Vallás | Tanulmányok, esszék » Végh László - Természettudomány és vallás

TERMÉSZETTUDOMÁNY ÉS VALLÁS Debreceni Egyetem, 2005/2006. tanév II félév, leadta és lejegyezte Végh László 2006. április 20 0.1 Tudnivalók a vizsgázásról és felkészülésről Vizsgázni előreláthatólag bármelyik munkanapon lehet. Aki a vizsgaidőszak előtti héten vagy a vizsgaidőszakban szeretne vizsgázni, annak a vizsgára a Neptun rendszeren keresztül kell jelentkeznie Aki május 15-e előtt vizsgázna, az a vizsgaidőpontot személyesen, vagy az 11359-es egyetemi hívószámon, (városból 509259) egyeztetheti vagy ír a vl@atomki.hu címre A vizsgák helye az Atomki, VIII épület, II em 210es szoba vagy a 202-es tanterem Bejárat az Atomkibe a bejárat a Poroszlay úti portán Szóbeli a vizsga, írásban készülhetnek fel, tollat hozzanak. Jegyzet a teremben csak zárt táskában tartható Következő módszert ajánlanám a jegyzet átvételéhez. Szinte valamennyiük számára sok új és érdekes dologról olvashatnak. Továbbá a

címszavakból nem tudhatja valaki biztosan, éppen hol találhat izgalmas olvasnivalót. Legjobb módszer az lehet, ha a teljes anyagot esténként kb egy-két órát rászánva, egy hétre beosztva elolvassák. Közvetlenül a vizsga előtt vegyék át mégegyszer az egészet Hiábavaló az anyag gyors átfutása. Ha két közlés vétele között nem telik el 2-3 másodperc, akkor ezek nem kerülnek be az elme feldolgozó egységeibe, hanem azonnal kiesnek. Ha kevés az idő, akkor a legjobb az anyag időarányos hányadának átvétele. Pályázati kiírás a jegyzettel kapcsolatban. Ha valakinek a jegyzetet olvasva felmerül gondolata, miként lehetne a jegyzetet kiegészíteni, tartalmasabbá, olvashatóbbá, érdekesébbé tenni, legfeljebb 2-3 oldalon foglalja azt össze és május 31-ig küldje be nekem a vl@atomki.hu címre vagy jutassa el hozzám máshogyan Lehet megtörtént esetről, tapasztalatról is írni. Azokat a munkákat, amelyek jó gondolatokkal, ötletekkel

gazdagítanak, könyvutalvánnyal tudom jutalmazni. Ehhez az anyagi fedezet a Metanexus Institute, LSI, Philadelphia, USA alapítványi pénzéből származik. Tartalomjegyzék 0.1 Tudnivalók a vizsgázásról és felkészülésről . 1 1. Bevezetés 1 2. Agy és gondolkodás 2 2.1 Az emberi agy és a döntéshozatal . 2 2.2 Világszemlélet 3 2.3 Gondolkodási módszerek 4 2.4 Szabadság 6 2.5 Biztonságérzet 7 1 3. Ember és vallás 3.1 Biztonságérzet és vallás 8 . 8 Vallásgyakorlás . 13 3.3 Vallás és lélektan 15 3.31 Vallásos élmények és az elme 17 3.4 Vallás és társadalom

18 3.2 4. Vallásokról röviden 4.1 21 Kinyilatkoztatás és szent könyvek . 21 4.2 Megszentelt világ 23 4.3 Hinduizmus 25 4.4 A kínai vallásos gondolkodásról . 29 4.5 Egyistenhit kialakulása 30 4.6 Isten, a világ és az ember . 32 4.7 Jézus Krisztus mint Megváltó . 35 4.8 Az iszlám mindenható istene . 40 4.9 Metafizika 41 5. Természettudományok kialakulása 42 5.1 A világ és a természet rendje a régi korok embere szerint 42 5.2 A természettudományok kialakulásának kezdeteiről . 44 5.3 A zsidó-keresztyén világkép és a tudomány keletkezése .

48 5.4 A görögök örökségéről . 51 5.5 Az újkori tudományos forradalom és a vallás . 54 6. A természettudomány módszerei és fejlődése 59 6.1 Tudományos módszer 60 6.2 62 A tudomány fejlődéséről . 7. A mai természettudományról 66 7.1 Relativitáselmélet . 66 7.2 Kisvilágtan . 68 7.3 Elemi részek 69 7.4 Törvények és szimmetriák 71 7.5 Az ősrobbanás . 73 7.6 Élet a világegyetemben . 76 7.7 Emberarcú világmindenség 78 7.8 Összetett rendszerek 79 7.9 A világ

megkötöttségéről . 83 7.10 Tudomány határai 87 2 8. Természettudomány és vallás mai kapcsolata 91 8.1 Vallásos válaszok a létezés alapkérdéseire . 95 8.2 A világ esetlegességéről . 99 8.3 Jó és rossz . 102 9. Zárszó 1. 106 Bevezetés Korunk erősen átmeneti. Ma is, mint az emberi történelem viharos szakaszaiban máskor, megkérdőjeleződnek az értékek Nem érdekesek az öregebbek tapasztalatai, hiszen még az egyén fiatalságában megéltek is gyorsan érdektelenné válnak. Elsősorban a szellemi értékek kerülnek válságba, nagyon könnyen elvetik őket. Különösen a vallásos jellegűeket Ez főleg a nyugati gondolkodást jellemzi Nemcsak a bölcsész, hanem a természettudományok iránti érdeklődés is gyorsan csökken. Elsősorban azon

múlik az átmenet sikere, milyen értékek válnak fontosabbá az ember számára. Ha az értékrendünk központja az anyagi gazdagság, az biztos végromlásba visz. Jelenleg 6,5 milliárd ember verseng az erőforrásokért, amiket a sikeresek, a gazdagabbak féktelen módon pazarolnak. Ez elpusztítja a természetes környezetet és hamarosan az emberiség nagy többségét is. Pedig az embert - miután alapvető élettani szükségleteit ki tudja elégíteni, - csak a szellemiekben való igényesség, emberi értékeinek minél magasabb szinten való átélése teszi, teheti boldoggá. Milyen az értékrendünk és ennélfogva miként bánunk a természettel és egymással, világlátásunk határozza meg. Számos megfigyelés tanúsítja, hogy ugyanabban a természeti környezetben egész másként élhetnek a szomszédos törzsek, népcsoportok. Egyszerűen azért mert hagyományaik, műveltségük mássága miatt különbözőképpen fogják fel a világot, más az

értékrendjük Tekintve az emberiség történelmét, világszemléletet, értékrendeket elsősorban vallások fogalmaztak meg. Ezek a vallásos világszemléletek, értékrendek sokezeréves tapasztalatokat, felismeréseket foglalnak magukba. Méghozzá a közösség tagjai számára felfogható, érthető módon Egy vallás kinyilatkoztatások, szentségek támasztják alá, amelyek a hívő számára a világot átható felsőbb értelemről tanúskodnak. Vallásos világszemlélet, értékrend helyességét végsősoron a történelem igazolja Ha azt követve élt a közösség és fenn is maradt, akkor mindez az adott vallás világról alkotott képének jóságára utal. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a pár száz éve megjelent mai természettudományról csak mint a tudományos-műszaki haladás forrásairól, jólétünk alapjáról gondolkodjunk. De a természettudományok sugallta világképek, jövőről alkotott elképzelések nagyon nagy szerepet játszanak

abban is, hogyan gondolkodunk a világról és benne magunkról. Milyen a világszemléletünk és az értékrendünk Már az ókorban is hatott az anyagelvű gondolkodás, mely elveti a világot átható felsőbb értelem létezését. Nem csoda, hogy a természettudomány megszületése és sikerei hatalmas mértékben erősítették az anyagelvű gondolkodást Annyira, hogy az anyagelvűség nem pusztán gondolkodási rendszer, hanem a vallásos értékrendeket elvető, hétköznapias anyagiassághoz is vezetett. Ennélfogva a természettudomány és a vallásos világfelfogás viszonya az idők folyamán sokféle módon befolyásolta az ember világszemléletét és magát a történelmet is. Miután a mai természettudomány megszületett, tudomány és egyház viszonyát összecsapások kísérték. Ezek egyértelműen a vallásosság visszaszorulásához vezettek. Még a bölcsésztudományok is egyoldalú, előítéletes módon kezelték a vallást. Eleve

feltételezték a társadalomtan és lélektan kialakulásakor, hogy a vallásosság ésszerűtlen, babonás és visszahúzó tényező, amelyet tudományokkal kell helyettesíteni. Mára kezd kiderülni, hogy a vallásosság nagyon is az embert jellemző, számára szükséges dolog, amit mással nem is igen lehet pótolni, mert annyira hozzátartozik az emberhez, az emberi közsséghez, az emberiséghez. Mai átmeneti korunkban a természettudományra hivatkozó anyagelvűség és a vallásos gondolkodás kapcsolata egyre inkább világtörténelmet alakító tényezővé válik. E kétféle világszemlélet közötti feszültség 1 nem csak az egyes családokon, közösségeken, társadalmakon belüli, hanem egyenesen világtájak közötti összeütközések forrása is lehet. Ütközik a fejlett országok anyagelvű és a világ népessége többségének hagyományokhoz ragaszkodó, meghatározóan vallásos szemléletű felfogása. Bár a világ történései azt a

látszatot kelthetik, hogy pusztán egyszerűen a hatalomért folyó harcról, gazdasági összecsapásokról van szó, gondosabban vizsgálódva rájövünk arra, hogy a szembenállás gyökerei alapvetően a világszemléleti különbségek. Ha ezeket az ellentéteket fel tudjuk valamennyire oldani, akkor a hatalmi, gazdasági ütközések kezelésével már sokkal könnyebben boldogulhatunk Ezért a természettudományos és vallásos gondolkodás kapcsolata mindannyiunk számára izgalmas és időszerű kérdés. Hatalmas területről van szó Ebben a jegyzetben elsősorban a zsidó-keresztyén és a természettudományos eredetű szemlélet kölcsönhatásait, ütközéseit tárgyaljuk Ez önmagában is lehetővé teszi, hogy jobban megértsük azt, milyen a vallásos és a természettudományos felfogás viszonya, szükséges-e az, hogy ütközzenek egymással vagy segíthetik-e egymást. Abból indulunk ki, mit tudhatunk az emberi agy és gondolkodás általános

jellemzőiről, a szabadság és világszemlélet közti kapcsolatról, ez a 2. fejezet tárgya Ezek alapján a 3 fejezet az ember és a vallás kapcsolatát elemzi. Majd a 4 fejezetben néhány vallással ismerkedhetünk meg Elsősorban az a válogatás alapja, mennyire hatott az adott vallás a természettudományos gondolkodás megjelenésére. Részletesebben a hindu, a zsidó és a keresztyén gondolkodás alapelemeit tárgyaljuk, de foglalkozunk az iszlámmal és a taoizmussal is. Ezután a 5 fejezet a természettudományok kialakulásának főbb állomásait tekinti át Itt foglalkozunk azzal a kérdéssel, miért éppen a zsidó-keresztyén műveltségi körön belül alakult ki a mai természettudomány. Következik a 6 fejezet, amely a természettudományos módszer főbb jellemzőit tárgyalja Mai természettudományos ismereteink áttekintésével, a fontosabb nyitott kérdésekkel, valamint a természettudományos megismerés határaival a 7. fejezet foglalkozik

Majd a 8 fejezet a természettudományos gondolkodás és vallásos világszemlélet jelenkori kölcsönhatását vizsgálja Zárszóként az elmondottak összegzése után a természettudományos gondolkodás és a vallásos felfogásnak a jövőben lehetséges viszonyával foglalkozunk. 2. Agy és gondolkodás Mielőtt a vallásos gondolkodást elemeznénk, előtte érdemes közelebbről megismerni az emberi agy működésének néhány jellegzetességét. Így jobban megérthetjük majd az ember indítékait, törekvéseit, lehetőségeit és azt, mennyire alapvető az ember számára a vallásosság 2.1 Az emberi agy és a döntéshozatal Nem a valóságot látom, hanem annak a bennem előállítható képét, ez a lélektan és az agykutatás egy alapvető eredménye. Elménk a világban történteket nem egyszerűen, felvevőgépként rögzíti, hanem a már korábban ismertekkel, tapasztaltakkal összevetve értékeli, minősíti és tárolja el azokat.

Ennélfogva az egyén a világból csak azt veheti észre, azt látja meg, amit vagy amihez hasonlót már ismer. Csak azokra a dolgokra figyel fel, amelyek a benne kialakult rendszernek, amit a világszemléletének, felfogásának nevezhetünk, megfelelnek. Amik a benne kialakult szemléletnek ellentmondanak, nem vagy alig képes mit kezdeni Ezért az ember döntéseit világszemlélete, felfogása meghatározó módon befolyásolja. Képzeljük magunkat a vizsgálóbíró helyzetébe. Fel kell tárnia, mi történthetett, pontosan mi, hogyan zajlott le. Vizsgálva az esetet szemtanúkat hallgat ki Ezek egymásnak ellentmondó dolgokat is mondhatnak Tudja a vizsgálóbíró, ez úgy is lehetséges, hogy a szemtanúk közül egyik sem hazudott Csupán arról van szó, hogy beállítottságuknak, neveltetésüknek, korábbi tapasztalataiknak megfelelően más-más dolgok ragadta meg a figyelmüket és elméjük az esemény feldolgozása során a történtek egyes elemeit

különbözőképpen értelmezte és raktározta el. Ezért a vizsgálóbíró megfelelő kérdéseivel tisztázza, hogy az adott tanú alkatának, műveltségének stb. ismeretében a vallomásból mi fogadható el tényként Tanácsos elkerülni azt, 2 hogy a tanúk még a kihallgatásuk előtt megismerkedhessenek a többi tanú vallomásaival, mások és a sajtó véleményével. Ha a vallomások teljesen egybecsengenek, akkor a vizsgálóbíró rögtön észreveszi, hogy meg akarják téveszteni. Látja, összejátszanak a tanúk, mert esetleg bűnrészesek, megfélemlíthették vagy megvesztegethették őket. Tudatos és tudatalatti. Ha valami az eszünkbe ötlik, általában nem tudjuk, miért éppen az jutott az eszünkben és milyen úton-módon jutottunk el az adott gondolathoz. Nem láthatunk bele az elménkbe Nem követhető az elme működése, döntéseink valódi hátterét általában csak sejthetjük, sőt sokszor egyenesen érthetetlenül állunk

önmagunkkal szemben. Megismerkedve a lélektan és agykutatás legújabb eredményeivel mondhatjuk, döntéseinket az elménk tudatalatti tartományai munkálják ki Csak mint figyelő, szemléző, felülvigyázó, ellenőrző egység működik a tudatos szint. Megvizsgálja, megfelelőnek, ésszerűnek tűnik-e, jól van-e megfogalmazva, a tudatalatti által előterjesztett anyag. Tudatosan a belőlem felbukkanó szándékok, tennivaló, mondanivaló értékelésére, jóváhagyására vagy letiltására vagyok képes. Mintha két valaki lenne bennem Egyik, az alávetett, a tudatalatti, aki mindent csinál és a másik, a tudatos rész, aki mindezt értékeli, elfogadja avagy letiltja vagy új megoldásokat kér. Abban segít a tudatosságom, hogy minél jobban, elfogadhatóbb módon viszonyuljak a környező világhoz, érvényesíthessem törekvéseimet. De itt meg kell jegyezni, hogy valódi szándékaim pontos mibenlétét sem tudhatom. Többek között azért sem,

mert nem vagyok tisztában vele, milyenek a bennem lakozó öröklött adottságok és ezek miként hatottak, hatnak kölcsön az általam kapott neveléssel Nem érthetjük meg igazi mozgatóinkat, csak eljárásaink tanulmányozhatók. Azaz az ember nem az az ésszerűen gondolkodó, döntéseit az értelem fényében meghozó lény, akinek főleg a felvilágosodás kora óta nagy büszkén hisszük magunkat. Mivel csak találgathatjuk, miként keletkeznek döntéseink, azt sem tudhatjuk pontosan, hogyan fogunk viselkedni változó környezeti feltételek mellett. Szokatlan körülmények között végzett lélektani kísérletek sokszor megdöbbentő eredménnyel járnak. Olyasmiket követnek el emberek, amit korábban nem hittek volna magukról. Sajnos erre számos szörnyű történelmi tapasztalat is van Rögzült értékrendeket forgathat fel egy adott társadalmi helyzet és emberek elképzelhetetlen szenvedést okozhatnak másoknak. Nem tudhatjuk, családi, intézményi

és más közösségekben ténylegesen miként hatunk egymásra. Tapasztalom ugyan néha, hogy más sokkal egyszerűbben és könnyebben tud velem bánni, mint én sajátmagammal, de ennek mi az oka, rejtély számomra Meglehet, létezik az, amit családi, közösségi stb értelemnek nevezhetünk Legalább is az állatvilágban van ilyen Joggal mondhatták korábban a darázsfészek építésére, hogy az a darazsak génjeiben tárolt ösztönös tevékenység, amely évmilliók során alakult, finomodott ki és ma már megy magától is. Mindezt ellenőrízni lehetett Még a nyolcvanas években a NASA földkörüli pályára küldött egy darázsrajt. Meg akarták nézni, egészen más körülmények, a súlytalanság és más egyéb viszonyai között, tud-e darázsfészket építeni. Néhány sikertelen kísérlet után tudott! Pedig sem a teljes törzsfejlődés, sem a faj fejlődése során a darazsak ilyen, úgymond beégetett tapasztatot nem szerezhettek. Ennélfogva joggal

tételezhetjük fel a darázsraj közösségi értelmességének létezését, amely nem az egyes darazsak idegi működésének egyszerű összege. Hasonlóan gondolhatunk az emberi közösségek vagy akár az emberiség egésze tudatáról is. 2.2 Világszemlélet Milyen az egyén világszemlélete, annak kialakulását az öröklött adottságok és a nevelés együttesen határozzák meg. Mennél fiatalabb az ember, annál fogékonyabb a környezet által adott mintákra, mások viselkedésére. Ezért meghatározóan fontosak a tudat magzatkori, majd kisgyermekkori és rákövetkező, a felnőttkorig tartó fejlődési szakaszai. Úgy 25 éves korára szilárdul meg az egyén világszemlélete Világszemléletétől függ, minek tartja magát az ember a világban, milyennek látja a világot, mit tart annak egyes dolgairól, mi lesz számára fontos és mi ami kevésbé értékes. Középkorú egyénnek nagyon kemény 3 és hosszú ideig tartó munka kell ahhoz, hogy

valami számára teljesen új dolgot meg tudjon érteni, ugyanis létre kell jönnie az újfajta gondolkodáshoz szükséges agyi rendszernek. Ha az ember a világszemléletével össze nem férő dolgokkal találkozik és azok a mindennapi létfeltételeit nem veszélyeztetik komolyabban, akkor az egészről igyekszik tudomást sem venni. Ha viszont olyannal szembesül, amely az életvitelének az egészét komolyan érintheti, azt már nem hanyagolhatja el. Ekkor tagad, lekicsinyli a dolgot, mondván, ez nem igaz, hamisítás, szemfényvesztés, csalás; vagy ez csak kivételesen van így, csak ilyennek látszik; vagy úgysem számít, ennek nincs jelentősége. Azaz az egyén a gondolkodását főleg csak arra használja, hogy önmagát, tetteit utólag igazolja. Így a fogyasztói társadalom polgárának ma szembesülnie kellene azzal, hogy az állandó gazdasági növekedés, az az életszínvonal emelkedése képtelenség. Már csak azért is, mert az erőforrások, mint az

olaj és a földgáz vészesen fogynak Erre egyszerűen nem gondol. Ha kénytelen meghallani, első válasza az, ez nem így van Ha viszont az egyén értelmével belátja, milyen nehéz a helyzet, magatartásának, életvitelének megváltoztatása egyáltalán nem egyszerű. Ugyanis a benne kialakult gondolkodásmódon igen nehéz változtatni Akarom a jót, teszem a rosszat. Agyműködésünk mikéntje magyarázatot ad arra az érthetetlennek tűnő jelenségre, hogy az ember akarna valamit és bár szándéka véghezvitelének nincs nyilvánvaló akadálya, mégsem tud úgy viselkedni, amint szeretné. Bizonyos dolgokra egyszerűen képtelen vagyok, minden látható külső ok nélkül Tudatosan ugyanis hiába akarok valamit, ha a tudatalattim nem javasol olyan döntést, ami lehetővé tenné számomra a kívánt viselkedést. Tudatosan csak azok közül tudok választani, amit a tudatalatti elémtár. Ezért továbbra is teszem azt, amit nem tartok jónak Régóta

gyötrődik ezzel az ember. Nem tudja felfogni, miért nem tud értelmével és akaratával elboldogulni a világban, mi van benne, ami nála erősebb Miért nem képes a vallási vagy erkölcsi törvények szerinti életre, miért kell állandóan szembenézni gyengeségével? Pál apostol a Szentírásban, a rómaiakhoz írt levelének 7. részében megrendítő módon fogalmazza meg az ember gyötrődését Innen az idézet: .Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Pál a magyarázatot az emberben lakozó bűnben találja meg. Mint a fent idézett részben írja: ’Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik

törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.’ Pál most idézett mondata segít megérteni, mit ért ténylegesen a zsidó-keresztyén felfogás a bűn fogalma alatt. Ezzel részletesebben később foglalkozunk 2.3 Gondolkodási módszerek Embert állattól a fogalmi gondolkodás képessége, a tudatosság megjelenése különbözteti meg. Az állatot elsősorban ösztönei irányítják. Tud tanulni az állat is, de a megtanultat csak az adott helyzetben tudja alkalmazni, nem tud gondolkodással újabb összefüggéseket találni a tanultak között Azért maradhatott meg, lehetett sikeres az ember a létért való harcban, mert szellemi képességei révén összefüggéseket fedezett fel, rendet vett észre a környező világban. Gondolkodó erejét felhasználva az ember a környezetében bonyolultabb összefüggéseket is képes felismerni Minél inkább felismeri a világ összefüggéseit és

ezzel a világban megnyilvánuló rendet, annál nagyobb az esélye a túlélésre. A rend keresésének, felismerésének képessége a bolygó urává tett minket. Alkalmazkodva a felismert rendhez, az ember biztonságban érezheti magát Rend felfedezése mintázatok felismerését jelenti. Képes az ember a talált mintázatokat elraktározni az emlékezetében és újabb észleléseit a már ismertek alapján rendszerezi, értelmezi. Keresi, mi a közös a mostaniban és a régiekben, milyen újabb kapcsolatokat lehetne találni a dolgok között. Tudja az ember, lehetőségei korlátozottak, a rend csak egy részét képes átlátni, felfogni. Egyszerűbben áttekinthető, kisebb 4 összefüggések ismerete a napi életet teszik könnyebbé. De nem elég csupán a mára tekinteni Az ember szó görög megfelelője, az antroposz eredetileg azt jelenti, hogy felfelé tekintő. Ez a dolgok mögé néző, a jövőt érteni vágyó lény jellemzője. Éppen az az emberi

létezés alapja, hogy az ember messzebbre, a távolabbi jövőre is figyel, és döntéseiben a jövőről alkotott kép meghatározó szerepet játszhat. Okos és bölcs. Világról szerezhető ismereteinket illetően a nagy kérdés az, mennyire erősen függnek össze a világ dolgai. Ha a közöttük lévő kölcsönhatások erősek, akkor minden mindennel össze van fonódva Emiatt igazából semmit sem lehetne a többitől függetlenül vizsgálni Ekkor a világról, annak dolgairól és jelenségeiről csak átfogóbb jellegű, kézzelfoghatónak aligha mondható kijelentéseket tehetnénk Nehéz lenne számokkal, a matematika eszközeivel bármit is leírni. Csak bölcselkedhetnénk arról, milyen is a világ. Mint látni fogjuk, nehezen ugyan, de kiderült, nem egészen ez a helyzet Vannak olyan rendszerek, amelyek a világ többi részétől jól elkülöníthetőek és emiatt egyszerű módszerekkel tanulmányozhatóak. Ilyen dolgokról pontosan

fogalmazhatunk, leírásukra akár matematikailag megfogalmazható törvényeket is alkalmazhatunk. Összetettebb és egyszerűbb rendszerekkel különböző módon bánhatunk, a bölcs és az okos gondolkodás eszközeivel vizsgálhatjuk őket. Maga a szó alakja is leírja az okos módszerét. ’Ok-os’, azaz okokat kereső, ok-okozat alapján gondolkodó Ok-okozati alapon akkor érdemes gondolkodni, ha a világ dolgait, jelenségeit csak egy szűk körben vizsgálhatjuk. Azaz nem szükséges a világ többi részével foglalkoznunk Ennek az elkülöníthetőségnek az a feltétele, hogy a vizsgálandót a világ egyéb hatásaitól tényleg el lehessen szigetelni. Ha ez megtehető, akkor a viszonylag egyszerű rendszert pontosan meghatározva, megmondva, mi alatt éppen mit értünk, az ok-okozati kapcsolatok alapján feltárjuk a rendszert jellemző összefüggéseket. Ha a vizsgált dolog valóban leegyszerűsíthető és a világ többi dolgáról elfeledkezhetünk,

az okos gondolkodás nagyon hatékony és eredményes. Egyértelmű eredményre vezet, gondoljunk például a mértani tételek bizonyítására Igaz vagy nem igaz, teljesül vagy nem teljesül, kétértelmű válasz nem fogadható el. Nincs tekintélytisztelet, az okos vizsgálódás számára csak a tiszta érvelés a mérvadó. Agytevékenységünket tekintve az okos gondolkodás a tudatos szinten vagy annak közelében folyik. Folyamata megragadható, menete feltárható Végeredménye egyértelmű, az okos amit mond az vagy igaz, vagy nem. Alapvetően feladatmegoldó gondolkodás Ha bonyolult a rendszer, az ok-okozati kapcsolatok feltárásán és végigkövetésén alapuló okos módszer alkalmazhatatlanná válik. Fel sem tudjuk tárni, vagy képtelenek vagyunk átlátni az összes ok-okozati kapcsolatot Bölcsen gondolkodva ilyen esettel is lehet bánni Tapasztalatok összessége, a felgyülemlett tudás alapján értelmezhető lehet a vizsgált dolog. Keresi a bölcs,

amit vizsgál, ahhoz hasonló hol fordult már elő korábban. Mikkel vethető össze, mi lehet a mostaniban a már ismertekkel közös Képzeletének felhasználásával párhuzamokat von Sokat kell a bölcsnek tudnia és a hasonlóságok felismeréséhez jó képzelőerő is kell. Honnan ismerünk fel egy párhuzamot, nem tudjuk Mindez a tudatalatti szinten történik és mint ilyen nem követhető, nem térképezhető fel. Ha sikerült valamilyen párhuzamot, hasonlóságot felismerni, még hátra van az ellenőrzés. Most a bölcsnek tudatosan gondolkodva, okosan elemeznie kell, van-e valódi alapja a felismert hasonlóságnak, vagy csak képzeletének játéka vetette egymás mellé a két dolgot. Így aki bölcs, annak egyúttal okosnak is kell lennie. Ha az egyén az utolsó lépésre nem képes, akkor nem bölcs, mert mások számára követhetetlen kijelentéseket tesz. Példák a kibukó kijelentéseket okos elemzés nélkül közlő egyénekre a jós és a látnok

is. Jóslataik, látásaik igen sokszor homályosak, kétértelműek Még a teljesen okszerűnek vehető matematikai tevékenység során is szerepet kaphat a bölcsességet jellemző tudatalatti feldolgozási folyamat. Magam is ismertem alig iskolázott öreg falusi embert, aki az egyenletekkel megoldható szöveges feladatok eredményeit azonnal megmondta de nem tudott számot adni arról, ezt miként csinálta. Vagy tudok fizikus hallgatóról, aki a matematika zárthelyik feladatainak helyes végeredményeit azonnal, levezetés nékül megadta. Tételeket felállító, bizonyító matematikusok is arról beszélnek, hogy megsejtik a végeredményt és utána fáradságos munkával lelik meg, hogyan is kell azt szigorún, szabatosan, lépésről-lépésről bizonyítani. Amit a bölcs mond az adott dologról, az nem a bizonyosság, hanem csak vélekedés. Tudva ezt a bölcs, tartózkodik a nagyon határozott nyilatkozatoktól. Inkább az úgy vélem, azt hiszem, szerintem,

valószínű, 5 úgy gondolom vagy efféle kifejezésekkel bevezetve ismerteti amire jutott. Hiszen ha valaki nála sokkal tapasztaltabb, többet tud, nem biztos, hogy ugyanazt a véleményt mondaná Alapvetően döntéshozó, értékelő jellegű a bölcs gondolkodás. Ellentétben az okossal, a buta képtelen lényeges dolgokat lényegtelenektől elkülöníteni és összefüggéseket átlátni. Bölcsesség ellenkezője a bolondság Aki bolond, az nem ismeri fel, hogy a vizsgált dolog valamilyen nagyobb rendszer leválaszthatatlan része és tekintet nélkül mások tapasztalataira, figyelmeztetéseire, a bolond ragaszkodik túlzott egyszerűsítéseihez. Míg a bölcsesség együttjár az okossággal, az okos bizony lehet egyúttal bolond is, ha rögeszmésen hangsúlyozza saját okosságát és képtelen felismerni módszerének korlátait. Tudás az okos, vélekedés a bölcs gondolkodás eredménye. Tudás és vélekedés viszonya a természettudomány és a vallás

közötti kapcsolat alapvető eleme Mindennapjainkban a csak okosan gondolkodó ember jelentős előnyben van a bölccsel szemben. Aki csak okos, különösebb töprengés nélkül él lehetőségeivel, felhasználja a rendelkezésre álló eszközöket és nem vesztegeti erejét és idejét arra, hogy az egésszel és a távlati következményekkel is foglalkozzon. Aki bölcs az viszont gondol a jövőre, a tágabb összefüggésekre is és ezért a köznapi gondolkodás számára határozatlannak, élhetetlennek mutatkozhat. Hosszabb távon mutatkozik meg a bölcs gondolkodás fölénye 2.4 Szabadság Mi is az emberi szabadság és mennyire vagyunk szabadok, ez ősrégi kérdés. Állat szabadságáról azért nem beszélünk, mert az állat azt teszi, amit az adott helyzetben az ösztönei előírnak. Bár az állatnál is számít, mit tanult meg, de adott helyzetben egy állatfajta egyedei nagyjából mindig ugyanúgy viselkednek. Érthető a tapasztalatok és a nevelés

különbözősége miatt is, egy adott helyzetben különböző emberek mást-mást tehetnek. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy az ember szabad Mint ahogyan az emberi agy működését ismerettük, a döntéseinket a tudatalatti dolgozza ki, a tudatos szintre csak a döntés mérlegelése, a rábólintás, letiltás vagy visszaküldés marad. Tudatalattinkban az egyes döntéseket a körülmények, az ösztönök, a tapasztalat, a tanulás, a nevelés eredményeinek összegződése, kölcsönhatása alakítja ki. Igazán szabadnak a kisgyermeket még nem tekinthetjük, mivel legtöbbször azt teszi, ami akkor a leggyorsabban eszébe jut. Amit az öröklötten ottlévő és tanulással, tapasztalással odakerült dolgokból a tudatalatti a legegyszerűbben ki tud dolgozni Nem jó, ha valaki felnőttként is ilyen, azaz mindig éppen a legkézenfekvőbbet, a legkönnyebben adódót teszi. Ilyen ember a tudatos szintjének gyengesége miatt sem mondható szabadnak. Csak

sodródik, különböző világi tényezők játékszere Embergéppé válik Ha az élethelyzet eléggé egyszerű, illetve leegyszerűsíthető, akkor az okosan gondolkodó ember a helyzetet átlátva megfelelően cselekszik. Ilyenkor agyműködésünk tudatos szintje nagyobb szerephez jut Ekkor a döntés egyértelmű, hiszen ilyenkor az okos ember nem is igen cselekedhetett volna másképpen. De nap mint nap kerülünk olyan helyzetbe, hogy az ember képtelen teljesen átlátni, mik lehetnek cselekedetének következményei. Ezek általában emberi, társas, közösségi viszonyok, amelyek az emberek sokfélesége, kapcsolatrendszereiknek gazdagsága miatt nagyon összetettek lehetnek. Továbbá nehéz lehet átlátni a természet dolgaihoz való viszonyunkat is, mert ilyenkor a cselekedeteink következményei esetleg csak emberi mértéknél hosszabb idő után, évtized, évtizedek, évszázadok múlva mutatkozhatnak meg. Összetettebb élethelyzetekben az a

gyümölcsöző, ha a döntéshozatal bölcs gondolkodáson alapul. Ekkor valamilyen, az adott esetre alkalmazható tapasztalat, példa, minta alapján cselekszünk Voszint a bölcs gondolkodásra való képesség kevés, elsősorban idősebb ember sajátja. De a bölcsek által felhalmozott szellemi értékek át kell hogy hassák a közösség egészét Egészséges, fenntartható közösségi élet azon alapul, hogy a közösség tagjai a bölcsek által megfogalmazott alapvető mintarendszerhez, életrendhez ragaszkodva, felelősen gondolkodó személyként szabadon döntve élnek. Akkor nevezhető szabadnak az ember, ha annyira öntudatossá válik, hogy személyként, felelőssége tudatában hozza meg döntéseit. Annál szabadabbak vagyunk, minél erősebb bennünk a tudatos szint ellen6 őrző és mérlegelő szerepe. Továbbá, ha nem is olyan könnyen, de befolyásolhatjuk a döntéseinket kidolgozó tudatalatti agytevékenységet is Ez utóbbi

kialakításában elsősorban a szüleink és nevelőink voltak a meghatározóak. Arról felmenőink nem tehetnek, hogy milyen öröklött tulajdonságokat, ösztönöket hagyományoztak ránk, de hogy mennyire szerettek, miként foglalkoztak velünk, önkéntelenül is milyen mintákat adva neveltek, arról már igen. Ezek eredményeképpen forrott ki 25 éves korunkra világszemléletünk, alakult ki önmagunkhoz, másokhoz és a világ dolgaihoz való viszonyunk Ha 25 éves korunkra nagyjából rögzül is világszemléletünk, változni azért tudunk. Többet olvasva, jobb társaságot választva, életmódot változtatva, többet és mélyebben imádkozva, vagy csak eltávolítva szobánk faláról a lelki egyensúlyt felkavaró képeket, megszüntetve a kereskedelmi csatornák hallgatását és nézését módosíthajuk agyi hálózatainkat. Így egy idő, pár nap, hét vagy hónap után világszemléletünk és önmagunkról alkotott képünk módosulni fog és

döntéseink is jobbak lehetnek. Igazából abban szabad a felnőtté váló ember, hogy 16-25 éves korában mit tesz az életfelfogásának középpontjába. Azaz elfogadja-e a szülei, a közösség által ráhagyományozott világszemléletet vagy máshogyan dönt Ha választott, akkor döntéseit, cselekedeteit az fogja vezérelni Ha elfogad, elhisz, bizalmába fogad egy eszmerendszert, annyira, hogy az áthatja gondolkodását, akkor az élete során a mérlegeléseit, mit tart fontosnak és mit nem, ez az eszmerendszer fogja meghatározni. Nevelés fő feladatai. A nevelés fő törekvése egyrészt, hogy az egyén a tudását a lehető legjobban használva felelősen gondolkodó személlyé váljon Mérlegelje azt, hogy amit tesz, annak következményei vannak és ennek tudatában döntsön Azaz a nevelés egyrészt a tudatos szint működését kell, hogy erősítse, elérve azt, hogy a gyermeknek megfelelő képe legyen önmagáról és a világban elfoglalt

helyéről. Másrészt a nevelés arra törekszik, hogy a gyermek szellemi képességei minél jobbak legyenek. Legyen minél okosabb a gyermek és tudjon minél többet Minél több értéket hordozó emberrel, alkotással ismerkedjen meg, hogy képes legyen majd a bölcsebb gondolkodásra is. 2.5 Biztonságérzet Elsődleges emberi szükségleteink az elemi élettani szükségletek. Ezek a testi egyensúly feltételei Nézve a lélektan és a társadalomtan szükségleteket ábrázoló rendszerezését, a következő legalapvetőbb emberi szükséglet a biztonság. Ez a lelki egyensúly feltétele Nemcsak arra vonatkozik a biztonságérzet , hogy tudom, van ma mit ennem, este lesz hová lehajtanom a fejem. Éreznem kell azt is, hogy nem kell a világtól tartanom, otthon vagyok benne. Ilyen benső biztonságérzet híján nehéz az élet, mivel ha ilyen nincs, az egyén fél, szinte mindenben veszélyt sejt. ’Minden összeesküdött ellenem, minden és mindenki csak engem

akar bántani!’ - nem is olyan ritkán hallunk ilyen kifakadást Ilyen, állandó feszültség gyötörte élet túlságosan sok életerőt emészt fel és a tartalékok kimerülésével megnő a megbetegedés esélye. Ősbizalom. Nézzük meg, milyen kapcsolatban van biztonságérzetünk agyunk behálózottságával Agysejtek a magzati lét nyolcadik hetétől a tizennyolcadik hétig alakulnak ki Ebben az időszakban percenként kétszázezer új agysejt keletkezik. Hálózatba rendeződésük már a harmadik hónapban megindul Agysejtjeink huzalozódását alapvetően a külső ingerek, magzatkorban főleg az anyával való kapcsolatok határozzák meg. Mivel a szeretet áradását még az állat is érzékeli, nem csodálkozhatunk azon, hogy a magzat és a csecsemő számára ez annyira fontos. A magzatkor és a csecsemőkor első fele az öntudat kialakulásának az én és a világ létére való ráébredésnek, - kulcsfontosságú szakasza Ha ekkor a magzat és a

csecsemő azt érzi, szeretik, örvendezve várják és jövetele nagyon sokat jelent a környezete számára, akkor egyúttal az emberkében az is tudatosul, hogy ez a világ az ő világa, ebben otthon érezheti magát. Ez az így létrejövő bizalom és biztonságérzés mélyen meggyökerezik az emberben és a lényének meghatározó elemévé válik. Eredetével az egyén nincs tisztában, hiszen ebből az időszakból - a benső biztonságérzet kb. hathónapos 7 korig alakul ki, - később már nincsenek emlékei, mert a maradandó emlékek csak kétéves kor után rögzülnek. Ez a mélyen lakozó belső bizalom, az ősbizalom határozza meg az egyén egész életét, viszonyát az emberekhez, a természethez és a világhoz. Lélektani vizsgálatok szerint az állandósult szorongások gyökerei a magzati és a félévnél fiatalabb korhoz nyúlnak vissza. Ha valaki nemvárt gyermek volt, vagy nem örültek igazán az érkezésének, akkor az ilyen magzat és

csecsemő nincs megfelelő kapcsolatban az anyával és a világgal. Nem működik jól az öntudat kialakulásához vezető kapcsolatrendszer Nem kap megfelelő visszajelzéseket az anyától, sőt, ahonnan minden jót várhatna, nemtörődömség, durvaság és visszautasítás zúdul rá. Emiatt főleg a feszültségeket kezelő központ behuzalozódása lesz tökéletlen. Életre szólóan megsérül ez az agyközpont, rendellenes működése a mai agyfényképezési eljárásokkal kimutatható Ilyen egyén önképe és a világról alkotott képzetei egyaránt torzulnak és ezért az élete során sokkal nagyobb az esélye a szorongásra, kóros lehangoltságra és öngyilkosságra. Durván a magyar fiatalok nyolcada érzi kifejezetten ellenségesnek a világot Lelki gubanc. Ha valami megbántott, megsértett, sokszor, ahelyett hogy feldolgoznánk mi is történt igazából, igyekszünk azt minél hamarabb elfelejteni Ezt a törekvésünket elménk méltányoja

Élettanilag az elsüllyesztést úgy képzelhetjük el, hogy abban a hálózati pontban, amely legérzékenyebb az esetre, egy megszakítás, rövidzár alakul ki. Igen ám, de idegi hálózatunkban azon az útvonalon nemcsak ez a fájdalom közlekedett, hanem más is. Képletesen útlezárás keletkezik, emiatt más dolgok is terelőútra kényszerülnek Lelki gubanc (komplexum) fejlődik ki Nyelvünk híven szemlélteti az állapotot Ha valakiben sok ilyen megszakítás, lelki gubanc van, az szétszórt, szétesett. Ha valakit ezek alig sújtanak, összeszedett, jól összefogott elme. Lelki gubanc felszámolása nem könnyű. Újra foglalkozni kell az esettel, beszélni kell róla, sokszor nagyon sokat Át kell élni megint a fájdalmat, a történetet Akkor a megszakítás megszűnik Ehhez általában más személy, sokszor szakértő lélekgyógyász segítsége szükséges. 3. Ember és vallás Valamennyi műveltség, közösség jellemezhető a vallásával,

vallásaival, vallásos fogalmainak rendszerével. Nem találtak még olyan népet, törzset amelynek ne lett volna vallása, istene vagy istenei. Mind az egyén, mind a közösség rendjében élő ember tisztel, imád egy számára felfoghatatlan, a földi lét felett álló világot. Ezért joggal gondolhatjuk, hogy a vallásosság elválaszthatatlan az embertől, hozzátartozik az emberi közösségek létezéséhez. Annak vizsgálatához, hogy ez miért van így, először tekintsük át, melyek az ember legfontosabb adottságai, értékei és szükségletei. 3.1 Biztonságérzet és vallás A természetes vallásosságot megalapozó tudatalatti folyamat. Ősbizalom és vallásosság szorosan összefüggnek. Ma Magyarországon kb az emberek egyhatoda jár többé-kevésbé rendszeresen egyházba, gyülekezetbe. Kívülük még az emberek több mint 70%-a azt mondja magáról, hisz abban, hogy ’az egész mögött kell lenni valaminek’, vagy ’nem lehet az, hogy a világ

egésze csak úgy magától létezzen’. Vizsgáljuk meg, mi lehet az ilyen, természetes vallásosságként meghatározható megnyilatkozások mögött Ha tovább feszegetjük, vajon miért gondolja az illető, hogy ’az egész mögött kell lennie valaminek’, kiderül, ilyen vélekedések mögött alapvető emberi tapasztalatok összegződése rejlik. Egyik ilyen mély emberi tapasztalat a természet rendjének az érzékelése Akiben megvan az ősbizalom, annak a természet, a világ egésze rendezett, összehangolt egészet alkot. Ez zsigeri érzésünk, az ősbizalom, a benső biztonságérzet megnyilvánulása Ha valaki a természetben elsősorban a kusza, veszélyes elemekre figyel fel, mint 8 a ’nagy sötét rengeteg erdő’, vagy amikor a tó ’fenyegető nagy víz’, akkor az illető nem saját személyes tapasztalatai miatt szorong, hanem belső bizonytalanságát vetíti ki a természetre. Másik alapvető, szinte magától értetődő,

mindennapos emberi tapasztalat az emberi tevékenységhez kötődik. Sikereinket a világban annak köszönhetjük, hogy értelmes munkánkkal rendet teremtünk magunk körül, házat építünk, kertet művelünk, stb Ősi tapasztalatunk, hogy gazdátlanul hagyott dolgok, mint például a ház rendetlenebbé válnak, szétesnek. Rend megjelenése teremtő, alkotó munkának, rend fennmaradása értelmes gazda kitartó erőfeszítéseinek következménye Ez a két alapvető tapasztalat, mint a természet egészének rendje és a rendet teremtő és fenntartó értelmes tevékenység ott lakoznak az ember elméjében. Ott nagy valószínűséggel össze is találkoznak E két tapasztalatot - rend a természetben és rendhez értelmes rendező kell - az ember elméje a bölcs gondolkodásra jellemző tudatalatti agytevékenység során kapcsolja össze. Ennek eredménye az, hogy a természet egészének rendje és annak fennmaradása valamilyen értelmes létező

tevékenységére utal. De az anyagi világ egyedüli értelmes lénye az ember, mi pedig jól tudjuk magunkról, hogy a természet rendjét nem mi hoztuk létre. Mi is csak ennek a rendnek a szülöttei vagyunk Ezért az ember számára a természet és a világ egészének rendje és annak fennmaradása kézenfekvően valamilyen, a természeten kívüli, természetfölötti tényezővel értelmezhető. Mivel az ősbizalom a pici korban kapott anyai szeretet gyümöcse, mondhatjuk, aki kezdetben megkapta azt a szeretet, amit az anyai ösztön, ha nem nyomják el, természetadta módon meg is ad, akkor a személy természetes módon vallásos. Akit pici korában nem eléggé szerettek, azokból viszont nemcsak a természetes vallásosság hiányzik, hanem állandó szorongások is gyötrik. Ez a természetes, csak ’az egész mögött kell lenni valaminek’ szintjén megnyilvánuló, szunnyadónak is nevezhető vallásosság az ember élete során általában felerősödik.

Idősebb embereknek egyre több ideje jut a szemlélődésre, tapasztalatainak összegzésére. Rendet immár nemcsak a világ egészében érez, hanem az saját élete folyásában is megnyilvánul számára. Rájön arra, mindaz, amit korábban érthetetlen, zavaros történéseknek látott, azok igazából összefüggő rendszert alkotnak, valamifelé terelték, terelik a sorsát. Nem véletlen, a felmérések szerint az idősebb emberek 90%-a hisz valamilyen természetfölöttiben. Tudatosan átélt biztonság és a rend. Tudatos tevékenység a vallásosság Önmagában az ősbizalom csak a természetes vallásossághoz vezet el. Ami már tényleg vallásosság, az az ember tudatos szinten megfogalmazódó biztonságérzetéhez köthető, ez utóbbi pedig a világ rendjének értelmes elemzéséhez kapcsolható Érthető, az ember a világ rendjében elsősorban önmaga helyét keresi. Megszületik, él, de tudomásul kell vennie, a világ rendjéhez hozzátartozik a

halál, az ő személyes halála is. Amikor ez valakiben tudatosodik, rögtön felmerül benne a kérdés, mi az értelme a létének, ki ő, miért létezik, mi a helye a világban. Ezekhez szorosan kapcsolódnak az általánosabb kérdések, miért létezik az emberiség, miért létezik maga a világ. Életünk értelme az emberlét legfontosabb kérdése. Emellett másodlagosnak tűnik, mi lesz majd a halálom után. Ha az ember meglelte élete értelmét, akkor ennek megfelelően rendezi be az életét és ezek után léte megalapozottá, biztonságossá válik. Tudja, mi az életben a számára igazán fontos, mire kell törekednie, mitől kell félnie, mi a világban a jó és mi a rossz. Ha a világban megfelelő módon él, akkor ha van valami a halál után, abból biztosan a jobbat fogja kapni. Eljutva a természetfölötti értelem elfogádásáig a halál veszít félelmetességéből. Önkéntelenül is feltételezi az ember, hogy a felsőbb értelem és a saját

értelme bizonyos értelemben rokonok Azaz a halálban csak az értelmet hordozó test pusztulhat el. Értelmes lényének egy része halhatatlan lehet A lét értelmére vonatkozó végső kérdésekre - mint később majd tárgyaljuk - nem lehet természettudományos igényű választ adni. Emiatt a természettudomány módszereire, sikereire, eredményeire hivatkozó anyagelvű bölcselet egyszerűen tagadja a végső kérdések létezését, értelmetlen kérdéseknek nyilvánítva azokat. Aki anyagelvűen gondolkodik, elsüllyeszti a kérdéskört Viszont az ember lényét mélyen érintő kérdés nem szűnik meg azzal, hogy a tudatos gondolkodása nemlétezőnek nyilvánítja. Továbbra is ott motoszkál benne a kérdés és lelki gubanccá is válhat. 9 Vallás és végső kérdések. Első alapvető ismérve a vallásoknak a természetfölötti értelem felismerése Míg a természetes vallásosság megreked ’az egész mögött kell lenni valaminek’ féle

kijelentések szintjén, addig a vallások a természetfölöttit feltételező, a lét teljességét értelmező világszemléleteket fogalmaznak meg. Tekintve a különböző vallásokat, lehet a természetfölötti személyes létező, az Isten, vagy istenek vagy lehet valamilyen más, felfoghatatlanul működő, nem megszemélyesített értelem, amelynek jellege az ember számára el sem képzelhető. A vallások második alapvető ismérve az embernek a természetfölötti előtti meghajlása, a nálánál nagyobb, értelmesebb előtti hódolás. Ez a meghajlás egyben megalapozza az emberlét biztonságát is Érezve, tapasztalva, hogy értelmes világban él, a vallásos ember rádöbben arra, ez azt is jelenti, bizony az ő személyes léte is értelmes. Nem vakvéletlen sodorta ide Hanem a Teremtő valamilyen szándékkal hozta őt létre. Ezek után az önmagát így felfogó embert nem nyomasztják olyan kérdések, miért is született erre a világra, miért

éppen olyanok az adottságai. Elvállalja magát olyannak, amilyen, a Teremtő nem ok nélkül alkotta őt ilyenné. Aki vallásos, a Teremtő iránti elragadtatással és hódolattal szemléli a világot Elfogadja és szereti a világegyetem egészét, az életet, az embert, az emberiséget és természetesen saját magát is, mint aki a Teremtő akaratából létezik és a Tőle kapott képességekkel alakíthatja ezt a szép világot. Gondviselés. Nemcsak arról van meggyőződve aki vallásos, hogy léte a Teremtőnek köszönhető, hanem azt is érzi, a Teremtő vigyáz reá. Létezik a gondviselés, amely nem hagyja, hogy a vakvéletlen csak úgy elragadja. Vallásos ember a vele történteket a gondviselésnek tulajdonítja Ha például egy veszélyes, akár életveszélyes helyzetből megmenekült, akkor ebben a gondviselés kezét látja. Ilyet észlelve, az agyműködés jellegének megfelelően, utána még jobban figyeli a sorsát és egyre több,

kisebb-nagyobb, gondviselésre utaló jelzést foghat fel. Azaz ha egyszer gyökeret ver valakiben a felismerés, létezik a gondviselés, akkor utána egyre több jelét veszi majd észre. Ha valami rossz történik, vallásos ember azt is a gondviselésnek tulajdonítja, ami azért esett meg vele, hogy a későbbi nagyobb csapást elkerülhesse. Ha pedig megmagyarázhatatlan csapás sújtja, akkor azt Jób könyvére gondolva, ’Az Úr adta, az Úr vette el Áldott legyen az Úrnak neve!’ vagy ’Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el?’ szellemében fogadja. Ezzel aki vallásos Isten tenyerében él, ami olyan mély nyugalmat, békességet és biztonságot ad életének, amit a nem-hívő el sem tud képzelni. Ezzel együtt a gondviselésbe vetett hit hatalmas erőt és biztatást is ad Olyan dolgokra is képessé teszi, amelyek egyébként lehetetlennek mutatkoznának számára. Természetesen az anyagelvű személlyel is történnek olyan dolgok,

amikben a vallásos ember a gondviselés működését látja. De ez nemlétező az anyagelvű számára, így az ilyen jellegű észleléseket a tudata az előzetes feldolgozáskor eleve elhanyagolja. Nagyobb jelentőségű történéseket pedig egyszerűen véletlen szerencsének vagy balszerencsének veszi. Vallásos ember számára a véletlen, a vaksors, szerencse avagy balszerencse nem létezőek. Minden Istentől van Belső igény a természetfölötti felé fordulás . Ha az emberben megvan az alapvető biztonságérzet, akkor a vallás megmagyarázza neki, miért érzi otthon magát a világban. Számára a vallás kiteljesíti a biztonságérzetet, tudatalatti és tudatos egybehangzóan értékeli a világot Azok is lehetnek vallásosak, akikben komolyabb belső szorongás és bizonytalanság fészkel. Szorongó ember, mivel az ősbizalmon alapuló természetes vallásossága nincs benne, nehezebben lesz vallásos Viszont ha mégis az lesz, a vallásos érzést

sokkal magasabb hőfokon élheti meg. Márcsak azért is, mert léte mélyéig ható megrázkódtatások után juthatott hozzá Életükben a vallásossá válás jóval nagyobb változást idézhet elő, mint azoknál, akiknek életét a benső biztonságérzet kíséri. Benső bizonytalanságokkal küzdő ember számára a vallás félelmek és szorongás elűzője, ellenszere is Egyúttal az így nyert biztonságérzet segít abban, hogy a feszültségeket kezelő agyközpont terhelése csökkenjen. Ezzel ez az agyközpont lassú átalakulás során jobb, működőképesebb állapotba kerül. Ahogyan tárgyaltuk, az ilyen jellegű áthuzalozódás a felnőtt ember számára igen hosszú és lassú folyamat. Ezért csak rendszeres és mély vallásgyakorlat eredményeképpen léphet fel ilyen javulás Ezért az ember számára a vallás alapvetően fontos. Mondható, vallásosnak lenni természetes állapot Akiben megvan az ősbizalom és így a természetes

vallásosság, annak is megvan az igénye a teljességre, 10 hogy felfogja, mi az életének az értelme, miért szeret élni. Aki belső bizonytalanságokkal megvert, szorongó ember, annak számára a vallásosság egyenesen létkérdés, mert csak ez adhat számára biztonságot Vallásos érzéssel átitatott értelme védi a belülről feltörő szorongástól. úrrá legyen rajta Ezért a vallásosság a mindenkiben meglévő, kisebb-nagyobb belső űr kitöltésére is szolgál Lényegünkhöz tartozik a természetfölötti felé fordulás. Úgy is ki lehet ezt fejezni, belülről mindenki vallásos vagy pedig szeretne az lenni. A vallások az emberiség legősibb és mindmáig leginkább bevált rendszerező és rendteremtő módszerei. Az adott műveltség nyelvén, fogalmaival tárják elénk a lét értelmére, rendjére vonatkozó végső válaszokat. Világunk rendje megértésének, felfogásának igénye szülte a vallás mellett a tudományt és a

művészeteket is. Míg a vallás és a tudomány az általános és a közös dolgok felismerésére törekszik, addig a művészetek az egyedit, a különöst igyekeznek megragadni, ábrázolni. Vallás és hit. Láthattuk, a vallás gondolkodási módszere a bölcsesség Aki bölcs, az hasonlóságokban, párhuzamokban gondolkodik és ezért nem mondhat teljes bizonyosságokat. Csak hihet, bízhat abban, amire jut. Ezért a vallásosság alapvető jellemzője a hit és a bizalom Hisz és bízik abban a vallásos ember, amire életét alapozza. Nem véletlen, hogy a vallás követőit a vallás híveinek, hívőnek nevezik Anyagelvű bölcselet a vallás eredetéről. Már az ókorban is jelentkezett az anyagelvű felfogás Annak az ősrégi kérdésnek eldöntésében, vajon milyen a világ, a válaszok két nagyobb csoportra oszthatók Eddig tárgyaltuk, egyfelől a világ értelmesnek, tervezettnek tűnik, ezt sugallja a világ egészének lenyűgöző összhangja.

De ugyanakkor a világban sok az esetlegesség, a változékonyság és a kuszaság Emiatt az anyagelvű bölcselők, kezdve a görög atomistákkal, úgy látják, hiányzik az értelem a világból. Szerintük a világot a szükségszerűség és a vak véletlenek alakítják A természet egészének rendje számukra a szükségszerűséggel értelmezhető. Ennek az eredetét tovább nem boncolgatják, létét adottnak veszik Nézve az ember életét, a szükségszerű a sorsunkat szabja meg, például az a sorsunk, hogy egyszer meg kell halnunk. Közben mi történik, azt a sors erőinek összjátéka és a véletlenek, a szerencse, balszerencse döntik el. Végeredményben ez is egyfajta hit Aki szorong és így beállítottságánál fogva érzékenyebb az esetlegességre, változásokra, hajlamosabb anyagelvűen értelmezni a világot. Több anyagelvű gondolkodó a vallásosság eredetét a természet vak erőitől való félelemre vezeti vissza. Valóban, a szorongó

ember a vallásban támaszt és védelmet keres és talál. Igaz, a természettől való félelem fontos tényező, de az ember biztonságát veszélyeztető dolgok közül a természet csak az egyik. De az embernek komolyabb oka van félni saját magától és embertársaitól, mint a természeti erőktől. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy önmaga ellen fordul vagy a társa üti agyon, mint hogy kígyó marja meg vagy villámcsapás éri. Félelem és vallásosság közötti kapcsolat éppen a fordítottja lehet annak, ahogyan az anyagelvűség képzeli. A félelem oka a biztonságérzet hiánya, és mivel a biztonságérzet szorosan kötődik a vallásossághoz, úgy fogalmazhatunk, hogy félelem és szorongás a vallásosság hiányát tükrözi. Amint fejlődik az egyén gondolkodása, vallásos jellegű érzései egyre kifejezettebbé válhatnak. Azt gondolhatnánk, hogy a természettudományok fejlődésével és oktatásával a természettől való félelem

elhanyagolhatóvá válik. Ez nincs így Napjaink félelmei és rettegései - betegségektől, kórokozóktól, környezeti szennyezésektől, változásoktól stb, - mind arra utalnak, biztonságérzetünk alapvetően a lelkiség része és nem attól függ, mennyit tud az ember. Benső biztonságérzetünk és a végső kérdések napjainkban is ugyanolyan jelentőségűek mint régen, sőt még fontosabbakká válnak. Ma is az egyén alapvető érzése a vallásosság és előreláthatólag az marad a jövőben is. Ha a hivatalos vallásosság gyengül, ez nem csak a természettudományra hivatkozó anyagelvű bölcseletnek tulajdonítható, hanem az ember környezetének változásaival is összefügg. Míg régebben az ember a természet szép, kiegyensúlyozott rendjében élt, addig a városiasodás miatt a mai ember egyre inkább az ember által alakított, rendezett, illetve összevisszává tett környezettel érintkezik. Például nagyon sok városi nem látta

még életében a lenyűgöző szépségű nyári égboltot. Mivel a vallásosság alapvető eleme a világ 11 egészének rendjével való együttélés, ennek hiányában a természetes vallásosság sem fogalmazódik meg. Továbbá az emberek közötti és a családon belüli kapcsolatok gyengülése azzal jár, hogy egyre több olyan gyermek nő fel, aki magzatkorban és csecsemőkorban nem kapott elég szeretetet. Szorongó ember lesz belőlük, és számukra, mint már említettük, a valláshoz vezető út jóval nehezebb. Valamint a társadalmi és a családon belüli rend megbolydulása is növeli az ember számára a világ kuszaságát. Minél kevésbé észleli a természetben és saját életében a rendet az ember, annál jobban csökken a vallás iránti érzékenysége is. Vallás és szabadság. Vallásos felfogás szerint a hit szabaddá tesz Ez a sokak által érthetetlen állítás éppen a fent kifejtetteken alapul. Hívő embereket példaképek,

erkölcsi rendszer, minta vezérlik és ezek mélyen, agyi hálózatait megfelelően alakítva rögzültek benne Továbbá tudatos szinten ezeknek megfelelően határoz. Ennek birtokában nem sodródik, hanem ezek alapján hozza meg döntéseit Így a vallásos lelkület a mindennapos döntéseket meghatározó módon segíti, vezeti, és ezzel személlyé, szabaddá teszi az embert. Más, a valláshoz hasonlóan magasabb értékeket hordozó bölcseleti, erkölcsi rendszerek is szabaddá tehetik az embert. Ha az értelmes, sokat tudó emberek közössége úgy tekinti az embert, mint a legértelmesebb állatot, akkor az a közösség egyben az emberi szabadságról is ítéletet alkotott. Csak az adott pillanat határozza meg a döntést, tudatosan követett értékrend nem hat. Ilyenkor az ember csak megél és nem él igazából Ha a mindennapokat ez az életfelfogás határozza meg, akkor a csak a mára tekintő, sodródó életmód hosszabbrövidebb időn belül elpusztítja a

közösséget. Sorsuk olyan, mint a nagy sebességgel száguldó, ám az utat csak néhány méterre belátó jármű utasainak végzete, amikor is a vezető nem veheti észre időben az előttük keresztbefordult kocsit. Magasabbrendű értékrendbe vetett hit és a bizalom, az ember felfelé tekintő természetét erősíteni kívánó szemlélet a fenntartható és fejleszthető emberi műveltség alapfeltétele. Vallásos ember törekvéseiről. Mélyen hívő ember hatalmas erőfeszítésekre képes Gyakran olyan dolgokra is vállalkozik, amelyekhez tárgyilagosan mérlegelve nem fogna hozzá De a hit, a hit által áthuzalozott agya olyan, sokszor emberi erőt meghaladó teljesítményekre teszi képessé, amelyeket másképpen nem tudna véghezvinni. Felmérhetetlenül gazdaggá és értékessé teheti a vallásos ember életét a hit adta lelkierő Nemcsak szabadságban, magasabbrendű értékekre hangolva él a hívő ember, hanem életének mindennapjai is

színesebbek, élettel teltebbek. Nem csupán az ember életének biztonságát alapozza meg a vallás, hanem az életet tartalommal tölti meg és a létezés szinte kimeríthetetlen gazdagságának feltárására is ösztönzi az egyént. Vallásos világszemlélet összegzése. Valamennyi vallás a látható, érzékelhető világ egy alapvetően fontos tulajdonságára utal. Arra figyelj ember, hogy a világ rendezett egész, és ennek megfelelően élj Te is fontos vagy, a te léted sem a vakvéletlen eredménye. Ha a világ rendjének megfelelően élsz, számíthatsz arra, hogy a rend létrehozója és fenntartója gondot visel rád is. Nézz az egészre és az határozza meg, éppen mit kell tenned, mi legyen számodra a fontos, mire törekedj, mit igyekezzél elkerülni. Hited ereje átalakít, olyan dolgokra is képessé tehet, amit hétköznapi eszeddel lehetetlennek tartanál. Ne csüggedj el, bízzál abban, hogy Isten megsegíthet. Átfogó képet adva a világról, a

vallás meghatározó módon alakítja az ember világszemléletét. Megóvja a máról holnapra éléstől, mintákat ad, miként hozza meg mindennapos döntéseit. Ezeket a mintákat mélyen az emberbe vési, és az egyén ezek birtokában szabad emberként hozhatja meg döntéseit. Istenben bízva az ember hatalmas teljesítményekre válik képessé. Vallásos világképe összehasonlíthatlanul színesebb és gazdagabb életet kínál számára, mint amilyet a máról holnapra élő ember megélhet. 12 3.2 Vallásgyakorlás Mivel a vallásosság lényege a világ egészéhez és az élethez való viszony, igazi mértéke az, mennyire szereti és fogadja el az ember az életet, a többi embert, az emberiséget, a világ valóságát, a világmindenséget. Élet és világ szeretete az emberek többsége számára az ősbizalmon alapul. Ha valaki szereti és elfogadja az embereket és a világot, vallásos beállítottságúnak tekinthető akkor is, ha szavaival

istentagadó. Meg kell jegyeznünk, az ilyen beállítottságú, ám istentagadó ember meglehetősen ritka jelenség. Imádság szerepe. Egyik fontos ismérve a vallásosságnak az imádság Ha az agyműködést tekintjük, az imádság, a szent könyvek tanulmányozása, vallásos versek, énekek megtanulása és gyakori felidézése agyi hálózatainkat építi. Ismétlődő vallásos tevékenységeknek nagy szerepe van abban, hogy a tudatalatti tartomány a valláshoz igazodjon. Nem csoda, a vallások ajánlják ill megkövetelik a rendszeres imádkozást, éneklést, igeolvasást. Ha az ember elméje már a vallásra irányult, akkor az imádkozás, éneklés és igeolvasás örömöt ad. Mindez hatalmas erőforrásokká válik számára Ezért a vallásos ember rendszeresen imádkozik. Vannak akik akár naponta többször is, hosszabb időn át, vannak akik ritkábban, hetente csak egyszer és akkor is csak röviden. Felmérések szerint az USA polgárainak 90%-a

rendszeresen, 75%-a mindennap imádkozik. Mint tárgyalni fogjuk, az imádkozásra fordított idő nem feltétlen arányos a hit mélységével. Éretlen, gyermekes hit. Gyermek hite korának, természetes fejlődésének állapotát, elsősorban a szüleihez való viszonyát tükrözi és a felnőttek hitének biztonságára épül Ha a felnőtté válás során a másoktól való függetlenedés folyamata bizonytalan, akkor a világszemlélet és hit sem fejlődnek megfelelően. Éretlen, gyermekes szinten maradnak Ha a felnőtt hite éretlen, akkor számára anyagi és természetfeletti világ két külön egységet alkot, melyek párhuzamosan léteznek. Imádkozva az éretlen hitű felnőtt Istentől csak olyan dolgokat kér, amelyek a mindennapokra vonatkoznak. Nagyon sokszor csak olyat szeretne Isten által elérni, amit neki a maga erejéből kellene megcsinálnia. Gondoljunk a ’hadd menjek át a vizsgán, csak ne azt a tételt húzzam’, féle könyörgésre.

Ilyen imádság nem arra szolgál, hogy az ember önmagát Isten rendelkezésére bocsássa, hanem arra, hogy Isten álljon az ember rendelkezésére Saját célját elérje, felajánlásokat tesz Istennek, mintegy üzletfélnek tekinti. Aggályosan ragaszkodik a megszokott, meghatározott imádságokhoz, szertartásokhoz az éretlen hitű ember. Figyelmét a vallásgyakorlat pontos teljesítése köti le, ezeket tekinti Isten akaratának Számára a vallás menekülést jelent a köznapi élettől, a mindennapokat hitétől függetlenül éli. Az éretlen hitű felnőttek jó része lelki egyensúlyzavarokban szenvedő ember, akiben a tanult vallásos ismeretek nem váltak személyiséget kiegyensúlyozó, alakítani képes tényezőkké. Azaz a vallásos szemlélet nem hatja át személyiségét, nem válik az elmeműködés alakítójává. Lelki egyensúlyzavarok és éretlen hit közös oka az lehet, hogy a szülők és a környezet nem nyújtanak megfelelő mintákat a

kiegyensúlyozott, igazán élhető életre, és ez bizony arra utal, hogy ők sem igazán vallásosak. Felnőtt hit. Felnőtté válva a gyermek rájön arra, egyedül felelős az életéért és magára kell támaszkodnia Nem rakhatja át az élet terheit másokra. Hite a felnőtté válás során jelentősen átalakul Rájön arra, Istent nem a világon kívül kell keresni, Ő jelen van a világban, az emberiségben és mindenkiben. Teljes élet iránti vágyában találhatja meg az Istenhez való kapcsolatot. Felnőtt hitnek nevezik az ilyen hitet Minél felelősségteljesebb életet él valaki, annál közelebb érzi magát Istenhez. Isten őt nem törvényekkel vezérli, hanem arra ösztönzi, merjen élni, szeresse az életet, Isten világát, fogadja el a maga egészében, örömeivel és nehéz óráival együtt. Felnőtt hitű ember azért hisz Istenben, mert érzi létezését, látja a világban a jelenlétére vonatkozó utalásokat. Ilyen hit végsősoron

az ősbizalmon alapul, annak megnyilvánulása Felnőtt hitű ember Istent az élet által és nem csupán vallásának gyakorlásával imádja. Isten hívására az életével felel, nem pedig szavaival, imádsága az élete maga. Általában keveset imádkozik Akkor sem kér, hanem magát, az életét ajánlja fel Istennek, azért fohászkodik, Isten országa már itt valóságossá váljon. 13 Érett hit. Meglehetősen személytelen a felnőtt hit Istene, az ilyen hit súlypontja a látható világ Ez a hit komoly változásokon mehet keresztül, mert a felnőtt hitű ember életében is bekövetkezhetnek mélyreható válságok. Az ezekkel együttjáró belső megrendülés, szokatlan élmény lelki átalakulásokra vezet és az agyműködés ennek megfelelően módosul. Fogékonyabbá válhat az ember Isten megnyilvánulásaira, addig nem ismert mélységek tárulhatnak fel előtte. Emiatt érzékenyebbé válhat a láthatatlan világ iránt Sokkal tartalmasabbá

válik élete. Nemcsak a maga, hanem a mások életében is észreveszi Isten munkálkodását Aki érett hitű, az megállapodott személyiség, maga körül békességet, derűt áraszt. Csupán jelenlétével megnyugtatja környezetét, szebbé teszi annak életét. Nem emlegeti a hitét, de érződik, békességben él Istennel. Érett hitű ember elmélyülten imádkozik, mert imái erőt, békességet, világosságot adnak számára. Legmagasabb foka az imádságnak az, amikor az ember teljesen átadja magát Istennek és ekkor átéli a mindenséggel való egyesülés érzését Ilyen imádkozás megtisztít, megújít, hallatlan nagy erőforrásokat szabadíthat fel. Szerzeteseknek egyik fő szándéka megtanulni így imádkozni Ehhez egyrészt magány, másrészt társak hitének példája, továbbá sok évtizedes, lelki vezetők segítette gyakorlás is szükséges lehet. Egy agyfénykép szerint a vizsgált buddhista szerzetes agyának boldogságközpontja, - ez a

terület egyébként a bal homloklebeny mögött helyezkedik el - annyira erősen működött, amihez hasonlót máskor még soha nem észleltek. Nem kötődik az érett hit az ember műveltségéhez, egyszerű emberek között is szép számmal találhatunk örömet és bölcsességet sugárzó, békét és nyugalmat teremtő személyiségeket. Vallásos tapasztalat. A mély, érett hit forrása, amit egyesek mint Isten létének egy lehetséges bizonyítékaként is kezelnek, a vallásos tapasztalat Vallásos tapasztalatot olyan eseményként, élményként írnak le, melynek során az ember valahogyan közvetlen, személyes kapcsolatba kerül a szenttel, Istennel. Észleli Isten létezését Akik ilyen élményről tanúskodnak, ezt mint a legmagasabb érték átélését írják le, függetlenül attól, mi történt. Vallásos tapasztalat első jelentkezése lelki újjászületéséhez vezethet Egészen különbözőek lehetnek az ilyen tapasztalatok. Ne csak rejtelmes

élményre, látomásra gondoljunk, habár az egyházi hagyományban erre is bőven van példa Ilyen eset Saul megtérése a damaszkuszi úton. Saul, a későbbi Pál apostol, a zsidó hittudós, az új hit, a keresztyének esküdt ellensége Damaszkuszba tart, hogy üldözze, fogságba vesse az ottani keresztyéneket. Hirtelen önkívületi állapotba kerül az úton és ezalatt Jézus szól hozzá. Megtérésre hívja és megmondja, mit kell tennie Saul megtér, újjászületik, felveszi a Pál nevet és az új hit eszmerendszerének megfogalmazójává válik Pál megtérése híven szemlélteti a vallásos tapasztalat jellegét. Hirtelen, egyik pillanatról a másikra képes az embert áthangolni, egészen más, a korábbiaktól eltérő nézetre téríteni. Vallásos tapasztalat - egyesek szerint emberek milliói éltek és élnek át ilyen élményeket - sokkal egyszerűbb, csendesebb körülmények között is megérintheti az embert. Erre szeretnék néhány hétköznapibb

példát felhozni. Gondoljunk arra, hogy valaki a Szentírásból, az újszövetségi részből a negyedik, a János írta örömhírt (idegen eredetű szóval evengéliumot) olvassa. János egyike volt Jézus első tanítványainak János a tizenkét apostol között is kivételezett, Jézus szeretett tanítványaként emlegeti magát. Olvasva az általa leírtakat valakit hirtelen megragadhat a felismerés, az amit János leírt, valóban a szemtanú, a szeretett tanítvány emlékezése. János tényleg úgy élte át mindazt, mint az írása rögzítette Ilyen eseményeket, élményeket, történeteket, amelyek tőle származnak, nem lehet kiötleni. Annyira élethűek, és egyben kitalálhatatlanok, embernek magától ilyesmiket leírni, mondani nem jutna eszébe Lehet regényt írni, sok-sok mindent összehozhat az emberi képzelet, de János emlékezése biztosan nem írói mesterség terméke. Úgy igaz, ahogy van. Van Isten és Jézussal, Isten földi megtestesülésével

az történt, amit János leírt Így János örömhírét olvasva a mai ember is egyik pillanatról a másikra áthangolódhat, megtérhet, hitre juthat, újjászülethet. Azután egyből másként látja a világot, benne a maga helyét Úgy érzi, az örömhírt olvasva Szentlélek Isten nyithatta meg a szemét, tette őt hívővé, újjászületett emberré, az örök élet várományosává. Ezek után más megfontolások, amelyek akár János örömhírének hitelességét vonják kétségbe, vagy mást Jézussal kapcsolatban, hatástalanul peregnek le róla. Mivel lelke mélyén meg van arról győződve, Isten létezik, az istentagadó érveket hamisnak érzi akkor is, ha ellenérvekkel éppen akkor nem is 14 tudja megcáfolni azokat. Nem szűklátókörű, nem visel szemellenzőt, csupán arról van szó, a hívő ember bízik abban, hogy másvalaki akár most is vagy később megfelelő választ tud adni a kétkedőknek. Hasonló eredményre vezetnek azok a

vallásos tapasztalatok is, amelyeket életünk egyes eseményeihez kapcsolódnak. Úgy érzi az ember, nem lehet mindaz véletlen, ami vele akkor történt, mert ekkora véletlenek nem léteznek, Valaki közbelépett, beleszólt a sorsába Csak úgy tudja értelmezni felismerését, vagy az események egybeesését, egyáltalán megtörténtét, hogy van gondviselés. Ilyen történések is az ember újjászületését vonhatják magukkal. Azon alapulhat a vallásos tapasztalat elmét átalakító ereje, hogy az átélt tapasztalat tudatosítja az ember tudatalattijában már korábban is ottlévő, ám addig egybe nem foglalt tapasztalati anyagot, megvilágosítva azok közös eredetét. Mondhatjuk, a megvilágosodás pillanata a bölcs gondolkodást jellemző ’megvan!’ érzésnek felel meg, csakhogy itt a felismerés nem egy kisebb dologra, hanem az ember egész lényét meghatározó kérdésre vonatkozik. Egyedi a vallásos tapasztalat, aki nem élte át, nem tud mit kezdeni

az ilyen beszámolókkal. Ha valaki vallástalan létére a vallásos meggyőződés lényegéről fogalmaz meg állításokat, annak nincs nagyobb súlya, mint amikor a tudományban járatlan tudományos kérdésekben foglal állást. Jogosak a vitákban elhangzó alábbi jellegű kijelentések: Ha te magad még nem tapasztaltad meg Isten létezését, ez nem azt jelenti, hogy Isten nem is létezik. Minden magyarázatnál jobban megragadja a vallásos és a kívülálló szemlélete közötti különbséget irodalom és művészet. Olvassuk el Dsida Jenő a Templomablak című költeményét: Kik csak az uccán/ járnakkelnek/ szépséget rajta/ nem igen lelnek,/ kivácsi szemmel/ rá nem tapadnak:/ csak egy karika,/ szürke karika,/ ólomkarika,/ vén templomablak./ Rácsa rozsdás,/ kerete málló,/ emitt moh lepi,/ amott pókháló,/ sütheti napfény,/ sötét örökre,/ mint világtalan,/ agg világtalan/ húnyt szeme-gödre/ De ki belép/ a tág, iromba,/ boltozatos,/

hűvös templomba/ s belülről pillant/ ablakára,/ megdöbbenten áll,/ megkövülten áll,/ elbüvölten áll:-/ Nézz a csodára!-/ Színek zengése!/ Fények zúgása!/ Mártír mosolya!/ Szűz vallomása!/ Kék, ami békül, / piros, mi lázad!/ Magasba ragad,/ a mennybe ragad/ lángtünemény/ és tűzkáprázat!/ Ó titkok titka:/ a földön ittlent/ belülről nézzen/ mindenki mindent,/ szemet és szívet/ és harcot és békét!-/ Áldja meg az Úr,/ áldja meg az Úr/ a belülről látók/ fényességét! 3.3 Vallás és lélektan Hatalmas kihívást jelent a lélektan számára a vallásos tapasztalatok értelmezése, a tapasztalat átélése, az ember teljes áthangolódása. Sigmund Freud a lélekelemzés eredményeire alapozva kísérelte meg a kérdés vizsgálatát. Akkoriban a tudomány a világot még gépezetként szemlélte, térben és időben végtelennek tételezte fel Mindez éles ellentétben állt a világot teremtő és fenntartó Istenbe vetett

hittel Freud azt tételezte fel, akik a tudomány tiszta és világos kijelentéseiben kételkedni mernek, s ehelyett egy elképzelhetetlen, felfoghatatlan Istenben hisznek, egyszerűen lelkibetegek. Mivel azóta sokkal többet tudunk a tudományokról, a tudományos fejlődés menetéről, Freud valamennyi vallásos emberre általánosított véleménye inkább csak a kort jellemző érdekesség. Természettudományok és a vallásosság kérdése jóval bonyolultabb, mint ahogy korábbi szélsőséges felfogások vélték. Jung a gyötrődő emberről. Jung, Freud egyik legnevesebb követője szerint Isten közvetlenül átélhető lelki tény. Ez a tény önmagában érvényes, anélkül, hogy bármiféle lélektanon kívüli bizonyítékra volna szükség, és hozzáférhetetlen a nem lélektani bíráló elemzések számára. Lelki gyötrődései az embernek legalább annyi gondot okoznak, mint testi szenvedései. Nem mai kérdés a lélek üdve, annak veszedelmei Ember

csupán értelemmel és akarattal nem tud boldogulni. Ha életünket nézzük, ismeretlen erők keresztezik sorsunkat, amelyekkel szemben tehetetlenek vagyunk Mégis, sokszor utólag megvilágosodik, ami velünk történt, nem csupa véletlen, hanem valami áll mögötte. Ha ilyen magunknál erősebb, sorsunkat alakító erővel találkozunk, érezzük, megérintett bennünket valamilyen felsőbb hatalom. 15 Jung szerint a vallások lélekgyógyító rendszerek, amelyek hatalmas képekkel szemléltetik, micsoda jelentőségű kérdésekről van szó. Jung lélekgyógyászi tapasztalai alapján szűri le, hogy a vallások semmi esetre sem tudatos kiagyalás szüleményei, hanem a tudatalatti lélek természetes megnyilvánulásai. Ha valaki, mert anyagelvű, elnyomja magában a tudata mélyéről feltörő vallásos megnyilvánulásokat, akkor az álmaiban jönnek elő vallásos eredetű jelképek. Bizonyíték erre, hogy Jung neves istentagadó tudósok, gondolkodók

álmait elemezve is megtalálta ezeket a képeket. 35 éven felüli betegei közt egyetlen egy sem volt, akinek végső gondja ne a vallásos lelkiség, irányulás lett volna. Ezek az emberek abba betegedtek bele, hogy elvesztették azt, amit az élő vallások mindenkor megadtak híveiknek. Közülük csak azok gyógyultak meg teljesen, akik visszanyerték vallásos lelkületüket, aminek természetesen nincs köze hivatalos felekezeti hovatartozáshoz. Ha a mai agykutatás eredményeire gondolunk, felismerhetjük, Jung lényeges dolgokat fogalmazott meg. Nézve a tudatalatti döntéseket meghatározó voltát és hogy a tudatos szint csupán a felülvigyázó, ellenőrző szint, megérthetjük, az ember egyedül csak az értelmével és akaratával nem boldogulhat. Nem élhet kiegyensúlyozott életet, ha a tudatos gondolkodása és a tudatalatti tartomány szembenáll egymással Bizony a vallások az emberi lélek lényegének megnyilvánulásai, senki sincs, aki ettől az

alaptól függetleníteni tudná magát. Aki anyagelvű és vallásos tartalmú álmaiból felébredve értelmével tagadja Istent, feszültségben él Nehéz a tudatalattink ellenére élni, és az olyan anyagelvű személy, aki természetes módon vallásos, és nem folytatott alaposabb bölcseleti tanulmányokat, amelyek alátámaszthatják hitetlenségét, a tudatalatti mélységeiből szinte folyamatosan kaphatja a jelzéseket, hogy valamit nem megfelelően rendezett el. Ezért mindig keres valamit, kész a vitákra, a lelki gubanc ugyanis csak akkor enyhülhet, ha foglalkoznak vele. Ilyen kettősségtől vallásos ember személyisége nem szenved, tudatalattija és értelme hasonlóan értékeli a világot. Jung életművéből még az emberiség közös tudatalattijára vonatkozó feltételezését emelném ki. Ebben azt fogalmazza meg, hogy tudatalatti gondolkodásunk jellege, ősképei az egész emberiség számára közösek. Használva a mai agykutatás nyelvét

használva ezt azzal támaszthatjuk alá, hogy a tudatalattink döntési lehetőségeit, megnyilvánulásainak kereteit ösztöneink alapvető módon meghatározzák. Így az elménket behálózódását véghezvivő, különböző műveltségi körökben más-más nevelési rendszerek mind csak az öröklött ösztönrendszerre építhetnek. Ezért a tudatalatti gondolkodás alapjai valamennyiünk számára, kortól és műveltségi körtől függetlenül azonosak Jung Istenről sem mint természetfölöttiről, hanem mint az emberiség közös ősképéről beszél, amely valamennyi ember tudatalattijának meghatározó eleme. Látomások. Látomások, ha nem kóros folyamatok eredményei, nem tekinthetők betegségnek Agyműködés szerint csupán éberen látott álomképek Főleg az ébrenlét határán léphetnek fel Ébredezik az ember, nyitva már a szeme, de ugyanakkor még álmodik. Ennek a kettőnek a keveredéséből, nem túl ritka eseményről van szó,

látomás keletkezik Ilyenkor a hajnali, reggeli szobában alakok jelennek meg, elhunyt hozzátartozók, különleges árnyak. Mindez nagyon súlyos megrázkódtatást jelent egyes embereknek, akik érthető okoknál fogva nem mernek másnak beszélni arról, mi szokott velük történni. Pedig természetes folyamatról van szó. Igaz, mindarról még nem tudunk eleget, miért is álmodunk, milyen világokkal érintkezünk álmainkban, mi ennek az értelme, haszna Nappal is megjelenhet látomás, ha a fáradt ember rövid időre elpilled, és agya átkerül az álmodó állapotba. Ekkor hirtelen azon veszi észre magát, hogy egész különös alakokat, arcokat lát Ettől gyorsan felriad és érthető módon megdöbben. Hasonlóan hallhat beszédet, hangokat, sokszor igen nagy hangerővel is. Érthető ilyenkor a rémületem, hiszen olyannak a hangját hallhatom, aki úton van Nem is nyugszom meg addig, amíg nem sikerült felhívnom, beszélnem vele. Két agyféltekénk közül

a bal az okszerű gondolkodás központja. Jobb féltekénkre az érzelmi gondolkodás a jellemző, nem érzékeljük vele a teret és az időt Számára ismeretlen a lehetetlen fogalma, ez a félteke a megérzés, az alkotóképesség, a tudatalatti agytevékenység fő hordozója. Két féltekénk szorosabb együttműködése hatalmas lehetőségeket nyit meg az egyén és a közösség előtt. Régen az ember erősebben 16 használta a jobb agyféltekéjét. Gyakoribbak voltak a látomások Ezek nagyon fontos gondolatokat jelenítettek meg, tettek felfoghatóvá az ember és a közösség számára Senki sem gondolta betegnek, nem akarta orvoshoz küldeni Odüsszeuszt, mert megjelent előtte Pallasz Athéné és útmutatást adott neki. Ésszerűséget túlhangsúlyozó mai világban a jobb agyféltekés tevékenységek visszaszorulnak. 3.31 Vallásos élmények és az elme Halálközeli élmények. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a halálközeli élményekben

vallásos jellegű képzetek jelennek meg. Két ilyen halálközeli élményt ismertetnék, mindkettőt egy lelkigondozással is foglalkozó hallgatótól hallottam Egyik élmény falusi öregembertől származik Hatalmas, aranyló mezőn aratott és a munka hallatlan felszabadulást és örömet adott számára Boldog emberek seregét látta a búzaföldek között az égbolt leginkább ragyogó része felé vonulni. Meg kell említeni a másik élmény ismertetése előtt, hogy nem mindenki számol be felemelő, felszabadító halálközeli élményről. Öngyilkosok és életrontó egyének halálközeli élményei a valamennyi vallási rendszerben valahogyan megjelenő végtelen és kilátástalan szenvedést idézik fel. Ez a másik halálközeli élmény ilyen jellegű. Iszákos egyén élte át Italmérésben találta magát Mérhetetlenül szomjas volt, ám valamennyiszer meg akarta volna ragadni az ivóállványon lévő behűtött sört vagy egyéb szomjoltó

italt, a keze minduntalan áthatolt a poharakon. Képtelen volt azokat kezébe venni Ilyen halálközeli élmények ismertetése mindeddig nem tartozott a tudományos alapossággal tanulmányozott területek közé. 2001 decemberében jelent meg élvonalbeli orvosi folyóiratban az első olyen közlemény, amely ilyen esetek tárgyalásával foglalkozik 1988 óta 344, a klinikai halálból visszatért, szívrohamot átélt beteget kérdeztek ki, akiknek a szíve bizonyíthatóan megállt Mind az eset után közvetlenül, mind később is kikérdezték a betegeket. Közülük 18%-a számolt be halálközeli élményekről és 5% számára ez az élmény meghatározó, életüket gyökeresen átalakító esemény volt. Eddigi vizsgálatok szerint nem állapítható meg, mi okozza a halálközeli élmények megjelenését. Korábbi magyarázatok, mint az oxigénhiányos agyállapot, félelem a haláltól és hasonló feltevések a betegek nagyobb számának állapotát vizsgálva

kizárhatók. Elmélyült imádkozás vagy elmélkedés . Mai legfejlettebb agykutatási módszereket, megfigyelték, mi történik a különböző vallások mélyen imádkozó szerzeteseinek agykérgében. Angol apácákon és tibeti szerzeteseken végzett megfigyelések azonos eredménnyel jártak. Egyrészt, az agynak az a része, mely a figyelő embereknél erősebben igénybe van véve, az imádkozó, elmélyedő szerzetesek esetén is fokozottan működik. Észlelnek mindent, éberek, sőt sokkal tisztábban és mélyebben fogják fel a világot, de mégis felülemelkednek a környezetükben történteken. Továbbá az az agyterület, amely az egyén tér és időbeli elhelyezkedésével foglalkozik, kevésbé tevékeny. Azaz a személy téren és időn kívüli állapotba kerül Egynek érzi magát a mindenséggel, ahogyan erről az élményről a mélyen imádkozók be is szoktak számolni. Vallásos élmény és az elme jel/zaj viszonya. Fontos kérdés, mi

játszódik a vallásos élményt átélő ember elméjében. Mi működik másként, jelzi-e egyáltalán valami a különleges helyzetet Mi történik, ha valaki igazán mélyen imádkozik, elmélkedik vagy éppen halálközeli élménye van? Lassan már a mai vizsgálati módszereink és a felgyűlt tapasztalat erre is tud valamiféle választ adni. Agykérgünk kb. 30 milliárd agysejtje igencsak zajos rendszert alkot Sejtcsoportok milliárdjai adnak jelet egyszerre, ingerlik egymást. Műszereink észlelik, melyik agyterület dolgozik erősebben, mekkorák a keletkezett jelek. Bizony a működés túlnyomó rész zaj Csak néha emelkedik ki a zaj hátteréből olyan jelcsoport, ami gondolatnak vagy utasításnak felelhet meg. Néha viszont az agy működése sokkal áttekinthetőbb. Jelentősen javul a jel/zaj viszony mert a jelek sokkal kifejezettebbekké válnak vagy a zaj csökken le. Vallásos élményeink éppen ilyen rendezettebb elmeállapotnak felelhetnek meg.

Buzgó imádság, elmélyült szemlélődés állapotában ilyen agyműködést 17 észlelnek a műszerek, lásd az előző szakaszt. Agyterületek elcsendesednek és bizonyos jelek jóval erősebbekké válnak Amikor valaki hirtelen életveszélybe kerül, pár másodpercen belül lefuthat előtte a teljes élete. Ilyen állapotot nyilván nem egyszerű tanulmányozni, de valószínű, ilyenkor a jelek nagyon erősek Amikor valaki halálközeli állapotba kerül, már leállt a szíve. Agykérge sem kap táplálékot Teljesen elcsendesedik az elme. Zaja elül Csak az mutatkozik benne, ami igazán fontos Isten gyermeke vagyok-e, aki a világosság felé tart avagy pusztulás, pokoli rémségek, teljes megsemmisülés vár reám. Ezzel szembesülök Természetesen ez megvan elmémben máskor is, de a zaj, amit a világ kelt, elnyomhatja ezt Ha ingerben szegény környezetbe kerülök, mondjuk félreeső falusi házban éjszakázom, ahol teljes a csend, hűtőszekrény

zaja és más sem zavar, szokatlannak hat először. Szembesülhetek önmagammal Nemcsak bensőmet ismerhetem meg jobban ekkor Ilyenkor támad a kísértő is Sivatagban, pusztában éjszakázva könnyebben rám tör Jézust is a pusztában kísértette az ördög Nem a homokdomb mögül támadnak rám a megjelenő rémségek. Belőlem jönnek, nekem kell megküzdeni velük 3.4 Vallás és társadalom Ha a létezés alapvető kérdéseit tekintjük, a vallás mindent átfogó képet tud nyújtani híveinek. Elfogadva Isten létezését, a hívő választ kaphat a világ eredetére, értelmére vonatkozó kérdésekre. Úgyszintén eligazításra talál emberi létezésének alapjairól is, miért él, hogyan kell élnie, miként teljesítse azt a feladatot, ami itt vár reá. Jung szerint a nem Istenben gyökerező egyén a saját személyes vélekedéseire hagyatkozva képtelen a világi intézményi és szellemi hatalmaival szembeni ellenállásra. Tömegemberre építő

zsarnoki rendszerek, vagy az embereket egyfélévé, gépemberré gyúró erők ezért mindig is igyekeztek és igyekeznek az egyházakat irányításuk alá vonni és a vallásosság eljelentéktelenítésére törekedtek és törekednek. Például a kereskedelmi csatornák számára készített sorozatokban a vallásos emberek, papok általában ellenszenves alakok. Egyszerűen azért, mert a felmérése szerint a vallásos emberek jóval önállóbbak, öntudatosabbak Kevésbé befolyásolhatóak, nehezebben hatnak rájuk a hatalmak tudatot alakító mesterkedése. Kevésbé fogékonyak például a hirdetésekre. Vallások sokféleségéről. Nagyon sokféle vallás létezik Egyes vallások egymástól eltérő dolgokat tartanak fontosnak, sőt ellent is mondhatnak egymásnak Például Jézus Krisztus személyét a zsidó, keresztyén és iszlám egymástól eltérő módon ítéli meg. Istentagadók szerint a sok ellentmondó vélekedés annak jele, hogy a vallások

valamennyien hamis alapokon nyugszanak. Ezt az érvet nem lehet bizonyítékként elfogadni, hiszen, mint ahogyan a 2. fejezet elején tárgyaltuk még jól leírható, megfigyelhető jelenségek esetén is természetes, hogy a szemtanúk, igazukat bizonygatva, ellentétes dolgokat állíthatnak. Például egy, az égbolton megfigyelhető jelenséget van, aki hullócsillagnak, más viszont repülőgépnek, űrhajónak vagy földönkívülieknek vél és van aki pedig azt állítja, hogy csak szórakozóhely fényszórójának fénye volt. Nem jelenti azt a leírások különbözősége, hogy a fényjelenség egyáltalán nem is létezett. Ahogyan a 2 fejezet elején említettük, ha egy dologról a szemtanúk teljesen egységesen számolnak be, mindenki ugyanazt, ugyanúgy mondja, biztosak lehetünk benne, hogy összebeszéltek, vagy kényszer hatása alatt nyilatkoznak. Azaz a leírások hamisak Nem csodálkozhatunk a vallásos iratok, például a négy evangélium

ellentmondásos részein sem. Ez inkább az evangéliumok megbízhatóságának jele. Arról tanúskodik, hogy a szerkesztést végzők munkája nem, vagy alig volt központilag összehangolva és így a szövegeket átfogó átírás, durvább, rendszeresebb hamisítás nem történt. Ami az eltéréseket illeti, az elemzés arra összpontosíthat, mi lehet annak az oka, hogy ugyanazt az adott eseményt a különböző szerzők miért éppen úgy értékelték és írták le. Valláshoz köthető események, eszmék esetében a különbözőségek még inkább természetesek. Ha létezik Isten, megnyilvánulásait, létének jeleit nem észlelheti azonosnak valamennyi műveltség, kor embere Isten nem az anyagi világhoz kötődő, leírható jelenség, ezért az istenképek nagyon különbözőek lehetnek. Az istentagadó érvelése, miszerint Isten nincs, mert annyian annyiféleképpen írják le, megfordítható. Isten 18 létére éppen az is utalhat, hogy minden

műveltségi körben megjelenik a vallás, a természetfelettibe vetett valamilyen hit. Valláspótlékok. Nem kerülhetjük meg a végső kérdésekre a választ Akik vallásosak vagy istentagadásukat bölcseleti megfontolásokkal tudják alátámasztani, egy rendezett világban élnek és biztonságban érezhetik magukat. Még az éretlen hit gyakorlása is sokat jelent az ember számára, a vallásosság alacsonyabb szinten való megélése is keretet ad az életnek Ugyan a felnőtt hitű ember nem feltétlen vallja magát vallásosnak, de gondolkodását természetes vallásossága határozza meg. Ahogyan az intézményes vallásosság háttérbe szorult, az egyházból távozók számára gyengült, sokaknak csaknem megszűnt a vallás rendszerező és rendteremtő szerepe. Ugyan a nyelv, a műveltség még őrzi a vallásos gyökereket, ezek nyújtanak még kapaszkodókat, de a vallástalanná vált tömegek számára ezek már nem túl erősek. Csak kevesen vannak

olyanok, akik a vallások helyett bölcseleti rendszerekre támaszkodva válaszolják meg a létezés alapkérdéseit Nagy tömegek számára a vallás rendszerező és rendteremtő szerepét a vallásokat szellemi értékeikben meg sem közelítő, együgyű módszerek, valláspótlékok veszik át. Igényes napilapok is helyet adnak csillagjósok rovatainak. Az ezeket olvasó, sokszor műveltebb emberek életét a csillagok állására való utalások rendezgetik Sokan a varázslásban bíznak, a sok évezredes módszereket üzletemberek korszerűsítették és az eladott lapokból, könyvekből, lemezekből, kép- és hangszalagokból jól megélnek, mert hatalmas a keresletet. Ami a vallásos ember számára a gondviselés megnyilvánulása és az anyagelvű számára puszta szerencse vagy balszerencse, arra a többiek a rejtelmes dolgokról szóló irodalomat böngészgetve keresik a magyarázatot. Ezeken a területeken hatásos, és jó üzletet jelent a tudományos

nyelvezethez hasonlóan érvelni, ám valójában csak külsőségekben követve a tudományt. Többet költ a magyar lakosság csillagjóslásra és más áltudományokra, mint a Magyar Tudományos Akadémia támogatására. Hatnak valamennyire a valláspótlékok, különben nem adnának biztos megélhetést az ezekre építő üzletembereknek. Mi lehet ennek a magyarázata? Nézzük meg a csillagjóslás egy bizonyos hatását Hagyományosan a csillagjóslás azon alapul, hogy a rend legjobban az égi jelenségekben nyilvánul meg Éppen ezért a régi ember és szinte valamennyi vallásos rendszer számára a csillagos ég, annak jelképei különlegesen fontosak. De a mai városi ember számára, aki a csillagos eget szinte sohasem látja, a csillagjóslás a napilapok megfelelő rovatainak cikkecskéit jelenti. Ha a szülők hisznek a csillagjóslásban, akkor a Bak jegyében született gyermeküktől bizonyos, a csillagjegyre jellemző viselkedést várnak. Ez a hitük

befolyásolja a gyermek fejlődését, jellemvonásainak alakulását, hiszen a gyermek erősen függ az őt nevelő család elvárásaitól és viselkedése valóban a Bak csillagjegyre utaló jellegzetességeket kezd mutatni. Lehet, hogy ez a hatás nem túl erős, de a szülők akkor is elsősorban a Bakra vonatkozó jeleket vélik látni a gyermek viselkedésében. Így a csillagjóslásba vetett hit megteremti a maga bizonyítékait, amikre már lehet hivatkozni Csak azok a vallások maradhattak, maradhatnak fenn hosszabb ideig, amelyek tényleg építőek, erősítik a közösséget és védik az éltető környezetet. Mind ilyen rendszerek a régóta létező vallások, mert ha nem ilyenek lennének, az őket követő közösségek már eltűntek volna. De a ma uralkodóvá váló valláspótlékok nem pótolják a vallások rendszerező és rendteremtő erejét. Akik valláspótlékra hagyatkoznak, általában egyik napról a másikra élnek, nem érzik jól

magukat, önmagukat sem állják, természetesen másokat sem szeretnek, unják az életet, egyre több a lelkibeteg közöttük és nem kell nekik gyermek sem. Ha az életem legfőbb értelme az, hogy csodálatos kocsim van, amibe ha beleülök, egészen más emberré válok, akkor a létezésem alapja nagyon ingatag, baleset, lopás komolyan megrendítheti. Vallás és háborúk. Tárgyaltuk, a vallás az egyén és a társadalom biztonságának alapjául szolgál Amíg a társadalmak egymástól eléggé elszigetelve éltek, addig a vallások műveltséget és társadalmat éltető szerepe egyértelmű. De ha a különböző vallású társadalmak érintkeznek egymással, akkor a vallási különbségek gyakran összetűzésekhez, háborúkhoz is vezethetnek. Ha a másik nem fogadja el a világ rendjét olyannak, amilyennek én látom, feszültségeket kelthet bennem és elbizonytalanít. Biztonságom, biztonságunk alapjainak megkérdőjelezése zűrzavarhoz, ésszerűtlen

viselkedéshez, akár véres összetűzésekhez is vezethet 19 Általában a gazdasági és más ellentétek is vallásos fogalmakat használva fogalmazhatók meg legjobban az átlagember számára. Ezért az emberiség fennmaradása szempontjából létkérdés, hogy a különböző vallások vezetői felismerjék a más-más módon megfogalmazott tanításaik alapvetően közös vonásait és a hívek ezek szellemében tanulják meg becsülni az övétől különböző vallások értékeit is. Vakhitűség. Gondolkodásunkat a világszemlélet, az ennek megfelelő értékrend foglalja keretbe Lehetséges ugyan, hogy kiforrott világszemléletű egyén ismétlődő tapasztalatainak hatására komolyabban módosítja világszemléletét, de ez ritkaságnak számít Inkább gyakoribb, hogy ragaszkodik nézeteihez, még akkor is, ha azok már kezdenek számára ártalmassá válni. Vakhitűségnek (idegen szóval fundamentalizmusnak) nevezett jelenség akkor jelenik meg,

ha az egyén vagy a közösség veszélyben érzi magát. Mivel a vakhitűség fenyegetettségből, a biztonságérzéshez való feltétlen igényből ered, nem meglepő, hogy elsősorban vallásos köntösben jelentkezik, bár megjelenhet számos más módon is. Eredetileg amerikai protestáns felekezetek nevezték magukat fundamentalistának Feltétlen ragaszkodtak bizonyos vallási alaptételek tiszteletben tartásához. Meg akarták megőrizni a vallás tisztaságát, bizonyos újításokat semmiképpen nem fogadtak el, mert az veszélyekkel járt együtt. Nagyon ragaszkodik valamihez a vakhitű és ebben nem hajlandó engedni, egyezkedni. Nem ad fel semmit. Feltétlen tiszteli a sérthetetlennek tartott hagyományos felfogást Mondjuk ragaszkodik a szent irat szószerinti értelmezéséhez. Nem akar hallani arról, hogy a szent irat szavai netán a régi nyelvben mást jelenthettek, mint ma, vagy hogy a fordító értelmezése is szerepet játszhatott abban, mit mond az

adott szöveg. Például a bibliai teremtéstörténetet úgy érti, hogy Isten a világot szószerint 6 nap alatt teremtette és így a világ csak 7-8 ezer éves. Nem fogadja el a teremtéstörténet másféle hittudományi értelmezését és a mai természettudományos eredményeket egyszerűen hamisnak tartja. Nem alkuszik, csak akkor érzi magát biztonságban, ha minden pontosan úgy van, ahogy a hagyomány szerint lennie kell. Képes valamit a végsőkig ellenezni és valamivel teljesen azonosulni, de arra, hogy egyezséget, szövetséget kössön, türelmes vagy elnéző legyen, képtelen. Akkor válik igazán veszélyessé a vakhitűség, ha az alapjául szolgáló eszmerendszer - legyen az vallási, világnézeti vagy akár gazdasági, - eltorzítja a világképet és emiatt rossz döntések születnek. Ilyenkor a vakhitű a valóságból csak azt hajlandók észrevenni, ami megfelel világképének, egyébről egyszerűen nem vesz tudomást. Ami nem értelmezhető a

képzeteivel, azt eleve hamisnak véli Olyan emberekre, akik velük össze nem egyeztethető nézeteket vallanak, egyszerűen nem figyelnek. Súlyosabb esetben elhallgattatják vagy egyenesen üldözni kezdik a más véleményt hangoztatókat. Nézzünk egy példát vakhitű megnyilatkozásra. Nemrég egy, a fenntartható fejlődés ügyének elkötelezett újságíró a Ford egyik vezetőjét kérdezgette Bírálta a Ford üzletvitelét, mert az a városi forgalomra is hatalmas, nagyfogyasztású kocsikat gyárt és azokat erőteljesen hirdeti. Mint az újságíró megjegyezte, egy év alatt az emberiség annyi kőolajat használ el, amennyi évmilliók alatt gyűlt szerves üledékekből keletkezett. Akit kérdezett, a Ford egyik felső vezetője így verte vissza a bírálatot: ’Egymillió év, ez lehetetlen! Hiszen a világ csak nyolcezer éves, ezt írja a Szentírás és hiszek minden egyes kijelentésének. Különben is, nem lehet az, hogy elfogyjon a kőolaj meg

a földgáz, hiszen Isten megígérte, hogy mindent megad az embernek, amire csak szüksége van.’ Nem buta ember a Ford idézett vezetője, hiszen okosan érvel. Bölcsnek viszont nem mondható, bolondnak inkább Ragaszkodva a Szentírás szószerinti értelmezéséhez, nincs tekintettel annak egészére Egy-egy mondatot vakon hajtogatva nem veszi észre, hogy a Szentírás egésze nem az egyes kijelentések gyűjteménye, hanem egységet, teljességet alkot. Számtalan szál, utalás fűzi egybe a Szentírás különböző történeteit, mondásait. Aszerint, bölcsen kellene azt tanulmányozni, értelmezni Hasonlóan a Szentírás istentagadó bírálója, aki annak pár soráról kimutatja, hogy az szerinte nem állja meg a helyét, majd erre támaszkodva kijelenti, hogy a teljes Szentírás hamis képet ad a világról, ugyanezt a hibát követi el. Mind a vallási vakhitűségnak, mind a fenti istentagadó módszernek lényegi jellemzője az, hogy a kérdés

tanulmányozásához szükséges bölcsesség helyett az egyszerűbb okos, ám ez esetben bolond módszert követi és ezzel hamis eredményre jut. 20 Bármely vallásban felléphet a vakhitűség , nemcsak a keresztyénség, az iszlám, a hinduizmus vagy a buddhizmus egyes irányzatait jellemezheti. Ha a vallásos vakhitűség a társadalom egészét áthatja, akkor a kormányzat vallásos irányítás alá kerül, azaz vallásos és a világi területek összefonódnak. Világi bíróságok a vallásos törvények szerint ítélkeznek, a mindennapokat is a vallásos előírásoknak megfelelően élik. A vallásos vakhitűség egyéniségről, önmegvalósításról nem akar hallani, mivel ezek veszélyeztethetik a hagyományos értékek mindenekfelettiségét. Sokkal fontosabb a közösség, a hagyományok tisztelete, mint az egyén kibontakozása. Szélsőséges esetben az egyén élete nem sokat számít, akár emberek tömeges pusztítása is megengedett lehet, ha az

úgymond a jó győzelmét segíti 4. Vallásokról röviden Ahhoz, hogy egy vallás világszemléletét, a világ rendjének alapjairól alkotott elképzeléseit jobban megértsük, ismernünk kell valamennyire a vallás alapfogalmait, rendszerét. Hatalmas az anyag Elsősorban csak azokkal a részekkel ismerkedünk itt meg, amelyek szerepet játszottak a természettudományok kialakulásában és fontosak lehetnek a mai természettudományos és vallásos világfelfogás kölcsönhatásának tárgyalásánál. Először a szent és a kinyilatkoztatás fogalmaival, utána röviden a hitregéken alapuló világfelfogással foglakozunk, majd a nagy világvallások főbb jellemzőit tárgyaljuk. Részletesebben a hinduizmussal és a műveltségi körünket meghatározó zsidó-keresztény rendszerrel foglalkozunk, de ismertetjük az iszlám és a kínai világszemlélet egyes elemeit is. Szent. Mivel a vallásos ember a végső okokat a látható, érzékelhető világon túl

keresi, számára a világ ’természetes’ valósága nem a teljes valóság. Van a világ valóságának olyan része is, amelyet szentnek nevez. Azért tudhatunk a szentről, mert megnyilatkozik, és úgy, hogy ez eltér minden más hétköznapi megnyilatkozástól Szent a kezdetlegesebb vallásokban megnyilvánulhat kőben, fában Nem a követ vagy a fát tisztelik, hanem a benne megnyilvánuló szent, természetfölötti valóságot. Keresztyén ember számára a szent legmagasabb rendű megnyilatkozása Isten emberként való megjelenése, vallásos kifejezéssel, megtestesülése Jézus Krisztusban. A mai emberek jó része érzéketlen a szent megnyilvánulásaival szemben és értetlenül áll a vallásos érzés előtt. Minthogy a vallásos felfogás a létezés egészéhez kötődik, a vallásos ember nem egyszerűen az anyagi, hanem egy megszentelt világban él. Hasonlatképpen a következőt gondoljuk el Nézünk egy festményt Ha csak a keretet, a vásznat, a

festék eloszlását, a festett alakzatokat vesszük észre, akkor is le tudjuk írni a képet. Ahhoz, hogy az anyagi mögött felismerjük a festő művészi alkotását, üzenetét, másfajta érzékenységre is szükség van. Vallásos nézőpontból ilyen jellegű különbség van a világ csupán anyagiként való felfogása és a világban lévő szent érzékelése között. Jogos a kérdés, honnan származik egy-egy vallási rendszer, miként jutott egy-egy törzs, közösség a vallásához. Általában az egyes vallások eredete a múlt ködébe vész, de ahol tudjuk az eredetet, a forrás mind hasonló. Szó sincs arról, vének vagy bölcsek gyülekezete agyalta volna ki a törzs vallását Ilyen közösség csak a vallásgyakorlás egyes kevésbé lényeges jegyeit határozhatta meg, alakította ki és fogadta el. Ahol szó esik az eredetről, ott a vallásos tudás személytől ered, aki kimondta, kinyilatkoztatta azt. Kinyilatkoztatás során valaki különleges

lelkiállapotba kerül, mert egy természetfelettinek mutatkozó hatalom őt használja fel arra, hogy üzenjen valamit az embereknek. Azután a kapott tudás szájról szájra terjedt és csak egyes nagyobb vallások esetén foglalták őket írásba. Így keletkeztek a szent könyvek 4.1 Kinyilatkoztatás és szent könyvek Maguk a szent könyvek kinyilatkoztatások hordozói. Ugyan emberek írták őket, ám a vallások szerint a szerzőket isteni kinyilatkoztatások vagy sugalmazások vezérelték. Következőkben példaként két ilyen vallásalapító, Mózes és Mohamed elhívásának történetét ismertetjük. 21 Mózes elhívása. Izrael Isten választott népe Mózest ennek, az akkor Egyiptomban rabszolgasorsban, ám mégis viszonylagos biztonságban élő népnek a vezetésére szólította fel Isten. Mózes megölt egy, a hébereket kinzó rabszolgahajcsárt és ezért menekülnie kellett Egyiptomból. Félsivatagos vidéken juhokat legeltetett, amikor egy

égő, ám a tűzben el nem hamvadó csipkebokrot vett észre. Odament, hogy közelebbről lássa a csodát Isten az égő csipkebokorból szólította meg Megparancsolta Mózesnek, menjen vissza Egyiptomba, járuljon a fáraó színe elé és hozza ki a rabságból a hébereket, Izrael népét, és vezesse el őket a tejjel és mézzel folyó földre, Kánaánba (a mai Izraelbe), amely akkor még számos más nép lakóhelye volt. Mózes megrettent a hallatlanul nagy feladattól, hogy merjen ő a fáraó színe elé kerülni, hallgatnak-e rá egyáltalán Izrael fiai. De a vonakodó Mózest Isten meggyőzte, hogy Ő mindig vele lesz és úrrá lesz minden akadályon. Mózes ennek ellenére is kételkedett magában, húzódozott a feladattól, mégis mennie kellett Egyiptomba. Hallatlanul nagy nehézségek kísérték vállalkozását, csak súlyos természeti csapások sora, az egyiptomi tíz csapás vette rá a fáraót arra, hogy engedélyezze Izrael népének Egyiptom

elhagyását. Bár Izrael népe távozhatott, a fáraó meggondolta magát és a hadsereg a kivonulók után eredt. Akkor a nép csodálatos módon száraz átjárót találva átkelhetett a Vörös tengeren, míg az őket üldöző egyiptomiak harci szekerei elakadtak a sárban és az átjárót újra elöntő tenger elpusztította az üldöző sereget. Isten és Izrael népe a Sinai hegynél kötött szövetséget, Mózes ott kapta meg Istentől a Tízparacsolatot tartalmazó kőtáblákat és a szóban kimondott törvényeket. Mózes Istent a Sinai hegyen és máskor sem láthatta, csak hangját hallotta. Bár a sivatagban vándorló nép talált enni és innivalót, mégis az egyiptomi húsosfazekakra emlékezők lázadoztak Isten ellen Magának Mózesnek is megrendült a hite, ezért sem a lázadozók, sem Mózes nem léphettek az ígéret földjére. Negyven évet töltött a nép a sivatagban, ezalatt az Egyiptom iránt vágyakozók mind kihaltak. Mózes még

megpillanthatta az ígéret földjét, csak utána halt meg Izrael népének történetét, a sivatagi vándorlást, az Istentől kapott törvényeket a Szentírás első részének, az Ószövetségnek az eleje, Mózes öt könyve, a Tóra foglalja magába. Mohamed elhívása. Mohamed arab kereskedő volt, írni-olvasni nem tudott Állandóan marakodtak az arab törzsek, pusztították egymást, dúlt a vérbosszú, nagyon sokat részegeskedtek. Mohamed családja nem tartozott a sikeres családok közé. Negyven éves koráig Mohameddel semmi különleges nem történt 610-ben, amikor éjszaka egy barlangban aludt, látomásra riadt fel. Úgy érezte, Isten ott van vele Angyal jelent meg Mohamed előtt és Isten igéjének hirdetésére szólította. Mohamed tiltakozott, hogy nincs ehhez képessége és ereje. Ekkor az angyal olyan erővel ölelte meg, hogy Mohamed csaknem belepusztult Majd az angyal újra felszólította: "Hirdess!" Mohamed megint ellenállt, de a

harmadik szorítás után kibuktak szájából az első isteni igék. Miután magához tért, Mohamed kétségbeesett. Testileg-lelkileg is a halál közelébe került Azt hitte, megtébolyult, állapotát elviselhetetlennek érezte. Rohant a közeli szirthez, hogy a mélybe vesse magát Ott viszont egy angyal várta, aki mint Gábriel főangyal szólt hozzá. Annak látványától nem tudott szabadulni, a hatalmas szellemi erő elől nem volt menekvés. Visszafordult és feleségéhez menekült Elmondta, mi történt vele. Felesége, aki nagyon okos volt, meggyőzte őt, hogy nem őrült meg Hasonló élményeket éltek át a zsidó vallás prófétái is. Jeremiás és más próféták viszont - a vallásos hagyományt, például Mózes életét is ismerve - tudták, milyen erő hat rájuk, mit jelent Isten küldöttjének lenni. Mohamed minderről addig mit sem hallott Mohamed családjának egy tagja, aki keresztyén volt, nem kételkedett abban, hogy Mohamed Isten

küldötte. Ezt néhány év elteltével Mohamed is belátta és elkezdte hirdetni Isten igéjét. Nem egyszerre, hanem huszonhárom éven át szakaszonként jutott el a kinyilatkoztatás Mohamedhez Később is az első esethez hasonló gyötrődések kísérték az alkalmakat Mohamed néha még az eszméletét is elvesztette. Mohamedből apránként törtek fel a gyönyörű nyelvezetű verssorok, melyekhez hasonló szépségű, tömörségű arab verseket addig senki sem hallott. Mohamed a belőle éppen kibukó részletet a társainak elszavalta, azok megtanulták, majd az írástudók leírták. Mohamed halála után szerkesztették egybe a teljes szöveget. Így született meg a Korán Mély hatást gyakoroltak az arabokra a Korán csodálatos versei. Egy idő után senki sem kételkedett Mohamed prófétaságában. Meg voltak győződve arról, hogy ez a műveletlen ember csak Istentől kaphatta 22 azt, amit versekbe foglalva kiadott magából. Ez az új hit,

Isten üzenete az arabokhoz, rohamosan terjedt Közösségbe forrtak az addig egymást pusztító arab törzsek és az arabok száz év leforgása alatt hatalmas, a Himalájától a Pireneusokig terjedő birodalmat hoztak létre. 4.2 Megszentelt világ Amikor az ember még a természetben élt, semmi sem történt számára ok nélkül. Úgy érezte, a világot számtalan szál, rendszer fogja össze. Nagyon sok minden sújthatta az ilyen áttekinthetetlen világban élő embert. Kisebb vétkeknek is kemény következményei lehettek De az ember kapcsolatba léphetett a világot befolyásoló felsőbb erőkkel és bizonyos cselekvéssel, varázslattal hatott az eseményeket vezérlő, irányító tényezőkre. Varázslattal ott nem lévő dolgokat idéznek meg Ha csak az embert nézzük, varázslattal, megidézéssel képeket, szándékokat írnak az elmébe, amelyek azután vezetik az embert Úgy gondolta a régi idők embere, megidézés nemcsak emberre, hanem minden másra

is hat. Esőért, jó időért, bő termésért, egészségért, gyermekáldásért, sikeres vadászatért, csatanyerésért varázsoltak. Gondoskodtak a megholtak túlvilági nyugalmáról is. Sikerült-e a varázslás, ez a varázslatot végző beavatottságától, hatalmától függött Nem foglalkozik azzal a varázsló, mi mitől van, mi áll az események mögött, csupán alkalmazza a varázslást. Varázslás és művészet. Varázseszköz a barlanglakó ember festménye is Megidézi a vadállat elejtését, beleírja az elmébe a cselekvést. Ha a szobába rég elhunyt hozzátartozóink képét akasszuk, megidézzük őket, valamilyen módon jelen vannak. Ha az istenek szobraival veszi körül magát az ember, megidézi az isteneket. Művészet és varázslás rokonok. Nem a természetet másolja, hanem az általa megragadott jelenséget festi, ábrázolja a művész. Amit festéskor megfigyel, csak emlékezteti a megragadás pillanatára Nem másol az arcképet

festő művész sem, hanem az általa elkapott, az egyénre oly jellemző, ám esetleg csak ritkán észrevehető arckifejezést örökíti meg. Így a művészet nem az anyagi világot ábrázolja, hanem túllép rajta Akárcsak a varázslót, a művészt sem kötik az anyag szükségszerűségei, hanem felülemelkedik azokon. Hitregék. Emberré fejlődésünk mérföldköve a temetkezés megjelenése Ez már a túlvilági lét és a szellemvilág fogalmainak megszületéséhez kötődhetett Ekkor már létezett a természetfölötti eszméje Feltételezi az ember, mindenek mögött valamilyen megszemélyesíthető szellem munkálkodása áll Elvarázsolt rengetegben él az ember. Mindenhonnan szellemek, gonosz lelkek tekintenek rá Élettelen dolgok nem léteztek, a történésekért a tárgyakat mozgató jó és rosszindulatú lények a felelősek. Ezeknek lakhelye a természet Ezért a természet szent és ekként kell vele viselkedni Szent dolgok sérthetetlenek Ilyen

világban az ember már felszabadultabban élhet, mint a számára áttekinthetetlen, ám varázsolható világban, mert ha a felsőbb szellemi hatalmakkal megfelelő viszonyt alakít ki, nem érheti nagyobb baj. Isteneiknek az időközönként ismétlődő szertartásokon hódoltak és áldozatokat is bemutattak nekik. Szertartások során kívánják felhívni az istenek figyelmét az emberre. Ezzel akarják elérni, hogy bő legyen a termés, essen az eső, kedvezően történjenek az események Babilonban szertartást mutattak be a földet megtermékenyítő eső előidézésére. Ősi jelképeknek megfelelően az eső úgy termékenyíti meg a földet, ahogy a férfi kiömlő magva az asszonyt Innen az anyaföld név is, amely nemcsak magyarul van így A babiloni szertartás csúcspontján a király betér a szentélybe és közösül a főpapnővel. Ezzel arra késztetik az egek istenét, hogy hasonlóképpen cselekedve esővel termékenyítse meg a földeket.

Áldozat. Nyilvánvaló volt a világ összefüggéseit felfogó ember számára, hogy a világ rendje ellen való vétkezés nem maradhat észrevétlen, következmények nélküli. Ha a bűnt nem teszik jóvá, valakinek, nem feltétlenül a bűnösnek, szenvedni, gyötrődni kell az elkövetett bűn miatt. Betegségeket, szerencsétlenségeket, természeti csapásokat is mind bűnök okozhatják 23 Hogyan lehet a bűn következményeitől megmenekülni? Valahogyan jóvá kell tenni, amit elkövettek, és ez a régi ember gondolkodása szerint engesztelő áldozatok bemutatásával történhet. Még mielőtt a büntetés lesújt, jóvátehető a bűn, ha a vétkes megvallja mit tett és engesztelésképpen feláldoz valamit. Ezzel a világ rendje helyreáll, betegség meggyógyul, csapás végetér. Igen sok ősi vallásban, mint a középamerikai indián szertartásokban, a főniciaiaknál és számos helyen másutt embereket is áldoztak. Legszörnyűbb közülük

az aztékok hiedelme Főistenüknek Huitzlipotztlinak nővére Holdistennő, aki korábban akart megszületni. Huitzlipotztli ez megakadályozta Teljes fegyverzetben kiugrott az anyaméhből, levágta nővére fejét és testét szétdarabolta Ezen a hitregén alapultak az aztékok emberáldozati szertartásai. Úgy hitték az aztékok, ahhoz, hogy a Nap rendben haladjon pályáján, a Napot táplálni kell, emberekkel kell etetni és embervérrel itatni. Emberáldozataikat Tenochtitlán főterén, a piramistemplom csúcsán lévő oltárokon mutatták be. Ezeken oltárokon emberek százezreit áldozhatták fel A szertartás során a Holdistennőként előkészített, felöltöztetett nőt a Napisten szerepét betöltő pap kovakő késsel megölte. Hasonló emberáldozati szertartásokat mutattak be egyéb isteneiknek is Egyik fő feladata a hadseregnek, a háborúk oka az áldozatként szükséges emberek sokaságának a foglyul ejtése volt. Ósi emberi félelem az

emberáldozattól való rettegés. Ismerős lehet mindenki számára, mennyire félelmetes érzés az, amikor a környezetből mindenki őellene fordul és így teljesen kiszolgáltatott helyzetbe juttatják, úgymond áldozatul vetik. Meglehet, ez a félelem az ősidők emberéig nyúlik vissza Elődeink Afrika földjén, a szavannákon csoportokban éltek. Csak így tudtak megküzdeni a fenyegető veszélyekkel, amit elsősorban a ránk vadászó szavannai nagyragadozók jelentettek. Gyakran előfordulhatott, hogy a csoport egésze csak valakinek a hátrahagyásával menekülhetett meg Akit zsákmányként otthagytak, annak feláldozása megmentette a többieket, legalább is egy időre. Ennek a történetnek számos változata népek regéiben és meséiben, így a magyar népmesékben is megjelenik. Sokistenhit és jóslás. Rend akkor van a kisebb-nagyobb istenek által uralt világban, ha az istenek közössége jó családként él együtt Ha istenek vetélkednek

egymással, jaj az embereknek, gondoljunk csak a trójai háború előzményeire. Itt a vallásos tanok az istenek és az emberek közötti kapcsolatrendszer szabályainak, szertartásainak összegzése. Erre Róma esetén, amelynek vallása egyébként etruszk gyökerű, pontos leírások maradtak fent Ami az istenek közötti viszonyokat illeti, a római, akárcsak a görög vallásban, a végzet akarata volt a legfelső és megfellebbezhetetlen döntés. A végzet a rómaiak számára az istenek felett áll, mint titkozatos, névnélküli, ’beburkolt’ istenségek együttese. Juppiter villámainak felhasználását is ők írják elő. Juppiter háromféle villámából csak a legelsőt küldheti saját elhatározása szerint Másodikfajta levetéséhez már a tizenkét főisten jóváhagyása is szükséges A harmadikhoz, amelyik nagyobb, egész államokat érintő változásokat hozhat, a végzet legfőbb istenségeinek engedélye kell. Jellemzője a római

vallásosságnak az isteni akarat pontos és szigorúan meghatározott keretek között való kifürkészése, majd szükség esetén kiengesztelése. Legfontosabb eszközeik a béljóslás, a villámok magyarázata, a madárjóslás és a különböző égi illetve csodajelek értelmezése. Majd a jelekben mutatkozó isteni akaratot engesztelő áldozat bemutatatásával akár meg is másíthatták. Nagy befolyású testületet alkottak az állatok belszerveiből jósoló papok, a haruspexek Például a máj különböző területei más-más istenek fennhatósága alá tartoztak és így a máj részeinek állapotából következtettek az egyes istenek szándékára. Csaták, hadjáratok és más komolyabb állami döntés előtt a a jósok testületének véleménye meghatározó volt. Livius a köztársaság egy korszakából négy olyan ütközetet említ, amelyek előtt a hadvezérek a haruspexekhez fordultak az isteni jóindulat kifürkészése végett Jóslataik rendben

beteljesedtek Jósok előrejelezték Ceasar meggyilkolását Március idusa, a gyilkosság előtt egyrészt Ceasart figyelmeztették, ne menjen el a végzetes ülésre. Továbbá a március idusa előtti áldozatban a bemutatott áldozati állatnak nem találták a szívét majd a megismételt áldozat bemutatáskor az állat májának hiányzott egy része. Ezek a jósjelek a szabályok szerint a legsúlyosabb csapások előjelei. Az volt a villámokból való jóslás alapja, hogy az égbolt különböző tartományai más-más istenekhez voltak rendelve. Honnan jött a villám, milyen alakú, hová csapott be, ezekből olvasták ki az istenek szándékait Keleten laktak a jóindulatú, leghatalmasabb istenek, az alvilágiak pedig a nyugati részen, abból is az 24 északnyugati volt a legbaljósabb. Madárjóslatot aszerint kaptak, az égen merről, milyen madarak, mekkora számban érkeztek, milyen alakzatban repültek. Megjegyezzük, hogy a hitregék és a sokistenhit

egyaránt feltételez legfensőbb hatalmat, teremtő szellemi erőt, istent, amely szereti az embereket. De ez az isten túl messzire van az emberektől Varázslás, hitregék, sokistenhit egyaránt a közbenső, a legfensőbb szellemi erő és az anyagi, emberi világ között létező hatalmakra összpontosítnak. Ugyanis az ő tevékenységük határozza meg, mi történik az emberekkel, az ő jóindulatuk szerezhető meg a beavatott személyek által végzett varázslással, szertartásokkal, engesztelő áldozatokkal. 4.3 Hinduizmus Elménk és a világ valósága. India ősi vallásának központi fogalma az emberi elme tökéletlensége és ennek felszámolása Elménk feladata az volna, hogy a világ valóságát felfogva azt híven visszatükrözze és így vezessen minket a világban. Ha az elme a világról hamis, részleges, töredékes képet ad, nem csodálkozhatunk azon, hogy az egyén helytelenül, a világ rendjét sértve, sok-sok bajt okozva éli az

életét Összetéveszti a lényegest a lényegtelennel, az igazat a hamissal, az állandót a mulandóval. Így vakon botorkál a világban, nem tudja, mit is csinál igazából. Elménk állapotát a hindu hasonlat tó felszínének viselkedésével veti össze. Ha a derült egű éjszakán a Balaton partján ülünk és a víz erősen hullámzik, akkor a víztükör semmit sem mutat az égbolton tündöklő Holdból. Ha csökken a hullámzás, akkor már fel-felvillan egy-egy cserépnyi holdfény Ha viszont kisimul a víz, a Hold teljes szépségében ragyog a víztükrön. Hasonlóan, ha elménk homályos, a külső zavarok elfednek mindent, semmit sem tudunk átlátni. Nem észleljük, nem foghatjuk fel a valóságot, elménk nem tükrözheti azt vissza. Ha elménk tisztább, meg tudjuk szűrni a zavarokat, azaz jobban szét tudjuk választani mi a lényeges és mi csak múló zavar. Csak a tiszta elme, akár a mozdulatlan, sima víztükör képes a valóságot észlelni és

azt visszatükrözni, megragadni fontos és alapvető dolgokat. Szembe kellene azzal néznünk, hogy az elménk a világról töredékes és torz képet ad. Nagyon nehéz ezt tudomásul venni. Beszélünk mi erről, de csak homályosan, fátyolozottan Mondogatjuk, - ez a mai világ egyik igen gyakran hangoztatott, szinte központinak mondható szólama,- hogy minden ember másként gondolkozik, mindenki másként fogja fel a világot. Ez így igaz De belegondolva, mit is jelent ez valójában és az egyes emberek elméje ezt miként értelmezi, megdöbbentő eredményre jutunk. Mindenki másként látja ugyan a világot, de csak egyetlen világ van. Ha az egyetlen valóságot mindenki másnak érzékeli, az bizony arra utal, hogy valamennyien rosszul, nevezetesen töredékesen és torzan ragadjuk meg azt. Mivel valóban nem látjuk ugyanúgy a világot, képesek vagyunk arra, hogy a másik torz felfogását észleljük. Legalább is abban, amit jómagam helyesen észlelek, de a

másik hamisan Amit mindketten vagy valamennyien ugyanolyan torzan látunk, annak hamis szemlélete észrevétlen marad Egyáltalán elmém a ’mindenki másként fogja fel a világot’ mondást a maga rendszere szerint értelmezi. Ebbe ugyanis belefér, van valaki, aki helyesen szemléli a világot és az összes többi pedig helytelenül. Aki pedig tisztán lát, az természetesen én magam vagyok. Nem lehet az, hogy én rosszul emlékeznék, zavarosan fognám fel a világot, összekevernék dolgokat. Lehet ugyan bennem is némi kevés tökéletlenség, de annak az igazi oka, hogy ennyi baj van a világban, nem bennem, hanem a többi emberben rejlik. Ha az elmém jómagamat tisztán, világosan látónak tételezi fel, miközben a többi embert helytelenül gondolkodónak látom, akkor a világot azzal tudom jobbá tenni, ha másokat a magam képére alakítok. Gondolkodjanak úgy mint én, lássák úgy a dolgokat mint jómagam. Csakhogy a többi ember is ugyanígy viselkedik.

Ennélfogva a családon, és más kisebb-nagyobb közösségen belül állandóan folyik a küzdelem a többi meggyőzéséért, átneveléséért Eredménytelenül, csak a zűrzavar nő Így a ’mindenki másként fogja fel a világot’ mondás legfeljebb a türelmet, a másik iránti megértés szükségét fejezi ki, nem pedig azzal szembesít, amire tényleg törekednem kellene. Saját töredékes és torz látásmódomat kellene ugyanis felismernem és felszámolnom. Nem a többi ember, hanem saját magam világosabbá tételére kellene összpontosítanom erőfeszítéseimet Ennek nemcsak az lenne az eredménye, hogy nem bántanám feleslegesen 25 a többit, hanem felemelkedve jobban bánnék a világgal és egyben önkéntelenül is példaként szolgálnék mások számára. Véda. Valamennyi ősi vallási irat közül egyik legkiemelkedőbbnek a hinduk szent könyvét, a Védát tartják A Véda az emberi lét alapját tárgyaló, egységes, összefüggő

rendszerként fogható fel Ennyire teljes és mély tárgyalást egyetlen más ősi vallás irata sem tartalmaz. Kinyilatkoztatás eredeménye a hagyomány szerint a Véda is. Ami most következik, annak tanulmányozása sokak számára túl nehéznek tűnik majd Akinek másodszori-harmadszori olvasásra sem lesz világosabb, ne keseredjen el, hanem a hindu istenfogalomnál folytassa a tanulást. Mindennek ősokát a Véda az Átman szóval jelöli. Az Átman maga a lét Ha lét van, akkor minden annak körébe tartozik, egyetlen lét van. Ha nem lenne lét, én sem lehetnék, aki ezt gondolom Ha már erről gondolkodom, vagyok, van lét. Ebbe a létbe tartozom én is Ha a lét van, akkor nemlét nincs Ha ez a lét az egyetlen valóság, akkor rajta kívül valóság nincs. Mindaz ami ezen az egyetlen valóságon kívül lenni látszik, az nem valóság. Káprázat Fenti gondolatmenet tőlem, a gondolkodó embertől származik. Nem tudok másként lenni, csak úgy, hogy magamat

mint élőlényt létezőnek tartom, és mint az egyetlen létező valóságot élem át. Mivel az egyetlen valóságon kívül más nincs, ami rajtam kívül lenni látszik, az nem-lét, nem-valóság, hanem káprázat. Ha tőlem különbözőnek látok más tárgyakat, embereket, azaz nem egységként látom a világot akkor nem a valóság, hanem csak annak káprázata van előttem. Egy a világ, nem szükséges különálló dolgokra felosztani. Hiszen semminek sincs állandó természete, minden változik Ami igazi tudásnak nevezhető, az az egész, a valóság megtapasztalása. Olyan értelemmel, amely megkülönböztet, feloszt, összehasonlít, mérlegel, csoportosít, nem juthatunk el az egység megragadásához, csak a káprázatban botorkálunk. De az én felébredhet a káprázatból, ettől eltérő, éber helyzetbe kerülhet. Nem egyéb a káprázat, mint az én éberségének lefokozottsága, mint egy elvarázsolt állapot, alvajárás. Ha az én megszünteti

ezt a lefokozottságot, akkor egyre éberebb lesz és látja a természet káprázatszerűségét Ekkor már nemcsak a természetet fogja látni, hanem a valóságot is. Két énje van az embernek: az egyik a halhatatlan én, az Átman, amely az egyetlen létezővel azonos; a másik az Átman testet, tulajdonságokat, szenvedélyeket, egyéni létet, sorsot viselő alakja, az emberi én. Előbbi a nagy Én, utóbbi a kis Én Utóbbi a halál pillanatában elmúlik, megsemmisül. Amikor az ember az éberség legmagasabb fokát eléri, akkor a nagy Énnel, isteni énjével szembesül. Egy helyen így szól a Véda a két énről Két madár száll a fára, az egyik eszik a fa gyümölcséből, a másik nyugodtan ül és nézi. Itt a fa az élet fája, az emberi test Ez a két madár a kis, azaz testi Én és a nagy, azaz isteni Én. Eszik a fáról a testi Én, az isteni Én nyugodtan ül, nem eszik, nem szeret, nem gyűlöl, nem avatkozik be, nem cselekszik, csak néz. Az isteni

Én az éberség felülmúlhatatlanul magas szintje. Mindennek kemény következményei vannak. Nem valóság a természet csupán az én káprázata De a káprázat egyszerű feleszméléssel, tűnődéssel nem oszlatható el. Ez a káprázat, szanszkrit szóval májá, nem egyéni. A májá a világegyetem egészére kiterjedő anyagi burok, fátyol, amely isteni eredetű, de ami becsap minket, mert összetévesztjük az igazi valósággal. Ez mindenkire, az egész emberiségre és minden érzékelőre egyetemesen ránehezedő elhomályosodás, az éberség lefokozása következtében támadt sajátságos varázslat. Mint ilyen, az éberség magasabb fokán önmagától elillan A tudomány a természetet, ezt a káprázatot tanulmányozza, rendszerezi, kutatja. Természet és valóság közül elsődleges a valóság Ami megismerhető a káprázat, a természet. De ennek nincs sok értelme, mert ez a létezőt nem érinti Hinduizmus istenfogalma. Az Átman, vagy ami csaknem

ugyanaz, a Brahman, a lét, önmagában teljes és kiegészítésre nem szorul, kifelé meg nem nyilvánuló, maga a teljes valóság. Mint ilyen, felfoghatatlan, értelemmel és szóval el nem érhető. Felfoghatatlanságát a hindu szemlélet azzal hangsúlyozza, hogy a Brahmanról csupán azt mondhatjuk meg, hogy mi nem Így csak a nemleges jelzőit adhatjuk meg, határtalan, nincs kezdete és vége, elérhetetlen, oszthatatlan. 26 A Brahman által valósul meg a mindenség. A Brahman ekkor már megnyilvánul, megszemélyesíthető, ez az Isten. Így a hinduizmus istene is az egy személyes Isten, akárcsak a zsidó-keresztyén-iszlám Isten, ezért rokoníthatók. Hindu számára Isten mérhetetlen volta csak jelképeken keresztül gondolható el Ezek a jelképek már olyan dolgok, amelyek felfoghatóak. Isten hatalma három tevékenységben nyilvánul meg, a teremtésben, a lét fenntartásában, s a pusztításban, ami egyben újjáteremtés is. Ez a hármasság önmagába

visszatérően körfolyamatot képez, egységet alkot. A hármasságot megszemélyesítő jelképek: Brahma, a Teremtő; Visnu, a Fenntartó; és Síva, a Pusztító és Megújító. Különböző Visnu vagy Síva jelképeket tisztelő hinduk általában nem tekintik egymást más hitekhez tartozónak, csupán Isten más megnyilatkozásai ragadják meg jobban őket. Nem egyéb a számtalan hindu istenalak, mint egyes természeti erők megszemélyesítései. Eleve megkülönböztetik a hinduk őket az egy Istentől Inkább a keresztyénség angyalainak feleltethetők meg, csupán közvetítők az egy Istenhez Mivel különbözőek vagyunk, személyiségünknek, értelmünknek, gondolkodásmódunknak megfelelően más-más módon közelíthetjük meg Istent, juthatunk előre és fentebb Alacsonyabb fejlettségi fokon élő emberek nem képesek megközelíteni az egyetlen Isten fogalmát, csak bizonyos részleges megnyilvánulások, jelképek iránt érzékenyek Ezért a

hindu vallás az emberek közötti különbség miatt megengedi a képek, szobrok és egyéb jelképek tiszteletét. Éppen az a kasztrendszer szellemi alapja, hogy adott kasztba az azonos szinten állók születnek Ember a hinduizmusban. Más egyistenhívő vallásokhoz hasonlóan, a hindu az ember nyomorúságának okát abban látja, hogy az ember jóval messzebbre került Istentől, mint ahol lehetne. Ennek a hindu szerint oka az, hogy az ember értelme, ébersége elhomályosult. Káprázatok, a májá világában él Azt jelenti a hindu szerint az éberség elvesztése, hogy az ember tudatossága meggyengült. Aluszékony lett az ember, eltompult, nem képes eléggé összpontosítani gondolatait, figyelmét, szellemileg lustává és érzéketlenné vált. Emiatt nem képes meglátni a valót, a lényegest összetéveszti a lényegtelennel, az igazat a hamissal, az állandót a mulandóval. Így vakon botorkál a világban, nem tudja, mit is csinál igazából, ennélfogva nem

képes megfelelően, Istennek tetszően élni. Istenhez vezető útja az elme megvilágosodásában van, erre kell törekednie, ez visz az üdvösséghez. Akármilyen szinten is áll valaki, járhatja az üdvösség felé vezető utat, bárki előbbre juthat a maga ösvényén, ha a saját adottságaival, értelmével teljes odaadással erre adja magát. Hindu felfogás szerint az egyetemes és egyetlen törvény az átélésnek, megvalósításnak, követésnek nagyon sokféle módját teszi lehetővé. Csak egy a fontos, hogy igazán törekedjünk Eltérés a különböző útak között csak látszólagos, minden út ugyanoda, Istenhez vezet. Ezért a törvény nem követeli meg, hogy mindenki ugyanazt a hitvallást vallja, ugyanúgy kövesse Istent. Így a hindu gondolkodásban nem Isten léte a központi kérdés, hanem Isten embert átalakító hatalma. Hindut a vallásosság átélésének módja teszi hinduvá, nem pedig az istenfogalma. Számára a sötétben

tévelygő ember értelmének megvilágosodása a központi kérdés Rendeltetésünk önmagunk istenemberré alakítása, a lét egészével való azonosság felismerése. Létezésünk értelmét a hindu az alábbi módon magyarázza Az idegen szavak a papi nyelvként fejlesztett és használt szanszkrit nyelv szavai Világ működéséről. A világot a hindu szerint a Dharma működteti, amely a mindent átható, mozgató elv, fenntartó erő, ez teszi a dolgokat olyanná, amilyenek. A Dharma embernek vallási törvény, a természetben a természeti törvények alapjául szolgáló alap. Három alapelv, a tamasz, a radzsasz és a szattva alakítja a világot. A tamasz az öntudatlanság, magatehetetlenség, nehézség, sötétség őselve A radzsasz a mozgékonyság, kiterjedés, szenvedés őselve A szattva az öntudatosság, tisztaság, világosság, egyensúly őselve Ez a három alapelv valamennyire mindenben jelen van. Valamely létmód fejlettségi fokát az szabja

meg, melyik a három elv közül a meghatározó. Alacsonyabb fokon a tamasz a meghatározó, radzsasz éppen csak annyira van jelen, hogy az anyagot összetartsa, mozgassa, szattvából meg csak annyi, hogy a radzsasz tevékenységét irányítsa. Nincsen teljesen 27 élet nélkül való anyag a hindu felfogásban. Növényeknél még a tamasz van túlsúlyban, az állatvilágban a radzsasz válik meghatározóvá. Emberi feladatunk, hogy a szattva egyre magasabb szintre emelkedjen Jelen van az emberben a tamasz és a radzsasz is, még a legtisztultabb szellemi fokon álló embernek is szüksége van rájuk, hogy a test működhessen. Azt jelenti az éberség elvesztése, hogy az emberben túl sok a tamasz Az Istenhez vezető úton egyre több lesz az emberben a szattva. Körforgás és újjászületés. Körkörös a hindu időszemlélet Nincs kezdet, nincs vég, csak állandó ismétlődés, körforgás van Még az istenek sem örökök, a nagy körforgások során a

világgal együtt megsemmisülnek, majd a világgal együtt újra megjelennek Ilyen körforgás része az élő is A májában élő ember énje a dzsíva, amely részt vesz a körforgásban. Rendeltetése a lét megismerése A dzsívának a természet egyre magasabb fokozatain kell áthaladnia, mert csak így tapasztalhatja ki, ismerheti meg a létet. Ha a dzsíva eljut a teljes megismerésig, elveszti önazonosságát, visszakerül a teljességbe, az Átmanba. Újjászületéseken át vezet a dzsíva útja. Maga eredményeinek, érdemeinek megfelelően jut magasabb fokozatba. Ha a dzsíva egy életében nem tudott fejlődni, az újjászületés ugyanarra a szintre juttatja vissza, vagy akár vissza is eshet alacsonyabb rendű fokozatba. Fejlődésének irányát az öntudat szintjének növekedése jelzi Még a növényvilágot is a kezdetleges anyagiasság uralja Ahogy haladunk előre az állatvilágban, az öntudat szintje egyre emelkedik, a lények már változtatják

helyüket, egyre összetettebb tevékenységekre képesek. Felsőbb állapotokat a három fokozatba sorolt emberi lét jelenti Ezt alsó fokán az állati ösztönök még erősebben befolyásolják, innen még vissza lehet esni állati létfokozatba. Már tisztább az öntudat a középső fokozatban, innen a dzsíva már nem eshet vissza emberinél alacsonyabb létfokozatba. Az emberi lét harmadik fokozata az egyre magasabb tisztultságú állapotokat jelenti. Ne gondoljuk azt, hogy az újjászületések a lélekvándorlást jelentenék. Ilyet a hindu nem tanít Maguk a világok is elenyésznek és újrateremtődnek. Azt jelenti a visszatérés, hogy a dzsíva a májá körforgásában marad és az új világban is megjelenik valamilyen alakban. Nirvána. Magasabb rendű fokozatokig jutó ember állapotát az egyre tisztábban, élesebben való látás jellemzi. Képes lesz az ember arra, hogy csapongó gondolatait uralja, csak egy dologra összpontosítson Egyre tisztábban

láthatja az összpontosítás magasabb fokán a dolgokat, más zavaró hatásokat ki tud küszöbölni. Majd elméje segítségével felismeri a dolgok mögött álló végső valóságot Ezután rájön arra, hogy az elméje is csak egy tárgy és így az elme is eggyé válik a valóság teljességével, az Átmannal. Amint az elme azonossá válik az Átmannal, eltűnik a káprázat, a májá. Az Átmannal való egység a léttel való legmagasabb rendű egyesülés, az egyéniség börtönéből való felszabadulás, a Nirvána állapota Ha a Nirvánát eléri az ember, akkr átlát mindenen, felülemelkedik minden esetlegességen és mulandóságon. Szeretet fokozatai. Az Átmanhoz vezető útak közül egyik legfontosabb a szeretet útja Működnek erők, vonzások és taszítások a szellemi világban is. Tisztultabb alakja a vonzalomnak a szeretet, ami az elkülönültség miatt jön létre Szándéka annak eltörlése Négyféle lehet a hindu szerint a szeretet, az

alacsonyabban állók, a magasabban állók, a velünk egyenrangúak és az Isten iránt érzett szeretet. Legáltalánosabb és egyben a legalacsonyabb rendű szeretet az alacsonyabb rendűek iránti szeretet, mert sok benne az ösztönös elem. Hiszen az állat is szereti kicsinyeit Emberben ilyen szeretet az anyai szeretet és az erősebbeknek a gyengébbek iránt érzett szeretete. A magasabban állók iránti szeretet már kevésbé ösztönös, ezért magasabb rendű és ritkábban tapasztalhatjuk. Például a szülői szeretet jóval általánosabb, mint a gyermek szülő iránti szeretete. Még több önzetlenséget követel a velünk egyenlők iránti szeretet. Ilyen szeretet mintaképe a férfi és a nő közötti szerelem vagy az igazi barátság. Az a házasság, amelyik megreked az ösztönösség kezdeti szintjén, nem lehet tartós és boldog ugyanis az ösztön összetartó ereje pár év után természetes módon lecsökken. Minden házasságban lehetnek olyan

hosszabb szakaszok, amikor az egyik nem tud ugyanannyit adni a másiknak. Ekkor a kevesebbet kapó félnek az ösztöne azt sugallja, hagyja el házastársát, keressen 28 helyette magának szebbet, jobbat, vonzóbbat, gazdagabbat, műveltebbet, kedvesebbet. Csak az erősödő, magasabbrendű tudatos szeretet tarthatja össze a házasságot. Nem mehetsz el, nem hagyhatod el, hiszen annyi mindent megéltetek már együtt, gyermekeitek vannak, számtalan közös dolgotok van. Bizony lehetnek majd olyan időszakok is, amikor te tudsz majd kevesebbet adni és a házastársad fog neked tűrni Elmondhatatlan az az élmény, amelyet a sok évtizedes, szeretetben növekedő házasság nyújt a házastársaknak. Annyira ismerik már egymást, hogy sokszor arcra is kezdenek egymáshoz hasonlítani Legmagasabb rendű szeretet az Isten iránti szeretet, önmagunk Istennek való átadása. Ennek is több fokozata van Első az Isten iránti hódolat, imádat, az Istenről való

elmélkedés Második fokozatban a szeretet kiárad mindenre, mert a világon minden Isten teremtménye. Isten iránti szeretet ekkor a teremtmények, az emberek, állatok, növények, az egész világ iránti szeretetben nyilvánul meg. A harmadik fokozatot elért ember rádöbben arra, miért ismeri fel a világban az istenit. Azért, mert az Isten bennem is jelen van, egyek vagyunk Istennel, mert egyedül Ő tölti be egész lényünket. Éppen a bennem lévő isteni ismeri fel másban az istenit. Azaz egyek vagyunk Ez a fentebb tárgyalt Nirvána állapota Buddhizmus. Lényegében a buddhizmus a hinduizmus egy megújult változata, bár vannak akik szerint a hindu és a buddhizmus közös ősi forrásból merít. Buddha szerint, mivel az istenek sem örökök, nem kell velük különösebben törődni. Igazán fontos dolog a megvilágosodás, a Nirvána állapotának az elérése, mindenkinek elég csak effelé törekednie. Ezért Buddha elutasítja a hinduizmust jellemző

kasztrendszert is Buddha nem arra törekedett, hogy az ember tudását növelje, hanem az emberi lét foglalkoztatta, a szenvedés, az ember reménytelen állapota. Alapvető tulajdonsága a természetnek, hogy minden keletkezik és eltűnik. Azért szenvedünk, mert ellenállunk az élet folyásának, megkísérlünk állandó dolgokba kapaszkodni De ezek mind májá, legyenek akár tárgyak, emberek, gondolatok Májá az elkülönült Én fogalma is. Ha mindenáron ragaszkodom az énemhez, csak a szenvedésemet növelem, mert énem is csak puszta káprázat. Megvilágosodni azt jelenti, hogy átéljük a lét egységét Azaz elszakadunk az állandóan változótól és a lét egysége állandó tapasztalatunkká válik Értelmem csak eszköz, amely megmutatja az utat a megvilágosodás felé. Felébredni, megvilágosodni azt jelenti, hogy túljutottam az értelem világán, amely megkülönböztetésekre, ellentétekre épül és eljutottam oda, hogy a valóságot a maga

egységében láthatom. Mivel a hinduizmus csak a hindukra korlátozódik, azaz hindunak születni kell, a hinduizmus nem térítő vallás. Buddhista viszont bárki lehet, ezért a buddhizmus kiléphetett India területéről és Kínában, Japánban és máshol is terjedve világvallássá válhatott. Indiából viszont szinte teljesen eltűnt 4.4 A kínai vallásos gondolkodásról Mindig is elsősorban az ember és a társadalom állt a kínai bölcselők érdeklődésének homlokterében. Kevéssé foglalkoztak elvontabb kérdésekkel, viszont mindent a világ egészével kapcsolatban tárgyaltak Így a természetről, a természetfölöttiről, a világ egészéről vallott felfogásuk jelen van a társadalomról, emberről való gondolataikban is. Kínában a túlvilág és evilág olyan kettőssége, mint Európában vagy Indiában, nem jött létre. Általában az istenek valaha élt emberek, az ősök, akiket a császár nevez ki istennek és a következő

császár akár meg is foszthat isteni méltóságától. Sámáni képességekkel is rendelkezik az uralkodó Közvetít az istenek és az emberek között. Közöttünk vannak a holtak lelkei is, itt járnak-kelnek Akiket rendben eltemettek, azok békében nyugosznak és varázserejükkel segítik leszármazottaikat. Akik gyermektelenül haltak meg, vagy nem kaptak rendes temetést, kísértetként bolyonganak. Mindez a hagyományok fokozott tiszteletét és őrzését vonja magával. Körkörösen viselkedik a világ a kínai gondolkodás szerint is. Teremtésről a körkörös időfelfogás miatt nincs szó. Két alapvető erő, a jin és a jang küzdelme, összjátéka szabályozza a világot Jin a nőies, jang a férfias. E két tényező között egyensúly kell legyen Ha az egyensúly felborul, a fennmaradás érdekében előbb-utóbb helyre kell állnia Ha van száraz, van nedves, világos mellett sötét is és ezek áthatják 29 egymást. Egyensúlyt kell

találni mindenben Ma például az önérvényesítés és beilleszkedés, verseny és együttműködés, elemzés és az összefoglalás, gyarapodás és a megőrzés között. Egy mindent átfogó rendező, összhangot teremtő és fenntartó elvnek, a taonak tulajdonítható a világ rendje. Nincs a tao valamiféle legfelsőbb teremtő és fenntartó személyes istennel, mindenható hatalommal azonosítva. Szüntelenül változó, mozgó világunkat a tao szervezi, rendezi Mivel hallatlanul összetett a világ, a mindent magától elrendező taot nem ragadhatjuk meg olyan egyszerűen Nem adható meg valamilyen gépkönyvvel, eljárással. Csak példákon keresztül szemléltethetjük működését Ami a mozgást és változást illeti, erről a buddhizmus és a tao hasonlóan vélekedik. Míg a hindu számára ez a léthelyzet kiindulópontja, a tao a változások, mozgások, körforgások állandó mintázataira, az ezeken keresztül mutatkozó világrendre utal. Ennek

megfelelően minden létezőnek megvan a maga helye, szerepe Semmi sem kerül véletlenül oda, ahol van. Legfontosabb feladata az embernek, hogy minél tökéletesebben illeszkedjen a világ rendjébe, oda nem illő tevékenységgel ne zavarja meg azt. Hagyja, hogy a tao vezérelje életét Kínai vallásos gondolkodásának egyik legismertebb képviselője Konfuciusz. Konfuciusz gondolatrendszere elsősorban erkölcsi rendszer Tanításai szerint a rossz általában nem egyszerűen a magányos gazemberek műve, hanem az emberek közösen követik el Konfuciusz éppen ezért a vezetők erkölcsösségének fontosságát emeli ki. Ha a családfő, a tanító, az előljárók, a fejedelem, a császár erkölcsös, akkor a családtagok, a tanítványok és a nép is mintájukat követve él 4.5 Egyistenhit kialakulása Az ókori Kelet műveltségeit a sokistenhit határozta meg. Istenek nemcsak a természeti jelenségekhez, hanem földrajzi helyekhez, városokhoz is

kötődtek. Kb négyezer éve Mezopotámiában az egymással vetélkedő helyi istenek harca minőségileg új istenfogalom kialakulásához vezetett. Ha egy város győzedelmeskedett, ezt úgy magyarázták, az istene legyőzte mások isteneit, erősebbnek bizonyult a többieknél Nagy birodalmakat létrehozó városok istenei így kivételezett helyzetbe kerültek. Megindult az egyistenhit kialakulása. De a tiszta egyistenhit nem egy nagy világbirodalom szellemi központjában jött létre Nem lehetett így, mert a történelem tanúsága szerint nagy birodalmak nem létezhetnek hosszabb időn át. Másképpen jelent meg az emberiség számára az egy Isten. Mint olyan isten, aki egy kis és gyenge népet évszázadokon, évezredeken keresztül megtart, akármilyen hevesek is a történelem viharai. Ezáltal már meg tudja ismertetni magát és a benne való hit alkothatja az egyistenhit alapjait. Az egyistenhit a kicsiny zsidó nép történelme során szilárdult meg. Az

egyetlen Isten volt az, aki az alávetett zsidó népet Mózes elhívásával kihozta az egyiptomi fogságból és elvezette Kánaán földjére. Amikor Kánaánban a zsidó nép elfordult Istentől, Isten prófétákat küldött, térjenek vissza hozzá. Mivel a nép nem volt hajlandó erre, csapások sorozatával sújtotta, hódítók kezére adta őket. Végül a babiloni világbirodalom foglalta el Izraelt és a népet fogságba hurcolta. De a próféta szerint a fogság csak 70 évig tart, akik megmaradnak az Úr tisztelete mellett, visszatérhetnek, visszakapják őseik földjét és újra megépíthetik az Úr templomát. Beteljesedett a jóslat. Babilon Izrael meghódítása és fogságba hurcolása után 70 évvel elbukott, a perzsák teljesen elpusztították Azután a perzsa uralkodó visszatelepítette a zsidó nép maradékát Izraelbe Jeruzsálemben újra felépítették az Úr templomát. Istenének ez az újabb cselekedete végképp megszilárdította az Úr

tekintélyét Emiatt a zsidó nép, akármi is történt vele később, végig kitartott az egyetlen Isten mellett. Később a következő nagy szétszóratás után is - a rómaiak a sikertelen felkelést követően Kr u 71-ben rombolták le a templomot - a zsidóság megmaradt Istene mellett. Ennek köszönhető fennmaradása a mai napig. Miközben szinte az összes ókori nép és birodalom, melyek háborgatták, elnyomták a zsidóságot, eltűntek a történelem forgatagában. Az egyistenhívő vallások szent könyvei. Most a három nagy egyistenhívő, idegen szóval monoteista vallás alapjait képező felfogást tárgyaljuk. Zsidók, keresztyének és muszlimok egyetlen Istene ugyanaz 30 Maga a Korán is a zsidó-keresztyén hagyományra épül. Keresztyén vagy keresztény az, aki Jézus Krisztus istenségét, a Szentháromságot elfogadja A ’keresztény’ kifejezés katolikus, a ’keresztyén’ protestáns szóhasználatnak felel meg. Két részre

tagolódik a Szentírás, a keresztyén vallás szent könyve. Első része az Ószövetség, amely zsidó örökség. Ennek legfontosabb része Mózes öt könyve, amit a zsidóság Tóra néven tisztel Arra vonatkozik az Ószövetség elnevezés, hogy az Úr Mózes közvetítésével szövetséget kötött a zsidó néppel Mózes első könyve a Teremtés könyve, idegen eredetű szóval, Genezis, amely a teremtés leírását és a zsidó nép ősatyáinak történetét tartalmazza. Ábrahám a zsidóság ősatyja, Ábrahám fia Izsák Izsák egyik fiának, Jákobnak tizenkét fia lett Izrael tizenkét törzsének feje. Jákob leszármazottai Egyiptomban szaporodtak néppé. Ott rabszolgasorba kerültek, és ahogy Mózes elhívásának történetéből is ismerjük, az egyiptomi fogságból Mózes vezeti ki népét. Negyven évi pusztai vándorlás után jutnak el az ígéret földjére, amely nagyjából a mai Izraelnek felel meg. Körülbelül 2500 éve rögzült a Teremtés

könyvének szövege. Eredetileg héber nyelven írták Akkoriban a zsidó nép nem tartozott a magas műveltségű népek közé. Nyelve, fogalmainak rendszere sem lehetett annyira kifinomult, kifejező, mint az egyiptomi és más korabeli magasabb műveltségek nyelvei. Igen komoly feladat a szövegek eredeti jelentésének feltárása és értelmezése Miként értelmezi a zsidóság a Tórát, ez van leírva a Talmudban. Még a zsidó vallás szent iratai az Ószövetség többi könyvei is Ezekben a zsidó nép későbbi története van leírva meg az ezzel összefüggő prófétai könyvek. De ezek a zsidók számára nem annyira alapvetőek, mint a Tóra. Eredetileg a keresztyénség egy volt a sok zsidó vallási irányzat közül. Míg a zsidóság egy része Jézus Krisztust mint Megváltót üdvözölte, addig a többség kételkedve fogadta Jézus fellépését és ma is tagadja, hogy Jézus lett volna az ószövetségi iratok által ígért Szabadító. Ez a vita,

akárcsak sok hasonló, megmaradhatott volna zsidó belügy De a Krisztusban hívő zsidók pogányok tömegeit fogadták be az új hitbe Ez elkerülhetetlenné tette a szakadást. Jézus Krisztus életét, tanításait, a keresztyén egyház születésének történetét a Szentírás második része, az Újszövetség könyvei írják le. Legfőbb része a Jézus életét, tevékenységét, halálát és feltámadását leíró négy evangélium Maga az Újszövetség elnevezés arra vonatkozik, hogy akik Jézus Krisztust elfogadják Szabadítónak, bekerülnek az Istennel kötött újabb szövetségbe. Az iszlám szerint Ábrahám, Mózes és Jézus után Mohamed a negyedik nagy próféta. Ábrahám egyben az arabok ősatyja, mert Izmael is, az arabok atyja, Ábrahám (Ibrahim) fia volt. Úgy tartja az iszlám, a Mohamed által közölt isteni kinyilatkozások, a Korán elfogadói bekerülnek az Ószövetség és Újszövetség után kötött harmadik szövetségbe. Szerintük

Mohamed Jézusnál nagyobb próféta, mert amíg Jézus a maga szavaival közvetítette az isteni üzeneteket, addig Mohamed közvetlenül Isten szavait mondta. A Szentírás, az Ó- és Újszövetség könyveinek értelmezésével a keresztyén hittudomány foglalkozik. Ugyan a Szentírás szövege szent, de a szabadabb felfogás szerint az értelmezés, Isten üzenetének feltárása már emberi feladat. Eszerint a különböző értelmezéseknek nem kell feltétlen egybehangzóaknak lenni, az emberek tévedhetnek. Aszerint is különböznek az értelmezések főbb vonalai, melyik keresztyén felekezet istentanáról beszélünk. Mi elsősorban a katolikus és protestáns hittudományra fogunk támaszkodni Keresztyén hittudományhoz hasonló gondolatrendszere a zsidó vallásnak nincs. Ami a zsidóság számára igazán fontos, az az Isten és az ember közötti viszony. Örök igazságok forrása a Tóra Nem minden része egyaránt fontos, mert vannak benne szakaszok, amelyek

nem időszerűek, például a szentély felszerelésére, a papok felkenésére vonatkozó részek. Nagyon nagy gonddal másolták, gondozták a Tóra szövegét, mert a zsidó felfogás szerint minden írásjele okkal került oda, ahol van. Teljes a Tóra Abból, ami benne van, minden meg fog valósulni. Ha a Tórát és a Talmudot tanulmányozza, a zsidó embernek mindig megvan a lehetősége az igaz út választására. Magukról mondják, a zsidó a tettek vallása 31 4.6 Isten, a világ és az ember Most ismertetjük a vallásos gondolkodás és a keresztyén hittudomány számunkra fontosabb fogalmait. Ennek kerete az, mi mondható röviden Isten és a világ, Isten és az ember, az ember és a világ viszonyáról Isten és a világ. Isten a világot az általa hozott törvényekkel kormányozza Csak az hozhat törvényeket, akinek van rá hatalma, képessége. Isten azért lehet a törvények megadója, mert Ő teremtette meg a világot és mindent, ami benne van.

Teremtő cselekedetében semmi sem köti, nem szabályozza, akaratát semmi sem korlátozhatja. Mindent úgy hozott létre, teremtett, ahogyan Ő jónak tartotta Törvényadásban, teremtésben való teljes szabadsága csak úgy lehetséges, ha a világot a maga erejével a semmiből teremtette meg. Egyébként a ’kapott’ ősanyag törvényei korlátozták volna törvényhozó hatalmát Szent Ágoston egyházatya jó másfélezer évvel ezelőtt arra a fogas kérdésre kereste a választ, mit csinált Isten a teremtés előtt. Ágoston szerint a kérdés értelmetlen, merthogy az idő is a teremtés része. Isten a világot nem időben, hanem idővel teremtette. Isten teremtő cselekedete előtt idő sem volt Isten időn kívüli létező Isten a világtól különböző, attól függetlenül létező, minden létezés forrása. Isten maga szent és tökéletes, de a munkája, a világ csak teremtmény Ugyan a teremtés egésze tökéletes, ám a világ tárgyai, az

ég csillagai, a Nap, a Hold és minden, ami a Földön van, csak teremtmény, nem tekinthetők szentnek. Jók, mert Isten annak alkotta őket, de azzal a tökéletességgel, amely csak Isten sajátja, nem rendelkeznek.Mit jelenthet a teremtés tökéletessége, ezzel később foglalkozunk. Isten nemcsak a látható, az anyagi világ, hanem a láthatatlan, a nem anyagi világ Teremtője is. Erről a láthatatlan világról, amelyet az anyaghoz nem kötődő lények, mint az angyalok laknak, a Szentírás nagyon keveset beszél. Ember csak egyetlen természetfölötti lényhez fordulhat, a teremtő Úrhoz Szigorúan tilos a láthatatlan világgal való kapcsolat tartása, szellemekhez való fordulás, halottak idézése és hasonlók. Bármilyen efféle kísérlet elpusztíthatja az embert, megrendítheti elméje épségét Istennek megvannak az eszközei arra, hogy tudassa velünk akaratát, szándékát. Nem szabad azt az említett bűvös eljárásokkal, módszerekkel

befolyásolni, tudakolni Megjegyezzük, a katolikus szertartások során és az imádságokban Isten nevén kívül Szűz Mária, Mihály főangyal, az apostolok és szentek nevei is szerepelnek. De ők csak közbenjárók, emberek kérésének és könyörgésének Isten felé való közvetítői. Csak könyöröghetnek és imádkozhatnak a hívekért, minden hatalom Istené. Isten, aki mindent teremtett, a Tízparancsolat második parancsa (a katolikus számozás az első két parancsolatot egynek veszi és a tizediket osztja ketté) értelmében nem hasonlítható semmiféle teremtményhez, világi lényhez, tárgyhoz. Azoknál felmérhetetlenül több Ezért Isten bárminemű ábrázolása csak hamis, félrevezető lehet. Isten tökéletességét, teljességét, hatalmát semmiféle kép, szobor, tárgy vagy hasonlók sem adhatják vissza. Ezért Isten ábrázolása tiltott, bálványozásnak nevezett cselekedet, ami mindenképpen kerülendő. Istent ember nem látta soha,

nem is láthatja Jézus Krisztus a művészi ábrázolásokban mint ember jelenik meg Ez nem sérti a második parancsolat tartalmát Isten néha jelképes ábrázolásban megjelenik a művészi alkotásokban, templomok díszítésében, de szándékosan a végletekig egyszerűsítve, mint oldalára állított egyenlőoldalú háromszög, fény kiáramlása, vagy mint kinyúló kéz. Zsidó és protestáns tartózkodik bármilyen ábrázolástól. Aki zsidó még Isten nevét sem veheti a szájára Le sem írhatja azt, csak például így: I ten. Csak jelzőivel hivatkozik Reá, mint ÚR, Mindenható, Seregek Ura A Tízparancsolat az emberi élet törvényeit mondja ki. Ezek a törvények két nagy parancsolatban foglalhatók össze Ezek közül az első az Isten iránti szeretetet követeli meg: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből." Második nagy parancsolat ehhez hasonló: "Szeresd felebarátodat, mint

magadat." Isten a világot a Teremtés könyve szerint hat nap alatt teremtette. Ebben a teremtés két szakaszra oszlik Az első három nap alatt teremtette meg Isten a világ kereteit, amelyek nem mozgók. Rákövetkező három napon teremtette meg azokat, amik mozognak. Első és negyedik, második és ötödik valamint harmadik és hatodik nap megfeleltethetők egymásnak. Első napon választotta el Isten a világosságot a sötétségtől, negyedik napon hozta létre az égen mozgó világító testeket. Második napon választotta szét az égi és a 32 lenti vizeket, ötödik napon teremtette meg a madarakat és a vízben élőket. Harmadik napon választotta szét a tengert és a szárazföldeket és hozta létre a szárazföldi növényeket, hatodik napon teremtette meg a szárazföldi állatokat és az embert. Valószínű, a korábban feltételezett szigorú történeti leírás helyett inkább ez a rendszerezés a teremtéstörténet gerince. Arra is

utalhatnak az egyes napokat záró ’és látta Isten, hogy ez jó’ kijelentések, hogy a fáradságos munka eredményét Isten állandóan ellenőrizte. Hatodik napon, az ember teremtése után Isten külön is örvendezik és az egész teremtést nagyon jónak találja. Hat nap után pedig Isten megpihent. Isten és a teremtményei közötti kapcsolatot az Ószövetség a fazekas és a fazekas cserépedényei közötti viszonyhoz hasonlítja. Bár az Alkotó örök, teremtményei, az isteni szándéknak megfelelően, esendőek és mulandóak is lehetnek. Nem tudhatjuk, Isten miért alkotott éppen így Isten útjai kifürkészhetetlenek Isten a világot úgy teremtette, hogy a törvények mellett szabadságot is hagyott neki, azaz a világ sorsa nem előre rögzített. Isten azonban megteheti, amit akar Beavatkozhat a világ sorsának alakulásába, a zsidó felfogás szerint Isten állandóan újrateremti a világot. Ami a csodákat illeti, megoszlanak a hittudósok

véleményei. Egyesek szerint a csoda a természettörvények időleges felfüggesztése Mások arra hivatkoznak ez Isten törvényalkotó képességének leértékelése lenne. Nem lehet ugyanis tökéletes az a törvény, amelyet Isten néha felfüggeszt Inkább arról beszélhetünk, hogy a csodát olyan törvények szabályozzák, amelyeket még nem ismertünk fel. Isten és az ember. Földi porból hozta létre a Teremtő az embert és az élet leheletét lehelte orrába Ez a kép tükröződik a magyar és más nyelvekben is, ahol a lélegzet és a lélek szó közös eredetű. Saját képmására, Istenhez hasonlatosnak teremtette az embert. Ezen ne azt értsük, hogy testileg volnánk Istenhez hasonlóak Értelmesek vagyunk, Istenhez hasonló módon tudunk gondolkodni, ebben van egyrészt a hasonlóság. Mi vagyunk egyedül a világban, akik képesek az elvont gondolkodásra, a világ értő szemlélésére, egymással való tudatos kapcsolatra. Isten az emberrel jó

szándékú, az ember javát akarja. Akik csak egyes népek, helységek istenei voltak, nem voltak feltétlenül jószándékúak az emberrel, inkább az emberhez hasonlóan viselkedtek. Irígyek, féltékenyek is lehettek, követelőztek, megsértődtek. Gondoljunk a ’lekopogom’ szokás eredetére Zsidó közvetítéssel került hozzánk, a zsidók Kánaánból hozták magukkal. Ha a kánaániak beszélgettek és valaki elégedettségéről, sikereiről szólt, kopogott. Így a keltett zaj elnyomta, miről beszél Ha ugyanis az istenek közül valaki ezt meghallja, eljön és áldozatot követel. Isten, aki mindenki istene, és nem szenved emberi gyengeségektől, erősen elvont fogalom, melyet más korabeli népek elképzelhetetlensége miatt sem tudtak elfogadni. Maguk a zsidók a többistenhívő vallások kisebb-nagyobb isteneit ember által alkotott gondolati szörnyeknek tekintették és tekintik. Isten, amellett, hogy teremtő, végtelen és örök létező,

egyben személyes Isten is. Ember mint teremtmény, akárcsak a növények és az állatok, távol van Istentől Istenéhez való hasonlóság az értelmesség mellett azt is jelenti, öntudatos, az én-te kapcsolatra, szeretetre képes, erkölcsi lények, személyiségek vagyunk, akik szabadon, felelősen döntünk. Szinte bármit tehetett az ember a Paradicsomban, az Éden kertjében Két kivétellel bármely fa gyümölcsét fogyaszthatta, mindennel rendelkezhetett. Isten hatalmába adta a kertet, az ember uralkodhatott valamennyi földi teremtmény felett. Ember mint személy kapcsolatban állhat Istennel Isten azért teremtette az embert saját képmására, hogy személyes kapcsolatban lehessen vele. Új lehetőségeket ad a teremtésre az istenképű ember megjelenése Isten az ember megjelenéséig a törvényei által teremtett. Amint megjelenik az Istenhez hasonló értelmű ember, az olyan dolgokat tud létrehozni, kitalálni, megalkotni, amelyek addig nem létezhettek.

Isten az embert a Föld urává, gondviselőjévé tette. Légy annak művelője és őrizője, így szól a parancs Azaz műveld a világot, teremts benne újat de közben tartsd meg azt, ami benne érték. De a jó és gonosz tudásának fájáról nem ehetett, ezt Isten határozottan megtiltotta neki. Hangsúlyoznunk kell, Isten nem a tudást tiltotta. Az kívánatos, lehetséges és feltétlen szükséges Csak tudás birtokában lehet az ember a Föld ura. Arra vonatkozhat a tiltás, ne higyje az ember, hogy mindent tudhat, bármit magától átláthat 33 De az ember bűnbe esett, fellázadt Isten ellen. Azzal kísértette kígyó, ha eszik a fáról, akkor Istenhez hasonlóan mindentudó lesz. Evett a fáról az ember Mindentudó természetesen nem lett, a kísértő becsapta Miután megtörtént a bűneset, az ember világhoz való viszonya azonnal gyökeresen megváltozott. Addig békében, bizakodva, félelem nélkül élhettek, elfogadva a teremtett világ Isten

által kialakított rendjét. Utána viszont rögtön mezítelennek, azaz kiszolgáltatottaknak látták magukat. Félni kezdtek, elrejtőztek Isten elől, bizalmatlanokká váltak Isten iránt. Végzetes következményekkel járt a bűnbeesés számukra Hatalmas az ember zuhanása. Kiűzték az Éden kertjéből és elvesztette az örök élet adományát is Arra utal az örök élet, hogy bár az ember teste, mint az anyagi világ része, halandó, de az ember léte valamilyen módon halála után is fennmaradhat. Megszűnt a bűnbeséssel az Isten és ember közötti közvetlen kapcsolat is Ezután a magára maradt emberiség sorsát a fáradtságos munka, a magárahagyottság, az emberi gonoszság miatti szenvedés, az eredendő bűn teszi keservessé. Istenben nem bízó emberek egymásban sem bíznak Még arra is képesek, hogy öljék egymást. Káin féltékenységből megöli testvérét, Ábelt Isten azonban nem hagyta végleg magára az embert. Gondolt a

bűnbeesés lehetőségére is és már annak megtörténtekor is készíti az ember számára a megtérés útját Az emberiség története a Szentírás leírása szerint a bűnbocsánat megszerzésének, az üdvösségre való törekvésnek a története. Látjuk, a zsidó és keresztyén felfogás szerint az emberi nyomorúság oka az eredendő bűn. Mi is a bűn, ez az ember számára mindig komoly fejtörést okozott. Manapság az istentagadók fő kifogása az, miért is lenne valaki bűnös. Hajlandók bűnról beszélni, ha köztörvényes bűncselekményről van szó, de felvetik a kérdést, miért lennék bűnös éppen én, aki semmi büntetésre méltót nem cselekszem? De az egyistenhit azonban, gondoljunk most Pálnak az 2 fejezetben idézett levelére, nagyon magasra teszi a büntelenség mércéjét. Nagyon sokat követel az istenképű embertől, nevezetesen, legyél ember tökéletes, amilyen lehetnél is Például egy Jakab leveléből való idézet

szerint aki jót tehetne és nem teszi, bűne az annak Tehát a bűntelenség nem a világi viszonylagos mérce szerint értendő, hanem az isteni mérték szerinti világos gondolkodást, éberséget, alázatot, tisztaságot jelent. Az eredendő bűn sötétségében tévelygő ember számára a zsidó út Istenhez a következő: Isten a választott népének, a zsidó népnek törvényt adott, hogy tudja, miként kell élnie. Így a zsidó út Istenhez a törvény megtartása, ezáltal az erkölcsi tisztulás. Továbbá a törvényeknek megfelelően élő zsidó elkerüli az embert emésztő, felőrlő rosszat, sokkal több ideje marad arra, hogy olyannal foglalkozzék, amelyek az embert építik, így az egyén értelme is tisztul. Így a zsidó Istenhez vezető útja, akárcsak a hindué, hosszú, kitartó erőfeszítést, küzdelmet követel az embertől. Ember és világ. Azt mondja a Szentírás, az istenképűséggel felruházott ember a teremtés koronája

Megalkotása tetőzi be a teremtés nagy művét Ezzel az ember kitüntetett helyet foglal el a teremtmények sorában Természetes, hogy az ember a Föld urává válik - Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszómászó mindenféle állatokon - hagyta meg Isten az embernek. Mint a teremtésben mindennek, az embernek is megvan a maga feladata. Isten munkatársaként része van a teremtés és újrateremtés munkájában, ezeket teljesítenie kell. Embernek világhoz és embertársaihoz való viszonyát a szeretet parancsa határozza meg. Ne ronts! - így szól a tilalom, amelyet eredetileg a zsidóság fogalmazott meg. Ez kimondja: ’Ne vess meg egyetlen embert se, ne végy kevésbe egyetlen dolgot se, mert nincs olyan dolog, amelynek ne lenne helye és nincs olyan ember, akinek nem jönne el az órája.’ Eszerint Isten valamennyi teremtményének

rendeltetést adott, joguk van létezni. Nem teljhatalmú ura, hanem gondviselője az ember a Földnek. Nincs a Föld feltétlen birtokában Arra kapta, hogy gazdája legyen, műveld és őrízd, ahogyan már idéztük a parancsot. Ez azt jelenti, felelősséggel tartozik annak állapotáért. Csak akkor maradhat meg kitüntetett szerepében az ember, ha erre méltóként viseli magát. Egyébként alávalóbbá válhat, mint az állatok 34 Eredendő bűn. Talán az eredendő bűn okozza a legtöbb fejtörést Genetikai ismereteink alapján nem mondható, hogy a bűnre való hajlam öröklődő adottság, azaz Ádám és Éva öröksége testünk felépítésénél fogva van jelen bennünk. Nem tételezhetjük fel, hogy a romlottság így adódna át Ha a mai kutatások eredményeire tekintünk, közelebb juthatunk a válaszhoz. Mindaz, mit az anya átél, a környezet ártalmas megnyilvánulásai, félelem, harag, indulatosság, durvaság hatnak a magzatra. Alakítják

idegrendszerét, méghozzá legerősebben a fejlődés legkezdetén, annak legérzékenyebb szakaszaiban. Korai környezeti hatások, az anyaméhben tapasztaltakkal kezdve, befolyásolják, genetikai örökségünk melyik része határozza meg a személyiség fejlődését. Ezért már a ma világrajött csecsemőt is terheli, hogy alapvető gondolkodási és érzelmi jellemzői nem annyira tökéletesek, mint amennyire lehetséges volna. Szentírásbeli kifejezéssel már ő is hordozza, viseli szülei romlottságát. Születő tudatosságát és így a ma született csecsemő sorsát is jellemzi az a berögződött, az ember lehetőségeit erősen beszűkítő, torzító gondolatrendszer, amit örököl a gyermek és amit a vallás eredendő bűnként tart számon. Eredendő bűnösségem a belém rögződött rossz világszemlélet követménye. Nem tehetek róla, ilyenné tettek. Ösztöneim ereje inkább csak erőforrások és nem sorsom egészének

meghatározói, önmagukban sem nem jók, sem nem rosszak. Nem hibáztathatom szüleimet azért mert nem lettem tökéletes Ők is csak azt adták tovább, amit felmenőiktől kaptak. Ahogy a zsidó-keresztyén vallás megfogalmazza, a bűn eredendő bűn, az első emberekig nyúlik vissza. Láncszem vagyok az eredendő bűn láncában Kaptam a felmenőimtől és gyermekeimnek, unokáimnak adom tovább. Gondoljunk arra, mennyire kiváltságos helyzetet élvez Szűz Mária, mint Jézus anyja. Katolikus egyházi hittétel szerint Szűz Mária az eredendő bűntől mentesen született, azaz amennyire csak lehet, minden indulattól, rossztól mentes. Ez feltétele annak, hogy gyermeke, a megtestesült Isten, egyúttal tökéletes, romlatlan ember legyen. Jézus mint ember ilyen, akár a bűnbeesés előtt a tökéletesnek teremtett első emberpár Üdvtörténet. Isten lehetőséget nyújt a kiengesztelődésre, a bűn következményeinek eltörlésére Ugyanis a

teremtett világ úgy van elrendezve, hogy a bűn nem maradhat bűnhődés nélkül. Valakinek a bűnért fizetnie kell. Isten Ábrahám utódait, a zsidó népet választja ki, hogy rajtuk keresztül tegye jobbá a világot Hosszú és nehéz időszakok után válik a zsidó Isten megpróbált népévé. Sok-sok szenvedés után, amikor a nép már erre felkészülhetett, jön el a zsidó népből származó Szabadító, aki eltörli nemcsak a zsidó nép, hanem a világ bűneit is. Megváltja a szenvedő emberiséget Áldozat a zsidó vallásban. Nem enged embert áldozni a zsidó vallás, a zsidóság ebben is különbözik a környező népektől. Állatok, növényi mag, illatszer áldozatokról rendelkezik a Tóra Áldozatot nemcsak az emberek, hanem a közösség, a nép bűneiért is be kellett mutatni. Évenkénti az engesztelési ünnepen egy kecskebakot feláldoztak a nép, Izrael fiainak bűnéért. Egy másik kecskebakra a szertartás szerint rákenték a nép

bűneit és azután az állatot, a ’bűnbakot’, kiűzték a pusztába, vigye magával a nép minden hamisságát, rosszaságát. De Isten nem áldozatot követel, hanem sokkal inkább a törvények megtartását, tanításainak elfogadását várja el. Áldozatot emberek ajánlanak fel Istennek és reménykednek, Isten rájuk tekint 4.7 Jézus Krisztus mint Megváltó Aki eljött, a Megváltót, Jézus Krisztus személyében ismerték fel követői. Nem olyan Szabadító érkezett azonban, akit a zsidóság remélt. Azt várta a sokat szenvedett zsidó nép, hogy a Szabadító megérkezése a világ egészének megváltását jelenti. Eltöröltetik az emberek bűne, megszűnik az ölés, lopás, rablás, árulás, hazudozás, véget ér a nyomor, az elnyomatás és szolgaság. Teljes világ, valamennyi ember felszabadul a bűn rabságából. Nem lesz több könny, fájdalom és nélkülözés, az emberiség visszakapja az elvesztett Édent. Ezért a Szabadítótól

csodákat, az egész világot átalakító fordulatot reméltek Például a rómaiak sanyargatásától való szabadulást, az erőszak eltűnését, függetlenséget, békességet mindenekben. 35 Jézus Krisztus, bár rendkívüli bölcsességgel tanította a népet és sok csodálatos dolgot művelt, nem akart földi hatalmat. Húsvét előtt egy héttel, virágvasárnapon híveinek éljenzése közben vonult be Jeruzsálembe Király lehetett volna, annyira népszerű és tekintélyes volt, de nem akart királlyá lenni. Amikor pedig bevonult a jeruzsálemi templomba, nem az történt, amit a tömeg várt volna. A jeruzsálemi templom volt a zsidóság egyedüli temploma. Messzi földről érkeztek ide az emberek áldozatok bemutatására. Pénzt hoztak magukkal, hogy ott a helyszínen vegyék meg az áldozatot, ne kelljen azt is a hosszú fáradtságos úton magukkal cipelni. Jézus a templomba való megérkezésekor az áldozati állatokat és egyéb kellékeket áruló

kereskedőket és a vásárlókat korbáccsal űzte ki a templom előteréből és az embereket megtérésre, bűneik megbánására szólította fel. Ezt az emberek nem értették, amin nem lehet csodálkozni. Természetesen tudtak az árusításokkal kapcsolatos alantas üzletelésről, ám megdöbbentek Jézus fellépésén, ami végül is az új, áldozatok nélküli korszak megjelenését is hirdette. Ezek után a zsidók úgy tekintettek Jézusra, mint a zsidó vallás és hagyomány ellenségére. Jézus igazi mivoltát nem ismerték fel a főpapok sem, sőt a képmutatásukat és bűneiket ostorozó Jézust hamis prófétának tartották és meg akarták ölni. De a rómaiak által megszállt tartományban a zsidók maguk nem hozhattak halálos ítéletet Jézus Krisztust ezért hamis vádakkal a római helytartó, Poncius Pilátus kezére adták, mondván, hogy Jézus nem ismeri el a császár tekintélyét, lázadást szít ellene. Pilátusnak rokonszenves volt

Jézus, és látta, hamisak a vádak és a zsidó vezetők Jézust a római hatalmat felhasználva akarják meggyilkoltatni. Nem akarta Jézust elítélni, de amikor kiderült, hogy Jézus tanításai a császár elleni izgatásként is értelmezhetőek, Pilátus saját gyávasága miatt kereszthalálra ítélte Jézust. Jézus nagypénteken meghalt a keresztfán. Eltemették, de harmadnapon feltámadott Vasárnap hajnalban, a feltámadás napján, a sírt üresen találták Jézus nem szellemként vagy kísértetként jelent újra meg Testben támadt fel, habár a teste nem úgy viselkedett, mint kereszthalála előtt. Negyven nap elteltével sokak szeme láttára felment a mennyekbe. Rá tíz napra, pünkösd ünnepén szállt le az emberekre a Szentlélek A Szentlélek az embert betöltő magasabb rendű isteni élet természetfeletti hordozója, hittel tölt el, megtisztít a bűntől. Nem hagy eltelni magammal, ösztönöz minél jobb, Istennek tetsző életre Nem

ragadhatjuk meg Istent a maga teljességében, nem határozhatjuk meg fogalmainkkal. Azzal kell megelégednünk, amint Isten kinyilvánította magát. Három módon mutatkozott, mutatkozik számunkra Ezt fejezi ki a Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek egysége. Teremtőként, aki az Atya Történelmünkben megjelent, megtestesült Istenként, mint Jézus Krisztus, aki a Fiú Szellemiségünkre hatva, bennünk munkálkodóként, aki a Szentlélek. Jézus Krisztus halála tanítványai számára egy ideig érthetelen és felfoghatatlan volt. Arra, hogy egy sok csodát tevő, mindenkit szerető jó ember és igaz tanító ennyire csúf kínhalált haljon, nem volt magyarázat. Jézus addig elkerült minden veszedelmet, fenyegetést, így tanítványai reménykedtek, most sem érheti baj. Megfeszítése után Jézus követői szétszéledtek, tanítványai és leghűségesebb hívei maradtak csak együtt, alig húsz ember. Lelkileg összetört, reménytelenségbe süllyedt és

a hatóságok által is üldözött tanítványai bujkálásra kényszerültek. Kételkedtek a feltámadásban, Jézus megjelenései után is a bizonytalanok voltak Az egyház születését pünkösdtől számítjuk. A Szentlélek leszállása után mintha kicserélték volna az apostolokat, Jézus követőit. Mondhatni megtáltosodtak, az egyébként műveletlen, egyszerű emberek felszabadultan szónokoltak, attól fogva nem féltek semmiféle hatalomtól Fellépésük annyira meggyőző volt, hogy pünkösdtől fogva tömegek csatlakoztak Jézus tanítványaihoz. A keresztyénség útja Istenhez. Mint korábban tárgyaltuk, a hindu és a zsidó számára az Istenhez vezető út fáradságos, kemény, hosszadalmas, melynek során az ember magára, a maga erejére van utalva Viszont a keresztyénség a hindu és zsidó úttól eltérően rövidebb és biztosabb megoldást kínál, mert a bajok gyökeréhez nyúl. Kimondja, egy bizonyos vallásos tapasztalatot átélve az

ember gyökeresen megváltozik Megszabadulhat bűnösségétől és tiszta emberként, Isten gyermekeként Istenhez közel élhet Ennek az átalakulásnak a folyamata egy ellenállhatatlan erejű példakép elménkbe íródásával indul. 36 A keresztyénség kulcsa az ember újjászületése. Vannak erre a nagy fordulatra más szavak is, mint a megtérés, megtisztulás, de a hirtelen nagy változásra, vallásos tapasztalatra az ember egyik napról a másikra történő átalakulására az újjászületés a leginkább megfelelő kifejezés. Ennek eredményeképpen az ember hirtelen egész máshogy kezdi látni a világot, mert megszabadul a veleszületett bűnösség szorításától, a bűn sötétségéből. Más ember lesz, újjászületett Lehet, hogy korábban is ismerte már a keresztyénség tanításait, járt is templomba, de az újjászületés az az alkalom, amikor az addig eléggé át nem érzett tudás összefüggő egésszé lesz és birtokba veszi az

ember lényének teljességét. Hite valódi, érett hitté válik Jézus Krisztus lesz élete példája, Ő kerül világszemlélete középpontjába. Keresztyén, ez szó szerint azt jelenti Krisztus követője. Nem azt jelenti az újjászületés, hogy azonnal megváltozik az ember személyisége. Vannak az átalakulásnak fokozatai Jellegzetes keresztyén kifejezések, Pál apostoltól származnak, óember és az új ember Óemberünk, a régi ember egyre visszább szorul, míg az új ember erősödik és egyre meghatározóbbá válik a mindennapokban is. Hat a jézusi mintakép, az agykéreg hálózatai lassan de biztosan áthuzalozódnak Hamarosan jelentkeznek az újjászületés gyümölcsei, több lesz az emberben a szeretet, a béketűrés, a megbocsátás, az alázat. Eltérően a zsidótól, a keresztyénnek nem kell állandóan a törvény betűjével törődnie Az ószövetségi próféta szavai szerint a törvény szelleme beleégett a belsőbe, így a

keresztyén magától, a belsője által vezérelve teljesíti be a törvény parancsait. Ahhoz, hogy valaki a veleszületett bűnösségtől az újjászületésben megszabadulhasson, így Istenhez közel kerülhessen, valamilyen nagyon erős istenélmény, Istennel való találkozás szükséges. Mivel a Teremtő Istennel, az Atyaistennel való kapcsolat esélye nagyon kicsiny, ismerjük az Ószövetségből, a Teremtő nagyon messze van az emberektől. Jézus Krisztussal kell szembesülni Jézus Krisztus Isten megtestesülése, egyúttal a tökéletes ember, amilyen én is lehetnék, ha nem lenne bennem az eredendő bűn. Jézus tanított és gyógyított bennünket és megtette a legtöbbet, amit egy ember a társaiért megtehet: meghalt másokért. Tudjuk, a másokért vállalt halál felmérhetetlen hatással van a közösségre. Gondoljunk például Dugovics Tituszra, aki életének feláldozásával döntő hatást gyakorolt a nándorfehérvári ostrom kimenetelére

Önmaga feláldozása hatalmas lelkierőt adott a védőknek, és egyben megzavarta az ostromlókat, így a törököket visszaverték. Jézus Krisztus életét az eredendő bűn ellen folytatott harcban áldozta fel Önként vállalt halála a többet jelent, mint egy közönséges ember vértanúhalála. Ő a valamennyiünket fogva tartó bűn ellen küzdött, megváltó halála felmérhetetlenül nagy lelki erőt ad az egyes ember számára, akkorát, hogy az ember lelkét torzító eredendő bűn hatalmát meg tudja törni. Jézus Krisztus valamennyiünk bűne miatt halt meg. Júdás árulása, Péter hűtlensége, tanítványainak ingadozása is halálának okai között szerepel. Éjszaka tartóztatták le, mint annyi mindenkit a 20 században a Cseka, a Gestapo és az ÁVH meg más hasonló rendőri szervek. Ártatlan volt, de elfogása után hosszan és keményen verték és kínozták. Annyira megverték, hogy már a keresztet sem tudta hordozni Halálának oka

között ott szerepel az emberi vakság és butaság, az erőszakosság, Pilátus gyávasága, stb. Jézus Krisztus nem a zsidók, nem a rómaiak, hanem az egész emberiség bűnei miatt szenvedett és halt meg, önmagát feláldozva. Értem is meghalt, mert bűneimben én sem vagyok különb a többi embernél Feltámadása nemcsak istenségét bizonyítja, hanem azt is, hogy erőt vett a bűnön és a halálon és legyőzte azokat. Ha Jézus Krisztust úgy tudom látni, mint Isten megtestesítőjét, és elfogadom, az emberiségért és így értem is meghalt, akkor újjászületek. Keresztyénként, Krisztus követőjeként a tökéletes, romlatlan ember bennem élő képe legyűri az életemet torzító eredendő bűnt. Ha hiszek Krisztusban, és így a követőjévé válok, akkor életének példája, tanításai, értünk és értem is hozott áldozata felszámolja a velem született, eredendő bűnt. Krisztus bennem élő képe fokozatosan átalakítja

gondolkodásomat Növekszik bennem az új ember, ó emberem pedig visszaszorul. Röviden, aki hisz Jézus Krisztusban, új emberré válik Hallva a hit szót sokan vakhitre gondolnak. Pedig nem erről van szó, a görög szó, amit hitnek fordítanak, a pisztisz, latinul fides, eredeti jelentése hűség, bizalom, bizakodás. Bízni több mint hinni Nemcsak elhiszek valamit, hanem hajlandó vagyok aszerint berendezni az életemet. Inkább tehát arról beszélhetünk, ha a bensőmet áthatja az a bizakodás, hogy Jézus Krisztus Isten megtestesülése és Jézus Krisztus miattam is meghalt, akkor újjászületek. 37 Míg a zsidó vallás értékrend szerinti életet követel, a keresztyénség mintakövető életet jelent. Ha valóban újjászülettem, azaz tényleg Krisztus viselkedése, tanításai, cselekedetei szolgálnak mintául, példaképül, az életem vezérfonalául, akkor a világszemléletem gyökeresen átalakul. Továbbá Jézus Krisztus áldozata, amit értem is

meghozott, hálára kötelez. Ösztönösen is bennünk van a hála kifejezésének szükségessége Jézus Krisztus megváltó halála miatt érzett hálánk hatalmas, embert átalakító erő. Természetesen az is alakítja az embert, ha tudatosan, maga erőfeszítésével is törekszik Isten törvényei, Jézus tanításai szerint élni és ez igen fontos, de a keresztyén élet meghatározó eseménye az újjászületés embert megragadó, átalakító ereje. az újjászületés, erről a keresztyénség terjedése is tanúskodik Összegezve Jézus Krisztusként Isten azért jelent meg a történelemben, hogy az Isten és ember közötti kapcsolatot az ember számára megkönnyítse. Mint Teremtő, nagyon messze van tőlünk Jézus Krisztusként egyrészt közvetlenül beszélhetett hozzánk, taníthatott bennünket. Másrészt viselkedésével megmutatta, milyen a tökéletes ember, miként él, hogyan viszonyul az másokhoz Továbbá felhívta figyelmünket, mivel jár az

emberi bűn, mások, ártatlanok szenvednek miatta rettenetesen. Szembesített minket az emberi bűnök sokaságával és ártatlanul elszenvedett szörnyű halálával, önkéntes áldozatával megszabadította, megszabadítja a benne hívőt az eredendő bűn rabságából. A keresztyénség terjedése. Róma a császárkorban nem sokat foglalkozott azzal, kinek milyen a vallása A felsőbb körök tagjaitól megkövetelte a római istenek tiszteletét, de a birodalomban szabadon terjedhettek a római és görög valláson kívül az egyiptomi, a különböző keleti, perzsa és szír vallások is. Rómát sokkal inkább a birodalom terjeszkedése és védelme érdekelte, fő célja a római műveltség terjesztése és fenntartása volt, ami elsősorban a hadseregen, a jogrendszeren, és a műszaki színvonalon múlott. Róma a keresztyénség megjelenésének idején virágzott, a római polgárok viszonylagos jóllétben, biztonságban éltek, volt a kenyér és a

cirkusz, szellemi tápláléknak pedig ott volt a számos vallás. Viharosan terjedt a keresztyénség, az összes többi vallás háttérbe szorult mellette. Ennek magyarázata többek között az, a keresztyénség bizonyította, igazi vallás, amely valóban hatékony, megadja azt, amit ígér. Testvériség, szeretet, az egymásért való önzetlen élet jellemezte a korai keresztyén közösségeket. Ez volt a keresztyénség terjedésének meghatározója. Azért döntött valaki a keresztyénség mellett, mert látta, hogy rokona, barátja vagy szomszédja a keresztyénekhez való csatlakozással más, új emberré vált, azaz aki hisz Jézus Krisztusban, az valóban újjászületik. Róma a keresztyénség rohamos terjedése miatt Róma aggódni kezdett. Üldözni kezdte a keresztyéneket, hogy visszaszorítsa a vallás terjedését Nyilvánosan végezték ki a híveket Kegyetlenül, kiéheztetett oroszlánokat rájukeresztve és más hasonló módon Ezzel akarták

elrémíteni a már keresztyéneket és visszatartani a csatlakozni szándékozókat. Ezzel csak olajat öntöttek a tűzre Róma ugyanis, mint a katonai hatalomra épült birodalom, mélyen tisztelte a bátorság, halálmegvetés és önfeláldozás erényeit. Éppen ezeket a legmagasabb rendű, Róma által igen tisztelt erényeket mutatták fel a nézőseregek előtt halálba menő keresztyének, amikor énekelve fogadták a rájuk uszított, kiéheztetett állatokat. Öregek, lányok, anyák, fiatalok is voltak, a kivégzett keresztyének között, nem csupán katonának való kemény férfiak Nyilvánvalóvá vált a római polgárok nagy tömegei számára, micsoda érték a keresztyénség, és ezek után, az üldözések ellenére, még többen csatlakoztak hozzájuk. Nem lehetett megfékezni a vallás terjedését, a keresztyénség végül olyannyira megerősödött, hogy államvallássá tették. Az egyház fennmaradása. Ha valaki azt mondja, hogy hiszek Istenben,

minek kell ahhoz templomba járni, tudok én otthon magam is imádkozni, annak a fentiek alapján a következő tanácsolható. Ha valakinek az Istenbe vetett hite valóban értékes, az menjen más, hozzá hasonlók közé, járjon gyülekezetbe, mert egymás hite által erősödik a hitünk. Ez természetes emberi adottságunk Ezért a vallásos gyülekezetet együtt kell tartani, meg kell őrizni. De a krisztusi eszme, miközben a legtöbb emberit hozza ki az emberből, a szervezésre, irányításra kevéssé alkalmas. Ehhez a történelem során az egyházba inkább világinak mondható módszerek is bekerültek, mint törvény, rend, fegyelem, hatalmi rendszer és anyagiak Ezek a világi tényezők sokszor ütköztek a keresztyénség szellemiségével. Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy 38 amikor az egyház nagyon nagy gazdasági és közéleti hatalomra tett szert, a szellemisége hanyatlott, válságok szaggatták. Joggal bírálták az elvei és gyakorlata

közötti különbséget Bizony a reformáció kezdete is az egyház hatalmas költekezéséhez kapcsolódott. Túl sokba került a Szent Péter székesegyház átépítése és a hiányzó pénzt olyan kétes eszközökkel teremtették elő, mint a búcsúcédulák árusítása. Ha viszont az egyházat üldözik, igyekeznek megtörni, szellemi ereje hatalmasan megnőhet. Jó példa erre az erdélyi magyar egyházak története a zsarnokság négy évtizede alatt. Márton Áron gyulafehérvári püspök vezetésével a katolikus egyház ellenállt a zsarnoki hatalom nyomásának. Letartóztatták, bebörtönözték az ellenálló papokat De a letartóztatottak helyébe titokban új püspököket, papokat szenteltek Ugyan nagyon sok pap lebukott, de a többiek titokban tovább dolgoztak. Még Ceausescu titkosrendőrsége, a Securitate sem bírt a földalatti egyházi mozgalmakkal, a titkos papsággal. Idősebb romániai magyar egyházi személyiségek jelentős része, katolikusok

és protestánsok egyaránt hosszú éveket, évtizedeket töltöttek börtönökben. Mivel a papokat nem tudták megtörni, a hatóságok az egyszerű híveket nem is zaklathatták Hatalmas erőt adott az egyházi ellenállás Erdély magyarságának és egész Romániának. Tőkés László fellépése nem egyszerűen egy bátor lelkész magányos cselekedete, hanem az egyházi ellenállás megnyilvánulása volt. Ennek volt köszönhető, hogy 1989 decemberében a magyarság napok alatt létrehozta szervezeteit és a minta hatására a románok is gyorsan szervezkedni kezdtek. Egész Románia számára iránymutatóvá vált a magyar egyházak helytállása. Kegyelmi kiválasztás (predesztináció). Annak megértése, ki üdvözülhet, súlyos hittudományi kérdés Abban valamennyi keresztyén felekezet egyetért, aki hisz Jézus Krisztusban, az üdvözül. Abban is egyezségben vannak, az egyes emberek hitének megszerzésében Szentlélek Isten munkálkodik, azaz a hit

Isten ajándéka. Abban, ki jut, juthat hitre, már eltérnek a nézetek Végül is a katolikus és protestáns felfogás közötti különbség az eredendő bűn értelmezésében rejlik. Katolikus felfogás szerint a bűnbeesés nem rontotta meg teljesen az embert. Van lelkében, szellemiségében romlatlan tartomány, melynek segítségével képes a hitéért küzdeni, tehet azért valamit, hogy felismerje, elfogadja az Istentől kapott ajándékot. Ezért a katolikus naponta megküzd üdvösségéért, igyekszik úgy élni, viselkedni, hogy elnyerhesse az Isten által nyújtott hitet. Protestáns felfogás szerint a bűnbeeséskor az ember teljesen megromlott. Teljesen Isten ajándéka a hit, melynek birtoklására hiábavaló törekedni, az ember nem az érdemeiért nyeri el azt. Isten választja ki a híveket, szabad döntése alapján. Így a protestáns (református, evangélikus, baptista, stb) hívőnek azért kell jól viselnie magát, mert nem lehet méltatlan Isten

ingyen kegyelemből adott ajándékára. De a protestáns sem lehet biztos, hogy a kiválasztottak közé tartozik. Hiszen elveszítheti a hitét és akkor elkárhozik. Okszerű és nem kirekesztő a kegyelmi kiválasztás tana Aki nem hisz Istenben, annak az üdvözülés semmit sem jelent. Így nem is kesereghet amiatt, hogy nem lesz része benne Ha pedig hisz, akkor már a kiválasztottak közé tartozik. Nem azonos a kegyelmi kiválasztás azzal, hogy eleve minden földi történés pontosan meg van határozva, ezt egyébként meghatározottságnak, idegen szóval determinizmusnak nevezik. Kegyelmi kiválasztás a halálon túli létre, az örök élet eldöntöttségére vonatkozik. Nézve a Szentírást, amely a Teremtés könyvében arról ír, hogy az embert Isten szabadnak teremtette, nem fogad el meghatározottságot Ha ugyanis az anyagi világban minden eldöntött, az ember sem lehet szabad. Nem szabad a kegyelmi kiválasztást úgy értelmezni, hogy itt a világban

embertársainkat két csoportra, örök kárhozatra és örök üdvösségre jutókra oszthatnánk. Nem mondhatjuk, hogy egyesek eleve ki vannak rekesztve az üdvözülésből. Összeférhetetlen lenne a Szentírás szellemiségével az, hogy a világban testben megjelenő Isten, Jézus Krisztus itt befejezett dolgokat, eleve eldöntött tényeket találjon. 39 4.8 Az iszlám mindenható istene Maga az iszlám szó az Isten akaratába való belenyugvást, önmagunk Istennek való átadását jelenti. Nem megszokott, nyugati értelemben vett vallás, hanem inkább az élet valamennyi területét meghatározó életrend. Azaz nemcsak az ember lelkiségére, a világ egészéhez való viszonyára vonatkozik, hanem valamennyi mindennapos dolgunkat is meghatározza: miként viszonyuljunk másokhoz, milyen legyen családi életünk, jogrendszerünk, gazdaságunk, műveltségünk. Emberi létünk értelme az iszlám szerint az, hogy az ember elismeri Istent mint a világ alkotóját

és fenntartóját és csak arra törekszik, hogy Istennek tetsző életet éljen. Minden a világban az isteni akarattal összhangban létezik és él. Élettelen tárgyak és élőlények a természeti törvényekben is megmutatkozó isteni akarat szerint léteznek Kövek, növények, állatok és az ember teste mind teljesen természetesen követik az isteni rendet. Csak az embernek van bizonyos fokú szabadsága és ezt felhasználva, szabad akarata birtokában tudatosan követnie kellene Isten parancsolatait. Az iszlám követőjét muszlimnak nevezik. Nap, Hold, Föld mind isteni akarat szerint mozog, ezért muszlim. Ami az embert illeti, testi létét tekintve feltétlen muszlim, viszont az értelmét tekintve választhat Ha értelmét tekintve is muszlim, akkor élete is tökéletesen összhangban van a világegyetemmel, mert annak egésze is muszlim. Isten földi helytartója az ember Egész világ az emberért és az ember Istenért létezik Isten a világot minden

pillanatban mérlegre teszi és újrateremti. Ezért a világ minden történése Isten cselekvése. Még az ember szabad elhatározásból végzett cselekedete is Isten tervének része, Isten ezt is számításba veszi. Így az ember csak eszköz Isten kezében Ha valamit teszek, Isten akaratából teszem, ha nem, az is Isten akarata. Aki muszlim, egyéni akaratát és szabad választásait teljes mértékben Isten akaratának veti alá. Ez a hit hatalmas teljesítmények serkentője lehet, míg a lusta ember, az egészet a maga szemszögéből értelmezve, saját semmittevését kísérli meg igazolni vele. Isten abszolút fennsőbbsége, a szigorú egyistenhit, egyes iszlám hittudósok számára azt jelenti, hogy semmiféle természettörvény nem létezik, ugyanis ezek korlátokat jelentenének Isten számára. Isten a világ mindenható irányítója, ő a szerzője minden jó és rossz eseménynek, útjai kifürkészhetetlenek. Amit mi törvényszerűségnek észlelünk,

az csak abból származik, hogy Isten rendszerint ugyanúgy csinálja a dolgokat Isten, ha neki úgy tetszik, eltérhet a "természetes szokás"-tól. Ezt mi csodának nevezzük Meg kell jegyeznünk, bár az embernek van szabadsága, de Isten előre eldöntött minden jót és rosszat a világon. Például az ember halálának helye és ideje adott Ez a janicsárok, katonák kiképzésének egy alapeleme volt. Bátran kell a csatában küzdened Ha Allah úgy döntött, hogy most és itt kell meghalnod, akkor is meghalsz, ha az utolsó sorban egy nagy páncél alá bújva akarod menteni hitvány életedet. Ha pedig nem érkezett el halálod órája, úgyis életben maradsz, ha az első sorban egy szál karddal, pajzs és páncél nélkül, oroszlánként harcolsz. Aki vitéz katona, halála után rögtön a Paradicsomba kerül, míg a többiek az utolsó ítélet után kerülnek üdvözülésre vagy kárhozatra. Áthatja az iszlám a muszlim mindennapi életét, szabályozza

kapcsolatait, alakítja a közösséget. Mohamed, Allah prófétája, példamutató családi életet élt, megmutatta, hogyan kell közösséget, népet vezetni, társadalmat szervezni, jogrendszert megalapozni. Mutatja az iszlám közösség fenntartó, irányító erejét, hogy a korábban iszákos arabokat leszoktatta a szeszfogyasztásról és ezt a tilalmat mind a mai napig képes fenntartani. Ma az iszlám népszerűségének, sikereinek gyökere a hatékony társadalom és közösségszervező erejében is rejlik A törzsi erkölcs eszméje, miszerint ha a törzs tagja bajba kerül, a törzs más tagjai feltétel nélkül a védelmére kelnek, az egész iszlám közösségre kiterjedő elvvé vált. Minden egyes iszlám hívő mindenki más igazhitű testvérének számít. Ugyan a testvérek civakodhatnak, veszekedhetnek egymással, a külső beavatkozással szemben viszont egységesen lépnek fel Az iszlám hitben élők testvérisége a történelem meghatározó

tényezőjévé válhat. Kerüli az iszlám az élők ábrázolását. Nem kifejezetten tiltott, léteznek élőlényeket ábrázoló iszlám alkotások, szobrok, képek. De a követelmény igen magas Annyira tökéletesnek kell a szobornak, rajznak, képnek mutatkoznia, hogy az alkotás megelevenedhessen majd az ítélet napján Mert ha nem, akkor a művész elkárhozik. Szentebb dolgok ábrázolása, mint például próféták rajzolása ennélfogva képtelen vállalkozás, eleve megbotránkoztató a muszlimok számára. 40 Születése után még évszázadokig az iszlámot szabadabb szellemi légkör jellemezte. Átvette az előtte létezett minden nagyobb műveltség szellemi örökségét és menedéket adott különböző, másutt üldözött hagyományoknak. Nem egyszerűen csak őrízte ezeket, hanem tovább is fejlesztette Semmit nem léphetett át az iszlámba, amit előbb nem idomítottak hozzá és nem épült be az iszlám teljes világképébe. Amit nem

lehetett összehangolni az iszlám szellemiségével, az előbb-utóbb teljesen eltűnt az iszlám műveltségéből. 4.9 Metafizika Ókori eredetű a metafizika elnevezés. Szó szerint azt jelenti, ami a fizikán túl van Figyelembevéve, hogy az ókorban a fizika a természet ismeretét jelentette, a metafizika a természeten túli dolgok, a természetfölötti megismerésével foglalkozik. Arisztotelész szerint a metafizika bölcseleti elméletének legfontosabb része, amely a legmagasabb rendűt, az érzékszervek számára hozzáférhetetlent tárgyalja. Irányzatok, amelyek a világon túlit igyekeztek megragadni, igen sokféle dologgal foglalkoztak. Egyik legfőbb kérdés a csak a tudat számára adott dolgok, vagyis az anyagi dolgokat meghatározó, tisztán szellemi valóságelemek létezése és természete volt. Ilyen, csak a tudatunkban létező dolgok például a számok, mértani alakzatok és szimmetriák. Ókori görög bölcselők megkülönböztették az

anyagi világ érzékeinkkel felfogható tárgyait és a csak a tudat számára adott fogalmakat. Ez utóbbiakat képzeteknek, eszméknek, idegen eredetű szóval ideáknak nevezték. Ettől kezdve a bölcselők figyelme arra irányult, milyen a viszony az eszmék és anyagi dolgok között. Igyekeztek kideríteni, vajon mindkét csoport valóságos létező-e, illetve melyik a kettő közül az elsődleges. Eszmék és anyag közötti viszonyt vizsgálva különféle elméleteket állítottak fel a természetről, tér és idő milyenségéről valamint az istenek létezéséről és természetéről. Abból indul ki a világon túli tana, hogy a valóság több, mint az anyagi világ. Feltételezi, hogy az anyagi létezésen, a természeten kívül létezik még valami más is, a természetfölötti. A metafizika szerint a természeten túli milyensége határozza meg azt, miért létezik egyáltalán a természet, miért vannak törvényei Mivel természetfölötti nem

írható le anyagi jellemzőkkel, tapasztalati úton, megfigyelésekkel nem tanulmányozható, a természettudomány számára nem elérhető. A metafizika egy alapkérdése az, lehet-e egyáltalán igaz kijelentéseket tenni a valóság érzékekkel, mérőberendezésekkel nem tanulmányozható részéről. A metafizika alapvető jellemzőit a következőképpen foglalhatjuk össze: a valóság átfogó értelmezését akarja elérni, feltárván annak legvégső okait vagy a legvégső okát mindannak, ami létezik. Aki metafizikával foglalkozik, feltételezi, hogy ez a feladat megoldható Abból indul ki, hogy a metafizika nyelve megalkotható és a világon túli tana olyan felismerésekhez juthat, amelyek tartalmasak, azaz nem csupán a fogalmakkal és szavakkal való játszadozások. Módszere nem a kísérletezés - ahol kísérletezni lehet, vagy van remény a kísérletezésre, az a tudomány területe - hanem az okszerű gondolkodás, a különböző nagy

metafizikai kérdések következetes, ellentmondásmentes megválaszolása. Metafizikai feltevések sem egymással, sem a tudomány szilárdnak vehető állításaival nem lehetnek ellentmondásban Természetesen, hogy mi tekinthető biztos tudományos ismeretnek, idővel változhat, ezért a jól kidolgozott metafizikai rendszerek is módosulhatnak az idő múlásával. Hagyományosan metafizikai tárgykör többek között a világegyetem eredetének, természetének kérdése és ennek vizsgálata is. Az, hogy van-e a világegyetem létezésének célja, értelme Milyen kapcsolatban van az érzékeink által felfogott világ a "valóságossal", milyen az anyag és az értelem viszonya? Ekképpen fogalmazta meg a 20. században a metafizika alapkérdését Heidegger: ’Miért van egyáltalában létező, nem pedig inkább a semmi?’ Ezek alapvető kérdések, de a tapasztalati alapon felépített tudomány nem tud rájuk válaszolni. Úgy is fogalmazhatunk,

természettudomány a részterületek tárgyalására és általában a hogyan kérdés megválaszolására szorítkozik. Miértekre adott válasz, például hogy miért jött létre a világegyetem, benne az élet, az emberi értelem, már a metafizika tárgya. A metafizika a bölcselet része és a hittudomány tárgya is alapvetően metafizikai. A hindu metafizika alapja az Átman, a lét, ami az egyetlen valóság, aminek értelmében, ahogyan fentebb ismertettük, az érzéki világ csak káprázat. A zsidó-keresztyén-iszlám metafizika alapja az alaktalan semmiből teremtő és a világot fenn is tartó Isten fogalma. A kínai vallás metafizikája a tao létén és a jin és jang működésén alapul 41 Tagadja az anyagelvű bölcselet a metafizika létjogosultságát. Szerinte csak az tekinthető a valóság részének, amely tudományos módszerrel tanulmányozható, illetve idővel azzá válhat Végső miértek nem vizsgálhatók tudományos módszerrel, éppen

ezért nem is tekinthetők igazi kérdéseknek. Ha valahol meg kell állni, mert a további tapasztalati úton való tanulmányozás már nem lehetséges, akkor azt az anyagelvűség adottnak kezeli és nem bocsátkozik további meggondolásokba. Felteszi, hogy ezek az igazi alapok, ezeken túl semmi sem létezik. Végső soron ekkor az anyagelvűség is metafizikai feltevéssel él, mert elhisz és vall valamit, amit tudományos eszközökkel sem alátámasztani, sem cáfolni nem tud. 5. Természettudományok kialakulása A természettudományok ugrásszerű fejlődése, az Európában a 16. században lezajlott tudományos forradalom az emberi történelem egyik legcsodálatosabb fejezete Most áttekintjük, mint született meg a természettudomány, mik a kialakulásának feltételei, és vajon miért éppen itt, Európában, a zsidó-keresztyén műveltség közegében bontakozott ki a tudományos forradalom. Félreértések elkerülése végett hangsúlyoznunk kell, a

matematika nem tekinthető természettudománynak A matematika az emberi szellem terméke, a természet- és más tudományoknak csupán eszköze. Ha a múlt nagy műveltségi köreire tekintünk, jól szervezett társadalmakat, lenyűgöző művészi és építészeti alkotásokat, fejlett bölcseleti rendszereket, irodalmat, műszaki alkotásokat látunk. Hatalmas mennyiségű tapasztalati tudást halmoztak fel, de nincs semmi olyan bennük, amely akár távolról is emlékeztethetne a természetet egyszerű matematikai törvényekkel leíró természettudományra. Pedig minden rendelkezésre állott ahhoz, hogy a természettudomány megjelenhessen. Voltak emberek, akiknek volt idejük és módjuk gondolkodni, fejlett volt a matematika, az anyagi eszközök rendelkezésre álltak. Nyilvánvaló, ez nem elég Nem gazdasági szükségszerűség hívta elő a tudományt. Sokkal inkább a világ egyfajta szemlélete az, ami a természettudomány kialakulásához vezethet.

Ahhoz, hogy a természettudomány fejlődése elindulhasson, az anyagi világot megfelelő módon értékelő világszemlélet is szükséges. Ebben a világszemléletben benne kell lennie annak a feltételezésnek, hogy az anyagi világ bizonyos értelemben jó és tanulmányozásra érdemes. Hinnünk kell abban, hogy a természet rendezett és a rendje felfogható és értelmezhető az ember számára. Fel kell tételezni azt is, hogy a világ megismerésének a módja nem pusztán az elvont gondolkodás, az elmélkedés, a matematika alkalmazása, hanem szükség van arra, hogy rendszeres megfigyeléseket is végezzünk. Továbbá a természettudományok fejlődésének előfeltétele az is, hogy a tudósok szabadon kutathassanak, tiltások és megkötések ne korlátozzák tevékenységüket. Ami eredményt elértek, azt nyilvánosságra lehessen hozni és szabadon lehessen terjeszteni. Nagyon természetesnek tűnnek a most felsorolt előfeltételek, de az emberi

történelmet vizsgálva látni fogjuk, olyan műveltségi kör, társadalom, ahol ezek a feltételek egyszerre, egy helyen huzamosabb ideig teljesülhettek volna, az ókorban nem létezett. Megfelelő viszonyok csak az első ezredforduló utáni keresztyén Európában alakultak ki Természettudomány kialakulását lehetővé tevő szemlélet megjelenésével, azzal, miként vélekedtek különböző korok emberei a világról, természetről, a következőkben foglalkozunk. 5.1 A világ és a természet rendje a régi korok embere szerint Régebbi műveltségek világképét az élő természet, mint például a hangyaboly, más állatközösségek, az erdő viselkedésének megfigyelése alakíthatta ki. Például a hangyaboly egésze csodálatosan egybefüggő, egész rendszert alkot. Egyes hangyák sokszor áttekinthetetlen, kusza módon úgy tevékenykednek, mozognak, hogy a boly végül is összefogott, önmagát rendben tartó egészet képezzen. Nincs szó

külsőleg kiszabott rendről, hanem a hangyaboly, környezetéhez alkalmazkodva önmaga fenntartására törekszik. Éppen ezt a jellegzetességet emeli ki a kínai és más keleti műveltségek természetképe. Úgy működik a természet, hogy egyensúlyban lévő egészet alkosson, amelynek részei úgy kapcsolódnak egymáshoz, hatnak kölcsön 42 egymással, hogy az egész mint egység, kisebb-nagyobb megrázkódtatások esetén is fennmaradhasson. Jóval több tehát az egész, mint a részek egyszerű összege Részekre figyelni, azokat boncolgatni az egész, a lényeg megértésében nem segíthet, ezért hiábavaló tevékenység. Ez a felfogás egészében véve helytálló, tudományos szemszögből nézve meghökkentően mai. Mint később tárgyalni fogjuk, ilyen jellegű tudományos vizsgálatok csupán a legutóbbi négy évtizedben, a nagyteljesítményű számítógépek segítségével kezdődhettek csak el Ez az alapvetően helyes feltételezés

azonban, mivel túl általános, nem vezethetett a természettudomány megjelenéséhez. Magának a természeti törvénynek a fogalma csak a 17. századra alakult ki Ma a törvény szót háromféle értelemben is használjuk, beszélünk isteni ill. erkölcsi törvényekről, jogi értelemben vett törvényekről és természeti törvényekről. Mind a három fajta törvény azonos eredetű, az isteni törvényre vezethető vissza Isten adja a törvényeket, szabja ki a világra. Az első írott jogi törvénykönyv, amit ismerünk, a Kr e 17. században Mezopotámiában megalkotott Hammurápi-féle törvénykönyv, amely egy kőoszlopra vésve maradt ránk. Itt a kőoszlopon az igazság istene már csak úgy jelenik meg, mint aki Hammurápi törvényeit szentesíti és megtartatja majd minden időkben, egyébként a törvények a szokásos, ember által alkotott jogi törvények. Maga a Tóra törvényekről mint Isten törvényeiről beszél és elsősorban erkölcsi,

jogi törvényeket szab ki. Isten, ahogy a zsoltárokban is szerepel, az égi és földi természet, Nap, Hold, bolygók, vizek, szelek viselkedését, járását is megszabja, azaz megjelenik az anyagi világot szabályzó isteni rend képzete. Mivel minden változik, átalakulhat, a természet jelenségei nagyon összetettek, bonyolultak lehetnek. Rend leírására először a világ legegyszerűbben viselkedő, könnyen megfigyelhető, külső hatás alatt nem álló rendszerei esetén volt csak lehetőség, ott is csak hosszú fejlődés után. Rend az égbolton. Rend az égboltozaton ismerhető fel legkönnyebben A csillagos ég egyszerűen megfigyelhető szabályszerűségei jelenthették az első biztos fogódzót Már a kőkorszaki emberek is építettek csillagvizsgálókat, megfigyelőhelyeket. Égi változásokra alapozták időszámításukat, naptáraikat De a földi történések sokkal áttekinthetetlenebbek. Az itt tapasztalt rendet, például a napszakok

és az évszakok szabályos váltakozásait az égi jelenségek rendjéhez kötötték. Egyébként felfoghatatlannak látszott, itt lent a Földön éppen mi miért történik Ma már tudjuk, a földi történéseket is egyszerű szabályok vezérlik. Ezek a szabályok és törvények viszont csak akkor bukkannak elő, ha a legkisebb részecskék viselkedését vagy a különösen egyszerű mozgásokat vizsgáljuk Komoly erőfeszítéseket követel a szabályok felismerése, a törvények feltárásához általában nagyon alapos, elmélyült megfigyelések és különleges módon épített kísérleti berendezések szükségesek. Nem csoda hát, hogy a régi korok embere a világ egésze rendjének alapjait az egek rendjében látta és a földi létet kiismerhetetlennek, összevisszának vélte, amely veszélyeket hordozhat az ember számára. Hitregék és a természettudomány összeférhetetlensége. Azt tartják a sokistenhívő vallások, hogy a világ egyes történéseit

az istenek, felsőbbrendű lények alakítják ki Szellemi lények alkalomszerű döntései alapján működő világ nem fogható fel az ember számára. Ugyanis ember nem ismerheti meg, miért éppen úgy tett a felsőbbrendű lény. Tilalomfákkal tűzdelt világ lehetőségét is kizárta annak, hogy ember kifürkészhesse az isteni szándékokat és avatlan módon beláthasson az isteni világrendbe Ezért a természettudomány alapvető módszerének, a kísérletezésnek lehetősége fel sem merülhetett. Felfoghatatlan és tanulmányozhatatlan világ képzete és természettudomány összeférhetetlenek Ezért a hitregékre épülő világszemlélettel jellemzett műveltségek, társadalmak nem szolgálhattak természettudomány bölcsőjéül. Hitregéken alapuló világszemlélet jellegzetes vonása még az, hogy időszemlélete körkörös. Ekkor a világ fejlődéséről igazából nem beszélhetünk. Minden ismétlődik Nem sok értelme van múltról,

jövőről beszélni. Ami lesz, nem újdonság, olyan már volt Sikerek és összeomlások, békés korszakok és háborúk állandóan váltják egymást, akárcsak az égbolt változásai, évszakok körforgása. Ezért nem beszélhetünk eredetről, beteljesülésről, csupán a körforgás egyes szakaszairól. 43 Ebben a megismerhetetlen világban élő ember akkor boldogulhat, ha alkalmazkodik az istenek kivánalmaihoz. Nem a saját kárán kell mindent megtanulnia, hanem az ősök tapasztalatait kell átvennie Ezért a hitregékre épült világfelfogással együtt jár a hagyományok tisztelete, az ősök megbecsülése és általában az újtól való, sokszor rettegésig fokozódó tartózkodás. Nem kedvezett a természettudományok kialakulásának az újtól való félelem sem. Meg kell jegyeznünk, a műveltségi körök többségének felfogását a hitregékre épülő szemlélet határozta meg. Ne csak a kezdetleges körülmények között élő népekre

gondoljunk most, a nagy keleti társadalmak embere is hasonlóan gondolkodott. Ezért, bár műszaki eszközeik, matematikai tudásuk meg lett volna hozzá, nem fogalmaztak meg természeti törvényeket, nem fejleszthettek ki természettudományt. Mérnöki tudásuk a tapasztalaton, nem pedig a törvények ismeretén alapult. Példaként nézzük meg, miként gondolkozott a világról két nagy keleti műveltség, az indiai és a kínai Mint tárgyaltuk, a hindu bölcsészet csodálatosan fejlett, gondolkodási rendszerének kifinomultsága párját ritkító. Lételemzése, a valóságnak a megragadása, az embert hozzá vezető utaknak elemzése, a sokféle út lehetőségének az elismerése mind az emberi gondolkodás maradandó értékét képezik. Ráadásul az indiai matematika is nagyszerű fogalmakkal ajándékozta meg a világot. De az örök körforgást, a nagyon hosszú ideig tartó korszakokat hirdető hinduizmus nem sokat törődött az anyagi világ

törvényeinek feltárásával, mivel azt tanítja, az anyagi világ tulajdonságokkal rendelkező tárgyai és lényei nem lényegiek, csak káprázatok. Csupán a lét időleges megnyilvánulásai, az Átman maga végtelen és változatlan Egyéniség és elkülönültség csupán varázslat, májá, a köznapi világ dolgai mind másodlagosak, ködképek. Ami igazán érdemes a tanulmányozásra, a lét, a természeten túli világ. India szellemisége ezért nem volt megfelelő természettudomány kialakulásához. Észlelte a kínai a világ rendezettségét, a világot rendező erőt, a természeti jelenségek csodálatos összhangját, a változásokban, rendkívüli jelenségekben is megnyilvánuló rendszerességet. De a kinai gondolkodás nem hitt abban, hogy a világ rendje megismerhető vagy felfogható lehetne az ember számára Hitük szerint ezt a rendet nem egy ésszerűen gondolkozó lény által hívta elő. Maga a tao a világmindenség egészének a

működését jelképezi Úgyhogy a kínai körülmények sem kedveztek a tudományos gondolkodás kialakulásához, akármilyen nagy alkotásokra voltak is képesek a kínai kézművesek és mérnökök. Híven szemlélteti a körkörös világszemlélet világképre gyakorolt hatását a következő kínai történet. Egy lángeszű mérnök repülő szerkezetet készített, aminek segítségével ő maga is képes volt a levegőbe emelkedni. Bemutatta az uralkodónak, akinek szemmelláthatóan tetszett a készülék, erősen csodálta De a bemutató után az uralkodó szétromboltatta a repülőt és megölette a feltalálót, minthogy a világ addig is megvolt repülő nélkül, és az ilyen új dolgok kiszámíthatatlan módon megzavarhatják a világ rendjét. Ugyanis az ősök is biztos találkoztak már a repüléssel, de azt nem hagyományozták az utánuk jövőkre. Nyilván azért, mert ártalmasnak vélték. 5.2 A természettudományok kialakulásának

kezdeteiről Láthattuk az előzőekből, körkörös időszemlélet, a hagyományok ezzel összefüggő tisztelete, istenek, szellemek sokasága nem teremtenek megfelelő feltételeket a természettudományos gondolkodás megjelenéséhez. Ilyen világnézet mellett az anyagi világ megismerhetetlen Vagy azért, mert személyes istenek egyéni elhatározásukkal vezérlik, vagy ha van is irányító elv, az annyira bonyolult, hogy áttekinthetetlen és tanulmányozhatatlan ember számára. Természettudományos gondolkodás megjelenését a korábbi istenkép fokozatos átalakulása tette lehetővé. Alapjában a nagy, sokezer éven át virágzó birodalmak vallásos szemlélete nem változott Változás olyan földrajzi helyeken történhetett, ahol a történelem forgandósága magával vonta az istenképek jelentős átalakulását is. Ez az övezet Mezopotámia és a Földközi-tenger medencéje, melynek történetét az állandóan beáramló népek vándorlása és

letelepedése, az ezzel járó örökös háborúk tették mozgalmassá. Itt a hitregékre alapozott világnézet, a sokistenhit súlyos válságba került Vesztettek a helyi istenek tekintélyükből, 44 mert nem tudtak megfelelő védelmet és biztonságot nyújtani. Egyre kevésbé féltek tőlük az emberek és többet gondolkoztak azon, mik azok az erők, amelyek ténylegesen kormányozzák a világot. Két térségben különösen szembetűnően jelentkezett a sokistenhit gyengülése: Görögországban és Kánaán földjén. Értelmes világegyetem. Időszámításunk előtt 600 körül Kisázsiában az emberi gondolkodásban mélyreható, a természettudományos felfogás felé vezető fordulat történt Ellentétben a hitregékkel, melyek szellemi tényezőkkel magyarázták a természet viselkedését, kisázsiai görög bölcselők felvetették, hogy a természeti jelenségek isteni közreműködés nélkül is leírhatók. Nem arról volt szó, hogy ki

akarták isteneiket zárni a világból Ehelyett inkább személytelenné tették őket és isteneiket a világot vezérlő törvényekkel azonosították. Egyes istenek, szellemek helyett az világegyetem egészét vették értelmesen viselkedőnek Onnan indultak ki, hogy mozgó testek vannak a természetben és a mozgás rendszerezett. Nem láttak elvi különbséget az égbolt és a fák évszakonkénti változása vagy a bolygó égi és a halak vízben való mozgása között. Magát a mozgást az élet megnyilvánulásának tartották, a rendezettség pedig értelemre utalt számukra. Ennélfogva úgy gondolták, a világegyetem nemcsak élő, hanem értelmes is Ami a természetben lévő élőlényeket illeti, azok a mindent átható élet és értelem helyi megnyilvánulásai. A számok titkozatossága - Püthagorász. Püthagorász egyes források szerint a korabeli legjobb görög bölcselők tanítványa volt és hosszabb tanulmányutakat tett külföldön, egyiptomi

papoktól és babiloni csillagászoktól tanult matematikát és sok mást is. Püthagorász és köre, a pitagoreusok, átvették és továbbfejlesztették korábbi nagy birodalmak matematikai és egyéb tudását Továbbá felfedezték, hogy a harmonikus hangokat adó húrok hosszai egyszerű matematikai kapcsolatban vannak, úgy aránylanak egymáshoz, mint egész számok. Számoknak tulajdonították a világ összehangoltságát is Ők adták a világnak a kozmosz nevet, ami szép rendet jelent. Számos matematikai eredményük közül az öt szabályos test leírását említenénk. Szabályos test a tetraéder, mert mind a négy oldala egyenlőoldalú háromszög, a kocka, mert minden oldala négyzet Még három ilyen test létezik. Átmenetet jelentett a pitagoreusok munkássága a világ hitregéken alapuló és tudományos felfogása között. Felmérhetetlen hatást gyakoroltak az emberi gondolkodásra Zárt vallási csoportot alkottak, amelynek tagjai, miközben komoly

matematikai eredményekre is jutottak, egyúttal a különböző számoknak mélyebb jelentést tulajdonítottak. Szerintük legszentebbek az 1 és 10 közötti számok 2 a nő, 3 a férfi száma, és mivel 2+3=5, 5 a házasság száma, 4 az igazság száma. Vallották, mindennek a természete, lényege: szám Minden számokból épül fel, számokból pontok, pontokból vonalak, vonalakból síkok, síkokból testek lesznek Ez az elvonatkoztatás arra is vezetett, hogy a számok mellett az egyébként is áttekinthetetlen, tisztátalannak tartott anyagi világ még jobban leértékelődött. Nem a test, hanem a lélek az ember lényege, ez az ember igazi énjének a hordozója, vélték a pitagoreusok. Halhatatlan az anyagtalan lélek, a pusztulásra ítélt testet a lélek csak ideiglenes szállásként használja A lélekvándorlás eszméje, akárcsak a hindu rendszer hasonló eleme, az anyagi világ megvetésének jele. Növényevők voltak, mivel féltek attól, hogy

valamelyik rokonuk ehető állatként születik újjá. Pitagoreus csillagászok . Már a Kr e 6 század végétől megjelent az elképzelés, hogy a Föld gömb alakú és a térben támaszték nélkül szabadon lebeg. Látva a csillagok és a Nap napi égi mozgásait, már a Kr. e 5 században felvetették, jóval egyszerűbb azt feltételezni, hogy nem a világmindenség egésze végez naponkénti körforgást, hanem a Föld mozog. Kr e 4 században már feltételezték, hogy a Föld forog Kr e. 3 században Arisztarkhosz megfogalmazta a napközpontú világképet Eszerint a bolygók a Nap körül keringenek és a Föld forog a tengelye körül. Arisztarkhosznak, bár a kor legkiemelkedőbb csillagásza volt, nem akadtak követői. Napközéppontú rendszere majd 2000 évre feledésbe merült 45 Démokritosz atomizmusa. Nagyon nagy fejtörést okozott a görögök számára az állandóság és a változás összefüggése. Sok minden változik, egyes dolgok pedig

állandóak, tapasztalták Hérakleitosz szerint minden változik, nincs olyan dolog a világon, ami ne változna valahogy Minden mozog; nem léphetek kétszer ugyanabba a folyóba, mondta Hérakleitosz. Szerinte a valóság az ellentétek folyamatos harcából alakul ki. Parmenidész viszont azt vallotta, hogy minden az, ami Miközben az idő telik, nem válhat olyanná, ami nem önmaga. Azaz, a létezés és a változás nem férnek össze és az állandóság az, amit valóságosnak foghatunk fel. Változás nincs, amit változásként észlelünk, az csak érzékeinknek tulajdonítható Démokritosz oldotta fel az ellentétet. Feltételezte, az anyag apró, tovább már nem osztható részekből, atomokból áll, amelyek valóban állandóak. Többfajta atom is van, méretben és alakban különböznek egymástól Mozoghatnak az atomok a térben, összeállhatnak egymással, és emiatt a világ tárgyai változhatnak Démokritosz tere az üres tér. Atomok mozgásának és

változó kapcsolódásainak eredménye a világ valamennyi változása Atomok kapcsolódásai érintkezésen, gépies kötődéseken alapul, erőről még szó sincs Platón világképének kettőssége. Platón szerint a világ két részre osztható Igazi valóságnak a változatlan, tökéletes, elvont képzeteknek, az eszméknek, az ideáknak a világa tekinthető Ezt a tartományt a matematikai törvények, a szimmetrikus mértani alakzatok, a szépség, a jóság és hasonlók alkotják. Ez az igazi valóság érzékeink számára észlelhetetlen, felfoghatatlan. Ami megfigyelhető, az érzékeink által vizsgálható anyagi világ az igazi valóságnak, az eszmék világának csupán árnyéka, tökéletlen utánzata. Platón két világának két isten felel meg. Egyik az eszmék világát uraló, tökéletesen jó, igaz, örök és változatlan Isten, aki a téren és időn kívül helyezkedik el. Másik a világot igazgató isten, amely az idők során az anyagi

világot alakítja. Maga az anyag nem az ő teremtménye, ő csak alakítója, értelmet visz az értelem nélküli anyagba. Tökéletlen, merev és konok az anyag, ellenáll az isteni munkának A világot igazgató isten a mindig változó anyagot az ideák mintája szerint gyúrja, igyekszik az anyagot minél tökéletesebbé alakítani. De az örökösen változó anyag kitör ezekből a rendezett alakzatokból, állandóan felbomlik, emiatt az isteni munkálkodás sohasem szünetelhet. Platón a valódi világ és az ember kapcsolatát az alábbi hasonlattal szemléltette. Képzeljük el, emberek barlangba vannak zárva. Háttal ülnek a bejáratnak, meg nem fordulhatnak, nem nézhetnek ki a barlangból Ég a tűz a barlang előtt és a tűz és a barlang szája között mozgók árnyékokat vetnek a barlang falára. Csak ezeket az árnyakat észlelhetik a világból az emberek. Események csak az árnyékok mozgásán keresztül jutnak el hozzájuk, azok közül is csak

azok, amelyek a barlang előtt játszódnak le. Árnyak csak tökéletlen vetületei a valóságnak. Platón szerint megfigyeléseink nem lehetnek teljesek, csak olyanok, mint a barlang falára kivetülő árnyékok. Ember nem ismerheti meg az igazinak tekintett világot, csak tétován keresgélhet, kiszolgáltatva az anyag zűrzavaros viselkedésének, kiszámíthatatlan fordulatainak. Platón átveszi a pitagoreusoktól a lélekvándorlás tanát. Miután a test meghalt, a lélek az ideák világába kerül, azt megvilágosodottan, közvetlenül szemléli. Ha újabb testbe kerül, a lélek elfelejti az ottani eszméket, képzeteket, ám felismerheti, ha homályosan is, a világban lévő dolgokban Tehát az ember igazából nem új ismereteket szerez, hanem ’visszaemlékszik’. Törekvések - Arisztotelész felfogásáról. Arisztotelész Platón tanítványa volt Nem fogadta el, hogy mestere a fenti módon kétfelé hasította a világot, szerinte ez helytelen.

Arisztotelész szerint az anyag és a szellem világa nem választható el egymástól. Ez az anyagi világ az ember igazi világa, amit az ember az érzékelését, értelmét, elvonatkoztató képességét felhasználva tanulmányozhat Test és lélek nem szakíthatók szét, együtt alkotják az ember lényegét. Csak az észlelhető, megfigyelhető dolgokat tekintette valóságosnak, tanulmányozásra méltónak, vizsgálhatónak. Arisztotelész számára sem érthető meg csupán az anyagból világ viselkedése Ahhoz, hogy megértse az anyag viselkedését Arisztotelész, akárcsak más gondolkodók, valamilyen egységes szempontot keresett. Ezt az élővilág viselkedésében vélte megtalálni 46 Abból indult ki, hogy például a makkból mindig tölgyfa lesz. Mindig fává, méghozzá tölgyfává fejlődik Minden ilyen módon változik az élővilágban. Ami létezik a mai alakjában magában hordja azt, mivé válik később. Arisztotelész szerint a világ

egészét is élő szervezethez hasonlónak foghatjuk fel, amely valamilyen elrendelt végpont felé tart. Emellett a világ egyes testjeinek viselkedését, mozgását is beépített törekvések határozzák meg. Ahogy a hangyák viselkedésének magyarázata a hangyaboly fennmaradása Tehát nem elsősorban külső kényszer, hatás szabja meg, minek kell történnie, hanem belső tulajdonságok. Nem a jelen vagy a múlt határozza meg a dolgok értelmét hanem beépített törekvés. Arisztotelész a világban mindent ennek szellemében értelmezett és a tudományos kutatás célját a végső ok megtalálásában határozta meg. Végső ok mellett még tárgyalja az anyagi, az alaki és a mozgató okot is. Példája szerint egy fészer esetén a négy ok a következőket jelenti. Itt az anyagi ok az építőanyagként felhasznált fa. Egyedül a fa még nem magyarázhatja a fészer létezését A fészer alakját az alaki ok határozza meg, azaz a faanyag térbeli

elrendezése. Ezzel még nem érthetjük meg a fészer egészét, tudnunk kell, milyen módon vált olyanná. Mozgató oknak most az ács, az építőmester munkája felel meg, ezáltal lett olyan a fészer, amilyen. A vég-ok, ami alapján a fészer épült, a tervrajz, ez tartalmazta, milyenné kell a faanyagnak végül is válnia, ez határozta meg a mester tevékenységét. Arisztotelész a természeti jelenségeket, a világegyetemet is a fenti okok alapján rendszerezte, értelmezte. Lehet így tárgyalni mozgástörvényeket, keresgélni a vég-okokat Például négy elem létezik, a szilárd tárgyak lefelé törekszenek, mert ott van a helyük, a légnemű anyagok felfelé törnek, mert természetes helyük az ég. Ebből Arisztotelész okszerűen arra következtetett, hogy a nehezebb testeknek gyorsabban kell a föld felé esni. Valami Arisztotelész szerint akkor igaz, ha ésszerű, és tökéletes Ésszerű, ha az oktan, idegen eredetű szóval logika érveivel

igazolható. Tökéletes, ha például a tökéletes mértani alakzatokkal, a körrel vagy a gömbbel adható meg. Arisztotelész természetképe alapvetően a fentihez hasonló bölcseleti elvekre épül. A mozgások arisztotelészi osztályozása józan hétköznapi tapasztalatokon alapul Nincsenek szigorúbb, matematikai jellegű megfontolások, minthogy a természetes hely felé törekvés fogalma nehezen lehetne matematikai módon megfogalmazható fogalom. Tapasztalattal való kísérletező összehasonlítás lehetősége fel sem merül, a különféle törekvések ütközése miatt a világ követhetetlenül bonyolult módon viselkedik Arisztotelész szerint a világ örök. Isten kívül áll a világon, természetfölötti lény Nem teremti, csak mozgatja a világot, de mindezt úgy, hagyja, hadd történjen a világban minden a világ törvényei szerint. Arisztotelész, akár a többi görög bölcselő ismer kisebb hatalmú isteneket is, például az égitestek is

istenek. Földközpontú rendszer. Mint ahogy tárgyaltuk, az ókor egyik legnevesebb csillagásza, Arisztarkhosz már a Kr. e 3 században leírta a napközéppontú rendszert Nem sokkal utána alkottak a nagy matematikusok, Euklidész valamint Apollioniusz, aki kidolgozta a kúpszeletek mértanát, amely az ellipszisről való tudnivalókat is tartalmazza. Eléggé pontosak voltak már a bolygók mozgását megadó adatok is Szinte készen állott minden arra, hogy matemakailag is leírják a napközpontú bolygórendszert. De a tudomány és világfelfogás kapcsolata, amely a pitagoreusok idejében igen jó volt, közben megbomlott. Platón bölcselete szerint az anyagi mozgások igazából érdektelenek, nincs jelentőségük. Nem számít, miképpen mozognak az égi testek, pontos leírásuk érdektelen. Továbbá a legtökéletesebb idomok a kör és a gömb Minden ami isteni rendet követi az anyagi világban, körrel és gömbbel kell, hogy szemléltethető legyen. Platón

felfogása általánosan elfogadottá vált. Arisztotelész mozdulatlannak nyilvánította a Földet és körülötte kilenc átlátszó földközpontú gömbfelület, szféra van. Legbelső a Hold szférája, a két külső az állócsillagoké. Rajtuk kívül is van egy szféra, az Első Mozgatóé, Istené, aki az egészet működésben tartja A Hold szférája alatti tartomány, ahol a Föld van, az alacsonyabbrendű, durva, tökéletlen anyagi világ. Maguk az égitestek tiszta és változatlan anyagból állnak. Ott az égi szférákban tökéletes módon, körökkel és gömbökkel leírhatóan mozognak. Nagyszerű matematikusok és csillagászok, mint Apollóniusz, majd kétszáz évvel később Hipparkhosz előkészítették a szférákon mozgó égitestek pályáinak matematikai leírását. Eszerint a bolygók mozgása 47 körpályák segítségével adható meg. Sokszor olyan körpályával, melynek a középpontja szintén körpályán mozog. Kr u 150-ben

Ptolemaiosz alexandriai csillagász kora legpontosabb méréseit felhasználva, alkalmazva Hipparkhosz matematikai leírását megalkotta a róla elnevezett földközéppontú leírást Ptolemaiosz munkája majd másfél évezredig a csillagászok alapkönyvévé vált. A görögök és az anyagi világ. Arisztotelész bölcseletét csak kevesen ismerték, az ókori és még a kora középkori gondolkodást is elsősorban Platón nézetei határozták meg. Görögök és rómaiak a földi világban nem, vagy csak töredékesen találták meg az általuk tökéletesnek tartott képzeteket Sokkal inkább tökéletlenséget, feleslegesnek ítélt mintázatokat, rendetlenséget, felfordulást látták benne. Anyagitól való tartózkodásuk arra vezetett, hogy az ókori gondolkodók a kézműves munkát megvetették, a bölcseletet kedvelő görögök inkább "magasabb" szintűnek tartott, szellemi dolgokkal foglalkoztak. ’Szégyellem, hogy testem van’, mondta Plótinosz,

a késő ókor gondolkodását meghatározó újplatonikus bölcselet legjelentősebb képviselője. Görögök és rómaiak emiatt elzárkóztak az anyag rendszeresebb tanulmányozásától Ez lehet az oka annak, hogy a görögség a gondolkodás csodálatos eredményei mellett nem fejlesztette ki a tapasztalati alapokon nyugvó tudományt, melynek művelése, mint ma már tudjuk, egyébként sem egyszerű. Ahhoz, hogy az ember erre a nehéz, nem sok kezdeti sikerrel kecsegtető útra térjen, másfajta világlátás volt szükséges, mint az anyagi világot megvető ókori felfogás. 5.3 A zsidó-keresztyén világkép és a tudomány keletkezése Jelentősen különbözik az egyisten világfelfogása a hitregékre felfogásától. Egyáltalán, az egyetlen Istenbe vetett hit minőségileg különbözik a más istenekbe vetett hitől. Míg a hitregék és a természettudomány fogalmai ellentmondanak egymásnak, egyistenhit és természettudomány világfelfogása

hasonló, minthogy mindkettő a világot szabályzó törvényekről beszél, melyeket az ember megismerhet. Más ókori műveltségek több, magasabb szintű műszaki ismeretet halmoztak fel, mint a középkori Európa, mégis a természettudomány itt, a keresztyénné vált földrészen született meg és ez nem véletlen. Most részletesebben elemezzük a természettudományok fejlődésének főbb előfeltételeit, a zsidó-keresztyén felfogásnak az előfeltételek kialakításában játszott szerepét. Az anyagi világ a zsidó-keresztyén gondolkodásban. Függ attól a tudományos vizsgálódás lehetősége, miket tételezek fel az anyag viselkedéséről. Akkor indulhat el tudomány fejlődése, ha az előzetes feltételezések olyanok, hogy a vizsgálódások lehetségesek, értékesek, megengedettek és sikerrel kecsegtethetnek Az európai tudományosság kialakulásának alapvető hajtóereje az a meggyőződés volt, hogy léteznek a világon

törvények. Ez a gondolat vallásos eredetű, a zsidó-keresztyén felfogásnak tulajdonítható Európában a keresztyén gondolkodás nagyon erősen átjárt mindent Nemcsak a vallás, hanem a művelődés és az oktatás szellemiségét is a keresztyén egyház határozta meg. Vallásos fogalmakban való gondolkodtak az élet minden területén. Annyira általánossá lett, olyan fokon az európai gondolkodás meghatározójává vált, hogy sokszor a zsidó-keresztyén nézőpontról mint eredetről már szó sem esett. Nem mondható, hogy mindazok, akik Európában a tudományos forradalom idején éltek, valamennyien meggyőződéses keresztyének lettek volna. Azok is, akik elutasították a bibliai kijelentéseket, a biblikus gondolkodás légkörében nevelkedtek, bibliai eredetű fogalmakban gondolkoztak Más nézőpontokkal összevetve tudjuk igazán felismerni a zsidó-keresztyén felfogás főbb jellemzőit. Azt tanítja a Szentírás, az anyagi világ

valóságosan létező. Ez számunkra nyilvánvaló, de ne feledjük, számos, főleg keleti eredetű bölcseleti rendszer van, amelyek szerint a természet nem valóságos létező, hanem csak valami végső, örök valaminek az időleges, esetleges megjelenése. Ahogy említettük, a hindu felfogás is ilyen. Ha a gondolkodás tagadja a természet valóságosságát ott a tudomány nem jelent különösebb értéket A zsidó-keresztyén felfogás szerint a világ valóságos, Isten alkotása 48 Nagy érték a világ, mert Isten teremtette. Maga is gyönyörködött benne, amikor a teremtés egy-egy napjának végén kijelentette, jó az, amit létrehozott. Isten annyira nagyra becsüli az általa teremtett anyagi világot, hogy Jézus Krisztusként megtestesült, le is szállt a földre és vállalta az itteni életet és a vele járó halált. Nincs olyan eleme a zsidó-keresztyén hagyománynak, amely az anyagi világtól való szabadulásra ösztönözne. Isten

dicsőségére és az ember javára kell használni az anyagi dolgokat Még kifejezettebb az anyagi világ megbecsültsége a protestánsok számára. Mindig is hangsúlyozták, az ember Istent nem elmélkedésbe zárkózva, hanem tevékeny és hasznos munkával szolgálhatja leginkább. Isten dicsőségének színtere az anyagi világ, munkával, tudománnyal egyaránt magasztalni kell az Urat. Mesteremberek, tudósok valamennyien Istentől kapott adományként fedezik fel tehetségüket és munkájuk eredményével Istent dicsérik. Mindez a tudomány művelését Isten szolgálatának rangjára emelte Ezzel a bűnbeesés mindkét következményétől mentesülhetünk. Míg Isten kiválasztó kegyelme a protestáns számára megadja a halál utáni örök életet, a serényen munkálkodó mesterember, tudós tevékenysége által megszabadulunk az embert gyötrő nehéz munkáktól is. Ahogy a Szentírás tanítja, a világ csak alkotás. Mint Isten kezének munkája, nagy

érték a világ, de maga nem szentség, csak teremtmény. Világunk nem Isten lakhelye Isten nem azonosítható a természet törvényeinek összességével, Isten nem a világ "lelke". Isten az Alkotó Egyetlen tárgy sem szent Ezzel az egyistenhit ellentétben áll a legtöbb korábbi vallással, amelyekben a Nap, a Hold és a csillagok istenek. Csupán a fény hordozói az Ószövetségben a csillagok, amint a mécses a konyhában Természetnek szentségtől való megfosztása a tudomány megjelenésének alapfeltétele. Amíg a természetben istenek, isteni hatalmak vannak jelen, addig a természetet csak imádni lehet, fohászkodni lehet hozzá. Csak a szentségektől mentes természet lehet tudományos jellegű vizsgálatok tárgya. Ha az ember valami miatt fél a természeti erőktől, nem vizsgálhatja azokat elfogulatlanul. Kimondta a Szentírás, a természetben nincsenek istenek és ezzel megadta a lehetőséget, hogy az ember szabadon, félelem nélkül

tanulmányozhassa a világot. Szabályozott, rendezett a világ, mert az egyetlen és tökéletes Isten munkája nem is lehet más. Isten nem alkothatott összevissza, hanem értelmesen, törvényekkel kifejezhető módon készített mindent. Hittek abban a hittudósok, nemcsak léteznek törvények, hanem ezek a törvények matematikailag megfogalmazható összefüggések. Már a görögök is az isteni értelem megnyilvánulásaként kezelték a matematikai megfogalmazhatóságot, amely rendet és összhangot tükröz Isten a világot a saját akaratából teremtette és ennélfogva teljesen az ellenőrzése alatt tartja. Ennek következtében a világ szerkezete pontosan olyan, amilyennek Isten akarta Ez az elgondolás idegen volt az ókori világ számára Más vallásokban a teremtés nyersanyaga valamilyen már korábban is létező anyag, amelynek léteztek bizonyos örökölt tulajdonságai. Ennek következtében az Alkotó keze meg van kötve és nem teheti szabadon, amit

akar Gondoljunk Platón világi istenének küzdelmeire. Ekkor az anyag tökéletlen állapotban van, nem viselkedik úgy, ahogyan az értelem megköveteli. Azaz az anyag nem írható le a matematika segítségével Ha a görög bölcselő azt tapasztalja, hogy a bolygó pályája nem kör, akkor az anyag tökéletlenségére hivatkozik. Megállapítja, hogy az anyag nem követi a tökéletességet kifejező matematikai összefüggéseket Keresztyén hittudós számára a bolygó pályája azért nem kör, mert Isten nem körnek akarta Ez azt jelenti, valamilyen másfajta törvényt rótt ki Isten a bolygók mozgására, de ez a törvény is megfogalmazható matematikailag. Ennek szemléltetésére szolgál a következő történet Szenci Molnár Albert - a neves református igehirdető, a zsoltárok verseinek magyarra fordítója, szobra ott áll Debrecenben az Egyetem téren -, hosszabb időt töltött Prágában. Ott megismerkedett Keplerrel, akivel hosszas eszmecseréket is

folytatott Kepler elmondta neki, milyen régóta gyötrődik a bolygók pályájának természetével. Kopernikusznak igaza van, a bolygók a Nap körül keringenek, ám pályájuk nem vehető körnek. Leírhatók ugyan ellipszissel, de az ellipszis nem tökéletes görbe. Miért van így, miért nem kör, amit Isten teremtő munkájától mindenki várna Szenci Molnár a következő választ adta. Csak Isten tökéletes, a teremtmény már nem Miért ne lehetne a bolygók pályája ellipszis, ha Isten valamilyen oknál fogva éppen így látta jónak? Kepler elfogadta ezt a felfogást és ezek után hozta nyilvánosságra eredményeit. Az, hogy a természet rendje ésszerű, magában még nem jelentené azt, hogy tudomány lehetséges. Ehhez kell az a meggyőződés is, hogy a világ számunkra is megérthető Tehát a tudomány lehetősége abban 49 gyökerezik, rendezett a világ és az ember elméje fel is tudja fogni ezt a rendet. Ez utóbbi adottság éppen olyan

fontos, mint az előző. Magában hordozza az egyistenhit annak lehetőségét, hogy az ember megismerhesse a világ Isten által alkotott rendjét Ugyanis az ember ugyanis Isten földi képmása, ami azt is jelenti, értelme Isten értelméhez hasonlóan működik. Más vallások nem mondtak ehhez hasonlót Bár a kínai észlelte a világ rendezettségét, nincs biztatás számára, hogy a világot meg is ismerheti. Komoly hittudományi viták folytak arról, miért éppen olyannak teremtette a világot Isten, amilyennek ismerjük. Vajon volt-e Istennek választása? Például a tökéletes idomok, a matematika által ajánlott legszebb, leginkább tetszetős megoldások jelenthettek-e korlátokat Isten számára Az a hittudományi irányzat bizonyult győztesnek, amely azt hirdette, hogy Istent a teremtésben semmi sem korlátozhatta. Arra a kérdésre, pedig, honnan tudhatjuk meg, Isten milyen törvényeket alkotott, a további fejlődést meghatározó válasz született.

Akkor tudhatjuk meg, milyennek teremtette Isten a világot, ha nem csak elmélkedünk, mit miért tett úgy Isten. Értelmünk ugyan hasonlít Isten értelméhez, de még így is nagyon távol áll tőle Ezért a puszta bölcselkedés helyett a járható út az, ha inkább megfigyeljük, milyen a természet, és azután megkeressük, melyek a kormányzó törvények. Ez a felismerés a kísérletes természettudomány elvi alapozásául szolgált. Természettudománynak megfigyelésen és kísérletezésen kell alapulnia Szabad légkör. Láttuk az egyistenhit világ- és emberképe kedvez a természettudományoknak De ez még nem jelenti azt, hogy az egyistenhittől egyenes út vezet a természettudományok fejlődéséhez. Csupán arról beszélhetünk, hogy a középkorban a keresztyén Európa nyugati felén kialakult szellemi légkör megfelelő hátteret nyújtott a természettudományos gondolkodás megjelenéséhez. Annak köszönhető a szabad légkör, hogy a Szentírás

kijelentéseit a római katolikus egyház nem értelmezte szó szerint. Úgy tekintette, az Isten által sugalmazott Szentírás az emberi tudás kimeríthetetlen kincsestára. Nem csupán a betű szerinti üzenet a fontos, hanem emögé még felmérhetetlenül sok tudás, ismeret van beépítve. Feltárásuk örök emberi feladat Természetesen tévedhet az ember a Szentírást értelmezésében, ezért az értelmezés eredményei vita tárgyai lehetnek. Szó szerinti, merev, hajlíthatatlan értelmezés korlátok közé szorítja, akár meg is tiltja a gondolkodást. Ilyenkor nem folyhatnak a tudomány fejlődéséhez feltétlen szükséges szabad viták, ezért a merevebb gondolkodás uralta keleti keresztyénség országai nem, vagy csak alig járulhattak hozzá a tudományos forradalom kibontakozásához. A középkori szellemi élet központjai a keresztyén egyházhoz kötődő alapvetően fontos intézmények, a rendházak és az egyetemek. Szerzetesrendek. Szerzetesség

minden nagy világvallásban megjelent Azon alapul a szerzetesség, hogy a visszavonultság, a világ zajától való eltávolodás megkönnyíti az igazságkeresést. Rendszerint a világtól való elzárkózás magában foglalja a családról, nemi életről és magántulajdonról való lemondást, ezzel a szegénységet, és az engedelmesség fogadásával az önös akarat feladását is. Mivel a szerzetesi életet választók általában kiváló képességű egyének voltak, a tudás és a könyvek szeretete a szerzetesrendek jellemzője. Ezért a rendházak a szellemi értékek gyarapításának központjai. Ugyanakkor az elzártsághoz az is hozzátartozott, hogy az elsősorban elmélkedésre összegyűlt szerzetesek, gondoskodva önmaguk ellátásáról, testi munkát is végeztek. Szolgaszemélyzet a világot hozta volna be a rendházba és ezt nem engedhették meg. Rendszeres, mindennapos testi munka végzése egyrészt az anyagi világ nagyobb megbecsüléséhez,

másrészt számos, találmánynak nevezhető új műszaki megoldás megszületéséhez vezetett, amellyel a szerzetesek megkönnyíthették saját munkájukat. 500-1500 között a szerzetesrendek a római katolikus egyház életében meghatározó szerepet játszottak. Segítségükkel az egyház megalkotta és fenn is tartotta saját, jól ellenőrzött körülmények között működő ellenzékét. Újítani vágyó, lázadó szellemű, kivételes tehetségű papok egy-egy szerzetesrendet alapítva lehetőséget kaptak arra, hogy elgondolásaikat, hasonló nézetű társaikkal összefogva, megvalósíthassák. 50 Így a változások hatásait kicsiben, nagyobb kockázatok vállalása nélkül tanulmányozhatták. A középkori keresztyén egyház szinte minden megújító áramlata a szerzetesrendekből ered. Egyetemek. Önálló tanintézmények, egyetemek kialakulásához vezetett az egyház és a rendházak tevékenysége Ami tudás és ismeret a rendházakban

felhalmozódott, a világ felé is továbbították Szerzetesrendekhez nem tartozó papok feladatává vált az oktatói tevékenység Az egyetemek az elzárt rendházakhoz képest nyitott intézmények. Amikor Európa városaiban a 13 században megkezdődött az iparosok egyleteinek, a céheknek a kialakulása, az universitas a kutatásra és oktatásra egybegyűltekre vonatkozó testület elnevezése volt. Egyetemnek eredetileg a tudós oktatók és a diákok egyletét nevezték A keresztyén Európa egyetemeinek közvetlen elődei a Spanyolországban működő híres arab egyetemek, melyeknek számos hallgatója volt keresztyén országokból is. Mecsetek melletti vallási iskolákból nőttek ki az arab egyetemek. Ehhez hasonló a keresztyén Európa egyetemeinek megjelenése is Így a Sorbonne, a párizsi egyetem lényegében a Notre-Dame-székesegyház melletti iskolából fejlődött ki. Európa első egyetemeit 1150-ben Párizsban, 1158-ban Bolognában és 1167-ben

Oxfordban alapították. Kivívta a párizsi egyetem magának a jogot, hogy az egész világra érvényes tanári oklevelet állíthasson ki. Mivel kézirat azidőtájt csak kevés volt, a tanítás jellegzetes módszere az előadás és az azt követő vita. Ez elsősorban az önálló gondolkodást és a vitakészséget fejlesztette. Része volt a vizsgának az is, hogy a jelölt váltott ellenfelekkel, kivéve az egy órás ebédszünetet reggel 6-tól este 6-ig vitázott. Európai műveltségünk egységét az általánosan használt latin nyelv és a keresztyén szellemiség alapozta meg. Mivel az egyetemek tanárai és hallgatói állandóan utaztak, ezek során az eszmék szabadon terjedhettek. Szabad volt a vitáknak a légköre, az ellentétes nézetek folytonos ütköztetése tette lehetővé a természettudományos gondolkodás kialakulását. Amit az előző szakaszban kifejtettünk, a hittudományi megfontolások és a tudományos alapfogalmak kimunkálása a

rendházakban és Európa egyetemein több évszázadon keresztül folyó szabad viták gyümölcsei. Nézzünk egy középkori vitakérdést, miszerint hány angyal fér el a tű fokán. Ennek megvitatása a későbbi korok embere számára a hiábavaló eszmecsere egyik példájává vált Tévesen Lényege a kérdésnek az, hogy az angyalokat igen kicsinyek, szinte kiterjedés nélküliek és a tű foka is igen kicsiny felületű. Ennek a kérdésnek az elemzésével a matematikai analízis határérték fogalmának tárgyalásához, magának a fogalomnak a megalapozásához járultak hozzá. Aki analízist tanul, a kérdésben a 0/0 határérték kiszámolásának feladatát ismerheti fel. 5.4 A görögök örökségéről Amit ma természettudományként ismerünk az a keresztyén világszemlélet és a görög gondolkodás kölcsönhatásából született. A görögök öröksége tartalmazta a korábbi nagy műveltségek tudásanyagát és azt, amit mindehhez a

görögök tettek hozzá. Gondot okozott, hogy a keresztyén Európa közös nyelve a latin volt és a görög művek hosszú ideig nem vagy alig voltak latinra fordítva. Latinra a 12 századtól kezdve fordították le a görög műveket. Közvetlenül az ókorból kevés latin fordítás maradt fenn Mivel Rómában a művelt emberek mind tudtak görögül, sőt általában egymással is görögül beszéltek, nem nagyon volt szükség fordításokra. Amint a 4.8 szakaszban említettük, a korábbi nagy műveltségekből az iszlám mindent átvett, ami az iszlám szellemiségéhez igazítható volt Tekintve a görög műveltséget és ismerve az iszlámot, nem csoda, hogy az iszlám átvette a görög tudományt. Másra a görögöktől nem is tartott ígényt Már a 9 század közepére arabra fordították a teljes görög tudományos hagyatékot. Nemcsak közvetítették azután Európa felé, hanem tovább is fejlesztették, főleg a fizikát és matematikát.

Közvetítésük főleg a már említett spanyolországi arab egyetemeken keresztül történt. Eleinte arabból, majd görög eredetiből fordítottak latinra 51 A görög örökség fő elemei. Nem egyszerre vált a görögök hagyatéka az európai műveltség részévé Említettük, az ókor és a korai középkor gondolkodása, beleértve a keresztyén hittudományt is, Platón bölcseletére épült. Csak később, a 12 századtól jutottak szerephez más görög bölcseleti irányzatok is Hatásait tekintve három csoportra oszthatjuk a görög hagyatékot: a platóni, az arisztotelészi rendszerekre valamint a gépszerű világot feltételezők örökségére, ez utóbbi főleg Archimédész révén vált ismertté. Ókori tudás és az újplatonikus világkép. Platón követőinek munkáival együtt került át az európai gondolkodásba, újplatonizmus néven Nem csupán Platón munkáira, hanem szinte a teljes görög bölcseletre épít, sőt, a keleti

vallások, bölcseletek egyes elemeit is magába olvasztja az újplatonizmus. Mint a görögrómai világ szellemiségét összegző utolsó nagy rendszer, igen elterjedt és ismert volt Képviselői nem zárkóztak el a rejtelmes, titkos tanításoktól sem. Nemcsak a püthagoraszi számok titkos jelentései vonzották őket, hanem az ősi egyiptomi tudás, az ún hermetikus hagyomány is Becsülték és forgatták annak alapművét, Hermész Triszmegisztosz munkáját is, amely az egyiptomi titkos tudás tárháza. Számos mai szerző, New-Age irányzatot követő újplatonista fogalmakra, azok mai változataira épít. Természetesen az újplatonista fogalmakat használó keresztyén hittudomány elvetette a lélekvándorlás tanát, mert ilyenről nincs szó a Szentírásban és elhagyott más, a keresztyénséghez nem illő elemeket is. Isten mindent átfogó, anyagi világot átható tevékenységét hangsúlyozza az újplatonizmusra épülő keresztyén istentan, Isten

módszereivel, tevékenységével foglalkozik. Alkotásként szemlélik a világ teremtését, Isten eljárásait, mesterfogásait kutatják. Magát a természetet a tehetetlen anyag és az anyagot alakító, mozgató szellemi erők összjátékaként tekintették. Újplatonista gondolkodók számára kiemelkedően fontos a matematika. Szerintük Isten a világegyetem titkait a matematika nyelvén fogalmazta meg. Egyúttal a matematika művelése vallásos tevékenység is volt részükre. Mint a végső valóság megismerésének kulcsát értékelték a matematikát Euklidészi mértana a matematikai gondolkodás példaképévé vált és mindenütt a mértan módszereit igyekeztek használni. Aquinói Szent Tamás és a skolasztika. Aquinói Szent Tamás(1224-1274) dominikánus szerzetes volt Ezt a szerzetesrendet az 1200-as évek elején alapították. Tagjai oda mentek, ahol éppen szükség volt rájuk, tanultak és tanítottak Koldulásból tartották fent magukat

Elsősorban nagy városokban alapítottak rendházakat, ahol egyetemek is voltak. Tamás a párizsi egyetemen folytatta domonkos-rendi tanulmányait Amint készültek a latin fordítások, a 12. századtól kezdtek ismertebbé válni az ókori görög gondolkodók szövegei Először Arisztotelész bölcselete vált közkinccsé Arisztotelész tanai veszélyesnek tűntek az egyház számára, szigorúan okszerű gondolatmenetei, a természet rendszeres megfigyelése, tanulmányozása mint a keresztyén felfogástól idegen jelenség hatott. Aquinói Szent Tamás a hit és értelem viszonyát megvizsgálva rámutatott arra, hogy a kettő nem szabad, hogy ellentétbe kerülhessenek egymással. Tamás felismerte, hogy Arisztotelész rendszerével a keresztyén istentan tisztábban és rendszeresebben tárgyalható, mint újplatonista alapokon, ezért alkotó módon átvette és továbbfejlesztette az arisztotelészi fogalmakat. Arisztotelész a világ jelenségeit, tárgyait

folyamatként kezelte, amelyek valami felé törekednek. Mindennek a viselkedését, mint az élő szervezet esetén, beépített törekvés, a végok vezérli Aquinói Szent Tamás az arisztotelészi végső okot az isteni szándékkal azonosította és az így átgyúrt arisztotelészi rendszert beépítette a keresztyén hittudományba. Így jött létre a skolasztikának nevezett bölcseleti rendszer Ami azután kb. 1500-ig magába olvasztotta Ptolemaiosz csillagászati rendszerét is Ésszerűen gondolkodó Értelemként kezeli a skolasztika Istent és az oktan (logika) eszközeivel elemzi az isteni megnyilvánulásokat. Módszeresen tanulmányozza a hit és az értelem, az istentan és a bölcselet, a természet és a természetfölötti viszonyát. Lassan az egyház meghatározó bölcseleti rendszerévé vált a skolasztika. A 16-17 században Európa legtöbb egyetemén, a katolikus és protestáns egyetemeken egyaránt a skolasztika határozta meg a tananyagot 52

Gépszerű világ. Különbségeik ellenére az arisztotelészi és újplatonikus világkép megegyezik abban, hogy a világegyetemet élő szervezetként szemlélik. Ám a görög hagyomány harmadik eleme elveti az élőhöz való hasonlítást. Arkhimédész matematikai és természettani tárgyú munkái, a démokritoszi atomizmus a 16 századra váltak hozzáférhetővé és ismertté az európai gondolkodás számára A gépszerű világ mögött álló elképzelés az atomista képen alapul, melyet Démokritosz elméleti úton vezetett be. Ha gépszerűnek tételezi fel az ember a világot, elkápráztató a világegyetem szabályozottsága, állandósága, a jelenségek kiszámíthatósága. Istent a Nagy Mérnökként tisztelték, aki a világegyetemet hatalmas óraként alkotta meg. Elvetve az újplatonikus felfogás tevékeny szellemi erőit, az anyag maga már nem teljesen összevissza, tehetetlen módon viselkedő valami, hanem egyszerű, gépies törvényeknek

kell engedelmeskedjék. Ezeket a törvényeket a teremtés folyamán Isten adta a természetnek Ahogyan az órás elkészíti az órát és beindítja azt a rugó felhúzásával. Isten nem a világ lelke, hanem kormányzója avagy igazgatója, vallották a gépszerű világot feltételezők. Hasonlóan az újplatonizmushoz, a gépies szemlélet nagyra értékeli a természet matematikai leírását. Mindenféle titkozatosságtól mentesen meg van győződve arról, hogy a matematika képes kifejezni azt a rendet, amit a világ tükröz. Alkímia. Három nagy ókori, a görög, a kínai és hindu műveltségi körben is megfogalmazták azt a feltevést, miszerint az anyagi világ őselemekből, levegőből, vízből, földből és tűzből, illetve ezek keveredéseiből épül fel. Összetett testekként magyarázták a fémeket is, a különbségeiket az alkatrészek eltérő belső arányával értelmezték Kínában az anyagi világ működését ellentétes erők,

hideg-meleg, száraz-nedves, férfi-női és hasonlók küzelmével, általánosan a jin és a jang küzdelmével magyarázták. Továbbá, a csillagfejtés (asztrológia) feltételezte, hogy a világ egységének megfelelően összefüggés van az égi és a földi események között. Mindez a számok segítségével magyarázható, különböző számoknak a világ egységének és arányainak a kifejeződéei. Mivel a világ egységes, az alkímia szerint az őselemek, a különböző erők, az égiekkel és földiekkel való hasonlóságok mind megvannak az emberben, így az egyes egyénekben is. Ősi, romlatlan egységről beszélnek, amiből minden kiindult. Megjelent az elkülönülés, amit a szétesés és széttöredezés, a megromlás követett. Jó volna visszaállítani a romlatlan, ősi egységet Ezt az anyagban és az emberben is el kell végezni Anyagban a tökéletesedést az arannyá alakulás jelentette, mert az arany egyben a mindent éltető Napnak a

megfelelője. Embernél az ősi romlatlan emberi természet visszaállítása áll a törekvések középpontjában Az alkímia alapműveleteinek a száma hét, mint ahogy hét bolygó van, hét színe van a szivárványnak, hét hangja van a hangsornak. Műveletei a következők: finomítás, oldás, elkülönítés, előkészítés, kiégetés, elvonás, kicsapatás. Mindezeket értelmezik az anyagon és az emberen egyaránt Például az emberen a finomítás során az alsóbbrendű szenvedélyeket, mint a kapzsiság, hírvágy, hiúság, stb. át kell lényegíteni, hogy az ezek alapjaiul szolgáló belső erők inkább az ember tökéletesedését szolgálják. Az alkímia három alapeleme a higany, kén és a só. Megfelelő műveleteket követve kísérleteket végeztek arra, hogy a természeti folyamatokat meggyorsítva mindent arannyá változtassanak. Az első alkimista kísérlet leírása a Kr. utáni Egyiptomból származik Azután az alkímia az arabok

között, Kínában és a középkori Európában is komoly fejlődésen megy keresztül. Egyre jobb eszközöket fejlesztenek, nagyon sok kísérleti tapasztalatra tesznek szert. Az arany, mint pénz iránti vágy csak növelte az alkímia iránti érdeklődést, az alkimisták komoly támogatást kapnak a pénzéhes uraktól. Aki az alkímia művelője, a természet és az ember urává akar válni. Szigorúan tiltja az egyház az alkimista tevékenységet, és már csak ezért is az egészet a titokzatosság, a rejtélyesség köde fogja körül. Jellegzetes alakja a reneszánsznak az alkimista Doktor Fausztusz, aki félig tudós, félig varázsló. Az alkímia korabeli legkiemelkedőbb képviselője Paracelsus, aki tudós, bölcselő és orvos is egyben. Vallja, hogy az embernek meg kell ismernie a természetet Maga a teremtés is egy vegyi folyamat és az emberben is az alkimiai átalakulások a döntőek. 53 5.5 Az újkori tudományos forradalom és a vallás Most

vizsgáljuk meg, milyen módon változott a tudomány és az istentan kapcsolata a természettudományok kialakulásától a 19. század végéig Először tekintsük át röviden az újkori tudományos forradalom egyes jellegzetességeit, a tudomány és az istentan kapcsolatára gyakorolt hatásait. Meg kell említenünk, a zsidó-keresztyén felfogás ugyan meghatározó volt Európa szellemi életében, de azt másféle áramlatok is befolyásolták. Pogány eszmék, az alkímia, a hitregei gondolkodás újplatonizmusba beépült elemei átjárták a szellemi életet és a mindennapokat Csillagfejtés és alkímia komoly szerepet játszottak abban, hogy a természettudomány kialakulhatott. Egyrészt az alkímiához és a csillagfejtéshez komoly, később kísérletezéshez is használható eszközöket, eljárásokat fejlesztettek ki Másrészt a varázsláshoz és csillagfejtéshez kapcsolódó fogalmak, nézetek befolyásolták, befolyásolhatták tudósok feltevéseit,

elgondolásait is. A skolasztika Ptolemaiosz csillagászati rendszerét is magába olvasztva átfogó világképet nyújtott. Eszerint a Föld a világegyetem közepe Körülötte mozognak a Nap és a bolygók Földünk a tökéletlen anyag birodalma, négy elem alkotja, a föld, a levegő, a víz és a tűz. A menny a tökéletesség birodalma, a mennybéli testek anyaga tiszta, romolhatatlan. Az első komoly, tudományosnak nevezhető eredmények az égi mozgásokhoz köthetők. Nem csoda, mert mint korábban tárgyaltuk, a rendet leginkább az égi mozgásokat figyelve vehetjük észre. Kopernikusz napközpontú rendszere. Kopernikusz (1473-1543) felújította Arisztarkhosz majd 2000 éves leírását. Ennek megfelelően a bolygórendszer középpontjául a Napot választotta és ezzel a Föld a világegyetem központjából a Nap körül keringő bolygók egyikévé fokozódott le. Továbbá hozzátette a ptolemaioszi matematikai leírást, miszerint a bolygók mozgását

körök és gömbök segítségével írhatók le. Kopernikusz megfigyelést keveset végzett. Ráadásul, mivel műszerei nem voltak annyira jók, mért értékei pontatlanabbak voltak, mint Ptolemaiosz 1400 évvel azelőtti eredményei. Tudománytörténeti adatok szerint Kopernikuszt nem pusztán ésszerű érvek, a kísérleti adatok alapos elemzése vezette. Kopernikusz újplatonikus szemlélete lehetett az ötlet forrása Az újplatonikus felfogás szerint az Isten teremtő erejének leginkább megfelelő jelkép a meleget és fényt sugárzó Nap. Ez egyiptomi hatást tükröz. Míg Arisztotelész azt tanította, a világegyetem központja a Föld, az újplatonikus felfogás a Napot tekintette a mindenség központjának. Kopernikusz nagyhatású könyve halála évében jelent meg Kopernikusz rendszerében a bolygók a Nap körül körpályán mozognak, ahol a körpályák középpontja is körpályán mozog, azaz itt még megvan a körökhöz való ragaszkodás, akár

Ptolemaiosznál. Meg lehet mutatni, a ptolemaioszi rendszer és a kopernikuszi rendszer egyszerűbb változatai matematikailag egyenértékűek. Előnye a Kopernikusz adta napközpontú leírásnak, hogy egyszerűbb Számszerűleg viszont nem adott jobb eredményeket, mint Ptolemaiosz földközéppontú rendszere. Kopernikusz javaslata ellen a skolasztikusok, akik a Földet tartották a világegyetem középpontjának, számos ellenérvet hoztak fel Ezeket Kopernikusz követői még jó ideig nem tudták cáfolni. Ezért a csillagászok maradtak az ugyan sok gonddal küszködő, ám jól ismert, megszokott ptolemaioszi rendszer mellett. Így a 16 század folyamán csak az újplatonisták fogadták el fenntartás nélkül Kopernikusz napközpontú világképét. Giordano Bruno. Giordano Brunót (1548-1600), aki máglyahalált halt, a tudomány vértanújaként emlegetjük Ez az Európa-szerte jól ismert dominikánus szerzetes, híres előadó tanár nem csillagász, hanem

inkább bölcselő és hittudós volt. Újplatonikus nézeteket vallott és azon munkálkodott, hogy az ősi egyiptomi tudást, a hermetikus hagyományt összeegyeztesse a keresztyén istentannal Mivel a Nap központi szerepe a hermetikus tanok része volt, ezért Bruno a kopernikuszi rendszert nagyon vonzónak találta és azonnal hívévé szegődött. Még tovább is merészkedett és a hermetikus tan egyéb elemeit is felvetette Ilyen ősi tanok voltak a világegyetem végtelensége, a csillagok Naphoz hasonló volta, a csillagok körül 54 keringő bolygók léte, amelyeken akár itt a Földön, szintén élnek emberek. Bruno ezeket tekintélyekre hivatkozva vetette fel, hittudományi érvekkel támasztva alá igazát Azért ítélték el, mert át akarta alakítani a keresztyén istentant. Bármilyen meggondolásból hirdette is azonban Bruno a világ végtelenségét, a csillagoknak a Naphoz való hasonlóságát, eszméi óriási hatást gyakoroltak az emberi

gondolkodásra Ami addig csak az egyiptomi tanban szerepelt, közismertté válva bekerült a tudományosan vizsgálható kérdések közé. Tycho de Brahe. Tycho de Brahe (1564-1601) dán főnemesi család leszármazottja Vérbeli megfigyelő csillagász, szenvedélye volt a pontos meghatározás. Ehhez egyre jobb, megbízhatóbb megfigyelő műszereket épített Szerencsére megtehette, hatalmas vagyona volt és a dán király is pártfogolta Közvetlenül a távcsövek felfedezése előtt ő érte el a legnagyobb megfigyelési pontosságot. Újramérte az állócsillagok helyzetét és a bolygók mozgásának pályáit. Kepler törvényei. Kepler(1571-1630) munkássága Kopernikusz rendszerén alapult Gondolkodásának fő eleme a matematikában való feltétlen bizodalom. Munkásságát, legalábbis kezdetben, újplatonista meggyőződése, azon belül a püthagoraszi eszmék is befolyásolták Első munkájában a pitagoreusok és Plátón által tárgyalt öt szabályos

testből indult ki. Mivel hat bolygó kering a Nap körül, az öt szabályos testet Isten arra használhatta, hogy a Nap köré helyezve őket megadja a bolygók pályáinak adatait. Keplernek ez röeszméjévé vált és öreg korában sem tagadta meg fiatalkori elképzelését. De a bolygópályák illeszkedése nem volt elég jó, viszont a pályaadatok eléggé pontatlanok voltak. Elképzelése igazolásához Kepler szeretett volna pontosabb adatokhoz jutni Így került kapcsolatba Tycho de Bracheval Annak munkatársa lett, hozzájutott Tycho de Brahe pontos adataihoz. Éveket dolgozott a Mars pályaadatainak elemzésén, számítások egész sorát végezte el Eközben véletlenül észrevette, hogy a Mars ellipszis pályán kering a Nap körül Így fedezte fel amit ma Kepler első és második törvényeként ismerünk. Kepler fő műve, amely ennek a két törvénynek a felfedezését tartalmazza, 1609-ben jelent meg. Kepler másik nagy szenvedélye az égi harmóniák

keresése volt. Püthagorasz felfedezéséhez, - a rezgő húr hossza és a zenei hang magassága közötti összefüggéshez,- hasonló kapcsolatot keresett az égi mozgásokban. Úgy képzelte, a bolygók Naptól való távolsága és a keringési idők összevetésével zenei kapcsolatokat találhat, ezek írnák le az égi mozgások zenéjét Ehhez szükség volt arra, hogy a bolygók naptávolságának időtől való függését gondosabban tanulmányozza 1619-ben jelent meg a világ harmóniáival foglalkozó nagy műve, melynek utolsó, ötödik fejezetében közli a bolygók naptávolságságai és keringési idői közötti összefüggést, amely Kepler harmadik törvénye. Kepler maga sem értette meg, mennyire jelentősek csillagászati felfedezései. Kortársai sem ismerték fel igazán, mit ért el. Mivel az ellipszis tökéletlen idom, nem fogadták el Kepler felismerését Szerencsére Kepler műveiből tömörített összefoglaló készült, ami később

eljutott Newtonhoz. Kepler munkájának, három törvényének jelentőségét csak Newton fogta fel a maga teljességében. Kepler saját munkásságának eredményeit úgy értelmezte, hogy a világegyetem szerkezete és rendje nem az emberi elme találmánya, hanem tőlünk függetlenül is fennáll és arra vár, hogy felfedezzük. A két könyv, a Szentírás és a Természet, ugyanannak az Úrnak műve. Más eszközökkel és más szándékkal írva, de mégis teljesen összhangban állnak egymással. Descartes kettős világa. A gépszerű világot valló nézetek legismertebb képviselője René Descartes (1596-1650), aki az ésszerű gondolkodás megkövetelője. Mindenben kételkedik, csak azt fogadja el, amit tisztán és szinte matematikai egyértelműséggel belátható. Híres mondása, "Gondolkodom, tehát vagyok", azaz saját létezésemben nem kételkedhetem. Ez a mondás egyúttal vallásos meggyőződése alapja is Mivel a gondolkodás szellemi

tevékenység, Descartes szerint a fenti állítás az emberi lélek létezését bizonyítja. Ugyanis az ember azért gondolkodhat, mert a porból alkotott testébe Isten lelket lehelt. Ezért Descartes szerint a lélek léte Isten létezésének bizonyítéka. Isten a lelkembe olyan velemszületett eszméket helyezett el, amelyek segítségével minden további dolgot megérthetek a világban. 55 Descartes éles határvonalat feszített a természettan által leírt anyagi világ valamint az emberi lélek és értelem közé. Számára a világ, beleértve a növényeket, az állatokat és az emberi testet is, csupán egy hatalmas gépezet, minden csak ennek megfelelően működik. Descartes szerint a lélek az agy egy szervén, a tobozmirigyen keresztül kapcsolódik a testhez. Ez a magyarázat már akkor sem volt kielégítő Descartes művéből nem a lélek és Isten létezésének bizonyítása, hanem a lélektelen világgépezet elve maradt fent. Galilei. Galilei

(1564-1642) Kopernikusz eredményeinek hirdetője és továbbfejlesztője Sok új tudományos eredményt ért el, távcsövével számos felfedezést tett Elvetette mind az arisztotelészi, mind az újplatonista felfogást, a gépszerű világot feltevő gondolkodásmód kiemelkedő képviselője volt. Még ő sem rendelkezett viszont teljesen meggyőző tudományos anyaggal ahhoz, hogy a kopernikuszi művet teljes mértékben igazolni tudja. Ragaszkodott a körpályák létezéséhez, nem ismerte el Kepler munkájának jelentőségét. Kétes értékű hittudományi érveket is használt, ilyen jellegű vitákba is bocsátkozott Ezeknek eldöntésében már az adott közéleti helyzet is közrejátszott Súlyos válságba került a katolikus egyház, a reformáció, a közéleti bizonytalanságok megingatták helyzetét. Galileinek az arisztotelészi hagyomány ellen intézett támadását sokan úgy értelmezték, hogy ezzel az egyház alapvető értékei közül az

arisztotelészi erkölcsi és oktani rendszer is veszélybe kerül. Galileit végül is elítélték, hallgatásra kárhoztatták Hangsúlyoznunk kell, Galilei mindvégig buzgó hívő volt, aki csak az arisztotelészi felfogás ellen harcolt. Galilei támadása az arisztotelészi rendszer ellen végzetesen lejáratta a skolasztikus csillagászat és természettan tekintélyét. Galilei után a vita inkább csak a gépszerű és az újplatonikus nézetek között folyt Isten mint alkotó a gépszerű felfogás szerint kívül van a világon. Ami az anyaggal történik, az az ütköző testek alakjának, méretének tulajdoníthatók. De az újplatonikus felfogás szerint az anyagi világban történteket a testek között működő erők okozzák és Isten ezeken az erőkön keresztül jelen van a világban E két felfogást Newtonnak sikerült összebékíteni. Newton. Newton (1642-1727) a természettan történetének egyik legnagyobb alakja Mechanikai, fénytani munkássága

meghatározó jelentőségű Bár az ésszerű gondolkodás, a józan ész megtestesítőjeként ünnepeljük, pedig ő is kora gyermeke volt. Newton első pillantra a gépszerű felfogás követőjének tűnik, de hatottak reá az újplatonizmus eszméi is. Munkáit kezdetben sok támadás érte Azzal, hogy Newton az egyetemes tömegvonzás törvényét egyszerre érvényesnek tartotta itt a földön és az égen is, nagy vihart kavart. Ugyanis a skolasztika szerint, - lásd az arisztotelészi földközpontú világképnél-, ugyanis az égen és a földön lévők különböző közegekből épülnek fel. Amikor meg a Nap által gyakorolt tömegvonzási erőről beszélt, ez pedig a gépszerű szemlélet követőinek támadását váltotta ki. Ezt az újplatonista felfogás jelentkezéseként bírálták, mert úgy látták, a Nap által gyakorolt tömegvonzási erő bűvös jelenség Descartes is bűvös fogalomnak tartotta a tömegvonzási erőt, amit

száműzni kell a tudományból. Newton visszautasította, hogy az általa felfedezett erőnek köze lehetne a varázsláshoz. Kijelentette, az erő fogalmának nincs köze a végső magyarázatokhoz. Nem fontos, ki minek tulajdonítja az erők létezését Erőt ő csak azért tételezett fel, hogy a kísérleti eredményeket meg lehessen magyarázni. Használva az euklidészi mértan nyelvezetét, az erőtan három alaptörvényét axiómáknak nevezte el. Newton szerint a tudományból ki kell hagyni a végső magyarázatokat, azaz az axiómák eredetét, mert ezeknek megtalálása nem a természettudomány feladata. Newton a végső magyarázatokat Newton a vallásban találta meg. Szerinte a Teremtő a mértan és a mechanika tökéletes ismerője. A világ általa felfedezett rendjének oka az anyagi világon túl van, az egész az értelmes és élő Isten munkája. ’Meg lehet-e a szemet szerkeszteni a fénytan tudása nélkül, vagy a fület anélkül, hogy

tudnánk a hangtant?’,- írta. Úgy tekintette a tömegvonzási erőt, hogy Isten ezt használva rendezi az anyagi részecskék világát. Mivel a tömegvonzás léte nem következik az anyag mechanikai tulajdonságaiból, ‘mechanikafölötti‘, Isten világot vezérlő eszköze Olyan az erők működése a világ számára, mint a lélegzés az élő számára, szabályos és rendszeres, ez tartja működésben a világot. Newton másik, Istenhez kötődő alapfogalma az ún. abszolút tér és abszolút idő Isten örök, mindig is létezett és mindig is ugyanúgy létezni fog, nincs és nem lehet különbség az idő telésében. Isten mindenütt 56 ott van, jelenlévő a tér bármely részében. Ezért a tér végtelen és az idő örök Méterrúdak hossza és az időtartamok mindenütt ugyanakkorák. Továbbá Newton még abban is hitt, hogy Isten néha közvetlenül is belenyúl a természetbe, és rendbe hozza azt. Égi jelenségek állandóságát azzal

magyarázta, hogy Isten időszakonként eltünteti a rendet megbolygató tényezőket Különben a világ a tömegvonzás hatására összeomlana Emiatt Newtont igen heves támadások érték és Laplace megmutatta, hogy ekkor sincs szükség arra, hogy Isten belenyúljon a világba. Newton követőinek többsége szakított azzal a felfogással, hogy az erők Isten tevékenységének eszközei. ’Világiasították’ az erőket is, akárcsak a részecskék létezését és az erők létét is az anyag belső tulajdonságaként fogták fel. Így önállósítva az anyagot és erőket a Newton által bevezetett erőfogalom azt az anyagelvűséget erősítette, amit Newton maga elvetett. Így alakult ki a newtoninak nevezett világkép, amely a világot gépezetnek tekinti. Ebben vallásos megfontolások már alig játszottak szerepet Deizmus. Látva a tudomány hatalmas sikereit, egyes hittudósok arra gondoltak, Isten létét, a hit mélyebb megalapozása szándékával,

úgymond matematikai pontosságú bizonyítékokkal kellene alátámasztani. De a tudományos jellegű gondolkodás nem várt, nem kívánt eredményekre vezetett, és végeredményben súlyosan rongálta az egyházi gondolkodás tekintélyét. Kiindulva a tudományos eredményekből, megpróbálták elképzelni, milyen lehet a világ egésze, mihez lehetne hasonlítani Isten munkálkodását. Newtoni mechanikájának sikerei nyomán a világ egészét mint gépezetet fogták fel. Tekintve a matematikai megközelítés sikerét, a számítások pontosságát, megbízhatóságát tekintve nem lehet csodálkozni azon, hogy a világegyetemet óraműhöz hasonlították Bolygók, csillagok valóban lenyűgöző pontossággal követték a kiszámított pályákat, a newtoni mechanika törvényei megdöbbentően jól írták le az egyes természeti jelenségeket. Meglehetősen visszás eredményekre vezetett a gépezetként működő, Isten által alkotott világ eszméje. Egy ilyen

világnak tökéletesnek kell lennie, merthogy az Alkotó hibátlan és tévedhetetlen. Ismert volt, egy óra minél tökéletesebb, annál ritkábban kell azt felhúzni. Minél jobban van megszerkesztve valami, annál ritkábban szorul tervezője, építője segítségére. Tehát mivel a világ egésze Isten alkotása, és Isten tökéletes, ebből következik, hogy Istennek nem kell jelen lennie a világban. Megy a gépezet magától is, akár évmilliókon át, beavatkozás nélkül, gondoljunk Madách Imre művének, Az ember tragédiájának kezdősoraira. Ez a gondolatmenet a felvilágosodás korában vált népszerűvé E nézetet, miszerint Isten teremtette a világot, de nincs benne jelen, deizmusnak nevezik. Isten ebben a világban csak nyugalmazott mérnök. Vagy ahogy egy másik kép mutatja, csupán lapozgatja a világ történetének előre megírt forgatókönyvét Deista nézetek képviselői, mint Voltaire is, szükségtelen, felesleges intézményeként

támadták az egyházat. Voltaire különösen a katolikus egyház szerepét kérdőjelezte meg Ha Isten nincs jelen a világban, nem befolyásolja a világ folyását, mi szükség van olyan intézményre, amely közvetít ember és Isten között? Emiatt a létében is megkérdőjelezett egyház tekintélye megrendült. Anyagmegmaradás és istentagadás. Ugyan a deisták, köztük Voltaire szerint Isten nincs jelen a világban, de Istent, mint a világ Teremtőjét elfogadták Viszont a tudomány fejlődése olyan kérdéseket vetett fel, amelyeknek megválaszolása az istentagadásra egyébként is hajlamos elméket Isten létének elvetésére vezették. Amikor a vegytanban felfedezték az anyagmegmaradás törvényét, azt a tudományra hivatkozó anyagelvű bölcselet általánosította a világmindenség egészére. Kimondták, az anyag nem vész el, csak átalakul. Newton tömegvonzási elméletét a világ egészére alkalmazva az adódik, hogy a világ végtelen,

csillagokkal egyenletesen kitöltött tér. Ezeknek alapján az anyagi világot mint térben és időben végtelennek fogadták el Ez ellentmondott annak, hogy a világot Isten az alaktalan semmiből teremtette Ezzel a bölcselők ezzel úgymond tudományos alapon vetették el Isten létezését, váltak istentagadóvá. ’Hézagok’ istene. Fokozatosan csökkent a vallás számára fenntartott terület Egyre több dolgot magyarázott meg a diadalmasan fejlődő természettudomány és a vallásos érvelés a felfoghatatlannak, megért57 hetetlennek tűnő jelenségek, fogalmak területére szorult vissza. Egyre csak tartott a hátrálás és úgy tűnt, az Istenre való hivatkozás mindig csak a még meg nem értett, a tudomány által egyelőre csak részben ismert területekre, a ’hézagokra’ szorítkozik. Fokozatosan hanyatlott a hézagok istenére szorított istentan népszerűsége Különösen a 19 század második felében, amikor a természettudomány a

legnagyobb hézagnak számító kérdésben, az élet keletkezésének és fejlődésének kérdésében komolyabb eredményt ért el. Élettudományok. Természettudományos forradalom kezdetben a természettan és a csillagászat területén zajlott. Hosszabb időn át mint az orvoslás része létezett az élőlénytan (biológia) Csak a 18-19 században jelentkeztek az élet tudományát alakító erőteljesebb változások Ugyanannak a három eszmekörnek a küzdelme határozta meg az élőlénytan létrejöttét, mint a természettan és a csillagászat fejlődését is: az arisztotelészi, az újplatonikus és a gépszerű világot feltételező irányzatok egymásnak feszülése. Bár a természettanban és csillagászatban visszaszorult arisztotelészi felfogás, miszerint a beépített célok felé törekvés határozza meg a fejlődést, az élőlénytanban elfogadhatónak látszott. Ez nem csoda, hiszen az arisztotelészi tudomány élőlénytani alapozottságú

volt. Boncoló orvosok elcsodálkoztak azon, mennyire tökéletes, szándéknak megfelelően felépült szervezetek például a szem és a fül. Az újplatonikus felfogás hívei életjelenségek mögött életerőket, a természetben létező, szellemi jellegűnek felfogható, működő tevékeny erőket kerestek. Ezek a romantikusnak nevezett biológusok vetették fel az fejlődés gondolatát. Eszerint létezik rejtett belső erő, amely az élővilágot egyre magasabb rendűvé teszi, újabb és újabb, fejlettebb lények megjelenéséhez vezet. E hajtóerő mozgatója a platóni eszmékhez hasonló fogalom, az őskép. Ősképek sorozata jelöli ki a fejlődés irányát, ezek vezérlik annak menetét Descartes vezette be az élőlénytanba a gépszerű gondolkodást. Eszerint az élő szervezet gép, mely a természettan törvényeinek engedelmeskedik. Eszerint gondolkodók eleinte az élő szervezet testi mozgásait, mint az izmok működését, és a

szemet, mint fénytani rendszert tanulmányozták. Később a vegyi folyamatok milyenségét vizsgálták. Számukra az élővilág rendje visszavezethető természettani törvényekre Darwini törzsfejlődéstan. Darwin munkássága a gépszerű felfogáshoz kötődik Bár sokan törekedtek tervszerűséggel és szándékossággal, a másik két felfogás jellemzőivel házasítani, ez nem járhat sikerrel. Teljességgel anyagelvű a természetes kiválasztódás darwini leírása, nincs szükség a fenti elvekre. Kiindulásképpen az arisztotelészi felfogás rámutat, mennyire jól alkalmazkodik az élőlény a környezetéhez. E csodálatraméltó illeszkedések mögött Arisztotelész szerint szándékosság van, a skolasztikán belül az isteni értelem tervezése. Darwin átvette az alkalmazkodás fogalmát és azt mással, a természetes kiválasztódással magyarázza. Darwin határozottan elutasította, hogy a természetes kiválasztódás valamely isteni terv

része lehetne. Ha minden egyes megjelenő változat előre meghatározott módon valamilyen óhajnak engedelmeskedve jönne létre, akkor nincs szükség természetes kiválasztódásra Éppen az a természetes kiválasztódás jellegzetessége, hogy nem tervezett véletlen változások úgy jelennek meg, mintha tervezettek lennének. Tervezett és szándékos helyét a környezethez való alkalmazkodás fogalma veszi át Ami nem tud jól alkalmazkodni, az eltűnik. Olyanként lép fel a természetes kiválasztás elve, hogy a teljesen gépies anyagi rendszeren belül mindent magyaráz és feleslegessé teszi az egyéb értelmezési lehetőséget. Darwin átvette a romantikus biológusoktól a fejlődés fogalmát, de más magyarázatot adott rá. Ahelyett, hogy az fejlődést vezérlő ősképekről beszélnénk, inkább a közös ősre kell figyelnünk. Közös ős történelmileg létező, míg az őskép elképzelt fogalom, amelyre nincs szükség Darwin végül is

nem egyszerűen cáfolta az egyéb elméleteket, hanem feleslegesnek nyilvánította őket, a tudomány határain kívül szorítva azokat. Ezzel a darwini elmélet az istentagadás további erősödését vonta maga után Eszerint az ember nem a teremtés koronája, hanem csak a legértelmesebb állat. Míg a világ térbeli és időbeli végtelenségére vonatkozó érvek, mivel eléggé tudományosan hangzó, elvont megfontolások voltak, az egyszerű emberek vallásos gondolkodását nem zavarták meg túlságosan. De a darwini törzsfejlődés elmélete körül kirobbant összecsapás a biológusok és egyházi személyek között annál rombolóbb volt. Érthető módon az anyagelvű bölcselet az ember teremtésének cáfolataként értelmezte 58 a darwini elméletet, mondván, az ember majomősből fejlődött ki és így szó sem lehet arról, hogy a Szentírás teremtéstörténet igaz lehetne. Eközben az egyház képviselői a törzsfejlődés tudományos

értékét vonták kétségbe. Európában és az Egyesült Államokban egyaránt a közoktatási rendszerben tanított élőlénytan és a gyermekeknek tanított egyházi hittan ellentmondtak egymásnak. Vesztes az egyház lett, a tudomány gyümölcseit egyre jobban élvező fejlett társadalmak polgárai elfordultak az egyházaktól. A gépszerű felfogás kiteljesedése a 20. század elejére A tudományos gondolkodás meghatározójává az anyagelvűség, annak is a gépszerű szemlélete vált. Eszerint az anyag részecskékből áll E részecskék közül a legegyszerűbbek az anyag elemi építőkövei. Mint ilyennek, tömeggel rendelkező, szerkezet nélküli, pontszerűnek vehetők, változatlan, változtathatatlan, örökké létezőnek tekintendők. Nyugalomban vannak, vagy mozognak, egymással kölcsönhatni képes részecskék. A világ folyamatait az állandónak tekintett részecskék egymással való kölcsönhatása magyarázza. Eszerint a természetben

minden hatás úgy terjed, hogy anyagi részecskék vonzzák vagy taszítják egymást. Világos kapcsolat van az ok és az okozat között, az anyag szigorúan meghatározott matematikai törvények szerint változik, viselkedik. Teljesen meghatározott rendben követik egymást a világ eseményei. Világunk menete, így a jövője is rögzített Rendkívül sikeres volt az anyagelvűség és a világegyetemet gépezetként kezelő szemlélet, alkalmas keretet nyújtott tudományágak fejlődéséhez. Ezért érthető, hogy annyira ragaszkodtak hozzá, és sok tudományág esetén ma is meghatározó módon használják Akkor is, ha ott nem igazán alkalmazható 6. A természettudomány módszerei és fejlődése Míg az egyes vallások különböző módokon értelmezhetik a világot, addig a természettudományos leírás egyértelmű. Szó sem lehet arról, hogy különböző egyének egy adott természettörvényen mást és mást érthessenek Newton három törvénye

mindenütt ugyanazt jelenti, nem lehet az erő fogalma más Európában, mint Amerikában. Egységes a természettudomány, nincs külön magyar vagy német módon tárgyalt természettan, mert természettan, azaz fizika csak egy van Aki természettudós, mind ugyanolyan rendszer szerint gondolkodik. Származásuktól, koruktól, neveltetésüktől függetlenül nagyon jól megértik egymást Összefüggő egészet alkot a világ, ezt az ember már a kezdetektől fogva felismerte. Ezért józan volt az a feltevés, hogy a világot valamilyen mindent átfogó rendező elvet feltárva lehet megérteni. De a természet megismerésének történetét tanulmányozva azt tapasztalhatjuk, hogy azok a törekvések, amelyek egyszerre a világ egészét szándékoztak megragadni, nem vezettek eredményre. Nem lehet a világ rendjét ’mindent vagy semmit’ alapon megérteni. Bár a világ dolgait az egészet tekintve számtalan kapcsolat fűzi egybe, mégis előfordulhat az, hogy egyes

jelenségek a többitől elkülöníthetők és úgy vizsgálhatók. Azaz lehetséges, hogy valamit úgy vizsgálhassunk, hogy az összes többiről semmit sem tudunk. Az, hogy a természet így vizsgálható és leírható, megdöbbentően érdekes. Einstein ezt úgy fejezte ki, hogy a világnak az a legérthetetlenebb tulajdonsága, hogy felfogható, megérthető. Elsősorban az jellemzi a tudomány nyelvét, a tudományos érvelést, hogy a tudomány nem akar egyszerre mindent megmagyarázni. Nem tör rögtön a tökéletes megértésre, nem akarja egyből megragadni a világ egészét. Arra sem törekszik, hogy a világ valamilyen kisebb részét tökéletesen, a maga egyediségében le tudja írni Például a Holdat vizsgálva, nem szándékszik megmagyarázni a Holdat teljes egészében, annak a világra, emberiségre gyakorolt hatását. Nem akarja megragadni mondjuk, a "holdság" lényegét Megelégszik azzal, hogy le tudja írni a Hold Föld körüli

mozgását, a Hold tengely körüli forgását, a holdkőzeteket, stb. Megkeresi azokat az egyértelműen megadható tulajdonságokat, amelyek jól leírhatók, meghatározhatók, mérhetők és csak ezekkel foglalkozik Ezeknek összefüggéseit tárja fel a tudomány Nyelve a matematika, ennek segítségével hozzák egymással kapcsolatba a különböző tulajdonságokat. Például összefüggéseket fogalmazunk meg az út, idő és a sebesség, vagy a gáz nyomása, hőmérséklete és térfogata között. 59 6.1 Tudományos módszer Megfigyelés, kísérletezés a tudományos módszer alapjai. Egyrészt meg tudjuk figyelni a természet jelenségeit, leírhatjuk azokat Ha jobban meg akarjuk érteni a jelenség lényegét, a környezet bonyolultsága zavaró tényező lehet. Ezért hogy jobban megértsük, mi hogyan történik, kísérleteznünk is kell Azaz mesterségesen olyan környezetet teremtünk a jelenség tanulmányozásához, hogy minél kevesebb legyen a

zavaró tényező, más jelenségek hatásai ne befolyásolják a vizsgálatokat, ne fedhessék el a tanulmányozni kívánt jelenséget. A kísérlet maga a mesterséges környezetben végzett megfigyelés Megtervezése, véghezvitele gyakran igen komoly feladatot jelent és a kísérleti berendezés sokszor egészen más jellegű rendszereket alkot, mint amiket a természetben találhatunk. Alapvető szempont, hogy kísérletezésnél a megfigyelő léte, a megfigyelés ténye ne befolyásolja a kísérlet kimenetelét. Ez, ha az élettelen természetet vizsgáljuk, vagy alacsonyabb rendű élőkkel kísérletezünk, nem okoz gondot. Magától értetődően a Hold viselkedését nem zavarja ha a csillagászok figyelik, a kémcsőben zajló folyamatok sem függnek a megfigyelőtől és az alacsonyabbrendű élőket sem befolyásolja a megfigyelés ténye. Viszont az ember viselkedése nagyon erősen függhet attól, hogy kísérleteznek-e vele. Gyógyszerek hatásának

vizsgálatakor nemhogy a betegek, hanem még a kezelést végző helyi orvosnak sem szabad tudnia, melyik beteg kapott valódi hatóanyagot tartalmazó gyógyszert és melyik ahhoz külsődlegesen teljesen hasonló, ugyanolyan ízű, stb, ám hatóanyag nélküli gyógyszer utánzatot. Csak a távoli helyen lévő valaki tudhatja csak, mely sorszámú üvegek tartalmaztak hatóanyagot, és melyek nem. Nem lehet a hagyományos módon kísérletezni élőközösségekkel sem. Még nagyobbak a nehézségek a lélektani kísérleteknél Ha a kísérletben résztvevők tudják, milyen jellegű kísérletben vesznek részt, értékelhetetlenné teszi az eredményt Ez az emberekkel való kísérletezést, azoknak értelmezését igen megnehezíti. Feladata a tudósnak, ismerje fel a vizsgált rendszert jellemző tulajdonságokat és tárja fel a mennyiségek közötti kapcsolatokat. Ez általában nem egyszerű Nem könnyű megtalálni, mik egy jelenségnek a leglényegesebb

tulajdonságai, mi az, ami egy rendszert igazából jellemez. Nagyon sokszor a rendszer áttekinthetetlen módon, első közelítésben azt is mondhatnánk, összevissza, szabálytalanul viselkedik. Modellek és törvények. Észleléseit a tudós meg akarja magyarázni Rendszerezve a megfigyeléseket feltárja, melyek a jelenséget megszabó alapvető összefüggések. Egyáltalán nem könnyű a megfigyelések értelmezése, nem gépiesen végezhető feladat. Ehhez először is ki kell találni, mi az, ami igazán fontos a jelenség megértéséhez és mi az, aminek a jelenlététől, hatásától el lehet tekinteni. Ha sikerül ilyen leegyszerűsített, a jelenség lényegét megragadó leírást, modellt készíteni, akkor bár sokmindent elhanyagoltunk, számos dologtól eltekintettünk, mégis elég nagy biztonsággal és pontossággal sikerül megmagyarázni, mi hogyan történik. Segít a modell abban is, miként tervezzük meg a kísérletet, mire figyeljünk jobban,

minek a kizárásáról, vagy legalábbis zavaró hatásának a csökkentéséről kell gondoskodnunk. Kísérletezés és a modellek kidolgozása, finomítása egymást kölcsönösen serkentő, tökéletesítő folyamatot képez. Modellek segítségével meg tudjuk fogalmazni, milyen törvényszerűségek állhatnak egy-egy jelenség, jelenségek csoportja mögött. Meghatározó eszköz a törvények megfogalmazásához a matematika Joggal ragaszkodik ahhoz a természettudomány, hogy a törvényeket matematikai úton fogalmazzuk meg. A tudós gondolkodási módszerei. Eredeti, a valóban új tudományos eredményhez vezető első lépés a következő. Felfigyel a tudós a természetben valamire, ami eddig elkerülte mások figyelmét Vagy ami gyakoribb, ugyan észrevette azt korábban más is, de nem tulajdonított neki jelentőséget. Talán az első lépés, a felismerés a legnehezebb, rájönni arra, hogy a világban van valami, ami eddig nem tűnt fel senkinek. Új

felismeréséhez bölcs gondolkodás kell. Egyrészt nagyon sokat kell ahhoz tudni, hogy úgymond ne fedezzük fel a spanyolviaszt, azaz azt, amit más már rég felismert. Továbbá a nagy tudáson kívül a bölcsesség másik alapfeltétele, a jó képzelőerő is szükséges ahhoz, hogy megláthassuk az eddig ismeretlent. 60 Jó példa a felfedezésre a röntgensugárzás felismerése. Röntgen a katódsugárcsővel dolgozva fedezte fel a röntgensugarakat. Ezzel a műszerrel akkoriban számos egyetemen dolgoztak és többen is észleltek olyan jelenségeket, amelyeket utólag egyértelműen a röntgensugaraknak lehet tulajdonítani. Például többen is észrevették, hogy a kisülési csövek környezetében lévő fiókokban, szekrényekben tartott, gondosan csomagolt, elzárt fényképezőlemezek idővel megsötétednek. Amikor az egyik kutatóval a laboránsa közölte, hogy mindig pont azok a fényképezőlemezek mennek tönkre, amelyeket a katódsugárcső

környékén raktároznak, a tudós közölte, hogy akkor ezentúl ne tartsa a fényképezőlemezeket a cső közelében. Röntgen észrevette, hogy a fluoreszkáló anyaggal bevont ernyő, ami véletlenül a cső közelében volt, világítani kezdett, amikor a csövet bekapcsolta. Röntgen felfigyelt a tervezett kutatásától eltérő jellegű jelenségre és elkezdett rajta gondolkodni. Az új felismerését a modell készítése követi. Lényegesnek lényegtelentől való elválasztásához a fő eszköz a bölcs mérlegelés. Rá kell tudni hibázni arra, mi az igazán fontos és mi az, ami lényegtelen Modellkészítéshez is nagyon sokat kell tudni és a képzelőerő valamint az okszerű gondolkodás megfelelő aránya szükséges ahhoz, hogy ne ragadhassunk le a lényegtelen részeknél. Ki tudjunk jönni a zsákutcákból és az egyébként okos gondolataink ne ugyanazokon a körkörös pályákon futkározzanak. Röntgen miután észlelte a jelenséget, azt a

modellt állította fel, hogy a katódsugárcsőből egy addig ismeretlen sugárzás indul ki. Ez át tud hatolni a katódsugárcső üvegfalán és a vastag fekete papír csomagolóanyagokon is Modell felállítását kísérletekkel való ellenőrzése követi. Röntgen odatette a kezét a cső és az ernyő közé és észrevette, az ernyőn kirajzolódnak ujjának csontjai. Ebből megtudta, hogy az ismeretlen sugárzás még a test lágy részein is áthatol. Ezután különböző tárgyakat rakott a cső és az ernyő közé, ezeroldalas könyvet, 2-3 cm vastag fenyődeszkát és a sugarak azon is áthatoltak. Rendszeres kísérletezés után hamar feltárta az új sugárzás jellemzőit. Látható, kísérletezéshez is kell az ötleteket szállító bölcsesség, de itt már az értékelő szigorú okos gondolkodás a meghatározó. Okszerűen gondolkodva kell a kísérletet tervezni és értelmezni Már létező modell ellenőrzéséhez, finomításához is

főleg okos gondolkodás szükséges. Új, eredeti megfigyelésre, felismerésre csak nagyon kevés tudós képes. Hasonlóan, az alapvető modellek felállítása is igen kevés tudósnak sikerül Túlnyomórészt a tudósok tevékenysége kísérletezésre, kísérletek és a modellek bővítésére, finomítására valamint a modellekkel való számolásra fordítódik. Ezekhez elegendő az okos gondolkodás is Éppen ezért a közvélemény a tudós gondolkodását az okossággal azonosítja. Bár a tudósokat számuk szerint tekintve ez így igaz, de ne feledjük, a legnagyobb tudósok, akik tényleg felfedezéseket tettek, eredeti új meggondolásokkal álltak elő, nemcsak okosak, hanem annál jóval többek, bölcsek is voltak. A tudományos kutatás emberi tényezőiről. Nagyon hatékony a tudomány, a tudományos módszer Tudjuk, mennyire sikeres. Egy vonására azért még külön is fel kell hívnunk a figyelmet Ez a tudomány tisztessége, becsületessége.

Mindent, amit elfogad, csak nagyon komoly bírálat után teszi Vannak csaló tudósok, meg olyanok, akik saját elképzeléseiket délibábként hajszolva csak annak igazolására összpontosítanak, miközben másra alig figyelnek. De a tudományos közvélemény felügyelő hatása viszont nagyon erős, ezt is legyőzi. Mindennapos az, hogy egy tudós kijelenti, hogy amin addig dolgozott, az nem volt az igazi, és a másik tudós jobban csinálta. Ezért ezután ő is a másik eljárását használja majd Ilyen a közéletben, vallással kapcsolatos vitákban nem vagy nagyon-nagyon ritkán fordul elő. Nincs megcáfolhatatlan tekintély. Ha egy nagy ember valaha ezt mondta, nem számít perdöntő érvnek Minél újabb dolgot sikerül felfedezni, korábban mennél szilárdabbnak hitt ismeretet sikerül megkérdőjelezni, a tudós annál sikeresebb Ezért az élen járó kutató nem vádolható maradisággal, az új iránti érzéktelenséggel, vaskalapossággal.

Létszükséglet és nem szégyen a tudós számára tudományos elképzeléseinek állandó felülvizsgálata De a tudományos igazság felismerése nemegyszer hosszabb időbe telik Egy adott területen dolgozók huzamosan is képesek ragaszkodni fogalmaikhoz, eredményeikhez, és csak akkor szakítanak a túlhaladott nézetekkel, amikor azok képtelensége cáfolhatatlanná válik. Időről-időre megesik, még a kísérletező tudósokkal is, hogy kimutatnak olyan dolgokat, amelyek nem is léteznek. De a ’felfedezés’ annyira tetszetősnek tűnik, hogy sokan mások is látni vélik azt, ami nincs 61 ott. Jó példa erre a Mars csatornáinak esete 1877-ben közölték először, hogy a Mars felületén csatornák láthatók. E ’felfedezés’ mögött az a várakozás állt, hogy van a Marson élet, léteznek marslakók Rögtön megszületett a megfelelő magyarázat is, miszerint a sarkoktól az egyenlítő felé húzódó csatornák a sarkvidék jegének

olvadásából származó vizet szállítják a sivatagosabb vidékek felé, hogy a gabonaföldeket öntözhessék. Igaz, a közben épülő nagyobb felbontású távcsövekkel nem észleltek csatornákat, de mégis, csaknem egy évszázadon át számos csillagász erősítette meg ezeket az észleléseket, vélte látni a csatornákat. Sőt térképkönyvek is jelentek meg a Mars csatornahálózatáról. Amikor a Mariner-4 űrhajó az első részletesebb Mars felvételeket elkészítette, azon semmilyen csatorna nem látszott, nyomaik sem voltak észlelhetők Csak akkor vetették el véglegesen a feltételezést. Megtörténik az is, hogy a tudósok közössége a létezőt nem hajlandó tudomásul venni. Elképzelhetelennek tartották, hogy az égből kövek essenek és hosszú ideig visszautasították a hullócsillagokra vonatkozó észleléseket. Egy igencsak látványos csillaghullást és annak talajba csapódott köveit észlelve a tudományos közvélemény nagyon

gyorsan elfogadta a jelenség létezését. Lélektani eredetű a tudományos munkák hibáinak leggyakoribb oka. Meglehetősen hosszú és fáradtságos a kísérletező és a számolásokat végező tudósok munkája Nem csupán a kísérletek, számolások elvégzése az, ami időigényes és nehéz munka Hanem ami még igazán súlyos feladat, az a kapott eredmények ellenőrzése. Ugyanis a kutató mindig vár valamiféle eredményre, már kezdetben körvonalazódik előtte, minek kell majd kijönnie. Ilyen támpontokat nyújt a kísérletező számára, mit láttak már korábban mások, mit jósol meg az adott mérésre az elmélet. Elméleti kutató is vár valamiféle végeredményt, hasonló szempontok alapján Ezek az előzetes várakozások szinte valamennyi tudományos munkát, annak ellenőrzését, értékelését befolyásolják, rosszabb esetben meg is határozzák. Ha ugyanis a várt, vagy ahhoz hasonló eredményt kap a kutató, hajlamos a munkát lezárni,

az eredményeket nyilvánosságra hozni Ha nem jön ki a várt eredmény, nekilát a tüzetesebb elemzésnek, hibakeresésnek és általában talál is hibákat. De munkájának ellenőrzését gyakran csak addig folytatja, amíg el nem jut a várt, illetve a várthoz hasonló eredményekhez. Ennek a következménye az, hogy a szakirodalomban megjelent munkák között igen jelentős részében kétes értékű és sokszor kifejezetten hibás eredmények is találhatók. A tudományos nyelv mint korlát. Amint a fentiek is szemléltetik, a tudományos nyelv létezése egyúttal korlátokat is jelent a kutató számára. Ezek a korlátok az esetek többségében nem jelentenek örök, áthághatatlan akadályokat, de a tudományos álláspont értékelésekor figyelembe kell venni létezésüket Korlát az, hogy a tudomány nem tesz fel olyan kérdéseket, amelyeket a maga nyelvén nem tud megfelelően megfogalmazni, vagy ha a kérdés annyira nehéz, hogy a válaszadás

reménytelennek tűnik. Ezzel a tudományos nyelv használata behatárolja a kérdések milyenségét és a lehetséges válaszokat is. Ezeket a szempontokat a természettudomány és a vallás kapcsolatát részletesebben vizsgálva még elemezni fogjuk. Ahogy egy tudományterület előrehalad, szembe kell nézni azzal, hogy a létező tudományos nyelv, az adott terület fogalomrendszere, a módszerek, általánosan elfogadott felismerések egy idő után elégtelennek bizonyulnak. Szükségessé válik a tudományos nyelv, a fogalomrendszer gyökeres megújítása Egy tudományterület fejlődésének menetét Thomas Kuhn leírásával szemléltetjük. 6.2 A tudomány fejlődéséről Thomas Kuhn, a 20. század tudománybölcseletének egyik legismertebb képviselője eredetileg elméleti fizikus volt Azzal a kérdéssel kezdett foglalkozni, mi állt a Galilei és Newton nevével fémjelzett tudományos forradalom hátterében, mennyire támaszkodtak a korszak

meghatározó személyiségei korábbi ismeretekre. Kuhn ekkor ismerte fel, hogy a tudomány fejlődése nem egyenletesen bővülő, egyirányú folyamat. Nem mondhatjuk, ismereteink az idővel arányosan egyenletesen növekednek, és hogy az új felfedezések mozgatóit egyértelműen csak a tudományon belül kellene keresni. Akkor tudjuk történeti hűséggel követni a tudomány fejlődését, ha figyelembe vesszük az adott kor gondolkodását, világképét is. 62 Thomas Kuhn szerint a tudomány fejlődése nem egyszerűen az új felfedezések sorozata, hanem mindenek felett az új szemlélet, az újfajta gondolkodásmód megjelenésének a következménye. Kuhn rendszere szerint a tudomány folyamatként értelmezhető és fejlődésében jól elkülöníthető szakaszok jelennek meg. A tudományterület alaprendszere. Kuhn tudományelméletének alapvető eszköze az alaprendszer, idegen szóval a paradigma fogalma Valamely tudományág helyzetét

alaprendszerének ismertetésével szemléltethetjük Egy tudományág alaprendszere nem egyszerűen az uralkodó, elfogadott elméletet jelöli Annál többet, a gondolkodás rendszerező elvét határozza meg. Arról a keretről van szó, amelyen belül a tudományos kérdéseket felvetik, a válaszokat feldolgozzák Egyáltalán, az alaprendszer dönti el, mit láthat meg a kutató a világból, mit kérdezhet, miképpen válaszolhat. Például az ókori és középkori csillagászat alaprendszere Ptolemaiosz földközéppontú leírása. Eszerint a Föld a világ közepe, valamennyi égi jelenséget és mozgást a Földhöz viszonyítva írtak le. Mivel a kört tartották a legtökéletesebb alakzatnak, a bolygók pályáját a Föld körüli körpályaként, illetve körökkel leírható pályaként fogták fel. Mindent ebben a keretben kérdeztek, a válaszokat így értelmezték Ez a leírás nagyon sikeres volt, másfél évezreden át szolgált a csillagászat általánosan

elfogadott módszereként. Másik, mai példa az alaprendszer fogalmára a törzsfejlődés, amely a mai élőlénytan rendszerező elvéül szolgál. Valamennyi felvetett kérdés az törzsfejlődéshez kötődő nyelvezetet, fogalmakat használja és a kísérletek eredményeit is a törzsfejlődés elméletén belül értelmezik. Hasonló példa az ősrobbanás Csillagászok, űrkutatók, valamennyi égi jelenségekkel foglalkozó tudományág, sőt a nagyenergiájú részecskékkel foglalkozó természettan is az ősrobbanás adta leírást tekinti alaprendszernek. Körülbelül negyven éve vált az ősrobbanás adta leírás általánosan elfogadottá. Azóta minden munkát ez határoz meg Kísérleti munkák az ősrobbanás lezajlása által felvetett kérdésekre keresik a választ és bár vannak izgalmas, mindeddig meg nem válaszolt kérdések, általánosnak mondható a bizalom, mellyel az ősrobbanás elméletét kezelik. Szokványos tudomány, tudományos

forradalom. Amikor az alaprendszer általánosan elfogadott a tudomány fejlődésének nyugodtabb, hosszabb szakaszában vagyunk Ekkor beszélhetünk szokványos tudományról Tudósok az érvényben lévő alaprendszer szerint dolgoznak Gyűjtik az adatokat, összevetik azokat a alaprendszernek megfelelő leírással, az ilyen számítások által szolgáltatott elméleti eredményekkel Egyre pontosabb, összetettebb kísérleteket végeznek és bonyolulódnak a végzett számítások is. Ekkor a tudomány fejlődése rendezett mederben folyik, születnek fontos felfedezések, mondhatni menetrendszerűen követhetik egymást. Hosszabb, unalmasabb időszaknak tekinthető a tudományos fejlődés ezen szakasza Ahogyan egyre pontosabb méréseket végeznek, előfordul, hogy az alaprendszeren belül értelmezhetetlen adatokhoz jutnak. Például a bolygók mozgásának adatait pontosabban mérve kiderült, hogy a bolygók pályáit egyre bonyolultabb módon lehet a körökkel

leírni. Ez az egyre áttekinthetetlenebbé váló adathalmaz világosan jelezte, baj van a ptolemaioszi alaprendszerrel Hasonlóképpen a száz évvel ezelőtti mérések, amelyek azt tanúsították, hogy bármilyen sebességgel is mozogjunk a fényforráshoz képest, avagy mozogjon hozzánk képest a fényforrás, a fény sebessége mindenkor állandó, mutatták, baj van a newtoni természettan alaprendszerével. Értelmezhetetlen eredmények lassan válsághoz vezetnek Amíg csak egy kísérlet eredménye nem magyarázható, azt a tudományos világ még nem fogja fel súlyosabb gondnak. Lehet, hogy hibáztak a méréseknél, tévedhettek, rosszul értelmezték az eredményt Ha a kísérletet többen megismételték és megbízhatóan újra a zavaró eredményt kapták, az elméleti értelmezés szükséglete nyilvánvalóvá válik. Ekkor jelennek meg olyan megoldások, amelyek a alaprendszer szellemétől idegenek, áthidaló jellegűek Például a ptolemaioszi rendszerben a

bolygók pályáját körök egyre összetettebb mozgásaival írták le. A 19 század végén a fénysebesség állandónak mért értékeit úgy magyarázták, hogy a mozgó rendszerekben a méterrúdak megrövidülnek Ilyen magyarázatok nyilván ideiglenes jellegűek, hosszabb ideig nem tarthatók fent. Az alaprendszer felváltása akkor következhet be, ha sikerül egy olyan, új keretet találni, amelyen belül régi és új megfigyelések eredményeit egyaránt sikerül megmagyarázni. Továbbá az új elmélet, leírás 63 tud olyan jóslatokat is adni, amelyek segítségével eddig meg nem figyelt jelenségeket is fel lehet fedezni. Ekkor vetik el a régi alaprendszert és fogadják el az újat, ez a tudományos forradalom időszakasza. Ilyen forradalom indult, amikor Kopernikusz rámutatott arra, a bolygók mozgása egyszerűbben leírható, ha a bolygók Nap körüli körpályákon mozognak. Ezt Kepler továbbvitte, megmutatva, hogy a bolygók pályája ellipszissel

írható le, melynek egyik gyújtópontjában a Nap áll. Betetőzésképpen Newton bevezette a tömegvonzást és levezette Kepler három törvényét és megmutatta, földi és égi jelenségeket ugyanúgy lehet leírni. Hasonlóan forradalmi időszak volt a relativitáselmélet megszületése is Einstein speciális relativitáselmélete nemcsak a fénysebesség állandóságát értelmezte, hanem megjósolt számos új, addig meg nem figyelt jelenséget, például a tömeg és energia egyenértékűségét kifejező E = mc2 összefüggést is. A tudomány egészének fejlődése . Kuhn elmélete és a alaprendszer fogalma nagyon hasznos egy adott tudományág helyzetének jellemzéséhez. Helyesen írja le, hogyan alakulhat át egy tudományág az új eredmények hatására, de a tudomány egészének történeti fejlődését Kuhn leírását használva nem tudjuk értelmezni Ugyanis a tudomány egésze nem egyes különálló tudományágak halmaza, a tudomány egészének

fejlődése sem az egyes tudományágak fejlődésének egyszerű összege. Nézzük például a csillagászat fejlődését. Ptolemaioszi földközéppontú leírását a kopernikuszi kép váltotta fel Ahogy a távcsövek fejlődtek, egyre több mindent láttak meg az égbolton, az évszázadok során a csillagászat óriási mennyiségű ismeretet halmozott fel. Lassan a csillagászat kezdett összekapcsolódni más, addig teljesen különállónak vélt tudományágakkal. Így a Nap színképének vizsgálata vezetett a hélium felfedezéséhez, a csillagok energiatermelő folyamatainak megértését a magfizika fejlődése tette lehetővé. Nemrég az ősrobbanás elmélete pedig a világmindenségtan és a részecskefizika összefonódásához vezetett. Igaz, a tudomány fejlődésének egy korai szakasza, ahogy Kuhn leírja, tényleg a tudományágak fejlődésének összege. Egyes, egymástól függetlennek gondolt területeken, mondhatjuk a tudomány különböző

’szigetein’, megszületnek a megfelelő leírások, amelyek alapvetően jól használhatók, helyesek. Ekkor a tudomány egészét tekintve a fejlődés az egyes kis területeken történik. Egyre több kapcsolatot tárnak fel az adott területet jellemző mennyiségek között, a leírás egyre pontosabb és elfogadhatóbb lesz. Ugyanazt az eredményt többféle úton is levezethetik, ez következetesebbé teszi a leírást. Egy idő után, felismerve, hogy az adott területen és valamelyik más, korábban távolinak hitt területen közös érdeklődésre számot tartó kérdések merülnek fel, a kutatás mindkét területen egészen új irányba terelődik. Új kapcsolatok, összefüggések léte mindkét területet alaposan megújíthatja Használva a fenti képet, a szigetek összeérnek, ezzel a tudásunk ugrásszerű fejlődésnek indulhat. Még újabb területek kerülhetnek kölcsönhatásba, a folyamat járványszerűen terjed. Tudásunk annál

megbízhatóbbá, következetesebbé válik, minél több tudományterület szolgáltat bizonyítékot az adott ismeret érvényességéről. Hasonlatképpen képzeljünk el egy hatalmas kirakójátékot, amely az ismeretlen város képét részletek ezreiből állítja össze. Ráadásul nem ismerik a teljes képet sem Többen is nekikezdenek a kép kirakásának, mindenki más-más résznek lát neki. Eleinte a kirakott részek nagyon nehezen növekednek, nehéz a nagy halom darabkából az egyes kisebb területeket összeállítani. Ahogy a szigetek növekszenek, egy idő után előfordul, hogy az egyes területek összeilleszthetőek. Ekkor ismerik fel a játékosok, tulajdonképpen mi micsoda akar lenni. Most a játék felgyorsul, egyre könnyebbé válik Ha az egyes területek nem akarnak összeilleni, akkor az azt jelezheti, hogy valamelyik vagy akár több területen is az alaprendszer nem megfelelő, illetve az ismeretek rendszerezésére egy bizonyos fokig ugyan jól

használható, de nem ragadja meg a mélyebben fekvő lényeget. Ilyenkor csak egy-egy alaprendszerváltás után tisztázódhat a helyzet, ekkor válhat lehetővé, vagy gyorsulhat fel a más tudományterületekhez való kapcsolódás. Azután a robbanásszerű fejlődés azt a felismerést hozhatja magával, hogy a korábban egészen különbözőnek tartott területeket ugyanaz a mélyebb törvényszerűség irányítja. Kezdjük a világot egységében látni. Felismerjük, hogy az ember által ösztönösen összefüggőnek érzett világ valóban rendezett egészet alkot Néhány elven, törvényen alapul minden Ezekhez az alapelvekhez, alaptörvényekhez viszont nem egyből, egy nekifutásra, hanem nagyon hosszú aprómunkával, a részletekkel való bíbelődés 64 után juthatunk el. Mindent egységben látó világkép csak sok évszázados, részleteket feltáró vizsgálatok, kísérletezések, modellek keresése után kezd kirajzolódni előttünk. Iky

módon a világ egységének a természettudomány által való meglátása alapvető ígényünket, a rend és az egység iránti vágyunkat elégíti ki. Alapvető képessége az embernek, hogy az ismereteket rendszerezze, meglelje a közöset, a lényeget, az alapvető okokat. Ember egység és rend iránti vágya az áltudományoknak is természetes jellemzője Ezek is összefüggéseket keresnek mindenhol, csillagképekben állatokat, a piramisok mértanában a világ titkait felfedő rejtett ismereteket, tenyérben életsorsot látnak. De a természettudomány fejlődése azt mutatja, ilyen egyszerűen megfogalmazható módszerekben ne reménykedjünk, az egység felé vezető út sokkal több fáradtságot, ismeretet, munkát követel meg. A természettudományos módszer és a világkép átalakulása. Tanulva az iskolákban, a természettudományos tárgyakkal foglalkozva mindenki megismerheti a megfigyelésen, kísérletezésen, modellezésen, az eredmények alapos

értékelésén alapuló kutatási módszert, és láthatja, ezek mennyire eredményesek. Ezért az igen sikeres természettudományos módszerek lassan átitatták az emberek mindennapjait is. Ezen azt értsük, hogy az egyes döntések meghozatalánál az általános elvek, a bölcsesség és az erkölcsi tanítások egyre jobban háttérbe szorultak. Lassan az vált fő szemponttá, hogy amit teszek, az az adott esetben mire vezet, mennyire eredményes és milyen hatékonyságú. Ennélfogva a természettudományos módszer sikere a társadalomtudományokat is komolyan befolyásolta. Ezért a világ egészét megragadni és megmagyarázni vágyó nagy általános rendszerezések helyét lassan az embert és világát kisebb területeken gondosan elemző tanulmányozás vette át. Érveléseik eredményét szembesítették a mindennapok valóságával és egy rendszer értékének megítélésében egyre fontosabb lett, hogy mennyire alkalmazható, mire használható. Azután a

darwinizmus, amely az élővilág fejlődését az állandó változásokkal, a változatok versengésével, a sikeresebben alkalmazkodó túlélésével és uralkodóvá válásával magyarázta, további alig felmérhetően nagy hatást gyakorolt az amerikai és nyugat-európai gondolkodásra. Ezt az elméletet a szabadversenyes tőkés rendszer, majd az osztályharcon és a fajelméleten alapuló ordas eszmerendszerek alátámasztására is felhasználták Természetesen nem az elmélet hibája, hogy később kik és hogyan hivatkoztak rá, mint ahogyan a keresztyénség eszmerendszere sem tehető felelőssé a boszorkányüldözésekért és a keresztes háborúkért. A természettudományos gondolkodás és az emberi viszonyok. Természettudományos módszernek az emberi kapcsolatokra, gondok megoldására való alkalmazása néha ajánlható, de nagyon gyakran visszás állapotokra vezethet. Erre szemléletes példa lehet a világirodalom egyik remekének elemzése, Szonya

és Raszkolnyikov találkozásának leírása Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényéből. Szonya, az utcalány és Raszkolnyikov, a gyilkos diák, a két nagy bűnös egyaránt elviselhetetlenül gyötrődnek. Raszkolnyikov csodálkozik azon, mi adhat mégis reménységet Szonyának Szonya ekkor János evangéliumából felolvassa Lázár feltámasztásának történetét. Lázárt, aki már negyednapja halott, már szaglik, Jézus életre kelti. Hatalmas erőt ad a két végtelenül szenvedő embernek a történet, mert arra utal, hogy nincs annyira reménytelen állapot, amiből kijutva nem lehetne újrakezdeni az életet. Lázár feltámasztása és magának Jézusnak a feltámadása, a húsvéti történet felmérhetetlen vigaszt és biztatást ad az embernek. Ha mint érző, esendő ember hagyja, hogy a történetek hassanak rá Ha viszont Lázár feltámasztásáról és hasonló jellegű történeteket hallva nem a történet emberi szálait ragadja

meg, hanem tudományos tételek ötlenek fel benne, miszerint a szagló halott semmiképpen sem kelthető életre, a ’tudományosan’ gondolkodó egyén sokat veszít. Nem lesz képes megragadni az élet és a művészetek és a vallás és a természet egésze által nyújtott élményeket és értékeket. Nem látja a sejtektől az embert, a fától az erdőt, a festéktől a képet. Végletesen megszegényíti életét, emberi létezését 65 7. A mai természettudományról Tárgyaltuk, hogy a 20. századba lépve a természettudományos gondolkodást alapvetően a gépszerűen működő világ felfogása jellemezte Ez csaknem a mai napig meghatározza a világról alkotott képünket Eszerint a világmindenség nem más, mint egymással kölcsönhatásban álló részecskék összessége Így az egész egy óriási, cél és tervezés jeleit magán nem viselő gépezet, amelyben ember és emberi értelem lényegtelen, véletlenül felbukkanó, jelentéktelen

tényezők. Korunk alaprendszerek váltásának időszaka Folyamatban van a gépszerűséget tükröző fogalmak újakkal való felváltása. Olyan eredményekre jutottunk a relativitáselméletet, kozmológiát, nemlineáris jelenségeket, kvantummechanikát és az elemi részeket tanulmányozva, amelyeknek már nem sok közük van a gépként működő világhoz. Másként tekintünk az ember, az emberi értelem szerepére is. Ezzel nem azt akarjuk állítani, hogy az a három évszázadon keresztül uralkodó, a világot gépszerűnek feltevő gondolkodás, amely a tudományt annyira naggyá tette, a világ természetének teljes félreértésén alapult volna. Ezt csak akkor mondanánk, ha nem ismernénk a tudományos alaprendszer természetét Egy alaprendszer önmagában sem nem jó, se nem rossz, inkább egy nézőpontot képez. Egy jellemzőjét ragadja meg a valóságnak és annak szemszögéből írja le több vagy kevesebb sikerrel a világot. Annyira sikeres volt

a gépszerű világ eszméje, hogy csaknem általánossá vált a benne való hit és bizalom, hogy a valóságot tükrözi. De ennek a korszaknak már vége Következőkben az alaprendszer váltásának főbb elemeit ismertetjük. 7.1 Relativitáselmélet Mozgások leírásához vonatkoztatási rendszerre van szükségünk. Egy vonatkoztatási rendszerben a térbeli mozgást írjuk le. Máshogyan írjuk le a villamosban mozgó utas mozgását villamoshoz vagy járdaszigethez rögzített vonatkoztatási rendszerekből. Arra vonatkozik a relativitás kifejezés, hogy mindegy, melyik vonatkoztatási rendszert használjuk, mihez viszonyítunk, a mozgástörvények alakja, azaz a mért mennyiségek kapcsolatát megadó matematikai összefüggések azonosak kell, hogy legyenek. Független tér és független idő. Newton vezette be a független, idegen eredetű szóval abszolút, tér és idő fogalmát, lásd a 5.5 szakaszban Mindennapi tapasztalataink tere a független tér, a

világban csak egyetlen tér van és az ugyanolyan mindenütt. Három kiterjedése van és minden, ami ebben a világban létezik, benne helyezkedik el. Bármit is csinálunk, akárhogyan is mozgunk a térben, ha független térben vagyunk, a tárgyak hosszát, magasságát, szélességét mindig is ugyanakkorának mérjük Hasonlóan, a független idő a mindennapos tapasztalat által jellemzett idő, mindentől független létező Mindenki ugyanolyannak érzi szerte a világmindenségben az idő folyását. Egy adott esemény időtartamát, mondjuk egy atomóra rezgésének idejét, ha független az idő, mindenki, mindenhol, mozgásától és bármi mástól függetlenül ugyanakkorának észleli. Speciális relativitáselmélet. Galilei és Newton idejében és utánuk még évszázadokig feltételezték, hogy a tömegvonzási és más lehetséges kölcsönhatások végtelen nagy sebességgel terjednek. Azaz ha egy test helyzete megváltozik, akkor azt a vele

kölcsönhatásban álló másik testre való erőhatásban pillanatszerűen, késedelem nélkül megmutatkozik. De a tapasztalat szerint a természetben nem létezik pillanatszerű kölcsönhatás Ezért a newtoni erőtan pontatlan Ha a kölcsönható testek egyikével valami történik, a másik testen a valóságban ennek hatása csak bizonyos idő elteltével érződik. Csak véges idő elteltével figyelhetők meg a másik testen azok a folyamatok, amelyeket az adott változás idézett elő. Ha a két test távolságát elosztjuk a szóban forgó időtartammal, megkapjuk a kölcsönhatás terjedési sebességét. A természetben a kölcsönhatások terjedésének lehetséges legnagyobb sebessége éppen a fénysebesség. Azt mondja a relativitási elv, hogy a sebesség, mivel benne van a természeti törvények alakjában, minden 66 tehetetlenségi rendszerben azonos nagyságú kell, hogy legyen. Relativitási elv és véges, minden tehetetlenségi rendszerben

azonos kölcsönhatás sebesség egységes tárgyalását a speciális relativitás elmélete adja Itt a speciális szó itt azt jelenti, hogy a tömegvonzási hatásoktól eltekintünk. Einstein szerint a fény sebességének állandósága úgy magyarázható meg, hogy a méterrúd hosszúsága és az időtartam fogalma viszonylagos, azaz függ attól, melyik tehetetlenségi rendszerben mérjük meg őket. Ezzel szakított az független tér és idő fogalmával. Einstein speciális relativitáselmélete szerint mozgó rendszerben lassabban telik az idő. Ezt a hatást a repülőgépen igen pontos órát használó utazó ki is tudja mutatni. Repülőgép fedélzetén lassabban telik az idő Körülrepülve a Földet, a gép fedélzetén lévő óra a földön maradt társához képest 59 nanomásodpercet késett. Pont annyit, mint az adott sebességgel repülő gépre Einstein elmélete jósolt. Ez ugyan nem sok, de minél gyorsabban mozog valami, annál lassabban telik

számára az idő. Erre példa a Föld felszínén megfigyelt, ám kb 20 km magasan keletkezett müonok léte. Bomlékony részecskék a müonok, átlagosan 2, 2 ∗ 10−6 , azaz 2,2 milliomod másodpercig létezhetnek Ha fentről fénysebességhez közeli sebességgel jönnének is lefelé, (sebességük a fénysebességet nem érheti el) akkor a fenti élettartam alatt legfeljebb 660 métert tehetnének meg. Ennek ellenére, befutva a 20 km körüli távolságot, lejutnak hozzánk a talaj szintjére. Ennek az a magyarázata, hogy mialatt a mi óránkon kb. 60 milliomod másodperc telt el, a müon ’saját’ óráján, ami a vele együtt mozgó órát jelenti, eltelt idő ennek csupán 1/30-ad része, 2 milliomod másodperc. Négykiterjedésű tér. Tér és idő úgy viszonylagosak, hogy függnek egymástól Kapcsolatuk matematikai megfogalmazásához érdemes bevezetni az ún. négykiterjedésű téridő fogalmát Ezt Minkowski tér néven is emlegetik.

Háromkiterjedésű (háromdimenziós) tér egy pontja három számmal, x, y, z értékeivel jellemezhető Téridő egy pontjának megadásához négy értéket kell ismernünk, x, y, z értékek mellett szükség van a t idő ismeretére is. Azért, hogy a négykiterjedésű tér tengelyei azonos mértékegységgel rendelkezzenek, a t idő helyett a ct értékét használják, ahol c a fény sebessége. Itt a téridőben a négy érték, ct, x, y, z egyenrangúan kezelhető Azért érdemes így, négykiterjedésű térben dolgoznunk, mert az itteni négykiterjedésű mennyiségek, azoknak hosszai jól használhatóak a természettani leírás számára. Négykiterjedésű téridőben a fénysebesség állandóságának követelménye könnyen tárgyalható. Nem merül ki abban az elmélet, hogy megfogalmazza a fénysebesség állandóságát. Más négykiterjedésű mennyiséget is vizsgál A lendülethez rendelhető negyedik kiterjedés az energia Ebből következik a

tömeg és az energia egyenértékűségét kifejező összefüggés, az E = mc2 képlet is. Általános relativitáselmélet. Einstein általános relativitáselmélete még erősebben átalakította térről, időről alkotott fogalmainkat. Kiindulópontja az, hogy a nehézségi erőtérben szabadon eső rendszerben, mondjuk egy zuhanó felvonóban ugyanolyanok a viszonyok, mint egy tehetetlenségi rendszerben. Zuhanó felvonóban a magára hagyott tárgy ugyanis lebeg, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, ugyanúgy, mint a tehetetlenségi rendszerben magára hagyott tárgy. Emiatt ha zárt helyen tartózkodunk, nem tudjuk megállapítani, tehetetlenségi, avagy szabadon eső rendszerben tartózkodunk-e. Tehetetlenségi és a szabadon eső rendszer a természettani leírás szempontjából egyenértékűek, azaz nem különböztethetőek meg egymástól. Ez az állítás az általános relativitáselmélet alapjául szolgáló egyenértékűségi elv

Használva az egyenértékűségi elvet, a fény a zuhanó felvonóban ugyanúgy egyenes mentén terjed, mint egy tehetetlenségi rendszerben. Emiatt viszont a lenti megfigyelő azt látja, hogy a fény, - esve a felvonóval együtt, mintha a fénynek is lenne tömege, - görbült pálya mentén terjed. De a fénynek nincs tömege Nyilván nem azért látjuk a fény pályáját görbültnek, mert a felvonó ott van Fény tömegvonzási térben görbült pálya mentén mozog. Ez a görbült pálya az általános relativitáselmélet szerint annak a következménye, hogy a tömegek maguk körül megváltoztatják a tér és az idő viselkedését, úgymond görbítik maguk körül a téridőt. Például minél közelebb kerülünk egy nagy tömeghez, annál lassabban telik az idő Ezt már a Földön is észlelhetjük, magasabban az órák gyorsabban járnak. Egy igen érzékeny magfizikai jelenséget, a Mössbauer-effektust kihasználva sikerült megmérni, hogy a 10 méterrel

magasabban lévő helyen az Einstein-féle elmélet által megjósolt módon telik gyorsabban az idő. 67 Einstein relativitáselméletének fogadtatásáról. Einstein relativitáselmélete rámutatott arra, hogy a tér, ahol a fény terjed, az üres tér. Azaz a fénynek, bár hullámként terjed, nincs szüksége közvetítő közegre De a világot gépszerűnek felfogó szemlélet szerint minden hatás közvetítő részek érintkezése, rezgése által terjed. Mivel a fény terjedéséhez nincs szükség ilyen rezgésre képes anyagú közvetítő közegre, a mindent gépszerűnek értelmező szemlélet tarthatatlanná vált. Volt egy másfajta hatása is a relativitás elvének és a nagyközönség gondolkodását ez határozta meg. Akik az elméletet igazán értették, tudták és tudják, Einstein valójában azt fogalmazta meg, hogy léteznek mindenféle vonatkoztatási rendszertől független, alapvető igazságok. Mint a fénysebesség állandósága Igaz,

ezzel együtt abba is bele kellett törődni, hogy az idő és a tér fogalma is viszonylagos. De a kívülállók, nem értve, hogy a relativitás szó ténylegesen mire vonatkozik, azt gondolták, hogy még a természettudományban, amit mindenki a pontosság és megbízhatóság mértékének tarthat, ott is minden viszonylagos. Általánossá vált a ’minden relatív, semmiben sem lehetünk biztosak, mindenben kételkedni kell’ felfogás és a posztmodernnek nevezett, mindenféle leírást, értéket viszonylagosnak tartó bölcseleti irányzat támaszául is szolgált. Einstein végül is annyit tett, hogy a newtoni független teret és független időt elvetette és helyükbe a fénysebesség állandóságát vette alapelvül. Mint tárgyaltuk, Newton független tere és ideje csak feltételezés volt, melynek felvetésekor Newton nem tudományosan vizsgálható, hanem csupán metafizikai, vallási jellegű érveket használt. Einstein Newton függetlenjeit, teret és

időt, anyagi függetlennel, a fénysebességgel helyettesítette. 7.2 Kisvilágtan A kisvilágtan (kvantummechanika) az atom szerkezetének magyarázatára született meg. Rutherford kísérletei meggyőzően bizonyították, hogy az atom tömegének túlnyomó része az atommagban összpontosul De az atom szerkezetének értelmezése nagyon súlyos kérdéseket vetett fel. Ezeket a newtoni természettan és a villamosságtan nem tudta megválaszolni. Csak a hagyományos szemlélettől elszakadó, merőben más alapokra építkező kisvilágtan tudta leírni az atom szerkezetét . El kell fogadni, hogy a világ kicsiben más, mint nagyban. Igen kis méretekben Newton törvényei érvényüket vesztik Molekuláris és atomi méretekben a megszokott, emberléptékű fogalmaink érvénytelenné válnak. Elektronok,atomok és általában az eléggé kicsiny tömegű testek a térben nem pálya mentén mozognak, hanem hullámszerűen viselkednek Szabadon mozgó elektron mint

hullámcsomag terjed. Egy hullámcsomag különböző rezgésszámú hullámokból összetevődött olyan hullámvonulat, amely egy adott időpontban csak egy bizonyos térrészben van jelen, és ez az alakzat a térben mozog. Minél kisebb a hullámcsomag kiterjedése, annál szélesebb az azt összetevő hullámok rezgészámtartománya. Nagyobb tömegű testre a hullámcsomag mérete annyira kicsiny, hogy az már tényleg úgy mozog, mintha pályája lenne, azaz érvényes rá Newton három törvénye. Viszont ha a test annyira kis tömegű, mint az elektron, vagy akár az atom, akkor a hullámcsomag kiterjedése a test méreténél nagyobb és a hullámtermészet jelei felismerhetővé válnak. Nézve a hullámcsomag tulajdonságait, könnyen megkaphatók a nevezetes határozatlansági összefüggések. Ami az elektron helyének bizonytalansága, az éppen az elektront jellemző hullámcsomag mérete Elektron lendületének bizonytalansága a hullámcsomagot összerakó

hullámok rezgésszámtartományának szélességével arányos. Azt mondja a Heisenberg-féle határozatlansági összefüggés, hogy az elektron helybizonytalanságának és lendületbizonytalanságának szorzata nem lehet kisebb mint a Planck-állandó Hullámcsomagot mint olyat nem tudunk megmérni, csak az elektronok helye vagy lendülete mérhető. Hely és a lendület egyidőben mért pontos értékeiről viszont nem beszélhetünk. Elektron helyének és lendületének mért értékeit az ugyanolyan állapotú, azaz ugyanazzal a hullámcsomaggal jellemzett elektron esetén is másnak és másnak kapjuk, ahogyan azt a határozatlansági összefüggés is kimondja. 68 Atomhoz vagy máshogyan kötött elektron viselkedése állóhullámokkal írható le. Így a kvantummechanika alapegyenlete, a Schrödinger-egyenlet hullámokra van felírva Ha nézzük a kicsiny méretek világának jelenségeit, ezek a hullámszerű viselkedés miatt sokkalta gazdagabbak,

összetettebbek, mint amilyeneket a hétköznapi észjárással fel tudunk fogni. 7.3 Elemi részek Sok-sok egymástól különböző tárgy van a természetben. De a sokféleség néhány alapvető részecske különböző módokon való összekapcsolódásával magyarázható Így a tárgyak sajátosságait a tárgy atom-, illetve molekulaszerkezetének tanulmányozásával értelmezhetjük. Molekulák szerkezetét az azt alkotó atomok, atomok tulajdonságait az atomot alkotó atommag és az elektronhéj szabja meg. Kulcskérdése az, hogy miket is tekinthetünk az anyag valóban elemi összetevőinek. Elemi részen az anyag tovább már nem osztható építőkövét értjük Feltételezzük, az elemi részeknek nincs belső szerkezetük, bármilyen kísérletben pontszerűen viselkednek. Kiderült, az atom egyik alkotórésze, az elektron valóban elemi részecskének tekinthető, szerkezet nélküli, pontszerű részecske. További elemi részeket az atommag vizsgálata

során sikerült találni Felfedezték, az atommag pozitív töltésű protonokból és a körülbelül ugyanolyan tömegű, villamosan semleges neutronokból áll. Később a protonokról és neutronokról kiderült, hogy nem tekinthetők elemi részecskéknek Véges térbeli kiterjedéssel rendelkeznek és alkotórészeik vannak. Proton és neutron szerkezetét úgy térképezték fel, hogy nagyon nagy energiájú elektronokkal bombázták éket. Rajtuk áthatoló illetve róluk visszapattanó elektronok viselkedését csak úgy sikerült megérteni, ha feltételezték, hogy a proton és a neutron alkotórészekből, méghozzá három darab részecskéből tevődik össze. Ezeket kvarkoknak nevezték el Villamosan töltöttek a kvarkok Töltésük nagysága tört számmal adható meg, az u kvark töltése a proton töltésének 2/3 része, a d kvark töltése negatív, -1/3 proton töltésnyi. Proton két u és egy d, neutron két d és egy u kvarkból áll. Meg kell

jegyeznünk, kvarkok csak a protonok és neutronok belsejében találhatók meg, szabadon nem fordulhatnak elő. Ezt a tapasztalati tényt a kvarkok egymás közötti kölcsönhatását vizsgálva lehet értelmezni. Körülbelül a hetvenes évekre vált elfogadottá az a nézet, hogy valójában csak kétféle elemi részecske létezik, lepton és kvark. Legismertebb lepton az elektron, a leptonok közé az elektron mellett még a neutrinó tartozik A neutrinót az atommag béta-bomlásában fedezték fel Csaknem nulla tömegű, töltés nélküli, fénysebességgel mozgó részecske. Igen nehéz észrevenni, mert az anyaggal csak nagyon ritkán lép kölcsönhatásba. Egy köbcentiméterben minden pillanatban többszáz neutrinó van jelen, de túlnyomó többségük észrevétlenül megy át az anyagon. Túlnyomó része a világegyetem anyagának elektronból, az ún. elektron-neutrinókból, u és d kvarkokból, illetve a belőlük felépülő protonok és neutronok alkotta

atommagokból áll Rajtuk kivül még további négy kvark, két elektronszerű elemi részecske és a hozzájuk tartozó neutrinók tartoznak az elemi részek közé. Elemi részek még az alapvető kölcsönhatások leírásához szükséges részecskék, ilyen a foton is Legtöbb részecskének, például azoknak, amelyeknek van elektromos töltése, létezik ellenrészecskéje is. Az ellenrészecske tömege megegyezik a megfelelő részecske tömegével, más tulajdonságai is ugyanolyanok, mint a részecskének, csak éppen a villamos töltése és más, hasonló jellemzője ellentétes előjelű Elektron ellenrészecskéje a pozitron, protoné az ellenproton, neutroné az ellenneutron. Ha egymással találkoznak, részecske és ellenrészecske egyaránt megsemmisül A tömegüknek megfelelő mc2 energia sugárzásként távozik Ugyanakkor ha a sugárzás elég nagy energiájú fotonokból áll, a foton energiájának egy részéből egy elektron-pozitron pár keletkezhet.

Ez azt jelenti, nem örök az anyag, tömegek el is tűnhetnek és egyben keletkezhetnek is. Hipp-hopp részecskék, részecskepárok és a tér. Megengedi a kisvilágtan az energiamegmaradás törvényének egy nagyon kis sérülését Ez a sérülés csak korlátozott időtartamra lehetséges, minél nagyobb 69 a sérülés mértéke, annál rövidebb ideig állhat csak fent. Például az energiamegmaradás sérülése azt is megengedi, hogy hirtelen egy m tömeggel rendelkező részecske bukkanjon fel és tűnjön el. Ekkor a sérülés mértéke legalább E = mc2 , mert ehhez még hozzájön a kipattant részecske mozgási energiája is A kipattanó részecskét a folyamat jellegét kifejező jelzővel hipp-hopp részecskének nevezzük (idegen és ráadásul félrevezető elnevezéssel virtuális részecskének nevezik). Hipp-hopp részecskék létezésük rövidsége miatt közvetlen méréssel nem mutathatók ki, de például a hipp-hopp fotonok tényleges

létezéséről a Casimir-hatás néven ismert jelenség is tanúskodik. Hipp-hopp részecskék mindenütt, mindenhol állandóan keletkeznek. Hipp-hopp fotonok és általában a hipp-hopp részecskék állandó keletkezése és eltűnése miatt az üres teret nem tekinthetjük többé igazán üres térnek. Hipp-hopp részecske, ha nincs villamos, vagy másféle töltése, ilyen a foton is, bármikor keletkezhet és keletkezik is Töltött részecske, például hipp-hopp elektron viszont önmagában nem keletkezhet Ekkor ugyanis megsérülne a töltésmegmaradás törvénye, amely semmiképpen, semennyire rövid időre sem sérülhet meg. De ellenrészecskéjével párban bármilyen hipp-hopp részecske kipattanhat a térből Például a hipp-hopp elektron-pozitron, kvark-ellenkvark, proton-ellenproton, stb. párok ezért mindig, mindenütt létezhetnek és befolyásolják az egyébként üresnek tekinthető tér tulajdonságait. Hipp-hopp részecskék, részecskepárok állandó

keletkezése és eltűnése arra utalnak, hogy még az üresnek tekinthető tér sajátosságai is elképzelhetelenül bonyolultak és üres tér mint olyan a természetben nem létezhet. Alapvető kölcsönhatásokról. Csak kölcsönhatásaik ismeretében tárgyalhatjuk az elemi részek tulajdonságait Kiderült, hogy a világ jelenségeinek elképesztő gazdagsága csupán néhány, valóban alapvetőnek tekinthető erő működésére vezethető vissza. Négyféle alapvető kölcsönhatás létezik: tömegvonzási, elektromágneses, gyenge és erős kölcsönhatás. Mint már tárgyaltuk, a tömegvonzást Newton fedezte fel. Az elektromágneses kölcsönhatás legismertebb megnyilvánulása a két elektromosan töltött test között fellépő Coulomb-erő. Mind a tömegvonzás, mind a elektromágneses erők nagyobb távolságokon hatnak. Ez a tömegvonzás esetén nyilvánvaló, minden tömeg vonz minden más tömeget. Tömegvonzási és Coulomb-erőknek a

kölcsönható részecskék távolságától való függése azonos, az r távolságtól az 1/r 2 törvény szerinti. Ha összevetjük a két proton között fellépő Coulomb és tömegvonzási erők nagyságát, látjuk, hogy a Coulomb-erő 36 nagyságrenddel erősebb. De a természetben az anyagok általában villamosan semlegesek, mert azonos mennyiségű pozitív és negatív töltést tartalmaznak. Gyakorlatilag a Coulomb-erő az atomok és molekulák belsejébe van zárva, mivel az atommagok pozitív és az elektronok negatív töltése leárnyékolja egymást. Ezért nagyobb távolságokat tekintve csak a tömegvonzás játszik meghatározó szerepet. Világméreteket uraló kölcsönhatás a tömegvonzás Az erős kölcsönhatás a kvarkok között fellépő kölcsönhatás és a protonok és neutronok között ható erők is az erős kölcsönhatás megnyilvánulásai, ezek az erők tartják össze az atommagot. Nagyon kicsiny az atommagban uralkodó erők

hatótávolsága, csak a közvetlenül szomszédos protonok és neutronok között lép fel. A gyenge kölcsönhatás működésére szintén az atommagban zajló folyamatok utalnak Ez a kölcsönhatás felelős az atommag béta-bomlásáért. Erők közvetítői. Mind a négy kölcsönhatás, véges és egyben azonos sebességgel terjed Ez a sebesség épp a fénysebesség. Erőhatásokat a nagyobb méretek világában az erőterek létével magyarázzuk Villamosan töltött részecskék közötti erőket például a villamos (elektromos) erőtérrel írjuk le Hasonlóképpen beszélhetünk delejes (mágneses), és tömegvonzási (gravitációs) erőtér létezéséről. Ha a kölcsönható részecskék csak nagyon rövid ideig vannak egymás közelében, azaz nagyon gyorsan mozognak egymáshoz képest, akkor az erőtérrel való leírás nem kielégítő. Kölcsönhatási folyamatokat csak a kvantumtérelmélet tud pontosan leírni. Erőterek alkalmazása ennek a pontos

leírásnak a nagyobb méretek esetén használható közelítése. 70 Ha két részecske, mondjuk két elektron rugalmasan összeütközik, mindkét elektronnak megváltozik a sebessége. Ezt a folyamatot a kvantumtérelmélet úgy írja le, hogy a két elektron közvetítő részecske segítségével kerül kölcsönhatásba egymással, a közvetítő részecske szállítja az átadott energiát és lendületet az egyik elektrontól a másikhoz. Ekkor a közvetítő részecske hipp-hopp foton Ha a két elektron mozgása egymáshoz képest nagyon gyors, akkor elég, ha csak egyetlen hipp-hopp foton cseréjét vesszük tekintetbe. Ha a mozgás lassabb, számításba kell vennünk a két hipp-hopp fotonos folyamatokat is. Még lassabb ütközéseknél még több hipp-hopp foton létét kell figyelembe venni Megmutatható, mennél lassabb az ütközési folyamat, a sok közvetítő részecskés cserék egyre jobban közelíthetők az erőteres leírás segítségével. Azaz az

erőtér a pontos kvantumtérelméleti leírás közelítésének tekinthető. Ahogyan az elektromágneses kölcsönhatás hordozó részecskéi a hipp-hopp fotonok, ehhez hasonlóan az erős kölcsönhatás közvetítői a fotonokhoz hasonló gluonok, a gyenge kölcsönhatás közvetítői pedig a W és Z részecskék. 7.4 Törvények és szimmetriák Az eddig ismertetett tudományos eredmények sokasága lenyűgözhet bennünket. Róluk olvasva akaratlanul is felmerülhet a kérdés, hogyan volt képes a tudomány ennyire mély ismeretekhez jutni. Minek köszönhetjük azt, hogy meg tudtuk fogalmazni az alapvető mozgásegyenleteket, eljuthatunk az anyag talán végsőnek tekinthető építőköveihez, fel tudjuk tárni azok kölcsönhatásait? Megfigyelés, elméleti feltevés, a leírás eredményeinek összehasonlítása a mért mennyiségekkel, új, jobb leírás készítése, a modell jóslatainak kísérleti ellenőrzése a szokásos módszer, amivel előbbre

juthatunk. Maga ez a módszer, amelynek magját a feltevések és ellenőrzésük egymásutánja képezi, önmagában még nem magyarázhatja a rendkívüli sikereket. Kell lenni, és van is olyan útmutatás, amely megkönnyíti a feltevések közötti választásokat, amely akár még a kísérleti ellenőrzés előtt kiszűri az esélytelenebb leírásokat. Új törvények megfogalmazásának egy útmutatója a tetszetősség, az egyenletek szépsége és az egyszerűség. Hivatalosan ez a kiindulópont természetesen nem fogalmazható meg, nem tehető a tárgy természetének megfelelő számszerű mércévé Elméleti fizikusok mégis vezérlő feltevésként kezelik Egy új leírást sokkal inkább hajlamosak elfogadni, ha az szép és egyszerű, akkor is, ha a kísérleti megerősítés még várat magára vagy egyelőre nem lehetséges. Könnyű az egyszerűség elvét könnyű alkalmazni, ha arról van szó, ugyanazt az eredményt két különböző módon is

meg lehet magyarázni. Ekkor a kutatók egyből azt a leírást fogadják el, amelyik egyszerűbb, kevesebb feltevést tartalmaz. Másikat elvetik és csak akkor kerülhet újra tárgyalásra, ha az egyszerűbb valamilyen új ismeret értelmezésére alkalmatlannak bizonyult. Ezt az eljárást, vagyis a bonyolultabb elvetését Occam-elv néven emlegeti a szakirodalom. Elmélet szépsége azt jelenti, hogy a jelenséget leíró egyenletek minél szebb alakúak, szimmetrikusabbak legyenek. Ne legyenek olyan tényezőik, amelyek eredete homályos, amelyeket csak azért kell odavenni, mert épp a kísérleti eredmények értelmezése megkövetelik jelenlétüket. Lehetőleg olyan legyen az elmélet, hogy első elvekből induljon ki és ne szükség alapján toldozzuk-foldozzuk. Szimmetrián azt értjük, amit a mindennapi életben is. Arcunk például szimmetrikus, mert jobbról, balról nézve ugyanolyan Egy kocka már magasabb rendű szimmetriát mutat, mert többfelől nézve

is ugyanazt láthatjuk. Legerősebb ilyen jellegű szimmetriát a gömb mutatja. Bármely, a középpontján átmenő tengely irányából nézünk a gömbre, ugyanazt látjuk. Ha egy tökéletes kristályt belülről szemlélünk, akkor ugyanolyannak látjuk, ha egy adott helyről nézzük, vagy ha onnan megfelelő irányban bizonyos lépésekben elmozdulunk. Egyenletek szimmetriáján azt értjük, hogy bizonyos matematikai átalakításokat elvégezve az egyenletek alakja változatlan marad, más szóval nem érzékeny az átalakításokra. Például az y = x2 egyenlet alakja ugyanaz marad az x −x, tükrözésnek nevezett átalakítás után. Ilyen érzéketlenség megszorítást jelent az egyenlet alakjára. Ez a tükrözéssel szembeni érzéketlenség például az y = x2 + x egyenletre nem igaz, ez ugyanis a tükrözés után az y = x2 − x egyenletbe megy át. Minél több átalakítással szemben érzéketlen az egyenlet, az alakja annál inkább rögzített. 71

A természettan alapegyenleteinek alakja és a szimmetriák. Ha a természettani egyenlet érzéketlen az átalakításokkal szemben, akkor ugyanazokat a természettani jelenségeket írják le az átalakítás előtt és után is. A természettani alapegyenletek alakjára a térbeli és időbeli szimmetriákkal szembeni érzéketlenség megkövetelése komoly megszorítást jelent. Gondoljuk el például, változhat-e a leírt jelenség attól, milyen távolságról nézzük. Nyilván nem Ez azt jelenti, hogy az egyenletben valamennyi távolságot egyszerre egy adott értékkel megváltoztatjuk, az egyenlet alakja változatlan marad, azaz az eltolás értéke nem jelenik meg benne. Érvényes szimmetria a térben való eltolhatóság, a természettani egyenletnek érzéketlennek kell lennie a térbeli eltolással szemben. Ez a követelmény rögzíti azt, hogy a részecskék helyzetét megadó vektorok milyen alakokban, függvénykapcsolatokban jelenhetnek meg az egyenletekben.

Egyszerű tér- és időbeli szimmetriákon kívül más szimmetriákat is megkövetelhetünk. Megköveteljük még a relativitáselméletnek megfelelő viselkedést is, azaz az előforduló tér és idő változók a négykiterjedésű térbeli viselkedésnek megfelelően forduljanak elő. Ha a fenti szimmetriákon kívül még azt is kikötjük, hogy az egyenletek legyenek emellett a lehető legegyszerűbbek, máris megkapjuk a szabad részecskék mozgását leíró newtoni és kvantummechanikai mozgásegyenleteket! Köztük a kisvilágtan egyik alapegyenletét, a szabad elektron viselkedését megadó Dirac-egyenletet is. Azaz olyan sok megszorítást adtunk, hogy az már rögzíthette az egyenletek teljes alakját. Az erők eredete és a belső szimmetriák. Vannak azonban az egyszerű, tér-időbeli szimmetriákon kívül bonyolultabb, úgynevezett belső szimmetriák is. Ezeknek eredete nem világos Nem tudjuk, mi annak az oka, hogy az alapegyenleteknek miért

éppen azok a belső szimmetriái. Vegyük példának a Dirac-egyenletet. Ha megköveteljük, hogy legyen érzéketlen egy bizonyos belső szimmetriának megfelelő átalakítással szemben, akkor eljutunk oda, hogy emiatt léteznie kell erőtereknek, amelyeknek viselkedését éppen a elektromágneses jelenségek alapegyenletei, a Maxwell egyenletek írják le! Tehát a teljes elektromágneses jelenségkör, benne például a Coulomb-erő létezése és alakja, azzal kapcsolatos, hogy a szabad elektron mozgását megadó Dirac-egyenlet érzéketlen arra, ha egy bizonyos szimmetriával kapcsolatos műveletet végzünk rajta. Érezhetjük, a szimmetriák léte mennyire hatékony módszert ad a kezünkbe, mikre tehet képessé bennünket. Valamennyi alapvető kölcsönhatás eredetét szimmetriaelvekre vezethetjük vissza Hangsúlyozni kell azért: nem tudjuk, miért pont ezek a belső szimmetriák a fontosak. Nem a legegyszerűbbek, van hozzájuk hasonló szimmetria

bőséggel, amelyek közömbösek a természet leírása szempontjából Továbbá meg kell mondani azt is, hogy a szimmetriák, bár rögzítik az egyenletek, erőtörvények alakját, nem mondanak semmit arról, miért éppen akkorák az elemi részek tömegei, a kölcsönhatások erősségei, mint amilyenek. Tehát még távol vagyunk attól, hogy tökéletes, befejezett, végső elméletről beszéljünk. Erre a kérdésre később, az emberarcú elv tárgyalásánál még visszatérünk. Magától megjelenő szimmetriasértés . Magától megjelenő (spontán) szimmetriasértés létének felismerése a mai természettan kiemelkedő fegyverténye Bár a jelenség, amiről látni fogjuk, alapjait tekintve egyszerű, számos területen vezetett új felfedezésekre. A szimmetria, amely megsérül, lehet a mértani térhez és az időhöz kötődő szimmetria vagy valamilyen elvont, belsőnek is nevezett szimmetria is. Furcsán hangozhat, de előfordulhat az, hogy az

egyenletek szimmetrikusak, de az egyenletek által leírt jelenségek már nem mutatják ezt a szimmetriát. Ilyen esetekben az egyenleteknek több megoldása is van és az eredeti szimmetriát egyetlen megoldás sem mutatja. Csak valamennyi megoldás együttesében mutatkozik meg a szimmetria Ez azonban nem azt jelenti, hogy a természetben minden egyes megoldásra láthatjuk a példát. Sokszor csak egyetlen megoldásnak megfelelő jelenséget tanulmányozhatunk Szimmetria önmagától való megsérülésének szemléltetéséhez tekintsük először az alábbi egyszerű példát. Gondoljunk el egy vacsorát, ahol a társaság egy kerekasztal körül foglal helyet Teljesen körbeülik az asztalt. Mindenki előtt van teríték és a terítés rendje szerint a terítékek között pohár Akik a kerekasztalnál ülnek, számukra kezdetben a jobb és bal irány egyenértékű mivel mindenki számára egyaránt lehetséges 72 jobbra vagy balra nyúlni a pohárért. Ha viszont

valaki már választott, a szimmetria megsérül, mivel mindenki csak egy felől, mondjuk jobbról veheti el a poharat Nyilvánvaló, a kezdeti szimmetriának meg kell sérülnie; valamelyik, akár a jobb, akár a bal irányt ki kell választani. Másik egyszerű példának vegyünk egy függőleges helyzetű, tökéletesen egyenletes szerkezetű acélszálat. Hasson reá felülről egy lefelé irányuló nyomóerő A rendszer a rúd függőleges tengelye körül tekintve hengerszimmetriát mutat. Ha a nyomóerő fokozódik, egy idő után a szál elgörbül, valamerre kitér Hogy merre, véletlen. Elveszett a rendszer hengerszimmetriája Itt is önmagától jelentkezett a sérülés Belső szimmetriák önmagától való sérülése fontos szerepet játszik az alapvető kölcsönhatások közötti különbségek megmagyarázásában is. Rejtett szimmetria. Nagyon sok olyan dolgot észlelhetünk a természetben, amelyek egymáshoz hasonlóak, rokonságot mutatnak

Hasonlóság valamilyen rejtőző szimmetria létéhez kapcsolható Rejtett szimmetria létezésére utalhat például az, ha valahol sok, egymással rokon részecskével, tárggyal találkozunk Amelyek egymástól ugyan megkülönböztethetőek, de mégis nagyon hasonlítanak egymáshoz. Annyira, hogy akár egyetlenegy dolog különféle változatainak is tekinthetők. Rejtett szimmetriára adott példáink elvontabb esetekre vonatkoznak. Férfi és nő különböző, de mindkettő ember, tehát az "emberi" szimmetria létezik, férfi és nő az ember két változata Hasonlóképpen értelmezhetjük proton és neutron nagyfokú hasonlóságát, tömegük csaknem azonos, csupán villamos töltésükben különböznek. Ezért a tudósok nagyon sokszor egyetlen részecske kétféle változataként kezelik őket. Kiderült, ha nem is annyira nagy a hasonlóság, de van még 6 másik részecske, amelyek a protonhoz és neutronhoz valamint egymáshoz hasonló módon

viselkednek. Ezeket a részecskéket a világűrből eredő sugárzásban lehet megfigyelni és nagyenergiájú gyorsítókban lehet előállítani. Rejtett szimmetria többek között a fenti nyolc részecske hasonlóságát, és a közöttük lévő különbségek mértékét is értelmezni tudja. Ki tudjuk számolni, mennyivel különböznek egymástól a részecskék tömegei és egyéb tulajdonságai, mi az összefüggés a különféle jellemzőik között. A szimmetriák fontossága és Platón. Erők és részecskék eredete a szimmetriák fontosságára utal, tényleg a az összhanghoz, a tökéletességhez kapcsolódik Igazából azt mondhatjuk, hogy a természet nem az erőkkel, részecskékkel, hanem a szimmetriákkal takarékoskodik. Úgy tűnik, az igazán alapvető tudás a szimmetriákhoz köthető. Platón ideái is a szimmetrikus alakzatokkal szemléltethetők A szimmetriák alapvető fontossága, ez az eredetileg platóni gondolat, a mai részecskefizika

egy talán meghökkentő, de gondolkodásunkat meghatározó eredménye. Természetesen felmerülhet e kérdés, ha a mélyenfekvő szimmetriák ennyire egyszerűek és tökéletesek, honnan a világ sokszínűsége, változatossága Láthatjuk, onnan, hogy a világban a szimmetria sérül. Azt Platón sem gondolhatta, amit mi már tudunk, hogy a szimmetriák sérülése is pontosan leírható matematikai törvényeket követ. Tehát az anyag viselkedése nem is annyira zűrzavaros, összevissza, mint ahogyan a görögök vélték. 7.5 Az ősrobbanás Korábban, egészen századunk húszas éveinek végéig, a világegyetemet térben és időben végtelennek, állandó állapotúnak tételezték fel. Bár voltak kétkedésre okot adó felismerések, a térben végtelen, időben örök és változatlan világegyetem léte szinte bizonyosságnak tűnt. De a pontosabb csillagászati megfigyelések arra az eredményre vezettek, hogy az ég állónak hitt csillagai nem állnak

Többségükről kiderült, hogy nem is egyszerű csillagok, hanem csillagok alkotta ködök, csillagvárosok. Hozzánk és egymáshoz képest is mozognak a csillagvárosok. Méghozzá úgy, hogy távolodnak egymástól Ennek oka az, hogy a világegyetem tere tágul Ahogyan Einstein általános relativitáselmélete leírja, az anyaggal egyenletesen kitöltött tér vagy tágul, vagy zsugorodik. Magával sodorja a dagadó tér a benne lévő csillagvárosokat, ezt észleljük a világegyetem tágulásaként. 73 Ha a világegyetem tágul, korábban a csillagvárosok átlagos távolsága kisebb volt. Még korábbi időkben a csillagvárosok még közelebb voltak egymáshoz, a világegyetem sűrűsége a jelenleginél sokkal nagyobb volt. Visszamenve így a kezdetekhez az egész világmindenség anyaga egy kis térfogatban volt jelen Ez a kiindulóhelyzet felel meg a világegyetem kezdeti állapotának. Ha volt ilyen állapot, akkor más arra utaló jeleknek is kell létezniük.

Találtak is ilyen bizonyítékokat Van a világegyetemnek, a világtérnek hőmérséklete is. Hősugárzás tölti be a világűr egészét, amit az űrből jövő (kozmikus) háttérsugárzásként szoktak emlegetni. 1965-ben fedezték fel Ma a világmindenség hőmérséklete az abszolút hőmérsékleti skálán 2,726 Kelvinnek adódik, ami körülbelül -270,4 Celsius fokkal egyenlő. Tágulással a hőmérséklet csökken, kétszeres méreteknél a hőmérséklet felakkora Ezért kezdetben a világmindenséget igen magas hőmérsékletek jellemezték. Világegyetemünk anyagösszetétele, bármilyen irányba is nézünk az égen, ugyanolyan. Durván három rész hidrogénre egy rész hélium jut. Mivel hélium csak nagyon magas hőmérsékleteken keletkezhet, jogos a feltételezés, hogy a megfigyelt arány a kezdeti állapotban alakult ki. Ekkor ugyanis a világ anyagának egésze még együtt volt, és az akkori nagyon magas hőmérsékleten állt be a jelenleg

észlelt hidrogén-hélium arány. A fenti megfigyelések: tágulás, hőmérséklet, anyagösszetétel alapján az ősrobbanás modellje általánosan elfogadottá vált. Időközben a leírást számos más bizonyíték is megerősítette Eszerint a világegyetem kb. 13,7 milliárd éve keletkezett Ami a vizsgálatokat komoly mértékben segítette és előre viszi, az a következő körülményben rejlik Ami azz első időkben történt, itt a Földön, a nagyenergiájú gyorsítókban is tanulmányozhatók. Azok a nagyenergiájú ütközési folyamatok, bomlékony részecskék, amelyek akkor az ősrobbanás során léteztek, itt és most is vizsgálhatók. Így a nagyenergiájú részecskefizika és a világmindenségtan fejlődése egymást segíti Jelenleg a gyorsítókban olyan folyamatokat tudunk tanulmányozni, amelyek a világmindenség keletkezését követő első másodperc milliomod részének a milliomod része tájt játszódtak le. Bevezetve a 10−1 =

1/10, 10−2 = 1/100, 10−3 = 1/1000, stb. jelölést, a fenti időtartam 10−12 másodperc Ami ez idő tájt és ezután történtek, jól tanulmányozhatók. Mi történt az első 10−12 másodpercen belül? Erre is vannak eléggé megbízható, ám nem teljesen igazolt elméletek, egészen le a 10−43 másodpercig, a Planck-időnek nevezett idő tartományáig. Planck-idő tájt a világmindenség méretét a 10−33 centiméternyi Planck-hossz jellemezte. A kezdetekről. Nem tudhatunk semmit a Planck-időn belül történtekről, mert azon belül az idő fogalma értelmét veszti. Ebben a tartományban a tér és idő tulajdonságait meghatározó általános relativitáselmélet és a mozgástörvényeket megadó kvantummechanika egyaránt alkalmazhatatlanná válik. Mivel az ebben a tartományban érvényes elmélet még nem kidolgozott, a kezdetekről csak feltevéseink lehetnek. Mi lehet mégis a Planck-időn belül? Következőt kell még figyelembe vennünk.

Ha nézzük a világmindenség megmaradó mennyiségeit, a villamos töltést, az összenergiát is, összegükben mind nullára teljesülnek Azaz a világmindenség össztöltése, összenergiája nulla Anyagmegmaradási törvény a természettanban nincs, az energiamegmaradás az E = mc2 Einstein féle energia-tömeg egyenértékűségi összefüggés figyelembevételével magába foglalja a tömegeknek megfelelő energiát is. Világegyetemünk nulla összenergiája úgy adódik, hogy a tömegeknek megfelelő E = mc2 és más pozitív energiák valamint a tömegvonzási megfelelő negatív kölcsönhatási energiák kiegyenlítik egymást. Ennek megfelelően, a Planck-időn belül történtekre feltételezhető, hogy a világmindenség a természettani semmiből ’pattant’ elő. Hangsúlyoznunk kell, a kijelentéssel óvatosan kell bánnunk, a semmi itt a kvantummechanika által meghatározható semmit, szaknyelven a fizikai vákuum állapotát jelöli. Ez csak nevében

hasonlít a légüres tér állapotára. Tér, idő és az első tömegek együtt jöhettek létre A világmindenség kezdete előtt idő sem létezett 74 A világegyetem fejlődésének rövid története. Most, a keletkezés kérdésének vizsgálata után vázlatosan tekintsük át, hogyan írja le a természettudomány a mindenség történetét. Kezdet kezdetén a világmindenség egyszerű, csaknem teljesen szimmetrikus képződmény volt, például a részecskék és ellenrészecskék száma is megegyezett. Semmi nyoma nem volt a későbbi szerveződéseknek, elkülönültségeknek Részecskék, az alapvető építőkövek, a leptonok és a kvarkok között valamennyi kölcsönhatás egyforma módon zajlott le. Igazán a leptonok és kvarkok között sem lehetett különbséget tenni, szabadon alakulhattak egymásba. Ez az állapot csak a legelső időkben uralkodó rendkívül magas hőmérsékleten állt fenn. Ahogy csökkent a hőmérséklet, úgy

különültek el egymástól a kölcsönhatások és váltak megkülönböztethetővé a részecskék. Egy nagyon apró, magától bekövetkező szimmetriasértés eredményeképpen a megbomlott a részecskék és ellenrészecskék közötti egyensúly. Egy kicsivel több lett a részecske és a hűlés során az ellenrészecskék a megfelelő részecskepárjukkal találkozva megsemmisültek, szétsugárzódtak. Hűlés közben egyre összetettebb rendszerek alakulhattak, alakultak ki Körülbelül a milliomodik, a 10−6 másodperc végére alakultak ki a világegyetem protonjai és neutronjai. Az első másodperctől a harmadik perc végéig terjedő időszakban a protonok és a neutronok ütközése és összeolvadása vezetett a már említett egy a háromhoz hélium-hidrogén arány kialakulásához. Egyszerűbb atommagok megjelenése a szerveződés már egy magasabb fokát jelzi Amint három perc már eltelt a világegyetem hőmérséklete annyira lecsökkent, hogy

újabb atommagfolyamatok már nem mehettek végbe. Ezt követően a világegyetem anyagát a protonok, a hélium atommagok, elektronok, neutrinók és fotonok alkotta plazma képezte. Plazmában az anyag és a sugárzás erős kölcsönhatásban van egymással, az anyag állandóan fotonokat nyel el és sugároz ki Ahogy további tágult és hűlt a világegyetem, közben még összetettebb rendszerek keletkeztek. 380000 évbe telt, amikor a plazmaállapot megszünt, az akkori háromezer fok körüli hőmérsékleten az atommagokból és elektronokból álló héliumatomok és hidrogénmolekulák állandóakká váltak. Többé nem estek szét, sem nem gerjesztődtek tovább. Ezzel a világegyetem anyaga és fotonok alkotta sugárzási tér egymásrahatása elhanyagolhatóan kicsivé vált Ebből az időszakból származik az űrből érkező háttérsugárzás, a most mért tulajdonságaiból a 380000 éves világegyetem állapotára lehet következtetni. Ezután a semleges

anyag viselkedését a tömegvonzás határozta meg, ennek hatására a világegyetem anyaga csomósodni kezdett. Kialakulnak a csillagvárosok (galaxisok) Belül a csillagvárosokon folytatódott az anyag csomósodása. Kialakultak a csillagok Körülbelül százmilliárd csillagváros van a világmindenségben, egy átlagos csillagváros általában százmilliárd csillagot tartalmaz. Csillagvárosok és csillagok létrejötte a szerveződés újabb, ezúttal nagyléptékű megnyilvánulását jelenti. Összehúzódó gázfelhőkből csillagok alakulnak ki. Minél jobban összehúzódik egy gázfelhő, annál jobban erősödik az összehúzó hatás, mert a közelebb került tömegek erősebben vonzzák egymást. Egy csillag fejlődéstörténetét a csillag össztömege határozza meg. Ha a csillag összehúzódik, ennek hatására belseje felmelegszik. Amikor a csillagok belső hőmérséklete eléri a pármillió fokot, a csillagok belsejében beindulnak a hidrogént

héliummá átalakító magösszeolvadásos folyamatok. Ezek energiát termelnek, és egyben a kiáramló nagyobb energiájú részecskék megállítják a csillag további összeroppanását. Ez az egyensúlyi állapot a csillag tömegétől függően akár milliárd évekig is eltarthat. Napunk esetén ez az időszak kb. tízmilliárd évet tesz ki Miután a csillagokban az összes hidrogén héliummá alakult, nagy tömegű csillágokban magasabb rendszámú elemek is keletkezhetnek. Ha a csillag tömege A Napénál legalább másfélszerte nagyobb, akkor a csillagban, az egyre magasabb hőmérsékleteken a Mengyelejev-féle periódusos rendszer szinte valamennyi eleme kialakul. Végül az ilyen csillagok kérge hatalmas robbanás során lerepül a csillagról Ezt a folyamatot nevezik szupernovarobbanásnak Szétszóródik a szupernovarobbanások pora a világűrben. Belekerül gázfelhőkbe is Ilyen szennyezett gázfelhőkből is alakulhatnak ki csillagok, melynek

képződését bolygórendszerének kialakulása is kísérheti. Így alakult ki 4,57 milliárd évvel ezelőtt Naprendszerünk is. Földünkön megjelent az élet és a körülmények 75 szerencsés összejátszása folytán az élet egyre magasabb rendűvé vált és a fejlődés csúcsán megjelent az ember. Egyszerűtől az összetettig. Ahogyan fentebb említettük, a világegyetem első másodpercének legelején a mindenséget az egyöntetűség jellemezte. Valamennyi alapvető kölcsönhatás azonos módon működött, nem lehetett közöttük különbséget tenni. Nem léteztek összetett rendszerek, csoportosulások, elkülönültségek Ahogy múlt az idő, a világegyetem tágult, eközben a hőmérséklete csökkent. Hűlés közben megkezdődött a kölcsönhatások és részecskék elkülönülése, különböző tulajdonságainak hangsúlyosabb megjelenése A szimmetria fokozatos eltűnése önmagától jelentkező szimmetriasértési folyamatok

eredménye. Léteznek azonban a rejtett szimmetriák is és ezért a világban sok-sok egymáshoz hasonló, egymással rokon dolgot észlelhetünk. Részecskék csoportosulásának eredményeként összetettebb rendszerek alakultak ki. Ahogy a hőmérséklet fokozatos csökken, egyre bonyolultabb alakzatok jelentek meg Hasonlóan ahhoz, amikor a vízpára jéggé dermed, érdekesebbnél érdekesebb formájú jégvirágokat képezve. Egyre bonyolultabb rendszerek fokozatos megjelenése a világegyetem fejlődésének meghatározó jellemzője. Ma is folytatódik az elkülönülés Ami bolygónkon történt, az élet, az élővilág kialakulása és végül az értelmes ember megjelenése a világegyetem minőségi fejlődésének fontos állomásaként foghatók fel. Hasonló a folyamat ahhoz, amit a középkori festmények felépítése is kifejez. Itt a képeken lent a földi világ képviselőit ábrázolják. Személyiségek az emberek, egyéni arcvonásaik vannak, mindegyik

különbözik a másiktól és a tárgyak is jól meghatározott tulajdonságokkal rendelkeznek Nézve a kép fentebbi, középsőnek mondható részét, az már légies. Képviselői, az angyalok, angyalkák már egyéniség nélküliek, arcuk, ábrázolásuk nem utalhat személyiségre. Nézve a festmény angyalok feletti, legfelső részét, Isten ábrázolása csak a fény kiáramlásának, a ragyogásnak az érzékeltetésére szorítkozhat. 7.6 Élet a világegyetemben Rendszer energiaháztartása. Mennél összetettebb egy rendszer, annál kisebb energiák cseréje jellemzi működését, átalakulásait. Proton vagy neutron szerkezetének megbolygatásához roppant sok energia szükséges Atommagok felbontása már kevesebb energiát igényel, ehhez millió voltos feszültségekre gyorsított részecskék kellenek. Atomok szerkezetének átalakításához már kb néhány voltos feszültséggel gyorsított elektronok is elegendőek. Minél több atomból épül fel a

molekula, általában annál kisebb energiák kellenek a molekuláris átalakulásokhoz Ha az élőlényvegytani (biokémiai) átalakulásokat nézzük, hozzájuk viszonylag még kisebb energiák szükségesek. Az élet keletkezésének kérdéséről. Mindmáig megoldatlan tudományos rejtély az élet keletkezése Ha a természet történetét az ősrobbanástól máig tekintjük, talán a legnagyobb. Ha a világ gépszerű, akkor az élő is csak gépezet, bár igencsak bonyolult, csodálatos gépezet. Ekkor az élet földi fejlődése végül is egyszerű természettani és vegyi folyamatok, a fejlődés pedig a véletlen másulatok (mutációk) és a természetes kiválasztódás összjátékának eredménye. Rendszerint azt tételezik fel, hogy az a természettani-vegyi folyamat, amely az első élő kialakulásához vezetett, nagyon kicsiny valószínűségű. Emiatt nem sok remény van arra, hogy ezt a hallatlanul ritka folyamatot egyáltalán valaha is azonosítani

tudjuk és eljussunk oda, hogy részleteiben tanulmányozhassuk. Ezt gondolva az élet kivételesen ritka jelenség, talán egyedül csak a Földön létezik, minthogy a keletkezéséhez vezető események sora nem valószínű, hogy bárhol másutt a világegyetemben lejátszódhatott volna. Napjainkra vitathatóvá vált a csak a Földre szorítkozó élet feltételezése. Bolygónkat fejlődésének első néhány száz millió éve során igen súlyos következményekkel járó, hatalamas becsapódások sora sújtotta. Ilyen ütközések, melynek eredményeképpen a földkéreg is megolvadt, bármilyen esetleg létező élőt elpusztítottak. De az ilyen összeomlások után szinte azonnal, mihelyt a körülmények kedvezőbbé váltak, már 76 viszonylag fejlett élő szervezetek jelentek meg. Ennek magyarázatára született meg az az elmélet, miszerint az első baktériumok a világűrből jutottak a Földre, hullócsillagok (meteoritok) és üstökösek porához

tapadva kerültek bolygónk felszínére. Ma már tudjuk, hogy több kilométer mélyen a föld alatt a kőzetekben nagyon nagy számban élnek apró lények, amelyeket ősparánylényeknek (archaeáknak) neveztek el. Ezek táplálékként vegyi vagy hőenergiát használnak. Ezek az ősparánylények paránylényekhez (baktériumokhoz) hasonló nagyon ősi szervezetek, sokak szerint az élővilág törzsfájának harmadik ágát alkotják. A Föld felszínére becsapódó nagyobb tömegek földi kőzeteket üthetnek ki a világűrbe és a nagyobb kődarabokba betokozódott ősparánylények akár évmilliókon, évtízmilliókon keresztül is életképesek maradhatnak. Ha a kődarab becsapódik valamelyik más bolygó felszínére, ahol az erőforrások rendelkezésre állnak, az ősparánylények feléledhetnek és elszaporodhatnak. Hasonló módon a Föld felszínére is juthattak élő szervezetek, melyek a Naprendszer valamely bolygójáról vagy a Naprendszer

ősanyagából, vagy valamelyik más naprendszerből származnak. Ősparánylények léte és űrbéli terjedésük lehetősége azt jelenti, hogy a világegyetem hemzseghet az élettől, ugyanis az ősparánylények valamennyi szilárd kérgű és olvadt magú bolygó kőzeteiben - itt rendelkezésre áll a szükséges táplálék - előfordulhatnak. Földünk felszíni viszonyai, elsősorban az évmilliárdokon át hullámzó világtengerek lehetővé tették a soksejtű élőlények és más fejlettebb élő szervezetek, végül az értelmes ember kifejlődését is. Emiatt a földi viszonyok nagyon kivételesek Az emberi tudatról. Valamennyi szervünk közül az agyunk szakosodott a legnagyobb mértékben Tudatos viselkedésünk agyunk különleges mivoltával hozható kapcsolatba Agyunknak nem is annyira a tömege, hanem felépítése bír megkülönböztető sajátságokkal. Majmok és az emberszabású majmok csupán egyetlen szerv, az agy fejlettségében

különböznek az többi emlőstől. Agykérgünk további rohamos fejlődése az a tényező, ami az embert kiválasztottá tette. Agyunk a majmokéhoz képest jelentős szerkezeti különbségeket is mutat. Ezért az ember nem nevezhető egyszerűen egy okosabb majomnak Párhuzamba állítható az ember gondolkodás a számítógépet vezérlő rendszerrel, a szoftverrel. Gondolat (a szoftver) nem létezhet az idegsejtek, ezeknek kapcsolatai, az ingerületátvivő vegyületek stb (a hardver) nélkül. Ahogy a számítógépnél, az emberi hardver az emberi szoftver feltétele, de ez a pont, ahol a mindenapos számítógépekkel való hasonlóság véget is ér. Egészen máshogy működik az emberi agy, mint a tárolt vezérlésű, számjegyekkel dolgozó, kettes számrendszerben működő, egyetlen műveleti egységgel (processzorral) felszerelt számítógép, amellyel nap mint nap dolgozunk. Ehelyett az emberi agyat behálózódással létrejött rendszerei vezérlik

(és nem tárolt vezérlésű) folytonos mennyiségekkel, azaz analóg elven működik (és nem számjegyekkel, kettes számrendszerrel) nagyon sok műveletet végezhet párhuzamosan (azaz nem csak egy műveleti egysége van) Továbbá az emberi agy vezérlési rendszere folyamatosan átalakul aszerint, hogy éppen miféle feladatokkal foglalkozik. Azaz a behálózódás rendszere a körülményeknek megfelelően folyamatosan változik Idősebb agy hálózatai jóval nehezebb módosíthatók, mint a fiatal agy hálózatai. Az agy behuzalozódása, azaz az agyi hardver alaprendszerének kialakulása 25 éves korra fejeződik be. Ezután, ahogy korábban már említettük, a komolyabb áthuzalozódás, azaz teljesen új dolgok megtanulása az egyéntől igen nagy erőfeszítéseket követel. Hacsak nem szánja rá magát a folyamatos tanulásra, 25 éves kora után is rendszeresen olyan sokat tanulva, mint korábban. Mivel agyunkban egyszerre nagyon sokféle művelet végzése

zajlik, - ez jelenti a párhuzamos feldolgozást,a tudatos szint a felülvigyázó, értékelő, újabb változatokat kérő, ellenőrző központi egységet képezi. Agyunk annál jobban működik, minél több feladat futhat benne párhuzamosan. Valószínű így ismerhető fel számunkra, hogy esetleg teljesen különbözőnek látszó dolgok között hasonlóság van és így egymással kapcsolatba hozhatók Ezért érdemes minél többféle dolgot megtanulnunk és sokoldalúan képzett, művelt egyénként egy adott időszakban egymástól eltérő dolgokkal foglalkozni. Ez a különféle területekhez tartozó anyagok olvasását, minél több emberrel való figyelmes elbeszélgetést, természeti jelenségekre való gyakori rácsodálkozást, rendszeres zenehallgatást stb. jelentheti 77 Vizsgára való készülés is az agyi hálózatok módosulását jelenti. Ugyanis az egyén képtelen bizonyos gondolatokra, feladatok elvégzésére, hacsak az előzetes

huzalozódási folyamat során, - ami az alapos felkészülés, tanulás, ismétlés, gyakorló feladatok végzése közben zajlik le, - az agyi hálózatai a megfelelő mértékben át nem alakultak. Azaz az agyi hálózatok átalakulásai bizonyos dolgok felfogására, megértésére, feladatok megoldására teszik képessé a vizsgázót 7.7 Emberarcú világmindenség Most azt a kérdést érintjük, mennyire lehet véletlennek, avagy szükségszerűnek tekinteni azt, hogy a világegyetemben megjelent az értelmes élet. Rendszerek kialakulásában és működésében mind a véletlen, mind a szükségszerűség szerepet játszhat. Önmaguktól fellépő szimmetriasértések alakíthatták a világegyetemet is, főleg történetének nagyon korai szakaszában. Míg a szimmetriasértések véletlent hangsúlyozó elemei a világ esetlegességére utalnak, addig a világmindenség emberarcú elvének felfedezése a világmindenség kitüntetett mivoltára szolgáltat

bizonyítékot. Világegyetemünk emberarcúságának elve a természettan alaptörvényei és az élet létezése között fogalmaz meg összefüggést Mint a 7.4 részben ismertettük, a szimmetriák létezése megszabja az alapvető erők és az elemi részek mozgástörvényeinek alakját. Ami az egyenletekben szereplő természettani állandók értékét illeti, azokat viszont sem szimmetria, sem másféle természettani elv sem adja meg. Ezek az állandók a négy alapvető kölcsönhatás erősségének, valamint a világunkat felépítő elemi részek tömegeinek feleltethetők meg. Ezek az értékek szabják meg végül is, milyen szerkezetek alakulhatnak ki a világegyetem fejlődése során. Felmerült a kérdés, mennyire függ az élet kialakulásának, az értelmes ember kifejlődésének lehetősége a fenti állandók értékétől. Mit fogadjunk el az élet feltételeként? Bármely élő egyben nagyon sok adatot tároló rendszer is, amely

környezetéből energiát vesz fel és annak energiát ad le. Ahhoz, hogy a nagy mennyiségű adatot tárolni tudja, megfelelő építőkövek kellenek. Ezért az élet kialakulásának feltételéül csupán az alapvető vegyi elemek, mint a szén, hidrogén, oxigén, nitrogén, kén, foszfor stb. valamint a kellően hosszú ideig, megfelelő erőséggel sugárzó csillagok létezését szabták ki. Valóban, a különbözőféle elemek léte biztosíthatja csak, hogy az élethez szükséges adattároló rendszerek kiépülhessenek. Megfelelő csillagokra mint a hosszú törzsfejlődési időszak energiaforrásaira van szükség. Áttekintést ad arról a természettudományos leírás, miként jutott el a világegyetem az élet megjelenéséig. Fejlődésének különböző szakaszait, az akkor keletkezett rendszereket befolyásolja az, milyenek a fenti alapállandók értékei. Különösen az első három perc alatt és a csillagok belsejében zajló folyamatok

függnek tőlük erősen. Életrehangolódás. Elméleti kutatók eljátszottak azzal a feltételezéssel, mi történt volna, milyen lenne ma a világegyetem, ha a természettan fenti alapvető állandóinak nagysága más lenne. Eléggé meglepő az eredmény. Ha az állandók kis mértékben, egyesek akár pár ezreléknyire is különböznének a mostanitól, élet egyáltalán nem alakulhatna ki és a világegyetem, ha egyáltalán létezhetne, teljesen máshogy nézne ki, mint a mai. Úgy is mondhatjuk, hogy a természet alapállandói életrehangolódottak, a világegyetem az élet hordozására éleződött ki. Ez a életrehangoltság a mindenség emberarcú elvének tartalma Nézzük például mivel járna, ha az erős magkölcsönhatás erőssége más lenne, amekkorának most mérjük. Ha az erős magkölcsönhatás egy kicsit gyengébb lenne, a magerők nem lennének elég erősek ahhoz, hogy létrehozhassanak a hidrogénnél nehezebb atommagot. Ha az erős

magkölcsönhatás csak egy kicsit is erősebb lenne, nem maradna világmindenségben hidrogén, továbbá az élet építőköveiként szükséges atommagok bomlékonyak lennének. Legújabb számítások szerint 0,4% körül van az életrehangoltság mértéke Ha a gyenge magkölcsönhatás erőssége nagyobb lenne, az első három perc során túl sok hélium keletkezne. Túl sok nehéz elem keletkezne a csillagok belsejében Szupernova robbanások viszont nem következnének be, az elemek a csillagok belsejében rekednének. Ha a gyenge magkölcsönhatás gyengébb lenne, túl kevés nehéz elem keletkezne, a szupernova robbanások ebben az esetben sem jöhetnének létre. 78 Ha például a tömegvonzás erőssége nagyobb lenne, a csillagok sokkal forróbbak lennének, a csillagfejlődés felgyorsulna és a csillagok nem sugároznának elég hosszú ideig. Ha a tömegvonzás gyengébb lenne, a csillagok nem hevülhetnének fel a magösszeolvadásokhoz szükséges

hőmérsékletre. Ha az elektromágneses kölcsönhatás a mostaninál gyengébb vagy erősebb lenne, nem alakulhatnának ki a megfelelő vegyi kötések. Hasonló lenne az eset, ha az elektron és a proton tömegének aránya más lenne, mint a mostani. Sok más, ezekhez és a fentiekhez hasonló emberarcú megszorítás fogalmazható még meg. Élet és világegyetem. Szoros kapcsolatot teremt az emberarcú elv az élet és a természettan alaptörvényei, a világegyetem egésze között Túl erősek az emberarcú megszorítások ahhoz, semmint véletlennek tekinthetnénk azokat. Nem mondható az, hogyha mások lennének az állandók, másféle élet alakulhatna ki. Egyáltalán a világegyetem sokfélesége, sokszínűsége az, amit a életrehangoltság biztosít Más állandók mellett a világ nagyon sivár lenne és ha egyáltalán fennmaradhatna, életet hordozó összetett rendszerek a bonyolultabb kapcsolatok lehetetlensége miatt eleve nem jöhetnének létre. Élet

és az őt kialakító, hordozó világmindenség összetartoznak. Ember nem is láthatja másnak a világmindenséget, mint amilyennek azt észleli Ha a világegyetem egy kicsit is más lenne, mint a mai, élő azt nem figyelhetné meg, merthogy élet akkor nem is létezhetne. Világegyetemünk életrehangoltságának értelmezése komoly kihívást jelenthet a tudomány számára. Lehetséges-e egyáltalán másfajta világmindenség, mint amelyet megfigyelünk, megfigyelhetünk? Egyesek számtalan sok egyéb, számunkra megfigyelhetetlen, a mienktől különböző világegyetem létezését tételezik fel ahhoz, hogy ennek az egynek a életrehangoltságát, életet hordozó képességét magyarázni tudják. Vannak, akik tartózkodnak attól, hogy egy létezőnek a magyarázatára számtalan sok, eleve megfigyelhetetlen létét tételezzék fel, gondolván, ez túl bonyolult, csak az adott magyarázatra kiötlött megoldás. Feltételezhető az is, hogy a természet

alapállandói nem is lehetnek mások, mint amilyennek mérjük őket. Idővel talán megszületik valamilyen új elv alapján felismert nagy egyesített elmélet, amely rögzíti az állandók értékét, megmutatva, miért szükségszerűen veszik fel az általunk mért értékeket. Ekkor viszont majd arra a kérdésre kell választ keresnünk, miért éppen ezek azok az értékek, amelyek az élet kialakulásának is kedveznek. Mindenesetre elmondhatjuk, az értelmes, tudattal rendelkező lény megjelenése, amely jelen tudásunk szerint a Tejútrendszerben, sőt talán a teljes világmindenségben is hallatlanul ritka, talán egyedülálló folyamat, a világmindenség fejlődésének megkülönböztetett eseménye. Mindenségünk fejlődését jellemző általános irányzat, az egyre bonyolultabb rendszerek kialakulásának betetőzéseként megjelent benne egy olyan lény, a világegyetem tudatossá váló rendszere, amelyik képes magát a világegyetemet leírni,

értelmezni. A mindenség anyagából felépülő értelmes lény kutatja a mindenség törvényeit, kialakulásának körülményeit, elgondolkozik a mindenség eredetén. Ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy az ember személyében a világegyetem önmaga tudatára ébredt és visszatekint saját magára Ezt a jelenséget, az értelmes ember létezését, úgy tűnik, egyre nehezebb lesz puszta véletlennek tulajdonítani. Azért nagyon nehéz feladat a természettudomány számára a világmindenség emberarcú elvének értelmezése, mert a kérdésnek sok összetevője van és ezért nemegyszerűsíthető le annyira, hogy komolyabb esélyünk lehetne a válaszra. 7.8 Összetett rendszerek Most az összetett rendszereket leírásának lehetőségeivel foglalkozunk. Először a szerteség fogalmával ismerkedünk meg. Szerteség. A szerteség (entrópia) az igen sok részecskéből álló rendszerek viselkedését jellemző természettani mennyiség, a rendszer

rendezetlenségének mértéke Minél rendezetlenebb a rendszer, szertesége 79 annál nagyobb. Egy rendszer rendezettsége annál magasabb fokú, minél jobban megzavarja az, ha a különböző helyeken lévő részeit felcseréljük Példaként gondoljunk arra, ha rendszer a tartályba zárt gáz, a rendszer tulajdonságait nem változtatja meg, ha benne két térfogatelemet felcserélünk. Ekkor a rendszer rendezetlen, a szertesége nagy. Rendszer szertesége ezért akkor a legnagyobb, ha teljesen egyöntetűvé, kiegyenlítetté válik. Ekkor ugyanis a felcserélődések semmit sem változtatnak a rendszer tulajdonságain De az olyan rendszer viszont, amely kifinomultabb összetételű, kis szerteségű. Ugyanis benne egy felcserélés tulajdonságok módosulását hozhatja magával Gondoljunk arra, az élő sejt működése mennyire sérülhetne, ha benne két kis részt felcserélnénk. Egy rendszer szertesége a rendszer által hordozott adatmennyiség mértékével

is összefügg Minél kisebb a rendszer szertesége, a rendszer annál több adattal jellemezhető. Látjuk, a fenti meghatározás szerint a rendszer rendezettségét nem annyira a katonás rend jellemzi. Ott ugyanis a díszsorfal ugyanaz marad, ha két katonát felcserélünk benne. Annyiban rendezett a sorfal, hogy megváltozik, ha egy katonát és egy sorközt tartalmazó térrészt cserélünk fel. Szabályos, kristályrácsszerű ismétlődéseket tartalmazó rendszer nagyobb szerteségű, kevés adat is elegendő a megadásához Igazán rendezett rendszer inkább a DNS, amelyben két elem felcserélése már súlyos változásokhoz vezethet. Külvilággal érintkezésben nem álló rendszert zárt rendszernek nevezzük. Zárt rendszerben a hőtan II főtétele szerint a szerteség növekszik, egészen a lehetséges legnagyobb értékéig. A részekre egyszerűsítő gondolkodás sikerei és korlátai. Összetett rendszerek leírására egészen mostanáig a részekre

egyszerűsítő (redukcionista) módszer szolgált alapvető eljárásként Eszerint a rendszerek tulajdonságai az összetevő elemibb részek és az azok között ható, végső soron az alapvető erőkből leszármaztatható kölcsönhatások segítségével írhatók le. Például a proton és neutron tulajdonságait az őket alkotó kvarkok és a közöttük működő erős kölcsönhatás határozzák meg. Mivel az atommagokat protonok és neutronok építik fel, az atommag tulajdonságai a protonok és a neutronok, valamint a közöttük ható magerők segítségével írhatók le. Magerők a kvarkok között ható, alapvető erőnek tekintett erős kölcsönhatás segítségével származtathatók Atomok tulajdonságait az azt alkotó atommag és az elektronok kölcsönhatásai szabják meg. Itt a kölcsöhatás a Coulomb-erő Molekulák tulajdonságait azután az alkotó atomtörzsekre és a kötésben résztvevő elektronokra vezethetjük vissza, az

összetartó erők a Coulomb-kölcsönhatásból leszármaztathatók. Most rátérhetünk arra az alapvető kérdésre, miért annyira sikeres a részekre egyszerűsítő módszer, amely az egész rendszert az alkotórészei egyszerű összegének tételezi fel. A részekre egyszerűsítő gondolkodás és a lineáris közelítés. Számos olyan terület létezik, ahol a mennyiségek egymással arányosan viselkednek. Ilyenkor az arányos vagy lineáris közelítés alkalmazható Lineáris egyenletekkel leírható rendszereket arányos összefüggések jellemzik, amelyek matematikailag könnyen tárgyalhatók Lineáris rendszerben két különböző ok együttes hatása nem más, mint annak a két hatásnak az összegződése, amelyeket a két ok külön-külön hozna létre. Ilyenkor az egész tényleg nem más, mint a részek összege. Akármennyire bonyolult is a lineáris rendszer, megérthető az egymás mellett, egymás zavarása nélkül létező összetevő elemek

összegeként. Ilyen rendszereket tetszés szerint szétszedhetünk, összerakhatunk, ezzel semmi nem vész el, semmi új sem keletkezik. Lineáris közelítés a sok részecskéből álló rendszerek alapállapoti tulajdonságainak leírására is alkalmazható. A rendszer alapállapota a lehető legalacsonyabb energiájú állapot, ilyenkor a rendszer egyben egyensúlyi állapotban is van. Ha egy rendszer energiát veszíthet, akkor fölös energiáját leadva egy idő után alapállapotba kerül. Minél egyszerűbb a rendszer, annál gyorsabban veszítheti el energiáját és juthat le az alapállapotába. Alapállapoti atommag, atom, molekula, kristályrács tulajdonságai mind nagyon jól értelmezhetők az arányos közelítéssel. Alapállapoti atommag ekkor a protonok és neutronok egyszerű összessége, stb. Ezért a lineáris közelítés nagyon sikeres, hosszú ideig szinte kizárólag csak ezt alkalmazták 80 Nem csoda, ha mindeddig a tudományos kutatás fő

célja a lineáris rendszerek vizsgálatára összpontosult. Mondhatni, a részeire való bontás a tudományos módszer rangjára emelkedett, aki mással próbálkozott, számíthatott társai elnéző mosolyára. Érthető, hogy az egyszerűbb alakzatok leírására igen jól bevált leegyszerűsítő eljárást azután összetettebb rendszerekre is érvényesnek tételezik fel Ennek alapján az élőlény leírható az azt felépítő szerves molekulák és kölcsönhatásaik segítségével. Azaz az élőlénytan a szerves vegytanra vezethető vissza. Embert mint állatot érthetjük meg, minthogy a lélektan végső soron az állati viselkedésre vezethető vissza. Végül pedig a társadalomtudományok a lélektanra alapozhatók Természetesen a lineáris közelítést nemarányosan viselkedő rendszerre használva is kaphatunk eredményeket, de azok érthető módon korlátozott érvényűek. Gondoljunk arra, hogy a nemarányos rendszer egy adott időpontban

arányosan közelíthető, mint ahogy a kör nagyon kis része jól közelíthető egyenessel. Ha csak rövid ideig tekintjük a rendszert, egy kicsiny időszakra az arányos számolás jól közelítheti a nemarányos leírás eredményeit. Hosszabb idő eltelte után viszont az eredmények megbízhatatlanná válnak De a természet jelenségeinek nagyobb része határozottan nemarányos módon viselkedik. Például az élő rendszerek semmiképpen sem tekinthetők alapállapoti rendszereknek, amelyekre nézve az arányos közelítés használható lehetne. Ugyan a lineáris közelítés, az alkotórészekre bontás az ilyen rendszerek esetén is nagyon fontos ismeretekhez segít hozzá, de magának a rendszer egészének léte, működése nem érthető meg. Például a DNS felfedezése, az öröklődés megértése az alkotórészekre visszavezető közelítés hatalmas sikere, de ilyen módszerekkel nem lehet feltárni az élő szervezet létezésének alapvető elveit.

Hiába ismerjük a legegyszerűbb paránylény (baktérium) valamennyi génjét, nem tudjuk megmondani, mitől álltak így össze, mi teszi a paránylényt azzá, ami. Nemarányos rendszerek és kaotikus viselkedés. Jellemzője a több részecskéből álló rendszerek viselkedésénekt, hogy a rendszeren végzett kis változtatások később akár nagy változásokat is kelthetnek Aránytalanul nagyobbakat, mint amilyenek a kezdeti kis eltérések miatt várhatók lennének. Ezt a fajta viselkedést a természettanban és a matematikában kaotikus viselkedés, káosz néven ismerik. Kaotikus viselkedés esetén, ha a jelenlegi időpillanatban a rendszer akármennyire picit is más értékekkel jellemezhető, akkor a jövőbeni viselkedése, legalább is egy bizonyos idő eltelte után, erősen eltér attól, amit az eredeti kezdőfeltételekkel kapnánk. A káosz a kezdeti feltételek bizonyos tartományában, tartományaiban meghatározó jelentőségű. Ezt

szemlélteti a nevezetes példa, a pillangó-hatás. Mint ismeretes, az északi féltekén az uralkodó szél nyugatról kelet felé fúj Káotikus viselkedés esetén annyira felerősödhet a Peking felett repkedő pillangó szárnycsapásainak hatása, hogy két-három hét múlva az USA nyugati partjain forgószél fejlődik ki Nyilván nem a pillangó az oka mindennek, hanem a légkörben felhalmozódó energia, amely valahogy fel kell szabaduljon. Hogy éppen ott csap le a forgószél, az viszont már a káosz megnyilvánulása. Kaotikus viselkedést mutató tartományokban a rendszer jövőjének kiszámítása nagyon nehéz, bizonyos kezdőértékeknél a rendszer már teljesen véletlen módon viselkedhet. Kaotikus viselkedés a nemarányos (nem lineáris) egyenletekkel leírható rendszerek jellemzője. Nemlineáris egyenleteket nagyon nehéz megoldani Nemarányos rendszer különböző részei között lévő kölcsönhatások miatt visszacsatolási hatások lépnek

fel Visszacsatolás esetén az elem által keltett változás a többi elem kölcsönhatásain keresztül vissza fog hatni az eredeti elem állapotára. Emiatt a nemarányos rendszer több, mint részeinek egyszerű összege Ezek eredményeképpen a rendszer olyan mozgásokat mutat, amelyek az egyes alkotóelemek egyedi viselkedéseinek összegeként nem írhatók le. Önszerveződés. Az önszerveződés a nagyon sok részecskéből álló bonyolult rendszerek kialakulását és fennmaradását lehetővé tevő jelenségekkel foglalkozik. Önszerveződés erősen nemarányos, sok fölös energiával rendelkező, más rendszerekkel szoros kapcsolatban álló rendszerekben fordulhat elő Ilyen rendszerekben a visszacsatolási folyamatok összegződhetnek és a rendszerben körfolyamatok alakulhatnak ki Körfolyamatok egymásba is kapcsolódhatnak és a rendszerben közel állandósuló mintázatok jelennek meg. 81 Ezzel a rendszer valamilyen egyensúlyihoz közeli

állapotba kerül. Azaz a rendszer kaotikus viselkedése gyengülni fog. Önszerveződő rendszerek a káosz peremén, a káosz és a rend határán léteznek Nem a káosz uralja őket, hanem inkább az egyensúly, a rendszerezettség. Bizonyos esetekben igen magasan szervezett mintázatok, mozgások jellemezik Akkor mutatkozhat az önszerveződés, ha a rendszer egyes elemei csak néhány, elsősorban a szomszédságban található elemekkel léphetnek kapcsolatba. Helyi változások ugyan a rendszer távolabbi tartományait is befolyásolhatják, de lehet, hogy még nem okoznak az egész rendszert gyökeresen átalakító változásokat és így a káosz nem hatalmosodhat el a rendszeren Növelve a kölcsönhatási lehetőségek számát, egyre összetettebb viselkedési módokkal, egyre kifinomultabb szerveződésekkel találkozhatunk. Egy önszerveződő rendszer nagyon szoros kapcsolatban áll a környezetével, attól elválaszthatatlan. Nem gépezet vagy merev

szerkezet, hanem inkább folyamat. Képes alkalmazkodni a környezet változásaihoz, akár azon az áron is, hogy maga is átalakul Igyekszik magát minden áron fenntartani, és ha arra kényszerül, akár komolyabb változásra is képes. Bár működését igen sokféle folyamat és változásra való képesség jellemzi, az önszerveződő rendszer bizonyos mennyiségek értékeit igyekszik állandónak vagy közel állandónak tartani. Annak, hogy egy szerveződő rendszer a rendezettségét növelje vagy hogy egyáltalán fenn tudja tartani, ára van. Ez az ár a rendszer környezetének rendetlenebbé tétele, sokszor komoly leromlása, a környezet felemésztődése Ez nagyon általános törvény, a hőtan II főtételének egy következménye Ugyanis a szerveződő rendszert jellemző belső körfolyamatok csak úgy tarthatók fel, ha a rendszer a környezetéből rendezettebb alakú forrásokat vesz fel, amelyet azután elhasználva hulladékként bocsát ki.

Mennél összetettebb módon képes működni az önszerveződő rendszer, annál erősebben tudja alakítani környezetét Úgy, hogy a maga számára kedvezőbb feltételeket teremtsen, a környezete forrásait minél jobban hasznosítani tudja. Homokdomb növekedése - önszervező kritikusság. Önszerveződő rendszer fennmaradását, környezethez való alkalmazkodásának nak folyamatát az önszervező kritikusság fogalmával jellemezhetjük Vannak rendszerek, amelyek a külső hatásra egyetlen eseménnyel válaszolnak. Mint a kréta, amelyik törik. Lehetséges külső hatásra kisebb, egyszerű események sorával válaszolni, amint kukoricaszemek pattognak ki melegítéskor. Törés és pattogás között van lehetőség, a recsegés Változásokhoz igazodás foka is mutathat ehhez hasonló viselkedést. Nézzük az alábbi folyamatot Felülről tölcsérből egyenletesen csorog homok az asztalra. Eleinte a dombocska egyre meredekebb lesz, de bizonyos

magasság elérte után a domb meredeksége állandó marad, értékét egy határszög adja meg. Bár a homokdomb mérete növekszik, közben az állapota bizonyos értelemben egyensúlyinak tekinthető, mert a görgetegek a meredekséget állandó értéken tartják. A homokdomb viselkedését az önszervező kritikusság kifejezéssel jellemzik. Ebben az állapotban a rendszer nagyon érzékenyen válaszol a környezet hatására, jelen esetben a homok csorgására, kisebb, vagy akár nagyon nagy, az egész domboldalt érintő görgetegek indulhatnak meg rajta. Kisebb görgetegek gyakrabban, nagyobbak ritkábban fordulnak elő Görgetegek nagysága és a gyakorisága egyszerű matematikai kapcsolatban van egymással ami szintén független a domb nagyságától. Ha beáll az önszervező kritikus állapot, a rendszer kapcsolatrendszere átalakul. Görgeteg lezúdulásakor először a gyenge kapcsolatok szakadnak fel először Majd ezek a gyenge kapcsolatok újraképződnek

és a rendszer újra egyensúlyhoz közeli állapotba kerül. Önszervező kritikus állapotot káosz és rend összhangja jellemez Bár a káosz miatt megjósolhatatlan, egyes pillantokban pontosan mi fog történni, az egész rendszer viselkedése mégis áttekinthető, kiszámítható. A világegyetemet jellemző adathalmaz forrása. Végül is honnan származik az önszerveződő rendszerek, az élőlények és általában a Világegyetem hordozta adathalmaz? Magától nem jön létre, a természettan 82 tételei szerint keletkezéséhez munka szükséges. Nagyon egyenletes a 2,726 Kelvines kozmikus háttérsugárzás mért színképe, az égbolt bármilyen tartományából ugyanolyan erősségű, ugyanakkora hőmérsékletnek megfelelő sugárzás érkezik hozzánk. Ez arról tanúskodik, hogy a sugárzásnak az anyagtól való elválásakor, - ez, mint már említettük az ősrobbanás után 380000 évvel történt - a mindenség a hőegyensúly állapotában

volt. Ilyen állapotban a szerteség a lehető legnagyobb, vagy ami ugyanazt jelenti, az állapotot jellemző adathalmaz a lehető legkisebb. Hőtani egyensúly esetén a jellemzéshez csupán két szám, a hőmérséklet és a sűrűség értéke is elég. Miközben az ősrobbanást követő 380000 évvel a világegyetem adattartalma elenyészően csekély, a mai világegyetem nincs hőegyensúlyban. Állapotának jellemzésére óriási adathalmaz szükséges, gondoljunk csupán a földi élet leírásához szükséges adatmennyiségre. Honnan a munka, ami az adatokat hordozó rendszerek kialakulásához kellett? Az ehhez szükséges energia az egyensúlyi állapotot megszüntető tömegvonzási folyamatok során szabadult fel. Anyag összecsomósodásakor a negatív tömegvonzási energia abszolút értékben egyre nagyobb lesz, a felszabaduló pozitív előjelű energiák, mint a csillagok kisugározta energia szolgál az adathalmaz forrásául. Bár az űrbeli

háttérsugárzás szinképe hőegyensúlyra utal, a tömegvonzás miatt nem beszélhetünk igazi egyensúlyról, Így a korai mindenség ezért nem a lehető legnagyobb, hanem egy alacsony szerteségű állapotban volt. Azaz az egyenletesen eloszló, szerkezet nélküli, ám a tömegvonzás hatása alatt álló gáztömeg lappangó módon hatalmas mennyiségű adathalmaz hordozója. Ahogy a rendszer a csomósodás közepette fejlődik és távolodunk az egyensúly állapotától, úgy a lappangó adathalmaz átkerül az anyagba és egy része mint az élővilágot leíró adathalmaz rögződik. 7.9 A világ megkötöttségéről Egyes részterületek törvényei leírják, egyes esetekben meg is magyarázzák az adott jelenségkörhöz tartozó folyamatokat. Törvények léte megszorításokat jelent, mi eshet meg, mi történhet Kérdés, a törvények mennyire szorítják meg a világot, a világban történteket Akár az a kérdés is felmerülhet, vajon

szükségszerű-e mindaz, ami mostanáig a világban megtörtént. Azaz a világegyetem története azért olyan-e, amilyen, mert más nem is lehetne, vagy netán a világ sorsa alakulhatott volna máshogyan is. Ha a törvények teljesen kötött, idegen szóval determinisztikus viselkedést követelnek meg, akkor a jelen pontosan rögzíti a jövendőt és a jelen állapot maga is pontosan meghatározott a múlt által. Azaz ebben az esetben a világ teljesen kötött, kényszerpályán mozog, a szabadság feltételezése csak emberi képzelgés. Nyilvánvaló, a világ meghatározottságának foka központi kérdés, amelynek súlyos világnézeti vonatkozásai is vannak. Természetesen a kérdésre adott válasz függ attól, milyen szintű tudományos ismeretekkel rendelkezünk. Más volt a kérdésre adott válasz a múlt században és századunk elején és másképpen látjuk a kérdést ma. Most először a newtoni természettan álláspontját ismertetjük, amely kb

1925-ig meghatározta a világról alkotott képünket. A newtoni természet megkötött. Egy természettani feladat megoldásának első állomása a rendszer viselkedését megadó egyenlet felírása Ahhoz, hogy a rendszer jövőbeli viselkedését kiszámíthassuk, ismerni kell a rendszer állapotát valamely korábbi pillanatban. Ha például ismerjük az állapotot most, az egyenletet megoldva meg tudjuk mondani, milyen állapotban lesz a rendszer a következő időpillanatban Ennek ismeretében kiszámoljuk, milyen lesz a rendszer állapota az rákövetkező időpillanatban, és így tovább. A newtoni erőtan alapegyenletének - ezt Newton II. törvénye fogalmazza meg - megoldása pontosan meghatározott. Ez azt jelenti, hogy a jelen állapotból kifejlődő jövő csak egyféle lehet Azaz a jövő eleve eldöntött. Teljes a meghatározottság, a kötöttséget semmi sem oldhatja Hasonlóképpen, egy rendszer jelen állapota a múlt egyenes következménye. Ahogyan

a jelen milyensége egyértelműen meghatározza a jövőt, ugyanúgy a múlt sem enged másféle jelent, mint amely a rendszert leírja. Teljességgel rögzített a rendszer időbeli viselkedése. 83 Igen nagy hatást gyakorolt a felvilágosodás korának gondolkodására a megkötöttség felismerése. Laplace az egyes rendszerek kötött viselkedéséből a teljes világmindenség megkötöttségére következtetett Szerinte a világ sorsa rögzített, már csak azért is, mert akár ki is lehetne számolni a jövőjét Laplace feltételezte, egy képzeletbeli, mindent tudó, végtelenül értelmes lény, ez a Laplace-démon, előre, teljes pontossággal ki tudja számolni a világ sorsát. Ugyanis ha valaki ismeri a világ valamennyi részecskéjét, a közöttük ható erőket, akkor fel tudja írni a világ fejlődését megadó egyenletet. Ha még ismeri a világ állapotát egy adott pillanatban, ami valamennyi részecske helyének és sebességének az ismeretét

jelenti, ebből a kezdeti állapotból kiindulva az egymást követő pillanatokon át ’lépegetve’ ki tudja számolni a világ jövőjét. Ez azt mutatja, hogy a világ jövője előre le van rögzítve. Továbbá az elektrodinamika törvényei, melyeket a 19 században fedeztek fel, a newtoni erőtan törvényeihez hasonlóan szintén meghatározott világot írnak le. Ez erősítette a világot megkötöttnek felfogó szemléletet. Determinisztikus káosz. Kaotikus viselkedés, a kezdeti feltételektől való nagyon erős függés nem teszi a világot határozatlanná, ez a szigorú ok-okozati láncot nem változtatja meg Ugyan arról beszélünk, véletlen folyamat a kockadobás, azaz nem tudhatjuk, az eldobás után a kocka melyik oldalára esik. Ha viszont pontosan ismernénk a feldobás szögét, sebességét, a kocka perdületét, a légáramlás milyenségét, stb., pontosan ki tudnánk számítani, hogyan esik le a kocka Azért kezelhető véletlennek a

kockadobás, mert bár megkötött, de kaotikus folyamat. Icipicit változnak a kezdeti feltételek, egész más oldalára eshet a kocka. Ezeket a nagyon kis változásokat általában nem követhetjük, ezért számunkra valóban véletlen, melyik oldalára esik a kocka. Éppen a kockavetéshez hasonló folyamatokat nevezik determinisztikus káosznak. Ilyen folyamatok, szinte ezek töltik ki életünket, - számunkra véletleneknek tekinthetők Csak elvben létezik a jövő a determinisztikus káosz esetén, gyakorlatilag megismerhetetlen Kiszámíthatatlanság . Kaotikusan viselkedő rendszer jövőjének leírásához a kezdőértéket teljes pontossággal ismernünk kell Ha a kezdeti értéket nem ismerjük egészen pontosan, akkor a kezdeti bizonytalanság egy idő után arra vezet, hogy a jövő kiszámíthatatlanná válik. Bármilyen kis bizonytalanság egy idő után pontatlanná teszi a jövő leírását. Bizonytalanságok hatása exponenciális mértékben

nagyítódik fel Teljes pontosság általános esetben egy szám végtelen sok jegyének ismeretét követeli meg. Lehet a kezdeti érték irracionális szám is. Ekkor a teljesen pontos számoláshoz valamennyi számjeggyel számolnunk kellene, semennyit sem hanyagolhatnánk el De irracionális számot teljes pontossággal csak a számot meghatározó végtelen sok számjegy ismeretében lehet megadni. Ez lehetetlen feltétel Végtelen sok adat kezelése képtelenség. Vagy ha kezdőértékek racionális számok is, a gyökvonások elvégzése pontatlanná teszi a számolásokat. Ezért a sok részecskéből álló rendszer, - és a világ maga is ilyen,- melyet keresztül-kasul átsző a determinisztikus káosz, nemcsak gyakorlatilag, hanem elvileg is kiszámíthatatlan. Emiatt elméletileg sem végezhetünk teljesen pontos számításokat. Bármilyen nagy a számítógép teljesítménye, a digitális elven működő berendezések nem szolgáltathatnak teljesen pontos

eredményeket. Ennélfogva már a newtoni világ jövője sem számítható ki Ezért a világ jövője ezért megismerhetetlen Bár a jövő megismerhetetlen, kiszámíthatatlan, és a lejátszására sincs megfelelő módszer, azért még egyértelműen létezik, a jelen magában hordozza. Még mindig megkötött a világ De a hagyományos természettan alaptörvényei, a newtoni törvények azonban nem alkalmazhatók bármilyen rendszer tárgyalására. Csak az érzékelhető méretek világának leírására használhatók Érzékelhető méretűnek nevezhető világhoz durván a mikronnál nagyobb méretű rendszereket sorolhatjuk. Ekkora tárgyakat érzékszerveinkkel illetve a kiterjesztesükre alkalmas műszerekkel már tanulmányozhatunk Ilyen és ennél nagyobb méretű rendszerek leírása megkötött. Viszont a kisvilágtan által leírt rendszerek, az elemi részek, az atomok, molekulák és még az élőlénytan óriásmolekulái máshogyan viselkednek, lásd

a 7.2 szakaszban. 84 Bizonytalanságok a kisvilágban . Lent a kisvilágban nincs rögzített jövő Atomok és molekulák, meg a náluk kisebb részek esetén nincs bizonyosság, meghatározott jövőnek. Csak a lehetséges jövők valószínűségeit jósolhatjuk meg Bár a rendszert jellemző, a kisvilágtan alapegyenlete, a Schrödinger-egyenlet megoldásaként kapott hullámfüggvény előre kiszámítható, a jövőt nézve meghatározható, a megfigyelhető, mérhető mennyiségek értékei már csak valószínűsíthetőek. Ez például azt jelenti, ha egy molekula vagy atom állapotáról az adott pillanatban mindent tudok, amit tudhatok, akkor sem tudom megmondani, pontosan milyen mennyiségekkel jellemzett állapotban lesz a következő pillanatban. Ha a molekula például gerjesztett állapotban van, nem tudom bizonnyal megmondani, elbomlik-e vagy sem, és ha igen, melyik állapotba kerül majd a bomlás után. Itt már nem létezik az érzékelhető

világot jellemző szigorú ok-okozati kapcsolat Csak valószínűségeket tudok számítani, hogy a molekulával végül is miért pontosan az történt, az igazi véletlen, nem vezethető vissza valamilyen előzményre A kisvilágtan ma legtöbbek által elfogadott értelmezése szerint nem léteznek ún. rejtett mennyiségek, amiket még nem ismerünk, s amik meghatározzák a ténylegesen történteket Azaz a kisvilág viselkedése nem megkötött. Ha viszont egyszerre nagyon sok atomból, molekulából álló rendszert vizsgálok, akkor ennek a viselkedése pontosan olyan lesz, mint nagyon sok megkötötten viselkedő részecske statisztikus viselkedése. Ilyen rendszer már determinisztikus, azaz ok-okozati kapcsolattal értelmezhető. Ekkor az egyéni esetekre vonatkozó bizonytalanságok kiátlagolódnak. Egyes rendszerek szabadságáról. Nem feltétlen adott valamennyi rendszerre a nagyon sok részecske esetén fellépő átlagolódás. Kaotikusan viselkedő

rendszerekben előfordulhat, hogy atomi, molekuláris méretekben véletlen jelenségek érzékelhető méretű változásokká nőhetnek Ilyenféle kierősödések nem zárhatók ki Gondoljunk az úgynevezett ’egy hajszálon múlott az egész’ jellegű történésekre a köznapi életből Kérdés az, hogy a természet rendszereit vizsgálva mely rendszerekben mutatkozhat meg az igazi véletlen hatása. Ilyen rendszerek nem tekinthetők teljesen kötötteknek, a jövőjük nem teljesen meghatározott, mert a véletlen elemek megjelenése szabadságot adhat a rendszer számára. Azok a rendszerek, amelyek nagyobb méretűek, mert nagyon sok részecskéből, molekulából épülnek fel és a rendszer viselkedését meghatározó vezérlő elemek durva felépítésűek, megkötöttnek minősíthetők. Newton erőtana írja le őket, a vezérlő elemek durvasága, érzéketlensége pedig kizárja, hogy a kisvilág véletlenjei befolyásolhassák a rendszert. Szikla,

időjárási jelenségek, porszem sodródása, víz áramlása, bolygók keringése stb. mind rögzített jelenségeknek tekintheő Ha véletlen mutatkozik mozgásukban, az csak a determinisztikus káosz miatt van úgy. Tekintve a természet érzékelhető méretű rendszereit, az élők azok, amelyek kifinomult szerkezetük miatt élvezhetnek némi szabadságot. Valamennyi élő örökítő állományának kialakulásakor megjelenik az igazi, kisvilágra jellemző véletlen elem. Nézzük az ivarsejtek génállományának kialakulását Kétféle génállományból, apától és anyától öröklöttből áll össze az ivarsejt DNS-állománya Hogy pont milyen lesz az ivarsejt DNS-szála, igazi véletlen lehet, ugyanis az apai-anyai szálból való összevagdosódás molekuláris, azaz a kisvilág törvényei által megszabott folyamat. Azaz a megtermékenyített petesejt apai és anyai ivarsejtből hozott DNS-állományait, amelyek nagyban eldöntik a magzat jövőjét,

molekuláris szintű, kisvilágtani véletlenek határozhatják meg. Ezért élőre a kisvilágot jellemző bizonytalanságok nem elhanyagolhatóak Meghatározó fontosságúak a magzat jövőbeni sorsában a DNS-állományának összeállásakor történtek, azaz a kezdeti véletlen folyamatok eredménye érzékelhető méretűvé erősödik fel. Egy faj életképességét a környezethez való alkalmazkodás képessége határozza meg. Azok a fajok maradnak meg, amelyek képesek alkalmazkodni a térbeli és időbeli változásokhoz Azt mondhatjuk, hogy az állatok nagyobb szabadsággal rendelkeznek, mint a növények, mert a mozgással képesek a térbeli kötöttségektől megszabadulni. Állatok szabadsági fokait azok a változások növelik, amelyek többféle környezetben való élést tesznek lehetővé. Ahogy a törzsfán az ember felé haladunk, a környezete egyre kevésbé korlátozza az állatot Így az állandó testhőmérsékletű emlősök képesek olyan

környezetben is élni, amelynek a hőmérséklete szélsőségesen ingadozik. 85 Elsősorban ösztönei határozzák meg az állat viselkedését. Ezeknek az öröklött viselkedési módoknak segítségével védekezik a környezet veszélyei ellen, ezek segítik a táplálkozást, a szaporodást, az utódok gondozását. Képes az állat tanulni, minél fejlettebb, annál többet Minél több dolgot tud megtanulni, annál változatosabb környezeti adottságok mellett képes élni, annál több lehetősége van az alkalmazkodásra. Legnagyobb szabadsággal ezért az ember rendelkezik Nyilván ez az egészséges emberre vonatkozik, akinek viselkedése nehezen jósolható meg. Idősebb ember cselekvése, ha az agyának képességei lecsökkentek, egyre inkább meghatározott. nagyon jól ismeri a rokonság, mire mit fog mondani, mikor mit fog csinálni Ilyen szempontból az ember a törzsfejlődés betetőződését jelenti, mivel értelmének köszönhetően egy idő

után szinte bármilyen környezetben képes megélni. Számára az ösztönök meghatározó szerepe lecsökkent, egyre nagyobb a tanulás szerepe. Kérdés az, mi áll az idegrendszerrel rendelkező állatok és főleg az ember szabadsága, sorsuknak bizonyos fokú kötetetlensége mögött. Arra gondolhatunk, hogy az idegrendszerük működése során is felléphetnek a sorsukat meghatározó véletlen elemek Mennél összetettebb, érzékenyebb az állat idegrendszere, annál nagyobb esély lehet arra, hogy az agysejtek működését meghatározó molekuláris folyamatok véletlenjei szerephez juthassanak. Legkevésbé kötött az ember, mert az ő agya a leginkább kifinomult Gondolnunk kell viszont arra is, hogy ha véletlenszerű elemek, mint a kisvilág összevisszaságai közvetlenül meghatároznák, mit teszünk, akkor ezt nem nevezhetnénk az egyén szabadságának, hanem a véletlenszerűen viselkedő őrült cselekvéseinek. Vélhetjük, a kisvilág

bizonytalanságai agyunk számára csupán azt jelenthetik, hogy agyunk nem gépezet. Nincs eleve lerögzítve, mikor mit fog csinálni Szabadságunk mikéntjét más tényezők határozhatják meg, amelyeket a kisvilág ugyan befolyásolhat, de hogy miképpen, arról jelenleg találgatni se nagyon tudunk. Láthatjuk, a világmindenség bonyolult rendszereinek kialakulásában, elsősorban az élő rendszerek keletkezésében és működésében a véletlen elemek megjelenésétől nem tekinthetünk el. Ezért állíthatjuk, a világ nem szükségképpen vált olyanná, amilyennek ismerjük. Sorsa másként is alakulhatott volna Ugyanúgy, jövője sem lehet előre meghatározott Nemhogy megismerhetetlen a jövő, ráadásul határozatlan is Jelen a jövőt nem rögzítheti, a kisméretű bizonytalanságok minden pillanatban magukban hordozzák a különböző jövőbeni forgatókönyvek megvalósulásának lehetőségét. Véletlen-e mindez. Magyarázatot kíván a világ

összhangja, jogos lehet az a feltételezés, hogy van valamilyen mélyebb oka Esetleges a világ, jövőjét a részekre egyszerűsítő felfogás szerint a vak véletlenek alakítják, de a tapasztalat alapján, amit a világmindenség fejlődésének tanulmányozásából nyerhetünk, szembetűnő, hogy sorsa mégis a magasabb rendű összhang és rendezettség felé mutat. Magasan szervezett rendszerek véletlen keletkezése ellen szóló érvek a következő jellegűek. Téglák, mint darabok semmit nem hordoznak magukban abból, mi lesz majd belőlük. Lehet belőlük székesegyházat, színházat, lakást, disznóólat vagy kerítést is építeni Önmagukban csak lehetőséget kínálnak, felhasználásukat a tervező dönti el Hasonlóképpen a TV-ben közvetített színházi előadás sem értelmezhető csak az elektronok, rádióhullámok szintjén. Valóban, a képernyőn megjelenő kép a készüléken belüli villamos jelek eredménye. Ha a TV

falicsatlakozóit kihúzzuk, a kép eltűnik Hálózati feszültség, a távolból érkező jelek mind nélkülözhetetlenek. Ha viszont csak ezekkel akarom megmagyarázni, éppen mit látok a képernyőn, féloldalas az érvelés. Sokkal inkább a sugárzott színmű tartalmára, szerzőjére, a színdarab rendezésére kell, hogy hivatkozzon a magyarázat. Vannak olyan feltételezések, hogy bár a véletlenek jelen vannak a világban, a világ sorsa mégis elrendeltetett, azaz nem alakulhatott volna másképp. Tárgyalva a világ keletkezésének körülményeit Steven Hawking úgy érvel, hogy bármilyenek is lehettek a kezdeti feltételek, a természeti semmiből kiemelkedő világegyetem sorsa nem is alakulhatott volna máshogyan, mint ahogyan alakult. Hawking érvelése egy modellen alapul, amelynek feltételezései vagy igazak, vagy nem. Kísérletező természet. Igazi kihívás a tudomány számára annak megértése, mennyire szükségszerű a világmindenség

számára az élet kialakulása, értelmessé fejlődése Talán a kisvilágtan nyújthat erre lehetősé86 geket. Egy megfogalmazása szerint a kisvilágtani rendszer időbeli változását végül is úgy is értelmezhetjük, hogy a rendszer minden egyes működési lehetőségről tud. Ennek alapjai a Heisenberg féle határozatlansági összefüggések, melyek szerint a kisvilágbeli rendszerek minden lehetséges állapotba bekerülnek Sőt még a látszólag lehetetlenekbe is. Gondoljunk a hipp-hopp részecskék kipattanására, melynek során az energiamegmaradás is sérülhet rövid időre. Van olyan felfogás, hogy a világegyetem, a természet is ilyen jellegű folyamatban alakult olyanná, amilyen, azaz mindennel kísérletezik. Nincs szándék vagy irány a természet működésében, és mégis ez az egyszerű működési módszer, a kísérletezés, ha kellő idő áll rendelkezésre, elképesztő eredményekre vezet. Néhány milliárd év kellett

hozzá és az anyag öntudatra ébredt. Hogy a mindennapi érzékelhető világunkban pontosan hogy érvényesül ez a kisvilágot jellemző elv, nem világos. Ezzel az öntudatlan módszerrel a törzsfejlődés során csodálatos megoldások születtek, mint például a DNS és az agyműködés: hogyan lehet megoldani nagy mennyiségű adathalmaz tárolását, másolását, illetve nagyon összetett irányítási feladatokat. Egyszerűsége mellett a módszer olyan lenyűgözően összetett eredményekre vezet, amiről a mai mérnök csak álmodni tud. Legérdekesebb az egészben az lehet, hogy a világegyetem más helyein, ahol az élet esetleg kialakult, egyáltalán nem biztos, hogy a természet ugyanezeket a megoldásokat választotta. Azt, hogy a természet fenti működése egyre bonyolultabb rendszerek és akár talán az élethez és a tudathoz is elvezethet, számítógépen is lejátszották. Van egy tudományág, ami például a mesterséges élettel foglalkozik.

Igen nagy hátrányuk a valódi természethez képest, hogy összehasonlíthatatlanul kevesebb erőforrás és idő áll rendelkezésükre De sok érdekes eredmény van már eddig is Hardver és szoftver törvények. Paul Davies a világ növekvő rendezettségét az általa szoftver törvényeknek nevezett szabályszerűségekre próbálja visszavezetniTekintve a természetet, annak szoftver törvényei az önmagukat szervezni képes rendszerek működését szabályozzák. Hardver törvényeknek az elemi részek viselkedését leíró alapvető természettani törvények tekinthetők. Ezeknek az elnevezéseknek a magyarázata az, hogy a számítógép alapja a hardver, a műveleti egységek, a huzalozás, stb. Azt, hogy a számítógép mit számol, végül is a szoftver milyensége, a műveleti utasítások döntik el. Davies a szoftver törvényeket a hardver törvényekhez hasonlóan alapvetőeknek tekinti. Szerinte ezek az általános törvényszerűségek nemcsak

természettani, hanem vegytani és élő rendszerekben is hatnak és meghatározó jelentőségűek a társadalomtudományokban is. Matematikai megfogalmazásuk nem kell, hogy feltétlen bonyolult legyen, példának a fraktálok szerveződésének egyszerű törvényeit hozza fel. Az, hogy az értelem megjelenése magyarázhatók-e ilyen jellegű törvények működésével, egyelőre nem válaszolható meg. Ha a növekvő rendezettség okaként matematikailag megfogalmazható és igazolható törvényeket keresünk, egy bizonyos határon túl nem léphetünk. Természettörvény kimondásához ellenőrizhető és megismételhető vizsgálatok szükségesek De az értelem megjelenését és működését leíró magasabbrendű folyamatok annyira egyediek lehetnek, hogy a megismételhető vizsgálatok követelménye valószínűleg nem teljesíthető. 7.10 Tudomány határai Eddigi megfontolásainkat, mire adhat választ a természettudomány, és mire nem, a

következőkben foglalhatjuk össze. Tárgya az anyagi világ Minden, amit az anyagi világról a tudomány módszerével, a megfigyelés és kísérletezés által tudunk és elvileg megtudhatunk, a tudomány illetékességi körébe tartozik. Arra épül a természettudomány lehetősége, hogy az anyagi világ viselkedése törvények segítségével írható le. Törvényeket matematikai összefüggésekkel fogalmazhatjuk meg Kérdés, mennyire érthetjük meg a világot a törvények segítségével. Most az ehhez kapcsolódó kérdésekkel foglalkozunk 87 Matematika és az ember. Természettudomány, természettan nyelve a matematika Úgy értelmezhető a matematika, mint valamennyi lehetséges mintázat és a mintázatok között létező kapcsolatok összessége. Mintázatok lehetnek például síkbeli, térbeli alakzatok, a közöttük lévő kapcsolatokat a síkmértan vagy térmértan tételei fogalmazzák meg. Mintázatok lehetnek a számok, akkor a kapcsolatokat

a számelmélet tételei határozzák meg. Mintázatokat képeznek egy halmaz elemei is, akkor a kapcsolatokat a halmazelemeken végezhető műveletek szabják meg. Az a fontos a matematikában, ha kiválasztottuk a vizsgált mintázatokat és megadtuk a közöttük lévő alapvető összefüggéseket, akkor a továbbiakban következetesen végezzük a megfelelő műveleteket. Világos, a matematika sokkal többet tartalmaz, mint amennyi matematikát a természettudós, közgazdász vagy más alkalmazó felhasznál. Egy matematikus mindig is inkább a matematika kedvéért művelte a tudományt, nem pedig azért, hogy közvetlen gyakorlati haszon származzék eredményeiből. Sokszor évtizedekkel követte a matematikus felfedezését eredményeinek hasznosítása Jó példa erre Bolyai János mértani felfedezése. Bolyai mint katonatiszt szolgált egy galiciai laktanyában Ott, szabad idejében dolgozta ki a róla is elnevezett mértant Bolyai arra volt kiváncsi, lehet-e

olyan mértant alkotni, amely nem tartalmazza az euklidészi mértan párhuzamossági axiómáját. Sikerült ilyet alkotnia Munkája megalkotása után sok évtized telt el, míg kiderült, az általa kitalált mértan az Einstein által felfedezett általános viszonyításelmélet matematikai alapja. Mint ilyen, a világmindenség egy lehetséges mértanának leírása. Érdekes, hogy miközben a természet a matematika nyelvét beszéli, a 0matematika egyúttal az emberi elme alkotása. Ezen, mint fentebb tárgyaltuk, túlságosan nem csodálkozhatunk Ember alapvető képessége a természet összefüggéseit, rendjét feltárni képes gondolkodás. Ez a képesség arra is kiterjed, hogy az ember az összefüggéseket következetesen tárgyaló matematikai gondolkodásra is képes. Nyilván nem azonos képességű valamennyi ember. Lehetnek ebben a tekintetben is egészen kiválóak Azzal, hogy az ember több lépésre előre tud gondolkodni, bizonyos embereket képessé tesz

arra, hogy összetettebb és elvontabb matematikai tételeket is be tudjanak bizonyítani. Mindezeket tudva sem lehet egyszerűen azt mondani, hogy az ember matematikai képessége puszta törzsfejlődési kényszer volna. Sokkal egyszerűbb gondolkodás is elég lenne a túléléshez Ragadozókkal, mostoha természeti körülményekkel folytatott harc nem teszi szükségessé az elvont gondolkodás ilyen fokú mélységét. Ember elvontabb matematika nélkül is igen sikeres volt, jól szervezett társadalmakat, műveltségeket volt képes fenntartani Tudjuk, a maihoz képest elhanyagolható ismeretek mellett, csupán a naptárkészítéshez és pénzforgalomhoz szükséges matematikai tudásra hatalmas birodalmak épülhettek fel Továbbá az elvont matematikai gondolkodásra való képesség előnyei különben is csak akkor váltak közkinccsé, amikor az ember már a bolygónk meghatározó lényévé vált. Viszont az, hogy az ember gondolkodása annyira összetett

összefüggéseket is képes átlátni, mint amilyenek a világegyetem kialakulását, fejlődését jellemzik, igencsak figyelemreméltó. A megismerés határai és a matematika. A matematika a természet nyelve Az is szükséges a világmindenség tökéletes megértéséhez, hogy ez a nyelv tökéletes legyen Mindent lehessen vele tárgyalni és ne fordulhasson az elő, hogy valamilyen állítás igazságát vagy hamisságát ne tudjuk eldönteni. Ha a nyelv nem teljes és tökéletes, nem várhatjuk el azt sem, hogy segítségével mindenre választ kapjunk. A matematika egyes területeinek felépítése az adott terület axiómáin nyugszik. Például a mértant is axiómák rendszerével fogalmazzák meg. Olyan állítások az axiómák, amelyek igazságát eleve adottnak veszik. Egy axiómarendszer állításai nem mondhatnak ellent egymásnak Továbbá az axiómák segítségével bármilyen állítás igazsága vagy hamissága eldönthető Ez utóbbi állítás azt

jelenti, hogy az axiómák rendszere teljes. Kiderült, a matematika, amit a lehető legtisztább, okszerű, értelmes kifejezési módnak, nyelvnek tarthatnánk, sem mentes ellentmondásoktól, korlátoktól. Már egyszerű módon is meg tudunk fogalmazni eldönthetetlen logikai állításokat, amilyenekhez hasonlók a matematika alapjait képező axiómarendszerekben 88 sem dönthetők el. Erre példa a következő rövid állítás: "Nem mondok igazat" Ha hamis, amit mondok, akkor az állításom igaz, de ez esetben nem vagyok hazug Ha igazat mondtam, az állításom hamis, merthogy nem hazudtam. Gödel tétele szerint egy axiómarendszer, ha eléggé összetett ahhoz, hogy az aritmetikát is magába tudja foglalni, sohasem lehet teljes. Azaz az aritmetika valami olyat képez, aminek az igazságát szabályok rendszere nem tudja teljességgel megfogalmazni Gödel szerint bármely ilyen axiómarendszer esetén lehet egy olyan állítást találni, amelynek

igazsága vagy hamissága az adott axiómarendszeren belül nem dönthető el. Ahhoz, hogy ennek az állításnak az igazságát eldöntsük, az axiómarendszert ki kell bővítenünk. De ebben a bővített axiómarendszerben is megfogalmazható egy eldönthetetlen állítás. Egy másik példa a matematika határaira az ún. Turing-gép működése Korábban feltételezték, hogy a matematika gépiesíthető. Minden matematikai művelet előállítható jól meghatározott elemi lépések segítségével és így bármely matematikai művelet elvégezhető Ezt a gépesítést oldja meg a Turing-gép, persze csak elméletileg. Amire a Turing-gép nem képes, azt más eszközökkel sem lehet megoldani Kiderült, hogy a Turing-gép sem tudhat mindent elvégezni. Léteznek kiszámíthatalan számok, azaz olyan számok, amelyet a Turing-gép nem képes kiszámolni. Ezek a számok ráadásul nem választhatók el a kiszámítható számok halmazától. Gödel tétele és Turing

kiszámíthatalan számainak léte arra utal, hogy a matematika sem tekinthető teljes értékű megfogalmazási eszköznek. Így a természettel kapcsolatos, a matematika nyelvén megfoalmazott kérdések sem bizonyos, hogy egyértelműen megfogalmazhatók és megválaszolhatók. Ezzel elvileg sincs meg az a lehetőség, hogy a világ valamennyi kérdésére valaha is teljes értékű választ kaphassunk. Azaz a világ teljes megismerhetősége már csak a matematikai nyelvezet korlátai miatt is kétséges. Lehetetlenségek. Áttekintve a 20 századi természettudomány eredményeit láthattuk, mennyire sikeres a tudomány a kisvilág és a legnagyobb méretek világának leírásában is. Várhatnánk, előbb-utóbb eljutunk oda, hogy a vizsgált területen nem marad több magyaráznivaló, mert mindent megértettünk. Ekkor azonban eddig nem tapasztalt furcsasággal szembesülhetünk. Az annyira sikeres alaprendszer eljut egy olyan határig, hogy kijelenti, nem mondhat

többet, pedig az adott területen jól megfogalmazható, világos, tudományos igényességű kérdéseket tehetünk fel. Azaz a tudományos elmélet korlátozza saját magát Nem arról van szó, hogy az elmélet pontatlan, alkalmazhatatlan, nem megfelelő, egyszerűen azzal szembesülünk, hogy léteznek a korlátok. Vannak gyakorlati okokból létező határok, mint nincs elég pénzünk, időnk, elég nagy és gyors számítógépünk, de nem ezek az egyedüliek, létezhetnek határok más okoknál fogva is. Elérhetetlen ismeretekre példa lehet a mindenség tanulmányozása, ahol, mint tárgyaltuk, az ősrobbanás elmélete nagyon sikeres és szép képet ad a világegyetemünk fejlődéséről. Úgy tűnik azonban, bizonyos kérdésekre lehet hogy sohasem kaphatunk választ Mivel a kölcsönhatások terjedési sebessége, a fénysebesség véges és ezért a hatalmas mindenség olyan részekre esik szét, amelyek nem lehetnek egymással kölcsönhatásban. Mi magunk

csak a világegyetem azon részét figyelhetjük meg, ahonnan a fény ideérhet Ez a korlát megakadályozhatja, hogy megtudjuk, miként keletkezett a világ, mi lesz pontosan a sorsa, meddig tágul, milyen az egésznek a szerkezete. Az elvileg korlátozott mennyiségű és minőségű megfigyelések lehet, hogy többféle módon is értelmezhetőek lesznek. Így elvileg sem mondhatunk biztosat világegyetemünk eredetéről, helyzetéről, jövőjéről. A törvények eredete. Modellek segítségével értelmezzük a kísérletek eredményeit Ha a vizsgált jelenség értelmezésére sikerült egy jó leírást találni, akkor vagy a természet egy törvényét fedeztük fel, vagy egy már ismert törvény létezését erősítettük meg. Felmerül viszont a kérdés, honnan erednek a törvények Rendszerezve a kísérletezés során felfedezett szabályszerűségeket, a törvények között bizonyos rangsort veszünk észre. Általában a törvények létezését még

alapvetőbb törvényekre vezethetjük vissza Ilyen módon a tudományos módszert követve feltételezhetjük, eljuthatunk akár a legalapvetőbb törvények megismeréséig is. Most tekintsünk el attól, hogy a megismerés elvi határai, gondoljunk a matematika jelentette 89 korlátokra, mennyire jelentenek akadályt. Bár még ma nem tudjuk, feltehetjük, hogy idővel az emberi tudomány képes lesz feltárni akár a legalapvetőbb törvényeket is Például megismerjük a természettani semmi állapotát leírni képes kvantumgravitációs alapegyenleteket, meg tudjuk adni akár az élet fejlődésének alapjául szolgáló önszerveződési folyamat leírását. Még ebben az esetben, minden elérthető tudományos ismeret birtokában is, fel tudunk tenni a világra vonatkozó, alapvető fontosságú kérdést. Megkérdezhetjük, miért pontosan ilyenek a természet legalapvetőbb törvényei Miért nem mások, vagy felmerül a heideggeri kérdés, egyáltalán

miért létezik a világ, miért nem csak a semmi. Erre a kérdésre a tudomány nem adhat választ Legfeljebb azt mondhatja, számára a kérdés értelmetlen. Mivel az alaptörvények mint axiómák szolgálnak, arra, miért pont ezekre az axiómákra épül a világ, a természet jelenségeit tanulmányozva nem lehet válaszolni. Legfeljebb azt mondhatjuk, ha mások lennének az alaptörvények, más lenne a világ is. Ekkor talán élő sem lenne benne, aki kérdezhetne, meg talán világ sem lenne, lásd az emberarcú elvet a 7.7 szakaszban Tehát az alaptörvények eredetére vonatkozó kérdést, bármilyen fontos és izgalmas is, nem lehet az anyagi világból megmagyarázni. Emiatt a tudomány jellegénél fogva nem is foglalkozik, foglalkozhat vele Az ember létezése. Számunkra alapvetően fontos kérdés, mennyire szükségszerű és mennyire véletlen az ember létezése. Ennek a kérdésnek a megválaszolása már csak azért is nehéz, mert az élet eredetéről sem

sokat tudunk. Tudjuk, a törzsfejlődéssel együtt jár az egyre összetettebb, magasabb szinten szervezett tevékenységű élők megjelenése. Viszont, hogy csak emiatt szükséges-e léteznie az értelmes embernek, nem tudjuk. Azt bízvást feltételezhetjük, hogy az ember megjelenése nem lehet puszta véletlen. Ahogy tárgyaltuk, az ember kitüntetett szerve a nagyagy. Ilyen agy nem egyedül az ember sajátja Hasonló szervezettségű, jobb és bal féltekével rendelkező agya van a delfineknek is. Tehát az értelem és az öntudat hordozására képes szerv kialakult más, tőlünk annyira sok mindenben különböző emlős szerveként is. Úgy kb százmillió évvel ezelőtt élhetett a főemlősök és a delfinek közös őse. Tengerben és a szárazföldön a környezeti nyomás jellege különböző. Delfineknek természetes ellenségei nincsenek, legfeljebb saját közvetlen rokonaik, és a létfenntartás sem különösebb gond számukra. Emiatt a

környezeti nyomás egész más jellegű a szárazföldön, mint a tengerekben. Ennek ellenére a kialakult roppant összetett rendszer, a nagyagy felépítése és működése ember és delfin esetén nagyon sok hasonlóságot mutat. Ez a példa arra utal, hogy a törzsfejlődés során nem csak a véletlen másulatok (mutációk), az alkalmazkodás és a temészetes kiválasztódás játszanak szerepet. Könnyen meglehet, ezek csak a mélyebben fekvő genetikai, élettani törvényszerűségek érvényesülésének eszközei. Ezért kellő óvatossággal kell mérlegelnünk azokat a még ma is tanított feltevéseket, hogy az embert a munka tette emberré Inkább azt kell gondolnunk, az ember azért képes a munkára, mert az agya a megfelelő törvényszerűségek működésének hatására rohamos fejlődésnek indult. Munkát a delfinek nem végeztek, mégis kifejlődött az emberéhez hasonló, vagy talán még annál is kifinomultabban működő agyuk. Jogosnak

tűnhet tehát a feltevés, az értelem, az öntudat kialakulását bizonyos, még nem ismert önszerveződési törvények hordozzák. Azaz az ember létezése nem mondható egyszerű véletlennek Viszont az, hogy pont ilyenné alakultunk, amilyenek vagyunk, a szükségszerűség és a véletlenek összjátékának tűnik. Hogy mennyire az, jelenleg nem válaszolhatjuk meg Világunk értelmességének kérdése az élet eredetéről folytatott tudományos viták hátterében is ott van. Ha a törzsfejlődés folyamatában nem csupán a véletlenek és a természetes kiválasztódás összjátékáról van szó, hanem valamilyen eddig még rejtett törvény is jelen van abban, hogy a másulatok merre felé vihetik az élet fejlődését, akkor van helye élőlénytani szükségszerűségnek, fejlődési iránynak. Ez pedig már nagyon úgy hangzik, mintha valamiféle mögöttes szándékról lenne szó. Azt jelentené a még rejtett törvények felfedezése, hogy világunkat

inkább az értelem, mint a káosz uralma határozza meg. Hiszen a mindenség keletkezésétől fogva egyre összetettebb rendszerek alakulnak ki, és a törvények végül is az értelmes élet felé hajtják a világot. Megjegyezzük, az élővilág megkötöttségének esetleges felismerése, a törvények léte alapjaiban nem rendítené meg az anyagelvűség érvrendszerét, csupán emberarcúbbá tenné azt. 90 Saját létezésem. Hasonló jellegű kérdés saját személyes létezésem szükségszerűségének vagy véletlenszerűségének kérdése Nem mindegy, mi erre a válasz, hiszen ez gondolkodásomat, életvitelemet meghatározó tényező Ha a létem inkább szükségszerű, akkor annak van rendeltetése, feladata és eszerint kell élnem. Ha pedig létem csak véletlen, akkor inkább csak a pillanatnak élek Nézzük a tudomány válaszát. Eszerint létem bizonyos értelemben szükségszerű Gondoljunk arra, az egyedek mind különbözőek, ez adja a

fejlődés lehetőségét. Mivel az egyén adottságai egyedülállóak, ezért mindenki fontos lehet. Ez az élővilág fejlődésének alapvető törvénye Egyetlen élőlény sem tekinthető szükségtelennek, egyetlen ember sem vélheti azt, hogy ő felesleges lenne, valamennyien fontosak vagyunk. Kinek a léte mennyire fontos, ez az élet során derül ki. Az viszont, hogy az ilyen adottságú személy, aki vagyok, miért pont most és ide született, miért nem száz évvel később más földrészre, nem válaszolható meg. Még csak becsülni sem tudjuk, mennyi ebben a determinisztikus káosz hatása és mennyi a molekuláris szinten adódó véletlen. Valószínű, ebben a véletlen jelleg a meghatározó, de hogy mennyire, nem tudhatjuk. Újabb eredmények szerint az, hogy a hímivarsejtek milliárdjaiból éppen melyik termékenyíti meg az érett petesejtet, sem tekinthető puszta véletlennek. Korábban úgy fogalmazhattunk, az a hímivarsejt lesz sikeres,

amelyik épp a megfelelő időpontban érkezik a megfelelő helyre, ez pedig elsősorban a véletlenen múlik. De a petesejt védekezőrendszere igen hatékony Egyrészt csillóival elhajtja a közeledő ivarsejtek seregét, másrészt olyan vegyvédelmi rendszer veszi körül, amely nem teszi lehetővé, hogy a hímivarsejtek megközelítsék. Megfigyelték, a petesejt maga választ, megragadja a kiszemelt hímivarsejtet és magába húzza. Ilyen folyamat léte egyértelműen rejtett törvényszerűségekre utal, amelyek igen jelentősen csökkentik a folyamat véletlenszerűségét Efféle kérdések feltevése és vizsgálata, melyek tapasztalati úton aligha válaszolhatók meg, a természettudományok határán túlra mutatnak. Ezek után a vallásos értelmezés lehetőségeivel foglalkozunk, és elemezzük a természettudományos és vallásos érvelés viszonyát. 8. Természettudomány és vallás mai kapcsolata Mint az 3. fejezetben tárgyaltuk, az ember

alapvető szükséglete a világban mutatkozó összefüggések, a rend keresése. Biztonsága érdekében is keresi a természetben mutatkozó rendet és érteni vágyik, miért olyan amilyen a saját sorsa és embertársai élete. Szeretné tudni, mi az értelme az életének, hogyan élhet szép és teljes életet. A vallások által adott világszemlélet az ember életét átható értékrend és ezzel az emberi szabadság alapja. Nemcsak keresi, hanem természetesnek is tartja az ember a rendet. Nagy többségünknek zsigeri érzése a világ egészének rendezett, összefüggő volta. Ez nem más, mint az egyénben lakozó benső biztonságérzet megnyilvánulása, lásd a 2.5 szakaszban Keresi is az ember, mitől ennyire rendezett a világ, mi áll emögött a rend mögött. Felismerni a rendet, magyarázni azt a vallások, a vallásosság megjelenésében és a tudomány fejlődésében egyaránt fontos. Természettudomány és vallás kapcsolatának ezért lényeges

eleme, hogy a természettudományok fejlődése mennyire hatott és hat ma az ember biztonságérzetére és a világhoz való viszonyára. Ebben a részben először ezt tekintjük át. Utána azzal foglalkozunk, hogy a természettudományok és a vallás közötti ütközések oka főleg miben gyökerezik Ezek után vizsgáljuk meg, hogy a két terület mai kölcsönhatása milyen jellegű. Természettudományos haladás és biztonságérzet. Láthattuk, nagyon sikeres az ember a természet rendjének megismerésében Feltárta az érzékelhető világ és a kisvilág törvényeit, sokat megtudott az elemi részecskékről, a világmindenség szerkezetéről, keletkezéséről. Most is tudományos forradalom korszakát 91 éljük. Várható, ennek során még többet értünk majd meg a világmindenség és az önszerveződő rendszerek működéséről és az életről. Egyre többen hitték a 18.-19 században és a 20 század utolsó negyedéig, hogy a

természettudomány sikereinek köszönhetően az ember a bolygó feltétlen urává válik és a maga elgondolásai szerint rendezkedhet majd be. Nem lesz oka arra, bármitől is féljen, hiszen értelme segítségével mindenen, így a természeten is uralkodhat majd. Ebben az időszakban a vallásosság gyors ütemben szorult vissza Néhány évtizede nyilvánvalóvá vált, léteznek határai a természettudományoknak is. Egyrészt a létezés végső kérdéseire, melyek joggal izgathatnak minden gondolkodó embert, nem adhatnak választ. Ilyen metafizikai kérdések a természet legalapvetőbb törvényeinek az eredete, egyáltalán a létezés miértje Továbbá, a természetben mutatkozó szabadság, ahogy fentebb vizsgáltuk, pont az emberekre, az egyénre vonatkozó kérdéseket teszi megválaszolhatatlanokká. Míg az élettelen természet megértése egyszerűbb, az élővilág és főleg az ember bonyolultsága, hogy esetükben a jól bevált tudományos módszer,

az alkotórészekre való visszavezetés, lásd a 7.8 részben nem vezethet teljes megértéshez Másrészt megoldhatatlannak tűnő, az emberiség egészét pusztulással fenyegető veszélyeket tárt fel a tudomány, mint a természetnek a kimerítése, tönkretétele. Ezeket fel tudta ismerni, de önmagában aligha tud mit velük mit kezdeni Bár a 20. század során a természettudomány viharos gyorsasággal fejlődött, a természettudomány korlátainak felismerése mélységesen megzavarta a tudományos haladásban addig szinte vakon bízó nyugati embert. Nagyban gyengült, mondhatjuk, alapjaiban ingott meg a emberek magabiztossága és biztonságérzete Megrendült a nyugati ember világszemlélete, az emberi szabadságba vetett hite Ez lassan már az átlagember számára is érezhető. Fő bűnbakként a mai ember természettudományt, a tudósokat nevezi ki. Nézve a moziipar termékeit, a tudós általában beteges személyiségű, különc alak, aki

felmérhetetlen veszélyekbe képes sodorni emberi közösségeket. Pár évtized még a tudás és műveltség, ha anyagilag nem is fizetődött ki annyira, tekintélyt és megbecsülést élvezett. Ma már alig Mindez a természettudományok népszerűségének csökkenéséhez, és vallásosság híján a valláspótlékok felé való forduláshoz vezet. A természettudomány fejlődése és a bölcsesség hanyatlása. Elsősorban a bölcsesség tisztelete jellemezte a régi idők gondolkodását Fiatalok számára is tanítják a társadalmak a bölcs gondolkodás kiérlelt gyümölcseit és az emberi szabadsággal való élés alapelemévé teszik. Évezredek tapasztalatai vallásos tanításokként, parancsokként, életmintákként is megfogalmazódnak Isteni tekintélyre való hivatkozás alapozza meg a vallásos parancsok hitelességét. Viszont a természettudományos módszer az adott körülmények okos mérlegelésén, a lényeget megragadó leíráson és

kísérletezésen alapul. Ha a dologgal foglalkozva valami nem sikerül, ami igen gyakran előfordul, nem megrendítő, lehet újra kísérletezni. Tekintélyekre való hivatkozást a tudományos módszer elutasít. Csak a vizsgálható bizonyítékok, az ellenőrizhetőség számít Amit meg lehet csinálni, azt általában meg is teszik, nincsenek erkölcsi és másféle gátlások. Természettudományos és műszaki tudás rövidtávú napi érdekek kiszolgálója lett. Emiatt alkalmazásának nemcsak az áldásai, hanem káros következményei is nyilvánvalókká válnak. Míg jól körülhatárolható, egyszerűen vizsgálható feladat esetén a természettudományos módszer követése igen hatékony, addig nagyobb terület belátására, hosszú távra szóló döntés meghozására kevésbé alkalmas. Utóbbi esetben a természettudományos módszer nem képes megfelelő eljárásokat adni, mert a még kezelhető módszerek ilyenkor annyira leegyszerűsítettek, hogy

képtelenek megragadni a valóság összetettségét. De a bölcsesség követése, azaz a tapasztalatok összegzésén alapuló összehasonlító gondolkodás ez esetben képes lehet arra, hogy megfelelően értékeljük a helyzetet és jobb döntéseket hozzunk. A természettudomány nagy sikerei, módszereinek a mindennapokban való alkalmazása a bölcsesség lebecsülését, hanyatlását eredményezték. Előtérbe került a mindent kételkedve fogadó gondolkodás, a tekintélyek elvetése Ma már láthatjuk, rövid távon nagyon hatékony eljárások minden áron való követése hosszabb távon az esetek nagy többségében végzetessé válik. 92 Az is a bölcsesség hanyatlásának következménye, hogy a természettörvények feltárásával nem javult a természethez való viszonyunk. Sőt rohamosan rosszabbodik Nem lett a természet egészéről alkotott képünk helyesebb, mint az évezredekkel ezelőtt élt embereké Úgy éltek a régiek, hogy magukat a

természet részének tekintették és a vallások tanításai szellemében tisztelték és óvták a természetet. Viszont a mai ember, a természettudomány sikerei miatt elbizakodva, nem vesz tudomást korlátairól. Nem az egész természetet látja, hanem azt részeire bontva gondolkodik Ezért a részleteket ugyan sokkal jobban ismeri, ám az egész működését nem fogja fel, nem is érzékeli. De az okos, sokat tudó, ám bölcsnek egyáltalán nem, bolondnak inkább mondható mai ember nincs tudatában effajta korlátoltságának, rövidlátásának. Emiatt annyira aggasztóan rossz a természet egészéhez való viszonya. Saját létalapját egyre gyorsuló ütemben számolja fel. Emberi nyomorúság. Egyfajta, a bölcsességre építő világszemlélet szükségességét hangsúlyozzák a vallások alapvető tanításai. Aki a tao követője, az a világ szép rendjéhez illeszkedő életet él, nem idéz elő zavarokat, nem pusztít oktalanul. Hindu és buddhista az

ember nyomorúságát az emberi elme elsötétülésével magyarázza Ezért fokozottabb éberségre, megvilágosodásra törekszik Nem törődik a világ hiábavaló dolgaival, igyekszik megtisztítani magát minden elmebeli tisztátalanságtól. A zsidó-keresztyén vallás szerint az eredendő bűn erkölcsi bukás eredménye. Éppen abban áll az eredendő bűn, hogy az okos, ám rövidlátó ember mindentudónak képzeli magát. Nem vesz tudomást arról, hogy a világ szép rendjéhez nem illhet a korlátolt ember önző módon összetákolt rendszere. Ezt hangsúlyozza az iszlám is Valamennyi világvallásnak alapvető parancsa az, hogy az ember a világ egészére, összhangjára tekintve gondolkodjon és tevékenykedjen. Tartózkodnia kell az embernek attól, hogy önző módon, csak a maga rövidlátó lelképzeléseinek megfelelően éljen Attól, hogy magát mindentudónak képzelve tönkretegye önmaga és mások életét és rombolja a természetet. Vallások

tanításoknak a természetre vonatkozó kijelentései, a hagyományos bölcsességek ezért sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének. Ugyan ezek a kijelentések nem mérhető adatokon, kísérleteken nyugszanak, így nem természettudományosak De ellenőrzöttek, mivel az ezeknek a szellemében élő emberek évezredeken át virágzó műveltségeket hoztak létre. A természet egésze iránti alázat és korlátaink elismerése, amely valamennyi vallás alapvető tanítása, nem akadályozná a természettudomány további fejlődését, hanem inkább új lendületet adhatna műveléséhez. MOndhatjuk, hogy a vallásoknak az emberre, az emberi élet értelmére vonatkozó tanításai változatlanul érvényesek és meghatározóak. Természettudományok és vallás viszonyát a továbbiakban elsősorban a végső kérdésekre adott válaszokban, valamint az emberre vonatkozó tudás és kijelentés kapcsolatában vizsgáljuk. Először áttekintjük, hogy a világ

különböző módszerekkel történő értelmezése milyen ütközésekhez vezetett. Természettudomány és természetfölötti. Valamennyi természettudományos vizsgálódás alapja az, hogy a jelenségek magyarázatát ok-okozati kapcsolatokkal írhatjuk le. Ezeket a szabályokat, törvényszerűségeket keresve a természettudomány felteszi, hogy az ok-oksági kapcsolatokat félredobó, természetfölöttinek tulajdonítható beavatkozás nem létezik. Ez a feltételezés önmagában, mint látni fogjuk, nem semmisíti meg a világ vallásos értelmezésének lehetőségeit. Csak akkor kérdőjelezhetné meg a természetfölöttinek a beavatkozási lehetőségét, ha a természet törvényei valamennyien szigorúan csak ok-okozati összefüggések lennének. Újabban természettudományos vizsgálatokból, nevezetesen a hallatlanul összetett életjelenségekből kiindulva egyesek kísérleteket tesznek arra, hogy a természetet, az törzsfejlődést irányító

értelmes, természetfölötti eredetű tervezést (intelligent design) bizonyítsák. Információelméleti fogalmakat használva azzal érvelnek, hogy az összetettségnek az a foka, amely az élővilágot jellemzi, csupán véletleneknek köszönhetően nem jöhetett volna létre. Mivel az élővilágot jellemző összetettség jellegét még nem tudjuk megfelelően tiszta fogalmakkal leírni, ezeket a törekvéseket a kutatók meghatározó része nem tekinti megalapo- 93 zottaknak. Nemrégen vatikáni illetékesek is úgy nyilatkoztak, hogy az értelemes tervezés nem tekinthető tudományosnak. Természettudomány és vallás ütközései. Ahogyan korábban említettük, az újkor hajnalán a természettudomány eredményei kettős hatást gyakoroltak a hittudományra Egyrészt igen heves vitákat váltottak ki, ugyanis a hittételek egy részét még az arisztotelészi világképben fogalmazták meg. De az új felfedezések ellentmondtak az arisztotelészi

nézeteknek. Ezért az új felfedezéseket az egyházon belül sokan a hittudomány elleni kihívásnak és a hittételek elleni támadásnak minősítették Alapvetően tudományos kérdések ezzel az egyházon belüli eszmei és hatalmi részévé váltak. Ezeknek a vitáknak kimenetelét a napi történések, személyi összefonódások és rokonszenvek is befolyásolták Természettudomány és hittudomány között a fő különbség a kérdések jellegében van.Olyan kérdéseket tesz fel a tudomány, amelyek egyes kisebb részterületekre vonatkoznak. Egyértelműen meg lehet őket fogalmazni és remény van arra, hogy megfigyelésekkel, kísérletezéssel a megfelelő leírásokat megtalálva, megadhatjuk a feleletet. Mint korábban már tárgyaltuk, állandóan fejlődik a tudomány Folyamatosan megkérdőjelezi, megkérdőjelezheti korábbi állításait. Eleve nehezebb helyzetben van a hittudomány, hiszen örök igazságokat hirdet. Kiindulva a Szentírásból, az

adott kornak szóló válaszok keresése közben rákényszerül arra, hogy a Szentírás értelmezését a kor nyelvezetét, tudományának fogalmait használva folytonosan újrafogalmazza. Emiatt a hittudomány nem a tudománnyal kerül időről-időre összeütközésbe, hanem a régi alaprendszer keretében megfogalmazott hittudomány kerül szembe az új alaprendszert használó tudománnyal. Nem a természettudomány, hanem a természettudományokra hivatkozó, a metafizikát elvető anyagelvűség ellen küzdött és küzd a hittudomány. Állításait időnként újra kell fogalmazni, már az új alaprendszer fogalmait, nyelvezetét kell használnia, hogy a kor embere megérthesse a vallás válaszait. Hosszabb időbe telt, amíg a hittudományi gondolkodás elfogadta, hogy az állandóan fejlődő tudomány eredményei nem válhatnak hittételekké. Maga a természettudomány pedig egyre inkább önállósodott és fejlődése öntörvényűvé vált. Majd a

tudományos fejlődés gondolati háttere a darwini törzsfejlődés elméletének kialakulásával véglegesen elválni látszott a vallásos gondolkodástól Affelé mutatott a fejlődés, hogy a tudomány képes mindenre választ adni, nincs szükség vallásos magyarázatokra, a metafizika idejétmúlta, felesleges. Egyes emberek vallásossága lélektani tényezőkre vezethető vissza, az egyház pedig mint társadalmi szervezet játszhat szerepet. Úgy tűnt hogy a vallás, elsősorban a hézagok istenére alapozó hittudomány véglegesen védekezésbe kényszerül és lassan teljesen elveszti gondolkodásra gyakorolt befolyását. Tudománnyal való folytonos vitáikat, amelyekben a hittudományi gondolkodás egyre inkább háttérbe szorult, úgy igyekeztek tompítani, hogy kimondták, a tudomány és a hittudomány között nem is lehet vita, merthogy különböző dolgokról beszélnek. Mostanára a hittudomány és a természettudományos gondolkodás merev

szétválasztása gyengülőben van. Hódít az az érvelés, hogy a tudomány és a hittudomány ugyanúgy a valós világgal foglalkoznak, mindketten ugyanarról a világról tesznek kijelentéseket, tehát nem lehet őket művi úton szétválasztani. E két különböző terület állásfoglalását szembesíteni kell egymással, mivel a két terület kölcsönhatása olyan felismerésekre vezethet, amelyek segítenek a világ jobb, teljesebb megértésében. Természettudomány mint valláspótlék. A vallás a világ egészére tesz kijelentéseket, a létezés és az ember végső kérdéseire ad választ. Ezzel az ember természetes szükségleteit elégíti ki Ahogy fentebb tárgyaltuk, a vallásos magyarázat ütközhet a természet egy kis részét pontos eszközökkel vizsgáló természettudomány éppen időszerű eredményeivel Ugyanakkor a vallás és a természettudomány közötti feszültség forrása lehet az is, ha a természettudomány egy részterületén

elért eredményeket a világ egészét értelmezni képes végső magyarázattá, azaz vallásos jellegű kijelentéssé akarják emelni. Példa volt erre a már többször 94 tárgyalt newtoni világgépezet. De hasonló törekvések időről időre felbukkannak és valláspótlék szerepét töltik be. Hisznek benne és az érvelések rendszerében a vallásos jelleg a meghatározó Egyes tudományterületek eredményeinek világ egészét magyarázó, vallásos értelmezése nem csak a vallást, hanem a többi tudományterületet is sérti. Más tudományterületeket ezzel alsóbbrendűnek tekintenek, amely a mindent magyarázónak csak alfejezete, segédtudománya. Ezért egy tudományterület vallásossá fejlődése zavarokat idéz elő a tudományok egészének fejlődésében is. Természettudomány és vallás határterületén. Ma a tudomány, korlátait ismerve, nem tesz végleges kijelentéseket a világ természetéről, azaz nem akarja megválaszolni a

végső kérdéseket. Tudja a tudós, közelítésekkel, modellekkel dolgozik, és nem a legvégső igazságokat kutatja. Általában, a tudományra hivatkozó bölcseletek felismerték, hogy a tudomány állandóan változik, nagyon kevés olyan törvény létezhet, amely fenntartás nélkül érvényes. Ezért inkább tartózkodnak a tudományos eredményekre hivatkozó, végső válaszokat adó bölcseleti rendszerek megfogalmazásától. Emlékezetes, mennyire eredménytelenek voltak az ilyen törekvések, amelyeket végül is nem a tudomány, hanem a tudományra hivatkozó anyagelvű bölcselők kíséreltek meg. Gondoljunk arra, amikor az anyag megmaradására hivatkozva vélték megsemmisíteni a hittudományi gondolkodás alapjait, mondván az anyag örök, tehát nincs szükség teremtésre. Láttuk, előfordulhat még az is, hogy a természettudomány a saját fogalmaival jól leírható egyszerű kérdéseket sem válaszolhatja meg, mert nem vizsgálhatunk,

észlelhetünk mindent, ami pedig az anyagi világ része lehet. Hiábavalónak látszik az anyagelvű bölcselet ama igyekezete is, hogy a végső kérdéseket értelmetleneknek, fölöslegeseknek nyilvánítsa. Csak az anyagelvű bölcselet saját rendszerén belül feleslegesek a végső kérdések. De az embernek mint létezését biztonságban tudni akaró szabad lénynek szüksége van a világ teljességének értelmezésére, a végső válaszokra. Akkor is igazi érték az ember számára a végső kérdésekre adott felelet, ha a válaszok nem természettudományos egyértelműséggel vannak megadva, ha a metafizika vagy valamelyik vallás fogalmazza meg azokat. Vallás és a hittudomány éppen a létezés és a szabadság végső kérdéseire keresi a választ. Miért létezik egyáltalán a világ, miért vannak a világnak törvényei, miért létezik az élet, mi az ember létezésének, közte a saját létezésemnek az értelme, miként és minek éljek.

Alapérdéseit a hittudomány Isten létével, tevékenységével, szándékaival magyarázza. Forrásként a Szentírásra hivatkozik, amelyet emberek jegyeztek ugyan le, de az és más szent iratok olyan tudást közvetítenek számunkra, amelyeknek kútfői nem egyszerű emberi gondolkodás, töprengések, eszmecserék, tanácskozások, hanem kinyilatkoztatások eredményei. Ha a vallás és a metafizika háttérbe szorul, amit ma tapasztalunk, akkor a csilagfejtés, varázslás, babona stb. kerülnek előtérbe, foglalják el a vallás és a metafizika helyét. Erre a vallást támadó és kiszorítani kívánó anyagelvűség a legkevésbé sem vágyott és vágyhatott. 8.1 Vallásos válaszok a létezés alapkérdéseire Alább a tudományos vizsgálatokkal meg nem válaszolható illetve a tudomány határán lévő kérdésekre adott vallásos válaszokkal foglalkozunk. Ezek a válaszok, mint fentebb tárgyaltuk, metafizikai jellegűek, azaz nem a tapasztalatra

hivatkozva érvelnek. Alapjuk a Szentírásban adott kinyilatkoztatás és ennek hittudományi értelmezése Nyelvezetük viszont a mai tudományos fogalmakat is használja Törvények és a világegyetem eredete. Jelenleg, a mai tudományos eredmények szerint világegyetemünk a természeti semmi állapotából keletkezett, lásd a 7.5 részben Hittudományi értelmezés szerint Isten a világot saját elhatározásból, mindenféle korlátozás nélkül, a semmiből hozta létre. Mint korábban már tárgyaltuk, az alaktalan semmiből való teremtés Isten törvényhozó hatalmán, annak korlátlan voltán alapul. Így törvényt csak az hozhat, akit semmi sem korlátoz. 95 Ma a természettudományos és vallásos felfogás között már nem áll fenn az a kiáltó ellentmondás, ami bizony a tudomány és a hittudomány álláspontja között száz évvel ezelőtt még létezett. Akkor a tudományra hivatkozó anyagelvű bölcselet álláspontja az volt, hogy a világ

időben örök, mert az anyag elpusztíthatatlan, nem vész el csak átalakul. Ez a tudományosnak tartott kép azon alapult, hogy az anyagmegmaradás törvényét korlátlanul érvényesnek tartották. Azóta kiderült, hogy nincs egymástól függetlenül létező anyagmegmaradási és energiamegmaradási törvény Maga az anyagmegmaradás nem, csak az energia megmaradásának tétele érvényes Világegyetemünk összenergiája, amely természetesen a tömegeknek megfelelő energiákat is tartalmazza, nullának vehető. Arról, hogy a tudomány hogyan fejlődik tovább, nem sokat tudhatunk. Bizonyos, hogy többet fogunk tudni, mélyebbre tudunk hatolni a kezdetek történetének megismerésébe. Akár a kvantumgravitáció elméletének létrehozása után, az alapvető törvény pontos ismeretében teljesebb képet kapunk arról, mi történt, hogyan keletkezett a világ. Természettani semmiből keletkező világot leírva, a semmit jellemezve, ha nem is volt még tér,

idő, anyag, valami azért volt. Ez a ’semminek’ megfelelő természeti állapot és az a törvény, mely ezt az állapotot meghatározza Ez a törvény az, ami a keletkezést előhívja, vezérli nem keletkezhetett akkor, amikor a világ már létezett, nem közben jött létre. Miközben a gyorsvonat Debrecenből Budapest felé robog, nem tételezhető fel, hogy a mozdonyvezetők a vonat vezetésével egyidőben a síneket is fektetik. Az alaptörvény, amely a világot ’beindította’, olyan, hogy az anyagi világtól függetlenül is van Létező, amely a világegyetemtől függetlenül is létezik. Természetfölötti jellegű, akár Isten Nehéz a természeti semmit nehéz elképzelni. Nincs anyag, ez a fajta üresség még felfogható Nincs idő, még az sem elképzelhetetlen. Gondoljunk az örökkévalóság fogalmára Az Újszövetségben, a Jelenések könyvében van erre vonatkozó leírás. Nincs jelen, múlt, jövő Ha nincs idő, a most, az elmúlt, a

majd szavaknak nincs értelme. Aki meghalt, az is az örökkévalóság időtlen állapotában leledzik Tér nélküli állapot viszont tényleg felfoghatatlan számunkra. Az, hogy nincs olyan, előttem, mögöttem, mellettem, stb., elképzelhetelen Vajon mit kellett Istennek legelőször is megteremtenie, hogy a világ létrejöhessen? Tudományosan a tér, az idő, az anyag, mindannyian a még nem ismert kvantumgravitációs törvények működésének eredményeképpen jöhettek létre. Emlékezzünk, a tudomány nem adhat választ ezek, és más, leginkább alapvetőnek tekinthető törvény eredetére. Vallásosan az alapvető törvények eredete Istenre vezethető vissza Ő alkotta meg, ’indította be’ őket, és a világ ennek eredményeképpen keletkezett. A világegyetem létének értelme. Miként fejlődik a világegyetem, ez a hittudomány számára szorosan kapcsolódhat ahhoz a kérdéshez, hogy Isten miért hozta létre a világegyetemet. Nem tartalmaz a

Szentírás arra vonatkozó egyértelmű kijelentést, miért teremtette meg Isten a világot. Továbbá miért ilyennek teremtette, amilyen De a szöveg sugalmazása szerint Isten ezt valamilyen szándékkal tette Isten azért teremtette a világot, hogy az tükrözze az Ő alkotóképességét, arculatát, kifejezze az isteni tökéletességet. Isten lényege a szeretet Isten a világot szeretetből teremtette és a világ teremtésével önmagát akarja kifejezni Szeretetből való teremtés egyúttal meghatározza a teremtés folyamatát, ezáltal a világegyetem fejlődését is. Szeretet, ha valóban az, adni akar, mást is részesíteni próbál a szeretet teljességében Ezért a cselekvő szeretet, mivel ad, gazdagítja a szeretet tárgyát, alakítja és építi azt. Olyanná igyekszik tenni, mint amilyen ő maga. Ezért a teremtés, a világegyetem fejlődésének útja az isteni, az Istenhez hasonló felé mutat Ezért az ember, az isteni képmás ember felé mutat

a teremtés. Művész azért alkot, mert belső szükséglete alkotásával kifejezni önmagát. Nagyon sokat elárul a festmény a festőről, de természetesen a kép nem azonos a festővel Így a világ is sokmindent elárul a világot alkotó Istenről. Ahogy a művészt az hajtja, hogy kifejezze magát, felmutassa azt, amit fontosnak tart, Isten világa az Ő erejét, értelmét tükrözi. Hasonlóról beszél a Véda Az Átman az önmagáról varázsolt képben érti meg önmagát. A természet, a májá az Átman varázslata, képzete Nem egyéb, mint látszat, a képeknek a sokasága, amelyekben az Átman önmagára eszmél. 96 Tekintve a világegyetem történetét, az emberhez vezető út számunkra félelmetes térbeli és időbeli mértékeket fog át. Nehezen képzeljük el, hogy mindez az értelmes emberért történt Erre a hittudomány csak azt mondhatja, annál inkább tudatosodjon bennünk, mekkora értékek vagyunk, micsoda lehetőségeket és egyben

felelősséget ruházott reánk Isten. Az ember megjelenéséről. Láthat a tudomány az ember megjelenésében bizonyos törvényszerűséget, lásd a 7.10 részben, arról viszont, hogy végül is miért jelent meg az ember, nincs határozott tudományos válasz. Vallásosan az ember teremtése kitüntetett esemény. Ő a teremtés koronája, értelme a világot teremtő értelemhez hasonló Istenképűsége lehetővé teszi, hogy személyként kapcsolatba léphessen a világot Teremtővel, az őt is megteremtő Istennel, aki személy is Isten az embert ezért teremtette Nemcsak teremtmény az ember, hanem Isten beszélgetőtársa is. Nem csoda, hogy az istenképű ember megjelenését a hittudomány a teremtés megkoronázásának tekinti. Joggal, ugyanis az istenihez hasonló értelem, az Istennel beszélgető ember megjelenése minőségileg új, fontos lehetőséget ad a teremtés folytatásához. Eddig Isten csak a törvények által teremtett Most megjelent az

ember, aki szabad és így alkotásra, teremtésre képes Eddig elképzelhetetlen dolgokat tud létrehozni és hallatlanul érdekes új alkotásokkal gazdagíthatja a teremtést. Mindezzel Isten véghetetlen hatalmát, teremtőerejét dicsérve Istent fejezi ki a teremtés egésze Emberi alkotások, zene, irodalom, képzőművészet, építészet, gépezetek mind hozzátehetők a teremtés egészéhez. Istent magasztalja a teremtés, Isten önkifejezése, azé az Istené, aki a világot szeretetből teremtette Ember és alkotásai teljesebbé teszi Isten világban való tükröződését. Természetesen az emberiség a világ egészével együtt sem tudja visszatükrözni Isten tökéletességét, mint a festményből sem tudhatunk meg mindent az alkotójáról, a festőművészről Még akkor sem, ha belefesti magát a képbe. Emberi szabadság. Nagy kérdés, teljesen rögzítik-e a törvények a világegyetem történéseit, vagy marad még szabadság a világnak. Szabadok

vagyunk-e egyáltalán mi emberek? Forduljunk a természettan törvényeihez válaszért Ezek azt mondják, legalább is a newtoni természettan és a száz évvel ezelőtti tudomány egésze, hogy egy magára hagyott, külső befolyás alatt nem álló rendszer az idő múlásával visszatér korábbi állapotaiba. Illetve tetszőleges pontossággal megközelíti régi mivoltát Azaz, önmagát ismételve gépként viselkedik. Képtelen az újra Csak az történhet meg vele, amit a törvények és a feltételek belé írtak Nézzük a világegyetem egészét. Úgy viselkedik, mint egy valaha beindított hatalmas gépezet, amelyet kezdetben megfelelő módon feltöltöttek energiával. Ahogy telik az idő, az erőforrás készletek elhasználódnak Csillagok alakulnak ki, majd kiégnek Végül az egész világegyetem sötétbe borul, szétsugárzódik az anyaga, az egész kihűl. Tekintsünk az emberre. Hatások érik, ezekre válaszokat ad Ha teljesen csak a külső ingerek

és a megfelelő szabályok szerint rájuk adott válaszok teszik ki az emberi életet, akkor nincs emberi szabadság. Érzékelve az éppen kialakult helyzetet, beindul egy belénk rögzült egység. Mondjuk találkozunk valakivel Bekattan, kit is látok és rögtön elkezdem azt mondani, ami erre az esetre elő van bennem írva. Bizony ekkor csak lejátszó rendszer, gépember vagyok, lásd a 7.9 részben Nem szabad, aki csak sodródik a világban. Ilyen valaki nem mérlegel, töpreng, hanem mindenkor az vezeti, ami leghamarabb az eszébe jut Adott helyzetben legelőször az ötlik fel bennünk, amit ösztöneink és addig szerzett tapasztalataink alapján legkönnyebben megfogalmazódik elménkben. Ekkor jelen és múlt meghatározza, mi a teendő Aki mindig csak sodródik, úgy él, mint a legértelemesebb állat. Abban különbözik az állattól, hogy értelménél fogva sokkal többet tanult, tud. Viszont azzal, ami az állattól minőségileg megkülönböztetné, hogy

mérlegel, szabadon dönthet, ezzel az adottsággal nem él. Szabadságunk nem áll ellentétben a természettan törvényeivel, lásd a 7.9 részt Emberi szabadságomat éppen az bizonyítja, hogy képes vagyok az újra. Töprengő, kereső elmémből eredeti gondolat pattanhat ki Nem volt belém írva, nem "működésem" elkerülhetetlen velejárója. Lehet, ez a gondolat másnak is eszébe 97 jut, jutott már, de tőle függetlenül ismertem fel, fogalmaztam meg. Alkothatok Olyat tervezhetek, teremthetek, ami eddig még jelent meg a világegyetemben Újra, alkotásra való készségünk bizonyítja, hogy az ember nem gépezet. Szabad lény Szabad az emberiség mint egész Történelme, tudományos eredményei, művészete ékesen bizonyítja ezt. Természetesen, nagyon sok mindenben gépszerűen viselkedik az ember Különösen az olyan öreg, aki szellemi renyhesége vagy betegsége miatt már csak ismételgeti régi önmagát, annak is egyre kisebb részét.

Szabad az ember, ezt tanítja a Szentírás is. Éppen a szabadság az istenihez hasonló értelem mellett az ember istenképűségének másik ismérve. Istennek a teremtésben munkatársa lehetek Nem csoda, hogy Isten, a világ teremtője gondot visel az emberre, kapcsolatot teremt vele. Értelmesek és szabadok az ördögök is. Csakhogy az ördög, vagy amit ördöginek nevezünk, az értelmét és szabadságát rombolásra, pusztításra valamint a teremtés és az új megkérdőjelezésére használja fel. Létezésemről, talentumaimról. Természettudományosan létezésem bizonyos értelemben szükséges, adottságaim egyedülállóak, így az törzsfejlődés általam is halad Vallásosan mondva Isten teremtménye vagyok. Isten engem szándékkal teremtett Nem vagyok ugyanolyan, mint mások Istent tükrözi az emberiség egésze és ebben a tükrözésben megvan az én szerepem is Egyéni, megismételhetetlen adottságaimnál fogva én is kellek Isten világban való

kiábrázolására. Ahogyan a talentumok újszövetségi példázata kifejezi (Máté 25,14-30, Lukács 19,12-27) minden ember kap valamit Istentől, ami lehetőségeket ad számára. E történet szerint elutazik a gazda és szolgáinak pénzt, talentumokat ad, hogy forgassák, amíg odavan. Hosszabb idő után váratlanul hazatér a gazda és számonkéri, mint gazdálkodtak szolgái. Ezek, egy kivételével, használták a kapott vagyont, kereskedéssel, pénzváltással, és mással gyarapítva azt. De a szolgák közül egy megijedt a lehetőségtől, felelősségtől Elrejtette a talentumot és a számonkérésnél a felelősségrevonástól félve magyarázkodott Egyrészt a gazda elvetette tőle a talentumot, és odaadatta olyannak, aki jól gazdálkodott. Másrészt nagyon megbüntette a gyáva és lusta szolgát. Miért a nagy büntetés, hiszen ez a szolga is létezett, éldegélt, mint a többiek? Világos a példázat. Isten a talentumaimat megadta, de nem szabta

meg pontosan, mit kell tennem. Szabadságot kaptam, de ezzel felelősség is jár. Használnom kell a talentumaimat, küzdenem kell azért, hogy jól forgassam Isten engem nem arra teremtett, hogy ugyanúgy éljek, mint akárki más. Vannak olyan feladatok, melyek csak az én feladataim és azokat Istent szolgálva nekem kell teljesítenem. Ha csak tömegember vagyok, ugyanazt csinálva, ismételve, amit mások is tehetnek, nem teljesítem a rám bízott küldetéseket, Isten elvet magától és megbüntet. Egyik legnagyobb egyéni kötelezettségem, ha lehet, tehetem, legyenek gyermekeim. Ezeket, a maguk egyéni adottságaival, senki sem hozhatja a világra nélkülem. Fontos, hogy megtaláljam életem feladatait, melyek csak az enyémek. Akkor érthetjük meg a talentumok példázatát mélyebben, ha arra gondolunk, az ember élete derekán, 35-40 éves kora tájt mérlegre teszi magát. Függetlenül attól, vallásos-e valamennyire vagy nem. Ha úgy érzi, élete értelmetlen, nem

úgy élt, ahogy lehetett, kellett volna és később sincs sok esélye az értelmes, hasznos életre, tulajdonképpen már nincs is rá szükség, akkor lelkileg megroppan. Lelki romlását, mert az a kutatások szerint az immunrendszer gyengülésével párosul, felgyorsuló módon fejlődő testi betegségek követik. Lelkileg megroppant egyén már nem szeret igazából élni és az ilyen ember sokkal könnyebben hal meg mondjuk az országúton gépkocsiját figyelmetlenül vezetve. Földi pályám befutása után számadással tartozom, miként gazdálkodtam a Teremtőtől kapott talentumaimmal. Miként változtattam a világot, merrefelé mozdítottam azt Utolsó ítéletkor az kerülhet mérlegre, amit tettem. Egyik serpenyőben van az a világ, amit elhagytam, a másikba a mindenttudó Isten azt a világot teheti, amelyik nélkülem fejlődött volna meg mellé a nekem adott talentumokat. Jelzi a mutató, összességében mit műveltem földi életemben Ne kérkedjek

magammal. Mindent, ami jó bennem, kaptam Gondoljunk a kukázóra, a másra nem is való emberre. Ha rendben gyűjti a még hasznosíthatót, nem marad utána kiborogatott hulladék, akkor 98 megtette, ami tőle tellett. Isten eszerint ítéli, fogadja magához Nekem ha sokkal többet adott Isten, egyúttal sokkal többel számoltat el. Lehet, látszólag nagyon magasan vagyok a kukázó fölött az emberek szemében De nekem Isten előtt kell tudnom megállni. Míveld és őrízd a világot. Isten a világot az emberre bízta Meg is mondta a Teremtés könyvében, miként bánjon vele: mívelje és őrízze azt (1 Móz 2,15). Nagy a feladat Alakítsuk a világot, alkossunk benne, de úgy, hogy közben Isten teremtett világának értékeit meg kell őríznünk. Lehetséges ez az istenképű ember számára. Ő tudja magáról, hogy tévedhet Ezért mindig alaposan mérlegel, mielőtt cselekszik Mit szólna ehhez Isten, milyen hatással van a tervezett művelet a

teremtett világra és mit szól mindehhez a többi ember. Továbbá az istenképű ember számára világos, hogy még alaposabb megfontolások alapján döntve is melléfoghat. Ezért folyamatosan ellenőrzi, mire vezet az, amit már megtett Így időben abbahagyhatja, ha melléfogott és akár jóvá is teheti amit elrontott. Bízik az Úrban, ezért a világ teljességében él Elfogadja azt és felelősnek érzi magát érte. Ha a bűnbeesett embert nézzük, alapvető jellemzője az Isten iránti bizalmatlanság. De a bizalmatlan ember egyúttal bizonytalan is. Bizonytalansága miatt nem a világ egészében él Annak csak egy tartományában, ahol biztonságban érezheti magát Itt viszont úgy viselkedik, mint aki mindent tud Ezzel a mindentudással kecsegtette a kísértő. Emiatt nem mérlegel különösen, hisz tudja ő, ami neki fontos Amit pedig nem tud, az úgy sem érdekes. Mivel nem mérlegel, főleg az vezeti, ami elsőnek az eszébe jut Ilyenkor az emberi

cselekvést a tudatalatti tartomány és nem az értelmes vizsgálódás irányítja Tudatalattinkat viszont az ösztönök uralják. Bűnbeesve istenképű emberből a legértelmesebb állattá váltunk Legértelmesebb állatként roppant veszélyesek vagyunk. Értelmünknél fogva nagyon sokféle átalakításra vagyunk képesek. Nem a világ teljességében, hanem csak a magunk kisebb világában élünk Ösztöneinket követjük, sodródunk és nem törődünk azzal, mi lesz nagyobb távlatokban tetteink következménye. Emiatt félelmetes mértékben romboljuk a teremtett világot. Pusztítunk és egyszerűen nem érdekel bennünket a jövő. Nem hiába óvott minket az Úr: De a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél; mert azon a napon ejéndel arról, bizony meghalsz (1 Móz 2,17). Ez készül most beteljesedni rajtunk Nemcsak saját bűneinkért, elődeinkért is bűnhődni fogunk Nem sokáig folytathatjuk azt, amit teszünk Minél hamarabb észhez térünk,

annál nagyobb az esélyünk a túlélésre. Csak az Úrhoz megtérő emberek közösségének lehet reménysége a folytatásra Térjünk meg, alázzuk meg magunkat és használjuk ki azokat a lehetőségeket, amit a teremtett világ isteni törvényei kínálnak fel számunkra. 8.2 A világ esetlegességéről Mutatja a természet története, a világ folyamatos fejlődés útján jutott el az ember földi megjelenéséig. Láttuk a terészeti semmiből az emberig vivő folyamatokat a törvényszerűségek és véletlenek összjátéka alakította, alakítja. Tárgyaltuk, a világ nem teljesen kötött, a világ szabadsága elsősorban az élővilág fejlődésében és az egyes élőlények viselkedésében jelentkezik Viszont hogyan fogható fel Isten hatnapos munkálkodása, milyen módon alakíthatta az eseményeket? Egyszer még kezdeteknek úgymond előtte a törvényeket kimunkálta, azokat többé nem változtatja. Ha változtatgatna rajtuk, akkor már nem

tekinthetnénk azokat törvényeknek, csak isteni szokásoknak, amitől akár el is térhet Isten. Továbbá a Szentírás szerint Isten a világban ma is jelen van, fenntartja, újrateremtve azt Isten vajon miként befolyásolhatja az anyagi világban történteket, anélkül, hogy ténykedése ellentmondana a világ általa adott törvényeinek? Csak esetlegesen avatkozhat be Isten, nincs is szükség arra, hogy mindent személyesen, ’kézivezérléssel’ irányítson. Csupán általa döntőnek tartott helyzetekben szól bele Isten a világ folyásába Beavatkozásának módja a tudomány számára véletlennek látszó esemény kimenetelének befolyásolása Ezek kisvilági véletlenek, hatásuk a kaotikus viselkedésnek megfelelően nagyítódnak ki a világra. Elég lehet esetleg 99 csak minden, mondjuk, milliomodik véletlen befolyásolása, a világ már affelé haladhat, amerre Isten terelni akarja. Ez a fajta beavatkozás, mivel ritka és esetleges, kívülről, a

tudomány vizsgálati módszereivel kutatva, nem vehető észre. Azaz a természetfeletti megnyilvánulása a tudományos vizsgálódás számára észrevehetetlen Ami megesett, a tudomány számára véletlen Azzal, hogy éppen egy lehetséges, ám rendkívül ritka esemény történt meg, nem sérül meg egyetlen természeti törvény, elv sem. Jövőt meghatározó természetfeletti ténykedés tehát a természeti törvények által megengedett határozatlanságok mögött rejtőzhet. Ahhoz, hogy Isten egy emberi sorsot más vágányra állítson, csupán egy alkalommal is elég, úgymond, megpöckölnie valamit, ami egyébként számunkra véletlen. Így a sorsunkat befolyásoló sok-sok véletlen közül elenyésző számban válhat szükségessé a beavatkozás. Világunk eseményeit esetlegesen, csak bizonyos helyeken és időszakokban, vagy akár folyamatosan meghatározó természetfeletti beavatkozás természettudományos vizsgálati módszerekkel nem zárható ki és

nem is bizonyítható. Határozatlanságok által befolyásolt események, és az emberi életben végső soron szinte minden történés ebbe a csoportba tartozik, a hitetlen véleménye szerint csak a vak véletlen művei. De a hívő ember szerint Isten ilyen módon jelen lehet a világban, és akár folyamatosan is irányíthatja a történéseket, ha éppen így látja jónak. Rejtett szándék és törzsfejlődés. A törzsfejlődés értelmezése a genetikai kód felfedezése és az információelmélet fejlődésével egyre élesebb kérdéseket vet fel A DNS az adathordozó rendszerek mintája is lehet, a genetikai kód a DNS által hordozott adathalmazt a szervesvegytan, a fehérjekészítés nyelvére fordítja le. De az adathordozó értelemhez kötődő fogalom Ezért zavaróan hat, ha élettani folyamatokat pusztán gépszerűen, vak erők ritkán adódó véletlen összjátékaként akarunk értelmezni. Ráadásul az emberarcúság elvének értelmezése újra

előhozhatja a világ tervezettségéhez, berendezéséhez köthető hittudományi érveket. Így az arisztotelészi felfogás, miszerint a világ fejlődő rendszer, amely szándékoltan jut magasabb és magasabb szintekre, komoly támaszt nyerhet az emberarcúság elvéből. Világegyetemünk fejlődése, melynek része a törzsfejlődés is, meghatározott törekvésre utalhat Bár a törvények megengedik, az élettelen rendszerek esetén csak alig, élők fejlődése, kialakulása során már erősebben, a véletlenek működését, mégis, az egész időbeli fejlődésében szándék nyilvánulhat meg. Hittudományi indoklásként az mondható, hogy Isten a véletleneket is arra használhatja, olyan módon hagyja őket érvényesülni, hogy az Ő teremtő tervének megvalósításán munkálkodjanak. Mára elülni látszanak a törzsfejlődés körül támadt viharok. Hittudományi állásfoglalások szerint a törzsfejlődés tudományos megalapozottsága nem

vonható kétségbe Teret hódít az a felismerés, a teremtéstörténet jól meghatározott fejlődéstörténetet ír le Mondható, a teremtésben Isten alkotta meg az törzsfejlődést meghatározó természeti törvényeket, amelyek működése aztán az ember megjelenéséhez vezetett. Csak az anyagelvű felfogást veti el az egyház, hogy az ember szellemisége az anyag egyszerű megnyilvánulása. Nem fogadja el a hittudomány, hogy az emberi tudat a természet vak erőinek összjátékából véletlenül jöhetett volna létre. Világ mint folyamat . Most, gondolva arra, amit a világegyetem fejlődéséről, az önszerveződő rendszerekről tanultunk, tételezzük fel, hogy a világegyetem maga is egy folyamat Azaz a világot nem mint tárgyak és események halmazát, hanem mint meghatározott elv által szabályozott folyamatot szemléljük. Ez a felfogás a természet nyitottságát és meghatározatlanságát hangsúlyozza. A jövő Nincs előre eldöntve a

jövő, de a folyamat szerveződése egy bizonyos jövő felé mutat. Különbözőek szintjei lehet a világ szerveződésének De a különböző szintű szerveződések összjátéka egy meghatározott viselkedés megnyilvánulásai Nevezetesen az egész az egyre magasabb szintű szervezettség irányába törekszik. Tekintve a szervezettség szintjeit gondoljunk arra, az élő összehasonlíthatatlanul több, mint atomjainak összessége. Bonyolult rendszereket különböző szerveződési szintek egységeként érdemes szemlélnünk Ekkor nemcsak azt tapasztalhatjuk, hogy az elemi építőkövek viselkedése, kölcsönhatása adja ki a teljes rendszer viselkedését, hanem azt is, hogy felső szintek is hatnak alacsonyabb szintekre. Ez azt jelenti, hogy a folyamatként létező rendszer viselkedését irányultság szabályozza. 100 Végül is magát a világegyetemet is önszerveződő rendszerként értelmezhetjük. Természettani szemszögéből a

tömegvonzás miatt lehetséges az, hogy a szerteség növekedésével egyidőben a szervezettség is egyre magasabb fokra juthasson. Azok a képek, amelyek a világot élő szervezethez hasonlítják, azon alapulnak, hogy valamennyien önszerveződő rendszerek. Önszerveződő rendszerek pedig sokkal inkább folyamatok, mint szerkezetek. A folyamatban való gondolkodást Alfred Whitehead bölcselő, matematikus, a korszerű matematikai logika egyik megalkotója nyomán vezették be a hittudományba. Whitehead szerint Isten nem közvetlen beavatkozással vezeti a világot. Isten a világ megfelelő rendeződését a lehetőségek biztosításával éri el E lehetőségek közül a világegyetem választ. De a választék készítésével Isten a világot mégis egy meghatározott cél felé irányítja Ennek milyenségét a barkóba játékból vett hasonlattal szemléltethetjük Világ mint barkóba játék. Gondoljunk el egy barkóba játszmát Általában az a szabály,

hogy a játékvezető a feltett kérdésekre csak igen-nem válaszokat adhat Igenekből és nemekből kell kitalálni, mire gondol a játékvezető. Képzeljük el, az igen-nem válaszokat adó játékvezető nem döntötte el előre, mire gondolt. Csupán arra figyel, hogy a válaszai következetesek legyenek, azaz amire most válaszol, nem lehet ellentétben korábbi válaszaival. Válaszai nem előre meghatározottak, ugyanakkor önkényesnek sem mondhatók Részben a kérdések döntötték el őket, részben a véletlen. Így is eljut a játék a végkifejletig, amely egy olyan valami, amit a kérdező és a puszta véletlen határoz meg. Ha a válaszoló nem is határozza meg pontosan, mire gondol, de előre körvonalazza magában, milyen jellegű lehet a válasz, a barkóbázás kimenetele még izgalmasabb. Most a végeredményt a kérdező, a válaszoló és a véletlen együttese határozza meg Ha a véletlen szerepe túl nagy, a végeredmény elsősorban a

kérdezőn múlik. Ha túl kicsi, akkor főleg a válaszolón Megfelelő teret hagyva véletlennek, kérdezőnek és válaszolónak, a játék és a végeredmény igen érdekessé válhat. Erre a hasonlatra gondolva a következőt képzelhetjük el. Ha a válaszoló szilárdan elhatározta a kérdező által kitalálandó dolgot, a játéknak csak egyféle kimenetele lehet. Ez a változat világ sorsát illetően a meghatározottságnak felel meg. Ha a válaszoló egyáltalán nem választ, hanem a véletlenre és a kérdezőre hagyja a játék irányítását, a játéknak akármilyen kimenete lehet. Ilyen világ sorsát vakvéletlenek irányítják, jövője teljességgel esetleges. Ha a válaszoló nem rögzíti előre a dolgot, de behatárolja annak bizonyos tulajdonságait, akkor a végeredmény bizonytalan, de fő vonásaiban meghatározott. Whitehead szerint a világegyetem ilyen esetleges tulajdonsággal rendelkezik. Isten előmozdítja a világnak a jó felé

mozdulását, ezt segíti. Finom és közvetett módon befolyásolja a világot Nem lego-játéknak tekinti teremtményét, amelyet csak egyféle módon lehet összerakni. Így a szabadságot kapott és megfelelő felügyelettel vigyázott rendszer fejlődése azután előállítja majd azt az állapotot, melyet Isten a teremtéskor jelölt meg. Ahogy fentebb tárgyaltuk, Isten világra való hatása a kisvilágbeli bizonytalanságok és a kaotikus viselkedés miatt olyan módon befolyásolhatja a világot, hogy közben semmiféle természeti törvény nem sérül meg. Tehát Whitehead istenfogalmát nem lehet azon az alapon elvetni, hogy Isten eleve nem lehet jelen a világban. Nyilván ez az istenkép más, mint a mindenható, kérlelhetetlen uralkodó képe. Világában szerepet vállaló, azt állandóan a háttérből befolyásoló Isten maga is változik Bár örökkévaló, alapvető tulajdonságai, szándékai változatlanok, a világ is visszahat Reá. Isten maga is

szenved attól, ami a világban történik, amit az emberek sokszor elkövetnek. Gyötrelmeinek jellegét érzékeltetheti az, mit állt ki és mit szenvedett akkor, amikor Jézus Krisztus személyében ő maga is megjelent az emberi történelemben. Anyagelvűség válasza. Szembesülve azzal, hogy a világ sorsa nem rögzített, válaszolni kell arra, végül is mi az oka annak, hogy a világon az történik, ami. Tudjuk, hogy végül is az igazi, a kisvilágból származó véletlenek azok, amik a világot esetlegessé teszik. Anyagelvű számára az anyagon kívül nincs más létező Ezért a fenti, természetfölöttire hivatkozó érvelések az anyagelvű gondolkodó számára értelmetlenek, mert 101 magának a metafizikának a létjogosultságát is kétségbe vonja. Hogy végül is éppen mi történik, azt az anyagelvű a tiszta véletlenek számlájára írja. Aki istentagadó, legsúlyosabban a világ rossz dolgaival érvel az isteni teremtés gondolata ellen.

Mondván, a mindent látó, tudó, mindenható Isten nem engedné ezt a töménytelen szenvedést, gonoszságot, ami a világot jellemzi. A világ szabadsága és Isten akarata. Mint korábban tárgyaltuk, a természettudományos megfontolások szerint az élővilág legnagyobb szabadsággal rendelkező lénye az ember. Kérdés, milyen a viszony az ember szabadsága és Isten akarata között, mit lehet erről a hittudomány nyelvén mondani. Nyilván a szabadságunk azzal jár, hogy a világban olyan dolgok is történtek, történhetnek, amelyeket a jó és igaz Isten nem akarhat. Isten ugyan üzenhet - álmok, jelek által - az embernek, de az ember nem biztos, hogy észreveszi vagy elfogadja az isteni üzenetet, intést. Ha az emberek nagyobb része fogékony, érzékeli a világban megnyilvánuló istenit, akkor súlyosabb - ember okozta - csapások nem érik az embereket. Ha viszont az emberek többsége elfordul Istentől, nem érzékeli az isteni jelzéseket, akkor az

ember szörnyű csapásokat idézhet elő. Gondoljunk a rettenetes háborúkra, ártatlan emberek millióinak kiirtására Itt az egyes embereken keresztül való isteni hatás nem tudja számottevően befolyásolni a történelem menetét. De a vétkesek, Isten ellenségei, idővel méltóképpen megbűnhődnek, és velük együtt az a nagyobb közösség is, amely az isteni parancsokat elvető embereket kinevelte, amely nem fogta le időben a bűnösök kezét. Ezt érzékeltethetik a nagypénteken történtek is. Keresztyén felfogás szerint Isten ezen a napon hagyta, hogy valamennyi emberi gonoszság, sötétség szabadon érvényesüljön. Jézus Krisztus felismerte, mi vár rá, tudta a sorsát, rettegett is tőle, de a szenvedést emberként elfogadta, elvállalta és feláldozta magát. Sokszor felvetődik az a kérdés, mi történt volna, ha a nép Pilátustól Jézus szabadon bocsátását kéri. Ez nem történhetett volna meg, az Isten által magára hagyott

világban ennek nagyon kicsi volt a valószínűsége. Mondjuk akkora, mint hogy a szoba innenső feléből a levegő molekulái átmennek a másik felébe és itt légnyomáscsökkenés keletkezik. Ez elvileg elképzelhető, de gyakorlatilag a valószínűsége a semmivel egyenlő. Ha Isten nem lenne a világban, a hittudomány szerint az ember sötétsége és a velejáró bajok sokkal súlyosabbak lennének. Isten egyébként az emberek gonoszsága miatt egyszer már - Noé bárkájának lakóit kivéve - elpusztította az emberiséget. Ígérete szerint erre még egyszer nem kerül sor Most a világban lévő rossz okával részletesebben is foglalkozunk. 8.3 Jó és rossz Hittudományos felfogás szerint Isten tökéletes, a teremtés egésze is tökéletes. Ezek szerint a rossz dolgok a teremtő folyamat elemei. Nézzük meg, a világban megjelenő rossz a világnak mely sajátosságával hozható egyszerű kapcsolatba Sokan rögtön az ember bűnbeesésére

gondolnak Igen, az ember pedig azért es(het)ett bűnbe, mert szabad. Szabadsága miatt választhat és akkor éppen a rosszat választotta Nem csak az ember szabad, picikét maga a világ is az. Ismert, hogy a világban, végül is a kisvilági bizonytalanságok következtében nincs szigorú megkötöttség Azaz a világ jelene nem tartalmazza, pontosan milyen lesz jövője. Csak lehetőségek, azok valószínűségei vannak meghatározva Pont mi fog történni, nincs rögzítve Teremtett világ és az ember szabad, ezen nem csodálkozhatunk, szabadság nélkül az egész csak egy óriási kirakójáték lenne. Minek kellene egy ilyen Istennek? Ember is szívesebben játszik azzal, ami nem teljesen meghatározott, az ilyen játék ezerszer érdekesebb, izgalmasabb. Eddig tehát azt mondhatjuk, a rossz a szabadság egy mellékhatása, tetszik, nem tetszik, létezik. Ennél többről van azonban szó Ehhez vizsgáljuk meg, mit jelent valójában az, amit rossznak nevezünk. Rossz

helyett inkább a jót határozzuk meg, ennek ellentéteként jobban érthetjük majd, mi rossz. 102 Jót és rosszat szokás csak viszonylagosaknak érteni. Ami az egyiknek jó, másiknak rossz Van benne igazság, de csak a felületes szemlélő számára. Van, amit általánosan jónak nevezhetünk, és a jó fogalma az élettelen világra is kiterjeszthető. Gondoljunk a természet történetére, vagy bibliai nyelvet használva a teremtés folyamatára. Világunk mindkét esetben a semmiből indul és fokozatos fejlődés utján jut el az emberig. Ahogy a világegyetem fejlődik, vagy a Genezis szerint is az idő folyamán egyre összetettebb rendszerek, kifinomultabb kapcsolatok, kötődések alakulnak ki Ez jelenti a fejlődést Ahogy már tárgyaltuk, teremtésben, épülésben az Isten lényegét adó szeretet munkálkodását láthatjuk. Mi a jó? Ami segíti a teljesebb, összefogottabb új létrejöttét. Az egyes napok végén látta Isten, hogy amit tett, az

jó, tehát az olyan tevékenységben gyönyörködik, azt tartja jónak, ami összegyűjt, összekapcsol, összetart, új kötődéseket munkál ki, alkot, épít, teremt. Hozzáad valamit Ezért a vallási, erkölcsi rendszerekben a legfontosabb emberi érték a szeretet Szeretni azt jelenti, hogy le tudok mondani szabadságom egy részéről, hogy odaadhassam magam házastársamnak, gyermekeimnek, közösségemnek, munkámnak, tudománynak. Ha nincs bennem szeretet, hiába van akármekkora hitem, tehetségem, képtelen vagyok átadni magam valakinek, valakiknek, valaminek. Ragaszkodom szabadságomhoz, mondván, engem nem fog meg senki, nem házasodom, ne zaklassanak gyermekek, nem kötelezem el magam senki és semmi mellett. Ekkor életem gyümölcstelen Minél több bennem a szeretet, annál inkább képes vagyok önmagam átadására, így az építésre, alkotásra. Rossz a jónak az ellentéte, szétver, összekuszál, összezavar. Elvesz, elvon valamit Diabolosz a sátán

görög neve, pont ezt jelenti, a szétdobálót. Jóval több a rossz, mint egyszerűen a szabadsággal együttjáró mellékes. Ahhoz, hogy épüljön valami új, a réginek, vagy legalább egy részének szét kell esnie Vagyis a rossz a teremtés szükséges része. Például gondoljunk a földrengésre, tűzhányó kitörésére Rettenetes, pusztító csapások. Ha viszont a Föld kérge merev lenne, azaz nem lehetne földrengés és tűzhányók kitörése, akkor a szél és a víz minden kiemelkedő részt elpusztítana, több kilométeres vízréteg fedné a Földet Szárazföld, szárazföldi élővilág, mi sem léteznénk. Nem kiálthat a vallásos ember sem az égre: "Uram, miért ilyen tökéletlen a világod, hogy engedhetsz meg ilyet!?" Nevezetes példa a rossz működésére az 1755-ben pusztító lisszaboni földrengés. Éppen akkor sújotta a várost a természeti csapás, amikor a templomok tele voltak hívekkel. Rengeteg ember pusztult el az

összeomló templomokban. Joggal merült fel a megrendült hitű emberekben a kérdés, ha Isten létezik és a világ ura, miként engedhette meg ezt. Állatot, embert egyaránt sújtó fájdalom is fontos része a életnek. Ha nem fájna semmi, állat és ember nem tudná, mitől kell óvakodnia. Fájdalmas folyamatok, mint tövisbe lépés figyelmeztetések, mit nem szabad tennünk. Igaz, a halál előtti betegségekkel járó szenvedés ebből a szempontból már hiábavalónak tűnik, de úgy általában a fájdalom miatt nem lázadhatunk a teremtés ellen. Szombat. Határozottan mutatja a világegyetem fejlődése is , hogy a jó, az építő a meghatározó és erősebb, mint a rossz Hiszen a Mindenség szinte a semmiből jött létre és annyira finom, nagyon összetett rendszerek jelentek meg benne, mint az ember, az emberi agy. Közismert tapasztalat azonban, hogy a rosszat sokkal könnyebb észrevenni, mint a jót. A rossz nagyon látványosan, szembeötlően

mutatkozik New York ikertornyai hosszú éveken át épültek fel és a tömeggyilkos merénylet órákon belül törmelékké változtatta őket. De a jó, ami az építőnek, alkotónak, gondoskodónak felel meg, csak akkor vehető észre igazán, ha a dolgokat hosszabb távon, folyamatukban láthatjuk. Például az építkezés, vagy akár a barátság, a szeretet a pillanat számára is jelent valamit, de igazából csak hosszabb idő után ismerjük fel igazi értékét. Amikor a ház elkészült, vagy átérezzük, mit jelent az, hogy évek, évtizedek óta tudunk egymásról, ilyen időket együtt élhettünk meg. Világunk jó dolgait csak akkor vehetem igazából észre, ha alaposan figyelek mindenre. Megállok és elmélkedem. Látom a múltat, a jelent és felismerem, miképpen épülnek, állnak össze a dolgok, teremt és elrendez az Isten. Ha állandóan csak dolgozom, rohanok, akkor bizony a világból inkább csak a rosszat vehetem észre. Egyszerűen nincs időm

a megfigyelésre, elmélkedésre Amikor vége a rohanásnak, mert kiraktak az állasomból, nyugdíjaztak vagy megbetegedtem, akkor jövök rá, igazából nem is volt olyan rossz 103 ez az élet. Ha meghalt, aki mellettünk élt és a gyász megállít egy rövid időre, akkor döbbenhetünk rá, kit is vesztettünk el, mekkora értéket hordozott. Alapvetően fontos lenne felismerni a jót, a jó dolgokat. Ezekhez igazíthatnám azután mindennapi tevékenységemet, életemet Rendszeresen meg kell állnom Nem egyszerűen a pihenés kedvéért Hiszen emberi alkatomnál fogva képes vagyok arra, hogy szinte állandóan, pihenés nélkül dolgozzam, legfeljebb váltogatom a könnyebb és nehezebb munkákat. Azért kell megállnom, hogy szemlélődjem és átgondolhassam a dolgaimat és a világot. Imádkozzam Elmélkedjem Istenről, a világáról, környezetemről és magamról Így felismerhetem a jót ami azután vezérelhet. Erre rendelte nekünk az Úr a hetedik napot

Azzal tette számunkra paranccsá a megtartását, hogy Ő maga is megpihent a hetedik napon és ebben követnünk kell Őt. Ne csak mi ne dolgozzunk ekkor, hanem más sem Házunk népét, akik reánk vannak bízva, azokat se hajtsuk, hanem ők is tartsák meg a szombatot. Nem tartjuk igazán a hetedik napot. Elődeink sem jeleskedtek ebben különösen Hiszen amint a vasárnap szavunk is mutatja, bizony ezen a napon tartották egyúttal a vásárokat is Hamár úgyis összejöttek az egyházban. A teremtés tökéletességéről. Tehát a teremtés tökéletességét az adhatja, hogy jó és rossz megfelelő arányban vannak egymással. Ezt Isten a világnak és az embernek adott szabadság fokával állította be Ha a világ szabadsága nagyobb lenne, akkor a dolgok kevésbé lennének meghatározottak, kötöttek. Nagyobb lenne a változásra való hajlam, a változékonyság is, így az új rendszerek könnyebben létre tudnának jönni. De nagyobb lenne a rendszerek

sebezhetősége, a zűrzavar is. Összeálló dolgok sokkal könnyebben széteshetnének Ezért nem lehetne a világban ilyen összetett rendszerekig jutó fejlődés, a teremtés soha nem juthatott volna el az értelem megjelenéséig. Gondoljunk az ember szerveire. Szinte mindegyik kivehető és átültethető, pótolható Kivéve az agyat, amely csak pár percig létezhet a saját környezete nélkül. Ennyire bonyolult szerv nagyon erősen sebezhető, igen komolyan függ a környezetétől. Ilyen kifinomult és sebezhető rendszerek egy szabadabb világban nem jöhetnének létre, még az alkotóelemeik sem maradhatnának épségben. Egy szabadabb világban az törzsfejlődés csak egyszerűbb rendszerekig vezethetne, a legfejlettebb rendszer összetettségét, kifinomultságát a szabadság adott foka határozná meg. Ha viszont a szabadság foka kisebb lenne, az elemek erősebb kötöttsége miatt a változékonyság is kisebb. Új rendszerek nemcsak lassabban

alakulnának ki, hanem a változékonyság alacsonyabb foka miatt létre sem jöhetnének. Így a törzsfejlődés is lelassulna, sokkal színtelenebb, unalmasabb formák létrejöttéhez vezetne. Szabadság teljes hiánya a világot gépezetté tenné, amely csak egyféleképpen zakatolhat Mint egy felhúzott és lejáró lendkerékszerű, vagy örökké létező gépezet. Ilyen gépekben az ember vagy más összetettebb rendszer megjelenése valamely körfolyamat eredménye, nem pedig fejlődés gyümölcse. A sátán szerepe. Kérdés, a tökéletes isteni teremtésében mi a sátán szerepe Létező, aki nagyon okos, személyesnek ható értelemmel rendelkezik. Állandóan kísérti az embert, ez a feladata Legkönnyebben mint egy örökös, szinte gépiesen működő, állandó tevékenységet érthetjük meg a kísértést. Állandóan ösztönzi, mozgatja a sátán az embert, sosem hagyja békén Mindig újabb és újabb ötletekkel, lehetőségekkel bombáz, nem hagy

nyugalomban. Vannak a felvetések között mindenfélék, butábbak, okosabbak egyaránt Merthogy az emberi szellemiség fejlődési pályája igen összetett, a sátán nem csak apróbb piszkálásokkal befolyásolja azt. Sokkal kifinomultabb, ravaszabb módszerek, nehéz kísértések kellenek. Úgy mondja a rosszat sátán, hogy az helyesnek tűnjék Félrevezet, csúsztat, hazudik, értelmes lényként, személyként jelenik meg. Kérdés, mi szükség van arra, hogy a sátán kísértsen bennünket, Isten miért hagyja mindezt. Fentiekből látszik, hogy a sátán feladata végül is abban áll, hogy állandóan mozgasson, serkentsen bennünket. Tudásunknak, ismereteinknek ugyanis van olyan tartománya, amelyik már feldolgozott, rögzült, a sátán azt hiába háborgatná. Viszont van sok-sok fél-tudásunk, fél-ismeretünk, fél-hitünk, igen sok hézag található 104 tudásunk, szellemiségünk bizonytalan tartományaiban. Ezeket a réseket tágítja a sátán,

szétrázza a bennünk lévő bizonytalan helyzetű dolgokat. Ezek a kísértések mindannyiunk számára jól ismertek, nézzük a következő példákat. Minek tanulsz, hiszen úgyis elfelejted. Elég az, ha megszerzed a vizsgajegyet, minek töröd jobban magad Dolgoztál már épp eleget, pihenj egy kicsit, hadd csinálja meg más. Minek csinálod, úgysem érdekel senkit Kár nekikezdened, úgysem tudod megcsinálni. Jó, ezt a csúnya szokást abba kellene már hagynod, de most olyan nagy a terhelésed, majd leszoksz róla később. Barátod vagy barátnőd ugyan értékes valaki, de nagyon nehéz természetű, ne gyötrődj annyit vele, te jobbat érdemelsz. Szakíts vele, biztos találni fogsz jobbat nála És így tovább. Ha a kísértéssel szembeszállunk, a harcból megerősödve kerülhetünk ki. Átgondolva, tisztázva bizonytalan ismereteinket, rendszerezve tudásunkat, megerősítve hitünket fejlődünk, magasabb szellemi szintre kerülünk, jobbak leszünk.

Ha viszont gyengék vagyunk, nem szállunk szembe a kísértéssel, elvesztjük a fél tudást, hitet, ismeretet, és ezzel egy alacsonyabb szintre süllyedünk vissza. Ez a bukás Csak teremtmény a sátán is. Nagy a hatalma, de csak azon a területen működhet, amit Isten megszabott számára. Néha az Úr még ott is felülbírálja, ha éppen úgy látja jónak Ha a sátán egyáltalán nem kísérthetne bennünket, igencsak maradnánk abban az állapotban, ahol vagyunk, nem törekednénk a jobbra. Jézus három megkísértése. Arra, hogy a kísértés mennyire fontos szerepet játszik az ember életében, Jézus megkísértései is jól példázzák. Jézus, mint ember, ugyanúgy élt, mint mi, megvolt a szabadsága arra, hogy válasszon. Harmincéves koráig nem tűnt ki különösebben az emberek közül Akkor érkezett el az ideje, hogy feladatát - az emberek visszavezetését Istenhez - betöltse. Ekkor az evangéliumok leírása szerint (Máté 4,1-11, Lukács 4,1-13) a

sátán a pusztában háromszor is megkísértette. Nem véletlen, hogy a kísértő a pusztában, a sivatagban vagy éjszaka gyötri a legjobban az embert, mert magányában, szokott tevékenységeinek híján az ember önmagával szembesülve számvetésre kényszerül, lásd a 3.31 szakaszban Arra biztatja Jézust az első kísértésben az ördög, változtassa a köveket kenyérré. Egyszerű mód ez arra, hogy az embereket vonzza és akkor az emberek követnék. Jézus ezt visszautasította, mondván, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Valóban, az ember természeti lény és ennie kell, de szellemi lény is Számára az igazi kihívások szellemi kihívások. Testi éhség, szomjúság, fáradtság könnyen leküzdhető, eszik, iszik és pihen az ember és máris rendben van. Szellemi éhség, szomjúság, fáradtság viszont nem kezelhető ilyen könnyen, félelmetes kihívásokat jelenthetnek az ember számára. Szellemi táplálék, ital, erőforrás az egyén

létezésének, életének meghatározó elemei. Már az ember szellemiségét érinti a következő két kísértés. Arra biztatja az ördög a második kísértésben Jézust, hogy vesse le magát a templom tetejéről. Nem lesz baja, mert mint Isten fiát az angyalok megvédik még a sérülésektől is Csodát látva emberek sokasága - az egyetlen templom a főváros, Jeruzsálem központjában, a Sion hegyén van, ahol mindig tömegek tartózkodnak - fogja majd követni. Jézus ezt a kísértést is visszautasítja, mert az ember szellemiségéhez méltatlan szellemi táplálék, ha csodákkal ámítják, hókuszpókusszal vezetik félre. Világi hatalmat ajánl a harmadik kísértésben az ördög Jézusnak. Jézus ezt is visszautasítja, mert tudja, hatalommal ugyan sok mindent el lehet intézni, de kényszerrel nem érhetjük el azt, hogy a szabadságra született embereket értelmes létre, Istennek tetsző életre vezessük. Jézus fenti megkísértéseinek is megvolt

az értelme. Megkísértésének hatására Jézus átgondolta feladatát, elzárkózott bizonyos, csak látszatra jó módszerek alkalmazásától Már tudta, legyőzve a kísértéseket, mit kell tennie, megkezdte tanítói, gyógyítói tevékenységét és végül ezeken felül önmaga feláldozásával, megváltó halálával vezette, vezeti az embereket Istenhez. Ördögi gondolatok. Valamennyien tapasztalhatjuk, főleg fiatalabbak, milyen szörnyű, képtelen dolgok jutnak néha eszünkbe. Váratlanul törnek fel bennünk gonosz, romboló gondolatok Akár imádkozás, vagy 105 templomi szertartás közben is. Vallásos ember ezt gyorsan le tudja győzni, Istenéhez fordul védelemért, kéri ’ne vigy minket kísértésbe és szabadíts meg minket a gonosztól’. Ez használni szokott, a gonosz a hiábavaló piszkálódás után visszavonul és békén hagyja az embert. Ilyen ördögi gondolatok forrása szellemi fejlődésünk fentebb tárgyalt folyamata. Ezek a

váratlanul ránk törő képtelen gondolatok az erősebb szellemi tevékenységet, belső épülést, átalakulásokat kísérhetik. Ha komolyan veszi őket valaki, nyomasztó érzést jelentenek, eszünkbe jutnak az újságban olvasott rémes történetek, esetleg szörnyű családi események is. Ha az aggodalom és a félelem megerősödik bennünk, akár meg is betegíthet. Ha elhessegetjük a gonosz, ördögi gondolatokat, nem foglalkozunk velük, a szorongató gondolatok feldolgozatlanul a mélytudatunkba süllyednek. Ott viszont rombolnak, lelki gubancokat keltve betegíthetnek meg bennünket. Nem hívő számára az a lehetőség áll rendelkezésre, hogy az ördögi gondolatokat nem szabad sem komolyan venni, sem elhessegetni. Tőlük való szabadulás lényegében ugyanazt a módszert követi, mint a hívő imádkozása. Lényeg az, hogy a gonoszság forrását el kell különíteni magamtól Fel kell ismerni, hogy a rosszaságot, szörnyűségeket nem az igazi

valóm gondolja, ténylegesen nem én vagyok rossz. Ezek a gonosz gondolatok szellemi fejlődésem melléktermékei, ilyen gondokkal, ha különböző gyakorisággal is, szinte minden ember gyötrődhet. Ha így azonosítom az ördögi gondolatokat eredetét, akkor a tudatom már fel tudja dolgozni a történteket, a szorongató képzetek a belső ’szemeteskosárba’ kerülnek, nem válnak lelki gubanccá, békén hagynak bennünket. Rossz és jó késztetéseinket sem nehéz felismerni. Ami pusztító, abból egyre több kell, kimerít és elsüllyeszt Például az ivászat, gyönyör, mámor kábulat hajszolása felemészt Ami épít, az nem merít ki Sőt az idő haladtával kevesebb is ugyanazt a jó érzést adja. Gondoljunk igényes zene hallgatására, jó mű olvasásra. A jó és a rossz mindennapjainkban elválaszthatalanul jelen van. Döntésünknek van előrevivő, jó vetülete, de jelen van a rombolás is Jó és a rossz közötti döntés nem reménytelenül

nehéz, általában el tudjuk dönteni, az egészet nézve, mi a jobb, mi a rosszabb. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy egy adott rossz dolog, esemény megtörténjen, mindezeknek csak a lehetősége adott. Istent nem hibáztathatjuk érte Szenvedés, rossz meghatározó része emberi gonoszság terméke Rajtunk áll, nem pedig Istenen, mennyi jó és mennyi rossz történik a világban. 9. Zárszó A vallás a talán legjellemzőbb emberi adottsággal, a rend keresésének és felismerésének képességével valamint az egyik legalapvetőbb emberi szükséglettel, a biztonságérzettel hozható szorosabb kapcsolatba. Ember és a közösség számára a biztonságérzet a történelem során a vallások adta keretben fogalmazódott meg. Mélységesen szüksége van a gondolkodó embernek arra, hogy a világ teljességét értelmezni tudja, mert csak ekkor érezheti magát biztonságban és lehet valóban szabad. Továbbá a vallások életrendet meghatározó mintákat

adva vezérlik a szabadon döntő ember cselekedeteit és a vallásos világszemlélet színessé, gazdaggá teheti az ember életét. Akár hatalmas teljesítményekre is ösztönözheti az egyént A természettudomány a természet rendjének törvényszerűségeit kutatja. Módszerénél fogva a részterületek vizsgálatára szorítkozik, ezeket viszont egyre nagyobb sikerrel értelmezi Annyira, hogy nagyobb területek átfogó leírására is képes lehet. De a természettudományos vizsgálódásnak v megvannak a maga természetes korlátai. Nem is törekedhet, nem is törekszik a világ egészének megragadására, értelmezésére Elsősorban módszertani a természettudományos és vallásos gondolkodás ütközése. A mindent kételkedően szemlélő, tekintélyeket elutasító, az adott dolgot az éppen fennálló körülményeknek megfelelően értékelő természettudományos eljárás ütközik az évezredes tapasztalatokra alapozó, tekintélyekre hivatkozó,

bölcsességben bízó vallásos felfogással. Érthető a két gondolkodásmód szembenállása, viszont nem szükségszerű. Megfelelő cselekvéshez mind a két módszer szükséges, csak arra kell figyelni, hogy adott 106 helyzetben az éppen alkalmasat kövessük. Úgy hozom a döntést, hogy bölcsen tekintettel vagyok az egészre és a jövőre. Ha úgy ítéltem meg, cselekednem kell, akkor az adott feladatot a természettudományos szemléletet követve okosan, kételkedően vizsgálódva és hatékonyan oldom meg Éppen abban látják a vallások az emberi szenvedés, nyomorúság forrását, hogy az ember nem ismeri fel értelme határait. Az eredendő bűn az önmaga korlátaira nem gondoló, a jó és rossz mibenléte felől önkényesen határozó ember életének velejárója. Ilyen, sötétben botorkáló ember öntörvényű viselkedésével sérti a világ rendjét, tönkreteszi sajátmaga és mások sorsát. Ugyan a szűklátókörű, önző okosság

egy ideig bizonyos előnyökhöz juttathatja követőjét, hosszabb távon viszont önpusztító. Hindu, buddhista és taoista az eredendő bűnhöz nagyon hasonló fogalmakkal magyarázza az emberi gyötrelmek okát. E vallások szerint az emberi gondolkodást a szerénység, a bölcs mértéktartás és a tisztábban látásra való törekvés kell, hogy jellemezze. Milyennek lássuk tehát világunkat? Valamennyi vallás arra hívja fel az ember figyelmét, hogy a világ rendezett, összefüggő egészet képez. Ez egyébként az emberek nagy többségének zsigeri érzése is Ezt az érzést magzat és csecsemő korunkban ébred bennünk, ha édesanyánk szeretettel várt bennünket, és ha vele együtt a körülöttünk lévők is örültek születésünknek. Ezért a világot nemcsak a vallásos emberek, hanem az anyagelvűek nagy része is szép egésznek látja. De a bennünk lévő belső hangot nagyon sokan nem hallják meg. E gyorsuló világban élés sok emberben

azt az érzést kelti, hogy világ nem rendezett egészként viselkedik, hanem zavaros, azaz a világ folyását nem az összhang, hanem a gyors és váratlan változások sora határozza meg. Ezek a változások az ember számára jót és rosszat egyaránt hozhatnak. Ezért az embernek résen kell lennie, állandóan védekeznie kell a veszélyek ellen és ki kell használnia a kínálkozó esélyeket. Ha az ember a világot zavarosnak látja, akkor igencsak tevékeny életet él. Állandóan tesz valamit, hogy védje magát és éljen a kínálkozó lehetőségekkel. Ilyen ember elsősorban csak magára tud gondolni, másra nem jut ideje, ereje. Csak a mában él, nem tud igazából a jövővel vagy a múlttal foglalkozni Rossznak látja a világot, ugyanis a jót nem nagyon veheti észre, azt ugyanis csak a dolgok folyamatát szemlélve fedezhetné fel, de a szemlélődésre, hosszabb időszakok áttekintésére nincs ideje és ereje. Csak úgy tud a jövőre gondolni, ha ezt

és azt még most megcsinálom, akkor majd jobb lesz. Nem tud az ilyen ember megnyugodni, nem élhet teljes emberi életet. Mivel csak a pillanatnak él, elhasználja a világ erőforrásait és így elpusztítja az emberiséget is. Mivel a világ káoszát elsősorban az ember és nem a természet okozza, a világot zűrzavarosnak látó emberek felszaporodása növeli a világ káoszát. Emiatt egyre több ilyen ember jelenik meg, egyre kevesebb időnk jut egymásra, a gyermekeinkre. Végül a káosz növekedése a műveltség összeomlásához vezet. Látja a világ zavarosságait a világot szép egésznek tartó ember is, de ezt a világ rendjének velejárójaként kezeli. Csak olyan veszélyek ellen védekezik komolyabban, amelyek ellen tényleg védekezni kell és az esélyek közül csak azokat használja ki, amelyekkel élés összhangban van a világ szép rendjével. Ezért nem hajszolja annyira magát, mint a káoszban élő, túlzottan tevékeny ember, viszont amit

tesz, az építi a világot, szebbé teszi azt. Példaként gondoljunk az önszervező kritikus állapotot szemléltető homokdombra, amely nagyon szépen mutatja a rend és a káosz együttes jelenlétét. Vallástalan beállítottságú, világot kaotikusnak látó ember annak felel meg, aki a domb oldalán állva csak a váratlanul lezúduló görgetegeket veszi észre és ezért az egészet rendezetlennek, rossznak fogja fel. Aki vallásos beállítottságú, ugyanott, a domb oldalán él, és küzd a görgetegekkel. De hiszi azt, hogy a domb szép rendben épül és növekszik és az egész folyamatban a rend a meghatározó. Mivel a vallásos ember hisz abban, hogy a világ értelmes alkotás, áll felette valamilyen felsőbb szellemi erő, ezért gondolkodásában meghatározó szerepet játszik a jövőre való tekintés. Bízva az isteni gondviselésben, az ember sokkal többet tud elviselni, képes sokmindenről, hacsak időlegesen is lemondani Ha vallásos

világszemléletek, példaképek, értékrendek vezetik az embert, ez lehetővé teszik, hogy valóban szabadon dönthessen, élhessen. Ezét a vallásosság az emberi műveltséget alakító és fenntartó tényező, mással aligha helyettesíthető. 107