Gazdasági Ismeretek | Európai Unió » Fodor Ágnes - A nagy centrumországok (EU, Észak-Amerika és Japán) fejlődése a jövőben, Európa miért fejlődik lassabban?

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai Kar Gazdálkodási szak ÖSSZEHASONLÍTÓ GAZDASÁGTAN HÁZIDOLGOZAT A nagy centrumországok (EU, Észak-Amerika és Japán) fejlődése a jövőben Európa miért fejlődik lassabban? Készítette: Fodor Ágnes 2003/2004. tanév gazdálkodási szak II. évfolyam / I félév levelező “E”csoport 1 A téma, melyet kaptam az EU-s országok, Észak-Amerika és Japán fejlődésének összehasonlítása, valamint jővőképének kialakítása, és hogy az EU mért fejlődik lassabban, mint a Nyugat és a Távol-Kelet? Ezeket a kérdéseket szeretném megválaszolni, különböző megvilágításból. Munkám kezdetén számos kérdés vetődött fel bennem és sokat gondolkoztam, hogy hogyan is kezdjem a téma kidolgozását. Így arra gondoltam, hogy először is közelítsük meg a témát a globalizáció oldaláról, majd az Internet hatása a jövőben és utolsóként az autógyártást a világban.

I. Mi is jut eszünkbe, mikor ezt a szót halljuk: globalizáció? Egy turista egy moszkvai hotel szobájában ülve esténként a német ZDF televízió adásait nézheti. Következő héten Kairóban, szintén egy hotelben az amerikai CNN révén követheti nyomon az eseményeket. Itthon a budapesti lakásában esténként 25-30 csatornát lehet fogni, köztük amerikait, angolt, franciát, törököt. Kevesebb, mint tíz év múlva számuk száz fölé emelkedik majd, ha módunkban áll a kábeltelevíziót bevezettetni, vagy pedig a tetőre felszerelünk egy megfelelő vevőantennát. Mindez a globalizációt jelzi Egy másik példa. Az előző század elején egy négy- és ötárbocos hajó több hónap alatt tette meg a Hamburg-Chile útvonalat, hogy eljutassa a chilei salétromot Németországba. A visszaút szintén több hónapot vett igénybe. Ma viszont a repülőút tartama Santiago de Chilébe kevesebb, mint huszonnégy óra. Ráadásul naponta több légi járat is

megteszi az Európa és Chile közötti távot Utolsó példa: az 1990-es éve közepén megtapasztalhattuk, hogyan jutott csődbe Indonéziában a bankvilág, hogyan kényszerült némely állam bezárni bankjait, közöttük Japánban is, ahol egy nagy pénzintézet és egy beruházási bank működését kellett felfüggeszteni. Tanúi lehettünk, ahogy Délkelet-Ázsia több országának valutája összeomlik. Az említett esetekben csak pillanatok kérdése volt, hogy a tokiói részvénytőzsde árfolyamainak zuhanása hasson Londonban, New Yorkban vagy Zürichben és Amszterdamban. Ötven évvel ezelőtt viszont nem volt olyan amszterdami vagy zürichi magánember, akinek eszébe jutott volna japán részvényeket venni vagy eladni, rajtuk pénzt keresni, vagy épp csak kockáztatni velük. 2 Ezek a példák sokatmondóan jelzik, hogy mit is értünk globalizáción. Mindezzel szemben állítható: a XX. század folyamán az öt világrész között óriási, új típusú

mennyiségi és minőségi összefonódások és kapcsolódások jöttek létre. Összességében a 2000 utáni évek és az 1900-as évek összehasonlíthatatlanul nagyobb különbséget mutatnak, mint az, amely 1900 és 1800 között létezett. A modern közlekedés lehetőségei, a hírközlés és a kereskedelem, valamint a pénzmozgás modern lehetőségei erősen megváltoztatták a világot. Aki az európai integráció elmúlt 50 é vére visszatekint – minthogy 1950-ben hirdették meg a Schuman-tervet, és ez alapozta meg aztán az integráció irányába tett első lépésként számon tartott Szén- és Acélközösséget -, az az európai integráció öt vagy hat súlyos válságát veheti számba. Ugyanakkor e folyamatból kiolvasható e krízisek leküzdésének lehetősége is, melynek lényege a részt vevő országok nemzeti érdekein nyugvó közös stratégiai elvek tudatosítása. Az első alapelv Németország bevonása volt a kontinentális összefogásba, és

mert ez Franciaország bekapcsolása nélkül nem mehetett volna végbe, így Franciaország is része lett ennek az integrációnak. A gazdasági előnyöket olyan államok csatlakozása eredményezte, mint például Dánia, Svédország, Finnország vagy Ausztria. Az európai integráció jelenleg 15 államot foglal magába, és az emberiség írott történelmét tekintve teljesen egyedülálló vállalkozásnak számít. Mindig is léteztek nagy szövetségek, de ezek kivétel nélkül katonai hódítások nyomán születtek. Az Európai Unióhoz a jövőben még több ország fog csatlakozni, lépésenként Valamennyi ország saját nemzeti nyelvével, identitásával gazdagítja ezt az integrációt, sőt tradícióikat a jövőben meg is akarják őrizni, és saját történelmükről sem akarnak lemondani. Ennek következtében a folyamat csak lassan halad előre, válságoktól sem mentesen. Csak egyetlen példa: a közös uniós valuta, az euró példája. Bevezetése és

használata nem problémamentes, de idővel ki kell, hogy fejtse üdvös gazdasági hatásait. Egyik ilyen előnye a költségekkel kapcsolatos. 3 Manapság a világ valutatartalékainak mintegy felét a dollárhoz kapcsolják. A közös valuta bevezetését követő néhány éven belül be fog következni, hogy sok harmadik ország a maga jelentékeny mennyiségű valutatartalékát dollár helyett az euróhoz fogja kapcsolni. Ugyanez lesz érvénye s privát befektetőkre. Összegezve: a dollár mai nagy befolyása a jövőben jelentős mértékben csökkenni fog. Az euró jelentékeny jövőbeni súlya miatt a mögötte álló Európai Központi Bank és az EU öt-hét év múltán elég erős lesz ahhoz, hogy Washingtonnal és Tokióval szemben a valuták és szabályozások dolgában a nemzetközi pénzforgalmat módosítsa. ez persze csak széles körű egyetértéssel valósulhat meg, de bizonyos fokú nyomásra is szükség lesz. Már a k ilencvenes években

tapasztalható volt Nyugat-Európában a n emzetközi pénzpiacok szabályozásával ellentétes folyamat: a pénzpiacok fokozatos deregulációja, liberalizálódással kiegészülve. Amint a nemzetközi hajózás és légiközlekedés, úgy a nemzetközi pénz- és tőkeforgalom sem működhet szabályok nélkül. Szükség van felügyeletre és ellenőrzésre A német, angol, svájci bankfelügyeletek azonban nem rendelkeznek rálátással a privát pénzintézetek nemzetközi műveleteire. Japánban a bankfelügyelet felmondta a szolgálatot, azaz feladatát nem tudja ellátni, aminek oka a nemzetközi hitelkihelyezés egyre fontosabbá, valamint a pénz- és értékpapírkereskedelem egyre átláthatatlanabbá válása. A bankoknak egyre hatalmasabb méretű, világméretű a működési területe, és e nemzetek fölötti terület egyre inkább kivonja magát a nemzeti hatóságok felügyelete, a kormányok és parlamentek kontrollja alól. 1. A munkanélküliség, mint a

globalizáció következménye Az uniós államok számára a p rivát pénzgazdaság és az euró jövője problémájánál sokkal fontosabb az a munkanélküliség. Ehhez hasonló Nyugat-Európában volt a 30-as években A munkanélküliségnek sokféle oka van, mégis közvetlenül a globalizáció tehető felelőssé, különösen a munkalehetőségek és a munkahelyek külföldre vándorlása miatt. 4 A politikai vezetők egyetlen dologra fordítanak figyelmet: a munkanélküliséget orvosolni akarják, de nem annak okait akarják kiiktatni. A terápia lényege, hogy ha az állam nagyvonalúan pótlólagos pénzösszegeket költ munkahelyteremtési illetve beruházási programokra, vagy ha az eddigi adóbevételeiről nagyvonalúan lemond, és kiadásainak egy részéből a hiteleket finanszírozta, akkor majd teremtődnek új munkahelyek. Ez a gondolat megegyezik Keynes elméletével. Ma más a helyzet. A munkahelyek 30-40 %-a szorosan kötődik a világgazdasághoz Az

Unióban az államadósságot a maastrichti egyezmény a GDP 60%-áig engedélyezi, de a nagyobb mértékű eladósodást ésszerűségi okok is megakadályozzák: a megnövekedett kamatokat ugyanis csak az adók növelése révén lehetne kiegyenlíteni. Ez komoly probléma Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium számára. Magas állami kiadások és jelentékeny állami eladósodás révén sem lehet megállítani a munkahelyek kivándorlását. Épp ellenkezőleg: a nagy programok külföldi munkavállalókat csábítanak a nyugat-európai országba. Mi tehát a megoldás? Hat megoldást kínálhatunk, de egymagában egyik sem elegendő ahhoz, hogy a probléma megoldódjon: Elsőként említi a deregulációt, azaz a törvények egyszerűsítését. Az adózásról, a szociális jogokról és ellátásokról, a környezetvédelemről, a munkajogról szóló törvények több száz oldalnyi terjedelműek, az állampolgárok számára bonyolultak és átláthatatlanok. A

törvényeket és rendeleteket, alsóbb szintű jogszabályokat alkalmazó állami bürokrácia rengeteg tisztviselőt foglalkoztat, akik nem produktív munkát végeznek, de az állami kiadásokat nagymértékben megnövelik. Ez Nyugat-Európa valamennyi országában így van Nagyon fontos lenne tehát a törvények átfogó egyszerűsítése, bizonyos jogszabályok hatályon kívül helyezése. De nemcsak a közigazgatási jogban, hanem az állami feladatok kitűzésénél is szükség van efféle egyszerűsítésre. Különösen fontos ez Németországban és Ausztriában, ahol megkülönböztetjük a tartományi és szövetségi szintet. A tartományok lehetőségei pénzügyileg 5 oly szabályozottak és oly korlátozottak, hogy a szövetségi szintű szabályozás miatt nem marad pénzügyi mozgástere a tartományi politikusoknak. A harmadik megoldási javaslat az adók csökkentése, ami összefügg az állami szerepvállalás csökkentésével. Az adók nagy mértékben

áttekinthetetlenek nemcsak az állampolgár, de egy kisiparos vállalkozó, sőt egy részvénytársasági igazgató számára is. Az egyes cégek egyszerűen képtelenek teljes mértékben áttekinteni és mérlegelni az adózási feltételeket. A vezető pénzügyi tanácsadót vesz maga mellé, továbbá alkalmaz egy adótanácsadót, egy gazdasági elemzőt és egy adóügyekben otthonosan mozgó ügyvédet. Az adópolitika a negyedik gyógymód kiindulópontja is lehet: fel kell számolni az úgynevezett „kiskapukat”. Az adózást megkerülő kiskapuk rengeteg olyan eljárást tesznek lehetővé, melyekkel sikerül legálisan leírni bizonyos összegeket a személyi jövedelemadóból. Ezeket sokan ki is használják. Az ötödik terület a társadalombiztosítási rendszer megújítását érinti. A szociális jogokról szóló szabályozás áttekintése gyakran még a szakember számára is nehézséget okoz. Ha egy alkalmazott a n yugdíjba vonulást fontolgatja,

számára természetes, hogy szakember segítségét kérje a nyugdíj várható összegére vonatkozóan. Egész Európában általános jelenség, hogy egyre többen lépnek fel nyugdíjigénnyel, míg a nyugdíjasokat eltartó munkaképesek és valóban munkát is végzők száma csökken. A nyugdíjasok és a többi szociális juttatásban részesülők nem szabad, hogy többet kapjanak, mint amennyit a munkából származó jövedelmekben részesülők kapnak, hisz a befizetések ezekből a jövedelmekből származnak. Be kell látnunk: a társadalom elöregedése következtében képtelenség valamiféle szuperjóléti államot létrehozni. Másrészt nem engedhető meg, hogy egy új elnyomott és szegény réteg jöjjön létre. Épp ezért a kontinentális Európa számára Amerika semmiképpen nem lehet példakép. Az előző probléma ugyan nem a globalizáció következménye, de ha ezeket a feladatokat a Nyugat-Európai államok nem oldják meg valamilyen megoldással az

elkövetkező évtizedben, a globalizáció szociálpolitikai katasztrófába sodorhatja az Uniót. 6 Az utolsó megoldás, a K+F (a kutatás és fejlesztés) terén szükség van az állam és a vállalatok közös erőfeszítésére, egy nagy, időigényes erőkifejtésre, hogy kellő segítséget nyújthasson az állam a tudományos alapkutatásoknak éppúgy, mint a felhasználásra orientált kutatásoknak is, továbbá újabb eredmények felmutatására a cs úcstechnológia területén. A kutatás és a tudomány elengedhetetlen kellék az EU szempontjából az olyan jellegű munkahelyek teremtéséhez, amelyek délkelet-ázsiai vagy azon európai államok, amelyek még az uniónak nem tagjai, erejét meghaladják. Nem szabad, hogy az állam a j ogi szabályozással gátat vessen a kutatás és a tudományok fejlődése elé. A politika, a tudomány és a vállalatok feladata, hogy az állampolgárokat felvilágosítva segítsenek legyőzni a technikai újításokkal

szembeni félelmeket. Az emberekben levő félelem mindig kihasználható valamilyen politikai vagy polgári kezdeményezés által. A hangsúly azon van, hogy olyan munkahelyeket kell teremteni, melyek nem rejtik magukban annak a veszélyét, hogy holnap egyszerűen kitelepíthetők legyenek olcsóbban termelő, a világgazdaságba csak most bekapcsolódó országokba. A teljesítmények és új termékek létrehozásának záloga az az összefogás, melyben az állam és a társadalom egyesíti erejét a kutatások, az új alkalmazások, az újítások és a f ejlesztések érdekében. Ide tartozik a tudományos nyitottság és érdeklődés is. 2. A pénzpiac forradalma Mint már említettem, az ipari munkahelyek Nyugat-Európából részben Ázsiába, részben Amerikába vándoroltak, de Európa keleti felébe is. Ennek következménye lett, hogy szinte egész Nyugat-Európára kiterjedő munkanélküliség ütötte fel e fejét. A globalizáció egyik következményeként mindez

egy egészen más, új típusú jelenséget hozott magával: a pénz- és valutapiac, a részvénytőzsdék forradalmát, forradalmi változásokat a hitel- és biztosítási ügyletekben. 7 A hetvenes években az Egyesült Államok felmondta a valutarendszert érintő, a dollár mindenkori, aranyra való átváltását kimondó. Azóta fokozatosan elveszett az a stabilitás, ami addig nem csak a dollárnak, de a világ szinte valamennyi valutájának a váltóértékét jellemezte. A világ szinte valamennyi valutáját súlyos árfolyam-ingadozás jellemzi, miközben a viszonylagos fel- és leértékelődések árfolyamkockázatokat idéznek elő nem csak a kereskedelem számára, hanem a tartós és értékes beruházási termékek, illetve valamennyi olyan áru szállításában, amelyeket nem lehet azonnal továbbszállítani. Átrendeződés a hatalmi viszonyokban Korunkat, és az eljövendő évszázadot egyaránt érintő globális jelenség a nagyhatalmak közötti

újfajta, eddig eléggé félreismert viszony. Az amerikaiak úgy hiszik, övék az egyetlen világhatalom, és komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy ez a következő évtizedben és így maradjon. Aki Koreába, Japánba, Bangkokba, Szingapúrba utazik, azt hallhatja, hogy ott ma már Kínáról is mint világhatalomról beszélnek. Ennek tudatosítása nálunk, európaiaknál némileg hosszabb időt vesz igénybe, az amerikaiaknál pedig talán még hosszabbat. Egyszóval a következő világhatalmak léteznek: az Egyesült Álllamok és Japán és hamarosan Kína is. Japánt, mint pénzügyi nagyhatalom, mint a világ legnagyobb nettótőke-exportőre. Nem sokat kell azonban várni, legfeljebb két évtizedet, hogy India a maga 900 milliós lakosságával is feltűnjön a világhatalmak között. És további egy-két évtized múltán rá fogunk döbbenni, hogy a mai 200 milliós Indonézia és majdnem ugyanennyi lakosságú Brazília is világhatalommá nő. E

hatalmakhoz képest Európában olyan közepes államok vannak, mint az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország, Németország, Lengyelország, Spanyolország, továbbá számos apróbb állam, mint Hollandia, Belgium, Svájc vagy Dánia – hatalmi szempontból ezek nyilvánvalóan más, kisebb kategóriát képeznek. 8 Valószínűtlen, hogy a következő évszázad kezdetén, a következő tíz, húsz, harminc évben háborúra kerülhetne sor a világhatalmak között. Viszont minden bizonnyal számos kisebb, úgymond helyi háború lesz majd. 3. A munkahelyek kivándorlása a fejlődő országokba A világméretű liberalizáció – elsősorban a kereskedelem és a letelepedés szabadsága – magával hozta a gyors technikai fejlődés sohasem látott elterjedését. Azt követően, hogy a skót James Watt a múlt század kezdetén a gőzgépet felfedezte, még több mint száz évre volt szükség ahhoz, hogy találmánya a Kínába eljusson. Még a húszas

években is a chilei salétromot a Csendes-óceánon, a Horn-fokot megkerülve, majd átszelve az Atlanti-óceánt, árbocosok hozták Hamburgba. Ez egész addig tartott, amíg a gőzgépek teljes mértékben át nem vették az uralmat a hajózásban. Ma viszont, annak ellenére, hogy az elektronikai ipar mindössze 25-30 éve létezik, a legmodernebb elektronikai eszközök mégis Koreából származnak, az autókról nem is beszélve, az iparban vagy a Lufthansa komputerrendszerében használt softverek nagy része pedig Indiából érkezik. Ma a fejlődő országként számon tartott Indonézia kétmotoros propelleres személyszállító repülőket szállít külföldre, és kis idő múlva Kína nem csak légcsavaros gépekkel fogja majd elárasztani a világot, hanem lökhajtásos gépekkel is. Összegezve, mi, európaiak elveszítettük korábbi tetemes technikai előnyünket, mivel az ázsiaiak, magas intelligenciájukkal és nagy szorgalmukkal elsajátították tudományos

vívmányainkat, fejlesztéseinket, technológiánkat, és saját gazdaságuk javára hasznosították azokat. Így Nyugat-Európából nem csak a munkaerő vándorolt ki Ázsiába, hanem a kutatás és fejlesztés területéről is. Ma nem egy beruházás olyan országból érkezik, ahol igen alacsony a jövedelem, a teljesítmény, és ennélfogva a társadalmi juttatások is hasonlóképpen alacsonyak. Bár a feltalálói teljesítmény elsősorban Európában és Amerikában volt számottevő, de az utóbbi harminc évben a csúcstechnológia részben mégis Japánból származik. A közlejövőben Kína is hasonló teljesítménnyel áll majd elő, miként India és Indonézia is. 9 E jelenséget korábban már megtapasztalhattuk a t artós fogyasztási cikkek területén, így a C Dlemezekkel, illetve CD-lejátszókkal, és a faxkészülékekkel kapcsolatban. Igaz, hogy az európaiak még mindig kiemelkedő minőségű árukat állítanak elő, de a modern csúcstechnológia

több területén elveszítettük vezető szerepünket az utóbbi évtizedekben. 4. Globalizáció a kultúrában Amerika, a m aga dráma- és regényíróival, a j azz-zenével és musicallel hasznosan gazdagította a világkultúrát. De a tévéműsorokban megjelenő szex és bűn már kevésbé jó, részben pedig kifejezetten veszélyes árucikkei az amerikai szórakoztatóiparnak. A francia kormányzat többféle módon törekszik arra, hogy a tévénézőket, mozilátogatókat megóvja a lövöldözésekkel, autóhajszával, erőszakkal, gyilkosságokkal telített külföldi „alkotások” minden formájától. Sajnos, ezt az igyekezetüket hosszú távon nem koronázhatja siker a műholdas tévéközvetítések korában. Egy Kínához hasonló országban talán több sikerrel járhat egy ehhez hasonló próbálkozás. Sok országban a felnőtt társadalom nagy része vevő az ilyen műsorokra és filmekre. A TV adások globalizálódása komolyan veszélyezteti a fiatalabb

generációk kialakulóban levő világképét és életfelfogását. Minden bűntény, szerencsétlenség, katasztrófa képei azonnal megjelennek a lakásokban, lehetőleg élő adásban. Ezek hatására a világ telítődik félelemmel Másrészt viszont sok fiatal azt a hamis következtetést vonja le belőlük, hogy mindaz, ami a szeme elé kerül, az hozzátartozik a mindennapi élethez. A telekommunikáció nem kerüli el Kína, Japán vagy épp Indonézia legeldugottabb tartományait sem, a globalizáció szerves tartozéka. A szórakoztatóipar nyújtotta silány globális TV történetek, különösen pedig az olcsó és részben valóban tartalmatlan produkciók komolyan veszélyeztetik a kulturális hagyományokat. Az áthagyományozható irodalmi és művészeti alkotásokat meg kell óvni a feledéstől. Ha a globalizáció hatására már nem tudnánk vagy nem akarnánk továbbadni értékeinket, akkor óhatatlanul csak a reklámokra, a hallgatottsági és forgalmi

indexekre figyelő, kizárólag tömeghatásra törekvő, alacsony színvonalú álkultúra fogyasztóivá válnánk. 10 A szórakoztatóipar globalizációja önuralomra kell, hogy kényszerítsen bennünket. csak így adhatjuk tovább értékeinket és hagyományainkat, valamint alkotó tehetségünket, legyen szó akár irodalomról, színházról, filozófiáról, zenéről, festészetről vagy szobrászatról. Hogy e képességeket megtarthassuk, tisztában kell lennünk a ránk leselkedő veszéllyel. A globalizáció nemzetközi békét is veszélyeztető jelensége az a nyugati – jórészt amerikai elképzelés, amely más kontinensek népeire és kultúráira nyugati civilizációnk ideáljait, demokratikus és emberjogi normáit igyekszik rákényszeríteni. Mi európaiak egyfajta történelemfelfogást vallunk, és általában semmit nem tudunk India vagy Kína vallásáról és filozófiájáról – de hajlamosak vagyunk arra, hogy lekezeljük ezeket az

irányzatokat. Hasonlóképpen keveset tudunk a buddhizmusról és a hinduizmusról is. Lényegében alig többet az iszlámról. Azonban Németországban, Európában illetve Amerikában sokan jogot formálnak arra, hogy évezredek óta e hiteket és tanításokat valló emberek milliárdjaira ráerőltessék az európai alkotmányértelmezést, demokratikus elveket. Tekintettel az általános globalizálódásra és a különböző vallások és filozófiai tanítások egyre gyakoribb érintkezésére, a következő évszázadban az efféle összeütközések lehetőségét nem zárhatjuk ki. Azonban életveszélyes a globális összecsapás elkerülhetetlenségét hirdetni Megoldást jelenthet a t artós lakosságnövekedés megfékezése, ezzel egyidejűleg a komoly törekvés a másik fél megismerésére, mégpedig az emberek és nemzetek közötti kapcsolatok globalizálódása révén. aki csak kicsit is nyitott mások vallása és kultúrája iránt, meglepően sok etikai

egyezést fog találni. Minden világvallásban közös az élet tisztelete, az erőszakmentesség parancsa, a mellettünk élőkkel szembeni szolidaritás elve, vagy ahogy a keresztények mondják: a felebaráti szeretet. Ám arra is fel kell figyelnünk, hogy míg a nyugati demokráciák saját értékskálájukon a jogokat és szabadságokat helyezik mindenek elé, addig a keleti vallásokban és kultúrákban a kötelességek játszanak elsőrendű szerepet, a családdal és a társadalommal szembeni kötelezettségek. A globalizáció korában igen fontos, hogy megtanuljuk tisztelni más kultúrák és vallások tanításait. a toleranciát kell ezalatt érteni, a tiszteletet, odafigyelést, amit másoknak szentelünk, olyanoknak, akiknek alapelvei történetileg különböznek a mienktől. ha a 11 szellemtudományok efféle globalizálódása segít leküzdeni a balítéleteket, akkor talán sikerül elkerülni a globalizáció számos kockázatos következményét. Csak a

kilencvenes években huszonöt véres regionális háborúra – ún. polgárháborúra – került sor. A CNN, az ARD és a ZDF csatornáin nyomon követhettük a tudósításokat E háborúk oka általában etnikai vagy vallási-kulturális ellentét, ám szinte kivétel nélkül valamennyinek a hátterében a politikai elnyomás vagy a s úlyos szociális és gazdasági elmaradottság húzódik meg. Ez nem lesz másként a következő évszázadban sem ezzel kapcsolatban a globális intézmények hatékonyságában, békefenntartó képességében joggal kételkedhetünk. Persze az ENSZ, az IMF, a WTO mind nagyon fontos, nélkülözhetetlen szervezetek. De sokkal eredményesebb lenne a politikában, a v allási területen, a k özép- és felsőoktatásban vezető pozíciót betöltő valamennyi személy felelős szándéka és példamutatása. Aki képtelen beleélni magát mások helyzetébe, képtelen elfogadni mások hagyományait és mentalitását, aki nem tud

odafigyelni mások érdekeire, az nem alkalmas vezetőnek és oktatónak. A globalizáció kétségkívűl folytatódni fog a következő évszázadban, feltartóztathatatlanul. Gazdaságilag szemlélve mindez nagy lehetőségeket rejt magában a jól szervezett, feltörekvő államok számára. Viszont semmilyen lehetőséget nem tartogat azon fejlődő országoknak, amelyekben káosz uralkodik. A legnagyobb kihívást Európa legfejlettebb ipari államai számára jelenti. Kulturális szempontból a globalizáció lényegében a világ minden országának identitását veszélyezteti, nem csak Európáét, hanem Ázsia államait is. Talán az átlagosnál kevésbé érinti az Egyesült Államokat és Kínát. A globalizáció és a lakosság számának robbanásszerű növekedése főként a kulturális identitást veszélyezteti, és a más államok érdekeivel szembeni megbecsülést. 12 II. Az Internet hatása az európai és amerikai gazdaságra A XX. század végén

az Internetnek a társadalomra, gazdaságra és a mindennapi életre gyakorolt hatása leginkább a XVIII. században lezajlott ipari forradalomhoz mérhető, csakhogy ezek a változások harmadakkora idő alatt játszódtak le mint annak idején. Európa egy új forradalom, az Internet forradalom középpontjában érzi magát, amely mostanra ért a gyors innovációs szakaszába. Amit ma elképzelhetőnek tartunk az Internet technológia ismeretében, annak jelentősége messze elhalványul majd ahhoz képest, ami az elkövetkező néhány évben valóra válik majd. A kutatás eddig példátlan változásokat jósol a munkavállalás, a mindennapi élet, a szórakozás és a tanulás terén. A legújszerűbbek és a legizgalmasabbak ezek közül azok a változások, amiket a munkavállalás és a vásárlási szokások változása kapcsán jeleznek előre. Szerintem az Internet forradalom eredményeképpen sokkal lazább lesz az alkalmazottak és a munkaadójuk közötti viszony,

sokkal kevésbé szabályozott módszerekkel és ez egy új típusú, szakképzett munkavállalói réteget termel majd ki, elmosva ezzel a j elenleg értelmiségi és nem értelmiségi rétegek közötti határokat. 1. Az Internet forradalmisága Rendkívül dinamikusan növekszik és már most behálózza a világot. Az Internet kiválóan alkalmazkodik a g azdaság jelenlegi trendjéhez, amely a k ommunikáció, a f ogyasztás és a munkaerő globalizálódása felé halad. Gyorsasága nélkülözhetetlen eszközzé teszi az egyre élesedő piaci versenyben, ahol a leggyorsabb reagálásra képes cégeké a jövő. (Gondoljuk itt például a tőzsdékre!) Az Internet egy olyan többfunkciós média, ami minden eddiginél jobb kihasználhatósága miatt alkalmas arra, hogy az emberi tevékenység minden szintjén megfeleljen. Gondolhatunk itt az üzletre, magánéletre, információszerzésre, vásárlásra, eladásra, esetleg szórakozásra. 13 2. Gazdaság és munkaerőpiac az

Internet árnyékában Az átalakulás során egyes képességek és készségek felértékelődnek, a társadalomban újfajta prosperitás jelenik meg, amelyben a nyereség és a haszon nem annyira az anyagi javakból, mint inkább a szellemi termékekből származik majd. A változásokból valószínűleg azok húzzák a legtöbb hasznot, akiknek szórakoztató tehetségük, az információk megfelelő továbbítását szolgáló kommunikációs képességeik, új ötleteik fejlesztéséhez szükséges kreativitásuk van. Az Internet forradalom korában a kreatív tehetségek eddigi közvetítőiket megkerülve egyenesen a fogyasztóknak adhatják el magukat és így a korábbinál lényegesen nagyobb haszonra számíthatnak. Megjelenik a szakképzett munkavállalói réteg, aki valahol az eddigi értelmiségi/vezető és az alkalmazott/munkás kategóriák között foglalt helyet, feleslegessé és értelmetlenné téve a korábbi megkülönböztetést. Két típust feltételeznek:

az egyik az alkotó és közvetítő, a másik pedig a fenntartó és üzemeltető. Az előbbi előállítja ill a fogyasztható formába önti azt az elképesztő mennyiségű információt, ami már ma is eláraszt bennünket, és meggyőzően, mások fantáziáját és érzelmeit megragadó módon közvetíti azokat. Az utóbbi részben technokrata csoport, amely vagy tökéletesen ismei és üzemelteti a t echnológiát, ami az Internet forradalom alapja és mozgatórugója, vagy felhasználói szintű ismeretekkel alkalmazza a technológiát, például adatbevitellel, adatfeldolgozással foglalkozik. A gazdaság szerkezetében kettős átalakulás indul meg: a felvásárlások és fúziók során valóban globális óriáscégek jönnek létre, s ez a folyamat tulajdonképpen már az elmúlt években megkezdődött. Ezzel párhuzamosan az innováció felgyorsulásának és az információk hozzáférhetőségének köszönhetően kis cégek száma is ugrásszerűen megnő.

Mindkét cégtípus új struktúrák kialakítására kényszerül majd, hiszen az Internetes forradalom teljesen átalakítja a piaci körülményeket, a versenyt, az árharcot és a piaci változásokat csak azok a cégek élik majd túl, amelyek a leginkább közel kerülnek a fogyasztókhoz, a legtöbb és legjobban használható információt gyűjtik be róluk. 14 Ma az emberek többsége úgy érzi, hogy a m unkája és a m unkarendje rendszert és szervezettséget visz az életébe, valószínű azonban, hogy a jövőben ez jelentősen megváltozik. Az új kihívások azonban a cégeket arra kényszerítik, hogy a korábbinál rugalmasabb, kevésbé kalkulálható és strukturálatlanabb munkamódszereket dolgozzanak ki, amit az Internet lehetővé, sőt szükségessé tesz. Ez azoknak kedvez majd, akik képesek megszervezni a munkájukat és saját magukat ellenőrizni. Az Internet a kreatív és innovatív embereknek jó lehetőséget ad, hogy ötleteiket kidolgozzák

és gyorsan eladják a piacon, ezért a cégekhez, illetve munkaadókhoz fűződő kapcsolataik lazábbak lesznek. Ugyanakkor a rengeteg kis cég alakulásával ezzel ellentétes folyamatok is kialakulhatnak és úgy tűnik, hogy a fejlődés visszatér egy korábbi modellhez. A cégszervezés és cégvezetés szempontjából az ipari forradalom egyik leglényegesebb újítása az volt, hogy a cégtulajdonos és a cégvezető nem okvetlenül volt ugyanaz a személy, azaz a tulajdonlás illetve a vezetés és ellenőrzés különvált. Az Internet forradalom azonban kedvez a családoknak, barátoknak stb, szerveződő kis cégeknek, ahol a tulajdonlás és vezetés illetve ellenőrzés újra összekapcsolódik majd. 3. Mindennapi élet Az Internet forradalom már ma is kézzelfogható, legfontosabb hatása, hogy újraértelmezi a kommunikációt. Az Internettel való ismerkedés első lépcsője az e-mail és a chat fórumok használata. Ez egyrészt a már meglévő kapcsolatokat fűzi

szorosra, hiszen az egymástól távol élő barátok, családtagok használhatják kapcsolattartásra ez eddig ismert legkényelmesebb, leggyorsabb és tulajdonképpen legolcsóbb kommunikációs eszközt, az e-mailt. Ugyanakkor a chat fórumok újfajta közösségi formát hoztak létre, amelyeknek a legfontosabb tulajdonsága, hogy minden egyéb korlátozás nélkül, kizárólag a közös érdeklődés alapján szerveződnek és megadják a résztvevőknek azt a fajta közösségi élményt és megértettséget, amit a családban, vagy a szűkebb baráti, munkahelyi vagy akár földrajzi közösségben gyakran hiányolnak. 15 Az emberek igénylik a szervezettséget, az irányítást de legalábbis az iránymutatást. A rendkívül gyors változások elbizonytalanítják őket, nyomasztónak és kaotikusnak találják az Internet információ-dömpingjét, hiteles és hozzáértő közvetítőket igényelnének, aki elirányítja őket ebben a forgatagban. Az emberek

elsősorban a nemzetközi intézményektől várják, hogy az Internettel kapcsolatos problémákat - mint például a megbízhatóság, általános hozzáférhetőség vagy éppen a közízlésnek megfelelés- megoldják. A végkövetkeztetés szerint az Internet forradalom mára már teljesített a forradalom négy kritériumából kettőt: az érzelmi és intellektuális kihívásokra már választ adott. Ezek még csak az első lépések, hiszen az Internet még nem érte el a tömegeket és egyelőre a társadalom működését sem változtatta meg. Egy azonban biztos: a g azdaság elindult a globalizáció irányába, az Internetes gazdaság az Egyesült Államokban már komoly riválisa a hagyományos iparágaknak és hatalmas tőkét koncentrál. Folyamatban van tehát az a gazdasági átalakulás, ami törvényszerűen átformálja a társadalmat is mind Európában, mind az Egyesült Államokban. III. A japán autógyártás Amerika után Európát vette célba Az igényes

európai fogyasztók által a nem is olyan régen még lenézett ázsiai kocsik hirtelen divatba jöttek. Róma utcáitól a német autópályákig az erős nemzeti márkák mellett mindenütt jelen vannak a japán és a dél-koreai gyártmányok. A japán vállalatok számára a kilencvenes években még az amerikai piacon való terjeszkedés volt a prioritás. Európai tevékenységüket alacsony szinten tartották, keveset invesztáltak és tanulmányozták a konkurenciát. Piaci részesedésük egy évtizedben át végig 10-11 százalék körül mozgott. Most viszont, felbuzdulva azon, hogy az Egyesült Államokban a piac 29,1 százalékát sikerült meghódítaniuk, készek előretörni Európában, azaz a világ legkompetitívebb piacán is. Ebben pedig a segítségükre van, hogy az Európai Unió 2000-ben megszüntette a japán autók importjára vonatkozó mennyisége korlátozásokat. Ahogyan az Egyesült Államokban is tették, az ázsiaiak új és korszerű üzemekben

invesztálnak. A Toyota a francia Peugeot–val közösen létesít gyárat 1,7 milliárd dollárért Csehországban, ahol 2005-ben indul be a termelés, ezzel európai beruházásainak összértéke 5,1 milliárd dollárra nő. Az idén a Toyota előreláthatólag 800 ezer autót ad el Európában - holott ezt a mennyiséget eredetileg csak 2005-re tűzte ki célul -, 2010-ben pedig már 1,2 m illió kocsit akar értékesíteni, amivel megelőzhetné az olasz Fiatot és az amerikai Ford Motort. A Nissan Motor a következő két 16 évben 460 m illió dolláros beruházással megkétszerezi a spanyolországi gyártó kapacitását, a Hyundai Motor pedig Közép-Európában készül gyárat építeni 1,1 milliárd dollárért. Az ázsiaiak fontos harctérnek tekintik az öreg kontinenst. Rájöttek, hogy ha globálisan az elsők között akarnak lenni, akkor erős szereplőkké kell válniuk Európában. A befektetések máris kezdenek megtérülni. Az idei első 8 hónap során

Nyugat-Európában 7,4 százalékkal nőttek a japán autók eladásai, miközben a teljes piac 2,2 százalékkal szűkült. A két éve tartó folyamatos térnyerés nyomán a japán gyártók piaci részesedése mára 12,4 százalékra erősödött a 2001-es 10,7 százalékról. Nem panaszkodhatnak a koreai vállalatok sem, amelyeknek nyugat-európai eladásai 2003 augusztusáig 18,4 százalékkal emelkedtek. A Hyundai a nulláról indulva 1,7 százalékos piaci részesedést szerzett a kontinens nyugati felén, felzárkózva ezáltal a V olkswagen-csoporthoz tartozó Skoda mellé. Ezzel szemben az európai márkák – a Citroen kivételével – mind veszítettek részesedésükből. Olyannyira, hogy a Toyota a maga 4,7 százalékával már megelőzte két német vetélytársát, a BMW-t és az Audit. A siker titka nem egyszerűen az árban rejlik. Az ázsiai gyártók beletanultak annak művészetébe is, hogyan kell az európai szíveket megdobogtató modelleket alkotni. Helyi

tervezőközpontokat létesítenek, és magukhoz csalogatják a legjobb tehetségeket Barcelonától Münchenen át Londonig. Az ázsiai csapaton belül a jelentős készpénzvagyon fölött rendelkező Toyota a legerősebb szereplő. Öt éve jött át a cég brüsszeli központjába, és az ő irányítása alatt átalakították az európai autók belső terét, kézi sebességváltókat építettek beléjük, a motorokat és a kezelőeszközöket hozzáigazították a szigorúbb európai vezetési gyakorlathoz – és nem utolsósorban az ő vezetésével 48 százalékkal növelték az eladásokat. Néhány ágazati szakértő mindazonáltal szkeptikus a tekintetben, hogy az ázsiai gyártók képesek lesznek-e a j elenleginél sokkal nagyobb szeletet kihasítani magunknak az európai piacból. Úgy vélik, a mostani előretörés egyszerűen az új modellek kihozatalának az eredménye, vagyis ez a piacnyerés rögvest semmivé válhat, amint az európai riválisok is izgalmas új

autókkal rukkolnak elő. Ráadásul az ázsiaiak éppen a kisautók kategóriájában a legversenyképesebbek, ott, ahol a nyereségráták minimálisak. A japánok jószerivel nincsenek jelen a német márkák, azaz a Mercedes, a BMW és 17 az Audi uralta luxuspiacon. Á m mindezen tények dacára hiba volna alábecsülni az ázsiai cégeket. A japánok erőssége abban rejlik, hogy rövid idő alatt fejlesztenek ki új modelleket, és hatékonyan állítanak elő kisautókat. Európai gyártási bázisuk bővítése nyomán képessé válhatnak itteni vetélytársaiknál gyorsabban megjelenni a s peciális piaci szegmensekbe tartozó autókkal. Egyes európai vállalatvezetőknek azonban nem az okozza a legnagyobb fejfájást, hanem az, hogy az ázsiaiak kíméletlenül egyre lejjebb szoríthatják a profitrátákat. 18 Kérdés, hogy hét év múlva mennyibe fog kerülni egy átlagos autó Európában? A világ 60 legnagyobb gazdaságát mérik fel rendszeresen a

befektetői környezet szempontjából tíz különböző kategóriában és ezek alapján öt évre szóló előrejelzéseket adnak. A 2003-tól 2007-ig tartó időszakra elvégzett vizsgálata szerint a nagy világgazdasági térségek üzleti környezeti rangsora nem változott, de az egyes országok közül sok helyet cserélt. A következő öt évben továbbra is Észak-Amerika kínálja majd a legjobb üzleti lehetőségeket. A kontinens kapott a legtöbb pontot, a második helyen Nyugat-Európa, a harmadik helyen Ázsia és Ausztrália, a n egyediken Latin –Amerika, az ötödiken, vagyis az utolsó előtti helyen Kelet-Európa áll, a sereghajtó pedig Közel-Kelet és Afrika. Az észak-amerikai üzleti viszonyok mérőszáma csökkent az 1998-2002-re megállapított szinttől; ennek elsődleges oka az Egyesült Államok üzleti környezetének romlása. A befektetési szempontból első helyen álló Kanada kitűnő infrastruktúrával, nyitott áru-és tőkeáramlási

környezetével és kedvező piaci lehetőségeivel emelkedik ki a mezőnyből. Magyarország a lista 28. he lyét foglalja el, közvetlenül Japán mögött és Lengyelország előtt. A magyar üzleti környezet ötéves kilátása mégis két hellyel visszacsúszott más országok még nagyobb pontnyereségei miatt. A vizsgált országok üzleti környezete nagy általánosságban javulni fog a következő öt évben, ahogy múlik a tőzsdei árfolyambuborék 2000-es kipukkanásának, illetve a 2001. szeptember 11-i terrorkatasztrófa hatásának sokkja. A 2004-es EU-csatlakozás erőteljes figyelmeztető tényező lesz következő években Közép- és Kelet-Európa gazdaságaiban. 19 IV. Hogy miért fejlődik lassabban az EU? Az EU az USA-val szemben hátrányban van a termelési teljesítőképesség tekintetében: az elvileg egységes termelőgépezetet a nemzeti határok még mindig széttöredezik; eltérőek a gazdaságpolitikák, a finanszírozási lehetőségek. Az EU

az USA-val és részben Japánnal szemben több területen erős versenyhátrányban van. Ezek a következő területeken jelentkeznek: a világpiacon élenjáró EU-cégek, iparágak hiánya; kisebb piaci erő, alacsonyabb technológiai hátrányok; túl kis méretű és széttöredezett tőkepiac; viszonylag alacsony jövedelmezőség. Egy gazdasági hatalom, országcsoport erejét jól jelzi, ha világelsőséget tud kivívni és tartósan biztosítani fontos gazdasági területeken. Ha megnézzük: a gépkocsik, a gépekberendezések, a v egyipar ágazatait, akkor megállapítható, hogy egyedül német cégeket találunk egyes piaci szegmensekben az élen. Még aggasztóbb a helyzet az EU számára, hogy olyan jövőorientált iparágakban, területeken, mint például a géntechnológia. A technológia terén mindinkább érezhető az USA-nak a nagyobb tőkeereje. Az új technológiák bevezetésének lassúsága, a h osszadalmas és nehézkes engedélyezési

eljárások, a m unkaerő magas mellékköltségei és a k evéssé innovációbarát adózási rendszerek képezik az E K legfontosabb hátrányait. Az egységes belső piac létrejötte nagyobb vállalatok kialakulásához vezetett, s ez elvileg javíthat majd Európa pozícióin. Az EU K+F tevékenységének mérete messze elmarad az USA-étól, s a hátrány jóval nagyobb, mint a t ermelésbeli elmaradás. Az EU-s országok egyelőre viszonylag keveset költenek kutatás-fejlesztésre. Ki kell emelni, hogy az egységes piac kedvezően hatott az EUbeli vállalati szférára A felmérések szerint a piacegységesítéshez jól alkalmazkodó vállalatok jelentősen növelték szállításaikat az EU-piacra, a szállítói idő és a költségek pedig nagymértékben csökkentek. 20 Tartalomjegyzék I. Globalizáció 1. A munkanélküliség, mint a globalizáció következménye 2. A pénzpiac forradalma 3. A munkahelyek kivándorlása a fejlődő országokba 4. Globalizáció

a kultúrában II. Az Internet hatása 1. Az Internet forradalmisága 2. Gazdaság és munkaerőpiac az Internet árnyékában 3. Mindennapi élet III. Japán autógyártás jövője Európában IV. Miért fejlődik lassabban az EU más centrumországokhoz képest? 21