Történelem | Középiskola » Áfra Krisztina - A középkori városok

A középkor A középkori városok EGY KÖZÉPKORI VÁROS JELLEMZŐINEK BEMUTATÁSA A mezőgazdasági árutermelés fejlődése felesleget hozott létre, ismét megjelent a pénzforgalom. Mindez elősegítette a városok kialakulását a XII századi nyugat-Európában Kelet- és közép-Európában ez a folyamat a XIII-XIV. században zajlott le A városlakó, a polgár sajátos helyet foglalt el a t ársadalomban: nem volt nemes, de jobbágy sem. Szabad ember volt A polgár megkötöttség nélkül rendelkezett tulajdonával Egyre többen költöztek a falvakból városokba, mert: „A városi levegő szabaddá tesz.” Új városok alakultak ki új helyeken: síkság-hegység találkozásánál, kereskedelmi útvonalak mentén, torkolat-vidékeken, átkelőhelyeknél, kikötőkre alkalmas öblökben, nyersanyagforrásoknál, püspöki székhelyeknél, kolostorok mellett, királyok, földesurak környékén. A lakók iparral és kereskedelemmel foglalkoztak Ezek a v árosok

földesúri tulajdonban voltak. Tisztségviselőket választottak, ők irányították a várost Önkormányzatok jöttek létre (kommunák). A városok minél több jogot szerettek volna maguknak, hogy elnyerjék függetlenségüket. A király a városokra támaszkodott, így jelentős adókra tett szert A városok jogai (privilégiumok): • • • • • • • Vásártartási jog: rendszeresen tarthat vásárt Vámmentesség: az ország területén nem fizetnek vámot Árumegállítói jog: a városon áthaladó kereskedőket megállíthatják, s akkor haladhatnak tovább, ha bizonyos mennyiségű árut eladtak Szabad bíró-, és plébánosválasztás Egy összegben fizet adót a királynak Önkormányzás joga Pallosjog: a nagyobb városok rendelkeztek vele A városokat rendszerint fallal vették körül, s a városkapukon lehetett bejutni. A város középpontjában volt a főtér, ahol legtöbbször a templom és a városháza állt. A helyet teljes mértékben

kihasználták, így szűk, sikátoros utcák alakultak ki. A házakat leginkább fából építették, így fennállt a tűzvész veszélye. Nem volt csator-názás, az állatok és emberek szennye is ott hevert. A város népessége ki volt téve a járványoknak, ennek következtében alacsony volt az átlagéletkor. A város vezetését a főbírói vagy polgármesteri tisztséget, a patríciusok tartották kezükben. A polgárság zömét a házzal és műhellyel rendelkező iparosmesterek alkották. A városok lakossága:     Patríciusok: (kereskedők), a város vezetői Kézművesek: műhellyel rendelkeznek, ez a legfontosabb társadalmi csoport Polgárok: nem egységesek, se nem nemesek, se nem jobbágyok Plebejusok: se vagyonuk, se tulajdonjoguk nincs Kereskedelmi útvonalak: o o Hanza-kereskedelem: észak-Németország: Hamburg, Bréma, Lübeck Levantei-útvonal: Franciaország, Champany E M E L T S Z I N T A KÖZÉPKORI CÉHES IPAR A

középkori városokban céhek alakultak ki A mesterek szakmánként céhekbe tömörültek. A céhek érdekvédelmi szerveződések voltak. Korlátozták az iparűzők számát, ugyanis csak annyi mester felvételét engedték, amennyi meg tud élni a szakmájából, tehát védték a céhtagokat a kontároktól; meghatározták az árat és a minőséget; valamint a céhek számát (piac védelme) és megszabták a munkaidőt is: napkeltétől napnyugtáig lehetett dolgozni. Tiltották a negatív reklámot, védték a városfal egy részét. A céhekben nem volt munkamegosztás Abból lehetett céhmester, aki előtte inasként szolgált Flandriában és észak-Itáliában textilipar alakult ki, dél-Németországban pedig a nehézipar. Új ipari találmányok voltak: a szélmalom, vízmalom, szövőszék, rokka és a metélő. A céhek elsősorban iparosok vagy kereskedők önkéntes társulásai, amelyek az európai városokban a középkorban jöttek létre és a 19. századig

léteztek A céhek kialakulása, szervezete Létrejöttüket a városok polgárságának kiváltságai segítették. Szervezetük hierarchikus volt Tagjaik között megkülönböztették a mestereket, a legényeket és az inasokat; a céh élén állott az céhmester, s rajta kívül még néhány mester és egy vagy két öreglegény ült a céh elöljáróságában. Az iparűzés szabadságát saját érdekeiknek megfelelően korlátozták. Kimondták, hogy csak azon mesterek űzhetnek valamely ipari foglalkozást, kereskedelmi tevékenységet, akik a céh tagjai közé tartoznak. Szigorúan korlátozták a c éhhez tartozó mesterek létszámát, csak jó hírű mester, kereskedő kerülhetett a céh tagjainak sorába, aki a szakmájában való jártasságát megfelelő mestermunkával bizonyította. Szigorúak voltak a kiképzés, az inaskodás, legénykedés, vándorlás, próbaidő szabályai. A mesterré válás feltétele egy mestermunka elkészítése volt. A céhek védték

saját üzleti érdekeiket és iparkodtak foglalkozásuk tökéletesítésére, a legényeknek ezért általában előírták, hogy vándorlegényként külországokban is gyakorlatot szerezzenek. Alkalmanként meghatározták, hogy egy-egy céh tagjai mely vidékek számára dolgozhatnak és megszabták az egyes készítmények árát és minőségét. A céhek által évszázadok alatt kialakított szabályrendszerek az alapjai az ipari és kereskedelmi kamarák tevékenységének, a védjegy és a szabadalom védelmének. Céhek Magyarországon A legrégibb magyar céhlevél 1307-ben kelt, de azért céhek már a 13. században is voltak Magyarországon. Nagy Lajos 1376-ban szabályozta és kötelezővé tette a céhrendszert Később III. Károly, majd Mária Terézia, aztán II József és végül legutoljára 1804-ben I Ferenc reformálta meg a céheket. A céheket 1872-ben számolták fel, átalakítva azokat ipartestületekké. Ezeknek az ipartestületeknek az utódai

korunkban a különböző kamarák Városok születése Európában A kora középkorban kibontakozó mezőgazdasági fejlődés, mely technikai és módszerbeli újításokat hozott - mint például a n ehézeke, a s zügyhám, a b orona, a patkó és a két-, illetve háromnyomásos gazdálkodási rendszer – a XI-XII. században fokozatosan kiteljesedett. Ezt bizonyítja a nagymértékű erdőirtások is, hiszen ezzel a módszerrel még több művelhető földterületet akartak nyerni. Látványos eredmény volt a gabona terméshozamának növekedése is. A XIII század végéra megkétszereződött Európa lakossága a fejlettebb élelmiszertermelés következtében. A népesség növekedésével vándormozgalmak indultak, egyrészt Nyugat-Európán belül, másrészt egyre többen telepedtek le a k ontinens keleti részein, amik ekkor ritkábban lakottak voltak. A fejlett mezőgazdaság már nem csak az éppen szükséges mennyiséget volt képes termelni, hanem feleslegek is

képződtek, amikből kereskedelem útján tudtak hasznot húzni, így megjelent a pénzforgalom. Ez is elősegítette a városok kialakulását. A városlakókat polgároknak nevezzük Ők sajátos helyt foglaltak el a középkori társadalomban, hiszen se nem jobbágyok, se nem nemesek voltak. A polgár szabad ember, aki minden előírás nélkül, szabadon rendelkezhet tulajdonaival. A városi önkormányzathoz tartozott A polgárok jogai közé tartozott a b íróválasztás, a b íráskodás, plébánosválasztás és az évi egy összegben való adózás. A városok megszervezését a kereskedőkhöz lehet kötni Ők szerveztek közösségeket saját érdekeik megvédésére. Ezek a közösségek voltak a gildék. Ezekhez a kézműves csoportokhoz egyre nagyobb számban csatlakoztak kézművesek is. Ezek a nagyobb közösségek lettek a kommunák A városok kialakulása a X. században kezdődött Legelőször Itáliában és Dél-Franciaországban jöttek létre, majd

fokozatosan egész Európában növekedett számuk. Ezeknek a városoknak a népessége kb 4000-5000 fő volt De ennél jóval többen laktak a n agy kereskedelmi útvonalak menti városokban. Rendszerint a városok fallal voltak körülvéve, és a helykihasználás érdekében az utcák szűk sikátorok voltak. Még nem ismerték a c satornázást, így a legkülönfélébb állati és emberi szennyek borították az utcákat, amit legfeljebb egy kiadós eső tudott eltakarítani. A házak is közel épültek egymáshoz, azért nem csak hogy az esetleges tüzek gyorsan átterjedhettek a szomszédos épületekre, hanem így a lakossága járványoknak is jobban ki volt téve. Mint például a XIV században pusztító pestisnek, ami a kontinens lakosságának jelentő részét elpusztította. Csak azoknak lehetett esélye a túlélésre, akik nem érintkeztek fertőzött emberekkel, ami a városokban szinte lehetetlen volt. A város vezetését a polgármester végzi, aki a

leggazdagabb rétegből kerülhet ki, vagyis a patríciusok közül. Többnyire városi tanács is működött A polgárság legnagyobb részét az iparosmestere adták. Ők egyfajta érdekvédelmi szervezetben, céhben dolgoztak. Céhet, azonos mesterséget űző emberek hoztak létre királyi engedéllyel. A szűk piac miatt korlátozták a versenyt Nem alkalmazták a munkamegosztást, és meghatározták, hogy ki miből mennyit és mennyiért termel. A céhek mindig ügyeltek a minőségre, de akadályozták az újításokat, ezért drágán és leveset termeltek. Szabályozták, hogy hogyan válhat valaki mesteremberré Először sokáig inasként kellett szolgálni, majd legényként dolgozni. Vizsgaként egy különleges remekművet kellett bemutatnia a tanulónak, hogy igazi mesterré válhasson. A városlakók jelentős részét a plebsz adta. Ők nem rendelkeztek polgárjoggal, tulajdonképpen a városi szegényeket jelöli ez a kifejezés. Alkalmi munkákból tartották

el magukat, vagy a polgárok földjeit művelték. Az árutermelés következtében nem csak a mezőgazdaságban mutatkoztak ugrásszerű fejlődések, hanem az ipar területén is. Elterjedt a vízimalmok használata, amiket gabonaőrlésre, fa fűrészelésre alkalmaztak. A vízi energiával nem rendelkező területeken pedig a szélmalmok terjedtek el. Ezen kívül megjelent a lábítós szövőszék és a fonást meggyorsító rokka A jó minőségű utak hiányában a távolsági kereskedelem csak a luxuscikkek szállítását bonyolította, főleg vízi úton. Többnyire keleti fűszereket és egzotikus iparcikkeket hoztak keletről Nyugat-Európába, ahonnan cserébe nyersanyagokat, főként nemesfémet kaptak. Jelentős kereskedelmi útvonal alakult ki a Balti- és Északitenger térségében Keletről heringet, prémeket, viaszt, gabonát, borostyánt, és egyéb nyersanyagokat hoztak, Nyugatról pedig iparcikkeket (posztó, fegyverek, szerszámok) vásároltak. Ezen

kereskedelmi útvonal mentén lévő városok (Rostock, Hamburg, Bréma, Brügge, Gent) érdekeik védelmében szövetséget kötöttek, amiből kialakult a Hanza szövetség