Környezetvédelem | Felsőoktatás » Keller Katalin - Ökológia

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak ÖKOLÓGIA Nyíregyháza, 2003. november 20 Készítette: Keller Katalin 2003/2004. tanév I félév I. évfolyam Gazdálkodási Szak 1 Bevezetés, előszó Az emberi környezetben lejátszódó folyamatoknak hosszú távú hatásai vannak, így a környezetvédelem is hosszú távú és komplex tevékenységet igényel. A környezet szennyeződése ugyanis általában fokozatosan következik be, viszonylag hosszú idő szükséges ahhoz, hogy oly mértékűre koncentrálódjon, amely már az emberi életfeltételeket veszélyezteti. A környezetszennyeződés kedvezőtlen hatását az emberekre a társadalom általában csak akkor ismeri fel, amikor konkrét egészségkárosodásban jelentkezik. Az utóbbi évek nemzetközi és hazai kutatási eredményei azt jelzik, hogy a szennyezés növekedésének ezek a kedvezőtlen hatásai már megfigyelhetők. Az utóbbi években egyre fokozódó

társadalmi igény jelentkezett az egészséges emberi környezet iránt, s a társadalom egyre érzékenyebben reagált a környezeti problémákra. Néhány év óta világszerte sokasodnak a vészjelek az ember természeti környezetének romlásáról. Elsősorban a fejlett és a közepesen fejlett országokban növekszik azoknak a hivatalos szerveknek és szakértőknek a száma, akik keresik a szervezésnek, a tudatformálásnak, az egységes szemlélet kialakításának az útját, hogy ezen keresztül segítsék a szükséges teendők meghatározását, a környezetvédelmi vagy környezetformáló programok kidolgozását. Hazánkban ez idő szerint a környezeti szennyeződések mértéke még nem közelíti meg a fejlett ipari országokét, de már mi is egyre jobban érezzük, hogy felelősségteljes tevékenységekkel kell elejét vennünk környezetünk romlásának. 2. 2. 1 Környezeti elemek A légkör globális környezeti problémái A Földet körülvevő gázelegy

a levegő. Fő alkotó részei a nitrogén és oxigén A földtörténet során nagy változások voltak a levegő összetételében. A környezetvédelmi statisztikai rendszerekben a legfontosabb légszennyező anyagokként elsősorban az alábbiakat veszik figyelembe: Szilárd anyagok Szén-dioxid Kén-dioxid Szén-monoxid Metán Nehézfémek Ózonréteget károsító anyagok. A globális környezeti problémák elsősorban a légkör állapotjelzőinek változásában figyelhetők meg. Az emberi tevékenység hat a légkörre Az ipari termelés, az energia előállítás és felhasználás, a szállítás, a mezőgazdaság különböző szennyezők kibocsátásával befolyásolja a légkör összetételét és közvetett módon is hatással lehet az éghajlatra. Három típusú kedvezőtlen globális léptékű változást említenek meg a légkör esetében:  Légköri savasodás  Ózonréteg sérülése  Üvegházhatás és klímaváltozás. 2 2. 1 1 Ózonréteg

sérülése Az 1972. évi Stockholmi Konferencia anyagai között még nem szerepelt a sztratoszférában elhelyezkedő ózonréteg sérülése. Az 1970-es évek közepétől figyeltek fel arra a jelenségre, hogy a déli féltekén időszakosan elvékonyodik az ózonréteg. Tíz évet kellett várni a hathatós intézkedésekre mert a jelenséget már 1975-ben leírták. Az „Egyezmény az ózonréteg védelméről” című dokumentumot 1985-ben fogadták el Bécsben. 1987-ben fogadták el a Montreali jegyzőkönyvet, amelyben már konkrét kötelezettségvállalásról volt szó, az ózonréteget egyértelműen károsító legfontosabb halogénezett szén-hidrogének szakaszos betiltására. Csökkentik a meghatározott freongázok termelését, kereskedelmét, illetve felhasználását. A megfigyelésekből és az újabb tudományos vizsgálatokból származó eredmények alapján még tovább erősödött az ózonréteget érintő aggodalom, ezért az 1990-es Londoni

Módosítás szerint már 1995-re el kell érni az 50 %-os mérséklést, és az ezredfordulóra teljesen be kell szüntetni az említett anyagok felhasználását. Magyarország vállalta az említett gázokra vonatkozó korlátozások bevezetését. Az érintett anyagokat nem állítják elő hazánkban. 2. 1 2 Üvegházhatás és a klímaváltozás A meteorológusok már régóta észlelik, hogy növekszik a levegő CO2 és metán tartalma. Az 1980-as években egyre több figyelmet fordítottak a klímaváltozás okainak, lehetőségeinek feltárására. Mindkét gáz XX Századi szaporodása jórészt emberi tevékenység eredménye A szén-dioxid fő forrása a fosszilis tüzelőanyagok elégetése és a trópusi erdők irtása, a metáné a rizstermelés, a szarvasmarha és juhtartás, a biomassza elégetése a trópusi erdőkben és a szavannán, egyes mikrobák tevékenysége a városi szemétgödrökben, valamint a szén, a kőolaj, földgáz kitermelésében elosztásában

keletkező hulladékgáz. Ez ügyben 1992-ben került sor az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciájára, melyet Rio De Janeiróban tartottak, ahol elfogadták az Éghajlat-változtatási Keretegyezményt, amely az üvegházhatás és gázok csökkentésén túlmenően nagy jelentőséget tulajdonít e gázok tározóinak és nyelőinek is. 3. 3. 1 A gazdasági szektorok Az ipar globális helyzete Az ipar a modern társadalom alapja, a növekedés nélkülözhetetlen mozgatója. A fejlődő országok számára a fejlesztési lehetőségek bővítése és a növekvő szükségletek kielégítése érdekében alapvetően fontos az ipar. Az emberi szükségletek többségét csak az iparban előállított javakkal és szolgáltatásokkal lehet kielégíteni. Az ipar természeti forrásokból nyeri az alapanyagokat és mind termékeit, mind szennyező anyagait az emberi környezetben helyezi el. Az iparnak lehetősége van a környezet javítására, de a pusztítására is E két

jelenség általában párhuzamosan érvényesül. 3. 1 1 A gazdasági növekedés és környezeti hatása A bruttó nemzeti termék egynegyedét – egyharmadát az ipar állítja elő, ily módon a gazdasági növekedés meghatározó tényezője. A világ bruttó terméke a XX század 2 felében több mint 3 hatszorosára növekedett. A növekedéssel párhuzamosan szennyeződött a természeti környezet. A XX. sz utolsó harmadában a növekvő tudatosság és a társadalmi aggodalom eredményeként az ipari országokban és egyes fejlődő országokban megélénkült a kormányok és az ipari szervezetek tevékenysége a környezetvédelme érdekében. Kezdetben korlátozó intézkedéseket határoztak el, amelyek a szennyezőanyag – kibocsátás csökkentését célozták. Később gazdasági eszközöket vetettek be, de csak kevés ország alkalmazta ezeket. Az ipar a környezetszennyezés és más kedvezőtlen környezeti hatások csökkentésére alkalmas új

technológiák és ipari folyamatok kifejlesztésével válaszolt a kihívásra. A szennyezést korlátozó intézkedések költségei gyorsan nőttek egyes, nagyon szennyező iparágakban és a nagyvállalatok saját környezetvédelmi politikát és ellenőrző részlegeket kezdtek kialakítani. A nemzeti és nemzetközi ipari szövetségek szintén kialakították irányelveiket és a gyakorlatban önkéntesen alkalmazott szabályozásaikat. Az eredmények vegyesek voltak, de az elmúlt két évtizedben számos ipari ország tapasztalhatta a környezet minőségének jelentős javulását. Sok városban nagy mértékben csökkent a levegő szennyezettsége, és sok tó és folyó vízminősége javult. Sok vegyszer felhasználása szigorú ellenőrzés alá került. Ezek az eredmények csupán néhány ipari országra korlátozódtak. Világméretben azt láthatjuk, hogy a fokozott műtrágyázás és a szennyvíz árt a folyók, tengerek, óceánok vizének, ami kedvezőtlenül hat

a halászatra, az ivóvíz ellátásra, hajózásra és a táj esztétikai értékére. Az ipari országok még mindig szenvednek a levegő- és talajszennyeződés ártalmaitól. A legtöbb multinacionális cég vezetése nagymértékben átértékelte a környezetvédelemhez való viszonyát az 1980-as évektől kezdve. Nyilvánvalóvá vált, hogy a környezetkímélő technológiák alkalmazása és a szennyező anyagoktól mentes termékek előállítása a jövőben a versenyképesség egyik meghatározó tényezőjévé válik. 3. 1 2 A nemzetközi egyezmények Az egyezmény az ipari balesetek országhatárokon túli hatásáról nevű egyezményt 1992-ben írták alá az ENSZ kezdeményezésére. Az egyezmény hatálya a meghatározott telephelyeken esetlegesen bekövetkező balesetekre és azok országhatárokon túli hatásaira terjed ki. Az egyezmény külön foglalkozik az ipari balesetek azon hatásaival, amelyek a természeti környezet elemeit érintik. Nem tartoznak

az egyezmény hatáskörébe a nukleáris balesetek, a katonai létesítményekben bekövetkezett balesetek és a gázokkal kapcsolatos hatások. Az egyezmény a kárelhárítás minden szakaszáról rendelkezik, beleértve a megelőzést, a káros hatásra való felkészülést és a baleset, illetve a hatás jelentkezése esetén szükséges intézkedéseket és a következmények felszámolását. A csatlakozó országok vállalják, hogy felmérik a területükön végzett vagy tervezett olyan ipari tevékenységeket, amelyek baleset következtében veszélyeztethetnek más országokat. Magyarország 1992-ben írta alá az egyezményt. 3. 1 3 A vállalati szintű környezetvédelem A versenyképesség növelése érdekében vállalati szinten kialakult a környezetmenedzsment, vagyis a környezetbarát vállalati irányítási rendszer. 4 Fontosabb módszerei a következők:  Életciklus – elemzés Számszerűsítik, hogy egy termék előállítása során a

hulladékként való lerakásig milyen környezeti terhelés várható.  Ökológiai mérleg Ez a mérleg a környezetnek okozott ártalmakat veszi számba.  Környezeti SWOT elemzés Az elemzés komplex módon értékeli a vállalati tevékenységet.  Környezeti átvilágítás  Környezeti hatásvizsgálat  Környezettudatos vállalatirányítás. 4. Az energetika globális helyzete Az energia a mindennapi élet alapszükséglete. A jövő időszak fejlődését döntően befolyásolja a megbízható, környezetvédelmi szempontból megfelelő forrásokból származó energia hosszú távon elérhető, növekvő mennyisége. Az energia jövője feletti aggodalom természetes, mivel az energia adja az emberi élet alapvető szolgáltatásait. A mai elsődleges energiaforrások többsége nem megújuló: földgáz, olaj, szén, tőzeg. Vannak megújulók is tűzifa, trágya, víz, napsugárzás stb. Az energiastratégiát össze kell hangolni a fenntartható

fejlődés elveivel. Kulcselemek:  Az energiaellátás növekedése a fejlődő országokban elkerülhetetlen az emberi szükségletek kielégítéséhez.  Energiahatékonysági és takarékossági intézkedések meghozatala és az elsődleges energiaforrások pazarló felhasználásának minimalizálása.  Az energiaforrások hatása az emberi egészségre, felismerve a biztonsági kockázat problémáját is.  A bioszféra védelme és a helyi szennyezések megelőzése. 4. 1 1 Az atomenergia A nukleáris energia békés és iparszerű felhasználása az 1950-es évek második felében kezdődött el. A további évtizedekben a növekedés gyors üteművé vált A 90-es években lelassult az új atomerőművek építési üteme. Ennek több oka volt Csernobilban 1986-ban bekövetkezett tragikus baleset óvatosságra intette a kormányokat és a közvéleményt is. A környezetvédelmi zöldmozgalmak nagyszabású és globális méretű kampányt folytattak az

atomenergia felhasználása ellen. Óvatosság nyilvánult meg olyan értelemben is, hogy a fejlődő országokban nem célszerű szorgalmazni az atomerőművek építését, mert korlátozott az a szakértői háttér, amely a biztonságos üzemeltetéshez szükséges. Több európai ország politikai megfontolásokból meghirdette a már működő atomerőművek fokozatos leállítását a következő évtizedek során. Az ENSZ egyik szakosított szervezete a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség foglalkozik az atomenergia békés felhasználásával. A szervezetet 1957-ben hozták létre, székhelye: Bécs Magyarország 1984. óta tagja Ha egy atomerőmű biztonságosan működik, akkor a légkörbe 5 nem jut ki olyan szennyező anyag, mint amelyek jellemzőek a fosszilis energiaforrásokra telepített erőművekre. Ha rendkívüli katasztrófa történik, akkor viszont olyan környezeti károk keletkeznek, amelyek átterjednek a légkör más régiókra is. Radioaktív

sugárzások jutnak el távoli tájakra és beépülnek a környezetbe. A nukleáris energia felhasználása tehát minőségileg más kockázatot jelent, mint például egy hőerőmű katasztrófája. 5. A közlekedés globális helyzete A XX. században rendkívül felgyorsult a közlekedési járművek gyártása és az emberek, áruk szállítása. A gépkocsik számának növekedése jól jellemzi, hogy milyen gyorsan változott a helyzet a közlekedésben, ami egyúttal a fosszilis energiahordozók növekvő felhasználását jelentette. Ötven év alatt tízszeresére növekedett a világ gépkocsiállománya. A közlekedés jelentős légszennyezést okoz. Az összes ólomkibocsátás mintegy 90 %-át a közlekedés felelős az összes szén-dioxid kibocsátás 22 %-áért. 5. 1 Közlekedés az Európai Unióban Ezen ágazat nélkülözhetetlen az áruk és szolgáltatások előállításához valamint a kereskedelemhez és a területi fejlődéshez. A közlekedés nagy

mértékben járult hozzá a Közösség gazdasági felemelkedéséhez, jelentős költségmegtakarításokat tett lehetővé a termelésben és fokozott versenyhez vezetett. A Közösségen belül a közlekedés teszi a GDP 10 %-át, és a foglalkoztatottak 9 %-át képviseli. Az EU 5. Környezetvédelmi programja:  Autóvezetők tájékoztatása és oktatása az autó célszerű használatára.  Jobb tömegközlekedés megteremtése.  Városi közúti forgalom csökkentése.  Gazdasági és pénzügyi ösztönzők fejlesztése.  Interaktív kommunikációs infrastruktúrák fejlesztése. A közlekedési externáliákhoz elsősorban a gazdálkodás természeti közege tartozik (levegő, víz). A környezetgazdálkodás egyik alapfeladata ezen javak internalizálása, a hagyományos termelési tényezőkhöz hasonló kezelése, törekedve ezzel a piaci egyensúlyhoz való közelítésre. A közlekedés esetében az externáliák közé sorolják a levegő-szennyezést, a

zajártalmat, a megnövekedett földhasználatot, a természeti értékekre való káros hatást, az éghajlatváltozás előidézésében játszott szerepét, a városok esetében a közlekedési hálózatok kiépítésének, fenntartásának pótlólagos költségeit, és végül a baleseteket is. 6. 6. 1 Környezetvédelem Magyarországon Intézkedések a környezetvédelemben 1976-ban az Országgyűlés elfogadta az első, átfogó jellegű környezetvédelmi törvényt, amely az 1976. évi II törvény volt és „Az emberi környezet védelméről” elnevezést viselte 6 A törvény első fejezete az általános elveket foglalta össze. A törvény kimondta, hogy a cél az ember egészségének védelme, a jelenlegi és a jövő nemzedék életfeltételeinek rendszeres javítása. Az emberi környezet védelme az egész társadalom érdeke és feladata, továbbá minden állampolgár joga, hogy emberhez méltó környezetben éljen. Az emberi környezet védelmét

szolgáló szabályok mindenki köteles megtartani és a környezetvédelmet a saját tevékenységi körében előmozdítani. Gondoskodni kell arról, hogy az állampolgárok a környezetvédelmi feladatokat és követelményeket az oktatás, a nevelés, a közművelés és a tájékoztatás útján megismerjék. Elő kell segíteni, hogy a környezetvédelemben a lakosság társadalmi munkával is részt vegyen. A második fejezet a környezet védelmére vonatkozó részletes rendelkezéseket összegezte. Az emberi környezet megóvása céljából védelem alatt áll a föld, a víz, a levegő, az élővilág, a táj és a települési környezet. Nem szabad az emberi környezet védelem alatt álló tárgyait olyan szennyeződésnek, ártalomnak vagy más káros hatásnak kitenni, amely azok természetes tulajdonságait hátrányosan megváltoztatja, vagy az emberi életkörülményeket rontja. Biológiai, vegyi és sugárzó anyagokat csak úgy szabad előállítani, tárolni,

szállítani, kezelni, alkalmazni, sugárhatást előidézni, hogy azok az embert, illetőleg az emberi környezet védelem alatt álló tárgyait se egyszeri behatásra, se felhalmozódásuk esetén ne károsítsák vagy veszélyeztessék. A hulladékokkal is foglalkozott ez a fejezet. Nem szabad a földet hulladékkal és más módon szennyezni. Hulladékot és vegyi anyagot csak a jogszabályokban vagy a hatósági rendelkezésekben meghatározott módon szabad felhalmozni, illetőleg a földbe juttatni. Települések környezetében hulladékot csak az e célra kijelölt helyen és módon szabad tárolni, elhelyezni, kezelni, megsemmisíteni, illetőleg ártalmatlanná tenni. A hulladékot úgy kell szállítani, hogy a települési környezetet ne szennyezze, ne fertőzze. A törvény harmadik fejezete a környezetvédelemre vonatkozó rendelkezések megsértése miatti felelősség kérdésével foglalkozott. Aki tevékenységével vagy mulasztásával az emberi környezet

szennyeződését, ártalmát vagy megkárosodását idézi elő, köteles az általa okozott környezeti szennyeződést, ártalmat, károsodást korlátozni vagy megszüntetni, továbbá köteles a megfelelő védekezést kialakítani. Aki a környezet védelmét szolgáló jogszabályokba és hatósági rendelkezésekbe ütköző tevékenységet folytat vagy az azokban előírt kötelezettségének teljesítését elmulasztja, a környezeti szennyeződés, ártalom, károsodás mértékének és társadalmi veszélyességének megfelelően környezetvédelmi bírság fizetésére kötelezhető. A törvény negyedik fejezete a környezetvédelmi irányításról és szervezetéről intézkedett. A környezetvédelem irányítása, összehangolása, ellenőrzése és fejlesztése a Minisztertanács feladata és a részletes szabályokat is ez a testület állapítja meg. A törvény ötödik fejezete a vegyes és hatályba lépő intézkedésekről rendelkezett. Ennek értelmében a

környezetvédelmi bírságból befolyó bevételeket elsősorban a környezetvédelmi feladatok megvalósítására kell fordítani. Az egyes ágazatokat szabályozó jogszabályokat összhangba kell hozni a környezetvédelmi törvénnyel. Szervezeti vonatkozásban továbblépést jelentett, hogy a Minisztertanács 1977-ben létrehozta az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanácsot, mint a kormány koordináló, véleményező és ellenőrző szervét, továbbá az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalt, mint államigazgatási szervet, amely az OKTT működésével, az általa kijelölt feladatok végrehajtásával foglalkozó intézmény. 7 Az OKTT feladatkörébe tartozott a környezet- és természetvédelem koncepciójának, céljainak kialakítása, a feladatok végrehajtásának ellenőrzése, a megyei, fővárosi környezet- és természetvédelmi bizottságok munkájának elvi irányítása, a tudományos kutatás és fejlesztés környezet- és

természetvédelmi főbb irányainak kijelölése. Az 1980-as évek második felében egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy szervezeti korszerűsítés és megerősítés szükséges a környezetvédelemben. A nemzetközi folyamatok is elősegítették ezt a döntést, mert Európa nyugati és keleti részében egyaránt önálló minisztériumok alakultak a környezetvédelemre. 1987-ben az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal és az Országos Vízügyi Hivatal összevonásával jött létre a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium. Első környezetvédelmi miniszternek Maróthy Lászlót nevezték ki. 6. 2 Fontosabb törvények Az elmúlt 12 éves időszakban számos törvény, kormányrendelet, illetve miniszteri utasítás jelent meg a környezet- és természetvédelemről, illetve olyan területekről, amelyek kapcsolatosak a környezetvédelemmel. Ezek közül választottuk ki azokat, amelyeket fontosabbnak ítéltünk meg. Ezeket

foglaljuk össze röviden A felsorolás nem követi az elfogadás időrendiségét, inkább logikai sorrendet alkot. 1995. évi LIII Törvény a környezet védelmének általános szabályairól A törvény célja az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítása, a környezet elemeinek és folyamatainak védelme, a fenntartható fejlődés környezeti feltételeinek biztosítása. A környezeti elemek védelménél a föld, a víz, a levegő, az élővilág, az épített környezet védelmét emelte ki. Külön hangsúlyozta a törvény a veszélyes anyagok és technológiák, a hulladékok, a zaj és rezgés, valamint és a sugárzások elleni védekezés fontosságát. A környezeti elemek védelme, továbbá a környezetet veszélyeztető hatások elleni védelem érdekében igénybevételi, kibocsátási, valamint szennyezettségi határértékeket kell megállapítani. A környezet védelmét szolgáló állami tevékenység vonatkozásában a törvény

megállapította, hogy a környezet védelmének jogi szabályozását az állam és a helyi önkormányzat szervei látják el. Az állam biztosítja a környezet védelméhez fűződő állampolgári jogok és a más államokkal vagy nemzetközi szervezetekkel kötött környezetvédelmi egyezmények, szerződések érvényesülését. Az Országgyűlés érvényesítő törvényalkotó munkájában a környezetvédelmi érdekeket. A környezetvédelmi tervezés alapja a hatévente megújítandó és az Országgyűlés által jóváhagyott Nemzeti Környezetvédelmi Program. Ennek tartalmaznia kell:  A környezet állapotának bemutatását;  Az elérni kívánt környezetvédelmi célokat és célállapotokat;  A célok és célállapotok elérése érdekében végrehajtandó feladatokat, azok megvalósításának sorrendjét és határidejét; 8  A kitűzött célok megvalósításának eszközeit, ideértve a pénzügyi igények forrásának tervezett

megjelölését is;  Azoknak a területeknek kijelölését, amelyeken különleges környezetvédelmi intézkedések szükségesek, valamint az intézkedések tartalmát. A Kormány irányítja az állami környezetvédelmi feladatok végrehajtását, meghatározza és összehangolja a minisztériumok és a Kormánynak közvetlenül alárendelt szervek környezetvédelmi tevékenységét. A környezetvédelemért felelős miniszter irányítási feladati közé tartozik:  A törvényben vagy kormányrendeletben feladatkörébe utalt környezetvédelmi tevékenység;  A nemzetközi szerződésekből adódó környezetvédelmi feladatok végrehajtása;  A feladat- és hatáskörébe tartozó környezetvédelmi igazgatás. A környezetvédelem gazdasági alapjai közé tartozik a rendszeres költségvetési támogatás, adó-, vám- és illetékkedvezmények biztosítása. Önálló pénzügyi alapként hozták létre a Központi Környezetvédelmi Alapot. A települési

önkormányzatok saját környezetvédelmi alapot hoztak létre a törvény értelmében. A környezet használata után fizetendő díjak:  Környezetterhelési díjak,  Igénybevételi járulékok,  Termékdíjak,  Betétdíjak. A környezethasználó saját környezetvédelmi teljesítményének értékelése és folyamatos javítása, valamint a közvélemény megfelelő tájékoztatása érdekében környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben vehet részt. Ennek alapja az 1834/95 rendelet A környezethasználó ennek keretében felülvizsgálja a tevékenységével kapcsolatos környezeti hatásokat, környezeti nyilatkozatot készít, azt hitelesítteti a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer által előírt követelményeknek való megfelelés szempontjából a környezeti hitelesítésre jogosulttal és nyilvántartásba-vétel céljából benyújtja az erre külön jogszabályban feljogosított szervezetnek, továbbá ezt

követően mindenki számára hozzáférhetővé teszi. Az Országgyűlés 83/1997. (IX 26) OGY határozata a Nemzeti Környezetvédelmi Programról. A Program elkészítését a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. XLIII törvény írja elő A termőföld az ország legnagyobb természeti kincse. A földterület 85 %-a hasznosítható az agrárgazdaságban. A települések, ipari területek és az infrastruktúra fejlesztései évente jelentősen csökkentik a termőföld mennyiségét. A talajok minőségének romlása a víz- és szélerózióra, a savanyodásra, a szikesedésre, tömörödésre és a szervesanyag-csökkentésre vezethető vissza. A településeknél a fő probléma az egyes településrészek elpusztulása, leépülése, a köztisztaság helyzetének romlása. Aggasztóan csökken a zöldfelületek aránya A közlekedés jelentős légszennyezési és zajszennyezési problémát okoz a településeken, amelynek közegészségügyi

hatásai károsak. Biztosítani kell a tömegközlekedés, a vasút, a vízi közlekedés fejlődését. 9 A kén-dioxid-kibocsátást 1980-hoz viszonyítva 2000-ig 45 %-kal, 2005-ig 50 %-kal kell csökkenteni. Az ózonkárosító anyagok felhasználását meg kell szüntetni A felszíni vizek esetében igen fontos a takarékos vízhasználatot ösztönző szabályozás kialakítása mind a kommunális szolgáltatások, mind a gazdasági élet területén. A Duna és a Tisza vízminősége kapjon legalább a III. osztályú besorolást a jelenlegi ötosztályos rendszerben, az állóvizek legyenek legalább II. osztályúak A települési csatornázás érje el a 65 %-ot, és minden közcsatornán élővízbe vezetett szennyvizet legalább biológiailag meg kell tisztítani. Az ipari és mezőgazdasági üzemek szennyvíztisztítását megfelelő gazdasági szabályozók segítségével fokozatosan meg kell oldani. A felszín alatti vizek nagyobb arányban és mértékben a

kitermelés térségében hasznosuljanak a tisztított szennyvizek helyben tartásos elhelyezésével, újrahasznosításával. A sérülékeny vízbázisok védelme kiemelt feladat. A nitrát terhelés és a nem természetes eredetű diffúz mikro-szennyezések csökkentése is szerepel a kiemelt célok között. A környezetbiztonság vonatkozásában a dokumentum megállapította, hogy egyes iparágakban (pl.: vegyipar) a létesítmények biztonságtechnikai ellenőrzöttsége, tevékenységük kockázatelemzése intézményesen nem biztosított és teljes körűen nem szabályozottak a veszélyes anyagok szállításával összefüggő tevékenységek sem. A környezet-egészségügyi feladatokat a Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogramban összegezték, amely a Nemzeti Környezetvédelmi Program mellékletét, de egyúttal szerves részét képviseli. Kiemelendő fontosságúak a következő célkitűzések:  A szálló por 10, illetve 2,5 mikrométer átmérőnél

kisebb részecske-összetevőinél legalább 10 % csökkentést szükséges elérni.  Javítani kell a belsőtéri légszennyezettségi helyzetet megfelelő szabályozás kialakításával.  Az ivóvízellátással kapcsolatban az arzéntartalmú ivóvizek, a bakteriológiai fertőzött, a nitráttartalom és a klórozási melléktermékek kérdését kell megnyugtatóan rendezni.  Csökkenteni kell a bakteriológiai fertőzöttség következtében fellépő fürdőjárványok veszélyét.  Szorgalmazni szükséges a sportolás társadalmi és nevelési fontosságát. A törvény szerint a környezetvédelemmel összefüggő minden törvény esetén környezeti vizsgálati elemzést kell végezni a várható hatásokról. A vizsgálati elemzéseket az országos Környezetvédelmi Tanács jogosult minősíteni. 6. 3 Az Európai Unióhoz való csatlakozás és a környezetvédelem Az Európai Unió és a Magyar Kormány 1991-ben kötött megállapodást a társulás

létesítéséről, melyet az 1994. I törvény illesztett be a magyar jogrendbe A törvény 79. Cikke részletesen ismerteti az együttműködési lehetőségeket, amelyek közül elsősorban a következőket tartja fontosnak:  A szennyezési szintek figyelemmel kísérése;  A helyi, regionális és határokat túllépő levegő- és vízi szennyeződés elleni harc;  Hatékony energiatermelés és felhasználás, az ipartelepek biztonsága; 10  A vegyi anyagok osztályozása és biztonságos kezelése;  A vízminőség, különösen a határon keresztülvezető vízi utak vízminősége;  A hulladékok csökkentése, újrahasznosítása és biztonságos megsemmisítése, a Bázeli Egyezmény végrehajtása; Programok támogatása A környezetvédelmi programok célja lehet:  Levegőtisztaság védelme, klímavédelem,  Hulladékgazdálkodás,  Felszíni vizek védelme,  Felszín alatti víz és a földtani közeg védelme,  Zaj- és

rezgésterhelés elleni védelem,  A környezet védelmét szolgáló termékek, eljárások, technológiák fejlődésének ösztönzése. A természetvédelmi programok célja lehet:  A biológiai sokféleség (fajok és élőhelyek) megőrzése, bemutatása;  Földtani és földfelszíni alaktani értékek, barlangok védelme, bemutatása;  Természetes táji értékek sokféleségének megőrzése, bemutatása;  Őshonos magyar növény- és állatfajok és fajták felkutatása, összegyűjtése, megőrzése, elterjesztése;  Védett természeti területek védettségi szintjének helyreállítása;  Bányavállalkozókra át nem hárítható tájrendezési feladatok;  Természeti és táji világörökség – helyszínek fejlesztési programjai. Pályázati rendszer A miniszter évente nyilvános pályázatot hirdet a KAC felhasználására. A benyújtott pályázatokat szakmai és pénzügyi, hitelképességi szempontok szerint kell értékelni. A szakmai

szempontból rangsorolt, pénzügyileg támogatható pályázatok elbírálására a miniszter 15 fős Tárcaközi Bizottságot hoz létre. A támogatást nyert pályázatok képviselőivel a minisztérium megbízottja szerződést köt. Közcélú feladatok finanszírozása A közcélú feladatok közé tartozhat a környezetvédelmi programok megvalósíthatósági tanulmányának előkészítése, természetvédelmi szempontból fontos élőhelyek rekonstrukciója, veszélyeztetett természeti értékek megmentése, információs rendszerek fejlesztése és működtetése, oktatás, nevelés, ismeretterjesztés, környezetvédelmi és természetvédelmi társadalmi mozgalmak programjainak támogatása, az EU – integráció elősegítése, kutatási és fejlesztési feladatok. A közcélú pályázati rendszer működtetése érdekében az egyes feladatokra a miniszter öttagú Szakértő Bizottságot hoz létre, amely véleményezi és rangsorolja a pályázatokat. Országos

Környezetvédelmi Tanács Az 1995. évi környezetvédelmi törvény alapján jött létre az Országos Környezetvédelmi Tanács. A Tanács tagjainak száma legfeljebb 22 fő. A Tanácsban egyenlő arányban vesznek részt:  A környezetvédelmi céllal bejegyzett társadalmi szervezetek, valamint 11  A mezőgazdaság környezeti hatása, a talajerózió, az erdők, a növény- és állatvilág védelme;  A földhasználat tervezése, ideértve az építési és városfejlesztési tervezést;  Gazdasági és pénzügyi eszközök használata;  Globális klímaváltozás;  Környezeti szempontból súlyosan terhelt ipari körzetek rehabilitációja. Az együttműködés módszerei:  Technológia és know-how átadása;  Információk és szakértők cseréje, beleértve a tiszta technológiákra vonatkozó ismereteket;  Képzési programok;  Jogszabályok közelítése (közösségi szabványok);  Regionális szintű együttműködés; 

Stratégiák kifejlesztése, különösen a globális és a klímára vonatkozó kérdések tekintetében;  Környezeti igazgatás javítása, ideértve a vízügyi igazgatást is. Az 1990-es évek közepétől az új törvényeket és kormányrendeleteket már úgy igyekeztek összeállítani Magyarországon, hogy lehetőleg minél összehangoltabbak legyenek az EU jogszabályaival. Széles körű tudományos kutatás is megindult annak felmérésére, hogy a környezetvédelemben milyen feladatok jelentkeznek az Európai Unió igényeinek kielégítéséhez és ezek a feladatok hogyan hajthatók végre eredményesen és gazdaságilag hatékonyan. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kormányzati szervek, az önkormányzatok, a vállalatok és a lakosság szoros együttműködése és közös teherviselése szükséges. Különféle prognózisok és számítások készültek, hogy mibe kerül a csatlakozás környezetvédelmi kötelezettsége és reális megfontolások szerint mennyi

idő alatt lehet végrehajtani. Az EU – tagjelölt országok 1997-ben egységes szerkezet szerint jelentést készítettek a csatlakozáshoz való felkészülésük helyzetéről. Ennek egyik fejezete a környezetvédelemmel foglalkozott. Ezt követően Az Európai Bizottság minden évben jelentésben értékelte az egyes országok teljesítményét. A hazai környezetvédelem vonatkozásában három elmaradott területet említett meg a dokumentum:  Levegőminőség-védelem,  Vízminőség-védelem,  Hulladékgazdálkodás. A 2000-ben készített EU-jelentés Magyarországnak a tagság felé való előrehaladásáról szigorú kritikai megállapításokat tartalmazott. A benzin és dízel üzemanyagok minőségére vonatkozó közösségi szabályozással harmonizáló jogszabály meghozatalával kismértékű előrelépés történt a levegőminőségvédelemben. Levegőminőségi adatbázis létesült, azonban a képzett munkaerő és a megfelelő felszerelés még

hiányzik. A hulladékgazdálkodási törvény elfogadása jelentős lépés volt, de ez kerettörvény, és az egyes alacsonyabb szintű jogszabályok még hiányoznak. Négy modern regionális lerakó 12 épült, amely 51 települést szolgál ki. A 2700 hulladéktároló létesítmény csupán egyharmada felel meg a nemzeti szabványoknak. Az illegális lerakók magas száma potenciális környezeti veszélyforrást jelent. További erőfeszítések szükségesek különösen a következő területeken: környezeti információkhoz való hozzájutás, a hulladékgazdálkodási szabályozás végrehajtási rendelkezései, vízminőségi szabványok az ivóvíz, a fürdővíz, illetve a vízi környezet és szennyvízkezelés vonatkozásában, az ipari szennyezés megelőzése és ellenőrzése. Az igazgatási kapacitás további erősítésre szorul. A regionális Környezetvédelmi Felügyelőségek munkatársainak továbbképzése megoldásra vár. 2001. júniusában döntő

szakaszba kerültek a tárgyalások az EU és Magyarország között a környezetvédelemről. Eredetileg 9 területen kért átmeneti mentességet a magyar tárgyaló delegáció. Azonban a Kormány ebből 5 kérelmet visszavont, így az EU küldöttsége is engedékenyebb lett a maradék 4 esetnél. A tárgyalások eredményesek voltak és így a környezetvédelmi fejezetet ideiglenesen lezárták. Magyarország a következő átmeneti mentességet kapta:  Az ökológiailag érzékeny terülteken 2008-ig, a tízezer lakosnál nagyobb településeken 2010-ig, ennél kisebb településeken 2015-ig kell megoldani a szennyvíztisztítást;  A nagy tüzelőberendezésű erőművek légszennyezése 2005-ig feleljen meg az EU normáknak;  A veszélyes hulladék égetésében 2005-ig teljesítse az EU – elvárásokat;  A csomagolóanyag-hulladék újrahasznosítása 2005-ig érje el az 50 %-ot. A környezetvédelmi megállapodás létrejötte jelentősen javította

Magyarország esélyeit az EU – tagfelvételénél. Az Európai Bizottság 2001. évi jelentése Magyarországról a következőket állapította meg a környezetvédelemről: Magyarország a legutóbbi éves jelentés óta jelentős előrehaladást ért el, különösen a környezeti hatásvizsgálati, vízügyi, hulladékgazdálkodási, ipari szennyezés – ellenőrzési és kockázatkezelési, a vegyi anyagokra, illetve sugárzás elleni védekezésről szóló jogszabályok elfogadásával. Az információkhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Egyezmény 2001. májusi megerősítésével Magyarország további előrelépést tett a környezetvédelmi vívmányok vonatkozó részeinek végrehajtásában. 2000 decemberében Magyarország aláírta a veszélyes hulladékok országhatárokon túlra szállításából és elhelyezéséből eredő anyagi

felelősségről és kártérítésről szóló bázeli jegyzőkönyvet. A jelentés megfogalmazott több olyan ajánlást is, ami további erőfeszítéseket igényel. Ilyenek többek között:  Az ipari szennyezés-ellenőrzés és kockázatkezelés terén szükséges az integrált szennyezés megelőzésről és –ellenőrzésről szóló (IPPC) irányelv megvalósítása, amely szükségessé teszi a meglévő környezetvédelmi engedélyezési rendszer felülvizsgálatát; 13  A fenntartható fejlődés céljának megvalósítása érdekében Magyarországnak folytatnia kell a környezetvédelmi szempontok integrálását valamennyi egyéb ágazati politikai meghatározásakor és végrehajtásakor;  Mivel a környezetvédelmi igazgatás nincs megfelelően koordinálva az egyes hatóságok között, szükséges a teljes igazgatás valamint rendszerének racionalizálása;  A környezetvédelmi végrehajtás tekintetében szükséges a meglévő büntetések és

bírságok felülvizsgálata annak érdekében, hogy ezek kellő visszatartó erőt képviseljenek a szennyező létesítményekkel szemben. 7. Az EU környezetpolitikája Az Európai Unió környezetpolitikájának célja a környezet megóvása, minőségének javítása, az emberi egészség védelme, a természeti erőforrások ésszerű és körültekintő felhasználása, nemzetközi szintű előírások ösztönzése a regionális vagy globális környezeti problémák megoldása érdekében. A megvalósítás eszközei közé tartoznak a jogi eszközök, az irányelvek a környezetminőségi normákhoz, az eljárási normák és a terméknormák a környezetvédelmi akcióprogramok és a segélyprogramok. Az Európai Uniós Szerződés hatálybalépésével a környezetvédelem bevonult az Európai Közösség célterületei közé. Az első időszakban számos konfliktus volt a gazdaságpolitika és a környezetpolitika között. Még nem vált általánossá az a

felismerés, hogy a gazdasági növekedés megfelelő politikai keretfeltételek mellet megfér a környezetbarát fejlődéssel és, hogy a környezetvédelem a versenyképességet nem szükségszerűen csökkenti, hanem növelheti is azt. Az ENSZ Stokholmi Környezetvédelmi Konferenciája után az EK-csúcsértekezlet felkérte a Bizottságot egy környezetpolitikai akcióprogram kidolgozására. A közös környezetpolitika alapvető szükségességét tehát már az 1970-es évek első felében felismerték. A későbbi években számos irányelvet és rendeletet fogadtak el, amelyek a környezet védelmét szolgálták. Ezek főleg a vízvédelemmel, a légszennyezés csökkentésével, a vegyi anyagokkal, a növény- és állatvilág védelmével, a magas zajszinttel, és a hulladékgazdálkodással foglalkoztak. Irányelv jelent meg pl 1994-ben a csomagolási hulladék kezeléséről, amely azonban inkább szolgált gazdasági érdekeket, semmint a hulladék felhalmozódás

kiküszöbölését. 1987-ben rögzítették a már régóta követelt irányvonalakat: a megelőzés alapelvét, a környezeti károsodások helyreállítását, a környezetpolitikai szubszidiaritás elvét, amelynek értelmében az EK csak akkor avatkozik be, ha az egyes célkitűzések jobban megvalósíthatók közösségi, mint nemzeti szinten. Környezetszennyezési vizsgálatokat írtak elő, hogy ezeket vegyék figyelembe minden rendelkezés kibocsátásakor és a végrehajtásnál is. Egységes igazgatási eljárásokat dolgoztak ki a gazdasági projektekre, hogy azok milyen hatással lehetnek az emberekre, növényekre, állatokra és általában a környezetre. A belső piac és a környezetvédelem között is kapcsolatokat építettek ki. Ha az egyes országok nemzeti szintű környezetvédelmi szabályai szigorúbbak mint a közösségi normák, akkor ezek érvényben maradhatnak, kivéve ha nem jelentenek rejtett kereskedelmi akadályokat. Utóbbi esetben a közösségi

szabályozást kell mérvadónak elfogadni Az EK az energiahordozókra CO 2 -adót szerettek volna kiróni, de ez a törekvés közösségi szinten meghiúsult, így az egyes tagállamok feladata maradt ennek megvalósítása. Kezdeményezték a megújítható energiaforrások fokozottabb hasznosítását, az ózonpajzsot károsító hajtóanyagok gyártásának és felhasználásának mielőbbi korlátozását, de ez utóbbi 14 megmaradt az erre vonatkozó globális egyezmény keretein belül. Energiahatékonysági programot is kezdeményeztek. Az ENSZ Riói Konferenciája (1992) hatására az EU jelentős CO2-csökkentést kívánt végrehajtani. Ez csak részben sikerült A Kiotói Jegyzőkönyv (1997) értelmében az EU 8 %-os csökkentést vállalt. Az EU központi környezetpolitikai szereplővé nőtte ki magát Európában. Az EU valamennyi környezeti szempontból fontos területen intézkedéseket hozott. A bővülő tevékenységi kör növekvő ökológiai

érzékenységről tanúskodik, ám minél kézzelfoghatóbb és hatékonyabb lesz az európai környezetpolitika, annál erősebben fogalmazódnak meg a fenntartások az érintett gazdasági ágazatokban. Így továbbra is kérdőjeles marad, hogy sikeres lesz-e az előirányzott környezetbarát ipari fejlődés. Az Európai Unió fontos próbatétele, hogy mennyire lesz képes hatékonyan beépíteni a környezeti dimenziót más politikákba. A közös környezetpolitika azonban a jövőben sem kerülhet majd ki a gazdasági és ökológiai érdekek között feszülő ellentétekből. 7. 1 Környezeti jogszabályok Több mint 300 különböző jogszabály található az EU közösségi jog-rendjében, amelyeknek köze van a környezetvédelemhez. Összefoglaló jelleggel említjük meg ezek közül a legfontosabbakat. A részletes ismertetés Baranyai G, Deim Sz, Láng I művében található Kilenc területre csoportosíthatók ezek a jogszabályok. I. Horizontális

környezetvédelmi szabályozás. Ide tartozik a környezeti hatásvizsgálati irányelv és a környezeti információkhoz való szabad hozzáférésről szóló irányelv. II. Levegőminőség védelme. A levegőminőségi jogszabályok képezik az uniós levegővédelmi jog keretét. Ezen belül a legfontosabbak:  A levegőminőség-védelmi keretirányelv.  A levegőminőségi szabványok.  A troposzferikus (talajközeli) ózon.  Az ipari légszennyezésről szóló keretirányelv.  A nagy tüzelőberendezések kibocsátásainak korlátozásáról szóló irányelv.  A hulladékégetésre vonatkozó jogszabályok.  A szerves oldószerek használatából eredő VOC-kibocsátások (illékony szerves vegyületek) korlátozásáról szóló irányelv.  Gépjárművek légszennyezésének szabályozása.  Üzemanyagok minőségére, illetve tárolására vonatkozó szabályok.  Az ózonréteg védelmének közösségi szabályozása. III.

Hulladékgazdálkodás. A hulladék kérdése különleges helyet foglal el a legtöbb környezetgazdálkodási koncepcióban. A kérdés sajátosságát az adja, hogy egyfelől a hulladék a környezetszennyezés egyik lehetséges forrása, másrészt viszont szekunder nyersanyagforrás. Ezért a hulladékprobléma kezelése szükségképpen gazdaságpolitikai kérdés is. A közösségi hulladékstratégia prioritásai: a hulladék keletkezésének megelőzése, illetve csökkentése már a termelés helyén; a hulladék újrahasznosítása (recovery), újrafeldolgozás (recycling) vagy újrahasználat (reuse) révén; a környezet minél hatékonyabb védelme a hulladék lerakással, illetve égetéssel történő megsemmisítéskor; a hulladékok szállítási feltételeinek szigorítása (kármentesítés). 15 A fontosabb jogszabályok a következők:  A hulladék – keretirányelv.  Hulladéklerakók szabályozása.  Hulladékok importjáról és exportjáról

szóló rendelet.  Egyes hulladéktípusokra vonatkozó jogszabályok: o Hulladékolajok; o Akkumulátorok, elemek; o Csomagolási hulladék; o Poliklórozott befinilek és trifenilek; o Titán-dioxid ipari hulladékai; o Szennyvíziszapok. IV. Vízminőség-védelem. 2000 decemberében fogadták el a vízminőségi keretirányelvet. Ezen belül a jogszabály külön tárgyalja a felszíni vizek és a felszín alatti vizek védelmének kérdését. A felszíni vizekkel foglalkozó irányelveken belül megkülönböztetik  A városi szennyvizekkel foglalkozó irányelveket;  Az emberi fogyasztásra szánt vizekre, illetve az ivóvízre vonatkozó irányelvet;  A fürdővíz minőségére vonatkozó irányelvet;  A veszélyes anyagoknak a vizekbe történő kibocsátását szabályozó irányelvcsaládot. A felszín alatti vizekre vonatkozóan a következők a legfontosabb közösségi irányelvek:  A talajvíz minőségére vonatkozó irányelv;  A nitrát

mezőgazdasági felhasználásából eredő szennyeződésekre vonatkozó direktíva. V. Természetvédelem. A természetvédelmi acquis (vagyis uniós jogszabály) három fő részre épül:  A vadon élő madarak védelméről szóló irányelv;  A természetes élőhelyek és vadon élő madarak védelméről szóló irányelv;  A vadon élő állatok és növények egyedeinek kereskedelméről szóló rendelet. VI. Az ipari szennyezés megelőzése és ellenőrzése, kockázatelemzés. Az ipari szennyezés átfogó szabályozása négy jelentős uniós jogszabályban található:  Levegő-, víz- és talajszennyezés. Elfogadták az integrált szennyezésmegelőzésről és – ellenőrzésről szóló jogszabályt. Jelentéségére való tekintettel külön fejezetben fogjuk ismertetni ennek tartalmát.  Közösségi ökocímkézésről szóló rendelet.  Az ökogazdálkodási és auditálási rendszert kialakító rendelet.  Az ipari balesetek megelőzését

szolgáló irányelv. VII. Vegyi anyagok és genetikailag módosított élő szerveztek A vegyi anyagok és genetikailag módosított organizmusok emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatása súlyos és visszafordíthatatlan lehet, éppen ezért ezek az anyagok különös figyelmet érdemelnek. Továbbá, mivel hatásuk a szabadba való kijutásakor, illetve az ilyen anyagok és anyagokat tartalmazó más termékek forgalmazásakor nem korlátozható országhatárokkal, ezért uniós szintű szabályozás vált szükségessé. A veszélyes vegyi anyagok vonatkozásában a legfontosabb jogszabályok:  A veszélyes anyagok osztályozásával, csomagolásával és címkézésével kapcsolatos irányelv.  A vegyi anyagok kockázatának értékeléséről és ellenőrzéséről szóló irányelv.  A veszélyes anyagok kereskedelméről és használatáról szóló irányelv.  A veszélyes anyagok importjáról és exportjáról létrehozandó egységes bejelentési

és információs rendszer irányelve. 16  Az azbeszt által okozott környezeti szennyezés megelőzését és csökkentését szolgáló irányelv. A genetikailag módosított mikroorganizmusokról szóló szabályozást a biotechnológia fejlődése indokolta. A genetikailag módosított élőszervezetek gazdasági előnyökhöz való hozzájutást is eredményezhetnek, de potenciálisan veszélyeztethetik az emberi egészséget és a környezetet is. Az EU többször foglalkozott a genetikailag módosított élőszervezetek (GMO) felhasználásának szabályozásával. A 2000 áprilisától érvényes irányelv több mellékletet tartalmaz. Ezek a mellékletek rögzítik, hogy milyen technikai eljárásokat kell alkalmazni a GMO-k meghatározásához. A felhasználónak fel kell mérnie valamennyi esetleges emberi, egészségi és környezeti kockázatot. A felmérésről jelentést kell készíteni az illetékes hatóságok számára. A felhasználónak meghatározott

biztonsági intézkedéseket be kell tartania, hogy a munkahely és a környezet a legkisebb mértékben legyen kitéve a GMO hatásának. A felhasználó rendszeresen köteles információkat adni a felhasználás körülményeiről. Az illetékes hatóság megtilthatja a felhasználás megkezdését, a már megkezdett felhasználást felfüggesztheti vagy betilthatja. Vészhelyzet esetére intézkedési tervet kell kidolgozni Egy másik irányelv szabályozza a környezetbe tudatosan kihelyezett GMO-kal való eljárást. A kutatási fázisban, az új termékek vizsgálatakor megengedhetetlen a környezetbe való szándékos kibocsátás, amit csak fokozatosan szabad megtenni. Előtte bejelentést kell tenni az illetékes hatósághoz és mellékelni kell a környezeti kockázatelemzést. Csak hatósági engedéllyel szabad elkezdeni a kísérletet. Kereskedelmi forgalomba hozatal esetén preventív megközelítést alkalmaz az irányelv. Egyetlen GMO-t tartalmazó termék sem

kerülhet piacra a hatóság hozzájárulása nélkül. Az irányelv a tagállamok hatáskörébe utalja a bármilyen környezetbe való kibocsátással kapcsolatban a közmeghallgatás lehetőségét. VIII. A zajkibocsátás szabályozása Az Unióban a zajjal kapcsolatos szabályozás a jogszabályok tárgyi hatálya alapján négy nagy csoportba sorolható. Így megkülönböztethetők a gépjárművekre és motorkerékpárokra, a repülőgépekre, az építőipari berendezésekre és a háztartási gépekre vonatkozó irányelvek. Ugyanakkor valamennyi szabályozás lényegi vonulata ugyanaz: maximális zajkibocsátási határértéket állapítanak meg, és amely termékek ennek nem felelnek meg azok nem forgalmazhatók. Valamennyi irányelv teljes harmonizációt ír elő, ennek megfelelően ha egyegy termék megfelel a releváns irányelv előírásainak, akkor annak forgalmazását a zajkibocsátásra hivatkozva egyetlen másik tagállam sem korlátozhatják vagy tilthatják

be. IX. Nukleáris biztonság és a sugárzás elleni védelem. Az Unióban irányelvet adtak ki az ionizáló sugárzásnak kitett dolgozók és általában a lakosság egészségének védelme érdekében. Az irányelv egészségügyi és biztonsági intézkedéseket fogalmaz meg. Ennek megfelelően minden olyan intézmény, ahol emberek tartósan mesterséges ionizáló sugárzásnak vannak kitéve, köteles a tevékenység megkezdésének szándékát bejelenteni vagy előzetesen engedélyeztetni az érintett tagállam illetékes hatóságánál. Az irányelv megjelöli az engedélyezési eljárás szabályait Fontos kritérium az engedély megadásához, hogy a létesítmény létrehozása, illetve működtetése gazdasági, szociális vagy más jellegű előnyök révén indokolt legyen. Az Unióban egy másik irányelv a radioaktív hulladék, tagállamok közötti és az Unióból történő kiszállításának, illetve beszállításának ellenőrzéséről szól. Az irányelv

előírja az ilyen hulladék szállítására vonatkozó kötelező és egységes értesítési eljárást, kimondva az utólagos ellenőrzés szükségességét is. A célállomást képező tagállam illetékes hatóságának joga van kifogást emelni a szállítással szemben. Ugyanakkor a kiindulási tagállam és a 17 tranzitországok bizonyos feltételeket határoznak meg a területükön áthaladó szállítással kapcsolatban. Amennyiben harmadik országból, országba vagy országon keresztül történik a szállítás, annak hatóságát értesítve egyeztetni kell, és az érintett hatóságnak beleegyezését kell adnia a szállításhoz. Külön irányelv rendelkezik a külső munkatársak sugárvédelméről. Külső munkatárs az, aki nem áll a nukleáris létesítmény alkalmazásában, de a munkáját a működtető felelősségéhez tartozó létesítményben végzi (pl. karbantartás), s így ki van téve az ionizáló sugárzás veszélyének. Az irányelv

előírásainak megfelelően őket ugyanolyan szintű védelemben kell részesíteni, mint a létesítmény alkalmazottait. Irányelvet adtak ki, hogy nukleáris baleset esetleges bekövetkezésekor a forgalomba hozott élelmiszereknek és állati takarmányoknak mekkora lehet a maximális radioaktív szennyezettsége. A szabályok betartásának ellenőrzésére programot szükséges kidolgozni és végrehajtani, amire a tagállamok kijelölik az eljáró illetékes hatóságot. Egy másik irányelv a radiológiai vészhelyzetek esetére előírja, hogy a nyilvánosságot milyen információkkal kell ellátni. Az irányelv előírja, hogy a lakosság azon körét, amely ilyen esetben valószínűleg ki lesz téve a sugárzásveszélynek, normális körülmények között előzetes információval indokolt ellátni. Az információk a vészhelyzet bekövetkezésekor teendő egészségvédelmi intézkedésekre irányulnak, azaz arra, hogy ilyen esetben mi a teendő. A vészhelyzet

bekövetkezésekor az érintett lakosságot azonnal informálni kell. Az integrált szennyezés megelőzés és ellenőrzés (Integrated Polluton Prevention and Control – IPPC). Az Uniós direktívát 1996. szeptember 24-én fogadta el az Európa Tanács A tagállamok 3 évet kaptak a megfelelő végrehajtási intézkedések meghozatalára. Kiemelkedő fontossága abban rejlik, hogy ez nem csupán egy közigazgatási eljárási és szervezési változást jelent, hanem egy egész környezetvédelmi szabályozási koncepció- és módszerváltást. Az IPPC – direktíva olyan engedélyezési rendszer kialakítását írja elő, amely az egész környezet magas szintű védelme érdekében, a legjobb elérhető technikákra (Best Available Techniques, a továbbiakban: BAT) építve, azokra az ipari tevékenységekre állapít meg szabályokat, amelyeknél a legvalószínűbb a környezeti elemek bármilyen szennyezése. Az Európai Unióban 1999 októberétől csak olyan

létesítmény működését engedélyezik, amely teljesíti a direktívában megkövetelt feltételeket. A már működő létesítmény 2007-ig kapott haladékot az előírások alkalmazásához. Az IPPC – direktíva keretjogszabály, amely csupán általános szabályokat határoz meg a szabályozandó területre. A rendelkezések megfelelő átültetése és végrehajtása a tagállamok feladata. Az IPPC – direktíva fő célja egy olyan, egész Európát felölelő integrált szennyezésszabályozási rendszer bevezetése, amely biztosítja a környezet – mint egységes egész – magas szintű védelmét. Ezen célok alapján a direktíva széles körű feladatokat ró ki mind a hatóságokra, mind a vállalatok üzemeltetőire. Az IPPC – direktíva leglényegesebb eleme a legjobb elérhető technikák (BAT) alkalmazása. A BAT fogalma: A legjobb elérhető technikák jelentése az alkalmazott tevékenységek és működtetési módszereik fejlettségének leghatékonyabb

és legmagasabb színvonala, ami jelzi az adott műszaki berendezések gyakorlati megfelelőségét arra, hogy biztosítsák az elvi alapot a kibocsátási határértékek meghatározásához, amely határértékeket úgy terveztek, hogy megakadályozzák, vagy ahol ez gyakorlatilag nem lehetséges, általánosan csökkentsék a kibocsátásokat és azok hatását a környezetre, mint egészre. 18  Technika (techniques) jelentése mind az alkalmazott technológia, mind annak módja, ahogy a létesítményt tervezték, építették, karbantartották, üzemeltették és lebontották.  Elérhető (available) technikák azok, amelyeket olya mértékben fejlesztették ki, hogy a vonatkozó ipari szektorban alkalmazhatóak legyenek gazdaságilag és műszakilag életképes feltételek mellett, figyelembe véve a költségeket és az előnyöket, függetlenül attól, hogy az adott technikát a kérdéses tagállamban alkalmazzák vagy előállítják, vagy sem.  Legjobb (best)

jelentése a leghatékonyabb abban, hogy a környezet, mint egész védelmében egy magas fokú általános szintet érjen el. Az EU Sevillában hozott létre központot a BAT referenciadokumentumainak kezelésére. Az IPPC – direktívát a következő 6 csoportba tartozó létesítménynél kell elsősorban alkalmazni:  Energiaipar,  Fémek termelése és feldolgozása,  Ásványi anyagokat feldolgozó ipar,  Vegyipar,  Hulladékkezelés,  Egyéb tevékenységek (pl.: fafeldolgozó üzemek, tejfeldolgozó üzemek, vágóhidak stb.) Az IPPC – direktíva hatálya alá tartozó létesítményeknél olyan integrált engedélyt kell szerezni, ami egyszerre vonatkozik  A szennyvízkibocsátásra,  A levegőbe történő kibocsátásokra,  A szilárd hulladékokra,  A zajra és  A létesítmény működésére és irányítására. A Közös Agrárpolitika – KAP (Common Agricultural Policy – CAP) A mezőgazdaság gazdasági, politikai és kulturális

okokból (pl.: élelmiszer-ellátás, a mezőgazdasági népesség foglalkoztatásának fenntartása, tájak, vidékek jellegének megőrzése stb.) az Európai Unióban stratégiai ágazatnak számít A Közös Agrárpolitika közel negyven éve formálja az európai mezőgazdasági termelők, az élelmiszer-feldolgozók, a kereskedők, valamint a fogyasztók mindennapjait. Az uniós költségvetésnek mintegy felét fordítják az agrárgazdaságra, ennek ellenére a mezőgazdasági termelők jövedelme fokozatosan csökken, ugyanakkor sok területen túltermelés mutatkozik. A KAP főbb elvei:  Az egységes piac elve. Az Unión belül előállított termékek korlátozásmentesen jelenhetnek meg a tagországok piacain.  A közösségi preferencia elve. Az egységes piacon az Unión belül termelt termékek előnyt élveznek a harmadik országokból behozottakkal szemben.  A pénzügyi szolidaritás elve. A termelőknek egységes, uniós szinten megszabott normatívák

szerint fizetik a támogatásokat. A KAP folyamatosan változott és módosult az elmúlt évtizedekben. A Bizottság az AGENDA 2000 dokumentumban további javaslatokat készített a KAP átalakítása. Eszerint: 19  Fő cél az EU mezőgazdaságának versenyképessé tétele, az árak világpiaci szinthez közelítése, a piaci viszonyok érvényesítése;  Elkerülendő az a fajta túlzott intenzitás, amely károsítja a környezetet, az állat és növényegészségügyet;  Olyan európai agrármodell megtartása, amely a kedvezőtlenebb adottságú területeken is lehetőséget nyújt a kisgazdaságok működésére;  Nagyobb figyelem fordítandó a környezetvédelemre, a természetvédelemre, a vidékfejlesztésre és a regionális kérdésekre;  Figyelemmel a tagállamok eltérő adottságaira, erősíteni kell azok beleszólását az agrárpolitika alakításába. A közös piaci szabályozás magában foglalja a különböző támogatási formákat. Ezek

egy része normatív, vagyis termékhez vagy relációhoz kötött, más része a piaci zavarok kezelését, a termékfeleslegek levezetését szolgálja, ezért időszakosan kerül alkalmazásra. A közös piaci szabályozás a következő területekre terjed ki:  A gabonafélékre.  Az olaj- és fehérjenövényekre.  A cukorra.  A gyümölcs- és zöldségszektorra.  A szőlő- és bortermelésre.  A dohányra.  A marha- és borjúhúsra.  A tej- és tejtermékekre.  A juh- és kecskehúsra.  A sertéshúsra.  A baromfihúsra és a tojásra.  A feldolgozott élelmiszerekre. Kialakultak a horizontális szabályozások is. Indokolta ezt az intézkedés, hogy az egységes piac egységes, standard minőségű termékeket követel meg. A forgalmazott termékek minőségét alapvetően befolyásolja az, hogy a termelés során milyen minőségi, higiéniai, állat- és növény – egészségügyi stb. követelményeket tartottak be A horizontális

szabályozás legfontosabb területei: állategészségügy; állatvédelem; növényegészségügy; a termelés során felhasznált anyagok, az élelmiszerminőség, a speciális minőségű termékekre vonatkozó szabályozás; az agrár-környezetvédelem, illetve a biotermelési előírások. Az agrár-környezetvédelem egyre nagyobb szerepet kap a Közös Agrárpolitikában. Extenzív termelési módszerek alkalmazásával csökkenthető a környezetet terhelő kemikáliák felhasználása, a trágya és a melléktermékek, hulladékok kibocsátása. Emellett a termelők egyéb intézkedésekkel, pl. erdősávok telepítésével, a természetes flóra és fauna megőrzésével, sokat tehetnek a természet, a táj védelme érdekében. Az is lényeges, hogy az extenzív módszerek alkalmazásával csökken az egységnyi területről származó termékmennyiség. Minden hozzájárulhat az EU jelenlegi túltermelésével járó gondok enyhítéséhez. Általános szabály, hogy a

gazdálkodóknak a környezetvédelmi szempontokat messzemenően figyelembe vevő módon kell termelniük, jelentősen csökkentve például a növényvédőszer- és műtrágya – felhasználást. Az egységnyi területre eső abrakfogyasztó állatok számát is csökkenteni kell, a kérődzők számát pedig a meglévő természetes legelők eltartó képességéhez kell igazítani. Speciális intézkedésekkel hozzá kell járulniuk a természetes környezet, a növényzet, az állatvilág, tájkép minőségének és változatosságának megőrzéséhez, illetve helyreállításához. Az intézkedések nemcsak a mezőgazdásági táblákra, 20 hanem a termelő tulajdonában lévő kapcsolódó területekre is kiterjednek. Speciális lehet a termelésből kivont területek szabadidős tevékenységre való felhasználása is. A biotermelés közösségi szabályait betartók teljes mértékben megfelelnek az agrárkörnyezetvédelmi követelményeknek. A programba a termelők

bekapcsolódása önkéntes, azonban a résztvevőknek a hatóságokkal legalább öt évre szóló, a művelés alól kivont területeken 20 évre szóló szerződést kell kötni. A szerződésben részletesen rögzítik a termelők kötelezettségeit és a kompenzációs jellegű támogatások mértékét. 21 TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés, előszó 2. 2. 1 Környezeti elemek A légkör globális környezeti problémái 2. 1 1 2. 1 2 Ózonréteg sérülése Üvegházhatás és a klímaváltozás 3. 3. 1 3. 1 1 A gazdasági szektorok Az ipar globális helyzete A gazdasági növekedés és környezeti hatása 3. oldal 3. 1 2 3. 1 3 A nemzetközi egyezmények A vállalati szintű környezetvédelem 4. oldal 4. 4. 1 1 Az energetika globális helyzete Az atomenergia 5. oldal 5. 5. 1 A közlekedés globális helyzete Közlekedés az Európai Unióban 6. 6. 1 Környezetvédelem Magyarországon Intézkedések a környezetvédelemben 6. oldal 6. 2 Fontosabb törvények

8. oldal 6. 3 Az Európai Unióhoz való csatlakozás és a környezetvédelem 10. oldal 7. Az EU környezetpolitikája 14. oldal 7. 1 Környezeti szabályok 15. oldal 2. oldal 22