Szociológia | Tanulmányok, esszék » A kultúra fogalom értelmezésének változásai

2. A KULTÚRAFOGALOM ÉRTELMEZÉSÉNEK VÁLTOZÁSAI A KULTÚRAÉRTELMEZÉS A MULTIKULTURALISTA DISKURZUSBAN. A MULTIKULTURALIZMUS IRÁNYZATAI, KÖZPONTI KATEGÓRIÁI. TÖRTÉNETI, KRONOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉS, SZEMANTIKAI VIZSGÁLAT Márkus György: A kultúra: egy fogalom keletkezése és tartalma A hagyományos felfogás szerint minden társadalomnak megvan a maga kultúrája, mivel, egyrészt az általában vett emberi élet általános és alapvető jellemzője az, hogy kultúrával rendelkezik, másrészt pedig elsősorban éppen kultúrájuk az, ami megkülönbözteti egymástól az eltérő, területileg és történelmileg elkülönülő emberi közösségeket. A „kultúra” szó a tudós nyelvhasználat terméke, a köznapi beszédbe (a 19. század során, elsőként Németországban) a filozófiai publicisztika lapjairól került be. A „kultúra” szó rendkívüli pályát futott be az utóbbi százötven év alatt, elárasztva származékaival és összetételeivel

mindannyiunk beszédét. Kultúra: az egyéni dimenzió A „kultúra” terminus; mely a latin cultura szóból származik, s gyakorlatilag minden európai nyelvben jelen van, ma használatos értelmében modern kifejezés: ami jelentésének fő alkotóelemei nem alakultak ki és nem kapcsolódtak még össze a 18. sz utolsó negyede előtt A „colere” szóból származik, mely maga igen széles jelentésmezővel rendelkezett és sok mai kifejezésünk gy9keréül szolgál a „kultusztól” a „kolonializmusig”. A colere származékaként a cultura főnév a művelést eredetileg, mint földművelő tevékenységet jelölte. Később metaforikus jelentésre tett szert: elkezdték általános értelemben bármi kiművelésének vagy jobbításának jelölésére alkalmazni. Ami terminusunk mai értelmezését illeti, a döntő jelentésváltozás Cicerónál történik meg. Tusculanae Disputationes c. művében az iskolázatlan lelket a megműveletlen földhöz hasonlítja, s

így jut az ismert megfogalmazáshoz: culturaanimi philosophia est – a filozófia a lélek művelése. Kora középkor: Szent Ágoston egyik prédikációjában Istennek az emberi lélekről való gondoskodását hasonlítja össze azzal, ahogy a szántóvető a maga földjét megműveli. Szavaival Isten, mint ekével nyitja meg szívünket tanítása magvai számára, melyek az áhítat gyümölcsét termik. Művel bennünket, melyért cserébe nekünk imádó tisztelettel kell fordulnunk felé. Mert, hogy ne legyünk hálátlanok szántóvetőnk iránt, kötelességünk gondozni „kultúráját szívünkben”, ami nem őt teszi gazdagabbá, hanem minket áldottabbá. E nagyszerű hasonlattal Szent Ágoston elindítja a „cultura” és „cultus” szavak jelentésének ama középkori átalakulását, melyet mai „kultus” terminusunk őriz. A 17. sz-ban Hobbes a következőképpen fogalmazta meg a kultúra jelentését: A kultúra olyan munkafolyamatot jelent, melynek

„természetes következménye” az elvégzéséből származó – mint a „földre fordított munka” vagy a gyermekek nevelése esetében, mely utóbbit ezért „elméjük kiművelésének” nevezzük. A kultusz viszont annyit jelent, mint udvarolni, azaz valakinek kegyét jó szolgálatokkal megnyerni. A 18. sz-i szerzőknél a kultúra egy ellentétet kifejező fogalommá válik Kultúrával rendelkezni, „műveltnek” vagy „civilizáltnak” lenni, ez esetenként a puszta udvariassággal, csupán külsődleges jó modorral van szembeállítva. Ennél fontosabb és gyakoribb azonban, hogy a közönségesség, a faragatlanság és a műveletlenség értelmében vett „kulturálatlansággal” állítják szembe. A társadalmi dimenzió Amikor a kifinomult és választékos gondolkodás- és életmód értelmében a „kultúra” szót arra kezdték használni, hogy általa egész társadalmi csoportokat jellemezzenek más csoportokkal szemben, az előtt is megnyílt

az út, hogy jelentését egész társadalmak jellemzésére vigyék át. A „kultúra” ettől kezdve azt az általános társadalmi állapotot is jelenti, amely lehetővé teszi, hogy az emberek olyan szervezett és rendezett társadalomban éljenek, mely előrehaladott az anyagi jólét biztosításának tekintetében. DICHOTÓMIA: kettősség, tagolódás. Jóllehet a kultúra társadalmi fogalma mélyen gyökerezik a „vad/civilizált” dichotómiájában, amint azonban létrejön, lehetővé teszi azt is, hogy az egyes népek közötti különbségeket ne a kizárólagos ellentét értelmében, hanem kultúráltságuk fokának funkciójaként fogjuk fel, vagyis aszerint, hogy társadalmi létezésmódjuk a fejlődés és a tökéletesedés mely szintjén helyezkedik el. Megszületik tehát a kultúra differenciális fogalma. Ez Voltaire Essais sur les moeurs c művében (18 sz) tisztán megfogalmazódik: „ a természet egységet teremt, mindenütt egy kisszámú

változatlan alapelvet fektet le. A talaj tehát mindenhol ua. A különböző gyümölcsöket aztán a kultúra termi” Kultúra, civilizáció, Bildung A 18. sz második felében, a francia nyelvben a „kultúrának” egy még újabb keletű tudós jellegű terminussal, a civilisation-nal kellett az elfogadásért versenyeznie. Mirabeu használta először a civiliser (kiművelni) ige származékaként. Ez maga végső soron latin eredetre, a civis (polgár) szóra vezethető vissza. A civilitas eredetileg az állampolgár társadalmi erényeit jelölte, azokat a jellemvonásokat, melyekkel egy rendezett társadalmi térben békésen tudjon együtt élni másokkal s velük együttműködve képes legyen részt venni az ezt megalkotó társadalmi gyakorlatok nyilvános formáiban. A terminus szélesebb újkori használatát Erasmus vezette be a 16-17. sz-ban (civilté, civilty) Míg nála a helyes viselkedés a lélek benső etikai tulajdonságainak kifejezéséül, külső

megjelenési formájául szolgált, addig Franciaországban a 17. sz során a civilté gyakran a magatartás és a jó modor konvencionális szabályaihoz való csalóka, külsődleges alkalmazkodás jelentésében negatív értelmet kapott. A német nyelvben a Kultur a 18. sz során olyan szemantikai mezőben jelenik meg, mely egészen másképp tagolódik, mint az, ami francia megfelelőjéhez tartozik. Fő szinonimája a Bildung, melynek nem felel meg egyetlen francia, vagy angol terminus sem. A Bildung ó-német főnév, ami a bilden (alakítani, képezni, teremteni) igéből származik. A késő középkortól kezdve a Bildungot annak a szellemi folyamatnak felölésére használták, melynek során az ember saját tevékenysége révén Isten képére alakítja át lelkét. A szó vallási jelentését aztán a német felvilágosodás képviselői világiasították. Ennek révén a Bildung a 18 sz második felében a veleszületett emberi hajlamok és képességek belülről

irányított fejlődéseként, az önművelés pedagógiai folyamatának értelmét kapta. A 19. sz első évtizedéig a Bildung és a Kultur szavakat lényegében szinonimákként használták A Bildung általánosan elfogadott értelme csak a 19. sz második felétől korlátozódik fokozatosan magára a nevelési folyamatra. Amikor a 18. sz utolsó évtizedeiben, francia hatásra, a Zivilisation szó szintén megjelenik a német nyelvben, a jelenségeknek lényegében ugyanazon osztályát jelölő szóként értelmezik, mint amire a Kultur utal, azonban egészen más értelmet tulajdonítanak neki. Ezt a jelentésbeli ellentmondást Kant fogalmazza meg elsőként (XVIII. sz): „A művészet és a tudomány kultúrálttá tett minket. Civilizálódtunk, szinte túlságosan is; mindenféle illemben és modorban. De ahhoz, hogy úgy vélhessük, moralizálódtunk is, még nagyon sok hiányzik A moralitás eszméje ugyanis még a kultúrához tartozik, ennek az eszmének a becsülés

keresésében és külső tisztességben való használata pedig csupán hasonlít az erkölcsösséghez, s így pusztán civilizálódást jelent.” Herder számára a kultúra jelölte mindazt, ami az ember életmódját az állati léttől megkülönbözteti. Ez a kultúra a múltból örökölt, s a jelenben használt és módosított teljesítmények, a tárgyiasult formában, társadalmilag átadott képességek és tapasztalatok összessége. Herder: „A kultúra és a felvilágosodás eme láncolata a föld legtávolabbi sarkáig elér. Még Kalifornia vagy a Tűzföld lakója is megtanult íjat és nyilat készíteni és használni; nyelvet beszélt és fogalmakat használt, gyakorlati eljárásokkal és ügyességgel rendelkezett, melyeket éppúgy megtanult, ahogy mi a mieinket. Ennyiben valóban művelt és felvilágosult volt, még ha a legalacsonyabb fokon is A felvilágosult és felvilágosulatlan, a művelt és műveletlen emberek közötti különbség tehát nem

specifikus, hanem csupán a fokozat kérdése.” Norbert Elias: A „kultúra” és a „civilizáció” fogalom szociogeneziséről A civilizáció fogalma igen különböző tényekre vonatkozik: a technika szintjére, a viselkedésmód milyenségére, a tudományos megismerés fejlődésére, vallási eszmékre és szokásokra. Szigorúan véve szinte semmi sincs, amit ne lehetne civilizált vagy civilizálatlan formában megtenni; ezért mindig elég nehéz néhány szóban összefoglalni mindazt, amit civilizációnak jelölhetünk. Német nyelvterületen a civilizáció valami egészen hasznos dolgot jelent ugyan, ám mint érték, mégiscsak másodrendű, csak az ember külső oldalát, az emberi létezés felületét fogja át. Az a szó viszont, mellyel németül az emberek magukat értelmezik, amellyel elsősorban kifejezik a saját teljesítményük és lényük felett érzett büszkeséget: a kultúra. A civilizáció angol és francia fogalma politikai vagy gazdasági,

vallási vagy technikai, erkölcsi vagy társadalmi tényekre vonatkozhat. A német kultúra fogalma lényegében szellemi, művészi és vallási tényekre vonatkozik, s használata egyfajta szigorú válaszfalat húz ezek, valamint a politikai, gazdasági és társadalmi tények közé. A civilizáció folyamatot vagy legalábbis valamilyen folyamat eredményét jelöli. Olyasmire vonatkozik, ami állandóan mozgásban van, folyton „előre” halad. A német kultúra fogalomnak, ahogy jelenleg használják, más a mozgásiránya: emberek produktumaira vonatkozik, melyek egyszerűen megvannak, műalkotásokra, könyvekre, vallási vagy filozófiai rendszerekre, melyekben egy nép sajátlagosan fejeződik ki. A kultúra fogalom elhatárol A civilizáció folyamatában némileg háttérbe szorulnak a népek közötti nemzeti különbségek; az hangsúlyozódik benne, ami minden emberben közös, vagy aminek annak kellene lennie. A német kultúrafogalom ezzel szemben különös

erővel emeli ki a nemzeti különbségeket, a csoportok sajátlagosságait. Franciaországban a polgári értelmiséget és a középrend csúcsán lévő csoportokat viszonylag korán bevonták az udvari társadalomba. Itt már a 18 sz-ban sem voltak számottevő különbségek a szokásrendszer terén, legalábbis a polgárság csúcsán elhelyezkedő csoportok és az udvari arisztokrácia között. Franciaország társadalmi szerkezete lehetővé tette, hogy a megközelítőleg a 18. sz közepe óta lassan növekvő mérsékelt ellenzék még a legbelsőbb udvari körökben is bizonyos sikerről képviseltethesse magát. A francia civilizációfogalom éppúgy, mint a kultúra megfelelő német fogalma, a 18. sz második felének ebben az ellenzéki mozgalmában jött létre. Létrejöttének folyamata, funkciója és értelme ugyanúgy tér el a megfelelő német fogalométól, ahogy a két középréteg viszonyai és viselkedése tér el egymástól. A francia civilisation

fogalomban éppannyira tükröződik a francia polgárság sajátos szociális sorsa, ahogy a kultúra fogalomban a németé. Kezdetben a civilisation fogalom ellenzéki, középrendi körök, elsősorban az értelmiségi középréteg eszköze volt a belső társadalmi harcban. S a polgárság felemelkedésével ez is a nemzet foglalata, a nemzeti öntudat kifejeződése lett. A KULTÚRAFOGALOM ÉRTELMEZÉS MÁSIK MEGKÖZELÍTÉSE: SZŰK – TÁG ÉRTELMEZÉS: Hankis Elemér szerint alapvetően kétféle kultúra létezik: - magas kultúra: erre büszke lehet a magyar társadalom - mindennapi élet kultúrája: emiatt szégyenkeznünk kell. Heller Ágnes egy tanulmányában háromféle fogalmat különít el: - tágan értelmezett kultúra fogalom: antropológiai kultúra értelmezés - szűken értelmezett kultúra fogalom: magas kultúra értelmezés - a kultúra fogalmának az önreflexitása Heller Á. szerint felértékelődött a kultúra fogalmának az az aspektusa, hogy a

kultúra az önmeghatározás egyik eszköze. A szűken értelmezett kultúra fogalom a felvilágosodásban jelentkezett először (magas kultúra, művészetek, tudományok, stb.) Kant a kultúra alatt a szűken értelmezett dolgokat érti (pl. művészet), és annak mindig van valamilyen magasztos célja. Immanuel Kant: A vallás a puszta ész határain belül Bevezető: Az emberi cselekvéseket általános természettörvények határozzák meg éppúgy, mint minden más természeti eseményt. Az egyes emberek, sőt akár az egész népek, nemigen gondolnak arra, hogy amikor mindenki a maga feje szerint, s az egyik gyakran a másik ellenére, a maga szándékait követi, akkor anélkül, hogy észrevennék, mint valamely vezérfonalon, a természet szándékai szerint járnak, s olyan célokért dolgoznak, amelyek, ha ismernénk is őket, nemigen felelnének meg érdekeinknek. I. tétel: A teremtmények minden természeti adottságának az a rendeltetése, hogy egyszer tökéletesen

és célszerűen kifejlődjék. – Fejlődés-centrikusság, ebből lesz majd az a gondolat, hogy létezik kulturális hierarchia II. tétel: Az ész természeti adottság, ami csupán a nemben (közösség, emberiség) fejlődik ki teljesen, nem az individuumban. A valaminek a megléte és a valamivé válni közti utat kell megtennie minden embernek – Rációcentrikusság, egyéni és nembeli megkülönböztetés IV. tétel: Az emberi nemben van egy antagonizmus. /Antagonizmus: ellentét, ellentétesség/ Ez az ember társiatlan társiassága, ami azt jelenti, hogy minden ember vágyik egyaránt egyedüllétre és közösségi életre. Ez az ellenállás ébreszti föl az ember minden erejét, ez bírja rá arra, hogy rangot szerezzen társai között, akiket nem tud elviselni, de elhagyni sem. Ezek az első lépések a nyersességből a kultúra irányába, mely később egy morális egésszé változik. VII. tétel: A tökéletes polgári alkotmány elérésének problémája

nem független az államok külső viszonyainak törvényességétől, s ez utóbbi nélkül nem oldható meg. A művészet és a tudomány kulturálttá tett minket. Civilizálódtunk, szinte túlságosan is, mindenféle illemben és modorban. De ahhoz, hogy úgy vélhessük, moralizálódtunk is, még nagyon sok hiányzik A moralitás eszméje még a kultúrához tartozik, s így csupán civilizálódást jelent. A moralizálódáshoz az szükséges, hogy minden közösség hosszú, belső munkálkodásban képezze polgárait. Az emberi nem mindaddig ebben az állapotban marad, míg túl nem jut az állami viszonyok zűrzavarán. – Kultúrának a magas kultúrát tartja, és elválasztja tőle a morált. Ha a kultúra nem kap egy funkciót, akkor Kant szerint Rousseaunak igaza van, amikor azt mondja, hogy a kultúra káros. A tágan értelmezett kultúra a XVIII. sz végén jelent meg de a XX sz-ban vált gyakorivá Herder, Kant kortársa kiterjeszti a kultúra fogalmát.

Híres műve az „Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról”. Herder megfogalmazása tehát a kultúra tág értelmezését képviseli: Az emberiség kulturális fejlődésében különböző fokozatokat látunk és ezek változnak. Megkülönböztet művelt és műveletlen népeket és azt mondja, hogy ezek a kulturális szintek részei. Elsődleges kultúra az, amivel egy nemzeti rendelkezik, másodlagos kultúra pedig az, amit a nemzet örökölt, és amit hozzáteszünk. A kultúra az, amit az ember alkot, a kulturáltság záloga az emberi ész használata. A tágan értelmezett kultúra az antropológiai értelemben vett kultúrát szokta jelenteni. Jelenti egyrészt az emberi cselekedeteket, másrészt ennek eredményeit. Az első antropológus Tylor volt, akit az utókor „karosszékantropológusnak” nevez, mert soha nem terepen vizsgálta az adott kultúrát, hanem otthon a meglévő anyagokból dolgozott. A módszer jellege tehát az adott kultúra

rekonstrukciója volt. A legtöbb esetben hasonlóságot talált, ezért azt gondolta, hogy a világ összes kultúrája azonos fejlődésen, lépcsőkön megy át. Tylor elhagyta az ok és a folyamat vizsgálatát. Nem vizsgálta, hogy milyen okokra vezethető vissza az adott jelenség vizsgálata. Módszerének előnye, hogy tágan értelmezi a kultúrát, hátránya viszont, hogy emiatt nehéz definiálni Megkülönbözteti a „survival”-t (továbbélő, fennmaradó: minden kultúrában vannak a múltra utaló jelek és szokások) és a „revival”-t (újjászülető: amit a társadalmak maguk hoztak létre) Evolucionista felfogásának lényege: Az emberiség ugyanazon a kulturális folyamaton megy át, ugyanazon kulturális folyamat része, de az, hogy vannak különböző kulturális szintek, azzal magyarázható, hogy ezek a különböző kultúrák kivetülései. Tylor kulturális menetrendje az, hogy meg kell határozni, hogy mikor melyik szint jön. Három alapelve: -

haladás fejlődése - egységesség elve (különböző kultúrák hasonló alakban jelennek meg) - törvényszerűség (a menetrendtől nem lehet eltérni, fokról-fokra kell haladni) Fő irányultsága a „primitív kultúrák” vizsgálata, kutatásának elsődleges célja pedig az emberiség kulturális fejlődésének, ill. törvényeinek kidolgozása volt Tylor kultúra fogalma: a kultúra v. civilizáció tágabb v etnográfiai értelemben az a komplex egész, amely magában fogalja a tudást, a hitet, a művészetet , az erkölcsöt, a törtvényt , a szokást és minden más képességet és sajátosságot, amelyre az ember a társadalom tagjaként tesz szert. -> „zöldségleves” Tylor módra: kultúra rengeteg jelentése mégsem teszi egyértelművé a kult. Meghatározását Boas német származású, amerikai antropológus volt a XX. sz elején Az ő nevéhez fűződik a tudomány megszületése is. Kidolgozta a terepmunkát, mely azért nagyon fontos, mert az

antropológia empirikus tudomány, tehát tapasztalatra épül. Tanszéket alapított amerikai egyetemeken, folyóiratot hozott létre. Tanítványai segítségével generációk folytatták munkáját. A kulturális relativizmus képviselője: Nem vethetők össze a kultúrák, mert mindegyiknek megvan a maga sajátossága. Elveti az egyoldalú evolucionista antropológia elméletét. A kutatásmódszerek problémáját a kemény- (természettudományok) és a lágy- (társadalomtudományok) ellentétében látta. A lágy tudományok vizsgálatai során erős a szubjektivitás, nem lehet objektív eredménye a vizsgálatnak. Fontos a distancia kérdése: a vizsgált kultúra és a vizsgált személy közti távolság. Lehetséges módszerek: - A személy kívülről látja az adott kultúrát úgy, hogy ne avatkozzon bele. Ez a távolságtartó megfigyelő módszer, de ezzel túl enciklopédikus lesz a szerzett információ. - Résztvevő megfigyelés: a vizsgálódó

megpróbálja belülről látni a kultúrát. Így lehet megvizsgálni, hogy az adott kultúrában élő hogyan gondolkodik önmagáról. A kulturális elemzés eredménye akkor hiteles, ha mellőz minden irodalmiságot és tényeken alapul (ha kívülről nézi a kultúrát), és ha hozzáteszi a vizsgálódó a tapasztalatait is (résztvevő megfigyelés). Tylor és Boas összevetése: TYOR BOAS Diakrón szemlélet (egymás utániság) – a fejlődéscsentrikus szemléletben az egymás utániság a fontos. Hierarchia Dedukció – általánosan vizsgálja a kultúrát. Szinkron szemlélet (jelenidejűség) – az a fontos, hogy egyidőben milyen különböző kultúrák vannak. Relativizmus Indukció – egyes kultúrákat vizsgál és aztán esetleg általánosít. Történeti Folyamat, ok Terepmunka Kultúrák differenciáltsága Összehasonlító Jelenség Karosszék Kulturális egység Clifford Geertz kultúrafelfogása szemiotikai alapú, leginkább az ún. Szimbolikus

antropológiához áll közel: a kultúra közösségek által szőtt jelentések hálója, az ember pedig ebben a hálóban „vergődő állat”. Szimbolikus antropológia: a kultúrát jelentések halmazaként fogja fel, amelyet a közösség tagjai szimbólumokon keresztül sajátítanak el, ill. kommunikálnak egymással Geertz szerint az eszköz, amellyel a jelentéseket feltárhatjuk, az interpretáció. Értelmező módszer: a megfigyelhető jelenségek mögött rejlenek a különböző jelentésszintek. A kultúraértelmező feladata: az emberi viselkedés szövevényes hálóját feltárni Fontosnak tartja a kultúra fogalmának „méretre igazítását” Sűrű leírás: a kultúrális jelenségeket bemutató, vizsgáló módszer. Tylor, Boas és Geertz munkáját lásd a név szerint elmentett mellékletekben!!!! Kultúraértelmezés a multikulturalista diskurzusban. A multikulturalizmus irányzatai, központi kategóriái: Multikulturalizmus: kulturális

pluralizmus, sokszínűség. Egy társadalmon belül több kultúra is megtalálható. Ezek között alakulhat ki ellentét, aminek az a tipikus emberi tulajdonság az alapja, hogy megkülönböztetjük magunkat és a többieket. A modern társadalmakban a többségi kultúra mellett egyre több kis kultúra jelenik meg. A multikulturális társadalom fogalma azt sugallja, hogy el kell fogadni, hogy a modern társadalmakban különböző kultúrákhoz tartozók élnek együtt és kell, hogy békésen együttműködjenek. Szociológiai értelemben a kultúrafogalom a hétköznapi fogalomnál sokkal tágabb. A szociológia a kultúra fogalmába tartozónak tekinti nemcsak és nem is elsősorban az irodalmi, művészeti, zenei alkotásokat, azok ismeretét és élvezetét, hanem egyrészről az emberek alkotta tárgyakat, másrészről és főképpen a társadalom viselkedési szabályait, normáit, az azokat alátámasztó értékeket, a hiedelmeket, a vallást, továbbá a hétköznapi

és tudományos ismereteket, végül magát a nyelvet. Fontos különbség az is, hogy a hétköznapi beszédben szokás egy-egy népről azt mondani, hogy műveletlen vagy művelt, ezzel szemben a szociológiai felfogás szerint minden emberi közösségnek van kultúrája, mert szükségképpen vannak ismeretei, használ bizonyos tárgyakat és követ bizonyos viselkedési szabályokat. A társadalmi környezet kultúráját, azon belül a normákat és értékeket a szocializáció során sajátítja el az egyén. A társadalmakon belül többé-kevésbé különálló szubkultúrák élnek. Szubkultúra: a társadalom többségének kultúrájától eltérő kultúra (pl. különböző anyanyelvű, különféle etnikumhoz tartozó, különböző vallású társadalmi csoportok, életkor szerinti, nemek szerinti szubkultúrák, deviáns szubkultúrák). Kulturális relativizmus: a különféle kultúrák létjogosultsága, fogalmi egyenlősége. A modern társadalmak népessége

erősen keveredett más kultúrából érkezett emberekkel. A multikulturalizmusban az idegen a társadalom tagja lesz, de mégis kívülálló marad. Más az életmódja, kulturális értékei, s ez gyakran konfliktus forrása. A bevándorló lehetőségei az idegen kultúrában: Asszimiláció: Szakítanak a hagyományokkal és azonosulnak az új társadalmi renddel, feloldják addigi kulturális identitásukat. Ez negatív megoldás Integráció: az eltérő hagyományokból egy új születik, a befogadó társadalom nem tagadja meg az idegentől a kultúrát, de a befogadó is változik. „népek olvasztótégelye” pl az USA Szegregáció: az idegen elkülönül, elzárkózik. Őrzi saját hagyományait, nem vesz tudomást arról a kultúráról, amiben él. Ez a megoldás a fejlődés ellenében hat, elkülönült viszonyrendszerhez vezet A jövő oda vezet, hogy több szubkultúra fog együtt élni, de a bevándorlók mindig hátrányosan lesznek az ott élőkkel szemben (pl.

foglalkoztatásban) A modern társadalmak megtartják az ott élők az elit munkahelyeket, míg a bevándorlóknak be kell érniük a „maradékkal”. Kultúraértelmezés a multikulturalista diskurzusban: Kétféle értelmezésről beszélhetünk: - - az egyik értelmezési mód szerint a kultúra nem más, mint adottság: egy közösség jellemzője. Az emberi tevékenység minden területén egyfajta lehetőséget nyújt. Közös nyelven alapul, közös intézményeket, gyakorlatot, értékeket jelent. Zártság és statikusság, elszigeteltség és homogenitás jellemzi. a másik értelmezési mód a kultúrát folyamatszerűen, állandóan újratermelődőnek és létrehozandónak – tehát folyamatosan változónak tekinti. Hangsúlyt fektet a sokszínűségre, a kultúra sokféleségére. Elfogadja a „másság” létjogosultságát A multikulturalizmus irányzatai, központi kategóriái: Deskriptív (leíró) irányzat: a multikulturalizmust ténynek, adottságnak

tekinti. Központi kategóriái: - kulináris-cinikus multikulturalizmus és - fogyasztói multikulturalizmus: a javak „kulturális” sokfélesége a fogyasztói társadalomban, főleg a kultúripar, a kommunikáció és a szolgáltatások területén (globalizáció). - multikulturális társadalom (demográfiai-instrumentális multikulturalizmus) Normatív irányzat: a korábbi szabályok kritikájára támaszkodva új normákat próbál létrehozni. Központi kategóriái: - pedagógiai multikulturalizmus: morális érvekre támaszkodva alakítja ki a különböző kultúrák kölcsönös tiszteletét. Több országban állami ideológia lett (pl Kanada, Ausztrália) - reakciós-fundamentalista multikulturalizmus: központi kategóriája a különbség, mely tovább erősíti a kisebbségi kultúrák hagyományait, nacionalizmusát. Kritikai irányzat: cél a demokratikusabb, nyitottabb közös kultúra. Központi kategóriája: - heterogenitás: céljuk a korábbi normatív

diskurzusok és fegyelmező gyakorlatok átalakítása. - felülvizsgálja az uralkodó és a kisebbségi kultúrák által használt fogalmakat a célja érdekében