Irodalom | Középiskola » Balassi Bálint műveinek elemzése

Adatlap

Év, oldalszám:2000, 13 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:776
Feltöltve:2006. december 09
Méret:144 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

11111 Celia 2020. április 24
  Az online tanulás mellett hatalmas segítség volt. Köszönöm!
11111 Anonymus 2014. május 06
  Sokat segített!

Új értékelés

Tartalmi kivonat

Balassi Bálint műveinek elemzése Balassi Bálint az első nagy magyar nyelvű költő. Zólyom várában született Bornemissza Péter oktatta, 1565-ben Nürnbergben egészítette ki tanulmányait. 1569-ben csapás érte, apját király elleni összeesküvéssel vádolják, ezért Lengyelországba menekültek. Itt lefordította egy német protestáns szerző vallásos elmélkedését, melyet 1572-ben kiadnak Krakkóban. A visszatérő család Bálintot Bekes Gáspár seregébe küldte, azonban a s ereg vereséget szenvedett Báthori István erdélyi fejedelemmel szemben. Balassi fogságba esett, de Báthori barátként kezelte Balassi itt, Erdélyben, ismerte meg az olasz reneszánsz kultúrát. Egy év múlva Báthori Lengyelországba ment, ahol királlyá választották. Balassi is vele ment, de apját otthon a király zaklatni kezdte, amiért fia az ellenséghez pártolt. Balassi ezt hallva hazatér, de ekkorra már meghalt az apja Nagybátyja kiforgatta vagyonából. Két

öröme volt: 1578-ban Ungnád Kristófné Losonczy Anna iránt érzett szerelme, 1579-ben a végvári vitézség Egerben. 1584-ben érdekházasságot kötött unokatestvérével Dobó Krisztinával. Házasságát védelmezve és a bécsi udvartól segítséget remélve protestánsról katolikus hitre tért. Házasságát mégis érvénytelenítették, miután felesége el is hagyta. A megözvegyült Losonczy Annát akarta feleségül venni, de ő már hozzáment máshoz. Egyre lejjebb csúszott a t ársadalmi ranglétrán 1589-ben ismét Lengyelországba ment, ahol Wesselényi Ferenc magyar főúr birtokán tartózkodott. Beleszeret Wesselényi feleségébe, akit verseiben Celiának hív. 1593-ban visszatér hazájába és beáll katonának. 1594 május 19-én Esztergom ostrománál megsérül, és pár nap múlva meghal. Korának művelt emberei közé tartozott, 7 nyelvet beszélt. Lírája messze kortársai költészete fölé emelkedett, de életében egyetlen verse sem jelent

meg. Művei kéziratos gyűjteményben maradtak fenn. Többek között vitézi és bujdosó verseket is írt. A vitézi énekek a históriás énekekhez hasonlóak. Legtökéletesebben szerkesztett és legtöbbet emlegetett verse is vitézi vers, melynek címe Egy katonaének. A vitézek harcra készülődésének és a harcnak tömör leírását a természet szépségével egybefogott dicsérete nyitja meg és meghatott áldása és búcsúja zárja. Közben az ötödik versszak a vitézek erkölcsi magatartását dicsőíti Ezekben a sorokban a költői én állást foglal a vitézi életforma, vitézi embereszmény mellett, olyan értékek mellett, melyeket a görög hősköltészetből ismerünk. Balassitól származik az első egészében megszerkesztett magyar versgyűjtemény. Ebben a gyűjteményben 66 vers található, melyek szigorú sorrendben állnak. Az első 33 vers a házasságáig tartó, a második 33 vers a házassága utáni életét eleveníti fel. A két

résznek a zömét az Anna- illetve Júlia-ciklus, továbbá kisebb szerelmek ábrázolása teszi ki. A szerelmes verseinek két típusát ismerjük, az eg yik az udvarló versek, a m ásik a s zerelmet búcsúztató versek. Megfigyelhetjük a Balassi-strófát. Ez a szakasz háromszor három egységből áll, két hatszótagost mindig egy hetes egység követ, és a rímképletben is a h ármasság figyelhető meg: aabccbddb. Szerelemi lírájában a hűbériség korának világképét fejezi ki: a lírai én és a hölgy kapcsolatát rab és úrnő viszonyaként ábrázolta. Hazai viszonylatban ebben is úttörő volt, hisz előtte senki nem fejezte ki magyarul a lovagi szerelmet. E verseskötet legnagyobb jelentősége, hogy Balassi egy csapásra meghonosítja irodalmunkban azt, amit az előző 300400 év lírikusai a legfejlettebb irodalmakban létrehoztak. E verses kötetét leszámítva még 3 gyűjteményt írt. Fő műve megalkotása után két különböző stílus irányban

folytatta költészetét. Az egyik irányt a versszöveg szimmetrikus megszerkesztése jellemzi Erre példa a Celia-ciklusból a Kiben az kesergő Celiárul ír feliratú verse. A vers egésze hasonlatokból áll, tehát ami régebben a mű dísze volt, most már a szöveg egészét alkotja. A másik irányra találunk példát a Cím nélküli versgyűjteményében, a Fulviáról című versben. Ezt valószínűleg utolsó szerelméről írta Itt a rendkívüli tömörítés figyelhető meg, ezért a s zóképeknek csak gazdaságos használatát teszi lehetővé. Ily módon a stílus éppen ellentétes a Celia-versekkel. Költészetének utóélete elég szomorú, hiszen 1874-ig nem is tudták, hogy ő élt. Életében sem jelent meg egyetlenegy műve sem. 1874-ben az MTA tárta fel a nemesi levéltárakat. A Radvánczky levéltárban találtak Balassi kódexet, s ebből tudták csak meg, hogy élt egy Balassi Bálint nevű nagy magyar költő. Költészetének megközelítései: 1.)

Nemeskürty István: Élet és költészet szoros összefüggést mutat. Ha verseit időrendbe állítjuk, azok kirajzolják a költő életútját. Nehézsége ennek a felfogásnak, hogy nem tudjuk pontosan a versek keletkezési helyét; életében egyetlen verse sem jelent meg nyomtatásban, csak másolatokban terjedtek, másrészt túl szoros összefüggést tételez fel élmény és költészet között. 2.) Eckhardt Sándor, Klaniczay Tibor: Alapvetően tematikus költőnek tartják Balassit, aki istenes, szerelmes és vitézi énekeket írt. A költői életmű valóban erre a három pillérre épül, legfeljebb nem azonos mértékben, hiszen vitézi ének csak néhány darab van. 3.) Komlovszki Tibor: A Balassi-vers karaktere című tanulmányában azt vizsgálja, hogy milyen hatással van a költemények felépítésére, művészi hatására a dallamvers és a szövegvers. Balassi dallamra írta a nagyciklus verseit, ám ezek a dallamok ma már szinte kivétel nélkül

rekonstruálhatatlanok. Csak a nótajelzés maradt fenn A dallam, mint szövegszervező erő a kompozíció szempontjából elnyújtottá teszi a verseket, s amint távolodik a dallamtól, úgy lesznek versei összefogottabbak, s a külsődleges dallam helyét a szövegdallam, a szövegzene veszi át, s a versek terjedelme is rövidül. 4.) Horváth Iván: Balassi Bálint költészete történeti-poétikai megközelítésben: A költő megítélhetőségének kérdését vizsgálja. Balassi újdonsága illetve költői nagysága csak a korabeli költői gyakorlattal és poétikával összevetve ítélhető meg. Horváth szerint Balassi tudatos költő; a kor egyik legműveltebb embere. Kilenc nyelven beszélt és írt, ismerte az antik poétikát és poézist, az újlatin humanista költői törekvéseket, az európai líra fejlődéstörténetét, kora köz- és népköltészetét. Horváth a fennmaradt versekből és vershelyekből arra következtet, hogy Balassi 33 éves korában

rendszerezni akarta költészetét, kötetet akart kiadni. Feltevése szerint a kompozíció számmisztikán alapult volna. A bevezető ének egy szentháromsághimnusz lett volna, mely önmagában is háromszor harminchárom sorból áll. Ezt követte volna 33 istenes, 33 szerelmes és 33 vitézi ének. Ez a kötet a dantei modellre épült volna, erősen középkori jelleggel A 33 év kitüntetett voltát az is jelzi, hogy ekkor festtette meg arcképét, s erre az időpontra esik az úgynevezett Balassi strófa kialakítása is (= 3 db 19 szótagos sor meghatározott belső és végrímekkel; képlete: 6a 6a 7b / 6c 6c 7b / 6d 6d 7b). 5.) Kőszeghy Péter: Polemizál (=vitatkozik) Horváth Ivánnal, s a legújabb Balassi kiadásban ragaszkodik a Rimay János által lemásolt felépítéshez. Rimay János manierista költő, Balassi tanítványa és jóbarátja. Az irodalomtörténeti hagyomány szerint ő fogta le Balassi szemét Másolatában maradt fenn ‘Az maga kezével írt

könyvébül’. Ez tartalmazza a 66 versből álló nagyciklust, melynek első felét a házassága előtt írt versek teszik ki, középpontban az Anna-versekkel, ezt zárja 33. versként a ‘Bocsásd meg Úristen’ kezdetű könyörgés A második fele a házassága után írt verseket tartalmazza, középpontban a Júlia-versekkel, a 66. versként a ‘Búcsúja hazájától’ Istenes versek: Világirodalmi szinten hoz újat istenes költészetével. A protestáns prédikátorköltők közösségi érvényű és érdekű megszólalásaival szemben Balassi mint egyén, mint egyed áll kapcsolatban Istennel. Vallásossága felekezeten kívüli, felekezetek feletti vallásosság Szemlélete túl van a dogmává merevedett protestantizmuson, de még innen a tridenti zsinat harcos katolicizmusán. Az istennel való újfajta alaphelyzet újfajta költői megoldásokat hoz létre. A konvencionális elemek Balassinál csak a versek argumentációjában fordulnak elő. Adj már

csendességet. A vers könyörgés. Az igazi könyörgésnek két kritériuma van: egyrészt ahhoz kell szólnia, akinek hatalmában áll a könyörgés tárgyát teljesítenie, másrészt a tárgy nem a mindennapi szituációk, hanem az egész léthelyzet megváltoztatására kell, hogy irányuljon. Az élet harcaiban, küzdelmeiben megfáradt ember könyörög békességért, a lélek nyugalmáért. A kérés egyszerre irányul a földi életre és a végső csendességre, nyugalomra, a halálra és a halál utáni létre. A vers szövegkohézióját jelentésbeli és grammatikai szinten is az egyes szám második személyű, felszólító módú igealakok adják. A második versszakban a halmozás a várakozásteli lelkiállapotot és a sürgetést jelzi. Szerkezete: Az első két versszak az expozíció, mely az odafordulást, a megszólítást és a könyörgés tárgyát tartalmazza. A 3, 4, 5, 6 versszak az argumentáció, az érvelés Balassi Isten végtelen irgalmasságára

hivatkozik, ez képezi az érvelés alapját. Maga az érvelés is közismert fordulatokra épül, s költői eszközei is némileg szokványosak (ellentét, költői kérdés). A 7, 8 versszak a zárlat, újból megismétli – de immár az argumentációból következően a bizalom jegyében – a könyörgés tárgyát. A 7 versszak metaforái jelzik Balassi költői nagyságát, az újfajta viszonyból megszülető újfajta és sajátos egyéni képeket. Kiben bűne bocsánatáért könyörgött (Bocsásd meg Úristen) Kiemelt fontosságát a ciklusban elfoglalt helye jelzi. Az ifjúságából a felnőttkorba lépő költő könyörög kegyelemért, esedezik bűnbánatért. Az érvelő rész (argumentáció) viszonylag hosszúra sikeredik, a benne felemlített bizonyító anyag az isteni irgalmasság végtelenségére épül. A személyes hang, az egyéni argumentáció csak a költő voltra történő hivatkozásnál jelenik meg. Balassi értelmezésében az ember

kiszolgáltatottja mind a világ csábításainak, mind az ördög kísértéseinek. Hiába tusakodik ezekkel a lírai én, Isten kegyelme nélkül képtelen ellenállni. A vers akrosztikont tartalmaz. A zárlat kolofon jellegű Balassi Bálint szerelmi költészete Az istenes versekhez képest konvencionálisak, de a magyar líra történetében úttörő jelentőségűek. Balassi megteremti, honosítja a provanszál trubadúrlíra verstípusait, az újplatonista szerelmi énekeket, beépíti költészetébe a virágénekeket, a népköltészet fordulatait. Merít Balassi a populáris regiszter szerelmi daltípusaiból is És éppen ezáltal, hogy hagyományt követ lesz hagyományteremtő a magyar líra történetében. Verstípusok: a.) Lovagi bókoló, udvarló verstípus b.) Virágének latrikánus és arisztokratikus változata c.) Tavaszdal, májusdal, táncdal d.) Albavers vagy hajnalvers (alba = fehér) (lásd: Shakespeare: Romeo és Julia) e.) Latrikánus vers vagy

“kurvavers” Verseinek hagyományos voltát az is jelzi, hogy szerelmeit antik-humanista hagyomány alapján nevezi el. Aenigma (első vers): (= homályos, titkos érvényű allegória; az ókortól kezdve ismert műfaj. A XVI században a példabeszédet és a találóskérdést is így hívták) A hattyú a költő egyik közismert jelképe, Balassinál különösen a szerelmétől elhagyott költőt szimbolizálja. A középkori felfogás szerint a hattyú nagy bánatában halála előtt énekel a legszebben. Bár a vers feltehetőleg nem Annához íródott, a ciklus egészében rá vonatkozik. Szinte állandóan az egymást kergető és keresztező indulatok, feszültségek, lángolások, letörések, szerelmek és izzó dühök viharában élt. S ezek a folyvást lobogó tüzek életét ugyan fölégették, ihletének, költészetének azonban legbensőbb, elsődleges ösztönzői, táplálói voltak." (Gerézdi Rabán: i m 5081) A költészetének java részét megőrző

- csak 1874-ben megtalált - kódex 17. századi másolója így vezeti be a kötetet: "Következnek Balassi Bálintnak kölem-kölemféle szerelmes éneki, kik között egynéhány isteni dicsíret és vitézségrôl való ének is vagyon. A z ki azért gyönyörkedik benne, innent igazán megtanulhatja, mint köll szeretőit szeretni, és miképpen köll neki könyörgeni, ha kedvetlen és vad hozzá; de nem mindent hövít úgy az szerelem tüze talám, mint őtet." A tudós másoló, ki állítása szerint a költőnek "az maga kezével irt könyvét" használta, Balassiban elsősorban a szerelem költőjét tisztelte és értékelte. S Balassi alkalmas is volt a magyar szerelmi líra megteremtésére, hiszen "az Világbíró szerelemnek győzhetetlen nagy hatalmát" érezte magán "mindenkoron". Balassi a r eneszánsz ember öntudatával a szerelmet az emberi élet egyik legfőbb értékének tekintette. Ezt bizonyítja nevezetes

drámai műve, melynek kissé terjedelmes címe így hangzik: Thirsisnek Angelicával (angelika), Sylvanusnak (szilvánusz) Gulatheával való szerelmekrül szép magyar comoedia (komédia). Ez a munkája 1589-ben keletkezhetett, s a Júlia meghódítására irányuló utolsó kísérletnek tekinthető. Benne egy egészen új műfajt bonosított meg a magyar irodalomban, a szerelmi komédiát. Ennek Prológusában a kor egyházias felfogásával szemben többek között azt fejtegeti, hogy a szerelem olyan érzés, olyan indulat, mely nemcsak gyönyörködtet, hanem "az ifjú embernek gyakorta sok jóknak oka", mert megváltoztatja, csiszolja, nemesíti, jobbá, kulturáltabbá teszi az embereket: ". mert ha részeges, elhagyja az részegséget, csak azért hogy az józansággal inkább kedvét lelhetné szerelmének. H a gondviseletlen s tunya, ottan tisztán jár, frissen, szépen s mindenre gondvisel. Ha penig tompa elméjû, ottan elmélkedik, mint

járjon, s mint szóljon, szép verseket szerezzen, kivel magának szeretőjénél kedvet lelhessen. - Ha azért illen az jó szerelem, hogy erőseket, bátort, bolondokot, eszeset, resteket meggyorsít, részeget megjózanít, miért alázzuk, szidalmazzuk szegént - "Én bizon nem ugyan!" - fûzi hozzá a költő. - "Sót követem mindholtig mint jó oskolamesteremet s engedek neki, nem gondolván semmit az tudatlan községnek szapora szavakkal s rágalmazóknak beszédekkel." Fiatalkori udvarló költeményei s az 1578-ban keletkezett boldogboldogtalan Anna-versek még csupán a későbbi nagy költő szárnypróbálgatásai voltak, s a reneszánsz szerelmi költés minden poétára kötelező kánonja, a petrarkizmus sablonjai szerint születtek. Balassi "tudós" költô volta abban is megmutatkozott, hogy verseinek elég nagy része "fordítás". Nem szóról szóra fordított, hanem a mintául választott mû átdolgozásával fejezte ki

a maga személyes mondanivalóját. Az írói eredetiségnek igényét még a reneszánsz sem ismerte Petrarca hatása érezhető azokon az érett nagy verseken is, amelyeket főleg 1588-ban írt és részben küldözgetett - hiába - az özveggyé lett Losonczy Annának, "Júliának". A költemények ugyan nem hozták meg a várt szerelmi diadalt, Balassi viszont nagy költői tudatossággal versciklussá, magyar „Daloskönyvvé" szervezte verseit. Ezek - a szerkesztés eredményeképpen - a boldog találkozás ujjongó örömétől a lemondás teljes reménytelenségéig széles érzelmi skálán helyezkednek el, s ezzel párhuzamosan Júlia egyre elérhetetlenebb eszménnyé, az élet értelmének egyetlen jelképévé válik. Júlia lakóhelye is valami távoli idegen ország, soha el nem érhető paradicsom, ahová legfeljebb a darvak juthatnak el, de a gyászruha, idegenben veszettül bujdosó zarándok" soha. Ezek a költemények a

Balassa-kódex 34. darabjával kezdődnek és az 58 verssel fejeződnek be. "Ez az Júliáról szerzett énekeknek a vége" - olvashatjuk az 58 után A 17 századi másoló így vezeti be ezt a d alfüzért: „Ezek után" - ti. a házasságáig szerzett énekek után - "immár akik következnek, azokat mind kiket házasságába, kiket a f elesígítül való elválása után szerzett. Jobb részre a v irágénekeket inkább mind Juliárul, mely nevére azért keresztelte az szerelmesét, hogy a rígi poétákat ebben is kövesse. Kik közül Ovidius Corinnának (korinna), Joannes Secundus (joannesz szekundusz) Juliának, Marullus (marullusz) Neérának nevezte szeretôjét." A Júlia-költemények kifinomult stílusa, tökéletes ritmikája, újszerű strófaszerkezete (ekkor alakult ki az ún. Balassi-versszak), szimmetrikus reneszánsz kompozíciója, egy belső érzelmi fejlődésmenetet tükröző összefüggésrendszere ezt a versciklust - sokak szerint -

költészetének csúcspontjává avatja. Közvetlen élményelemek alig-alig találhatók már itt: a versek egymásutánja nem a kronológiát követi, hanem tudatos szerkesztés következménye. Hogy Júliára talála, így köszöne neki: A vers valószínűleg legutolsó találkozásukat örökítette meg. Az egész vers elragadott ujjongó bókok halmaza. Az 1 versszak boldog felkiáltás, a véletlen találkozás által kiváltott örömtől Az öröm erőteljes túlzása azt fejezi ki, hogy Júlia nélkül értelmetlen az élt. A következő négy strófában fellelhető rengeteg metafora a nyelven megfogalmazhatatlan érzelmek tovább nem fokozható teljességét fejezi ki. A metaforák azonosító elemeiben a lelki élet értékei, a főúri világ mozzanatai, a női test szépségei és egyéb értékek sorakoznak egymás után. Az 5 versszak összefoglalása az előző négynek, de az imákból kölcsönzött üdvözlés még magasabbra emeli a v erset. A záróversszak a

l ovagi szerelmi lírákból jól ismert helyzetet rögzíti: a szerelmes lovag és az úrnő között végtelen a távolság. A vers a k egyetlen és megközelíthetetlen Júlia képével zárul. Hogy Júliára talála, így köszöne neki című verse a Balassa-kódex 38. verse egy kapualjban, "kapu közben" való ártatlan - s valószínûleg legutolsó - találkozásukat örökítette meg. Az utolsó strófa így hangzik: Egy kapu köziben juték eleiben vidám szép Juliának, Hertelen hogy Iátám, előszer alítám őtet lenni angyalnak, Azért útba így szólék utána mint isten asszonyának. A következő, a 39. költemény egyenes folytatása ennek, s az istennők magasába emelt Júlia áhítatos, himnikus üdvözlését tartalmazza. Címe: " Hogy Júliára talála, így köszöne neki (A török nótajelzős értelme pontosan azonos a verskezdettel: "Nem kell nélküled ez a világ.") Az egész vers elragadtatott, ujjongó bókok halmaza. Az

1. ve rsszak boldog felkiáltás, a véletlen találkozás által kiváltott üdvözlés; az öröm erőteljes túlzása a költõ értékrendjét fejezi ki: Júlia nélkül értéktelen, értelmetlen a világ. Ez után az érzelmi kitörés után következik csak a köszönés: "Egészséggel!" - ez a 16-17. század szokásos üdvözlési formulája volt, s nem Júlia egy állapotára vonatkozik. A következő négy strófa áradó metaforasora ebben a versben is a közlő nyelven megfogalmazhatatlan érzelmek már-már tovább nem fokozható teljességét fejezi ki. A metaforák azonosító elemeiben a lelki élet értékei (vidámság, édes kévánság, boldogság), a reneszánsz főúri világ mozzanatai, részletei (palotám, jóillatú piros rózsám, gyönyerő szép kis violám), a női test szépségei (szemüldek fekete színe) és egyéb értékek (a nap fénye, a szem fénye, az élet reménye) sorakoznak egymás után. - (Itt kell megjegyezni, hogy az ún

virágénekeknek és a virág-metaforáknak - a közhiedelemmel ellentétben - semmi kezük még ekkor a népköltészethez; a hatás éppen fordított: Balassi "tudós" alkotásai, képei szállnak majd le a 17-18. században a népi költés szintjére) Az 5. versszak összefoglalása az előző négynek, de a fokozásos halmozás (szívem, lelkem, szerelmem) s a vallásos himnuszokból, imákból kölcsönzött üdvözlés (idvez légy) még magasabb szintre emeli a verset, s az utolsó metafora (fejedelmem) újabb világi értékkel egészíti ki az eddigieket. A záró versszak a lovagi szerelmi lírából jól ismert helyzetet rögzíti: a szerelmes lovag és az úrnő között végtelen a távolság; Júlia is csak fölényesen, hidegen mosolyog az előtte hódoló szerelmesen. A kegyetlen, megközelíthetetlen Júlia képével zárul a vers, a következő, a 40. így kezdődik: Engemet régólta sokféle kénokban tartó én édes szivem, Hozzád ldált lelkem,

sirván keservsen, mert gyötrődik sokképpen; Könyörülj már rajtam, légy kegyelmes hozzám, ne légy ilyen kegyetlen! Így kapacsolódnak egymáshoz a Júlia-ciklus darabjai, így válik ez a "Daloskönyv" Balassi lelki-érzelmi regényévé. . Balassitól származik az első magyar versgyűjtemény 66 versből áll, mely két 33 versből álló részre osztható. A két rész zömét az Anna- ill Júlia-ciklus, továbbá kisebb szerelmek leírása alkotja Ez az alkotás a ifjúkori költeményeit zárja le. Harmincéves ekkor a költő és házasodni készül, nagy reményekkel egy új életperiódus előtt áll, tisztázni és tisztára mosni szeretné korábbi életét, ezért tör fel belőle az őszinte bűnbánás és gyónás megrendítő éneke. A hányatott sorsú költő Lengyelországban írhatta 1591-ben talán legszebb istenes éneket, az Adj már csendességet. kezdetű költeményét A földi boldogság lehetőségében véglegesen csalódott ember

most már csak a belső békét, a lélek csendjét igyekszik elnyerni. Sóhajt az utolsó felmentés és az engesztelő halál után. Az egész vers csupa kérlelő könyörgés, perlekedés, vita és szenvedélyes érvelés. A 8 strófából álló költemény három szerkezeti egységre tagolódik: 1-2 vsz: könyörgés; 3-6.:érvelés, indoklás; 7-8: könyörgés Ha az áhított harmóniát a földi életben nem találhatta meg már az ember, a költő megteremtette a szépség és szellem külön harmóniáját, rendjét a művészet világában. A kötet egésze mégsem szerelmi versciklus. Az első részt a Bocsásd meg úristen kezdetű istenes vers zárja. A kevés erre vonatkozó adat szerint ezen a 66 vers elé szánta 33 istenes versét, amelyből viszont nem mind készült el. A három 33 versből álló rész elején a szentháromság 3 t agjához szóló, 99 soros Három himnusz állt volna. Egészen biztos, hogy Balassi a S zentháromság jelképét látta a h ármas

számban. Azok a v ersek, melyek egyik versgyűjteményében sem helyezhetők el kizárólag istenes versek. Ezek alkották volna a 99 versből álló gyűjteményének első 33 költeményét. Ezek között fordítás is akad Ha A híres XLII. zsoltár Balassi által átköltött változatát összehasonlítjuk Szenci Molnár Albertnek megjelent fordításával, akkor kitűnik Balassi nagyobb nyelvi ereje, gazdagabb metaforahasználata, eltérő világképe is. Balassi a hit után vágyakozik, benne látja Istent, távol áll tőle a felekezeti szellem, egyénként áll szemben Istennel. Nem hisz egyházakban, verseiben nincs nyoma egyházi hovatartozásnak. Vallásos lírája jellegzetesen reneszánsz jelenség Vallásos költészetében alkotta a legeredetibbet. Nyelvileg is ezek a művei a legszebbek, szóképei itt a legmélyebb értelműek. Vitézi versek: Balassi számára a vitézi élet és életforma egyértelműen a megnyugvást és az értéket jelenti. Személyes

életében és küzdelmeiben eligazodni nem tudó költő a végvári harcokban találja meg az egyértelműséget; itt tudja, mi a küzdelem célja, ki az ellenfél és ki a jóbarát. Az értékrend letisztultsága tükröződik a forma letisztultságán és zártságán is. Búcsúja hazájátul (66.): Lengyelországban való bújdosása előtt írta, s a ciklust lezáró stílszerű búcsúzás. Az itthagyni kényszerült legfőbb értékek, szépségek összefoglaló felsorolása, mely Balassi értékrendjét tükrözi. Az első versszak a hazától való búcsú Az “édes hazám” jelzős szerkezetet Balassi használja először. Ritka a magyar irodalomban Hasonlóan nagy erővel József Attila Hazám című szonettciklusának záródarabjában fordul elő: “Édes hazám, fogadj szívedbe”. Magyarország, mint Európa védőbástyája (=propugnaculum Christianitatis) gondolat már a XV. században előfordult A 2, 3, 4, 5, 6 versszak a vitézi élettől való búcsúzás:

a vitéztársaktól, a lovaktól, az apródoktól, a tájtól. A 7 versszakban rokonaitól búcsúzik Ettől kezdve az érzések ambivalensek, hiányzik az előző versszakok egyértelműsége. Az ‘atyámfia’ kifejezés öccsére, Balassi Ferencre vonatkozik. A 8 versszakban szerelmeitől búcsúzik ambivalensen. A töredékben maradt 9 versszakban nevének említése nélkül Júliára utal A ‘szerelmes ellenségem’, ‘kegyetlen szerelmem’ oximoronok (=olyan szókép, jelzős szerkezet, melyben a tagok jelentése, hangulata ellentétes egymással) az érzés kettősségét hívatottak kifejezni. Az utolsó versszak a versek haszontalanságáról szól A tűzbevetés gesztusa humanista toposz, nem kell komolyan venni, hiszen a kézirat nem ég el, s ez szintén humanista toposz. Stilisztikai bravúr, hogy az egyes strófák zárósorában különböző módón búcsúzik el. Az Egy katonaének című vers elemzése 1589-ben a jó hírnevét elvesztegetett, mindenéből

kifosztott Balassi Lengyelországba bujdosott. S a távozni készülő költőt egyszerre megrohanja a múltat megszépítő emlékek sora A haza eddig biányzott költői szótárából, a szülőháza csak most szépül "édes hazává", "jó Magyarországgá", most, mikor már hazátlanná vált. Megható búcsúversben (a kódexben a 66.) mond istenhozzádot pátriájának, katonamúltjának, barátainak, "szerelmes ellenségének", Júliának. A vers latin címének magyar fordítása: Búcsút mond hazájának, barátainak és mindazoknak a dolgoknak, amelyeket nagyon szeretett. (A kezdősor: "Ó én édes hazám, te jó Magyarország".) Ebből a költeményből hiányzik a jövő biztató reménye : a költő útja a meghasonlottságból a t eljes bizonytalanságba vezet. Csak a v isszahúzó, a m arasztaló, megszépült emlékek szerepelnek az elégiában: itt a jövőtlen múlt uralkodik. - Figyeljük meg, milyen emlékeket,

szépségeket fáj elhagyni a költőnek! A búcsúzás sorrendje itt is értékrendet fejez ki. - Az utolsó és az utolsó előtti töredékes strófa kivételével mindegyik versszak végén más és más búcsúformula van: ez Balassi nyelvi gazdagságát bizonyítja. - A "szerelmes ellenség" (a jelző és a jelzett szó között ellentét feszül) nyilván Losonczy Anna. A búcsú, az emlékezés és a távlatot teremtő visszatekintés az ihletforrása annak az 1589-ben keletkezett versének is, melynek sorszáma: 61, teljes címe: Egy katonaének: In laudem confiniorum (konfiniorum) ("A végek dicséretére"). Balassi tulajdonképpen a 16 századi históriás énekek epikus anyagát olvasztja lírává, s emeli fel a t udós reneszánsz költészet szintjére. A korabeli európai humanista poézisben az effajta vitézi ének ismeretlen volt, csak a mi irodalmunkban lett, lehetett lírai témává a hazáért és a kereszténységért vívott önfeláldozó

harc. Az emlékek idézése kirostálta múltjából mindazt, ami szenny, bûn vagy szégyellni való volt, s a jelen szomorúságával szemben felragyogtatta élete valóban múlhatatlan értékeit. A költő katonai-vitézi erényeit senki sem vonhatta kétségbe: emléket állíthatott Egernek, a vitézi életforma már eltűnő hőskorának s önmagának is. A vers felépítésében a mellé- és fölérendeltség, a harmónia és a szimmetria reneszánsz rendje, törvényszerûsége érvényesül, s uralkodó szerkesztési elve a h ármas szám. Balassi-strófában íródott, azaz a három sorból szerkesztett versszak minden sora a belső rímek által három egységre tagolódik. Emellett az egész vers háromszor három, tehát kilenc strófából áll. De nemcsak a külső, hanem a mélyebb, belső kompozícióban is hármas szerkesztési elv valósul meg. Az Egy katonaének "hárompillérû verskompozíció", s ez a három pillér az 1. , a z 5 és a 9 strófa.

Az 1. versszak lelkes kérdése önmagában rejti a választ is: a végvári életformánál nincs szebb dolog a világon. A felkiáltásszerû szónoki kérdés elsősorban a természet harmonikus, egyetemes szépségével érvel a végek élete mellett, felsorakoztatva mindazt, amit a k ikelet értékként az embernek nyújtani tud. A költemény "címzettjei" a vitézek: nemcsak róluk, hozzájuk is szól a vers. A következő szerkezeti egység - három versszak (2-4.) - az első strófa ujjongó állítását igazolja, részletezi. Mozgalmas képek sorozatában jeleníti meg a v égvári vitézek életének mozzanatait: a harci kedvet, a p ortyára készülést, az ellenség elé vonulást, az éjszakai ütközetet, párviadalokat, majd a csata elmúltával a letáborozást és elnyugvást. Nem titkolja a vitézi élet férfias keménységét és veszélyességét, sőt azt sugallják ezek a képek, hogy éppen ezekkel együtt, ezekért is szép a végek élete. A

mindennapoknak ez a nehéz, próbára tevő kockázata szépen beleilleszkedik a nagy természet egyetemes harmóniájába. S éppen ezt a mozzanatot fejleszti tovább, emeli magasabb szintre az 5. versszak, a második "pillér". Az 1 szakaszban a költemény címzettjeihez, a vitézekhez fordult közvetlenül a költő, közvetett címzettjeit, az olvasókat pedig - a későbbiekben (2-4. vszk) - érzelmi érvekkel akarja meggyőzni a végvári élet szépségéről. Most - az 5 strófában - a részleteket elhagyva, azok fölé emelkedve, a katonaéletet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli. Balassi tudatos szerkesztő művészetére vall, hogy szerkezetileg a vers középpontjába helyezi ezt a strófát, melyben az ellenséget kereső, a halál kockázatát is vállaló vitézek erkölcsi nagyságát hirdeti: "Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak." Emberség és vitézség - a 16. századi magyar humanista

világnézetnek ezek az erkölcsi értékei - Balassi szemében a v égek vitézeinek jellemző tulajdonságai. A "szép tisztesség" és a humanista "hírnév" övezi a katonákat, hiszen harcuk egyszerre jelenti az "édes haza" és a kereszténység védelmét. - Balassi fedezi fel a hazáért vívott önfeláldozó küzdelem erkölcsi szépségét, mely szintén hozzátartozott - legalábbis nálunk és ekkor - a reneszánsz emberi teljességéhez. Így avatja a végvári katonákat a reneszánsz kor legigazabb képviselőivé. A következő nagyobb szerkezeti egység újra három szakaszból áll (6-8.) Ismét mozzanatos képek peregnek előttünk a katonaéletből: a színhely, a szereplők és az események is hasonlók a korábbiakhoz (2-4. szakasz), de már más szinten térnek vissza, s átszínezi őket a „mindent hátrahagyás"-nak, egy magasztosabb célért az élet egyéb szépségeiről való lemondásnak gyászosabb hangulata. A

korábban felvillanó képekben a vitézi élet kockázatosságának jelzése ellenére ennek az életnek inkább a nyalka hetykesége, férfiassága uralkodott, az újabb képsorban viszont már árnyoldalai kerülnek előtérbe: "súlyosan vagyon az dolog harcokon", "kemény harcok", "éhség, szomjúság, nagy hévség", "véresen, sebekben halva sokan feküsznek" stb. Különösen szembetűnő a hangulati-tartalmi ellentét a 4 és a 8 versszak záró soraiban. Ott: a "nyugszik reggel, hol virradt" s a „mindenik lankadt s fáradt" kifejezések még csak a csataviselés utáni elnyugvást, erőt gyűjtő pihenést jelentik; itt: a „halva sokan feküsznek" s a "koporsója vitézül holt testeknek" már az örök elnyugvást, a hősi halált tudatják. Csillogás , tavaszi verőfény övezi a vitézek török elleni küzdelmeit, de ennek az életnek természetes és előbb-utóbb szükségszerûen bekövetkező

végső állomása a hősi halál. De éppen ez, a szép tisztességért a sétáló palotát, tanuló oskolát, mulatást, sôt még az életet is hátrahagyó, önfeláldozó sors teszi oly dicséretessé a végbeliek példáját. A harmadik „pillér", a verset lezáró 9. strófa elragadtatott felkiáltással zengi az „ifjú vitézeknek" „ez világon szerte-szerént" megvalósult hírnevét, örök dicsőségét. Ez a nagy erejû érzelmi kitörés egyszerre válasz is a két, hangulatilag eltérő képsorozatra. Az utolsó sorban már a búcsúzó költő fájdalmas rezignációval - őszi hasonlattal - kíván áldást és hadi szerencsét a v égek katonáinak. A vers felépítésében a m ellé és fölérendeltség, a harmónia és szimmetria reneszánsz rendje, törvényszerűsége érvényesül, s uralkodó szerkesztési elve a hármas szám. Az Egy katonaének hárompillérű verskompozíció, s ez a három pillér az 1., 5, 9 strófa Az első

versszakban megtudhatjuk azt, hogy a végvári életformánál nincs szebb dolog a világon. A költemény címzettjei a vitézek: nemcsak róluk, hanem hozzájuk szól a vers. A 2-4 versszak az első strófa állítását igazolja, részletezi. Megjeleníti a végvári vitézek életének mozzanatait. Nem titkolja a vitézi élet keménységét, sőt azt sugallják a képek, hogy éppen emiatt szép itt a z élet. Ezt a mozzanatot emeli magasabb szintre az 5 versszak, a második pillér. A részleteket itt már elhagyva a katonaéletet a kor legmagasabb eszméjévé emeli A 16 századi magyar humanista világnézetnek az emberség és a vitézség az erkölcsi értékei, s Balassi szemében a végek vitézeinek jellemző tulajdonságai. A következő nagyobb szerkezeti egység ismét három szakaszból áll 6.-8-ig Újra mozzanatos képeket látunk itt a katonaéletről, de az élet hangulata már gyászosabb, mint a 2-4. strófában láttuk Különösen szembetűnő a

hangulati-tartalmi ellentét a 4. és a 8 versszak zárósoraiban Ott: a „nyugszik reggel, hol virradt” s a „mindenik lankadt s fáradt” még csak a csata utáni elnyugvást, erőt gyűjtő pihenést jelentik; itt a „halva sokan feküsznek” s a „koporsója vitézül holt testeknek” már az örök elnyugvást, hősi halált mutatják. A harmadik pillér a verset lezáró 9 strófa elragadott felkiáltással zengi az örök dicsőséget. Ez a nagy erejű érzelmi kitörés egyszerre válasz is a két, hangulatilag eltérő képsorozatra.