Történelem | Középiskola » Fogalmak a 9. osztályos történelem anyagából

Alapadatok

Év, oldalszám:1995, 9 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:520

Feltöltve:2006. december 16.

Méret:132 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Fogalmak a 9. osztályos történelem anyagából Öntözéses gazdálkodás: az öntözéses gazdálkodás az ókori keleti társadalmak(mint pl.:Mezopotámia,Egyiptomstb) egyik legjellemzőbb mezőgazdasági formája volt, kbie IV évezredben. Az öntözés a viz természetes lefolyásának megfigyelésével, illetve ennek kihasználásával indult meg. A következő lépés a természetes árok karbantartása volt, majd - a természet mintájára- új árkokkal a cs apadékszegény helyekre is el tudták vezetni a vizet. A közösségnek nem kellett vándorolnia, és egy darabig szabadon nőhetett a falu. Csak amikor szűk lett a terület, akkor húzódtak a folyóvölgyekbe ,de addigra már kialakult a csatornázástechnikája, tehát az árvízzel szembeni védekezés lehetővé vált. Minderre azért volt szűkség mert megnőtt a lélekszám, ez pedig a mezőgazdasági termelőmunkában új módszerek(találmányok)alkalmazásához vezetett. Fáraó: az ókori Egyiptom

korlátlan hatalmú uralkodóinak cime, kb. i e3000 -től a római hóditásig. Hórusz, a napisten fia leszármazottjának tartották Az Alsó - és Felső- Egyiptom koronájával ábrázolt fáraó volt az ország legfőbb papja, akinek mágikus ereje biztosította a föld termékenységét és az állam megvédését. Politeizmus-monoteizmus: e két fogalom egymásnak ellentétjei, a polyteizmus többistenhitet, a monoteizmus pedig egyistenhitet jelent. Egészen az ókori Róma bukásáig főleg a polyteizmus volt jellemző az államok vallására. A polyteizmus minden ókori-keleti társadalmakban megtalálható, kivéve Palesztinát. Palesztina ugyanis a zsidók hazája A monoteizmus pedig a zsidók vallása volt. Istenkirály: ez a fogalom Egyiptom történelmében kerül elö. A királyt, a fáraót a termékenység biztosítójának tartották, aki ennélfogva az állam egész földterületével rendelkezhetett. Ezen az alapon az egész államot első fokon az uralkodó

tulajdonának tartották. Ez az emberileg megmagyarázhatatlannak tűnő ,roppant hatalom vezetett ahhoz a hithez, hogy a király maga is isten vagy isten fia -Istenkirályság-. Az állam kormányzása hasonló módon történt, mint Mezopotámiában. Kb ie III évezred Dór vándorlás: i. e XII században a Mükénéi civilizációt érte dötő mértékben a dór vándorlás. Ez a népvándorlás volt a Mükénéi civilizáció pusztulásának egyik külső tényezője Az égei népvándorlás folytán a mükénéi világot többször is súlyos támadások érték. Az egyik -talán legkésőbbi -támadást a mükénéi világ északi peremén élő görög népcsoport a dórok délre vándorlása jelentette. Polisz: A legmagasabb szintű szervezeti egység (városállam)az ókori Görögörszágban.Fénykoruk az i e 8-4 századra esett Többnyire egy földrajzi helyzetéből adódóan védett városból és a környező falvakból állt. A földböl az arisztokrácia birtokolt

nagyobb darabot, az árútermelésbe is elsősorban ő tudott bekapcsolódni, gazdasági hatalma tehát nőtt. Ennek folytán pedig, párhuzamosan a király hatalom csökkenésével, nőtt a politikai hatalma is: a közösség ügyeit az arisztokrácia intézte. Isteni jellegű uralkodók helyett emberek váltották egymást a hatalomban, és csak az volt a kérdés milyen szűkre vagy bőre szabják a hatalmat gyakorlók körét. Ezt egyenlőre születési alapon, a nemzetiségi rend szerint állapitották meg: csak az arisztokrata nemesek kezében volt a hatalom. Mellettük azonban ott állt - még igazi hatalom nélkül - mint az egész közösség szavának megszólaltatója, a népgyűlés. Így alakult ki fokról fokra a keleti jellegű állam helyett, a kifejlődő új gazdasági és társadalmi rendnek megfelelő államberendezkedés, a görög városállam, a polisz. Démosz: a parasztokból, kézművesekből, iparosokból és kereskedőkből álló szervezet volt a

démosz, amely az i. e 6 szádtól az Athénból megindúló gyarmatosítások révén jött létre A gyarmatositások okai : gazdasági okok, a poliszok földterülete nem elégíti ki a földigényeket(tehát megnőtt a népszaporulat és kevés volt a föld), politikai okok: megszabadulni a gyanús elemektől. A gyarmatosításoknak különbözö hatása volt az Athéni társadalomra: - az olcsó gabona behozatala megszűntette az arisztokraták monopoliumát, és ezáltal gazdasági és politikai szerepe is csökkent, - a parasztok egyrésze megerösődik , ugyanis áttérnek a kertművelésre. Ezt az időszakot a parasztok, kézművesek, kereskedők, hajótulajdonosok kihasználták és létrehozták a démoszt, amely harcot indit azért, hogy ők is a hatalomból részesüljenek. Népgyűlés[1]: i. e Vsz(eklszia) Tagja minden 20 é letévét betöltött athéni férfi Havonta két- három alkalommal ülésezik a Knüx dombon. Törvényjavaslatokat vitatnak meg, háború és

béke kérdésében dönt, és nem útolsó sorban legfelső biróságként is működik. A tisztségviselőket itt sorsolják. Népgyűlés[2]: i.eVIIsz(apella)Spárta Minden 30 évet betöltött spártai tagja a népgyűlésnek Havonta egyszer ülésezik, háború és béke kérdésében dönt, megválasztja a vének tanácsának tagjait( a g erusszia tagjait). Szintén a népgyűlés választja meg a felügyelőket, vagyis az ephoroszokat. Archon: Athén az i.e VIII-VII században az örökletes királyságot az arisztokratikus királyság váltotta föl. Az állam élén kilenc, évente váltakozó, arisztokrata származású tisztségviselő, az archon állt. A feladatokat egymást közt megosztva, ők irányították az állam politikai , gazdasági, vallási életét, intézték a hadügyeket, és az igazságszolgáltatást. Melletük állt a volt archonokból álló tanács, mely az Árész hadisten dombján tartotta tanácskozását, s ezért Aireszpagos tanácsának hivták.

A politikai hatalmat tehát itt is az arisztokrácia tartotta kezében. Adósrabszolga: az i.e VIII-VI században az ipar és a kereskedelem fejlődése, az árútermelés, majd a pénzhasználat kialakulása növelte az arisztokrácia gazdasági és politikai hatalmát, viszont általában megnehezitette a parasztok helyzetét. Az egyre jobban elaprózódó kisparaszti birtok nem győzte a versenyt az arisztokrtata nagybirtokokkal, s mindjobban eladósodott. Az arisztokraták mind mohóbban akarták növelni birtokaikat, s biztosítani kivánták a megműveléshez szükséges munkaerőt. Ezért a fizetni nem tudó, szerencsétlen adósaiknak nemcsak a földjét foglalták le, hanem ha ez nem volt elég, az adóst rabszolgájukká tették. Ezt nevezzük adósrabszolgaságnak Ókori gyarmatosítás: i.e VIII - VI sz-ban a parasztok eladósodása olyan mértékű volt, hogy a nagybirtokok már nem tudták folglalkoztatni a föld nélkül maradtak tömegét. A megélhetés és jog

nélkül maradtak kénytelenek voltak más területekre kivándorolni, igy jöttek létre a Fekete- és az Égei- tenger partvidékén, illetve Sziciliában, Dél - Itáliában az olyan telepek, ahol a kitelepülök földhöz és polgárjoghoz jutottak. Ezt a mozgalmat nevezzük görög gyarmatósításnak. Ennek a mozgalomnak a földnélkül maradottak problémáján kivűl egyéb okai is voltak : mint pl. politikai okok Ugyanis ez a mozgalom kitűnő alkalom volt az ország számára, hogy a gyanús elemektől megszabaduljanak. A gyarmatósítás hatása viszont negativ volt az athéni társadalom számára: (1,) az olcsó gabona behozatala megszüntette az arisztokraták monopoliumát, s ezáltal a politikai szerepük is csökkent, (2,) a parasztok egyrésze megerősödik, ugyanis áttérnek a kertművelésre. Mindezek a hatások egyujjabb szervezet megalkulásához vezettek, aminek a neve : DÉMOSZ. Helóták: a helóták egy, a Peloponészoszi- félszigeten élő népcsoport.

Ők a polgári jogokból kizárt öslakosság. Ők művelik meg a kléroszokat( Klérosz: a Spárta környékén lévő födterületeket kléroszokra osztották, ami egy-egy spártai család eltartására szolgált .)A termés felét be kellett szolgáltatniuk a klérosz használójának, a másik felét pedig megtarthatták maguknak. Ők állami tulajdonban vannak a kléroszokkkal együtt A spártaiak folyton figyelték őket, mert ők kb. tizszer annyian voltak mint ők, s időnként hadatüzentet küldtek a helótáknak( ez volt a krüpteia ), ami a férfivá avatás első lépése volt. Ez alkakalom volt arra is, hogy a gyanús elemektől megszabadúljanak. A helóták harcba nem mehettek ( kivéve a Plathaljai ütközetett). Körüllakók: (Perioikosok) a körüllakók a Peloponészoszi félszigeten élő népcsoport. Ők kb háromszor annyian vannak mint a spártaiak. Ők a hegyvidéken éltek, személyileg szabadok voltak, de politikai jogaik nem voltak. Évi adót fizettek a

spártaiaknak Szükség esetén harcba is mentek. Elsösorban bányászattal, ércfeldolgozással foglalkoztak és rendelkztek földtulajdonnal. Türannisz-türannosz: a démosz és az arisztokrácia közti harc során a legtöbb poliszban bizonyos egyesúlyi helyzet alakult ki. Az arisztokrácia birtokolta a földekés a politikai hatalom nagy részét, de a gazdasági hatalom jelentős része, a termelésben egyrefontosabbá váló ipar és kereskedelem a démosz kezében volt. Az arisztokrácia tehát már nem tudta a politikai hatalmat szilárdan a kezében tartani, a démosz viszont még nem olyan erős, hogy gazdasági súlyánál fogva megragadja a politikai hatalmat. Ebben az egyensúlyi helyzetben egyes arisztokraták, akik maguk is érdelkelve voltak a kézművesség, a kereskedelem fejlődésében, a démoszra támaszkodva erőszakos úton ragadták magukhoz a h atalmat, és uralmukat az arisztokrácia háttérbe szoritásával gyakorolták. Ezt a lényegében a démoszt

szolgáló rendszert nevezzük türannisznak, a rendszer élén álló személyt pedig türannosznak. Ez a rendszer ie VIIszázad végére fejlődőtt ki teljesen görög poliszokban. Athénban a türanniszt Peiszisztratosz teremtette meg Phüle: a türannoszok elűzése után Kleiszthenész szervezte újjá az államot i.e508- ban Attika lakosságát területi alapon tíz phülébe osztotta. Minden phüle három részből állt:az egyik volt a városban, a másik a partvidéken, a hamadik pedig a szárzföld belsejében. Egy-egy phülébe tehát minden féle lakóhelyű, foglalkozású és társadalmi helyzetű ember került, igy a szavazáskor az arisztokraták nem érvényesithették a befolyásukat. Ez azért volt jelentős mert minden phülé 50-50 tagot küldött az ötszázak tanácsába. 500- ak tanácsa: az ötszázak tanácsába minden phülé 50-50 tagot küldött, ahol minden társadalmi csoport képviselve volt. Az ötszázak tanácsa vitatta meg előzőleg a népgyűlés

elé kerülő törvényjavaslatokat, s a tanács gondoskodott a népgyűlés határozatainak végrehajtásáról is. A tanács tagjai és a tisztségviselők egy évig maradtak a hivatalban, és ezalatt fizetést kaptak. Demokrácia: Kleiszthenész államszervező tevékenységéből kifolyólag a hatalom birtokosa a népgyűlés lett, melynek minden teljes jogú athéni polgár tagja volt. Ez hozta a törvényeket, választotta(később sorsolta )a tisztségviselőket, döntött háború és béke kérdésében. Az athéni nép tehát önmagát kormányozta. A népgyűlés hatalmát nem csormbitotta az sem, hogy Kleiszthenész meghagyta az Arireszpagosz tanácsának azt a jogát, hogy ellenőrizze a tisztségviselőket, és politikai ügyekben biráskodjék. Az athéni polgárok így nemcsak szabadok, de lényegében egyenrangúak is lettek. Ebből az ariszokráciát sem zárták ki, ellenkezőleg: ami eddig csak az arisztokratákat illette meg, azt most minden szabad polgárra

kiterjesztették. Kleiszthenész reformja betetőzte a Szolónnal kezdődőés Peiszisztratosszal folytatodó fejlődést. A démosz és az arisztokrácia osztályharca a démosz politikai győzelmével végződőtt, megvalósúlt a démosz uralma, a demokrácia. Déloszi szövetség: ezt a szövetséget az athéniak hozták létre a szalamiszi ütközet után, i.e 478 -ban. Athén gazdasági élete jelentős mértékben a kereskedelemre és az iparra épült, élelmezését pedig főképp a Fekete- tenger vidékéről szállitott gabona biztositotta, így tehát létérdeke volt, hogy az Égei-medencében a vezető szerepet a kezében tartsa. Ezért egy perzsaelllenes védelmi szövetséget hozott létre. Ezt, mivel pénztára eleinte Délposz szigetén volt, déloszi szövetségnek hívták. Peloponészoszi szövetség: az i.e 460 -as évek végétől a demokratikus Athén és a demokrácia terjedését és a vetélytárs Athén hatalmának gyarapodását görbe szemmel néző

Spárta közt háborúra került sor. Ez megint arra késztette Athént, hogy a déloszi szövetséget egyre inkább a maga biroldamává alakitsa. A szövetségesektől fizetett adó Athén gazdasági és katonai erejét növelte. Spárta ezzel szemben ie IV sz - ban kialakitotta a peloponészoszi szövetséget. Sztratégosz: nem sorshúzás, hanem választás alapján töltötték be a 10 sztratégosz(hadvezér)tisztet. Eltért a tisztség abban is, hogy ezt egy évnél is tovább is lehetett viselni, s nem járt évenkénti számadási kötelezettséggel. A sztratégoszok tulajdonképpen politikai hatalommal rendelkező katonai főparancsnokok a görög poliszokban, i.eVsz közepén. Az első sztratégosz volt az állam első embere Mítosz: mint minden nép a görögök is magyarázatot kerestek a v ilág keletkezésére, a természetés a társadalom jelenségeire, s ezt a magyarázatot számukra is elöször a vallás adta meg. Ők isteneiket emberi alakú,emberi érzésekkelés

indulatokkal biró, de halhatatlan lényeknek tartották.Az isteneikről és a tőlük származó félisteni hősőkről szóló történetek a mítoszok,ezek összeségét pedig mitológiának nevezzük. Hellenizmus: a Földközi-tenger környékén élő népek történetének és kulturális fejlődésének Nagy Sándor makedón uralkodó hóditásaitól(i.e 336-323)az utlsó hellenisztikus állam, Egyiptom bukásáig terjedő szakasza(i.e 31)Kultúrájában a meghóditott területeken a görög műveltség volt tulsúlyban. Italicus népek: az italicus népek az i.e IIévezred folyamán szállták meg a Pó alföldet, valamint Közép- és Dél-Itália nagyobb részét. Az italicus népek közül a latinok, szabellek, szabinok a jelentősebbek. Ők ebben az időben ismerték a bronzot, kör alakú kunyhókban éltek, halásztak, vadásztak, s főleg földműveléssel foglalkoztak. Etruszkok: az etruszkok az i.e X században telepedtek le Etruriában Valószinüleg egy kisázsiai

bevándorló csoport és az itáliai őslakók törzsek összeolvadásából születtek A róluk őrzött ismereteink jórész tárgyi emlékekre épülnek. Írásukat - amely a görög abécé egy változata- könnyü elolvasni,de nyelvüket máig bizonytalanság övezi. Technikai és szellemi téren egyaránt a görög műveltség fontos közvetiői. Patriciusok: az i.e 3sz elejéig a politikai jogokkal kizárolagosan rendelkező nemzetségi arisztokrácia tagjai az ókori Rómában. Az uralkodó osztályt alkotó patriciusok töltötték be a vezető állami és papi tisztségeket, közülük kerültek ki a szenátus tagjai. Az ie 5sz - tól elkeseredett harcot vívtak a plebejusok ellen akikkel az i.e 4 s z-tól kénytelenek voltak megosztani a politikai jogaikat. A patriciusok az ie 510 körül kerültek hatalomra az utolsó etruszk uralkodó elűzése után, és létrehozták az arisztokratikus köztársaságot. Nagy vagyonnal rendelkeztek, lovas katonai szolgálatot

teljesitettek. Ők vettek részt a népgyülésen Plebejusok: a kiváltságokkal rendelkező patriciusokkal szembenálló köznép tagja az ókori Rómában. Részben a meghóditott őslakosságból, részben a betelepült idegenekből kerültek ki, akik politikai jogokkal nem rendelkező, személyükben szabad emberek voltak, s földművelésből, kézművességből, és kereskedelemből éltek. Ők a patriciuskokkal még házasságot sem köthettek, s fontos a későbbi fejlődés szempontjából, hogy gyalogos katonai szolgálatot teljesítettek. Kliensek: a patriciusok kiséretéhez tartoztak a kliensek(engedelmeskedők), az ókori Rómában. Ők voltak azok akik fokozatosan kiszorultak a patricius nemzetséből, és lesüllyedtek a jogtalanok közé. Szenátus: a szenátus tagjai csak a patriciusok közül kerülhettek ki. Ez a 300, később 600 tagból álló testület ellenörizte az állam vagyonát, irányította a külügyeket, törvényeket javasolt, és jóváhagyta a

népgyűlés határozatait, az ókori Rómában. A népgyűlésen a patriciusok kezében maradt a hatalom, s ők intézték a politikai ügyeket. Nobilitász: a nobilitász az egy új társadalmi osztály volt az ókori Rómában. A plebejusok és a patriciusok közti harc utolsó nagyobb lépése( az adósrabszolgaság eltörlése i.e 326) után megnyiltak a papi hivatalok is a plebejusok számára. Ettől kezdve jogilag megszűnt a különbség a két osztály között, de a római polgárjog csak az igazán elökelő plebejusoknak jelentett elönyt. Ők összeolvadtak a patriciusokkal, és ezáltal létrehoztak egy új társadalmi osztályt: a nobilitászt. Punok: a főniciaiak- latin nevükön punok- az i.e X-VIII század folyamán több telepet hoztak létre a Földközi-tenger nyugati medencéjének partvidékén. Később az észak-afrikai Karathagó vezetésével iparos-kereskedő birodalommá fejődtek. Ez tehát egy kereskedő nép volt Karthagó az i.e IV századtól

állandóan harcban állt a sziciliai görögökkel, ami a Rómával való szövetséghez vezetett. Miután a d él-itáliai görög városok római kéz alá kerültek, az eddigi szövetségesek szembefordutak egymással. Szicília birtokáért fegyveres harc tört ki közöttük i.e 264 -ben Ez volt az első háború, amit a rómaiak a punok ellen vívtak Optimaták: a harmadik pun há ború után, tehát i.e 146-tól a g azdasági fejlődés igazi haszonélvezői a vezető rétegek voltak, mert számukra a meggazdagodás különbözö lehetőségei kínálkoztak. A hatalom régi birtokosa a szenátori rend Tagjai szilárdan a kezükben tartották az államhatalmat, maguk közé új embert csak ritkán engedtek. Ekkor kezdték magukat optimatáknak(legjobbak)nevezni, ezzel is növelve politikai vezető szerepüket. Belölük kerültek ki a hadseregek parancsnokai, akik a mérhetetlen zsákmányból jelentős részt kaptak. Legfontosabb gazdasági bázisuk a földbirtok volt

Lovagrend: az optimatákkal egyidőben létrejött szervezet a lovagrend. Ez ipari és kereskedelmi válallkozásokkal és pénzügyletekkel foglalkozott, és kezében egyre nagyobb vagyon halmozódott fel. Ők az adóbérlők, akik egyösszegben fizették az államnak a megbecsült adót, és maguk gondoskodtak az adó beszedéséről. A legtöbb esetben jóval több összeget szedtek a megengedetnél, s az adók beszedésénél kegyetlenül jártak el. Ők hivatalt nem viselhettek, mivel a törvények megtiltották az állami tisztviselőknek, hogy kereskedelemmel vagy pénzügyletekkel foglalkozzanak. Latifundium: nagy kiterjedésű ragszolgatartó nagybirtok latin neve a Római birodalomban. A rabszolgák nagyrészt hadifogolyként kerültek Itáliába, de sokan süllyedtek rabszolgasorba a kalózok révén. Sok rabszolga állami tulajdonban volt Velük végeztették a város közszolgáltatásait: takaritást, szállitást.stb A rabszolgamunka jelentőségének növekedésével

Rómában is kialakult a klasszikus rabszolgaság. A római császárkorban a latifundiumokon indult meg a birodalom válságát elősegitő colonatus kialakulása. Néppárt: a néppárt a Gracchusok politikáját folytató csoport. Ez a mozgalom Tiberius Gracchus és Gaius Gracchus reformkisérletei nyomán jött létre. Tiberius Gracchus néptribunusz i.e 133 - ban a nincstelen parasztok földhöz jutattását tűzte ki célul Ezért a Licinius féle földtörvény felújitására tett javaslatokat. E szerint az állami földekből 500 jugerumnál többet senki sem bérelhet. Ez a szenátori rend tagjait anyagilag súlyosan érintette Érthető, hogy harcot kezdtek ellene. A reformtörvény életbe lépet, de egy utcai verekedés során számos párthívével együtt megölték. Ie 123 - ban öccse Gaius Gracchus vette kezébe a reform ügyet. Az általa bevezetett r eformok egyik közvetlen célja egy szenátus elleni szövetség létrehozása volt. Különbözö javaslatokkal a

lovagokat maga mellé tudta állitani A szenátus nagy erővel vette fel ellene a harcot, de ő nem került ellenségei kezére, mert őngyilkos lett. A néppárt pedig a Gracchosok politikáját folytatva mind élesebb harcot kezdett a szenátori párt ellen. Triumvirátus(2): maga a szó három ember szövetségét jelenti. A második triumvirátus tagjai: Atnonius-aki i.e 44-ben Caesar consultársa volt- Caesar politikai örökösének tartotta magát, ugyancsak hatalmi követelésekkellépett fel Octaviánus, Caesar unokaöccse, akit nagybátyja végrendeletével fiának fogadott és első örökösévé lett. Ie 43- ban Octavianus szövetkezett Antoniusszal és Lepidusszal- aki a lovasság parancsnoka volt- Caesar gyilkosai és a szenátusi párt ellen. Így jött létre a második triumvirátus Antoniusz és Octaviánus a hadsereggel átkeltek a Balkánra, és Philippinél megverték i.e 42 - ben Brutusz és Cassius hadait A triumvirek közti barátság csak látszólagos volt.

Lepiduszt hamarosan leválltották rangjáról, és a birodalmat kétfelé osztották. A két politikus közt egyre több ellentét keletkezett, majd amikor Octavianus elérkezettnek látta az időt fegyverekhez nyúlt. A döntö tengeri csata ie 31- ben a görög partoknál Actium mellett zajlott le, és Octaviánus győzelmével végződött. Octavianus ezzel a birodalom egyedüli ura lett, és kialakitotta a principaus rendszerét. * kiegészités: az első triumvirátus. Az első triumvirátus ie 60 -ban jött létre Pompeius,Crassus és Juils Caesar között. A megállapodás értelmében Caesar a következő évben consul lett. E minőségében nagyméretű földosztást hajtott végre és jóváhagyta Pompeius keleti intézkedéseit. Ie 58 ba n Caesar proconsul lett, s a gall provinciák helytartóságát kapta meg, közben Crassus Sziriáét, Pompeius pedig Hispániáét kapta meg. A helytartóságot Caesar nagy hóditásokra használta fel. A gallok lakta területeket egészen

a Rajnáig hódoltatta. E harcok közben hadseregét a l egütöképesebb és legfegyelmezettebb seregévé szervezte. A triumvirátus hamarosan bomlásnak indult Crassus a keleti harcokban meghalt, Pompeius pedig ismét kibékült a szenátussal és egyedül lett consul. Amikor Caesar helytartói megbizása lejárt, a szenátus felszólitotta őt, hogy hadseregét elbocsájtva jelenjék meg Rómában. Caesar ennek a k érésnek nem tette eleget, s hadseregével átlépte a Rubico folyót i.e 49 - ben és megindult Róma felé Mivel Pompeiusnak nem volt Itáliai hadserege ezért a Balkán felé vonult vissza. Caesar rendkivűli gyorsasággal elfoglalta Itáliát A döntő összecsapásra a pharszhaloszi csatában került sor i.e 48 -ban, ahol Caesar a l egnhezebb körülmények között kivivta magának a győzelmet. Caesar lényegében leszámolt a köztársasággal és minden hatalmat a saját kezébe összpontositott. A római állam tehát új formát kapott. Principátus:

mivel Antonius legyőzése után Octaviánus lett a birodalom egyedűli uralkodója, ezáltal a köztársaság is megbukott. Octaviánus lemondott a triumviri rendkivűli hatalmáról, és a hatalmát átadta a s zenátusnak. Az alaposan megtisztogatott szenátus felkérte , hogy továbbra is intézze az állam kormányzását, és Augustus(fenséges)cimmel ruházták fel. Ő meghagyta a köztársasági hivatalokat, de jogkörüket fokozatosan a saját kezébe vonta. Legfontosabbnak a princeps cimet tartotta. A princeps volt a szenátus elnöke, ő volt az aki elöször szavazott, de ez Augustus esetében azt is jelentette, hogy ő az első polgár. Eszerint a szenátussal együtt kormányzott, de ő irányított az első szavazattal, s a szenátus összeállitásának a joga is az övé volt. Augustus tehát nem tagadta meg a köztársaságot, mint Caesar- a jelszava a k öztársaság helyreállitása volt-, de a v alóságban a h adseregre támaszkodva új államformát alakitott

ki, amely tulajdonképpen egyeduralom volt. Caesar nevéről császárságnak, első évszázadait pedig principátusnak nevezzük. Provincia: a Római Birodaolmhoz tartozó, Itálián kivüli tartományok neve(pl.:Pannónia) A szenátus által kinevezett proconsul kormányozta. Ez a fogalom elöször az I Pun háborúnál került elő. Maga a szó alávetett tartományt jelent, vagyis a tartomány jövedelmének tizedét kellett adóként befizetni.(ie241 ) Limes: a Római Birodalom védelmét szolgáló, a cs ászárkorban létesitett határvonal. A természetes határok (folyók,stb.)mentén őrtornyokkal megtűzdelt kőfalból, földsáncból épitették ki. Colonus: ők személyileg szabad, de a földbirtokosnak különféle szolgáltatásokkal tartozó földbérlők, a Római Birodalomban. A birodalom válságos szakaszában ugynis már nem volt számottevő rabszolga, ezért a földet a colonusoknak kellett megművelni. Dominátus: a principátusszal szemben a r ómai

császárok önkényuralmi rendszere Doicletianus császár uralkodásától (284-305) kezdődően. Diocletianus hatalma hangslyúlózására és emelésére ugyanis urnak(dominus)és istennek cimezte magát. Hatalmának alapját a hadsereg alkotta, amelynek létszámát és zsoldját megemelte. A császár intézkedéseit a szigorú rangsor szerint kiépült hivatali szervezet hajtotta végre. A szenátus politikai jelentősége megszünt. Kereszténység: a kereszténység egy teljesen, az eddigiektől eltérő vallásként jelenik meg. A keresztény vallásban a l egnagyobb eltérést az egyistenhitben található meg. A kereszténység elött misztérium vallások voltak jelen, amelyek szektákba tömörültek. Ilyen szektából nőtte ki magát a kereszténység is(Esszénus szekta). A zsidók tartoznak ebbe a szektába, amely továbbviszi az egyistenhitet, beépitik a messiás várást, és olyan elemeket is , amelyek csak a keresztény vallásra lesznek jellemzőek. A

zsidók(Palesztina) és a keresztények szent könyve a Bibila, amely két nagy szerkezeti egységre osztható:Ószövetségre és Újszövetségre. Az Ószövetség a z sidók, az Újszövetség pedig a k eresztények tanait tartalmazza. A kereszténységet sokáig nem fogadták el a Római Birodalmon belül (keresztényüldözések). Önellátó gazdálkodás: a városok hanyatlásával az iparosok zöme is a vidéki nagybirtokokra húzódott. Ennek fontos következménye volt, hogy a vidékre költözött parasztok sokkal jobb mezőgazdasági eszközökkel látták el a parasztságot, mint az eddig használatosak, így a birtokokon dolgozó parasztok eredményesebb munkát tudtak végezni. Zárt önelátó rendszer alakult ki ezáltal, amely kifelé nem sok árút termelt, de a dolgozó rétegeknek az elöbbieknél magasabb ellátást biztosított.Tehát saját ellátásukra termeltek Adománybirtok: a királyi adománybirtok eleinte az uralkodók a hűséges alattvalóknak

minden kötöttség nélkül adományoztak birtokot, ez volt a benificium. Az adománybirtokok másik fajtája pedig azzal a feltétellel jutott az adományozothoz, hogy megfelelő számú fegyverest állitott az uralkodó szolgálatába. Hűbériség: a feudális függés személyes kapcsolatokon alapuló jellegzetes formája a középkori Europában. A hűbéres(vazullus) hűbérurának a tőle kapott adománybirtok fejében személyes szolgálattal és feltétlen hűséggel tartozott. A vazullusnak is lehettek hűbéresei, így hűbéri láncolat alakulhatott ki. A legfőbb hűbér úr a király vagy másnéven a legfőbb senior, azaz a dominus. Allódium: ez a fogalom a jobbágysághoz kapcsolódik. A jobbágyság legfőbb jellemzője, hogy nem rendelkezik földtulajdonjogával és vagy a földesúrtól kapott magánbirtokán dolgozott a falúközösségben vagy pedig a földesúr magánbirtokán, az allódiumon. Jobbágytelek: a jobbágy által a földesúrnak járó

meghatározott szolgáltatások fejében birtokolt telek. A birtokjog öröklődött, a pusztává vált, lakóitól elhagyott telek újra a földesúr tulajdonába került. A telek házhelyből, kertből, szántóföldböl és rétből állt, és hozzá tartozott általában osztatlan erdők, legelők,.stb Iszlám: ez a v allás a V II.sz- tól kapcsolódik bele a világtörténelembe A kialakulása Mohamed nevéhez fűződik aki Mekkában született. Ő álmában meglátott egy istent aki a mondák szerint elmodta neki, hogy milyen vallásra van szükség. Az iszlám legfőbb tételei a koránban találhatóak. Őt főtétele van: 1, egyistenben való hit, 2,napi ötszöri ima Mekka felé fordulva, 3,Ramadán havi bölyt, 4,alamizsnálkodás, 5,Mekkai zarándoklás. A másodlagos tételei pedig a következőek: sertéshúsevés tilalma, bor és és egyébb részegítő ital tilalma, négynél több feleség nem lehet, dzsihád(szentháború). Mindez alkalmas volt arra, hogy az arab

népet összefogja. Ezáltal pedig egy óriási hadsereg jött létre ami nagy veszélyt jelent Európára nézve. Verduni szerződés: a verduni szerződést 843 - ban írták alá, amelyben Nagy Károly birodalmának három részre osztását fogalmazták meg. Így jött létre a Nyugati Frank Királyság(későbbi Franciország), Keleti Frank Királyság(későbbi Németország)és egy Itáliából, Burgundiából és Lotharingából álló terület. A birodalmon Nagy Károly fiai osztozkodtak. Pápai állam: az egysége pápai állam létrejöttét(Nagy)Gergely lépései után 754- ben Kis Pippin hozta létre, amikor megvédte a pápát a longobárdokkal szemben. Ekkor adományozta Pippin a pápnak a római Ducast, majd Ravenna környékét, s ezzel megalapozta a p ápai államot, vagyis a pápa erkölcsi hatalmát egy taromány politikai birtoklással is alátámasztotta.