Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Gondos Edit - Kína és India gazdasága

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI FŐISKOLAI KAR Kína és India Mi a különbség a két ország gazdasági növekedésében? Készítette: Gondos Edit Gazdálkodási szak Levelező tagozat II/A. csoport 1 TARTALOMJEGYZÉK 1. KÍNA 1.1 Történelmi visszapillantás 1.2 Földrajzi viszonyok – a nagy folyók 1.3 Gazdaság 1.4 A selyem és a porcelán 1.5 A vallás 1.6 A nyelv 1.7 A kínai emberek élet- és lakáskörülményei 1.8 Élelmezés és étkezés 1.9 Környezeti ártalmak a mezőgazdaságban 1.10Kínai konyha – a szükség konyhája 2. INDIA 3 3 4 5 6 7 8 8 9 10 11 11 2.1 Történelmi visszapillantás 2.2 Éghajlat – földrajzi viszonyok 2.3 Mezőgazdaság 2.4 Ipar 2.5 Textilipar 2.6 Életkörülmények 2.7 Kasztrendszer 2.8 Vallás 2.9 Gazdaság 2.10Az éhes India 2.11Társadalmi fejlődés 2.12Nyelv 11 12 13 13 14 15 15 16 17 18 18 19 3. ÖSSZEGZÉS 20 4. IRODALOMJEGYZÉK 21 2 KÍNA Fővárosa: Peking Fő folyói:

Sárga folyó, Jangce Jelentős nagyvárosai: Hongkong, Macau TÖRTÉNELMI VISSZAPILLANTÁS Kína – Oroszország és Kanada után – a Föld harmadik legnagyobb országa. Népességével azonban világelső – Földünkön minden negyedik-ötödik ember kínai. A leghosszabb ideje folyamatosan fennálló civilizáció, melynek építészete, kultúrája egy több ezer éves – egyes források szerint kb. öt ezer éves – birodalom valamikori fejlettségét tükrözi Az ország történetében mérföldkő a Csin-dinasztiát megalapító Csin Sihuang császár uralkodása az i.e 3. Században Ő az országot egyetlen hatalmas birodalommá egyesítette Egységesítette a súlyokat, mértékeket, pénzérméket és írásrendszereket. Halálakor rabszolgáit és ágyasait záratta élve sírkamrájába, katonáit életben hagyta. Saját védelmére pedig a császár élethű terrakotta hadsereget rendelt agyagból készült lovakkal, a szobrok a megszólalásig tükrözik a

modellt álló harcosok vonásait. Csin Sihuang császárt erős és gyenge uralkodók, fényes és szürke dinasztiák követték a trónon. A Kínai Birodalom virágkorát a Han-, majd az azt követő Tang-dinasztia idején érte el, kb. kétezer évvel ezelőtt Később felkelések, belháborúk, belső bizonytalanság A múlt század második felében a birodalom már romjaiban hever. Fölgyorsulnak a társadalmi, politikai változások. Kína megnyílik a külföld előtt 1949-et, vagyis a Kínai Népköztársaság kikiáltását követő újjáépítés és gazdaságfejlesztés sikereit látva a kínai vezetés Mao Ce-tung köré tömörült szárnya már 1955-56-ban jelentősen meggyorsította a korábban elfogadott ütemtervet, majd 1958 elején kibontakozatták a „nagy ugrást”, azaz a gyorsított ütemű fejlesztés programját. A külföldi technika és a hazai termelési módszerek együttes felhasználását hirdető „két lábon járás” politikájának

eltorzításával országszerte megindították a „népi kohó” mozgalmat, melynek során hatalmas emberi és anyagi ráfordítást pazaroltak el hasznavehetetlen kohászati termékek előállítására. Az egyensúly felborítása már 1959 közepétől kezdve az ipari és mezőgazdasági termelés csökkenéséhez vezetett. Ezért a „ nagy ugrás” előirányzatait fokozatosan módosítani kellett, majd 1960-ban végleg levették a napirendről. Belpolitikai feszültségek, s külpolitikai kudarcok közepette a vezetés Mao Ce-tung és Lin Piao köré csoportosult szárnya 1966-ban kirobbantotta az ún. „ kulturális forradalmat”, amelynek során az ideológiai tisztogatás zászlaja alatt megpróbáltak leszámolni ellenfeleikkel. Embereket kínoztak halálra, könyveket égettek, műemlékeket pusztítottak el Az állami és pártszervezetek szétzúzását követően a hatalom az ún. „forradalmi bizottságok” kezébe került. 3 A kulturális forradalom

időszakában, mely 1976-ig tartott, nemcsak százmillió embert hurcoltak meg, s jutott a közigazgatás, az oktatás, s a gazdaság a teljes összeomlás szélére, hanem a rémuralom időszaka volt ez a kultúrában, a művészetekben, s a történelmi emlékhelyeken is. A kulturális forradalom hosszú évtizedekre kiható súlyos károkat okozott az országnak. 1976ot követően Kína elindult a kulturális forradalom keserű öröksége felszámolásának útján Mao elnök a kínai tradíciókra épülő és a sajátosan értelmezett kínai ideológia segítségével kívánt egy új kínai világhatalmat építeni. Tekintélye és népszerűsége minden korábbi császárét felülmúlta. 20 év elszigeteltség után, 1980-as évek elején újra kitárultak a nagy vörös kapuk. Felismerve, hogy csak akkor maradhat fönn, ha a legfejlettebb technikát beengedi, az ország elindult a modernizálódás útján. Kína azonban még ma is sok szempontból titokzatos és különleges

ország. Ennek oka nyilván az európaiakétól eltérő társadalmi értékrend, a k ínai emberek gondolkodásmódja, s természetesen az a több ezer éves elzárkózási politika, mellyel az ország védekezni kívánt a külső támadásoktól, a külvilág káros hatásaitól. Persze ezzel az ösztönző tényezők is kívül maradtak, Kína megrekedt a fejlődés adott szintjén, a külvilág elszaladt mellette. Az ország titokzatosságát fokozták ezer éveken át megközelíthetetlen szárazföldi határai: a Himalája hétezer méteres gerincvonulata – a kopár, járhatatlan magashegységek – a végeláthatatlan sivatagok. Ahol pedig könnyebben átjárhatóak voltak a határok, oda egy hosszú védelmi rendszert építettek. Ez a híres Nagy Fal A Nagy Fal az ember által épített leghatalmasabb építmény a Földön. Ismeretes továbbá, hogy – az egyiptomi piramisok mellett – ez az egyedüli emberi alkotás, mely a világűrből szabad szemmel is látható.

FÖLDRAJZI VISZONYOK – A NAGY FOLYÓK Óriási különbségek vannak Kína nyugati, illetve keleti felének földrajzi viszonyaiban, s ennek következtében népességében is. Míg Nyugat-Kínában a lakhatatlan sivatagi és magashegységi területek túlsúlya miatt alig 20 millió ember él, addig Kína keleti felében – főleg a folyóvölgyekben és a Kínai Alföldön – zsúfolódik össze csaknem 1,2 milliárd ember. Mezőgazdasági művelésre az ország túlnyomó része alkalmatlan, ahol viszont megfelelőek a feltételek ott az aszály, az árvizek, a talajerózió okoz hatalmas károkat. A művelhető földek az összterületnek csupán 10 %-át teszik ki. A kínai kultúra kezdetei a folyóvölgyekhez kötődnek, elsősorban a Sárga-folyó vidékéhez, de jelentős szerepe volt az ország őstörténetében a Jangce és a Gyöngy-folyónak is. A folyó partján élőknek a megélhetés alapvető forrása ma is a halászat. A Jangce középső és alsó szakaszának

klímája kedvező lehetőségeket biztosít a rizs, a gyapot és a többi szubtrópusi növény évenként kétszeri betakarításához. 4 Az Európa-méretű országnak igen változatos a klímája, a Föld 16 éghajlati típusa közül itt 7 megtalálható. A legszélsőségesebb Mandzsúria, azaz Északkelet-Kína, valamint az ország nyugati felének éghajlata. Kína keleti felének középső részén húzódik a Csinlingsan hegység, mely éghajlati választóvonal. Politikai szempontból azonban a Jangce a határ A kínai kormány a folyótól északra még engedélyezi télen a szénnel való fűtést, a Jangcétől délre élők azonban kénytelenek melegen öltözve átvészelni a telet. GAZDASÁG 1949. október 1-e, a K ínai Népköztársaság kikiáltása után az ország gazdasága teljesen új alapokra helyeződött. Szovjet mintára, szovjet tanácsadókkal és szovjet anyagi segítséggel erőteljes és erőltetett iparosítás indult meg. Amíg az ipar

látványosan fejlődött, az ipari termelés a többszörösére nőtt, addig a mezőgazdaság csak vegetált, az egy főre jutó megtermelt gabona mennyisége ezekben az években erősen visszaesett. Ez nem meglepő, ha tudjuk, hogy az ipar erőteljes fejlesztéséhez a pénzeszközöket a mezőgazdaságtól vonták el. A rogyadozva működő mezőgazdaságot az 1959-60. évi szélsőséges aszályok és nagy árvizek teljesen tönkretették. Éhínség pusztított az országban A népgazdasági sokkot fokozta, hogy 1960-ban egyik napról a másikra visszavonták az igen jelentős szovjet segítséget. Ez a tény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Mao elnök a minimálisra csökkentette Kína nemzetközi gazdasági kapcsolatait. Cél: az önellátás Kína bezárkózott a külföld előtt Teng Hsziao-pingnek egyik gyakran idézett jelmondata: „Gazdaggá válni dicsőség”. Teng a Mao-korszak gazdasági önellátási politikáját elvetve, 2000-re meghirdette a külföldi

technológia importján alapuló ún. „ négy modernizációt” (az ipar, a mezőgazdaság, a honvédelem, valamint a t udomány és technológia modernizálását), s ezzel együtt a t ermelés megnégyszerezése, a személyi jövedelmek ugrásszerű növelése, Kína modern állammá alakítása volt a kitűzött cél. A reform előtt az üzemek által termelt profitot a minisztérium elvonta, csupán az üzem fenntartására, fejlesztésére utalt vissza bizonyos összeget. 1978 óta a vállalatok érdekeltek a hatékony termelésben, a minél nagyobb profit megszerzésében. A mezőgazdaságban 1949 után szigorúan kollektivizált rendszert vezetettek be. Ennek lényege, hogy egy brigád, vagy család leszerződött egy állami parcella művelésére. Meghatározták nekik, hogy mit, mikor és hogyan termeljenek, s a leszerződött mennyiséget az államnak kellett átadniuk. Ha fölöslegük volt, akkor azt szabadpiaci áron értékesíthették, csak ezzel növelhették

bevételeiket. 1958 és 78 között az ipar látványosan fejlődött az egy főre jutó GDP a duplájára nőtt. Ám ez idő alatt az egy főre jutó élelmiszerfogyasztás változatlan maradt, sőt valamelyest még csökkent is. Az 1970-es évek végén a mezőgazdaság a kétszeresét termelte, mint húsz évvel korábban, de közben a lakosság létszáma is a duplájára nőtt. Újabb ösztönzőkre volt szükség a termelés hatékonyságának növelésére. 1984-től a parasztok haszonbérbe vehették a földeket, a bérleti jogot meghosszabbíthatták, sőt át is ruházhatták másokra. Megszűnt a beszolgáltatási rendszer, a parasztok a piacra termeltek, azóta a p iaci viszonyok alakítják az árakat. Kétféle termék a k ivétel: a gabonafélék és a gyapot. Ezek termelése ma is állami ellenőrzés mellett folyik 5 A reformnak vannak kellemetlen velejárói, pl. rossz minőségű, hibás, esetleg életveszélyes és hamisított termékek. A termelés

fölfutásával együtt ugrásszerűen nő a hibás termékek száma Egyes becslések szerint arányuk az össztermelés egyharmada. Kínában 1993-ban 12% volt a GDP növekedése, az előző évihez képest a világon a legnagyobb. 1994-re azonban már mérsékelni akarták a gazdasági növekedést, csak 9%-os növekedést terveztek. A gyors növekedésnek ugyanis számos hátulütője van Pl az erős gazdasági növekedés nagy építkezésekkel jár, növekszik az építési telkek iránti igény. Megindulnak a telekfelvásárlások, telekspekulációk. A telekárak az égig szöknek, s ez e folyamat az infláció növekedését vonja maga után. Az infláció mértéke jelenleg magas évi 20% körüli. A lakosság életszínvonala az utóbbi években látványosan emelkedett A Nemzetközi Valutaalap (IMF) ajánlásának megfelelően 1994. január elsejétől megszűnt Kínában a kétféle fizetőeszköz, megmaradt a jüan. Ennek következtében az árak rögtön kb.50%-kal

emelkedtek 1984-től különleges gazdasági övezeteket hoztak létre a Kelet-kínai tenger partvidékén. A Tiencsintől Sanghajon át Kantonig – ma már minden tengerpart menti városban – bevezetett szabályozók óriási lehetőséget kínálnak a külföldi befektetőknek. Az olcsó ipartelepítés, az olcsó kínai munkaerő, a nagy belföldi felvevőpiac, a több éves adómentesség, a megtermelt tiszta nyereség bármikor, korlátozás nélküli azonnali kiviteli lehetősége óriási vonzerő. A legnagyobb cégek, s akik még időben léptek, már rég jelen vannak a kínai piacon. Kínában a privatizáció már jóval korábban elkezdődött, mint nálunk a rendszerváltás. Ez egy lassú folyamat itt, ágazatonként szakaszosan hajtják végre. A gyárak, mezőgazdasági üzemek magánkézbe adása már jó néhány év óta folyamatban van. Hosszabb idő óta folyik a közlekedés privatizációja is. Többnyira a sofőrök és kalauzok veszik meg a járművet,

nagyjából a h avi átlagfizetés 10-szeresének megfelelő áron. A taxizás Kínában is keresett szakma. Kínában mesterségesen igen magasak az autóárak. Egyrészt nagy a kereslet, másrészt viszont nincs jól kiépített úthálózat. Rengeteg a gyalogos, a biciklis és a triciklis Mindezek ellenére a kínai autógyártás csak manapság van feljövőben, főként a még csak néhány éve működő külföldi-kínai vegyes vállalatok termelésének kezdődő felfutása révén. Ily módon még mindig a hagyományos járműveket, illetve a tömegközlekedési eszközöket részesítik előnyben. A SELYEM ÉS A PORCELÁN Ezek több ezer éve a kínai ipar leghíresebb termékei, legnevesebb exportcikkei. Mindkettő Kínából indult el világhódító útjára. A selyem előállításához a legjobb feltételek Dél-Kínában találhatók. Az ókorban a s elyem eredete Európában még ismeretlen volt, bár rendkívül becsülték. Tudták, hogy a lakható világ keleti

szélén készítik az elegáns selyemszöveteket, s rendkívül nehéz úton hozzák át Belső-Ázsián keresztül a Földközi-tenger vidékére. A selyem i.u 1 Század során jutott el Rómába, ahol sok más dologgal együtt luxuscikknek számított A nevezetes selyemút Hszianból, az ősi császári fővárosból, Lancsoun, s a belső-ázsiai sivatagperemi oázisokon át vezetett nyugat felé, majd több irányban elágazva ért el Európába, s a Földközi-tenger keleti, délkeleti partvidékére. 6 A kínai selyem ma is világhírű és felülmúlhatatlan. Ma is a kézi szövésű selymek azok, amelyeknek nincs párja. Kínában Szucsou és Sanghaj a selyemszövés legnagyobb városai a Jangce torkolatvidékén. A porcelán égetett, fehér, finom agyagáru. Annyira tisztán kínai termék, hogy még angol elnevezése is megegyezik az ország nevével „china”. A kínai porcelángyártás központja a délkínai Csingtöcsen városa Jó kétezer éve készítenek már

k erámiát a m ai várostól délkeletre emelkedő Kao-Ling kőzetanyagából. A rézhiány miatt már az első évezred végén megtiltották, hogy részből pénzen kívül mást készítsenek, ezen kívül elterjedt a t eaivás szokása is. Mindezek kedveztek a kerámiagyártásnak NÉPESSÉG – A LEGNAGYOBB GOND KÍNÁBAN Az 1995. Évi hivatalos adatok szerint a kb Európa-méretű ország népessége 1 milliárd 200 millió – s a lakosság egyötöde városlakó. A népesség eloszlása azonban rendkívül egyenlőtlen. Földművelés az ország területének csupán 10%-án végezhető, s ennek a területnek kell eltartania 1200 millió embert. A születésszabályozási rendszer Kínában az 1950-es évek elején kezdődött, azonban Mao elnök utasítására néhány éven belül eltörölték. Szerinte a vidék ereje a nagy népességben van 1973-ban indult az új születésszabályozási program, melynek fő irányelvei szerint 2000-re az ország lakossága nem lehet

több 1,25 m illiárdnál. Távolabbi cél a népesség 700 m illióra történő csökkentése, ami becslések szerint ideális lenne Kína számára. Újabban anyagi ösztönzőkkel támogatják az „egy gyerek” politikát. Így például a szülők, ha egy gyermeket vállalnak, a g yermek 14. Éves koráig 13 Havi fizetést, továbbá négytagú családnak megfelelő méretű lakást kapnak. Ha viszont megszületik a második gyermek, a kedvezményeket megvonják, a szülőket a munkahelyükön kipellengérezik, alacsonyabb beosztásba kerülnek, sőt munkahelyvesztéssel is sújthatják őket. A születésszabályozási módszerek gyakorlatilag csak a városokban élnek, nehéz megmondani mi történik vidéken, a hagyomány ugyanis nagyúr. Egyrészt a parasztnak az a célja, hogy sok gyereke legyen, másrészt Kínában hagyományosan csak a fiúgyermeket veszik emberszámba, a megszületett leány nagy csapásnak számít. Ennek oka, hogy a fiú a szülők támasza öreg

napjaikra, ő dolgozik a földeken. A leánygyermek társadalmi elfogadtatása érdekében hosszú évtizedek óta kampány folyik. A VALLÁS Kínában a vallást alapvetően az emberi gondolkodás három nagy áramlata befolyásolta: a taoizmus, a konfucianizmus és a buddhizmus. Alapítóikat a kínaiak istenként tisztelték A kínaiak szerint a taoizmus az egyetlen igazi kínai vallás, ugyanis a buddhizmus Indiából származik, a konfucianizmus pedig lényegében filozófia. 7 A taoizmus középpontjában a tao fogalma áll. A tao nem érzékelhető, mert minden érzeten, gondolaton és elképzelésen túl létezik. A tao a világmindenség útja, a természetet irányító erő, a minden élet mögötti rend, maga a kimeríthetetlen szellem. Alapítója Lao-ce A konfucianizmus szorosan összefonódott a kínai vallási hiedelmekkel. Alapítója Konfucius egyszerű családból származó közhivatalnok volt. A konfucianizmus szerint a család a társadalom alappillére.

Tanításai szerint az engedelmesség elválaszthatatlan része a kínai társadalomnak. A buddhizmus alapítója Siddhartha Gautama hindu herceg, aki az i.e 6 Században élt A buddhista filozófia sarkköve, hogy minden élet szenvedés. A szenvedés oka a vágy A boldogság csak akkor érhető el, ha már ezek a vágyak teljesültek. A buddhista akkor éri el célját, ha eljut a „nirvánába.” A Kínai népköztársaság megalakulása óta alapvetően vallásellenes. A vallásellenesség a kulturális forradalom idején kulminált. Mao halálát követően a vallásellenesség észrevehetően visszaszorult. Templomokat építenek újjá, mindenki szabadon gyakorolhatja vallását, de a Kínai Kommunista Pártnak ma is csak az lehet a tagja, aki ateista. A NYELV Az országban a hivatalos nyelv természetesen a kínai, de ennek országszerte 8 fő dialektusa létezik. Közülük a pekingi dialektus (mandarin) az elfogadott, ezt népszerűsíti a kínai kormány. A lakosságnak

kb 70 % -a beszéli a mandarint, a kevésbé képzettek azonban nem értik ezt a nyelvet, saját tájnyelvüket használják. A kínai nyelvtan jóval egyszerűbb, mint az angol, a magyarról nem is beszélve. Kínában 1989-ben megjelent egy nyolckötetes szótár, mely több mint négyszáz szakember sokéves munkájának eredményeként az eddig feldolgozott összes – 56 ezernél több – írásjegyet tartalmazza. A kínai gyerekek is 6 éves koruktól járnak iskolába, de a szülők már kb. 4 évesen elkezdik tanítani nekik az írásjegyeket. A többség a 10 éves elemi iskolai képzés után nem tanul tovább. A főbb napilapok, mint pl.: a Kínai Kommunista Párt központi lapja a Zsenmin Zsipao, 3-féle kiadásban jelennek meg. 1958-ban, Kínában hivatalosan elfogadtak, s azóta alkalmaznak egy módszert a hivatalos kínai dialektus a mandarin-kínai latin betűs átírására. Ez az ún „pinyin” átírás. A KÍNAI EMBEREK ÉLET- ÉS LAKÁSKÖRÜLMÉNYEI Mao

halálát követően, kb. 1979 óta Kína nyitott a külvilág felé Rengeteg a turista, akik már nemcsak az ismert nagyvárosokat, hanem Kína belső területeit is látogatják. Kínában a külföldi technika iránt nagy az érdeklődés. A fényképezés nemzeti hobbinak számít 8 Az országban nagy az elvárás és az igény is az angol nyelv tanulására és gyakorlására. A külföldiekkel való kapcsolatteremtésnek azonban nincsenek hagyományai. Kínában tisztelik az időseket. A kínaiak időtlen idők óta nagycsaládokban élnek Szükség van a legidősebb családtag tapasztalataira. A kínaiak korán kelők, de korán is fekszenek. Az egy főre jutó élelmiszermennyiség kalóriában kifejezett értéke jóval a n yugati országoké alatt van. Súlyos gond Kínában a lakáshiány. A legnagyobb nehézségek e téren a milliós nagyvárosokban vannak, melyek vidékiek százezreit vonzzák munkalehetőségekkel, de megfelelő lakást nem tudnak biztosítani. A

lakások kicsik és zsúfoltak Az egy-gyermekes család rendszerint a szülőkkel, nagyszülőkkel él együtt. Kínában ma mindenkinek van munkahelye. Ez persze egy ekkora népességű országban azt is jelenti, hogy rengeteg „fal”-állás létezik, ahol az alkalmazott gyakorlatilag semmilyen hasznos munkát nem végez. Mivel munkát találni nehéz, az a szokás alakult ki, hogy az állás örökölhető. 1990 óta számottevően emelkedtek a bérek. A területi szóródás azonban nagy, harmadannyi fizetésért is dolgoznak ugyanabban a munkakörben, mint a nagyvárosokban. A havi fizetéshez jelentős kedvezmények is járnak. Pl: ingyenes az orvosi ellátás, az oktatás, az óvoda, kedvezményt kapnak a dolgozók a munkahelyüktől a tömegközlekedési eszközök használatára, s gyakorlatilag ingyenes a lakáshasználat. A villany és a gáz kínai szemmel is nagyon olcsó. Az üzletek mindennap, tehát vasárnap is nyitva vannak. Munkahelyenként a hét más és más

napján kapják meg a dolgozók heti egy pihenőnapjukat. A napi munkakezdés viszont ugyanúgy lépcsőzetes, mint nálunk. 1994 májusától kísérleti jelleggel az egész országban bevezették a szabad szombatot. ÉLELMEZÉS ÉS ÉTKEZÉS Az elmúlt évtizedek számos megtorpanása után Kína mezőgazdasági termelése ma már fedezi az ország élelmiszer-szükségletét. Az egyensúly fenntartása attól függ, hogyan képes az ország megbirkózni néhány gonddal. 1978 és 1984 között az ország mezőgazdasági termelése évente átlag 8%-kal emelkedett, s azóta is rohamléptekben halad előre. Az említett időtartamok között az egy főre jutó legfontosabb gabonafélék mennyisége 30 % -kal növekedett, a növényi olajoké csaknem megháromszorozódott, a cukorgyártás és a húsfogyasztás pedig közel megkétszereződött. Ez két okra vezethető vissza egyrészt az új reformbarát politika, mely több eszközt, nagyobb piacot és magasabb árakat biztosít a

vállalkozóknak, másrészt pedig a teljes kínai mezőgazdaság magánvállalkozásként történő üzemeltetése. Az egyik központi folyóirat a rról írt, hogy a „vidéki lakosság 11 % -a még mindig nem oldotta meg a meleg öltözködés és a kielégítő táplálkozás problémáját.” Az adat azt jelzi, hogy 1984-ben kb. 90 millió ember táplálkozása volt hiányos akár mennyiségi, akár minőségi tekintetben. Ma még mindig számottevő a különbség a városi és falusi táplálkozás között 9 Kínában a legdrágább az élelmezés. A leggyakrabban fogyasztott élelmiszerek: a r izs, savanyított káposzta, zsíros és izomrostot szinte alig tartalmazó disznóhús, északi zöldhagyma, babsajt-pogácsa, körte és datolyaszilva, pekingi kacsa, ponty, gyömbér, gomba, főzelékrepce, tojás. A színhúsfogyasztás több mint 90 %-át a disznóhús fedezi A disznó fontosságát a kínai mezőgazdaságban az is mutatja, hogy a „háromszorosan

hasznos” jelzővel illetik: hasznos a húsa, a zsírja és a trágyája. Kína fogyasztási szerkezete lényegesen eltér a ma legfejlettebb országnak tekinthető Egyesült Államokétól. Kínában jóval nagyobb a fogyasztásban a gabonafélék, a zöldségfélék és a gumósok aránya. KÖRNYEZETI ÁRTALMAK A MEZŐGAZDASÁGBAN A kínai mezőgazdaságban , a megfelelő árak és a rugalmas piaci rendszer mellett is fontos feladat a termelésszerkezetnek a környező természettel összhangban történő optimális átalakítása. Az északi füves területek gabonatermesztésre történő felhasználása elsivatagosodáshoz vezetett. A hordalékos alföldeken fekvő tavak, hasonló célból történő feltöltése súlyosbította az időszaki árvizeket. Kínában csak korlátozott lehetősége van az évenkénti aratások számának növelésére. Kiemelt feladatot jelent Kínában a művelhető mezőgazdasági területek megtartása, s a terméshozamok növelése. Valójában

azonban az ország termőföldje 1957 és 1984 között 11 %-kal csökkent a talajerózió, az elsivatagosodás és a nem mezőgazdasági célra történő hasznosítás következtében. A magas terméshozamok biztosítása és az erózió megakadályozása érdekében a szerves anyagokat feltétlenül vissza kell juttatni a földbe. Bár a hagyományos kínai mezőgazdaságban ez így is történt, a mérgező vagy biológiai úton nem lebontható hulladékok növekvő mennyisége és a szintetikus műtrágyák elterjedése azonban háttérbe szorította ezt az ősi eljárást, ezáltal csökkentve a talaj termékenységét és művelhetőségét. A mezőgazdasági termelés környezeti feltételeit veszélyeztető másik igen káros folyamat a vízszennyeződés. Előidézői a nagyrészt feldolgozatlan városi hulladékok, a nagyipar, a falvakban található csaknem ötmillió kisüzem, és egyre fokozódó mértékben a nitrogéntartalmú műtrágyák. Nyilvánvaló, hogy az

elkövetkezendő évtizedekben a romló környezeti feltételek egyre súlyosabban érintik Kínát. Bár ezek jelentős mértékben enyhíthetők A mezőgazdaság helyzetének gyökeres javításához azonban kétségtelenül megoldásra vár számos nagy horderejű probléma is. A hatékonyabb öntözés megkövetelte öntözőberendezések és öntözési rendszerek még hiányoznak, telepítésük óriási beruházásokat igényel. Évente visszatérő gond a termés szállítása és megfelelő tárolása. Óriási és egyre növekvő a vidék és a mezőgazdaság energiaigénye, ugyanakkor a kínai mezőgazdaságban nagy az energiapazarlás. A legjobb termőföldek területe tovább csökken, hiszen helyet kell biztosítani a gyarapodó népességnek. 10 KÍNAI KONYHA – A SZÜKSÉG KONYHÁJA Elismerten a világ legjobb konyhájának tartják a kínait. Persze, ha Kínában járunk, nem várhatunk minden utcasarkon különlegességeket, annak ellenére sem, hogy egyfajta

alapanyagból számtalan ízletes ételt el tudnak készíteni. Kínában a legáltalánosabb táplálék a rizs, amely még ma is sok százmillió embernek a legfontosabb élelemforrása. Kína Európa-méretű ország, így nyilvánvaló, hogy az ételek alapízében területenként lényeges eltérések vannak. A hagyományos kínai ételek négy csoportba sorolhatók: pekingi, sanghaji, kantoni és szecsuáni. INDIA Fővárosa: Delhi Szent folyója: a Gangesz Jelentős nagyvárosai: Calcutta, Bombay TÖRTÉNELMI VISSZAPILLANTÁS A mai India sok ezer éves történelem örököse. Olyan ország, amely ősrégi civilizációval dicsekedhet, amelyben magasrendű és kifinomult formában bontakozott ki a művészet, amely az ismeretek és eszmék fejlődéséhez nagy mértékben hozzájáruló gondolkodókat, filozófusokat, matematikusokat, csillagászokat adott a világnak. Mint modern, jogilag szuverén állam, azonban csak 1947. Augusztus 15-én a napon született meg, amikor

kikiáltották India függetlenségét. Ezzel véget ért a közel két évszázados angol uralom. Brit India megszűnésével két állam keletkezett: Pakisztán és az Indiai Unió Ennek a „ felosztásnak” számos mesterkélt mozzanata volt. A két állam sokkal gyengébb lett, mint amilyen az egységes India lehetett volna. Számos történelmi írásban, indiaiakban is, szerepel az az állítás, hogy az angol gyarmati uralom érdeme volt India egyesítése, s ez tette lehetővé, hogy a független állam egységes nemzeti alapon születhetett meg. Az igazság ezzel szemben az, hogy az angolok egyáltalán nem egyesítették, ellenkezőleg – éppen hogy apró darabokra szabdalták Indiát, s hogy India csak függetlenné válása és a maharadzsák uralmának megtörése után lett ismét egységes. Az az India, melyet az angolok elhagytak, darabokra szabdalt India volt – egyrészt kettéhasított, Indiánra és Pakisztánra 11 vágott, másrészt sok száz apró

feudális királyságra aprózott, amelyeknek mindegyikét hűbéri szerződés kötötte a brit koronához. Ezek a szerződések a függetlenség törvényre juttatásával érvényüket vesztették, s a független indiai államnak kellett külön megegyeznie azzal a f élezer feudális kis- és nagykirállyal, akiknek a hatalmát az angolok a XX. századig fenntartották, s akik évszázadokon át, de különösen a legutolsó évtizedekben a függetlenségi, önállósági törekvések legfőbb akadályozói voltak. Szó sincsen tehát arról, hogy az angolok egyesítették Indiát, s azt a tálcán nyújtották át a nemzeti mozgalom vezetőinek. Ellenkezőleg India története során nem egyszer volt hatalmas, független nagy birodalom. Semmiféle gyarmatosítás nem segítette soha az egységtörekvéseket. Ellenkezőleg Minden hódító útját az könnyítette meg, hogy India darabokra volt törve, s egyetlen idegen uralkodó sem volt olyan oktalan, hogy helyreállítván az

egységet veszélybe döntse önmagát. ÉGHAJLAT – FÖLDRAJZI VISZONYOK India északi és déli határát sok ezer kilométer választja el egymástól, de éghajlata kevés változatosságot mutat. Zárt földrajzi egység lévén, képes kialakítani saját klímáját, amelyet a trópusi monszunok jellemeznek. Annak ellenére, hogy Indiában sok ősi öntözőrendszer van, s a függetlenség óta eltelt években is folyt csatornaépítés, az indiai mezőgazdaság sokkal inkább ki van szolgáltatva az időjárásnak, mint más országokban. Hiszen fő terméke a rizs, közismerten sok vizet igényel, s a rizstermelő területek jó része is csak a monszuntól remélhet vizet. Az esők az év öt hónapjára koncentrálódnak. A csapadék Indiában kevesebb hasznot hoz a mezőgazdaságnak, mint más országokban. A gyorsan lezúduló esőkből a termőföld kevesebbet szív fel, s nemegyszer előfordul, hogy ugyanazon a vidéken a szárazság és az árvíz is pusztít. Hirakud

a világ leghosszabb gátja, 4,8 kilométer. Rendkívül jelentős a sivatagos Radzsasztánt öntöző csatornarendszer Az egyenlőtlen, az év meghatározott periódusaiban, nagy tömegben lezúduló csapadék, amelyet teljes szárazság követ, nyilvánvalóan szükségessé, de lehetővé is teszi a minden jelentősebb beruházás nélkül építhető falusi víztároló- és csatornarendszerek fejlesztését. A szárazsághoz hozzájárul az is, hogy Indiában igen kevés az erdő. Ennek súlyos következményei vannak. Gyakorlatilag egész Indiában szerves trágyát használnak tüzelésre A falusi házak falaira ragasztják száradni a lepényeket, s azután nagy kazlakba rakják. Tüzelő híján ezt égetik, s nem a termőföldre hordják. India falvaiban tehéntrágyával fűtenek, és súlyos következményei vannak annak, hogy nincsen elegendő erdő az országban. Ez is egyike a gazdasági felemelkedést gátló sok akadálynak. 12 MEZŐGAZDASÁG India szarvasmarha

állománya a világon a legnagyobb. A tehenek 55 %-a nem tejel Mivel a tehén az embernek Indiában csak tejével és trágyájával szolgál, a tehéntartás ráfizetés. India lakosságának óriási többsége nem fogyaszt húst és ezért a tej és tejtermékek rendkívül fontosak, volnának. India lakossága számára ma az éhség nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs mivel megtölteni a gyomrot, hanem mindenekelőtt a rosszultápláltságot. A megszokás, a vallásos hiedelmek, az évezredek alatt kialakult gyakorlat megváltoztatása természetesen hosszú folyamat. India falvaiban ma gyakorlatilag semmilyen állattenyésztés nem folyik. Az állatok szabadon kóborolnak, feleszik az ember elől a termést, a takarmánytermesztés ismeretlen, pedig köztudott, hogy így a földterület egy töredéke el tudna tartani ugyanannyi állatot. India területének kb. 40 %-a van megművelve Ennek a 15 %-a kétszeri termést ad egy évben A paraszt Indiában ma is ugyanazokat a

mezőgazdasági szerszámokat használja, amelyeket sok-sok évszázaddal ezelőtt. Vasekéje vagy traktora a kis- és középparasztnak sincs Vasekét csak az ipari növény-termeléssel foglalkozó mezőgazdasági vállalkozó vagy ültetvényes használ. Az indiai mezőgazdaság még nem használta ki a tradicionális mezőgazdaság lehetőségeit sem, az emberi munka termelékenysége rendkívül alacsony, s a g épek, felszerelések, nagyobb beruházások nélkül is jelentősen növelhetnék a mezőgazdasági termelést. Paradox módon a mezőgazdaság rendkívüli elmaradottsága egy ideig kedvező tényező lehet. Az indiai parasztot gyakran vádolják lustasággal, tehetetlenséggel, elsősorban az európaiak teljesen igazságtalanul. Tudniillik hasonló körülmények között a világ legtöbb parasztgazdája „lusta” lenne. Ennek természeti és társadalmi okai vannak. Természeti: tűrhetetlen hőség sokszor az 50 fokot is meghaladja. Társadalmi: semmilyen agitáció

nem mozdíthatja ki az ázsiai parasztot évszázados maradiságából, csakis az, ha munkájának értelmét, hasznát látja. Az indiai mezőgazdaság egyik legsúlyosabb problémája a hitelhiány, illetve a gazdaságok eladósodottsága. IPAR India olyan elképzelhetetlenül hatalmas ország, hogy ha iparához hozzáadnák Közép-Európa néhány országának egész iparát, az még mindig keveset lendítene India gazdasági helyzetén. Hosszú évtizedeknek kell eltelniük ahhoz, hogy az indiai gazdasági fejlődés, az iparosítás India nagyvárosaitól távol is lényeges változásokat hozzon. Indiában ma gyakorlatilag mindenre lehet vevőt találni. Ennek következtében különös helyzet alakult ki: az általános szegénység szűkíti a piacot – de amit ezen közgazdasági értelemben veszít az ország, azt pótolja a piac nagyságával. 13 Mindent érdemes gyártani, gombostűt és repülőgépet egyaránt, versenytárs egyelőre még kevés van, a

szükségletek jó része pedig kielégítetlen. TEXTILIPAR A textilipar őshazája India. Innen jutott el Európába, ahol a gyapot tropikus növénynek számított. Indiában a gyapottermelésnek nem voltak központjai, ugyanúgy, ahol élelmiszert termeltek mindenütt megtermett a gyapot is. Minden faluban fontak, szőttek Időszámításunk kezdetétől a XIX. század végéig az egész világon ismert és keresett volt az indiai gyapotáru. A XVII Század végén az angol kereskedők tiltakoztak az addig korlátlanul importált indiai textiláru ellen. Eközben a gépesítés Angliában forradalmasította a textilgyártást, s a hirtelen megnövekedett termelésnek piac kellett. India legfontosabb hagyományos iparát, a textilipart 75 é v alatt az angolok teljesen tönkretették, Indiából nyersanyagszállító országot és az angol textilgyárak számára felvevő piacot csináltak. A kárt India szenvedte el, a hasznot Anglia zsebelte meg. A textildrámával megkezdett sort

a hajóépítéssel folytathatnánk, az is rémtörténetbe illő, hogyan tette tönkre Anglia a virágzó indiai hajógyártást, az indigómonopólium históriája az angol indigó-ültetvényesek bűnlajstroma lehetne a következő fejezet. Külön fejezetet érdemelne az indiai vasgyártás története. Az ősi Indiában olyan vaskohászat fejlődött ki, amely sok évszázaddal megelőzte korát. A brit gyarmati politikának azonban nem volt érdeke, hogy az indiai vas- és acélgyártás kifejlődjék, ezért csak az I. világháborút közvetlenül megelőző években került sor arra, hogy maguk az indiaiak alapítsanak vas- és acélüzemet Dzsamsetpurban. India gazdasági fejlődésének elengedhetetlen feltétele volt a közlekedési hálózat kiépítése. 1853-ban megkezdődött a vasútépítés. Az angolok rájöttek arra, hogy milyen katonai jelentősége van a vasútnak egy ilyen óriási országban. Részben emiatt, részben a textil import és a gyapotexport

érdekében és a következő években a vasútépítés óriási lendülettel folyt. A vasúthálózat hosszútávon kevesebbet hozott Indiának. Mindenekelőtt azért, mert a vasútépítés nem folytatódott olyan iramban, ahogyan megindult. Az országúti közlekedésnek, az autóbuszoknak és a teherautóknak kell kiegészíteni a vasúthálózatot. Csakis a gépkocsi képes arra, hogy az óriási India legalábbis nagyobb falvait elérje. Dél-Ázsia országai közül India az egyetlen, amelynek jelentős ütemű iparosításhoz elegendő szene, vasérce és elektromos energiája van. Olaj és ón kivételével gyakorlatilag minden fontos nyersanyagból bőséges készletekkel rendelkezik. Olaja is van, csak még nem tudják mennyi. 14 ÉLETKÖRÜLMÉNYEK Európai ember számár elképzelhetetlenek azok a viszonyok, amelyek között élnek. A szakmunkások még könnyebben kerülnek emberi életkörülmények közé, kivált amikor üzemüktől bérelnek lakást. Ezekben van

folyóvíz, lehetséges a tisztálkodás De még ezek is Európában elképzelhetetlen, sötét, levegőtlen lyukak. A munkáskolóniák többsége pedig nyomortanya. Kivételek csupán a modern nagyüzemek munkás- és tisztviselő kolóniái, ahol ha nem is fényűzően de emberi körülmények között élnek. A nyomortanyák tőszomszédságában fényűző paloták emelkednek. A gazdagok és szegények közti különbség az indiai élet egyik változatlan, s a függetlenség óta tovább fokozódó ellentmondása. Ha India gazdag embereitől elvennék minden vagyonukat, és egyenlően elosztanák, attól még nem szűnne meg a tömegek nyomora. A jövedelmek egyenlőtlen eloszlása, a politikai és gazdasági hatalomnak a kevesek kezében való koncentrálódása, társadalmi feszültségek forrása. A gazdasági és a pénzügyi hatalom évről évre erőteljesebben koncentrálódik. Ha ezt nem akadályozzák meg, akkor India jövőjét szédületes tempóban növekvő

monopóliumok fogják meghatározni. Nem kétséges, hogy a tőkekoncentráció nagyobb felhalmozást tesz lehetővé, a monopóliumok több beruházásra képesek, s ez ez ország gazdasági fejlődését szolgálja. Az indiai kormány álláspontja azonban az, hogy a monopólium több kárt okoz, mint hasznot. Az indiai kormány monopóliumellenes álláspontja, amely többnyire csak szavakban, de néha tettekben is érvényesül, abból indul ki, hogy a monopóliumok jelenléte m inden ország gazdasági életében egészségtelen, káros, az ország gazdasági vérkeringését gátolja, csökkenti a lehetőségeket, elzárja az utakat és a tömegek kizsákmányolását könnyíti meg. KASZTRENDSZER A kasztrendszer azt jelenti, hogy a társadalom sok ezer önálló és a többitől elzárt egységre – kasztra – van felszabdalva, s ezek osztódással szaporodnak. Az egységek egymás közti kapcsolatát, alá- és fölérendeltségét szigorú vallási rend szabja meg – ez a

rend azonban fontosabb, mint maga a vallás. A kasztrendszer eredetét tekintve „egy ősi osztálytársadalom továbbosztódása”. Ebben az osztálytársadalomban már fejlett volt a kézművesség, így alakultak a céhek, amelyekben a foglalkozás öröklődött. A kizsákmányoló osztály rendkívül finom, rafinált, társadalomfilozófiát alakított ki, hogy érdekeit minden belső társadalmi változáson és külső hódításon túl biztosítsa. Létrejöttét elősegített az, hogy hittek a tabukban – a vallási tilalmakban - a mágikus erőkben, a megszentelésben és megszentségtelenítésben, az újjászületésben és abban, hogy az életnek tulajdonságokat átvivő képessége van. 15 A kultúrák összeütközése és a fajok kapcsolata Indiában társadalmi egységekké kristályosodott. Csoporton belül házasodó közösségek alakultak, amelyek féltékenyen őrizték egymással szemben faji tisztaságukat és kulturális arculatukat. A három varna,

illetve felső kaszt, amely eredetileg keresztezésből jött létre, megkísérelte biztosítani a maga felsőbbrendűségét oly módon, hogy fontos szakmákhoz ragaszkodott és meggátolta azt, hogy bárki más azokat megélhetési forrásként használja fel. Az indiai kasztrendszer nem más, mint a brahmanizmus, amely a három eredeti varnára épülve az évek során kénytelen volt helyet és jogokat adni a különböző feltörekvő csoportoknak legalább azért, hogy kijátszhassa őket egymás ellen. Minden kaszt maga határozza meg, milyen szabályokat, tilalmakat ró ki tagjaira. Ezek az előírások különböztetik meg a többitől. Ma Indiában a kasztrendszer a falvakban gyakorlatilag zavartalan, a városokban azonban a kasztbeli különbözőségek jó része értelmét veszti. Nemcsak a vasút, az autóbusz, a mozi mindenekelőtt a gyári munka és egyáltalán a modern nagyváros hétköznapi tevékenysége olyan sodró erejű, hogy egyszerűen elviszi,

értelmetlenné, megvalósíthatatlanná teszi a kasztrendszer korlátozásait. VALLÁS A hinduizmus megreformálására évszázadokon át nem történ kísérlet – változatlan, állandó, mozdulatlan maradt. Az iskolázottság bizonyos fokú elterjedése, a modern gondolkodás természetesen halványította az ősi hindu eszmék befolyását a városokban. Ugyanakkor jellemző hatásként a nemzeti mozgalmak megszületése erősítette a vallási érzéseket. Gandhi volt, aki nem a nyugat-európai ízléshez, hanem a n emzeti mozgalom igényeihez formálta a hindu vallást. Minden vallásra érvényes az, hogy nem „bibliája” – messiásainak és szentjeinek nyilatkozatai - , hanem a történelemben játszott szerepe alapján kell megítélnünk. A hinduizmusra ez talán még inkább vonatkozik. A hinduizmus társadalmi realitása: a kasztrendszer, a brahminok uralma, az érinthetetlenség szörnyű intézménye, a tehénvágási tilalom. A hindu filozófiát, a hindoizmust

általában úgy fogják fel, mint a valóságtól való menekülés, az élvezetek aszketikus elutasításának rendszerét. A hinduizmus az élet tagadásának filozófiájaként ismert. Az biztos, hogy bármilyen sok reformátora volt és van is a hindu vallásnak olyan nemigen akadt, aki a lélekvándorlást és a karma doktrínáját elvetette volna. 16 GAZDASÁG Gazdasági téren Indiában a függetlenség kikiáltása után megindult a fejlődés, de későn, és mindeddig csak meglehetősen lassú, s ráadásul bizonyos súlyos aránytalanságok fokozódásával együtt járó gyarapodásra vezetett. Legtöbbet az ipar fejlődött. Ez feltétlenül egészséges jelenség olyan országban, amely rendelkezik a g yors iparosítás minden természeti feltételével, s amelyben a h atalmas erőforrások jó része még teljesen érintetlen. Azonban az ipar fejlődése nem járt egyértelmű haszonnal az indiai társadalomra nézve. A termelés növekedésének egy része a

legmódosabb társadalmi rétegek növekvő keresletét volt hivatva kielégíteni, s közben elemi és lényeges szükségletek továbbra is kielégítetlenek maradtak. Mi több, bizonyos fejlődési folyamatok egyenesen veszélyesek a jövő szempontjából. Az ipari fejlődés egy része ugyanis csupán látszólagos iparosítás, abban az értelemben, hogy az újonnan létesült üzemek nagyon sok esetben a termékek előállításának csak az utolsó, vagy majdnem az utolsó munkafolyamatait végzik el. Az ipari és energetikai bázis, a nyersanyagokkal, segédanyagokkal, berendezésekkel, alkatrészekkel, stb. való ellátás nem fejlődik a késztermékeket előállító ipar fejlődésével arányosan. A folyó termelés egyre növekvő mennyiségű nyersanyag, félgyártmány és alkatrész importálását teszi szükségessé. Az indiai iparban az egyszerű újratermelés és a bővített újratermelés bázisa korántsem fejlődött olyan gyorsan, mint azt a termelésre

vonatkozó számok felületes vizsgálata alapján gondolni lehetne. Az indiai gazdaságon belüli aránytalanságok fokozódása a külkereskedelem és a fizetési mérleg kedvezőtlen alakulását vonja maga után. Az aránytalanságok fokozódása magának az indiai gazdaság struktúrújának, a falusi piac szűk kereteinek, továbbá annak a következménye, hogy a magántőke a lehető legnagyobb és a legkönnyebben realizálható profitot hajhássza. A mezőgazdaság sokkal lassabban fejlődik, mint az ipar. Termelésének növekedése nem tette lehetővé a mezőgazdasági termékek iránti növekvő kereslet kielégítését. Emiatt rendszeresen nő s ma már nagyon jelentős a mezőgazdasági import. Tény és való tehát, hogy a gazdasági fejlődés kiegyensúlyozatlan, és ez a jövőben súlyos nehézségeket okozhat, mégis azt kell mondani, hogy egészében véve igen jelentős eredmények könyvelhető el. Technikai szempontból a szocialista országok segítsége

elsősorban az indiai ipar alépítményének megszilárdítására irányult, tehát önellátó kapacitását növelte, márpedig éppen ennek a kapacitásnak az elégtelensége az indiai gazdasági élet egyik legfőbb fogyatékossága. A szocialista országok Indiának nyújtott segítsége politikai okokból a tőkés országoktól származó segítség gyors növekedésének kiindulópontjául szolgált. 17 India egyre növekvő mértékben kényszerült igénybe venni külföldi kölcsönöket. Az USA-tól, valamint a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Banktól felvett kölcsönök olyan pénzügyi szervezet kialakítására kötelezték, amely lehetővé teszi a külföldi tőke számára, hogy újabb pozíciókat szerezzen India gazdasági életében. AZ ÉHES INDIA Indiában javult a közegészségügy, csökkent a halálozás, viszont megmaradt a korábbi születési arányszám – tehát hiába növelik az él elmiszer-termelést, mindaddig, amíg a

szaporodás üteme megahaldja az ennivaló termelésének növekedését. Az éhség elkerülhetetlen. Az egyetlen lehetőség: csökkenteni a népesség gyarapodását, különben nem boldogulnak. India a világ második legnépesebb országa lévén, csak a Kínai Népköztársaság mögött marad el. A világon minden hetedik ember indiai. Az indiai halálozási arányszám jelenleg az alacsonyak közé tartozik Ázsiában. Ez a d emográfiai robbanásnak az oka, s nem az, hogy valamilyen varázslat következtében egyszerre több gyereket szülnek az anyák. A magas indiai – s ázsiai – születési számnak sohasem az v olt az oka, hogy az emberek nem értettek a születésszabályozáshoz, vagy hogy a vallás tiltotta. Ha ez lett volna a t ársadalom érdeke, akkor megtalálták volna a módját annak, hogy korlátozzák a születéseket, s a vallás aligha tiltotta volna. Ellenkezőleg, a társadalmi, a gazdasági érdek azt kívánta, hogy minél több gyerek szülessen. A

független Indiában kevesebb kalória jut egy lakosra, mint a két világháború között. Indiát túlnépesedett országként tartják számon, az indiai népsűrűség egyes területekre koncentrálódik, nyilvánvalóan oda, ahol könnyen lehet rizst termelni. A nagyobb különbség azonban nem ez, hanem a gazdasági élet színvonala. Indiában már most sem jut fele akkora földdarab egy mezőgazdaságban élő családra, mint Európában. Ha nagyjából azonos is a népsűrűség Dél-Ázsiában és Európában, Ázsiában sokkal több az el nem látott fiatal. A demográfiai robbanás károsan hat a mezőgazdaság produktivitására, hiszen amikor hiába dolgoznak többet az emberek, csak ugyanannyi az ennivaló, akkor nincs ami érdekeltté tenné őket abban, hogy többet dolgozzanak. TÁRSADALMI FEJLŐDÉS Társadalmi téren azt látjuk, hogy fokozódott az egyenlőtlenség. Ez annak a következménye, hogy a lakosság zömének, nevezetesen a mezőgazdasági

munkásoknak, a szegényparasztságnak, valamint a v árosi lakosság egy részének az életszínvonala stagnált, ugyanakkor a nagyburzsoázia gazdasága és hatalma gyors ütemben nőtt. 18 A földreform bizonyos mértékig meggyorsította a falusi kapitalizmust, sőt azt mondhatnánk a mezőgazdasági kapitalizmus kifejlődését. A mezőgazdasági kapitalizmus bizonyos fokú kifejlődése, szűk keretei dacára a mezőgazdasági termelés igen lassú. A belső falusi piac bővülését még mindig akadályozza a „félfeudális” termelési viszonyok uralma. Ezek a viszonyok rendkívül lassan tűnnek el, sőt igen nagy területeken határozottan az a helyzet, hogy sikerül fennmaradniuk. A belső falusi piac bővülését az is akadályozza, hogy a falvakban még mindig néhány felvásárló és uzsorás uralkodik. A városi kispolgárság az erősödés jeleit mutatja. Nő a kisipari és a középipari üzemek száma, s bizonyos mértékig tért hódít a modern kisipar.

A városi kispolgárság erősödése csak részben alakul a belső piac szerves bővülésén, hiszen ez a folyamat rendkívül lassú. A hagyományos kisipar és a kiskereskedelem kétségtelenül megsínyli a folyamatban lévő átalakulásokat. Piacuk egy részét a n agyipar és a nagykereskedelem kaparintotta meg, de a viszonyok romlása ezen a területen lassú és egyenlőtlen folyamat: területek, városok és ágazatok szerint is változik. A nem ipari bérből és fizetésből élők helyzetét az újabb fejlődés nagyon sokféleképpen befolyásolja. A foglalkoztatási lehetőségek kétségtelenül növekedtek, de a növekedés üteme lassúbb volt, mint ahogyan a munkát keresők száma nőtt. Ez elkerülhetetlenül bizonyos nyugtalanságot kelt ebben a rétegben, különösen az állást kereső fiatalok körében. A teljes és a részleges munkanélküliség növekedett. NYELV Indiában – a hivatalos „India Évkönyv” szerint – 826 nyelvet beszélnek. A

legfontosabb nyelvek az indoárja csoportba sorolhatók. Észak és Nyugat-India valamennyi jelentősebb nyelve indoárja: a hindi, a bengáli, a gudzseráti, a maráti és még jó néhány. E két nagy nyelvcsoporton kívül sok – sok más nyelven is beszélnek Indiában. Az indiai alkotmány 15 fő nyelvet ismer el. Ez azonban csak 15 a 826 nyelvből Az indiai államok nyelvi államok. Amikor a függetlenség kivívása után fokozatosan kialakult India mai belső struktúrúja, akkor nem a közigazgatás közvetlen érdekeinek megfelelően, hanem a közösségi vagy csoportérdekeknek engedve formálták meg. Indiában mindenütt, ahol mohamedánok élnek, „urdu házakat” szerveztek az urdu nyelv ápolására, megőrzésére. Ezek az urdu kulturális körök a mohamedán politikai szervezetek központjai. A mohamedán önvédelem szervezeti formái, s az urdu házak vezetői a mohamedán közösségek politikai élharcosai. 19 ÖSSZEGZÉS Kína és India

összehasonlításaként elmondható tehát, hogy a két ország gazdasága bár egy földrészen fekszik, óriási eltérést mutat. Míg Kína egyre gyorsabb ütemben fejlődik, addig India messze alulmarad a fejlődésben, rengeteg éhező embert cipelve a hátán. Ennek fő okai egyrészt a régmúltban keresendők, hiszen India több mint kétszáz éven keresztül Anglia gyarmataként olyan elnyomásban részesült, s olyan elmaradottságban tengődött, melyet talán mai napig nem képes behozni. Másrészt a j elenlegi politika, az állandó belső viszályok, a palesztin néppel vívott véres harcok, a kasztrendszer, a hinduizmus mind-mind olyan tényezők, melyek jórészt inkább hátráltatják a gazdasági növekedését, a szegény emberek még nagyobb elszegényedését, mint a fellendülést. Kína – bár még mindig kommunista ország – rádöbbent arra, hogy gazdaságát külföldi befektetők és külföldi piacok nélkül igen nehezen tudná fellendíteni.

Kihasználva tehát ezt a lehetőséget az utóbbi évtizedekben óriási fejlődésen ment keresztül, mely kisegítette a gazdasági válságból. Azonban még mindig súlyos probléma az élelmiszerhiány, illetve az élelem eloszlása, valamint a túlnépesedés. Míg Kína talán jó úton halad a gazdasági növekedés tekintetében, India annál inkább veszélyes vizeken evez. Ha mielőbb nem történik változás India gazdasági életében, az beláthatatlan katasztrófához vezet, hacsak nem túl késő már ez a változás??? A „kevéssé fejlett” országok a jelenlegi nemzetközi helyzetben, továbbá gazdaságuk torz jellege és általános függő helyzetük miatt csak abban az esetben biztosíthatják a gyors gazdasági fejlődést, ha mélyreható gazdasági átalakulást hajtanak végre. Az átalakulásnak lehetővé kell tennie a szóban forgó ország számára emberi, anyagi és műszaki erőforrásainak az egész társadalom szolgálatába állítását.

Indiában, ha ilyen átalakulás nem következik be, bizonyos fejlődés akkor is lehetséges, de csak rendkívül lassú ütemben és úgy, hogy közben súlyosbodnak a gazdasági élet aránytalanságai, kiéleződnek a társadalmi ellentétek, mélyül az egyenlőtlenség, továbbá fokozódik az ország függése a külföldtől. 20 IRODALOMJEGYZÉK Makra László – Gál András: A varázslatos Kína,Makra László – Gál András: A varázslatos Kína, Makra-Gál, 1996. Baracs Dénes: A fal mögött: Kína, Gondolat, Bp. 1991 Cholnoky Jenő: A Föld és élete. Franklin-Társulat Kiadása, Bp, 1998 Cholnoky Jenő: Égen, földön. A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára Bp, 1995 Taya Zinkin: India, Oxford 1984. Schmindt József: A szanszkrit irodalom története, Athenaeum, 1963. Charles Bettelheim: A független India, Kossuth Könyvkiadó, 1965. Kalmár György: India, Kossuth Könyvkiadó, 1993. Révai Nagy Lexikona, Babits Kiadó, Bp. 1992 21