Szociológia | Devianciaszociológia » A deviáns viselkedés szociológiája

A DEVIÁNS VISELKEDÉS SZOCIOLÓGIÁJA Deviánsnak azokat a viselkedéseket tekintjük, amelyek eltérnek a normától. A norma olyan előírás, hallgatólagos elvárás, amely megmondja az egyén számára, hogyan viselkedjék. A norma lehet: • jogi norma • erkölcsi norma • szokás A normák különböző fajtái között nem mindig van megfelelés és azok társadalmi csoportonként is eltérők lehetnek. Éppen ezért a szociológia csupán az alábbi, devianciákat vizsgálja: • • • • általánosan elfogadott normákat sértő alkoholizmus öngyilkosság bűnözés mentális betegségek Társadalmi beilleszkedési zavarok Magyarországon 1. AZ ÖNGYILKOSSÁG Az öngyilkosság hosszútávú tendenciája Magyarországon 100.000 LAKOSRA SZÁMÍTOTT ÖNGYILKOSSÁGOK SZÁMA EZER HALÁLOZÁSRA SZÁMÍTOTT ÖNGYILKOSSÁGOK SZÁMA ÉV FŐ (EZER) 1881-87 1.348 9,5 4,0 1920 1.945 24,5 11,1 1931 3.000 34,4 20,7 1939 2.611 23,6 18,7 1945 3.006 33,3

14,2 1947 2.233 24,6 19,0 1951 2.204 23,4 20,0 1955 2.015 20,5 20,6 1956 1.923 19,4 18,5 1957 2.134 21,7 20,6 1960 2.592 26,0 25,5 1964 2.903 28,7 28,8 1971 3.697 35,7 30,1 1980 4.809 44,9 33,O 1983 4.911 45,9 33,0 1994 3.625 Mit mutatnak a nemzetközi összehasonlítások? A nyolcvanas évek első felében az országok közötti sorrend az elkövetők száma szerint az alábbi: 1. Magyarország 2. Ausztria 3. Csehszlovákia 4. Dánia 5. NSZK 6. Svájc Mit mutatnak a demográfiai adatok? • Az öngyilkosságban elhunytak valamivel több, mint kétharmada férfi, és az életkorral együtt nő az elkövetők száma. Az öngyilkosságban elhunytak megoszlása életkor szerint (1982) 60 éves, vagy annál idősebb 38% 40-59 éves kor közötti 36% 15-39 éves kor közötti 26% Megjegyzendő, hogy minél magasabb korhoz közeledünk, annál kiegyenlítettebb a férfinő arány. 2 • A családi állapot szerinti megoszlás azt

mutatja, hogy a házasok öngyilkossági arányszámai mindkét nemnél, mindkét korcsoportban alacsonyabbak. Vagyis veszélyeztetettebbek az egyedülállók, elváltak, özvegyek, nőtlenek és hajadonok. Az öngyilkosok területi és társadalmi rétegenkénti megoszlása • Magyarország délkeleti megyéiben (Csongrád, Bács-Kiskun megyében) a legmagasabb az öngyilkosok száma, ettől a területtől távolodva minden irányban csökken. • Városok és falvak összehasonlítása alapján azt mondhatjuk, hogy az öngyilkosság nem csupán városi jelenség, a városi arányszám a múltban nem volt sokkal magasabb, mint a községeké. A nyolcvanas években pedig már a községek mutatója magasabb, mint a városoké, ami egyértelműen azzal függ össze, hogy a falvak lakosságának korösszetétele megváltozott, falusi népesség elöregedett. • Az öngyilkossági gyakoriság társadalmi rétegenkénti összehasonlítása azt mutatja, hogy ez a deviancia ma főleg a

kedvezőtlenebb helyzetű társadalmi rétegeket veszélyezteti. A bűnözés • Magyarországon a jogerősen elitéltek száma 1920-ig lassú emelkedést, majd a harmincas évekig, a gazdasági világválságig visszaesést mutatott. • 1949-52 között különösen megnőtt ez a szám, ami azonban azt mutatja, hogy a bűnözési mutatók növekedése nem csak a bűnözési hajlandósággal függ össze, hanem az adott korban és társadalomban szokásos joggyakorlattal is. • Az ötvenes évek elejének magas számai (körülbelül 130 ezer elitélt évente) egy eltorzult jogpolitikát tükröznek, és a diktatórikus hatalommal szembeni ellenállást. • 1956 után tartós visszaesés figyelhető meg a nyolcvanas évek közepéig, évi 50-60 ezer között mozgott ebben az időszakban az elitéltek száma. • A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején ugrásszerűen megnő a bűncselekmények száma. Magyarországon a bűnelkövetés gyakorisága más országokhoz

képest a nyolcvanas évek második feléig közepes, egyes kategóriákban (pl. rablás) viszonylag alacsony 3 A bűnelkövetők és bűncselekmények megoszlása társadalmi rétegenként valamint területi és demográfiai jellemzők alapján • 1981-ben az elitélteknek csupán 14%-a volt nő. • A nemek és a korcsoportok szerinti megoszlások alapján azt mondhatjuk, hogy bűnözés főleg a fiatal férfiak devianciája. • A bűncselekmények lakóhely szerinti megoszlása alig tért el a népesség lakóhelytípusok szerinti megoszlásától. (Ez az arányszám 1982-ben Budapesten 18,3%, a vidéki városokban 40,6%, a községekben pedig 41,1% volt.) Csupán néhány vidéki városban emelkedett az átlag fölés (pl. Miskolcon) • Az elkövetők száma a leghátrányosabb helyzetű társadalmi rétegekben a legmagasabb 8 osztálynál alacsonyabb végzettségűek, szakképzettséggel nem rendelkezők körében. Az alkoholizmus 1. Főbb tendenciák Magyarországon a

nyolcvanas években a súlyos alkoholisták száma elérte a 300 ezret, és félmillióra tehető azoknak a száma akiknek az alkoholfogyasztása problémát okoz a környezetükben. A fenti adatok az 1930-as és 1950-es adatokhoz viszonyítva ötszörösek Az 1880-as években az alkoholfogyasztás - 100%-os szeszre átszámítva hasonló volt, mint napjainkban, de a fogyasztáson belül magasabb volt az égetett szesz aránya. Magyarország hagyományai szerint nagyfogyasztású, mégis nőtt a hetvenes évek óta is az egy főre jutó alkoholfogyasztás. (1983-ban fejenként 11,3 liter 100 f okos alkoholt fogyasztottunk.) A fogyasztás összetétele pedig olymódon változott, hogy a hagyományos italok mellé felzárkózott a sör fogyasztása. 1988-89-ben hajszálnyival csökkent az alkoholfogyasztás, a statisztikák szerint azonban azóta is nő. Az alkoholizmus demográfiai különbségei 4 • A gondozott alkoholisták túlnyomó többsége (1980-ban 87,5%-a) férfi.

Növekedést mutatott azonban a hetvenes évek adatai alapján a nők aránya. • Életkor szerint leggyakrabban 40-49 éves kor között fordul elő az alkoholizmus. • Az alkoholisták között magasabb a fizikai munkások aránya, mint általában a népességen belül. A hátrányos helyzetű rétegek veszélyeztetettebbek, mint mások, de ennek fordítottja is igaz, miszerint az alkoholfogyasztás következtében egyének és családok társadalmi helyzete romlik. A mentális betegségek 1989-ben 112 e zer a pszichiátriai gondozókban nyilvántartott és 172 ezer az elme-és ideggyógyintézetből elbocsátott beteg. 1988-ban egy 21 ezres mintán végzett vizsgálat szerint a népesség 33%-a legalább enyhén neurotikus. • A mentális betegek között többségben vannak a nők. • Kor szerint az 51-60 évesek a leginkább veszélyeztetettek. • Családi állapot szerint: az elváltak, hajadonok, nőtlenek aránya magasabb, mint a házasoké. • Társadalmi rétegenként:

az intézetben kezelt betegek között magasabb az értelmiségiek aránya, mint más rétegeké. A súlyos betegek között viszont a szakképzetlen fizikai dolgozók aránya a magasabb. A deviáns viselkedés kialakulásának okai • A 19. század 2 felében úgy gondolták, hogy a normaszegő ember biológiailag különbözik másoktól, éppen ezért a nem megfelelő viselkedés büntetéssel, elzárással korrigálható csak. • A huszadik század fordulóján kezdik a devianciákat társadalmi problémaként kezelni, de ekkor a jelenség társadalmi okai közül kizárólag a szegénységet emelték ki. • A társadalmi anómia: E. Durkheim: az anómia, mint a társadalmi integráltság hiánya 5 R. K Merton: az anómia, mint a célok és eszközök közti harmónia hiánya ÚJÍTÁS CÉLOK ESZKÖZÖK + VISSZAHÚZÓDÁS RITUALIZMUS + LÁZADÁS -/+ -/+ • A differenciális asszociáció elmélete. A deviáns alkalmazkodás hozzáférhetősége, a kulturális minta

szerepe. • A szocializáció zavara, mint a d eviáns személyiség kialakulásának oka. A stabil személyiség kialakulása ellen ható tényezők. A "ránevelés" • A "minősítési" vagy interakcionista elmélet. A "deviáns karrier": kirekesztés, diszkriminálás, másodlagos szocializáció, identitásátalakulás. A stigmatizáció mérséklése. 6