó kávé (nescafe) kupakja alá az üvegszáj pereméhez tapadó zárómembránt ragasztanak, mely csak roncsolással nyitható. fémhordókon, -kannákon olyan záróelemborítókat szoktak elhelyezni, amelyek egyszeri megsértése, ill. nyitása után nem tehetők vissza nyomtalanul Faládák zárásánál a szögezést úgy szokták elvégezni, hogy könnyen észlelhető legyen a beavatkozás. A környezet védelme A védelem kettős jellegéből adódóan a környezetet is meg kell óvni a termék és a csomagolószer káros hatásaitól. Ezt is kétféle szempont alapján lehet megközelíteni - a csomagolásnak meg kell védeni a környezetet a terméktől, amikor betölti az ideiglenes védőburkolat szerepét, és amikor már teljesítette feladatát, s a cs omagolóeszköz kiürült és hulladék formájában jelentkezik. Az első esetben a termék esetleges káros hatásait fel kell mérni, hogy megfelelő védelmet lehessen biztosítani. Lehetnek

éles, hegyes részei, végződései a terméknek, s akkor olyan párnázásokat, élvédőket kell alkalmazni, melyek védelmet nyújtanak a termék mellett elhelyezett tárgyak, esetleg járművek oldalfalai számára, sőt az áru kezelését végző dolgozóknak is. 117 Egyes esetekben már a csomagolószer alatt letakarással, párnázásokkal védekezni kell az éles, szúrós részek ellen, mert ezek kiszúrva a csomagolóanyagot megsérthetik a közvetlen környezetet. Például csontos hús csomagolásakor a kiálló csontos részeket viaszolt vászonnal le kell takarni, hogy a fóliák ne szúrja ki és meg ne sértse a csomagot kezelőt. Gépek, műszerek, éles hegyes részeit is hasonlóan le kell takarni a környezetvédelem szempontjából. A nagytömegű termékek rögzítését is meg kell oldani a járműveken, hogy a mechanikai igénybevételek hatására el ne mozduljanak és nagyobb károk ne keletkezzenek. A rögzítés és kiékelés hiánya következtében

sok esetben elszabadulnak a termékek és jelentős mechanikai károkat okoznak. Előfordulhat, hogy a csomagolásban olyan termék van, amely kellemetlen szaganyagokat tartalmaz, sérüléskor ez a k örnyezetet hosszú ideig súlyosan károsíthatja, melynek helyrehozatala nagyon sokba kerülhet. A csomagolásnak, miközben teljesíti funkcióját, a legmegfelelőbb védelmet kell biztosítania. Ehhez különböző tulajdonságú csomagolóanyagokat kell rendelni Például aroma, gáz, zsír stb. át nem eresztés A második esetben a rendeltetését betöltött üres csomagolóeszközökkel kell törődni, hogy minél kisebb legyen a környezetterhelés. A különböző szerkezeti csomagolóanyagok különféleképpen károsítják a környezetet. Valamiképpen minden anyag károsít, de nem egyformán. A természetes anyagok szennyezik a környezetet, de nem mérgezik. A fa és a papír a legjobban környezetbarát. Igaz, ha a papírt levegőmentesen elássák, a sem bomlik le

egykönnyen, sőt a rányomtatott írás évek múlva is jól olvasható. Az üveg, ha összetörik ártalmas a környezetre és szennyezi azt, de mivel csak szervetlen összetevői vannak, nem mérgező. A műanyagok is különböző összetételűek, de nagyrészük (poliolefin, poliészter) elégetésekor ugyanúgy mint a papírnál csak széndioxid és víz keletkezik égéstermékként. A PVC-k, a poliamidok tartalmaznak mérgező komponenseket. Ezért elégetésükkor ezeket el kell nyeletni és le kell kötni. Azokat a lehetőségeket, melyekkel a hulladék károsító hatása csökkenthető, több részre lehet osztani. 118 Ezek a következők: - a szerkezeti anyag megválasztása. A lehetőségek szerint olyan anyagot kell választani, mely a legkevésbé veszélyes a környezetre, - csökkenteni kell a felhasznált anyagmennyiséget. A konstrukció helyes megválasztásával minimális anyagot kell felhasználni a csomagolóeszközök előállításához,

természetesen a megkívánt funkciók teljesítése mellett, - fokozni kell az újból felhasználható csomagolásokat. Az idők folyamán különbözőképpen alakult a többször felhasználható és az egyutas csomagolásokról alkotott vélemény a korszerűséget és a gazdaságosságot illetően. A környezetvédelmi szempontok újból előtérbe helyezték a többutas csomagolásokat. annak eldöntése, hogy mikor melyiket célszerű használni mindig csak egyedileg és az összes szempontot mérlegelve lehetséges. Ugyancsak nem elégséges az anyag prioritásáról dönteni, pl. az üveget helyezve előtérbe a műanyag alkalmazása helyett, hanem alapos vizsgálat tárgyává kell tenni minden lehetséges megoldást és körülményt (így a visszatérő műanyag vagy az eldobható egyszer használatos üvegek, s ennek környezetterhelése mosás és a vizek szennyezése stb.), - meg kell oldani a szelektív hulladékgyűjtést és ezzel összefüggésben az

újrahasznosítást. Az üvegeket a fehér és színes csoportokra válogatják, az üvegtörmeléket nagyon gazdaságosan hasznosítani lehet, mert a f ehér üvegeknél nem kell átfesteni a k emencéket és az üvegalapanyag olvasztó hatású adalékként csökkenti az üveg alapanyag olvadáspontját, mellyel jelentős energia-megtakarítás érhető el. A műanyagokat is fajtánként szétválogatva céltermékek (útjelzőgúla, szőlőkaró, lábtörlő stb.) gyártására használhatók A hullámpapírlemez termékek külön gyűjtésével jó minőségű nátron csomagolópapírokhoz használhatók. Az alumíniumtartalmú anyagokat újrakohósítva lehet hasznosítani. - a csomagolási hulladékokat energiatermelésre lehet felhasználni. A hulladékok megsemmisítésének egyik legkézenfekvőbb módszere az elégetés. A keletkező hőenergiát fűtésre lehet használni, a hulladékok egy része energiahordozó előállítására is alkalmas. A műanyagok

pirolízissel vagy hidrolízissel olajjá visszaalakíthatók. A kutatások jelenlegi eredménye szerint 1000 kg polietilénből 800 kg kőolaj állítható elő. Alkalmazásának elterjedését az eljárás drágasága akadályozza. 119 Csomagolószerek a gyakorlati felhasználás megkönnyítésében Ezt a funkciót praktikussági vagy racionalizálási funkciónak is nevezik. A csomagolásnak tartalmazni kell olyan megoldást (formát, segédeszközt, konstrukciót), amely megkönnyíti a termék kezelését. tárolását és alkalmazását Ezt a cs omagolás minden fajtájánál (fogyasztói, gyűjtő, szállítási) érdemes megtervezni. Ezzel növeljük a termék értékét, ezért ezt a funkciót értéknövelő funkciónak szokták nevezni. Ha a csomagolással mérhető előnyöket lehet biztosítani, akkor teljesíti ezt az értéknövelő funkciót. A csomagolás megfelelő kialakításával alkalmassá lehet tenni az önkiszolgáló rendszerű kereskedelembe való

árusításra, valamint a vevő számára az önkiválasztásra és a hazavitel megkönnyítésére. A csomagolás tartalmazhat olyan elemeket vagy segédeszközöket, melyek a praktikumot szolgálják. Ilyenek: a csomagolóeszköz segédeszköz nélküli felnyitását szolgáló feltéphető fedelek (easy open), vagy a nagyméretű fémdobozok szalagnyitása, s az ehhez szükséges felnyitókulcs a dobozhoz forrasztva. a palackok csavarmenetes dézsmálásbiztos (pilfer proof) kupakja, mely a könnyű nyitást, a visszazárhatóságot és a szakaszos elvételt biztosítja. Ugyanilyen az üveges konzervek csavaros fedele, az adagnagyság megválasztásával pl. az egyadagos gyermeksamponok, mosószerek vagy a családi adagok kialakítása, (mosószerek, öblítők), amely a gazdaságosságot is befolyásolja. Az egyadagos termékek a turizmusban, a vendéglátásban és bizonyos utazási formáknál a kiszolgálásban, így a catering szolgálatnál különös jelentőséggel bírnak,

az adagolhatóság biztosításával az irányíthatóság és a t akarékosság egyaránt megvalósítható. Ilyenek a tubusos és aeroszolos csomagolások Az utóbbiaknál a termék sajátos tulajdonságaihoz igazodó szelep és szórófej működtetésével a legalkalmasabb adag és szóráskép alakítható ki. a termék célszerű alkalmazását segítik elő a kiegészítők. Ilyen az ún önfelkenő cipőkrém vagy pl. a fogfájást csillapító érzéstelenítő aeroszolos gyógyszer szórófejéhez kapcsolódó vezetőcső (kanül). A mennyiség mérésére alkalmas termékcsomagolásba elhelyezett adagolókanál vagy cseppszámlálásra alkalmas kiképzés, méretjelzéssel ellátott csomagolóeszköz, a csomagban való felmelegítés iránt növekszik az igény, s ezzel párhuzamosan a kielégítést szolgáló megoldások is. Például alumíniumtálcák, készételek műanyagtálcás csomagolásai vagy mikrohullámú melegítőben felmelegíthető polipropilén vagy

poliészter edény. egyszer használatos vagy eldobó eszközök. Számos változata is a racionalizálási funkciót szolgálja. Eldobó poharak, tányérok, evőeszközök, de orvosi vagy higiéniai eszközök és a hozzájuk tartozó csomagolások (injekciós tű, fecskendő), - 120 csomagolóeszközben fogyasztható ételeket is gyártanak. Ennél többszörös praktikum jelentkezik, amikor a termék a csomagolásban megvásárolható, felmelegíthető, abból fogyasztható, s eldobó jellege folytán nem kell mosogatni. az ún. többcélú csomagolóeszköz alkalmazása a termék kiürülése után annak más célokra való (játék, pohár) felhasználását teszi lehetővé, az egyedi megoldás pl. a j égkrém speciális fedeles megoldása, melyről a fedelet levéve a p ohár talpául szolgál, de ugyancsak konstrukciós megoldás a Doypack felállítható zacskós italcsomagolás, praktikus csomagolás a szett-csomagolás, amikor összetartozó (borotvapenge-hab,

fogkefe-fogkrém, ital-pohár) termékek egybecsomagolása, az egyik fajtája az ún. „készletcsomagolás” ami műszerek, játékok mozgatására, tárolására is alkalmas. Gyűjtő és szállítási csomagolásoknál a megfelelő méretek, méretpárok kialakítása, gépesített mozgatás, s ezzel együtt idő és pénz megtakarítást tesz lehetővé. A csomagolás esztétikuma és információtartalma Ez is értéknövelő funkció, mert a szépségnek nagyon nagy szerepe van a termékek megvásárlására való ösztönzésben és a termék mellett való döntésben. Formák, színek, betűformák A csomagolás esztétikai jegyei közül a cs omagolás formájának megtervezésével hivatásos formatervezők foglalkoznak. Az ezen területen dolgozó hazai szakemberek több nemzetközi versenyen (World Star, Eurostar) bizonyítottak. A formatervezőnek sok szempontot kell figyelembe vennie. Elsősorban a termék sajátosságaira, (halmazállapot, felhasználási

követelmény) az ergonómiai szempontokra, a csomagolóeszköz anyagára, a gyűjtőcsomagolhatóságra kell tekintettel lenni. A csomagolóeszköz formai kialakítása is vonzóvá tudja tenni a terméket. A címkén vagy egyéb információn alkalmazott betűformának megválasztása két szempontból is fontos: - nagyobb távolságról is könnyen olvasható legyen, legyen felismerhető és emlékeztető. Régi tapasztalat, hogy a gót betű nehezebben olvasható, mint az antiqua. 121 A különleges stilizált betűk következetes alkalmazása, a termékcsaládoknál is emlékeztető hatású. Az esztétikai elemek a formák, színek, betűformák közül a vevőre elsősorban a színek teszik az első kényszerítőbb benyomást. A színek és a színkompozíciók a legerőteljesebben ható tényezők, melyek figyelemfelkeltőek és az érdeklődést kiváltóak. A következő jegyek, vagyis a forma és a betűkép a színekkel együttesen fejtik ki hatásukat, és

alakítják ki a végső benyomást vagy képzetet a vevőben a termékről. A szín az, amit először érzékelünk és tudatosítunk. A fogyasztói csomagolás színeinek két alapvető funkciója van: - a figyelemfelkeltés, és a pszichológiai hatás, valamint kapcsolatteremtés. A csomagolásokon a színek érvényesülhetnek: - a csomagolás fő területén, a felület és a grafikai szerkezet tagolásánál, a kontraszt kiemelésénél, a kép grafikai vagy fényképészeti megoldásának eszközeként, a felíratnál, a csomagolás sorozatába való illeszkedésnél, a sorozat megkülönböztető jegyeként. A színekről általánosságban kialakult, hogy pszichológiai hatásuk a következő: hidegérzetet keltenek: kék, zöld, lila, melegérzetet keltenek. narancs, piros és sárga A fekete, a fehér és a szürke a ú n. akromatikus színek közé tartoznak, a többit a kromatikusok közé sorolják. A kereskedelemben elsősorban az önkiszolgáló boltokban a

csomagolás feladata, hogy a többi csomagolás sokaságából kiemelkedve magára vonja a vevő figyelmét. A színek figyelemfelkeltő képességének kísérletileg bizonyított törvényszerűsége van, melyek az emberi szem fiziológiai tulajdonságaiból, ill. az optika törvényéből adódnak A színekkel kapcsolatos néhány tudnivaló: 122 - figyelemfelkeltésre tiszta alapszínek alkalmasabbak a kevert színeknél, a figyelmet a világos, tiszta színek inkább magukra irányítják, mint a sötétek és tompák, természetes fénynél a meleg színek sokkal kifejezőbbek, mint a hidegek, figyelemfelkeltés szempontjából a színek sorrendje: narancs, piros, sárga, zöld, kék, lila, a színeknek megvan az a tulajdonságuk, hogy a tárgyakat és a felületeket optikailag nagyobbnak, ill. kisebbnek mutassák Ez a tulajdonság összefügg a színek világosságával. A sárga hat mindig a legnagyobbnak Következik a fehér majd a piros, zöld, kék végül a fekete.

Mindig érvényes szabály, hogy a világos árnyalatok nagyobbnak, a sötétek kisebbnek mutatják a tárgyat, legjobban azonosítható szín a piros, majd a zöld, a sárga és a fehér. Legnehezebben azonosítható a kék és a lila. Ennek a felismerésén alapulnak a közúti forgalom nemzetközileg elfogadott jelzései is, a fogyasztói csomagoláson rendszerint több szín kombinációját alkalmazzák. A színkombináción kívül tekintettel kell lenni a feliratokra is. A nem megfelelő színezés ugyanis csökkentheti a csomagolás szövegének olvashatóságát, a csomagolási szakemberek szerencsésnek tartják sárga alapon a piros szín alkalmazását, fehér alapon pedig a pirosat, a zöldet, a kéket és a feketét. a felsorolt színösszetételek elsősorban a figyelem felkeltésére valók, megkülönböztetésre legjobb a piros és a sárga együttese. A piros minden szín közül a legagresszívabb. A sárga viszont a legvilágosabb és legragyogóbb a fehér szín

főleg alapnak alkalmas, mert a rajta lévő színek tisztán, jól kivehetők. Önmagában viszont teljesen semleges, kifejezéstelen, a szemet nem ragadja meg, a világos színek sötét alapon optikailag nagyítanak, míg a sötét színek világos alapon kicsinyítenek. Azonban tömörebbnek, teljesebbnek hatnak és élesebben láthatók, a narancs szín piros alapon sárgábbnak tűnik, mint sárga alapon, ahol az árnyalat pirosba megy át. A kékeszöld zöld alapon kékebb, mint ugyanaz a szín kék alapon, ahol átmegy a zöld színbe. A színek hatásánál két tényezőt célszerű figyelembe venni: egy általánosabb hatást, mely az emberre általánosságban érvényes, vagy legalábbis meghatározott, bizonyos szociológiai rétegre (fiatal, idős, férfi, nő stb.) hatást gyakorol, egy individuális hatást mely az egyén saját élményein és tapasztalatain alapul. A reklámnak az értékesítés szempontjainak megfelelően mindig az első tényezőből kell

kiindulnia. Jól kell megválasztani azokat a rétegeket, amelyeknek a terméket szánják és azokat a csomagolásokat, amelyekkel ezeket meg kívánják nyerni. A színek hatásáról Richter szerint a következőket lehet elmondani: Kék: nyugodt, tiszta, kiegyensúlyozott, pozitív érzéseket kel. Zöld: a frissességet, az ifjúságot és a természetet asszociálja, megnyugtatólag hat, a reménységre utal, ugyanakkor éretlennek hat. 123 Lila, bíbor, kékeslila: bánat, de misztikus, elmélyülést kiváltó, sokszor szorongó érzést kelt. Más megítélés szerint bizarr, erotikus Narancs: cselekvőképességet fejez ki. Jó kifejező és kapcsolatteremtő értéke van Piros: serkentő hatású, bizonyos mértékig agresszív. Mozgást, optimizmust, élénkséget fejez ki, izgató hatású. A világos piros figyelemfelkeltő, a sötétpiros ellenérzést vált ki Sárga. a frissesség, vidámság színe Feltűnő Barna: a szolidság, természetközelség, világosabb

árnyalata testiségre utal. Fehér: a tisztaság jelképe. Fekete. a halál, gyász, megsemmisülés, ugyanakkor a férfiasság, ünnepélyesség, elegancia megtestesítője. Arany, ezüst: nemcsak színt, hanem anyagot is jelent. magas eszmei és anyagi értéket képvisel. A különböző színkombinációkkal elérhető hatások: Piros-sárga: terjeszkedő, agresszív, az energia és az életerő szimbóluma Piros-kék: bensőséges, gyengéd, mélyebb kapcsolatok kifejezője. Piros-zöld: önérzet, tekintély, szolidság, ötletesség, élénkség. Piros-fekete. izgatottság, veszély, energia, keménység, ridegség Kék-zöld: passzivitás, hidegség. Kék-sárga: remény, jövendő távolság, könnyedség. Lila-sárga. komolyság, tartósság Lila-zöld: jellemszegénység, depresszió. A színkombinációban a két szín aránya és a felület kitöltése módosíthatja a képzettársításokat. A színek szimbolikája jelentős eltérést mutathat az egyes nemzetek

társadalmi vagy vallási csoportjainál. Ez visszavezethető történelmi, társadalmi, gazdasági és kultikus gyökerekre. A csomagolás színeinek alkalmazkodni kell a termék jellegéhez Szigorú szabályok hiányában néhány példa: a koffeinmentes kávét, amelynek nyugtató hatása van nem szabad piros színbe csomagolni, hanem sötét árnyalatú, nyugodt megoldást kell választani, a fejfájást csillapító tablettát sem szabad piros dobozba tenni, hanem célszerű kék vagy liláskék burkolatban csomagolni, 124 a húskonzervek sárgászöld címkéje állott termékek képzetét kelti. A pirosba hajló szín sokkal megfelelőbb, húskészítmények csomagolásán a zöld és a kék szín megjelenítése nem célszerű, mert romlottságot sugall, befőtteken, gyümölcskonzerveken lévő élénk zöld szín az éretlenség benyomását kelti. Csomagolás és reklám Nagy tömegben gyártott termékeknél vagy több konkurens termék mellett esetleg a hasonló

termékekből nagy mennyiségben importált áruk esetében a csomagolás védelmi funkcióján kívül jelentős szerepet kap a csomagolás árukínáló jellege. Ilyenkor növekszik az ösztönzés funkciójának az előretörése és a reklámtevékenység. A termékek bizonyos csoportjánál nem szokták kibontani a csomagolást, ilyenkor annak kell biztosítani a teljes információt a termékről, hogy a vevő megfelelő képes alkothasson róla. Ezt azért is célszerű megvalósítani, mert a legolcsóbb reklámköltség a csomagolással érhető el, amikor megfelelő összkép alakul ki a termékről. A később kialakított reklámtevékenység erre alapozva hatékonyan fejti ki hatását. A felismerhetőséget segíti a jellegzetes színválaszték, a figurális jelkép vagy forma. A termék csomagolását nem célszerű gyakran változtatni, sokkal jobb, ha a reklámon változtatnak és úgy hivatkoznak a jól bevált csomagolásra. A reklám nem mindig sikerül, ilyenkor a

hatékonyság érdekében nem szégyen gyorsan változtatni a szövegen vagy a b emutatás formáján. A televízió reklámjai a csomagolás képét felhasználják a t ermék jó tulajdonságainak ismertetésére és ennek rögzítésére. A sokszor megjelentetett r eklámkép sulykolja a termékbe vetett bizalmat és legtöbbször ez a csomagoláshoz kötődik. A csomagolás reklámfokozó ereje kifejeződik abban is, hogy ahol lehetséges, átlátszó csomagolás felhasználásával láttatja a terméket. A reklám alkalmazásának többféle változata lehetséges: új termék bevezetésével mintaküldemény (pl. kismennyiségű mosópor vagy néhány darabos csomagolású cigaretta), új típusra való váltásnál hangsúlyozni kell az új termék különbségeit, meg kell fogalmazni a változásokban rejlő előnyöket. nem elég homályosan utalni arra, hogy az új termék sokkal jobb. Az új típusra való váltásnál egy ideig meg kell tartani a régit is azokért, akik

azt megkedvelték. a mennyiség fokozásának igénye. Többféle módszer alkalmazásával növelhetik a vásárlókedvet, pl. kuponokkal, melyeket visszaküldve újabb termékekre válthatók vagy 125 ajándéktárgyakat lehet vele nyerni. A csomagolás egyes elemeinek visszaküldésével sorsoláson lehet részt venni. fenntartó reklám. Kampányszerűen időnként újra ismételve, hogy az emlékezetet ébrentartsák. szezonális reklám. Egyéb időszakhoz vagy eseményhez (ünnepek, iskolakezdés, idényjellegű termék) kötve speciális reklámtevékenység. a cég külön ajándéka, melynek használatakor a c égre és termékeire külön emlékezni lehet (Compack teáskanna), termékekhez csomagolt tárgy (kép, figurarészlet) mely egy sorozatnak része. A teljes sorozat összegyűjtéséért járó külön ajándék is vásárlásra ösztönöz, a csomagolás, grafikáján olyan kép lehet, amely egy sorozatnak a tagja, s a teljes sorozat megléte nyújthat a gyűjtő

számára élményt (történelmi képek, festménye, régi és új típusú autómárkák). CSOMAGOLÓSZER-ISMERET Papír csomagolószerek Növényi anyagokból kémiai és mechanikai úton kinyert, a növényi anyag vázanyagául szolgáló cellulózrostokból előállított vizes szuszpenzióból nemezelődés és víztelenítés útján előállított lap a papír. A lap mechanikai szilárdságát a természetes rostok közötti kötőerők hozzák létre. A papírt elsősorban íráshordozásra fejlesztették ki, hogy megőrizze az ember gondolatait, rögzítse a történéseket írásban vagy rajzban. Ezt az igényt kezdetben mint íráshordozók a barlangfalak, agyagtáblák, elefántcsontok, stb. töltötték be Később Egyiptomban a nílusi sásból különleges módon készítették a papiruszlapokat, amelyekből tekercset formáltak, s folyamatosan olvasható és könnyen tárolható íráshordozókat csináltak. Erre az anyagra emlékezve maradt meg a papír elnevezése.

A sás alapanyag gyors fogyása miatt állatbőrök (juh, kecske) speciális kikészítésére került sor, melyet az eljárás kidolgozásának helyéről Pergamonról pergamennek neveztek el. Kódexek készítéséhez használták, ma már csak nagyritkán egy-egy díszoklevelet csinálnak állatbőrből. A papír felfedezését több források Indiát, mások Kínát jelölik meg a papír származási helyéül. Ha az eredet vitatott is, elterjesztése mindenképpen az utóbbiak nevéhez fűződik. Bár feltalálása után Európa közel ezer évvel később ismerte meg arab közvetítéssel. A kezdetben szinte kizárólag írásra használt papír alkalmazása, később más (műszaki, egészségügyi stb.) területekre is kiterjedt, a csomagolásban különösen nagy jelentőségre tett szert. 126 A 80-as években a hazai papírfogyasztásban a csomagolópapírok aránya elérte az 50 %-ot, s ezzel kétszeresen meghaladta az írónyomópapírok felhasználását. Papír

szerepe a csomagolásban Az összes csomagolóanyag felhasználásának értékarányában hazánkban kb. 40 %-osan részesedik a papír. Ez a nagyon régen használatos csomagolóanyag szinte minden országban a vezető helyet foglalja el a csomagolóanyagok egymás közötti versenyében, mely elsősorban jó tulajdonságainak köszönhető. Így: - természetes alapanyaga révén környezetbarát, viszonylag olcsó, jól nyomtatható, könnyen ragasztható, egyszerű technológiával csomagolóeszközzé alakítható, változatos tulajdonságokkal állítható elő, ezért különböző funkcionális jellemzőkkel (porvédelem, párnázás, mechanikai szilárdság) rendelkező lapok készíthetők belőle, - hajlékony, újra feldolgozható, stb. Rossz tulajdonságai közé tartozik: - viszonylagos gyenge beszakító és továbbszakító szilárdsága, gyengébb nedvesszilárdsága, porozitása, légáteresztő képessége (másfelől jó tulajdonság). A készpapír

tulajdonságai könnyen módosíthatók a papírpépbe (lapképzésre előkészített cellulóz vizes szuszpenziója) adalékanyagok keverésével, a kész papírlap felületének bevonásával és mechanikai úton való kezelésével. Ezek a k ezelések a p apírnak számtalan új tulajdonságot kölcsönöznek. El lehet mondani a papírról, hogy önmagát megújítani képes és ez a tulajdonsága tette a többi csomagolóanyaggal szemben uralkodóvá. Így a hagyományosnak mondható anyag a jelen és a jövő anyaga is. A szakirodalom az úgynevezett perspektivikus csomagolóanyagok közé sorolja. Más szerkezeti anyagokkal (fém, műanyag) társítva folyadékok csomagolására is alkalmas csomagolóeszközzé alakítható, a 127 feldolgozott anyagok helyes megválasztásával, a konstrukció kialakításával, a fát is pótolja ládák készítésénél. A papírgyártás alapanyagai A kemo-mechanikai eljárásokkal rostjaira szétbontott, majd célszerű

összekuszálással készített lap rostanyagai a következők: - fehérítetlen szulfát fenyőcellulóz, nehezen őrölhető, világosbarna színű anyag, kielégítően kiőrölve nagyszilárdságú műszaki és csomagolópapírok gyártására alkalmazzák. - fehérített szulfát fenyőcellulóz, szilárdsági értékei a fehérítésből adódóan gyengébbek az előzőnél, őrlése is könnyebb, csomagolási célokra dobozokhoz csak felületi rétegként használják, különben önállóan csak igényes papírokhoz. - fehérítetlen szulfit fenyőcellulóz, könnyen őrölhető, szürkésfehér színű anyag. Pergamin papír helyettesítő, erősen kiőrölt rostú zsírálló papírok előállítására használják. Könnyen fehéríthető és szilárd, áttetsző papír állítható elő belőle. - fehérítetlen és fehérített lombosfa cellulózok, a lombosfa cellulózok könnyen őrölhetők, a fenyőcellulózokénál kisebb szilárdsági jellemzőkkel

rendelkeznek, alkalmazásuk esetén nő a papírok átlátszatlansága (opacitás), - fehérítetlen és fehérített szalmacellulóz, még kisebbek a szilárdsági paraméterek, mint a lombosfa cellulózoké, jól őrölhetők, alkalmazásuk merevvé teszi a papírt, - félcellulóz, rövidrostú, merev, könnyen őrölhető, az inkrusztáló (cellulózt kísérő hemicellulózok, lignin, gyanta, viasz, stb.) anyagoktól csak részben megtisztított cellulózok. A belőlük készült papír közepes szilárdsági, merev, Burkoló, csomagoló és hullámalappapírok gyártásához használják. 128 - facsiszolat, alkalmazása gazdaságosabbá teszi a kevésbé igényes papírok (újságnyomó, karton, papírlemez) gyártását. Csomagolási célra főként tojástálcákhoz és dobozokhoz használják. - hulladékpapír, alap- és adalékanyagként egyaránt használják különféle papírok gyártásához. A hulladékból készített rostok rövidebbek és gyengébbek, de

jelentőségük egyre nagyobb, mert a fa egyre kevesebb és így értékesebb az emberiség számára. Ezért ennek a másodlagos nyersanyagnak a felhasználása egyre jobban terjed, - gyártási hulladék, nemcsak az összegyűjtött papírhulladék, hanem a papírgyártás és feldolgozás során keletkezett selejt újrafeldolgozása (ún. steril hulladék) is másodlagos rostanyagot szolgáltat. A rostanyag összetétele szerint a következő papírelnevezéseket használják, amelyek utalnak a minőségre: famentes: 100 % rosttartalmú papír, fatartalmú: a rost legfeljebb 40 % facsiszolatot tartalmaz, félfamentes. legfeljebb 30 % facsiszolatot tartalmaz és a cellulózhányad fehérített, rongytartalmú: az a papír, amelyben szövött termékekből származó növényi (len, kender, gyapot) rostokat kevernek. • műszáltartalmú: a rostanyagba műszálat (PETP, PA stb. kevernek • • • • Négyzetmétertömeg szerinti osztályozás A papír alapvető jellemzésére

szolgál a négyzetmétertömeg szerinti megkülönböztetés. Ez 1 m2 felületű papírnak grammokban kifejezett tömege. Így 180 g/m2 papír 180-400 g/m2 karton 400-2000 g/m2 papírlemez megkülönböztetést szokás tenni. 129 Ezt azonban a gyakorlatban nem szokták következetesen alkalmazni. A kereskedelemben 200 g/m2-es papírral is lehet találkozni és 500 g /m2-es kartont is szoktak gyártani. A kategóriákon belül további megkülönböztetéseket is szoktak tenni, így: 8-40 g/m2 közötti tartományban a vékonypapírokat, míg a 400-1200 g/m2 közé a gép lemezeket, 1200-200 g/m2 közé pedig a kézi lemezeket sorolják. A papírok alkalmazás, illetve továbbfeldolgozás szerinti csoportosítása. Csomagolási célú papírok kezeletlen papírok kezelt papírok vegyileg kezelt anyagában mechanikailag kezelt felületileg A csomagolópapírok a felhasznált papírok jelentős hányadát teszik ki. Ide tartoznak a közvetlen burkolásra

szolgáló és a már becsomagolt (üveges vagy kartondobozos) termék külső védőcsomagolását képező vagy díszítő burkolatot biztosító papírlapok. A csomagolópapírból, általában ipari módszerekkel csomagolóeszközöket állítanak elő. A felhasználói igények sokfélesége a papírtermékek nagy választékát teszi szükségessé. Egyes papíroknak megfelelő védelmet kell nyújtaniuk, míg mások a porvédelmet biztosítják, ismét másoktól zsírállóságot vagy aromazárát igényelnek. Ezeknek a f eladatoknak a t eljesítéséhez nemcsak változatos alapanyagokra van szükség, hanem a feldolgozási technológiában is 130 különböző változatokat igényelnek. Például a zsírhatlan papírokat erősen őrlik, a közönséges csomagolópapírokat pedig alig. A papír töltése a szilárdság csökkenésével jár, ezért legtöbb esetben töltőanyag nélkül készülnek. Ennek ellenére a csomagolópapírok hamujában mindig van töltőanyag,

ami a gyártáshoz felhasznált hulladékpapír eredeti kaolintartalmára vezethető vissza. Műanyag csomagolószerek A műanyag csomagolószerek a többi anyaghoz képest a legfiatalabbak. A XIX század ipari növekedése nyomán felismerték, hogy a természetben rendelkezésre álló anyagok fogyóban vannak. Az új anyagok után való kutatás mellett mesterséges úton is megpróbáltak újabb tulajdonságokkal rendelkező anyagokat előállítani. Először a természetben előforduló nagymolekulájú (fehérjék, szénhidrátok) anyagokat különböző vegyi anyagokkal reagáltatták, s ezzel módosították eredeti tulajdonságaikat, s így új szerkezeti anyagokhoz jutottak. Ezeket természetes alapú műanyagoknak nevezték el szemben azokkal az anyagokkal, melyek eredetileg nem természetes polimerekből származtak, hanem a kiinduló alapanyagok kis molekulájúak, s melyeknek összekapcsolásával hoznak létre óriásmolekulákat (szintetikus anyagok). Az évek

előrehaladásával új meg ú anyagok keletkeztek, de az előállítási körülmények módosításával is változnak az anyagok tulajdonságai, s így bővül felhasználásuk is. Ílymódon igen sokféle anyag keletkezett, melyek mind más tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezek az anyagok egyformán jól használhatók, de csak meghatározott helyeken és célokra, valamint csak meghatározott körülmények között. A műanyagok a legdinamikusabban fejlődő csomagolóanyagok és a fejlődés még közel sem állt meg. De azt is látni kell, hogy a környezeti problémák is sokasodnak használatukkor. Kis tömegük mellett viszonylag nagy térfogatot foglalnak el. Néhány fajtájuk olyan anyagot is tartalmaz, mely a szokásosnál jobban terheli a k örnyezetet, s ezek elégetésekor az égéstermékek hozzájárulhatnak a savas esők képződéséhez vagy a levegő és a nyílt vizek elszennyeződéséhez. A szabad területeken elhagyott műanyagszemét nehezen és hosszú

idő után bomlik le. Nagyrészük (poliolefinek, polisztirolok, poliészterek) elégetésekor azonban csak víz és széndioxid keletkezi ugyanúgy, mint a papírok elégetésekor, tehát nem szennyezik jobban a 131 környezetet. Igaz, hogy a keletkező CO 2 is káros, hiszen növeli az „üvegház hatást”, de nem jobban mint más anyagoknál. Nagy előnyük: - változatos formában való előállíthatóságuk, széles körű felhasználhatóságuk, kis tömegük, illetve sűrűségük, viszonylag csekély energiabefektetéssel való előállíthatóságuk, újrahasznosíthatóságuk. A bővülő alkalmazás miatt és a felhasználásra kerülő anyagok mennyiségi növekedésére tekintettel a hulladék hasznosításával, ill. kezelésével kiemelt módon és sürgetően foglalkozni kell. Ez korunk egyik legfontosabb problémája és egyben feladata Természetes alapú műanyagok Fehérje alapú műanyagok A legelső fehérje alapú műanyag a tej fehérjéből kinyert

kazeinből készült. Az évszázadok óta sajt gyártására használt tejfehérjét a chimozin nevű enzim segítségével alvasztják meg. Az enzimet szopós marha vagy bárány oltós gyomrából nyerik ki. Az édesen koagulált alvadék tejet összetörik és az alakos állományú kazeint elválasztva a folyékony savótól, szilárd halmazállapotú sajtmasszát készítenek belőle. Ezeket beoltják különböző nemes mikroorganizmus tenyészetekkel, hogy megfelelő érleléssel kialakítsák a kívánt sajtféleséget. Ugyanezt A tejkazeint használták műanyaggyártásra is. A kazeint melegítéssel és szervetlen sav hozzáadásával csapták ki a tejből, amelyet megszárították és megőröltek. A kazeinport formaldehiddel (CH 2 O) reagáltatták és a 132 keletkező pasztaszerű állományú műanyagból különböző alakú elemeket formáztak és megszárítottak. A kialakult új kondenzációs műanyag a Galalit A reakció a formaldehid és a fehérjét alkotó

aminósavak aminocsoportjai között megy végbe. Az aminosavak a fehérjékben peptid kötéssel (-NH-CO-) kapcsolódnak egymáshoz. A formaldehid az egymás mellett lévő molekulák fehérjéit köti össze víz kilépése mellett. A műanyag fehér színű, kemény rideg anyag. Meleg állapotban még formázható Leggyakrabban gombokat készítettek belőle, de csomagolószerként is használták a Galalitot, ugyanis ballonok zárására dugókat készítettek belőle. A dugók csak a folyadék kiloccsanása ellen biztosítottak védelmet, ugyanakkor a savgőzök eltávozására volt lehetőség. A 80 oC hőmérsékletet bíró anyag más műanyagok előretörésével vesztett jelentőségéből, s ma már nem is gyártják. Jóval nagyobb szerepe van ma is a kollagénből készült természetes alapú műanyagoknak. Ez a bőrben lévő fehérjék fő tömegét képezi A bőrfehérjék lehetnek szerkezetiek (strukturális) és köztes állományúak (globuláris). az előbbiek kb

80 %-a kollagén, míg 20 %-a elasztin. Az utóbbiak közül az albuminok, globulinok, glutelinek a legjelentősebbek. Műanyaggá való átalakításhoz a bőröknek a bőrfeldolgozó ipar (bőrkabát, cipő stb.) számára kevésbé értékes részeit (hasszél- és nyakhasíték) használják fel. A válogatott és foszlányaitól megtisztított bőrrészeket hosszú időre kalciumhidroxid oldatban való áztatással kezelik. Ezalatt a globuláris részek kioldódnak, s megmaradnak a szerkezeti fehérjék. A lúgtól való kimosás után a bőröket sósavas vagy tejsavas közegben megduzzasztják. Ez a k ezelés a k ollagén rostnyalábok burkolatait szétszakítja, ezáltal szabaddá válnak a rostocskák (fibrilla). A vizes mosást követően mechanikus aprítás következik. Egymással szembeforgó bordázott hengerek között átengedik a bőrdarabokat, a kollagén fibrillák egymáson elcsúsznak, ezután az anyagot keverőben összegyúrják és beállítják pH-ját,

valamint viszkozitását. A keletkezett masszát megfelelő kondíción érlelik, majd vízzel hűtött, körgyűrűvel rendelkező extrúderen tömlővé alakítják. A kezdetben 11-12 % szárazanyag tartalmú tömlő szárítás utáni szárazanyagtartalma 88-89 % lesz. A szárítólevegő alacsony hőmérsékletű kell legyen, hogy a kollagén ne melegedhessen a zselatinálódási hőmérséklet fölé. A kollagénből ugyanis általában 98-100 oC körüli 133 hőmérsékleten zselatin keletkezik, de a bőr kémiai anyagokkal történt ilyen drasztikus módon való kezelése után ez a zselatinálódási hőmérséklet 21-22 oC-ra lecsökken. A mechanikai műveletek alatt és az extrúdálásnál egyaránt hűteni kell az anyagot, a szárítást pedig nagy levegőfelesleggel kell végezni, hogy a vízelvonás végbemenjen. A kiszárított tömlőt aldehidfürdőbe vezetik, ahol ugyanaz a kondenzációs reakció megy végbe, mint a kazein átalakításánál. A fürdő a fa

száraz lepárlásakor képződő aldehideket, ketonokat tartalmaz, melyek részt vesznek a kollagén cserzésében. Egy bizonyos érlelési idő után vizes mosással leállítják a cserzési folyamatot. Ezt követően a tömlőt készre szárítják és tekercselik. Szélesrésű extrúderen kollagén fóliát is készítenek a bőrmasszából. A tömlőt különböző átmérőkben gyártják, s műbélként különféle húskészítmények töltésére használják. A fólia füstült-főtt húskészítmények burkolására szolgál. A húsokat mielőtt gumírozott hálóba teszik, kollagénfóliával burkolják, mely megvéd attól, hogy amikor a késztermékről eltávolítják a hálót, ne roncsolja a hús felületét, hanem sima maradjon. Az emészthető fehérjealapú műbél az egyik legjobban kedvelt burkolóanyaga a húskészítményeknek. Egyaránt alkalmas virsli és nagy átmérőjű felvágottak töltéséhez Az anyag a hőkezelést 75-80 oC-ig bírja. Egyéb fehérje

és szénhidrát alapú műanyagok Zselatinhártyák A bőrhulladékok hosszabb ideig meszezik, majd semlegesítés után kíméletesen melegítve zselatinná alakítják. Vékony rétegben óvatosan megszárítják és lapokat készítenek belőle. Ezeket közvetlenül használják gyógyszerek burkoló csomagolására A tömény zselatin oldatot formákba öntve és kiszárítva tokocskákat készítenek gyógyszerek, vitaminok számára. Algináthártyák Az alginsav a pektinsav izomerje, kémiailag polimannuron-sav. A lánc alakja zegzugos alakú Karboxil csoportja révén vízoldható, ezért általában kalciumsó formájában 134 hártyaként kicsapják. az alginsavat szárított tengeri moszatokból szódaoldattal vonják ki, majd tisztítás után savas közegben sóval csapják ki. A keletkező hártyát élelmiszerek burkolócsomagolására használják. Amilózhártyák Nagy amilóztartalmú keményítőből burkolóhártyát állítanak elő, főként élelmiszerek

csomagolására. Zsírálló és emészthető tulajdonságú Előállításához a n-butanollal telített melegvízben oldott amilózt üveg vagy fémlapra öntik, majd 65 % relatív nedvességtartalmú légtérben 21 oC-on szárítják. Az anyag áttetsző, hajlékonyságát glicerinnel fokozzák A késztermék száraz szakítószilárdsága jó, nedvesen gyenge. A hollandok hamburgerek melegen tartó csomagolásához keményítőalapú tálcák előállításával kísérleteznek, melyekkel a polisztirolbók készített fedeles tartókat tervezik kiváltani. Az USA-ban és Japánban különböző ehető csomagolások megvalósításával foglalkoznak. Több terméknél jelenleg is alkalmazzák (grill-csirke, rágógumi). Kukoricafehérjéből (zein) és szójafehérjéből, valamint földimogyoró fehérjéből próbálnak különböző ehető hártyákat készíteni. Az ehető burkolatokkal több mint két évtizede foglalkoznak, elterjedésüknek környezetvédelmi

szempontból is van jövőjük, de a gazdasági lehetőség világszerte korlátokat szab. Cellulóz alapú műanyagok Speciális fenyő- ún. viszkózcellulózból kémiai kezelésekkel jó tulajdonságú műanyagszerű fóliát lehet gyártani. A tiszta cellulózt 18 %-os NaOH oldattal kezelik, amikoris a cellulóz nátriumsója keletkezik. Majd CS 2 oldatot adva hozzá narancssárga színű, ún. cellulózxantogenáttá alakítják Ez a morzsalékos szilárd anyag híg lúgban oldódik, melyet érlelnek és szűréssel csomómentesítenek. A mézszerű viszkózus anyagot nátriumszulfát tartalmú kénsavas fürdőbe vezetik, ahol kicsapódik az ún. regenerált cellulóz A keletkező fólia átlátszó, egyenletes hártyát alkot. Az egész eljárást viszkóz eljárásnak, a k eletkezett anyagot regenerált cellulóznak vagy viszkózfóliának nevezik. 135 A kénsav nyomait a fólia vizes fürdőkön való átvezetésével távolítják el. A keletkezett cellulózhidrát

törékeny anyag, ezért az utolsó mosófürdőbe glicerint adagolnak. A glicerin a termékhez kötődve az össztömeg kb. 15 %-át alkotja és kellemes, lágy tapintásúvá teszi a fóliát. Alacsony relatív nedvességtartalmú raktártérben tárolva a glicerin a fóliából elpárolog, lerontva annak minőségét. 70 % relatív nedvességtartalom felett azonban hosszú ideig eltartható. A regenerált cellulózt celofánnak is szokták nevezni, mely azonban tulajdonképpen egy márkanév. A viszkózfólia kevés nedvesség hatására zsugorodik, sok víz hatására nyúlik. 100 oCig bírja a hőkezelést A száraz hártya a gázokat, így a levegőt, aromát, illatanyagokat alig engedi át. A vízgőzöket azonban átengedi. Az olaj és zsírállósága kiváló, szerves oldószereknek ellenáll. Fényáteresztő képessége nagy. A legtöbb nyomdatechnikai eljárással jól nyomtatható. Nem hegeszthető, de könnyen ragasztható. Szakítószilárdsága a vastagság, valamint a

víztartalom függvénye. Nitrolakkal bevonva a levegőnedvesség hatásának ellenáll (wetterfest). A bevont anyag hegeszthető. A regenerált cellulózhártyából tasakokat, zacskókat készítenek, elsősorban élelmiszerek csomagolására. Hazánkban mintegy 15 esztendővel ezelőtt nagy mennyiségben használták cukorkák, szárított tészták, dísztárgyak, virágok csomagolására. A gyógyszer- és dohányiparban is nagy mennyiségben alkalmazták. A fólia tulajdonságának javítására különböző kezeléseket használnak, melyeket betűjelzéssel látnak el. A (anchored) rögzített C (colored) színezett D (decreased) egyoldalon lakkozott F (high softener content) nagy lágyítótartalom H (hot tropical climate) meleg trópusi klímát álló L (less moistureproof) gyengén vízhatlan 136 M (moistureproof) lakkozott vízhatlan P (plain) egyszerű, kezeletlen R (rancidityproof) avasodást gátló S (sealing) hőzárható T

(transparent) színtelen, átlátszó U (unsized) kezeletlen X (polymer coated) műanyag bevonatú W (white) fehér Kombinációs kezeléseket több betűs jelzés adja meg. Pl a kezeletlen fólia jele a PT, színezett változata a PC. Egy összetettebb tulajdonságú kezelt fólia MSAT, melyet ma is használnak szalámi csomagolására. A viszkózfóliák jelentősége az utóbbi időben nagymértékben csökkent, hazánkban csak néhány, elsősorban licences terméket csomagolnak vele. Fejlett csomagolóiparban rendelkező országokban is csökkent az alkalmazása. Helyettesítését biaxiálisan orientált polipropilén fóliával oldották meg. Cellulózacetát A cellulóz ecetsavanhidriddel kezelt változatából állítják elő a cellulózacetátot, melyből vékony hártyákat készítenek. A fólia tiszta, átlátszó, jól hajlítható és méretállóbb, mint a viszkózfólia. Szakítószilárdsága azonban kisebb A vízgőzt ugyancsak átereszti, zsírés

olajállósága jó Hőállósága alacsony, csak 50-60 oC-ig megfelelő Jól ragasztható és nyomtatható. Jelentősége kicsi, kartondobozok bevonására használják. Szintetikus műanyagok A polimerek előállítására szolgáló kismolekulájú anyagokat általában kőolajból vagy földgázból nyerik. Ezeknek az anyagoknak tördelése (krakkolása) útján jutnak el a kívánt monomerhez. Poliolefinek 137 Az etilént először 1933-ban polimerizálták. Nagyipari méretekben csak 1940 körül kezdődött a gyártása. Különféle technológiákat (nyomás, hőmérséklet, katalizátor) fejlesztettek ki, melyekkel különféle tulajdonságú anyagokat nyertek. Korábban a termékek elnevezése az előállítás módjára (kisnyomású, nagynyomású) utalt, a csomagolástechnika szempontjából azonban a késztermék tulajdonsága a fontos, ezért a kissűrűségű és a nagysűrűségű elnevezéseket használjuk. A kissűrűségű polietilén elágazásos szerkezetű,

kb. minden 30 C atomara jut egy metilcsoport. Ez befolyásolható a technológiai paraméterek változásával A szerkezet az elágazások miatt meglehetősen laza, a termék lágy, ezért lágy polietilénnek is nevezzük. Lágyuláspontja 100 oC körül van Ezért elsősorban fóliákat, tasakokat, zsákokat, valamint kis mennyiségben félmerev flakonokat készítenek belőle. A nagysűrűségű polietilén láncszerkezetében kevesebb az elágazás, ezért nagyobb a kristályossági foka, keménysége és sűrűsége. Az üzemi szóhasználatban kemény polietilénnek nevezik és flakonokat, kannákat, rekeszeket, hordókat gyártanak belőle. A harmadik típusa a polietiléneknek az ún. lineáris polietilén, mely elágazásokat nem tartalmaz és tulajdonsága az előző kettő közé esik. A hazai gyártású LPE közelebb van a nagysűrűségű polietilénhez, ezért merevfalú csomagolóeszközöket gyártanak belőle. A kissűrűségű polietilén nagy részét hajlékony

csomagolószerekké, túlnyomóan fóliává dolgozzák fel. Fóliáknak nevezik általában az 1 mm alatti vastagságú lágy, hajlékony termékeket. Az ennél vastagabbakat lemezeknek nevezik. Ez a mérethatár nem merev, mert az 1 mm feletti lágy termékeket fóliáknak és az 1 mm alatti merev termékeket lemezeknek is nevezhetik. Az anyag - jó ütésálló, nagy beszakítási szilárdságú, alacsony ridegedési hőmérsékletű, jól hegeszthető, 138 - vegyszerálló, vízgőzzáró, levegő nedvességére nem érzékeny, áttetsző, a vékonyfólia opálos, hajlékony, pigmentálható, színtelen, szagtalan, besugárzással térhálósítható, gáz, levegő, aroma illatáteresztő, zsírban, olajban duzzad, csak előkezelés után nyomtatható, melegen nem tölthető. A fólia, ill. a belőle készült csomagolóeszköz alkalmas mélyhűtött termékek csomagolására. A mélyhűtési technológia szerint a gyorsfagyasztás hőmérséklete -40 oC, tárolási

hőmérséklete pedig -20 oC, ezt a csomagolóanyag könnyűszerrel teljesíti. A hőmérséklettűrés felső tartományán való alkalmazás már nem ennyire egyértelmű. A fólia kibírja a 80 oC-os hőkezelést, azonban gyakorlati tapasztalat szerint a nagyméretű zsákokban csomagolt nagytömegű termékeket nem lehet melegen egységrakományokká összeállítani, mert a meleg hatására a fólia meglágyul, nyomás alatt pedig a zsákok összetapadnak. A lehűlést követően a rakomány megbontásakor az összetapadt zsákok feltépődnek és anyagveszteség keletkezik. Ezt többször kipróbálták cement csomagolásánál. A cementgyárakban legyártott őrölt cementport 50 oC-on fluidizációval szállították a zsáktöltő berendezésekbe. A polietilén zsákokba töltött meleg cement az egységrakományokba rakással minden esetben károsodást szenvedett. Ezét kimondható, hogy a polietilén biztonsággal -60 és +60 oC között használható. Kis tömegek

csomagolására 80 oC-on is megfelel az anyag, különösen ha nem halmazolják. Erős illat vagy szaganyagokat tartalmazó (fűszerek, szárítmányok) termékek csomagolására önállóan nem alkalmas a polietilén, csak gázzáró anyaggal társítva. Ahol jó gáz- és vízgőzzáró anyag alkalmazása a követelmény, ott a polietilén legjobb társítóanyaga a regenerált cellulózfólia. A kétféle fólia több egymást kiegészítő ellentétes tulajdonsággal rendelkezik, és társításukkor a jó tulajdonságok érvényesülnek. Tulajdonság Polietilén Viszkózfólia 139 Gázzárás nem jó jó Vízgőzzárás jó nem jó Hegeszthetőség jó nem jó Nyomtathatóság nem jó jó A két fólia társításakor a polietilént belső fóliaként helyezik el, s ezáltal hegesztéssel összeállítható a tasak, a viszkózfóliát kívül helyezik el, ami szépen nyomtatható. Így több szempontból is ideális csomagolószer, de csak bizonyos korlátok

között használható, mivel csak lapos tasakok készítésére alkalmas, ugyanis a viszkózfólia vákuumformázáskor szakad. A tasak vékony szeletek csomagolására használható fel. A natúr polietilén átnézete nem víztiszta, hanem opálos, a v astagság növekedésével homályossága fokozódik. A fényáteresztés csökkentése érdekében TiO 2 -dal szokták tölteni, s ilyenkor a termék színe fedett fehér lesz. Alkalmazásakor a hegesztési időtartam függ a fólia vastagságától, típusától és a hegesztőberendezéstől. Más műanyagokhoz viszonyítva hosszabb, vagyis néhány tized másodperc. A lehűlési idő ennek többszöröse A varratokat nyomás alatt kell lehűteni lágyuláspontja alá, különben a hegesztőszerszám feltépi az anyagot. Egyoldali hőközlés esetén 60-200 μm vastag fóliák hegeszthetők. A nagysűrűségű polietilént és a polipropilént 100-150 μm-ig egyoldali hőközléssel, az ennél vastagabb fóliákat pedig kétoldali

hőközléssel hegesztik. A polietilén fontos felhasználási területe a tejcsomagolás. Erre azért alkalmas, mert tölthető, íztelen és szagtalan. Nem tartalmaz mérgező anyagot, ezenkívül hajlékony és nagy a szakítószilárdsága. Néhány vegyipari termék, mint a mész, műtrágyák, perlit, stb. csomagolására is alkalmas. Ez a f elhasználási terület elsősorban annak köszönhető, hogy a fólia szívós és vastag fóliák esetében nagy szilárdságú. Nagysűrűségű (kemény) polietilénből fóliákat, zacskókat, reklámtasakokat is szoktak gyártani. Záróképessége jobb mint a kissűrűségű változatáé Gázáteresztő képessége ugyan a 140 többi műanyagéhoz képest nagy, de a kissűrűségűhöz viszonyítva csak kb. egyharmada, egynegyede. Kisebb a vízgőzáteresztő képesség is, a kissűrűségűnek kb fele Hőtűrőképessége -40 + 100 oC, rövid ideig 110 oC-ot is kibír, de tartósan 100 oC. Így mélyhűtésre alkalmas, de ebből

készül az ún. „főzhető tasak” is (gyorsrizs zacskójának anyaga). Kristályos szerkezete miatt kevésbé áttetsző, s megfogásakor zörgő hangot ad. Gőzzel csírátlanítható. Zsírállósága nagyobb, mint a kissűrűségűé A polietilén fóliákat funkcionális tulajdonságaik kiszélesítése érdekében módosítani szokták. Ezt kémiai és fizikai módszerekkel lehet elérni Kémiai módszerekkel módosított polietilén fóliák Vinilacetát polietilénhez való hozzáadásával módosítani lehet az alapfólia tulajdonságait. Nem tévesztendő össze az etilén vinilacetát (EVA) kopolimerekkel, melyek általában 10 %-nál több vinilacetátot tartalmaznak, míg a módosított polietilén fóliában csak 1-5 % van. Ez utóbbi fóliák nagyobb szilárdságúak, átlátszóbbak és fényesebbek. A jobb szilárdság sok esetben lehetővé teszi a jóval vékonyabb rétegben való alkalmazást. Ez a tény a felhasználóknál megtakarítást

eredményezhet, minthogy a módosított és a módosítatlan polietilén fólia ára hasonló. A vinilacetát tartalom növekedésével nő a sűrűség, csökken a merevség. A merevség csökkenése nem előnyös és ez az új fóliák legfőbb hátránya, minthogy csomagoláskor bizonyos merevségre szükség van. Hegeszthetősége különösen jó. Az alacsonyabb hegesztési hőmérséklet nagyobb csomagolási sebességet tesz lehetővé a tasakgyártásban. A növekvő sűrűséggel nő a gáz- és vízgőzáteresztő képességük. A fóliák egyaránt megfelelnek az európai és az észak-amerikai élelmiszer-egészségügyi előírásoknak. Ilyen fóliakomponenst használnak bizonyos húskészítmények export csomagolásánál. A vinilacetáttal módosított polietilén fóliákat különböző előnyös tulajdonságok jellemzik, ilyen a szélesebb hegesztési tartomány, nagyobb ütésállóság, jobb optikai 141 tulajdonságok, nagyobb szilárdság. Elsősorban

tasakok gyártására használják és mélyhűtött áruk tárolására ajánlják. A kopolimerizációval készített egyik jelentős változat az etilén vinilacetát (EVA) kopolimerfóliák. Ezeket nagy oxigénáteresztő képesség, átlátszóság és az ultraibolya sugárzással szembeni nagy ellenállóképesség jellemzi. Nem mérgezőek és nem szakadékonyak. Mélyhűtött élelmiszerek csomagolására alkalmasak Az ionomerek karboxil oldalcsoportokat tartalmazó olefin kopolimerek, amelyekben a molekulaláncokat – a karboxil csoportokon keresztül – fémionok (Na+, Zn++, Mg++, Ca++) kötik össze. A kopolimerek etilén és akril vagy metakrilsav, valamint vinilacetát alapúak. A polimer nagy molekulatömegű, hőre lágyuló makromolekulaként viselkedik, azaz magasabb hőmérséklet és nagyobb nyírási sebesség hatására folyik. Hidegen a keresztkötések miatt a polietilénnél nagyobb szilárdságú. Feldolgozáskor tehát hőre lágyuló, hidegen pedig

tárhálós szerkezetű polimer. Ezek a fóliák zsír- és olajállóak, átlátszóak, szívósak és nagymértékben ellenállnak az átlyukasztásnak (nagy az ún. döfőszilárdságuk). Sarkokkal rendelkező termékek csomagolásához jól használhatók. Vízgőzáteresztő képességük nagyon jó, ezért pl főtt sonkák fóliában történő gyártásánál azért használják belső fóliakomponensként, mert jól tapad a húshoz, megakadályozva a lékiválást. Az ionomer fóliák közül néhány gyártmány márkaneve: Iolon, Surlyn. A polietilén tulajdonságait újabb katalizátorok alkalmazásával módosítják. Az irodalomból ismert egy ún. e gypontos katalizátor, melynek segítségével számos területen előnyösebb paraméterekkel rendelkező anyagot készítenek. A polietilén előállításához már több évtizede a Ziegler-Natta eljárást, illetve katalizátorrendszert alkalmazzák. A katalizátor felületén sok „reaktív pont” van, amelyek

közvetítik a polimerizációs folyamatot. Az egyes pontok aktivitási szintje nem azonos, tehát az etilénmolekulák eltérő mértékben alakulnak át polimermolekulákká. Ez érvényes pl a molekulatömegnél is. Az ún e gypontos katalizátorokon is sok reaktív pont van, de ezek az 142 etilénmolekulákat azonos módon befolyásolják. Vegyük figyelembe pl a szakítószilárdsági értékeket. Amikor a hossz- és keresztirányú szakítószilárdsági érték szűk határok között van, a feldolgozás egyszerűbben tudja a műanyag olvadáspontját a sűrűség által változtatni. Ez igen fontos tényező a hőhatásoknak kitett műanyagoknál, pl. a formázó-töltő-zárógépeken (form-fill-seal) való feldolgozás során. M iután a választékot a hossz- és keresztirányú szakítószilárdság szűk tartománya nem korlátozza, az új polimerekkel a csomagolástechnika területén is mód van a régóta bevezetett műanyagok helyettesítésére. Megfelelnek

többek között fóliagyártásra és fröccsöntött csomagolóeszközök, ill. fedelek előállítására Az 1991 óta üzemelő technológiával gyártott fóliák szilárdsági szempontból felülmúlják a hagyományos poliolefin alapú változatokat, ideértve a lineáris kissűrűségű polietilént is. Jelentősen nagyobb a fóliák döfőszilárdsága, de jobb a hegeszthetőképessége, varratszilárdsága,szakító- és húzószilárdsága. Az új anyagot magas ára azonban egyelőre nem teszi versenyképessé. A fóliafelületet rétegeléssel is módosítják. A műanyag fóliákra fémet, elsősorban alumíniumot rágőzölögtetéssel a 70-es évek elejétől visznek fel. A technológia tulajdonképpen jól kidolgozott, s a termék egyre több területen hódít, de máig is vannak olyan termékek, (pl. kávé) ahol a fémgőzölt fólia nem képes az alumíniumfólia komponenst kielégítően helyettesíteni. A legújabb fejlesztés a szilíciumoxidok fóliára való

rágőzölögtetése. Ezt a technológiát Japánban dolgozták ki és vezették be a gyakorlatba. Alkalmazása Európában rövid időre tekint vissza. A „Silaminate” márkanevű fóliát több helyen alkalmazzák, így készételek, levesek, italporok, csokoládé, sajtlapkák csomagolásra. A szilíciumoxidokkal társított fólia vízgőz és oxigén záróképessége különösen jó. A nedvesség iránti érzéketlenség következtében az ún. „üvegfólia” záróképessége még magas hőmérsékleten is kedvezőbb, mint az EVOH rétegelésű társított fóliáknál. A sterilezés a záróképességet nem érinti A szlíciumoxidokkal kezelt fólia a fémgőzölt fóliákkal szemben átlátszó. Jelenleg a fólia még drága, de várható az ár csökkenése. Mechanikai módszerekkel módosított fóliák Vákuumformázással légpárnás fóliákat gyártanak. Vákuum hatására negatív formázás játszódik le. A formázószerszám szerepét a f orgó perforált

henger tölti be A perforált 143 vákuumhengerre simuló és megfelelő hőmérsékleten kondicionált fólia a hengerben létrehozott vákuum hatására megnyúlik és felveszi a szerszám geometriai méreteit (buborékforma). A hengerpalást perforációja szabja meg a cellaátmérő méretét A formázóhengert elhagyó vákuumozott fólia a lágyulási pont alá hűtve megtartja alakját, azaz maradandó alakváltozást szenved. A formázott alapfólia kasírozott hengerpárok közé kerül Megfelelő hőfokon kondicionált zárófóliával történő egyesítés során alakul ki a zárt buborékcella. A fedőfólia kasírozása az alapfóliára, valamint a harmadik réteg felvétele is kasírozott hengerpárok segítségével történik. A légpárnás fólia ugyanis két vagy három rétegben gyártható. A vákuumozás és kasírozás után a légpárnás fóliákat méretre vágják és feltekercselik. A légpárnás fólia szigetelőanyagként is felhasználható, azonban

sokkal nagyobb jelentősége van párnázóanyagként való alkalmazásának. Vegyszerekkel szemben ellenálló, ezért sokféle termék csomagolására alkalmas. Nedvességgel szembeni ellenállása trópusi csomagolásokra is kedvező. Felhasználásra több területen is mód nyílik, így: - ládák bélelésére, számítógépek és perifériák, motorok és motoralkatrészek, írógépek, pénztárgépek, fényképezőgépek, órák, nagytömegű és nagy terjedelmű gépek érzékeny részeinek burkolására, mérőműszerek, elektromos fogyasztási cikkek, konyhatechnikai eszközök, orvosi műszerek csomagolására alkalmazzák. Ugyancsak jó eredménnyel hasznosítják a szilikát- és az üvegiparban. A könnyűiparban bútorok vagy az élelmiszeriparban bonbonok, desszertek párnázására is nagyon jól beváltak. A másik mechanikai módosítás a habosítás. Ezt alapvetően kétféle módszerrel lehet megvalósítani. 144 Az extrúzió során a közvetlen

gyártási módszernél a hajtógázt (pl. pentán, halogénezett szénhidrogén, nitrogén vagy széndioxid) nyomással az extrúderbe adagolják. A gáz ott összekeveredik a műanyagolvadékkal, majd felhabosítja a fúvókából kilépő műanyagot. Ezzel a módszerrel csak kissűrűségű habanyag állítható elő. A másik módszer az ún. ve gyi habosításos extrúdálás A szükséges vegyi anyagokat por vagy mesterkeverék (granulátum) formájában forgalmazzák. Az előkezelő vagy adagoló berendezésben keverik hozzá a műanyag granulátumhoz. A feldolgozási folyamat során – hő hatására – felbomlanak és összekeverednek a műanyagolvadékkal. Gáz képződik, amely a műanyagot felhabosítja. A kereskedelemben több szempontot is figyelembe vevő, illetve igénykielégítő (feldolgozási hőmérséklet, habfinomság stb.) hajtóanyag kapható A termék kiválasztásakor figyelemmel kell lenni a keletkező bomlástermékekre, elszíneződésekre, az

élelmiszerekkel való összeférhetőségre, a feldolgozási körülményekre. A habosító ágensek egyrészt a gyártási technológiához, (mélyhúzás, fúvás) másrészt a habosítandó műanyaghoz igazodnak (polisztirol, kissűrűségű és nagysűrűségű polietilén, polipropilén, poliészter). A habok csomagolási szempontból klasszikus módon elsősorban párnázásra alkalmasak. A polietilénhab térhálós, zárt cellaszerkezetű, s ezért jó energiaelnyelő képességgel rendelkezik. A habanyag hajlékony, szobahőmérsékleten oldószereknek, vegyszereknek ellenáll. Lúg- és saválló Zsírok és olajok kevéssé hatnak rá Vízfelvevő képessége minimális, Hőszigetelő képessége tág határok között megfelelő. Párnázó tulajdonsága kiváló Kopás- és időjárásálló. Ibolyántúli sugárzásra érzékeny Oldószeres ragasztókkal ragasztható A habok másik előnye, az anyagtakarékosság. Az anyagok tömegének a konstrukció

megválasztásával való csökkentése már alig fokozható. A habosítással újabb anyagcsökkentések érhetők el A habok cellaszerkezete hasonlít a rácsos tartókéhoz. Alkalmas arra, hogy a tömör anyagokéhoz hasonló merevséget nyújtson jelentősen kevesebb anyag felhasználásával. A hőre lágyuló műanyagok az extrúdálás, a fröccsöntés és a fúvásos formázások során egyaránt habosíthatók. A korábban használatos polisztirol és polipropilén tojásosdobozok mellett különféle betételemeket, joghurtos poharakat, jégkrémes tégelyeket gyártanak habanyagokból. 145 Polipropilén Az 1950-es évek elején megoldották a propilén polimerizálását. A kőolaj krakollásnál kinyert polietilén mellett melléktermékként mindig képződött propilén, aminek hasznosítását meg kívánták oldani. A polimerizációnál különböző szerkezeti izomerek keletkeznek. A polimerláncban a metilcsoportok elhelyezkedésétől jelentős mértékben

függ a termék tulajdonsága. A katalizátorokkal nagyon sokféle térbeli változatot lehet előállítani, s ezekkel befolyásolhatók a kialakuló tulajdonságok pl. a szündiotaktikus változattal csökkenthető a merevségből és keménységből eredő nagyobb nyújthatóság és jobb átlátszóság. Ugyanakkor alkalmasabb biorientálásra. A specifikus katalizátorok alkalmazása a gyártás gazdaságosságát jelentősen növeli. A főláncról lelógó vonalak a metilcsoportok elhelyezkedését jelzik. A polipropilén fólia és más csomagolószerek gyártására az izotaktikus változat a legalkalmasabb. Ezen kívül a szündiotaktikus is megfelelő minőségű terméket biztosít. Az ataktikus anyag különböző viszkozitású folyadékok elegye, melynek valamilyen célra való felhasználását csak szakaszos desztillációval történő elválasztással lehet megoldani. Az egyes frakciókat különböző célokra használják fel, pl. autópályák építésénél az

alépítménybe keverve szigetelőanyagként, vagy hot-meltek gyártásánál alkalmazzák. Az ataktikus polipropilént a szilárd izotaktikustón n-hexánnal való kioldással távolítják el. Az oldószert desztillációval visszanyerik Az izotaktikus polipropilénnel a hexán eltávolítása komoly technikai problémát jelent, különösen az olyan eljárásnál, ahol viszonylag sok ataktikus polipropilén keletkezik. Mára az új sztereospecifikus katalizátorok minimálisra csökkentették ezt a problémát. A hazánkban alkalmazott eljárásnál az ataktikus polipropilén aránya olyan kicsi, hogy eltávolítása nem szükséges, sőt segíti a polipropilén feldolgozhatóságát. A polipropilén fólia tisztább és átlátszóbb mint a polietilén fólia. Húzószilárdsága is kb. kétszerese a polietilénének, ez függ a gyártás körülményeitől és az irányától A polipropilén fólia hajlamosabb az orientációra a gyártás alatt, mint a polietilén. Beszakadási

146 szilárdsága nem egészen jó, ez részben a gyártás folyamán kialakult orientációnak tudható be. A hosszirányú orientáció a szakítószilárdság növelését elősegíti, keresztirányba a szilárdság kicsi. A polipropilén sűrűsége 0,90-0,90 g/cm3. Gáz- és vízgőzáteresztő képessége a nagysűrűségű polietilénhez hasonlít. Hőtűrése -5 +100 oC, vagyis alacsony hőmérsékleten rideg, törékeny, ezért nem alkalmas rekeszek, ládák, hordók gyártására, mert nem bírja a hidegen való tárolást, de a 120 oC-os hőmérséklettűrés a sterilizálhatóságot biztosítja. Rövid ideig a 130 oC-ot is kibírja. Az ibolyántúli sugárzással szemben, valamint az időjárási tényezők hatására a polipropilénben, mint a legtöbb műanyagféleségben irreverzibilis öregedési változások mennek végbe, ami egyben a m echanikai szilárdság csökkentésével jár. Ezeknek a folyamatoknak a sebességét részben a műanyag és a benne lévő

egyé anyagok, másrészt a fénysugárzás hullámhossza, intenzitása, hőmérséklete és egyéb tényezők (levegő, gáz) befolyásolják. A sokféle tényező hatását időjárásálló és fényelnyelő anyagok bekeverésével lehet csökkenteni. Egyik legjobb ilyen védőanyag a korom. Hátránya, hogy az anyag a napsugárzás hatására 100 oC-ra is felmelegedhet. Ennek kompenzálására Ti0 2 -ot alkalmazhatnak, amely a korommal együtt szürke színt ad és így kevésbé melegszik fel. Színes vagy átlátszó műanyagokhoz fénystabilizátorokat (UV-adszorbenseket) használnak. Nagyenergiájú sugárzás (gamma, röntgen, elektron) hatására a műanyagok egy része térhálósodik és ezzel erősen megnő a hőállóságuk. A polipropilén fólia mechanikai szilárdságának növelése érdekében többféle eljárást is alkalmaznak. Az egyik a Chill-Roll eljárás A szélesrésű extrúderből kijövő lágy fóliát temperáló hengerre viszik fel és hideg levegővel

hűtik. A hűtött hengeren az anyag kristályos és átlátszó lesz. A másik eljárásnál a polipropilén anyagot extrúdálást követően vízbe vezetve hűtik le. A harmadik kezelésnél – az ún. C alandrette gépen – az extrúzió néhány kalanderhengeren való átvezetés követi. Mindhárom eljárással a mechanikai szilárdság nagyobb lesz. 147 A gyártásirányban megfelelő, de szélességirányban gyenge szakítószilárdsággal rendelkező fóliával szemben pengéket állítanak fel, melyek vékony csíkokra vágják a megdermedt fóliát. A csíkokat textiltechnológiai módszerekkel szövetté alakítják A hosszanti és a v etülékszálak beállításától függően különböző szakítószilárdságú és légáteresztő képességű textíliákat készítenek, melyekből konfekcionálással zsákokat gyártanak mezőgazdasági termékek csomagolására (burgonya, hagyma). A szövetből különféle táskákat, kalapokat, falvédőket,

bevásárlótáskákat stb. is gyárthatnak A textilcsomagoló szerek nagy része ma már szintetikus, jórészt polipropilén alapú műanyag. A szintetikus műanyag szövetekből hajlékonyfalú szállítótartályokat (konténer) ponyvákat és rakodószőnyegeket is készítenek. A hasított vagy repesztett fóliából gyártott szálakat nyújtással orientálják, így szakítószilárdságuk megnő, melyet aztán sodrással tovább erősítenek. Egy másik módszerrel a fóliát vízbe vezetve lehűtik, majd csíkokra vágás után nyújtják, tűs hengereken fibrillálják és felcsévélik. A polipropilén fólia módosítása biorientálással A szélesrésű extrúderből kikerülő fólia az üzemben uralkodó hőmérséklet hatására lehűl és megdermed. Ezt követően egy melegítő hengeren felmelegítik lágyuláspontja alatti hőmérsékletre, majd az egymással gyorsan szembeforgó hengerpár segítésével a fóliát hosszanti irányba megnyújtják. Ez az első

orientálás, mely a haladás irányában történő szilárdsági növekedést idézi elő. Ezt követően a hosszirányban megnyújtott fóliát hűtik, majd hőrögzítik. Ez egyben előmelegítés is a keresztirányú nyújtáshoz A keresztirányú nyújtáshoz szükséges hőmérséklet a fólia vastagságának és orientációfokának a függvénye. Minél magasabb a hosszirányban nyújtott fólia kristályossági és orientációs foka, annál magasabbra kell választani a kemence hőmérsékletét, mert ellenkező esetben a fólia elszakadhat. Túlságosan nagy levegősebesség és hőmérséklet megolvasztja a fólia felszínét, rontja az átlátszóságát és rugalmassági modulusát, sőt szakadást is okozhat. A hosszirányba nyújtott fóliát feszítőkeret segítségével keresztirányba nyújtják. A feszítőkereten lévő csipeszek megfogják a fólia szélét és szétágazó irányba haladva létrehozzák a keresztirányú orientációt 4:1 és 10:1 arányok

között. Fontos befejező lépés a nyújtást követő hőrögzítés. A nem hőrögzített film a későbbiek során zsugorodik, és szobahőmérsékleten egy hónap elteltével sem lesz stabil az állapota. 148 Ez a kétirányú nyújtás, amely meleg állapotban a folyási tartomány alatti hőmérsékleten történik, a f ólia méreteinek megnövelésével, ugyanakkor vastagságának csökkentésével jár. Mechanikai jellemzői javulnak, beszakadási és repesztőnyomása megnő, javul a vízgőz- és aromazárása is. Hőmérséklettűrése -40 és +80 oC lesz. Tehát ez a t artomány alacsonyabb szinten helyezkedik el, az anyagban mélyhűteni lehet, de kevésbé bírja a forrón való töltést. A biorientált fóliák több típusa ismert. A hazánkban gyártott Biafol márkanevű BOPP alapfólia jele „A”, mely nem hegeszthető. Az alapfólia felhasználható: - fotóalbumok elválasztó lapjaiként, borítók, tartódobozok bevonására, öntapadó

ragasztószalagként (címkékhez), virágcsomagolásra. A „B” jelű fóliákat PVDC-vel vonják be, ezáltal hegeszthetővé válnak, valamint a vízgőz- és gázáteresztő képességük alacsony lesz. Nagyteljesítményű automata gépi csomagolásra ajánlják. A „K” és „KK” jelű fóliáknál különböző polimereket koextrúdálnak az alapfilmre, elsősorban a hegeszthetőség és a ütőszilárdság javítása érdekében. A fóliák alkalmasak: cigarettásdobozok, gyógyszerek, csokoládé, cukorka, rágógumi, péksütemény, magnókazetták, filmek elsősorban automata csomagolására. A fóliákat perforált és gyöngyházfényű változatban is gyártják, ezenkívül a jobb nyomtathatóság érdekében koronakisüléssel vagy lánggal előkezelik. Igény esetén antisztatikus adalékkal látják el. A fóliák egy része fémgőzölhető. A BOPP fóliákat laminálhatják, legtöbbször kissűrűségű polietilénnek, de viszkóz vagy orientálatlan

polipropilén fóliával is. 149 A poliolefin termékek nyomtatása A festékek és lakkok a poliolefinek felületén rosszul tapadnak. Nyomtatásra való alkalmassá tételükre több módszer is ismert. Mechanikai előkezelés. A nyomtatandó felület feldörzsölése, ill érdesítése a felületet növeli és ezáltal nagyobb lesz a t apadás. A legfelső anyagréteg roncsolásával egy aktívabb anyagréteg kerül a felszínre, amihez a festék tapadása jobb. A módszert ritkán alkalmazzák, mert nem biztonságos. Lángkezelés: A felületet kb. 1000 o C hőmérsékletű lánggal kezelik. A láng a kezelendő felületet közvetlenül érinti, ezért a fólia felülete ráncosodhat. Általában többsoros gázégőt alkalmaznak. A felület a fellépő oxidáció folytán nyomtatásra alkalmas lesz Csak vastagabb fóliáknál használható. Koronakisütés. A poliolefin fóliák előkezelésének leggyakrabban alkalmazott módszere. A fóliát két nagyfeszültségű

elektród közötti ionizált légrésen vezetik át A feszültségkülönbség hatására felgyorsult részecskék a fólia felületét bombázzák. A fólia felülete részben oxidálódik, részben térhálósodik. Az oxidáció, valamint a keletkező poláros csoportok kedvezővé teszik a festékek tapadását. A térhálósodás azonban rontja a hegeszthetőséget. A legkedvezőbb tulajdonságok kialakítása az elektromos paraméterektől és a fóliavezetés sebességétől függ. Vegyi kezelés: Először toluollal zsírtalanítják, majd kénsav és káliumbikromát, valamint desztillált víz keverékével kezelik a felületet. A kezelés után a felületet bő vízzel kell lemosni és meg kell szárítani. Ezt a m ódszert csak próbaképpen alkalmazzák, mivel üzemszerű használata veszélyes és lassú Klórtartalmú polimerek Polivinil-klorid (PVC) 150 Polivinil-kloridnak nevezik a vinilklorid homopolimerjeit és olyan kopolimerjeit, amelyekben a vinilklorid

monomer döntő mennyiségben van jelen. Régebben karbamidból, majd földgázból kinyert acetilénből, manapság etilénből, sósav hozzáadásával jutnak a monomerhez, melynek polimerizálását emulziós vagy szuszpenziós módszerrel végzik. A keletkező polimer sűrűsége 1,4 g/cm3. A belőle készült fólia kemény, rideg, mely hő és fény hatására bomlik sósav leszakadása közben, szilárdsága csökken és elszíneződik. Ezért stabilizálására van szükség. Olyan anyagokat használnak, amely a sósavat megköti, mert a sósav felhalmozódása meggyorsítja a bomlást. Gyenge bázikus vegyületeket (Pb-sztearát, Casztearát vagy butirát) alkalmaznak ügyelve arra, hogy élelmiszeripari szempontból engedélyezettek legyenek. Egy másik csoportja a stabilizátoroknak, melyek a bomláskor a kettőskötésekhez kötődnek, megakadályozva a konjugált kettőskötések kialakulását, az elszíneződést. Az ilyen stabilizátorok maleinsav származékok A fény

hatására bekövetkező bomlás ellen UV-sugárzást elnyelő vegyületeket, hidrokinont, rezorcint, szalaicilátokat adagolnak az anyaghoz. A feldolgozhatóság érdekében, lágyítani kell a PVC-t Lágyítóként dibutil-ftalátot, trikrezil-foszfátot, glicerint és citromsav észtereket szoktak használni. A lágyítókat tartalmazó PVC fóliák élelmiszerekhez való csomagolásánál nagy körültekintéssel kell eljárni, mert a lágyítók – felszaporodva az emberi szervezetben – mérgezőek lehetnek. Néhány fejlett csomagolóiparral rendelkező országban a PVC adalékokra (stabilizátorok, lágyítók, csúsztatók) ún. pozitív listákat készítettek, melyekben rögzítették, hogy milyen élelmiszer csomagolásához milyen és mennyi adalékanyaggal rendelkező PVC csomagolószert lehet használni. Hazánkban is nagy figyelmet fordítanak a PVC adalékokra, de itt elsősorban a csomagolószerek modelloldatokkal történő vizsgálatát helyezik előtérbe.

Eszerint a csomagolószer adott mennyiségét modelloldatokkal (desztillált víz, alkohol, dietiléter, ecetsav, aceton stb.) kezelik, mennyiségi és minőségi analízisnek vetik alá a kioldott anyagokat. A rákkeltő anyagok jelenlétét külön vizsgálják Minden termék újfajta és új anyagú csomagolását meg kell vizsgáltatni élelmiszer-egészségügyi szempontból. A vizsgálatokat az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) végzi és a 151 terméknek kérdéses csomagolásban való forgalmazását csak az általa kiadott engedélyezési szám birtokában lehet végezni. A PVC fólia tulajdonságai a polimertől, a lágyítótartalomtól és a gyártási módtól függnek. A legutóbbi időkig a poliolefin fóliák mellett a PVC-t használták a legnagyobb mennyiségben. Csak újabban éri sok támadás a környezetvédők részéről, elsősorban az elégetéskor képződő sósavtartalom miatt. Az 1970-es években a PVC kritikus

időszakát érte, mert az USA-ból kiindulva több országban is jelentősen korlátozták felhasználását. Kimutatták, hogy a PVC vinilkloridmonomer zárványokat tartalmaz, s ez a gázhalmazállapotú anyag rákkeltő elsősorban nem lágyított anyagokban, hanem kemény PVC-ből gyártott csomagolóeszközökben volt kimutatható a monomer. A lágyító anyagok bekeverésekor és a feldolgozás során a mechanikus megmunkáláskor a gáz halmazállapotú monomer eltávozik. Ezt az eljárást, vagyis a gyúrást és keverést szellőztetéssel kombinálva alkalmazzák a monomertartalom csökkentésére. Ezt monomerszegényítő eljárásnak hívják. A kész polimerekben azóta is vizsgálják a monomertartalmat, s nemzetközileg megállapodta abban, hogy a késztermékben nem érheti az az 1 ppm-et (pars per million). Ma már nem ppm-ekben, hanem ppb-kben (pars per billion) mérhető az engedélyezett koncentráció. A PVC-ben a lágyítótartalom 40 %-nál is nagyobb lehet.

A lágyító megjavítja a fólia flexibilitását és könnyebbé teszi a feldolgozást. Alacsonyabb hőmérsékleten azonban törékennyé válik a lágyított PVC is. A vékony, lágy PVC-nek jó az átlátszósága, a vízgőz- és áteresztő képessége viszonylag magas. A lágyítók fizológiailag nem kedvezők az emberi szervezet számára, ezért sokkal előnyösebb a PVC-k ún. belső lágyítása Ezt legcélszerűbben kopolimerek gyártásával érik el Legkedvezőbb a vinilidén-kloriddal való kopolimerizálás: A vinilidénklorid már 0 oC felett polimerizálódik. A polimer nem oldódik a monomerben, hanem fehér por alakjában kicsapódik. Katalizátorként peroxidokat, savakat, sókat alkalmaznak. A polivinilidén-klorid (PVDC) fehér por, sűrűsége 1,87 g/cm3, 185-200 o C-on lágyul, 225 oC között bomlik. 152 A kristályos polimer kemény, az amorf pedig lágy, gumiszerű. Ha a kristályos polimert a kristályos rész olvadáspontja fölé melegítik (pl.

fóliagyártáskor), majd ez alá hűtik, amorf polimer keletkezik, amely színtelen és átlátszó. A fólia hajlamos kristályosodásra, stabilitása kicsi, amit adalékok, lágyítók, stabilizátorok befolyásolhatnak. Legjobb azonban ha a vinilkloridot és vinilidénkloridot kopolimerizálják. Legfontosabban a 10-27 %-os vinilkloridot és a 73-90 % vinilidénkloridot tartalmazó kopolimerek. Ezek az ún Saran anyagok Ezek egy részét a Dow Chemical Co Saran Wrap S, ill. a WR Grace cég Cryovac S néven gyártja A két monomer arányának változtatásával szabályozható a kémiai ellenállóképesség, a vízgőz és gázzáróság, a zsugorodás és a hegeszthetőség. A PVC-PVDC kopolimerek általános tulajdonságai: kellemes tapintású, lágy, zsugorodó tulajdonságú fóliák, melyek: kis vízgőz- és gázáteresztő képességgel rendelkeznek, olaj- és zsírállóak, mélyhűthetők és melegen tölthetők. fémkapcsokkal vákuumzárást lehet elérni. A 20 %

vinilidénkloriddal rendelkező PVC már belső lágyítású anyagnak számít, de a gyakorlatban a magasabb PVDC tartalommal rendelkező kopolimereknek nagyobb a felhasználási köre. A PVC fóliából lágyító hatású adalékanyagokkal (EVA) speciális eljárással hidegen nyújtható (stretch) fóliát gyártanak. A módosítóanyag beépül a PVC láncok közé, s ezáltal lehetőség nyílik a rugalmas elmozdulásra, a fólia hidegen nyújthatóvá válik. A rögzítésre kerülő termék körül a fóliát megfeszítve körbevezetik, beburkolva felületét. A fóliát a nagy lágyítótartalom miatt nem szükséges hegesztéssel rögzíteni mert a tapadás megfelelő zárást biztosít. A feszítést követően a fóliában létrejövő relaxáció összetartja a terméket A nyújtható fólia a 70-es évek végén jelent meg a cs omagolástechnikában, s a zsugorfóliás rögzítési technológiának rövid idő alatt versenytársa lett. Anyagfelhasználása kedvezőbb,

alkalmazásához mechanikai energiára van szükség, ami olcsóbban előállítható és kisebb a gépi beruházási igénye is. 153 A nyújtható PVC fóliát tálcás fogyasztói csomagoláshoz is használják. A tálcán lévő terméket feszítve körbeburkolják a fóliával, melyet aztán a tálca alján melegítőlap segítségével hővel rögzítenek. Különböző termékekhez különféle lágyítókat tartalmazó és vastagságú fóliákat alkalmaznak. A hazai gyártású stretch fóliákat négyféle változatban készítik, melyeket - hús és sajt, zöldség és gyümölcs csomagolására, háztartási célokra, rakodólapos egységrakományok rögzítésére ajánlják. A PVC fóliát mezőgazdasági primőrök termesztéséhez használatos fóliaházak burkolására előnyösebbnek tartják, mint a polietilén fóliákat, mert nagyobb a hőtartó képességük. De gépek, műszerek csomagolására nem célszerű alkalmazni, mert az öregedés közbeni sósav

leszakadás korróziót okozhat. A kemény PVC fóliát vákuumformázással vagy préslégformázással dolgozzák fel tálcák, tálkák, egyéb üreges testek készítéséhez. A gyógyszeres tabletták buborékcsomagolásánál is előnyösen használják. Különleges műanyagok Polisztirol (PS) A csomagolástechnikában több alkalmazási módja is van a polisztirolnak, amely vinilbenzol polimerizációval keletkezik. A sztirol már fény hatására is polimerizálódik, ezért hidrokinonnal stabilizálják, melyet azonban polimerizálás előtt eltávolítanak. Többféle módon, így tömbben, emulziósan és szuszpenziósan polimerizálható. A poliolefinek és a PVC-k mögött a harmadik leggyakrabban használt műanyag a csomagolásban. A polisztirol kemény, rideg, átlátszó, amorf szerkezetű polimer. Sűrűsége, 1,06 g/cm3. Hőállósága max 90 oC 154 A polisztirol fóliának kiváló elektromos tulajdonságai vannak, s ezért elsősorban a

kondenzátorgyártásban van jelentősége, a csomagolástechnikában főként a habfóliát, a lemezeket és a habokat alkalmazzák. A polisztirol habfóliákat minden szokványos extrúderen gyárthatják. A hajtóanyag előre bekeverése nem gazdaságos, ezért azt a módszert követik, amikor a hajtóanyag adagolását az extrúderben végzik. A hajtóanyag gáz vagy nyomás alatt bevezetett folyékony habosító, melyet adagolóberendezéssel folyamatosan juttatnak az extrúderbe. A beadagolt gáz a megömlött polisztirollal elkeveredik és a szerszámból való kilépés után a még képlékeny anyagot kihabosítja. Általában 0,1-5 mm vastag fóliákat gyártanak Amennyiben vastagabb fóliára van szükség, egy fűtött alagútban még utánahabosítják a fóliát. Ezzel a módszerrel 810 mm-es fóliavastagság is elérhető A polisztirol habfólia térfogattömege 50-200 kg/m3. A fóliát vákuumformázással tálcákká alakítják, vagy a fóliafúváshoz hasonló

módszerrel üreges testet készítenek belőle. Poharak, tégelyek készítésére is alkalmazzák. A polisztirol félkész termékek fizikai tulajdonságait, így az ütésállóságot, hőállóságot stb. a polimer előállítási technológiája befolyásolja A termékek lehetnek víztiszták, átlátszóan és fedetten színezettek. Az ütésálló polisztirolok polimerkeverékek vagy kopolimerek, amelyekben akrilnitril és butadién monomereket használnak fel. A sztirol-akrilnitril-butadién monomereket használnak fel. A sztirol-akrilnitril-butaditén terpolimer (rövidített nevén ABS polimer) nagy kemény, ütésálló és vegyszerálló tulajdonságú. A lemezeket mélyhúzással vákumformázással csomagolóeszközökké alakítják. Tálkákat, tálcákat, poharakat, tégelyeket készítenek belőle, tejföl, savanyútej készítmények, joghurt, kefir stb. csomagolására, ezenkívül nagymennyiségben gyártanak belőle csavarmenetes záróelemeket,

díszkupakokat. A polisztirol habokat zárt sejtszerkezetű kemény tömbök, idomok és ömleszthető párnázóelemek formájában gyártják. A hab max 80 oC hőmérsékletet bír ki Térfogattömege 12-60 kg/m3. Készítéséhez nagy molekulatömegű kristályos PS granulátumot használnak, amelyet 8-10 % alacsony forráspontú alifás szénhidrogénnel pl. pentánnal állítanak elő A habok egy részét pentán hajtóanyaggal előállított gyöngypolimerből készítik. A PS granulátumot vagy 155 gyöngyöket vízzel, gőzzel vagy forró levegővel a formázott hab térfogattömegének megfelelő mértékéig 90-115 oC-on előhabosítják, majd a lehűtött szemcsés anyagot némi pihentetés után a formázószerszámba töltik, ahol melegítéssel és sajtolással a kívánt alakra formázzák. A tömbök fűrészeléssel vagy melegített huzallal formára vághatók és szeletelhetők. Formában habosítva különböző idomok készíthetők, mint élvédők,

sarokelemek vagy készenléti csomagolások betétformái. Hullámpapírlemez dobozok betétdobozaiként érzékeny áruk csomagolására (fényképezőgép, rádió stb.) alkalmazzák. A párnázóelemek hullámpapírdobozba ömlesztve a termék köré térkitöltőként és mozgáscsillapítóként szolgálnak. Poliamid (PA) A poliamidok kémiailag olyan heteroláncú polimerek, amelyek a főláncban –CO-NHkötést tartalmaznak. Amino- és karboxil-csoportokat tartalmazó szénhidrogének, víz kilépése mellett végbemenő ún. kondenzációs reakciójánál keletkeznek Az egyik első klasszikusnak számító reakció a hexametilén-diamin és adipinsav egymásrahatásából létrejövő poliamid 6,6. Hazánkban kaprolaktámból készítik a poliamid 6-ot. A csomagolástechnikában jelentős szerepe van a Rilsan nevű poliamidnak, melynek monomerjét ricinusolajból készítik. A poliamidokat az angolszász szakirodalomban nylon-oknak nevezik. A poliamidok kiváló

tulajdonságú és nagy mechanikai szilárdságú anyagok. Ez a sajátságuk azon alapszik, hogy szomszédos molekulákon lévő CO- és NH- csoportok között hidrogénkötések alakulnak ki. Ennek mennyisége alapvetően befolyásolja az egyes termékek tulajdonságait (pl olvadáspont, vízfelvétel, sűrűség). A poliamid fóliák nagyon szívósak, nagy a húzó és továbbszakító, valamint repesztőszilárdságuk és nyúlásuk. Nagy a vízgőzáteresztő képességük Ez utóbbi kihasználható pl. a gőzzel való sterilezéskor, minthogy a művelet alatt áthatolt nedvesség gyorsan eltávozhat. Gázzáró képességük jó, megközelíti a Saranét A poliamid fóliák jól nyomtathatók. A poliamid fóliák mérettartóságuk és magas olvadáspontjuk miatt felhasználhatók olyan csomagolások készítésére, amelyekben a fagyasztott élelmiszer felmelegíthető. 156 Önállóan kevésbé használják, annál több helyen alkalmazzák különböző társított

fóliákkal együtt. Ezek közül legfontosabb a PA-PE kombináció, melyet koextrúzióval gyártanak. A két anyag vízgőz, gáz és aromazáró tulajdonságú Vákuumos csomagolás formájában több termékhez is használható, mint a sajtok, kolbász, penészmentes szalámi, szalonna stb. Poliészterek (PETP) A poliészterek olyan heteroláncú anyagok, amelyek a főláncban észtercsoportokat tartalmaznak. A csomagolás szempontjából legfontosabbak az ún l ineáris poliészterek, melyek kétértékű alkohol és származékai és dikarbonsavak vagy oxikarbonsavak polikondenzációjával jönnek létre. Jellegzetes képviselőjük a polietilén-tereftalát A molekulaarány helyes megválasztásával, valamint katalizátorok jelenlétében a reakcióegyensúly eltolódik és molekulalánc keletkezik. A PETP a leghőállóbb műanyagok egyike. Mechanikai szilárdsága és kopásállósága jó, fényállósága és átlátszósága kiváló. Alkalmazásakor igen vékony (12 μm)

fóliaként használják. A legismertebb márkanevek: Hostaphan, Mylar A fólia nem hegeszthető, nagymértékben zsugorodik. Hőtűrő képessége -50 - +160 oC, egyes fajtái a 200 oC-t is kibírják, - süthető fóliának is nevezik. Polietilénnek társítva nagyon sok kombináltfóliás csomagolás anyaga. Két tekerccsel működő automata vákuumos csomagológépekről a PETP-PE fóliát felsőfóliaként használják, mert a PETP vákuumformázás hatására reped. Húsok, sajtok, készételek csomagolására használják Poliuretán (PU) A poliuretánok kémiailag olyan heteroláncú polimerek, amelyek a polimerláncban O ║ -N–C–O157 típusú uretán kötést tartalmaznak. A legismertebb termék a di- ill poliizocianátokból és diolokból poliaddíciós reakcióval készül. A század 50-es éveitől használják a poliuretánokat többféle célra, műbőrként, lakkokként, habokként és ragasztók formájában. Legnagyobb felhasználási területük

a rugalmas és a merev habok alkalmazása. A kialakult habszerkezet nyílt vagy vegyes pórusú. A lágy poliuretán habot lineáris poliolokból a kemény habokat elágazó láncú poliészterekből gyártják. A lágy habokat tömbökben, a kemény habokat formába öntéssel és szórásos felvitellel készítik. A kétféle habtípust elvileg azonos módon állítják elő, vagyis a PU gyanta komponenseivel (poliollal és diizocianáttal) homogenizálják a habosítóanyagot és nyomás alatt Freont (diklór-difluormetán) vezetnek az elegybe. Az elpárolgó Freon a gázfejlődéssel járó reakció megindulása előtt a rendszert előhabosítja. A habképződés a hajtóanyag hatásának kifejlődésével válik teljessé és az utókezelés során veszi fel a végleges keménységet. A habok keménysége változó Háromféle térfogattömegű habot szoktak megkülönböztetni: 20-30 kg/m3 lágy, 50-60 kg/m3 félkemény, 200-300 kg/m3 kemény habokat. Az alkalmazás

területétől függően választják ki a habanyag térfogattömegét. A lágy habokat (habszivacs) kistömegű, érzékeny tárgyakhoz párnázóanyagként, míg a kemény habokat nagytömegű gépek rezgéscsillapítására használják. A poliuretánnal valósítható meg a csomagolás helyszínen történő, ún. csomagban habosítás A dobozba csomagolandó terméket polietilén fóliával körbeburkolják, majd a doboz alján kialakítanak egy réteg habot és ráhelyezik a begöngyölt terméket. Végük a termék és a doboz belső fala között körbehabosítják. A hab kikeményedése után a doboz felső részén az egyenetlen részt levágják és a dobozszárnyakat zárják. Speciális eljárásokkal készülnek a formatestek és tömbök, melyeknél nagynyomású vagy rotációs eljárással tömör külső héjat hoznak létre, míg a belső rész habos szerkezetű. 158 Polivinilalkohol (PVAL, PVOH) A PVAL kémiailag az ún. s zekunder polimerek csoportjába

tartozik, mert a polivinilacetátból (PVA) állítják elő az acetátcsoportok elszappanosításával, lúgos vagy savas közegben. Iparilag a PVA alkoholos oldatát hidrolizálják. Az alkalmazott sav vagy lúg katalizátorként viselkedik. A PVAL lineáris szerkezetű, mert a PVA oldalláncai a hidrolízisnél leszakadnak. A késztermék mindig tartalmaz bizonyos mennyiségű acetátcsoportot. A kereskedelemben kapható teljesen hidrolizált anyag 1,5 % acetátot, a részlegesen hidrolizált pedig több mint 20 % acetátcsoportot tartalmaz. Az anyag magas lágyuláspontú (80-85 oC) kristályos polimer. Higroszkópos és vízben oldódik, 100 o C felett bomlik. A PVAL-t a vízen kívül néhány poláros anyag dimetilformamid, etanolaminok oldják, szerves oldószerekben, pl. benzinben oldhatatlan A PVAL-ból öntött fóliákat készítenek és tovább feldolgozva konfekcionálással tasakokat. Ezeket finomszemcsés mosóporok csomagolására használják a 70-es évek

elejétől kezdődően. A finom mosóporok a mosogatógépekbe töltéskor könnyen szállnak a levegőben és a nyálkahártyát ingerlik. Ezért a t asakokat kinyitás nélkül helyezik a m osógépbe A tasak is feloldódik a mosóvízben és nem zavarja a mosóhatást. Polietilén-vinilalkohol (EVAL) Alig 10 évvel ezelőtt Japánban etilén-vinilalkohol kopolimer anyagot dolgoztak ki EVAL bejegyzett márkanéven, s ezzel a két anyag PVAL és a PE kedvező tulajdonságait egyesítették. Nagyon jó vízgőz és gázzáró (barrier) anyagot állítanak elő A polimerben lévő etilén arányának megválasztásával változtatni lehet a vízgőzáteresztő képesség mértékén. Az anyag kristályos szerkezetű A gyártó cég szerint előkezelés nélkül jól nyomtatható a belőle készült fólia. Aromazárása kiváló A polimert alkotó komponensek helyes megválasztásával az EVAL műgyantákat sokféle eljárással való feldolgozásra javasolják. Így alkalmas

fóliagyártásra, koextrúzióra, nyújtvafúvásos eljárásra, extrúziós bevonásra és más műanyagokba való bekeverésre. 159 Különböző termékekhez társítottan ajánlják a következő kombinációkat: EVAL/NYLON/IONOMER koex fóliák sonka, kolbász LLDPE/EVAL/LLDPE koex fóliák snack, bor PP/EVAL/PP koex lemez jam, tej, joghurt LDPE/EVAL/LDPE nyújtva fúvott palack, kechup, majonéz EVAL/LDPE koex tubus kozmetikai, gyógyszeripari termék. 7 160