Gazdasági Ismeretek | Adózási ismeretek » Adóharmonizáció az Európai Unióban

Adóharmonizáció az Európai Unióban Bevezetõ 2 Az uniós adópolitika jogi alapjai 3 Az adóharmonizáció hatása egyes közösségi politikákra 7 Az adóharmonizáció háttere és folyamata 8 Fejlesztési irányok 18 A magyar adóharmonizáció helyzete és az átmeneti mentességek 24 Szerzõ: Dr. Õry Tamás Kiadó: a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma Készítette: KüM Integrációs és Külgazdasági Államtitkárság Felelõs kiadó: dr. Balázs Péter Bevezetõ Az európai uniós tagság arra is kötelez, hogy részt vállaljunk a közösség adópolitikai törekvéseinek érvényesítésében. Az adóztatás ráadásul mindannyiunk életére hatással van: befolyásolja a pénztárcánkat pénztárcánkat,, a fogyasztást, a megtakarításokat és a gazdálkodó szervezetek tevékenységé tevékenységétt is is. Mindemellett kiemelt a szerepe a mindenkori kormányok programjában, hiszen adóbevételek nélkül nem lehet eredményes kormányzati

politikát folytatni. Az adópolitikai döntések tehát az uniós tagállamok és Magyarország számára is nagy jelentõségûek, olyannyira, hogy az egyes döntéseknek nemcsak az országhatáron belül, de azon kívül is hatása lehet. Az egységes belsõ piaccal rendelkezõ Európai Unió számára ezért vált rendkívüli jelentõségûvé az adóharmonizáció ténye A belsõ piac megvalósításának szempontjából az elsõdleges feladat az volt, hogy a forgalmi adók rendszerét a lehetõ legsemlegesebb módon lehessen mûködtetni. E célból dolgozták ki az 1960-as években a hozzáadottértékadó (VAT, áfa) rendszerét, miközben az adó mértékének meghatározása továbbra is tagállami hatáskörben maradt. A fõ cél 25 tagállammal is változatlan marad: biztosítani, hogy az egyes nemzeti adópolitikák ne gyakoroljanak kedvezõtlen hatást a többi tagra és ezen keresztül az unió egységes belsõ piacára. 2 / 3 Adóharmonizáció az Európai Unióban

Az uniós adópolitika jogi alapjai Az adópolitika alakítása az egyes államok pénzügyi szuverenitásának legfontosabb szimbóluma, egyben a nemzeti gazdaságpolitika legfontosabb eleme, amely a közkiadások finanszírozásának és a jövedelem újraelosztásának alapját képezi. Az Európai Unióban az adópolitika alakítása döntõen tagállami hatáskörben van, és az unió csak abban az esetben él a harmonizáció eszközével, ha egyes kérdések helyi (tagállami) szinten nem oldhatók meg. Elsõdleges célja az, hogy a tagállamok adópolitikájának alakításakor az Európai Közösség alapító szerzõdésében rögzített célok megvalósítása ne kerüljön veszélybe. Az EGK Szerzõdés 269. cikke rendelkezik arról, hogy a közösségi költségvetést az úgynevezett saját forrásokból kell finanszírozni. A saját forrásokat a mezõgazdasági lefölözések, a vámok, a tagállamok harmonizált alapon számított áfabevételeinek meghatározott

százaléka és a bruttó nemzeti össztermék (GNP) meghatározott része adja. Kiemelendõ ugyanakkor, hogy az unió nem jogosult adómegállapításra, és központi adóhatósági funkciókat ellátó szervezettel sem rendelkezik. A közösségi adópolitikának ugyanis nem egy szövetségi adórendszer kialakítása a célja, hanem a termékek és szolgáltatások unión belüli mozgásának biztosítása. A közös, illetve az egységes belsõ piac létrehozása, majd mûködtetése az áruk, szolgáltatások, személyek és a tõke szabad mozgását, vagyis az úgynevezett négy alapszabadság érvényesülését, a versenyfeltételek minden piaci résztvevõ számára való azonosságát akadályozó tagállami adószabályok harmonizációját igényelte. A harmonizáció nehézségét többek között a fenti területek rendkívüli összetettsége, illetve az adja, hogy a Római Szerzõdés alapján valamennyi adókérdésben egyhangú tanácsi döntés szükséges a

harmonizációs célú szabályok elfogadásához Bármely tagállam vétója megakadályozza a harmonizációs céllal elõkészített jogszabály elfogadását A közvetett adók harmonizációjának jogi alapja A Római Szerzõdés 90. cikke rögzíti a tagállamokból származó importárukkal szembeni hátrányos adóügyi megkülönböztetés általános tilalmát. Kimondja, hogy a tagállamok sem közvetve, sem közvetlenül nem vetnek ki olyan adót a más tagállamból származó termékekre, amely mértéke magasabb, mint a hasonló jellegû hazai termékekre kivetett adó mértéke. Olyan belsõ adók alkalmazása is tiltott, amely közvetve más termékek védelmét szolgálja. A Szerzõdés 93 cikke képezi a harmonizációs tevékenység jogi alapját, amikor rögzíti a forgalmi adók, jövedéki adók és egyéb közvetett adók egyhangú döntéssel való harmonizációjának kötelezettségét. A harmonizációs lépések elsõként a hozzáadottérték-adó

(áfa) bevezetésére vonatkoztak. Az egységes szabályozás teljes körû kialakítása 1977ben volt A belsõ piac Egységes Európai Okmányban rögzített programja 1992 végéig írta elõ az adószabályok megfelelõ átalakítását. Erre is sor került, csakúgy, mint a jövedéki adók harmonizációjára. Mindkét adónemben a minimumkulcsok bevezetésével megvalósult az adómértékek részleges harmonizációja. A belsõ piaci szabályozás megkívánta a tagállami adóhatóságok szorosabb együttmûködését biztosító szabályozás kialakítását Ez 1992-ben szintén megtörtént A közvetlen adók (társasági adó, személyi jövedelemadó stb.) harmonizációjának igénye a Római Szerzõdésben nem szerepel közvetlenül Mivel ezek nincsenek közvetlen hatással az áruk és a szolgáltatások szabad mozgására, a harmonizációjuk nem jelentett elsõdleges feladatot Már a Közösség mûködésének korai idõszakában világossá vált azonban, hogy a

tõke szabad mozgásának, illetve a letelepedési szabadság biztosításának jelentékeny akadályát képezi a közvetlen adók eltérõ tagállami szabályozása. Mivel a szerzõdés az alapszabadságok biztosítása érdekében kötelezettséget ró a tagállamokra, a közvetlen adók harmonizációjára az általános harmonizációs 94, illetve 293 és 308 cikk alapján kerül sor 4 / 5 Adóharmonizáció az Európai Unióban A társadalombiztosítási járulékok A társadalombiztosítási járulékok szabályozásának harmonizációja csak annyiban valósult meg, amennyiben 1971-ben rendeletben szabályozták a Közösség szociálpolitikai alapelveit. Ezek közé a következõk tartoznak: az állampolgárság vagy illetõség alapján történõ hátrányos megkülönböztetés tilalma, a társadalombiztosítási szolgáltatások „exportjának” lehetõsége. Ez utóbbi elv alapján a fogadó országban is igénybe vehetõk azok az ellátások, melyek az

illetõség államában is járnak. A szolgálati idõk beszámításának elve, amely alapján a fogadó országban eltöltött szolgálati idõt is be kell számítani a hazai kedvezmények megállapításakor, végül a célország jogának elsõbbsége, amely szerint – a járulékfizetési kötelezettséget is ideértve – a célország jogszabályait kell alkalmazni (a kiküldetésben levõk kivételével). A társadalombiztosítással összefüggõ néhány európai bírósági ügyben olyan kérdések merültek fel, mint a betegbiztosítási szolgáltatások megtagadása, ha a biztosítást kiváltó jogviszonyt nem az adott ország joga alapján létesítették. Más esetekben az volt a probléma, hogy járuléknak minõsül-e az olyan adó, amelyet azon személyekre alkalmaznak, akik tartósan más tagállamban vállaltak munkát. Ebben az esetben, ha adóról van szó, arra nem terjed ki a fenti rendelet hatálya, azonban ha az adott fizetési kötelezettség

társadalombiztosítási járuléknak minõsül, akkor a rendelet alapján a másik tagállamban munkát vállalókra nem lehet alkalmazni (a fogadó állam szabályai az irányadók). A bíróság megállapította, hogy ezt a járulékot a tanácsi rendelet hatálya alá tartozónak kell tekinteni, annak ellenére, hogy a befizetés és a szolgáltatás között nincs közvetlen összefüggés. A befizetést ugyanis közvetlenül a társadalombiztosítás javára kell teljesíteni Az Európai Bíróság szerepe az adóharmonizációban A közösségi jogrendszernek szüksége van egy olyan szervezetre, amely biztosítja a jog védelmét, annak betartását és alkalmazását. Az unión belül ez a szervezet az Európai Bíróság, amely adóügyekben fõleg a Szerzõdés 234. cikkén alapuló úgynevezett elõzetes határozat iránti kérelemmel kapcsolatos eljárásban dönt. A bíróság ítélkezési gyakorlata a közvetett adózás területén a legkiterjedtebb, azonban

gyakorlatának jogforrási jellege elsõsorban a közvetlen adókkal kapcsolatos ügyekben kerül elõtérbe. Itt ugyanis a jogszabályi szintû harmonizáció gyakorlatilag hiányzik, ezért a bírósági gyakorlatnak kell biztosítania az egyes szabadságjogok megfelelõ érvényesülését A fõ cél itt is a külföldi illetõségû személyek adózásában a hátrányos megkülönböztetés tilalmának érvényre juttatása (lásd fentebb a társadalombiztosítási résznél kifejtetteket). 6 / 7 Adóharmonizáció az Európai Unióban Az adóharmonizáció hatása egyes közösségi politikákra Az 1990-es évek második felétõl kezdve az Európai Bizottság a közösségi adópolitika új irányvonalát alakította ki. Ennek alapján az adópolitika szélesebb összefüggéseinél a következõ alapelvek kerültek elõtérbe: a tagállami adóbevételek biztosítása, a belsõ piac megfelelõ mûködésének biztosítása és a foglalkoztatás elõsegítése. A

tagállami adóbevételek biztosításának fontosságát kiemeli az a tény, hogy a befektetések, a gazdasági tevékenység, illetve a munkavégzés helyének megválasztása során az unióban meghatározó tényezõ az adott tagállam adórendszere és jóléti infrastruktúrája. Az unión belüli mobilitás lehetõvé teszi, hogy az adóalanyok a számukra legkedvezõbb, vagyis elsõdlegesen a legalacsonyabb adómértékû országot válasszák Ez a fajta adóversengés az adómértékek, így az adóbevételek fokozatos csökkenéséhez vezet, amely az adórendszerek megfelelõ mûködtetését veszélyeztetheti. A Gazdasági és Monetáris Unió sikere érdekében a tagállamoknak nemcsak a költségvetés területén kell a szigorú közösségi szabályozást követniük, de elemi érdekük, hogy gazdaságpolitikai, így adópolitikai döntéseiket a korábbiakhoz képest jobban összehangolják. Az Unió már több mint egy évtizede éve foglalkozik a gondolattal, hogy az

úgynevezett ökoadókkal (CO2-adó, adókedvezmények, gépjármûadó, úthasználati díj stb.) a környezetvédelmi célok elérését segíti elõ Az Európai Unióban az áfa és a jövedéki adó régóta jelentõs részét teszi ki a dohány-, illetve az alkoholtermékek eladási árának. Az egészség- és fogyasztóvédelmi szempontok is szerepet játszanak ezen termékek adókulcsainak meghatározásában. Az uniós foglalkoztatáspolitika kilencvenes évek végén bekövetkezett változása arra készteti a közösségi jogalkotót, hogy az adóharmonizáció irányát a munkahelyteremtés felé fordítsa. Ennek megfelelõen 1999 októberében fogadta el az Európai Tanács azt az irányelvet, amely egyes úgynevezett munkaintenzív szolgáltatások (pl. javítási munkák, takarítás, fodrászat stb) esetében kísérleti alapon lehetõvé tette a tagállamok számára, hogy kedvezményes áfamértéket alkalmazzanak. Az irányelv alkalmazhatóságát 2003 végéig

meghosszabbították Az adóharmonizáció háttere és folyamata Mivel a tagállamok adórendszere mind az adóteher megoszlását, mind az adóztatás technikai megoldásait tekintve jelentõsen különbözik egymástól, az adóharmonizáció csak fokozatosan megvalósítható feladatot jelent az unió számára. Ennek során – amint azt fentebb láthattuk – az adósemlegesség, vagyis az import import-- és a hazai termékek azonos adóügyi megítélésének biztosítása a központi kérdés. Ez elsõsorban a közvetett adók esetében érdekes érdekes,, hiszen ezek az adók érintik leginkább az uniós áruforgalmat. A forgalmi adók harmonizációja Az adóharmonizáció kezdetén a tagállamok (Franciaország kivételével) az úgynevezett kaszkád forgalmi adókat alkalmazták. Ez azt jelentette, hogy a forgalmi adót a nyersanyagtól a késztermékig minden egyes értékesítéskor a teljes korábbi árra felszámították, s adólevonási jog hiányában ez

adóhalmozódáshoz vezetett. Az adóhalmozódás – amely értelemszerûen a termék árában is megjelent – e formája arra ösztönözte a vállalatokat, hogy az úgynevezett vertikális integrációra törekedjenek, vagyis megpróbálják az értékesítési láncot „házon belül” tartani. Ez a törekvés azonban a közösségi versenyfeltételek torzulásához vezetett volna. Megoldásként a hozzáadott érték szerinti adóztatási rendszerre való áttérés mutatkozott. Ebben a rendszerben az összfázisú forgalmi adó felszámítására az értékesítési lánc minden szakaszában sor kerül azzal, hogy a végsõ fogyasztó kivételével az elõzõ fázisban megfizetett adó levonhatóvá válik. Ezáltal az elõállítás és értékesítés minden szakaszában láthatóvá vált az adott termék adótartalma, és ezáltal az adóhalmozódás problémája megoldódott. Az áfaharmonizáció elsõ lépéseként 1967-ben fogadta el az Európai Tanács az elsõ két

áfairányelvet, amelyek a fenti új rendszer bevezetésére kötelezték a tagállamokat A Közösség 1970-ben döntött arról, hogy az egységes módon megállapított áfabevételek meghatározott részét bevonja a saját források rendszerébe. Ez a 8 / 9 Adóharmonizáció az Európai Unióban döntés tette lehetõvé a közös áfarendszer alapszabályának, az úgynevezett hatodik irányelvnek a kidolgozását. Ennek alapján valamennyi tagállamban ugyanazokra az ügyletekre alkalmazandó az adó (VAT) A közös adó-megállapítási szabályok eredményeként megnyílt a lehetõség a belsõ piaci szabályozás kialakítására A belsõ piaci szabályozás kialakítása Az Európai Bizottság 1987-ben a származási elven nyugvó adóztatási rendszert javasolta. Eszerint az adó felszámítására az eladó országának szabályai alapján került volna sor Egy klíringrendszer segítségével történt volna meg az adóbevételek tagállamok közötti,

fogyasztási arányban történõ felosztása. A tagállamok azonban nem értettek egyet a javaslattal (különösen a bevétel-újraelosztásnak, illetve az adómértékek egységesítésének voltak ellenzõi), ezért a származási és a célország elvét egyesítõ, átmenetinek tervezett rendszer bevezetésére került sor. Ez a döntés végül lehetõvé tette a határellenõrzések (1993) és a hagyományos export-import adóztatásának unión belüli megszüntetését. Ettõl az idõponttól kezdve a tagállamok közötti határátlépés önmagában már nem jelent adóköteles eseményt, az adókötelezettség a nemzeti szabályozáshoz hasonlóan az adott ügylethez kötõdik A belsõ piaci közös áfarendszer megfelelõ mûködését ugyanakkor számos tényezõ hátráltatja. Ilyen többek között a tagállamok áfamértékei közötti különbség Ennek bemutatására szolgál az következõ táblázat A tagállamok áfakulcsa (%) Normál Ausztria Belgium Dánia

Egyesült Királyság Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország MAGYARORSZÁG 20 21 25 17,5 22 19,6 18 19 21 15 16 20 17 16 25 25 Kedvez- Extra Átmeneti ményes kedvez- kedvez- ményes ményes – – – 0 – 2,1 4 – 4,3 3 – 4 – 4 – 0 – 12 – – – – – – 12,5 12 – – – – – – 10/12 6 – 5 17/8 5,5 8 6 12,5 6 7 10 12/5 7 12/6 12 (Forrás: Európai Bizottság, TAXUD, 2002) További nehézséget jelent az áfabevételekkel összefüggésben az unión belüli adókikerülés és adócsalás kérdése. A határellenõrzések megszüntetése nagy kihívás az adóhatóságok számára, hiszen a korábbi vámeljárás során az ellenõrzéshez szükséges kontrollinformációk biztosítottak voltak. A belsõ piaci szabályozás ezért egy új típusú adóhatósági együttmûködést vezetett be, amely alapján egy közös on-line rendszer

kiépítésére került sor. A rendszer mindazon adóalanyok azonosító adatait tartalmazza, akik/amelyek érintettek a Közösségen belüli kereskedelemben. Ezeket az információkat a tagállamok adóhatóságai rendszeresen kicserélik egymással. Megújításra vár a visszaigénylési szabályok jelenlegi rendszere is. A cél az, hogy az adóalany a részére korábban más tagállamban felszámított áfa összegét saját országában vonhassa le. 10/11 Adóharmonizáció az Európai Unióban A jövedéki harmonizáció A jövedéki harmonizációs folyamat 1993. január 1-jével vált teljeskörûvé Ekkor került sor az ásványolaj-, dohány- és alkoholtermékekre (az ún „ABC” – alkohol, benzin, cigaretta – termékekre) vonatkozó szabályozás bevezetésére. A tagállamok ugyanakkor egyéb nem harmonizált adókat is alkalmazhatnak a jövedéki termékekre (pl. ökoadók, útadók, regisztrációs díjak stb) feltéve, ha ezek nem forgalmi adó jellegûek

és nem akadályozzák a belsõ piaci mûködést. Az adóztatott jövedéki termékkör meghatározása a tagállamok között alapvetõen energiapolitikai, egészségügyi, illetve környezetvédelmi meggondolások mentén alakul, és az adómérték is tagállamonként változó. A jövedéki adóból származó bevételek minden tagállamban jelentékenynek mondhatók. A közösségi jövedéki szabályozás vonatkozik: a harmonizált adószerkezetre (termékmeghatározás, mentességek stb.), az adómértékekre (minimumkulcsok), illetve a tagállamok közötti termékmozgásra. Az adókötelezettség a harmonizációs szabályok alapján a termék-elõállításkor, illetve a Közösségbe való importbehozatalkor keletkezik. Az adófizetési kötelezettség azonban fõszabályként a szabadforgalomba bocsátás pillanatáig felfüggesztett fizetési kötelezettséget jelent A jövedéki harmonizáció tehát fõszabályként a célország elvét alkalmazza, vagyis ott kell az

adót megfizetni, ahol a terméket felhasználják. A jövedéki termékek az unión belül adóraktárak között mozognak, amely mozgást termékkísérõ okmány segítségével követik figyelemmel a hatóságok. Az adóraktár mûködtetéséhez külön hatósági engedély szükséges. Az adóraktár engedélyesét terheli az árunyilvántartási, illetve az adófizetési kötelezettség, amelyre jövedéki biztosítékot kell nyújtania. Az enegiahordozók adóztatása Az adóztatás általában hatékony közgazdasági eszköznek bizonyult a környezetvédelmi problémák megoldására. Az 1997 évi kiotói konferencia által rögzített elvek gyakorlati megvalósításában is kiemelt szerepet játszik az adóztatás, és az unió álláspontja szerint képes arra, hogy ösztönzést adjon a gazdasági növekedés és az energiafelhasználás egymástól való elválasztására. A megújuló energiaforrások felhasználásának ösztönzése áll a közösségi

adópolitika elõterében, amit bizonyít a bio üzemanyagok kedvezményes adóztatásáról szóló 2002ben elfogadott irányelv is. Ugyanakkor a Tanács elõtt politikai egyetértés született arról a javaslatról, amely új alapokra helyezi az energiahordozók adóztatásának szabályait A javaslat a jövedéki szabályozás tárgyi hatályát az ásványolajokon túl a földgázra, a szénre és az elektromos áramra is kiterjeszti Az új szabályozás az ásványolajok minimumadójának emelésével, míg a többi energiahordozó és az elektromos áram esetén minimumkulcsok bevezetésével kívánja a környezetvédelem és a belsõ piac érdekeit szolgálni, különös tekintettel az energiapiac közösségi liberalizációjára. A közvetlen adók harmonizációja A közvetlen adók harmonizációjának kérdése jóval érzékenyebben érinti a tagállamokat, mint a közvetett adóké. Azt mondhatjuk, hogy az unión belüli kettõs adóztatás kérdésének részleges

megoldásán, illetve a határokon átnyúló gazdasági tevékenység bizonyos fokú elõsegítésén kívül nem beszélhetünk valódi adóharmonizációról ezen a téren. Sõt, az 1990-es évek közepétõl a közvetlen adók harmonizációja kifejezés helyett inkább adókoordinációs tevékenységrõl beszélhetünk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a közvetlen adók harmonizációja uniós szinten nem lenne kívánatos, sõt A tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az alapszerzõdésekben rögzített adóügyi diszkrimináció tilalmát, és biztosítaniuk kell a munkavállalók unión belüli szabad mozgását. A közvetett adóknál látott pozitív, tehát jogszabályi szintû harmonizáció helyett inkább a tilalmakon keresztül megvalósuló úgynevezett negatív harmonizációról beszélhetünk. E harmonizációs tevékenység során kiemelt szerepet játszik az Európai Bíróság. 1 2 /1 3 Adóharmonizáció az Európai Unióban Társasági adó Az

Európai Unió célkitûzése az, hogy az európai társasági adóztatás rendszere biztosítsa a tagállamok között a megfelelõ tõkemozgást, és választ találjon a társaságok modern szervezeti formái által elõidézett kihívásokra. E célból az Európai Bizottság több jelentést készített, melyekben részletesen elemezték a társasági adózás sokrétûségét a belsõ piacon. A befektetések helyének kiválasztásakor meghatározó szerepet játszik az adott ország adószabályozása. Ugyanakkor az adókérdés csupán egyike a figyelembe veendõ tényezõknek Az adott piac földrajzi megközelíthetõsége, a meglévõ infrastruktúra, a szállítási költségek, a környezetvédelmi szabályozás, a munkaerõ képzettségi szintje, a bérszínvonal, a társadalombiztosítási szabályok és a kormányzat befektetésösztönzõ hozzáállása mind olyan tényezõ, amely nem hagyható számításon kívül. Azt, hogy a fentiek közül egy vállalkozás

melyikre helyezi a hangsúlyt, már a befektetés jellege dönti el. A tagállamok társasági adó rendszere közötti különbség tehát befolyásolhatja a befektetési döntést, így torzíthatja a belsõ piaci versenyt. A belsõ piac mûködésére károsan ható adóverseny csökkentésére megoldást jelenthet az adómértékek (és adókedvezmények) közelítése, az adóalap-megállapítás azonos módja és az eljárási szabályok (pl. adó-visszatérítés) közelítése A feladat nehézségét jól mutatja a tagállamok általános társasági adó mértékeit bemutató táblázat. Az általános társasági adó mértékei a tagállamokban (%) Ausztria 34 Belgium 39 Dánia 32 Egyesült Királyság 30 Finnország 29 Franciaország 33,33 Görögország 40 Hollandia 30 Írország Luxemburg Németország Olaszország 25(16) 30 40(42,2) 37 Portugália 32 Spanyolország 35 Svédország 28 MAGYARORSZÁG 18 (Forrás: Európai Bizottság, TAXUD

2002.) A társasági adózásban elfogadott pozitív közösségi jog a következõ területekre vonatkozik. A tagállamok határain átnyúló szervezeti átalakulásokból származó tõkenyereség (ezt a magyar adójogban árfolyamnyereségnek nevezzük) adózását szabályozza az úgynevezett átalakulási irányelv Az irányelv rendelkezései alapján az ilyen ügyletekbõl származó nyereség adózására halasztás kapható, vagyis a különbözõ átalakulásokból (beolvadás, összeolvadás, szétválás, kiválás, eszközátadás, részvénycsere) származó nyereség utáni adót nem akkor kell megfizetni, amikor az átalakulásra sor került, hanem csak a nyereség tényleges realizálásakor. Ez a nyereség tényleges értékesítésének idõpontját jelenti, így valósul meg a halasztott adófizetés (tehát nem végleges mentesítésrõl van szó). A tõkenyereséget (árfolyamnyereséget) az irányelv az értékesítéskor realizált tényleges piaci érték és

a szerzéskori érték (névérték, könyv szerinti érték) különbségeként határozza meg. A szabad tõkemozgás akadályát képezte a Közösségben, hogy az osztalékkifizetések kedvezményes adójogi kezelésére nem volt lehetõség akkor, ha az anyaés a leányvállalat különbözõ tagállamokban rendelkezett illetõséggel. Az egyik prob14/15 Adóharmonizáció az Európai Unióban lémát az jelentette, hogy a külföldi leányvállalat által megfizetett osztalék esetében a belföldi kedvezmények nem illették meg az anyavállalatot, jóllehet ezek a kedvezmények a belföldi osztalékra vonatkozóan fennálltak. A másik gondot a kifizetett osztalék forrásadóztatása jelentette Az irányelv szabályai alapján az anyavállalat illetõsége szerinti tagállam köteles mentesíteni a kapott osztalékot az adó alól, vagy lehetõvé tenni, hogy a leányvállalat által már megfizetett forrásadó beszámítható legyen az anyavállalat adójába. Az

irányelv megtiltja továbbá, hogy a leányvállalat illetõsége szerinti tagállam forrásadót alkalmazzon az ilyen kifizetésekre A kapcsolt vállalkozások közötti elszámolási árakkal kapcsolatban felmerülõ kettõs adóztatási probléma rendezését írja elõ a tagállamok által kötött arbitrációs egyezmény. Az egyezményt a Római Szerzõdés 293 cikke alapján kötötték, amely lehetõséget ad a tagállamok számára a kettõs adóztatás multilaterális (többoldalú) alapon történõ rendezésére. Az egyezmény jelentõsége, hogy rögzített határidõket állít a felmerült problémák rendezésére Személyi jövedelemadó A személyi jövedelemadót illetõen is a Római Szerzõdés általános diszkriminációt tiltó szabálya az irányadó. A problémát az okozta (és okozza ma is), hogy a tagállamok adóügyekben is különbséget tesznek a külföldi és a belföldi illetõségû adózók között. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a

külföldiek, például nem vehetnek igénybe bizonyos adóalap-csökkentõ lehetõségeket, vagy a részükre történõ kifizetések során magasabb adóelõleget vonnak tõlük, mint a belföldiektõl. Ez a fajta megkülönböztetés annyiban jogosnak mondható, hogy a belföldiek és külföldiek helyzete egy adott tagállamban nem összehasonlítható. Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata annyiban módosította az összehasonlíthatóság elvét, hogy ha a külföldi jövedelmének nagyobbik részét a forrásországban szerezte, a forrásállam nem tagadhatja meg tõle az amúgy csak belföldieknek járó kedvezményeket. Ezt az elvet rögzítette az Európai Bizottság azon ajánlása, amely a fent említett nagyobbik jövedelemrészt 75%-ban határozta meg. Az idevonatkozó bírósági esetjog meglehetõsen kiterjedt méreteket öltött az elmúlt idõszakban. A megtakarítások adóztatása A javasolt irányelv alapján a tagállamok kötelezõ jelleggel

(Belgium, Ausztria és Luxemburg kivételével) információcserét folytatnak a más tagállamban illetõséggel rendelkezõ haszonhúzó részére teljesített kamatkifizetésekrõl. Az automatikus információcserére évente egy alkalommal kerül sor. A fenti három tagállam átmeneti jelleggel forrásadót von le az ilyen kifizetések után, és az ebbõl származó bevétel 75%-át a kedvezményezett illetõsége szerinti tagállam adóhatósága részére utalja át. Illetõségigazolással a forrásadóztatás alól mentesülni lehet Adóigazgatási együttmûködés az Európai Unióban A nemzetközi adókikerülés és az adócsalás az egyik legfontosabb problémát jelenti az unió számára. A határellenõrzések megszüntetésével elõállott új helyzetre mind az uniónak, mind a tagállami adóigazgatási szerveknek készülniük kellett. A fõ célt a tagállami adóhatóságok egyre szorosabb együttmûködésében határozták meg. A tagállamok közötti

együttmûködés lehetõsége már az 1970-es évek közepén felmerült, amikor egy tanácsi döntés rögzítette a kölcsönös információcsere igényét. Ez a döntés kívánta elõször lehetõvé tenni az egyes tagállamok adótisztviselõinek az adóellenõrzés során a másik tagállamban való közvetlen, személyes jelenlétét Késõbb az OECD kettõs adóztatás elkerülésérõl rendelkezõ Modell Egyezménye alapján bevezették a kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozó irányelvet, amely alapján különbözõ típusú információcsere vált lehetõvé. Ez azt jelenti, hogy a tagállam adóhatósága megkeresheti egy másik tagállam adóhatóságát az õt megilletõ adótartozás végrehajtása érdekében. Annak ellenére, hogy a fenti együttmûködési normák több adóra is kiterjednek, az általános forgalmi adózást illetõen speciális szabályok is érvényesülnek. A vonatkozó közösségi elõírás alapján a tagállamok egy olyan

elektronikus adatbázisba történõ adatszolgáltatásért felelnek, amely naprakészen tartalmazza az összes Közösségen belüli értékesítést végzõ adóalany meghatározott adatait. Ilyen adat többek között az adóalany úgynevezett közösségi adószáma, az ilyen adószámmal rendelkezõk részére teljesített Közösségen belüli termékértékesítés teljes összege. A rendszer mûködésének célja, hogy biztosítsa az adóhatóság számára a vámeljárás során korábban tudomására jutott, de a határellenõrzések megszüntetésével rendelkezésére nem álló adatok meglétét és felhasználhatóságát. 1 6 /1 7 Adóharmonizáció az Európai Unióban Az együttmûködési szabályok megfelelõ alkalmazása érdekében a Miniszterek Tanácsa útjára indította azt a képzési programot (Fiscalis), amely a tagállami adótisztviselõk adókikerülés és -kijátszás elleni fellépését segíti elõ. A program alapján több tagállam

illetékeseinek részvételével közös, úgynevezett multilaterális ellenõrzések is végezhetõk A belsõ piaci szabályozás hatálybalépésével megváltozott a külkereskedelmi statisztikai adatgyûjtés rendszere is. A határellenõrzések leépítésével ugyanis megszûnt annak a lehetõsége, hogy a tagállamok közötti kereskedelmi forgalmat a vámstatisztikák alapján lehessen figyelemmel kísérni. Ezért alakították ki az Intrastat rendszerét, amely az adózók statisztikai bejelentési kötelezettségét írja elõ Az Intrastat nyilvántartás alapját is a harmonizált közösségi vámnómenklatúra képezi. Az Intrastat rendszer szoros kapcsolatban van a közös áfarendszerrel, hiszen a statisztikai bejelentési kötelezettség mindazon vállalkozásokra kiterjed, amelyek közösségi adószámmal rendelkeznek, továbbá a bejelentési kötelezettség teljesítésének ellenõrzését a tagállami adóhatóságok végzik. Az adóhatóság adóalanyonkénti

bontásban köteles a Közösségen belüli értékesítésekrõl és beszerzésekrõl a tagállami statisztikai szervezeteket tájékoztatni Fejlesztési irányok Az Európai Unió adóharmonizációs törekvéseinek fejlesztési iránya számára a belsõ piac, valamint a Gazdasági és Monetáris Unió megfelelõ mûködésének biztosítása jelenti a fõ csapásirányt. Ezen belül kiemelt figyelmet fordít az Európai Unió a belsõ piaci körülmények között mûködõ vállalkozások, illetve a magánszemélyek gyakorlati problémáinak megoldására. E kérdések kezelése a tagállamok között az eddigieknél nagyobb fokú koordinációt kíván meg, oly módon, hogy az ne vezessen az adóztatás elmaradásához A belsõ piaci gazdasági tevékenységgel kapcsolatos kettõs adóztatás nem kívánatos jelenség az Európai Unióban, annak kiküszöbölése azonban nem vezethet az adókikerülés és adókijátszás elterjedésének fokozódásához. Forgalmi adó A

forgalmi adókat érintõ harmonizációs terveket az Európai Bizottság 2000 nyarán kiadott stratégiai dokumentuma [COM (2000) 348] tartalmazza. Eszerint a jelenlegi, átmenetinek tekintett áfarendszer tökéletesítése a cél, mivel a végleges, vagyis a származási elven alapuló forgalmi adóztatási rendszer bevezetése csak hosszabb távon lehetséges. Az új stratégia jegyében a már beterjesztett javaslatok módosítására, új javaslatok elõkészítésére, illetve új jogszabályok elfogadására került sor. Ezek közül kiemelendõ az a 2001-ben, illetve 2002-ben elfogadott két új irányelv a hatodik áfairányelv módosításáról, amely a távközlési szolgáltatások és az elektronikus eszközökkel teljesített egyes szolgáltatások áfakezelését rendezi. Szintén 2001-ben fogadta el a Tanács a 2001/115/EK számú irányelvet, amely a számlázás szabályait rögzíti, és bevezeti az elektronikus számla és az elektronikus adattárolás

alkalmazhatóságát. A forgalmi adók harmonizációjának tervei között szerepel a tanácsadó funkciót betöltõ áfabizottság szabályozó funkciójának lehetõvé tétele (határozatai így kötelezõk lennének az Európai Bizottságra), az adólevonási jog szabályainak alakítása, a termékértékesítés helyére és az utazási irodákra vonatkozó szabályok módosítása, a pénzügyi szolgáltatások meghatározása, a támogatások áfamértékének rendezése, a közigazgatási szervek tevékenységének kérdése. Terítékre kerül az áfamértékek rendezése is, így a kedvezményes kulcsok alkalmazhatósága, a hagyományos és a virtuális termékekre alkalmazható adókulcsok megállapítása. 1 8 /1 9 Adóharmonizáció az Európai Unióban Jövedéki adó A jövedéki harmonizáció fejlesztésének fõbb területei között említhetjük a jövedékiadó-mértékek közelítésének újabb kísérletét a dohány- és alkoholtermékeknél. Az

intézkedésekre egészségvédelmi szempontból van szükség, de azoknak a belsõ piaci adókikerülés és adócsalás elleni fellépésben is jelentõsége van Egyre sürgetõbb feladatot jelent az unió számára a fentebb már említett energia adóztatásáról szóló javaslat elfogadása. A Tanács politikai egyetértése után ezt 2003-ra irányozták elõ. A Miniszterek Tanácsa jelenleg is tárgyalja azt a javaslatot, amely kedvezményes jövedékiadó-mértéket rendel alkalmazni az elsõsorban mezõgazdasági eredetû bio üzemanyagok felhasználására. Az uniós környezetvédelmi törekvéseknek megfelelõen az a cél, hogy 2020-ra a felhasznált dízel és gázolaj 20%-a bio üzemanyagból kerüljön ki Egy másik javaslat az európai közlekedéspolitika alapelveire ad választ, amikor a kereskedelmi célú dízelolaj-felhasználás jövedéki adóztatását próbálja fokozatos harmonizáció alá vetni, továbbá minimumkulcsokat készül megállapítani a nem

kereskedelmi célú dízelolaj és ólmozatlan benzin után Társasági adó A társasági adót illetõen továbbra is fõ gond az adókoordináció mértéke. Az unión belüli nézetek ott térnek el, hogy a határokon átnyúló (cross-border) gazdasági tevékenység igényli-e a nemzeti adórendszerek nagyobb fokú közelítését. Az Európai Bizottság jelenleg elismeri az adómértékek alakításának tagállami kompetenciáját, megnyugtató megoldást azonban csak a tagállami társaságiadószabályok átfogó közelítése jelenthet. A társasági adó szabályainak fejlesztési irányaival összefüggésben szólnunk kell a Gazdasági és Pénzügyminiszterek Tanácsa, az úgynevezett ECOFIN által 1997 decemberében elfogadott intézkedéscsomagról. A csomag három fõ részbõl áll: az üzleti adózás magatartási kódexébõl (Code of Conduct), a megtakarítások, illetve a kapcsolt vállalkozások közötti kamat- és jogdíjkifizetések adóztatásáról

szóló javaslatokból. A kódex nem közösségi jogszabály, hanem olyan politikai kötelezettségvállalás, amellyel a tagállamok vállalják, hogy tájékoztatják egymást minden olyan létezõ vagy javasolt adószabályról, amely a hatálya alá esik, nem vezetnek be a belsõ piac mûködésére nézve káros adóintézkedéseket, valamint megszüntetik az összes hatályban levõ ilyen szabályt. A kódex hatálya alá tartozik minden vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos adó, amely a vállalkozás folytatásának helyét befolyásolhatja. A kódex minden olyan intézkedést sérelmesnek tart, amely alacsonyabb adóterhet eredményez, mint az adott tagállamban általánosan szokásos mérték A kódex azzal, hogy a kedvezményt a tényleges adóteherhez köti, nagymértékben kiterjeszti az adókedvezmény fogalmát. A kapcsolt vállalkozások közötti kamat- és jogdíjkifizetések adóztatásának kiküszöbölésérõl szóló javaslat szerint az egymásban

számottevõ részesedéssel rendelkezõ vállalkozások közötti ilyen kifizetések után nem lehet forrásadót felszámítani, illetve az adólevonást kötelezõvé tenni. Ez a szabály azonban csak akkor alkalmazható, ha a felek a szokásos piaci árhoz igazodva állapodnak meg a fizetési feltételekben, továbbá a kifizetés haszonhúzójának az illetõség szerinti országban adófizetési kötelezettsége keletkezik. 2 0 /2 1 Adóharmonizáció az Európai Unióban Személyi jövedelemadó A személyi jövedelemadóval kapcsolatban nem beszélhetünk pozitív harmonizációról, a közösségi szabadságok védelme, ezen belül a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének alkalmazása azonban kiterjedt bírósági esetjogot eredményezett. Fejlesztési irány a kettõs adóztatás, illetve a nem adóztatás elkerülése végetti koordináció, továbbá a határokon átnyúló adókikerülés elleni fellépés jelenti. Ez utóbbira jó példa a

magánszemélyek más tagállamban elhelyezett megtakarításaiból származó jövedelem kamatadóztatásáról szóló és a fentebb bemutatott adócsomag részét képezõ javaslat A nyugdíjak adóztatása Harmonizációs feladat az Európai Unió számára a nyugdíjak határokon keresztül történõ folyósítása elõtti adójellegû akadályok megszüntetése is. Jelenleg ugyanis a tagállamok szabályai gyakran nem teszik lehetõvé a más tagállamban megfizetett nyugdíjjárulék után adókedvezmény igénybevételét Ez azt jelenti, hogy valamely tagállam munkáltatói és munkavállalói nem tudják a másik tagállamban levõ folyósító szervtõl felvenni a kérdéses nyugdíj összegét. Ez különösen azon, az utóbbi idõben jelentõs számú munkavállaló esetében okoz problémát, akik munkahelyüket megváltoztatva egy másik tagállamban vállalnak munkát. Ugyanakkor az is gond, hogy a tagállamok eltérõ módon kezelik a nyugdíjak adóztatásának

ügyét Egyes helyeken mentesítik a járulékbefizetéseket, és adóztatják a nyugdíjkifizetéseket, máshol nincs mentesítés, de adóztatásra sem kerül sor. Ez a különbség az egyik tagállamban dolgozó, ám a másik tagállamban nyugdíjba vonuló magánszemélyek esetében kettõs adóztatáshoz vagy kettõs mentesítéshez vezethet Mindezen nehézségek elkerülése érdekében a több tagállamban mûködõ vállalkozások gyakran minden tagállamban speciális nyugdíjszabályok alkalmazására kényszerülnek, ami jelentõs többletköltséggel jár. Az Európai Bizottság 2001 áprilisában fogadta el azt a közleményt (communication), amely a nyugdíjakkal kapcsolatos fenti problémák gyors rendezésére szólította fel a tagállamokat. A közlemény javaslatokat fogalmaz arra, hogy a tagállamok milyen módon kerülhetik el a határokon keresztüli nyugdíjkifizetésekkel kapcsolatos adóbevétel-kiesést. A megoldást ebben az esetben is a nyugdíjbiztosítási

rendszerek unión belüli konvergenciája jelenti majd Gépjármûadó A haszongépjármûvek adóztatása – jogszabályi szinten – harmonizálva van. További harmonizációs célkitûzést e téren a személygépkocsik regisztrációs díjának összehangolása jelent. A tagállamok többségében, ha valaki személygépkocsit vásárol, köteles utána nyilvántartásba vételi adót (díjat) megfizetni Ha ez a személy késõbb másik tagállamba költözik, az autót – helyi rendszámmal – újra nyilvántartásba kell venni, ami újra kiváltja a korábban más tagállamban már teljesített díjfizetési kötelezettséget. A korábban megfizetett díj után ugyanakkor nem jár visszatérítés, illetve nyilvántartásba vétel alóli felmentés Ezenkívül az áruk szabad mozgásának uniós alapelvét sérti az egyes tagállamok által alkalmazott gépjármû-adóztatási rendszer Az egyes tagállamok közötti árkülönbségek az euró bevezetésével még

nyilvánvalóbbá váltak, ami elõidézheti az úgynevezett „country-shopping” jelenséget, vagyis hogy a vevõk a legalacsonyabb árfekvésû országban szerzik be az autót. Az Európai Bizottság az imént említettek alapján a szabályok közelítésére tesz javaslatot. Az uniós adóharmonizáció e körben a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe fogja venni. Az új gépjármûvek forgalomba helyezése során a széndioxid-kibocsátás alapján alakulhat az adóztatás Ez a harmonizációs stratégia szoros kapcsolatban lesz a tervek szerint az unió szén-dioxid-kibocsátással összefüggõ programjával, az Autó-olaj II programmal (Auto Oil II Programme), továbbá az Európai éghajlatváltozási programmal. 2 2 /2 3 Adóharmonizáció az Európai Unióban Adó-együttmûködési szabályok A közösségen belüli ügyletekkel kapcsolatos adókikerülés és adócsalás egyre fenyegetõbb veszélyt jelent a tagállamok adóbevételeire. A megoldást egy

átfogó megújítási program jelenti, amelynek három alapvetõ eleme van. Az elsõ az Európai Bizottságra rója feladatként a változást kiváltó jogszabályjavaslatok elõkészítését A javaslatok a fentebb bemutatott együttmûködési szabályok továbbfejlesztését eredményezik mind az információcsere, mind az adóbehajtás és egyéb együttmûködési formák terén. A program második eleme a tagállamok felelõsségi körébe tartozik A tagállamok kötelesek továbbfejleszteni saját ellenõrzési rendszereiket, különös tekintettel a kockázatelemzésen nyugvó ellenõrzés alapján történõ kiválasztást. A harmadik elem olyan egyéb fejlesztéseket igényel, amelyek nem feltételeznek jogszabályi szintû összehangolást. Ilyen például az áfainformációcsere-rendszer (VIES) továbbfejlesztése. Mindezek alapján jelenleg is a Tanács elõtt van az áfa-együttmûködési rendelet rekodifikációs, valamint a jogsegély-irányelv módosítás

javaslata, melyet a testület várhatóan a 2003 folyamán fogad el. A jövedéki adóra vonatkozóan szintén a Tanács elõtt van az a javaslat, amely a jövedéki termékek mozgása figyelemmel kísérésének és ellenõrzésének számítógépesített lehetõségét rögzíti. A magyar adóharmonizáció helyzete és az átmeneti mentességek Magyarország 200 1. június 12-én lezárta az Európai Unióval folytatott, 2001. az adózási kérdéseket érintõen több mint két évig tartó csatlakozási tárgyalásokat (az adókedvezmények kérdésére csak 200 2 októberében sikerült pontot 2002 tenni, de ez a tém a nem az adózási, hanem a verseny fejezetben szerepelt). téma Már a tárgyalások során kiderült, hogy a magyar adórendszer és adóigazgatás struktúráját tekintve alkalm as az uniós követelmények teljesítésére. A alkalmas következõkben röviden nézzük a legfontosabb területek harmonizációs ered ményeit. eredményeit. Általános

forgalmi adó Magyarországon az 1987. évi V törvénnyel 1988-tól bevezetett általános forgalmiadó-rendszer átvette az uniós hozzáadott érték szerinti adóztatás elvét, tehát struktúrájában nagyfokú harmonizációt mutató szabálynak volt tekinthetõ. A harmonizációs fokot tovább növelte az 1992 évi LXXIV törvény, amely már teljes szerkezetében megfelelt a hatodik áfairányelv rendelkezéseinek. Az adóalanyok és az adóköteles személyek meghatározása mindkét szabályrendszerben azonos, de a közösségi szabályozás olyan opciókat is lehetõvé tesz a tagállamok számára, melyeket nálunk nem alkalmaznak. Így például a tagállamok adóalanynak tekinthetik az alkalomszerû gazdasági tevékenységet folytatókat, ettõl a magyar szabályozás eltekint A termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás meghatározásában eltér a közmûszolgáltatás megítélése, mivel az uniós szabályozás ezt a tevékenységet

termékértékesítésként, míg a magyar rendelkezések szolgáltatásnyújtásként kezelik. Az adófizetési kötelezettség keletkezésének idõpontját tekintve is azonosak a szabályok, csakúgy mint az adóalap meghatározásában. Az adó alapja mindkét esetben az ellenérték, melybe beleértendõk az egyes adók, vámok, egyéb fizetési kötelezettségek és az árat közvetlenül befolyásoló támogatások. Termékimport esetén az ellenértéket a vámérték jelenti, melyet az elsõ belföldi rendeltetési helyig felmerülõ költségek növelnek. A külföldi fizetõeszközben meghatározott adó24/25 Adóharmonizáció az Európai Unióban alap szempontjából az átszámításnál a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, az adófizetési kötelezettség keletkezésének napján érvényes árfolyamot kell irányadónak tekinteni. Az adólevonási jog a belföldi adóalanyok esetében megegyezik a közösségi szabályokkal. A visszatérítési határidõk

rövidsége miatt ugyanakkor a magyar szabályok nemzetközi mércével mérve kiemelkedõen kedvezõek az adóalanyok számára. A külföldi adóalanyokat megilletõ adó-visszatérítés hazai szabályozása szintén megfelel a közösségi szabályozásnak (a hatályos szabályozás szerint az adó-visszatérítést 30, illetve 45 napon belül kell az adóhatóságnak teljesítenie, míg az uniós szabályozás akár a hat hónapos visszatérítési határidõ alkalmazását is lehetõvé teszi). A külföldi adóalanyokat megilletõ adó-visszatérítés kérdésében a csatlakozás után az automatikus visszatérítési rendszer lép életbe. A magyar áfatörvény is lehetõvé, illetve kötelezõvé teszi az uniós szabályoknak megfelelõ különös szabályok alkalmazását (pl. bolti kiskereskedelmi, használttermék-forgalmazási, idegenforgalmi vagy mezõgazdasági tevékenységet folytató adóalanyokra vonatkozó szabályok) A teljesítési hely meghatározása szintén

megfelel az uniós szabályoknak. A távközlési szolgáltatások teljesítési helyének meghatározása témájában a Tanács által elfogadott 99/59/EK irányelv rendelkezéseit a 2000. évi CXIII törvény iktatta be az áfatörvénybe Ezek szerint 2001 január 1-jétõl a távközlési szolgáltatások teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelõ gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában állandó lakóhelye, illetve szokásos tartózkodási helye határozza meg Az adó mértéke szintén harmonizáltnak tekinthetõ, amennyiben a magyar normál áfakulcs a megengedett 15%-nál, míg a kedvezményes kulcs az 5%-nál magasabb. A 0%-os kulcs ugyanakkor nem felel meg a közösségi szabályozásnak A hatodik áfairányelv H mellékletében rögzített kedvezményes kulcs alá tartozó termékek és szolgáltatások köréhez azonban a magyar áfatörvény csak fokozatosan közelít. Ennek oka, hogy ezek a

termékek és szolgáltatások kiemelt szociális, egészségügyi, környezetvédelmi és egyéb szempontból kaptak kedvezményt. Egyre több termék és szolgáltatás kerül azonban át a normál kulcsba. A cél a H mellékletnek való csatlakozáskori megfelelés (kivéve azokat a termékeket és szolgáltatásokat, melyekre a csatlakozási tárgyalásokon átmeneti mentességet kaptunk). A kedvezményes kulcsban levõ háztartási tüzelõanyagok, a távhõszolgáltatás, az éttermi, munkahelyi, diák- és gyermekétkeztetés nagyobb gondot okozott (az egy lépésben történõ emelés kb. 90 Mrd forint többletterhet rótt volna a magyar háztartásokra): ezekre átmeneti mentességi igényt kértünk és kaptunk a tárgyalásokon, így 2007. december 31-ig a kedvezményes kulcs alkalmazható Ezen idõpont után azonban e termékek és szolgáltatások esetében is a normál áfamérték lesz irányadó A gyógyszerek, a fogyatékosok által használt segédeszközök és a

tankönyvek esetében a jelenlegi 0%-os áfakulcs nem volt tartható, így ezen termékekre várhatóan egy harmadik, 5%-os kulcs bevezetésére kerül sor a csatlakozás idõpontjától. Jövedéki adó A jövedéki adózás körében a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII törvény jelentõs lépés a jövedéki jogközelítés menetében A törvény az uniós jövedéki szabályozás mintájára hozta létre az adóraktári rendszeren alapuló adófelfüggesztéses eljárást. A szabályozás az így történõ szállításra az uniós szabályoknak megfelelõ termékkísérõ okmányt, a szabadforgalomba bocsátásra pedig az egyszerûsített kísérõ okmány alkalmazását írja elõ. Az adóraktári rendszer jelenleg már a gyártókra és a nagykereskedõkre is kiterjed A jövedékiadó-köteles termékkörök megfelelnek az uniós szabályoknak A bor jövedéki termékkörbe vonására 2000

augusztus 1-jétõl került sor 26/ 27 Adóharmonizáció az Európai Unióban Az adószerkezetek tekintetében a jogközelítés gyakorlatilag teljesnek mondható. Az ásványolajok esetében a jövedéki termékkör, az ellenõrzött kör, illetve az adóztatott termékkör egyrészt szélesebb, másrészt szûkebb, mint az uniós irányelvek által elõírt jövedéki kör. Így például a jövedékiadó-törvény az ásványolaj termékkörbe sorolja a hígítót is, melyre az uniós szabályozás nem terjed ki. A második esetre példa az adalékanyag, amely a magyar törvény alapján az ellenõrzött termékkörbe tartozik, de az uniós szabályok alapján nem. A legnagyobb eltérés az adóztatott termékkör tekintetében mutatható ki a két szabályozás között, hiszen például bizonyos fûtõolajokat (nehézpárlatokat), vagy az etilént a közösségi szabályozás adóztatja, míg a magyar nem. Ezekre a termékekre tehát a csatlakozáskor be kell vezetni a

közösségi minimum adómértéket, míg más termékek esetében az adómértéket meg kell szüntetni. Az adómértékek alkalmazása tekintetében a magyar szabályozás egyes termékeknél nem teljesíti az uniós minimumszintet. Így a cigaretta és a habzó köztes alkoholtermékek (pl almapezsgõ) esetében további közelítési lépések szükségesek A cigaretta esetében megkaptuk a tárgyalások során igényelt átmeneti mentességet, így a minimum adószintet csak 2009-re szükséges elérnünk. Társasági adó A társasági adót illetõen az elsõ követendõ jogszabály a 90/434/EGK irányelv. Az irányelv – amint azt fentebb láttuk – a vállalati átalakulásokra (fúzió, szétválás stb.), illetve az eszközátadásra, részvénycserére állapít meg közös szabályokat Az irányelv rendelkezéseit az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000 évi CXIII törvény

építette be a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI törvény rendelkezései közé. A szabályok a csatlakozási szerzõdést kihirdetõ törvény hatálybalépésének napjától lesznek érvényesek Az osztalék forrásadóztatásának kérdésérõl a 90/435/EGK irányelv rendelkezik. A hatályos hazai szabályozás alapján a külföldre fizetett osztalékot forrásadó terheli, s ez ellentétes a közösségi szabályokkal. Mivel Magyarországon nemzetközi összefüggésben többségében leányvállalatok találhatók, ezért az irányelv szabályainak alkalmazása esetén bizonyos adóbevétel-kieséssel kell számolni. Az irányelv rendelkezéseinek átvételére – csatlakozási hatállyal – a 2002 évben került sor Az üzleti adózás magatartási kódexének (Code of Conduct) alapvetõ célja – amint azt fentebb láttuk – , hogy korlátozza a tagállami adórendszerek közötti káros adó- versenyt. A kódex aláírásával a

tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a továbbiakban nem vezetnek be, illetve fokozatosan hatályon kívül helyezik az egyes iparágakat, termékeket, külföldi befektetéseket, off-shore rendszereket érintõ adókedvezményeket és egyéb támogatásokat. Ez a kötelezettség érinti a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény egyes kedvezményi szabályait is A társasági adóra vonatkozó kedvezmények Az adókedvezmények kérdésének tárgyalására a verseny fejezetben került sor. A magyar fél közremûködésével az Európai Bizottság egy sor olyan adókedvezményi struktúrát azonosított, amely álláspontja szerint nem felel meg az adórendszeren keresztül megvalósuló állami támogatások közösségi szabályozásának. A kedvezmények többségének az igénybe vehetõsége a 2002 adóévben lejárt, tehát a csatlakozás szempontjából nem jelent különösebb akadályt Jelentékeny harmonizációs probléma a következõ

szabályozásokkal kapcsolatban merült fel: a 3, illetve 10 Mrd forint értékû termék elõállítását szolgáló beruházáshoz kapcsolódó, 10 évre szóló társaságiadó-kedvezmények; a külföldön tevékenységet végzõ társaságiadó-alanyok (vagyis akik 3%-os adókulccsal számítandó adót fizetnek, ez az off-shore rendszer). A magyar álláspont ugyan vitatta ezen kedvezmények belsõ piacra gyakorolt torzító hatását, de az Európai Bizottság határozott álláspontot foglalt el a kérdésben A tárgyalások végül megegyezéssel záródtak, ahol a magyar tárgyaló delegáció messzemenõen figyelembe vette a hazai befektetõk érdekét. Így a szerzett jogok nem sérültek, azonban a jogszerzési idõszak lerövidült, illetve a kedvezmény mértéke is csökkent. 28/ 29 Adóharmonizáció az Európai Unióban Személyi jövedelemadó 2002-ben került sor a fentiekben említett bizottsági ajánlás szabályainak hazai átvételére. Az új

szabályozás a csatlakozáskor lép hatályba, és rögzíti, hogy az uniós tagállamokban illetõséggel rendelkezõ magánszemélyek jövedelmét – feltéve, ha az adóévben megszerzett összes jövedelem legalább 75%-a magyar eredetû – nem terheli magasabb adó, mintha a magánszemély magyar adóügyi illetõségû lenne. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a külföldi a magyar eredetû jövedelmei tekintetében minden olyan kedvezményre, mentességre jogosult lehet, amelyre a belföldi illetõségûek egyébként jogosultak. E harmonizációs lépéssel a korábban fennállt megkülönböztetés megszûnt A helyi adóztatás Mivel a helyi adók tekintetében az önkormányzat rendeletében korlátlanul nyújthat kedvezményeket, elõfordulhat, hogy a kedvezmény az uniós szabályokkal ellentétes állami támogatást nyújt. Az uniós joganyag alapján természetesen nem minden támogatás tiltott Ezt azonban csatlakozásunk után az Európai Bizottság hivatott

eldönteni, és döntéséhez a kérdéses támogatás bejelentése szükséges. A kérdés olyannyira komoly, hogy amennyiben az önkormányzatok az Európai Bizottság által versenytorzítónak tartott adókedvezményt alkalmaznak, a kedvezmény összegét kamatokkal együtt vissza kell fizetni. Az önkormányzati rendeletek uniós szabályokkal való ütközését elkerülendõ, a helyi adókról szóló 1990. évi C törvény 2001 évi L törvénnyel elvégzett módosítása a pozitív diszkriminációt eredményezõ önkormányzati kedvezménynyújtási jogosultságot kizárólag a vállalkozónak nem minõsülõ magánszemélyre korlátozza (például az iparûzési adóban 2,5 millió forintot meg nem haladó adóalapig adható adókedvezmény, illetve mentesség). A helyi önkormányzatok által adott korábbi határozott idejû adókedvezmények a szerzett jogok védelme érdekében a csatlakozás után továbbra is fennmaradnak, az önkormányzatok az ilyen, még le nem

járt kedvezményeket azonban 2007. december 31-ig kötelesek hatályon kívül helyezni A vállalkozó csak abban az esetben vehet igénybe 2003 január 1-je után határozott idõre szóló kedvezményt vagy mentességet, ha arra 2002. december 31-ig már jogot szerzett A tõkeilletékre vonatkozó uniós szabályozás átvétele Egy hatvanas évek végén elfogadott tanácsi irányelv rögzíti a gazdasági társaságok úgynevezett tõkeilletékére vonatkozó szabályokat. Ezek lényege, hogy a gazdasági társaságok létéhez kapcsolódó megalakulás, beolvadás, tõkeemelés stb. adó (illeték) köteles, azonban ennek mértéke nem haladhatja meg az 1%-ot. Az említett irányelvvel való összhang megteremtése érdekében az illetékekrõl szóló törvény 2001. évben elvégzett módosítása a cégbírósági eljárási illetéket – amely a magyar jogrendszerben az uniós „tõkeilleték”-kel azonos tartalmú fizetési kötelezettséget jelent – a korábban

hatályos 2%-ról 1%-ra csökkentette. Gépjármûadó Az uniós szabályozást – amint azt fentebb láttuk – a haszongépjármûvek adóztatásáról és az úthasználati díjról rendelkezõ irányelv alkotja. Az irányelv rendelkezéseinek hazai átvétele az 1998. évi LXII törvénnyel megkezdõdött További harmonizációs eredmény a 99/62/EK irányelv rendelkezéseinek átvétele, amely alapján 2004. január 1-jétõl kikerül a gépjármûadóról szóló törvény hatálya alól az uniós tagállamban bejegyzett nehézgépjármû és pótkocsi Adóigazgatási jogalkotás és jogalkalmazás Az uniós csatlakozás után kiemelt szerep vár az adó- és vámhatóságokra. Noha az egyes tagállamok adóeljárásának szabályai uniós szinten nem harmonizáltak, a belsõ piac mûködése megköveteli az adóügyekben való tagállami együttmûködést. Az adóügyi együttmûködési szabályok átvételében egyrészt a jogalkotásnak, másrészt az együttmûködési

szabályok gyakorlati alkalmazásának van szerepe. A magyar adóeljárás szabályait az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI törvény (a továbbiakban: Art) – kiegészülve egyes anyagi jogi adótörvények speciális szabályaival – tartalmazza A magyar jogharmonizációs program a 2001 évre irányozta elõ a törvény jogközelítési szándékkal történõ módosítását. Ennek megfelelõen a pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról rendelkezõ 2001. évi LXXIV törvény egy új IV/A fejezetet iktatott az Art rendelkezései közé A fejezet az Európai Közösség adóügyi együttmûködési szabályainak alkalmazásáról szól, és a fentebb említett jogsegély és behajtási irányelvek, valamint az áfa- 30/31 Adóharmonizáció az Európai Unióban együttmûködési rendelet hazai átvételét valósítja meg csatlakozáskori hatállyal. Így az adóügyi együttmûködési szabályok hazai átvétele megvalósult. Az

együttmûködési szabályok átvételén túl a csatlakozás közeledtével szükségessé vált más eljárási szabályok rendezése is. A közösségi áfarendszer alapszabálya, a 77/388/EGK számú hatodik áfairányelv rögzíti, hogy Közösségen belüli adómentes értékesítést csak az úgynevezett közösségi adószám (áfaszám) birtokában lehet végezni. Ezt a közösségi adószámot az áfa-együttmûködési rendeletben szabályozott VIES információs rendszerben kell a tagállamoknak nyilvántartaniuk, ahonnan az kérelemre rendkívül gyorsan elõhívható és ellenõrizhetõ Ezt az azonosítót a 2002 évi módosítás eredményeként az adóhatóság hivatalból adja ki a jövõben, illetve az adózó maga is kérheti (A jelenleg Magyarországon alkalmazott azonosító már megfelel a közösségi követelményeknek, a csatlakozáskor csupán az országazonosító „HU” elõtaggal kell majd kiegészíteni) Harmonizációs intézkedést igényelt a

közösségi statisztikai rendszer szabályainak átvétele, továbbá egyes bejelentési szabályok rendezése, és a csatlakozásig elvégzendõ feladatok közé tartozik az összefoglaló áfanyilatkozat elõírása is. A jogalkalmazás, vagyis az adóhatóság csatlakozási felkészülése két alapvetõ feladat megoldását feltételezi. Az elsõ a megfelelõ informatikai kapcsolatok kiépítését jelenti Itt elsõsorban az uniós szervekkel, illetve a tagállamokkal való számítástechnikai kapcsolódás hazai feltételeinek megteremtésérõl van szó. A másik alapvetõ feladatot a magyar CLO (Central Liaison Office), vagyis Központi Kapcsolattartó Iroda (KKI) létrehozása jelenti. Az iroda – a tagállami gyakorlatnak megfelelõen – kizárólagos felelõse lesz az uniós országok hasonló intézményeivel való kapcsolattartásért, a magyar adózók uniós értékesítéseire vonatkozó áfaadatok továbbításáért, illetve az információkérések

teljesítéséért. A felkészülési folyamat jelenlegi állapota alapján elmondható, hogy a magyar KKI – csakúgy, mint a magyar adóigazgatás egésze – a csatlakozás idõpontja elõtti pár hónappal alkalmas lesz a közösségi áfa-együttmûködés lebonyolítására