Egészségügy | Dietetika, táplálkozástudomány » Elek Sándor - Az édesítőszerek biztonságosságáról

AKTUÁLIS Az édesítőszerek biztonságosságáról Már évtizedek óta folyik a vita egyik-másik mesterséges cukorhelyettesítő anyag veszélyességéről vagy ártalmatlanságáról. Állatkísérletek is rávilágítottak egyes édesítőszerek káros hatására, ezek azonban kizárólag extrém mennyiség elfogyasztása mellett fordulhatnak elő. Mivel kalóriatartalmuk csekély, jelentős a szerepük a glükózbevitel kiváltásában vagy csökkentésében. N apjaink egyik legnagyobb közegészségügyi problémája az elhízás, ami több mint 300 millió embert érint a világon, és ami az egyik fontos kockázati tényező a kardiovaszkuláris betegségek és a metabolikus szindróma kialakulásában. Újabb epidemiológiai adatok szerint az elhízásra visszavezethető mortalitás közelít a dohányzás okozta halálozás mértékéhez. Nem csoda tehát, ha minden eddiginél nagyobb fokú érdeklődés nyilvánul meg mindazon eszközök iránt, amelyekkel a felesleges

testsúlygyarapodás mérsékelhető. Mivel a testsúlygyarapodásban, elhízásban a mérsékelt testmozgás mellett a fokozott szénhidrát-, ezen belül glukózbevitelnek van a legfontosabb szerepe, mind az élelmiszeriparban, mind otthonunkban mesterséges édesítőszerekkel igyekszünk kiváltani, helyettesíteni a nagy kalóriatartalmú glukózt (cukrot). Erre az ad lehetőséget, hogy míg a mesterséges édesítőszerek akár több százszor édesebbek a cukornál, kalóriatartalmuk elhanyagolható. Régóta feltett kérdés azonban, hogy a fenti előnyök mellett milyen kockázata lehet ezen anyagok fogyasztásának. A különféle élelmiszerekben, süteményekben, „cukormentes” üdítőitalokban, a háztartásban sütéshez asztali cukor helyett használt édesítőszerekben alapvetően öt édesítőszer van akár önmagában, akár kombinációk formájában. Ezek a szacharin, az aszpartám, a nátrium/kalcium-ciklamát, az aceszulfám és a szorbitol. Utóbbit az

üdítőitalipar használja – az úgynevezett cukormentes italok nagy része szorbitollal édesített. A felsorolt készítmények közül a szacharin és az aszpartám biztonságossága évtizedek óta vita tárgyát képezi. A kérdés megbeszélése során érdemes az Egyesült Államokban történteket követni, nemcsak a szigorú szabályozási rendszer, a hatalmas élelmiszer-fogyasztás és az elhízás elleni társadalmi méretű törekvés Elek Sándor Országos Gyógyszerészeti Intézet miatt, hanem mert az ottani történésekkel kapcsolatban rendelkezünk legtöbb adattal. SZACHARIN A szacharin felfedezésének időpontja 1879. Édesítő potenciálja a cukor háromszázszorosa. A készítményt mindkét világháborúban használták az élelmiszerek ízesítésére, különösen a jegyrendszer idején, a cukor pótlására. Megjegyzendő, hogy míg az Egyesült Államokban 1958 óta törvény írja elő az étel-adalékanyagok engedélyeztetését, mivel az FDA (Food

and Drug Administration, Élelmiszerés Gyógyszerügyi Hatóság) szerint a szacharin „alapvetően biztonságosnak tekinthető” (GRAS, generally recognized as safe), a készítmény máig engedély nélkül van forgalomban. A szacharinnal kapcsolatos kérdések akkor vetődtek fel először, amikor 1970-ben az FDA megkezdte a GRAS anyagok, köztük a szacharin szisztematikus toxikológiai vizs- gálatát. 1972–1973-ban vált ismertté, hogy szacharinnal etetett patkányokban hólyagrák alakult ki. Később felmerült, hogy az eltérést nem a szacharin, hanem szennyező anyag okozta. 1977-ben azonban egy kifejezetten szennyezőkre vonatkozó kanadai vizsgálat megállapította, hogy a hólyagrák kialakulásában mégsem a szennyezésnek, hanem a szacharinnak volt szerepe. Mivel azonban a rákkeltő hatás csak olyan mennyiségek többéves napi bevitele mellett alakult ki, amely emberben 800 adag üdítőitalban jelen lévő édesítőszer huzamos napi fogyasztásának felelt

meg, a készítmény forgalmazását az FDA csak annyiban korlátozta, hogy minden szacharintartalmú élelmiszer, ital és asztali édesítőszer csomagolásán a dohányárukon található figyelmeztetést írta elő („A termék ártalmas lehet az egészségre, állatkísérletes vizsgálatokban rákot okoz”). A szacharin azonban mindmáig igen népszerű maradt, mivel kiválóan eltartható (például italokban), ellenáll a hőnek (sütés után is megtartja tulajdonságait), előállítása igen olcsó. Máig nem sikerült bizonyítékot találni arra, hogy a fenti állatkísérletes megfigyelés emberre is vonatkoztatható, és – ami ennél is fontosabb – kiterjedt epidemiológiai vizsgálatok bizonyították, hogy a szacharint fogyasztó személyekben a hólyagrák előfordulása semmivel sem volt gyakoribb, mint a teljes populációban. Mindazonáltal, mivel nem történtek vizsgálatok extrém adagokban szacharint fogyasztók körében, az FDA szerint több mint napi

6–8 szacharintartalmú ital elfogyasztása esetén nem zárható ki a rosszindulatú megbetegedés kialakulásának veszélye. ASZPARTÁM Míg a szacharin biztonságosságáról még vitatkozhatunk, az aszpartámmal kapcsolatban erről szó sem lehet – állítja számos kutató, szakértő testület, élelmezésügyi ható- 12 | MAGYAR ORVOS morvos0610.indd 12 11/2/2006 8:58:30 AM AKTUÁLIS ság, köztük az FDA. A készítmény egyike a legrészletesebben vizsgált élelmiszer-adalékoknak, biztonságosságát több mint 100 toxikológiai és klinikai vizsgálatban bizonyították. Kételyeket nem ez utóbbiak, hanem az interneten közölt, jobbára ellenőrizhetetlen, anekdotikus esetek leírása támasztott, melyek szerint az aszpartám neurotoxicitást, agykárosodást, sclerosis multiplexet, szisztémás lupust okozhat. A neurotoxicitás kialakulását azzal magyarázzák, hogy az aszpartám metabolizmusa során a szervezetben fenilalanin és metanol keletkezik, ami

különösen az örökletes phenylketonuriában szenvedők, a terhes nők és magzataik esetében veszélyes. Ahhoz azonban, hogy a szervezetben kritikus mennyiségű fenilalanin és metanol keletkezzen, olyan irreális mennyiségű aszpartám felvételére lenne szükség, ami a való életben elképzelhetetlen. Ennek ellenére számos országban az aszpartámtartalmú terméken kötelező feltüntetni, hogy a készítmény fogyasztása phenylketonuriások számára nem ajánlott. Az aszpartám extrém magas adagokban valóban okozhat agykárosodást, de normál felhasználás esetén az agy képes olyan szinten szabályozni az aszpartátsav szintjét, amely mellett nem alakulnak ki nemkívánatos hatások. Epidemiológiai vizsgálatok szerint az édesítőszer-fogyasztók túlnyomó többsége a megengedett napi aszpartámbevitel csupán mintegy 7–8 százalékát veszi magához. Izgalmat okozott egy olyan hír is, mely szerint az Egyesült Államokban azt követően fokozódott az

agydaganatok előfordulása, hogy az FDA 1981-ben engedélyezte az aszpartám forgalmazását. Az FDA daganatokra vonatkozó adatbázisából azonban kiderült, hogy az agytumor előfordulása már jóval az aszpartám megjelenése előtt, 1975-ben kezdett emelkedni, és az édesítőszer-fogyasztás jelentős emelkedése ellenére az utóbbi években az incidencia már csökkenő tendenciát mutat. Az interneten megjelent hírek sorába tartozik az is, hogy az aszpartám sclerosis multiplexet, szisztémás lupust okoz; bizonyíték erre, hogy a szer elhagyása után az említett betegségekben javulás állt be. A tudományos világ egyöntetű reakciója szerint az internetes esetek ellenőrizhetetlenek, anekdotaszerűek. Mindkét betegség jellegzetessége, hogy lefolyása során rosszabbodások és javulások váltják egymást. Joggal feltételezhető, hogy az internetes hírek hátterében kártérítési, üzleti hitelrontási szándékok álltak. Tudnunk kell azonban, hogy az

aszpartám nemkívánatos hatásaival kapcsolatban megjelentek tudományosan megalapozott, elfogadható közlemények is. Ezek urticaria, az angiooedema, a granulomás septalis panniculitis, a lobularis panniculitis egyedi előfordulásáról számolnak be, és a fejfájást okozó hatást epidemiológiai vizsgálatokban is megerősítették. A fejfájás azonban nagyrészt hangulatzavarokban szenvedő betegekben fordult elő, olyanokban tehát, akiknek fejfájását az alapbetegség is előidézhette. NÁTRIUM/KALCIUM-CIKLAMÁT A ciklamát hazánkban is széles körben alkalmazott, hatékony édesítőszer. Számos toxicitási, karcinogenitási vizsgálatban ellenőrizték biztonságosságát Korábbi állatkísérletes megfigyelések szerint a készítmény hólyagrákot okozott, emiatt hosszú időn keresztüli, magas adagokban történő alkalmazása nem volt ajánlott. Megismételt vizsgálatok nem erősítették meg a megfigyelést, ezért mind az FDA, mind a WHO revideálta a

figyelmeztetést. ACESZULFÁM A hatékony édesítőszer biztonságosságát közel száz vizsgálatban igazolták. Ezek szerint a készítmény nem mutagén, teratogén, nincs hatása a reprodukcióra, kétéves krónikus toxicitási vizsgálatban beagle kutyákban nem okozott nemkívánatos hatásokat. Egér-karcinogenitási vizsgálatban az alkalmazott legnagyobb adag kismértékben fokozta a lymphoid leukaemia előfordulását, az eltérés azonban nem haladta meg az állatfajra, törzsre jellemző incidenciát. Egyéb eltérést a karci- nogenitási vizsgálatokban nem tapasztaltak, és a toxicitási vizsgálatok alapján az előírásos expozíció melletti károsítás kizárható. Ma a készítmény felhasználása egyre terjed, több mint 4000 termékben szerepel világszerte, hazánkban is komponense a legnépszerűbb édesítőszereknek. Kitűnő az eltarthatósága, hő hatására nem bomlik le. SZORBITOL A szorbitol polihidrikus alkohol, amelyet számos folyékony

halmazállapotú gyógyszerben, élelmiszerben, cukrászáruban használnak édesítőszerként. A szorbitoltartalmú élelmiszerek széles körben ajánlottak cukorbetegek részére, mivel nem emelik a glukózszintet és nem fokozzák az inzulinigényt A vékonybélből a szorbitol passzív diffúzió útján, lassan szívódik fel, vízfelvétel révén fokozza az ozmotikus nyomást, és mint ilyen, hatékony laxatív hatással rendelkezik. Bakteriális fermentációja a bélben gázképződéssel jár, flatulenciát, hasi görcsöket okozhat. Különösen cukorbetegeknél, de más esetekben is rendkívül kellemetlen lehet a szorbitol hatására kialakuló fokozott bélmotilitás, hasi görcs. Leírtak szorbitoltartalmú élelmiszerek fogyasztásához csatlakozó vastagbélnecrosist is ÖSSZEFOGLALÁS Megállapítható, hogy a felsorolt édesítőszerek a felhasználási utasításokban jelzett bevitel mellett ártalmatlanok, használatuk során nem kell tartani veszélytől. A

fokozott biztonságot szolgálja, hogy számos készítmény az édesítőszereket olyan kombinációkban tartalmazza, amelyekben az egyes komponensek viszonylag igen kis koncentrációban vannak jelen; bár nincs tudomásunk állatokon végzett interakciós (együttadás mellett történt) vizsgálatokról, illetve embereknél tett hasonló megfigyelésekről, potencírozott ártalmakkal aligha kell számolni, hiszen különböző kémiai szerkezetű készítményekről van szó. A mesterséges édesítőszerek felhasználására is ugyanaz vonatkozik, mint a természetes tápanyagokra: kerüljük a túlzott fogyasztást. Az alig észrevehető, napi 1–5 g testsúlygyarapodás, az elhízás veszélyeinek ismeretében az édesítőszerek használata feltétlenül indokolt (természetesen nem gondolhatunk arra, hogy – különösen mozgásszegény életmód mellett – alkalmazásuk mentesít a túlzott táplálékfelvétel következményeitől). Más az eset a szorbitoltartalmú

élelmiszerek, italok terén. Komoly károsodást ezek sem okoznak, de saját tapasztalat alapján jelen sorok szerzője azt javasolja, hogy akik a fentiekben leírt gasztrointesztinális kellemetlenségeket tapasztalják, jobban teszik, ha mellőzik a szorbitol fogyasztását. 14 | MAGYAR ORVOS morvos0610.indd 14 11/2/2006 8:58:33 AM