Hadászat, Rendészet | Középiskola » Gál Zoltán - Fegyveres szervek és vagyonvédelem II.

Alapadatok

Év, oldalszám:2015, 63 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:34

Feltöltve:2018. november 03.

Méret:2 MB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

Készítette: Gál Zoltán Gál Zoltán Fegyveres szervek és vagyonvédelem II. Büntetés-végrehajtási nevelési alapismeretek gzoli 10. osztály 5 galzoli.gportalhu Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 Büntetés-végrehajtási nevelési alapismeretek 1. A büntetés-végrehajtási nevelés pedagógiai hagyományai, története 2. A büntetés-végrehajtás célja: 2 12 3. A büntetés-végrehajtási nevelés fogalma 4. A börtön sajátos környezete, a börtön személyzete, a fogvatartotti hierarchia, informális háló 17 18 5. A büntetés-végrehajtási nevelő feladatrendszere 6. Eltérő nevelési igényű csoportok (HSR körlet, KBK, fiatalkorúak, nők, első bűntényesek) 25 40 A Büntetés-végrehajtás pszichológiája 7.A reintegrációs programok, resztoratív elemek Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 53 1 Fegyveres szervek és

vagyonvédelem 2014 1. A büntetés-végrehajtási nevelés pedagógiai hagyományai, története 1.1 A kriminálpedagógia kialakulásának hazai története A rabok segítésének, támogatásának igénye már évszázadokkal ezelőtt megfogalmazódott. Legősibb formája a fogházmisszió, de a rabsegélyezés intézménye is távoli múltra tekint: a börtönben sínylődők élelmezése, ruházása és lelki gondozása az ókorban és a középkorban a kegyesség és jótékonyság kategóriájába tartozva, az egyház által is ösztönözve beépült a szegénygondozással kapcsolatos tevékenységek közé. Nem jelentett azonban többet ennél Ezeket a kezdeményezéseket és számos későbbi törekvést (pl. segélyezés, patronázs mozgalmak, karitatív programok, szakképzés) azonban határozottan meg kell különböztetni a tényleges büntetés-végrehajtási korrekciós neveléstől. A fogvatartottak intézeti életének pusztán adminisztratív irányítása, a

„börtönélet” szervezése, vagy a rabokkal történő foglalkozás önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az adott tevékenységet büntetésvégrehajtási korrekciós nevelésnek minősítsük. A továbbiakban büntetés-végrehajtási korrekciós nevelésen kizárólag az olyan együttműködésen alapuló pedagógiai eljárást értjük, amely a fogvatartottak társadalmilag elfogadott, de egyénileg is eredményes magatartás- és tevékenységformáinak kialakítására, valamint a már meglévő pozitív tulajdonságok és viszonyulási formák tudatosítására és elmélyítésére irányul. Ha az első két kritérium (tehát a társadalmi elfogadottság/értékesség, illetve az egyéni eredményesség) bármelyike sérül vagy háttérbe szorul, akkor nem fogadjuk el az eljárás nevelésként történő minősítését. Az 1867. évi kiegyezés a börtönügyben (is) jelentős változásokat hozott Gyors ütemben kiépült a polgári jellegű államapparátus és

jogrend. Ennek a folyamatnak kiemelkedő állomása volt az első magyar büntető törvénykönyv, az úgynevezett Csemegi-kódex (1878. évi V tc) Ez korlátozta a halálbüntetést, megszüntette a testi és a megszégyenítő büntetéseket, és bevezette a szabadságvesztést mint önálló büntetési nemet. A büntető törvénykönyv elfogadását jelentős börtönépítési program követte Az ideál ekkor még az ún. magányrendszer volt, így ebben a szellemben épült fel többek között a Szegedi Királyi Kerületi Börtön (1881), a Soproni Fegyház (1884) és a Budapesti Országos Gyűjtőfogház (1896) is. Az elítéltek foglalkoztatásának skálája fokozatosan szélesedett. A munkáltatás mellett 1883-ban Illaván már „fegyenciskolát” működtettek. Határozott pedagógiai törekvéseket érvényesítettek akkor, amikor a fegyenceket „érdemosztályba” sorolták, és aki felsőbb osztályba jutott – az eltöltött idő, munkája, szorgalma alapján

kiérdemelte –, jutalomként zenét tanulhatott. Tudomásunk szerint ez volt az első olyan kísérlet a hazai börtönügy történetében, amikor az állandó fegyelmezés, illetve büntetés helyett az elítélteket jutalom kilátásba helyezésével igyekeztek nagyobb együttműködésre és jobb teljesítményre, szellemi gyarapodásra sarkallni. Annak ellenére, hogy a fejlődés késéssel indult el, a magyar börtönügy a századforduló idejére felzárkózott a nyugat-európai szintre, kiépült az akkor legkorszerűbbnek tartott ún. ír fokozatos rendszert követő hazai börtönrendszer. A magyar börtönügy e 19 század végi virágkora történetének eddig legkiegyensúlyozottabb szakasza volt. Ennek a folyamatnak a hatásaként a kriminálpedagógiai nézetek a hazai büntetés-végrehajtásban már viszonylag korán, a 20. század elején jelentkeztek Első képviselői Kármán Elemér és Finkey Ferenc voltak. Haladó, a nemzetközi törekvésekkel párhuzamos

kriminálpedagógiai gondolataik ("Az a büntetés, amely csak sújt, csak fájdalmat okoz, amely megsemmisíti, tönkreteszi az elítéltet, nem tökéletes büntetés". Finkey) azonban oppozícióban álltak koruk uralkodó nézeteivel, s ezért nem indukálhattak változást a büntetés-végrehajtás gyakorlatában. A 20. század fordulóját követő évtizedben, majd az I világháború után a már veszteglésre kényszerült Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 2 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 gazdaság szinte azonnal érzékelhető nyomokat hagyott a börtönvilágon. A korábbi támogatottság a töredékére zsugorodott. A preferencia beszűkülése kedvezőtlenül hatott a személyi állomány minőségére is Ez különösen érzékeny lemaradást okozott akkor, amikor a büntetőjogi reformirányzatok Európa-szerte kimozdították az

ítélkezési rendszert a merev, tett arányos szemléletből, és a tettes felé fordítva a figyelmet, lehetővé tették a magyar börtönügynek is a humán tudományok - a pszichológia, pedagógia, kriminológia alkalmazását. Az I. világháború befejezése, a trianoni békeszerződés utáni években a századforduló tájékán megindult börtönügyi depresszió tovább mélyült, sem az ország gazdasági helyzete, sem pedig az uralkodó kriminálpolitikai szemlélet nem kínált lehetőséget a mégoly szolid börtönreformálásra sem. Tény, hogy a két világháború között a börtönügy az igazságszolgáltatás perifériájára szorult, anyagi és szellemi támogatottsága a korábbi évtizedekhez viszonyítva tragikusan visszaesett. Honi büntető törvényhozásunk a megfelelő tárgyi és szellemi feltételek híján az ártalmatlanná tételt, a fizikai elszigetelést és az elrettentést szolgálták. Az elmélet síkján lemaradásunk a polgári társadalmak

kriminálpedagógiai irányzataitól a negyvenes évek végére még jelentősebbé vált, amikor a Makarenko által képviselt felfogás elkötelezett hívévé vált a hazai szakma. Az irányzat sajnálatosan leegyszerűsítette és túlideologizálta Makarenko törekvéseit; jelszószerűen kiragadta és dogmává tette – többek között – következő megállapítását is: „[a] törvénysértők nevelése lényegében nem különálló feladat, nem különbözik alapvetően más normális gyermekek nevelésétől”, tehát nincs szükség semmiféle „speciális nevelésre”. Ez az álláspont hosszú évtizedekre rányomta bélyegét a kriminálpedagógia elméletére és gyakorlatára, sőt bizonyos vonatkozásban még ma is érezteti hatását. Az eltorzult igazságszolgáltatás az 1950-es évek elejétől az elítélteknek hazai történelmünkben példátlan tömegét zúdította a börtönökre. A dogmatikus szemlélet hatására szinte teljesen megszűnt a

különbség a szándékos és a gondatlanságból elkövetett bűncselekmény megítélése között, megszűnt a fokozatosság és egységes lett mindenkivel szemben a büntetés-végrehajtás. Az átpolitizált büntetéstan új tartalma a represszív prevenció (akadályozó megelőzés)lett. A sztálini büntetőpolitika a magyar börtönügy személyi és szervezeti feltételrendszerét is drasztikus alapossággal igazította saját követelményeihez. 1949-50-ben a börtönök személyi állományának teljes cseréjét végezték el. Az új személyzet nem előképzettség és szakmai rátermettség, hanem főképpen a politikai megbízhatóság kritériumai alapján verbuválódott. A szakmai képlet végtelenül leegyszerűsödött: a személyzet és az elítéltek, mint politikai ellenfelek álltak egymással szemben. Fontosnak tarjuk hangsúlyozni, hogy a - még éppen csak körvonalazódó - nevelési törekvések háttérbe szorulásának az oka nem csak a személyzet

ideológiai-politikai elkötelezettsége volt, mivel a humán kvalitások és a segíteni akarás pártsemlegesek. Az alapvető probléma az elvárásokban és direktívákban volt, amely "kézi irányítással" meghatározta a gyakorlatot. A büntetés-végrehajtási testület 1952-ben az igazságügy miniszter felügyelete alól a belügyminiszter fennhatósága alá került. Ezzel automatikusan együtt járt a katonai formaságok túlhangsúlyozása A túlzottan őrzés- és termelés centrikus nézetet éltette a merev, sokszor durvaságig menő rideg bánásmód. Az elítéltek megjavításának, nevelésének gondolata hosszú távra feledésbe merült, a kedvezményrendszer is kizárólag a munkateljesítményre épült. Elterjedt a durva, embertelen bánásmód, az elítéltek mély, megalázó alávetése az átmilitarizált személyzetnek. Az ötvenes évek első felének súlyos politikai és büntetőpolitikai torzulásai hazai börtönügyünket legtragikusabb

korszakába kényszerítették: miközben a nyugati társadalmakban felélénkültek a társadalom perifériájára sodródottak társadalomba visszavezetésére, segítésére irányuló, jelentős anyagi és szellemi ráfordítással járó erőfeszítések, addig régiónkban a korrekciós nevelés elméletének és gyakorlatának a 20. század beköszöntése óta tartó és egyre fokozódó „zuhanórepülése” ekkor érkezett el a legmélyebb Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 3 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 pontjához. Az ötvenes évek végének konszolidáltabb viszonyai között felerősödő törekvések a korábbi évtizedekben történt súlyos visszaélések és törvénytelenségek feledése és megismétlése ellen irányultak. Ennek érdekében a büntetés-végrehajtásban a megelőzés eszközei kerültek előtérbe, kísérletek történtek a

fogvatartás humán normáinak javítására. 1955-ben megjelent az első Büntetés-végrehajtási Szabályzat Ez jelentős lépés volt, de a szemléletet megváltoztatni nem tudta, mivel maga is a régi szemléletben fogant. A bekezdések között szóltak ugyan a nevelésről, de a hangsúlyt a biztonságos őrzésre és a munkáltatásra helyezte a jogalkotó. Az elvek és a gyakorlat, különösen a feltételek és a szemlélet ellentmondásban álltak egymással. A szocialista pedagógia alapvetően kollektivista vonulata okozott zavart az általános pedagógia célrendszerének megalapozatlan adaptálásával. Az elítéltek jogairól említést sem tett a szabályzat, részletesen szabályozta viszont kötelességeiket. A bánásmódot illetően kimondta ugyan, hogy a humanizmus elvének érvényesülnie kell, de ezt a kitételt nem volt képes a gyakorlatban elfogadtatni és alkalmazni. A személyzet nagy része olyan tehernek és veszélyforrásnak tartotta a humanizálási

törekvéseket, amelyek a liberalizmushoz, a fegyelem meglazulásához vezetnek. A gyakorlat tehát még azt a keveset is megkérdőjelezte, amit a jogalkotó 1950-ben, majd 1955-ben megfogalmazott. Az 1957-es büntetőpolitikai tézisek a megtévedt, elkallódott dolgozóknak az új típusúnak szánt társadalom építésébe való bekapcsolását tűzték célul. A büntetés-végrehajtás feladata ennek megfelelően olyan megelőző, javító, nevelő tevékenység lett, amely a bűnelkövetőt egyrészt eljuttatja cselekménye történelmi-társadalmi anakronizmusának felismeréséig, másfelől pedig javítja esélyét a társadalmi munkamegosztásba való visszailleszkedéshez. A szabályozás – politikai túldimenzionáltsága ellenére is – végsősorban megteremtette az elítéltek nevelésének elvi, jogi, szervezeti feltételeit, a 8/1959. BM utasítás pedig ezt a nevelési elvet hivatalosan is büntetés-végrehajtási feladattá tette. A mechanikusan átvett

politikai szlogenek mögött azonban nem húzódott meg valós pedagógiai tartalom: .A nevelési célokkal kapcsolatban kimondta: „[a] büntetés-végrehajtás tartama alatt a letartóztatottak döntő többségénél () el kell érni, hogy bűncselekményét megbánja, legyen fegyelmezett és rendszerető, a munkát megszeresse, tartsa be a törvényeket, a szocialista társadalom együttélési szabályait, védje és óvja a társadalom tulajdonát, tisztelje szocialista társadalmi rendünket”. Ha az utasítás szövegét az ideológiai kitételek nélkül vizsgáljuk, akkor azonnal kirajzolódik előttünk, hogy milyen viselkedést preferált az intézményrendszer: Mivel a fogvatartottaktól a „megjavulást” már a szabadságvesztés tartama alatt elvárták, ezért a mechanikusan „rendszerető”, fegyelmezett, szabálykövető rab eszményítése került a középpontba, akinek önálló gondolata vagy cselekedete nem fért bele a tevékenységrendszerbe. A

büntetés-végrehajtás 1963-ban a Belügyminisztérium kötelékéből ismét az igazságügy-miniszter felügyelete alá került. Ez az intézkedés elvi jelentőségű volt: hangsúlyozta, hogy a büntetés-végrehajtás az igazságszolgáltatás szerves része. Áttekintve a vizsgált időszak kriminálpedagógiai irodalmát, arra a megállapításra juthatunk, hogy az általános neveléselméleti elveknek és módszereknek mechanikus alkalmazásától a szerzők többsége nem tudott elszakadni, holott a zárt büntetőintézetek nyilvánvalóan sajátos miliője ezt megkövetelte volna. A büntetés-végrehajtási pedagógia fejlődésének ebben a szakaszában magán viselte a naiv pedagógiai optimizmus jegyeit. Fenntartás nélkül képviselték azt a nézetet, hogy a zártintézeti kényszerkörülmények kedvező feltételeket teremtenek az elítéltek személyiségének alakítására. Az 1966. évi büntetés-végrehajtási jogszabály – hazánk történelmében az

első Büntetés-végrehajtási Kódex (1966. évi 21 tvr) – szellemét és törekvéseit illetően alkalmat kínált a magyar börtönügy európai irányultságú fejlődéséhez. Jelentősége abban mutatkozott meg, hogy hozzájárult a klasszikus börtönt a moderntől megkülönböztető fordulathoz: „az elítéltet a végrehajtás mélyen alávetett tárgyából annak alanyává emelte”. A hazai büntetés-végrehajtási nevelés történetében pedagógiai fordulópontot jelentett ez az új szemléletű szabályozás és a nyomában kialakuló, illetve átformálódó gyakorlat. Az 1960-as évek közepétől megjelenő kriminálpedagógiai elképzelések kiindulási alapja az a felfogás Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 4 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 volt, hogy egyetlen fogvatartott sorsának jobbításáról sem szabad lemondani. A szemlélet

buktatója abban rejlett, hogy fenntartás nélkül hitte és hirdette, hogy a zártintézeti kényszerkörülmények – a megfelelő pedagógiai módszerek alkalmazása mellett – kedvező feltételeket teremtenek az elítéltek személyiségének átalakítására. A kezelési, nevelési elképzelések „túltervezésének”, illetve kudarcának nyilvánvalóvá válása közel azonos időben következett be a nyugati és a keleti tömb országaiban, igaz, más-más faktor mentén. A kiindulási alap azonos volt: az átnevelési szemlélet, amely az elítéltek morális átalakítását, a bűnelkövetéstől belső meggyőződésből fakadó tartózkodásukat tűzte ki célul. Ennek megvalósítását főképpen pszichológiai, pedagógiai módszerekkel látták megoldhatónak. A fejlett nyugati országokban a hatvanas években klinikai aspektusból közelítettek a büntetés-végrehajtáshoz, és túlzott optimizmussal kezelték a korrekciós beavatkozás lehetőségeit. Ezt

1974-től határozott pesszimizmus váltotta fel, amely eltartott egészen 1981-ig Ezt az időszakot nevezi a szakirodalom a „treatment” (kezelési) ideológia válságának. 1983-84-ben találtak először (újra) bizonyítékot arra, hogy a korrekciós beavatkozásnak lehet eredménye. Magyarországon az 1970-es évek elejétől a börtönök személyzetének jelentős generációváltásával új, a korábbinál jóval felkészültebb tiszti és tiszthelyettesi kör állt szolgálatba. Ennek az új nemzedéknek a szakmai felkészültsége már lehetővé tette, hogy a hazai börtönügy fokozatosan megszabaduljon ideológiai terheitől, és figyelmét a reálisan megoldható ellentmondások és problémák felé irányítsa. A folyamat fontos állomása volt a humán segéderők, a pedagógusok és pszichológusok szélesedő bevonása, a börtönügy tudományos kutatásának megkezdése. Ezzel a nevelési szakszolgálat 1960-tól tartó fokozatos kiépülése és fejlődése

új lendületet kapott. A hetvenes évek közepétől azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az elítéltek átnevelésére irányuló cél az állami túlvállalásnak olyan produktuma, amelyhez a még mindig kötelező szakmai optimizmuson túl alig állnak rendelkezésre megfelelő eszközök és módszerek. A korrekciós célokat azonban – ideológiai megfontolások alapján – nem lehetett a nyugati mintát követve feladni, sőt új erőforrások mozgósításával és a célok „finomításával” még egyértelműbbé kellett tenni a nevelés primátusát. Az 1979-es szabályozás a büntetés-végrehajtási jog fejlődésének rendkívül jelentős mérföldköve volt: hazánkban először szabályozta átfogó, kódexszerű törvényi szintű jogszabály (1979. évi 11 számú törvényerejű rendelet a büntetések és intézkedések végrehajtásáról) a büntetés-végrehajtási munkát. Ebben a dokumentumban már felbukkantak a nemzetközi normák, ezen belül az

emberi jogok védelmével kapcsolatos nemzetközi előírások. Az új jogszabály a végrehajtás feladatává annak elősegítését tette, hogy az „elítélt szabadulása után a társadalomba beilleszkedjék és tartózkodjon újabb bűncselekmény elkövetésétől”. Ez a gyakorlat számára elfogadhatóbb, irreális követelményt nem támasztó feladat volt Az 1979-es kodifikáció az elítéltek nevelése terén jelölt meg további tennivalókat. A nevelés korábbi, szűkebb fogalmából kilépve, gyűjtőfogalma lett mindazon pozitív hatásoknak, amelyek az elítéltet esélyesebbé tették a társadalmi beilleszkedésre. Ez a folyamat is hozzájárult ahhoz, hogy az évtized végére kialakultak a büntetés-végrehajtásban azok a lehetőségek, amelyek a nevelés számára valóban kibontakozást biztosítottak. A nyolcvanas évekre a politikai befolyás fokozatosan háttérbe szorult, egyre inkább a szakmai szempontok kerültek előtérbe, a tevékenység központi

eleme az elítélt lett. E folyamatban a rendszerváltás idejére a magyar büntetés-végrehajtás szakmai szervezetté vált. Kiépültek az elítéltekkel közvetlenül foglalkozó szakmai team-ek (nevelési szolgálat, belső felügyelet), differenciáltabbá vált az elítéltek osztályozása, elvi síkon és gyakorlatban egyaránt korszerűsödött, humanizálódott a bánásmód, az együttműködésre jobban alapozó kapcsolatrendszer jött létre a személyzet és az elítéltek között. A rendszerváltozás éveiben felgyorsultak az európai börtönmodell megismerésére és hazai alkalmazásukra irányuló törekvések. E fejlődés elvi magját az a változtatási igény jelentette, amely a korábbi paternalista berendezkedésű börtöntől egy új típusú fogvatartásig vezette volna a honi börtönügyet. E korszerű szakmai irányultság feltételezte az elítéltekkel való szorosabb együttműködést, hiszen azt a felismerést tartalmazta, hogy a

büntetőintézet a társadalomba történő visszailleszkedést mindössze elősegítheti, de e cél megvalósításának hordozója elsősorban maga az elítélt. A nyugat-európai tapasztalatok szemléletünk alakulására számos kérdésben jelentős hatást gyakoroltak. Előtérbe került az a realista felfogás, amely a büntetőintézeti körülmények elkerülhetetlenül személyiségkárosító hatásának mérséklését, a Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 5 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 börtönviszonyok humanizálását tűzte ki célként. E folyamatra jelentős hatást gyakoroltak azok a törekvések, amelyek a nyugati demokráciákban az egyéni, emberi jogok – különösen pedig a hatalmi túlkapásoknak kitett rétegek, személyek – védelmére irányultak. Az Egyesült Nemzetek, majd az Európa Tanács által életben tartott nemzetközi

intézményrendszer segítségével kialakított európai börtönmodellnek két alapvető igénynek kell megfelelnie: az egyik a társadalom biztonsághoz való joga, a másik a fogva tartott személy emberi méltóságának tisztelete. Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 6 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 1.2 A kriminálpedagógia 1.21 A kriminálpedagógia helye a társtudományok rendszerében A kriminálpedagógiának számos társadalomtudományi területtel van átfedése speciális jellegéből adódóan. Szociálpedagógia Általános pedagógia A nevelési folyamat alanyainak jellemzői: szocializációs hiányok és torzulások, pszichológiai deficitek, kognitív problémák, kriminális pályafutás, az együttműködési szándék hiánya nélkülözhetetlenné teszi a neveléstudomány törvényszerűségein túl a pszichológia, a kriminológia és a

szociológia megállapításainak ötvözésével egy egyedi szemléletmód és tevékenységrendszer kidolgozását. Gyógypedagógia PEDAGÓGIA Szociálpszichológia PSZICHOLÓGIA KRIMINOLÓGIA SZOCIOLÓGIA KRIMINÁLPEDAGÓGIA 1.22 A kriminálpedagógia helye a bűnügyi tudományok rendszerében A kriminálpedagógia olyan tudományterület, amelyre jellemző, hogy vizsgálódása kiterjed más tudományterületek problematikájára is. A kriminálpedagógia önálló arculatát több vonatkozásban az is meghatározza, hogy szervesen illeszkedik a bűnügyi tudományok rendszerébe is. Bűnügyi tudományok Jogi bűnügyi tudományok NEM jogi bűnügyi tudományok Büntetőjog Kriminológia Büntető eljárási jog Kriminalisztika Büntetésvégrehajtási jog Kriminálpszichológia Kriminálpedagógia Kriminálpolitika Korinek – Lévai: A kriminológia fogalma In: Kriminológia - Szakkriminológia. CompLex, 2006 Készült a rendészeti szakvizsgabizottság

által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 7 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 A kriminálpedagógia a bűnügyi tudományok rendszerén belül a „nem jogi” bűnügyi tudománycsoportba tartozik. Ez a típusú besorolás egyértelműen felhívja a figyelmet arra, hogy a kriminálpedagógia elméleti struktúrájának kialakítása során célszerű figyelembe vennie a kriminológia és a kriminálpszichológia által feltárt olyan összefüggéseket, amelyeknek neveléstudományi vetületei is lehetnek (a bűnelkövetés okai, a személyiség különböző szempontú értelmezései, ok-okozati összefüggések feltárása). 1.23 A kriminálpedagógia helye a neveléstudomány rendszerében A pedagógia interdiszciplináris (tudományok közötti), multidiszciplináris (több tudományt felölelő) tudomány, amely nem egyszerűen átveszi a segédtudományok adatait, elveit, törvényszerűségeit, hanem integrálja,

alkalmazza azokat mind elméleti következtetéseiben, mind gyakorlati, metodológiai megoldásaiban. Dinamikus jellegéből következően a pedagógia egy-egy részterületére vonatkozóan különböző pedagógiai ágak jönnek létre. Ezekre jellemző, hogy vizsgálódásuk kiterjed más részterületek problematikájára is speciális szempontok alapján, ami biztosítja az adott kérdés sokoldalú feltárását. A kriminálpedagógia a neveléstudomány speciális ága, amely a kriminalitás veszélyének kitett személyek, az antiszociális cselekményeket elkövető emberek, a bűnelkövetők, különösen a végrehajtandó szabadságvesztésre, javítóintézeti elhelyezésre ítéltek személyiségformálásával, korrekciós nevelésével foglalkozik. A pedagógiai eljárás során a kognitív és a szociális képességek egymással összehangolt fejlesztésére törekszik. Elsődleges célja a konstruktív életvezetés megalapozása A kriminálpedagógia egyik fontos

szaktudományi területe a zártintézeti korrekciós pedagógia, amelynek legfontosabb ága a büntetés-végrehajtási korrekciós nevelés. Kriminálpedagógia Zártintézeti korrekciós pedagógia Büntetés-végrehajtási korrekciós nevelés A zártintézeti korrekciós nevelés szélesebb tevékenységi kört jelöl, mint önmagában a büntetés-végrehajtási korrekciós nevelés vagy a nevelőintézeti nevelés. Generális jellemzője, hogy külső kényszer következményeként (preventív intézkedés, bírói ítélet, kötelezően előírt viselkedési szabályok) jön létre a nevelési helyzet, amelyből a nevelés alanyai képtelenek következmények nélkül teljes egészében kilépni. A zártintézeti jelleg nem biztonsági kategóriát jelent tehát, inkább arra a presszióra utal, amely az érintettek egyes állampolgári jogait kisebb-nagyobb mértékben korlátozza (szabad mozgás, tartózkodási hely megválasztása, szólásszabadság, egyesülési jog,

stb.), illetve az alapvető szükségletek egy részének (pl szexualitás) kielégítését teszi lehetetlenné vagy nehézkessé. A zártintézeti korrekciós nevelést megvalósító intézményrendszer az alternatív ambuláns formától a félnyitott intézeteken át egészen a zárt fegyházig terjed. A büntetés-végrehajtási korrekciós nevelés célja a konstruktív életvezetés megalapozásának elősegítése bűnelkövetők körében, azaz olyan büntetés-végrehajtási korrekciós nevelési eljárás kidolgozása, amely Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 8 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 társadalmilag elfogadott, de egyénileg is eredményes magatartás- és tevékenységformák kialakítására, valamint a már meglévő pozitív tulajdonságok és viszonyulási formák tudatosítására és elmélyítésére irányul. Ennek érdekében vizsgálja a

kriminalizálódás folyamatának pedagógiailag megragadható csomópontjait. Szakmódszertana felhasználásával részt vállal a prevencióban és a rehabilitációban Alkalmazására elsődlegesen (zárt)intézeti körülmények között kerül sor, de – preventív céllal – kiterjedhet a veszélyeztetett (élet)helyzetben lévő, illetve antiszociális magatartást tanúsító fiatalok és felnőttek intézeten kívül szervezett segítő programjaira, illetve az utógondozásra is. A büntetés-végrehajtási korrekciós nevelés a kriminálpedagógia által feltárt törvényszerűségek mellett felhasználja az általános és más szakpedagógiák (gyógypedagógia, szociálpedagógia), a pszichológia, a szociális munka és a kriminológia tudományos eredményeit. A tevékenység alapvetően nem gyógyító jellegű, hanem a résztvevők együttműködési szándékára alapozott korrigáló és fejlesztő pedagógiai program. A nevelésbe bevontak személyisége ugyan

jellemzően sérült, esetleg szélsőségesen kialakulatlan, de alapvetően mentálisan egészséges emberek, akik képesek dönteni, ugyanakkor felelősek tetteikért. A büntetés-végrehajtási korrekciós nevelés az általános pedagógiától markánsan különbözik: a nevelési folyamat alanyaiban, a pedagógiai szituációban és körülményekben, valamint az alkalmazott módszerekben. A személyiségformálás olyan feltételét igyekszik megteremteni, amely az elítéltek önkéntes együttműködésén és döntési felelősségén alapszik, tiszteletben tartja a fogvatartottak szuverenitását és önbecsülését, valamint kerüli az intim térbe való kéretlen beavatkozást. Megállapításunkat egy rendkívül fontos kitétellel kell pontosítani. A nevelés a büntetés-végrehajtásban sem lehet cél, hanem kizárólag eszköz funkciót tölthet be. A nevelés tehát a célok elérésének egyik fontos, de nem kizárólagos eszköze. CÉL BÖRTÖNADAPTÁCIÓ

TÁRSADALMI REINTEGRÁCIÓ ESZKÖZ KRIMINÁLPEDAGÓGIA KONSTRUKTÍV ÉLETVEZETÉS KIALAKÍTÁSA A kriminálpedagógiai központi célkategóriája tehát a konstruktív életvezetés megalapozása. Jellegéből adódóan „kiszolgáló szerepet” játszik, önmagában nem cél, hanem eszköz. Az együttműködni képes és kész bűnelkövetők pedagógiai személyiségkorrekciója által szolgálja a társadalmi reintegrációt. Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 9 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 A szabadságvesztés jogszabályban meghatározott célja Kriminálpedagógia „Az elítélt szabadulása után integrálódjon a társadalomba és tartózkodjon újabb bűncselekmény elkövetésétől.” „A konstruktív életvezetés megalapozása.” REINTEGRÁCIÓ 1.24 A személyiség kriminálpedagógiai alapú értelmezése 1.241 A személyiségformálás

lehetőségei a fogvatartottak körében A szabadságvesztés céljáról a jelenlegi szabályozás egyértelműen fogalmaz: „ szabadságvesztés végrehajtásának célja az, hogy e törvényben meghatározott joghátrány érvényesítése során elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történő beilleszkedését, és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől” (Bv. tvr 19 §), illetve annak elősegítése, hogy „az elítélt szabadulása után integrálódjon a társadalomba és tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől”. Könnyen belátható, hogy ez a cél kizárólag akkor érhető el, ha az elítélt a szabadságvesztés büntetés tartama alatt szellemi és fizikai állapotát, általános- és szakismereteit fenntartja és fejleszti, ha önként és aktívan közreműködik élete alakításában, ha pozitív családi és társadalmi kötődéseit ápolja, amennyiben fejlődik önállósága és kialakul a

felelősségérzete saját sorsa irányítása iránt, azaz ha személyisége pozitív irányú változáson megy keresztül. Ez a változás azonban csak tudatosan megtervezett körülmények között, célirányos módszerek alkalmazásával, szakemberek irányítása mellett, és a fogvatartottak önkéntességére épülő tényleges együttműködés kialakításával érhető el. Ez a folyamat lényegét tekintve nem más, mint a nevelés. A speciális körülményekből (az érintettek köre, az alkalmazható módszerek, a hely jellege, az együttműködés kialakításának rendkívüli nehézsége) adódóan a neveléstudomány ilyen speciális területe a kriminálpedagógia, azon belül pedig a büntetés-végrehajtási (korrekciós) pedagógia. Alaptételként fogadjuk el továbbá, hogy a nevelés célja a konstruktív életvezetés kialakítása, illetve a büntetés-végrehajtási (korrekciós) nevelés célja a konstruktív életvezetés kialakításának megalapozása.

A konstruktív életvezetés kialakítása nem más, mint a társadalmilag értékes, de egyénileg is eredményes magatartás- és tevékenységformák kialakítása. 1.242 Kompetenciák fejlesztése, a viselkedés kontrollja – kognitív szociális kompetencia A korábbiakban már utaltunk rá, hogy a kriminálpedagógia tevékenységrendszerének egyik legkarakteresebb területe a kompetenciák fejlesztése. Szinte valamennyi humán kompetencia (döntési képesség, érvelés, kritikai látásmód, harag- és indulatkezelés, konfliktuskezelés, érzelmi kontroll, társas kommunikáció) kapcsolatba hozható a kognitív szociális kompetenciával. A „kognitív szociális kompetencia” elnevezésű sajátosságcsoport – mint a gondolkodási deficit, valamint a kognitív- és szociális hiányosságok felszámolását célzó alkotórész – rendszerbe illesztésére a büntetés-végrehajtási korrekciós pedagógia sajátosságai miatt kerül sor. A fogvatartottak karakteres

jellemzői, az általánostól jelentősen eltérő pedagógiai helyzet és tevékenységi kör specifikus megközelítést Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 10 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 és folyamatszervezést igényel, mivel a szervező-végrehajtó sajátosságcsoport feltárt hiányai jól mutatják, hogy itt nem egyszerűen ismeretbeli fogyatékosságokról vagy az intellektuális képességek fejletlenségéről, azaz formális oktatással is megszüntethető hiányosságokról van szó. Az elítéltek esetében a szervezővégrehajtó sajátosságok általános fejletlensége együtt jár a szociális képességek különösen szembetűnő fejletlenségével, s főként ez hat ki kedvezőtlenül az ösztönző-reguláló sajátosságok minőségére. A korrekciós nevelési folyamat egészének megtervezésekor a fogvatartottak körében általánosan

fellelhető gondolkodási hiánnyal feltétlenül számolni kell, ezért célszerű már a kognitív (megismerő) és a szociális képességek fejlesztésének ütemezésekor is messzemenően figyelembe venni a bűnelkövetők kognitív sajátosságait. Szem előtt kell tartani, hogy a börtönbe kerülésüket megelőző időszakban – a szocializációs folyamat során – a világról már megformáltak maguknak egy képet, de úgy, hogy közben hiányzott belőlük a társadalmi alkalmazkodás proszociális (segítő jellegű) módjának mintája. A társadalmilag hasznos magatartásformák megfigyelésére, begyakorlására, majd ezt követően megerősítésére nem állt rendelkezésükre megfelelő alkalom. A kompetenciák fejlesztése, illetve a viselkedés kontrolljának kialakítása érdekében a következő nevelési tevékenységekre és programkomponensekre célszerű koncentrálni: Önbecsülés kialakítása: az egyénben rejlő képességek felszínre hozása,

illetve jelentőségének és pozitív lehetőségeinek tudatosítása; az önmagukkal szembeni igényesség kialakítása. A szociális magatartás lényegének megértése: a társadalom fogalmának „emberközeli” értelmezése; az emberi kapcsolatok jelentőségének tudatosítása; az egymásrautaltság és a közös felelősség elfogadtatása; a normák, az erkölcs és a törvények jelentőségének és szervező erejének felismertetése. A társadalmi kötelezettségek fel- és elismerése: az emberi együttélés kialakulása folyamatának megértése; a konstruktív életvezetés jelentőségének felismertetése, a szociális létezés lényegének felfogása. Interperszonális problémák, konfliktusok kezelése: a törvényszerűen előálló nézeteltérések, vélemény- és érdekkülönbségek verbális megfogalmazása; tevékenységi program felépítése és mérlegelése; valamint a fizikális konfrontálódás elkerülése technikáinak megtanítása.

Anticipáció (megelőzés): a gondolatok, cselekedetek, az együttműködés, illetve annak elutasítása, valamint a verbális és fizikális konfrontáció alkalmazása esetén várható következmények előre látása, hatásainak előzetes mérlegelése képességének kialakítása, illetve fejlesztése. Szociális empátia: az egyén cselekedeteit követően a szűkebb és tágabb humán környezet reakcióinak megés átérzése. Gondolkodási képességek fejlesztése, a hibák korrigálása: a hibás gondolkodási mechanizmusokra (percepció) és a felfogóképességre koncentrálva a program mindvégig hangsúlyozza, hogy szándékaiknak és cselekedeteiknek következményeiért felelősséget kell vállalniuk. Indulatok kezelése, az érzelmek fel- és elismerése: azoknak a jártasságoknak, módszereknek és technikáknak a megismertetése és begyakoroltatása, amelyekkel a konfliktusokat és az ellenvéleményeket kezelni tudják. Problémamegoldó- és elemző

képesség kialakítása: a problémák előli megfutamodás - mint életstratégia – tarthatatlanságának bebizonyítása; a körültekintő elemzés, okkeresés, valamint a konfliktusok felszámolását célzó eljárás egyes lépéseinek logikus felépítése, mérlegelése és szükség szerinti változtatása képességének kialakítása. Logikus okfejtés, vitakészség: az ok-okozati összefüggések meglátása és megkülönböztetése; indulatokkal szemben a logikusan strukturált érvrendszer preferálása. Kritikai gondolkodás: az ember életét befolyásoló – elsődlegesen külső – hatások (pl. reklám, társak rábeszélése, referenciaszemély befolyása) által közvetített „értékek” távolságtartó és higgadt elemzése Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 11 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 képességének kialakítása. Bódító

szerektől való függőség megelőzése: megismerteti a fiatalokkal a különböző kábítószerek és az alkohol káros hatásait. Felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire könnyű a bódító szerek rabjává válni és annak milyen hatása van az egyénre, a baráti körre, a családra és a társadalomra. AIDS oktatási program: a betegség sajátosságainak, a veszélyforrások és a védekezés lehetőségeinek megismertetése. Praktikus életismeretek: az önellátáshoz szükséges praktikus készségek (főzés, mosás, vasalás, takarítás, háztartási gépek használata, stb.) és ismeretek (pénzügyi tervezés, takarékosság) kialakítása; valamint az elhelyezkedést, munkakeresést megkönnyítő ismeretek (kérdőív-kitöltés, kommunikáció, megjelenés, tárgyalási alapismeretek) elsajátítása és a társadalom szociális- és jóléti intézményrendszerének, illetve a felkínált szolgáltatások igénybevétele módjának megismertetése. Sági

csoportosítása szerint: (1) tágabb társadalmi környezetre vonatkozó ismeretek (lakhatás, jövedelem, munkavégzés, állampolgári feladatok); (2) szűkebb társadalmi környezetre vonatkozó ismeretek (egészség, jövedelem-felhasználás, önellátás; (3) pályamotiváció-pályaazonosítás; (4) felvilágosítás, segítés, támasz; (5) moralitás-veszélyeztetettség. Ayers tanulmánya szerint a legtöbb elítélt nem rendelkezik azokkal az életismeretekkel, amelyek nélkülözhetetlenek a tisztességes társadalmi aktivitáshoz. A hazai szakirodalomban Volentics Anna hangsúlyozza a praktikus életismeretek oktatási folyamatba történő bevitelének és gyakoroltatásának fontosságát. Az áldozat/sértett helyzetének tudatosítása: az áldozat jogainak elfogadtatása mellett az empátiás készség növelésével lehet ráébreszteni a fogvatartottat tettének hatásaira, és ezzel erkölcsileg és érzelmileg elrettenteni a további bűnelkövetéstől.

Speciális terület a szexuális jellegű bűncselekményt elkövetők programja. A foglalkozások során a fiatalokkal közösen részletesen elemzik és kezelik a bűnelkövetéshez vezető szexuális szükségleteket, megvizsgálják a szexuális agresszió hatását az áldozatokra, növelik az empátiát a sértettek irányába és megtanítják a fogvatartottakat arra, hogy miképpen lehet úrrá lenni az őket érő szexuális visszautasítások keltette feszültségen. Segítenek kialakítani egy önszabályozó programot Az ősi kultúra értékeinek megőrzése program megismerteti a fogvatartottakkal az ősi cigány kultúra értékeit, szokásrendszerét és szellemi hiedelmeit. A lelkigondozás hozzásegíti a fogvatartottakat egy proszociális értékrend kialakításához, és lelki vigaszt nyújthat elsősorban a peremhelyzetűeknek. Iskolai oktatás és szakképzés keretei között fejlesztik az írás, olvasás és számolás képességét, hozzásegítik a

fogvatartottakat a munkavégzéssel kapcsolatos alapvető jártasságok megszerzéséhez. A testnevelés és sport szervesen illeszkedik a nevelési programok sorába. Minden nap minimum 90 percnyi feszesen szervezett sportfoglalkozásra kerül sor. A feladatok megoldására csoportmunkában, a sportszerűséget messzemenően betartva kerül sor. A testnevelési foglalkozások a társakkal való együttműködésre épülnek, növelik az önismeretet, a bizalmat és a pozitív önkifejezést. Munkáltatás: olyan nem profitorientált munkatevékenység, amely a rendszeresség, a minőségi igényesség és a felelősség kialakításában játszhat szerepet, valamint elősegíti az elemi munkafázisok elsajátítását. A fenti tevékenységkörök és az attól elválaszthatatlan pedagógiai módszerek megválasztásában szerepe van a fogvatartott személyiségének, az őt körülvevő szociális kapcsolatrendszernek, az adott intézet nyújtotta feltételrendszernek és az

aktuális pedagógiai célnak. Megítélésünk szerint a pedagógiai cél (konstruktív életvezetés megalapozása) meghatározásával, valamint a személyiségformálás pedagógiai elméletének bemutatásával kellő alapot biztosítunk ahhoz, hogy az érdeklődők és szakemberek átfogó képet kapjanak a büntetés-végrehajtási korrekciós pedagógia törekvéseiről. Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 12 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 2. A büntetés-végrehajtás célja: 2.1 A szabadságvesztés végrehajtásának célja, alapelvei: A Bv. tv alapján „a szabadságvesztés végrehajtásának célja az ítéletben meghatározott joghátrány érvényesítése, valamint a reintegrációs tevékenység eredményeként annak elősegítése, hogy az elítélt szabadulása után társadalomba sikeresen beilleszkedjen és a társadalom jogkövető tagjává

váljon.” Vagyis a kiszabott szabadságvesztés végrehajtása egyértelműen az egyéni megelőzés (speciális prevenció) céljának szolgálatában áll. A speciális prevenció köréből pedig a fenti rendelkezés a szabadságelvonás során a joghátrány érvényesítését, valamint a reintegrációt, azaz a társadalomba történő visszailleszkedés elősegítését tekinti a végrehajtási céljának, végső soron azt, hogy az elítélt a társadalom jogkövető tagjává váljon, azaz tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől. A törvény a végrehajtás céljának meghatározása során különbséget tesz a határozott idejű és a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés között, ez utóbbi esetben speciális célként a joghátrány érvényesítését határozza meg a társadalom védelme érdekében. A büntetés-végrehajtási cél konkretizálásához, gyakorlati megvalósíthatóságához járulnak hozzá az alapvető végrehajtási

elvek. Ezek az elvek a büntetés-végrehajtás egész működését áthatják és valamennyi elítéltre, vagy legalábbis az elítéltek többségére kell, hogy vonatkozzanak. • A normalizáció elve. Ez esetben, amennyire lehetséges, a szabad élet körülményeihez kell közelíteni a végrehajtási intézeti életfeltételeket. A szabadságvesztés büntetés tartalmi eleme a szabad élettől való megfosztásban, azaz a „bebörtönzésben” jelentkezik, a szabadságelvonás ténye már önmagában büntetés, és amennyire lehetséges, csökkenteni kell a további, az életszínvonal csökkenéséből a jogfosztottságból fakadó járulékos hátrányhatásokat. Ebből következik, hogy a személyi szabadságtól való megfosztáson túl az elítélt életkörülményeiben bekövetkező és a büntetéssel szükségszerűen együtt járó materiális és jogi körülményeket közelíteni kell a szabad élet viszonyaihoz. • A nyitottság elve értelmében a

szabadságelvonással együtt járó ismert káros következményeket, illetve a személyiség negatív fejlődését előidéző mellékhatásokat ellensúlyozni kell. A nyitottság elvén az elítéltek szellemi és fizikai izolációját a lehetőségig oldó törekvést értjük. Ez egyfelől szélesíteni igyekszik a fogvatartott kapcsolatát a külvilággal, másfelől növeli a börtön és a társadalmi környezet közötti interakciót a külső erőforrások, szolgáltatások igénybevételével, a közvélemény, a média rendszeres, hiteles tájékoztatásával. A hatályos szabályozás a szabadságvesztés zártságát a biztonsági kockázat határain belül az intézet ideiglenes, rövid tartamú elhagyási lehetőségeivel oldja fel. Ezek az intézmények egyben arra voltak hivatottak, hogy ösztönzőkként az elítélteket nagyobb teljesítésre, normakövetésre, együttműködésre serkentsék. • A felelősség és az önbecsülés elve érvényesítésével az

elítéltnek segítséget kell adni ahhoz, hogy önmagán tudjon segíteni. A beilleszkedést erősítheti az elítéltek felelősségének, önbecsülésnek és önállóságnak fejlesztése. Az önálló életvitelre előkészítés – a paternalista alapállással szemben – a mindennapi börtönélet „hotelfunkcióinak” visszaszorítását igényli az egyik oldalon, míg az elítélt felelősségének fokozását, önállóbb életvezetésének elősegítését és szorgalmazását a másik oldalon. A felelősség elvéből is következik, hogy az elítélt a büntetés-végrehajtásnak nem tárgya, hanem alanya, aki jogokkal és kötelezettségekkel, vagyis felelősséggel kell, hogy rendelkezzen. A felelősséget realizáló formák közé tartozik – egyebek mellett – az együttműködési szándék az intézet személyi állományával, segítségük igénybe vétele a szabadulás utáni beilleszkedésük érdekében. • A végrehajtás progresszív jellegének elve

azt jelenti, hogy az elítélt a szabadulása közeledtével fokozatosan enyhébb, a szabad élethez közelítő életkörülmények közé kerül. A progresszív intézmények funkciója a végrehajtás rendszerében kettős: egyfelől azokat ösztönzőként alkalmazva, az elítéltek érdemességéhez (magaviselet, munkavégzés, beilleszkedési szándék stb.) kötve elősegíti előmenetelüket az enyhébb végrehajtási körülmények felé, másfelől elősegíti az elszigeteltség káros hatásainak csökkentését, a Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 13 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 szabad társadalmi kapcsolatok fenntartását, a szabad élet viszonyaihoz való fokozatos adaptálódást. A végrehajtás progresszív – előrehaladó – jellege a külföldi és a hazai tapasztalatok alapján összekapcsolható az elítélteknek a végrehajtás célja

megvalósításában való együttműködésében, érdekeltté tételükben. • A végrehajtás egyéniesítésének elve azt jelenti, hogy az alkalmazott eljárásokat az elítélt személyiségéhez, egyéni képességeihez, szükségleteihez kell igazítani. A végrehajtás egyéniesítése nem jelentheti azt, hogy az intézet minden egyes elítéltet egyedi módon kezeljen, de szükségessé teszi az elítéltek nemek és fokozatok szerinti elkülönítésén túl személyiség-adekvát életkori, kriminológiai, biztonsági, reintegrációs és egészségügyi szempontok szerinti csoportképzését is. Az egyéniesítés további érvényesítése az egyes csoportokon belül kialakított speciális kezelési, gondozási módszerek alkalmazásával történhet. 2.2 A büntetés-végrehajtási nevelés helye és szerepe a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásában A Büntető Törvénykönyvről szóló, 2012. évi II törvény (Btk) határozza meg a bűncselekmény

elkövetőivel szemben alkalmazható büntetéseket és intézkedéseket. A Btk szankciórendszerének legsúlyosabb büntetési neme: a szabadságvesztés-büntetés. 2.21 A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának célja A büntetés-végrehajtásra vonatkozó szabályozást vizsgálva megállapítható, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának célja, illetve feladata összefüggésben van a büntetés lényegéről és céljáról kialakított, a Btkban rögzített meghatározással: "A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott joghátrány. A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el." A Btk. a büntetés célját a törvényben szabályozott büntetésekre irányadóan határozza meg, kiemelve a társadalom védelme érdekében mind az egyéni (speciális prevenció), mind az általános (generális prevenció) megelőzést. A

Bv kódex erre figyelemmel fogalmazza meg a szabadságvesztés-büntetés végrehajtási célját: "e törvényben meghatározott joghátrány érvényesítése során elősegítse az elítéltnek a szabadulás után a társadalomba történő beilleszkedését, és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetéséről". A célmeghatározás nem emeli ki a társadalom védelmét, mivel mindenféle büntetés végső célja a társadalom védelme, így a szabadságvesztésé is. Továbbá nem utal az általános megelőzés célkitűzésére A nevelés sem szerepel célként, hanem helyébe jogilag megragadhatóbb, jobban értelmezhető célmeghatározás lép. Ennek következtében a nevelés a végrehajtási cél elérésének hatékony módszere lehet. A "joghátrány érvényesítése" azt juttatja kifejezésre, hogy a szabadságvesztést a személyi szabadság elvonásban megnyilvánuló jogintézményként, büntetésként kell végrehajtani. A

személyi szabadság jogszabályi keretek között való megvonása, illetve korlátozása a szabadságvesztés-büntetés szükségképpeni velejárója, amelyben megtestesül a büntetés lényegét jelentő joghátrányt. A szabadságvesztés végrehajtásának korszerű felfogása azonban nem elégedhet meg a szabadságelvonással járó hátrányok, a büntetéssel szükségszerűen együtt járó "rossz" elrettentő hatásának egyoldalú érvényesítésével, azaz nem tekintheti megtorlásnak a végrehajtást. A különféle tudományterületek (pl szociológia, pönológia), bevonásával készült felmérések eredményei ugyanis arra intik a szakembereket, hogy az a börtön, amely elvtelenül szigorú, és a fogvatartottak mély alávetésére, megalázására helyezi a Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 14 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 hangsúly

nem képes eleget tenni a társadalmi elvárásoknak. A szabadságvesztés céljának megvalósulása: Bűnelkövető (gyanúsított, terhelt) Elítélt Szabaduló Büntetőeljárás Büntetőjogi felelősségrevonás szervei Reintegrációs program Büntetés – végrehajtási szervezet Pártfogás, utógondozás Segítő személyek és szervezetek REINTEGRÁCIÓ A szabadságvesztés céljának megvalósulása magába foglalja azoknak a céloknak az elérését, melyeket a fenti ábra egyes elemeihez lehet rendelni. E szerint a büntetőeljárás célja a büntetőjogi felelősség megállapítása, illetve annak elvetése (a bíróságnak a bűnösség vagy ártatlanság kérdésében kell dönteni, tehát bűnösséget kimondó vagy felmentő ítéletet kell hozni). A reintegrációs program célja: elősegíteni az elítélt intézeti rendbe, majd a társadalomba való beilleszkedését. A segítő személyek és szervek tevékenységének célja, hogy a reintegrációs

program eredményére építve, hatékonyan előmozdítsák a társadalomba való legkönnyebb visszailleszkedést. 2.22 A szabadságvesztés végrehajtásának feladata A Bv. Kódex az elítéltek nevelése címszó alatt alapelvi jelentőséggel határozza meg a szabadságvesztés végrehajtásának feladatát, amely arra irányul, hogy: "fenntartsa az elítélt önbecsülését, fejlessze a felelősségérzetét, és ezzel elősegítse, hogy felkészüljön a szabadulás utáni, a társadalmi elvárásoknak megfelelő önálló életre". A nemzetközi normákból a hazai szabályozás átvett olyan alapelvi szinten megjelenő elemeket, mint az önbecsülés fenntartása, a felelősségérzet fejlesztése. A korszerű elvek képviselői hangsúlyozzák, hogy a börtönbüntetés - amennyire az lehetséges - ne károsítsa az egyén értékeit, így önértékelését, önálló életvitelre való képességét, tartsa fenn a bekerülés előtti szellemi és fizikai

állapotát, mindemellett keltse fel felelősségét saját jövőbeni sorsának alakulásáért. Az elítélt önbecsülésének fenntartását:  megfelelő bánásmóddal,  értelmes tevékenység szervezésével,  a társadalmi hasznosság tudatának kialakításával, illetve erősítésével kell elérni. Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 15 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 Az elítélt felelősségérzetének fokozásához pedig:  az önálló tevékenység, az önképzés,  a munkavégzés lehetőségeit,  valamint a családi társadalmi, kapcsolatok támogatását kell felhasználni. Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 16 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 3. A büntetés-végrehajtási nevelés fogalma A szabadságvesztés

céljának érvényre juttatásához reintegrációs program teljesítése szükséges, melynek megvalósítása elsődlegesen a büntetés-végrehajtási szervezet feladata. A reintegrációs program azoknak a tervezett és tudatosan irányított eseményeknek az összefüggő sorozata, amelyek előkészítik, illetve lehetővé teszik a fogvatartott intézeti rendbe, majd a társadalomba való beilleszkedését. Ki kell emelni azt is, hogy a cél eléréséhez a büntetés-végrehajtási szervezet – együttműködési megállapodás alapján - igénybe veheti az arra alkalmas társadalmi, gazdasági és civil szervezetek segítségét is. A reintegrációs program eszközrendszerének központi eleme a büntetés-végrehajtási nevelés, melynek célja a program hatékony megvalósítása, ezért: - egyfelől a büntetés-végrehajtási nevelés szükségképpen együtt jár a szabadságvesztés végrehajtásával, - másfelől az elítéltet lehetőség szerint alkalmassá kell

tennie arra, hogy szabadulása után képes legyen a társadalmi elvárásoknak megfelelő önálló életre. szabadságvesztés-büntetés cél visszailleszkedés elősegítése feladat reintegrációs program végrehajtása módszer bv. nevelés A büntetés-végrehajtási nevelés fejlesztő és korrigáló hatások olyan összehangolt rendszere, amely jogszabályi keretek mellett és zárt intézeti viszonyok között az elítélt személyiségéhez igazodó differenciáltsággal segíti elő a büntetés-végrehajtási cél elérését, a társadalmi beilleszkedéshez szükséges viselkedés és magatartás kialakulását. A fejlesztő és korrigáló hatásúak lehetnek az előre eltervezett és tudatosan irányított események összefüggő sorozatai, melyek előkészítik, illetve lehetővé teszik a szabadult elítélt társadalomba való beilleszkedését, és jellemzően a reintegrációs programban nyilvánulnak meg. A jogszabályi keretek és a zárt intézeti

viszonyok lényeges hatást gyakorolnak az alkalmazható nevelési módszerek, eszközök és eljárások kiválasztására. A jogszabályi korlátozások és a büntetés-végrehajtási intézetek belső szabályai, valamint a sajátos környezeti jellemzők eltérő mértékben - lényegében szűkítik, illetve befolyásolják a nevelő munka feltételeit. A nevelés során az alkalmazott eljárásokat az elítélt személyiségéhez, egyéni képességeihez, szükségleteihez kell igazítani. A végrehajtáshajtás egyéniesítése nem jelentheti azt, hogy az intézet minden egyes elítéltet egyedi módon kezeljen, de szükségessé teszi az elítéltek meghatározott szempontok alapján történő differenciálást (csoportképzését). Az egyéniesítés további érvényesítése az egyes csoportokon belül kialakított speciális nevelési, kezelési, gondozási módszerek alkalmazásával történhet. Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott

„Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 17 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 4. A börtön sajátos környezete, a börtön személyzete, a fogvatartotti hierarchia, informális háló. 4.1A börtön sajátos környezete: Amikor valaki börtönbe kerül, akkor a „túlélés”-hez szükséges számra, hogy megtanulja a börtön szabályait, és kövesse a börtönben kialakult normákat. Ezek a normák természetesen mások, mint amelyeket az addigi életében követett a személy. El kell fogadni azt a szerepet, hogy ő egy elítélt, és abban a szerepben kell viszonyulnia a többi elítélthez, és a börtönőrökhöz. El kell sajátítania a börtön nyelvét, a börtönszlenget. Az életének a rendje megváltozik, kiépül egy új napirend A börtön sajátos szubkultúra. Ennek a szubkultúrának, illetve a prizonizációnak (börtönélethez való igazodás) hatása van a személyiségre. Ez sok kérdést vet fel, többek

közt azt, hogy a prizonizáció eredményeképpen, illetve a börtönbüntetés eredményeképpen milyen szemponttól lesz különböző az a személyiség, aki kijön a börtönből attól, aki bement oda. Kérdés az, hogy ez a változás elősegíti-e a bűnözés csökkenését, a társadalomba való megfelelő visszailleszkedést vagy pedig éppen ez ellen dolgozik-e. „Már Irwin és Cressey (1962) is kritikai megvilágításba helyezte Clemmer tanait. A kutatók szerint három fajta börtön-szubkultúra létezik, a tolvajoké, a raboké, és az első bűntényeseké. A ’tolvajok’ azok a rabok, akik a kinti világból hozzák az értékeiket és az erkölcsi világképüket, és ennek megfelelően megfertőzik a börtönközeget, ez az import modell. Ezt a fogalmat még Schrag (1954) vezette be a börtön-szubkultúrákról szóló tanulmányában. A fogvatartottak másik csoportja lesz az a szegmens, amit a börtönrendszer termel ki, ’a rabok’, míg a harmadik

csoportot az első bűntényesek képezik, akikre az a jellemző, hogy inkább az őrök és az irodista személyi állomány értékrendjével azonosulnak. A kutatók úgy vélik, hogy a prizonizáció legsúlyosabb következménye a szégyenérzet eltűnése, ami nélkül képtelenség a reintegráció és az áldozatokkal való szembesülés. A prizonizáció tehát a reintegráció ellen ható tényező. A reintegráció sikeresebb lehet a fiatalkorú fogvatartottaknál, akik nem töltöttek el annyi időt a börtönben, mi sem bizonyítja jobban a prizonizáció létét.” A legjobban érthető, azaz a hétköznapi ember számára is könnyen belátható börtönártalom a prizonizáció, azaz a börtöniskola. Clemmer (1940) írja le először a prizonizációt, és úgy definiálja, hogy a prizonizáció egy folyamat, amelynek során a személy felveszi a börtön értékeit és erkölcsi normáit. Egy adaptációs mechanizmusról beszél Clemmer, ami a beilleszkedéssel

zárul. Az asszimiláció során az egyén vagy egy csoport egyre többször lép kapcsolatba azzal a csoporttal, amelyhez igazodni kényszerül. A prizonizáció gyorsabb folyamat, a kapcsolat folyamatosan fennáll, és nem lehet kilépni belőle. Akkor kezdődik, amikor az egyén belép a börtönbe, és elsajátítja a börtön nyelvezetét. Mindenki másképpen, és más mértékben prizonizálódik a következő faktorok mentén: (1) az alárendelt szerep elfogadása, (2) a börtönrendszer valóságának elfogadása, (3) új napi szintű elfoglaltságok megváltozása – evés, alvás, (4) új nyelv elsajátítása, és végül (5) a munka iránti vágy. Clemmer szerint a prizonizáció mértéke függ a kinti kapcsolatok minőségétől és mennyiségétől, a börtönben lévő fogvatartotti csoportok számától, a zárkatársaktól és a börtön dogmáinak és kódjainak elfogadásától. Véleményünk szerint az import modell paradigmája a clemmeri elmélethez képest

visszalépést eredményezett, hiszen annak függvényében kategorizálta a fogvatartottakat, hogy milyen társadalmi közegből érkeztek, és így óhatatlanul moralizált, a börtön esszenciális ártalmasságának feltárása helyett. A jelenkori börtönirodalom a prizonizációt a rehabilitáció ellen ható tényezőként határozza meg. Resende (2006) egyéni, társas és visszailleszkedési rehabilitációs szegmenseket különböztet meg. Az egyéni rehabilitációt a kompetenciák fejlesztése és a kognitív behavior terápiák jelentik. A társas rehabilitáció a család, a munka, a kultúra és a kábítószer-ártalom körüli habeas corpusok egysége. A visszailleszkedés rehabilitációját pedig a readaptációs egyéni nevelési tervekben látja. Minél szervezettebb tehát a Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 18 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014

börtönrezsim, annál csekélyebb mértékben érvényesül a prizonizáció. Braithwaite és Mugford (1994) alapvető különbséget lát a fiatalkorú és a felnőttkorú fogvatartottak között, és ez a prizonizáció mértéke. A kutatók úgy vélik, hogy a prizonizáció legsúlyosabb következménye a szégyenérzet eltűnése, ami nélkül képtelenség a reintegráció és az áldozatokkal való szembesülés. A prizonizáció tehát a reintegráció ellen ható tényező. A reintegráció sikeresebb lehet a fiatalkorú fogvatartottaknál, akik nem töltöttek el annyi időt a börtönben, mi sem bizonyítja jobban a prizonizáció létét. Módos Tamás (2003) a prizonizációt a reszocializáció ellen ható tényezőként említi. A rabnevelés a börtön szervezete, és a börtönben dolgozó testületi tagok személyisége által érvényesül. Ennek hatásfokát a börtönközeg visszatartó ereje csökkenti és aláaknázza. Néha a fogvatartottakat a saját

érdekükben is nagyon nehéz motiválni. Legnagyobb általánosságban arról van szó, hogy a fogvatartott olyan magatartásmintákat sajátít el a börtönben, amelyekről tudomása volt, de nem szerzett benne gyakorlatot, és ezeket a magatartásmintákat a törvény büntetni rendeli. Másik aspektusa a prizonizációnak az, hogy a fogvatartott a társaitól olyan módszereket is megtanul, ami bűncselekmény hatékonyságát, és a hatóságok ellenőrzése alóli kibúvás lehetőségét segíti elő. Észre kell venni, hogy a fogvatartott ezért a szolgáltatatásért fizetséggel tartozik, és nem biztos, hogy igényt tartott rá a korábbiakban. Itt utalhatunk Marcel Mauss (2000) potlecs fogalmára, ami olyan ajándékot jelent, amit feltétlenül viszonozni kell. Valójában a börtönben a potlecs adója jár jobban, hiszen valamilyen szinten kényszer hatása alatt tartja a tanítványát. A börtönben nagyon nehéz kibújni, vagy nem is lehet elmenekülni a családi,

vagy a tágabb rokoni kapcsolatok elől. A börtönben azt a személyt, akinek valamilyen szintű kriminális karrierje van, a társas hatalommal rendelkező fogvatartottak letapogatják, és amint kiderült, hogy hova tartozik, vagy magától csatlakozik, vagy osztozkodnak rajta. A rendszerben képtelenség eltűnni, és nagyon nehéz meghúzódni. A fogvatartottak valamilyen szinten bűncselekményeket készítenek elő, ami minden tekintetben kimeríti büntetőjogi előkészület, bűnsegédlet, felbujtás stb. fogalmát, azonban ezek a cselekmények általában felderítetlenek maradnak, és azt is el lehet mondani, nem is nagyon valósulnak meg. A prizonizáció másik következménye a gengesedés. A fogvatartott kényszerül beépülni a társas struktúrába, és ha már beépült, a szociális kötöttségnek köszönhetően teljes mértékben függeni fog a gengtől egzisztenciális értelemben is, azaz elveszti az autonómiáját. A klasszikus liberális kriminológia és

az abolicionista mozgalmak szerint a társadalom azért hozta létre a börtön intézményét, hogy ott a fogvatartottak valamilyen program keretében személyiségváltozáson menjenek keresztül, és ennek következtében a szabadulás után tartózkodjanak az újabb bűncselekmény elkövetésétől. Azaz, hogy ne essenek vissza, azonban a börtönbüntetésnek nincs kimutatható hatása a visszaesésre Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 19 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 4.2 A börtön személyzete: A bv. szakemberei foglalkoztatásának fő kereteit a 2015 evi XLII törvény a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról (2015. június 30-ig a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII törvény) és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi

XXXIII törvény adja meg A jogszabályi kereteken túl azonban számos szempontot figyelembe veszünk a személyzet kiválasztása és fejlesztése érdekében. A személyzet fogalmát kiterjesztően értelmezi. Beleérti mind a szűk értelemben vett közigazgatásban dolgozó kormánytisztviselőket; mind a katonákat és rendőröket, vagyis a fegyveres, illetve más hivatásos szolgálati állomány tagjait is; ezen túl, a személyzet fogalmába beletartozik mindenki, aki bármilyen jogviszony keretében rendszeresen, személyesen foglalkoztatva munkát végez a közigazgatás számára. Ennek oka, hogy az erős állam elvét leginkább az szolgálja, ha a meghatározott közjogi alapokon álló említett életpályák fejlesztése közös elvek és értékek mentén történik. Az egyes életpályák közötti átjárhatóságot hivatott biztosítani a közös képzés kialakítása is a Nemzeti Közszolgálati Egyetem megalakulásával, így a közszolgálaton belül a

rendvédelem, a polgári közigazgatás, a honvédelem és a nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományának képzése közös alapokra került. Ezzel már a felsőfokú szakemberképzés időszakában meg lehet alapozni a közös hivatástudatot, a szakma iránti elkötelezettséget. Az Egyetem Rendészettudományi Karának jogelőde, a Rendőrtiszti Főiskola 1971 szeptemberében kezdte meg működését és az oktatáshoz már 1972 szeptemberétől büntetés-végrehajtási képzés is társult. A büntetésvégrehajtási szakemberképzést gondozó Büntetés-végrehajtási Tanszék óriási energiát fordított és fordít jelenleg is arra, hogy a legkorszerűbb elméleti anyagot oktassa, amellett a hallgatók nevelésével, személyiségük formálásával közvetlenül, folyamatosan foglalkozzon. Szinte egyénre szóló differenciálással folyik az oktatás, a szakmára történő felkészítés, a hivatástudat erősítése. Ennek eredményeként ma is a főiskolát

végzett büntetés-végrehajtási tisztek alkotják a tiszti állomány legstabilabb magját. A szakmára való felkészítés jegyében folynak képzések a Büntetésvégrehajtási Szervezet Oktatási Központjában (BvOK) is, ahol valamennyi új munkavállaló megfelelő ismereteket kap a szervezeti célokról, illetve arról, hogy ezen célok elérése érdekében milyen szerep hárul rájuk és szerepükhöz milyen felelősség tartozik. A képzési rendszer lépcsőzetes, amely alap, és középfokú képzést, valamint felsőfokú szakvizsgára történő felkészítést foglal magába. Ezen szaktanfolyami rendszerű alap-, és középfokú képzés alternatívájaként, szintén a BvOK keretein belül, lehetőség van az Országos Képzési Jegyzékben is szereplő bv. felügyelő és a bv főfelügyelői szakképesítés megszerzésére A képesítési követelményeknek megfelelően végzik el a kötelezett munkatársak a különböző szakvizsgákat, elvégzik a

vezetőképző tanfolyamokat, illetve részt vesznek a BvOP által szervezett éves szakmai továbbképzéseken. 4.3 A fogvatartotti hierarchia A büntetés-végrehajtási intézetek társas rendszerét nehéz tanulmányozni. Ez éppen abból adódik, hogy a fogvatartottak ritkán vagy egyáltalán nem foglalják írásba az elítélt társadalom ideológiáját, erkölcsi alapelveit. Sőt még az informátor is a külföldi szakirodalomban a patkány, a magyar viszonylatokban pedig a spicli vagy a vamzer címet kapja társaitól. Ennek ellenére viszont, ha megpróbálunk oldottabb kontaktust kialakítani a fogvatartottakkal, valamennyire beavatják a kinti társadalom tagját a benti szokások ismeretébe. Ezeknek a területeknek az ismerete azonban korántsem nevezhető teljesnek egy olyan ember esetében, aki Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 20 Fegyveres szervek és

vagyonvédelem 2014 soha nem tartózkodott hosszabb időt büntetés-végrehajtási intézetben és nem tapasztalta meg az ott lévő értékrendet, hierarchiát. A fogvatartottak világában ugyanis kialakulnak különböző szokások, melyek nélkül egyes zárkák élete szinte elképzelhetetlen. Az első próbatételnek már az újonnan érkező fogvatartottnak is meg kell felelnie. A rabtársak rögtön a büntetés letöltésének kezdetén "letesztelik" az újonnan érkezőt, hogy milyen a tűrőképessége, meddig lehet vele elmenni a "játékban", és ennek alapján veheti majd fel benti szerepét. Az újonnan érkező fogvatartott túl büszke ahhoz, hogy a fegyőr segítségét kérje. Ha nem elég erős vagy okos ahhoz, hogy megvédje magát az atrocitásoktól, kénytelen elviselni a rászabott szerepet. A fő feladat eldönteni azt, hogy az új fogvatartott majdan csicska legyen e vagy a rabtársadalom rendes tagjaihoz tartozzon. Ennek megállapítása

érdekében a zárka lakói úgy fogadják társukat, hogy ledobnak elé egy törülközőt, és ha azt felveszi az újonnan érkező, csicska lesz belőle, olyan személy, aki mindenkit köteles kiszolgálni. Ezek után különböző "tréfákat" űzhetnek még a zárka régi lakói az újonnan érkezővel A legnépszerűbb játék az ügyészeztetés Ez úgy zajlik, hogy választanak a zárkában egy bírót, aki vagy rangidős vagy valamivel kiérdemelte zárkatársaitól a vezető szerepet. Az új fogvatartottnak ennek a bírónak kell elmondani a bűnét, és azt, hogy hogyan került börtönbe. Mikor ez megtörtént a "bíró" többnyire felmenti az elítéltet, kijelenti, hogy nem találtatott bűnösnek. Ekkor az új fogvatartottnak össze kell szednie a holmiját, és dörömbölnie kell a zárkaajtón a fegyőrnek, hogy menjen oda és engedje ki, mert ő nem bűnös. Az elmondottak alapján ekkor persze az őr nagyon dühös lesz. Durvább

"játék" az, mikor az újonnan érkezővel vagy a nem kedvelt zárkatárssal csillagot rúgatnak. Ez úgy történik, hogy az illető fogvatartott lábujjai közé a zárkatársak papírdarabokat tesznek és azt meggyújtják. Ez természetesen a papír vastagságától függően nagy fájdalommal jár együtt. Szintén a durvább szokásokhoz tartozik, amit egy fogvatartott nő ír le. Lejegyzése szerint előfordul, hogy az újakat pokrócba tekerik és a zárka közepén megverik. Az újonnan érkezővel való "kitolás" másik módja még, hogy elküldik az őrhöz csíkos vagy kockás cérnáért vagy esetleg nívópálcáért a varrógéphez. A fegyőr természetesen ennek a játéknak sem örül Az új fogvatartottakkal űzött játékokon kívül létezik a büntetés-végrehajtási intézetekben egy kialakult hierarchia, szokásrend, amit mindenki kénytelen elfogadni. Ezen normák közé tartozik például az, hogy a köztudottan homoszexuális

fogvatartott nem ehet a többiekkel, hanem csak akkor, mikor ők már befejezték az étkezést. Ezen kívül kenyérért sem nyúlhat A homoszexualitáshoz kötődő másik szokás még az, hogy amelyik intézetben emeletes ágyak vannak, ott homoszexuális fogvatartott nem aludhat alsó ágyon. Az emeletes ágyak a fogvatartottak elmondása alapján állandó gondot okoznak. Néhol még ma is a régi időkhöz hasonlóan harc folyik az ágyakért. Ugyanis mindenki az alsó ágyat szeretné birtokolni Az, hogy valaki lenti ágyat mondhat magáénak, rangot ad neki. Alsó fekhelyhez hozzá lehet jutni pénzzel vagy erővel Akinek több pénze vagy értéktárgya van, megveheti magának az alsó ágyat. Valaki pedig erőszakkal veszi el a másiktól. Ez a szokás azonban ma már ritkábban fordul elő, de néhány helyen még mindig él Az alsó ágyak népszerűsége a katonaságban is hasonlóan nagy. A börtönben étkezéssel kapcsolatos hagyománynak tekinthető, hogy valahol a

konzervet úgy bontják fel a zárkában, ha nincsen konzervbontójuk, hogy addig dörzsölik a padlóhoz, amíg a teteje le nem válik. Ehhez azonban megfelelő zárkapadló szükséges, tehát nem minden zárkában lehetséges ennek a módszernek az alkalmazása. A fogvatartottak körében előfordulnak öngyilkossági kísérletek. Ilyenkor a fogvatartott a börtönből való kikerülés érdekében, még akkor is ha az csak a börtönkórház, vállalja akár az esetleges halált is. Valamelyik fogvatartott tehát csak azért kísérel meg öngyilkosságot, hogy kikerüljön az intézetből, valaki viszont tényleg a halált szeretné választani a rabság helyett. Az öngyilkossági kísérleteknek az egyik legismertebb módja a póknyelésnek nevezett módszer. Ez a következőt jelenti: Acéldarabokat úgy drótoz össze az elítélt, hogy az egy pókra hasonlít, majd lenyelés előtt egy cérnával összehúzza annak "lábait". Lenyelés után a gyomorsav elmarja a

cérnát, a "pók" pedig "szétugrik" a gyomorban, ami csak operációval távolítható el. Ezen kívül a fogvatartottak szoktak még zsilettpengét lenyelni, ami súlyos belső sérüléseket okozhat. A börtönökben meglévő hierarchiához hozzá tartozik, hogy ki számít a fogvatartottak körében menőnek. A rabtársak szemében a megbüntetett rab presztízse nő. Hőssé válhat az, aki szembeszállt a fogvatartóival Ezen kívül menő lehet még az a fogvatartott, aki szinte minden nap edz, és nagy erőfölénnyel rendelkezik társai felett. Ezzel szemben valamelyik intézetben viszont az a központi személy, aki társai közül Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 21 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 kiemelkedik műveltségével, okosságával. Magának a menő szónak két értelme lehet A menő az egyik esetben nem feltétlenül

közkedvelt személy. Ilyenkor a menőre az jellemző, hogy gyengébb fogvatartott társaitól akár erővel is elveszi ételét, vagyonát. Ebben az esetben mindenképpen negatív képzettársítás kötődik a menő szóhoz. Lehet viszont a menő olyan személy, aki segíti társait, megvédi őket az erőfölényüket fitogtató fogvatartottaktól, esetleg képviseli társai érdekét a felügyeletnél. Az ilyen menő inkább a példakép szóval magyarázható. A büntetés-végrehajtási intézetekben kettős hierarchiáról beszélhetünk. Adva van a dolgozók hivatalos, illetve a fogvatartottak nem hivatalos hierarchiája. A nem hivatalos hierarchia a véletlenen is múlik Hiszen a véletlen szabja meg, hogy melyik fogvatartottat hová osztják be, milyen szűkebb környezetbe fog tartozni. Ahová beosztják, nem léphet ki önszántából. Kialakul az az embercsoport, akiknek állandóan együtt kell lenni. Napi tevékenységeik a házirend szabályai alapján alakulnak Ez

által egységesül az intézeten belüli életmódjuk is. A börtön tehát közösség, ahol a közösségek mindig újra és újra alakulnak, illetve átalakulnak Az érkezők beavattatnak mind a normákba, mind pedig a szókincsbe. Közös értékrend alakul ki, megjelennek az abszolút értékek, amelyeket tükrözik a büntetés-végrehajtási intézetekben meglévő szokások. A tiltás sok minden iránt felfokozott vágyat ébreszt. Ezzel magyarázható az alkohol népszerűsége is Készítése is jellemző az egyes zárt intézetekben, ami mintegy mellékjövedelmet is biztosít az illetőnek. Míg a katonaságban az ital a legnépszerűbb, a börtönben a cigaretta. A cigarettázás kellemes időtöltésnek bizonyul, ami azonban néha atrocitással is együtt jár. Ez a nem mindig elegendő cigarettamennyiség miatt következik be. Az egyes intézetekben szinte cigarettakereskedelemnek lehetünk tanúi Hiszen mikor egyáltalán nincs egy fogvatartottnak cigarettája, akkor

az szinte mindent megadna érte. A fentiekben bemutatott szokásokra vonatkozik, hogy közülük néhány egyre kevésbé van jelen a börtönéletben. Ha elő is fordulnak, a zárkák összetételétől függ, hogy mennyire tartják be őket Vannak tehát olyan zárkák, ahol egyáltalán nem is ismerik a különböző játékokat, van azonban olyan zárka is, ahol aktívan élnek ezek a szokások, hagyományok. Ahhoz, hogy valaki szlengszavak használatával éljen, egyfajta viselkedésmóddal és világszemlélettel is rendelkeznie kell. Akinek nagy mennyiségben-birtokában van a szlengszavak tudása, valószínűleg életmódjában is kell, hogy eltérés legyen azok életmódjától, akik túlnyomó többségben a normatív nyelv használói. A szlenghasználók valószínűleg a világot erős érzelmi szűrőn keresztül látják Ez azért valószínű, mert a legtöbb szlengszónak erős emocionális színezete van. Jellemző a lekicsinylő stílusárnyalat, illetve az erős

kritikai szemlélet. A börtönszleng használóira a fentiekben leírtak nagyon is jellemzőek. Hiszen ők azon szlenghasználók közé tartoznak, akiknek az életmódjuk a legnagyobb mértékben és a leglátványosabban eltér a hétköznapi emberek életmódjától. Harag van a legtöbbjükben a kinti világ lakói iránt, ami a zártságukból adódik, és amit bizonyos mértékben meg kell értenünk. E miatt működik tudatukban az erős érzelmi szűrő, a kritikai szemlélet. A bizalmas kapcsolat kialakítása a legtöbbjükkel nehéz, mivel mindenkit, aki kintről jön, bizonyos fenntartással szemlélnek, helyzetükből adódóan nem bíznak senkiben. Az oldottabb hangulat elérésére különleges bánásmódra van szükségük. Ha úgy közeledünk feléjük, hogy pozitív kisugárzást érezzenek, nagyon közlékenynek és segítőkészeknek bizonyulnak. Nem szabad elítélően viselkedni velük, illetve olyan megjegyzéseket tenni, amiből esetleg ők ezt érezhetik,

mert akkor rögtön eltűnne a kellemes légkör, és zárkózottá, passzívvá válnának. Éreztetni kell adatközlői fontosságukat a tudományos kutatás szempontjából, hiszen valóban nélkülük nem működne a börtönszleng gyűjtése. 4.4 Az informális háló: Az emberek társas interakcióik során csoportokba szerveződnek. Az interakció nem feltétlen személyes kontaktusban jelenik meg – Interneten is alakulhatnak csoportok. A csoportnak határozott szerkezete van, általában két vezetővel, akik közül az egyik a közös munkát irányítja, a másik egy „érzelmi felelős”. A tagok Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 22 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 a mindenki által elfogadott csoportnormákat szem előtt tartva egy közös cél érdekében tevékenykednek. (A közös célt nem kell mindig megfogalmazni – például család) A csoport

mindig több mint az egyének összessége, s a csoporthoz tartozás akkor is megszabja (kisebbnagyobb mértékben) a viselkedésünket, ha nem vagyunk együtt. A csoport összetartó ereje függ az egyének közötti szimpátia mértékétől, a bekerülés nehézségétől, valamint attól, milyen mértékben segíti a csoport az egyént saját céljai elérésében. A szociológiában csoportnak nevezik az egyének olyan együtteseit, amelyeket bizonyos közös ismérvek jellemeznek, kötnek össze. Az egyes csoportok tárgyalásánál meg szoktak különböztetni informális (elsődleges) csoportokat (társadalmi kiscsoportok) és formális (másodlagos) csoportokat (társadalmi nagycsoportok). Formális csoportnak nevezik azokat a csoportokat, amelyeket a szervezeti szabályok definiálnak. Ilyen például az intézmény egy-egy osztálya Informális csoportnak nevezzük azokat a csoportokat, amelyeket nem formális szabályok definiálnak, hanem személyes kapcsolatok,

szimpátiák, közös érdekek és azok képviselete tart össze. Az elsődleges informális csoportokat mindenekelőtt az jellemzi, hogy spontán jönnek létre, és olyan kis taglétszámmal rendelkeznek, hogy minden csoporttag számára adott a szemtől szembeni kapcsolat lehetősége mindenki mással. Ezeknek a kapcsolatoknak a kialakulásában különösen nagy szerepük van az érzelmi tényezőknek. A csoport szerkezete, működésének módja határozza meg, hogy egy adott közösséget formálisnak vagy informálisnak tekintünk-e. Az elsődleges csoportok struktúrája általában nincs formalizáltan is kialakítva, szabályozva, kívülről megfogalmazva és megerősítve. Az elsődleges informális csoportokkal szemben állnak a másodlagos formális csoportok, amelyeknek létesülése többnyire a csoporton kívüli tényezőktől, külső akaratelhatározástól függ. Ilyenek például a különféle szervezetek, intézmények. Mivel azonban a formalizált vagy

intézményesült struktúrával rendelkező másodlagos csoportokban is kialakulnak a nem formalizált kapcsolatok, ezeken a csoportokon belül is megfigyelhető az elsődleges informális csoportok létrejötte. Kiscsoportnak nevezzük azokat a csoportokat, amelyek tagjai olyan kis létszámúak, hogy egymást személyesen ismerhetik és egymással többé-kevésbé szoros kapcsolatban lehetnek. A társadalmi kiscsoport főbb jellemzői a következők: 1. a csoport két vagy több személyből áll, 2 a tagok egy vagy több közös tulajdonsággal rendelkeznek, 3. akik önmagukat minden más csoporttól megkülönböztető önálló egységként kezelik, 4. a tagokban bizonyos célok és érdekek közös megvalósításának tudata él, 5. a tagok kapcsolatban állnak egymással, 6 a célok megvalósítására együttesen törekednek, 7. az együttműködés során szabályok alakulnak ki a csoportban, amelyek minden egyes tagra és a csoportra vonatkozóan is meghatározzák a

kötelezettségeket, jogokat, cselekvési formákat. A társadalmi nagycsoportot az alábbi főbb tulajdonságok jellemzik: 1. tagjaik egy vagy több közös ismérvvel rendelkeznek, 2. van úgynevezett „mi” tudatuk, 3 önálló arculatuk van, többé-kevésbé meghatározott célokkal, 4. az össztársadalom önálló egységeként számba vehetők, 5 tagjai között nincs feltétlenül személyes kapcsolat, 6. céljaik a történeti fejlődés során változnak A társadalmi csoportokat a tagok szabadságának érvényesülése alapján két nagyobb típusba sorolhatjuk: léteznek nyitott és zárt csoportok (számolva természetesen azzal, hogy a valóságban többnyire csak a kettő Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 23 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 közötti átmeneteket fogunk találni). A zárt csoportokra jellemző, hogy tagjaiknak a csoportba való be-

és kikerülése nem az egyénen múlik (azaz esetükben tulajdonképpen kényszerközösségről beszélhetünk), míg a nyitott csoportok az egyének szabad akaratából jönnek létre. Rendkívül fontos, hogy a nyitott csoport (például egy sportoló csoport vagy egy barkácsszakkör) az egyén életidejének csak egy részét köti le, míg a zárt csoportokban – amíg az egyén az adott csoport tagja – teljes életidejét a csoportban tölti. A zárt csoportok legtisztább típusai mindig valamilyen zárt szervezeten belül figyelhetők meg. A zárt intézmények archetípusai a totális intézmények, karcerszervezetek. Az ilyen szervezetek az embereket hosszú időre fizikailag is elszigetelik a külvilágtól, és emellett maximális felügyeletet gyakorolnak lakóik mindennapi tevékenységei felett. A zárt intézmények tipikus példája a börtön, az elmegyógyintézet, a katonaság vagy a bentlakásos iskola. A zárt szervezet az autonómia nagyfokú

korlátozásával az egyént arra kényszeríti, hogy egy csoport tagja legyen. Ebből adódik, hogy – bár a zárt szervezetek tipológiai szempontból másodlagos formális csoportok – mégis jellemző, sőt törvényszerű, hogy kereteiken belül elsődleges informális csoportok jönnek létre. Ennek következtében az egyes zárt csoportok tagjai két szintű, két normájú (hivatalos és csoporton belüli, azaz formális és informális normát követő) közösség tagjaiként élnek. Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 24 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 5. A büntetés-végrehajtási nevelő feladatrendszere A kilencvenes évek első felében a demográfiai-, szakmapolitikai- és jogszabályi változások komplex módon éreztették hatásukat a büntetés-végrehajtási nevelésben. A jövő nevelőjével szemben az alábbi elvárások fogalmazódtak meg:

- a paternalista szemléletet fel kell, hogy váltsa a partnerség, - az autokrata szemlélet helyébe kell, hogy lépjen a segítő együttműködés, - a fogvatartotti problémák átvállalása helyett, a nevelő feladata mindinkább a tanácsadás irányába kell, hogy elmozduljon. A büntetés-végrehajtással foglalkozó elméleti és gyakorlati szakemberek véleménye szerint, egy újfajta szakmai látásmódra van szükség, mely egyesíti és felhasználja a pedagógiában, a szociális munkában és a pszichológiában leírt módszereket. A Rendőrtiszti Főiskola Büntetés-végrehajtási Tanszékén, 2011-ben végzett kutatás tapasztalatai alapján, ki kell emelnünk, hogy a nevelő hagyományos szereprendszerét, mely a terápiás irányultságból, a pedagógus gyökerekből és a szociális munkásokra jellemző szervező készségekből áll, mindinkább áthatja és kiegészíti egyfajta szakterület-specifikus jogi ismeret. Biztonság Nevelési csoport

Informatikai/FAR Szakmai felkészültség Intézeti szabályok Pszichológia Pedagógia Ember ismeret Szociológia Jogszabály Elvárt ismeretek 0% 5% 10% 15% 20% 25% 30% Nyilvánvaló, hogy az eredményes szakmai (nevelői) munkához elengedhetetlenül szükséges a vonatkozó jogszabályok magas szintű ismerete és az arra való képesség, mely azok alkalmazását készség-szinten biztosítja. Tulajdonképpen itt a törvényesség alapelve köszön vissza egy szűkebb, de annál fontosabb szakmai keresztmetszetben. Különösen fontos ez azért is, mert az elítéltek alapvető (emberi) jogai ebben a dimenzióban teljesednek ki, melynek minősége az egész végrehajtási rendszert meghatározza. 5.1 Az elítéltek nevelésének folyamata A nevelési tevékenység nem öncélú, hanem a büntetésvégrehajtási intézetek napirendi feladatainak végrehajtásában testet öltő tevékenység. Szorosan kapcsolódik a biztonsági követelményekhez, szociális és

egészségügyi feladatokhoz, melyek egymást segítő, kiegészítő programok. A nevelési folyamat szakaszai:  a befogadás, megismerés;  a nevelési terv elkészítése;  szabadságvesztés büntetés végrehajtása;  szabadulás előkészítése. Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 25 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 5.11 A befogadás, a fogvatartott megismerése A befogadás a büntetés-végrehajtási intézetben működő szakterületek közös feladata. A fogvatartott elhelyezésére, életrendjére, foglalkoztatására - ez által a nevelői munkára - nagy befolyást gyakorolnak a biztonsági-, igazgatási-, egészségügyi-, gazdasági- szakterületektől és az intézeti pszichológusától kapott vélemények. Mindemellett a befogadás olyan érzelmi beállítódás megteremtésére is alkalmas, mely a fogvatartott számára a

szabadságvesztés időtartama alatt megkönnyíti az intézet rendjéhez történő alkalmazkodást. Ez az alaphelyzet hozzájárulhat a további nevelőmunka, végső soron a végrehajtás eredményességéhez is. A befogadást követő időszak feladata, hogy a fogvatartottat tájékoztassuk arról, hogy az adott büntetés-végrehajtási intézetben milyen feltételek között történik fogva tartása, elhelyezése, ellátása. Meg kell ismertetni vele az intézet által biztosítható művelődési, oktatási, munkáltatási lehetőségeket, az elvárt magatartási szabályokat, az együttélés, együttműködés követelményeit. A lehetséges kedvezmény és szankciórendszert. A tájékoztatónak tartalmaznia kell a jogorvoslati eljárások intézeti feltételeit, törvényi lehetőségeit. A nevelő feladatrendszerében az első állomás az intézeti befogadást követő megismerés, melynek A megismerés módszerei: elsődleges szerepe a biztonságra veszélyes 

dokumentumok elemzése, magatartás előrejelzésében, a fogvatartott  kikérdezés, kérdőívek személyiségének feltárásában, a büntetés tartama alkalmazása, alatti, valamint a szabadulás utáni időszakra  megfigyelés. vonatkozó elképzeléseinek megismerésében van. A fogvatartott megismerésére különböző módszerek, eszközök állnak a nevelők rendelkezésére, melyek közül a leggyakrabban alkalmazott módszer a dokumentumok elemzése. Fontos tehát a környezettanulmányok, munkahelyi vagy más intézményi vélemények, a nyomozati eljárás során, illetve a bírósági szakban, valamint az esetleges korábbi szabadságvesztés büntetés töltése alatt keletkezett anyagok tanulmányozása. A dokumentumelemzés legfontosabb kiegészítője a megismerési eljárás során a befogadó beszélgetés alkalmával történő kikérdezés (ennek írásos formája a kérdőív alkalmazása). A kikérdezés olyan tervszerű tevékenység, melynek során a

befogadott személyektől céltudatos kérdéssorral igyekszünk információt kapni. Befogadó beszélgetés / előélet alapadatai: 1.     2.      3.  Bűncselekmény: a bűncselekmény, elkövetés módja, körülményei, az ítélet, egyéb folyamatban lévő ügy, előző szabadságvesztés büntetések (miért, mikor, hol, mikor szabadult, hogyan szabadult, betöltött munkakörök). Család: a szülők, testvérek, élet/házastárs, gyermekek, a kapcsolat minősége, intenzitása, megnyilvánulásának formái, halálesetek a közvetlen családi körben, bekövetkezés módja, az intézeti nevelés (hol, mettől-meddig, nevelőszülők) bűnelkövetők a családban. Iskola/munkahely: az iskolai végzettség, iskola típusa, szakképzettség, Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 26 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014  4.   5.

munkahelyek, munkakörök, legutolsó munkahely. Egyéb: hobbi, sport stb., öngyilkossági kísérlet, drog, alkohol. Személyes benyomások. A megismerés harmadik pillére a megfigyelés. A nevelői megfigyelés olyan tudatos észlelés, mely lehetőséget ad valamely jelenség vagy folyamat nyomon követésére és többletinformációval szolgál a végrehajtásra vonatkozóan. 5.12 A nevelési terv elkészítése: A nevelési terv elkészítésének alapja a megismerés, melyet az érintett fogvatartottal együttműködve alakítunk ki és a fogvatartott által elérendő célokat tartalmazza. A nevelési terv a befogadást követően a legfontosabb információk alapján készül el, megfelelő alapot szolgáltatva arra, hogy a későbbiekben bővíthető illetve átdolgozható legyen a további megismerés tapasztalataival, a fogvatartott helyzetében bekövetkezett változásokkal. A nevelési terv tartalmi követelményei:  tegyen javaslatot az elítélt elhelyezésére,

foglalkoztatására vonatkozóan,  határozza meg, hogy milyen intézkedések könnyítik meg az elítélt beilleszkedését,  tegyen javaslatokat a szükséges nevelői foglalkozásokra vonatkozóan (téma, forma, gyakoriság),  tartalmazza azokat a szakterületeket, melyek bevonása szükséges az elítélt problémáinak rendezéséhez,  szabadulással kapcsolatban vegye sorra, hogy milyen nevelői intézkedések szükségesek (Kell-e pártfogói felügyeletet elrendelni, lakása, munkahelye, esetleges segélyezése ügyében kell-e lépéseket tenni?). 5.2 A nevelő szerepe a szabadságvesztés végrehajtásában A befogadási időszak leteltével az elítélt a személyes sajátosságaihoz (nem, életkor, bűncselekmény, ítélet, egészségügyi állapot, végrehajtási fokozat stb.) igazodó munkaterületre, elhelyezési körletre és a számára meghatározott nevelési csoportba kerül. A nevelési csoport nevelőjének feladatai:  a reintegrációs programok

szervezésében való együttműködést (tájékoztatás, segítségnyújtás, adminisztráció),  a fogvatartott intézeti, munkahelyi magatartásának figyelemmel kísérése, értékelése,  eseti és rendszeres egyéni és csoportos foglalkozások levezetése,  nevelői vélemények készítését. 5.21 A reintegrációs programok szervezésében való együttműködés Az európai normák is előírják, hogy a börtönöknek változatos módszerekkel és reintegrációs programokkal kell elősegíteniük az elítéltek testi és szellemi állapotának megtartását, fejlesztését, illetve a kapcsolattartás támogatásával hozzá kell járulni a leendő szabadulók munkaerő-piaci pozícióinak javításához. Mindez a családi kapcsolatok ösztönzését, széles körű munkáltatást, oktatást, kulturális, sport- és egyéb szabadidős tevékenységeket, lelkipásztori gondoskodást, orvosi, pszichológiai támogatást feltételez a büntetésvégrehajtási

szervezet részéről. Elvárás, hogy a reintegrációs program végén, illetve a szabaduláskor az Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 27 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 elítélt olyan élethelyzetben legyen, hogy belső meggyőződésből akarjon és célirányos külső segítség (pártfogó felügyelet, utógondozás) igénybevételével képes legyen a társadalom jogkövető tagjává válni. A fentiek alapján, a büntetés-végrehajtásban működő reintegrációs programokat az alábbi két csoportra oszthatjuk: az intézet által biztosított foglalkoztatási lehetőségekre és az intézet által támogatott családi és társadalmi kapcsolatokra. A foglalkoztatás szempontjából vizsgálva, a nevelő feladata, hogy tájékoztassa a fogvatartottakat az intézetben elérhető foglalkoztatási lehetőségek köréről, azzal kapcsolatban eseti szervezési

feladatokat lásson el és a szükséges – szakterületét érintő – adminisztrációt végezze el. Szintén a nevelő feladatrendszerébe tartozik, hogy a börtönbüntetéssel krízishelyzetbe sodródott házastársi, szülő - gyermek, valamint egyéb hozzátartozói kapcsolatokat lehetőség szerint segítse fenntartani. Ezen túl a nevelő az elítélttel együttműködve támogat minden olyan személyes kapcsolatfelvételt munkáltatóval, társadalmi szervezetekkel, amely hozzájárul az elítélt jövőbeli életútjának, életvezetésének rendezéséhez. A külvilággal való kapcsolattartás meghatározó jellegű a fogvatartottak szempontjából. Tekintettel arra, hogy a büntetés-végrehajtás célkitűzése az elítélt társadalomba való eredményes visszailleszkedésének az elősegítése, így az erre vonatkozó siker kilátásai nagyobbak, ha minél szélesebb körű és intenzívebb a társadalommal való kapcsolattartás lehetősége. A fogvatartott

kapcsolattartása a külvilággal:  Intézet elhagyásával nem járó lehetőségek:  levelezés,  látogató fogadása,  csomag,  távbeszélő használata,  sajtó, könyvrendelés,  rádió-tv. használata  Intézet elhagyásával járó lehetőségek:  külső munkavégzés,  intézeten kívüli tanulmányok folytatása,  intézet ideiglenes elhagyása,  jutalomból (kimaradás, rövidtartamú eltávozás)  eltávozás és látogató intézeten kívüli fogadása  az enyhébb végrehajtási szabályok keretein belül,  eltávozás az átmeneti csoport keretein belül,  büntetés-félbeszakítás,  súlyos beteg hozzátartozó meglátogatása,  hozzátartozó temetésén való részvétel. Foglalkoztatás körébe tartozik:  az alapfokú iskolai oktatás;  a szakirányú képzés;  a munkáltatás;  a terápiás foglalkoztatás;  a művelődési, a szabadidős, a sport, továbbá a személyiségfejlesztő és

gyógyító, rehabilitációs programok. 5.22 Az elítéltek magatartásának figyelemmel kísérése, értékelése A nemzetközi elvekkel összhangban a büntetés-végrehajtás a végrehajtás rendjének betartását az elítéltek önkéntességére, a személyzettel való együttműködésre alapozza. E felfogás abból indul ki, hogy nem csupán a végrehajtó szervezetnek, hanem az elítéltnek is érdekében áll a végrehajtás törvényi céljának elérése. A nevelő feladata ebben az, hogy az elítélt intézeti magatartását figyelemmel kísérje és a fogvatartott tájékoztatása mellett értékelje. Az értékelés módozatai közül ki kell emelnünk a jutalmazást és a fegyelmi eljárást. A jutalmazás a magatartás szabályozás alapvető módszere, mely a kívánt viselkedés megerősítését szolgálja. Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 28 Fegyveres

szervek és vagyonvédelem 2014 A Bv. Kódex rendelkezése szerint jutalomba részesíthető az elítélt:     példamutató magatartásáért, a munkában elért eredményéért, tanulásban tanúsított szorgalmáért, a végrehajtás feladatának megvalósításában való eredményes közreműködésért adható (az elítéltek nevelésében való eredményes közreműködéséért). Az általános feltételek mellett lehetőség van a jutalmazásra, amikor az elítélt:  élet vagy jelentős anyagi érték megmentésében, vagy  súlyos veszély elhárításában vett részt. Jutalmazás folyamata vázlatosan  Javaslattevő (jutalmazás kezdeményezője a javaslatot a FAR-ban rögzíti) Nevelő javaslattal/nemleges javaslattal továbbít továbbít Parancsnok Megjutalmaz dícséret soron kívüli csomag soron kívüli látogató fogadása látogatási idő meghosszabbítása sz. sz fordítható ö növelése Kihirdet FÜO oszt.vez

(Büntetés-végrehajtási ov) javaslattal Megjutalmaz tárgyjutalom pénzjutalom + Nevelőnek vissza kihirdetésre Kihirdet + Megjutalmaz fenyítés elengedése vh. fenyítés törlése rövidtartamú eltávozás kimaradás Nevelőnek vissza kihird. A szabadságvesztés hatálya alatt álló elítéltet fegyelmi és büntetőjogi felelősség terheli. Fegyelmi vétséget követ el az a fogvatartott, aki:  a büntetés-végrehajtás rendjét vétkesen megszegi,  más fogvatartottat fegyelmi vétség elkövetésére szándékosan rábír,  más fogvatartott részére fegyelmi vétség elkövetéséhez szándékos segítséget nyújt. A büntetés-végrehajtás rendjét megszegő elítélttel szemben az alábbi fenyítések szabhatóak ki:  feddés,  személyes szükségletekre fordítható összeg csökkentése,  magánelzárás fenyítés. A nevelő által kiszabott fegyelmi fenyítés: A fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárást kezdeményező iratot

- fegyelmi eljárás elrendelése nélkül a fogvatartott nevelőjének a hatáskörébe utalja, ha a cselekmény megítélése egyszerű, továbbá az az intézet Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 29 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 rendjét csak olyan kis mértékben sérti vagy veszélyezteti, hogy feddés fenyítés kiszabása is elegendőnek látszik. A nevelő három napon belül, a fogvatartott meghallgatása után: a) a fogvatartottat kioktatásban részesíti, ha a cselekmény tárgyi súlya és az elkövető személyisége feddés fenyítés kiszabása is szükségtelen, b) feddés fenyítést szab ki, c) az iratokat a fegyelmi jogkör gyakorlójának visszaküldi, ha fegyelmi eljárás lefolytatását vagy súlyosabb büntetés kiszabását tartja indokoltnak, továbbá, ha a cselekmény elkövetését a fogvatartott nem ismerte el. 5.3Elítéltek

nevelésének jogszabályi háttere: A szabadságvesztés céljának, a társadalmi reintegráció elérése érdekében szükséges a fogvatartottak nevelése. Ennek megfelelően, valamint a hatályos jogszabályaink rendelkezése szerint a nevelés feladata az önbecsülés és felelősségérzet fenntartása, és fejlesztése, a társadalmi hasznosság tudatának kialakítása, a szabadulás után a társadalomba való beilleszkedés elősegítése. A nevelési folyamat részei:  az elítélt személységének megismerése,  megfelelő foglalkoztatása és önképzése,  rehabilitációs és szabadidős programok,  családi és társadalmi kapcsolatok biztosítása. Az elítélt személyiségének megismerése érdekében a befogadási eljárásnál említett felkészítő részlegbe kerül elhelyezésre az az elítélt, akinek várható szabadulásáig több mint 1 év van hátra, illetve egyéb kizáró ok alatt nem áll. Ebbe a felkészítő részlegbe kell elvégezni

az elítélt egészségügyi, pszichológia, munka alkalmassági, valamint pedagógiai vizsgálatát. A pedagógiai és pszichológiai vizsgálat célja, hogy feltárja az elítélt személyiségét, az elképzeléseit a büntetés tartalma alatti és szabadulás utáni időszakra, személyére alkalmazható módszereket, eszközöket. Az elítélt egészségügyi, pszichológiai, munka alkalmassági, pedagógiai vizsgálata, valamint a nevelői tájékozódás akkor sem mellőzhető, ha az elítélt várható szabadulásáig kevesebb, mint 1 év van hátra, ebben az esetben azonban nem kell felkészítő részlegbe helyezni. Ezt követően kerül sor a megfelelő foglakoztatás és önképzés kijelölésére. Ennek értelmében a foglalkoztatás keretében a bv biztosítja az alapfokú iskolai oktatást, a munkáltatást, a szakirányú képzést, a terápiás foglalkoztatást, a művelődési, szabadidős, sport, személyiségfejlesztő, gyógyító, és rehabilitációs programokon

való részvétel lehetőségét. Az iskolarendszeri oktatás és gyógypedagógiai oktatás az erre vonatkozó jogszabályok szerint történik. Az alapfokú iskolai oktatásban való részvételre, illetve ennek elvégzésére az elítéltet ösztönözni és támogatni kell. Az oktatási intézmény a fogvatartásra utalás nélkül állít ki bizonyítványt Továbbá az elítélt kérelmére a közép- és felsőfokú oktatásban való részvételt engedélyezheti a parancsnok. Ha az alapfokú oktatás feltételeit az intézet nem tudja biztosítani, akkor az elítélt kérelmére őt egy másik intézetbe kell szállítani. A Különleges Biztonsági Körleten elhelyezett elítélt az oktatásban egyéni tanulóként vehet részt. Az elítélt jogosult továbbá részt venni:  szabadidejében az intézet által biztosított művelődési és szabadidős programokon,  az intézet által szervezett vagy öntevékeny módon csoportokban, szakkörökben, 

személyiségfejlesztő programokon,  gyógyító vagy rehabilitációs programokon. Parancsnoki engedéllyel az intézeten kívül is részt vehet ilyen jellegű szolgáltatásokon, amennyiben a költségeket fedezni tudja és a feltételek biztosítottak. Az országos parancsnok előzetes engedélyével két vagy több intézet elítéltjei részére közös kulturális és sporttevékenység szervezhető. Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 30 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 5.31 Kapcsolattartás Az elítéltek legfontosabb reszocializációs eszköze a kapcsolattartás. A külvilággal, főleg családtagokkal, szeretteikkel való kapcsolat fenntartása elsősorban a szabadulás utáni élet alapjának számít, de ugyanakkor a szabadságvesztés büntetés elviselésében, a belső biztonság megteremtésében is jelentős szerepe van. Formái a levelezés,

látogatás, csomagküldés és távbeszélő használata. 5.11 Levelezés Az elítélt által írt illetve részére érkezett levelet legkésőbb a második munkanapon továbbítani illetve kézbesíteni kell. Az elítélt részére érkezett levelet szintén két munkanapon belül – az elítélt után kell küldeni, ha:  más intézetbe vagy rendőrségi fogdába szállították,  az intézetből engedélyezett távolléte esetén, ha az intézetbe való visszatérése a levél érkezésétől számított 10 napon túlra várható,  időközben szabadításra került sor. Az intézet az elítélt levelezését ellenőrizheti. Ennek célja a fogvatartás biztonságnak fenntartása, biztonságot sértő vagy veszélyeztető cselekedet megelőzése, amely történhet szúrópróba szerűen, vagy kellő rendszerességgel, kiterjedhet a levél felbontására, illetve technikai eszköz vagy kiképzett kutya is igénybe vételével. Kivétel, azaz nem ellenőrizhető (csak a

feladó kiléte megállapítása céljából) a levelezés a következő esetekben:  hatóságokkal, tartalmilag  nemzetközi szervezetekkel (amelynek tevékenysége nem az emberi jogok érvényesítésére és vizsgálatára kiterjed!), ellenőrizhe  védővel való levelezése. tő levelek nem a borítékon Abban az esetben, ha alapos indok merül fel, hogy az elítélt részére érkező megjelölt hatóságtól vagy védőtől érkeztek, a levelet az elítélt jelenlétében – jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett – kell felbontani. Az ellenőrzés csak a feladó azonosítására szolgálhat 5.312 Látogatás Az elítélt által megjelölt személyek részére az intézet - az elítélt útján - értesítést küld a látogatás időpontjáról és időtartamáról, az intézetbe bevihető tárgyak köréről, illetve ruházat és csomag átvizsgálásról, intézetbe való tartózkodás szabályairól. A látogatásról ki kell zárni azt akit az ügyész,

bíróság folyamatban levő büntetőeljárás eredményessége érdekében attól eltiltott, illetve akinek magatartása az intézet biztonságára veszélyes. A látogatásra speciális szabályok vonatkoznak, ennek értelmében:  egy időben két 18 éven aluli és két nagykorú, vagy egy nagykorú és három 18 éven aluli fogadható,  az időpontot és időtartamot a parancsnok határozza meg, alkalmanként minimum 30 perc kell, hogy legyen,  az időtartam az elítélt/látogató kérelmére maximum 30 perccel hosszabbítható,  a látogatás erre kijelölt helyiségben/asztal mellett történik, biztonsági okból az intézetparancsnok elrendelheti rácson keresztül vagy zárt fülkéből telefonon,  az elítélt részére engedélyezhető, hogy a látogató által hozott vagy helyben vásárolt élelmiszert ellenőrzés után elfogyassza, illetve a helyben vásárolt élelmiszert körletre magával vigye,  a látogatás alatt az intézetben vásárolt ital

fogyasztható csak,  az elítélt a látogatónak ajándékot vagy más tárgyat csak engedéllyel adhat át,  az elítélt és látogató közötti beszélgetés ellenőrizhető, erről őket tájékoztatni kell,  az elítéltet más intézetbe fogvatartott hozzátartozója a két intézet parancsnokának együttes Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 31 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 engedélyével látogathatja meg. (Az átszállítás költsége az elítéltet terheli, kivéve, ha az utazásra az intézetek között heti rendszeres szállítás keretében kerül sor.) A látogatás félbeszakítható, ha az elítélt vagy a látogató a látogatás rendjét megsérti és ezt figyelmeztetés ellenére sem hagyja abba. A látogatást félbe kell szakítani, ha az elítélt/látogató magatartása az intézet biztonságát közvetlenül sérti vagy

veszélyezteti. 5.313 Csomagküldés Az elítélt útján az intézet értesítést küld a hozzátartozónak a csomagküldés lehetőségéről, csomagküldés módjáról, illetve a költségek viseléséről. A csomag mindazokat a tárgyakat tartalmazhatja, amit az elítélt engedéllyel magánál tarthat. A csomag súlya maximum 5 kg, ruhanemű, tisztasági szerek esetében nincs súlyhatár. A csomagot az elítélt jelenlétében kell felbontani és tartalmát ellenőrizni. Ha az elítélt egyáltalán nem kap csomagot, akkor az intézetparancsnok engedélyezheti, hogy az elítélt a letéti pénzéből a személyes szükségleteire fordítható összegen felül a csomag tartalmára vonatkozó szabályok figyelembe vételével vásároljon. Az intézetparancsnok azt is engedélyezheti, hogy a hozzátartozó a csomagot közvetlenül az intézetben adja át. 5.314 Távbeszélő Az intézetbe kijelölt telefon használható az elítélt saját költségére. Biztonsági okokból a

beszélgetés ellenőrizhető, illetve megszakítható. 5.32 Jutalmazás és fegyelmi fenyítések A nevelés fontos része az elítéltek jutalmazása, illetve a velük szemben alkalmazható fegyelmi fenyítések. 5.21 Az elítélt jutalomba részesíthető példamutató magatartásáért, munkában elért eredményéért, tanulásban tanúsított szorgalmáért, elítéltek nevelésében való eredményes közreműködéséért, élet vagy jelentős anyagi érték megmentéséért, súlyos veszély elhárítása esetén. Részére adható jutalmak:  Nevelői hatáskör:  dicséret szóban vagy írásban (nyilvántartásba is be kell jegyezni),  fiatalkorú esetén dicsérő oklevél,  soron kívül csomag engedélyezése,  látogató soron kívüli fogadása- illetve látogatási idő hosszabbítása (látogatási idő alkalmanként maximum 1 órával hosszabbítható),  személyes szükségletekre fordítható összeg növelése (személyes szükségletre

fordítható összeg egy hónapra maximum 100 %-al növelhető),  Nevelői javaslat alapján, osztályvezetői hatáskör:  tárgyjutalom (amelynek körét a parancsnok határozza meg),  pénzjutalom,  Nevelői javaslat alapján, osztályvezetői véleménnyel intézetparancsnoki hatáskör:  fenyítés elengedése: a kiszabott, de még végre nem hajtott fenyítés, illetve annak hátralevő részének elengedése,  végrehajtott fenyítés nyilvántartásból való törlése (nyilvántartásból törölt = értékelő véleménybe nem lehet feltüntetni),  rövid tartamú eltávozás,  kimaradás. Az intézetparancsnok kizárólagosan jogosult a fenyítés elengedésére; a végrehajtott fenyítés törlésére, valamint a rövid tartamú eltávozás, és a kimaradás engedélyezésére. Rajta kívül jutalmazásra jogosult személyeket és az általuk adható jutalmakat az országos parancsnok intézkedésben határozza meg. Az elítélt jutalmazására a

személyi állomány tagja tehet javaslatot. Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 32 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 Rövid tartamú eltávozás tartama évente  fegyházban: maximum 5 nap,  börtönben: maximum 10 nap,  fogházban és átmeneti csoport esetén maximum 15 nap. Az engedélyezett eltávozás beleszámít a szabadságvesztés időtartamába. Amennyiben az elítélt rendelkezik fizetett szabadsággal, akkor azt lehetőleg annak terhére kell engedélyezni. Nem engedélyezhető a rövid tartamú eltávozás, ha:  újabb büntető eljárás van folyamatban az elítélt ellen,  a korábbi távolléte alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték; az ítélet jogerőre emelkedésétől számított minimum 3 évig,  (*) a korábbi távolétéről önhibájából nem tért vissza, az intézetbe való

visszaszállításától számított minimum egy évig,  (*) korábbi távollétéről önhibájából késve tért vissza, illetve ittasan, vagy bódult állapotban visszatérve az intézet rendjét megzavarta, a visszaérkezésétől számított 6 hónapig. (*) Rövid tartamú eltávozás kivételesen engedélyezhető ebben a két esetben akkor is, ha fennállnak a tiltó rendelkezések, de az elítélt átmeneti csoportba került, vagy a várható szabadulása 4 hónapon belül esedékes, illetve ha a személyi/családi körülményei ezt különösen indokolják. Rövid tartamú eltávozásra és kimaradásra bocsátott elítéltet igazolással kell ellátni és erről az eltávozásról értesíteni kell az elítélt tartózkodási helye szerinti illetékes rendőrkapitányságot. A kimaradás lehet csoportos (intézetparancsnok dönt kíséretről) vagy egyéni, melynek elsődleges célja a családi kapcsolatok fenntartása, a szabadulás utáni munkahelyről gondoskodás,

illetve a szabadulás utáni lakhatásról gondoskodás. Jutalomként csak annak az elítéltnek engedélyezhető, aki a szabadságvesztésből:  fegyházban: a büntetésének minimum a felét,  börtönben: minimum 6 hónapot,  fogházban: minimum 3 hónapot letöltött, illetve  akit átmeneti csoportba helyeztek. A szabadságvesztés figyelembe vett időtartamába az előzetesben töltött idő is beleszámít. Időtartama maximum 24 óra lehet, az eltávozás idejére az elítélt letétben lévő pénzéből az intézetparancsnok költőpénz kiadását engedélyezheti. Nem engedélyezhető kimaradás, ha újabb büntetőeljárás van folyamatban az elítélt ellen, illetve ha a kimaradással kapcsolatos szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegte. 5.322 Fegyelemi fenyítés A szabadságvesztés büntetés alatt fegyelmi fenyítés alkalmazható, ha az intézet rendjét vétkesen megsértő elítélt más fogvatartottat fegyelmi vétség elkövetésére

szándékosan rábír vagy más fogvatartott részére fegyelmi vétség elkövetésének szándékosan segítséget nyújt. Továbbá, ha:  megsérti a fogvatartás rendjét és biztonságát,  megsérti a fogvatartottak kötelezettségére vonatkozó szabályok rendelkezéseit,  megszegi az intézet házirendjét,  nem tartja be a bv. szervezet személyi állománya tagjának, illetve a rendelkezési jogkör gyakorlójának utasításait,  előállításkor vagy egészségi intézménybe való átszállításkor nem tartja be az előállítást elrendelő szerv, vagy egészségügyi intézmény rendjére vonatkozó szabályokat,  megszegi a munkarendet, nem tesz eleget a munkáltató utasításainak,  saját életét/testi épségét veszélyeztető olyan cselekményt tesz, amely egyben a fogvatartás rendjét is sérti, Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 33

Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014  tiltott tárgyat tart magánál,  bódító hatás elérésére alkalmas készítményt állít elő, tart, vagy használ,  élelem átvételét vagy elfogyasztását az intézet rendjét vagy biztonságát sértő feltételhez köti. Nemcsak a befejezett, hanem a kísérleti fázisú fegyelmi vétség is büntethető. A büntetés-végrehajtási jog a következő fenyítési formákat ismeri:  feddés (az elítélt szóbeli vagy írásbeli figyelmeztetése, az intézet rosszallásának kifejezése),  személyi szükségletre fordítható összeg csökkentése (hat hónapig terjedő időre maximum 50%-kal csökkenthető  magánelzárás, amely:  fegyházban 30 napig terjedhet.  börtönben 20 napig  fogházban 10 napig A magánelzárás végrehajtása alatt engedélyezhető, hogy az elítélt dolgozzék, illetve oktatásban részt vegyen a fiatalkorú elítélt. Magánelzárás terhes, kisgyermekes nővel szemben

nem alkalmazható Magánelzárás végrehajtása alatt az elítélt:  nem küldhet és nem kaphat csomagot,  nem fogadhat látogatót (kivéve pap, szabadulás esetén leendő munkáltató, pártfogó, karitatív szervezet képviselője),  személyes szükségletére nem vásárolhat,  nem veheti igénybe a művelődési, sport, sajtótermék lehetőségeket. Ezeknek a magánelzárás végrehajtása utáni engedélyezése intézetparancsnoki hatáskör. Az elítélt a magánelzárás alatt érintkezhet a védőjével, illetve a parancsnok engedélyével és felügyelettel meglátogathatja súlyos beteg hozzátartozóját, vagy részt vehet annak temetésén. A fenyítés kiszabásánál figyelemmel kell lenni fegyelemsértés súlyára, elítélt eddigi magatartására, fenyítés céljára. Ennek megfelelően, ha az elítélt szabálysértést követett el – fegyelemsértésként kell elbírálni, viszont ha bűncselekményt is megvalósít- fegyelmi mellett

feljelentést is kell tenni. A bv intézet magánelzárást kiszabó határozata ellen az elítélt a bv. bíróhoz fellebbezhet Ezt a határozat közlésekor azonnal be kell jelenteni és halasztó hatálya van a fenyítés megkezdésére. A bv bíró döntése ellen nem halasztó hatályú fellebbezést nyújthat be az illetékes bíróság II. fokon eljáró tanácsához 5.33 Elítéltek munkáltatása és képzése Az elítéltek munkáltatása a szabadságvesztés végrehajtásának fontos része. Célja, hogy elősegítse az elítélt testi és szellemi erejének fenntartását, lehetőséget adjon a szakmai gyakorlottság megszerzésére és fejlesztésére, és ezáltal megkönnyítse, hogy a szabadulása után a társadalomba beilleszkedjék. Az elítéltek az intézetben főszabály szerint kétféle munkát végezhetnek: az egyik a munkáltatás, amely olyan szervezett foglalkoztatás, amely rendszeresen, díjazás ellenében történik. A másik munka a díjazás nélküli

munkavégzés, amely intézet tisztán tartásban, ellátásban való részvételt jelenti. Munkáltatásnak minősül az elítélt szervezett foglalkoztatásának az a formája, amikor a munkavégzés rendszeresen, díjazás ellenében történik. A bv intézetekben a munkáltatást az elítéltet munkával foglalkoztató intézetet vagy az e célra alapított gazdálkodó szervezet végzi Az elítéltnek egy esetleges (a Bv. tvr. 44 § (5) bekezdése szerinti) más gazdálkodó szervezetnél (a továbbiakban: más gazdálkodó szervezet) történő munkáltatása esetén az elítélt hozzájárulását akár szóban, akár írásban visszavonhatja. Ha az elítélt nyilatkozatát szóban teszi meg, arról jegyzőkönyvet kell felvenni. Az elítélt más gazdálkodó szervezetnél nem végezhet munkát, ha  ott a szabadságvesztés megkezdése előtt vezető tisztségviselő vagy tulajdonos volt, üzletrésszel rendelkezett, illetve e körülmények bármelyike a szabadságvesztés

végrehajtása alatt is fennáll; Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 34 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014   olyan munkakörben foglalkoztatnák, amelyet jogszabály rendelkezése szerint csak büntetlen előéletű személy tölthet be; a Polgári Törvénykönyvről szóló törvényben meghatározott közeli hozzátartozójával kerülne aláfölérendeltségi vagy elszámolási viszonyba. A Befogadási és Foglalkoztatási Bizottság dönt az elítélt munkába állításáról, munkakör kijelöléséről valamint a munkáltató megjelöléséről. A munka jellegének megfelelően az elítélteket szervezeti egységekbe lehet beosztani. Az elítélt a munkahelyre vagy munkarendre utaló jelzés viselésére kötelezhető Az elítélt kötelezettsége munkáját a kijelölt helyen a munkáltató utasítása szerint, illetve az elvárható szakértelemmel,

gondossággal szabályok és utasítások szerint elvégezni. Az elítéltet nem terheli munkavégzési kötelezettség, ha  tankötelezettsége áll fenn,  terhessége a hatodik hónapot elérte,  gyermekét a 36. § (4) bekezdése alapján a büntetés-végrehajtási intézetben gondozza,  munkaképtelen,  a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte. A munkarend szabályozza a munkavégzés helyét, idejét, kezdetét-végét, szüneteket, műszakok beosztását. Az elítélt műszakbeosztását hetente változtatni kell. Fiatalkorú/nő (kisgyerekes, terhes) éjszakai munkára nem osztható be. Iskolai oktatásban/szakképzésben résztvevőnek úgy kell megállapítani a munkarendjét, hogy az ne zavarja a tanulást/szakképzést. Az elítélt részére munkaidő kedvezmény adható, így általános iskolai, középiskolai, szakképzésbe résztvevőket vizsgára való felkészüléshez, tanévenként minimum 5 napra fel kell menteni, valamint oktatási

napokon (órákat leszámítva) a résztvevőknek 1 óra munkaidő kedvezmény jár. Továbbá 6 óra munka után 20 perc, ezt követően minden további 3 óra után 20 perc munkaköri szünet van megállapítva. Az elítélt részére a heti pihenő nap maximum havonta részben vagy egészben összevontan is kiadható. Hat munkanap után egy pihenőnap kiadása kötelező Fizetett szabadság jár a munkavégző elítéltnek, ez évente a 254-ik munkanapot követő 3 hónapon belül ki kell adni. A szabadság kiadásának időpontját a munkáltató és intézet határozza meg, valamint az elítélt kérelmére vagy egyéb okból részletekben a ledolgozott napok arányában is kiadható. A munkáltatás szünetelése esetén az elítéltet átszállítják másik intézetbe. Ekkor, vagy munkahelye megszűnése estén a megállapított szabadságot részére ki kell adni, vagy pénzben kell megváltani. A munka díjazásának megállapítása vonatkozásában a teljes munkaidőben

foglalkozatott elítélt részére a kifizetés évét megelőző év első napján a munkaviszonyba álló dolgozókra megállapított kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összegének minimum 1/3-át kell megfizetni. 5.331 A díjazás nélküli munkavégzés szabályai Nem minősül munkáltatásnak az elítéltnek az intézet tisztán tartásában és ellátásában való díjazás nélküli kötelező részvétele. A díjazás nélküli munkavégzés ideje a napi négy órát, havonta összesen a huszonnégy órát nem haladhatja meg. A munkavégzést megelőzően az elítélt munkavégző képességéről orvosi nyilatkozatot kell beszerezni. Az intézet orvosa a díjazás nélküli munkavégzés idejét az elítélt egészségi és fizikai állapotára vagy életkorára tekintettel csökkentheti. A díjazás nélküli munkavégzés idejére az elítéltet szükség szerint el kell látni munkaruhával és lábbelivel, szakmai és munkavédelmi oktatásban kell

részesíteni, balesetét a munkabalesetre vonatkozó jogszabály szerint kell elbírálni. A díjazás nélküli munkavégzésről az intézet nyilvántartást vezet. 5.332 Terápiás foglalkoztatás az elítélt foglalkozatásának egy speciális formája Lényege, hogy a megváltozott munkaképességű elítéltek számára, egészségügyi állapotukhoz igazodó munkavégzést jelölnek ki. Erről orvosi javaslatra a Befogadási és Foglalkoztatási Bizottság dönt Díjazásban, úgynevezett ösztöndíjba részesülnek ezek az elítéltek, amely az alapmunkadíj 1/3-a összegben kerül megállapításra. Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 35 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 5.333 Elítélt saját kérelme alapján szakképzésbe is bevonható, amiről a Befogadási és Foglalkoztatási Bizottság dönt. A kérelem alapján megkezdett szakképzés viszont kötelező

Önhiba esetén részben vagy teljesen kötelező a költségek megtérítése. Szakképzést szervezhet külön-külön vagy együttesen bv intézet, munkáltató, törvény által felhatalmazott egyéb szerv, magánszemély. Alapfokú oktatásban, szakképzésben, továbbképzésben résztvevőket a képzés ideje alatt az alapmunkadíj 1/3-ának megfelelő pénzbeli térítés, ösztöndíj illeti meg. Munkába állításuk során nem részesülhetnek kettős díjazásban 5.34 Egyéni és csoportos foglalkozások levezetése A fogvatartottaknak tartott nevelői foglalkozások célját, módszereit, vezetési lehetőségeit, tartalmi és formai megoldásait tekintve rendkívül szerteágazóak lehetnek. A foglalkozások levezetését egyaránt befolyásolja a fogvatartotti csoport összetétele, a tervezett foglalkozás célja, helyszíne és a nevelő előzetes csoportvezetési ismerete. Az egyes foglalkozások eredményessége érdekében szükséges megfogalmazni azokat az

általános érvényű szabályokat, elvárásokat, melyek betartása minden nevelő számára ajánlott. Az egyéni foglalkozás levezetésében – annak konkrét céljától és tartalmától függetlenül - a segítő kapcsolat építésének, a közvetlen befolyás érvényesítésének van igen nagy szerepe. A nevelő személyes példája, a jelentéktelennek tűnő, mégis nagyon fontos részletek a magatartásban, külső megjelenésben erősíthetik a nevelő irányító szerepét. A professzionális segítő beszélgetés A csoportos foglalkozások szervezésével a nevelő sajátos jellemzői: hatásrendszere kiegészül a csoportdinamika eszközeivel.  kliensközpontú segítséget A csoport segítségével megszűnik az egyén ad, bizonytalansága, fenyegetettsége, oldódik szorongása,  biztonságot nyújtó segítséget kap önmaga megismeréséhez és agresszív légkörben zajlik, megnyilvánulások helyett azonosulási folyamatok révén  az ügyfél

személyiségének erősítheti én-funkcióit kibontakoztatására A csoportos foglalkozás esetében a résztvevők létszáma törekszik, alapján beszélünk nagy- és kiscsoportról, vezetési stílus  célja: a segítségre szoruló szerint megkülönböztetünk direkt és indirekt vezetésű egyén önálló csoportot. A direkt vezetésű csoport a hagyományos aládöntésképességhez fölérendeltségen alapul mind a témaválasztásban, az interakciók súlyában, mind az autoritás dominanciájában. Az indirektjuttatása, vezetési stílusra a témaválasztás  alapfeltétele nagyfokú szabadsága, a csoporttagok interakcióinak szabad áramlása, az emóciók és aazok segítő reakcióinak elméleti szakismerete, kinyilatkoztatott korlátozás mentessége a jellemző. A nevelő közvetve irányít, nem utasít, hanem értelmez és szaktudása és gyakorlati visszatükröz. A nyitott csoport azt jelenti, hogy a részvétel önkéntes, bármikor tapasztalatai. bárki

beléphet, vagy kiléphet. A foglalkozásokon a résztvevők létszáma és összetétele a pillanatnyi érdeklődésnek megfelelően változik. A zárt csoport meghatározott személyek részvételével indul és az együttműködést felvállalók rendszerint a foglalkozássor lezártáig együtt maradnak. A foglalkozás sorozat időtartama az adott formától függően változhat. Büntetés-végrehajtási intézetben alkalmazható csoportfoglalkozások:  Időszakos értékelő foglalkozás: Meghatározott időközönként az egyéni értékelés mellett szükséges minősíteni az eltelt időszak történéseit csoportszinten is. A foglalkozás célja a kollektív tevékenység eredményeinek minősítése, valamint az eredménytelenség okainak feltárása. A reális és csoportspecifikus értékelés a formális struktúra részéről megerősíti a megkívánt magatartások Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás”

című jegyzet felhasználásával 36 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 végrehajtását és ez határozottabbá teszi a csoport tagjait.  Az esetmegbeszélő kiscsoportos foglalkozás: Feladata, hogy az intézet vagy a nevelési csoport működését befolyásoló történések (pl. szervezeti változás, rendkívüli esemény, kirívó fegyelemsértés stb.) csoportos formában legyenek irányítottan feldolgozva, értelmezve. Ezáltal a csoporttagok a torz információk helyett megismerik a hivatalos álláspontot a történtekről, továbbá segítséget kapnak az eset keltette feszültségek és az egymás között kialakult problémák feldolgozásához.  A krízisintervenciós kiscsoportos foglalkozás: Egyfajta esetmegbeszélés a probléma feltárásával. Témája a csoportszinten feszültséget keltő helyzet, melynek kezelése a probléma megjelenését követően a legrövidebb időn belül célszerű.  A panel foglalkozás: Bizonyos értelemben a

kis- és nagycsoport, illetve a direkt és indirekt vezetés határán helyezhető el. A panelekben a nevelési szempontból hasonló problémát jelentő elítéltek alkotnak csoportot, így a foglalkozás témája célzottan rájuk szabható. A közösségi foglalkozások akkor igazán hatásosak, ha rendszeresek, a fogvatartottak számára vonzóak, azokban egyre fokozódó aktivitással és egyre több önálló választási lehetőséggel vehetnek részt. A csoportos foglalkozások nem lehetnek spontán programok, a nevelő részéről tervszerűséget és alapos felkészülést igényelnek. A foglalkozások céljáról, témájáról, célszerű vázlatot készíteni és foglalkozás tapasztalatait feljegyezni. 5.34 Nevelői vélemények készítése A nevelői munka sikerének egyik feltétele a megfelelő dokumentáció, mely pontosan rögzíti azokat az eseményeket, amelyek a szabadságvesztés végrehajtása során történnek. A nevelő által készítendő írásos

anyagoknak több típusa van, ezek közül ki kell emelni az értékelő véleményt. Az értékelés az elítélt személyi és büntetés-végrehajtási adataira, a végrehajtás során a vele kapcsolatos fontosabb eseményekre, a viselkedésére, tanulására, munkavégzésére, a jutalmazási és a fegyelmi adatokra, a szabadidő eltöltésének módjára, a kapcsolattartásra, a szabadulásra való felkészítés érdekében tett intézkedésekre terjed ki. Az értékelő vélemény csak törvényben meghatározott, a büntetés-végrehajtási szervezet által nyilvántartható adatokat tartalmazhat. A nevelő az időszakos nevelői foglalkozásokról írásos feljegyzést, a kérelem elbírálásához segítséget nyújtó nevelői véleményt, és az esetleges jutalom elbírálásához hozzájáruló nevelői véleményt készít. Nevelő által készítendő írásos anyagok csoportosítása  Általános véleményezés:  egyéni vélemény (időszak és eseményfüggő),

 összefoglaló vélemény,  átmeneti csoportba be/ki helyezés véleményezése,  gyógyító-nevelő csoportba be/ki helyezés véleményezése,  különleges biztonságú körletre való helyezés, annak fenntartása, illetve a megszüntetés véleményezése.  Nevelői foglalkozásról készült írásos feljegyzések:  befogadó beszélgetés rögzítése,  egyéni foglalkozás rögzítése, Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 37 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014  csoportos foglalkozás rögzítése.  Kérelmek véleményezése:   büntetésfélbeszakítás iránti kérelem véleményezése, átszállítási kérelem véleményezése.  Véleményezés jutalmazáskor:  rövidtartamú eltávozás és kimaradás esetén (első alkalommal bővebben).  Büntetés-végrehajtási ügyek véleményezése:  feltételes

szabadságra bocsátás előterjesztésekor szükséges vélemény,  szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megváltoztatásakor szükséges vélemény,  enyhébb végrehajtási szabályok előterjesztése/megszűntetésekor szükséges vélemény,  nagykorúsítás alkalmával szükséges vélemény,  pártfogói felügyelet elrendelésekor szükséges vélemény.  Hatósági megkeresésre készült vélemények. 5.4 A szabadulás előkészítése Az elítélt sikeres beilleszkedése - Módos Tamás szerint - három, egymással szoros összefüggésben lévő tényező feltétele. Első és legfontosabb a fogvatartott szándéka, hogy a törvények megtartásával kíván élni szabadulása után. Második a szükséges elemi anyagi feltételek (munkahely, vagy más rendszeres jövedelmet biztosító lehetőség, lakás vagy szállás) birtoklása, melyek alkalmasak az önálló életvitel megteremtésére. Harmadik feltétel, az olyan támogató közösség

megléte, mely befogadja a szabadulót, emberi kapcsolatokat, közösséget nyújt a számára, melyen keresztül kialakulhat vagy újraépülhet kapcsolata a társadalommal. E három feltétel közül az első, melyre a büntetés-végrehajtási időszaknak jelentős hatása lehet. A másik kettő olyan társadalmi kötelezettségvállalást igényel, mely nem oldható meg kizárólag az állami intézmények segítségével, abban a civil közösségeknek is fontos és mással nem helyettesíthető feladata van. Ehhez tájékoztatással, koordinációval, szakmai-módszertani ismeretek átadásával a büntetés-végrehajtás is hozzájárul. A büntetés-végrehajtás számára a törvény feladatként határozza meg a szabaduló támogatását az alábbiakban:       munkába állás, letelepedés, szállás biztosítása, megkezdett tanulmányok folytatása, gyógykezelés, gyógyító eljárás folytatására vonatkozóan. A szabadulásra felkészítés

–amely már a befogadáskor megkezdődik- a nevelő, a börtönlelkész, esetlegesen az utógondozó és a börtönpártfogó feladatkörébe tartozik. Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 38 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 SZABADULÁSRA FELKÉSZÍTÉS Bv. szervezet: - nevelő - börtönlelkész - utógondozó Pártfogók - börtönpártfogók tanácsadás, segítségnyújtás 5.41 A nevelő és a börtönpártfogó feladatai A nevelő a szabadulásra felkészítés során, legkésőbb a várható szabadulás előtt 6 hónappal egyéni foglalkozás keretében hívja fel az elítélt figyelmét, hogy szállása, illetve megélhetése biztosítása érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket. A nevelőnek folyamatosan figyelemmel kell kísérnie az elítélt szabadulásra felkészülését, tájékoztatást kell adnia a börtönpártfogolás működésével

kapcsolatban. A büntetés-végrehajtási intézetben büntetésüket töltő elítéltek látogatása a büntetés-végrehajtási intézet székhelye szerint illetékes fővárosi, megyei igazságügyi szolgálat kijelölt pártfogó felügyelőjének a feladata. Az elítélt szabadulása után a lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes fővárosi, megyei igazságügyi szolgálat végzi az utógondozást. A börtönpártfogolás célja, hogy a büntetés-végrehajtási intézetből szabadlábra helyezés várható időpontja előtt legalább hat hónappal, elkezdődjön az elítélt tájékoztatása az esetleg elveszett iratai pótlásának, ha szükséges, egészségügyi, szociális intézményi ellátásának vagy elhelyezésének, munkavégzési, illetve tanulmányok folytatásának, letelepedésének, szállásának vagy lakhatásának, tanácsadó vagy felvilágosító programokon való részvétele lehetőségeiről és szabályairól, az elítélt családjának,

gondozójának a felkészítése az elítélt lehetőség szerinti visszafogadására. Az önkormányzatok, az egyházak, a munkáltatók, a karitatív és más civil szervezetek az utógondozásban szintén közreműködhetnek. Az intézet által biztosított segélyek: Hazautazási segély: Parancsnoki engedély alapján a szabaduló részére a vasúton történő utazáshoz a vasúti hitelezett utazási utalványt kell kiadni. A vasúti közlekedés hiánya miatt az autóbusz igénybevételéhez a díjszabás miatt szükséges viteldíjat, az intézet a költségvetés terhére készpénzben fizeti. Készpénzsegély: Ha az elítéltnek nincs vagy nem megfelelő összegű a letéti pénze és ha a szociális körülményei is indokolttá teszik (nincs lakása, hozzátartozója, munkába állása nem biztosított stb.) körültekintő mérlegelés alapján készpénzsegélyben részesíthető. Ruhasegély: Ha az elítéltnek szabaduláskor az évszaknak megfelelő ruházata vagy

lábbelije nincs, és annak pótlását a hozzátartozói nem biztosítják, vagy azt letéti pénze hiánya miatt nem tudja megvásárolni – ruhasegélyt lehet számára kiadni. A segélyként kiadott ruházati cikkeket a szabaduló nem tartozik az intézetnek visszaadni. Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 39 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 6. Eltérő nevelési igényű csoportok (HSR körlet, KBK, fiatalkorúak, nők, első bűntényesek). A Büntetés-végrehajtás pszichológiája A börtönpszichológia nehéz hivatás, ahogy a börtönben végzett minden munka az. A fogvatartottak számos olyan élethelyzetbe kerülnek a börtönben, amelyek nagyon emlékeztetnek a kinti világ eseményeire (pl. vásárlás, telefonálás), azonban ezek a helyzetek mégis eltérnek a kinti világ eseményeitől, mert a börtön zárt világ: rácsok, bilincsek, falak,

gumibotok vannak jelen a mindennapokban. Ez egy olyan speciális helyzetet szül, ami szükségessé teszi a pszichológia módszerek alkalmazását. Más szempontból a fogvatartottak a börtönben sajátos traumákkal is szembesülnek, mint a zsarolás, kényszerítés, szexuális erőszak, verekedés, öngyilkosság. Sőt: több olyan esetet ír le a börtöntudomány, ahol a börtönben kannibalizmus fordult elő. Véres börtönlázadásokról közvetít a média Ezek a traumatizáló helyzetek is azt eredményezik, hogy a börtön elképzelhetetlen a pszichológia tudományának alkalmazása nélkül. Szociálpszichológiai ismeretek is fontosak, mert a börtönben a vasajtókon kívül számos olyan láthatatlan ajtó is van, amelyek nagyobb akadályt jelentenek a személyzet számára, mint a valódi ajtók, ha a láthatatlanokat nem tudja kinyitni. Ilyen láthatatlan ajtó van a fogvatartott személyisége körül is Ha ezekhez ismerjük a kulcsot, és merjük őket

használni, a börtönbeli munka mindenki számára energiatakarékos lesz. A kevesebb feszültség pedig magával hozza a komfortérzetet, ami egészséget szül. Láthatatlan ajtókat nyit fel a börtönben az előítélet-mentesség, a humánus szemlélet vagy a szociális érzékenység. Ebben a fejezetben az utóbbiakat kiindulási alapnak könyveljük el. Külön hangsúly helyeződik a KKMI (Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet) és KEK (Kockázatelemzési és kezelési rendszer) rendszer okán a börtönpszichológia további fejlesztésére. 6.1 A börtönpszichológia fogalma és körülhatárolása, a pszichológus szerepe a börtönben: A büntetés-végrehajtási pszichológiát vagy börtönpszichológiát többféleképpen lehet értelmezni. Egyrészt alkalmazott pszichológiai ágnak lehet tekinteni, egyfajta börtönbeli adminisztrációnak, amellyel kísérletet teszünk arra, hogy a fogvatartottak magatartását befolyásoljuk. Ebbe a körbe

természetesen beletartozik a nevelés és a biztonság is. Sajátos azonban, hogy a börtönbeli pszichológiai munkához jóval speciálisabb végzettség kell (pszichológusi egyetemi végzettség). Ilyen szempontból a börtönpszichológia inkább a börtönegészségügyhöz hasonlítható. A börtönpszichológia ugyanakkor valamilyen szinten az igazságügy része is, ezért számos jogi vonatkozása is van. Érdemes mégis két nagy halmazra felosztani a börtönpszichológiát: gyakorlati börtönpszichológia; pönológiai (börtönügyi) pszichológia. A gyakorlati börtönpszichológia a börtönben alkalmazott pszichológiai módszerek, eljárások és tudományos ismeretek összessége. Más szempontból ez a börtönpszichológia a börtönártalmak kezelését tűzi ki célul. Speciális szakterületei vannak, többek között: a szuicid prevenció (öngyilkosság megelőzés), krízisintervenció (beavatkozás súlyos problémák esetén), klasszifikáció (a

fogvatartottak pszichológiai gondok szerinti osztályozása), a kábítószerügyi feladatok egy része, a mentálisan sérült fogvatartottak kezelése és az egyéb speciális fogvatartotti csoportok kezelése. Az elméleti börtönpszichológia a fenti jelenségek összefoglalása, a közös elemek összegyűjtése, a kutatás, a módszerek kidolgozása és elemzése stb. tárgyában érvényesül A gyakorlati börtönpszichológiát elsősorban a pszichológiai karokon lehet elsajátítani, és az ott szerzett ismeretek a börtönben bizonyos keretek között lehet alkalmazni. Általánosságban elmondható, hogy a pszichológiai módszerek börtönbeli alkalmazása a látszat ellenére igen szabad. Az igazságügyi pszichológia diagnózisalkotási része és kezelési része is ide tarozik. A diagnózisalkotás azt jelenti, hogy a börtönpszichológus részt vesz a fogvatartott beszámíthatósági képességének megállapításában. A kezelés mindenféle – általában

rövid – börtönbeli pszichoterápiát jelent Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 40 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 Meg kell jegyeznünk, hogy a börtönpszichológusnak jelentős mennyiségű adminisztrációs feladata van, ez a tevékenység gyakran ütközik a titoktartási kötelességgel. A gyakorlati börtönpszichológia közel áll a klinikai pszichológiához. A pönológia szó jelentése „büntetéstan”, avagy a börtöntudomány. Ebből következik, hogy a pönológiai pszichológia a börtöntudomány pszichológiai vonatkozásaival foglakozik. A pönológiai pszichológia nem mondható önálló tudományágnak, a szociálpszichológia, a szociológia, a kriminológia, az emberi jog, a szervezetpszichológia stb. által feltárt ismeretekre támaszkodik Legfőbb kérdései a következők: a börtön helye a társadalomban (nem teljesen szociológiai

értelemben), a börtön társas közege, a fogvatartott szerepei és személyisége, a börtönártalmak leírása vagy a börtönártalmak pszichológiai hatásai. A társadalomkritikai felfogású kriminológia és a büntetéstan közötti nagy átfedés a pönológiai pszichológiára is vonatkozik. A pönológiai pszichológiai ismeretek inkább a börtönőrképzés, a kriminológusképzés és a szociológusképzés területein alkalmazhatók. A pönológiai pszichológia eredményei a börtönügyi stratégiák kidolgozásánál jelentősek. A két fentebb leírt ágazatot mégis nehéz egymástól elválasztani, mert kölcsönösen táplálják egymást az eredményeikkel. Mivel a büntetés-végrehajtás a rendvédelem és az igazságügy része, a börtönpszichológia oktatásában túlsúlyt kellene kapnia a pönológiai irányzatnak. Ez a túlsúly azonban nem azt jelenti, hogy a nem pszichológus végzettségű, börtönben dolgozó személyeknek klinikai jellegű

ismeretekre ne lenne szükségük. A pszichológus szerepe a börtönben a következő elemekből tevődik össze: adminisztrációs feladatok végzése (pl. pszichológiai vélemény írása a fogvatartottról), kockázatfelmérés, öngyilkosság megelőzés, krízisintervenció, egyéni és csoportos speciális foglalkozások (ezek módszerére hazánkban nincsen sztenderd eljárás kialakítva, összhangban a nyugat-európai gyakorlattal) 6.2Kábítószer-probléma a börtönben: Mint a korábbiakban említettük, a börtön minden társadalmi problémára fokozottan érzékeny. E mellett a börtönben a pszichológiai problémák is élesebbek, és vonatkozik ez a kábítószer-problémára is. A börtönben a kábítószer diszfunkció (nem oda való dolog), és jelenléte számos társadalmilag elfogadott, a börtönre vonatkozó szabályt kérdőjelez meg. A kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében három stratégiát kell alkalmazni: kínálatcsökkentés (a drog

ne jusson be a börtönbe, és kerüljön ki onnan) keresletcsökkentés (a fogvatartottak ne fogyasszanak drogot) ártalomcsökkentés (a drogfogyasztással járó egészségügyi ártalmak kezelése) A fenti három stratégiát össze kell hangolni, különben a börtönben kábítószer-probléma lesz. Ez az alábbi kilenc pontban foglalható össze: Bizalom a börtönmenedzsment és a végrehajtó állomány között A kábítószer felbukkanása a börtönben nyilvánvalóvá teszi a korrupciót, a megvesztegethetőséget. Ez az ellentmondás akkor a legkiélezettebb, ha a börtönrendszer kábítószer ellenes stratégiája kifejezetten kínálatcsökkentő jellegű. Fertőző betegségek kérdése A felbukkanó kábítószer elősegíti a fertőző betegségek terjedését, mert a szer használata illegális, ezért a higiéniás kockázatvállalás növekszik (pl. közösen használnak tűt), nem beszélve arról, hogy az egyébként bűnözői életvitel is kockázatkereső.

Bűnözés a börtönben Nem csak a kábítószert becsempésző személyzet érintett a kábítószer-bűnözésben, hanem fogvatartottak is foglalkoznak a börtönben kábítószer-kereskedelemmel. Drogmentes körletek elve A magyar börtönökben a keresletcsökkentés lényegében a kábítószer-perevenciós részlegek rendszerével valósul meg. A fentiek értelmében a drogmentes, bizalmon alapuló körletek és részlegek léte a börtönökben Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 41 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 követelmény. Ártalomcsökkentő programok elve Szintén a fentiek értelmében a keresletcsökkentés nem elegendő a börtönben, hanem szakmai szempontból, a fogvatartottak és az állomány egészségének védelmében ártalomcsökkentő programok bevezetése is indokolttá vált (pl. fertőző betegségek szűrése civil szervezetek

bevonásával) Ártalomcsökkentés például a fertőző beteg fogvatartott kezelése, ugyanis a legtöbb hepatitis C fertőzés intravénás kábítószerfogyasztásból ered. A biztonság problémája A drogfogyasztó fogvatartott magatartása merőben más, mint a „tiszta” fogvatartotté. A börtönben az elvonási tünetek, a mellékhatások, az utóhatások, a tolerancia stb. máshogy alakulnak, mert a börtön fizikailag és szociálisan zárt tér, ezért a kábítószer-fogyasztás jelentősen veszélyezteti az intézet biztonságát, még akkor is, ha csekély az előtalálások száma. Definiálatlan feladatok - börtöndrog A nyugtatószerekkel (pl. Rivotril) való visszaélés a börtönökben komoly etikai kérdéseket vet fel Az ópioid elvonásra való leghatékonyabb ellenszer a metadon. A súlyos magatartási problémákkal küzdő fogvatartott kezelése nem lehet pusztán egészségügyi feladat, hanem a helyzetet szociális munkával (neveléssel) vagy

pszichológiai módszerekkel is kezelni kell. Működő kockázatfelmérés Kutatások adatai szerint jelentős számú fogvatartott küzd elvonási tünettel. A befogadási eljárás során felbukkanó adatokat a kábítószer-probléma kezelésére és a megfelelő stratégia kialakítására is fel lehet használni. Jelentős egészségügyi kiadás A drogfogyasztásból eredő panaszok enyhítésére fordított egyéb gyógyszerek és kezelések költsége jelentős, a hatékony ártalomcsökkentés gazdaságosabb. Trendszerű jelenségek külföldön A börtönbeli kábítószer-probléma megértésének érdekében a külföldi trendeket is figyelembe kell venni. A nyugat-európai problémák a gazdasági és társadalmi változásokkal járó veszélyekre hívják fel a figyelmünket, míg a kelet-európai problémák rendkívül súlyos, szervezetbeli hiányosságokra utalnak. Nyugat-Európában felbukkanó kábítószer-probléma a börtönökben a fogvatartottak 30-70%-a

küzd kábítószer-problémával, a fogvatartottak 20-50%-a részesül fenntartó kezelésben a fenntartó kezelés metadon-függőséget eredményez halálozás a szabadulás után kábítószer-túladagolás miatt a fogvatartottak egy része a börtönben először próbálja ki a kábítószert a fogvatartottakat társaik kábítószer-fogyasztásra késztetik magas hepatitis fertőzöttség arány és májcirrózis Kelet-Európában felbukkanó kábítószer-probléma a börtönökben a kábítószer-probléma természetének tagadása nem hatékonyak a civil szervezetek a börtönökben információhiány a kábítószer-problémáról a személyzet körében információhiány a kábítószer-problémáról a fogvatartottak körében információhiány az ártalomcsökkentésről, és a drogfogyasztás veszélyeiről a fogvatartottak körében nagyobb arányú túltelítettség kevés anyagi forrás nagyarányú HIV fertőzöttség (Észtország, Oroszország)

Esettanulmányokból kiderülő figyelemre méltó, és speciális jellemzők A kábítószer-problémával szembesülő fogvatartottak pszichológiai jellemzői a következők: a fogvatartott társas helyzetben próbálta ki először a kábítószert; a kábítószer megszerzésének érdekében követte el a bűncselekményeit, és közben a korábbi szociális kapcsolati megromlottak; sikertelen elvonó terápia, a szociális intézményrendszer keretei közül kiesik, és egyre inkább a társadalom szélére kerül; a büntetés-végrehajtási intézetbe kerülést megkönnyebbülésként éli meg (az igazi kábítószeres fogvatartott – számos Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 42 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 nemzetközi tanulmány említi, hogy a börtönök kínálatcsökkentő hatását pozitívan élik meg a kábítószer-fogyasztók); könnyen

alkalmazkodik (szintén nemzetközi elemzések szerint a „drogos rabok” általános intelligencia szintje felülmúlja az átlagot); naiv, gyerekes, panaszkodó személyiség (ugyanakkor a kábítószer-fogyasztó életvitel mindenképpen magában hordozza a függő személyiséget vagy a késleltetési képesség hiányát stb.); politoxikománia – azaz a „drogos” fogvatartottak nem kizárólag drog, hanem alkohol-problémával is küzdenek, nyugtatószereket szednek, vagy több droggal éltek a bekerülés előtt; a „drogos” fogvatartottakra egyfajta bélyeget süt a rendszer, és ebből a rendszerből rendkívül nehéz kiszállni. A Rivotril-probléma A Rivotril egy enyhe nyugtatószer, hatóanyaga a Klonazepám. A kilencvenes évek végétől a magyar börtönökben a fogvatartottak jelentős mértékben élnek vissza ezzel a gyógyszerrel. A börtönbeli Rivotril-használat rendkívül veszélyes. Sajnos a legsúlyosabb rendkívüli események egyik okozója

(öngyilkosságok, gyilkosságok). Talán az a legfontosabb, hogy óvakodni kell attól a gondolkodástól, hogy a börtönben nincsen jelen a kábítószer; de attól is, hogy nem lehet a drogokkal szemben felvenni a harcot. Az igazság valahol a két állítás között van Lehetséges, hogy a Rivotril azért lehet jelen a magyar börtönökben, mert a fogvatartottaknak nincs elég pénze arra, hogy illegális drogokat szerezzenek be. Ebből a szempontból a Rivotril jelenléte azért veszélyes, mert kitapossa az illegális kábítószerek útját a börtönbe. Legal Highs – desingner drogok 2013- tól, de leginkább 2014 áprilisától újfajta (legal highs, desingner drogok) szerek jelentek meg a magyar börtönökben. A fogvatartottak leginkább „biofűnek” nevezik őket, teafűre és dohányra csepegtetik, és elszívják Kezdetben, fél óra időtartamra felfokozott hangulatban vannak tőle, majd levert az állapotuk, de már több esetben előfordult, hogy a személyzet

tagjaira támadtak, verekedést kezdeményeztek, valamint életveszélyes állapotba kerültek. Mivel ezen anyagok kémiai összetétele ismeretlen, a hétköznapi drogtesztek nem mutatják ki őket. A biológiai mintákat és az előtalált „kristályszerű anyagot” hivatalos helyen ajánlott bevizsgáltatni (pl. Igazságügyi Orvostani Intézet) A legal highs drog-fogyasztás és az elvonás okozta panaszokat csak tünetileg lehet kezelni. 6.3 Önkárosítás és öngyilkosság a börtönben: Ebben az alfejezetben az öngyilkossággal kapcsolatos alapismereteket részletezzük, valamint elhatároljuk az öngyilkosságot az önkárosítástól. 6.31 Öngyilkosság a börtönben A magyar börtönökben az öngyilkosságok aránya változó, azonban ez statisztikai szinten nem éri el a szignifikáns változás szintjét, az országos arány szintjét hol nem éri el, hol pedig átlépi. Magyarországon évente 3200-3300 ember hal meg öngyilkosságban, és ez a világon nagyon

magas aránynak számít, ugyanakkor Magyarországon a börtönökben elkövetett befejezett öngyilkosságok száma évek óta nem érte el az évi 10 esetet. Ennek elsősorban az lehetett az oka, hogy a fogvatartottak nem kerülnek egyéni elhelyezésbe (mint számos nyugati országban, ahol a letartóztatási sokk alatt jelentős arányú fogvatartott lesz öngyilkos), valamint feltételezhető, hogy az öngyilkossági késztetéseket kioltják az önkárosítások. Tudni kell azonban, hogy a szuicid késztetések sokszorosára növelik a befejezett öngyilkosság kockázatát, továbbá, hogy az öngyilkosok agyában éppen annyira kevés a szerotoninszint („örömhormon”), mint az önkárosítókéban. 6.311 Az öngyilkosság rizikófaktorai Elsődleges: pszichiátriai betegség, öngyilkossági kísérlet, a szuicid szándék közlése, alacsony szerotonin szint Az elsődleges faktorok közös jellemzői: normális körülmények között nincsenek jelen,

körülhatárolhatók időben, az adott egyénre aktuálisan jellemzők, az egészségügyi ellátás kompetenciájába tartoznak, gyakran összefüggenek egymással. Másodlagos: kora gyermekkori veszteségek, izoláció, munkanélküliség, komoly anyagi problémák, súlyos negatív életesemények, dohányzás A másodlagos faktorok közös jellemzői: ideális esetben nincsenek jelen, de a hétköznapi élet gyakori kísérői, elvileg elkerülhetők, csak statisztikailag Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 43 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 érvényesek, korlátozott mértékben befolyásolhatók Harmadlagos: férfi nem, serdülő életkor, idős nők, vulnerábilis időszakok (sérülékeny időszak: pl. tavasz, menstruáció előtti időszak, a nap első harmada, reggel, délelőtt) A harmadlagos rizikófaktorok közös jellemzői statisztikailag szintén gyakran

észlelhetők az öngyilkosoknál, a mindennapi élet természetes velejárói, nem kerülhető el, és nem változtathatók meg, prediktív (bejósló) értékük igen csekély, de a másodlagos faktorok fennállása esetén igen nagy 6.312Protektív tényezők Az öngyilkossággal szemben védelmet nyújtó tényezőkből kevés van: jó szociális és családi háttér, terhesség, a szülést követő első év, nagyobb gyerekszám, gyakorló vallásosság 6.313 Erős prediktorok A pszichiátriai zavar és az öngyilkossági kísérlet jósolja be leginkább a veszélyt: az öngyilkosok 60%-a depresszióban szenved az öngyilkosok 10-15%-a kábítószer- vagy alkohol problémával küzd a kezeletlen depressziós betegek 15%-a tíz éven belül követ el öngyilkosságot, harminc éven belül 35%-a az öngyilkosság mint médiaesemény drasztikusan megemeli az öngyilkosságok számát 6.314 Cry for help A „cry for help” a halálvágy tudatos, vagy nem tudatos indirekt jelzése.

Ilyenek lehetnek: a halálvágy közlése, kimondása, búcsúlevél, végrendelkezés, gyógyszerek gyűjtögetése, fegyver vásárlása. A jelenség azt is mutatja, hogy a személy ellentmondásosan vélekedik a tervével kapcsolatban. A börtönben a fogvatartott nem jut fegyverhez ideális esetben, azonban igen jellegzetes eszközökkel történnek a börtönbeli öngyilkosságok. Megemlítünk pár valóban megtörtént magyar esetet: csíkokra tépett lepedő vagy pokróc, nadrágszíj önakasztáshoz, kapucnis póló zsinórja zsinegeléshez, éles tárgy használata érvágáshoz, nyugtatószer használata önmérgezéshez. Leírhatjuk a preszuicidális szindrómát (öngyilkosságot megelőző fázis): a gondolkodás és a magatartás beszűkülése, gátolt, vagy maga ellen fordult agresszió, szuicid fantáziák. 6.315 Szuicid-prevenció Az öngyilkosság megelőzésére nagy hangsúlyt kell fordítani a börtönben, hiszen alapvető feladat a fogvatartottak életének és

testi épségének védelme, továbbá hatékonysági faktor a fogvatartottak lelkiállapota. Ezt a következő eszközökkel lehet elérni: a pszichiátriai betegségek korai felismerése, kezelése és utógondozása szakmai képzések, továbbképzések, fórumok, workshopok Korai jelzőrendszer a börtönben a WHO (Egészségügyi Világszervezet) ajánlásai szerint Öngyilkosság szempontjából a fogvatartottak nagy kockázatú csoportot (high risk group) képeznek, azért, mert a börtönben: sok a fiatal férfi, sok a mentális betegségben szenvedő személy ,a fogvatartottak gyakran mélyszegénységből érkeznek, a kábítószer-probléma gyakoribb a fogvatartottak körében, a fertőző betegségek gyakrabban fordulnak elő. A börtönben magas stressz-szint érzékelhető a mindennapi élet során. A börtönökben nagyon gyakran csak formális szuicid-prevenció létezik. A személyzet túlterhelt A börtön elkülönül a külvilágtól, az általános

egészségügytől és a civil szervezetektől, továbbá a börtönben a fogvatartottak el vannak zárva a külvilágtól. A letartóztatási sokk a fogvatartottaknál nagy öngyilkossági veszélyt vált ki, ha: a fogvatartott 20-25 éves, nőtlen, első bűntényes, kis súlyú bűncselekményt (leginkább kábítószerrel visszaélést) követett el, kábítószer hatása alatt áll, az intézetbe fogadása óta még nem telt el 24 óra. Ha túl van a letartóztatási sokkon és bíróság előtt kell megjelennie, a fenti faktorokhoz még hozzájárul, ha súlyos ítéletet helyeznek kilátásba. Az elítélt fogvatartottak között is vannak olyan körülhatárolható faktorok, amelyek nagy valószínűséggel előre jelzik az öngyilkosságot. Ilyenek lehetnek, ha a fogvatartott: férfi, 30-35 éves, erőszakos Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 44 Fegyveres szervek és

vagyonvédelem 2014 bűncselekményt követett el, az ítéletéből 4-5 év eltelt, konfliktusba keveredik az intézettel, a társaival és az ügyintézéssel. Különösen veszélyes, ha a fogvatartottat elkülönítik, illetve, ha kevés személyzet van jelen (éjszaka, hétvége). Ezekre a tényezőkre a börtönben figyelhetnek a nevelők, a körletfelügyelők, a körlet főfelügyelők, a biztonsági felügyelők, az ápolók és az előállító őrök. További, pszichológiai szempontból releváns faktorok játszhatnak közre a börtönbeli öngyilkosságban: szegény család, aki nem tudja a fogvatartottat támogatni, szűk kapcsolatrendszer, öngyilkossági kísérlet (1-2 éve), lelki értelemben sérülékeny fogvatartott. A WHO adatok szerint a fogvatartott nők körében az öngyilkosság ötször gyakoribb, mint a nem fogvatartott nőknél. A nőket a börtönben általában férfiak részére tervezett helyen tartják, különösen az előzetes házakban. A

börtönbeli öngyilkossági kísérlet a nőknél kétszer gyakoribb, mint a férfiaknál Ezek nemzetközi trendek, amelyek hazánkban nem érvényesek. Magyarországon szinte kivételes helyzet, ha fogvatartott nő követ el öngyilkosságot, azonban a veszélyeztető faktorok ugyanazok. Úgy tűnik, hogy a csoportos elhelyezés kifejezetten javallott a nők számára annak érdekében, hogy ne károsítsák önmagukat. 6.4A fiatalkorú fogvatartottaknál a legsúlyosabb kockázati tényező a család és a barátok elvesztése, valamint a kilátástalanság. Kockázati tényezők lehetnek a befogadás során: intoxikáció: a fogvatartott kábító hatású szer befolyása alatt áll, vagy az elvonás tüneteit mutatja, szégyen, bűntudat, bánat, reménytelenség a jövővel kapcsolatban, a depresszió jelei: sírás, sivárság, hallgatás, öngyilkossági gondolatok, mentális betegség, bizarr viselkedés (nem figyel, magában beszél stb.), öngyilkossági kísérlet, vagy ha

a fogvatartott az öngyilkosságot elfogadható megoldásnak tartja, kevés belső vagy külső támogatás. 6.42 Önkárosítás – nehéz helyzet a börtönben Fontos az öngyilkossági kísérlet és az önkárosítás elhatárolása. Az öngyilkossági kísérlet célja a halál, és ezzel szöges ellentétben: az önkárosítás célja az életben maradás. A börtönbeli önkárosítások értelmezési lehetőségei: szociológiai szempontból: mobilitás, azaz jobb helyre való törekvés pszichológiai szempontból: kommunikáció (figyelemfelkeltés, figyelemfelhívás) szociálpszichológiai szempontból: a csoportnyomásnak való engedelmesség emberi jogi szempontból: az egyik legsúlyosabb börtönártalom antropológiai szempontból: önkifejezés, mint a gyúrás, a tetoválás és a graffiti Az önkárosítással kapcsolatban példaként meg kell említenünk pár elkövetési módot annak érdekében, hogy érzékeltessük az önkárosítás speciális

jellegzetességeit és indítékait. A fogvatartott a karján felületes karcolásokat ejt, a fogvatartott rossz hírt kap otthonról, és lefejeli a vaságyat, a fogvatartott nem jut Rivotrilhoz, és az elvonás miatti nyugtalanságában forró olajba mártja a kezét, a fogvatartott Rivotril hatása alatt a vécében kivágja az aranyerét, a fogvatartott többször egymás után, évekig tartó, hullámzó periódusokban mély vágásokat ejt a hasán, amibe az orvosi kezelés és figyelmeztetés ellenére – vérmérgezés következtében – belehal. A fogvatartottat elhagyja az élettársa, és elkeseredésében savat iszik, a fogvatartott a magánelzárás fegyelmi fenyítés végrehajtása előtt kitöri a körleten az ablakokat, felvágja az ereit, és a körletfelügyelőre támad. A börtönbeli öngyilkosság és önkárosítás annyira egyedi jelenség, hogy a tanulmányozásához és a kezeléséhez nem elég az a tárház, amit a klinikai pszichológia vonultat fel.

6.5Szexuális bűnelkövetők kezelése: Hazánkban jelenleg a fogvatartottak megközelítőleg 7 %-a követtet el szexuális jellegű bűncselekményt. Az összes magyar szex offender többsége erőszakos közösülést követett el. Túlsúlyban vannak az erőszakos szexuális bűnelkövetők az összes szexuális bűnelkövető viszonylatában. Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 45 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 Az erőszakos elkövetők nagyjából fele első bűntényes. Ez azt jelenti, hogy az erőszakos elkövetők csoportja nem homogén. A fogvatartottak egyik fele áldozattípus, míg a másik fele ragadozó típus Az utóbbiak a börtönben nagy veszélyt jelentenek az előbbiekre. A többszörös visszaeső szex offenderek hasonló bűncselekményért voltak már börtönben. Ennek a ténynek köszönhetően ezek a fogvatartottak az átlag

fogvatartottaknál jobban ismerik a börtönt. A bűncselekményük jellege és egyik lényegi eleme az erőszak, azaz a tettleges agresszió. Mindezek miatt feltételezhető, hogy a fogvatartottak ezen csoportja követ el a többi fogvatartott ellen esetleges (szexuális) abúzust. Ítéletkiadmányok áttanulmányozása alapján elmondhatjuk, hogy a társuló bűncselekmények vagyon elleniek (rablás, lopás), csoportosan követették el őket, valamint elég gyakori jellegzetes bűncselekmény még a közokirat hamisítás. Az ítéletkiadmányokból az is kiderül, hogy ezen fogvatartottak is mélyszegénységben éltek a börtönbekerülés előtt. A megrontást elkövetett fogvatartottak között az első bűntényesek aránya meghaladja az 50%-ot. Ez azt jelenti, hogy ezek a fogvatartottak kifejezetten veszélyeztetettek a büntetés-végrehajtási intézetekben, hiszen nem ismerik a társas érintkezés speciális szabályait, valamint a bűncselekményük miatt eleve

igyekszenek a háttérben maradni. Súlyosbító körülmény az ítéletkiadmányok szerint akkor áll fenn leggyakrabban, ha a fogvatartott a bűncselekményt az élettársa gyermeke sérelmére követte el. Mindebből az alábbiak következnek, a fogvatartott bizonyos szempontból a bűncselekmény elkövetése előtt is függő helyzetben élt, hiszen nem a saját gyermekével élt egy háztartásban. A jelenleg felbomlóban lévő magcsalád eszményképe (apa, anya, gyerekek együtt élnek) nehezíti az ilyen fogvatartottak helyzetét. A fogvatartottakat bántalmazzák társaik a leggyakrabban. A fogvatartottak családi kapcsolatrendszere sérült, ezért a büntetés-végrehajtás rehabilitációs törekvései kudarcra vannak ítélve, ha nem specializált programot alkalmaznak velük szemben. A szex offenderek bántalmazása a börtönökben összefügg a rossz általános körülményekkel, a személyzet körében tapasztalható szemhunyással, és a létszámhiánnyal. Egyes

szexuális jellegű bántalmazásoknak a börtönben is nyoma van, ezeket az orvosok akkor tudják felderíteni, ha bízhatnak bennük a fogvatartottak. A börtönbeli esetleges szexuális erőszak a szexuális úton terjedő betegségek táptalaja. A szex offenderek kezelési lehetőségei (külföldi példák) A kognitív-behavior terápia (CBT) tudatos magatartásformálást jelent. Célja az, hogy a fogvatartott gondolatai megváltozzanak, és ezzel kerülje a kockázatos helyzeteket. Gyógyszeres kasztrációra is lehetőség van egyes országokban (Dánia, Csehország, Lengyelország). A fogvatartottak önként, és akár a börtön helyett választhatják a kezelést. A gyakorlattal kapcsolatban emberi jogi aggályok merülnek fel A biztonsági őrizet (Sicherheitsverwahrung) jogintézménye a szabadságvesztés letöltése után kezdődik. A fogvatartott a börtönben marad határozatlan tartamig. Nemzetközi alapelvek a szexuális bűnelkövetők kezeléséről Az IATSO

(International Association for Treatment of Sexual Offenders) a szex offenderek kezelése érdekében létrejött nemzetközi szövetség, 1998-ban Venezuelában alapították. Az alapelveket a következőképpen foglalhatjuk össze: Kimutatták, hogy egyes kezelési módszerek csökkenthetik a szexuális bűnelkövetők visszaesését. A kezelés választása csak önkéntes lehet, mivel a fogvatartottak nem biztos, hogy úgy vélik, hogy a letartóztatásuk egészségügyi vagy pszichológiai okok miatt következett be. A kezelést csak kiképzett személyek láthatják el A kezelés célja, hogy a fogvatartott életminősége javuljon, valamint hogy ne essen vissza. A kezelés sokfajta megközelítést alkalmazhat a hatékonyság érdekében. A kezelési tervbe pszichofarmatikumokat (pl nyugtatókat) is be lehet vonni, amelyek csökkenthetik a kezelt személy szexuális késztetését és fantáziáit. (Ezt a tételt emberi jogi szempontból vitatni lehet) A kezelést folyató

személyeknek együtt kell működniük az igazságszolgáltatással. A kezelés sajátosságaira titoktartás vonatkozik 6.5Mentálisan sérült fogvatartottak Gyakran tapasztaljuk a hétköznapokban is, hogy azok a gyerekek, akikkel valamilyen probléma adódik az általános iskolai oktatás során, és emellett viszonylag rossz családi hátérrel rendelkeznek; egy idő után kiesnek a rendszerszerű oktatás keretei közül, marginalizálódnak, és nagyon gyakran a bűnözésre adják a fejüket. A börtönben az is szinte hétköznapi tapasztalat, hogy a fogvatartottaknak nagyon alacsony az iskolai Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 46 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 végzettsége. Az iskolai végzettség egyáltalán nem egyenlő a műveltséggel Ennek bizonyítéka lehet az, hogy a fogvatartottakat gyakran látjuk művelődni, szerepelni, zenélni, azonban

már csak olyan helyzetben, amit a társadalom szélesebb rétege nem fogad el: a börtönben, elítélt bűnözőként. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a fogvatartottakban megvan az igény az ismeretszerzésre, azonban valamilyen szempontból erre a szabad életben nem alkalmasak. 6.51Általános fogvatartotti pszichés tünetek (agyi problémák és hiperaktivitás) A fogvatartottak között magas az értelmi fogyatékkal élők aránya. Ezt a jelenséget egyrészt a valódi értelmi fogyatékosság fedi le, másrészt a minimális celebrális diszfunkció (csekély agyi működési zavar, MCD), amit a hivatalos diagnosztikus rendszerek ADHD-nak (attention-deficit hyperactivity disorder; figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) neveznek. A fogvatartottak nagyon gyakran nem átlagos, vagy kifejezetten hiányosan szocializált családi és társadalmi környezetből származnak. Az iskolázottságban való lemaradásnak azonban a szociális körülményekből eredően más okai is

lehetnek. Öröklés: a tünetcsoporthoz kapcsolódó hajlamot örökölni lehet, de ezek leginkább szociálpszichológiai okok, születés előtti okok, ezek nem valószínűek, születés közbeni okok, fogvatartottak körében nagyon valószínűek: az anyában felhalmozódó anyagok: drogok, gyógyszerek, fogós szülés (régebben), oxigénhiány, stressz, gyermekkori problémák: táplálkozási zavarok, vitaminhiány, alultápláltság, szenvedélyszerek. Az alábbi tünetek az ADHD és az MCD jellegzetességei. Iskolás korban gyermekeken figyelhetők meg, azonban a börtönben nagyon gyakran a fogvatartottakon is. Koncentrációhiány: csak arra koncentrál, ami érdekli, különben képtelen figyelni (pl. fiatalkorú fogvatartott tetoválásmintát rajzol, de írni nem hajlandó) Ingadozó teljesítmény: délelőtt és délután óriási különbségek mutatkoznak a teljesítményben. Hiperaktivitás: észlelészavar, mozgási izgatottság, tapintási érzékenység.

Túlmozgás: nem nyugszik meg (pl a fiatalkorú fogvatartott árnyékbox meccset vív, vagy a papucsokat üti a falon), gyenge íráskészség, a látott információk rossz kiértékelése: lassú, kapkodó. Érzelmi labilitás: hirtelen dühkitörés, örömmámor, fogvatartottakon (25 év alatt) nagyon gyakran tapasztalható jelenség. A szociális ösztön hiánya: a metakommunikáció rossz észlelése, beleérző-képesség hiánya. Elhúzódó pszichés érés: felületes kapcsolata van az anyával, nincs igazi partnere a gyereknek, a játékban nem érti a szabályokat. Megjegyzési gyengeség: a számokat, napokat, a hónapokat nehezen jegyzi meg, 1-2 másodpercig képes megjegyezni a dolgokat Az alábbi következmények az általános iskolás korban jelentkeznek. Ez a periódus sok fogvatartottnál kimarad éppen azért, mert túl erősek a tünetei, vagy nem is kerülnek gyermekkorukban iskolába. Ennek az a következménye, hogy a felnőtt fogvatartottak is hasonlóan

viselkednek, olyan módon, mintha gyermekek lennének. Önértékelési zavar: érzi a szeretetmegvonást, folyton bizonyítani akar, kielégíthetetlen, mindent azonnal szeretne megkapni. Ál-éretlenség: bohóckodás, butaságok, leplezések (úgy tesz, mintha „bolond” lenne, megjátssza magát), körömrágás, ágybavizelés gyermekkorban, az intézetben, ami a börtönben önkárosítássá alakul. Az alábbi tanácsokat a börtönbeli gyógyító-nevelő csoportokban, pszichoszociális részlegeken, vagy esetleg – fiatalkorú fogvatartottak esetében – krízishelyzetben lehet alkalmazni. A fogvatartottal szemben tekintélyparancsolóan és határozottan kell fellépni, logopédus segítségét kell igénybe venni írási és olvasási nehézségek esetén, fizikoterápia, gimnasztika: szoktat a saját test élményéhez. Zene, ritmus: a fogvatartott érezni kezdi a saját testét és testi korlátai, finommozgás javítás (ilyen lehet a cérnakép készítés),

gyógyszerek: a lelassult idegi folyamatokat serkentő gyógyszerek. Pszichoterápia: csak a kamaszkorban ajánlott, később az ilyen jellegű terápiát a fogvatartottak a szégyenérzet miatt elutasítják. A börtönökben és az iskolákban is csak az utóbbi évtizedekben lehet megfigyelni, hogy a fiatalok egyre erőszakosabbak. Ennek több magyarázata lehet Lehetséges, hogy az MCD az iskolai követelmények növekedése miatt keletkezett a gyerekek a teljesítménykényszer miatt, a fiatalkorú fogvatartottak a börtönstressz miatt túl vannak terhelve, ez a jelenség térben és időben az MCD-vel, a figyelmi képességük kiváló, erre kell alapozni: egy magyar börtönben előfordult, hogy a hiperaktív fogvatartottak egy másik tekintélyesnek tartott fogvatartottól cérnahímzést tanultak. Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 47 Fegyveres szervek és

vagyonvédelem 2014 A fentieken túl általánosabb következtetéseket is le lehet vonni a börtönben felbukkanó hiperaktivitással és MCD-vel kapcsolatban. Nem lehet a bűnözői életutat társadalmi és társas okok nélkül vizsgálni, rendszerszemlélet szükséges itt is. A gyermekeknél még hatékony a tekintélyelvű nevelési attitűd, a fogvatartottnál már nem alkalmazható teljes hatékonysággal, mert a börtön agresszív közeg, és értelemszerű az ellenállás, továbbá a gengesedés miatt fizikai erő demonstrációkra van szükség. A logopédusi kezelés hiányzik a börtönben, pedig sok fogvatartottnak lenne szüksége rá. A börtönbeli nyugtatószer-visszaélés (Rivotril-probléma) csak súlyosbítja a helyzetet, mert mint láttuk, az MCD-s tünetekre leginkább a serkentőszerek hatnak pozitívan, és nem a nyugtatószerek, mint a benzodiazepinek a pszichológusi kezelés kifejezetten fontos a fiatalkorú fogvatartottaknál 6.6Hosszú ítéletes

fogvatartottak: A hosszú ítélettel sújtott fogvatartottak bűncselekménye általában megosztja a társadalmat. Minden társadalomban jelen van a bosszú iránti vágy a bűnelkövetőkkel szemben. Különösen erős ez a gyilkosokkal és gyermekbántalmazókkal szemben. A jogszabályok viszont a fogvatartottak jogait, sőt emberi jogait szavatolják. Gyakran az őrök maguk sem tudják, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelniük a hivatásuk közben. A börtönőr a közfelháborodást keltő bűncselekmények elkövetőivel szemben nem lehet magánszemély, hanem a hivatását kell gyakorolnia még akkor is, ha az szögesen ellentmond a meggyőződésének. A hosszú ítéletes elítéltek mindezeken felül több időt töltenek a börtönben, azaz a fenti veszélynek jobban ki vannak téve. A hosszú ítélet miatt a fogvatartott életében egy-egy ünnep traumatikus hatású lehet (különösen a karácsony, a Szilveszter és a születésnapok), ez nagy szuicid veszélyt

jelent. A hosszú ítéletes elítéltek könnyebben nyúlnak tiltott szerekhez a börtönben annak érdekében, hogy az idő másként teljen. Ezek a fogvatartottak külön kategóriát képviselnek az önkárosítással kapcsolatban is, náluk nagyobb szerepet játszanak a mobilizációs szuicid tényezők. Az Európa Tanács ajánlása szerint az öt év feletti ítéleti idővel rendelkező fogvatartottnak minősülnek hosszú ítéletes fogvatartottaknak. Néhány alapelv az ajánlás szerint az individualizáció elve szerint a fogvatartott számára személyes nevelési tervet kell készíteni. A normalizáció elve szerint a börtön belső környezete az ideális esetben a külvilágra emlékeztet. A progresszió elve szerint az életfogytos fogvatartott is jogosult az adott intézet teljes rezsimprofiljának fokozatos szolgáltatásaira. Az életfogytos fogvatartott vegyen részt a nevelési tervének kialakításában. A hosszú ítélet károsító hatásának

kiküszöbölésére az alábbi lehetőségek adódnak. A börtönszabályok részletes (lehetőleg írásos) elmagyarázása, egyéni döntések támogatása a mindennapi életben, kényelmes elhelyezés, kapcsolattartás a családdal. Tanácsadás a bűncselekménnyel, az áldozattal és a bűntudattal kapcsolatban, tanácsadás az öngyilkossággal kapcsolatban tanácsadás az intézeti unalommal kapcsolatban, az önbizalom csökkenés kezelése az izoláció és az elszigetelődés ellenében tanácsadás a depresszióval kapcsolatban. Intézeti kör: Az intézeti kör azt jelenti, hogy a fogvatartottat már a börtönbe kerülés előtt egy más jellegű társadalmi vagy állami intézetben kezelték, ebben karrierje van, és feltételezhető, hogy a szabadulása után is kezelésére kerül sor, valamint a fogvatartott ezt a folyamatot magán vagy közeli hozzátartozóján észleli. A magyar börtönnépesség szempontjából is már felbukkantak a rizikócsoportok.

Heroin-használat miatt helyettesítő vagy fenntartó kezelésen lévők, hontalan vagy idegen állampolgárságú személyek, HIV+ és hepatitis érintettségű fogvatartottak, drog vagy alkohol használat miatt további kezelésre szoruló fogvatartottak (pl. májleépülésben szenvedők), szexuális jellegű bűnelkövetők Unalom: Az unalom egy társadalmi gyökerű aktus, a fogvatartottak aktivitását megbénító közösségi aktusok összessége, ami leginkább a következőkben nyilvánul meg a börtönökben. A munkanélküliség a börtönben minden esetben nagyobb, mint abban a földrajzi és gazdasági környezetben, ahol a börtön van. A börtönbeli munkanélküliség erélyesebben sújtja a börtönben is kisebbségben lévő csoportokat (pl. a fiatalkorúakat, Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 48 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014

kábítószer-problémával szembesülőket). A zárkán belüli tétlenség egyértelműen annak a jelenségnek az eredője, hogy a börtönrendszer nem aktivizálja a fogvatartottakat, azaz hiányoznak a fogvatartotti programok; a fogvatartotti programok hiányáért azonban felelősen nem lehet csak a börtönrendszert okolni, hiszen a börtön éppen úgy a társadalom része, mint például az óvoda, csak az emberek általában nem akarnak érintkezni az elítéltekkel. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a személyzet passzivitása is erősíti az unalmat. A hosszú ítéletes fogvatartottak speciális kategóriái: A hosszú ítéletes fogvatartottak csoportja rendkívül sokszínű. A különböző típusok a börtönökben eltérően viselkednek, és eltérőek az igényeik is. Mivel ők tartózkodnak legtöbbet a börtönben a fogvatartottak közül, a az általánosan jellemző fogvatartotti tulajdonságokat ők fogják jelképezni. A külföldi fogvatartott – itt a kiadatás

szokott komoly lelki problémát okozni, vulnerábilis (sérülékeny) fogvatartott, mentálisan sérült fogvatartott, idős fogvatartott – itt külön oda kell figyelni az orvosi ellátásra, az étkezésre, súlyos beteg vagy halásosan beteg fogvatartott (kezelésüket lehetőleg az intézeten kívül kell megoldani). A nők (lásd fogvatartott nők c. alfejezet), anyák – a fogvatartott nők legérzékenyebb sajátossága a gyermekkel és a családdal tartott kapcsolat megszűnése. Ez a kapcsolat hosszú ítélet esetén – általában negatív irányban jelentősen megváltozik A fiatalkorúak – hosszú ítélet esetén a fiatalkorúak a börtönben érik el a felnőttkort pszichológiai értelemben is, azaz náluk a legjelentősebb a börtönadaptáció káros oldala. A személyzet és a hosszú ítéletes fogvatartottak: Mivel a hosszú ítéletes fogvatartottak a legnagyobb eséllyel sajátítják el a börtön rossz szabályait, ők azok, akik a leginkább képesek

manipulálni a személyzetet. A manipuláció ellen a legjobb megoldás a személyzet gyakori cseréje és folyamatos továbbképzése. Hazánkban a fogvatartottak negyede hosszú ítéletesnek számít, ugyanakkor ötöd részük még nem rendelkezik ítélettel, azaz előzetesen letartóztatottak. A hosszú ítéletre várva: Az elkövetőben felmerülnek a bűncselekmény képei, mert a tárgyalások során folyamatosan ezekkel foglalkoznak, a tárgyalások között az elkövető pedig igyekszik magáról a legjobb képet kialakítani; és ebben a folyamatban csak önmagára számíthat. Az ítélet kihirdetése egy hosszú szembesülés vége, megkönnyebbülést okoz, de az ítélet kihirdetése a félelem beigazolódása is, ezért komoly életeseménynek számít. Az ítélet az áldozat családjának is megkönnyebbülést okoz. Vajon az áldozat vagy annak hozzátartozói valóban megbocsátanak az elkövetőnek? – ez a fontos kérdés mindig felmerül, és a válasz

lehetőségeivel szembesülni kell. A sajtó jelenléte növeli a feszültséget, és egyéb ártalmakat okoz Az elkövető családja is elveszít valakit. A szemtanúknak is kényelmetlen folyton a bűncselekménnyel és az elkövetővel szembesülni. A bíróságra komoly nyomás nehezedik 6.7Fiatalkorú fogvatartottak pszichológiai sajátosságai: A serdülőkor azért fontos a börtönpszichológia szempontjából, mert ebben a stádiumban a fogvatartott személyisége még alakítható. Ezt sajnos általában a börtönközeg éppen a társadalmi normákkal ellentétes irányban torzítja el. Mivel a serdülő önazonossága még nem alakult ki, hajlamos a csoportos vagy a gengidentiás elsajátítására. A fiatalkorú fogvatartottak nagyon gyakran az idő múlása érdekében követnek el súlyos normaszegéseket a börtönben, és ennek oka az, hogy egymás előtt folyton bizonyítaniuk kell. A börtön pszichológiai jellegű feladata ezen a téren az lehet, hogy próbál

olyan közeget teremteni a fiatalkorúak számára, amely felveszi a versenyt a gengidentitás vonzó közegével. Általánosságban a bűnözői serdülőkorról: A serdülők nem csak társas, hanem értelmi szinten is kevésbé fejlettek, mint a felnőttek. Az agyi érésnek Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 49 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 idegi alapjai is vannak, de ezek mellett nagyon fontos az ismeretek elsajátítása is. A fiatalok nagyobb hajlandóságot mutatnak a rajongásra és a behódolásra. A tekintélyes személy könnyűszerrel képes nekik bármilyen információt átadni. A legnagyobb gond az szokott lenni, hogy abban a közegben, ahol a fiatalkorú fogvatartott nevelkedett, a legnagyobb tekintélynek az anyagiak, a fizikai erő és a manipulatív képesség számítottak. Ez a börtönben, az elítéltek közegében ugyanígy van, ezért a

fiatalkorú fogvatartottak egyfajta iskolaként tekintenek a börtönre, ami sajátos módon növeli a túlélési esélyüket. Ezen okok miatt kifejezetten nehéz a fiatalkorúakkal végzett börtönügyi munka, ugyanakkor ez a tevékenység rendkívül fontos, ha nem a legfontosabb, a börtön társadalomjavító funkciója szempontjából. Szociálpszichológiai elmélet a serdülőkorról: Alapvető változás áll be a viselkedésben, értelmi és érzelmi szinten, változik a nézetrendszer, a csoportnyomás, a szervezeti viselkedés, a társas megismerés változásai a serdülőkorban:  a döntésképtelenség megjelenik  a figyelem helyhez kötődik, a társas közeg befolyása nő  a figyelem megosztott: a gyermek több helyre is képes figyelni  az utánzásos tanulás jellemző Növekszik a kortárs kapcsolatok fontossága, ez a börtöngengek szempontjából kifejezetten jelentős. Önazonosság-keresés: a serdülő zavarosan dönt jó és rossz között,

ezért a 14-18 éves korig elkövetett bűncselekményeket egészen máshogy kell értelmezni. A konfliktusos személyiség ekkor nem szokatlan, ezért nem kell gyógyítani vagy kezelni. A társas és társadalmi szerveződésekben a fiatal nagyobb energiát fordít, befolyásolhatóbb és a politika iránt kezd érdeklődni. Megjegyzendő, hogy bűnöző fiatalokra leginkább a rendszerellenesség jellemző. A társas kontroll is erősödik, a serdülő jelképeket használ, az eszmékhez kitartó módon igazodik, és ezúton kialakul a fogyasztói magatartás. Megjegyzendő, hogy a fogyasztói társadalom által meghatározott értékekhez való igazodás a fiatalkorú bűnözőket kábítószerfogyasztásra és vagyon elleni bűncselekményekre kényszerítheti. A bűnözés szempontjából jelentős, hogy a kamaszkorban felerősödik a tabuk szerepe. Deviáns, csellengő csoportok esetén ez a jelenség leginkább a drogok és a fertőző betegségek és az abortusz

problémájában csúcsosodik ki. Nagyon jelentős a szexuális vágy megjelenése. Ismert börtönjelenség, hogy egyes fiatalkorú fogvatartottak a bebörtönzés idején nem rendelkeznek szexuális tapasztalatokkal, ugyanakkor a szexuális vágy jelen van bennük, ez is a börtönben jellemző fiatalkorú homoszexuális erőszakhoz vezethet. A serdülőkre jellemző gondolkodás: Nem értik a politikai alapfogalmakat (hatalom, jogok, szabadság, egyenlőség, érdekképviselet stb.) mivel a büntetés-végrehajtás nem is áll másból, mint ezen fogalmak kibontásából, a serdülő fogvatartott nem érti, hogy hova került, miért került börtönbe. Nem fogja fel a börtön társadalmi intézmény jellegét A társadalmi kontrollról tekintélyelvűen nyilatkoznak (a börtön céljának a kínzást és a kiközösítést tekintik és hiszik), a társadalomba való beilleszkedés fogalma később alakul ki bennük, nem értik a mélyebb társadalmi összefüggéseket Gyakorlati

megfontolások: A fiatalkorú fogvatartottaknak azonnal biztosítani kell az orvosi, ügyvédi kapcsolat felvételét, valamint a hozzátartozó értesítését. A fiatalkorúak részére egyszerű, érthető házirendet kell kiadni A fiatalkorúaknak messzemenően kell biztosítani a panaszlehetőséget, mert a panaszjog sérülése a börtönártalmak súlyosbodásához vezet minden esetben. A fiatalkorúak számára kiemelten fontos a speciális képzés Alapvető, hogy a fiatalkorúak nem kerülhetnek egy körletre, vagy egy zárkába felnőtt korúval. (Előzetesben sem, sétaudvaron sem, szállításkor sem.) A börtönben a fiatalkorúak a szexuális bűncselekmények leggyakoribb elkövetői és áldozatai. Ezt helyi szinten kell orvosolni A börtönben dolgozó tanárok is a rendszer részei, rájuk is ugyanazon elvek érvényesek, mint a börtönőrökre. Ideális működési feltételek: kis körlet, team munka, programok, oktatás, írás, olvasás, számolás, Készült a

rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 50 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 továbbképzés, szakképzés, sport, rekreáció, társas tevékenység. A fiatalkorú rezsim célja a társas ártalmak csökkentése. Az aktivitás hiánya személyiségromlást okoz A fiatalkorú lányok szabás-varrás, kézimunka jellegű programjai leegyszerűsítésen alapszanak, nem feltétlenül ezeket kell alkalmazni. Egészségügyi megfontolások a fiatalkorúakkal kapcsolatban A fogvatartotti egészségügy a fogvatartotti programok szerves része, nem a biztonság és nem a vezetés eszköze az elítéltek féken tartására. A fiatalkorút a befogadáskor (szökésről, eltávozásról, büntetés-félbeszakításról, szállításból) részletesen ki kell kérdezni a drogokról és az öngyilkosságról. A személyzet ezeket az adatokat ne a „nevelésnek”, a „biztonságnak”, és ne a

börtönvezetésnek, hanem az orvosnak adja át. Az orvosi kezelés mindig szigorúan bizalmas legyen. Figyelni kell az étkezésre, mert összefügg a növekedéssel és az agresszióval, valamint a mentális sérülésekkel. A fiatalkorú kockázatkereső: a drog, az alkohol, a nemi úton terjedő betegség, és a szexuális élettel kapcsolatos kérdéseket is ki kell tárgyalni. Speciális szuicid prevenció a fiatalkorúaknak (lásd öngyilkosság). Személyzeti megfontolások a fiatalkorúakkal kapcsolatban A fiatalkorú intézetben dolgozó személyzet legyen elhivatott, legyen képes vezetni és motiválni a fogvatartottakat. Fiatalkorú intézetben a szakmai munka nem képzelhető el külső támogatás és felülvizsgálat nélkül, mert ez a társadalmi beilleszkedés egyik alapja. Kevert-nem: dolgozzanak nők férfi intézetekben, és fordítva. A motozás szabályainak betartására a személyzet és a fogvatartottak részéről egyaránt nagyon kell ügyelni. A

fiatalkorú fogvatartott külvilággal való kapcsolatát egyre kevésbé kellene korlátozni. 6.8Fogvatartott nők pszichológiai sajátosságai: Szociálpszichológiai szempontból az emberi viselkedés szerepekből tevődik össze. A társadalom a nőkre merőben más szerepeket ruház, mint a férfiakra. A világ összes börtönében nagyobb a férfiak aránya, mint a nőké. A bűnözés szempontjából a nők inkább az áldozat szerepét játsszák Ha ők maguk a bűnözők, akkor a korábbi életükben férfiak rossz hatását lehet kimutatni. Elvétve akad olyan bűnöző életvitelű nő, aki a fenti hatásoktól mentes, azonban a jelenlegi trendek szerint egyre több a fiatalkorú lányok által csoportosan elkövetett bűncselekmény. A börtön ugyanakkor férfias közeg: egyrészt a nők némileg férfi szerepeket vesznek fel, és elnyomják a női szerepeiket, másrészt ennek ellentételezése miatt egyes női szerepek kifordulnak, és túl erőssé vállnak. A nők a

társadalmi szerepeiket az iskolai oktatás által is tanulják, ez gyakran hiányzik a bűnöző nőknél. Azaz egyes szerepeik inkább gyermekiek, mások meg inkább férfiasak is lehetnek. Amerikai börtönkutatások a fogvatartott nőkről: A bebörtönzés előtt a nők többsége fizikai, szexuális vagy érzelmi abúzus (sanyargatás) áldozata volt. Ezen abúzusok és a bűnözés között nyilvánvaló kapcsolat áll fenn, ugyanakkor a pszichológiai következményekkel a legtöbb börtön nem törődik. A sanyargatott nők a következőkkel jellemezhetők, megszöknek a sanyargató környezetből, csekélyebb az intelligencia hányadosuk, olvasni nagyon nehezen tudnak, szerfüggő (alkoholista vagy drogos) szülők gyermekei. Társas és lelki támogatást nem élvezhetnek (nincsenek barátaik és szerelmeik, szeretteik), nagy a bűnözővé válás kockázata, a börtönkörnyezet a nők kapcsolatait megszakítja, a börtönközegben alapvetően patriarchális mikrokozmosz

keletkezik. A börtönben fogvatartott nők számára a következők fontosak: az anyaság kezelése, fókuszált program a sanyargatott és megvert nők számára, speciális tréning a személyzet számára is, kábítószer-prevenció és tanácsadás, szülői készségalakítás, megküzdés (stressz-coping) tréning. Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 51 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 A fogvatartott nők helyzete Magyarországon Börtöneink többsége a 19. század végén épült, amikor nem lehetett beszélni női büntetés-végrehajtásról, akkoriban a bűnöző életvitelű nők szigorú zárdákba kerültek, ezért a börtönök építészeti sajátosságai a férfiak igényeit követik. A magyar fogvatartott nők jellemző bűncselekményei a következők, rablás: kb. 40 %, emberölés: kb 33 %, lopás: kb. 7 %, testi sértés: kb 7 %, csalás: kb 5 %

Szinte közhely, hogy a nők által elkövetett életellenes cselekményeknek két formája van, saját gyermek megölése, élettárs megölése. A saját gyermek sérelmére elkövetett emberölés büntetőjogi megítélése eleve társadalmi vitákat gerjeszt. Az élettárs megölése pedig a jogos védelem büntetőjogi kategóriáját feszegeti. A nők által elkövetett rablás jellemző elkövetési módja a társ tettesség, a markecolás, azaz férfiak nélkül a leggyakrabban elkövetett női bűncselekmények nem történtek volna meg. Az emberölést elkövető női elítélteket a többi fogvatartott mélyen megveti. Hazánkban a fogvatartottak kb. kb 5%- a nő, míg a testületi tagok 20%-a Egyre több nő dolgozik a börtönök körletein. Ennek nem az az oka, hogy a börtönőri szakma vonzó a nők számára, hanem inkább az, hogy az illetmény kevésbé versenyképes. A nőket a következő intézetekben helyezik el: Kalocsa, Eger, Tököli Bv. Kórház (kismamák),

Kecskemét (Anya-gyermek Körlet és a fiatalkorú lányok), Bernátkút Alegység Pálhalmán, valamint megyei intézetek (pl. Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet, II Objektum) Magyar kutatások a fogvatartott nőkről: Egy magyar kutatás szerint a fogvatartott nők a magyar börtönökben a következő nehézségekkel szembesülnek, a börtönök az ország központi helyein vannak, ezért a távoli helyekről nehezebb az asszonyokat meglátogatni, nehezebb számukra a szabadulás előtti felkészülés, a munkahely és lakhatás biztosítása, nagyabb az igényük a piacképes szakmai képzésekre. Egy másik kutatás a női fogvatartottak kábítószer-fogyasztásával foglalkozott. A fogvatartott nőknek nagyobb igényük van a börtönben a nyugtatószerekre, a fogvatartott nőket általában férfiak vitték bele a bűnbe, valamint férfiak biztatták őket a drogozásra is, a fogvatartott nők nagyobb hajlandóságot mutatnak a Rivotrillal való visszaélésre, a

gyógyszerrel való visszaélés módszere inkább a cserélgetés és a kikönyörgés, mintsem a csempészet. Elszigetelődés: A fogvatartott nők leggyakoribb és legszembetűnőbb megvonása a gyermekek és általában a család hiánya. Ez nem azonos a férfiak társadalomtól való elválasztottságával. A nők elszigetelődnek a gyermekeiktől, a családjuktól, és ennek következtében a fogvatartott társaiktól is. Ez a jelenség az inzuláció Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 52 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 7. A reintegrációs programok, resztoratív elemek Reintegráció – helyreállítás, visszaállítás, visszahelyezés Integráció – becsatolás, összevonás 7.1 A rehabilitáció gondolata az 1970-es évek közepén kegyvesztettnek tűnt az igazságszolgáltatásban Ennek egyik oka a Martinson-i kutatás eredményének publikálása volt

1974-ben. Martinson több mint 300 rehabilitációs program hatékonyságát vizsgálta, és pesszimista következtetése, hogy semmi nem működik – a rehabilitáció hatástalan eszköz a bűnismétlés megelőzésében, a kezelési korszak látványos végét jelentette. A kriminálpolitikában a rehabilitációs ideológia helyét egy ideig a „megtorlás” és az „elrettentés” politikája vette át. Az 1980-as évek végétől számtalan elemzés, kutatás készült a bűnismétlés megelőzésének különböző eszközeiről. Az eredmények azt mutatták, hogy a rehabilitációt temető pesszimizmus elhamarkodott volt, bizonyos programok nagyon is meggyőző eredményeket mutatnak a harmadlagos bűnmegelőzésben. Európa számos országában nagyon komoly intézeti és közösségi szintű programok működnek a börtönből szabaduló emberek társadalomba történő visszavezetése céljából. Ezek hatékonyságáról egyre több információ áll rendelkezésre. A

magyar büntetés-végrehajtásban eddig dominánsabb szerepet kapott a szabadságvesztés-büntetés megtorló és elrettentő, valamint társadalomvédő funkciója, ezzel egyidejűleg a harmadlagos megelőzés szempontjai háttérbe szorultak. Magyarországon elenyésző számú kutatás zajlott, zajlik ezen a területen: egyedül Borbíró Andrea és Szabó Judit, az OKRI munkatársainak „Harmadlagos megelőzés a magyar büntetés-végrehajtási intézetekben a nemzetközi kutatások fényében” című anyagát lehet megemlíteni. A büntető igazságszolgáltatás hatékonysága viszonylag szűk korlátok között érvényesülhet. Mozgásterét egyfelől a büntetőpolitika sokszor változó, módosuló keretei, a jogállami, büntetőeljárás-jogi garanciák, a jogdogmatika szabályrendszere korlátozhatják. A korlátok másik csoportja a bűnözés dinamikájából, az igazságszolgáltatási rendszer konfliktusos jellegéből fakad. A hatályos magyar jogszabályi

rendelkezések eddig is a reintegráció irányába mutattak: „a szabadságvesztés végrehajtásának célja az, hogy törvényben meghatározott joghátrány érvényesítése során elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történő beilleszkedését, és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől. A szabadságvesztés végrehajtása során elő kell segíteni az elítéltek személyiségéből, előéletéből, befogadást megelőző sajátos életkörülményeiből, életviteléből, így különösen rendszeres alkoholfogyasztásából vagy kábítószer-használatából, a közterületen életvitelszerű lakhatást folytató sajátos élethelyzetéből adódó hátrányok csökkentésére irányuló egészségügyi, gyógyító, rehabilitációs ellátását, személyiségfejlesztő programokon való részvételét.” Kiemelten fontos továbbá, hogy „a szabadságvesztés céljának elérése érdekében az elítéltek

nevelése, önbecsülésük és felelősségérzetük fenntartása, fejlesztése, a társadalmi hasznosság tudatának kialakítása, szabadulásuk után a társadalom életébe való beilleszkedés elősegítése – a Bv. Szervezet és – külön jogszabályban meghatározott esetben – a pártfogó felügyelői szolgálat feladata. A nevelési folyamat magában foglalja az elítélt személyiségének a megismerését, megfelelő foglalkoztatását és önképzését, a rehabilitációs és a szabadidőprogramok szervezését, a családi és társadalmi kapcsolatok támogatását.” A büntetés-végrehajtás mindennapjaiban ellentmondást okoz, hogy az objektív lehetőségek szűkössége még abban az esetben is felülírja a reszocializációs célokat, ha azokat egyébként az éppen aktuális kriminálpolitikai retorika támogatja. A büntetés-végrehajtási keretek között a nevelés kiemelt jelentőségű szakmai tevékenység, ami valójában nem más, mint fejlesztő

és korrigáló hatások olyan összehangolt rendszere, amely jogszabályi keretek és zárt intézeti viszonyok között a fogvatartott személyiségéhez igazodó differenciáltsággal segíti elő a büntetésvégrehajtási célok elérését, a társadalmi beilleszkedéshez szükséges viselkedés és magatartás kialakulását. A szabadságvesztés végrehajtásának célja az, hogy e törvényben meghatározott joghátrány érvényesítése során elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történő beilleszkedését, Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 53 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől. A szabadságvesztés céljának elérése érdekében az elítéltek nevelése - önbecsülésük és felelősségérzetük fenntartása, fejlesztése, a társadalmi hasznosság

tudatának kialakítása, szabadulásuk után a társadalom életébe való beilleszkedés elősegítése - a bv. szervezet és - külön jogszabályban meghatározott esetben - a pártfogó felügyelői szolgálat feladata. A foglalkoztatás A foglalkoztatás keretében a bv. szervezet - a Bv tvr-ben meghatározottak szerint – biztosítja az alapfokú iskolai oktatást, a szakirányú képzést, a munkáltatást, a terápiás foglalkoztatást, a művelődési, a szabadidős, a sport, továbbá a személyiségfejlesztő és gyógyító, rehabilitációs programokon való részvétel lehetőségét. Integráció, reintegráció főbb pontjai: A büntetés-végrehajtás szabadulásra felkészítő tevékenységének harmonizálása a Pártfogó Felügyelői Szolgálattal. A fogvatartotti foglalkoztatás oktatási, képzési elemeinek felülvizsgálata, a tanulmányi rendszer egységesítése. Intézeti programok számának, a zárkán kívüli hasznos elfoglaltsággal töltött

időnek, valamint a sportfoglalkozások gyakoriságának növelése. Pályázati források felkutatása, pályázatok beadása, elsődlegesen konzorciumi formában. A büntetés-végrehajtási szervezet fő feladatai a fogvatartottak reintegrációjában: Börtönártalom csökkentése. A civil szférában is elfogadható szakképzettség biztosítása Családi kapcsolat megőrzése, erősítése. Munkahely keresésének segítése, kapcsolatfelvétel a munkáltatóval Bűnismétlés megelőzése, pártfogó, segítő tevékenység előkészítése Hazai pályázatok: OBmB „Oktatás, képzés, reszocializáció” „Adj még egy esélyt!” „Szer-telenül” addikciók megelőzése és kezelése „Esély a falakon belül és kívül, együtt a bűnmegelőzésért!” „Fogvatartottak társadalmi reintegrációja” „Komplex modellprogramok a helyreállító igazságszolgáltatás érvényesülése érdekében” „Tanulj a múltból – ez nem a Te utad!” „A

büntetés-végrehajtás integrálása a település közösségi életébe” „Adj esélyt, hogy jóvátegyem” „Együtt, közösen a Palóc-liget természeti környezetének megóvásáért” „Hősök temetője – bűnmegelőzési, értékteremtő közösségszervezés „Visszailleszkedés új eséllyel” 2009-2010: „Mindenki nyertes” „Börtönmúzeummal a bűnmegelőzésért „Börtönmúzeummal a bűnmegelőzésért” Megbántam, jóvátenném” Felkészítés a szabadításra Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 54 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 7.2A helyreállító igazságszolgáltatás fogalma: A szabadság-vesztés büntetésnek – mint minden más büntetésnek is – lényegi eleme a malum (baj, fájdalom, vész) okozása, melyet az elkövetőnek, normaszegő cselekménye következményeként kell elszenvednie, mint a társadalom

pönalizált magatartásformára adott válaszát. Ugyanakkor a szabadságvesztés büntetés célja és feladata az, hogy a törvényben meghatározott joghátrány érvényesítése során elősegítse az elítélt társadalomba történő beilleszkedését, melyet eredményesen – véleményem szerint - nem csupán a büntetésvégrehajtási korrekciós nevelés eszközeivel, hanem a bűncselekmény elkövetésével kiváltott konfliktus feloldásával, az elkövető kárhelyreállításra, jóvátételre irányuló tevékeny megbánását szolgáló felelősségvállalásának felismertetésével és tudatosításával valósíthat meg. Megbánás és jóvátétel a börtönben: Megbánásra, bűntudatra, jóvátételre senki nem kényszeríthető, de ha erre hajlandónak mutatkozik, akkor ezt a rendszernek honorálnia kell. Egy 2009–ben, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben végzett kutatás során – többek között - arra keresték a

választ, hogy a retributív folyamatok milyen hatást gyakorolnak a fogvatartottak attitűdjeire, a felelősségvállalással, a megbánással, a 21 sértett általi megbocsátással, bocsánatkéréssel, szégyenérzettel, jóvátételi szándékaikkal kapcsolatos viszonyulásaik alakulására. A hipotézist, mely szerint a fogvatartottak körében nem szignifikáns azok száma, akikben él a szégyenérzet és a megbánás, valamint a felelősségvállalás, a kárhelyreállítás, az áldozat általi megbocsátás igényének relevanciája – nem sikerült igazolni. A megkérdezettek közül – ugyanis - egy személy kivételével valamennyien megéltek valamilyen mértékű bűntudatot, szégyent és megbánást, s kifejezésre juttatták jóvátételre irányuló vágyaikat. A negáció, a felelősség és a bűntett elkövetésének tagadása, – bár megjelent nem volt jelentős mértékű a fogvatartottak körében, ahogyan a következmények jogosságának belátása is az

elítélteknek csupán elenyésző részénél maradt el. Többen azt is megfogalmazták, hogy - amennyiben Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 55 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 lehetőségük lenne rá - mit mondanának annak a személynek, akinek cselekményükkel kárt okoztak:  „Ne haragudjon rám, bocsásson meg nem lesz többet ilyen, nagyon meg bántam a tettemet, amit elkövettem.”  „Szeretnék a Magyar Államtól elnézést kérni és kérném bocsásson meg nekem és elmondanám neki, hogy rettentően megbántam amit tettem és soha többet nem követek el bűncselekményt és Törvénytisztelő emberként fogok kimenni és ezt kint is szem előtt fogom tartani és nem fog érdekelni semmi csak az, hogy mindent rendbe tegyek és bocsásson meg mindenki akire szégyent hoztam és rettentően szégyellem magam és nagyon sajnálom de tisztességgel

és becsülettel fogom leülni az ítéletemet”.  „Nagyon megbántam tettemet.”  „Ne haragudjon rám, nem előre megfontolt volt a szándék, így alakult.”  „Elnézést kérnék tőle a történtekért.”  „Semmit. Nem mernék a szemébe nézni, mert szégyellem magam”  „Sajnálom.”  „Nagyon sajnálom a történteket. Ha egy mód és lehetőség nyílna rá akkor az egészet meg nem történté tenném.” A belátás, a bűntudat a szégyenérzet, a jóvátétel iránti hajlandóság megjelenése a rabtársadalomban mindenképpen pozitívumként értékelhető, különösen, ha a fogvatartott integrációját, valamint az erre irányuló törekvéseket vesszük górcső alá. Mindazon túl, hogy megalapozhatja a társadalmilag konform magatartásstílus beállítódását, hajlamos a büntetés - végrehajtási intézetek falain belül és kívül keletkezett konfliktusok konstruktív megoldására, teret engedve a hazánkban „még

gyermekcipőben járó”, a totális intézetben alkalmazható resztoratív gyakorlatok elterjedésének. A helyreállító gyakorlatok kriminálpedagógiai jelentősége: A tettét, illetve annak következményeit, az okozott kárt, sérelmet felismerő elkövetőben beinduló pszichológiai folyamatok, illetve az arra adott adekvát vagy inadekvát válaszok jelentős szerepet játszanak a visszailleszkedés esélyeinek meghatározásában éppúgy, mint az egyén deviáns karrierjének jövőbeni alakulásában. Különösen hangsúlyosan érvényesül ez a totális intézet falain belül élők esetében, ahol a megbánás, a jóvátétel igényének kifejezésre nem juttatása tovább erősítheti a deprivációk (valamitől valómegfosztás), a prizonizáció által okozott énkép devalvációt, teret engedve ezáltal – a fogvatartott későbbi életét meghatározó - pygmalion effektus eszkalációjának. Mindemellett az egyénben, tettének énképével nem

összeegyeztethető elkövetése kognitív disszonanciát kelthet, melynek mérséklése elengedhetetlenül fontos az elkövető konzisztens énképének fenntartása érdekében. Ennek lehet egyik eszköze az elkövetett cselekmény, az okozott sérelem leértékelése, bagatellizálása, a felelősség tagadása, vagy akár saját tettük jogosságának megítélése, melyek az antiszocialitás irányába mutatva, az értékek és attitűdök megváltozását, megbélyegezettséget, kirekesztést és további sérelmeket eredményezve szabnak gátat a fogvatartott sikeres társadalmi integrációjának. A kognitív disszonancia feloldásának másik lehetséges módja az elkövetett cselekmény kapcsán felmerülő bűntudat és szégyenérzet kifejezésre juttatása, a tettekkel való szembenézés, a következmények viselésének igénye, az okozott kár, sérelem jóvátétele, helyreállítása, amely direkt, illetve indirekt módon érvényesülő hatásrendszeren keresztül

járul hozzá a visszailleszkedés sikerességét meghatározó konstruktív életvezetés megalapozásához. Az elkövető megértő és támogató közegben kifejezett megbánásának és szégyenérzetének érvényre juttatása hozzájárulhat az empátia erősödéséhez, amely a terhelt altruista attitűdjeinek valamint személyes és szociális felelősségvállalásának pozitív irányú elmozdulásán keresztül, az elkövető jóvátételi szándékának realizálódását eredményezheti. Mindemellett az elkövetett cselekmény következményeinek, az elkövető önmagára és másokra gyakorolt hatásának beazonosítása, a terhelt erkölcsi gondolkodásmódjának fejlődését is előmozdíthatja, amely a társadalmi normák és a mögöttük meghúzódó erkölcsi - etikai alapelvek felismerésével, vagy felismertetésével vezethet el a morális elvek interiorizációjához, a morális viselkedés kialakulásához. Végezetül, a helyreállítás, az okozott kár,

sérelem jóvátételével elősegíthető az elkövető „összetöredezett énképének restaurálása” az Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 56 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 énkép és én-ideál közötti diszkrepancia csökkentése, amely az önértékelés, az önbecsülés javulásán keresztül járulhat hozzá a totális intézet személyiséget érő káros folyamatai énképromboló hatásainak megfékezéséhez „a resztoratív igazságszolgáltatás lehetőséget ad a bűnelkövetés utáni jóvátételre, mely elsősorban a bűncselekmény elkövetése által okozott egyéni, családi, szociális (társadalmi) károk helyreállítására irányul” (L. Walgrave, 2008) Helyreállító gyakorlatok különös tekintettel az elkövető - megsértett közösség viszonyra, a helyreállító börtön projekt: A helyreállító vagy közösségi börtön

koncepció olyan programokat foglal magába, melyek a szabadság vesztés büntetésüket töltő, tettüket megbánó fogvatartottaknak kínálnak lehetőséget a jóvátételre úgy, hogy a bűncselekmény közvetlen sértettjei helyett a normaszegéssel közvetetten sértett helyi közösség számára, a közösség érdekét szolgáló hasznos tevékenységek megvalósításával nyújtanak szimbolikus jóvátételt. A folyamat eredményeként optimális esetben létrejön egyfajta „elköteleződés” a közösség érdekei, értékei iránt, amely a jövőben visszatarthatja az elkövetőt az újabb bűncselekmény elkövetésétől. A jóvátétel eredményes megvalósulásának alapját a fogvatartottak felkészítése jelenti a közösség számára végzett munkára, amely készségfejlesztéssel és egy szakma elsajátításával realizálódik. Az előbbi a sikeres társadalmi és munkaerő-piaci integrációhoz szükséges kompetenciák fejlesztését, míg az utóbbi

optimális esetben egy olyan piacképes, keresett szakma elsajátítását is jelentheti, melyet a fogvatartott - nem csupán a jóvátétel során, hanem - szabadulása után is kamatoztatni tud. A felkészített fogvatartottak a program központi elemeként megvalósuló jóvátételt, hiánypótló jelentőséggel bíró tevékenységgel biztosítják a közösség számára, vagyis olyan munkálatok elvégzésével, melyek szükséges, az életminőség javítására irányuló igényként jelennek meg a helybeliek életében, hozzájárulva ez által ahhoz a társadalmi előítélet által keletkeztetett szakadék áthidalásához, mely a közösség és a fogvatartottak között meghúzódva képez akadályt a fogvatartottak visszailleszkedésében. A program jelentőségét a börtönök helyi közösség életébe történő integrálódása adja, amely a közösségnek nyújtott jóvátételen keresztül a fogvatartott személyiségének fejlesztése, valamint a társadalom

fogvatartottakkal szembeni attitűdjeinek modifikálása mentén válhat alkalmassá a büntetés - végrehajtásból szabaduló integrációs esélyeinek növelésére. Közösségnek nyújtott jóvátételi programok a Balassagyarmati Fegyház - és Börtönben: A Balassagyarmati Fegyház és Börtönben – pályázat keretében - két alkalommal nyílt lehetőség a helyreállító börtönkoncepció realizálására. A 2007 / 2008 - as, illetve a 2008 / 2009 - es években megvalósított, a bűnmegelőzést illetve a bűnismétlések csökkenését célzó és szolgáló projektek széleskörű összefogás eredményeként jöttek létre, melyek megvalósítói szoros együttműködésben, – mindkét esetben olyan programot alkottak meg és vittek véghez, melyek példaértékűnek bizonyultak a közösségnek nyújtott jóvátételi programok sorában. Mindkét projekt céljai között a fogvatartottak társadalmi és munkaerő-piaci integrációja, a megsértett közösség

kiengesztelése, a közösség számára nyújtott jóvátétel, továbbá az elítéltek, az intézet és a helyi közösség kapcsolatának erősítése szerepeltek, melyek egymásra épülve és egymást kiegészítve szolgálhatják a prevenciót, a bűnmegelőzést illetve a bűnismétlések elkerülését. „Adj esélyt, hogy jóvátegyem” : Az „Adj esélyt, hogy jóvátegyem” című pályázati program a fogvatartottak képzettségi szintjének növelésén, integrációjuk sikerességét meghatározó kompetenciáik fejlesztésén túlmenően, és azon keresztül célozta meg a közösség sérelmére elkövetett károk enyhítését. Míg az előbbit - törekedve az egyén adekvát szociális funkcionálásának megalapozására, a munka világából való tartós kiszakadásának, társadalmi kirekesztődésének megakadályozására -, egy szakmaképzés elsajátítása mellett, önismereti és konfliktuskezelő csoportok működtetésével, munkaerő-piaci ismeretek

valamint álláskeresési technikák oktatásával valósította meg, addig az utóbbit a szakmaképzésre építve és abból „profitálva”, közterület rendezéssel kívánta teljesíteni. A projekt 15 fő, többségében első bűntényes kriminalitású, szakképesítéssel Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 57 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 nem minden esetben rendelkező elítélt számára tette lehetővé a park – és kertépítő – gondozó szakma elsajátítását, akik új mesterségüket gyakorolva, a település több pontján végeztek értékteremtő tevékenységet. Így a város újonnan kialakított autóbusz pályaudvara környezetének megtisztításával és parkosításával, a katonai temető rendbetételével és körbekerítésével, a történelmi Palócz - liget őszi avarmentesítésével, valamint a városban megrongált padok

ülőrészének helyreállításával, járultak hozzá – közvetlenül – a városkép javítására irányuló munkálatokhoz, a közösség számára nyújtott jóvátételhez, közvetetten pedig – a társadalom fogvatartottakkal kapcsolatos látás - és gondolkodásmódjának pozitív irányú elmozdításához. „Együtt, közösen a Palócz-liget természeti környezetének megóvásáért”: Az „Együtt, közösen a Palócz – liget természeti környezetének megóvásáért” – elnevezésű program a Balassagyarmat szívében elhelyezkedő, 1898-ban, Erzsébet királyné tiszteletére létesített Palócz-liget történelmi múltjához - méltatlan állapotának megszüntetését, épített és természeti környezetének helyreállítását és megóvását, a környezetet veszélyeztető jogsértések megelőzését és visszaszorítását tűzte ki céljául. Jelentősége abban áll, hogy a példaértékű városrendezési munkálatokon, a társadalmi

jóvátételen, a fogvatartott integrációs esélyeinek növelésén túl, a közösségfejlesztést, a környezetvédelmet, valamint a gyermek – és ifjúkori bűnözés elleni küzdelmet is felkarolva, a komplexitásra helyezve a hangsúlyt, több olyan egymásra épülő program megvalósítását helyezte kilátásba, melyek együttesen szolgálhatják a bűnözéskontroll, a bűnmegelőzés realizálódását, a társadalmi előítéletek csökkentését. Mindezek mentén a jóvátételt szolgáló munkálatokba nem csupán a fogvatartottakat, hanem a civil lakosságot, valamint a parkot korábban rongáló fiatalokat is bevonták, akik aktív szerepvállalásukkal tevékeny részesei lettek a projekt eredményes, és sikert arató megvalósulásának. A programba bevont tanulók foglalkoztatása és képzése - a bűnmegelőzés és környezetvédelem olvasztótengelye mentén - egyfelől az iskolakerülés, a rongálás, garázdaság, illetve egyéb normaszegések

megelőzését, másfelől a környezeti és természeti értékek megbecsülését kívánta szolgálni. Ezek elérését érzékenyítő programok megvalósításával (bűnmegelőzési célú börtönlátogatás, ismeretszerzést, értékmegőrzést szolgáló múzeumlátogatás, bűnmegelőzési és drogprevenciós oktatás), személyiségfejlesztéssel (konfliktuskezelési technikák elsajátítása, önismeret fejlesztés) illetve egy olyan kortárs segítő csoport felállításával célozta meg, melynek tagjaiból alakult Ifjú Polgárőr Sejt a felújított parkban, - jelzőrendszerként működve - járőrözési feladatok ellátásával igyekszik elejét venni a rongálásoknak és az iskolakerülésnek. A program fő komponensét és egyben vezérfonalát adó helyreállítás a fogvatartottak tereprendezésre irányuló munkavégzésével valósult meg. A megsértett közösség kiengesztelésére önként jelentkező elítéltek a liget elhanyagolt, gazos területeinek

megtisztításán túl, parkgondozói munkálatokkal, megrongált közterületi padok, lépcsők rendbetételével, akadálymentesítéssel, közlekedési útvonalak, sétányok helyreállításával és megszépítésével nyújtottak a helyi közösség számára jóvátételt, miközben a tanulókkal és a civil lakossággal folytatott közös munka során, megismerve a munkakultúrát, gyakorolva szakmájukat és a társadalmi együttélés szabályait, jelentős mértékben járultak hozzá saját integrációjuk sikeresebbé tételéhez. A pályázat eredményeként megszépült történelmi emlékhely, - vagy ahogyan azt, 1910-ben a Nógrádi hírlap említi - Balassagyarmat Hamupipőkéje, „pompás új ruhájában” mementóként áll a jövő generációja előtt. Mementóként, mely – remélhetőleg - hosszú éveken át közvetíti majd a társadalmi összefogás fontosságát, a természeti, környezeti, történelmi emlékek megóvásának relevanciáját, továbbá

azt, hogy a kirekesztés helyett, lehetőséget szolgáltatva a megbánásra és jóvátételre, talán útját lehet állni a bűnismétlésnek. Helyreállító gyakorlatok különös tekintettel az elkövető társadalmi integrációjára: A fogvatartott társadalmi integrációja csak abban az esetben lehet sikeres, ha személyisége a fogvatartás ideje alatt pozitív változáson megy keresztül. Ez a változás azonban csak tudatosan megtervezett körülmények között, célirányos módszerek alkalmazásával, szakemberek irányítása mellett, és a fogvatartott önkéntességére épülő tényleges együttműködésének kialakításával érhető el, melynek célja a társadalmilag értékes, de egyénileg is eredményes magatartás - és tevékenységformák kialakítása, a már meglévő pozitív tulajdonságok és viszonyulási formák tudatosítása és elmélyítése. Ennek lehetnek hatékony eszközei az Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott

„Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 58 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 alábbi, - börtönfalakon belül megvalósuló – resztoratív gyakorlatok, melyek az egyén személyiségfejlesztését több irányból megcélozva kívánnak hozzájárulni a büntetés-végrehajtásból szabaduló „integrációs sikereinek” realizálódásához. Resztoratív szemléletű eljárások jellemző alkotóelemei A résztvevők önként vállalják a részvételt, A döntésüket átfogó tájékoztatás előzi meg a kimeneteli lehetőségekről, Elsődleges szempont, hogy az áldozat ne váljon ismételten áldozattá, Az elkövető képes legyen valamilyen szintű felelősséget vállalni a tettéért, A folyamatot pártatlan, képzett semleges facilitátor/ mediátor/ koordinátor vezeti, A folyamat bizalmas természetű. Zákeus program: A keresztény szellemiségű programot Zákeus Bibliai története ihlette, aki fővámszedőként,

- adók és vámok behajtásával saját népét sanyargatva, a megszálló római hatalmat szolgálva és gazdagítva - korának egyik leggyűlöltebb foglalkozását űzte. Mindennapjait a pénzemberek hatalmának gőgje mellett a kivetettség keserűségével élte: szenvedett az emberek megvetésétől, gyűlöletétől, gúnyolódásától, fenyegetésétől, és átkától. Életében és jellemében Jézussal való találkozása hozta meg a fordulópontot, amikor a Jerikó városába érkező Jézus megszólítja Őt, a megvetett Zákeust, azt, akit mindenki gyűlöl, aki már oly sok embert megkárosított. Ekkor, a tetteivel szembenéző, bűnösségét felismerő Zákeus, cselekedeteit megbánva, jóvátételt ígér az általa megkárosítottaknak: „Uram, ímé minden vagyonomnak a felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe”. A Zákeus történetét feldolgozó program az elkövető és az áldozat

közötti kiengesztelődést szolgálja, célja szembesíteni az elkövetőt tettének következményeivel, továbbá felkínálni neki a helyreállítás, a jóvátétel lehetőségét. A program jelentőségét az elkövető – áldozat szerepben megjelenő résztvevők találkozása adja, akik – bár nem feltétlenül ugyanazon bűncselekmény érintettjei - egymás, bűncselekménnyel kapcsolatos érzelmeinek, attitűdjeinek megismerésén keresztül – képzett szakemberek iránymutatása és segítsége mellett - juthatnak el a megbékéléshez, amely a 12 részből álló foglalkozássorozat végén, ünnepélyes keretek között realizálódik. A program a helyreállítás folyamatát, a tettekkel és azok következményeivel való szembenézést, a szükségletek felismerését, a felelősségvállalást, a megbánás, megbocsátás és jóvátétel lehetőségeit, és azok messze ható következményeit ismerteti meg a résztvevőkkel. A világ számos országában

eredményesen működő gyakorlat a Magyar Bűnmegelőzési Börtönmissziós Alapítvány és a Magyar Testvéri Börtöntársaság közös programjaként valósulhatott meg a Balassagyarmati Börtönben. A 12 héten át tartó foglalkozássorozat olyan önként jelentkező, a társadalomba visszailleszkedni vágyó fogvatartottak bevonásával valósult meg, akik egy, az áldozatukhoz írt levelükben fogalmazhatták meg a megbánással, szégyenérzettel, bocsánatkéréssel, jóvátételi szándékukkal kapcsolatos érzéseiket, gondolataikat, mely leveleket a program végén – egy korábban bűncselekmény áldozataként sérelmet elszenvedő – várandós hölgynek olvastak fel. A program eredményessége és hatékonysága a fogvatartottakban végbemenő attitűdváltozások kapcsán volt mérhető: a program egyes résztvevőiben tudatosult az egyéni felelősség az elkövetett cselekmények áldozataival szemben, amely motiválta őket arra is, hogy valamilyen formában

jóvátegyék tetteiket, és kiengesztelést nyerjenek a sértettektől. A résztvevők által az ünnepélyes keretek között megtartott záró csoportfoglalkozáson megfogalmazott visszajelzések alapján elmondható volt, hogy a program megalapozta az „alulról” jövő kezdeményezéseket: az elítéltek motivációját saját reintegrációs esélyeik növelése és a bűncselekményekből származó károk jóvátétele iránt. (Kovács M: Szamuráj esete – Családi döntéshozó csoportkonferencia Balassagyarmaton http://prisonunited.blogspotcom/2011/03/szamuraj-esete-csaladi-donteshozohtml) AVP Program: Bár az AVP program nem szerepel a Balassagyarmati Fegyház és Börtön resztoratív gyakorlatainak palettáján, jelentőségét ismerve azt gondolom, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, amikor a fogvatartottak reintegrációját helyezzük a figyelem középpontjába. Az Alternatívák az Erőszakkal Szemben Projekt (AVP = Alternatives to Violence Project) 1975-ben indult

el New York állam börtöneiben, ahol, azóta is működik. Az első tréning a greenhaveni börtönben valósult meg fogvatartotti kezdeményezés hatására, ahol egy elítéltekből álló csoport úgy érezte, szüksége lenne egy erőszakmentességről szóló programra. A program megvalósult, amely sikeressége nyomán - további börtönökre kiterjedve, éveken keresztül szolgálva a totális intézetben megjelenő erőszak csökkentésére irányuló törekvéseket -, válhatott napjainkra az amerikai és európai földrész számos országában – így hazánkban is - ismert és elfogadott módszerré. Az AVP olyan konfliktuskezelést szolgáló, tréningtechnikákat megjelenítő, gyakorlatorientált tanulási folyamat, melynek célja, hogy segítse a résztvevőket konfliktusaik kreatív, erőszakmentes megoldásában. Ennek érdekében arra törekszik, hogy az egyénben tudatosítsa saját, erőszakos viselkedésének közvetlen környezetre gyakorolt destruktív

hatásait, illetve hogy az erőszakmentes viselkedés jellemzőinek megismerésével, saját tevékenysége önkritikusabb szemlélésével, tapintatos véleménynyilvánítási képességének fejlesztésével segítséget nyújtson egy Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 59 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 olyan alternatív konfliktusmegoldó stratégia megtalálásához, melynek alkalmazásával képessé válhat az asszertív ugyanakkor együttműködő konfliktusmegoldó magatartás gyakorlására annak érdekében, hogy saját konfliktusából nyertesen kerülhessen ki. Mindezek mentén a tréning hét egymásra épülő egység (a megerősítés, a közösségépítés, a kommunikáció, az együttműködés, a konszenzusos döntéshozatal, kreatív konfliktuskezelés, célok, értékek tisztázása) mentén, szituációs játékok, interaktív gyakorlatok

alkalmazásával, élmények felidézésével, személyes élettapasztalatok, aktuális érzelmek megosztásával kíván hozzájárulni az résztvevők konfliktuskezelési stratégiáinak fejlesztéséhez, hatékonyabb és eredményesebb alkalmazásához. Családi Döntéshozó Csoportkonferencia: A családi döntéshozó csoportkonferencia, mint a resztoratív szemlélet konferenciamodellje a csoportos eljárás normatív hatását használja fel a viselkedés szabályozására. A családok bevonására épülő modell célja, hogy összehozza a fogvatartottat, illetve annak közösségéhez tartozókat annak érdekében, hogy együttesen tárják fel a normaszegő cselekményhez vezető okokat, következményeket, felelősségeket, továbbá, hogy a bűnismétlés, a visszaesés megelőzését célzó és szolgáló individuális elvárások láthatóvá tételével segítse az érintetteket abban, hogy saját erőforrásaik kiaknázásával, saját eszközrendszereik

alkalmazásával képessé váljanak a probléma megoldására, a fogvatartott társadalmi integrációjának adekvát támogatására. A konferencia jelentőségét az adja, hogy a múltbéli események részletes feltárása, az érintettek érzelmi szükségleteinek felismerése és kifejezésre juttatása, a részt vevők elvárásainak, valamint törekvéseinek láthatóvá tétele, az egész közösséget átformálva valamennyi résztvevő hozzáállásán, szemléletmódján változtat, lehetőséget teremtve ezáltal azokhoz - az elkövető körül megjelenő - erős és jól funkcionáló támogató kötelékek kialakulásához, melyek hálójában a visszailleszkedés reális célnak tekinthető. A „megoldáskereső” konferencia módszer a családon, továbbá a konferenciát vezető, - pártatlanságot és semlegességet képviselő - facilitátoron kívül további szereplőket, így a büntetés-végrehajtási intézet - elítélt vonatkozásában érintett –

szakembereit (pl.: pszichológus, nevelő, lelkész, intézetparancsnok, bv osztályvezető, munkáltató, stb) továbbá segítő szakembereket, szociális munkásokat, pártfogó felügyelőket, civil szervezetek képviselőit, illetve az érintett szűkebb – tágabb közösség képviselőit (pl.: önkormányzat) is bevonhatja a döntéshozatalba Jelenlétük nem csupán a – fentiekben említett -, a fogvatartott integrációjának támogatását célzó elvárások és vállalások, a kezeletlen problémák következményeinek megláttatása kapcsán releváns, hanem a család reális, elérhető és kivitelezhető tervének megalkotásában is. Bár a módszer alaptétele, hogy a cselekvési terv kidolgozása elsősorban a fogvatartott és közvetlen környezete által realizálódjon, belátható, hogy egy irreális, a megvalósulást veszélyeztető faktorokkal teli megoldási terv inkább szolgálja a bűnismétlés, mint a társadalmi beilleszkedés elősegítését. A

módszer kulcsfogalma a helyreállítás Nem terápiás módszer, nem elnéző a vétségekkel, kihágásokkal, bűntettekkel szemben, de támogatva és értékelve a tett elkövetőjének belső értékeit, mindent elkövet annak érdekében, hogy az, újra a társadalom hasznos, értékes tagjává válhasson. „Küzdeni szép, ha előttünk szent cél lebeg, Küzdeni jó, erős küzdéssel győzni lehet. s mindig, minden küzdelem után megnyerünk egy csatát, Akarni kell, s az ember felülmúlja magát” Családi Döntéshozó Csoportkonferencia a Balassagyarmati Fegyház-és Börtönben – egy esettörténet tükrében: A Balassagyarmati Fegyház és Börtönben megvalósult családi döntéshozó csoportkonferencia modellértékű sikertörténetté avanzsálódott a büntetés-végrehajtásban megvalósuló konferenciamodellek vonatkozásában. Sikerét a hit és a küzdelem adta Hit az résztvevőkben, egymásban, a módszer hatékonyságában; küzdelem egy emberért, egy

családért, küzdelem egymásért, egy új élet megalapozásáért. Szereplők: A történet főszereplője egy 35 éves fiatalember, János, akinek már elég fiatalon kicsúszott a talaj a lába alól. Otthonról megszökve, iskolai tanulmányait félbeszakítva, sok meggondolatlanságot elkövetve élte a fiatalok lázadó életét, melyet ifjú felnőttként a könnyű, lezser, felelősség nélküli, de szórakozásokkal teli életmód váltott fel. Egy olyan életmód, melynek erőszakossággal, nemtörődömséggel, kikövezett útja a börtönbe vezette őt, ahol emberölés miatt több mint egy évtizedes fegyházbüntetéssel kellett szembenéznie. A börtönbe kerülő fiatalember beilleszkedése nem volt problémamentes Agresszív, az intézet rendjét sértő és veszélyeztető magatartásával több esetben hívta fel magára a figyelmet, amely az idő múlásával lassú hanyatlásba kezdve engedett teret azoknak, a János magatartásában bekövetkező pozitív

irányú változásoknak, melyeknek köszönhetően a konform, együttműködő szerepben megjelenő fiatalember, egyre több Intézeti foglalkozáson is megjelent. Mindemellett az Intézet fogvatartotti kórusának is tagjává vált, ahol zenei tehetségét kamatoztatva több alkalommal kapott lehetőséget arra, hogy a börtön falain belül és kívül megvalósuló zenei programok tevékeny résztvevője lehessen. János nehéz körülmények között élő élettársa és családja, bár elítélték és szégyellték János tettét, mindvégig kitartottak mellette, visszavárták, lehetőségeikhez mérten, - és sok esetben erőn felül is - harcoltak kapcsolatuk beszűkülése, megszakadása ellen. „ tettét elítélem, ez bűn, de János egy szeretetre méltó ember, akit bármikor visszafogadunk, mindaddig, amíg a jó szándék fogja vezérelni. Kell a gyerekeknek az apjuk és Marinak is, mert csak őt szereti azóta is” – fogalmazta meg János anyósa egy

beszélgetés alkalmával. A szezonális munkából magát fenntartó család – mindemellett - azért is folytatta mindennapos küzdelmét, hogy a gyermekek életébe ne vésődhessen mélyebbre az apjuk hiányának és tettének hátrányaiból fakadó stigma. János fia már egészen kisgyermekkorában megélte azt a megbélyegezettséget, melyet apja miatt kellett elszenvednie, s amely magatartás – és viselkedés zavarokat okozva pszichológus segítségével történő beavatkozást tett szükségességé. Lánya, helyzete hátrányainak kompenzálását saját személyiségének fejlesztésével próbálta elérni úgy, hogy a tanulásra hangsúlyt fektetve, egy olyan szakma elsajátítását helyezte kilátásba, amely segítséget jelenthet számára apja viselkedésének, tette elkövetésének megértésében. A családi döntéshozó csoportkonferencia előkészítése: A családi döntéshozó csoportkonferencia létrejöttét János szabadulása, illetve szabadulásra

való felkészítése generálta, amely több aspektusból tette indokolttá és szükségessé a módszer alkalmazását. Ezek között János szabadulásával kapcsolatosan felmerülő aggályai, családjával való kapcsolatának rendezésére, az általa megsértett, megbántott személyek kiengesztelésére irányuló törekvései, az intézet János beilleszkedését támogató vonásai, illetve Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 60 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 egy, - a család fogadókészségének feltérképezését, a családi kapcsolatok erősítését, a szabadulás előkészítését szolgáló rövidtartamú eltávozás lehetősége szerepeltek. Ez utóbbi megvalósulását egy - az ideiglenes távollétre mind a családot mind az elítéltet - felkészítő beszélgetés előzte meg, amely a balassagyarmati börtönben a fogvatartott és családja

részvételével valósult meg. A megbeszélés a János magatartásában beinduló pozitív változásoknak, a család elmúlt években átélt történéseinek, nehézségeinek és eredményeinek megláttatásán, a család működésében hátrányt jelentő területek feltérképezésén túl azoknak a tanulni - és tennivalóknak, feladatoknak az előirányzásával zárult melyek nem csak a rövidtartamú eltávozás idejére, hanem azon túl is a család kapcsolatrendszerének erősítését szolgálva, annak adekvát működését eredményezhetik. A megbeszélés eredményeként, a család támogató és kontrolálló funkcióját látva, az intézetparancsnok engedélyezte, hogy 12 év után először, János elhagyhassa a börtönt, és a karácsonyi ünnepeket szerettei körében ünnepelhesse. Az otthon eltöltött időszak alatt, - a felkészítő beszélgetésen megfogalmazott – tevékenységeit, feladatait, családi kapcsolatait erősítő vállalásait sikerült

teljesítenie, s bár élettársa és közötte alakultak ki nézeteltérések, azokat minden esetben – korábbi életétől eltérően - erőszaktól mentesen, konstruktívan sikerült kezelnie. A több mint egy évtizedes rabságból kiszabaduló János egy olyan megváltozott világba csöppent, amely élettársán és gyermekein túl elsősorban az ő életében és személyiségében mutatott jelentős, pozitív irányú változást. János családba történő visszafogadásának elősegítése mellett egy olyan közösségi stratégia kidolgozása is szükségesnek látszott, amely a család, illetve a helyi közösség integrációban érintett szereplőinek bevonásával, a beilleszkedés folyamatát, a sikeres társadalmi integráció feltételét képező erőforrások feltérképezését, a normakövető magatartás megvalósulását, továbbá a bűncselekménnyel okozott kár jóvátételének realizálódását szolgálta. Ennek lett hatékony eszköze a döntéshozó

csoportkonferencia, amely – az időközben ismételten rövidtartamú eltávozásra engedett János lakóhelyén, az eltávozás ideje alatt valósult meg. A konferencia: A konferencia létrejöttét, hosszú és alapos előkészítő munka előzte meg, amely során sor került – többek között a megbeszélés szükséges és lehetséges résztvevőinek megválasztására, a velük való előkészítő beszélgetés továbbá, az előttük még ismeretlen módszer bemutatására, a konferencia helyszínének és időpontjának megválasztására, amely végül a család és hozzátartozók részéről 8 fő, a szakemberek részéről 6 fő, a településen dolgozó támogatók közül 3 fő bevonásával realizálódott. A megbeszélés János integrációra irányuló elképzeléseinek, illetve azok megvalósításának boncolgatásával vette kezdetét, amely során - a hosszú ideje büntetését töltő, a külvilág történéseiből, változásaiból kiszakadó fiatalember,

- a valóságtól igen sok esetben elrugaszkodó - terveinek reális kivitelezéséhez a szakemberek problémamegoldó, támogató attitűdje több esetben adott támpontot. Amikor az érintettek előtt körvonalazódott a jövőben megvalósítandó tevékenységek sora, hozzáláttak, hogy elkészítsék a konkrét feladatokkal, határidőkkel, felelősökkel megjelölt cselekvési tervüket, amely a résztvevő szakemberek egyetértésével, az alábbi témák köré szerveződve prognosztizálták a család és János reintegrációt támogató tevékenységeit.  Lakás – az élettárs szüleinek házában laknak a szabadulás után, majd önálló lakásba költöznek.  Munka – szabadulás után a férfi élni fog a körjegyző által ismertetett közhasznú munka lehetőségével.  Adósság – a nagy összegű bírósági költségekből és az okozott kárból adódó tartozás rendezésével kapcsolatban a férfi a pártfogó felügyelő, a helyi szakemberek és

támogatók segítségét kéri.  Keresztény életvitel – a férfi a családjával együtt folytatni kívánja a börtönben elmélyített keresztény szemléletet, imaházba jár majd, ahol zenéléssel járul hozzá a közösség jólétéhez.  Kapcsolatok – sógora és rokonai támogatásával a férfi kerülni fogja a korábbi bűnöző ismerősöket és így próbálja jó szándékát bizonyítani a családja és gyermekei felé.  Jóvátétel – a férfi szeretné jóvátenni a cselekménye által okozott sérelmeket először a család és a közösség felé, majd az áldozat rokonai számára, amennyiben ez lehetséges. (Kovács M: Szamuráj esete – Családi döntéshozó csoportkonferencia Balassagyarmaton http://prisonunited.blogspotcom/2011/04/szamuraj-esete-csaladidonteshozohtml ) Eredmények: A család által megfogalmazott és papírra vetett tervezeten még a tinta sem száradt meg, mikor az első eredmények megmutatkoztak. Jánost a

büntetés-végrehajtási bíró az intézet javaslata, valamint a családi döntéshozó csoportkonferencia sikeressége figyelembevételével feltételes szabadságra bocsátotta, így már egy hónappal a konferenciát követően hozzáláthatott tervei megvalósításához, - majd néhány hét múlva – az első eredmények megláttatásához:  A település jegyzője örömmel számolt be arról telefonon, hogy a férfi az önkormányzatnál dolgozik. Családjával ugyan a vártnál korábban albérletbe költöztek, de a családsegítő bútorokat tudott biztosítani nekik. Véleménye szerint mindannyian örülnek annak az összefogásnak, ami a konferencia során létrejött, és aminek pozitív következményeit már tapasztalják.  A családgondozó elmondása szerint a gyerekek jól vannak, vidámak, örülnek és a fiúnál korábban tapasztalt magatartási problémák már nincsenek jelen.  A férfi és élettársa jól érzik magukat, az apróbb

nézeteltéréseket tisztázzák maguk között és boldogok az együttlét miatt. A közösségben sikerült megtalálniuk a helyüket, időnként elmennek a gyülekezetbe, de mindennapi anyagi gondokkal küszködnek, amit a rokonok segítségével próbálnak megoldani. (Kovács M Szamuráj esete – Családi döntéshozó csoportkonferencia Balassagyarmaton http://prisonunited.blogspotcom/2011/04/szamuraj-esete-csaladidonteshozohtml ) 7.3Befejezés Amennyiben a XXI. század büntetőpolitikájának részét képezi a prevenció, a bűnmegelőzés, a bűnismétlések számának csökkentése, a napjainkban, - esetenként - kétszáz százalékos telítettséggel funkcionáló büntetés-végrehajtási intézetek nem mehetnek el a resztoratív szemléleten alapuló gyakorlatok mellett. A helyreállító igazságszolgáltatás szemlélete, törekvései és működő jó gyakorlatait kell megismerni, Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott

„Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 61 Fegyveres szervek és vagyonvédelem 2014 hogy azon a bizonyos szemüvegváltáson keresztül, támogatókra, hívőkre, szövetségesekre találjanak ahhoz a küzdelemhez, amely a fogvatartottak sikeres társadalmi integrációját, bűnismétlésének megakadályozását hivatottak szolgálni. Természetesen hiba lenne azt feltételezni, hogy a resztoratív szemlélet önmagában képes lenne e cél elérésére, de ha meglátjuk a mögötte meghúzódó értékeket, és lehetőségeket, ha megtapasztaljuk az alkalmazásával elért sikereket, megláthatjuk a változás irányait is. A resztoratív szemlélet nem csodafegyver, applikálása nem hozhat gyors és átütő változásokat, viszont elindíthat egy olyan átalakulást, mely az emberi létezés modifikálását, a bűnös cselekedetek csökkentését, a társadalmi szemléletformálást megcélozva hatékony eszköz lehet a jövő

generációja bűnelkövetésének, bűnismétlésének visszaszorításában. A módszer tehát adott, viszont nem elegendő az új irány meghatározásához. Tevékeny, - a szemlélet létjogosultságát hirdető - gyakorlott szakemberekre, pozitív példákra, eredményekre, sikertörténetekre, egyszóval tettekre van szükség ahhoz, hogy a társadalmi integrációt célzó és megfogalmazó igényekből, elvárásokból, papírra vetett elgondolásokból a mindennapok eleven valósága legyen. Hogyan kezdjünk hozzá? Nos, erre a kérdésre – azt hiszem-, Fellegi Borbálai gondolatai választ adhatnak: „A resztoratív módszer a személyes és aktív felelősségvállalásra épít: azt mondja, bármilyen kicsi is egy egyéni vállalás, többet ér, mint a hangzatos, látványos és soha meg nem valósuló ígéretek. És az is biztosan állítható, van olyan kicsi lépés, amely megtehető anélkül, hogy mások döntéseitől függne. Tehát nincs akadálya, hogy mi

magunk – akár szakmai, akár magánéletünkben – tegyünk egy apró lépést a békés konfliktuskezelés irányába. Veszíteni nincs mit, legrosszabb esetben is csak minden úgy marad, ahogy volt.” Készült a rendészeti szakvizsgabizottság által kiadott „Büntetés-végrehajtási Igazgatás” című jegyzet felhasználásával 62