Elektronika | Digitális technika » A televízió működési elve

A TELEVÍZIÓ MŰKÖDÉSI ELVE A televíziózás elve nagyon hasonló a rádióadások elvéhez, "mindössze" abban különbözik, hogy a hangon kívül a kép rögzítését, továbbítását és visszaalakítását is meg kell oldani. A televízió adás és vétel sematikus ábrája A felvételkor a szereplőkről és a környezetről a kamerába jutó fényeket a három alapszínre: vörösre, kékre és zöldre bontják fel, és mindegyiket külön képfelvevő csőbe küldik. Ezek a fényt egy fényvezető rétegre továbbítják, amelynek pontjai a fény hatására (annak erősségével arányosan) vezetővé válnak. A lemezen az elektromos töltések olyan mintázatot alkotnak, amelyben a legerősebb töltés a legerősebb fénynek felel meg. A képfelvevő csövekben ezeket a mintákat egy elektronsugár (katódsugár) pásztázza végig, úgy, hogy közben felerősíti és felfrissíti a töltéseket. Ez a felfrissítés követi a töltések mintázatát, így

azután egy áramkörben az annak megfelelő elektromos jeleket készítik el. Az elektronsugár adott sebességgel mozog, és a letapogatáskor 625 vízszintes vonalat ír le. A letapogatás a mezőnek egyszerre csak a felét fedi le, először a páratlan számú sorok, majd a páros számúak kerülnek sorra. Így a másodperc 25-öd része alatt elkészül egy teljes kép. Az emberi szem a képet a másodperc 25-öd részéig megőrzi, vagyis az ilyen sebességgel váltakozó állóképek a folyamatos mozgás látszatát keltik. Mielőtt az elektromos jeleket sugározni lehetne, azokat ugyanúgy, mint a rádió esetén, előbb modulálni kell. A televíziós jelet vagy nagyon magas frekvenciájú földi antennákról sugározzák és tetőantennákkal fogják, vagy egy állandó helyzetű (geostacionárius pályán lévő) műholdra továbbítják, amely nagy területre visszasugározza azt. Ez a jel egyéni vagy kábeltársaságok által működtetett parabola antennákkal

fogható, utóbbi esetben kábelhálózaton jut el a vevőkészülékekhez. A tévék esetén a rádiókészülékekre jellemző hangolást általában csak egyszer kell elvégezni, mert a készülék ezeket a beállításokat tárolja. Vételkor ezért először csatornát választunk, vagyis a programozott hangolást választjuk ki. A készülékben végbemennek a rádió esetén már megismert folyamatok: a jel erősítése és a demodulálás, így az eredeti jel megfelelőjét kapjuk. A kép visszaalakításakor az egyes színeknek megfelelő jelek három különböző elektronágyút működtetnek, amelyek a tévében lévő képcső (katódsugárcső) ernyőjét a jel ütemében végigpásztázzák. Balra: A színes képernyőt a három alapszínnek megfelelő elektronágyú pásztázza végig. Jobbra: A képernyőn ilyen képpontokból alakulnak ki a színek. A képernyő belső felületén olyan festékpontocskák vannak szabályos rendben elhelyezve, amelyek kék, zöld,

illetve vörös fényben villannak fel, ha egy elektron eltalálja őket. A képcső belsejében lévő maszk biztosítja, hogy a három elektronágyú csak a saját színének megfelelő pontokat találhassa el. Az így kapott felvillanások – gyorsabban, mint ahogy szemünk a tehetetlensége miatt azt követni tudná –, másodpercenként 25 képet rajzolnak elénk a képernyőre. 1.1 Teletext: A képernyő pásztázása során szabályos időközönként képváltás történik, eközben viszont az elektronsugár "üresen" mozog, ezért néhány sor kihasználatlan marad. Ezeken egy újabb technikával kódolt formában többlet információt, szöveget is továbbítanak az adás mellett. Az ilyen teletextes készülékekben van egy olyan dekóder, amely ezt a szöveget, vagyis a képújság információit is meg tudja jeleníteni a képernyőn. 2. Farnsworth, a feltaláló: Kevesen tudják, hogy a televízió általunk is ismert formáját egy 14 éves utahi

farmer fiú, Philo T. Farnsworth találta fel Farnsworth-ben 1921-ben, mindössze 14 éves korában támadt az az ötlet, amely végül is a mai napig a televíziók működésének alapját szolgáltatja. Farnsworth-ot lenyűgözték korának nagyjai, Edison és Bell találmányai, és rendkívüli érdeklődést és affinitást mutatott a tudományok, különösen az elektronika iránt. Farnsworth a feltalálás estéjén éppen egy elektronikai folyóiratot olvasott, amiben "a levegőn keresztül szálló képekről" írtak, amikor. Philio Taylor Farnsworth (1906-1971) Egyik este éppen egy elektronikai folyóiratot olvasott, amiben "a levegőn keresztül szálló képekről" írtak, amiket rádióhullámok segítségével továbbítottak egyik helyről a másikra. Csak, hogy az akkori próbálkozások alapjait még olyan készülékek képezték, amelyek rengetem mozgó alkatrész, általában komplex tükörrendszerek segítségével próbálták meg a valós

világból származó képeket elektromos jelekké konvertálni, majd onnan visszalakítani azokat. Farnsworth gyorsan felismerte, hogy ezek a rendszerek sosem lesznek elegendően gyorsak ahhoz, hogy valóban képesek legyenek mozgó képek jó minőségű továbbításra. A magazinban azonban írtak egy másik, akkoriban szinten újdonságnak számító technológiáról, az ún. "katódsugárcsőről" is, amely apró szubatomikus részecskék, az elektronok, valamint fotoelektrikus anyagok segítségével képes volt elektromos jelek fénnyé alakítására, és fordítva. A televízió ötlete a legenda szerint Farnsworth-ben abban a pillanaban fogalmazódott meg, amikor a magazin olvasgatása közben kitekintett a földre, és meglátta azon az eke által húzott párhuzamos sorokat. Az ifjú farmerfiú fejéből ekkor pattant ki az isteni szikra, amit mi ma már "raszterizálás" néven ismerünk, és amelynek lényege egy adott analóg képforrás

soronkénti letapogatása egy a katódsugárcső alapelveire épülő szerkezet segítségével. Megszületett az általunk is ismert és még ma is használt televízió alapötlete. Farnsworth a következő hónapokban tökéletesítette alapötletét, amelyről rajzot is készített, és megmutatta középiskolai tanárának, Justin Tolmannak is. Bár tanára le volt nyűgözve Farnsworth ötletétől és biztos volt benne, hogy az működhet, a fiatal feltalálónak még négy évet kellett várnia, mire nekiállhatott ötlete megvalósításának. Farnsworth eredeti skicce Az ekkor 20 éves Farnsworth megtakarításaiból 19 éves feleségével a san francisco-i Telegraph Hill lábánál nyitottak egy apró kis üzletet, amelyben rádiókkal és azok javításával foglalkoztak. Itt találkozott George Everson és Leslie Gorrell befektetési ügynökökkel, akik bár nem voltak meggyőzödve az ötlet megvalósíthatóságáról, de 6000 dollárt ajánlottak fel a prototípus

elkészítésére. Egy évvel később, 1927. szeptember 7-én Farnsworth és "laborcsapata" a világon először hajtottak végre egy sikeres kísérletet, amelyben egy tisztán elektronikus alkatrészekből álló szerkezet segítségével, elektromos jelek formájában egy egyszerű képet továbbítottak egyik helyről a másikra. Az átvitt kép mindössze egy teljesen egyszerű egyenes vonal volt, ám amint az megjelent a célállomáson Farnsworth tudta, hogy öt évvel azelőtti alapötlete megalapozott volt, és valami nagyszerű dolgot sikerült feltalálnia. Farnsworth 1930-ban meg is kapta a szabadalmát ötletére, amely napjainkig minden videorendszer működési elvének alapját képezi. A 30-as években Farnsworth-nek meg kellett küzdenie a Radio Corporation of America-val is, aki Farnsworth 1930-as nem volt hajlandó elismerni szabadalma szabadalmát. Végül az RCA 1939be kapitulált, és történetében először beleegyezett a technológia

licenszelésébe, amelyért cserébe jogdíjakat kellett fizetnie Farnsworth-nek. A televízió igazi sikerútja a második világháború után kezdődött, amikor elkezdte Amerikát, majd az egész világot meghódítani. Ironikusan, nagyjából ebben az időszakban kezdett el eredeti feltalálójának a neve is az ismeretlenség és a feledés homályában elveszni. (Az alábbi képen Farnsworth Utah-ban található szobra látható.) 3. A televízió / televíziózás és a műhold története: 3.1 1910-1920 1911. Zvorikin orosz fizikus (1919-ben elektronikus tv-képet továbbít. 1911. Borisz Lvovics tévéképet. Rosing bemutatja az a USA-ba emigrál) katódsugárcsöves 1919. Mihály Dénes bemutatja a távolbalátót a Tanácsköztársaság vezetőinek, amiből később még sok baja származik 3.2 1920-1930 1922. Rosing szabadalmat kap a rádióteleszkópra 1923. Zvorikin bejegyzi az ikonoszkóp (korai képcső) szabadalmát 1924. Baird tárgyak

körvonalát közvetíti 1925. Zvorikin bejegyzi a színes tv szabadalmát 1926. Jagi Hidecugu feltalálja a Jagi-antennát, mely a tévéadások vételére alkalmas. 1926. John Logie Baird laboratóriumában közvetíti egy ember arcképét (5 kép/s) 30 soros felbontással. A fekete-fehér tévézés kezdete. 1927. Nipkow-tárcsás rendszerben való közvetítés Washingtonból New Yorkba telefonvonalon (Bell). A sajtó szerint 10 éven belül elterjed a tv. 1928. Mihány Dénes bemutatja az elektromechanikus Telehort 1928. Philo T Farnsworth bemutatja a teljesen elektronikus tv-t (ekkor 23 éves). 1928. A mechanikus tv Jenkins fejlesztésében Találmánya a "rádiómozi", melyet a W3XK washingtoni adó közvetít rövidhullámon. 1928. Tévéközvetítés (távolbalátási kísérlet) Baird-rendszerben London és New York között. Hasonló kísérletek folynak szerte Oroszországban is 1929. Zvorikin New Yorkban bemutatja az ikonoszkópot 1929. A BBC kísérleti

tv-adása a rádióadó műsorszünetében, Baird-rendszerben. 1929. A berlini rádiókiállítás szenzációja a képrádió Itt mutatják be Karolus, Mihály Dénes és Baird különféle mechanikus rendszereit. Utóbbi kettő a Nipkow-tárcsát használja, a kép 1000-2000 képpontból áll, ennél többet a 9 kHz-es sávszélesség (középhullámon) nem is tett lehetővé. 3.3 1930-1940 1931. M von Ardenne tévéje Németországban 1931. A német Telefunken cég URH-n sugároz tv-adást Witzlebenben. A kép 180 soros; heti háromszor van adás 1931. május 1 Szovjetunióban rádión - 56 m-en - az első távolbalátó adást sugározzák (fényképeket) 30 soros felbontásban. Később 479 m-en folytatódnak a kísérletek 1932. Zvorikin ikonoszkópja (elektronikus képfelvevő) 1933. Zvorikin-Tihanyi töltéstárolós ikonoszkóp Így már a mechanikus Nipkow-tárcsa nélkül is, pusztán elektronikus alapon működhet a tv. 1934. Rendszeres tévéműsorok a

Szovjetunióban középhullámon 1935. Berlin: az első rendszeres, csak elektronikus tévéadások (előzőleg filmszalagra vett műsorral) a Paul Nipkow-ról elnevezett adóval, Telefunken gyártmányú berendezéssel. 180 sor, 25 kép/s. 1935. A Magyar Posta megalakítja a Televíziós Bizottságot, melynek tagjait nyugati tanulmányútra küldi. 1935. Párizsban elindul a tv-adás elektromechanikus rendszerben (kép: stúdió). 1936. Tv-készülék 1936. A berlini olimpiai játékok közvetítése ikonoszkóp kamerával "A vibrálás miatt szenvedélyes sportrajongónak kellett lennie annak, aki fél óránál tovább bírta nézni a képet" - írja egy korabeli lap. Egy vevőkészülék a berlini Postamúzeumban volt 1936: Zvorikin rendszerével az Empire State Buildingről tévéadások indulnak, melyek 1939-től válnak rendszeressé. 1936. Angliában kísérleti adások 240 soros Baird-, illetve 405 soros Marconi- rendszerben. Az első adás a BBC-nél Adele

Dixon Television című számával indult. 1937. Angliában beindul a Marconi-rendszerű adás a koronázási ceremónia közvetítésével. 1939. április A New York-i világkiállításon az RCA pavilonja a szenzáció, ahol az NBC zárt láncú műsorát nézhetik a látogatók. Az NBC az első amerikai tévéműsort Roosevelt megnyitójával indítja. Itt mondja el David Sarnoff híres beszédét, melyet közvetítenek is: "Ma egy új ipar megszületése előestéjén vagyunk. A rádióhanghoz képet adunk hozzá. Ez az új művészet a társadalom minden ágát érinteni fogja. Ez egy kreatív erő, melyet meg kell tanulnunk használni az egész emberiség javára." 1939. Az RCA elkészíti híres "indián fejes" monoszkópját 1939. RCA TRK-12, a 12 inches tükrös ("mirror in the lid") tv 600 dollárba került. 3.4 1940-1950 1941. Az 525 soros tévénorma bevezetése (USA) 1941. CBS: Goldmark-rendszerű színes tévéműsor sugárzása 1941.

Emerson tükrös tv, 5 csatornát tudott venni, melyeket szépen fel is írtak rá (New York). 1945. A C Clarke megjósolja a távközlési műholdakat 1947. Zárt láncú televíziós mozgóképek Budapesten a Posta Kísérleti Állomás szakembereinek jóvoltából. 1948. John Walson koaxiális kábellel kollektív antennát szerel - az első kábeltévé-hálózat (CATV - USA): Community Antenna Television. 1949. Színes tv az RCA gyártól az USA-ban, mely visszafelé nem kompatíbilis. 1949. Az NTSC (National TV System Committee) kidolgozza a színestévé- szabványt. 3.5 1950-1960 1952. A CCIR 626 soros szabványa 1952. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének Titkársága Rákosi Mátyás előterjesztésében foglalkozott a magyar televízió kérdésével. 1953. Színes tv az USA-ban, egyelőre rossz minőségben 1954. Az NTSC amerikai színestévé- norma 1957. Szputnyik-1 1957. Tv-kocsi 1957. február 1830 és 2030 között kísérleti műsor az MTV-ben,

először csak premier előtti MOKÉP-filmekkel. 1957. A Magyar TV hivatalosan megkezdi adását a május 1-jei felvonulás közvetítésével. 1957. Henry de France javaslata a SECAM- (Sequential Colour and Memory) szabványra. 1957. Orion AT-302 rádiós tv 1958. Már nem kísérleti az MTV műsora, így tv-előfizetési díjat kell fizetni. 1958. A Keravill- kirakatoknál és a klubokban tömegek nézik az MTV műsorát. 1958. Philco Predicta Holiday 4242-es modell 1958. Az első magyar készülék az Orion AT 501-es (5500 Ft-os áron: 5 havi fizetés). 1958. április A Képes Híradó helyett itt a TV Híradó (kép: a főcím 1959-ből). 1959. 50 ezer magyar tv-előfizető, 1 900 000 rádió-előfizető 1959. Telefonhívás az MTV-stúdióba: "Könyörgöm, várjanak még pár percet a film kezdésével, a vendégeim kicsit késnek!" 3.6 1960-1970 1960. Echo-1 alumíniummal bevont passzív tükrös távközlési hold (USA), mely "coast-to-coast"

közvetítésre alkalmas. (2képen a róla visszavert kép látható) Az Echo-1 hamar ráncosodni kezdett, és a már kezdetben is nagyon nagy teljesítménnyel "fellőtt" jelet még gyengébben adta vissza. 1960. 100 ezer tv-előfizető Magyarországon A külföldi filmeket feliratozva vagy hangalámondással vetítik. 1960. Orion AT-602, vezetékes távvezérlővel 1961. Walter Bruch az NSZK-ban kifejleszti a PAL színes szabványt (Phase Alternation Line). 1962. Telstar-1: az első tévéközvetítés az USA és Európa között 1963. Berlin: az érintőgombos tv bemutatása 1963. Relay-1 és Syncom: az első geostacionárius műsorközlő műholdak 1964. Intelsat-1 (Early Bird) egy tv-csatornányi kapacitású műhold 1965. Képek a Marsról - épp kráteres felszínt mutattak, ami alapján eleinte azt hitték, hogy a felszín a Holdhoz hasonló (Mariner 4) 1965. Közvetítés a Voszhod 2 fedélzetéről, Beljajev és Leonov űrrepüléséről (március 13.) az

MTV-n 1965-66. A CCIR ülései, melyen megegyezést kellene hozni egy európai egységes színestévé- szabványról. Megállapodás azonban nem születik, egyes országok a PAL-t, mások a SECAMot választják. 1966 körül. G E 13" Porta-Color l 1967. A világhírű F típusú színes beállítóábra először tűnik fel a BBC 2-n 1967. Színes tv-adások indulnak Németországban és Franciaországban. 1968. Kísérleti színes adás Magyarországon SECAM rendszerben 1968. Az első UNESCO-BIRPI Tanácskozás a műholdas közvetítések szerzői jogi problémáiról. 1969. A Holdra szállás élőben 3.7 1970-1980 1970: A teletext kísérleti megjelenése Nagy-Britanniában. 1970. Videoton Inter Star 1971. Videoton Minivizor (tranzisztoros) 1971. Rendszeres színes műsorok az MTV 1-en és 2-n 1971. Folyadékkristályos LCD-kijelző a Macusita cégtől 1972. Az első fizetős kábeltévé, az HBO (Home Box Office) WilkesBarre-ban, Pennsylvaniában 1972. Kiemelhető

modulokból felépülő tv-készülék 1972 körül. A Panasonic "ufó-tv"-je 1975. Az amerikai kábeltévék műholdról veszik a műsorokat 1976: A Hermes műhold a CBS műsorát egyéni műholdas vétel céljából sugározza. 1977. Teletext Németországban, Angliában beindul a Ceefax teletext. 1977. Genfben a World Administrative Radio Conference-en meghatározzák a DBS (Direct Broadcasting Satellite) alapjellemzőit (frekvencia, pozíció, teljesítmény). 1978. Videoton Munkácsy Color 3.8 1980-1990 1982. Kábeltévé az NSZK-ban 1984 körül. Sony hordozható tv: Watchman 1988. 1988. 1989. 1989. 1989. 3.9 Astra műhold. Kábeltévé Székesfehérváron műholdas műsorokkal. Az ITU megállapítja a digitális HDTV normáit. A budapesti AM-mikro indulása. Tv-hirdetés 1990-2000 1990. A BSB megalakulása Nagy-Britanniában 1990-es évek eleje: HDTV-kísérletek. 1992. A Duna TV 1992 december 24-én kezdi meg rendszeres adását az Eutelsat II. F3

műholdján II János Pál pápa magyar nyelven elmondott üzenetében köszönti az első magyar műholdas adás nézőit. 1993. Az USA-beli KING TV-n leadnak egy 4 kockából álló cukorhirdetést (1/8 s). 1994. HDTV az USA-ban 1996: A Sony web-tv-je. 1996. A DISH (Digital Sky Highway) Network megalapítása (USA) (Kép: a műsorokat fellövő antennák.) 1996. Sky Multichannels 1996. Az AMOS műholdról digitálisan sugározzák a TV3, az MSat stb adását. RCA F25216BC 1990-es évek. Az óriási, lapos képcsövű tv-k megjelenése 1997. Az MTV 2 adása műholdra kerül Elindulnak a magyar országos kereskedelmi tévéadások (RTL Klub és tv2). 1999. A digitális műholdas vétel elterjed (BSkyB) NagyBritanniában 1999. Az első DVB-T, digitális földi tévéadás Budapesten 3.10 20002000. Kísérletek a digitális DVB-tévével Magyarországon 50 csatornás hálózatok Az USA-ban 100, 3.11 A televízió beindításáig: kifejlesztése a magyarországi gyártás

A 19. században számos elképzelés született képek átvitelére Ezek néhány ötlettől eltekintve (1843: letapogatás, 1857-től fényérzékeny anyagok használása) inkább a távíró, mint a televízió fejlődését segítették elő. 1844-ben P Nipkov tárcsája az eddigi legtökéletesebb mechanikus letapogató eszköz volt; egyben az első gyakorlati eszköz egyetlen csatornán megvalósítható képközvetítéshez. 1907-ben B L Rosing olyan televíziós rendszert javasolt, mely a mechanikus képbontás mellett elektromos képösszerakást alkalmazott. Ő javasolta első ízben a katódsugárcső televíziós célokra való felhasználását. Az 1920-as években a törekvések arra irányultak, hogy a mechanikus képbontás helyett egy jobb elektronikus képbontást fejlesztenek ki, ezenkívül a kép finomságát is növelni kívánták. 1923-ban M von Ardenne kidolgozta a képbontócsöves (Flying-spot) letapogatást, 1926-ban J. L Boird 30 soros, 5 képváltás/sec

képet mutatott be. 1927-ben Amerikában 50 soros, 17.7 képváltás/sec képátvitelt valósított meg 1929-ben V K. Zworykin képcsövet készített elektrosztatikus eltérítéssel Az első televízió-szabványt Németországban készítették 1929-ben: 30 sor, 12.5 képváltás/sec, 4:3 képarány 1930-ban PTFarnsworth megszerkesztette a tisztán elektronikus működésű képfelvevő csövet (image dissector). 1932-ben Amerikában 120 soros letapogatással (24 képváltás/sec) vittek át képeket. 1931-32-ben Sz I Katajev és V. K Zworykin elkészítette az első tároló típusú felvevő csövet, az ionoszkópot. Angliában 1936-ban megvalósították a 405 soros, 50 félkép/sec rendszeres képátvitelt. Az 1940-es években megvalósul6t a nagyfelbontású televíziós adás. Mo.-on a kísérleti adás 1954 januárban, a rendszeres adás 1958 februárban indult meg. A bp-i főadó mellett a kékesi, miskolci, soproni, szentesi, tokaji és kabhegyi közvetítő állomások

biztosítják, hogy a tvműsor az ország egész területére eljusson. A vevőkészülékek gyártása Mo.-on 1955-ben indult meg Elsőnek az Orion gyár készítette európai viszonylatban is kiváló minőségű tv-s készülékét (AT501). A gyár az előbb említett típusból külföld részér is igen nagy mennyiséget gyártott. A készülékgyártásba később bekapcsolódott a székesfehérvári Villamossági és Rádiókészülékek Gyára is. 4. A digitális televíziózás alapjai: Digitális televízió: A televíziós rendszerek a feltalálásuk óta egészen a 90-es évekig analóg rendszerként működtek. Az analóg működésmód az első időkben egyaránt vonatkozott a stúdióban végzett munkákra, a műsorszórásra, műsorterjesztésre valamint a televízió készülék belső működésére. Ahogy a technológiai fejlődés lehetővé tette a mozgóképek digitális kezelését, valamint az igen nagy sávszélességet igénylő műsorok digitális

tömörítését, megnőtt az igény a rendszer elemeinek a digitalizálására. Először a stúdiótechnikában jelentek meg digitális rendszerek, majd a műsorok stúdiók közötti továbbítása is mind gyakrabban digitális módon ment végbe. A szó szoros értelmében azonban digitális televíziózáson azt értjük, amikor maga a műsorszórás, műsorterjesztés is digitális formában történik. Erre Európában a DVB, az USA-ban az ATSC rendszer nyújt lehetőséget. (DVB (Digital Video Broadcasting): Az európai digitális televíziós rendszer kialakítására 1993-ban jött létre a DVB néven ismertté vált páneurópai platform.) Az interneten azt olvastam, hogy 2004-től az Egyesült Államokban kötelező lesz a digitális tv gyártása. Ezt a döntést a Szövetségi Kommunikációs Bizottság hozta. Ez azt jelenti, hogy a tvkészülékek gyártóinak kötelező lesz olyan készülékeket is forgalomba hozniuk, amelyek képesek digitális rádiófrekvenciás

adások vételére is. A gyártók lobbiznak a döntés ellen, hiszen a digitális adások vételére alkalmas tunelek beszerelése plusz költségfaktort jelent, és szerintük a legtöbb fogyasztó ezt nem is igényli, hisz műholdon, vagy kábelhálózaton keresztül fogják az adásokat. Az FCC viszont nem enged, ezért a legnagyobb gyártókat tömörítő Consumer Electronics Association a döntést a bíróság előtt fogja megtámadni. 5. Egy kis statisztika: Médiumokra fordított idő óra/fő/év 1998 1999 2000 napi TV 884 840 805 2ó 30p Rádió 1050 1037 1024 2ó 50p Internet 74 94 122 20p Napilap 156 154 152 25p Magazin 82 81 80 12p 6. A televízió és az üzlet: A világban a televíziózás a kezdetektől két irányból indult fejlődésnek. Európában a posta már századok óta, a telefonszolgáltatás pedig e századtól kezdve kizárólag állami monopóliumként működhetett. Amikor a rádió a század elején megjelent, az is

államivá lett, s a II. világháborút követően a televízió is mindenütt állami televízióként kezdett el működni. A rádió és a televízió fenntartásáról az állam úgy gondoskodott, hogy a tévékészülékek után előfizetési díjat szedett. E közpénzből működő intézményeket Európa legtöbb országában kezdetben állami rádióknak és tévéknek nevezték, majd később hangzatosabb nevet találtak a számukra, ezek lettek a közszolgálati adók. Az Egyesült Államokban más volt a helyzet. A posta ott is állami fennhatóság alatt működött, a telefonszolgáltatás azonban nem. Kezdettől fogva magán telefontársaságok alakultak, és ennek mintájára jöttek létre később a magánrádiók és magántévék, melyek nem előfizetési díjból, hanem reklámokból tartották el magukat. Kereskedelmi vállalkozások voltak tehát, s ezért kereskedelmi rádióknak vagy tévéknek nevezték őket. A két modell elsősorban tehát abban

különbözött egymástól, hogy milyen pénzből működtették őket. Az 1950-es évek végén, 60-as évek elején műsoraik kísértetiesen hasonlítottak egymásra, egyetlen komoly különbség volt, hogy az amerikai műsorokat olykor reklámok szakították meg. Pár esztendő elteltével azonban mindkét modellnek kezdtek kiütközni a gyenge pontjai. Európában egyre inkább kiderült, hogy az igényes televíziózás rengeteg pénzbe kerül. A nézői igények egyre változatosabbak lettek, és a nézők egyre kevésbé elégedtek meg azzal, hogy csak és kizárólag egy kötelező étlap szerint tálalják eléjük a műsort. Ha választhatnak árucikkek, politikai pártok között, miért nincs meg ehhez a joguk a televízióban? Kettőnél több csatornát működtetni előfizetési díjból, esetleg állami költségvetésből azonban még egy gazdag ország sem képes. Így az európai modell - elsősorban financiális okokból - a 60-as évek elejétől kezdve

lassan elmozdult a kereskedelmi televíziózás irányába, és ez a folyamat a 80-as években igencsak felgyorsult. Először Angliában engedélyezték a kereskedelmi televízió megjelenését a 60-as években. Később a nyugat-európai országok többsége is hozzájárult az új adók beindulásához, és egyre több helyen alakult ki egy úgynevezett duális, kettős rendszer, amelyben egymás mellett létezik a közpénzekből fenntartott állami és a reklámokból élő kereskedelmi televízió. A néző számára a képernyőn kezdett kitűnni a különbség, itt is ott is reklámokat látott. /Egyedül a BBC őrzi Európában reklámmentességét./ Voltak és vannak persze olyan nyugat-európai országok, ahol mind a mai napig nincs országos kereskedelmi tévé (Pl: skandináv országok, Svájc, Ausztria). A nézők azonban itt is megteremtik saját választási lehetőségüket. Kábelen nézhetik a nekik is szóló, más országból érkező, akár anyanyelvi műsorokat

is. A volt szocialista országokban sokáig nem volt vitatéma, hogy létezhet-e az állami tévé mellett másfajta adás is. A szocialista rendszer széthullásával azonban a legtöbb országban új lehetőségek nyíltak a médiumok számára, sokhelyütt új törvények is születtek, és ma már a legtöbb helyen működik helyi vagy országos kereskedelmi adás. A másik oldalon, az Egyesült Államokban is elég korán megjelentek bizonyos problémák a kizárólagosan létező kereskedelmi modellel kapcsolatban. Az elsődleges kereskedelmi érdek egyre inkább kiszorított olyan műsortípusokat, melyek fajlagosan drágák voltak, és ehhez képest kevés reklámot lehetett hozzájuk kapcsolni. Az amerikai kereskedelmi televíziózás első komoly "áldozatai" az igényes tévéjátékok és gyerekműsorok voltak. Helyüket egyre inkább átvették a mozifilmek televíziós változatai, a sorozatfilmek, valamint az igénytelen, kevés mozgású és gépies módon

készült rajzfilmek. A pergő kereskedelmi műsorok nem bírták el a hosszú komolyzenei közvetítéseket, koncerteket sem. Hamarosan ezek is eltűntek a műsorokból, és veszélybe kerültek az igencsak drága természet- és dokumentumfilmek is. A 70-es évek közepére tehát a képernyőkön háttérbe szorult a kultúra egy jelentős szelete. Ezért állami közbenjárásra létrehoztak egy olyan országos tévéláncot, mely nem reklámpénzekből, hanem adókból és önkéntes adakozásból tartja fenn magát. Ez a PBS /Public Broadcasting System/, amely megpróbálja a háttérbe szoruló műfajokat a képernyőre segíteni. Leonard Bernstein híres sorozata a zenéről e televízió alkotása volt, és itt készül a Szezám utca is, ez a világszerte közkedvelt gyermekprogram. Vagyis az amerikai modell, ahol kezdetben a kereskedelmi televíziózás kizárólagos volt, szintén elmozdult egy új irányba, megjelent a központi, a kulturális műsorokat támogató

kezdeményezés. Az európai és amerikai mozgás tehát látszólag egymás felé közelíti a modelleket, egy alapvető különbség azonban továbbra is fennmaradt. Nevezzék bárhogyan is televíziójukat, /köztévék, nemzeti adók, közszolgálati műsorszórók stb./, az európai államok nehezen mondanak le beleszólási jogukról legalább egy országos adó műsorába. Az Egyesült Államokban az állam ilyen igénnyel nem jelentkezik, s ha voltak is kísérletek a közvetlen állami beleszólásra, ezek hamar elbuktak. 7. Összegzésem: Amit én a televíziózás „létrejöttéről”, fejlődéséről eddig tudtam, az nagyon csekély volt. Említhetem általános és középiskolai fizika óráimat, amin persze nem sok ragadt rám, ám a jelentősebb „tudásomat” szüleimtől kaptam. Ők meséltek arról, milyen volt a gyerekkorukban. Persze mióta az „eszemet tudom” én is észlelem a változást. Kiskoromban ott volt a fekete-fehér televízió, 8

nyomógombbal, vagy a kis Junoszt tv, aztán megjelent a szomszédban és nemsokára a mi szobánkban is a színes televízió. Milyen fura volt színesben látni a világot! És amikor megkaptuk nagymamáméktól Karácsonyra a távirányítós televíziót, az kész szenzáció volt. Aztán ez lassan minden háztartásban megszokott lett. És persze a további fejlődés, amit manapság már az interneten, a tv-reklámokban könnyen nyomon követhetünk: a falra szerelhető lapos LCD kijelzős televíziók, és egyéb hiper - szuper modellek. Mivel a televízióhoz szorosan kapcsolódnak a műsorok, csatornák, ezért erről is úgy érzem szót kell ejteni. A 90-es években az állami televízió 2 csatornája (MTV) mellett megjelentek a kereskedelmi csatornák, melyek a nézőközönség szemében nagy sikert arattak, és a Magyar Televízió szinte néző nélkül maradt. Ezen próbálnak most változtatni, és „feltornázni” magukat. A legújabb fejlesztések ismeretében

elképzelhető, hogy nemsokára már mobiltelefonon fogunk tévét nézni. Ki gondolta volna ezt akár még 10-15 évvel ezelőtt is? Forrásaim: Puskás hírmondó (www.puskáscom) Modern Kor Kisszótár LXI.: Digitális televíziózás alapjai (dr Bartolits István) Statisztikai adat: infinit Molnár Szilárd The Standard Mozaik Oktatási Stúdió weboldala Mozgókép- és Médiaoktatás weboldala