Informatika | Adatbázisok » A Case Studio adatmodellező program

A CASE Studio adatmodellező program A következőkben olyan adatmodellező program néhány funkcióját mutatom be röviden, amely a legolcsóbbak közé tartozik, mégis rendelkezik a drága programok szolgáltatásaival. Ez a CASE Studio, jelenlegi (2004 február) változata a 2.15 A mindenkor aktuális Free próbaváltozata letölthető a http://wwwcasestudiocom/ honlapról. A CASE Studio segítségével mintegy 30-féle adatbázis kezelhető egységes felületen Egy kis ízelítő következik abból, amit ezzel a programmal csinálni lehet. Először is egy InterBase adatbázis kapcsolatait fejtjük vissza (Entity Relationship Diagram), azután az adatbázis tervezését segítő Data Flow Diagram funkciót mutatjuk be. Ezután létrehozunk egy táblát, majd összekapcsoljuk egy másik táblával A CASE Studio segítségével létrehozunk egy adatbázis modellt, majd az adatbázis modell metaadatai alapján elkészítjük magát az InterBase adatbázist. Természetesen a

listából bármilyen más adatbázist is választhattam volna, nekem az InterBase-hez vannak meg az eszközeim. Ha valaki a példát más adatbázisban szeretné elkészíteni, erre van módja. A program elindítása után válasszuk a Universal Reverse Engineering menüparancsot, ezzel az adatbázis metaadataiból készíti majd el a kívánt grafikus ábrát. A Reverse Engineering párbeszédablakban adjunk meg először egy olyan alias nevet, ami nem azonos azzal az alias névvel, amit korábban az IBConsol-ban vagy a Delphi BDE-ben megadtunk és a registry-ben található. Mivel először futtattuk a programot, a lenyíló listában még nincs semmi Ha beírtuk az ib tanf nevet, a mellette levő mentés ikonnal mentsük el. Az Execute script ablakban válasszuk ki a kívánt adatbázis változatot (esetünkben az InterBase 6 SQL 3), mivel ez a szoftver mintegy 30-féle adatbázis formátumot képes kezelni (Access, Clipper, DB2, DBISAM, FireBird, Informix, InterBase, MaxDB, MS

SQL, MySQL, Oracle, Paradox, Pervasive, PostgreSQL, SyBase): Ha beállítottuk az adatbázis típusát, kattintsunk a Connection via melletti ikonra , válasszuk ki a registry-ben szereplő "igazi" alias nevet (INTERBASE TANFOLYAM), és megjelenik a hozzátartozó fájl neve: Állítsuk be a protokoll típusát: Ezzel beállítottuk a változókat, és kattintsunk az OK gombra, ezzel bezárul a kapcsolat ablak. Hozzuk létre az adatbázis kapcsolatot, kattintsunk a Connect gombra: Jobboldalon megjelenik a tábla lista, az alsó ablakban pedig a lezajlott események naplója található. Kattintsunk az gombra: majd a gombbal zárjuk be, és a háttérben már meg is jelent az ERD (Entity Relationship Diagram) táblakapcsolat diagram (helyhiány miatt a baloldali fastruktúrát nem mutatom): Először minden tábla fehér, az összetartozó táblákat azonosra színeztem a helyi menü Background Color menüpontjában. A két fehér táblának nincs

kapcsolata a többivel Mentsük el a Save As menüpontban, ekkor a fájlnév megjelenik az ablak fejlécében. Zárjuk be az ablakot, majd nyissuk meg a File | Reopen menüparanccsal: Visszajön az előző kép. Válasszuk ki a Raktárhoz tartozó kék színű táblákat (entity) - a fejlécük fekete, majd a helyi menü New Submodel parancsát válasszuk. Ekkor megjelenik a Submodel ablak, melynek három oldalán állíthatjuk be a részmodell tulajdonságait: Ezeket az oldalakat egyébként úgy is elérhetjük, hogy a Model | Submodels menüparanccsal behívott Submodels ablakban kiválasztjuk a Raktár részmodellt. Nos a Submodel ablakban kattintsunk az OK gombra, ezzel megjelenik a Raktár részmodell. Ha a Raktár előtt álló keresztre kattintunk , lenyílik, és láthatók lesznek a táblák nevei. Van egy színbeli megkülönböztetés a főmodell és a részmodellek között: a főmodell részmodell színe kék, míg a színe sárga. Milyen nézeteket is

választhatunk? Kattintsunk az eszköztárban lévő betűk közül az E-re, majd a lefelé mutató nyílra. A lenyíló listában az Entities only melletti pötty jelzi, hogy ez van kiválasztva. A P-hez a Primary keys (elsődleges kulcsok), a K-hoz a minden kulcs, az A-hoz pedig a minden tulajdonság tartozik. Ezek közül egyszerre csak egy választható. Ettől függetlenül választható még a H (a tábla fizikai képe) és az I (indexek) Ha az A - H - I kombinációt állítjuk be, akkor minden információ megjelenik, de ekkor már - különösen sok tábla esetén - áttekinthetetlenné válik. Az elsődleges kulcsok színe piros, az idegen kulcsoké pedig zöld. Mivel itt külön indexet nem még hoztunk létre, ilyet nem láthatunk. Ha lenne index, az(ok) a mező lista alatt megjelenő elválasztóvonal alatt látható(ak) Válasszuk az ERD Main model sorát, majd kattintsunk a DFD (Data Flow Diagrams) adatfolyam ábrák előtti keresztre, az lenyílik és láthatóvá

válik a Main process fő folyamat ábrája. Ez arra szolgál, hogy az adatfolyam alapján a lehető legpontosabban elkészíthessük az ERD-t. Az adatfolyamot pontosítva egyre részletesebben írjuk le az üzleti folyamatot, vagyis az adatmodellt. Az adatfolyam ábrát a TravelCatalog hu példa DFD részén mutatom be (az eredeti a letöltött program Samples alkönyvtárában található). Ez Oracle 8 adatbázisra készült A legelső ábra a fő folyamat (Main process) lépéseit mutatja be. Ez természetesen még nagyon durva, válasszuk az 1- rendelés feldolgozás fázist. Itt már közelebb kerülünk a tényleges tevékenységekhez. Mi több, a Katalógus objektumban megjelenik az első entitás is. Kattintsunk 2x a Katalógus feliratú dobozra, Ha lenyitjuk az Entity listát, hozzá rendelhetjük a logikai entitást (jelen esetben a Catalog-ot), illetve ha az Edit Entity gombra kattintunk, magát Catalog entitáshoz rendelt T CATALOG táblát szerkeszthetjük. A Key

oszlopban megjelenő kulcs azt jelzi, hogy ez kulcsmező. Hogy ne felejtsük el a táblával kapcsolatos teendőinket, beírhatjuk a To-Do-List listába. Új tételt úgy adhatunk hozzá, hogy a ikonra kattintunk, szerkesztéshez pedig 2x kattintunk az adott sorra. Mindkét esetben a következő ablak jelenik meg: Zárjuk be a TravelCatalog hu adatbázist. Hozzunk létre egy új entitást/táblázatot InterBase adatbázisban. Válasszuk ki a File | Reopen menüparanccsal az IB tanf.dm2 adatmodellt, és ezen belül válasszuk a Raktár részmodellt Kattintsunk az Entity ikonra. Amikor a kurzor a modellterületre ér, táblázat formájú és entity feliratúra alakul át Kattintsunk a modellterületre, és egy új entitás (ebben az esetben az entity13) jelenik meg. A helyi menüből válasszuk az Edit Entity pontot, és szerkeszthetjük az entitást. A logikai név maradhat, és kapja a T1 fizikai táblanevet. Kattintsunk az Add gombra és adjuk az első oszlopnak az AZ

(azonosító) nevet. Az adattípusok közül előre meghatározott doménneveket is választhatunk (itt DMN -nel kezdődnek), de ez legyen integer, mert elsődleges kulcs (primary key), így automatikusan kijelöli a Not null jelölő négyzetet, valamint jelöljük ki a unique (egyedi) opciót is. Amit az Attribute name logikai névhez írunk be, megjelenik a Column name mezőben, de fordítva ez nem igaz. Ha a velük egy sorban levő ikonra kattintunk, megjelenik a már definiált doménnevek listája: Ha ez nem elegendő, akkor bármikor megadhatunk új doménneveket, ha az Add gombra kattintunk, de ugyanez az ablak jelenik meg akkor, ha valamelyik névre 2x kattintunk: és hogy ezt a DMN IRSZ doménnevet hol használjuk, megtudhatjuk, ha a gombra kattintunk: Kissé elkalandoztam az új mezők (oszlopok) létrehozásától, csupán azt szerettem volna bemutatni, hogy milyen hasznos apróságok segítik a felhasználót munka közben. (De nem csak ezen a helyen van ez

így) Nos térjünk vissza az Attribute párbeszédablakhoz. Ha mindent megadtunk erre az oszlopra vonatkozóan és van még további oszlop (márpedig most van), kattintsunk az gombra. A második oszlop Legyen Col2, és maradjon az alapértelmezett Char(20) típusú. Több oszlop nem lévén, kattintsunk az gombra, és ekkor az tábla szerkezete a következő: Kattintsunk az OK gombra és ezzel az új Entity13 táblázat megjelent Main modellben és a Raktár modellben egyaránt (de ez természetes, mivel a Raktár modell a Main modell részhalmaza): Ilyen módon azután létrehozhatjuk a teljes entitást, a legkülönbözőbb attributumokkal (oszlopok). Hozzunk létre kapcsolatot pl. az Entity13 és a RAKTARITETELEK entitás között Tegyük fel, hogy szeretnénk, hogy a RAKTARITETELEK entitásban megjelenjen az AZ azonosító. Hogy minden attributumot lássunk, válasszuk az A (All Attributes) opciót. Kattintsunk a idegen kulcs (Non-identifying relationship) gombra, ekkor a

kapcsolat diagramban a kurzoron megjelenik a REL felirat. Az Entity13-ban válasszuk az AZ (PK) attributumot, a bal gombot tartsuk lenyomva és húzzuk át az egérmutatót a RAKTARITETELEK entitásra. Ekkor megjelenik a két logikai entitás (fizikailag tábla) között (az én esetemben) a Relationship11 kapcsolat, és a másik entitásban megjelenik zöld színnel az azonos nevű AZ (FK) attributum (fizikailag oszlop), ami paramétereit tekintve megegyezik az Entity13 azonos nevű attributumával, ami idegen kulcs - erre a FK rövidítés (foreign key) is utal. Bekapcsoltam a H (Physical View) és az I (Display Indexes) opciót is, így látható minden mező minden jellemzője, és ha lenne általunk készített index, az is látható lenne. Nézzük meg a Relationship11 kapcsolat tulajdonságait. Kattintsunk 2x a kapcsolatvonalra, ekkor megjelenik a Relationship párbeszédablak: A létrehozott adatbázis szerkezetből (modell) készítsünk SQL-szkriptet, amivel majd

létrehozhatjuk magát az adatbázist. A SQL-szkript nem más ebben az esetben, mint az adatbázis metaadatait megadó parancssorozat. Az eszköztáron kattintsunk a Generate Script ikonra, vagy az F9 gombra, de választhatjuk a Model | Script Generation menüparancsot is. Ekkor megjelenik a Script generating párbeszédablak: Az első oldalon azt adhatjuk meg, hogy mit akarunk készíteni. A File szövegszerkesztő ablak mellett található ikonnal adhatjuk meg, hogy melyik fájlba kerül a SQL szkript. Az egyes lehetőségeket a jelölő négyzetek megfelelő beállításával választhatjuk ki. A jobb alsó sarokban van három, betűvel jelzett gomb (All - Delete Inverse) Az A-val minden jelölő négyzetet kiválasztunk, a D-vel töröljük a kiválasztásokat, az I-vel pedig az összes kijelölést megfordíthatjuk. A súgó szöveg megjelenik az állapotsorban is (bal alsó sor) A következő oldalon adjuk meg a hivatkozási integritás (referential integrity)

szempontjait (deklaratív - idegen kulcs vagy trigger alapján), legyen-e domén, továbbá az elsődleges és idegen kulcsok kapjanak-e nevet. Ez utóbbi azért előnyös, mert név alapján módosíthatjuk, illetve törölhetjük ezeket. Az Advanced oldalon további feltételeket adhatunk meg (legyenek-e macskakörömbe zárva az utasítások, generáljon-e kivételt, generáljon-e a hivatkozási integritás triggerhez kivételt, stb.) Az Entity list oldalon találjuk az entitásokat (fizikailag a táblákat). A modell választás melletti gombok használata: D(elete) - törli a kijelölést, I(nverse) - megfordítja a kijelölést. Az alsó sorban öt gombot találunk: l l l l l Generate - a szkript készítés indítása View - az elkészült szkript megtekintése Exit - kilépés a szkript készítésből Stop - a szkript készítés megszakítása Help - segítő Kattintsunk a Generate gombra, ha már mindent beállítottunk. Megjelenik az ellenőrzési lista, ami

megadja a hibákat. Ha ezt becsukjuk, kapunk egy figyelmeztetést: Ha folytatjuk, a jobboldali ablakban jelenik egy jelentés a fordítás éppen végrehajtott fázisairól, majd a végén elmenti a SQL-szkriptet. Hogyan lesz ebből InterBase adatbázis? Először is pl. IBConsole segítségével létrehozunk egy új üres adatbázist a kívánt alkönyvtárban. Az adatbázis ebben az állapotában csupán egy váz, amelyben még az adatbázis szerkezeti elemein kívül a tényleges adatbázisra vonatkozóan semmi adat nem szerepel (ezért üres). Ezt az adatbázist regisztráljuk az IBConsole-ban, majd megnyitjuk az ISQL-t, és a Query | Load script menüparanccsal behívjuk az előzőekben elkészített SQL-szkriptet. A metaadatok alapján az Execute ikonnal vagy menüparanccsal lefuttatjuk a SQL-szkriptet, és létrehozzuk a metaadatok szerinti adatbázist, amelyet majd adatokkal fel kell tölteni. Az adatbázis ezzel elkészült. Ha a rendelkezésünkre álló adatbázis

modellből másfajta adatbázis modellt szeretnénk létrehozni, a következőképpen járjunk el: Töltsük be pl. a TravelCatalog hudm2 modellt Válasszuk a Model | Database Conversion menüparancsot: Ekkor megjelenik az adatbázis átalakítás párbeszédablak: Válasszuk ki az Access 2000-et, majd kattintsunk a Setup gombra. Ebben az ablakban módosíthatjuk az alapértelmezett adattípus konverzió szabályokat. Mivel nem módosítjuk, Cancel. Kattintsunk a Convert gombra, ezzel megjelenik egy új ablak, benne látszólag minden változatlan, pedig ez már az Access 2000 tulajdonságainak felel meg, ezt már csak el kell menteni. Ennyi volt az átalakítás! Ugye, milyen könnyen kezelhető? A CASE Studio további szolgáltatásai a teljesség igénye nélkül: l l l l l l l változatkezelés és összehasonlítás, HTML és RTF formátumú jelentés készítés, CSS használata sablonok (template) használata: saját formátumú SQL-szkript és jelentés készítés,

új menüpontok gyorsbillentyűk, helyi menük modell ellenőrzés JScript és VBScript programok futtatása fekete/fehér vagy színes nyomtatás magyar nyelvű jelentés Nos röviden ennyit erről az igen hasznos szerszámról. Jó hasznát vehetik azok a cégek, adatbázis tervezők, adatbázis gazdák, akik adatbázisaikat kényelmesen szeretnék kezelni. A programmal kapcsolatos esetleges kérdéseiket a szabojanos@dunaweb.hu címen várom