Politika, Politológia | Konzervativizmus » Huber Szebasztián - Az FKGP választási kampánya 1998-ban

Huber Szebasztián - A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKGP) választási kampánya 1998-ban A Kisgazdapárt választási kampánya és eredménye eltérő megítélés alá esik a párton belül és kívül egyaránt. A párton belül kudarcként élték meg, hogy nagyobb szervezettségük ellenére át kellett adniuk a vezető szerepet a jobboldalon a Fidesz-MPP-nek, és nem teljesült a pártelnök 25% körüli várakozása. A külső szemlélő számára viszont sikernek tűnt, hogy a párt 94-hez képest növelni tudta bázisát, és a korábbi politikai karanténból kitörve kormányzati tényezővé tudott válni. Az alábbi írásomban ennek okait és előzményeit próbálom meg feltárni. Az FKGP a magyar társadalomban A Kisgazdapárt az egyik legstabilabb választói bázissal rendelkező párt volt a 98-as választások előtt Magyarországon. A pártelnök is sokat hivatkozik arra, hogy pártja a legrégebbi történelmi párt, illetve a legtöbb

alapszervezettel és bejegyzett taggal rendelkezik. Ezek a belépések azonban nagyrészt a 90-es évek elején történtek, éppen ezért nem mindig reálisak az aktív tagság tekintetében, hiszen a párton belüli állandó nézeteltérések sok tagot eltántorítottak a párttól. A párt stabil bázisa elsősorban az idős, falun élő, alacsonyan iskolázott, önálló termelőmunkát folytató lakosságban gyökerezik. Róluk mondta Lányi Zsolt egy interjúban: Nagyon sok parasztember van, aki nem foglalkozik a pártpolitikával, de hagyománytiszteletből a Kisgazdapárthoz teszi a keresztet. Ha az anyámnak meg a nagyanyámnak jó a Kisgazdapárt, hát nekem is jó.[1] Ezen a r étegen felül a r endszerváltoztatás veszteseinek egy részét is megszerezték, akiket a p ártelnök kemény kormányzati kritikájával és szociális ígéretekkel igyekezett megnyerni. A kormányzati elit erkölcsi jellegű bírálatával is szereztek szavazókat.[2] Éppen ezért mikor a

ciklus végén a kormányzat megítélése javult, maga után hozta mindez a szavazóbázis csökkenését. A kormányzattal szembeni ellenállás már nem volt elég, amikor a választók egy másik programot, alternatívát keresnek. Választási előkészületek A Kisgazdapárt sajátságos módon már 1995-ben megkezdte felkészülését a választásra. Ekkor jelentették meg a Hazánk holnap címet viselő, a pártelnök Torgyán József által jegyzett, a jövő lehetőségeit és a párt elképzeléseit tartalmazó elemzést, ehhez csatlakozott Az Alternatív gazdaságpolitika programja. Nyilvánvaló kettős célt szolgált a program propagálása. Egyrészről a párt ekkor népszerűsége csúcsán volt, és a pártelnök állandó jellegű szófordulatává vált a Parlamentben, hogy Horn Gyula és kormánya mondjon le. Ezáltal is azt akarta bizonyítani: a kisgazdák készek a kormányzásra. Emellett a párt gazdaságpolitikájának kidolgozásában a korábbi

szokásokon változtatva ismertebb neves szakértők, pl. Boros Imre, Pokol Béla is részt vettek; ezzel az antikommunista jobboldali értelmiség felé kívántak nyitni. Ezt a célt szolgálta a párton belül megszerveződő Polgári Tagozat, majd az 1996-ban a párt mellett létrehozott, annak székházát és irodai infrastruktúráját használó Nemzeti Szövetség Magyarországért Egyesület is. A párt �96 januárjában már a kampányiroda felállításáról is intézkedett.[3] 1996 márciusában azonban a p árt átmeneti válságba került. Március 14-ére az FKGP kormánybúcsúztató nagygyűlést szervezett a Március 15. térre és az Országház elé Ezt előkészítendő Torgyán József ismételten lemondásra szólította fel Horn miniszterelnököt, aki március 11-én válaszolt. Az FKGP programjában lévő szónoki túlzásokat és képzavarokat, mint például a felfelé száguldó lavina, tőle szokatlanul hatásos beszéddel figurázta ki, és a

szakértők által írt gazdasági programról azt állította, hogy az főbb pontjaiban egyezik a kormány politikájával.[4] Ez a b eszéd is hatással lehetett Torgyánra, mikor elmondta elhíresült �féregirtós� beszédét a nagygyűlésen. A fő cél azonbanvalószínűleg az volt, hogy az egyre inkább erősödő MIÉP táborába távozó nemzeti radikálisokat a pártba integrálja, és a jobboldalon a saját vezető szerepét hangsúlyozza. A párt ellen a beszéd után óriási kampány indult a liberális sajtó részéről. Dimenziójából kiemelve a beszédet a pártot és vezetőjét a demokrácia végveszélyeként próbálták beállítani. Ennek hatására sok radikális szemében népszerű lett a párt, de sokkal nagyobb volt a veszteség azáltal, hogy a jobboldali értelmiség jelentős része elhagyta a pártot, mivel képtelennek látszott a kormányzásra, másrészről mozgósította és egységbe kovácsolta az MSZP és SZDSZ szimpatizánsait. Ennek

köszönhetően a szocialista párt támogatottsága 27%-ról 42%-ra nőtt, míg a kisgazdáké 29-ről 17-re csökkent a biztos pártválasztók körében a Szonda Ipsos közvélemény-kutatónál. Torgyán igyekezett korrigálni hibáját, és ezután tartózkodott a szélsőséges szóhasználattól. Augusztus 29-én Vasszécsenyben fogalmazták meg a párt választási irányelveit. A párt egy év alatt lassan megközelítette a�96 -márciusi szintet, sőt 1997 februárjában minden addigit felülmúló 29 %-os eredménnyel állt a párt a Szonda Ipsosnál,[5] amikor újabb össztűz zúdult a pártra. 1997 márciusában a p árt és a p arlament akkori alelnöke, Maczó Ágnes elment a MIÉP március 15-i ünnepségére és ott beszédet mondott. A parlamentben Szekeres Imre szélsőségességgel vádolta meg ezért, Maczó válaszában magyargyűlölő Róth Manóként emlegette Rákosi Mátyást. Az SZDSZ, az MSZP és a MAZSIHISZ szerint ezzel Rákosi zsidó származására

utalt, és ezzel adott volt a r endszerváltoztatás óta Magyarországon szokásos jobboldal elleni támadási felület, a politikai antiszemitizmus vádja. Maczó állítása szerint a Kurír egyik korábbi számából vette ezt az álnevet.[6] A kampány azonban újra a kisgazdapárt népszerűségének csökkenéséhez vezetett. A pártelnök ekkor még megvédte Maczót, ám ősszel szembefordult vele. Ennek oka valószínűleg kettős. A pártelnök féltékeny volt a politikusnő egyre növekvő ismertségére és népszerűségére a kisgazdapárton belül, az alelnök viszont többször szembefordult a pártelnök később elemzendő centrum felé tartó politikájával. Kezdetben csak tanácsadóit bírálta, majd az elnök nepotizmusba hajló politikáját is.[7] Először az alelnöki pozícióból váltották le, majd miután a nem engedélyezett, majd a rendőrség által szétvert 1997. novemberi METÉSZ tüntetés szervezésében részt vett, kizárták a pártból.

Ehhez hozzájárult, hogy a METÉSZ-ben kezdettől két irányzat érvényesült a Kósa Gyula vezette MIÉP-hez közeli szárny és a Zsikla Győző[8] vezette szárny, amelyik az FKGP-hez állt közel. Maczó ennek ellenére a K ósa-féle szárnyat támogatta Maczó kizárása népszerűségvesztést okozott a pártnak, mivel a szavazók nem szeretik a párton belüli torzsalkodásokat, és az ex-alelnöknek sok híve volt a jobboldalon. Szövetségi politika A párt az önkormányzati törvény módosítása miatti kényszerkoalíciók idején, �94 -ben a legtöbb helyen a MIÉP-pel állított közös jelöltet, közös volt a főpolgármester-jelöltjük is Szabó János személyében. A két párt viszonya azonban később elhidegült 1995-ben az FKGP megerősödött, ezért Torgyán úgy gondolta, hogy nincs szüksége a MIÉP-re, hanem annak szavazóbázisát integrálva, nyilvános szövetségkötés nélkül is nyerhet. Ugyanakkor az FKGP a Giczy György vezette

KDNP-hez közeledett. 1996 júliusában Csurka István MIÉP-elnök felvetette a három párt fúzióját, amit Torgyán magabiztosan utasított el[9]. 1996 novemberében egy konferencia keretében Magyarországra látogatott Wim Van Velzen, a Kereszténydemokraták Európai Uniójának alelnöke, aki megbeszélést folytatott az FKGP-t képviselő Virágh Ferenccel. Arra igyekezett rávenni a pártot, hogy a nemzeti erők összefogása érdekében szövetkezzen a F idesszel és az európai szalonképesség miatt tartózkodjon a szélsőséges kijelentésektől, és tartsa távol magát a MIÉP-től.[10] Noha ezeket akkor még elutasították,�97 -es szerepléséből kiindulva valószínűleg hatott Torgyánra, aki rájött: csak mérsékelt, jobbközép politizálással lehet esélye arra, hogy egy Európa által elismert kormány tagja legyen. 1997 januárjában ugyan választási együttműködési megállapodást kötött Giczy György KDNP-elnökkel a választási

együttműködésről, de ebből kevés valósul meg. A KDNP szétesése után az FKGP is harcba indult a kereszténydemokraták szavazóiért. Jellemző módon sokáig hitegették a KDNP-t, Torgyán ígéretet is tett, hogy akár a hátukon is beviszik a kereszténydemokratákat, de valójában csak a s zavazatmaximálás volt a cél ja. A választásokhoz közeledve 1998 februárjában aláírtak ugyan egy megállapodást, de a korábban felvetett közös lista és közös jelöltek már szóba sem kerültek, csak egymás kölcsönös támogatásáról és a második fordulós visszalépésről volt szó, ami nyilvánvalóan az erősebb kisgazdáknak kedvezett. Tárgyalásokat folytattak az MDF-fel is, ám itt nem született megállapodás, és az MDF � Fidesz -MPP megállapodás után le is került a k érdés a napirendről. A MIÉP-pel a viszony közben tovább romlott. A kisgazdák távol tartották magukat a MIÉP megmozdulásoktól, csak Maczó Ágnes, aki továbbra is az

FKGP-MDF-MIÉP-KDNP koalíció híve volt, vett részt rajtuk. Torgyán az 1997 márciusi tüntetés után még kiállt Maczó mellett, de nem a MIÉP mellett, és� hogy az antiszemita bélyeget elkerülje � tudatosan előtérbe helyezte a párton belül Tímár Györgyöt, aki a budapesti zsidó hitközség elnöke volt, és ekkor a párt egyik alelnöke. Amikor Csurka István egy szlovákiai rendezvényen együtt szerepelt Le Pennel, Torgyán nyíltan megtámadta, amire Csurka ripacsmagyarnak titulálta, és ezzel egyértelművé vált: nem lesz köztük választási szövetség. Csurka a Torgyánnal szembefordult Cseh Sándor vezette kisgazdákkal kötött szövetséget. Torgyán a Fidesz-MPP-hez való viszonyát is átértékelte. Korábban mindig álnemzeti liberális kispártként definiálta őket, de hamarosan fel kellett ismernie: Európában szalonképes koalíciós partner csak ők lehetnek. Az irányváltást 1997 októberében tette közzé, amikor kijelentette: csak a

centrumból lehet kormányozni, a szélekről csupán ordibálni.[11] A választási kampány során ugyan kölcsönösen elhangzottak egymást lekicsinylő állítások, de lakossági fórumokon és a helyi szervezetek között egyre inkább felmerült az összefogás, amit a pártelnök szokott teátrálisságával jelentett be, hogy azután számos műsorban elmondhassa. �A Kisgazdapárt történelmi lépése a liberálbolsevista Horn-Kuncze kormány leváltását eredményezte.� Az FKGP programja Az FKGP választási programja a m ár említett Alternatív Gazdaságpolitika alapján készült. Főbb elemei a tartós gazdasági növekedés. Ennek érdekében: radikális adócsökkentést szorgalmaztak, mindenekelőtt az ÁFA és a társadalombiztosítási járulék terén, a forint csúszó leértékelésének megállítása. A legfontosabb témájuk a v idékfejlesztés, ennek érdekében csúcsminisztériumot állítanának fel.[12] A leginkább ők alakítanák át a

jogrendet, minősített esetekben bevezetnék a halálbüntetést � ez egy kis népszerűség növekedést jelentett a pártnak a közbiztonság akkori állapotában. Tervezték a közvetlen köztársaságielnök-választást és a kétkamarás parlament felállítását. A jelöltek kiválasztása A jelölteket végső soron a pártvezetés választotta ki. Minden kerület több jelöltet ajánlott, amiből az elnökség a jelöltmeghallgatás során �98. januárjában választotta ki az általa legmegfelelőbbnek tartottakat. Ebben is jellemző volt a centrum irányába való nyitás, hiszen a korábbi, jellemzően öreg képviselőjelölteket most sok helyütt fiatal vagy középkorú, nyelveket beszélő, értelmiségi jelöltek váltották fel, hogy az FKGP-vel szembeni előítéletet mérsékeljék. Ez főleg a nagyobb városokban volt jellemző Rengeteg párton belüli súrlódást okozott a területi és országos lista kérdése. Ennél ugyanis a megyék által

ajánlottakat Torgyán teljesen megváltoztatta, és a saját szakértőt és támogatóit helyezte előtérbe. Ez különösen azután jelentett problémát, hogy a saját elvárásukhoz képest gyengén szerepelt a párt, és így sokan lecsúsztak a biztosnak vélt mandátumról. A jelölteknek vállalnia kellett, hogy 200.000 forinttal hozzájárulnak a kampányköltségekhez és azt, hogy a frakció önkényes elhagyásakor 10 millió forintot fizetnek.[13] A kampány A kampány legfontosabb szereplője Torgyán József pártelnök volt, aki az egész parlamenti ciklusban, de különösen az utolsó két évben rendkívüli országos kampánykörutat tartott, amit a párton belül Molnár Róbert szervezett. Torgyán megítélése kettős a magyar közéletben. Miközben nagy a társadalmi elutasítottsága, hívei feltétlenül követik. A ciklus közepét leszámítva a népszerűségi lista végén kullog, de ez csalóka. A kimutatások szerint szinte a teljes lakosság

körében ismerik, és ugyan alacsony a támogatottsága, de ez reálértékben több mint azé a politikusé, akinek ugyan népszerűségi indexe nagyobb, de ismertsége jóval kisebb.[14] Torgyán különösen a falusi gyűléseken volt elemében, részletes szociológiai felmérést készítetett a térségről, ahol beszélt, ehhez igazította mondandóját, és az emberek úgy érezhették: ismeri problémájukat, együtt érző, és ha megválasztják, segíteni fog rajtuk. A nagy hátrány viszont abból adódott, hogy az elnök személye sokszor elnyomta a h elyi képviselőjelöltet, akit nem volt alkalmuk az embereknek igazán megismerni. Ez kifejezésre jutott a párt szórólapjában is, amely bár praktikusan volt megszerkesztve, az első oldalon a búzatábla egyértelműen beazonosíthatóvá tette a pártot, de a párt és elnökének bemutatása mellett a j elöltnek sok helyütt csak a n eve, foglalkozása és fényképe szerepelt. Eleve lemondva azokról, akik egy

párt helyett egy nekik szimpatikus képviselőjelöltre szavaznának. Mivel a kampányhoz a központ csak csekély anyagi támogatást nyújtott és hagyományosan rossz a viszony a médiával, ezért még élesebbé váltak a képviselők közti anyagi különbségek. A médiahatást ellensúlyozandó a párt �98. márciusában újraindította a párt hivatalos újságját, a Kis Újságot, amelynek főszerkesztője Torgyán József, felelős szerkesztője pedig Bánk Attila lett. A párt kampányfilmje határozottan profibb volt a�94 -eshez képest Akkor a párt döntően magával foglalkozott, noha a pártelnök természetesen itt is hangsúlyos szerepet kapott, de beszédében az egész ország rendbetétele szerepelt. Érdekes volt, hogy nem a hagyományos társadalmi bázist jelentő parasztsághoz szólt, hanem a hátrányos helyzetűeknek kínált új esélyt.[15] Hatásos volt, amikor a nemzeti büszkeségre apellálva megemlítette: Magyarország az első az egy

főre jutó Nobel-díjasok terén, és itt az ideje, hogy a világ után a magyarok Magyarországot is felvirágoztassák. A 1998-as választás és kampány, noha eredményeiben el is maradt a párt várakozásaitól, de eredményesnek tekinthető a Kisgazdapárt szempontjából. Listán a rendszerváltoztatás óta a legtöbb szavazatot érték el. Képviselőik számát majdnem megduplázták (26 helyett 48) és� szemben a�94 -es egy egyéni győzelemmel � most 12 választókerületben győztek. A torgyáni politika centrumba történt elmozdulásának köszönhetően és a gondosan irányított, szélsőséges hangoktól mentes kampány következtében koalíciót köthetett a Fidesz-MPP-vel. Jegyzetek [1] PP. Politikai, Politikatudományi Szak-lap 2001 június 28-i számában Veress Judith Ágnes interjúja.s [2] Gazsó Ferenc: Választók és pártok három választás tükrében. In: Parlamenti Választások 1998. Politikai szociológiai körkép Szerk: Bőhm Antal,

Gazsó Ferenc, Stumpf István, Szoboszlai György. MTA Politikatudományi Intézete, Századvég Kiadó 2000 (Továbbiakban: PV�98) [3] www.fkgphu A Kisgazdapárt történetét a honlapon Dr Virágh Ferenc, az FKGP Tudománypolitikai Intézetének igazgatója írta. Természetesen sok helyütt a pártban szokásos túlzó lojalitás jellemzi az írást Torgyán József pártelnökhöz, ám reálisan megemlíti a hibákat és kudarcokat is. [4] Horn Gyula: Azok a kilencvenes évek� Kossuth Kiadó. 1999 [5] Benkő Péter: A Független Kisgazdapárt (1988-2000). Villányi úti könyvek 2000 A szerzőt olyan mértékű negatív elfogultság fűzi a jobboldalhoz, a Kisgazdapárthoz és mindenekelőtt annak vezetőjéhez, hogy az egyébként adatgazdag könyv szinte csak adat és idézettárként használható. [6] Maczó Ágnes: Isten, Haza, Torgyán-család. Inter Leones Kiadó 1999 [7] Nem nélkülöz minden komikumot az a tény, hogy a Maczó által leginkább támadottak, Boross

Imre, Bánk Attila szembekerültek Torgyán Józseffel, míg Maczó újra a pártvezetés tagja lett. [8] Zsikla Gyöző az 1998-as választáson listán az FKGP színeiben lett országgyűlési képviselő. [9] Benkő Péter: i.m 10 www.fkgphu [11] Népszabadság 1997. október 18-i szám [12] Kovács Teréz: FKGP: A népi-nemzeti-keresztény politizálástól a polgári összefogásig. In: PV�98 [13] Benkő Péter: i.m [14] Jellemző módon Torgyán József a TÁRKI felmérése szerint 2002 elején is ismertebb volt a felmérések szerint, mint a szocialisták miniszterelnök-jelöltje, noha utóbbi régebb óta politizál aktívan. [15] Kapitány Ágnes-Kapitány Gábor: Értékválasztás �98. Új Mandátum Kiadó 1998