Gazdasági Ismeretek | Logisztika » Számítógépes termelésirányítás

Számítógépes termelésirányítás A gépesített termelésirányítás főbb moduljai A központi adatbázisra építve a termelésirányítás számítógépesítésekor a következő főbb integrált részrendszerek - modulok - kialakítása tűnik célszerűnek: - PIACI IGÉNYEK, RENDELÉS KÖVETÉSEK: ez a modul rögzíti a piackutatási eredmények, a várható és a már beérkezett rendelések információit, követi azok útját és alakulását egészen a kiszállításokig. Főbb összetevői: vevői törzsadatok és rendelések, visszaigazolások, rendelésállomány kiegészíthetőségi vizsgálatok, értékesítési irány- és arányösszesítések, statisztikák, adatszolgáltatások, számviteli-, pénzügyi elszámolásokhoz. - MŰSZAKI ELŐKÉSZITÉS: amely főként a termékszerkezet homogén, munkahelyek, darabjegyzékek, gyártóeszközök, gyártási lapok, normák, normatívák tételtörzs és változó adathalmazait - filéit - tartalmazza. -

KÉSZLETNYILVNTARTÁS: amely az alapanyagok, alkatrészek, szerelvények törzsadatait, a saját és a vásárolt anyagok, elkotóelemek állományát, raktári mozgását, a kooperációs termékek alakulását rögzíti. - KÉSZLETGAZDÁLKODÁS: amely matematikai, statisztikai módszerekkel elemzi az elmúlt időszakok felhasználási mutatóit, sztochasztikus - szükséglet meghatározási modellekkel jelzi a fajlagos termelés várható készlet igényét. - SZÜKSÉGLETTERVEZÉS: amely a tervezett termeléshez főként determisztikus, analógiákkal, idősoros lebontásokkal nyers-, alap-, és segédanyag igényeket saját-, vásárol- és kooperációban gyártatott tételeket, alkatrészeket, szerelvényeket határoz meg: kimutatva azok fedezett /raktáron, úton van/ és fedezetlen /még rendelve sincs/ voltát. - KAPACITÁSTERVEZÉS: a p iaci igények és szükségletek gyártási vetületeinek az üzemek, homogén munkahelyek törzsadataival való egybevetése, a

terhelések-, kapacitások vizsonyának kimunkálása. Áteresztőképesség vizsgálata, a műszaki előkészítés, anyag-, eszköz- és készlet fedezettség az üzem és munkanormák figyelembevételével. - MUNKAADAGOLÁS, MŰHELYIRÁNYITÁS: az üzemi programok feltételeinek gépi kontrollálása, a f olyamatos gyártási követelmények és a s zerződött /programozott/ határidők összehangolása, műveletek sorbaállítása, a kezelési és befejezési idők pontosítása. Termelés ellenőrzés, előrehaladás-figyelés és regisztrálás - KÖLTSÉGGAZDÁLKODÁS: gazdálkodási keretek és korlátok rögzítése, a felhasználás - fogyás - figyelése, ellenőrzése: a tervezett és a tényleges költségráfordítások folyamatos és periódikus egybevetése: az üzemfenntartás és a gyártmányelőállítás költségeinek összesítő kimunkálása. A termelésirányítás feladatai Az ipari termelés hatékonyságának növelése, az álló alapok

kihasználásának fokozása, az élőmunka termelékenységének növelése és ezáltal a termelési költségek optimális szinten 1 tartása valamint a jövedelmezőség fokozása a korszerű termelésszervezési módszerek és technika alkalmazását igényli minden olyan üzemben, ahol a termelési technológia rendje ezt lehetővé teszi. Az ilyen irányú törekvések szempontjából a közepes és nagy teljesítményű számítógépeknek a termelés tervezésére és irányítására való alkalmazása döntő fontosságú. A számítógépek a termelési adatfeldolgozáson kívül a megfelelő programozáson túl alkalmasak az optimális termelési tervek /kapacitáskihasználási, anyag- és késztermék-gazdálkodási, munkaerő-felhasználási stb. tervek/ kimunkálására és a termelés folyamán előálló zavaró tényezők olyan szintű kiküszöbölésére, hogy a rendszer egyidejűleg egy adott célfüggvényt optimáljon. Termelésirányítás azon műveletek

és folyamatok összessége, amelyek a termeléshez szükséges tervek és programok kialakítását, a t ermelés megindításához és folytatásához szükséges információk közlését, a termelési tényezőkre vonatkozó tényleges adatok összegyűjtését, ezek rendszerezését, értékelését és a módosító intézkedések kiadását foglalják magukban. A termelésirányítás a t ermelési hatékonyság fokozásának operatív eszköze. Módszere a termelés tervezése, a t ényleges termelési adatok folyamatos mérése, azok értékelése, valamint alapadtokkal /a tervezett adatokkal/ való összevetése annak érdekében, hogy a termelési folyamatot zavaró tényezők negatív hatása csökkenjen, illetve megszűnjön. Bár az integrált vállalatirányítási rendszeren belül a t ermeléstervezés és - irányítás feladatköreire vonatkozóan sokféle felosztás léteszik, a szakirodalom és a hozzáférhető számítógépes termelésirányítási

programcsomagok zöme a következő öt funkció mellett foglal állást: - a gyártási igény előrebecslése - termeléstervezése - készletgazdálkodás - gyártásütemezés - munkaadagolás. E funkciók olyan tevékenységekből állnak, amelyek egy vállalat gyártási műveleteihez közvetlenül kapcsolódnak. Itt röviden ismertetjük őket, hogy a funkciók közötti kapcsolatok rendszerében a későbbiekben világos legyen az egyes feladatok helye és szerepe. A gyártási igény előrebecslése A gyártási igény előrebecslésének elsődleges célja bizonyos időperiódusokban különböző gyártmányokra a várható igények megállapítása. Ez a termeléstervezéshez szükséges. Másik fontos eredménye a műszaki fejlesztés. Ha egy gyártmány igénytrendje hanyatlik, akkor vagy a konstrukciót kell módosítani, vagy új gyártmányokat kell kifejleszteni. Az igény előrebecsléséhez a legfontosabb információk a kereskedelmi részlegektől érkeznek.

Ezekből az igénytrendek megállapíthatók mind a vállalatra, mind az iparágra vonatkozóan. Speciális kereskedelmi információk módosíthatják ezeket a trendeket A másik jelentős információ a külső gazdasági tényezőkre vonatkozik. Ilyenek lehetnek 2 például az exportra vonatkozó prognózisok, a nagyobb beruházásokra vonatkozó információk stb. Termeléstervezés A gyártási igény előrebecslése közelítően meghatározza, hogy a megrendelőktől termékegységenként mekkora mennyiségre várható igény a teljes tervezési időszak folyamán. A termeléstervezési funkciónak ezeket az előrebecsült gyártási igényeket kell átalakítania egy gyártási programmá. Az igény-előrebecslés termékegységekben van megadva. A z előrebecslési funkciótól a következő tervezési periódusra átveszünk egy előrebecsült értéket és a teljes /hosszabb távú/ tervezési periódusra egy halmozott előrebecslési értéket. Ezeket a

termékegységekben kifejezett igényértékeket át kell alakítani erőforrás- /gyártásikapacitás/ szükségletekké. Minden termékegység elkészítése bizonyos mennyiségű alapanyagot, munkaerőt és gépidőt igényel. A termelés-tervezést nehezíti, hogy a különböző gyártmányok elkészítése sok közös erőforrást használ fel. Ezért a termeléstervezés célja egy olyan termelési program meghatározása, amely az összes erőforrást /munkaerőt, gépeket, anyagokat/ a vállalat célkitűzéseinek elérésére koordinálja. A termeléstervezés tevékenységének elsődleges bemenete az igény előrebecslésétől származik. Az igény előrebecslése alapot ad arra, hogy meghatározható legyen a következő tervezési periódusra a vállalat tevékenységi szintje. A másik fontos információ a műszaki fejlesztéstől érkezik, amely az új gyártmányokra, a meglevő gyártmányok módosítására és a gyártási folyamatok változásaira vonatkozik. A

harmadik információcsoport a pénzügyi vonatkozásokat, a pénzügyi korlátozásokat és előírásokat tartalmazza. A negyedik, amelyet "külső zavarként" tekinthetünk, olyan információkat tartalmaz, mint a megrendelések visszavonása, a munkaerőhiány, az alapanyaghiány, stb. A termeléstervezés tevékenységeiből kimenő információknak két nagy csoportja van. Az egyik a vállalat műszaki fejlesztésére és a berendezések beszerzésére vonatkozó középtávú tervezéssel kapcsolatos. Ebben a csoportban a termékválaszték minden elemére megadott életciklustrendeket, valamint a tervezett termékekre az erőforrásokat határozzák meg. A második csoport a rövid távú termeléstervezéssel foglalkozik, és a gyártási igényekhez a rendelkezésre álló erőforrások hozzárendelését végzi. Itt hoznak döntést a gépelrendezésekre, a szerelővonalak kiegyensúlyozására vonatkozóan is. A termeléstervezés határozza meg, hogy bizonyos

alkatrészeket vásároljanak vagy gyártsanak-e. Döntést hoznak a szakmák szerinti munkaerő-szükségletre, a műszakok számára, a dekádtervekre vonatkozóan. Ezeket az információkat a készletgazdálkodáshoz, valamint a gyártásütemezéshez továbbítják. Készletgazdálkodás A készletgazdálkodás egyik célja az anyagszükséglet tételes meghatározása /alapanyagok, alkatrészek, szerelvények/, amelyek a termeléstervezés által meghatározott igények kielégítéséhez szükségesek. A másik célja, hogy meghatározza a megfelelő készletszinteket, újrarendelési pontokat, biztonsági készleteket és az egyéb fontos készletezési információkat. 3 A készletgazdálkodás elsődleges bemenete a termeléstervezéstől származó termelési terv. A gyártási tervnek vázolnia kell az üzemi gyártási tevékenységek időbeli körvonalait. A készletgazdálkodás a t ermelési terv mennyiségeit átalakítja alapanyag-, alkatrész-, szerelvény- és

segédanyag-szükségletekké. Ezekből az elsődleges információkból keletkeznek a különböző időfázisú igények. Fontos adatok az eladott mennyiségek, az eladásra és a tényleges anyagfelhasználásra vonatkozó információk is. A készletgazdálkodás határozza meg az egyszerre megrendelendő mennyiségeket tételenként, a biztonsági készleteket, a gazdaságos sorozatnagyságokat is. Ha egy alapanyag vagy vásárolt alkatrész eléri az újrarendelési pontot, utasítást ad az anyagbeszerzésnek. Ha a szerelvények, saját gyártású alkatrészek vagy végtermékek raktári készlete eléri az újrarendelési pontot, gyártási utasítást küld a gyártásütemezéshez. Gyártásütemezés A gyártásütemezés elsődleges bemenete a készletgazdálkodás által módosított gyártási igény időfázisú terve. A másik igen fontos információ a korrektív tevékenységekből ered, amelyek a gyártásütemezés által m egadott instrukciókat üzemi szinten

korrigálják. A gyártási folyamat minden műveletének időbeli pontos tervezését végzi a gyártásütemezés. Ezek az információk azután a munkaadagoláshoz kerülnek Ez a tevékenység a t eljes termeléstervezés és termelésirányítási rendszer legfontosabb tevékenysége, itt kell véglegesen dönteni a gazdaságos sorozatnagyságról, a határidőkről, az erőforrás-korlátokról, a munkaerők és a gépek kihasználásáról. Munkaadagolás A munkaadagolás körébe tartozik a gyártásindítás. A gyártásütemezés által előírt időpontokhoz gondoskodni kell a gyártásindításhoz szükséges dokumentációról, anyagokról, gépbeállításokról, szerszámokról, továbbá az utasítások kiadásáról a műveletek elvégzéséhez. Az adatgyűjtés célja a gyártás előrehaladásáról az adatok összegyűjtése. A gyártási folyamat állapotára vonatkozó adatok a g yártásütemezéshez, az anyagfelhasználási jelentések a készletgazdálkodáshoz

kerülnek. Az operatív problémák megoldására módosító beavatkozás szükséges. Bár a gyártásütemezés minden szükséges döntést meghoz a műveletek végrehajtására vonatkozóan, nem várható, hogy a feltételezett helyzet még akár rövidebb távon is érvényben maradjon. Ez a t evékenység az eltérések miatt az azonnali beavatkozáshoz szükséges döntéseket foglalja magában. A hosszú távú korrekcióval kapcsolatos a hatékonyság mérése. A műveletek végrehajtása után az irányítási rendszer tényleges működését összehasonlítja a tervezett működéssel. Ha az eltérések a megengedhető határokon kívül esnek, szükséges azok okainak elemzése és korrigálása. 4 A feladatok tárgyalásánál vezérfonalként végighúzódott a korrektív beavatkozás szükségessége. Ez a rendszerelmélet felfogás következménye Ez az irányítási funkciók összehangolását szolgálja. A termelésirányítás helye a

vállalatirányításban Az iparvállalatok termelésirányítási rendszere mindazokat a műszaki-gazdasági folyamatokat magában foglalja, amelyek a r endelés fogadásától és a n yersanyag beszerzésétől a késztermék kiszállításáig felmerülnek és a termelést befolyásolják. A vállalatirányítás a termelésirányításnál tágabb fogalomkör, mert kiterjed a termelésfejlesztés, a választék bővítés, a vállalati költséggazdálkodás, a piackutatás és a vállalatirányítás egyéb területeire is, amelyek az élő rendelések beérkezésétől a késztermék elszállításáig tartó - szűkebb értelemben vett - termelési folyamatokon kívül esnek. A termelésirányítás hatékonyságának feltételei A termelésirányítás hatékonyságának elsődleges feltétele, hogy az irányításhoz szükséges információs rendszer pontosan, gyorsan működjön, csak a legszükségesebb információkat gyűjtse össze és tárolja, az adatok értékelését

és összehasonlítását időben végezze el, hogy még egyáltalában be lehessen avatkozni a t ermelésbe, továbbá hogy olyan információkat szolgáltasson, amelyek gyorsak és jól kezelhetők. Az információk pontossága alapjaiban meghatározza a termelésirányítási rendszer hatékonyságát, mert a legtökéletesebb számítógépes adattárolás, a legideálisabb programozási elvek alkalmazása is csak akkor eredményez valóban optimális utasításokat, ha a k iindulási alapadatok reálisan tükrözik a termelési paramétereket. A termelés hatékony irányításának további feltétele, hogy az egyes optimálási műveletek során a számítógépes programozást a korszerű gazdasági matematikai módszerekre, az adott termelési folyamatot és technológiát jól kifejező matematikai modellekre alapozzuk: a termlelésirányítási programok jól illeszkedjenek a meglevő vállalati szervezeti kötöttségekhez: az adott célfüggvény szerint optimált

tervprogramok és irányítóprogramok minden nehézség nélkül végrehajthatók legyenek, és végül, hogy a számítógépes termelésirányítási rendszer költségterhei a termelés hatékonyságának vagy jövedelmezőségének növekedésében térüljenek meg. A termelésirányítási feladatok elhanyagolása vagy a rosszul szervezett termelésirányítási rendszerek esetében a rendelkezésre álló gép- és munkaerő-kapacitás kihasználása rossz, az anyag- és félkésztermék-ellátásban, illetve azok raktározásában rendszeres zavarok állnak elő, a késztermék-szállítási határidőket nem tudják betartani, és mindezek hatásaként romlik az üzemen belüli munkaerkölcs, ami kedvezőtlenül hat az üzemen kívüli kapcsolatokra is. 5 Termeléstervezés Termeléstervezés a t ermelésirányítási tevékenységnek az a r észe, amely a vállalat célkitűzéseiből és a piaci információkból kiindulva általában az éves feladatokat és ezek

feltételeit határozza meg olyan részletezéssel, amely a termelési folyamat kellő időben való jó előkészítéséhez szükséges és elégséges. A termeléstervezés a t ermelésirányítási rendszer egyik lényeges alrendszere, a t ermelés kiindulási bázisa. A termeléstervezés eszerint a munkaerő és a termelőeszközök ésszerű, a termelési folyamat követelményeinek, céljainak megfelelő kihasználására irányul. Keretet nyújt az anyagiműszaki ellátás zavartalan megtervezéséhez Meghatározza a munkaerő nagyságát és elosztását a technológiai műveleteknek megfelelően, szakmai képzettségek alapján. Más megfogalmazás szerint: "A termeléstevezés feladata, hogy a megrendeléseket úgy rendszerezze és igazolja vissza, hogy a vállalatnál rendelkezésre álló erőforrásokat, a gépi és munkaerőkapacitásokat és anyagokat a rendelések kielégítéséhez a l eghatékonyabban lehessen felhasználni. A termeléstervezéssel kapcsolatos

főbb feladatok: - a beérkező megrendelések fogadása, megvizsgálása, az elfogadásról döntés és visszaigazolás, - az előzetes termelési terv összeállítása, amely a rendelkezésre álló erőforrások leghatékonyabb felhasználását veszi figyelembe /durvaprogramozás/, - a termelési tervnek az egyes gyártási folyamatok /üzemek,műhelyek/ figyelembevételével való lebontása /középszintű programozás/, - a termelési terv teljesítésének pillanatnyi állapotáról, a fellépő zavarokról jelentés a vállalat vezetősége felé." A vállalati tervezésnél különböző típusokat különböztetünk meg aszerint, hogy a tervezés mekkora időperiódusra terjed ki. A tervezési tevékenységet aszerint bonthatjuk különböző szakaszokra, hogy időben milyen szakaszra végzik azt, továbbá, hogy milyen részletességű adatokat használnak fel, és milyen részletességű utasítások, információk kiadására kerül sor. Bár az adatfelhasználás,

az utasításátadás és az információközlés pontosítása és részletezése elvileg folyamatos lehet, gyakorlati okokból célszerű mégis ezt a folyamatot szakaszokra bontani. A hosszú távú tervezés a gyártmányszerkezet fenntartásával foglalkozik az alapkutatás és a műszaki fejlesztés figyelembevételével. Célja a vállalat termelési tevékenysége lehetőségeinek megteremtése. A hosszú távú tervezés, amely a vállalat nagyobb méretű rekonstrukciójával és fejlesztésével, berendezéseinek felújítási programjaival foglalkozik, általában 5-20 évre terjed ki és a b eruházások hosszú távú tervezésének alapja /stratégiai tervezés/. A középtávú tervezés /taktikai tervezés/ a vállalat olyan pénzügyi erőforrásainak elosztásával foglalkozik, mint a hitelek megszerzése, az új gyártmányokhoz szükséges kísérleti üzemek építése, valamint a kisebb rekonstrukciós és beruházási programok. Ezek a tervek rendszerint 1.5

éves időperiódust foglalnak magukba A rövid távú tervezés /operatív tervezés/ azokat a t ermelési programokat határozza meg, amelyek a felmerülő gyártási igényeket szétosztják a meglevő vagy hozzáférhető erőforrásokra. A tervezésnek ez a típusa - amely rendszerint három hónaptól két évig terjed 6 - a vállalat általános tevékenységi szintjét határozza meg olyan döntésekkel, mint pl. a műszakok száma, a munkaerő nagysága, a rövid távon beszerezhető berendezések száma, az anyagszükséglet és a megkötendő kooperációs szerződések. E fejezetben kizárólag a rövid távú tervezéssel foglalkozunk, mivel a közép- és hosszú távú tervezés funkciója nem tartozik szorosan a t ermeléstervezési és irányítási rendszerbe, inkább a vállalatirányítási szint feladataihoz sorolható. A termeléstervezés feladatai A termeléstervezésnek biztosítania kell, hogy a kibocsátandó termékek gyártásához szükséges összes

erőforrás a megfelelő helyen, a megfelelő időben és a megfelelő mennyiségben rendelkezésre álljon, továbbá az erőforrások kihasználtsága lehetőség szerint maximális legyen. Mindezt a vállalat vezetése által megszabott olyan általános kereteken belül kell biztosítani, mint a költségvetési korlátok, a munkaerő-gazdálkodás stb. A termeléstervezés csak egy általános keretet tervez, amelyen belül a r észletesebb gyártási tevékenységeket végrehajtják. Így a termelési terv nem részletezi, hogy egy adott gyártási műveletet melyik gépen és milyen konkrét időpontban kell végrehajtani. Ez a részletezés gyártásütemezési feladat. De a t ermeléstervezési funkció határozza meg pl azt, hogy egy gépnek több műszakban kell-e naponta üzemelnie ahhoz, hogy a kijelölt termelést el tudja végezni. Azt mondhatjuk, hogy a termelési terv szétosztja a különböző rendelkezésre álló erőforrásokat a gyártási igények között, de

általános módon. A termelési tervnek ésszerűen rugalmasnak kell lennie, hogy az általános kereteken belül a r észletesebb gyártásütemezést végre lehessen hajtani. Tekintsük először azt az ideális helyzetet, amikor a gyártási igény minden tervezési periódusban állandó, a gépek állandó termelési ütemben termelnek, és a gépeket azonos nagyságú munkaerő üzemelteti, és a gyártási alapanyagok mindig azonnal rendelkezésre állnak a s zükséges mennyiségben. Egy ilyen ideális helyzet nyilvánvalóan nem igényel komolyabb termeléstervezést. Az igényekhez meg kell állapítani a gyártás ütemét, és meg kell kezdeni a termelést. A korszerű ipari termelés ennél sokkal bonyolultabb. A valóságban az idealizált helyzetben állandónak tekintett tényezők mindegyike változó, értékeik gyakran és előre nem látható módon ingadoznak. Például az állandó munkaerőszint feltételezése biztosan nem lesz igaz. Napjainkban csaknem minden

vállalat jelentős munkaerő-fluktuációval és hiánnyal számolhat. Ha a gyártási igények növekednek vagy a termékstruktúra változik, a munkaerőt is elő kell készíteni a változásokra. A gépek és berendezések gyártási kapacitása is csak ritkán állandó. Géphibásodások és megelőző karbantartások törik meg az egyenletes termelést. A gyártás mennyisége gyakran változik a normák teljesítésének függvényében. Kihasználatlan gépidők is sűrűn előfordulnak a technológiai útvonalon megelőző gépek szűk átbocsátóképessége miatt. Végül tekintsük az alapanyagok beszerzése körüli problémákat. A beszerzési idők hazai viszonylatban sokszor megjósolhatatlanok, és a beérkezett alapanyagok minősége gyakran sok kívánnivalót hagy maga után. A tárgyalt véletlenszerű ingadozások igen bonyolult módon kapcsolódnak egymáshoz. 7 A véletlenül változó tényezők megjelenése a termeléstervezést rendkívül nehézkessé

teszi. Minél szorosabb a tényezők értékei közötti kapcsolat, annál bonyolultabb a termeléstervezés. Alapproblémánk, hogy e bizonytalansági tényezők ellenére is olyan termelési programot készítsünk, amely várhatólag a lehető legkisebb ráfordításokkal elégíti ki a gyártási igényeket. Változó termelési igények esetén a bizonytalanságok kiküszöbölésére csak néhány olyan szélsőséges politika áll rendelkezésünkre, mint a következők: - igen nagy készleteket tartunk fenn a gyártás és az igények bizonytalansági tényezőinek kiegyensúlyozására. Állandó termelési ütemmel és állandó munkaerő-felhasználással termelünk: - az igények ingadozásának megfelelően azonnal változtatjuk a munkaerőszintet. Kis készletet tartunk fenn: - állandó munkaerőszintet és kis készletet tartunk fenn: túlórákkal és pótműszakok beállításával növeljük a termelést, ha az igények növekednek: - állandó munkaerőszintet és

kis készletet tartunk fenn: az igények növekedésénél kooperációs szerződéseket kötünk: - állandó munkaerőszintet és kis készletet tartunk fenn: az igények növekedése esetén vállaljuk a késedelmes szállításokkal járó hátrányokat. Ezek a szélsőséges politikák azonban a gyakorlatban nem valósíthatók meg maradéktalanul. A politikák vagy korlátok közé szorítva érvényesülnek, vagy gyakran keverten jelentkeznek. Azonban tény, hogy a gyártási körülmények bizonytalansága ellenére a termeléstervezésnek egy olyan tervet kell készítenie, amely a következő időperiódusok termelésének keretet ad. A bruttó anyagszükséglet meghatározása Meg kell határoznunk minden olyan összetevő /alapanyag, vásárolt alkatrész, saját gyártású alkatrész, szerelvény és szerelési egység/ pontos mennyiségét, amelyekre a gyártási igényt előzőleg előírtuk. Mivel a különböző gyártmányok azonos alkatrészeket tartalmazhatnak, az

igényeket alkatrészenként összegezzük. Ezeket a b ruttó alkatrészigényeket időperiódusokra bontva külön-külön kell meghatároznunk a gyártásátfutási idők figyelembevételével. A nettó anyagszükséglet meghatározása A bruttó szükséglet egy része már elkészülhetett, félkész vagy késztermékként raktáron lehet, és az alapanyagokból elfekvő készletek is fedezhetik az igény egy részét Ezzel szemben a nettó szükséglet csak a ténylegesen gyártandó és beszerzendő mennyiségeket tartalmazza, a bruttó szükségletből törölve azokat a mennyiségeket, amelyeket már korábban gyártottak vagy beszereztek. A nettó igényeket azonban nem lehet egyszerűen a bruttó igények és a raktári készletek különbségéből előállítani, mert például a meglevő szerelési egységek az alkatrészgyártási igényeket is csökkentik. 8 Az erőforrásigények meghatározása A nettó szükségleteknek az a része, amelyik nem igényel külső

beszerzéseket alapja a tervezési periódusok erőforrásigényei meghatározásának. Minden egyéb alkatrész előállítása nem igényel gépi berendezéseket és munkaerőt. A munkaerő és gépi erőforrások igényét az alkatrészekhez rendelt technológiai útvonalakból és a normaórákból határozzuk meg. A nettó igényeket átalakítjuk megmunkálási időkké, és homogén gépcsoportokként, valamint szakmánként összegezzük. Mivel a nettó igények időbeli eloszlásából indulunk ki, az erőforrásigényeket is időbeli eloszlásuk szerint határozzuk meg. Az igénykielégítés módjának meghatározása Az előző részekben ismertettük, hogyan lehet a gyártási igényekből az erőforrásigényeket megállapítani. Amennyiben az erőforrásigény felülmúlja a rendelkezésre álló kapacitásokat, döntenünk kell arról, hogyan oldjuk el ezt az ellentmondást. Az erőforrásokkal szemben támasztott nagyobb igényekből származó problémákat

általánosan két módon oldhatjuk meg: - erőforrásainkat megnöveljük - az erőforrásokkal szemben támasztott igényeket csökkentjük vagy időben eltoljuk. Meg kell jegyeznünk, hogy amennyiben az igényt kizárólag az erőforrások növelésével elégítik ki, nem szükséges a v isszacsatolás, a m unka a t ermelési terv megállapításával folytatódhat. A termelési terv elkészítése a gyártás, a készletek és a munkaerő egyidejű figyelembevételével Az előző részek lehetővé tették, hogy a rendelkezésre álló erőforrások elegendőek a gyártási igények fedezésére. Szét kell osztani a munkaerőt, a gépi és alapanyagerőforrásokat a különböző gyártási szükségletekre a teljes tervezési periódusban Itt elsősorban olyan problémával állunk szemben, hogy a csúcsigényű részperiódusok szükségletét nem lehet kielégíteni, jóllehet a teljes tervezési periódus összes szükségletének kielégítésére elegendő erőforrás

van. E problémával foglalkoznak az ún gyártássimítási eljárások, amelyek általában azt vizsgálják, hogyan lehet a csúcsigényeket elsimítani egyrészt korábbi gyártással és készletezéssel, másrészt a nagyigényű periódusokban túlórák és pótműszakok beállításával. A tényleges gyártási igények jelentősen eltérhetnek az előrebecsülttől. A tervezett gyártást gépmeghibásodások, rossz anyagminőség, kis normateljesítmények miatt nem lehet megvalósítani. Az anyagellátás is a vártnál rosszabb lehet Ha e tényezők miatt a teljesítés jelentősen eltér a termelési tervtől, a termeléstervezést meg kell ismételni, 9 azonban előtte a helyzetleíró adatokat és a viszonylag állandó adatokat az időszerű helyzetnek megfelelően módosítani kell. A termeléstervezési tevékenység különböző forrásokból származó információkat igényel. Viszonylag állandó adatok: - előrebecsült igényértékek gyártmány és

időperiódus szerint bontva - darabjegyzék minden gyártmányhoz és szerelési egységhez - saját gyártású alkatrészek technológiai útvonalai és gyártási idői /művelettervei/ - megmunkálási, beállítási és karbantartási idők normái - túlóra- és pótműszak-költségek - a gépi berendezések kapacitása - a gyártási költségvetés, költségnormák és értékesítési árak. Ezeken kívül a t ermeléstervezés adatokat igényel a k észletgazdálkodástól a b iztonsági készletekre, az anyagfelhasználási hányadokra, valamint az anyagbeszerzés átfutási időire vonatkozóan is. Helyzetleíró adatok: - a folyamatban levő munkákra vonatkozó információk, a tényleges lemaradási helyzet - a homogén gépcsoportok aktuális terhelése - a rendelkezésre álló munkaerő szakmánkénti bontásban - a tényleges raktárkészlet. A termelési tervek készítésekor ezeket a rendszeresen gyűjtött és elemzett információkat használják fel. A

termeléstervezés a következő információkat adja a tervezési időszak minden egyes periódusára, azaz az adott vállalatnál a t ermeléstervezésben használt legkisebb naptári egységre: - az egyes termékekből a legyártandó mennyiségek - az egyes termékekből a különböző - alternatív - termelőegységek által gyártandó mennyiségek - az egyes termelőegységek által gyártandó termékmennyiségek termékenkénti csoportosításban - a termelés által előirányzott raktárkészletszint - a termelés által előirányzott munkaerőszint - a tervezett túlóra, pótműszak, szabad kapacitás stb. - a műveletközi készletek anyag-, illetve félkész termék fajtánként - az alvállalkozóknak kiadott tervek - a vásárolandó nyersanyagra vonatkozó igények. A termeléstervezés döntéseit a különböző költség- és bevételi tényezők határozzák meg. A költségfajták a következők: - a termelési költségek - a termelés megváltoztatásával

járó költségek - a készletezési költségek - az értékesítéskor felmerülő költségek - beszerzési költségek. 10 A termelési költségeket rendszerint két kategóriába soroljuk: állandó és változó költségek. Állandó költségek azok, amelyek - adott határok között - függetlenek a s orozat nagyságától. Ilyen állandó költség pl a gépbeállítási, felszerszámozási költség Amikor a gépeket az egyik termék gyártásáról átállítjuk egy másik gyártására, a bépbeállítási költség függhet attól, hogy mely termék gyártására állunk át. Az ilyen beállítási költségeket sorrendtől függőnek nevezzük. Ezeket azonban csak a g yártásütemezésnél vehetjük pontosan figyelembe. Ezért termeléstervezésnél csak átlagos vagy várható értékükkel számolunk, és állandónak tételezzük fel. Változó termelési költségek azok, amelyek a sorozat nagyságától függenek. Ilyenek pl a munkaerőre, az alapanyagra, az

energiára stb-re vonatkozó költségek. Szokás feltételezni, hogy az egységnyi termékre jutó változó költség állandó, azaz egy adott termékmennyiségre jutó változó költség az egységnyi változó költség és a termelt nennyiség szorzata. Azonban sok esetben ez a feltételezés nem jogos, mert az egységnyi termékre jutó változó költség függhet a sorozatnagyságoktól, a szakmunkások begyakorlottságától stb. Változtathatja az egységnyi termékre jutó költséget az is, ha valamilyen okból kevésbé hatékony vagy költségesebb termelési folyamatot kell alkalmazni. Például ha túlórára van szükség, akkor az egységköltség tetemesen megnőhet. Ezért gyakran célszerű lehet az egységköltség alakulásának függvényét lineáris helyett konkáv vagy konvex görbékkel közelíteni. A termeléstervezés azon döntéseinél, amelyek a termelés egyik periódusról a m ásikra történő megváltoztatására vonatoznak, figyelembe kell

venni a vátloztatással járó költségeket is. Természetesen, ha a kívánt termelés meghaladja a törvényes munkaidőkapacitást, akkor túlmunkára lesz szükség, ami kétségtelenül nagyobb egységköltséget okoz. A gépek és berendezések átállítási költségei, a munkaerő átcsoportosításának költsége, az anyagmozgatási költségek egy része kiküszöbölhető, ha az üzem minden periódusban ugyanazzal a termelési ütemmel dolgozik. Ha a termelési ütem megváltoztatás miatt szükséges a munkaerő szintjének megváltoztatása, ez új munkások felvételével, betanításával, a régi munkaerő átcsoportosításával járó költségtöbbletet is okoz. A kapacitásváltoztatási - új gépek, berendezések beszerzésére vonatkozó - döntések is szoros kapcsolatban vannak a termeléstervezéssel. Azonban ezek költségkihatásaival nem foglalkozunk. Feltételezzük, hogy rögzített a homogén munkahelyek kapacitása, amellyel a termeléstervezésnek

dolgoznia kell. A termeléstervezési döntések a készletszint alakulásával is szoros kapcsolatban vannak. Bizonyos tervek amellett szólnak, hogy készleteket halmozunk fel olyan periódusokban, amelyekben kicsi az igény, tartalékolva a kiemelkedő igényű periódusokra. A sorozatnagyságok is nagyon befolyásolják a készletszintet. Készülhetnek olyan termelési tervek, amelyek a műveletközi készletek növelését irányozzák elő. Nyilvánvaló, hogy a termeléstervezési döntések meghozásakor is elsődleges szempont a rendszerszemlélet érvényre jutása, és így természetesen a termeléstervezés költségelemzésében a készletezési költségeket sem szabad figyelmen kívül hagyni. 11 Ha az értékesítés igényeit nem tudjuk időben kielégíteni, az kézzel fogható veszteséget jelent: nincs nyereség. De közvetett következményekkel is járhat az igények nem teljesítése, mert veszteségek érhetik a vállalatot a piac bizonyos részének

elvesztéséből, a versenyképtelenségből. Ezért a termeléstervezési döntések és tevékenységek két módon okozhatnak veszteségeket: - ha a termelés a piaci igényekkel nincs megfelelően összehangolva, hiányos és késedelmes szállítások lesznek - ha túl sok a kieső idő, a tényleges termelés kisebb lesz, mint az az erőforrások alapján elvárható, és a rossz hatékonyság is lényegében veszteséget jelent. Végül a t ermeléstervezés feladata az is, hogy a termeléshez szükséges anyagok beszerzésének relatív gazdaságosságát növelje annak előre meghatározásával, hogy mennyi alkatrészt vagy szerelvényt kell beszerezni más vállalattól. A termeléstervezési eljárások általában egy jövőbeli - tervezési időszaknak nevezett időintervallumra vonatkozó termelés megtervezésével foglalkoznak. Feltételezik, hogy az időintervallum kisebb termelési periódusokra van felosztva, és a tervezési probléma abból áll, hogy a tervezési

időszak minden egyes periódusára megállapítható legyen a termelés üteme. A gyártási igényekről feltételezik, hogy minden periódusban ismertek, de nem szükségképpen azonosak. Amikor a gyártási igények állandóak, a tervezési problémát statikusnak, ha azok időben változnak, dinamikusnak nevezik. Statikus modellek esetén a termeléstervezés célja az erőforrások optimális felhasználásának megtervezése a tervezési időszakra úgy, hogy az időtől független, azaz a statikus termelési igényeket kielégítsék. Ha az igények sztohasztikusak, akkor feltételezzük, hogy valószinűségeloszlásuk nem változik periódusról periódusra. A változó gyártási igények kielégítésére is rendelkezésre áll néhány tervezési eljárás, éspedig - a kis igényű periódusok alatt a készletek felhalmozása abból a célból, hogy a tervezési időszak hátralevő részében jelentkező nagyobb igényekre tartalékoljunk- túlórák felhasználása a

csúcsigényű periódusokban, illetve kevesebb munkaóra alkalmazása a kis igényű periódusokban állandó munkaerőszint és gyártókapacitás mellett - alvállalkozói szerződések kötése a csúcsperiódusokban és a munkaerőszint változtatása - a gépek, gyártóberendezések kapacitásának változtatása. Bár általában egyéves vgay kisebb termelési időszakot vizsgálunk, rendszerint feltételezzük, hogy a gépek, üzemek, műhelyek kapacitása állandó, és ezért ezt az alternatívát a tervező nem minden esetben tudja felhasználni. Ezeknek a módszereknek az optimális kombinációja létrehozhatja a megfelelő összhangot az adott költségtípusok között. A termeléstervezés az egyes tevékenységcsoportokat olyan részletességgel írja elő, amely szükséges és elégséges a gyártási tevékenységekre való felkészüléshez, azoknak a feltételeknek a megteremtéséhez, amelyek hosszú időt igényelnek, továbbá a vállalat különböző

erőforrásai közötti összhang kialakításához. A teljes részletezés - amelyere elvileg lehetőség lenne - olyan adattömeget igényelne, amelynek kezelése és rendezése lehetetlenné tenné a még időben hozandó döntéseket és intézkedéseket. Ezért célszerű 12 az adatokat összevontan, csak a döntési igényeknek megfelelően kezelni. A közvetlen termelésirányításhoz szükséges döntések a gyártásütemezési funkción keresztül érkeznek, így sok esetben a termeléstervezés finomításának is tekinthetjük a gyártásütemezést. A termeléstervezés módszerei és eljárásai A rendszerszemléletű, integrált vállalatirányítás feladata, hogy a gazdasági tevékenységek vizsgálatában megvilágítsa és érzékelhetővé tegye az egyes tevékenységek kölcsönhatásából felismerhető alternatív lehetőségek sokaságának, mint egységes egésznek az áttekintését, és ennek birtokában a megfelelő tevékenységsorozat

kiválasztásának ismérveit. Az alternatív lehetőség léte és a kiválasztás szükségessége egy alapvető vezetői tevékenységet határoz meg: a döntést. Ha kézzelfoghatóvá és áttekinthetővé teszik azt a keretet, amelyen belül a vezető döntéseit hozza, akkor a döntéshozó tevékenysége lényegesen könnyebbé és pontosabbá válik. Ez a koncepció csatlakozik a H Simon által kialakított rendszerelméleti felfogáshoz, amely szerint a szervezet magatartását megszabó elsődleges erők az emberi problémamegoldó folyamatok és döntési mechanizmusok. Minden döntéshozatali folyamat három fő szakaszból áll: - tájékozódás: a döntéssel összefüggő környezeti feltételek feltárása - tervkészítés: a lehetséges tevékenységi irányok megállapítása - választás: az egyik lehetséges tevékenységi irány kiválasztása a lehetséges alternatívák közül. H. Simon a döntéseket két nagy csoportba sorolja: - programozott a döntés

akkor, ha ismétlődő, rutin jellegű, és kialakított velük kapcsolatban egy meghatározott eljárást - programozatlan a döntés, ha újszerű, strukturálatlan és számottevő következménye lehet. Ilyen esetben nem áll rendelkezésre előre elkészített eljárás a probléma megoldásához. Természetesen a gyakorlatban éles határvonal nem húzható e két döntéscsoport közé, és a célok pontos, jó közelítéséhez szükséges a programozott döntések időszakonkénti felülvizsgálata. A termeléstervezésben a döntési eljárásoknak több nagy csoportját különböztethetjük meg. Az egyik nagyobb csoport a bruttó és nettó anyagszükségletek meghatározásával foglalkozik, közös néven darabjegyzék-lebontó eljárásoknak szokták nevezni. Az eljárások másik nagy csoportját az időben nem változó statikus igények kielégítésére vonatkozó termeléstervezési eljárások alkotják. A tervezésnek arra is választ kell adnia, hogy mekkora

legyen az előirányzott készletszint, a munkaerőszint, mennyi túlóra használható fel, milyen mértékben célszerű kooperációs szerződéseket kötni stb. Az eljárások következő csoportját az időben változó, dinamikus igények kielégítésére vonatkozó termeléstervezési eljárások alkotják. A tervezési időszak periódusokra van 13 osztva. A gyártási igények periódusról periódusra változnak, amelyek adottak Változó termelési igények esetén többféle tervezési politikát szoktak alkalmazni. A dinamikus modellek matematikai diszciplínák szerint a következőképpen csoportosíthatók: - lineáris programozási modellek - dinamikus programozási modellek - hálós modellek. A dinamikus problémák külön csoportját alkotják az ún. termelés- és munkaerő-simítási modellek. Ezek arra az esetre vonatkoznak, amikor a termelés üteme változtatható egyik periódusról a másikra. A termeléstervezés legegyszerűbb esete, amikor egyetlen

terméket gyártunk, és csak egy erőforrást veszünk ehhez igénybe. A bonyolultabb típusú feladatokat a következőképpen csoportosíthatjuk: - több termék verseng ugyanazokért a korlátozott kapacitású forrásokért, mint pl. gyártóberendezések, munkaerő stb. A probléma a rendelkezésre álló erőforrások hatékony szétosztása a különböző termékek között - több folyamat képes előállítani ugyanazt a terméket, pl. alternatív technológiai útvonalakon, illetve a törvényes munkaidőn kívül, túlórában. A probléma az egyes folyamatok által gyártandó termékek mennyiségnek meghatározása - többszakaszos termelés, amikor több eszköz /gép/ vesz részt a termelésben olyan sorrendben, hogy az egyik kimenete a következő szakasz bemenete legyen. A probléma olyan teret megadni, amely előírja az egyes szakaszok közötti készleteket, és az utolsó szakaszban biztosítja az igényeknek megfelelő késztermék-mennyiséget. Sok problémát

lineáris programozási feladatként fogalmaztak meg. Ennek oka, hogy a lineáris programozási modellek egyszerűek, könnyen áttekinthetők, és ami még fontosabb, gyakran reális leírását adják a t ényleges termeléstervezési problémáknak. Természetesen, ha nem indokolt a l ineáris összefüggések feltételezése, kénytelenek vagyunk a nem lineáris modellekhez folyamodni, amelyeknek megoldása jelenleg rendkívül nehéz, sőt gyakran lehetetlen a valós problémát leíró modell méretei miatt. A különböző eljárásokat és azok modelljeit helyszűke miatt nem ismertethetjük, és véleményünk szerint a részletek egy szűkebb körű szakembergárdát érdekelhetnek. Számukra az irodalom ad bővebb eligazítást. Az erőforrásigények tervezése Az előző alfejezetben röviden vázoltuk a durva termelési program összeállítását a különböző keresleti források figyelembevételével. Ennek a durva termelési programnak összhangban kell lennie a

vállalati erőforrásokkal. Ha az erőforrások nem teszik lehetővé a durva termelési program megvalósíthatóságát, akkor vagy növelni kell őket, vagy a programot kell megváltoztatni. Figyelembe kell venni, hogy az erőforrások nemcsak a gyártási kapacitást, hanem a műszaki /fejlesztő, tervező stb./ szakembereket, a forgóalapot stb-t is magukban foglalják. Ha a durva termelési program készítésekor nem történik pontos erőforrásigény-tervezés, akkor a szállítási határidők nem tarthatók. 14 Az erőforrásigény-tervezés célja, hogy hosszú távon lehetővé tegye a vevői igények megfelelő áron való kielégítését és a vállalati erőforrások lehető legkisebb terhelését, azaz a vállalat hatékonyságának növelését. Az erőforrásigény-tervezéstől elvárják, hogy - határozza meg a szükséges erőforrásokat - határozza meg az egyes termékek fajlagos erőforrásigényét - különböző durva termelési programok

szimulálásával tegye lehetővé annak kiválasztását, amelynek megvalósításával a vállalat erőforrása a leghatékonyabban használható fel. A fő termelési ütem változásai az erőforrásigények változását okozzák. A vevői megrendelések nagymértékű növekedése gépek beszerzését, a munkaerő és a forgóalap növelését teszi szükségessé. Az erőforrásigény-tervezés feladata, hogy az ilyen erőforrásváltozások hatását meghatározza Megkülönböztetünk rövid távon és hosszú távon szükséges változtatást. Az ütemezés rövid távú változásai azt jelentik, hogy a változások az anyagtervezési időtávon belül jönnek létre. Ezek a változások kisebb jelentőségűek, kivéve amikor a kereslet hirtelen csökken. Amikor a kereslet hirtelen növekszik, ezt követni már nem tudják, mert túl későn van már ahhoz, hogy a szükséges anyagot és munkaerőt biztosítani lehessen. Ilyen rövid távú ingadozások elhárítására

szolgál a késztermék biztonsági készlete. Ha a d urva termelési programot változtatják, az anyagigény-tervezés újratervezi az anyagellátást, a g yártási tevékenység-tervezés pedig a műhelymegrendelések, illetve a műveletek ütemezési határidejét módosítja a megváltozott durva termelési programnak megfelelően, továbbá - ha szükséges - jelzi a következő szükségleteket: - az alvállalkozó kapacitás igényét - az új munkaerő alkalmazását - a többlet műszakigényt - a túlóraszükségletet. A durva termelési program hosszútávú változásai már nagyobb figyelmet igényelnek a vállalatvezetéstől. Néhány éven át várható jelentősebb termelésnövekedés új üzem építését, további megmunkálógépek beszerzését, a létszám növelését, a munkaerő átcsoportosítását, illetve betanítását teheti szükségessé. Mindezeknek az erőforrásoknak megfelelő időben rendelkezésre kell állniuk. Az erőforrás-tervezéshez

azok az erőforrások tartoznak, amelyeket a vállalat hatékony működése céljából előre jól meg kell tervezni. Ezek a vállalat típusától függően változnak. Általában az erőforrást világosan definiálni kell. Például a szerelőüzem egyetlen erőforrásnak tekinthető még akkor is, ha az több különböző munkahelyből áll. Az ilyen csoportosításnak két előnye van: - a jól definiált erőforrás száma ésszerűen kicsiny. Az alrendszer által kezelt erőforrásigény könnyen áttekinthető, ami gyorsítja a vezetés döntéshozatalát, - az erőforrásigény számítása gyors, ami lényeges szempont különösen akkor, amikor több változatot kell kidolgozni a fő gyártásütemezésre. Az erőforrásokat a vállalatoknak kell meghatározniuk. Itt néhány tipikus erőforrást ismertetünk. 15 Szerszámgépek: A gépi erőforrás átalában tartalmazza az összes hasonló funkciójú gépet, pl. az összes esztergapadot, az összes

darabológépet stb A kritikus vagy szűk keresztmetszetű gépek önálló erőforrásként vagy alcsoportokban kezelhetők. Munkaerő: A gépeket kiszolgáló közvetlen munkaerőt munkahelyenként és/vagy szakképzettség szerint több erőforrásként vehetjük figyelembe. A különleges és fontos szakképzettségű munkaerőt egyénenként is kezelhetjük munkaerőforrásként. Műszaki részlegek: Létszámuk és kvalifikáltságuk gyakran kritikus jelentőségű, különösen a gyártmányok és technológiák továbbfejelsztésében, illetve új fejlesztésekben. Még erőteljesebben hangsúlyozódik ez a jelentőség a megrendelésre gyártott termékeknél, hiszen itt gyakran sok igény speciális eljárást igényel. E részlegek terhelését egy adott időszakra eső munkaórában szokás kifejezni, amelyet hasonló típusú termék időigénye alapján becsülnek meg. Speciális tételek beszerzése: Bizonyos anyagokat erőforrásnak tekintünk. Ilyenek pl azok,

amelyekből a piacon hiány van, vagy amelyek beszerzését a p ontos specifikálás előtt el kell indítani, mert beszerzésük ideje több, mint az anyagtervezési időszak, ilyenek pl. a precíziós öntvények Üzemközi és alvállalkozó szállítók: Ahol vállalaton belüli más üzemtől vagy alvállalkozótól folyamatosan érkeznek tételek, ott a szállítót erőforrásként definiálhatjuk. Minden tételre ismerve a hosszú távú igényt, erről az alrendszer a szállítóit időben értesíti. E tipikus erőforráson kívül bizonyos esetekben kis egységek is definiálhatók erőforrásként, pl. ha egy különleges szakmában munkaerőhiány van, akkor ezt kiemelten kell kezelni, vagy egy gépet, amelynek szűk a keresztmetszete és a folyamatos gyártás szempontjából különösen fontos. A költségszámításnál elsősorban az anyag- és bérköltségek számítása jöhet szóba. Itt említjük meg, hogy a hatékony költségtervezés egyik feltétele a

tételenkénti árképzés. Készletgazdálkodás A készletgazdálkodás a termelővállalatok termelésirányítási rendszerének egyik legfontosabb és leghatékonyabban alkalmazható alrendszere, mivel ennek kimenetei alapján végzik az összes további gyártási és beszerzési tevékenységeket. A készletgazdálkodási alrendszertől a következő információk szolgáltatását várják: - a megrendelendő tételeket és ezek mennyiségét - az egyes megrendelések időzítését és a megrendelés teljesítésének határidejét - a már feladott megrendelések mennyiségének és határidejének változtatását /újra ütemezését/ - a korábban feladott, de már nem aktuális megrendelések törlését. A vevői megrendelések változásai, új gyártmányok bevezetése, termelési tervváltozások, a megengedett selejthányad túllépése stb. olyan alrendszert igényel, amelynek segítségével a 16 vállalat a változásokra gyorsan tud reagálni úgy, hogy a

vállalatot a legkisebb veszteség érje, ezen belül a készleteket minimális értéken tudja tartani. Ebben a fejezetben ismertetendő módszerek, modellek és eljárások lehetővé teszik a vállalatnál - a vevőszolgálati tevékenység javítását a megrendelések határidőre való teljesítésének lehetőleg pontos tartásával - a készletek közel optimális értéken tartását - az alkatrészek és a félkésztermékek raktározását úgy, hogy ezekből a hiány és a szállítási költségek minimálisak legyenek - a gyártási szükségletek anyagfedezetének biztosítását - a beszerzés tervszerűségét /programozását és elszámolását/. Termelővállalatoknál a készletek tartása bizonyos mértékig rossz, de a termelés, a vevői megrendelések határidőre teljesítése szükségessé teszi. Általában igaz, hogy a készletek mértéke függ a termelés szervezettségétől, az anyagok, alkatrészek beszerzési lehetőségeitől és nem utolsósorban a

vállalatok közötti szerződéses fegyelem mértékétől. Egy termelővállalat leghatékonyabb működése szempontjából az lenne az ideális, hogy egyáltalán nem lenne készlet, tehát a s zükséges anyag, alkatrész stb. akkor, ott és olyan mennyiségben állna rendelkezésre, amikor, ahol és amennyi éppen szükséges. Ekkor lennének a készletek költségei a minimálisak. A vállalat működése szempontjából a készlet kényszerűségből szükséges, mégpedig a következők miatt: - a gyártási átfutási idők, a megmunkálás alatt levő alkatrészek, félkész termékek készletet képeznek - a késztermékekből is tartanak bizonyos mértékű készletet /raktárra termelés/ az előre jelzett kereslet és a tényleges vevői megrendelések közötti eltérés kiegyenlítésére - a félkész termékekből és szerelvényekből is tartanak készletet azért, hogy kereslet esetén rövid szállítási határidőt lehessen megajánlani, ami növeli a

versenyképességet - a vállalatok a várható késedelmes szállítások kivédésére készleteznek /túlzott biztonsági készlet/ úgy, hogy a szállítási határidőt a szükségesnél jóval előbbre kérik. Ha a szállítás nem késik, a szállítmány a felhasználásig a készletet növeli - készlet-előretartás hosszú beszerzési idejű tételek /pl. import/ esetére De ez a k ockázat melletti terv kidolgozásához is kell - a megrendelt tételek mennyisége gyakran nagyobb lehet a szükségesnél az árkedvezmény, a kedvező szállítási és anyagkezelési költségek miatt - sok vállalatnál cél az egyenletes termelési ütem fenntartása, függetlenül a vevői kereslet időszakos ingadozásaitól. Ezen okok miatt a készletek szükségesek, azonban a készletszint mértéke nem közömbös a vállalati gazdálkodás szempontjából. Ebben a fejezetben körvonalazott módszerek és ismertetett alrendszer alkalmazása segíti a vállalatvezetést céljainak

megfelelően a készletszintek optimális értéken tartásában. A bemutatandó eljárások a legtöbb készlettípusra alkalmazhatók. A vállalatoknál készletezett tételek nem mindegyike kíván azonos szintű ellenőrzést, illetve figyelmet. Például a kis értékű tételek vagy az olyan tételek, amelyeknek éves felhasználási értékük elhanyagolható az éves összfelhasználás értékéhez viszonyítva kisebb figyelmet, munkaráfordítást érdemel. Ilyenek pl a csavarok, alátétek, tömítőgyűrűk stb, amelyeknek pontos figyelési, kezelési költsége esetenként meghaladhatja az éves 17 felhasználási összértéküket. Továbbá sok vállalatnál a készletek több tízezer cikkféleségből adódnak. Az előzők figyelembevételével a készletek összetételéről, a készletek szintjéről és a cikkféleségek egyéb, a gazdálkodáshoz szükséges adatok előállításához a készlettételeket a t ételek relatív fontosságát megadó osztályokba

sorolják a t ételek éves forgalmi statisztikája alapján. Az ún ABC-analízis, amely jelenleg a legjobb ismert módszer, éves használati értékük szerint a tételeket /cikkeket/ három osztályba sorolja: - A osztályba azok a tételek tartoznak, amelyek az éves felhasználást nagymértékben befolyásolják, az éves felhasználás 70-80 %-át teszik ki. Ez az összes tételek 5-10 %-a: - B osztályúak azok a tételek, amelyek közepes jelentőségűek az éves felhasználás szempontjából, az éves forgalom 10-21 %-át teszik ki. Az összes tételből kb 30-40 % sorolható ide: - a C osztályba kerülnek azoka tételek, amelyeknek csekély jelentőségük van az éves felhasználás szempontjából, annak 10 % -át sem érik el. Ebbe az osztályba az összes tételek kb. 50-60 %-a sorolható Természetesen lehetséges további osztályok képzése is, pl: - az első 50-100 tétel /ez a készlet 30-50 %-át is kiteheti/ - a tételek utolsó 10 %-a /felhasználásuk

kisebb 1 %-nál/ - az egy-két éve mozdulatlan készletű tételek stb. A készletgazdálkodásban az A osztályú cikkeket jelentőségüknek megfelelően különös gonddal kell kezelni. A tételek aránylag kis száma - ha egy-egy tétel ellenőrzéséhez nagyobb ráfordítás is szükséges -, a k ezelési költségek még mindig elfogadható értéken maradnak. A pontosabb ellenőrzéshez determinisztikus eljárás, esetleg optimálási eljárások alkalmazása kifizetődik, nagyobb megtakarítást eredményez. A B osztályú tételeket csak formális eljárásokkal rutinszerűen ellenőrzik, a készleteket csak bizonyos időszakonként szabályozzák. A C osztályba sorolt tételeket a legegyszerűbb módszerekkel ellenőrzik még akkor is, ha ezekből a tételekből kissé nagyobb készletek /darabszámban/ keletkeznek. A B és C osztályú tételek ellenőrzésére és szabályozására általában sztochasztikus módszereket alkalmaznak. A tételek ellenőrzésére fordított

erőforrás csökkentésével tetemes megtakarítások érhetők el. Ha egy tétel kevésbé fontos, az ellenőrzésére fordított munka csökkentése miatt esetleg keletkező veszteség csekély. Az ABC-analízis a tételek osztályozásán túl felhasználható a készletérték változásának megbecsülésére, amit az éves felhasználás, a tételek számának, a szállítási sebesség stb. változása okoz Készlettervezés és - ellenőrzés A készlettervezés és - ellenőrzés három fő feladatot lát el: - anyagigényeket és készletmegrendeléseket tervez - az anyagtervezési időszakra a "tervezett megrendelések" figyelembevételével megállapítja a termelési kapacitásokat 18 - a vevői megrendelések határideje alapján az üzemi prioritások megállapításában és szabályozásában vesz részt, ezeket ez az alrendszer hozza létre és tartja aktuális állapotban. A gyártó vállalatoknál a készlettervezés és - szabályozás

eljárásainak kiválasztása a megfelelő készlettételekre vonatkozó igénytől függ. A statisztikai készletszabályozás vagy az anyagigény-tervezés két alapvető módszer közül való választást az határozza meg, hogy az igény függő- vagy független készletre vonatkozik-e. Adott készletre vonatkozó igényt akkor tekintünk függetlennek, ha az igény nem kapcsolódik más igényelt tételekhez, különösen végtermékek vagy magasabb szintű részegységek tételeihez. A független igényeket előre kell becsülni Tervezésük sztochasztikus módszerekkel lehetséges. Ilyenek a szervizalkatrészek vagy a vevő által külön megrendelt alkatrészek stb. Ezzel szemben a tételekre vonatkozó igény akkor függő, ha további tételek vagy késztermékek igényeivel összefügg vagy ezekből származtatott. Az ilyen igények kiszámíthatók, tervezésükre determinisztikus módszerek alkalmazhatók. A függőigényeket azokra a tételekre vonatkozó igényekből

kell meghatározni, amely tételek alkatrészeként, részegységeként valóban elhasználják. A megrendelési pont-eljárást elsősorban késztermékekre és szerviz alkatrészekre használták. Az anyagigény-tervezés ezt az eljárást alkatrésztételekre is alkalmazza: - nyersanyagokra - beszerzendő alkatrészekre - gyártandó alkatrészekre - félkész termékekre - részegységekre. A készletgazdálkodás és - ellenőrzés időcsúsztatásos anyagigény-tervezést is alkalmaz. Ez azt jelenti, hogy a késztermék- és a s zerviz alkatrész-tételek igényének tervezésekor "megrendelési pont"-rekordjukat időcsúsztatásos formátumban kezeli. A formátum anyagtervezési időperiódusa megegyezik a függőigények tervezési időszakával. Anyagigény-tervezés A késztermék anyag- és alkatrész sszükségleteinek mennyiségét és a t ermelési terv megvalósításához szükséges időzítéseket az anyagtervezés határozza meg. Ennek fő bemenetei a

korábbi termelési terv tiszta változásai. Megrendelésre és raktárra gyártás esetén az előző két termelési terv azonos. Az anyagigény-tervezésnek két alapvető eljárását ismerteti. Az egyik - a hagyományos - az igények "generálása". Eszerint a t ermelési terv az anyagjegyzék alapján készíthető. Az így generált bruttó igények alapján allokálható a ténylegesen meglevő és a rendelésre feladott készlet. Minden tervmódosítás új generálást, a számítás teljes megismétlését jelenti, amihez tekintélyes gépidő szükséges. 19 Periodikus feldolgozás esetén ez a rendszertípus állandóan késik a valóságos helyzettel szemben. A másik alapeljárás a "tiszta változás" módszere, ami már ismert. A tiszta változások anyagigény-tervezése aránylag gyakran, általában naponta egyszer végezhető. A másik lehetőség a folyamatos, on-line feldolgozás. Ez utóbbi az ún tranzakció által irányított

rendszer, amely minden tranzakciót - így a tervmódosítást is - folyamatos, tetszőleges hozzáférésű bemenetként képes elfogadni. A szakaszos működtetésű tiszta változások módszere is késhet a tényleges állapothoz képest, pl. napi feldolgozás esetén 24 órával is E módszer alkalmazása különösen előnyös akkor, amikor az igények és a készletadatok összevetése on-line üzemmódban történik, és amikor a gyors újratervezés jelentősége igen nagy, ugyanis az állandóan aktuális állapotú rekordok a változásra nagyon gyors reagálást tesznek lehetővé. A számítógépes idő szempontjából a tiszta változás módszere kevésbé hatékony, mint az igénygenerálás módszere. Azonban a v állalat anyagellátása szempontjából a t iszta változás módszere sokkal hatékonyabb, és ez a döntő. A hatékonyság vizsgálatánál nem szabad figyelmen kívül hagyni a termelési terv változásának mértékét. Nagymértékű változások

esetén a termelési terv az igénygenerálás módszerével hatékonyabban dolgozható át. Általában ha egy vállalat a tiszta változások módszerét implementálta, akkor az igénygenerálás módszerét ritkán alkalmazza, pl. csak a következő esetekben: - állományok kezdeti kreálásakor - ha a piacon hirtelen nagy változás történik - ha a vállalat készletgazdálkodási politikáját jelentősen megváltoztatja - ha az alrendszerbe hibás adatok kerültek, és ezek olyan mértékűek, hogy a rendszert újragenerálják. Az anyagigény-tervezés tevékenységei a következők: - a bruttó igények meghatározása - a nettó igények meghatározása - a biztonsági készlet és a biztonsági csúszási idő kiszámítása - a megrendelés mennyiségének megadása - a tervezett megrendelések kiadásának szervezése - a késztermékigény keresztülgyűrűztetése a termékszerkezeten. A bruttó igények meghatározása A bruttó igények a következők lehetnek: -

késztermékre vonatkozó igények, ezek a termelési főtervben adottak. Néha ilyen lehet a nagyobb üzemközi, export és szervíz alkatrészigény is - a készterméktől független tételekre igény számos forrásból származhat, pl. külső szervíz szervezettől, üzemek közötti igényből, karbantartási és műszaki részlegtől - függőtételekre vonatkozó igények. Ezeket az alrendszeren belül generálják a korábban ismertetett módon 20 - olyan függő tételigények, amelyeket az igényeknek a termékszerkezet szintjein való keresztülgyűrűztetésével generálnak. Az alrendszer ezeket az igényeket a tételszám szerinti bruttó igényekre vonatkozó megállapítások formájában összegezi. A független igényű tételek bruttó igényét az alrendszer az egyes tételek becslésével /sztochasztikus eljárással/ az egész anyagtervezési időszakra generálja, az adatokat időcsúsztatásos formában tárolja. Az anyagigény-tervezés vonatkozásában

a késztermékek iránti bruttó igények inkább termelési, mint vevői igényeket jelentenek. Ha az előre jelzett vevői igényeket a termelési tervben a késztermék késztermék készletébe beterveztük, ezt a tervezést még egyszer nem kell elvégezni az anyagigény-tervezéskor. A nettó igények tervezése Az alrendszer a bruttó igények meghatározása után automatikusan kiszámítja az egyes tételek nettó igényeit. A számítás célja annak meghatározása, hogy a rendelkezésre álló készletek fedezik-e a bruttó igényeket. A rendelkezésre álló készleteknél a következőket veszi figyelembe az alrendser: - a raktári készleteket, amelyek fizikailag raktárban tárolnak, tehát az "Anyagátvétel és a Minőségellenőrzés" által megrendelés alatt állónak tekintett tételeket nem veszi figyelembe - a kiadott megrendeléseket, amelyeket a s zállítóknak vagy az üzemnek kiadtak. A beszerzendő tételek megrendelés kiadását az alrendszer

akkor tekinti megtörténtnek, amikor az igény a beszerzési adminisztrátor cselekvési állományán jelenik meg, a műhelymegrendeléseket pedig akkor, amikor az igények a raktári akcióállományba kerülnek, ez a n yitott beszerzések állománya. A kiadott megrendeléseket készlet szempontjából a szállítási keltezés szerint veszi figyelembe. - azokat az allokált készleteket, amelyeket /a rekordon/ a megrendelésekhez lefoglalt, de raktárból még nem vettek ki. Ezek a tételek léteznek, mert a megrendelés kiadás és a raktárból való kivétel között idő telik el. Az allokálásokat biztosnak veszi az alendszer, mivel azok automatikusan nem változnak, a készletadminisztrátor azonban ezt megváltoztathatja. - biztonsági készleteket, amelyek az igények ingadozásait hivatottak kiegyenlíteni. Ez a készlet csak szükség esetén használható fel. - a gyártási selejtet pótló készleteket - a raktári hiányt és veszteségeket pótló készleteket -

valamint az időközben fellépő többletigényeket kielégítő készleteket. Az allokálás az igény és az igényt kielégítő forrás összekapcsolása, a rendelkezésre álló vagy tervezett készletnek a vevői megrendelésekhez való kiosztása, lefoglalása. A vevőszolgálat a vevői megrendelések beérkezésekor a megrendelésekhez allokálja, lefoglalja a rendelkezésre álló készletet és a tervezett termelést. Az üzemnek már ténylegesen kiadott, az aktuális igényekhez képest azonban feleslegben levő készletet rendelkezésre álló készletként kezeli az alrendszer. Ilyen eset fordulhat elő - ha a közvetlen igénynél nagyobb mennyiséget adnak ki pl. 2 m vasrúdigénylésre 6 m hosszút adnak, mert 2 m-es nincs. Ezt az esetet "terven felüli felesleg kiadásának" nevezik 21 - az üzemben ismételten felhasználásra kerülő kisebb alkatrészeket üzemi megrendelés nélkül, az üzem kérésére ömlesztve adják ki. A

készletgazdálkodás ezeket a tételeket független igényű tételeknek tekinti, a nettó igény számításakor igénybe vehető készletként kezeli. Nagy értékű tételek nem tartozhatnak e csoportba. Biztonsági készletet általában független igényű tételekre tartunk fenn. Kivételként néhány kiválasztott függőtételre is szokásos biztonsági tartalék képzése. Ez utóbbira az alrendszer a biztonsági csúszási időt használja. Lényegében ugyanazt a célt szolgálja, mint a biztonsági tartalék. A biztonsági készlet létesítésének célja a készletfelhasználás ingadozásának kiegyenlítése az újrafeltöltési csúszási idő alatt. A biztonsági készlet mennyiségét a készletpótlás csúszási idejére vonatkozó becslési hibák visszamenőleges elemzése alapján határozza meg az alrendszer. Minél nagyobb mértékben tér el a becsült érték a ténylegestől, annál nagyobb biztonsági készletet kell fenntartani. A biztonsági készlet a

következők szerint adható meg: - rögzített mennyiségként - rögzített időre vonatkozóan /pl. 20 nap átlagos napi igény figyelembevételével/ - az újrafeltöltési idő alatt jelentkező átlagos kereslet meghatározott százalékaként - a tényleges és a becsült igény közötti eltérésen alapuló mennyiségként. Az előző három eljárás hátránya, hogy alkalmazásuk vagy felesleges készletet, vagy készlethiányt okoz. Műhelyszintű termeléstervezés és - irányítás A műhelyszintű termeléstervezésről és - irányításról általában A műhelyszintű termeléstervezést és irányítást nevezik operatív termelésirányításnak, üzemirányításnak, és találkozunk a gyártástervezés és irányítás elnevezéssel is. Mi a továbbiakban az üzemirányítás elnevezést használjuk. Az üzemirányítás a termeléstervezés és irányítás alrendszere. A felsőbb szinttől, a termeléstervezéstől kapja a feladatot, ami nagyvonalú

gyártási terv. Ez az üzemirányítási rendszer alapjele A gyártás állapotáról visszajelentést ad a felsőbb szint felé. Az ilyen rendszerek fejlesztése két irányból indult el. Az egyik a nagygépes vállalati adatfeldolgozásból, mondhatjuk úgy is, hogy felülről lefelé. Ekkor a középtávú többéves, illetve éves tervet negyedéves, havi feladatokra bontják le és adott időben továbbítják a gyártó üzemek felé. Ez felfogható úgy is, hogy az adatfeldolgozást fejlesztik /lefelé/ az operatív termelésirányítás, illetve gyártásirányítás felé. Tehát a fejlesztés a szervezés területéről indult ki 22 A másik fejlesztési irány kiindulási helye a műhely, a gyártó üzem. Az egyedi gyártó berendezések, megmunkálógépek helyi irányításából, szabályozásából, vezérléséből kiindulva a gépcsoportok irányítását, továbbá összetett technológiai folyamatok komplex irányítását is megvalósítva jutottak el az

üzemirányításhoz, az operatív termelésirányításhoz, miközben törekedtek a számítástechnika nyújtotta lehetőségek kihasználására, a valós idejű és on-line adatfeldolgozásra, a "papírfelhasználás" maximális csökkentésére, a dialóg üzemmód alkalmazására. Ez a fejlesztés műszaki /technikai/ irányból indult el. Mindkét irányból kialakult eredmény alkalmas a mai értelemben vett korszerű üzemirányításra. Azonban az első esetben az irányítandó üzemnek jól szervezettnek, a technológiai folyamatnak magas szinten automatizáltnak kell lennie, mivel az off-line üzemirányítás hatékonyan ekkor alkalmazható. A második esetben az on-line irányítás megvalósítása hosszabb időt és nagyobb erőforrás-felhasználást igényel, de az eredmény is várhatóan jobb. Előfeltétele mindkét esetnek, hogy az üzem szervezettségének növelését követeli meg. A mai értelemben vett korszerű üzemirányítás csak korszerű

számítástechnikai eszközök alkalmazásával valósítható meg. Általában a következő eszközökre van szükség: - olyan decentralizált számítógépre, amely képes: • on-line feladatok elltására • valós idejű feladatok elvégzésére • dialóg üzemmód kialakítására • bizonylat helyi előállítására • adatgyűjtésre, -sűrítésre, kiértékelésre stb. - a gyártóberendezések irányítását megvalósító mikroszámítógépekre és szabadon programozható berendezésekre. Ezek az eszközök teszik lehetővé a gyártás kézben tartását, a gyártás menetének követését, és ha szükséges, a beavatkozást. Ehhez mindig aktuális adatra van szükség - a vevői és gyártási megrendelésekről - az anyagról, a nyersanyag- és alkatrészraktárak készleteiről - a szerszámokról - a gyártó berendezések, gépek állapotáról - a dolgozókról. A korszerű üzemirányító rendszerek moduláris felépítésűek. A rendszer

kiépítése, bevezetése fokozatosan, részfeladatok megoldásával is hatékonyan oldható meg. Ezek a részmegoldások önmagukban is jól kezelhetők, és a feladatok úgy választhatók meg, hogy az alkalmazandó hardvereszköz ki legyen használva. Az üzemirányító rendszerrel a teljesség igénye nélkül a következő feladatok oldhatók meg: - gyártásütemezés /finomprogramozás/ úgy, hogy állandóan figyelembe vesszük a gyártás pillanatnyi állapotát - a gyártáshoz szükséges erőforrások biztosítása: ilyenek pl. a gépek, a szerszámok, az anyagok és a munkások - az időben aktuális, decentralizált vevői és gyártási megrendelés feldolgozása 23 - az üzemi dolgozók jelenléti nyilvántartása, az üzemi aktuális könyvelés és időelszámolás - a gyártási folyamat operatív irányítása közvetlen számítógéppel /on-line irányítás/ vagy kihelyezett terminálon keresztül bizonylatok kiadásával /off-line irányítás/ - valós

idejű üzemmódban a megrendelések teljesítési állapotának követése - a szerelés előtti ellenőrző intézkedések, a raktárkészletek időnkénti ellenőrzése, raktárirányítás - a gyártóeszközök felügyelése, zavarok észlelése, darabszámlálás - különböző, üzemen belüli szállítóberendezések irányítása - kézi vagy mérőgépes minőség-ellenőrzés /pl. hordozható terminálról való adatbeadással trend számítás/ - decentralizált, aktuális kiszállítás és megrendelés párbeszédes lebonyolítása. A gyártásütemezés feladatai Az igénybecslés megadja minden tervezési periódusra a gyártmányokkal kapcsolatos várható igényeket. A termeléstervezés nagyvonalú termelési programot készít, amelyben a gyártási igények az erőforrásokkal összehangoltak. A készlettervezési és - irányítási alrendszer szabályozza az alapanyagok, alkatrészek és szerelvének áramlását. A gyártásütemezés feladata, hogy a

műveletek pontos időbeli folyamatát megtervezze. Mindenekelőtt szükséges néhány alapfogalmat tisztázni. A gyártásütemezés fogalma Gyártásütemezésen a gyártás pontos időbeli folyamatának megtervezését értjük. Finomadagolás, finomprogramozás vagy határidő tervezés néven is ismert. Az ütemezés tehát azoknak az időpontoknak a megállapítása, amikor az egyes tevékenységeket meg kell kezdeni, illetve be kell fejezni. Olyan esetekben is kell ütemezni, amikor ezeknek az időpontoknak a pontos kijelölése nem lehetséges vagy nem célszerű. Fontos különbséget kell tennünk az ütemezés és a másik két kifejezés, a gépterhelés és a sorolás között. A gépterhelést abban az értelemben használjuk, hogy egy gyártási műveletet egy gépre vagy homogén gépcsoportra kijelölnek a művelet végrehajtására. /Homogén gépcsoport azon gépek csoportja, amelyek bármelyike végre tudja hajtani a konkrét műveletet, tehát a művelet

szempontjából a gépeket azonosnak tekinthetjük/. Sorolást akkor végeznek, ha meghatároznak egy gyártási sorrendet, amelyben a különböző gépek vagy homogén gépcsoportok a műveleteket végrehajthatják. A műveletek akkor válnak ütemezettekké, ha megadják a kezdési és befejezési időpontjuk. 24 A gyártásütemezés célja A termelési terv egy nagyvonalú program, amely jóval a műveletek végrehajtása előtt készül. Ez a terv megadja pl hogy egy bizonyos berendezés egy időperiódusban hány műszakban fog dolgozni. A gyártási művelet elvégzésének pontos idejét a termelésirányítási rendszerben a gyártásütemezési funkció végzi. A gyártásütemezés megkísérli a termelési tervben előírt munkákat a rendelkezésre álló gépekkel és munkaerővel úgy végrehajtani, hogy az összes gyártási költség minimális legyen. Ezeket a költségeket olyan tényezők okozzák, mint a műveletközi készlet, kihasználatlan munkaerő és

gépek, túlóra, szállítási határidők elcsúszása stb. A valóságban a gyártás ütemezése igen összetett, bonyolult feladat, amelynek során számos mellékfeltétellel, váratlan akadályokkal kell számolni. Az alapanyagok és a műhelymegrendelések ütemtelenül érkeznek. Az egyes műveletek elvégzésére határozott technológiai előírások vannak. A vevői és műhelymegrendelések fontossági sorrendjének megfelelően a munkadarabok gyártására különböző előírt szabályok vannak. A gyártási folyamatban a munkadarabok gyakran torlódnak a szűk kapacitású erőforrások előtt. A gépek meghibásodhatnak, a munkaerő kevés lehet, néhányan a norma fölött, mások alatta teljesítenek. A szerszámok törhetnek, az anyagok hiányozhatnak, selejtesek lehetnek. A műszaki fejlesztés módosíthatja a gyártmányokat, vagy megváltoztathatja a normaidőket, a gépbeállítási időket, a technológiai útvonalakat stb. Igen nehéz hatékony irányítást

megvalósítani az előbbi, dinamikusan változó feltételek mellett. Ezek a feltételek még ráadásul erős kölcsönhatásban is vannak egymással Mégis az ütemezést végre kell hajtani. A nagyfokú dinamizmus ellenére az ütemezés hatékonysága néhány, jól meghatározható mértékkel jellemezhető. Ezek optimálása a gyártásütemezés célja. A különböző célok azonban számos esetben egymásnak ellentmondanak, együttes optimálásuk nem lehetséges. Az egyes célok a következő négy csoportban foglalhatók össze: - a határidők betartása /a határidőre befejezett munkák legnagyobb aránya/ - az üzem /gépek, munkaerő/ legjobb kihasználása - a legkisebb műveletközi készletek - a gépbeállítási idők minimálása. Megjegyezzük, hogy az ütemezés időszaka alatt az ütemezést rögzítettnek tekintik, ezért olyan rövidnek kell lennie, hogy a gyártási feltételek ez alatt az idő alatt ne változzanak. Tehát sem a gépek, sem a munkaerő,

sem a műszakszám nem változhat. Általánosan az ütemezési periódus egy naptól egy dekádig terjed. Ha e feltételek változnak, újraütemezést kell végezni. A gyártásütemezés kiindulási adatai, az ütemezés logikai folyamata A gyártásütemezés különböző helyekről jövő információkat használ. Ezek két fő csoportra bonthatók: - a gyártásütemezés viszonylag állandó adatai: • munkanapok és munkarend • időszakaszra bontott rövid távú termelési terv • darabjegyzék technológiai útvonalak /beleértve az alternatívákat is/ 25 • a műveletek gépidői, beállítási idői, munkaerő-szükségletei • a gépek kapacitása • a rendelkezésre álló munkaerő szakmánként lebontva • a gazdaságos sorozatnagyság - a gyártásütemezés helyzetleíró adatai: • a gyártási folyamat helyzete, befejezett műveletek, a még nem befejezett műveletek, készültségi foka • a gépek állapota: meghibásodás, min dolgozik a gép,

kieső idő, a gépre várakozó munkák száma • a munkaerőhelyzet: hiányzások, szabadságolások. Az üzemirányító rendszerrel a teljesség igénye nélkül a következő feladatok oldhatók meg: - gyártásütemezés /finomprogramozás/ úgy, hogy állandóan figyelembe vesszük a gyártás pillanatnyi állapotát - a gyártáshoz szükséges erőforrások biztosítása: ilyenek pl. a gépek, a szerszámok, az anyagok és a munkások - az időben aktuális, decentralizált vevői és gyártási megrendelés feldolgozása - az üzemi dolgozók jelenléti nyilvántartása, az üzemi aktuális könyvelés és időelszámolás - a gyártási folyamat operatív irányítása közvetlen számítógéppel /on-line irányítás/ vagy kihelyezett terminálon keresztül bizonylatok kiadásával /off-line irányítás/ - valós idejű üzemmódban a megrendelések teljesítési állapotának követése - a szerelés előtti ellenőrző intézkedések, a raktárkészletek időnkénti

ellenőrzése, raktárirányítás - a gyártóeszközök felügyelése, zavarok észlelése, darabszámlálás - különböző, üzemen belüli szállítóberendezések irányítása - kézi vagy mérőgépes minőség-ellenőrzés /pl. hordozható terminálról való adatbeadással trendszámítás/ - decentralizált, aktuális kiszállítás és megrendelés párbeszédes lebonyolítása. A felsorolt feladatokkal - helyszűke miatt - részletesen nem áll módunkban foglalkozni. Felhasznált szakirodalom: Dr. Jánoki Lajos-Dr Kocsis János: Számítógépes termelésirányítás /Műszaki Kiadó 1986./ 26