Nyelvtanulás | Magyar » Alapfogalmak leíró nyelvtanból

Alapfogalmak leíró nyelvtanból Általános nyelvészet Jel: viszony a jelölő és a jelölt között; egy érzékelhető dolog és egy közlendő információ kapcsolata Jelölő: a maga saját, érzékelhető fizikai adottságaival az, amivel a jel utal a jelöltre Jelölt: az önmagán kívüli dolog, amelyet ezek a f izikai tulajdonságok f elidéznek, vagyis amire egy jel a világból utal Ikonikus jel: olyan jel, melynek fizikai formája és a jel által jelölt entitás tulajdonságai között vmilyen megfelelés van (pl.: zümmög) Indexikus jel: a jelölő és a jelölt között ok-okozati kapcsolat van Szimbolikus jel: a jelölő és a jelölt között önkényes, megegyezésen alapuló kapcsolat van Természetes jelek: az érzékelt dolog és az inf ormáció között természetes kapcsolat van (füst) Konvencionális jelek: az érzékelt dolog és az inf ormáció közötti kapcsolat vmilyen írott v. íratlan megegyezésen alapul (KRESZ, nyelvi jelek) Szándékos jelek:

a konvención alapuló jelek egy ik csoportja esetében a jel megjelenése közlési szándék létezését tételezi fel Szimptómák: nem szándékos jelek, (pl: asszony Bp.-en népviseletben a viselet a lakhelyére vonatkozó információ, tehát jel, de ő nem jelként, hanem ruhaként viseli) Elsődleges jelek: jelenségek közötti kapcsolat, nincs szükség egy közvetítőre (nyelvre) a megértéshez Másodlagos jelek: vmilyen nyelvileg kifejezhető tartalomnak megtestesítői, rövidítései (KRESZ) A nyelvi rendszer elemei és szabályai: A nyelvi rendszer legalapvetőbb elemei a fonémák és a morfémák. Ezekből kombinálhatók össze a mondatok Ha a fonémák bizonyos szabályok szerint egy mással összekapcsolódnak, morfémák keletkeznek, ha pedig morfémák kapcsolódnak, akkor lexémák v toldalékot viselő szavak keletkeznek, ha pedig azokat kapcsoljuk össze, akkor szószerkezetek, majd mondatok keletkeznek. A nyelvi rendszerszintek: a, fonémák szintje b,

morfémák szintje c, mondat szintje A fonéma és a morféma formai tulajdonságai és viszonya a jelentéshez: A fonéma jelentés nélküli, jelmegkülönböztető nyelvi egység. A morféma a legkisebb nyelvi jel, további jelentéssel bíró nyelvi egységekre nem bontható. A morfémák jelentése lehet fogalmi jelentés (tőmorfémáknak) és viszonyjelentés (toldalékmorfémáknak). A nyelv kettős tagolódása: a mondatok morfémákra, a m orfémák pedig f onémákra tagolhatók Disztribúció: valamely nyelvi rendszerszint elemének összes lehetséges környezete Szintagmatikus és paradigmatikus viszonyok és szabályok: Szintagmatikus viszony: egy szó vagy szószerkezet elemei közt fennálló lineáris viszony Paradigmatikus viszony: egy nyelvi elem és más elemek között fennálló helyettesítési viszony egy szerkezet meghatározott helyén Szinkrónia és diakrónia: Szinkrón nyelvvizsgálat: egy bizonyos időszak nyelvének vizsgálata, leíró nyt Diakrón

nyelvvizsgálat: a nyelv időben végbemenő állapotváltozásait vizsgálja, történeti nyt. Nyelv és beszéd: Nyelv: konvenciók rendszere; az elemek és a szabályok összessége Beszéd: a nyelvi rendszer alkalmazásával gyakorolható tevékenység, az aktuális nyelvi közlés Az anyanyelvi kompetencia: egy nyelv nyelvtani szabályrendszerének tudattalan i smerete Jól formált és rosszul formált mondatok: Jól formált (grammatikus) mondat: olyan mondat, amely generálható egy meghatározott nyelvtan szabályaival Rosszul formált (agrammatikus) mondat: nyelvtanilag helytelen mondat Implicit és explicit nyt: Implicit nyelvtan: az anyanyelvi szabályrendszer implicit, benne f oglalt, ki nem fejtett Explicit nyelvtan: a nyelvészet feladata, hogy a nyelvet explicitté, kifejtetté tegye A nyelvleírás absztrakt jellege: A leíró nyelvészet a nyelv szabályainak keresésekor kénytelen eltekinteni bizonyos sokféleségektől. Az a szabályrendszer, amelyhez így a

nyelvészet eljut, elvonatkoztatások sorának az eredm énye, tehát absztrakció. 2 Korlátozott hatókörű nyelvi modellek: A nyelvre vonatkozó hipotézisek együttesen nyelvi modellt alkotnak. A modellalkotásnál fontos, h nem lehet egyidejűleg minden kérdésre választ keresni; a m odellek csak korlátozott hatókörűek lehetnek: egy leíró nyt-tól sem lehet elvárni, h a nyelv történeti változásairól számot adjon. Véges számú elemek és szab ályok - végtelen számú mondat: Bármely nyelv fonémái véges számúak. A morfémák fonémák egymáshoz kapcsolásával jönnek létre De még ez is véges számú, hiszen véges számú elemet véges számú sorrendbe lehet állítani Egy nyelv végtelen számú mondatának lehetősége abból adódik, hogy vmely szerkezetet újra és újra fel tudunk használni, vmely szabályt újra és újra tudunk alkalmazni Rekurzív szabályok: egymás után többször is alkalmazható nyelvtani szabályok (pl:, aki)

Hangtan Fonéma - beszédhang - allofón: Fonéma: a nyelv tagolási egységei, amelyeknek jól megkülönböztethető szerepe van; funkcionális elem Beszédhang: valamely fonéma aktuális megvalósulása a beszédben; strukturális elem Allofón: ugyanannak a fonémának a beszédben kisebb -nagyobb mértékben eltérő ejtésváltozatai (pl: az n allofónjai: hangya, ing, hamvas) Kombinatórikus variáns - szabad variáns: Kombinatórikus variáns: ha az allofón a hangtani környezettől függő (pl az n változatai) Szabad variáns: ha az allofón független a környezettől (pl a japánban az l és az r) Hangkörnyezet: az érintett fonéma előtt és után milyen más fonéma van a szóban Hangtulajdonság - megkülönböztető jegy: azokat a hangtulajdonságokat (legtöb bször képzési jegyeket), amelyek két f onémát megkülönböztetnek egymástól, megkülönböztető vagy distingtív jegyeknek nevezzük. A beszédcsatorna felépítése: szubglottális, glottális és

szupraglotális térség: Szubglottális terület (gége alatt): ezek a beszédszervek biztosítják a leveg őáramot a beszédképzéshez: a tüdőből kiáramló levegőt a légcső vezeti tovább a gége felé Glottális terület (gégében): a két hangszalag különf éle állásai között a levegő csőszűkületben halad tovább ez akusztikai ef fektusokat eredményez: 3 ezek közül a legf ontosabb beszédhang-összetevő a zönge (a hangrésben képzett periodikus rezgés) Szupraglottális terület (gége fölött): a rezgés továbbhalad a toldalékcső üregeibe ezek az üregek különféle fizikai hatásokat gy akorolnak a zönge rezgéseire a zönge tovább alakul. A toldalékcső részei: garatüreg, orrüreg, szájüreg A beszédképző szervek: a beszédképző szervek együttesét beszédcsatornának vagy hangcsatornának nevezzük - az orrtól a rekeszizomig tartó rész Főbb részei: - a tüdő - a légcső - a gége a hangszalagokkal - a toldalékcső,

amely 3 üregből áll: - garatüreg - orrüreg - szájüreg, benne: ajkak, pitvar, ny elv, fogak, szájpadlás: f ogmeder, kemény szájpadlás és lágy szájpadlás - a nyelvcsap vagy ínyvitorla (uvula), amely az orrüreget zárja el Néma légzés - hangos légzés: Néma légzés: ha a légzés elsősorban élettani célt szolgál, akkor a belégzés és a kilégzés nagyjából azonos időtartamot vesz igénybe Hangos légzés: ha a levegőt beszédre is használjuk, akkor a belégzés felgyorsul, a kilégzés pedig lelassul Hangszalagállások és szerepük a beszédképzésben Tág lélegző állás: amikor mélyen lélegzünk, a két kannaporc eltávolodik egymástól, a két hangszalag 40-45°-os szöget zár be, nem ad hangot. Szűk lélegző állás vagy fúvó állás: normál, nyugodt légzésnél a hangszalagok 30°-os szöget zárnak be, ez sem ad hangot, a zöngétlen msh-k képzésére is ezt használjuk. H-állás: a hangszalagok közötti rés 10-15°-os, egy

súrlódási zörej keletkezik, ez a glottális h (laringális spiráns). Zárállás: a kannaporcok összetapadnak, így a hangszalagok is szorosan eg ymáshoz tapadnak, elzárják a levegő útját. A levegő a zár előtt feltorlódik, megnő a nyomása, felpattintja a hangszalagzárt, ily enkor keletkezik a glottális zárhang (gégezárhang vagy laringális explozíva). Az arabban lehet fonémarealizáció, de jelezheti a hangindítást is: ?Anyád! Suttogó állás: a kannaporcok a saját függőleges tengelyük körül kifelé fordulnak, egymástól alul eltávolodnak, köztük kicsi, háromszög alakú nyílás keletkezik, ugyanakkor a hangszalagok lazán zárva vannak, egyfajta súrlódási zörej keletkezik, ez a suttogás. 4 Zöngeállás: mindkét kannaporc, mindkét hangszalag között laza zár van, a levegőáram megtorpan a zár előtt, feltorlódik, túlnyomás keletkezik. A laza hangszalagzár viszonylag könnyen engedelmeskedik, és kiny ílik, de a kannaporcok

zárva maradnak. A nyitódástól megszűnik a nyomáskülönbség és a hangszalagok m egint összezáródnak En nek a mozgásnak az i smétlődése szabályos rezgést hoz létre, ezt a hangeffektust nevezzük zöngének. Zönge - alaphang: a zöngét akusztikailag a rezgésszámával lehet jellemezni, vagyis az 1 s alatt lef utó zöngeképzési periódusok szám ával, a f rekvenciával. Ez férfiak esetében 90-130 Hz, nők esetében 140-240- Hz, a csecsemősírás 450 Hz-es. Minél rövidebb a hangszalag, annál kisebb a hangszalagok kitérése rezgéskor annál nagyobb a rezgések száma. Minél kisebb a rezgésszám, annál mélyebbnek halljuk a rezgés keltette hangeffektust. Az alaphang a gégében létr ejövő rezgés, amelyet így, tiszta f ormában sosem hallunk, m ert ez továbbhalad a szupraglottális térségbe, ahol módosulásokon megy keresztül. Egyszerű hang - komplex hang: a hangok nem csupán alaphangból állnak; m inden hang több, eltérő frekvenciájú

rezgésből áll, amelyek közül az alaphang a legkisebb rezgésszámú, legerősebb összetevő, míg a többi összetevő nagyobb rezgésszámú és kisebb erejű rezgés a több egyszerű rezgés együtt összetett rezgést, vagyis komplex hangot alkot. Zenei hang - zörej: A zenei hang rezgései szabályos, periodikus rezgések; a levegő ismétlődő nyomásváltozásai egyenletesek, ezeket sinusgörbével ábrázolhatjuk. Az alaphangon kívüli összetevők rezgésszáma mindig az alaphang rezgésszámának egész számú többszörösei, ezek az alaphang felhangjai vagy felharmonikusai. A zörej rezgései nem periodikusak, már a legalacsonyabb frekvenciája sem homogén úgy, ahogy a zenei hangé, a hangot alkotó további rezgések pedig nem egymás egész szám ú többszörösei, ezek a részhangok vagy részösszetevők. Aperiodikus rezgés - periodikus rezgés - kváziperiodikus rezgés: A zenei hang rezgései szabály os, periodikus rezgések; a levegő ismétlődő

nyomásváltozásai egyenletesek, ezeket sinusgörbével ábrázolhatjuk. A zörej rezgései aperiodikusak, már a legalacsonyabb frekvenciája sem homogén úgy, ahogy a zenei hangé. A hangszalagok ny itódó-záródó mozgása nem ismétlődik teljes szabályossággal, ezért a létrejött rezgés nem teljesen periodikus, hanem csak kváziperiodikus: a nyomásmaximumok és nyomásminimumok szabályosan ismétlődnek, de a köztük lévő értékek már nem, tehát a sinus-görbe úgy változik, hogy a felső és alsó csúcsok közötti felemelkedő és leszálló ág nem egyenletes. Rezonancia (kényszerrezgés) - sajátrezgés: 5 Rezonancia: közismert az a jelenség, amikor egy rezgő közeg hozzáér egy mozdulatlanhoz, mire az addig mozdulatlan közeg is elkezd rezegni - ez a kényszerrezgés vagy rezonancia. A sajátrezgés az a rezgésszám, amelyet a rezonátor m aga is mozogna, ha nyugalmi helyzetéből kimozdulva szabad rezgést végezne. Rezonancia-sávszélesség: A

rezonátor, ha felülete nem merev, sík és sima, nem egyetlen részrezgést erősít fel, hanem az attól kis mértékben eltérő frekvenciájú részrezgéseket is: az a frekvenciatartomány, amelyet a rezonátor felerősít, a rezonancia-sávszélesség. Formánsok: A szupraglottális térség üregei rezonátorként működnek: nem teljesen merev, nem teljesen sík és nem teljesen sima falaik visszaverik a gégéből érkező alaphang részrezgéseit - mindegyik üreg, illetőleg az üreg különféle alakjai és térfogatai más és más részrezgéssávot erősítenek fel: ezek a felerősített részrezgéssávok a formánsok. Szájüregi konfiguráció: a szájüreg különféle alakúra és térfogatúra való beállítása Magánhangzók és mássalhangzók: a hosszabb mgh-k esetében hosszabban állandósul a szájüregi konfiguráció. A diftongusoknál egységnyi időtartam alatt megváltozik a rezonátortér alakja, és ennek megfelelően a felerősített formánssáv A

msh-k lehetnek zöngések és zöngétlenek. A zöngés msh-kat úgy képezzük, hogy a gégében keletkező zöngéhez a toldalékcsőben kialakuló zörej is társul. A zöngétlen msh-knál a levegő csak a toldalékcsőben ütközik akadályba. Obstruensek és szon oránsok: A zöngés m sh-k akusztikai szerkezetét a zönge f ormánsai és a zörej rezgésszám a egyszerre határozza meg: azoknál a zöngés m shknál, amelyeknek van zöngétlen párjuk (egy ütt: obstruensek vagy zörejhangok), a meghatározóbb összetevő az akadály által keltett zörejösszetevő, azoknál a zöngés msh-knál pedig, amelyeknek nincs zöngétlen párjuk ( szonoránsok vagy zengőhangok), a meghatározóbb komponens a periodikus rezgés. Zöngés msh - zöngétlen msh: A zöngés msh-k esetében egyrészt a gégéből a toldalékcsőbe érkező alaphang összetevőit felerősítik a toldalékcső üregei, másrészt pedig a zönge zörejkeltő akadályba ütközik. A zöngés m sh-k

akusztikai szerkezetét a zönge formánsai és a zörej rezgésszáma egyszerre határozza meg. A zöngétlen msh-k esetében a képzési levegő a nyitott hangrésen (hangeffektust nem keltve) átáramlik és a toldalékcsőbe jut. A hangforrás a zöngétlen msh-k esetében a toldalékcsőben lévő akadály, amelyet a beszédszervek létesítenek , és amelyen a levegőnek keresztültörve kell kijutnia a szabadba. Fortis (feszes) hangok - lenis (laza) hangok: 6 A beszédszervek nagyobb intenzitású izomtevékenysége esetén a mgh-k feszesek lesznek. Az intenzívebb izomtevékenység azzal jár, hogy a szájüreg falai és a nyelv feszítettebb állapotba kerülnek, m erevebbek, stabilabbak lesznek, m int kevésbé merev izomtevékenység esetén. A kisebb intenzitású izomtevékenység esetén lazák lesznek. Ejektív hangok - injektív hangok - csettintő hangok: a forrás szerinti osztályzás azt határozza meg, h az emberi beszéd céljaira felhasználható hangtípusok

hogyan alkalmazzák a levegő áramlását. Ejektív hangok: a kilégzés levegőáramának felhasználásával jönnek létre Injektív hangok: a belégzés levegőáramának felhasználásával jönnek létre Csettintő hangok: a levegőáramtól függetlenül jönnek létre Magánhangzó képzéshelyek: a) a nyelv vízszintes mozgása szerint: - hátul képzett (veláris) mgh: /u(:), o(:), a a:/ a ny elv teste a garat felé húzódik - elöl képzett (palatális) mgh: /y(:), i(:), O(:), e:, ?/ a nyelv teste a szájüregnek nagyjából a középvonaláig előre tart b) a nyelv függőleges mozgása szerint: - felső nyelvállású: a nyelv 2-3 mm-re közelíti meg a szájpadlást /u(:), y(:), i(:)/ - középső nyelvállású: a nyelv kb. 1 cm -re van a szájpadlástól / o(:), O(:), e(:)/ - alsó nyelvállású: a nyelv kb. 2 cm-re van a szájpadlástól /a, a(:),?/ c) labialitás szerint: - ajakkerekítéses (labiális): az ajkak összehúzásával a pitvarban k ialakul egy kis

üreg, amely kiegészíti, megnöveli a tulajdonképpeni szájüreg rezonátorterét /u(:), y(:), o(:),O(:), a/ - ajakréses (illabiális): a széthúzott ajkak és a f ogak között nem alakul ki kiegészítő rezonátortér /i(:), e:, ?, a:/ d) az orrüreg szerepe szerint: - orális: az eddig említett mgh-k, a felemelt uvula és a lágyszájpadlás elzárja a kifelé áramló levegő útját az orrüreg irányában, a levegő csak a szájüreg felé haladhat tovább - nazális: a leeresztett uvula és a lágy szájpadlás nem zárja el a kif elé áramló levegő elől az orrüreget; a levegő a szájüreg és az orrüreg irányában egyszerre halad tovább Az akadályképzés: a msh-k legfőbb képzési jellemzője, hogy a toldalékcsőbe kerülő zöngés vagy zöngétlen levegőáram akadályba ütközik, s ennek következtében zörej keletkezik 7 Mássalhangzó képzéshelyek: a képzés helye a toldalékcsőnek az a pontja, ahol az akadály kialakul és hat. - ajakhangok

(labiálisok): - bilabiális msh: két ajakkal képzett /p, b, m/ - labiodentális msh: alsó ajakkal és a felső fogsorral /v, f/ - dentialveolárisok: - foghangok (dentálisok): az akadály a nyelv hegye és a felső fogsor között /t, d, n/ - alveolárisok: az akadály a nyelv hegye-pereme és az alveoláris terület elülső része között alakul ki /s, z, l, r, ts, dz/ - posztalveolárisok: az akadály a nyelvhát elülső része és az alveoláris terület hátulsó része között alakul ki /magy. átír: s, zs, cs, dzs/ - palatálisok: az akadály a kemény szájpadlás és a nyelvhát középső része között /ty, gy, ny, j/ - velárisok: az akadály a szájpadlás és a nyelvhát hátulsó része között /k, g/ - gégehangok (laringálisok): a gégefőben, a két hangszalag 10-15°-os résében /h, +(lehet) Mássalhangzó képzésmódok: zárhangok: - zárképzés (implózió): a zár kiindulási mozzanata az, amikor a két képzőszerv egymáshoz ér - a zár tartalma

(okklúzió): a zárnak az a mozzanata, amikor a két képzőszerv egymáshoz feszül, a képzőszervek összeérésének a pillanatától elválásukig tart (még nincs hangadás) - a zár felpattanása (explózió): a képzőszervek szétválásának kétösszetevős mozzanata, amikor a hangadás megtörténik: a) a képzőszervek elválnak egymástól: ez kelt zörejt, nagyon kicsi intenzitású, szabálytalan rezgések alakulnak ki, b) a felpattanás utáni zörej a képzőszervek érintkezésének megszűnése után alakul ki A zárhangok típusai: a) felpattanó zárhangok(explozívák): - labiális zárhangok: - bilabiális zárhangok: /p, b/ - dentialveoláris zárhangok: - dentális zárhangok: /t, d/ - veláris zárhangok: /k, g/ - gégezárhang (laringális explozíva) b) (folyamatos) nazális zárhangok: - labiális nazálisok: - bilabiális nazális: /m/ - labiodentális nazális: - dentialveoláris nazálisok: - dentális nazális: /n/ 8 - palatális nazális: -

veláris nazális: réshangok (spiránsok): - a rés kialakulása: a képzőszervek folyamatos átmenettel, egyre közelebb kerülnek egy máshoz, mindaddig, amíg be nem következik a megfelelő szűkület - a rés fenntartása: a szűkület egy időre állandó értéket vesz fel, a képzésben részt vevő beszédszervek között állandósul a nyomásérték - a rés oldása: a rés képzésében részt vevő beszédszervek megszüntetik a rést, ny ugalmi állapotba kerülnek, vagy a képzési konfiguráció beáll a következő beszédhang alakítására A réshangok típusai: - labiális réshangok: - bilabiális réshangok: magyarban nincs - labiodentális réshangok: /f, v/ - dentialveoláris réshangok: - alveoláris réshangok: /s, z/ - posztalveoláris réshangok: - palatális réshang: /j/ - veláris réshang: a nem fonéma értékű /x/ - gégeréshang: /h/ és a nem fonéma értékű zöngés párja Affrikáták: - alveoáris affrikáták: /ts, dz/ - posztalveoláris

affrikáták: - palatális affrikáták: Az affrikáta képzési módja: - egyre szűkülő rés kialakításának folyamata - a) vagy pillanatnyi laza zár alakul ki b) vagy nem is alakul ki zár, csak egy igen szűk, majdnem a záródásig szűkülő rés - relatíve elnyújtott, nagyon lassú, egyre tágabb rést eredményező feloldási folyamat Oldalréshang vagy laterális: - dentialveoláris laterális: /l/ - alveopalatális laterális: - (veláris laterális: L (az angol dark l)) Pergetett hang vagy tremuláns: a levegő áramlása mozgatja az akadályt, így jön létre a hang - (bilabiális pergőhang: [B] berregés) - alveoláris pergőhang: /r/ - uvuláris pergőhang: a magyarban nem fonémikus értékű raccsolt [R] Kiegészítő képzési mozzanatok: (a) aspirált hangok: a zárhanghoz hehezet járul, pl: th, dh 9 (b) labializált hangok: a nem labiális zárhangok labiális m ozzanattal egészülnek ki, pl: tw, dw (c) palatalizált hangok: a nem palatális msh-k

j-szerű képzésmozzanattal egészülnek ki, pl: tj, dj A képzés időtényezői: rövid hang - hosszú hang - diftongus A hosszú msh-knál a szájüregi konfiguráció hosszabban állandósul, mint a rövideknél. A diftongus két egymásba folyamatosan átmenő, különböző hangszínből álló és egy szótagot alkotó kettős magánhangzó, pl. [ou] a nyelvjárásiasan ejtett volt szóban: vout Szupraszegmentumok: a beszédképzésben nem kizárólag a fonémáknak, tehát tagolási egységeknek (szegmentumoknak) a realizációi jelennek m eg, hanem velük együtt olyan tényezők is, amelyeket nem lehet olyan módon elkülöníteni, mint a szegmentumokat, továbbá nem is oly an képzési m ozzanatok, amelyek megkülönböztetnek egymástól két szegm entumot. A m agyarban szupraszegmentális tényező a hangmagasság, a hangerő, az időtartam és a tagolási jelzések. Hanglejtés: a hanglejtés vagy intonáció vagy beszéddallam az a nyelvi eszköz, amely abból áll,

hogy két azonos szegm entumokból álló nyelvi egység között a hangmenet tesz különbséget. Tonális nyelvek - monoton nyelvek: Tonális nyelv: két, azonos szegmentumokból álló m orfémán belül a hangm agasság változása jelentéskülönbséget eredményez. pl: kínai Monoton nyelv: mondattani egységek jelentését különíti el két, eltérő hangmagasság, Pl: Ő?, Ő! Hangerő - hangsúly: A hangerő az akusztikai jelenségek egy ikének - másikának viszonylagos erőssége vagy gyengesége a többihez képest. Hangsúlyról olyankor beszélünk, amikor legalább két szegmentum jelen van, és közülük az egy ik nyomatékot hordoz. Szonoritás: a beszédhangoknak van saját hangerejük, hallhatóságuk: azonos hangerővel ejtve a különféle beszédhangok nem egyformán hallhatók - a beszédhangoknak ez a tulajdonsága a hangzósság (szonoritás). Erősség: minél zártabb artikulációval hozunk létre egy beszédhangot, annál nagy obb fokú izommunka

szükséges, annál erősebb (nem hangosabb!) a hang. A magyar beszédhang-osztályok erősségi sorrendje a legerősebbtől a leggyengébbig: 1. zöngétlen zárhangok 2. zöngétlen réshangok 3. zöngés zárhangok 4. zöngés réshangok 5. nazálisok 10 6. laterális 7. pergő 8. felső nyelvállású mgh-k 9. középső nyelvállású mgh-k 10. alsó nyelvállású mgh-k 11. legalsó nyelvállású mgh Határjelzések: junktúra - szünet A beszédfolyamat tagolását jelölő szupraszegmentum a határjelzés. Junktúra: mindig két morfémát választ el, tehát mindig morféma- és szóhatáron következik be. Belső junktúra: aj, e nő - a Jenő, Terminális junktúra: mondat végén Nem volt otthon# Szünet: két elem közötti m egszakítás, amely információt hordoz. Szegmentumok közötti szünet: zárhangokon belül, morfémák közötti és mondatok, tagmondatok közötti szünet Hangsorpozíciók: - hangsor eleji vagy szóeleji: (a) azok a mgh-k, amelyek a

hangsor első msh-ja előtt helyezkednek el, pl: az /a/ az ajtó szóalakban, vagy az /a/ és az /u/ az augusztus-ban. (b) azok a m sh-k, amelyek a hangsor első mgh-ja előtt helyezkednek el, pl: a /k/ a kecske szóalakban, vagy a /k/ és az /r/ a krokodil-ban. - hangsor végi vagy szóvégi: (a) azok a mgh-k, amelyek a hangsor utolsó mshja után helyezkednek el, pl: az /y:/ a tetű szóalakban, vagy az /i/ és az /o:/ a rádió-ban. (b) azok a msh-k, amelyek a hangsor utolsó mgh-ja után helyezkednek el, pl: a /d/ a galád szóalakban, vagy az /r/ és a /v/ a szarv szóalakban. - hangsor belseji vagy szóbelseji: (a) azok a m gh-k, amelyek két m sh között vannak, pl: az /a/ a strand szóalakban, vagy az /i/ és az /o/ a riogat szóalakban. (b) azok a m sh-k, amelyek két m gh között vannak, pl: a /p/ a japán szóalalkban, vagy az /r/ és a / / a szárnyas szóalakban. Semleges mgh-k - harmonikus msgh-k: Az elöl képzett ajakréses mgh-k /i(:), ?, e:/ a hangrend

szempontjából semlegesek, tehát nem zárják ki hátul képzett mgh jelenlétét a szóban, pl: bika, répa. Az elöl képzett ajakkerekítéses mgh-k /∅(:), y(:)/ a hangrend szempontjából harmonikusok, vagyis kizárják a hátul képzett párjuk jelenlétét a szóban, így csak idegen eredetű szavakban fordulhatnak együtt elő, pl: sofőr, nüansz 11 Központi fonémák - szegélyfonémák: Központi fonéma: a szótag központi f onémája általában vmelyik mgh, de vannak nyelvek, ahol a mgh-khoz igen közel álló fizikai tulajdonságú msh is lehet központi fonéma, pl: /r, l/ és a nazálisok. A központi fonémákra jellemző (a) artikulációs szempontból a nyitott toldalékcső (szabad levegőáramlás), valamint (b) akusztikai szempontból az energiam aximum, (b) percepciós szem pontból pedig a hangzóssági maximum. Szegélyfonéma: a szegélyfonémák a msh-k, és a központi fonémákhoz képest a fenti értékeik kisebbek, és határolhatják

bármelyik oldalról a központi fonémát. Nyílt szótag - zárt szótag: Nyílt szótag: a szegélyfonéma kezdi a szótagok, ez a CV szótagszerkezet, pl: fa, ló Zárt szótag: a szegélyfonéma fejezi be a szótagot, ez a VC szótagszerkezet, pl: ez, ól Szótagkezdet - rím: szótagmag - kóda a szótag szerkezete Szótagkezdet (Ke): ez a pozíció a szótag központját alkotó mgh előtti szegélyfonémákat, msh-t vagy msh-kat tartalmazza, pl: tör, próba, strand. Vannak olyan szótagok, ahol a szótagkezdet pozíciója nincs kitöltve, ilyenkor a szótag mgh-val kezdődik. Rím (R): nyitódás vagy rím, maga is két részre osztható - szótagmag (M): a szótag központját alkotó fonémát tartalmazza, a magyarban mgh-t, pl: vár, drót. Vannak olyan szótagok, amelyek kizárólag szótagmagból állnak: ő, dió - szótagzárlat vagy kóda (Ko): a szótag központját alkotó mgh utáni szegélyfonémákat, msh-t vagy msh-kat tartalmazza, pl: kék, rost, karszt.

Vannak olyan szótagok, amelyekben a kóda pozíciója nincs kitöltve: fa, tré, spré Diftongus és hiátus: Diftongus: a mgh-k képzési sajátosságainak tárgy alásakor említettük, h a ko nfiguráció megváltoztatása a képzés közé pső szakaszán belül diftongust eredményez, pl: A diftongus tehát olyan mgh, amelynek képzése során a beszédszervek vmely kiinduló állásból vmely ettől eltérő befejező állásba mozdulnak el, tehát a mgh minősége a konfiguráció-váltás miatt megváltozik. A dif tongus egyetlen szótag kö zponti fonémáját alkotja Hiátus: a szóalakban két mgh egymás mellé kerül, de mindkét mgh külön-külön szótagot alkot, pl: fiú, dió. A hiátus tagjai közé beékelődhet hiátustöltő msh,a mely feloldja a mgh-kapcsolatot: /j/ 12 Strukturális mondattan Közvetlen összetevős elemzés: megkeressük, hogy a mondatban mely - egymás után következő - elemek tartoznak szorosabban össze Csoportszerkezeti elemzés: az

összetartozó elemekből kapott szerkezeti egységeket elnevezzük, megcímkézzük. A címkézések információt adnak arról, h a mondat kisebb-nagyobb szerkezeti egységei milyen viszonyban állnak egymással S = mondat NP = főnévi csoport VP = igei csoport AP = melléknévi csoport N = főnév V = ige A = melléknév Det = névelő Szintagma - szerkezeti csoport: A hagyományos elemzés szintagmának csak oly an szóalakok kapcsolódását tekinti, am elyek önállóan is betölthetnek m ondatrészi szerepet. A strukturális elem zés szerint minden szóalak tagja valamely szintagmának, az is, am elyik önállóan nem tölthetne be m ondatrészi szerepet, mert szerkezeti kapcsolat a mondatrészi szerepet be nem töltő szóalakok között is van. VP - NP - ADJP - ADVP: VP: igei csoport, állítmányi rész NP: főnévi csoport, alanyi rész ADJP: melléknévi csoport ADVP: határozói csoport Az igemódosító és az ige bővítménye: Míg a bővítmény a kiemelést nem

tartalmazó (semleges) mondatban az ige után helyezkedik el, addig a módosító az ige előtt: Bővítmény: Péter mossa a zokniját. - Péter a ‘zokniját mossa Módisító: Péter zoknit mos. - *Péter mos zoknit. ‘Péter mos zoknit A módosító, ha főnév, akkor nem meghatározott individuumot jelöl, hanem halmazt, ill. A halmaz egy elemét, ‘bármelyik’ értelemben, tehát a halm az bármelyik elemére érvényes lehet, pl: Péter zoknit m os - nem egy bizonyos zoknit, hanem a zokni halmaz bármely elemét mossa. A módosított ige: V’ A V’ a következő tagokból áll: V és a módosító szerkezettag, amelyet XP-vel jelölünk. Az XP ismérvei: XP tetszőleges alapú szintagma, vagyis lehet főnév, melléknév, határozó stb. 13 XP az igének mindig módosítója, nem pedig bővítménye A [+VM] jegy: Ha egy NP vagy egy ADJP állítmányi szerepben van, akkor a létige igemódosítójaként (XP [+VM]) vesszük fel VP V’ XP [+VM] orvossá V fogadták

PREDNP: a predikatív NP kizárólag állítmányi szerepben fordul elő névszói vagy öszszetett állítmányban, pl: Péter orvos. és Péter orvos marad Igemódosítói NP - megnevező NP: Igemódosítói NP: más néven predikatív NP, jellemzésre szolgál Pl: Péter orvos. Megnevező NP: valamely individuumot nevez meg Pl: Az orvos megjött. DET - NUM: A DET (determináns) az a PREDNP-hez járuló összetevő, amely a főneves kifejezést képessé teszi egy meghatározott individuum megnevezésére: a határozott névelők, a kijelölő jelző szerepű bármelyik, mindegyik, valamelyik, melyik , illetve a mutató névmások (e, eme, ezen) A NUM lehet (zéró vagy hangzó) határozatlan névelő a PREDNP előtt (egy jó orvos, kiadó házak), ille tve számnevek vagy névmások, amelyek a PREDNP-t megnevezésre alkalmassá teszik (három gyerek, sok könyv, néhány fiú, számos alkalom, egypár szilva) Határozott NP (DETP) - határozatlan NP (NUMP): Határozott NP: DET +

PREDNP = DETP (a könyv, bármelyik könyv) Határozatlan NP: NUM + PREDNP = NUMP (egy jó orvos, kiadó házak) A [+DET] jegy: A birtokos jelző logikailag determinánsi szerepet játszik a főnévi alaptagú szintagmában, hiszen minden esetben kijelölő szerepűvé teszi a PREDNP-t vagy a NUMP-t (határozott tárgyas ragpzást vonz). Ami birtokos jelző, az egy olyan NPm amely biztosan rendelkezik egy [+DETERMINÁNS] ([+DET]) jeggyel. A [+DET] jeggyel azt rövidítjük, hogy a [+DET] jeggyel rendelkező elem a szerkezetben kötelezően determinánsi pozícióba kerül. (János mindegyik könyve) A determinánsi birtokos - a bővítményi birtokos: A determinánsi birtokos: ld a [+DET]-nél. A [+DET] jeggyel rendelkező birtokos törli a határozott névelőt: a hidak - ∅ Budapest hídjai A személyes 14 névmással kifejezett birtokos viszont kötelezően határozott névelővel jár: *én könyvem - az én könyvem. A bővítményi birtokos: Ha a birtokos jelző -nak/-nek

ragot (datívuszragot) visel, akkor a strukturális elemzés nem determinánsnak, hanem bővítménynek tekinti, vagyis a birtokos jelző (Jánosnak) a birtokszó ( könyve) bővítménye. Pl: Elveszett Jánosnak a könyve. / A könyve Jánosnak veszett el / A könyve veszett el Jánosnak. / Jánosnak elveszett a könyve Szintagmakiemelés - szintagmából való kiemelés: Szintagmakiemelés: semleges szerkezet: kereste Péter Jánost háromszor az alanyt a fókuszba tesszük: ‘Péter kereste Jánost háromszor a mondat elejére, a mondat témájaként (topikként) kiemeljük a tárgyat: Jánost ‘Péter kereste háromszor A strukturális elemzés szerint ezek a k iemelések nem egyszerű helycserék a mondat vagy a szintagma összetevői között, hanem a kiemeléses mondatban vannak olyan külön helyek, amelyekbe a kiemelt összetevő az eredeti (a semleges mondatbeli) helyéről átmozog. Kiemelést tartalmazó mondat = kiemelőhelyek + igei csoport kiemelőhelyek = topik,

fókusz igei csoport = ige + bővítmények A szintagmából való kiemelés: A bővítményt kiemeljük az alaptag mögül, és fölérendelt kategóriája, a PREDNP elé visszük oly módon, hogy a PREDNP-t is magában foglaló DETP-hez (tehát egy magasabb szintű szintagma alá, a DETP alá csatoljuk. a könyve Jánosnak Jánosnak a könyve A bővítményi birtokos nem minden esetben mozoghat szabadon kiemelő pozíciókba, hanem csak akkor, ha az őt tartalmazó birtokos szerkezet az ige kötelező vonzatai közé tartozik. ADJP az összetett állítmányban - ADJP az NP-ben: ADJP az összetett állítm ányban: a melléknevet tartalmazó névszói állítm ány egy VP, amelyben a létige törölve van, s amelynek egy melléknévi csoport az igemódosítója: S NP N VP V’ ADJP [+VM] NP V Det N 15 ADJ János büszke van a fiára. ADJP az NP-ben: A jelzői ADJP-ben az alaptagot (büszke) bővítheti NP (a fiára büszke), ADVP (nagyon egyszerű) vagy névutós

csoport (PP ) (az elsőévesek számára kötelező), valamint a középfokú melléknévi alaptagot egy sajátos alakú hasonlító határozói bővítmény (Péternél egy fejjel magasabb) NUMP NUM PREDNP N’ ADJP N’ ADJP egy kinőtt fehér N ing Kötött bővítmények - szabad bővítmények: Kötött bővítmények: az igének azok a bővítő elemei, amelyeknek struktúramegkülönböztető szerepük van, vagyis amelyek közül ugyanazon mondaton belül nem több és nem kevesebb , mint egy fordulhat elő. Két típusuk van: Kötelező vonzat: azok a struktúra-megkülönböztető szerepű bővítő elemek, amelyeknek jelenléte nélkül a mondat vagy rosszul formált, vagy elliptikus (a mondat struktúrájából vagy a kontextusból kiegészíthető) Pl: sejt vmit, alapszik vmin Fakultatív vonzat: az a struktúra-megkülönböztető szerepű bővítő elem, amelynek a mondatban való jelenléte vagy jelen nem léte a mondat jól formáltságát nem befolyásolja Pl:

olvas vmit, gondolkodik vmin Szabad bővítmények (szabad határozók): az igének azok a bővítő elemei, amelyeknek nincs struktúra-megkülönböztető szerepük, vagyis amelyek közül ugyanazon mondaton belül 0,1 és 1 -nél több is előfordulhat. Pl: baleset következtében, hallgatagon 16 A kötött bővítmények struktúra-megkülönböztető szerepe: A struktúramegkülönböztető szerep a következőkben nyilvánulhat meg: (a) a kötelező-tilos szembenállásban, vagyis abban, hogy míg az ige egyik struktúrájában az igekötő által előírt bővítmény megjelenése kötelező, addig a másikban tilos, pl: tilos: Besüpped a talaj. kötelező Besüpped a kő a talajba. A besüpped igének két eltérő vonzatstruktúrája van: besüpped vmi besüpped vmi vmibe (b) abban a szembenállásban, amely az igekötős ige és vonzata, illetőleg az igekötő nélküli ige struktúrája között van - előfordul, hogy az irányulást kifejező igekötős igék

mellől elmaradhat az igekötő: Pista felállt a székre. feláll vmire Pista a székre állt. áll vmire Taxonomikus nyelvészet - teoretikus nyelvészet: Taxonomikus nyelvészet: A taxonomikus korszakban az adott tudom ányág kérdéseinek megválaszolásához felhasználható megfigyelhető jelenségek, vagyis empirikus adatok gyűjtése és osztályozása, vagyis leíró modell alkotása történik. A taxonom ikus korszák kutatási m ódszere az indukció: egyedi jelenségek közös tulajdonságainak feltárása empirikus általánosításokhoz vezet. A nyelvészet taxonomikus korszakába két fő irányzat tartozik: - a hagyományos és a preskriptív (előíró) nyelvtanok - a deskriptív nyelvtanok Teoretikus nyelvészet: A teoretikus korszakban az összegyűjtött és osztályozott adatok alapján elm életeket alkotó hipotézisek fogalmazódnak meg, amelyeknek az a céljuk, hogy megmagyarázzák, mely empirikus jelenség miért van éppen úgy, ahogy, vagyis magyarázó

modell alkotása történik. A teoretikus korszak kutatási m ódszere a hipotetiko-deduktív módszer: absztrakt kiinduló hipotézisekből levezethetők az egyedi jelenségek. A nyelvészet teoretikus korszakába a m agyarázó értékű elméleti nyelvtanok tartoznak. Univerzális grammatika: alapelvek - paraméterek: A generatív metaelmélet szerint minden ember születésekor magával hozza az univerzális gram matikát. A minden nyelvre azonos módon közös sajátosságokat alapelveknek nevezzük, azokat pedig, amelyekre minden nyelvben van vmilyen megoldási mód, de a különféle nyelvek különféle megoldási módokat alkalmazhatnak, paramétereknek. Pl: alapelv: minden nyelvben van főnév paraméter: egy nyelv hogyan oldja meg a szenvedő szerkezetet Kompetencia - performancia: A véges számú szabály alapján való végtelen szám ú mondat létrehozhatóságának az alapja a rekurzivitás. Ezt a szabály sort tartalmazza implicit módon az 17 anyanyelvi beszélő

kompetenciája is, amely alapján a beszélő jól formált mondatokat hoz létre és ért meg. A performancia pedig az aktuális beszédtevékenység, a mondatok tényleges létrehozása A performanciának elsősorban korlátozó szerepet tulajdonít a generatív elm élet: olyan memória- és figyelemkorlátokból áll, amely megakadályozza, hogy a kompetencia szabályai az emberi beszédtevékenységben mindig hibátlan mondatokat hozzanak létre. Mélyszerkezet - felszíni szerkezet: A szintaktikai m élyszerkezetek nem lineáris e lrendezettségű mondatok, hanem szerkezetek (szintagmák és morfémák) közötti viszonyok. Ezek a mélyszerkezeti viszonyok határozzák meg egy mondat jelentését Ahhoz, hogy egy mélyszerkezetből levezethessük a ténylegesen megfigyelhető mondatot, transzformációkat hajtunk végre rajta, így végül megkapjuk a mondat felszíni szerkezetét. Transzformációk: a transzformációk szerkezet-átalakító műveletek, amelyeknek

eredményeképpen megkapjuk a ténylegesen megfigyelhető, lineárisan rendezett mondatot. Az oroszlán simogatása veszélyes. Mélyszerkezet: (1) Valaki simogatja az oroszlánt. Valaki simogatja az oroszlánt ( van) veszélyes (2) Az oroszlán simogat valakit. Az oroszlán simogat valakit (van) veszélyes Transzformációk: - nominalizáció (egy predikatív viszony NP-vé alakítása): egy predikatív viszonyt tartalmazó mondatot átalakítja birtokos szerk ezetté azért, hogy az a ‘veszély es’ állítmány alanya lehessen: (1) Valaki simogatja az oroszlánt. az oroszlán simogatása (tárgyból birtokos) (2) Az oroszlán simogat valakit. az oroszlán simogatása (alanyból birtokos) - a birtokos szerkezet alany ként való beillesztése a ‘veszélyes’ állítmány mellé: (1) Az oroszlán simogatása veszélyes. (2) Az oroszlán simogatása veszélyes. Generatív szemantika - interpretatív szemantika: Generatív szemantika: a grammatika szemantikai komponensét is m

ondatlétrehozó komponensnek tekinti, vagy is azt állítja, h a szemantikai komponens és a szintaktikai kom ponens együtt teremti meg a mondat mélyszerkezetét mélyszerkezet = a mondat szintaktikai - szemantikai szerkezete Interpretatív szemantika: a sztenderd elmélet szemantikája, a grammatika szemantikai komponensét nem a mondatot létrehozó komponensnek tekin18 ti, hanem a szintaktikai szerkezethez jelentést hozzárendelő komponensnek A generatív gram matika sztenderd modellje: Chomsky ’65 szintaxi selmélete + Katz-Fodor ’63 szemantikaelmélete Chomsky: a m ondat mélyszerkezete tartalmazza a m ondat teljes jelentését, a transzformációk nem változtathatnak azon, hiszen a mélyszerkezetben lévő lexikai elemek mindegyike megjelenik a felszíni szerkezetben. Katz-Fodor: a komplex elemek jelentése hogyan épül fel részeinek jelentéséből. férfi +főnév, +alany eset, +egyes szám, +ember, +hímnemű, +felnőtt, +határozott A Fillmore-i

esetviszonyok: Fillmore szerint a mondat mélyszerkezete egy igéből áll, valamint egy vagy több főnévi csoportból. A Fillmore-i esetek m élyszerkezeti pozíciók, amelyek a főnévi csoportnak (vonzatnak vagy szabad határozónak) az igéhez való szemantikai kapcsolatát fejezik ki. Az esetviszonyok: Pista adott egy könyvet Marinak. Pista a kulccsal nyitotta ki a zárat. ágentívusz (A) = az az élőlény, aki az ige által megnevezett cselekvést kezdeményezi, végrehajtja: Pista datívusz (D) = az az élőlény, akit érint a végrehajtott cselekvés (de nem ő hajtotta végre): Mari insztrumentálisz (I) = az a tárgy , amely részt vesz a cselekvésben m int ok: a kulcs objektívusz (O) = az a tárgy, amelyet az ige által megnevezett cselekvés érint (de ő maga nem vesz részt a cselekvésben): a zár A nyelvek alapszórendjei: alany (S), állítmány (V), tárgy (O) SVO szórend: angol, francia, vietnami SOV szórend: japán, tibeti, koreai a világ nyelveinek

75%-a VSO szórend: velszi, tongai, szkvam 10-15% VOS szórend: malgasz, houailou nagyon kevés OVS szórend: makusi, apalai, hiskarjana (karibi nycs) OSV szórend: jamamadi, apurina (karibi nycs) Nem lehet biztonsággal megállapítani: magyar Nyelvtípusok: Izoláló (elkülönítő): a mondatban előforduló elemek mondatrészi szerepét az elemek sorrendje fejezi ki, pl: kínai, angol Agglutináló (ragasztó): a tő elé vagy mögé illeszkednek toldalékmorfémák, amelyek azonosítják a szóalak mondatrészi szerepét, pl: magyar, török 19 Inkorporáló (poliszintetikus, bekebelező): az agglutináló nyelvek szélsőséges esetei, melyekben minden nyelvtani viszonyt toldalékok fejeznek ki, így a mondat gyakorlatilag egyetlen, rengeteg morfémából álló szóalakból áll, pl: takelina indián nyelv, ahol a Nem érti, amit mondok. = Anijokkoinehdek Flektáló (hajlító): a mondatrészi szerepeket az jelöli, hogy a szó töve lesz m ás és más a különféle

mondatrészi szerepekben, pl: német Alanyprominens és topikprominens nyelvek: Alanyprominens: az alany foglalja el a mondat első pozícióját, tehát ezekben a nyelvekben a m ondatok szerkezeti f elépítését a m ondatrészek egymáshoz való elhelyezkedése határozza meg, a kommunikációs viszonyai nem befolyásolják a szórendet Topikprominens nyelvek: nem a m ondatrészek szerinti sorrend, hanem a kommunikációs viszonyok szerinti tagolás kötött, tehát ezekben a nyelvekben az első helyen a topik áll, pl: magyar Topik, komment, fókusz, kontrasztív topik: Topik: annak a személynek, dolognak, eseménynek, körülménynek a megnevezése, amelyről majd a mondat további része közöl állítást, az állítmány előtt álló hangsúlytalan rész Komment: a topikot követő része a mondatnak állítást (vagy kérdést) tesz a topikban lévő elem(ek)ről Fókusz: a mondat főhangsúlyos része, mindig közvetlenül az állítmány előtt áll, ha az állítmány

igekötős ige, akkor elválik az igekötő. A fókusz első szava viseli a főhangsúlyt. Kontrasztív topik: egy sajátos szerkezet, amely a topikon belül is hangsúlly al jár (a) főnévi igenév tekintethatározói pozícióban: Enni evett. (b) az összetett állítmány részét képező melléknevek: Szép nem vagyok, de okos igen. (c) névelőtlen főnevek: Autót sok gyerek látott, de űrhajót kevés. (d) igekötők: Föl liften megyek. (e) határozók: Jól csak Kati oldotta meg a feladatot. Mondat = topik + fókusz + ige + maradék komment Jelentéstan Jelentésfogalmak: Jel: a jelölő és a jelölt közti viszony, amelyben egy érzékszervekkel tapasztalható dolog összekapcsolódik egy rajta kívül álló információval, felidézi azt, utal rá, és viszont: a jelölt is felidézi a jelölőt 20 A jelölt és az egyedi dolog közötti viszony a jelentés. A jelentést a nyelvészeten belöl a jelentéstan (szemantika) vizsgálja. Logikai szemantika: a nyelvi

jelentés viszony a nyelvi kifejezések (kijelentések) és a világról alkotott modell között. A jelentést igazságfeltételekkel írja le Kognitív szemantika: a nyelvi jelentés viszony a nyelvi kifejezések és a m egismerés (kogníció) között. Strukturális szemantika: a nyelvi jel jelentése azoknak a nyelvi viszonyoknak az öszszessége, amelyekben a nyelvi jel részt vesz Kijelentés és mondat: a logikai szem antika szerint a m ondattal kifejezett kijelentés jelentése megegyezik a kijelentés igazságfeltételeivel. Az igazságfeltételek a nyelvi kifejezés és a világ közötti kapcsolatot fejezik ki. Referenciális kifejezés: olyan kifejezés, amelynek van vonatkozása, utal vmire (főnévi szerkezet) Vonatkozás és jelentés: a vonatkozás a ny elvi kifejezések és a világ dolgai közötti kapcsolat, de a nyelvi jelentés nem azonos a vonatkozással Lehetséges világok: a tényleges világon kívül még sok más világ képzelhető el, pl. a mesék, a

mítoszok, az álmok világa. Ezeket a közvetlenül nem tapasztalható világokat hívjuk lehetséges világoknak Pl: a boszorkány vagy tündér szónak más világokban lehet vonatkozásuk, míg a tényleges világban nem. A Frege-féle elv: alapvető különbség van a vonatkozás (extenzió) és a jelentés (intenzió) között. (A vonatkozás a ny elvi kifejezések és a világ dolgai közötti kapcsolat.) A mondattal kifejezett kijelentés jelentése m egegyezik a kijelentés igazságfeltételeivel. A Frege -féle elv: a kijelentés jelentése a szavak jelentéséből tevődik össze, ez a megállapítás a jelentés kompozicionalitása Pl: Budapest Magyarország legnagyobb városa. Két főnévi kifejezés: Budapest és Magyarország legnagyobb városa mindkét főnévi kifejezésnek azonos a vonatkozása de eltérő a jelentése (ld: esthajnalcsillag a németben és az angolban) Alapszínnevek - alapnevek: van egy példa, am ely azt m utatja, hogy az észlelésnek milyen

komoly szerepe van abban, hogy egy szó mire vonatkozik: a színnevek a különféle nyelvekben. A nyelvekben max 11 alapszínnév van Angolban: white, black, red, green, y ellow, blue, brown, purple, pink, orange, grey. Az alapszínnevek kritériumai: 1 Nyelvenként max 11, monolexémikusak (1 szótő, tehát a kékeszöld nem az), jelentésük nem lehet árny alata egy másik színnévnek (pl: nem alapszínnév a bíborvörös), alkalmazhatósága nem korlátozott (pl: a szőke 21 nem alapszínnév). A színnevek előfordulási sora a nyelvekben (ha egy nyelvben vmelyik megvan, akkor a tőle balra levő összes többi is megvan): fekete zöld lila < piros < < kék < barna < rózsaszín fehér sárga narancssárga szürke Alapnevek: a tárgyak, növények, állatok lehetséges elnevezései között alá- ill. fölérendeltségi viszony van (a kutya szóval jelölt dolog az állat szóval jelölt entitások közé tartozik). Az állat a kutya fölérendeltje Itt a

középső szinten elhelyezkedő tagok kitüntetett szerepet játszanak a megnevezésben A középső szint a mentális reprezentációban játszik kitüntetett szerepet, és a középső szint elnevezéseit alapneveknek nevezzük. - amikor meg kell neveznünk egy dolgot, legkönnyebben az alapneveket használjuk - a nyelvek többnyire egyszerűbb szerkezetű szavakkal jelölik az alapneveket, pl: rózsa - a gyerekek először az alapneveket tanulják meg - az alapnevekre emlékszünk a legkönnyebben Ezekkel a kérdésekkel a kognitív szemantika foglalkozik. A mozgásesemény szemantikai jellemzői: bármiféle mozgásesemény ábrázolásához négy dolog szükséges: - az alak - a háttér - a mozgás - az útvonal Ennek megfelelően a mondat mozgáseseménye is ezeket az összetevőket tartalmazza: alak mozgás útvonal háttér ceruza esik -ról asztal Szinonímia: szinonímia akkor áll fenn, ha két nyelvi kifejezés jelentése azonos. Két mondat akkor szinonim, ha

azonosak az igazságfeltételeik. Hiponímia - hiperonímia: alá-fölérendeltségi viszonyt fejeznek ki. X kif ejezés hiponímája (alárendeltje) Y -nak (és Y hiperonim ája (fölérendeltje) X-nek), ha az X-et tartalmazó kijelentésből következik az Y-t tartalmazó kifejezés, ám ez fordítva nem igaz: az Y-t tartalmazó kifejezésből nem következik az X-et tartalmazó kifejezés. Pl: a hiúz az állat hiponimája Inkompatibilitás: összeegyeztethetetlenséget jelent. Két szó, X és Y inkom patibilis, ha az X-et tartalmazó kijelentésből következik az Y-t tartalmazó ugyanolyan szerkezetű kijelentés tagadása a következőképp: a ‘valami egy X’ mondatszer- 22 kezetű kijelentésből következik a ‘valami nem egy Y’ szerkezetű kijelentés. Pl: Ez macska. - Ez nem gólya Ellentmondás: két kifejezés akkor áll ellentm ondásban egymással, ha jelentésük egy fogalmi mezőn belül teljesen kizárja egymást. Pl: János beteg - János egészséges Ha

két elem ellentmondásban áll egymással, akkor egyúttal inkompatibilisek is, de fordítva nem igaz Antonímia: ez is ellentétet fejez ki, de az ellentét nem kizáró (mint az ellentmondás esetében). Pl: jó-rossz, hideg-meled, nagy-kicsi Erős implikáció: a logikai implikáció az a viszony, amelyben egy p kijelentés igazságából következik egy q kijelentés igazsága, illetőleg q kijelentés hamisságából következik p kijelentés hamissága is: ha p, akkor q, ha ¬q, akkor ¬p. A logikai implikációt más néven erős implikációnak is szokták nevezni. Pl: ha esik az eső, akkor vizes a járda. Gyenge implikáció: - ha p, akkor q - ha ¬q, akkor vagy p vagy ¬p Pl: p: Annának sikerült bezárnia az oroszlánt. q: Anna bezárta az oroszlánt. Előfeltevés: az előfeltevések olyan implicit (ki nem mondott) állítások, amelyek nincsenek kifejtve a mondatban, de a mondatban jelezve vannak, és hallgatólagosan igaznak tartjuk őket. Pl: (a) Örvendetes, hogy

Budapest utcái tiszták (b) Nem örvendetes, hogy Budapest utcái tiszták. Mindkét mondat előfeltevése: Budapest utcái tiszták. Egzisztenciális, lexikai és szintaktikai előfeltevés: Egzisztenciális előfeltevés: S’ egzisztenciális előfeltevése az S mondatnak, ha a) S’ előfeltevése S-nek b) S’ egzisztenciális kijenetés Pl: Anna fia orvos. - „Annának van f ia”, „Annának csak egy fia van”, „van valaki, akit Annának hívnak.’ mindegyikben van egzisztenciális kvantor Lexikai előfeltevés: S’ lexikai előfeltevése az S mondatnak, ha a) S’ előfeltevése S-nek b) S’-t az S-ben lévő vmely lexikai elem idézi elő Pl: inchoatív igék, faktív igék, viszonzást, ismétlést kifejező igék, melléknevek, is, csak, még már Szintaktikai előfeltevés: S’ szintaktikai előfeltevése az S mondatnak, ha a) S’ előfeltevése S-nek 23 b) S’-t az S-ben lévő vmely szint.-i szerk idézi elő Pl: fókusz, irreális feltételt kifejező

feltételes mondat Denotatív jelentés: a denotatív jelentés azokat a jellemző tulajdonságokat (jelentésjegyeket vagy jelentésösszetevőket) tartalmazza, amelyek a szó által jelölt dolgot minden más dologtól megkülönböztetik. Konnotatív jelentés: a konnotatív jelentésréteg a szónak nem a definitív (tehát azonosító, minden mástól elkülönítő) jegyeit tartalmazza, hanem olyan jegyeket, amelyek hozzájárulnak a denotatív jelentéshez, azokat kiegészítik anélkül, hogy megváltoztatnák azt. Pl: a kutya: harapós, barátságos, csendes Komponenses szójelentés-elemzés: ennek a módszernek a kiinduló hipotézise: m inden egyes szó jelentése szemantikai összetevőkből (komponensekből) áll. Két szónak a jelentése annál közelebb van egymáshoz, minél több közös komponensük van. A jegyek vagy komponensek kétértékűek, azaz binárisak Egy szemantikai jegy egy szó elemzésében akkor kap plusz értéket, ha a szó jelentése tartalmazza

azt a jegyet Pl: kutya [+ÉLŐLÉNY], az asztal pedig [-ÉLŐLÉNY] Szemantikai jegyek: csak egy adott jelentéskörbe (= szemantikai mezőhöz) tartozó szavak jelentésének elkülönítésére alkalmasak, de arra nem, hogy az egyes szavak jelentését teljes egészében leírják. Poláris melléknevek: a párokba állítható hosszú-rövid, magas-alacsony, széleskeskeny mellékneveket poláris mellékneveknek nevezzük. A szemantikai dekompozíció: a komponenses elemzésnek egy továbbfejlesztett változata, más néven jelentésfelbontás. Nem bontja komponensekre a szó teljes jelentését, legfeljebb egy részét A jelentésnek azt a részét, amit nem bont komponensekre, azokról egyszerű állításokat fogalmaz meg, ún elemi predikátumokat Aztán megállapítja, h hogyan függnek össze ezek az elem i predikátumok. Ezeket a kapcsolatokat, összefüggéseket logikai operátorokkal fejezi ki Pl: NAGYPAPA(x,y) ≡ SZÜLŐ(x,z) & SZÜLŐ(z,y) & HÍMNEMŰ(x)

Egyargumentumú és többargumentumú elemi predikátumok: egyargumentumú: HÍMNEMŰ(x) tulajdonságot fejez ki kétargumentumú: SZÜLŐ(x,y) kapcsolatot fejez ki Szinonímia - poliszémia - homonímia: a lexikai egységek jelentésének összefüggései a nyelvi rendszerben Szinonímia: a szinonimák jelentése nem esik teljesen egybe: jelentésrétegeik közül csak a denotatív jelentésrétegük egyezik meg mindig. Pl: nő, aszszony, némber, hölgy ezek denotatív jegy ei azonosak [ +humán, 24 +felnőtt, -hímnemű], de sem konnotatív, sem stilisztikai jelentésrétegeik nem egyeznek meg. Poliszémia: azonos hangalak m ellett a jelentések sem függetlenek egymástól. Az egyik jelentés később jött létre úgy, h a már meglévő jel hangalakját alkalmazták egy új jelben is, am ellyel egy újonnan megnevezendő dolgot kívántak megnevezni. Pl: körte, daru, toll Homonímia: azonos hangalakok eltérő jelentéseket idéznek fel, amelyek semmiféle

jelentésviszonyban nem állnak egymással. Pl: vár, nyúl, fog, lép Beszédidő - eseményidő: Beszédidő: azt az időt, amelyben egy közlemény elhangzik, beszédidőnek nevezzük: ez mindig az az aktuális jelen idő, amikor a beszélő a közleményt elmondja/leírja Eseményidő: a közleményben megfogalmazott idő - a múlt idejű eseményidő a beszédidő megelőzi - a jelen idejű eseményidő egyidejű a beszédidővel - a jövő idejű eseményidő a beszédidőt követi Külső és belső időszerkezet: Külső időszerkezet: a magyar mondatban az igeidők és az időhatározók fejezik ki Pl: A vonat megáll. Ez fejezi ki, h a mondatban kifejezett esemény ideje hol helyezkedik el az időtengelyen a beszédidőhöz képest. Belső időszerkezet: a magyarban időhatározók, igekötők fejezik ki Pl: Este hatig olvasok. Ez független a beszédidőtől Aspektuális kategóriák: tartós - pillanatnyi - folyamatos - befejezett - progresszív - habituális A vonat egész

éjszaka robogott. tartós A vonat megállt. pillanatnyi A gólya várja a békát. folyamatos A gólya ki fogja várni a békát. befejezett progresszív: megszakított folyamatos esemény Péter éppen zenét hallgatott, amikor megszólalt a csengő. habituális: szokás szerint ismétlődő eseményekről szól Péter már hónapok óta nem dohányzik. Alaktan és szófajtan 25 Disztribúció: egy adott nyelvi elem összes lehetséges környezete az adott nyelvi szinten. A disztribúciós módszer azt vizsgálja, h egy adott nyelvi elem vagy osztály azonos funkcióban milyen lehetséges környezetekben fordul elő. Morféma - allomorf: A morféma a legkisebb nyelvi jel, a legkisebb jelentéssel bíró nyelvi egység. Az allomorfok az invariáns realizációi (vagy is variánsok), m elyek egymáshoz képest alternánsok Pl: invariáns: bokorallomorfok: bokor-, bokrInvariáns - variáns - alternáció: Ha egy tőnek vagy toldaléknak több alakváltozata van, ez azt

jelenti, hogy a tő, ill. a toldalék által képviselt morfológiai kategóriához több nyilvánvalóan azonos jelentésű és funkciójú, ám alakilag részlegesen eltérő morféma tartozik. Az alakváltozatok közül van egy tipikus, elvont, állandó, melyet invariánsnak nevezünk, ez reprezentálja az adott morfológiai kategóriát Az invariáns realizációi a variánsok vagy másképpen allomorfok, melyek egymáshoz képest alternánsok Funkciótlan kötött alternáció - funkciótlan szabad alternáció - funkciós alternáció: Funkciótlan kötött alternáció: az allomorfok felhasználhatósági feltételei kötöttek, meg vannak szabva a rendszerben, tehát a változatok közül bizonyos morfológiai környezetben csak az egy ik, más környezetben csak a másik jelenhet meg. Pl: ló- és lovFunkciótlan szabad alternáció: az allomorfok tetszőlegesen felcserélhetők Pl: szeg - szög, takarózik - takaródzik Funkciós alternáció: természeténél fogva

kötött, az alternánsok között ne mcsak részleges alaki eltérés van, hanem ehhez jelentésbeli - elsősorban grammatikai értékbeli - különbség is társul. Pl: vagy-van, -k/ak/-ek Testes morféma - zéró morféma: A morfémák között m egkülönböztetünk ún. zéró morfémát, mely testetlenségével áll szem ben a testes m orfémákkal, ugyanis nincs önálló hangteste. A zéró m orféma mindig egy alaktani részrendszer megkülönböztető értékét képviselő nullája, azaz funkcionális rendszertag Affixum: szuffixum - prefixum: Affixum: olyan kötelezően kötött morféma, mely nem tő, hanem vmilyen formában a tőhöz járul. Szuffixum: olyan toldalék, amely a tő után - közvetlenül vagy közvetve, azaz másik szuffixumot követve - helyezkedik el. Prefixum: olyan toldalék, amely a tő előtt helyezkedik el. A magyarban egyetlen ilyen létezik: a felsőfok, ill az ugyanehhez az alaktani kategóriához tartozó túlzófok jele, a leg- és a legesleg-.

Kötött morféma - szabad morféma - (félszabad morféma): 26 Kötött morféma: soha nem fordulhat elő önállóan, csak más testes morfémával együtt képes akár lexémát, akár mondatba lépő szóalakot alkotni. Ide tartoznak a pref ixumok, a szuf fixumok, a cir cumfixum és a tövek egy része: fi-a, bokr-ot, pelyh-et Szabad morféma: önálló mondatrész lehet a m ondatban, más testes m orféma társulása nélkül tőmorfémák Félszabad morféma: egy mondatrész része lehet, kötődik egy bizonyos szóhoz: névutók, névelők, igekötők Szükségszerűen szabad - potenciálisan szabad - relatíve szabad morfémák: Szükségszerűen szabad egy tő akkor, ha egyáltalán nem toldalékolható, tehát a mondatban megjelenő szóalak nyilvánvalóan és mindig azonos lesz megjelenésében a tőalakkal, például a talán módosító tőként és mondatban funkcionáló szóalakként egyaránt talán. Potenciálisan szabadnak akkor nevezhetünk egy tőmorfémát,

ha az fakultatív módon toldalékolható, tehát nem szükségszerű inflexiós toldalékmorfémával ellátnunk ahhoz, hogy mondatba kerüljön, ám esetenként felvehet inflexiós toldalékokat. Pl: fent, fentebb, fentről A relatív szabadság elsősorban az igei és a névszói tőmorfémákat jellemzi, ezeket ugyanis ahhoz, hogy a mondatban megjelenjenek alapvető mondatrészi pozíciójukban, szükség es ellátnunk inflexiós toldalékokkal, s ezek ebben az esetben vagy testes affixumok vagy testetlenek, azaz zéró morfémák. Pl: fut+o Tő: kötött - szabad - (félszabad) Kötött tő: ld. kötött morféma Pl: fi-a, bokr-ot, pelyh-et A kötött töveknek két csoportja van: a) kötött tőalternánsok: A többváltozatú tövek esetében van egy főváltozat, amely egybeesik az ún. szótári tővel, s ez többnyire szabad morféma, s az alternációt tekintve ezek zömmel megfelelnek az invariánsnak. A főváltozat mellett azonban létezi k egy vagy több

mellékváltozat, melyek általában kötö ttek. b) egyedi kötött morfémák: Ilyen például a fabatka lexéma -batka eleme a fabatkát sem ér frazémából vagy a sze- tő a szebb lexémából. Ezek teljesen kötött használatúak, egyáltalán nem társulnak más szóelemekkel. Szabad tő: A szabad morfémák közé csak tőmorfémák tartozhatnak, ld. szabad morféma. A tőmorfémák szabadsága lehet szükségszerű, lehet potenciális és lehet relatív. Félszabad tő Inflexiós morfémák: jel - rag Az inflexiós morfémák grammatikai jelentést hordoznak. A szóf ajkategória minden eleméhez hozzátehetők. Nem változtathatják meg a szó szófaját Nem változtathatják meg a szó grammatikai környezetét, azaz nem változtatják meg a 27 szó bővítési lehetőségeit. Egy szóosztály töveire korlátozódik a m egjelenésük, tehát vagy csak igéhez (időjelek, módjelek, igei személyragok) vagy csak névszóhoz (többes szám jele, határozóragok)

járulhatnak. Jel: belső helyet foglal el (tő vagy képző után következik), megtűr maga mellett más jeleket (de szóf ajonként meghatározott módon) pl: ház-ai-m, legokos-abb-ak Rag: szóalakzáró elem, más toldalék tehát nem követheti. Csak egy lehet belőle Kötelező elem az igénél és a főnévnél is (hiánya esetén o morfémát veszünk fel). A ragok egy részt morfológiailag jelölnek szintaktikai viszonyokat (pl: levelet ír), másrészt az egyeztetésben van szerepük (pl: én írok, ezt a házat). Derivációs morfémák: képzők Új szót hoz létre. Nem kötelező elem, hiánya miatt nem veszünk fel o morfémát Legbelsőbb helyzetű (a tő után következik). Más kötött m orféma állhat utána Általában megtűr maga mellett más képzőt. Jellemzően állhat utána jel és rag Megváltoztathatja a szintaktikai környezetet, azaz a szó bővítési lehetőségeit (pl: levelet ír - fontos irat). Több szóosztály töveihez is járulhat, pl a

fosztóképző főnévhez, melléknévhez és igéhez: örömtelen, bátortalan, műveletlen Grammatikai kategóriák: Grammatikai kategórián, viszonysíkon azokat a szóf ajokkal kapcsolatos kötelező információkat értjük, melyek összefüggései és kötelező együttes előfordulásai egy szóragozási (inflexiós) paradigmát határoznak meg. A névszói grammatikai alapkategóriák: a) dologszám b) viszonyítás (birtokosság) c) eset d) hasonlítás (fokozás) Az igei grammatikai alapkategóriák: a) idő b) mód c) tárgyhatározottság Mindkét szófaji csoportban meglévő grammatikai kategória: a) szám b) személy Kötőhangzó - előhangzó - tővéghangzó: Előhangzó: a szótő és a toldalék között jelentkező, rendszerint alsó vagy középső nyelvállású mgh. Jellegzetesen mindig egyetlen fonéma, és a told alékmorféma hívja elő Nincs jelentése, funkciója ma már elsősorban az, h kiemelje a szóalakok toldalékmorfémáit Pl: ház-ak

Kötőhangzó, tővéghangzó Általános ragozás = alanyi ragozás = határozatlan ragozás (-lak/-lek morféma): 28 Határozatlan 3. személyű tárgyra vagy határozott 2 személyű tárgyra utal IGE TÁRGY látok látlak lát E/3 E/2 E/1 vm-t *őt *téged engem téged T/3 T/2 T/1 vmiket *őket titeket minket látlak, nézlek + téged E/2 hott + titeket T/2 hott A -lak/-lek morféma azért a hatlan paradigma része, mert csak ott lehet az, hogy E/T 2. hott tárgyra utaljon az ige, a -lak/-lek pedig csak E/T 2 hott tárgy ra utalhat A téged ugyan hott tárgy, de a ragozási sorok a harm adik személyű tárgyakra vonatkoznak. A téged alakot csak az általános ragozási paradigma fogadja el, de mivel E/1. személyben nem, ezért alakult a ki a -lak/-lek morféma, ennek pótlására Határozott ragozás = tárgyas ragozás: Határozott 3. személyű tárgyra utal IGE TÁRGY E/3 E/2 E/1 látom azt *vmit téged *engem magam látja T/3 őket T/2 *titeket T/1 *minket Ikes

ragozás: Az ikes személyragok eredeti funkciója a cselekvő alanyra utaló ragozási rendszerekkel szem ben a szándé k nélkül cselekvő (mediális igei) alany számának és személyének a jelölése. Az ikes személyragok: Jelen idő Kijelentő mód Felszólító mód Feltételes mód E/1. -om/-em/-öm -am/-em -m E/2. -ol/-el/-öl -ál/-él -l E/3. -ik -ék -k Igejelek és -ragok: 29 - személyszám-ragok - időjelek - módjelek Névszójelek és -ragok: Főnévi jelek: - többes szám jelei - -k, -i (-ai/-ei/-jai/-jei) - birtoktöbbesítő jel: -i - heterogén többséget kifejező többesjel: -ék - birtokjel: -é - birtokos személyjel: -m, -d, -a/-e/-ja/-je, -nk/-unk/-ünk, -tok/-tek/-tök, -uk/ük/-juk/-jük/-k Melléknévi jelek: - kiemelőjel: -ik - fokjel: -bb/-abb/-ebb, leg-, legeslegNévszóragok: esetragok (ld: Magyar Grammatika 203/) Összetett igealak = analitikus igealak (≠összetett mondatrészek) Morfológiai természetű igei szerkezetek. - Kijelentő

mód, jövő idő: [igető + -ni] + [fog- + személyrag (ált. v hott) ] - Feltételes mód, múlt idő: [igető + -t/-tt időjel + -∅ módjel + személyrag (ált. v hott) ] + volna Lexéma - szóalak - szóelőfordulás: Lexéma: A lexéma a közös alaki, szerkezet - és jelentéstani tulajdonságokkal rendelkező szóelőfordulásokból elvont nyelvi egység. Szóalak: A lexémához egy v több szóalak is tartozhat attól függően, h a lexéma tulajdonságai között szerepel-e a ragozhatóság. A szóalak a szó m orfológiai megközelítését tükrözi: a szót az adott v a lehetséges m orfémaszerkezete, megjelenési formája által ragadja meg Szóelőfordulás: A beszéd szavai a szóelőfordulások. Ezek legtöbbször önálló fonetikai, szerkezeti és jelentéstani egy ségek. Konkrét jelentésüket az adott mondat határozza meg. Szófajok≠mondatrészek A szófaji kategóriák kritériumai: toldalékolhatóság, bővíthetőség, mondatrészi szerep,

jelentésjellemzők A szófai osztályozás szempontjai: - mondatbeli viselkedés - milyen mondatrész lehet milyen mondatrésszel bővíthetőség - alaki viselkedés: milyen tőtípusba tartozik és milyen toldalékokat vehet fel = toldalékolhatóság 30 - jelentés Alapszófaj - viszonyszók - mondatszók: Alapszófajok: önállóan lehetnek mondatrészek, bővíthetők, toldalékolhatók, jelentésük kétfajta lehet: autoszem antikus (kontextustól f üggetlen, önálló, tartalmas) vagy indirekt denotatív (van jelentéstárgya, de csak a kontextusból derül ki, h mi az). a) tulajdonképpeni alapszófajok: ige, főnév, melléknév, határozószó (korlátozottan toldalékolható). Jele ntésük autoszemantikus b) az alapszófajokat helyettesítő szófajok: főnévi névmás (én, maga), melléknévi névmás (olyan, enynyi), határozószói névmás (itt, bárhol). Jelentésük indirekt denotatív. c) átmeneti szófajú szavak (igenevek): főnévi igenév, meléknévi

igenév, határozói igenév. Egy ik alapszófaji kategóriába sem sorolható be, viszont mindegyiknek hordozza bizonyos jegyeit. Viszonyszók: önállóan enem lehetnek mondatrészek, nem bővíthetők, általában nem toldalékolhatók. Jelentésük vagy viszonyjelentés vagy kommunikációspragmatikai jelentés a) morfológiai típusú szerkezetekben szereplő szavak - segédigék: amelyek abban segítenek, h más idejűséget fejezzünk ki (fog, volna) - analitikus igealakok (összetett igealak): El fogok menni hozzá. (ez egy igei állítmány, nem összetett!!!!) - ragokat fejez ki: összetett m ondatrészek bizonyos fajtái, pl: szépek vagyunk - segédigenevek: lévénösszetett határozót hoz létre pl: Pap lévén gyóntathat. - névutó: alatt úgy viselkedik, mint egy rag - határozóvá tevő mint: A barátommal, mint titkárral (=titkárként) beszéltem. - névutómelléknév: névutó + -i képző - igekötő b) a nem morfológiai típusú szerkezetek: ezeknek

pragmatikai jelentésük van: a nyelvészet pragmatikai része a ny elvhasználattal foglalkozik. A pragmatikai jelentés a nyelvhasználat során kialakult jelentése bizonyos tartalmatlan szavaknak. Ezek szervezik a kom munikációt, a 31 nyelvhasználati szokásokra utalnak. Arra utalnak, h mit gondol az adott beszélő éppen, pl: Péter sem jött el. - partikula: is, se, főképp, majdnem (kommunikációs-pragmatikai jelentés) - kötőszavak: - Éééés - Péter és Pál. - Elmentek kirándulni, és utána beültek egy koc smába. Logikai jelentés. - névelők: pragmatikai-kommunikációs jelentés: hottság-hatlanság - tagadószavak: logikai jelentés Mondatszók: önállóan nem lehet mondatrész, elkülönül a mondategységtől, önálló tagolatlan mondat lehet (pl: Jaj!), nem bővíthető, nem toldalékolható - indulatszó: pragmatikai ill. modális jelentés (a beszélőnek az adott témához való attitűdje, hozzáállása) - interakciós mondatszók:

kölcsönös cselekvés két entitás között, egy kommunikációs körforgás, pl: köszönések, ugye?, nos - módosítószók: modális jelentés - hangutánzó mondatszók: csitt!, van-van Kettős szófajúság - átmeneti szófajúság - átmeneti szófajváltás: Kettős szófajúság: egy szótári jelentéshez több szófaji jelentés tartozik. Pl: esteEste dolgoznom kell(határozószó), Szép az este(főnév) Átmeneti szófajok: két szófaj tulajdonságát hordozzák egyszerre és szétválaszthatatlanul. Átmeneti szófajok az igenevek Aktuális szófajváltás: egy szóelőfordulás mondatbeli szerepe következményeképpen más szófajúvá válik, mint az alapjelentését képviselő lexéma lexikai szófajisága. Pl: A hosszabbik kerüljön ide Az aktuális szófajváltást a mondatrészek szófaji jellege (a grammatikai szófajiság) idézi elő Tőtípusok: A szótövek lehetnek egyalakúak vagy többalakúak. Egyalakú (vagy egyváltozatú) tövekről egyrészt

akkor beszélünk, ha a tő eleve változtathatatlan, mert toldalékolható, mondatbeli szóelőfordulásként ugyanolyan az alakja, mint a tőmorfémának, másrészt ha a tő a különféle toldalékok előtt változatlan marad. Pl: asztal, asztalt, asztalban A többalakú (vagy többváltozatú) tövek jellemzője az, h bizonyos toldalékok előtt, toldaléktípustól függően alakváltozatokat mutatnak fel. Ezek az alakváltozatok egymáshoz képest alternánsok Hagyományos mondattan 32 Morfológiai típusú szószerkezet - állandósult szókapcsolat: Morfológiai típusú szószerkezet: egy (az alapszóf ajok kategóriájába tartozó) fogalomszó és egy vagy több morféma funkciójú viszonyszó kapcsolata. Pl: asztal mellett, olvasni fog, bátrabb lehetett volna Állandósult szókapcsolat: két vagy több szónak többé-kevésbé megmerevedett kapcsolata. Tagjai elemezhetők ugyan mondatrészi szerepek szerint alaptagként és bővítményként (kútba esett =

állítmányi alaptag + helyhatározói bővítmény), de: - az alaptag és a bővítmény együttese nem helyettesíthető csupán az alaptaggal Részt veszek a kivégzésen. *Veszek a kivégzésen. - az alaptag és a bővítmény kölcsönösen nem cserélhető ki Részt veszek a kivégzésen. *Részt adok a kivégzésen. *Erőt veszek a kivégzésen. Szintagma: alárendelő, mellérendelő A szintagma alaptagból és bővítményből áll. Az alaptag és a bővítmény együttese helyettesíthető a mondatban csupán az alaptaggal anélkül, h a mondat alapszerkezete megváltozna: János nagyon gyorsan fut. János gyorsan fut. János fut Mind az alaptag, mind a bővítmény helyettesíthető egy másikkal anélkül, h a mondat alapszerkezete megváltozna: Bablevest főz Kávét főz Alárendelő szintagma: Az alárendelő szintagmát alkotó két tag általában különböző természetű, disztribúciójuk is ált. eltérő, de a szintagma egészének a disztribúciója mindig

azonos az alaptag disztribúciójával. A bővítmény alá van rendelve az irányító szerepű alaptagnak. A szintagma egésze helyettesíthető az alaptaggal abban az esetben, ha az alaptagnak nincs kötött kötelező bővítménye Az alárendelő szintagma tagjai között mindig van viszonyítás Pl: Pista ír Mellérendelő szintagma: A két tag egy enrangú, nem kérdezhetünk egyik tagról a másikra. A szerkezet kifelé egyetlen összetevőként viselkedik Tagjai többnyire azonos szófajúak. A mellérendelő szintagma tagjai általában azonos szerepű mondatrészek, de olyakor állhatnak egymással mellérendelő viszonyban különféle határozók is: ceruzával és ágyban írom a lev elet. Nem kerülhet egymással mellérendelő viszonyba két azonos típusú határozó, ha az egyik szabad, a másik pedig kötött határozó: A szobában *[és] a sarokba dobta a táskáját. Mellérendelő szintagma: kapcsolatos, választó, ellentétes, következtető utótagú,

magyarázó utótagú Kapcsolatos: - egyszerű kapcsolatos: Péter és Jóska 33 radt - nyomósító szerepű szóismétlések: csak ment, ment; lassan, lassan elf á- - hozzátoldó kapcsolatos: vajat és kenyeret is - fokozó kapcsolatos: jó, sőt jobb - ellentétesen hozzátoldó kapcsolatos: nemcsak én, hanem ő is - összefoglaló, ill. megosztó kapcsolatos: mind a fiúk, mind a lányok Ellentétes: - kizáró ellentétes: nem a szemük, hanem a kezük - szembeállító ellentétes: ma én, holnap te - megszorító utótagú: kicsi, de erős Választó: vagy én, vagy te Következtető utótagú: szemtelen, tehát kellemetlen Magyarázó utótagú: - okadó magyarázó: kellemetlen, ugyanis szemtelen kellemetlen, mert szemtelen - helyreigazító magyarázó: rágyújtottam, azaz rágyújtottam volna - kifejtő magyarázó: Pista, azaz a barátom A mellérendelő szintagmák lehetnek nyílt és zárt szerkezetek. A nyílt szerkezetek korlátlanul bővíthetőek, míg a

zártak mindig kéttagúak Alárendelő szintagma: alanyi, tárgyi, határozói, jelzői Ez az osztályozás a bővítmény szerepe szerint osztja fel az alárendelő szintagmákat. Alanyi: Péter ír, IBUSZ szervezte Tárgyas: fát vág, könyvet olvasni Határozós: iskolába jár, szépen író Jelzős: barna asztal, Péter könyve Szintagmacsoportok: sor - lánc - bokor Szintagmasor: végig mellérendelő jellegű szintagmacsoport, pl: szép, okos és becsületes X X X X X Szintagmalánc: végig alárendelő jellegű szintagmacsoport; az alaptag bővítménye egyben alaptagja lesz egy újabb bővítménynek. Pl: gyorsan futó fiú X X X 34 Szintagmabokor: egy közös alaptaghoz csatlakozik két v több különnemű bővítmény, melyek a mondathierarchiában azonos szinten hely ezkednek el. Pl: könyvet olvas a kertben X X X X X Mondatbeli szinteződés: a tagolt mondatokban egyfajta szinteződés található, mégpedig két fő szinten találunk viszonyokat. Egyrészt

a mondat szintjén, ahol az alany, a tárgy és a határozó közvetlenül az állítmányhoz tartozik mint kp-i maghoz, másrészt ennél lejjebb, ahol az alárendelt szerkezettagok mindegyike csak egyetlen mondatrészhez tartozik. Mondatrészek: alany, állítmány, tárgy, hat., jelző Irányhármasság: a határozók osztályozása aszerint, h a m ondatban leírt cselekvéshez képest az adott körülmény előtte, közben vagy utána érvényes-e Előzményhatározók: H h (honnan?), H i (mióta?), H állapot (miből?), H eredet (miből?) Tartamhatározók: H h (hol?), H i (mikor?), H szám (hányszor?), H állapot (milyen állapotban?) Véghatározók: H h (hová?), H i (meddig?), H állapot (mibe?), H eredmény (mibe?) A mondatrészek szerkezet szerinti típusai: egyszerű - összetett - halmozott - többszörös - kettős - összekapcsolt Alany: Halmozott alany: Jó ülni, állni, aludni. Összetett alany: Jó igazságos lenni. Állítmány: Egyszerű állítmány: Épül a

ház. Összetett állítmány: Lehettem volna oktató. Kettős állítmány: Kell legyen egy másik kijárat., El kellett néhány könyvet. Halmozott állítmány: Ő szép és okos is. olvassunk Tárgy: Egyszerű tárgy: Nézem a vázát. Halmozott tárgy: Autót és háztartást vezet. Összetett tárgy: Szeretnék igazságos lenni. Többszörös tárgy: Szeretnék autót vezetni. Határozók: Egyszerű határozó: Futva érkezett. Halmozott határozó: Futva és lihegve érkezett. 35 Összekapcsolt határozó: Hátizsákkal a hátán érkezett., Egy héttel a t emetés után elutazott Kettős határozó: Reggeltől estig. Többszörös határozó: nagyon gyorsan, keservesen sírva Jelző: Egyszerű jelző: Göndör haja van. Összetett jelző: Barátokkal való beszélgetés. Halmozott jelző: Az apja és az anyja lánya. Többszörös jelző: A barna kalapos hölgy., Három liter tej Alany és állítmány viszonya: A hagyományos elemzés szerint alárendelő viszony,

ezt bizonyítja: grammatikai viszony (az alaptaggal rá lehet kérdezni az alárendeltre), egyeztetve vannak, az alanyt ki lehet fejteni mellékmondatban, amilyen mondatrész az utalószó, olyan alárendelés, az állítmányra a mondaton kívülről kérdezünk; az alany, a tárgy és a határozó mellérendelő viszonyba kerülhet, de az állítmányt soha nem lehet lehozni, pl: Ki, mit, miért tett? A strukturális elemzés szerint az alany és állítm ány viszonya logikai alapú, így a mondatok két azonos szintű részre oszthatók: 1. amiről az állítás szól (NP), és 2 amit az állítás az előbbiről elmond. Bővítmény: szabad bővítmény - kötött bővítmény = vonzat: kötelező - fakultatív Szabad bővítmény: a mondatból elvehető, a struktúra nem sérül, alaptag jelentése nem változik, grammatikailag nem sérül. Pl: időhatározó, helyhatározó Kötött bővítmény (vonzat): Kötelező: grammatikailag sérül, ha nem tudom kiegészíteni a

szövegkörnyezetből. Pl: Mari egész nyáron hízott Mari 5 kg-t hízott Fakultatív: grammatikailag nem sérül, ha elvesszük, de az alaptag j elentése megváltozik. Pl: Pista szerelmes Gizibe - Pista szerelmes Szövegmondat - rendszermondat - nyilatkozat: Nyilatkozat: szövegkörnyezet és beszédszituáció nélkül az anyanyelvi beszélő nem minősíti jól formált közlésnek, kontextusban viszont igen. Pl: Be A grammatikai szabályok által megkonstruálható „szabályos” mondat és a kimondott/leírt közti különbségeket fejezi ki az „új” terminus technikus, az előbbi számára meghagyva a hagyományos mondat, illetőleg felvéve a rendszermondat elnevezést, az utóbbit pedig megnyilatkozásnak szövegmondatnak nevezve A mondat szerkezet szerinti típusai: két osztályozási rend mondat tagolt tagolatlan 36 egyszerű minimális összetett bővített alárend. szerkesztett szerkesztetlen mellérend. mondat egyszerű tagolt minimális bővített

összetett tagolatlan szerk. alárendelő mellérendelő szerkesztetlen Alárendelő: alanyi, tárgyi, határozói, jelzői Alanyi: két fő típusa van: tartalomkifejtő hogy kötőszós, és a részleges tartalomadó vonatkozó névmási kötőszós. Pl: Kár, hogy máris elutaztok / Söpörjön az, akinek kedve van hozzá Tárgyi: típusai uazok. Pl: Itt tanultam meg, hogy csak a nagyon kemény mu nkából születik valami / Elmosogatta mindazt, amit a konyhában talált Határozói: kötött határozói és hasonlító határozói m ellékmondatok. A kötött határozói mellékmondat egy - a főmondatbeli alaptaghoz szótári tételként kötött - határozói összetevőt fejez ki mellékmondat formájában. Pl: Az igazgató utasítást ad arra, hogy intézzék el az ügyet. A hasonlító határozói tagmondategyüttesben két cselekvést, tulajdonságot, mennyiséget egyenlőtlenül hasonlítunk össze. Pl: Jancsika jobban szeret a számítógép előtt ülni,

mint/semmint/semhogy a napon futkározni. Jelzői: típusai: minőség-, mennyiség- és birtokos jelzői mellékmondatok. Lehetnek részleges tartalomadó (Széchenyi István olyan ember volt, aki saját vagyonából áldozott az Akadémia létrehozására ) vagy tartalomkifejtő mellékmondatok (A Tátrából olyan hírek érkeztek, hogy már haszná lhatók a sípályák) Mellérendelő mondat: kapcsolatos, ellentétes, választó, magyarázó utótagú, következtető utótagú Kapcsolatos: 1 2 a) egyszerű kapcsolatos: a tagmondatok tartalma között van térbeli, időbeli, logikai viszony. Kötőszavai: és, s, meg, majd, aztán, közben. Nyitott szerk, tovább bővíthető b) hozzátoldó: az első tagmondat egy befejezettséget jelent, a második hozzátold egy plusz infót. Kötőszavai: is, se, sem, szintén, valamint, továbbá. A tagmondatok nem cserélhetők fel Alaposan szétnéztünk a piacon, és vásároltunk halat 37 c) ellentétes hozzátoldó: az első tagmondat

állításával a második kapcsolatban áll, de ellentétben is. Kötőszavak: nemcsak hanem is, ne csak hanem is. A tagmondatok nem cserélhetők fel, zárt szerk. d) összefoglaló: a tagmondatokban foglalt állítások egy szerre állnak fenn. Kötőszó: is is, sem sem Felcserélhetők és nyitott szerk. e) megosztó: a tagmondatokban foglalt állítások igazak, de nem lehetnek egyidőben. Kötőszavak: hol hol, egyszer egyszer, egyrészt . masrészt Felcserélhetők, kiv Egyrészt másrészt Hol én tanultam, hol ő f) fokozó: az első tagmondatban foglaltakat fokozza. Kötőszavak: sőt, ráadásul. Nem cserélhetők fel, nyitott Ellentétes: 1 ← 2 Az első tagmondatban foglaltakhoz képest a másik ellentétben áll. Az ellentéteknek kül. fokozatai vannak a) szembeállító: Kötőszavak: azonban, ellenben, viszont, pedig, meg (Én írok, te meg olvasol.) Akkor cserélhetők fel, ha nincs kötőszó és teljesek a tagmondatok Én elértem a buszt, te nem b)

megszorító utótagú: a második tagmondat korlátozza az elsőt, ellentétben állnak, nem cserélhetők fel. Beteg volt, de elment k irándulni c) kizáró: legerősebb ellentét. Az első tagmondat tagadása helyébe állít vmit a második tagmondat. Mindig kell lennie kötőszónak Kötőszavak: nem hanem, nem csak Nem mentem vizsgázni, hanem otthon aludtam. Választó: 1 ∼ 2 Több lehetőséget sorol fel. a) kirekesztő: a felsorolt lehetőségek közül muszáj választani, de csak egyet. Kötőszó: vagy Nincs több lehetőség Felszállsz a vonatra, vagy itt maradsz (felcserélhető vagy vagy kötőszóval) b) megengedő: sok lehetőség, nem muszáj választani, bármeddig bővíthető. Kötőszavak: vagy, vagy vagy Következtető utótagú: 1 2 okokozat Kötőszavak: ezért, így, tehát, ennélfogva, úgyhogy. Nem kell mindig kitenni Nem cserélhetők fel, zárt szerk Lift nem volt, ezért gyalog me ntem Magyarázó utótagú: 1 ← 2 okozat←ok a) okadó: a

következtető utótagú ellentéte. Kötőszavak: ugyanis, hiszen, tudniillik, úgyis, úgyse Nem kell mindig kitenni, nem cse- 38 rélhetők fel, zárt szerk. Felvettem az új ruhámat, mert van ám nekem új ruhám. b) kifejtő, helyreigazító: vagy kifejti, vagy pontosítja az első tagmondatot. Kötőszavak: azaz, vagyis, illetve, mégpedig Ezentúl rendesen tanulok, azaz bejárok az órára Sajátos jelentéstartalmú mondatok: megengedő, feltételes, következményes, hasonlító Megengedő: az egyik tagmondatban kifejezett cselekvés ellentétét f ejezi ki: Ámbár, Bár, Habár Feltételes: az egyik tagmondatban kifejezett cselekvés f eltételét fogalmazza meg a másik: Ha akkor Következményes: az egyik tagmondatban kifejezett cselekvés következményét fejezi ki: Olyan nehéz a sártól a csizmám, hogy majd leszakad a lábam. Hasonlító: az egyik tagmondatban kifejezett cselekvés minőségét hasonlítom a másik tagmondatban kif.-hez: mint, hasonlító

határozós összetételek Fényes, mint a nap, Annál ízletesebb az ebéd, minél finomabb Teljes mondat - hiányos mondat: A hiányos mondatokból hiányoznak mondatrészek, de ezek kiegészíthetők a szövegkörnyezetből. Mondatfajták: kijelentő - kérdő - felkiáltó - felszólító - óhajtó A beszédcselekvések (a nyilatkozat kimondásával végrehajtott cselekvések) főbb típusai grammatizálódtak, ezek a mondatfajták. (ld 380-385 old) Az összetett mondatok típusai: Alárendelő, mellérendelő és többszörösen összetett mondatok, közbeékelődéses mondatok. A tagmondatok tömbösödése: a többszörösen összetett mondatok esetében előfordulhat, hogy két tagmondat egymással szorosabb mellérendelő összetételt (tömböt) alkot, és közösen állnak mellérendelő viszonyban egy harmadik tagmondattal: Toldi nem futott el,1csak felállott szépen,2 S a bikát bevárta az utcaközépen3. 39