Gazdasági Ismeretek | Vállalkozási ismeretek » A piacgazdaság alapfogalmai

VÁLLALKOZÁSI ISMERETEK PEDAGÓGUSOK RÉSZÉRE 1. A PIACGAZDASÁG ALAPFOGALMAI 1. 4 Gazdasági egyensúly és egyensúlytalanság Gazdasági egyensúlyon legáltalánosabban és legátfogóbban a társadalmi újratermelés két szélső pólusa, a termelés és fogyasztás egymásnak való megfelelését értjük. Ez a megfelelés azt jelenti, hogy a termelés volumene és összetétele, valamint a fogyasztás volumene és szerkezete nagyjából azonosan alakul. Ez az egyensúly a gazdasági folyamatok kettős jellegének megfelelően értelmezhető, vagyis mint reálfolyamatok egyensúlya, és mint pénzügyi, jövedelmi egyensúly. Ez az összevontan értelmezett egyensúly sok gazdasági részterület egyensúlyából tevődik össze. Közvetlenül két további egyensúlyra bontható: az egyik a termelési javak termelése és a termelő fogyasztás, a másik a fogyasztási javak termelése és a személyes fogyasztás egyensúlya. Az egyensúly vagy annak hiánya, az

egyensúlytalanság vegyes piacgazdaságban mindig piaci egyensúly és egyensúlytalanság is, a kereslet és kínálat viszonyában értelmezhető. Egy zárt gazdaságban eltekintünk a külgazdasági egyensúlyi problémáktól, a valóságban azonban a belső nemzetgazdasági egyensúly közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolódik a külgazdasági egyensúlyi problémákhoz. A külgazdasági egyensúly, illetve egyensúlyhiány átfogóan a külkereskedelmi mérleg és a fizetési mérleg egyenlegében mutatkozik meg. A belső és külső egyensúly összefüggését mutatja, hogy a költségvetés egyensúlytalansága legtöbb esetben együtt jár a fizetési mérleg egyensúlytalanságával, a nemzetközi fizetési mérleg deficitjével. Az általános gazdasági egyensúly hiánya szükségszerűen megjelenik az alapvető gazdasági folyamatokban, az ott kialakuló funkciózavarokban. Az egyensúlytalanság állapota jut kifejezésre a foglalkoztatás hiányában is, a

munkanélküliség kialakulásában és számottevő növekedésében. A gazdasági egyensúlyhelyzet azonban nem jelenti a gazdaság mozdulatlan állapotát. Ha így lenne, nem létezne fejlődés. Az egyensúly egy szilárd helyzetre való állandó törekvése a gazdaságnak. Egy stabil egyensúlyi helyzet fokozatos megbomlása, egy másik egyensúlyi helyzetbe torkollik. A működő gazdaság ingadozásai a piacon a kereslet-kínálat egymáshoz való viszonyának folytonos, apró változásain keresztül jelenik meg. A nagy kilengések minden szereplő számára hátrányosak, ám időnként elkerülhetetlenek. A gazdaság ciklikussága olykor nagy hullámzásokon keresztül valósul meg, mégis hosszú távon előre jutó fejlődést mutat. A gazdaság egyensúlyi állapota nem feltételezi azt, hogy minden részpiacon egyensúly legyen. Ugyanakkor a különböző piacok egyensúlytalansága – fogyasztási cikkek piaca, VÁLLALKOZÁSI ISMERETEK PEDAGÓGUSOK RÉSZÉRE

beruházási javak piaca, pénz- és tőkepiac, a munkapiac – szoros összefüggésben van egymással, és az egyensúly helyreállítása sem kezelhető a piacok közötti kölcsönhatások figyelembe vétele nélkül. A gazdasági folyamatok két alapvető egyensúlytalansága a munkanélküliség és az infláció. Munkanélküliség a munkaerő-piac egyensúlytalansága, amikor a munkaképes korú lakosságnak egy része nem talál munkahelyet. Ekkor a munkaerő kínálata meghaladja a munkaerő iránti keresletet. A munkanélküliség tehát munkapiaci túlkínálat, amikor a reálbér magasabb, mint az egyensúlyi reálbér. Az árupiacon keresletcsökkenést eredményez, s ez átterjed a pénzpiacra is. A lakosság megtakarításai is csökkennek, ezáltal a beruházási kereslet csökkenése miatt makrogazdasági szinten is csökkenti a keresletet. Demokratikusan működő piacgazdaságban az önkéntes és kényszerű munkanélküliség miatt nem lehet teljes a

foglalkoztatás. Az önkéntes munkanélküliség alatt azt értjük, hogy a munkaképes korú lakosság egy része nem akar munkát vállalni, a kényszerű munkanélküliség a munkahely változtatásából ered. Ezeken kívül a munkanélküliség okai lehetnek még: • • • • a struktúraváltozások miatt egyik területen feleslegessé válik a munkaerő, más területen hiány jelentkezik, vagyis a munkaerő-piac kínálata és kereslete szerkezetében tér el egymástól. a technológiai, technikai fejlődés következtében feleslegessé válik a munkaerő, hiszen azt gépekkel helyettesítik. dekonjunktúrális munkanélküliségről beszélhetünk válság időszakában. a reálbérek kiharcolt emelkedése a termelés költségének növekedésével jár, amely a munkaerő gépi technikával való helyettesítésére sarkallja a vállalkozókat. Ez akkor vezet munkanélküliséghez, ha a bérnövekedés a termelékenység növekedését meghaladja. A

munkanélküliség leküzdése, de legalábbis csökkentése nemcsak gazdasági, hanem társadalompolitikai kérdés is. E gond megoldásának érdekében a gazdaságpolitika különböző eszközöket alkalmaz. A bércsökkentés a szakszervezetek ellenállása miatt nem járható út, célzott munkahely-teremtő programok révén növelhető a foglalkoztatás, azonban a makrokereslet növekedése miatt, az mindig inflációgerjesztő hatással bír. Az infláció huzamos és jelentős mértékű árszínvonal-emelkedést jelent. Az infláció olyan folyamat, amely közvetlenül nem a pénzügyi piacokon alakul ki, de valamennyi piacra átterjed. Az inflációval ellentétes folyamat a defláció, amely tartós árszínvonal csökkenést jelent. VÁLLALKOZÁSI ISMERETEK PEDAGÓGUSOK RÉSZÉRE Az inflációval kapcsolatban megkülönböztetjük annak típusait és fajtáit. Az infláció típusai között kialakulásának okai alapján, az infláció fajtái között annak

mértéke alapján teszünk különbséget. Okok szerint az infláció két fő formáját különböztetjük meg: a keresleti inflációt és a költség inflációt. A keresleti infláció a makrogazdasági szinten megnövekvő kereslet alapján alakul ki. A növekvő kereslet bekövetkezhet a fogyasztás, a beruházás növekedésével, valamint a nominális pénzkínálat növelésével. A költség infláció makrogazdasági szinten a kínálat csökkenésével alakulhat ki. A kínálat csökkenésének közvetlen oka lehet a nominális munkabérek emelkedése, vagy a tőkeállomány csökkenése. Az infláció okai lehetnek: az ún ár - bér spirál és az inflációs várakozás is. A fentebb jelzett folyamatok egy időben, összevontan, egymást felerősítve is megjelenhetnek a gazdaságban. Az infláció mértékét kifejezhetjük abszolút és relatív módon is. Az előbbi egyszerűen két egymást követő időszak árszínvonalának a különbsége. Az utóbbi pedig

ennek a különbségnek és a bázis időszak árszínvonalának a hányadosa. Ezt nevezik inflációs rátának. Az infláció mértéke szerint három fokozatot szoktunk megkülönböztetni: • • • A kúszó inflációt, amely általában néhány százalékos csupán, általában egyszámjegyű. Ez a mérték még kezelhető, sőt a 2-3% alatti infláció még kedvező hatású is lehet. A vágtató infláció már kétszámjegyű, a pénztől való menekülést eredményezi, értékálló javakba történő befektetést idéz elő. Ez 30-40%-ig még kezelhető, de nagy veszélyt jelent, ha elszabadul és megfékezhetetlenné válik. Ekkor az infláció kezelése új gazdaságpolitikával lehetséges. A hiperinfláció már három számjegy fölötti mértéket jelent, de előfordulhat rendkívül gyors, havi 100-200%-os áremelkedés is. Ez már egy más minősége az inflációnak, mint az előbbi, teljességgel kezelhetetlen. A pénzrendszer összeomlását idézi elő,

szükségessé válik új pénz bevezetése. A gazdasági növekedésen a gazdaság kiszélesedését, a javak és szolgáltatások mennyiségi bővülését értjük. A gazdasági fejlődéshez hozzátartozik ezen kívül a termékek és szolgáltatások minőségének a javulása és általában a gazdaság korszerűsödése, strukturális átalakulása, modernizálódása is, ami rövidebb időszakban nem mindig jár okvetlenül mennyiségi növekedéssel. VÁLLALKOZÁSI ISMERETEK PEDAGÓGUSOK RÉSZÉRE A gazdasági növekedést különböző mutatószámokkal, többféle módon lehet mérni. Legalkalmasabbak a változatlan áras és halmozódástól mentes nettó típusú vagy félbruttó típusú mutatószámok. A leggyakoribb mérőszámként használják a gazdasági növekedés kifejezésére a bruttó hazai termék kategóriáját, illetve az egy főre eső GDP alakulását. Elvileg jól használható a nettó vagy akár a bruttó nemzeti jövedelem mutatója is. A

gazdasági növekedés alakulása részint a termelésben felhasznált eleven és tárgyiasult munkaráfordítások mennyiségétől és minőségétől, hatékonyságának alakulásától függ. Ez utóbbi a technikai fejlődés sebességén és racionális alkalmazásán múlik. Egyes fejlődési periódusokban a növekedés (termelési növekmény) forrása nagyobbrészt a munkaerő és termelő-berendezések mennyiségi növekedése, máskor pedig e tényezők hatékonyságának emelkedése. Az előbbi esetben expanzív, a második esetben intenzív gazdasági növekedésről beszélünk