Jogi ismeretek | Alkotmányjog » A szociális jogok alkotmányos védelme Magyarországon

7.A szociális jogok alkotmányos védelme Magyarországon A magyar szociális jog alkotmányos alapjai: • A szociális jogok alapvető állampolgári jogként való felfogása általános vélekedés szerint a XX. század terméke • 8 alkotmányba foglalásukra első ízben mégis már a francia forradalomban (az 1793. évi alkotmányozással) sor került. • A viszonylag korai kezdet után azonban a szociális alkotmányozás a XX. század közepéig inkább kivételes jelenségnek számított. • Az alkotmányos szabályozást ebben az időben alanyi jogok biztosítása helyett az állam szociális cselekvési programjának rögzítése jellemezte. • A szociális jogok alkotmányban való megjelenítése – nemzetközi emberi jogi egyezményekbe való felvételükkel párhuzamosan, illetve annak hatására – a második világháborút követő alkotmányozási folyamat eredményeképp vált elterjedtebbé. Alkotmány (1989–2010) • Az Alkotmány 17. §-a szerint „A

Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik”. • Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése szerint a „Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak”. • A (2) bekezdés állami feladatként határozza meg, hogy a „Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg”. Szakirodalmi besorolás szerint a szociális jogokkal – közelebbről a szociális biztonsághoz való joggal – kapcsolatos alkotmánybírósági gyakorlat több korszakra bontható. Érvek a szociális jogok alkotmányba foglalása ellen: A szociális jogok alkotmányos státusza lezáratlan elméleti viták tárgyát képezi. Az alkotmányba foglalásukat

ellenzők szerint az emberi jogok második generációjához tartozó szociális jogokat nem jellemzik azok a tulajdonságok, amelyek az elsőgenerációs emberi jogok (a polgári és politikai jogok) tekintetében lehetővé s egyben kívánatossá teszik, hogy az utóbbiak tiszteletben tartását az alaptörvény garantálja. Míg ugyanis az egyén szabad elhatározáson alapuló cselekvését lehetővé első generációs emberi jogok érvényesülése alapvetően a korlátozásuktól való tartózkodással (azaz negatív cselekvéssel), addig az egyént az elhatározása szerinti cselekvésre képessé tevő második generációs jogok megvalósítása a segítségnyújtásra irányuló állami beavatkozással (azaz pozitív cselekvéssel) biztosítható. Az érvelés szerint csak a negatív szabadságjogok deklarálhatók alapvető jogként, hiszen teljesülnek, ha az állam nem avatkozik be az egyén autonómiájának feltétlen védelmet érdemlő szférájába. A negatív

szabadságjogokkal szembenálló, az állam saját önkorlátozásában megnyilvánuló kötelezettségek így mindig – még a gazdasági erőforrások kimerülése esetén – is viszonylag könnyen biztosíthatók. A szociális jogok alkotmányba foglalását ellenzők másik érve az emberi jogok univerzalizmus-igényével kapcsolatos. Érvelésük szerint az emberi jogok attól „emberiek”, hogy minden embert megilletnek Ez az univerzalitás iránti igény szerintük csorbát szenved a szociális jogok tekintetében, hiszen például munkanélküliellátásra nem az emberek úgy általában, hanem csak a munkanélküliek jogosultak. A szociális alkotmányozás ellenzői a fenti érveken túl gyakran hivatkoznak az alkotmányos mércék hiányára/meghatározhatatlanságára is. Nézetük szerint a jogrendszer legalapvetőbb, legállandóbb szabályokat tartalmazó normája alkalmatlan arra, hogy a gyorsan változó társadalmi-gazdasági környezethez idomuló, szociális

jogokkal biztosított ellátások szintjét bármi módon meghatározza. (Az alkotmány vonatkozó előírásai túl általánosak ehhez: a szociális biztonsághoz való jog ugyan a „megélhetéshez szükséges” ellátásra jogosítja igénybe vevőjét, de hogy ez számszerűen mekkora összeg, azt az alkotmányból aligha vezethetjük le.) Érvek a szociális jogok alkotmányba foglalása mellett: Az emberi jogok az emberként való létezés garanciáit teremtik meg, s mivel az ember egyszerre fizikai és morális lény, létének két legfontosabb feltétele a fizikai biztonság és az önálló cselekvést lehetővé tevő személyes autonómia biztosítása. Az emberi méltóság és az annak szerves részét alkotó egyéni autonómia tiszteletben tartásának követelménye alapján a jóléti jogok deklarálása nem rekedhet meg a puszta létfenntartást garantáló szinten; annak olyan színvonalúnak kell lennie, hogy a társadalmi életben való részvételt

lehetővé téve biztosítsa az egyén megbecsültségét. Ezek a meggondolások ugyan támogatják a szociális jogigények megfogalmazását, de önmagukban nem cáfolják az alkotmányba írásukat ellenzők érveit. A szociális jogok alkotmányos mércéi valóban nehezen határozhatók meg, ami jelentős részben a jogág „fiatalságából”, s a fogalomhasználat precizitásának gyakori hiányából fakad. A szociális jogok alkotmányos védelme: Államszocializmus idején: • A jogállamiság eszméjét elvető, a polgári és politikai jogok érvényesítését ellehetetlenítő államszocialista rezsim egyik fontos legitimációs bázisát az állampolgárok szociális biztonság iránti igényének viszonylag magas szintű kielégítése képezte • A teljes foglalkoztatás révén és a szociális gondoskodás kiterjedt rendszerével az állam messzemenően érvényt szerzett az Alkotmányban meghirdetett gazdasági és szociális jogoknak • Valóságban azonban

az állam gazdasági és szociális ígérvényei nem voltak a szó eredeti értelmében vett – tehát kikényszeríthető – jogok, az ellátások inkább az állam kegyéből jártak • A rendszerváltozás nem csak a polgári és politikai jogok érvényesülését mozdította elő, de a gazdasági és szociális jogokét is: ez utóbbiak a jogállami intézmények kiépülésével és a polgári jogok biztosításával váltak – ha mégoly korlátozott mértékben is – kikényszeríthetővé. Rendszerváltás után: • Az Alkotmány 1989-es átfogó reformját megelőzően a szociális alapjogok csak az állam intézményfenntartási kötelezettségét rögzítő, egyéni jogosultságokat azonban nem biztosító normákként szerepeltek az Alkotmányban • A jogalkotó 1989-ben ehhez képest megerősítette a szociális jogok alapjogi védelmét, ráadásul számos nyugat-európai jóléti állam gyakorlatával ellentétben nem fukarkodott az alaptörvényre alapozható

jogigények meghirdetésével sem • Az Alkotmány preambuluma a „szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés átmenetet” jelöli meg az alaptörvény legáltalánosabb céljaként. o 17. § szerint az állam a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik o 66. § (2) bekezdése arról szól, hogy az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani o 67. § Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges o A 70/B. § a munkához való jogról rendelkezik o 70/D. § meghirdeti a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, a 70/E § pedig a szociális biztonsághoz való jogot. Az újraszövegezett Alkotmány rendelkezései közti koherencia hiánya,11 a szöveg homályossága,

illetve pontatlansága azonban alkotmánybírósági mérlegelés tárgyává tette a szociális jogok értelmezésével kapcsolatos legalapvetőbb kérdéseket is A munkához való jog (Alkotmány 70/B. §) • A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához • Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga • Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének • Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz. • Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához • Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki

dolgozni akar, dolgozhasson  A munkához való jogtól, mint alanyi jogtól meg kell különböztetni a munkához való jogot, mint szociális jogot. E megkülönböztetés alapján az AB kizárólag a munkához való jog szabadságjogi oldalát tekinti alkotmányos alapjognak, tehát olyan alkotmányos rendelkezésnek, ami a klasszikus szabadságjogokhoz hasonló alkotmányos védelmet élvez.  A munka megválasztásának szabadságával ellentétes jellege miatt az Alkotmány erre vonatkozó külön rendelkezése nélkül is tilos a kényszermunka végzése  A 2011 húsvétján elfogadott és 2012. január 1-jétől hatályba lépő Alaptörvény egyértelművé teszi a különbséget a munka szabad megválasztásához, és a munkához (az alkalmazotti jogviszony létesítéséhez) való jog között. A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog (Alkotmány 70/D. §) • A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb

szintű testi és lelki egészséghez. • Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg • Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő. • Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez  Az Alkotmány 70/D. §-ának értelmezésére sokat kellett várni, azt csak a Bokros-csomaghoz fűződő intézkedésekkel kapcsolatban végezte el az Alkotmánybíróság 1995/1996-ban.  Az egészségügyi ellátásra való alanyi jogosultságot az

Alkotmánybíróság értelmezhetetlennek tekinti, de a társadalombiztosítási jogviszony keretében járulékfizetés ellenében járó egészségügyi ellátás alanyi jogi jellegét mégis elismeri.  Pusztán állampolgárként nincs az Alkotmány alapján kikényszeríthető jogunk az egészségügyi ellátásra, noha az állam köteles működtetni az orvosi ellátás rendszerét. A szociális biztonsághoz való jog (Alkotmány 70/E. §): • A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. • A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg • Az ellátáshoz való jog a nyugellátás tekintetében az általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött, a

nyugellátás törvényi feltételeinek megfelelő személyre terjed ki. Törvény az e korhatárt be nem töltött személynek is nyugellátást állapíthat meg. Az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését • • • • megelőzően folyósított nyugellátás törvényben meghatározottak szerint csökkenthető és szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethető. Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult. Magyarország a szociális biztonságot az 1. bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg. Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális

intézkedést igénybe vevő személynek a közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja. Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja”  1993. évi határozatában a testület leszögezte, hogy az alkotmányos tulajdonvédelem szabályait azokra a vagyoni jogokra és közjogi alapú jogosítványokra is ki kell terjeszteni, amelyek átvették a tulajdonnak az egyéni autonómia biztosításában betöltött egykori szerepét  A határozat ilyenként nevesítette a társadalombiztosítási igényeket, amelyek „vásárolt jogként” sokkal szigorúbb védelmet élveznek, mint a

járulékfizetéstől függetlenül járó ellátások  A Bokros-csomag egyes szociális tartalmú intézkedéseinek vizsgálatakor újabb alkotmányossági követelményként fogalmazódott meg a jogbiztonság egyes összetevőinek  Ezek már a járulékfizetéstől független ellátások tekintetében is alkalmazható alkotmányossági hivatkozások voltak.  Az Alaptörvény XIX. cikkének (3) bekezdése új szemléletet igyekszik meghonosítani azzal, hogy az ellátottak feletti kontroll alkotmányosságát igyekszik intézményesíteni