Földrajz | Középiskola » Fancsek Krisztina - Az Aggteleki Nemzeti Park

1 Fancsek Krisztina 10/B Az Aggteleki Nemzeti Park A ma Aggteleki Nemzeti Park néven ismert terület az ember által őskortól lakott, a középkortól használt táj volt. Ez a védelmet nyújtó föld alatti üregekben gazdag, erdőkkel, gyepekkel váltakozó, völgyekkel, vízfolyásokkal szabdalt táj vonzotta az embert. Az Aggteleki Nemzeti Park Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi területén fekszik. A terület főként az alacsonyhegységi-dombság szintben foglal helyet, és csak a legmagasabb, többnyire nyíltkarsztos térszínek minősíthetők középhelységi régióhoz tartozónak. Éghajlatának sajátosságait földrajzi fekvése és domborzati viszonyai határozzák meg. Hazánk egyik leghidegebb tájegysége. Évi középhőmérséklete 9,1oC Éghajlata nedves kontinentális, a Kárpátok közelsége miatt erős hegyvidéki hatással. Az Aggtelek–Rudabányai-hegység fejlődéstörténetét a földtörténeti ókor végétől, a késői permtől tudjuk

rekonstruálni. Az akkor induló alpi ciklusban a perm közepén még szárazföldi terület fokozatosan süllyedni kezdett, először sós lagunák alakultak ki, melyekben gipsz és anhidrit képződött. A triász elejétől a tenger egyre nagyobb területet öntött el, a szárazföld pedig egyre északabbra tolódott. Az üledékképződés sekélytengeri körülmények között folytatódott. A középső-triász elejére a mai Bahamák vidékére jellemző karbonátplatform alakult ki. A késő triász elején az addigi száraz klíma nedvesebbé vált A jurában folytatódtak a mélytengeri viszonyok, a kéregsüllyedés folytatódásával a mélytengeri karbonátképződés megszűnt. Az elnyelődő óceáni kéreg kőzetei a gömöri aljzat alatti magas hőmérsékleten megolvadtak, és gránitok képében egyrészt bele is nyomultak, másrészt 2 kiömlési kőzeteik riolitos szigetív-vulkanizmust hoztak létre. A területet ért első jelentős térrövidülés és

deformációs esemény nyomán elsődleges takarós szerkezete alulról felfelé alakult ki. Ez az elsődleges takarós szerkezet már így összeforrva szenvedte el a kréta folyamán a gyűrődéses deformációt, majd újabb térrövidülést eredményezett. Ezek a folyamatok a terület kiemelkedéséhez s ezzel a kréta második felétől az oligocén végéig tartó, szárazulati időszakhoz vezettek. A területet ért harmadik térrövidülési esemény már az oligomiocénhez kapcsolódik. A hegység legújabb kiemelkedése, mely a pliocén végétől kezdődött és több ciklusban azóta is tart, már a Kárpátok általános kiemelkedésének előterében játszódott le. A már előzőleg is karsztosodott mészkőfennsíkokon lezúduló Borsodi Kavics is aktív szerepet játszhatott a nagy barlangrendszerek kialakításában. A kiemelkedéssel párhuzamosan erősödött a kiemelt területek helyi eróziója és a kialakult patak- és folyóvölgyekben a folyóvízi

üledékek akkumulációja, ami a mai napig is tart. Barlangok Magyarország 3224 barlangja közül ezen a területen 262 található. Leghosszabb és legismertebb barlangja a Baradla-Domica-barlangrendszer. Összhossza 25 km, ebből 18,8 km Magyarországon terül el. Magyarország második legmélyebb barlangja a 236 m mélységű Vecsem-bükki zsomboly. A barlangok feletti felszín alapvetően nyílt karsztos jellegének és a mérsékeltöv csapadékviszonyainak köszönhetően nemcsak a felsőbb járatszintek, de egyes aktív járatok is rendkívül gazdagok a különféle cseppkőképződményekben. A hófehértől a sárga különféle árnyalatain át a vörösig terjedő színezetű cseppkőalakzatok a beszivárgás intenzitásától, a víz cseppeket alkotó, vékony filmként vagy kapilárisan szivárgó, illetve az aljzaton felgyülemlő jellegétől függően változatos formában jelennek meg; álló- és függőcseppkövet, cseppkőoszlopok, cseppkőzászlók,

cseppkőlefolyások, cseppkőkérgek, cseppkődobok, 3 heliktitek, cseppkőmedencék, barlangi gyöngyök formájában. Hazánk legnagyobb állócseppköve a Baradla „Csillagvizsgáló”-ja 18 m magas. A barlangok kialakulásmódjában, formakincsében és ásványvilágában egyaránt megnyilvánuló változatosság az Aggteleki Nemzeti Parkot a karszt felszín alatti világának valóságos szabadtéri múzeumává avatja, amely nemcsak a barlangkutatók számára hozzáférhető. A Baradla-barlangon kívül az idegenforgalom számára kiépített, speciális túrák keretében lehetőség van a Rákóczi-, a Földvári- és a Béke barlang megtekintésére is. A térség barlangjai nemcsak a karszttudományok számára bírnak kiemelkedő jelentőséggel. Járataik földtani feltárásként hatalmas felületeken teszik tanulmányozhatóvá a mintegy 220 millió évvel ezelőtt itt hullámzott triász időszaki tengerben lerakódott különféle mészkőtípusok

települési viszonyait és ősmaradványait; üledékkitöltésükből a földtörténet elmúlt 4 millió évének rétegtani tagolása szempontjából meghatározó jelentőségű gerinces őslénytani leletek kerültek elő. A barlangokban, ill előterükben a régészeti leletek segítségével, az emberi kultúra fejlődésének legalább 7000 éves időszaki is nyomon követhető. A Világörökség Bizottság 1995. december 6-i berlini ülésén az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjait a Világ Örökségének részévé nyilvánította. A barlangok természetes állapotának megtartására szigorú intézkedéseket, törvényeket hoztak, melyek azt szolgálják, hogy az Aggteleki karsztvidékhez tartozó felszín alatti világot teljes szépségében őrizhessük meg utódaink számára is