Pszichológia | Felsőoktatás » Pszichopatológia

Pszichopatológia Mit nevezünk klinikai pszichológiának illetve mi is a különbség a pszichopatológia között? A legtöbb szerző egyet ért abban, hogy a pszichopatológia, „ elméleti reflexió a pszichiátriai klinikumról, vagy inkább a pszichiátria általános elmélete” . „ Egyfajta metanyelv, amelynek hozzávetőlegesen a klinikai és terápiás pszichiátria a tárgynyelve. Vannak szerzők , akik azt hangsúlyozzák, hogy valójában háromféle jelentésben használják a pszichopatológiát, 1. a lélek betegségeinek ismeretét határozzák meg,és a pszichiátria egészével azonosítják 2. Minkowski a pszichológia patológiájának tekinti, vagyis szerinte nem más, mint egy általánosnak feltételezett pszichológiából rekonstruált és a betegesség jegyét magán hordó pszichiátria. 3. A patológiapszichológiáját, amely vagy a beteg által átéltek globális leírását jelenti, vagy pedig egy olyan alapvető elváltozás keresését, amellyel

egyesíthetők a tünetek sokfélesége. Ezekből következik, hogy a pszichopatológia nehezen definiálható az általa lefedett terület alapján. Mi a klinikai pszichológia? A klinikai pszichológia gyökerei a XIX. század végére nyúlnak vissza A diszciplina megteremtőinek az USA-ban WITMERT, franciországban PIERRE JANET, Ausztriában SIGMUND FREUDOT szokás tekinteni A XX. században Daniel Lagache-t tekintik a klinikai pszichológia megalapítójának tekinteni Lagache a klinikai pszichológia tárgyának „ az egyedi esetekl alapos tanulmányozása, avagy az ember egyéni viselkedésének és körülményeinek tanulmányozása, öröklött vonások, érettség foka, élettani és kórtani körülmények és élettörténet, egyszóval a teljes személyiség szituációba ágyazott vizsgálata. A klinikai pszichológia specifikumát a klinikai módszerre helyezte, ebben elkülönít analitikus és kísérleti megközelítést. Ez a módszer amit ő diagnosztikának nevez,

a legkülönbözőbb technikákat veheti igénybe., ezek lehetnek valamilyen eszközöket használó , i lletve kizárólag beszélgetésen alapuló módszerek. A tudományág specifikumát mindenek előtt célkitűzése adja, amely nem más, mint „ a viselkedés sajátos perspektívában való megjelenítése és annak lehető leghívebb számbavétele, ahogy egy konkrét és teljes emberi lény létezik és reagál valamilyen helyzetre, mindezek értelmének, szerkezetének és kialakulásának feltérképezése, az ezeket motiváló konfliktusok, valamint a konfliktusok megoldására irányuló eljárások feltárása. A módszer az egyedinek tekintett emberre alkalmazható, akár normális, akár patológiás, vagyis akár helyénvaló, akár nem helyénvaló a magatartása. Különböző oksági modellek alakultak ki az elmúlt másfél évszázad folyamán, a legfőbb három irányzat az, organogenetikus, szociogenetikai, és a pszichogenetikai modell. Az organogenetikai

modellnek az az alapvető jellemzője, hogy a mentális zavarokat anatómiai 1 vagy biológiai okokra vezeti vissza. Ez a modell különbséget tesz exogén kórokokra visszavezethető patologikus elváltozások között és azok között, amelyek anatómiaiélettani elváltozásokból eredeztethetők. Ez a felfogás megfosztja a mentális betegségeket a pszichés vonatkozásuktól, és maga a pszichikum szerve az idegrendszerre redukálódik. A szervi elváltozásokat tekintve különféle okokat tételez fel, úgymint infekció következménye, lehet ún. szisztémás rendellenesség, amire pl a diabetes mellitus, és lehet traumatikus hátterű A szociogenetikai modell a pavlovi kondicionálás és a tanulás törvényeinek felfedezésével indult és a szociális behaviorizmus a leg eklatánsabb pl-ja. Ez a modell nem az intrapszichikus tényezőket helyezi előtérbe, hanem kizárólag a környezet és az ember közötti kapcsolatot vizsgálja. Alap kiindulásuk , hogy az

emberi viselekdés külső hatások révén alakul ki, Így az egyének közötti viselkedési különbségek esetében az egyéni tanulási tapasztalatot kell vizsgálni. Fontosnak tartják a megfigyelhető viselkedés jelenségeit, regisztrálni, elemezni, és a környezeti tényezőkkel összevetni. A környezeti tényezők messze fontosabbak mint az a veleszületett vagy genetikus tényezők, az örökletes tényezők csak potenciális keretei a viselkedésnek, az egyedi viselkedés mindig a környezeti tényezők hatására kialakult, tanult viselkedés. A környezeti tényezőkhatására létrejött tanulás a központi idegrendszer funkciója. A tanulási modell szemléletében a beteg minősítést elvetik, helyette a hibás tanulás elvével magyarázzák a p atológiás folyamatokat. Így a vizsgálat arra irányul a s zemély jelenlegi nehézségei hogyan, milyen körülmények között alakult ki, hogyan tanulta meg, és hogyan lehetne új tanulással, új adaptív

viselkedést elsajátítani. Több féle megközelítés létezik. A klasszikus kondicionálás az időben érintkező asszociációk megtanulásán alapul. Két időben egymáshoz közeli esemény ismételt előfordulása következtében az események a személy tudatában összekapcsolódnak, és a személy egy bizonyos idő után a két eseményre azonos reakciókat fog adni. Ha az egyik esemény örömöt ad a másik esemény is örömöt fog okozni, pl parfüm illat, barátnő Kóros viselkedések is elsajátíthatók a klasszikus kondicionálás alapján. Pontosan ezen alapszik a viselkedésterápiák egy része, itt a cél a kliens speciális problematikus viselkedésének azonosítása és megfelelő viselkedésformával való felváltása. A klasszikus kondicionáláson alapuló k ezelések célja a diszfunkcionális reakciók megváltoztatása. Ilyen pl a szisztematikus deszenzitizáció ahol a fóbiás beteg a rettegett tárgyat, vagy közlekedési eszközt, megtanulja

másképp kezelni . Lényege a beteggel összeállítatnak a szorongás tárgyáról egy sorrendet--- a legfélelmetesebbtől haladva a leg kevésbé félelmetes felé-- egy relaxált állapotban elképzelteti és átéleti a beteggel. A klasszikus kondicionálás ellentettje az averziós terápia, ahol a cél a kliensnek egy túl vonzó ingerrel szemben szorongásos reakciót kiváltani, pl, alkohol. Az operáns kondicionálás során azért tanulunk meg meghatározott módon viselkedni mert a környezetünktől megerősítést kapunk, az olyan viselkedést ami jutalommal jár nagy valószínűséggel megismételjük, míg az olyat ami büntetéssel jár el fogjuk kerülni. Ezt THORNDIKE és SKINNER fedezte fel. A komplex viselkedések tanításához általában a formálás módszerét alkalmazták, mely a kívánt viselkedéshez közelítő próbálkozások jutalmazását jelenti. Az operáns kondicionálás során a t erapeuták következetesen jutalmazzák a helyes viselkedést

és megvonják a j utalmat a helytelennél, az egyik ilyen m ódszer a zsetongazdálkodás, ahol a megfelelő viselkedést ennivalóra privilégiumokra, vagy más egyéb 2 dolgokra lehet beváltani. A modellkövetés olyan tanulási forma, melyben a személy megfigyelésen és utánzáson keresztül sajátítja el a válaszait, ez különösen akkor érvényes ha jutalmazzák illetve ha a modell fontos az egyén számára. A modellkövetés is vezethet rendellenes viselkedéshez, pl a gyerekek agresszív filmet néznek. A modellkövetéses terápiát BANDURA nevéhez szokták társítani. A terapeuták alapvető feladata klienseik számára a megfelelő viselkedés demonstrálása, melyet az utánzás és próbálgatás segítségével eredményesen fognak elsajátítani, pl. kígyó fóbiás páciensnél a terapeuta nyugodtan és bájosan megsimogatja a kígyót, modellt nyújtva páciensének, majd később arra biztatja ő is tegye nyugodtan ezt meg. A viselkedésterapeuták

egyéb technikákkal is kombinálva használják a modellkövetés módszerét, elősegítve a szociális készségeik és asszertivitásuk fejlesztését . A KOGNITÍV MODELL Alap tézis mindenki rendelkezik kognitív--- gondolkodási, emlékezési, elővételezési, intellektuális képességekkel. A kognitív képességek általában segítik az egyén boldogulását, olykor azonban ellene fordulnak. A kognitív modell szerint az emberi viselkedéshez előbb az emberi gondolatok tartalmát és folyamatát kell megértenünk. A pszichés rendelleneségek kognitív modelljének gyökerei az 1950. É vekbe nyúlnak vissza a szociálpszichológia a kisérleti pszichológia az egyén és a szociális környezet közötti interakciókat vizsgálta. A figyelem az attribúciónak e lnevezett jelenségre irányult, miként magyarázzuk a környezetünkben történő eseményeket. Szeintük egész életünk attribúciókon múlik, ugyanis amior az eseményeket bizonyos okonak tulajdonítjuk,

oki attribúcióink befolyásolják saját magunkkal és a többi emberrel szemben táplált érzéseinket. Két megalapítója AARON BECK, ALBERT ELLIS. A rendellenes funkcionálás mögött maladaptív feltételezések, sajátos nyugtalanító gondolatok és illogikus gondolkodási folyamatok húzódnak meg. Mindannyian rendelkezünk valamiféle feltevés rendszerrel, m agunkról és a világról amely útmutatóul szogál az életben, bizonyos emberek feltevései erősen irracionálisok, ezt nevezi Ellis irracionális alapfeltevésnek, pl. nagyon szerencsétlen vagyok. Ellis a következő gyakran előforduló irracionélis alapfeltevéseket azonosította --- az ember csak akkor tarthatja magát értékesnek ha kompetens, adekvát és eredményes. --- borzasztó és katasztrófális ha a dolgok nem úgy történnek, ahogy azt szereténk. --- Az emberi boldogtalanságnak külső okai vannak, és nem képes fájdalmas és zavaró élményeinek kontrollálására ---- Szükségünk van

egy nálunk erősebb ember támaszára. ---Az ember jelenlegi viselkedéseinek meghatározói múltbeli események és ezek sors szerűen hatni tudnak ránk. ----Az emberi problémáknak van tökéletes megoldásuk és összeomlik a világ ha atökéletes megoldást nem találom meg. A kognitív elméletalkotók úgy vélik emellett még ún. nyugtalanító gondolatok is hozzájárulnak a rendellenes működésekhez. Ezeket BECK automatikus gondolatoknak nevezte el, ezek túlnyomó részben negatív gondolatok, itt depresszió alakulhat ki. A szorongó emberek generálják saját maguk ellen dolgozó énállításaikat, így minden problematikus helyzetben automatikusan félelemmel és szorongással reagálnak. Beck szerint egyes emberek megrögzötten illogikus 3 módon gondolkodnak, önmarcangoló következtetéseket vonnak le magukról. A t erapeuták kiinduló pontja abban próbálnak segíteni, hogy felismerjék és megváltoztassák a hibás gondolkodási hfolyamatokat. Ellis

kifejlesztette a racionális – érzelmi terápiát, amelyben a páciens képes legyen felismerni és konstruktív irányban befolyásolni az érzelmi reakcióit irányító irracionális feltevéseit. BECK a gondolkodást károsan befolyásoló negatív gondolatokat, torzult értelmezéseket és logikai hibákat segítik felismerni, a terapeuta a kliens diszfunkcionális gondolatainak megkérdőjelezésére, új értelmezésekre, és hétköznapi gondolkodási módok kipróbálására biztatja klienseit. HUMANISZTIKUS EGZISZTENCIALISTA MODELL A két megközelítés közül a humanisztikus irányzat képviselői az optimistábbak, szerintük az emberek barátságosak, kooperációra, konstruktivitásra termettek, és az életük során az önmegvalósítás vagy önaktualizáció elve, a jóságra, személyes növekedésre való törekvés vezérli. Önmaguk kiteljesítésére akkor lehetnek képesek, ha őszintén felmérik és elfogadják erősségeiket és gyenge oldalaikat, és

megfogalmazzák életük értelmét képező személyes értékeiket. Az egzisztencialista felfogás értelmében az embernek tudatos képpel rendelkeznie kell önmagáról, pszichés alkalmazkodásuk érdekében következetesen értelmes, autentikus életet kell élniük. Az értékes és méltó élet keresését nem tekintik velünk született hajlamnak, szerintük az ember születésétől fogva tökéletesen szabad, és csakis rajta múlik, hogy szembe mer-e néni létezésével, vagy pedig megnyomorodik saját felelősségétől. ROGERS szerint a diszfunkciókhoz vezető út az elégtelen és hiányos pozitív értékelésekből származik. Azok akik megkapják életük korai szakaszában a feltétel nélküli értékelést, képesek lesznek kialakítani magukban a feltétel nélküli önértékelést, azaz miközben felismerik értékeiket, el tudják fogadni tökéletlenségüket is. Kiegyensúlyozottak, tisztán, egyértelműnek látják önmagukat, és képesek mozgósítani

belső potenciáljukat. Mivel a gyerekek egyrészében azt az érzést keltik nem méltók a megbecsülésre, önmagukat nem képesek elfogadni, Így önértékelésük sérül, torzul, és ez meghiúsítja önaktualizációjukat. Nem lesznek tisztában saját valódi érzéseikkel, szükségleteikkel, céljaikkal, értékeikkel, ráadásul minden erejüket leköti énképük megvédelmezése. A klies központú terápia lényege, hogy a terapeuta támogató, együttérző légkörben segít kliensének önmagával nyíltan szembenézni és elfogadni mindazt amit önmagában talál. Ehhez három dolgot tart alapvetőnek, a feltétel nélküli pozitív elfogadást, megfelelő empátiát, és a kongruenciát, amin az őszinteséget, hitelességet értik. Ebben a légkörben a kliens egyre inkább úgy érezheti, hogy a terapeutája elfogadja, és ezáltal képessé válhat arra, hogy őszintén és elfogadóan viszonyuljon önmagához. Ezt a folyamatot hívjuk tapasztalásnak, amelynek

során a kliens megszabadul a bizonytalanságoktól és kétségektől, amit önmagával szemben eddig táplált. GESTALT---TERÁPIÁK Az irányzat megalapítójának FREDERICK FRITZ PERLS tekintik az 1950. Években A pszichológiai diszfunkciókat önbecsapásaink okozzák, önbecsapáson az élet felelőségei elől 4 való menekülést értik, annak a fel nem ismerését, hogy ők maguk azok, akik értelmet adhatnának az életüknek, és hogy ennek megvalósításához rendelkeznek megfelelő képességekkel és szabadsággal. Az emberek akkor kezdenek bujkálni a személyes felelősség és választás lehetősége elől. Amikor maguk alá temetik őket a közvetlen környezetükből érkező stresszek és a társadalom állandó változása, és érzelmi terheik. A terhek elől az emberek, más emberek irányítása és felügyelete alá próbálnak bújni, míg mások szembe fordulnak a t ársadalommal. Nem ismerik fel a személyes szabadságukat, és lerázzák magukról a

felelősséget, ezzel egyfajta menedéket hoznak létre, de ennek ára van, az életük üres, személytelen, szorongástól frusztrációtól, depressziótól átitatott lesz. Az egzisztencialista terapeuta arra bátoríja a kliensét vállaljanak felelősséget életükért és bajaikért, ismerjék fel, hogy választásaikban szabadok és lehetőségük van értelemmel, értékekkel teli autentikus életre. PERLS technikái elég paradoxonok Szakértő frusztráció technika alkalmazása során a terapeuta megtagadja a kliens elvárásait, sőt a kéréseit. Ezzel a fruszrációval szeretné bebizonyítani hogyan manipulál másokat Szerepjátékok Az önmaguknak felállított szabályok lis tája mit lehet megcsinálni és mit nem. Különböző játékok és gyakorlatok. Pszichogenetikai modell szerint a mentális betegségek tisztán pszichés meghatározottságúak. A PSZICHODINAMIKUS MODELL A legnagyobb múltra visszatekintő irányzat, az emberi viselkedést, elsősorban a

mélyben a tudattalanban meghúzódó pszichés tényezők határozzák meg, ezeket a belső erőket dinamikusnak tartják, azaz feltételezik kapcsolatban vannak egymással, és a közöttük levő interakciók fogják irányítani az egyén viselkedését, gondolkodását, érzéseit. A kóros viselkedések a belső erők közötti konfliktusok eredményei. Az irányzat megalapítójának S. Freudot tartják, számos irányzat alakult ki az analitikus gyökerekből. Freud szerint három központi erő formálja a személyiséget. Az ösztönös szükségletek, a drive-ok, az impulzusok az id fogalmával jelőlte, szerinte az embereket elsősorban az id motiválja, amelyet úgy ír le, mint „ az izgalom forrongó katlana”. Az id irányító elve az örömelv, amely minden esetben kielégülést keres. Az id kielégülésének egyik forrása a közvetlen vagy reflexes aktivítás, pl,csecsemő éhség anyamell. Másik forrása a kívánt tárgy emléke, illetve a képét aktiváló

elsődleges gondolkodási folyamatok jelensége, a csecsemő éhesen elképzeli az anyamellet. Az idnek elsődleges gondolkodási folyamatokkal való kielégülését nevezzük vágyteljesítésnek. Freud úgy gondolta az id ösztönei szexuális eredetüek--- mivel aaz örömszerzés, élvezetek szoptatásból, orális, uretrálisanális és maszturbálásból származnak--- a kielégülésnek a gyermek fejlődésének legkorábbi szakaszaitól kezdve szexuális dimenziói vannak. Freud alkotta meg a libidó fogalmát amely az id en kívül a személyiség egyéb részeit is tápláló szexuális energia fogalmát. 5 Az eg, ami az idből alakul ki, tudattalanul szintén kielégülést keres, de ezt aláveti a valóságelvnek, ami az ego vezető iránya, amelybe beépültek a környezetünkből, kapcsolatainkból leszűrődött ismeretek. Az ego az értelem és az akarat segítségével irányít, megmutatja hogyan lehetséges impulzusainkat negatív következmények nélkül

kifejezni. Az ego működését másodlagos folyamatnak nevezzük, mivel ez méri fel az új helyzeteket, mérlegeli a múltbéli tapasztalatokat, anticipálja a következményeket és tervezi meg a kielégülés elérésének legjobb módját. Az ego alapvető énvédő mechanizmusokat alakít ki, amelyekkel az elfogadhatatlan impulzusok kontroll alatt tarthatók, és amelyek segítségével elkerülhető, illetve kivédhető az általuk keltett szorongás. A legalapvetőbb elhátító mechanizmus az elfojtás, megakadályozza az elfogadhatatlan impulzusok tudatba kerülését. A szuprego az egoból keletkezik, amikor szüleinktől megtanuljuk, hogy sok impulzus elfogadhatatlan, tudattalanul magunkba fogadjuk, vagy introjektáljuk szüleink értékrendjét, azonosulunk velük és ez alapján ítéljük meg saját magunkat is. A szuperegonek két komponense van a lelkiismeret, ami mindig tudatja velünk, hogy valamely viselkedés, érzés, gondolat helyes, vagy helytelen. Az énideál

az elsajátított értékek összetett képe, azt a személyt állítja elénk, akivé lenni szeretnénk. Freud szerint az személyiség három része gyakran áll egymással konfliktusban, ezáltal gyakran vannak ellenmondó érzéseink, gondolataink, illetve ellenmondó dolgokat cselekszünk. Az egészséges emberben a három erő között hatékony a munka kapcsolat, stabil és elfogadható kompromisszumok születnek, de ha az id, az ego és a szuperego túl erős konfiktlusban állnak egymással a személy működése diszfunkcionálissá válik Freud szerint a személyiség erői a fejlődés egész ideje, alat, már a kora csecsmőkortól fogva aktívak. Az egyes fejlődési szakaszok során a gyermek folyamatosan nyomásnak van kitéve, melyek követelményeket állitanak elé, és a m egszokott életvitelét veszélyeztetik. Az ilyen összeütközések az id, az ego és a szuperego folyamatos hozzájuk igazítását igényli, mely ha sikeres a fejlődést gyarapítja. Bizonyos

hatásokra az id, az ego és a szuperego nem érik megfelelő tempóban, illetve nem működik elég hatékonyan, ekkor a fejlődés egy meghatározott szakaszban fixálódik, megreked. Ebben az esetben a későbbi fejlődés is zavart szenved, kóros elváltozások alakulhatnak ki. Mivel az élet korai szakaszában a szülők nyújtják az elsődleges környezeti inputot, bennük látják a fejlődés nem megfelelő okát. Freud a normális fejlődési szakaszait és a gyermek szexuális drivejait az adott időszak konfliktusait tükröző testrész vagy erogén zóna segítségével különbözteti meg. Az orális szakasz fejlődése az élet első 18 hónapja, itt a fő libidinális kielégülési forrása a táplálkozás, az anyamell. Az orális szakasz elsődleges félelme a tárgyvesztés, a biztonságot, táplálékot adó anya elvesztése. Azok a gyerekek akiknek anyjuk rendszeresen nem elégiti ki orális szükségleteiket, fixálódhatnak és soha nem képesek túl jutni

orális szükségleteiken. Oráéis karakterük egész életükön keresztül extrém függőségekre, illetve ellenpárjaként extrém bizalmatlanságra kárhoztatja őket. A második szakasz az an ális szakasz. Örömforrásainak helye a v égbélnyílás A libidinális kielégülés a s zéklet, vizelet visszatartásából v agy ürítéséből származik, így a gyermek 6 érdelkődése erre testi funkcióra irányul. A túlságosan szigorú szobatisztaságra nevelés anális fixációhoz vezet, anális karakter alakul ki : makacsság, ellenmondásra hajlamos, fukar, túlkontrolláló felnőtté válhat. A fallikus szakasz a 3 .-4 Életév között a szexuális örömök fokusza a genitáliákra,--- fiúknál a péniszre, lányoknál a klitoriszra. Irányul A fiúgyermek anyjukhoz mint egy tőlük különállószexuális tárgyhoz kezdenek vonzódni, apjukkal pedig rivalizálnak, a vágyak ilyen mintázatát nevezik Ödipusz- komplexusnak. A lányoknál a fallikus konfliktus

kicsit másként alakul, itt veszik észre, hogy nem rendelkeznek pénisszel---péniszirigység---. Szexuálisan vonzódni kezdenek apjukhoz, az apa elcsábítása révén ők is péniszhez juthatnak, közben anyjukkal rivalizálnak. Ezt nevezik Elektra --- komplexusnak Mind a lányok, mind a fiúk félnek a fallikus impulzusok miatti büntetéstől, ezért igyekeznek vágyaikat elfojtva azonosulni saját nemű szüleikkel. Amennyiben túlságosan kemény büntetésekben részesülnek szexuális viselkedéseikért, vagy valamilyen módon ösztökélik ellenkező nemű szülő iránti vágyuk kiélését, szexuális fejlődésük sérülhet. A fallikus szakasz folyamán a gyerek a vele megegyező szülővel azonosul, magáévá teszi annak erkölcsi elveit, lassan kialakul a szuperego. A szuperego lehet konstruktív de lehet destruktív erő is. Létre hozhat büszkeséget, önszeretet, erős önbecsülést, de kiválthatja önmagunk elítélését, büntetését. A fallikus szakaszban

fixálodott ember egész életén keresztül átható erős bűntudatot érezhet. A latencia a 6. Év után kezdődik, amelyben szexuális vágyaik elcsöndesednek, a libidinális energiák új területekre kerülnek, tevékenység, készségek intellektus irányába fordul. A másik nem kifejezetten ellenséges érzéseket vált ki, azonos nemű barátokat keresnek, szégyenkeznek a szexuális megnyilvánulásaik miatt. Ebben a korszakban történik a tágabb értelembe vett szocializáció. Genitális szakasz serdülő korban 12-14. Korban a szexuális vágyak újra előtérbe kerülnek, ekkor már heteroszexuális tárgyválasztás formájában. Az analitikus terápia szabad asszociáció Ellenállásamikor gátolja a s zabad asszociációt, témát kerül valami fájdalmas dolog kezd előtérbe kerülni. Indulatátéttel--- viszont- indulatátéttel Álom fejtés. Egyik megközelítés sem tekinthető egységes magyarázó elméletnek. Kialakulóban van egy multikauzális

kóroktan, amely egységesíteni igyekszik a mentális zavarok különféle magyarázó modelljeit. És több tényezős okság fogalomra épül A tünet, szimptóma a görög szümptóma szóból származik, eredeti jelentése véletlen, illetve egybeesés volt. Az orvostudományban olyan műlödési vaggy sérülésből eredő zavarokkal kapcsolatban használják, amelyek megbontják vagy tönkreteszik az eredetileg fennálló harmóniát. Az orvosi gyakorlatban a tünet a betegség jele. A tünet jelként funciónál A diagnózis amely a görög diagnószisz ismeret szóból származik, a tünet ismeretén alapul, az orvosi vizsgálat végkövetkeztetését jelenti. 7 A pszichopatológia legfőbb eljárása a kórleírás A tünet funkciója nem feltétlenül valamilyen fogyatékosság vagy működészavar szempontjából ragadható meg. A tünet megfejtésre váró rejtélyként jelenik meg az egyén előtt, ami kérdésként azt veti fel: mi történik velem? A tünet az

egyén számára valamilyen jelentéssel bír, amelyet a szakember értelmezni tud. Freud és Breuer A Tanulmányok a hisztériáról című munkájukban, rámutatnak arra, hogy a tünet valamilyen elviselhetetlen gondolat elfojtásának a következtében alakult ki. Az én működése áll az elfojtás hátterében, így az elviselhetetlen képzet tudattalanná válik A tudattalan képzet később álcázott formában kerül a felszínre, az álcázás a sűrítés és az eltolás mechanizmusával juthat érvényre. A tünet nem más, mint az elfojtott képzet visszatérésének egyik megnyilvánulása, egy rejtély alakját ölti, benne a megfejtésre váró üzenettel. A tünet megfejtése annyit jelent, hogy megtaláljuk a kialakuláshoz vezető transzformáció sort. A klinikai tevékenysége kezdetén Freud azt tapasztalta a tünetek megszüntetése nem könnyű folyamat, „ aki meg akarja gyógyítani a beteget, legnagyobb meglepetésére hatalmas ellenállást tapasztalhat a

páciens részéről, és ez rádöbbenti, hogy a betegnek esze ágában sincs olyan komolyan megválni a betegségétől.” A tünet ellenállása azt fejezi ki, hogy a tünet egy kielégülést helyettesít, amely az elfojtás következtében nem jöhetett létre. A tünettel kapcsolatos kielégülés kifejezés azzal a h ipotézissel hozható összefüggésbe, mely szerint minden emberben megvan az igény a büntetésre, Freud ezt a halálösztönnel hozta összefüggésbe. A tünetben rejlő kielégülés gondolata a haszon fogalmára utal, a tünet nyereséget jelent azáltal, hogy elkerüli a konfliktust, és csökkenti a pszichés feszültséget, ezzel magyarázható, hogy miért ragaszkodik a páciens a tünetéhez. A tünetek alakulása a különböző korokban. A tünet hátterében mindig valamilyen társadalmi téren megmutatkozó hiányosság vagy az alkalmazkodásra, illetve a kezdeményezésre való képtelenség áll. A lényeg az , hogy az egyén nem tud megfelelni

egy elvárásnak, nem tud elérni valamilyen célt, kudarcba fullad valamilyen kísérlete. A tünet összeköti egymással azt ami problémát jelent az adott társadalom számára, és amit az társadalmi deficitként vagy veszteségként könyvel el az érintett rendszer felé, valamint azt ami a beteg és csakis a beteg számára szenvedést jelent. A tünet tehát két arcú . az egyik oldalon az egyén zavaráról vagy szenvedéséről árulkodik, a másik oldalon pedig a közösségre utal, vagyis mindig van társadalmi oldala is. Freud korában a nagy hisztériás tünetek ---- szexualitás. Manapság más fajta tünetek a „ divatosak , egyrészt van egyfajta eltolódás a p szichoszomatika irányába, mivel a test jelentősége megnőtt, / maradj fiatal, vékony, izmos szőrtelen, stb./ pl bőrbetegségek, divat a pánik , hihetetlenül megnőttek a személyiségzavarok. Az erőszakos cselekmények megnövekedtek--a társadalmi kötelék hiánya. A NORMALITÁS FOGALMA Az

orvostudományban általában az átlagos környezeti tényezőkhöz való alkalmazkodás 8 képességét értik a alkalmazkodás alatt. A normalitás definíciója több problémát vet fel, mihez képest normális valaki, vagy valami, mi az amihez viszonyítunk mit tekintünk kiindulási pontnak, mi az etalon. Az emberek sokaságának viselkedése, az adott közegben elfogadott viselkedési minta, mi az amit az adott közeg még elbír, és mi az amit már kórosnak, deviánsnak, normaszegőnek tart. Tehát a normalitás meghatározásában mindig figyelembe kell venni az adott kultúrát, milliőt, szokásrendet, hagyományt, értékrendet, társadalmi közeget. Más a társadalmi megítéltetésből származó normalitás és más az egyén aspektusából származó normalitás. A társadalom aspektusából normálisnak nevezzük, ha az egyén képes a társadalomban neki jutó szerepet jól betölteni, azaz ha a t ársadalom rendjében eredményesen tud részt venni, de az a

definíció is dilemmákat vethet fel, milyen rendben, milyen szabályok alapján és sorolhatnánk. Ha az egyén oldaláról közelítjük meg a normalitást, az egyén optimális gyarapodását és boldogulását kell figyelembe vennünk. A lelki egészség általában és nagyjából PRESTON szerint, azt jelenti, hogy az egyén képes: 1, fizikai adottságainakmegfelelően 2, más emberekkel együtt működve 3, boldogságot, örömet, 4, képességeit kibontakoztatva, alkotó módon 5,önállóan élni, anélkül hogy mások terhére lenne. Allport úgy véli, hogy normális, egészséges embernek csak az érett személyiségű embert lehet nevezni, akire az jellemző, hogy saját szükségleteit kielégítően dolgozik, egész életvezetését meghatározó életszemlélet szerint tevékenykedik, gondolkodik , él, örül. ERIKSON a l elki egészség alatt egyrészt azt érti, hogy az egyén saját magát mint behelyettesíthetetlen egyszeri valóságot éli meg, másrészt

azonban régmúlt időkben élt emberekkel és más kortárs személyekkel közösséget vállalva, velük azonos emberi méltóságot, szeretetet, törvényeket, célokat vállalva éli az életét. RENNIE és WOODWARD a következőekben foglalják össze a normalitást:1, tiszteli önmagát és bízik önmagában, és mivel tisztában van saját valódi értékeivel, nem vesztegeti idejét arra, hogy azt magának és másoknak bizonygassa. 2, elfogadja a többi embert, együtt dolgozik másokkal és élvezi mások társaságát. 3, magabiztosan és lelkesen, minimális konfliktus, félelem, ellenségeskedés között dolgozik, játszik és éli családi életét. WISHNER szerint a pszichikum egészsége és patológiája közötti kontínuum úg y fogható fel, mint annak a hatékonysága, ahogy az egyén a környezetnek vele szemben támasztott követelményeinek megfelel. BURNHAM szerint a normális személy nem teljesen egységes és nem mentes minden fogyatékosságtól,

fejlődési elakadástól, vagy akár patológiás esetekre jellemző attitűdöktől és szokásoktól sem A normális emberre inkább az jellemző, hogy kompenzálni képes fogyatékosságait és gyengeségeit, hibáit korrigálni képes és képes gátolni patológiás tendenciáit. Az irodalomban kialakított különböző normalitás fogalmak a következő kritériumokat tartalmazzák: 9 1. Általános alkalmazkodó képesség: rugalmasság, a környezetből származó nehézségekkel való megbirkózás, megfelelés a v áltozó követelményeknek, életcélok megfogalmazása és azok eredményes megvalósítása, a sikernek és a kudarcnak az adekvát elviselése. 2. Élvezés, örömképesség, szexuális örömképesség, saját egyéb életszükségleteinek kielégítése, társadalmi szerepekkel járó tevékenységnek, munkatevékenységnek a kedvelése, nem túlzott mértékben feszült és ellazulásra képes viselkedés. 3. Kompetens interperszonális viselkedés: a

t ársadalmi szerepeknek való megfelelés, a társadalmi- társas kapcsolatok rendszerébe való beilleszkedés, képes segíteni, képes felelőséget vállalni. 4. Intellektuális képességek: pontos észlelés, hatékony gondolkodási képesség, ítélőképesség, megfelelő logikai funkciók, a valóság érzékelés megtartott, önismereti funkciók, probléma megoldó képesség, megfelelő szintű tudatosság, a tapasztalatoknak a megértése. 5. Érzelmi és motivációs kontroll: jó frusztráció tűrő képesség, szorongásokkal bánni tudás, erkölcsi érzék, viselkedés, önuralom, bátorság, stresszel szemben ellenálló képesség, közösségi gondolkodás, lelkiismeret,, megfelelő énerő, becsületesség. 6. Szociális attitűdök önzetlenség, aggodás másokért, bizalmasság, képes szeretni másokat, képes intím kapcsolatokra, átélés, beleélés képessége, empátia. 7. Produktivitás: a társadalomnak valamilyen hasznos tevékenységet végez,

kreativitás 8. Autonómia: érzelmi függetlenség, identitás, önbizalom, tárgyilagosság 9. Integráltság: önmegvalósítás, egységes életszemlélet, egyensúlyi állapot Képes integráltan kezelni ösztönös késztetéseit. Energiáit és konfliktusait 10. Kedvező énkép: tudja, hogy képes megbirkózni feladataival, elfogadja önmagát, képes szembe nézni konfliktusaival, meg tudja o9ldani azokat, úgy érzi saját maga határozza meg a sorsát, nincs kisebbségi érzése, boldog. Az előzőekben is említett WISHNER azt javasolja az abnormison értsük a normálistól való eltérést. ORGANIKUS ZAVAROK Az organikus okú pszichés zavarok az utóbbi évtizedekben jelentősen megemelkedett, ennek oka az öregedés kitolódása, illetve az agyat károsító tényezők megemelkedése, úgymint az alkohol, a drogg. A klinikai gyakorlatban a legnagyobb jelentősége a demencia szindrómának van DELÍRIUM A delírium a globális kognitív deficit tünetekkel járó két

fő tünet csoport egyike. A delírium alapvető tünete a tudatborulás, a tudat éberségi szintje csökken, a figyelem nehezen felkelthető, rögzíthető, és fenntartható Legalább két tünet az alábbiak közül 1, Percepció amely téves interpretáció, vagy illúzió, hallucináció jelentkezik, leggyakrabban vizuális. 2, A beszéd időszakosan inkoherens, a logikus gondolkodás felbomlik, a célképzetet könnyen 10 elveszíti, gondolkodása töredezetté válik. Enyhe delíriumban csak alaki változás lassul, vagy gyorsul, súlyosabb esetben teljes dezintegráció léphet fel. 3, Az alvásébrenlét ciklusa megváltozik, az álom valóság elhatárolása probléma. 4, A pszichomotoros aktivitás nö, vagy csökken, különösen súlyos az ún. musszitáló delírium, a beteg a takaróját gyűrögeti, érthetetlenül mormol, környezetével kapcsolatot nem teremt. 5, Dezorientáció és memória zavar mutatható ki időben térben stb. A klinikai tünetek rővid idő

alatt alakulhatnak ki, néhány óra, vagy nap alatt, jelentős hullámzást mutatnak . Kórelőzmény specifikus organikus kórok általában kr ónikus alkoholizmus a delírium tremens, illetve az idős agyi keringés zavarban szenvedő hypoxiás delírium a leggyakoribb. A delírium kezdeti klinikai jelei 1, Lassan, tétován válaszol, bizonytalan, zavart arckifejezésű 2 A válasz helyett humorizál, szarkasztikus, becsmérlő megjegyzéseket tesz, szorongani kezd és dühössé válik. 3, Többszőr megismétli a feltett kérdést, a válaszai önmagukban ellentmondóak és változékonyak. 4, testi vizsgálatnál többszőr ismételni kell az insrtukciót, a feladatot nem tudja végre hajtani DEMENCIA AZ elmúlt évtizedekben a d emencia oki hátterében jelentős változás történt, régen a pontos kórokában megismerhetetlen, befolyásolhatatlan, irreverzibilis állapotot vélek a demenciában. Ma a d emenciát egy tünet csoportnak tekintik, amelynek sokféle háttere

lehet és terápiásan is befolyásolható, éppen ezért fontos az oki háttér mielőbbi feltárása. Diagnosztikus kritériumok. 1.--- Az intellektuális képességek erőteljes hanyatlása, amely befolyásolja a páciens szociális és munkavégző képességét. 2.---- A memória zavar mindig kimutatható Általában korai tünet, amit a beteg még meg is élhet, fontos kideríteni milyen rég éli meg a memória zavarát, ugyanis a feledékenység sok kórképben előfordulhat. Amennyiben igen régen tapasztalja a páciens nem igen valószínű a demencia, mert ilyenkor már nem éli meg a páciens a memória zavart, leggyakoribb ok ilyenkor a depresszió. Az agyi kóros folyamatokon alapuló zavarok esetén sziget szerű , míg az elsődleges agyi sorvadáson alapuló kórképeknél globális szokott lenni az emlékezet zavar. Jellegzts a közelmúlt eseményeit nem jól rögzíti, míg a régen történt eseményekre relatíve pontosan emlékszik a páciens. 3.--- Legalább

két tünet az alábbiakból, ----Absztrakt gondolkodás zavara, ami sokféle módon nyilvánulhat meg. ----- az új feladat végrehajtása lassan megy, hibás ----- a páciens igyekszik elkerülni az olyan szituációkat, ahol új információkat kellene rögzíteni 11 vagy hasznosítani. ---- a régen jól menő tevékenységek meglassulnak, hibásakká válnak. Kezdetben alig észrevehetők ezek a változások, csak a közeli ismerősök észlelnek valamit ezekből a tünetekből Vizsgálati helyzetben konkretizáció észlelhető a közmondás értelmezéseknél, fogalom alkotási fogalomdifferenciálási színvonal hanyatlás, lényeg megragadó készség csökkenése mutatható ki. ----- Ítélő készség károsodása mutatható ki, kritikai készség csökkenése, szociális, morális, etikai színvonala csökken. ----- Egyéb magasabb idegrendszeri működések zavara afázia, apraxia, agnózia a leggyakoribbak. 4.---- Személyiség változás észlelhető, abban

nyilvánul meg korábbi személyiségvonások hangsúlyozottabbakká válnak, minőségi változás jelentkezik a premorbid személyiséghez képest. Járulékos tünetetekként a kezdeti szakaszban szorongás, depresszió gyakori lehet. Paranoid tünetek főként az előrehaladott stádiumokban fordul elő Differenciáldiagnosztika. Fontos a delíriumtól való elkülönítése Pszeudodemencia or ganikus tüneteket mutat a páciens de nincs kimutatható organikus zavar, általában ún. funkciós pszichózisokban depressióban tapasztalhatjuk, ilyenkor a páciens hosszasan és részletesen panaszkodik a kognitív deficit tüneteiről, vizsgálati helyzetbenm nem tesz erőfeszítést a feladat megoldására, gyakori a nem tudom válasz, a tesztekben hullámzás tapasztalható, a figyelem és a koncentráció viszont jól megtartott, ami általában a demenciánál igen hamar deficitet mutat. A demens betegek nem igen szoktak panaszkodni a kognitív leépülésükre, a vizsgálati

helyzetben erőteljes erőfeszítéseket tesznek a megoldásra, jellegzetesen körülötte mellette válaszokat adnak. A demencia tünetcsoportot általában három fő kategóriába szokták sorolni, a klinikai szindróma szerint, a kórok szerint és a gyógykezelhetőség szerint. A kezelhetőség alapján, kezelhető és kezelhetetlen típusút különítenek el, általában 1o-3o% tudják sikeresen kezelni. / normális nyomású hidrocefalus/ Klinikai szindróma alapján kortikális és szubkortikális demenciáka különítenek el. A koritkális demencia agykérgi károsodáson alapul jellegzees klinikai tünete ---- afázia -----apraxia -----agnózia ezek közül egy mindenképpen, de akár több is megjelenhet. Az ide tarozó klasszikus kórképek Alzheimer-kór, és a Pick- féle betegség. A szubkortikális demenciák esetén az agykéregben nincs kóros eltérés, a k órfolyamat a szubkortikális struktúrákból fakad, a fő tünet a memória zavar, leggyakoribb a

frontálpszichére emlékeztető személyiség változás, illetve a mentális tevékenység meglassulása. Alzheimer-kór • 4o-6o éves kor között kezdődik --férfiak és nők aránya 2-3: 1 Három stádiumot különítenek el. 1, Kezdetben memória zavar, a b etegségbelátás hamar elvész. Pszichomotoros nyugtalanság, 12 zavartság, depressziós tünetek, pszichóikus tünetek ritkán de előfordulhatnak. A spontaneitás már a korai szakaszban is csökken. 2, Az intellektuális leépülés rohamos. Neurológiai góctünetek alakulnak ki, főként a parietális lebeny károsodását jelző tünetek diszfázia, ----apraxia ----számolási nehézség, ----jobb-bal tévesztés, ujjagnózia Doxazma képzés, gyerekes konfabulációk, parkinzonoid tünetek az esetek 2/3-ában jelentkeznek. 3. Vegetatív szintre süllyed a beteg, inkontinens, súlyos neurológiai kiesési tünetek vannak,, epilepsziás rohamok. A kórkép jellegzetes tünete a t ükör-tünet, mivel a beteg nem

ismeri fel önmagát órákig képes elbeszélgetni tükörképével. Általában gyors lefolyású, a halál 2-5 éven belül bekövetkezik Vizsgálati leletek, EEG súlyos dezorganizációja, CT progresszív és diffúz sorvadás mutatható ki, un. Szenilis plakkok mutathatok ki, és az acetilkolin csökkent működését tapasztalták Pick-féle betegség A szövettani kép eltér az Alzheimer- kórtól, jellegzetes ballon szerű sejtek és az ezüstfestődésű idegsejti zárványok fordulnak elő 5o-6o éves kórban kezdődik, a kórlefolyás lassúbb 2-1o év. A betegség korai szakaszában a frontális lebeny károsodásakor jellemző tünetek jelentkeznek, A hangulati fekvés euforiássá válik. A szociális- etikai- morális viselkedés csökken. Csökken a késztetés, a betegség belátás hiányzik, szociális kapcsolatai beszűkülnek vagy megszakadnak. Az intellektus és a m emória megtartott a k ezdeti szakaszban, ez él es ellentétben áll a s zociális viselkedés

látványos hanyatlásával. A második szakaszban a memória és az intellektus deficite erőteljes, a beszéd dezintegrációja a legkifejezettebb. / zsargonafázia és a beszéd teljes megszűnése / A betegség végső szakaszában az intelligencia leépülése és a személyiség súlyos dezintegrációja jelentkezik. Vizsgálati leletek EEG normális szemben az Alzheimer kórral, az eltérés abból fakadhat, hogy az Alzheimer- kór diffúzan érinti az agyat, a Pick-betegségben főként a frontális, ritkábban a temporális károsodás áll az előtérben . Creutzfeldt-Jakob-betegség Rendkívül ritka 1-1,5 millió lakosra jut évente egy új beteg. 4o-6o év között kezdődik, nagyon gyors lefolyású, súlyos demencia és súlyos neurológiai kiesési tünetek, néhány hónap alatt halállal végződik Az idős 65 vagy annál idősebb korban jelentkező demenciáknak két típusát különítjük el, a szenilis demencia és az agyi érelmeszesedésen alapuló demencia. A

szenilis demencia klinikai képe nagyon hasonló az Alzheimer-kórhoz. Három fajta kórkép különíthető el, hasonló szövettani képpel. 13 1. Alzheimer-kór 2. Demencia-simplex 7o éves kor felett kezdődik, memória zavar az első tünet, később konfabuláció,m téves felismerés, neurológiai tünetek a szótalálási nehézség, konstruktív apraxia, enyhe intenzitású fogó-reflex és ez átnőhet szenilis demenciába. 3. Mindezekhez a tünetekhez társul az afázia, agnózia, apraxia, változatos formájú pszichotikus tünetek fordulhatnak elő. Gyorsan progrediál, globális jellegű, a személyiség súlyos dezintegrációja következik be. Epilepsziás rohamok az utolsó stádiumban fordulnak elő Lefolyási idő lényegesen hosszabb mint az Alzheimer kórban, akár évtizedekig is eltarthat. 4. Több altípust különítenek el----demencia simplex ----depressziós és agitált típus ----delirózus és konfúzus típus ----hiperaktív típus motoros

nyugtalansággal és nagy beszédkésztetéssel ----paranoid típus A másik alapvetően lényeges időskori demencia az arterioscelroticus demencia kisebb-nagyobb kiterjedésű agyinfarktusok, illetve érelzáródások az alapvető oki háttér. A kezdeti szakaszban pszeudoneuraszténiás tünetek igen gyakoriak, átmeneti vagy tartósan észlelt neurológiai góc-tünetek általánosak. A pszichés tünetek, mint szorongás, depresszió, hipochondriás készenlét sokáig előtérben állhatnak, jellemző a hullámzás és a lépcsőzetes lefolyás. A progresszív hanyatlást a betegek sokáig megélik A személyiség magja ép szokott maradni, csak a késői stádiumban alakul ki dezintegráció és ekkor is a korábbi vonások válnak hangsúlyozottabbakká . Egyéb okú degeneratív betegségekhez társuló demencia Előfordulása 1o% Az okok---drog, gyógyszer, barbiturátok, szedatívumokstb. ----metabolikus és endokrin betegségek pl. diabetes mellitus, hypo/hyperthyreosis,

hypo/hyperparathyreozis. ----érzékszervi betegségek, látás- hallás csökkenés ----neurológiai betegségek ----trauma, tumor ----infekciók meningitis sifilis stb. ----Alkohol megvonás, alkoholos encephalopathiák. ----emociónális betegségek depresszív pszeudodemencia szorongásos szindrómák. AMNESZTIKUS SZINDRÓMA Vezető tünet a memória zavarmind a rövid, min a hosszú távú. Tudatzavar, vagy jelentős demencia nincs. Társuló tünet a dezorientáció, konfabuláció, apátia, indítékhiány, betegség belátás hiánya. Több féle oka lehet, kétoldali közti-agyi és temporális lebenyi, középvonali struktúrák károsodása alapvető, idült alkoholizmus. 14 ORGANIKUS HALLUCINÓZIS A vezető tünet a huzamos időn keresztül fennálló, vagy visszatérően jelentkező hallucináció, ez minden érzékszervre kiterjedhet. Fontos a delírium kizárása ORGANIKUS AFFEKTÍV SZINDRÓMA A hangulat z avar a vezető tünet, legalább két tünet

megállapítható, vagy mániás, vagy depressziós epizód, de az ok többnyire toxikus ártalom, vagy anyagcserezavar. ORGANIKUS PARANOID PSZICHÓZIS A vezető tünet a téveszme, társtünet enyhe fokú kognitív károsodás, bármiféle pszichopatológiai tünet előfordulhat. ORGANIKUS SZEMÉLYISÉGZAVAR Az alábbi tüntek közül legalább egy kimutatható ---emocionális labilitás ---kritikátlan viselkedés ---magatartás apatikussá válik ---gyanakvás, paranoid ötletek jelentkezése INTOXIKÁCIÓMEGVONÁSI ÁLLAPOT Jellegzetes tünet csoport alakul ki, megváltozhat a viselkedés PSZICHOAKTÍV SZEREK HAS ZNÁLATA Á LTAL VISELKEDÉSI ZAVAROK OKOZOTT M ENTÁLIS É S A drog kifejezés olytan---- nem táplálékul szolgáló---- anyagokra használatos, melyek testi vagy lelki működésben változásokat eredményeznek. Maga drog szó a magyar szóhasználatban a gyógynövények jelölésére használatos, az angolszász nyelvben a gyógyszer szinonimájaként szerepel. A

drog megváltoztatja a központi idegrendszer működését, pozitív és negatív megerősítést nyer különböző biológiai mechanizmusok révén. Rendszeres fogyasztása dependenciát, toleranciát és szenzitizációt, vagyis addikciót okozhat. 15 Rövid távon kevés averzív hatása van, hosszabb távon az averzív hatás egyre jelentősebb. A rövid távú averzív hatásra hamar alakul ki tolerancia, a megerősítő hatásra sokkal lassabban. A szereket négy kategóriába soroljuk. 1,--- központi idegrendszert nyugtatókalkohol, opiátok 2,--- központi idegrendszert serkentők--- kokain, amfetamin. 3,---hallucinogének, amik az érzékelést befolyásolják, szenzoros elváltozásokat idéznek elő--LSD, különböző gombák, MDA, MDMA. 4,--- cannabis származékok hallucinogén, nyugtató, serkentő hatások egyvelegét hozzák létre. Az alapfogalmakat tisztázzuk a szenvedély betegségeknél. Addikció alatt a drogok vagy drogfogyasztással egyenértékű

izgalmi helyzetek keresésének és a drogok fogyasztásának kényszeres viselkedésmintáját értjük, amelyet a d rog hatásához kapcsolódó leküzdhetetlen vágy, valamint erős belső tendencia jellemez az elvonás utáni visszaesésre. Az addikció maga hozzászokást jelent, a hozzászokás és a szokás közötti határ egyáltalán nem éles. Az addikció rendszerint toleranciával, szenzitizációval és dependenciával jár együtt. Tolerancia esetén a s zemélynek egyre nagyobb adagokra van szüksége a kívánt állapot eléréséhez. Farmakológiailag három féle toleranciát különítenek el 1, Diszpozicionális vagy farmakokinetikus tolerancia során a szervezet fizikokémiai folyamatai úgy módosulnak, hogy csökkentik a fogadósejteket elérő drogok koncenttrációját, és mobilizálják a drogokat lebontó enzimeket. 2,Élettani vagy farmakokinetikus tolerancia esetén a m egváltozott receptorsejtek egyre kevésbé érzékelik a drogot. 3, Viselkedési,

kondicionált toleranciáról akkor beszélünk, ha a környezeti feltételek megváltozásának a hatására a droghatás is megváltozik. Szenzitizáción a d rog hatásának a n övekedése ismételt adagolás következtében, tkp. fordított toleranciának is nevezik A dependencia szerfüggés, a s zertől való kényelmetlen megválás, amelynek fiziológiai és pszichológiai formáit különböztetjük meg. Klinikai ismérve az elvonási tünetek megjelenése hosszabb- rövidebb idővel a drog megvonását kővetően. Egyes drogok képesek arra, hogy csillapítsák más drogok elvonása során keletkező tüneteket, ezt a jelenséget nevezzük kereszttoleranciának. ALKOHOL Az egész világon a legelterjedtebb drognak minősül az alkohol. Alkoholizmus az egyén vagy a közösség, vagy mindkettő károsodását okozó alkoholfogyasztás, amely akkor válik betegséggé, ha az egyén függő viszonyba kerül az alkohollal. Az alkoholfüggőség testi és pszichés tünetekben

nyilvánul meg. Testi függőséget a toleranciafokozódás és a megvonási tünetek jelzik, pszichés tünetek a kontrollvesztés, rontja a 16 kognitív képességeket, akadályozza a szocializációt/*/, rontja a teljesítményt. Az alkohol az etilalkoholon keresztül fejti ki a hatását, rendkívül gyorsan szívódik fel a központi idegrendszerben, és a legkülönfélébb neuronokhoz kapcsolódva lassítja és gátolja annak működését, leginkább a GABA neurotranszmitter felvételét gátolja, így a szorongás csökkentését hozza létre, ellazítva megnyugtatva a személyt Csökkenek a gátlások, az ítélőképesség, lazábbak, beszédesebbek, barátságosabbak lesznek ettől az emberek. Belső kontrolljuk leépülésével elengedettek magabiztosak, a félelmek elpárolognak, kiegyensúlyozottaknak, boldogoknak érzik magukat az emberek A boldogság kék madara egészen közel, kerül. Ugyanakkor károsodik a finom mozgás, fényérzékenység alakul ki

melegségérzet alakul ki További fogyasztás esetén rohamosan csökkenek a fékek, ítélőképesség leromlik, a gondolkodás és a beszéd zavarossá, összefüggéstelenné válik, az emlékezet kihagy, harsányság, agresszívitás, szélsőséges érzelmek alakulhatnak ki. A következő stádiumban a motoros készségek tovább romlanak, a reakció idő lecsökken. Különféle típusait szokták elkülöníteni. 1. A személy minden nap hatalmas mennyiségű alkoholt fogyaszt, egész napját az ivás ás köré szervezi, és addig iszik,amíg intoxikált állapotba nem kerül. 2. A személy alkohol fogyasztása periodikus, azaz hosszabb alkohol mentes szünetek után hetekig vagy hónapokig tartó, rohamszerű ivászat következik, napkig nem józanodnak ki, gyakori az emlékezet kiesés. 3. A mértéktelen ivás estére és hétvégére korlátozódik 4. A zúgivás , a mikor mindenki elől--- még önmaga előtt semválalja fel az alkohol fogyasztást. A leszokásra tett

kísérleteknél megvonási tünetek alakulnak ki, általában rövid idő elteltével, kéz, nyelv, szemhéj remegés, gyengeség érzet, émelygés, későbbiekben verejtékezés, hányás, szapora szívverés, felszökő vérnyomás, idegesség, depresszió, álmatlanság, ingerlékenység, vizuális hallucinációk, tkp. kialakul a delírium tremens Az alkoholizmussal kapcsolatos pszichiátriai betegségek Heveny alkohol mérgezés: rövid ideig tartó organikus pszichoszindróma PATOLÓGIÁS RÉSZEGSÉG Hirtelen kialakuló tudatzavarral és egyéb pszichopatológiai tünetekkel / kognitív és affektív funkció zavar, a s zemélyiségtől idegen magatartásmódok, agresszivitás , néhány óráig eltartó terminális alvás, amnézia/ járó , általában alkoholintoleranciából fakadó pszichózis. ALKOHOLMEGVONÁSOS TÜNETEGYÜTTES DELRIUM TREMENS ALKOHOLOS SZEMÉLYISÉG VÁLTOZÁS A huzamosan nagy mennyiségű alkoholt fogyasztók személyiség változása, fokozatosan

előrehaladó, krónikus pszichés károsodás, amely a személyiség minden összetevőjét érinti, 17 nagyon változatos kórkép Agresszív magatartás, hangulati ingadozás, az érzelmek felszínesebbé válása, etikai érzelmek csökkenése, ítélőképesség gyengülése, gyanakvás, kóros túlértékelések alakulhatnak ki, féltékenységi, vonatkoztatásos, üldözéses téveszmék jöhetnek létre. Családi krízisek, munkahelyi krízisek, beszűkülés, elmagányosodás, pszichoszociális lecsúszás, tkp. alkoholista karrier- ként jelöljuk. ALKOHOLOA PSZICHÓZISOK Több fajtája ismert. ALKOHOLOS HALLUCINÓZIS Az alkoholos pszichózisok 6-12%-a zajlik ebben a formában. Általában nagy mennyiségű alkohol huzamos fogyasztását követően, vagy alkohol megvonásra alakul ki. Hirtelen jelentkezik, tiszta tudat és megtartott orientáció kíséretében, valódi akusztikus fenyegető párbeszédszerű hallucinációk, amelyet a beteg szorongással, félelemmel

pánikkal él meg. Üldöztetéses, önvádlásos, vonatkoztatásos téveszmék rendszereződhetnek, szuicidium, homicidium veszélye fennáll ALKOHOLOS FÉLTÉKENYSÉGI PSZICHÓZIS Két formája ismert: 1, Otthello-szindróma gyakoribb, lappangó kezdetű, monoszimptómás féltékenységi tartalmak, depresszív tünetegyüttes, majd hirtelen kibomló groteszk féltékenységi tartalmak és cselekedetek. 2, Krónikus alkoholos hallucinózis keretén belüli féltékenység, üldöztetéses doxazmák, akusztikus hallucinációk, énzavarok, amelyek rendszereződhetnek és maradandók lehetnek. ALKOHOLOS PARANOIA Ritka alkoholos paranoia a krónikus alkoholos héallucinózistól nehezen különíthető el, a féltékenységi tartalmak tovább épülése, üldöztetéses, vonatkoztatásos tartalmak egészíthetik ki. A mentális teljesítmény hanyatlása az alkohol hatására két kórkép ami itt fontos lehet. WERNICKEENCEFALOPÁTIA ÉS A KORSZAKOVSZINDRÓMA Tiamin hiány és

veleszületett enzim defektus. Wernicke-encefalopátia delíriummal induló életveszélyes állapot zavartság, izgatottság, kettős látás és a szemmozgás zavarai, átmehet Korszakov szindrómába : az emlékezés súlyos károsodása, tartósan fennálló amnézia, , ki rívó zavartság, hely-idő- szituáció tájékozatlanság, ítélőképesség hiánya. OPIÁTOK Ópium és származékai, a heroin, morfium, kodein. A morfium fájdalom csillapító és nyugtató hatású. Ezeket a szereket szívják injekció formájában használják, azonnali extatikus melegségérzés, néha orgazmus érzés , jó néhány órás kellemes közérzet, repülés, eufória, révületi állapot kísér, rendk ívül boldognak érzik magukat nincs feszültség, kín. A központi idegrendszeren belül az érzelmekért felelős központokra hat, az endorfinok kapcsán. 18 Néhány hét után hozzá lehet szokni, teljesítményűk hihetetlen gyorsan romlik. Megvonásos tünetek, kezdetben

nyugtalanság, szorongás, a drog utáni gyötrő vágy, néhány óra multán egész testüket ellepi a verejték, légzésük felgyorsul, megfázásos tünetek jelentkeznek. A tünetek 2-3 napon keresztül egyre csak rosszabbodnak, súlyos izomrángások, szűnni nem akaró fájdalmak, hasi és izom görcsök, láz, hányás és hasmenés, étvágytalanság, magas vérnyomás, kiszáradás jelentős súlyveszteség kísérheti. A harmadnapos tetőzés után fokozatos javulás alakul ki és a nyolcadik napra teljesen rendeződik. Veszélye a túladagolás, az agy légzőközpontja erős gátlás alá kerül és leáll a légzés. A serkentőszerek a központi idegrendszer működését stimuláló anyagok, a vérnyomás emelkedését, szívritmus, a cs elekvéskésztetés és az élénkség növekedését, a g ondolkodás felgyorsulását eredményezik KOKAIN A kokacserje hatóanyaga, orrba szippantva, illetve intravénásan vagy pipában, cigarettában fogyasztják. Rohamszerű

mámoros jólétet, magabiztosságot teremt, izgatottak, energikusak, beszédesek, euforiásak lesznek. A dopamin fokozott felszabadításán keresztül fejti ki a hatását. Kokain intoxikáció: zavartság szorongás, összefüggéstelen beszéd, hallucinációk ritkán. A kokain okozta tünetek gyengülésével depresszióhoz hasonló fejfájással, szédüléssel, ájulással kísért „zuhanásba” kerülnek. Tartós alkalmazása a rövid távú memória romlásában, figyelmi zavarokban megmutatkozó kognitív károsodásokat idéz elő. A megvonási tünetek akár hetekig és hónapokig is eltarthatnak Túladagolás: légzés bénulás Hőszabályozás felborulása. Szív zavarok ezáltal agyi görcsöket hoz létre. AMFETAMINOK Mesterséges serkentő szerek, tabletta, kapszula, gyors lökés szerű hatás, fokozza az energiát a tettrekészséget, csökkentik azétvágyat Viharos gyorsasággal alakul ki a tolerancia, megvonáskor súlyos depresszió alakul ki. HALLUCINOGÉNEK

Elsősorban a szenzoros észlelést befolyásoló, felfokozott percepciót, illúziókat, és hallucinációkat hoznak létre. LSD, meszkalin, ecstasy, stb LSD bevétele után két óra után az észlelés felfokozódása, a v izuális észlelés kitágul, hihetetlen színek, főként bíbor különböző árnyalatai, eltorzulnak a tárgyak, életre kelnek, alakot váltanak, a hangok felerősödnek, tisztán mindent hal, a végtagokon bizsergés, hideg-meleg érzés szalad végig. Néha összeszövi a különféle modalitású érzéseket, ez a szinesztézia Erős érzelmi változásokat idézhet elő, eufória, szorongás, depresszió. Az idő észlelés drámaian lelassul, rég elfelejtett érzések, gondolatok bukkanhatnak elő Testi tünetek: pupilla kitágulása, izzadás, szívdobogás, homályos látás, remegés, mozgáskoordináció elvesztése. 19 AZ LSD-nél nem alakul ki tolerancia, nincsenek megvonásos tünetek, de mégis nagyon veszélyes, olyan erős peceptuális,

érzelmi, és viselkedéses reakciókat válthatnak ki amelyek akár elviselhetetlenek lehetnek. Olykor a hatása tartósan megmarad, hallucinogén eredetű pszichózis alakul ki, erős bűntudattal depresszióval, szorongásos zavarok is létre jöhetnek. Villanófény emlék. HASISMARIHUÁNAGANJA Szívni szokták, kis mennyiségben laza emelkedett hangulatot teremt, fokozza az elmélkedésre való hajlamot, de a beszédességet is. De nyomott hangulatban szorongást, gyanakvást, nyugtalanságot, ingerlékenységet hoz létre. Az észlelés kifinomodhat Fizikai változás a szemek kivörösödnek, szapora szívverés, vérnyomás emelkedés növekszik az étvágy szájszérzság, szédülés, hányás, álmosság. Nagy mennyiségben vizuális torzulásokat, testkép elváltozást, hallucinációkat okoz. A cannabis eredetű pszichózisban a téveseszme valaki bántani akarja az életükre tőr. Ritkán vezet függőséghez, de rontja a teljesítményt. Megvonási tünetek:

höhullámok, étvágytalanság, orrfolyás, izzadás, hasmenés, csuklás Gyakori a marihuaná szívás után pánik reakció alakul ki. SZORONGÁSOS ZAVAROK Ide tartozó kórképek a szorongásos neurózis, generalizált szorongás, pánik zavar agorafóbia nélkül, pánik zavar agorafóbiával, fóbiás neurózisok, mint simplex fóbia, szociális fóbia, agorafóbia, a fóbiáknak igen széles skálája ismert csak néhányat felsorolva acrfóbia, a mélységtől való félelem, ailurofóbia a macskától való félelem, aquafóbia a víztől való félelem, cynpofóbia a kutyától való fóbia, mysofóbia a piszoktól való félelem, pyrofóbia a tűztől való félelem, xenofóbia az idegenektől való félelem, zoofóbia az állatoktól való félelem, pók, m adár, kígyó, vér, bacilusok, vírusok, rák, stb. Gyakorlatilag a szorongás bármihez képes kapcsolódni, a homo sapiens igen kreatív ez ügyben. Nehéz definiálni a szorongás fogalmát, miközben minden

embernek van saját élménye a szorongásról, mindenek előtt szögezzük le a szorongás alapvetően normális jelenség, hozzá tartozik a normális lelki működéshez, ha nem túl magas szinten van, tulajdonképpen az alkalmazkodást segítheti, ösztönző erőként is hathat bizonyos helyzetekben--- gondoljunk az egészséges vizsgadrukkra, ahol a teljesítményt fokozni képes, de bizonyos szint fölé emelkedve teljes zárlatot, is képes létrehozni, s ekkor már debillizáló szorongásnak nevezzük, ami nem az adaptív viselkedést szolgálja. A szorongás, mint érzés hozzá tartozik az él etünkhöz, ma már a 20 kutatások alapján tudjuk a magzat is átélhet szorongást, így valószínűleg nem a születés kapcsán éljük át az első szorongásbeli élményeinket, ahogy Freud feltételezte az ős szorongás elméletében. Az állatvilágban az orientációs reflex kialakulását hozzák összefüggésbe a s zorongással, az állatok minden új helyzetben

hasonló fiziológiai működést mutatnak mint a szorongó ember, megváltózik az arousál szint, nő a vegetatív reakció, az állat éberebbé válik, megpróbál alkalmazkodni a új helyzethez, akár úgy hogy elmenekül.-------HA a szorongás szó értelmezését vesszük alapul szorongani szorult helyzetben lenni, fojtottság, erős nyomás alatt lenni, érzését jeleníti meg, ami közel áll a megsemmisülés érzéséhez, a tehetetlenséghez. Freud veszély jelző szerepet tulajdonított a szorongásnak, a veszély az ösztön-én késztetéseiből eredne, amelyek az én szabályozását áttörni készülnek, de származhatnak a fellettes-én túlszabályozásából is, melynek morális parancsai az ént túlzottan korlátoznák. Az én a v eszély nagyságával megfelelő mértékben, a szorongás hatására a helyzetet megoldani igyekszik. A megoldás inadekvát módja a tünetképzés A tünetképzésben szerepet játszó elhárító mechanizmusok nem a szorongás

energiát szorítják a tudattalanba, illetve más érzelembe, hanem a veszélyt okozó késztetések energiáit és a hozzájuk tartozó képzeteket. A szorongást mindenképpen el kell határolnunk a félelemtől, aminek konkrét, objektív oka van, míg a szorongás háttere általában hosszadalmas munkával tárható fel. Freud terminológiájában a valós szorongás felel meg a félelemnek. A neurotikus szorongás az ösztön- én és a felettes-én követelményi között létre jött ellentmondásból származik.----A szorongás gyakorlatilag minden pszichés betegségben előfordul, megjelenése egyértelmű jelzése annak hogy, egyensúly vesztés alakult ki a lélekben. A szorongás jelzés, az én számára elfogadhatatlan ösztönkésztetés nagy erővel próbál tudatosulni, mivel ez veszélyeztetné az énintegritását, a szorongás működésbe hozza a védekező mechanizmusokat, a tudatosan e l nem fogadható ösztön impulzusokkal szemben. Ha a védekezés sikeres,

a feszültség eloszlik, illetve kanalizálódik a specifikus elhárító rendszer felé, így valamilyen neurotikus tünetben nyilvánulhat meg. A hatékony elfojtás képes ismét a tudattalanba visszafordítani az ösztönkésztetéseket, de gyakorta az elfojtás mechanizmusa önmagában nem elégséges, hanem egyéb elhárító mechanizmusokat kell működésbe hozni, mint eltolás, regresszió, konverzió, racionalizáció, stb. Ha az elfojtás nem működik megfelelően és a többi elhárító mechanizmus sem elegendő, a szorongás mint egyedüli tünet van jelen, mint kínos érzelmi állapot. A szorongásos feszültség fokától, mértékétől függően jelentkezik a viselkedésben, pl. rágja a száját, játszik az ujjaival, a testtartása merev, végtagjai rángatóznak, erőteljesen verejtékezik, hangja megcsuklik, riadtan tart szem kontaktust, vagy egyáltalán nem tart, hangszíne, ritmusa változik, izgága, stb. A szorongás nemcsak a cselekvést képes

meggátolni, hanem a tudatos, logikus gondolkodást is dezorientáltá válhat az egyén. A szorongás általában minden olyan tapasztalást igyekszik megakadályozni, ami módosíthatná, fejleszthetné az én fejlődését. Az én szerveződése így a régi tapasztalat stabilizáló befolyását képviseli, a szorongás révén kontrollálja és meghatározza a tudatot, gátolja a gyökeresen új tapasztalásokat. 21 Lewis a következőekben ismerteti a szorongás jellemzőit. 1, Emocionális állapot, szubjektív tapasztalt félelemmel, vagy ahhoz hasonló érzelemmel rémület, riadtság, rettegés, pánik. 2, Kellemetlen érzés, olya mint a közelgő eszméletvesztés vagy a halál érzése. 3, A jövő felé mutat, bizonytalanság, mi fog történni, tárgy nélküli fenyegetettség érzése. 4,A fenyegeő árgy, ami előidézi nincs arányban azzal az érzéssel amit kivált. 5, A szorongás megélése alat testi diszkomfort érzés jelentkezik. 6, A testi

szabályozásban zavarok alakulhatnak ki Pszichodinamikusan négy féle szorongást különítünk el. 1, Ösztön-én szorongás, attól való félelem, hogy nem tud uralkodni a nagy erővel feltörő indulatokat nem képes kontrolállni, valami szörnyűt fog csinálni, megbolondul. Általában elfojtott, súlyos intrapszichés konfliktus, agresszív impulzus áttörheti a tudatot, dezintegrációt okozva . 2. Fellettes-én szorongás amely a t úl erősen interiorizált morális parancsokból fakad, amely a szuperegoból származik. Ez a típusú szorongás fő szerepet játszik a kényszer neurózisnál, a pszichotikus depressziókban, enyhébb formában szerepet játszik általában a bűntudati mechanizmusoknál. 4. Szeparációs szorongás, előrevetített félelmet jeleníti meg valamilyen fontos, biztonságot adó emberi kapcsolat elvesztésének. Minden gyerek megél szeparációs szorongást, ez a normál fejlődéshez hozzá tartózik, a nehézség, abból fakadhat, ha ez

túl erős, illetve fixációs pontok alakulnak ki. Ez fakadhat abból, hogy az anyagyerek kapcsolat nem kielégítő, az anya a igényeket nem elégségesen elégíti ki, vagy túl elégíti, vagyis overprotektív módon viselkedik, igy a szeparációs, --- vagyis individuációs folyamat nem tud megfelelően kibontakozni. A szeparációs szorongás a Mahleri fejlődési szakaszban több szinten kialakulhat. Szimbiótikus szakaszban a nem kielégítő anya nem képes ----4. Kasztrációs szorongás A testi épség fenyegetettsége, vagy valamilyen képesség elvesztésétől, csökkenésétől érzett félelem. A páciens asszociációi gyakran vezetnek a szexuális funkciók elvesztéséhez, és gyakran társulnak a szexuális identitás konfuziójával. Homoszexuális félelmek ébrednek fel, és ezáltal az egyén fenyegetve érzi az énképét, identitását, ez könnyen vezethet kitöréshez, dezintegrációhoz, akut szorongás hullám kialakulásához. A Freudi neurózis

elmélet röviden. 22 A pszichoanalizis a neurózist a konfliktusok eredményének tartja az ösztönélet és egy neki ellentmondó személyiségrész között, amely az ösztönökre és a velük szemben működő elhárító mechanizmusokkal patológiás formát eredményez. Freud úgy tartotta, hogy a neurózis kulcsproblémája az ödipális konfliktus, amelyet a személy nem megfelelően oldott meg, így fixációs pontokat eredményez és az elhárító mechanizmusok patológiás formái lépnek működésbe. Ez a t étel ma azzal a megszorítással igaz, hogy az ödipális konflitus megoldása nem csak a pregenitális ösztönfejlődéstől, hanem a preödipális énfejlődéstől is függ. Ez az énfejlődés pedig a szimbiózistól az individuációig, a megkapaszkodástól a leválásig, az anyagyermek duálunió függvénye. Az anyagyermek kapcsolat korai megzavarása, frusztrációi, megvonásai, és tárgyvesztései nyomán alakulnak ki az én zavarai, a hamis self,

a narcisztikusan sérült self, az éndefektusok és a neurózisnál súlyosabb betegségek. Freud a pszichés zavarok három nagy csoportját különítette el, az aktuál neurózisokat, a pszichoneurózisokat és a pszichózisokat. Az aktuál neurózisok eredetét nem a gyerekkori konfliktusokban, hanem a jelenben kell keresni. A tünetek nem szimbolikus és túldeterminált kifejeződések, hanem közvetlenül a szexuális kielégülés hiányából vagy inadekvát mivoltából fakadnak. Az aktuális neurózisoknak a pszichoneurózisokkal való ellentéte lényegében etiológiai és patogenetikus természetű , az ok mindkét neurózisban szexuális természetű, az aktuális neurózisokban ez az ok az aktuális nemi élet rendellenességeiben keresendő nem pedig az elmúlt életszakasz fontos eseményeiben. Másrészt ez a kórok szomatikus , nem pedig pszichés eredetű, „ az izgalom forrása, a zavart előidéző ok szomatikus területen van, míg a h isztéria és a

kényszerneurózis esetében a pszichikusban” . F reud szerint a szorongásos neurózis esetében az ok a szexuális izgalom levezetődésének a hiánya, a neuraszténiában pedig ennek az izgalomnak inadekvát feloldódása, pl. maszturbáció A tünet képződés mechanizmusa szomatikus, az izgalom közvetlen átalakulása szorongássá, nem pedig szimbolikus. Ebből következően az aktuál neurózisok nem kezelhetők a pszichoanalizissel, --- mondja Freud--- mert nem pszichogén összefüggés van a háttérben. Az aktuál neurózisok közé sorolta a szorongásos neurózist, a neuraszténiát, és a hipchondriát. A pszichoneurózisok kifejezését Freud azokra a kórképekre használta, ahol a tüneteket a gyermekkori konfliktusok okozzák,--- áttételes neurózisok és nárcisztikus neurózisok, amit Freud pszichózisoknak nevez,---- szemben az aktuál neurózisokkal. Itt a h angsúly a p szichés eredeten van. Az áttételes neurózisok, --- ide tartozik a szorongásos

hisztéria, konverziós hisztéria, kényszerneurózis--- az jellemzi, hogy a libidó mindig valóságos vagy képzeletbeli tárgyakra helyeződik át Az ödipális fejlődés korszaka a 3-5 éves kor. Ekkor a fiúgyermek eléri a fallikus fokot és tárgyválasztása az ödipális szintet. A fallikus fok azt jelenti, hogy az örömszerzés onániában vezetődik le, tudattalan fantáziában pedig a fiú az anyját választja szerelme tárgyául, amelyben az apja utjában van, felesleges rivális közöttük, ez az ödipális helyzet pozitív megoldása. Emellett azonban létezik egy negatív megoldása is az ödipális helyzetnek, a gyerek az apját nemcsak felesleges riválisnak éli meg, hanem szeretetének és csodálatának, gyengéd 23 érzelmeinek is tárgya, amelyben az anya válik felesleges vetélytárssá. „ A fiúírja Freud nemcsak ambivalens beállítottságú apjával szemben és gyengéd érzelmű anyjával, hanem egyidejűleg úgy viselkedik mint egy kislány,

gyengéd, feminin beállítottságú apjával és ennek megfelelően féltékeny, ellenséges anyjával. A pozitív és negatív ödipális komplexum a teljes ödipusz, amelynek különböző variációi minden emberben élnek. A negatív ödipusz komplexum feltételezhetően a latens homoszexualitás magja A női ödipusz másként alakul. A pregenitális fejlődés fallikus fázisáig ők is eljutnak, mint a fiúk A szexualitás fallikus abban az értelemben, hogy a pénissel ekvivalens klitoriszra centrált, aktív és abban az értelemben is férfias, hogy még nem történt meg a lemondás a péniszről. Ezután a pénisz utáni vágy jelentős elfojtás alá kerül, gyerek utáni és férfi / apa/ utáni vággyá alakul, miközben a tárgyválasztás az anyáról az apára kerül át. Férfiaknál a f érfias aktivítás kezdettől megvan és egészében énazonos, míg a passzív, homoszexuális beállítódás--- miután a kasztrációt feltételezi--- energikus elfojtás alá

kerül. Míg a nőknél a penisz irigység és a férfias aktivítás kerül jelentős elfojtás alá, még a nőiesség kifejlődése előtt, amelynek kimenetelétől függ a nőiesség sorsa. Régebben azt feltételezték, hogy azért több a női neurotikus, főleg hisztériás beteg, mert az ödipusz konfliktus náluk bonyolultabb, a tárgymegszállások az anyáról az apára tevődnek és a fallikus, aktív beállítódás női befogadóvá alakul, míg a fiúknál erre nincs szükség. Ma az ödipusz konfliktus megoldása inkább a nőknek kedvez. A nőket férfiasította az egyenjogúság, szublimáltabb formában ki tudják élni férfias törekvéseiket, miközben lehetőségük van arra is hogy nőiességüket is megtartsák. SZONGÁSOS NEURÓZIS VAGY GENERALIZÁLT SZORONGÁS. A szorongás élménye állandóan jelen van a páciens állapotában. A következő négy szimptóma közül legalább három konstansan jelen van. 1, motoros feszültség--- remegés, izgulás,

nyugtalanság, izomfájdalmak, nyak, hát, fejfájás, fáradság, ellazulásra való képtelenség, rángatózás főleg a végtagokban, jellegzetes kényszeredett arckifejeződés. 2, v egetatív hiperaktivítás--- izzadás, szívdobogás, szívritmus zavar, hideg nyirkos kézfogás, szájszárasság, zsibbadás, szédülés, összeszorult gyomor, gombóc érzése a torokban, hidegségmelegség érzése, gyakori vizelés, hasmenés, elpirulás, elsápadás, szapora pulzus és légzés. 3, Állandóan fenyegető rossz érzése valamilyen veszélynek,----aggódás, félelem, halál, betegség, veszteség. 4, vigilancia és figyelem zavar---- beszűkült gondolkodás, koncentráció zavar, zaklatottság, alvás zavarok, szellemi munkát végzőknél munka képtelenséghez vezethet. A szorongásos hangulat legalább egy hónapja fennáll. Egyéb szorongásos kórképektől el kell különíteni. Leginkább a depressziótól fontos elkülöníteni, a depressziós a világot elveszettnek,

nem létezőnek, saját magát értéktelennek és a jövőt reménytelennek éli meg. A szorongásos neurózisban a páciens a külvilágot fenyegetőnek, önmagát inadequat személynek éli meg, a jövő pedig tele van bizonytalansággal , amivel úgy érzi nem képes megküzdeni. 24 A kezdődő schizofrénia indulhat rendkívül heves szorongással. Bizonyos agyi szindrómáknál a korai szakaszban erős szorongásos állapotok alakulhatnak ki a leépülő mentális állapot miatt. A hipertireózisnak is lehet kísérő tünete a szorongás és izzadás. Bizonyos pszichoszomatikus kórképeknél a szorongásos tünetek megegyezhetnek a generalizált szorongás tüneteivel, de a pszichés és személyiség jellemzők mások. PÁNIKBETEGSÉG Kiszámíthatatlanul jelentkező rendkívül heves szorongás roham, reális életeseményből nem levezethető, hirtelen lép fel, nem köthető szituációkhoz, heves diszkomfort érzés kíséri, irreális félelem jelenik meg. /

katasztrófa, terror támadás, meghatározhatatlan életveszély/ Tünetei. Légzési zavarok, szívdobogás, remegés, mellkasi fájdalmak, fulladás, szédülés, paresztéziák, hideg- meleg hullámok, izzadás, ájulás, hasi fájdalmak, fejfájás, zsibbadás, bizonytalanság, deperszonalizáció, derealizáció, halál félelem, vagy valami szörnyűt fog tenni, attól fél pillanatokon belül megőrül. A roham általában percek alatt elmúlik, ritkán néhány óráig eltarthat. Az ismétlődő rohamok hatására a páciensben kialakul egy állandó anticipációs szorongás hasonló helyzetekben. Védtelenség, tehetetlenség, kiszolgáltattotság érzése uralkodik el, lassan az önálló életvitelre alkalmatlannak érzi magát. Diagnosztikai kritériumok. 1,Háromhetes időtartalmon belül legalább három pánikroham olyan szituációkban, amely reálisan nem volt életveszélyes. A rohamokat nem körülhatárolt ingerek, helyzetek váltják ki, a páciens nem tudja

semmihez sem kötni. 2, A pánik rohamok meghatározott , általában rövid ideig, heves félelemmel és a k övetkező szimptómák közül legalább négy jelen van: • légzés zavar • szívdobogás • mellkasi nyomás érzés • csuklás fuldoklás • szédülés bizonytalanság • irrealitás érzése • pareszthéziák / kéz-láb zsibbadás • hideg-meleg hullámok • izzadás • ájulás • reszketés, remegés • a meghalástól, vagy a megőrüléstől vagy attól való félelem, hogy valami szörnyű fog történni. 3. Egyéb szomatikus, pszichotikus tünetek kizárhatók 5. Agorafóbia társul vagy nem 25 A pánik reakció széles pszichodinamikai háttérrel rendelkezik FÓBIÁS NEURÓZIS Intenzív félelem, szorongás, irtózás, undorodás valamilyen tárgytól, élőlénytől, helyzettől, amely valójában nem veszélyes és ezzel maga a páciens is tisztában van, A tünetek: ájulás, palpitáció, elgyengülés, kimerültség érzés,

hiprventilláció, hányinger, esetleg pánik reakció. A tünetekre jellemző célra irányulnak és másodlagos haszonnal járnak, valamit a beteg elkerülni igyekszik, ami nem tudatos folyamat. Rendkívül sok megjelenése van: acrofóbia félelem a mélységtől Agorafóbia félelem a nyílt helyektől Ailurofóbia a macskától Aquafóbiaa víztől Claustrofóbiaa bezárt terek Cynofóbia---kutya Mysofóbia---a piszoktól, baktériumokól Pyrofóbia –a tűztől Xenofóbia –az idegenekől Zoofóbiaaz állatokól Ezen kívűl előfordul még repüléstől, közlekedéstől, társaságtól való fóbiák Három nagy csoportba szoktuk sorolni---- Agorafóbia ----szociofóbia ---- simplex fóbia Diagnosztikus kritériumok Agorafóbia --- félelem nyilvános helyeken, nyílt területen, ahonnan nehéz eltávozni, nincs közelben segítő személy ----- A normális aktivitás egyre inkább beszűkül, mível az irracionális félelem dominálja az életet ---- nem vezetheő vissza

depresszív, kényszeres, paranoid, skizoform kórképre. Szociofóbia --- Attól, való irracionális félelem, hogy kiszolgáltatottá válik, mások fürkésző, ártó szándékú viselkedése számára. --- jellegzetes distressz- élmény atól a f elismeréstől, hogy ezek az érzések túlméretezettek és észerűtlennek --- nem vezethető vissza depressziós, paranoid, elkerülő személyiség zavarra. Simplex fóbia ---- Állandó és irracionális félelem, elkerülő viselkedés bizonyos az előbbiekbe nem tartozó tárgyak, helyzetek, élőlényekkel szemben --- ua. szociofóbia --- nem vezethető vissza kényszeres, szkizoform kórképre. 26 Differenciáldiagnózis • szorongásos neurózisnál a szorongás diffúz nem specifikus, az elsődleges elhárító mechanizmus az elfojtás • Konverziós hisztériánál szimbolikusan értelmezhető szervi panaszokká változik az elfojtott szorongás. • Fóbiánál a szorongás tárgyakkal- szituációkkal kapcsolatos,

elkerülő viselkedéssel jár. Elhárító mechanizmusok elfojtás, áőttolás, elkerülés, szimbolizáció. • Fóbiás áttolás és parpanoid projekció mindkét esetben belső feszültségek, szükségletek, impulzusok torzítják a valóságot, de a fóbiás megtartja a realitástesztelő képességét, felismeri érzései irracionálisak, ettől szenved, van betegség belátása, megpróbálja elkerülni a helyzetet, míg a paraniod nem. A fóbiás neurózis pszichodinamikája. Maga a fóbia kifejezése Westphaltól ered / 1872/ , de a b etegséget már Hippokrates is leírta. Freud a fóbiát szorongásos hisztériának tekintette. A fóbia keletkezésében a s zorongás játssza a f őszerepet. A Freud-i elméletben a s zorongás eredete a születési trauma, a későbbi fejlődés folyamán pedig az anya szeretetének elvesztése, miatt érzett félelem. Ha az anya nem képes elégséges biztonságos szeretet teli légkört teremteni a gyermeke felé---ami nem csak a

fizikai biztonságot, hanem az érzelmi biztonságot jelenti leginkább, vagyis a Winnicotti elég jó anya fogalmát ---- a gyerekben a d ependencia igények erősödnek meg és a kialakuló személyiségében a dependens tárgykapcsolatok állnak előtérben. A kora gyerekkori szorongás kihat a későbbi tárgykapcsolataira is, a gyerek egyre dependensebbé és visszahúzódóbbá válik, attól való félelmében, hogy vágyai teljesülése esetén a szeretett akár el is veszítheti. A fóbiás páciensek anamnézisében gyakran találhatunk overprotektív szülői hátteret A szexuális és agresszív törekvéseket szigorúan bűntető szülői magatartás szintén gyakran fellelhető a páciens élettörténetében. A szorongás forrása nem tudatos, nem felismerhető, a sikertelen megoldási kísérletek dezorganizálják a személyiséget. Felnőtt korban bármely precipitáló tényező pl egy kapcsolati konfliktus előhívhatja az addig tudattalan meg nem oldott

dependencia, szexuális, agresszív konfliktusokat. S mivel a személyiségben ezek a konfliktusok a szeretet személy elvesztésével fenyegetnek létre hozzák a szorongást. A szorongás elkerülése érdekében a páciens az elhárító mechanizmusokat működtet, elfojtással, áttolással szimbolizációval és elkerülő viselkedéssel védekezik. Az áttolás révén a tudattalan szorongás ismert tárgyhoz, helyzethez, szituációhoz kapcsolódik, s így elviselhetővé, érthetővé, elkerülhetővé válik számára, ennek viszont ára van, a beteg lassan túlzottan elszigetelődik, depriválódik a környezetétől. A családja általában kezdetben erősíti is a túl óvó közeget „hisz szegény beteg”, de az idő elő haladtával, netán a tünetek súlyosbodásával, egyre nagyobb a terhelés a családon és újabb konfliktusokat eredményez. POSZTTRAUMÁS STRESSZ ZAVAR 27 Az első világháború után figyeltek fel a katonák egy részénél megjelenő

sajátos pszichés tünetekre, amit akkor Freud hábrus neurózisnak nevezett el. Szervi eltérés nélkül szenzomo9toros zavarok, sajátos alvás zavarok--- a traumát ismétlő--- állandóan visszatérő álmokról számoltak be. A tünetek lényege a trauma ismételt, kínzó, de nem kényszeres újraélése, a v álaszkészség megbénulásában, a reaktivitásban, és jellegzetes kognitív funkció zavarokban áll. A trauma leküzdhetetlenül ismétlődik éberen és álomban is. Szinte bármilyen inger ugyanazt az asszociatív sort indítja és, heves vegetatív izgalmat élnek át, szapora pulzus, izzadás, remegés, stb. A stressz extremitása miatt napokig, hetekig tarthat a vegetatív idegrendszer izgalma, miután a betegnek eszébe jutnak a történtek. Miután gyakran fizikai sérülés is társul hozzá, a szorongáshoz hozzátevődik a félelem a testi deformitástól, maradandó károsodásoktól, tartós képességveszteségtől. Ugyan a fizikai sérülés is jelen

lehet, de a f ő sérülés mégis az emocionalis trauma. Ez akutan intenzív félelmet, a segítségnélküliség érzését, kontrollvesztést, megsemmisülést, tehetetlenséget vált ki. Ezt követően alakul ki a jellegzetes érzelmi bénultság, tompultság. Csökken az érdeklődés az addigi tevékenységek iránt. Nem tudnak örülni, intim életük értelmetlenné válik, megszűnik a szexuális érdeklődésük. Ha csoportosan érte őket a trauma, akkor a túlélők bűnösnek érzik magukat, a gyászolok, a halottak miatt. Emiatt fóbiás, elkerülő viselkedés alakul ki minden olyannal szemben ami az eseményre emlékezteti őket. Az állandóan jelen levő rettegés túl éberré teszi őket, nehezen alszanak el, hirtelen éjszakai felriadások alakulhatnak ki, éjszakai tájékozódási nehézségek, páni félelemmel járhat. Nem mindenkinél alakulnak ki ezek a tünetek, erősen függ a korábbi személyiség zavaraitól, egészséges embereknél 5o-8o% alakulhat ki

a traumát követően. AKUT S TRESSZ ZAVART akkor diagnosztizálunk, ha traumát követően négy héten belül jelentkeznek a fenti tünetek. POSZTTRAUMÁS S TRESSZ ZAVART akkor diagnosztizálunk, ha a tünetek még négy hét után is fennállnak., és krónikusnak nevezzük akkor, ha még fél év után is fennállnak, vagy fél év múlva kezdődnek a tünetek. POSZTTRAUMÁS STRESSZ ZAVAR A személyt megrázó eseményre az alábbiak érvényesek: 1, olyan eseményt élt át, vagy tanúja volt, amelyben halál eset, súlyos sérülés, vagy mások testi épségét, veszélyeztetettségét élte meg. 2, intenzív félelemmel, tehetetlenséggel, rémülettel reagált A traumát a személy ismételten újraéli az alábbiak szerint 1. visszaemlékezés képzetek, gondolatok, perceptív élmények formájában és ezek komoly szenvedést okoznak. 2. A traumás eseményről való ismétlődő kínzó álmodás 3. A traumát mintha újraélné illúzió, hallucináció, disszociatív

epizódok csak ébredéskor, vagy intoxikált állapotban. 4. A traumás élményt szimbolizáló, vagy arra emlékeztető külső vagy belső történés intenzív pszichés szenvedést vált ki. 28 5. A traumás élmény vegetatív reakciót vált ki A traumaval kapcsolatos ingerek tartós elkerülése. Gondolatok, érzések, beszélgetések Emlékek elkerülése Visszaemlékezési képtelenség Csökken az érdelkődés Másoktól elidegenedik Érzelmek beszűkülése Jövő beszűlülése. Fokozott készenlét tünetei Elalvási-alvási zavarok Irritabilitás dühkitörések Koncentrálási nehézségek Hypervigilitás Felfokozott vészjelzés készség. AKUT STRESSZ ZAVAR A személyt a megrázó eseményre az alábbiak érvényesek. 1. olya eseményt élt át, ahol szembesült a h alállal, súlyos sérüléssel, testi épségét veszély fenyegette. 2. Intenzív félelemmel, tehetetlenséggel , rémülettel reagált Az esemény alatt, vagy után a következő disszociatív

tünetekből legalább 3 jellemző 1. szubjektív bénultság érzése, elszakadás, emocionális válaszkészség hiánya 2. A környezetben való tájékozódás lecsökkenáse 3. Derealizáció 4. Deperszonalizáció 5. Disszociativ amnézia A tarumát ismételten újra éli, visszatérő képzetek, vagygondolatok, álmok, illuziók, flashbackszerű epizódok, vagy szenvedés a traumára emlékeztető helyzetekben Elkerülő magatartás. Szorongás, fokozott készenlét Jelentős szenvedés, szociális, munkahelyi és más funkciók romlása. A zavar min 2napig max. 4 hétig tart , jelentkezik A pszichoanalitikus elképzelés szerint a trauma elárasztja az egót, ami az egyensúlyt, így nem tudja fenntartani Az egyesúly megbomlása következtében az egó regrediál, és az id agresszív késztetései nyíltan felszínre törnek, Ez okozza a pácies súlyos szorongásait, félelmeit, irritabilitását, alvás zavarait. Az elsődleges nyereség valamilyen neurotikus védekező

mechanizmus, regresszió, elfojtás, tagadás. Másodlagos nyereség, a környezet a növekvő odafordulás, figyelem, anyagi előnyök. Beettelheim szerint az élmény átláthatatlanul, feldolgozhatatlanul nagy a személyiség számára, amelyre nem volt felkészülve, így elhárítani sem tudja sokkolja. A szorongás teljesen elhatalmasodik az énnen és ez az én totális kudarcát eredményezi. Ezt egy új integrációval lehet az egészséges újra rendezésével az élmény és az én viszonyának, de megvalósulhat egy 29 patologikus egyensúly kialakításával. Differenciálni kell a d epressziótól a g eneralizált szorongástól, organikus eredetű mentális betegségektől. Meg kell említeni még bántalmazáskor és viktimizálódáskor kialakuló stressz zavart. Külön említésre méltó a holocaust szindróma, ami generációkon keresztül is képes „ hatni” sok terápiás folyamatban kulcs szerepet kap a család holocaust története. Ugyanide tartozik a

társadalmi traumatizácó, ami hasonló családi traumákat hozhat létre és generációkon képes patologiás folyamatokat fenntartani. KÉNYSZERNEURÓZIS Főként serdülő- vagy ifjú korban indul, bár kis gyermekkorban is jelentkezhet. / nem tévesztő össze a latencia korban megjelenő ismétlésekkel--- bár van kényszeres jellege---- de ez a normális fejlődés része. Az esetek többségében van valamilyen kiváltó tényező, de nem szükségszerű. A tünetek lehetnek gondolati vagy cselekvéses jellegűek, megélhetők tudattartalmakként, vagy impulzusként, utalhatnak anticipált jövőbeni vagy már lezajlo9tt eseményre, kifejezhetnek vagy tilthatnak vágyakat, szándékokat. Lehetnek egyszerű vagy bonyolult, gondolatok- cselekvések, jelentésűk lehet teljesen egyértelmű, vagy rendkívül szimbolikus. Pszichés gondolati tünetek A kényszer gondolatok legegyszerűbb esetben szavak, képzeleti, emlékezeti, képek elűzhetetlen, tudatos jelenléte. Bizonyos

elképzelésekkel tépelődő-rágodó módon, vég nélkül kérődzik, ezt hívjuk RUMINÁCIÓNAK Másik formája a k ényszerítő gondolat, amely szavakban, képekben is megfogalmazódhat, de sokszor irracionális, megfogalmazhatatlan kényszert érez a beteg valamilyen cselekedetre , amit nem mindig tesz meg. Kényszert érez arra az utcán ököllel megüsse az embereket, autó elé ugorjon, káromkodjon nyilvánosság előtt, stb. Ha ezeket nem teszi meg, heves szorongást él át, miközben attól fél megteszi, amit gondol Ha ez ismétlődik a helyzetekben, elkerülő viselkedést alkalmaz, ezzel jelentősen beszűkítheti életterét. Kényszercselekvések A kényszer és kényszerítő gondolatokról csak a beteg beszámolója alapján van tudásunk a kényszer cselekvések megjelennek, bár a beteg próbálja leplezni, akkor csinálni amkor egyedül van, ha ezt meg tudja valósítani. Két típusa van : 1, valamilyen elsődleges szükségleten alapuló impulzust fejeznek ki

2, amelyek ezekre az impulzusokra adott reakció, vagy kontrollálásukra irányuló törekvéseket tartalmaznak. Az impulzusok általában gondolat síkon maradnak, kivéve ha ellentmondásba kerülnek 30 valamilyen elhárító célzatú kényszercselekvéssel, ilyenkor bonyolult rituálét, ceremóniát hoznak létre. Általában a kényszercselekvések, arra szolgálnak, hogy általuk megelőzhető, kontrollálható, módosítható legyen, valamely elsődleges impulzus, amitől a beteg fél, amelynek saját erőből történő kontrollálásában nem bízik. Ezek lehetnek jóvátételi, jövőmegelőző, és vonatkozhatnak valaminek a kivédésére. Mindkét esetben bonyolult , összetett rituális jellegű cselekvések alakulnak ki. Pl Minden este, alvás előtt precíz megszámolása a pénznek, külön helyezve a fém, a papír pénzeket, megszabott sorrendben elhelyezni a hivatalos iratokat, lefekvés előtt rituális versikével elköszönni a papucsaitól és szép

álmokat kívánni. Másik pl. tisztasági kényszerben szenvedő nő betegnél a mosás kapott elképesztő ceremóniát, mielőtt neki kezdett a mosásnak a fürdőszobát és a vc-t domestossal töményen kétszer kellet áttörölni--- csempék, kád mosógép--- egyszer a mosógépet üresen kimosni, majd a ruhákat bepakolva, 2x kimosni, meghatározott mosószerrel, öblítő nélkül, mert az rákot okozhat, a teregetéshez, meg kellet fürdenie, ruha nélkül kiteregetnie, meghatározott sorrendben és úgy, hogy a tiszta ruha ne érjen semmihez, mert akkor mindent újra kellett kezdenie. Természetesen mindezt egyedül kellett végeznie, egyrészt szégyelte, a család előtt, másrészt a gyerekei nem tartották be a szabályokat, hozzáértek a tiszta ruhákhoz, férje pedig „ direkt” ellene tett, pl pont akkor ment vc-re. Ettől a ceremóniától a mosás hihetetlen időigényessé vált, a heti munka végzését nagyon megnehezítette, a család működését érthető

módon krízisbe sodorta. A kényszer gondolat vagy kényszercselekvés nem szabadítja meg a b eteget a k ételyeitől, attól való félelmétől, „hátha mégis maradt piszok, bacilus a ruhán” Sohasem lehet biztos abban az impulzusai valamikor nem fogják olyanra kényszeríteni amit minden áron el akart kerülni, és ez a félelme nem alaptalan, mert gyakran minden „ óvintézkedés „ ellenére manifesztálódhatnak az elsődleges impulzusok, olyat cselekszik, ami számára jelentéssel bír, vagy olyat gondol amit minden áron el akar kerülni. A betegek teljes betegség belátással rendelkeznek, pontosan tudják ezek nem normális gondolatok, cselekvések, én-idegennek élik meg, közben megpróbálják hihetetlen erőfeszítéssel eltitkolni környezetük előtt és nagyon szenvednek a helyzettől. Mentális képességük nem csökken, de teljesítményük jelentősen romolhat. Általában gondozottak, ápoltak, sőt túlzottan is, viselkedésük kimért, rigid,

túlszabályozott, hiányzik a könnyedség, a spontaneitás, mozgásuk kontrollált, beszédük nagyon megfontolt, mondataik cirkalmasak, hosszadalmasak, sztereotíp kifejezésekkel zsúfoltak, körülményeskedők. Gyakori a beszédben az ismétlés, a bizonytalanság nyelvi megfogalmazása is megjelenhet, talán, meglehet, valószínűleg, stb. A kezelésre akkurátus pontossággal készülnek fel, racionális magyarázatokat adnak elő, előre eltervezik mi hogyan fog zajlani, mit kérdezhetnek, ettől nagyon nehéz őket eltéríteni, bele kérdezésre szorongással, indulattal reagálnak, gyakran pontos orvosipszichológiai ismeretekkel rendelkeznek a kényszerről. Alaposan utána olvastak, szakszavakat használnak, érzelmek kifejezése általában hiányzik, ha utal is rá, műszavakkal terminus technikusokban beszélnek. Ha a páciens nem számol be a kényszerekről, akkor még a terápiában is titkolni szeretné, a terápiás kapcsolat még nem elég bizalom teli, a

terapeuta rá kérdezhet, vannak-e furcsa szokásai, amikről maga is azt tartja kissé szokatlanok, babonásak, általában el szokták mondani. 31 Etiológia Freud szerint ha egy neurotikus s zemélyből hiányzik a konverzió lehetősége, de egy elfogadhatatlan gondolat elhárítása során leválasztja az érzelmi jelentéséről, akkor ez az érzelmi töltés tovább él, már jelentés nélkül, így a legyengített gondolat pedig asszociációitól elkülönülten, érzelmi töltés nélkül jelentésként tudatosulhat. A szabaddá vált érzelmi töltés pedig bármely olyan gondolathoz társulhat, amely nem elfogadhatatlan. A szabadde téves társulásnak köszönhetően az új gondolat, ami érthetetlen érzelmi jelentésű kényszergondolattá válik. A következő elhárító mechanizmusok kapnak fontos szerepet a kényszer betegségben. IZOLÁCIÓ Ha ez az elhárító mechanizmus eredményesen működik, akkor az impulzus gondolata és érzelmi töltése teljesen

ketté válik és elfojtódik az elfogadhatatlan , szorongás keltő jelentés. Ha az izoláció kevésbé hatékony, akkor a szorongás keltő jelentés nem szorul ki a tudatból, állandón, bizonytalan jelentéssel, fenyegetően tudatosulhat, mint irracionális vágy vagy késztetés. A beteg ez esetben azt érzi, hogy valamit el kellene követnie, de nem tudja mit é s miért, ezért ellene szegül a késztetésnek, zavarodottá válik a gondolkodása, az énidegen érthetetlen késztetés miatt. MEGSEMMISÍTŐ MANŐVEREK Az eredménytelen elfojtás és az izoláció következményeként további elhárításra van szükség, azért hogy a szorongást kiváltó okot meg lehessen szüntetni. Mivel gondolati úton , annulációval-- meg nem történtté tevéssel--- ez nem lehetséges, ezért megsemmisítő ellen kényszercselekvésre van szükség, amelyek kivédik, megelőzik a rossz impulzusok hatását. REAKCIÓKÉPZÉS A szorongás keltő jelentéstől úgy szabadul meg, hogy

azt ellentétbe fordítja----- nem gyűlöl, hanem szeret----- Az elhárító mechanizmus az ellentétbe fordítás, a létre jött személyiségjegy a reakcióképződmény, kívülállónak ez túlzott hiteltelen viselkedésnek tünik. REGRESSZIÓ Az analitikus elképzelés szerint központi szerepet játszó mechanizmus a kényszer betegeknél, nem konverziós tüneteket képeznek. A hisztériás beteg el tudja fojtani az ödipális libidó-törekvéseit, így ezek energiája átfordul szomatikus tünetekké. A kényszerneurotikus szintén konfliktusban van az ödipális impulzusaival, de elfojtás és konverzió helyett feladja a genitális impulzusokat és a fejlődés a egy korábbi szakaszába az análszadiszikus szakaszba regrediál A regresszió erősítheti, hogy ebben a fejlődési szakaszban zavarok, frusztrációk következtében fixácios pontok alakultak ki. Genitális szükségleteinek feladásával ugyan nem konfrontálódik ezzel a p roblematikával, de nagy árat

fizet, hiszen újra aktiválódnak a megoldatlan anális és agresszív impulzusai, új szorongásokat, konfliktusokat és új elhárító mechanizmusokat igényelnek. AMBIVALENCIA Az ambivalencia normális fejlődési folyamat a két éves gyereknél, a szeretet és a gyűlölet 32 egyszerre van jelen egyazon személynél és egy időben. IDE MÉG IRNI A kényszer neurotikusokra jellemző, az agresszióhoz és a piszokhoz való viszonyuk bármilyen formában, az anál szadisztikus fázis zavaraival vannak kapcsolatban, fixációs tünetként értelmezhető. Mágikus gondolkodás. A regresszió elérhet korai gondolkodási módokat, a páciens megélheti azt is, hogy valamiről való gondolkodással fizikai beavatkozás nélkül változást képes előidézni, pl nem gondolhatok az anyám halálára mert akkor hamarosan meg is hal, vagy hazafelé az járt a fejembe mi lenne ha a terapeutám beteggé válna, de ilyet nem lehet mert még valóra válik. SZADISZTIKUS SZUPEREGO A

kényszerneurotikusok személyiségében erős bűntudatot, felfokozott önkritikát, kíméletlen teljesítmény centrikusságot találhatunk, ez létre hozza az infantilis, szadisztikus szuperego szintre való regrediálást, durva, túlkövetelő, büntető gondolkodást eredményez. Diagnosztikai kritériumok 1. kényszergondolatokcselekvések jelenléte 2. kényszergondolatok: visszatérő perzisztáló gondolatok, képek szándékok, amelyek énidegenek, nem akaratlagosan előidézettek, gyakran értelmetlenek. Visszatetszést keltenek és meg szeretne szabadulni tőlük 3. Kényszercselekvések: ismétlődő és célszerűnek látszó cselekvések, amelteket a beteg bizonyos szabályszerűséggel végez el, nincs reális kapcsolata a célzott eredménnyel és túlzó jellegű 4. A kényszergondolatok és cselekvések distresszélményt okoznak a páciensnek, és akadályozza a normális életvezetést. 5. Nem vezethető vissza más mentális zavarra, Tourette szindróma, SCH,

depresszió, organikus károsodás. A kényszer analitikus- pszichodinamikus megközelítése Freud a kényszeres betegek analízise alapján feltételezte, a p atológiát okozó pszichotrauma a libidó fejlődés análszadiszikus időszakában, ami a 2- 4 éves kor között található. Mi is zajlik ebben az időszakban a gyermeki fejlődésben? Ha freudi fejlődési szakaszt vesszük figyelembe, az anális szakaszban a szobatisztaságra való szoktatáson van a legnagyobb hangsúly. A gyereknek el kell sajátítani azt a képességet érzékelje, irányítsa, kontrollálja a testéből eredő jelzéseket, ipmulzusokat. Ez elsősorban a vizelet és a széklet visszatartásának és elengedésének képességét jelenti, de ezen túlmenően, megfelelő időben és megfelelő helyre történő és megfelelő jelzésekkel ellátva kell szabályoznia. Ez egy elég bonyolult folyamat. Azáltal, hogy saját termékeit- végtermékeit képessé válik a g yerek kontrollálni, más

funkciókat is meg tanul, ha jelképesen nézzük ezt a folyamatot az adni- kapni, elengedni- befogadni, oldás- kötés aspektusához jutunk el, ami az emberi kapcsolatok lényeges eleme. 33 Ha a mahleri tárgykapcsolat fejlődési szakaszai alapján tesszük nagyító alá ezt az időszakot, az újraközeledés alfázisához jutunk. Ekkor a gyerek túl van a normál autisztikus szakaszon, a szimbiotikus szakaszon, belépett a szeparáció- individució nagy folyamatába. Ha szerencsésen alakultak az eddigi fejlődési folyamatok, túl lépett a differnciáció és a testkép kialakulásán, túl jutott a gyakorlási szakaszokon. Mahler szerint az előző szakaszokban a járással, a beszéddel, és a megfelelő kognitív fejlődés elérésével megtörtént a gyermek „ pszichológiai születése”, kialakult az anyától elkülönült, autonóm személyiség, de ez az autonómia még rendkívül labilis, és viszonylagos. A gyakorlás szakaszában kialakult egyensúly a

második évre megbomlik és a viselkedésben és viszonyulásban jelentős váltózások jönnek létre. Az anyával történő „ tankolás” típusú interakciókat az intim kontaktus akaratlagos keresése vagy elutasítása váltja fel, a b eszéd egyre gazdagabbá válik, és a j áték egyre fontosabb szerepet tölt be. Az újraközeledési szakaszban az anyával való kapcsolat egy sajátos formát ölt, a gyerek árnyékként jár az anyja nyomában, vagy úgy fut előle mint aki arra számít úgyis el fogják kapni, távolódáskor a s zeme sarkából figyeli az anyját. Ez egyrészt a k özeledés- távolódás játékát is jelenti, de ugyanakkor az ambivalenciát is jelzi. Egyszerre szeretne a s zeretett személlyel egyesülni, tehát a reunió vágya, de az elnyeletéstől való félelem is jelen van. Ebben a s zakaszban az anya jelentése nyilvánvalóan kettős, ekkor a hasítás mint elhárító mechanizmus működik, bár eredete a szimbiotikus szakaszra nyúlik

vissza. A világ jóra és rosszra tagolódik, a hasítás célja a jó tárgy védelme a saját agresszív tendenciákkal szemben. Ugyanakkor a két éves gyermek folytonosan védi az újonnan elért autonómiáját, sokszor mond nemet, megjelenik az én használata, amit hangsúlyosan képvisel a környezetében. Az ambitendencia e kor sajátossága gyakran általános elégedetlenségben, kielégíthetetlenségben, instabilitásban, hirtelen hangulat változásokban, dührohamokban jelentkezik. A gyerek „hisztizik”, a felnőtt számára sokszor megfejthetetlen helyzetekben, megjelenik a dackorszak ahol, az agresszió, az autonómia, a kontroll kérdése zajlik. Az anyához való közeledésben súlyos ambitendencia mutatkozik meg, a gyerek maga kezdeményezi az interakciót és amint a felnőtt reagál maga lép ki belőle. Az én és a t árgy intrapszichikus reprezentációi egyre élesebben elkülönülnek egymástól és emiatt a g yereknek fel kell adnia omnipotens

érzéseit. Mahler feltételezi a g yerek az anyát a gyakorlás szakasza alatt kiegészítő énként éli meg, vagyis az anya kompetenciáját sajátjának tekinti. Az individualizáció előrehaladtával azonban szembesül, hogy az anya tőle független lény, aki nem feltétlenül elégíti ki mindig az idényeit. Szembe kell néznie azzal, hogy kicsi, gyenge, tehetetlen, egyedül még nem képes megbirkozni a világgal. Ezzel párhuzamosan megjelenik az anya szeretetének elvesztésétől való félelem. Ez egy igen nehéz időszak az anya- gyerek kapcsolatában, miközben a gyerek egyre határozottabban juttatja kifejezésre autonóm, függetlenségi igényeit, de folyamatosan vágyik az anya figyelmére, ennek a szimultán fennálló igénynek elég nehéz eleget tenni, az anya és a gyerek mát nem működik, olyan harmonikus egységben, mint a szimbiotikus szakaszban, és ezzel elvész a gyereknek a szülő mindenhatóságában vetett bizodalma. A krízis egyetlen megoldása

ha az anya rendíthetetlenül hozzáférhető marad, és ezzel 34 elkerülhetővé válik a gyermek csalódott elkeseredésének. Ez a feltétele annak, hogy „ az autonóm ego elérje működőképessége optimumát, miközben feladja a mágikus omnipotenciáját”. A kényszer beteg pszichés munkamódját ennek az életszakasznak az ismeretében érthetjük meg. A felnőtt beteg pszichés struktúrái e korai szakaszban rögzülnek, az ösztönszerveződésben a szadisztikus-agresszív tendenciák vannak túlsúlyban, a f elettes-én rigid, bűntető, szadisztikus jegyeket mutat, az én a felettes-én és az ösztönén a t agadás, az ellentétbe fordítás, a r eakció képzést, a meg nem történtté tételt alkalmazza mint elhárító mechanizmust. Az analitikus magyarázatok a kényszeres mechanizmusokra. A kényszercselekvés azért énidegen, mert nem tudatos motivációs rendszerben gyökerezik, hanem a tudat előtt elzárt tudattalanból. A beteg számára az

erőteljes belső impulzus azért érthetetlen, mert nincs módja az eredeti összefüggésekre rátalálni, hiszen ezeket a védekező mechanizmusok torzították. A kényszercselekvést kísérő szorongásszintén a tudattalanból származik, és azt jelzi, hogy a védekező mechanizmusoknak nem sikerült az agresszív impulzusokat megfelelő módon visszaszorítani a tudatból, és megvédeni az ént. A szorongás ilyen értelemben szignálként jelez. Az elégtelen elhárító mechanizmus ugyanakkor ösztönfélelmet kelthet, hiszen a neutralizálatlan agresszív ösztöntörekvések eláraszthatják a tudatot, és a gyenge én ezekkel nem tud megbirkózni. A szigorú és bűntető felettes-én az elfogadhatatlan ösztöntörekvések miatt, büntetéssel, illetve a szeret személy elvesztésével fenyeget, amely a felettes-én szorongást indokolja. A késztetés újból és újból történő ismétlése azt jelzi a megtörtén cselekvés nem változtatja meg a tudattalan

erőviszonyokat. A kényszerspecifikus védekező mechanizmusok a cselekvési impulzust a tudattalanban felismerhetetlenné tették vagy ellentétbe fordították. Az ismétlés mindig visszatérést jelent az eredeti állapothoz, a v áltozás tagadását, az eredeti helyzet visszaállítását. A változatlanságra törekvés egyik jellemzője a kényszer betegeknek Az ismétlésnek feszültségcsökkentő hatása is lehet, sőt örömforrássá is válhat. / jachtálás / Anna Freud kiemeli a libidinózus és agresszív ösztöntörekvések fúziójának illetve az ellentétes törekvések szintézisének sikertelenségét, és ebből eredezteti a kényszer betegek ambivalenciáját.A cselekvés ismétlése, illetve gondolati örvénye el is terelheti a beteg figyelmét, azokról az eredeti konfliktusoktól, amelyekkel nem tud megküzdeni. A fokozott kételkedésre való hajlamuk, arra utalhat, hogy fokozott biztonságra van szükségük, melyet nem sikerült megszerezniük, így a

cselekvés ismétlésével, valamint az állandó kontrollálással próbál ellensúlyozni. A biztonságérzet hiánya a korai internalizált tárgykapcsolatok defektusában keresendő. 35 HISZTÉRIA A hisztéria története több ezer évre nyúlik vissza, a görögök a méh abnormális mozgásával hozták összefüggésbe. A XIX században Charcot az i degrendszer degeneratív megbetegedésének tartotta, bár hipnózis kísérleteiben a hisztériás tüneteket elő tudta idézni. Maga a k ifejezés1853-ból Cartetől ered, szerinte a hisztéria legfontosabb jellemzői, az érzelmi labilitás mértéke, a tünetet kiváltó traumás esemény és az, hogy az egyén mennyre kényszerül ezeket az eseményeket, és a hozzájuk fűződő gondolatait és érzéseit eltitkolni. Carter szerint a nők, különösen a nagyobb szexuális késztetéssel rendelkezők, azért hajlamosabbak a hisztériára, mint a férfiak, mert a társadalomi normák értelmében a nők inkább

kényszerülnek a szexuális vágyaikat eltitkolni, mint a férfiak. Az első tüneti megközelítés 1859-ből Briquet- től származik, Perley és Guze 1962- ben a pejotatív hisztéria kifejezés helyett a Briquet – szindróma kifejezést javasolták, de a szaknyelvben igazán nem terjedt el, bár a névváltoztatás nem történt meg a DSM-I!-ben somatosációs zavarként tüntetik felés a tünetcsoport: neurológiai, gastrointestinális, női genitális, szexuális fájdalmak, keringési, légzési zavarok. Charcot a hisztériára jellemző stigmákat különített el, szenzoros, érzékszervi és mozgászavarokat, mint pl. vakság, bénulás, nagyrohamok Ezeket megkülönbözteti az organikus betegségektől, mert függetlenek az organikus bénulásokra jellemző neurológiai jellemzőktől, vagyis a hisztériás bénulás, a b eteg elképzeléseit követi, ez ma is érvényes megállapítás. Ezeket ma konverziós zavarként jelöljük. Charcot azt feltételezte a

hisztériás tünetek, olyan gondolatokon alapulnak, amelyek el vannak különítve, el vannak szigetelve a normális éber tudattól, ezt később a disszociáció fogalmával írták le. Janet a hisztériásokat vizsgálva arra megállapításra jutott, hogy nem a stigmák a fontosak, hanem a hisztériásoknál a figyelem összpontosítása a legnehezebb feladat. A hisztériások nem képesek új és nagyobb mennyiségű információ feldolgozására és tudatos szintézisére, feltételez egy általa disszociációnak nevezett folyamatot. E folyamat az idegrendszer egy részének a központtól való elszakadását eredményezi, így a motoros funkció csak szelektíven tudatosulnak, a szenzoros információk szintézisének képessége csökken, s ettől a deficit miatt jönnek létre a hisztériás tünetek. Freud a disszociációnak pszichodinamikai magyarázatot ad, szerinte „ a lelki szétesés nem a lelki szintézis veleszületett gyengesége, hanem az egymással harcban

álló lelki erők összeütközésének, két pszichés réteg egymás elleni aktív lázadásának az erdménye. Az utóbbi évek neurofiziológiai modellje azt mutatja valóban található a kognitív fejlődésben deficit a hisztériásoknál. A hisztériás kognició impresszionisztikus, a részletek pontosságának hiányossága, az észlelés globális diffúz módja jellemzi. Az én és a külvilág, a képzet és az észlelés a hisztériásoknál nem határolódik el élesen, az összemosásra törekszenek. Ezek a jegyek a jobb félteke funkcióinak felelnek meg, míg a b al félteke a verbális emlékezet, a logika, a pontos részletek, a linearitás a 36 jellemző. Így a hisztéria leírható, mint jobb félteke- dominancia, illetve bal félteke diszfunkció KLINIKAI KÉP KONVERZIÓS HISZTÉRIA A hisztériás páciens dramatizáló, kihívó, excentrikus, álságos, viselkedése rejtetten szexuális felhívást és agressziót fejez ki és ezzel a környezetéből

ellenséges érzelmeket vált ki. A tünetek időszakosan jelenhetnek meg és elmúlhatnak minden terápiás beavatkozás nélkül. A tünetek lehetnek szórványosak és epizodikusak, érzelmileg megterhelő események kritikus állapot romláshoz vezethetnek. A fizikai jellemzők a motoros és a szenzoros rendellenességek uralják a klinikai képet. A motoros rendellenességeknek két típusát különítjük el: -------rendellenes mozgások és bénulások, erős nagy mozgások, ritmikus tremor a fejen, a kézen, a lábakon, choreiform tickek, de ezek jóbban szervezettek és sztereotípebbek, mint a valódi idegrendszeri károsodáson alapuló choera. ------- konvulzív mozgások szintén kialakulhatnak, amik az egész testre kiterjedhetnek, de a valódi epilepsziás mozgásoktól az különbözteti meg, hogy sokkal kevésbé meghatározottak, sokfélébbek és kevésbé karakterisztikusak. A páciens nem veszti el az eszméletét, nem sérül meg, vigyáz magára roham közben.

--------- bénulások monoplégiás és hemiplégiás kórképeket utánozha, de a bénulás petyhüdt jellegű és nem követi az idegrendszeri lefutásokat, olyan a bénulás amilyen a beteg elképzel egy béna testrészről. Szenzoros rendellenességek: Lehetnek olyanok amikről a beteg nem tesz említést, vagy nem vesz róla tudomást, különösen az anesztéziás tüneteknél gyakori. A különböző bőr érzékelési zavarok bármilyen jelleggel és bármelyik testrészen megjelenhetnek. Érzékszervi zavarok: látás, hallás kisebb- nagyobb fokban, de akár teljes süketség és vakság előfordulhat, lehet egyoldali és kétoldali. A szenzoros funkciók zavara mellé társulhatnak szenzoros hallucinációk, ezek leggyakrabban vizuális jellegűek, komplex jelenetek, szcénikus jellegűek, amik gyakran érzelmileg jelentős események ismétlődései. A hisztériás fájdalom bármilyen eredetű és bármely test részre vonatkozhat, leggyakoribbak a hasi fájdalmak, gyakran

felesleges orvosi beavatkozások, műtétek történnek. A konverziós tünetek nem ritkán azonosak valamely más betegség tüneteivel, vagy azonosul egy érzelmileg közel álló ember tüneteivel. A konverziós hisztériával kapcsolatban feltétlenül tudnunk kell, a hisztériás tünetek lehetnek valódi organikus betegségek korai jelzései, illetve a hisztériás tünetek ráépülhetnek organikus betegségekre, ezért az alapos szomatikus- neurológiai kivizsgálás elengedhetetlen. 37 DISSZCIATÍV HISZTÉRIA A fő jellemzője, hogy az információ feldolgozás pszichofiziológiai folyamatában valahol elakad az érzékszervi szinten még befogadott információ, az asszociációkkal történő kiegészülés nem valósul meg. Így az élmények nem tudatosulnak és nem tudnak integrálódni, a beteg az élményeit nem tudja fogalmakká áttenni, érzelmi minőségükben és teljes információtartalmukban tapasztalattá alakítani, vagy minden ilyen ismeretét elfelejti.

Ennek az integrálódásnak az elmaradása különösen az érzelmekkel kapcsolatos élményekre vonatkozik, így létrejön egy sajátos kettéhasadtság az élmények és az élményeket feldolgozó gondolati tartalmak között. Ennek a megmunkálási deficitnek a klasszikus tünetei: ------ amnézia ------szomnambulizmus ------elkóborlás, fuga állapot ------deperszonalizációderealizáció ------többszörös személyiségez egy régi modell. A jelenség neurofiziológiai és pszichofiziológiai magyarázatát illetőleg két elmélet a legelterjedttebb. 1. A szenzoros információk elsősorban a jobb féltekében processzálódnak és a verbalizálás, a megfogalmazás a bal féltekeének volna feladata, így a disszociatív hisztéria, amely a fogalmi feldolgozás deficitjével jellemezhető, bal féltekei diszfunkciós zavar, valahol elakad a jobb féltekéből a bal féltekébe haladó információ. A hisztériás elsősorban érzékszervi, mozgásos szinten gondolkodó,

jobb félteke – domináns lény volna. A jobb félteke olyan tapasztalatok tárháza, amelynek az egyén nincs tudatában, bár a viselkedését meghatározzák. Orstein személyiség típust különít el a félteke dominancia alapján, A bal félteke uralma aktív, elemző, intellektuális, verbalizáló attitűdöt eredményez, míg a jobb félteke befogadó, reaktív /ellenálláson alapuló, visszaható/, intuitív, esztétikai-érzékszervi beállítottságú személyek 2. a másik elmélet a retikuláris rendszer sajátos zavarával operál, azt feltételezi, hogy a bekerülő információ túl erős érzelmi felhangokat kap, ezért a kortikális feed-back ezt csökkenteni igyekszik és ezért fokozott szelekció alakul ki, így az információ fokozott szűrése. Az agy nem fogadja be ezeket a túl erős arousal növelő információkat, de a szűrés generalizáltan működik, a hisztériás számára minden túlságosan arousal növelő ezért mindent visszautasít, vagyis

fokozott generalizált gátlás, elfojtás, elhárítás alakul ki. A fokozott elhárítás miatt a hisztériás, kiszorul a saját élményeiből, hőfoktalanítja az érzelmeit, érzelemteleníti az élményeit, miközben elsivárosódik, elhidegül a valóságtól. Az érzelmi kapcsolatok devalválódnak, a s zociális kapcsolatai ziláltak, felszínesek, átmenetiek, idővel hajlamosak a pszichopatizálódásra. A disszociatív hisztériánál gyakoriak a frigiditási illetve a merevedési zavarok. A disszociáció fogalmához egy kicsit visszatérnék, ugyan a fogalom, már több mint 1oo. 38 Éves, de pontos működését és szerepét nem tudjuk, feltételezések vannak és újabb elméletek inkább az elhárító mechanizmusok közé sorolják. Az alábbi kórképek dinamikai működése a disszociáció elvének ismerete nélkül nem teljes. Janet definíciója szerint a disszociációs folyamatban bizonyos gondolatok úgynevezett fixálódott ideák, vagy érzelmi

állapotok kicsúsznak az emberi kontroll alól. A fixálódott ideák és funkciók izolálódnak a tudattól és a szokások kontrollja alól és elkezdenek önálló életet élni. Janet megkülönböztet elsődlegesen fixálódott ideákat és elsődleges érzelmi állapotokat, illetve másodlagosan rögzült ideákat és másodlagos érzelmi állapotokat. Elsődlegesen fixálódott ideákon az eredeti, valódi traumás emléket, eseményt értette. A másodlagosak azok az ideák, melyek a traumákhoz, eseményekhez kapcsolódnak. A disszociatív jelenség változhat az egyszerűbb rendszerektől az egészen bonyolult rendszerekig, mint többszörös személyiség. Janet szerint azoknál az em bereknél találhatunk disszociatív zavart, akik a „ pszichológiai boldogtalanság szenvedés „ állapotában vannak. Janettől származik a tudati mező beszűkülésének fogalma, amin azt értette, a pszichológiai élmények számának csökkenése illetve integrálhatóságának

képessége a személy tudatában, ezekből némely bekerül a tudatba , mások pedig nem, így a disszociációval együtt jár a tudat beszűkülésével. A traumás eseményt követően bizonyos gondolatok, érzések, események kicsúsznak a személy tudatos szférájából és önálló élete élhetnek a tudattalan szintjén. Így a tudatban amnézia és memória kiesés alakulhat ki. Janet azt feltételezte a d isszociáció mint jelenség csak a hisztériásokra jellemző, ma már tudjuk igen sok más kórképnél is előfordul a disszociatv mechanizmus : konverziós zavarok, szomatizációs zavarok, étkezési zavarok, némely fóbiás, szorongásos állapotban, border-line zavaroknál, posszttraumás stressz zavarokban, hisztériás pszichózis esetén, kényszerbetegeknél, és természetesen a disszociatív állapotokban. Ma egyre inkább úgy tekintik a disszociációt, mint egy folyamatot, amely egy kontinumon foglal helyet, a normál minden napi tapasztalatoktól az

extrém patológiáig. A disszociáció patológiás formái 198o-tól önálló diagnosztikus kategóriák, következő zavarokat különítik el. 1. 2. 3. 4. 5. disszociatív amnesia Disszocaitív fuga disszociatív identitás zavar Deperszonalizációs zavar Disszociatív zavar Két fontos jellemző mentén különítik el a normális, hétköznapi disszociatív élményeket a patológiás disszociatív állapotoktól, patológiás a disszociáció, ha ---- lényeges változás van az identitásban ----memória zavarok állnak fenn, a disszociatív állapotban történt dolgokra részleges vagy teljes amnézia alakult ki. A mai nézet szerint disszociatív élménye bárkinek lehet, de bizonyos körülmények hatására a disszociáció patológiás szintre emelkedhet, ilyenek a szélsőséges vagy enyhébb, de huzamos időn keresztül jelenlevő stressz. A disszociáció akut trauma, vagy erős stressz esetén adaptív, vagy védekező folyamatnak 39 tekinthetjük, mely

során az egyén elkülöníti a traumás élményt, ezáltal képes arra, hogy tovább funkcionáljon, enyhébb vagy súlyosabb tünetek árán. A vizsgálatok szerint a disszociatív tünetképződés megkülönböztető és gyakori következmény a traumának, különösen korai abúzusnak, főkén hosszan tartó abúzusnak. A páciensek 97% számol be jelentős gyerekkori traumáról, 83% számol be szexuális abúzusról álalában inceszt formájában, 75%fizikai abúzusról és ezek valamilyen kombinációjáról 67%, 6o% extrém elhanyagolásról. Az esetek felében felnőttkori traumatikus eseményeket is átéltek A derealizáció annak a konstatálása, hogy az állapot, a h elyzet megváltozott, a v áltozás fenyegető, idegen ismeretlen, a környezetében levő tárgyak, személyek megváltoztak A deperszonalizáció állapotában azt érzi a személy megváltozott a teste egésze vagy egy része, mintha nem is az övé lenne, mintha máshoz tartozna a keze, mindez

rendkívül, ijesztő Deperszonalizációs élményt tapasztaltak a k oncentrációs táborok túlélői, raboknál, szexuális erőszaknál, természeti katasztrófáknál, ezeket az élményeket gyakran kíséri időtorzulás, az emlékezet zavara, vagy amnézia. A deperszonalizáció extrém formájáról a testen kívüliség élményéről gyakran számolnak be gyerekkori szexuális, vagy fizikai erőszak áldozatai felnőttként. Trauma és gyerekkori abúzus áldozatainál gyakori még az emlékezeti zavarok egy speciális formája, az önkéntelenül bevillanó emlékkép, az un. Flashback AMNÉZIA Disszociatív zavar 1. ismétlődő, tartós amnéziás epizódok jelentkeznek, amikor a beteg bizonyos időegységet elveszít, elfelejt fontos személyes információkat, nem tud bizonyos tetteiről, amit környezete neki tulajdonít, vagy tárgyakról számol be, amelyek vásárlására nem emlékszik. 2. Az amnézia komplex cselekvésekre terjed ki, nem csak bizonyos érzésekhez

kapcsolódva 3. Az élettörténet bizonyos eseményei bizonytalnok, vagy teljesen hiányoznak, rekonstruálni kell az élettörténetet. 4. Gyakran amnéziás a szuicid kísérletekre, öncsonkító viselkedésekre 5. Leír fuga állapotokat, amik ismeretlen környezetben találja magát, anélkül, hogy tudná, hogy került oda. 6. Nem drog, vagy alkohol indítja be, vagy tartja fenn 7. Interjú helyzetben, bár jó raportot képes kialakítani, és megfelelő a realitás tesztelése, de bizonyos helyzetben, pl. amnéziára, belső hangokra vonatkozó kérdéseknél tagad, racionalizálni kezd, visszahúzódik, szorongónak tűnik, esetleg disszociálni kezd, megváltozik a realitással a kapcsolata. Ilyenkor újraélhet múltbeli traumatikus eseményeket Ilyen krízis helyzet kialakulhat hirtelen, vagy fokozatosan, a helyzetre a beteg többnyire amnéziás, és rögtön utána teljesen normálisnak tűnik, amitől a kérdező jön zavarba. Elfordul, hogy a betegeket a belső

hangokra való figyelés akadályozza meg a válaszadésban. AMNÉZIA- személyiség zavarban 1. Nincsen időegység elvesztése, nem említ fontos információra való emlékezet kiesést, nem talál magánál dolgokat, amikkel nem tud elszámolni, ha megjelenik az amnézia, akkor enyhe, alkalomszerű elékezeti problémák formájában, melyek szorosan kapcsolódnak 40 deperszonalizációs epizódokhoz. Előfordul amnézia olyan cselekvésekre, ami dühvel, haraggal társul. Nem kell rekonstruálni a múltat, többnyire jól és részletesen emlékszik az élettörténetére. Nem amnéziás szuicid kísérletekre, öncsonkításos viselkedésre. Nincsenek tiszta fuga állapotok, legfeljebb bizonytalan, vagy zavaros leírások, amik pl. pánikhoz kapcsolódnak. 6. Az amnézia kapcsolódhat droghoz, alkoholhoz 7. Interjú helyzetben, amikor az amnézia szóba jön, nem jelenik meg ellenállás, vagy tagadás, racionalizálás, gyakran spontán hoz fel példákat. 2. 3. 4. 5.

AMNÉZIA- pszichóziban 1. Amnézia, ha van pszichotikus epizódokhoiz kapcsolódik, azt követően megszűnik 2. Hiszrionikus szerveződésnél előfordul pszichotikus epizód különösen gyerekkori trauma esetén, ilyenkor számos disszociatív tünet jelentkezhet, de nincsen idő elvesztése, nincs fúga állapot. Ha a pszichootikus epizód egy részére amnéziás is, sem korábban, sem máskor nem említ amnéziát. Többnyire jó és részletes emlékek vannak a pszichotikus epizodokra és hallucinációkra. DEPERSZONALIZÁCIÓ Disszociatí identitás zavar 1. a legtöbb beteg krónikus és visszatérő deperszonalizációs élményekről számol be, amelyek a következőek lehetnek: . ---Identitásváltozáshoz kapcsolódóak, amikor úgy számol be elidegenedés érzéséről, mintha valaki más lett volna belül, más irányította volna a viselkedésüket. ----- testen kívüliség élményei, amikor kívülről távolról figyeli önmagát, pl. látja amint vásásrol

-----elmondják a testtudat változását, pl.látják ahogy testük egy kis gyerek testté változik ----- nem érez, nem él meg fájdalmat -----beszéd közben hallotta a saját hangját, de úgy érezték, hogy az valaki máshoz tartozik. . 2.Gyakran hallanak vitatkozó, kommentáló hangokat a fejükben, amelyek belülről jönnek és befolyásolja őket, de azokat nem sajátjuknak élik meg, hanem legtöbbször ijesztőnek. Ezek a hangok nem tűnnek el neuroleptikum hatására. Személyiség zavar. 1. szintén beszámolnak krónikus és visszatérő deperszonalizációs élményekről, különösen gyerekkori trauma esetén, de a tünetk többnyire bizonytalanabbul írják le, gyakran diszkomfort érzésekhez hasonlóan. -------- mintha ködben lettem volna. --------mintha álomban lettem volna --------mintha gépek robotok lettek volna. 2. átélhetik a testtudat megváltozását, de nem olyan formában mint a disszociatív identitás zavaros betegek. 3. Nincsenek akusztikus

hallucinációk, legfeljebb pszichotikus epizódokban 41 PSZichózis Deperszonalizációt a pszichózis alatt, vagy röviddel a pszichotikus, vagy mániás epizód után észleltek. Hisztériás pszichotikus epizód esetén kívülről is belülről hallottak hangokat, de az epizód után a hangok eltűntek. DEREALIZÁCIÓ Disszociatív identitás zavar: Ha megjelennek ilyen érzések a következő formában: a környezet észlelése megváltozik, bizonytalan lesz, mintha távolban lenne, előfordul egyáltalán nem ismeri fel a k örnyezetét, pl. fiatalabb alter személyiség esetén. Ismerős, vagy családtag ismeretlennek, különösnek tűnik, nem ismernek fel hozzátartozókat. Partnert úgy éli meg, mintha a korábbi elkövető lenne, ez akkor történik ha a derealizácio flashback jelenséggel, vagy korregressziós állapottal társul és újraélik a traumatikus eseményt. Személyiség zavar. Derealizációt ritkán írnak le, ha megjelenik deperszonalizációval

társul, sokkal bizonytalanabbul írják le. Pszichózis. Derealizációt csak a pszichotikus epizód alatt, vagy röviddel utána írnak le. IDENTITÁS ZAVAR Disszociatív identitás zavar Gyakran tagadják az identitás zavart, még akkor is ha, teljes emlékezet kiesést észlelnek, mikor más részük uralja a viselkedést. Ha megjelenik akkor a következő formában: ------ állandó belső harc, bizonytalanság, ki is ő valójában. ------a belső küzdelmet úgy írják le mint különböző hangok a fejben, „háború a fejben Az identitás zavar gyakran az amnéziás epizódok alatti cselekvéshez kapcsolódik. Személyiség zavar Az identitás zavar szubjektív érzését gyakran említik. A belső harc a self két része között zajlik, konstruktív és destruktív részek között, de a részeket ego-szintonnak éli meg önmagához tartozónak. Nincsenek vitatkozó hangok a fejben. Hisztrionikus személyiség zavar esetén, úgy élik meg az identitás zavart, mintha nem

lenne saját identitásuk, mintha különböző szerepeket játszanának, mindig máshoz alkalmazkodnának. 42 A szerepek---- egoszintonok Nem kapcsolódik hozzá amnézia. IDENTITÁSVÁLTOZÁS Disszociatív identitás zavar Beszámolnak identitás változásról, amely teljesen kikerül a kontrolljuk alól : ---- más a nevük, koruk, öltözetük, képességeik, szociális kapcsolataik, idegen dolgokat találnak maguk körül. ---- elmondják , különböző belső részek irányítják őket, kontrollálják viselkedésüket, amelyeknek más lehet a kora, neme. ---- gyakran testen kívüliség élménnyel társul. ---- gyakran átélnek korregresszió , vagy transzszerű állapotokat. ----gyakran belülről jövő hang mondja meg mit tegyenek, úgy élik meg, mintha megszállta volna őket valaki. A különböző részek viselkedésekor minden esetben legalább részleges volt az amnézia. Személyiség zavar. Nem jelenek meg alter személyiség részek, legfeljebb jó- rossz

részre hasadt self. Nincse külön nevük, koruk, öltözetük, stb. A hasadáshoz nem kapcsolódik amnézia. Megjelenhet a viselkedés feletti kontroll elvesztése: --- de az mindig negatív viselkedéshez kapcsolódik. ---agresszív rész lehasadásakor, vagy falásrohamoknál, vagy lopásnál nem vállalják a felelőséget. Hiszrionikus személyiség zavarnál: --- a kontroll elvesztésénél kapcsolódhat szerep játszáshoz, de a szerepet ego- szintonnak éli meg, és nem amnéziás . --- előfordul az életükben különböző neveket használnak, de ezeket a neveket sohasem hallották a fejükben, nem kapcsolódnak hozzájuk hangok. . A hisztéria pszichoanalitikus modellje. A hisztériás személyiség általában figyelemfelhívó, dramatizáló viselkedésű, egocentrikus, infantilis, dependencia, hamis érzelmek, szuggesztivitás, jellemzik. A század elején még a „nagy „ hisztériás tünetek voltak a leginkább jellemzőek, manapság, mivel a hisztéria szóhoz

nagyon pejoratív színezet kapcsolódik, a klasszikus konverziós tünetek nagyon ritkán jelentkeznek, kevés 43 ilyen beteggel találkozhatunk, a tünetek másképp nyilvánulnak meg, de a pszichodinamika ugyanaz. A mai tünetek eltolódhatnak a pszichoszomatika irányába, sokszor a páciens így is jelentkezik be, „ pszichoszomatikus bajom van a körzeti orvosom szerint, lelki okai vannak a szívbajomnak”, illetve a konverziós tünetek „light-os „ módon nyilvánulnak meg. Pl, pánikos tüneteket hoz a páciens, szív szorítás, zakatolás, hasmenés, hasgörcs, de csak éjjel 2 és –3 között. A hisztériás neurózisnál a korai pszichoszexuális fejlődésben, az ödipális szinten történt elakadás. Elmarad a szeretet szülőhöz fűződő incesztuózus kötelék feladása. A hisztériás felnőtt életében a szexuális késztetés konfliktushoz vezet, mivel megmarad annak tiltó, inceszt jellege, ezért a késztetés az elfojtás áldozata lesz és ebből

fakadnak a hisztériás páciensek orgasztikus, szexuális zavarai. A tudattalanná vált késztetésből származó energia hisztériás tünetté alakul, de bizonyos kielégüléshez is juttatja. az egyént A tünet a tudattalan kompromisszumot szimbolikusan reprezenálhatja, olyan kompromisszumot, amelyben mindhárom pszichés instancia,---- id. ego, szuperego.----- kielégül, ezt nevezzük elsődleges betegségelőnynek Az ösztön feszültség csökken, mivel a tünetben autoerotikusan többé- kevésbé kielégül. A felettes-én önbüntető tendenciái a tünet által okozott szenvedésben érvényesülnek. Az én számára a konfliktus az elfojtás folyamatában oldódik fel, kielégüléshez juttat bűntudat és szégyen nélkül, mivel az én semmit nem tud a traumás élményekről, a személyiségben levő ellentmondásos tendenciákról. De a hisztériás konfliktus feloldás sikertelen, ha eredményét a külső kapcsolatok, a reális életkövetkezmények

tekintetéből nézzük. Reális ösztönkielégülés nem lehetséges, a kapcsolatok tartósan zavartak, az élmény lehetőségek beszűkültek, az életre való rátermettség redukálódott. A tünet fenntartásában az ún. másodlagos betegség előnyök is szerepet játszanak, tüneteivel „ beteg emberré” válik és a környezete ennek megfelelően viszonyul hozzá, több figyelmet, segítséget, együttérzést kaphat, ebből fakadóan a dependencia igényét kielégítheti, így megerősödnek a hisztériás tünetek, hisz érdemessé válik fenntartani. A hisztériás személyiségnek, alapvetően nagyobb a függőségi, dependencia igénye, hisz az elakadás a kora gyermekkorban történt és autonómia nem fejlődhetett ki érett módon. Mivel az ödipális folyamat a két nemnél másképpen zajlik, más folyamatok, dinamikák, elakadások jellemzőek a férfiakra és a nőkre, bár régen a hisztériát kizárólag női betegségnek tartották, a hisztéria mind a

két nemnél előfordulhat. A hisztériás nőt két ellentmondás uralja: az inceszt vágy és a pénisz irigység. Vágyik önmagát a férfinak, akire az ödipális vágyak vetülnek---- vagyis az apára--- odaadni, de ez ütközik azzal a vággyal, hogy pénisze legyen és rivalizáljon a férfiakkal. Az identifikáció és a tárgyszerelem vetélkedni kezdenek egymással. A fallikusnárcisztikus szinten a penisz azonos a klitorisszal és ez felértékelődik A hisztériás nő, ha kívánja a férfit, omnipotensen vágyik rá, vagyis nem a maga valóságában, realitásában, hanem a saját ideáljait, vágyait projiciálja ráés ez fallikusnárcisztikus vonásokkal telített, vagyis minden tekintetben kimeríthetetlen rátermettséget, grandiózitást vár el tőle. Érthetően előbb- utóbb csalódik. Az a t ény, hogy a férfi az ő omnipotens igényének nem tesz eleget, bizonyítéka annak, hogy a rivalitás kimenetel még nem eldöntött. Saját pénisz utáni vágyát

letagadja és ennek következménye frigiditása. Ha önmagát képes lenne odaadni a f érfinak, pénisz irigysége feladását jelentené, amíg a p énisz irigység fennmarad, az 44 odaadás azonos számára a kasztrációval. Az ok, ami miatta hisztériás nő a pénisz irigységtől nem tud szabadulni, a fallikus- narcisztikus szervezettség. Penisz nélkül a nő ezen a szinten értéktelenebbnek tartja magát, nem elég értékesnek ahhoz, hogy szerethessék. Viselkedését ez a félelem a „nem szeretve lenni” határozza meg. Ennek a félelemnek van még egy forrása, mely az inceszt vágyból fakad és erős bűntudatot kelt. A hisztérias nőben az anyával az apáért tudattalanul zajló rivalizálás bűntudatot kelt, mert a felettes-énben erre tilalmak vannak. A hisztériás férfit a t udattalan inceszt vágy és a k asztráció szorongás uralja. A kasztrációs szorongását, úgy tudja elkerülni passzívnőies beállítódással azonosul, a fallikus aktív

indulatok helyett egy korábbi fejlődési szervezettségből származó vágyakat éleszt újra. Feladja a rivalizálást az apjával, hogy szeretetét elnyerhesse és apja gondoskodjék róla. Szexuális vágya gondoskodásban elégül ki, ennek eredménye a potencia zavar, ezt a beállítódást passzív homoszexuális beállítódásnak nevezik. Ha az ödipális vágyak helyett a fallikus-nárcisztikus impulzusok kerülnek előtérbe, akkor kialakulhat az un. homoszexuális beállítódás A fallikus tulajdonra való büszkeség oda vezethet, hogy csak a hangsúlyozottan férfias jegyeket mutató tárgyak lesznek kívánatosak, amelyek saját omnipotens fantáziáit visszatükrözik. Az imponáló férfiasság a kasztrációs félelem elleni bizonyíték, amit újra és újra meg kell erősíteni, ilyen pl. a Don Juan típusú férfi Az utóbbi évtizedek tapasztalati a hisztéria mint önálló betegségegységet megkérdőjeleződik, amihez a következő megfigyelése és

tapasztalatok vezettek. 1. a konverziós tünetek más kórképeknél is előfordulnak fóbiák, kényszerek, depressziónál, pánikszindrómánál. 2. Fenichel szerint nemcsak genitális, hanem praegenitális konfliktusok is kifejeződhetnek konverziós tünetekben. 3. A konverziós tünet pl a traumás neurózisoknál, sokkal inkábbaz önmegóvás motiválja, mint a genitálisszexuális késztetés. 4. A konverziós mechanizmussal nemcsak genitális konfliktusokat, hanem agresszív, orális, dependens problémákat is fel lehet dolgozni. 5. A konversiós tünetek nem mindig társulnak hisztériás személyiséggel, míg feltűnően hisztériás tüneteket mutató páciensek nárcisztikus személyiség jegyeket mutattak. A hisztériás működéssel kapcsolatos problémákra több féle magyarázat is született. Kuiper szerint a hisztériás jelleget különböző pszichás mechanizmusok adják, melyek a hibás ödipusz-konfliktussal függenek össze. Különböző „geológiai”

rétegződésből származó késztetéseket feldolgozhat az egyén úgy, hogy egy korábbi fejlődési fokról származó védekezést használ fel a konfliktus megoldására, pl. ödipális késztetéseket megoldhat alárendelődéssel, passzivtással Mentzos szerint a hisztéria önállóan nem létezik, amit hisztériásként észlelünk, az nem más mint 45 egy neurotikus konfliktus feldolgozási mód. Mindenféle fejlődési szakaszból származó konfliktus, orális, nárcisztikus, agresszió problematika feldolgozható hisztériás módon. A tudattalanul létrehozott szcénák, a t esti beszéd szimbolikája, a d ramatizálás, a s ajátos emocionális viselkedés a s elbst reprezentációk látszólagos megváltoztatását szolgálják. Arra irányulnak, hogy a személy mások, de főleg önmagát másnak élje meg, mint amilyen valójában. Ez a torzítás elsődleges és másodlagos előnyökkel is járhat. Meg lehet élni élményeket bűntudat és szégyen nélkül,

ösztönkielégüléseket büntetés és megbánás nélkül, és így nárcisztikus nyereséghez lehet jutni. Az ehhez használt pszichés mechanizmusok--- identifikáció ----emocionalizálás ----dramatizálás -----konverzió -----elfojtás -----disszociáció. A hisztériás konfliktus feldolgozási mód alapján kétféle személyiség típust különböztetnek meg. 1, pszeudoregresszív típus: aki jelenetek, betegség, szenvedés, passzivítás segítségével gyengébbnek, éretlenebbnek, segítségre szorulónak mutattja magát , mint valójában.Ez a gyengeség fegyver a s aját büntető felettes- énnel szemben, ürügy a büntetés és a s zégyen elkerülésére. 2. pszeudoprogresszív, olyan erőt, érettséget, érzelmi gazdagságot mutat magáról melynek nincs birtokában. Erre kiválóan felhasználható a dramatizálás, hangsúlyeltolással átszínezett érzelmek. Ennek is az a célja a felettes-ént meggyőzze büntetlenségéről SZOATOFORM ZAVAROK

---BRIQUETTÜNET CSOPORT Krónikus, multiplex, fluktuáló, korán kezdődő és tartós panaszok, amelyek hátterében nincsen nyilvánvaló testi betegség. Főleg nőknél az előzményben sok felesleges orvosi beavatkozás, műtét fordulhat elő. A tünetek 30 év előtt kezdődnek, és a tünetek nem felelnek meg a szokásos betegségeknek. A beteg mégis, úgy érzi komoly baja van, ezt színesen dramatikusan adja elő Az alábbi tünetekből férfiaknál legalább12, nőknél 14 tünet megléte szükséges a diagnózis felállításához. 1. Konverziós, vagy pszeudoneurológiai tünetek, nyelési nehézségek, a hang elvesztése, süketség, kettőslátás, homályos látás, gyengeség, ájulás, emlékezetkiesés, görcsroham, járászavar, vizelési zavar. 2. Gyomor- bélrendszer tünetei: hasi fájdalom, hányinger, hányás, ételekkel szembeni túlérzékenység, hasmenés. 3. Nőgyógyászati tünetek: fájdalmas menstruáció, ez alatt ingerlékenység, vérzések

erőssége, szabálytalan jelentkezés, terhesség alatti hányás, veszélyeztetett terhesség. 4. Pszichoszexuális tünetek: szexuális közömbösség, örömtelenség az érintésben, fájdalom az aktus közben. 5. Fájdalmak: medence, ízület, végtag, nemi szervek, fejfájás, ezeknek nincsen organikus háttere. 46 6. A szorongás megléte nem mindig tapasztalható, hangulati nyomottság, kapcsolat zavar, jellemző de nem feltétlenül szükségszerű. A vizsgálatok alatt hangsúlyos impresszió keltés, exhibiciónista módon képesek viselkedni, magatartásuk én-központú, csak saját bajuk foglalkoztatja, nehezményezik, ha nem velük foglalkoznak. Ezek a tünetek sokszínűek és átfedéseket mutatnak a szorongásos, depressziós kórképekkel, éppen ezért nehéz elkülöníteni, sajnos a demonstratív, provokatív hangsúly miatt a szuicidum sem ritka, különösen, akkor ha a személyiség nárcisztikus vonásokkal telített. A DSM-ben a szorongásos betegség

és a neuraszténia tünetei sokban megegyeznek, a szomatoform zavar lényege a sok, tartós, visszatérő, multiplex, somatikus panaszok sokasága. Ezek a betegek, az orvosbeteg kapcsolatban rendkívul dependensek, de ugyanakkor erősen kontrollálóak, ők szeretnék a „ kezelést” irányítani, az orvos egyfajta tehetetlenséget él meg a megmagyarázhatatlan , ám színes tünetekkel szemben, és előbb-utóbb szimulánsnak,tartja, illetve heves agressziót vált, amin persze a beteg sértődik meg, így a nárcisztikus igények paradox módon kielégítődnek. Terápiásan nehezen megközelíthető betegek. HIPOCHONDRIA Freud eredetileg a neuraszténiával együtt, az aktuálneurózisok közé sorolta. A hipichondriának fiziológiai magyarázatot adott: a szexuális energia, a libidó közvetlen transzformációja, ha alelki munka nem tudja a libidót toleráns szinten tartani. A szexuális késztetés ilyenkor patológiás szorongásba fordul át: a hipochondria, úgy jön

létre, az egyén visszavonja a libidót a szeretett tárgyról és önszeretetként magába olvasztja, ez nárcisztikus linidóvá válik: a szexuális öröm nem a genitális aktivításból fakad, hanem a hipochondriás szervben éli meg a szimbolikus nemi szervet, a hipochondriális szenzációk a nemi szervet szimbolizálják. Mások inkább orális zavarnak tekintik, a hipochondriás tünet nem más, mint a meg nem kapott nárcisztikus gratifikáció , ezek a tünetek megvédik az egyént az önértékelés csökkenésétől, azaz én-védő funkciója van. A hipochondriás tünetek közös jellemzője a kifejezett betegségtudat, a testi funkciókkal való fokozott foglalkozás. A tünetek sajátos interpretációja, a súlyos betegség miatt való erős szorongás. DSM 1.A vezető tünet valamilyen testi jel vagy érzés torz és túlzó értékelése, amit súlyos betegségnek vagy előjelének vél az egyén. 2.A fizikális vizsgálatok a feltételezett betegséget nem

igazolják, de ezt a beteg nem fogadja el 3. A betegségtudat a n egatív leletek ellenére megmarad, és zavarja a beteg szociális és munkahelyi állapotát 4. Nem része más kórképnek 5. A tünetek legalább 6 hónapja fennállnak 47 Pszichodinamikailag az én-erősítés és az én-védelem sajátos keveredéséről van szó, ahol a tudatosság minimális szerepet játszik, éppen ezért a tudatos érvelés teljesen hatástalan. Néha a testi tünet páncélja áttörhető, ilyenkor mérhetetlen visszafojtott düh, agresszió tódul elő, ha ezt sikerül a felszínre hozni és átdolgozni, anélkül, hogy a terápiás kapcsolat sérülne a tünetek viszonylag gyorsan megszűnnek. TEST--- DISMORFIÁS ZAVAR 1.A küllem valamely képzelt defektusával való foglalkozás, enyhe fizikális anomália jelen lehet, de a személy aggodalma túlzott. 2.A defektussal való foglalkozás klinikailag jelentős szenvedést, szociális, munkahelyi romlást okozhat. 3. A defektussal való

állandó foglalkozás nem magyarázható más mentális zavarral Enikő PSZICHOGÉN FÁJDALOM Súlyos befolyásolhatatlan és organikus okkal nem magyarázható fájdalom áll az előtérben. Viszonylag ritka kórkép, többnyire számos szomatikus vizsgálat, beavatkozás után kerül a beteg pszichiáterhez, vagy pszichológushoz, ezt a beteg nehezen fogadja el, stigmatizáltnak érzi magát, nehezen fogadja el a tüneteinek pszichés lehetőségét. DSM 1. súlyos és tartós fájdalom a vezető tünet 2. a fájdalom jellege nem felel meg az organikus kórfolyamatoknak, vagy ha van is szervi alapja, a fájdalom mértéke meghaladja azt. 3. A fájdalom hátterében pszichés tényezők tárhatok fel 4. A fájdalom keletkezése időben összefügg pszichés konfliktussal, környezeti terheléssel 5. A fájdalom lehetővé teszi, hogy az egyén veszélyt jelentő tevékenységet elkerüljön 6. A fájdalom révén az egyént a környezete támogatja, segíti amit egyébként elérni

nem tudna A betegek nehezen hozzáférhetőek, a pszichoterápiát hevesen elutasítják, nem ritka a szuicid veszély, ami után valamivel könnyebb kapcsolatba kerülni. DEPRESSZIÓ----- MÁNIA---- CIKLOTÍMIA-----A depressziós kórképeknél a tünetek az életműködés 5. legfontosabb területén jelentkezhetnek, az érzelmi, a motivációs, a viselkedési, a kognitív, és a szomatikus funkcióknál. 1, Érzelmi tünetek: a depressziósok mély bánatot, szomorúságot, elutasítottságot, ürességet, élnek át. Semmiben nem találnak örömet, elvesztik a humorérzéküket, „sótlanok, színtelenek,”, gyakran szorong, időnként dühöngenek, gyakori sírásrohamokat élnek át. A kapcsolataikban úgy érzik megszűnnek az érzelmek, nem szereti őt senki, és ő sem képes senkit szerertni, pont azt 48 veszíti el amire a legnagyobb szüksége lenne. 2, Motivációs tünetek: elveszítik érdeklődésüket a külvilág felé, megszűnik a lendület a kezdeményező

készség, a spontaneitás hiányáról panaszkodnak, közömbös az élet dolgaival kapcsolatban. 3, Viselkedési tünetek: A depressziós tevékenységi szintje jelentősen lecsökken, lelassulás, általános energia hiányban szenvednek. A beszédük halk, monoton, mimikájuk szegényes, nagyon mozdulatlan, zárt, merev, „faarc”, szemkontaktust kerülik. 4, Kognitív tünetek: általában rossz véleménnyel vannak önmagukról, inadekvátnak, kellemetlennek, alacsonyabb rendűnek , néha kifejezetten gonosznak tartják magukat. Külsőleg csúnyának, visszataszítónak, undorítónak tartják magukat, akikkel senki nem akar szóba állni, kapcsolatba kerülni, egyáltalán alkalmatlan az életre. Ebből következik negatív jövőképe van, úgyse fog semmi sikerülni, mindig a legrosszabbra készülnek, ezért mindent halogatnak. A reménytelenség érzése különösen sérüléke4nnyé teszi őket a szuicidiumra. Romlanak az intellektuális képességeik, nem képes jól

koncentrálni, csökken az emlékezete, de ez nem intellektuális deficit következménye, hanem motivációs eredetű, mivel nem tesznek erőfeszítést a hosszú távú memória mozgósítására. 5, Szomatikus tünetek: fejfájás, emésztési zavar, székrekedés, szédülés, kellemetlen mellkasi szorítás, a test igen változatos területén megjelenő bizonytalan eredetű fájdalom, ezért kezdetben szervi problémákra gyanakodnak. Gyakori az étvágytalanság, vagy túl evés, alvás zavarok széles spektruma, örökös fáradtság, nem képes magát sem aktív, sem passzív módon kipihenni. Fajtái unipoláris depresszió, bipoláris zavarok----depresszió mánia --PMD A PMD mindenekelőtt a hangulati élet alapvetően súlyos zavara. A mániás beteget fellazultságfelhangoltság, ingerlékenység, felfokozott beszéd, sebességben, minőségben, megnövekedett aktivítás jellemzi. A depressziós kép ennek az ellentéte: nyomott hangulat, motoros és mentális

lelassulás, néha nyugtalanság és félelem, aggódalmakodás jellemzi. PMD csak akkor diagnosztizálunk, ha legalább egy mániás és egy depressziós fázist azonosítani tudtunk. A népességben 3-4 ezrelékes az előfordulása, de egyre növekvő gyakorisággal fordul elő, relative magasabb arányban a nőknél, a mánia viszonylag fiatalon indulhat, míg a depresszió idősebb korban, 35-60 év, a magasabb társadalmi rétegekben inkább előfordul mint az alacsonyabb rétegekben. Etiológia. 49 Örökletesség valószínű, egypetéjű ikreknél mindkét fél 100% megbetegszik. Endokrin rendszer zavara, dienkefalon diszfunkciójaa hibernáló funkció zavara, mivel a megbetegedések leggyakrabban tavasszal kezdődnek. Biológiai tényezőkepinefrinnorepinefrin és metabolitjai a kezeletlen depressziósok vizeletében csökkent mennyiségű norepinefin és emelkedett catecolamin Pszichológiai tényezők tárgyvesztés erre kitérünk részletesen. MÁNIA Normál típus a

hipoman személyiség: hihetetlen energia, cselekvési kedv, élénkség, jókedv jellemzi őket. Közösségben gyorsan középpontba kerülnek, bár felületessek, nem kételkednek önmagukban, hatalmas erőfeszítésekre képesek, általában semmi nem állíthatja meg őket. A hipomán személyiségnek ezek a tulajdonságai intenzifikálódhatnak, így jön létre a hipomán szimptóma--- emelkedett de labilis hangulat ---- megnövekedett terjedelmű és sebességű beszéd ----- megnövekedett motoros aktivítás. A hipomán könnyen beszél, jókedvűen humorosan és vég nélkül, gyakran tartalmatlan, felületes, asszociatív leágazásokkal, elfelejtett , befejezetlen gondolatok, csapongó stílus jellemzi Az egész ember kicsit fura, túl intim, túl személyeskedő, viccelödő, folyton humorizál, de nem odaillően. Ha nem figyelnek rá, ingerlékennyé válik, impulzívvá, kontrollálhatatlanná, túl tolakodóvá. Az akut mániás szakaszban ezek még intenzívebbeké

válnak: a konvencionális magatartást teljesen felrúgják, idétlenkednek, egzaltáltak, minden helyzetben nonkonformak, gyakori az italozás, ami persze az amúgy is laza fékrendszert még tovább lazítja, ebből fakadóan megszűnnek a határok, haverkodnak, szexuális kapcsolatokat kezdeményeznek egyszóval végtelenül kritikátlanok Ez megjelenik a viselkedésükben, öltözködésükben „ csupa fux, csupa csicsa” exhibicionistákká válnak, minden szemérem megszűnik Egyáltalán nincsenek t ekintettel másokra, de saját érdekeiket is semmibe veszik, nincsenek tisztában jogaikkal, kötelességeikkel, de szükségleteikkel sem. Egyik tevékenységből a másikba csap át, de nem fejez be semmit sem, beszéde fellazult, váltogatja a gondolatokat, gyakoriak a szleng kifejezések, inkoherens. Ha valamilyen reáli problémával találja magát szemben, könnyen elsírja magát, majd másik pillanatban nevet az egészen, vagy heves düh kitörése lesz. Minden

impulzusát kifejezi szavakban vagy cselekvésben de gyakran mindkettőben. Ennek az állapotnak a legsúlyosabban zavart foka a deliriózus mánia, ez fokozatosan is kifejlődhet, de hirtelen is kialakulhat. Minden eddigi szimptóma megjelenhet, de a legextrémebb formában. A páciens teljesen kontaktus képtelen, beszéde inkoherens és állandóan és cél nélkül tevékeny mozgásban van. Előfordulhat, hogy vizeletét székletét nem képes szabályozni Gyakoriak a hallucinációk, téveszmék, nem képes kooperálni. Diagnosztikai kritériumok: A. Egy vagy több hangsúlyozottan élénk, közlékeny vagy ingerlékeny hangulattal jellemezhető periódus. A túl élénk vagy irritált hangulat a betegség kiemelkedő és állandó jellemzője, bár 50 összefolyhat depressziós hangulattal. B. Időtartama legalább egy hét, amely alatt a következő szimptómák közül legalább 3 Vagy ha csak ingerlékeny akkor 4.- nek jelen kell lennie 1. növekvő aktivítás,

társasági, munka, szexuális, vagy nyugtalanság 2. Szokásosnál több beszéd, beszédkényszer 3. Gondolat rohanás, vagy az a szubjektív élmény a gondolatok versengenek 4. Önértékelési infláció, grandiozitás érzése, esetleg téveszme 5. Csökkent alvásigény 6. Zavartság, figyelemzavar 7. Szélsőséges mértékű olyan tevékenység, aminek nem ismeri fel káros voltát, pénz költés, mulatozás, kritikátlan szexuális viselkedés, esztelen üzleti szerződések, vakmerő autózás. C. A következők közül egyik sem dominálja a képet amikor az affektív szindróma nincs jelen 1. hangulattal nem kongruens téveszmék, hallucinációk 2. Bizarr viselkedés D. SCH, paranoia, SCH-id, paranoid kórformák kizárhatók E. Organikus zavarra nem vezethetők vissza Remisszióban van a beteg, ha a múltban már voltak mániás epizódjai, de jelenleg tünetmentes, vagy csak 2. ,illetve nem szignifikáns eltérés tapasztalható Pszichotikus jellegű állapot, ha a

realitásérzék láthatóan sérült, téveszmék, hallucinációk, bizarr viselkedés állapítható meg. PMD---DEPRESSZÍV TÍPUS A depresszív szimptómák--- depresszív hangulat. ---nehézségek a gondolkodásban. --- pszichomotoros gátoltság. A páciens kedvtelennek látszik, nehezen beszél, csak nagy erőfeszítéssel képes elmondani, mozgása lassú, halkan, meglassúbbodottan beszél. Nincsen spontaneitás, csak kérdésekre válaszol, azt is nagyon szúk szavúan, mintha fájna a beszéd, árad belőle a kínlódás. Reménytelennek éli meg az életet, csak a családja terhére van. Nincsen étvágya, nem tud aludni, hajnalban már fölébred és fáradtabbnak érzi magát, mint mikor lefeküdt. Legjobb volna mindent befejezni és szépen elmenni, utal is a szuicidumra, de ez valós veszély is. Sokféle szorongásról, félelemről számolhat be, kárt tesz magában, de másokat is megtámadhat, legalábbis fantáziában. De nem tűnik dezorientáltnak, nincs

intellektuális defektusa. Némely páciens sokféle szomatikus zavartól szenved, a munka végző képességük jelentősen csökken, nem tudnak kikapcsolódni, csak saját gondolataikkal vannak elfoglalva, és ezek a gondolatok diszkomfort érzéssel töltik el. Depressziós állapot előfordulhat mániás epizódot követően, de anélkül is kialakulhat., gyakori, hogy a családban más tagoknál is előfordult, vagy már több hasonló epizódot átélt a páciens. Intezív depressziós állapotban a beteg önmagát felelősnek érzi állapotáért, erős őnvádlások 51 alakulnak ki, sőt a környezetében előforduló nehézségekért is saját magát okolja. Csupa rossznak érzi magát, visszamenőleg is és a jelenben is. Rémálmai vannak, étvágytalanság, székrekedés, társul. Megromlott egészségi állapota miatt undorítónak, gusztustalannak érzi magát, igen gyakran közel áll a szuicidumhoz. Depressziós állapot diagnosztikus kritériumai. A. diszforikus

hangulat, csökkent érdeklődés, örömtelenség az élet minden területén Nyomott, rossz hangulat, sötét gondolatok, szomorúság, reménytelenség, letörtség, elesettség, kedvtelenség, ingerlékenység. A hangulati zavarnak állandónak kell lennie, nem váltogatják egymást. B. a következő szimptómák közül legalább 4, legalább két hétig tartó időszak 1. étvágytalanságsúlyveszteség, vagy fokozott étvágy és súlynövekedés 2 álmatlanság, aluszékonyság 3. pszichomotoros agitáltság vagy gátoltság 4. csökkent érdeklődés, örömtelenség, csökkent szexuális vágy 5. Fáradtság, energiátlanság 6. Értéktelenség érzése, önvádlás, excesszív vagy indokolatlan bűntudat 7. Gondolkodási, koncentrációs nehézségek, határozatlanság, döntésképtelenség 8. A halál visszatérő képzete, öngyilkossági gondolatok, ksérletek, komly szándék C a következők közül egyik sem dominálja a képet, affektív szindróma nincs

jelenhangulattal nem kongruens téveszmék, hallucinációk, bizarr viselkedés. D. nem SCHFORM és nem paranoia E nem organikus eredet. Remisszióban van a beteg, ha a múltban voltak ilyen tünetei, de jelenleg nem állnak fenn. Pszichotikus jellegű állapot: ha a realitás érzék láthatóan sérült, nem tud számolni cselekedeteinek várható következményeivel, téveszmék, hallucinációk, depresszív stupor, bizarr viselkedés figyelhető meg. PMDcirkuláris típus A két ciklus váltogatja egymást, közbülső tiszta periódusok nélkül. Egy komplett ciklus akár rövid idő alatt is lefuthat--- 48.óra --- de akár hónapokon keresztül is tarthat Az akut mánia --- depresszió viszonylag könnyen diagnosztizálható, de gyakran csak idővel derül ki a ciklikusság, heteroanamnesztikus adatok begyűjtése után. Differenciáldiagnózis. Szomatiku7s rendellenességekhez kapcsolódó depresszív állapotok: Bizonyos szomatikus betegségeknél kialakulhatnak deprimált

hangulatok, apátia vagy izgatottságfertőző betegségeknél --- hipertenzív kardiovaszkuláris rendellenességeknél. --- intrakraniális lézióknál --- pszichomotoros epilepsziánál. --- toxikus delíriumnál. 52 SCH is indulhat hangulat zavarral, ez a SCH skizoaffekív típusa lesz. A depressziós beteg gyakran számol be megelőző hangulat változásokról, bűnösségi érzésekről, inadekvátság érzéséről, míg az SCH- s nem. A PMD-s beteg könnyen kapcsolódik másokhoz, az SCH-s nem visszafogottabb. PSZICHOTIKUS DEPRESSZÍV REAKCIÓ Rendszerint előtörténet ismétlődés nélküli állapot, depresszív hangulattal, a realitás kontroll elvesztésével. Igen ritkán fordul elő Egyes megfigyelések szerint feltételezhetően örökletesség is közre játszik, de gyakori az erősen leromlott fizikális állapotnél, fertőzések után. A környezetben paecipitáló tényezőket is megfigyeltek, pl szeretett személy elvesztése. A gyászreakció ilyen esetben

szomatikus distresszel, bűnösség érzéssel, az orvosokkal szembeni nyilt agresszióval, az általános viselkedés sajátos megváltozásával jár együtt. Az általános klinikai képe megegyezik az egyéb depreszív állapotokéval, a pszichotikus jegyek szintén megegyeznek a PMD- ben leírtakkal. Elkülöníteni csak annak alapján lehet, hogy előtörténet és ismétlődés nélküli állapot, szemben az összes többivel, amelyek elhúzódó vagy ciklikus jellegűek. NEUROTIKUS DEPRESSZIÓ Több néven ismert--- depresszív neurózis ---disztímiás zavar ---reaktív depresszió. Mindig a környezettel kapcsolatos eseményekre adott reakció, ami klinikai képben megegyezik a többi depresszív kórképpel. Fő jellemzőineurotikus előtörténete van ---bár regresszív állapotot eredményezhet, de nem sérül a realitáskontroll, vagyis nincs pszichotikus tünet Az állapot oka az önértékelésönállóság összeomlása a következő faktorok valamilyen zavara miatt.

1, Énkép: rendszerint kedvezőtlen, a korai fejlődés patológiás, családi környezet nyomasztó. 2, Felettes-én: a viselkedés és a belső normák inkongruensek, emiatt tartós lelkiismeret-furdalás, bűntudat érzés, majd önleértékelés alakul ki. 3, Énideál: minél irrealisztikusabb célokat tűz ki maga elé valaki, annál nagyobb az esélye annak, hogy az inadekvátság, alkalmatlanság, csökkentértékűség érzése kialakuljon. 4. Ego-funkciók: egzisztenciális és ösztönérdek hiányos kielégülése következtében gyengül az énerő, az irreális felettesén,---énideál törekvések tovább mélyítik az elégedetlenséget, önleértékelést. Mindez a hibás szülői attitűd következtében alakul ki: túlkövetelő, frusztráló, az el nem fogadás, rigiditás, excesszív büntető viszonyulás egyaránt szerepet játszhat. A magára maradt, negatív énképű gyerek diszfóriás hangulatával prediszponáltáválhat a depresszív reakcióra. Önmagát

elutasítottnak, szeretetre nem méltónak, csúnyának, ügyetlennek, tehetségtelennek és bűnösnek érző egyén könnyebben válik depresszióssá ha valamilyen precipitáló körülmény, pl. 53 felnőttkori tárgyvesztés esetén, nagyobb eséllyel van kitéve szuicid veszélynek. Diagnosztikus kritériumok 1, Az utóbbi két évben, / gyerekeknél egy év / depressziós tünetektől szenved, amelyek azonban nem érik el a pszichotikus depresszió szintjét. 2, A depresszív szindróma--- legfeljebb 1-2 hónapot leszámítva – állandó volt a két év alatt. 3, A depresszív periódus alatt fokozott mértékű szomorúság, levertség, bánat, reménytelenség érzése mellett csökkent érdelkődés szinte minden iránt, örömtelenség, szórakozás hiánya. 4, A depresszív periódus alatt legalább három jelen van a következő szimptómák közül. ---1, álmatlanság, vagy aluszékonyság. ---2, energiátlanság, krónikus fáradtság. ---3, alkalmatlanság

érzése, csökkentértékűség, önvád. ---4, produktivitás, teljesítmény csökkenés. ---5, csökkent érdeklődés, figyelem, koncentráció zavar. ---6,örömszerzésre, szórakozásra irányuló tevékenység csökkenése, vagy hiányzik. ---7, ingerlékenység, dührohamok ---8, élvezőképesség, reakcióidő csökkenése. ---9, szokásosnál kevésbé beszédes, tevékeny. ---10, reménytelenség, pesszimisztikus jővőkép, önsajnálat. ---11, gyakori sírás, könnyezés. ---12, halál, öngyilkosság visszatérő gondolata. ---13, pszichotikus jegyek hiánya. Differenciál diagnózis. Legfontosabb a PMD-től elkülöníteni. A neurotikus depressziónak mindig van előtörténete, általában különböző mértékű alkalmazkodási nehézség, szorongásos feszültség, többé-kevésbé állandó depresszív hangulat. A neurotikus depressziós úgy éli meg hangulatát mint ami súlyosbodott, az életében ez mindig jelen volt, csak most erősebben, a hangulat

romlása eredményezhet regressziót, de a realitáskontrollja nem szűnik meg. A depressziós betegek előtörténetében – a betegség megjelenéséig--- hiányoznak az alkalmazkodási zökkenők, premorbid személyiségük zavartalan munkavégzést, beilleszkedést tesz lehetővé. A betegség kialakulása után viszont markánsan elkülönülő periódusokban váltják egymást a depressziós és mániás epizódok, valóságkontrolljuk. Jellegzetesen különbözik az alvászavaruk: PMD-ben abeteg könnyen elalszik, de korahajnalban, 2-3. Körül felébred és nem tud visszaaludni A neurotikus alvászavar abban nyilvánul meg, nehezen alszik el és időnként nehezen is ébred. A PMD hangulati állapota sajáto9s napszaki változást mutat, reggel a legrosszabb, estére jobban érzi magát. A neurotikus hangulat váltás igazodik a környezeti eseményekhez. 54 A neurotikus depresszió terápiásan jól reagál, amire oda kell figyelni: --- depresszió mélysége. ---szuicid

veszélyezettség ---maszkoló viselkedés, a depresszióját rejteni igyekszik, ezért fokozott mértékben kompenzál, hárít. INVOLÚCIÓS DEPRESSZIÓ, MELANKÓLIA Az involúció szakaszában / nők 50-60, ffi 60-65./ kezdődő aggódással, szorongással, alvászavarral jellemző kórkép. Bűntudatérzés és szomatikus tünetek is csatlakozhatnak, ritkán téveszmék is kialakulhatnak. Bizonyos praemorbid személyiségtípus esetén gyakrabban lép fel: kényszeres, passzív dependens és agresszív karakterek. Kezdetben kedvtelenség, érdektelenség, étvágytalanság, álmatlanság, szexuális vágy csökkenése, megszűnése, fejfájás és egyéb testi tünetek jelentkezhetnek. A beteg élethelyzetétől függően túlreagálhatja a tüneteket és önfeladásba, visszamenőleges önelítélésbe, szuicid gondolatok merülnek fel, esetleg mindennel leszámolt, semmi sem sikerült. Paecipitáló tényezők: férfiasság-nőiesség elvesztésének gyásza, Elvesztett

hozzátartozó, Gyerek elköltözése, Magány, Tétlenség. Differenciáldiagnózis A tüneti kép súlyosabb, ha a szomatikus agyi károsodás is bonyolítja a képet, intelligencia deficit mutatható ki. A PMD-től a kialakulás időpontja és előzménynélküliség választja el, illetve a tünetek általában enyhébbek, nagyon ritkán alakulnak ki pszichotikus tünetek. A pszichotikus depresszív reakciótól az választja el, hogy nem epizódikus jellegű és nincsenek pszichotikus tünetek. Az involúció időszakában induló SCH nem jár együtt valódi depressziós tünetekkel és más a paemorbid személyiség / szkizoid- paranoid / . A skizoaffektív típus azonban mutathat ilyen tüneteket, amelyek depresszív jellegűek, de skizoform jellemzők adhatnak elkülönítéshez támpontot. A neurózis nem az involúció időszakában indul, hanem gyerekkorban. KRÍZIS – koncepció. Eric Lindemann szerint a krízis a r eagáló egyén helyzetére, arra a kockázatos

szituációra utal, amelyben az egyén találja magát, a krízis elmélet 1942.-re nyúlik vissza Sifneos az érzelmi krízist egy olyan intenzív, fájdalmas állapotként határozta meg, amelyben mind a jobb, mind a rosszabb irányba fordulás lehetősége megvan. Ez az állapot törvényszerűen 55 valamilyen kockázatos életeseményt követ, amely az érintett, megelőzően lelkileg egészséges személyben megteremti az érzelmi krízis lehetőségét, nem minden érintettnél alakul ki krízis. Bizonyos kockázati események, mint egy hozzátartozó hirtelen halála és a gyászos megfosztottság állapota, amely majdnem minden egyénben krízisállapotot indukál. Freud a gyászt a veszteség különböző formáira adott reagálásként határozta meg, következő klinikai jellemzőket írta le: 1, nagyon mély, fájdalmas csüggedés vagy levertség. 2, annak a képességnek az elvesztése, hogy elfogadjon más, új örömforrást. 3, elfordulás azoktól a

tevékenységektől, amik nincsenek kapcsolatban az elvesztettel 4, az érdeklődés elvesztése a külső világgal szemben. Lindemann az akut gyászreakciót, mint határozott pszichés és szomatikus tünetekkel együtt járó klinikai entitásként írta le, amely közvetlenül a krízis után jelentkezik. A szinróma lehet típusos és atípusos, néhány esetben késleltetett, másoknál túlzó formában jelentkezik. Megkülönböztet:1, normális gyászreakciót. 2, patológiás gyászreakciót, maladaptív viselkedésiminták következtében elhúzódó érzelmi krízis. 3, regresszív reakció: komoly depresszíó, öngyilkosság. Normál gyászmunka jellegzetességei. 1, Bűntudat jelenléte, állandóan ezzel foglalkozik, mit csinált rosszul, keresi a hibát. A klinikai tapasztalat, a bűntudat intenzitása általában arányos az elhunytra vonatkozó korábbi harag vagy düh mértékével, arra utal a gyászolóban erős az ambivalencia. Ha voltak előtte halál

kívánságai, erősítheti a bűntudat érzését. A bűntudat legfontosabb forrása, az ellenséges, ambivalens érzés, az átélt indulat, amiért az elhunyt neki a gyászolás fájdalmát okozza, illetve annak a megkönnyebbülésnek a megélése, hogy más halt meg és nem ő. 2, Düh ellenséges reakció: megjelenhet azért, mert meghalt, mert itt hagyta, segítség nélkül maradt, stb. Dühös lehet a világra, az orvosokra és mindenkire Ez még több bűntudatot mobilizál. 3, Emancipációfelszabadulás érzése: Ezt a j elenséget, akkor tapasztaljuk, amikor a gyászoló úgy érzi elnyerte a szabadságát, a gyászmunka folyamata ilyenkor zavart, az egyén nem a veszteséggel kapcsolatos normális lélektani munka zajlik, hanem egy deliberált, acting out szintű cselekvés. ami nyilván a normális gyászra jellemző fájdalom átélésével szembeni védekezés / kamasz- apa konf / 4, Megkönnyebbülés: ezt leginkább akkor látjuk, amikor egy hosszan tartó fájdalmas

betegség fejeződött be halállal, mindenkinek könnyebb. 5, szorongás gyakori jelenség. 6, Régi megoldatlan konfliktusok újra aktiválódnak. 7, segítségnélküliség átélése, egyrészt képtelen átélni a v eszteséget, másrészt támogatás nélkül kell az életet folytatnia. 8, tagadás, ez lehet az első reakció, általában rövid ideig tart, ha elhúzódik nem a normális gyászhoz tartozik . 9, Érzelem nélküliség, megkísérli a gyász fájdalmas munkáját elhalasztani . 56 Lindemann 5 fő pontot hangsúlyoz a patológiás gyászra 1, szomatikus problémák. 2, képzeletben az elhunyttal való állandó foglalkozás 3, bűntudat 4, ellenséges reakció. 5, viselkedési minták elvesztése. A patológiás gyászreakció egy rosszul alkalmazott védekezés a g yász folyamatával járó fájdalmas érzések átélésének elkerülésére. A gyászoló ragaszkodik ahhoz az eszméhez, hogy a halott személy él. Freud szerint az emlékek hiperkatexisáról

van szó Normálisan az introjekció – az énbe való beépítés és az identifikáció folyamata szolgál arra, hogy az egyén fokozatosan feladja az elvesztett tárgyat. Az elhúzódó gyászban ez a f olyamat, az elvesztett objekt internalizációja megtörik, a s zemély kiemeli a tárgyat, tagadja a v eszteséget és elkerüli a valósággal történő szembesülést. Patológiás gyászreakcióról akkor beszélünk ha a normális válasz tünetei túl intenzívek, vagy ha a gyász folyamat túlzottan meghosszabbodik. Az ehhez hozzájáruló tényezők: 1, alacsony fájdalom tűrés 2, nagyon ambivalens és ellenséges kapcsolat az elhunyttal szemben, a halott túlidealizálása. 3, váratlan vagy hirtelen halál, különösen akkor ha a halottal előtte ellenséges, dühös vita zajlott. 4, A halál módja, és ha a páciens valamilyen módon felelős volt a halálért. 5. ha az elhunyt balesetben halt meg, miközben a gyászoló ennek tanúja volt, vagy menekült 5, az

egyén adaptációs képessége, ha a páciens képtelen szorongás, depresszió, fájdalmas érzéseket elviselni. 6, az én állapota. PSZICHOSZOMATIKUS KÓRKÉPEK A test lélek problematikája sok féle elmélet van. Interakcionizmus--- a lélek befolyásolja a t estet, és a t est befolyásolja a lelket, a l egkorábbi elmélet Hippocratestől származik, az ember temperamentumát négy váladék határozza meg. Descartes --- dualista interakcionalista elmélete : hitt egy szabad, anyagtalan, és terjedelem nélküli szellemben és egy mechanikusan vezérelt anyagi kiterjedéssel bíró testben, a s zellem felfog és akar, a test pedig olyan mint egy gép. A pszichoszmatikus elméletek terén két nagy csoportja van az elméleteknek. 1, Általános tényezők hangsúlyozása. 2, Specifikus pszichés--- szomatikus összeköttetéseket feltételez, egy specifikus pszichológiai ingert, vagy ingeregyüttest egy specifikus szerv hibás működéséhez kapcsolni. Első képviselője

Franz Alexander szerinte egy specifikusan elfojtott konfliktus---dependencia, ellenségesség ---jelenik meg a s zemély számára, akkor a s zemély szorongással válaszol, ami a p szichológiai védekezések egy együttesét hozza létre. Ugyanakkor a keletkező érzelmeket az autonóm idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus jelenségei kísérik, amik befolyásolják a belső 57 szerveket. A tipikus vagy specifikus elfojtott konfliktusok által okozott krónikus szorongás izgalomban tartja az autonóm idegrendszert és ez szervi diszfunkcióhoz, végül patológiához vezet. Bizonyos konfliktus- konstellációk előre meghatározott szervekben okoznak zavart, még nem tudjuk miféle szervi prediszpozicíció miatt. A paraszimpatikus idegrendszer beidegzése egy passzív dependens személynél, akinél nem elégülhetett ki a dependencia igénye, emiatt specifikus konfliktusa maradt fenn, fokozott gyomorsav termelést és a gyomor hipermotilitását eredményezi, ami

gyomor fekélyhez vezethet. A fokozott paraszimpatikus működés a túlzottan dependens felnőtteknél gyomorfekélyt, kolitist, asztmát eredményezhet, ami feltételezhetően előre determinált genetikailag. Ha a fokozott dependens személyek megprobálnak túllépni a dependencián a szimpatikus rendszer túlaktivítása migrénhez, magas vérnyomáshoz, vagy artritiszhez vezethet. Dunbar azt állította bizonyos személyiség típusok bizonyos betegségekkel társulnak, pl. az abíciozus, keményen dolgozó, hajszolt ember, aki koszorú –érelzáródásra hajlamos. Bahnson és Bahnson egy rákra hajlamos személyiség típust ír le: ritkábban használja a projekciót védekezésre, inkább elfojtja és tagadja az emocionális stresszt, általában nagy zavart mutatnak ha túljutottak egy személyes veszteséget követő depresszión. Az általános tényezőket hangsúlyozó elméletek, nem próbál személyiség típusokat, vagy speciális emocionális ingereket

összekapcsolni specifikus patológiával, hanem a rendszeren belül a fokozott szorongás hatására és a stresszt szomatikus diszfunkcióba fordítás tendenciájára összpontosít. Amikor egy szorongást keltő helyzet adódik, a személy a szimpatikus idegrendszer aktivításával válaszol, míg párhuzamos igazodás jelenik meg a paraszimpatikus rendszerben, és tartós és hosszan tartó, vagy krónikus izgalom különböző hatásai állapíthatók meg Wolff szerint egy túlműködést vagy alulműködést az emésztő és légző rendszer nyálkahártyájának keringési és kiválasztó aktivitásában változást hoz létre, a t artós változás patológiát eredményez. Az ellenségességet a túlműködéssel hozta összefüggésbe, míg a félelmet és a szomorúságot az alulműködéssel. Az hogy egy specifikus konfliktus ellenségességet vagy félelmet vá lt-e ki, az nem annyira a konfliktus természetétől függ, hanem inkább a betegtől, a kialakított

reakciómintától, és az egész élettörténetétől. Wolff szerint a pszichoszomatikus tünetek védekezőek, szimbolikussá válhatnak a beteg számára. Pl az orrnyálkahártya vérbősége, ami az orr bedugulásával járhat, reprezentálhatja a kizárást vagy bezárást a páciens számára, aki vonakodik a külső konfliktussal szembe néni. Normálisan a konfliktust okozó stressz riasztással, szorongással, és akcióval valamilyen védekezéssel jár együtt. Neurotikusnál a stressz nagy fokú szorongást válthat ki, a válasz nem hatékony pszichés védekező csatornában kerül. Pszichotikus a stresszt ignorálja vagy pontatlanul fogja fel, ettől a válasz inadekvát. 58 A pszichoszomatikus betegnél lehetséges, hogy mentális pszichológiai védekezések hiányoznak és a stressz a testi szövetekben regisztrálódik, mint hibás fiziológiai funkcionálás, vagy mint patológia. Rahe kutatásai szerint a betegségeket gyakran megelőzik bizonyos

életkrízisek. Feladásfeladottság komplexum: az a s zemély, aki ezeket az érzéseket éli át, folyamatosan a reménytelenséget és a bizonytalanságban él, nem képes ezeket megváltoztatni, hiányosságot talál önmagában, nem tud megbírkózni, nem tehet semmit. Ha ez az érzés komplexum fogva tartja a személyt előbb utóbb beteg lesz testileg vagy lelkileg, talán az immun és a neuroendokrin rendszereket magukba foglaló fiziológiai folyamatokon keresztül. A patológiás szorongás olyan súlyosságú feszültségi állapot, ami a működési hatékonyságot zavarja, tünetei feszültség, küszködés állandó érzése, irritabilitás, múlhatatlan aggódás, nyugtalanság, koncentrálási képtelenség, pánikérzés a mindennapi élethelyzetekben. Rémület és zavarodottság. A pszichoszomatikus zavaroknak a csoportját olyan testi tünetek jellemzik, amelyeket emocionális faktorok okoznak és egyetlen organikus rendszert érintenek, általában az autonóm

idegrendszer beidegzési területén. A fiziológiai változások általában azokra a folyamatokra vonatkoznak, amelyek normálisan bizonyos emocionális állapotokat kísérnek, de a pszichoszomatikus zavarok esetén ezek a változások intenzívebbek és tartósabbak. A szenvedő egyén valószínűleg nincs tudatában a betegség alapját képező emocionális állapotnak. Diagnosztikus kritériumok: 1, Valamely pszichológiailag jelentős ingerekhez fizikális betegség kialakulása vagy súlyosbodása kapcsolodik. 2, Ennek a betegségnek kimutatható organikus, vagy patofiziológiai oka van. 3, A tünetek nem lehetnek szomatoformszindrómának tekinteni. A pszichoszomatikus betegek gyakran éretlenek, infantilisek, dependensen kötődnek. A terápiás folyamatban ha a szorongás túl hirtelen lép fel,---védekezés egy túl korai, vagy aktív értelmezésre a testi tünetek felerősödését, vagy pszichotikus tüneteket képezhet. A pszichoszomatikus betegségeknél három

tüneti csoportot lehet elkülöníteni: 1, konve rziós szimptómák. 2, funkcionális szindrómát, szerv- neurózisok. 3, szűkebb értelembe vett pszichoszomatikus betegségeket, pszichoszomatózisokat. A pszichoszomatikus medicina, olyan általános irányulságot képvisel, amely kom plex szomatopszichoszociális kölcsönhatásokat vesz figyelembe a megbetegedések keletkezésében, lefolyásában, és különösen azok kezelésében. Légzőszervi betegségek. A légzés és az autonómia kapcsolata, a születés után az első légvétellel indul, és ez kiolthatatlanul 59 bevésődik a szervezetbe. A légzés az önkifejezés eszköze is, visszatükröz emocionális és affektív folyamatokat, a legmegbízhatóbb jelzés az összes vegetatív működés közül. Asztma bronchiale--- a kilégzés zavara, a t üdő elsődleges változása az asztmás légzés során a hörgők görcsének, ödémájának és nyálkás eldugulásának kombinációjából adódik. Minden

életkorban j elentkezhet, de a gyerekkor első évtizedében különösen gyakran jelentkezhet. Szoros kapcsolatban áll a bőr különböző megbetegedéseivel. Különbséget teszünk allergiásextrinsic és nem allergiásintrinsic asztma bronchiale között. Az instrintic forma magában foglalja az ún. infekciózus, megerőltetéses és a reflexes aszmáka Az asztma bronchiale jellegzetességének tűnik a kondicionálhatósága, lehetséges ha egy beteg allergiásan reagál a virágra, akkor egy művirágtól is asztma rohamot kap, ilyen esetben a roham csakis a beteg által a virágnak tulajdonított jelentés- tartalom miatt váltódik ki. Az emóciok módosíthatják azokat az immunológiai és allergiás mechanizmusokat amelyek felelősek az asztmás rohamokért. Az emociónális jelenségek a hörgőcskék központi idegrendszeri ellenőrzésén keresztül is kapcsolatban állhatnak az asztma kialakulásával. Az asztma rohamot sokan az elfojtott sírás ekvivalenseként

tartják számon, a gyermeki bömböléssel és sírással hasonlítja össze az asztma rohamot Weizsacker. A gyermek így tiltakozik védettségének elvesztése miatt, a roham a tüdő bömbölő jelenete. Ez értelmezés mellett szól, hogy a roham zokogás közben megszűnhet. A sírás elnyomásának magyarázatát, azokban a feddésekben és visszautasításokban látják, amélyekben a beteg gyermekkorában részesült, mert az anyját akarta sírással és jajgatással hívni. Személyiségkép: Számos vizsgálat kapcsolatot jelzett ciklotím vagy hisztériás személyiség között. Leírtak respirátoros személyiséget, akiknek jellemzői a paranoid vonások, elfojtott ellenségességgel, és önbüntetés iránti igénnyel társuló ciklotím diszpozició. Mások orális személyiséget írtak le, újabb vizsgálatok a személyiség zavarok széles spekrtumát mutatták ki. Pszichodinamika 1,-- Közeli kapcsolatot mutattak ki az asztma és az agresszív, különösen az

anális bepiszkoláshoz társuló fantáziák között, ezek szerint a hörgők elzáródása próbálkozás a megtorló anális impulzusok kiiktatására. 2,-- Tudattalan félelem az anya vagy anyafigura elvesztésétől, az asztmát az anya utáni kiáltásként írták le. Szexuális csábítások, versengő érzések, nárcisztikus kívánságok és ellenséges impulzusok megelőzhetik az asztmás rohamot. Az ilyen témákkal kapcsolatos viselkedések, fantáziák emocionális feszültségforrásai lehetnek az asztmás számára, mivel megtorló visszavonástól, vagy a szülői figurától való elidegenedéstől való félelmet váltja ki. 3,-- Az asztmásoknál megfigyelt függőség a betegség folyamatához képest másodlagos lehet. Az asztmás roham önmagában akut igényt ébreszthet az anyához való ragaszkodás iránt, és ez megerősítheti az asztmásoknál megfigyelt tehetetlen függőséget. 4,-- A légzési funkció zavara a b eteg adási és elfogadási

képtelensége között, Fuchs és Weizsacker . „ A szorongás, amely az agresszív elhárítás miatt keletkezik, feszültség, ez kényszeres megtartási akarássá fajul és akár olyan viselkedéssé, amely asztmás rohammá alakul, és ekkor minden elveszíti saját higgadt ritmusát. A beteg konfliktusát a befogadás, illetve a kapás és adás terén Marty is leírja, súlyos 60 allaergiásoknál azt a t endenciát állapította meg, hogy más személyekhez való kapcsolatukban mindig a szemköztivel kívánnak identifikálodni, „összeolvadni”. Köhögésöklendezés. A köhögés arra szolgál, hogy a légutakat megszabadítsa az idegen testektől és azok izgató hatásától, ha nem organikus, infekciós oka van a köhögésnek, akkor belső feszültségre utal, és ilyenkor tehermentesítést jelent. Az a cél ja lehet, az egyénnek segítsen azokon a belső törekvéseken túladni, amelyek idegenek vagy veszélyesnek érez. Mivel a köpet a szitokszavak

tárában közel áll az exkrementumokhoz, a köhögést szidalmazási kísérletnek is felfoghatjuk. A krónikus köhögés alapjául gyakran a harag és düh ol yan érzelmei szolgálnak, amelyenek szavakba öntésére a beteg képtelen., így tiltakozó köhögésről beszélnek Emellett a tiltakozás, legtöbbször bizonyos emberekre irányul, viszonylag tudatközeli lehet, így a beteg gyorsan rájöhet az elnyomott agresszió és a köhögése közötti összefüggésre. Az ideges légzés szindróma. Itt különféle légzészavarokat foglalunk össze, mint a sóhajtozó légzés, a hiperventillációt és az ún. légzési fűzőt Ha légzést gyakran megszakítja egy mély belégzés és egy elnyújtott, hallható kilégzés akkor sóhajtozó légzésről beszélünk, ezt eredménytelenséget és csalódást követő nyugtalanság, idegesség kifejezőjeként tartják számon. Légzési fűzőn azt a jelenséget étjük, amikor valaki nem tudja a tüdejét átlélegezni,

gyakran ját együtt szívtünetekkel és leginkább kényszerneurotikus struktúrával rendelkező betegeknél fordul elő, de a gátoltságnak is kifejezője. Hiperventillációs szindróma A hiperventillációs légzés a beteg által gyakran nem észlelt, légzés gyorsulás és elmélyülés idézi elő, légszomj, a mellkas beszűkültsége, mély légzési kényszer áll elő, kifejezett tetániás görcsök ritkán jönnek létre, de gyakran panaszkodnak száj és végtag paresztéziák miatt. Lewis szerint a hiperventillációs szindróma cirkuláris, önmagát erősítő folyamat, nem csak a szorongás vezet hiperventillációhoz, hanem a fellépő tünetek is erősítik a szorongást, így ördögi kör alakul ki. A nők háromszor gyakrabban érintettek mint a férfiak, az életkor előre haladtával ritkul. Személyiségkép: alapmagatartásuk hipochondriás és fóbiás vonásokkal szorongó- depresszív. Latens szorongásukat gyakran hamisan megtévesztő külső

viselkedés mögé rejtik el. Rendkívül normatartók, takaros, kötelességtudó, alkalmazkodó betegekként mutatkoznak. Saját igényeiket rendszerint visszatartják, erősen gátoltak, agresszív késztetéseiket képtelenek meg- és kiélni. Hajlamosak domináns partnerrel függőségi kapcsolatot kialakítani, mivel, a gyerekkorukban begyakorolt kapcsolatmintát folytatják. Főleg olyan családokból származnak, amelyekben a gondoskodó, érzékeny, de frusztráló szülők miatt, erősen szabálytisztelő, individuális ellenes nevelésben részesültek. Kötődésük a gyengébb szülőhöz erősebb, a domináns szülővel kapcsolatos agresszív rezdüléseiket, viszont elnyomják, mert létük fenyegetéseként élik meg. A rohamkiváltó konfliktus helyzet egyrészről egy reális vagy képzelt frusztráció vagy a megbetegedés elemeit tartalmazza, másrészt a biztonságot nyújtó függőségi kapcsolat elvesztésétől való félelem. 61 A roham időnként az

agressz ív késztetés ki nem élésének következtében alakul ki, a tehetetlenség érzése miatt, vagy azért mert szorong az őt szinte bénító, számára mégis védelmet nyújtó személy elvesztésétől. Tüdőtuberkolózis. A potenciálisan patogén kórokozóval fertőzött személyeknek csupán kis hányada betegszik meg, ez függhet az immunrendszertől, az egyénnek a stresszel való viszonyától, és a személyiségétől. Személyiségkép: már 1826- ban Laennec is úgy írta le a tüdővész egyik oka, a szomorú, mély, hosszú ideig tartó szenvedés. A patogenezisbe a folyton örlő feszültség és konfliktus, csalódás, tartós félelem, állandó meghasonlottság befolyásolhatja a betegség kitörését. Stern szerint a betegséget életfontosságú döntések ekvivalenseként lehet felfogni. A tuberkulotikus betegek személyisége semmiféle e gységes típusnak nem felel meg, bár mutatnak közös jegyeket : nagy sérülékenység a szeretet

legcsekélyebb megvonására, az anya körüli keskeny biztonsági övezetben maradás igénye, rokonszenv iránti szokatlan szükséglet. Szív- és érrendszeri megbetegedések A szív működés és az érzelmek szoros összefüggésben állnak. Szorongásos egyének, főleg fiatalabb korban gyakran szenvednek neurovegetatív szabályozási zavarban, ezek gyakran a szívhez kapcsolódnak. , ha nem eredményeznek szervi leleteket, akkor funkcionális szívbántalmakról beszélünk. Szívneurózisok : tünettan szívtevékenység zavarai, Tachicardia, szívdobogás, szívgörcs, rövid arritmia, légzészavarok, leizzadás, remegés, farkasétvágy, szédülés, paresztéziák. A szívneurózisok két alcsoportját különítik el, ez elsősorban a szorongás elhárítás kialakításában különbőzik 1, A- csoport, nagyon körülírt csoportot képeznek, a szívneurózis fóbiás alanyai, azzal tűnnek ki az orvos – beteg kapcsolatban, támogatásra szorulók, folyton orvosi

segítséget keresnek, , attól félnek, hogy szívbénulásban meghalnak. Pszichodinamikailag elválási ambivalencia áll az előtérben, azaz az elválási vágy és az elválástól való szorongás összeegyezhetetlensége. Az induló bántalom időben pontosan rögzíthető kezdete. Ez szomatikus és pszichikus adottságok találkozása révén váltódik ki és jellegzetesen a szorongásból a szorongásba vezető ördögi kör alakul ki. 2, B csoport, sokkal heterogénebb, erősen hipochondriás, depresszív betegek alkotják ezt a csoportot, legtöbbször enyhe szívtünetek vannak. Pszichodinamikailag itt is az elválási ambivalencia található. Hiperkinetikus szív szindróma : bizonytalan s zívbántalmak és pszichovegetaív kísérő tünetek egész sora, gyengének érzik magukat, csökken a teljesítő képességük, fokozott pulzus szám, ritkán éreznek szorongást. Pszichodinamikailag: általános apátia, fáradtság mellett jellegzetes gátlás mutatkozik az

agresszív ösztön tartományban. Gyerekkorukban ezek a betegek gyakran igen élénkek voltak, és pubertás korukban váltak visszafogottá. 62 Koszorúér betegségek Közismert az infarktusos betegek A-típusú viselkedés mintája, becsvágyók, küzdésre, munkára törekszenek, elmerülnek a h atáridőkben, agresszívek, ellenségesek és rivalizálásra hajlamosak, türelmetlenek, nyugtalanok. Viselkedés szinten állandó készenlét, sürgetettség, feszült arcizomzat, erőteljes beszédstílus. B –típusú viselkedés mintázattal jellemezhető viszont az a személy akinél relatíve hiányoznak ezek a tulajdonságok és viselkedés formák. Az A – típusú beteg identifikációja a hivatásával olyan erős, hogy semmi másra nem marad ideje, szinte a munkadüh megszállotjai. Petzold ezt azzal magyaarázza, hogy a betegek a hivatás teljesítményre irányuló világában sokkal jobban feltalálják magukat, mint személyescsaládi környezetben, az emberi

közelséget nehezen tudják elviselni. A betegek állandóan túl erőltetik magukat, a betegek hajlanak arra, hogy letagadják a konfliktusaikat, Feyberger tipikus pszichés vakfoltról beszél az infarktusos betegeknél. Esszenciális hipertónia. A személyiségképben gyakran mutatkozik az agresszív impulzusok és a függőségi érzések közötti intraperszonális feszültség. Alexander írta le, a hipertónia jelentkezése összekapcsolódik azzal a k ívánsággal, hogy nyíltan kifejezhesse ellenségességét, egyidejűleg egy passzív és alkalmazkodó szükséglettel párosulva. A szociális viselkedésben jellemző a túlzott alkalmazkodás, az engedékenység, a teljesítmény orientáltság, a passzivitás, a konfliktuskerülés, ezekhez még hozzáadódik a az érzelmek minden irányú visszatartása. Jellegzetesen életkrízisekhez kapcsolódik a kezdete. Hypotoniás collapsusvérnyomás csökkenésből adódó ájulás. Az ájulás az akut perifériás keringés

elégtelenségének tulajdonítható, ennek körülményei változatosak, fájdalom, szorongás, sokk, általában a f élelem a f ő komponens, és mindig valamilyen típusú veszély, akár valós, akár fantáziált. Engel feltételezte az ájulás akkor jelenik meg, ja a betegnek nem áll módjában megfelelő akciót tenni félelme ellen, vagy szorongása ellen. A keringés előkészület az akcióra, ami az izmok fokozott vérellátását foglalja magában, létre jön, de nem követi akció, a vérnyomás leesik a v érnek a v égtagok izmaiba áramlás miat, amelyek azonban mozdulatlanok maradnak. Gasztrointesztinális betegségek. A gyomor,-bél zavarok keletkezésében sajátos emocióknak van jelentőségük, középpontban a biztonság és elfogadottság kívánsága áll. Ennek az elérésére a betegek többsége regresszív utat ír le, amely az ő eredeti csecsemőre és kisgyermekre jellemző viselkedésmintájához igazodik. Az evés a lét biztosításához

szükséges szerzésnek, míg az emésztés a tulajdon értékesítésének és kezelésének ősi formáját képviselheti. A bűnhődés érzése koplalásban fejeződhet ki, a vétkesség érzése vagy dac a hányásban. A farkasétvágy túlprovokatív feladathelyzetekben, a regresszív biztonsági törekvés tünete lesz. A biztonság és a tulajdon utáni igyekezethez mohóság és hatalomvágy társulhat, a béltartalommal 63 kapcsolatban az adás és megtartás problematikája éppen úgy kifejeződhet, mint a teljesítmény és kényszeres engedelmesség, illetve a dac és lázadás konfliktusa. Erősen regresszív jegyeik miatta gyomorbélbetegségek hasonlítanak a szenvedélybetegségekhez és a depresszióhoz. Az emésztést érintő esi jelenségekhez bizonyos emocionális folyamatokat rendelnek. 1, megragadási nehézségek--- somatitis, foghús tünetek. 2, nem tud valamit lenyelni--- evészavarok, nyelési bántalmak. 3, émelyeg, visszautasít valamit---

étvágytalanság, hányinger,hányás, lefogyás. 4, túlterhelő, krónikus erőfeszítéssel valamit megemészt, magáévá tesz--- gyomor fájdalmak, fekély. 5,valaminek a feldolgozása krónikusan lehetetlen--- fájdalmak, colitis, colon irritabile, 6, nem tud valamit többé feláldozni--- idült székrekedés. 7,valamit elakar taszítani--- idült hasmenés. Gyomorés nyombélfekélyek Glatzel a f ekély betegségeket, mint olyan emberek megterhelő helyzeteivel összefüggésben kialakuló folyamatot határozta meg, akik személyiségstrukturájuk és élettörténetük alapján az élményfeldolgozásban a gyomor béltraktus zavaraira kifejezetten hajlamosak A gyomor működései szorosan összefügg az affektív állapottal, az agresszivitás és a h arag az ételek gyomron való áthaladását felgyorsítják, míg a szorongás meglassítják. A szorongás, teljesíthetetlen kívánságokhoz menekülés, depresszív gondolati folyamatok, bátortalanság érzéseinek

hatására csökken gyomor savkiválasztása, motilitása, véráramlása. Agresszív környezet, krónikus szorongás és konfliktuózus állapotok fokozzák a gyomor szekréciót és ha hosszantartók, olyan nyálkahártya elváltozásokat okoznak, amelyek a fekélyeknél tapasztalhatók. Alexander szerint nincs fekélybetegségre jellemző személyiség típus, fennáll azonban mindig valamilyen konfliktus helyzet, amelyben az orális élménytartományból eredő szükségletek---vágy az elfogadás, a jutalmazás után, függőség iránt meghiúsulnak. Ezt a frusztrációt az egyén regresszíven dolgozza fel és olyan szükségletté változtatja át, hogy táplálásban részesüljön. Személyiségkép: Overbeck és Biebl felállították a fekélybetegek tipológiáját. 1, A pszichikusan „ egészséges „ fekélybeteg: jó énfunkciókkal, stabil tárgykapcsolatokkal rendelkezik, akik pszichés megterhelésre én-regresszióval és reszomatizációval reagálnak. 2,

Karakterneurotikus fekélybetegek:pszeudofüggetlen reakcióképzéssel vagy kényszeresdepresszió vonásokkal rendelkeznek, környezeti konfliktusaikat, agresszív feszültségeit szét spricceli a környezetében, bizonyos körülmények között a konfliktusok krónikussá válnak és az egyén fekély képzéssel dekompenzál. 3, Szociopátiás fekélybeteg: éngyenge, passzív- függő betegek extrém tárgy igényekkel, ez indulatkitörésekre, paranoid viselkedésre hajlamosít, orális konfliktusaikat mint aszociálisan oldják meg, alkoholisták. 4, Pszicoszomatikus fekélybetegek: kifejezéstelen, fantáziaszegény, merev, mechanisztikus életmódban és tárgykapcsolatban léteznek, a teljes kapcsolati üresség érzését keltik, másokban is csak saját magukat látják. Tárgyveszteséggel kapcsolatos krízisekre pszichoszomatikus reakciókat mutatnak, halmozott balesetek és műtétek gyakran előfordulnak. 5, Normopátiás betegek: erős elutasításos tendenciákkal,

ánkorlátozottságot mutató, erősen konformista, túlzottan alkalmazkodó terhelésre, viharos fekély-tüneteket produkálnak. 64 A viselekdés megnyilvánulásokban passzív és hiperaktív fekélybeteg típusokat különböztetnek meg A passzív ulkusz alapkedélye inkább depresszív és közvetlenül kifejezi függőségi szükségleteit, akinél az ulkusz rosszabbodása, akkor következik be, „ amikor a tudattalan vagy tudatos függőségi vágyak csőddel társulnak". Előtérben áll az elhagyástól való félelem, ami állandó feszültséget tart fenn. Életstratégiájuk lényege, hogy védettek legyenek, Bálint szerint ezek a függő oknofilek, semmiféle rizikót nem vállalnak. Gyakran olyan családból származnak ahol az anya túlóvóan , a ggályoskodva gondoskodott a gyermekről, a köldökzsinórt nem sikerült elszakítani, védelmet és segítséget elvárva szorosan az anyához kötődik, az apa csak „ elismerő „ magatartást mutat. A társ

választásnál hasonló figurát keres a személy. A hiperaktív ulkusznál is erősek a függőségi igények, mégsem támaszkodik ezekre. Elhárítják az orális tartományból származó vágyaikat és magukat, így folytonosan frusztrálják. Alexander szerint eltaszítják az orális- receptív irányultságot, mivel azok nem férnek össze a függetlenség, a tevékenység utáni sóvárgással. Ezeknek a betegeknek a tudatos beállítódása: tevékeny, alkotó, takaros, mindenkinek csak adok, segítem barátaimat, magamra veszem a felelőséget, vállalom a vezetést, önálló vagyok, de ugyanakkor a tudattalanban ennek pontosan az ellenkezőjét találjuk, a szeretet utáni hevez vágyakozást és a függőség és segítség iránti szükségletet. A hiperaktív típus nem tud megnyugodni, agresszívan kergeti célját a függtelenség iránti kompenzáló igyekezet és az erősség önbizonyítása utáni állandó hajszában. A teljesítmény és a siker Don Juanja

egyszerre aktív és bizonytalan. Székrekedés Az idült székrekedés a szorongó és lehangolt, külsőleg ugyan nyugodt, de belsőleg feszült, kapcsolatokban szegényes, elcsüggedt egyéneknél figyelhető meg. Alexander azzal jellemzi magatarásukat, „ semmit sem várok másoktól és ezért semmit sem kell adnom, de mindent együtt kell tartanom, ami az enyém”. Freud az önfejűség, rendszeretet, és takarékosság triászáról és azok fokozódásáról beszél, az intoleranciáról, pedantériáról, és fukarságról. Másoknál a székrekedés, valamilyen kedves ajándékozás kompenzációjaként fejlődhet ki. Emocionális hasmenés: ez a leggyakoribb funkcionális zavar. Vastagbél hipermotilitással jár együtt. Legtöbbszőr szorongáskeltő és megterhelő helyzet a kiváltó ok, amelyek általában a tehetetlenség és a k iszolgáltatottság érzésével kapcsolódnak össze. Az ilyen személyt az autoritástól való szorongás és kilátástalan

függőség érzése jellemzi, túlzott követelményeknek van kitéve és az elismerésre való fokozott törekvéssel túlkompenzált gyengeség. Irritábilis vastagbél szindróma Ez a klasszikus bélzavar, váltakozó hasmenés és székrekedés, haspuffadás, görcsök, idönként nyálkás széklet tüneteivel jár. Emellett fokozott izzadás, elpirulás, pulzus labilitás, és perifériás érösszehúzódás. 65 A betegek személyiség képe nem egységes, de megfigyelhető egy depressziós alalpstruktúra, illetve kényszerneurótikus élmény feldolgozás és magas szintű szorongás. A betegek megpróbálják fenntartani a szigorú kontrollt impulzusaik fellett, fontos a pszicodinamikában az adáskapás, valamint az agresszió feletti kontroll konfliktusa. Colitis ulcerosa. Akutan vagy lappangva kezdődő vastagbél megbetegedés, fekélyek, erős, véres hasmenés, erős hasi fájdalmak. A C rohn betegségnél krónikus, nem specifikus gyulladás, főleg a terminális

ileumban, de az egész gyomor- emésztő rendszer különböző részei lehetnek érintettek. Személyiségkép: leginkább szimbiotikus struktúrával rendelkező családból származnak, érzelmekről keveset beszélnek, önérzetük gyenge, túlérzékenyek a kudarcokra, de ugyanakkor erős vágy van bennük a gondoskodás és a függőség iránt, ennek megfelelően választják a kapcsolataikat. Ha a b eteg elveszíti kapcsolatát a k ulcsfigurával, akkor azt tudattalanul a s aját létének fenyegetésként éli meg, így mint gyászreakciót foghatjuk fel a colitis kiújulását. Freyberger jellemzőnek tarja a colitiszes betegekre az infantilitást, a depressziós reakciókészséget, a nárcizmust, és az agressziógátlást. Bőrbetegségek. A bőr, mint a központi idegrendszer ektodermális része, különösen jól lehetővé teszi az ember állapotának megítélését. Képes arra, hogy az ember pszichoszomatikus szerveként jelenjen meg, ugyanis minden

észrevételezés alapszerve. A bőr pszichológiailag is az emócióinknak egyik leglényegesebb kifejezési szerve, ----elpirulás , elsápadás, izzadás, viszketés, lúdbőrözés. A nyelv ezt remekül ki is fejezi, pl nem tud kibújni a bőréből, vastag bőr van a képén, ég a pofám . Szinte egy szerv sem reagál olyan gyorsan a lelki megterhelésekre, mint a bőr, és ebben a bőrhöz tartozó képződmények is pl. a haj érintettek lehetnek A bőr határ szerv, sorompó a saját és a külső világ között, de benyomásokat előidéző szerv is lehet, mivel a szemlélő a bőrt szépnek csúfnak láthatja. Emellett érzékszerv, sok mindent érez Urtikaria –csalánkiütés. Ennél a b etegségnél allergiás hajlam feltételezhető, fontosak az emocionális stresszek, és a személyiség zavarok. Az anyai szeretet megfosztottsága m egjelenhet Gyerekként egy részük nyíltan kifejezte az ellenérzésüket, mások viszont legátolták az agresszív késztetéseiket

és ellentétbe fordították, hogy biztosítani tudják a szeretet amire vágynak. Ezt a felnőtt életben is tovább viszik, ettől rendkívül kedvesek és ez még intenzívebb a kritika vagy elutasítás hatására. A másik részük panaszkodok, bosszúállók, harcias megjelenést mutatnak. Minkét csoport képtelen tolerálni a s zeretet megtagadását és haraggal reagálnak az ilyen helyzetekre, a h arag szimbolikus kifejezése lenne a csalánkiütés. Musaph a betegek személyiség vonásait az alábbiakra osztja 1, az emberi kontaktusokban erős hajlam a passzív magatartásra. 2, nagy szorongási készség, csekély toleranciával. 3, szerelmi kapcsolatokban erős sérülékenység. 4, nagy mértékű bizonytalanság a viselkedésben. 66 Kapcsolati magatartásukban törekszenek az oknofil jellegű, kapaszkodóan függő jellegű tárgykapcsolatokra. Az oknofilek a biztonság utáni irányultságukban minden kockázatot elkerülnek. Viszketegség. A kedélyizgalmakra

viszketés támadhat, ahogy mondani is szoktuk, viszketek tőle. Súlyosabb lelki feszültség, csődök, csalódások és bonyolult, nehéz terhes élethelyzetek szakaszaiban. Szexuális nyugtalanság, ínség, vétkességérzés, bosszúságok és félelmek előhívhatnak viszketést. Neurotikus rendszeretetre hajlamosak, gátoltak az agresszív viselkedésükben. Lokalizált bőrviszketés. Végbélviszketés: Az anális aktivitás örömteli komponensét általában kiiktatja egy tudattalan bűnősség érzés, ami a kellemes dörzsölést önbüntető vakarózásba fordítja át. Mindkét nemnél általánosak a diszfunkciónális heteroszexuális kapcsolatok. Rozacea. Általánosabb nőknél, 30-40 éves korban jelenik meg, megnövekedett véreresség, göbképződés, az arcpír és a mellek területén. A betegek fokozott válaszkészséget mutatnak meleg és hideg italokra, fűszeres ételekre, sürgetett étkezésre és különböző érzelmekre. A betegek specifikus

személyiségére jellemző a túl magas önbecsülés, szorongó függőség mások jó véleményétől, kényszeres tetszés igény, állandó félelem a figyeléstől. Mindezeket az indokolatlanul erős kisebbrendűségi, bűntudati és szégyenérzetek alapozzék meg. A rozacea általában olyan élethelyzetek után alakul ki, amelyek szégyenkezést keltenek, a rozacea az állandó elpirulás állapotát repezentálhatja. Neurodermatitis Az anyagyemek zavarának kifejeződéseként értelmezhetjük. A szeretet elvesztésétől való szorongás hansúlyt kap. A gyerek felnőtt korában is függőségi kapcsolatokat alakít ki, Néhány beteg esetében a szeretet, a figyelem, a támogatás iránti igény egy alárendelő, befolyásolható, vagy tehetetlen attitűdben jut kifejezésre. Másoknál ugyanez az igény rejtőzik az önérvényesítő, ambiciózus, vagy provokatív viselkedés mögött. Pszoriázispikkelysömör AZ örökletesség szerepe , fertőzések, túl sok vagy

túl kevés napfény, nyirkosság, hidegség és emocionális stresszek. A tünetek erősödése lelkileg megterhelő helyzetekben gyakori, a reális vagy képzelt tárgyvesztések, biztonságának, egészségének fenyegetettsége provokáló tud lenni. . Fejfájások A fejfájás tünet és nem betegség, két típusát szokták elkülöníteni, a keringési típust, és az izom 67 összehúzódásból fakadó fejfájásokat. A fejfájós betegek között megfigyelt konfliktusok intenzív és destruktív természetű ellenséges és agresszív impulzusokat foglalnak magukban. A fejfájás tipikusan akkor fejlődik ki, amikor a beteg eléri a képességei határát, hogy tolerálja elfojtott haragját. Ez az ellenségesség a bűntudat érzéséből keletkezik, ami általában tudattalan és felelős lehet a fájdalomért. Migrén típusú keringési fájdalom. A migrén komplex reakció ami szorosan kapcsolódik a stresszteli helyzetekhez. Általában visszatérő egyoldali

fájdalommal, étvágytalansággal, émelygéssel hányással, szenzoros és motoros zavarok is előfordulhatnak. A legtöbb migrénes betegnek nincs lehetősége kifejezni a düh és harag érzelmeit gyerekkorukban. Ellenségeskedésüket az ambíció és a siker iránti törekvésekbe terelték, általában okosak, nagyon fejlett intellektuális képességekkel rendelkeznek, jellemző rájuk a perfekcionizmus, rigiditás. Izomösszehúzódásos fejfájás. Itt a f ejfájás kezdete gyakran kapcsolódik össze egy specifikus stresszhelyzethez. A fájdalom általában bilaterális, de lehet fejen belül is illetve gyűrű alakú. Tiltott ellenséges, vagy agresszív érzések, és az elfogadhatatlan szexuális törekvések által okozott krónikus szorongás állapotában vannak, amely érzések áttöréssel fenyegethetik a tudatot vagy a felettes én elfojtó hatását. Támasztó és mozgató szervrendszer zavarai. Reumatoid artriszisz az izület közeli izomrészek fokozott

tónusa, jellegzetes szöveti károsodással időnként gyulladásos folyamatok alakulnak ki az indulati levezetésnek pszichés akadályoztatása van, az elfojtott harag, ami nem fejezhető ki szavakban. Bármelyik életkorban indulhat, krónikus fáradtsággal, étvágy elvesztésével, keringési tünetek, reggeli merevség a végtagokban. A betegség kezdődhet lappangva, vagy hirtelen, az ízületi károsodások szimmetrikussá szoktak válni és izomatrófia kíséri. Pszichológia tényezők: mazochisztikus önfeláldozó, konformista, gátolt, kényszeres személyiség áll a háttérben Mivel a betegség csökkenti a testi aktivitást, sokszor infantilis dependencia alakul ki, abnormálisan függővé válnak. Én- szerveződés : éretlen, gyenge én-struktúrát mutatnak, nehezen tudják kifekjezni az érzéseiket, súlyos szorongást mutatnak. Általános elhárító mechanizmusuk a t agadás, gyakran mutatnak felszínes önbizalmat. A páciensek anamnézisében gyakran

találunk beszámolót a korai időszakban lezajlott anyai deprivációról. Gerincbántalmak. Nyaki gerinc: ez hordozza az ember fejét, affektív torzulás jöhet létre, ha valaki konok, módón „nyakasan” ragaszkodik egy helyzethez. Mellkasi gerinc: ez a mellkasi régiónak felel meg, ez a szakasz tükrözi vissza az ember kedélyét. Gyász, kétség, gyengeség hatására az ember magába roskad, ez rajzolódik ki a m eghajlott 68 gerincből. Ágyéki gerinc: A lumbago valamely durva mozdulat vagy teher válthatja ki, ez gyakran erős lelki megterhelés hatására alakul ki. Huzamos ideig fennálló frusztrációt fejezhet ki a lumbágo, főleg azoknál, akik az emberi kapcsolatokban bízva kerültek rossz helyzetbe. Férfiaknál nem ritka a csőd ilyenfajta tudattalan demonstrációja, legyen hivatásbeli, vagy férfiassággal kapcsolatos. ÉTKEZÉSI ZAVAROK BULIMIA: jellegzetes túlevés, falási, zabálási epizódok jellemzik, maga a k ifejezés, a görög büosz,

ökör, illetve a büo nagyító képző, valamint limosz éhség szavak összetételéből ered. Diagnosztikus kritériumok. 1, visszatérő falási epizód, amelyre az alábbiak jellemzőek --- meghatározott időtartam alatt , nagy mennyiségű étel megevése, az epizód alatt jellemző a kontroll elvesztése, amely jelentős szenvedést mobilizál. 2, önhánytatással, hashajtókkal, megpróbálja elkerülni az étel hizlaló hatását, 3, betegesen félnek az elhízástól, önértékelését túlzottan befolyásolja a test alakja, és a súlya. 5, Mind a falás, mind az alkalmatlan kompenzáló viselkedés átlagban hetente kétszer jelentkezik, három hónapon keresztül. Két típusát jelölik: 1, purgáló típus, ez rendszeresen hánytatja, hashajtóztatja magát, 2, Nem purgáló típus: egyéb kompenzáló viselkedést alkalmaz, mint koplalás, túlzott mértékű testgyakorlat. 6, gyakori testsúly ingadózások, melyek nagyobbak 4-5 kg.-nál 8. Depressziós hangulat

és önvádlás a falásroham után 9. A falási epizódok nem következményei anorexia nervosának Klinikai tünetek: A legmarkánsabb tünet a falásroham, ami naponta többször is előfordulhat. A kontroll vesztés érzésével járó epizód titokban zajlik, megszűnéséhez hasi fájdalom, extrém teltség érzés, elalvás, vagy megzavarják és ez agressziót válthat ki. A falás rohamok gyakran rítus- szerű viselkedések, még nyomjelző ételt is fogyasztanak, ritkán ugyanazt az ételt eszik, majd újra töltik a hűtőt. A kontrollvesztés érzése alapvető tartozéka a tüneti képnek. Az önkontroll deficitéhez tartozik a testsúllyal való állandó foglalkozás. Bulimia nocturna éjszakai falási roham van önvádlás. Night-eating szindróma: éjszakai falásroham, de nincs önvádlás, önhánytatás, gyakran alterált tudatállapottal jár. Testi tünetek: kézháton levő horzsolás, az önhánytatás miatt. Parotis, submandibuláris mirigyek duzzadtak. Fogak

zománc rétege megsérül. Nyelőcső sérülések, gyomortágulat, ez akár halálos kimenetelű is lehet, emésztési zavarok, 69 elektrolit zavarok, K-vitamin hiány, hormonális zavarok, mensruáció elmaradása. Személyiségjegyek: A külsö alak és a testsúly túlzott ellenőrzését, teljesítmény orientáció, perfekciónizmus, kényszeres vonásokra való hajlam, depressziós konfliktus feldolgozási mód, önértékelési zavarok, a belső jelzések helyett akülső megerősítésre való törekvés, így a bulimiások külsö kontroll személyiség típusba tartoznak. Főleg nők betegsége, de férfiaknál is van. Kezdete ált 18 Év, lefolyása 4-5 év Gyakran AN-val indul, majd a kórkép átfordul BN-be. A BN tünetei érettebb személyiséget igényelnek, mint az AN. BULIMIA Később kezdődik, 18 év. Normál testsúly Titkolt Én-ideál karcsú, nőies, attraktív. Van szex partner. Erős autonómia igényük van Szociális kapcs.ban mások felé Önkontroll

elvesztése ANOREXIA Korai kezdet. Kóros testsúly Figyelem középpontjába kerül. Nemi jelleg nélküli, aszkétikus. Tagadják a szexualitásukat szoros családi kötelékek. Távolságtartás, hatalomgyakorlá teljes kontroll érzése. Multidimenzionális pszichoszomatikus betegség. Impulzus-kontroll zavara, Rosen és Leitenberg szerint a hányás, hashajtás feszültség csökkentő funkciója alapvető fontosságú, a bulimiás epizódok megszűnnének, ha a hányás mint elkerülési válasz elmaradna. A hajtóereje ekkor a hányás, nem pedig a falásroham A betegek megtanulják a hányás pozitív hatásait élvezni, kellemetlen következmények nélkül, maga a hányás szimbolikája fontos itt, mi az amitől a páciens ilyen módón szabadul meg, mi az amit nem tud megemészteni, magáévá tenni, feldolgozni. A falási epizódok nem feltétlenül éhségérzet következményei, hanem szorongásoldó hatásuk is lehet. Az evés különböző frusztráció, unalom,

stressz következménye is lehet A hízás veszélye miatt a perfekcionista énkép megőrzése védekező manőverek következnek: önhánytatás, stb. A bulimiások cselekvés útján vezetik le feszültségeiket, míg az anorexiások gátoltak, elkerülő viselkedést mutatnak, dependensek. Vannak szerzők akik az evészavarok kényszeres jellegét hangsúlyozzák, Rothenberg. Az evéssel való kényszeres törődés, a testsúly állandó figyelése közös a két evészavar típusban. Az impulzus kontroll zavar mögött gyakran a következő kognitív torzulás mutatható ki, „ kontrollálom az evést, mert semmi mást nem vagyok képes kontrollálni. „ A valóság ennek fordítottja, az evés uralkodik a betegen. Az utóbbi években a bulimiás tünetek felfoghatók disszociatív jelenségként is. A betegeknek nagyobb a hipnotikus fogékonyságuk. 70 Speciális disszociatív állapotnak tekinthető a bulimia nocturna, hinagóg állapotban , módosult tudatban történik.

Külön fejezet a bulimia és szexuális zavarok közötti kapcsolat. Gyakran észleltek BN-ben szexuális zavarokat, leginkábbszexuális izoláció és homoszexualitás derült ki. Gyakori terápiás tapasztalat evészavar kialakulását szexuális frusztráció előzi meg. A táplálkozási ösztön a szexuális ösztön helyére lép, az áthelyezés és a regresszió útján. Másik analitikus elképzelés: a t áplálkozás ösztöne a t ápláló anya iránti vágyat is jelentheti, a bulimiások önhánytatása az anyáról való leválást, az anya elutasítását jelenti. ANOREXIA NERVOSA 1, A kornak, testmagasságnak megfelelő minimális testsúly fenntartásának visszautasítása 3. A soványság ellenére intenzív félelem az elhízástól 4. 3, Jelentős testséma zavar, alakját nem képes megfelelően megítélni, önértékelése sérült, 5. A menstruációs ciklus elmaradása, legalább három hónapon keresztül Két típusa van: restriktív típus, nem

foglalkozik rendszeresen a falással, megtisztulással, stb. Falás- tisztulás típus, a személy teljesen a falással, vagy a megtisztulási procedúrákkal, önhánytatás, hashajtózás, beöntéssel foglalkozik. Testi tünetek: székrekedés, gyengeség, alacsony vérnyomás, enyhe vérszegénység, alacsony szívritmus. Aggódnak az elhízástól, szélsőségesen diétáznak, A hisztériás karakterű szomatikus zavarokat alakít ki, ami zavarja a táplálék felvételt. A fóbiás beteg fél az elhízástól és vonakodik enni, míg a kényszeres elmélkedik rítusokat talál ki. A depressziós elveszíti az étvágyát, érdektelenné válik az evéssel szemben, míg az SCH-s téveszméket alakít ki. Sok esetben a táplálék és a test kontúrja szokatlan szimbólikus jelentőséget nyernek, a másodlagos nemi jegyek eltüntetéséről szól a diéta a szexus fel nem vállalható, szégyenteli. PSZICHOSZEXUÁLIS ZAVAROK A szexuális identitás zavarai: lényegük az

anatómiai szexuális jelleg és a nemi hovatartozás érzése közötti inkongruencia. A nemi identitás annak a tudata, hogy férfi vagyok, ill. nő vagyok A nemi identitás a nemi szerep szubjektív élménye, a nemi szerep a nemi identitás nyilvános kifejeződése. A nemi szerep mindaz, amit az egyén mond vagy tesz, amelyben mások tudomására hozza női, ill férfi mivoltát. 1, TRANSZSZEXUALIZMUS : az anatómiai szexuális jelleg miatti diszkomfort és inadekvát érzés, vágy a nemi szervektől való megszabadulásra, a másik nem tagjaként való éltre. 71 Csak két évi folyamatos fennállás után diagnosztizáljuk. Rendszerint nem kedvelik a saját nemüknek megfelelő ruházatot, gyakran a másik nem ruháját viselik, a másik nem foglalkozását űznek. A saját nemi szerveiket undorítónak tartják. Az öltözködés, a viselkedés és a kommunikációs stílus a másik nemre jellemző. Gyakran kérnek sebészeti, hormonális beavatkozást. Rendszerint már

gyermekkorban mutatkoznak az identitás problémák, és ifjú korban szokott kialakulni. Gyakran társul személyiség zavarhoz, kíséri szorongás, depresszió amiért nem élhet másik neműként. Lefolyása : aszexuális, homoszexuális, melyet nem tartanak annak, mert az ellenkező nemhez sorolják magukat. Következmények súlyos szociális problémák, társas problémák, depresszió, szuicidium, férfiak néha megcsonkítják magukat. Előfordulás ritka férfiaknál 2-8-szor gyakoribb. Diff. Diagnózis ---SCH, transzvesztitizmus, organikus zavarok, feminin HO GYERMEKKORI SZEXUÁLIS IDENTITÁS ZAVAR Az anatómiai nem miatti kényelmetlenség érzés és a v ágy a másik nemhez tartozni, vagy azt állítani, ő a másik nemhez tartozik. Az anatómiai nemi jelleget szégyenli, viszolyog, mélyreható zavar a nemi hovatartozás érzésében. Lányoknál: erős vágy fiúnak lenni, vagy annak állítása hogy ő fiú. A női anatómia elutasításaállítja hogy férfivá fog

felnőni. ---képtelen lesz teherbe esni. --- nem fejlődik ki a melle. ---- nincs vaginája. --- van, vagy lesz pénisze Kezdet a pubertás előtt. Fiúknál : erős vágy lánynak lenni vagy állítja ő lány. A férfi anatómia elutasítása. A nemi szervei undorítóak és elfognak tűnni. Női foglalatosságok kedvelése, női ruhába öltözés, női küllemre törekvés,kényszerítő vágy lányokkal együtt játszani. Kezdet pubertás előtt. PARAFILIÁK A szexuális ixgalomhoz szokatlan vagy bizarr képzetek, cselekmények kellenek. Ezek következetesen, állandóan és az akarattól függetlenül fennállnak és kiterjedhetnek: 1, a szexuális izgalom nonhumán tárgyaira. 2, valódi vagy szimulált szenvedéssel, megaláztatással sújtott partnerrel való szexuális aktusra. 3, kényszerített, egyet nem értő partnerrel való aktusra. A parafiliás helyzet szükséges a s zexuális i zgalomhoz, ezért a k oitáis és maszturbátoros fantáziákban is mindig jelen van,

gyakran kisegítő kellékek és szerepleosztás is megtalálható, ezek nélkül a valódi szexuális élmény, kielégülés nem jön létre, és a nem erotikus feszültség sem enyhül. Általában nem tartják magukat betegnek és csak szociális konfliktusok kapcsán kérnek 72 segítséget. Társul a m ások megítélése miatti problémák egész sora, néha bűntudat, szégyen, depresszió amiatt, hogy elfogadhatatlan szexuális hajlamaik vannak. Zavart a kölcsönösen kielégítő szexuális viszony, gyakoriak a személyiségzavarok. Fetisizmus: lényege élettelen tárgyfétis –használata, mint az egyetlen vagy előnyben részesített módja a szexuális izgalomnak Nem fetisizmus, ha ezek a tárgyak kizárólag női ruhadarabok, melyekbe felöltözik, és az sem ha a tárgy eredetileg szexuális stimulálásra szolgált. A szexuális aktus korlátozódhat csupán magára a t árgyra, maszturbálással, vagy része lehet a partnerrel folytatott aktusnak, ilyenkor

feltétlen szükséges, hiányában erekció képtelenség áll elő. A fétis leginkább ruhadarab, ritkábban köröm, haj, gyakran valamely gyerekkorban szeretett személyhez kötődik. Kezdet adoleszcens korban, krónikus szokott lenni. TRANSZVESZTITIZMUS Rekurrens ás állandó igyekezet a h eteroszexuális férfi részérőlnői ruhába öltözni, amely eleinte szexuális izgalom elérésére történik, ennek megakadályozása súlyos frusztrációt okoz, ha transzszexualizmus is fennáll nem diagnosztizáljuk. Általában nőnek öltöznek, nőies küllemet preferálnak, nőként viselkednek. Ha ni8ncs átöltözve, rendszerint egyértelműen férfias a küllem. Az alapvető orientáció heteroszexuális, ritkák a homoszexuális próbálkozások, de nőkkel való kapcsolatok is gyérek. Gyerek vagy kora serdülőkorban kezdődik, eleinte csak titokban és részlegesen, felnőttkorra válik teljessé. A kedvenc ruhadarab önmagában is erotikus lehet, eleinte maszturbációra,

később az aktusnál is használhatja, náha a ruhák okozta izgalom alábbhagy, de az átöltözés szorongásoló hatású marad. Általában idővel egyre gyakoribbá állandóvá válik, néhányuk nőként igyekszik élni, azaz átalakul transzszexualizmussá. Hajlamosít az a szokás, hogy a fiúgyereket büntetésből lánynak öltöztetik. ZOOFÍLIA Állatok felhasználása, mint ismétlődő, vagy kizárólagos mód, szexuális izgalom elérésére, illetve a közösülés tárgya. PEDOFÍLIA A pubertás gyermekkel való szexuális aktus, vagy fantázia, mint a szexuákis izgalom preferált vagy kizárólagos módja. Önkényesen a gyermek korát a p edofíl személynél legalább 10. Évvel fiatalabbnak állapították meg, de adoleszcenseknél ez a korhatár nem döntő. Az orientáció kétszer gyakoribb az ellenkező nemű gyerekek felé. Gyakran maga az aktus nem történik meg csak nézegetésből simogatásból áll. Előfordulhat még differenciálatlanabb

érdeklődés, még fiatalabb gyerekekhez vonzódnak. Leginkább középső felnőtt korban kezdődik, stressz hatására fokozódik. Homoszexuális formája 73 13-28%, heteroszexuális forma 7-14%. EXHIBICIONIZMUS A nemi szervek ismételt expozíciója gyanútlan idegenek előtt, szexuális izgalom elérése céljából, további szexuális tevékenység kísérlete nélkül. Általában nem veszélyesek az áldozatra, de a meglepetés és megrettentés szándéka sokszor tudatos vagy majdnem tudatos. Néha expozíció közben maszturbáció történik. Gyakorlatilag csak férfiaknál fordul elő, általában fiatal felnőtt korban kezdődik,. VOYEURIZMUS Meztelen, vetkőző, vagy szexuális aktust ismétlődő meglesése, a szexuális izgalom elérésének preferált és kizárólagos módja. A lényeg a meglesés, egyéb szexuális szándék nincs Közben maszturbáció történik, gyakran élvezetet okoz a m egfigyelt személyek gyanútlansága, kiszolgáltatottsága,

megaláztatottsága, milyen zavarban lennének ha megtudnák, hogy meglesték őket, súlyos formában ez lehet a kizárólagos szexuális aktivitás. Rendszerint felnőtt korban kezdődik és krónikus. FROTTŐRIZMUS Visszatérő és erőteljes szexuális sürgetést érez, hogy másokat akaratuk ellenére megérintsen, megsimogatja, hozzájuk dörgölőzzön, közben szexuális fantáziái vannak, általában zsúfolt helyeken, tömegközlekedési eszközökön kerül sor. Legtöbbször férfiaknál fordul elő Általában serdülő korban kezdődik, később csökkenhet a vágy, teljesen meg is szűnhet. MAZOCHIZMUS A szexuális izgalom létrehozása szenvedés útján, két formája van. 1, Megaláztatás, megveretés, megkötözés, vagy más módon való szenvedés, mint a szexuális izgalom előidézésének preferált vagy kizárólagos módja. 2, Fizikailag károsító, vagy életveszélyes aktivitásban való szándékos részvétel szexuális izgalom előidézése

céljából, ahol a bántalom ténylegesen bekövetkezett, egyetlen jól dokumentált ilyen epizód is elég a diagnózishoz. A mazochisztikus fantáziák már gyerekkorben is előfordulnak, de csak később felnőtt korban manifesztálódnak. Lefolyása krónikus SZADIZMUS Pszichológiai vagy fizikai szenvedés okozása a másik személynek szexuális izgalom előidézése céljából, három formája van. 1, Egyet nem értő partnerrel ismételt szándékos cselekedet. 2, Egyetértő patnerrel, a megalázás kombinálása szimulált vagy enyhe fizikai fájdalommal. 3, Egyetértő partnerrel súlyos fájdalmat, maradandó testi sértést okoz. A szadisztikus fantáziák már gyermekkorban jelen lehetnek, a t ényleges forma kora felnőtt korban kezdődik. A családban a brutalitás mindig kimutatható Elkülöníteni a nemi erőszaktól 74 kell, ahol nem a szenvedés váltja ki a szexuális izgalmat. PSZICHOSZEXUÁLIS DISZFUNKCIÓK A szexuális magatartási ciklus appetitív és

fiziológiás változóinak gátlása. Nem alkalmazható, ha a diszfunkció kizárólag organikus tényezők következménye, / fizikális betegség, gyógyszer / következménye, vagy más mentális betegség része. Nem mindig ez képezi a fő panaszt, de a klinikai kép domináns része. Maga a szexuális magatartásciklus a következő fázisokból áll: 1, appetitív: vágy és fantáziák a szexuális aktivitásra. 2, excitatív: a szexuális izgalom szubjektív élménye, és társuló fiziológiai jelenségek 3, orgazmus, a szexuális kéjérzet csúcsa, a tenzió oldódásával és a perineális illetve a medence izmok ritmikus kontrakciójával. 4, relaxáció: teljes elernyedés, izomrelaxáció, eufória. Férfiaknál erektilis refrakter priódus, nőknél azonnali készség újabb stimulációra. A gátlás több fázisban egyszerre is felléphet, de relaxációban ritka, többszörös előfordulás esetén valamennyit jelöljük. Általában mind a szubjektív

örömélmény, mind a szexuális teljesítőképesség zavart szenved. A kritériumok nem határozzák meg pontosan hány esetben kell a zavarnak előfordulnia a diagnózis felállításához, ezt a klinikusnak kell megítélnie a gyakoriság, tartósság, szubjektív panaszok, és más területre is kiterjedő káros hatások együttes figyelembe vételével. Erre utal a perzisztens – állandó és a rekurrensvisszatérő jelző. Minden ide tartozó zavar lehet elsődleges és szerzett, generalizált és szituatív, teljes vagy részleges. Társulhat: homályos elégedetlenség, depresszió, önvád, szégyen, frusztráció, szomatikus panaszok, bár az is előfordulhat nincs más kóros jelenség. Majdnem mindig kialakul a kudarcélménnyel kapcsolatos önmegfigyelés, a szexuális partner reakciója iránti extrém érzékenység. Ez azután tovább rontja a teljesítményt, ami a szexuális aktivitás kerüléséhez, és a szexuális kommunikáció újabb zavaraihoz vezethet.

Lefolyása változó, korlátozódhat egyetlen epizódra, vagy jelentkezhet rekurrens epizódokban. Appetencia gátlás : 1, a szexuális vágy perzisztens és nagymértékű gátlása. Ténylegesen csak akkor diagnosztizálható, ha az egyénnek vagy a partnernek jelentős szenvedést okoz, gyakran együtt jár más zavarokkal. Klinikai vélemény a kor, nem, testi egészség, életkörülmények viszonylatában a szexuális vágy gyakorisága és intenzitása különböző. 2, Nem kizárólag organikus faktor vagy más mentális zavar okozza. Excitáció gátlás / impotencia. Frigiditás / 1, a szexuális tevékenység során az excitáció rekurrens és perzisztens gátlása. ---- férfiaknál az erekció kialakulásának vagy fenntartásának teljes, vagy részleges képtelensége 75 az aktus végéig. --- nőknél a kongesztívlubrikatív válasz teljes vagy részleges elmaradása Anorgazmia: Nőknél az orgazmus rekurens és állandó elmaradása, adekvát intenzítású és

tartalmú szexuális aktusban, amely kellő excitációt hozhat létre. Gyakran társul excitáció gátlással, néha képesek klitorális orgazmusra, de képtelenek erre az aktus kapcsán, bizonyos esetekben ez normál variáns, de lehet kóros gátlás is, az elkülönítés időnként nehéz. Férfiaknál: az orgazmus rekurrens és perzisztens elmaradása adekvát excitáció után, azaz az orgazmus késése, vagy teljes elmaradása ejakuláció retarda , gyakran társul excitációs gátlással is. Ejakuláció praecox : Az ejakuláció a kívántnál hamarabb következik be, az akaratlagos kontroll rekurrens és állandó képtelensége miatt. A kontroll kérdése fontos, figyelembe kell venni a gyakoriságot, a kort, a kapcsolat jellegét. Dyspareunia functionális: az aktus közben rekurens és állandó genitális fájdalom, mind férfiaknál, mind nőknél. Nem kizárólag fizikai zavar, elégtelen lubrikáció, vaginizmus, vagy más mentális zavar. Atípusos

pszichoszexuális diszfunkció : A fentiekbe nem sorolható zavar, pl. az erotikus érzések hiánya, egyébként normális fiziológiai működés mellett. EGYÉB PSZICHOSZEXUÁLIS ZAVAROK Énidegen homoszexualitás : A heteroszexuális ingerlékenység vágya, ilyen kapcsolatok kialakítása, vagy fenntartása, eközben tartós homoszexuális orientáció, melyet az egyén határozottan nem kívánatosnak, szubjektív szenvedés forrásának él meg. Csak azokra vonatkozik, akikben a szexuális orientáció megváltoztatása állandó és központi kérdés, rövid átmeneti aggodalmak a homoszexuális impulzusok miatt nem tartoznak ide. Ezeknek a s zemélyeknek gyenge v agy hiányzó a h eteroszexuális ingerelhetőségük, rendszerint heteroszexuális kapcsolatokban sikertelen tapasztalataik voltak, néha erre nem is került sor, mert a heteroszexuális impulzus túl gyenge volt. Általában erős vágy van a családi éltre és a gyermekre. Legtöbbször aktív homoszexuális

kapcsolatban vannak, de ezekben a fizikai kielégülést gyakran az erős negatív érzelmekből eredő érzelmek kísérik, ezek gyakran olyan erősek, hogy a homoszexuális tevékenység csak fantáziákra korlátozódik. Társul: magányosság, szégyen, bűntudat, és depresszió. Kezdet késő adoleszcens, ilyenkor ismeri fel saját homoszexuális tendenciáit, amikor már internalizálta az ezzel kapcsolatos negatív attitűdöt. Szuicid veszélye lehet Máshová nem osztályozott pszichoszexuális zavarok : amelyet az előző kategóriákba nem lehet osztályozni. Don Juanizmus, nimfománia Stb ALVÁS ZAVAROK 76 Az inszomnia nagyon elterjedt panasz, a rossz alvás krónikus fáradtsággal társul, magasabb a pszichiátriai zavarok előfordulásának aránya és általában növekszik a morbiditás. Az alvás megvonás nagyon súlyos következményekkel jár, a legfontosabb tényezői a közúti és üzemi baleseteknek és az ezzel kapcsolatos halálozásnak is. Az alvás

megfosztott embereknek igen sok féle tünetük van. Egész nappali működésük szintje csökken, demoralizálódnak és potenciálisan kockázatot jelentenek mind maguknak, mind másoknak. Úgy tűnik sokkal mérgesebbek, szorongóbbak, és deprimáltabbak, mint mások. A fáradtsággal kapcsolatos közúti balesetek csúcspontjai a napközbeni álmosság csúcspontjainak felelnek meg, hajnal 1-4-ig, vagy délután 13-16-ig. A nappali aluszékonyságról panaszkodó betegeknek közel fele balesetet szenvedett már. Az alvás zavar legfontosabb vonatkozása a másnapi tevékenységre gyakorolt hatás. A nappali teljesítmény károsodása nagyon széles skálán mozoghat, az enyhe álmosságtól kezdve a normál aktivitás folytatásának teljes képtelenségéig, figyelem zavar, teljesítmény zavar, fokozott esékenység. Az alvás megvédi a szervezetet a kimerültségtől, életünk egyharmadát átalusszuk, ez azt mutatja az alvás az egyik legfontosabb szükséglete az emberi

szervezetnek. Lehetővé teszi az emberi szervezet életfontosságú regenerációját és ellazulását. Ezzel a funkcióval nem tudatvesztés áll be, hanem akaratlanul zajló központi – vegetatív szabályozások jönnek létre. Az alvásban új erőt gyűjtünk másnapra. Az emberi idegrendszert olyan behatárolt, mégis rugalmas kapacitású tárolóelemhez hasonlítják, amelyet mindig újra fel lehet tölteni, ha a korábbi feszültsége már elhasználódott. Az éjszakai alvás periódusokra, ciklusokra osztódik, ezekben változik az alvás mélysége. Általánosan meg kell különböztetni az alvást és az álmodó alvást, amelyek egymással nem cserélődnek fel. Az elfáradásra és elalvásra könnyű alvás fázisa következik Ezután középmély alvási, majd mély alvási és végül álmodó alvási fázis alakul ki. Ez a hullámzó mozgás éjszakánként 3-5-ször ismétlődik, miközben az alvás mélysége egyre csökken, míg az alom tartalom egyre

hosszabb lesz. A legmélyebb alvás nem szükségképpen a legpihentetőbb. Teljesen elernyedtek és oldottak az álmodó alvás, vagyis a REM- szakaszban vagyunk. Az elektromos agyi aktivitás mérései szerint, ebben a szakaszban az agy működése inkább az ébrenlét állapotához, mint egyéb alváshoz hasonló. Ugyanakkor a REM- szakaszban a külső ingerek érzékelése közel az érzéketlenségig letompul. A REM- szakaszban élünk át álmokat, szemünk állandóan mozog, a test rendkívül ellazult. Az életkor előre haladtával ez csökken Az álmodás minden ember számára létszükséglet. Kísérletesen meg tudták állapítani, már néhány álomtalan éjszaka után nagyfokú idegesség fejlődött ki, olyan helyzetbe kerültek nem tudtak normálisan reagálni. A rákövetekző, zavartalan éjszaka ezek az egyének szokatlan „ pótlásigényt „ mutattak és átlag felett sokat álmodtak Az álmok tehermentesítenek a nappali pszichikus konfliktusoktól, nemcsak

alvásvédelmező, de óvja a lelki egészséget, ahogy az ortodox alvás a testi egészséget. Klinikai szempontból az alvás zavarokat objektív és szubjektív csoportra osztják. Az objektív tüneteknek három típusát különítik el 1, Az elalvás zavara esetén a lefekvéstől az álomba merülés ideje nyúlik meg, vagy lerövidül. 2, Az átalvás zavara éjszakai felébredésekkel jár. 3, Az ébredés zavarai vagy korai ébredés, vagy az ébredés elhúzódása. 77 Ezeket a tüneteket összefoglaló néven inszomniának is hívjuk. A tüneteknek egy hónapon belül legalább 3-szor előfordulnak, állandó panaszt okoz, és a munkában, életvitelben nehézségeket hoz létre. Kialakulásában szerepet játszhat az életritmus megváltozása, életmód, alkohol, gyógyszerek, emocionális problémák. A szubjektív alvás zavar mögött számos probléma húzódhat meg. Elégtelen alvás, rossz minőségú alvás, vagy másnapi fáradság képezi a leggyakoribb

panaszt. Az alvás szubjektív zavaraihoz tartozik a „ rossz álmok „ élménye is. Hiperszomniák: ez még ritkábban jelentkezik, kritériumai: 1, a nappali álmosság, elalvási rohamok, amelyek nem az elégtelen alvás következményei. 2, a tünetek legalább egy hónapja fennállnak. 3, szubjektív szenvedést okoznak. 4, az életvitelt hátrányosan befolyásolják. Narcolepsia: Ellenállhatatlan elalvási rohamokkal jár, az alvás azonnal REM-fázisba megy át., általában 5-30 percig tart, gyakoriak a hipnagóg hallucinációk, előfordulhat, hogy a beteg ébredés után képtelen akaratlagos mozgásra. Obstruktív alvási apnoe : a beteget napközben álmosság és elalvás, valamint éjszakai periodikus légzés jellemzi. A beteg többnyire kövér, hipertóniás, éjszaka izzadnak, hánykolódnak Az éjszakai periodikus légzés lehet centrális eredetű, de gyakrabban mechanikus, amely a felső légutak szelepszerű elzáródása, majd hirtelen megnyitása,

erőteljes horkolással. Az apnoés időszakban az agy oxigénellátása hiányos, tartós fennállása kognitív zavarokat okozhat. Az alvási apnoe típusos esetben Pickwick- szindrómával jár együtt /obesitás, hipoventillációs szindróma / Az elalvás zavarokat általában tudatközeli konfliktus képezi, neurotikus talajon. Képtelenek kikapcsolni szorongásaiktól, félelmeiktől és minden napos gondjaiktól elhatárolódni. Éjjelente ébren tépelődnek, a leküzdhetetlen konfliktusokon, a felelősség, munka túltrheltés, a szokatlan élmények, vagy sorscsapások. Gyakori, hogy már magától az alvástól, helyzetétől kezd szorongani a páciens, ami ágyszorongássá fokozódhat. Az átalvási zavarok alapját a tudattól távoli konfliktusok képezhetik, a szorongásos, agresszív indulataik nem kontrollálható számukra, emiatt riadhatnak fel. Az alvás zavaroknak három nagy csoportját különítik el, A disszomniák, paraszomniák, orvosi, pszichiátriai

alvászavarok. Disszomnia olyan alvás zavar, ami vagy alvásindítási vagy átalvási vagy napközbeni túlzott aluszékonyság tüneteit hozza létre. Paraszomnia az alvás folyamatának minőségi zavarai, amelyek mind a lassú hullámú alvásban, mind a REM- fázisban felléphetnek. Többnyire gyerekeknél jelentkezik, éjszaka alvás közben felkel, összrendezett cselekvéseket hajt 78 végre, járkál. Az alvajáró nincs ébren, arca kifejezéstelen, nehezen ébreszthető, kapcsolatot nehéz vele létesíteni, utólag nem emlékszik semmire. A jelenség az alvás mélyebb stádiumaiban és az éjszaka első részében jelentkezik. Ritka felnőtt korban, időskorban néha előfordul El kel különíteni az epilepsziától, főleg pszichomotoros rohamok okozhatnak hasonló tüneteket, epilepsziánál sztereotip mozgások jellemzőek, míg szomnambulizmusban összetett cselekvések jelennek meg. EEG döntő Pavor nocturnus : a lassú alvás stádiumában fellépő zavar

SCHIZOFRÉNIA Az SCH. Olyan betegség csoport, amely a kedély, a gondolkodás, és a viselkedés jellegzetes zavaraiban nyilvánul meg. A gondolkodás zavarát a fogalomalkotás olyan elváltozásai jelzik, amelyek a valóság hibás értelmezéséhez vezetnek, téveseszméket és hallucinációkat hoznak létre, ezek gyakran önvédelmi funkciót töltenek be. Az ehhez társuló kedély változások: az ambivalens, beszükült, vagy nem a helyzethez illő affektív válasz készség és a mások irámti empátia elvesztése. A viselkedés elzárkozó, regresszió, vagy bizzaréria jellemzi Magát a s chizofrénia kifejezést Bleuler vezette be 1911-ben, hasadt elmét jelent, és a személyiség hasadására tette a hangsúlyt. Bleuler a tünetek hierarchikus elrendezését fogalmazta meg, az elsődleges tünetek közé az affektus, az asszociációk és az akarat zavarait sorolta, másodlagos zavarokként a hallucinációkat, a negativizmust, és a stuport sorolta. Klinikai

ismérvek. Általános jellemzők: BleulerA SCHA három elsődleges tünetét írta le affektus, asszociációk, aktivitás zavarát, hangsúlyozza a beteg dereisztikus attitűdjét, vagyis a valóságtól való elszakadását és az ennek nyomán kialakuló autizmusát. Valamint az érzelmekben és kezdeményezésben megnyilvánuló ambivalenciáját., így a Bleuler-féle ScH fogalmat a négy A-betűs rendellenességnek említik Bleuler a betegséget a saját hasadási elméletéből vezette le, szerinte a cselekvési impulzusok egy sor egyenértékű potencialitásra esnek szét és a személy ennek következtében elszakad a realitástól, agondolatok, asszociációk széttöredeznek, elveszítik jelentésüket, az affektus megszűnik adekvátnak lenni. Schneider által leírt elsődleges tünetek a saját gondolatok hallása, hallási hallucinációk, szomatikus hallucinációk, saját gondolatok külső erők által való konrtrollálásának élményét stb a téveszméket ,

irányítottság élményét foglalják magukban. A másodlagos tünetek közé a hallucináció, nyugtalanságzavartság, a depresszív és eufórikus hangulat hullámzások és érzelmi eltompulás tartozik Szimbolizmus az SCH egyik legjellegzetesebb tünete, a v iselkedésben, képzetszövésben és beszédében, rendszerint a kívülállónak nehéz megérteni, ez gyakran bizarrnak tünik Szociális elzárkózás mindig jellemzi a szociális megközelíthetetlenség, érzelmi távolság tartás, idegenség érezhető, nehezen vesznek fel másokkal kontaktust. Szenzitivitás: az SCH érzékenyebb másoknál,valószínű a szenzoros, és érzelmi ingerekre 79 fokozott válaszkészség és túlzott érzékenység, már nagyon korai életszakaszban. A túlzott elzárkózása úgy is magyarázható mint a túl erős ingerekre, csökkentéssel kialakított védekező magatartás. Az én- határok elvesztése: identitása összefolyhat a k örülötte l evő világ bármely

tárgyával, az identitás vesztés deperszonalizációs élményeket idéz elő, a valósággal való kapcsolat nyomán kialakuló zavara a pszichózis. Változékonyság: viselkedése percről percre változhat. TÜNETEK A gondolkodás tartalmi zavara: téveseszmék, amelyek olyan téves elképzelésekm amelyek a betegre nézve idioszinkráziásak, vagyis kulturális környezetének nem részei, és raciónális okfejtéssel nem korrigálható,A téveseszmék többfélék, töredezettek, bizarrak, abszurdak, nincs semmiféle realitás alapjuk. Leggyakoribbak az üldöztetéses, téveseszmék, vonatkoztatásos, amikor a beteg különféle eseményenek, tárgyaknak, személyeknek különös és szokatlan jelentőséget tulajdonít. Pl. Saját gondolatokat közvetítődnek a külvilág felégondolatközvetítődés Gondolatok nem a sajátjai--- gondolat behelyezés Valaki a gondolatait elmozdítja ---gondolat elvonás Külső erő kényszeríti rá irányítottsági téveseszme.

Nagyzási teveseszmék, hatalmas szervezetek irányítják, üldözik Szomatikus téveseszmék. Vallási téveseszmék A gondolkodás alaki zavarai: a beteg azonosnak tekínthet két dolgot, amelynek csak bizonyos sajátosságai közösek. A saját autisztikus fogalmaiban gondolkodik, érvel önkényes logikai szabályokat állít fel. Nem képes megkülönböztetni a valóságban fontosat az irrevelánstól, Jellemző az elvont összefüggések, metaforikus megfogalmazások konkretizálásának készsége, az asszociációk fellazulása, teljesen összefüggéstelenül beszél, súlyos esetben inkoherencia léphet fel, a beszéd érthetetlenné válik. A másik jellegzetesség a g ondolatok áramlásának hirtelen elakadása, az ilyen leblokkolás percekig is eltarthat, a beteg zavarttá válik, nehezen tudja koordinálni a viselkedését. Gyakran úgy éli meg valaki kiragadta a fejéből a gondolatait. Krónikus betegeknél fordul elő a gondolatok perszeverálódása. A

gondolkodás alaki zavarai jelentősen befolyásolják a beszédet. 1, A beszéd erősen konkretizál és szimbolizál. Láthatltan erők, sugarak, szellemek, stb 2, inkoherencia, az SCH-s számára a beszéd önkifejezés eszköze, nem pedig kommunikációs eszköz 3, előfordulhat, hogy a beszéd szegényessé válik, túl abszrakt, homályos, túl konkrét, vagy sztereotip, kevés információ van benne. 4, neologizmák, teljesen új kifejezéseket alkot 5, elnémulás a beszéd néhány óráig- napig funkciónáli gátlás alá kerül 6, echolalia, visszhang válasz ugyanazokat ismétli 7, verbigeracio csak krónikus betegeknél fordul elő, ugyanazon szó értelmetlen ismételgetése. 8 mesterkélt beszéd, túlzottan formális, régi módi beszédet használnak merevek és mesterkéltek. 80 A percepció zavarai: Leggyakoribb a külsö inger hiányában fellépő érzékelési élmények a hallucinációk, valamennyi érzékelési modalitásban megjelenehetnek. Auditoros

hallucinációk, kívülről hangokat hallanak, zörejeket, több hang is egyszerre, közvetlenül a betegnek szólnak, kommentálják a viselkedésüket, parancsot adhatnak utasíthatnak. Taktilis hallucinációk, bizsergető égő érzések sajátos cönesztopátiás hallucinációk, bizarr megfogalmazásban. Ritkán előfordulnak kinesztéziás íz és szag hallucinációk. A vizuális hallucinációk ritkábbak, inkább organikus vagy affektív kórképekben fordulnak elő, elsősorban éjszaka, vagy a nap meghatározott részében, míg az SCH-ban egyfolytában. A hallucináció szinte teljesen lekötheti a b eteg figyelmét, befolyásolja a viselkedését, előfordul hirtelen nevetés, düh, vagy rettegés fogja el, hosszas párbeszédbe kezd a hangokkal. Jellegzetes percepciós zavar, hogy a SCH-s élmények bejósolhatatlan sokfélesége miatt megtörik a a vizuális világ Gestalt-jellege, úgy látja a világot percről percre változik a világ, ez túlzott érzékenységet

hoz létre, gyakori a test megváltozásának élménye. Az affektus zavara: gyakori tünet az érzelmi válaszkészség csökkenése, az érzelmek ellaposodása, elsivárosodása. A beteg közönyösnek , apátiásnak, sekélyesnek látszik, megszűnik az empátia, a hang monotonná válik, az arc mozdulatlan, a beteg arról számol be nincsenek is érzései. A másik jellegzetes érzelmi zavar, az oda nem illő érzelmi reakció, nincs összhangban beszédével, gondolataival az érzelem., kiszámíthatatlan, megmagyarázhatatlan dühkitörések jöhetnek létre. A SCH nemcsak a k ülső ingerekre adott érzelmi reakciókat változtatja meg, hanem maga is előidézhet furcsa érzelmeket, hangulatokat, amelyek normális körülmények között ritkán alakulnak ki, pl a mindenhatósági érzéssel kísért egzaltációs állapotok, mindenséggel való egybeolvadás oceanisztikus érzése, vallási extázisok, a s aját személyiségének széthullásának élménye, ezek a betegség

akut szakaszaiban lépnek fel. Az én-érzet zavarai: az én-határok elvesztése, a beteg nem érzi azonosnak önmagát, létezés értelmében elbizonytalanodik. A szándék, az akarat rendellenességei: az önindította, célirányos viselkedés valamilyen zavara mindig jeln van,ronthatja a munkát, a szociális szerepfunkciókat, képtelen, hogy logikusan végig vigyen egy cselekvésort, akár teljesen meg is szűnhet. A külvilággal való kapcsolat zavara: a beteg visszavonja magát a külvilágból, figyelme kívül marad súlyos sestben ez autizmus. , elmerül a saját világában A pszichomotoros viselkedés zavara: AzSCH-s viselkedésében bekövetkező váltózások lehetnek mennyiségi és minőségi jellegűek, csökken az energia szintje, spontaneitása, kezdeményező kedve, akut szakaszban nagy fokú izgatottság, ami veszélyezteti a beteget és a környezetét is. Minőségi változás: a beteg viselkedése rosszul koordinált, kiszámíthatatlan, e xcentrikus,

inadekvát, ügyetlen, merev. 81 Magatartási tüntetek a követekezők: 1, modorosság 2, stupor állapotok, kataton típusban, katalepszia, viasz-hajlékonyság 3, Katatóniás izgatottság, látszólag értelmetlen és céltalan, sztereotíp mozgást végez, miközben rendkívül izgatott. 4, Echopraxia: leutánozza az általa figyelt másik mozgását, vagy gesztusait. 5 automatikus engedelmesség: a beteg robot szerűen mindent végre hajt. 6, negativizmus: minden látható ok né lkül megszakítja a z együtt mükődést, vagy pont az ellenkezőjét teszi. 7, sztereotip viselkedés: krónikus SCH-ban észlelhető, mozgások, gesztusok, kérdések, kifejezések ismételgetése, 8, a megjelenés és a modor leromlása. Testi tünetek: nincsenek kórspecifikus testi tünetek, de gyakran panaszkodnak fej,- hát ,- váll,fájdalmakról, gyengeségről, emésztési nehézségekről. Lefolyásának jellegzetességei. Prodromális szakasz: az ak tív szakaszt előzi meg, hanyatlik

a színvonal, szociális elzárkózás, szerep funkciók romlása, különös viselkedés, ápolatlanság, eltompulás, kommunikációs zavarok, inadekvát érzelmek, bizarr gondolatok, szokatlan perceptuális élmények. A környezet gyakran a személyiség megváltozását mondja. A prodromális időszak rendkívül változó, nehéz a kezdetet datálni,, különösen rossz prognózis ha lassan, lappangva, több éven keresztül bontakozik ki. Aktív szakaszban a pszichotikus tünetek az uralkodóak, a téveseszmék, hallucinációk, asszociációk fellazulása, inkoherencia, , illogikus gondolkodás, súlyos dezorganizáció, vagy katatóniás viselkedés. A betegség aktív szakaszát egy reziduális fázis követi, ez hasonló a prodromális szakaszhoz, bár az affektív eltompulás, elsívárosodás, szerepfunkciók leépülése gyakoribb a reziduális szakaszban. Egyes pszichotikus tünetek, mint téveseszmék fennmaradhatnak, de már nem kísérik erős affektusok. A betegség

rendszerint adoleszcens, vagy fiatal felnőtt korban kezdődik. Premorbid személyiség: Általában csendes, passzív gyerek, kamasz korbanés felnőttként introvertált, zárkózott, álmodozó, ritkán gyanakvó, excentrikus. Sokat olvas filozófia könyveket Funkció hanyatlás: Mindig több területen hanyatlik a napi tevékenység, a munka teljesítmény, a társas kapcsolatok és az önmagával való törődés, a betegség epizódok között a képesség kiesések helyreállhatnak. Komplikációk : a szuicidum a legnagyobb veszély. TÍPUSAI Kraepelin írta le a SCH- három alaptípusát: katatoniás, hebephreniás és paranoid típust, Bleuler 82 később hozzá tette a SCH, simplex típusát, de ezt a DSM kizárta mivel nincsenek jelen a S CH jellegzetes tünetei. KATATONIÁS TÍPUS Lényedi vonása a pszichomotorium súlyos zavara, amely állhat stuporból, negativizmusból, merevségből, izgatottságból. Kísérő tünetek a sztereotípiák, modorosság és

viaszhajlékonyság, különösen gyakori az elnémulás a mutizmus. Két altípusa van. 1, zárkózott katatonia: a teljes stupor állapotában lehet, de mindenképpen jelentősen csökken spontán tevékenysége, mozgáskezdeményezése. Megnémulás negativizmus, sztereotipia, echopraxia, automatikus engedelmesség. Mozdulatlanul áll, vagy ül hosszú ideig, majd hirtelen minden kiváltó ok né lkül destruktív erőszakosság tör ki rajta. 2, izgatott katatonia: szélsőséges pszichomotoros nyugtalanság jellemző, megállás nélkül beszél, kiabál, ezek inkoherensek. Viselkedését inkább a belső ingerek befolyásolják, könnyen kárt tehet másokban, önmagában, a teljes kimerültségtől az ezméletüket veszíthetik. Diagnosztikai kritériumok 1, katatoniás stupor 2,Katatoniás negativizmus 3, katatoniás merevség 4Katatoniés izgatottság 5, katatoniás tetstartás nem odaillő vagy bizarr. Hebefrénia. Ezt a típust kifejezetten a regresszió jellemzi, a

primitív, gátlástalan és szervezetlen viselkedés szintjére. Lényegi vonása az erős inkoherencia, az elsivárosodás, az oda nem illő, elbutult affektus. Gyenge a realitással a k apcsolat, általában aktív, de céltalan, nem konstruktív, A személyes megjelenése és szociális viselkedése a s zétesett benyomását kelti érzelmei inadekvátak, gyakran minden ok né lkül nevetgél, grimaszol, viselkedésük kívülállónak butának tűnik Gyakoriak a t öredékes téveseszmék és hallucinációk, de ezek nem rendeződnek egyetlen összefüggő témába. Kísérő tünetek: hipochondria, szélsőséges szociális elzárkózás, viselkedés furcsaságai, bizarrériái. A betegséget gyenge premorbid személyiség korai és rosszindulatú betegség kezdet, jelentős remisszió nélkül, krónikus lefolyás jellemzi SCH PARANOID TÍPUS Lényegi vonása a kifejezett üldöztetése, nagyzásos hallucinációk jelenléte. 83 Kísérő tünet a tárgy nélküli

szorongás, harag, vitatkozási készség és erőszakosság. A beteg kételkedhet nemi identitásában, vagy attól fél homoszexuálisnak gondolják, megpróbálják elcsábítani őt. Rendszerint idősebb életkorban tör ki, 30-40 között Eddig kompenzált személyiségű betegek már helyet, identitást alakítottak ki maguknak az adott közösségben, énerejük is nagyobb. Tüneteik ugyan tartósak , de ritka a személyiség durva dezintegrálódása és a téveseszméket nem érintő területeken minimális lehet a funkcó hanyatlás, kevésbé regrediálnak az értelmi képességek, és az affektív válasz készség is megtartott marad. A típikus paranoid beteg gyanakvó, óvatos, tartózkodó, kifejezetten ellenséges agresszív is lehet. Szociális magatartása kompenzált maradhat, de a személyes interakciókban mesterkélt, formális, vagy szélsőségesen heves. SCH SIMPLEX TÍPUS A régebbi leírások alapján ez a típus kifejezetten fiatalon, pubertás korban

jelentkezik és kifejezett leépüléshez vezet. A betegség alaptünete a késztetések, érdeklődés, ambíció és kezdeményező készség fokozatos elvesztése. A beteg nem hallucinál, nincsenek téveseszméi, vagy ha nagy ritkán kialakulnak is rövid ideig maradnak meg. A beteg visszahúzódik a más emberekkel való kapcsolatokból, kerüli a családját, nem végzi a munkáját. A betegség korai szakaszában sokféle testi panaszi lehetnek, kimerültség, idegességnek, neurózisnak, pszichoszomatikus zavarnak, vagy lustaságnak szokták diagnosztizálni. Általában közönyös, de gyakoriak lehetnek a hirtelen dühkitörések is, sokan csavargóvá válnak, megelégszenek azzal céltalanul sodródjanak az életben, emocionális reakcióik egyre sekélyesebbé válik. A DSM megszüntette a SCH simplex dg-t, mert nem jellemzi a kórképet az aktív pszichotikus tünetek, ezért általában valamilyen személyiség zavar csoportjába sorolják. NEM DIFFERENCIÁLT TÍPUS

Lényegi vonása a kifejezetten pszichotikus tünetek jelenléte, amelyek azonban nem osztályozhatok az előző kategóriákba, vagy több kategóriának is megfelel. 1, jelen van tévesezme, hallucináció, inkoherencia, dezorganizált viselkedés. 2,vagy egyiknek sen vagy többnek is A SCH LATENS TÍPUSA Azokra a betegekre alkalmazták, akiknek vannak bizonyos S CH-s tüneteik, pl. de nem mutatkozik következetesen egyértelmű pszichotikus tünet, ma ezeket a DSM leginkább borderline diagnózis közé sorolja. 84 SCH REZIDUÁLI TÍPUSA Akkor diagnosztizáljuk, ha már egy SCH-s epizód lezajlott, de most kifejezett pszichotikus tünetet nem mutat, bár a betegség jelei fennállnak. Gyakori az érzelmi elsivárosodás, szociális elzárkózás, excentrikus viselkedés, illogikus gondolkodás, lehetnek téveseszmék, vagy hallucinációk, de azok nem kifejezettek és nem kísérik erős affektusok. A lefolyás lehet krónikus vagy szubkrónikus. SCH gyermekkori típusa. Akkor

diagnosztizálunk, ha pubertás előtt kezdődik, gyakran már kisgyermekkorban megnyilvánul, mint autizmus. Az autisztikus gyereknél már első évben észlelhetők a mozgásos viselkedés és az izomtónus rendellenességei, a 2 -3. Évben fejlődésük megreked, az infantilis autizmus vonása a normál kommunikációs viselkedés hiánya, általában 5-6 éves korukig nem tanulnak meg beszélni, nem játszik a k ortársaival, nem reagál az anya szeretet megnyilvánulásaira, vagy bármilyen gyöngédségre. Nem tudja normálisan megkülönböztetni az élő és az élettelen dolgokat és a testkép is zavart. AZ SCH lefolyásának típusai. Mivel a b etegség lefolyásának ismeret fontos tényező, több kategóriát ismertet a DSM. Ezek a következők: 1, Szubkrónikus: a betegség kezdete óta többé-kevésbé folyamatosan észlelhetők voltak a tünetek--- beleértve a prodromális aktív és reziduális időszakot--- kevesebb mint 2. Év, de több mint 6. Hónap 2,

Krónikus: azonos a fentivel, de legalább 2,éve zajlik. 3, szubkrónikus, akut fellobbanással, kifejezett pszichotikus tünetek kiújulása lefolyású betegségnél, ahol a beteg reziduális szakaszban volt. 4, Krónikus, akut fellobbanással: kifejezett pszichotikus tünetek kiújulása, krónikus lefolyással ,ahol a beteg reziduális szakaszban volt. 5, Remisszió: ezt akkor alkalmazzuk ha SCH-s előtörténet után jelenleg teljesen tünetmentes, akár gyógyszeres kezelés mellett, akár anélkül. EGYÉB IDETARTOZÓ KÓRKÉPEK Ide soroljuk azokat a kórképeket, amelyek nem osztályozhatóak sem organikus, sem SCH-ként, sem paranoid, vagy affektív kórképekként. A DSM Három sajátos típust sorol ide, schizofreniform kórkép, a rövid reaktív pszichózis, schizoaffektív kórkép, illetve van egy további atípusos pszichózis, amiazon ps zichotikus kórképek besorolása, amelyek a specifikus pszichotikus kórképek egyikét sem meríti ki. Schizofreniform pszichozis:

lényegi sajátosságai azonosak a SCH-val azzal a különbséggel, hogy az időtartam --- beleértve a prodromális, aktív, reziduális szakaszokat---- két hétnél hosszabb, de nem haladja meg a hat hónapot. 85 Az újabb kutatások arra utalnak schizofreniform kórképnél nhagyobb az érzelmi örvénylés és zavartság valószínűsége, jellemzőbb az akut fellépés és lezajlás, de nagyobb az esélye a premorbid szintre való teljes felépülésnek, a b etegek családtagjai között nem gyakoribb a S CH mint a normál populációban. Rövid reaktív pszichózis. Lényegi vonása legalább néhány óráig, de legfeljebb két hétig fennálló pszichotikus zavar hirtelen fellépéssel, amelynek lezajlása után visszaáll a pemorbid működésiszint. A pszichotikus tünetek közvetlenül valamilyen pszichoszociális stresszhatás után alakultak ki, ami csaknem mindenkiben jelentős szorongást ébresztene, vagy zavart váltana ki. A kiváltó esemény lehet egy szeretet

személy elvesztése, vagy háborús helyzet. Mindig jelen van egyfajta jelentős érzelmi hullámzás, ami abban nyilvánul meg, hogy a beteg gyorsan csúszik át egyik érzelmi állapotból a másikba, anélkül hogy bármely érzelem vagy hangulat tartósan fennmaradna. Kísérő tünetek: gyakori a nyugtalanság, zavartság, bizarr viselkedés, különös pózok felvétele, furcsa öltözködés, sikoltozás, elnémulás, szuicidum kísérlete, agresszív viselkedés. A beszédben előfordulhatnak artikulátlan hangok, értelmetlen szótagok ismétlése, átmeneti hallucinációk, téveseszmék, dezorientáció, és az újabb emlékek kiesése. Fellépése általában fiatal korban, vagy a felnőtt kor elején. Lefolyás: általában a pszichotikus tünetek 1-2 napon belül feltisztulnak, átmeneti útóhatások, az önértékelés összeomlása, enyhe depresszió 2 hét után is maradhatnak. Leépülés: a kritikus időszakban felügyeletet kell biztosítani . Prediszponáló

tényezők: már korábban is fennállta pszichopatológiai folyamatok, nárcisztikus borderline személyiség zavarban súlyos stresszhatás esetén szétesnek. Schizoaffektív pszichózis Általában akkor diagnosztizáljuk, ha nem tudjuk biztosan eldönteni a SCH vagy affektív kórkép vagy schizofreniform diagnózist 1, Olyan affektív betegség epizód, ahol a hangulattal össze nem illő téveseszmék, hallucinációk uralják a képet, ha az affektív tünetek már nincsenek jelen. 2, Olyan betegség epizód ,ahol pillanatnyilag teljes affektív s zindróma figyelhető meg, a hangulattal inkongruens pszichotikus vonásokkal kísérve, információ hiányában nem dönthető el SCH-ról, schizofreniform kórképről vagy affektív kórképről van szó. ATÍPUSOS pszichózis. Ez a diagnózis akkor adható, ha vannak pszichotikus tünetektéveseszmék, hallucinációk, inkoherencia, asszociációk fellazulása, illogikus viselkedés, durván dezorganizált, katatoniás

visekedés, de egyik betegség specifikus kritériumának sem felel meg. Gyakori típusai: 1, Szokatlan vonásokat mutató pszichózis, pl, testváltozással kapcsolatos monoszimptómás téveseszme, kísérő funkció hanyatlás nélkül, tartós hanghallucinációk képezik az egyetlen vezető tünetet. Menstruációs ciklussal összefüggő pszichotikus állapotok 2, postpartum pszichózisok 3, olyan pszichózisok, amiket másik osztályba lehetne besorolni, de rövidebb, mint 2 hétig tart. 86 3, olyan pszichózisokat, ahol nem elég információ, illetve nagyon zavaros a klinikai kép. ETIOLÓGIA Sok féle megközelítése volt, van , ma leginkább a multikauzális nézőpontokat fogadják el, amelyben a biológiai és pszichológiai nézőpontok egyaránt szerepet kapnak. Organikus elméletek: örökletes veleszületett anyagcsere zavarnak tekintik, de nem sikerült igazolni. Energiaforgalom zavara nem OK Rendellenes szérum alkotórészek Neurohormon zavara szerotonin nem OK

Genetikai elméletek: mindenképpen magasabb az SCH előfordulása, ha a családban van SCH megbetegedés, édestestvérek között 7-15% esélye, ha az egyik szülő SCH-s a gyerek 7-16%, ha mindkét szülő 40-68% esélye a gyerekek megbetegedésének. Egypetéjű ikreknél 6-43%, kétpetéjűeknél 5-12%, az öröjklésnek van némi szerepe. De lehet hogy az iker helyzet specifikumából alakul ki, rendkívül sérülények, nehezen alakul ki az identitásuk, az én és a másik szétválasztása nehéz, stb. Pszichoanalitikus elméletek. Azt feltételezik az anya- gyerek kapcsolat korai zavara, az én- fejlődés korai zavara. Az ego, én azoknak a lelki funkcióknak a szerveződése, amelyek az alkalmazkodásért, valamint a magatartás szabályozásért és kontroll funkciókért felelős, ide tartozik az értelem, emlékezet, gondolkodás, észlelés, figyelem, akarat, valóság-próba, affektívitás, az elhárítások struktúrája , a tárgykapcsolatok szerveződése. Federn

szerint a S CH beteg alapvető problémája az én és a tárgy szétválasztása, ami a korai években sérült súlyosan. Hiányzik a stabil self- tárgy megkülönböztetés, tehát self-tárgy konfuziója jön létre, emellett self fragmentáció jön létre. Elmosódnak a self – tárgy határok, és a self is hasad aszerint hogy mit él meg a páciens saját selfként és mely vonásait projektálja a külső világra. Mivel a s elf- másik közötti konfuzióból és a self fragmentációból származó SCH tünetek hasonlóak a s zimbiotikus és fészekalja fázisában l evő csecsmőknél láthatók ezek a zavarok elhelyezhetők ennek a szakasznak a zavarához. Károsódnak az én-funkciók, az integratív funkciók és a szimbiotikus szintre történő regresszió következik be, Klinikai pszichológiai elméletek: McReynolds elmélete: A SCH-s szorongás fellépésének oka, hogy a beteget elárasztják a feldolgozatlan információk, hogy megvédje magát a szorongástól,

a beteg közönnyel és visszahúzódással próbálja csökkenteni és integrálhatóvá tenni az élményeket. A SCH-s beteg kezdetben számos, vagy minden ingerre fogékony, felfigyel, még akkor is ha irreveláns, és csak később kezdi kizárni, redukálni ezeket. Családpatológiás elméletek: 87 Sullivan aSCH-s betegeket már csecsemő korukban szorongóvá tette szorongó édesanyjuk, mások agresszívnek, elutasítónak, uralkodó hajlamúnak írták le, de mások túlvédő, túlóvó a szibiotikus egységet próbálják fenntartani. Az apa szerepére alkalmatlan, passzív, közönyös személynek, mások az apát fenyegetőnek, támadónak, brutálisnak találták. A gyerek szabadságát jelentősen korlátozzák, és megakadályozzák, hogy az ellenséges érzelmeket közvetlenül kifejezhessék. A SCH-s gyermek anyja rendszerint nem érti meg gyermeke szükségleteit, attitűdje vele szemben túlzottan birtokló, gyakran ellenséges, hajalmos a gyereket túlzott

kötésben tartani, miközben maga képtelen érzelmi és testi intimitásra. Kettős- kötés elmélete, a gyermek sohasem nyerhet az anyjával szemben, míg az apa gyámoltalan szemlélő, a gyermeket a kapcsolat reménytelenné teszi, felbőszíti, megfélemlíti, és a a kínos helyzetet a poszichózisba meneküléssel próbálja megoldani. Wynne szerepelmélet fogalmával írja le a SCH-s családjában uralkodó patológiát, a kapcsolatot álkölcsönösség néven írja le, és az SCH-t ennek az álkölcsönösség összeomlásaként értelmezi. A családtagok bizonyos formális és konformista szerepelosztásban illeszkednek és viszonyulnak egymáshoz. Az SCh-s caládokban ezeknek a rögzített szerepeknek a száma korlátozott PARANOID KÓRKÉPEK A paranoid kórképek lényegi vonása, az uralkodó tünetek tartós üldöztetéses téveseszmék, vagy féltékenységi téveseszmék, amelyek nem magyarázhatók más rendellenességekkel. A kórkép tiszta formában a t

éveseszmék nem bizarrak és nem töredezettek, hanem általában logikusan felépítettek és jól rendszerezettek. Az érzelmi válasz a tévesezmékhez adekvátak, a személyiség érintetlen marad, vagy csak minimális mértékben hanyatlik a betegség hosszú időszakasza után. Előfordulás, jóval ritkábban kérnek segítséget, a hozzátartozók csak gyanakvó, kveruláns, összeférhetetlen, különc embereknek tekintik Klinikai ismérvek: A kisebb sérelmeket a b eteg felnagyítja, azok a t éveseszme fókuszává válhatnak. Gyakori kísérő tünet a sértettség, a düh, ami erőszakos cselekménysorhoz vezethet, nagyzásos gondolatok, vagy vonatkoztatásos téveseszmék, a szociális elszigetelődés, magányosság, viselkedés különcségek. Általános tünet a gyanakvás, amely generalizáltan vagy fókuszálva egyénekre jelentkezik. A betegség fellépésének ideje: általában érett vagy kései felnőttkor. Lefolyás: a paranoi és a megosztott paranoid

kórkép krónikus lefolyású, fellobanások és remissziók ritkán vagy egyaltalán nem fordulnak elő. Az akut paranoia lefolyása szerint 6 hónapnál nem hosszabb. Leépülés: a napi funkciókat általában el tudja végezni a beteg, ritkán hanyatlik, intellektuális és munkavégző funkciói épek maradnak, méd akkor is ha a betegség krónikus. A társadalmi és házastársi viszony rendszerint erősen romlik. 88 Komplikáció általában nincs. Prediszponáló tényezők: bevándorlás, kivándorlás, süketség, és más súlyos stresszek hajlamosítanak a kórkép kialakulására. PARANOIA Tartósan fennálló megmozdíthatatlan téveseszme rendszer, miközben a b eteg megőrzi a világos és rendezett gondolkodását. A betegség általában lappangva fejlődik ki Az érzelem és a viselkedés összhangban van a téveseszme rendszerrel. A kórházi kezelés után aí egyharmaduk szociális helyzete rendeződik. Pontos előfordulás nem ismeretes, mivel a betegek

elég jól funkciónálnak ahhoz hogy elkerüljék a kezeléseket. A paranoia az ego dezintegrációja elleni védekezés. Abban különbözik a többi paranoid kórképtől, hogy a paranoiban a téveseszme rendszer rendkívül jól letokolt, és ígya személyiség más területei képesek viszonylag normális módón működni Gyakran gondolják magukról felsőbbrendű képességekkel rendelkeznek, megvetik, lenézik azokat akik ellentmondanak nekik. Házastársi paranoia : a téveszme kizárólag a házastársra vonatkozik, kisebb elégedetlenségek fokozatosan gyanakvássá, majd valódi téveseszmévé fejlődnek, amely a megcsalatás körül forog, Meg kell különböztetni a kóros féltékenységtől, ami más kórképeknél is előfordul, alkoholizmus, SCH, affektív pszichózisok, organikus zavarok. Hipochondriás paranoid kórkép: a vezető téveseszme hipochondriális jellegű, előfordulhat SCHban, kényszeres és fóbiás kórképekben, depressziónál, organikus

pszichózisokban és személyiség zavarokban. Ha a tünetek téveseszme jellegűek és ezekbe nem sorolhatók, akkor a paranoid képekhez osztályozhatók. A beteg ellenségesen meséli rendkívül szerteágazó és homályos testi panaszait, amikor a vizsgálatok semmiféle eltérést nem mutatnak ki, közli az orvos nem ért semmihez, pont olyan tájékozatlan, mint akiknél előzőleg járt,a beteg rendszerint dühöng, ragaszkodik az alaposabb vizsgálatokhoz, perekkel fenyegetőzik. Gyógyszert kapva tünetei átmenetileg enyhülhetnek, de rövidesen fokozottan térnek vissza. A beteget annyira lekötheti a t esti tünetek arzenálja, hogy abbahagyja a munkáját, eltávolodik barátaitól, ideje nagy részét betegségének szenteli. Pszichodinamikailag úgy értelmezhető, mint az infantilis nárcizmusba történő súlyos regresszó, amelyben a b eteg visszavonja másokra irányuló érzelmi érdeklődését, és azt a saját testi énjén rögzíti. Általában a választott

testi tünetek szimbolikusan kifejezik a beteg ambivalens azonosulását valamelyik szülőfigurával. Erotikus paranoid reakció: Az a t éveseszméje valaki szereti őt, azonban rajta kívül álló okok, miatt nem közölheti, nem élhet ki szerelmét. Általában híres, közismert személyek köré szövődik A szerelem fantázia rendszerint egy kivetített nárcisztikus szeretet, amit a b eteg védekezés képpen használ alacsony önbecsülésével, vagy valamilyen súlyos nárcisztikus sérüléssel szemben. Az is előfordulhat hogy a téveseszme rejtett homoszexualitással szembeni elhárító manőver. Nagyzásos paranoid reakció: a nagyzásos téveseszmék ritkábbak, mint az üldözéses téveseszmék. 89 A nagyzásos téveseszmékben a korai gyermekkor nárcisztikus mindenhatósági érzéseinek szintjére történő regresszió jut kifejeződésre, az omnipotencia és grandiózitás. A leggyakoribb képzetek a híres tudós, feltaláló, próféta témája. A

politikai és vallásos téveseszmékben szenvedő betegeknek nagy szükségük van arra, hogy megszabadítsák magukat az ellenséges agresszívitástól, amit kivetítenek az ellenségre. Üldöztetéses paranoid reakciók: valakik, vagy valakik üldözik, az életére törnek, nyomoznak, megfigyelik őket. A másokkal szembeni mély bizalmatlanságból , valamint az agresszió megtagadásból fakadó rendkívül erős érzések. Pereskedő paranoid reakció: rendszerint olyan makacs emberekben alakul ki, akik rendkívüli módón ragaszkodnak vélt jogaikhoz. Az igaszság kereső tevékenység gyakran csak olyan helyzetek után alkul ki, ahol a beteggel valamilyen sérelem, kielégítetlen jogi esemény történt, ez arra ösztönzi, további jogi procedurákat kezdeményezzen vélt sérelmei orvosolására. Időskori paranoid kórkép: A DSM-ből kihagyták, akkor használják amikor nem magyarázható organikus háttérrel, affektív zavarral.A 60 é v felett a betegek 10% esik

ebbe kórképbe, rendszerint lappangva bontakozik ki, és a nők aránya 7-szer gyakoribb, mint a férfiaké. A betegek között gyakori az egyedül élők száma, kevés rokonnal, baráttal tartanak kapcsolatot, 40%-ban kimutatható a közepes, vagy súlyos halláskárosodás. Megosztott paranoid kórkép: indukált paranoia: olyan paranoid téveseszme rendszer, ami annak eredményeként alakul ki, hogy a beteg szoros kapcsolatban él egy már kifejlett paranoid pszichozisban levő személlyel. Aparanoid tartalmak részben közösek, a két beteg egyike rendszerint domináns személyiség, rögzült paranoid téveseszmékkel. A másik dependens szuggesztibilis személyiség aki átveszi a d omináns fél téveseszméit, amíg együtt él vele, ha megszakad a d omináns féllel a k apcsolat rendszeint gyorsan feladja a t éveseszméket. Leggyakoribb nővéreknél, de anyagyerek relációban sem ritka. Az egymással szoros kötelékben, a külvilágtól való viszonylagos elzártság

elősegíti a közös téveseszmék kifejlődését, amelyekben tudattalan érzelmi kötelékeik juthatnak kifejeződésre. Szubkultúrához kötött paranoid állapotok Bevándorlók között gyakran tapasztalható gyanakvás paranoid gondolatok. Bötön pszichózis: nehéz eldönteni a helyzetből fakadóan az egyén sérelmei valósak vagy patológiások, feltételezik az elzárás a sérülékeny személyeknél ez megprovokálódik. ATÍPUSOS paranoid kórképek: amit nem tudunk az előzőekbe besorolni CAPGRAS –szindróma : a betegség lényege a beteg életében szereplő fontos személy nem valódi, hanem csak bitorolja annak helyét és rossz szándékai miatt nem lehet megbízni benne. ÁMOK : ez főleg Malaysiában és Afrikában fordul elő. Zavart, magába zárkózó és csendes embereknél szokott előfordulni, akiknek paranoid gondolatai kontrollálhatatlanul pusztító erőszakossággal roham szerűen tör elő. A dühroham eredménye rendszerint az, hogy vagy embert

90 öl, vagy őt ölik meg, esetleg mindkettő bekövetkezik. Ha túl éli a rohamot, teljesen amnéziás a támadásra. VOODOO halál Ausztráliában, Dél-Amerikában és Haitin szokott előfordulni, a beteg meg van győződve arról hogy mgátkozták őt, és ezért meg kell halnia. A paranoid téveseszme olyan mértékű adrenalin bőséget vagy vagus túlingerlést idéz elő ami tartós végzetes sokkállapotot eredményezhet. PUERTO R ICO- szindróma: Ez egy6 disszociális reakció, vagy a SCH regresszió sajátos változata, amelyet szélsőséges izgatottság, pánik, szörnyű rettegés, öncsonkítás és erőszakos cselekmények kísérik, időnként katatoniás állapot lép fel, hallucinációkkal. Általában bizalmatlansági gondolatok és paranoid téveseszmék előzik meg ETIOLÓGIA FREUD elképzelései: a fő elhárító mechanizmusának a projekciót írta le. Schreber ügyvéd önéletrajzi í rásán keresztül, elemezte a p aranoid kórképeket, feltételezte

, hogy a tudattalan homoszexuális tendenciák elhárítására szolgák, működésbe lépve a tagadás és projekciós elhárító mechanizmusokat. Mivel a homoszexualitás a legtöbb paranoid beteg számára tudatosan elfogadhatatlan „ az én szeretem őt „ érzést tagadja és reakcióképzéssel „ az én nem szeretem őt, én gyűlölöm őt” jellegű érzéssé alakítja. Ezt az érzést fordítja át egy további projekciós elhárítás abba a formába, hogy „nem én vagyok az, aki gyűlöli őt, hanem ő az aki gyűlöl engem „ A teljesen kibomlott paranoid állapotban ez az érzés már megmunkáltan úgy jelentkezik, hogy „ ő üldöz engem” Ezután a beteg már a saját gyűlöletét azzal tudja racionalizálni hogy tudatosan azt gyűlöli, aki érzése szerint gyűlöli őt. Így nem kell tudatára ébrednie passzív homoszexualitásának, de mindenki más szeretetét elutasítja kivéve saját maga szeretetét Az erotomániás téveseszmékben az „ én

szeretem őt/ mármint a férfit / érzés „ én szeretem őt / a nőt / érzésbe változik, amely ugyancsak projekció révén végül azt a formát ölti „ ő / a nő/ szeret engem „ Előfordulhat hogy a beteg elfogadja a homoszexuális tendenciáit, de tagadja a gyilkos vagy szadisztikus homoszexuális fixációt. Sokszor nagyon nehéz a l atens HO-t felfejteni, feltételezhetően a paranoia mögött nemcsak ilyen tendenciák húzodhatnak meg. A bizalom hiánya Vannak feltételezések mely szerint a paranoid betegek gyerekkorukban nem sikerült kifejleszteni az alapvető bizalmat, így valamennyi későbbi tárgykapcsolatán ez hagy nyomot. Olyan helyzetekben voltak, ahol súlyosan bántalmazták, teljesen megbízhatatlan és kiszámíthatatlan szüleik voltak, illetve erősen moralizáló, követelőző, perfekcionista szüleik voltak. Így nehezen tudtak meleg és bizalom teli kapcsolatot kialakítani. Az anya gyakran túlszabáluozó, csábító, visszautasító, az apa

távolságtartó, merev, szadisztikus vagy gyenge, inkompetens. Ha a gyerek nem bízhat abban, hogy a szülei segíteni fogják őt csalódásai, megaláztatásai és frusztrációi elviselésében, akkor olyan attitűdöt vesz fel, hogy a környezet potenciálisan ellenségként kell 91 kezelni, túlérzékennyé válik,már vélt sérelmekre is és valamennyi kapcsolatára ez előbb-utóbb rányomja a bélyegét. A pranoiások elsősorban a reakcióképzést, a tagadást, és a projekciót alkalmazzák mint elhárító mechanizmust, A reakcióképzés a paranoiás az agresszió a függöségi szükségletek és a gyengeségi érzések elhárítására alkalmazza, miután korán megtanulta a s zeretet nem viszonozzák, pozitív érzéseit negatív érzelmekbe fordítja át, ezzel megvédi önmagát a visszautasítástól. Függőségi szükségleteit rideg függetlenségé alakítja át és a tagadás segítségével kerüli el, hogy rá ne kelljen ébrednie a fájdalmas

valóságra. Gyűlölet és ellenségesség emészti és mivel ezért az indulatáért nem képes felelősséget vállalni, haragját és gyűlöletét másokra vetíti. A paranoid elriasztja a többi embert, ez tovább erősíti ezt a folyamatot. Nem tűti a kritikát, bár maga könnyen bírál másokat. Agresszióval való túl töltöttsége miatt mindenkiben agresszort lát,így tényleg kiprovokálhatja mások indulatát. PARANOID álközösség CAMERON szerint legalább 7 féle helyzet kedvez a paranoid kórképek kialakulásának. 1, fokozott elvárások a gyerekkorban, szadisztikus bántalmazás. 2, olyan helyzetek amelyek fokozzák a bizalmatlanságot és a gyanakvást. 3, szociális elszigetelődés. 4, olyan helyzetek amik fokozzák az irigységet és a féltékenységet. 5, Ha csökken az önbecsülés. 6, olyan helyzetek amik fokozzák, hogy másban lássa a saját hibáit. 7, ha fokozógik az a helyzet, hogy állandóan rágodhasson. Amikor e h elyzetek együtt járnak

meghaladja a személy tűrőképességét , az illető zárkózottá válik szorongani kezd, észre veszi valami nem OK, azonban nem tudja megmagyarázni .A téveseszme kikristályosodása megoldást ad számára. A beteg azzal kezdi rosszindulatú szándékosságot tulajdonít környezetének, a következő lépésben már összeesküvőknek látja ezeket az embereket, a további lépésekben képzeletbeli emberekkel egészíti ki az összeesküvőket, majd különféle indítékokat tulajdonít nekik. Cameron ezt a képzeletbeli szervezetet nevezte el álközösségnek, ez megmagyarázza a paranoiásnak a szorongásait, de egyúttal le is tokolja a beteg téveseszméit. Egyéb mechanizmusok. Gyakoriak az áttelepülteknél kisebbségeknél, adaptációs nehézségek, magányosság, elszigetelődés, diszkrimináció segíthetik a paranoiás téveseszmék kialakulását. 92