Ezoterika | Tanulmányok, esszék » Takács Tibor - Létezésünk tükre

Alapadatok

Év, oldalszám:2011, 258 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:82

Feltöltve:2022. április 23.

Méret:1 MB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

KARMA ÉS ASZTROLÓGIA Nincs olyan sorsesemény, ami ellentétes lenne feladatunkkal. Könyvem első tanulmányában arról szeretnék írni, hogy miként használom a kar­ ma jelentését asztrológiai elemzéseim során. Természetesen mindenki más és más irányból közelíti meg a karma kérdéskörét az asztrológiai gyakorlatban. A „kar­ ma" mint fogalom a keleti (elsősorban hindu) filozófiai rendszerek alapfogalmai közé tartozik, mégis a nyugati asztrológiában előszeretettel használjuk az értel­ mezések, elemzések során. Manapság sokszor hallunk karmikus asztrológiáról, karmikus feladatokról. Ne­ kem megvan a saját elképzelésem, a saját gondolatom, melynek alapján a karma kérdését megközelítem. Felfogásom legalapvetőbb mondanivalója, hogy a karma, a feladat nemcsak egy bizonyos része horoszkópunknak, hanem az egész képlet maga a karma. Úgy gon­ dolom, hogy nincs ilyen vagy olyan horoszkóp, ilyen vagy olyan asztrológia, csak

horoszkóp és asztrológia van. Az asztrológiának azonban a sorskérdések és élet­ helyzetek tanulmányozására különböző módszerei vannak, ide tartozik a karma fogalmának tisztázása, továbbá működésének megismerése is, vagyis személyisé­ günknek és sorsunknak a vállalt feladat felőli megközelítése. A karma lényegében más, mint a sors fordulatai, az események, a sorshelyzetek, melyek mindig visszatérnek, újabb és újabb megoldandó nehézségeket állítva éle­ tünk menetébe. A magam részéről csak olyan felfogást tudok elfogadni, ami az emberi életet a világ fejlődését szolgáló részként vizsgálja. Ezért nincs és nem is lehet felesleges élet. S ezért nyilvánvaló számomra, hogy mindannyiunknak életfeladata van, mond­ hatnánk: karmikus feladata. A horoszkóp pedig sajátos egyéni szimbólumain keresztül ezt a feladatot mu­ tatja. Kiemelhetünk részeket, bolygókat, különleges pontokat, hogy esetleg érthe­ tőbb

legyen a karma megközelítése, de ha megértjük horoszkópunkat, ráébredünk, hogy annak teljes egésze maga a karma. 5 Háromfajta karmát különböztethetünk meg: érett karma: a magunkkal hozott megváltoztathatatlan adottságok általi fela­ datok, rejtett karma: az élet során a későbbiekben megnyilvánuló, lappangó (láthatat­ lan, szunnyadó, burkolt) és öröklött feladatok, szerzett karma: a későbbi döntéseinkkel és cselekedeteinkkel megteremtett fel­ adatok. Ezt a háromfajta karmát azonban sosem szabad különválasztani. Elemezni kü­ lön is lehet, de szétválasztani soha nem szabad. Asztrológusként a világról alkotott felfogásom alapja az, hogy csak tökéletes em­ ber és élet létezik. Viszont egész életünk kihívások, döntéshelyzetek, megpróbál­ tatások sorozata, amelyek legyenek bármilyen nehezek is, fejlődésünket, felada­ tunk megvalósítását szolgálják. Adottságainkat ehhez az egyetlen feladathoz kap­ tuk,

és ebben rejlik tökéletességünk. Hiszem, hogy nincs rossz horoszkóp, nincs karmikus büntetés, nincs nehéz horoszkóp, egy dolog van: feladat, amit így vagy úgy, de meg keh oldanunk. Ezeket a feladatokat mindig meg fogjuk oldani, be fog­ juk teljesíteni, ezzel nem lesz problémánk. Ez azt jelenti, hogy születésünkkel már készen hozzuk adottságainkat a megoldásokhoz. A sors hagy ugyan némi mozgás­ teret, de egy biztos: életfeladatunknak meg kell felelnünk az életünk során. Ez persze nem egyszerű vagy könnyű feladat, mert csak így biztosított az előrelépés a fejlődésben, a tudatosodás a létben, illetve lehetséges létünkben a tudatosodás. Három szintre oszthatjuk a feladatok megoldásának lehetőségét. Ez a már so­ kunk által ismert és az asztrológia által is vallott hármasság: test, szellem, lélek. Az alsó vagy fizikai szinten az ember ösztönösen éli a sorsát, még nem rendel­ kezik tudatossággal (testi szint), középső

szinten már tudatosan éli meg a dolgait, de jelen van a polaritás, a jó és a rossz fogalma (lelki szint), a legmagasabb szint a közösségért való élés, az egység felismerése, a szellemi szint, ahol megszűnik a dolgok minősége. Ezen a három szinten valósulhatnak meg karmáink Szellemi szint Magasabb eszményekért (emberiség, közösség) való lét, az egység feliserése Felső szint Lelki szint Tudatos, de érzelmileg behatárolt élet Középső szint Testi (fizikai) szint Ösztönök által vezérelt létforma Alsó szint 6 KARMA ÉS ASZTROLÓGIA A hétköznapokban a karmát az élet nehézségeivel azonosítjuk. Leginkább úgy gondoljuk, hogy ami kötelező és elkerülhetetlen, egyben nehéz is. Ami a horosz­ kópban a karmánkat (vagy az élet nehézségeit) jelöli, az a Szaturnusz. A Szaturnusz analógiái: célok, kötelesség, felelősség, félelem, gátlás, kitartás, merevség, korlátok, határok. A Szaturnusz úgymond a „küszöb

őre", melynek fel­ adata az embert anyagi céljaitól magasabb rendű célok felé vezérelni. Természe­ tesen ezért akadályoz anyagi szinten minden egyéni érdeket, ezért hoz nehézsé­ geket, terheket, megpróbáltatásokat. A küszöbön átlépni csak az tud, aki félelmei miatt nem megkerülni akarja a Szaturnusz által jelölt feladatot, hanem szembe­ néz kihívásaival, felvállalja a terheket akár áldozatok árán is. „Mondj le a házról, valósítsd meg a jegyet!" Amelyik állatövi jegyben áll a Sza­ turnusz, az a jegy mutatja meg a feladatunkat, amelyet meg kell oldanunk. Ennek érdekében tehát, amelyik asztrológiai házban áll ez a sorsbolygó, arról a házról (életterületről) le kell mondanunk. Természetesen, amennyiben a feladat teljesült, a továbbiakban nem kell lemondani semmiről sem. A Szaturnuszról azt gondoljuk, azért van, hogy megkeserítse az életünket. így is fel lehet fogni, mert igaz, hogy ahol a Szaturnusz áll,

azon a területen minden­ ki érzi korlátait és nehézségeit. Nem azért nehéz, mert a Szaturnusz egy ártó és rossz bolygó vagy rosszul áll, hanem mert annak a jegynek, melyben áll, megvaló­ sítása a feladat. A Szaturnusz kötelességeket, feladatokat mér ránk, ettől olyan nehéz. Ezért mondjuk azt, hogy minden ember attól az életterülettől fél, amelyik jegy analógiáit a Szaturnusza hordozza. Ahol sorsbolygónk áll, azon a területen valami történni fog velünk. Itt az egyéni érdekeknek, az egónak nincs helye! Azért félünk, mert a sors kiveszi kezünkből a döntések jogát, s bár tudattalanul érezzük ugyan a megoldásokat, de félünk azokat megvalósítani. A Kos jegyének szintjei a következők: felső szint: másokért harcol, az elveiért mindent vállal, a „vértanú", középső szint: önmagáért harcol, küzd, övé a kezdeményezés, a „vállalkozó", alsó szint: másokkal harcol, az „erőszakos". Az útja:

másokért küzdök, magamért küzdök, másokkal küzdök, s végül értem küzdenek. Kos-Szaturnusz: a parancs az, hogy mindenképpen el kell érnie a kitűzött cé­ lokat. Minden ellenállás életet támadó Akinek ilyen Szaturnusza van, azt tapasz­ talja, hogy amikor el akar érni valamit, mindig akadályokba ütközik. Megjelenik egy belső kényszer, egy belső félelem, hogy nem fog sikerülni, amit akar. A belső félelmek pedig, belső korlátként jelenhetnek meg az életünkben. Harcolni, küz­ deni kell, hogy sikerüljön megvalósítani a vágyakat. Természetesen, aki küzdeni akar, biztos lehet abban, hogy lesz ellenfele is. A Kos-Szaturnusz azt a feladatot 7 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE kapta, hogy harcoljon, vezessen és irányítson. De a vezetés, az irányítás fizikai szint. Innen tovább kell lépni Amennyiben felső szinten akarjuk élni a Szaturnuszt (márpedig ott kell), akkor a felső szinten nem jelenhet meg az önérvényesítés.

Kiteljesedésének esélye: vér­ tanúvá válni. Karmikus feladatként a világért való önfeláldozást vagy a világért való tettek megvalósítását kapta. Ezt a feladatot vagy meg tudjuk élni, vagy nem, de ettől mindannyian félünk. A felső szintet úgy tudjuk megvalósítani, hogy bár­ mit teszünk, azért kell tennünk, mert a közösségnek, a velünk egységben élőknek akarunk vele segíteni. Ez a jó megoldása Ha ezt megtudjuk valósítani, nincs kar­ ma (nincs nehézség a hétköznapokban). Azt gondoljuk, ha másokért küzdünk, akkor saját céljaink háttérbe kerülnek, nem teljesülnek, így veszítünk valamit. Ezért akar a Kos-Szaturnusszal rendelke­ ző ember fizikai szinten szervezni, irányítani, vezetni, mert fél attól a feladattól, amit felső szinten kell megvalósítania. A Szaturnusz által kijelölt feladatokat soha nem rázhatjuk le, nem kerülhetjük ki, azt mindig meg kell valósítanunk. Termé­ szetesen a Kos-Szaturnusszal

rendelkező emberek inkább mindent megtennének, hogy ne keUjen vértanúvá válniuk. Amit a hétköznapokban karmának hívunk, nem más, mint azok a mellékvágá­ nyok, azok a problémák, amelyek azáltal és amiatt keletkeznek, hogy nem tudjuk megvalósítani a szellemi szintet. Ettől nehéz a karma, mert úgy gondoljuk, nem le­ het jól megélni, pedig bármit is teszünk, megéljük. Gyakorta hallunk karmikus betegségekről. De a betegség csak akkor jelentke­ zik, ha a feladatunkat nem tudjuk megoldani. A betegség is csak egy lehetőség az analógiák közül, hogy létrejöjjön az a helyzet, melyben megoldódik a feladat. Ha nem tudunk mit kezdeni a karmánkkal - mert a feladatot nem tudjuk megoldani -, akkor természetesen jöhet egy betegség, mellyel ezt a problémát fel tudjuk olda­ ni. Tehát nem azért betegszünk meg, mert így születtünk, hanem mert olyan fela­ datunk van, amelyet mindenáron meg kell valósítanunk. A megvalósuláshoz a be­ tegség

egy „lehetőség" vagy egy megnyilvánulási forma lehet. Példa a megközelítésre. Valaki egy baleset kapcsán eltöri a kezét, ezért ki­ esik a munkából. A hétköznapok szintjén azt mondjuk, eltörte a kezét, ezért nem tud dolgozni. A saját megközelítésemben ugyanez: le kellene állnia, de nem tud vagy nem akar, ezért a tudattalanja létrehoz egy olyan élethelyzetet, hogy ezt mégis megtegye, emiatt eltöri a kezét. Ez egy tipikus Kos-megoldás, hiszen az akaratáról csak erőszakkal lehet lemondatni. Minden betegség valamilyen szinthez társul. A felső szinten nincs betegség, hi­ szen ott csak tökéletesség van. Az egység szintjén nem lehet betegség 8 KARMA ÉS ASZTROLÓGIA A középső szinten már megjelenik a betegség. Itt a lélek még kommunikál ve­ lünk, a lélek szintjéről jönnek a jelzések, hogy valami nincs rendben, valami fela­ datunk van. Ezek kezdetben hétköznapi jelzések, nem tartalmaznak semmiféle negatívumot,

egyszerűen csak jön egy ismerősünk, egy barátunk, aki arra figyel­ meztet, hogy végezzük el a feladatunkat. Amikor nem működnek a megvalósítási formák, akkor jönnek az apróbb betegségek, amelyek által a sors folyamatosan kommunikál velünk, megpróbálja elmondani, mi a problémánk. (Kos-Szaturnusznál megjelenhet a baleset vagy folyamatosan migrénje van az iUetőnek) A probléma mindaddig fennáll, amíg egyáltalán kommunikálni akar velünk a sors. Azonban minél erőteljesebben elnyomjuk magunkban feladatunk megértésé­ nek és megvalósításának kötelezettségét, annál erőteljesebben jönnek a figyel­ meztetések mindaddig, míg el nem jön az az időpont, hogy már nem érdemes kommunikálnia velünk, s ekkor jön egy olyan betegség (például agyvérzés), amire azt mondják, ez biztosan karmikus betegség, holott már voltak jelzések előzőleg is. Az alsó szinten olyan betegségek jelentkeznek, amelyek már közvetlenül mon­ datnak le az

egónkról. Itt már nem a jelzések a fontosak, hanem a megélések Ezekben az esetekben a sors úgy ítéli meg, hogy magunktól már meg tudjuk ol­ dani a feladatot. Amíg kommunikál a szervezet, addig miénk a döntés Ilyen intés lehet az agyvérzés előzményeként az aranyér, amely arra figyelmeztet, hogy vala­ mi olyan akadályhoz értünk, amelyet csak elfogadni lehet, akarattal nem lehet megoldani. Az aranyér az egót védi így könnyebb megélni azt az akadályt, amit magunktól sohasem fogadnánk el. Véd azoktól a helyzetektől, az olyan analógiák­ tól, amelyeket rossz esetben valósíthatunk meg (agyvérzés). Egyébként az arany­ ér nem más, mint egy, az agyvérzéssel azonos szimbólum, amely tulajdonképpen a sors döntése előtti kommunikáció kezdete. Ez nem azt jelenti, hogy akinek aranyere van, agyvérzést fog kapni, hanem azt, hogy a sors le akarja mondatni az illetőt az akaratáról. Ha célt ér, persze soha nem fog bekövetkezni az

agyvérzés, hiába van aranyere. A dolog lényege az, hogy ha ilyen betegség jelentkezik, azt egy kommunikációs formának keh tekintenünk, amire érdemes odafigyelni. Jelez nekünk a betegség, hogy életünkben, megélése­ inkben a Mars analógiájával baj van. Ezt próbálja elmondani a betegség Tehát a karma a feladat. A Kos-Szaturnusz elég nehéz feladat annak az em­ bernek, aki erős önérvényesítéssel rendelkezik, hiszen akkor nehezen tud önös érdekeiről lemondani és a vértanú szerepét eljátszani. Nehezen tudja megérteni és felvállalni az „én azért vagyok, hogy a közösség javára működjek" magatartást. Jönnek a problémái, azért, mert neki a feladatot így vagy úgy, de megkell oldania. Ha a választ keressük, akkor csak meg kell néznünk a horoszkópot, hogy miért van Kos-Szaturnusza. Mi az, amit kijelölt neki a sors, aminek a megvalósításához a Kos-Szaturnusz által létrejött élethelyzetek elengedhetetlenül szükségesek

az életében. 9 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE A feladatot két alapanalógiában élhetjük át. Az egyik esetben úgy teljesedünk ki, hogy valakit előresegítve érünk el sikereket (edző) vagy kiszolgáltatottakat se­ gítünk (gyógytornász). Például Mérleg-Napja van valakinek (külvilágban/párkapcsolatban való kiteljesedés), s amennyiben középső szinten éli a Kos-Szaturnuszt (érvénye­ síteni vágyom az akaratomat, harcolok), az a párja részéről vagy a külvi­ lágból (Mérleg-Nap) olyan korlátot fog megtapasztalni, melynek következté­ ben mindennél fontosabb lesz a párkapcsolat megtartása, vagy ha nincs, pár­ kapcsolatot létesítsen, vagy elfogadtassa magát a párjával, a világgal. Küz­ deni, harcolni fog a fentiek megvalósulásáért. Pedig az út az lenne, hogy a másikat segítse, támogassa, mert így majd biztosan elfogadja és megbecsüli. Mindig arra figyeljünk, hogy miben gátol a sors, melyik irányt akarja lezárni,

mert amilyen lehetőségeket, megéléseket és élethelyzeteket le akar zárni, az lesz egyértelműen a karmánk, ott van tanulnivalónk. Természetesen semmitől sem fél jobban egy Kos-Szaturnusszal rendelkező ember, mint attól, hogy a saját akara­ táról le kelljen mondania. Az állandó összeütközés másokkal, a világgal akkor következik be, ha a Szaturnusz helyzete által kínált eszközöket önmaga céljaira használja, mert akkor karmaként üt vissza. A Bika jegyének szintjei a következők: felső szint: biztonságát hitében találja meg, a tántoríthatatlan, „hit őrzője", középső szint: biztonságot, érzelmi kötődést keres, birtokol, a „nyárspolgár", alsó szint: hajszolja az élvezeteket, az „élvhajhász". Az útja: nincs szükségem az anyagra, küzdök az anyagiak megteremtéséért, küzdök a vesztés ellen, és végül várom, hogy kapjak. Bika-Szaturnusszal rendelkező ember számára legfontosabb a biztonság meg­

élése. Fizikai szinten megjelenik a birtoklás A kérdés csak az, hogy ki és miért akar birtokolni? Az az ember akar birtokolni, aki kiszámíthatatlannak tartja a jövőt, akinek jövőképében a bizonytalanság szerepel. Aki fél a bizonytalanságtól, az fél a változtatástól, ezért stabilitásra törekszik vagy gyakran felhalmoz. De fel­ halmozásra, gyűjtögetésre is csak az az ember érez késztetést, aki a veszteségek­ re készül, ezért igyekszik látszólagos biztonságot teremteni. Ennek megfelelően karmikus életfeladata megtanulni, hogy minden biztonságot a belső hit és nem az anyagiakhoz való ragaszkodás fog megadni. Ez a Bika-Szaturnusz lényege: ha van belső hited, akkor önmagádban hordozod a biztonságod, és nem a tárgyakban (anyagi dolgokban) keresed. Felső szinten a „hit őrzője"-ként nyilvánul meg leginkább a személy a világban. Ez azt jelenti, hogy a belső hitét őrzi a szülött, nem máshol és másban keresi a szi10

KARMA ÉS ASZTROIDGIA lárdságot. Karmikus feladata az lenne, hogy a világban megjelenő szellemiséget a hit szintjén őrizze meg, nem az, hogy anyagi dolgokat felhalmozza. A Bika semmi­ től sem fél annyira, mint attól, hogy valamit elveszíthet, természetesen ennek ér­ telmében be is vonzza a vesztést. Minél nagyobb erővel jön az a fizikai hatás, hogy elveszíthetünk valamit, annál nehezebb lesz a karmánk. A Bika-Szaturnusznál nem a vesztés az igazi kérdés, hanem a hit. Csak a hit adhatja azt a belső meggyő­ ződésünket, hogy „Minden az enyém lehet, amire szükségem van", és akkor nem lesz szűkségünk a dolgok megőrzésére. Feltehetjük a kérdést: „Hogyan akar meg­ tanítani a sors, hogy magunkban bízzunk?" Mindig úgy, hogy elvesz dolgokat. Le kell mondani arról, amitől függünk, amihez ragaszkodunk. így szép lassan ezt is, azt is elveszíthetjük. De van a vesztésnek fájdalmasabb része is, mert ameddig csak tárgyakat

veszítünk, addig nincs baj, hisz elveszíthetjük szeretteinket is. Nem arról szól a Szaturnusz által kijelölt feladat, hogy szenvednünk keh. Ha valamit elveszítünk, például egy haláleset történik, akkor szenvedünk. És mivel elveszíteni leggyakrabban csak a halál által tudjuk a hozzánk érzelmüeg közel ál­ lókat, ezért a halált „karmikus"-nak nevezzük, mert a szenvedés fogalmának szi­ nonimájaként használjuk a „karma" szót. Szerintem a két fogalom nem függ össze Nincs karmikusan rossz dolog vagy történés! A Biblia azt írja: Isten a hetedik napon megpihent, és azt mondta, minden úgy jó, ahogy van, minden tökéletes. A tökéletesség pedig nem ismeri a rossz fogal­ mát. A sors nem hozhat szándékosan rossz élethelyzeteket, nem születhet valaki „rossz horoszkóppal", nem hozhat rosszat, hogy szenvedjünk. Csak a feladat hoz­ hat olyasmit, ami miatt valamit negatívumként, rosszként élünk meg, és ez az az

egyetlen ok, ami miatt elveszíthetünk bárkit vagy bármit. A Bika-Szaturnuszt is két alapanalógiában élhetjük át. Az egyik, hogy amit te­ remtünk, azt másoknak teremtjük, ületve a másik, hogy nem kell teremtenünk, mert másoktól kapunk. Nemrégiben egy lány horoszkópját vizsgáltam, akinek az édesanyja for­ dult hozzám, mert a lányának sérülten született a gyereke, születéskor agy­ halált állapítottak meg nála. A horoszkópban a lány feladata egyértelmű volt: meg kellett élnie a kiszolgáltatottságot. Meg is jelent az életében ennek a lehetőségnek a megélése, mégpedig úgy, hogy elment a Pető Intézetbe tanulni. A sors tehát utat nyitott a feladata felé. Amikor végzett a tanulmányaival, ott maradt dolgozni, de úgy gondolta, anyagilag rosszul jár (Bika-Szaturnusz). Férjével megbeszélték tehát, hogy kifizetődőbb, ha máshova megy dol­ gozni, ezért ott is hagyta az intézetet. A lány ekkor tudattalanul lemondott arról, hogy

a hivatásán keresztül élje meg a sorsfeladatát, és mivel nem volt más lehetőség feladata megélésére, amikor megjelent az életében a gyermeke, akkor rajta keresztül kellett élnie a karmáját. 11 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Mit mondhattam volna az anyának? Számomra teljesen nyilvánvaló, hogy a félelem a bizonytalanságtól (amit nem akart úgy megélni, hogy a hivatása által nem tud kellő anyagiakra szert tenni) hozta őt ebbe az élethelyzetbe, amelyből már nincs kilépésre lehetőség. A sors tehát a gyermeken keresztül bebizonyította, hogy az anyagiak által sem élhető meg a biztonság, másho­ gyan is lehet kiszolgáltatott az életben. Mit kell tehát megtanulni egy Bika-Szaturnusszal rendelkező embernek? Le kell tudni mondania az anyagról, a biztonságról, ami nem csak a pénzt jelentheti. Nem azt jelenti, hogy mindenkinek ilyen feladata van (mint az előbbi lánynak), de min­ denesetre meg kell tanulnia azt, hogy a biztonságát,

az állandóságát, a stabili­ tását soha nem kívül, hanem belül kell keresnie. Persze semmitől sem fél jobban, mint hogy veszít, ezért természetesen szép sorban veszít el mindent, ami fontos neki. Bika-Szaturnusznál karmikus feladat azt megtanulni, hogyan kell elenged­ ni, továbbá azt, hogy belső hitünk fogja megadni a gazdagságunkat. (Hiába veszel egy mázsa búzát, hogy biztosítsd a család élelmezését, mert holnap jönnek az ege­ rek és felfalják.) Ha ezt meg tudjuk valósítani, akkor nem jönnek a problémák Nincs semmi, amiben biztosak lehetünk és nincs olyan élethelyzet, amelyben biztonságban érezhetjük magunkat. Biztonságban a bensőnkben vagyunk, amit csak úgy tudunk megtanulni, ha elfogadjuk, hogy az is a miénk, ami nincs a bir­ tokunkban. Más kérdés, hogy ez tetszik-e vagy sem Ha azzal a gondolattal azono­ sulunk, hogy a világban nincs semmi, ami ellenünk lenne, minden dolog értünk van, akkor könnyebbé tehetjük

élethelyzeteink elfogadását. A sors a feladataink megvalósításához folyamatosan adja a leckét, hogy biztonságunkat a belső hitün­ kön keresztül találjuk meg. Mondhatjuk azt, hogy a leckék karmikus büntetéseink, de nem azok, hanem se­ gítségek, lehetőségek, hogy megtanuljuk a feladatunkat. A sors azon az életterü­ leten hozza a karmikus feladatokat, ahol a legnehezebben tudjuk megoldani és amely a legfontosabb számunkra. Az Ikrek jegyének szintjei a következők: felső szint: önmagából ad, az életével tanít, az „igehirdető", középső szint: azt adja, amit mások szeretnének, csak közvetít, a „tanár", az „üzletember", alsó szint: mások bizalmát kihasználva él, a „szélhámos". Az útja: tanítom a világot, közvetítek a világban, nekem közvetítenek, a sors ta­ nít engem. Ikrek-Szaturnusszal rendelkező ember felső szinten a tanító (nem a pedagó­ gus), mert itt a Szaturnusznak úgy kell

megnyilvánulnia, hogy a szülött önmagá12 KARMA ÉS ASZTROLÓGIA ból legyen képes adni valamit. A sorsával, az életével kell tanítani A középső szint megnyilvánulása a „színész", aki mindig szerep közben van. Igazi kérdése: „Miben veszek részt? Csak azt vállalom fel, amit képes vagyok elfogadni vagy elég az, amit mások elfogadnak?" Számára ez lehet az alapvető kérdés. Mindig meg akarja magát mutatni, bármibe is kerül. Ám ha nem kerül ilyen helyzetbe, üres­ séget fog érezni (nem tudja, mi a dolga az életben). Görcsösen meg akar valósíta­ ni valamit anélkül, hogy azzal valódi célja lenne. Az Ikrek közvetítő jegy, ezért az Ikrek-szülött attól fél, hogy nem tud közvetí­ teni, nem tud más emberekkel kapcsolatba kerülni. A sors rá fogja kényszeríteni, hogy magából adjon, teljesen mindegy, hogyan (például: a nagyapa kiviszi az unokáját a szőlőbe, és megmagyarázza neki, mit és hogyan kell csinálnia;

ezzel a nagyapa legalább annyit tanít, mint bármelyik nagy tanító). Az Ikrek-Szaturnuszú ember legfontosabb tanulnivalója, hogy mindig azt adja magából, ami valójában. Ha tesz valamit, azt teljes mellszélességgel vállalja fel. Mindig legyen hiteles, hi­ szen akkor válik fontossá a szava, a véleménye. A hétköznapok szintjén azonban az Ikrek-ember elsődlegesen csak közvetít, így lesz aztán kereskedő, járművezető vagy akár tanár, színész. A színészet nagyon hasonló a tanításhoz, csak kérdés, hogy a művész magát adja-e? Az írás is jó arra, hogy önmagunkból tudjunk adni, ha saját gondolatainkat vetjük papírra. Az Ikrek-Szaturnusszal bíró embernek sa­ ját magát kell adnia, ez tehát az életfeladata. Minél nehezebben éli meg a kapcsolatait, minél inkább szenved a meg nem ér­ téstől, környezete korlátozásától, annál inkább fel kell tennie a kérdést: „Te való­ ban magadat adod vagy csak szerepet, színházat

játszol?" Az Ikrek-Szaturnuszszal rendelkező emberek többségének előbb-utóbb kérdésessé válnak kapcsola­ taik. Emiatt gyakran elmagányosodnak, mert mindig csak szerepet játszanak, mindig csak a felszínes dolgokkal törődnek. Pedig környezetük arra vágyik, hogy valódi dolgokat, őszinteséget és érzelmeket kapjanak tőlük. A többiekkel kapcso­ latba kerülve mennyivel hitelesebb lenne, ha önmagukat adnák! Azért tartom iga­ zán érdekesnek ezt az állást, mert az Ikrek-emberek sorsának a nyilvánosság előtt kell zajlódnia, emiatt mindenképpen láthatóak a problémák. Ez megjelenhet úgy, hogy a kapcsolatokon belül maradnak egyedül, vagy kommunikációs zavarok for­ májában jelentkezhet, de mozgásszervi problémáik is lehetnek. Amikor valaki mozgássérült lesz az Ikrek-Szaturnusszal, azt mondjuk, ez karmikus megvalósulás, pedig csak a feladata valósult meg, az életével tanít. Tegyük fel, hogy ez a mozgássérült ember kereskedő,

akinek cipőboltja van. Miért lesz va­ laki kereskedő, vállalkozó? Természetesen pénzért, a megélhetéséért. Mit kellene neki árulnia (Ikrek-Szaturnuszú mozgássérültként), hogy hiteles legyen? Gyógybetétes cipőt. De ki fogja megvenni a gyógybetétes cipőt? Úgy gondolja, senki vagy nem elegen ahhoz, hogy elég legyen a megélhetéséhez, ezért nem árulja. Viszont ebben a pillanatban már nem hiteles. 13 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE A pedagógia is Szaturnusz-analógia, hiszen a nevelés keretek és szabályok fel­ állítására és alkalmazására épül. Viszont az Ikrek-Szaturnusszal bíró embernek az a feladata, hogy a kapcsolataiban önmagát adja, mindegy, milyen területen. A pedagógus pedig a legritkább esetben adhatja önmagát, hiszen a tantervhez kell tartania magát. A horoszkópnak azon a területén, ahol megjelenik a Szaturnusz, ott kell tanító­ nak lennünk. Akkor teljesítjük be életfeladatunkat A Rák jegyének szintjei a

következők: felső szint: képes alárendelni akaratát egy gyengébb akaratnak, a „gondoskodó", középső szint: szeretné érezni, hogy szükség van rá, hogy nélkülözhetetlen, a „hátráló", alsó szint: másokat uszítva próbálja elérni céljait, önmagát előre tolva, az „ér­ zelmi zsaroló", az „uszító". Az útja: a gondoskodás, szükség legyen rám, szükségem van másokra, rólam gondoskodnak. A Rák-Szaturnusszal rendelkező ember számára az alapvető parancs, hogy gondoskodjon (felső szint). Azt gondolom, ezt a feladatot ma különösen a nőknek nagyon nehéz megélni, hiszen tapasztalataim szerint a nők tudatában éppen a gondoskodástól, az alárendeltségtől való félelem jelenik meg. Nap mint nap azt halljuk, hogy ezért vagy azért nem vállalnak gyermeket, akár egzisztenciális fé­ lelemből, akár a párkapcsolat stabilitása miatti aggodalomból fakadóan. Ha pedig tudatosan családra vágynak, akkor az a

probléma támad, hogy valóban akar-e családot és valóban akar-e gondoskodni, akar-e bárkinek is kiszolgáltatott vagy alárendelt lenni? Hány embert ismerünk, aki családot akar, gyermeket szeretne, de nem akar gondoskodni! Az ezzel járó feladatokat, a kiszolgáltatottságot nehe­ zen fogadják el. Jelez a Rák-Szaturnusz, ami nem a családtól vagy a gyerektől va­ ló félelmet, hanem a gondoskodással járó nehézségektől való félelmet jeleníti meg. Emiatt persze mindent szeretne, csak a befogadást (megtermékenyülést) nem. Ha végiggondoljuk, mennyi realitása van annak, hogy valaki az élete során fo­ lyamatosan gondoskodni tudjon, akkor, azt hiszem, láthatjuk, ennek nem sok esé­ lye van. Nemrégiben megnéztem egy lány horoszkópját, aki azért fordult hozzám, mert attól félt, nem lesz gyermeke. Természetesen ennek az érzésnek megvolt a reális alapja a horoszkópja és az elmondása alapján is. Hiszen olyan elvárásokkal és feltételekkel

alapított volna csak családot, amelyek megva­ lósításához semmiféle reális lehetőséggel nem rendelkezett. így folyamato­ san arra a tökéletes helyzetre vár, ami soha nem jön el. Saját bevallása sze14 KARMA ÉS ASZTROLÓGIA rint, természetesen, amíg az elvárásai és feltételei meg nem valósulnak, ad­ dig védekezik a gyermekáldással szemben, s nem veszi észre, hogy így telik­ múlik az idő, és elmegy a lehetőségei mellett. Hol az anyagi biztonság nem lesz megfelelő, hol a társa nem elég jó, vagy ha minden rendben van, akkor a párja nem akar majd gyereket. Ez a tipikus megnyilvánulása a középső szintnek. Középső szinten a hátráló magatartás jelenik meg, és annak ellenére mondom ezt, hogy a Rák kardinális jegy: a szülött arra vár, hogy érezze, szükség van rá. Neki törekedni kellene a gondoskodásra, de ehelyett kivárásra rendezkedik be. Viszont fél, ha túl sokáig vár, nem tudja megvalósítani a gondoskodást,

ezért ön­ bizalomhiány lép föl (az önbizalomhiány előkelő helyet foglal el a Rák-Szaturnusz analógiái között), s megjelenik a kétely a gondolataiban, érzéseiben: „Lehet, hogy nem lesz párom, családom, gyerekem, vagy lehet, hogy nem lesz rám szükség, és elválok?" Ezután jelenhet meg az uszítás az alsó szinten. A Rák-Szaturnusszal bíró em­ ber arra fog törekedni, hogy másokkal szemben őt ismerjék el, őt fogadják el. Ilyen megnyilvánulás az anyósok részéről, amikor a „Mama,, a fiának a kedvenc ételét viszi, mert a menye „úgysem tudja olyan jól megfőzni". Amennyiben felismeri tetteinek mozgatórugóit, már nem fog problémát okozni az élethelyzetein való változtatás. Ha önmagától felismeri és megvalósítja a gon­ doskodást, megéli a Rák-Szaturnuszát, akkor nem fog félni attól, hogy háttérbe szorul. Az Oroszlán jegyének szintjei a következők: felső szint: felnéznek rá az emberek, hisznek benne, a

„főpap", a „megkérdő­ jelezhetetlen fensőbbség", középső szint: mások fölötti hatalom érdekli, a fizikai fölény, a „főnök", alsó szint: erőszakkal vívja ki, hogy felnézzenek rá, a „zsarnok". Az útja: másokért uralkodni, másokon uralkodni, felnézni másokra, rajta ural­ kodnak. Az Oroszlán-Szaturnusszal rendelkező ember „valaki"-vé akar válni. Érezni akarja, hogy felnéznek rá, ez a mozgatója. A felső szintű megvalósulás jelölője­ ként a főpap szimbólumát használhatjuk. A főpap uralkodik, persze a hatalmat és lehetőséget az uralkodáshoz mindig másoktól, pontosabban a hívőktől kaphatja. Ez azt jelenti, hogy olyan élethelyzetbe kell kerülnie, hogy a világtól kapja az elis­ merést, olyan helyen, ahol felnéznek rá. A mai világban nagyon kevés lehetőség van arra, hogy ezt a szituációt átélhessük. Manapság csak mások fölött tudunk uralkodni. Ezek olyan élethelyzetek, amikor nem

maguk fölé emelnek mások, ha15 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE nem mi élünk vissza erőszakkal helyzetünkből adódóan. (Az erőszak legegysze­ rűbb megnyilvánulása az is, ha egy főnök sok mindent megenged magának.) Van olyan terület, ahol úgy gondoljuk, meg lehet élni a felső szintet, ilyen például az orvosé. Az orvos felírja a gyógyszert, de ha nem nézünk fel rá, ha nem hiszünk benne vagy az egyetemes orvoslásban, akkor sosem fogjuk bevenni. A tanításon keresztül is meg lehet élni az Oroszlán-Szaturnuszt, mert a tanárnak megadjuk a tiszteletet, mert felnézünk rá, de ha nem tiszteljük, nem tudunk tőle tanulni. Aztán már véget is értek a lehetőségek, kevés hely van, ahol felnéznek az em­ berre, mert minden más helyzetben azt bizonyítják, hogy „Te alkalmatlan vagy" (a főnök, a politika is be akarja bizonyítani, mennyire nem alkalmas az illető valamire). Az „uralkodó" a középső szint megnyilvánulása. De

mitől uralkodó valaki? Min­ dig az alattvalóktól. De milyen uralkodó az, akinek nincs alattvalója? Semmüyen Ezért az illető minden eszközt megragad, hogy elismerést és fensőbbségét vívjon ki magának. Nem a saját személyisége által uralkodik, hanem valamilyen eszköz­ zel, ilyen lehet például a pénz, beosztás, hatalom. Azért alárendelődünk az ilyen embernek, mert meg kell élnünk, de ez már nem valódi uralkodás. Középső szin­ ten nehéz érezni az elismertséget. Amire ma felnéznek az emberek, holnapra ér­ téktelenné válik. Egyre nagyobb a nyomás a személyiségen, ettől pedig jöhetnek a betegségek: szív, gerinc. szép sorban Karmikus? Persze, karmikus, ha nem tudja megvalósítani azt, ami a feladata. A alsó szinten jön a zsarnok, a despota, az erőszakos, aki ha nem tud uralkod­ ni, lenyomja a másikat. Minden helyzetet kihasznál, hogy megtalálja, miként lehet fölénybe kerülni másokkal szemben. De ezt a magatartást is csak

az attól való fé­ lelem diktálja, hogy „senki vagyok". Őt is csak ez motiválja Könnyű valamiről úgy beszélni, mintha nem mi tehetnénk róla. Egészen más az, amikor valaki tudatosan közelíti meg a dolgokat, s így minden helyzetben fel­ ismeri saját felelősségét. A mai ember szereti kivetíteni a problémáit a világra, másokra. A tudósok mára már azt is bebizonyították, hogy semmiért nem kell felelősséget váUalni, hiszen mindig valamilyen gén a felelős azért, havalaki képte­ len beilleszkedni, gonosz vagy éppen embert öl, képtelen másokat tolerálni vagy utál dolgozni. Nem azért van olyan sorsunk, amilyen, mert valamilyen génünk van! Szó sincs erről! A sors nem azért jön, hogy verjen minket! Valószínűleg azért nyilvánul meg olyan módon, ahogyan, mert a feladatunkat nem tudjuk megoldani, ezért általunk nehezen megélhető helyzetekbe kerülünk. Miért érezzük azt, hogy büntet a sors? Kizárólag azért, mert a valódi

feladatunkat nem oldottuk meg. Nem azért kapunk büntetést, ha rosszat teszünk, hanem azért nehezedik a sorsunk, mert a felada­ tot, amellyel leszülettünk, nem ismerjük fel, ezért kell tehát egy újabb, egy még nehezebb sorshelyzetet átélnünk. 16 KARMA ÉS ASZTROLÓGIA Ha a szomszéd macskáját megmérgezi valaki, és ott árt, ahol tud, mindenkivel gonosz és gyűlölködő, legfeljebb a saját sorsát fogja megnehezíteni, de nem kar­ mikus büntetéseket kap. Azért fog kemény leckét kapni, mert valamit nem oldott meg az életében. Viszont azért lett ilyen ember, és pont azért tette azt, amit tett, mert csak ez az út maradt számára, önmagától már nem képes felismerni a meg­ oldási lehetőségeket. Ezzel persze behív egy nehezebb feladatot, aminek megoldá­ sában már nem kap szabad döntési jogot. Az érett karma a születés előtt felvállalt életsorsot jelöli. Ezért van csak tökéle­ tes horoszkóp, mert a felvállalt feladatunkhoz

kapjuk egyéni eszközeinket. Ha nem valósítjuk meg a karmánkat, a feladatunkat, akkor megbuktunk, elmehetünk pót­ vizsgázni. Csak olyan feladatok jöhetnek életünk során, amelyek ott vannak a ho­ roszkópunkban. Viszont csak olyan feladatokat kaphatunk, amelyek megoldására képesek vagyunk. (A gyerekek sem a kétismeretlenes egyenlettel kezdenek az is­ kolában.) Csak azon a szinten kapunk karmát, amelyik szinten áUunk Az Oroszlán-szülött akkor sérült, ha gyenge és gátlásos. Az igazi Oroszlán azon­ ban büszke és tekintélyes. Ez sok embert zavar, de nagyon jó néha ránézni egy olyan emberre, aki nincs tele gátlásokkal! Van azonban olyan Oroszlán-típus is, aki összelopkodja a vagyonát, a pénzével uralkodik, ő így Oroszlán. A despota szinten az erőszakkal fenntartott hatalmat akarja megélni. Erről szól a mai világ Ebben mi is benne vagyunk mindannyian, ezt nehéz megélni. Kevés ma az olyan ember, akire felnéznek a többiek. Ezért aztán

egyre keményebben és egyre dur­ vábban küzdünk azért, hogy „valakik" legyünk. (Az orvosi rendelőkben is a reumatológián és az ideggyógyászaton vannak a legtöbben, továbbá sokan gerincpana­ szokkal küszködnek, és korántsem biztos, hogy azért, mert sokat ülnek.) A Szűz jegyének szintjei a következők: felső szint: megérti, hogy minden tökéletes, a „hittudós", középső szint: a jobbítás a hiba keresése által, a „segítő", a „tudós", alsó szint: soha nem érzi a megbecsülést, ezért okoskodik, a „félművelt". Az útja: csak az történhet velem, amire szükségem van, segítek, ha kérik, segí­ tek, mert tudom, hogy mi a jó neked, én szorulok segítségre. A Szűz-Szaturnusszal rendelkező embernek azt kell megtanulnia, hogy mi a tökéletesség, ez lesz az igazi feladata. Ez magyarázza a Szűz-ember maximaiiz­ musát. Mindent megvizsgál és viszonyít, hogy mennyire felel meg az igényeknek Viszont

minden, amit viszonyítunk, elveszíti tökéletességét. Akkor lehet tökéletes valami, ha egy van belőle, mert akkor nincs mihez viszonyítani, csak önmagához, így tanulhatjuk meg a tökéletességünket, hiszen mi is egyedi és megismételhetet­ len szülöttjei vagyunk a pülanatnak. Amit nehezebben tudunk elfogadni, az az, hogy a másik ember is tökéletes. Minden adottságunk a feladatunk szempontjából 17 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE tökéletes, ezért a sors csak olyan helyzeteket teremt, amelyekre szükségünk van. Ez a felismerés viszont belekényszeríti a személyiséget az önmaga és sorsa elfo­ gadásába. A Szűz-Szaturnusszal bíró embereknek nehézségeik vannak az önbizalom terén. Ennek az a magyarázata, hogy a mundán 6. ház (Szűz) a karma háza, ami csak feladatokat és alárendeltséget ad. Azt gondolja a Szűz-Szaturnuszú ember, hogy minden feladatot neki kell megoldania, mert csak úgy lesz tökéletes. Emiatt vál­ hat

munkamániássá, pedig neki a tudás megszerzése a feladata. A Szűz-Szatur­ nusszal rendelkező ember szőrszálhasogató, mindene a precizitás, de ez mind az alsó szinten jelenik meg, ekkor azonban gondjai vannak az elfogadással is. Ilyen karmával az ember fél a sikertelenségtől, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretné. A történések megértéséhez elengedhetetlenül fontos, hogy mindig felis­ merjük a feladatot, mert úgy válik nyilvánvalóvá a dolgok szükségszerűsége. Hogy mi fog történni, már adott, csak az út lehet az ismeretlen, a kérdés. Egy barátom folytonosan kimerültségre panaszkodik, mert a cégénél, úgy­ mond mindent egyedül kell csinálnia. Mindig elrontják azt a munkát, amit másra bíz. Nehezen érti meg, hogy amit ő jónak és magától értetődőnek tart, azt a másik nem tartja annak. Természetesen nehéz elfogadni, hogy amit jól is meg lehet csinálni, azt miért kell kontár módon létrehozni. A

Szűz-Szaturnusszal rendelkező ember fél, ha valami nincs rendben, mert sze­ rinte akkor káosz lesz. Ha van mögötte igazi tudás, egy pillanatig sem fél, hiszen felismeri a dolgok szükségszerűségét, de ha aggódni kezd, azt bizonyítja, hogy még nem ismerte fel a történések mögött a mozgatórugókat. Kapaszkodik a racio­ nalitásba, mert végre valamiről bebizonyíthatja, hogy igaz. Azonban a tapaszta­ latok a múltból jönnek, amiből pedig csak következtethet a jövőre. Aztán szem­ besül vele, hogy a jövőről alkotott elképzelései mégsem valósak, ezért aztán meg­ semmisülést érez. A racionalitás a mai világban a kapaszkodó, a Szűz-Szaturnusz analógiája tehát a racionalitás lenne, de ha bebizonyosodik, hogy a racionalitás sem valódi, akkor még bizonytalanabbá válik. Karmája az, hogy a tudást megsze­ rezze. Ez pedig nem más, mint hogy „Csak a sorsom határozza meg azt, hogy mit akarhatok". A Szűz-Szaturnusszal rendelkező

ember mindent be tud bizonyítani, egyszer a színét, aztán a visszáját. De ha egyszer szert tesz valódi tudásra, akkor már nem akar bizonyítani. Egészen addig akarja a másikat meggyőzni, amíg a saját tudá­ sában nem biztos. Ez a karmája, és mindig kapja a pofonokat, mert folyton bizo­ nyítják neki, hogy mégsem olyan jó az, amit csinál. Emiatt az örök bizonytalanság állapotába kerül, aminek az a vége, hogy döntésképtelenné válik. A Szűz-Szatur­ nuszú ember úgy gondolja, hogy neki csak jó döntést szabad hoznia. Ha a dönté18 KARMA ÉS ASZTROLÓGIA séről kiderül, hogy helytelen, akkor azt nehezen (vagy egyáltalán nem is) tudja felvállalni. Nem hiszi, hogy van valódi tudás Alábecsüli magát, elkezd képzelődni (hipochondria), és akkor megjelennek a bélrendszer felszívódási zavarai, melyek tulajdonképpen asszimilációs, azonosulási problémák. Nem véletlen, hogy amikor olyan helyzetbe kerülünk, amelyben elvárásoknak

kell megfelelnünk, összeszorul a gyomrunk. A Mérleg jegyének szintjei a következők: felső szint: önmagát felvállalja, nem akar megfelelni, az „egyházatya", középső szint: külvilág visszajelzéseitől teszi függővé önmagát, a „művész", alsó szint: a legfontosabb, hogy érezze, szeretik, fontos mások számára, a „fel­ tűnni vágyó". Az útja: ilyen vagyok, fogadjanak el, meg akarok felelni, mások mondják meg, hogyan kell megfelelnem, nem felelek meg senkinek. A Mérleg-Szaturnusszal rendelkező ember számára az a feladat, hogy vissza­ jelzés nélkül tudja magát elfogadni. Ez csak úgy lehetséges, hogy vagy azt mond­ ja: „Ilyen vagyok, ha tetszik, ha nem", vagy a másik lehetőség, amikor egy közös­ ség részeként él és tevékenykedik, hogy összetartozzon a többi emberrel. Nagyon sokszor a legkülönbözőbb problémáknál ezért hatásos gyógymód a csoportterápia. Az azonos probléma megismerése gyakran

segít. „Szeressenek engem!" - közép­ ső szinten ezt érzi. De miért gondolja valaki azt, hogy nem szeretik? Mert nem tud­ ja elfogadni magát, mert nem hiszi, hogy úgy tökéletes, ahogy van. Nem tudja el­ hinni, hogy létezik tökéletesség, és valakit lehet szeretni anélkül is, hogy elvárá­ saink lennének vele szemben. Életünkben a szeretet megítélése mindig csak annak probléma, aki kapja, aki adja, annak sosem az. A szeretetet csak adni lehet Csak úgy tudunk szeretni, amilyenek vagyunk. Ahogy bennünket szeretnek, mindig azt mutatja, hogy számunkra mit jelent a szeretet. Csak saját magunk tudjuk érezni, hogy valójában szeretünk-e vagy sem. Aki azt mondja, hogy őt nem szeretik, azért mondja, mert nem tudja szeretetnek érezni azt, amit a másik ad. A Mérleg-Szaturnuszú ember karmája az, hogy le kell mondania a vissza-jelzésekről. De hogyan? Sokszor úgy, hogy bármit is tesz, úgysem fogadják el Meg­ próbál kompromisszumokat kötni,

alkalmazkodni, le akarja győzni a rossz tulaj­ donságait, tetszeni akar, hiszen vágyik a szeretetre. Ezért mindennel elkezd küz­ deni, ami ezt megakadályozza (szépség, kövérség, öregség, elmúlás stb.), viszont ez rajta kívül zajlik. Csak egyet nem hisz el, azt, ami a saját belső világában tör­ ténik. Külvilágtól függő ember, pedig az egységben nincs „kint" meg „bent" Küzd az önelfogadással, ezért mindig a külvilágtól akarja kapni a bizonyítékokat, a viszszaigazolásokat. Van olyan ember, aki mindenkinek tetszik? Van, aki mindenki­ nek megfelel? Szép is, okos is? Nincs, és nem is lehet. Nem arról van szó, hogy 19 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE minden ember egyformán szép. Mert éppen ez a lényeg, nem egyformaság van, hanem különbözőség, ezért minden ember gyönyörű. Abban a pillanatban, hogy képes valaki elfogadni önmagát, megváltozik az éle­ te. Nem azok fogják elfogadni őt, akik előtte semmire

sem értékelték, hanem át­ alakul a környezete, és olyan emberek fogják körülvenni, akikben már nem merül föl az, hogy őt elfogadják-e vagy sem. Járt nálam egy barátom gyereke, egy nagyon kedves, csinos lány. Orvosi kezelésre jár, mert anorexia nervosával küszködik. A beszélgetés során kide­ rült, hogy az édesapja fiút szeretett volna, őt is annak várta. A lány azzal küzdött egész gyermekkorában, hogy elfogadja ezt, és valahogy megfeleljen az apja fiúgyermekről alkotott képének. Ahogy nő lett, és nem is akármilyen, már nem tudott azonosulni a külsejében is megnyilvánuló női mivoltával. Nem képes elhinni, hogy ő nőként is kivívhatja mások részéről az elismerést, személyének elfogadását. Zavarják nőies idomai, amin viszont nem tud vál­ toztatni még az anorexia árán sem, viszont nem képes elfogadni a megvál­ toztathatatlant. Viszonyításaink által tudjuk meghatározni a szépség fogalmát is. Mindig az adott

kor szépségideálja a meghatározó (például: kövérség), pedig valójában az a szép, aki el tudja fogadni, hogy szép. Aki nem tudja elfogadni, hogy szép, az előbbutóbb testi tüneteket produkál és könnyen a bőrgyógyászaton köt ki (lefogyasz­ totta magát, kiütések jöttek ki rajta, megjelenik a Szaturnusz problémaként). Az ekcémára az orvos azt mondja: „Tanuljon meg vele együtt élni!" De ha megtudna tanulni vele együtt élni, akkor nem lenne többé ekcémás. A Mérleg-Szaturnusszal rendelkező emberek karmájának kulcsa az önelfogadásban rejlik. A Skorpió jegyének szintjei a következők: felső szint: úgy teszi a dolgát, hogy nem vár visszajelzést, a „remete", középső szint: érezni akarja, amit a másik érez, a „kutató,,, a „nyomozó", alsó szint: a szenvedély uralja, a „kéjenc". Az útja: tudom, hogy mindenki a saját útján egyedül van, érezni, tudni akarom, amit a másik, te is érezd azt, amit én,

a magány és önzés. A Skorpió-Szaturnusszal rendelkező emberek az egyik legérdekesebb jegy szülöttei, a halál gyermekei, a lélek ismerői. A Skorpió-emberek mindig a lélek szintjén léteznek, bár velük ellentétben a világ mindig fizikai szinten van. Ezért a világ sosem akar vagy nem képes a lélek szintjén kommunikálni. A fény (lét) és a sötétség (az elmúlás) egyszerre nem lehet jelen, és ez az, amit meg kell tanulniuk. Ennek az lesz az eredménye, hogy gyakran magányosak válnak. Ott élnek egy pár20 KARMA ÉS ASZTROLÓGIA kapcsolatban vagy egy közösségben és magányosak, mert a lélek szintjén nincs társuk. Felső szinten a „remete" szimbóluma jelenik meg. Szembesülnie kell azzal, hogy amit ő érez, azt más nem érezheti. Nincs olyan út, amelyen társa lehetne valaki, mert mindenki mindenről mást gondol, mindenki más szögből látja a világot, nem úgy, mint ő. Talán legegyszerűbb úgy tekintenie az életre, ahogy a napok

múlnak: amikor eljön az este és lefekszik, tudja, másnap ismét felkel a Nap, és beköszönt egy új nap. Ez így egyszerű, mert mindannyian rendelkezünk azzal a tapasztalat­ tal, hogy az egyik napot követi a másik. Emiatt vágyunk arra, hogy biztosak lehes­ sünk a jövőnkben. Ezért olyan népszerű az asztrológia is Azonban ez csak a hi­ tünk alapján valósítható meg. Belül kell érezni azt, hogy „van élet az élet után", hogy minden nap egy új élet kezdete. A Skorpió-Szaturnusszal rendelkező ember azt akarja, hogy más is ugyanúgy lássa a világot, ahogyan ő. A lélek szintjén nincs kommunikáció, s azért szenved­ nek, mert ezt nem értik meg. Azt várják az emberektől, hogy tudják és érezzék az ő problémáikat, vágyaikat. Nem mondják el, mit akarnak és megsértődnek, ha nem találják ki a gondolataikat, pedig az lenne a dolguk, hogy megtanulják: senki sem tudhatja és érezheti azt, amit egy Skorpió-ember. Minden ember csak a

belső érzé­ sei alapján él, de nekik ezzel szembesülniük is keh. A történet nagyon hétköznapi. Egy lány amiatt fordult hozzám, hogy sze­ rinte a párjának van egy külső kapcsolata, ezért nagyon féltékeny. Amikor megkérdeztem, hogy ha megtudná, valóban megcsalja-e a párja, mit tenne, meglepődve nézett rám. Erre nem is gondolt Azonnal elhagyná - És el szeretné hagyni? - Nem - válaszolta. Úgy érzi, elég jó a kapcsolatuk, csak ő nagyon féltékeny - Akkor meg ne nyomozzon utána, fogadja el a helyzetet, és örüljön, hogy nem tud róla - mondtam neki. - Miért akar olyasmit tudni, amit utána nem tud feldolgozni? - Mert bizonyosságot akarok - válaszolta. - Azt tudnia kell, hogy a bizonyosság csak a negatív oldalon létezik. Ha nem csalja meg, akkor azt hiszi, ügyes volt, és így sem lesz soha bizonyos a hűségében, mert bizonyos csak a hűtlenségében lehet. Ha bizonyosságot akar, akkor valójában azt akarja, hogy a párja megcsalja.

Mondhatni: ez a Skorpió-Szaturnusszal rendelkező ember karmikus feladata, és ha nem érti meg, akkor egyedül marad. Féltékennyé válik, mert a tudattalan­ jában az van, hogy „Semmi nem az enyém". A világ viszont nem ezt tanítja Lépten­ nyomon azt halljuk: „Csak rajtad múlik, mit tudsz elérni az életben!" Sem az adott­ ságokról, de a lehetőségekről sem vesznek tudomást. Ezért félnek a Skorpió-típusú 21 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE emberek annyira a vesztéstől, a haláltól. Tudják, hogy nincs halál, és mégis ret­ tegnek tőle, mert nem mernek azonosulni vele. Ha beismernék, hogy nincs halál, akkor nem kellene ragaszkodniuk annyira bármihez is. Mert ha elismerjük, hogy nincs halál, akkor nem keUene félnünk, hogy elveszítünk valakit, ha meghal egy hozzátartozónk. Születés és halál nem különválasztható fogalom. Mert az anyának, aki gyereket szült, tudnia kell, hogy „halálra ítélt egy embert". De

lehet-e így gyereket vállalni? A születés Skorpió-analógia, mert aki szült, annak egyben a halállal is szembe keh néznie. Karmaként kell megélnie, ezért ragaszkodik az élethez Az ezoteria azt tanítja, hogy nincs halál és elmúlás. A Skorpió-Szaturnuszú em­ ber is szívesen tanítaná ezt, de amikor ő kerül oda, akkorra elbizonytalanodik. A vesztéssel nem akar szembesülni, ebből viszont egyenesen következik, hogy meg­ jelennek az elfojtások, melyek azután könnyen testi tünetekhez vezetnek (vastagbélfekély). A Nyilas jegyének szintjei a következők: felső szint: megérti, hogy minden érte történik, a „megvilágosult", középső szint: mindig mással azonosul, a „politikus", alsó szint: azt gondolja, neki mindent szabad, célok nélkül él, a „nagyképű". Az útja: minden úgy jó, ahogy van, minden úgy jó, ahogy én gondolom, mások tudják, mi a jó nekem, már minden mindegy. ANyilas-Szaturnusszal rendelkező ember már

tudja, hová tart, mert a Nyilas­ ság lényege az azonosulás képessége (Jupiter). A Nyilas-Szaturnusz tanítása felső szinten azt biztosítja, hogy bármilyen szinten él is az illető, azonosulni tud az éle­ tével, teljes mértékben sajátjának tekinti, mert már megvilágosodott. A Nyilas-Szaturnusszal bíró ember mindent elfogad, bármiben is hisz, elfogad­ ja. Ez lenne a valódi feloldozás Hiszen ha tudjuk, hogy bármit teszünk, annak eredményét is el keh fogadnunk, akkor felszabadulnak a gátlásaink, a félelmeink, hogy nem az történik, ami számunkra elfogadható. Itt kell felismernünk, hogy a vágyaink csak akkor valósulhatnak meg, ha szinkronban vannak a feladatunkkal. Ez a valódi hit, hogy: „Minden értem van". Középső szinten a „politikus" is azt vallja, hogy „Én tudom igazán, mi a jó az embereknek. Ma ebben hiszek, holnap abban, mert minden ugyanolyan jó nekem" ígér nagylelkűen, hiszen ő jót akar mindenkinek,

függetlenül attól, hogy van-e an­ nak reális esélye vagy nincs. Ezért tudunk a Nyilasnak megbocsátani, mert ő azo­ nosul bármivel, nem is érti, hogy mások miért nem lelkesednek az ötleteiért. A Nyilas-Szaturnusz megéléséhez először meg kell nézni a Nyilas jegyét, majd hogy hogyan áll a Jupiter, mert ezek jelzik a Szaturnusz megvalósulását az élet­ ben. A Nyilas-Szaturnusszal rendelkező ember mindig attól fél, hogy valami nem sikerül az életében, és azért változtat folytonosan, hogy ne kelljen azonosulnia a 22 KARMA ÉS ASZTROLÓGIA kudarcokkal. A hit, a vallás számára olyan lesz, mint a máglyahalál, hiszen min­ den eredményt el kellene fogadnia Isten akaratának. Persze ehhez el kellene kö­ teleznie magát, holott csupán egyvalamit kellene elsajátítania: azonosulni a világ­ gal, de neki ez nem megy. Ezért mondjuk a Nyilasra: mindenbe belefog, s ettől úgy tűnik, hogy mindent félbehagy, felad. De nem adja ő fel, hanem

megpróbálja, hátha egy másik út jobb lesz talán. Alsó szinten a Nyilas nagyképű. Azt hiszi, minden és mindenki őt szolgálja Ha­ sonló a felső szintű megnyilvánulásokhoz, de valódi hit nélkül, illetve az önhittség van jelen. Egyszer egy barátom azzal a kéréssel keresett fel, nézzük meg, hogyan fog vizsgázni. Főiskolára jár, de tanulni nincs igazán kedve Ha azt mondom neki, hogy sikerülni fog a vizsgája, akkor elmegy, de ha nem, akkor el sem megy. Kérdeztem, miért jár iskolába Valóban tudni akar vagy csak a papir kell? Azt válaszolta, hogy igazán egyik sem, csak hát mindenkinek van már diplomája, ezért kell neki is. Alkalmazott úgysem akar lenni, tehát apapír­ ra sincs szüksége igazán, de ne mondhassák azt, hogy ő még egy főiskolát sem tudott elvégezni. Ezért aztán néhány év alatt majd csak elvégzi A szép ebben az, hogy végül el is végezte, anélkül, hogy egy szót is tanult volna. A Nyilas-Szaturnusszal rendelkező

ember fizikai szinten mindig azt tapasztal­ ja meg, hogy egyik út sem igazán jó. De akkor mi vezetheti ki abból, hogy egyik út sem megfelelő, egyik sem az ő útja? Csak a hit, de neki odáig el keh jutnia. Sokszor mondom, hogy a hitet meg lehet tanulni. Az asztrológusok legnagyobb fegyvere, hogy tudnak tanulni. Amikor százszor, ezerszer ugyanazt az állást, bolygókonstel­ lációt látják, talán már nem fognak kételkedni a megvalósulásban. Megtalálják azt az összefüggést az emberek sorsa és tettei között, amire talán senki más nem képes rájönni, mert nincs a kezükben az asztrológia adta lehetőség. Felső szinten a tudatosság megtalálása a Nyilas-Szaturnusszal rendelkező ember feladata. Ezt a tudást, a megvilágosodást keresi. A hitet merni kell felvállalni De nagyon nehéz elhinni és mondani azt, hogy „minden értünk van", mikor valakit elveszítünk vagy nehéz élethelyzetben vagyunk. A halhatatlanságban kell hinnünk, hogy

elfogad­ juk, életfeladatunkat majd legközelebb meg tudjuk oldani. A „karma" szót pejoratív értelemben, mint büntetést vagy mint a felelősség alól való mentesülést használják az emberek, mint az orvosok a géneket. Nincs olyan karma, amelyet ne lehetne megélni! Annál az embernél, aki nem képes azonosul­ ni az élethelyzetével, aki mindig mást akar, mint amiben él, előbb-utóbb testi szin­ ten is megjelenik a probléma: az elhízás, a cukorbetegség vagy más asszimüációs betegség. Ezzel oldják meg a feladatukat, ami alsó szinten jelentkezik, és így már itt nincs is mit tenni. 23 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE A Bak jegyének szintjei a következők: felső szint: képes mások célját segíteni, a „beavatott", középső szint: a sikert akarja megélni, a „karrierista", alsó szint: bármi áron el akarja érni, amit eltervezett, a „könyöklő". Az útja: mások célját segíteni, saját céljait

megvalósítani, a látszatcélokért küz­ deni, céltalanná válni. A Bak-Szaturnusszal rendelkező embernek valójában nagyon nehéz megtanul­ nia a feladatát, mert a mai világ elvárásai ellentmondanak a Bak feladatainak. Felső szinten a beavatottság jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy „tudom az utat, cél­ tudatos vagyok". Mi emberek, amikor úgy gondoljuk, hogy célt választunk, valójá­ ban nem célt, hanem utat választunk. Csak a közvetlen előttünk lévő helyzetet tudjuk megítélni, így valójában csak a közvetlen utat látjuk, de nem tudjuk, az merre visz. Akárhová érünk el, mindig újabb és újabb célt kell választanunk így nem tudjuk átélni a megelégedettséget. Viszont előbb-utóbb elérhetetlenné válnak a választott célok, s így sikertelennek érezhetjük magunkat. Azonban, ha mások céljait segítjük, és azok megvalósulnak, akkor mi is célba értünk. Ha beavatottak vagyunk, akkor felismerjük, hogy az az út jó, amelyiken

megyünk. Hihetetlen hely­ zetek adódhatnak, és még az is előfordul, hogy valaki látszólag mindig jól dönt, mégis összeomlik az élete. Egy barátom Budapesten élt egy hatszobás gyönyörű belvárosi lakásban. Asztmás lett, mire az orvosa tanácsára vett az egyik jó levegőjű külső kerü­ letben egy szép házat. A döntés jónak látszott Kiköltözött, ám időközben egy bevásárló központ épült a háza mellett, megnőtt a forgalom, ezért kiújult a betegsége. Emiatt elköltözött egy lakóparki lakásba Ebben az esetben is ez a döntés látszott jónak. Időközben a vállalkozása nehéz helyzetbe került, így az egyetlen lehetséges megoldásnak az látszott, hogy a lakására hitelt vegyen fel, amivel még megmentheti a cégét. Közbejött azonban egy baleset, ami hó­ napokra kórházi ágyhoz kötötte. Nem tudta fizetni a hitel részleteit, el kellett adnia a lakást, és most egy albérletben él. Látszólag mindig a legésszerűbb

döntést hozta, mégis el tudott veszíteni egy kisebb vagyont érő lakást. A Bak-Szaturnusszal rendelkező embernél középső szinten megjelenik a kar­ rierista: „Én vagyok a beavatott". Ha a Bak-típusú ember kitűz önmaga elé egy célt, akkor az istennek sem tágít tőle. A cél ebben az esetben gyakran csak vágy, álomkép vagy árnyjáték, mert a valódi beavatottság egy út, amelyen végig kell ha­ ladni. A beavatottság nem lehet cél, mert akkor újabb célt keh keresni Ezt akkor tanulja meg az ember, amikor a hit útjára lép, és elfogadja az egységet, tehát hogy „te is én vagyok". Akkor harmonikus lehet a megélés, hiszen „a te célod egyben az enyém is". 24 KARMA ÉS ASZTROLÓGIA De ki mondhatja el a mai világban magáról, hogy képes a másik célját saját cél­ jának tekinteni? Nagyon kevesen. A Bak-Szaturnusszal a hétköznapokban kétféle megélés lehetséges. Az egyik a cél-, a másik a vágyorientáltság Aki a

céljait akar­ ja megvalósítani, úgy gondolja, hogy a célhoz megvannak az eszközei, mindenhez, amihez akarja. Az emberek úgy gondolkodnak, hogy „bármit tehetek, mert meg­ vannak az eszközeim.", de ez nem igaz Ahhoz a feladathoz vannak meg az eszközeik, amelyet a horoszkópjuk felvázol. Ezért téves minden olyan ideológia, ami az egyenlőségről szól, mert nem egyenlőség van, hanem egység. Az évezredek során mindenkinek meg-volt a sorsfeladatához mérten a maga helye és szerepe a világban. Ehhez kapta az adottságait Ebben kiteljesedhetett, másban nem A tár­ sadalom viszont nagyon erős nyomást gyakorol a személyiségre, mivel csak a tel­ jesítményt és a sikert ismeri el. Ezért ragaszkodik a Bak-típusú ember középső szinten a karrierhez, ami viszont kudarchoz vezeti. Lenéz más embereket, akik csak olyan tehetséggel és adottsággal bírnak, amelyeket a társadalom nem értékel. De minden ember része az egésznek, és mint ilyen,

nélkülözhetetlen Ha megértjük, hogy egység van, akkor válunk beavatottá. Ha el tudjuk fogadni helyzetünket, amiben élünk, lehetséges valóságként, akkor tudjuk megélni az egységet, s benne saját magunkat is. Föl kell tennünk a kérdést, hogy élhetünk-e másképpen, mint ahogyan most élünk? A válasz az, hogy: nem. Ha jobb lehetne, jobb lenne, ha rosszabbnak kéne lennie, rosszabb lenne az életünk. Mindig a lehető legjobban helyzetben és szituációban élünk a sorsunkhoz viszonyítva. A beavatottság hiányzik az életünkből, mert nincs hozzá tudásunk. A beavatá­ sok kapuk, melyeken keresztül egy újabb lépcsőhöz érünk, és már nem kérdőjéle­ ződik meg az addig felismert tudás. Ezért terjed az ezoteria, mert ezt a felisme­ résben hiányt próbálja pótolni. Ezért népszerűek a keleti vallások is, pedig egészen más a világ azon táján a kulturális környezet. A keleti füozófiák lényege szerint el kell fogadniuk helyzetüket

olyannak, amilyen, ezt még (vagy már) Nyugaton mi nem vagyunk képesek megtenni. Némelyek nem tudják megemészteni, hogy a szom­ szédnak ötször annyija van, mint nekik, pedig a másiknak csak öt osztály iskolai végzettsége van. Hiányzik a beavatottságuk ahhoz, hogy el tudják fogadni helyüket a világban. „Abban legyél boldog, amiben vagy!" Ez lehet a megoldás Hányszor halljuk az önámítást: „Akkor lennék boldog, ha." Ez nem igaz! Nehéz elfogadni, hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha a mellettünk élő társunk és a környeze­ tünkben élők boldogok, hiszen ez jelenti az egységet, ezt kell elfogadni, megérteni. Ekkor jelenik meg a Bak-Szaturnusszal rendelkező embernél az, hogy már nem is a célt látja, csak megy mereven előre, keményen és kérlelhetetlenül küzd el­ képzelt vágyaiért. Ezért törik meg fizikálisan, mondjuk: fáj a térde, az ízületei be­ merevednek, mert nem tudja elfogadni, hogy az a jó, ami van, mindig

küzd ellene (a hegyi kecske: ezerszer visszacsúszik, mégis újra nekiindul). Karmája az, hogy nem tudja megvalósítani a beavatottságot. 25 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE A Vízöntő jegyének szintjei a következők: felső szint: mindig másokért képes tenni, a „megváltó", középső szint: tudja, a másiknak mi a jó, a jobbítás, az újítás szándéka vezérli, a „szociológus", alsó szint: meggyőződése szerint változtat, de káoszt teremtve, az „anarchista". Az útja: akkor teszek, ha a másik nem, akkor nem teszek, ha a másik igen, ami nem jó, azt megváltoztatom, más akarok lenni, mint a többiek, az egész világ más lesz. A Vízöntő-Szaturnusszal rendelkező ember esetében felső szinten a „megvál­ tó" van. Ebben a szerepben csak a közösség érdeke jelenhet meg: „Abban egészítem ki a másikat, amiben ő nem akar részt venni, vagyis ha a másik takarít, akkor én nem fogok, de ha a másik nem akar házi

munkát végezni, akkor én igen". Nem azt vállaljuk fel tehát, amit magunk is szeretnénk csinálni, hanem azt, amit a másik nem akar megtenni. Ennek az elvnek az az alapja, hogy elfogadjuk a másikat olyan­ nak, amilyen, és nem akarjuk megváltoztatni. Mindenki azt teszi, amihez tehetsé­ ge és adottsága van. Amihez nincsenek megfelelő képességei, abban kiegészítik Ma a Vízöntő korát éljük. Folyton olyan helyzetekbe kerülünk, amikor részesei va­ gyunk bizonyos eseményeknek, melyekben már csak ez a megoldás működik. Ha az egónkat követjük, nem látjuk meg a valódi előrelépés lehetőségét. Csak a vágyainkat követjük, szeretnénk minél jobbat és minél többet elérni. Ezen az úton semmilyen korlátot nem fogadunk el. Amikor egy kereten belül vagyunk, kifelé vágyunk, amikor kívül vagyunk, befelé. Mindig mást kívánunk, mást akarunk, és ami nem jó, azt meg szeretnénk változtatni. A mai világ emberének az a problé­ mája:

azt gondolja, hogy minden dolognál és helyzetnél van egy jobb megoldás. Ha valamit változtat, csak jobb lesz, ezt gondolja. A párkapcsolatok alapvető problé­ mája is ebben jelenik meg, mert ez esetben is azt gondoljuk, ha nem működik, akkor megoldásként egy jobb párkapcsolatot kell keresnünk. Addig kell megtalál­ nunk a saját kereteinket, míg a sors nem áhít sorompót. Olyan ez, mint a mai reklámok. Újra és újra, jobb és jobb terméket kínálnak „Ne elégedj meg semmivel! Ne fogadd el az állandóságot! Bármilyen mosóport is használsz, van jobb!" De ha az egyik mosópornál elfogadjuk, hogy van nála jobb, elfogadjuk azt is, hogy a következőnél is lesz jobb. Tudattalanul fogadjuk el és mondunk igent. A személyiség egyre inkább rááll arra, hogy elfogadja a változtatásokat. Ám vé­ gül nem fogja elfogadni saját határait sem. Azt hiszi, ő is bármit megtehet Ugy érzi, ha valami rossz, akkor meg kell változtatni. De megtanulnia

úgyis azt kell, hogy nincs jobb, csak más. Viszont ha ezt tudjuk, akkor minek változtatni? Hiszen azt a helyzetet már ismerjük, amelyben benne vagyunk, a másikban meg nem tud­ juk, mi vár ránk. Ha egy újabb mosóport veszünk, amitől kiütést kapunk, akkor 26 KARMA ÉS ASZTROLÓGIA mennyivel lett jobb a helyzet? Nem az a kérdés, melyik a jobb, hanem hogy kell-e egyáltalán az a mosópor? Amikor ezt felismerjük, talán fel tudjuk állítani saját ha­ tárainkat. Egy lány azzal fordult hozzám, hogy gyermeket szeretne, de nem jön össze. Már mindent megpróbáltak, s bár szervi problémát nem találtak az orvosok, még beültetéssel sem fogant meg a baba. A horoszkópjában azt láttam, hogy csak akkor lehet gyereke, ha ő nem akarja. Ez hogy lehetséges, ha neki csak ez a vágya? A probléma azzal indult, hogy éveken át védekezett a gyerekfo­ gantatás ellen. A védekezés vagy fogamzásgátlás szimbolikusan pedig azt jelenti, hogy „csak akkor kell

gyerek, ha én akarom", ha akarja, akkor vi­ szont nem lehet, emiatt nem született gyermeke. Valójában neki a befogadó szerepet kell vállalnia, és csak a párja akarhatja a babát. Ő egyet tehet: ha lefekszik valakivel, nem védekezik. Minden változtatás az egyén vágyaira épül. Ami tudatunk számára negatívumot tartalmaz, annak elkerülésére, megváltoztatására vágyunk önálló, szabad akara­ tunkból. Ez pedig óhatatlanul elvisz a függetlenség kérdéséig Minden ember önál­ ló személyiség, aki már a létezésével is korlátozza a másikat. Függetlenség, sza­ badság, egyenlőség, testvériség: mára ezek a fogalmak csapdává váltak. Ma ezek nem jelentenek mást, mint az akarat érvényesítését. Csak azokat a helyzeteket fogadjuk el, melyek számunkra kényelmesek, nem korlátozóak. Ezeket a fogalma­ kat egy hajszál választja el a magánytól. Jön a magány, mert a karmánk az egység Az igazi cél a belső korlátok megjelenése

lehet. Amikor a személyiség semmilyen korlátot nem fogad el, amikor már mások je­ lenléte és értékrendje önmagában is irritálja, a Vízöntő-Szaturnuszú embernél alsó szinten megjelenik a „lázadó". Már nem fontos a dolgok miértje, csak a másság Mindent meg akar változtatni, ami állandó, ez pedig anarchiához vezet. Azonban a lényeg csak az egység lehet, ami akkor jöhet létre, ha nem a magunk érdekeit nézzük, amikor azt nézzük, mi a jó a másiknak. Ha a másiknak jó, akkor nekünk is jó, mert ez az egység. Könnyű boldognak lenni egy párkapcsolatban, ha boldog­ gá tesszük a partnerünket. Ennek viszont az az ára, hogy le tudjunk mondani az önérvényesítésről. Mikor ezt felismerjük, már kezünkben is a boldogság kulcsa A Halak jegyének szintjei a következők: felső szint: az egység teremtése, azt akarhatja, amit a másik, az „egyesítő", középső szint: áldozatokat hoz, önfeláldozó vagy áldozat, a

„poéta", alsó szint: képtelen felelősséget vállalni, a „gyáva". Az útja: egységben vagyok a világgal, önfeláldozó vagyok, áldozat vagyok, nem tehetek semmit, ilyen a világ. 27 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE A Halak-Szaturnuszt - miután a Halak a legboldogítóbb, egyúttal a legnehezebb jegy - nagyon könnyen és szépen meg lehet élni magasabb szinteken, de borzasz­ tó megélni alacsony szinten. A Halak-Szaturnusszal rendelkező ember dolga az egység megteremtése, lemondani az önérvényesítésről, hiszen nem az a lényeg, hogy ki valósítja meg a dolgokat, hanem, hogy létrejöjjenek. Ez azért nehéz, mert a világ épp az ellenkezőjét mondja: „Mindent meg tudsz valósítani, csak az akara­ todon múlik!" A Halak-Szaturnusszal rendelkező embernek azt kell megértenie, hogy semmit nem kell megvalósítania, mert bármit megteremt a világ, az egyben az övé is. Nehéz azonosulni azzal, hogy a másik jobban tudja, mire van

szüksé­ günk. A sors mindig azokat az embereket hozza utunkba, akik segítik a feladata­ inkat, amelyekre születtünk. A sors az egységet teremti meg: akkor van értelme a „rendes ember" kifejezésnek, ha van „rendetlen" is. Amennyiben az egyik oldal megjelenik, rögtön ott terem a másik. Középső szinten önfeláldozó vagy áldozat lesz a Halak-Szaturnusszal rendel­ kező ember. Képtelen elfogadni, hogy nem őrajta múlnak a dolgok, ezért mindig úgy érzi: „Engem mindig lemondatnak, kihasználnak, nem szeretnek. Mindig töb­ bet kell adnom, mint amennyit kapok. Jobban kell szeretnem, mint ahogy engem szeretnek." De ez csak akkor van így, ha a tudatában az van, hogy nem ezt kellene éreznie és megélnie. Észre kell vennie az egységre való törekvést Ha önfeláldozó, akkor képes önmagától lemondani dolgokról, ha áldozat, akkor a sors mondatja le. Ilyenkor legnehezebb a Halak-szülött dolga, mert ha megvalósítja, akkor boldog, de ha

nem, akkor úgy nyög, ahogy csak lehet. Minden helyzetben áldozatnak érzi magát, hiszen az akarata ellen történnek a dolgok. Például: míg a Bak-típusú em­ ber, amennyiben nem adja be a derekát és „teremt magának" egy sokízületi gyul­ ladást, de harcol tovább, addig a Halak-Szaturnusszal bíró szinte leblokkol és fo­ lyamatosan az áldozat szerepét éli meg. A Bak-Szaturnusszal rendelkező ember soha nem fogja áldozatnak érezni magát, ellenben a Halak-érdekeltségű állandó­ an. Az egónak mindig az a fontos, amit érez, függetlenül a történésektől, és mindig úgy érzi, hogy áldozat, ezt pedig nehéz megélni. Egy asszony azt kérdezte, mit tehetne, mert a férje, akit szeret, alkoholista, de már nem tudja elfogadni a helyzetet. A feladat nagyon érdekes A horosz­ kópjában „otthonban történő önfeláldozás" van. Ez történhet úgy, hogy elfo­ gadja a helyzetet, de úgy is, hogy lemond az otthonról, a családról. Ebben a

helyzetben mik a lehetőségei? Az elv az, hogy a férfi addig lesz alkoholista, amíg az asszonynak ezt kell megélnie. Ha analógiát vált, már nincs szüksége arra, hogy a férje alkoholista legyen. De ha vált, mi fog történni? Az egyik lehetőség, hogy a férj leszokik az ivásról, a másik, hogy elválnak, a harma­ dik, hogy a férfi meghal. A tudattalan „tud" ezekről a lehetőségekről, emiatt szinte sosem tudnak váltani. 28 KARMA ÉS ASZTROLÓGIA A Halak-Szaturnusszal bíró ember alsó szinten is érzi ezeket a hatásokat, de nem mer velük szembenézni. Megpróbálja valamüyen módon kikerülni az esemé­ nyeket, és homokba dugja a fejét. Ennek tipikus megjelenése a tudatváltoztatás Ilyenkor nem tudja elviselni az események súlyát és gyakran pszichés problémák léphetnek fel. Nemritkán ennek hatása az alkoholizmus vagy a drogfogyasztás is Azt, hogy mi a Szaturnusz által kijelölt feladat megoldása, mindig a Jupiter ana­ lógiái

mutatják meg, a két sorsbolygó együtt pedig a Nap megvalósítását, szellemi feladatunk megélését segíti. A régi világ keretei sokkal inkább lehetőséget adtak életfeladatunk meg-élésére. Ha például valakinek Oroszlán-Napja és Halak-Szaturnusza volt a születése pülanatában, akkor a feladata az volt, hogy az egységet megteremtse, mert akkor fölnéznek majd rá. Ezt az élethelyzetet legkönnyebben papként lehetett megvaló­ sítani. Csakis akkor uralkodhatott (Oroszlán-Nap), ha mások hittek (Halak-Szaturnusz) benne Ez szép és nem is túl nehéz feladat volt, mert ha önfeláldozó tu­ dott lenni, felnéztek rá az emberek. A mai világban azonban az a feladata, hogy felismerje, az elismerést, a feltétel nélküli hitet másoktól kell kapnia. Ha nem tudatosul, hogy mi a feladata, akkor alsó szinten áldozat lesz, mert ha nem tűri az alárendeltséget, azt, hogy ne ural­ kodhasson, és erőszakosan törekszik rá, akkor áldozat lesz. De a másik

oldal is megjelenhet, ha úgy érzi, őt senki sem becsüli, nem néznek föl rá, és így válik ál­ dozattá. De nézzünk még egy példát a megvalósulásra! Ha valakinek Halak-Napja és KosSzaturnusza van vagy volt a születése pillanatában, akkor az egyik legnehezebb feladatot kapta: képesnek kell lennie arra, hogy másokért küzdjön vértanúként, például gyógytornászként, orvosként vagy apácaként. Természetesen, hogy valaki másokért tudjon élni (vértanúként az önérvényesí­ téséről lemondva), ahhoz előbb alá kell rendelnie önös érdekeit mások céljainak. Általában, ha a Szaturnusz kiemelt helyzetben van (I., IV, VII, X házban, melyek sarokházak), a sorsfordulatokkal segít, hogy a szülött le tudjon mondani az egójáról. A sors Halakká (önfeláldozóvá) akarja tenni, és olyan helyre „rakja" a Szaturnuszát, ahol legkönnyebb lemondani az egójáról Persze a hétköznapokban egy ilyen ember leginkább arra törekszik, hogy

a vértanúság ne járjon számára a vá­ gyairól, álmairól való lemondással, vagyis ne legyen mások áldozata, ne tudják mások kihasználni. Fölmerülhet még egy kérdés: mi van akkor, ha mondjuk a Szaturnusz és a Jupi­ ter és még a Nap is ugyanabban a jegyben, teszem azt, a Bikában áll? Ebben az esetben azonos a feladatunk (Szaturnusz) a feladat megvalósításához szükséges úttal (Jupiter). Ez azért nagyszerű helyzet, mert itt megvan az esélyünk, hogy azonosuljunk a feladatunkkal. 29 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Minden ember a Jupiterének érzi magát. Például ebben az esetben, ahol a Biká­ ban áU a Jupiter, a Bikaság (birtoklás, biztonságra törekvés, stabilitás iránti vágy) természetes életérzésként, igényként merül föl bennünk. A feladatunkat (az anyag nélküli biztonság megteremtését) segíti a Jupiterünk, az anyaggal való azonosu­ lás, a birtoklás. Ez azt jelenti: tehetjük a dolgunkat, mindig meglesz az

anyagi biz­ tonságunk (persze mindig annyi, amennyi a feladatunk szerint szükséges). Baj akkor van, ha azt gondoljuk, magunk teremthetjük ezt meg. A Szaturnusz pedig éppen azt fogja bebizonyítani, hogy a biztonság nem rajtunk múlik. Régen annak az embernek lehetett üyen feladata (Bika-Szaturnusz és -Jupiter), aki földdel vagy állatokkal foglalkozott. A természet megtanította, hogy a lehetőségeket csak kap­ juk, nem rajtunk múlik a teremtés, a gazdagság, mert kiszolgáltatottak vagyunk az időjárás viszontagságainak. Ezáltal megélte a Bika-Napot, csak a hitében ke­ reshette a biztonságot. De ha éppen Nyilas-Napja volt az illetőnek (Bika-Jupiter­ rel), elmehetett szerzetesnek, és úgy élte meg a feladatát. Hiszen a szerzetes is abból élt, amit kapott (nem volt teremtése). Ma úgy a legegyszerűbb megvalósítani a Bika-Napot, ha anyagi vonalon gondoskodunk a családról. Összefoglalásképpen tehát megfogalmazhatjuk: a Szaturnusz mindig a szel­

lemmel van kapcsolatban, a Jupiter mindig a lélekkel. A születés előtt, úgy mond­ juk, a szellem és lélek egységében vagyunk. A szellem kiválasztja, mi a feladatunk, ez a karmánk (Szaturnusz), közvetíti a léleknek, ami a testünkkel van kapcsolat­ ban, és ezért közvetíti a fizikai valónkba a feladatot. A szellem a Szaturnuszon keresztül közvetít, a lélek a Jupiteren keresztül. Ezért van az, hogy ami olyan jól esik a lelkünknek, nem biztos, hogy megfelelő a szellemünknek, és ettől feladat a sorsunk, amiért gyakran nyögünk. Azonosulni kell a problémával, és ki kell választani, hol tudjuk a Szaturnuszt jól megélni. Ha azonosulunk a feladatunkkal, nem lesznek nehézségeink, meg tud­ juk élni harmonikusan a karmánkat. Ha nem, várhatjuk a sors által hozott meg­ oldásokat! AZ ASZCENDENS MINT AZ EGO MEGNYILVÁNULÁSA Minden tettet eredménye minősít. Sokszor beszélünk vagy hallunk az egóról, az énről, mint felelősről, ami a

szemé­ lyiséget a negatív irányba viszi. Az egót gyakran helyezik negatív megvilágításba, mintha egy olyan rossz dolog lenne, ami által bűnöket követünk el. Természetesen mindenhol, így az asztrológiában és az ezoteriában is vannak címkék, amelyeket ráaggatunk bizonyos dolgokra. Az asztrológia azt vallja, hogy az ego nem más, mint a születési képlet aszcendense, így kell vizsgálnunk és értékelnünk. Az ego a hétköznapi használatban azt jelenti: tudatos én. Ez azonban egy pszi­ chológiai fogalom, ami a nagy egót jelöli. A mi vizsgálatunkban ez nem más, mint a szülött önérvényesítésének eszköze. Ha valaki önérvényesítő, az mondjuk rá, hogy egoista. Az önérvényesítés megjelenése a hétköznapok szintjén nagyon sok emberben visszatetszést kelt. Mit jelent az önérvényesítés, és miért zavar minket, ha valaki önérvényesítő? A horoszkópra tekinthetünk úgy is, mint egy olyan „építészeti" egységre, ame­

lynek „bejárata" a születés időpontja, vagyis az aszcendens, ami pedig az egónk világba helyezkedése és megjelenési formája. Az ego nem más, mint a lélek vagy a szellem anyagi megjelenése. Ha az önérvényesítés és az ego szóba kerül, mindig ebből az analógiából kell megközelítenünk ezeket a kifejezéseket. Senki sem képes olyan döntést hozni, ami nem a saját érdekeit tükrözi. Csak az a kérdés, hogy két ember találkozásakor melyikük tudja érvényesíteni az érdekeit. Az önérvényesítésre törekvő embereket onnan ismerhetjük meg, hogy állandóan ütköznek a többiekkel. Csak olyan emberre mondjuk, hogy egoista vagy erős az egója, aki ütközik velünk. Ha ebből a megközelítésből szemléljük az úgynevezett „erős" ego kérdését, akkor lehetséges, hogy ez attól függ, ki kivel találkozik? Mond­ hatjuk-e egyáltalán valakire, hogy erős az egója? Ha egy erősebbel találkozik, nem lesz egója? Akkor is van, de

akkor hová lesz az önérvényesítése? Horoszkópunk keleti oldala az aszcendens, az ego, az „én" oldala: „én vagyok". Minden, ami nem „én" vagyok, a „te", vagyis a külvilág oldala, veled kerül kapcso31 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE latba. Akkor lesz harmonikus a személyiség viselkedése, ha nem túlzottan hang­ súlyos az egója, mert akkor a „te"- és az „én"-oldal is harmonikusan kapcsolódik egymáshoz és nem alakulnak ki konfliktushelyzetek. Azoknak az embereknek, akikkel életünk során találkozunk, semmi más fela­ datuk nincs, mint hogy élethelyzeteinkben és megnyilvánulásainkban egységet hozzanak létre. Az asztrológiában az ember kapcsolatai attól függenek, hogy a születéssel már meghatározott (lásd: aszcendens) egója által hogyan tud belehe­ lyezkedni a világba, milyen élethelyzetbe kerül, továbbá hogyan kerül kapcsolat­ ba a másik emberrel. Hány olyan embert ismerünk, aki

elfojtja vágyait, saját személyiségét nem meri megmutatni, mert attól fél, hogy különben ütközni fog másokkal! Mikor azt hall­ juk, hogy „Mondj le az egódról!", vagy úgy jellemzünk valakit, hogy nagy az egója, mindig azt kellene végiggondolnunk, hogy akivel egy találkozás alkalmával egység­ be kerülünk, ahhoz viszonyítva nekünk müyen az érdekérvényesítési képességünk. Egy boltban, vásárláskor is megjelenik az önérvényesítés, amikor például vala­ ki 10 dkg párizsit kér. Ha az eladónak nagyobb lenne az egója, mint a vevőnek, nem tudna tőle felvágottat kérni, azt mondaná: „Majd kiszolgálom magamat". Ahogy kapcsolatba lépünk valakivel, azonnal kettéválik a személyiségünk „én"- és „te"oldalra, és a „te"-oldal fogja megmutatni, milyen az önérvényesítésünk. Énünk minden egyes eleme más és más módon jelenik meg. Amikor valaki egy másik embernek azt javasolja, hogy mondjon le az

egójáról, akkor ezzel csak egy dolgot bizonyít, hogy olyan emberrel került kapcsolatba, aki hozzá képest gyen­ gébb, emiatt tartja az illetőt erőszakosnak vagy önzőnek. Ha el tudná viselni a másik egóját, kiegyenlítődne a kettejük közötti feszültség, nem törne felszínre ez az energia, és már észre sem venné, milyen egója van a másiknak. Mindannyian önzőek vagyunk, ez a személyiségünk védelmi mechanizmusához tartozik. Csak úgy vagyunk képesek cselekedni, ahogyan jónak látjuk. A társadalmi szabályok mentén válik egyértelművé, hogy ez pozitív vagy negatív mozzanat lesz-e. A nehézséget többnyire az okozza, amikor saját akaratunkat nem merjük meg­ élni vagy azért, mert nem lehet, vagy nincs bátorságunk hozzá, vagy egyszerűen nem tudjuk. Itt borul fel az egyensúly, mert minden ember azonnal kompenzál, ha a saját érdekeiről van szó. Elkezdünk szerepeket játszani, hátha ezzel sikereseb­ bek lehetünk. Az asztrológiai

elemzések során is tapasztaljuk, hogy amennyiben valami olyasmit látunk egy illető horoszkópjában, ami sértheti az érdekeit vagy el­ képzeléseit, és ezt tudomására hozzuk, azonnal elkezd védekezni. A tudat (az ego) harcba kezd azok eUen a helyzetek ellen, amelyek az önérvényesítését sértik. Számtalan esetben találkozhatunk olyan horoszkóppal, amelyből teljesen nyil­ vánvalóan az derül ki, hogy csak akkor valósulhat meg valami a szülött életében, ha a döntést átengedi valaki másnak. Ehhez azonban el kellene fogadni, hogy amit a másik akar, az talán jobb, mint amit ő szeretne tenni. 32 AZ ASZCENDENS MINT AZ EGO MEGNYILVÁNULÁSA Ilyen volt annak a lánynak az esete is, aki csak akkor szült volna gyereket, ha a baba tradicionális családba születik. Horoszkópja viszont azt mutatta, hogy gyermeke csak különleges körülmények között születhet meg. Ebben az esetben tehát nem a lány akarata dönt afelől, hogy lesz-e gyermeke vagy

sem. Rendre „szállította" neki az élet a párkapcsolatokat, de a férfi, akivel a szerinte tradicionális kapcsolat létrejöhetett volna, partnerként neki nem felelt meg, akibe pedig szerelmes lett, az a férfi vagy nem akart családot, vagy már foglalt volt. Ez a szituáció jellegzetesen mutatja, milyen alapon dönt az ego: „Vagy úgy lesz, ahogy én akarom, vagy sehogy". Az aszcendens a születés pillanatát rögzíti, ami egyúttal a szülött I. házának kezdete is. Az I ház egyik jelentése: „Én akarom" Ez az önérvényesítés háza, me­ lyet azért kapunk, hogy valamilyen módon megvalósítsuk akaratunkat. Ezzel kap­ csolatban általában a következő probléma adódik: az érvényesítés nem mások fö­ lött, hanem másokért kellene, hogy történjen. Ennek azonban épp az az akadálya, hogy az emberek csak akkor tudnak cselekedni, ha azt jónak tartják. Viszont a „jó" vagy „rossz" fogalmát az ego határozza meg. Ennek

megfelelően csak az a jó, ami az egónk számára jó, ez pedig mindig a másik ember vágyaival való ütközés lehetőségét hordozza. Gondoljuk végig azt a történetet, amikor egypárkapcsolatban ez megjele­ nik. Egy házaspár azzal a problémával keresett meg, hogy a lány úgy érzi, a fiú rá akarja erőszakolni az akaratát. Természetesen mindketten boldog kap­ csolatban szeretnének élni. A lánynak van egy cége, amit még az előző fiújá­ val indított el. A vállalkozás jól működik, biztos anyagi hátteret nyújt nekik Viszont a férj rendkívül féltékeny, mert az asszony továbbra is együtt dolgo­ zik a régi fiújával. Állandó vitatéma, hogy a feleség feladja-e a vállalkozást vagy sem, mert a férj ezt tartaná jónak. Az asszony azzal védekezik, hogy ha a cég nem lenne, akkor anyagi helyzetük meginogna, mivel a kieső pénzt a férfi nem képes pótolni, hiszen most is jóval többet keres, mint a férje. A lány az anyagi biztonságot

tartja fontosnak, nem azt, hogy a fiú érzéseinek meg­ felelően cselekedjen. Amennyiben mindketten úgy teszik továbbra is a dol­ gukat, ami csak saját maguknak jó, annak eredménye könnyen a kapcso­ latuk vége lesz. Nemigen fognak találni jó megoldást, hiszen valakinek fel kellene adnia a törekvéseit, mely esetben azonban az ego mindig sérül. Csak akkor születhetne jó megoldás, ha figyelembe vennék és elfogadnák a másik érdekeit. Valakinek elfogadónak kell lennie, azonban ez nem lehet kényszer Nagyon érdekes megfigyelni, hogy minél erősebb valakinél az önérvényesítés területe, annál biztosabb, hogy a horoszkóp egésze is a saját célokról és vágyakról 33 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE való lemondást fogja mutatni. Ilyenkor mindig olyan feladatot kap az illető, mely­ nek megoldásaként mások céljait kell támogatnia. Az ego egyszerűen eszköz lesz ahhoz, hogy a feladatainkat meg tudjuk oldani. Ha megfigyeljük a zodiákus

körét, minden egyes állatövi jegy az előző jegyben, saját 12. házában tud kiteljesedni 12 ház pedig az egység háza, az egóról való lemondás területe. Ezért minden jegy az őt megelőző jegyben oldódik meg A je­ gyek csak a feladat minőségét jelölik. Egy embernek nemcsak Nap-jegye vagy aszcendense van, hanem rendelkezik más bolygók által jelzett feladatokkal és adott­ ságokkal is. Emiatt mindenki találkozik minden jegy analógiájával, a kérdés csak az, hogy milyen szinten éli meg. A Kos azért kapta az erejét, hogy képes legyen másokért küzdeni. Amikor ezt teszi, teljesen harmonikusan éli meg a feladatát, s nem fog feleslegesen tenni sem­ mit, nem lesz türelmetlen és agresszív. Viszont másokért küzdeni csak akkor lesz képes, ha készen áU az önfeláldozásra, mert így tudja megélni a Halak jegyét. Ez esetben nem azt fogja érezni, hogy kihasználják, becsapják, és nem jelentkezik a mártíromság negatív oldala. Az ember

önfeláldozóként csak úgy tud élni, ha látja, hogy ez számára is előre­ vivő. Ez a Vízöntő szimbóluma: akkor tesz valamit, ha másokért teheti, akkor pedig semmit sem tesz, ha azt a másik már teszi. így képes alkalmazkodni a többi­ ekhez és része lenni egy közösségnek. A Vízöntő-ember azért cselekszik így, mert sorsfeladata értelmében a tettei által mindig mások céljait kell segítenie, mint például a Bak jegy szülötteinek. Nem saját céljait kell megvalósítania, a másik ember célja épp olyan jó, hiszen cél csak egy van. Ilyenkor nem jelentkezik kielégületlenség, mert az újabb és újabb célok hatástalanítják ezt az érzést Ezt azonban csak egyféleképpen tudja megtenni, ha a Nyilas hitével rendelke­ zik, miszerint: „Minden úgy jó, ahogy van, ahogy Isten akarja". Ez esetben felis­ meri, hogy akkor érheti el, amit akar, ha a sorsa engedi, valamint hogy minden, ami az életében történik, a saját céljai

megvalósítása érdekében következik be. Tehát csak akkor lesz valódi hite, ha az belülről fakad, és így megjelenik a Skorpió jegy sorsfeladata - a „remete" magányának megélése -, hogy elszakadva a külvilágtól, a belső hitet élhesse. Ez azt jelenti, hogy minden ember egyedül van a világban, mindenkinek saját sorsa, érzése és gondolatvilága van, amit ugyan megoszthat másokkal, de senkitől sem várhatja el, hogy az ő problémáit átérezze. Ha ezt képes megtanulni, akkor már nem okoz nehézséget, hogy Mérlegként felvállalja önmagát, bízik magában, ezért szeretni fogják. Nem várhat viszonzást, mert mindenkinek nem lehet megfelelni. Aki képes önmagát elfogadni, az az ember képes tökéletesnek is érezni magát, ami a Szűz leckéje. így tudja elfogadni, hogy „Csak az történhet velem, amire szükségem van". Ez akkor fogadható el, ha nem viszonyít és mindent a feladatnak rendel alá. 34 AZ ASZCENDENS MINT AZ EGO

MEGNYILVÁNULÁSA Azonban, ha képes önmagát tökéletesnek érezni, akkor azt is megtapasztalhat­ ja, hogy „Vagyok valaki", minekutána felnéznek rá, tehát Oroszlánként uralkodhat. Számára csak így lehetséges, hogy átérezze, „hisznek bennem", mert ezt máso­ kért teszi. Amennyiben érzi, hogy hisznek benne, akkor érezheti saját nélkülözhetetlen­ ségét is. így valósulhat meg a Rák feladata, a gondoskodás „Képes vagyok alá­ rendelődni, mert érzelmileg kötődöm", amit a családban legkönnyebb átélni. A szülő csak úgy tud gondoskodni, ha önmagát adja („Én vagyok"), aszerint, ahogyan gyermeke számára jónak tartja. Ebben az esetben éli az Ikrek analógi­ áját, a „tanító" szimbólumát. Természetesen számukra mindig nehéz, amikor hi­ telesnek keh lenniük, pedig nagyon fontos lenne, hiszen a gyerekek a szülői min­ tából tanulnak. Azt követik vagy vetik el attól függően, mit tapasztalnak Aki

megtanulta önmagát adni, az képes lehet elvonatkoztatni az anyagtól, ez a Bika felső szintje. Fel kell ismernie, hogy az anyagi biztonság nem a saját akaratától függ, mert a sors mindent biztosít ahhoz, hogy a feladatát teljesítse. Ha erre képes, ha le tud mondani az anyagi birtoklásról és nem fél attól, hogy bármit is elveszíthet, akkor lesz képes Kosként másokért küzdeni. Minden erőt és lehetőséget megkap, amire szüksége van. Kiteljesedhet az énje, a személyisége Amikor azt mondják az embernek, hogy „Mondj le az egódról!", akkor nem arról van szó, hogy ne legyen egója, hanem inkább azt kell felismernie, hogy nemcsak akkor és nemcsak úgy teljesedhet ki, ha mindenkor a saját akarata érvényesül. Minden ember tökéletes tudással születik. Ha valaki Oroszlán-adottságokkal szü­ letett, azért született annak, mert a jegy analógiájával, a teremtésre való vággyal együtt kellett születnie. Az Oroszlánnak nem azt kell

mondani, hogy uralkodjon, csillogjon, hanem azt, hogy teremtsen valamit. Ha teremt, megéli az Oroszlánsá­ got, ha viszont nem képes teremteni, sosem fogja megélni, és megpróbálja elnyom­ ni a másikat, hogy uralkodhasson. Ez esetben a teremtés nem jelenik meg, mert az illető azt fogja érezni, hogy „Az én akaratom érvényesül, tehát ez jó". Pedig ha felismerné, hogy valójában csak az Oroszlán elsődleges analógiája, a teremtés által teljesedhet ki, akkor érvényesülhetnének az adottságai, amelyeket a sorstól kapott. A baj, hogy annak az embernek, aki csak uralkodni akar, nincs valódi egó­ ja, ezért kompenzál és folytonosan harcol mindenkivel, mert fél a vesztéstől. Korunk sajátossága, hogy vágyainknak nincs határa. Mindenki előtt ott vannak a lehetőségek, hogy sikeres és boldog lehessen. Elhitetik velünk, hogy bármit elér­ hetünk és megvalósíthatunk, csak az akaratunkon múlik. Azonban a külvilág el­ várása és nyomása

is jelen van az életünkben, s többnyire az elénk állított ideák hamisak és csalfák. Mindenki nem lehet sikeres és elismert a világban, mindenki nem lehet gazdag, mindenki nem lehet szép és okos. Ha ezt nem fogadjuk el, és csak a vágyaink lesznek fontosak, csak az önzés és a agresszió erősödik szemé­ lyiségünkben. 35 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE A Bika-személyiségű ember azért ragaszkodik az anyaghoz, mert azt hiszi, hogy ami nem az övé, az nincs is. Abban, hogy nem birtokolhatja, igaza is van, de attól még nem érvényesül az egója, hogy harcol érte. Neki azt kell megtanulnia, hogy akkor is az övé lehet valami, ha nem birtokolja. De vele együtt szinte minden­ ki folyamatosan küzd és harcol anélkül, hogy a sorsfeladatát figyelembe venné. Akinek kocsija van, azt hiszi, megszerezte, ezért az övé, de ez majd akkor derül ki, ha kimegy a parkolóba. Nem az van a tudatában, hogy akkor az övé, ha hasz­ nálja is. Gondoljunk a

műgyűjtőkre! Kincsek vannak páncéltermeikben, és azt hi­ szik, ez többet ad nekik, mintha múzeumban lennének. Félünk a vesztéstől, ezért az ellenkező irányba kezdünk kompenzálni. És abban a pillanatban, mikor megjelenik az ego kompenzációs törekvése, összeomlik a sze­ mélyiség egysége, mert havalaki védekezik, kívülről csak olyan energiák „találják meg", amelyek támadnak, hiszen így kerül egységbe a külvilággal. Vannak olyan férfiak, akik minden velük párkapcsolatban élő nőt vernek, mert csak így érezhe­ tik fölényüket. Az ilyen férfihoz az fog hozzámenni feleségül, aki szereti, ha verik Ha viszont ez a férfi elnyomja magában az agressziót és eljátssza a kedves, barát­ ságos embert, bárki feleségül megy hozzá. Azonban attól a pillanattól kezdve, ahogy összekerül valakivel, azzal az illetővel egységet alkot. Ez elő fogja hozni a férfi valódi énjét, amitől a házasságban agresszív lesz. Nem a

kiteljesedés igénye jelent­ kezik, hanem a vesztéstől való félelem kompenzációja. Hiszen szerepet bárki tud játszani, de a reakció minden esetben az eseményekre adott válaszokból jön. Egy Bika-aszcendenssel rendelkező embernek hiába mondjuk, hogy tanuljon meg elengedni, úgysem fog neki sikerülni, mert a biztonságra törekszik. De miben és hol találja meg ezt? Úgy gondolja, csak akkor van biztonságban, ha megteremti magának. Hiába teremti meg azonban a saját biztonságát, sohasem fogja érezni, mert az anyag mindig átalakul. Mindig újra és újra meg kell teremtenie tehát, míg egyszer csak azzal szembesül, hogy így sem sikerül. Ha a Bika valódi analógiáit nézzük, ő azt mondja: ha megszületett, minden olyan anyagi dolgot meg fog kapni, amire szüksége van. Arra kell biztatni, hogy másnak teremtsen biztonságot, így tudni fogja, hogy biztonságban van, hiszen önmagáról sosem fogja tudni, de a má­ sikról igen. Hogy ő mit érez, már az

ő dolga A Kos analógiáját kell igénybe vennie ahhoz, hogy ezt megtehesse, mert sors­ feladata szerint másoknak kell biztonságot teremtenie. Amit mi a hétköznapokban egónak minősítünk, valójában nem a tudatos ént je­ lenti. Ha valaki más megnyilvánulásairól mond véleményt, tudnunk kell, az illető­ nek azzal az analógiával van problémája, amit a másik képvisel. Őt érintette meg, tehát neki szól. Hány ember bújik ezzel az ezoteria mögé!? Például amikor azt mondja valaki, azért nincs párkapcsolata, mert olyan magasan fejlett, hogy nincs is szüksége társra, egyedül akar kiteljesedni, a kapcsolat csak visszahúzza, egy idő után viszont kiderül, szó sincs erről, csak elfojtja az érzelmeit. Ha pedig nincs 36 AZ ASZCENDENS MINT AZ EGO MEGNYILVÁNULÁSA normális munkahelye, azt fogja mondani, annyira elszakadt az anyagiaktól, hogy már nem is érdekli a teremtés. Ezek mind elfojtások Egy Bika-típusú ember sosem érezheti azt, hogy

nincs szüksége az anyag(iak)ra, mert akkor biztos, hogy elfojtja a valódi énjét, de ha másnak teremt, tökéletesen a helyén van. Innen ismerhető fel, hogy valóban felvállalta-e önmagát vagy csak kompenzál. Akkor tud lemondani valaki az egójáról, ha van egója, és ha bátran kijelentheti: „Én vagyok", mert akkor nem fojtja el a valódi énjét. A Bika-analógia akkor fogja önmaga számára a biztonságot jelenteni, ha sokat tud teremteni. De mi határozza meg, mi a „sok"? Ezt nem lehet neki napi három almával körülírni, mert ő a körülötte lévő világ legmagasabb anyagi megnyilvá­ nulásait próbálja megélni. Ha valaki jó fizetésről beszél, egyből arra gondol, hogy Amerikában mennyit keresnek az emberek, s eszébe sem jut Albániára gondolni. Ha valaki a szépségről beszél, csak a modelleket veszi számításba. A környezet által megismert legmagasabb elvárásoknak próbál megfelelni, ennélfogva egészen biztos lehet benne,

hogy mindig lesz valami, amitől rosszul érzi majd magát, mert viszonyít. Ez pedig a tökéletességbe vetett hit halála Lehet-e valamit viszonyítani, ha abból csak egy van? Persze hogy nem lehet. Sen­ kiből sincs kettő, ennélfogva mindenki tökéletes. Az a probléma, hogy viszonyítjuk magunkat. A viszonyítás a 6 ház, a Szűz analógiája Ha az egység (12 ház) meg­ élése helyett a viszonyítást (6. ház) választjuk, vége az egységnek Az egységgel mindig szembekerül a viszonyítás. Amiben viszonyítunk (anyagiak, érzelmek, sze­ relem, szexualitás, gyerek, hivatás, munka), abban nem tudjuk megélni a tökéle­ tességet, mivel a viszonyítás az egységből való kikerülés analógiája. Az az ember pedig, aki kikerül az egységből, viszonyít, mert csak így tudja megélni, és ha kike­ rül az egységből, nem is tudja elfogadni, hogy egységben éljen. Az ilyen ember ho­ gyan fogja magát jól érezni, mit fog tenni? Arra fog törekedni, hogy jobb,

több, szebb, gazdagabb legyen, mint a másik. Gondoljuk végig! Szinte mindannyian arra figyelünk, hogy miben szenvedünk hiányt. Hiába van pénzünk, ez nem jelenti automatikusan az otthont, családot, párt, hivatást is. Mit fogunk látni? Természetesen azt, ami nincs Annak megszer­ zésére törekszünk, azért küzdünk, hogy legyen. Ha valaki eltér attól az ideától, amit kialakít magának, azonnal elkezd véde­ kezni. Ha egy Mérleg Nap-jegyű lánynak azt mondanánk, hogy az lenne a legjobb megoldás számára, ha nem lenne párkapcsolata, összeomlana. Ha felkínáljuk neki a lehetőséget, hogy válasszon: párkapcsolat nélkül él, de megjelenhet és sikereket érhet el a nyilvánosság előtt vagy párkapcsolatban, de visszavonultan, ezen már gondolkodni fog. Az egót mindig választásra kell kényszeríteni, és onnan ismer­ jük fel, hogy valaki éli-e a sorsát vagy sem, hogy nem a személyiségével ellentétes analógiát választja vagy az

ellenkezőjét. Ha azt mondjuk az előbbi Mérleg-lány­ nak, hogy a külvilágot élve szabad és független lesz, viszont párkapcsolat válasz37 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE tása esetén csak kiszolgáltatott lehet, mit fog választani? Azonnal ki fog derülni, müyen az egója. Ha Kos-egóval bír, akkor a függetlenséget, ha Rák-egóval, akkor minden bizonnyal a párkapcsolatot választja. Ha nem választ, akkor mindkettőt akarja. Csak akkor vall színt az ego, ha belekényszerítjük a választásba Ez minden jegyre igaz, mert minden jegynek megvan a kettős analógiája. Min­ denkinek van egy rá jellemző megnyilvánulása. Ez vagy passzívvá, vagy aktívvá teszi, attól függően, hogy az aszcendens milyen jegyben áll. Ha megkérdezünk egy Bika-feladattal született embert, melyik a jobb: ha ő teremt és odaadja valakinek, vagy ha ő kap, neki teremt valaki, akkor a Kos-egóval rendelkező önmagának akar majd teremteni, a Halak-egóval rendelkező

inkább kapni szeretne. Csak a válasz­ tás mutatja meg a valódi ént. A Bikának egyébként az is a dolga, hogy teremtsen, de mivel más valaki számára kellene teremtenie, oda is kellene adnia. S ez nem véletlen, hiszen a választás felelősséggel jár. Nem létezik olyan, hogy rossz aszcendenst kaptunk! Aki Oroszlánt kapott, ural­ kodni akar, és mindent meg fog tenni, hogy felnézzenek rá, hogy bizonyítsa, „Va­ gyok valaki". Ezt többféleképpen is elérheti: úgy, hogy maguktól néznek fel rá az emberek, mert tisztelik a tudásáért vagy a személyiségéért; de ez akkor is meg­ valósulhat, ha valaki kiszolgáltatott neki. Kérdés, hogy mit választ Ha ehhez kap valaki mondjuk egy Halak-Napot, akkor már egyértelmű a sorsfeladat: a kiszol­ gáltatottságot kell megélnie, tehát vagy neki lesznek mások kiszolgáltatva (mint például az orvos, akire a foglalkozása miatt néznek fel), vagy ő lesz kiszolgáltatva valakinek, aki gondoskodik róla, de

ő közben (érzelmileg) uralkodni fog rajta. A múltkoriban beszélgettem egy lánnyal, akinek az Oroszlán-aszcendense hasonló módon jelent meg. Amikor a „kiszolgáltatottság" szót meghallotta, szin-te sütött az indulat a szavaiból. Minden ilyen helyzet gyűlölettel töltötte el. Elmondta, hogy egész életében ez ellen küzdött, és csak azért imádkozik, hogy többé elő ne fordulhasson az életében. Még a gondolat is elborzasztja, hogy esetleg rászorul másokra. Mindezt teljes őszinte naivitással mondta, majd elmesélte, hogy a szívműtéte után is az volt az első kérdése az orvoshoz, hogy mikor kelhet majd fel. Nem is gondolt bele, hogy már maga a műtét is a teljes kiszolgáltatottságát mutatta. Mivel ő döntötte el, hogy megműtteti magát, az egója megnyugodott, mert szerinte saját akarata érvényesült. Mostanában egyre többször hallani, hogy az „én orvosom", az „én nőgyógyászom" stb. Ez önmagában is megmutatja az

önérvényesítés fontosságát, mintha minden az ember akaratán múlna. Ha feltárjuk például valaki előtt, hogy a párja fölötti uralkodással valósítja meg a kiszolgáltatott élethelyzetet, mert így a párja mindig rá lesz szorulva, ez nagyon nem tetszik az iUetőnek. Természetesen azt fogja mondani, hogy ő igenis mindent 38 AZ ASZCENDENS MINT AZ EGO MEGNYILVÁNULÁSA a párjáért tesz. Azonnal védekezni fog, hiszen az egónak így keh reagálnia Nem mondhatja ki: „Nem én teszek csak jót a másiknak, hanem a másik segít engem az­ zal, hogy elfogadja, amit én adok". A világ kimondja és rögzíti azt, hogy mi a jó és mi a rossz, de mi képtelenek va­ gyunk ezt megtenni. Mi csak azt tehetjük, amit önmagunk számára jónak tartunk Ennek megfelelően a fogalomhoz tartozó érzéseket kell átalakítanunk. Ezért csak egyet tudunk tenni: saját tökéletességünk felé irányítani a sorsunkat, az életün­ ket, így kikerülhetjük a

viszonyításokat, és az egónk nem tudja jónak vagy rossz­ nak minősíteni az eseményeket. Minden ember életét minősítés nélkül kell megközelítenünk, sosem szabad sen­ kinek direktben mondanunk dolgokat, valamiféle választási esélyt hagyni kell min­ denkinek, mert egyébként az egója elkezd hárítani. Ilyenkor még a jót sem fogad­ hatja el, ha az ellentétes addigi elképzeléseivel. Mindenkiben erősítenünk kell a személyiség tudatos felelősségvállalása iránti elkötelezettséget a döntéshozatal során. A Nap: amivé válnunk keh, a Hold: ennek megvalósításához kapott tehetségünk, az aszcendens pedig az eszközünk. Ez az eszköz pedig maga az egónk Csak ezek igénybevételével tudjuk megfelelően élni az életünket. Ezt senki sem tudja meg­ másítani. Ez olyan, mint amikor valaki elmegy kapálni, és valaki más azt mondja neki, hogy ne kapával kapáljon, hanem bottal. Az illető teljesen jogosan azt fogja erre válaszolni, hogy ezt

nem teszi meg, hiszen azért van a kapája, mert ezzel tudja megfelelően elvégezni a munkáját. Senkinek sincs túlzott egója. A probléma csak az lehet, ha valaki az adottságait nem ott és nem úgy használja, ahogyan a sorsfeladata megkívánja. A sors próbál­ ja erre rákényszeríteni, ekkor viszont kompenzálni fog. Ha Oroszlán Nap-jegyű az illető, mindenképpen ki akarja vívni, hogy uralkodhasson. Ha nem adják meg neki a lehetőséget és harcol érte, mindenki egoistának fogja nyilvánítani. Minden olyan élethelyzetet, amelyben a vágyainkat, az akaratunkat el akarják nyomni, az egónk élet elleni támadásnak nyilvánít. A tudattalanunk azt a jelzést kapja, hogy le akarják győzni, ezért harcolni fog ellene. Az életünk függ ettől, hi­ szen az I. ház az ego háza, Kos-analógia Ameddig nem tudunk olyan élethelyzetbe kerülni, amelyben lehetőségünk nyílik a kiteljesedésre, minden akadályt negatív­ nak fogunk minősíteni, és kivétel

nélkül mindannyian azt fogjuk megélni, hogy „El vagyok nyomva". Az emberek alapproblémája, hogy nem tudják mit, hogyan, hol és mikor kell tenniük vagy mikor nem szabad cselekedniük. Az emberek többsége az élethely­ zetekre csak reagál, teljesen mindegy, milyen a személyisége. Nem tudunk valódi döntést hozni, mert nem ismerjük még az eredményét, legyen a Nap-jegyünk vagy az aszcendensünk akár Kos (aki nagyon aktív), akár Oroszlán (aki uralkodni akar), 39 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE akár Bak (aki nagyon határozott), hiszen teljesen ki vagyunk szolgáltatva a sors szeszélyének. Állandóan azt tapasztalhatjuk, hogy az adottságainkat, feladatain­ kat akarjuk felülírni. Csak a vágyak és az önhittség az, ami irányít minket Emiatt nem ismerjük fel azokat az analógiákat, amelyeket a sors kínál nekünk. Nem tud­ juk, mi a cél, ami felé megyünk, nincs meg az út sem, amin haladnunk kellene, és amelyet követve

személyiségünk kiteljesedhet. Az, aki a helyére kerül, észre fogja venni, hogy mennyire ki tud teljesedni az egója, mert nem kérdőjelezik meg. Min­ dig akkor ütközünk a világgal, ha valaki akadályoz minket. Az ütközési pontok mindig azok, amelyek az egónkat megkérdőjelezik. Onnan ismerjük fel, hogy kinek mi az igazi problémája, hogy az ütközési pont müyen analóglát jelez. Érdemes megfigyelni, hogy a külvilágban megjelenő minket érzékenyen érintő bármilyen esemény mindig arra a jegyanalógiára mutat rá, melyet az egónknak meg kell tanulnia. Ha erőszakos valakivel a főnöke, ez a Kos analógiáit mutatja neki. Ez pedig a Kossal szemben lévő jegy, a Mérleg problémáját jelzi, az önelfogadási, felvállalási nehézségeket Meg kell vizsgálnunk, miért viselkedik így velünk szemben a főnökünk. Sokszor hallhatjuk, hogy a külvilág tulajdonképpen egy tü­ kör, amelyben önmagunkat láthatjuk. Ez olyan formában biztosan nem igaz,

hogy amit a külvilágban negatívnak látunk, az bennünk van. Viszont az igaz, hogy amit a külvüágban észreveszünk, problémaként érzékelünk, az érinti az egónkat, de nem problémaként, hanem feladatként. Hányan panaszkodnak, hogy nem tudják elfogadni, ha valaki hazudik nekik, színészkedik, becsapja a másikat! Az egónk, az önérvényesítésért felelős részünk nem tudja elfogadni, hogy nem hozhat döntést, nem dönthet a történésekről. Ami­ kor valamit nem tudunk elfogadni, az azt jelenti, hogy abban a helyzetben, abban az analógiában nem tudunk lemondani az önérvényesítésről. Ha valakit zavar, hogy a másik lop, azt igazából az zavarja, hogy nem ő döntheti el, mennyit adjon, hanem ezt a sors dönti el helyette. Eljött hozzám egy fiú és azt kérdezte, miért csapják be őt a lányok. Amikor valakivel megbeszél egy randit, vagy nem jön el, vagy valamilyen ürüggyel kimenti magát. Mikor végre létrejön egy párkapcsolata, akkor

viszont állan­ dóan megcsalják. Úgy érzi, számára reménytelen dolog a szerelem és a pár­ kapcsolat. A szélhámosság Ikrek-analógia Az ezzel szemben álló jegy pedig a Nyilas. Tehát itt kell keresnünk az ego problémáját, ami ebben az esetben az önbizalom vagy annak hiánya. Amennyiben a fiú bízna önmagában, nem akarna folyamatosan ígéreteket kapni partnereitől, ők pedig nem akarnák ezzel lerázni. Ha valaki hazudik, abban az zavarja a másik embert, hogy nem döntheti el, mi történjen vele. Azért hazudnak neki, mert azt akarja haUani, ami nem sérti az egó40 AZ ASZCENDENS MINT AZ EGO MEGNYILVÁNULÁSA ját. Mindig ott van bennünk a vágy, hogy megfeleljünk másoknak vagy egy adott szituációnak. Az egónk el tudná fogadni a valódi válaszokat? Ha mindig igazat mon­ danának az emberek, vajon miként reagálnánk? Amikor minket mutató tükörről - mint a világban megjelenő helyzetekről vagy problémákról - van szó, mindig ebből a

szempontból kell megközelítenünk a kérdést: ami ellen tütakozunk, az a dolog jelzi, hol nem tudunk önérvényesítő módon létezni. Ha valakitől ellopnak valamit, az nem a benne lévő tolvajt mutatja, hanem arra figyelmezteti az illetőt, hogy nem tud magától adni, így nem ő döntheti el, kinek és mikor ad. Itt a megta­ nulni való feladat a Bikaság, a mások számára történő anyagi teremtés megélése. Ha meglopják az embert, akkor is mások számára „teremt", csak nem magától, nem önként, hanem kényszer hatására. Gyakran megkérdezem a körülöttem élőktől, hogy szerintük melyik a nehezebb: magunktól odaadni valamit, amiről nem hisszük és nem tudjuk, hogy oda kell ad­ nunk, vagy elfogadni azt, ha ellopják. Biztos va-gyok benne, hogy mindannyian az utóbbit választjuk. Az asztrológiában az I. ház és az aszcendens mutatja meg, hogy a születésünk müyen élethelyzeteket teremt. Ez lehet eszközünk a lehetőségek

megvalósítására Ha valaki ezt felismeri és rátalál a feladatára, onnantól kezdve mindig tökélete­ sen ki tudja fejezni, meg tudja jeleníteni az egóját, így nem fog ütközni másokkal. Párkapcsolatainkat is mindig így választjuk. A szerelem és a vágy csak össze­ hozza a kapcsolatot, de nem tartja meg. Ami megtartja: a feladat megoldása Ami­ kor létrejön egy párkapcsolat (I. és VII házas analógia), a párunkkal kerülünk egységbe. És ha valakivel egyek vagyunk, akkor amit a társunk tesz, azt értünk teszi, továbbá ha a társunk akar valamit, az olyan, mintha mi magunk akarnánk. Ez mindkét ember számára a Halak „egység" analógiáját mutatja. Mindig ennek az analógiának a mentén dől el a házasság sorsa. A horoszkópban ez az aspektus a mi 12. házunkban és a párunk 6 házában jelenik meg. Ez természetesen fordítva is így van A 6 ház a szolgálat háza A szolgálat tulajdonképpen azt jelenti, hogy alá kell rendelődnünk.

Mindkettőnknek a másik ember, a társa irányába: „Amit én teszek, azt a másikért teszem", és ennek fordítva is igaznak kell lennie. Természetesen ez különböző módon megy végbe, de mindenképpen létrejön. Nem véletlen, hogy akkor boldog az ember, ha a másikat boldoggá teszi: így teljesedhet ki a szerelem, a teremtés, a vágyak, mert ezen az alapon jön létre két ember közös boldogsága. Ha valaki arra törekszik, hogy önmagának valósítsa meg a boldogságot, akkor már most le kell mondania arról, hogy ez sikerülhet, mert a sors akadályozni fog­ ja. Ha nem a másikat akarja boldoggá tenni, hanem önmagának akarja megterem­ teni, akkor szembekerülhet a feladatával. A horoszkópunk 12 háza saját magunk számára viszont a lemondások területe. Nem csoda hát, hogy ennyire félünk tőle! Nézzünk egy példát! 41 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Mi van akkor, ha egy férfinek 12. házas Napja van? Természetesen meg sze­ retné

valósítani, de a sors nem engedi. Nem engedi az öncélúságot, tehát vagy hoz neki egy olyan párt, aki megvalósíthatja számára, vagy akadályozni fogja és a párja akar majd Nap lenni. így a férfi is lemond a Napjáról a 12 házban, de a nő sem tudja megélni a Holdját. Hiszen az nem működhet hosszú távon, hogy a férfi vigye a Hold-szerepet, a nő pedig a Nap-szerepet. Nem fog­ ják érzékelni, hol van a probléma, s mire felfedezik, már késő. Természetesen ez a helyzet ugyanígy igaz lány esetében is. Ő sem képes Hold lenni, ha nincs egy Napja. Ezért mondjuk azt, hogy a 12. ház az egóról való lemondás területe, mert ma­ gunktól nem valósíthatjuk meg. Minél több bolygó áll itt, annál nehezebb a feladat és annál jobban nyög az illető. Pedig milyen egyszerű lenne! Ha a párkapcsolatban meg tudnánk élni, hogy a másikat tegyük Nappá, megmaradna a kapcsolatunk. Mindenki harmonikus kapcsolatot szeretne, de annak ára van, mégpedig az,

hogy tudatosan kell a másikat boldoggá tenni. Minden ember a jobbítás szándékával születik. Amit tesz és megvalósít az éle­ tében, azt mindig azért teszi, mert úgy gondolja, hogy úgy jó. Sajnos sok esetben ez a bűnözőkre is igaz. Az egónk mindig csak olyan döntést fog hozni, amit jónak tart Mindig el kell tudni fogadnunk az ego döntését, mert akkor abban a helyzetben azt és úgy látjuk jónak. Rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e ezt megfelelő mó­ don kezelni. Csak a hitrendszerünk átalakításával tudjuk ezt felülírni Ehhez pedig tudatosság szükséges. Erre szolgáltak a vallási előírások Feltehetjük a kérdést: „Hogy lehet az, hogy szinte mindannyian ismerjük a tízparancsolatot, mégsem tartjuk be?" Úgy, hogy a hitrendszerünk felülírja. Ha nem jó a házasságunk, kere­ sünk másikat. A hitrendszerünkben felülírtuk azt az alapanalógiát, hogy nem ön­ magunkért születtünk, hanem másokért kell tennünk. Nem

fogadjuk el, ennélfogva nem is nagyon tudunk másért tenni, mint önmagunkért. Érdemes elgondolkodni azon, hogy valójában mennyire vesszük komolyan sors adta lehetőségeinket. Ha szembenézünk a valósággal, ki fog derülni, hogy az em­ berek többségének valójában semmilyen egója nincs. Vegyünk egy nagyon egysze­ rű példát! Korunkban és társadalmunkban a legtöbb ember alkalmazottként dolgozik. Ez természetesen alárendelődéssel jár. Ezt pedig nagyon nem szeretjük Ezért sokan olyan munkahelyre mennek dolgozni, amelyet valójában utálnak, mert valamiből meg kell élniük. Hol van itt az ego? Ha az illetőnek egy szikrányi hite lenne, az egója biztos nem váUalna olyan munkát, amit rossznak él meg, inkább kivárna egy jobb lehetőséget. Emiatt a félelem alapján dönt, és azért, hogy pénze legyen, elvál­ lalja azt a munkát, amit nem szeret. A jónak tartott döntése az: „A pénzért bármit megteszek". 42 AZ ASZCENDENS MINT AZ

EGO MEGNYILVÁNULÁSA Amikor életünk változásai rákényszerítenek, hogy döntéseket hozzunk, már nem tudjuk harmonikusan megvalósítani a jegyek által kapott feladatokat. így a Kosanalógiákkal nem másokért küzdünk, sokkal inkább saját céljainkért, emiatt azon­ ban folyamatosan ütközünk más emberekkel. Azonban ha valaki folyamatosan harcolni kényszerül, akkor a biztonságot sem képes belül megélni, sérül a Bika-szimbólum jelezte terület is. így az Ikrek-analógiákkal is a lehetőségekhez kell alkalmazkodnia, hiszen őt is az anyagiakon keresztül fogják elfogadni, az anyagi teremtést fogják elvárni tőle. Megszűnik a „magamat adom", azt kell adnia, ami másoknak kell. Ez pedig nem a gondoskodás irányába vezeti, sokkal inkább a saját elvárásai felé, így az lesz neki fontos, hogy érezze, szükség van rá, ami Rák-szimbólum, nem pedig az önzetlenség. Emiatt aztán akkor szeretne majd gyereket, ha már biztos egzisztenciája

van, a saját maga kedvéért, nem az életért. Ellenkező irányba indul el, sérül a Rák-analógia is. így halad előre, de már öncélúan és önpusztítóan Minden lépésünkért harcolnunk keh valaki ellen, mert ő szintén csak a saját érdekében képes tenni. Aki ilyen, csak olyan párt kaphat, aki szintén vele szem­ ben helyezkedik el, és ezért ütköznek. Nagyon egyszerű a képlet: ha mindenki jót akar, de úgy, hogy nem veszi tekintetbe, a másiknak nem az a jó, ami neki, akkor nem a harmóniát találja meg, hanem azt, akivel jókat lehet vívni és harcolni. Ahol mindketten uralkodni akarnak, ott az erősebb fog uralkodni. Egy vitában mindig az erősebb kerekedik felül, de előbb-utóbb mindenkinél lesz egy még erősebb. Fel kell tehát ismernünk, hogy nem kell mindenért megharcolnunk, néha jobb, ha elfo­ gadunk helyzeteket. Életünk nem úgy teljesedik ki, ha mindig az történik, amit akarunk. Saját akaratunk teljesülése gyakran rossz irányba

visz Senkinek sem magáért kellene harcolnia, hanem mindig másokért. Az ego azon­ ban mindig magáért fog küzdeni. Csak akkor képes másokért harcba száUni, ha felismeri, hogy ezáltal ő is kiteljesedhet. Ezzel a hittel azonban nem rendelkezünk, ezt tanulni kell! Hétköznapi életünkben az a természetes, hogy az I. ház alapján cselekszünk, ez pedig mindig a Mars felségterülete, az akarat megnyilvánulása. Ha valakitől elvesznek valamit, rögtön kiderül, milyen akarata (Marsa) van. Ha valaki a valódi feladatát éli, hiába van például Halak-Marsa, amivel csak azt akarhatja, amit a másik, ebből semmi sem derülne ki, mert magától is önfeláldozóan azt teszi, amit kérnek tőle, mivel tudja, hogy ha másokért tesz, önmagáért tesz. Ahhoz, hogy ez létrejöjjön, első lépésként az egót kell felépítenünk. Merjünk tenni és cselekedni anélkül, hogy valamitől félnénk vagy valakiért aggódnánk! El kell tudni fogadnunk, hogy a másik nagyon

jól tudja, mi kell nekünk. Mindig azt az embert választjuk ki magunknak, aki hozzásegít a feladatunk megoldásához. Ugye, nem azt tételezzük fel, hogy a főnökünk azért rúg ki minket adott esetben a munkahelyünkről, hogy ezzel szívességet tegyen? Pedig valójában az történik, 43 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE hogy mivel amúgy is el keh jönnünk a munkahelyünkről, egy olyan helyzetet válasz­ tunk, amiben ez megvalósulhat, vagyis kirúg a főnökünk. Az asztrológia egyik alapelve szerint előbb van a történés, azután a cselekvés, és minden eseményben benne van annak eredménye is. Emiatt már csak az a kér­ dés, hogy milyen úton érünk a célhoz, nem pedig az, hogy mi fog történni. A hitrendszerünkben kell a változást végrehajtanunk. De a hitrendszerünket csak akkor tudjuk átalakítani, ha valamiről azt gondoljuk, hogy az úgy jó. Arra vagyunk teremtve, hogy mindig jó döntést hozzunk, a jó úton menjünk. A „jó" fo­

galma azonban az ego meghatározása. Minden döntésünket úgy hozzuk meg, hogy közben azt gondoljuk, jót cselekszünk általa. Ha a világ által sugallt „jó" mást dik­ tál, mint az erkölcsi hitünk, akkor honnan fogjuk tudni, mi a jó? Mi választja el a hitet az önhittségtől? Itt bukik meg minden tanítás, mert ezzel nem tudnak mit kezdeni. Régen az egy­ ház ezt nagyon jól megoldotta: „Fiam, ez volt Isten akarata". Isten akaratát pedig nem kell magyarázni, indokolni. Azt elfogadni elég a hit Ma már nagyon kevesen fogadják el ezt válasznak. Pedig valójában csak ez lehet az út Előbb adni kell, aztán kapni, mert akkor indul be a kör. Ez mindenben így van (érzelmek, anyagiak, hivatás, munka stb.) Abban a pillanatban, ahogy elindulunk visszafelé, rögtön beindul ez a kör. Ne azért szeressük a társunkat, mert ő viszont­ szeret! Minden esélyt meg kell adnunk a sorsnak, hogy átalakíthassa a hitrendszerün­ ket! Fel kell ismernünk,

hogy az egónkra szükségünk van, de azt nem öncélúan kaptuk! A világot úgy keh elképzelnünk, mint egy emberi testet, melyben mindnyá­ jan egy-egy sejt vagyunk és az a dolgunk, hogy segítsünk és alárendelődjünk az egész testnek. A sorsot nem érdekli, hogy egyetlen sejt mit akar, csak az egész test fontos számára. Fel kell ismernünk, hogy a testért vagyunk! Minél több tanulás, tudás szükséges ahhoz, hogy a hitrendszerünket átalakítsuk. Akkor a sorsunk is átalakul. A HÉTÉVES ELEETCIKLUSOK LEHETŐSÉGEI Minden adottságunkat ahhoz kapjuk, hogy másokat segítsünk. Mostani témánk egy közismert gondolatot jár körül. Mindannyian találkoztunk már vele, gyakran hivatkozunk is rá, de gyökereit és szimbólumait mégsem ismerjük. Ez a rendszer az úgynevezett hétéves ciklusok rendszere, amelyet ismerünk, de most, remélhetően, meg is értünk. Ki ne hallott volna már ilyen mondatokat, hogy „Minden hetedik év válságokat hoz a

házasságban, hétévente minden sejtünk kicse­ rélődik" és így tovább? Amikor ezt a hétéves periódust említjük, az asztrológusok többsége azonnal a Szaturnusz ritmusára asszociál, és természetesen nem véletlenül. Azonban ebben az esetben nem erről szeretnék beszélni. Most azt szeretném kifejteni, hogy létezik és ismert egy olyan hétéves ritmus, amelyben minden meghatározott időszakhoz egy bolygó szimbólumát társítjuk, melyben a bolygók hétévente változnak, ennek megfelelően a lehetséges élethely­ zetek és az élethelyzetekhez kapcsolódó analógiák is átalakulnak. Ha megismer­ jük ezt a rendszert, nagyon sok hasznos információt fog adni az életünkben felme­ rülő kérdések megoldásához. Az ismertek közül a 0-7 éves korig tartó korszakot a Hold korszakának hívjuk. Ez a kisgyermekkor, amikor is nézeteink szerint a gyermek az édesanyjához van kötve. Sokan használják is ezt az elvet, bár a gyökereit nem nagyon

ismerik Szin­ te már közhelyszámba megy, hogy például a gyermekbetegségek is ebben az idő­ szakban az anyához kötődnek, az anya problémáit mutatják. Ebben az időszak­ ban nagyon erős az anyához fűződő kapcsolat, emiatt nagyon fontos lenne a gyer­ meknevelésben ezt a korszakhatárt betartani. Egyszerűen arról van szó, hogy a gyermek érettsége érzelmi adottságaitól függ. Amikor kimondjuk, hogy a gyerek­ kel való kapcsolat érett, éppen emiatt az a gyerek hétéves korában kezdődik, mert hétéves korig érzelmileg van benne minden helyzetben. Érzelmileg él meg mindent, mert ez a Hold korszaka, így ilyen módon fogjuk vizsgálni. 45 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE A 7-14 éves kor a Merkúr korszaka. A Merkúr az ismeretek, a tudás, a tanulás, a kommunikáció, az ismerkedés és a kapcsolatok szimbóluma. Ami nagyon jól megmutatja, hogy miért ebben az időszakban kell a gyermeknek elkezdenie az iskolát, miért ekkor kell megtalálnia

kapcsolatait, barátait, miért ilyenkor alapoz­ zák meg ismereteit. És ez az a korszak, amikor a gyermek tanul, információt gyűjt a világról. Hihetetlen fontos szerepe van ennek az időszaknak a sorsában, a sors­ választásában. Itt taníthatjuk meg gyermekeinknek a nevelésen keresztül az örö­ költ tulajdonságok alkalmazását, hogy mit és miért kaptunk. Itt alkalmazzuk elő­ ször a szülőktől hozott mintákat és tanuljuk meg ezek korlátait. Természetesen ebben az időszakban is jelen vannak az előző ciklusból hozott holdi analógiák, tehát a gyerek továbbra is érzékeny, érzelmileg még minden helyzetben benne van, de már az ismeretek, a kapcsolatok, a megfelelés, az elvárások felismerése is fon­ tos lesz az életében. A következő periódus talán a legérzékenyebb szakasza életünknek. Itt van a fel­ nőttkor határa, a 14 éves kor. Ez a korszak önmagában is egy nagyon fontos szim­ bólum, hiszen itt jön a férfivé és nővé

válás időszaka, a nemi identitás kifejlődése, a 14. és 21 életév között Ez a Mars és Vénusz korszaka Tehát ebben az időszak­ ban ezt a korszakot éljük, ezeket az energiákat keh ilyenkor alkalmaznunk. Ter­ mészetesen a lányok általában a Vénuszt, a fiúk pedig a Marsot élik át. Amiért úgy fogalmazok, hogy „általában", azt amiatt teszem, mert az akarat, az önálló akarat az 14. életév fölött jelenik meg Ez független a nemi szerepektől Itt tanuljuk meg a döntés felelősségét, az akaratunk érvényesítését, és hogy ennek mindig ára van. Ez az a határ amikortól azt lehet mondani, hogy valaki már képes az akaratát érvényesíteni és ezért vállalni a következményeket. Milyen formában és módon, az már más kérdés, természetesen ez teljesen egyéni. A következő életszakasz egy nagyobb és talán egységesebb időszakot ölel fel. Ez egy 28 éves ciklus, ami a Nap teljes ciklusa. Ez azt jelenti, hogy 21 éves kortól 49

éves korig mindannyian a Nap analógiáit éljük, mindannyian a Nap analógiáit próbáljuk megvalósítani, természetesen különböző módon. És természetesen az sem véletlen, hogy régen a 21. év volt a nagykorúság kezdete Ez talán az egyik olyan örökség, amelyet meg kellene vagy meg kellett volna őrizni. Sajnos a nagy változások során ez az életkorhatár is megváltozott. Gyakran ta­ pasztalhatjuk azt a gyakori problémát, hogy a társadalom átalakulása alkalmával olyasmit is kidobunk, amire talán később még szükségünk lenne. Minden, ami régi, elavultnak és feleslegesnek számít. Amerikanizálódásunk során ezt bezzeg nem utánoztuk, mert ha jól tudom, az Egyesült Államokban ez még ma is így van. Sőt az angolszász országokban mindenhol megtartották nagykorúság határaként a 21. életévet 46 A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI Ezt a teljes 28 éves periódust is felosztjuk újabb hétéves szakaszokra. Ennek a 28 éves ciklusnak

az első 7 éve az a Nap és a Hold ciklusa. Ez azt jelenti, hogy ebben az időszakban ennek a két bolygónak jelennek meg az analógiái. Eljön a párkapcsolat-választás és vele együtt a családtervezés ideje, és itt van az egzisz­ tenciateremtés időszaka is. Ez a két alapfeladat jelenik meg Valójában ez a szü­ lőkről való leválás ideje is, és ennek mindenképpen meghatározója ez a korszak. Tisztázódnak a helyzetek, a hozott adottságok kiteljesedése zajlik. A következő periódus, a 28 és 35 éves kor közötti, a Nap és a Mars korszaka. Ennek szimbóluma, hogy „Nap akarok lenni". A Mars az akarat, a tett és a vágy, amely összekapcsolódik a Nappal, a fensőbbség és a kiteljesedés szimbólumával. Ilyenkor az ember nem nagyon tudja elfogadni az akarata korlátozását. Amikor valaki Nap szeretne lenni, sikeres szeretne lenni, teremteni, alkotni akar, valamit létrehozni, ami által kiteljesedhet, akkor ebben a helyzetben nem tudja elfogadni,

hogy akadályozzák és korlátozzák. Ennek az időszaknak a feladata a család meg­ teremtése, az egzisztenciát tekintve pedig a csúcsra érés megvalósulása, ami még nem a valódi csúcsra érés, csak az út beteljesítése. A következő időszak már a csúcsra érés, a kiteljesedés korszaka, ahova a 35. évtől 42. életévében jut az ember, hiszen ez lesz a Nap és a Jupiter korszaka Eb­ ben a periódusban már sikereit élvezi, átéli a megelégedettséget, hogy valamit meg­ teremtett, valamit létrehozott, nyomot hagyott a világban. Ilyenkor van a legnagyobb igény arra, hogy meg tudja mutatni, ki is ő valójában ő („ki vagyok én"), meg tudja mutatni, hogy mit hozott létre, mit alkotott, mit teremtett. Hiszen a Jupiter a siker, a teljesség, az azonosulás szimbóluma. Azonban ebben az időszakban még van lehetőség egy pályamódosításra, amikor is a változás még elvihet egy új hivatás, egy más élet felé. Aztán a következik a Nap 28

éves periódusának utolsó szakasza, a 42-49. évig tartó életkor. Ez a Nap és a Szaturnusz időszaka Itt van a lezárás, a Nap korsza­ kának lezárása. Itt jelennek meg nőknél és férfiaknál egyaránt a „kapuzárás előt­ ti" problémák, hogy le kell zárni azokat a helyzeteket, melyekben kiteljesedhet­ tek. Ez a korszak az utolsó, egyúttal a legfontosabb lehetősége egy nőnek, hogy anya lehessen. Természetesen van, aki ennél később is szül, de az a harmónia, ahol még megjelenik az anyaság analógiája, már nincs többé. Férfiaknál is még egy „másodvirágzás" lehetséges. Nagyon sokan ilyenkor egy új családban gondol­ kodnak, egy új lehetőség megélésében. Ennek az oka az, hogy félünk Mert ha el­ érjük a 49. életkort, azt gondolhatjuk, hogy már nincs tovább, lezárult a Nappá válás időszaka. És valóban lezárul, de a lehetőségek egy másik szinten még elő­ jönnek. Tudnunk kell, ez nem azt jelenti, hogy

valaki már nem lehet apa vagy anya, 47 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE nem azt jelenti, hogy valaki nem lehet sikeres, de már a Napságot, azt, amit a Nap jelez, már nem lehet átélni, tehát az már nem megélhető szimbólum. Márpedig egy ember életében a legfontosabb szimbólum a Nap. Következő szakasza életünknek, amely a 49-56. életévig tart a Jupiter korsza­ kasza, mikor az általa képviselt szimbólumok jelennek meg. Ez a siker, a betelje­ sedés, a révbe érés szakasza. Ez már nem a Napsággal összefüggő beteljesülés, hanem az eredmény felismerése: „Eddig jutottam, ez lettem, tudom, hogy mim van és mi az, amit létrehoztam. Láthatom, hogy ez az én birodalmam, az én családom, ezt tudtam az életemben megvalósítani." Egyfajta elszámolási időszak ez, amikor az emberek átélik a sikert vagy a csalódást, és ebben az időszakban élik át az elis­ meréseket is azért, amit sikerült megvalósítaniuk. Ilyenkor, ebben az

időszakában jelenik meg a bölcsesség képessége, amikor az ember a tapasztalatait, a tudását leginkább használni tudja, valamint már felismerhetőek az értékek, de az illúziók is, amelyekben élt. Gondoljuk csak végig, hogy a mai társadalomban pont ebben a korszakban a legnehezebb munkát kapni, miközben az ember óriási tapasztalat­ tal rendelkezik, itt van felhalmozva a legnagyobb tudás és még az energiái is meg­ vannak, amikor ezt még tovább tudná adni, mégis ilyenkor szembesül azzal, hogy nincs rá szükség. Ez a Jupiter időszaka, de nem lett könnyebb a megélése Utána következik a Jupiter és a Szaturnusz együttes időszaka, amely 56-63. éves korig tart. Ebben a korszakban jelenik meg a lezárásra való felkészülés Ez még nem a dolgok vége, de az ember már tudja és felkészül rá, hiszen belátja, ké­ sőbb már nem lesz ereje, nem lesz energiája. Ilyenkor kéne továbbadni a staféta­ botot; az apának át kellene adnia vezető

és irányító szerepeit a fiának, hogy kitel­ jesedhessen, és ott maradni mögötte, támogatni és tanácsokkal segíteni. Ez a tá­ maszadás időszaka, a következő generációt kell segíteni. Már nem keh elöl lennie, amit lehetett, már elért, nincs helye az érvényesülésért való küzdelemnek, hiszen már nem Nap - szerepben van. A Jupiter és a Szaturnusz azt támogatja, hogy az addig szerzett ismereteket, az addig felhalmozott tapasztalatokat másokon keresz­ tül megvalósíthassa. Ezt jelöli a korszak A 63. év után jön a nyugalom korszaka, a lecsendesülés ideje Ez a Szaturnusz ideje, amikor bekorlátozódnak az analógiák, és már nem az a kérdés, hogy az ember milyen célokat választ, mert már nincs szüksége új célokra. Most már csak egyetlen feladata van: a pihenés. Ha van ereje, segítheti utódai céljainak megva­ lósítását, de csak ha kérik. Tehát egy hátteret lehet biztosítani, nyugalmat és sta­ bilitást lehet nyújtani

azoknak, akik erre rászorulnak. Minden helyzetben ez a dolga, legyen szó gyerekről, tanítványokról, bárkiről, aki utána jön. Ez az időszak erről szólhatna. 48 A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI Ezeket a felosztásokat alkalmazzuk tradicionálisan az asztrológiában, de ter­ mészetesen ennél sokkal átfogóbban és részletesebben. Ezeket a hétéves cikluso­ kat tovább oszthatjuk az éves periódusokra, majd napokra, órákra vagy percekre. Azonban most maradjunk az alapfelosztásoknál, hiszen ma is ebben a ritmusban élünk, még akkor is, ha nem tudjuk vagy nem ismerjük. Emiatt fordulhat elő, hogy azok az élethelyzetek, amelyek ennek a ritmusnak a nyomán teljesen nyüvánvalóan létrejönnek, nem kis meglepetést okoznak. Gyakran hisszük azt, hogy a be­ következő események valami társadalmi szükségszerűségből jönnek létre, holott nyüvánvalóan szó sincs erről, hanem egyszerűen ennek a ritmusnak önmagától való megnyilvánulása hívja

elő az élethelyzetet. Nézzük meg, hogy a különböző korszakok müyen sorshelyzeteket és lehetőségeket teremtenek meg számunkra! Az első korszak a kisgyermekkor, ez a Hold korszaka. Minden gyermek az anyá­ hoz van kötve, az ő élete a gyermek élete is, amit tudomásul keh venni. Sokszor emiatt történnek az életünkben nem várt események, hiszen abban a pillanatban, amikor az édesanya sorsa megbillen, akkor lelkileg is elbizonytalanodik, és így a gyermek léte is megbillen. Minden esemény, ami az anya életében lezajlik, alakít­ ja gyermeke sorsát is. Tudomásul kell venni, hogy nincs rossz anya, nincs jó anya, csak anya van, még­ pedig olyan, amilyet a gyermek választott. Csak a szülői minta átadását lehet mi­ nősíteni, azt, hogy müyen módon tudjuk megtanítani a mintával járó feladatot. Egy édesanyának egy dologra érdemes figyelnie, arra, hogy az életével müyen példát tud mutatni, mit képes a rendelkezésére álló

analógiákból átadni, amivel segítheti a gyermekét. Azt vallom, hogy az édesanyának egyetlen nevelési módszere lehet, ami hatásos, és egyetlen dologgal tudja jól nevelni a gyermekét, mégpedig azzal, ha ő maga boldog. Ilyen egyszerű. A boldogság az egyetlen lehetőség, amit egy anya „jó anyaként" meg tud élni. Miért állítom ezt? Mert a holdi korszakban a gyermek befogadóként tisztán érzelmi szinten él meg mindent, ezért minden esemény, ami az ő életében történik, érzelmileg átélt esemény. Tehát nincs racionális esemény, nincsenek tör­ ténések, csak érzelmek vannak, érzelmi megélések vannak. Tehát mindenre érzel­ mileg reagál, nincs más minőség. Mit jelent ez? Természetesen azt, hogy amikor egy édesanya rosszul érzi magát, szenved, beteg, sérült lelkileg, az hat a gyerekre is. Amikor nem tudja megélni a párkapcsolatát, szenved a párkapcsolatban vagy egyszerűen csak nem tudja elfogadni azt a helyzetet, amit az

anyaság teremtett neki - akár az ezzel járó korlátokat, akár szabadsága feladását, akár a szerepek megnyilvánulását, amely a családban létrejött -, ez a gyereken keresztül fogmegnyüvánulni. Amikor az édesanya nem tudja elfogadni a sorsát, akkor érzelmi sta­ bilitást sem tud nyújtani a gyermekének, s akkor gyermeke sem azt a mintát má­ solja majd, ami a boldogság felé viszi. 49 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Képzeljük el azt a nem túl ritka élethelyzetet, hogy van egy fiatal pár, akik szeretettel várták gyermeküket. Végre megszületett, világra jött, mindketten nagyon boldogok. Az édesanya szeretetével veszi körül, lesi minden léleg­ zetét. Az élet megy tovább, a gyermek cseperedik, és jönnek a hétköznapok Az élethelyzetek azonban folyamatosan változnak és átalakulnak. Nehézségek adódnak a férj munkahelyén, anyagilag nehezebb időszakok jönnek. Az anyu­ ka úgy érzi, neki is részt kell vállalnia a biztonság

megteremtésében, mert egyre nehezebb megélni. Menne dolgozni, de a gyermektől nem tud Böl­ csödébe, óvodába adná, de a gyermek nem bírja, hol ez a baja, hol az, de vala­ mi mindig van. A gyermek egyszer csak azt látja, azt érzékeli az édesanyja viselkedéséből, hogy az anyaság nem is olyan egyszerű dolog, korlátokat is jelenthet. Azt tapasztalja, hogy az édesanyja szenved az anyaságától, az öröm és a boldogság már a múlté. Az anya nehezen viseli, hogy a gyermek­ től nem teheti meg azt, amit szeretne. Tudjuk, hogy a gyermekek nagy zsar­ nokok képesek lenni, akik korlátokat és felelősségvállalást kényszerítenek ki a szülőkből. Az egyik anya talán éppen attól szenved, hogy a gyermekszülés következ­ tében elhízott, már nem néz ki olyan jól, mint előtte, a másik lehet, hogy azért szenved, mert a szüléstől a nőiessége már nem olyan, mint régen, a fér­ fiak sem nézik meg az utcán. Sokan attól szenvednek, hogy a gyermek

miatt nem érvényesülhetnek az egzisztenciális úton vagy kénytelenek akaratukat alárendelni párjuknak. Kereshetjük az okokat, mondhatunk bármit, a lényegen nem változtat. Milyen mintát fog átadni az anyuka a gyermekének? Hiszen a feladatát úgyis átadja, hi­ szen a gyerek a szülőtől kapja a saját mintáját. És azt a mintát, amit a gyermek megkapott és élnie kell, hogyan fogja megélni? Vagy esetleg majd azt fogja mon­ dani: „Köszönöm szépen, ebből nem kérek! Nem akarok olyan anya lenni, mint az én anyám!" Mikor már naponta találkoztam olyan képletekkel, amelyekben egyértelmű volt a minta tagadása, elkerülhetetlen volt, hogy elgondolkozzam a kérdésen. Akár fér­ fi, akár nő horoszkópját vizsgáltam, egyaránt megjelent a minta problémája. Az anyaminta esetében: amennyiben kislányról van szó, az anyát fogja másolni, ha kisfiúról, akkor pedig a mintának megfelelő feleséget fog választani. És amikor a gyermek tagadja a

mintáját, s azt mondja: „Én nem akarok ilyen anya lenni, mint az én anyám" vagy „Nem akarok ilyen anyát, feleséget, mint az én anyám", azért ez elgondolkodtató. És nem biztos, hogy azért tagadja, mert az édesanyját rossz anyának tarja, és az sem biztos, hogy amiatt, mert nem úgy szereti, ahogy ő elvárná vagy mert úgy érzi, hogy rossz a kapcsolatuk, hanem azért, mert a tudattalan és a racionális tu50 A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI dat kapcsolatában ez az anyaminta elfogadhatatlan. Teljesen más feladatot jelöl a minta lenyomata, mint amit a hétköznapokban élünk. Ezek után nyugodtan feltehetjük magunknak a kérdést: „Én hogy állok ezzel az anyamintával?" Érdekes válaszokat fogunk kapni. A minták megoldásához szükséges ismereteket, a holdi korszakban tanuljuk meg. Az édesanyától, az édesapától és az ő kapcsolatukból, és nem mástól Ez a 0-7 éves korig tart. Az óvoda, bölcsőde vagy bármilyen

intézmény alkalmatlan en­ nek a megtanítására. A gyerek tudata számára az óvoda és a bölcsőde is egy olyan közeg, amelyben a szülőről való lemondást, a függetlenséget kell elsajátítania. A múltban ez a fogalom a körülöttünk lévő környezet megismerése volt. Az egyik családban volt nyolc gyerek volt, a másikban volt hat, a harmadikban volt öt, és aztán az egyik portáról mentek a másikra, hol itt voltak tizenöten, aztán átmentek a másik portára húszan, és ezek voltak az úgynevezett óvodák, bölcsődék stb. De ott voltak a testvérek, a szomszéd gyerekek, és az édesanya is mindig látótávol­ ságban maradt. A leválás sokkal ösztönösebb volt, mint ma A gyermek nem levált, nem szoktatni kellett erre, hanem amikor úgy gondolta, a környezetén keresztül önállósodott. És ez a saját döntése volt A gyermek nem tud azzal mit kezdeni, hogy óvodába jár. Ez az ő számára egy­ fajta kényszeres érzelmi leválás a

szülőről. Ezért kell beszoktatni a gyerekeket, hogy érzelmileg valamilyen módon kapcsolódjon ahhoz a térhez, kapcsolódjon azokhoz az emberekhez, mert ő másképp nem tud. Tehát elveszik tőle az úgyne­ vezett természetes leválást, és próbálnak teremteni egy másikat, amivel persze a gyerek nem tud mit kezdeni. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy ez rossz, azt sem akarom mondani, hogy nem jó vagy nem elfogadható, de azt sem, hogy jó. Egysze­ rűen ténymegállapítás, hogy a gyerek ezzel a szimbólummal a tudatában nem tud mit kezdeni. A társadalom megteremti ezeket a helyzeteket, de a hosszútávú élethelyzetek­ re nem ad megoldást. Nem látjuk át, hogy a szülői minták miként is módosulnak Természetesen mint mindent, ezt is megszokjuk. Mert az óvoda, a bölcsőde, az iskola mindegyike merkúri analógia, ahol kapcsolatok alakulnak ki, információk­ ra tesznek szert, a gyermek viszont ebben az időszakban csak érzelmileg tud ben­ ne lenni egy

kapcsolatban. Nem tud másként Érzelmileg reagál le mindent, és ha nem megy másként, akkor betegséggel. Ennek a következménye, hogy ebben az időszakban a gyermekeknél nagyon gyakori a mandulagyulladás, a középfül-gyul­ ladás, az ekcéma vagy a többi hasonló probléma. Sajnos ezek egyértelműen a holdi problémára adott válaszok, mert másként nem tudják megélni. A leválás, az elsza­ kadás folyamatában a reakciók gyakran hevesek és szélsőségesek, és ez gyakran jár tünetekkel. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy ez az anya hibája, de ha elfogadjuk, hogy mára az anya és a világ viszonya megváltozott, akkor azt 51 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE is el keli fogadnunk, hogy a gyermek reakciói is egyszerűen ennek a korszaknak a velejárói. Az érzelmi válaszok ilyen tüneteket fognak eredményezni egy gyerek életében. A minta átadása után jön a tanulási és megismerési folyamat, amely a merkúri korszak feladata. Van egy

példa, amin keresztül nagyon könnyen felismerhető az a folyamat, ami a gyermek fejlődésében végbemegy. Mikor egy gyermeket örökbe fogadnak, akkor is az édesanyja mintáját, tehát a Holdjának megfelelő mintát fogja átvenni. Ez pedig egy sérült minta, olyan, amely­ ben az anyaság tagadása van jelen. Ez azt jelenti, hogy bármennyire is korán fo­ gadják örökbe a gyermeket, és bár a kapcsolatuk is nagyszerű, akkor sem a neve­ lőanyáét fogja követni, hanem az édesanyáét, mert ez az ő mintája. Emiatt van az, hogy a nevelőszülő gyakran elcsodálkozik, milyen viselkedési formát követ a gyer­ mek. Természetesen nem tud mást tenni, ezt kapta, ezt kell követnie Ezek után jön a környezet feladata. Ebben az időszakban, a 7 és 14 életév között, a merkúri korszakában tanítjuk meg a gyermeket a minta használatára, megmutatjuk, mire valók azok a minták, amelyeket kapott. Amennyiben egy olyan kisgyereket elemzünk, akinek Bika-Holdja van,

amivel hihetetlenül ragaszkodik az anyjához, láthatjuk, mennyire fontos számára hétéves koráig, hogy birtokolhassa az édesanyját. Azonban utána kilép ebből a szerepből, az érzelmi kötődésből, és marad az anyagi kötődés, amiből már tehetség lesz, és így fogja használni a Holdját az életében. A merkúri korszakban tanulja meg hasz­ nálni ezt a tehetséget. Most már markánsan megjelenik az, hogy mit lát és mit tanul az iskolában és milyen hatások érik az otthonában, milyen tapasztalatokat szerez a szüleitől, a testvéreitől, mire buzdítja a világ, milyen hatások érik a tévé, a rádió vagy jó esetben a könyvek által. Egy Bika-Holddal rendelkező gyermeknek a világ anyagi értékeit kell megtanulnia, emiatt természetesen nem mindegy, mit lát és tapasztal. És ha tudjuk, hogy a Bika-Hold tehetsége az anyagi biztonság megteremtése, akkor sejthetjük, hogy ennek a gyermeknek ebben a világban nem sok esélye van arra, hogy az

anyagon túl bármilyen értéket észrevegyen. És nem azért nincs esé­ lye, mert ő nem akarja észrevenni vagy nem jó az a minta, amit magával hozott, hanem mert a világ egyszerűen nem tud neki mit tanítani, csak az anyagiak min­ denhatóságát. Nem lesz könnyű annak a szülőnek, aki ezzel ellentétes értékren­ det képvisel. Mert egy Bika-Holddal rendelkező gyermeknek a merkúri korszaká­ ban egyszerűen meg kell tanulnia azt, hogy mi az érték. És hogyha hozzákapcso­ lunk egy Merkúrt - például: a Bika-Holdhoz tegyünk hozzá egy Rák-Merkúrt -, akkor feladatként azt kell megtanulnia, hogy „az anyagi biztonság megteremtésé­ ben nélkülözhetetlen vagyok". Emiatt a Rák-Merkúrral azt kellene valamilyen módon megtanulnia, hogy melyik az az életterület, ahol nélkülözhetetlenné válhat, 52 A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI ahol mindig azt érezheti, hogy szükség van rá, mert így élheti át a biztonságot. Te­ hát a

kapcsolataiban erre kell törekednie, hogy ez a hétköznapokban is jelen legyen. A feszültséget abban látom, hogy valójában teljesen mindegy, egy embernek Bi­ ka-Holdja van-e vagy Oroszlán, vagy Bika-Merkúrja van-e vagy Bak, akkor is a társadalmi elvárásoknak kell megfelelnie. Mindenki önmaga akar biztonságot te­ remteni, függetlenül attól, hogy van-e hozzá tehetsége vagy sem. Lehetséges, hogy ez mindenkinek sikerül? Ugye, nem? De akinek nem sikerül, milyem mintát fog tanítani? Ugyanazt kell tanulnia mindenkinek az iskolában, ugyanazt kell megcsinálnia, ugyanúgy kell reagálnia, ugyanúgy meg keU felelnie, mindent ugyanúgy kellene megtanulnia, mint a többieknek, függetlenül attól, hogy mihez van tehetsége, mi­ hez van adottsága? Felteszi egyáltalán valaki ezt a kérdést? A napokban láttam a harmincfős gimnáziumi osztályban végzett vizsgá­ lat eredményét. Azt vizsgálták, hogy ki milyen irányban képzeli el a jövőjét Hát, érdekes

volt! Mindenki tovább szándékozott tanulni. Egytől egyig Az osztály zöme közepes tanuló volt, hét ennél jobb, öt kissé rosszabb és négy bukásra állt. Hányan lesznek sikeresek a továbbtanulás során? Persze lehet, hogy el fogják végezni a felsőbb iskolákat, de boldogok is lesznek? Szükségük van erre a teljesítménykényszerre a gyermekeknek? Egyáltalán, gon­ dolkozunk-e azon, hogy egy gyermeknek müyenek a képességei? Vagy: „Majd csak elboldogul valahogy"? Persze vizsgálják, hogy miben tehetségesek, de ez nem azt jelenti, hogy bármelyikünk is szeretné, ha a gyermekéből munkás lenne. Mikor a gyerek érzi ezt a nyomást, szembesül az állandó viszonyítással, de nem tud vagy nem akar ezzel azonosulni, akkor természetesen letesszük az alapjait annak, hogy önelfogadási zavarok alakuljanak ki benne. Mondanom se kell, hogy egy iskolában egy Halak-Merkúrral rendelkező gyereket nem mérhetünk össze egy Szűz-Merkúrúval. Egyszerűen

értelmetlen lenne Vagy egy Bika-Holddal ren­ delkező kisfiú, akinek Mérleg-Merkúrja van, egyszerűen esélytelen a versenyben, hiszen lassabb lesz, körülményesebb, bátortalanabb. Sokkal kevesebb energiával rendelkezik, mégis neki ugyanannyi idő alatt, mondjuk 40 perc alatt megkell írnia a dolgozatot, holott csak egy baja van, hogy lassú. Vagy a torna órán, amikor a kötélre fel kellene szaladnia, miközben mindenki tudja esetleg, hogy ügyetlen, ott fog állni a kötél alatt reszketve és azon tépelődve, hogy hogyan fog ő oda feljutni. És jön egy másik kisfiú, akinek Kos-Merkúrja van meg esetleg Bak-Holdja, és fel­ ugrik a kötélre, és az előbbi kisgyerek ott fog állni alul a társát nézve, és arra gondova, hogy „én erre alkalmatlan vagyok, ő sokkal ügyesebb, én meg itt bénázok". Viszont, ha ez beépül a személyiségbe, akkor a későbbi felnőtt létében is gondot okozhat. Hogy fog udvarolni, ha nem lesz önbizalma? Itt fog

megjelenni a minta 53 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE hatása. Mit tanított a szülő? Tudja-e értékelni önmagát viszonyítás nélkül vagy ál­ landóan másokhoz méri a képességeit? Tehát egyszerűen nem indulunk egyenlő feltételekkel. Mondhatjuk azt, hogy a társadalom megteremti az egyenlő feltételeket? Ez ülúzió! Akkor sem lenne így, ha valóban egységesen ezt akarnánk. Az egyenlő feltétel az lenne, ha minden em­ ber a tehetségének megfelelő feladatot kapná. De ez nem így van, mert a társada­ lom különbséget tesz adottság és adottság között. Az egyiket elismeri, a másikat lenézi, és éppen emiatt nem is tudjuk a tehetségünket megélni. A gyermek ebben a merkúri korszakban, amilyen információkat kap a világról, olyanokat próbál meg beépíteni és azoknak akar megfelelni, még akkor is, ha erre semmi esélye. Ezért látjuk azt, hogy az egyik gyerek azért nem becsüli magát, mert nem tud olvasni, és rá azt fogják

mondani, hogy dislexiás, a másik nem tud szekrényt ugrani, ő meg azért fogja érezni, hogy béna, a harmadik nem tud megta­ nulni semmilyen idegen nyelvet, nem beszél sem angolul, sem oroszul, és örül, ha magyarul megérteti magát, ő ettől érzi magát kevesebbnek, és persze kompenzál. Mindenkiben meg lehet találni azt, hogy miben különbözik a többiektől, miben kevesebb és így majd miben érzi rosszul magát. Ha meg szekrényt is ugrik és ta­ lán még tud is beszélni meg számolni, meg olvasni is tud, akkor biztos lesz valami a külsejében, amiről kiderül, hogy mégsem olyan jó. Hát ez a mai társadalom És amikor megtanították nekünk, hogy mitől vagyunk kevesebbek, mint mások, akkor elérkezik a párkapcsolat választásának időszaka. Persze ezt a problémát kisarkítom, és nem akarom úgy beállítani, mintha minden ember életében elkerül­ hetetlen lenne. De nézzünk körbe a vüágban! Sajnos ez az általános, és akinek van gyermeke,

pontosan tudja, hogy miről beszélek. Aki emlékszik a gyermekko­ rára, aki emlékszik, hogy mi volt az iskolában, emlékszik, mi volt a párválasztás körül a szüleivel stb., pontosan tudja, hogy miről beszélek Mert igenis erről szól ez a korszak. A szülőnek egyszerűen kötelessége a gyermeke mellé állni a vüág értékítéletével szemben. Persze, ehhez megfelelő minta kell Mert erről nem csak beszélni kell, ezt élni kell! így érkezünk el a harmadik korszakunkhoz, ami fiatalságunk időszaka a 14. és 21. életévünk között Ez a párválasztás ideje, amikor a nemi szerepeket tanuljuk meg. Ma ezzel sincs könnyű dolgunk, hiszen nem tudják sem a fiúk, sem a lányok, miként viselkedjenek ebben az időszakban. Pedig ez látszólag nagyon egyszerű lenne. Az ellenkező nemű emberek felerősítik bennünk a saját nemi oldalunkat, így automatikusan belekerülünk saját szerepünkbe. Azonban ehhez szükség lenne a nemiségünk megismerésére, ami

anélkül, hogy a férfi és a női oldalt érzékel­ hetően elválasztanánk, nem működhet. Megint feltehetjük a kérdést: „Hogy tudjuk ezt megtenni, mikor a társadalom a nemi szerepek különbségének eltörlésére tö­ rekszik?" Vagy kell ez egyáltalán? Az iskolában sincsenek elválasztva a gyerekek, 54 A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI ezért azok a kis titkok, melyeket hordoztunk, mára már eltűntek. Hol vannak a tabuink, amelyeket tiszteletben tartottunk? Rendelkezik-e ma a nő azzal a megbe­ csüléssel, amely a leendő anyának jár? A tabuinkra szükség lenne, akár tetszik, akár nem. Minden embernek szüksége lenne titkokra, és szüksége van arra, hogy megfejthessen titkokat. Ennek az időszaknak a feladata lenne a nemiség titkai­ nak megismerése. Mára a leghétköznapibb dologgá vált a nemiség kérdése Eltűnt belőle titok, a különlegesség és a megismerés izgalma. A nyers testiség dominál Az iskolákban szexuális

felvüágosításról beszélnek. Biztos nagyon jó és nagyon hasznos, hogy tizenkét éves gyermekeknek elmondják, mire jó az óvszer. Biztos nagyon fontos, hogy a nemiségről elmondják, mi a szerepe, de egyetlen felvilágo­ sító órán sem haUani, hogy „Tiszteld a másik nemet!" Most mindegy, hogy a női vagy a férfi nemet. Mit tiszteljen a férfi egy nőben, mikor tudjon tisztelni egy nőt? Hová tűnt az anyaság szentsége? Ki fogja ezt elmondani? Ki tud erre példát mu­ tatni? Egy nő hogy nézhet fel egy férfira, és mi a férfi szerepe az ő életében? Hogy alakul ki a kölcsönös tisztelet? Mitől férfi egy férfi és mitől nő egy nő? A tanárok és tanárnők fogják átadni? Ők úgy élnek, ahogy mi a gyermekeinket látni szeret­ nénk? A szexualitásról felvilágosítják a gyerekeket, hogy és miként kell szerel­ meskedni, mit kell tenniük, hogy ne vigyenek haza tizennégy évesen egy csecse­ mőt. Ugye, ezt el fogják mondani a

felvilágosító órákon, de a nemi szerepeknek nem ez a lényege. Vajon miért van az, hogy minden kislány hatévesen anyuka akar lenni, a kisfiú meg katona vagy tűzoltó? Ez miért tűnik ez el az iskolában? Hova tűnnek el ezek az ösztönök belőlük? Erről kellene felvilágosítást tartani! Miként lehetséges az, hogy amikor odaérnek a 14-15 éves korhoz, minden kis­ lány egy dologban biztos, abban, hogy nem akar anya lenni, és minden fiú egy dol­ got tud, hogy semmiképpen sem akar katona lenni. Sajnos ezt nem én állítom, ez ténykérdés. De hát így növünk fel! A nemi szerepeink megváltoztak, és nem ta­ nítják meg nekünk, mit keUene tennünk, hogy ezeket jól megélhessük. Nem tanít­ ják meg egy férfinak, egy fiúnak, hogy a Mars arra való, az erőt arra kapták, hogy másokért küzdjenek. Nem tanuljuk meg, hogy egy fiú attól lesz férfi, ha felelős­ séget vállal. És ezt azért nem tanuljuk meg, mert nem tanítják Maradunk a Marsés a

Vénusz-analógiák ösztönszintjénél, hogy azt gondoljuk, a Mars és a Vénusz semmi más, csak a nemiség. Közben nem erről van szó! Egy fiúnak meg kell ta­ nulnia a hódítást, meg kell tanulnia a küzdést, a harcot, meg kell tanulnia kiállni az elveiért és meg kell tanulnia azt, hogy a tetteiért felelősséggel tartozik. Ugyan­ így egy lánynak is meg kell tanulnia, hogy milyen női szerepei vannak, mit jelent a befogadás, hogyan kell bánni az érzéseivel, az érzelmeivel, ezt egy lánynak meg kell tanulnia, hiszen ez a női identitás lényege. De nem tanuljuk meg, mert már a mintáink is sérültek. Amit leginkább megtanulunk, hogy tagadjuk a mintáinkat „Nem akarok olyan lenni, mint az anyám vagy az apám, és nem akarok ilyen párt sem." Maradnak a külsőségek, és emiatt lehetséges az, hogy 17-18 éves lányok 55 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE őrülten fogyókúrázva anorexiásokká válnak meg edzőterembe járnak, sőt már a fiúk

is ezekkel a problémákkal küzdenek, mert fogalmuk sincs a saját szere­ pükről. Találkoztam egy tanítványommal, beszélgettünk, érdekelt, hogyan zajlik az élete. Van egy fia, aki most kezdett bokszolni Ebben semmi érdekes nem lenne, de elmesélte, hogy huszonnégyen járnak edzésre, ebből húsz a lány és négy a fiú. Könyörgöm! Ökölvívóedzés! A legférfiasabb sportok egyike Mi ez? Hol tart ez a társadalom? A gyerekek egyszerűen nem tudják, hol van a helyük. A nagyobb gondot viszont majd az fogja okozni, hogy ez a torzulás beépül a mintába, így ezt is adják tovább feladatként. A szülőknek mintával együtt tovább kellene adni a megoldási módokat is, de ez már nem nagyon működik. Ott fogunk igazán harmonikus fiatal­ ságot látni, ahol a minták is megfelelőek, és ezekre épül majd rá a tanulás, később pedig az ösztönös keresés. így érkezünk el a következő szakaszhoz, amikor beköszönt a felnőttkor, a Nap­ pá válás

kezdetéhez. A Nap legfontosabb szimbóluma a teremtés Megérkeztünk a teremtés kapujába, és ez a valódi nagykorúság kezdete. Nagyon érdekes meg­ vizsgálni ennek a kialakulását. Sok helyen a mai napig a nagykorúság a 21 élet­ évvel kezdődik. Ennek gyökere oda nyúlik vissza, hogy a 21 és 28 életév közötti életszakaszra tehető annak a Nap- és Hold-szimbólumnak időbeni megjelenése, amit a család- és otthonteremtéssel azonosítunk. Ez jelenleg azért is kap kitün­ tető szerepet, mert egybeesik az egzisztenciateremtés időszakával. Ma az a fő tö­ rekvés, hogy a fiatalok továbbtanuljanak, emiatt a 21 éves kort általában iskolá­ ban töltjük egzisztenciánk alapjainak lerakásával. A gyerekeknek ma már 18 éves korukig tart a tankötelezettség, tehát 18 éves korig kötelezően iskolában lesznek. Ezzel nem is lenne probléma, azonban ha a tradicionális elveket vesszük figye­ lembe, a lányoknak 21 éves korukig kellene párt

választaniuk és anyává lenniük, mert utána már az egzisztenciális igények felerősödnek. Emlékezzünk csak arra, hogy mennyire erős volt régebben az elvárás, hogy a lányok 21 éves korukig fér­ jhez menjenek! Pontosan ezért, mert addig még nem alakul ki bennük a vágy az önálló karrierre. Ha ezt így vizsgáljuk, akkor egy lánynak manapság az iskola el­ végzése után három éve lenne arra, hogy anya legyen. Ez elég lehetetlennek tűnik, de nem is ez a lényeg. Miről van szó, ha megvizsgáljuk ennek a szimbólumát? 21 éves kortól - akár fiúról, akár lányról van szó - sokkal erősebb lesz az egzisztenciára való törekvés, mint a család és az anyaság utáni vágy. Egyszerűen azért, mert a karrierért, a sik­ erekért tudunk tenni, látszólag rajtunk múlik, a párkapcsolat pedig nem. Hiszen 56 A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI ilyenkor a legerősebb a vágy a teremtésre. A tudattalanunkban nincs különbség abból a szempontból,

hogy a saját vagy a család egzisztenciáját teremtjük-e meg, csak az a fontos, hogy egzisztenciát teremtsünk. Na most, nem véletlen, hogy az anyaság ebben a korszakban a legnehezebb. Éppen emiatt nem lehet csodálkozni, hogy a lányok ma 28 év utánra tolják ki az anyaság kezdetét, hiszen 28 éves korra már fel tudják építeni saját egzisztenciájukat. Egyet azonban nem szabad elfelej­ tenünk, azt, hogy az egzisztencia felépítése mindig az önálló teremtést szimboli­ zálja, tehát a függetlenségre és az önérvényesítésre készít fel. Ebben nincs kü­ lönbség a lányok és a fiúk között, mindenkire egyaránt érvényes. Azonban a fiúk itt előnyt élveznek, mivel a férfi mindig a Nap analógiája, a nő meg mindig a Holdé, s míg a férfi alapanalógiája a teremtés, így számukra ez ösztönös, addig a lányoké nem, hiszen az ő ösztönösségük a befogadásban van. A mai világ ezzel szembe megy. Hiába változtatjuk meg a

gondolkozásunkat és utasítjuk el a régi modellt, az újra jelenleg még nincs megoldás. Mert hiába teremt egy lány, hiszen például vállalkozása mindenkinek lehet és nők is lehetnek művészek, alkotók, a Nap ana­ lógiáit nem birtokolhatják. Egy lány nem tudja maradéktalanul megélni ezt a Nap­ analógiáit, hiszen neki Hold-szerepei vannak. S a Hold az anyaság, a család, a be­ fogadás. Gyakran találkozom azzal a kérdéssel, hogy miért van olyan sok nő a hallgatók között, s miért szinte csak férfiak tanítják az asztrológiát. A kulcs itt is a Nap és a Hold szimbólumaiban keresendő. A nőknek a Holdat kell beteljesíteniük, mert ezt hozzák feladatnak a nőiessé­ gükkel. Tehát nem tudnak Nap-szerepben kiteljesedni, még akkor sem, ha sikere­ sek, mert mindig marad bennük valamiféle hiányérzet, amit nem tudnak felülírni. Egy férfinek is szüksége van ahhoz családra, gyerekre, hogy a Nap-szerepben kiteljesedettnek érezhesse magát,

bár a teremtés analógiáit másként is megélheti. Emiatt elfogadott még ma is a férfiak egzisztenciális törekvése. Ezek a kérdések dőlnek el ebben az időszakban. A horoszkópot mindig az adott életkornak megfelelő analógiában vizsgáljuk, attól függően, melyik korszakában jár az illető. Emiatt ebben az időszakban a Nap és a Hold megnyilvánulásait figyeljük. Megláthatjuk, hogy melyik az a szint, me­ lyik az a feladat, ami felé a szülött elmozdult. Milyen útra lépett ahhoz, hogy kitel­ jesedjen. Gyakran tapasztalom, hogy a vágyai, amelyeket meg szeretne valósítani, szöges ellentétben állnak azzal az úttal, amelyre lépett. Természetesen ez a korszak nem könnyű, és emiatt ez az életszakasz a mai társadalmi feszültségek kulcsa, ezért talán érdemes ezen elgondolkodni. Nagyon markánsan választódik el ez az időszak az előzőtől. A fiúknál is érde­ mes megvárni a 21 éves életkort, mert akkor erősödik fel az egzisztencia és

karrier 57 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE utáni vágy. Akármilyen a fiú, bármennyit is csibészkedett előtte, amikor ez az idő­ szaka elérkezik, ösztönösen felébred benne a teremtés utáni vágy. Gyakran látom azt, hogy egy fiú, aki addig nem tanult, állandóan bulizott és lógott, most össze­ kapja magát és elkezd karriert építeni. Sajnos a mai társadalom ennek esélyét is eltorzította, hiszen hatására nem az a teremtés utáni vágy jelenik meg, hanem a dolgok élvezetének igénye és az anyagiak megszerzésére való törekvés. Tehát a pénz az, amire a vágy kezd beindulni, aminek természetesen a következménye nem mindig pozitív. Azonban ennél nehezebbnek tartom a nők helyzetét. Óriási a nyomás, hogy megfeleljenek a társadalom elvárásainak. Ez pedig gyakran a Hold-szerepek ta­ gadását jelenti. Amikor egy horoszkópban a Hold analógiáit vizsgáljuk, és abban támadott a Hold, tehát kvadrátja vagy oppozíciója van, akkor

szinte biztos, hogy 28 év alatt az iUető lány nem fog gyermeket váUalni, mert egyszerűen nem akar azonosulni a Hold-szerepekkel. Ebben persze megint óriási jelentősége van a min­ tának és a környezet tanításának. 21 év alatt még gyakran vállalják, mert még nem jelent meg a Hold, de később, 21 és 28 év között nem, sőt nagyon sokszor nem is fogannak meg ebben az időszakban. És ez megint nem akarat kérdése, mert gyakran előfordul, hogy egy lány hiába van már 3-4 éve férjnél, mégsem ebben az időszakban jön a gyerek, mert a Hold időszakát az analógiáival együtt tagadja. Ugyanakkor a férfiaknál is ez a teremtés időszaka, nekik is itt kellene felépíte­ ni az egzisztenciájukat, megalapozni a későbbi családvállalás lehetőségét. Emiatt úgy érkeztünk el a következő időszakhoz, hogy a továbblépés biztosított. Ennek megfelelően régen egy férfinak minimum hét évnyi korkülönbséggel kellett háza­ sodnia, mert ha ő 28

éves volt, akkor a lány maximum 21, és megvolt a hét év kor­ különbség, ami az életszakaszokat elhatárolta. így nem ütközött a férfi és a nő egzisztenciateremtésének ideje, hiszen mire a lányok ezt a kort elérték, a férfi­ aknak már kész életpályájuk volt. Nem alakult ki a nemek közötti versenyhelyzet, ami ma viszont érzékelhető. Elérkeztünk a következő szakaszhoz, ami 28 éves korral indul, ez pedig a fele­ lősségvállalás időszaka. A Nap és Mars együttes korszaka veszi kezdetét, amely­ ben már mindenki Nap akar lenni, a Mars pedig az akarat, a vágy és a tett. Ebben az időszakban döbbenünk rá, hogy nincs mire várni. Amennyiben legkésőbb ek­ kor nem kezdjük el az életünk felépítését, könnyen előfordulhat, hogy már nem is sikerül. Emiatt tapasztalhatóak a pánik jelei. Ennek oka, hogy kezdünk rádöbbenni, ha eddig nem sikerültek a dolgaink maguktól, talán már nem is fognak. Ezért kerül előtérbe az akarat. A

28 évtől 35 évig tartó időszaknak az a problémája a nőknél, hogy családot, gyereket akarnak, mert ha még nincs gyerekük és családjuk, fel­ merül bennük, vajon lesz-e még valaha? Jön-e gyerek, lesz-e családom, lesz-e pá58 A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI rom? Egyszerűen bennük van ez a pánik, jelen van az életükben, miközben nem kéne jelen lennie, nem kéne megnyüvánulnia, de mégis jelen van. Ugyanez a férfi­ ak esetében sikerességük és teremtőképességük bizonytalanságát hozza. Szinte kényszeresen jelenik meg a parancs, hogy sikeresek legyenek, érezniük kell, hogy „vagyok valaki". A horoszkópban a Nap és a Mars együttes vizsgálata fogja megmutatni, müyen események és milyen lehetőségek adódnak egy adott életsorsban. Milyen analógi­ ákat, jegyeket, milyen házakat kell vizsgálnunk, ahol a Nap és a Mars hatása érvényesülhet, mert így tudja megélni a szülött ezt a korszakot. Teljesen nyilván­ való, hogy

nem mindegy, müyen bolygóállással érkezik el ehhez az időszakhoz. Ha valakinek X. házas Napja van a képletében, az más analógiákat él meg a 35 élet­ éve után, mint az akinek I. házas vagy 8 házas, vagy akár IV házas Napja van Ez még akkor is így van, ha a Mars ugyanazon a helyen áll. Természetesen alapvető­ en lényeges, hogy az eddigi életében, müyen utat választott, milyen irányba ment. Az eddig megtett életutat tekintve nagyon mások lehetnek az élethelyzetek. Például amikor egy lánynak IV házas Napja van, ilyenkor már szinte másra sem tud gondolni, csak arra, hogy mikor lesz végre családja, és ezen a területen jelenik meg a pánik, hiszen fél. A VII házas Nappal rendelkező viszont csak arra tud gon­ dolni, hogy szüksége lenne párkapcsolatra, és ezzel összefüggésben jelentkeznek a félelmei. Megfigyelhetőek azok a folyamatok, amelyek a párválasztás során zajlanak. Általában a lányok 28-30 éves korukig várják a „Nagy

Őt". Várják azt a férfit, aki megfelel annak az elvárásnak, amit a társadalom közvetít. Azonban szép lassan leszámolnak az illúzióikkal. Ebben az időszakban ülnek át a fiúk a fehér lóról a szürke szamárra. Ilyenkor teszik fel a lányok a kérdést: „Megtalálom-e az igazit? Mert túl vagyok már egy-két párkapcsolaton, de a »Nagy Őt« még mindig nem ta­ lálom." És rájönnek, hogy kompromisszumot kell kötni, valamit feladni az elvárá­ sokból. Nehéz megtenni, de többnyire a sors megoldja a problémát, és olyan hely­ zetet teremt, amelyben már kénytelenek felismerni, hogy nincs más megoldás. Emiatt tartom azokat a sorsokat nagyon nehezeknek, amelyekben a személyiség a tökéletességet keresi. Ez tipikus csapdahelyzet Fiúknak is hasonló helyzeteket kell megélniük, csak ők a Hold analógiáival ke­ rülnek kapcsolatba. A férfiaknak ahhoz, hogy Nappá váljanak, Holdra van szük­ ségük, anélkül nem megy. Viszont a

tendencia az, hogy ezt egyedül próbálják meg­ oldani, és szinte mindig sikertelenül. A Nap kiteljesedése mindig a Mars segítsé­ gével valósul meg. Mivel a Nappá válás hihetetlen erős parancs bennük, ezért a Mars ezt a törekvést még inkább felerősíti. Ehhez azonban szükségük van egy Holdra, egy társra, aki befogadó és aki őket segíti, mert enélkül nem teljesedhet­ nek ki. Ennek az a módja, hogy vonzóvá keü tenniük a Hold-szerepeket A férfiak59 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE nak arra kell törekedniük, hogy a párjuknak legyen fontos az anyaság és a feleség­ szerep, mert így könnyedén válnak Nappá. Mert ha még meg akarják valósítani a Napot, ezt bizony ebben az időszakban már meg kell tenniük. Tehát amikor azt mondjuk, hogy Nap-Mars-analógia, itt már nem arról van szó, hogy választhatunk. Akár szeretjük, akár nem, az analógiák kötelezőek A NapHold-időszakban még az érzelmek dominálnak Azt az utat, azt a

párt választ­ hatjuk, akihez érzelmileg kötődünk. Nincs bennünk a késztetés, hogy valamit min­ denáron megvalósítsunk, nincsenek félelmeink, hogy valamiről lemaradunk vagy valamit elmulasztunk. Majd jön egy másik lehetőség, egy másik esély Ebben még nincs benne az, hogy „akarok!" Egy 24-25 éves lány, ha nem tetszik neki a pár­ kapcsolat, mit fog mondani? „Majd jön másik!" Egy 35 éves nem ezt fogja monda­ ni. Az érzelmeket ilyenkor már gyakran felülírja a cél és az akarat Nemrég egy 35 éves lányismerősöm fordult hozzám tanácsért. Nagyon sze­ retne gyermeket, de sajnos még nincs. Eddig, amikor éppen volt párja, ő nem akart gyermeket, ha pedig arra gondolt, hogy kellene, akkor a fiú nem volt partner ebben. Jelenleg két éve tart egy kapcsolata, ahol kisebb nagyobb prob­ lémák mutatkoznak, de ettől még működik. Gyűrik, csavarják egymást, de együtt vannak. Már jó ideje ismerem, és tudom, az ilyen kapcsolataiból

ed­ dig mindig kilépett. Most is panaszkodik eleget, de ezerszer meggondolja, hogy kilépjen-e ebből a kapcsolatból, már nem kockáztatja meg, hogy kivár­ jon egy másikat. Huszonévesen megtette volna, ma már nem Es bizony ez kompromisszum, az ő kompromisszuma. Mert fél, hogy esetleg nem is lesz másik. Ez a fiú szereti őt, gyereket akar tőle Ha most egy jobb lehetőség ked­ véért szakitana, nem lehetne biztos abban, hogy rajta, múlik, mi fog történ­ ni. Biztosra kíván menni, hogy az történjen, amit szeretne Az ilyen hozzáállásnak aztán később gyakran megisszuk a levét. Bizony, megiszszuk, mert abban az időben választottunk és abban az analógiában, mikor az aka­ ratunk számít. Azonban amikor analógiaváltás van, már nem tudjuk a helyzetet elfogadni. És ez baj, ez probléma vagy legalábbis látszólag ez a probléma Elértük, amit akartunk, s nem gondoljuk azt, hogy az élethelyzetet tovább kell vinni. így lépünk tovább és érjük el

az egyik legfontosabb határt, a 35 éves kort. Pon­ tosan azért olyan fontos, mert a Nap Mars-korszaka zárul le. Innentől kezdve már az akarat nagyon nehezen érvényesülhet. Van egy nagyon jellegzetes élethelyzet, amit az elemzések során gyakran tapasztalok. Ez pedig a 35 év felett létrejött párkapcsolatok megvalósulása. Az elemzések során azt figyeltem meg, hogy azoknak a nőknek, akik 35. élet­ évük után elválnak, már nem nagyon van esélyük arra, hogy egy új, tartós párkap60 A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI csolatra tegyenek szert. Természetesen ennek is megvan a maga oka és magya­ rázata. 35 éves korunktól 42 éves korunkig mindannyian a Nap Jupiter-korszakát éljük, a siker, a kiteljesedés, az azonosulás időszakát. Most kell a csúcsra érnünk! A férfiaknak érezni kell a teremtés fontosságát, a nőknek pedig a kiteljesedés örömét. Ilyenkor azonosulnunk kell a Nap analógiáival, a Nap szerepeivel, ami egy párkapcsolatban

a teljesség érzése. Boldogok és sikeresek mindig ott lehetünk, ahol a Jupiterünk áll. És ez erre az időszakra is igaz Még egyszer lehetőséget kapunk a változtatásra, hátha sikerül elérni azt, amit addig nem. Ez mit jelent? „Vagy én próbálok meg Nappá válni, vagy másokon keresztül leszek az. Vagy sike­ rül kiteljesednem, vagy valakivel együtt még elérhetem." Emiatt meg akarunk sza­ badulni minden olyan helyzettől, ami ezt akadályozza. A boldogságunk a tét, és ezt, igaz, tudattalanul, de érzékeljük. Ilyenkor semmüyen kockázatot nem vállalunk, aminek következtében elért eredményeinket elveszíthetnénk, viszont kényszeres­ nek véljük a változtatást, ha nem érezzük elégedettnek magunkat. Nézzünk erre egy tipikus példát! Van egy lány, akinek a sorsában a kiszolgáltatottságot kell megélnie. Eb­ ben az időszakban szembesül azzal, hogy vagy a párja lesz a Nap a kapcso­ latukban és így felvállalja az

alárendeltséget, vagy ő akar Nappá válni, de akkor nem lehet olyan párja, akire fel tud nézni. Az utóbbit választotta, és elindult a karrier irányába, minek következtében olyan férfivel él, akire nem tud felnézni, így benne nem képes megtalálni a Napot, mert ez csak abban az esetben lenne lehetséges, ha a párjának válna kiszolgáltatottá. Ezt viszont nem akarja, és önmaga szeretné kezébe venni az életét. Persze ez nem tuda­ tos, és így nem ismeri fel, ez miért van. Boldog szeretne lenni, de nem tudja, hogy ennek mi az ára. A történet folytatása is eléggé hétköznapi A lány nem érzi jónak a házasságát, gondolom, ilyet már hallottunk. A fér­ fi is érezte, hogy ez nem működik, és bejött egy külső kapcsolat, ami által kiszolgáltatottá tette a párját. A lány természetesen ezt a helyzetet nem volt hajlandó elfogadni. Persze ezen nem lehet csodálkozni, de gondoljuk csak vé­ gig a helyzetet a sorsa alapján. A feladata a

kiszolgáltatottság, a sors ennek megvalósításában segítette. Ő azt választotta, hogy kilép ebből a házasság­ ból, köszöni szépen, de ezt már nem vállalja be. Sokan ugyanezt tettük volna Viszont ezzel van egy probléma: csak olyan párja lehet, aki mellett átéli a kiszolgáltatottságot, emiatt csak akkor lehetne új párkapcsolata, ha ugyan­ úgy kiszolgáltatott helyzetbe kerülne. Az, hogy miben vállalja, az ő döntése lehet. Hihetetlenül nehéz belemennie egy ugyanolyan helyzetbe, mint ami­ lyenből egyszer már kimenekültem. A lány elvált, van két gyermeke, őket neveli. Hogyan tudná ezt folytatni? Természetesen bízik abban, hogy hamarosan jön egy másik fiú, akivel boldog 61 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE lehet. Viszont annak a fiúnak is kiszolgáltatottá kell őt tennie Tudatosan meg lehet tenni, de képesek vagyunk-e erre? Most 37 éves, szülhetne még egy gyermeket, és általa kiszolgáltatottá vál­ hatna. Erre az a

válasza, hogy így is két gyermeket nevel egyedül, mi lenne, ha ez a fiú is otthagyná. Feladhatná esetleg az otthonát, odaköltözne a fiúhoz, így élné meg. Viszont erre az a válasza, hogy a gyerekeket nem tudja kimoz­ dítani a környezetükből. Tehát ez sem működik Ha pedig a fiú költözik oda hozzá, az még rosszabb, hiszen akkor ő lesz kiszolgáltatott a lánynak, és akkor hogy nézzen fel rá? Úgyhogy elég nehéz ezt jól összehozni. Megélhetné még az anyagiakon keresztül a kiszolgáltatottságot, úgy, hogy a fiú tartja el a családot. Ezzel meg az a baj, hogy elkezdett önállósodni, és már nagyon nehezen adná fel a függetlenségét. Tűrhetetlennek érezné, hogy más mondja meg neki, vehet-e csokit a gyerekeknek vagy sem. Gondoljuk csak végig! Van ennek realitása? És még ha fel is adná az önál­ lóságát, a fiú miért akarná az egész családot eltartani? Akkor van esély egy új párkapcsolat létrehozására, ha valahogy mégis

létre tudja hozni ezt a kí­ vánt élethelyzetet. Sajnos tapasztalataim azt mutatják, hogy tízből kilenc esetben ez reménytelen. Mert nem tudják megélni ezt a helyzetet. Nem azért, mert nem lehet, hanem mert a tudatukban nincs benne, hogy ezek a jó és eredményes megoldások. Mert ha valakinek már van egy lakása és gyermeke is van, nem fogja feladni a lakását, az otthonát, nem fog odaköltözni egy fiúhoz, egy idegen emberhez a gyerekével, mert azt fogja mondani, hogy „A gyermekemet nem hozom ilyen helyzetbe. Mert ha én összeveszek a párommal és el kell tőle jönnöm, még haza tudok menni az anyám­ hoz vagy bérelek egy lakást, de mi lesz a gyermekemmel? Őérte felelősséggel tar­ tozom!" Meg meri tenni? Tehát belekerülünk egy olyan csapdába, amit elég nehéz jól megélni. Elég ne­ héz úgy megvalósítani, hogy az mindenkinek megfeleljen. Tehát ez a korszak, a 35. és 42 életév közötti, ettől lesz ilyen nehéz Hát bizony, itt ha

tetszik, ha nem, a feladatunkkal azonosulni kell. Itt mindenképpen a sors irányít, ez a korszak azért olyan nehéz és veszélyes. Ezért is olyan hihetetlenül sok a válás ekkor. Mert ha eddig nem voltunk a párunknak kiszolgáltatva, majd most leszünk. Ha addig nem kellett áldozatot hoznunk, majd most keU Itt nem kerülhetjük már el. Aki túl van már ezen a koron, tehát 42 éves elmúlt, az tudja, hogy ebben az idő­ szakban mit élt meg. És azt is tudja, miről beszélek Az tudja, hogy ez mennyire igaz. De ugyanez igaz az egzisztenciában is Itt is azonosulnunk kell a felada­ tunkkal. Az egzisztenciális úton, ha a feladatunkat végezzük, akkor itt a sikerek is megjönnek. A boldogság és a teljesség érzése jelenik meg, mert a helyünkön 62 A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI vagyunk. Érezzük a lehetőséget, még az is, aki eddig sikertelen volt Itt fogjuk ma­ gunkat a csúcson érezni. Úgyhogy ez a korszak ezért ilyen izgalmas Elérkezünk a

Nap-korszak lezárásához, a Nap Szaturnusz-korszakához. Itt lezárul valami, ami a későbbi időszakban meghatározó lesz. El kell tudni enged­ nie a Nap-szerepet férfinak és nőnek egyaránt. Ebben az időszakban már az eredmények jelennek meg. Ha itt és ekkor nem teljesedünk ki, utána már nagyon nehéz lenne. Emiatt gondolom, hogy a 42 év egy olyan határ, főleg egy nő életében, amelynél esetleg utoljára még érdemes gyermeket szülnie. Ekkor az anyaságon keresztül zárulhat le a kiteljesedés időszaka, és nem akar a nő saját önálló életet kezdeni. Minden nőnek azt mondanám, hogy ezt a 42 életéve körüli kort ne hagy­ ja ki. Tehát a 41, 42, 43 életév körüli korban, vagyis a Szaturnusz-határon túl, ha egy nő gyermeket szül, az két dolog miatt nagyon jó: egyrészt, mert elviszi 49 éves koráig, amikor is a Nap Szaturnusz-korszakának, tehát egyáltalán a Nap-szerep­ nek a vége van, így életében többé már nem jelenik meg ennek

felkérdezése, a sors nem akarja többé függetlenné tenni, másrészt aki ekkor szül egy gyermeket, annak többé nem lesz problémája a Holddal. Mert mi a problémánk? A nőknek 21 éves koruktól kezdve folyamatosan Hold­ szerepben kell élniük, ami lényegileg az anyaság, a gondoskodás, a befogadás. Ez a sors által „kiosztott", kötelezően előírt szerep. Ugyanez a férfiaknál a Nap-sze­ rep. De hogyan zajlik ezek realizálása manapság? Megint csak a tapasztalataim­ ra és az asztrológia analógiáira hivatkozhatok. Mikor jut el ma oda egy lány, hogy gyermeket vállaljon? A statisztika szerint úgy 30 éves kora körül. Ezt mindannyian ismerjük és tudjuk, ez ma teljesen elfo­ gadott. Mi, akik szülők vagyunk, szintén azt mondjuk gyermekeinknek, hogy ráér­ nek, ne siessenek el semmit. Tegyük fel, hogy valaki több gyermeket szül, mondjuk 35 éves koráig két gyer­ meket hoz a világra. Ezt az időhatárt átlagosnak vehetjük Az asztrológia

tanítása alapján a gyermek hétéves koráig tartja az édesanyját Hold-szerepben. Ez azt jelenti, hogy ő ebben az időszakban - és ez persze csak analógiára vonatkozik - védve van a Hold-szerepben. Ahogy már az előzőekben tárgyaltuk, ez egy kötelező parancs egy nő számára, tehát a sors minden nőt meg­ próbál rákényszeríteni a Hold-szerepre. Ez a szerep azonban minden nőnek élete végéig tart, tehát valamilyen módon meg keh élnie. Amíg erre lehetőség van, addig a sors támogatja ebben. Nő a gyerek, s ha betölti a 7. évét, ebből a korszakából kikerül az anyja A gyerek már nagy, de az anya már nincs Hold-szerepben, és ahogy jön a Nap kiváltódása, úgy jön Holdé is, át kell élnie a szerepét, a gondoskodást, a kötődést, azt, hogy „szükség van rám". Mikor ezt a gyermekén keresztül már nem tudja átélni, nehéz helyzetbe kerül, hiszen a gondoskodás más formáját még nehezebb gyakorolni. 63 TAKÁCS TIBOR /

LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Tegyük fel a kérdést: „Kiről lehet gondoskodni?" Gyerekekről, öregekről, bete­ gekről, elesettekről, vagyis a gyengébbekről. Azonban az idősökön keresztül rit­ kán tudjuk átélni a gondoskodást, hiszen szüleinkkel már nemigen élünk együtt, betegeket sem ápolunk stb., ahol a gondoskodás megnyilvánulhatna Ennek követ­ kezménye, hogy általában testi szintre kerülnek ezek a problémák, és sajnos a nők többsége ezt nőgyógyászati betegségekben oldja meg. Ez a Hold-szerep fel­ kérdezéséből adódik. Nem tudják élni a Hold-szerepet, mert nem tudnak gondos­ kodni, és akkor jön a megélés negatív formája, a méh, a petefészek, a mell, a gyo­ mor stb. megbetegedése, annak „ápolása" Ez a nőkre leginkább jeUemzőbb prob­ léma ebben az időszakban. De nyugodtan megfogalmazhatnám ezt úgy is: az utolsó gyermek megszületésének évéhez 7 évet hozzáadva megkapjuk azt az időpontot, amikor a

probléma kezdetét veszi, ami aztán eltart egészen az első unoka meg­ születésének időpontjáig. És bizony, ez van, amikor ez az időszak 20 vagy akár 30 év is lehet. Ha igazán végiggondoljuk, észrevesszük, a társadalom azt a tendenciát erősíti, hogy a lányok 30 éves koruk környékén szüljenek vagy akár még később. Ez a „kifutás" fontos az egzisztencia építése miatt, de akkor mi lesz majd később a nagymama szerep­ pel, mikorra lesz újra Hold, mikor kerülhet megint ilyen szerepbe? Amikor meg­ szülte valaki a gyermekét 30 évesen, 37 éves korában már vége a Hold-szerepé­ nek, amibe legközelebb úgy 60 éves korában, az unoka által kerülhet. Ebben az esetben létrejön a sorsunkban egy 23 év időtartamú lyuk, s hogy ezen idő alatt egyszer se váltódjon ki a Hold, egyszer se kérdezze fel a Holdat a sors, az kizárt! Minden tapasztalatom azt bizonyítja, lehetetlen, hogy ennyi idő alatt egy­ szer se kerüljünk olyan

helyzetbe, melyben ezekkel az analógiákkal találkozunk. Ha valaki „jól" éli meg a feladatát, akkor ott vannak mellette a szülei, akiken keresztül - ha megbetegednek - gondoskodhat, más esetben elesetteket támogat­ hat, akik nem tudják magukat eUátni, esetleg az unokákról gondoskodhat vagy váUalhat még egy gyereket. Ezek mind-mind lehetőségek, viszont a mai világ min­ den ilyen helyzetnek ellentmond. A legtöbb gyerek minél előbb elmegy a szüleitől, a közösségi szerepvállalás sem könnyű, de az unokákról sem a nagyszülők gon­ doskodnak. Régen ez sokkal egyszerűbben ment, hiszen az anya szinte ugyanak­ kor szülte utolsó gyermekét, mint amikor a lánya vagy fia első gyermeke született. Sajnos ezt már nem csak én mondom, a statisztikák is alátámasztják, amit én csak lefordítok az asztrológia szimbólumaira, hogy ez bizony egy olyan korszak, amikor minden nő veszélyben van. Mindegyikük, kivétel nélkül Ebben az időszak­ ban

jönnek a betegségek a nőknek és a férfiaknak egyaránt. Ennek van egy másik megnyilvánulása is. Amikor a gyerekek nagyobbak lesz­ nek, a nő visszalép a vénuszi szerepbe, amikor is szüksége van arra, hogy érezze a nőiességét. Tehát a nőkben felmerül üyenkor az igény, az a vágy, hogy újra fes­ senek egy férfinak, újra Vénuszok lehessenek, újra csábíthassanak, hogy új párt 64 A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI találjanak, egy férfinak fontosak legyenek, aki persze lehet saját férjük is. Min­ denképpen újra át kell élniük ezt a szerepet, hiszen kiléptek a Hold-szerepekből. Azonban a Vénusz feladata, hogy létrehozza a Holdat, emiatt ösztönösen feltámad egy új család iránti vágy. Persze ez a vágy nem tudatos, hiszen a tudattalanban alakul ki, mert a Vénusz Hold szeretne lenni. És ez okozza a problémát, mert aki ilyenkor Vénusz lesz, nem feltétlenül akar egy új családot, sőt többnyire nem. Természetesen ez az

élethelyzet a férfiaknál is létrejön. Nekik is eljön a lezárás időszaka, az utolsó időszak, amkor a Nap-szerepet még átélhetne. Természetesen a gyermek születése a férfiakat is Nappá tenné, őket is védené, a sors kényszerí­ téseitől. Sajnos, ahogy a nők nem szeretnének üyenkor már gyermeket, úgy a fér­ fiak sem. Viszont át akarják élni saját szerepeiket, ezért küzdenek egzisztenciális téren, harcolnak a sikerekért, stresszelik magukat az elismerésért, sokszor ered­ ménytelenül, így a férfiak esetében is előjönnek a testi megnyüvánulások, melyek az ő esetükben gerinc-, szív- és érrendszeri problémákban manifesztálódnak. Mon­ danom se kell, hogy teljesen nyilvánvaló, ez a korosztály miért annyira veszélyez­ tetett. A férfiak is visszalépnek Mars-szerepeikhez, így bennük is fel fog merülni az igény, hogy hódíthassanak. Hogy meddig mennek el a hódítószereppel, már más kérdés. Van, aki megelégszik egy

kis flörttel, van, aki teljesen más útra lép, de az élethelyzetek ilyesmik miatt alakulnak ki. Ez szinte mindenki életében megjele­ nik, legfeljebb nem szembesül vagy nem akar szembesülni vele. Mindenkiben ott lesz ez az igény, de van, aki le tud mondani róla magától, van, aki el tudja fojtani, van, aki a félelmei miatt nem vág bele, van, aki racionálisan gondolja végig, hogy nem ér neki ennyit az egész, és végül van, aki meglépi és belemegy. Mert a sors így próbál segíteni, hogy felkínálja a lehetőséget a továbblépésre. A kérdés csak az lehet, hogy a párunkkal, a családunkkal éljük-e meg a változást vagy a sors egy másik irányba kényszerít, de a lezárást semmi esetre sem kerülhetjük el. Le kell zárni a Nap-korszakot. Ez lenne a Nap Szaturnusz-korszakának a feladata És akkor elérkeztünk a 49 éves korhoz, a Jupiter korszakához, amiről úgy tart­ ják, ez életünk legszebb időszaka. A férfiaknál még mondják is, hogy a

legszebb férfikorba érkeztek, egyébként a nőnél is az lenne, ha esetükben a nemiség az elő­ ző időszakban megfelelő módon átalakulhatott volna. Azonban ennek az időszak­ nak is megvan a társadalom által létrehozott problémája. Azért nem értékelik a nők ezt a korszakot úgy, ahogy keUene, a férfiak pedig amiatt nem azt látják azt a nőkben, amit lehetne, mert a nőiesség szimbóluma, a Vénusz ebben a korszakban már nem jelentkezhet. Márpedig ők ebbe szeretnének kapaszkodni Viszont már nem csábítani kell, nem ez a feladatuk, nekik már az anyakirálynő szerepét kel­ lene élniük. Természetesen ott keUene hogy legyen a kiteljesedésük, a nőiességük kiteljesedése, de már nem a csábításban. Itt már nem kellene, hogy problémát je65 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE lentsenek a ráncok, a narancsbőr meg az őszülő hajtincsek, mert nem szabadna belemenni abba, hogy a külsőségek domináljanak. Ebben az időszakban minden nő az

eddigi életében elért eredményekben kellene, hogy kiteljesedjen, hogy „Ott vannak a gyermekeim, ott van az otthonom, a családom, amit mind megteremtet­ tem, amit én igazgatok". Ebben kellene kiteljesedniük ugyanúgy, ahogy a férfiak­ nak is. Nekik is azt kellene látni, hogy mit teremtettek, mit alkottak, mit hoztak létre, a családjukra kellene büszkének lenniük, amit megteremtettek, a nevükre kellene büszkének lenniük, mertt az fémjelez valamit, hiszen ez a Jupiter. Tehát ez az időszak a Jupiter korszaka, a 49. életévtől az 56 éves korig Ebben az időszakban már látjuk az eredményeinket. Mint amikor a termést betakarítjuk, látjuk munkánk gyümölcsét. Ha valakinek gyereke született, akkor ebben az idő­ szakban lett nagykorú. Ekkor szembesülhetünk azzal, hogy mit tudtunk átadni gyermekeinknek, milyen stafétabotot adtunk tovább. A régi korokban ezért volt hihetetlenül fontos, hogy az első gyermek fiú legyen, mert így a Nap-szerep

tovább­ élése is biztosított volt. Ez kiemelten fontos volt, hiszen ha ez működött, a szim­ bólumok a helyükre kerültek. Hiszen amennyiben a gyermek a férfi 28 és 35 élet­ éve közötti korában születik, akkor születik időben, mivel így erre az időszakra válik nagykorúvá, hogy átadható legyen neki a Nap-szerep. Mert ha az első gyerek fiú, akkor mire az apa 49. és 56 életéve közötti korába ér, fia nagykorúvá válik, és az apa átadhatja neki azokat az ismereteket, azt a tudást, bölcsességet, azt a cé­ get, vállalkozást, amit addig felhalmozott, megtaníthatja mindenre, amit csak tud. Továbbélhet gyermekében, továbbél az utódjában, továbbél a tanítványaiban, nyo­ mot hagy az utókorban, ami számunkra a kiteljesedés szimbóluma. Sajnos a mai ember, mivel hihetetlenül fél a jövőtől, nem mer átadni semmit. Nem tudja megtapasztalni a továbbélés örömét, mert mindent csak veszteségnek tud megélni. Egy hatvan éves ember

még mindig birtokolni akar, görcsösen ragasz­ kodik a saját dolgaihoz. Nem meri átadni azt, amit létrehozott, és ez a vesztéstől való félelem. Ez azért alakulhat ki, mert a fiában nem önmagát látja, nem önmaga továbbélését, tehát az utódjaiban nem azt látja, hogy ők az enyémek, ők tovább­ viszik azt, amit megteremtettem, hanem azt gondolja, hogy „Ha nem vigyázok, ők elveszítik, majd elherdálják. És akkor mi lesz énvelem, mi lesz a nyugdíjas éveim­ mel?" Mindannyian tudjuk, milyen a társadalom felépítése. Ha már nem bízunk a sa­ ját gyermekeinkben sem, akkor kiben bízhatunk? Ezért kapaszkodnak az idős emberek úgy az otthonukba, amire pedig már semmi szükségük, nem merik a gye­ rekükre hagyni. „Isten őrizz! És ha valami történik?" Haszonélvezeti jog kell a mamának meg a papának a lakásra, mert azt feltételezik, hogy a saját gyermekük ki fogja tenni őket a lakásból és hajléktalanná válnak.

Hihetetlen, hogy milyen fé­ lelmek között élnek emberek! Sajnos, ez is természetes, mert nem jelenik meg az analógia, nem tudjuk élni a szimbólumokat. Hiányzik a hitünk Azt gondoljuk, min66 A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI den rajtunk múlik, pedig a Jupiter korszakának éppen a sorsodba vetett hit lenne a lényege. „Amit elértél, az által sikeres vagy, a csúcson vagy Mindent elértél, amit lehetett." És ezért szokták azt mondani, hogy a csúcson kell abbahagyni Elfelejt­ jük azt, hogy ez a csúcs nem az a csúcs, amiről a hétköznapok szintjén beszélünk. Nem a karrier a csúcs, nem az, amit a világ annak tart, nem az. A csúcs csak az lehet, akkor érkeztünk a csúcsra, amikor az életünk teljében vagyunk, amikor min­ dent elértünk, amit elérhettünk. Felismertük, hogy ezt kellett megtennünk és ebben kell boldognak lennünk. Van egy ismerősöm, akinek egy jól menő vállalkozása volt. Minden gon­ dolata az üzlet sikere körül

mozgott. Többet szeretett volna, próbált terjesz­ kedni is. Egymás után nyitotta a boltokat És nem értette, hogy ha lesz kettő, három vagy akármennyi, ettől miért nem tudja többnek érezni magát. Ugyan­ azt élte meg mindegyikben, de közben nem érzett kielégülést. Mert csak a te­ remtés hozhat kielégülést, amikor megvalósítunk valami újat, létrehozunk valamit, ami mi magunk vagyunk, igen, akkor átéljük a Jupitert. Ahogy a kül­ ső szépség, úgy a külső siker sem tud boldogságot adni ebben az időszakban. A következő időszak, az 56-63. életévig tartó szakasz, a Jupiter Szaturnusz korszaka. Ekkor kell átadnunk mindent, visszavonulni, most már készülnünk kell a lemondásra, a visszavonulásra. Ilyenkor már nem szabad építkezni, nem érde­ mes új dolgokat kezdeni, most már mindent át keh adni a gyerekeknek, az utó­ doknak. És el kell kezdeni mindenben a lezárást Tehát ilyenkor már csak olyas­ mivel érdemes foglalkozni, amit

hobbi szinten szeretnénk végezni. Tanulni is csak szórakozásból érdemes, hiszen már nem az előrelépés, hanem a lezárás ideje zaj­ lik. De megint szembesülünk a társadalom elvárásaival és megnyilvánulásaival: a világ azt sugallja, hogy mindenki önmaga boldoguljon. Szétválasztja a családokat, és az idősek is magukra maradnak. Mindent át kellene adnunk, de nem tudjuk, hiszen egyedül élünk. Már nem kellene örökölhető dolgokkal rendelkezni, nem kellene lakás, saját ko­ csi sem, semmi, ami szétválaszt. Nem kell, hiszen nem lenne rá semmi szükség, ha mindezt a családban megkapja az idős ember. Természetesen nem azt mon­ dom, hogy nem kell hol laknia, vagy hogy ne legyen semmije, amivel kimozdulhat otthonról, hanem arról van szó, hogy szimbolikusan nem ezeknek a dolgoknak a megélése kellene, hogy ilyenkor fontos legyen, mivel ezeket már a gyerekein keresz­ tül kellene megélnie. Természetesen nem azt mondom, hogy mivel ez ma így van,

jól is működik, hanem azt, hogy úgy, ahogy az iskola vagy a párkapcsolat sem mű­ ködik, úgy ez sem. De ha valami nem működik, akkor meg kellene találni a meg­ oldást rá, hogy mégis beinduljon. A megoldás pedig a szimbólumokban rejlik De ezeket már nemigen ismerjük. 67 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Az eddig működő elvektől teljesen elfordultunk, viszont helyettük nem találunk újakat. Csak azt tudjuk, mit nem akarunk Végül a sors kényszeríti ránk ezeket az elveket. Mert a sors ránk kényszeríti, ebben az időszakban különösen Gyak­ ran hallunk olyan esetről, hogy valaki egy négyszobás házban lakik, amit nem tud fönntartani, mert egyedül maradt. Kénytelenek vagyunk felismerni, hogy vagy az elveket fogadjuk el, vagy a sors teremt olyan helyzetet, amelyet aztán kénytelenek vagyunk elfogadni. Sokszor hallható, amint a világ szemére hányja valaki, hogy „Ledolgoztam negyven évet, itt vagyok hatvan évesen, és nem tudom kifizetni

a számlákat!" Ez igaz, csak ezzel egyetlen probléma van: nem is kellene kifizetnie. Tehát itt az a probléma, hogy nem is kellene kifizetnünk, de mi mégis ki akarjuk fizetni. A magam részéről tudom, hogy az egyénnek ez milyen nehéz, a sors szem­ pontjából azonban teljesen logikus: hozzátartozik a lezáráshoz. Mi ugyanazokat az analogikus helyzeteket szeretnénk élni 60 évesen, mint 30 évesen, pont ugyan­ azokat: teremteni, alkotni, dolgozni akarunk. De ez már nem megy, mert nem ez a dolgunk. Nincs hozzá energiánk, de nincs hozzá analógiánk sem Persze ennek oka megint nyüvánvaló. Általában akkor érezzük, hogy szükség van ránk, fontosak vagyunk, ha mint önáUó emberről van rólunk szó. Sokan úgy gondolják, aki kiszol­ gáltatott, aki már nem képes önállóan boldogulni, arra nincs szükség. Ne csodál­ kozzunk, hogy mindenki fél ettől. Hogyan zárjak le dolgaikat, ha ennek következ­ ménye, hogy feleslegessé válnak? És így

jutunk el a 63 éves korig, ez már a nyugdíjas évek kora. Bár én ezt a szót, hogy „nyugdíjas", ki nem állom. Mert mit jelent? Hogy olyan korba értem, amikor várhatom a postást a nyugdíjjal. Számomra ez pejoratív és visszataszító Nyugal­ mazott emberek vannak, akik mindent megtettek addigi életük során. A Szatur­ nusz korszakába érkeztek, és ez az a korszak, amikor az emberek nyugalomba vonulnak, amikor nekik már nem az lenne a dolguk, hogy küzdjenek a megélhe­ tésért. Számomra az a törvény is visszataszító, amit nemrég hoztak, hogy a nyug­ díjas korúak dolgozhatnak, ha aztán meg adóznak is. Ez egyszerűen nevetséges! Nekik nem ez a dolguk! Egyszerűen nem szabadna ezt tenniük! Egy idős ember­ nek csak azért szabadna valamivel foglalkozni, hogy jól érezze magát, s nem azért, hogy megéljen belőle. Na, mindegy, füstölöghetek, mégis ez van! Persze, magam is tudom, hogy ez nem feltétlenül a társadalom felelőssége, vagy

legalábbis nem olyan szinten, mint ahogy azt gondolnánk. Egyértelműen az egyén problémája, ha a szülei, gyermekei, testvérei közötti kapcsolat nem úgy alakul, hogy egységes családot alkothassanak. Külön-külön családok jönnek létre, és ter­ mészetesen ezeknek a családoknak az anyagi megélhetése sokkal, de sokkal ne­ hézkesebb, mintha együtt egy család lennének. Emiatt természetesen a problémák is egyénivé válnak, s ezért a feladatok anélkül adódnak tovább, hogy az időseken keresztül megoldódnánk. 68 A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI A Szaturnusz-korszakban a személyiség feladatának kényszere is feloldódik, mert már megélte, túl van rajta. Önmagunk vagyunk a Szaturnusz, ami az öregség szimbóluma is. Már nincs feladatunk, vagyis a feladatnak olyan szintű megélése már nincs, amikor a sors kényszerít bennünket valamire. Megkapjuk az esélyt, hogy segítsük a családot, a környezetünket, a világot, magával a

jelenlétünkkel. Valójában nekik tudunk segíteni, amit persze többnyire elutasítanak. Már azzal, hogy benne vagyunk a korszakban, nem válnak külön az élethelyzetek a feladattól. Tehát ilyenkor felszabadulunk az alól a nyomás alól, amit a Szaturnusz életünk során ránk kényszerített. Innentől kezdve úgymond levegőt kapunk, a korlátok feloldódhatnak, és egészen más élethelyzetek jöhetnek. De ez is a Szaturnusz há­ zának és a jegyének szimbólumában nyilvánul meg. Ott fog ez eldőlni valójában, hogy miként és hogyan kell megvalósítani. Tehát ezeket a hétéves ciklusokat és periódusokat kellene a saját életünkben alkalmazni. Hogy ezt milyen módon tudjuk megélni, természetesen az egyén sor­ sának szintjén dől el. Hogy mit vállalunk, az rajtunk múlik, de a sors úgyis kény­ szerít minket, legfeljebb nem vesszük észre, mégpedig azzal, hogy bár nem tudjuk, mit jelent egy szimbólum, de az mégis jelen van. Csak a

döntéseinket könnyítené meg, ha képesek lennénk használni és felismerni őket. A szimbólumok nyilván­ valóan láthatóak akár a horoszkópokban, akár az egyes életsorsokban. Nem keh mást tennünk, csak megfigyelni saját sorsunkban, hogy mennyire ott vannak ezek a periódusok, mennyire azt a szimbólumot éljük, amilyen korszakban járunk. Ha a horoszkópunkban megnézzük, hogy itt mit kell megélnünk, pontosan azt is él­ jük. Nem élhetünk mást És hát mindig az a kérdés, hogy magunktól valósítjuk-e megvagy inkább a sorsra bízzuk. Tapasztalataim azt mutatják, hogy az az ember jár jobban, aki önmaga vállalja ezeket a helyzeteket. Amit önmagunktól választunk, mindig könnyebb, mint a kényszerűen ránk mért dolgok. Hozzászólás. Saját tapasztalatomból szeretnék mondani egy példát Nekem kö­ rülbelül ötéves koromban kivették a mandulámat, és máig érzem, hogy azért vet­ ték ki, mert nem tudtam átérezni az anyám szeretetét.

És mind a mai napig nem élem az érzelmi biztonságot. De amikor ötéves voltam, az volt az orvosok felfogá­ sa (persze az sem véletlen, mint ahogy semmi sem az), hogy ha probléma van a füllel, ki kell venni a mandulát. De azzal, hogy kivették a mandulámat, az anya és a gyerek közötti érzelmi kapcsolat nem rendeződött. Válasz. Csak tudod, ez fordítva van A műtét már a megoldás volt Megműtötték a manduládat, de nem azért műtötték meg, mert az anyukáddal a viszonyod olyan volt, hanem mert nem tudtátok a problémátokat másképpen megoldani. Az édes­ anyád szeret és szeretett, de nem úgy, ahogy te szeretted volna, hanem úgy, ahogy tudott. Tehát édesanyád a saját érzelmi biztonságát nem tudta megélni Az édes69 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE anya életében meglévő problémák hétéves korig a gyermeknél is jelentkeznek. Ha ő nem érzi magát biztonságban, akkor a gyermek sem. Ő pedig szinte mindig csak betegséggel tud

reagálni. Erre minden anya felfigyel Hozzászólás. Tehát én ezt tükröztem vissza Válasz. De ha te ezt tükrözted vissza, ezt már neked nem tudja majd megtaní­ tani. Tehát nem azért vették ki a manduládat, mert te ezt nem tudtad rendezni, hanem azért, mert a Hold-korszak a minta átadásának korszaka. Az édesanyának át kell adnia gyermekének azokat a mintákat, amelyeket majd neki felnőttkorá­ ban keh megélnie. Nálatok ez úgy történt meg, hogy az édesanyád tudattalanja azt fejezte ki: „Én már nem tudom neked az érzelmi biztonságot megtanítani, mert én sem élem, tehát továbbadok neked egy sérült mintát, mert így legalább azt meg­ tudod, hogy mi nem az". így a minta tagadását adta tovább Neked a felnőtt léted­ ben az lenne a dolgod, hogy felismerd, ezt a sérült mintát miért kaptad, felismerd, miért nem tudsz mit kezdeni az érzelmi biztonsággal, és hogy ennek alapján olyan élethelyzetet válasszál, amelyben ezt képes

vagy megélni. A szülő mintája a fela­ dat tanítása. Hozzászólás. Úgy tapasztaltam, hogy ez I házas probléma, tehát az életkar­ mával lehet összefüggésben. Tehát azért kaptam sérült mintát, mert egész egysze­ rűen ezt hoztam magammal. Válasz. De attól még a sérült minta is minta Ha valakit például állami gondo­ zásba adnak, neki is van mintája, csak sérült. De neki a sérült mintájával is tud­ nia kell, hogy felnőttkorában ugyanezt a mintát kell majd megélnie, és meg kell majd oldania. A sors be fogja rajta hajtani, mint ahogy rajtad is És most kérdés, hogy meg tudod-e élni, vagy azt mondod, hogy „Én az édesanyámtól nem kaptam érzelmi biztonságot, és ez nekem is probléma". De most felteszem a kérdést: „Te a saját gyermekednek tudtad biztosítani? Milyen megoldást választottál, hogy ezt megoldd?" Nem háríthatod át a felelősséget, ez a tied. Hozzászólás. Pontosan erről van szó Válasz. Igen, de

azért, mert nem tudtad megoldani De ha tudod, hogy ez a dol­ god, akkor már nem mondhatod, hogy ezt hoztam magammal. Végül is az asztro­ lógiának ez lenne a legfontosabb szerepe. Mert ha valaki tudja, hogy olyan gyere­ ket fogok kapni, akinek ezt meg kell tanítania, akkor megpróbálja megtanítani. Hozzászólás. Gyerekkorában valóban nem tudtam megtanítani A lányomnak 8. házas Holdja van, tehát sérült a mintája Mire felnőtt, már foglalkoztam aszt­ rológiával. A házasságkötése után nem tudott teherbe esni Az analógiák alapján akkor azt mondtam neki, hogy sérült gyerekekkel kell foglalkoznia. Es ennek elle­ nére a harmadik gyereke úgy jött, hogy lélegeztetni kellett. Válasz. A kérdés az, hogy ő mit tanult meg Mert itt előjön megint a szokásos probléma. Az odáig rendben van, hogy megmondtad neki, mit kell tennie a gyere­ ke születéséért. De ő ezt azért csinálta, hogy gyermeke legyen vagy tényleg felis70 A HÉTÉVES CIKLUSOK

LEHETŐSÉGEI merte-e, hogy mi a problémája, és ezt hogyan oldja meg. Ez majd a saját gyereké­ nél fog kiderülni. Én azt érzem sokszor problémának, hogy nem megérteni igyek­ szünk a lényeget, hanem üzletet akarunk kötni a sorssal. A minta továbbadásának az a lényege, hogy amit teszünk, tudjuk-e, miért tesszük. Tudjuk-e, hogy nekünk ez a dolgunk? Vagy például mint a lányod: csak az a fontos, hogy gyereke legyen és ezért elmegy sérült gyerekek közé dolgozni. A két eset nem azonos Mert akkor ő ebből mit fog megtanulni? Azt, hogy ki lehet játszani a sorsot. És ha ő ezt így tanulta meg, akkor az unokád képletében is ennek ott kell lennie. És ha szim­ bólumokban gondolkodunk: ennek a „valamit valamiért" elvnek meg keU jelennie a horoszkópban. És melyik jegy szimbóluma a „valamit valamiért"? Ez a Szűz jegyé. Ez azt jelenti, hogy az unokádban a Szűzségnek, a Szűz jegyének jelen keU lennie vagy a Hold, vagy az aszcendens,

vagy a Nap, vagy a Jupiter által, de ott kell lennie a Szűzségnek, tehát annak, hogy ő a „valamit valamiért" elvben szü­ letett. Majd nézd meg az unokád horoszkópját, mert az ő képletében rögtön látni kell, hogy az édesanyja valójában mit élt meg, és azt hogyan adta tovább. A BOLYGÓK MINT ISTENEK MEGJELENÉSI FORMÁI A cselekvés szabadsága nem egyenlő az akarat szabadságával. Az asztrológiát tanulók körében gyakori problémaként tapasztalható, hogy a jegyek és a bolygók jelentéseit felcserélik. Azonban nem szabad összetéveszteni a jegyek analógiáit a bolygókéval, mert mindegyikük más és más jelentést hordoz. Például a Nap a király szimbóluma, az Oroszlán pedig fenséges lehet. Talán érthetőbbé vá­ lik a megkülönböztetés, ha úgy fogalmazunk, hogy a bolygó mindig főnév, a jegy mindig melléknév. A világ keletkezéséről a görög mitológiában azt tartották, hogy kezdetben volt a Káosz. Ebből lett

azután Gaia, a Földanya, aki nemzés nélkül szülte Uranoszt, az Eget (a keresztény kultúrkörben Jézus születése körül is megjelenik ez a nem­ zés nélküli fogantatás), így Uranosz lett a főisten. URANOSZ - URÁNUSZ Függetlenség, szabadság, másság, kitörés valamiből. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy az uránuszi analógiák a független­ ség meUett a kiszolgáltatottságot is hordozzák. Uranosz az ég, a szabadság szimbóluma, de legjellemzőbb mondanivalója a vál­ tozás és változtatás. Gaia és Uranosz kapcsolatából születnek a titánok, küklopszok és a százkarú szörnyek. Uranosz az összes szörnyet visszatolja Gaia hasába Nem képes elfo­ gadni, hogy az ő ivadékai szörnyszülöttek. Ez a tette a „mindig mást akarok" ér­ zés megnyilvánulása, mert semmi sem elég jó. Mindig azt gondolja, ha egy másik születik, az jobb lesz. Örök kielégületlenség jellemzi Gaiának elege lesz abból, hogy Uranosz minden

gyermekét megsemmisíti, és Kronoszt, a gyermekét, akit meg­ mentett Uranosztól, megajándékozza egy sarlóval, hogy ölje meg az apját. Legkö­ zelebb, amikor apja anyjához közelít, Kronosz levágja apja férfiasságát, így elve­ szi tőle a teremtés képességét, ami minden istennél elsődleges tulajdonság. Aki nem tud teremteni, nem való főistennek, tehát letaszítják a trónról. 72 A BOLYGÓK MINT ISTENEK MEGJELENÉSI FORMÁI Egyéni horoszkópokban az uránusziság azért lehet veszélyes, mert a szemé­ lyiség nem tudja, hogy a változtatás nem jobbítást jelent, csak másságot. Ezért a szülött könnyen a kielégíthetetlenség csapdájába kerül, hiszen mindig azt gondol­ ja, hogy egy másik helyzet, lehetőség vagy partner jobb, mint az előző volt. Később persze majd kiderül, hogy nem jobb volt, csak más. KRONOSZ - SZATURNUSZ Célok, korlátok, félelem, feladat, felelősség, kötelesség, terméketlenség. Kronosz (a római

mitológiában Szaturnusz) egyike a titánoknak, akik az Ég is­ tenének, Uranosznak és a Föld istennőjének, Gaiának gyermekei. Kronosz saját nővérét, Rheiát veszi feleségül. Figyelmeztetik, hogy saját gyermekei fogják a vesz­ tét okozni. Attól való félelmében, hogy elveszíti hatalmát, felfalja az újszülötteket Miután gyermekei, Hesztia, Démétér, Héra, Hádész és Poszeidón elpusztultak, fe­ lesége fellázad, és hatodik gyermeke, Zeusz helyett egy követ etet meg vele. Az így megmenekült Zeusz titokban Krétán nevelkedik. Később feleségül veszi Métiszt, aki hánytatószert ad Kronosznak, hogy ettől kihányja első öt gyermekét. így élet­ re kelt gyermekei közösen harcot indítanak ellene, és Kronoszt legyőzése után a Tartaroszba zárják. Egyéni horoszkópokban a Szaturnusz kétféle dolgot is szimbolizál. Az egyik: a házak elemzésekor az anyagi teremtésben való korlátozottságot jelenti, mert meggátol mindenben, amit el

akarunk érni, amit öncélúan akarunk megvalósítani. Minden olyan helyzetben, ami fizikai megnyilvánulásra alkalmas, akadályt jelent. A másik: a jegyek vizsgálatakor azt az életterületet és jelleget mutatja, ahol és amilyen módon feladataink jelentkeznek. Amely jegyben áll a Szaturnusz, ott jelen­ nek meg félelmeink is. Félünk, mert szembesülnünk kell azzal, hogy feladatunk van. Ennek megélése létrejön életünk során így vagy úgy, de a feladat megvaló­ sulása sosem egyéni vágyaink vagy érzéseink szerint, hanem életünk célja szerint valósul meg. Csak addig a pillanatig élhetünk nyugalomban, amíg nem szembesít a sors azzal, amire születtünk. Ugyanakkor a Szaturnusz az idő ura is, hiszen a feladatok elvégzése csak akkor érthető, ha meghatározzuk azok idejét is. Ez je­ lenti a korlátot és a keretet, amit a Szaturnusz képvisel. ZEUSZ - JUPITER Bölcsesség, törvény, hit, dicsőség, azonosulás. Zeusz (a római mitológiában

Jupiter) nem öli meg apját, csak száműzi, ezért jupiteri analógiaként jelenik meg a megbocsátás. Viszont mivel ő is egy titánt, Mé­ tiszt vett feleségül, Gaia figyelmezteti Zeuszt, az ő gyermeke is hatalma megdön­ tésére fog törekedni. Ezért ő is felfalja újszülött gyermekét, aki később Athéné, a bölcsesség istennőjeként pattan ki a fejéből. 73 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Mivel Zeusz lesz a főisten, a legmagasabb emelkedést, a sikert is jelöli. Ám hiá­ ba ő a főisten, hatalmát gyakran megkérdőjelezik. Kezdetben az Ég istene és az Időjárás istene is volt. Ebből az időszakból maradt meg fegyvere, a villám Ő dik­ tálja a törvényt, ő a jogos hatalom védelmezője. A hitvesi csalás is megjelenik Zeusznál, de nem szórakozásból csalja meg mind­ untalan Hérát, hanem mert számára a szerelem a teremtés eszköze. Az ember szinte minden tettét képes megideologizálni. Ez arra utal, hogy hitünk, ha nem va­

lódi istenhit, akkor csak saját vágyaink igazolására szolgáló önhittség. Zeusz sem tűri a korlátozást, ugyanúgy, ahogy Kronosz és Uranosz sem tűrte, de házasság­ kötésével (amikor is testvérét, Hérát veszi feleségül) mégis korlátokat áhít magá­ nak. Zeusz állandóan megcsalja Hérát, ezért Héra felbujtja az isteneket férje meg­ büntetésére. Zeuszt lekötözik, hogy mozdulni sem tud, csak Hermész segítségé­ vel, aki elküldi hozzá a százkarú szörnyet, aki kibogozza. Zeusz megkötözése azt szimbolizálja, hogy mindenkit le lehet győzni. Nincs akkora erő, melyet egy másik erő le ne tudna győzni! Ha kilépünk az egy­ ségből, védtelenné válunk. Bármit tesz az ember, bármilyen magasra emelkedik is, mindig lesz, aki jobb, erősebb nála. Abban a pillanatban, ha valaki megtagad­ ja a vállalt feladatokat, már nem ura sorsának, és így bármikor legyőzhető. Zeusz vüláma, az isteni igazságszolgáltatás is Jupiter

szimbóluma, tehát a nagy szerencse istenének is van haragos arca. Senki emberfia nem lépheti át a morális törvényeket anélkül, hogy meg ne adná az árát. Egyéni horoszkópokban, mivel a Jupiter a törvénnyel kapcsolatban van, ezért azzal való problémáinkat is jelöli. A Szaturnusz a földi, az anyagi igazságszolgál­ tatást képviseli, itt a hit és a morál szellemi-lelki szintjén a Jupiter az isteni igaz­ ságszolgáltatást szimbolizálja. Szaturnusz a legnagyobb szerencsétlenség bolygója, őt teszik meg ördögnek, hi­ szen az ördög nem más, mint saját gyengeségeink és félelmeink. Attól félünk, amit nem tehetünk meg, félünk, hogy valami nem teljesül vagy valami rossz történik velünk. De mindig csak az történik, amire szükségünk van A szaturnuszi problémákat és feladatokat csak a Jupiter segítségével, az azo­ nosulással lehet megoldani. Csak a feladat elfogadása, a vele való azonosulás se­ gíthet. Ezért képviseli a

Jupiter az isteni igazságszolgáltatást Senki ne gondolja, hogy megúszhatja az igazságszolgáltatást, mert van, amit a földi igazságszolgál­ tatás nem lát, de az isteni számon tart! Például ha valaki lop vagy megcsalja a pár­ ját, úgy gondolja, ha tudnak róla, baj, mert földi következményei lehetnek, de ha nem tudnak róla, akkor mi baja lehet? Látszólag semmi, de a Jupiteré mindent számon tart, s mindig ott lesz a horoszkópjában. Zeusz, Poszeidón és Hádész felosztják egymás között a világot. Poszeidón (Nep­ tunusz) a Tenger istene, Hádész (Plútó) az Alvilág istene, Zeusz az Eg istene lesz, 74 A BOLYGÓK MINT ISTENEK MEGJELENÉSI FORMÁI egyben a főisten. Ez azt jelenti, hogy ha menni akarunk valamerre, csak Jupiteren keresztül mehetünk és a Jupiteren keresztül tehetünk mindent. Ha rosszul áll a Jupiter, ha nem vagyunk képesek elfogadni a helyzetet, amiben élünk, akkor szen­ vedünk: még a Jupiter sem tud segíteni ha nem

fogadjuk el a sorsunkat. HÁDÉSZ - PLÚTÓ Hatalom, gazdagság, szenvedély, tudattalan. Itt is megjelenik a napisten mítosza, hiszen Hádész a sötétség ura, a láthatatlan vüágot szimbolizálja. Aki önként nem akar alászállni az alvilágba, azt megragad­ ja és leviszi, jobb, ha az ember megpróbál azonosulni vele. Hádésznek mindenki fölött ereje van. A mélység, a tudattalan, az alvilág istene Akit egyszer magához hív, annak nincs visszaút. Jelenléte mindigaz anyaghoz és a fizikai léthez való kö­ tődésünkjele. Őhozzá tartozik a föld minden kincse, így amilyen területen megje­ lenik, ott a gazdagság lehetősége is fennáll. Azonban gyakran a lelkünket kéri cse­ rébe. Hádész a mélység hatalmas ura, rajta még Zeusz sem bír, ahol a sötétség ereje megjelenik, ott minden küzdelem hasztalan. Azonosulnunk kell vele, le kell szállnunk az alvilágba, s meg se kíséreljünk szembefordulni vele! A horoszkópban a 8. ház is Hádész uralma

alá tartozik Az életnek ezen a terü­ letén kell megtanulnunk, hogy a veszteségek, az elmúlás és a halál az élet szerves része, mert ami egyszer megszületett, létrejött, az el is fog múlni. Az anya, aki gye­ reket szül, a teremtés anyagba való manifesztálódása által egyúttal a halálnak is teret ad. Ha valaki nem azonosul azzal a gondolattal, hogy a halál az élet szerves része, akkor az élettel sem tud azonosulni, a teremtéssel sem, valójában semmivel sem. A vesztéstől való félelem fogja őt irányítani egész életében, nem pedig az lét valódi értelmének felismerése. Megakadályozza az embert, hogy átadja magát az önfeledt boldogságnak. De aki szerelmes lesz, annak is szembe keh néznie az el­ múlással, hiszen ha valami megszületett, annak egyszer vége lesz, efelől biztosak lehetünk! Nagyon nehezen tanuljuk meg a valakiről vagy valamiről való lemondást és az elengedést. A világ azt tanítja, hogy minden a miénk lehet, csak

akarnunk kell Emiatt viszolygunk rettenetesen minden lemondástól, így ezeket veszteségnek él­ jük meg. De amit nem akarunk magunktól átadni, azt a sors fogja elvenni A Skorpió vajon miért fél annyira a veszteségtől, miért húzódik vissza, miért nem meri átadni magát az érzelmeinek? Mert fél, hogy egyszer mindennek vége lesz, egyszer ő is meg fog halni. Tudja, hogy minden elmúlik, el kell válni érzelmek­ től, emberektől, az anyagi világtól. Ha az ember magától nem tudja elfogadni az elmúlást, akkor a sors Hádészen keresztül életi meg a vele való azonosulást. S mivel ez már akaratunk ellenére tör­ ténik, nehezen megélhető analógia lesz. Az ego pont ettől akar megóvni bennün75 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE ket: nem hajlandó elismerni, hogy valamiről le kell mondanunk. Az ego csak a po­ zitív oldal irányában képes dönteni, a lemondás pedig a legkevésbé sem az. Nem képes elfogadni a test múlandóságát, és mindent

megtesz, hogy fizikai létformán­ kat fenntartsa. Harcol az öregség és a betegség ellen, mert az a mulandóságra fi­ gyelmezteti. POSZEIDÓN - NEPTUN Határtalanság, ködös, zavaros helyzetek, csalódás, illúziók, megváltozott tudat­ állapot, lemondás. Kronosz bukása után az istenek felosztották a világot. Poszeidón (a római mi­ tológiában Neptunusz) így lett a tengerek istene. Nehezen fogadta el, hogy Zeusz lett a főisten. Nem csoda, hogy ő képviseli a csalódás és a lemondás szimbólumát Könnyen teremt ködös, zavaros helyzeteket, melyek áttekinthetetlenek, nehezen láthatóak. Minden határt és keretet megpróbál feloldani Ennek megfelelően, ahol megjelenik az életünkben a Neptun, ott a dolgok határtalanokká, tengernyivé vál­ hatnak. Az ilyen területekre a csalódás és veszteségek vagy az illúziók lehetnek a leginkább jellemzőek. Poszeidón szintén nagyon gazdag, hiszen a világ nagy részét víz borítja. Ezért az igazi

gazdagsággal nem Hádészon, hanem a Neptunon keresztül azonosulunk. Csak akkor érezzük ezt, amennyiben vágyaink és lehetőségeink határtalanná vál­ nak. Azonban ennek hitrendszerünk lehet az alapja: a keresztény kultúrában is tenger jelöli az igazi gazdagságot. A tenger istenét sem csak jó szándékúnak látjuk, hanem nagyon is bosszúálló­ nak érezzük időnként. Gondoljunk csak Minósz király történetére a bikával! Való­ jában ez is egy tanítás, ami életünket segíti. Aki megtagadja a feladatát, ellenáll az isteni parancsnak, az megsérti a törvényt. Ennek ered-ményeként látjuk a ten­ gert olyan haragosnak, viharosnak. Poszeidón igen nehezen viselte el, hogy nem tudott Zeusz helyére kerülni. Ezért Hérának is őt volt a legkönnyebb megkörnyékezni és fellázítani Zeusz ellen, ami­ kor meg akarta dönteni férje hatalmát. Az egyéni horoszkópban a Neptun jeleníti meg az illúziókat is, emiatt sokszor cselekszünk ennek

alapján. Gyakran vágyunk olyan dologra, ami nem lehet a miénk A világ azt sugallja, hogy bármit elérhetünk, megkaphatunk, amit csak akarunk. Ez azonban nem más, mint illúzió. Amikor valamiről le kell mondanunk, nem lehet a miénk, mi mégis harcolunk ellene és szenvedünk a veszteségérzettől. Nem akar­ juk elfogadni, hogy nem lehet minden a miénk, mert ezt korlátnak éljük meg. Ezért, ahol a Neptun áU horoszkópunkban, azon a területen nem ismerünk és nem is fogadunk el korlátokat, kereteket, aminek eredménye lemondás, gyakran csalódás és veszteségérzet lehet. 76 A BOLYGÓK MINT ISTENEK MEGJELENÉSI FORMÁI Mindig tiltakozunk az ellen, hogy áldozatokat vállaljunk, s ahogy a köd a hajóso­ kat, úgy a vágyaink minket vezetnek tévútra. Amikor a Neptunt éljük, elködösülnek a dolgok, elveszítjük realitásérzékünket, aztán ettől lesz az életünk olyan zavaros és homályos. A sors itt rá akar bírni minket, hogy az érzéseink

alapján hozzunk döntéseket. Azonban számunkra az érzések leginkább az egónk által generált vá­ gyainkban jelennek meg. Mindannyian álmodozunk, ezt is a Neptun segíti. Elmossa a racionális határo­ kat, előhívja a tudattalanból az érzéseket. Feloldja azokat a kötöttségeket, melyek akadályozzák a személyiség önelfogadását. Emiatt tudja előtérbe hozni a Neptun az italt és a drogokat. Ha valaki nem képes megtalálni a megfelelő összhangot a tudata és a tudattalanja között, akkor a neptuni analógiák valamelyike által (a tu­ datra, a realitásérzékre rászáUó köd, drogok, ital) fogja ezt megtenni. HERMÉSZ - MERKÚR Közvetítő, hírvivő, ravaszság, gyorsaság, mozgékonyság, változás, intelligencia, kommunikáció. Hermész (a római mitológiában Mercurius) Zeusz nagykövete, ő van legköze­ lebb hozzá, a főistenhez. De Zeusz nemcsak Jupitert képviseli, hanem a Napot is Hermész tehát közvetítő a Nap és a Hold között, a

tudat és a tudattalan világa kö­ zött. Hermész gyorsaságának fokozására fejére szárnyas sisakot, lábára szárnya­ kat kap, ezért Merkúr a mozgás és egyben a szelek istene is. Az Ikrek jegyénél vágja ketté a Tejút az ekliptikát. A jegy uralkodó bolygója, a Merkúr felelős minden kapcsolatért, legyen az emberek közötti vagy akár gondo­ latok közötti kapcsolat. Mindenért, ami összeköt vagy közvetít, ő a felelős így lett Hermész az utak, a kereskedők istene is. Hermész megszületése után néhány órával már kimászik a bölcsőből és ellopja Apollón ötven tehenét. így a szélhámosságért is ő a felelős Apollónt napistennek ismerjük, de valójában a pásztorok istene volt. Az ő gulyáját hajtja el Hermész úgy, mintha visszafelé menne, ezért senki sem látja meg. Kiderül a turpisság, any­ ja megtudja, hogy ő követte el lopást. Apollón dühöngve követeli, hogy büntessék megHermészt. Visszakapja Apollón a

gulyát, Hermész csak egy tehenet tart meg, azt feláldozza Zeusznak, hogy kibékítse. Annyit tart meg mindenből, amennyiről úgy ítéli, neki mint istennek áldozatként jár. Ebből is az eszességére következtethe­ tünk. Zeusz kénytelen megbüntetni, de olyan büntetést talál ki, ami inkább kitün­ tetés: ő lesz az istenek követe. Bejárása lesz mindenhová és Zeusz védelmét élvezi mindenkivel szemben. Az egyéni horoszkóp azon területén tud az ember ravasz, gyors és mozgékony lenni, ahol a Merkúr megjelenik. A leggyorsabb bolygó, a közvetítő szerepét tölti be, és a legfontosabb istenség lesz számunkra, hiszen mindent csak az ő közvetíté77 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE sével tudunk megtenni. Amikor a belső Napunkhoz akarunk közelíteni, ezt is csak a Merkúrunkon keresztül tudjuk megtenni. A Merkúr a gondolkodásunkat mutat­ ja, amit látunk, amit tapasztalunk. Mindenhová csak rajta keresztül juthatunk el, ezért nem

mindegy, mit tapasztalnunk, mit tanulunk, mit közvetítünk általa. Amikor Poszeidón összeveszett Athénével, Hermész próbálta meg kibékíteni a feleket. Mindenki csak az általa jónak tartott dolgokat tudja képviselni Ezért ter­ mészetes tehát, hogy ahogyan gondolkodik az ember, úgy fog vitatkozni is. A Mer­ kúr a személyiségünk azon részét képviseli, ami a tapasztalásaink következtében alakul ki: amit nem tapasztalunk, azt nem tudjuk elfogadni. Ezért van olyan gyak­ ran ellentmondás hitünk és tapasztalataink között. A mai világ nem a hitre, sok­ kal inkább a tapasztalatokra épít. De ennek eredménye, hogy annyira megrendült a biztonságtudat, hiszen a tapasztalatok azt mutatják és az összes média is azt sugározza, hogy nincs valódi biztonság. Azt az ősbizalmon alapuló hitet, amit a Jupiter képvisel, a Merkúrral nem tud­ juk átérezni. Ezért, amit a tapasztalataink alapján tudunk és amit hiszünk, két külön dolog. A

tapasztalatok alapján való döntés mindig megkérdőjelezi a hitet, hiszen nem élhetjük át azt, ami mással történik. A tapasztalás pedig a másik élete és nem a mienk. így azt hihetjük, hogy a saját életünk csak a jó döntéseken múlik Azonban ezzel megkérdőjelezzük Isten akaratát, ez pedig a hit tagadása. De ha van hitünk, nincs szükségünk tapasztalásra. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy „Ha elértünk Zeuszhoz, minek nekünk a hírvivő, ha van hírvivő, nem kell Zeusz­ hoz mennünk, mert akkor ő elviszi hozzá a híreket". Jupiter a hitünk, Merkúr a hírvivőnk. Nem tudunk másként élni, mint ahogy ők mutatják. Ezért nem egyformák az emberek: nem mondhatjuk senkinek, hogy higygye el, amit mondunk, mert nem fogja elhinni, ha nem olyan a hitrendszere, ha nem olyanok a tapasztalatai, mint a miénk. Csak azt hisszük el, amit tapasztalunk, és a valódi kérdés, hogy szüksége van-e annak tapasztalásra, akinek van hite. Hermész régen a

jósok, az asztrológusok istene is volt, hiszen ők közvetítették, fordították az égi jelek üzenetét a halandók számára. Az analógiák szerint ez ter­ mészetes, hiszen bennük látták a reményt, hogy megmutatják a jövőt, amit lehe­ tetlen volt megtapasztalni. Valójában ezt várják tőlünk az emberek a mai napig is Emiatt a horoszkóp nem más, mint a tudattalan üzenete a tudat számára, amit az asztrológus közvetít. A gyorsaság, a változás is Merkúr. Nem képes leállni, számára az élet maga az állandó változás. Folyamatosan kapcsolatokat keres, minden és mindenki érdekli Hermész az Ikrek-analógiát testesíti meg, hiszen a levegő jegyeknek mindenkor legfontosabb a kapcsolat, a közvetítés. Hogyan lehet legkönnyebben fizikai szinten is kapcsolatot teremteni? A szelek szárnyán. Mi gyorsabb ennél? A gondolat, ami szintén Merkúr-analógia A kapcso­ latok csak a Merkúr közvetítésével működnek. Azért tudunk emlékezni az álma78

A BOLYGÓK MINT ISTENEK MEGJELENÉSI FORMÁI inkra, mert a tudat és a tudattalan között létrejön a kapcsolat. Az érzékszervek, amelyek az idegeken keresztül információt közvetítenek az agyhoz, szintén a Mer­ kúrhoz tartoznak. APHRODITÉ - VÉNUSZ A nőiség, anyag, forma, szépség, lágyság, biztonság, érzékiség. Kétarcú isten, van egy hajnali és egy esti megjelenése. A hajnalcsillag Phoszphorosz, az esti, a lenyugvó pedig Heszperosz. Bika-analógiái: az anyag megfelelője, belemerül az anyagba, ezt képviseli, az általános jó érzést (a hajnali Vénusz). Mérleg-analógiái: önelfogadás, a külvilágban való megjelenés, a magasabb ré­ giókat, a művészeket képviseli, az élet szépsége is megjelenik itt (az esti Vénusz). Aphrodité születése Uranosz történetéhez kötődik. Amikor Kronosz levágja ap­ ja, Uranosz nemi szervét, vére a tengerbe folyik, és megtermékenyít egy kagylót. Ebből a kagylóból születik Aphrodité (a

római mitológiában Vénusz). Aphrodité tehát vízből születik, a partok, a sekély vizek védőistene, hozzá fohászkodnak az emberek, kérve, ne engedje, hogy hajóik viharba kerüljenek. De Uranosz a káoszt is képviseli, ennek halála létrehozza a biztonságot, ezt pedig Vénusz képviseli. Aphrodité a szerelem istennője, aki képes bárkit szerelemre gyújtani. Zeusztól kapott egy övet, ha azt felcsatolja, a kiszemelt szerelmi vágyra lobban, ha pedig leveszi, elmúlik a vágya. Ebben az analógiában a Bika szimbólumai, az élvhajhász megélései jelennek meg. Aphroditét gyakran ábrázolják úgy, mint aki nem tud ha­ tárt szabni vágyainak, nem is a hűség és megbízhatóság szimbóluma! Emiatt fontos, hogy a szerelmen túl mindig találjunk egy olyan életterületet, ami összeköti a párkapcsolatot és biztosítja az együvé tartozást, hogy ne csak az ér­ zelmeinkre, szerelmünkre bízzuk kapcsolatunkat, mert ha Aphrodité lecsatolja övét, vége a

szerelemnek, összeomlik a kapcsolat. Ezért mondjuk, hogy a szere­ lem összehozza ugyan a párokat, de nem tartja meg. Aphrodité és Árész (a római mitológiában Venus és Mars) a szerelem megjele­ nítői, egyik gyermekük Harmónia. Gyakran halljuk, hogy a Mérleg-típusú embe­ rek a harmóniát keresik. Ez igaz, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ez nem jelent mást, mint: akkor érvényesülhet az akaratunk (Mars), haván, aki fogadja (Vénusz). Ezért vannak oppozícióban egymással a marsikus és vénuszi jegyek (a Bika és a Skorpió, illetve a Kos és a Mérleg). Aphrodité mindenkit el tud bűvölni, ő adja az élet szépségét, mindent, ami él­ vezhetővé teszi a mindennapokat. Megmutatja az anyagban megjelenő értéket, a könnyedséget, a formát. Erre példa Parisz története az aranyalmával Parisznak kellett eldöntenie, ki a legszebb az istennők közül. Az aranyalmát Aphrodité nyerte el, hiszen azonnal tudta, hogy Parisznak mire van szüksége,

mivel lehet elcsábí­ tani: a szerelmet ígérte neki. Rácsatolta Pariszra az övét, aki így elnyerte Helené 79 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE szerelmét. Az már egy másik történet, hogy tettének következménye a trójai hábo­ rú kirobbanása lett. Aphroditének is megtetszik Árész, és hogy meghódítsa, felcsatolja az övet, majd szerelemben egyesül vele. Azonban Héliosz, a napisten mindent látott, és elárul­ ta Héphaisztosznak, Aphrodité férjének a történteket. Héphaisztosz gyorsan lát­ hatatlan hálót kovácsolt, rájuk borította, és így szégyenükre az összes isten rajtuk nevetett. Hermész megsajnálta Aphroditét, alkut kötött vele, kiszabadította Ter­ mészetesen az alku tárgya egy szerelmi légyott volt Hermésszel, ami nem jelentett problémát Aphroditének. így született meg kettőjük gyermeke, Hermaphroditosz (Merkúr, Vénusz), aki se nem férfi, se nem nő. A tizenöt éves Szalmakisz megpró­ bálta elcsábítani

Hermaphroditoszt, de ő szemérmesen elutasította a nimfát. Szal­ makisz erre úgy tett, mintha elvonulna, de titokban azonban lesben állva figyelte az ifjút. Amikor aztán Hermaphroditosz levetette ruháit és megmártózott abban a tóban, ami a nimfa otthona volt, Szalmakiszt, amint meglátta az ifjú testét, elra­ gadta a vágy, és könyörögve fordult az istenekhez, hogy örökre egyesítsék testü­ ket. Kívánsága rögtön teljesült: a két test eggyé forrt Ekkor Hermaphroditosz új alakjában - arra kérte szüleit, változtassák olyanná a tó vizét, hogy bárki férfi ezután megfürdik benne, elveszítse férfierejét. Ezért Hermaphroditosz a kétneműség szimbóluma Hermaphroditosz a racionalitáson (Merkúr-Hermész) átszűrt ér­ zelmek (Aphrodité-Vénusz) megélését is mutatja. Kétneműségként értelmezhető tehát az is, ha a Vénusz merkúri jegyben jár, mert hatására az ember igencsak racionálisan próbálja megélni az érzelmeit.

„Megéri-e szeretnem?" Ha merkúri az illető, nem lesz szerelmes, mert nem lesz képes szere­ lembe esni, s ha mégis szerelmes lesz, akkor viszont hermafrodita válik belőle. A Merkúrt félretéve nyílhat ki az ember érzelmileg. Mert a Vénusz és a Merkúr keve­ redése soha nem egészséges. A mai emberek talán legtöbb problémája a Vénusz érdekeltségi körébe tartozik: pénz, szerelem és szépség. Gyakran halljuk a mondást, hogy „A pénz nem boldo­ gít". De vajon ezt komolyan gondoljuk-e? Nem ezt látjuk Az emberek az anyagia­ kat hajszolják, mivel biztonságuk alapját mindenekelőtt az anyagiakban látják. Soha nem éltünk gazdagabb világban, ennek ellenére talán soha nem voltunk enynyire bizonytalanok, mert nem találjuk a valódi értékeket. A nők többsége nem hiszi el, hogy a leggyönyörűbb teremtmény a földön. Egy képhez, egy műhöz viszo­ nyítják és hasonlítják magukat, de a viszonyításban eltűnik saját

tökéletességük. A Vénuszhoz hasonlítják magukat, ahhoz, amit a mindenkori divat vagy az ízlés diktál. Szinte befészkeli magát a tudatukba, hogy mi a szép, mi a jó, milyennek ké­ ne lenniük. Ezt az ideált kergetik, ezért kínozzák, műttetik magukat az emberek, holott mindenki úgy szép, ahogy van. Ha ezt el tudnák fogadni, akkor megszület­ hetne bennük a harmónia. 80 A BOLYGÓK MINT ISTENEK MEGJELENÉSI FORMÁI Arész-Mars, az akarat és Aphrodité-Vénusz, a szépség gyermeke Harmónia: ha saját szépségünket elismernénk és elfogadnánk olyannak, hogy ez az, amire vágy­ tunk, akkor harmóniában élhetnénk önmagunkkal. De Aphroditétől (Vénusztól) indulva nem élhetjük meg a harmóniát, mert az anyagból kiindulva nem lehet biz­ tonságot teremteni. Vénusz a befogadást szimbolizálja, neki alkalmazkodnia kell a világhoz. Aphrodité is ettől szenved Mindig a körülötte lévő világtól függ, hogy milyennek érzi magát az ember.

Irányítani szeretné a világot, hogy mindig az és mindig úgy szeresse, ahogy ő akarja. Emiatt állandóan szeretethiányos állapotban van (felveszi az övet, akkor szeretik, leveszi az övet, elmúlik a szeretet; nincs ál­ landóan szeretve). Aki nem szereti önmagát, mindig másokra lesz utalva, s biztos lehet abban, hogy mindig lesz valaki, aki nem szereti. Akkor mindig mások mond­ ják meg neki, milyen hibái vannak, miért nem elfogadható, szerethető. Ennek pe­ dig bizonytalanság és boldogtalanság a következménye. Aphroditét meg kell élnünk, de belül kell keresnünk, csak ott találhatjuk meg. Ami belül van, teremti meg azt, ami kívül lesz. ARÉSZ-MARS Akarat, vágy, szenvedély. Árész (a római mitológiában Mars) Zeusz egyetlen törvényes fia, aki Hérától született. A hadisten vad, zabolátlan vágyaiban, akaratában, harciasságában, ezért nem nagyon szereti a többi isten. Inkább szeretik az istennők, mert izmos, jó ala­ kú férfi. A

férfiasságát csillogtató Árész vadságát, erejét szeretik az emberek, különö­ sen a nőknek imponál, ezért az életerő szimbóluma is lesz. A vad szüajság, a nyers erő lesz a sajátja. Arészt Mars képviseli a horoszkópban Arészt, vagyis a Marsot nem lehet megzabolázni, különben is azért van, hogy segítségével harcolni és küz­ deni tudjunk. Mindig ösztönösen éljük, ezért nehezen tudjuk irányítani Át kell élnünk a Marsot, de próbáljuk meg mindig a Vénuszon keresztül, mert csak így jöhet létre harmónia. Fontos, hogy tudatosítsuk: akármilyen a Marsunk, ne tagad­ juk meg soha! Abban a pillanatban, hogy a Vénusszal szembetalálja magát, vége, kioltódik a Mars ereje. A vágyat mindig kioltja a kielégülés Arésszal (Mars) szemben Aphrodité (Vénusz) áU, kettejük gyermeke pedig Har­ mónia. Fordítsuk szembe a Marsot a horoszkópunkban a Vénusszal, és létrejön életünkben a harmónia. Ahogyan a Kos a szemben áll a

Mérleggel, úgy fordítsuk szembe a Marsot a Vénusszal! Ez a titok, csak így lehet megélni a harmóniát. Csak arra vágyjunk, amit megkaphatunk, mert minden más csak illúzió! Arészt valójában csak a háború és a hadviselés érdekli. Mindent kihívásnak él meg, mindig győzni akar. Nem tudja elviselni az ellenállást, azt támadásnak veszi Gyakran elönti a düh, ilyenkor nem tud gondolkodni. Számunkra is az egyik leg­ nagyobb veszély, ha az indulataink elhatalmasodnak rajtunk. Ilyenkor a józan ész 81 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE háttérbe szorul, és vakon megyünk előre. Ezt szimbolizálja az a mozzanat, hogy Árész eszén Athéné, a taktika és bátorság istennője mindig túljár. Ez számunkra is üzenetértékű lehet: ha a vágy és indulat elragad, az ésszel szemben mindig csa­ tát vesztünk. NAP - HOLD Az asztrológiában ez a két bolygó a fővilágosító. Ok mindig a főisteneket szim­ bolizálják, attól függően, hogy éppen

melyik isten képviseli azt. Voltak már Uranosz, Szaturnusz, Zeusz, Gaia és Héra Nem köthetőek egy meghatározott isten­ hez, hiszen minden pillanatban más a megnyilvánulásuk. Ezt a két analógiát nem lehet külön tárgyalni, csak egységben képzelhetőek el. Hold-istennő Szeléné is, de minden Hold-alaknak megvan a saját külön megnyilvánulása. A telihold (a Nap szembenállása a Holddal) szimbóluma Héra és Zeusz kap­ csolata, mert Héra mindig korlátozni akarja Zeuszt, mindig szemben áU vele. Ez a Nap-Hold-oppozíció csak akkor harmonikus, ha a férfi a Napot éli, a nő pedig a Holdat. Az okozza mindig a problémát, ha valaki ezt meg szeretné fordítani, mert abban a pillanatban megnyilvánul a szembenállás. Héra nem fogja engedni, hogy párja más Napja legyen, az ő Napjának kell lennie, mert abban a pillanatban, ha ki akar lépni ebből a szerepből, Hérától megkapja a beosztását. A Hold másik arca Démétér. Ő az aggódó anya Hadész

ellopja Démétér lányát Ha egy horoszkópban az illető Holdja erősen áll, esetleg az X. házban, ami az édes­ anya kiemelt szerepére utal a szülött életében, ne csodálkozzunk, ha az anyja nem akarja elengedni. Kapaszkodik, ragaszkodik, gondoskodik róla, óvja, körülveszi a szeretetével. Démétér lánya Perszephoné, ő a fogyó Holdat jelképezi. Hadész magával vitte az alvilágba. Egy kicsit kijöhet (az év harmadában), élhet, de aztán meg kell hal­ nia, le keh újra vonulnia Hadészhez a sötétségbe. A sötét Hold istennője Hekaté, ő az éjszakai Hold asszonya, a mágia, a varázslás istennője. Soha nem mutatja meg az arcát, soha nem látjuk, ezért félünk tőle Az emberek leginkább az ismeretlentől félnek, mert nem látják, nem tapasztalják mi­ benlétét. Azért félnek, mert kevés a hitük (Jupiter) ahhoz, hogy a sötétben eliga­ zodjanak (Merkúr): félnek idegen helyen elaludni vagy idegen helyen felébredni. Teliholdkor, éjszaka

Zeusz isten szemben áll Hérával, a Hold istennőjével, ezért van világos. Meg azért, mert a Nap és a Hold egységbe kerül egymással az oppozí­ ció által. Amikor a Nap és a Hold is világít, akkor világosság van éjjel is Tévedés azt hinni, hogy a Nap-Hold-oppozíció negatív dolog! Igaz, Héra kicsit zsémbes lett, mert Zeusz megunta, hogy háromszáz évig tart a nászéjszaka. Itt említhetjük meg a magyar mítosz egyik nőalakját, Rékát, aki a törzse, népe kollektív tudattalanjáért - mint Hold-analógia -, a faj fenntartásáért felelős, és aki tehát sokkal inkább Héra, mint csupán a Hold egyik arca. 82 A BOLYGÓK MINT ISTENEK MEGJELENÉSI FORMÁI Héra Zeusz párja, ezért kettőjüket nem lehet különválasztani. A Nap nem léte­ zik a Hold nélkül, a Hold éjszakai útját pedig a Nap nappali útja követi. Héliosz el­ indítja szekerét, világosságot hoz, de csak akkor van értelme a világosságnak, ha sötétség is van. A

sötétség után világosság jön, ezért van esélyük az embereknek is megtalálni minden bajukból a kivezető utat. A horoszkópban Napon és Holdon nyugszik minden, Hérán és Zeuszon, mert e két analógia nélkül az élet elképzelhetetlen. Kettejük kapcsolatában rejlik a horosz­ kóp lényege. A hétköznapokban folyamatosan éljük a két szimbólum megnyilvánulását. Ami­ kor a világgal találkozunk, azonnal megjelenik a kettősség, amely létrehozza a két analógiát: a férfit és a nőt, a szülőt és a gyermeket, a tanárt és a tanítványt, az eladót és a vásárlót, tehát az élet minden területén jelen vannak. Ahogy különböző arca és különböző istenei vannak a két alapanalógiának, úgy van jelen ez a kettős­ ség az életünkben. Emiatt kell kiemelten kezelnünk ezt a két bolygószimbólumot ÉLETFELADATUNK MEGOLDÁSA AZ ASZTROLÓGIA SEGÍTSÉGÉVEL Nincs olyan feladat, amihez ne lennének meg az adottságaink. A születés

pillanatában minden ember felveszi azokat az analógiákat, amelyek al­ kalmassá teszik arra, hogy életfeladatát maximálisan megtudja oldani. Mindenki azokat az adottságokat kapja, amelyekkel megvalósíthatja azt, amire született. Az ego számára nincs nagyobb feladat, mint elismerni, hogy a saját önérvényesí­ tésünknél egy magasabb rendű cél is van. Ha tudjuk, mi a célunk, mi az utunk, te­ hát a sorsfeladatunk, nagyon nehézzé válik a döntéshozatal, hiszen a tudás a fele­ lősséget is magában hordozza. Ameddig nem tudunk valamit, addig a felelősséget át lehet hárítani másra (férjre, feleségre, főnökre, gyerekre stb.), de ha valaki fel­ vállalja a sorsfeladatát, a horoszkópja tökéletesen megmutatja, hogy mi az, ami őt annak megvalósításában segíteni fogja. Ennek megfelelően nincs nehéz vagy rossz, könnyű vagy félnehéz horoszkóp. Olyan energiákkal születünk, amelyek tökélete­ sen megélhetőek számunkra, ha

felvállaljuk sorsfeladatunkat. Az emberek tuda­ tában ez többnyire egy bizonyos élethelyzet vetületében jelenik meg, amit viszont az determinál, hogy milyen szülőkhöz születtek, szegények-e vagy gazdagok, ne­ tán befolyásos emberek vagy sincs semmiféle befolyásuk stb. Különböző élethely­ zetek léteznek tehát, és bennünk is különböző indíttatások vannak, és ezek hatá­ sa alatt akarjuk megvalósítani az életünk különféle céljait. Mikor az emberek az úgynevezett előző életükről beszélnek, többségük király, fáraó, nemesember vagy úriasszony volt. Kevesen voltak rabszolgák, koldusok vagy éppen rablók. Valahogy így néz ki a hétköznapunk is Azt elfogadjuk, hogy a másik szegény, de hogy mi azok vagyunk, már nem. Ha valakinek az a sorsfeladata, hogy megtanuljon anyagi biztonság nélkül élni, a sors be fogja bizonyítani, hogy ezt is meg lehet valósítani. A horoszkópunk pontosan meghatározza, hogy ki milyen ener­

giákkal milyen sorsfeladat megvalósítására született. Erre a feladatra minden­ képpen tökéletes a horoszkópunk, amely természetesen mindenkinél más. A horoszkópot ketté lehet bontani aszerint, hogy mit vállaltunk fel születésünk előtt, és ezt müyen módon fogjuk megvalósítani. 84 ÉLETFELADATUNK MEGOLDÁSA AZ ASZTROLÓGIA SEGÍTSÉGÉVEL Amit születésünk előtt felvállaltunk, azt a Nap mutatja meg minden horoszkóp­ ban. A Nap legelső analógiája szerint: amivé válnunk kell Nézzünk néhány példát! Egy Mérleg-Nappal született ember feladata, hogy megtapasztalja: lehet érzelmeket adni viszonzás nélkül is. Ez egy Mérleg-szülött szempontjából nagyon nehéz feladat, mert ő mindig olyasmit próbál adni, amit a másik kapni akar, amit elvárnak tőle. Ő mindig a kompromisszumokat keresi, a harmóniát. De miként fogja megtanulni a feladatát? Természetesen azt is meg fogja tapasztalni, hogy mindig van valaki, akinek nem tud

megfelelni. Mi a megoldás? El kell jutnia odáig, hogy felismerje, jobban jár, ha önmagát adja, mert akkor legalább őszinte lehet. Egy Bika-Nappal született ember feladata az anyag nélküli biztonság meg­ teremtése. Fel kell ismernie a biztonság valódi jelentését Egy Bika-ember mindig a biztonságra törekszik, tehát számára ez mindenképpen feladat lesz. Meg kell tanulnia elengedni a dolgokat, lemondani róluk, hiszen az anyag állandóan átalakul, így megtartani sem lehet. Minél erősebben kötődik va­ laki valamihez, annál biztosabb, hogy el kell veszítenie azt. Hogyan tudja ezt megtanulni? Meg kell tapasztalnia, hogy „Ha másnak van, nekem is van, de ha nekem van, akkor azért van, hogy odaadjam másoknak". Mindig azt kell megteremtenünk, amihez megvannak az eszközeink. A Nap-jegy azt az elsődleges feladatot (amivé válnunk kell) mutatja, amelyet minden ember­ nek fel kell vállalnia (épp ezért nevezzük szabatosabban sorsfeladatnak). A Nap­

jegy megvalósulásának módját pedig a Szaturnusz mutatja meg. A feladat meg­ valósítása során tehát ezt az utat be kell járnunk. Nem tudjuk kikerülni, nem tu­ dunk túllépni rajta. A lényeg az, hogy tudjuk, mit kell megélnünk, és ezt tudatosan vállaljuk. A Szaturnuszt fizikai szinten nem lehet megélni, ott csak lemondást és nehézségeket hozhat. De szellemi szinten egy olyan belső átalakulást hoz létre, amelyen keresztül meg lehet valósítani a Nap-jegyünk által kijelölt feladatunkat, amivé válnunk majd kell. Tudatos döntéseink által egyre közelebb kerülünk a meg­ oldásokhoz. Nézzünk egy példát arra, hogy ez miként jelenhet meg! Az Ikrek-Szaturnusszal rendelkező ember belső átalakulása a hiteles taní­ tás felvállalása során mehet végbe. Azonban amíg ezt felismeri, addig szél­ hámos, kereskedő, előadóművész, de mozgássérült és tanító is lehet. Kérdés, hogy melyik utat választja. Tehát mindenképpen önmaga

felvállalása a fel­ adata, mert ezen keresztül taníthat az életével. Tudatosan kell tehát olyan döntéseket hoznia, amelyek lehetővé teszik, hogy ez soha ne kérdőjeleződjön meg. Amennyiben az élethelyzet megválasztása nem tudatos döntés eredmé­ nye, a sors teremt majd olyan helyzetet, amelyben esetleg mozgássérültként 85 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE tudja jól tanítani a kiszolgáltatottság megélését vagy a segítség elfogadásá­ nak módját. A „karmikus" feladatot nem tehertételnek kapjuk, hiszen ezáltal fogjuk megva­ lósítani a Napunkat, önmagunkat, vagyis azt, amivé válnunk kell. Minden ember megvalósítja a Napja és a Szaturnusza által is szimbolizált feladatát. Kérdés, ho­ gyan. Nézzünk egy példát arra, hogy ezeknek a feladatoknak a megvalósítása mi­ lyen élethelyzetekben lehetséges! Egy Bika-Nappal és Ikrek-Szaturnusszal rendelkező férfi életét vizsgáljuk. A Bika-Nap analógiája, ahogy már az

előbb láttuk, az anyag nélküli bizton­ ság megteremtése, az Ikrek-Szaturnuszé pedig az identitás alapon történő tanítás. Együtt a kettő tehát a következőt jelenti: „Tanítani fogom, hogyan kell adni vagy elfogadni valamit". A történet nagyon hétköznapi. A férfi kereskedőként sikeres vállalkozó volt. A sors segítette az anyagi előrejutását Szép családban és boldog házas­ ságban élt. Amit létrehozott, a családjának teremtette Az analógia, hogy „má­ soknak adom, amim van", ebben a formában megvalósult. Teltek az évek, a gyermekek is felnőttek, a házastársától lassan elhidegült. Ekkor talált ma­ gának egy barátnőt, majd elvált. Újra házasodni már nem akart, úgy dön­ tött, éli az életét. Azonban így a feladatától is eltávolodott Ekkor közbeszólt a sors. Amíg a család számára teremtett, addig sikeresen ment az üzlete, de utána jöttek a problémák. Egyre nagyobb adósságokba keveredett, míg

végül teljesen tönkrement. Most is azt tanította, hogyan kell adni, de már akarata ellenére. A hétköznapi értelemben a Nap és a Szaturnusz által szimbolizált kötelezően ránk mért feladatokat, analógiákat mindenkinek a legmagasabb szinten keh meg­ valósítania. A Hold által szimbolizált analógiák mindig a lélek, az érzelmek szintjén fognak megvalósulni. Minden eseményt, minden élethelyzetet az érzelmek szintjén élünk át. Nincs jó és rossz, könnyű és nehéz átélés, csak esemény és élethelyzet van, amihez lelkileg viszonyulunk. Emiatt van, hogy ami egyikünknek nehéz vagy nyo­ masztó, az a másik ember számára szinte semmit sem jelent. Pont ezért a szemé­ lyiséget sohasem szabad minősíteni. A Bak-ember érzelmei nem rosszabbak, mint egy Ráké, még akkor sem, ha kap­ csolataink gyakran ezt bizonyítják. A lelki szint mindenki számára egyforma, akár­ milyen jegyű az illető. A különbség csak akkor jön elő, ha

viszonyítunk Azt, hogy a Halak- vagy a Kos-embereknek milyenek az érzelmeik, akkor fogjuk megtudni, ha valamilyen sorshelyzetben érzelmi kapcsolatba kerülnek, mert akkor kiderül, 86 ÉLETFELADATUNK MEGOLDÁSA AZ ASZTROIDGIA SEGÍTSÉGÉVEL hogy a másikhoz képest milyen érzelmi töltéssel rendelkeznek. A Kos-Holddal bíró ember majd szenvedélyes lesz, a Rák-Holdú odaadó, a Bak-Holdú pedig megbízha­ tó, de önmagában egyik sem minősíthető. A lélek, az érzelmek szintjén csak akkor van különbség, ha viszonyítunk. Márpedig belül nem tudunk viszonyítani Senki sem tudja, hogy a szeretete milyen a másikéhoz képest. Aki azt mondja, hogy job­ ban szeret, mint a másik, csak az egoizmusát bizonyítja A Hold megmutatja, mi az, amit érzelmileg el tudunk fogadni, mivel tudunk azonosulni. Ha azt mondjuk, hogy a Rák-ember mást fogad el érzelmileg, mint a Bak, tökéletesen igazunk van, mert a Baknak a célok, a Ráknak pedig az érzelmek lesznek mindig a

fontosak. Éppen emiatt a Hold mindig a Nap által jelzett feladatokat segíti. Ha valakinek Rák-Napja és Bak-Holdja van, akkor fel tudja majd vállalni a gondoskodást, a csa­ ládot, amikor ez lesz a célja. Ha a másik fél akarja, nem fogja tudni Ezért van az, hogy az egyik Ráknak hatalmas családja van, a másiknak pedig nincs senkije. Érzéseink alapján, a Jupiteren keresztül jelöljük ki fizikai szinten azt az élethely­ zetet, amelyről azt gondoljuk, számunkra kedvező lehet. Amikor a Jupiterről mint a „nagy szerencse" bolygójáról beszélünk, azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ez a „nagy szerencse" mit jelent. Szerencsének az nevezhető, amivel pozitív oldalról azonosulni tudunk. Képzeljük el, ha valakinek azt diagnosztizálják, hogy gerincsérve van. Mit fogunk pozitívnak tartani? Ha valaki úgy gondolja például, hogy egziszten­ ciálisan már nincs több lehetősége, s nem lát esélyt arra, hogy a munkájából teremteni tud még

magának vagy családjának, az az ember lehet, hogy a nyugdíjazását szeretné elérni, s azt fogja szerencsének tartani, ha 72%-osan leszázalékolják, mikor másoknak ez csak 50%-osra sikerült. Meg lesz győződ­ ve arról, hogy neki akkor szerencséje van. Pedig a valóság az, hogy innentől kezdve az élet lezárására készülődik már, afelé indul, a célok pedig szép las­ san eltűnnek. Ez egészen másként hat a gerincsérv viszont egy olyan emberre, aki spor­ toló és mondjuk az atlétikai világbajnokságra készül. Ő az életét arra tette fel, hogy a sportolói pályáján keresztül ér majd el sikereket, és nem való­ színű, hogy betegségét szerencsének fogja tartani, inkább a sorsot, a világot fogja hibáztatni és mindent, ami miatt ilyen helyzetbe került. Ennek megfelelően Jupiter nemcsak azt fogja kifejezni, hogy életünknek melyik területével szeretnénk azonosulni, hanem létrehozza azokat a helyzeteket is, melyeket akkor is el kell

fogadnunk, ha számunkra kedvezőtlenek. Ennek a dolog­ nak egyetlen kulcsa lehet csak: az önelfogadás, az azonosulás önmagunkkal. Az eddig elmondottaknak megfelelően tehát minden sorskérdés e négy bolygón (Nap, Hold, Szaturnusz, Jupiter) keresztül valósul meg. 87 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Például a Rák-Szaturnusszal rendelkező ember feladata a gondoskodás. De ha mellette Vízöntő-Napja van, már nem biztos, hogy a család lesz a legfon­ tosabb a számára. Ilyen Nappal sokan inkább a külvilágot és a szabadságot választják, mert korlátnak élik meg a családot. Viszont akkor a sors fogja kényszeríteni feladata megvalósítására. De mi fogja eldönteni, hogy mit fo­ gunk választani az életünk során? Erre a kérdésre a választ a három transzcendens bolygó fogja megadni. Rajtuk keresztül jönnek létre azok az életeseményeket, melyek létrehozzák a feladata­ inkban felvállalt, azok megvalósításához nélkülözhetetlen

körülményeket. Nézzük meg, hogy a transzcendens bolygók müyen sorseseményeket jelölhetnek! Például, ha valakinek I. házas Uránusza van, választhat a kiszolgáltatott­ ság és a függetlenség megélése között. Olyan esemény fog lezajlani az életé­ ben, ami gyökeresen megváltoztatja, átalakítja a sorsát. Mivel ezt az ese­ ményt az Uránusz hozza, látszólag jó és kellemes esemény történik, viszont teljesen átalakítja életét, akár akarja, akár nem. Hogyan tudja ez az ember megélni az Uránuszt, ha Rák-Szaturnusza és Vízöntő-Napja van? A sors rá akarja kényszeríteni, hogy a Rák-Szaturnusszal gondoskodjon, akár a csa­ ládjáról, akár a hivatásában más emberekről. De a Vízöntő-Napja nem fogja támogatni, hogy leragadjon a családnál, azt akarja majd, hogy egy közös­ ségben gondoskodjon. Nem azért, mert a szabadságra vágyik, hanem mert létrejön egy olyan sorsesemény, ami közelebb viszi az életfeladata megoldá­

sához. Itt nem az a lényeg tehát, hogy van-e családja vagy nincs, hanem hogy mindenképpen gondoskodnia kell egy közösségben. Ha ezt nem teszi meg, a sors könnyen belekényszeríti egy olyan helyzetbe, ami már nem az ő gondoskodását fogja igényelni, hanem róla fognak gon­ doskodni. Az Uránusz pedig már nem a függetlenséget, hanem kiszolgálta­ tottságot fogja hozni. Minden olyan helyzetet és eseményt, ami az egót támadja, hárítunk, mert ezek mögött nem áll tapasztalás. Mert nem látjuk azt, hogy ezek milyen további felada­ tokat és helyzeteket teremthetnek. Az egónk, az énünk csak a tapasztaláshoz tud viszonyítani. Ha tudnánk, hogy egy-egy döntésünk milyen élethelyzetet fog terem­ teni, akkor mernénk dönteni. Pedig valójában nem ismerjük még ennek a megho­ zandó döntésnek a valódi hatásait. Ha egy lánynak megkérik a kezét, mi alapján fog döntést hozni? Szereti a fiút, úgy érzi, ha vele lehet, az számára a boldogság,

ezért igent mond. De tudja-e, hogy valójában milyen döntést hozott? Tudja-e, hogy innentől kezdve neki gondoskod­ nia kell, mert ez a sorsfeladata? Azt hiszem, nem! 88 ÉLETFELADATUNK MEGOLDÁSA AZ ASZTROLÓGIA SEGÍTSÉGÉVEL Abban a pillanatban, amikor átlépünk az ego területére, megjelenik az öncélú­ ság, és elkezdünk ennek megfelelően élni és döntéseket hozni, az életünknek be­ határolt területei és szakaszai lesznek. Döntéseket hozunk, melyek elindítanak folyamatokat, azok által pedig átalakul a sorsunk. Ebből viszont már nem fogunk tudni kilépni. Emiatt, amikor a feladat fizikai szinten megjelenik, azonnal pánikba esünk, félni kezdünk, mert az egónk vesztésre kényszerül. Már nem rajtunk mú­ lik, hogy mit és mikor kell megélnünk. Ez már eldőlt, amikor az első döntést meg­ hoztuk az adott esemény viszonylatában. Az Uránusz, a Neptun és a Plútó ezeket a folyamatokat, vagyis az életesemé­ nyek sorozatát jelöli.

Az Uránusz feUazítja azokat a korlátokat, kötelékeket, amelyek között élünk (házasság, család, otthon stb.), majd jön a Neptun, amely által önfeláldozóvá vagy áldozattá válunk és valamiről le kell mondanunk. Ezt megtehetjük magunktól, de ha nem, a sors kényszerít majd rá. Ilyen esetpéldául, amikor valakinek felesége van és két gyermeke, de sze­ relmes lesz egy másik nőbe. Ilyenkor jelenik meg az Uránusz és felkínálja a függetlenséget. Ha a szerelmet választja, sohasem fogja elfelejteni a család­ ját, a gyerekeket. Már nem kezdhet úgy új életet, mintha független lenne Amennyiben viszont a családját választja, lemond a szerelemről - úgy érzi, a további boldog életről -, és soha többé nem fog tudni úgy ránézni a párjára, mint régen, az új kapcsolat előtt. Valamilyen módon mindenképpen áldozat­ tá válik, és innentől kezdve nincs visszaút. Ebben az áldozatságban jelenik meg a Neptun. A Plútó pedig

tökéletesen átalakítja az emberek a személyiségét, hiszen többé már nem lehet az, mint annakelőtte. A sors terelget minket az életfeladatunk irányába. A szerelem megváltoz­ tatta a férfi életét, talán el is válik, hogy tudjon a külvilágban gondoskodni, ne kösse semmi. Ám a sors szempontja felől közelítve a dilemmát: csak azért történt az egész, hogy szabaddá váljon, a függetlenségét élje és ne kötődjön a családhoz. A sors nem tesz kivételt, sem engedményt nem ad, egyszerűen végre kell hajta­ nunk a feladatunkat, teljesen mindegy, hogy ennek mi az ára. Például amikor egy elvált férfinak a Nap-szerepet kellene megélnie, de mivel elvált, ezt az új párkapcsolatában nem tudja megtenni, így a hiva­ tásábanpróbálja. Ikrek-Napja van, mely szerint lehetősége a tanításban len89 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE ne. Ennek megélése, hogy ,JLzért nézzenek fel rám, amit tudok" A férfinak van egy vállalkozása,

egy autószerelő műhelye. Horoszkópjában az Uránusz a TV. házban áll, melynek analógiáit (például függetlenség) az otthonában vagy a családjában kellene megvalósítania. Először gyermekkorában élte meg ezt abban, hogy kollégista lett, elkerült otthonról, így függetlenné vált. Később a válásában élte meg, így vált függetlenné. Viszont a feladatokat nem pipálhatjuk ki, mindig újabb és újabb feladatok van­ nak. Amint az egyiket megoldottuk, jön a következő Az előbbi férfi például hogyan tudja a következőt megélni? Talán azzal, ha elmegy külföldre. Ebben az esetben azonban nem kerülhet Nap-szerepbe, amit esetleg a vállalkozásában, a műhelyében meg tudna valósítani. Akkor mit tegyen? Nem sok lehetősége marad, hiszen ha nem tud függetlenné válni, ki­ szolgáltatott lesz majd. Fordulhat úgy a helyzet, hogy ő foglalkozik kiszol­ gáltatott emberekkel (eltarthat egy családot, élhet együtt a szüleivel, foglal­ kozhat

sérült emberekkel), de ő maga is kiszolgáltatottá válhat. Legkönnyebb azonban a kiszolgáltatottságot betegségben megélni, például ha infarktust vagy agyvérzést kap és lebénulva tolókocsiba kényszerül. A sorsunk sohasem úgy alakul, nem azon múlik, mit tanultunk, mit gondolunk. Minden olyan pillanat, mely az önmegvalósítás, az önkifejezés felé visz, boldogság­ tudattal tölt el minket. Ezt azonban a hétköznapok szintjén nem találjuk meg, azt hisszük, elég, ha a vágyainkat megéljük. Ennek oka, hogy nem ismerjük sem az adottságainkat, sem a feladatainkat. Az asztrológia viszont választ ad ezekre a kérdésekre. Nem a vüág vagy az ember tökéletlen, hanem az élethelyzet, melyben van. Olyan útra lépett, amelyet nem akart választani, rosszul érzi magát, pedig minden csak attól függ, milyen helyzetben van. Nem az a lényeg, hogy az Ikrek-Szaturnusz mit tanít, hanem az, hogyan. Beteg­ séggel is lehet tanítani. Minden Ikrek-Szaturnusz

tanítani és minden Rák-Sza-turnusz gondoskodni fog, ez garantált És itt vannak a mi választásaink is: a tanítás és gondoskodás módja szerint, mert valójában ezek a választásaink. Mindent meg lehet valósítani, csak az nem mindegy, mennyi az ára - és ezt felejtik el az em­ berek! Mindennek ára van! Ennek tudatos felismerését kínálja az asztrológia. Minden nő a Holddá válásra, a befogadásra és minden férfi a Nappá válásra, a teremtésre törekszik. Ezt ösztönösen megteszi mindenki, amikor házasságot köt Ha azonban elválik, többé nem kaphat olyan párt, aki ezt az analógiát ösztönösen hozza. Az a nő, aki egyszer elvált, csak olyan férfit kaphat, aki nem Nap, így neki kell azzá tennie. Ugyanígy van az elvált férfiakkal is: soha többé nem kapnak olyan nőt, aki ösztönösen Hold akar lenni meUettük, nekik kell belőle Holdat csinálniuk. 90 ÉLETFELADATUNK MEGOLDÁSA AZ ASZTROLÓGIA SEGÍTSÉGÉVEL Amit egyszer ösztönalapon

kaptunk, majd elutasítottunk, később csak tudatosan tudjuk megszerezni vagy megtartani. Ha valaki körülnéz az otthonában, mit kapott a szüleitől, már meg is tudja, mit kell megvalósítania. Például: ha valakinek gyermekkorában meghalt az édesapja, ez asztroló­ giai szimbólummal mondva így hangzik: elveszítette a Napját; ez lesz a min­ tája, tehát felnőttként is adódik majd egy helyzet az életében, amikor lemond a Nap-szerepéről. Akár nő, akár férfi életét vizsgáljuk, valahol ez megjelenik Nő esetén ez a mozzanat azt jelentheti, hogy a férje által éli meg ezt a vesz­ tést: esetleg elválik, de az is előfordulhat, hogy meghal a férje, de Nap-vesztés az is, ha valaki lemond a hivatásáról, az egzisztenciájáról. Egy férfi esetében ez már nehezebbnek tűnik, hiszen a saját szerepéről van szó. A szüleink megtanítják nekünk, mi a dolgunk. Ha valakinek iszik az apja, biz­ tos, hogy neptuni párja lesz. Lehet zenész, alkoholista,

asztrológus vagy mindezek együtt, de lehet, hogy csak gyenge vagy beteg lesz. A szülők által adott minták min­ dig segítenek, legyenek akár pozitívak, akár negatívak, hisz felmenőink az életük­ kel mutatják meg, mi lehet a egyes helyzetekben a feladatunk. Ha a szülők elvál­ tak, az lesz a mintánk, hogy ha nem működik egy kapcsolat, elválnak a felek. Nem csodálkozhatunk, ha a gyermekünk is ezt választja, és el fog válni, ha konfliktus támad a saját házasságában, mert ezt tanulta meg. Ha valaki nem ismeri a szüleit, mert születésekor esetleg lemondtak róla, eldobták maguktól vagy meghaltak, s ő elfogadja ezt a mintát, számára sem lesz fontos a család. Egy másik ember viszont azt mondja, hogy pont ezért szeretne biztonságot nyújtó, boldog családban élni. Minden élet- és sorshelyzet azért van, hogy a feladatunk megvalósítását segítse. A sorsfeladatok megoldása tekintetében a személyiségtípus és az útirány-vá­ lasztás

alapján az emberek kétféle besorolás szerint alkalmazzák magukkal hozott adottságaikat: az egyik az uránuszi, a másik a neptuni személyiség vagy életút. Az uránuszi személyiség a nyugati felfogás szerint él, mottója tehát: „Megva­ lósítom önmagam, mindennek sikerülnie kell, amit akarok!" Eszerint saját maga jelöli ki azt az utat, amelyen járni akar és azt az irányt, ami felé tartani fog. Saját akaratából megy oda, ahol a célja van. A neptuni személyiséget a keleti tanítások ismeretében lehet megérteni. Ő az, aki belenyugvással fogad mindent, amit a sors hoz; nem áll ellen, a sors által kreált élethelyzetekkel azonosulva halad végig az útján. Passzív személyiségnek is nevezik Mindkét út és személyiségtípus megfelelő, mindkettő ugyanoda visz. A kérdés az, melyik illik bele az ember életébe. Az asztrológia segítségével minden ember önmaga választhatja meg az útját, ebből a szempontból nézve uránuszi

stúdium­ nak számít. 91 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Például egy Bika-Szaturnusszal rendelkező embernek az anyag nélküli biztonság megteremtése a feladata. A neptuni ember ilyenkor - akár ösztönö­ sen, akár tudatosan - „kiraboltatja" magát, az uránuszi pedig odaadja, ami­ je van. Az eredmény ugyanaz lesz, de csak az utóbbi fog jó érzéssel eltölteni minket. Az ember nem tudja elképzelni, hogy saját akaratán kívül más is létezik. Abban a pillanatban, amikor a gondolkodása, az akarata, a vágyai vagy a tettei realizálá­ sa korlátokat kap, rögtön azon kezd gondolkodni, hogy miként lehetne mégis meg­ valósítani azokat. Eszébe sem jut, hogy le kellene mondania valamelyikről, vagy hogy elengedje bármelyiket is. De talán azt a legnehezebb elfogadnia, hogy valamiféle dolgot annak ellenére, hogy negatívnak érez, mégis jól kell megélnie. Egy negatív élethelyzetet nem lehet jól megélni, mert a pillanatnyi megélés

alapján mindig mindenki minősít. A felada­ tok megoldása során a nehézségek elkerülésének tehát egyetlen lehetséges módja van, ha az ember elébe megy. Ezt egy asztrológus talán meg tudja tenni, de ha bár­ melyikünknek is azt tanácsolja, hogy ajándékozzon el valamit, mert különben kira­ bolják, biztos, hogy képtelen lesz az illető megtenni, mert nem hiszi el, hogy le kell mondania róla, különben úgyis elveszik. Az emberek ösztönösen kelnek az egójuk védelmére, és inkább belenyugszanak abba, hogy elveszik javaikat, semmint hogy önmaguk mondjanak le róluk. Van egy mondás: „Ha tudom, hogy elesem, inkább leülök". Tapasztalataim azt bizonyítják, hogy ez mára, átalakulva, kicsit másként hangzana: „Ha tudom, hogy elesem, bízom benne, hátha mégsem történik ez meg". MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN? Csak az ego hiszi, hogy fejlődik, lehetőség a tudatosodásban van. „Létezik-e változás, és ez a

változás mit hozhat magával? Jó lenne, ha meg tudnék változni, jó lenne, ha a párom megváltozna." Gyakran elgondolkodunk ezeken a problémákon, főleg, ha úgy érezzük, valami nem úgy megy, ahogy szeretnénk. A kérdést tekintve elég sajátosan gondolkozom, hiszen véleményem szerint senki nem tud megváltozni! Tudom, ennek elfogadása nem valami könnyű feladat, mivel többnyire mindannyian bízunk a változásokban. Amikor a változásról beszélünk, azt kell megvizsgálnunk, hogy mi a változás lé­ nyege. Akkor gondoljuk, hogy van változás az életünkben, ha más és más a reak­ ciónk a világ ugyanazon megnyilvánulásaira. Az ember állandóan a helyét keresi a világban, mert önmagát mindiga külvüág visszajelzéseiből, a külvüág által adott reakciók alapján, magyarul: saját tapasztalásai alapján ismeri meg. Ha ezeket a visszajelzéseket más minőségben tapasztaljuk, akkor gondoljuk, hogy változtunk, hiszen mások lettek a

tapasztalásaink. De tudnunk keh, hogy csak akkor észle­ lünk változást, ha az anyag szintjén (fizikai szinten) közelítjük meg a dolgokat. Miért gondoljuk valamiről, hogy megváltozott, vagy miért gondoljuk, hogy meg­ változtunk? Azért, mert valamit, egy dolgot vagy eseményt mindig valamelyik má­ sikhoz viszonyítunk. Ha ezt a megállapítást vesszük alapul, akkor a változás természetesen analogikus értelemben - nem más, mint egyik dolog vagy esemény megváltozása vagy másik, új formában történt megjelenése egy másikhoz képest. Ezt nevezzük változásnak. Amikor azt mondjuk, hogy az életünk során valami megváltozott - én megváltoztam, ő megváltozott, a világ megváltozott, egyáltalán: változás történt -, akkor ezzel azt fejezhetjük ki, hogy amihez mi viszonyítjuk a történéseket, ahhoz képest történt a változás. Ez valóban így van, csak egy dolog­ ban téves az elgondolás, mégpedig a viszonyítás alapja tekintetében,

nevezetesen: hogy amihez a viszonyítás történik, már nincs vagy éppen párhuzamosan létezik. Aki a múlthoz viszonyít, egy dologban lehet biztos, hogy még egyszer ugyanaz nem jöhet létre. 93 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Ennek megfelelően, ha olyasmihez viszonyítunk, ami nincs, akkor van-e egyál­ talán változás? Természetesen nincs. Ha ahhoz képest változtatunk, ami már el­ múlt, ami nincs, akkor honnan ismerhetjük fel, hogy mi a változás? Ami elmúlt, az már nem létezik, így viszonyítani sem lehet hozzá. Gondoljuk végig: a közlekedés megváltozott, hiszen a lóvasút helyett most villamos közlekedik. Ez akkor lenne igaz, ha a ló változott volna villamossá, de csak egy másik közlekedési forma ala­ kult ki, ami viszont csupán látszatváltozás, hiszen megint a múltat hasonlítottuk a jelenhez. De ki látta a lóvasutat? Csak hallottunk róla, valójában még viszonyí­ tani sem tudjuk mihez. Minden időnek megvan a saját

minősége, így a két minő­ ség, a múlt és a jelen minősége nem összehasonlítható. Amikor egy gyümölcsfa életét vizsgáljuk, tapasztalhatjuk, hogy a téli és a nyári fa mint jelenség teljesen más: a lomb nélküli, kopasz fához képest a gyümölcstől roskadozó ágak nyilvánvaló változást mutatnak. De a lomb nélküli, kopasz fa már nem létezik, már egy minőségében másik fa hozta a termést. Az történt, hogy egy új fa, egy új analógia született. Ebből a felismerésből köze­ líthetjük meg az emberek változását is, miszerint nem változunk, hanem minden pillanatban megszületünk és minden piUanatban meghalunk. Minden pillanat a vüág folyamatos születésének és halálának sorozata, szüntelen körforgás, amit az egónkkal élünk át. Ha minden piUanatban születünk és meghalunk, akkor azt mondhatjuk, hogy a múlt és a jövő összekapcsolódik, egybeér. Márpedig ha a jövő és a múlt összeér, akkor ennek találkozási

pontja nem lehet más, mint a jelen, ami tulajdonképpen egy kapu a tapasztalás és az illúzió között. A jelen bármüyen változása csak a múltban történhetett, hiszen csak a múltban tapasztalhattunk. Ami a jövőben fog történni, az a jelenhez képest nem jövő, csak illúzió. De ha a jövő és a múlt találkozási pontja a jelen, akkor azt is elmondhat­ juk, hogy ami a jövőben történni fog, az a megvalósulás pillanatában nem más, mint a múlt, mert csak a múltban nyerhetett tapasztalást az ember. Hiszen a változás mindig: születés és halál. Nem önmagunkban változunk. Gyakran halljuk, hogy „Nagyon megváltoztam, egész másként gondolkozom, mint régen". Ez valószínűleg így is van Viszont a gondolkodásunk az információáramlásnak megfelelően változik. Minden ember aszerint dönt, amit jónak tart. Viszont tíz éve is úgy döntött, ahogy jónak látta, és ma is. Tehát a döntésben csak az információk különbözősége a

változás, maga a döntés mozzanata mit sem változott. Az egész létezést egy körnek keh elképzelnünk, melynek minden pontja szüle­ tés- és halálpont egyben. Amikor éppen egy lépést teszünk előre, akkor ez a pilla­ natnyi cselekvés nem más, mint a jövőnkben létező múltunk. Bármi, ami az éle­ tünkben előfordul, bármi, ami az életünkben megjelenik, nem más, mint egy olyan mozzanat, ami hozzásegít ahhoz, hogy valami megjelenjen a jövőnkben. Tehát a jö94 MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN? vő létrehozza a jelent, ami beteljesedése pillanatában azonnal múlttá válik. Ezért az idő, mint fogalom, egy más értelmet kap: elválasztja a hitet a tapasztalástól. Itt segíthet az asztrológia, mint egy lehetséges módszer az időminőségvizsgálatakor. A horoszkópban egy dolog nincs benne, az idő. A horoszkóp felállítása a szü­ letés pillanatára történik. Tehát ha elkészítjük egy ember csecsemő- és 70 éves kori

horoszkópját, ugyanazokat az analógiákat fogjuk felismerni mindkettőben. A múlt, a jelen és a jövő egyszerre van jelen mindegyik képletében. Ami a születése pillanatában analógiaként jelen van a horoszkópjában, ugyanaz lesz igaz a 70 éves ember számára is. Tehát ebből a szempontból az idő - mint egyfajta dimenzió feleslegessé vált Ebben az értelemben van nagy jelentősége annak a felismerés­ nek, hogy nem változunk! Például: ha valakinek a X. házában áll a Napja, akkor a születésétől végig az egész élete során a X. ház az anya háza marad mindaddig a pillanatig, míg ez a X. ház analógiát nem vált A X ház az anyát jelölő házként tehát az illető (akár férfi, akár nő) édesanyját fogja mutatni, a benne álló Nap pedig az édesanyjával való viszonyát, de csak a ház által jelzett helyzetekben: az édesanya uralkodói személyiség, elvárja a tiszteletet, ő a vezető a családban stb. stb Ezek az analógiák működnek

a X házas Nappal rendelkező ember születése után. Mivel a Nap helyzete nem változik, ott fog állni harmincéves korában is. Feltehetjük a kérdést: „Harmincéves korban a Nap mit jelent a X. házban?" Természetesen rögtön rávághatjuk, hogy a hivatást, hiszen ebben az életsza­ kaszban ez a ház jelöli a hivatást is. Viszont az anya is anya marad, de mivel már felnőtt az illető, nem ez lesz a vizsgált analógia. Tehát bátran kimond­ hatjuk, hogy emberünknek olyan hivatása lesz, ami a világban tekintélyt, fensőbbségét stb. biztosít neki a Nap helyzete miatt, és ez igaz is lesz Mi van akkor, ha később hazaköltözik, és együtt él az édesanyjával? A X. házas Nap ekkor is a hivatás analógia értelmében fog megnyilvánulni? Per­ sze, de visszatér az első analógia is, a Nap azonnal az anya lesz, amennyiben a szülő és gyerineke, vagyis kettejük kapcsolatát vizsgáljuk. Kivétel lehet, ha egy lányos anya költözik a gyerekéhez,

és a lánya horoszkópjában a X. ház­ ban áll a Nap. Es ha történetesen már férjezett is a lány, akinek a férje viszi a Nap-szerepeket, akkor az anya, aki odaköltözött a lányához, már nem tud­ ja megvalósítani a X. házas Nap analógiáit Tehát, ha egy nő éli a Holdját a férje mellett, akkor az édesanyja már nem vállalhat be Nap-szerepet az éle­ tében. Ez a szerep már biztosan be lesz töltve, mégpedig a férje által Mit akarok ebből kihozni? A X. házas Nap az ember egész élete során X házas Nap marad, és ennek az analógiának a megnyilvánulása csak attól függ, hogy ké95 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE pes-e az illető megválasztani a lehetséges élethelyzetet, amiben megéli, vagy sem. Az a kérdés tehát, hogy a Nap analógiái közül a választás melyikre esik. Mert ha nem lesz más analógiája a X. házas Nap megélésére, mint az édesanya, akkor, ha 40 éves lesz is, az édesanyja lesz a Nap. Ilyen helyzet az, amikor

egy 40 éves férfi - aki még mindig együtt él az édesanyjával és számára még mindig az anya a Nap - nem tud kijönni az alárendelt szerepből. Amikor a férfi „megváltozik" és eljön az édesanyjától, mert éppenséggel megnősül, akkor megint az lesz a kérdés, hogy ki lesz az új élethelyzetben a Nap. Mert abban a pülanatban, amikor az édesany­ ja Nap-szerepe megszűnik, előjön a X. házas Napon keresztül a hivatás vagy egy másik analógia. Tehát nem mi változunk meg, hanem mi kerülünk egy olyan élet­ helyzetbe, ami lehetőséget ad arra, hogy a viszonyulásunknak megfelelően az ana­ lógiákat megélhessük. A jelenben tehát pontosan úgy kell élnünk, hogy folytatásaképpen a jövőben is megélhessük majd az analógiákat. Ez a példánkon keresztül azt jelenti, hogy az ember úgy fog élni, hogy a X. házas Nap-analógiát mindig megélhesse Csak akkor engedheti el az édesanyját, és az édesanya csak akkor fogja elengedni a

gyerekét, amikor a gyereknek lehetősége van arra, hogy ezt a Nap-helyzetet más módon is megélhesse. Ha úgy válik le az édesanyjáról, hogy nincs hivatása, úgy válik le, hogy nincs párja, akkor valamüyen másik analógiát fog a sors létrehozni ahhoz, hogy a X. házas Napja élete végéig megélhető legyen Ha önmagától nem tudja megválasztani azt az élethelyzetet, amelyben megélheti a Napot, akkor - mivel a jelene létrehozza a jövőjét - létre fog jönni magától az az élethelyzet, amelyben megélhető, és az sem fog számítani, hogy mit akar vagy mire vágyik. Amikor valakinek az életében változásról beszélünk, valójában nem történik más, mint változnak a viszonyítási pontjaink. Más élethelyzet, más analogikus kap­ csolat. Ennek a megélése azonban mindig adott, mégpedig úgy, ahogy az adott horoszkópban a fényszögkapcsolatok minősége mutatja. Nem tud az ember változni, hiszen ahhoz, hogy változni tudjon, valamihez ké­ pest

kell változnia. Ez pedig csak a múlt lehet A változtatáshoz azonban a jelené­ ben kell az aktuális élethelyzetet megváltoztatnia. Ha a jelent megváltoztatta, akkor tudja megváltoztatni a jövőjét. De ha a jelent változtatja meg, akkor a jövő­ ben nem érzi azt változásnak, hiszen csak a múlthoz viszonyítva változott. Tehát nincs változás. Gondoljuk végig! Mondjuk, az előző példában szereplő férfi az édesanyjával él, az édesanyja tehát a Nap (Nap a X. házban) A férfinak van egy hivatása, amit mű­ vel. A későbbiek során elköltözik otthonról, hogy a hivatásának élhessen Ebben az esetben a hivatásban való sikerek a Nap (Nap a X. házban) Megélhet így bár­ miféle változást? Látszólag igen, mert elköltözött és sikeres ember lett. De ő nem változott. Csak az anya Nap-szerepét átvette a hivatás Nem élt meg semmiféle változást. Ha újra az édesanyja mellé kerülne, újra az anya lenne a Nap 96 MEG TUDUNK-E

VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN? Ezért tanácsos - és ezt a szinasztriában nagyon jól nyomon követhetjük - a hi­ vatásunkban, céljainkban, tehát a X. háznak megfelelően olyan analógiákat válasz­ tanunk, amilyen az édesanyánk személyisége, jeUeme. Ha férfiról, ha nőről van szó. Mindig ez az analógiái összefüggés jelenik meg az ember életében Tehát nem tudunk megváltozni, mert csak akkor létezik változás, ha kiválasztjuk azt a viszonyulási pontot, amihez magunkat viszonyítani akarjuk vagy tudjuk, mert innen da­ tálódik a változásunk. Látszólag mindannyian jól, rosszul, pozitívan, negatívan, de változunk az éle­ tünk során, azonban ez a látszatváltozás csak annak köszönhető, hogy hétéven­ ként más-más bolygóanalógiákat élünk. így van ez, amikor a gyerek az első hét évében Hold-szerepet él, aztán a második hét évében Merkúr-szerepet és így to­ vább. Milyen Hold-szerepet élhet a gyermek az első hét

évében? Természetesen olyant, amüyen jegyben a Holdja áll. Viszont az első hét év nem más, mint az anyá­ hoz kapcsolódó létünk. Az ő megélései hatnak ránk a Holdon keresztül De 40 éves korban is pontosan ugyanazt a Holdat fogjuk élni, annak ellenére, hogy semmi­ lyen kapcsolatunk nincs az anyánkkal. Ha az életünk minden pillanatában ugyan­ azt az analógiát éljük, ha mindig azonos analógia születik meg bennünk, akkor lé­ tezik-e az, hogy ezt nem lehet jól megélni? Mert én azt vallom, hogy: nem létezik. Tehát a születésünk pillanatától kezdve a halálunk pillanatáig csak tökéletes horoszkóp létezik. És nem attól válik tökéletessé a horoszkópunk, hogy meg tud­ tunk változni. Csak úgy lehetséges a változás, ha a dolgokhoz való viszonyulásunk változik meg. Ez pedig az élethelyzet változásain keresztül történhet A tudatta­ lanunkban már most megvan, hogy mit kell megélnünk majd húsz év múlva. A vi­

szonyulásunkat kell megváltoztatni ahhoz az analógiához, amit most élünk! Ne húsz év múlva akarjunk megváltozni, ne azt akarjuk megváltoztatni, ami akkor fog történni, hanem a mai viszonyulásunkat változtassuk meg az aktuális szere­ peinkhez. Ez a változás pedig az emberen belül nem megy végbe Gondoljunk akár egy Kos-emberre, akinek az önérvényesítés a fontos, akár egy I. házas Marssal vagy egy Nap-Mars-konjunkcióval rendelkező emberre! Az üyen embereknek állandóan a szemükre vetik, hogy türelmetlenek, idegesek, esetleg agresszívak. Ezt hajtogatják nekik: „Változz meg, mondj le az akaratodról!" Hát lehet ilyet mondani egy Kos-érdekeltségű embernek? Ha fel akarjuk robbantani, akkor igen. Mert az üyen ember egyszerűen nem tudja megtenni, hogy a változás­ hoz szükséges viszonyulási pontját megváltoztassa. Lehetséges, hogy a sors azt akarta, hogy dühöngjön, azért kapta az I. házas Marsot Nem lett volna neki könynyebb, ha

Bika-Marsot kap? Hiszen akkor le tudna mondani a dühöngésről De az I. házas Marssal rendelkező ember valószínűleg azért kapta éppen azt a bolygóál­ lást, hogy megélje az önérvényesítését. Azt a pontot vagy mozzanatot kell mindig megtalálnunk, melynek segítségével az energiák a környezetünk számára is meg97 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE felelő helyzetbe hozhatóak. Az a pillanat, amit éppen most élünk, az alapja annak, amit majd megélhetünk, és nem a jövőben tudjuk majd megváltoztatni magunkat, hanem most áll módunkban más irányba fordulni, amely tettünkkel megváltoztat­ hatjuk a jövőnket. Tehát nem mi fogunk változni, hanem az analógiák. Az analógiák változása, az élethelyzetet is megváltoztatja. De a jelen életünket már tíz évvel ezelőtt elintéz­ tük, tehát amit most élünk, tökéletes. Mert tökéletes helyre jutottunk ahhoz, hogy megéljük az általunk vállalt feladatokat. Aki például most

asztrológiát tanul, azért tudja ezt megtenni, mert tíz évvel ezelőtt csinált valamit, ami ide juttatta. Ahogy az analógiák egymást követik a sorsunkban, úgy épül fel az életünk. Nem változunk mi semmit! A sors mindig azt az analógiát adja, amelyik ott és akkor kell. Amikor húszéves valaki és sportol, akkor a Marsát a sportban éli, de már most előjegyzi magának, hogy mi lesz. Ezért van az, hogy amikor az élspor­ toló befejezi az aktív sportolást, már tudnia kell, miként viszi tovább a Mars ana­ lógiáját. Mert ha ő nem dönti el, akkor a sors teszi ugyanezt, és megjelenhet a vérnyomásprobléma (mint Mars-analógia), a gerinc vagy a térd problémája, jöhet­ nek a műtétek, mert ez is a Mars analógiáinak egyike. Miért történik így? Mert amikor az illető még aktív sportoló volt, a sorsában mutatkozó Mars-analógiákkal összefüggő problémák megoldását a sport területé­ re helyezte ki. Nem afelől kell tehát idejekorán

döntenie, hogy majd húsz év múlva megműthetik, mert akkor már úgysem tudja másként megélni a Mars-analógiá­ kat, hanem afelől, hogy amikor a sport már nem megfelelő analógia a számára, hogyan éljen. Előre meghatározza a jövőjét, még akkor is, ha ennek nincs tuda­ tában. 40 évesen már nem az élsport lesz a fontos számára, ezért ha nem talál más lehetőséget, akkor azt fogja élni, amit a sors felkínál egy térdműtét vagy ma­ gas vérnyomás stb. formájában Semmi nem változott: nem lett rosszabb ember, mert abbahagyta az élsportot, de nem lett jobb ember sem, mert esetleg ki tudta választani, hogy mit csináljon később. Egyszerűen analógiát választott És az sors a jelenlegi megéléseihez ké­ pest segít abban, hogy majd újabb analógiát választhasson. De az iUető semmit nem fog változni. Nem lesz nyugodtabb, nem lesz türelmesebb, hanem máshol, más formában, más analógiában éli meg azokat a helyzeteket, melyeket addig a

sport­ ban élt meg. Tehát a változás nem változás, hanem egy választás. A változás semmi más, mint egy analógia megválasztása. De hogyan válasszuk meg? Mert mindenki nem tanulhat asztrológiát és asztrológus sem lehet. Ezzel egyetérthetünk Úgy kellene analógiát választanunk, hogy tisztában vagyunk a következményei­ vel, azzal, hogy a választásunk mivel jár. Ezzel szemben mi történik a hétközna­ pokban? Az, hogy nem kapcsoljuk össze tetteinket a várható következményekkel. Magyarul: nincs rajta az árcédula a választásainkon. Ezért úgy élünk, mint hogyha 98 MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN? ez az árcédula nem is létezne. Tehát eszünkbe sem jut, hogy mindennek ára van, ezért amikor választásaink felől döntést hozunk, már nem számolunk azzal, hogy az árát is fel kell vállalnunk. Bármilyen analógia esetén végigvezethetjük ezt a dilemmát. A házasság a leg­ egyszerűbb példa erre. Megházasodunk Ez

milyen analógia? Egység, Halak-ana­ lógia. Ha valakit párnak választunk, akkor megteremtjük vele az egységet: „ketten egyek vagyunk". Ez egy analógia Minden helyzetben egymásért teszünk „Amit te teszel, az értem van, amit én teszek, az érted", ezt jelenti az egység analógiája, még akkor is, ha nem így érezzük. Éljük az életünket, amelynek során döntéseket hozunk. Mindannyian De ami­ kor a másik dönt, mindig megkérdezzük: „Miért te döntöttél?" Erre a válasz: „Azért döntök én, mert ha én felvállaltam a döntést, nem kell neked". „De miért nem asze­ rint döntünk, amit én akarok?" - kérdezhetnénk. Azért, mert az egyikünknek alá kell rendelődnie, mert az egységben - ennek óhatatlanul meg kell történnie - egy­ szerre ketten nem dönthetnek. Ekkor szoktak egyesek ilyet mondani: „Én nem azért házasodtam, hogy más eldöntse, én mit csináljak!" És itt van a probléma: a

házasságkötés pillanatában az ember tudatában van a választásának, hiszen a templomi szöveget is felolvassák, melyben pontosan ott áll, hogyan kell a házassá­ got megélni: „holtomiglan-holtodiglan, jóban-rosszban". De kigondolja ezt komo­ lyan? Hányan élnének, ha ez a „holtomiglan-holtodiglan" igaz volna? Kiürülne a fél város. De akkor miért gondoljuk, hogy ennek nem lesz ára? Milyen analógia a „holtomiglan-holtodiglan"? Skorpió-analógia. A Skorpió jegy pedig az ego lemondá­ sának területe. Továbbá: a lemondást és a vesztést az különbözteti meg egymás­ tól, hogy a lemondásban mi döntünk, a vesztésben pedig a sors. A hétköznapokban tudnunk kell, hogy a házasság mivel jár. Felelősséggel, amit egymásért vállalunk. Ez mindig áldozatokkal jár, ami miatt gyakran veszítünk el és adunk fel dolgokat. Legtöbbször persze az önérvényesítésünk szenved csorbát, mert nem az történik, mint amit akarunk.

Nem tudunk mást tenni, egyszerűen nincs rá más mód. Mindig annak értelmében hozzuk meg az áldozatot, amit az egység analógiájában felvállaltunk. Ez viszont végighúzódik egész életünkön, ha elválunk, akkor is. Ha nem a párunkkal szemben mondunk le dolgokról, akkor a sors segít nekünk egy másik lemondási terület megválasztásában. Lehet, hogy majd a gyermekről kell lemondanunk, mert az elvált társunk fogja nevelni, lehet, hogy a vagyonúnkról, mert kisemmiznek, lehet hogy az otthonunkról, az érzelmeinkről. Mikor úgy érezzük, le kell mondani dolgokról, ezt mindig vesztésnek éljük meg. Nagyon sok mindent el lehet veszíteni, de valamit biztosan fogunk veszíteni. Per­ sze a vesztés nem feltétlenül negatív jelenség, mert egyszerűen csak vesztünk, mert minden változás valaminek a végét jelenti. Amikor a változásról beszélünk, akkor azt mindig egy bizonyos eseményhez képest gondoljuk: nem azt tapasztaljuk az aktuális helyzetben,

mint amit előtte. 99 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Nem mi változtunk meg, csak a sors által egy másik élethelyzetben, egy másik ana­ lógiát kezdtünk el élni. Mert már nem tudjuk azt élni, amit az előzőekben, mert ahhoz képest, amilyen abban a helyzetben volt, már nem olyan az életünk, mint az aktuális jelenben. Ez igaz De miért ahhoz, miért egy előzőhöz viszonyítunk? Nézzük ezt a düemmát ahhoz a helyzethez képest, amit húszévesen választhat­ tunk volna a házasság helyett, mondjuk, ha függetlenek maradunk. Akkor nem él­ nénk most a lemondás vagy a vesztés analógiáit. Viszont élnénk a magányt és az egyedüllétet, amivel szintén a Skorpió-analógiát valósítanánk meg. Az az élethelyzet, amit mi kiválasztunk, egy másik élethelyzethez képest jelent változást. Viszont a viszonyulásunk is igazodik az adott élethelyzethez, de mind­ két esetben csak azonos analógiákon belül. Ettől kezdve úgy tűnik, mintha a vá­

lasztásaink által a saját személyiségünk változott volna meg, pedig erről szó sincs. Úgy képzelem, hogy az öt személyi jelölő bolygó, a Nap, a Hold, a Merkúr, a Vé­ nusz és a Mars által jelképezett adottságaink és az ezek működéséhez szükséges energiák (fényszögkapcsolatok) segítségével választhatjuk meg azokat a dolgokat és életeseményeket, amelyekkel életünket és sorsunkat alakítani tudjuk. Ezekhez társul a két sorsbolygó, a Jupiter és a Szaturnusz, s így már ez a hét bolygó fogja meghatározni azt, milyen legyen a sorsunk, mit kell megtanulnunk. Ehhez a tanu­ láshoz a személyiség minden olyan analógiát megad és feltételez, amit általa meg tudunk élni. Tehát ha valakinek Bika-Szaturnusza van, az azt jelenti, hogy az anyag nélküli biztonságot kell megélnie: „Vagy odaadom, amim van, vagy ne legyen semmim, és akkor kapok". Ha ehhez az ülető Rák-Jupitert kap, akkor mindezt megélheti a gon­ doskodásban,

abban, hogy szükség van rá, tehát képes lesz az anyagiakon keresz­ tül gondoskodni. Ha ehhez Halak-Napot kap, az az egységen keresztül segíti, hogy önfeláldozó lehessen. S ha még Skorpió-Holdat is kap mindezekhez, akkor az ér­ zelmi kötődésen keresztül képes lesz befogadóvá válni. De azért kapja mindezeket, hogy megélhesse a Bika-Szaturnuszt, az anyag nélküli biztonságot, az elengedést. Ez az ember anélkül nem tud elengedni semmit sem, hogy az előzőleg ne lett volna az övé. Ezért a sors megadja neki mindazokat az anyagi lehetőségeket nemcsak pénzt, feleséget, kocsit, gyereket, férjet, teljesen mindegy, mit, tehát mind­ ezeket megadja -, amelyekkel a biztonságát úgymond megtudja teremteni. Ekkor jön ismét a sors, és ezt a biztonságot úgy kellene megélnie, hogy mondjuk a RákJupiter okán a családban vagy a közösségben gondoskodik anyagiak segítségével. Ez lehet az útja, amelyet végigjárva kiteljesedhet. Ez a hét bolygó

alakítja az ember sorsát. De maradt még három bolygó, az úgy­ nevezett transzcendens bolygók, amelyek létre fogják hozni azokat az életese­ ményeket a hétköznapok szintjén, amelyek által biztosan megéli az anyag nélküli biztonságot: vagy ad magától, vagy elveszik tőle. Ez az ember biztos, hogy kényte100 MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN? len lesz átélni a gondoskodást: vagy ő gondoskodik, vagy róla gondoskodnak. Ez­ által ő biztos, hogy önfeláldozó vagy áldozat lesz, mert az események olyan dönté­ sek meghozatalába kényszerítik, amelyek által kénytelen lesz megélni a sorsfela­ datát, az elengedést. Az illető biztos, hogy érzelmileg kötődni fog, ha másként nem, akkor a féltékenység által, s akkor majd az érzelmein keresztül kell az elengedést megtapasztalnia. Aztán, amikor az ember élete halad előre, és a Bika-Szaturnuszával ahelyett, hogy a családjáról gondoskodna, élvezni akarja az életet, és

mondjuk, befiúzik vagy becsajozik, akkor a sors azt mondja, hogy „Hohó! Hát nem azért kaptad ezeket az adottságokat, hogy ne használd! Majd én megmutatom neked, hogy ez az anyag nélküli biztonság mit jelent!" És akkor az illető elveszít valamit. Képletesen mond­ va: kap egy „pofont", amiből érezni fogja, hogy a feladatai mit is jelentenek. Ettől kezdve a sorsa úgy alakul tovább, hogy már tudja, lehet veszíteni is. Természe­ tesen ez gyakran még nagyobb ellenállást eredményez, előbb-utóbb azonban felis­ meri a feladatát. Addig a pontig, ameddig nem veszített, nem tudta, mi a feladata. Onnan kezdve már tudni fogja, hogy létezik egy ilyen fogalom: vesztés. Ennek hatására mit fog ő csinálni? Két dolog lehetséges, amely megint saját választásának következménye lesz: vagy még jobban kötődik az anyaghoz, és mindent megtesz azért, nehogy még egyszer veszítsen, vagy megtanulja, hogyan kell elengedni. A személyisége továbbra

is ugyanaz, hiszen minden adottsága változatlan, és a sorsa, amelyben ezek a változások, ezek az események történnek, továbbra is ugyanaz, hiszen a feladata sem változott. Az események pedig mindig olyan helyzeteket hoznak létre, hogy az ember a sorsát meg tudja élni. De a sors mindig úgy alakítja a személyiségét, hogy az illető viszonyulása mindig olyan legyen a helyzethez és az eseményekhez, hogy újra lét­ rehozhassa azt az állapotot, amelyben a Bika-Szaturnuszát, vagyis az elengedést meg tudja élni. Tehát a láncolat: Személyiség Események Sors Sors Események Személyiség Miért kell ennek így történnie? Nagyon egyszerű! Mert feladataink vannak az életben, ezért a személyiségünket, a sorsunkat az élet mindig úgy alakítja, hogy ezeket a feladatokat meg tudjuk valósítani. Nem történik semmilyen változás, csak egyszerűen az életkörben a viszonyulásiMszonyítási pontunkat változtatjuk meg. Ez olyan, mint amikor táncolunk:

lLépünk egyet erre, a párunk is lép egyet erre, s tánc közben lehet, hogy változunk, de általában nem. Azt meg végképp nem szok­ tuk mondani, hogy megváltoztunk tánc közben, mert most innen állunk, nem pe­ dig onnan. 101 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Nagyon ritkán jelenthetjük ki azt az életünkben, hogy az események által vál­ tozunk. Ugyanígy a sorsunk sem változik Amikor egy ember sorsát és életét vizsgáljuk, akkor egyszerűen arról van szó, hogy megkell találnunk azokat a viszonyulási pontokat, amelyeket ő képes megél­ ni. Ki kell jelölnünk azokat a lehetséges helyzeteket, amelyeket még önmagától képes létrehozni. Ez azért fontos, mert vannak bizonyos élethelyzetek, amelyekben bizonyos vi­ szonyulási pontok kijelölése nem lehetséges. Ezek igen nehéz élethelyzetek, mert ha az ember tudata nem képes a változást felfogni, akkor nem tudja megtenni a változtatáshoz szükséges lépéseket. Felesleges valakinek

olyan feladatokat adni, amelyeket biztos nem képes megoldani. Életünk során sok mindenre megtanítanak bennünket, és annak a tanulási folyamatnak az eredményeként, amit az iskolában, a szüléinktől, a társadalomtól kapunk, elfoglalhatjuk helyünket a világ azon részében, ahol mindig fixek lesznek viszonyulási pontjaink. Ezen nem tudunk változtatni Ilyen fix viszonyulási pont például: hogy nálunk valaki megéljen, pénzzel kell rendelkeznie, mert az erdőbe sem költözhet ki senki, mert az erdő is másé. Vannak olyan viszonyulási pontok amin senki nem tud változtatni, mert a csa­ ládunknak, a gyerekeinknek enniük kell. Azon sem tudunk változtatni, hogy ha valamit meg akarunk kapni, pénz kell, és a pénzért meg kell dolgoznunk. Ezek vi­ szonyulási pontok, és nem tudunk mit tenni, mert végső soron a viszonyítási alap mindig adott. A viszonyítási pontban azonban nincs benne, hogy hol kell dolgoz­ nia valakinek, hány gyermeke legyen, hol lakjon,

mit csináljon, ezek egyike sincs benne. Ezek a társadalom által leszúrt karók, amelyeket muszáj viszonyulásunk alapjaként megépítenünk. Ezeket a társadalmi elvárásokat a legtöbb ember meg akarja változtatni, de persze nem lehet, mert ezek mentén kell mindenkinek fel­ építenie az életét. Tehát nem mondhatjuk valakinek, hogy ne dolgozzon, ha nincs mellette olyan ember, aki fizeti a számláit. A viszonyulási pontok és helyzetek a társadalom szint­ jén valamilyen módon adottak. Ahhoz, hogy az élethelyzeteinket megváltoztat­ hassuk, a megoldást az egységben kell keresnünk. Tehát a megváltozott élethely­ zetek csak a másik ember által realizált analógiákon keresztül valósíthatók meg. Ilyen az, amikor azt mondják valakinek, hogy ne dolgozzon, tartsa el a férje vagy valaki más. Akkor ez egy olyan élethelyzet, amivel összefüggésben elmondható, hogy kikapcsolható az egzisztencia, kikapcsolható a munka, kikapcsolhatóak az anyagiak, de

úgy kapcsolhatók ki, hogy ezeket az analógiákat a férje vagy valaki más hozza létre számára. Ami egész életünkre nézve a legérdekesebb, hogy minél több viszonyulási pont által megváltoztatott élethelyzetet teremtünk a másik embernek, annál több viszo­ nyulási pont létrehozásának lehetősége szabadul fel bennünk. Minél több felelős102 MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN? séget adhatunk át, annál több felelősséget vagyunk képesek vállalni másokért. Mit jelent ez? Minél több felelősséget tudunk átadni a másik embernek, annál szabadabbak vagyunk. Az igazi szabadság az, amikor a kereteinket magunk választhatjuk meg Ez azért érdekes, mert a tudatunkban az Uránusz és a Szaturnusz analógiái vagy megélési lehetőségei „fordítva vannak bekötve". Amikor azt mondjuk, hogy függetlenség, akkor az Uránusz analógiáira gondo­ lunk. Azt tesszük, amit szeretünk, azt csinálunk, amit akarunk, szabadok va­ gyunk,

függetlenek, nincsenek korlátok, senki nem szól bele az életembe, én sem szólok bele a másikéba. Azonban a felelősség is az enyém, és nem vesszük észre, hogy bizony-bizony ez a Szaturnusz megnyilvánulása. Mert nem teszünk mást, mint hogy az életünkben minden viszonyulási pontot magunk vállalunk fel. Mivel csak önmagunkra számítunk, minden egyes analógiát nekünk kell megélnünk. Nekünk kell megteremtenünk az anyagiakat, nekünk kell megélnünk a munkát, a hivatást, önmagunkban kell megélnünk a családot, az érzelmeket, minden ana­ lógiát magunknak kell megélnünk, mert nincs más, aki megélje, nincs, aki felvál­ lalja. Tehát minden a mi felelősségük, ami a Szaturnusz Ezért van „fordítva be­ kötve". Emiatt függetlenségünkben sokkal inkább kiszolgáltatottak vagyunk, mint- ha valakivel ezt megoszthatnánk, mert a viszonyulási pontjainkat nincs mihez mér­ nünk. Viszont ha tudjuk, hogy mi az, amiben segítséget kapunk, mi

az, amit nem nekünk kell megtennünk, akkor ez egy viszonyulási pont lehet. Amikor a családban a férj keresi a pénzt, akkor az asszonynak nem kell azzal foglalkoznia, hogy mennyi pénzük van. Mivel kell foglalkoznia? Hogy hogyan tudja elkölteni. Neki ez a feladata Igazi lehetőségünk az egységben felismerni, hogy egymást segítjük. Ha a feleség az otthont biztosítja, akkor a férfinak nem kell más­ sal foglalkoznia, csak a munkájával. Ez természetesen fordítva is igaz: ha a férfi van otthon és a nő megy dolgozni. Ez is egy viszonyulási pont, csak ekkor a viszo­ nyulási pont az, hogy a férfi maradt otthon, és a nő teremti meg az otthon bizton­ ságát. Ilyenkor a kérdés az: „Ki a Hold?" Ez esetben a férfi Ki lesz az alárendelt? Természetesen a férfi. Felcserélődnek az analógiák, ezért nehezebb kezelni a hely­ zetet. Kinek kellene a befogadónak lenni? A nőnek, mert a Hold alapanalógiája a női­ ség. De ebben a helyzetben nem ez a baj

Ha a férfi az alárendelt, a Hold, akkor a nő hogyan lesz Hold, hogyan lesz befogadó? A nőnek egy másik helyzetet keh lét­ rehoznia, hogy az analógiát megélhesse. A sorskerék elkezd pörögni, a sors keresi a megoldást. Azt mondja, hogy „Eb­ ben a viszonyulási pontban nem tudom elhelyezni, mert ha ebben a helyzetben nem befogadó a nő, akkor hogyan lesz Hold?" Nincs meg az a terület, ahol ezt megvaló­ síthatja. 103 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Havalaki elfogadja az alárendeltséget, akkor a Hold analógiáit viseli, automati­ kusan befogadóvá válik. Fenti esetben a férfi lehet a befogadó Viszont a férfi Nap­ szimbólum, és vajon meddig viseli el, hogy Holdnak kell lennie? Ha a férfi el is viseli, meddig viseli el egy domináns nő? Szinte minden lánytól azt hallani, hogy olyan fiúra vágyik, akire felnézhet. De így hogyan nézzenek fel a férfira? Azonban nagyon sokáig el tudja viselni egy férfi ezt a szerepet, mert nem jár fe­

lelősséggel. Aki nem fogja elviselni, az a nő lesz Mert ebben a helyzetben a nő a Nap. A kezdeményezés ettől fogva a nő térfelén van A férfi nem tud változtatni, mert alárendelődött, egyfajta kiszolgáltatott állapotba került. Ez a szerep azonban mindkét oldalon csak időleges lehet. Mi lesz és hogyan jön létre a változás? Látjuk, hogy a férfi már nem úgy viselkedik, már nem ugyanaz az ember, mint régen. Azt mondjuk, megváltozott, nem üyen volt, lehet, hogy csavarog, jobban sze­ ret a barátaival lenni stb. Nem változott ő meg egy fikarcnyit sem, csak próbál viszo­ nyulni ahhoz az élethelyzethez, amelyben él. Keresi kívül azokat a lehetőségeket, amelyek által Nap lehet. A házasságukban szinte teljesen kilátástalan a helyzet, mert ketten ezt a megfordított alá-fölérendeltségi viszonyt soha többé nem tudják megoldani. Egymás között kellene visszaállítani az eredeti állapotot Ahhoz, hogy ez a probléma megoldódjon, hogy

helyreálljon a rend, egy másik analógiát kellene teremteniük, hogy majd azután az új helyzetükben azt meg tudják élni. A megoldás az lenne, ha egyikőjük sem változtatna, hanem létrehoznának egy olyan analógiát, amelyben újra megélhető a Hold- és a Nap-szerep. Ha a nő újra befogadó akar lenni, újra alárendelt akar lenni, akkor a helyzetet kell megteremtenie hozzá. Ha már nem működik a szerelem a párkapcsolatban, akkor egy olyan esemény kell, aminek következtében az eredeti állapot újra elő­ áll, például egy betegség vagy egy új szerelem formájában. Azonban így már nem a férjének lesz a Holdja, nem vele szemben lesz befogadó. Ezek azok a viszonyulások, amelyek életünkben a legnagyobb kihívásokat hoz­ zák. Amikor egy párkapcsolat ezen a ponton megszűnik, felborul, akkor mindig ott marad a kérdés, hogy „Váljunk vagy ne váljunk?" Elmondhatjuk, hogy nem az a lényeg, megmaradsz-e a párkapcsolatban vagy sem, de ha

maradsz, csakis új élethelyzetben élheted meg, mert ugyanaz nem mű­ ködik tovább. Megváltozott a viszonyulásod a párkapcsolatban, ami régen volt, az már nem tart benn a kapcsolatban. Amit eddig ösztönösen megtettél, többé már nem tudod ugyanolyan helyzeteken keresztül megvalósítani. Új viszonyulási pon­ tokra van szükség. Ha egy férfi és egy nő összeházasodik, a férfi Nap akar lenni, a nő pedig Hold. Amikor ez a természetes kapcsolat felborul, vagyis a férfi nem tud Nap lenni, a nő sem tud Hold lenni, akkor felborul az analógia, tehát a kapcsolatuk megbülen. A megbillent helyzet már soha többé nem tud ösztönösen helyreállni, csak tudatosí­ tás árán. Ezt felejtik el az emberek A kibillent helyzetben már akármit csinálhat 104 MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN? az ember a férjének vagy a feleségének, már nem jó. Mert nem ugyanahhoz a viszonyulási ponthoz igazodnak, mint a kezdet kezdetén Hiába kedvesek

egymáshoz, hiába gondoskodnának a másikról, hiába is lennének megértők egymással szem­ ben, vihetnek akár virágot vagy ajándékot a másiknak, már nem kell, mert nem az eredeti viszonyulási pont az alap. Ahhoz, hogy helyreálljon a rend és egy újabb lehetőség születhessen, meg kell változtatniuk az analógiákat. Ezt felejtik el az emberek, mert mindig úgy próbálják visszarendezni a dolgokat, hogy ugyanahhoz a kiindulási ponthoz mérten értékelik a helyzetet. Lehet, hogy megcsalt valakit a férje vagy a felesége, de kezdik újra. Minek? Mert ha nem változtatják meg a viszonyulási pontot, esély sincs a kapcsolat rendbeté­ telére. Hiszen azért történhetett meg bármi is, mert a múlt és a jövő összeért a jelenben. Azért csalta meg az illetőt a férje vagy a felesége, mert a másik azt az analógiát választotta ki, hogy szabad akar lenni, de nem tudja vagy meri megten­ ni, ezért a sors a társának kínálta fel a választást. Ő

megtette, hogy a szülött meg­ élhesse a választását, még akkor is, ha ez a tudatában nincs jelen. A sors mindig olyan helyzeteket hoz, amelyeket az ember, képességeinél fogva, az alternatívák­ kal együtt meg tud élni. És a sors lehetőségként mindig azt az alternatívát ajánl­ ja fel, amelyet elfogadhat. Aki akkor sem válna, ha a párja megcsalja, annak nem ajánl a sors ilyen analógiát, neki az iszákos vagy felelőtlen, vagy szélhámos élet­ társat kínálja fel, nem pedig a megcsalatást. Ha az illető nem tudja megtenni, majd megteszi a párja. Ilyen a viszonyulás Az teszi meg a döntő lépést, aki a Nap-szerepet hordozza, aki pedig a Hold-szerepet, az elviseli. Gyakran halljuk azt, hogy a férfiak sokkal könnyebben megcsalják a másikat. Ez igaz De kivel? Egy másik nővel Azt, hogy ki csalja meg a másikat, a horoszkóp égtáji felosztása mutatja meg legjobban, vagyis a kelet, nyugat, észak, dél felosztásnál mutatkozik meg. Ki dönt kinek

a sorsában? Ez általában elég lát­ ványos. A lehetséges változtatás megvalósulása érdekében létre kell hozni egy másik analógiát, amely szimbolikusan a múltat és a jövőt foglalja magában, amint össze­ ér a jelenben. Képesek vagyunk-e egy olyan analógiát létrehozni, a változtatás ér­ dekében már tudatosan, amely a jövőben is összetartó erő marad, ha a házassá­ gunkban a szerelem már nem az? Hiába bízunk benne, mégsem az. Hiába sze-retnénk, nem az Ha eddig nem rendelődött alá valamelyikünk, ekkor már felesleges Ha eddig nem tudott a férfi Nap lenni, ekkor már felesleges, nincs értelme, mert megváltozott a viszonyulás. Ez nagyon gyakran tapasztalható, és észrevehetjük, hogy nem lehet ott folytatni, ahol megtört a kapcsolat. Ezt a hétköznapokban úgy szoktuk mondani, hogy „valami összetört bennünk", viszont sosem találjuk meg azt a valamit, azt a pontot. Nem tudjuk meghatározni, melyik az a pont, ahonnan kezdve

a folyamatok már visszafordíthatatlanok. Ha még ma meg tudnánk vál­ tozni, nem éreznénk azt, hogy holnap már nem lehet. 105 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Pontosan emiatt a szinte alig érzékelhető bizonytalanság miatt kell a változás­ hoz szükséges pontot saját magunknak megjelölnünk, mert ez esetben tudni fog­ juk, mire kell igent vagy nemet mondanunk. így a viszonyulásunkban, amikor vál­ tozásokat akarunk megélni, képes leszünk az eseményeket a helyükre rakni. Mert a viszonyulásaink időszakosan változni fognak. Egészen mást élünk napjainkban társadalmi szinten, mint húsz évvel ezelőtt. A jelenben nem viszonyulhatunk úgy a világhoz, mint a régmúltban tették őse­ ink. Élethelyzeteink egyre változnak, s mindegyikhez új viszonyulási pontok jönnek létre. Mindig megkapjuk a segítséget, hogy tudatosan fel tudjuk vállalni a hely­ zeteket. Ez csak akkor lehetséges, ha felismerjük, hogy melyik analógiát kell él­ nünk.

Természetesen azoknak az embereknek sokkal könnyebb ezeket a felisme­ réseket megtenni, akik asztrológiával foglalkoznak. Bár az is igaz, hogy nem kell az asztrológiához érteni, az emberek mégis ugyanúgy érzik életük folyamatos vál­ tozását. Állandóan fejlődnek a kapcsolataik, s a folyamatos változások hatására úgy érzik, valami bennük is megváltozik. Ezt általában a korral hozzák összefüggésbe, amivel összecsiszolódtunk vagy amit épp elviselhetetlennek érzünk. Holott szó sincs erről, inkább azt kell látnunk, hogy olyan újabb körülmények jöttek létre az életünkben, amelyekhez képest már érzékelhetjük a változást. Bizony amikor meg kell változtatni valamit, amikor va­ lakinek elege lesz a párjából, akkor, úgy is mondhatjuk, változás történt a szem­ léletmódjában. Nem tudja meglátni azt az analógiát, ami régen összetartotta a pár­ jával. Eddig lehetett valaki befogadó a partnerkapcsolatában, de mivel

aktuálisan változtatni kell olyan irányban, hogy tovább tudja élni az életét - mondjuk a Nap­ szerepét -, ezért változtatni keh a helyzetet, a megélés színterét. Eljött hozzám egy lány azzal a kérdéssel, hogy miért hagyta őt ott a férje. Ő gazdagabb, fiatalabb és sokkal intelligensebb, mint akiért a férje elhagy­ ta. Kezdetben a férfi azt gondolta, nem baj, ha az asszony irányít, uralkodik a kapcsolatukon a pénzével, mert akkor ő azt csinálhat, amit akar, élvezheti az életet, hiszen mindene megvan, kényelmes ez így neki. Csakhogy a viszo­ nyulás megváltozott: a férfi megszokta a jólétet, már nem volt elég, hogy kényelmesen él, ő is „valaki" akart lenni. A férfinak ezért úgy kellett a pár­ jához való viszonyulását megváltoztatnia, hogy ha a nő pénzén keresztül nem tud Nappá válni, akkor valami más Nap-szerepet kell találnia, mert másképpen nem tudja megélni, nem tudja elfogadni a helyzetét. Ezért kere­ sett

egy olyan lányt, aki felnéz rá, aki mellett „valaki" lehet. Ez ugyanígy igaz a nőre is. Ha ő kilép ebből a kapcsolatból, kirúgja a fér­ fit, akkor kell valami másik olyan élethelyzet, ahol valaki alárendelt lesz neki, mert ha nem, akkor neki is problémái lesznek, hiszen nem tud semmi­ lyen módon viszonyulni a párjához. 106 MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN? Amikor azt firtatjuk, miért volt könnyebb a régieknek, akkor pontosan ezt kell értenünk alatta: akkoriban olyan merev viszonyulási pontok voltak, melyeket sen­ ki nem kérdőjelezhetett meg. Gondoljunk csak bele: a két fő tengely (aszcendens-deszcendens, IC-MC) pon­ tjai abszolút viszonyulási pontok voltak. Hiszen ha megházasodott valaki, termé­ szetesen válásról szó nem eshetett (deszcendens), ha volt egy hivatása, akkor élete végéig azt csinálta (MC), ha volt egy háza, volt egy családja az élete végéig úgy maradt (IC). A két tengely mind a négy végpontja fix

volt a megélések szem­ pontjából. Most, ha valakinek nem tetszik a családja, felül egy repülőgépre, és ki­ megy Amerikába, nem tetszik a felesége, tart másik kettőt, nem tetszik a hiva­ tása, tanul másikat és elmegy dolgozni máshová. A viszonyulási pontjainkra alapozott életstüusunk teljesen szétesett. Senki nem tudja, hogy közülünk melyikünk született molnárnak és melyikünk királynak, ki született koldusnak. Mert ezek a társadalmi helyzetre alapozott viszonyulási pon­ tok teljesen eltűntek az életből. De hogyan fogunk ezek után a saját életünkhöz viszonyulni? Egy király termé­ szetesen királyként, egy koldus koldusként. De elfogadja-e egy koldus, hogy a kol­ dus sorsához kell viszonyulnia? Biztos, hogy nem, mert rögtön felteszi a kérdést, hogy „Ha a többi ember nem koldus, akkor miért épp nekem kell koldulni? Ha van­ nak még máshol királyok, akkor én miért ne lehetnék király?" Tehát a biztos és elfogadott

viszonyulási pontunk megszűnt. Lehet, hogy a régi nem volt jó és elég liberális sem, de legalább volt. Ma viszont semmi sincs Ha valaki király akar len­ ni, de nem lehet, mit tesz? Küzdeni és harcolni fog. így sem király, sem koldus nem lesz. Akkor mi lesz? Főleg boldogtalan Mert az egyik analógiában király, a másik­ ban koldus lesz. Ha éppen király, akkor másban akar az lenni, ha koldus, akkor pedig király akar lenni. Ez a libikókajáték fog érvényesülni egész életünkben, mert viszonyulási pontok híján az örök kielégületlenség állapotában maradunk. A viszonyulási pontjainkat ki kell jelölnünk, mégpedig ahhoz képest, amit meg akarunk élni az életünkben. De hogyan vagyunk képesek kijelölni a viszonyulási pontjainkat? Erre csak egy jó válasz van: ha visszafelé élünk az időben. Magyarul: ma, az aktuális jelenben foglaljuk el azt az élethelyzetet, amelybe öt év múlva szeretnénk helyezkedni. Ha valaki öt év múlva családot

akar, akkor már a jelenben próbálja meg elfogadni az alárendelődés gondolatát. Ez azt fogja eredményezni, hogy amikor a sors felkínálja az eseményt, aminek eredménye az alárendelődés kell legyen, meg tudja tenni, alárendeltté fog válni. Mert akkor lehet családja, ha készen áll vállalni az alárendeltséget. De ha viszonyulási pont híján még nem kész az alárendeltség vállalására, akkor elmegy a családalapítás lehetősége mellett. Nemrégiben megkeresett egy lány, hogy sehogy sem tud egy „normális,, pár­ kapcsolatot létrehozni. Akivel el tudná képzelni az életét, vagy már foglalt, 107 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE vagy ő nem kell neki, akinek meg ő kellene, vagy szeretőnek akarja, vagy neki nem felel meg. A horoszkópjában az áll, hogy csak alárendeltként tud családot alapítani. Viszont nagyon erős személyiség, így nem az erősebb fiúkat vonzza be párnak, hanem a gyengébbeket. A sors azzal segíti, hogy azokkal az

erősebb férfiakkal, akikre vágyik, csak szeretői viszonya alakul­ hat ki, mert fel kellene ismernie, hogy a gyengébb férfiakra akkor tud majd felnézni, ha képes alárendelődni nekik. Ha valami lehetőséget utunkba hoz a sors, fogadnunk kell, mert ha félreállunk, amikor megjelenik, csak integethetünk. Nem fog sikerülni, nem sikerülhet a fel­ kínált lehetőség megvalósítása, mert a nem cselekvés, a passzivitás még nem old meg semmit. A tudatos cselekvés a megoldás Ma, amikor a Nap-szerepek megvalósítása minden szinten problémát jelent, ér­ demes felfigyelni a lehetőségekre. A megoldásban az olasz tradicionális családmo­ dell lehet segítségünkre. Gondoljunk csak bele: az olaszoknál mindig az anyák, a nők „uralkodnak" családfőként. Ez egyetlen dologban nem nyilvánulhat csak meg, nem vihetnek a Nap-szerepet: a külvilágban, a hivatás, az üzlet területéről a nők teljesen visszavonulnak, legalábbis régen így volt. Úgy

nevelték őket, hogy tökéle­ tesen tisztában legyenek a viszonyulási pontjaikkal, és ha mással nem is, legalább ezekkel egyértelműen azonosulni tudjanak. Ennek az ősi modellnek utánérzése­ ként él az emberek tudattalanjában a mai napig az az ideál, hogy minél nagyobb a család, annál erősebb a Nap-szerep, s azért vágynak a nők a családdal együtt a férfiakra is, mégha nem vallják is be, mert ezt az ősi modellt mintázó viszonyulási pont még mindig ott van a tudattalanjukban. A Vízöntő-korban élünk, épp ezért nagyon kevés viszonyulási pontunk van. Ha végiggondoljuk a dolgot, és találunk akárcsak egy biztos pontot is az életünkben, akkor arra már nyugodtan építhetünk, és csakis arra lehet építeni az életünket, mert az összes többi pont meg fog változni. Ez biztos, mert ez a történések iránya, hiszen a Vízöntő-kor miatt folyamatos mozgásban vagyunk. Ha nem találjuk meg azt a pontot az életünkben, amely a stabilitást

fogja képviselni, tehát amelyet so­ ha nem változtatunk meg, akkor nem tudjuk az életünket felépíteni. Ezért olyan nagy dolog, amikor valaki megtalálja a hivatását. A horoszkópban az MC és az aszcendens külön-külön is egy-egy olyan viszonyulási pont, amelyekhez az összes többi pont viszonyulni tud: ha megvan az MC, megvan az IC is, vagy ha megvan az aszcendens, megvan a deszcendens is. így tehát összesen négy viszonyulási pon­ tot találhatunk egy horoszkópban a két főtengely két-két végpontjaként. Ebből a négy viszonyulási pontból egyetlen biztos pontot kell csak találnunk, hogy az éle­ tünkben mind a négy pont „együtt mozduljon" annak érdekében, hogy megvaló­ sulhasson és kiteljesedhessen a személyiségünk, a hivatásunk, a párkapcsolatunk 108 MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN? és a családunk is! Az életünk egyetlen más területén sem tudunk üyen viszonyulási pontot találni, mert csak ezek lehetnek a fix

pontjaink. Az egyik pont a négy közül már feltételezi és minden esetben működésbe hozza az összes többit is. Vegyük végig: egy embernek amilyen a hivatása, olyan az otthona, amilyen a párja, olyan a személyisége, tehát ezek a négy viszonyulási pont által azonnal le­ zártak és meghatározottak. Azonnal megkapjuk azokat a pontokat, amelyek men­ tén már tudjuk tervezni az életünket, mert tudjuk, hogy mitől mit várhatunk. De ha az egyik pont sem stabil, akkor úgy áUunk kint a világban, mintha pucérok len­ nénk. Várjuk az eseményeket, hogy majd csak hoz valamit a sors Nem irányít­ hatjuk a sorsunkat anélkül, hogy ne vennénk figyelembe az életterületek kapcso­ lódását. Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy az ideális az, ha a férfi az MC-n jelöli ki a fix viszonyulási pontját, a nő pedig az IC-n. Ez megegyezik a tradicionális családmodellel, azzal a különbséggel, hogy önmagunk választhatjuk meg a minőségét Amikor azzal

jön hozzám egy lány, hogy még mm szeretne családot, majd csak később, előbb szeretné elvégezni az iskoláit, elindulni a pályáján, és majd ezek után szeretne családot - ez természetesen érthető és teljesen elfo­ gadható érv -, már rögtön tudom, valójában ez azt jelenti, hogy ő egyelőre nem akar vagy nem tud biztos pontot létesíteni az életében. Jelenleg az eg­ zisztenciája megteremtése a fontos számára, bár lehet, hogy holnap már a család lesz. De a férfiaknál is ugyanez tapasztalható: amikor valaki azt mondja, hogy nem tudom, mit akarok csinálni, akkor nála a fixpont híján ugyanaz a bizonytalanság jelenik meg, hiszen épp úgy a stabil irány hiány­ zik esetében is. O sem fogja tudni, hogy mire mondjon igent vagy nemet Azoknak embereknek, akiknek nincs stabil viszonyulási pontjuk, az egész életük ilyen bizonytalanná válik. Ez válasz arra is, hogy miért van annyi céltalan, sodródó ember manapság. Amikor mi magunk

változunk, akkor ezeket a lehetőségeket kell tekintetbe ven­ nünk. Ha valamit el akarunk érni, valamit meg akarunk változtatni vagy meg aka­ runk változni, egészen más emberré válunk. Miért van az, hogy a férfiak annyira kapaszkodnak a hivatásukba? Azért, hogy egy biztos viszonyulási pontjuk legyen. Miért van az, hogy a nők kapaszkodnak a családjukba? Hogy egy biztos viszo­ nyulási pontjuk legyen. A tudattalanunk pontosan érzékeli, hogy szükségünk van legalább egyetlen egy biztos viszonyulási pontra. Minél több viszonyulási pontja van valakinek az életben, annál stabilabb a sze­ mélyisége. Nagyon nehéz azt az embert stabil élethelyzetéből kibillenteni, akinek fix viszonyítási pontja van, mert ő minden döntése meghozatalakor pontosan tudja, mit és miért tesz. 109 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Úgy képzelhetjük ezt el, hogy ha már az MC-IC-tengely merev, akkor többé nem tud kibillenni. Ha kijelöljük a családot, akkor

már csak egy irányban mozgásra le­ hetőségünk, mondjuk a hivatáson belül, más irányban nincs. így szabadon mozog­ hatunk azokon az életterületeken, amelyeken adottak a változás lehetőségei. Mert mondjuk, ha a család egy fix viszonyulási pont, akkor már mindegy lesz, hogy a környezetünkben mi történik. A család fogja végigkövetni az összes változást Köl­ tözhetünk, elmehetnek a szülők, nagyszülők, az élethelyzet marad. Ez ugyanolyan, mint amikor azt mondjuk, hogy ha valakinek a VII. háza fix, tehát van egy párja, akkor az összes külvilágból jövő analógiát a párján keresztül kell megélnie, mintegy a párja „szűrőként" áll a külvilágból érkező hatások és köz­ te. Ami történés kívülről érkezik, azt a pár hozza Ilyenkor egészen másképp jelenik meg egy VII. házas Mars, Plútó, Szaturnusz vagy Uránusz, ezek mind egészen másképpen jelentkeznek az életében, mintha nem lenne párkapcsolata, mert ezek

az analógiák csak a páron keresztül érvé­ nyesülhetnek, vagyis az események csak rajta keresztül nyilvánulhatnak meg. A viszonyulási pontja azonnal stabilizálódik, egész más élethelyzeteket produkál, és a sors is egészen más sorshelyzetekbe vezeti az illetőt. Amikor a változásokról beszélünk, ezeket a viszonyulási pontokat próbáljuk mindig kijelölni. Sokan azt hiszik, hogy nekem a család fixa ideám. Gyakran kérdezik: miért min­ dig a családban keresem a megoldást? Mit csináljak, ha nem tudok más viszonyu­ lási pontot mutatni? Mutatnám én a nőknek is az MC-t viszonyulási pontként, de az nem keh nekik, ők inkább az IC-t választanák. Persze a karrier akkor fontos, ha a család és a párkapcsolat rendben van. Akkor meg az a kérdés: lehet a kettőt együtt? Nem lehet. Egyszerre kettőt nem tudunk választani, mindig csak egyet le­ het. Ha egyet élünk, a másik ahhoz fog viszonyulni Hogyha a hivatást is jelentő MC-t jelöljük ki egy

nőnek viszonyulási pontként, akkor az összes többi analógiá­ nak ehhez kell viszonyulnia. De azok között már nem feltétlenül szerepel a család, mert a hivatás (mint az MC által jelzett X. ház egyik analógiája) lesz az alap, a gyereknek, a párnak, az anyának, az otthonnak, a munkatársaknak, a szeretők­ nek, mindennek és mindenkinek ahhoz kell igazodnia. Ha nem ez történik, akkor összeomlik az addigi élete, és átalakul egy más formában. Ha valaki a családot jelöli ki viszonyulási pontként, akkor ehhez kell igazítania az életét: az MC-tengelyen például először is a hivatást, a párkapcsolatot, a gyere­ ket, az anyagiakat stb. Minden ehhez a stabil ponthoz fog viszonyulni Elmondha­ tó tehát: ha egy nőnek a család lesz a viszonyítási pont az életében, akkor a gye­ rek - amikor óvodába megy - sokszor betegséget produkál, csak azért, hogy ott­ hon lehessen és magához kösse az anyját. „Akkor miért beteg a gyerek?" -

kér­ dezhetjük. Természetesen nem azért, hogy szenvedjen az anya és a gyermek is, hanem azért, mert az anya számára a viszonyulási pont a család. A tudattalan­ jában ezt jelölte ki magának, kezdve a sors hozza az eseményeket, amelyek ennek 110 MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN? megvalósulását segítik. Például: a gyerek produkál egy betegséget, hogy az anyja a saját életében bekövetkezett változásokra reagálni tudjon. Amikor egy anyának beteg gyermeke születik, mondjuk mozgássérült, nem azért születik sérülten, mert neki ezt kell megélnie, hanem azért hozza így a vüágra, mert olyan viszonyulási pontot jelölt ki, amelyet másképpen már nem tud megélni, és ezért a gyerek bele­ kényszeríti az otthonba, mint egy szilárd és mozdíthatatlan helyzetbe. Amikor valaki megszül egy beteg gyermeket, akkor az egész személyisége áta­ lakul, kívülről úgy tűnik, mintha egy másik, megváltozott ember lenne. Ha meghal

valakije, úgy kezd el viselkedni, mintha más ember lenne. Pedig csak a viszonyu­ lási pontja változott. Amikor valakinek meghal a gyermeke, ezt a korántsem egy­ szerű problémát hogyan magyarázhatjuk el neki? Mert ha azt mondjuk, hogy az ő választása volt, mert a tudattalanjában meghozott döntés következtében az élete hozzárendeződött az általa kijelölt úthoz, és emiatt vesztette el a gyermekét, ak­ kor soha nem tudjuk róla levenni ezt a lelkiismereti kérdést jelentő terhet. Más­ ként viszont nem tudjuk levenni, mert ha nem viszonyul másként az otthonhoz, a családhoz, akkor viszont nem tudja feldolgozni ezt a problémát. A viszonyulási pontok meghatározása a nagy lehetősége minden asztrológus­ nak saját életében is. Kijelölheti azokat a pontokat, melyekhez viszonyulva akarja megélni a sorsát. Kérdés, hogy vagyunk-e ennyire tudatosak? Fel merjük-e vállalni, hogy azokhoz a viszonyulási pontokhoz igazítjuk további döntéseinket,

amelyeket kijelöltünk? A tudatosság felváUalása még nehezebb, mert tudnunk kell, hogy ha valamit választottunk és mégsem azt csináljuk, az sokkal rosszabb, mintha nem tudnánk választani. Mert amíg tudatlan valaki, addig azt is mondhatja: „Hát, ilyen a sors". De ha tudja, hogy minden probléma csakis az általa választott viszonyu­ lási pontjához igazodva és jelenik meg, akkor sokkal nehezebbé válik a helyzete. Sokszor látjuk, amikor egy feleség otthon marad a gyerekekkel és a férje karri­ erje egyenesen megy fölfelé. Ez nem azért történik így, mert ők különleges embe­ rek, hanem mert ezek a férfiak így választottak viszonyulási pontot. Persze ez nem történhet mindenkinél így, mert nem feltétlenül választhat mindenki üyen vi­ szonyulási pontot. Előfordul, hogy hiába marad otthon a nő, a férfi nem keres sem­ mit, nem képes biztos, jövedelmező egzisztenciát teremteni. Ez azért történhet így, mert nem a család volt a

maga által választott viszonyítási pont, hanem a hivatás. Nála a család támogatása nincs kapcsolatban az egzisztenciális emelkedéssel. Tehát minden ember máshoz viszonyít. A férfi sem mindig az MC-hez teszi a viszonyítási pontját, hanem a deszcendenshez, a párjához. Abban a pülanatban, amikor a párkapcsolata megbülen, kibülen az egész élete, és ez mindig minden­ kivel így történik. A sarokházak mindig viszonyítási pontok lesznek. Ha ezeknek a sarokházak­ nak a viszonyítási helyzetei elmozdulnak, akkor a követő és hanyatló házak viszo­ nyítási pontjai is elmozdulnak. 111 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Mikor valaki meggazdagodik vagy elszegényedik, esetleg elválik, akkor a viszonyulási pontjai változnak meg, nem a személyisége. Mert az nem változik, az ugyan­ olyan marad. A személyiségben megjelenő Bak-Mars, Rák-Nap és Szűz-Hold ugyan­ úgy maradt, nem változott semmit. Viszont egy Szűz-Holddal rendelkező ember

egészen másként reagál, ha az otthona a viszonyulási pont, és egészen másként, ha a hivatása. Egyből más analógiákat képviselnek a más-más viszonyulási pont­ hoz képest. Ha valakinek Szűz-Holdja van, és a hivatás a viszonyulási pontja, akkor ezt a Szűz-Hold hogyan képviseli? Valószínűleg az illető munkamániás lesz, mert a tö­ kéletességet nem otthon fogja keresni, hanem a hivatásában. És ha ő a hivatásá­ ban keresi a tökéletességet, akkor mi lehet fontos otthon? Csak a tökéletlenséget fogja észrevenni. Ahhoz, hogy valaki „rendesnek" érezhesse magát, kell mellé egy „rendetlen" ember. Van egy ismerősöm, aki a felesége szerint meglehetősen rendetlen. Ez a férfi külföldre ment dolgozni, és olyan szobatársakkal került össze, akik he­ lyett állandóan pakolhatott és takaríthatott. Amióta hazajött, teljesen meg­ változott, már nem rendetlen. Valójában nem ő változott, hanem a rendhez való viszonya.

Tehát az, hogy valaki mihez viszonyít, analógiában rögtön meghatározza a többi viszonyulását is, ezért érzi a változást. Amikor a jövő és a múlt összeér, a viszonyulási pontokon ér össze. Minden pilla­ natban viszonyulunk valamihez. Van, aki úgy viszonyul egy előadáshoz, hogy beül meghallgatni, bár a férje nem engedte el, sőt nem is tud róla, nem is fogja megtudni, tehát csak belül éli meg. Van, aki a párjával együtt megy, ők így viszonyulnak. Van, aki úgy viszonyul, hogy hazamegy és mesél róla. Tehát minden pillanatban viszonyulunk valahol valami­ hez, és ez eleve meghatározza a választásainkat. Ha ebben a viszonyulásban meg­ jelenik a sors, akkor az egész életünk kiteljesedik vagy összeomlik, megváltozik vagy analógiát vált, bárhogy is hívjuk. Különböző pontok jelennek meg különböző szinteken; és attól a pillanattól kezd­ ve, amikor valamelyiket az ember ki tudja választani - mert ez tudatos választás kell

hogy legyen -, mindig boldognak érzi majd magát, az életben többé nem lehet boldogtalan, hiszen az fog történni, amit választott. Ha bárki megnézi a horosz­ kópját, láthatja például: ha férjhez megy, le kell mondania az anyagiakról; az is ott lesz a horoszkópjában, hogy ha férjhez megy, le kell mondania a hivatásáról; ha férjhez megy, párja lesz, gyermeke, ez is ott lesz a horoszkópjában; ha férjhez megy, nem fog elválni, ott lesz a horoszkópjában ezek csak analógiák. Az egész horoszkóp mindig ráillik arra az analógiára, arra az élethelyzetre, amelyben az ember él. De ez csak addig tartható fenn, amíg a horoszkóp minden eleme a dön112 MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN? tés meghozatalakor fennálló helyzetben van, mintegy az adott pillanatban megme­ revedik. Abban a pillanatban, amikor a horoszkóp valamelyik eleme megváltozik - mondjuk, elmegy az illető dolgozni, mert megnőttek a gyermekei, vagy megcsal­ ja a párját,

elválik, hivatást vált -, ez a viszonyulási pont is megváltozik, és mivel egyetlen viszonyulási pont megváltozott, átrendeződik az egész horoszkóp, vagyis az egész élete. Ezért kell mindig a sarokházak mentén változtatnunk, mert itt vannak a viszo­ nyulási pontjaink. Máshol nem tudunk változtatni Amikor valaki az életében változás elé néz, tanácsoljuk neki, hogy „Változtass te!", mert ha saját maga jelöli ki önmaga számára a változáshoz nélkülözhetetlen új viszonyulási pontokat, akkor az élete is úgy fog alakulni, ahogyan ő akarja, és nem másképpen. Mert amikor a sorsot alakító analógiák változnak, akkor a sze­ mélyiségünk is követi a változásokat, és felveszi az új analógiákat. Például ha egy asszony anyaszerepe megszűnik (mert felnőttek a gyermekei és elmegy dolgozni), marad helyette az alárendelt szerep? Mondjuk, előtte otthon a Kos-Holdját élte, irányította a gyerekeket, mondván: „Ezt csináld,

így csináld, úgy csináld!", de a Kos-Holdjával a munkahelyén már egészen másként fog viselkedni. S ekkor mond­ ják, hogy megváltozott. Pedig nem változott semmit, csak az a viszonyulási pont változott, amelyhez képest a Kos-Hold analógiáját élte. A Kos-Hold is maradt, de már nem a gyerekeknek mondja meg, hogy mit csináljanak, hanem a munkahe­ lyén a beosztottainak vagy odahaza a férjének, mert már megszokta, hogy em­ bereket irányít, vezető. így aztán senki ne gondolja, hogy az elkövetkező időkben otthon vagy a munkahelyén majd Halakként (ami a Nap-jegye) fog viselkedni! Mert egycsapásra úgysem válik Halakká. Mikor azt mondták rá, hogy megválto­ zott, azért mondták, mert addig a Halak-Napjával a Kos-Holdnak azt a szintjét élte, hogy „Érted dolgozom, érted teszek mindent,,. A munkahelyén már nem ezt éli, ezért nem arra kell gondolnunk, hogy megváltozott, hanem hogy más élethely­ zetbe került. Ugyanezt a változást

tapasztalhatjuk, amikor egy nő gyereket szül. Milyen volt szülés előtt és milyenné vált utána? „Már nem ugyanaz az ember" - szoktuk mon­ dani. Pedig ugyanaz, csak a Holdja analógiát, viszonyulást váltott A Hold a nők horoszkópjában, amíg nincs gyerekük, a szülött anyját jelöli, és egészen addig, míg saját gyermekük nem születik, a viszonyulásuk mindig olyan lesz a Holdhoz, mint amilyen az MC-jük, ami az anyával való kapcsolatot is jelöli. De amikor a nő Hold lesz, vagyis anya, a Holdhoz való viszonyulása olyanná válik, mint amüyen az IC-je, tehát pont ellentéte lesz annak, mint ami lánykorában volt. Ezért van az, hogy például egy Kos-szülött, amikor jegyének azt az analógiáját éli, hogy „maga­ mért küzdök és harcolok", egészen másként jelenik meg a családban, mert azon az területen a Kos „családomért teszem" analógiája kerül előtérbe. Ugyanaz a megélés analógiában, de nem ugyanaz

élethelyzetben. Saját életünkben mindany113 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE nyian ugyanezeket a dilemmákat éljük át, de esélye a változtatásra csak annak az embernek van, aki mindezeket felismeri, és aki tudja, mit kell figyelnie. Szerintem az asztrológia mindennél nagyobb dolog, mert segítségével az életün­ ket képesek vagyunk tudatosan megválasztani és alakítani. Semmi különös tudást nem igényel, egyetlen dolgot csupán, hogy megtanuljuk: mindennek ára van. Mert ha tudjuk, hogy mindennek ára van, akkor képesek vagyunk azt is tudomásul venni, hogy amit felvállalunk, azért fizetnünk kell, még akkor is, ha nem szívesen tesszük. Keresnünk kell azokat a szinteket, ahol a viszonyulási pontokat tudatosan meg­ választani, változtatni és irányítani tudjuk! Amikor az asztrológiában valaki eljut arra a szintre, hogy már megérti ezeket a dolgokat, akkor fog ráérezni, mondhat­ ni, akkor fog bekattanni nála, hogy ez hogyan működik,

és a horoszkóp is meg­ nyílik akkor előtte. Egyszerűen látni és tudni fogja, mit miért tesz, s hogy a viszo­ nyulási pontokon keresztül vagy annak megváltoztatása következtében mit élhet meg. Az árat a sors mindig ahhoz szabja, amit képesek vagyunk adni, kihozni magunkból. S ha már a „tanulópénzt" is megfizettük, akkor onnantól kezdve min­ den választásunk tökéletes. Nem kaphatunk olyan feladatot, nem lehetnek olyan viszonyulási pontjaink, amelyeket ne tudnánk végrehajtani, megváltoztatni. És végül záró gondolatként vizsgáljuk meg azt a kérdést, hogyan, miként tudunk akkor dönteni vagy tudunk-e felelősséggel dönteni az életünk során? Úgy gondolom, hogy az ember a tetteiért soha nem felelős, csakis a döntéseiért. Ez azt jelenti, hogy bizonyos helyzetekben már valójában nincs szabad akarat. Döntéseink meghozatalakor ugyanis ráléptünk egy olyan útra, amelyről már nem lehet visszafordulni. Az életünkben

mindannyiunkra vár valami, mondjuk, egy élethelyzet, amit egy bolygó jelöl. Vegyük azt, hogy valakinek IV házas Uránusza van Akkor esetében az adott területen jelentkező viszonyulási ponthoz képest az otthon és a család megélése csak uránuszi analógiákon keresztül működhet. Mit jelent ez konkrétan? Ha mondjuk valaki családban él, és megjelenik az életében egy szerető (Uránusz), akkor attól a pülanattól kezdve megváltozik az életterülethez való viszonyulása, és soha többé nem tudnak azok az analógiák érvényesülni a családdal kapcsolat­ ban, mint azelőtt. Hiába mondja, hogy fontos számára a család, előző döntése el­ juttatta az uránuszi analógia megéléséhez, ezért elválik. Nem a válásért felelős, hanem az azt megelőző döntéséért. De valójában azért sem, mert a sors hozta olyan helyzetbe, hogy megtegye, mert nincs más lehetősége az uránuszi analógia meg­ valósítására. Ezért meg kellett változtatnia a

viszonyulási pontjait Ezután már semmi más teendője nincs, mint megélni a dolgokat. Ha látjuk, hogy horoszkóp­ jában az Uránusz a IV házában van, máris feltehetjük neki a kérdést: „Hogyan éled?" Ha sehogy, akkor majd jön egy esemény és már nincs választása. Mindenki mindig úgy viszonyul a házhelyzeteihez (az életterületeihez), ahogy él. Ha a Nep114 MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN? tunhoz neptuni módon viszonyul, akkor nagyon stabil lesz a háza (az az életterü­ lete), de mindig neptuni. Ha egy Uránuszhoz uránuszi módon viszonyul, az is sta­ bil lesz, de uránuszi. Attól válik bizonytalanná egy életterület, ha az ember nem úgy viszonyul hozzá, mint ahogyan előzőleg a megélése viszonyulási pontját kije­ lölte magának. A felelősség kérdésének tehát nem ott kell felmerülnie, hogy jó döntést hozunke vagy rosszat, hanem ott, hogy képesek vagyunk-e a döntésünk következményét felvállalni és tudomásul

venni. Nincs nehezebb dolog, mint úgy élni, hogy folyamatosan a saját döntéseinket kérdőjelezzük meg. De ha egyszer felismerjük, hogy nincsenek véletlenek, akkor a döntéseink sorsszerűségét is könnyebb lesz elfogadnunk. SZÜID-GYERMEK-KAPC SOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN Csak az lesz áldozat, aki áldozatra készül. Ez a cikk a gyermekbetegségekkel mint üzenettel foglalkozik, ami a szülők vagy a szülő és gyermek közötti kapcsolatban megjelenő problémákra hívja fel a figyel­ met. Már az elején hangsúlyozni szeretném, hogy nincs rossz szülő vagy nem létez­ het az, hogy a rossz nevelésünk következményeképpen betegszik meg gyermekünk, mert nem nevelhetjük rosszul gyermekeinket, ha a sors szempontjából vizsgáljuk minden tettünket és megnyüvánulásunkat kapcsolatainkban. Nincs olyan, hogy mert rosszul élek vagy teszek valami helytelent, ezért miattam lesz beteg a gyer­ mekem, vagy hogy megbetegíthetem a gyermekemet, ha

valamit nem teszek. E téma tárgyalásának célja, hogy megértsük, müyen információval és megoldá­ si lehetőséggel szolgálnak számunkra, ha felismerjük gyermekeink betegségeinek üzenetét. Amikor gyermekbetegségekről és gyerekekről van szó, feltámad a minden em­ berben ott bujkáló ösztönös félelem, hiszen gyermekeinket egészségesnek, boldog­ nak és jólneveltnek szeretnénk látni egész életükben. Emiatt is fontos, hogy tuda­ tosítsuk magunkban, illetve felismerjük, hogy nézeteinkkel, életvitelünkkel mit tu­ dunk átadni a gyermekeinknek és mit nem. Az életben gyakran adódhatnak olyan helyzetek, amikor egy gyermek láthatóan a szülő problémáit hordozza. Amikor a szülő és gyermek kapcsolatáról beszélünk, az első és legfontosabb mozzanat, ahonnan meg kell közelítenünk a kérdést: az a szülői minta kérdése. Minden gyermek egy mintával születik, amelyet két szülője együttes mintája ad ki. Nem tudunk mást tenni,

nem tudunk másként élni, mint saját gyermekünknek átadni azokat a mintákat, amelyeket mi is készen kaptunk. Természetesen ez a minta ugyanolyan feladatokat, nehézségeket és problémákat fog hordozni, mint amilyeneket saját életünk is magában foglal. Viszont ezeket egy­ szerűen adottságokként keh felfogni, amelyeket nem megváltoztatni kell, hanem megkeU tanulni élni velük. Ennek megfelelően kell a betegségeket megközelítenünk, és így kell ezekhez a dolgokhoz viszonyulnunk. 116 SZÜIŰ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN Amikor megkérdezzük, hogyan tudnánk a legjobbat tenni a gyermekünkkel vagy milyen módon tudnánk gyermekünkkel pozitívan megélni azokat a helyzeteket és mintákat, melyeket készen kaptunk, a válasz roppant egyszerű, nagyon könnyű a megoldás, semmi nehézség nincs benne: „csak" boldognak kell lennünk. Miért vélekedem így? Gondoljuk csak végig hétköznapi életünket, gondoljuk át, hogy amikor

valamit meg akarunk tanítani vagy át akarunk adni gyermekeink­ nek, mit teszünk? Példát mutatunk neki. Megmutatjuk, hogy viselkedünk élethely­ zetekben (megcsal a párunk, kirúg a főnökünk a munkahelyünkről stb.), hogyan oldjuk meg élethelyzeteinket. Az esetek többségében nem teszünk mást, mint meg­ tanítjuk gyermekünknek, hogyan kell egy feladatot megélni. A feladatok megoldá­ sa általában már egyedi érzelmi megközelítéseink alapján történik. Mindig saját érzelmi motivációink alapján cselekszünk, mindig úgy, ahogyan érezzük magunkat a kialakult helyzetben. De ha az adott helyzetet nem tudjuk elfogadni, mert szen­ vedünk tőle, mert problémákat okoz a szituáció, mert boldogtalanná tesz minket, akkor a gyerekeinknek sem tudunk más megoldási lehetőséget mutatni. S mi lehet annak az eredménye, ha mi nehezen tudjuk megoldani a saját élethelyzeteinket vagy nem tudunk azonosulni velük? Müyen megoldási mintát fogunk mi adni

gyer­ mekeinknek? Azt kell megértenünk, hogy az életfeladathoz, melyet gyerekeink kapnak, a kul­ csot, a megoldóképletet a szülő nyújtja. Ha ez egy olyan minta, ameUyel már a szü­ lő sem tudott azonosulni, akkor gyermekének csak azt tudja átadni, hogy tagadja vagy ne azonosuljon a saját mintájával. Miért? Vegyünk egy nagyon egyszerű példát, ami sok ember életében jelen van. Tegyük fel, a gyermek - sorsában - az önfeláldozást kapja életfeladatául, amit nem kerül­ het el. Neki így vagy úgy a feladatát meg kell élnie Hogyan lehet megtanítani egy gyermeket arra, hogy önfeláldozó legyen? A sors nagyon egyszerűen teszi ezt: olyan élethelyzetet teremt a szülőknek, hogy a gyermek találkozhasson az önfeláldozás szimbólumával, láthassa, átélhesse a környezetében. De mit jelent egyáltalán az önfeláldozás? Azt, hogy az ember önszántából mond le az akaratáról, a vágyairól, az önérvényesítéséről, anélkül, hogy érezné a

lemondást. így kimondva ez nem nagy probléma, de határozzuk meg egészen pontosan a lemondás lehetőségeit: „Mi­ ről tudunk felnőttként lemondani?" Fussunk végig az asztrológiai házak (mint sorsterületek) körén, és nézzünk meg néhány analógiát példaként arra, hogy éle­ tünk egyes területein miről is tudnánk lemondani. Az I. ház az ego háza; ugye, erről nem szeretnénk lemondani, hiszen minden pillanatban döntéshelyzetekbe kerülünk, és nem szeretjük, ha a sorsunkban má­ sok döntenek. A 2. ház az anyagiak területe; ezekről sem mondanánk le szívesen, bár talán még itt sikerülne legkönnyebben. 117 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE A 3. ház a kapcsolatok, a kommunikáció, a mozgás háza; ezért ha ezzel kap­ csolatos helyzetbe kerülünk, szenvedünk tőle, ezért itt sem mondunk le. AIV. ház a család, otthon analógiáit hordozza; természetesen itt sem monda­ nánk le önmagunktól semmiről. Az 5. ház a szerelem,

vágyak kiteljesedés háza; erről aztán végképp nem mon­ dunk le. A 6. ház a munka területe; itt már lehetnének esélyeink, hogy sikeresen le tu­ dunk mondani, de ki az, aki nyugodtan kijelenti: „Jó, én lemondok a munkáról"? Jön a VII. ház, a pár- és társas kapcsolatok, a külvilág háza; erről sem mondunk le, ha pont erre vágyunk. A 8. ház a szexualitás, a szerelem, a szerencse területe; erről meg végképp nem szeretnénk lemondani. A 9. ház a diploma, a külföld, a törvényesség, ez a terület is határeset; talán itt le tudunk mondani, és bárha kelletlenül, mégis belemegyünk, ha muszáj. A X. ház a célok, a karrier, a hivatás háza; erről sem mondunk le önszántunk­ ból, hiszen ma ez talán a legfontosabb területe életünknek. A 1 1 . ház a beteljesülés, a siker, a barátok, a szabadság területe; valójában er­ ről sem kíván lemondani senki sem. A 12. ház a szeretők, az egység, az önazonosság háza; nos, ezekről

le tudunk mondani? Az előbbi felsorolás csak néhány példát hoz fel a különböző életterületeken való lemondás analogikus lehetőségei közül. Azonban amiről magunktól le tudunk mon­ dani, az nem fontos, ezért nem is ez a feladat. Amiről le kell mondani, az éppen legfontosabb dolog az adott élethelyzetünkben. Ezért olyan nehéz Na most, ha azt kell megtanítanunk a gyermeknek, hogy önfeláldozó legyen, ak­ kor saját magunknak kell lemondanunk valamiről, hiszen tulajdon példánkon ke­ resztül tudjuk őt tanítani, és ezt tudjuk neki átadni. Miről fogunk lemondani? Lehet tippelni, bár nagyon egyszerű a válasz: semmiről. Semmiről, ami fontos Sőt, har­ colunk az ellen, hogy bármiről is le kelljen mondanunk. De miről kellene lemonda­ nunk? A sors kínál helyzeteket, de ezeket általában nem fogadjuk el. Emiatt, szin­ te biztos, hogy ott és arról fogunk lemondani, ahol és ami felől nem dönthetünk mi magunk. És miben nem dönthetünk mi

magunk? Két ilyen dolog van, közülük az egyik a párkapcsolat, mert ott mindig a másik ember dönt. Lehet, hogy azt mondjuk: „Nem mondok le róla, ragaszkodom a párom­ hoz, szeretem, és nem engedem el". De lehet, hogy a párunk megteszi ezt a „szí­ vességet", lemond rólunk, és elhagy. El tudnánk fogadni ezt? A másik dolog, amiben nem dönthetünk mi magunk: a gyerekkérdés. Ezt sem dönthetjük el mi. Egy nő csak azt döntheti el, hogy befogadó kíván-e lenni vagy sem Védekezzen-e, ha szeretkezik, vagy sem. De azt, hogy születik-e gyereke vagy sem, 118 SZÜIŰ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN nem ő dönti el. Egy férfi is csak abban a kérdésben tud dönteni, hogy lefekszik-e egy nővel vagy sem, védekezik-e vagy sem, de az aktus után már nem az övé a dön­ tés joga. Nem szeretnék ebbe mélyen belemenni, de meg tudnám mutatni néhány száz olyan ember horoszkópját, akik nagyon szeretnének gyereket, mégsem

teljesed­ het be ez irányú vágyuk. Vajon a Káli Intézetben miért állnak sorba az asszo­ nyok.? Miért? Mert gyereket akarnának De gyereket „akarni" nem lehet, hiszen nem az emberek akaratán múlik egy gyermek világra jötte, efelől csakis a sors dönthet. És a sors megmutatja: képes lemondatni bárkit a gyerekről, hogy bebi­ zonyítsa: nem az emberek akaratán múlik a döntés. Hová jutunk, mit tanítunk meg gyermekinknek, milyen helyzeteket fognak elfo­ gadni ők a sorsukban? Azt fogják tapasztalni, és a tapasztalataik alapján meg­ tanulni, hogy a lemondás nem lehet megoldás. Szülőként mit mondunk gyerme­ keinknek? Azt fogjuk mondani, hogy nagyszerű dolog lemondani dolgokról? Nem. Azt fogjuk mondani: „Fiam, ne mondj le semmiről, küzdjél, harcoljál, nehogy már lemondjál bármiről is, amiről nem muszáj!" Ezt tanítjuk szóban és viselkedésünk­ kel. Mert miről is mondunk le magunktól? Semmiről Úgy gondoljuk, ha valamit a sors

akadályoz, azt inkább kihívásnak keh tekinteni, és harcolunk érte/ellene, amíg csak tudunk. Magyarul: megtanítjuk gyermekeinknek, hogy nem jó bármiről is lemondani. Ez lesz az ő mintájuk Az élet során aztán el fogunk jutni ahhoz a ponthoz, ahol gyerekeinknek meg kellene oldani életfeladataikat azoknak a megoldási mintáknak az alapján, ame­ lyek segítségével már mi is megpróbáltuk több-kevesebb sikerrel megoldani saját életünk feladatait. Azonban, ha a már nekünk sem sikerült megoldani például azt, hogy önfeláldozóak legyünk - mert nem mondtunk le semmiről önként, és ezért csak áldozatként, vesztesként éltük meg életünk kritikus helyzeteit -, akkor gyer­ mekeink sem a helyes megoldási kulcsot kapják például önfeláldozó sorsukhoz, hanem azt a kulcsot, ami által csak áldozattá válhatnak, hiszen muszáj valaho­ gyan megélniük a sorsfeladataikat. A sors részéről, úgymond, a feladatok felkér­ dezése már egészen

korán, a legszorosabb érzelmi kapcsolatokban, először a gye­ rek és szülő kapcsolatában jelenik meg, hogy biztosítsa a „tanulás hatékonysá­ gát". Most már tudjuk, hogyan fogja megtanulni a lemondást a gyermek először? Természetesen úgy, hogy a sors a szülő és a gyermek kapcsolatában elkezdi fel­ erősíteni azokat az élethelyzeteket, amelyekben az önfeláldozás megjelenhet. Mi provokáljuk a sorsot azzal, hogy nem vagyunk tisztában, mi az, amit életünkben nem kerülhetünk el. És mivel nem tudjuk, ezért az önfeláldozást lemondásnak él­ jük, amelyet a sors kényszerít ránk. Nagyon egyszerű példát tudok erre mondani. Ha valakinek mandulagyul­ ladása van, nem tartjuk nagy ügynek. A betegség leggyakoribb megoldása, 119 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE amit az orvosok javasolnak, hogy kiveszik a páciens manduláját, tehát megműtik. „Nem baj, anyuka, nincs is ezzel semmi gond, jobb lesz a gyereknek, könnyebben kap

levegőt, nem fog szuszogni, csukva lesz a szája. Kidobjuk a manduláját, egy-két nap és túl lesz rajta. Nem érdemes vele bajlódni "Ez így is van a hétköznapok szintjén, de miről szól a mandulagyulladás szimbo­ likusan? Nagyon egyszerű erre az asztrológia válasza: a mandula, mint mirigy, a Vénusz analógiáit képviseli, így az önelfogadást, a biztonságot és a birtoklást szimbolizálja. A mandula szimbolikus jelentése tehát, hogy a gyermek birtokolni szeretné az édesanyját, a szüleit, a családot stb. Azonban pont ez az, amit valószínűleg nem akar az édesanyja. Miért nem akarja? Vélhetőleg azért, mert ha a gyereke birtokolja őt, az a saját szabadságának korlátozását jelenti. így a gyerek megtanulja, hogy nem az történik, amit ő akar, nem kötheti magához az édesanyját. Visíthat ő az óvodában, amikor otthagyják, majd elmagyarázzák: anyuka, a pszichológus is megmondhat­ ja, ez egy természetes állapot, a leválás

folyamatához tartozik. A gyerek ter­ mészetesen tiltakozik az elején, de majd megszokja, hiszen a közösség fontos neki." Az anyuka meg azt mondja: „Ha megszokja, akkor megszokja, nincs ezzel semmi baj, ott van az óvodában". Igen ám, de aztán néhány hét múlva begyullad a gyerek mandulája, mire az orvos azt mondja, szerinte jó lenne kivenni, mert ebből komolyabb prob­ lémák is adódhatnak. És természetesen ki fogják dobni a gyerek manduláját, és ezzel meg is oldották a problémát. A gyerek azt éli meg (persze nem tudato­ san), hogy „ha nem mondok le magamtól valamiről, majd lemondat a sors". Természeten ez nem minden esetben működik így, a gyermekek különbözőkép­ pen reagálnak és más-más módon jelzik a problémáikat. A betegség csak egy a sok szimbólum közül, amivel naponta találkozunk, és tény, hogy alig van olyan szülő, akinek gyermeke ne küzdene banális gyermekkori betegségekkel. De mit tanít a fenti

példában a szülő a gyermekének? A szülő azt mondja: „Én nem maradhatok otthon, nekem dolgoznom keh, hogy a család megéljen, nekem is tennem kell. Fontos a gyermek, de hiába akar velem lenni, nem engedhetjük meg magunknak. Más gyerekek is járnak óvodába, bölcsődébe, ő is ki fogja bírni Ak­ kor is dolgoznom kell, pénzt kell keresnem, ha a gyerek jobban igényelné az együtt­ létet." A szülő tehát nem tudja megtanítani a gyereknek, milyen más módon lehet­ ne lemondani az akaratáról legkönnyebben, mint egy betegségen keresztül. Emiatt persze nem is tudnak a gyerek gyakori betegsége okozta ördögi körből kitörni. Minden gyermekbetegség szimbolikusan valamiféle problémát jelez. Nincs olyan gyermekbetegség - akár mandula-, akár középfültő-gyulladás, akár asztma vagy ekcéma -, amely ne a szülő(k) életében jelenlévő problémákat jelezné szimboliku­ san. Azonban egy valamit el kell tudnunk fogadni: ha a problémát meg

tudnánk ma120 SZÜLD-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN gunktól oldani, akkor nem kellene annak gyerekünk betegsége által megjelennie. Ahhoz, hogy a sors szimbólumait megértsük és komolyan vegyük, meg kellene értenünk a betegség(ek) szimbolikáját is. Miről van szó? Itt arra kell gondolnunk, hogy nincs sem betegség, sem egészség, szimbólumok vannak, amelyek a hétköznapokban megjelenő problémákat jelzik. Ezért minden egyes ember egy-egy szimbólumhalmazként fogható fel. Ez azt jelenti, hogy az éle­ te, a teste, a környezete - külön-külön és együttesen is - analogikus módon ren­ delkezik azokkal az adottságokkal, képességekkel, melyek a sorsa megéléséhez szükségesek. Éppen emiatt adott élethelyzetekben bizonyos szimbólumokkal, és éppen azokkal, amelyek adottságainkkal analogikus módon megegyeznek találko­ znunk kell. Muszáj, hiszen adottságainkkal teremtjük meg azokat a helyzeteket, amelyekben találkoznunk keh

bizonyos energiákkal, eseményekkel, melyek szim­ bólumokon (mint például egy gyermekbetegség) keresztül jelennek meg. Ezek a találkozások arra kényszerítenek bennünket, hogy a reagálásainkkal megvalósít­ sunk általuk dolgokat az életünkben. Muszáj válaszolnunk a kialakult helyzetek­ re, mert ha nem tesszük meg, akkor helyettünk megteszi a sors. Az életünk során adódhatnak olyan helyzetek, amikor nem tudunk másképpen válaszolni, nem vagyunk képesek másképpen reagálni, mint betegségeken keresz­ tül. Mindig olyan betegséggel válaszolunk, amely szimbolikusan éppen azt az ak­ tuális problémánkat, helyzetünket jeleníti meg. Nézzünk egy egyszerű példát! Gyakran teszik fel azt a kérdést: ttA tömeges járványok és megbetegedések mi-ként értelmezhetők az egyén függvényében? Hiszen télen sok tíz- és száz­ ezer ember küzd megfázásos megbetegedéssel. Elképzelhető lenne, hogy annyi ember ugyanabban az élethelyzetben van

vagy azonos problémákkal küzd?" Válaszomat ezekre a kérdésre rögtön megadom. Vegyük a legegyszerűbb jár­ ványos megbetegedést, a náthát, hiszen sok gyerek szinte egész télen náthás. De mit szimbolizál a nátha? A nátha mint betegség szimbólumként a kapcsolatok problémáját jelöli. A kapcsolatok az analógiák sorában a Merkúr uralma alá tartoznak. Értel­ mezni a következőképpen lehet: a Merkúr analógiái közül a kapcsolatok, a mozgás, a kommunikáció problémáját, „uralt" szervei közül pedig a légzőszer­ veket, a légutakat jelöli; tehát alapvetően ebből az információhalmazból kell kiindulnunk. Ha náthásak vagyunk, köhögünk (légzőszervek problémája), folyik az orrunk, baktérium- vagy vírushordozóvá válunk, ezért az általá­ nos javallat az, hogy helyezzük magunkat ágynyugalomba (kapcsolatok kor­ látozása) a betegség idejére és tartózkodjunk minden külső kapcsolattól. Mi történik a

testünkkel, ha náthásak leszünk? Az orrfolyás mars-vénuszi analógia, a Plútó szimbolikáját hordozza ma­ gában, hiszen a nyálkahártya a Vénuszhoz tartozik, a gyulladás pedig Mars121 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE szimbólumként jelenik meg e betegségben, a Plútó pedig a váladék. Eszerint minden olyan nyálkahártya-gyulladás, amely váladékot termel, plútói ana­ lógia. Ez a betegség tehát Merkúr-Plútó-analógiát hordoz, üzenete pedig az, hogy az illető a kapcsolatai által valamilyen hatalomra szeretne szert tenni, és nehezen fogadja el, ha nem az ő akarata érvényesül. Ez a dolog egyik oldala, a másik pedig az, hogy le kellene mondania a kapcsolatairól. Éppen ez utóbbi értelmezés ad magyarázatot arra, hogy miért télen a leggyakoribb az influenza- vagy náthajárvány. Hiszen a tél a pihenés, a visszahúzódás időszaka, amikor pihen a természet és az új élet indulására, a tavaszra ké­ szül. A tömeges

náthajárvány célja tehát az, hogy megszüntesse az aktivi­ tást, lecsökkentse az energiákat. Ha valakivel együtt egy élethelyzetben, mindegy, hogy ez munka-, iskolai vagy párkapcsolat, az anya, az apa is szerepel-e benne, mindegy, milyen kapcsolatról beszélünk, ezek mindegyike egy-egy élethelyzetet teremt. Márpedig, ha a kapcso­ latainkban valamifajta feszültség van, akkor levezetésképpen megjelenhet a beteg­ ség. Továbbmenve: a szülő minden egyes kapcsolatának megélése a gyerek sze­ mélyiségén keresztül jelentkezik először. Emiatt sem mindegy, milyen az apa és az anya kapcsolata. Ha a kapcsolatok nem működnek, a probléma tükröződéseként a betegség mint szimbólum meg fog jelenni a hétköznapokban, és ezen keresztül éljük meg aktuális élethelyzetünket. De tegyünk fel egy egyszerű kérdést: „Miként tudnám megvalósítani azt, hogy ne jelenjen meg a betegség (mondjuk a nátha) az életemben?" vegyünk erre egy olyan

példát, amikor állandó, kimondott vagy kimondatlan konfliktusban állunk főnökünkkel, mert nem tudjuk elfogadni alárendeltségünket. Hogyan tudnánk ön­ magunktól felvállalni az alárendeltséget, hogy ne betegedjünk bele? Esetleg miként lehetne hatalomra szert tennünk ebben a konfliktushelyzetben? Egyszerű: sehogy, mert nem vagyunk abban a pozícióban. Ha meg tudnánk valósítani hatalom utáni vágyunkat vagy el tudnánk fogadni alárendeltségünket, akkor nem lenne problé­ mánk, ami pedig nem manifesztálódhatna betegségként az életünkben. De akkor mi a megoldás? Vannak más lehetőségek is: vagy elfogadjuk, hogy a szituációt nem lehet meg­ változtatni, mert ő a főnök, vagy el kell fojtanunk a problémát, hiszen muszáj dol­ goznunk. Végül még egy megoldás: lemondunk a kapcsolatról, addig nem dolgozunk, amíg meg nem oldjuk az alaphelyzetet. Hogyan tudjuk ezt megtenni? Elfogadni ugyan lehetne, de ha ezt meg tudnánk tenni, már megtettük

volna. Vagy ki kellene vennünk néhány nap szabadságot. Azonban magunktól ezt sem vagyunk képesek megtenni, mert ha odamegyünk a főnökhöz, hogy „Kérem, én most nem jövök pár napig dolgozni, mert besokaUtam a magával vívott csatától.", ezt sem tudjuk be­ vállalni, hiszen féltjük a munkahelyünket. Ezért kellene valami, ami megoldást 122 SZÜIŐ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN jelenthet. És erre tökéletesen jó a nátha Megjelenik az a szimbólum, hogy „Én ott­ hon maradhatok, nem kell felvállalnom az ütközéseket". Ezek után minden olyan helyzetben, amikor kapcsolataink feszültséggel terhel­ tek, segít a nátha. Nyugodtan mondhatjuk: „Hú, megfáztam, ne közelíts, mindenki maradjon tőlem távol, beteg vagyok. Én megtehetem!" De mi van akkor, ha ez a gyereknél jelenik meg ez a betegség, amikor a gyerek lesz náthás? A gyerek, amikor esetében ugyanez a szimbólum (értsd: kapcsolati probléma)

jelentkezik, tehát van ő is benáthásodik, mit tehet? Neki nem marad sa­ ját analógiája. 0 semmilyen döntést nem hozhat, mert minden döntést a szülő hoz meg helyette. 0 a szülőt próbálja irányítani, rákényszeríteni arra, hogy felvállal­ ja a nehézségeit. Azokkal a szimbolikus megnyilvánulásokkal (mint nátha) teremt élethelyzeteket, amelyekben úgymond ő jól érezheti magát (érvényesülhet az aka­ rata), melyekben ő el tudja fogadtatni, érvényre tudja juttatni akaratát. És hopp, náthás lesz! Mit fog tenni a mama? Ötpercenként rohangál, hogy „Fújd az orrodat, aludjál, feküdj le!" stb., magyarul: elkezdi a gyerek uralni a kapcsolatot, irányítani fog Amikor gyerekekről van szó, elég határozottan körül kell írnunk, müyen korban nevezzük a gyereket gyereknek. Ha a gyermekkort figyeljük, akkor hétéves korig teljesen egyértelmű, hogy a gyerek az édesanyához tartozik. Mit jelent ez? Azt, hogy minden analógiával - akár

betegség, akár más - az anyához van kötve. Ma­ gyarul: arra reagál, amit az anyja él meg a hétköznapokban. Most ez nem feltét­ lenül negatív és rossz, de bármilyen szimbólum, amely hétéves korig a gyerekben megjelenik, egyúttal az anya szimbóluma is. Ennek megfelelően természetesen, ha az anyával történik valami, az történik a gyerekkel is. Mivel azonban a gyer­ mek mindig érzékenyebb a felnőtteknél, nála látjuk előbb a reakciót. Ennek az a jelentősége, hogy egyrészt a sors mindig a számunkra legkönnyebben megvaló­ sítható analógiát hozza, másrészt sokkal érzékenyebben reagálunk a gyerekekkel kapcsolatos problémákra. Tehát sokkal könnyebb a felnőttet a gyereken keresztül rábírni arra, hogy megtegyen valamit, mint hogy a saját életében hozzon meg egy döntést. A felnőttek többsége, amikor beteg, bevesz két fájdalomcsillapítót vagy három gyulladás-csökkentőt, és megy tovább, mintha mi sem történt volna. Ezt a

gye­ rekkel nem tesszük meg. Rájuk szerencsére jobban odafigyelünk, mit csinálnak, mit esznek, mit isznak. Természetesen a gyerek minden rezdülése a szülő egyé­ niségének és tetteinek a tükröződése. Szembesülnünk kell gyerekünk személyisé­ gén és cselekedetein keresztül saját tükörképünkkel, mert saját megoldásainkat kényszeríti ránk. Mel Gibson amerikai színész mondta egy interjú során: „Egyet tudok ten­ ni a gyermekeimért, hogy szeretem az édesanyjukat". És ez bizony így van 123 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Talán így már nyilvánvaló, miért van óriási felelőssége abban a szülőnek, hogy a gyerek mit és hogyan él meg. De nem az anyának és nem az apának van a fele­ lőssége, ennél sokkal többről van szó. Az anya és az apa úgy kerül kapcsolatba egymással, úgy kerülnek bele egy pár­ kapcsolatba, hogy ők egymás életét segítik, egymás sorsát és feladatát támogat­ ják. Minden

párkapcsolat alapja, hogy a másik fél feladata megvalósuljon Persze elgondolkozhatunk azon, hogy mit tartunk segítségnek. Hiszen gondol­ kodásunk a jó és a rossz közötti egyensúly meglétén és megkülönböztetésén ala­ pul. Jogosan tesszük fel tehát a kérdést: „A betegség hogyan segít engem? Ez a segítség? Akkor mi az, ha valaki ártani akar, ha ez a segítség?" Sajnos nem a vágyainkhoz, ideáinkhoz kapjuk adottságainkat, hanem a felada­ tunkhoz. Ezt a feladatot segít megélni minden ember, aki körülvesz minket: a szü­ leink, testvéreink, barátaink, és elsősorban a párunk. Igen ám, de mi van akkor, ha olyan feladatot kaptunk, ami nem tetszik? Akkor sem tehetünk mást, akkor sem viselkedhetünk másként. De nézzünk egy konkrét életfeladatot! Ilyen feladat, tegyük fel, a függetlenség megélése: „Nekem függetlennek kell lennem". Ez egy konkrét életfeladat Mit fog tenni a párunk? Természetesen segíteni fog minket

abban, hogy függetlenné vál­ junk. Ez lesz a dolga Ha nem ezt teszi, akkor nem a feladatát éli, és az esetben nem lehet a párunk. De mivel azért választottuk éppen azt az embert társul, hogy segítsen megélni az életfeladatunkat, egészen biztosak lehetünk abban, hogy így vagy úgy, de függetlenné tesz majd bennünket. Mi ennek a lényege? Csak annyi, hogy saját reagálásunk dönti el, mi fog történ­ ni a kapcsolatunkban. De ha benne vagyunk egy házasságban, egy családban, és nem akarunk függetlenné válni - legalábbis azon a szinten semmiképpen sem, ahogy a hétköznapokban a függetlenséget gondoljuk -, akkor mit kell tennünk, ha a másik függetlenné akar tenni bennünket? Magától értetődően küzdeni fogunk ellene. De mit éreznénk, ha valaki ránk akarna kényszeríteni olyan helyzeteket, amelyeket nem szeretnénk? Miért legyünk függetlenek, ha nem arra vágyunk, ha nem azt akarjuk? Természetesen belül feszültségek képződnek

bennünk. Megjele­ nik tehát a probléma, az a feszültség, ami az életfeladatunk megoldása kapcsán képződik. Azonban saját életfeladatunk gyermekeink számára is feladat, hiszen a mintával a feladatot adjuk tovább. Tehát, ha nem akarjuk vagy nem tudjuk elviselni a helyzetet, a tudattalanunkon keresztül rögtön közvetítjük is a gyerekünknek. Ami számunkra nehézséget és boldogtalanságot okoz, azt a gyermekünk ugyan­ úgy nem fogja akarni, mint ahogy magunk sem, és ahogy mi nem tudjuk megélni, ugyanúgy nem tudja majd megélni gyerekünk sem. Nagyon egyszerű példákat lehet erre találni a hétköznapokban. A gyermek­ kor egyik legismertebb betegsége a krupp, az általában pici gyermekeknél 124 SZÜID-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN jelentkező vírusos légcsőhurut. Elég félelmetes a megnyilvánulása ennek a betegségnek. A gyerek csúnyán köhög, s döbbenetes látvány, amikor kruppos rohamot kap; úgy érezzük, mindjárt

megfullad. Azonban viszonylag gyorsan tudnak segíteni rajtuk az orvosok, ma már krupp-ambulanciák vannak a kórházakban, annyira sok ebben a betegségben szenvedő kisgyermek. De mi­ ért? Az asztrológia nagyon egyszerű választ ad a miértre, csak le kell tudni fordítanunk, mit jelent a krupp, ha szimbólumként jelenik meg. A vírust az Uránusz analógiái közé soroljuk, a légcső mint szerv a Merkúrhoz tartozik, a gyulladás pedig a Marshoz. Tehát megjelenik az Uránusz, a Mars és a Merkúr kapcsolatai által jelezett szimbolikus megnyilvánulási forma, a krupp, ami­ vel kapcsolatban a függetlenség, szabadság (Uránusz), az akarat (Mars) és a kap­ csolatok, környezet (Merkúr) problematikája jelenik meg. A hétköznapok szintjén ez azt jelenti: a gyerek ezen a szimbólumon keresztül mutatja meg, hogy a kör­ nyezetében olyan helyzet alakult ki, amelyben valakinek az akaratát, tetteit, füg­ getlenségét, szabadságát, kapcsolatait, mozgásterét

korlátozzák. Ez a probléma természetesen nem a sajátja, szüleinek valamelyikétől ered, valamelyik szülője ezt a problémát éli meg a hétköznapok szintjén. És mivel hétéves korig a gyerek a szülőhöz tartozik, nevezetesen az anyához, teljesen természetes, hogy a kapcso­ latokban megjelenő korlátozás az anya problémája lesz. Lehet, hogy az anya füg­ getlenségével van baj: a gyereknevelés, az anyai feladatok korlátozzák, és ezt ne­ hezen fogadja el. De lehet, hogy az apa keveset van otthon, viszonylagos független­ séget élvez, az anya pedig nem tud otthonról eljárni, s emiatt bezárva érzi magát. Hogy valójában mi a probléma, csak maga az anya tudhatja. Az ő reakcióiból kell azt majd nekünk megtudnunk. De akkor mi a megoldás? Az anya azt érzi, ezt a szituációt nem tudja megol­ dani. Nem azért jött létre a kisgyermek betegsége, mert nem akarja másként az anya elfogadni az élethelyzetét, hanem mert nem tudja megoldani

másként az aktuális élethelyzetét. És ezért a sors a gyerek megbetegedésén keresztül fogja figyelmeztetni a megoldás halaszthatatlan voltára. Megkérdezte valaki tőlem a napokban: „Kificamítottam a bokámat, mit jelenthet az a sorsomban?" Szimbolikusan azt jelenti, hogy a mozgásában korlátozni akarja a sors - bokaficam -, nem egy nagy ügy. Ugyanazok az analógiák jelentek meg nála is, mint az előző esetben: az Uránusz (szabad­ ság) mint ficam, a Merkúr mint (kapcsolatok) mozgás, a Mars mint (akarat) baleset. Nem tudja elfogadni, hogy kapcsolataiban korlátozott Kificamodott a bokája, ami néhány hét alatt rendbe jött ugyan, de rá egy hétre a gyereke elkapott egy vírusos influenzát, és újra hetekig otthon kellett maradnia. Eljött megint, s megkérdezte: ,Miért lett a gyerek influenzás? Miért vannak 125 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE ezek a nehézségek az életemben?" Ugyanazért, amiért a bokaficama is megje­ lent,

pontosan ugyanazért: a sors le akarta állítani. A mama bokaficamával nem történt semmi, elment orvoshoz, sínbe rakták a lábát, és ment tovább minden, majd legközelebb óvatosabb lesz, ám esze ágában sem volt leállni. De a gyereknél ez már nem így jelentkezett, mert az ő betegsége, az ő prob­ lémája az anyát nagyon keményen érintette, hiszen gyermekeink betegsége egészen más érzelmi megközelítést hoz az életünkben. Amikor egy gyermeket látunk szenvedni, az már egészen más dolog, mint a saját bajunk. Mikor ott ülünk a kis beteg ágyánál, az aggodalom teljesen más szinten érint meg min­ ket. Es megkérdezzük: „Mit élünk meg rosszul?" Semmit! Csak amit magunk­ tól kellene megtennünk, de nem tesszük meg, azt a sors kényszeríti ránk. A probléma ebben az esetben sem volt túlságosan jelentős. Naponta találkozunk ilyen élethelyzetekkel. Az anya úgy érezte, párja elhanyagolja, ezt pedig nem akarja elfogadni. A betegség

sem egy különleges eset Hány és hány embernek van bokaficama, hány gyereknek van vírusos torokgyulladása, fertőzése, hány inf­ luenzás betegség van! S ezek mind-mind ugyanazon alapszimbólumból adódnak. Rosszul csinálunk-e valamit? Nem, semmit nem teszünk rosszul, de magunktól nem oldjuk meg a nehézségeinket, a feladatainkat. El kellene tudnunk fogadni a sors által felkínált lehetőségeket. Ha a vágyaink ellentétesek a feladattal, a sors úgy­ sem engedi vágyaink teljesülését. Ha a párunknak korlátoznia kell, akkor úgyis korlátozni fog, függetlenül attól, hogy ki a párunk. Az asztrológiában a betegségeknek is szintjeik vannak. Ezek a szintek egy-részt a problémák szintjei, de a terápiának is lépcsőfokai. Alsó szinten azok a beteg­ ségek vannak, amelyeket nem tudunk megváltoztatni, mivel olyan élethelyzetben vagyunk, hogy azokat már nem tudjuk megoldani. Ezek a gyógyíthatatlan beteg­ ségek, amelyeket csak műtéttel lehet

esetleg korrigálni, de mi magunk már semmit sem tudunk tenni eUenük. Ide leginkább a nagyon súlyos betegségek tartoznak A következőt, a középső szintet kommunikációs szintnek hívjuk. Ezen a szinten van a betegségek jó része. A szervezet a betegség tünetei által üzen és kommunikál velünk. Felső szinten természetszerűleg nem létezik betegség, mint megélési forma Nézzünk egy példát a leggyakoribb középső szinten megnyilvánuló betegségre! Teljesen hétköznapi példája a fejfájás. Mit jelent a fejfájás? „Valamit akar tőlem a sors, le akar állítani." Itt is a szimbólumokat hívjuk segítségül Egy ilyen egyszerű betegség, mint a fejfájás, szinte megoldhatatlan probléma elé állítja az embert. Nézzük meg, fejfájás esetén - amikor is nem bírjuk a zajt, a fényt, a mozgást, semmit, ami a világgal való intenzív kapcsolattal jár - mire kényszerít bennünket a sors? Visszafogja tevékenységeinket. Mit teszünk tehát?

Gyógyszert veszünk be, mert mennünk kell, dolgozni kell, tanulni kell, intézni a dolgainkat. Semmi bajom a gyógyszerekkel, nem vagyok gyógyszerellenes, sőt tudom, hogy a gyógyszer is 126 SZÜIŐ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN szintet jelöl. Azt jelenti: „Beismerem, innentől kezdve önmagam nem tudom meg­ oldani a problémát, nem vagyok elég erős hozzá. Beveszem a gyógyszert, kérek kívülről egy kis segítséget, amivel ezt majd megoldom." De mi ezzel a baj? Csak az, hogy ezek után még nehezebb lesz a problémáinkat megoldani, mert már a tudattalanunk elfogadja, hogy ha valami nem megy, majd jön a segítség. Egyszerűen a késztetés szűnik meg, hogy elfogadjunk bizonyos hely­ zeteket vagy eseményeket. így a többi feladatot is sokkal nehezebb lesz megél­ nünk. Emiatt nagyon figyelni kell, ha a gyereket gyógyszerezzük. Természetesen alap­ vetően ez ugyanazt jelenti, mintha a szülő önmaga venné be a gyógyszert

anélkül, hogy saját egója kapcsolatba kerülne vele. Nem azt fogja gondolni: „Én lemond­ tam arról, hogy ezt megoldjam", hanem azt: „Én mindent megtettem, hogy a gye­ reknek segítsek,,. A tudat számára ez sokkal könnyebb feladat, mint a saját betegség megélése, illetve megoldása. Tehát a betegséget átfordítjuk egy olyan analógiára, hogy „én nem tudom megoldani". Viszont azzal, hogy önmagunktól nem tudjuk megoldani a problémáinkat, egyikünk sem szívesen szembesül. De ha nem szembesülünk ve­ lük, ha elnyomjuk a figyelmeztetéseket, akkor a sors egy mélyebb szinten megnyil­ vánuló betegséget hoz, amely már drasztikusabb beavatkozást igényel. A szimbólumok által képviselt problémákat valamilyen módon meg kell élni. Igen ám, de amikor eltüntetjük a betegségek tüneteit, egyúttal eltüntetjük a szimbólu­ mokat is. Nem tudunk azonosulni a feladatunkkal A betegséget számunkra min­ dig a tünetek jelölik. Semmi

másnak nem érzékeljük a betegséget, mint tünetnek Mert ha valakinek nincs tünete, nem fáj semmije, nincs olyan tényező, ami az éle­ tét zavarná, akkor, valljuk be, jogosan gondolhatja azt, hogy nem beteg. Mert csak a tünet képes minket korlátozni, a betegség nem. Ezért természetesen a tudatunk sem képes megérteni, hogy a betegség a prob­ léma, nem pedig a tünet. Ha valakinek fáj a feje, esze ágában sincs okokat keresni, pedig lehet hogy lúdtalpas, és ettől fáj a feje, de talán azért, mert rossz a szeme vagy a vérnyomása; lehet, hogy nem eleget vagy éppenséggel sokat evett, cukor­ vagy epeproblémája van - a fejfájás oka millió probléma lehet. De általában nem ezzel kezdünk el foglalkozni, hanem a tünettel. Saját betegségünk nem maga az ok, ami kiváltja a tüneteinket, hanem a beteg­ ség már önmagában is tünete a problémáinknak. Ezért aztán természetes emberi hozzáállás, hogy nem az érdekel bennünket, ami a

problémánk, hanem hogy a tü­ neteink elmúljanak. Mert ekkor, tünetmentesen, érezzük magunkat egészségesnek Ebben az esetben teljesen mindegy, milyen terápiával küzdünk a tünetek ellen. Mindegy, hogy azt gyógyszerként vagy homeopátiás szerként használjuk-e vagy gyógyteaként, mert ha ugyanarra használjuk, akkor nincs különbség. Miért nincs? Hiszen állandóan halljuk a szólamokat a természetes és a kémiai anyagok közötti 127 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE különbségről! Azért, mert a cél ugyanaz: ugyanúgy a tünet ellen használjuk, nem pedig a probléma megoldása érdekében. És ebben az esetben mindegy, mit alkal­ mazunk. A tudattalanunk számára egyértelmű a beismerés: nem tudjuk önma­ gunk megoldani a problémát, elfogadni meg még úgy sem. A sors kisegít mindannyiunkat: olyan élethelyzetet teremtünk magunknak, mely­ ben egy másik analógiával találkozunk, talán ez újabbat meg tudjuk oldani. De ha valami feladatot

muszáj megélnünk, amit folyton csak kikerülni akarunk, az ódázgatással egyre mélyebb szintre helyezzük a problémát. És minél mélyebbre toljuk a problémát, annál súlyosabb a betegség is. Tehát a sors nem tesz mást, csak egyensúlyi helyzeteket keres a szimbólumok között. Ugyanolyan jó a betegség, mint a feladat tudatos megoldása, de ez megfordítva is igaz. Ezért azt vallom: ha valami problémám van, és az azzal együtt létrejövő élethely­ zetet meg tudom oldani, akkor meg tudom oldani azt a betegséget is, mely a prob­ lémámat szimbolizálja. Egyszerű oknál fogva: mert úgy gondolom, hogy egy szim­ bólum jelenik meg, nem pedig egy betegség. A betegség - amit mi annak tartunk - csak a tünet, ami magát a problémát szimbolizálja, és általa az életfeladatot. Természetesen a tüneteket legnehezebben gyermekeink életében fogadjuk el, ezért mindent meg fogunk tenni, hogy megszüntessük azokat. Az eddigiekben megismerhettük néhány

példán keresztül, hogy első hét évében a gyermek miként reagálhat szülei problémáira. Azonban egy kicsit más a hely­ zet, amikor a gyerek a hét- és tizennégy éves kora közötti időszakot éli, mert ter­ mészetesen még ilyenkor is gyermekről beszélünk, ilyenkor is a szülő problémá­ ja jelenik meg a gyermek betegségeiben, de már nem ugyanazon a szinten, és a megoldások sem ugyanazok. Miért? A választ az asztrológia életciklus-elmélete, az élet periódusokra való felosz­ tása adja meg. Hétéves korára átveszi a gyermek azokat szülői mintákat, melye­ ket majd egész élete során alkalmazni fog. Az anya és az apa saját feladatainak megoldási sémáit adja át. Innentől, va-gyis hétéves kora után már egy olyan idő­ szakról van szó, amikor a szülőtől kapott mintát a gyermeknek használnia kell. Ezt az időszakot Merkúr-korszaknak hívjuk. Ez a kapcsolatteremtés, tapasztalat­ szerzés és tanulás ideje. Ekkor járunk

iskolába, megszerezzük első közösségi él­ ményeinket, és tanulunk. De mit tanulunk? Megint itt a nagy kérdés, hogy mit tanul meg egy gyerek? Mit mutat neki az iskola, mit fogalmaz meg számára a pedagógus és rajta keresztül a társadalom? Aki gyakorló szülő vagy emlékszik, müyen volt gyermeknek lenni, müyen volt isko­ lába járni, biztosan érezte már, hogy valószínűleg nem az iskola számára a meg­ felelő, nem az jó neki. Gyermekkoromban mindig azt gondoltam, hogy azért kell iskolába járnom, mert mindenki oda jár, mert tanulni kötelező, meg el is várják tőlem, hogy oda jár­ jak. De sosem gondoltam, hogy jobb iskolába járni, mint játszani, pedig még nem 128 SZÜLŐ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN is éreztem magam rosszul a suliban, szerettem tanulni. Mégis iskolába járunk, ta­ nulunk, információt szerzünk. De mit vár tudattalanul egy gyerek, egy olyan lélek, aki alkalmazni akarja a mintáit? Azt várja, hogy

megtanítsák azokra az eszkö­ zökre, melyekkel a mintáit alkalmazni tudja majd az életben. Keresi azokat a hely­ zeteket, amelyek lehetőségeket nyújtanak számára, hogy valamüyen módon felis­ merje az adottságait, esetleg a feladatát. Ha valójában ezt várjuk el, akkor itt igen jelentős problémákkal kell szembesül­ nünk. Érdemes lenne megkérdeznünk a szülőktől, hogy ki müyen iskolába járatja a gyerekét, és hogy miért éppen oda. De azt is megkérdezhetnénk, egyáltalán mi­ ért járatják iskolába gyermekeiket. Egyik barátomnak például az a véleménye, amit hangoztat is, hogy ő nem adja iskolába a gyermekeit, mert nem ért egyet azzal, ahogy ma tanítják és nevelik őket. Ezért nem is járnak a gyerekei iskolába, magántanulók, évente egyszer mennek vizsgázni, mert ő nem engedi őket abba a közegbe. Bevallom, nekem talán ez a legszimpatikusabb megoldás. Meg is indokolom, mi­ ért értek egyet az apukával. Mert a gyerek nem a

mintájának megfelelően tanulja meg az iskolában azt, amit meg kell tanulnia, hanem a mintáját próbálja hozzá­ igazítani a tanulnivalókhoz. Tehát az iskolában nem az adottságainak megfelelő feladatokat kapnak a gyerekek, hanem a feladatokhoz próbálják igazítani a képes­ ségeiket. És ez a probléma! Hiszen gondoljunk csak a munkahelyünkre! Ha a képessé­ geinkkel és adottságainkkal tisztában vagyunk, akkor - a legoptimálisabb esetet alapul véve - azzal foglalkozunk, amire vágyunk, amit szeretünk csinálni. Ez a legoptimálisabb eset. Miért? Mert nem érezzük azt, hogy dolgozunk Mert ha vala­ ki azon a pályán van, amelyikre mindig vágyott, akkor az ott végzett munka nem robot, hanem hobbi. Mert mivel foglalkozunk akkor, amikor pihenünk? Azzal, ami­ vel akkor, amikor dolgozunk. Ez a legoptimálisabb eset, hiszen képességeink, adottságaink, tehetségünk azo­ nossá válik azzal, ami csinálunk, amivel foglalkozunk. Ha ettől bármilyen

irányba kitérünk, akkor valamelyik területen negatív élethelyzeteket, életérzéseket kell megtapasztalnunk. A legdurvább eset, amikor azért dolgozunk, mert valahol mu­ száj dolgoznunk, mert meg kell élnünk, s teljesen mindegy, mit csinálunk, valahogy eltelik a munkaidő, aztán hazamegyünk. Nekem nagyon szimpatikus, hogy Ameri­ kában a gyerekek pályaválasztása előtt a szülők bemennek az iskolába elbeszél­ getni arról, hogy miért választották saját hivatásukat, munkahelyüket, ahol dolgoz­ nak, és azt miért tartják fontosnak. Érdekes lenne nálunk is megnézni, hogy a szü­ lők hogyan viszonyulnak a munkájukhoz! Mi lehet rosszabb annál, mint naponta olyan munkát végeznünk, amit nem szeretünk. Mert mi történik üyenkor? 129 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Az érzéseinket hozzáigazítjuk valamilyen kötelező dologhoz, mert pénz kell ke­ resnünk, el kell tartanunk a családot, mert fizetnünk kell a gyerekek tandíját, és

roppant messze fogunk kerülni attól a feladattól, amihez a tehetségünket és adott­ ságainkat kaptuk. De ha ez így fog történni, akkor egy dolog biztos: boldogok nem leszünk. Nem lehetünk, mert a sors nem fogja engedni A sors arra fog kénysze­ ríteni bennünket, hogy a feladatunkat teljesítsük, viszont ha ez az akaratunkkal szemben történik, ellentmond a boldogság iránti vágyunknak és jogunknak. Mind­ egy, milyen élethelyzet van körülöttünk, állandóan nyomás alatt fog tartani minket a sors, begyűrűzik a magánéletünkbe, megjelenik családi életünkben a boldogta­ lanság, a kényszerűség, ez pedig a sorsunk minden területére visszahat. Ha vala­ mit nem csinálunk szívesen, az nemcsak ott jelenik meg problémaként, ahol épp jelentkezik, hanem szinte mindenhol. Ugyanezt a teóriát gondoljuk végig a gyermek esetében! A gyermek a szüleitől örökölt adottságokkal jön a világra. Ezekre az adottságokra alapozottan jelennek meg sorsában

az életesemények. Szülei azt tanították neki: „Fiam (lányom), a leg­ fontosabb a világon a szabadság!" Nem azzal tanítja a gyermeket, hogy megmond­ ja neki, mit kell tennie, hanem azzal, amit valójában tesz. Amikor valaki amiatt válik el, mert nem hagyja, hogy korlátozza a párja, akkor a tanítás a következő: „Csak azt a korlátot fogadd el, ami neked is tetszik!" Ugye, hallottunk már ilyet? Vagy mondjuk, az apa azt tanítja a fiának: „A legfontosabb az, hogy sikeres legyél, sok pénzt keressél!" stb. Nem azzal tanít, amit mond, hanem azzal, ahogyan él Ezer üyen példát lehetne még mondani. Például gyerek bekerül egy iskolába, ahol elvárások és korlátok vannak. Teljesen mindegy, ő mit akar, mire van neki te­ hetsége, teljesen mindegy, ő miként áU a mintáival, valamilyen módon el kell fo­ gadnia a helyzetet. És akkor jön a megmérettetés Kettest kap ebből, ötöst abból, hármast amabból, és közlik vele, hogy

„Nem vagy elég okos vagy szorgalmas, vagy tehetséges". A gyerek pedig dolgozza ezt fel! De hogyan? Lehet, hogy szereti a tanárnőjét és az is őt, ez a szerencsésebb helyzet. De lehet, hogy azt érzi, a tanár nem szereti őt, ezért folyamatosan kiszúr vele. Hogyan lehet ezt lereagálni? A gye­ rek természetesen azokon a területeken lesz sikeres és elégedett, ahol azt tanul­ hatja meg, ami az ő mintájával megegyezik, azt keresni is fogja. Ez akkor is így lesz, ha a szülő nevelés területén nem ezt szeretné elérni. Ha egyszer a független­ séget éli a szülő, akkor a gyerek sem fog elfogadni korlátokat, még a tanárától sem. Azt érzi, ez nem az ő mintája, nem az ő élete, nem ezt akarja, és keményen ellen fog állni, bárki is akarja rákényszeríteni a korlátokat. Persze a szülő azt fog­ ja mondani: „Neked az iskola olyan, mint nekem a munka". De akkor miért cso­ dálkozunk, ha a gyerek úgy is áll hozzá? Azt gondolom,

következetesnek kell lennünk. Tanítsuk azt, amit magunk is el­ fogadunk, amivel mi is azonosulni tudunk, tehát adjuk önmagunkat! Azt várjuk el azt a gyerektől, amit nap mint nap mi is teszünk! 130 SZÜIŐ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN Nézzük meg, miként jelenik meg ez a gondolat a szülő-gyermek-kapcsolatban! vallom és hiszem, hogy igenis a felnőtt a gyerekek cinkosa. Nem szabad megen­ gednie, hogy a gyermek személyisége sérüljön. Mert abban a piUanatban, amikor a gyermekkel el tudjuk hitetni - amit sajnos sokan el is hitetünk -, hogy „Nem az a fontos, mit és hogyan tanulsz, csak járd már ki végre az iskolát!", baj van. Mert a gyermek megtanul hazudni. Mert azt fogja gondolni: „Nem azért van az iskola, hogy nekem jó legyen, nem az a célja, hogy tudást adjon nekem, hanem azért van, mert valakik kötelezővé tették, hogy ezáltal rajtam uralkodhassanak". És abban a pillanatban ott a társadalmi morál

színvonalával komoly bajok vannak! De a gye­ rekeknek ki kell bírniuk az iskolát! Ez azért probléma, mert ez az attitűd a szülő-gyermek-kapcsolatban azt fogja jelenteni, hogy „Én akkor felelek meg a szüleimnek, ha azt teszem, amit elvárnak. De ha én nem akarok megfelelni nekik, akkor csak úgy teszek, mintha érdekelne az iskola, így valójában hazudok." Tudom, hogy ez a felfogás egy kicsit szélsőséges, talán furcsán is hangzik, még­ is így van. Mert a gyerek nem tud a saját szülei önellentmondó magatartásával mit kezdeni. Neki azt mutatja (miközben másra próbálja szóban nevelni) mintaként a szülő, hogy nem kell elfogadni a korlátokat, hiszen az apa is színészkedik, amikor látszólag elfogadja a munkahelyén, a házasságában, a közlekedésben és a többi helyen a szabályokat. De akkor miért csodálkozunk mégis gyermekeink viselke­ désén? Sokan vitatkoznak azon, hogy a gyerek mennyire tudatos lény, illetve hogy hány éves

korában válik tudatossá. Tudja-e egy gyerek, hogy mit tesz? Meggyőződésem, hogy a gyerek tizennégy éves koráig nem tudja, mit csinál, akkor sem tudja, ha látszólag már érett. Hozhat olyan döntéseket, melyek alapján úgy tűnik, hogy érett és tudja, mit csinál. De nem tudja Egyszerűen azért nem tudja, mert nem éli közvetlenül az életét, magyarul: a saját sorsában nem hozhat döntéseket. Az élethelyzeteit nem ő választja, neki a szülei, a környezete, a világ döntéseire kell reagálnia. Ezek a közvetett döntések pedig mindig olyan élethely­ zeteket fognak számára teremteni, amelyekben kötelező lesz a mintáját megélnie. Vegyünk ismét egy nagyon egyszerű szakmai példát! Mi van akkor, ha egy Skorpió Nap-jegyű kisfiúnak Mérleg-Merkúrja van? A Mer­ kúr-korszakban, tehát a gyermekkorban ő Mérlegként fog megnyilvánulni, ami azt jelenteni, hogy ebben az időszakban megpróbál folyamatosan megfelelni a kül­ világnak. A

gyerekkora 7-14 életéve így fog eltelni Viszont ő mégiscsak Skorpió, ami azt jelenti, hogy megkell tanulnia, mi az egyedüllét, vagyis mi a magány Meg kell tanulnia, hogy „a belső úton mindig egyedül vagyok". Ha ezt jól tanítjuk meg neki, akkor ennek a Skorpió-gyereknek a Mérleg-Merkúrját úgy kell megélnie, hogy „a külvilág engem akkor is el fog fogadni olyannak, amilyen vagyok, ha én azt te131 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE szem, ami nekem jó, aki meg nem fogad el, azzal megszűnik a kapcsolatom". „Ami nekem jó, az a másiknak nem kell, ami nekem fáj, az a másiknak nem fáj, ami nekem szép, az a másiknak úgysem szép." A Skorpió-gyerek csak annyit tud, hogy egyedül van. Az érzéseit senki nem tudja felülírni, az a sajátunk Neki is ezt kell megtanulnia, ezt kell átélnie. De hogyan fogja megtanulni akkor, ha mindenki csak azt sulykolja belé, hogy amit tesz, rossz, pedig ő csak teszi, amit jónak tart, de ez másoknak

nem jó. „Mi­ ért teszed ezt vagy azt az iskolában, miért nem fogadsz szót az óvónéninek?." és így tovább. Mit fog megtanulni a Skorpió-gyerek? Természetesen ilyenkor, mint minden gyerek, az adottságainak megfelelően megpróbál tenni valamit. Átvált egy másik analógiára, a Mérleg-Merkúrral kifelé azt fogja mutatni, hogy „olyan va­ gyok, amüyennek ti gondoltok", és belül elfojtja valódi énjét vagy fellázad és tagad mindent, amit elvárnak tőle. Ezzel azt érhetjük el, hogy nem az lesz számára fon­ tos, mit tesz és gondol, csak az, hogy megfeleljen. Ezzel egyrészt elhitetjük vele, hogy mindenkinek egyformán kell élnie és viselkednie, másrészt megtanítjuk ha­ zudni, mert rájön, hogy ha nem tud olyan lenni, mint a többiek, hátrányba kerül. De miként fog ez jelentkezni? Az egyik tanítványom története adja a következő példát. Az eset a kislá­ nyával történt. Ez engem annak idején nagyon felháborított Az volt

a kér­ dése: „Nem tudom, mi van a gyerekkel, de a folyton bepisil. Hétéves most, de kétévesen már szobatiszta volt. Valaminek történnie kellett, de elképzelni sem tudom, hogy mi. Úgy gondolom, a családban semmi probléma nincs, ezért nem találom az okát, ami ezt eredményezte." Tehát nincs oka a feszültség­ nek, hiszen nincs veszekedés, nem élnek olyan élethelyzetben, hogy a gyerek problémát okozó magatartásának indoka lenne. Annyit tudni kell a szülők­ ről, hogy önmagukkal szemben elég nagy elvárásokat támasztottak. Az iskolával kapcsolatban is kérdezgettem, ott történt-e valami, de nem derült ki semmi. Ugyanúgy éli az életét, mint a többi gyerek Különösebben nem közlékeny, de nem is volt az sosem. Amikor erről beszélgettünk, ott volt a kislány is. Kérdezgettem a kislányt, milyen az iskola, szereti-e a tanító né­ nit. „Hát - mondja a kislány -, az igazság az, hogy most nem érzem jól ma­ gamat, mert nem tudok

jó lenni." Végül is a történet a következő Karácsony előtt a tanító néni kitalálta, hogy az a gyerek, aki a legjobban viselkedik, az adventi naptárból minden nap kap egy szelet csokit. De ő so­ sem kapott. Odafordult hozzám, és azt mondta: „Bácsi, tessék elhinni, én en­ nél jobb már nem tudok lenni, és én sosem kaptam csokit. En mindent meg­ tettem, hogy jó legyek, de nem kaptam csokit. És a tanító néni mindig azt mondta, amikor megkérdeztem, hogy én miért nem kapok csokit, hogy majd ha jó kislány leszek." 132 SZÜLŐ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN Most akkor ez mi? Ez engem teljesen felháborított. Persze a tanítónő ösz­ tönösen azt csinálta, amit egy „tanítónő" csinál. Milyen gyereket akar látni? Jó gyereket. És milyen a jó gyerek? Aki senkit sem zavar, nem zavarja az órát, figyel és tanul. Nem az a jó gyerek, aki olyan, amilyen ösztönösen tud lenni, hanem olyan, aki senkit sem

zavar. És ha a gyerek nem tud olyan len­ ni? Hát, legfeljebb bepisil. Hol találhatjuk meg ebben a történetben a lényeget? Nem a tanítónő a „hibás" ebben, hanem a szülő! Persze csak idézőjelben „hibás", mert a szülő sem tesz mást, csak amit jónak lát. De ha valaki maximalista önmagával szemben, az táplálni fogja gyermekében is a maximaiizmus iránti igényt. És a gyermek eljut odáig, hogy csak akkor érzi, hogy elfogadták, ha úgy tapasztalja, meg tudott felelni kifelé is a szülők, a tanítónő, a világ elvárásainak. Tehát: „Nem szabad fellázadni a tanítónő ellen, szót kell fogadni, és azt kell csi­ nálni, amit mond!" Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell a gyer­ mekeknek keret, nem kell neki korlát, de ha nem az egyéniségének megfelelő mó­ don kezelik, ha nem a személyiségére szabott a feladat és a felelősség, ha nem egyénüeg foglalkoznak vele, óhatatlanul is belesodródik egy-egy olyan

helyzetbe, mint a fenti történet szerinti. Továbbá: hogy a tanítónővel ütközik, nem érdekes. Higgyék el, nem érdekes! Igenis, ha a tanítónő úgy gondolja, adjon neki intőt, egyest. Ez egy dolog, ez őróla szól. De a szülő ne legyen ebben partner! Mert minden osztályzat és intő arról szól, hogy müyen a tanítónő viszonya a gyerekkel, és nem arról, hogy milyen a gyerek. Bizonyára olvasóim között is van olyan, aki nem volt matematika zseni. Ritkán, de néha előfordul. Akkor rosszabb ember az, aki nem tudja a matematikát vagy nem tud énekelni, vagy utálja a tornát, mint a többi? Akkor az rossz ember? Azért meg kell őt bélyegezni? Márpedig az osztályban megbélyegeznek mindenkit, aki nem azt és nem úgy akarja, mint a többiek, és ha a szülő ebben partner, mondván: „Igenis, kötelező neked azt csinálni, ahogy mondják, és ha nem csinálod meg, még én is megbüntetlek", akkor feszültté válik a szülő és a gyerek kapcsolata.

A Merkúr kapcsán két jegy analógiáit vizsgáljuk: az Ikrekét és a Szűzét. Az Ikrek analógiája az a fajta kapcsolatteremtés, információszerzés, tanulás, ami az ember saját személyiségén múlik. Az évek során rá kellett jönnöm, hogy ezek az analógiák is átalakulóban vannak. Az iskola mint életterület a 3 házból átkerült a 6. házba Miért? Mert a 6 házban a Szűz analógiája az állandó megfelelni aka­ rás. Az iskolában sem arról van szó, hogy mi a valódi tudás, hogy a gyerek mit tud, hanem hogy megfelel-e azoknak az elvárásoknak, amelyeket a tanítónő vagy a pe­ dagógus társadalom felállít. És mi szülőként sajnos ebben partnerek vagyunk Amikor egy gyermek iskolába indul, az első évben a tanítónő meglátogatja a szülőket. Ezt a dolgot mindannyian ismerjük Egy iskolalátogatás során én viszont 133 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE ezt a kérdést tettem fel a tanítónőnek: „És a szülők mikor mehetnek

tanárlátoga­ tásra?" Végsősoron azt gondolom, mi kockáztatunk nagyobbat, ha egy tanárban megbízunk. Évszázadokon keresztül a tanító volt környezete egyik legtekintélye­ sebb embere. De nem azért, mert kinevezték, hanem mert az életével példát muta­ tott. Ma ki ismeri igazán a tanítót? Még látásból sem igen ismerjük Láttunk már olyat, hogy a pedagógus gyerekét eltanácsolták az iskolából. Mi nem tehetjük fel ezeket a kérdéseket: „Akkor hogy fog harminc gyereket nevelni, ha az eggyel sem bír? Akinek káosz a magánélete, milyen mintát tanít?" Tudom, hogy a problémát nem szabad így leegyszerűsíteni, ám a gyermekeink megítélésénél néha érdemes lenne erre is gondolnunk. Természetesen a gyermek otthonról nagyon sok mindent hoz. Például a kapcso­ latteremtés azon módszereit is, amelyekkel mi élünk. Nem a szavakkal, tettekkel és gondolatokkal nevelünk. Mi saját életünkkel tanítjuk a gyereket, mi vagyunk

számukra a minta. A következő történetet sosem felejtem. A Dessewffy utca végén van egy zeb­ ra. Széles az út, emiatt nem lehet átérni annyi idő alatt, míg zöld a forgalom­ irányító lámpa, normál tempóban haladva semmiképpen nem tudunk átérni, vagy ha át akarunk érni, futnunk kell. Ez a két lehetőségünk van Na most, ha valakinek bokaficama volt, peches, vagy ha idősebb az átlagnál, megint peches, mert nem tud átjutni. Megyünk a zebrához, éppen piros volt a lámpa, és fogom a kislányom kezét. Várjuk, hogy zöldre váltson És akkor minden felnőtt zutty, még a pirosban elindult. Ők ismerték a lámpát A kislányom is ment volna, de én nem engedtem. Mondom neki: „Látod, hogy piros a lám­ pa. " „Na, és nekik?" - kérdezett vissza Mit tanul a gyerek? Mert a merkúri korszakban, amikor tanul a gyerek, a körü­ lötte lévő világot figyeli. Ha figyelünk rájuk, észrevesszük, hogy a gyerek teljesen egyértelműen azt

firtatja, hogy a szülők, a környezete hogyan tartja be azokat a szabályokat, amelyeket neki is feláUítanak. Csak neki vannak szabályok vagy a szülőnek is? Mennyire becsületes, tisztességes a világ? Pontos-e a szülő vagy csak neki keh pontosnak lennie? Megtartja-e, amit mond vagy csak ő nem hazudhat? Fe­ gyelmezi-e önmagát, mikor olyan helyzetben van vagy sem? Ezt mind-mind figyeli a gyerek. Mert ebből tanul, vagyis „tanul hozzá" a mintájához alapvető dolgokat Egy ismerős házaspár gyermekei sajnos nem azon az úton járnak, melyen a szülők szeretnék látni őket. Sokat beszélgettem a szülőkkel, mivel szerették volna megtudni, hogy fordulhatott elő, hogy míg ők becsületesen dolgoztak, a gyerekeik autólopásért meg más dolgokért börtönbe kerültek. Úgy nevelték a gyerekeket, hogy ha hozzányúltak egy másik gyerek ceruzájához, rögtön 134 SZÜID-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN kikaptak, mert nem az övék volt.

Valószínűleg ezek a gyerekek is a mintát követték, bár a szülők váltig állítják, hogy ők sosem loptak. Azt valóban nem is tették, csak ha nem volt pénzük villanyra, akkor bizony olyan trükköket eszeltek ki, amelyekkel „áramot szerezhettek", és ezeket még meg is ideolo­ gizálták. Lehet, hogy csak ügyeskedtek, de az is lehet, hogy pajszerral szét­ verték a villanyórát. Az nem olyan nagy bűn, hogy egy pici áramot lop vala­ ki, ha nincs rá pénze. Az sem nagy bűn, ha valaki lóg a buszon vagy a met­ rón. De hát a gyerekeknek ezek a minták álltak rendelkezésükre Márpedig ezzel a viselkedéssel azt tanították meg a gyerekeknek, hogy a morális ke­ reteket oda állíthatják fel, ahol ők jónak tartják, és nem oda, ahová azt a világ, a társadalom vagy akár a tanáruk, a párjuk kívánja vagy előírja. Mert így a gyermekek is ugyanoda tették a morális keretet, mint a szüleik, ami szerintük esetleg nem ugyanott van, ahol a

társadalom, a többi ember által elfogadott, hanem ott, ahol ők jónak látják. Tehát nagyszerűen lekövet­ ték a szülők mintáját. Mi magunk is különböző mintákat követünk, s ezeket fogjuk átadni gyerekeink­ nek. Ha a gyermek nem tud mit kezdeni ezekkel, nem tud azonosulni velük, akkor jönnek a gyermekbetegségek. Megjelennek azok a betegségek, amelyek a problé­ mákra utalnak. Nem véletlen, hogy ebben az időszakban nagyon sok az olyan be­ tegség, ami a légzőszervekhez, az emésztőrendszerhez, a mozgásszervekhez kap­ csolódik, mert ezek mindegyike merkúri betegség. Mindegyik a tanulással, a minta tanulásával van összefüggésben. Gondolom, ha megértjük, hogy az egyes gyerekbetegségek mit szimbolizálnak, mindjárt észrevesszük azokat az élethelyzeteket, amelyekről szólnak. Nagyon sok olyan betegséget ismerünk, melyet úgymond kinőhet a gyerek. De mit nőnek ki valójában? Semmit! Nem nőnek ki semmit, hanem egyszerűen átte­

vődik egy másik életterületre az analógia. Amíg a gyermek a Hold-korszakban volt és az ennek megfelelő betegségek jöttek, addig természetesen ezek a Holddal, tehát az anyával kapcsolatos problémák jelölői voltak. Amikor ezt a korszakot elhagyja a gyerek, a problémát is elhagyhatja. Nézzünk egy példát! A gyermek tejallergiás: a tejtermékektől tele lesz kiütéssel, nem ihat tejet, nem ehet joghurtot, sajtot, semmi olyasmit, amiben tej van, úgyhogy meg­ vonják tőle a tej alapú ételeket. De vizsgáljuk meg, mit jelent a szimbólumok nyelvén, hogy ő tej allergiás? Azt, hogy „Hold-allergiás". Az allergia az Urá­ nusz szimbólumai közé tartozik, megnyilvánulása, hogy a szervezet túlvéde­ kezik, olyasmi ellen védekezik, ami nincs is, de fél, hogy lehet. Az Uránusznak van egy ilyen alapmegközelítése, hogy van is meg nincs is, olyan, mintha lenne, de mégsincs. Ilyen betegség az allergia is A gyerek a tejallergiájával 135 TAKÁCS

TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE tökéletesen elvan pici korában, aztán érdekes módon, amikor közösségbe ke­ rül, s elmúlik a tejallergiája, mit mondunk? „Kinőtte." Természetesen kinőt­ te, de nem az allergiát, hanem a mamát. Mert az a probléma szűnt meg, amit az édesanyja hozott neki mintaként. Az anyának saját Hold-szerepével vol­ takproblémái, és míg a gyermek ebben a korszakban volt, a tejallergiájával jelezte ezt az anyának. Ez nem azt jelenti, hogy a mama tehet a gyermek tej­ allergiájáról, hanem azt, hogy a mama nem tudta megélni azt az élethelyze­ tet, melynek egyik szimbóluma a tejallergia volt. A sors szintjén ez a kiszol­ gáltatottság és a függetlenség problematikája. Mert ha az édesanya akár a kiszolgáltatottságot, akár a függetlenséget meg tudná élni magától, akkor megélné, s nem lenne a gyerek tejallergiás, de valószínűleg épp ez nem ment, így maradt a tejallergia. Sokszor szeretnénk a betegségeket

megváltoztatni. A kérdés mindig az, hogy képesek vagyunk-e ezt megtenni? Mert az előbbi példa alapján: mi van akkor, ha az édesanyát a gyermekszülés után az apa valamiért elhagyja. Mi történik? Meg­ jelenik az Uránusz: van is család meg nincs is, van gyerekem, de nincs apja. Ho­ gyan tudja ezt megoldani vagy megélni egy anya? Sehogy. Az anya ezzel a helyzet­ tel nem tud mit kezdeni. Mondhatjuk neki, hogy a probléma a családból jön, hogy neki egy biztos családi háttér kellene, és akkor rögtön nem lenne a gyerek tejal­ lergiás. Jó De hogyan tudja megvalósítani a biztos családi hátteret? Az anya úgy érzi, nem rajta múlik. Mit tud tenni helyette? Foglalkozik a gyerek problémá­ jával, foglalkozik a gyerek allergiájával, míg végül kinövi. Hasonló a helyzet, amikor az édesanya a szülés után rájön, hogy nem elégíti ki a gyermeknevelés, szeretne valamit alkotni. Nem tud azonosulni a Hold-szerep­ pel, a gondoskodással, mely a gyermek

születésével nyilvánvalóvá vált az életében. Ezért az anya bölcsődébe vagy óvodába adja a gyereket, és a probléma megszű­ nik. Kinőtte? De az előzőekhez hasonlóan szimbólumértékű betegség a gyerekkori asztma is. Az asztma a hörgők izmainak görcse, ami azzal jár, hogy a gyerek nem tudja ki­ fújni a levegőt. Beszívni még megy, de kifújni már nem tudja, mert begörcsölnek a hörgők. A lényege ennek a betegségnek szimbolikusan: az izom a Marsot jeleníti meg, a görcs Uránuszt, levegő Merkúrt, tehát a szabadság (Uránusz), az akarat (Mars) és a kapcsolatok (Merkúr) problematikája nyilvánul meg. Mondjuk: „A kap­ csolataimban nem tudom érvényesíteni az akaratomat, lenyomnak, amit a szabad­ ságom korlátjaként élek meg". De ilyen lehet az is, amikor valaki a kapcsolataiban kiszolgáltatott. Hogyan kell ezen segíteni, mit lehet ezzel kezdeni? Természetesen nem az a megoldás, hogy az ellenkezőjét tesszük. Nem legyőzni

kell a korlátokat, hanem olyan élethelyzetet kell keresni, ahol meg tudjuk élni a kiszolgáltatottságot. Eddig ez egyszerű, de hogy tegyük meg? Mert ha ezt meg tud136 SZÜLŐ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN nánk élni, akkor már megtettük volna. Nincs olyan ember, aki ne azt akarná tenni, amit szeretne, amire vágyik. Ilyen nincs Minden ember azt teszi, amit jónak lát Amikor nem az történik, akkor arra mások kényszerítik. Azért mondunk le az akaratunkról és azért fojtjuk el a vágyainkat, mert nem élhetjük meg. És azt, hogy nem élhetjük meg a vágyainkat az akaratunkat, azt nem tudjuk elfogadni, és azért nem, mert nem tudunk lemondani róluk. A megol­ dás megtalálásához élethelyzetet kell váltanunk. Meg keUene változtatni a körül­ ményeket, mégpedig úgy, hogy se az akarat, se a vágy ne ütközzön az életfeladat­ tal, miközben azt a feladatot, amiért a korlát megjelent, meg tudjuk élni. Vegyünk egy konkrét

élethelyzetet! Van egy házaspár, és a család együtt él a férfi szüleivel. A férfi édesanyja mindig domináns személyiség volt a családban. Amikor a fiatalember meg­ házasodott, szintén egy erős nőt vett feleségül. A két nő folyton harcol, nem hátrál, nem adja fel egyik sem. A feleség, aki otthon van a gyerekekkel, nem képes elfogadni azt a helyzetet, hogy nem léphet ki az anyósa árnyékából. Férjével való kapcsolata egyre feszültebb, és mindenáron költözni akar. Ezt a feszültséget reagálják le a gyerekek, a kisfia például most asztmás. Mi le­ het a probléma megoldása? Az édesanya az anyósán keresztül éli meg a ki­ szolgáltatottságot. Nem érzi jól otthon magát, menekülne a helyzetből Erre a problémára mutat rá a gyerek asztmája. Azonban a menekülés nem lehet megoldás, hiszen akkor újabb helyzet adódna, melyben már esetleg a párjá­ val fog ütközni. Tehát egy olyan helyzetet kell létrehoznia, melyben a

kiszol­ gáltatottság tovább él, s ezen keresztül éli meg a férjével való a kapcsolat fe­ szültségét. Ilyen lehet, ha nem saját lakásukba költöznek, csak bérelnek egyet Az anya kapcsolataiban megjelenő feszültség hozza a gyerek életébe az asztmát, ami szimbolikusan jelzi az anya problémáját. Amennyiben a szü­ lők nem oldják meg a problémát, majd a sors segít. Ahogy kikerül a kisfiú a gyermekkorból, azonnal megszűnik a betegsége, azt követően már nem neki a jövőben ilyen módon megélnie az anya problémáját. Hiszen míg gyermek, amit az anya közvetít felé, azt kell megélnie. De ha felnő, akkor erre már nem lesz szüksége, és ezért elmúlik az asztmája. Mielőtt azonban kijelentenénk, hogy mindenről a szülő tehet, ne feledkezzünk meg arról, hogy a gyereknek csak olyan betegségei lehetnek, melyek szimbólumai a horoszkópjában is benne vannak. Mégpedig azért vannak ott, mert azt a horosz­ kóp által megjelenített

mintát kapta a szüleitől. Nem olyan betegségek ezek, melyek idegenek számára, mivel ezek a saját prob­ lémáiként is megjelennek. Amennyiben egy gyermeknek a betegsége kapcsán problémája van az Uránusszal és a Marssal, az a saját képletében és a saját éle137 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE tében is uránuszi vagy marsikus problémát fog jelenteni. így ez a probléma nem­ csak a szüleinél jelentkezik, de a saját életében is. Emiatt a szüleinek kellene meg­ tanítaniuk, hogyan lehet ezt megélni, csak sajnos többnyire nem tudják neki meg­ tanítani. Olyan élethelyzetben vannak, amelyben ezt nem lehet megoldani, viszont arra nem is gondolnak, hogy mint olyan, elkerülhetetlen. Ezért a gyerek, hogy ezt mégis meg tudja oldani, kap a sorstól szimbólum formájában egy lehetőséget. Ez a szimbólum akár egy betegség is lehet, például az asztma. Milyen megoldást kínálhatunk a szülők számára? Természetesen egy másik szimbólumot.

Kell helyette egy új élethelyzet, amiben a problémát meg lehet élnie Meg kell találnia a lehetőséget, ha tudja. Ebben segíthetünk az asztrológia szim­ bólumrendszerével. Természetesen a gyerekbetegségek - amennyiben szimbólumokként fogjuk fel őket - lényege: ha tudatosítjuk, hogy mi az „üzenete" az általuk megjelenített szim­ bólumoknak a gyerekeknél, akkor a saját életünkben túlléphetünk ugyan az alap­ problémán, bár ha nem oldjuk meg véglegesen, egy második, harmadik-negyedik analógiában jelenik majd meg újra. Persze manapság általában elnyomjuk a tüne­ teket, kap a gyermek egy légzéssegítő pumpát. Ez is jó lehet, hiszen ugyanazt az analógiát képviseli mint a betegség, mert ha nem kap levegőt (akadályozott a kap­ csolat), pumpál egy kicsit magának (a másik akarata érvényesül), és máris léleg­ zethez jut, tud levegőt venni. Vagy legalábbis úgy tűnik, mintha kapna levegőt Igaz, külső segítséggel, mert

görcsoldó szert adtak neki, amitől a görcs elenged, eler­ nyednek az izmok, és akkor már képes a levegőt kifújni és újra tud lélegezni. De csak úgy tűnik, mintha ez így történne, mert valójában nem az izom működött, ugyanúgy nem tudta a funkcióit megvalósítani. Annak érdekében, hogy megoldást találjunk, nincs más dolgunk, mint egy másik analógiát keresnünk az Uránusz, a Mars és a Merkúr által szimbolizált meglévő probléma helyett. Egy másik helyzetet kell a szülők körülményeiben létrehozni, hogy átalakulhasson az életük, miközben a szimbólumot, ami éppen betegségként van jelen az életünkben, megtartják. Önmagától, anélkül a változás nélkül, melyet tudatosan hajtanak végre, nem fog átalakulni semmi. Illetve akkor történhet vala­ miféle változás, akkor alakulhat át a gyerek élete, ha „kinőtte" a betegségét, vagy­ is ha kikerült a szülők irányítási köréből, és saját kezébe adta a sors a

megoldást. Azonban a gyereknek érett emberként is meg kell élnie az analógiákat, emiatt for­ dulhat elő, hogy miután felnőtt és elhagyta gyerekkori betegségeit, azok néhány év után újra visszatérnek, hiszen ő sem oldotta meg a feladatát. Amikor egy gyermekbetegség elmúlik, majd visszatér, azért fordulhat elő, mert a gyermek merkúri korszakában a szülőknek kellett volna megoldaniuk a beteg­ ség által jelzett problémát, mivel azonban ők nem találtak rá megoldást, a gyerek viszi tovább. A gyereknek átkerülve egy másik életszakaszba, még egy esélye van, hogy meg tudja élni és fel tudja dolgozni az alapproblémát, amit jó esetben nem 138 SZÜLŐ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN kell majd betegségként továbbvinnie. Mivel azonban már van egy olyan mintája, ami azzal a tehertétellel, hogy nem oldották meg, már nehezített minta, ezért a gye­ rek tovább fogja vinni ezt a mintát, és a saját életében is

kérdésessé válik a meg­ oldás sikere. Amennyiben felismeri, hogy mit és miért kapott, az esélye is megnő A gyermekbetegségek általánosságban - bármilyen gyermekbetegségről legyen is szó - mindenképpen olyan életterületeket fognak érinteni, amelyeket a szülő és a gyermek csak együttesen tud kikerülni. Ez azért kapcsolódik össze, mert a gyer­ mek megélései mindig befolyásolják a szülő megéléseit. Együtt kell megtalálniuk a megoldást, nem külön a szülőnek és nem külön a gyereknek, hanem együtt, mert ez a legfontosabb mozzanata a dolognak. Amikor gyerekbetegségről van szó, sokszor az az érzésünk, mintha a gyerek tanítaná a szülőt. Olvastam erről nemrégen egy történetet A történet egy sportoló lány iszonyatos harcáról szólt, aki heroikus küz­ delem után elvesztette gyermekét. Ami miatt számomra a történet különleges volt, az a szimbólumok hihetetlen tisztasága. Az orvosi vizsgálatok során kiderítették,

hogy a gyermeknek agydaganata van. A lány mindent megtett, hogy valahogy segítsen a gyereken. Az analogikus összefüggés nagyon érde­ kes volt: a betegség, amely az agyban megjelent, szimbolikusan az akarattal és a célokkal való problémákra utalt. Természetesen az anya iszonyatos erő­ vel küzdött a gyerekért. Azonban az egészben ez volt a legnehezebb analógia, mert a Mars (az akarat, a küzdelem) nagyon markáns szimbólumként jelent meg ebben a küzdelemben. Az anya óvta és vigyázta gyermekét, éjjel-nappal ő volt a gyerekkel, a kórházban sem engedte, hogy hozzányúljanak az enge­ délye nélkül. Mindenkit, még az orvosokat is csak ő engedhette a gyermek közelébe. Kétségtelen, hősiesen küzdött a gyerekért Mielőtt az agyműtétre sor került volna, az apósa valahonnan külföldről, nagyon messziről ideutazott, hogy vigyázzanak a gyerekre, az unokára. Fi­ gyelmeztette az anyukát, megálmodta, hogy a gyereknél műtét közben prob­ léma

lesz, hiányozni fog valami. Az anya azt gondolta, biztos a vérrel lesz probléma, és megkérte az orvo­ sokat, hogy hozassanak vért. Mondták: „Minek, nem olyan jellegű a műtét, nem lesz semmi szükség vérre". A lényeg: a műtét után kiderült, hogy nem kellett volna a gyereket megoperálni. De valamilyen komplikáció lépett fel, amihez viszont már szükség lett volna a plusz vérre, de nem volt vér, vala­ miért nem rendelték meg. A műtét után minden rendben volt, ám a gyerek agyában megpattant egy ér, valójában ezért lett volna szükség a vérre, ami viszont nem volt. Ez a betegség tökéletes szimbóluma volt az akarat problémájának. Az agyi történés a Mars, a vérprobléma is a Mars, az ér megpattanása szintén a Mars 139 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE szimbóluma. Az édesanya is mindent az akaratával, a Mars által akart meg­ oldani. A gyerek hiába jelezte minden szinten, hogy nem akarat kérdése az élet, nem azon

múlik, hogy mit akarunk, van ennél magasabb parancs is. Sajnos már nem tudta ezt a szimbólumot átalakítani más analógiává. Az édesanya keze között ment el a gyermek, akinek szembesülnie kellett a saját tehetetlenségével: az akarata, ami számára a legfontosabb volt, ott és akkor kapott egy blokkot. Amennyiben olyan élethelyzetben vagyunk, amelyet a maga természetes mód­ ján nem akarunk megélni, nem akarunk belekerülni, akkor úgymond analógiát kell váltanunk. Nekünk a szimbólumot kell megélnünk, és azt biztosan meg is fogjuk élni. Amikor le keh mondanunk az akaratunkról, akkor le is fogunk mondani Nem a történések ellen kell harcolnunk, nem ellenük kell tennünk, hanem valamilyen módon azonosulnunk kell a szimbólumával és keresnünk kell egy másik megoldási lehetőséget, rá kell találnunk magának a problémának, esetenként a betegségnek egy másik aspektusára, analógiájára, aminek persze abban a pillanatban, amikor felismerjük a

mondanivalóját - hogy milyen oldalról jön ez a probléma, mit akar elérni -, már a megoldását is tudni fogjuk. Itt már csak az a kérdés, hogy meg tudjuk-e változtatni az alapanalógiát? Bármennyire is furcsa, nem a betegség megélése a legnehezebb. Emiatt szok­ tam azt mondani: „Egy jó kis ekcémát, pikkelysömört (psoriasist) igazán meg kell becsülni!" Persze ezt amiatt gondolom, mert egy problémát azért éppen abban a betegségben élünk meg, mert aktuálisan nem tudjuk másként. Tehát ha mondjuk pikkelysömörön keresztül élünk meg egy problémát, az talán nem is rossz, mert lehet, hogy ez az egyetlen megoldás. Természetesen tudom, hogy ez nagyon kelle­ metlen érzés, de ha valami olyasmi helyett kaptuk, amit másként nem tudunk meg­ élni, akkor ez akár pozitív „viszketés" is lehet. Az ekcéma az elnyomott érzékeny­ séget jelöli, ami önelfogadási problémára utal. S most kérdem én: ha valakinek azt mondanám, hogy

ez egy önelfogadási prob­ léma, aminek pofonegyszerű a megoldása: „csak" fogadja el önmagát, hogyan fog­ ja ezt megvalósítani? Szerintem sehogy. Nem tudja megoldani, mert ha képes lenne rá, már régen megoldotta volna. Ha el tudta volna fogadni önmagát, sohasem lett volna ekcémás. A sors részéről az ekcéma csak segítség volt számára, hogy fel tudja vállalni önmagát olyannak, amilyen. Az ekcéma mint szimbólum Vénusz- és Neptun-analógia (folt a bőrön), ami azt jelenti: „Foltos vagyok, nem tudom, nem vagyok képes önmagamat elfogadni. Áldozatnak érzem magam, hogy én ilyen va­ gyok." És természetesen ekcémaként, tehát betegségként jelenik meg a probléma Ugyanezeknek a Vénusz- és Neptun-szimbólumoknak kell megjelenniük akkor is, ha az ülető másként szeretné megélni az önelfogadási problémáját. Például: ha valakit szerelmi csalódás ér, de a csalódást természetesnek tudná megélni, nem 140

SZÜLŐ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN érezné a problémát. Vagy amennyiben egy kismama a szülés után is igencsak von­ zó nőnek érezhetné magát, nem lenne ekcémás a gyermeke sem. Tehát ha nekünk vagy a gyerekünknek valamiféle betegsége támad, a jelenség nem attól lesz probléma, hogy betegek vagyunk, mert nem a betegség maga a gond, az inkább megoldás. Mert negatív érzéseinket az okozza, hogy a betegséget nem úgy kezeljük, mint a szülő-gyermek-kapcsolat egyfajta vetületét vagy megoldását, hanem úgy, mint egy legyőzendő nehézséget. Márpedig ha le akarjuk győzni gyer­ mekünk betegségét, akkor ezt ő a tudattalanjában természetesen úgy reagálja le, hogy „Ha valami probléma van velem, akkor bezzeg már nem vagyok elég jó", és ezt nem tudja elfogadni, hanem elfojtani, eltüntetni, elnyomni akarja majd. Amit nehéznek láthatunk a gyermekbetegségek és a szülő kapcsolatának prob­ lematikájában, nem más,

mint az elfogadás. Nagyon nehéz azzal azonosulni, hogy beteg a gyermek. Tehát nagyon nehéz a szülőnek azt felvállalnia, hogy „Tudom, beteg a gyerek, és ha ezt jól tudnám megélni, át tudnám alakítani, akkor nem len­ ne beteg". Ez még nehezebb akkor, ha nem egy „könnyű kis" influenzáról van szó, hanem egy ennél sokkal komolyabb betegségről. A problémakör legnehezebb kér­ dése pedig: képes-e bárki is az életében felülemelkedni ezen? Mert ha nem, akkor sajnos ez egész életében olyan tehertétel marad, amelyet talán soha nem tud fel­ dolgozni. Bár természetesen ennek is megtalálhatja a módját Sokszor halljuk, hogy bizonyos betegségek pszichés eredetűek vagy épp velünk született személyiségzavarok. Olyasmire gondolhatunk itt, mint például az örök­ letes (családból hozott) pszichés zavarok. Feltételezzük vagy legalábbis elfogadjuk, hogy ilyen zavarokkal születhet egy ember. Itt is csak arról van szó, hogy a

gyermek személyiségzavara müyen ana­ lógiával érkezik. Vannak olyan gyerekek, akik csak a „tudományos" meghatározás szerint rendelkeznek személyiségzavarral, valójában azonban „csak" üyen adott­ sággal jönnek világra. Ha valóban személyiségzavara van egy gyereknek, akkor ez egy pszichés betegség, tehát a betegség szimbólumait kell megnéznünk. Ilyen eset lehet a paranoia vizsgálata. A pszichés zavarok körének elemzését kezdjük korunk egyik legismertebb gye­ rekkori pszichés problémájával, a hiperaktivitással. Szinte naponta hallunk hiperaktív gyerekekről, akiket a környezetük nemigen tud kezelni A hiperaktivitás szerintem egyáltalán nem személyiségzavar. Nincs hiperaktív gyerek! Egyszerűen azért nincs, mert ha valamit minősítünk, azt valamihez képest minősíthetjük csak. Már eleve felvetődik az a kérdés, hogy van-e egyáltalán hiper­ aktív gyerek? Azért fogadjuk el, ha valaki az átlagtól lényegesen

eltér, mert akkor rá lehet aggatni valamilyen jelzőt. Viszont a hiperaktivitás értelmezése nem más, mint: „Nem vagyok képes kere­ teket állítani magamnak". Az ilyen emberek azt akarják megtanítani a világnak, hogy önmagunk állítsunk korlátokat. A gyerek nem képes önmagának korlátokat 141 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE állítani, nem képes kijelölni azokat a kereteket, amelyeket az életében kapnia kell. Ha ezt visszavezetjük a szülőkre, a szülők élethelyzetére, akkor ez valószínűleg azt jelenti, hogy a gyermek születése idején vagy előtte olyan élethelyzetbe kerül­ hettek, melyet maguktól nem tudtak vagy nem akartak felvállalni. Ki akartak me­ nekülni a kényszerhelyzetből. Ez a probléma, vagyis a fel nem váUalt élethelyzet megoldására való törekvés olyan erős késztetés a szülők tudattalanja számára, hogy még a gyerek is meg­ kapja mintaként, hogy „Ha nem állítasz korlátot magadnak, akkor a világ

fog állí­ tani neked". Mivel ezt problémaként kezelik, meg kell oldaniuk Viszont mivel a feladatot tovább adták, emiatt természetesen az is feladat az a szülők számára, hogy megtanítsák a gyereket arra, hogyan állítson korlátot önmagának. Hogy ez sikerült-e, majd a felnőttkorban fog kiderülni. Tartottam néhány hónapja előadást az úgynevezett „indigógyerekek"-ről. Ez a kifejezés tulajdonképpen egy összefoglaló név, amely olyan gyerekeket jelöl, aki­ ket valamiféle adottságuk megkülönböztet az átlagtól, a többi gyerektől. Akkor is elmondtam, hogy azoknak a gyerekeknek túlnyomó többsége, akik 95 után szület­ tek, rendelkezik valamiféle „másság"-gal. Emiatt lehet, hogy hiperaktív lesz vagy dislexiás, disgrafiás, allergiás, viselkedészavaros, de egy biztos, ezeknek a gyere­ keknek túlnyomó többsége szinte mindig eltér valamiben az átlagtól. Ok azért születtek üyen adottságokkal, hogy megtanítsák a

környezetüknek: nincs „átla­ gos" gyerek, egyikőjüket sem lehet az egyformaság, a tucatemberek szürke maszszájába belepasszírozni. Mi a saját vüágunkhoz próbálhatunk alkalmazkodni. Beállhatunk a sorba, hogy olyanná váljunk, mint a külvilág, a társadalom által ránk kényszerített „normák" vagy ideál. Ezek határozzák meg, hogy egy szép nő 170 cm és 55 kg, sikeres ember pedig „menedzsereként lesz; ezekre hivatkozva előírhatják számunkra, mit tart­ sunk művészetnek - természetesen annak alapján, amit az úgynevezett „korszak­ ideál" sugaUatára gondolnak - vagy elmondhatják, müyen családban kell élni, hogy az egészséges ember mit eszik, vagy hogy mindennap tornásznunk kell. Lehet, hogy ez lesz a sikeres nő mintája, talán így lesz, nem tudom. De azt tudom, hogy az üyen elvárásoknak senki sem képes megfelelni. Ilyen, a kor ideáinak minden­ ben megfelelő nőből van a legkevesebb. Az összes többi nő, aki

ettől eltér, azért lesz majd viselkedészavaros, mert aki nem fogyókúrázik, tornászik, aki salátán, kívül mást is eszik, akinek nem „menedzser" a hivatása, hanem mást tart érték­ nek, aki nem áU be a sorba, mert számára más a fontos, nem azok a divatos dol­ gok, amelyeket az összes média sulykol, azt megbélyegzik, tehát problémás em­ berré, nővé válik. Természetesen a férfiakra is mondhatjuk ugyanezt. Ki a sikeres férfi? Aki vala­ melyik bankban menedzser vagy éppenséggel egy céget vezet, és egész nap a ha142 SZÜLŐ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN ját tépi, mert tele van stresszel, aztán meg hogy ezt el tudja viselni, használja a kü­ lönböző ajzószereket. Erről szól ma az élet S mi mindannyian megpróbálunk, ha különböző módon is, de megfelelni az elvárásoknak. Ezzel hozzuk létre azokat a helyzeteket, amelyeket viszont már nem biztos, hogy kezelni tudunk. Természetesen mindannyian lázadunk

az ilyen módon történő beskatulyázá­ sok ellen, csak lázadásunkat nem merjük felvállalni. Azt gondoljuk, akkor is bele kell simulnunk ebbe, ha már egyetlen porcikánk sem vágyik rá. A gyerek viszont azt mondja, hogy „Én ezt nem vállalom fel, nem akarok ennek megfelelni!" Nem véletlen, hogy a tinédzserkorban csúcsosodik ki a lázadás, hiszen itt van a korszak­ váltás, a 14. életévnél Természetesen vannak olyan betegségek is, amelyek nem egyedi esetek, hanem nagyszámú megbetegedést idéznek elő, a járványok. Mondanom sem keh, hogy ezeknek is megvan a szerepük az életünkben. Járványok, függetlenül attól, hogy gyerekek vagy felnőttek betegszenek-e meg, társadalmi szintű problémák esetén jönnek létre, amikor a megoldandó élethely­ zet már nemcsak egyes családokat érint, hanem kiterjedtebb méretűvé vált, így a sorsnak az a leginkább kézenfekvő, ha egycsapásra megoldja a betegség által jel­ zett társadalmi

problémát. Akinek esetleg van orvos ismerőse, kérdezze meg őt! Biztosan elmondja, hogy sokkal kevesebb egyéb betegséggel találkoznak influenzajárvány idején, mint más­ kor. Egyszerűen azért, mert az influenza jelezte problémákat így éljük meg Mivel az influenzajárvány is, ugyanúgy, mint a legtöbb hasonló felső légúti megbetege­ dés, kapcsolatbeli feszültségeket jelöli. Ezeket a szimbolikus jelzéseket egyetlen betegségben éljük meg, nem kell külön ízületi, mozgásszervi vagy érrendszeri be­ tegségben szenvednünk, mert az influenza ezek mindegyikét „képviseli" (min-denünk fáj), tehát egy betegségben megélhetjük az összes problémát. Gyermekkori fertőző betegségeknél is ugyanerről van szó. A sorsnak nem kell külön minden gyereknek más és más betegségen keresztül megtanítania az életfeladatához tar­ tozó dolgokat, hanem egyszerre, tömegesen szembesülhetnek vele. Megjelenik a bárányhimlő, és fertőzött

lesz minden gyermek az óvodában, vagy egyszerre csak hajtetve lesz az osztály összes gyerekének. Bizony, komolyan kéne venni azt a tanítást, amit a betegségeken keresztül meg­ ismerhetünk a sors jóvoltából! Persze a tetvesedésnél nem a hajat vagy a viszke­ tést, nem a megnyilvánulást, hanem a szimbólumot kell megvizsgálnunk: a haj Mars, a tetű Merkúr, s rögtön meg is van a jelzés. Mars-Merkúr: újra előjön a megfelelés, a kapcsolati feszültség stb. Minden betegség, ami egyszerre több embernél jelenik meg (járvány), azért „jó" a sors szempontjából, mert szinte tömegesen oldhatja meg a problémákat. Egy közösség mindig alkalmas példája ezeknek az élethelyzetek­ nek. Sokkal markánsabb és nyomatékosabb az analógia, ha közösségi, társadal­ mi szinten jelenik meg. Nézzünk néhány gyakori betegséget! 143 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE A bárányhimlőre nem véletlenül abban a kisóvodás korban a

legfogékonyabbak a gyermekek, amikor az anyáról való leválás konkrét élethelyzeten keresztül is megtörténik (a gyerek óvodába megy). Nem véletlen, hogy az a gyerek, akit szop­ tat az édesanyja, sokkal védettebb a bárányhimlő ellen, hiszen neki nem kell levál­ nia (nem szorong a leválás miatt), mert amíg szoptatja édesanyja addig elválaszt­ hatatlanok egymástól. Az egyik „legnépszerűbb" gyermekbetegség a középfülgyulladás. Alig van csa­ lád, ahol ne jelenne meg. Természetesen a betegség mondanivalója, hűen tükrözi azt az életkort, amikor a leggyakoribb. Mondanivalója: a gyerek érzelmi biztonsá­ got szeretne, de fél, hogy ez valami oknál fogva meghiúsul. Talán nem lehet a vé­ letlen számlájára írni, hogy ez az óvoda kapcsán jön elő leggyakrabban. Szimbó­ luma a Hold (érzelem), a Merkúr (kapcsolatok) és a Vénusz (biztonság): a gyerek az érzelmi biztonságra törekszik. Az is nyilvánvaló, hogy a kisgyermekkori

közép­ fülgyulladás az édesanya helyzetét írja körül: a környezetében nem érzi bizton­ ságban magát. Ez jelölheti még azt is, hogy dolgoznia kell, mert a család anyagi biztonságához szükség van az ő keresetére is. Természetesen azt az élethelyze­ tet, melyben él, kellene megváltoztatnia, hogy ne érezze az anyagi bizonytalansá­ got, és akkor a gyermek sem jelezne a betegséggel. Természetesen nemcsak az anyagiak, de az érzelmi bizonytalanság oka lehet annak, ha ez a szimbólum jele­ nik meg a családban. A másik „toplistás,, betegség a krupp (vagy vírusos légcsőhurut). Amint már említettem, ebben az esetben a környezetben megvalósuló kiszolgáltatottság vagy függetlenség a feszültség gyökere. Nem véletlen, hogy ez is kisgyermekkorban je­ lenik meg. Az édesanya nem tudja megélni a szabadságát vagy esetleg úgy érzi, hogy kiszolgáltatott a saját környezetében. A mai társadalom szinte kikényszeríti az édesanyákból a

függetlenedést, ezért csak nagyon kevesen érezhetik azt, hogy a család összetartása fontos tevékenység. Gyakorta tapasztalom, hogy szinte kény­ szeresen mennek dolgozni az anyukák, mert úgy érzik, nem elég, ha „csak" otthon végzik a feladatukat. A kruppos megbetegedés szimbóluma a Merkúr és az Urá­ nusz, jelentése pedig, hogy az anya a kapcsolataiban és a környezetében elfoglalt helyét nem tudja elfogadni. Menne a külvüág felé, de vagy nem tud, vagy nem akar változtatni a helyzetén. Mivel a feszültség is innen (a függetlenség utáni vágyból) jön, a megoldás is csak az ezt megjelenítő analógiák által (Uránusz és Merkúr) jöhet létre. A következő vizsgálandó, gyermekeket is érintő betegség a lisztérzékenység. Ma már elég gyakran találkozunk vele, s tulajdonképpen egy érdekes analógiával rendelkező allergiás betegség. A liszt szimbóluma a Nap és a Jupiter Müyen szim­ bólumokkal jelentkezik a probléma? Mit

szimbolizál a Jupiter? Az azonosulást. Mivel nem tud azonosulni az ember, ez esetben a gyerek? Az alárendeltséggel, a fensőbbséggel, mások hatalmával, amit a férfi, a főnök, a szülő testesít meg, egy144 SZÜID-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN szóval a Nap analógiáival. Ha egy gyerek lisztérzékeny, akkor ezzel a szimbólum­ mal, analógiával az anyának is problémája szokott lenni. Lehet, hogy nem tud vagy nem akar felnézni a férjére, és a gyerek ettől lesz „Nap-érzékeny". De példának okáért ugyanez a virágpor-allergia is. Ott is Nap-problémáról van szó, ha felnőtt, ha gyermek az illető, akinél ez az analógia megjelenik. Csak a gyerek lisztérzé­ kenysége éppenséggel az anya Nap-problémáját jelzi. Az édesanya nem tudja elfo­ gadni az apa fensőbbségét, akaratát, vagy egyáltalán, a férfit nem tudja elfogad­ ni. Ezt a dilemmát jelzi a gyermek betegsége A megoldás pedig csak az lehet, ha létrejön

egy olyan élethelyzet, amelyben az anya már el tudja fogadni férje fen­ sőbbségét, családon belüli Nap-szerepét, illetve az ezzel azonos analógiákat. A parlagfű is allergiás tünetek okozójának van nyilvánítva. Számomra teljesen egyértelmű, hogy csak a probléma kiváltója, nem pedig oka. Az allergia merkúri analógiákat jelenít meg, hiszen légúti megbetegedés. Ehhez társul minden allergi­ ánál az Uránusz szimbóluma. Ennek megfelelően a kapcsolatok és a kommuniká­ ció zavaraira utal, melyeket a függetlenség és kiszolgáltatottság kérdésköre vet fel. Ez utalhat az ember környezetére, ahova bezárva nem lehet szabad, jelezheti a munkáját, amit muszájból végez, de gyerekeknél vonatkozhat az iskolára is, ahová kötelezően járnia keh. És ha akár a felnőtt, akár a gyerek az emiatt kelet­ kezett feszültségeket nem tudja kezelni, megjelenhet a betegség. Nem véletlen az sem, hogy ez a típusú allergia a városokban okoz

leginkább problémát. A nagyobb települések közösségeiben erőteljesebben van jelen a kapcsolati zavarokból szár­ mazó dilemma, megnemértés, nehézség, mint a kisebb régiókban. A városi embe­ rek egyre inkább elidegenednek egymástól, és mindent, ami az akaratukat korlá­ tozhatná, hárítanak. A sérv is egy elég gyakori betegség kisgyerekeknél. A jelenség az akarat prob­ lémájára utal szimbolikusan, a Mars (akarat, izomzat) és a Szaturnusz (keretek, korlátok) közötti feszültséget jelzi. A gyerek - de akár a felnőtt is - úgy érzi, hogy az adott élethelyzet keretei nem tarthatóak. Szimbolikusan mondva: az izom, a hasfal nem tudja tartani a kereteket, a korlátokat. Olyan élethelyzetre utal tehát, amelyben az illetőre rá akarnak kényszeríteni valamit, de ő nem tudja vagy nem akarja elfogadni azt. A betegség tehát azért jelenik meg, mert hiába küzd a kény­ szer ellen, mégis el keh majd fogadnia a számára lehetetlen dolgokat.

Magyarul: a sorsából adódóan került olyan helyzetbe, amelyet akár akarja, akár nem, el kell tudni fogadnia. Neki is tudomásul keh venni a kereteket, meg kell tanulni azokat elviselni, és a sérv arra fogja őt szimbolikusan figyelmeztetni, hogy bizony, nincs mit tenni. Amikor a sérv egy csecsemőnél jelentkezik, azt értelmezhetjük úgy is, hogy az édesanya került olyan helyzetbe, amit nem tud elfogadni. Lehet, hogy az anyaság a nehezen elfogadható korlát, de lehet az a párkapcsolat is, amelynek nehézségeit nem tudja elfogadni. Ezt a küzdelmet és feszültséget jelzi a kisgyer­ mek betegsége. 145 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Érdemes megnézni azt is, hogy a születési sérülések milyen szimbólumokat hordoznak. A születési sérüléssel világra jött gyerekek szülei gyakran kérdezik: „Miért kaptunk feladatnak ilyen gyermeket?" A választ a sorskérdések témakö­ rében kell keresni. Csak akkor születhet így egy gyermek, ha az

édesanya más­ ként nem tudja megélni azt a feladatot, amihez a beteg gyermek segíti hozzá. Nézzük meg, milyen szimbólumok jelennek meg egy oxigénhiányos problémá­ val született gyermek esetében, aki majd élete végéig mások segítségére szorul! Ennek a szimbóluma az Uránusz, kiszolgáltatottság analógiája. A mozgás és az értelmi képességek szimbóluma a Merkúr. Mivel központi idegrendszeri sérülésről van szó, ennek a Nap a szimbóluma. Összességében a Nappal, a Merkúrral és az Uránusszal van probléma. Ez a sorskérdések szintjén azt jelenti, hogy „a kapcso­ lataimban (Merkúr) nem tudom elfogadni a korlátokat (Uránusz), továbbá azt, hogy az életemet mások irányítsák (Nap)". Emiatt jelenik meg a sérülés, mert így az édesanya kénytelen lesz saját életében a szimbólumok (kiszolgáltatottság, moz­ gáskorlátozottság, mások irányítása) által jellemzett élethelyzetet elfogadni. Tanulságos

következtetésekre juthatunk a veleszületett fejlődési rendellenes­ ségek (például a Down-kór) analógiáinak vizsgálatakor is, melyek valójában nem is betegségek, csak mi tartjuk annak őket. A veleszületett fejlődési rendellenes­ séggel született emberek a másságot képviselik, amit mi fogyatékosságnak tar­ tunk, hiszen nem tudjuk elfogadni a devianciát. Analogikusán értelmezve: ha mi tartunk sérültnek valakit, bár ő önmagában nem lenne az, sérültté is válik, mert mi elhitetjük vele. Egy ilyen gyermek a szülőnek jelzés, mégpedig a másság és kü­ lönlegesség szimbóluma jelenik meg általa. A szülő kénytelen elfogadni azt, hogy „olyan gyermekem született, aki más, mint a többiek". Ezzel fel kell vállalnia olyas­ mit, amit egyébként nem tenne meg. Gondoljuk végig: a Down-kóros gyerekek például borzasztó erős érzelmi kötő­ dést mutatnak; szimbolikusan szólva tehát: hiányzik belőlük a Szaturnusz, vagyis

hiányzik belőlük a felelősség, a keménység, a célorientáltság, csak szeretni tud­ nak, mert a Down-kór legjellemzőbb megnyilvánulása az érzelmi oldal sérülése. Természetesen ez a betegség olyan szülőknél fog megjelenni, akiknek az az élet­ feladatuk, hogy mindenképpen érzelmi kötődést hozzanak létre. A betegség fogalma tehát nem egyenlő a rossz vagy az ellenség, a büntetés, vagy a karma szinonimáival. A betegség egy kommunikációs forma a sors részéről, amikor az általa megfogalmazott „üzenet" megértése elősegíti mindennapi életünk problémás helyzeteinek megoldását, segít sorsunk kereteinek felismerésében. Nem a betegségek ellen keh harcolnunk, hanem az egészségért. Erre viszont csak az képes, aki tudja, hogy minden ember számára mást jelent ez a fogalom. Emiatt minden megoldás és minden terápia csak egyéni lehet. Ebben nincs nagyobb segít­ ség, mint az asztrológia. 146 GYERMEKVÁLLALÁS ÉS

ASZTROLÓGIA Mindig a gyermek választ szülőt, ezért nincs rossz szülő, csak fel nem ismert feladat. Bevezetésként fontosnak tartom kiemelni, hogy születésnél mindig a gyerek választ szülőt: a lélek szintjén kiválasztja azokat a lehetőségeket, amelyekre szüksége van az életfeladata megtanulásához. Az így kiválasztott szülő fogja megtanítani neki azt, amire az élete során a későbbiekben szüksége lehet. így csak olyan szü­ lőkhöz születhet le, akik ezt számára biztosítani tudják. Ebben a tanulmányban mindezt analógiákon, bolygókapcsolatokon és konkrét példákon keresztül muta­ tom be. Ami talán a legfontosabb: senki nem tudja rosszul nevelni a gyermekét. Miért? Amikor megszületik egy gyermek, a szülő csak azt tudja számára nyújtani, ami a rendelkezésére áll. Ő a saját adottságainak és élethelyzeteinek megfelelően él Ezzel tanítja a gyermekét. A gyermek viszont csak a mintákat veszi át, és nem veszi át magát

a konkrét eseményeket. Ami az anyával történik, azt a gyerek csak úgy tudja értékelni, ahogy az édesanya átéli. Amit az anya rossznak él, az rossz, amit jónak, az jó. Vegyünk egy példát! Az anya otthagyja a kórházban a gyermekét, lemond róla, nem vállalja az anyaságot. Rosszat tesz ezzel a gyermekének? Morálisan nem tarthatjuk jó­ nak, így a világ megítélése szempontjából persze rosszat tesz, de az asztro­ lógiában másként kell megítélnünk, hiszen a sorskérdéseket vesszük alapul. Tegyük fel, hogy az anya képlete gyermekvesztést mutat, az gyerek képlete pedig az anya elvesztését. Ez esetben rögtön más megvilágításban látjuk a történéseket. Nekünk azt a lehetőséget kell megtalálnunk, amelyben a sors­ helyzet is létre jön, de felvállalható a döntés is. Nem az a kérdés, hogy el­ veszti-e a gyermekét, csak a módját választhatja meg. Természetesen ez sen­ kit nem ment fel a döntés felelőssége alól, de

mégis, ismerünk nagyon sok élethelyzetet, mikor a megítélés más megvilágításba kerül. Hiszen mikor va147 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE laki az abortusz mellett dönt, azt eltudjuk fogadni, pedig lehet, hogy csak né­ hány nap választja el a két helyzetet egymástól. Az egyik lány még „időben" ment orvoshoz, a másik pedig későn vette észre a terhességét, de mindkét esetben, nem kívánt gyermekről van szó. így is ugyan így gondoljuk? Vállaljunk-e gyereket? A gyerekvállalás problematikájával kapcsolatban gyakran elhangzik, hogy - azért nem vállalok gyereket, mert nem állunk úgy anyagilag, - azért nem vállalok gyereket, mert nem olyan a család, én nem akarok úgy szülni, hogy ne legyen rendezett a családi élet, - azért nem vállalok gyereket, mert az apa nem vállalná. Ha visszatérünk a bevezető gondolathoz, miszerint a gyerek választ szülőt, ak­ kor miért gondoljuk, hogy például azokhoz a szülőkhöz, akiknek

rendezetlenek a családi körülményei, olyan gyermek születik akinek rendezett családi élet kell? Nyilvánvaló, hogy rendezetlen családi körülmények közé az a gyerek fog szü­ letni, akinek ilyen családi viszonyok között kell megtanulnia, amit az élete meg­ valósításához tudnia kell. Nem arról van szó, hogy a gyereknek feltétlenül ideális helyzetet kell biztosítani - természetesen cél lehet ez is -, viszont emellett mindig az a gyerek fog megszületni, aki pont azt akarja megtanulni, amit azok a szülők nyújtani tudnak számára. Ha a szülők nem olyan élethelyzet-ben vannak, akkor nem az a gyerek születik hozzájuk. A gyerek a jelenlétével, a viselkedésével, a re­ akcióival mindig tanítja szüleit, hiszen a hozott minta szerint fog viselkedni. Ter­ mészetesen a szülő is mindig tanítja gyermekét, mivel minden döntéshelyzetben megmutatja, hogy müyen lehetőségekkel találkozhat az élete során. Az más kér­ dés, hogy minden szülő

azt szeretné nyújtani gyermekének, amit tudatosan a sa­ ját életében a legjobbnak, legszebbnek és legfontosabbnak tart. A tanítás pedig nem attól jó, hogy a szülő jót, szépet vagy kevésbé jót, kevésbé szépet tud-e nyújtani számára. Nézzünk néhány példát! Ha valaki gazdag akar lenni, bizonyos „szegénységtudattal" kell rendelkeznie, mert különben soha nem fog küzdeni a meggazdagodásért. A szülői mintában ott keh lennie, hogy fontos az anyaglak megszerzése. Az olyan lánynak, aki nem tudja családban felnevelni gyermekét, olyan gyereke fog születni, aki ezáltal fogja megtanulni, mennyire fontos vagy éppenséggel lé­ nyegtelen a család. Mondjuk, ha az édesanyának Vízöntő-Holdja van, ami külön­ leges anyaságot jelöl, tehát különleges módon (különleges apától) akar gyereket világra hozni vagy egyedül akarja nevelni, akkor olyan gyereke fog születni, aki­ nek ezt kell megtanulnia. Ha másként nem, akkor lehet, hogy

elválnak a szülők A gyerek olyan megoldandó feladatot hoz magával, aminek megoldását az édesany148 GYERMEKVÁLLALÁS ÉS ASZTROLÓGIA jától tudja megtanulni. A szülő pedig minden döntésével példát és ez által mintát mutat. Miért akarjuk mégis mi meghatározni, hogy mi legyen az, amire a gyerek szü­ lessen? Azért, mert mindenkiben él egy ideális kép a családról. A nyugati társa­ dalmakban ma már szinte elítélendő, ha valaki nem előre tervezetten vállal gye­ reket. Ez pedig megint felvet egy kérdést: „El tudjuk-e fogadni, hogy nemcsak mi hozhatunk döntéseket az életünket ületően?" A megszületett gyerekek legalább harmadrésze nem várt gyerekként fogant meg! A szülők nem készültek gyermekáldásra, csak úgy jött a baba. De akiket vártak, azok nagy részét sem olyan neműnek várták, amilyennek született. Azzal, hogy mi akarjuk eldönteni, mi a jó és mi a rossz a gyereknek, eleve gá­ toljuk a fejlődését,

gátoljuk a gyerekben az energiákat, amelyek kiteljesedhetnek. Mindezt természetesen jó szándékkal, de mégsem biztos, hogy jót teszünk ezzel. Hiszen a hétköznapokban a „jót akarok" kijelentés alatt nem ugyanaz értendő, mint amit az asztrológiában „jó"-nak gondolunk. Az asztrológiában azt gondoljuk „jó"-nak, ami életfeladatunk kiteljesítéséhez segít minket. Nekünk mint szülőnek egyetlen feladatunk lehet, a mintánkat átadni. Minden spirituális tanítás a fogamzástól számítja az életet. Bármikor előfordul­ hat, hogy egy nő várandós lesz. Nem attól függ, hogy szeretné-e vagy sem, hanem attól, hogy a sorsa, az élete megérett-e már arra, hogy megfoganjon. Nem véletlen, hogy a védekezési módszerek mellett is sokan esnek teherbe. Ez azért történik, mert azon a szinten, ahol az sorsfeladatuk szerint tartanak, az anyaságon keresz­ tül kell megélniük valamit, amit másként nem tudnak feldolgozni. Azok a nők

lesz­ nek üyenkor terhesek, akiknek valamit ez által tanulniuk kell. Amikor elvetetik a gyereket, a sors kínálta tanulási lehetőségtől fosztják meg magukat. A sors alapmegközelítése: az a gyerek, akit az anya elvetet, akkor sem szüle­ tett volna meg, ha megtartják, viszont nem az ego hozza meg a döntést, hanem a sors. Tehát nem nekünk kellene döntenünk, hanem rábízni a sorsra, hogy mit kell átélnünk általa. A probléma megint ott van, hogy mi jobban akarjuk tudni, mi a jó nekünk, mint a sors. Lehet, hogy valaki azért veteti el, mert az orvosok szerint beteg a gyerek. De a beteg gyermeknek is valamit tanítania kell a szüleinek. Ha valakinek a sorsfela­ data megéléséhez beteg gyerekre van szüksége, akkor azt úgy sem kerülheti el; lehet, hogy genetikailag ép lesz, de a szülés során bármi történhet, de az is lehet, hogy a már meglévő gyermekkel történik valami, de az is lehet, hogy majd a ké­ sőbb születendő lesz beteg. Ezért

kellene elfogadnunk azt, hogy bármi történik az életünkben, szükségszerű. Ha egy nőnek gyermeke fogan, neki arra szüksége van Ha ezt elutasítja, akkor hogy fogja megoldani azt a sorsfeladatot, amit a gyermek által kellene megélnie? Természetesen akkor egy másik élethelyzeten keresztül kell ugyanezt átélnie. 149 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Hogyan jelenhet meg a horoszkópban a nem kívánt terhesség? A nem kívánt terhességre utaló bolygóáUások a következők lehetnek: Hold-Vénusz-kvadrát, Hold-Mars-kvadrát, Hold-Jupiter-kvadrát, Mars-Vénusz-kvadrát vagy az 5. házban álló bolygók különböző támadottságai Azonban minden alkalommal megjelenik a Vízöntő jegy vagy az Uránusz vala­ melyik analógiája a személyiségben, ami a függetlenségi vágy dominanciáját húz­ za alá. A nem kívánt terhesség egy nő életében különféle módon jelenik meg. Ha ter­ hesség-megszakítás a vége, ez azt jelenti, hogy olyan

élethelyzetbe került, amely­ ben nem vállalhat gyermeket. Ha a terhesség-megszakítást a Vénusz-Hold-kvadrát fényszögkapcsolat jelzi, akkor a kvadrát egyik negatív megélési lehetőségét választja. Úgy érzi, választa­ nia kell az anyaság és a nőiesség között. Ezt a dilemmát nem tudja jól megélni, ezért a már meglévő analógiát választja, a nőiességet és a női szerepeket. Érdekes, hogy a tudatunkban az ok és okozat problematikában a két fogalom milyen messze esik egymástól! Nem tudjuk ugyanis, hogy ami ma történik velünk, annak húsz-harminc évvel későbbi életünkre milyen hatása lesz. Azt hisszük, a ma döntésében nincs felelősségünk, pedig ez nem így van. Mi egy olyan áruházban vásárolunk, amelyben nincs árcédula a termékeken. Emiatt sokszor azt gondo­ ljuk, ára sincs, mikor pedig mégis szembesülünk ezzel, hárítjuk a felelősséget. Ezt hívjuk sorsnak. Az asztrológia ezeket az egymásra hatásokat is követni

tudja. Hiszen ha elindí­ tottunk egy analógiát, akkor mindig azon az analógián kell továbbmennünk, és mindaddig az az analógia fog élni, amíg pozitívan meg nem éltük. Persze egy ma pozitívnak gondolt analógia csak jelenlegi életünk szempontjából tűnik pozitív­ nak, s korántsem biztos, hogy amit aktuálisan élni szeretnénk, az a sorsunk szem­ pontjából is jó. Valójában mindannyian csak a létező alternatívák közül választunk, anélkül, hogy tudnánk, egyikük-másikuk milyen helyzeteket teremthet. Lássunk erre is egy példát! Egy lány tizenhét évesen (Vénusz-Mars-kvadrát volt a horoszkópjában) el­ vetetett egy gyereket, mert félt, hogy a szülés következtében odalesz a nőies­ sége. Azt azonban annak idején nem tudta, hogy pont a sors által felkínált megoldást utasította vissza. Azonban a későbbiek során ezzel a problémával újra és újra szembesülnie kell, ezért ez a döntése harmincnégy évesen olyas­ miket

eredményezhet, hogy elhízik, később akár pikkelysömöre is lehet vagy 150 GYERMEKVÁLLALÁS ÉS ASZTROLÓGIA vesemedence-gyulladása, petefészek-cisztája is jelentkezhet. A sors szempont­ jából nincs különbség a megoldások között. A két bolygó által jelzett feladat később betegségekben nyilvánult meg. Jöttek az életében sorjában a külön­ böző élethelyzetek, és mivel felkérdezte a sors az analógiákat, természetesen ugyanaz a problémás analógia hatott a későbbiekben is, de ő nem tudta, mi­ től betegedett meg, miért történik vele mindez. Különböző élethelyzetekben meghozott döntéseink minden esetben a bolygók megfelelő analogikus szintjéhez igazodnak. Tehát a megoldásaink ugyanúgy fáj­ nak vagy ugyanolyan boldogságot hoznak, függetlenül a döntéstől. Tehát a lány esetében a gyermek felnevelése ugyanolyan nehézséget okozott volna, mint ami­ lyen nehézséget később étéit, csak a továbblépés lehetett

volna könnyebb. Azt hit­ te, ha az egyik analógiát elkerüli, ezzel elkerüli az összesét. Persze ez nem így van, és ezzel nem könnyű szembesülni. Emiatt sokkal könnyebb és célravezetőbb lenne tudatosan megélnünk az összes analógiát. Nézzünk példákat a hétköznapok szint­ jéről! Annak az embernek, aki húszévesen dohányossá válik, hiába meséljük el, hogy szokásáért negyvenévesen milyen árat kell esetleg fizetnie. A tudat nem képes összekötni a jelent a jövővel. Például iszonyatos méreteket ölt manap­ ság a környezetszennyezés, de senki nem teszi le az autóját, pedig nap mint nap halljuk, mi lesz a légszennyezés következménye. Nem veszünk tudomást az ok és okozat összefüggéséről, mivel a két fogalom messze van egymástól. Gyermekük sorsát már akkor eldöntik a szülők, amikor érkezéséről tudomást szereznek. Ezzel elkezdődik a gyermek mintájának átadása Ha a szülők boldogok, már nagyon szerettek volna

utódot, akkor a gyerek születésekor - a képletéből láthatóan - hozza azt az analógiát, hogy a szülei nagyon várták. Ennek a gyer­ meknek a horoszkópja azt fogja mutatni, hogy a Holddal (mint az anya, anyaság szimbólumával) soha az életben nem lesz problémája, mert őt várták. De ha az apa azt mondja: „Vetessük el a gyereket, nincs lakásunk, sem pénzünk", az anya viszont szeretné megtartani, ennek az összeütközésnek, mint mintának, megkell jelennie a gyermek horoszkópjában. Ha a gyerek mégis megmarad, ezzel a pár mondattal az apa már meghatározta a gyerek sorsát; s a horoszkópjában ez a kép meg fog jelenni, mégpedig a sorsfeladatában, amelynek centrumában az a kérdés fog állni, hogy „Hogyan fogadjam el és fogadtassam el magam?" Természe­ tesen ehhez a feladathoz kapja meg az adottságokat. De az is lehet, hogy az anyát aggodalommal tölti el az a tudat, hogy várandós. Ha az élet parancsa erősebb, akkor megtartja a

gyereket, de végig ott lesz benne a görcs, hogy „Mi lesz ebből, jaj, lehet, hogy mégsem kellett volna megtartani!" 151 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Ha boldogan várják a gyereket, akkor a horoszkópjában a Nap-Hold-trigon, NapHold-szextil, Szaturnusz-Nap-trigon vagy Szaturnusz-Hold-szextil fényszögkap­ csolatok valamelyike jelenhet meg, melyek azt mutatják: cél volt, hogy végre meg­ szülessen. Horoszkópból láthatóak azok az analógiák, amelyek mutatják, hogy ezt a gyereket várták. Azt a tényt tehát, hogy a gyereket várták-e vagy sem, mindig kiolvashatjuk a horoszkópból. Ismerek egy lányt, aki mindig szeretett volna gyereket. Férjével mindent megtettek, hogy valahogy összejöjjön a gyerek. Aztán néhány év múlva anya lett, de a probléma az volt, hogy nem attól lett terhes, akitől gyereket szere­ tett volna, nem a férjétől fogant. Aggódott, mi lesz, ha kiderül, hogy nem egyezik a gyerek és a férje vércsoportja? Sokáig

várt a gyerekre, most meg azért imádkozott, hogy menjen el. De hát ezt kívánták évek óta, és eddig soha nem fogant meg. Egy tranzitáló Hold-Jupiter-kvadrát idején megszületett a kislány, aki, amíg él, mindig azt fogja érezni: „Nem kellettem". Lehet, hogy nem tudatosodik, de a kettőjük kapcsolatában érzés szintem mindig jelen lesz: „Nem kellettem az anyámnak, nekem sem kell az anyám". Ez persze nem tudatos, de ezért nem tudja az anya a gyerek életét, sem pedig a gyerek az anya életét elfogadni. És egyfolytában dúl a harc közöttük Az igazi problémát az a kérdés veti fel, hogy mi lesz a gyerekkel, ha felnő? Mi lesz ennek a kislánynak a Holdjával, hogyan lesz ő feleség, anya? Nem tud majd azonosulni a mintájával, mert az anya mintáját hárítja, más min­ tát meg nem követhet. A tudattalanjában az van, hogy nem várták, amire a válasz csak egyféle lehet:,Akkor én sem hozok világra gyereket!" A

Hold-Jupiter-kvadrát fényszögkapcsolat esetén biztos, hogy gondot fog jelenteni az anyaság, a férjhezmenetel, az alárendeltség. Minden más ana­ lógiávalproblémája lesz, amit ez a fény szögkapcsolat hozhat. Akkor úgy ér­ tékelhetjük az ő sorsukat, hogy az anya tönkretette a gyermeke életét? Nem. Egyáltalán nem erről van szó. Arról van szó, hogy ez a gyerek azért született ebbe a családba, mert azt a mintát kapta feladatául, amit a szülei képviselnek. A minta alapján pedig azt kell megtanulnia az élete során, hogy családot alapítson, miközben a gyermekvállalás részéről ösztönösen nem fog menni. Tud-e majd megfelelő­ en cselekedni, miközben a tudattalanja ezt a szituációt egyértelműen kizár­ ja. Ennek a dilemmának a megoldása lesz az ő sorsfeladata Ezért természe­ tesen olyan szülőkhöz születik, akik - bár nem egyértelmű örömmel várták az ő érkezését - felnőtt korában mégis azt hajtogatják: „Miért nem

mégy már férjhez, miért nem szülsz már egy unokát nekem?" Az édesanyja rég elfelej­ tette, hogyan várta ezt a gyereket. Ez a gyerek arra született, amire kellett születnie. Az orvostudomány azt mondja, hogy a génjeinket örököljük, mi, 152 GYERMEKVÁLLALÁS ÉS ASZTROLÓGIA asztrológusok pedig azt mondjuk, hogy az analógiát örököljük. Azt a képes­ séget örököljük, hogy hogyan tudunk a mintáinknak megfelelni. Ehhez hasonló analógiák, fényszögkapcsolatok: Anyának: Hold-Mars-együttállás: csak akkor vállalok gyermeket, ha én akarom. Gyereknek: Hold-Jupiter-kvadrát: nem tudok azonosulni az anyaszereppel. A Hold-Mars-kvadrát még azt is jelentheti, hogy már az anyának is probléma a gyerekszülés. Sosem az a fontos, hogy egy nő akar-e gyereket, mert valószínűleg azért nincs még gyermeke, mert éppen nem akar. Úgy gondolja, mindent megtesz érte, mégis, ha megkérdezzük tőle, szereti-e az alárendeltséget, szereti-e, ha

bezárják, elvise­ li-e a kiszolgáltatott helyzetet, a válasza: „Egyáltalán nem!" Ő a gyereket szeretné, csak azt nem, ami a gyerekkel együtt jár. Mivel azonos analógiákról van szó, a sors pontosan tudja, hogy ezeket a nők életében hogyan keh létrehoznia. Amikor egy gyermeket nem várnak, ugyanezzel a problémával fog születni, de a szülei feladják neki a leckét: oldja meg a saját életében ezt a dilemmát. Eljön a terhesség hatodik vagy hetedik hónapja, és kiderül, hogy milyen a gye­ rek neme. Ha mást vártak, csalódnak és természetesen ez is meg fog jelenni a gye­ rek horoszkópjában. Egy Vénusz-kvadrát vagy Vénusz-oppozíció fogja mutatni, hogy képtelen lesz elfogadni önmagát, ahogy például az apja sem fogadta el őt. Nem fogja tudni, mi a baj, miért érzi, hogy őt nem szeretik, vagy ha szeretik, miért keh folyton csalódnia. Csalódást okozott a szüleinek, őneki is mindig csalódást fognak okozni, mert az a probléma fogja

végigkísérni egész életét, hogy „Hogyan tudom magam elfogadtatni annak ellenére, hogy nem az vagyok, akinek szeretnének". El kell tehát fogadtatnia magát. Főleg lányoknál óriási tehertétel a Vénusz-probléma Amikor egy gyermek nemét vagy őt elfogadjuk, tudattalanul minderről dön­ tünk, és már nem is kérdéses, milyen lesz az újszülött horoszkópja: megjelennek benne a sérült analógiák, az önelfogadási problémák. Természetesen a sorsfela­ data az lesz, hogy megtanulja ezeket megoldani. Meg lehet-e nézni a horoszkópban, hogy mikor születik egy gyerek? Meg lehet nézni, de valójában minek? Megkérdezhetjük, hogy várták-e a szülei, az anyja, az apja, annak várták-e, aminek születik vagy csalódást okozott-e. A vá­ laszokból már körülbelül tudhatjuk, milyen lesz a gyermek horoszkópja. A képlet hozni fogja a feladatot, aminek megoldására a gyerek születik: aminek a szülei várják, annak megfelelő lesz a sorsfeladata.

De ez nem lehet probléma, hiszen úgy­ is az a gyermek születik, akinek pontosan ezt kell megtanulnia. 153 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Gyakran megkérdezik ilyenkor az anya: „Akkor most mit tegyek?" Már semmit. Amikor a gyereket várta, akkor tudott volna tenni, most már nem tud változtatni (Hold-Jupiter-kvadrát), biztos, hogy megvalósul az eredeti, a gyerek sorsfelada­ tát kijelölő analógia, a kérdés csak az, lehetne-e valahogy másképpen megélni. Az anyának innentől kezdve már az a feladata, hogy ezt megtanítsa. Hogyan nyilvánul meg, ha céllal születik egy gyermek? A következő történet erről szól. Egy házaspár elvesztette egyéves kisfiát, aki leukémiás volt. A gyerek szü­ letésének célja volt: a lány szüleinek „megpuhítása". A fiatalok eleinte imád­ ták egymást, a lány értelmes, okos, több diplomával rendelkező ember, a fiú egyszerű szakmunkás volt. A kettejük közötti különbség elég

nyilvánvaló volt mindenki számára. A lány szülei keményen tiltották a kapcsolatot, ám a fiatalok úgy gondolták, hogy ha gyerekük születik, nem tiltakoznak már ők sem. Mindent megtettek, hogy megszülessen a gyerek Gyereknek azonban nem szabad úgymond céllal születnie, mert ha meg­ szűnik a cél, amiért megszületett, a sors szempontjából a gyermek léte kérdé­ sessé válik. Ha céllal születik a gyermek, akkor abban a pillanatban, ahogy a cél eltűnik, véget ér az élete is. Ez nagyon veszélyes dolog! Ez az egyik ma­ gyarázat arra, hogy miért veszítenek el szülők korán gyereket. Hathónapos volt a gyerek, amikor a fiatalok összeházasodtak. A lánynak azonban Vízöntő-Napja, Bak-Holdja, Rák-aszcendense lévén, elég gyorsan elege lett a bezártságból, de a közöttük kialakult feszültséget még fokozta az is, hogy a fiú sokat dolgozott és nem volt lakásuk. Hét-nyolchónapos volt a gyerek, amikor a szülők kapcsolata romlani kezdett.

Már felvetődött a válás gondolata is. A fiú nem akart válni, mert imádta a fiát A gyerek egyéves szü­ letésnapján (Mérleg-Napja volt!) azonban kiderült, hogy leukémiás. Január elején meghalt a gyerek, két hónap múlva elváltak a szülők. Gondoljuk át, mi lehet ebben a történetben a tanítás! Amiért a gyerek megszü­ letett, arra nem volt többé szükség. Ő azért született, hogy összetartson egy há­ zasságot, de már nem tudta összetartani, hiszen már nem szerették egymást a szülők. Ő céllal született gyermek volt, és ha elvész az a cél, amiért a világra jött, veszélyes helyzet alakulhat ki, mert nagyon könnyen elmehet a gyermek. A lánynak a Hold megélése igen nagy feladat volt, de mindketten „megbuktak" a vizsgán. Ezt már nem tudják az életükből kitörölni A gyerek léte abba az ana­ logikus láncba, amibe beleszületett, abba a képbe már nem fért bele. 154 GYERMEKVÁLLALÁS ÉS ASZTROLÓGIA Már a gyerek

fogantatásánál rendszerint elintéződik sok minden: miért fogan, hogyan fogan? A gyerekek azért jönnek, hogy beteljesítsék a sorsfeladatukat. Ne­ kik tehát feladatuk van, és ha egy feladatot nem tudnak végrehajtani, akkor elme­ hetnek, mert feladat híján fölöslegessé vált a létük. Természetesen egy terhesség spontán módon is megszakadhat, de azért ezek­ nek a történeteknek is van üzenete. Ilyen helyzet a vetélés Mikor jön létre ilyen élethelyzet? Olyankor, amikor a gyerek fogantatásakor lé­ tező élethelyzet időközben megváltozik, már nem ugyanaz többé. Tehát nem tudja azokat az analógiákat beteljesíteni, amelyek beteljesítésére megfogant. Természe­ tesen vetélés olyankor is előfordulhat, mikor nem a gyermek születése a cél, csak a vesztés megélése. Lássunk egy példát! A kétgyermekes szülők válása után az asszony újabb gyereket akart, mert azt gondolta, hogy akkor a volt férje biztosan visszajön hozzá. Terhes

is lett, de hat hónap múlva a férfi újra elköltözött, a terhesség hetedik hónapjában pedig elment a gyerek. Ez azért történt, mert a gyermek születése értelmét vesztette, mivel megszűnt az a cél, amiért ő megszületett volna. Ő azért jött volna, hogy megtanítsa az anyját, hogyan kell egy gyerek születését célul választania. A vetélés akkor is bekövetkezhetett volna, ha az anya küldi el a férfit, mert egyedül akarja megszülni és felnevelni a gyereket. Ha minden rendben megy és megszületik gyermek, akit örömmel vártak, akkor segít a szülőknek, boldogságot fog hozni. Ha nem zökkenőmentes a gyermek érke­ zése, akkor azokat a problémákat, feladatokat fogja hozni, amelyeket a szülőktől kapott különböző módon. Például ha az anya horoszkópjában Bak-Hold van, akkor a lánya hozhat­ ja a Hold-Szaturnusz-együttállást. Ha az anyának I házas Hold van a kép­ letében, a lányának Rák-aszcendense lehet. A gyerek akármilyen

módon, de megpróbálja az anyja problémáit továbbvinni. Az örökbefogadás Örökbefogadás esetén is a gyerek mintáját az őt világra hozó édesanya adja, nem az örökbe fogadó szülő. Ha egy 8. házas Holddal rendelkező kislányt otthagynak a kórházban, annak ak­ kor is 8. házas Holdja lesz (ami a családvesztést is jelezheti), bárki fogadja örök­ be, ez marad a problémája. Ha nevelőszülő örökbe fogadja, később, a merkúri kor­ ban (7-14 évig) már erre a mintára rá lehet valamit építeni, mert az örökbe fogadó 155 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE szülő megpróbálja őt megtanítani arra, hogyan kell megoldani a 8. házas Hold szim­ bolizálta problémát. Örökbe fogadó szülők általában azok, akiknek nem lehet gyerekük, vagyis ugyan­ az a problémájuk (ez is lehet 8. házas Hold), mint annak a szülőnek, aki lemondott a gyermekről. Az örökbe fogadó szülő azt mutatja, azt tanítja meg a gyermeknek, mit kell tennie,

ha nem lehet gyereke: „Fogadd el másban, ha már magadban nem tudod!" A 8. házas Hold-problémával nem lehet úgy élni, hogy az iUető fel tudja dolgoz­ ni. Nem tudja a Hold-analógiákat önmagában elfogadni Az örökbe fogadó szülő ezt úgy oldja meg, hogy magához vesz egy gyereket. Ezzel arra tanítja, hogy a Holdanalógiák megéléséről nem szabad lemondania, hanem más módon kell megva­ lósítania. Aki ezen a mintán változtatni tud, az csakis a természetes szülő lehet a saját mintájával, ha másképpen éli meg a 8. házas Holdat, például elmegy ápoló­ nőnek, pszichológusnak, így más analógiában éli meg a problémát, nem a gyer­ mekvállaláson keresztül. Amilyen mintát a szülő hoz magával, például a 8 házas Holdon keresztül, azt továbbadja a gyerekének, de mindig adja hozzá a megoldást is. A kérdés csak az: a gyerek is akarja-e ezt a megoldást? A szülő valójában a gyerek nagykorúságáig képes rá hatni. Addig nem

alakul ki az önáUó egzisztenciális törekvés. Természetesen ezekben az időszakokban, más és más helyzetekkel szembesülünk. A gyerek fejlődésével, a kapcsolat is áta­ lakul. A mintákat is különböző analógiákban éljük meg Minél inkább sikerül a mintánkat átadni, annál könnyebb és harmonikusabb a kapcsolat is. Az első hét évben a gyermek a Hold-korszakát éli, így szorosan anyjához kap­ csolt élete alakulása. Ezért mondjuk azt az asztrológiában, hogy ha egy gyerek az első hét évben beteg lesz, akkor a betegség analógiája az anya lelki problémájára, betegségére utal, jelzi az anya kapcsolatát a világgal, a munkahellyel stb. Ter­ mészetesen nem az anya miatt betegedik meg a gyerek, hanem saját öröklött fela­ datának megnyilvánulása a betegség. A gyerek hétéves koráig úgy mentesül a be­ tegségek alól, ha az anya megéli a saját problémáját. Nézzük meg ezt egy példán keresztül! A gyereknek féléves kora

óta tejallergiája volt. A szülők és az orvosok négy éven keresztül keresték a különböző megoldásokat, küzdöttek, szenvedtek. Akkor szűnt meg a probléma, amikor a gyermeket óvodába adták. Csodál­ kozott is mindenki a történteken. A válasz roppant egyszerű Ha lefordítjuk a betegség „jelentését", akkor kiderül, hogy a gyerek az anyára, még inkább az anya a saját anyaságára volt allergiás, nehezen viselte az otthonlétet, a bezártságot. Az allergia az Uránuszhoz köthető szimbólum; hétköznapi jelen­ tése: szabadság, függetlenség. Ennek megvalósítása jelentkezett az anyánál 156 GYERMEKVÁLLALÁS ÉS ASZTROLÓGIA feladatként, és ez oldódott meg, amikor a gyermek elkezdett óvodába járni. A gyermek betegsége tehát mindig az anya problémáját tükrözi vissza. Ha mondjuk konfliktus van otthon, összevesz az asszony a férjével, előfor­ dulhat, hogy a gyerek torka begyullad, mert ez jelzi a kommunikációs

feszült­ séget. Ha a gyereket mindenáron óvodába akarják adni, begyullad a füle, mert a birtoklás és a kötődés jelenti a problémát. Az első hétéves korszakban a gyerek nem akkor tanul, amikor mondunk neki valamit, hanem a mutatott minta alapján tanítjuk gyermekeinket. Nem nevelni kell tehát, hanem példát kell mutatnunk neki a feladatok megol­ dására. Éljünk úgy a gyerekkel együtt, ahogy mindig is élünk, mert a gyerek úgyis tudja, érzi az igazságot. Ha nem tudjuk becsülni a párunkat, szomszé­ dunkat, barátainkat, ha alakoskodunk, a gyerekben is kialakul egy ilyen magatartás követésére alkalmas kép. Adjuk neki a mintát, és nem fogjuk tudni, hogy felnőtt korában ezek a problémák miért jelentkeznek, s miért tér­ nek vissza az ő életében is. A következő hét év a Merkúr időszaka. Itt már nemcsak a szülő tanítja a gyer­ meket, hanem a világ is, a környezete is. Megjelenik az iskola, a gyerek figyel és tanul. Emiatt olyan

nehéz a televízió- vagy videónézés engedélyezésének vagy til­ tásának a kérdése, mert a gyerek tudata hatásukra esetleg olyan megoldásokat rögzíthet, amelyek számára nem megélhetőek. Ilyenkor csak a szülők értékrendje adhat kellő támogatást, amely viszont a saját mintánk megélése alapján kialakult kép. Az alábbi néhány példa megvilágítja ezt a problémát Egy vendéglátóiparban dolgozó házaspár örökbe fogadott egy kislányt. Tizenöt éves korában a kislányból prostituált lett. Kérdezték, miért, hiszen ők mindent megadtak neki, otthon a gyerek nem ilyen példát látott. Ám a kislánynak olyan analógiái voltak (8. házas Hold, Vízöntő-Vénusz, I házas Neptun), melyek hozzásegítették, hogy a prostitúciót valamilyen szinten meg­ élhesse. Hozta a mintát az édesanyjától, aki a saját sorsfeladatát hasonló szinten élte meg. A gyereknek azonban egy olyan tanulási folyamaton kellett volna átesnie, amely az

értékítéletét megváltoztatta volna. Azonban az örök­ be fogadó család értékrendjében a legfontosabb helyet a pénz foglalta el, erről szólt a tanításuk. Valamilyen szinten a vendéglátásnak is van egy prostitú­ cióhoz hasonló oldala, hiszen gyakran látjuk, hogy szinte „eladja magát" a pénzért, aki itt dolgozik. Ha egy olyan ember kerül a közelébe, akit a pénzzel és az üzleti élettel kapcsolatos dolgok érzékenyen érintenek, akkor ő sem fogja kikerülni a prostituálódást. Amikor a gyermeknek meg kellett tapasz­ talnia a világot, ez olyan közegben történt, ahol naponta megjelentek a pros­ tituáltak és a pénzről szólt minden. A lányt viszont megpróbálták szigorúan 157 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE fogni, nehogy olyan legyen, mint az anyja. Persze a gyermek pont olyan lett, mint az anyja és megszökött a örökbefogadó szülőktől. Egy nőnek tönkrement az élete; több férje elhagyta, gyerekeiből tolvaj,

be­ törő, prostituált lett. Nem értette, hogyan történhetett ez, hiszen még a gyere­ kei is azt látták, hogy ő állandóan dolgozik. Ez igaz, de azt is látták a gyere­ kek, hogy munkával nem lehet pénzt keresni. Az apa azt sugallta nekik, hogy nem érdemes dolgozni, mert „Ha ügyes vagy, anélkül is sikeres lehetsz". Meg­ próbáltak olyan élethelyzetbe kerülni, amelyben ez a modell működik. Mikor gyermek születik, horoszkópjából előre láthatjuk a hozott (örökölt) ana­ lógiák megvalósulását vagy éppen kudarcba fulladását, láthatjuk, milyen bolygó­ állásai vannak, láthatjuk a mintáját, ami ott van, az, amit a szülei mutatnak neki. Ha felnő is tudhatjuk róla, hogy gyermekként mit tapasztalt, aktuálisan milyen élethelyzetben van, ezért azt is tudni fogjuk, hogy ő milyen megoldásokat fog vá­ lasztani. Hold-vesztés természetesen nem csak úgy valósulhat meg, hogy lemondanak a gyerekről (intézetbe adják), hanem úgy is,

hogy az édesanyját hamar elveszíti. A gyerek tizennégy éves koráig tekinthető gyereknek, tehát a szülővesztést is addig tekintjük annak. Ha ez megtörténik, a gyermek életébe hiába lép be a másik, a „nevelőanya", akkor is ő arra született, hogy megtanulja, hogyan kell anya nélkül felnőni, hogyan tudja megélni a 8. házas Holdat (anyavesztés) Általában a gyerek kapja üyen esetben a keményebb feladatot, mert neki kell megtalálnia a megoldást. Csak ugyanazon az analógián belül van megoldás. Kislánynál az lesz a kérdés, hogy amikor saját anyaságáról lesz majd szó, felismeri-e a feladatát, mely szerint kell-e gyermeket vállalnia vagy sem, és ha igen, akkor mit tud tenni, hogy ezt a kérdést megfelelően kezelje. Kisfiúnál úgy merülhet fel a Hold-vesztés problémá­ ja, hogy amennyiben egyáltalán megjelenik a vesztés, analógiában ugyanaz lesz a feladat, csak más megnyilvánulásban, más lesz a megoldása is: az ő

dilemmája a feleség, a párkapcsolat, a család vonatkozásában jelentkezik majd. Bármilyenek is az ember szülei, ők csak segítenek neki: megpróbálnak mintát mutatni, hogy saját felnőtt életében saját problémáit meg tudja majd élni valami­ lyen módon. Nemcsak a pozitív minta jó, a negatív is tanít Nézzük meg, hogy egy gyermek milyen módon tanulhatja meg a család fontosságát! Ha egy gyereket el­ dobnak a szülei, akkor felnőtt korában - vagy ugyanolyan lesz a családi élete, és neki sem kell gyerek, - vagy tíz körömmel ragaszkodik a párjához és a család szent lesz. A minta akár az apa, akár az anya irányából is érkezzék, továbbá akár az elfo­ gadás, akár az elutasítás is lesz az eredménye, jó, hiszen a későbbiek szempont­ jából úgyis a megélés, a megvalósítás a fontos. Például Skorpió-típusú embernél 158 GYERMEKVÁLLALÁS ÉS ASZTROLÓGIA biztosan megjelenik, hogy valamelyik szülő visszafogja az

érzéseit, nem mutatja ki azokat. Ezzel valószínűleg azt tanítja meg a gyereknek, hogy aki érzelmileg megnyílik, gyenge ember. Ebből viszont a gyerek azt a következtetést vonhatja le és építheti be a saját személyiségébe, hogy ki kell mutatni vagy éppenséggel rej­ tegetni kell az érzelmeket. A szüleitől kapott mintájából adódóan neki ezt a fela­ datot meg kell oldania. Nagyon érdekes a testvérek közötti minta átadása. Az édesanya a gyermek hét­ éves koráig képes holdi mintát átadni. Amennyiben ez után is holdi mintát akar adni, akkor szülnie kell még egy gyermeket, hogy a hold analógiái tovább éljenek. Ebben az esetben az első gyerek továbbra is, a hetedik életév utáni is képes a Hold analógiáit megtapasztalni. Ez pedig már egy olyan korszak (7-14, merkúri), amikor a gyermek felfogja, hogy mi az anyaság és a szülői szerep. így a testvére születésekor megkapja a holdi mintákat, és megtapasztalhatja a Hold-szerepet, s

amikor megszületik a testvére, természetessé válik a Hold jelenléte. Érzelmileg sokkal stabilabbá válhatnak. Ma nincs férfimintájuk a fiúknak, mivel ha elválnak a szülők, leginkább az anyák nevelik tovább a gyerekeket, így a lánygyermek a saját anyamintáját megkapja ugyan, legfeljebb a férfimintája sérül, de a fiúknak már nincs apamintájuk. így azt élik meg, hogy a nők irányítják a családot. Csak saját életünk példájával tudjuk nevelni, tanítani gyermekeinket. Az a lé­ nyeg, hogy mit mutatunk követendő mintaként a gyereknek: érdemes-e tanulni, fontosak-e az értékek vagy netán a videózás a hasznosabb? A gyermek tapasztal, majd a tapasztalatokból tanul. Az általunk teremtett körülmények is egyfajta ta­ pasztalati mintaként szolgálnak gyerek számára, ugyancsak a tanulását segítik, ezzel készítjük fel őket a felnőttkorra. Talán a Vízöntő-kor teszi, hogy a család mint megőrzendő érték egyre távolabb kerül a

felnövekvő nemzedék jelentős részének gondolkodásában az egyéb meg­ szerzendő értékekhez képest. Valami nagyon eltorzulhatott a felnőtt társadalom morális értékítéleteiben, mert a fiatalok a tudattalanjában az a kép erősödik, hogy a család már nem lehet célja az életünknek, jó esetben talán még részét képez­ heti. Szinte nincs olyan horoszkóp, amelyben a női vagy a férfiminta ne lenne sé­ rült. A legtöbb lány, akit megkérdezünk, akar-e gyereket, azt a választ adja, hogy „Majd. ráér", ami azt jelenti, hogy „Esetleg akarok gyereket" Teljesen más, ha valaki azt mondja: „Igen, akarok", mint amikor azt, hogy „Igen, majd akarok". A társadalmi átalakulások eredménye, hogy szüleink azt tanították meg nekünk, mi pedig azt adjuk tovább a gyerekeinknek, hogy szabadon és függetlenül kell élni. Ezzel pedig azt tanítjuk, hogy a gyerek akadályozza a felnőttek életének kibonta­ kozását. A mai emberek

horoszkópjában nagy gyakorisággal jelenik meg az a min­ ta, hogy a szülőket akadályozzák a gyerekek az életük kiteljesítésében. Azt tanítjuk nekik, hogy a régi családmodeU rossz, de helyette nem tudunk új családmodellt 159 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE felmutatni. Ezért nem tudják a fiatalok, hogy mit válasszanak, a családot-e vagy a függetlenséget. Viszont az ember társas lény, nem tud hosszútávon egyedül élni Mára egyre inkább felismerhető az emberek többségénél az elmagányosodás. Napjainkban kevés olyan horoszkóp létezik, amelyben tökéletes női vagy férfi­ mintát találhatunk. Elenyészően kevés azoknak az embereknek a száma, akik ezeket a mintákat jól meg tudják élni. Már az iskolában megjelenik egy olyan probléma, hogy a felső tagozaton túlnyo­ mó többségben nők tanítanak. A Hold dolga a szeretet, márpedig a pedagógia szaturnuszi analógia A Hold és a Szaturnusz elvi szembenállást képvisel Egy Hold

csak akkor képviselhet Szaturnuszt, ha ezzel megtagadja nőiségét, mert mint nő nem képviselheti, s ennek megfelelően nem is tud szaturnuszi mintát adni. Mit fog tanítani egy pedagógusnő egy tizenéves fiúnak? Azt, hogy egy nő is tudja a férfia­ kat korlátozni. Ez viszont rossz minta Nem véletlen, hogy a tanárnők nehezen bír­ nak a kamasz fiúkkal. A fiúkból a 14 évük után válik férfi A tudattalan parancsa, hogy ne rendelődjön alá a Holdnak, ennek megfelelően egy nőnek. Tehát kevere­ dik az analógia, és ennek később meglesz az ára. A fiúk majd a magánéletük so­ rán is áthárítják a felelősséget, hiszen az nem mond ellent a tanult példának. Nem véletlen, hogy régen a nőket apácák tanították. Az apáca mint hivatás neptuni analógia, az apáca a „Neptunt" tanítja, a szeretetet Ennek a dolognak a meg­ ítélése napjainkban igen ellentmondásos, bár ennek ellenére a lányok nevelése te­ kintetében talán egy

biztosabb keretet adott. Ma a lányokat pedagógusok tanítják, akik között nagyon sok a szaturnuszi jellemvonásokat mutató tanárnő. Mint tud­ juk, a Szaturnusz a célokhoz, az egzisztenciához nagyon jó, de a családhoz. Nem visszafelé kellene fejlődni, de nem fogjuk fel tudatosan, mit teszünk! Az előző korok mintái megszűntek, minden más lett, mint régen volt. Nem csoda, ha úgy nőnek fel a lányok, hogy „majd akarok" gyermeket, családot. Ma már a legtöbb lány nem tudja, mit akar, szemben azzal, hogy száz éve tudta, hogy férjhez kell mennie, tudta mi lesz a sorsa, mit várhat. Ma senki nem tudja, lesz-e családja, hi­ vatása. Nincs meg, hogy mit fog tenni, hová tart Ezért, amikor eléri valaki a negy­ venéves kort, felteszi magának a kér-dést: „Mit csináltam én eddig az életemben?" Miért történnek így a dolgok? Talán azért, mert mi ezeket tanítjuk. Sosem az a baj, ha valaki elválik a házastársától, mert az az ő

problémája, hanem hogy ettől kezdve egy olyan modellt, egy olyan alternatívát mutat a gyereknek, ami számára is alkalmas lesz arra, hogy a házasságában felmerülő válságokat kezelje, tehát ő is ugyanezt fogja csinálni: ha valami nem jó, elválik. Saját felelősségünk súlyát mindig az hordozza, amit tanítunk. Amit átadunk, mintának viszi magával a gyerek, és hasonló élethelyzetbe kerülve a kapott min­ tát fogja követni: ha az apa ivott, a fiú (vagy a lány) is iszik. De a mintán keresztül választhat más megoldást is, hiszen az analógiák adottak, azonban nagyon kevés azoknak a száma, akik ezt tudják is. Ilyen értelemben a képletek kísértetiesen ha160 GYERMEKVÁLLALÁS ÉS ASZTROLÓGIA sonlítanak egymásra, bár a megoldásokban van némi különbség. Egy közös voná­ sunk viszont van: mivel legtöbbünknek fogalmunk sincs, hogy müyen mintát keh megélnünk, azt sem tudjuk eldönteni, hogy mit tanítanunk meg a gyerekeinknek. Aki

ma szülő, pontosan tudja, müyen nehéz okosan mintát tanítani. Ha végig­ gondoljuk mit szeretnénk a gyermekeinknek, furcsa helyzetbe kerülünk. Ha egy tizennyolc éves lány férjhez szeretne menni, nem helyeselnénk, ha egy tizennyolc éves fiú megnősülne, szintén nem támogatnánk. Természetesen, hiszen még gye­ rekek. De mikorra fognak felnőni? Harmincéves korukra? Mit gondolunk? Milyen lesz egy felnőtt élete? Mennek az egyéni célok felé? Vagy a család? Nem hiszem, hogy mára, maradt valódi alternatíva. Mindig a célok határozzák meg a tetteinket, ezt nem felejthetjük el! És ezt a szülök közvetítik. Gyermekeinkkel szemben felelősségünk van; nem abban, hogy mit szeretnénk tanítani nekik, hanem hogy milyen élethelyzetet élünk mi, mit döntünk, müyen ér­ téket képviselünk. Azt fogják utánozni, amit mutattunk nekik, azt a mintát fogják követni, amelyet tizennégy éves korukig az életünkkel megtanítunk nekik. Az ember életében

merkúri után a Vénusz és a Mars korszaka következik, a párválasztás, a szerelem ideje, a 14.-től a 21 életévig Leginkább erre az időszak­ ra esik a párválasztás. Hogyan jelenik ez meg ma a hétköznapok szintjén? Szere­ lem, szex, élvezzük egymás társaságát! De már kinek jut eszébe, hogy a szerelme legyen a házastársa? A fiatalok általában három-négy évig együtt élnek, s ha köz­ ben kiderül, hogy nem megy jól a szex, szétválnak. Hol vannak a közös célok? Nincs olyan kapcsolat, amely cél nélkül létezni tudna! De a szülők sem azt tanítják meg a gyereknek, hogy a szerelme legyen az élete párja, hiszen ha egy tizennyolc éves lányuk férjhez szeretne menni, ők háborod­ nak fel a legjobban: „Mi lesz az iskolával, a karriereddel? Tönkreteszed magad!" Meg kell értetni az emberekkel, hogy tudatosan irányítsák a sorsukat, hiszen amit a gyerekeknek mutatnak, ők azt viszik tovább. „Legyen családom, ne legyen családom,

ha nem jövünk ki egymással, elváljak-e vagy se, ha nem jó vele élni, megcsaljam-e vagy ne csaljam meg?" A gyerek ugyanezeket a problémákat fogja magával hurcolni egész életében. Ha valakinek az életében problémát jelentett, hogy a függetlenséget, a szabadságot vagy az anyaságot, a családot válassza-e, ez a gyerek életében is probléma lesz. Ha valakinek a horoszkópjában megjelenik a válás, akkor ő ezt viszi tovább magával. Családok viszik tovább a problémájukat ugyanabban a közegben: a nagyszülők, szülők, gyerekek viszik tovább, ameddig meg nem oldja valaki. A megoldás mindig a tanításban rejlik, csak a módja változik. Ha a szülő felold­ ja problémát, a gyerek is megtanulja, hogyan keh feloldani. S ha a szülő az életével, a mintaadással megtanít neki valamilyen problémát, csak az a kérdés, hogy a gye­ rek ezt hogyan fogja továbbvinni, és megtanulja-e a megoldást is, avagy sem. 161 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK

TÜKRE A szülői minták persze ezerfélék lehetnek. Például, ha mondjuk valamelyik szü­ lő, tegyük fel, az édesapa alkoholista. Mit jelent az üyen apa mintája a gyerek életé­ ben és hogyan lehet képes más megoldási módot találni a Nap-szerep megélésére, mint amit az édesapjától kapott? Alkoholista apa esetén a gyerek saját életében is megjelent a neptuniság vagy éppenséggel az ellentéte; tehát vagy minden szinten hárítja az alkoholt, vagy ő is inni fog. Azonban attól még, hogy valaki megtagad egy problémát (elfojtja), még nem oldotta meg, így később majd a sors fogja kiváltani, megjeleníteni. Ez esetben az anyának kell megtanítania, hogy lehet másként megoldani a neptuni analógia mutatta problémát, nevezetesen az alkoholizmust, mert ha nem tudja rávezetni a megoldásra, akkor a gyerek ugyanazzal a problémával fog szembesülni, amit annak idején tapasztalt és későbbi élete során vagy megold, vagy sem. A megoldást min­

dig kollektív szinten kell keresni, de mindig az egyéntől kiindulva. A dolog nyitja tehát az uránuszi analógia, a közösségi lét megélése. Bármily furcsa is, nem a régi családmodell visszaállítása a megoldás. Az aszt­ rológia óriási lehetőséget kínál a megoldás megtalálására. Az azonos szellemiség, az együttgondolkodás által alakulhatnak ki olyan közösségek, amelyek tagjaikat azonos szintre tudják emelni, ahol mindannyian azonosulni képesek a többiekkel. Mert amíg az emberek csak egymásra acsarkodnak, addig soha nem fogják meg­ találni problémáikra a megoldást. Fel kell ismernünk, hogy mindenki másként él, másként gondolkozik, el keh fogadnunk, hogy különbözőek vagyunk. így nem „csak" megoldjuk a helyzeteket, nem „csak" elfogadjuk egymást, hanem különbözőségünk tudatában egy közös platformon elindulhat a fejlődés. Fel kellene arra készíteni az embereket, hogy a családon és házasságon kívüli

élet nem azt jelenti, hogy nem kell felelősséget vállalni. Mert a ma általánosan dívó felelőtlen hozzáállást „tren­ di" kifejezéssel élve így szeretik megfogalmazni az emberek: „Azért válok el, hogy ne éljek vele, ne kelljen korlátok között élnem". A boldogságot a legtöbb ember tradicionális kapcsolatokban tudja leginkább el­ képzelni, ahol az ideális női minta a befogadó nő, az ideális férfiminta az aktív, teremtésre képes férfi. Az ideális nő el tudja fogadni az anyaszerepet, hogy ő éle­ tet adjon egy embernek. Az ideális férfi el tudja fogadni, hogy az ő szerepe nem más, mint egy élet világra jöttét támogatni. S miközben mindannyian a tradicioná­ lis értelemben vett boldog kapcsolatokra vágyunk, egy dolgot elfelejtünk: a tradi­ cionális kapcsolatokhoz tradicionális szerepekre van szükség; vágyunk ugyan er­ re, de ami ezzel jár, azt már nem akarjuk. Nem mindig a házasság a megoldás, de mindig

megoldás lehet a család, hiszen más közös cél alig van egy párkapcsolatban. A mai világ párkapcsolati problémája leginkább abban nyilvánul meg, hogy a nők közelednek a férfiszerepekhez, s nem tudnak vagy nem akarnak befogadók lenni. A horoszkópokban ezt mutatja a sérült Hold, ami a női szerepek hárítását 162 GYERMEKVÁLLALÁS ÉS ASZTROLÓGIA jelezheti, vagy a kiemelt Nap, ami a férfi-szerepek hangsúlyosabb megélését hozza. A férfiak pedig távolodnak a férfiszerepektől, a horoszkópokban a gyenge férfit a sérült Nap vagy az emelt Hold mutatja. Annak a lánynak, akinek horoszkópjában a „sérült nő" szerepe látszik, nem tanácsos házasodni, és ne akarjon tradicionális kapcsolatot, ő házasságon kívül vállalja fel a családalapítást. Általában rosszabb­ nak tartjuk, ha egy ember elválik, mintha meg sem házasodott volna. Természete­ sen ez nem arra vonatkozik, aki képes tudatosan dönteni. Pozitív női és

férfimodellt azok tudnak adni, akik nő létükre fel tudják vállalni nőiességüket, férfi létükre pedig férfiasságukat. Ha problémát okoz a nőiesség vagy a férfiasság felvállalása, a befogadó vagy a teremtő analógiák megélése, azt min­ den esetben megmutatja a horoszkóp. Ilyenkor előfordulhat, hogy a fogantatásra nem természetes módon kerül sor. A fogantatás különleges módját, ha például lom­ bikban történik, nemcsak a szülők, de a gyerek képletében is felfedezhetjük. Ilyen esetben az anya és a gyerek horoszkópjában is figyelni kell a Vízöntő és az Uránusz analógiáit, valamint a Neptunét, mert ezek mutathatják meg a fogan­ tatás különleges módját. Szülőknél az 5 házat, gyereknél a Napot, a Holdat és az aszcendenst keh figyelni. Amikor a fogantatás sikerül ugyan, de a szülés nem következik be, mert a ter­ hesség megszakad, akkor azoknak az eseményeknek is üzenetük van. Ilyen eset például a méhen kívüli

terhesség. A méhen kívüli terhesség azt jelenti, hogy a mag­ zat nem képes beteljesíteni azt a feladatot, amiért meg kellene születnie: a fogan­ tatás időszakában valami nem várt esemény történt az anyával vagy környezetével. Gyakori formája a gyermekvesztésnek az abortusz. Ha egy nőnek nem lehet gyereke, azt a Hold- vagy az 5. házas probléma hozza, például amikor az 5 ház ura a 12. házban (a gyerek halál-háza) áll Ha az illetőnek ez a bolygóállás hozza az abortuszt, talán soha többé nem lehet gyermeke, mert nehezített lesz a gyerek­ születés analógiája. Több terhesség művi abortálását mindig a Vénusz- és Hold­ probléma hozza. A koraszülés mindig azt mutatja, hogy az az élethelyzet, amelybe a gyermek született volna, változóban van. A gyermek mindig olyan élethelyzetbe születik, amely a szülő problémáját jeleníti meg. Ha egy probléma időközben megváltozik, a gyermeknek is meg kell jelenítenie ezt, vagyis a

változást. Természetesen a koraszülés ellentéteként túlhordás is megjelenhet a terhesség során, ami azt jelenti, hogy még nem érett az idő arra, hogy a gyerek megszüles­ sen. Ez utóbbi Bak-analógiák meglétekor a legjellemzőbb A nők többségének nagyon fontos a gyermekszülés vagy éppen az, hogy ne szü­ lessen gyereke. Tartja is magát a mondás: „Egy nő két dologért tesz meg mindent: hogy legyen gyermeke, illetve hogy ne legyen". Az asztrológia is sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel. 163 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Ha egy nő már régóta próbálkozik a fogantatással, de nincs semmi szervi vagy egyéb oka a sikertelenségnek, akkor, ha tanácsot kér, az asztrológus segítséget nyújthat a holdfázisok alkalmazásával. Ez egy nagyon régi asztrológiai módszer a termékenység vizsgálatához. Mindig annak módját kell keresnünk, hogy miként lehet valakinek gyermeke, és ne azt firtassuk, hogy miért nincs. A holdfázisok

alapján kétféle fogamzás lehetséges: a hagyományos félidős és a holdfázis visszatérése alapján létrejövő. Ha a kettő időpontja egybeesik, akkor nagy valószínűséggel létrejön a terhesség, egyébként pedig a holdfázis visszatértekor fogamzóképesebb a nő, mint máskor. De a fogantatás leginkább attól függ, hogy a nő milyen élethelyzetben van: kész-e a gyermek befogadására vagy sem. Ha van az illető horoszkópjában gyerekszülésre jelzés (direkció, szolár), akkor nagyobb az esélye a fogantatásnak, bár sokszor előfordult, hogy elvetélt az anya, hiába volt direkció. Meg kell találnunk, hogy a vetélést mi jelzi a horoszkópban Ilyenkor va­ lószínűleg analógiaváltás történik az anya életében, amit másként már nem tud megélni, csak vetéléssel. Előfordulhat, hogy előzőleg azt az analógiát választotta, hogy az 5. házas direkciójával vállalkozást indít, és mivel ez ugyanúgy 5 házas analógia, mint a

gyermekvállalás, ezért a direkció adta másik lehetőséget már képtelen megvalósítani, így elmegy a gyerek, mivel az 5. házban a vállalkozással valósította meg a direkciót. Gyakran tapasztalom, hogy egyetlen dolog lehet akadálya a gyermekvállalás­ nak, miszerint az anya nem akarhatja a gyereket, egyszerűen csak befogadónak kell lennie. Ezek a következő esetek: vagy akkor jön a gyermek, amikor a nő még nem várja, vagy olyan férfitól foganna, akitől nem akar, vagy csak akkor jöhet, ha a párja akarja. Olyan is előfordul, hogy csak akkor születhet meg a gyermek, ha az anya már lemondott róla. Amikor már mindent létező dolgot megtettek érte, mégsem született a párnak gyereke, akkor azt kell figyelnünk, hogy a horoszkóp mutat-e lehetőséget az örökbefogadásra, mert lehet, hogy ez lesz a megoldás. Az örökbefogadás mindig kapcsolódik a „különleges anyaság" analógiakörhöz. Az örökbefogadás a szülő a 3. és IV házának

analógiáiban jelentkezik Ha gyako­ ri valakinél a gyermekvesztés, akkor figyelni kell a 12. házának - úgy is, mint a gyermek halál-házának - hangsúlyozottságát is. Végezetül úgy gondolom, az ember számára mégis csak az a legfontosabb, hogy képes legyen elfogadni a sorsát, mert csak a sors ismerheti kiteljesedésünk irá­ nyát. Nekünk a sorssal összefognunk kell, hogy boldogok lehessünk, és nem har­ colni ellene, hiszen így a legkisebb esélyünket is eltékozoljuk. 164 SZERELEM ÉS SZEXUALITÁS A PÁRKAPCSOLATOKBAN A csalódást könnyű elkerülni, ha arra. vágyunk, ami van Amikor ezekről a címben foglalt kérdésekről beszélünk, el kell gondolkoznunk a fogalmak valódi jelentésén. Az életünkben, amikor valamelyik megjelenik, rögtön ott van a másik kettő is, tehát három szimbólum jelenik meg egyszerre és párhu­ zamosan: a párkapcsolat, a szerelem és a szexualitás. Az asztrológia szimbólum­ rendszere révén könnyen

felismerhetőek a fogalmak. Nem kell mást tennünk, mint nevén nevezni a szimbólumokat, s azonnal kiderül a kapcsolat valódi minősége. Tudnunk kell, hogy sem a test, sem a lélek szempontjából nincs összefüggés­ ben egymással a párkapcsolat, a szerelem és a szexualitás, valójában így nincs is közük egymáshoz. Párkapcsolat akkor jön létre, amikor két ember felelősséget vállal egymásért. Természetes, hogy az igazi az lenne, ha ez önmagában hordozná a másik két fo­ galmat is, de ez kezdetben még nincs így. Emiatt vélhetnénk, hogy senuszerelemre, sem szexualitásra nincs alapvetően szükség egy párkapcsolatban Ilyen volt a történelmi időkben a tradicionális párkapcsolat, melynek létrehozásakor elsődle­ ges szempont a házasság anyagi alapjainak megteremtése volt, és ami napjainkra annyiban módosult, a mai párkapcsolatok már nem racionális alapon működnek. Viszont azt is látni kell, hogy mivel nincs meg a kapcsolatok

racionális alapja, egy­ re nehezebb összetartani őket. Azonban nemcsak a párkapcsolat létrejöttének nem feltétele a szerelem és a szexualitás, de még a szerelemnek sem elengedhetetlen kelléke a szexualitás, vagy fordítva. Gondoljuk végig! Ha lenne köztük kapcsolat, akkor a szerelem okán nem lehetne szexuális aberráció és tévelygés, és nem jöhetnének létre érzelem nélkül is működő szexuális kapcsolatok az életben. Az emberi gondolkodás azonban szervesen összekapcsolja ezeket a fogalmakat, mintha összetartoznának vagy függenének egymástól. Emiatt meg kell találnunk azokat a pontokat, melyek által egy párkapcsolatban a szerelem és a szexualitás elválik egymástól vagy éppen amiben valóban összekapcsolódik. 165 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE így kijelenthetjük, hogy a dolognak három nézőpontja lehetséges: - a párkapcsolat nem feltételezi a szexualitást és a szerelmet, - a szerelem nem feltételezi a párkapcsolatot

és a szexualitást, - a szexualitás nem feltételezi a párkapcsolatot és a szerelmet. - Amikor onnan indulunk ki, hogy a párkapcsolat nem feltételezi a szexualitást és a szerelmet, ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy nem az a leg­ ideálisabb párkapcsolat, amelyben a szerelem és a szexualitás is jelen van, hanem azt, hogy ez a kettő nem feltétele. Bizonyára mindenki ismer olyan párkapcsola­ tot, amely nem szerelemből jött létre, és bizonyára még több olyat, amelyben két ember együtt van ugyan, de nem élnek egymással szexuális életet. - A következő nézőpont vizsgálatakor, miszerint a szerelem nem feltételezi a pár­ kapcsolatot és a szexualitást, nem tagadhatjuk, hogy van olyan szerelem, amely­ nek nem egyenes vonzata a párkapcsolat, de olyan is van, amely szexuálisan nem teljesedik be. Van egy kedves kis mese a szerelmes Lancelot lovagról. A lovag társai cso­ dálkozva tették fel a kérdést, hogy neki, a leghíresebb

harcosnak miért ninc­ senek szerelmi ügyei? Ő ezt válaszolta: „Ó, ti balgák! Nem tudjátok, hogy a szerelem csak addig él, míg ki nem teljesedik. Az ölelés öli meg a szerelmet En a halálomig akarok szeretni." - A szexualitás nem feltételezi a párkapcsolatot és a szerelmet - nos, ennek a nézőpontnak a tartalma tökéletesen nyilvánvaló. A legősibb „szakma" is ezen ala­ pul, hiszen a prostitúció lényege az érzelem és kapcsolat nélküli szexualitás. En­ nek a hétköznapokban is mutatkoznak jelei: egyre többen választják azt a megol­ dást, hogy egy szexualitást már nélkülöző párkapcsolat mellett szeretőt tartanak. Azonban van ennek egy érdekes aspektusa. A mai viszonyok közt azt tapasztal­ hatjuk, hogy hosszútávon egyik sincs meg önmagában, tehát úgy a párkapcsolat­ hoz, mint a szerelemhez vagy a szexualitáshoz szükséges egy második analógia. - Tartós párkapcsolathoz vagy a szerelem keh, vagy a szexualitás.

Ameddig a szerelem tart, nem kérdőjeleződik meg a kapcsolat, amikor azonban a szerelem véget ér, még a szexualitás összetarthatja. - Ugyanígy a szerelem is igényt tart vagy a párkapcsolatra - hiszen ez az egyik feladata, hogy összehozza a párokat -, vagy ha nincs valódi párkapcsolat, akkor a szexualitásban teljesedhet ki. Az egyiknek meg kell lennie, különben szétesik a kapcsolat. - Ugyanez elmondható a szexualitásról is, hiszen szerelem híján hosszútávon ez összetarthat egy párkapcsolatot, de ha egyik sincs jelen, akkor csak futó, egy­ éjszakás kapcsolat viszonyokba torkollanak az emberi találkozások. 166 SZERELEM ÉS SZEXUALITÁS A PÁRKAPCSOLATOKBAN Ezek után az első és talán a legfontosabb, hogy bármelyiket is vizsgáljuk, ismer­ jük fel, hogy akár a szerelem, akár a szex csak ideig-óráig képes összetartani egy kapcsolatot. Ez azonban azonnal behatárolja a lehetőségeket is Mielőtt még bármit is néznénk egy férfi és egy

nő vonatkozásában, egyet le kell szögeznünk: csak azzal az emberrel jöhet létre bárkinek is valódi párkapcsolata, aki a sorsfeladatai megvalósítása felé segíti. Tehát magának a kapcsolatnak sors­ feladataink megvalósítását kell támogatnia, s megszületése és fennmaradása sem azon múlik, hogy az együttlét során ki mit szeretne. Ez utóbbi beváltásának lehe­ tőségeit horoszkópunkban a Jupiter és a Szaturnusz mutatja. Ha a sorsunk a jupiteri és szaturnuszi analógiákon keresztül összekapcsolódik a másik ember sorsá­ val, akkor beszélhetünk arról, hogy van esély tartós párkapcsolatra. Ha ez nem valósul meg, nem fog létrejönni párkapcsolat. Amikor párt választunk, mindannyian azzal kerülünk kapcsolatba, aki képes segíteni a sorsfeladatunk megvalósítását. Emiatt felesleges is kérdeznünk, hogy ki illik hozzánk. Mindig az, aki van! Természetesen ezt egy megromlott kapcso­ latban elég nehéz elfogadni. Nézzünk egy

példát! Egy lánynak sorsfeladatként a kiszolgáltatottságot kellett megélnie élete során. Megismerkedett egy fiúval, szerelmes lett, majd férjhez ment A dolog nagyon hétköznapi és szokványos. Néhány év eltelt, két gyerekük született, majd az asszony visszament dolgozni. Teltek az évek, a kapcsolat egyre szür­ kébbé és érdektelenné vált. A férfi dolgozott, néha elment a haverokkal iszo­ gatni, majd szép lassan alkoholista lett. A nő ekkor feltette a kérdést: „Elron­ tottam valamit? Miért lett ilyen az életem?" Negyvenéves lett, elvált, mert nem akart együtt élni alkoholista férjével. Viszont a nő előbbi kérdésére a válasz akár egyszavas is lehet: igen. Elrontott valamit, mert nem a kiszol­ gáltatottságot élte. Amit a sors kínált neki, nem kellett, így a magányban kell azt megélnie. De akkor rossz párt választott? Nem, mert a párt a sorsfelada­ tához választotta, ahhoz meg jó volt. A szerelem azért kellett, hogy

egymásra találjanak és megvalósítsák a feladatot. Két dolgot érdemes vizsgálat tárgyává tennünk először a szexualitásról szólva, ezek a személyiség alapanalógiái a szerelemmel kapcsolatban. Az egyik a Vénusz, mely megmutatja, hogy mi kelti életre egy ember az érzékiségét, továbbá mit és hogyan szeretne általa megélni, a másik a Mars, ami viszont azt jelöli, hogyan sike­ rül érzéki vágyait megélnie. Nem keh semmit sem tenni azért, hogy ezek az ana­ lógiák megjelenjenek, és ha már jelen vannak, nem nagyon tudunk velük mit kez­ deni. Egymásra hangolódnak az ösztönök, és mire észrevesszük magunkat, benne vagyunk a helyzetben. Nő és férfi egymást feltételező analógiák Teljesen normális tehát, ha a szexuális ösztönök is működébe lépnek két egészséges ember között. 167 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Mindnyájan ismerünk történeteket, mikor két ember egymásra talál anélkül, hogy valójában

akarnák ezt. Gyakran előforduló élethelyzet például a munkahelyi kap­ csolat. Sokan munkatársainkkal töltjük napjaink nagy részét, sokkal többet va­ gyunk velük, mint esetleg a párunkkal. Otthonról, környezetünkből hozzuk a prob­ lémákat, nehézségeket, ettől feszültek, rosszkedvűek vagyunk - de természetesen ez fordítva is igaz, sok esetben a munkahelyi gondok sorjáznak be lakásunk falai közé. Nem ritka, hogy akad közben valaki, aki kedves és megértő, mellette úgy érezzük, könnyebb a világ rosszkedvét elviselni. Óhatatlanul kinyílunk irányába, befogadóvá válunk. Nem gondoljuk végig, milyen kapcsolatot is szeretnénk, mi lehet ennek a vége, de belemegyünk, mert nem érzékeljük a határokat. Nincsenek elvárások, csak szeretnénk jól érezni magunkat. Talán szerelem lesz vagy csak a szex kap túlzott jelentőséget, de lehet, hogy boldog házasság lesz a vége. Nem tud­ hatjuk, mivel nincs célja, hiszen egy semleges

élethelyzetben jött létre. A Mars jelzi a horoszkópban a vágyak kiélésének mikéntjét. Ezzel éljük át a sze­ relmet, de a szexuális élvezeteket is. Ezért mindenképpen szükséges, hogy a két nemi jelölő, a Mars és a Vénusz valamihez kapcsolódjon a másik fél horoszkóp­ jában. Erre azért van szükség, mert női és a férfi mintáinkat hordozzák A nők a férfiakban saját Mars-analógiáikat keresik, a férfiak pedig a nőkben saját Vénusz­ ideáljukat. Valamiben megláthatjuk saját vágyainkat a másikban, és ennek meg kell jelennie a képletben is. Nem gondolhatjuk, hogy a másik ember véletlenül került mellénk! Ha a Mars negatív jegyben áll, Skorpió-analógiákat hordoz, amikor pedig pozi­ tív jegyben, akkor Kos-szimbólumokat. A férfi számára a Skorpió jegy az élveze­ tek keresését, míg a Kos az ösztönös hódítást jelöli. Minden férfiban van vala­ mennyi vadászösztön, amit a partnerválasztásban, a szerelemben is

hasznosít. Ugyanígy a Vénusz negatív jegyben a Bika analógiáit mutatja, pozitív jegyben a Mérlegét. A Bika analógiái ösztönös bujaságot hordoznak, a Mérlegéi viszont a női praktikákat. A nő életében a csábítás ösztöne a legfontosabb ösztönös szimbó­ lumhordozó: el keh csábítania a férfit ahhoz, hogy anyává lehessen, mert ez a célja. Természetesen a bolygók házhelyzete is befolyásolhatja kiteljesedésének aktív vagy passzív voltát. A szexualitásban az aktív személyek sokkal kevésbé hajlan­ dóak átadni magukat, ők irányítanak, de a passzív emberek szexualitása sokkal erőteljesebb, jobban át tudják adni magukat, mindenhez képesek alkalmazkodni. Erről még a későbbiekben lesz szó. A Vénusz másik analógiája az anyag, ami ebben az olvasatban maga a test. Az anyagot uralja a szellem, amely ennek megfelelő formában jön létre, így ad formát a testnek. A Mars azért van, hogy kiszabadítsa ezt a szellemet, hiszen

szimbó­ lumában is az anyag, a test uralja a szellemet. így a természet tökéletes alkotása, az ember életében sem az a szexualitás szerepe, hogy élvezeteket adjon, hanem hogy a teremtés irányába vigyen. Ez pedig nem más, mint az egység szimbóluma, 168 SZERELEM ÉS SZEXUALITÁS A PÁRKAPCSOLATOKBAN a gyermek születése. Ennek a szimbólumnak a jelentése: a Mars és a Vénusz egye­ sülése, a szellem kiszabadulása, a Nap születése. A Mars a Nap felé törekszik, a Vénusz a Hold felé, s egyesülésükből létrejön egy új Nap, a gyermek. A természet minden kapcsolatot a továbbélés miatt támogat. Emiatt természetesen a sors megpróbál ott és úgy segíteni, ahol csak lehet. Fel­ lobbantja a szerelmet, egymás iránti olthatatlan vágy jelenik meg a Mars és a Vé­ nusz között, de nem az öncélúság, hanem a teremtés érdekében. Azonban ezt a mai társadalom már tagadja, így sokkal nagyobb hangsúlyt kap a szexualitás. Ezért érezzük,

hogy nem létezhet valódi szerelem testiség nélkül. A teljesség a szexu­ ális beteljesülést is igényli. Mert a testi kapcsolat nélküli szerelmet biztos nem a Mars és a Vénusz szférájában keh keresnünk. Ez a két szimbólum nem tűri a le­ mondást, az illúziókat. Egymást birtokolni és élvezni akarják, ezt nem lehet „plá­ tói" módon megélni. Gyakori visszatérő idea az emberek gondolatában a testiség nélküli szerelem. Ha rákérdeznek, a válasz egyértelmű: csak egyoldalúan lehet szeretni valakit, a szexualitás igénye nélkül, mert ha az érzés viszonzott, akkor biztos, hogy megjelenik a testiség is. Csak a Hold képes viszonzás nélkül érzelmeket adni, az egyetlen bolygóanaló­ gia, amely képes az önzetlenséget felszínre hozni. Gyermekünktől, testvérünktől vagy szüléinktől természetes, hogy szeretetünkért nem várunk viszonzást, de így csak a Hold-analógia értelmében tud szeretni az ember. Minden érzelem

bennünk jön létre, és erre válaszol a külvilág. A Vénuszban és a Marsban azonban nincs üyen, egyik sem képes viszonzás nélkül szeretetet adni. Nem létezik kölcsönös szerelem testiség nélkül. Maga a beteljesülés, amikor a szerelmesek egyesülnek A párunkban mindig saját mintánk lenyomatát keressük. Annak a jegynek a szimbólumait, amelyeket a mintával hozunk, a párunknak is hoznia kell. Például ha egy lánynak Oroszlán-Marsa van, akkor a fiúnak is hordoznia kell az Oroszlánságot valamiben, és ha egy fiúnak van Oroszlán-Vénusza, akkor a lánynak kell valamiben Oroszlánnak lennie. Ez természetesen még nem jelenti azt, hogy amennyiben egy párnál megvan ez az analógiabeli kapcsolódás, máris lángot vet a szerelem vagy hogy óriásiakat szexeinek, de mindenesetre már megvan az a pont, ahol kapcsolódnak, és ez na­ gyon fontos lehet még. Minél több ponton kapcsolódik a Vénusz és a Mars a másik személyiségéhez (aszcendens, Nap,

Jupiter stb.), annál jobb, mert lesz kohéziós erő, ami megtarthatja a kapcsolatot. Minden bolygó egy-egy sorsanalógiát is jelöl, ezért is meghatározó lehet, ha minél több kapocs kösse a szerelmeseket egymás­ hoz. Nézzünk egy példát! Az előzőekben említett Oroszlán-Marssal rendelkező lány mit keres a pár­ jában? Az Oroszlán a fensőbbség, a büszkeség és a nagyvonalúság is lehet. 169 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Ezeket keresi a párjában. Talál egy fiút, akinek Oroszlán az aszcendense, tehát megfelel az elveknek. Viszont, hogy a fiú miként éli ezt meg, majd a kapcsolatban derül ki. Lehet, hogy az Oroszlánság nagyvonalúvá teszi, de le­ het akár önző, despota is, aki uralkodik a másikon. Témánk körüljárása során a következő fontos mozzanat a horoszkóp házainak vizsgálata. Közülük is a 8, 2, 5 és 11 házat kell szemügyre vennünk Ezeket a házakat és összefüggéseiket kell leginkább figyelni a

horoszkópokban, mert ez a négy ház mutatja meg, hogy mi az elemzett ember szexualitásának alapja és moz­ gatórugója, és milyen az ideálképe. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a házak megélési vagy lemondási területekként életünk sorskérdéseit is érintik, így elemzéskor nem lehet egyetlen momentumra koncentrálni, az egyéb lehetősége­ ket is figyelni kell. Vegyük sorjába: - a 8. ház az orgazmus háza, - a 2. ház a testi vágyak területe, - az 5. ház a szerelem és teremtés háza, - a 11. ház a párunk szerelem-háza A szexualitás a tudatállapot elvesztésének legkönnyebb és legtöbbet gyakorolt formája. Orgazmus átélésekor senki sem képes tudatos maradni Megfigyelhetjük, hogy az erős a szexualitással rendelkező emberek 8. háza is hangsúlyosan erős A 8. házban lévő bolygók jelképezte analógiákat elnyomjuk magunkban, így ezek csak nagyon ritkán vagy sohasem jönnek a tudat felszínére. Ez a tudattalan terü­ lete, ahol

valójában csak az érzések szintjén vagyunk jelen. A pszichológusok min­ dig a 8. házát próbálják megismerni, a tudattalant akarják a felszínre hozni és megnyitni, szembesíteni akarják az embert az elfojtások hatására bennük meg­ képzett árnyékkal. Többnyire csak eljátsszuk a világnak, amit elvárnak tőlünk, de igazán ritkán tudjuk megismerni valódi lényünket. A szexuális vágyakat azonban hoszszútávon senki sem tudja megjátszani, nem tudja kontrollálni magát, hiszen ezen a szinten minden elfojtás vagy leplezett szándék előjön. Ezen a területen azonban megkapjuk a sorstól azt a lehetőséget, hogy szexualitásunkon keresztül felismerjük, mit fojtunk el magunkban. Ugyanakkor, akivel együtt élünk, a párunk szembesít leginkább ezekkel a szexuális vágyakkal, de az elfojtásokkal is. Emiatt is kap kiemelt szerepet a 8. ház, amikor a párkapcsolatokat vizsgáljuk Minden, amit hárítunk, ebben a házban jelenik meg. Ezért van itt

elrejtve az ideálképünk, hogy hozzásegítsen az elfogadáshoz, hiszen akihez kötődünk, attól szinte min­ dent elfogadunk. Ezek után nem lehet kérdés annak fontossága, hogy erre az ide­ álképre valaki milyen módon tud rácsatlakozni. Valójában senki sem ismeri a mindannyiunkban ott rejlő, belső ideálképet, de ösztönösen keressük. Öntudatlanul, egymás felé fordulva keressük próbálunk rá170 SZERELEM ÉS SZEXUALITÁS A PÁRKAPCSOLATOKBAN találni a hozzánk tartozó párra. Ideális esetben meg is találjuk azt a társat, aki tökéletesen kiegészítve saját személyiségünket, szinte második énünkké válik. Eze­ ket a párokat szokták az asztrológiában diiálpároknak nevezni. Azt gondoljuk, ha valakihez rendkívüli módon ragaszkodunk, csak olyan ember lehet, aki hozzánk tartozik, a másik felünk, tehát duálpárunk. Természetesen ez akár igaz is lehet, de nem szabad elfelejteni, hogy nem lehet olyan párunk, akivel nekünk nincs

fela­ datunk, bárhogy is hívjuk őt. Többnyire az erős érzelmi kötődéssel megáldott kapcsolatot tartjuk duálnak, azonban sokkal nagyobb annak az esélye, hogy ez inkább „csak" egy szenvedélyes, mindent elsöprő szerelem. Amikor szerelemről beszélünk, ösztönösen, anélkül, hogy tudatosodna, ezt az úgynevezett ideálképet keressük a külvilágban. Nem is látunk meg mást, csak azt a valakit, aki valamilyen módon ezt képviseli; mintha egy tudattalanunkból felme­ rülő periszkóppal keresnénk kiszemelt párunkat. De ilyenkor magunk is azokat a tulajdonságainkat hangsúlyozzuk, amelyeket mutatni szeretnénk. A nők kicsino­ sítják magukat a randevúra, minden női praktikát bevetnek, de a férfiak is hódí­ tani akarnak, férfiasnak és meggyőzőnek szeretnének látszani, mert azt hiszik, ezzel nagyobb esélyük nyílik kapcsolat létrehozására. Ez már a tanult formák megjelenése. De az ösztöneink nem ilyenek, még ha a világ az

ellenkezőjét is tanít­ ja. Azonban a szerelem és a vonzalom nyilvánvalóan nem ezen múlik Egyszerűen egyikünknek sem lehet olyan partnere, aki különbözik saját mintáinktól és ideá­ inktól. Mert lehet, hogy ezek a magunkkal hozott vagy tanult minták és ideálké­ pek nem olyan formában jelennek meg társunk személyiségében, mint amilyennek látni akarjuk, de az kizárt, hogy párválasztáskor ne a másik felünkre találjunk rá, aki minket kiegészíthet. Ha valakinek az ideáiban vénuszi nő van, akkor arra fog rátalálni. Lehet, hogy egy szép, dekoratív lányra gondol, akiről majd később kiderül, hogy hízásra hajlamos vagy fontos neki a pénz - hiszen ezek mindegyike a Vénusz megjelenési formája -, de a tudattalanjában megképzett vénuszi szimbólum vala­ melyik analógiája biztosan jelen lesz a választott nő személyiségében. Ugyanígy lehet, hogy egy erős, határozott férfit kereső lány választottjáról később kiderül, hogy

erőszakos, agresszív ember, de a minta, a keresett szimbólum a helyén lesz. Ha valaki belső ideálképe ellenére mégis csak a külvilágnak tetsző, az elvárá­ soknak látszatra megfelelő társat választ, a vele való kapcsolatnak az égvilágon semmi jelentősége nem lesz az életében. Természetesen vele sem véletlenül talál­ kozik az illető, de ez a férfi vagy nő nem párkapcsolat létesítése érdekében jelenik meg. Mert aki nem tud rácsatlakozni a belső ideálképünkre, azzal szorosabb kap­ csolat nem jöhet létre, hiszen a fellobbanó vágyak kiélése után innen már nincs továbblépés, a további kibontakozás akadályozott. Ilyenkor bonyolódunk egyéjsza­ kás vagy futó kapcsolatokba. Az érdekkapcsolatok is a 8. házon keresztül jelennek meg Természetesen ezek is ugyanazt az analógiát testesítik meg, mint a szerelem. De hogy analogikus for171 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE mában ugyanott jelennek meg, annak egyszerű az oka

van: a 8. ház jelzi azokat az anyagi eszközöket is, melyeket másoktól kapunk. Ezért voltak az érdekházas­ ságok és -kapcsolatok olyan tartósak a múlt századokban, akár ötszáz évvel eze­ lőtt. A jelenség magyarázatát abban véljük felfedezni, hogy az anyagi érdekek sokszor erősebben kötnek, mint a szerelem. Ennek az oka megint csak az, hogy a szerelem dolga a párok összehozása, de megtartása már nem. A 8 ház a mások pénzéhez való viszonyt is mutatja, és ez pontosan ugyanazt jelenti, mint az ideál­ képhez való viszony. Valójában csak az analógia más, a képzet a tudattalanban ugyanoda kapcsolódik, emiatt nem is nagyon tudjuk szétválasztani a kettőt. A pénz és a vagyon is vénuszi szimbólum, csak a megélésük szintje más, mint az a te­ rület, ahol ideálképeinket realizáljuk. A pénz anyagi szintű analógia, míg az ideál a lelki szintre kapcsolódik, de érzésben nem különül el. Emiatt nem is látjuk a kü­ lönbséget,

és nagyon gyakran feltételezünk egy kapcsolatban is anyagi érdekeket. Gyakran találkozhatunk olyan párkapcsolattal, melyben a két ember között nagy korkülönbség van. Viszont tapasztalati tényként fogadhatjuk el, hogy ezek­ ben a kapcsolatokban nagyon ritkán jelenik meg az anyagi érdek, amit azonban a környezetük szinte biztosra vesz. Ezért is jelenthetjük ki bátran, hogy a társaal­ mi elvárások nem az egyének hétköznapjait, nem a valóságot tükrözik vissza, sokkal inkább egy olyan szokásjogot, ami csak általánosságban létezik. A szexualitás is közvetlenül a 8. házhoz kapcsolódik Itt is nagyon erős kötő­ dések jönnek létre, és ebben az esetben is csak a megélési szintek mások. Ugyan­ akkor ebben az esetben is az anyagi világ, a testiség szintjén vagyunk. Azon a mai felfogáson azonban már nem érdemes vitatkozni, hogy a párkapcsolatok létreho­ zásához és fenntartásához alapvető szükség van rá. Ennek megfelelően

érdemes a továbbiakat is megvizsgálni. Talán nem is érdemes külön taglalni azt, hogy a szexualitás nem feltétlenül függ a szerelemtől, hiszen a két dolog nem feltételez kölcsönösséget. A szexualitás a 8 ház analógiáit hordozza, ezek között pedig a testi vágyak kielégítése is megjele­ nik. Akkor beszélhetünk kölcsönösségről, ha a partnerek egymás vágyait sze-retnék kielégíteni Ez esetben előkerül a 8 ház egy másik alapszimbóluma: az egóról való lemondás. Ennek is, mint minden másnak megvan a maga szerepe a párkap­ csolatban, hiszen ebben nyilvánul meg a tudatvesztés: le kell mondani az önkontrollról, át kell adja magát az ember a másiknak. Az ego vágyainak nincs is még egy olyan megélési formája, mint az orgazmus, amiben egyszerre van jelen a tudat és a tudatvesztés. Ha eléri valódi célját, akkor hozzásegít a szerelem beteljesüléséhez A szerelem az 5. ház analógiái közé tartozik, mert célja a teremtés,

hogy két ember egymás iránti vágya a gyermekben valósuljon meg. Az ember életében meg­ van a két analógiának külön-külön is a szerepe, de nem tudjuk tetten érni őket, mert túlságosan összemosódnak. 172 SZERELEM ÉS SZEXUALITÁS A PÁRKAPCSOLATOKBAN A szerelem és a szexualitás látszólag összefüggenek egymással, mert közös analógiából származnak, emiatt nem megjelenési formáikban különböznek, hanem abban, hogy mindkettő más-más szinten működik. A szexualitás az anyag szint­ jén jön létre, ahol az ösztönök működnek, a szerelem pedig a lelki szinthez kapcso­ lódik. Az ösztönök közül a nemi ösztön az egyik, amelyet az emberiség az állati énjéből hozott magával. Mint ösztön, a természet parancsa szerint működik, ezért nem tekinthetjük negatívnak. Ezt tényként elfogadva, nem kerülhető meg az Orosz­ lán jegye és az 5. ház mint a vágyak megélésének elsődleges jelölője és területe Az Oroszlán jegy

szimbolikája Héraklész mitológiai történetéből származik. A hérosz egyik feladata a nemeai oroszlán legyőzése volt, majd a csata után bőrébe bújva jelképesen felvette az állat ösztöneit és azonosult a lényével. De Héraklész valójában nem egy oroszlánnal csatázott, hanem a benne lévő vágyakkal, amelye­ ket ő sem tudott legyőzni, akármivel is próbálkozott: kézzel, baltával, nyíllal, sem­ mivel (tulajdonképpen ezt a küzdelmet mutatja az oroszlánnal folytatott harc). Ez a hiábavaló küzdelem mutatja meg tehát vágyaink valódi természetét, miszerint a bennünk feltámadó vágyakat nem lehet legyőzni. Minden, ami az életünkben lét­ rejön, egyben az egység része is, így önmagát feltételezi, s így részünkké válva el kell fogadnunk létezésüket. A vágyak is csak azért jöhetnek létre, mert a belőlünk áradó energia a másik oldalon erre alkalmas helyzetet generál. így semmi olyan külvilágból érkező inger vagy

hatás nem keltheti fel vágyainkat, melyre a készte­ tés bennünk is ne lenne meg. Felkeltett vágyainkat pedig elfojtjuk vagy megéljük A hosszú küzdelemben Héraklész végre megérti, hogy egyetlen lehetőség van a győzelemre, ha azonosul az állattal, elfogadja a feltételeket, előhívja a benne lévő állati ösztönöket, tehát nekiugrik puszta kézzel: állat az állat ellen. Hogyan győzhetőek le (analogikus értelemben) a vágyaink? Ha megéljük őket. Ehhez azonban fel kell ismernünk, hogy valódi-e vágyunk vagy sem. A mai ember számára igazi tanítás ez a történet: emberek millióinak teszi tönkre az életét, hogy olyasmire vágynak, ami csak ösztöneik kivetítése. Fel kellene ismernünk, hogy arra vágyni, ami nincs, valójában csak illúzió, s hogy ezen illúzióink által vagyunk irányíthatóak. Ezért van a sorsnak is könnyű dolga, hiszen ha a vágyunk felkeltődik, megyünk utána, így eljutunk oda, ahová a sors vinni akar Héraklész

puszta kézzel le tudja győzni az állatot. Lenyúzza, felteszi a fejére az oroszlán fejét, a bőrét magára borítja, így azonosul az állattal. Az ösztönök szint­ jén nincsenek tudatos megélések, itt azt kell tennünk, amit az ösztöneink diktál­ nak. A nemi ösztönök is így jelennek meg: nem tudjuk elfojtani, csak irányítani lehet őket. Az első öt jegy közvetítésével tapasztaljuk meg az ösztönszintet. A további je­ gyek már a tudat és a szellem szintjén tapasztalhatóak, ahol már nincsenek ösz­ tönök. Nem véletlen tehát, hogy az első öt jegy uralkodója az öt személyi jelölő 173 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE bolygó. Ezért, ha valaki alapadottságaiban a Kos uralkodó bolygója, a Mars ana­ lógiái jelennek meg, annak az embernek hiába mondjuk, hogy viselkedjen nyugod­ tan, hiszen a harc és a küzdelem, de a hódítás is alapvető személyiségrésze. Egy Bika-Vénusszal rendelkező ember pedig miért mondjon le a

birtoklásról vagy az élvezetekről, amikor ezeket az adottságokat az ösztönszintről hozta magával, és ezek az analógiák viszik előre. Az Oroszlán-Nappal bíró ember pedig a teremtés ösztönszintű analó-giáit hordozza, vagyis a teremtésre irányulnak azok a vágyak, melyeket képvisel. Tehát az Oroszlán jegyéhez és az 5. házhoz tartozik a vágy, a szerelem és bi­ zonyos szinten a szexualitás is. A teremtésnek is ösztönszintű analógiái vannak, emiatt természetes a megélése is, és minduntalan keressük is megvalósításának lehetőségeit. Azért támadnak fel vágyaink, hogy általuk megélhessük a teremtést Azonban vágyaink nagyon gyakran a társadalom által diktált normák és elvárá­ sok szerint módosulnak, így illúziók formájában felülírják ösztöneinket, és emiatt egészen más kép alakul ki bennünk, mint amit az adottságaink mutatnak. Nagyon sokszor látjuk és tapasztaljuk, hogy vágyainkat milyen könnyű befolyá­

solni. Csak meg kell mutatni, mi az, ami mások fölé emelhet bennünket, és máris vágyunk támad elmozdulnunk abba az irányba. Nem igazán vagyunk képesek eze­ ket a helyzeteket kontrollálni. Márpedig az emberi gondolkodás befolyásolásának alapja, hogy a tudat számára milyen alternatívákat jelölünk ki. Ez alatt azt kell értenünk, hogy mindig annak alapján döntünk, amit jónak vagy rossznak ítélünk. Ha a. társadalom a válást negatív jelenségnek tartaná, akkor mi is rossznak gon­ dolnánk, így viszont nem kell csodálkoznunk, hogy egyre több a válás. Ha az abor­ tuszt elfogadhatónak tartja a társadalom, akkor az egyén is így minősíti. így írja felül a tudat alapvető ösztöneinket. Ez azonban semmiféleképpen nem érinti alap­ vető adottságainkat és ösztöneinket, így sorsunkat sem tudja felülírni. A férfi és nő nemi ösztöne akkor is a gyer-meknemzésért van, ha általában szexuális vá­ gyaink kielégítésére

szolgál. Az ösztönök mindig egy adott helyzetben lépnek működésbe. Nem véletlen, hogy a mai társadalomban a párkapcsolatban élők olyan nagy kísértésnek vannak kitéve. Soha olyan közelségben nem éltek egymáshoz a nők és férfiak, mint nap­ jainkban. Annyi időt töltünk a másik nem társaságában, hogy szinte kizárt, ösz­ töneink előbb-utóbb ne lépjenek működésbe, a csábítás realitássá válik. Egymás felé fordulunk, és létrejön a kapcsolat. A kérdés csak az, hogy milyen? És itt lép be a választás lehetősége. Ha valaki úgy gondolja, hogy a pusztán szexuális vi­ szony megengedhető, akkor bármilyen helyzetben is legyen, bele fog menni a kap­ csolatba. Ha az ilyesmit az illető morális felfogása tiltja, akkor biztos, hogy nem teszi meg. Emiatt olyan óriási a társadalom felelőssége minden esetben, amikor az alternatívákat kell prezentálnia. 174 SZERELEM ÉS SZEXUALITÁS A PÁRKAPCSOLATOKBAN Az 5. ház megmutatja azt

is, milyen az a partner, akire az illető valójában vá­ gyik. Ez nemcsak a testi vágyakról szól, hanem arról, amit a személyiségünk a másikon keresztül meg szeretne élni. Nem véletlen, hogy az 5 egyben ez a terem­ tés háza is, hiszen itt jelenik meg a gyermek. Az egymáshoz ülő pár kifejezés per­ sze nem azt jelenti, hogy az ágyban is jól érzik majd magukat egymással, hiszen nemcsak a testi kielégülést keresik az emberek, sokkal inkább a kiteljesedést. Az 5. házban jelenik meg a szerelem kérdése is Amikor az ember szerelmes, sokkal nyíltabb és odaadóbb lesz a párjával szemben, persze sokkal többet is vár tőle. így teljesen elfogadható, hogy ugyanez a terület mutatja társunk vágyainak beteljesedését is. Ennek megfelelően a szerelem vizsgálatához hozzátartozik a 11. ház elemzése is. Úgy, ahogy saját esetünkben az 5 ház a szerelem háza, horoszkópunk 11 háza (a levezetett házak értelmében) szintén a szerelem területe lesz,

mégpedig a pá­ runké. Emiatt természetesen a két ház egymáshoz való kapcsolatának fontos sze­ rep jut abban, hogy kielemezhessük, milyen lesz a két ember érzelmi vagy szexu­ ális viszonya. A l i ház számunkra a beteljesülést jelöli, így elemzésekor - mivel az a párunk szerelem-háza - láthatjuk, hogy két ember viszonyában az egymás­ rautaltság mennyire domináns. Egy teljes kapcsolatban a partner vágyainak be­ teljesülése egyúttal saját vágyaink beteljesülését is magában hordozza. A 2., 5 és 8 ház T-kvadrátot alkotnak egymással, és ez a három ház a szilárd kereszt három csúcsa (csakúgy, ahogy a 8., 11 és 2 ház irányából is) Amikor az 5. házat vizsgáljuk, akkor a T-kvadrát másik két pontja a 2 és a 8 ház A 2 ház jelentése: „az én testi vágyam", míg a 8. ház jelentése: „a párom testi vágya", és mindkettő a teremtésben, az 5. ház analógiájában valósulhat meg Ezért az az ember tudja igazából

a vágyainkat felkelteni, abba leszünk szerelmesek, akivel horoszkópjainkat összevetve - 5. házas kapcsolatunk van Az 5 ház az önkifeje­ zés, a teremtés háza. Minden ember a r r a vágyik, hogy valami maradandót alkos­ son. A szerelem is azért jön létre, hogy teremtsünk vele valamit Tradicionálisan értelmezve tehát az elv azt mondja: a szerelem azért jön létre, hogy két ember a vágyain keresztül gyermeket teremtsen. A mai ember társadalmi szokásaiban ez már nem magától értetődő. A szerelem beteljesülése ma már nem feltétlenül kell, hogy jelentse a gyermek születését is. De az érzés, hogy valamit mindenképpen teremtenünk kell, megmarad. Ez fordul gyakran visszájára, hiszen a teremtést három szinten lehet megélni: szellemi (ami­ hez a tanítás vagy éppen a művészet tartozik), lelki (ide a család és a gyermek tartozik) és anyagi szinten (ahova a pénz és a tárgyak is tartoznak). Több tanulmány is megjelent arról, hogy az

igazán nagy művészek többségé­ nek miért volt viharos magánélete. Valójában a magyarázat az 5 ház „teremtés" 175 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE analógiájában manifesztálódik, hiszen a művészek erről a területről kapják inspi­ rációikat. Estükben a szerelem nem a gyerek világra jöttében, hanem saját művé­ szetükben teljesedett ki. Ha ezt nem vesszük tekintetbe, akkor elég nehéz a sze­ relmi és szexuális életüket megértenünk, hogy nem a párkapcsolat volt alapvetően fontos számukra, hanem az az érzelmi többlet, amit a szerelem átélésén keresztül kaptak, és ami az alkotásban teljesedett ki. A szerelemmel és szexualitással kapcsolatosan azért az 5. ház a hangsúlyos, mert tudjuk, hogy mindig a T-kvadrát csúcsán álló horoszkópelem adja a megoldás kulcsát. Két szembenálló elv akkor kerül egyensúlyba egymással, ha egy harma­ dik ponton - a T-kvadrát csúcsán - kiteljesedhetnek. A szerelem és a

vágyak min­ dig azért jelennek meg az életünkben, mert valamit létre akarnak hozni. Emiatt tartja magát az a mondás, hogy szerelemből nem házasodni kell, hanem szerelmeskedni. A szerelem azért van, hogy a párokat összehozza, és nem azért, hogy megtartsa. A párkapcsolatot a közös célok tarthatják meg, sosem a szexu­ alitás. Szimbolikusan: a Mars (vágy) és a Vénusz (kísértés) semmit sem tud meg­ tartani. Ha a szerelmen kívül nincs más összekötő láncszeme a házasságnak, biz­ tos, hogy vége lesz a kapcsolatnak. A szerelem csak azért van, hogy összehozzon a másikkal, de tudnunk kell, hogy a szerelemből hová visz tovább az út. A kapcso­ latoknak szabályos görbéjük van, és ez minden kapcsolat esetén megmutatkozik. Ennek az elvnek a lényege a következőkben foglalható össze. Létrejön a szerelem, amely 1-2 évig eltart. Ez az időszak a r r a jó, hogy a felek elfogadják a társunk azon tulajdonságait, amelyeket másoktól nem

tűrnének el. Ezután olyan változásoknak kell következniük, amelyek együttlétük közös céljait határozzák meg. Amikor ezt elmulasztják, akkor kerül leszálló ágba a kapcsolat. Legalábbis mostanság ez a leggyakoribb: szinte kivárják, míg elmúlik az a vonzás, amire az életüket fel lehet­ ne építeni. És jön esetleg egy új szerelem, de ez sem biztos, hogy a házasság és a gyermek születése miatt jön létre, esetleg éppen azért, hogy elválasszon vagy sza­ baddá tegyen két embert. Ezért nem lehet vizsgálni pusztán az eseményeket a kö­ rülmények és élethelyzetek ismerete nélkül. Semmi sem jön létre a sorsunkban cél nélkül. Ezt a célt kell megkeresnünk Mivel nagyon sok kapcsolat kizárólag a szexualitásra épül, emiatt főként azt kell megvizsgálnunk, hogy a témában érintett 2., 5 és 11 ház közül melyiknek van köze a 8. házhoz E r r e azért van szükség, hogy felismerjük, a szexualitás milyen szerepet tölt be a

kapcsolatban. Amikor az 5 ház ura a 8 házban áll, ez a konstel­ láció nagy gyakorisággal a legerősebb szexualitást hozza magával, aminek azonban célja a teremtés. Természetes, hogy a sors segíti a szexualitás megélését, hiszen a gyereknemzéshez szükség van rá. Amikor viszont a kapcsolat csak élvezetszer­ zésre redukálódik, tehát közben védekeznek, amivel kizárják gyermek fogantatá­ sának lehetőségét, akkor esetleg éppen az ellenkezője érvényesül, és a szexuális életük is kudarcot szenved. 176 SZERELEM ÉS SZEXUALITÁS A PÁRKAPCSOLATOKBAN A 8. ház elfojtásaink területe is Az elfojtások azonban hatalmas kitörést hoz­ hatnak magukkal, hiszen minden robbanást elfojtás előz meg. Ez a szexualitásra is vonatkozik: a vágyak felerősödnek, izzik a szenvedély, ami az orgazmusban, mint kitörésben, oldódik meg - ha megoldódik. Emiatt egészen más élményt ad, ha va­ laki szerelmes a párjába, és így éli át a szexualitás

örömeit. A szenvedélyes szexuális beteljesülés ellenpólusa a frigiditás, ami mindig arról szól, hogy az illető nem mer vagy nem tud bízni a másikban. Természetesen, hogy a problémának mi az eredője, lehet kérdés, az viszont nem, hogy ez mit eredmé­ nyez, mivel az egyértelmű. A frigiditás mindig arról árulkodik, hogy az illető nem akarja magát átadni, nem akarja, hogy egyetlen ember is lássa, milyen ő valójá­ ban, nem akarja, hogy gyengének lássák, amitől esetleg kiszolgáltatottá válna. Azonban a 8. háznak pont ez a lényege: lemondat az önérvényesítésről, hiszen a szexualitás csak úgy működhet. Amikor egy párkapcsolatban probléma van a szexualitással, nemcsak a Marsra és a Vénuszra kell gondolni, de szemügyre keh venni közelebbről a 2., 5, 8 és 11 házat is. A 2. ház (mundán értelemben a Bika jegye) megmutatja, kinek milyen a saját testéhez, vagyis az önmagához való viszonya; megmutatja, mennyire fontos ön­

magának, mennyire foglalkozik önmagával. Itt jelenik meg a dolgok élvezetének igénye is. Gyakran hallunk olyan kritikákat, hogy valaki önző szexuális téren Ez azonban csak úgy lehetséges, ha valakinek fontosak az élvezetek. De hát a szex­ ben mi a fontos? Van egy mondás: „Úgy eszel, ahogy szeretkezel". Mi ennek a mondásnak az alapja? Az emberek a Bika jegy és a 2. ház analógiáin keresztül élik meg az élve­ zeteket. A Bika legalsó szintje az „élvhajhász", és az élvezetek nemcsak a szexu­ alitás mozgatói, de az étkezéseké is, hiszen a táplálkozáson keresztül is megél­ hetjük a kielégültséget. Ezért kell elválasztanunk a testi kapcsolatot (mint a terem­ tést) és a szexualitást (mint élvezetek kielégítését) egymástól. Ez a választóvonal az emberré válás egyik kulcsa, mert egy állat nem tud szórakozásból ölni, enni vagy szexuális élvezetet nyújtani a másiknak, mi azonban erre is képesek va­ gyunk.

Emiatt kell hangsúlyoznunk, hogy valójában a szexualitás nem azt jelenti, hogy két ember lefekszik egymással, hanem azt, hogy ezt csakis az élvezetszerzés céljából teszik meg. Lehet, hogy valaki önző a szexualitás terén, de ennek az embernek mennyivel nagyobb esélye van arra, hogy harmonikus kapcsolatban éljen, mint mondjuk egy olyan embernek, aki 2. házas Szaturnusszal rendelkezik, amikor is fél elengedni magát, nem meri élvezni az életét, s így sokkal nehezebb átadnia magát a partne­ rének. Az ilyen ember hajlamos az elfojtásokra, az aszketizmusra vagy akár az igénytelenségre is. Nehezen képzelhető el közreműködésével kielégítő szexuális kapcsolat. 177 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE A 2. ház azt is megmutatja, ki hogyan költekezik, hogyan kezeli a pénzét Aki a fogához veri a garast, fél a veszteségektől vagy attól, hogy kihasználják, az szere­ tőként is ilyen lesz: kicsinyes, bátortalan; szimbolikusan azonos szinten

van, így hasonlóan fog megnyilvánulni. De ha azt látjuk, hogy ráadásul még lábasból sze­ ret enni, ez az étkezési szokása ugyanúgy igénytelenségre utal, ami ugyancsak hatással van a szexuális szokásaira is. Mindig a 2 házon keresztül tudunk hozzá­ férni a másikhoz. Ha meg akarjuk ismerni, hogy a másik számára az élvezetek­ ben mi lesz fontos, a 2. házát kell figyelnünk Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy nem azt a párt kapjuk, aki szá­ munkra a legjobb, nem erről van szó. A lényeg, hogy felismerjük, miért van éppen az az ember mehettünk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a párunk horoszkóphá­ zai saját házainkra is rámutatnak. Minden analógiát, legyen az szerelem vagy sze­ xualitás, csak együttesen lehet értelmezni. Emiatt lesz a társunk 2 háza a saját 8. házunk A párunk minden esetben olyannak él meg bennünket a szerelemben, mint ami­ lyen a 11. házunk, hiszen a 11 ház a VII ház 5 háza (a párunk szerelem-háza)

Ami a saját beteljesülésünk területe, az egyúttal a párunk vágyainak területe. Ezért is nyilvánvaló: ha a párunk vágyait teljesítjük, akkor saját vágyaink is meg­ valósulnak. A szerelem és szexualitás témakörének szempontjából a házakon kívül a boly­ gókapcsolódások is igen fontosak. Nagyon fontos például a Plútó helyzete, mert köze van a 8. házhoz Mint minden transzcendens bolygó, a Plútó analógiái is élet­ eseményeket hoznak létre ahhoz, hogy sorsfeladataink megvalósuljanak. Ezért a kapcsolatait is életeseményeket előidéző lehetőségekként kell vizsgálni. A Plútónak a két nemi jelölő valamelyikével (vagy mindkettővel), a Vénusszal vagy a Marssal való kapcsolódása különösen nagy jelentőséggel bír, hiszen a Plútó önmagában hordozza a Vénusz és a Mars szimbólumait is. Ezért úgy kell tekinte­ nünk, hogy minden találkozásuk erősíti a bolygók által képviselt elveket. Ez a há­ rom bolygó

közvetlen összefüggésbe hozható a szexualitással, és egymásra való hatásuk minden esetben meghatározza vágyainkat és lehetőségeinket. Ennek azért is van nagy jelentősége, mivel a bolygók közötti támadottság egy­ úttal támadott szexuálist is jelöl, tehát olyan zavarokat okozhat, amelyek sorsunk alakulása szempontjából alapvető fontosságúak lehetnek. Ilyenkor mindig ezt a kérdést kell feltennünk: „Milyen szerepe lehet a Plútó-támadottság következtében létrejött korlátnak az illető sorsában, amit ezen a hatá­ son keresztül kell megélnie?" Lehet, hogy a hűségre akarja a sors kényszeríteni, és emiatt esetében a szexuális élet csak a házasság égisze alatt működik, de lehet, hogy az anyaság felvállalása miatt hoz olyan hely-zeteket, amelyek lemon­ datják az élvezetekről, de akár az is lehet, hogy a sorsában ezáltal kell megélnie 178 SZERELEM ÉS SZEXUALITÁS A PÁRKAPCSOLATOKBAN a lemondást. Egy biztos:

ezeknek a bolygóknak bármilyen kapcsolódása szélsősé­ ges élethelyzeteket mutat, és csak a megéléseinken múlik, hová jutunk általuk. Azok részéről, akik nem ismerik az asztrológiát, gyakran merülnek fel a kö­ vetkező kérdések: „Hogyan láthatjuk meg, ismerhetjük fel és oldhatjuk meg az életünkben megjelenő sorsfeladatokat és helyzeteket? Hogyan ismerhetjük fel egy adott helyzetben a lehetőségeinket? Mit várhatunk egy kapcsolattól?" A válasz­ adásra a legnagyobb esélyt a szimbólumok ismerete adja. Sokkal erősebb és több az a jelzést kaphatunk, ha ezeken keresztül tapasztaljuk meg a világot. Tudnunk kell, hogy akkor is kommunikálunk a többi emberrel, ha ezt tudatosan nem ész­ leljük. Hiszen minden élethelyzetben elmondjuk egymásnak, mit és hogyan szeret­ nénk tenni, mi bajunk van, mit fojtunk el magunkban, és mi az, amit sosem fogunk elmondani, de a szimbólumok nyelvén mégis megtesszük. A szerelmet az analógiákon

keresztül akkor is felismerjük, ha nem értünk az asztrológiához, mert beszélnek a jelek. Elkezdünk úgy viselkedni, hogy jelezzük a másik felé, mit érzünk iránta. Gesztusaink, megnyilvánulásaink mind arra utalnak Gyakran teljesen átalakul egy személyiség megjelenése, ha érzelmi változásokat él át. Persze ezeket nemcsak az érzékeli, akinek szól, hanem mindenki, aki körü­ lötte van, aki kapcsolatba kerül vele. Emiatt tapasztaljuk, hogy amikor szerelmes valaki, kinyílik a világ felé és egyszerre több lehetősége is nyílik párkapcsolatra, pedig előtte senki észre sem vette. Ilyenkor tetteinkben is az a tudattalan késztetés jelenik meg, hogy a másik fél­ lel közöljük, amire vágyunk. Ismerkedéskor nagyon szeretünk partnerünkkel sé­ tálni, mert a séta szimbolikus jelentése: „most nem akarok racionálisan gondol­ kozni". Ez abszolút pozitív megnyilvánulás, hisz az érzelmek nem tűrik a rációt Ajándékokkal

kedveskedünk partnerünknek, ami megint csak rólunk beszél. Ter­ mészetesen vannak a köztudatba már beépült szimbólumok, amit anélkül ismerünk és használunk, hogy tudatosan gondolnánk rájuk. Ilyen például a vörös rózsa, amit mindenki a szerelemhez kapcsol, így nem is okoz fejtörést felismerni a jelentését. Azonban nem minden szimbólum ilyen egyértelmű. Hétköznapi helyzetekben is, amikor valakivel kapcsolatba kerülünk, közöljük érzéseinket, de elvárásainkat is. Amikor a háziasszony esetleg elsózza az ételt, azt mondjuk rá: „szerelmes", mert a szimbólum jelentése: arra vágyik, hogy szeretgessék. A sós étel után vizet iszunk, s a víz az érzelem szimbóluma nemcsak az asztrológiában. Rögtön tudjuk, miről van szó, hiszen a szimbólumok beszélnek helyettünk, elmondják tudattalan érzéseinket. Ilyen és hasonló helyzetekben a férjeknek el kellene gondolkodniuk, párjuk tettének mi az „üzenete". Természetesen,

ha nem is tudatosan, de mindig lereagáljuk a jelzéseket, és vá­ laszolunk is rájuk. Talán azzal, amilyen ruhát felveszünk, vagy azzal, amit eszünk és főleg azzal, amiként! Jelezzük a másiknak, mi az, amit megélünk, mit szeret­ nénk és mit nem tudunk elfogadni. 179 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Persze vannak hasznos praktikák is, melyeket érdemes megfogadni. Egy újabb találkozás mindig segít, hogy a kapcsolatban továbbléphessünk. Emiatt öntudat­ lanul is érzékenyen figyeljük a másik ember reakcióit. Ilyen lehet például, ha vala­ ki itallal kínálja az érkező vendéget. Ha a kapcsolat fontos, akkor az italt el kell fogadni, hiszen a folyadék az érzelmeket szimbolizálja (lásd víz elem), így az ér­ zelmi oldódásra figyelmeztet. Ekkor érzi azt a vendéglátó, hogy „fontos vagyok", mert a másik közel enged magához. Gondolhatjuk, hogy a másik ösztönösen ho­ gyan reagál, ha a vendég visszautasítja a kínált

italt. Ezek mind-mind erősítik vagy gyengítik a kapcsolatokat. A szerelem és szexualitás témakörrel kapcsolatban érdemes még a szexuális problémák megjelenését is vizsgálni a kapcsolatokban. Ha egy párnak szexuális problémája van, mindig azt kell vizsgálni, ez miért és hogyan jelent meg a kapcsolatukban. Természetesen a jelentkező problémának a sorskérdések vonatkozásában is megvan a maga szerepe. Van olyan ember, akinél azért jelenik meg, hogy lemondjon az élvezetekről, van, amikor akit családalapítás­ ra kényszerít, és az is előfordul, hogy valakit a házassága megtartására kénysze­ rít. Egy azonban biztos: mindig a sorsfeladatok megoldásához ad támogatást A tapasztalat azt mutatja, hogy a szexuális problémákat kétféle módon jelzi a horoszkóp. Egyrészt a bolygók egymással való kapcsolatai utalnak r á , másrészt a házban álló bolygók helyzete mutatja meg a problémái. Az első esetben a két azonos nemi jelölő

negatív kapcsolatát említhetjük a prob­ léma mutatójaként. Ha a Hold és a Vénusz támadja egymást, alapvető feszültsé­ gekjelentkeznek a nőknél a nemiség területén. Ekkor a Hold (mint anyaság) leblok­ kolja a Vénuszt (mint nőiességet), minek eredménye, hogy az anya és a szerető szerepe nem fér meg egymással. Egy nőnek ezt az összeférhetetlenséget azért ne­ héz elviselni, mert amikor „csak" anyának vagy „csak" nőnek érzi magát, az egyik analógiát hárítja. Talán visszaretten az anyaságtól, mert azt gondolja, a két sze­ rep kizárja egymást. Ennek gyakran az az eredménye, hogy inkább nem vállal gye­ reket, nehogy elveszítse a vonzerejét. Gyakran a másik oldal érvényesül: amikor gyermeket vállal, már nem fontos számára a nőiessége és a szexualitás. Mondani sem kell, mindenki tudja, ez milyen feloldhatatlan feszültségekhez vezethet. Természetesen a férfiaknál is komoly gondot okoz, amikor egy nőben vagy

az anyát, vagy a szeretőt látják. Vannak, akik emiatt a házasságuk idején szeretőt tartanak, mert a feleségüket már nem látják eléggé vonzó nőnek. De olyan hely­ zeteket is ismerünk, ahol a férfi az anyát keresi a párjában, és egyáltalán nem fontos számára a szexualitás. Ebben az esetben is azt kell elsősorban megtalál­ nunk a horoszkópban, hogy a sors miért hozza létre a helyzetet. Ugyanezek a problémák jelentkezhetnek a férfi szimbólumok esetében is. Ami­ kor a Nap és a Mars támadja egymást, a férfiasság támadja az apa- és a férjszere180 SZERELEM ÉS SZEXUALITÁS A PÁRKAPCSOLATOKBAN pet, így a szexualitás és a párkapcsolat minden esetben megkérdőjeleződik. Nem lehet kérdés, hogy a horoszkópban felismerhetőek-e azok a feladatok, amelyek miatt ez megjelenik. Hasonlóan szexuális zavarokat jelölhet, amikor a Mars és a Vénusz támadja egymást. Ez esetben sokkal nehezebbé válik a másik nemmel való kapcsolat, hi­

szen gyakran a saját nemét is nehezen fogadja el az illető. Mivel a Vénusz az önelfogadási képességet is mutatja, támadottsága már önmagában is gondot okozhat: tapasztalataink azt mutatják, hogy leginkább az orgazmuskészség nehézségeire mutat rá ez a jelzés. Gyakori még férfiaknál a merevedési zavar is, nőknél pedig az orgazmuskészség zavarai jelentkezhetnek. Ebben az esetben is azt kell vizs­ gálni, mi ennek a jelentősége az illető életében, és hogy egy másik analógián ke­ resztül esetleg megoldható-e a probléma. Témakörünk szempontjából a következőkben a házakban álló bolygók jelen­ tését érdemes vizsgálni. A szexuális problémákat leghatározottabban három ház és három bolygó mutatja: az 5., 8, 11 ház és a benne álló bolygók, valamint a Merkúr, a Szaturnusz és a Neptun. Mikor ezek közül a bolygók közül bármelyik ezen házak valamelyikében áll, az illető életében várhatóan szexuális zavar jele­

nik meg. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezek megoldhatatlan problémák, de azt igen, hogy a sors valamit el akar érni általuk. Nézzük a lehetőségeket! Amikor az 5. házban áll a Merkúr, a személyiség alapadottsága, tehetsége a ra­ cionális gondolkodás. Amikor az ember életében megjelenik a szerelem, az érzel­ mek a racionális gondolkodást felülírják, a ráció háttérbe szorul. A kapcsolatok­ ban egy idő után már nem a szenvedély, más lesz a fontos, így az érzelmek is kez­ denek átalakulni, halványodni. Egyre több olyan tulajdonságot és megnyilvánulást veszünk észre a másikban, amit addig nem. Amit addig természetesnek tartottunk, később már nem fogadjuk el. Egyre több kérdés merül fel bennünk a párunkkal kapcsolatban. Ez a tudattalanunkat is befolyásolja Már nem a szerelem uralja a gondolkodásunkat, így a vágyaink is megkopnak. Alapjaiban kellene a helyzetet megváltoztatni, más alapokra helyezni, ha fent akarjuk

tartani a kapcsolatot. En­ nek az érzelmi átalakulásnak a jeleként léphetnek fel a szexuális zavarok. Amenynyiben észrevesszük, még lehet segíteni rajta, csak egy új analógiát kell behozni a kapcsolatba, aminek már nem a szexualitás az alapja. Ha csúnyán akarjuk kife­ jezni: a közös érdekeket kell megkeresni. A 8. házban álló Merkúr közvetlenül hat a szexualitásra Ez a ház az orgazmus háza, itt nincs helye a gondolkodásnak. A Merkúr a szenvedélyek hatására itt is háttérbe vonul. Azonban szintén csak idő kérdése, mikor jelenik meg újra A 8 házban álló Merkúr az elengedés-odaadás problémáját veti fel: mennyire képes valaki oldódni, átadni magát a partnerének. Ez a ház a tudattalan területe, így a Merkúrnak idegen vidék, mert itt nem lehet tapasztalni, nincs racionalitás. A má181 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE sikat érezni kell, így a megszokott, begyakorolt sémák már nem működnek. A prob­ léma abból

fakad, hogy a Merkúr hatása alatt az illető mindent kontroll alatt szeretne tartani, azonban ez ezen a területen csak árthat. A 8 házban álló Mer­ kúr a vesztéstől való félelmet hozhatja, hogy az ember nem meri az érzéseire bízni magát, emiatt zavarok állhatnak be a kapcsolatban. Hagyni kellene elengedni ma­ gát és lazítani, de ezt nem tudja megtenni. A sors így akarja rábírni, hogy ne akar­ jon mindent egymaga látni és tapasztalni, és ismerje fel, hogy a tapasztalatok a múltról szólnak, nem a jelenről. A l i . ház a beteljesülés háza Aki a Merkúrtól várja a beteljesülést, annál a vá­ gyak fellobbanása csak zavaró körülmény lehet. A Merkúr tervez és kigondol dol­ gokat, szereti, ha mindenről előre tud, hogy ne érje meglepetés. Viszont a betel­ jesülés nem rajtunk múlik, mindig másokon, így jelen esetben a partneren. Emiatt az a fontos, hogy a partnerben legyen meg a késztetés a vágyak megvalósítására. Ezt nehezíti

meg a racionális gondolkodás és elvárás. Gyakran ez a maximalizmus akadályozza a vágyak megvalósulását Ugyanezeket az elveket vizsgáljuk a Szaturnusz házhelyzeteinél is. Abban az esetben, amikor a Szaturnusz az 5. házban áll, számolnunk kell akadályokkal, hiszen a bolygó a szerelem területén érvényesíti korlátozó hatását. Mivel a Sza­ turnusz a jegyekben célként jelenik meg, ezért a házakban is célként szeretnénk megélni. Viszont az elv szerint a Szaturnu sz mindig lemondat annak a háznak va­ lamelyik analógiájáról, ahol áll. Ez esetben is akadályozni fogja a területet, így a megélése szinte mindig a csalódásokhoz vezet. Azt akarja elérni a sors, hogy ne szerelmi alapon válasszon párt az illető, hogy harmonikusabb kapcsolatra nyílhas­ son lehetőség. Ezért az 5 házban álló Szaturnusz sokszor az érdekkapcsolatok jelölője is. Sajnos így a szexuális életet is korlátozza, hiszen az a vágyakon ala­ pul, ami ebben az

esetben igencsak nehezített. Tanácsos tehát, hogy a szerelmen és szexualitáson kívül a kapcsolatban mindig legyen még valami, ami összeköti két ember életét. A 8. házban álló Szaturnusz közvetlenül hat a testiségre Itt az akadály az él­ vezetek átélésére vonatkozik. Bárki életében elkerülhetetlenül adódhat egy-egy olyan helyzet, amelyben szembesülnie kell azzal, hogy a szexualitás nem műkö­ dik. Ilyenkor a sors célja, hogy a csak élvezetekből való együttlétről lemondassa az embert. Ez gyakran úgy valósul meg, hogy fontosságát veszti a szexualitás, de az is előfordulhat, hogy a partner nem akarja vagy szervi akadálya van. Az alap­ probléma a bizalom és az elengedés nehézsége. Az illető nem képes átadni magát, mert fél a vesztéstől. Ilyenkor hangoztatja azt, hogy kihasználják, nem becsülik eléggé. Természetesen ennek is megvan a maga szerepe, így azt kell megtalál­ nunk, milyen feladat kapcsolódik az adott

helyzethez. A párkapcsolatok nagy ré­ szének a szexualitás az alapja. Ha ez nem működik, akkor a kapcsolat sem élet182 SZERELEM ÉS SZEXUALITÁS A PÁRKAPCSOLATOKBAN képes. Talán ezzel kényszeríti ki a sors a felekből, hogy vagy más alapokra he­ lyezzék a kapcsolatukat, vagy bontsák fel, szüntessék meg. A l i . házban álló Szaturnusz a beteljesülést gátolja A sors olyan helyzetet te­ remt, amelyben a két ember valamelyike azt érzi, hogy „a párom nem tudja vagy nem akarja beteljesíteni a vágyaimat". Emiatt „elcsúsznak" egymás mellett a vá­ gyak: vagy a párja nem akkor kívánja, mint ő, vagy nem úgy, vagy nem azt. Ez azon­ ban nem azonnal jelentkezik, hanem időben is elnyújtva, ezért nem veszik észre a hatásaikat, viszont amikor felfigyelnek rá, általában már késő. Ebben az esetben valószínűleg azt akarja elérni a sors, hogy valamelyikük mondjon le az önér­ vényesítéséről, fogadja el, amit a párja

nyújtani tud. Mivel ez gyakran a kiszolgál­ tatottság érzését kelti, nem sok valószínűsége van, hogy bármelyikük is el tudja fogadni. A Neptun is gyakran jelöli a szexuális élet korlátait. A Neptun minden élette­ rületen az önfeláldozást mutatja, ennek megfelelően a szerelemben és a szexuali­ tásban is akkor jelenik meg problémaként, ha az 5., 8 és 11 ház területét érinti Az 5. házban álló Neptun a szerelem területén mutat áldozati analógiákat Sok­ szor csak a szerelmi illúziók jelennek meg, amelyeket csalódások kísérnek. Nem­ ritka, hogy az ember azt érzi, neki mindig csak a lemondás és a veszteség jut, úgy érezheti, neki mindig többet kell adnia, mint amennyit kap, neki jobban kell sze­ retnie, mint a. másiknak Pedig a sors csak azt akarja elérni, hogy önzetlen legyen Ez kezdetben, amikor a szerelem még tart, nem olyan nehéz. De ahogy elmúlik az önfeledt érzés, jön a kiábrándulás, viszont az embernek akkor is

áldozatokat kell vállalnia, amit nehezen visel. így a párok nagyon gyakran eljutnak a szexuális zavarokig, hiszen egyikük sem akar áldozatot hozni. A 8. házban álló Neptun a szexualitást és a testiséget közvetlenül uralja Ebben az esetben elkerülhetetlen a lemondás. A kérdés csak az lehet, az érintett miben vállalja ezt fel. Valami olyasmit kell elképzelnünk, hogy a szexualitás nem lehet öncélú, tehát vagy arról mond le, hogy úgy szerelmeskedjen, ahogy ő szeretné, vagy azt vállalja fel, hogy gyermeke születik a kapcsolatból. Ebben az esetben is a sors célja, hogy az embert önzetlenségre tanítsa. Azonban a társadalom vagy a környezetünk nem önzetlenségre nevel minket. Emiatt amikor egy párkapcsolat­ ban szexuális zavar keletkezik, nem sok választásunk adódik. Ez sajnos a mai társadalmi normák között gyakran egyet jelent a párkapcsolat végével. A l i . házban álló Neptun szintén a fenti problémákat jelöli Ebben az esetben az

jelenhet meg, hogy „a párom mondat le a szerelemről vagy szexualitásról". Egy párkapcsolatban gyakran előfordul, hogy az érzelmi kötődések megváltoznak. Ez megnyilvánulhat abban, amikor valaki azt érzi, becsapják, kihasználják, mert nem úgy éli meg a szerelmet, ahogy azt elképzelte. De az is megjelenhet, hogy a párja számára nem a szexualitás a fontos, hanem a gyerek. Ebben az esetben a sors azt 183 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE szeretné elérni, hogy felismerjük, csak azt valósíthatjuk meg, csak azt élhetjük át, amit a párunk lehetővé tesz. Kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy amit szeretnénk, nem mindig rajtunk múlik. Természetesen a horoszkópban megjelenő jelzések adott analógiákat jelölnek. Hogy ezeket miben és hogyan éljük meg, az mindig a döntéseinken múlik. Ez igaz a szerelmi életünkre is. Fontos, hogy megtanuljuk kezelni a problémáinkat és fel­ ismerjük a lehetőségeinket, hiszen amennyiben elfogadjuk a

kereteinket, a boldog­ ság is közelebb kerül hozzánk. KÉTSÉGEK ÉS BIZONYOSSÁG A bizalmatlanság a hit hiányát bizonyítja. Témánk szerint nagyon érdekes kérdéseket fogunk feszegetni, miszerint mi az. amiben bizonyosak lehetünk vagy amiben időről időre kételkedni fogunk. Ezek azok a dilemmák, amelyek nap mint nap felmerülnek bennünk, főleg az asztroló­ gusokban vagy az asztrológiával foglalkozó útkereső emberekben. A filozófusok az idők kezdete óta keresik a választ arra a kérdésre, hogy mi az élet értelme és lényege, így ezúttal ezt nem is szeretném érinteni. Sokkal inkább azt kívánom megvilágítani, miben lehetünk tökéletesen bizonyosak, illetve miért vetődhetnek fel bennünk kétségek, és ezekre milyen válaszokat tudunk adni. Magam is a kétkedések útján indultam annak idején. Mivel nem hittem az aszt­ rológiában, az volt a feltett szándékom, hogy bebizonyítom, mennyire képtelenség az, amit az asztrológia

állít. Egyértelműen a kétkedés motivált Hogy mennyire sikeresen, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy jelenleg is ezzel a stúdiummal foglalkozom. Kerestem azokat az elveket, amelyek rámutatnának arra, hogy az emberek mi­ ért a csillagok „üzeneteit" kutatják, miért azoktól várják kérdéseikre a válaszokat. Abban biztos voltam, hogy kell lenni egy határozott filozófiai háttérnek, de abban már kételkedtem, hogy ez racio-nálisan felismerhető és tapasztalható lenne. Ismert Kant kijelentése, miszerint: „Kedélyemet két dolog tölti el egyre újabb és fokozódó csodálattal s tisztelettel, minél gyakrabban és kitartóbban gondolok rá­ juk: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem. Egyiket sem szabad mint­ egy homályba vagy fantasztikumba burkolva, látókörömön kívül keresnem, és pusz­ tán sejtenem; magam előtt látom, s közvetlenül létezésem tudatához kapcsolom őket."1 Ezzel én is maximálisan

egyetértek, de érdekelt, hogy milyen ismeretek alapján alkotta meg fenti véleményét. Elkezdtem vizsgálódni, kerestem az érveket és a cá1 Immánuel Kant: A gyakorlati ész kritikája Gondolat, Budapest, 1991, 283 oldal 185 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE folatokat. Ezen élményeim hatására átértékeltem az asztrológiáról tett megállapí­ tásokat, amelyeket addig megismertem. Talán mindannyian egyetérthetünk abban, hogy ha valaki ma asztrológiával fog­ lalkozik, elsődlegesen két felismeréssel fog gazdagodni. Az egyik felismerés, amit a közhiedelem tart az asztrológiáról, És amit kezdet­ ben én nem igazán hittem. Ez pedig az, hogy minden megvan írva a csillagokban, így az asztrológus a jövőbe lát. Elgondolkodtató állítás, de nézzük meg, milyen alapja lehet ennek! Valóban láthatja az asztrológus a jövő bizonyos részleteit? Mert ha erre a kérdésre a válasz „igen", nem mással kell szembesülnünk, mint hogy bizony

vannak sorsszerű és elkerülhetetlen dolgok, amelyek által az emberek éle­ te determinált. A másik felismerés, hogy az asztrológia a személyiség megismerésének egyik lehetséges formája - ez a német iskola hatása, hiszen ott kezdték el először alkal­ mazni az asztrológiát ilyen célból. Nem véletlen, hogy több pszichológus is kísérő­ nek választotta munkája mellé az asztrológiát (például Jung vagy Adler 2 ). Ma is találkozhatunk ilyen pszichológusokkal és munkáikkal (például Péter Orbán3). Ezek a pszichológusok mindnyájan a lélek és az asztrológia lehetséges kapc­ solatának bizonyítékát keresték. Adler reflektált is Kant említett megjegyzésére: miszerint egyetlen dolgot, azt a kaput kellene megtalálni, amelyet ma spiritualitásnak hívunk. Azt gondolom, ez nagyon közel jár ahhoz a az élet értelmét kutató kérdéshez, amelyre a filozófusok a mai napig keresik a választ. Mai rohanó világunkban természetesen az

asztrológia is keresi megillető helyét és szerepét, ahol és amellyel leginkább hasznára válhat az embereknek. Ha ma va­ laki asztrológiával foglalkozik, könnyen felismerheti azt a törekvést, hogy az aszt­ rológiát megpróbálják belepasszírozni valamelyik pszichológiai rendszerbe. A mai asztrológia egy kicsit eltolódott a személyiségelemzés irányába, mintha ez lenne a lényege. A tradicionális asztrológia elvei viszont azt mondják, hogy hármas egység van: személyiség - sorsfeladat - életesemények. A személyiség mutatja meg az adott­ ságainkat, amelyekkel sorsunkat megvalósítjuk, majd a kapott sorsfeladat létre­ hozza az életeseményeket. Azt hiszem, ez a rendszer a mai napig jól felismerhető és alkalmazható. Ma egy „komoly" asztrológus elzárkózik a jóslás vagy a jövő megmutatása elől. Pedig igenis az asztrológiának vannak olyan részei, olyan eszközei, melyeket fel lehet használni a jövő megrajzolására vagy akár

alakítására. 2. Carl Gustav Jung svájci ideggyógyász: Kesswil, 1875 július 26 - Küsnacht, 1961 június 6; Alfréd Adler osztrák pszichiáter: Bécs, 1870. február 7 - Aberdeen (Skócia), 1937 május 28 3. Péter Orbán kortárs német szociálpszichológus, pszichoterapeuta és asztrológus: Wittenberg, 1944 186 KÉTSÉGEK ÉS BIZONYOSSÁG Nekem egyedi véleményem van erről. Azt gondolom, minden ember képes a sa­ ját sorsát a kezébe venni, képes irányítani. De a kérdés mindig ott van, hogy az élet melyik területén igaz ez. Abból kell kiindulnunk, hogy minden ember tökéletes. Ezzel kapcsolatban egyet­ len dolgot kell a helyére tennünk, nevezetesen: hogy tökéletességünket nem a vá­ gyainkhoz, hanem a feladatunkhoz kaptuk. Ez a megállapítás egy újabb kérdéshez vezet: „Létezhet-e, hogy egy ember feladattal születik?" Hiszen a feladat megjele­ nése és az elvégzéséhez kellő képesség már tudatosságot feltételez. A magam

ré­ széről egy dolgot nem tudok elképzelni, miszerint véletlenül születünk a világra, Amikor az asztrológia szóba kerül, sokan sokféleképpen vélekednek róla. Van, aki feltétel nélkül elfogadja, van, aki kétkedik és van, aki teljesen elutasítja. Azon­ ban ritkán teszi fel bárki is ezt az alapvető kérdést, ami azonnal tisztázná a hely­ zetet: „Hiszünk-e abban, hogy nincsenek véletlenek?" Ennek kellene lenni az első kérdésnek, és akkor a válasz is könnyen megadható lenne. Mert ez a kérdés min­ dig fel fog vetődni, akár tetszik, akár nem. Minden esetben felteszem ezt a kérdést a tanítványaimnak is, amikor tanulni kezdenek. Mert, ha elfogadjuk, hogy nincse­ nek véletlenek, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy minden sorsszerű. A sorssze­ rűség pedig magában hordozza életünk korlátait, ám ha azokat elfogadjuk, felis­ merhetjük az ebben rejlő szabadságot is. Tudatunk számára ez egy alapvetően problematikus kérdés.

Gondoljuk csak végig: ha ezt elfogadjuk, fel kell adnunk azt az alapvető hiedelmet, miszerint minden az akaratunkon múlik. Minden ember horoszkópjában felismerhető az a sors- vagy életfeladat, aminek beteljesítésére született. Szinte semmi mást nem teszünk az életünk folyamán, csak így vagy úgy, de megpróbáljuk ezt megoldani. A nehézséget az okozza, hogy ezt racionálisan éppúgy nem lehet megtapasztalni, mint az asztrológia egyéb alap­ elveit. A sorsfeladat felismeréséhez analogikus gondolkodásra van szükség Ezt viszont többnyire már elfelejtettük. Meg kell találnunk a tehetségünk, az adottsá­ gaink szimbólumait, amelyeken keresztül, az „én"-ünk kiteljesedhet. Van egy nagyon egyszerű teszt arra, hogy mit tartunk a saját életünkről és ké­ pességeinkről. Tegyük fel azt a kérdést: „Mire vágysz az életben?" A válaszokból kiderül, hogy teljesen mindegy, milyen adottsága, lehetősége, ké­ pessége van az

ületőnek, vágyai szinte azonosak a többi ember vágyaival, amelye­ ket meg szeretne valósítani az élete során, a lehetőségeitől függetlenül. Egyenként végigmehetnénk az életterületein - az asztrológia 12 házán -, és megállapíthat­ nánk, hogy vele együtt mindenkinek nagyjából ugyanazok a vágyai. Elképzelhető, hogy minden ember ugyanazokat a célokat tudja megvalósítani? Természetesen nem. De ha ez így van, akkor kell valaminek lennie, ami behatárolja azokat a le­ hetőségeket, amelyeket bizonyos életterületeken az emberek elérhetnek. Az asztrológusok alapfelfogása, hogy a születésünkkor kapott mintát, amelyet egész életünkben hordozunk, s amelyen változtatni nem lehet, kell valamilyen mó187 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE don kiteljesítenünk. A tanult dolgok, a környezet csak erre a mintára épülhet rá A szociológusok azt mondják, hogy a család és a környezet határozza meg az em­ ber sorsát, lehetőségeit. Az

esélyegyenlőséget a körülményektől teszik függővé, nem a mintáktól. Ez részben így is van, de ők nem vesznek tudomást arról, hogy úgymond a sorsszerűség is létezik. Asztrológusként azt vallom, hogy minden ember azokhoz a szülőkhöz születik, akik majd megtanítják arra, amit a saját életében ki kell teljesítenie. Ebben biztos vagyok. Amikor felismertem, hogy az asztrológia tud valami olyasmit, amit szinte sem­ mi más nem képes megadni számunkra, a r r a gondoltam, fel kell nyitnom az embe­ rek szemét e tekintetben. De a r r a is rájöttem, hogy ez csak akkor lehet eredmé­ nyes, ha az új felismerés nem ellenkezik meglevő hitrendszerükkel. Már egy ideje 7 nem vitatkozom senkivel sem arról, hogy az asztrológia valós tudományág-e vagy sem. Megtanultam, hogy nem szabad senkivel se vitában szállni, mert a hitről nem lehet vitatkozni. Vagy van, vagy nincs! Ha az én véleményem vagy nézetem a másik emberben megkérdőjeleződik, ak­

kor nem tudom vele elfogadtatni a saját hitemet. Hiszen ha nekem hitem van, akkor keresem azokat a helyzeteket, ahol pozitív oldalról megerősítést kapok, a negatí­ vat meg elutasítom vagy elkerülöm. De ha nincs hitem, akkor bizonyosság sem lehet, mert minden bizonyíték csak azt fogja sugallni, hogy még nem találtam meg a cáfolatot, és nem azt, hogy ez így van! Mert sajnos a bizonyosságok mindig a ne­ gatív oldalon kerestetnek. Minden pillanatban azt tapasztalom, hogy a pozitív oldalt folyamatosan megkér­ dőjelezzük. Ha egy családban nincsenek nehézségek és problémák, azt nem a boldogság bizonyítékának tartjuk, hanem úgy gondoljuk, eddig még nem jelentkez­ tek a feszültségek. A pozitív oldalon mindig az adott pillanat igazsága jelenik meg, s csak a negatív oldal hordozza a végleges bizonyosságot. A boldog házasság a pil­ lanat része, s csak akkor válik véglegessé, amikor már elmúlt. Nekünk is ez a problémánk ezzel a kérdéssel,

hiszen az asztrológus sem azt ku­ tatja, hogy megmarad-e az adott pillanat „varázsa", életünk épp aktuális mozza­ nata, hanem hogy7 miért mehet tönkre, miért bomolhat, fel valami. Ha bizonyossá­ got keresek, akkor mindig a negatív oldalról keresek és kapok bizonyítást. Pedig minden ember pozitív bizonyosságra, megerősítésre vágyik. Az asztrológiai elemzések során az előrejelzések vizsgálatakor sokan kérdezik tőlem, hogy milyen lesz a párkapcsolatuk. Én erre nem tudok válaszolni, csak azt tudom elmondani, hogy mit kell megélnie a párja által. Hogy az jó, vagy sem, csak ő tudhatja, Ha benne vagyunk egy kapcsolatban, azt nem tudjuk mitől működik. Viszont, ha már véget ér, vagy nem működik, azt biztosan tudjuk, hogy miért nem. Ezért nehéz a párkapcsolati kérdésekre válaszolni, mert azt sosem tudjuk bebi­ zonyítani, hogy mitől működik jól, csak azt, hogy mitől nem. 188 KÉTSÉGEK ÉS BIZONYOSSÁG Néhány évvel

ezelőtt egy lányismerősöm tanácsért fordult hozzám. Megis­ merkedett egy fiúval, s most úgy tűnik, vele el tudja képzelni az életét. Kérte, nézzem meg a képletükben, mennyire illenek össze, s mit kell tenniük, hogy a kapcsolatuk továbbra is jól működjön. Lány horoszkópjában az állt, hogy csak az a férfi lehet az élete pár ja, akire az anyagiakon keresztül fel tud néz­ ni. Mondta, hogy ez nem probléma, a fiú fuvarozó és jól keres, ő pedig titkár­ nő, de egyébként sem bírja az egészet, és ahogy jön a gyerek, ő abba fogja hagyni a munkát. Egy főkönyvelőm) mellé került titkárnőnek, akivel összebarátkoztak. Egy idő után gyermeke született, s ahogy mondta, otthon maradt vele. Férje min­ dent meg tudott teremteni, amire szükségük volt. A barátnője unszolására azonban beiratkozott egy könyvelői iskolába, majd míg a második gyereket nevelte, elvégezte a számviteli főiskolát is. Visszament dolgozni, és egyre

elő­ rébb jutott a karrierjében. Ma egy sikeres könyvvizsgáló céget irányít, férje pedig továbbra is fuvarozó. Nemrég újra megkeresett, mert képtelen felnézni a férjére, és már a puszta jelenléte is zavarja. Mit tegyen? Van egy új kap­ csolata. Kit válasszon? A válasz továbbra is ugyanaz: amelyik férfi nem tudja öt az anyagikon keresztül uralni, nem, lehet a párja. Persze azt nem tudom bebizonyítani, hogy ha a férjére hagyja az anyagi teremtést, akkor megmarad a házasságuk, nem kell elválniuk. De azt ő is látja, hogy mivel nem a férje teremti az anya­ giakat, így a kapcsolatuk, is tönkrement. Megint a negatív oldalra került a bizonyosság. Mindig ezzel a dilemmával kell szembesülnöm: hogyan fogadtassak el valamit, amiben csak én hiszek? Miként tudnám bebizonyítani, hogy ha a tanácskérő azt teszi, ami a horoszkópjából kiolvasható életfeladata teljesítése felé viszi, akkor el­ kerülheti azokat a helyzeteket, melyeket nem

tud megélni. Hiszen csak azzal tud szembesülni, hogy mi történik akkor, ha ezt nem teszi. Biztos, hogy ezt szeretné? Emiatt van, hogy horoszkópelemzéskor is csak a negatív oldalról tudunk bizo­ nyítani. Például az egy természetes helyzet, hogy valakinek gyermeke van, de mi van akkor, ha nincs? Természetesen, akinek nincs gyermeke, szeretne. Ha valaki gyereket szeretne, adhatok neki tanácsot a r r a nézve, miként lehet, de ha nem fogadja meg a tanácsot, miként bizonyítom be, hogy lett volna gyermeke, ha rám hallgat? Ez már hit kérdése: csak akkor tudja megtenni azt, amit hall, amenny­ iben hisz benne. Van egy magyar közmondás, miszerint „Amennyiben tudom, hogy el fogok esni, azonnal leülök". Ezt a közmondást így módosítanám: „Ha tudom, hogy cl fogok esni, bízom benne, hátha mégsem esem el". Az emberek érdeklődése többnyire annak megszerzésére irányul, ami még ép­ pen nincs, ami hiányzik az életükből. Ha nincs gyermeke,

arra törekszik, hogy le189 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE gyen; ha nincs párja, az érdekli, hogyan találhatna; ha nincs pénze, azon töri a fejét, mit tegyen, hogy legyen. A kérdések mindegyike a hiány pótlásáról vagy megszün­ tetéséről szól. De ez azt is jelenti, hogy a tanácsot kérő ember csak akkor hiszi el, amit mondok, ha ezzel vágyai teljesítésére irányuló elgondolásait, erősítem meg. Addig jár asztrológushoz, jósokhoz, míg valaki meg nem ígéri neki, hogy később lesz gyereke, társa, vagy pénze. De csak akkor bizonyíthatom az igazamat, ha már nincs neki. Megér ez ennyit? Nemrégiben keresett meg egy lány, aki rendkívül féltékeny volt az élettár­ sára. Megkérdezte tőlem, hogyan tudna leszokni a féltékenységről Mondtam neki: „Ha majd megcsalja a párja, leszokik róla". Gondolom, ez elég ciniku­ san hangzott, de ez az igazság. Ez azért van így, mert ha valakinek bizo­ nyossága van arról, hogy

megcsalták, már nem lesz féltékeny, hiszen megta­ pasztalta a valóságot. Amikor nem talál bizonyítékot, az nem azt jelenti, hogy nem csalta meg a párja, csak azt, hogy ügyes volt. Miért? Mert csak az lehet féltékeny, aki nem tud biztosat. Tehát ha valaki bizonyosságot szeretne, ak­ kor tulajdonképpen arról szeretne bizonyítékot, hogy megcsalják. És ez éle­ tünk minden területén így van. Hogyan tudnánk bizonyítani, hogy az asztrológia működik? A bizonyítás során mindig az ellenkező oldalról kell kiindulni, tehát onnan, hogy nem működik. Én is innen indultam el. és eljutottam odáig, hogy igen, az asztrológia mégis csak mű­ ködik. Végül is arra kerestem a választ, hogy mi lehet az asztrológia cáfolata De amíg azt kerestem, egyre több bizonyíték szólt arról, hogy igenis működik. A probléma gyökere egyértelműen a hitben keresendő. Amiben hiszünk, ahhoz keressük a bizonyítékokat. A k i be akarja bizonyítani, hogy az

asztrológia nem mű­ ködik, az nem hisz benne, de akkor minek vizsgálja? E r r e jöttem r á , és úgy dön­ töttem, minden érdeklődő számára megadom az esélyt, hogy előítélet nélkül köze­ lítsen hozzá. Az asztrológus természetesen hisz az asztrológiában, ő úgy gondolja, működik. De akkor min lehet vitatkozni olyan emberekkel, akik egy fikarcnyit sem hisznek el belőle? Ez az a helyzet, amit sem pro, sem kontra egyik megközelítésben sem lehet megoldani, ezért a kívülállók egyre agresszívabban támadják az asztrológi­ át. De ez nem baj, hiszen ez az asztrológusokat is arra sarkallhatja, hogy szakte­ rületük gyenge pontjait keressék. Gyakran tapasztalom, hogy nem mindig rendelkezünk olyan hittel és tudással, melynek segítségével bizonyítani tudnánk az asztrológia hatásosságát. Egy-egy vi­ tában gyakran alulmaradunk, kiszolgáltatjuk és laikusok megjegyzéseinek céltáb­ lájává tesszük az asztrológiát, mert magunk sem

tudjuk a helyes választ. Megkér­ dőjelezni sokkal könnyebb valamit, mint bizonyítani a valóságát. Az asztrológia 190 KÉTSÉGEK ÉS BIZONYOSSÁG szimbólumokon, egy szimbólumrendszeren keresztül nyilvánul meg, ezért lehet­ séges manifesztálódása számtalan lehet. A tudomány racionális magyarázatokat keres a dolgok működésére, de az asztrológia szimbólumai az analógiákon keresz­ tül válnak láthatóvá, azok értelmezése pedig mindig személyre szabott, egyéni. Ha valakinél felismerhető egy analógia, mert működik, de ugyanaz egy másik embernél nem, a kívülállók mindig rámondják, hogy az csak véletlenül funkcionál. És ha egy ember a maga analógiáival együtt nem illik az általuk felvázolt szem­ pontok közé, akkor rögtön rásütik, hogy az asztrológia rendszerét alkotó elemek nem működőképesek. Tehát egy dolog egészen biztos: az asztrológia nem mérhető és vizsgálható azok­ kal az eszközökkel, amelyeket a

tudományos vizsgálatok használnak. De amennyiben elfogadjuk alapként, hogy mindenki céllal vagy feladattal szüle­ tett, és elfogadjuk, hogy nincsenek véletlenek, akkor már olyan szilárd pontokat találtunk, melyekre bizonyításunkat bizton építhetjük. Hiszen a kételyek mindig a viszonyításból és az összehasonlításból származnak. A problémát általában az okozza, hogy akik az asztrológia tanításait és módszereit kétségbe vonják, azok csak olyan bizonyítási metódust fogadnak el amivel valójában nem lehet bizonyí­ tani a hitelességet. Hogyan lehet valamiről meggyőződni, ha nem tudjuk menet közben a bizonyos­ ságot átélni? Ebben egyedül a hit segíthet: hogy nem kérdőjelezzük meg életünk tör­ ténéseit, eseményeit. Hiszen - ahogy az előző példában is láttuk -, amíg két em­ ber együtt él, még nem mondhatjuk, hogy jó a házasságuk, csak azt, hogy „Most jó lehet, hiszen még együtt élnek". Azonban a jövőre

nézve ez nem lehet igaz, mert talán öt év múlva már nem is lesznek együtt. Tehát nincs bizonyosságunk, mert a jelenben nincs benne a jövő döntése, csak a sors felkérdezésének lehetősége. Vi­ szont mi a jövőre nézve szeretnénk bizonyosságot, attól nyugodnánk meg. De nemcsak a párkapcsolatokban érzékelhetjük ezt a dilemmát. Ugyanez igaz a gyermeknevelés területén is. A szülő azt hiszi, jól neveli a gyermekét, mert azt csinálja, amit elvárnak tőle. De gyakran tapasztalhatjuk, hogy felnőttkorában vak­ vágányra fut a gyerek sorsa, minek következtében azt hiheti a szülő, hogy rosszul nevelte, pedig csak arról van szó, hogy nem tudta neki azokat az analógiákat meg­ tanítani, mely ahhoz kellett volna, hogy a gyermek a saját útján haladhasson. Emi­ att támad szinte minden szülőben kétség afelől, hogy jól nevelte-e a gyermekét. Lehet-e valaha is a szülő bizonyos e tekintetben? Természetesen tökéletes bizo­ nyosságot a

gyereknevelés kérdésében sem nyerhet egyetlen szülő sem. A kéte­ lyekre majd a jövő eseményei adják meg a választ. Addig marad a hit, hogy „Min­ dent megtettem, amit tudtam, és jónak láttam, a többi nem az én dolgom". Ha azt az elvet elfogadjuk, hogy feladattal születtünk, és a logikáját is követjük, mindig visszafelé kell vizsgálódnunk. „Élj visszafelé a jövőben!" Ezt a kijelentést sokan ismerhetik. Ahhoz, hogy megértsük, sorsunkat a feladat felől megközelítve 191 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE érdemes vizsgálni. A sorsfeladatunkat, bármilyen úton is haladunk a megvalósí­ tása felé, s közben bármit is teszünk, mindig be fogjuk teljesíteni. Mivel sorsfela­ datunk a szimbólumok szintjén eleve adott, és ha ezt a szimbólumot figyelembe véve döntünk, akkor a sors nem hozhat olyan eseményt, ami kibillentheti egyen­ súlyából anyagi vagy lelki biztonságunkat, és így nem kell sorscsapásnak éreznünk

majd azokat az eseményeket sem, melyek feladatunk teljesítése érdekében történ­ nek. Nehéznek akkor érzünk valamit, amikor olyan váratlan események történnek velünk, melyeket nagyon nem szeretnénk átélni. Ha valaki váratlanul elveszíti az állását, ezt csak akkor éli meg nehéznek, ha egyébként meg akarná tartani. Sajnos, ma nem vagyunk felkészülve a váratlan helyzetekre, eseményekre. A társadalom azt a nézetet hangsúlyozza, hogy minden az akaratunkon múlik. De nézzük csak meg ezt közelebbről! Hány olyan ember van, aki fiatalon úgy tervezi, hogy boldog családot fog majd felnőttként alapítani. Egy bizonyos kor után még mindig hisz benne, azt gondolja, tényleg lesz, csak még nem találta meg az igazit. Később végigveszi, mit kellene tennie, hogy végre már legyen egy párja és gyermeke, majd még később már csak azt veszi észre, hogy elment mellette az idő. De igaz ez az élet minden területére vonatkozóan, mert az emberek

többségé­ nek eszébe sem jut az a lehetőség, hogy netán valamit nem tud majd megvalósí­ tani az életében, valamiről esetleg le kell majd mondania. Ez amiatt lehet, mert az életünk folyamán a döntéseket nem a sorsfeladatunk, vagyis annak ismeretében hozzuk, hogy mit kell megélnünk, hanem pillanatnyi vágyaink és ítéletünk szerint hozzuk meg döntéseinket. Itt most próbáljuk meg végiggondolni, hogyan lehet beleavatkozni egy ember sorsába? A mai ember egyik legnagyobb és legfontosabb kételye sorsa viszonyla­ tában fogalmazódik meg. Ma senki sem ismeri a saját sorsát Senki sem tudja, mi vár r á , még az az ember sem, aki már hatvan-hetven évet leélt, hiszen a sors ké­ pes váratlan helyzeteket is teremteni. Hány házasság bomlik fel ma időskorban, hány édesanya temeti el a gyermekét, pedig soha nem gondolta volna, hogy ez fog történni. Sajnos a bizonyosság nem az életévektől és nem a tapasztalatoktól függ, így a kétely mindig

bennünk marad, hogy amit teszünk, az eljuttat-e abba az élet­ helyzetbe, amelyet elképzelünk magunknak. De ahhoz, hogy a valósághoz híven tudjuk elképzelni az életünket, tudnunk kellene, mi lesz az a végeredmény, amit mindenképpen behajt rajtunk a sors, s amit semmiképpen sem kerülhetünk el. Azt gondolom, egyetlen megoldás áll rendelkezésünkre: fel kell ismernünk azt a biztos pontot életünkben, amelynek alapján döntéseinket meghozhatjuk. Nézzünk egy példát! Ha valakinek kiszolgáltatott horoszkópja van, akkor egész életében csak olyan döntéseket hozhat, amelyek a kiszolgáltatottság felé viszik. Nem azon fog múlni, hogy akarja-e vagy sem, mivel nem is tud másként dönteni. Ez a 192 KÉTSÉGEK ÉS BIZONYOSSÁG legegyszerűbb döntéseinkkel is így van. Ha például egy kiszolgáltatott horosz­ kóppal rendelkező ember megvásárol egy lakást, ebben a döntésben is benne lesz a kiszolgáltatottság, még akkor is, ha ez ebben a

helyzetben nem nyil­ vánvaló. Mondjuk, hitelt vesz fel, hogy meg tudja venni az önálló lakáséit Viszont arra nem gondol, hogy emiatt nem adhatja fel az állását még akkor sem, ha nem érzi jól magát a munkahelyén. A hitel arra kényszeríti, hogy mindig legyen bevétele, mert a részleteket fizetnie kell, így létrejön a kiszol­ gáltatottság. De miként készülhetünk fel ezekre a feladatokra? A lényeg a felismerésben van! Vagy mi magunk leszünk kiszolgáltatott, vagy nekünk lesznek kiszolgáltatottak más emberek. Ez megalapozhatja a hitünket, és már nem fogjuk megkérdőjelezni a sorsunkat. Amennyiben minden döntésénél figyelembe vesszük a kiszolgáltatott­ ság jelenlétét, akkor nem hozhat olyan élethelyzetet számunkra a sors, amelyben védtelenné válunk a kiszolgáltatottsággal szemben, és úgy érezhetjük, hogy kibab­ rált velünk a sors. Mindig fel kell tennünk a kérdést: „Hol élem meg a feladato­ mat?", és aszerint kell

döntenünk. így valósíthatjuk meg azt, hogy visszafelé élünk az időben. Miben lehetünk akkor mégis biztosak és hogyan? Hogyan tudnánk megbizo­ nyosodni sorsunkról? Honnan tudhatjuk, mi a valóban jó nekünk. Azt gondolom: ha tudjuk, hogy döntéseink hová visznek, akkor nyerhetünk bizonyosságot. Hiszen ha valakinek kiszolgáltatott horoszkópja van, akkor láthatjuk a sorseseményei­ ből, hogy éli-e vagy sem a kiszolgáltatottságot, és ha nem éli, akkor biztosak lehe­ tünk benne, hogy a sors így vagy úgy meghozza azt számára. A régmúlt embereinek volt biztos viszonyítási pontjuk. A születés már eleve, ren­ deltetésszerűen behatárolta a sorsukat. Ma már ez a pont nincs meg, de a sorsfel­ adatok megvannak, és ezek határozzák meg az életünket. Ha bizonyosságot kere­ sünk, akkor csak a feladatot kell vizsgálnunk: éli-e vagy sem az illető, és már bizo­ nyosságot is nyertünk a sorsát ületően. A sorsfeladat minden horoszkópból

tökéle­ tesen kiolvasható. Ám havalaki nem a feladatát éli, akkor nem tudjuk megmondani, mit hoz számára a sors. Ezt csak megjósolni lehetne, de azt hiszem, erre semmi szükség. A sors váratlan szituációkat teremt, s csak ámulhatunk, hogy mi törté­ nik velünk! Ezért érdemes és kell is minden dolgunkban tudatosan dönteni, hogy képesek legyünk irányítani a sorsunkat. A legtöbb asztrológus tanuló a tudáshoz vezető útra lépve először is átéli a fé­ lelmet, mert ahhoz, hogy valaki a későbbiek során képes legyen tudatosan dönteni, szüksége van a félelemre. A tanévek során ugyanis sokkal előbb szereznek tudo­ mást életük problémáiról és nehézségeiről, mintsem a megoldással tisztában len­ nének. Emiatt alakul ki bennük az első időkben egyfajta természetes félelem és aggodalom, mert még nincs olyan bizonyosság, ami kapaszkodót jelenthetne és 193 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE megnyugtató lehetne. Az csak majd

akkor jelenik meg, amikor már a hitrend-sze­ rükbe is beépül az elv, hogy a sorsfeladat megvalósítása a lényeges, nem pedig az események, melyek által beteljesíthetik azt. A mindennapok szintjén azonban ez nem így van. Döntéseinket mindig a vá­ gyaink irányítják. Emiatt a „jó"-ról és „rossz"-ról alkotott felfogás befolyásol min­ ket. Ezért tapasztaljuk azt, hogy az emberek 99%-a aszerint dönt, hogy mit nem akar: ha például már nem akar a házasságban élni, akkor válik. Ebben az esetben is a félelmek jelennek meg. Ha valaki fél attól, hogy elveszíti a munkáját, akkor mindent megtesz, hogy ezt elkerülje. Lehet, hogy többet fog dolgozni vagy elvállal egy másodállást, vagy elkezd tanulni. A változtatásokat legtöbbször a félelem dik­ tálja és nem a bizonyosság. A kezdő asztrológus, amikor észrevesz egy kedvezőtlen bolygóállást, azt gon­ dolhatja: „Jézusom, mit fog ezt nekem hozni?!" De ez csak abban az

esetben ejti kétségbe, ha nincs meg az a hite, hogy „Minden értem van". Ez azért lehet így, mert az életünkben minden olyan helyzetet, melyet nem mi választunk, hanem a sors hoz meg számunkra, negatívan élünk meg, mert nem tudjuk elfogadni, hogy nem mi irányíthatjuk az életünket. Természetesen a félelemmel párhuzamosan megjelennek a kételyek is. Ez min­ daddig jelen van, míg a kezdő asztrológus képes nem lesz először tudatos döntést hozni. A tanulás folyamán minden asztrológus eljut egy olyan pontra, hogy már tudja, mit kell tennie, azt is tudja, milyen módon, és mégis feltámad lelkében a kétely: „Lehet, hogy mégsem ez kell?" Nézzünk egy hétköznapi példát! Gyakran előfordul, hogy valakinek olyan döntést kell meghozni, ami pénz­ ügyi veszteségeket eredményez, mégpedig annak érdekében, hogy valamit elérjen. Ilyen lehet az, ha valaki szerelmes, és is kilép kapcsolatából, ha az anyagi veszteségekkel jár. Ha ennek

érdekében le tud mondani a pénzről, és ez a lemondás nem jelent problémát számára, akkor ez biztos nem tartozik a sorsfeladatához. Nem is támadnak benne ezzel kapcsolatban kételyek Elfo­ gadja, hogy a megoldásnak ez az ára. De ha egy Bika-nap jegyű avagy BikaSzaturnuszú embernek mondjuk ugyanezt, aki nem, mond le egykönnyen az anyagiakról, benne biztosan kétely támad a megoldást illetően. Mert ez neki feladat. Biztos felmerül benne a kérdés: „Mi van, ha ez felesleges, és mégsem kellett volna lemondanom?" Mikor fog erről megbizonyosodni? Soha! Vagy felvállalja az anyagi lemon­ dást, mert hisz benne, vagy nem fogja elhinni, és ezért meg sem teszi. De mi­ ért olyan nehéz ez? Azért, mert ha elmegy, és mindenről lemond, nem tudja megtapasztalni, hogy valóban elveszíti-e azt a pénzt vagy sem. Ha meg nem 194 KÉTSÉGEK ÉS BIZONYOSSÁG mond le magától semmiről, de érmek ellenére veszít, így sem arról bizonyo­ sodik meg, hogy azt

kellett volna tennie, hanem csak a kételyei erősödnek. Csak akkor tudjuk bizonyítani, hogy mit kell megtennie, ha elfogadja a sors feladatát, miszerint neki azt kell felismernie, hogy mindennek ára van. Ezt elfogadva képes lesz lemondani dolgokról, e gesztusával pedig áldozato­ kat tud majd hozni, mert csak ezáltal juthat el oda, hogy bizonyosságot sze­ rezzen bármiről is. Ha valakinek le kell mondania, akkor a sors úgyis lemondatja, bárhogy is tilta­ kozik. A sors képes olyan helyzetet teremteni, hogy ezt megtegye Meg keh értenie: nem jó vagy rossz döntés kérdése, hogy mi fog történni, mert ha a sors olyan helyzetet teremtett, amelynek végeredménye csak lemondás lehet, akkor ezt va­ lószínűleg azért tette, hogy meg tudja élni a feladatát. Amíg ezt megkérdőjelezi, nincs bizonyosság számára! Ez mindig a hit kérdése volt, ma is az. Azonban nekünk már bizonyosságra és tapasztalásra van szükségünk. Szinte mindannyian csak azt hisszük

el, amit lá­ tunk, amit megfogunk. Emiatt keressük azokat a lehetőségeket, melyek által min­ dent racionálisan megtapasztalhatunk. De a mai társadalomban az emberek a lát­ szatot fogadják el valóságnak, realitásnak. Olyan világ vesz minket körül, amely csak látszatvilág. Úgy tűnik, mintha valóság lenne, de nem az Itt van mindjárt, amit a közfelfogás az anyagi teremtés szinonimájának tart: a pénz. A mai világban az anyagi teremtés is csak látszat Hány ember él ma olyan munkából, amivel valamit igazán teremt? Gondoljuk csak végig! Az emberek több­ sége azt hiszi, valóságosan teremt, pedig csak az elosztásból él. A biztonságot a munkától, a pénztől teszik függővé. A postás meg a tanár is azt gondolja, hogy ha dolgozik, ha van munkája, biztonságban van. De így van ez? Teremt ő valójában? Hiszen az igazi biztonságot a teremteni tudás képessége adhatja. Minél fejlettebb egy társadalom annál kevesebbet termel az ország,

annál kevés­ bé tudja önmaga megteremteni a polgárai számára a biztonságot. Emiatt tapasz­ talható, hogy nyugatról a termelés fokozatosan egyre keletebbre tevődik át, és itt a dolgok puszta elosztása marad ami egyértelműen csak látszat biztonságot ad. De az emberek elhiszik, hogy a munkájukkal teremtik meg a jólétüket, mert ezt sugallja nekik a világ összes médiája. Pedig ez csak egy látszólagos, mesterségesen létrehozott biztonság, ezt próbálják „lenyomni a torkukon", ezt akarják valóságos­ nak elfogadtatni velük. Ám a látszat valójában biztonságot nem ad, de elülteti az emberek lelkében a létbizonytalanságtól való félelmet. Emiatt sokkal befolyásol­ hat óbbak és irányíthatóbbak, mint az emberiség története folyamán bármikor vol­ tak. Keresik azokat a bizonyosságokat, amelyekben sokan hisznek, mert azokat igaznak vélhetik. A hit szép lassan feloldódott ebben az anyagi világban, pedig mindenkinek szüksége

lenne valamire, amibe kapaszkodhat. Ezért merül fel korról 195 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE korra az igény az asztrológia iránt is. Sokan jóslatokért fordulnak az asztrológu­ sokhoz, mert szeretnék ezt a látszatbizonyosságot fenntartani. Biztosak akarnak lenni a dolgukban, mintha ugyan rajtuk múlna, milyen lesz a sorsuk! Gyakran kérdezik az asztrológustól: „Van egy kapcsolatom, illik-e hozzám a pá­ rom?" Milyen az a párkapcsolat, ha egy kívülállótól kérdi meg az egyik fél, hogy illek-e hozzá a párja? A szerelmes emberben fel sem merül a kérdés illik-e hozzá a másik. Az asztrológustól akar bizonyosságot? De hogyan? Mit tud bárki is mon­ dani, amit ő még nem tud? De bőven akadnak még ilyen és hasonló kérdések: „Hogyan lehet helyrehozni az édesanyámmal a kapcsolatomat?" vagy „Hogyan alakítsam a munkahelyi viszo­ nyaimat?" De biztosak lehetünk abban, hogy ezt mindenki pontosan tudja. Csak a döntés

előtt szeretné bebiztosítani magát, hogy ne kelljen felelősséget vállalnia, Tele vagyunk olyan kérdésekkel, melyekben valódi kérdés és probléma nincs is. Álkérdéseket tesznek fel és álkérdésekre várnak választ az emberek, de az aszt­ rológia nem erre való. Azt gondolom, az asztrológia abban tud segíteni, hogy megmutatja azokat a te­ rületeket, melyeken a hozzá forduló tehetsége kibontakozhat, bár korántsem biz­ tos, hogy ez megegyezik az illető által felépített képpel és vágyakkal. Megkérdezte tőlem egyszer egy lány: „Hogyan tudnám harmonikussá tenni a párkapcsolatomat?"Nagyon egyszerű volt a válasz: „Azt kell elérnie, hogy a férje teremtse meg az anyagi biztonságát". A lánynak kikerekedett a szeme „De a férjem tizedannyit keres, mint én, hogy lehet ezt megvalósítani? Hogy tudna így eltartani?" jízon a szinten, amit a férje biztosítani tud" - válaszol­ tam. Ezen kicsit meglepődött, majd

kijelentette: }rAson a szinten én nem aka­ rok élni!" Akkor harmonikussá lehet termi a kapcsolatát?Dehogy lehet! Egy másik ismerősöm azt kérdezte: „Hogyan tudnék a párommal működő­ képes szexuális életet élni? Ugyanis az most nem működik."A fiú horoszkóp­ ját látva rájöttem, hogy a nőiességhez való viszonya és az anyagi világ prob­ lematikája ütközik nála. Egyszerre a két analógiát nem tudja megélni: vagy az anyát, vagy a szeretőt látja a féleségében. Amikor a felesége anya lett, gye­ reke született, a nőiessége háttérbe szorult. Számúra már nem, olyan vonzó a szexualitás. Erre azt válaszolta: „Pedig nem tudok úgy élni, hogy a feleségem­ re ne nőként nézzek, nem tudok ilyen mértékben lemondani a szexről". Pedig, ha meg akarja őrizni a házasságát, nincs más megoldás: el kell fogadnia, hogy jelenleg ez van. El tudjuk ma fogadni, hogy azért vette el valaki a feleségét, hogy ilyesmit

(mármint hogy le kell mondania a szexről) átéljen? Hol rejtőzik akkor hát a bizonyosság? Honnan tudhatja egyáltalán ez a fiú, de bárki is, hogy valójá­ ban ezt kell-e megtapasztalnia?Ehhez lenne szükség a hitre. 196 KÉTSÉGEK ÉS BIZONYOSSÁG Minden olyan helyzet ellen lázadunk, ami ellenkezik a vágyainkkal. Pedig sokan azért választanak párkapcsolatot, hogy akár negatív oldalról is megtapasztalják a feladatukat. De ha az illető nem ezt akarja, nem tudja elfo­ gadni, akkor nem úgy fog dönteni, hogy a házassága megmaradjon, Mikor fog ő megbizonyosodni arról, hogy ennek így kell történnie? Soha. Sajnos az asztrológia nem tudja azt biztosítani, hogy az emberekkel mindig csak jó dolgok fognak történni. Csak olyan bizonyosságot tud adni az asztrológus, hogy a hozzá forduló egyénnek a horoszkóp segítségével feltárja, mi a sorsfeladata, mert ha az illető tudja a dolgát, akkor mindig tudni fogja, milyen úton hova jut el, és nem

lesznek az életében meglepetések. Melyik a jobb? Az, ha meglepetések nél­ kül olyan életet élhet, amelyben vannak lemondások is, vagy esetleg el kell fogad­ nia mások akaratát, vagy olyan életet élhet, amelynek során nem mond le semmi­ ről, csak ha muszáj, amikor is a sors mondatja le? A világ, a többség az utóbbival ért egyet. Nagyon sok olyan emberrel találkozom, aki éli az életét és nem mond le semmiről. Természetesen a kérdéseiben is ez fo­ galmazódik meg. Ne kelljen semmit se elveszítenie, ne kelljen lemondania arról, amiről nem akar. Ezért arra akar bizonyosságot, hogy mindig ugyanezen a szinten fog élni, mindig jó lesz a párkapcsolata, sikeres lesz a vállalkozása. De erre nem tud biztosítékot adni egyetlen asztrológus sem, és nem is várható el tőle, hogy bi­ zonyosságot adjon. A döntéseiért mindenkinek magának kell felelősséget vállalni Persze, akiknek ilyen kérdéseik vannak, nem igazán kíváncsiak a feladatukra.

Hiába mondanánk meg nekik, miféle áldozatot kell hozniuk ezért vagy azért, nem kíváncsiak rá, és nem fogadják el, mert hátha mégsem úgy alakul az élet, hogy ál­ dozatot kell hozniuk. Az ilyen ember boldogan szeretné élni az életét, élvezni akar­ ja minden percét, mert hátha mégsem történik semmi váratlan ővele. Minden esetben megkérdezem a tanítványaimtól, amikor elkezdik az iskolát: „Hisztek-e abban, hogy nincsenek véletlenek?" A válasz mindig „igen", majd négy éven keresztül megtanuljuk, hogy ez igaz is! Sokszor találkozom a reinkarnáció kérdésével is. Ezoterikus körökben nagyon népszerű ez a téma Ezt is gyakran meg­ kérdezem: „Biztos úgy gondoljuk mindannyian, hogy van élet az élet után?" Mert sokan mondják, hisznek a mennyországban, az örök életben vagy az újjászületés­ ben. Ha igen, akkor miféle téboly sarkallja örökösen az embereket az anyagi dol­ gok megszerzésére? Biztos, hogy

hisznek az újjászületésben? Mert én azt tapasz­ talom, hogy nem. Ha velük valami rossz dolog történik, bizony a legelső, amit tesz­ nek, hogy a hitet elutasítják. Csak addig nincsenek véletlenek, amíg nem a saját életükben következik be valami váratlan esemény. Ez azért van így, mert az ego (tudatos én) nem más, mint a saját önérvényesí­ tésünk. Az ego, ha dönt, csak aszerint tud dönteni, amit jónak vél, ami neki jó Amit nem tart jónak, azt félresöpri. Tehát a megoldás a „jó" fogalmának átalakítása 197 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Itt mutatkozhat meg az asztrológia hatása az emberi jellemformálásra. Mert abban a pillanatban, amikor az ember képes valami „magasabbrendűt" elfogadni a saját egójával szemben, akkor az ego képes a „magasabbrendű" dolognak meg­ felelően dönteni, de ahhoz az kell, hogy a hitrendszere alapját ugyanez a „maga­ sabbrendű" dolog képezze. Jó döntés alapja

már nem a vágy hanem a sorsfeladat teljesítésének igénye lesz. Soha ne higgyünk abban, amit mondanak nekünk, mert az embert valójában a tettei jellemzik. A körülötte lévő világ, amit a tettei által létrehoz, az a valóságos Cselekedeteit pedig mindenkinek a hite, meggyőződése motiválja. Igazi hit pedig csak az lehet, ami feltétel nélkül elfogadja az isteni akaratot, ami maga a sorsunk. Ezzel szemben nem lehetnek elvárások, nen lehetnek kétségek, csak hit és bizo­ nyosság, így tetteink mindig azt a sorsot hozzák létre, amit szeretnénk. így a fizikai szint eggyé válik a szellemiekkel. Ezért kell alaposan megfigyelnünk, milyen az adott ember környezete, mert így alkothatunk fogalmat az illető valódi hitéről. Amikor valaki képes egy magasabbrendű cél (saját sorsfeladata) megvalósítá­ sa, irányában dönteni, az csak akkor lehetséges, ha annak a magasabbrendű cél­ nak a képzete a hitrendszerében is benne van. Az ilyen döntés

után megváltozik az illető „jó"-ról alkotott fogalma, és akkor ezt az egója is el tudja már fogadni. Ha viszont az illető nem képes a magasabbrendű cél megvalósításának megfe­ lelően dönteni, akkor az egója magyarázatképpen mindenféle indokot fog keresni és találni arra, hogy miért nem azt próbálja elérni. Mi emberek mindig megtalál­ juk a legmegfelelőbb érvet a történések megmagyarázására. De a magyarázatok­ kal az ego nem képes bizonyosságot nyerni, mert ha valamit nem tud elfogadni nevezetesen, hogy egy magasabb rendű célnak rendelje alá döntéseit, még akkor is, ha azok ellenkeznek vágyaival, hiszen így élheti az életét „pozitívan" -, akkor még csak közelébe sem kerülhet annak a lehetőségnek, hogy bizonyosságot kap­ jon arról, hogy sorshelyzetei érte és nem ellene vannak. Egy ismerősöm horoszkópja szerinti sorsfeladata, hogy akkor is gondos­ kodnia kell, ha úgy érzi, képtelen megtermi. A sors egy

adott élethelyzetben meg is hozta számára a felkérdezést, miszerint mindent megtesz-e annak érdekében, hogy megélje a sors feladatát. Az édesapjának ugyanis egy olyan betegsége lett, aminek következtében állandó gondozásra szorult. A lány együtt élt a szüleivel, de már az édesanyja sem bírta erővel az ápolást. Ilyen hely­ zetben volt, mikor megismerkedett egy fiúval, aki családot és gyereket szere­ tett volna tőle. A lány mindig halogatta a döntést, mondván, hogy addig, míg az édesapja él, neki az a kötelessége, hogy mellette maradjon és ápolja. Telt-múlt az idő, a fiú egyre sürgette; vett egy családi házat, és választás elé állította a lányt: vagy odaköltözik hozzá, vagy szakít vele. A lánynak dön­ tenie kellett. Vagy a feladatát teljesíti, vagy a fiút választva a vágyait követi 198 KÉTSÉGEK ÉS BIZONYOSSÁG Ez volt a sors kérdése (a sorsféladat felkérde-zésej: „Biztos, hogy minden kö­ rülmény

ellenére is tovább kíván gondoskodni az édesapjáról, vagy a kör­ nyezete és az orvosok tanácsának megfelelően intézetbe adja?"Mit tegyen?A valódi dilemma nem a döntés meghozatalában van, hanem abban, hogy fel­ ismeri-e azt az elvet, miszerint nincsenek véletlenek, és amit tennie kell, az nem lehet ellentétes azzal, ami a sorsfeladata teljesítése érdekében történni fog. Viszont akár az édesapja ápolása, akár a párkapcsolat mellett dönt, a fiú mindenképpen el fogja hagyni, De mivel bizonyosságot arra nézve, hogy jól döntött-e, soha nem fog találni, ezen a dilemmán csak a hite segítheti át, hogy minden úgy jó, ahogy van, és minden a saját érdekében történik. Egy másik eset szintén nagyon szépen mutatja a sors felkérdezésében rejlő di­ lemmát. Van egy ismerősöm, aki azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy nézzem meg a kedvese horoszkópját, akit nagyon szeret, de férjnél van és még nem vált el. Nézzem meg a

horoszkópját, és mondjam meg, mit tegyen a lány, hogy boldog lehessen. El is jött a lány elemzésre, és elmondtam neki, mit tartok megfelelőnek a képlete alapján. Azt láttam, hogy soha nem szabad elválnia, mert ezzel meg­ nehezítené a saját életét. Ezután felhívott a barátom és megkérdezte: „Miért mondtad a lánynak, hogy sosem szabadna elválnia? Ezzel csak megnehezí­ tetted a kapcsolatunkat, és úgy érzem, ártottál nekünk!" Erre mit válaszol­ hattam? „Ha azt gondolod, hogy csak akkor vagyok a barátod, ha azt mon­ dom, amit hallani szeretnél, akkor összekevertél valakivel! Nem tudom, és nem is akarom elhitetni senkivel, hogy jól éli az életét, ha egyszer nem úgy van. Miért segítsem, hozzá, hogy boldogtalan legyen, ha van más út is? Miért nem azt kérdezed meg, hogy mit tehettek egymásért? Miért akarod, hogy az legyen, amit te szeretnél, bármibe is kerül?Ha tényleg a kapcsolatotok a fon­ tos, el kell fogadnod, hogy csak

abban az esetben lehettek együtt boldogok, ha a barátnőd akkor válik el, amikor már képes egy másik kapcsolatban áldo­ zatokat hozni," Ezt az okfejtést az ego (az ismerősöm egója) nem tudja elfogadni, mert nem, azt veszi, figyelembe, hogy mi jó a lánynak, mi viszi előre az ő sorsát, hanem csak azt, amit saját maga jónak tart, vagyis ami neki jó. Nem meri elhinni, hogy birtoklás nélkül is lehet, valami az övé. Soha nem az a kérdés, hogy mit teszünk, hanem az, hogy azzal a tettünkkel azonosulunk-e, továbbá, hogy elfogadjuk-e az eredményét is? De ebben sosem lehetünk biztosak, számunkra ez nem lehet bizonyosság. Tehát hit nélkül csak a kétség létezik. 199 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Tapasztalataim egyértelműen azt bizonyítják, hogy az emberek nem változnak és nem fejlődnek. Mikor erről beszélek, többen kérdően néznek rám - hiszen ezo­ terikus körökben elterjedt vélekedés, hogy életünkben a sorozatos

események ha­ tására és következtében állandóan tanulunk és fejlődünk -, pedig amit állítok, csu­ pán egy hétköznapi gondolat: az emberek csak olyan döntést tudnak meghozni, ami számukra, és csakis számukra jó. Egy adott élethelyzetben húsz évvel koráb­ ban is azt a döntést hozták volna meg, mint húsz évvel később. Mert az ember csak saját vágyai szerint képes döntést hozni, mégpedig annak alapján, amit jónak tart önmaga számára. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a döntései meghozatalában az az alapvető kérdés, hogy a hitrendszerében mit jelent a „jó" mint fogalom. Emiatt nem lehet fejlődés, mert csak a „jó"-ról alkotott fogalom változik, maga a szemé­ lyiség a saját adottságaival együtt sosem. Tehát a nézőpontja változik csak, nem az adottságai, emiatt azonos nézőpontból szemlélve ugyanúgy hozná meg a döntést. Gondoljuk végig a következő helyzetet: éppen indul az utolsó busz, csönget a

sofőr, de nincs jegyünk. Minek alapján fogjuk eldönteni, hogy felszálljunk-e vagy sem? Az fog eszünkbe jutni, hogy nincs jegyünk és lógunk a buszon, vagy az, hogy ha. elmegy az utolsó busz, nem tudunk hazamenni? Biztos vagyok abban, hogy az emberek többsége nem annak alapján dönti el a kérdést, hogy van-e jegye vagy nincs. Pontosan tudja, hogy ha elmegy jegyet venni, lemarad a buszról, de akkor meg minek a jegy? Szinte biztosan úgy döntene mindenki, hogy mivel el akarja érni a buszt, felszáll még akkor is, ha nincs jegye, mert az egójával azt látja jónak, hogy rajta legyen a buszon. És ha esetleg jön az ellenőr, majd azt mondja: „Sajnos indult a busz, emiatt nem volt időm jegyet venni" (az ego megmagyarázza). Szinte mindannyian így döntenénk, pedig egyikünk sem akar lógni a buszon. Azon keh elgondolkodnunk, hogy van-e olyan élethelyzet, amiben nem azt tart­ juk jónak, nem azt tesszük, amit egyébként morálisan is jónak gondolunk. Kant

jól közelíti meg azt, hogy mi a két legfontosabb törvény: „.a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem". Úgy gondolom, ha ezt a két dolgot összekötjük, megtaláljuk a lényeget: ha döntéseinket a csillagok útja (saját felfogásomban: a sorsfeladatunk) befolyásolja, akkor morálisan is csak olyan döntést tudunk hozni, ami az egónknak éppúgy megfelel, mint a sorsunknak. És nem azért, mert jó vagy rossz döntést hoztunk, hanem mert a tudatunk képes elfogadni az élethelyzetet. Ha egy asztrológus egy bolygóállást elfogad adottságnak, és ebből próbál kö­ vetkeztetni, akkor el kell tudni fogadnia azt is, hogy a sorsa sem véletlenek soro­ zata. Azt taníthatja meg nekünk leginkább az asztrológia, hogy nem tudunk mások lenni, csak akik vagyunk. Egy Kos-Marssal bíró embernek akárhányszor elmond­ hatjuk, hogy legyen nyugodt vagy türelmes, mégsem lesz más, mint ami a Kosság lényegéből adódik: örökmozgó és

türelmetlen. De ha nem változik, akkor miért nem tudjuk elfogadni őt olyannak, amilyen? Azért, mert valójában nem hisszük el, hogy nem tud másmilyen lenni, mert azt gondoljuk, meg lehet változni. Ha el tud200 KÉTSÉGEKÉS BIZONYOSSÁG nánk fogadni, hogy nincsenek véletlenek, eszünkbe se jutna, hogy ő másmilyen is lehetne. Az asztrológusoknak az okozhat nehézséget, hogy folyamatosan készen kell áll­ niuk az élet minden mozzanatával szemben feltámadó kételyeket eloszlató vála­ szok megadására. De a bizonyosságot az asztrológus sem a kételkedő ember vá­ gyaiban találja meg, hanem az életfeladatában. De ha fölismeri az ember adottsá­ gait és tehetségét, akkor el kell tudni fogadtatnia vele azt is, hogy ő olyan, amilyen, és nem fog megváltozni sosem. Mert ahhoz, hogy az életeseményei hatására a sorsában, majd ezen keresztül a személyiségében bármi is változzon, az élethely­ zete megváltoztatására van szükség. Amikor

elkezdtem asztrológiát tanítani, az volt az elképzelésem, hogy a tanít­ ványokkal együtt létrehozunk egy olyan asztrológus közösséget, melynek minden egyes tagja elfogadja a másik embert, hiszen ők tudni fogják, milyen adottságok­ kal rendelkezik a másik, s nem akarják majd megváltoztatni. Senki számára nem egyszerű feldolgozni, hogy a másikat nem tudja megváltoztatni, csak elfogadni. Ez a megoldás az egónak is óriási lecke: ha el tudja fogadni azt az elvet, hogy a másik ember tulajdonságai nem jók vagy rosszak, akkor elveszti a. viszonyítási alapját, hisz senki sem attól lesz szép, jó stb., mert ezeket az adottságokat kapta Továbbá: az ember az adottságaival születik, s nem ő hozza létre azokat. Mindnyájan a sors­ tól kaptuk adottságainkat, amelyekkel élhetünk. Az a kérdés, felismerjük-e ezt a másik emberben is? Végsősoron annak az elvnek a tudatosítása a legfontosabb, hogy az ember megváltoztathatatlan, tehát csak

elfogadni lehet a maga egyediségében. A világ ma nemhogy azt tanítaná, hogy fogadjuk el a másik embert, hanem azt sugallja, hogy még önmagunk ellen is harcoljunk. „Legyél te a legjobb, legyél sike­ res és gazdag, bármit elérhetsz, amit akarsz, még akkor is, ha nincs hozzá ké-pességed, tehetséged!" Aid belemegy ebbe a játékba, az a bizonyossághoz sosem jut el, ezért ennek a mérkőzésnek legbiztosabb jutalma csak a vesztés lehet. Hiszen ha valaki állandóan azt akarja bizonyítani, hogy ő a legügyesebb és legerősebb, előbb-utóbb jön majd valaki, aki nála is ügyesebb és erősebb lesz, tehát veszíteni fog, s az a bizonyosság, amit addig az életében megtalálni vélt, eltűnik, így eltűnik az önmagáról alkotott személyiségképe is, amit úgy hívunk: önelfogadás. Az em­ berek zöme az önelfogadás problémájával küzd. Mert ha a női szépségideál 170 centi és 50 kiló, akkor a 170 centi alatti nőknek - önelfogadás híján

- befellegzett, mert ők már az előirányzott ideálhoz képest szépek sosem lehetnek. De tudnunk kell: a szépség belső tulajdonság, még akkor is, ha azt mondják egyesek, hogy kül­ ső. Kívül csak a megfelelés kényszere van Hiszen a kapcsolatteremtés úgy műkö­ dik, hogy „Ha elfogadom a saját szépségemet, akkor mindig olyan emberek vesz­ nek majd körül, akik szintén elfogadják azt, amilyen vagyok". Az önelfogadás az emberi psziché egyik olyan sarokpontja, melyen keresztül minden működik, hiszen ha az ember el tudja fogadni saját magát, akkor saját he201 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE lyét is el tudja fogadni a világban. Ez akkor működik, ha nem viszonyítja magát ahhoz, amit lát, amit elé tesznek, hanem mindig csak ahhoz, ami benne, a szemé­ lyiségében van, ez lesz számára mindig az igazi mérce. Ehhez pedig óriási hitének kell lennie. Ezért vagyok biztos abban, hogy csak tökéletes ember létezik. De a

tökéletessé­ günket nem a világ elvárásaihoz, sem pedig a vágyainkhoz kapjuk, hanem a sors­ feladatunkhoz. El kell tudnunk hinni, hogy akkor is tökéletesek vagyunk, ha nem úgy cselekszünk, ahogy a társadalom megkívánja, nem aszerint, amit a többiek jó­ nak tartanak, hanem úgy, hogy a saját személyiségünknek megfelelően leginkább kifejezésre juttathatjuk egyéniségünket, amikor tetteinkkel azonossá válunk. Akik önelfogadási problémákkal küzdenek, azoktól mindig megkérdem, mi az az attitűd, amit nem tudnak magukban elfogadni. Tegyük fel, ha valaki kövérnek érzi magát, ez mit jelent számára, mi az a dszonyítási pont, amihez képest ezt ál­ lítja. Megkérem, írjon tíz olyan példát, mikor ez a probléma viszonyítási pontként nem jelentene gondot. Például: eljött hozzám egy önmagát túlsúlyosnak tartó lány. Azt mondta, hogy ő így képtelen élni. (Megjegyzem, egyáltalán nem volt túlsúlyos, csak gömbölyű.) - Persze,

mert olyanhoz viszonyítja magát, akihez nem lehet, hiszen soha sem lesz ő, soha nem lesz olyan. - Igen, de a barátomnak is a vékonyabb lányok tetszenek, nem én. - De ha ez így van, akkor miért van önnel, és nem egy olyan lánnyal aki tetszik neki? - Mert azoknak meg ő nem kell. - Talán akkor csak az a baj, hogy vele van. Búgja ki, akkor majd maga is tetszeni fog neki. Higgye el, sokat nem veszít vele! Nem hiszem, hogy túl nagy becsben tartaná magát. Adok egy leckét, és hajó a válasz, már megoldotta, a problémáját. Mit tenne, ha egy olyan gyermek lenne a környezetében, aki nem lát, elvesztette a szeme világát. Őt hogyan győzné meg, hogy a világ egy­ formán szép mindenkinek? Mert ha ezt a vak gyermekkel el tudja hitetni, ak­ kor önmagát is el tudja fogadni olyannak, amilyen, Önelfogadási gondjaink miatt van például az is, hogy ha valamit nem tudunk ma­ gunkban megoldani, akkor azt a problémát kihelyezzük a külvilágba. Nem véletlen az

sem, hogy a pszichiáter és az őrült vagy a rendőr és a rabló horoszkópja részletei­ ben azonos vagy legalábbis igen hasonló. A pszichiáter is saját felismert lelki prob­ lémáit tanulmányozza mások segítése érdekében, míg a rend hű őre saját bűnre való hajlamát próbálja kiélni bűnözőkön alkalmazva a törvény erejét („Rablóból lesz a legjobb pandúr"). 202 KÉTSÉGEK ÉS BIZONYOSSÁG Tulajdonképpen egyfolytában azzal foglalkozunk, hogy a saját problémáinkat, melyeket nem tudunk megoldani, másokon keresztül - a külvilágba kihelyezve próbáljuk megoldani. Ha valamit rossznak látunk önmagunkban, helyzetünkben, azt sosem tudjuk megoldani, csak akkor, ha más helyzetből láthatjuk a dilemmát (mondjuk, mások lelki vagy morális, élethelyzetben problémáira látunk rá). De ha kihelyezzük a problémát, s kívül oldjuk meg (más emberek megélései által), akkor a tudatunk el tudja fogadni a nehézségek szükségszerű

jelenlétét. így tudja csak az egónk elfogadni önmagát. Az asztrológiában arra nézve, hogy az illető a helyén van, azt látjuk bizonyos­ ságnak, ha a saját problémáját kívül éli. Aki ezt csinálja, a helyén van a világban, a sorsában, de ha belül érzi és éli, nincs a helyén, hiszen akkor a problémával küzd, nincs rálátása, tehát nem is tudja megoldani. Az igazi tanítás, amit az asztrológia nyújt nekünk, hogy mindannyian megtalál­ hatjuk a lélekből a külvilágba vezető utakat. BIZTONSÁG VAGY KÖTŐDÉS? Csak annak fontos a biztonság, aki bizonytalanságra számít. A címben megfogalmazott kérdés időszerű, izgalmas téma, ami korunkban és éle­ tünkben az egyik kulcsproblémát jelenti. Ezt a kulcsproblémát másképp biztonság­ nak hívjuk. Ha végiggondoljuk, mit jelent tulajdonképpen a „biztonság" kifejezés, akkor fel fogjuk ismerni azokat a problémákat, amelyeket a hétköznapok szintjén ehhez kapcsolódva

megélünk. Ennek az írásnak is azért adtam ezt a címet, mert mindkét esetben hasonló analógiáról van szó, mégis nagyon-nagyon fontos különb­ ségvan a két szó jelentése között, mely különbség a későbbiek folyamán körvona­ lazódik majd előttünk. Mindkét fogalom és analógia az asztrológiában a Vénuszhoz kötődik. A bizton­ ság egy olyan fogalom, amit csak fizikai szinten lehet megélni a hétköznapokban, és mégsem lehet fizikai megvalósuláshoz kötni, hiszen soha, mert soha nem lehet olyan érzése az embernek, hogy valami anyagi szintű dolog adja számára a bizton­ ságot. Természetesen sokszor próbáljuk tárgyiasítani, próbáljuk megfogalmazni biztonságunk tárgyát és/vagy alapját. Számtalan ember gondolja például, hogy a munka, a munkahely biztonságot ad számára. Erre szoktam viccesen mondani: írd ki: „Munkát keresek, fizetést nem kérek", s rengeteg ember alkalmaz majd. Tehát a munka önmagában nem jelent, nem

is jelenthet biztonságot. Nagyon sokszor gondoljuk, hogy vagyontárgyainkat - melyek között első helyre saját életünket tesszük - biztonságba kell helyeznünk. Úgy gondoljuk, olyan körül­ ményeket kell teremtenünk, amelyekben a biztonság megélhető, miközben egysz­ erűen nem létezik ilyen körülmény. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy semmi sincs - sem tárgy, sem élethelyzet fizikai szinten -, amelyre bármelyikünk ki merné je­ lenteni, hogy biztonságot ad. Érdekes volt. Múltkor az egyik barátom azt mesélte, hogy a környéken, ahol lakik, mindenhová betörtek. A szomszédságukban egy férfi 1 méter mar­ magasságú kutyákkal vette körbe magát, és állította, „En itt biztonságban 204 BIZTONSÁG VAGY KÖTŐDÉS? vagyok, hiszen ki mer- ide bejönni?"És amikor egy éjszaka arra ébredt, hogy elemlámpával világítanak a szemébe, nagyon meglepődött: „Hol vannak a kutyák? Mi történik?" Azóta szorongásos fóbiája van, nem

mer aludni, mert nem érzi magát biztonságban. Ha már ezekkel a kutyákkal sem (amelyekben annyira bízott és hitt) valósíthatta meg a biztonságát, akkor mi fogja neki végül azt megadni? Milyen rendszer? Mi lesz egyáltalán, ami a biztonságtu­ datának alapját adhatja? Előbb-utóbb mindannyiunknak fel kell ismernünk, hogy nincs ilyen. Ez a foga­ lom, hogy „biztonság", nem köthető fizikai szinthez, sem anyaghoz, sem tárgyhoz, semmilyen fizikai megvalósuláshoz. Miért tanítja a világ mégis, hogy a biztonság megteremthető? Miért hangoztat­ ják, hogy van biztonságtechnika? Miért mondják, hogy ilyen vagy olyan módon biz­ tonságban érezhetjük magunkat, miért mondják? Ennek is van valóságalapja, hi­ szen ha nem lenne, nem tudnánk elhinni. Mi is a valóságalapja a biztonságnak? A biztonság alapvető megnyilvánulása, hogy hozzákötjük magunkat valamihez, ami nem a saját életünk része. Azonban amihez biztonságunkat kötöttük,

sokszor távol, fizikalilag is messze van tőlünk (ha ATM-kártyánk van és rajta a fizetésünk, úgy véljük, van pénzünk, de a realitás az, hogy nincs), mégis elhisszük, hogy biztonságban vagyunk. íme egy példa erre. Ha valakinek a riasztója a rendőrséghez van bekötve, akkor úgy érzi, az otthona biztonságban van, mert ha, bejön a betörő, megszó­ lal a rendőrségen a riasztó, és az őrök rövid időn belül a helyszínre érkeznek. Ezért úgy gondolja, hogy az otthona biztonságban van, nyugodtan elmehet hazulról. De ha valamilyen technikai fennakadás történik, aminek következ­ tében megadja magát elektronikus jelzőberendezése éppen akkor, amikor a betörő az ő lakását teszi aznap munkahelyévé, bizony meginog a biztonság­ ba vetett hite! A hétköznapokban tesszük a dolgunkat, azt gondoljuk, van otthonunk, la­ kásunk, és ugyanakkor, ha a sors úgy alakítja, felveszünk rá hitelt, és máris vége a biztonságunknak. mény

biztonságot ad, vagy van biztonság, Csak addig hihetjük, míg a hogy bármilyen külső körül­ tapasztalat nem bizonyítja az ellenkezőjét. Mert vagy nincs, ez csak a hitünkön múlik. A biztonság, bármilyen furcsa, hit alapú analógia, és semmi köze valójában az anyagiakhoz, az anyagi formákhoz. Attól vagyunk biztonságban, amiben hiszünk. Ahhoz, hogy valaki megértse, hogy mi a biztonság, meg kell tanítanunk a r r a , hogy higgyen valamiben. Ha ez a rend­ őrség, akkor az, ha egy pitbull, akkor az, ha a Jóisten, akkor az. Teljesen mindegy, 205 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE mi a hitének alapja, mert úgyis abban fog hinni, amit megtanult, megtapasztalt, mert a biztonsága a tanultakon alapszik. Azt a kérdést kell most feltennünk, hogy „Ha a biztonságunk a hit alapján mű­ ködik, akkor tulajdonképpen kin múlik?" Mindig csak azon, aki hisz. Hogy lehet mégis, hogy mégis annyi bizonytalan ember van a világon, ha csak azon

múlik a biztonságérzetünk, hogy mit hiszünk? Itt elérkeztünk egy kulcsfontosságú fogalomhoz, ami életünk további alapvető problémáit hordozza, ez pedig az önelfogadás. Önclfogadás, mégpedig abban az értelemben, hogy képesek vagyunk-e önmagunkat tökéletes lényként elfogadni? Képesek vagyunk-e hinni abban, hogy a saját életünk a tökéletes élet? Hinni tu­ dunk-e abban, hogy Isten tökéletes embert teremtett? Véleményem szerint innen indul a probléma e kérdések nyomán fakad az a dilemma, ami alapjában és való­ jában hitrendszerünk problémáit tükrözi. Ha hiszünk abban, hogy tökéletes em­ berek vagyunk, akkor hiszünk abban is, hogy az életünk tökéletes úton halad. És ha tökéletes úton haladunk, akkor az állomások is, amelyek a tökéletesség felé vezető út mérföldkövei, csak tökéletes állomások lehetnek. És ha az állomások is tökéletesek, akkor biztonságban vagyunk, hiszen azokat az állomásokat érintjük,

amelyek dolgaink, feladataink megvalósulása, felé visznek. Azért nehéz ezt a helyzetet elképzelni, mert az emberek többségének az élete folyamán gyakran van olyan érzése, hogy amikor például Debrecenbe sze­ retne menni, egy Szombathely felé tartó vonatra kell felszállnia, mert ekkor halad éppen a tökéletes irányba. De ez is csak hit kérdése, mert ha azt hiszszük, hogy Szombathelyen keresztül haladva érhetünk célba, akkor tökéletes az út Debrecen felé, és abszolút elfogadható az útvonal is. Tehát a biztonsá­ got önmagunkban, csak belül tudjuk keresni, illetve megtalálni. Akkor miért van mégis ennyi probléma a biztonság megélése körül? Miért nem tudjuk elhinni, elfogadni, hogy tökéletesek vagyunk? Fel kell ismernünk, hogy saját egyéni életünk is a tökéletesség része! Az már más kérdés, más analógia, hogy a tökéletesség nem a világ szimbólumaihoz, anyaghoz, tárgyhoz, hanem mindig egy feladathoz, saját

életfeladatunkhoz kötődik. Tegyük fel, hogy van egy ember, akinek az a feladata, hogy lemondjon az anya­ giakról. Ez az ember olyan biztonságtechnikával veheti körül magát, amilyennel csak akarja, mégis minden létező anyagi dolgát el fogja veszíteni, mert számára ez a sorsfeladatának a tökéletes megoldása. Biztonságban kizárólag akkor van, ha nincs anyagi kötődése. Ez esetben tökéletes biztonságban lesz, hiszen ha le kell mondania az anyagiakról, s le is mond róluk, akkor nincs semmi probléma. Ahogy szoktuk mondani: a pénz csak akkor probléma, ha van, ha nincs, akkor nincs vele gond. 206 BIZTONSÁG VAGY KÖTŐDÉS? Biztonság; tökéletesség, önelfogadás: ezek azok a fogalmak, amelyek szervesen összetartoznak az életünkben. Minden egyes lépés, minden esemény, amelyet éle­ tünk során megteszünk, tehát lejátszódik, egyetlen rendszerbe foglalható. így éle­ tünk rendszere nem más, mint a sorsfeladatunk rendszerbe foglalása.

Nincs olyan esemény - hogyha a sorsfeladatunkat vesszük alapul -, ami ne illeszkednék töké­ letesen életünk rendszerébe. Mégis hányan tapasztaltuk meg, hogy az életünkben történt valami, amit annak idején abban a helyzetben nagyon nehezen éltünk meg, nagyon nehezen tudtunk elfogadni, nagyon nagy gátnak éreztünk, szenvedtünk is tőle, de ma már tudjuk, hogy arra szükség volt valamiért, felismertük ezt. Akkor mi akadályozhatja meg, hogy ezt abban a. pillanatban is érezzük, amikor történés éppen zajlik? Mégis, az egyik pillanatban miért ismerjük ezt fel, a másik­ ban meg nem? Azt hiszem, erre is nagyon egyszerű a válasz. Ez ezért van, mert a vágyaink ilyenkor más irányultságot vesznek. Sokat gondolkozom azon, hogyan lehetne az emberekkel megértetni, elfogadtat­ ni a feladatukat, az útjukat. Számtalanszor látom, tapasztalom, érzem és érzéke­ lem, hogy egyszerűen egy banális probléma az egész félreértés oka. A félreértés

abban gyökerezik, hogy a tudattalanunk - amely kijelöli a sorseseményeket - és a tudatunk - amely reagál a sorseseményekre - között meghasadt az összeköt­ tetés. Tehát a tudat és a tudattalan közötti kapocs elszakadt Gondoljuk végig a régmúltat, a bibliai időket vagy a még régebbi korokat, és fel fogjuk ismerni, hogy a régmúltban élő őseink tudattalanjából feláramló informá­ ciók zöme azonos volt a tudattal. Gondoljunk az álmokra, a próféciákra, amelyek az ember tudattalanjából feljöttek, s amelyeket az emberek szinte készpénznek fogadtak el, mondhatnánk: mint a valóság megtestesülését. És mivel valóságnak fogadták el az álmokat és a próféciákat, nem volt konfliktus a sorsesemények és a tudat sorseseményekre való reagálása között sem. Ami azonban most a világban történik, sötétben való tapogatódzásnak felel meg. Egyetlen egy ember sem tudja, hogy a tudattalanja mi felé sodorja. Azt hisszük, hogy amennyiben

nem az történik, amit akarunk vagy eltervezünk, akkor számunk­ ra negatív a végkifejlet. Egyszerű példa erre a következő. Kimentem a buszmegállóba és az orrom elől épp elment a busz. Mi történt? A legtöbb ember azt mondaná: „Lekéstem a buszt, dühös voltam, mert ottmaradtam a megállóban". Nem is tételezzük fel, hogy a tudattalanunk már előzőleg kijelölte: ne legyünk rajta a buszon. Tehát a tudattalanunk „lekésetett" a buszról, amit viszont a tudatunk nem tud elfogadni. Mi lehet ennek az oka? Miért nem tudjuk elfogadni a történést valóságnak? Miért nem tudjuk el­ fogadni azt, hogy „ha elment a busz, akkor nincs rajta helyem"?Miért gondol207 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE juk azt, hogy „nekem rajta kellett volna lennem"? Aliért nem tudjuk elfogad­ ni, hogy a történések értünk vannak? Döbbenetes, szomorú példák vannak arra, milyen keservesen meg tud fizetni az ember, ha nem veszi figyelembe a

jelzéseket, ha megkérdőjelezi azt, hogy nincse­ nek véletlenek. A legutóbbi szörnyű példa egy autóbusz-baleset, melynek során gyerekek haltak meg. Egy anyuka, akinek gyermeke meghalt elmesélte, hogy kocsival ment a busz után, de fél órával a baleset előtt megálltak, és a kislánya kikö­ nyörögte, hogy felszállhasson a buszra a többi gyerekhez. A kislány felszállt és már nem jött vissza. Természetesen mit mond az anya? „Én okoztam a ha­ lálát, mert ha én akkor nem engedem, ha én akkor azt mondom,, hogy nem mehet, ma is élne a, gyermekem". Az édesanyának azonban ott volt az egyér­ telmű jelzés az életében. Éppen válófélben volt, mikor is a volt férj magának perelte a gyermeket. Az anyának tehát le kellett volna mondania gyermeké­ ről, akkor nem kellett volna autóbusz-baleset következtében elvesztenie őt. Egy baj van tehát - úgy gondolom, ezt az asztrológusok pontosan tudják - hogy aminek meg kell történnie, az meg

is fog történni. Ezért hallgatom döbbenten, amikor valaki azt mondja: „Képzeld, milyen szerencsés voltam, totálkárosra tört az autóm, de nekem nem lett semmi bajom!" Megkérdeztem: „Ez miért szerencse? Mi ebben a szerencse?" „Hát, mert nem maradtam ott" - hangzik a válasz. „De en­ nek nincs köze a szerencséhez! Egyszerűen nem kellett ottmaradnod, nem kellett még meghalnod. Ha ott kellett volna maradnod, nem kellett volna ahhoz az autót totálkárosra törnöd, mert úgyis ottmaradsz." Sorsunkban egyetlen biztos analógiát kell csak elfogadnunk, mégpedig azt, hogy a történés előbb van, mint a történést megelőző cselekvés. Ez nagy biztonságot ad, hiszen, ami holnap történik, ma már megvan. Egy dolgunk van, hogy kiválasszuk, milyen módon menjen végbe az esemény. Tegyük fel, ellopták valakinek a táskáját, amiben százezer forint volt. Mit hoz ez létre? Az esemény a történése pillanatában mindig érzelmi szinten

zajlik, s nagyon fontos lenne, hogy ezt tudatosítani tudjuk. Jó lenne érzékelni, hogy a tudattalan és a tudat egyre közelebb kerül egymáshoz, mert így gyorsabban tudatosulnának a helyzetek. Sajnos napjainkban a tudattalan és a tudat inkább távolodik egymás­ tól. Vissza kell tanulnunk azt, hogy „ha valami történik, akkor annak jelentése van, és ha ez vagy az a jelentése, akkor így vagy úgy érthető meg, ennek ez a megér­ tése, hogy." A gyakorlatban ez egy lassú folyamat Szóval, ellopták a táskáját. Ha túl van már az érzelmi megrázkódtatáson, egy­ szerűen fel kell tennie a kérdést: „Mennyiben tekinthetem ezt pozitívnak? Miért 208 BIZTONSÁG VAGY KÖTŐDÉS? lehet pozitív az ember számára, hogy valamit elveszít?" Akkor tudja pozitívnak el­ fogadni a táska elvesztését, ha tudja, hogy valami helyett veszítette el, mert el tud­ na veszíteni olyasmit is, amit sokkal nehezebben lenne képes nélkülözni. A vesztés

ezen a szinten még jól kezelhető. Nagyon fontos megérteni, hogy a történés a lé­ nyeg, nem a cselekvés. Lehet, hogy7 azért lopták el a táskáját, mert magától nem adta volna oda a száz­ ezer forintot, amit kértek tőle. Hiába is gondolta volna végig, hogy odaadja-e vagy se, a történés nem változhat: így sem kapja vissza a pénzét, hogy ellopták a táská­ ját, meg úgy sem kapta volna vissza, ha önként odaadja. Könnyebb megélni az egónak, ha elveszik, mert úgy legalább lelkiismeret-furdalása van, ami használ is talán. így is megélhető Mert ha logikusan végiggondoljuk az eseményt, amikor történik velünk valami, és azt igazán meg akarjuk érteni, mindig rájövünk, hogy a történés minek a következménye vagy minek az oka. Az asztrológiában ez az, amit nagyon-nagyon fontos tudni: a tudatosodás a cse­ lekvés előtt van és nem utána. Érzelmileg sokkal könnyebb előbb tudatosítani a történést, mint annak lezajlása után,

mert így érzelmileg sokkal könnyebben fel tudjuk dolgozni a bekövetkező eseményeket. Mi adhat tehát nagyobb biztonságot, szabadságot, hitet, mint az, ha tudjuk, hogy bátran tehetjük a dolgunkat, mert ha már megvan, ami történni fog holnap, akkor nem kell attól félnünk, hogy az más lesz, mint amire számítottunk! Mit kell ehhez először is megélnünk? Az elfogadást. Az elfogadást pedig mindig az önelfogadáson keresztül kell kezdenünk. Nem tudunk olyan analógiát elfogadni, ami minősítést hordoz. Semmivel sem tudunk azonosulni, ha azt hisszük, hogy egy történésnek egyáltalán a minősége lehet jó vagy rossz, megvalósulása pedig pozitív vagy negatív. Ha minősítést feltételezünk, és el is fogadjuk azt, akkor nem létezik biztonság, nem létezik semmi más, csak véletlenek sorozata, és nem valósulhat meg az az analógia, amelynek alapján egy pillanatra is biztonságban érezhetjük magunkat. Minősíteni csak az ego tud Ak­ kor

minősíthető tehát egy esemény, ha a saját vágyainkhoz vagy akaratunkhoz vi­ szonyítjuk. Hányan mondják azt, hogy bármi előfordulhat: „Kimegyek az utcára és a fejem­ re eshet egy tégla." Ez így természetesen nem igaz Semmi köze a valósághoz ennek a feltételezésnek. Ez egy olyan analógia, amely azt a feltételezésünket ve­ títi ki, hogy annak a téglának és annak az embernek semmi köze nincs egymáshoz (mert a véletlenek egybeesése következtében történik a baleset). Ám ha az egész életünk ilyen véletlenek sorozata, akkor minek bármit is tenni, hiszen semmiben nem lehetünk biztosak! Sajnos ez az, amit nap mint nap hangoztatunk is. Ez az, amit megpróbálunk a hétköznapok szintjén megvalósítani: a semmit. Nem csiná­ lunk mást, mint reagálunk az eseményekre. 209 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE - A mai világ - semmi bajom a világgal! - mit tanít nekünk? „Ha valamit el akarsz érni, rajtad múlik, csináld!" Én

is ezt mondom, csak nem így. Azt mondom: „Ha valamit el akarsz érni, annak a sikere úgysem rajtad múlik, tehát tedd nyugodtan! Viszont fogadd el az eredményét is! Fogadd el, hogy amit teszel, ide vagy oda visz, vagy fogadd el, hogy ezt azért tetted, mert valamit meg akartál valósítani, mivel akkor biztonságban érezhetted magad!,, Az asztrológus könnyebb helyzetben van, hiszen pontosan tudja, melyik az az analógia, amelyiket át kell élnie. Ha valamilyen analógiát nem kell átélnie valaki­ nek, akkor nem is fogja átélni. Ez a gondolatsor tehát ad egy olyan biztonságot, amit más nem adhat meg. Azok többsége, akik hozzám jönnek a horoszkópjukkal, azért jönnek, hogy biztosak legyenek abban, bizonyos dolgok nem történnek meg az életükben. A félelmek hozzák el őket, mert nem bíznak sem magukban, sem a sorsukban. Ez azért érdekes, mert amikor valaki azzal jön hozzám, hogy gyereket szeretne, ő is azért jön, mert biztos akar lenni abban, hogy

nem azok közé tarto­ zik, akiknek sosem lesz gyermekük. még akkor sem, ha a valóságban a harmin­ cas éveit tapossa és még egyáltalán nem élt tartós párkapcsolatban. Az emberek szeretnék pontosan érteni, hogy a tudattalanjuk és a tudatuk hol kapcsolódik össze, ezek milyen eseményeket hoznak létre a sorsukban, hiszen a történés már megvan előre. És ha ezt el tudják fogadni, akkor megélhetik a biz­ tonságot. Az összes többi, amit mi biztonságnak, nyugalomnak vagy állandóság­ nak nevezünk, nem más, mint kötődés. A kötődés nem biztonságot, hanem valamitől való függést jelent. Mit feltételez a kötődés? Egyszerűen azt, hogy kihelyezzük saját biztonságunk megélését egy má­ sik életterületre, megnevezzük saját önelfogadásunkat valami másnak a viszony­ latában, mert „akkor vagyunk biztonságban ha." Megnevezzük, hogy „akkor le­ hetünk boldogok, ha.", és már oda is dobtuk egy másik embernek a

biztonsá­ gunkat, és ha ez a másik azt akarja, hogy ne legyünk boldogok, akkor nem is le­ szünk. Ha így fejezzük ki, hogy „akkor leszek gazdag, ha", megint kihelyezzük a biztonságunkat, kihelyezzük az életünket és függővé tettük valami/valaki más­ tól. Ez máris kötődés És ezzel csak egyetlen egy probléma van: hogy az anyag szintjén nincs biztonság és állandóság. Stabilitás, biztonság és állandóság csak a hit szintjén, az önelfogadás szintjén létezik. íme egy egyszerű példa. Ha egy ötvenes években élő gazdag ember vagyo­ nát ma odaadnánk egy embernek azzal, hogy „Ettől leszel gazdag, ettől leszel biztonságban" (mondjuk, kapna két tehenet), mit szólna? Azt mondaná: áll­ jon meg a menet! Nem tesz ez engem gazdaggá, biztonságot meg végképp nem ad!"Miért nem? Mert ma nem két tehén jelenti a boldogságot, a gazdagságot, a biztonságot. Mert a kötődését kihelyezte Kihelyezte a gazdagság, a boldog­

ság, a biztonság szimbólumát máshová, mindent kihelyezett magából, vala210 BIZTONSÁG VAGY KÖTŐDÉS? kinek valamiért odaadta, és számon kéri a sorstól, hogy akkor miért nem te­ szi őt boldoggá, gazdaggá. Természetesen azért, mert innentől kezdve semmi köze az életének a biztonsághoz. Ha valaki úgy gondolja, hogy ő a pénztől lesz boldog, akkor vegyen egy pénzjegynyomdát és gyártson magának bankje­ gyeket! De ettől ő mégsem, lesz boldog, mert semmi olyasmitől, amit kihelyez magából, nem válik boldoggá az ember. Előfordul, hogy azt gondoljuk, akkor vagyunk biztonságban, akkor lehetünk bol­ dogok, ha teremteni tudunk. A teremtésnek azonban van egy problémája, még­ pedig hogy magunknak sohasem teremthetünk, hiszen a teremtés mindig valaki­ nek/valaminek való teremtés. Önmagunk számára nem tudunk teremteni, csak nekünk teremthet valaki más. Azért ragaszkodunk a teremtéshez, mert aki teremt, a saját továbbélését

feltételezi teremtése által. Ezért olyan fontos a gyerek, úgy is, mint teremtés. Egy művészi alkotás, egy zenemű, egy cég, egy könyv vagy egy gon­ dolat létrehozása, megteremtése mind-mind valaki kedvéért történik. Amit/akit teremtünk, ahhoz soha nem szabad ragaszkodnunk, mert a teremtésnek mindig valaki kedvéért kell történnie. Nagyon nagy probléma, ha ragaszkodunk ahhoz, amit/akit teremtettünk, mert akkor azt gondolhatjuk, hogy az bennünket emel. Minket soha nem az emel, akit/amit teremtettünk, mindig csak azt emeli, akinek teremtettük. Ha így közelítjük meg a teremtést, egészen másképp viszonyulunk hozzá. Ter­ mészetesen a birtoklás jelenik meg itt is, mert azt gondolhatjuk, hogy a birtoklá­ son keresztül teljesedünk ki, holott ez nem így van. Amikor ellopnak egy műkin­ cset és száz méter mélyre jól elássák, ezzel mit teremtettek? Semmit. Tehát a bir­ toklás és a teremtés teljesen más fogalom. A két dolog ki is zárja

egymást, hiszen a saját teremtményünket birtokolni nem lehet, mert nem emel minket. A másik­ nak való teremtés emel bennünket. Például: ha valaki ír egy regényt és azt berakja a fiókjába, lehet ugyan, hogy birtokolja, de tökéletesen értelmetlenül. Ha viszont ezt a regényt oda­ adja, másoknak is, hogy olvassák el és tanuljanak belőle, fejlődjenek általa, az teremlés, amit már nem önmagáért vitt véghez, hanem a többiekért, és ak­ kor a regényírás teremtéssé válhat. Egyetlen esély a boldogságra, a kiteljesedésre, ha a biztonságunkat önmagunk­ ban találjuk meg. Vissza kell adni az embereknek azt a hitet, hogy mi vagyunk a legfontosabb lények a világon. Mindannyiunknak meg kell értenünk, hogy nem függünk semmitől: sem politikától, sem férfiaktól, sem nőktől, vezetőktől, senkitől, mert a biztonság, a boldogság önmagunkban van. És ehhez csak egyetlen dolgot kellene megtennünk: önmagunkat elfogadni. 211 TAKÁCS TIBOR

/ LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Miért olyan kardinális probléma a biztonság kérdése a mai emberek életében? Fejlődésünk története során elérkeztünk egy olyan szakaszhoz, amikor az em­ bernek már saját magának kell belső korlátokat választania. Tehát a sors ma már nem állít fel korlátokat a születés pillanatában, hanem csak később. Mert ha vala­ ki régen jobbágynak vagy királynak született, akkor akként is halt meg, tehát jobb­ ágyként vagy királyként. Ma már megengedi a sors, hogy önmagunknak válasszunk korlátokat. Mert az önmagunknak választott korlátok adják a legnagyobb szabad­ ságot és boldogságot. Hiszen a boldogság csak abban a pillanatban élhető meg amikor azonosulni tudunk a feladatunkkal, valamint azokkal a történésekkel és helyzetekkel, amelyek megesnek velünk és amelyekben létezünk. Mivel azonban a történéssel való azonosulás ma már nem születésünk pillanatában jön létre au­ tomatikusan - nincsenek

például társadalmi korlátok -, hanem csak jóval később, ezért önmagunknak kell megtalálnunk tulajdon magunk számára az azonosulás lehetőségét és módját az életünk során. Tehát ha mi magunk nem ismerjük fel, hogy jobbágynak kell lennünk, akkor ahogy elérkezünk ahhoz az életszakaszhoz, amikor a sors azt mondja: „Most már nem várom meg, hogy megválasszad az azonosulásod módját!", jobbággyá is tesz. Amiért ezt kívülről kapjuk, kényszer­ nek, negatívumnak fogjuk érezni. Ez a mai kor szükségszerű, történelmüeg szük­ ségszerű része. A világban zajló történések azonban pontosan az ellenkezőjét akarják tudatosí­ tani velünk-bennünk, és épp ez a probléma. Azt mutatjuk, tanítjuk, valljuk, hogy az ember bármit elérhet, ha erős akarata van és rátermett. Ám ez nem így van! Hiba az embereket tehetségük alapján besorolni, mivel a tehetség csupán kapott analógia, Például olyan tehetséget kap valaki, amivel

kereskedő, jobbágy családanya vagy főnök lehet. Mindenki mást kap E z z e l a tehetséggel „csupán" az a dolgunk, hogy megéljük és kiteljesedjünk benne. Ez a mozzanat azonban elvész a mai világban, hiszen egyetlen „jobbágynak" sem mondja senki, hogy neki is ugyanannyi haszna, ereje vagy képessége van, mint egy egyetemi tanárnak. Márpedig így van, csak a jobbágynak is meg az egyetemi tanárnak is a maga helyén kell kiteljesednie. Elveszik tehát tőlünk azt az elfogadási, önelfogadási képességet, ami a siker­ hez, a boldogsághoz kötött ma a külvilágban, mert azt gondolják, hogy tehetség nélkül is boldog lehet az ember. És ez az, amit - szerintem - tudatosan meg kel­ lene élnünk, mert minden egyéb világi esemény vagy helyzet történelmi szükség­ szerűség. Ezzel kizárólag egyetlen probléma van: nem tudjuk, mit kell elfogadni és ho­ gyan kell elfogadni önmagunkat. Ma ugyanúgy születnek jobbágyok, királyok, pol­

gárok, kézművesek, mint ezer évvel ezelőtt, de ma a király is meg a jobbágy is ugyanarra vágyik, a mester, a polgár, a kézműves is ugyanazt akarja megvalósí­ tani, ezért mindenki ugyanannak a feltételnek a megvalósulásától teszi függővé a 212 BIZTONSÁG VAGY KÖTŐDÉS? boldogságát. De nem mindenki számára adott, hogy ugyanazokat az élethelyzete­ ket (egyetemi diplomát szerez), ugyanazokat az eseményeket (gyereket szül, meg­ házasodik) élje át, mint amire vágyik vagy csak amit mindenki más is szeretne. Menjünk vissza egy kicsit az időben, pár száz évvel vagy akár csak néhány év­ tizeddel korábbra, vizsgáljuk meg, mit jelentett a család, a gazdagság, a nyuga­ lom, a biztonság fogalma annak idején és most! Ezek mind-mind olyan fogalmak, melyek mindig valaki(k)től függtek. De soha nem kérdőjeleződtek meg Ma is füg­ genek valaki (k) tői, de már megkérdőjelezzük őket. Hiszen ha egy férfi elvesz fe­ leségül egy

nőt, akivel később tönkremegy a kapcsolata, nem azt fogja megkérdő­ jelezni, hogy neki való dolog a házasság, hanem a másikat kérdőjelezi meg azzal, hogy megteszi bűnbaknak. Azt mondja, hogy a másik miatt nem sikerült a házas­ sága. A másik személyt fogja megkérdőjelezni, mert azt gondolja, hogy ha más ember lenne a párja, akkor jobb lenne neki, holott szó sincs erről! Ha sorsunkban valamit át kell élnünk, meg kell valósítanunk, akkor meg is va­ lósítjuk. Ennek a gondolatnak keli megadnia a biztonságot, és nem annak a kötő­ désnek, aminek következtében valakitől függővé tesszük boldogságunkat. Borzasz­ tó látni egy ember sorsában, hogy valakitől - a gyermekeitől, szüleitől, párjától tette függővé a saját boldogulását, és amikor ez szétesik, az ember maga is elkezd szétesni: egész létét egyetlen dologra tette, és annak megsemmisülésekor már nem tud mit kezdeni az életével. Legnagyobb problémáink mindig

abból származ­ nak, hogy az ezekhez a kötődésekhez való viszonyunkban folyamatosan jelen van a változás, az elmúlás és a csalódás. Ezekkel nem tudunk mit kezdeni, mert élő, létező, az életünkben minduntalan jelenlévő analógiákról van szó. Az asztrológiában van egy Neptun nevű bolygó, amelynek „dolga", hogy az éle­ tünkben a lemondásokra rákényszerítsen bennünket. A horoszkópunkban általa ismerhetjük fel, hogy valamelyik életterületen a vágyaink szerinti megéléséről le kell mondanunk. Ha végigmegyünk a horoszkóp házain, melyek az életterületein­ ket jelenítik meg a sorsunkban, és feltesszük a kérdést: „Miről mondanánk le ön­ szántunkból?", melyiket választanánk? Lemondhatunk az önérvényesítésünkről, az egónkról (I. ház), az anyagiakról (2. ház) vagy a kapcsolatainkról (3 ház), vagy a családunkról (IV ház), vagy a kiteljesedésünkről (5. ház) Lemondhatunk a munkáról (6 ház) - na, ez

tetszik az embereknek, erről általában szívesen lemondanak mindaddig, amíg az nem sorsfeladatuk, mert ha valakinek a munkáról kell lemondania, azt már nem akarja, hiszen senkinek nem akar kiszolgáltatott lenni. Lemondhatunk még a párkapcso­ latról (VII. ház) vagy a szexualitásról (8 ház), vagy az önbizalomról (9 ház), vagy a célokról (X. ház), vagy a beteljesülésről (11 ház), vagy az egységről (12 ház) Ki miről szeretne lemondani? Igazából senki nem szeretne semmiről sem lemondani. Pedig a helyzet az, hogy mindenki le fog mondani valamiről. Nem azért fog lemondani bármiről is, mert jó 213 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE ember, sem nem azért, mert rossz ember, hanem azért, mert ember. Megszületett és ez az ő sorsfeladata. Azt a kérdést kell feltenni: „Ha el tudom fogadni, hogy bizonyos dolgokról le kell mondanom, és tudatosan választom meg a lemondási területet, akkor elsza­ kítom-e a kötődéseimet?" Esetleg az az

ember jár jobban, akitől a sors „hajtja be" a lemondást? Nem lehet eldönteni. Van olyan ember, aki azt mondja: „Majd hozza a sors, addig legalább élvezem az életet, Megyek a gödör felé, egyszer csak hupp, benne vagyok, megérkeztem." Van azonban a másik ember, aki megy a gödör felé, beleesik, hupp. de vitt magával kötelet és kimászik Ki jár jobban? Nem tudható A gödröt ugyanis senki nem kerülheti el. Egy barátom azt mondta: „Jó, de amed­ dig nincs gödör, én boldog vagyok, te meg mindig arra figyelsz, mikor jön a gödör". Ez is egy megközelítés, hiszen tökéletesen igaza van. Én úgy próbálok élni, hogy a gödörben mindig legyen nálam kötél, ő pedig azt mondja, ha jön a gödör, jön, majd akkor végiggondolom, mi legyen. Nem tudom eldönteni a dilemmát, de egy biztos, mindkettőnknek el kell tudnunk fogadni a gödröt, csak az a kérdés, hogyan? Persze, ebben a helyzetben a külön­ böző emberek különböző

cselekvési módot választanak. Ezért nem fogjuk tudni sohasem, hogy mi jó és mi nem jó; hogy neked jó vagy nekem jó, hogy neki jó vagy neki nem jó. Ezt nem fogjuk tudni, de egy dologban biztosak lehetünk: elfogadni sokkal könnyebb azt, amit mi teszünk és választunk a saját életünkben. Azért olyan nehéz a lemondás, mert a legnehezebb a mai ember számára azt a statikus hozzáállást elfogadni, hogy nem szólhat bele a saját életébe. A horoszkópunk és sorsfeladatunk szerint várható történések már jó előre készen vannak, adottak, „meg vannak írva". Ezt iszonyatosan nehéz elfogadni Van egy tanítványom, aki néhány évvel ezelőtt beteg lett, de azután fel­ gyógyult. Beiratkozott asztrológiára, elkezdett tanulni, s megbeszéltük, hogy az ő sorsfeladata a kiszolgáltatottság megélése, ami azt jelenti, hogy vagy ő lesz kiszolgáltatott, vagy neki lesznek más emberek kiszolgáltatottak. Nos, ez eddig egyszerűnek tűnt. De gondoljuk

végig! A kiszolgáltatottság azt jelenti: „Más dönt az én sorsomban vagy én döntök más sorsában". Nem, könnyű fela­ dat. Három évvel ezelőtt azonban a tanítványom édesanyja agyvérzést ka­ pott, jelenleg ott él a lányánál. Mit mondott a tanítványom erre a helyzetre? „Milyen kegyetlen velem a sors, nincs elég bajom, még az édesanyámat is kénytelen vagyok ápolni, mert egyik testvérem sem vállalja. Soha nem, gon­ doltam arra, hogy bárkit is képes vagyok ápolni." Nem, tudom, mi a jó megoldás. Egy biztos: ha lemond az édesanyja ápolá­ sáról, akkor a sors kénytelen lesz őt olyan helyzetbe hozni, amelyben ő lesz kiszolgáltatott. Melyik a jobb? Megtegye vagy ne tegye meg?Nem tudom, neki megmondani, rnert lehet, hogy képtelen ápolni az édesanyját. A biztonságát 214 BIZTONSÁG VAGY KÖTŐDÉS? sem az nem fogja megadni, ha lemond az édesanyjáról, sem az, ha felvállalja. Egyik sem jó döntés. Jó döntés az, amikor

úgy teszünk valamit, hogy felvállaljuk a következményeit. Akkor is ez a jó döntés, ha a külvilág nem ezt fogja mondani. A külvilág mindig úgy vélekedik, amit a saját élethelyzetében is negatívnak ítélne. Nehéz elfogadni, hogy nem számít a világ véleménye - ha kezdetektől fogva, csak megfelelni aka­ runk -, hiszen az emberi élet nem azon múlik, hogy mit mondanak mások. Viszont ha valaki mások megítélése miatt ápolja az édesanyját, nehogy megszólják, inkább ne tegye! Van, aki képes ápolni másokat, van, aki nem. A sors mindig felajánlja, hogy milyen életterületen élhetjük meg a lemondás vagy a kiszolgáltatottság ana­ lógiáit, hogy majd mi dönthessünk felőle. De képesek vagyunk-e döntéseket hozni, amikor félünk? Képesek vagyunk-e döntéseket hozni, ha azt hisszük, hogy ha roszszul döntünk, akkor felborítjuk biztonságunkat, amelyet életünk alapvető feltéte­ lének gondolunk? Hány ember vesz fel hitelt a

vállalkozására, amikor is a lakását adja biztosíté­ kul a hitelezőknek, és végül elveszíti a lakását! Ekkor azt gondolja: milyen igaz­ ságtalan a sors, hogy elveszítette a lakását! De miért gondolja, hogy igazságta­ lanság történt? Hisz ő gondolta úgy, hogy a lakását odaadja a vállalkozásáért. Miért csodálkozik, ha a sors azt mondja: „Köszönöm"? Létezik olyan, hogy vala­ mit felajánlunk, de nem tudjuk elfogadni, ha el is veszik? Bizony hogy létezik, bár legtöbbször nem is gondoljuk komolyan a felajánlást. Számtalan olyan esel van - előrebocsátom: nem vagyok erkölcscsősz -, amikor egy lány elvetet egy gyereket, mert azt gondolja, hogy rossz időben, rossz helyen, rosszkor jött. Azzal indokolja: „Most nem akarok, csak majd később" Komolyan mondja ezt? Hiszen az akarat csak a pillanatban létezik, azonnal van: vagy aka­ runk, vagy nem akarunk. De a szándék a jelen időre vonatkozik Mert hogy akar­ hatunk-e egy vagy

öt év múlva bármit is, az majd akkor dől el, nem most. Csodál­ koznak ezen az emberek, erre nem is gondolnak. Persze hogy nem mert az adott pillanatban azt a döntést hozzuk meg, ami a személyünknek a legkényelmesebb. Mi adja tehát számunkra a biztonságot? Egyetlen esélyünk van arra, hogy biz­ tonságban legyünk, ha tudjuk, hogy a sors értünk van, ha tudjuk, hogy a világ ér­ tünk van és tudjuk azt, hogy nekünk csak azokat az élethelyzeteket kell megélnünk, amelyek számunkra lehetségesek. Mi nem mások életét éljük, kizárólag midig a sajátunkat. Hogy milyenek is vagyunk mi, emberek, azt a következő példával tudnám bemutatni. Különböző kereszteket tesznek a fal mellé, és mi végigpróbáljuk mindet, hátha van könnyebb. A századik után rájövünk, hogy „az én vál­ lamra a saját keresztem az igazi, az összes többi közül egyik sem, áll úgy raj215 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE tani". Valahogy így van ez az

életünkkel is Ezért sokkal jobban tesszük, ha elfogadjuk a sorsunkat! Nem mondom azt, hogy nem jó tudni a sorsunkat, mert éppen azért foglalkozom asztrológiával, azért próbálok segíteni embereknek, hogy megismerjék a saját sorsukat. De csak azokat tudom segíteni, akik tényleg azt akarják Azt nem tu­ dom megígérni, hogy ki tudják kerülni a sorsukat, mert mindig azt szeretnék: egy kicsit könnyebbet, egy kicsit másképpen. Amikor elmondom egy-egy ember fela­ datát, rögtön elkezdik keresgélni a kiskapukat, rögtön megkérdezik: „Nem lehetne ezt esetleg másképpen?" Ha valakinek például az a feladata, hogy másokat ápol­ jon, gondoskodjon róluk, rögtön azt kérdezi: „Nem lehetne úgy, hogy csak egyszerkétszer megyek be egy héten valahova segíteni.? Úgy nem lenne jó?" Nekem igen, de neki elég-e? Nem tudhatom, neki mi a jó. Saját életünkben úgy vagyunk mindannyian, hogy elmegyünk bárhová, csak ma­ gunk dönthessük el,

milyen úton. Azt is el tudjuk fogadni, hogy van olyan ember, aki inkább becsukja a szemét, és azt mondja: „Jöjjön, aminek jönnie kell!" Egyet azonban nem lehet elfogadni: ha valaki becsukott szemmel szalad és azt mondja: „Nahát, milyen ez a világ, hogy nem látok semmit?" Ezt képtelenség elfogadni! Ez önámítás és illúzió, és a mai ember számára ez a legveszélyesebb hozzáállás. Korunkban például a média vagy a filmek azt segítik, hogy ne tudjuk eldönteni, mi a valóság és mi az illúzió között a különbség. Ma az emberek többsége csak tanulja a világot, nem éli. Sokat tudunk: ismerjük például a termeszhangyák vonu­ lási szokásait, tudomásunk van arról, hogyan párosodnak a bálnák, de azt, hogy a szomszédunkban mi történik, nem tudjuk, márpedig az életünk ott dől el, hogy egymást hogyan tudjuk segíteni, mit tudunk adni egymásnak, továbbá hogy mi­ lyen mértékben vállalunk felelősséget egymásért.

Tanítom, vallom, hiszem azt, hogy egy embernek semmire nincs szüksége, csak barátokra. Barátokra minden embernek szüksége van Ha barátaink vannak, ak­ kor fontosak vagyunk, de aki egyedül marad, az nem fontos még önmagának sem. Egy dolgunk van: önmagunkat és a barátainkat elfogadni. Hiszen ha önmagunkat nem tudjuk elfogadni, akkor senkit sem tudunk elfogadni; ha nekünk vannak rossz tulajdonságaink, akkor másnak is lehetnek; ha mi tökéletesek vagyunk, akkor más­ nak is van esélye arra, hogy tökéletes legyen. Enélkül - valamint a gondolatkör értelmezése nélkül - nem tudjuk elfogadni és megtalálni az azonosságot ember­ társainkkal kapcsolatban, a világban. Úgy vagyaink teremtve, hogy azt szeretnénk megélni: „Én vagyok valaki". És ez bűn? Dehogy az! Mi mindannyian fontos embe­ rek vagyunk, ha elhisszük, hogy életünk minden egyes mozzanata mindig tökéletes. Ha azonban önmagunk tökéletességét nem tudjuk elfogadni, és

tökéletességünk tudata nélkül hisszük azt, hogy „Én vagyok valaki", akkor mit fogunk gondolni a többi emberről? Erre szoktam mondani: ha „bolond" a főnök, akkor milyen a be216 BIZTONSÁG VAGY KÖTŐDÉS? osztott? Ki néz fel egy „bolond"-ra? Ha ilyen a férj, milyen a feleség? Ha ilyen az anya, milyen a gyermek? Ha ilyen a gyermek, milyen a szülő? Mindig egymáshoz vagyunk kötve, olyan nincs, hogy egymagánkban tökéletesek vagyunk, a többiek pedig nem azok. Hiszen mindig önmagunk tökéletessége az első és az egyetlen ki­ indulópont! Mert ha saját tökéletességünket elfogadjuk, azzal automatikusan elfo­ gadjuk a többiekét is. Kedvenc példám: létezik-e viszonyítás nélküli tökéletesség? Mondjuk, az első autó, amit megszerkesztettek, tökéletes autó volt-e? Mint első autó min­ denképp. Abban a pillanatban azonban, amikor megjelent a második, az első autó már nem volt tökéletes a másodikhoz képest. Van-e

valamelyikünknek is másolata? Ma még nincs senkinek másolata, minden ember egyedi és különböző, és ez adja a mi tökéletességünket, nagy­ szerűségünket. (Ezért nem tetszik nekem a klónozás) Ezt el kell fogadnunk De ne fogadjuk el a világ által mutatott pontokat, hogy hozzáláncoljuk ma­ gunkat olyan anyagi dolgokhoz, amelyek semmit sem adnak nekünk. Ma na­ gyon fontos lehet egy lakás, ami holnap már nem lesz az. Ma nagyon fontos lehet egy kocsi, ami holnap már nem lesz az. Ilyesmikben sohasem fogjuk a stabilitásunkat, a biztonságunkat megtalálni, mivel azt mindig csak önma­ gunkban találhatjuk meg. Minden szinten próbálom elmondani, tudatosítani, hogy az asztrológia tudomá­ nya a mai ember számára sokkal, de sokkal fontosabb, mint bármikor is volt a vi­ lág története során. Ez azért van így mert ha valaki képes megtanulni, mi az ő dol­ ga a világon, mi a sorsfeladata, már nem képes többé rosszul cselekedni. Viszont minden

döntéséért vállalni tudja a felelősséget. A k i ezt megtanulja, nem lesz képes rosszul dönteni, mert ha valaki tudja, hogy jobbra kell mennie, képtelen lesz balra fordulni. Ha tudja, hogy mi a sorsfeladata, képtelen lesz mást tenni, mert állandóan ott lesz a tudattalanjában, hogy merre kell mennie. Ennek egyetlen feltétele van: a hit A beavatás nem más, mint az első tudatos döntés, amikor először döntünk an­ nak alapján, hogy tisztában vagyunk azzal, honnan jövünk és tudatos elhatáro­ zással a célunk, az életfeladatunk beteljesítése felé tartunk. Ez az első olyan dön­ tés, amikor a tudattalan és a tudat összekapcsolódik. Ezt nevezzük beavatásnak A beavatást minden ember megéli, csak van, akinek az életét ez tönkreteszi, viszont van, akiét felemeli. Minden ember elnyeri a beavatást, ha tud róla, ha nem Egyetlen probléma van: ha tudatában vagyunk beavatásunknak, azzal előbbre ju­ tunk a sorsfeladatunk teljesítésében, de ha

nem veszünk róla tudomást, akkor hátrább kerülünk. Ez a különbség 217 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Tréfásan azt szoktam mondani, hogy beavatást lehet nyerni a „metrón lyukasz­ tók" kasztjába. Ez azt jelenti: többé nem tudjuk megtenni, hogy ne lyukasszunk jegyet a metrón. Azt még nem jelenti, hogy a buszon is fogunk lyukasztani, de leg­ alább a metrón biztosan. Miért fogsz lyukasztani a metrón? Mert tudod, hogy mind­ annyiszor megbüntetnek, amikor nem lyukasztasz. Ezzel a tudattal nem nehéz beavatást nyerni ebbe a kasztba. De akkor meg miért nem lyukasztunk? Mert azt hisszük, nem jön az ellenőr. A sorsunkban is ugyanez történik. Beavatást nyerünk az „állandóan elválók" kasztjába, csak nem akarjuk elfogadni. Beavatást nyerünk az „adót fizetni nem szeretők" kasztjába, de ezért sem rajongunk teljes odaadással. Sok helyre nyerünk beavatást, de a kérdés mindig az, hogy tudatosodik-e a beavatás ténye? A

sorsunk mindig az eseményeken keresztül adja meg számunkra a beavatást. Tanítványaim mindig nehezményezve kérdik: „Miért hoz mindig nehezebb fel­ adatot a sors az eddigieknél?" Azért, mert az élet is egy iskola, ami a fejlődésün­ ket hivatott szolgálni. Elsőben megkérdezik: „Mennyi egyszer egy?" De második­ ban, harmadikban, az egyetemen vagy a főiskolán már nem tehetik fel ugyanezt a kérdést, mert különben megrekednének az előző szinten, nem léphetnének tovább, nem lenne fejlődés. Ha valamilyen tudást, információt megszerzünk, azonnal jön a következő fela­ dat, A feladatsor, a tanulás addig tart, amíg élünk, és csak akkor mehetünk el, ha egy feladatra nem tudunk válaszolni, nincs további fejlődésre, tudatosodásra le­ hetőségünk. Hogy ez a születés pillanatában történik-e vagy ötévesen, százévesen, mindig a sors által feltett kérdésekre elhangzó feleletektől függ. A halál pillanatát ugyanúgy ki

lehet tervelni, mint a születését. Csak úgy kell élni Most is ezt teszszük Mindegyikünk rálépett arra az útra, amely elviszi saját haláláig, csak nem tudja, hogy milyen hosszú és rögös az út odáig. Mivel az ember nem ismeri előre a nehézségeket, ezért minden olyan esemény­ re, amely számára negatív kicsengésű, azt mondja: rossz. A sors nem érti, hogy miért akar valaki Szolnokon keresztül Debrecenbe jutni, ha neki egyszer Rijekában van dolga. Ezért kell tudatosodni az életünk során, ami persze azért nem olyan nehéz, még asztrológia nélkül sem. Minden eseményt próbáljunk meg olyan szemmel és értelemmel nézni, illetve feldolgozni, hogy közben tudatosítjuk, az esemény maga a fix pont. Ami ma törté­ nik velünk - lekéssük a buszt, hogy nem vagyunk rajta azon a járművön -, ez az a tény, ami biztos. Hogyan lehet ezt azonnal átformálni, értelmezni? Nem úgy kell az eseményt értelmezni, hogy „lekéstem a buszt", hanem

úgy, hogy „nem kellett rajta lennem". Ennyi S ha az életünk minden egyes pillanatát úgy tudjuk felfogni és értékelni, hogy „ez volt a fix pont", altkor már csak azt kell eldöntenünk, hogy melyik analógia fedheti ezt le, és máris képesek vagyunk azonosulni a történés­ sel. Emiatt tanítom, hogy „Élj visszafelé az jövőben!" 218 BIZTONSÁG VAGY KÖTŐDÉS? Kétféleképpen lehet élni: tudatosan és ösztönösen. A tudatosság és az ösztö­ nösség között az a különbség, hogy a tudatosságnál meg kell érteni a történése­ ket, melyek annál gyorsabban játszódnak le, minél tudatosabb az ember. Van olyan ember, aki csak egy év alatt, van, aki egy óra alatt jut el a. megértésig, és van, aki egy másodperc tört része alatt. A megértés gyorsasága nem jelent semmit, senki sem lesz több vagy kevesebb a másiknál, akár előbb, akár később jut el a tudato­ sodásig, mert mindenki megérti a történéseket, csak

talán egyeseknek már késő. A dolgok megértése az, ami tanulható. Meggyőződésem és hitem, hogy azok az emberek, akik képesek a sorsukat tu­ datosan a kezükben tartani, csak boldogok lehetnek, hiszen nem tud olyasmi tör­ ténni velük, ami kibillentené az életüket a boldogság, a biztonság és a stabilitás állapotából. Gyakran találkozunk az életben tragédiákkal. Utólag soha nem lehet egy em­ bernek azt mondani, hogy erre szüksége volt, mert nem tudja feldolgozni. De meg lehet-e tanulni azt, hogy a halál része az életnek? Úgy gondolom, igen. Meggyőződésem, hogy nincs halál. Nemcsak lelki és szellemi szinten nincs, de testileg sem hal meg senki. Kizárt dolog, hogy bárki is meghaljon, mert a tudat a testet mindig viszi magával, márpedig a tudat halhatatlan. Mások tapasztalják, hogy mi meghaltunk, de mi soha. Más kérdés azonban, hogy a tudatunk egy má­ sik gondolatsort követ, ezért másképpen érezzük az elmúlást. A következő

történetet a tanítványaim mesélték, akik a hajléktalanok új­ ságjában olvasták. Az anyaméhben egy ikerpár beszélget, hogy mi lesz a halál, vagyis a megszületés után. Mondja az egyik: ,Az lehetetlen, hogy tovább él­ jünk, hiszen itt van a köldökzsinór, az életünk. Ha ez eltűnik, akkor kész, vége."Mondja a másik: „Hát, biztosan élünk utána is Utána is van valami" Azt válaszolja erre a másik: >fAz lehetetlen! Nézz körül! Hol van olyan, aki túlélte ezt?" Hasonlóan zajlik a mi életünk is, mert azt gondoljuk, hogy ami nem tapasztal­ ható, nem látható, nem érzékelhető, nincs is. Pedig a nem látható, nem érzékelhe­ tő, nem tapasztalható helyzeteknél kezdődik az igazi világ. A tudattalanunk ilyen­ kor működésbe lép, és megtanít minket azonosulni a világgal. Biztonságunkat tehát egyetlen ponttal való azonosulás garantálja, és ez önma­ gunk tökéletessége, ami megkérdőjelezhetetlen analógia.

Nem az anyagi szinten létrejövő kötődések adják a biztonságot, mert azok csak fontosak, de nem sors­ kérdések. A sorskérdés mindig a hit dolga, mert a hitünk vezényel bennünket éle­ tünk során. 219 ÖREGSÉG ÉS FIATALSÁG AZ ASZTROLÓGIÁBAN Minden időnek megvan a saját minősége, csak elfogadnunk kell. Valljuk be, gyakran felmerül mindannyiunkban az a kérdés: van-e öregség és fia­ talság? Gondoljunk csak bele, mit jelent a mi életünkben az öregség és a fiatalság! Azt nevezzük öregségnek, amikor már nem a célok alapján tervezünk, mint fia­ talkorunkban. Ebben az egyetlen analógiában különbözik a fiatalság az öregség­ től. Semmilyen más analógiát nem mondhatunk, hiszen azt sem mondhatjuk, hogy a kor vagy az évek száma mutatja a különbséget. Az sem analógia, hogy milyen idősnek érzi magát valaki, ez sem meghatározó, mert az időt az ember nem tudja érzékelni, csak a megtanult időszámítás alapján tudja

azonosítani. Az sem igaz, hogy annyi éves valaki, amennyinek érzi magát, hiszen ez többnyire azon múlik, milyen élethelyzetben van az illető. Tehát az érzés alapján történő kormeghatáro­ zással sem lehet mit kezdeni. Azonban mégis találunk meghatározó tényezőket az asztrológiában, melyek az időre vonatkoznak. Az első és legfontosabb, amit mindannyian ismerünk: az em­ beri élet korszakainak meghatározása a bolygószimbólumok és jelentéstartalmuk alapján. A bolygók bizonyos analógiáik alapján megmutatják, életének melyik kor­ szakában van éppen az ember. 1-7 évig 714 évig 14-21 évig 49-63 évig 63. évtől halálig Hold-korszak Merkúr-korszak Mars- és Vénusz-korszak Nap- és Hold-korszak Jupiter-korszak Szaturnusz-korszak Az ember életkorát meg tudjuk közelíteni úgy is, hogy az éveinek száma müven bolygóprincípium alá tartozik. Az asztrológia ábécéjét alapszimbólumok alkotják, amely szimbólumok mindegyikében ott

van a kereszt (kivéve a Napot és a Holdat), 220 ÖREGSÉG ÉS FIATALSÁG AZ ASZTROLÓGIÁBAN az anyagba merülés keresztje. Tehát ahhoz, hogy az életkor meghatározására bár­ mikor képesek legyünk, azokat a bolygókat kell számításba vennünk, amelyek je­ lében a keresztet megtalálhatjuk. Mindannyian az anyagi vonatkozásokon keresztül vagyunk képesek minősíteni az életünket. Ennek megfelelően kormeghatározáskor az ősbolygók közül a Napot és a Holdat nem kell figyelembe vennünk. Miért esik ki ez a két bolygó? Azért, mert a Nap és a Hold olyan meghatározó élethelyzeteket hoz létre, amelyek nem függenek az életkorunktól. Egy ember a Nap-analógiát húszévesen és nyolcvanévesen is élheti, függetlenül attól, milyen kormeghatározást tart a magáénak. Tehát ha valaki Nap-szerepben van, azonnal kortalanná válik. Ha egy férfinak vagy egy nőnek gyereke születik, a tény már önmagában azonnal kikapcsolja az életkor témáját.

Az édesanyák is „kortalanok", legyenek húsz- vagy negyvenévesek, mindig csak anyaként tekintünk rájuk, hiszen ebben a szerepben adják a saját lényegüket, amiben az életkor nem játszik szerepet. Csak a gyerekük tudna különbséget tenni A Nap és a Hold az életkor meghatározásként tehát nem jelenik meg. Azonban vannak esetek, amikor mégis használjuk őket időjelölőként. Például a 11. házas Holdra azt mondják, hogy idősebb női támogatókat jelenthet. Amiatt idősebb, mert a női szerepek közül, a Hold később jön létre mint« Vénusz. Ezért valójában nem a Holdnak lesz időmeghatározó szerepe, hanem a Vénusznak, amely a fiatalságot jelöli, így 14 és 21 éves kor között van jelen az ember életében. Mivel a Vénusz hozza létre a Holdat, ezért annál a nőnél, aki már túllépett a vénuszi korszakán és a holdi korszakába ért, megjelenik az érett nő szimbóluma. Mi jelezheti egy embernek, hogy idős korában lesz gyereke?

Biztos, hogy a Nap önmagában nem jelölheti, bár tudjuk, hogy a Nap érettebb életkorban is jelen van. Az időskori gyermekáldást néhány Szaturnusz-analógia jelezheti. Ha megjelenik például egy Nap-Szaturnusz-együttállás vagy az 5. házban áll a Szaturnusz, rög­ tön tudhatjuk, hogy időskori gyermekáldás várható. Tehát Hold-Szaturnusz-együttállás esetén nyugodtan elmondhatjuk, hogy idős­ kori anyaság vagy időskori házasság várható. Csak olyan bolygóanalógia jöhet szóba időmeghatározásként, amely bolygóanalógia önmagában is időt jelez, tehát egyfajta kormeghatározó szerepe van. Ennek megfelelően a kormeghatározásban szerepet játszik a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz. Ezek a bolygók mutatják meg tehát, hogyan éli valaki az időt, hogyan tud alkalmazkodni az időhöz és milyen kapcsolatba tud ke­ rülni az idővel. Időmeghatározás szempontjából az első bolygó a Szaturnusz. 221 TAKÁCS TIBOR /

LÉTEZÉSÜNK TÜKRE SZATURNUSZ Az idő alapanalógiaként a Szaturnuszhoz tartozik. Ő az idő meghatározója (Kronosz), a mulandóság hordozója A Szaturnusz az öregség és az elmúlás szimbóluma. „A céljaim már nem olya­ nok, hogy távlatokat nyithatnának, inkább leszűkítik a lehetőségeimet," Ez bizony a Szaturnusz analógiája. Tehát amikor az öregség szóba kerül, az emberek többsége egyértelműen a Sza­ turnusz analógiáira gondol, arra, hogy a Szaturnusz beszűkíti a lehetőségeinket. Ha valaki céltudatos, öregkorában akkor is beszűkülnek a lehetőségei. Ennek meg­ felelően korunktól függetlenül is érezhetjük magunkat öregnek, csak szaturnuszi módon kell szemlélnünk a világot. Ha valaki már fiatalon „szaturnuszi szemléletű­ nek" mutatkozik, koravénnek nevezzük. Minden helyzetben, amikor fizikai szinten azonosulunk a Szaturnusszal, korlá­ tokat élünk meg. Ez történik a testünkkel is Az idő elmúlik

felettünk, azonosulunk a Szaturnusszal, ez pedig az öregség. Az öregség adta korlátból egy úton lehet kilépni. Ezt a lehetőséget maga a Sza­ turnusz adja. Hiszen, amikor a Szaturnuszi nem korlátként fogjuk fel, abban a pil­ lanatban időkorlátozó szerepe is megszűnik. Gondoljunk itt arra, hogy ha valaki a Szaturnuszi célként akarja megélni - mint feladatot, mint karmát -, a bolygó azonnal elveszíti időmeghatározó szerepét, mert amikor benne vagyunk egy hely­ zetben, az idő megszűnik. Mikor egy feladat megoldása felmerül, időt kell társítanunk hozzá, hiszen ha a feladatnak nincs ideje, akkor nem is feladat. Amikor valaki elfogadja a Szatur­ nuszi, azonosul vele, az idő fogalma megszűnik számára, hiszen egész életünk fel­ adatok megoldásának sorozata, nincs kezdete, sem vége, csak a feladatok és azok megoldásai változnak. Ha képesek vagyunk azonosulni a Szaturnusszal, nem érez­ zük a nyomását idő formájában sem. Ugyanis a

nyomást fel is lehet szabadítani, ha a Szaturnuszt képesek vagyunk tudatosan felvállalni az életünk során. A Szaturnusz megoldása mindig a jegyben van, ahol áll, mert ott nem jelent­ keznek az idő korlátai. Hiszen a korlát és nehézség csak a házak mint életterü­ letek szintjén jelenik meg. Ezért egy 5 házas Szaturnuszt mindaddig mindenkép­ pen időnek és korlátnak élünk meg, ameddig házban akarjuk megvalósítani. De abban a pillanatban, ha jegyben álló bolygóként értelmezzük a Szaturnuszt - és ez független attól, hogy melyik házban áll -, megszűnik időkorlátozó szerepe ezen a területen. Egyszerűen azért, mert a feladat megélése során eltűnik az idő Lássunk egy példát, arra, hogy mi történik akkor, ha valaki időnek éli meg a Sza­ turnuszt! A VII. házas Szaturnusz az idősebb párt is jelentheti, vagyis hogy két em­ ber közt a korkülönbség minimum hét-nyolc év. Ha valaki idősebb partner222 ÖREGSÉG ÉS

FIATALSÁG AZ ASZTROLÓGIÁBAN nek éli a VII. házas Szaturnuszát, akkor anyagi szinten éli meg Ebben az esetben nem a sors hozza meg azokat az analógiákat, amelyekkel a feladatát meg kell élnie, hanem a társa fog segíteni neki abban, hogy a Szaturnusz jegyhelyzete alapján megjelenő aktuális feladatát megvalósítsa. Tehát a tár­ sa akár akarata ellenére is megteremti azt az élethelyzetet, amelyben a fela­ data megoldódik. Abban a pillanatban, amikor anyagi szintre hozza, le vala­ ki a Szaturnusz-jelezte feladata megélését, ezt el is kell fogadnia. Ekkor tehát megvalósul a Szaturnusz szimbolikája, melynek értelmében a kereszt, ami az anyagot jeleníti meg, uralja a félkört, a lélek szimbólumát. Nem számít, szereti-e a helyzetet vagy sem, ezt kell megélnie. Ugyanakkor van egy másik bolygó, amely ugyancsak az anyagi szinthez kötő­ dik, ez a Mars. A Mars eredeti szimbóluma a kereszt és a kör, közülük a kereszt alakult át nyíllá. MARS

Mit jelent a Mars-szimbólum? Benne az anyag és a szellem kapcsolódik össze: felül van a kereszt, az anyag szimbóluma, alul pedig a kör, a lélek szimbóluma. Ez azt jelenti, hogy az anyag uralja a szellemet. Az anyag akarja irányítani a szelle­ met, de ez csak időlegesen sikerülhet. Ameddig az akaratunk, a vágyaink teljesülnek, s nem jelentkeznek fizikai szin­ ten a korlátaink, addig nem is érezzük az öregséget. Hogy mikor és mennyire érez­ zük, azt testünk izomzata árulja el. Gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy ide­ geink még emlékeznek ugyan egy mozgássorra, de a testünk már nem képes ezt követni. Az majd jelzi a korunkat, hogy mekkora súlyt tudunk megemelni, milye­ nek a mozdulataink. Életerőnk, életmegnyilvánulásaink jellemzőit, működőképes­ ségét a horoszkópban a Mars fogja jelölni. Mégpedig azért, mert a Mars-szimbólum­ ban a szellem és az anyag kapcsolódik össze, és a test uralja a szellemet. Ezért van az, hogy egy

férfi addig érzi magát ereje teljében, ameddig a Marsa él, vagyis amíg van nő a láthatáron. Ameddig a vágyait meg tudja élni, mindig férfinak érzi magát, addig nem érzi magát öregnek. Ez magyarázza, hogy gyakran az öregedés első jelére a férfiak többsége újra hódítani akar, új kapcsolatot akar kialakítani. Nem fogadják el, hogy már nem a Mars megélése a meghatározó az életükben. Ez természetes is, ami abból adódik, hogy az anyag uralja a szellemet, s emiatt a hó­ dításban a teremtés lehetőségét keresik. Ugyanilyen fontos kormeghatározó szerepe van az akaratnak. Aki nem képvi­ seli az akaratát, aki mindig visszahúzódik, az passzívnak, gyengének és így min­ dig egy kicsit koravénnek tűnhet, mivel a korlátozottság szaturnuszi analógia, az pedig az öregség szimbóluma is. Ez a Marsnak, a tűznek egyfajta hiánya a szemé­ lyiségben. 223 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Az öregség szimbolikusan mindenképpen

negatív oldalról kapcsolódik az erő­ höz (erőtlenséghez) és a vágyakhoz. Ha valakinek csökken és korlátozódik a vágya és ereje, úgy szimbolikusan fárad és öregszik, ami szintén szaturnuszi szimbó­ lum. Egy kisgyermeknek egészen más vágyai vannak, mint egy felnőttnek, és az erőhöz is másként viszonyul. Pedig a gyermeknek is van Marsa és Szaturnusza, de ezek az analógiák még nem jelentkeznek, hiszen ezek majd csak a 14. életév után nyilvánulnak meg. így a gyerekek számára sem a felelősség, sem a feladat, de még az idő sem jelent határokat. Ezeket az analógiákat nem érzékelik, így azt hiszik, a felnőtteknek minden vágya teljesülhet. Emiatt vágynak a gyerekek a fel­ nőtté válásra. Amíg a gyermek iskoláskorú, addig nem jelentkeznek sem a Mars, sem a Vé­ nusz analógiái, hiába van minden gyermeknek, a 14. életév alatt ez a két bolygó még nem nyilvánul meg. 14 éves kor alatt még nincs Hold- és nincs Nap-szerep sem.

Azért nincsenek, mert ahhoz, hogy az ember teremteni tudjon, először meg kell élnie a Mars vagy a Vénusz analógiáit. Nem lehet arról dönteni, ami valójában még nincs. Például: hiába van szőlővessző, az még nem szőlő, majd csak a termés­ től lesz az, de hogy termés legyen, kell a szőlővessző életképessége. Ami nem él, csak az ígéretet hordozza, nem magát az életet. Tehát a Marsot tartjuk a második kormeghatározó bolygónak. Az, akinek a sze­ mélyiségében korlátozott az életereje - tehát nem tudja vagy nem meri megélni az erejét -, eleve hajlamos az öregedésre. Ez nem fizikai értelemben vett öregedést jelent, hanem a támadott Mars analógiáinak felszínre kerülését az illető életében. Ez nem korfüggő, bárkinek az életében előkerülhet. Nézzünk erre egy példát! Eljött hozzám egy ízületi gyulladással bajlódó barátom, és kérdezett, mit tegyen, hogy a betegsége rendbe jöjjön. A képletben a betegségére

utaló jele­ ket kerestem. A horoszkópjában Mars-Szaturnusz-együttállást láttam, ami tisztán jelezte a problémáját. Ebben a helyzetben a Szaturnusz a korlátot, a Mars pedig a tetteket jelöli. Tehát a tetteiben korlátokat kell megélnie Ter­ mészetesen ezt megteheti önmagától is, ha nem, akkor betegség által is. Ennek a fizikai jele volt a gátolt mozgása, amiért természetesen senki nem nézhette valami délceg lovagnak, viszont ez könnyen keserűvé és csalódottá teheti, amitől a koránál jóval idősebb tűnhet. Ha egy húszéves embernél jelenik meg anyagszinten a Mars-Szaturnuszegyüttállás, az illetőt egész biztosan nem húszévesnek fogja érzékelni a kör­ nyezete. Hiszen a Mars analógiáival együtt felveszi a Szaturnuszét is, ezzel pedig az öregség megnyilvánulásait is magára veszi, azonosul velük. A következő korhoz kapcsolódó szimbólum a Vénusz. Ebben az esetben for­ dítva, mint a Mars esetében - az anyagot uralja a

szellem. 224 ÖREGSÉG ÉS FIATALSÁG AZ ASZTROLÓGIÁBAN VÉNUSZ Mit jelent a Vénusz-szimbólum? Mindig csak azt az anyagi létet kapjuk meg, ami az életünkhöz szükséges. Ennek megfelelően a testünk is az anyagi adottsá­ gainkhoz tartozik. Ez az anyagi lét, valamint ennek minősége határozza meg, hogy milyennek érezzük magunkat. Ez az érzés független attól, hogy müyennek szeret­ nénk érezni, látni magunkat. Emiatt minden ember életében alapvető fontosságú dolog keUene hogy legyen az önelfogadás. Az önelfogadás mértékét horoszkó­ punkban a Vénusz mutatja meg. Megjeleníti, hogy miként viszonyulunk az anyagi világhoz, ebben mit tartunk fontosnak, és müyennek érezzük magunkat. Ezért ez a bolygó fogja megjeleníteni azt is, hogy a hétköznapok szintjén mit gondolunk az öregedésről, az öregségről, és hogyan fogadjuk majd el testünk fizikai változásait. Ennek kulcsa, hogy önmagunk elfogadása hogyan alakul, müyen mértékben

válto­ zik életünk változásaival együtt. A Vénusz egyik analógiája: a vágyak felkeltése. Mindannyiunkban vannak vá­ gyak, akár férfiak, akár nők vagyunk, legfeljebb megnyüvánulásaink mások. De a vénuszi vágyak felkeltésének csak akkor van értelme, ha a Mars keltette vágyak­ kal egy időben jelenhetnek meg, egyébként nincs. Ha nincs meg a túloldalon is a vágy, akkor nincs mit felkelteni. Akkor tudok jóízűen enni, ha vágyom egy ételre Egy nő akkor tudja magát vénuszinak (vénuszi korban lévőnek) érezni - fiatalnak és vonzónak -, hogyha általa el tudja érni a Marsot, érzi a vágyak felkeltődését, érzi a férfiak érdeklődését. A mai ember életében a vágyak megélése talán a legfontosabb tényező. A másuk pedig a Szaturnuszé, amely ezeket korlátozni tudja. Gondoljuk végig! Napjaink jó része az anyagiak megteremtésével és a veszteségek elleni küzdelemmel megy el. Azt, hogy a vágyak müyen anyagi minőségben jelennek

meg, a Vénusz mutatja. Az egyik alapanalógiája a test. Ezt a Vénuszt - a tapasztalatainkon keresztül - a hétköznapokban korjelölőként éljük meg. Mivel a vágyak felkeltésében óriási sze­ repe van, így testünk állapotát is jelöli. A vénuszi test, fiatal és kívánatos Nem vé­ letlen, hogy szeretnénk örökre megőrizni. Azonban itt jelenik meg az önelfogadás: szeretnénk a vüágban megfelelni és tetszeni. Akik a fiatalságot a végletekig próbálják elhúzni, akik úgy érzik, képtelenek el­ fogadni az öregedés tényét, azok az olyan vénuszi emberek, akik küzdenek ennek megtartásáért. Ők lesznek tehát azok, akik mindent elkövetnek majd (plasztikai műtét, fogyókúra), csakhogy a Vénuszt, külsejük vénusziságát mindenáron megő­ rizzék. Nem véletlen, hogy a nyüvánosság előtt szereplőknél ez sokkal erőteljeseb­ ben jelentkezik. A külvüágnak akar mindenáron megfelelni, ez a Vénusz alapprob­ lémája. Ha ebben kudarcot

vall, az akadályozza az önelfogadást, hiszen a vissza­ utasítás azt jelenti, hogy „nem vagyok elég jó". De mit jelent az, ha valaki a végletekig ragaszkodik a külsőségekhez? Lehet-e Uyenkor valódi öregségről vagy öregedésről beszélni? 225 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Ez a végsőkig ragaszkodás olyankor jelentkezik, amikor a személyiség nem ké­ pes azonosulni az aktuális életkorának megfelelő helyzettel. Hiszen az adottsága­ ink kortalanok, minden életperiódusnak megfelelőek. Akik az örök fiatalság titkát keresik, azt gondolják, hogy az a külsőre vonatkozik. Azt hiszik, ha fiatalnak lát­ szanak, mert kevesebb a ránc az arcukon, a testükön, akkor fiatalok maradnak (a ránc Szaturnusz-szimbólum). De a külsőnk is követi életsorsunk alakulását Nem véletlenül halljuk a bajokkal küszködő embert jelezve azt a mondást, hogy „a gon­ dok ráncokat véstek az arcára". Rövid idő alatt meg tud öregedni egy

ember a sorsától. Nem kell ahhoz hatvan­ évesnek lennie, hogy tökéletesen összeomoljon vagy öregnek érezze magát. Gondoljunk arra, hogy egy nő a harmadik-negyedik gyerekszülés után teljesen átalakult külsővel rendelkezik! Vagy vegyünk egy lányt, aki különleges, szokatlan, egzotikus szépségű, bár ez számunkra akár csúnya is lehet. Hol van az ő Vénusza? Vagy neki nincs? Fel kell ismernünk, hogy a Vénusz analógiája abban az élethely­ zetben, abban a társadalomban Vénusz csak, amelybe az illető egyén született. Emiatt nem hasonlíthatjuk össze egymással két különböző életkorban és -helyzet­ ben lévő nő vénuszi analógiáját, hiszen mondjuk az egyik lányként a Vénusz-kor­ szakát éli, míg a másik anyaként már a Hold-periódusában van. Ezért van nagyon sok nő bajban, amikor Hold- vagy Vénusz-támadottság jele­ nik meg a horoszkópjában, amely óriási feladat az életében. Ezért, amikor például a Holdat a Vénusz

támadja (vagy fordítva: amikor a Vénuszt a Hold támadja), sok nő bajban van, mert ezt az aspektust úgy éli meg, hogy az anyagág (Hold) nem­ csak a női mivoltát, de a korát (Vénusz) is veszélyezteti. Azt éli át, hogy az anya­ ságtól megöregszik; azt érzi, hogy ha a Vénuszt elveszti, akkor megöregszik, és ettől minden ember fél, mert mindenki szeretne fiatal maradni. Ezért tehát két bolygót tartunk leginkább az öregedés, az öregség két ellenté­ tes szimbólumának: a Vénuszt és a Szaturnuszt. Természetesen az sem véletlen, hogy a két bolygó közös analógiái közé tartozik a bőr. A külvüág az ember bőrének állapota, minősége alapján érzékeli az öregséget: ahhoz képest öreg vagy fiatal valaki, amilyen a bőre. Hiszen mindenki azt figyeli, milyen hatást kelt másokban a külseje. Nem a gondolkodása, vágyai, tettei alap­ ján ítéli meg egyik ember a másikát, hanem a külseje, elsődlegesen a bőre alapján. Azt

figyeljük, hogy néz ki a másik, milyen a külseje. Ez természetes is, hiszen első benyomásunkat egy másik emberről a külseje alapján nyerjük, abból határozzuk meg a korát és a hozzá való viszonyunkat. Ha valaki kora szerint 40 éves, de 20 évesnek néz ki, azt gondoljuk róla, hogy annyi is. Ez akkor veszélyes, amikor az illető is elhiszi magáról ugyanezt, mert úgy is kezd majd élni, mintha 20 éves lenne. Saját érzéseinkre hagyatkozva kell élni, nem pedig mások véleménye szerint! Életünkben a fiatalság vágya és képe nagyon sokáig egy szinten van, minek so­ rán nem érzékeljük és nem is tapasztaljuk az öregedést. De végül mégis csak el 226 ÖREGSÉG ÉS FIATALSÁG AZ ASZTROLÓGIÁBAN kell jutnunk az életkorunk elfogadásáig, és ebben legnagyobb segítségünkre a pá­ runk lehet. De néha megrettenünk, gondolván, hogy „már nem vagyok elég fiatal, nem vagyok elég szép", és pánikba esünk még akkor is, ha stabil

párkapcsolatban élünk. „Lehet, hogy már nem kellek neki?" Minden ember lelkében él egy Vénusz­ kép, és ennek a Vénusz-képnek együtt kellene öregedni a testi valójával. Hiszen amikor még húszéves valaki, egészen más fiúk vagy lányok tetszenek neki, mint ötvenévesen. A bennünk élő Vénusz, a szépségről és a harmóniáról alkotott ké­ pünk változik, velünk öregszik. De így van ez minden korosztállyal, mert mindanynyiunkban van egy olyan belső Vénusz-kép, ami velünk együtt változik Ezek az úgynevezett „normálisan öregedő" egyének, akiknél külső változásaikkal együtt alakul át a belső kép. Emiatt csodálkozunk rá az olyan kapcsolatokra, melyekben túl nagy a korkülönbség. Ez azt mutatja, hogy a pár egyik tagjának más a Vénusz­ képe. A külső Vénusz a belső Vénusszal együtt változik. Mindannyian megöregszünk, és velünk együtt azok is, akikkel életünk során kapcsolatba kerültünk vagy akik­

nek vágyát felkeltettük, és még azok is megöregszenek, akik a mi vágyainkat kel­ tették fel. Harmonikus esetben tehát a külső és belső kép együtt változik Ilyen esetben el tudjuk fogadni, hogy negyvenévesen negyvenévesnek látszunk és tarta­ nak bennünket mások is. Nem biztos, hogy jó, ha valaki ötvenévesen a húszéveseket kergeti. Ha leragad a minta, nem tud az ember továbblépni, és például hatvanévesen még mindig csak a huszonévesekkel keresi a kapcsolatot. Ebben az esetben az illető tudatában lé­ tező minta, vagyis a Vénusz-kép leragad egy előző életkorának szintjén, és nem tudja követni a fizikai változásokat. Viszont vannak adottságok és élethelyzetek, melyekbe „beleöregszenek" az em­ berek. Ilyen például: a Hold és a Nap szimbolizálta minták és szerepek Tehát ha egy fiatal lánynak olyan Holdja van, amely arra ösztönzi, hogy nála idősebb férfi­ akhoz vonzódjon. Lehet, hogy azért, mert vágyik az

„anyaszerepre", nem szereti az „éretlen lány" szerepét, ám az idő múlásával ez az analógia a visszájára fordul­ hat, amikor is „beleöregszik" a Hold-szerepbe: már nem idősebb férfiakat keres, hanem fiatalabbakat, hogy velük és általuk élje meg az „anyaszerepet"; és minél inkább beleöregszik, annál fiatalabbakra fog vágyni. Tehát ezek a vágyak nem csak egyirányúan jelentkeznek. Azért nincs a Holdnak kormeghatározó szerepe, mert folyamatosan változik. De a Vénusz mindig Vénusz marad, és csak azt hatá­ rozza meg, hogy az ember hogyan viszonyul a saját életkorához. Nem az időt fog­ ja megmutatni, hanem a mindig változó külsőségeket, mert ezek fogják meghatá­ rozni végül is, hogy kifelé mit fog mutatni. A következő időt meghatározó analógia a Merkúré. Itt is jelen van az anyag: a félkör és a kör - a lélek és a szellem - uralja az anyagot. 227 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE MERKÚR Ez

a bolygó dönti el, hogy az ember mennyi idősnek érzi magát, mennyire fia­ talnak vagy öregnek. Mit jelent ez? Mindenki olyan idősnek érzékeli magát, ami­ lyennek a fizikai valóját tapasztalja, ez a megfogalmazás pedig sokkal igazabb, mintha azt mondanánk, hogy amilyennek érzi magát. Mert amit magunk körül ta­ pasztalunk és amit meg tudunk valósítani, annak függvényében értékeljük önma­ gunkat. Amíg van számunkra új tapasztalás, amíg nyitottak vagyunk az újra, ad­ dig nem érezzük öregnek magunkat. Sokszor vetik az idős emberek szemére, hogy napra nap csak a televízió előtt ülnek. Részben természetesen igazuk van azok­ nak, akik ezt nehezményezik, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az öregek szá­ mára a tévé az információszerzés és a kapcsolattartás elsődleges forrása és for­ mája lehet. A Merkúr analógiái közé tartozik mindenféle kapcsolat, mozgás, tapasztalás és közvetítés. Ha a Merkúr alapján szeretné

valaki fiatalnak érezni magát, akkor ezt elsődlegesen a kapcsolatai fogják jelezni: minél kiterjedtebbek a kapcsolatai, an­ nál fiatalabbnak érezheti magát. A magány, az egyedüUét beszűkíti a kapcsolato­ kat, és ez előbbre hozza az öregedést, felerősíti az öregség érzését. A Merkúr analógiáin keresztül jelenhetnek meg a Vénusz és a Mars analógiái is. Azáltal is tapasztal az ember, ha sok barátja vagy barátnője van, és az is a ta­ pasztalások köréhez tartozik, ha megállapítja, kontrollálja, milyen teljesítményre képes. Merkúri analógia esetében tehát mindig a tapasztalatainkhoz való viszo­ nyítás fogja eldönteni, hogy ki hány évesnek, mennyi idősnek érzi magát, és az adott viszonyítási ponton múlik majd, hogy az „időskálán" hová helyezi önmagát. A merkúri emberekre jellemző leginkább a tapasztalatok racionalizálása, és ettől függ, müyennek érzik magukat. Mindazonáltal többnyire azt mondják

rájuk, hogy fiatalosak, mert fürge mozgásúak. Ez azonban őket nem érdekli A merkúri emberek saját tapasztalásaik alapján fogják a korukat meghatározni. Nem a külvüág véleményétől, hanem saját elvárásaiktól, mozgékonyságuktól teszik majd füg­ gővé mindig viszonyulásukat az időhöz, hiszen ennek alapján is fiatalnak érezhe­ tik magukat. Az asztrológiában tehát a kormeghatározás nem egy bolygótól függ, hanem a rendelkezésünkre áUó különböző analógiáktól. Csak hát van a személyiségünknek is egy része, ami megmutatja, hogy az analógiákat hogyan valósíthatjuk meg. Ha valaki vénuszi ember, mondjuk Mérleg, neki hiába beszélünk a Merkúrról, ő csak a saját Vénusz-képe alapján tudja csak magát szépnek érezni, fiatalnak vagy öregnek. Viszont egy merkúri embernek hiába beszélünk a külsőről, ő nem azt fogja nézni. Egy marsikus embernek pedig meséihetünk az összes többiről, ő azt fogja gondolni: „Ameddig

tudom csinálni, ameddig győzök, ameddig harcolok, ad­ dig fiatal vagyok". 228 ÖREGSÉG ÉS FIATALSÁG AZ ASZTROLÓGIÁBAN Gondoljuk végig: az állatvilágban addig fiatal az egyed, amíg nem tudják legyőzni; de az ősi nomád népeknél is a meggyengült királynak vagy veze­ tőnek át kellett adnia helyét az erősebbnek; mert ha nem tudta kivívni és megtartani vezetői fensőbbségét, félre kellett állnia; általában ezután meg is halt; azonosult az öregséggel, a Szaturnusz egyik analógiájával. De a Sza­ turnusz egyben az élet végét is jelentette: mert ha elérte a szaturnuszi kort, abban a pillanatban és abban a bolygóanalógiában meg is szűnt a létezése. Hiszen csak az vezetheti a népet, aki képes megvédeni, márpedig erre egy öreg ember nem alkalmas. És mi történik a bölcsekkel? Hozzájuk hogyan viszonyulunk? A bölcseket a Ju­ piter alapján nézzük: minél öregebb, annál jobb. JUPITER A Jupiter szimbólumában a félkör

uralja a keresztet - a kereszt az anyag, a félkör a lélek -, tehát a lélek uralja az anyagot. A Jupiter mindig az életigenlés, az élettel való azonosulási képességünk szimbóluma. A Jupiter a kiteljesedés, az egység szimbóluma. Abban az élethelyzetben, vala­ mint azon a életterületen lehetünk sikeresek és teljesedhet ki az sorsunk, ahol a horoszkópunkban Jupiter található. Ott érezhetjük át tehát az örök fiatalságot, ott tudjuk igazán megélni, hogy „én mindig tettrekész vagyok". Mert amíg képesek vagyunk élni a lehetőségeinkkel, addig fiatalnak is érezhetjük magunkat, életerős­ nek, aktívnak. A Jupiter az azonosulás bolygója is egyúttal, ezért ameddig az ember képes el­ fogadni a helyzetét, addig nem öregszik meg. A Jupiter tehát a bölcsesség, de leg­ inkább a kortalanság szimbóluma. Ezért az általa jelzett életkorban már megérti az ember, hogy teljesen reménytelen a harc, a küzdelem, továbbá sokkal eredmé­

nyesebb lehet, ha elfogadja a sorsát és kihasználja a felkínált lehetőségeket. Ek­ korra már megérti, hogy az életért mindent meg kell tennie, viszont a halál ellen semmit sem tehet. Amikor az ember csak azt teszi, amit megtehet, akkor nem érzékel olyan viszo­ nyítási pontot a sorsában, amit nehéznek élhetne meg. Mit jelent ez? Mindenkiben létezik egy belső kép, melyet próbál megvalósítani. Amennyiben a valósághoz közelít ez a belső kép, akkor a Jupiter segít azonosulni az általa inspi­ rált eseményekkel. Nem arról van szó, hogy ki milyennek szeretne látszani, hanem hogy mivel tud azonosulni. Tehát az életszakaszunkkal való azonosulásunk vagy nem azonosulásunk dönti el, hogy milyennek - fiatalnak vagy öregnek, aktívnak vagy passzívnak - gondoljuk magunkat. Ennek megfelelően tehát a horoszkópban elsősorban a jupiteri analógia fogja meghatározni, ki hogyan érzi magát, mikor érzi magát öregnek vagy éppenséggel 229 TAKÁCS

TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE fiatalnak, mikor fogja azt érezni, hogy valami elkezdődött vagy valami véget ért. Ez a Jupiter! A Jupiter esetében a lélek uralja a testet. Amilyen analógiával azonosulni tu­ dunk, amit fel tudunk vállalni, az azzal jelzett életkornak tudunk megfelelni. Min­ den ember az, akinek érzi magát. Még a viszonyításaink sem működnek, ha nem vagyunk képesek elfogadni magunkat. És itt felsorolhatunk különböző lehetősé­ geket: mit tudunk még tenni, mire vagyunk még képesek, de ezek mindegyikével csak azt írjuk körül, ahogyan érezzük magunkat. Innen indul ez az analógia: a Ju­ piter megélése fogja meghatározni, hogy ki milyen élethelyzeteken keresztül juthat el valahová. Önmagában egyik bolygó sem tudja érvényesíteni a maga analógiáját az ember életében, sem a Vénusz, sem a Mars, sem a Merkúr, mert a Jupiteren ke­ resztül kell azonosulnia az embernek az élethelyzetével. Amikor egy horoszkópban a Jupitert

vizsgáljuk, az első analógia, amit a kor­ meghatározásánál néznünk kell, hogy mivel képes az illető azonosulni. Tehát egy Bak-Jupiter egészen más analógiát fog hordozni, mint egy Nyilas-Jupiter. Minden bolygó (kivétel a Nap és a Hold) egy pozitív és egy negatív jegy ura. Az analógiák minden pozitív jegyben a fiatalság felé viszik a személyiséget, és minden negatív jegyben az öregség felé. Mit jelent ez? A Mars a Kos jegy uraként az életerőt, a fiatalságot szimbolizál­ ja. A Skorpióban már inkább a lemondást és a visszavonulást Ha a fiatalságról van szó, akkor a Marsot keressük. A Mars a Kos és a Skorpió jegy uraként van jelen egy horoszkópban. A Kos pozitív jegy, ezért fiatalnak, a Skor­ pió negatív jegy, ezért idősnek tekinthetjük az adott analógiában a vizsgált szemé­ lyiséget. Ugyanez az eljárás követendő a Vénusz esetében is. A Vénusz a Bika és a Mér­ leg jegy ura. A Bika negatív jegy, kényelmes,

lassú, nyugodt, inkább az öregséget szimbolizálja, míg a Mérleg pozitív jegy, a kapcsolatok, a külvilág, a mozgékony­ ság, tehát inkább a fiatalságot jeleníti meg. Ugyanígy értékeljük a Merkúrt, a Jupitert, valamint a Szaturnuszt is a horosz­ kópokban. Mi okozhat nehézséget? Nézzünk erre egy példát! Az élethelyzeteken múlik, hogy ki melyik analógiával érzi magát fiatal­ nak vagy öregnek. Azonban az ember választásait tudatosságának szintje határozza meg. Miért? Ha mondjuk valakinek Bika-Vénusza (öregség) van, de Nyilas-Marsot (fiatalság), Oroszlán-Jupitert (fiatalság), Ikrek-Merkúrt (fiatalság) és Bak-Szaturnuszt (öregség) kapott mellé, akkor mi fogja meg­ mutatni, hogy minek és milyennek érzi magát az illető?Mi dönti el, hogy mit fog választani? Hiszen ez az öt bolygó öt különböző jegyben áll, s ezek mind­ egyike különböző élethelyzeteket, feladatokat és érzéseket indukál. 230 ÖREGSÉG ÉS FIATALSÁG

AZ ASZTROLÓGIÁBAN Természetesen csak az dönthet, hogy az ember mivel tud azonosulni, mit tud elfogadni önmaga számára megfelelőnek. Ez pedig mindig az élethelyzettől függ, amiben alapvető szerepe lehet a Napnak, a Holdnak és az aszcendensnek. Az ese­ mények, amelyek a feladataink felé visznek, alapvetően alakítják az érzéseinket. Minél közelebb vannak vágyaink a feladatunkhoz, annál könnyebben élünk. Ez pedig csak a Napon, Holdon és az egón keresztül lehetséges. Az életkor érzéseit pedig mindig az határozza meg, hogy melyiket vagyunk hajlandóak arra a szintre emelni, amely analógián keresztül elérhetjük a tudatosodás magasabb szintjét. SZENVEDÉLYEINK HÁTTERE Csak akkor válunk kiszolgáltatottakká, ha sorsunkban i •. intünk, . Szűkebb és tágabb környezetünkben is gyakran hallunk vagy olvashatunk szenve­ délybetegségekről és a szenvedélybeteg emberekről. Igazából ezeknek a betegsé­ geknek a megjelenése a világban

egy olyan folyamat eredménye, ami egyúttal a társadalmi változásokat is tükrözi. Természetesen szenvedélyek mindig voltak, de hatásaikban és az emberi sorsok átalakításában ma egészen más szerepet vál­ lalnak. A következőkben arra szeretnék rávilágítani, hogy ez a változás honnan is ered, miért van erre szükség, miért találkozunk vele, és ez a találkozás hova visz el bennünket. A szenvedély mibenlétét egy mondattal így lehetne megfogalmazni: „Szenvedély az, amikor valaki egy, a teljes személyiségét eluraló vágyát próbálja megélni, amely esetben maga a vágy uralja a személyiségét". Azt a dilemmát, hogy mit je­ lent a szenvedély a mai ember számára és mennyire vagyunk mi magunk is fog­ lyai szenvedélyeinknek, érdemes egy kicsit átgondolni. Mindezt természetesen az asztrológiai szimbólumrendszer formanyelvén keresztül világítva meg. Először is azt keh megértenünk, hogy a bolygóanalógiák közül melyik

jelöli a szenvedélyt. A szenvedélyek elsősorban a Plútó és a Neptun analógiái közé tar­ toznak. Ha azonban azt állítjuk, hogy az a szenvedély, amikor a vágy uralja a sze­ mélyiséget, akkor ez a kijelentés két másik bolygó analógiáihoz is kapcsolható, mégpedig a Marshoz és a Vénuszhoz. Ha meg akarjuk érteni szenvedélyeink moz­ gatórugóit, akkor ennek a két bolygónak az analógiáit kell megkülönböztetnünk és vizsgálnunk. Az asztrológiában a két bolygó alapanalógiája ismert: a Mars az akaratunk, a vágyaink, a Vénusz pedig a vágyaink felkeltésének tárgyát és módját jelöli. Miért olyan fontos ennek a két analógiának a jelenléte és megnyilvánulása az életünk­ ben? Azért, mert a mindkét analógia együtt és egyszerre egy másik bolygóanalógiában nyüvánul meg, ez pedig a Plútó. A szenvedély attól válik szenvedéllyé, hogy 232 SZENVEDÉLYEINK HÁTTERE a két hatás (tehát a marsi és vénuszi) egyszerre,

egy időben van jelen az életünk­ ben (mint Plútó). Gondoljunk csak bele: ha egy ember úgy érezné, nem valósulhat meg az a vágya, amelynek kiteljesítésére törekszik, akarata sem irányulhat erre (Mars), akkor nagyvalószínűséggel szenvedélye sem lenne, hiszen a szenvedélyt valamivel fel keh kelteni, amit csak a Vénusz analógiáinak segítségével lehet meg­ tenni. De nem lehet egyszerűen csak kijelenteni, hogy a szenvedély káros. Bármiben megjelenhet a szenvedély melynek tárgya akár a szerelem, a pénz, az alkohol vagy a drog, de az asztrológia vagy ezoteria is, sőt még a munka is lehet. Meghatá­ rozhatjuk tehát így is: az lehet szenvedély, ami mellett elkötelezzük magunkat. A szenvedély fogalomnak bár általában negatív felhangja van, de pozitív aspek­ tusát is fel kell ismernünk. Mi az oka ennek a minőségi megkülönböztetésnek? Miért mondjuk, hogy az olvasás szenvedélye pozitív, az alkoholfüggőségé meg ne­ gatív? Miért

gondoljuk ezt? Erre a kérdésre a választ a Plútó kapcsolataiból érthetjük meg. Abban az élet­ helyzetben, amelyben Plútó - mint a szenvedélyek jelölője - megjelenik, az embe­ rek mindenképpen eljutnak odáig, hogy lemondanak az egójukról, az önérvényesí­ tésükről. Ezt jó esetben maguktól megteszik, amikor is formát ölthet egy pozitív szenvedélyben, de akaratunk ellenére is létrehozhat ilyesmit a sors, ez pedig le­ mondáshoz, áldozatisághoz, gyengeséghez, betegséghez, alkoholizmushoz, függő­ séghez vezethet bárkit, továbbá az ezzel járó negatív életérzéshez, vagyis a Neptunhoz. Ezért elmondhatjuk, hogy csak azokat az önsorsrontó hatású neptuni analógiák manifesztálódása következtében kialakuló szenvedélyeket nevezhetjük negatívu­ moknak, amelyek megjelenése után az ember már nem képes többé irányítani a saját sorsát. Emiatt azok a szenvedélyek hordoznak neptuni analógiákat, melye­ ket a társadalom

elítél és büntet vagy problémának bélyegez. Századunkban a szenvedélynek Plútó-problémaként való megjelenésében ugyan­ is az a legnagyobb rákfene, hogy a lemondáshoz, a vesztésekhez-veszteségekhez, vagyis a Neptunhoz kapcsolódik. Ez független attól, hogy a Plútót szenvedélyben vagy valami másban éljük-e meg. Itt van például a játékszenvedély. Lehet-e a játékot szenvedélynek nevezni? Ter­ mészetesen nem, mert a játék a Merkúr analógiája, tehát maga a játék sem szen­ vedély, és sohasem is válhat szenvedéllyé. A hétköznapi értelemben azonban az emberek úgy ítélkeznek afelől, ha valaki elmegy egy kaszinóba játszani, hogy az illető a játékszenvedélyét éli ki. Ez nem így van, mert ha így lenne, akkor otthonra venne magának egy házi rulettet, és azt pörgetgetné. Ez esetben viszont még nem a játék a szenvedélye, ekkor még csak a győzelem, a nyeremény, a siker iránti vágya támad fel: azt akarja érezni, hogy

kielégítette a vágyát, legyőzött valakit, megszerzett valamit, amit mindenki meg 233 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE akar szerezni (ez természetesen Mars-analógia). Az illető azonban szép lassan egyre több időt tölt ezzel, a játék szokásává válik, és ez már a Vénusz analógiája, amikor is a vágy felkeltődéséről van szó. A két analógia együttes megjelenése pe­ dig a szenvedélyt hozza, ami a Plútó „hatásköre". S itt bezárul a kör: ismét itt van, összes analógiájával együtt, a Neptun, hiszen a győzelem, a verseny iránt támadt szenvedély mindenképpen magában hordozza a lemondást, az áldozatiságot és a függőséget. Ez a döbbenetes az egészben, hogy a szenvedély bizony mindenképpen el is juttatja az embereket ide. Ahhoz, hogy megértsük ennek a folyamatnak a gyökereit, egy kis kitérőt kell tennünk egy másik irányba is. Meg kell értenünk ugyanis, hogy mi az ember szü­ letésének célja. Ha ezt néhány

szóval akarnánk ezt a célt megjelölni, akkor azt mondhatnánk: minden ember arra született, hogy kiteljesedjen, valakivé váljon és megélje a tökéletességet. Ennek véghezvitelét a sors mindenki számára szinte kö­ telezővé teszi. Az a tökéletesség, az az egység, amit minden ember keres, az úgy­ nevezett Nap-analógia megvalósult, beteljesített formája, aminek létezésében az asztrológia hisz, magáénak vall és örökké keres. A tökéletesség, az egység az a Nap-analógia, amit úgy fejezhetünk ki, hogy csak az lehet egy, ami ha kettő is, egy. A Nappá válás folyamatát pedig a következő gon­ dolatsorral érzékeltethetjük. Amikor megszületünk, rögtön megjelenik világunkban a polaritás, tehát megje­ lenik a Nap és a Hold is. A Nap és a Hold, illetve a két ősprincípium által kifejezett elvek a mai ember számára szinte elfogadhatatlanok, mivel a Nap-szerep a fele­ lősségvállalás jelképét mutatja, a Hold-szerep pedig

egyfajta alárendeltséget szim­ bolizál. Egyik oldalt sem kedveljük túlságosan Ez a korunkban meghonosodott gon­ dolkodás eredménye. A világban mindenki úgy képzeli, hogy az emberi kapcsola­ tokban az egyenrangúságnak, az egyenjogúságnak és az egyenlőségnek kell ér­ vényesülnie. Ezzel nincs is semmi probléma Csak az a baj, hogy ha a Nap- vagy Hold-szerepet nem vállaljuk fel, akkor megpróbálunk úgymond a Holdból Vénuszt, a Napból Marsot csinálni, magyarul: a Vénusz és a Mars analógiáin keresztül akar­ juk a szerepek adta lehetőségeket megélni. Azonban ennek eredménye a plútói analógiák felszínre kerülése lesz, s mint tudjuk, a Plútóban a Mars és a Vénusz egyszerre van jelen. Ezt találjuk, láthatjuk hétköznapjainkban is: a nő klasszikus szerepe (Hold) el­ tűnőben van, s helyette megjelenik a vénuszi nő, aki azonban a Mars analógiáit is hordozza. Ezt a női szerepet próbálja a mai társadalom idealizálni, elfogadtatni:

azt a nőt emeli piedesztálra, aki sikeres, szép, egyúttal energikus és kezdeménye­ ző is. Ez a nő szerepe szerint meg kell hogy feleljen azoknak a normáknak, ame­ lyeket a társadalom elvár tőlük, különben önelfogadási zavaraik támadnak. És mindegy, hogy valójában él, létezik vagy sem valahol az igazi női szerep, mert a nők többsége nem ezt keresi. Ha megkérdezünk egy fiatal lányt, hogy ő a klasszikus 234 SZENVEDÉLYEINK HÁTTERE női szerepről mit gondol, egészen biztosak lehetünk abban, nem a Hold klasszikus szerepét említi majd, hanem a Vénuszét. Ezzel sincs azonban semmi probléma, hi­ szen vele szemben megjelenik a Mars, amit megint megélhet a hétköznapok szint­ jén, a vágyaiban, az akaratában. Azonban a férfiak többsége éppúgy nem a klaszszikus férfiszerepeket éli, így nagyon sok esetben a szerepek felcserélődnek Ez pedig nem az udvarláskor fog kiderülni, hanem majd az együttélés során. Ezzel viszont az a

probléma, hogy az a férfi és női szerep, amit az emberek a Napon és Holdon keresztül minden további nélkül harmonikusan is megélhetnének, ilyen módon már nem teljesedhet be, mivel a Mars és a Vénusz már nem tudja létre­ hozni a klasszikus Nap- és Hold-szerepeket. E két bolygó analógiái kizárólag egyet­ len másik egységet képesek létrehozni, ez pedig nem más, mint ismét a Plútó. A Plútónak saját világunkban a következő analógiái nyilvánulnak meg. Elsősor­ ban a hatalom. Aki a hatalom közelébe kerül, mintha megőrült volna, úgy viselkedik, mintha isten lenne, pedig nem az, senki sem az, amit aztán a világ majd bizonyít is. A hatalom gyakorlása aztán magával hozza az elnyomást, az elnyomott embe­ rek tömegét, így jön létre a Plútó és a Neptun kapcsolata. A másik Plútó-analógia a gazdagság. Mit jelent az emberek számára ma a gaz­ dagság, amikor sokan aprópénzért adják el a lelküket? Gondoljunk egy kicsi bele a

gazdagság fogalom „mai" jelentésébe. Társadalmunkban hétköznapi szinten majd­ nem mindannyian olyan dolgokra költjük pénzünket, melyekre semmi szükségünk nincs. A legtöbb ember arra költ, hogy másnap újra bemehessen dolgozni, újra ke­ ressen valamit. Ez a plútói analógia hatása: a gazdagság látszata, a hamis gazdag­ ság, amit a hétköznapokban az új ház, az új kocsi, az élvezetek jelenítenek meg. S ez azért „hamis" gazdagság, mert boldogabb, belül gazdagabb még senki nem lett tőle. Azonban a gazdagság csak a szegénység analógiájával együtt jelenhet meg, és így máris létrejön a Plútó és Neptun kapcsolata. A Plútó következő analógiája: a testiség, a szenvedélyes szexualitás. Ma a pár­ kapcsolatok többsége akkor bukik meg, amikor a két ember a testiséget már nem tudja olyan módon gyakorolni, mint mondjuk tíz-tizenöt évvel korábban vagy nem azon a hőfokon. Ha végiggondoljuk, hogy egy házasság, egy

párkapcsolat megszű­ nésének mi a fő oka, akkor megint csak a Plútó analógiáit ismerjük fel: a szenve­ délyeket. Természetes módon a vágyak idővel alábbhagynak, és ismét létrejön a Plútó és a Neptun kapcsolata. Társadalmi szinten is egyre érzékelhetőbbé válnak a szenvedélyes szexualitás - mint plútói analógia - hatásai, amelyeket saját életvitelünkkel vonzunk be saját világunkba, hiszen egyre kevesebb ember él stabil párkapcsolatban, melyben meg­ valósulhatna a Nap és Hold egysége, márpedig párkapcsolat nélkül szinte lehe­ tetlen - persze, azért lehet - megélni az egységet. A Vénusz és Mars egységét keres­ sük, ami az ösztönszintű szenvedélyek világába visz minket, hiszen a Plútónak ez 235 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE a „maradék" analógiája, úgymond, amit még alkalmazni tudunk, mivel a gazdag­ ság és a hatalom egyike sem állandósítható kategória. Egy dolog lesz áUandó, ez pedig a

szenvedély. Tehát, akinek valamilyen szen­ vedélye van, az az ember plútói analógiának van birtokában. Ennek viszont ára van. Biztos, hogy van olyan ember, akinek a pénz vagy a halatom, vagy a testiség, vagy az élvezetek a szenvedélye, ami a vágyait kielégíti. De tudjuk-e, hogy ez mi felé visz? Minden egyes szenvedélynek egy speciális probléma a gyökere, abból vezethető le. Itt rögtön felmerül egy kérdés: ha ezt a problémát felismerjük, kell-e tenni el­ lene valamit vagy meg lehet-e változtatni a kialakult helyzetet? A válaszért újból az analógiák értelmezéséhez kell fordulnunk. Az összes em­ bert, aki plútói élethelyzetbe kerül - gazdaggá válik vagy hatalmat kap -, a Plútó el fogja juttatni a Neptunig. Tehát, ha a szenvedélyt mint analógiát akarjuk megol­ dani vagy megváltoztatni, két dolgot tehetünk. Az egyik: adunk helyette „valamit", ami a szenvedély helyébe lépve kiváltja a lemondást és csökkenti a

veszteségérzetet. A másik: meggátoljuk az illetőt abban, hogy egyáltalán eljusson a szenvedélyekig. De hogy ezt miként tudjuk megtenni, olyan kérdés, amelyre sokan keressük a választ, ám nem biztos, hogy megtalál­ juk. Ha az egység szimbólumát akarjuk megvalósítani (Nap és Hold), azt rettene­ tesen nehezen tudjuk elérni és hosszútávon megtartani. Amikor fiatalok vagyunk ez nem olyan nehéz, hiszen a nő gyereket szül, és automatikusan Hold-szerepbe kerül, tehát létrehozza a Napot is. A kérdés csak az, hogy meddig, hány éves korig tud gyermeket szülni szerepe (Hold) betöltése érdekében, illetve hány gyermeke lesz annak a férfinak (Nap), aki azt mondja, „Én a családomért élek"? Rögtön meg­ jelennek azok az analógiák, hogy „fontos a család.", de fontosak mellette más dolgok is, például az anyagiak, és olyasmik is, amelyeket meg szeretnénk bennük vagy általuk élni. Ez idáig teljesen érthető, hiszen vágyainkat

nagyon jól irányítja a külvilág. Sem­ mi mást nem kell tenni a mai emberrel, mint felkelteni a vágyait, hozni valamilyen analógiát és máris „ráugrik". Vágyaink felkeltésére a médiák, a reklámok, a világ tudományos eredményei és az egyesek anyagi előrejutásáról szóló hírek tökélete­ sen alkalmasak. Mindent meg tud már oldani a mai tudomány, a mai kor embere anyagi szinten nagyjából mindenre képes, mindent meg tud alkotni. Ám az emberiség összes ké­ pességével és tudományos eredményével egyetlen dologra nem képes csak: az em­ bert boldoggá tenni. Márpedig a szenvedélyeink azért támadnak, mert boldogok szeretnénk lenni. Azt hisszük, ha egy szenvedélyünket kielégítjük, boldoggá válunk általa. Tegyük a szívünkre a kezünket, úgy válaszoljunk erre a kérdésre: „Szeretnénk-e boldogok lenni?" Kitalálhatjuk: kivétel nélkül mindenki igent mondana. És most gondoljunk 236 SZENVEDÉLYEINK HÁTTERE arra,

hogy meg tudjuk-e élni az egységet, meg tudjuk-e élni a Nap és a Hold analó­ giáiban a boldogságot? Ha erre a kérdésre nemleges a válasz, akkor fordulunk a Vénusz és a Mars irányába, hogy majd arrafelé keressük a boldogságot. Ez utób­ bi esetben viszont a következő alternatíva adódik: megéljük a plútói analógiák va­ lamelyikét (hatalom, gazdagság, szenvedély) - és látszólag boldoggá válunk -, aminek eredményeképpen eljutunk a Neptunig, illetve el sem jutunk a Plútóig, egyből a neptuni analógiák valamelyikét éljük meg. Ezek a neptuni analógiák pedig a csalódás, az illúziók, ezért a boldogtala-ság is, de ugyanígy az áldozatiság, amihez el lehet jutni a Plútó „közreműködése" nélkül is. Tehát két dolog irányából közelíthetjük meg a szenvedélyeket: az egyik az egység, ami a Halak szimbóluma, a másik, pedig a Neptun, ami a Halak jegyé­ nek bolygója. Ennek alapján a következő két dolog egyike mellett

dönthet minden ember: vagy kiválasztja, hogy kivel és miként fogja megélni az egységet, vagy a Neptun által hozott életesemények közül választ egyet. Nem véletlen, hogy a szenvedélybetegek terápiás kezeléseként gyakran alkal­ mazzák valamelyik művészeti ág gyakoroltatását, azaz egy neptuni analógiát. Sokszor hatásos a vallás iránti érdeklődés felkeltése, hiszen nagyon sok szenve­ délybeteg megtér, ez is neptuni analógia. De ha valaki éppen egy plútói analógiát él, akkor elég nehéz tudatosan a Neptunt választani. Márpedig a lemondás is Neptun-analógia A leghétköznapibb szenvedély a dohányzás. Sok olyan embert ismerünk, aki napról napra szenved tőle, mégsem tudja abbahagyni. Nagyon egyszerű azt han­ goztatni, hogy a dohányzásról bármikor le lehet mondani, amíg azt hisszük, hogy ez kizárólag az akaratunkon múlik, miközben pedig pont az akaratunk hozta lét­ re. De nem az akaratunkon múlik a dohányzástól való

megválás, hanem a Neptunon; kizárólag ezen bolygó analógiáin múlik, hogy fel tudjuk-e vállalni magunktól az önfeláldozást, a lemondást vagy az áldozatiságot. Amikor szenvedélyekről beszélünk - bármilyen szenvedélyről is legyen szó -, fel kell ismerni, hogy az miért keletkezett. Aki szerelemben él, nem látja, hogy a szerelem mit és mennyit ér, ellentétben azzal, aki rajta kívül áll. Benne lenni, átél­ ni egészen más dolog, mint kívülről szemlélni. Amikor a szenvedélyről beszélünk, könnyen mondjuk, hogy: „Le kell szokni róla!" Könnyen odavetjük az alkoholistá­ nak, a játékszenvedélyben élőnek, a dohányzónak, hogy szokjon le róla. A kény­ szerevőnek is lazán azt tanácsoljuk, hogy ne egyen állandóan, pedig rájöhetnénk, hogy ő ezt nem tudja megtenni, hiszen ha le tudott volna szokni róla, már rég nem enne kényszeresen. Az alkoholista is nagyon jól tudja, hogy jobb lenne, ha nem inna, nagyon jól tudja a

játékszenvedélyben élő ember is, hogy jobb lenne, ha ez a szenvedélye nem lenne, de mégsem tud másképpen tenni, mert a tudatában lévő megoldási lehetőségek közül hiányzik egy olyan analógia, „amire" válthatná. Nem véletlenül beszélnek annyit a szenvedélybetegeknek a családról. Hiszen a család 237 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE a Hold és a Nap (az egység) analógiáit hordozza, és ez az oka, egyúttal a megol­ dása is az egész problémának. Sok esetben azonban már nem oldható meg Nem marad más csak a Neptun analógiáinak valamelyike. A betegség az asztrológiában szintén a Neptun analógiái közé tartozik, így min­ den betegség neptunivá teszi az embert. Kevés olyan neptuni analógia van, ame­ lyet önmagunktól, saját akaratunkból választanánk. Hétköznapi szinten abban a pillanatban, amikor egy ilyen választás elé kerülnénk, úgy fogjuk feltenni a kér­ dést, hogy „Miért mondjak le valamiről (Neptun),

ha nem kell, ha nem érzem, hogy le kell mondanom róla?" Ez annyit jelent tehát, hogy mielőtt az ember valamilyen neptuni élethelyzetbe kerülne, nem érzi, hogy az neki problémát jelentene. Hétköznapi szinten ez úgy néz ki, hogy például egy alkoholista, ha tudná, hogy ha nem öt sört inna, csak négyet, akkor nem lenne alkoholista, négynél valószínű­ leg megállna; a játékszenvedélyben élő ember is, ha tudná, hogy ha havonta csak egyszer menne játékgépezni vagy a kaszinóba, akkor nem lenne szenvedélybeteg, ő is csak annyiszor menne el. Amíg még nincs benne az ember, azt hiszi, hogy a határok megtartása csak rajta fog múlni. Amikor egy embernél már észrevehető, hogy az alkoholizmus határán van, ő akkor azt fogja mondani: „Hát, én bármikor le tudnék szokni az italozásról, csak most még nem akarok"; a játékszenvedélyben élő is azt mondja: „Ha akarom, rögtön abbahagyom, csak azért csinálom még min­ dig, mert jól

esik". Mindegyikük azt gondolja, hogy le tudna mondani a szenvedé­ lyéről. És ez mindaddigigaz is, amíg meg nem próbálja! Mert abban a pillanatban kiderül, hogy nem tud elszakadni, nem tud leszokni róla. Tehát akkor nevezhetünk valakit szenvedélybetegnek, ha már ott tart, hogy lemondana a szenvedélyéről, de nem tud. Amíg idáig el nem jut valaki, nem szenvedélybeteg! Sokszor halljuk, hogy azért élnek függőségben, mert nincs elég akaraterejük leszokni róla, ezért növelni kell az akaraterejüket. De hiszen az akaraterő, az akarat, a vágy, a Mars-analógia hozza létre a szenvedélyt! Ha ezt növeljük (a vágyat, a Mars hatását), akkor a szemben lévő analógia, a Vénuszé is nőni fog. Ahogy növeljük az akaratot, úgy nö­ vekedik a vágy, a kísértés. Hiszen ez a két bolygó a Kos és a Mérleg, a Bika és a Skorpió jegyének urai, amelyek a zodiákus körön szemben állnak egymással! Te­ hát ha a szenvedélyeket akarja valaki

megélni, annak egyetlen egy módszer áll rendelkezésére: megoldásként a Neptunt kell választania. Ha pedig már létrejött a helyzet, benne van, akkor is Neptun-analógiát - egy másikat - kell a szenvedély­ betegségben élőnek adni, hogy megélhesse a szenvedélyét. Az már rajta múlik, hogy hajlandó-e ezt a másik neptuni analógiát választani, hajlandó-e a hitet, a vaUást, a művészetet, az önfeláldozást megélni? És persze nem a dohányzásról, az italról, a játékról kell leszoktatni, hanem helyette fel kell kínálni neki valami mást, amiről még csak nem is sejti, hogy általa leszokhat a szenvedélyéről. Ezért kezd el fog­ lalkozni nagyon sok szenvedélybeteg éppen azokkal, akik szintén szenvedélybete238 SZENVEDÉLYEINK HÁTTERE gek, mert több esélyt ad önmagának is a leszokásra, ha azoknak segít, akik hason­ ló problémával küzdenek. A váltást abban a fázisban kell kezdeni, amikor „tiszta" a szervezete vagy a

tudata, akkor kell változtatni a helyzetén. A szenvedélybetegség réme ott lebeg mindannyiunk feje felett, hiszen holnapra bármelyikünk szenvedélybeteg lehet, bár ma még nem gondoljuk, hogy ez megtör­ ténhet. Azt hisszük, mert jelenleg még nincs részünk benne, soha nem is lesz Nemrégiben végeztek egy olyan kísérletet, hogy ha az embertől valaki az utcán pénzt kér, ki kinek ad szívesebben. Először egy fiatal lány kéregetett azzal a megokolással, hogy randevúra menne metróval, de nincs pénze, mert elvesztette, ezért kér. Az emberek többsége adott is neki Aztán egy öltönyös férfi kezdett el kéregetni azzal, hogy kilopták a zsebéből a pénzt, valaki se­ gítse ki egy metrójegy erejéig. Ebben az esetben is adott a többség Aztán egy hajléktalan kezdett el kéregetni, hogy éhes, ám neki senki sem adott semmit. Vajon miért? Mert az ő helyzetével senki sem akart azonosulni, az első két helyzetről viszont általában el tudták

képzelni, hogy velük is előfordulhat. Mindannyian hatalmas energiával törekszünk arra, hogy a Plútó analógiáit meg­ élhessük, és ezáltal hatalomra és gazdagságra tegyünk szert. Ez a kérdés - hogy ki válik szenvedélybeteggé - még csak nem is az ezoteriával foglalkozók vagy a kí­ vülállók viszonylatában merül fel, hiszen az ezoteriában is gyakran látjuk, hogy valaki a Plútó egyik analógiáját szeretné magáévá tenni. Közülünk is többen pró­ bálnak valami olyasmit megélni, amiről azt hiszik, hogy többek, mások lesznek az ezoteria gyakorlása által. A valóság azonban nem ezt mutatja Sokszor ugyanab­ ba a hibába esünk, mint mindenki más: csak magunkra gondolunk. Meg kell tanulnunk, hogy olyan világban élünk, ahol a Plútó valamelyik analó­ giája hétköznapjaink része, amelyet folyamatosan megkell tapasztalnunk. A világ arra biztat bennünket, hogy bármit elérhetünk, amit csak akarunk. Itt van minden kézközeiben, és

csak egy villanás keh, hogy azt gondoljuk, akár gazdagok is lehe­ tünk. Hiszen hányan tudnának lemondani azokról az anyagi javakról, amelyeket megteremtettek maguknak, és itt ne gondoljunk milliárdos, dúsgazdag emberek­ re. Az emberi természet mindig többet, jobbat és szebbet kíván Gyakran azt gon­ doljuk, mindez jár nekünk. Ez rendben is lenne, csak nem szabad elfelejtenünk, hogy ez mit jelent: akkor van gazdag ember (Plútó), ha szegény (Neptun) is van, hatalom is csak úgy létezik, hogy áldozatai is vannak, és a szenvedély is csak ak­ kor van lobban fel, ha lángra gyújtja valami. Van is egy ide vágó példa, ami igen jól rávilágít a mondanivalóra. Egyszer régen egy parasztember elment a paphoz, kérve, hogy segítsen ne­ ki: ,^4.tyám, mit tegyek? Felfúvódott a tehén, és ha elpusztul odalesz az egész 239 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE család, hiszen ebből élünk mindahányan." A pap hazaküldte őt azzal, hogy imádkozzon,

Isten majd megsegíti. Az ember hazament, szólt a feleségének: ,^Azt mondta a pap, hogy imádkozzunk, akkor megmenekül a tehénke". Imád­ kozott is az egész család, de a tehénke egyre bőgött, majd reggelre kimúlt. Visszamegy az ember a paphoz, és mondja neki: ,^átyám, egész éjjel imád­ koztunk, de még a gyermekek is, mégis megdöglött a tehénke. Hogy van ez, atyám?" Mondja neki a pap: „Tudod, fiam, ez Isten akarata volt!" Képzeljük el ezt a helyzetet mai világunkban: ellopják az autónkat és azt mon­ daná a rendőr: „De hiszen ez isten akarata volt!" Mit szólnánk hozzá? Korunkban nincs helyük a lemondásoknak. Van-e valami, amiről bármelyikünk is le tudna mondani? Mit tudnánk mi a feláldozni (Neptun)? Azért lenne fontos erre a kérdésre válaszolni, mert a Neptun mindenki életében megjelenik. Minél jobban fogságában tart valakit a Plútó, minél nagyobb a hatalma, minél csillogóbb a gazdagsága, minél

pusztítóbb a szenvedélye, annál több olyan helyzetet teremt számára a sors, amelyben a lemondást kell megélnie, bár ezt már nem tudja ön­ ként felváUalni. Mindannyian ismerünk történeteket, hogyan változott meg egy ismerősünk, mi lett a barátunkból, amikor hatalma lett vagy meggazdagodott, és olyan szembe­ tűnő változáson ment át, melyről nem tudunk nem tudomást venni. Miért lehet ez? Rossz ez a változás? A személyiség átalakulása nem annak kérdése, hogy jó vagy rossz emberrel tör­ ténik-e. A változás a szülött életében törvényszerű és elkerülhetetlen, hiszen az eseményt Plútó uralja. Ez viszont nem állandóságot hoz létre, hanem olyan ese­ ményeket, amelyek az akaratunk eUenére is megvalósulnak. Egy eset lehet kivé­ tel, ha tudatosan hozzuk létre vagy választjuk ki azokat a neptuni helyzeteket, amelyekben a Nap és a Hold együttes analógiái közül az „egység"-et élhetjük. így a két bolygó által

jelzett lehetőségek közül az egyén felismeri a lehetséges megol­ dást. A változás plútói analógiájának tehát csak ez a két megélési módja lehetsé­ ges, így, amikor szenvedélyekről (hatalom, pénz, játék, drog) beszélünk, mindig ezt a két analógiát kell (Neptun vagy Nap-Hold mint „egység") vagy lehet keresni. Hogyan tudjuk ezt a társadalom szintjén megváltoztatni? Hiszen senki nem tud úgy dolgozni, hogy amit a munkájával keres, amit az erőfeszítéseiért kap, azt azért ne költse el, mert úgyis csak a szenvedélyeire költené. Ilyen nincs, így senki nem tud élni. A megoldás az lehetne, ha az anyagilag tehetősebb emberek a Holdnak például a gondoskodás analógiáját valósítanák meg. De hol vannak a gondosko­ dásra alkalmat adó szerepek? Nem az a baj, hogy egy ember arra törekszik, hogy minél többet keressen, hanem az, ha jövedelmét egyéni célú vágyai, szenvedélyei kielégítésére költi. 240 SZENVEDÉLYEINK

HÁTTERE Manapság tízből kilenc ember egyfolytában a biztonságáért aggódik. Aggódik az érzelmi biztonságáért, az anyagi biztonságáért, a testi biztonságáért. Ha körül­ nézünk a környezetünkben, láthatjuk, hogy szinte minden lakás ablakára rácsot feszítettek, sokan pedig attól félnek, hogy elveszíthetik a munkájukat. De tényleg a munkájukért aggódnak? Ilyenkor viccesen talán azt lehetne mondani: „Dolgozni szabad, bárhol szívesen látnak, az megtörténhet ugyan, hogy fizetést nem kapsz, de munkát kaphatsz". Mi azonban nem dolgozni akarunk, hanem anyagiakat sze­ rezni, mert azt hisszük, hogy ezzel alapozzuk meg biztonságunkat, boldogságun­ kat. Hol lehet ennek a határa? Elég-e bárkinek is az a biztonság, ami ötven vagy húsz, vagy akár csak tíz évvel ezelőtt volt? Vagy elég-e annyi, amennyi tegnap volt? Nem biztos, hogy elég, mert általában félünk: nagyon mélyen ott van bennünk a bizonytalanság: „Mi lesz, ha nem

lesz? Mi lesz, ha nem lesz munkám, mi lesz, ha nem teremtek pénzt, mi lesz a családommal?" így aztán egyre inkább belehajszol­ juk magunkat félelmeinktől vezéreltetve olyan élet(helyzet)be, melyben folyama­ tosan a biztonságunkat igyekszünk megteremteni, de mindhiába, mert állandó bi­ zonytalanságban vagyunk. Azonban társadalmunk természetesen ismét a „segítségünkre" siet, hogy kike­ rüljünk ebből a mókuskerékből: ha nincsenek kellő anyagiak vágyaink megvaló­ sításához, akkor adnak hitelt a bankok. Ma már mindenkinek adnak, nincs olyan, amire nem tudnánk hitelt felvenni. Hová vezet ez az út? Ezekkel a lehetőségekkel egyre inkább belehajszolják az embereket a szenvedélyeikbe, hiszen aki megkap­ ta a pénzt, átélheti a szerzés örömét. Ha tudatosan figyeljük a világot, rájövünk, hogy ez miért van így: nem vesszük észre lappangó szenvedélyeinket, nem veszszük észre, hogy sok esetben nem a valódi igényeink

jelennek meg, sokkal inkább csak a vágyaink. Amikor például mosni akar valaki, nem mosószappan keh neki, hanem - egy-egy reklám hatására - mosópor, nem teknő, hanem mosógép, ha ta­ karítania kell, nem porolóra gondol, hanem porszívóra, és egyszer csak azt veszszük észre, hogy mindezzel leginkább életünk plútói analógiák által történő meg­ valósításába hajszolnak bele minket. Azt gondoljuk, így könnyebb, pedig csak más Nem várhatjuk senkitől, hogy teknőben mosson, azt sem, hogy ne mosógépet, mo­ sóport, porszívót használjon, azt viszont elvárhatjuk, hogy tudja, mit csinál, hiszen a Merkúr (tudatosság) az egyetlen, ami a neptuniságot féken tudja tartani. Más nem. A gondolkodással, ha valaki tudatosan átéli, hogy mi ez, akkor igen, akkor meg lehet élni még a neptuni analógiákat is, mert a szélsőséges vágyakat azonnal meg lehet fékezni. Ha tudatos az ember, akkor azonnal a Hold, a Nap vagy a Neptun irányába fordul, mert

rájön, hogy az általuk szimbolizált bolygóanalógiák mi­ ért érkeznek. Erre lehet egyszerű szóval azt mondani, hogy minden szenvedély pozitív, ha azért van, hogy másokat tápláljon, másokat segítsen vele az ember. Egy kutató is szenvedélyesen és megszállottan dolgozik, pedig eredményét nem ő, hanem mond241 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE juk a beteg emberek élvezik. Némileg viccesen szólva pedig: még az alkoholizmus is lehet pozitív, ha az egyik alkoholista a többi elől inná el az szeszt. De egy alko­ holista általában nem ezért iszik. Ez a megállapítás még a sportra is igaz. Ebben az értelemben még az olimpiai játékokat is negatív megélési formának tartom. Gondoljuk csak át, miről szól ma az olimpia! Eddig az összes híradás mind azt taglalta, hogy mennyi pénz kell hoz­ zá, hány első díjat fognak nyerni az olimpikonok stb. És arról senki nem értesül, hogyan reagálják le a versenyzők, mikor nem sikerül

nyerniük. A második helye­ zettet lassan sajnálni kell, mert „csak" második lett. Vajon miért? Szóval az olimpia is egy olyan eszme, ami nagyon jó, nagyon szép lenne, ha nem arról szólna, amiről. Ha nem a pénzről, a szenvedélyekről, a hatalomról szólna, hanem csakis a sportról. Az olimpia mai megközelítésében embert ember ellen fordít, ami bármilyen analógiában negatív megélésnek tekintendő. Hiszen ha vala­ ki az olimpián versenyezőként vesz részt, ez azt jelenti, hogy „Ha én győzök, ak­ kor hatalmam van". A hatalom azonban a Plútó analógiája Az olyan szellemű verseny lenne jó, melynek során azért küzdenének, azért ten­ nének meg mindent a győzelemért, hogy megajándékozzanak vele másokat. Mond­ juk az olimpiai döntő 100 m-es síkfutásának győztese kijelölhetné, hogy a többi sportoló közül ki kapja meg azt az aranyérmet, amelyet megnyert, kinek adja oda a jutalmát. Ő így is a dicsőséges olimpiai

bajnok maradna De nem ez történik Ha­ nem az élre törők szurkálják, doppingolják magukat, hogy valahogy megnyerjék a versenyt, mert a másodikra, az ezüstérmesre már senki sem emlékszik. Ez is szenvedély: amikor valaki lent van az edzőteremben egész nap gyúrja magát, hogy úgy érezze: „Én vagyok valaki", nehogy azt higgyük, hogy ez nem az. Ez is a szen­ vedély megnyilvánulása. A szenvedélyek egyre erősödnek, és főleg amikor önmagunkért küzdünk. Az a küzdelem, amit azért folytatunk nap mint nap, hogy valamit elérjünk, mind-mind szenvedély, hiszen saját céljaink megvalósítása érdekében hasznosítjuk energi­ áinkat. Egy baj van ezzel: ha saját érdekünkben hasznosítjuk energiáinkat, akkor nem tudjuk megélni a tekintélyt, hogy felnéznek ránk. Ki keUene tudnunk jelölni azt a helyzetet, azt az embert, azt a lehetőséget, amiben és akivel ezt megélhetjük. Sok olyan emberrel találkozhatunk, akinek valamifajta szenvedélye

van vagy volt, és itt nem feltétlenül szenvedélybetegekről van szó. Van olyan, aki szenvedé­ lyesen gyűjti az autókat, olyan is akad, aki bélyeget gyűjt szenvedélyesen, olyan is, aki nőket vagy férfiakat. Ezek is szenvedélyek És egyikőjük sem azért él ilyes­ mivel, mert azt jónak vagy rossznak gondolja, hanem mert nem tud másképpen tenni. Mi lehet szenvedélyük oka? Mi lehet az oka annak, hogy egy nő vagy egy férfi úgymond a másik nemre vadászik, és az elejtettek trófeáit gyűjti? Ha innen indulunk, rá fogunk jönni a szenvedély problematikájának mibenlé­ tére is. Hiszen müyen analógiát jelenít meg az a magatartás, hogy egy embernek 242 SZENVEDÉLYEINK HÁTTERE minden nap új és új barátja vagy barátnője van? Végiggondolva ezt, rögtön tudjuk, hogy az életében valami sántít. Kinek és mit akar bizonyítani ezzel a mentalitás­ sal? Tudjuk, ő önmagának akar ezzel valamit bizonyítani, mégpedig azt, hogy „Én vagyok

valaki". Bizony a szenvedélyek valahonnan innen táplálkoznak Gondoljunk bele, miért olyan fontos a fiataloknál is, hogy amikor társaságban vannak, dohá­ nyozzanak vagy alkoholt igyanak! Miért olyan fontos, hogy például azon versenyez­ zenek, ki tud több alkoholt fogyasztani? Miért versenyeznek? Miért versenyeznek a drogok fogyasztásában? Miért jó az, ha egy fiatal elmegy a diszkóba és drogozik, hogy reggelig bírja a mulatozást? Kinek akar bizonyítani, kinek? Hiszen tudjuk, mindez a világot nem érdekli, mert mindig lesz gazdagabb, min­ dig lesz hatalmasabb, lesz, aki többet iszik, lesz, aki jobban táncol, lesz, akit több barátnő vesz körül. A vüágot tehát nem érdekli, akkor kit érdekel? Csakis önmagunkat. Kizárólag saját magunknak fontos a versenyeredmény, hiszen azért teszünk valamit, hogy magunknak bizonyítsunk. Annak az embernek fontos, hogy „vagyok valaki", aki­ nek problémája van az önelfogadásával. Ilyen esetben

célravezető lenne, ha az illető azt a kérdést tenné fel, hogy „El tudom-e és hogyan tudom önmagamat elfo­ gadni?" Mert aki önmagát nem tudja elfogadni, az kívülről hoz be az életébe olyan eszközöket, lehetőségeket, amelyek az önelfogadását segítik. Ha valaki állandóan bizonyítani akar, akkor az azt jelenti, hogy nem tudja önmagát felvállalni, ezért igyekszik a világgal elfogadtatni magát. Az önelfogadás az asztrológiában a Vénusz legelső alapanalógiája. így el is jutottunk a szenvedélyek egyik eredőjéhez, az önelfogadás problematikájához Tehát minden ember első problémája az önelfogadás körül jelentkezik. Mennyi­ re képes önmagát elfogadni, önmagát a külsejével-belsejével, önmagát - a sorsá­ val együtt? Mennyire tud vele azonosulni, mennyire tudja elfogadni, hogy „Én tö­ kéletes lény vagyok"? Innen eredeztethető a szenvedély gyökere. Mert az, aki bel­ ső harmóniában él önmagával, aki

tudja, hogy „Én vagyok valaki anélkül, hogy ezt nekem bizonyítanom kellene", az soha, de soha nem lesz szenvedélybeteg. De aki folyamatosan bizonyít, aki folyamatosan küzd azért, hogy elismerjék, az azza vál­ hat, ha még nem is az. Gondoljunk bele: olyan emberek, akik több százmilliót keresnek évente, kevés­ nek érzik azt. Belemennek olyan cselekbe, olyan botrányokba, olyan dolgokba, me­ lyek egyszerűen megmagyarázhatatlanok, s nem érti senki, miért olyan fontos az valakinek, hogy a nyolcszázmillió forintja mellé legyen még egy küencszázadik is, a hárommilliárd mellé egy negyedik. Miért fontos ez, hiszen nem tud vele mit kez­ deni, nem tudja felélni, nem tudja megélni, nem tud vele mit csinálni. Akkor miért fontos ez neki? Csakis azért, mert bizonyítani szeretne magának, de azt gondol­ ja, hogy a bizonyítás akkor lesz valós, ha mások látják meg, hogy ő mennyire szép, ha mások méltányolják igazán, hogy ő mennyire gazdag,

ha mások ismerik el, hogy 243 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE neki mekkora nagy hatalma van. ha másoktól kapja meg mindezeket, akkor érzi jól magát. Ez azonban nem így van, mert a Plútónak a gazdagságon, sikeren és hatalmon kívül van még egy igen fontos analógiája, melyet az előbbiek birtokbavétele után szintén meg kell élnie az embernek: a magány. Amit tehát minden ember megél a szenvedélyeiben, az a magány. Nincs olyan szenvedélybeteg vagy a szenvedélyé­ nek élő ember - és a bélyeggyűjtő is ide tartozik -, aki ne lenne magányos. Akármüyen szenvedélye legyen, még ha az a legpozitívabb is, mondjuk könyvgyűjtő, akkor is, mert maga a szenvedély önmagában hordozza a magányt. Nézzük meg a társadalmat, az embereket, hogyan élnek! Döbbenetes számokat haUunk az elmagányosodás jelenségét vizsgálva, hogy például ma Magyarországon az emberek 25%-a egyedül él. Természetesen, aki egyedül él, nem feltétlenül magá­

nyos, de nagy részük igen. Ha azt kérdezzük, hogy hány szenvedélybeteg van ma Magyarországon, akkor nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy az emberek 25%-a szenvedélybeteg, és számuk évről évre emelkedik. Nem az a szenvedélybeteg, akit a kocsmából kell hazarángatni, nem az a szenvedélybeteg, akinek a drogambulan­ cián van a helye, mert ők csak a jéghely csúcsát alkotják. Azokból lesznek szen­ vedélybetegek, akik egyre magányosabban élnek, mert kapcsolataik egyre szegé­ nyesebbé válnak, és mert nincs egyetlen ember, akinek ők fontosak lennének. Ok a szenvedélybetegek, ők mind azok vagy azzá válhatnak. Mi azonban azért vagyunk - mindenki azért van -, hogy erre a jelenségre felfigyeljünk. Az is szívfájdító jelenség például, hogy sokkal jobban tudjuk, mi folyik Afga­ nisztánban, mint hogy mi történik a szomszédban. Sokkal előbb ismerjük meg a képernyőn Bush elnököt, mint a szemben lakó szomszédunkat. Hol vagyunk? Az emberek

kezdenek elmagányosodni. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban szinte már nincs olyan ember, akinek ne lenne pszichiátere. Akinek per pillanat önelfogadási problémái vannak, előbb-utóbb kerülni fogja a többieket, ettől egye­ dül érzi majd magát, és aki egyedül érzi magát, begubózik, elkezd önmagába for­ dulni, majd végül kitalál magának valami szenvedélyt, hogy ne érezze egyedülléte súlyát. Pedig nagyon egyszerű lenne a megoldás: meg kellene tanulnunk egymásért él­ ni. Egymásnak segítve kellene élnünk, létre keUene hoznunk azokat a közössége­ ket, ahová az ottani tíz ember befogadja a tizenegyediket, mert akkor a tizenegye­ dik sem lenne magányos. És akkor nem lenne szenvedélybeteg sem, mert nem fél­ ne attól senki, hogy egyedül marad, és nem keresne ösztönösen olyan társaságo­ kat, amelyeket a közös szenvedély tart össze és ezen keresztül fogadja el egyik ember a másikat. A szenvedélyeiknek élők ugyanis

azt érzik, hogy a társadalom, a környezetük, a családjuk csak akkor figyel rájuk, csak akkor érdekesek a szá­ mukra, ha valamilyen szenvedélyük van. Ez az életérzés nagy gyakorisággal van jelen ma a vüágban. 244 SZENVEDÉLYEINK HÁTTERE Az analógiák nemcsak a személyiségben, a lélek szintjén, az élethelyzetekben, de a test szintjén is megjelennek. Ide kapcsolódnak az úgynevezett népbetegségek A gombás megbetegedés ugyanolyan plútói analógia, mint a szenvedély vagy a ma­ gány. Rengeteg gombás fertőzés van ma Magyarországon Szinte „divatos" beteg­ ségnek számít például a candida. Minden második embernek lassan már ez lesz a betegsége, csakúgy, mint a szív- és érrendszeri betegségek esetében, amelyek analógiában szintén plútói energiákat hordoznak. A betegségekkel a sors azt pró­ bálja mutatni, mi a probléma velünk, az életünkkel, de nem vesszük észre, nem látjuk, nem törődünk jelzéseivel, mert azt

gondoljuk, a betegségünk kialakulásá­ ról vagy megjelenéséről nem mi tehetünk. Közelebb keUene kerülniük az embe­ reknek a világhoz, a többiekhez, de főleg önmagukhoz. Célokat és utakat kell mu­ tatni nekik, hogy ne fogyjanak el lehetőségeik idő előtt. Alig van olyan ember, aki képes a céljait hosszútávon megtartani. Legtöbben csak mennek előre, s egyre ne­ hezebb olyan utat találniuk, amelyen járva rátalálhatnának a boldogságra. Természetesen a szenvedélyek problematikája leginkább a fiatalok sorsán ke­ resztül érint meg minket. Minden szülő, akinek gyereke kapcsolatba kerül a dro­ gok valamelyikével, felteszi a kérdést: „Vajon hogyan juthatott el idáig?" A válasz a szülői minta és a jövőkép megélésében rejlik. Gyermekeinknek már nem tudjuk saját mintánkat átadni, hiszen mi sem vagyunk megelégedve vele. A szülőnek egy feladata lenne gyermekével szemben: hogy boldog legyen. De boldogok vagyunk? Azt akarjuk,

hogy a gyermekünk ezt vigye tovább? Persze hogy nem. De akkor mire várunk? Lassan már természetes, hogy a 13-14-15 éves fiataloknak fogalmuk sincs arról, mit akarnak elérni az életben. Nagyon ritkán van előttük olyan példa, amit vá­ laszthatnának. Mennek előre, és jó esetben egy közvetlen cél megjelenik előttük, de távlatokban csak ritkán gondolkoznak. Felnőtt, huszonéves emberekké válnak, és még mindig nem tudják, mit akarnak az életben megvalósítani, ennek idejét egyre kijjebb és kijjebb tolják. Jó esetben továbbtanulnak, egyre több és több tan­ folyamot, iskolát, egyetemet végeznek el, mert nem tudják, mit akarnak kezdeni az életükkel. Vannak köztük diplomahalmozók, akik tehetséges tanulók, de igazá­ ból nincs valódi céljuk. Gondoljuk csak végig, mit jelent ma egy felsőfokú iskola, mondjuk egy főiskola! Ugyanazt, mint régen? Persze hogy nem. Ha elolvasunk néhány pár évtizeddel ko­ rábban írt regényt, mondjuk a

Légy jó mindhaláligoi, megérthetjük belőlük, hogy mit jelentett az adott kor emberének mondjuk egy középiskola elvégzése vagy ha egyetemre mehetett Az iskola szerepe annak idején az ifjúság hitrendszerének átalakítása volt. El tudjuk-e ma azt hinni, fogadni, hogy egy főiskolát végzett fiatal hitrendszere egy magasabb szinten jelenik meg? Ezt ma senki sem gondolja ko­ molyan. Az egyetemi, főiskolai végzettség jelentéstartalma mára nagyon messze került az eredetitől. 245 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Mit tegyünk, mit tehetünk? Egész asztrológiai munkásságomban azt képvise­ lem, hogy csakis saját magunkon múlik, mi valósul meg az életünkben. Mindenki bizonyos, tökéletesen az egyéniségére szabott adottságokkal születik, amelyeket sorsa alakítására használhat. Nem azt érdemes kutatnunk, hogy mi az életünk problémája, hanem hogy meg tudjuk-e oldani. A púpos embernek sem elég, ha tud­ ja, mi a problémája, attól még

nem lesz boldogabb. Meg tudja-e élni másként, meg tudja-e oldani, ez a döntő. Eljutunk-e odáig, hogy élethelyzetet változtassunk és ez­ által a sorsunk is változzon? Ez az, amit mindenkinek - főleg aki asztrológiával foglalkozik - tudnia kell. Az nem megoldás, ha mindent egyedül akarunk megva­ lósítani, csak az egymásért élés, egymás segítése, egymás támogatása lehet meg­ oldás. Egyikünk sem tudja megoldani önmaga életének problémáit, mert a világ magával ragadja, felmorzsolja az egyént. Nincs egyéni út Döbbenetes véleményeket lehet hallani, mikor emberek beszélgetés közben sa­ ját problémáikról mesélnek. Többször elhangzottak olyan tanácsok, hogy megol­ dásként az illető talán költözzön össze a gyerekével vagy a szüleivel. Hogy milyen válaszokat lehet kapni ilyenkor! „Csak azt ne, minden mást, csak azt ne!" Nos, fel­ tehetjük a kérdést: ha nem tudjuk elfogadni a szüleinket, a gyermekeinket, akkor kit

látnánk szívesen? Hiszen a legerősebb kapcsolat a szülő és gyermeke között jön létre, és mégsem tudunk együtt élni velük? Kivel tudnánk? Ha az erőszakos anyját nem tudja valaki elfogadni, akkor mit fog szólni, ha a szomszédja lesz az? Mit szól, ha a párja az? Mit szól, ha a főnöke az? A tanára? Mit fog szólni? A kapcsolatok hárítása manapság szinte tendencia. Észre kell vennünk, fel keh figyelnünk rá, mert nem az nehezíti meg az életünket, hogy van-e pénzünk vagy nincs, nem attól lesz nehéz, hogy van-e házunk vagy nincs. Egyszerűen attól lesz nehéz az életünk, hogy nincs hitünk, ezért nem hisszük el azt sem, hogy a sorsunk a miénk. Az által vagyunk valakik, amit létrehozunk Az ennek megvalósításához kapott adottságainkat, a tehetségünket kell felismernünk. Egy idő után az embe­ rek egyszerűen eltévednek az újabb és újabb céljaik útvesztőjében. Emiatt a kielégületlenség, az elégedetlenség jelenik meg az

életünkben: egyszerűen nem lesz már olyan céljuk, amire azt mondhatnák: „Azért élek, hogy ezt megvalósítsam". Nemrégiben egy hajléktalanszállóra ruhát, cipőt vittünk. Gondoltuk, itt van a tél, számukra életmentő dolog, hogy legyen valami meleg holmi, amit felvehetnek. Az ott lévő emberek segítettek bevinni a holmikat, és közben be­ szélgettünk. Kérdeztük, miért állnak sorba? „Hogy este legyen hely, ahol elalhatunk" Ez délelőtt volt Az emberek reggel kijönnek a hajléktalanszálló­ ról, megállnak a kapuban és várják az estét, hogy visszamehessenek. Ez az életük. Milyen perspektíva ez? Várják az elmúlást, számolják a napokat, mert mást úgysem tudnak csinálni. Ez kinek a felelőssége, ha nem a társadalomé, nem a miénk? 246 SZENVEDÉLYEINK HÁTTERE Nem úgy tűnik, mintha ugyanezt csinálnánk mi is a munkahelyünkön? Számol­ juk az órákat, hogyha vége lesz a műszaknak, hazamehessünk, azért, hogy

feltöl­ tődjünk, és másnap újra számolhassuk az órákat. Manapság az emberek többsége nem tudja, hogy miért született, mit kell csinál­ nia, nem tudja, miért van. Pedig nagyon egyszerű erre a válasz: minden ember azért született, hogy másokért tegyen. Ez az, ami nincs meg a mai világban, ez az, ami egyre távolabb kerül tőlünk. Amikor a szenvedélyekről beszélünk, ezt kell tu­ domásul vennünk. A szenvedély csirája a magány, önmagában hordozza azt Elvehetjük-e attól az embertől az italt, aki egyedül van, és magányában iszik? De valójában csak az a magányos, aki egyedül él? Hány olyan ember van, aki azt mondja: „Legalább annyi kis boldogságom legyen, amennyit az ital megad!" Hány olyan ember van, aki azt mondja: „Jó, hogy van a tévé, ha nem lenne, mit is csinál­ nék, legalább ennyi boldogságom legyen!" Van egy tévéje, ami elé reggel leül, estig nézi, és másnap kezdi elölről az egészet. Neki ez a fontos,

és még szerencsés em­ bernek is mondják. Ez döbbenetes! Nekünk, asztrológiával foglalkozóknak - de másoknak is, akik egy kevés kész­ tetést éreznek arra, hogy itt és most, ebben a világban tegyenek valamit a változá­ sokért - nagyon egyszerű dolgunk van: a másikért keh tennünk valamit. Észre kell vennünk, hogy az emberek a saját maguk érdekében nem tudnak cselekedni. Tanítványaimmal az első év szinte mindig arra megy el, hogy megpróbálom be­ léjük sulykolni: higgyenek magukban! Higgyenek abban, hogy ők valamilyen fela­ dat megoldására születtek, mert ezáltal tudnak kiteljesedni. Ha azt gondolják, hogy a tehetségüket karrierépítésre kapták, ha azt gondolják, hogy a tehetségüket vagyonszerzésre kapták, ha azt gondolják, hogy a lehetőségeiket élvezetek átélé­ sére kapták, súlyosan tévednek! Sokkal jobb, havalaki alkoholista lesz, mint ami­ kor magányossá válik, mert az még mindig szerencsés ember, aki az alkoholt

vá­ laszthatja, szerencsés, aki a droghoz menekülhet, mert bármelyik sokkal, de sok­ kal jobb, mint magányosnak lenni, és azt érezni, hogy „Nem kellek senkinek, nincs rám szükség". Mert ennél semmi nincs borzasztóbb! Ezt keressük mindig a szenvedélyek mögött, és akkor a valódi okot találhatjuk meg! 247 A VÍZÖNTŐ-KOR SAJÁTOSSÁGAI A HÉTKÖZNAPOKBAN Ha mássá akarsz válni, az egész világ válik mássá. A következőkben arról szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel, hogy a Vízöntő-kor sajátosságai hogyan jelennek meg az életünkben, a sorsunkban, a hétköznapj ainkban. Az emberiség története során mindig változtak az élet lehetőségei, s ennek meg­ felelően az emberek adottságai is. Épp ezért életünk irányítása és változása nagy­ ban azon múlik, hogy milyen választási lehetőségeink vannak, és ezzel mit tudunk kezdeni. Vízöntő-korban élünk-e vagy sem, ez elég sokszor vita tárgya Azonban a

vita általában arról zajlik, hogy honnan számítjuk e kor kezdetének az időpont­ ját. A magam részéről magát az időpontot nem tartom túlságosan fontosnak, azt azonban igen, hogy a Vízöntő jegy analógiái mikortól fedezhetőek fel a történelmi eseményekben, mert ez lesz a korszak kezdete. 1730-ban, amikor az Uránuszt felfedezték, elindult egy olyan folyamat, melynek analógiái a Vízöntőségre utalnak. Elég, ha csak az ipari forradalomra vagy a francia forradalomra, az emberi szabadságjogok átalakulására gondolunk. Ahhoz nem férhet kétség, hogy ettől az időponttól erősödtek fel a Vízöntő-analógiák az emberiség történetében. A „szabadság, egyenlőség, testvériség" nemcsak a forra­ dalom, de a Vízöntő-kor alapeszménye is lett. A következőkben megpróbálom végigvinni a Vízöntő-kort az asztrológiai házak jelentésén keresztül hétköznapi életünkben betöltött szerepét és a benne megnyüvánuló események

szimbólumait, továbbá az ezekben megjelenő analógiákat. A Vízöntő-megnyilvánulásoknak van egy nagyon jeUegzetes kulcsuk: miszerint „olyan, mintha." Hogy érthetőbb legyek, elmondok egy példát: a 2. ház a Bika analógiákat hordozza, úgymint pénz, anyag, biztonság. De mit kezdjünk azzal, hogy a bankkártya olyan, mintha pénz lenne, vagy mintha a miénk lenne valami, mondjuk, amikor egy lakást bérelünk. ,Jíz enyém is meg nem is"Mint a 248 A VÍZÖNTŐ-KOR SAJÁTOSSÁGAI A HÉTKÖZNAPOKBAN szegény lány a mesében: „Hoztam is meg nem is."De ha az anyagnál mara­ dunk, akkor van egy másik tárgyiasult megnyilvánulása is: a műanyag. Az is olyan, mintha anyag lenne (például fát vagy fémet próbál mutatni, de mégsem az). Vízöntő-kor egyedi sajátossága, hogy olyan, mintha szabadságot adna, miköz­ ben mindig kiszolgáltatottságot hoz létre. Talán ez a legveszélyesebb, főleg akkor, ha nem ismerjük fel, hogy az analógiák

milyen szituáció felé visznek. Ha az ember nem ismeri fel, hogy a látszólagos szabadságon keresztül a kiszolgáltatottság felé halad, akkor olyan döntéseket fog hozni, amelyekkel képtelen lesz azonosulni, hi­ szen a kiszolgáltatottságtól menekül. Ez pedig súlyos problémák előidézője lehet Minden vállalkozó tudja, milyen felelősség egy céget vezetni. Közben sokan azt hiszik, hogy ha nincs főnökük, akkor szabadok, pedig az igazi kiszolgáltatottság pont ez. Van egy ismerősöm, aki Bika jegyében született. Azt mondja, neki ne mond­ ják, hogy a bankban meg a papirokon ott van a pénze, mert ő érezni, tapasz­ talni akarja. Epp ezért egy Bikának a mai korban a legnehezebb az anyagi viszonyok megélése. Mert ilyen „mintha" helyzetet teremt a bankkártya, mert csak elhisszük, hogy ott van pénzünk, mégsincs ott. Magyarul: a Vízöntő-korban elanyagtalanodik a világ De ugyanez a helyzet az élelmiszerekkel kapcsolatban is. Mindenki tudja,

ismeri, vásárolta már a málna izű szörpö­ ket. azok is olyanok, mintha málnából lennének, holott mégsem abból van­ nak. Kedvenc példám az élelmiszereknél a faforgács Hogyan lesz a fafor­ gácsból eperlekvár? A faforgácsnak egyik gyökéből eper ízt, a másikból meg köményt tudnak késziteni. Ez is tipikusan Vízöntő-analógia, mert azt állí­ tunk elő, amiről mi azt akarjuk hinni, hogy az, ami. Természetesen az Ikrek-analógiákban is megjelennek a Vízöntő-kor jellegze­ tességei. A 3 ház tartalmai közül, ha például a kapcsolatokat vizsgáljuk, akkor olyan, mintha kapcsolataink lennének: ez az internet, a mobiltelefon, a videó vagy a videotelefon. A telefon is olyan, mintha kapcsolatom lenne valakivel, miközben nincs. Egy alkalommal a kislányommal beszéltem telefonon, éppen akkor kapott egy új ruhát. Megkérdezte tőlem: ,^ápa, ugye milyen szép szoknyám van?" Ő még fel sem tudta fogni, hogy én nem látom, mert a

telefonkapcsolat miatt azt hitte, hogy valódi kapcsolatban van a környezetével, miközben szó sem volt erről. Fel sem merült benne, hogy a telefonon keresztül nem látom az új ruháját. 249 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE De ugyanez a „mintha." érzés jelenik meg a közlekedésben is Olyan, mintha közlekednénk: autón, repülőn, űrhajón, közlekedési eszközökön, de valójában nem közlekedünk. Mert a közlekedés arról szól, hogy az út közben át kell élnünk a vál­ tozást. Ha felülünk egy repülőgépre és kimegyünk Amerikába, akkor külföldön vagyunk? Nem, mert a tudatunk nem tud a helyzettel mit kezdeni. Az igazi utazás az lenne, ha átélnénk annak a környezetnek a változását, ami körülvesz minket. Azonban a repülővel ezt nem lehet ezt átélni Ez vonatkozik a közlekedés összes formájára. A telefon is közvetett kapcsolatot jelöl, olyan, mintha beszélgetnénk valakivel, de a kommunikáció nagy része hiányzik,

csak a szavak maradnak. De ugyanez vonatkozik a tanulásra, hiszen a tanulás is a 3 ház jelen­ tései közé tartozik. Tudás az, amit beépítünk az életünkbe Ma mi történik? Nem keh tapasztalni, tudni semmit, elég, ha megkeressük az interneten, ami érdekel bennünket. Azonban így hiányzik a mélység, amit a tudás adna így minden való­ di kapcsolat egyre távolabb kerül tőlünk. A I V . házban, a család és az otthon területén is megjelenik természetszerűleg a változás. Milyen élethelyzet lehet az, amikor azt éljük át, hogy olyan, mintha len­ ne otthonunk? Ilyen, ha bérelünk vagy hitelből veszünk ingatlant. Olyan, mintha lenne lakásunk, de mégsincs. A fogyasztói társadalom ebbe az irányba halad: mi­ nél mobilabbak vagyunk, annál jobb. De azt is mondhatnám, olyan, mintha lenne családunk. A tradicionális család nem szülőből és gyerekekből áll, de ma ezt tart­ juk annak. Ennek még szélsőségesebb megnyilvánulása a „patchwork

család" Ez a kifejezés olyan helyzetet jelenít meg, amikor az én gyerekem meg a te gyereked, meg a mi gyerekünk együtt él. A család már teljesen más keretek között működik, mint régen. Ez sem túl ritka De valójában megadja ez a család egységét? Ám az ingatlanokkal kapcsolatban is ugyanez a helyzet. Azt látom, végcélként mindig az jelenik meg, hogy senkinek se legyen ingatlan a tulajdonában, ne legyen saját lakása. Érdemes arról vitatkozni, hogy miért van ez így? Nem hiszem Mert szerintem csak idő kérdése, mikor jönnek rá az emberek, hogy így járnak jobban. A társadalom ránk kényszeríti a változásokat, melyek megélése során csak aka­ dály lehet egy ingatlan. A magunk biztonságérzetének persze nem tesz jót, de a Víz-öntő-kor analógiáinak megfelel, hogy nincs saját otthonunk. Mert így bármi­ kor bárhol képesek vagyunk élni. Véleményem szerint ez lehet a jellemző a követ­ kezőkben: ha ma Szombathelyen él valaki

és elveszti a munkáját, holnap már Mis­ kolcon vállalhat munkát. De ha van lakása, ingatlanja, amihez kötődik, akkor az akadályozhatja, ha viszont nincs, akkor nincs semmi probléma, másnap odébb­ állhat. Hogy a biztonsága odavan? Hiszen csak olyan, mintha lenne lakása Az 5. ház a szerelem, a vágyak területe, és ez megint érdekesen alakul korunk­ ban. A gyerekek megszületésével kapcsolatban megjelennek olyan analógiák, ame250 A VÍZÖNTŐ-KOR SAJÁTOSSÁGAI A HÉTKÖZNAPOKBAN lyek a fogantatás természetességét kérdőjelezik meg. Ilyenek a lombikprogramok, a mesterséges megtermékenyítés, de szerintem ilyen lesz a klónozás is. Ez olyas­ mit sugall, hogy nem feltétlenül keh párkapcsolatból születő gyereket vállalni, le­ het más módon is. A szerelemben megjelenik a másság, ami nem feltétlenül az egy­ neműek kapcsolatáról szól, hanem minden különleges kapcsolatról. Ez is olyan, mintha az lenne. Azonban az 5 ház a

vállalkozás területe, a teremtés háza is Ennek a területnek az átélése rendkívül fontos lenne, de ma már ehhez való hoz­ záállásunk is megváltozott. A régi időkben minden embernek fontos volt a teremtés, ami megjelenhetett szel­ lemi, lelki és anyagi szinten is. Szellemi teremtés a tanítás volt Ez természetesen megnyilvánulhatott szó szerinti tanításban, de művészetben is. Lelki teremtésnek a gyerekek nemzését nevezhetjük, mert az eredménye a család létrejötte volt, ami által érzelmek teremtődtek. Anyagi szintű teremtés volt, amikor valaki valamit készített, alkotott, létrehozott; cipőt készített, házat épített, földet művelt, ha ter­ ménye volt, állatokat nevelt. Teremtésén keresztül átélte, hogy „valami az enyém, a munkámnak eredménye van". Nevüket adták ahhoz, amit létrehoztak Például a téglában is benne volt a cserépégető neve. Ez is azt mutatja, mennyire fontos volt mindenkinek, hogy valami az ő

nevéhez fűződik. Ma mi történik? Az iparosok, a vállalkozók olyan nevek mögé bújnak, amelyek „takarásában" felismerhetetlenek, így nem kell vállalniuk a felelősséget, azért, amit létrehoztak, és emiatt mindig hivatkozhatnak másra, és ha valami nehézség van, akkor egy másik ugyanolyan semmitmondó névvel folytatják azt, amit előzőleg abbahagytak Ezért ma a teremtés igénye hiányzik a társadalomból. Igencsak kevés ember akar teremteni, többnyire maximum a közvetítésig mennek el (kereskede­ lem stb.) Nagyon kevés ember létezik ma teremtő pozícióban. Ennek a kijelentésnek a valóságtartalmát rögtön lemérhetjük a gyerekkérdésen is. Évszázadokon keresz­ tül a gyerek volt az egyik legfontosabb szimbólum. Minél több gyermek született, annál nagyobb lett a család, és a legnépesebb család volt a legerősebb, emiatt ők vezették a törzset is. Ma ez is átalakulóban van Nem nagyon fontos a gyerek, a család, mert a

felelősség vállalása egyáltalán nem tartozik a vágyálmok közé. Ez is a Vízöntő-kor sajátossága. A 6. ház a munka, az alárendeltség területe Nagyon fontos szférája ez az éle­ tünknek. Régen és ma is jelentős szerepet kapott Mára már ezen a téren is óriási változáson ment keresztül a társadalom, megváltozott az emberek gondolkodása ezzel kapcsolatban is. A tradicionális elv a munkáról az, hogy „nem azé a fele­ lősség, aki dolgozik, hanem mindig azé, akit szolgál,,. Emiatt akinél dolgozunk, az a munkaadó, s így övé kell legyen a felelősség azért, amit mi csinálunk, hiszen az ő céljait segítjük. Ezért természetesen a munkaadó feladata, hogy megteremtse 251 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE számunkra azokat az élethelyzeteket és körülményeket, amelyekben mi élni tu­ dunk. Ez volt a tradicionális elve a 6 háznak Már ez is megváltozott. A multik korszakában ki akar ma felelősséget vállalni a

beosztottjáért? Tapasztalataim szerint senki. Sőt, ma inkább megpróbálják olyan helyzetbe hozni az alkalmazottakat, hogy ne kelljen fölvállalni a felelősséget. Per­ sze mára az alkalmazotti státusz is kettészakadt. Vagy karriert épít valaki, vagy csak azért dolgozik, mert valamiből meg kell élnie. Ezért látjuk azt, hogy akiben van egy kis kurázsi, megpróbál vállalkozást csinálni. Mert bizony sokan elgondol­ kodnak azon, hogy egy alkalmazott mennyire van ma biztonságban. Persze nem feltétlenül az a megoldás, hogy egyedül kell dolgozni, hogy mindenkinek vállalkoz­ ni kell, mégis a Vízöntő-korban az emberek az egyéni vállalkozásban és munká­ ban látják a kiutat. A szolgálat és alárendeltség végképp negatív fogalommá válik, hiszen ezek az élethelyzetek a mai kor szellemével homlokegyenest szemben áll­ nak, mert mindenki szabadon akar létezni az életében. A VII. ház a párkapcsolatok háza Milyen párkapcsolatok vannak

korunkban? Milyen analógiák felé megyünk párkapcsolatainkban, ezt érdemes vizsgálni! Alig van olyan ember, akit a párkapcsolatok változásának kérdése ne érintene, mert a mai világban csak két megélése lehetséges a párkapcsolatnak: vagy a független­ ség, vagy a kiszolgáltatottság, amit a Vízöntő-kor diktál. A többség úgy gondolja, hogy az igazán jó párkapcsolat ma nem más, mint két független személyiség tár­ sulása, ahol mindketten megadják a másiknak azt, amit fontosnak gondolnak. Ez igaz, de ez akkor is így van, ha nem párkapcsolatról beszélünk. Amikor ezt hal­ lom, meg szoktam kérdezni, hogy mi lehet az alapfeltétele annak, hogy tönkre­ menjen egy házasság? Szerintem az, hogy mindketten jó házasságban akarjanak élni. Hiszen ez azt jelenti, hogy mindkét ember jól szeretné érezni magát, azt sze­ retné kapni, ami neki jó. De mindkettőnek más a jó, hiszen másként gondolkod­ nak. „Nekem nem lehet az jó, ami a

másiknak" A másik fél maximum elfogad­ hatja, hogy nekem mi a jó, de ekkor borul a párkapcsolatokban megfogalmazott Vízöntő-elv, mert ha a másiknak el kell fogadnia azt, ami a párjának jó, de neki nem, akkor nem a szabadság fog működni a párkapcsolatban. Ha valakinek nem érzi jól magát a párja a kapcsolatban, akkor elkezdi korlátozni azt, amit a másik szeretne, ami neki fontos. Amennyiben ez neki nem teszik, akkor az illető kilép a kapcsolatból, elmenekül vagy visszautasítja, ezáltal korlátozni fogja a partnere vágyait. Tehát elindul a párkapcsolat a kiszolgáltatottság felé, mert valamelyikük az akarata ellenére van benne. így néznek ki ma a Vízöntő-kori párkapcsolatok így már érthetővé válik számunkra, hogy a Vízöntő-típusú emberek miért nem tudják feladni a függetlenségüket, és miért olyan gyakori, hogy csak ideig-óráig tudnak együtt élni a párjukkal. A Vízöntő-típusú emberek a mai kor emberei, akik nem

tudják elfogadni, hogy korlátozzák őket. Úgy érzik, a párkapcsolat megfojtja 252 A VÍZÖNTŐ-KOR SAJÁTOSSÁGAI A HÉTKÖZNAPOKBAN őket. Az ilyen szemlélettel csak egy baj van: csak ilyen párkapcsolatokat kaphat­ nak. A helyzet tehát adott, s már lehet is választani: „Ha ilyen az én életem, hogy korlátoz valaki, akkor vagy nem fogadom el a párkapcsolat korlátait és akkor füg­ getlen leszek, mert menekülök, vagy ha elfogadom, amit a másik akar, nem érzem jól magam és akkor kiszolgáltatottá válok". Egyetlen megoldás lenne: az elfo­ gadás. Ezért vesztette el nagyrészt jelentőségét mára már a házasság is Egy alkalommal hallgatója voltam egy szakmai beszélgetésnek, amikor is korunk párkapcsolata volt a téma. Volt ott családterapeuta, pszichológus, szociológus, nagycsaládos, szingli, meleg stb. Heves vita alakult ki, melyben azt mondta a pszichológus a párkapcsolatokról: „Emberek, ébresztő! Átala­ kulóban vannak a

párkapcsolatok! Ma már nincsenek tradicionális párkap­ csolatok, életszakasz-párkapcsolatokban élünk. Ez azt jelenti, hogy addig fo­ gadom el a párkapcsolatomat, ameddig azt tudja adni, amire nekem abban az életszakaszomban szükségem van. Aki támogatja azt, ami nekem fontos, az lehet az én párom. De ha megváltozik annak a dolognak a jelentősége, ami számomra kulcsfontosságú volt az életemben, akkor már nincs tovább szük­ ség a másikra, elmehet. Ezért van az, hogy életciklusainkhoz igazított pár­ kapcsolatokban élünk." Véleményem szerint ez mindenki életében így van El tudjuk képzelni, hogy minden életszakaszunkban ugyanarra az emberre van szükségünk? Más kell a szerelemhez, más a családhoz, más a karrierhez, más a nyugalomhoz. Ezt kellene egy emberben megélnünk Régen azért volt a párkapcsolatok létrehozása és megélése könnyebb, mert a párkapcsolat korlátai nem voltak megváltoztathatóak. Nem volt alternatíva, csak

a „holtomiglan-holtodiglan" működött. Ma már nem így gondolkodunk egy kapcso­ latról. Mert ha mi nem érezzük jól magunkat egy párkapcsolatban, akkor nem ért­ jük, miért kellene továbbra is így élnünk. Ma már alternatívák vannak, lehet vál­ toztatni. Ha megvan a változtatás lehetősége, ki tudna rábeszélni bennünket arra, hogy elfogadjunk egy alkoholista párt vagy egy olyan nőt, akit már nem szeretünk. Nincs senki, aki meg tudná magyarázni, hogy miért ne változtassunk. Talán még lehetnének erkölcsi törvények, de mára már azok sincsenek. A Víz­ öntő-kor erkölcsi törvénye a következő: „Mindent szabad, ami nem tilos!" A Vízön­ tő-kornak ma már erkölcsi határai sincsenek. A közlekedésben is a piros lámpa csak addig érdekes, míg át nem megyünk rajta. Hiszen ha éjszaka van és piros a lámpa meg egyetlen autó sem jön, ki fog ott állni? Senki. De miért nem? Mert vala­ minek a funkcióját a

Vízöntő-korban ugyanez a sajátos szemléletmód dönti el. Ha a VII. házat külvilágnak fogjuk fel, akkor is a szabadság analógiái jelennek meg, mert senki sem hagyja és senki sem fogadja el, hogy kívülről korlátozzák, vagyis a világ korlátozza. Ennek megfelelően a kívülről jövő energiák is uránuszi 253 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE szimbólumokat vesznek föl. Régen ez a ház a nyílt ellenségek háza is volt Ez azt jelenti, hogy a kívülről jövő támadásokat, az ismert támadókat is innen kaptuk. Tehát ha valakit támadtak, az is csak a környezetéből jöhetett. Ma nyílt ellen­ ségként foghatjuk fel a baleseteket is, hiszen ha 200-zal jön valakivel szembe egy őrült az országúton, akkor az egy nyílt, kívülről jövő ellenségnek számít. Uránuszi kapcsolat támadja, hiszen az autó is uránuszi vívmánynak számít. De mondhat­ nám az egyik kedvenc példámat is: „Ki lehet a tanító?" Évszázadokkal ezelőtt

csak az lehetett tanító, akit egy közösség maga fölé emelt. Hiszen ha az emberek oda­ adták gyermekeiket egy tanítónak, hogy tanítsa őket, akkor az csak olyan ember lehetett, akire felnéztek. Ma esetleg kiderülhet a tanárról, hogy alkoholista Ho­ gyan lehet abból tanító? Mit fog egy ilyen ember tanítani? Az már nem is fontos, mert az iskola funkciója nem az, hogy megtanítsa a gyerekeket bármire is, hanem hogy elvégezzék, és kész! Vizsgázni igen, azt kell, tudást szerezni nem. Sajnos má­ ra nincs szükség a tudásra sem. A 8. ház a szexualitás, a halál, a műtétek háza Milyen a Vízöntő-kor szexuali­ tása? És itt nem a homoszexualitásra keh gondolni, hanem arra, hogy hogyan tud­ juk megélni ma a szexualitást. Ebben az analógiában a szexuális szabadság az analógia. Ez azonban nem inkább szabadosság? A szexualitás ma szinte csak az örömszerzésben nyilvánul meg. Régen a szexualitást gyermeknemzésre használ­ ták, ez volt a

célja. Ha egy nő szexuális kapcsolatba került egy férfival, akkor mind­ ketten tudták, hogy megvan az esélye a gyermek születésének. A döntést is ennek megfelelően hozták meg. Ma már nincs ilyen jelentősége, szerepe a szexualitás­ nak. Kézzel-lábbal védekezünk, hogy ne legyen következménye szexuális érint­ kezéseinknek. Azt mondjuk, hogy majd akkor lesz gyermekünk, ha mi akarjuk A legtöbb szexuális probléma tehát abból adódik, hogy elvesztette alapvető célját és szerepét ez az életterületünk. Tapasztalataim szerint rengeteg nő és férfi horoszkópjában mutatkoznak olyan adottságok, melyek hatására a gyermekek születését összekötik a szexualitással. Ez azt jelenti, hogy a szexualitás akkor harmonikus, ha gyereket akarnak. Na de, ha ezek az emberek a szexualitást nem gyermeknemzésre használják, akkor ezen az életterületen a sors akadályozhatja a megélést, ami pedig zavarokat okozhat szexuális életükben. Egyszerűen

azért, mert ha védekeznek, a sors segít, és meg­ akadályozza a vágyak felébredését. Persze, így már érthető, hogy miért jelenik meg az impotencia vagy a homoszexualitás, akár egy-két gyerek születése után is, hiszen ez a legegyszerűbb fogamzásgátlás. A 8. ház a halál háza is Régen ez a ház mutatta a halálunkat Ami ma ebben a házban megjelenik, már csak a halál alternatíváit képviseli. Hány ember hal meg ma rákban? Azért halálokként ennyi rákbetegségség nincs jelölve a horoszkópok­ ban! De nem is abban halnak meg. Tehát mára a halál házának analógiái is meg254 A VÍZÖNTŐ-KOR SAJÁTOSSÁGAI A HÉTKÖZNAPOKBAN változtak. Ilyen analógiák jelentek meg, mint például a szervátültetések vagy mű­ anyag szerkentyűk, digitális eszközök szervekbe való beültetése. Régen a 8. házas Mars a halált nemét jelölte, mondjuk akként, hogy hasba szúr­ ták az illetőt és meghalt. Ma ugyanez a 8 házas Mars gyomorműtétet

hoz Régen a 8. háznak volt egy olyan analógiája, hogy az egyik egót lemondató terület De itt jelentek meg a külvilágból érkező nagyobb pénzösszegek is, valamint ér­ telemszerűen itt jelentek meg a nagy pénznyeremények is. Hogy miért? Mert ez az esemény gyengíti az egót, ezért nem tudunk például a nagy lottónyereményekkel mit kezdeni. Akkor is vágynánk a nyereményre, ha tudnánk az árát is? Biztosan nem! Ha valaki életminőségét megváltoztató pénzhez jut, akkor könnyen össze­ omlik az élete. Ez azért történhet, mert nem abban a közegben létezik, ahol meg tudná élni a nyeremény adta lehetőségeket. A lottóötös addig jó, míg vágyunk rá Amikor megvan, azonmód összeomlik addigi életünk, mert hirtelen egy vákuum keletkezik az életünkben. Amit eddig tettünk, azt már nem fogjuk, amit meg ezek után tehetünk, ahhoz nincs meg a képességünk. Belül mindenki azt gondolja, hogy ez nem így van, de szerintem mindenkinél így

valósulhat meg. Az adott személy­ hez viszonyított nagyobb nyeremény mindig csak feladat lehet. De a feladat ne­ hézségeket hoz. Ezért van az, hogy akiknél az anyagiak bőségben vannak, azok tudnak a nagy nyereménnyel bánni. Akiknek nincs adottságuk, azok roppannak össze, mert nem tudnak a pénzzel bánni, viszont mindig azok vágynak a nyere­ ményre, akiknek nincs pénzük. Akiknek van, nem véletlenül nem vágynak rá: más a hozzáállásuk a pénzhez. Régi mondás, hogy pénzzel lehet pénzt csinálni Mert akkor lesz természetes ritmusa az életének. Hiszen általában ahogy az ember az életét éli, úgy, abban a ritmusban fejlődik anyagiakban is. Aki életében még száz­ ezer forintot sem látott egyben, de hirtelen nyer egymilliárdot, az nem tud vele mit kezdeni, fel sem tudja fogni, mekkora összegről van szó. Elkezdi megélni kifelé az összes vágyát, de arra meg nem alkalmas ez a helyzet, mert az nem a 8. ház része Régen nem örökölhetett

mást az ember, mint ami az élete része volt. A 9 ház a hit, a morál, a magasabb iskolák területe volt. Ide tartozott a főiskola is. De magasabb iskolának számít ma még a főiskola? Háziasszonyképző főiskola is van. Ez lehet magasabb iskola? Meggyőződésem, hogy nem lehet Érdemes meg­ vizsgálnunk azt a kérdést, hogy miért tartozhatott ide a magasabb iskola. Valószí­ nűleg azért, mert akik felsőbb iskolákba jártak, morális tudást is magukévá te­ hettek. Régen Európában és természetesen szerte a világban egyházi kézben voltak az egyetemek és főiskolák. Ez azért volt fontos, mert aki tudásra akart szert tenni, annak a hitében is magasabb szintre kellett kerülnie. Ennek pedig a továbbiakban abban volt szerepe, hogy a magasabb iskolát végzett emberek embereket irányí­ tottak, példát mutattak, emberekre hatottak. Mára ennek a háznak a tartalmából 255 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE ezek az analógiák is eltűntek. Nem

akarok politikai kérdésekbe belefolyni, de fel­ teszek pár végiggondolandó kérdést: „Kikből lesznek ma politikusok? Milyen mo­ rális értékeket képviselnek? Milyen morális tanítást adnak át?" Ez a legnagyobb baj, amit a Vízöntő-kor számlájára írok, mert a kor elhiteti az emberekkel, hogy bárkiből bármi lehet. Én nem gondolom, hogy ez így lenne, mert úgy vélem, nem lehet belőlünk bármi, hiszen csak azzá lehetünk, amihez adottságot kaptunk. Ka­ pott adottságaink pedig eléggé korlátozottak. Nem lehet belőlünk akárki, még ak­ kor sem, ha iskolai lehetőségeink megvannak hozzá. Ki fogja megkérdezni a sebészt, hogy milyen érdemjeggyel végzett az egyetemen, amikor éppen műtik? Kit érdekel és ki tudja ezt? Ki tudja eldönteni, hogy a politi­ kusok alkalmasak-e arra, hogy bennünket irányítsanak? Egyik neves politikusunk mondta: ami morálisan nem áUja meg a helyét, az jogilag még lehet tiszta. Ezt is csak a Vízöntő-korban

lehet mondani! A középkorban legalább volt egy tűzpróba, ami eldöntötte, hogy etikus volt-e valaki vagy sem. Régen az ember morális magatartását a tízparancsolat határozta meg húsz mondatban. Ma a dohányzást szabályzó törvény is több száz oldal Ez mutatja a Vízöntő-kor emberének tudatát. Ha közvetlenül nem szólítanak meg bennünket egy problémával és azon belül a korlátok előírásával, akkor arról azt gondoljuk, hogy nem nekünk szól. Ez a mi morális problémánk. A hitrendszer, amit ma az emberek annak tarta­ nak, nem az. Mert a mai hitnek semmi köze nincs a valódi hithez, mert csak az ön­ hittségnek és az akarat érvényesítésének mindenek fölötti hangoztatása jelenik meg benne. Mindenki azt akarja és csinálja, amit szeretne, hiszen ebben nem aka­ dályozhatja meg senki. Tisztelet a kivételnek, de sajnos az emberi viselkedésről ezt tapasztalom. A 9. ház tartalmai közé tartozik a külföldi utazások lehetősége is A

külföldi utazásnak az a lényege, hogy más hitrendszert, más kultúrát tapasztaljon meg az ember. De ma ez sincs így Az Európai Unió, az európai nemzetközösség már min­ dennapjaink része. Ennek, valamint a hasonló közösségeknek az a jelentősége, hogy az egyén megpróbálhat feloldódni a közösségben, hogy ne legyen meghatá­ rozható elve semminek. Ami nem is hangzana rosszul De ez csak akkor működ­ hetne, ha úgy lenne felosztva a világ, hogy minden népnek meglenne a saját dolga. Amire mi alkalmasak vagyunk, az más, mint amire a másik ország népe alkalmas. Ha minden résztvevő azt tenné, amire alkalmas, akkor működhetne a közösség. Ez is a Vízöntő-kor hozadéka. Ha mindenki azt csinálná, amire alkalmas, akkor elkezdenének szépen szakosodni az emberek. Csak az a baj, hogy a szakosodás­ sal megjelenhetnek a különbségek, és meg is jelennek. Ezt pontosan tapasztaljuk napjainkban, mert a köztudatban egy szemetes például nem annyit

ér, mint egy professzor. Nincs normális értékrendje a mai társadalomnak Hiszen ha ma vala­ ki gazdag akar lenni, akkor el kell fogadnia, hogy vannak koldusok, és hogy szük256 A VÍZÖNTŐ-KOR SAJÁTOSSÁGAI A HÉTKÖZNAPOKBAN ség van rájuk, mert különben ő nem lehetne gazdag. A koldus szerepét is fel kell váUalnia valakinek a mai világban. Ez is a Vízöntő-kor társadalmi felépítéséhez tartozik. A X. ház a célok területe Céljainkban a Vízöntőség gyakorlatüag az örök kielégületlenség-érzeten keresztül van jelen Érdemes feltenni ezt a kérdést: az embe­ reknek müyen céljaik vannak ma? Ilyenkor én azt szoktam mondani, hogy az iga­ zán jó célból előbb-utóbb eszköz lesz. Akkor átélhetem a változást Ez azt jelenti, hogy minden cél előbb-utóbb valaminek az eszközévé válik, tehát tovább tudunk lépni vele. Ha ez nem így van, akkor újabb és újabb célokat keresünk, amelyekben nem érzékeljük a célba érést. Valahol

itt lehet a problémánk, mert nem tudunk megnyugodni, mert nem tudunk célba érni, és nem tudunk kielégültséget érezni, mert egy idő után minden célunk megkérdőjeleződik. Kezdenek eltűnni életünkből a valódi célok. A célok eltűnésének okára érdemes rávilágítani. Az a tapasztalatom, hogy a mai világban az emberek többsége aszerint dönt, hogy mit nem akar. Nem aszerint tehát, hogy mit akar, hanem hogy mint nem szeretne. Azonban nem a célok meg­ valósításának irányába döntünk, akkor a nehézségek elkerülésére irányuló mene­ küléssé válhat az egész életünk. Ez pedig alapvető akadálya a biztos döntésnek Ha van munkahelye valakinek, akkor nem azért vált, mert az a célja, hogy fejlőd­ jön, hanem azért, mert hülye a főnöke vagy keveset fizetnek stb. Nem azért változ­ tat munkahelyet, mert valamit elszeretne elérni, döntése nem ennek érdekében születik. Ezért minden cél eltűnik, amivel mi megelégedettek

lehetnénk, így minden cél egyszer eszközzé válik, ezért muszáj továbblépünk. De a következő cél minek lesz az eszköze? Ez az, amit nagyon fontos lenne tudni. Gyakran tapasztalom a 42 év fölötti embereknél, hogy ettől az életkortól kezdve egyszerűen elvesztik a céljai­ kat. Hiába lennének meg a lehetőségeik, nincs céljuk Nagyon sok olyan emberrel találkozom, akinél a gyerekek felnövekedése után a párkapcsolat mint cél eltűnik, vagy ha mégis megmarad, csak azért, hogy ne legyenek egyedül. Tehát céljaink eltűnnek, s ezért csak olyan hétköznapi céljaink maradnak, amelyek arra irányul­ nak, hogy jobb kocsink, nagyobb lakásunk stb. legyen De ezek valóra váltásának semmi értelme céljaink szempontjából, mert nem visznek előre, nem a kiteljesedé­ sünket szolgálják, nem tudnak segíteni az életünkben, így nem is emelnek fel. Ez a legnagyobb problémánk ma a világban. Ehhez hozzá járul az, hogy az a társadalmi rend, az a

hierarchia, ami évezre­ deken keresztül fennállt, mára összeomlott. Ezért nincsenek már meg a lépcsőfo­ kok az emberek életében. Az emberek céljaiban mindig valami lépcsőzetes felépí­ tésnek kell megjelenni. Erre példa a buddhista templomok szerkezete Ezek az épületek úgy vannak felépítve, hogy lentről fölfele nem lehet látni, de fentről lefelé 257 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE igen. Az ember mindig vágyik eljutni valahová, mindig tesz valamit, hogy eljusson oda, ezért mozgósít elveket. Ez ma nincs meg, mert nincs hova eljutni A hétköz­ napok szintjén kinek vannak ma olyan céljai, amelyekkel előrébb juthatna? Aligalig találunk ilyet. Elhisszük, hogy az anyagiakat kell célul választanunk, és ami­ kor felismerjük e szólam hamisságát, sokszor már késő. Milyen értelemet talál a mai ember a létezésben? Meg tudja-e válaszolni, ha megkérdezzük, hogy mi léte­ zésének célja azon kívül, hogy néhány tonna

élelmiszert elfogyaszt? Mit adunk a vüághoz? A szemetes is hozzátesz a világhoz, ha tudatosítani lehet benne azt, hogy így ad a többieknek, vagy amikor az orvos operál, akkor azzal ad valamit a világ­ hoz. De ma, ha bemegyünk egy szupermarketba, akkor az eladóról rögtön tudjuk, hogy nem azért van ott, mert ő így tud és akar adni a világnak, hanem azért, mert fizetést kap, tehát cél nélkül teszi a dolgát. A l i . ház a barátok, segítők háza volt régen, mára ez is átalakult Vannak ma barátaink? Ezen el kell gondolkoznunk, mint például azon is, hogy azok, akiket barátainknak nevezünk, milyen szinten barátaink. Azt gondolom, hogy kapcsolat­ rendszereink közül leginkább ennek a háznak a jelentéstartalma hígult föl. Tudni­ illik kapcsolatainkban nagyon eltávolodtunk másoktól, s nem csak a barátainktól. Emlékszem arra, hogy 20-25 évvel ezelőtt, ha egy barátommal találkozni akartam, elmentem hozzá. Tartalma volt az együtt töltött

időnek Ma fölhívom és megkérde­ zem, mi újság stb. Lehet, hogy évekig nem látom, mert életünk és életterületünk eltávolodott egymástól. Régen nem így volt, mert barátaink körülvettek minket, részesei voltak hétköznapjainknak. Mindenki tudta, ki vagyok, és én is tudtam mindenkiről, hogy kicsoda. Éppen ez volt a segítők lényege, hogy mindig az isme­ rősök és barátok közül kerültek ki. Minden embernek voltak segítői Ma a magányosság az emberek sajátossága. Alig van olyan, hogy barát Isme­ rős csak-csak akad, de barát egyre kevesebb van. És egyre lazulnak ezek a barát­ ságok is. Ahol felnőttünk, régen gyerekek voltunk, ahol gyerekként kötöttük az is­ meretségeket, abból a körből kerültek ki a barátaink. Azonban azok a gyökerek, ahonnan indultunk, mára megszűntek. Újkori barátságaink vannak, amelyekből, amennyiben szoros a kapcsolat, lehetnének barátságok akár, de mivel túl messze vannak egymástól a

gyökereink, nem ismerjük a másik életét, már nehezebben engedjük közel magunkhoz. Hisz arról az emberről, akit harmincévesen ismerünk meg, nem tudunk semmit, mert nem ismerjük a múltját, a szüleit, a gyökereit, nem tudjuk, honnan jött. Ezért nem lehet igazán a barátunk, de mégis úgy viselkedünk vele, mintha az lenne, mert vágyunk az összetartozásra. De mégsem válik bará­ tunkká, mert nem tud azzá válni. Ma nagyon ritkák a barátságok, és amit látunk, azok is általában csak haverságok. Nem lehet megismerni valakit harmincévesen, mert csak azt ismerjük meg belőle, akit mutatni akar magából. Akit felnőttként ismerünk meg, nem olyan, mint akivel gyerekként együtt nőttünk fel. 258 A VÍZÖNTŐ-KOR SAJÁTOSSÁGAI A HÉTKÖZNAPOKBAN A l i . ház a mecénások, támogatók háza is Ez ma már szintén kevéssé értel­ mezhető. Kik a segítők, hol vannak? Ezt az analógiát átvették a közösségek Ezért ez a közösségek háza

is. A közösségekben már benne van ilyen értelemben a lehe­ tőség, már lehet létjogosultságuk, betölthetik a segítők szerepét. Persze hogy meny­ nyire vagyunk mi közösségi emberek, az már egy más kérdés. Toleranciaszintünk iszonyúan alacsony, így még ott is nehezen működnek a dolgok, ahol elvi azonos­ ság van. Vallási vagy más elvi alapú közösségekben is az a nehéz, hogy ütközhet­ nek a közösség és az egyén érdekei. Hogy mennyire vagyunk közösségi emberek, az azon múlik, mennyire tudjuk egyéni érdekeinket a közösség érdekeinek aláren­ delni. De nem tudunk megváltozni, nem tudjuk feladni egyéni érdekeinket, s ami­ kor a közösség érdekei egyéni érdekeinkkel ütköznek, azonnal föladjuk közösségi elveinket, hogy saját érdekeinket helyezzük előtérbe. Megvizsgálhatjuk ezt a kérdést abból a szempontból például, hogy hogyan gon­ dolkodunk az adóról. Minden ember tudja, hogy az adóból mit fizet az állam,

hogy abból lesz az iskola, a kórház stb. De ha mindenki úgy gondolkodna, hogy nem fizet adót, mert azt az állam csak elherdálja, akkor mi lesz? Panaszkodunk a kórházak állapotára, de kifizeti ki az árát? Nekünk kell, nem másnak! Ha nem vagyunk ké­ pesek egy pillanatig sem átlátni azt, hogy egy közösség részei vagyunk, akkor ho­ gyan fog működni a közösség? Én úgy gondolkodom, hogy dolgunk van egymással, azért jöttünk, hogy segítsünk egymásnak és ha ezt nem ismerjük fel még a legtá­ gabb értelemben sem, akkor nehezen megyünk majd előre. Egy ismerősöm panaszkodott a helyzetére. Ő tanár, és az a baja, hogy az adott iskolarendszerben nem képes tanítani, mások az elvei, mást szeretne. Azt látja, hogy nem gyerekpártiak az iskolák, ezért inkább eljön, és más hi­ vatást keres. Természetesen értem a problémáját, de ha mindenki így gon­ dolkodna, és a „normális" tanárok is otthagynák a pályát, akkor ki fog majd

tanítani? Ki tanítja majd az ő gyerekeit? Vagy ez nem számít? Ha azt feltételezzük, hogy csak az lesz politikus, aki hülye és lop, akkor mi lesz velünk? Ha még azt sem tudjuk feltételezni, hogy becsületes ember is választhat­ ja ezt a hivatást, akkor mi lesz velünk? Azok vezetnek minket és döntenek helyet­ tünk, akiket nem becsülünk? Lehet azzal a tudattal élni, hogy mindenki az ellen­ ségünk? Ez a legfájóbb ebben, hogy a Vízöntő-kor megadhatná a közösséget, de mégsem adja meg, így a közösség építése helyett külön-külön mindenki egyre job­ ban elmagányosodik. A Vízöntő elvei megengedik, tehát kommunikálunk, interne­ tezünk, s egyre közelebb kerülünk a másikhoz, ma már ebben sincsenek határok. Ehelyett azonban egyre távolabb kerülünk a másiktól, mert már a fáradságot sem is vesszük, hogy átmenjünk a barátunkhoz, írunk inkább neki egy sms-t vagy egy e-mailt, és kész. 259 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK

TÜKRE A12. ház a megpróbáltatások háza, amit mindenki valami nagyon nehéz, félel­ metes területnek ír le, mert itt mondunk le az egónkról. De azt is tudnunk kell, hogy magunkért mondunk le, nem másért. A 12 ház jelentéstartalma értelmében mások tesznek azzá minket, akik vagyunk, tehát a másik ember tehet sikeressé, gazdaggá, elismertté és boldoggá. Ez a lényege ennek a háznak Az egóról való le­ mondásnak pedig nem az az értelme, hogy szenvednünk kell, hanem hogy mindig lesz valaki, aki segít olyanná válnunk, amilyen a 12. házunk Ezért fontos szerep jut ennek a háznak abban, hogy ezt valahogy meg tudjuk élni. Ez a legerősebb betegség-ház, mert itt jelenik meg az, amikor elesettségünkben másokra leszünk rászorulva. Tehát ez a rászorultság háza egyúttal Ma már többnyire nem otthon halnak meg az emberek, és ez azért furcsa, mert mások veszik körül halálakor, például egy idegen környezetben, mondjuk egy kór­ házban. Az

is furcsa, hogy ha beteg valaki és leginkább rászorulna másra, akkor idegenek veszik körül. Úgy gondolom, hogy ha valaki mellett ilyenkor a gyereke van, a felesége vagy a testvére, olyasvalaki, akinek ő fontos, akkor az egészen más szituáció. A Vízöntő-kor problémája tehát az is, hogy az emberek életében a leg­ ritkább esetben jön létre olyan helyzet, hogy azok legyenek körülöttük, akiket sze­ retnek, s inkább ápolónő gondoskodik róluk, mint a gyermeke, testvére vagy akár a szülei. Mert ez sajnos már az otthonunkban is így van Éppen ez az egyik legfurcsább Vízöntő-kori sajátosság, hogy mindig a közvetlen hozzátartozóinktól akarunk leginkább szabadulni. Az a célunk, hogy a szülőtől minél távolabb kerüljünk, gyerekeinket minél előbb önállóságra neveljük, így mi­ nél előbb kiröpüljenek otthonról, testvéreinkkel is talán ha évente egyszer-kétszer találkozunk. A 12 házban éppen ezért jelenik meg az, hogy az

egyént egy másik embernek kell azzá tennie, akivé ott válik. Tehát egyedül nem megy Pedig a Víz­ öntő-kor erre szeretne rábírni mindannyiunkat. De kitől várhatjuk azt, hogy az legyen számára fontos, hogy egy másik embernek jó legyen? Régi történet, hogy a bajban mindig egyedül vagyunk. Ez régen is így volt, ma is így van. Miért van az, hogy családok szétesnek, ha valaki munkanélküli lesz? Ha még ma is tízen élnének együtt, mit számítana, hogy az egyik nem dolgozik? De ma, amikor egy férfinak meg egy nőnek két gyermeke és az egyik szülő mun­ kanélküli, akkor az már problémát jelent. Nem tudjuk megélni a 12 házban azt, hogy azok az emberek emeljenek fel, akikkel érzelmileg a legszorosabb kontak­ tusban vagyunk. Az individuum ereje is a 12. házban jelenik meg, mégpedig úgy, hogy mindent egyedül kell megoldanunk, nem számíthatunk senkire. De az egyedüllét mindig veszteséget jelent. Ezért kevés az olyan emberek száma, akik

nem érzik magukat vesztesnek ilyen vagy olyan módon. Mert ha párkapcsolatban élünk, van párunk, van pénzünk, de nincs gyermekünk, akkor is szenvedünk, meg ha van gyerekünk, párunk, de nincs egzisztenciánk, akkor is. Mindez azért lehet, mert nem tudjuk el260 A VÍZÖNTŐ-KOR SAJÁTOSSÁGAI A HÉTKÖZNAPOKBAN fogadni, hogy van vagy létezhet olyasmi, amit nem kaphatunk meg, nem lehet a miénk De ha el tudnánk fogadni, hogy „ha nincs nekem, van a másiknak", akkor sokkal könnyebb lenne az életünk. Az I. ház az ego területe A francia forradalom egyik alapvívmánya és jelszava: „szabadság, egyenlőség, testvériség". A Vízöntő-kor és jelképeinek kulcsa sosem lesz az egyenlőség, mert szimbolikusan kizárt. Minden ember adottságokkal szüle­ tik, ezért csak egység lehet, egyenlőség nem. A Vízöntő-kor kínált eszmény azért hamis, mert elhiteti mindenkivel, hogy egyenlőek vagyunk, elhiteti a férfival, hogy bármit elérhet,

elhiteti a nővel, hogy egyenlő esélyekkel indul az életben, azonban senki sem indul „egyelőbb" eséllyel, mint a másik ember. Vannak királyok és kol­ dusok, vannak jobbágyok és iparosok. Ezek a minőségek ma is léteznek, ha tetszik, ha nem, és lehet, hogy nem látjuk magunk körül ezeket a hétköznapokban, de a sorseseményekben ott vannak. Az adottságok mindenkinek sajátjai Akkor beszél­ hetünk a Vízöntő-kor pozitív vívmányairól, ha megértjük, hogy nem ugyanarra vagyunk alkalmasak, amire a másik, hogy nem kell és nem is tudjuk megvalósíta­ ni azt, amit a másik. El kellene fogadni, hogy nem lehet minden a miénk Lehet, hogy együtt vizsgázunk valakivel az iskolában, és ő sikeres lesz, mi meg sikerte­ lenek. Nem tudjuk elképzelni, hogy a másiknak miért lehet boldog párkapcsolata, nekünk meg miért nem. Nem tudjuk megérteni, hogy miért lehet sikeres a munká­ jában a másik, mi pedig miért nem. „A barátnőmet miért nézik meg,

engem meg miért nem?" A mai világban a legtöbb ember azt hiszi, vele van baj. Éppen ezért én úgy gon­ dolom, a Vízöntő-korban az ego feloldódása az I. házban is végbemegy, mégpedig nem másban, mint önelfogadási zavarban. A sors kényszerít minket az egóról való lemondásra. Egyre mélyebben tudatosodik az életünkben, hogy valamire nem va­ gyunk alkalmasak. Elég, ha csak megvizsgáljuk, milyen ma a női és férfi ideál, vagyis az eszménykép. Női ideál: sikeres, karcsú, okos, de anya is legyen Minden­ nek meg kellene felelnie egy nőnek, de nem tud, és azért nem tud, mert ez nem egy élő ember, hanem egy eszménykép. Férfinél ugyanez a helyzet Ma nem egy lakatosra vágynak a nők, a sikeres férfit nem lakatosként képze­ lik el, havi 70 ezer forint nettó fizetéssel. De ez a helyzet is annak köszönhető, hogy nem ezt az eszményképet sugározza a társadalom. Senki nem akar sikeres laka­ tos lenni, pedig rájuk is szükség lenne.

Mindenkiben van vagy éppenséggel hiány­ zik egy olyan rész, ami miatt nem illik bele a társadalom által felállított eszmény­ képbe. Ha ez a hiány megjelenik a személyiségünkben, akkor az egyenlő az önel­ fogadási zavarral. És ha ez a zavar állandósul, akkor nem tudunk részt venni úgy egy társadalom életében, de egy párkapcsolatban sem, hogy boldogok lehessünk. Ez a legveszélyesebb, amit korunkban, a Vízöntő-korban az emberek kapnak. És ezt már egészen korán, az iskolában megkapják. 261 TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE Látszólag nagyon szélsőségesnek tűnhet az a véleményem, hogy akkor van esély a társadalom változására, ha elfogadjuk, hogy vannak analfabéták is, akik szintén részei a társadalomnak. Mert semmi szükség nincs képzett analfabétákra Ezzel csak azt akarom mondani, hogy van olyan ember, aki soha nem fog tudni olvasni. Miért akarja egyik ember elhitetni a másikkal, hogy nem tud olvasni, miközben csak

diszlexiás, a másikkal pedig, hogy nem tud számolni, tornázni? Hiszen ezek adottságok, nem hiányosságok, hanem ugyanolyan adottságok, mint az, hogy va­ laki 170 centi magas. Ilyen nézetekkel nemsokára talán ott fogunk tartani, hogy csak 170 centi fölött lehet valaki az ember, alatta senki! A Vízöntő-korban az lenne a járható út, hogy az egységben mindenkinek fölismerhetően meglegyen a saját szerepe. Mert nem az egyenlőségről szól a közösség, hanem arról, hogy mindenkinek egyenlő mértékben van helye és szerepe a világ­ ban: ugyanúgy a szemetesnek, mint az agysebésznek, csak egyik is, másik is más­ más analógiában képviseli az egységet. De ha több az agysebész, mint a szemetes, akkor nagyon rossz úton járunk. Tapasztalhatjuk, hogy az emberek nem részei akarnak lenni a társadalomnak, hanem külön-külön mindegyikük csak egyéni boldogulását keresi. De egyénként nem boldogulhatunk, mert ha egyénként akarunk boldogulni, akkor az

ember min­ dig csak arra lesz jó, hogy küzdjön, harcoljon. És ha harcolunk egyben biztosak lehetünk: mindig lesz ellenfél, lesz kivel harcolni. Az egyén soha nem élheti meg a kielégülést, ha mindaddig csak harcol, amíg bele nem fárad. A Vízöntő-kor legnagyobb lehetősége éppen az lenne, hogy megtanítsa hasznos szerepére az egyént. Ez ma még hiányzik Aki ismeri az elveimet, tudja, hogy szá­ momra csak tökéletes ember létezik. Azt gondolom, hogy a tökéletességet a fela­ datunkhoz kapjuk és nem a vágyainkhoz. Minél közelebb van az ember feladata a vágyaihoz, annál boldogabb lehet, és minél messzebb van, annál keservesebb élet­ re számíthat. Nincs más út, mint felismerni a közösség nélkülözhetetlenségét. Ez lenne a Víz­ öntő-kor üzenete. 262